Pikárdiai terc A pikárdiai (pikardiai, picardiai stb.) terc moll dallamot lezáró dúr akkord, amely így a „várt” kisterc helyett nagytercre épül. A pikárdiai terc oldja fel a moll dallam (vagy a disszonáns akkordok) feszültségét, és így megkönnyebbült, derűs hangulatot kelt. A név eredete A név eredete nem teljesen tisztázott. Első ismert előfordulása: Jean-Jacques Rousseau: Dictionnaire de Musique (Zenei enciklopédia) (1767). Nem tudni, honnan vette Rousseau a tierce de Picardie kifejezést, de azt írja, hogy a pikárdiai terc leginkább az egyházzenében maradt fenn, és Pikárdiában sok volt a székesegyház. Évszázadokon keresztül senki sem vonta kétségbe ezt a magyarázatot, a közelmúltban azonban más értelmezések is megjelentek, melyek szerint az elnevezés nem a Picardie (Pikárdia) szóból, hanem a picart vagy piquart melléknévből ered, ami ’szúrós’-t, ’hegyes’-t jelent, és itt a középső hang fél hanggal való felemelésére utal, amely a kistercet nagyterccé alakítja. Más nyelvekben (pl. angolul, németül, oroszul) továbbra is használják a tierce de Picardie kifejezést is, a franciában azonban ma már a tierce picarde használatos, amely inkább a hegyesre, mint Pikárdiára utal. Népszerűsége A középkorban – pl. Machaut (1300 körül – 1377) - nemcsak a kistercet, de a nagytercet sem tekintették stabil záróakkordnak, és a művek tiszta oktávval, vagy „legfeljebb” tiszta kvinttel fejeződhettek be. A pikárdiai terc a reneszánsz idején élte fénykorát; Josquin des Prez és tanítványai körében is népszerű volt (Pikárdiában és Flandriában). Gesualdo minden művében előfordul. 1600 körül lassan kezdett veszíteni népszerűségéből, de azóta sem szűnt meg teljesen. Figyelemre méltó, hogy Johann Sebastian Bach a Wohltemperiertes Klavier első részét (1722) alkotó 24 darab közül csak egyet nem zárt pikárdiai terccel, a második részben (1744) viszont tizennégyet. Bár ez nem teljesen egyértelmű, mert Bach idejében előfordult, hogy egy moll dallamot egyszer kisterccel, máskor nagyterccel zárt le az előadó, akár attól függően is, hogy következett-e utána más darab vagy nem, vagy az a másik darab hogyan zárult. Abban, hogy a pikárdiai terc 1600 óta veszített népszerűségéből, szerepet játszott a jóltemperált hangolás és a kiegyenlített hangolás is, amelyekkel a kisterc is viszonylag stabilabbnak, kiegyensúlyozottabbnak hangzik (sőt a modern zene olyan disszonáns akkordokat is alkalmaz természetesen, amelyeket Bach kortársai fülsértőnek találtak). Ettől kezdve a pikárdiai tercet nem a megnyugvás, hanem más hatások eléréséhez alkalmazták. Példák Greensleeves Részlet Johann Sebastian Bach: BVW 82 sz. g-moll kantátájából (Ich habe genug): A piros feloldójel a B-t H-vá emeli, ezáltal a (kistercre épülő) moll akkordot (nagytercre épülő) dúr akkorddá, pikárdiai terccé változtatja. További példák: Johann Sebastian Bach: d-moll hegedű-kettősverseny Johann Sebastian Bach: g-moll kis prelúdium és fúga befejezése The Beatles: "And I Love Her" Anthony Mamo Sir Anthony Joseph Mamo OBE (Birkirkara, Málta, 1909. január 9. – Mosta, Málta, 2008. május 1.) jogász, politikus, Málta első köztársasági elnöke. Tanulmányai A Máltai Királyi Egyetem (Royal University of Malta) jogi karán végezte tanulmányait, ahol 1931-ben szerzett diplomát, majd három évvel később doktorált. Tanulmányai során kétszer volt ösztöndíjas. Közigazgatási és bírói pályafutása Egy évi ügyvédkedés után, 1935-ben lépett be a máltai közigazgatásba. 1936 októberében kinevezték a hatályos máltai jogot átdolgozó bizottság tagjává, ahol a bizottság 1942-es megszűnéséig dolgozott. A második világháború alatt a menekültügyi, ill. a jótékonysági szolgálatban vett részt. 1942-ben kinevezték koronaügyésszé a legfőbb ügyészi hivatalba. Egy évvel később meghívták a Máltai Egyetem jogi karára, ahol büntetőjogot oktatott. Professzorként távozott az egyetemről 1957-ben. Ebben az időszakban az egyetemi tanács tagja és prokancellár is. 1947-ben, a máltai alkotmány hatályba lépése után önálló igazgatási jogköröket kapott, a kormány jogi főtanácsadója lett. Feladata elsősorban a gyarmatosító brit kormánnyal való tárgyalásokon történő tanácsadás volt. 1955-ben kinevezték Málta legfőbb ügyészévé (Attorney General). Két évre rá megválasztották a Máltai Legfelsőbb Bíróság, ill. a Fellebbezési Bíróság elnökévé. Málta függetlenségének kikiáltása (1964. szeptember 21.) után megválasztották a máltai Alkotmánybíróság első elnökévé, emellett 1967-ben az újonnan felállított büntetőügyi fellebbezési bíróság elnökévé is. Politikai pályafutása 1962-ben pár napra, a Legfelsőbb Bíróság elnökeként, megbízott főkormányzó (Governor-General) volt. 1971-ben, első máltaiként, átvehette II. Erzsébet brit királynőtől a főkormányzői megbizatást. Amikor Málta 1974-ben kikáltották a köztársaságot, megválasztották az ország első köztársasági elnökévé, mely posztot 1976-ig viselt. Aden Abdullah Osman Daar volt szomáliai elnök halála (2007. június 8.) után a világ legidősebb még élő exállamfője volt. Elismerések Order of the British Empire lovaggá ütés (Knight Bachelor) a Máltai Egyetem díszdoktora a Máltai lovagrend lovagja Pikárec Pikárec település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Pikárec Bobrová, Radkov, Radenice, Bobrůvka, Horní Libochová, Jívoví és Moravec településekkel határos. Lakosainak száma 331 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kleinrinderfeld Kleinrinderfeld település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1823 fő (1987. május 25.). Rosières-sur-Mance Rosières-sur-Mance település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 59 fő (2015). Rosières-sur-Mance Voisey, Barges, Cemboing, Saint-Marcel, Vernois-sur-Mance és Vitrey-sur-Mance községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Čermná (Trutnov járás) Čermná település Csehországban, Trutnovi járásban. Čermná Vlčice, Chotěvice, Hostinné és Rudník településekkel határos. Lakosainak száma 399 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pamlény Pamlény község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szikszói járásban. Fekvése Miskolctól 65 kilométerre északkeletre. Története Pamlény nevét 1299-ben említették először az oklevelek Pomlyn, majd 1319-ben Pomlin néven. 1299-ben Balog nemzetségbeli Otl fia Henrik formált rá jogot Tekus fia István fiaival szemben, akik visszabocsátották Henriknek. 1317-1319 között az egri püspök dézsmáját átadta a káptalannak. Népcsoportok A település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók Református templom: A községnek a 16. század végén már volt egy, valószínűleg fából készült temploma. A falban van egy beépített gerenda 1608 -as és 1778 -as évszámmal. A mostani épület 1763 - 1764 -ben épülhetett, ekkor készült ugyanis a sík födémű templomhajó évszámos feliratú famennyezete. Későbbi átalakítások során vált teljesen jellegtelen külsejűvé és kapta főhomlokzata előtt álló tornyát. Karzatának mellvédjén kilenc festett kazettája eredeti megoldású. Mindegyiken található egy belső kisebb füles keretezés, ezen belül vannak a festett virágkompozíciók, illetőleg néhányon, írott zsoltárszöveg. Ezeken néhány alapvető reneszánsz elem, például az olaszkorsó és a koszorú is megtalálható elég rusztikus megfogalmazásban. A kereteken körül eltérő vonalvezetésű, oda nem komponált virágornamens található, itt láttunk tulipánt, többkaréjos rozettát és gránátalmát . A mellvéd felső szalagján a következő felirat olvasható: „a kitsinyeknek es tsets szopoknak szájok által erősitetted meg a te hatalmadat solt: 8. 8. 3. anno dni 1764.” Ebben az évben fejeződhetett be a templom átépítése. Források Györffy György Abaújvármegye. Környező települések Keresztéte és Krasznokvajda 8 km-re, Szászfa 4 km-re. A legközelebbi város: Encs kb. 30 km-re. Kali Sara Kali Sara, Saint Sara magyarul Fekete Sára vagy Szent Sára a romák védőszentje. Hivatalosan nem avatták sem szentté, sem boldoggá, de a cigányok közt tiszteletének mégis nagy kultusza alakult ki, amit a Vatikán is engedélyez. Legendája Maria-Jacobé és Maria-Salome – az előbbi az ifjabb, utóbbi az idősebb Jakab apostol édesanyja – tanúi voltak Krisztus kereszthalálának és feltámadásának. Az első keresztényüldözés idején menekülniük kellett a Szentföldről. Tengerre szálltak és viharos tengeri utazás, majd egy csodás megmenekülést követően a mai Franciaország területén, Provence-ban értek partot. Az ő tiszteletükre nevezik a települést Saintes-Maries-de-la-Mer-nek. A legenda egyik változata szerint Kali Sara a két Mária egyiptomi szolgálólánya volt. Egy állítólagos apokrif evangélium szerint ő is tanúja volt a feltámadásnak, és a legelső megtért keresztények közé tartozik. A legenda ezen változata szerint együtt érkezett mag a két Máriával Provence-ba. A másik változat szerint Kali Sara egy cigánylány volt, akinek a karavánja éppen errefelé táborozott. Amikor a két Mária hajója a part közelében elsüllyedt, ő mentette ki őket a vízből. Kultusza A két Máriának a tisztelete hosszabb időre nyúlik vissza. A templomban őrzik ereklyéjüket, kegyszobruk tiszteletnek örvend, melyet minden év május 24-én ünnepélyes körmenetben a tengerpartig visznek. Erre a hagyományra épült rá Kali Sara tisztelete is az 1930-as évektől kezdődően. Bár hivatalosan sem szentté, sem boldoggá nem avatták - fel sem merült, hogy az eljárást megindítsák - a római katolikus egyház engedélyezte, sőt támogatta kibontakozó kultuszát, mert a cigánypasztoráció egyik hathatós eszközét látta benne. A búcsú május 24-én kezdődik, de a cigányok már napokkal ezelőtt megérkeznek az európai kontinens szinte minden részéről. Nagy számban jelennek meg a ma is vándorló életmódot folytató nagycsaládok, karavánok. A vallásos áhítat mellett ez fontos társadalmi esemény is. Rég nem látott rokonok, ismerősök találkoznak ilyenkor egymással, alkalom nyílik üzletek kötésére, házasságok megbeszélésére, lánykérésre. Sokan gyermekeik keresztelését is erre az alkalomra időzítik. Vannak akik kihasználva az alkalmat a turisták szórakoztatásával, jellegzetesen „cigányos” emléktárgyak eladásával, zenével, tánccal, jóslással próbálnak jövedelmet szerezni. Mindezek mellett a táborhelyeken, az utcákon, kávéházakban folyamatosak a rögtönzött zenés-táncos mulatságok, napszaktól függetlenül. Kali Sara tisztelete két részből áll. Először az érkezők családonként, kisebb csoportokban mennek a kriptában elhelyezett kegyszoborhoz. Ott gyertyát gyújtanak, ráterítik a szoborra az ajándékba hozott díszes palástot, vagy más ruhadarabot, rárakják a fejdíszt. Az is előfordul, hogy walkmant kap Kali Sara a hívőktől. A szobornál imádkoznak, nem ritkán énekelve, vagy csak zeneszóval tartanak áhítatot. Másnap kerül sor az ünnepi körmenetre. Ilyenkor a közös templomi imádság után megy a körmenet a tengerig a két Mária, illetve Kali Sara szobrával. A provanszálok kisebb csoportja a Máriák szobrát követi, a romák népes tábora pedig Sáráét. Kali Sarát beviszik a tenger vizébe, és megfürdetik. Az európai népi vallásosságban erre nincsen példa, annál több párhuzam van viszont Indiában. A szoborral együtt a romák is rituális fürdőt vesznek a tenger vizében. Az esemény után a búcsú még néhány napig a szokásos mulatozással telik. Évente körülbelül tízezer roma zarándok érkezik erre az eseményre, nem csak római katolikusok, hanem más felekezetbéliek is. Kali Sara kultusza áthatja a roma kultúra más területeit is. Imák, dalok, versek íródnak hozzá, festmények és más műalkotások készülnek róla, legendáját színpadra vitték stb. Külső hivatkozások Zenés áhítat Kali Sara szobránál (részlet a Latcho drom c. filmből, 3 p.) Kali Sara köszöntése (amatőrfilm, 5 p.) Kali Sara búcsúja (szerkesztett rövidfilm, 10 p.) Kali Sara búcsúja (amatőrfilm 10 p) Fényképes-zenés beszámoló Kali Sara búcsújáról 5 p. Kali Sara legendája. Színpadi táncjáték. 7 p. Néhány fénykép a szobrokról Művészi grafika Kali Sararól "Sara csigaházban" textilalkotás Roma tematikájú összefoglaló szócikkek Cigány irodalom Cigány népcsoportok Cigány nyelv Romák Roma nemzeti jelképek Roma ünnepek 2012-es sakkvilágbajnokság A 2012-es sakkvilágbajnokság versenysorozata a világbajnokjelöltek versenyére kvalifikációt biztosító kontinentális és zónaversenyekből, a világkupa versenyből, a Grand Prix versenysorozatából állt. A világbajnokjelöltek versenyének győztese, az izraeli Borisz Gelfand vívta ki a jogot, hogy megmérkőzzön a világbajnoki címért a 2007 óta regnáló világbajnokkal, az indiai Visuvanátan Ánanddal. A 2012. május 10–30. között Moszkvában megrendezett 12 játszmás világbajnoki döntő párosmérkőzés 6–6 arányú döntetlennel végződött, a rájátszást Ánand 2,5–1,5-re nyerte, így összesítésben 8,5–7,5 arányú győzelmet aratott, amellyel ismét megvédte világbajnoki címét. Előzmények Visuvanátan Ánand 2007-ben szerezte meg a világbajnoki címet, miután megnyerte a körmérkőzéses világbajnoki döntőt. Címét a Vlagyimir Kramnyik elleni 2008-as párosmérkőzésen, valamint a Veszelin Topalov elleni 2010-es mérkőzésen egyaránt sikerrel védte meg. A zónaversenyek A földrészek alapján négy főzónát, azon belül alzónákat jelöltek ki. Ennek megfelelően az 1. zónába Európa, a 2. zónába Amerika, a 3. zónába Ázsia és a 4. zónába Afrika tartozott. A zónaversenyek részletes eredményei a mark-weeks.com honlapon megtalálhatók. 2008. április 20. – május 4. között Plovdivban, Bulgáriában rendezték a világkupában való részvételre történő kvalifikációs versenynek számító 9. egyéni sakk-Európa-bajnokságot. A győzelmet a holland színekben versenyző Szergej Tyivjakov szerezte meg, mögötte kilencen végeztek azonos pontszámmal a 2. helyen. A versenyen 23-an szereztek kvalifikációt. 2009. március 6–17. között a montenegrói Budvában rendezték a világkupában való részvételre történő kvalifikációs versenynek számító 10. egyéni sakk-Európa-bajnokságot. Az élen 11 versenyző végzett holtversenyben. A 2008. november 2–7. között a floridai Boca Ratonban 63 indulóval rendezett pán-amerikai kontinentális bajnokságot Jaan Ehlvest nyerte Alexander Ivanov és Joshua Ed. Friedel előtt. A 2009. július 25. – augusztus 2. között SaoPaoloban 267 indulóval rendezték az amerikai kontinens 2009. évi abszolút bajnokságát. Az élen holtversenyben az amerikai Alexander Shabalov és a kubai Fidel Corrales Jiménez végzett. A négy további továbbjutó helyért rájátszásra került sor a 3–8. helyen holtversenyben végzett hat versenyző között, végül a brazil Gilberto Milos, az argentin Diego Flores, a perui Julio Granda Zuniga és a chilei Mauricio Flores Rios jutott tovább. 2009. május 7–17. között játszották St. Louisban az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnokságát, amelyet Nakamura Hikaru nyert meg. A zónaversenynek is számító Kanada-bajnokságot 2006. augusztus 7–16. között rendezték Guelphben. A versenyt Jean Hebert nyerte. A 2009. június 18–24. között megrendezett versenyre az alzónák versenyein lehetett kvalifikációt szerezni. A 9 fordulós svájci rendszerű versenyen a kubai Lazaro Bruzon Batista és a venezuelai Eduardo Iturrizaga holtversenyben végzett az élen. A 2009. június 8–18. között megrendezett versenyt a brazil Alexandr Fier nyerte. A 2009. június 10–18. között megrendezett versenyen az élen hármas holtverseny alakult ki. A két továbbjutó helyet a rájátszás után a chilei Ivan Morovic Fernandez és az uruguayi Andres Rodriguez Vila szerezte meg. Ázsia 8. kontinentális sakkbajnokságát 2009. május 13–23. között játszották a Fülöp-szigeteki Subicban. Az élen holtversenyben végzett két versenyző közül a győzelmet az indiai Ganguly Surya Shekhar szerezte meg. A 2009. június 24–30. között rendezett zónaversenyen két katari versenyző, Mohamad Al-Modiahki és Mohamad Al Sayad végzett az élen. A 2009. augusztus 9–16. között rendezett zónaversenyt az indiai Jha Sriram nyerte. A 2009. július 23–29. között rendezett zónaversenyt a Fülöp-szigeteki Laylo Darwin nyerte. A 2009. június 17–25. között Taskentben rendezett zónaversenyen a tadzsik Farrukh Amonatov és az üzbég Anton Filippov végzett holtversenyben az első helyen. A kínai zóna versenyére 2009. április 17–28. között került sor. A két továbbjutó helyet az élen holtversenyben végzett Csou Csien-csao és Vang Hao szerezte meg. Az óceániai zóna versenyét 2009. június 20–26. között rendezték meg. A győzelmet az ausztrál David Smerdon szerezte meg.. Az afrikai kontinens bajnokságát 2009. augusztus 20–31. között rendezték a líbiai Tripoliban. A versenyről az első hat helyezett szerezhetett kvalifikációt a világkupára. A győztes az egyiptomi Amin Bassem lett. A világkupa A 2009. november 20. – december 14. között az oroszországi Hanti-Manszijszkban 128 versenyző részvételével rendezett egyenes kieséses rendszerű világkupa versenyt az izraeli Borisz Gelfand nyerte, ezzel az eredményével bejutott a világbajnokjelöltek versenyének nyolcfős mezőnyébe. Grand Prix versenysorozat A 2008–2009. évi Grand Prix versenysorozat hat versenyből állt, és a résztvevők legjobb három eredményét számították be a pontversenybe a végső helyezések megállapításakor. A versenysorozatot az összesítés után Levon Aronjan nyerte Tejmur Radzsabov és Alekszandr Griscsuk előtt. A világbajnokjelöltek versenye A világbajnokjelöltek versenyét az oroszországi Kazán városában rendezték 2011. május 5–25. között. A nyolc versenyző egyenes kieséses rendszerben négyjátszmás párosmérkőzéseket vívott. pontegyenlőség esetén két rapidjátszmára, további egyenlőség esetén két villámjátszmára került sor, majd ha az eredmény még mindig döntetlen volt, akkor a győztes személyét egy armageddonjáték döntötte el. A résztvevők A világbajnokjelöltek versenyén való részvételtől a világranglistát vezető Magnus Carlsen a lebonyolítás általa nem megfelelőnek tartott módja miatt visszalépett, helyette Alekszandr Griscsuk játszhatott. A kiemelés az Élő-pontszám alapján történt, kivéve az első helyet, amelyet egy korábbi megegyezés alapján az előző világbajnoki döntő vesztese kapott meg. Az eredmények A világbajnokjelöltek versenyének győztese az izraeli Borisz Gelfand szerezte meg a jogot, hogy megmérkőzzön a világbajnoki címért az indiai Visuvanátan Ánanddal. A világbajnokjelölti torna összes játszmája megtalálható a Chessgames.com oldalon. A világbajnoki döntő A 2012-es sakkvilágbajnokság 2012. május 10–30. között Moszkvában, a Tretyakov Galériában került megrendezésre. A mérkőzés díjalapja 2 550 000 amerikai dollár volt, amelynek 60%-a a győztest, 40%-a a vesztest illette. Egymás elleni eredményeik A világbajnokság előtt 70 játszmát váltottak egymással. Ebből 35-őt klasszikus időbeosztás mellett. Először 1992-ben Moszkvábana világkupán találkoztak, az a játszmájuk döntetlen lett. 1992-ig Gelfand már négyszer legyőzte Ánandot, aki csak 1993-ban Linaresben tudott először győzni ellene. Ezt követően azonban (sok döntetlen mellett) Ánand még ötször legyőzte Gelfandot, míg ő csak egyszer tudott diadalmaskodni. Gelfand utoljára 19 évvel korábban 1993-ban győzött Ánand ellen, igaz Ánand is az utolsó győzelmét 2006-ban, hat évvel korábban aratta. A rapid- és a villámjátszmák már egyértelmű Ánand fölényt mutattak: 8–1, illetve 3–0 volt az arány (a döntetleneket nem számítva) Ánand javára. Formájuk A világbajnoki döntő kezdetén Ánand a világranglista 4. helyén állt 2791 ponttal, míg Gelfand csak a 20. volt 2727 ponttal. Pályafutása során a legjobb helyezése a 6. volt 2010. januárban, de 2010. májustól kezdve csak a 10–20. közötti helyek valamelyikét érte el. Ánand ezzel szemben folyamatosan a legjobb 10 között szerepelt, többször is a ranglista élén állt, legutóbb 2011. március és július között. Legutóbbi versenyein Ánand nem mutatott kiugró formát: 2011. szeptemberben Bilbaóban csak a 3–5. helyet szerezte meg a hat résztvevő között, novemberben csak a 6–7. helyen végzett a Mihail Tal-emlékversenyen, amelyen Gelfand mögötte a 8–9. helyet foglalta el, és a decemberi London Chess Classic versenyen is csak az 5–6. helyet érte el. Gelfand a világkupaverseny megnyerése után 2011-ben csak a Mihail Tal-emlékversenyen indult, és 2012. januárban csak a 10–12. helyet szerezte meg a nagyon erős, 2755 átlag-Élő-pontszámú Tata Steel versenyen Wijk aan Zee-ban. A szekundánsok Ánand ugyanazokkal a szekundánsokkal működött együtt, mint a 2008-as és a 2010-es világbajnokságokon: Peter Heine Nielsen, Rusztam Kaszimdzsanov, Surya Shekhar Ganguly és Radosław Wojtaszek segítették. Gelfand szekundánsai Alexander Huzman, Pavel Eljanov, és Maxim Rodshtein voltak. A mérkőzés szabályai A mérkőzés 12 játszmásra volt tervezve. A győztes az, aki ezen belül előbb éri el a 6,5 pontot. Játszmánként 120 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételére, a 40. lépés után további 60 perc, a 60. lépés után további 15 perc többletidőt kaptak, illetve a 61. lépéstől kezdve lépésenként még 30 másodpercet írtak jóvá a játékosoknak. A mérkőzés 6–6-os döntetlen eredménye esetén rájátszások következnek az alábbiak szerint: Először négy rapidjátszma, amelyben 25 percet és lépésenként 10 másodperc többletidőt kapnak; Ha az eredmény ekkor is döntetlen, akkor két villámjátszmára kerül sor; ha ez sem hoz döntést, akkor két-két (legfeljebb öt pár) villámjászmával folytatják. Ha az öt pár villámjátszma után is egyenlő az állás, akkor egy armageddonjáték dönt, amelyben világosnak 5 perc, sötétnek 4 perc áll rendelkezésére. A 61. lépéstől 3 másodperc többletidőt kapnak. Döntetlen esetén a sötét színnel játszót tekintik győztesnek. A mérkőzés lefolyása A játszmák helyi idő szerint 15:00-kor kezdődtek. A döntő játszmái Grünfeld-védelem, modern csereváltozat (D85) Félszláv védelem, meráni változat (D45) Neo-Grünfeld-védelem, Goglidze-támadás (D70) Félszláv védelem, meráni változat (D45) Szicíliai védelem, Szvesnyikov-változat, (B33) 1/2-1/2 Félszláv védelem, meráni változat, (D45) Félszláv védelem, meráni változat, (D45) Indiai játék, Anti-Grünfeld, Aljechin-változat (D70) Gelfand a súlyos hibának bizonyolú 14. lépése után a 17. lépésben feladni kényszerült a meccset, és ezzel elveszítette előnyét. Ez a legrövidebb eldöntött játszma (olyan, amelyik nem döntetlenre végződött) a sakkvilágbajnokságok történetében. Nimzoindiai védelem, Gligorics-rendszer (E54) Szicíliai védelem, Nyezsmetgyinov–Rossolimo-támadás (B30) Nimzoindiai védelem, Gligorics-rendszer (E54) Szicíliai védelem, Nyezsmetgyinov–Rossolimo-támadás (B30) Félszláv védelem, Stoltz-változat, (D45) Szicíliai védelem, Nyezsmetgyinov–Rossolimo-támadás (B30) Szláv védelem, Schallopp-védelem, (D12) Kxc6 61.Bh7 Kd6 62.Kg3 Ke6 63.Kg4 Bh1 1/2-1/2 Szicíliai védelem, Canal-támadás (B51) Mende vasútállomás Mende vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Mende településen, melyet Mende önkormányzata üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gyömrő vasútállomás Pusztaszentistván megállóhely Noyers-sur-Jabron Noyers-sur-Jabron település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 510 fő (2015). Noyers-sur-Jabron Bevons, Cruis, Saint-Étienne-les-Orgues, Saint-Vincent-sur-Jabron, Valbelle, Éourres, Ribiers és Val-Buëch-Méouge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kopt nyelv A kopt nyelv a koptok által a késő ókortól beszélt nyelv, az egyiptomi nyelv legkésőbbi fejlődési fázisa. A démotikus nyelvből alakult ki a 2–3. század között. Az afroázsiai nyelvcsaládba tartozik. A koptot – pontosabban annak bohairi dialektusát – ma csak alkalmanként használják a kopt ortodox egyház szertartásain. Az elmúlt évtizedekben használatát egyházi körökben is visszaszorította az arab nyelvű liturgia. A kopt ábécé a görög írásból és kisebb részben az egyiptomi démotikus írásból átvett betűket használja. A kopt nyelv segítette a kutatókat abban is , hogy megfejtsék az ókori egyiptomiak nyelvét és írását. A hieroglifák megfejtése előtt az egyiptomi nyelv egyetlen ismert változata volt. Alaktana nagyrészt szintetikus, kisebb részben izoláló. Alapszórendje alany-állítmány-többi mondatrész (SVO). Elöljárószavai vannak, a főneveket nem és szám szerint ragozza, az igéken jelöli az időt, az aspektust, a cselekvés típusát, a módját, és azt, hogy állító vagy tagadó-e. A szókincsben erős a görög hatás. Nyelvtörténeti helye A kopt nyelv az egyiptomi nyelv utolsó állapotait foglalja magába, a korai, az óbirodalmi, a középbirodalmi, az újbirodalmi és a démotikus nyelv után. Az afroázsiai nyelvcsaládon belül az egyiptomi nyelv külön ágat képvisel. Elődjét, a demotikus nyelvet a Kr. e. 7. századtól beszélték. A kopt nyelvre jellemző jellegzetességek elsőként a Kr. u. 100 körül keletkezett szövegekből mutathatók ki. Ezeket a görög ábécéből származtatott ábécével írták. A korszakban továbbra is a demotikus maradt az írásbeliség fő nyelve, emiatt kevés az ókopt szöveg. Ekkoriban a beszélt nyelv már eltávolodott a demotikustól. Csak a 4. századtól lett az írásbeliség fő nyelve a kopt, a kereszténység államvallássá való válásának idején. Az arab hódítás után még évszázadokig Egyiptom nyelve maradt. Az elarabosodás a 10. században kezdődött, és a nyelv a 17. században halt ki. Felső-Egyiptomban néhány közösség még az újkorban is beszélte. A kopt sosem volt államnyelv: Nagy Sándor hódítása után a görög, az arab hódítás után az arab töltötte be ezt a szerepet. Népi és egyházi nyelv volt. Kihalása után az egyházi használat őrizte meg egészen mostanáig, habár a kopt egyház kezd áttérni az arab nyelvre. Az utóbbi évtizedekben az arab anyanyelvű koptok identitásuk jegyének tekintik, ezért szert tesznek némi kopt nyelvismeretre. Továbbélése az újkor küszöbéig lehetővé tette a régebbi nyelvállapotok újrafelfedezését, mivel a szókincs és az alaktan is hasonlít. Nyelvjárásai és elterjedése A kopt nyelv kezdetektől fogva nyelvjárásokra tagolódott, melyek közül többnek csak regionális szerepe volt. A legjelentősebbek a boharai és a szahidi voltak. A modern koptológiában elsőként a szahidit tanítják, mivel ennek az írásmódja a legszabályosabb, habár évszázadokig (700–1300) a boharai volt a klasszikus kopt nyelv. Ezek mindegyikéből nagy mennyiségű anyag maradt fenn, és már az ókorban is régiókat fogtak át. Vannak emellett más, térben és időben kisebb jelentőségű nyelvjárások, amelyekről kevés anyag, sokszor csak töredékek vannak. Egyiptomon kívül a keresztény Núbiában használták írott nyelvként. Írása A kopt nyelv saját írását a görög írásból alakították ki, de néhány betű a démotikus írásból származik. A betűkészlet nyelvjárásonként eltér, de körülbelül 30 betűt tartalmaz. A régebbi írásokkal szemben a kopt ábécé a magánhangzókat is rögzíti. A legtöbb betű egy hangnak felel meg. A következők kivételek: Sablon:Kopt th , Sablon:Kopt ph , Sablon:Kopt kh , Sablon:Kopt ksz , Sablon:Kopt psz és Sablon:Kopt ti a legtöbb nyelvjárásban egy betűvel jelöl két fonémát. Megfordítva, az /y/ írható, mint Sablon:Kopt és /w/ mint Sablon:Kopt. A /�/ fonémát nem jelölik írásban. Fonológiája A kopt nyelvjárások mindegyike több, mint húsz fonémát tartalmaz. Ezek közül öt magánhangzó, /a/, /e/, /ē/, /o/, /ō/, de a mássalhangzók is szerepelhetnek magánhangzóként. Így az /n/ az /mn/ [mn̥] szótagban magánhangzó, a /men/ [men] szótagban mássalhangzó. Ezek közül hét zöngés, (/b/ [β], /y/, /l/, /m/, /n/, /r/, /w/), három további zöngés mássalhangzó (/g/, /d/, /z/) csak görög kölcsönszavakban fordul elő; az eredeti kopt szavakban ezek zöngétlen párjait jelölik. A nyelvjárások mindegyike öt plozívát /k/, /p/, /t/, /kʲ/, /�/ és egy affrikátát /č/ (cs) tartalmaz. Minden nyelvjárásban van frikatíva, amelyek közül legalább egy ezekből: /s/, /š/, /f/, /h/; a következők csak bizonyos nyelvjárásokban találhatók meg: /�/ (Sablon:Kopt, Sablon:Kopt, Sablon:Kopt). A bohairiban a /p/, /k/, /t/ zárhangoknak aspirált allofónjaik vannak. A fajjúmiban feltűnő az /r/ helyettesítése az /l/ hanggal. A cikkben használt átírás nem tesz különbséget az azonosan hangzó írásjegyek között. Nyelvtana A következő szakasz általános áttekintést ad a kopt nyelv nyelvtanáról. Az alább ismertetett rendszer nagyrészt megfelel Layton 2000 ábrázolásának. A kopt nyelv megkülönbözteti a hím- és a nőnemet, illetve az egyes és a többes számot. Az egyiptomi nyelv korábbi állapotaival szemben ezeket nem jelöli többé a főnéven; a különböző névelőket és mutató névmásokat ragozza, és a determinánsok összetett rendszerét használja. Határozott és határozatlan kijelölés A kopt nyelvben a határozatlan kijelölést határozatlan névelővel (w-, többes számban hen-), vagy határozatlan főnévi vagy melléknévi névmásokkal jelölik. A határozott kijelölésre egy csoport egymással rokon morféma szolgál, amelyekben közös, hogy a p elem egyes szám hímnemet, a t egyes szám nőnemet, és az n többes számot jelöl mindkét nemben. Többnyire a névszói szerkezet magját előzik meg. Az alábbi példák szaidiak, ha másként nem jelöljük: A névmási magú főnévi szerkezetek a következő morfémákkal képzik: Névmások Személyes névmások A személyes névmások helyük és nyelvtani szerepük szerint különféle alakokban fordulnak elő. Megkülönböztethetünk önálló, függő és ragként használt formákat. Az utóbbiaknak számos allofónjuk van. Az afroázsiai nyelvekre jellemzően egyes szám 2. és a 3. személyben tüntetik fel a nemet. Az alábbi táblázat a szaidi nyelvjárás megfelelő alakjait tartalmazza: Kevés kivételtől eltekintve az önálló személyes névmások a mondat elején állnak, és számos alkalmazásban kiemelő erővel bírnak. Állhatnak névszói szerkezetben és a három részes igeragozási minta részei is lehetnek. A két részes igeragozási mintában az alanyok proklitikus névmások. A ragként szereplő személyes névmások vonatkozószavakhoz járulnak. Főként alanyként, tárgyként és elöljárószóval határozóként szerepelnek. Birtokos alkalmazáskor a birtokos névelő és a birtokos névmás után állnak, vagy főnevek kisebb csoportját követik. A főnevek, főnévi igenevek, és az elöljárószavak a névmások előtt állva egy külön alakot vesznek fel, ez a status pronominalis. Igei alaktan Szemben a korábbi nyelvállapotokkal, amelyek az igeragozás bonyolult rendszerével bírtak, a kopt nyelvben a legtöbb igének csak főnévi igeneve és kvalitatívja van. A főnévi igenév rendszerint folyamatot fejez ki, és a főnévi szerkezet feje is lehet. A kvalitatív állapotot fejez ki, és csak állítmányi szerepben fordulhat elő. A két alak többnyire csak magánhangzóiban különbözik; kōt (építeni), kēt (építve lenni). A főnévi igenév egy főként hangtörténeten alapuló, többé már nem termékeny kategóriája az állapot. Ha a főnévi igenév szabadon áll, akkor önálló állapotú; egy rag alakú névmás előtt álló főnévi igenév névmási állapotú, és egy közvetlenül kapcsolódó névszói tárggyal névszói állapotban van. Önálló állapot kōt „építeni“ Névszói állapot ket w-ēi „egy házat építeni, egy ház építése“ Névmási állapot kot=f „őt építik“ Csak a főnévi igenevek egy részére alksalmazható mindhárom állapot; ezeket a következőkben változó állapotú főnévi igeneveknek nevezzük. A műveltető főnévi igenév egy hozzá kapcsolódó morfémával képezhető (szaidi tre, bohairi tʰre/tʰro, ahmími te). Hozzáadható egy alany, ami a tre, tʰre/tʰro, te és a főnévi igenév között állhat. Állítmányként a műveltető főnévi igenév fő jelentése műveltető. Történetileg ez az alak egy körülíró műveltető szerkezetre vezethető vissza. Mondatminták Névszói mondatminta A mondatminta névszói, ha állítmánya névszó. A legtöbb ilyen mondatmintában szerepel egy nem és szám szerint flektált morféma, ami kopulára hasonlít (egyes szám hímnem pe, egyes szám nőnem te, többes szám ne); ez alakjában és történetileg is különféle determinánsokkal áll kapcsolatban. A tagadást (n)…an/en jelzi. Egyes nyelvjárásokban a névmási alany első és második személyét az önálló névmások ki nem emelt alakjai fejezik ki. Két részes igei mondatminta A két részes igei mondatminta egy alanyból és egy állítmányból áll. Az alany lehet határozott névszói szerkezet, proklitikus névmás vagy határozatlan főnévi szerkezet, ami előtt wn áll. Az állítmány lehet főnévi igenév, kvalitatív vagy határozói szerkezet. A jövő időt a főnévi igenév előtt álló na, fajjúmiban ne jelzi, a tagadást az ige után tett an/en fejezi ki, amit a legtöbb nyelvjárásban az ige előtt álló n egészít ki. Három részes mondatminta A három részes mondatmintában az alanyt és az állítmányt egy igeragozási bázis előzi meg. Ez jelöli az időt, a módot, az aspektust, az akciót és a mondat nyelvtani szerepét (főmondat, időhatározói mellékmondat, satöbbi). A névmási alanyt a rag alakú névmások fejezik ki; az állítmánynak főnévi igenévnek kell lennie. Az összes nyelvjárásban ugyanazok az igeragozási bázisok, és csak hangtanilag különbözhetnek. A szahidi nyelvjárás főmondati igeragozási bázisai: A beágyazott mondatokban más alakokat használnak. Tagadásukat egy morféma fejezi ki (szaidi, ahmími, szubahmími tm; bohairi, fajjúmi štem). A szahidi mellékmondati igeragozási bázisai: Tárgyak és határozók A tárgyak az igei állítmányt követik. A változó alakú főnévi igenek után a direkt tárgy csatlakozhat az igéhez, vagy elöljárószóval áll. A determináns nélkül álló tárgyak közvetlenül az igéhez csatlakoznak. A két részes mondatmintához tartozó determinánssal ellátott tárgyak elöljárószóval állnak; a három részes mondatmodellben mindkét eset lehetséges. Ha a főnévi igenév nem változik, akkor a tárgy elöljárószóval áll. Példák a szahidiból: két részes mondatminta: pčois me n- n-dikaios „az Úr szereti az igazságost “ három részes mondatminta: a=f čoo= s „ő mobdta ezt “ Ha nem csatlakozik a direkt tárgy az igéhez, akkor az indirekt tárgy a direkt tárgyat követi. A névmási tárgy mindig a névszói előtt áll; ez kivétel az előbbi szabály alól is. A határozók a tárgyat követik. Példák: Átalakítás Az önálló mondatok átalakíthatók. Ezt az elejükön mondatkonverter jelzi. Ezek függenek az átalakítás jellegétől, és az eredmény szematikai és szintaktikai jellemzőitől. Például a szahidi se-sōtm „hallják (kijelentő mód)“ a következőkbe alakítható át: főnévi: e-w-sōtm „hogy hallják“ vonatkozó: et-u-sōtm mmo=f „az, akit hallanak“ határozói: e-w-sōtm „amikor hallották“ múlt idejű: ne-w-sōtm „hallották“ Szókincs Történeti szempontból a kopt nyelvben a szókincs két rétege különböztethető meg. A szavak nagy része az egyiptomi nyelv korábbi állapotaiból származik. Ezekhez sok görög jövevényszó járult. Ide tartoznak vallási vagy szakszavak (anastasis < görög ἀνάστασις „feltámadás“), de más szavakat is a görögből vettek át de, nde < görög δέ „de“. A koptba más nyelvekből is kerültek szavak, amelyek egy része az alapszókincsbe is bekerült. Sok más nyelvtől eltérően mindezeket beillesztették a kopt nyelvtani rendszerbe; alaktanilag semmi sem utal az idegen eredetre. Jeszenszky Pál Kisjeszeni Jeszenszky Pál (Gömörpanyit, 1864. december 1. – Újfehértó, 1951. július 22.). Mezőgazdasági szakember. Élete Tanulmányait a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián végezte. 1894-ben a Köztelek társszerkesztője, 1896-tól az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) titkára, 1906-tól ügyvezető titkára, majd 1913-tól a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója. Az első világháború után átszervezte a szövetkezetet s annak alelnökévé választották. 1930-ban nyugalomba vonult. Negyven éven át rendezője, illetve elnöke volt az Országos Mezőgazdasági Kiállításoknak. Két évtizeden át vezette a Gazdatisztek Országos Egyesületének ügyeit is. Szakcikkei a Köztelekben jelentek meg. Művei Magyarországi urdalamak és gazdatisztek czímtára. 1908-1909. , Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest, 1908 . Magyarok északon , Az OMGE által 1910 június havában Dánia és Svédországban rendezett gazdasági tanulmányúton szerzett tapasztalatok ismertetése írásban és képben. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest, 1910 . Göndörszörü lincolnshirei és nemesítet mangalica sertéstenyészete , Pátria, Budapest, 192? Stará Voda (Chebi járás) Stará Voda (németül: Altwasser) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Lázně Kynžvart várostól 2 km-re délnyugatra fekszik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 489 lakosa van. Közigazgatásilag hozzá tartoznak Sekerské Chalupy (Hackenhäuser), Vysoká (Maiersgrün), valamint Jedlová (Tannaweg), Pozorka (Gibacht) és Háj (Grafengrün) települések is. Története Írott források elsőként 1380-ban említik. 1930-ban 1112 többségében német lakosa volt. A második világháború után német lakosságát a csehszlovák hatóságok Németországba toloncolták, így lakosainak száma 1950-ben 368-ra csökkent. Nevezetességek Szent Anna kápolnáját 1712 -ben építették Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései 1995-ben A magyar labdarúgó-válogatottnak 1995-ben nyolc találkozója volt. Ebből 3 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség. Az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében a magyar csapat a csoportjában a 4. helyen végzett, így nem jutott ki az Európa-bajnokságra. Szövetségi kapitány: Mészöly Kálmán Eb-selejtező csoport végeredménye A 3. csoport végeredménye: Eredmények 693. mérkőzés 694. mérkőzés – Eb-selejtező 695. mérkőzés – Eb-selejtező 696. mérkőzés – Eb-selejtező 697. mérkőzés 698. mérkőzés – Eb-selejtező 699. mérkőzés – Eb-selejtező 700. mérkőzés – Eb-selejtező Forrás Futball '95 (Budapest, 1996) ISSN 1217-873X Rákóczi Ferenc (műsorvezető) Rákóczi Ferenc (Újkígyós, 1970. május 11. –) műsorvezető. Élete Édesapja a Gyulai Húskombinátban dolgozott, egy nővére van. A rádiózást Békéscsabán kezdte, a helyi, ideiglenes frekvencián működő adó munkatársaként. A Rádió Bridge-nél műsorvezetői állást kapott ezért Budapestre költözött. 2000 januárja óta dolgozott a Danubius Rádió műsorvezetőjeként, Vágó Pirossal és Lovász úrral, a hétköznap reggelenként jelentkező Danubius Csili házigazdája volt, majd 2009. január 5-e óta a Danubius Pirítós egyik házigazdája Sebestyén Balázs és Vadon Jani mellett a rádióadó megszűnéséig. Majd a Class FM műsorvezetője lett, a Morning Show egyik vezetője. Ezenkívül a Best Of Zenekar tagja. A 2010-es évben nyártól őszig Majkával vezette az Ezek megőrültek show-műsort. Jelenleg A 40 milliós játszma nevű televíziós kvízműsort vezeti. Élettársa Vajda Judith, lánya Panna és 2009-ben született fia Soma. 2016 decemberétől a Rádió 1-nél dolgozik Sebestyén Balázs és Vadon Jani mellett új reggeli műsorukban, amely a "Balázsék" címet kapta. A műsor hétköznap reggel 6-tól 10-ig hallható. Repenomamus A Repenomamus az emlősök (Mammalia) osztályának a Gobiconodonta rendjébe, ezen belül a Gobiconodontidae/Repenomamidae családjába tartozó nem. Tudnivalók A Repenomamus a kora kréta korszak idején élt, ott ahol ma a kínai Liaoning tartomány van. Ezelőtt 125-123,2 millió éve élt. Az eddigi két felfedezett faj maradványait az úgynevezett Yixian Formation-ban találták meg; ez a lelőhely arról híres, hogy benne számos tollas dinoszauruszra bukkantak az őslénykutatók. 2000-ben amikor leírták ezt az emlősnemet, megalkották neki a Repenomamidae családot, amelynek egyedüli képviselője. De mivel igen közeli rokonságot mutat a Gobiconodontidae-fajokkal, gyakran ebbe a családba sorolják be. A Repenomamus ragadozó életmódot folytatott, kisebb gerincesekkel táplálkozhatott, akár a dinoszauruszok fiókáit is felfalhatta - amint azt egy kövület is mutatja -, bár azt nem lehet tudni, hogy aktívan vadászott azokra, vagy csak az elpusztult példányokat szedte össze, azaz dögevő lehetett. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Repenomamus giganticus Hu, Meng, Wang & Li, 2005 - körülbelül 50 százalékkal nagyobb volt, mint rokona. Testtömege 12-14 kilogramm, testhossza körülbelül 1 méter lehetett; ezzel a mérettel a legnagyobb mezozoikumi emlősfaj. Repenomamus robustus Li, Wang, Wang & Li, 2000 - típusfaj ; a 4-6 kilogrammjával, körülbelül akkora lehetett, mint a mai északi oposszum (Didelphis virginiana) . A faj leghíresebb kövületének gyomrában egy kis Psittacosaurus van. A két Repenomamus-faj, eddig az összes felfedezett mezozoikumi emlős közül a legnagyobb méretű; nagyobbak voltak egyes azonos helyen élő dinoszaurusznál, mint például a Graciliraptornál. A méret mellett abban is különböznek a többiektől - amelyek nagyjából rovarevők voltak -, hogy aktív ragadozók lehettek, akár kis dinoszauruszokkal is táplálkozhattak. A lábuk nem egészen a testük alatt volt, amint a modern emlősök esetében, hanem kissé oldalt. Továbbá nem a lábujjaikon jártak, hanem a talpukon. A hosszúkás testükhöz képest elégé rövid lábuk volt. Felfedezésének jelentősége Ennek a ragadozó életmódú állatnak a létezése arról tanúskodik, hogy már a mezozoikumban nagyon változatos volt az emlősök csoportja. Korábban úgy vélték, hogy a dinoszauruszok idején az emlősök és emlősszerűek üreglakó lények voltak, amelyek csak igen ritkán merészkedtek a felszínre. De a Repenomamus, továbbá a repülő mókusszerű Volaticotherium, az övesállatokra emlékeztető Fruitafossor, valamint a hódszerű Castorocauda állatoknak köszönhetően ez a vélemény már aligha érvényes. Cukrići Cukrići (olaszul: Zuccari) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Svetvinčenathoz tartozik. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 20 km-re északra, községközpontjától 9 km-re délre a Vodnjan-Svetvinčenat úttól nyugatra fekszik. Története A falunak 1880-ban 89, 1910-ben 144 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszországhoz került. Az Isztria az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A II. világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 154 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Axel Sjöblom Axel Adolf Sjöblom (Stockholm, 1882. december 17. – Stockholm, 1951. október 10.) olimpiai bajnok svéd tornász. Részt vett az 1908. évi nyári olimpiai játékokon, egy torna versenyszámban, a csapat összetettben és a svéd válogatottal aranyérmes lett. Klubcsapata a Stockholms GF volt. Lakásfelújítás A lakásfelújítás, otthonfelújítás vagy lakásrenoválás egy átalakítási folyamat, mely során egy lakást átépítenek és/vagy felújítanak. A lakásfelújítás típusai Bár a lakásfelújítást általában olyan építési projektekre alkalmazzák, melyek során egy otthon belső szerkezetét alakítják át, ezeknek részei lehetnek a kerten és a külső szerkezeten végzett munkák is. A felújítás nem korlátozódik a szerkezetre: része lehet a közművek karbantartása, javítása is, illetve a belsőépítészeti változtatások. A lakásfelújítás céljai általában a következők: Kényelem A fűtő-, szellőző- és légkondicionáló rendszerek ( HVAC ) fejlesztése. A háztartási gépek lecserélése, fejlesztése. Vízvezetékek, elektromos rendszerek teljesítményének növelése. Pincék vízszigetelése. A lakás helyiségeinek hangszigetelése. Karbantartás és javítás A karbantartási projekteknek része lehet: A tető elbontása és cseréje. Burkolatok felújítása, cseréje. A szobák, falak , kerítés festése. Vízvezetékek és elektromos rendszerek javítása. Bővítés Az élettér bővíthető A marginális területek élettérré alakításával, például a pince átalakításával dolgozószobává, vagy a padlás átalakításával hálószobává. A házhoz épített további helyiségekkel vagy egy újabb emelet hozzáadásával. Energiamegtakarítás A lakás tulajdonosai csökkenthetik a rezsiköltségeket Energiahatékony hőszigetelés beépítésével, a nyílászárók és a világítás cseréjével. Megújuló energiaforrások használatával, mint a pellet kályhák , napelemek , szélturbinák , programozható termosztátok , geotermikus hőszivattyúk . Meglévő fűtési rendszer korszerűsítése, energiatakarékos kazánok beépítése. Biztonság Telepíthetőek különféle biztonsági rendszerek , például: Tűz- és betörésriasztó rendszerek Tűzoltó rendszerek Biztonsági ajtók, ablakok és redőnyök Óvóhelyek, pánikszobák Tartalék generátorok áramszünet esetére Kivitelezés A lakásfelújítás általában háromféleképpen valósítható meg: általános kivitelező segítségével, specializálódott mesteremberek felfogadásával, illetve ha a munkát maga a tulajdonos végzi el. Az általános kivitelező felügyeli a lakásfelújítási projektet, amelyben több szakember is részt vesz. Az általános kivitelező projektmenedzserként tevékenykedik, hozzáférést ad a felújítandó épülethez, elszállítja a törmeléket, megtervezi a munkarendet és a munka bizonyos részeit is elvégezheti. A tulajdonosok az általános kivitelezőt kihagyva maguk is felfogadhatnak szakembereket, például vízvezeték-szerelőket, villanyszerelőket vagy tetőfedőket. A tulajdonosok „csináld magad” projektként is levégezhetik a felújítást, a nemzetközi és hazai piacon is találhatóak olyan üzletek, amelyek kifejezetten az ilyen projektekhez kínálnak alapanyagokat és szerszámokat. Egyes üzletek oktatást is vállalnak, illetve szakkönyveket adnak ki a témában. Lakásfelújítási piac A lakásfelújítások pontos számáról Magyarországon, illetve azok műszaki tartalmáról a Központi Statisztikai Hivatal nem vezet statisztikát. 2015-ben az OTP Lakástakarék ügyfelei közül korábbi lakáscélú hitelek 74 százaléka használta fel megtakarítását lakásfelújítási munkálatokra. A szakemberek szerint a felújítás ára 2016-ban helyiségenként 2,15-2 millió forintba kerülhet, a bővítés költsége a felhasznált anyagok, az épület és a kiindulási állapot függvényében négyzetméterenként körülbelül 300 ezer forint lehet. Stazione di Santo Stefano Udinese Stazione di Santo Stefano Udinese vasútállomás Olaszországban, Santa Maria la Longa településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Udine-Cervignano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Risano Stazione di Santa Maria la Longa Charles Donald Gemar Charles Donald Gemar (Yankton, Dél-Dakota, 1955. augusztus 4. –) amerikai űrhajós, alezredes. Életpálya 1973-ban besorozták a hadsereg légideszant egyik bázisára. 1979-ben a West Point (USMA) keretében szerzett mérnöki diplomát. Gyalogsági tisztként 1980-ban repülőgép vezetői jogosítvány szerzett. 1985. június 4-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Három űrszolgálata alatt összesen 24 napot, 5 órát és 38 percet (581 óra) töltött a világűrben. 1996-ban fejezte be űrhajós pályafutását. A Bombardier Flight Test Center (Wichita) berepülési, üzemeltetési és biztonsági vezetője. Űrrepülések STS–38 , az Atlantis űrrepülőgép 7. repülésének küldetés specialistája. Első űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 21 órát, 54 percet töltött a világűrben. 3 267 000 kilométert repült, 79 alkalommal kerülte meg a Földet . STS–48 , a Discovery űrrepülőgép 13. repülésének küldetés specialistája. A legénysége sikeresen útnak indította az Upper Atmosphere Research Satellite (UARS–2) légkörkutató műholdat. Második űrszolgálata alatt összesen 5 napot, 8 órát és 27 percet (128 óra) töltött a világűrben. 3 530 369 kilométert repült, 81-szer kerülte meg a Földet. STS–62 , a Columbia űrrepülőgép 16. repülésének küldetés specialistája. Az United States Microgravity Payload (USMP) mikrogravitációs laboratórium programját (60 kísérlet, kutatás, anyag előállítás) 12 órás váltásban teljesítette a legénység. Tesztelték a Canadarm robotkar egy továbbfejlesztett, modernebb változatát. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 13 napot, 23 órát és 16 percet (335 óra) töltött a világűrben. 9 366 617 kilométert repült, 224-szer kerülte meg a Földet. Nagylaposnok Nagylaposnok (Lăpușnicu Mare), település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Bozovicstól délnyugatra fekvő település. Története Nagylaposnok nevét 1540-ben említette először oklevél Lapusnik néven. 1808-ban Lapusnik, Lapuschnik néven írták. 1910-ben 2247 lakosából 2197 román volt. Ebből 2242 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Bozovicsi járásához tartozott. Nevezetességek 1770-ben épült, 1890-ben átalakított, a Szentlélek alászállásának szentelt temploma a romániai műemlékek jegyzékében a CS-II-m-B-11124 sorszámon szerepel. Alessio Di Clemente Alessio Di Clemente (Firenze, 1967. szeptember 15. –) olasz színész. Filmek, sorozatok Bűvölet (olasz sorozat, 2007- ) a kórházi sorozatban Prof. Alberto Curti szerepét alakítja 2007-től. Halálos Kitesurf (olasz akciófilm, 2008) Simon szerepe Drágán megfizetsz (olasz thriller, 2001) Mirko szerepe Sinor Dénes Sinor Dénes (Denis Sinor, eredetileg Zsinór Dénes, Kolozsvár, 1916. április 17. – Bloomington, Indiana, 2011. január 12.) magyar származású és születésű amerikai nyelvész, történész, filológus, altajista, uralista, finnugrista, orientalista a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Élete 1916. április 17-én született az erdélyi Kolozsváron, egy római katolikus vallású vállalkozó második fia volt. Gyermekkorát többnyire Budapesten töltötte el, viszont tizenéves korában hónapokat töltött a svájci Vevey egy francia nyelvű internátusában. Németül tanult osztrák nemzetiségű nagyanyáitól, angol és latin nyelvből vizsgázott és érettségizett a budapesti Érseki Reálgimnáziumban, annak ellenére, hogy alig járt oda. A matézisre, fizikai tárgyakra barátja, Ajtay Miklós készítette fel. Később édesapja birtokán élt Makón, kamaszkorában. Iskola helyett inkább számos könyvet olvasott többek közt magyar, német és francia nyelven. 1934-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) bölcsészeti karának hallgatója lett, ahol a közelibb Kelet ókori vallásaival szeretett volna ismerkedni. Magyar-német szakos alapvizsgát is tett. Kezdetben Német Gyula nyelvész turkológus terelte rá a figyelmét a török világra és nyelvekre, később Ligeti Lajos tanítványaként kapott ismeretek a mongol nyelvről, a belső-ázsiai történelemről és az altaji filológiáról. 1937 és 1938 nyarán a Berlinben található Collegium Hungaricum vendége volt, többek közt megismerkedett a porosz Turfán-kutatás gazdag eredményeivel, valamint olyan elismert tudósokkal, mint a turkológus Annemarie von Gabain vagy a sinológus Erich Haenisch. Német Gyula és Ligeti Lajos tanácsára doktori értekezést írt a középkor közép-ázsiai török buddhizmusáról, melyet a Kőrösi Csoma Archívumban közölt 1939-ben, azonban sosem védett meg. 1939 és 45 között Franciaországban élt, csatlakozott a francia ellenálláshoz és később a francia hadsereghez is. 1948 és 1962 között a Cambridge Egyetem Orientalisztikai Intézetének oktatója és az egyetemen a Magdalene College tagja volt. 1962-től az Indianai Egyetem professzora volt, ahol az egyetem és az amerikai állam minden anyagi segítséget megadott neki a világ egyik legjelentősebb belső-ázsiai kutatóintézetének létrehozásához. Kezdeményezésére adományozza az Indianai Egyetem a PIAC-aranyérmet, melyet Sinor maga kétszer is megkapott: 1982-ben és 1996-ban. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjai közé választotta. Halála 2011. január 12-én hunyt el 95 éves korában az amerikai egyesült államokbeli Bloomingtonban. Végrendeletében a Szegedi Tudományegyetemre hagyta páratlanul gazdag tudományos könyvtárának egy részét, a könyvállomány az SZTE Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteményében található meg. Művei, cikkei Nyolc könyv szerzője (köztük egy Magyarország-történetnek, egy velős belső-ázsiai történeti összefoglalásnak és egy közép-eurázsiai stúdiumokba bevezető fontos könyvészeti kalauznak) és tizenháromnak szerkesztője vagy nagy részben szerzője volt. Ezen kívül több mint 125 könyvbírálatot tudhatott magáénak. Műveiben főként az összehasonlító történeti nyelvészet, a művelődéstörténet és a történettudomány módszereit és szemléletét ötvözte. Cikkeinek száma több mint százhatvan fölé tehető, például magyar és altaji szófejtéseknek, köztük a „hajó” szavunkról vagy a „tár” szavunkról szólónak, középkori történeti tanulmányoknak volt a legtöbbször írója. Több mint száz recenziót jelentetett meg. Ezeken kívül különböző lexikonokba (többek közt az Encyclopædia Britannicába) is írt szócikkeket. Finnugrisztikai szempontból az egyik legjelentősebb munkája az általa szerkesztett és részben írt Az uráli nyelvek: leírás, történet és idegen hatások (The Uralic languages: description, history, and foreign influences) címet viselő kézikönyv. Díjai, kitüntetései Évfordulóit két nemzetközi cikkgyűjtemény ünnepelte: a Tractata Altaica 1976-ban és a Florilegia Altaistica 2006-ban. Robert Dorer Robert Dorer (teljes nevén Eugen Robert Dorer) (Baden (Aargau), 1830. február 13. - Baden, 1893. április 13.) svájci szobrász. Életpályája Eduard Dorer-Egloff író fia volt. Münchenben Ludwig Schwanthaler, Drezdában Ernst Rietschel, majd Ernst Hähnel tanítványa volt. Járt Olaszországban is. Drezdába tért vissza, végre szülővárosában telepedett le. A berni múzeum (ma a Kantonalbank épülete) külsejét nyolc híres svájci személyiség szobraival diszítette. 1869. szeptember 20-án avatták fel Genfben a leghírsebb művét, a Genf köztársaságnak Svájccal való egyesülését ábrázoló Nemzeti emlékművet (Monument National). A két nőalak Genevát és Helvetiát személyesíti meg. (Az emlékművet eredetileg az esemény 50. évfordulójára, 1864-re rendelték meg.) Dorer szobrai díszítik a Stadthaust Winterthurban, továbbá a Helvetia-Versicherung nevű biztosítótársaság székházát Sankt Gallenben (1876). Georges Johin Georges Édouard Johin (Franciaország, Párizs, 1877. július 31. – Franciaország, Yvelines, Tessancourt-sur-Aubette, 1955. december 6.) francia olimpiai bajnok és ezüstérmes croquetjátékos. Croquet (krokett) egyetlenegyszer volt a nyári olimpiákon, mégpedig az 1900. évi nyári olimpiai játékokon. Egylabdás egyéniben könnyen tovább jutott az első és második körből, ám a döntőben alul maradt Gaston Aumoitte-tel szemben. Párosban viszont pont az ő oldalán lett olimpiai bajnok, igaz csak ők ketten indultak vagyis nem volt kihívójuk. Sabahphrynus maculatus A Sabahphrynus maculatus a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családba tartozó Sabahphrynus nem monotipikus faja. Nevét felfedezésének helyéről, a malajziai Sabah szövetségi államról kapta. A fajt korábban Ansonia anotis néven emlegették. Egyes példányai megegyeztek a Pedostibes maculatus fajjal, ami a Nectophryne maculata szinonimája. Mindezeket az addig különállónak hitt fajokat egyetlen nembe sorolták, a nem egyetlen faja a Sabahphrynus maculatus lett. Elterjedése A faj Malajziában, a Borneó szigetén elterülő két maláj állam egyikében, Sabahban honos, közepes tengerszint feletti magasságban. A faj holotípusát, egy felnőtt nőstény békát, a Kinabalu Parkban, 880 méter magasságban gyűjtötték. Víz közelében, a talajszinttől 1-2 méteres magasságban él. Megjelenése A Sabahphrynus maculatus apró testű, karcsú békafaj. A nőstények hossza elérheti az 52 mm-t, a hímeké a 39 mm-t. Hátsó végtagjai hosszúak és vékonyak. A lábujjak között mérsékelt méretű úszóhártya található. Orra túlnyúlik az alsó állkapcsán. Felső állkapcsa az alsón túl, és lefelé nyúlik. Háta világoszöld. A végtagokon keresztirányú sötét sávok láthatók. Hasi oldala életkortól és nemtől függően krémszínű vagy halványbarna. Természetvédelmi helyzete A fajra a fő veszélyt élőhelyének megváltozása és pusztulása jelenti erőirtás és fakitermelés következtében. Pozzallo vasútállomás Pozzallo vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Ragusa megyében, Pozzallo településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Caltanissetta Xirbi-Gela-Siracusa-vasútvonal Monestrol Monestrol település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 73 fő (2015). Monestrol Lagarde, Caignac, Gibel és Montgeard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Elektra (opera) Az Elektra Richard Strauss egyfelvonásos operája Hugo von Hofmannsthal szövegére (op. 59, TrV 223). Eredeti műfaji meghatározása „tragédia egy felvonásban”. Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1909. január 25-én. Magyarországi bemutatója 1910. március 11-én volt az Operaházban. (Az első magyar erőkkel bemutatott Strauss-opera, ezt az előadást összesen tizenötször játszották.) Játékideje 1 óra 40–45 perc. A mű története Bár ez az első Strauss–Hofmannsthal-opera, a szöveg eredeti formája nem librettónak készült. Strauss 1903-ban Max Reinhardt berlini előadásában látta a „Szophoklész-fordítást”. Két év múlva, a Salome bemutatója után választotta következő operája tárgyául. Előbb maga próbálkozott a librettóvá alakítással, majd felvette a kapcsolatot a költővel. A téma hasonlósága és előző színpadi műve időbeli közelsége miatt joggal tartott születő zenéje nagy hasonlóságára a Salomééhez. 1905 végétől 1908. szeptember 22-éig komponálta az Elektrát, közben ellátta karmesteri feladatait, „menedzselte” korábbi műveit. A túlhajszoltság miatt 1907 nyarán egy fürdőhelyre vonult vissza. Hangszerelése Az Elektra az egyik legnagyobb zenekari apparátust igénylő mű. Az ősbemutatón 111 zenész szólalta meg az előírt több mint 140 hangszert. 1 piccolo, 3 fuvola (vagy 2–2 fuvola és piccolo); 2 oboa; 1 angolkürt (vagy 3. oboa); 1 heckelophon; 1 Esz-klarinét, 4 B-klarinét, (vagy 2 B-, 2 A-klarinét), 2 basszetkürt, 1 basszusklarinét; 3 fagott, 1 kontrafagott; 4 kürt; 2 B-tuba, 2 F-tuba (vagy 5–8. kürt); 6 trombita, 1 basszustrombita; 3 harsona, 1 kontrabasszus harsona; 1 kontrabasszus tuba; 6–8 üstdob; ütőhangszerek; harangjáték; cseleszta; 2 vagy 4 hárfa 8–8–8 I., II. és III. (!) hegedű; 6–6–6 I., II. és III. brácsa (a 6 I. brácsa IV. hegedű is lehet); 6–6 I. és II. gordonka; 8 nagybőgő A nyomtatott kottában Strauss a fúvósokra redukált változatot is megad, amit ő „provinciális verziónak” nevezett. Szereplők Klütaimnesztra – alt vagy mezzoszoprán Élektra – szoprán Khrüszothémisz – szoprán Aigisztosz – tenor Oresztész – bariton vagy basszus Oresztész ápolója – basszus A bizalmas – szoprán Az uszályhordozónő – szoprán Egy ifjú szolga – tenor Egy agg szolga – basszus A felügyelőnő – szoprán Első szolgálólány – alt Második szolgálólány – mezzoszoprán Harmadik szolgálólány – mezzoszoprán Negyedik szolgálólány – szoprán Ötödik szolgálólány – szoprán Szolgálólányok, hangok (kar) Cselekmény Öt szolgálólány megpróbálja lemosni a palota udvarát Mükénében. Miközben dolgoznak, megkérdezik, hol lehet Elektra, és az árnyékból kijön az arcáról. A szolgák továbbra is kommentálják, hogyan jött be ebben az állapotban, és beszélni arról, hogy hogyan éneklik őt csak azért, hogy megkapja a sértéseket tőle. Csak egy szolga kegyelmet mutat neki, de a felügyelő elveszti, hogy kipiruljon. Elektra visszatér a napi rituáléért az apja emlékére, aki Trójából való visszatérése után Klütaimnesztra és Aigisztosz által fürdött, és az udvarra húzódott. Elektra elkezdi elképzelni azt a napot, amikor az apja bosszút áll majd, az azt követő ünnepségen, amelyben a diadalmas tánc vezet. Khrüszothémisz elhagyja a palotát, de ellentétben az Elektrával, szelíd és befogadó, józanul maradt Khrüszothémisz és Aigisztosz élvezi a kiváltságokat, hogy jön egy hercegnő. Figyelmezteti a nővérét, hogy anyjuk azt tervezi, hogy egy Elektrát bezárja egy toronyba, de visszautasítja. Khrüszothémisz nem akar halálra élni saját házában: el akar menni, feleségül venni és gyermekeket nevelni. Amint hangos hangok hallatszanak, Elektra elkápráztatja a nővérét, hogy ez az ő esküvője. A valóságban Klütaimnesztra mégis ébresztette meg saját rémálmait, hogy Oresztész megölte. Khrüszothémisz felkéri Elektrát, hogy távozzon, és csak az anyjával beszéljen. Klütaimnesztra követve a gyülekezetét, újabb áldozatot hoz, hogy megnyugtassa az isteneket, de megáll az Elektra láttán, és azt kívánja, hogy ne legyen ott, hogy zavarja. Kérdezi az isteneket terhelése miatt, de Elektra megnyugtatja, mondván az anyjának, hogy ő maga istennő. A bizalmas és az uszályhordozónő tiltakozása ellenére Klütaimnesztra felmegy, hogy beszéljen az Elektrával. Klütaimnesztra megajándékozza lányát, hogy minden éjjel rémálmokat szenvedett, és még mindig nem találta meg az utat az istenek megnyugtatásához. De azt állítja, hogy ha ez megtörténik, újra képes lesz aludni. Elektra keveri az édesanyját a megfelelő áldozattal kapcsolatos apró információkkal, amelyeket meg kell ölni, de megváltoztatja a beszélgetést a testvérének, és miért nem engedhető vissza. Elektra szörnyűségére Klütaimnesztra azt mondja, hogy őrült és állatokat tart. Azt válaszolja, hogy ez nem igaz, és hogy az arany, amelyet az anyja küldött, nem használta fel a fiát, hanem hogy megölte. Ezután Elektra feltárja, ki kell a tényleges áldozata: maga Klütaimnesztra. Továbbra is leírja, hogy az isteneknek egyszer és mindenkor meg kell nyugtatniuk. Fel kell ébredni és a ház körül üldözni kell, mint egy vadászatot. Csak akkor, amikor azt kívánja, hogy mindez véget érjen, és miután elrabolta a foglyokat a sejtjeikben, rájön, hogy a börtön a saját teste. Abban az időben a fejsze, amelyen a férjét megölte, és amelyet az Elektrának ad el Oresztésznek, rá fog esni. Csak az álmok leállnak. A bizalmas és az uszályhordozónő belépnek és suttognak neki. Klütaimnesztra hisztérikusan nevet, és gúnyolódik Elektra, elhagyja. Elektra azon kíváncsi, mi nevetett az anyja. Khrüszothémisz eljön, hogy elmondja neki: két hírvivő érkezett azzal a hírrel, hogy Oresztész halott, a saját lovai taposta. Amikor egy fiatal szolga kijön a házból, hogy elhozza a mestert, ő az Elektra és Khrüszothémisz felett utazik. Elektra nem könyörög, és rémült Khrüszothémisz hallgat, amikor a nővére követeli, hogy segítsen neki megbosszulni az apjukat. Elektra tovább dicséri a nővérét és a szépségét, megígérve, hogy Elektra lesz a rabszolgája a menyasszonyi kamráján, cserébe a segítségére. Khrüszothémisz küzd le a nővérétől és elmenekül. Elektra átkozta őt. Meghatározta, hogy egyedül csinálja, ássa a fejszét, amely megölte az apját, de egy titokzatos ember megszakítja, aki az udvarba jön. Hallja, hogy várni fogja, hogy hívják a palotából, mert üzenetet küld a ház hölgyének. Azt állítja, hogy Oresztész barátja, és azt mondja, hogy vele volt a halála idején. Elektra szomorú. A férfi először azt sejteti, hogy Oresztész és Agamemnon véres rokonának kell lennie, aztán, amikor megkérdezi a nevét, felfedezi, hogy ő Elektra. Aztán elcsodálkozva felismerte őt: Oresztész, aki álruhában visszaköltözött. Elektra eredetileg rendkívüli, de szégyellte, hogy mi lett, és hogyan áldozta fel királyi államát az ügyért. Oresztész ápolója jön és félbeszakítja a testvéreket; feladatuk veszélyes, és bármi veszélybe sodorhatja. A bizalmas és az uszályhordozónő kijönnek a palotából és leadják Oresztészt. Egy kiabálást hallanak a palotából, aztán komor nyögést. Elektra vidáman mosolyog, tudva, hogy Oresztész megölte az anyját. Aigisztosz megérkezik, örömmel hallja, hogy Oresztész meghalt, és szeretne beszélni a hírnökkel. Elektra boldogan bevezeti a palotába. Ahogy Aigisztosz sikoltozik és segítséget kér, Elektra így válaszol: "Agamemnon hallani fog." Khrüszothémisz kijön a palotából, kijelentve, hogy Oresztész belépett, és hogy megölték Klütaimnésztrát és Aigisztoszt. A mészárlás megkezdődött Oresztész követőivel, akik megölte azokat, akik támogatták Aigisztoszt és a királynőt. Elektra elragadtató, és a tömeg akar táncolni, de először nem. Khrüszothémisz és Elektra dicsérik a testvérüket. Végül Elektra elkezd táncolni. Ahogy elérte a tánc csúcspontját, a földre esik: Elektra halott. Khrüszothémisz a palotába lép, hogy a testvérével legyen. A palota ajtajára bökött, felszólítja a testvérét. Nincs válasz. Diszkográfia Martha Mödl (Klütaimnésztra), Anny Konetzny (Élektra), Daniza Ilitsch (Khrüszothémisz), Franz Klarwein (Aigisztosz); a Firenzei Maggio Musicale Zenekara, vez. Dimítrisz Mitrópulosz (1951 – Mitrópulosz híres firenzei előadásának élő felvétele, kis húzásokkal, tűrhetően sztereósítva) Hommage HOM 7001841 Marjana Lipovšek (Klütaimnésztra), Marton Éva (Élektra), Cheryl Studer (Khrüszothémisz), Hermann Winkler (Aigisztosz); Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Wolfgang Sawallisch (1990) EMI 6 40779 2 Waltraud Meyer (Klütaimnésztra), Deborah Polaski (Élektra), Alessandra Marc (Khrüszothémisz), Johan Botha (Aigisztosz); Berlini Állami Zenekar, vez. Daniel Barenboim (1995) Teldec (Warner) 2564 67701-3 Pozzol Groppo Pozzol Groppo település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 317 fő (2017. január 1.). Pozzol Groppo Cecima, Godiasco, Momperone, Volpedo és Montemarzino községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Thomery Thomery település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 3502 fő (2015). Thomery Avon, Champagne-sur-Seine, Fontainebleau, Samoreau és Veneux-les-Sablons községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Glicourt Glicourt település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Glicourt Bellengreville, Derchigny, Intraville, Petit-Caux, Sauchay és Tourville-la-Chapelle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Châlons-sur-Vesle Châlons-sur-Vesle település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 199 fő (2015). Châlons-sur-Vesle Champigny, Chenay, Merfy, Muizon, Thillois és Trigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2006-os U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság A 2006-os U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság a tizenötödik ilyen jellegű labdarúgótorna volt ebben a korosztályban, melyet 2006. május 23. és június 4. között rendeztek meg Portugáliában. Az Európa-bajnoki címet Hollandia szerezte meg. Selejtezők A sorozatban induló 48 válogatottat 8 csoportba sorsolták. A selejtezők után a 8 csoportgyőztes és a 8 csoport második folyathatta és nyolcaddöntők keretein belül összesorsolták őket. Itt oda-visszavágós alapon megmérkőztek egymással. Az így kialakult 8 résztvevő közül választották ki később a torna házigazdáját. Gussola Gussola település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 2727 fő (2017. január 1.). Gussola Martignana di Po, Scandolara Ravara, Solarolo Rainerio, Torricella del Pizzo, Colorno, San Giovanni in Croce és Sissa községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Mendoza varrat A mendoza varrat egy álvarrat mely a koponya nyakszirtpikkely (squama occipitalis) felső és alsó részét köti össze mely felnőtt korban már csak ritkán marad meg. (kép nem áll rendelkezésre) Forrás orvosi lexikon Gare des Yvris - Noisy-le-Grand Gare des Yvris - Noisy-le-Grand vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Noisy-le-Grand településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villiers-sur-Marne - Le Plessis-Trévise Gare d’Émerainville - Pontault-Combault Van jó minden rosszban A Van jó minden rosszban Kovács Kati harmincötödik albuma. Az énekesnő pályafutásának jubileuma alkalmából a Reader's Digest kiadónál Napfényes álom címmel jelent egy médiaköny + 3 CD-s BOX-SET. Az első válogatás albumra sorlemezek dalai kerültek. Dalok Mondd, gondolsz-e még arra? Van jó minden rosszban Át a nagy folyón Légy szerelmes Hé srác! Taxidal Ahogy nőnek a gyerekek Unokahúgomnak az V/A-ba Csendszóró Élet a gyufásdobozban Szűk alagútban Domino Kötődés Ha minden elfogyott Jaj de jó, hogy voltál! Túl hamar Hét év után Reppenstedt Reppenstedt település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 7171 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Tyto A Tyto a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a gyöngybagolyfélék (Tytonidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 16 faj tartozik: hosszúszárnyú gyöngybagoly (Tyto longimembris) fokföldi gyöngybagoly (Tyto capensis) kormos gyöngybagoly (Tyto tenebricosa) ausztrál gyöngybagoly (Tyto novaehollandiae) tasmán gyöngybagoly (Tyto novaehollandiae castanops) – alfaj új-brittaniai gyöngybagoly (Tyto aurantia) manus-szigeti gyöngybagoly (Tyto manusi) malukui gyöngybagoly (Tyto sororcula) sulu-szigeteki gyöngybagoly (Tyto nigrobrunnea) Minahassa gyöngybagoly (Tyto inexpectata) celebeszi gyöngybagoly (Tyto rosenbergii) Tyto javanica Tyto deroepstorffi vörhenyes gyöngybagoly vagy madagaszkári gyöngybagoly (Tyto soumagnei) gyöngybagoly (Tyto alba) galápagos-szigeteki gyöngybagoly (Tyto alba punctatissima) – alfaj, több kutató szerint faji szintre emelése indokolt hispaniolai gyöngybagoly (Tyto glaucops) foltos gyöngybagoly (Tyto multipunctata) Yussuf Poulsen Yussuf Yurary Poulsen (Koppenhága, 1994. június 15. –) dán válogatott labdarúgó, jelenleg az német RB Leipzig támadója. Pályafutása Lyngby 2009. decemberében aláírta az első profi szerződését a Lyngby BK csapatához, előtte a BK Skjold junior csapatának tagja volt. 2012 tavaszán meghosszabbította szerződését 2014-ig, de a hosszabbítás előtt 2011. december 4-én debütált a AC Horsens ellen a bajnokságban. A szezont öt bajnoki mérkőzéssel zárta, amiken mindig csereként lépett pályára. 2012 őszén a Bundesligában szereplő VfB Stuttgart szerette volna szerződtetni, de Poulsen úgy döntőt, hogy marad és a csapatra meg az iskolára koncentrál. Augusztus 5-én a Akademisk BK ellen szerezte meg első profi gólját a bajnokságban. Első dupláját a Hobro IK csapata ellen jegyezte a 2-1-re megnyert hazai bajnoki mérkőzésen. 29 bajnokin lépett pályára és ezeken 11 gólt jegyzet, valamint 2 kupa mérkőzésen is szerepet kapott. RB Leipzig 2013 nyarán 4 éves szerződést írt alá a német 2. ligában szereplő RB Leipzig csapatához. Az FC Viktoria Köln elleni felkészülési mérkőzésen rögtön góllal debütált. A 2015-ös januári átigazolási szezonban az olasz Juventus és több angol élvonalbeli klub is szerette volna leigazolni, de a Leipzig nem engedte el. Válogatott Több Dán korosztályos válogatott tagja is volt. 2013. január 31-én egy Mexikó elleni barátságos mérkőzésen debütált a felnőttek között. A 84. percben váltotta Andreas Corneliust, akit Morten Olsen szövetségi kapitány cserélt le. Sikerei, díjai 3. Liga Ezüstérmes: 2013–14 Bundesliga 2 Ezüstérmes: 2015–16 Bundesliga Ezüstérmes: 2016–17 Coșereni (Ialomița megye) Coșereni község és falu Ialomița megyében, Munténiában, Romániában. Fekvése A megye nyugati részén található, a megyeszékhelytől, Sloboziatól, hetvenegy kilométerre nyugatra, a Ialomița folyó jobb partján. Története A 19. század közepén Ialomița megye Câmpul járásához tartozott és Coșereni illetve az időközben vele egybeolvadó Giurești falvakból állt, összesen 1551 lakossal. A község területén ekkor egy templom és két iskola működött. 1925-ös évkönyv szerint Coșereni községe Urziceni járás része volt, 2346 lakossal. 1950-ben a Ialomițai régió Urziceni rajonjának volt a része, majd 1952-ben a Bukaresti régióhoz csatolták. 1968-ban Ilfov megye része lett, és hozzá csatolták az ekkor megszüntetett Borănești község falvait is. 1981-ben ismét Ialomița megyéhez csatolták. 2004-ben Borănești újból önálló községi rangot kapott. Lakossága * Borănești település lakosságával együtt. Látnivalók A román Nemzeti kulturális és örökségvédelmi hivatal által számon tartott műemlékek Coșereni településen a következők: Két régészeti lelőhely: a „Măgura de la Comana” illetve a „Turceasca” nevű területen. Poisieux Poisieux település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 221 fő (2015). Poisieux Lazenay, Plou, Migny és Saint-Georges-sur-Arnon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: B színképtípusú csillag A B színképtípusú csillagok magas hőmérsékletű csillagok, felszíni hőmérsékletük 12 300–25 000 °K közötti, színük kékesfehér. Dominánsak a hidrogén Balmer-sorozatának vonalai, ezek a B0 alosztálytól a B9-ig erősödnek. Megjelennek a semleges hélium vonalai; ezek a B2 típusban a legerősebbek. Előfordulnak ionizált fémvonalak: Mg II és Si II. Az ionizált oxigén- és szénatomok vonalai a B3 típusnál erősödnek. Ezen csillagok – O színképtípusú csillagokkal alkotott – halmazait OB-asszociációnak nevezzük. A fősorozat csillagainak nagyjából 0,13 % tartozik ebbe a színképosztályba, ilyenek például a Rigel, a Bellatrix, a Spica, az Orion csillagkép övcsillagai és a Pleiadok nyílthalmaz fényesebb csillagai. Az alábbi ábrán egy B2 II spektráltípusú csillag színképe látható. Nemesek temploma (Felsőszálláspatak) A felsőszálláspataki nemesek temploma műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03440 sorszámon szerepel. Monflorite-Lascasas Monflorite-Lascasas település Spanyolországban, Huesca tartományban. Monflorite-Lascasas Alcalá del Obispo, Albero Bajo, Albero Alto, Huesca és Loporzano községekkel határos. Lakosainak száma 379 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Opua nephodes Az Opua nephodes a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása Az Opua nephodes előfordulási területe a Csendes-óceán. A Marshall-szigeteknél és Hawaii környékén lelhető fel. Megjelenése Ez a gébféle legfeljebb 4,4 centiméter hosszú. Hátúszóján 6-7 tüske, 8 sugár, míg farok alatti úszóján 1 tüske és 9 sugár van. Életmódja Trópusi, tengeri halfaj, mely a korallzátonyok közelében él; 1-169 méteres mélységek között. A homokos és iszapos tengerfenéket kedveli. Glikogén foszforiláz A glikogén-foszforiláz volt az első enzim, aminek a segítségével az enzimszabályozás kovalens módosítását vizsgálták. Egy úgynevezett modell enzim, a legkorábban nyerték ki kristályos formában. Működése A glikogén-foszforiláz a glikogenolízis sebesség korlátozó enzime. A glikogénlebontás első lépését kontrollálja. A glikogén nem redukáló végét bontja, a láncok rövidítését az enzim katalizálja. Anorganikus foszfáttal hasítja az α-1,4-kötéseket, és glükóz-1-foszfátot képez. A láncok végéről glükóz egységeket szakít le, de az elágazási pontok előtt 4 glükóz egységgel megáll. Az emberi szervezetben 3-féle szövetben található meg: a májban, az agyban és az izomban. Az élő szervezetben dimerként van jelen, ahol mindegyik monomer 842 aminosavból áll és 97.289 kDa molekulatömegű. Az izomszövetben a foszforiláz két formában, foszforilálatlan b és foszforilált a alakban fordul elő. A foszforiláz b inaktív, de adenozin-5-monofoszfát (AMP) jelenlétében enzimatikus aktivitással rendelkezik. Pürrhón Pürrhón (Πύρρων, I. e. 360 – I. e. 270) Pleisztarkhosz fia, éliszi görög filozófus, az első, akit a szkeptikus filozófusok sorában ismerünk, a pürrhonizmus megalapítója. Élete Diogenész Laertiosz, a „Filozófiában jeleskedők élete és nézetei”-ben írja Pürrhónról, hogy eredetileg festő volt, majd elkezdett filozófiával foglalkozni és először „Brüszont, Stilpon fiát” hallgatta, majd az abderai Anaxarkhosz tanítványa lett. 334-ben Anaxarkhosszal részt vett Nagy Sándor keleti hadjáratában és tíz éven át járta a világot. A hadjárat során eljutott Indiába is ahol megismerkedett a gümnoszofistákkal, a mágusokkal és a taoistákkal. A taoista kínai filozófia juttathatta arra a gondolatra, hogy a wu wei, azaz a „nemcselekvés” szerint kell élni. Diogenész Laertiosz azt írta Pürrhónról, hogy a közömbösség, a magába zárkózás, elvonulás az emberektől és a lemondás minden versengésről volt rá jellemző. „Mindig ugyanabban a lelkiállapotban volt.” Filozófiája Pürrhón nem hagyott hátra írott műveket, így tanításait tanítványa, Timón foglalta írásba, részben prózai, részben verses formában. Indiai látogatásának következménye volt, hogy elhatározta, hogy ezentúl a legnemesebb úton fog filozofálni és bevezette a megragadhatatlanságon és ítéletfelfüggesztésen alapuló bölcseletfajtát amit ma szkeptikus gondolkodásként ismerünk. Filozófiájának alapköve az volt, hogy minden ítélettől tartózkodni kell (epokhé), azaz olyan tudati állapot elérése a végcél, amivel a többi ember véleményét lehetetlenné válik elfogadnunk vagy elvetnünk. További elvek: a véleménytől való tartózkodás (aphaszia) és a megzavarhatatlanság (ataraxia), vagyis az aggódás hiánya. Ismeretelméleti és etikai gondolatokkal foglalkozott, tanítása szerint semmi sem szép vagy rút, igazságos vagy igazságtalan: ezek az értékítéletek az emberi konvención alapulnak. A dolgok számunkra felfoghatatlanok, a róluk tett kijelentések és azok negációi egyforma értékűek, ezért a kijelentések nem közölnek a világról semmit. A filozófus ismeretelméleti feladata az „epokhé” (görög nyelven: visszafogás), vagyis az ítéletek felfüggesztése. Ennek az ismeretelméleti szkepticizmusnak etikai konzekvenciája az a tétel, hogy az emberi boldogság szempontjából minden külső tényező közömbös. A bölcs feladata az, hogy lelkének zavartalan nyugalmát („ataraxia”) az események közepette megőrizze. A szkeptikus filozófiának Pürrhón tanításával párhuzamosan kialakult másik irányzata a középső Akadémia elmélete volt. A késői szkeptikusok: Aineszidémosz és követői megint Pürrhón tanításaihoz nyúltak vissza, s filozófiájukat pürrhónizmusnak kezdték nevezni. Így tesz Sextus Empiricus is, amikor egyik művének a „Pürrhóneioi hüpotüpószeisz” (Pürrhóni vázlatok) címet adja: iratában nem Pürrhón tanítását, hanem a szkeptikus filozófia egészét tárgyalja. Pürrhónról fennmaradt történetek Pürrhón teljesen közömbös volt minden iránt, ami körülötte vagy vele történt. Olyan történetek maradtak fenn róla, hogy például akkor is folytatta a beszélgetést, ha közben a beszélgetőtársa otthagyta. Állítólag közömbösen elsétált tanítómestere, Anaxarkhosz mellett, amikor az egy mocsárba esvén fuldokolni kezdett. Az emberek rágalmazták ezért a tettért Pürrhónt, a mocsárból közben kimenekült Anaxarkhosz azonban megdicsérte közömbösségét. Otthonról is úgy ment el mindig, hogy nem szólt senkinek, és az utcán sem törődött senkivel és semmivel. Ezt a lelkiállapotát csak néhány hirtelen érzelmi felindulás szakította félbe, ami Pürrhón szerint kiirthatatlan az emberi természetből: „hiszen nehéz teljesen levetkőzni az embert”. Demokratikus Központ A Demokratikus Központ (spanyolul: Centro Democratico) egy kolumbiai jobboldali politikai párt, amit Álvaro Uribe alapított 2013-ban. A párt tagjai közt számos képviselő a Konzervatív Párttól és a Társadalmi Nemzeti Egység Pártjától lépett át Uribe pártjába. A párt magát egy centrista, néppárti erőként jellemzi, ennek ellenére határozottan jobboldalinak minősíti a közvélemény. Története A párt megalakulása egészen Juan Manuel Santos és Alvaro Uribe közti konfliktustól ered. Alvaro Uribe elnöksége alatt Santos honvédelmi miniszter volt. Eközben megalapította a Társadalmi Nemzeti Egység pártot, amely 2006-ban Uribe újraválasztását támogatta. A párt első komoly szereplése a 2014-es kolumbiai parlamenti választásokon volt, amin 20 képviselőházi és 19 szenátusi mandátumot szerzett. Ezzel az a párt lett a Juan Manuel Santos vezette balközép kormány ellenzéke. Egyetlen ellenzéki pártként ellenezték a Kolumbiai Békefolyamatot, amivel a kormány a legnagyobb gerillacsoporttal a FARC-cal lezárta az 1964 óta tartott kolumbiai polgárháborút. Justin Berfield Justin Berfield (Los Angeles, 1986. február 25. –) egy amerikai színész, író, producer. Először ötévesen, egy amerikai kávéreklámban tűnt fel. Legismertebb filmje a Már megint Malcolm, itt Reese szerepét alakítja. Színészként Már megint Malcolm Reese Wilkerson szerepe Láthatatlan mama 2. Eddie Brown szerepe Reszkessetek, emberrablók! Bobby szerepe Ebadta gorilla Timmy Blai szerepe 3312 Pedersen A 3312 Pedersen (ideiglenes jelöléssel 1984 SN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Copenhagen Observatory fedezte fel 1984. szeptember 24-én. FIFA világbajnoki trófea A FIFA világbajnoki trófea (angolul: FIFA World Cup Trophy) egy aranyból készített trófea, amellyel a labdarúgó-világbajnokság győztesét díjazzák. A világbajnokságok történetében eddig két serleget használtak. A Jules Rimet kupa, eredeti nevén: Victory (Győzelem) volt. A korábbi FIFA elnök, Jules Rimet halála után kapta a nevét és 1970-ig volt használatban, amikor Brazília végleg elnyerte. A Rimet kupát 1974-ben a FIFA World Cup Trophy váltotta. A 36 cm magas és 4,97 kg súlyú serleget egy olasz szobrászművész Silvio Gazzaniga készítette 18 karátos aranyból. A trófea jelenlegi birtokosa Franciaország, a 2018-as világbajnokság győztese. Jules Rimet kupa 1930 és 1970 között a világbajnokságokon a nemzeti válogatottak a Jules Rimet kupáért léptek pályára. A győzelem görög istennőjét, Niké-ot ábrázoló alkotás a torna ötletadójáról – aki mellesleg akkoriban a FIFA elnöke volt – kapta nevét. Először Uruguay válogatottjának sikerült elnyernie 1930-ban. A Rimet-kupa egy vándorserleg volt, melyet a győztes négy éven keresztül birtokolhatott, a brazilok azonban 1970-ben aratott harmadik vb-címükkel örökre elhódították. Ezt követően a Dél-amerikai ország labdarúgó-szövetségének székházában őrizték 1983-ig, amikor ismeretlen tettes ellopta és azóta sem került elő. FIFA World Cup A FIFA pályázatot írt ki az új serleg elkészítésére, melyre összesen hét országból, 53 beadvány érkezett. Végül Silvio Gazzaniga, olasz szobrászművész lett a kiválasztott, akinek tervei alapján elkészülhetett az új vb-trófea. A 36,5 centiméter magas szobrot 5 kilogramm aranyból öntötték formába és egy 13 centiméter átmérőjű, két réteg malachitból és két réteg aranyból készült talapzaton áll. A Földet a fejük fölött tartó két emberi figurát ábrázoló alkotás teljes súlya 6,175 kilogramm. A szobor a milánói Bertoni cég munkájának lett az eredménye. „Az inspirációt két alapvető elem adta, a sportoló és a világmindenség. Valami olyasmit szerettem volna létrehozni, ami szimbolizálja az erőfeszítést és a törekvést, ugyanakkor harmóniát, egyszerűséget és békét sugároz. A körvonalát egyenesnek képzeltem el, hogy a szemlélő figyelmét a főszereplőre irányítsa, aki a labdarúgó. A szobor két emberi alakja a győzelem pillanatában megörökített sportolók” – mondta művéről Gazzaniga. A trófea talapzatába egyszerűen a „FIFA világbajnokság” feliratot vésték. Minden alkalommal a szobor aljába gravírozzák a vb-címet elhódító nemzet nevét a saját nyelvén, valamint a világbajnoki cím évszámát. Természetesen mindezek nem láthatóak, amikor a trófea egyenesen áll. Összesen tizenhét bajnoknak van hely. A FIFA tehát 2038-ig gondolkozhat azon, hogy mi legyen a kupa sorsa, miután minden névtábla betelik az alján. A győzelem jelképét, a minden labdarúgó vágyálmát megtestesítő trófeát először az 1974-es világbajnok NSZK csapatkapitánya, Franz Beckenbauer emelhette a magasba. A Rimet kupával ellentétben ezt a trófeát kizárólag a torna nyitómérkőzésén és a döntőben láthatják a szurkolók, a világesemények közötti időszakokban pedig a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) zürichi székházában, egy páncélszekrényben őrzik. A győztes válogatott egy 50 ezer dollár értékű másolatot tarthat meg. Világbajnokok Jules Rimet kupa Uruguay – 1930 , 1950 Olaszország – 1934 , 1938 NSZK – 1954 Brazília – 1958 , 1962 , 1970 Anglia – 1966 FIFA World Cup trófea NSZK / Németország – 1974 , 1990 , 2014 Argentína – 1978 , 1986 Olaszország – 1982 , 2006 Brazília – 1994 , 2002 Franciaország – 1998 , 2018 Spanyolország – 2010 Szikszai György–Szirbik Miklós-emlékház A Szikszai György–Szirbik Miklós-emlékház egy kiállítóhely Makón, a város református közösségének helytörténeti értékeit mutatja be. Névadói a város kiemelkedő lelkészei, jeles prédikátorai: Szikszai György és Szirbik Miklós. A kiállítás a korábbi parókia felújított épületében kapott helyet, a református ótemplom mögött; 2008. augusztus 17-én nyitották meg. Köszöntőt mondott Kondrát Zoltán lelkipásztor és Buzás Péter, a város polgármestere, valamint Gombkötõ Margit, a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola tanára. Az akkori magyar kormány a rendkívüli beruházási tartalékból 2007-ben valamivel több mint 7 millió forintot különített el, ezzel támogatva az épület megújítását, a múzeum létrehozását. Körülbelül 100 kiállítási tárgy és dokumentum látható, de nagy számban őriznek csak egyénileg kutatható, közönség elé nem tárt iratokat is. Kiállítottak 1760-tól datálódó születési anyakönyvet, daloskönyveket, énekkari tablókat és zászlókat. A falakat az egykori prédikátorok portréi díszítik; háborús mementó a nyugalmazott lelkipásztor gránátrepesz által kilyukasztott Bibliája. Az emlékházat a makói belvárosi református egyházközség tartja fenn; előzetes bejelentkezéssel látogatható. Vizenyős terület A vizenyős terület (a modern limnológiai szakirodalomban egyre gyakrabban: wetland) átmenetet (ökoton) képez a valódi szárazföldi és vízi élőhelyek között. A wetlandek lehetnek állandóan – mint a tőzeges mocsarak – vagy csak időszakosan nedvesek, mint a legtöbb olyan mocsaras hely, mely nálunk nyár közepére-végére kiszárad. Átmenti területek, melyeken a vegetációfejlődés az adott helyen jellemző szukcessziós sorozat valamely szakaszában van. A szukcessziós fejlődés lehet szinte követhetetlenül lassú (tőzeglápok), de lehet olyan gyors is, hogy a wetland a szerves anyagok gyors felhalmozódása miatt szinte éveken vagy évtizedeken belül terresztris társulássá alakul. Meghatározás A wetlandek oly különbözőek, hogy nem könnyű egységesen definiálni őket; az egyes meghatározásokat nagymértékben befolyásolja a definícióba bevonni szándékozott projektek vagy célobjektumok jellege. Első definíció A ramsari egyezmény definíciója pl. azért tűzi ki a bűvös 6 m-es határt, mert azokat a területeket is wetlandnek szándékozik tekinteni, melyek a vízimadarak (elsősorban is a vándorló vízimadarak) megtelepedésére alkalmasak, és ezek közül a búvármadarak nemigen merülnek 6 m-nél mélyebbre. Második és további definíciók A második definíció kivehető célja a mély vízektől való elhatárolás, a harmadik a hidrológiai viszonyokra koncentrál. Más meghatározások az ember által kialakított területeket (halastavak, rizsföldek) vagy a tengerpart menti mocsarakat kizárják definícióikból. A wetlandok jelentősége A vizenyős területek különleges jelentőségét annak a felismerése adja, hogy a Föld biodiverzitásának fenntartásában e területeknek kiemelkődően fontos szerepe van, emiatt védelmük megoldása alapvető természet- és környezetvédelmi feladat. A 18. században a Balaton környéke teljesen elmocsarasodott. A 17. század végi „kis jégkorszak" következtében a vízszint megemelkedett. Magyarországon a folyószabályozások, ill. lecsapolások előtt (még a Balaton lecsapolásának tervét is kidolgozták, s ennek célja az lett volna, hogy mezőgazdaságilag művelhető területeket szerezzenek) a vizenyős területek aránya sokkal nagyobb volt, mint ma. Számos lecsapolás végződött kudarccal: a kapott „szárazföldek” különféle okoknál fogva mezőgazdasági termelésre teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak. E területeken a jövőbeni cél csakis a wetlandrekonstrukció lehet, majd pedig a rekonstruált terület turisztikai hasznosítása. Világszinten az egyik legnagyobb lélegzetű wetlandrekonstrukció volt a Kis-Balaton 1980-as években kezdődött visszaállítása. Miközben az eredeti cél (a Balaton vízminőségének védelme) lassan megvalósulni látszik, a terület – főleg az ott megtelepedett vízimadarak nagy száma és fajgazdagsága miatt – hazánk egyik legnagyobb természeti értéke, a Ramsari Konvenció hatálya alatt álló, szigorúan védett természetvédelmi terület. Szempontok A fentiekben láttuk, hogy a wetland meghatározása nehéz feladat. Ha tudományos szempontból kívánunk e területekkel foglalkozni, akkor vízháztartási szempontból (mely általában a legfontosabb ökológiai tényező az ilyen területeken) az alábbiakat kell tekintetbe vennünk (Boulton&Brock 1999): Időzítés Mikor van víz jelen? A kis kiterjedésű, időszakos wetlandek esetén az éven belüli időjárási mintázat (pl. csapadékeloszlás) a meghatározó. Az állandó wetlandek ökológiai folyamatait a többéves mezoklimatikus ciklusok (pl. sorozatos aszályos vagy csapadékos évek) befolyásolják leginkább. Gyakoriság Milyen gyakran váltják egymást a kiszáradásos és elöntéses időszakok? Minimuma a nulla (állandóan vízborított terület), mely évi sokszori értékig terjedhet. Pl. az egy adott helyen rendszeresen (minden esőzés után keletkező és kiszáradó) megjelenő pocsolyák képezik a másik végletet: e pocsolyák akár pár nap alatt képesek benépesülni, minthogy a bennük élő rövid életidejű, mikroszkopikus növények és állatok a száraz időszakokat spórák, ciszták, tartós peték vagy egyéb propagulumok formájában vészelik át. Tartam Mennyi ideig tart a vízborítottság? Napoktól évekig, évtizedekig változhat. A Velencei-tó például szabályozás nélkül durván százévenként kiszáradna. Az 1980-as években a tavat csak a víz nagy erőkkel történő utánpótlása akadályozta meg a kiszáradásban, a vízszint így is katasztrofálisan alacsony szintre süllyedt. Az élővilág szempontjából fontos ráta, vagyis hogy milyen gyorsan történik a kiszáradás és a feltöltődés. Kiterjedés és mélység Mekkora az elöntött terület, és milyen mély a vízborítás? Variabilitás Annak a mértéke, hogy a fenti négy faktor térben és időben mennyire variál. Egyéb elnevezések A magyar nyelv igen gazdag a sekély tavak, kisvizek, vizenyős területek elnevezésének vonatkozásában kopolya szék tócsa tömpöly pocsolya láp mocsár dagonya dágvány tocsogó libbány Ezek értelmezését Dévai (1976) munkájában és/vagy a Hidrológia szavakban (Felföldy, 1984) c. könyvében találjuk meg. Jegyzetek Török Enikő:A Balaton első valósághű térképi ábrázolása, mnl.gov.hu Török Enikő:A Balaton első valósághű térképi ábrázolása, mnl.gov.hu Forrás Padisák Judit: Általános limnológia , ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 9789634637219 Instituto San Sebastian de Yumbel A Instituto San Sebastian de Yumbel, chilei magán katolikus iskola található Yumbelben, Bío Bío tartományban. Az iskola a középiskolai szintig kínál oktatást. Ez az egyik legrégebbi intézmény a Bio Bio régióban, amely fontos filantróp szerepet tölt be a Yumbel községben. Történelem Az intézetet José Hipólito Salad érsek alapította, IX. Piusz személyi jóváhagyásával. Kezdetben Seminario de San Sebastián de Yumbel néven ismert (spanyol nyelvű St. Sebastian of Yumbel szeminárium), amely 1905-ig nyilvános nyilvántartásokban jelent meg. Az iskola alapja a katolikus alapú imádság és a teológiai megbeszélés, amely továbbra is fontos az iskolai gyakorlatok és szertartások. Az iskola 2007 végén nagyszabású felújításon esett át, beleértve egy új pavilont, tantermeket, mosdókat, zuhanyzókat és egy számítógépes laboratóriumot. A felújítások, melyet az Fundacion Educacional Cristo Rey vezetett, nagy sikert arattak. Szolgáltatások Az Instituto San Sebastián de Yumbel oktatást kínál az óvodától a középiskoláig. Jordan Lukaku Jordan Lukaku vagy teljes nevén Jordan Zacharie Lukaku Menama Mokelenge (Antwerpen, 1994. július 5. –) belga válogatott labdarúgó, aki jelenleg a SS Lazio játékosa. Édesapja, Roger Lukaku és bátyja, Romelu Lukaku szintén labdarúgók. Utóbbi jelenleg is aktív és az angol Manchester United FC játékosa. Sikerei, díjai RSC Anderlecht Belga bajnok : 2011–12, 2012–13 Belga szuperkupa : 2013, 2014 SS Lazio Olasz szuperkupa : 2017 Statisztikái 2018. május 20-án lett utoljára frissítve. A válogatottban 2016. október 7-én lett frissítve. Mongala tartomány A Mongala tartomány (Province de Mongala) a Kongói Demokratikus Köztársaság 2005-ös alkotmánya által létrehozott közigazgatási egység. Az alkotmány 2009. február 18-án, 36 hónappal az alkotmányt elfogadó népszavazás után lép hatályba. Az új alkotmány a jelenlegi Egyenlítői tartományt öt részre osztja fel, melyeknek egyike lesz Mongala tartomány, az Egyenlítői tartomány jelenlegi körzete. A tartomány az ország északi részében fekszik. Keleten az Alsó-Uele és a Tshopo tartományok, délen a Tshuapa tartomány, nyugaton a Dél-Ubangi tartomány és az új Egyenlítői tartomány határolja. Fővárosa Lisala. A tartomány nemzeti nyelve a lingala. Története 1963-1966., A tartomány neve Moyen-Congo; 1963-ban Bumba város kiszakad a tartományból, önálló kormányzatot alakítva; 1966. április 25., Mobutu kormánya alatt a tartományt a Cuvette Centrale és az Ubangi tartományokkal összevonva létrejön az Egyenlítői tartomány. 2009. február 18., A 2006-ban elfogadott új alkotmány önálló tartományi rangot ad neki. Moyen-Congo elnökei (később kormányzói) 1963. április 6. - 1964. június, Laurent Eketebi; (de facto 1962. szeptember 15-től) 1963. április - 1963. július 30., Denis Akundji; (a szakadár Bumba tartomány elnöke) 1964. június 23. - 1965. augusztus 10., Augustin Engwanda; 1965. augusztus 10 - 1966. április 25., Denis Sakombi; Területi felosztása A tartomány körzetei az új alkotmány szerint: Lisala Bumba Bomgandanga Karácsony György Karácsony György, néhol Karácsondy Gergely (Nagybánya, ? – Debrecen, 1570 tavasza) az 1569–1570-es parasztfelkelés vezére. Nagybányán született. Hatalmas testi erejéről és ijesztő alakjáról („fekete ember”-nek is nevezték), illetve az elnyomó törökök elleni isteni küldetéséről és csodatevő híréről számos monda keringett a nép között. 1569-ben a babonás nép tömegesen gyűlt Karácsony köré, hogy vezetése alatt felszabadítsa Magyarországot a török uralom. Karácsony vallásos színezetű szabályokkal példás rendet tartott táborában, de nem tudta megakadályozni, hogy a hozzá nem csatlakozott szilágysági lakosság között fanatizált emberei ne garázdálkodjanak. 1570 tavaszán a Tisza melletti balaszentmiklósi kastély ostrománál a szolnoki török bég – valószínűleg magának a megvesztegetett Karácsonynak árulása következtében – győzelmet aratott a martalócsereg fölött. Amikor Karácsony élelemiszerekért Debrecenbe vonult és a város bírájával erőszakoskodni kezdett, a felbőszült lakosság összekaszabolta embereit, őt magát pedig hóhérral végeztette ki. Opál Az opál megszilárdult kovasavgél, kémiailag az oxidok-hidroxidok osztályába tartozó krisztobalit ásvány víztartalmú, gyengén kristályos változata. Elnevezése görög közvetítéssel (opaliosz) az óindiai upala (kő, drágakő) szóból származik. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: SiO2*nH2O Keménysége: 5,5-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint) Hasadása: nincs Törése: kagylós Színe: változatos, általában a fémionok vagy ásványzárványok színezik Fénye: üveg-, gyanta- vagy viaszfényű Egyéb tulajdonságai: víztartalma 1 és 21% között változik, leggyakrabban 6-10%; a nemesopál részben rendezett szerkezete miatt a fényt színeire bontja, mely jelenséget opalizálásnak nevezik; a tejopált felépítő domének (ld. szerkezet) a kék fényt szórják legintenzívebben, ezért anyaga kékesfehér színű (opáleszcencia); különböző változatai UV-fény hatására más és más fényben fluoreszkálnak Szerkezete Nanométeres átmérőjű krisztallitok építik fel, de anyagában – néhány 100 nm-es méretben jelentkező – másodlagos szerkezet is megfigyelhető, amely változatonként különböző alakú és méretű építőelemekből (doménekből) áll. Víztartalma adszorbeált vagy kapilláris kötésű, de intersticiális vizet is tartalmaz. Megjelenési formái, genetikája Vaskos, fürtös, gumós formákban gyakori, de ismert bekérgezésként, átitatásként vagy eres-teléres formákban, valamint más ásványok helyén pszeudomorf kitöltésként is. Hidrotermális folyamatok révén keletkezik, de biokémiai folyamatok terméke is lehet. Változatai nemesopál – opalizáló és opáleszcens , lehet fehér vagy fekete színű, keresett drágakő , tejopál – opáleszcens , tejfehér színű, áttetsző, gyakran kíséri a nemesopált, tűzopál – tűzvörös, drágakő , ritkán opalizál , ilyenkor girasol (napraforgó) a neve – hazánkban Telkibánya környékén (Tokaji-hegység) vulkáni tufában, külföldön Ausztráliában fordul elő, faopál – opállal átitatott fatörzs, melyben a növény szerkezete megörződik, szebb változatai szintén lehetnek drágakő minőségűek, viaszopál májopál hialit vagy üvegopál – üvegszerű, cseppköves-gömbös kifejlődésű anyag, hidrofán – vízvesztés folytán, repedezetté, átlátszatlanná vált opál. borostyánopál vízopál Rokon ásványfajok kalcedon Érdekességek 2006 novemberében Kisnánán különlegesen nagy, hárommázsás faopált találtak, melynek korát 15 millió évre becsülik. A leletet a Természettudományi Múzeumba szállították. Az első opál bányát a világon, Kassától 35 km-re eső, akkor még Magyarországhoz tartozó Dubnikban létesítették. Jelenleg a Szlovákiai opálbányákat képzik. A Föld egyik legnagyobb opálmezője az ausztráliai Coober Pedy városa mellett húzódik. A közel száz éve tartó bányászat során negyedmillió bányaüreget vájtak a környéken. A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) spektroszkópiai vizsgálatok alapján opált fedezett fel a Marson. A rétegek mintegy 2 milliárd évesek. Ezzel kitolták a víz jelenlétét a Mars középidőszakára. Belső elválasztású mirigyek A belső elválasztású mirigyek (endokrin mirigyek) olyan mirigyek, amelyek az életműködéseket szabályozó hormonjaikat közvetlenül a sejtközötti térbe, és ezáltal a véráramba juttatják. A hormonok így a mirigytől távoli szerveken fejthetik ki hatásukat. Az endokrin mirigyek összessége a Belső elválasztású mirigyek rendszere, az endokrin vagy hormonális rendszer. A belső elválasztású mirigyek emberben a következők: hipotalamusz (az agy része) agyalapi mirigy (hipofízis) pajzsmirigy csecsemőmirigy mellékpajzsmirigy mellékvese endokrin hasnyálmirigy , avagy a Langerhans-szigetek petefészek méhlepény (placenta) here tobozmirigy Hormonokat termelnek az alábbi szervek is: vese szív máj emésztőrendszer (gasztrointesztinális traktus, GIT) zsírszövet stb. Nigel Short Nigel David Short (Leigh, (Anglia), 1965. június 1. –) angol sakkozó, nemzetközi nagymester, világbajnoki döntős (1993), háromszoros brit és egyszeres angol bajnok, háromszoros brit nemzetközösségi bajnok, csapatban háromszoros olimpiai ezüstérmes, egyéni aranyérmes; csapatban kétszeres világbajnoki bronzérmes, az Európai Unió bajnoka (2006), csapatban Európa-bajnok (1997), BEK-bajnok (1990), U20 junior világbajnoki ezüstérmes, U16 korosztályos csapatvilágbajnok; sakkújságíró, edző és kommentátor. A Brit Birodalom Rendje (MBE) kitüntetettje. 2005-ben a Nemzetközösségi Sakk Szövetség főtitkárává, 2006-ban elnökévé választották, amely tisztet 2008-ig töltötte be. Jelenleg Görögországban él görög feleségével, a drámaterapeuta Rhea Argyro Karageorgiouval. Két gyermekük van. Korai pályája Ötéves korában tanult meg sakkozni, miközben figyelte, ahogyan apja és bátyja játszanak. A média figyelme akkor irányult rá, amikor 10 éves korában egy szimultánon megverte Viktor Korcsnojt. 1977-ben, három nappal 12 éves kora előtt máig minden idők legfiatalabbjaként bekerült a brit sakkbajnokság döntőjébe. 1979-ben, 14 éves korában holtversenyben az élen végez a brit bajnokságban, és megszerzi első nemzetközi mesteri normateljesítését. 1979/80-ban a hastingsi premiertornán elért eredményével meg is szerzi a címet, és ebben az időben ő számít minden idők legfiatalabb nemzetközi mesterének a sakktörténetben, megdöntve Bobby Fischer 1958 óta fennálló rekordját. 1980–1983 között négy alkalommal vett részt a junior sakkvilágbajnokságon, amelyen a legjobb eredményét 1980-ban Dortmundban érte el, amikor Garri Kaszparov mögött a második helyen végzett. A nemzetközi nagymesteri címet 1984-ben, 19 éves korában érte el, ebben az időben ő volt a legfiatalabb nagymester. Világbajnokjelölt Az 1985–1987-es sakkvilágbajnoksági ciklusban az 1985-ben Bielben rendezett zónaközi versenyen rájátszás után kiharcolta a továbbjutást a világbajnokjelöltek versenyére. Ő volt az első angol sakkozó, akinek ez sikerült. A Montpellierben körmérkőzéses formában rendezett világbajnokjelölti tornán a 16 résztvevő közül az akkor 20 éves Short a 10–12. helyen végzett. Az 1987–1990-es sakkvilágbajnoksági ciklusban a szabadkai zónaközi versenyen az első helyen végezve – holtversenyben a magyar Sax Gyulával és az angol Jon Speelmannal – jutott be ismét a világbajnokjelöltek versenyébe. A párosmérkőzéses szakaszban az első körben 3,5–1,5 arányban győzött Sax Gyula ellen, a negyeddöntőben azonban kikapott honfitársától, Jon Speelmantól 3,5–1,5-re. Az 1990–1993-as sakkvilágbajnoksági ciklusban érte el élete legnagyobb sikerét. A Manilában első alkalommal svájci rendszerben rendezett zónaközi versenyen a 3–4. helyen végezve jutott tovább a párosmérkőzéses szakaszba. Az első körben rájátszás után 5,5–4,5-re visszavágott Speelmannak az előző világbajnokságon tőle elszenvedett vereségért, a negyeddöntőben a szovjet Borisz Gelfand ellen győzött 5–3-ra, míg az elődöntőben az exvilágbajnok Anatolij Karpov ellen szenzációs 6–4 arányú győzelmet aratott. A világbajnokjelöltek versenyének döntőjében a holland Jan Timman ellen aratott 7,5–5,5 arányú győzelmével kivívta a jogot, hogy a világbajnoki címért mérkőzhessen a regnáló világbajnokkal Garri Kaszparovval. Miután Kaszparovval együtt megalakította a Professzionális Sakkozók Szövetségét (PCA), az 1993-as világbajnoki párosmérkőzésük a PCA első „klasszikus sakkvilágbajnoksági döntőjeként” került feljegyzésre a sakktörténelemben. A Londonban játszott mérkőzésen Kaszparov 12,5–7,5 arányban győzött, ezzel megvédte világbajnoki címét, illetve a PCA első klasszikus sakkvilágbajnoka lett. Kiemelkedő versenyeredményei Háromszor nyerte meg a brit sakkbajnokságot, 1984-ben, 1987-ben és 1998-ban, 1991-ben Anglia bajnoka volt. Háromszor ért el első helyezést a Brit Nemzetközösség sakkbajnokságán, először 2004-ben Mumbaiban, majd 2006-ban, és 2008-ban Nagpurban. 2006-ban megnyerte az Európai Unió bajnokságát, 2008-ban második helyezést ért el. Egyedüli vagy holtversenyes 1. helyezést ért el az alábbi versenyeken: Genf (1979), Belfort, U16 ifjúsági sakkvilágbajnokság (U17 kadétbajnokság) (1979), BBC Master Game (1981), Amszterdam OHRA (1982), Baku (1983), Esbjerg (1984), Brit rapid sakkbajnokság (1986), Corus sakktorna , Wijk aan Zee (1986, 1987), Reykjavík (1987), Amszterdam VSB (1988, 1991, 1992, 1993), Hastings (1987/88, 1988/89), Pärnu (1996), Groningen (1996), Tallinn/Pärnu (1998), Man Monarch Assurance 1998, Dhaka United Insurance (1999), Shymkent (1999), Pamplona (1999/2000), Linares Open (2000), Tan Chin Nam Cup, Peking (2000), Sigeman and Co. Malmö (2002, 2009, 2013 holtversenyes elsőség Rapport Richárddal és Nils Grandeliusszal), Gibraltar Chess Festival (2003, 2004, 2012), Budapest Hunguest Hotels (2003), Samba Cup, Skanderborg (2003), Tajvan (2004), Politiken Cup (2006), Bazna (2008), Staunton-emlékverseny (2009) Thailand Open (2011, 2012), Luanda (2011), 7th Edmonton International (2012), Bunratty (2012), RA Club Ottawa (2012), Pühajärve rapidverseny (2012), Spicenet Tanzania Open (2013) 2013-ban megnyerte az 50. jubileumi kanadai nyílt sakkbajnokságot Ottawában. Csapatszereplései Az 1984–2014 között rendezett mind a 16 sakkolimpián részt vett Anglia válogatott csapatának tagjaként, amelyeken csapatban 3 ezüst és 1 bronzérmet, egyéniben 1 aranyérmet szerzett. 163 játszmát játszott, amelyből 57-et megnyert, 84 végződött döntetlenül, és 22 játszmát vesztett el. Eredménye 60,7%. Három alkalommal szerepelt az angol válogatottban a sakkcsapat világbajnokságon. 1985-ben és 1989-ben csapatban bronzérmet szereztek, 1989-ben egyéniben a 2. legjobb eredményt érte el tábláján. 1997-ben csapatban a 4. helyet szerezték meg. Hét alkalommal játszott az angol válogatottban a sakkcsapat Európa-bajnokságon (1983, 1992, 1997, 1999, 2001, 2011 és 2013). A csapat 1997-ben aranyérmet, 1992-ben bronzérmet szerzett. Egyéniben 1983-ban ezüst, 1992-ben bronzérmes lett. 1990-ben az SG 1868 Aljechin Solingen csapatával megnyerte a sakkcsapatok Európa-kupáját. 1999-ben az Agrouniverzal Zemun, 2004-ben az SK Bosna Sarajevo csapatával ezüstérmes. 1969-ben Anglia válogatottjával csapatban és egyéniben is (7 játszmából 6,5 ponttal, 92,9%-os teljesítménnyel) aranyérmet szerzett. Edzői munkássága 2006–2007-ben az iráni női és férfi sakkválogatott edzője volt. Edzői működése idején az iráni csapat bronzérmet szerzett 2006-ban az Ázsia Játékokon. Edzőként segítette az indiai Pendjála Harikrisna és Parimarjan Negi, az orosz Szergej Karjakin és az angol David Howell nagymestereket. Szakirodalmi munkássága A The Sunday Times, a The Daily Telegraph, a Daily Mail és a The Spectator sakkrovatának vezetője. Ő tudósította a 2005-ös FIDE-sakkvilágbajnokságról a ChessBase internetes sakkfolyóiratot. A New in Chess magazinban 2011-től vezeti a „Short stories” rovatot. A 2013-as sakkvilágbajnokság alatt cikksorozatot írt a The Indian Express című indiai folyóiratba. 2014-ben kezdte el rovatát a Financial Timesban. Vitát kiváltó állításai Pályafutása során többször is meghökkentő állításokat tartalmazó interjút adott. 2001-ben azt állította, hogy több villámsakk játszmát is játszott egy internetes sakkoldalon Bobby Fischer exvilágbajnokkal. Az állítás a közvélemény számára azért volt meglepő, mert Fischer hivatalosan utoljára 1992-ben játszott versenyjátszmát, amikor Borisz Szpasszkij ellen az emlékezetes 1972-es világbajnoki párosmérkőzésük 20. évfordulóján ismét mérkőzést játszottak egymással. Állítását Short azzal támasztotta alá, hogy anonim ellenfelének stílusa Fischer stílusával egyezett, valamint arra, hogy a sakkoldal chat-funkcióját használva több olyan kérdést is feltett, amelyre Fischeren kívül csak kevesen tudták volna a választ. Fischer cáfolta, hogy neki lenne regisztrációja az adott sakkoldalon. 2007. januárban az indiai DNA-nak adott interjújában azt állította, hogy Veszelin Topalov csalt a 2005-ben San Luisban rendezett sakkvilágbajnokságon. Élesen bírálta, és kétségbe vonta az akkor versenybírók alkalmasságát is, mivel nem álltak a helyzet magaslatán. Név szerint erős kifogásokkal élt Zurab Azmaiparasvili versenybíróval szemben, aki emiatt a FIDE Etikai Bizottságához fordult, amely kivizsgálta az ügyet, és Short kijelentéseit véleménynyilvánításnak, éles kritikának értékelte, emiatt nem ítélte el. Azonban az interjúban Azmaiparasvilire vonatkozó „bárgyú” kifejezés miatt Shortot figyelmeztetésben részesítette. 2015-ben azt nyilatkozta, hogy „a nőknek nincs agyuk a sakkozáshoz”. Nyilatkozata világszerte nagy felháborodást váltott ki, különösen annak fényében, hogy Short eredménye a legeredményesebb női sakkozóval, Polgár Judittal szemben negatív. Polgár Judit nyolc alkalommal győzött ellene normál körülmények között vívott versenyjátszmában, és csak három alkalommal vesztett, öt döntetlen mellett. Short kijelentését többen szexistának nevezték, és elítélték. Short megnyilvánulására Polgár Judit is reagált: „- A férfiak és nők valóban különbözőek, de a nők eltérő megközelítésekkel és küzdelemmel is elérhetnek ugyanolyan eredményeket, mint a férfiak” – írta Facebook-oldalára. Kiemelte, reméli, hogy az ő példája nem csupán a kivételt erősítő szabály lesz, s a nők egyre jobb eredményeket érnek majd el a sportágban. Short végül próbálta elhárítani a kritikákat, és közölte, hogy „soha nem állította, hogy a nőknek silányabb az agyuk. Azt írta, a férfiaknak és a nőknek eltérő agyuk van, ez biológiai tény.” Megjelent művei Short, Nigel. Nigel Short's Chess Skills. Hamlyn (1989). ISBN 978-0-600-55743-2 Fontosabb díjai, kitüntetései 1999: A Brit Birodalom Rendje tag (Order of the British Empire – member (MBE)) Emlékezetes játszmái Nigel Short vs Jan Timman, Tilburg, 1991 Aljechin-védelem, Alburt-változat (ECO B04) Nigel Short vs Richard Miles, London, 1976 Pirc-védelem, Holmov-rendszer (ECO B07) Nigel Short vs Boris Gelfand, 1991 Spanyol megnyitás, berlini fal védelem (ECO C67) Nigel Short vs Garry Kasparov, világbajnoki mérkőzés, 1993 Szicíliai védelem, Najdorf-változat (ECO B90) Schouweiler vasútállomás Schouweiler vasútállomás vasútállomás Luxemburgban, Dippach településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: 70-es vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Dippach-Reckange vasútállomás Bascharage-Sanem vasútállomás Karácsony Tamás (építész) Karácsony Tamás (Mosonmagyaróvár, 1956. június 10. –) építész, egyetemi docens. Életrajz 1975 és 1980 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanult, majd 1984-től 1986-ig a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájában képezte magát. 1980-tól 1986-ig a Komárom megyei Tanácsi Tervező Iroda építész munkatársa volt. 1986-ban alapította meg az É-11 Tervező-Fejlesztő Kisszövetkezetet, 1985-86-ban résztvevője volt Esztergom város arculattervének és városközpontjának fejlesztési és rendezési tanulmányterve elkészítésének. 1987-től tanít a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának Középülettervezési Tanszékén mint meghívott oktató, 1997-től pedig mint főállású egyetemi docenst alkalmazzák. 1990-től póttagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, illetve az Építészkamara Ellenőrző Bizottságának. 1991-92-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetében is tanított, a DLA képzésben pedig 1997 óta vesz részt mesterként. Elnökségi tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének. Tervez középületeket és lakóházakat, ezenfelül belsőépítészeti munkákat végez és műemlék-felújítási terveket is készít. Munkáiban fellelhető az új eklektikus építészet eszmeisége, egyúttal a már meglévő épített és természeti környezeti elemekhez is illeszkednek. Rendszeresen jelennek meg írásai és tervei a Magyar Építőművészetben. Díjak, elismerések 1980: Diplomadíj; 1993: Ybl Miklós-díj , a történeti városok struktúrájához alkalmazkodó, különös tekintettel értékes esztergomi építészeti és városépítési tevékenységéért; 1995: Év lakóháza-díj; 1997: DLA Mesterfokozat; 2000: Széchenyi professzori ösztöndíj; 2001: Soros Alapítvány ösztöndíja; 2003: Figyelő építészeti díj 2007: Molnár Farkas-díj 2007: ICOMOS-díj, közösen Klobusovszki Péterrel, Kern Orsolyával 2007: Pro Architectura Díj, közösen Klobusovszki Péterrel, Kern Orsolyával 2013: Prima díj Főbb művei 1986 • Természetbarát tábor, Sípolóhegy 1987 • Lékai téri társasházak [Janesch Péterrel], Budapest 1991 • Múzeum cukrászda, Esztergom 1992 • Katolikus Iskola, Esztergom [Bártfai Tamással, Kund Ferenccel] 1993-tól • Gyermekotthon, Perbál [Janesch Péterrel] 1996 • Camping, Dömös 1994 • Bezerédi Iskola, Paks [Kund Ferenccel] 1999 • Dzsámi és környezete, Esztergom [Janesch Péterrel]. Bútorok, belső terek 1987 • Söröző-Teázó, Széchenyi tér , Esztergom [Hámory Judittal, Kund Ferenccel, Maros Tamással] 1988 • Városháza-tanácsterem, Dorog [Hámory Judittal, Maros Tamással] Bútoráruház, Gyöngyös [Hámory Judittal, Kund Ferenccel, Maros Tamással]. Jelentősebb tervezési munkák Új Nemzeti Szinház pályázati terv (Janesch, Klobusovszki) 2000 Kanizsa, zsinagóga tömbje tervpályázat II. díj (Krikovszky B, Anschau P) 2001 Paks, városközpont tervpályázat I díj (Janesch P, Boór A, Kern O) 2001 Páty, Római Katolikus templom és plébánia tervpályázat 2002 Alexa Zs, Rabb D, Schreck, Bruckner Cs Paks, „Múzeum sziget” kialakítása tanulmányterv (Sugár Péter) 2003 Dunabay lakóegyüttes engedélyezési terv (Janesch, Zombor) 2003 Budapest, XII. kerület, Tündér u. 15/b villa kiviteli terve (Gerzsenyi Tibor) 2004 Jelentősebb megépült munkák Budapest III. kerület, Mészáros-ház, 1997-2001 Szentendre, Bodnár-ház (Boor A, Kovács M) 2000-2001 Esztergom, Mindszenty Katolikus Iskola tornaterme (Janesch, Klobusovszki, Kovács, Zombor) 2001-2002 Csorna, Arany J Ált. Iskola épülete (Alexa Zs, Rabb D, Schreck) 2001-2002 Esztergom, Széchenyi tér 26 , bővítés (Gerzsenyi Tibor) 2004 Dabas, idősek otthona (Kovács M. Szabó T.) 2006 Budapest, XII. kerület, Tündér u. 15/b villa (Gerzsenyi Tibor) 2006 Veszprém, Dubniczay ház (Klobusovszki P) 2006 Gelse, tanuszoda és termálfürdő (Zombor, Kovács, Turai, Vági) 2007 Esztergom, Erzsébet ház Publikációk Építészműhely, Nemzeti Színház tervpályázat 2000 2000/2 Domus, Perbál 2000/Február Új Forrás, Beszélgetés Karácsony Tamás építésszel 2000/ Lakáskultúra, Egyszerű történet-Zsámbék 2000/6– Házak Színház, Új nemzeti, új pályázat 2000 július ÉpítőMester, Rendhagyó építési napló Perbálról 2001/3 Atrium, Függőkert a völgyben (Mészáros-ház) 2001/2 Lakáskultúra, Megfontoltan (Mészáros-ház) 2002/2 Lakáskultúraplusz, Szövevény 2002/3 Bauwelt, Ein Ort zum Weiterleben 20/02 Atrium, Építészeti kódfejtés 2003/1 5 ház, TERC Kiadó 2003 RÉGI-ÚJ magyar építőművészet, Szentendrei temető terve 2003/6 Templomtervek / Páty, katolikus templom és parókia 2003/6 ÉS 2006 XII. Varga Mihály: Gyűjtemények szimfóniája Veszprémben, 2006.XII Magyar Építőművészet, 4-10.o. Dr.Simon Mariann: Valós időben, 2007/1 Átrium 2007/4 Faljáték / családi ház Szentendrén 2007/4 RÉGI-ÚJ magyar építőművészet Szépművészeti Múzeum bővítése 2008/3 Példázatok a megismerésről és a továbbépítésről. Építész mesterkurzus ; szerk. Karácsony Tamás; BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszék, Bp., 2015 Börtönlapok Romániában Börtönlapok Romániában Alkalmi sajtótermékek, melyeket a Román Kommunista Párt (RKP) kezdeményezésére egyrészt a bebörtönzött kommunista foglyok szerkesztettek, másrészt különféle tömegszervezetek adtak ki legálisan vagy illegálisan a bebörtönzöttek támogatására. Az első kategóriába tartozik a kolozsvári katonai börtön kommunista foglyainak kézzel írott s a városban sokszorosított Bilincs c. lapja (1926. december), valamint a No. 32 Cella, amelyet Veress Pál szerkesztett és írt a marosvásárhelyi katonai börtönben (1930. aug.). A magyar nyelvű erdélyi börtönlapok mintájául szolgált az ország leghírhedtebb börtönében, Doftanán már 1924-ben megjelent Doftana, majd az ugyanott 1932-ben szerkesztett Bolșevicul Încătușat és Doftana Roșie. Legálisan jelent meg a Proletár védelem (Buk. 1928. dec. – 1930. márc.) Encsel Mór, és a Szolidaritás (Kolozsvár, 1932. január-október) Józsa Béla szerkesztésében. A Vörös Segély és a Munkás Segély az 1930-as években több illegális lapot adott ki: Vörös Segély (Kolozsvár, 1930. december – 1935), A romániai Vörös Segély erdélyi tartományának értesítője (Kolozsvár, 1931), Le a terrorral! (1932), Terror ellen (Kolozsvár, 1932-33), A nemzetközi Vörös Segély Szatmár megyei tagozatának értesítője (Szatmár, 1932), Tömegharc a fehérterror ellen (Kolozsvár, 1933), Felszabadulás (Arad, 1933), Le a terrorral! (Lugos, 1933), A segély (A Szolidaritás Frontja észak-erdélyi tartományi közlönye, Kolozsvár, 1941). Mindezek a lapok segélyakciókat szerveztek, követelték az amnesztiát és híreket közöltek a bebörtönzöttek életéből. Henrique Capriles Radonski Henrique Capriles Radonski (Caracas, 1972. július 11. –) venezuelai ügyvéd, politikus, az "Első az Igazság Párt" (Primero Justicia) tagja. 2004-től 2008-ig Baruta kerület polgármestere volt Caracasban. 2008 novemberében Miranda állam kormányzójává választották, felváltva az őt megelőző Diosdado Cabellot. Capriles a 2012-es elnöki választáson az ellenzék jelöltje volt, de 44,14%-os eredményével alulmaradt Hugo Chávezzel szemben. Oqgul Omonmurodova Oqgul Omonmurodova, a nyugati sportsajtóban gyakran Akgul Amanmuradova (Taskent, 1984. június 23. –) üzbég teniszezőnő. 2000-ben kezdte profi pályafutását, nyolc egyéni és tíz páros ITF-torna győztese. Legjobb egyéni világranglista-helyezése ötvenedik volt, ezt 2008 májusában érte el. Arckanum Az Arckanum svéd black metal zenekar 1993-ban alakult Johan "Shamaatae" Lahger vezetésével, aki az egyetlen állandó tag. Arckanum jelentése: "valami rejtett”. Shamaatae íróként okkult irodalommal is foglalkozik. Története Shamaatae a Grotesque zenekarban dobosként erősítette a zenekart, majd kiválva egy technikás death metal zenekart alakított a Disinterment. Ebből a projectből egy demót sikerült felvenni, majd pár koncert után feloszlottak. 1992 végén Shamaatae úgy döntött, hogy visszatér a black metal vonalhoz, így született meg az Arckanum. 1993-1994-ben 4 próbatermi felvételt vagy demót vett szalagra a zenekar. Az ezt követő években születtek meg az Arckanum teljes arculatát meghatározó albumok, amik az ősi északi hangulatot, egyfajta érzésvilágot teremtett: Fran marder (1995), Kostogher (1997), Kampen (1998). Ezek az albumok bizonyították, hogy az Arckanum a tradicionális black metal zenekarok egyike. Az Antikosmos 2008-as megjelenése áttörést jelentett, egy az antikozmikus filozófiában és szellemiségében megjelent műről van szó. Shamaatae könyveket kezdett írni azokról a témákról, amik az Antikosmos műben is fő szerepet kaptak. Pan, óskandináv hagyományok, rovásírásos boszorkányság, kozmikus sátánizmus, előtérbe helyezve a sátáni és káosz-gnosztikus elképzeléseket. Shamaatae az egyedüli dalszerző : Diszkográfia Fran marder (1995) Kostogher (1997) Kampen (1998) Antikosmos (2008) ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ (2009) Sviga læ (2010) Helvítismyrkr (2011) Fenris Kindir (2013) Demo (1993) Trulen (demo, 1994) Boka Vm Kaos (EP, 2002) Kosmos Wardhin Dræpas Om Sin / Emptiness Enthralls (Split, 2003) Kaos Svarta Mar / Skinning the Lambs (Split, 2004) The 11th Year Anniversary Album (Compilation, 2004) Antikosmos (EP, 2008) Grimalkinz Skaldi (EP) Arckanum / Sataros Grief (Split, 2008) Þyrmir (EP, 2009) Baloldali Párt (Szlovénia) A Baloldali Párt (szlovénul: Levica) egy szlovéniai öko szocialista, baloldali párt. A párt 2017. június 24-én alapult meg, ami a Szlovén Egyesült Baloldal nevű választási koalíció utódja. Történetek A párt története az Egyesült Baloldalig húzódik vissza, ami a Demokratikus Munkáspárt, a Demokratikus Szocializmus Kezdeményezése és a Szlovénia Fenntartható Fejlődése Párt közös szövetségéből jött létre. Egy újabb csoport is létrejött, amit civil szervezetek és mozgalmak illetve magánszemélyek támogattak. Az új párt a 2012-2013-as szlovéniai tüntetések hatására erősödött meg, alternatívát kínálva a hagyományos politikai elittel szemben. A pártszövetség a 2014-es szlovéniai választáson a szavazatok 5,97%-val bejutott a Szlovén Parlamentbe 6 mandátumot szerezve. 2017. június 24-én az egyesülés a három párt között megtörtént és létrejött, A Baloldal. Ezen a napon volt egyben az új párt első kongresszusa. A párt koordinátora Luka Mesec lett. Ideológiája Külpolitika A párt elődje, 2014-ben az Egyesült Baloldal javaslatot tett Palesztina diplomáciai elismerésére. Szociálpolitika A párt javaslatot tett hogy a hátrányos helyzetű családok gyerekeinek ingyenes iskolai menzát biztosítsanak. Törvényt terjesztettek be a kender ipari termesztésére az élelmiszeripar számára. Javaslatot tettek 2017-ben hogy az ön-foglalkoztatottak jogosultak legyenek a táppénzre, a törvényjavaslatot leszavazta az egészségügyi minisztérium. A minimálbér 20%-os emelésére tettek javaslatot. Berényi Miklós Berényi Miklós a Barátok közt c. magyar televíziós sorozat egyik főszereplője. Alakítója Szőke Zoltán. Már az első epizódban, 1998. október 26-án megjelent a sorozatban. Ő a sorozat főgonosztevője. Története Miklós okos ember, aki hatalmas üzleti képességekkel van megáldva. Résztulajdonosa a fiktív Berényi Testvérek Kft.-nek. Legfőbb ellenfele Berényi Claudia (Ábrahám Edit), akit az egyik epizódban meglőtt, de végül nem sikerült vele végeznie. Másik ellenfele Berényi Ágnes (Gubík Ági). Ezen kívül számos ügye van, amiért nem mondható jó embernek, például Attila testvérével folytatott állandó veszekedések miatt. Miklós karakterére az jellemző, hogy minden bajt túl képes élni. Lökték már jég alá, lőtték már le, esett le tetőről, rákos volt, és rárobbant egy épület. Elpusztíthatatlansága miatt kiérdemelte a magyar Chuck Norris jelzőt. Elbűvölő és kiszámíthatatlan, szívós és kitartó, sármos és hidegfejű. Azonban András halála után megváltozik, megenyhül szinte minden ellensége iránt, de később visszatért gyökereihez. Családja Apja: Berényi Géza Testvérei: Berényi András (elhunyt), Berényi Zoltán (elhunyt) Féltestvérei: Berényi Attila, Berényi Ágnes Volt sógora: Schneider Ludwig (elhunyt) Sógornői: Berényi Claudia, Berényi (Illés) Júlia Volt feleségei: Dr. Balogh Nóra, Szentmihályi Zsófia Volt sógornője: Berényi (Palotai) Zsuzsa Keresztfia: Berényi Bandi, Kertész Kornél Nevelt fia: Egresi Tóni (elhunyt) Fia: Berényi (Jenes) Balázs Lánya: Berényi Timike Anyja: ? Szövetség az Éghajlat Védelméért A Szövetség az Éghajlat Védelméért nevű környezetvédelmi szervezetet Al Gore alapította, a Nobel-békedíjért neki járó összeget a szövetségnek utaltatta át. A globális felmelegedési válság egyre nagyobb méreteket ölt. 2030-ra eltűnhet az Északi-sark jege teljes mértékben – áll az IPCC legújabb jelentésében. A Save Our Selves egy aktivista csoport (ők egyben a Live Earth koncertsorozat szervezői is), melynek része a Szövetség az Éghajlat Védelméért szervezet. A szervezet egy 2007 januári felmérése szerint az amerikaiaknak csupán 77%-a fogadja el a globális felmelegedés tényét, és csak 47%-a érti meg a globális felmelegedés és az emberi tevékenység közötti kapcsolatot. David de Rothschild The Live Earth Global Warming Survival Handbook című könyvéből befolyó összeg is a szövetség kasszájába folyik. Szövetség ’90/Zöldek A Szövetség ’90/Zöldek (németül: Bündnis 90/Die Grünen) párt Németországban, a világ legrégibb és 2007-ig legsikeresebb zöld pártja. Története Alapítás A pártot az 1970-es évek közepétől kezdve a 80-as évek elejéig alakították ki mindenekelőtt az „új társadalmi mozgalmakként” megjelölt csoportosulások, illetve egyes konzervatív szerveződések társulásával. Az 1979-es európai parlamenti választásokon a szervezet színeiben induló Petra Kelly és Herbert Gruhl listavezetésével „Egyéb politikai szerveződés A Zöldek” néven indulva a szavazatok 3,2%-át szerezték meg. A párt ténylegesen 1980. január 13-án Karlsruhe-ben "Die Grünen" („A Zöldek”) néven alakult meg. Politikai jelszavaik a szociális gondolkodás, a környezetvédelem, a bázisdemokrácia és a pacifizmus voltak, míg Petra Kelly pártellenes pártként definiálta a szervezetet. A zöldek sikere felbolygatta az NSZK közéletét. Fejlődés 1990-ig 1983-ban a Zöldek a szavazatok 5,6%-át elnyerve jutottak a Bundestagba, ahol 27 helyet szereztek. A következő években párton belül küzdelem bontakozott kis a fundamentalista környezetvédő-szocialista csoportosulás és a szövetségi köztársaság politikai rendszeréhez idomulni igyekvő reálpolitikusi gárda között. 1985-ben Hessen tartományban szövetségre lépett a szociáldemokrata párttal, Joschka Fischer hesseni környezetvédelmi miniszter lett. Az 1987-es választásokon már 8,3%-ot ért el a párt és 44 helyet szerzett. A fal leomlásakor a párt kinyilvánította, hogy számára Németország újraegyesítése nem döntő fontosságú. 1990-ben az NDK-ban is megalapították a Zöld pártot. Egy évvel később a két párt egyesült. Az 1990-es választásokon a zöldek kiestek a parlamentből. Az NDK-ban elért jó eredménynek köszönhetően a keleti tartományokból az egyesítés után bejutott 8 képviselővel éppen csak megőrizték tagságukat a Bundestagban. Egyesülés a Bündnis ’90-nel 1989-ben, illetve 1990-ben több keletnémet emberjogi szervezet (Demokratie Jetzt, az Initiative Frieden und Menschenrechte és a Neuen Forums) egyesült a "Bündnis 90" (Szövetség ’90) szervezetben. A szervezet 8 mandátumhoz jutott az NDK utolsó parlamentjében. 1993-ban összeolvadt a "Die Grünen" párttal, megalapítván a Bündnis 90/Die Grünen (magyarul: Szövetség ’90/Zöldek) pártot. Az új szerveződés 1994-ben a szavazatok 7,3%-ával újból bejutott a Bundestagba. Ugyanebben az évben megalakult a párt ifjúsági szervezete, a Grüne Jugend (Zöld Ifjúság). Kormánypártként 1998 és 2002 között Az addig szövetségi szinten csak ellenzéki szerepkörben működő párt az 1998-as választások után koalíciós szerződést kötött a választásokon győztes szociáldemokratákkal. A korábbi frakcióvezető Joschka Fischer külügyminiszter és a szövetségi kancellár helyettese lett. A párt még két minisztert delegált Gerhard Schröder kormányába. Andrea Fischer egészségügyi, míg Jürgen Trittin környezetvédelmi miniszter lett. 2001-ben a Németországot is megrázó BSE-válságot követő kormányátalakítás során a zöldek elveszítették az egészségügyi tárcát, cserébe viszont a párt adta a mezőgazdasági minisztert. Ebben a kormányzati ciklusban a Zöldek kiharcolták az ökoadó bevezetését, a bevándorlási szabályok könnyítését. Ebben az időszakban a zöldek politikájának köszönhetően hagyott fel Németország az atomerőművek építésével. Joschka Fischer vezetésével az ország a második világháború óte nem látott aktivitással vett részt a nemzetközi politikai életben. Németország részt vett az 1998-as koszovói háborúban. Kormánypártként 2002 és 2005 között A 2002-es választásokon a Zöldek a szavazatok 8,6%-át nyerték el és újból koalíciós kormányt alakítottak a szociáldemokratákkal. E választásokon jutott elsőként zöldpárti egyéni képviselőjelölt a Bundestagba. 2004-ben az ifjúsági szervezet mintájára megalakult az Öreg Zöldek csoport is. A 2004-es európai parlamenti választásokon a Zöldek történetük legjelentősebb sikerét érték el; a szavazatok majdnem 12%-át szerezték meg. Berlinben a második legjelentősebb politikai erővé lépett elő a Zöld párt, Kreuzberg kerületben pedig abszolút többséget szerzett. 2004-ben Szászországban 5,1%-ot értek el, ezzel 1998 óta először jutottak be egy keleti tartomány parlamentjébe. (1998 óta minden keleti tartományi gyűlésből kiesett a párt.) Újból ellenzékben 2005-ben Gerhard Schröder kancellár szerencsétlenül végződött előrehozott választásával megbukott a szociáldemokrata-zöld koalíció. A Zöldek 8,1%-ot szerezve a harmadik legerősebb pártként jutottak a törvényhozásba. A konzervatívok és a zöldek között már az első megbeszéléseken kiderült, hogy programjaik nem egyeztethetőek össze. A Bundestag két vezető pártja (CDU és SPD) végül a nagykoalíció létrehozása mellett döntött, így a Zöldek kormányzati szerepvállalására nem volt többé szükség. Ugyanebben az évben a zöldek kiestek Rajna–Pfalz és Szász-Anhalt tartományok parlamentjéből is és nem sikerült bejutni a mecklenburg-előpomerámiai törvényhozásba sem. Az újításra kényszerülő pártvezetés új emblémát készíttetett, amelyet főleg keleten ért sok kritika, ezért ott nem használják. Az országszerte teret veszítő párt eddigi legjobb választási eredményét produkálta a brémai választásokon, ahol 16%-ot elérve a kormánykoalíció tagja lett. A három 2008-as tartományi választáson (Hessen, Alsó-Szászország és Hamburg) előállt helyzet miatt először merült fel, hogy a Zöldek tartományi koalíciókra lépjenek a CDU-val és az FDP-vel. 2008. április 16-án a Zöldek Hamburgban történetük során először kötöttek koalíciós szerződést a CDU-val. 2009 a párt kisebb megerősödésének éve volt. A párt két nyugati tartományban (Hessen és Schleswig-Holstein szavazatait csaknem megduplázta a tartományi választásokon, míg két keleti tartományban (Brandenburg és Türingia) 5%-ot meghaladó eredményt elérve újból frakciót alapíthatott. A májusi európai választásokon 12,1%-ot kaptak a zöldek, amely az addig országos szinten elért legjobb eredményük volt. A zöldek ellenzéki pártként vesznek részt a 2009-ben megválasztott Bundestag munkájában is. Ezen választáson a párt 10%-ot ért el. Pártstruktúra Szavazótábor A felmérések szerint a Zöldek szavazói iskolázottabbak a többi párt választóinál; 62%-uk érettségizett vagy diplomás. A szavazók átlagéletkora 38,1 év, és az átlag német állampolgárnál több a jövedelmük. A szavazók 48%-a nő. A zöld fellegvárak közé mindenekelőtt nyugatnémet nagyvárosok (Berlin, Hamburg, München, Köln és Stuttgart) illetve jelentős egyetemi központok (Oldenburg, Freiburg, Bonn, Göttingen) tartoznak. A néhai NDK-ban a párt szavazótábora 3-5%-kal gyengébb a nyugati átlagnál, ez rendre azt eredményezi, hogy a Zöldek nem jutnak be a keleti tartományok parlamentjeibe. Kvótarendszer A Zöldek pártjuk életében következetesen a nemi alapon vezetett kvótarendszert alkalmazzák. A párt tisztségeinek legalább felét a nők számára tartják fenn. A kvótarendszer alapján a párt választási listáit úgy kell összeállítani, hogy a listáról pozíciót szerző nők aránya minimum 50% legyen. Az ugyanarra a párttisztségre jelentkező jelöltek felének nőnek kell lennie. A párton belüli választások két körből állnak. Az első körben az azonos szinten lévő tisztségek felére választanak női jelölteket. A második körben nyílt szavazás következik, ahol nőkre és férfiakra egyaránt szavazni lehet. Egy háromtagú párttestületben minimum két nőnek kell helyet foglalnia. A választási listák páratlan számú helyeit (1., 3., 5., stb) nőknek tartják fenn, míg a páros számú helyekre nők és férfiak is kerülhetnek. A párt vezető testületeiben társelnöki tisztség működik, ahol a társelnökök egyike kötelezően nő. A nemi felosztás a pártok üléseire is érvényes: a gyűléseken nem szólalhat fel egymást követően két férfi. A női kvótának köszönhető, hogy a német pártok közül a Zöldeknél a legmagasabb a tisztviselő nők aránya. A Zöldek szerint a kvótarendszer szükségszerű és kötelességüknek tekintik a nők hátrányos megkülönböztetése elleni harcot, illetve a politikában a férfi-nő arányok kiegyenlítését. A párton belül többször is felvetődött, hogy a női kvótarendszer tulajdonképpen a férfiak diszkriminálása. A párt ifjúsági szervezete ezért több tartományban megreformálta a kvótarendszert és úgy rendelkezett, hogy a tisztségek felét nőknek, másik felét férfiaknak kell fenntartani. A kisebb közösségekben működő alapszervezeteknek rendszeresen problémát okoz a nők számára fenntartott tisztségek feltöltése. A kvótarendszer azt sem tudta megakadályozni, hogy a pártot éveken át – különböző párttisztségekből – egy férfi (Joschka Fischer) irányítsa. Ideológia Pártprogram A jövő zöld!-hangzik a Zöldek politikai alapvetéseit tartalmazó pártprogram jelmondata, amelyet a 2002-es berlini kongresszuson fogadott el a tagság. A Zöldek programja négy alapvetésből indul ki. „Összekötjük az ökológiát, az önrendelkezés, a kiterjesztett igazságosságot és az élő demokráciát. Hangsúlyt helyezünk az erőszakmentességre és az emberi jogokra.” Az alapvetések ökológiai szemléletű adóreformot, fenntartható energiapolitikát, az állati jogok védelmét és szociális biztonságot kialakító javaslatokban öltenek testet. A berlini programmal a régi, még 1980-ban elfogadott saarbrückeni programot váltotta fel a párt. Az új pártprogramban nem szerepel már az ország NATO-tagságát megszüntetni szándékozó törekvés sem. Ezt programpont megvalósítása ténylegesen már 1999-ben, a koszovói háború támogatásakor lekerült a napirendről. Ismert politikusai Angelika Beer Reinhard Bütikofer Joschka Fischer Petra Kelly Fritz Kuhn Renate Künast Claudia Roth Jürgen Trittin Hans-Christian Ströbele Volker Beck Marieluise Beck (10280) 1981 EA43 A (10280) 1981 EA43 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Henrique da Silveira Henrique de Sampaio e Castro Pereira da Cunha da Silveira (Terceira, 1901. január 26. – Lisszabon, 1973. április 9.) olimpiai bronzérmes portugál párbajtőrvívó. Börvely Börvely (románul: Berveni) falu Romániában, Szatmár megyében, Berveni központja. Fekvése Nagykárolytól északra, a Szatmári-síkságon, a volt Ecsedi-láp szélén, a Kraszna partján fekvő település, a magyar-román határ mellett. Története Az egykori Ecsedi-láp délnyugati szélén fekvő település és környéke ősidők óta lakott hely volt. Határában kő-,bronz-kori és kora középkori leleteket találtak. Börvely egykor a Gutkeled nemzetség birtokaihoz tartozott. A településről a XIV. századból van az első írott adat, nevét ekkor Berven-nek írták. Ekkor már egyháza is volt. A XV. században, a Hunyadiak idején nevét Berwe, Berwey, Berwely -ként írták az oklevelek. 1372-ben a Gutkeled nemzetségből származó Buttkay Péter volt birtokosa. 1411-ben a Buttkay, Ráskay, Márki családok kaptak ide új adományt. 1417-ben a rokon Buttkayak eladták részüket a Báthoryaknak. 1420-ban a Károlyi család tagjai vámhelyet állítottak fel itt, de annak Kántor Jánosi Bálint ellentmondott. 1423-ban Buttkay Miklós és a Widfiak osztozkodnak rajta. Az 1400-as években itt még földvár is állt, a mocsárban fekvő Vársziget Ziget vár', egy nagykiterjedésű elsáncolt magaslatán, egy középkori őrtoronnyal, amely az Ecsedi vár egyik elővédműve lehetett, nyomai máig felismerhetők. 1430-ban a Buttkay családból származó Ráskay István megsebezte a kassai Geuger Jánost, amiért büntetésül birtokait a sértettnek adták zálogba. A kiváltásig Geuger Jánossal együtt Gara Miklós nádorispán is részesült benne, és 1454, 1461-ben a petri Derzs család is birtokos volt itt. 1465-ben Buttkay Andrásés a Reszegi család kapnak benne részt. 1474-ben a hűtlen Buttkayak részét a Báthoryak kapták. 1478-ban a Buttkay család egyik ága a Buttkay Keszeg család is földesura lett. 1489-ben Báthory András kap rá királyi adományt. 1517-ben Báthory György kapja királyi adományba az egész birtokot. 1609-től az Ecsedi uradalom-hoz tartozott, és a Bethlen és Rákóczi-család voltak urai. A Szatmári béke óta a Károlyiaké. Az akkori harcok alatt a település elpusztult, de 1785 körül Erdélyből, Háromszékből érkezett telepesek újranépesítették, kiket a Háromszékből ide református lelkésznek megválasztott Bodoki Henter Márton, a Bodoki család egyik tagja hívott a községbe. 1873-ban a községet nagy kolerajárvány is tizedelte. Nevezetességek Református templom - A régi református templom helyett 1802-ben építettek újat. Híres emberek Itt született 1926 . június 11-én Varga Lajos rádió- és könyvszerkesztő, fordító. Itt született 1943 . május 14-én Demján Sándor nagyvállalkozó. Itt született 1953 . március 3-án Végh Balázs Béla irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató. Oracle Database Az Oracle Database, más néven Oracle adatbázis-kezelő vagy Oracle RDBMS az Oracle Corporation által készített és forgalmazott relációs adatbázis-kezelő rendszer. Egy 2007-es felmérés szerint az Oracle cég az egyik legjelentősebb szereplő az adatbázis-kezelők piacán: 48,6%-os világpiaci részesedéssel szerepel a relációs adatbázis-kezelők között. Larry Ellison és barátai, volt munkatársai Bob Miner és Ed Oates indították Software Development Laboratories (SDL) nevű szoftver-konzultációs céget 1977-ben. Az Oracle szoftver első verzióját az SDL fejlesztette. Az Oracle elnevezés eredetileg egy CIA által indított tervezet kódneve volt, amelyben Ellison a korábbi munkahelyén, az Ampex-ben dolgozott. Támogatott platformok Az Oracle9i kiadása előtt az Oracle Corporation sokféle operációs rendszerhez elkészítette az adatbázismotor futtatható verzióját. Újabban az Oracle Corporation az operációs rendszerek szűkebb körét támogatja. 2006 októberi állapot szerint a következő operációs rendszerek és hardver-architektúrák alatt fut az Oracle Database 10g: * Linux platform: az Oracle Database 10g Red Hat, Novell, Debian, Mandriva és Ubuntu Linux disztribúciókhoz lett elkészítve. A cég 2006 októberben bejelentette saját linux disztribúcióját, az Oracle Enterprise Linux-ot – ez egy a Red Hat Enterprise Linux-on alapuló rendszer. Az Oracle a továbbiakban ezt a disztribúciót támogatja Oracle Unbreakable Linux programja keretében. Verzió számozás A 2-es verzió óta az Oracle RDBMS kiadás számozása a következő kódokat használja: Oracle 2: 2.3 Oracle 3: 3.1.3 Oracle 4: 4.1.4.0-4.1.4.4 Oracle 5: 5.0.22, 5.1.17, 5.1.22 Oracle 6: 6.0.17-6.0.36 (OPS kód nélkül), 6.0.37 (OPS kóddal) Oracle7: 7.0.16–7.3.4 Oracle8 Database: 8.0.3–8.0.6 Oracle8i Database Release 1: 8.1.5.0–8.1.5.1 Oracle8i Database Release 2: 8.1.6.0–8.1.6.3 Oracle8i Database Release 3: 8.1.7.0–8.1.7.4 Oracle9i Database Release 1: 9.0.1.0–9.0.1.5 (patchset, 2003. december) Oracle9i Database Release 2: 9.2.0.1–9.2.0.8 (patchset, 2007. április) Oracle Database 10g Release 1: 10.1.0.2–10.1.0.5 (patchset, 2006. február) Oracle Database 10g Release 2: 10.2.0.1–10.2.0.5 (patchset, 2010. április) Oracle Database 11g Release 1: 11.1.0.6–11.1.0.7 (patchset, 2008. szeptember) Oracle Database 11g Release 2: 11.2.0.1–11.2.0.4 (patchset, 2013. augusztus) Oracle Database 12c Release 1: 12.1 (patchset, 2013. június) A verziószámozási szintaxis az egyes kiadásokon belül a következő mintát követi: fő.al.alkalmazásszerver.komponensspecifikus_verzió.platform-specifikus_verzió Pl. a "10.2.0.1 for 64-bit Solaris" azt jelenti, hogy: 10. fő verzió, 2-es alverzió, OracleAS 0, és 1-es szint Solaris 64-bit-es verzióhoz. Paul Roazen Paul Roazen (Boston, 1936. augusztus 14. – 2005. november 3.) politológus, egyetemi tanár, a pszichoanalízis történésze. Élete Roazen B.A. oklevelét a Harvard Egyetemen szerezte meg 1958-ban. Ezután különböző felsőoktatási intézményekben tanult, például Chicagói Egyetemen. Később visszatért a Harvardra, s megírta doktori disszertációját, amely Freud politikai és társadalmi nézeteiről szólt. 1971-ben miután a Harvardon, mint adjunktus tanított, elfogadott egy kinevezést a Torontói Egyetemre, ahol társadalom- és politikatudományt oktatott, egészen korai, 1995-ös nyugdíjba vonulásáig. 1965-ben Roazen nekikezdett Sigmund Freud még élő barátainak, rokonainak, kollégáinak, kezeltjeinek felkutatásához, meginterjúvolásához. Első jelentősebb könyve (Freud and his followers) több mint 100 órányi anyagra épült. Ez később egy sokakra hatott, s mára már a pszichoanalízis történészei számára alapvető műnek számít. Roazen volt az első nem-pszichoanalitikus, akinek Anna Freud megengedte, hogy a Brit Pszichoanalitikus Intézet archívumában kutasson. Rendelkezésére állt az a hatalmas mennyiségű adattömeg, amelyet Ernest Jones használt, Freud életrajzának megírásához. Művei Íróként Freud: Political and Social Thought , New York, Knopf, 1968 Brother Animal: The Story of Freud and Tausk , N.Y., Knopf, 1969 Freud and his followers , New York, Knopf, 1975 Erik H. Erikson: The Power and Limits of a Vision , N.Y., The Free Press, 1976 Helene Deutsch: A Psychoanalyst’s Life , N.Y., Doubleday, 1985 Encountering Freud: The Politics and Histories of Psychoanalysis , New Brunswick, N.J., Transaction Publishers, 1990 Meeting Freud’s Family , Amherst, University of Mass. Press, 1993 Heresy: Sándor Radó and the Psychoanalytic Movement , with Bluma Swerdloff, Northvale, N.J., Aronson, 1995 How Freud Worked: First-Hand Accounts of Patients , Northvale, N.J. : J. Aronson, 1995 Canada’s King: An Essay in Political Psychology , Oakville, Ontario, Mosaic Press, 1998 Oedipus in Britain: Edward Glover and the Struggle Over Klein (N.Y., Other Press, 2000) Political theory and the psychology of the unconscious : Freud, J. S. Mill, Nietzsche, Dostoevsky, Fromm, Bettelheim and Erikson , London, Open Gate Press, 2000 The historiography of psychoanalysis , New Brunswick (US) ; London (UK), Transaction Publ., 2001 The Trauma of Freud: Controversies in Psychoanalysis , New Brunswick, N.J., Transaction Publishers, 2002 Cultural Foundations of Political Psychology , New Brunswick, N.J., Transaction Publishers, 2003 On The Freud Watch: Public Memoirs , London, Free Association Books, 2003 Edoardo Weiss: The House that Freud Built (New Brunswick, N.J., Transaction Publishers, 2005) Szerkesztőként Victor Tausk : Sexuality, War, and Schizophrenia: collected psychoanalytic papers, edited and with an introduction by Paul Roazen ; translations by Eric Mosbacher &others. - New Brunswick, US : Transaction Publishers, 1991 Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul_Roazen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Daniel Gordon Daniel Gordon (Dortmund, 1985. január 16. –) német-jamaicai labdarúgó, a Karlsruher SC középpályása. Csevice-patak A Csevice-patak a Mátrában ered, Recsk településtől délnyugatra, Heves megyében, mintegy 430 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északi irányban halad, majd Recsk délkeleti részénél éri el a Parádi-Tarnát. A Csevice-patak mellékvizei a Miklós-patak és a Györke-patak. A patak halfaunáját a következő halak alkotják: bodorka (Rutilus rutilus), domolykó (Leuciscus cephalus), fenékjáró küllő (Gobio gobio), kövi csík (Barbatula barbatula), küsz (Alburnus alburnus). Santa Fe del Penedès Santa Fe del Penedès település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 380 fő (2017). Földrajza Santa Fe del Penedès El Pla del Penedès, Subirats, Avinyonet del Penedès, La Granada és Font-rubí községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Craig Gordon Craig Sinclair Gordon (Edinburgh, Skócia, 1982. december 31. –) skót válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Celtic játékosa. Pályafutása Klub 2000 nyarán felkerült az első csapatban a Heart of Midlothian együttesénél. 2001. október 1-jén kölcsönbe került a harmadligás Cowdenbeath csapatához, de edzésekre nevelőklubjánál volt, csak mérkőzésekre járt Cowdenbeathbe. Első mérkőzését a Stirling Albion ellen játszotta és mielőtt vissza hívta a Hearts 13 mérkőzésen lépett pályára. 2002. október 6-án mutatkozott be a Livingston ellen tétmérkőzésen. 2007 augusztusában öt évre aláírt az angol Sunderland csapatához, 9 millió fontos átigazolási díja klubrekordnak számított. A Tottenham Hotspur ellen debütált a bajnokságban az 1–0-ra megnyer mérkőzésen. Az itt töltött időszaka alatt többször is megsérült és visszatérte után több alkalommal nem tudta visszavenni első számú kapuspozícióját Fülöp Mártontól. A magyar kapus távozása után Simon Mignolet lett a legnagyobb riválisa. 2012 nyarán szabadúszó lett, de nem írt alá egy klubhoz sem, mert nem épült fel teljesen sérüléseiből. Ez időszakban edző tanulmányokba kezdett. 2014 júliusában aláírt a skót Celtichez. Válogatott A skót labdarúgó-válogatott kapusaként 2004 és 2008 között ő számított az első számú hálóőrnek. Sérülései miatt kiszorult a keretből, többször csak a padon kapott lehetőséget. 2017-ben újra visszavette első számú státuszát a válogatottban. Statisztika 2017. október 19-i állapot szerint. Válogatott 2017. október 10-i állapot szerint. Sikerei, díjai Heart of Midlothian Skót kupa : 2005–06 Celtic Skót bajnok : 2014–15, 2015–16, 2016–17 Skót kupa : 2016–17 Skót ligakupa : 2014–15, 2016–17 FK Arszenal Kijiv Az Arszenal Kijiv (ukránul: Футбольний клуб Арсенал Київ, magyar átírásban: Futbolnij klub Arszenal Kijiv) megszűnt ukrán labdarúgócsapat. Története Az 1950-es években egy másik csapat Arszanl Kijev néven megnyerte a USZSZK bajnokságot. Mindazonáltal a csapatot átkeresztelték 1963-ban Temp Kijev névre és a mai Arszenal Kijev eredetileg a CSZKA Kijevből származik. Ezt a klubot 1934-ben alapították Harkovban UVO Harkov név alatt. Egy évvel később átköltöztek Kijevbe és a csapatot is átnevezték BO Kijevre. 1947 és 1956 között OBO Kijev néven ismerték a csapatot. 1952-ben bejutottak a szovjet kupa elődöntőjébe. 1957-ben már OSK Kijev, 1957-59-ben SKVO Kijev és 1960-71 között SZKA Kijev néven futott a gárda. A csapat 1972-ben átrakta székhelyét Csernyihivbe. Ekkor SZK Csernyihiv volt a neve. Kijevbe 1976-ban tértek vissza. 1992-ben ismét változtattak a csapat nevén (ZSZ Оrijana), rá egy évre pedig újból (CSZK ZSZU). 1994-ben egyesültek az FK Boriszfen Boriszpil csapatával és az új együttes neve a CSZKA-Boriszfen Boriszpil lett. Bassaraba család A brancováni gróf és herceg Bassaraba család román eredetű nemesi család volt. Erdélyben a 17. században jelentek meg. Története A család tagjai I. Máté havasalföldi fejedelem leszármazottai. Ő a Basarab vagy Bassaraba nevet azért vette fel, hogy a középkori Basarab-uralkodóház utódjának tüntethesse fel magát. Erdélyben szereztek honosságot a nemesség körében, 1679. május 27-én. I. György István moldvai fejedelem, másik nevén Görgicze István vajda ötéves uralkodás után elvesztette a moldovai trónt. Sikertelen megszerzési kísérlete után Magyarországra menekült és itt szerzett nemességet magának és utódainak. A család tagja, II. Konstantin havasalföldi fejedelem, 1688. május 19-től grófi, majd 1695. január 30-tól hercegi rangot kapott. A család hercegi rangját később, 1807. június 8-án megerősítették. A család Manó nevű tagjával halt ki férfiágon, 1833-ban. A család nevezetesebb tagjai I. György István moldvai fejedelem (?-1688) Moldva fejedelme volt 1653. április 13. – május 8., illetve 1653. július 16. – 1658. március 13. között. II. Konstantin havasalföldi fejedelem (1654-1714), Havasalföld fejedelme volt 1688 és 1714 között, a román ortodox egyház vértanúsága miatt szentté avatta. Anna de Noailles (1876-1933), születési nevén brancováni Bibesco-Bassaraba Anna Erzsébet hercegnő, román származású francia írónő volt. Georgi Kamenszki Georgi Kamenszki (bolgárul: Георги Каменски; Szófia, 1947. február 3. –) bolgár válogatott labdarúgókapus. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az 1970-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Bolgár bajnok (3): 1964–65, 1967–68, 1969–70 Bolgár kupa (3): 1966–67, 1969–70, 1970–71 La Catrina La Catrina egy mexikói bábu, népi figura, díszes női népviseletbe öltöztetett csontváz formájában; eredetileg José Guadalupe Posada(wd) alkotása. Története és jelentése Eredetileg José Guadalupe Posada karikatúra-művész Calavera de la Catrina („Az elegáns hölgy koponyája”) című festménye volt, amelyet Mexikó felső társadalmi osztályának metaforikus ábrázolása céljából alkotott. A név eredete a mexikói spanyol catrín, -na melléknév, melynek jelentése a bizalmas nyelvben ’elegáns’, ’jól öltözött’. Szerepe a népszokásokban A mexikóiak a hagyomány szerint gúnyt űznek a halálból és szórakoznak rajta. Elég sokféle ábrázolása megjelent, különösképpen a 20. századtól, mint például a Don Juan Tenorio spanyol színdarab Zorrillától, ábrák José Guadalupe Posadától, a korszakot jelképező nagy táncok, szatírák, halálfejek, de anélkül, hogy elveszne a korszak magasztossága és miszticizmusa. A mexikói népi hagyományok alapján La Catrina vagy a „halál” különböző formákban mutatkozhat. Valamikor vidám, kidolgozott külsőbe öltöztetve, szórakozni vágyik és flörtöl a halandókkal. Máskor csontváz formájában jelenik meg készen állva arra, hogy elvigye az embert, amikor legkevésbé számítana rá. Mindazonáltal, a mexikóiak La Catrinához fűződő viszonyát egy sor olyan körülmény határozza meg, amely bensőséges kapcsolatban áll Mexikó történelmével és kultúrájával, ezáltal nélkülözhetetlen „vendégnek” számít a fontos alkalmakkor, mint például a november 2-án ünnepelt halottak napja (Día de los Fieles Difuntos vagy Día de los Muertos). E hagyomány szerinti hiedelem, hogy a halál, pontosabban megboldogultjaink emléke, identitásérzetet ad az embereknek, és segíti meggyökeredésüket a mexikói kultúrában. E „magasztos és örökkévaló társat” paradox módon az élet örömeivel is asszociálják a halál fenyegető közelsége előtt. La Catrina így sajátos mosolyával arra biztatja az embereket, hogy ragadják meg az alkalmat, és a zenén, a táncon keresztül találják meg az élet értelmét. Kettős léte azt sugallja, hogy az élet itt van, most van és örökké tart, ahogyan a zene és a művészetek. Gare de Carnoules Gare de Carnoules vasútállomás Franciaországban, Carnoules településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Marseille–Ventimiglia-vasútvonal Carnoules-Gardanne-vasútvonal Carnoules–Gardanne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pignans Gare de Puget-Ville Prachatice Prachatice (németül Prachatitz) város Csehország Dél-Csehországi kerületének Prachaticei járásában, a járás északkeleti részén, České Budějovicétől 35 km-re nyugatra, és Prágától 123 km-re délnyugatra fekszik. Lakosainak száma 11 587 (2009. 12. 31). Története A város ismert története a 11. századig nyúlik vissza, ekkoriban nyílt meg a bajor Passauból induló fontos sókereskedelmi útvonal, az „arany ösvény”. Az a terület, amelyen a város ma fekszik, kezdetben a Vyšehrad birtokhoz tartozott, akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor a birtok ura megvásárolta az arany ösvényen folyó kereskedelem vámszedésének jogát. A település szerepe később, a 13. század során megnőtt, amikor megkapta az arany ösvényen szállított só tárolási jogait. Ez az előjog Prachaticét Dél-Csehország egyetlen olyan városává tette, mely a Passauból származó sót megvásárolhatta. A 15. században a huszita háborúk során a husziták Prachaticét kétszer is megtámadták, és végül el is foglalták, lemészárolva a város lakóinak többségét. Miután a konfliktus véget ért, 1436-ban Prachatice királyi város státuszt kapott. Egy évvel később Zsigmond király Jan Smilnek adományozta a várost, mely Smil 1439-ben történt kivégzése után rövid időre a Rožmberk-ház irányítása alá került. Oldřich Rožmberk közvetlenül a kivégzés után eladta a várost, de az 1501-ben ismét visszakerült a családhoz. Az ezt követő, 1601-ig tartó virágzó időszakban a Rožmberk család irányította a várost. Ekkor a család utolsó sarja, Petr Volk eladta II. Rudolf királynak, aki ismét királyi státuszt adott a városnak. A harmincéves háború első jelentős ütközete, a fehérhegyi csata után a város elvesztette státuszát és az Eggenberg család tulajdona lett, bár az uralkodó csapatai a harmincéves háború során a városban maradtak. A város 1719-ben Marie Arnoštka Eggenberg hercegnő halálát követően ismét gazdát cserélt, ekkor a befolyásos Schwarzenberg család irányítása alá került. Területi felosztása Kahov Libínské Sedlo Městská Lhotka Oseky Ostrov Perlovice Podolí Prachatice I Prachatice II Stádla Staré Prachatice Volovice Testvérvárosok Rogacsevo, Fehéroroszország Impruneta , Olaszország Terra del Sole, Olaszország Ignalina, Litvánia Zvolen , Szlovákia , Grainet , Németország Waldkirchen , Németország Mauthausen , Ausztria Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Müncheni egyezmény A müncheni egyezmény 1938. szeptember 29-én a dél-németországi Münchenben létrejött többoldalú nemzetközi megállapodás a Német Birodalom, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Olasz Királyság között, amely Csehszlovákia felosztásáról intézkedett. Előzmények Közvetlen előzménye az Anschluss, Ausztriának Németországhoz való csatolása volt 1938. március 12-én. Az egyezményt a Német Birodalom részéről Hitler, Nagy-Britannia részéről Neville Chamberlain, Franciaország részéről Édouard Daladier, Olaszország részéről Benito Mussolini kötötte meg. Hitler az egyezmény létrehozásánál a Németországon kívül élő német kisebbség, a Csehszlovákiában élő, Henlein által vezetett szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként. Emlékezetes Chamberlain angol miniszterelnöknek a hazatérésekor a hestoni repülőtéren mondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy Németország és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra. Az egyezmény készítette elő Csehszlovákia szétdarabolását: az első bécsi döntés határozott a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásáról 1938. november 2-án, majd 1939. március 14-én kikiáltotta Szlovákia függetlenségét a tisói fasiszta bábkormány, egy napra rá pedig Hitler bevonult Prágába, s létrejött a Cseh–Morva Protektorátus. A müncheni egyezmény okozta cseh bomlási folyamat volt végül az az erő, amelyik feloszlatta az úgynevezett kisantant szövetséget, mely az antant hatalmak bábáskodásával jött létre az 1920-as évek elején. Következmények Csehszlovákiának a nyugati hatalmak részéről történt feláldozása sem akadályozhatta meg azonban a második világháború kitörését, sőt, inkább elősegítette azt. Sabine John Sabine John (1957. október 16.) olimpiai ezüstérmes kelet-német atléta, többpróbázó. Pályafutása 1982-ben az Európa-bajnokságon, majd 1983-ban a világbajnokságon is ezüstérmes lett hétpróbában, mind a két alkalommal honfitársa, Ramona Neubert mögött. Pályafutása alatt egyetlen olimpián vett részt. Szöulban két versenyszámban, távolugrásban és hétpróbán indult. Előbbit nyolcadikként zárta, míg hétpróbán ezüstérmet szerzett az olimpiai rekorddal győztes Jackie Joyner-Kersee mögött. Egyéni legjobbjai 200 méteres síkfutás - 23,37 (1984) 800 méteres síkfutás - 2:06,14 (1988) 100 méteres gátfutás - 12,54 s (1984) Magasugrás - 1,83 m (1983) Távolugrás - 7,12 m (1984) Súlylökés - 16,23 m (1988) Hétpróba - 6946 pont (1984) Ötpróba - 4768 pont (1985) Texas királyai A Texas királyai (eredeti címen: King of the Hill) egy amerikai rajzfilmsorozat, amelyet Mike Judge és Greg Daniels készített. Judge készítette a Beavis és Butt-head és a Hivatal című népszerű sorozatokat is. A műsor egy tipikus amerikai családapáról, Hank Hill-ről szól, aki egy propán kereskedésben dolgozik. A sorozat magyar címe egy szójáték: angolul a Hill szó dombot jelent, szóval a cím jelentése lehetne a "Domb királya", de ebben az esetben a Hill a család nevére utal. Hank a propán mellett "propán kiegészítőket" is árul, és nagy családja van, köztük kutyája, Ladybird, akit Hank épp úgy kezel, mint egy embert, annak ellenére, hogy háziállat. A Texas királyait Amerikában a Fox sugározta, míg Magyarországon a Viasat6. A műsor 13 évadot élt meg 259 epizóddal. Veperd Veperd (németül: Weppersdorf, horvátul Verpštof) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban. Fekvése Felsőpulyától 10 km-re északnyugatra fekszik. Története Területén az első emberi település nyomai a kelta korból az i. e. 1. századból származnak. A római korban itt vezetett át a híres borostyánút és éremlelet is került elő ebből a korszakból. 860-ban a környék Ratpot és Richari grófok birtoka, akiknek a salzburgi érsek adta, hogy ide parasztokat telepítsenek és földjét műveljék meg. A mai település 1222-ben II. András király adománylevelében szerepel először "Wepur" néven. Botus fia Pósa comes, aki Sopron vármegyében hat falu ura volt, mikor a király a szentföldi hadjáratról hazatérőben volt, elément bizánci földre, hogy ragaszkodását kifejezze és értesítse a hazai állapotokról, azonban fogságba került. Szabadulása után a király hűségéért Lók és Veperd falvakat adományozta neki. 1346-ban "Villa Weper" néven említik. A vasvári káptalan 1377-es oklevelében Veperd ("Poss. Veper, Vepur" alakban) mint vámszedőhely tűnik fel. 1463-ban Veperd a kaboldi váruradalom része lett. 1466-tól az uradalommal együtt Csóron János birtoka lett. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török és lerombolta Kabold vizivárát is. A 16. században itt is terjedt a reformáció. A falu első evangélikus prédikátora 1564-ben tűnt fel. Az országgyűlés követelésére a település 1638-ban a kabodi uradalommal visszakerült a magyar koronához és az ipolykéri Kéry család tulajdona lett. Az evangélikus templom 1645-ben kapott új harangot, mely ma egész Várvidék legrégebben működő harangja. 1650. október 18-án evangélikus zsinatot tartottak itt. 1661-ben az evangélikus templom a katolikusok kezére került, az evangélikus istentiszteleteket házaknál tartották. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török Veperdet is felégette. 1704-ben Esterházy Pál herceg vásárolta meg a kaboldi uradalmat. 1809-ben francia csapatok szállták meg a községet. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított. 1836-ban felépült az evangélikus iskola. 1852-ben Veperdnek 857 lakosa volt, közülük 846 volt német. Vályi András szerint " VEPERD. Vepersdorf. Német falu Sopron Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lachenbaknak szomszédságában, Sopronhoz 2 3/8 mértföldnyire; hegyes határja 2 nyomásbéli, rozsot leginkább, árpát, zabot, pohánkat középszerűen terem; szőleje nints, erdeje van." Fényes Elek szerint " Veperd, (Weppersdorf), német falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz nyugotra 3 mfd., 298 kath., 479 ev., 11 zsidó lak. Dombos határa középszerű; van 967 hold urbéri szántóföldje, 196 h. rétje; a majorsági birtok nem adatott fel. F. u. h. Eszterházy Pál." 1910-ben 399, túlnyomóan német volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-ben Mészverem és Csóronfalva településeket csatolták hozzá. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, mai formáját 1753 -ban az átépítés után nyerte el. Evangélikus temploma 1931 -ben épült. Brugine Brugine település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 7058 fő (2017. január 1.). Brugine Bovolenta, Legnaro, Piove di Sacco, Polverara, Pontelongo és Sant’Angelo di Piove di Sacco községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1918 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek Évek: 1913 – 1914 – 1915 – 1916 – 1917 – 1918 – 1919 – 1920 – 1921 – 1922 – 1923 Események Január január 4. – Svédország elismeri Finnország függetlenségét. január 6. A bolsevikok feloszlatják az Alkotmányozó Gyűlést. Cseh parlamenti képviselők az ún. vízkereszti nyilatkozatban a cseh önrendelkezési jog alapján követelik Csehország és Szlovákia egyesülését. (Ez osztrák és magyar részről heves tiltakozást vált ki.) január 8. – Wilson elnök 14 pontja . január 14. – Finnország önálló államiságát nemzetközileg is elfogadják. ( Kikiáltása 1917. december 6-ára esett.) január 15. – Megállapodás születik az ukrán kormánnyal az Ukrajna területén található csehszlovák légiók kivonásáról. január 17 – 25. – Általános sztrájk a Monarchiában . január 18. – A kenyéradagok csökkentése miatt sztrájkok és tömegtüntetések Galíciában , Krakkóban és Tarnówban . január 19 – 20. – A Lengyel Szocialista Párt baloldala és a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája szervezésében sztrájkok Varsóban és a dabrowai bányavidéken. Február február 1. – A cattarói matrózlázadás . február 7. – Az oroszországi csehszlovák légiókat a francia hadsereg részeként kezelik a szovjet-orosz hatóságok. február 9. – Dekrétum a föld nacionalizálásáról Szovjet-Oroszországban . február 10. – A Csehszlovák Nemzeti Tanács (CSNT) oroszországi képviselői megállapodást írnak alá a szovjet-orosz kormánnyal, amely biztosítja a légiók fegyveres semlegességét. február 14. – Szovjet-Oroszország áttér a Julián naptárról a Gergely-naptár használatára. február 18. – Német támadás Szovjet-Oroszország ellen. február 23. – A Vörös Hadsereg Narvánál megállítja a német előrenyomulást. Március március 3. – Szovjet-Oroszország aláírja a breszt-litovszki békeszerződést Németországgal és Ausztria–Magyarországgal. március 5. - Ismét Moszkva lesz Oroszország fővárosa. március 9. – A szovjet kormány Moszkvába költözik. március 21. – Megindul a németek végső támadása a nyugati arcvonalon, mely hamarosan összeomlik. március 23. – Vitéz Boksay Antal repülőfőhadnagy a dél-tiroli Pergine repülőterén végrehajtja az első magyar ejtőernyős ugrást egy német gyártmányú repülőgépvezető-mentőernyővel. március 26. – A CSNT oroszországi fiókja megállapodást köt Sztálin népbiztossal az oroszországi csehszlovák légiók Szibérián és Vlagyivosztokon át történő kivonásáról. Április április 5. – Japán-angol intervenció Szovjet-Oroszország ellen Vlagyivosztokban . április 9. – Kikiáltják Lettország függetlenségét. április 10. – A Monarchia nemzetiségeinek római kongresszusa. április 14. – Foch marsall a szövetségesek főparancsnoka. április 21. – Milan Rastislav Štefánik és Vittorio Emanuele Orlando olasz külügyminiszter megállapodást ír alá az olaszországi csehszlovák légiók felállításáról. április 29. – Tomáš Masaryk Tokión át az Egyesült Államokba érkezik. Május május 7. – A konzervatív román Marghiloman-kormány különbékét köt Bukarestben a központi hatalmakkal . május 14. – Az oroszországi belviszonyokba egyre inkább beleavatkozó csehszlovák légiók Cseljabinszkban összetűznek a szovjet-orosz katonai alakulatokkal. (Hamarosan a csehszlovák légió ellenőrzése alá kerül a szibériai vasútvonal.) május 22. – Robert Cecil angol külügyminiszter elismeri a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra. május 24. – Az olaszországi csehszlovák légiók ünnepélyes zászlóbontása. május 29. – Általános mozgósítás a Vörös Hadseregbe . május 30. – A Monarchia közös minisztertanácsa megbeszélést folytat arról, milyen legyen a délszláv tartományok berendezkedése a Monarchián belül. Június június 2 – 8. – A májusi szlovák katonai lázadások után a kragujevaci laktanyában fellázadnak a 71. gyalogezred szlovák katonái. (44 főt végeztek ki.) június 3. – A szövetségesek közös nyilatkozatot adnak ki Lengyelország függetlenségének támogatásáról. június 10. – Egy olasz torpedóvető motorcsónak két torpedóval elsüllyeszti az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének első éles bevetésén lévő csatahajóját, az SMS Szent Istvánt . június 19. – Wilson amerikai elnök fogadja Masarykot, s az oroszországi légiókról tárgyal vele. június 28. – Az amerikai kormány nyilatkozatban kilátásba helyezi, hogy támogatja a német és osztrák-magyar uralom alatt élő nemzetek felszabadítási akcióit. június 29. A francia kormány elsőként deklarálja a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra, és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto csehszlovák kormányként ismeri el. Az amerikai kongresszus megszavazza a bevándorlási törvény módosítását, amely lehetővé teszi az oroszországi csehszlovák légiók tagjainak a szabad beutazást Amerikába. Július július 12. – A szovjet-orosz kormány feloszlatja a CSNT oroszországi fiókját. július 13. – Újjászervezik a cseh politikai pártok nemzeti csúcsintézményét, a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot (CSNB). (A CSNB elnöke Karel Kramář, alelnöke az agrárpárti Antonín Švehla és a nemzeti szocialista párti Václav Klofáč.) július 15. – Az utolsó német támadás a nyugati fronton. július 17. – A bolsevikok kivégzik II. Miklós orosz cárt és családját az urali Jekatyerinburg városában. július 18. – Megindul az antant ellentámadása, mely az I. világháború befejezéséhez vezet. Augusztus augusztus 8. – Az angolok Amiens -nél áttörik a német frontot, a német hadsereg „fekete napja”. augusztus 9. – Az Egyesült Királyság a CSNT-t de facto kormánynak ismeri el. augusztus 16 – 17. – Megalakul Szlovénia és Isztria Nemzeti Tanácsa. augusztus 29. – Szovjet-Oroszországban a Népbiztosok Tanácsa hatályon kívül helyez minden olyan szerződést, amely a lengyel területek meghódításával kapcsolatos, és melyeket Oroszország aláírt, továbbá elismeri a lengyel nemzet jogát a függetlenséghez. augusztus 30. – Lenin ellen merényletet követnek el, a bolsevik vezető súlyosan megsebesül. Szeptember szeptember 3. – Az amerikai kormány elismeri a csehszlovák törekvések jogosultságát, és a CSNT-t de facto kormányként kezeli. szeptember 9. – A japán kormány az oroszországi csehszlovák légiókat reguláris hadseregnek, a CSNT-t a csehszlovák nemzet képviseleti intézményének tekinti. szeptember 14. A Monarchia béketárgyalásokra szólítja fel a hadviselő feleket. A balkáni francia-szerb offenzíva kezdete, amely felszabadítja Szerbiát . szeptember 15. – Az antant balkáni hadereje áttöri a bolgár csapatok vonalát. szeptember 17. – Az Amerikai Egyesült Államok elutasítja a Monarchia ajánlatát. szeptember 18. – A német legfelső hadvezetés fegyverszünet kötését javasolja az antanttal Wilson elnök 14 pontos programja alapján. szeptember 18 – 19 . – A palesztinai csatában brit egységek Jaffánál áttörik a törökök német csapatokkal megerősített palesztinai arcvonalát. szeptember 20 – 21. – Tisza István magyar miniszterelnök szarajevói látogatása során elutasítja a tartománygyűlés nemzeti követeléseit. szeptember 29. – Bulgária fegyverszünetet köt. Október október 1. Az angol kormány közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesít a CSNT-vel. Sztrájk a lengyel dabrowai bányavidéken, mely csak 3 hét múlva, bizonyos szociális követelések teljesítése után ér véget. október 3. Németországban Max von Baden alakít kormányt és fegyverszüneti ajánlatot állít össze. Kína az oroszországi csehszlovák légiókat elismeri reguláris hadseregnek, a CSNT-t pedig a legfelső nemzeti képviseleti intézménynek. október 6. Ludendorff menesztése. Zágrábban megalakul a Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács. október 7. – A szovjet-orosz kormány végrehajtó tanácsa a CSNT-t a csehszlovák állam de jure kormányaként ismeri el. október 14. Edvard Beneš bejelenti, hogy Masaryk CSNT-elnök szeptember 26-án Párizsban megalakította az ideiglenes csehszlovák kormányt. (Beneš külügyminiszter minőségében kinevezi az első csehszlovák követeket. A kormány elnöke Masaryk, hadügyminisztere Štefánik lett. Az ideiglenes kormányt Franciaország október 15-én, az Egyesült Királyság október 23-án, Olaszország pedig október 24-én ismeri el.) A Lengyel Szocialista Párt kiáltványában meghirdeti a nagybirtokok és a nagyipar „fokozatos” és következetes államosítását. (A párt galíciai és sziléziai vezetője, Ignacy Daszyński tárgyalásokat kezd a lengyel régenstanáccsal a hatalomról.) október 14 – 16. – A Lengyel Szocialista Párt frakciója általános sztrájkra szólít fel. (Célja a kompromittált lengyel régenstanács lemondatása, Józef Piłsudski kiszabadítása fogságából, törvényhozó nemzetgyűlés (szejm) összehívása.) október 16. – IV. Károly felhívása a népekhez, Ausztriát szövetségi állammá nyilvánítja. október 17. – Tisza István a parlamentben kijelenti: a háborút elvesztettük – ugyanaznap Magyarország kikiáltja függetlenségét, létrejön a perszonálunió . október 19. – A Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács bejelenti a hatalomátvételt. október 22. – A Monarchia közös minisztertanácsa Wilson amerikai elnöknek adott válaszában a délszláv egységet csak a Monarchia keretein belül fogadja el. október 23. – A lengyel régenstanács a németek beleegyezése nélkül új kormányt nevez ki. október 24. Az olasz hadsereg támadása. A szerb csapatok Montenegróban is megjelennek. október 25. – Budapesten – a Károlyi-párt, a szociáldemokrata párt és a radikális párt részvételével – megalakul a Magyar Nemzeti Tanács. október 27. A Reinhard Scheer vezette német admiralitás jóváhagyja a 19. számú tervet, mely utasításba adja a császári haditengerészet minden rendelkezésre álló erejének, hogy az angol flottára támadjon. (Október 30-án, a tervezett kifutás napján lázadás tört ki, melyet levertek ugyan, de a flotta parancsnoka érvénytelenítette a 19.számú parancsot.) Andrássy Gyula közös külügyminiszter különbékét kér Wilson elnöktől, melyben elismeri a délszláv népek jogát a függetlenségre. Az új lengyel kormány rendelete a honi lengyel hadsereg felállításáról. október 28. Csehország elnyeri függetlenségét a Monarchiától . (Prágában kikiáltják a Csehszlovák Köztársaságot.) A Szlovén Nemzeti Tanács kimondja az elszakadást a Monarchiától. Krakkóban megalakul a Lengyel Likvidációs Bizottság (PKL), amelynek elnöke Wincenty Witos. (A bizottság átveszi Krakkóban a hatalmat, és megkezdi az osztrák közigazgatás felszámolását.) október 29. IV. Károly király Hadik János grófot bízza meg kormányalakítással. A horvát sabor (parlament) kinyilvánítja Horvátország függetlenségét a Monarchiától , és megalakítja a Nemzeti Tanács kormányát. október 30. Wekerle Sándor átadja a miniszterelnökség vezetését Hadik Jánosnak . Budapesten tüntetés zajlik, mely felkelésbe torkollik. IV. Károly táviratban utasítja a Császári és Királyi Haditengerészet flottaparancsnokát, Horthy Miklóst , hogy a teljes tengeri flottát adja át a Zágrábban alakult Délszláv Nemzeti Tanácsnak. Az ideiglenes német-osztrák nemzetgyűlés második ülése jegyzéket fogalmaz, melyben bejelenti Német-Ausztria megalakulását. Törökország és a szövetségesek megkötik a mudroszi fegyverszünetet . (A hatalmas területet elfoglaló Oszmán Birodalom számára a világháborús vereség még nagyobb veszteségeket jelent, mint Magyarországnak a trianoni béke. A törökök még intervenciósokként folytatnak háborút a szovjetek ellen.) Turócszentmártonban megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács és elfogadják a deklarációt, amely a Csehszlovák Köztársasághoz való csatlakozás mellett foglal állást. A boszniai Nemzeti Tanács csatlakozik Szerbiához . október 31. Győz az őszirózsás forradalom , Hadik János lemond és Károlyi Mihály alakít kormányt. Lakásán, ismeretlen fegyveresek lelövik Tisza István miniszterelnököt . 16 óra 45 perckor az SMS Viribus Unitisen levonják a piros-fehér-piros lobogót, s ezzel a mozzanattal a Császári és Királyi Haditengerészet megszűnt létezni. (A flotta egységei nem sokáig maradtak délszláv birtokban, napokon belül antantkézbe kerültek.) November november 1. Kézdivásárhelyen megalakul a Székely Nemzeti Tanács A pólai hadikikötőben olasz tengerésztisztek aknával elsüllyesztik a Viribus Unitis csatahajót , amelyet előző nap Horthy Miklós ellentengernagy már átadott a Délszláv Nemzeti Tanácsnak, a hajón csak a délszláv származású tengerészek és a leendő délszláv flotta tisztjei maradtak. Mintegy 400 ember veszti életét. Gróf Károlyi Mihály liberális reform politikus önálló magyar kormányt alakít. Róth Ottó Temesváron kikiáltja a Bánáti Köztársaságot , amit a svájci-modell alapján akar megszervezni. november 2. – A Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla a budapesti helyőrség tisztjeinek eskütételén mondott beszédében kijelenti, miszerint „Soha többé katonát nem akarok látni!” . november 3. Padovában fegyverszünetet írnak alá a Osztrák–Magyar Monarchia és az Antant képviselői. A Csehszlovákia megalakulását ellenző csehországi németek képviselői kikiáltják az Ausztráliával szövetséges Szudétavidék ( október 30. ), valamint Deutschsüdmähren és Böhmerwaldgau tartományok létrejöttét. Befejeződik a Vittorio Venetó-i csata , Trieszt egyesül Olaszországgal . november 4. – Beneš meghívást kap a szövetségesek párizsi fegyverszüneti tárgyalásaira. november 5. – Lublinban – míg Varsóban november 11-én , Łódźban pedig november 13-án – megalakul a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája és a Lengyel Szocialista Párt Baloldala kezdeményezésére a Munkásküldöttek Tanácsa. november 6. Tarnobrzegben létrejön – a Lengyel Likvidációs Bizottság által el nem ismert – Tarnobrzegi Köztársaság, mely a nagybirtokok és erdők felosztását, a földesúri hatalom likvidálását tűzi ki célul. Forradalom Brémában . Több helyen is katonai összeütközések a Vág völgyében a szlovák területre érkező cseh és a magyar alakulatok között. november 6 – 7. – A szerb kormány és a horvát Nemzeti tanács képviselőinek tanácskozása Genfben , melyen a szerb kormány elismeri a Nemzeti Tanácsot mint kormányt, az viszont – részben az antant nyomására – végleg elfogadja a közös állam eszméjét. (Közös minisztériumot hoznak létre az egyesítés előkészítésére.) november 6 – 10. – A lengyel dąbrowai medencében megalakítják a Munkástanácsot és a Vörös Gárdát. november 7. A Lengyel Köztársaság kikiáltása. (Lublinban Ignacy Daszyński vezetésével megalakul az ideiglenes népi kormány, melyben a belügyminiszter Stanisław Thungut, a hadügyminiszter Edward Rydz-Smigły, míg a Lengyel Katonai Szervezet (POW) főparancsnoka Piłsudski lett. A kormány bejelenti a régenstanács feloszlatását és demokratikus választásokat, társadalmi reformokat ígér.) Münchenben – megdöntve a Wittelsbach-dinasztiát – kikiáltják a Bajor Szabad Államot . november 8. – A Montenegrói Nemzeti Tanács dönt a Szerbiával való egyesülésről. november 9. Berlini forradalom. II. Vilmos német császár bejelenti lemondását és Hollandiába menekül. A német hadvezetés minden tengeralattjárót visszarendel a hazai kikötőkbe, hogy felkészítsék őket a megadásra. Miksa badeni herceg lemond német kancellári tisztéről. Linder Béla hadügyminiszter lemond posztjáról, helyét Bartha Albert veszi át. A genfi egyezmény a délszláv állam létrehozásáról. november 10. Az antantcsapatok elérik a Duna vonalát. A német fogságból kiszabadult Piłsudskit a Lengyel Szocialista Párt és a már feloszlatott régenstanács is mint a „gondviselés férfiúját” köszönti Varsóban . november 11. I. Károly császár lemond ausztriai trónjáról. (A magyar királyi trónról – IV. Károly néven – csak 13-án mond le.) Bartha Albert hadügyminiszter kiadja hadsereg-szervezési rendeletét, amely a korábbi Friedrich-féle intézkedésen alapult, és egyszerre szabályozza a polgárőrséget, a nemzetőrséget és a haderő felállítását. Lengyelország 123 év után újra függetlenné válik. Németország aláírja a compiegne-i erdőben a fegyverszünetet , véget ér az I. világháború . Az Antant döntő győzelmet arat Afrikában a Német Birodalom felett. november 12. Ausztriában kikiáltják a köztársaságot . Józef Piłsudski – mint a POW főparancsnoka – parancsot ad Bolesław Roja tábornoknak a dąbrowai medencében felállított Vörös Gárda szétverésére. november 13. A belgrádi katonai konvención a magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírják a 18 pontos fegyverszüneti egyezményt. Az eckartsaui levél . IV. Károly király lemond Magyarország trónjáról. A szovjet kormány érvénytelennek nyilvánítja a breszti békét . Varsó munkássága általános sztrájkba lép a régenstanács ellen. november 14. A lengyel régenstanács visszalép, az állami és katonai hatalmat Piłsudskira ruházza. (Piłsudski felszólítására lemond a lublini ideiglenes kormány.) Csehszlovákia kimondja elszakadását az Osztrák–Magyar Monarchiától , és kikiáltja az ország függetlenségét. Az Egyesült Királyság csapatai döntő győzelmet aratnak az Oszmán Birodalom hadaival szemben Irakban a mezopotámiai fronton. ( I. világháború ). november 15. – Megalakul a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE). november 16. – A magyar Parlamentben feloszlatja önmagát először a képviselőház, utána a főrendiház is, majd a kupolateremben összeül az országos testületté bővült Magyar Nemzeti Tanács , mely határozatában kihirdeti, hogy „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság”, ezzel megfosztja trónjától IV. Károly magyar királyt . Az alkotmányozó nemzetgyűlés megalakulásáig az ország vezetésével Károlyi Mihályt és az elnöklete alatt álló népkormányt bízza meg. november 18. Létrejön az Szovjet-Oroszországtól független önálló Lettország . Ignacy Daszyński lemond Jędrzej Moraczewski javára az új kormány megalakításáról, míg Piłsudski megtartja a teljhatalmú államfő funkcióját. (A kormány számos demokratikus reformot vezet be – úgymint a 8 órás munkaidő, társadalombiztosítás stb. –, de a parasztság fő követelését, a nagybirtokok felosztását nem teljesíti.) november 19. Németországban a forradalmat követően lemond a császár, megszületik a Weimari köztársaság . A Ludwig von Reuter admirális vezetésével felállított, ún. „internálási szövetség” lefegyverzett német hajói kifutnak Wilhelmshavenből , és november 21-én találkoznak a David Beatty admirális vezette, tüzelésre kész angol flottával Firth of Forhnál, ahol le kellett vonniuk a császári lobogót. november 23. – Lengyelország az ukránokkal folytatott harcban elfoglalja Lemberget (Lwów). november 24. Szerémség a Szerb Királyság része lesz. Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP). november 25. – A Vajdaságot a Szerb Királyság részének nyilvánítják. Ugyanezen a napon megszüntetik a több három héttel ezelőtt kikiáltott Bánáti Köztársaságot , amit a szerb - francia hadsereg okkupált. november 26. – A montenegrói skupština (parlament) megszavazza a Szerbiával való egyesülést, és I. Miklóst trónfosztottnak nyilvánítják. December december 1. Gyulafehérváron a magyarok kizárásával az erdélyi románok kimondják Erdély Romániához való csatlakozását. Izland elnyeri függetlenségét Dániától . Kikiáltják a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot ( SHS állam ), trónján I. Péterrel . (Miniszterelnök a szerb radikális párti politikus, Stojan Protić. Ugyanakkor a deklaráció ellen a Horvát Jogpárt és a Horvát Republikánus Parasztpárt tiltakozik.) december 6. – Budapesten Jászi Oszkár és Milan Hodža vezetésével magyar-szlovák tárgyalások folynak az esetleges megegyezésről, szlovák autonómiáról, illetve a demarkációs vonalról. Hodža, a csehszlovák kormány képviselőjeként megállapodást ír alá Bartha Albert hadügyminiszterrel az ideiglenes magyar-csehszlovák demarkációs vonalról, amely nagyjából az etnikai határvonalat ( Dévény – Bazin – Szered – Érsekújvár – Verebély – Garamkovácsi – Losonc – Szomolnok – Tőketerebes – Homonna és a Laborc vonalán észak felé a lengyel határig) követi. december 7. – A szovjet-orosz bolsevik vezetés létrehozza a politikai titkosrendőrséget, a Csekát. december 11. – Bartha hadügyminiszter benyújtja lemondását. (Károlyi Mihály másnap formálisan ugyan személyesen veszi át a hadügyi tárca irányítását, a gyakorlatban azonban a minisztérium vezetése Böhm Vilmos, mint megbízott államtitkár kezében összpontosult.) december 16. – A Lengyel Szocialista Párt Baloldalának és a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciájának egyesüléséből létrejön Lengyelország Kommunista Pártja. (1925-től Lengyel Kommunista Párt.) december 21. – Tomáš Garrigue Masaryk megérkezik Prágába , ahol a nemzetgyűlésben leteszi a köztársasági elnöki esküt. december 24. – A román csapatok bevonulnak Kolozsvárra . december 27. – Nagy-Lengyelországban felkelés tör ki a kormány politikája ellen, ezt rövid idő alatt leverik. december 27 – 28. – A lengyel csapatok visszahódítják Poznań városát. december 29. – Károlyi miniszterelnök sógorát, gróf Festetics Sándort nevezi ki hadügyminiszterré. Határozatlan dátumú események január–március – Az antant hadviselő felek elismerik a Lengyel Nemzeti Tanácsot. (Franciaországban felállítanak egy – többségében volt lengyel hadifoglyokból álló – 50 ezer fős lengyel sereget, amelyet Józef Haller tábornok parancsnoksága alá rendelnek.) február – Szovjet-Oroszország elismeri Lengyelország függetlenségét. február–május – Katonalázadások az Osztrák Magyar Monarchia délszláv területein. október–november – Cieszyn (Teschen) környékén megalakul a Cieszyni Hercegség Nemzeti Tanácsa. november eleje – Nagy-Lengyelországban létrejön a demokrata többségű Népi Főtanács. (Ennek volt elődje az 1918 júliusában megalakult Központi Honpolgári Bizottság.) november – Szlovén csapatok hatolnak be Dél-Karintiába , szerb csapatok Dél-Magyarországra. az év folyamán – A törökök beszüntetik a Szovjet-Oroszország elleni háborújukat. Ernest Rutherford felfedezi a protont . Világszerte 25 millió áldozattal jár az 1918-ban kitört spanyolnátha -járvány. Izland újra önálló állam, perszonálunióban Dániával . december – Lengyelországban Marian Zegota-Jamaszajtis ezredes – a nemzeti demokratákkal együtt – államcsínyt készít elő, azonban a puccs szervezetlenség miatt kudarcba fullad. Jędrzej Moraczewski kormánya diplomáciai kapcsolatokat létesít Németországgal, amely továbbra is megszállva tartja Nagy-Lengyelországot, Pomerániát , Sziléziát , Varmiát . A győztes hatalmak közül Franciaország csak a Roman Dmowski vezette Lengyel Nemzeti Bizottságot hajlandó elismerni. Az év témái 1918 a filmművészetben november 9. – Mary Pickford a First Nationalhoz szerződik. Gázsija filmenként negyedmillió dollár. Amarilly of Clothes-Line Alley – főszereplő Mary Pickford . Mickey – főszereplő Mabel Normand Out West – egy 'Fatty' Arbuckle / Buster Keaton rövidfilm. Shoulder Arms – egy Charlie Chaplin film. Korda Sándor – Az aranyember I–III. Deésy Alfréd – Aphrodité Garas Márton – Anna Karenina Fekete Mihály – A Gyurkovics leányok 1918 az irodalomban Reményik Sándor – Fagyöngyök, Mindhalálig (versek) 1918 a zenében március 3. – 2. vonósnégyes (Bartók) bemutatója Ezen kívül A kékszakállú herceg vára bemutatója 1918 a sportban Az MTK nyeri a hadibajnokságként megrendezett NB 1 -et. Ez a klub ötödik bajnoki címe. Születések január 2. – Adam Bahdaj lengyel író, költő, magyar műfordító († 1985 ) január 9. – Nonn György politikus, parlamenti képviselő, legfőbb ügyész († 2007 ) január 14. – Edelsheim-Gyulai Ilona , Horthy István kormányzóhelyettes felesége († 2013 ) január 15. – Gamal Abden-Nasszer , arab politikus, Egyiptom 2. elnöke († 1970 ) január 20. – Tardos Tibor , József Attila-díjas magyar író († 2004 ) január 26. – Nicolae Ceaușescu , román diktátor († 1989 ) február 12. – Julian Schwinger , Kvantum-elektrodinamikai munkásságáért megosztva fizikai Nobel-díjat kapott 1965 -ben († 1994 ) február 22. – Robert Pershing Wadlow , (minden idők legmagasabb embere) († 1940 ) március 16. – Frederick Reines , Nobel-díjas fizikus († 1998 ) április 3. – Hubay Miklós , író, műfordító († 2011 ) április 9. – Abádi Ervin , író, grafikus († 1979 ) április 20. – Gál József , világbajnok birkózó († 2003 ) április 23. – Maurice Druon , francia író, kultúrpolitikus († 2009 ) május 11. – Richard Feynman , fizikus († 1988 ) május 16. – Tarjáni Tóth Ida, cimbalomművész († 2000 ) május 30. k. – Doncsecz Károly , fazekas, országos hírű népi iparművész († 2002 ) július 4. – IV. Tupou Taufaʻahau , tongai király († 2006 ) július 13. – Abodi Nagy Béla , festőművész († 2012 ) július 14. – Ingmar Bergman , svéd filmrendező († 2007 ) július 14. – Jay Wright Forrester , amerikai egyetemi tanár, a számítógép-tudomány egyik úttörője († 2016 ) július 16. – Szilágyi János György magyar ókorkutató, művészettörténész, muzeológus († 2016 ) július 18. – Nelson Mandela , béke Nobel-díjas dél-afrikai politikus († 2013 ) augusztus 6. – Ambrózi Jenő , súlyemelő, edző († 1985 ) augusztus 21. – Lengyel Balázs , író († 2007 ) augusztus 22. – Benkő Gyula , Jászai Mari-díjas színész († 1997 ) augusztus 27. – Mészöly Dezső , Kossuth-díjas író († 2011 ) augusztus 28. – Kiss Árpád parlamenti képviselő, miniszter († 1970 ) szeptember 4. – Urbán Ernő , író, újságíró († 1974 ) november 2. – Terták Elemér , műkorcsolyázó, sportvezető († 1999 ) november 5. – Johannes Schauer , osztrák színész, filmszínész († 1992 ) november 7. – Billy Graham , amerikai baptista prédikátor († 2018 ) november 9. – Spiro Agnew , az Amerikai Egyesült Államok 39. alelnöke ( Richard Nixon elnöksége alatt) († 1996 ) november 10. – Ernst Otto Fischer, Nobel-díjas német kémikus († 2007 ) november 10. – Záborszky József , magyar karnagy, zenepedagógus , zeneszerző († 2015 ) november 13. – Jack Elam, amerikai színész († 2003 ) november 13. – Kardos László Kossuth-díjas néprajzkutató, művelődéspolitikus († 1980 ) december 11. – Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin , Nobel-díjas orosz író († 2008 ) december 17. – Fábián Dezső , olimpiai bajnok vízilabdázó († 1973 ) december 23. – Mándy Iván , Kossuth-díjas magyar író († 1995 ) december 23. – Helmut Schmidt , német politikus, kancellár († 2015 ) december 25. – Anvar Szadat , Nobel-békedíjas egyitpomi elnök († 1981 ) Halálozások január 6. – Georg Cantor , matematikus (* 1845 ) január 21. – Bezerédj Pál , mezőgazdász (* 1840 ) február 8. – Louis Renault francia jogász (* 1843 ) február 16. – Khuen-Héderváry Károly , politikus, miniszterelnök (* 1849 ) március 25. – Claude Debussy , francia zeneszerző (* 1862 ) április 12. – Borsos István , református lelkész, főiskolai tanár, klasszika-filológus, könyvtáros, numizmatikus (* 1863 ) április 20. – Karl Ferdinand Braun német feltaláló, Nobel-díjas fizikus (* 1850 ) április 21. – Manfred von Richthofen német vadászpilóta, közismertebb nevén „a vörös báró” (* 1892 ) április 28. – Gavrilo Princip szerb nacionalista , az I. világháborút formálisan kirobbantó, Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet végrehajtója (* 1894 ) május 8. – Hollósy Simon , festőművész (* 1857 ) május 19. – Ferdinand Hodler , svájci festő (* 1853 ) május 24. – Ittebei Kiss József , a Császári és Királyi Légierő legeredményesebb magyar pilótája (* 1896 ) június 9. – Angster József , orgonakészítő mester (* 1834 ) június 10. – Arrigo Boito , olasz librettista, zeneszerző, író és költő (* 1842 ) június 14. – Holló Lajos magyar újságíró, politikus (* 1859 ) július 3. – V. Mehmed , az Oszmán Birodalom 36. szultánja (* 1844 ) július 4. – Lévay József , költő, műfordító (* 1825 ) július 17. – II. Miklós orosz cár (* 1868 ) július 25. – Abonyi Árpád író , újságíró (* 1865 ) október 8. – Aggházy Károly , zeneszerző, zongoraművész, pedagógus (* 1855 ) október 25. – Quittner Zsigmond , építész (* 1859 ) október 31. – Tisza István politikus, miniszterelnök (* 1861 ) november 4. – Wilfred Owen, angol költő (* 1893 ) november 9. – Guillaume Apollinaire , francia költő (* 1880 ) november 11. – Victor Adler , osztrák szociáldemokrata politikus, újságíró, az Arbeiter-Zeitung alapító főszerkesztője (* 1852 ) december 1. – Kaffka Margit , író, költő (* 1880 ) december 2. – Edmond Rostand , francia költő, drámaíró (* 1868 ) december 10. – Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, I. Ferenc József és Erzsébet királyné unokája (* 1893 ) december 31. – Deininger Imre , mezőgazdász (* 1844 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. Los Santos de Maimona Los Santos de Maimona település Spanyolországban, Badajoz tartományban. Los Santos de Maimona Zafra, Fuente del Maestre, Villafranca de los Barros, Ribera del Fresno, Hinojosa del Valle, Usagre és Puebla de Sancho Pérez községekkel határos. Lakosainak száma 8137 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1992-es magyar labdarúgó-szuperkupa Az 1992-es magyar labdarúgó-szuperkupa a szuperkupa 1. kiírása volt, amely az előző szezon első osztályú bajnokságának és a magyar kupa győztesének évenkénti mérkőzése. A találkozót 1992. augusztus 12-én a Ferencváros és az Újpest játszotta. A trófeát az újpesti csapat hódította el, ezzel ők lettek a magyar szuperkupa első kiírásának a győztesei. A találkozón Eszenyi Dénes két góllal vette ki a részét a lilák sikeréből. Eszenyit a szuperkupa-győzelem után a belga KV Mechelen szerződtette, köszönhetően a döntőben mutatott jó produkciónak. Résztvevők A mérkőzés két résztvevője a Ferencváros és az Újpest volt. A zöld-fehér csapat 1992 májusában a klub történetének huszonnegyedik bajnoki címét szerezte meg, míg a lila-fehérek a hetedik magyar kupa trófeájukat gyűjtötték be a Vác elleni kupadöntőben. Kutyatej A kutyatej (Euphorbia) a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjának névadó nemzetsége közel 1700 fajjal. Nevét Numidia egykori királyának, II. Jubának görög udvari orvosáról kapta. A nemzetség további magyar megnevezései A Pallas nagy lexikona szerint: ebtej, farkastej, farkasfű, tejesfű, fűtej. Elterjedése A mérsékelt égövtől a trópusokig terjedt el az Ó- és az Újvilágban egyaránt; a legtöbb Afrikában és Dél-Amerikában. Több afrikai faj párhuzamos evolúcióval az amerikai kaktuszokhoz hasonló törzsszukkulens növénnyé alakult. Európában mintegy száz fajuk honos; ezek közül Magyarországon 37 él vadon. Megjelenése, felépítése, életmódja Páratlanul változatos nemzetség: a fajok között apró egyéves növények (mint például a farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias L.) és fatermetű, CAM fotoszintézisű pozsgások egyaránt előfordulnak. Valamennyi faja fehér tejnedvet tartalmaz, a nemzetség erről kapta magyar nevét. Levelei váltakozva vagy átellenesen, ritkán örvösen állnak. Többnyire egyivarú virágainak nincsenek sziromlevelei, ezeket időnként a murvalevelekből átalakult ál-csészelevelek pótolják. A többnyire nem túl feltűnő virágok a beporzó rovarokat a bőséggel termelt nektárral csalogatják. Valamennyi faja és a növény minden része mérgező; hatóanyagai a diterpének. Csípős ízű tejnedve hánytató, hashajtó hatású. A pozsgás fajok a kaktuszokhoz hasonlóan tövises cserje, gömb- és oszlopos alakúak egyaránt lehetnek. A kaktuszokhoz hasonlóan bordásak, a bordák élein tövisekkel (ezek rendszerint párosával vagy hármasával nőnek). Felhasználása A népi gyógyászatban több faját hashajtónak használták. Mivel tejnedve felmarja a bőrt, több faj nedvét hólyaghúzó szernek alkalmazták. Az Euphorbia heptagona nedvéből Afrikában nyílmérget főztek. Az Euphorbia picta nedvéből nyerskaucsukot állítottak elő. A szőrös kutyatej (Euphorbia hirta) Afrikában és Ázsiában régóta ismert gyógynövény. Különlegessége, hogy nem tartalmazza a többi kutyatejben előforduló mérgező anyagokat. Több pozsgás faját dísznövénynek ültetik. Le Givre Le Givre település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 485 fő (2015). Le Givre Le Bernard, La Jonchère, Moutiers-les-Mauxfaits, Saint-Cyr-en-Talmondais és Saint-Vincent-sur-Graon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Böröndi Tamás Böröndi Tamás (Budapest, 1955. március 8. –) magyar színész, színházigazgató. Életpályája 1980-ban színészként diplomázott Kazán István osztályában, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjaként kezdte, mellette vendégművészként a Rock Színházban is szerepelt. A West Side Story című produkcióban Riff és Bernardo szerepét alakította. 1984-től a Fővárosi Operettszínházban, majd a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpadon játszott. 2002-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott különböző társulatoknál (Karinthy Színház, Budaörsi Latinovits Színház, Kalocsai Színház). 2013-tól a Vidám Színpad új helyszínen, az óbudai Átrium EuroCenter bevásárlóközpontban tartja előadásait. A társulatnál az igazgatói posztot is betölti. Korábban a Rock Színház musicalstúdiójában, majd az Arany 10 musicalstúdióban is zenés színészmesterséget tanított. A színház vezetése és a színészet mellett, díszlettervezéssel is foglalkozik. Fontosabb színházi szerepei Fényes Szabolcs : Maya...Rudi Ábrahám Pál : Viktória...Jancsi Ábrahám Pál: Bál a Savoyban...Celesten Szirmai Albert - Bakonyi Károly : Mágnás Miska...Miska Franz von Suppé : Boccaccio...Pietro John Osborne : Dühöngő ifjúság...Cliff Lewis Peter Shaffer: Black Comedy..Harold Döme Zsolt - Szenes Iván : Az utolsó bölény...A gróf Ray Cooney : Délután a legjobb...Edward Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság...Dr. Hubert Bonney; Dr. David Mortimore Ray Cooney: Dől a lé, avagy pénz áll a házhoz...Vic (Henry barátja) Cy Coleman - Michael Stewart: Szeretem a feleségem...Willy Jerry Herman – Harvey Fierstein – Jean Poiret: Őrült nők ketrece...Jacob Fekete Sándor : A Lilla-villa titka...első árus Leonard Bernstein : West Side Story...Riff; Bernardo Ben Silverman: Tiszta Amerika...Andy Hopart Jule Styne - Bob Merrill - Peter Stone - Robert Thoeren - Billy Wilder - I. A. L. Diamond: Van, aki forrón szereti...Joe Madarász Iván : Robin Hood...Jácint barát Kálmán Imre : A montmartre-i ibolya...Henry Pietro Garinei - Sandro Gioannini - Iaia Fiastri - Armando Trovaioli: Mennyből a telefon...Silvestro Huszka Jenő : Mária főhadnagy...Zwickli Tóbiás Raoul Praxy - Szenes Iván : Hölgyeim, elég volt!...Crochard Lestyán Sándor - Vaszary János : Potyautas...Kapitány Eugène Scribe : Vihar egy pohár vízben...Masham Szenes Andor : Weekend...Kálmán Marc Camoletti: Négy férfi gatyában...Bernard Marc Camoletti: Négy meztelen férfi...Bernard Alfonso Paso: Ön is lehet gyilkos...Simon Aldebert Muszty Bea - Dobay András: Kunigunda hozománya...békakirály Zágon István - Nóti Károly - Eisemann Mihály : Hyppolit, a lakáj...Tóbiás Jacques Deval - Nádas Gábor - Szenes Iván : A potyautas...Ferbois Szántó Armand - Szécsén Mihály - Fényes Szabolcs : Papikás csirke...Gergő (inas) Heltai Jenő : Bernát (...aki szalma)...Dr. Családi Bernát (ügyvéd) Szilágyi Andor : Leánder és Lenszirom...II. Bölömbér (a környék uralkodója) Ödön von Horváth : Mit csinál a kongresszus?...Alfred Claude Magnier: Oscar...Oscar (akit mindenki keres) Victorien Sardou : A szókimondó asszonyság...Lefebvre Gózon Kabaré - Dalok, jelenetek a 100 éves magyar kabaré történetéből...szereplő Franz von Schönthan - Paul von Schönthan - Kellér Dezső – Horváth Jenő – Szenes Iván : A szabin nők elrablása...Bányai Márton (tanár) Örkény István : Kulcskeresők...Fóris Michael Parker: A szerelmes nagykövet...Perkins, a komornyik Alfonso Paso: Ön is lehet gyilkos...Simon Louis Velle: Randevú Párizsban, avagy Szenteltvíz és kokain...Achille Touplaine (könyvkiadó) Operett? Musical? Dallamcsata! A tapsod dönt!...szereplő Ne-vess-meg minket! - Szilveszteri kabaré...szereplő Pierre Barillet - Jean-Pierre Grédy - Nádas Gábor - Szenes Iván : A kaktusz virága...Julien Philip King: Futóbolondok...Lionel Toop (tiszteletes) Vaszary Gábor : Meg tudom magyarázni (De ki az a BUBUS?)...Gáspár Eisemann Mihály - Halász Imre - Békeffi István : Egy csók és más semmi...Robicsek Filmek, tv Most mi jövünk (1985) Kicsi a bors… (sorozat) A vacak és a nulla című rész (1985)...Tamás apja Kémeri (sorozat) Embercsempészek című rész (1985) Robin Hood (musical) Akarsz-e bohóc lenni? (sorozat) Különleges bohócok, a bohócok különlegessége című rész (1987)...Tóbiás Három a kislány (Zenés Tv-színház) (1988) Nyitott ablak (1988)...Hadnagy A nap lovagjai (1989) Aranyoskáim (1996) Szamba (1996)...Katonatiszt Szomszédok (sorozat) (1989-1999) Ön is lehet gyilkos (színházi előadás tv-felvétele) Még néhány perc és éjfélt üt az óra... (zenés műsor) Díszlettervei Négy meztelen férfi (Vidám Színpad) Délután a legjobb (Vidám Színpad) A szerelmes nagykövet (Vidám Színpad) Esterházy Ágnes Esterházy Ágnes (Kolozsvár, 1891. január 15. – München, 1956. április 4.) színésznő. Életpályája 1920-tól filmezett. Pálmay Ilka színiiskolájában tanult 1925-ben. Színésznői pályafutását a Magyar Állami Operaházban kezdte, majd a Városi Színházban is fellépett. Később Janovics Jenővel filmezett, majd Ausztriában folytatta pályáját. Szerződtette a bécsi Sascha filmgyár. Berlinben is játszott. 1929-ben Berlinben saját gyártóvállalatot alapított. Magánélete 1910–1956 között Fritz Schulz (1896–1972) német színész volt a férje. Filmjei A szerelem mindent legyőz (1920) Az ifjú Medardus (1923) Két ember ( Zwei Menschen ) (1924) Nanon (1924) Álom a boldogságtól ( Ein Traum vom Glück ) (1924) Bánatos utca (1925) Ketten és a hölgy ( Die Zwei und die Dame ) (1926) Az utazás a kalandba ( Die Fahrt ins Abenteuer ) (1926) A szenvedély asszonyai ( Frauen der Leidenschaft ) (1926) Az elsüllyedt hajóhad ( Die versunkene Flotte ) (1926) Menekülés az éjszakába ( Die Flucht in die Nacht ) (1926) A prágai diák (1926) Szerelem ( Liebe ) (1927) Koldusdiák ( Der Bettelstudent ) (1927) A játékosnő ( Die Spielerin ) (1927) Menekülés a pokolból ( Flucht aus der Hölle ) (1928) Menekülés a szőke elől ( Flucht vor Blond ) (1928) A férfi, aki nem szeret ( Der Mann, der nicht liebt ) (1929) A gárda dívája ( Die Garde-Diva ) (1929) A tolvajok trösztje ( Trust der Diebe ) (1929) Szerelem és pezsgő ( Liebe und Champagner ) (1930) Gabriele Dambrone (1943) Tábornokház (Kőszeg) A Tábornokház Kőszeg belvárosának (9730 Kőszeg, Jurisics tér 6.) egyik jellegzetes épülete. Itt van a Városi Múzeum központja az irodákkal, raktárakkal, adat-, könyv- és fotótárral, restaurátor műhellyel. Története A házat 1617-ben emelték. Kőszeg városa 1719-ben ebben az épületben rendezte be az 1681-ben a városba telepített lovas helyőrség mindenkori generálisának kvártélyát; ekkortól nevezik az épületet Generalhausnak (Tábornokház). Szorosan kapcsolódik hozzá az Árpád-kori déli kapu helyén 1932-ben épített Hősök Tornya, ami ma a város jelképe. Állandó kiállításai 1. A Tábornokházban: Kőszegi kismesterségek és céhek. Régészeti leletekkel, 16. századi fegyverekkel és tárgyakkal, várostörténeti emlékekkel, a kőszegi kismesterségek és céhek tárgyaival. Közép-Európában csak Prágában van ehhez hasonló céhes és kézműves kiállítás. Az eredeti tárgyakkal berendezett 14 műhelyben az: órás, fésűs, mézesbábos, gyertyaöntő, hentes és mészáros, cukrász, szíjgyártó, könyvkötő (a kőszegi Ruszke könyvkötő műhely felszerelését 1976 után vásárolta meg a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága), vasműves (lakatos, kovács, patkolókovács), borbély-fodrász, szövő, fényképész, bognár, asztalos szakmákkal ismerkedhetünk meg. A céhek emlékei közül mesterleveleket, céhszabályzatokat, céhjelvényeket és -ládákat, remekműveket és más tárgyi emlékeket tekinthetünk meg. 2. A Hősök tornyában kapott helyet a Kőszeg sportmúltját bemutató tárlat: Kőszeg híres sportolói. Tatai vár A Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397–1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítményének helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak csak délkeleti szárnya áll, hozzá csatlakoznak a többi rész feltárt alapfalai. Története A második világháború végéig Az 1960-as években kezdődött régészeti kutatások eredményei arra utalnak, hogy a 14–15. század fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a 14. század második felében, a terület akkori birtokosai, a Lackfiak által építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. Ebből az építési periódusból csupán nagyon kevés számú építészeti töredéket sikerült azonosítani. E század végén a birtok Zsigmond király tulajdonába került, aki az egyik kedvelt tartózkodási helyéül szolgáló tatai kastélyt 1397 és 1409 között négy saroktornyos, három oldalán beépített, U alakú várrá alakíttatta, amelynek udvarát délnyugat felől támpilléres védőfal zárta. Az északkeleti szárnyon királyi kápolna létesült. A vár körül 12–14 m széles árkot ástak, amelybe a tó vizét vezették, az északi saroktorony mellett pedig új kaputornyot építettek. A délkeleti oldal és a kápolnafalak kivételével az e korból származó épületrészek később elpusztultak, de alapjuk feltárását követően elhelyezkedésük rekonstruálható volt. Zsigmond magyar király 1426-ban Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, és a Rozgonyiaktól csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470–1480-as években Mátyás az itáliai vízivárak mintájára újjáépíttette az erődítményt: az udvar körül a várat kétszintes kerengőszárnnyal bővíttette, kívül pedig a nyugati sarkon a meglévő mellé egy újabb tornyot, ehhez csatlakozva pedig a vizesárok mentén észak- és délnyugat felől kettős védőfalat emeltetett. A tóra néző délkeleti szárny előtt pompás kilátást biztosító árkádos terasz épült. Mindezeken túl a termek is új, díszesebb belső kialakítást nyertek. Ezek közül szerencsére a 18-19. századi átalakítás során jó néhány építészeti részletet (faragványok, ajtó- és ablakkeretek, kerengőkorlát, kályha- és edénytöredékek stb.) megőriztek, illetve megtaláltak. A Mátyás-kori átalakítással az épület igazi reneszánsz várkastéllyá alakult, ahol a király tavaszonként szívesen megpihent. Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb díszítő munkáktól eltekintve érdemi építkezéseket feltehetően ő már nem végeztetett a várban. A mohácsi csatavesztés után az épület új funkciót kapott: a dunántúli végvárrendszer egyik fontos láncszemét alkotta. A portyázó török csapatok Tata környékét és magát a várat a csatát követően feldúlták, majd Szapolyai kezére adták. Az ország megszállása során az oszmán hadak jelentős pusztítást végezve 1543-ban foglalták el, azonban gyenge védelmi adottságai miatt az 1566. évi visszafoglalásáig szinte évente cserélt gazdát a császáriak és a törökök között. Éppen ezért komolyabb megerősítésére sem kerülhetett sor, bár vannak arra vonatkozó bizonyítékok, hogy e munkák már ekkor elkezdődtek: a külső védműövezet nyugati sarkán például már felépült a köríves rondella. Az 1558 óta ismét török kézen lévő várat a Salm generális által vezetett, több dunántúli vár visszafoglalásával végződő 1566-os nagy hadjárat keretében szerezték meg a Habsburgok. Ezután, ugyancsak a többiéhez hasonlóan születtek meg a tervek a tatai erőd modern, a kor haditechnikai színvonalának megfelelő végvárrá történő átalakítására. Az erre vonatkozó elképzelések kidolgozása és végrehajtása itáliai hadmérnökök, Giulio Turco és Niccolo Angelini nevéhez fűződik. A külső védelmi rendszer megerősítésére a sarkokon fülesbástyák épültek (1572: déli, Ferrando-, 1577: keleti, Rosenberg-, 1586: Kecske-bástya) és újabb vizesárkot alakítottak ki. Az addig nyitott tó felőli oldalon ezzel egyidejűleg védőfal létesült. A belső vár (a várkastély) jó tüzérségi célpontként szolgáló tornyait a keleti kivételével ekkor bontották vissza. Nem valósult meg a rondella olaszbástyává történő átalakítása és a korábbi belső várárok ugyancsak tervbe vett feltöltése sem. A vár és közvetlen környezete az 1590-es években újra hadszíntérré változott: 1594-ben beveszi a török, 1597-ben azonban már ismét a keresztényeké, miután Pálffy Miklós főkapitány seregei visszafoglalják. Az elkövetkező 17. század ismét a vár kevésbé mozgalmas időszakai közé tartozik az állapotának fokozatos romlásával, ami az előző századvégi török-Habsburg és az 1605-1606-os Bocskai-féle hatalomátvétel során zajló ostromok, illetve az elmaradó helyreállítási, karbantartási munkák következménye. Az 1620-as évek közepén helyreállított vár 1646-ig a várkapitányok zálogbirtoka volt, majd az uralkodó, III. Ferdinánd gróf Csáky Lászlónak adományozta. Családjának kihalását követően került a tatai várbirtok újra királyi kézbe 1697-ben. A Kara Musztafa nagyvezírrel az élén utoljára Bécs ellen induló oszmán csapatok 1683-ban elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és 1699-ben lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben kuruc kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került. Krapftól 1727-ben galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, így egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. Uradalmi építőmestere, Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az Esterházy család levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. 1805-ben még öt áristomot (börtönt) is kialakítottak. A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz – az angolkertben is tevékenykedő – Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai anglikán templomnak kérték el és kapták meg ezt a kápolnát. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka ugyan széles körben tette ismertté, de történelmi hitelének nem használt. A második világháború után A második világháború pusztítását követően a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyet. 1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze. 1938-ban katalogizáltan, rendezetten mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik. 1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár, illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak. 2000-ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet és a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek. Érdekes látnivaló a római szoba, amely a Brigetióból származó, falképekkel díszített egykori festett teremnek a teljes rekonstrukciója. A 2. századból származó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben, a pompeji stílusú falképek jelenetes mezői, a görög mitológia témáit dolgozzák fel. A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják. Texasi szürke farkas A texasi szürke farkas (Canis lupus monstrabilis), a szürke farkas (Canis lupus) észak-amerikai alfaja. Jellemzők Kis termetű, sötét színű bundájú, bár néhány egyeden fehér színezés is látható volt. Ragadozó életmódot folytatott, bölényekre, és szarvasmarhákra támadott. 1942-ben kihalt, Texasban és Északkelet-Mexikóban élt. Vita 1980-ban amerikai kutatók arra hivatkozva, hogy a genetikai különbségek száma nagyon alacsony, tanácsolták, hogy ezt az alfajt egyesítsék a mexikói farkas alfajjal, amit 1983-ban meg is tettek. Azóta nem minősül hivatalosan alfajnak. 1587 az irodalomban Az 1587. év az irodalomban. Születések november 17. – Joost van den Vondel holland költő és drámaíró, az egyik legnagyobb németalföldi költőnek tartják († 1679 ) Henry Draper-érem A Henry Draper-érmet az Amerikai Tudományos Akadémia adja "az asztrofizika terén végzett kutatásokért". Az éremmel a díjazott 15 000 dolláros juttatást is kap. Az érem története Az érmet a Draper alapítvány hozta létre, Henry Draper amatőr csillagász özvegyének, Anna Draper-nek a kezdeményezésére a férje emlékének tiszteletére. Az első díjazott Samuel Pierpont Langley volt. A díjazottak listája 1886 - Samuel Pierpont Langley 1888 - Edward Charles Pickering 1890 - Henry Augustus Rowland 1893 - Hermann Carl Vogel 1899 - James Edward Keeler 1901 - William Huggins 1904 - George Ellery Hale 1906 - William Wallace Campbell 1910 - Charles Greeley Abbot 1913 - Henri-Alexandre Deslandres 1915 - Joel Stebbins 1916 - Albert A. Michelson 1918 - Walter Sydney Adams 1919 - Charles Fabry 1920 - Alfred Fowler 1921 - Pieter Zeeman 1922 - Henry Russell 1924 - Arthur Stanley Eddington 1926 - Harlow Shapley 1928 - William Hammond Wright 1931 - Annie Jump Cannon 1932 - Vesto Slipher 1934 - John Stanley Plaskett 1936 - Kenneth Mees 1940 - Robert W. Wood 1942 - Ira Sprague Bowen 1945 - Paul Merrill 1947 - Hans Bethe 1949 - Otto Struve 1951 - Bernard Lyot 1955 - Hendrik C. van de Hulst 1957 - Horace W. Babcock 1960 - Martin Schwarzschild 1963 - Richard Tousey 1965 - Martin Ryle 1968 - Bengt Edlén 1971 - Subrahmanyan Chandrasekhar 1974 - Lyman Spitzer 1977 - Arno Allan Penzias és Robert Woodrow Wilson 1980 - William Wilson Morgan 1985 - Joseph Hooton Taylor 1989 - Riccardo Giovanelli és Martha P. Haynes 1993 - Ralph Asher Alpher és Robert Herman 1997 - Bohdan Paczyński 2001 - R. Paul Butler és Geoffrey Marcy 2005 - Charles L. Bennett 2009 - Neil Gehrels 2013 - William J. Borucki 2017 - Barry C. Barish és Stanley E. Whitcomb Los reyes del nuevo milenio A Los reyes del nuevo milenio ('Az új évezred királyai') Wisin & Yandel első albuma. 2000 július 18-án jelent meg és a 35. helyen debütált a Billboard Top Latin Albums listáján. Az évek során több, mint 50,000 példány kelt el az albumból. Jetřichov Jetřichov település Csehországban, Náchodi járásban. Jetřichov Hynčice, Teplice nad Metují, Vernéřovice, Křinice, Hejtmánkovice, Police nad Metují és Meziměstí településekkel határos. Lakosainak száma 470 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Luttange Luttange település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 914 fő (2015). Luttange Aboncourt, Bettelainville, Flévy, Hombourg-Budange, Metzeresche, Rurange-lès-Thionville, Trémery és Volstroff községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hato Jaszuhiro Hato Jaszuhiro (Minamiavadzsi, 1976. május 4. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2001-es konföderációs kupa. Füles Mackó A Füles Mackó plüssmackó, Magyarországon is népszerű lengyel mese-bábfilmsorozat és mesekönyvsorozat főhőse. Eredeti lengyel neve: „Miś Uszatek”. 1976-ban vetítette először a Magyar Televízió. A Füles Mackó lengyel televíziós bábfilmsorozat, amely 1975-1987 között készült. Írta: Czesław Janczarski, rajzolta: Zbigniew Rychlicki. Magyar hangok Füles mackó Gyurkó Henrik Nyuszika Havas Gertrúd 8452-es közút A 8452-es számú közút a Vas megyei Celldömölköt és Uraiújfalut köti össze. 16,5 km hosszú, teljes hosszában 2x1 sávos és 4 településen halad át. Justus de Harduwijn Justus de Harduwijn (Gent, 1582. április 11. – Oudegem, Dendermonde közelében, 1636. június 21.) németalföldi költő és lelkipásztor, a 17. század és a holland aranykor egyik legolvasottabb költője. Harduwijn születésekor Németalföld politikai és vallási rendszere jelentősen átalakult. Születése után a várost elfoglalták II. Fülöp spanyol király katonái, majd Gent protestáns lakosai felkeltek a katolikus spanyolok ellen, akik a felkelés leverése után rendkívül szigorú intézkedéseket vezettek be. Harduwijn olyan jelentős és megbecsült katolikus családba született, amely a felkelés idején is hű maradt a spanyol koronához és Rómához. Apja François de Harduwijn (? - 1609), anyja Livina Tayaert. Apja tagja volt a Flamand Tanácsnak (Raad van Vlaanderen) és egy könyvkötő műhelyt üzemeltetett Gentben. Latinul és franciául írt verseket, és fiába is belenevelte a nyelvek és a szépirodalom szeretetét. Harduwijn költészetére hatott nagybátyja, a humanista Maximiliaan de Vriendt (? - 1614) is, aki szintén latin nyelvű verseket írt. Tanulmányait a genti jezsuita kollégiumban folytatta, ahol Simon van de Kerckhove schola litterariájának tanulója volt. 1600-tól a Leuveni Katolikus Egyetemen jogot és teológiát hallgatott, Justus Lipsius felügyeletével. 1607. április 11-én Gentben pappá szentelték és a mecheleni érsekség területéhez tartozó Mespelaere és Oudegem papjának nevezték ki. Lelkészi tevékenységéről semmilyen információ nem maradt fenn, csakúgy mint életkörülményeiről és hétköznapjairól. Nemesi származása és kora neves személyiségeivel fenntartott élénk levelezése ellenére, rendkívül visszahúzódó életet élt, aminek okairól ma már csak találgatni lehet. 1613-ban „De weerliicke liefden tot Roosemond” címmel meglehetősen pikáns versek gyűjteményét publikálta, amelyeket még leuveni tanulmányai alatt írt. A kötetet Guillam Caudron jelentette meg, aki hogy megkímélje a szerzőt (aki addigra felszentelt pap volt), álnéven jelentette meg a kötetet. Ma már csak egyetlen példány létezik az eredeti kiadásból, amelyet a Genti Egyetem könyvtárában őriznek (leltári száma G 8342). 1620-ban kiadott művei már vallásos tárgyúak voltak: Goddelicke Lof-Sanghen, Val ende Opstand és Seven leed-tuygende Psalmen. Főműve Herman Hugos „Pia desidera” című könyvének holland nyelvű fordítása, amely eredetileg a 17. században íródott latin nyelvű meditáció. Művei elsősorban az északi, protestáns tartományokban és a később független Egyesült Holland Tartományokban voltak népszerűek. Még életében a 17. századi németalföldi aranykor egyik legnépszerűbb költője lett. Kalisz (hettita királyné) Kalisz (vagy Kali, MUNUSka-a-li-iš, fKālīš) hettita királyné, I. Murszilisz felesége az i. e. 16. században. Neve a CTH#661 számú „Hettita királylista” című dokumentumban maradt fenn. Murszilisznak és Kalisznak vagy nem született gyermeke, vagy korán meghaltak. Talán I. Hantilisz felesége, Harapszilisz a gyermekük volt, de őt inkább tartják Murszilisz testvérének. 2006-os rali-világbajnokság A 2006-os rali-világbajnokság volt a 34. rali-világbajnoki szezon. Január 20-án kezdődött és december 3-án lett vége. Az egyéni bajnok Sebastien Loeb lett, a csapatvilágbajnok pedig a Ford. Acholeplasmataceae Az Acholeplasmataceae az a baktériumok Mollicutes osztályába tartozó Acholeplasmatales rend mely egyetlen családja. A családba két nemzetséget sorolnak, ezek az Acholeplasma és a Phytoplasma. Mivel a fitoplazmákat nem sikerült még kultúrában szaporítani, Candidatus rendszertani státuszban vannak. Etimológia: Az Acholeplasmatales név a görög a = nem, cholè = epe (de itt a koleszterinre utal) és plasma = formálható anyag szavakból származik. Az Acholeplasmatales rend fajai nem igényelnek koleszterint fejlődésükhöz, eltérően a Mycoplasmatales fajaitól. A koleszterin nevű szterol fontos építőeleme a mikoplazmák sejthártyájának, de az acholeplazmákban és általában a baktériumokban nincs jelen. Jellemzői Az Acholeplasmatales fajai fakultatív anaerob életmódot folytatnak. Legtöbbjük gerincesek, rovarok vagy növények parazitái vagy kommenzalizmusban élnek velük, néhány faj pedig szaprofita. A fitoplazmák edényes növények floémjának rostacsőelemeit kolonizálják, betegséget okozva. Ritkábban parazita növények közreműködésével, gyakrabban a növényi nedveket szívogató, a Cicadellidae (mezeikabóca-félék), Psyllidae (levélbolhák) és Fulgoridae családokba tartozó rovarok által terjed, azok hemolimfájában, nyálmirigyében és egyéb szerveiben fennmaradva. Más mollicutesekhez hasonlóan magas gazdaszervezet-specifikusságot mutatnak. Osztályozása A Mollicutes első leírása azon alapult, hogy az egyes taxonok növekedéséhez szükség van-e koleszterinre, vagy sem. A korábbi Mycoplasmatales rendet két család, a koleszterint igénylő Mycoplasmataceae és az azt nem igénylő Acholeplasmataceae alkotta. Annak fényében, hogy az acholeplazmák mennyire különböznek a Mycoplasmataceae és a Spiroplasmataceae fajaitól, Freundt és tsai. 1984-ben javasolták az Acholeplasmataceae rend rangjára emelését Acholeplasmatales néven, így elkülönítve a Mycoplasmatales-től. 1987-ben a koleszterinigényen alapuló megkülönböztetés elégtelenné vált, amikor egy harmadik rendet, az Anaeroplasmatales-t is bevettek a családba; innentől az anaerob körülményektől való függőséget is karakterisztikus eltérésnek tekintik. Mambó A mambó kezdetben egy afro-kubai zene elnevezése volt, a szó vallási értelemben szent cselekedetet, az istenekkel való beszédet jelentette. Később Haiti szigetén a woodoo papnők nevévé vált. A mai kor mambója egyrészt a New York/Puerto Rico stílusú salsa, (e stílust szokás "on2" salsának is nevezni, mert alaplépését "zenei 2"-re kezdik), másrészről pedig az Egyesült Államokban népszerű American Rhythm 5 versenyezhető latin táncának egyike. Az American Rhythm rendszerbe a csacsacsa, a rumba, a boleró, a szving és a mambó táncok tartoznak bele. A két mambó stílus nem is igazán a figurákban, hanem inkább azok előadásmódjában tér el. A New York Salsa (on2 salsa) gyorsabb zenére több forgást használva a külső szemlélők részére igazi "pörgős, salsás élményt" nyújt, amíg a lassabb zenére táncolt klasszikus mambó inkább a versenytáncosokra jellemző kimunkált testmozgásával hat. A modern mambóban különböző ritmusok kapcsolata és átfedése található meg. Az első mambó ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. A mambóban úgynevezett „Merengue-csípőmozgást” táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő a táncoló lábakhoz képest késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra visszük át. A lépések a rumbához hasonlítanak. A mambó 1987-ben tért vissza a köztudatba az évtizedekig tartó elfeledettség után a Dirty Dancing című film sikerei kapcsán. A mambó ma divattáncként ismert és a táncprogramok egyik legnézettebb műsora. Zenéje: gyors, sodró, áradó, heves, feszültséggel teli, bonyolult ritmusú, szinkópált, a szambához hasonló. Zenei üteme: 4/4-es. Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc 1969. évi IX. törvény Az 1969. évi IX. törvény, amely már nem hatályos, az ún. új gazdasági mechanizmus jogalkotási körében született magyar törvény a védjegyek oltalmáról. Értékelése az 1997. évi XI. törvény indoklásában Jellemző, hogy a védjegytörvény indokolása versenytársakról szólt és a védjegy piaci funkcióit hangsúlyozta. Igaz, talán az akkori ideológia által kijelölt határokat jelezte, hogy a törvényjavaslat általános indokolása a legnagyobb teret a vásárlóközönség védjegyekkel kapcsolatos érdekeinek szentelte." A törvény lényeges tartalma a) A törvény meghatározza a védjegyoltalom elnyerésének feltételeit, valamint az oltalomból kizárt jelzéseket (pl. a megtévesztő, a jogszabályba ütköző stb. jelzés). Részletesen foglalkozik a védjegyoltalomból eredő jogok és kötelességek keletkezésével és ezek tartalmával. A védjegyoltalom a lajstromozással keletkezik; lajstromozást a vállalatok vagy vállalatok társulásai kérhetnek. Az oltalom a bejegyzéstől kezdődő 10 évre szól és ismételten megújítható, fennállásának tartama alatt az azonos vagy hasonló áruk tekintetében kizárólagossági jogot ad. A törvény emellett módot ad a ténylegesen nem használt, csak lajstromozott védjegyek törlésére. Ezek ugyanis egyrészről a védjegyhatóságok munkáját nehezítik, másrészt indokolatlan akadályt jelentenek az új védjegybejelentések során. b) A törvény tartalmazza a használati szerződésre vonatkozó rendelkezéseket. Meghatározza továbbá a jogutódlás szabályait, amelyek szerint a védjegy - ha a közönség megtévesztésének veszélyével nem jár - átruházható, s általános jogutódlás esetén a vállalattal együtt átszáll. c) A védjegy jogi védelmét szolgálják a védjegybitorlásra vonatkozó rendelkezések, amelyek a jogosulatlan védjegyhasználat jogkövetkezményeit, az eltiltást, az elégtételadást, valamint a kártérítésre kötelezést szabályozzák. d) A törvény meghatározza az Országos Találmányi Hivatal és a bíróság eljárásának szabályait. A védjegyek használatával kapcsolatban számos jogvita merülhet fel, részben a lajstromozással összefüggésben (alkalmas-e a bejelentett jelzés a védjegyoltalomra, nem sérti-e mások jogait), - részben a tényleges védjegyhasználat során (védjegyek jogosulatlan használata). A szabadalmi törvény megteremtette az iparjogvédelmi ügyekben a törvényes eljárás biztosítékait és meghatározta az ilyen ügyek szakszerű és független elbírálására hivatott bírói szerveket. A törvény a védjegyügyi jogvitákat és a védjegyekkel kapcsolatos eljárási szabályokat is ebbe a rendszerbe illeszti be. A törvénnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok A törvény 1970. július 1-jével való hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztették: a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvény és az 1895. évi XLI. törvény még hatályban levő rendelkezései, az ezeket kiegészítő és módosító jogszabályok [1911. évi XI. törvénynek a védjegyekre vonatkozó rendelkezései, 1913. évi XII. törvény, 1921. évi XXII. törvény, 19312. évi XVII. törvény, 20 700/1948. (XI. 24.) Ip. Min. rendelet], valamint az ezek végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelkezések. Szúnyogevő tirannusz A szúnyogevő tirannusz (Culicivora caudacuta) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó Culicivora nem egyetlen faja. Előfordulása Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Tatce Tatce település Csehországban, a Kolíni járásban. Tatce Chotutice, Pečky, Klučov, Milčice és Hořany településekkel határos. Lakosainak száma 637 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: ASCII Az ASCII egy mozaikszó: az American Standard Code for Information Interchange kezdőbetűiből (jelentése kb.: szabványos amerikai kód információcserére). A kód jelkészlete az angol abc betűit, számokat, írásjeleket és vezérlő kódokat tartalmazza. Az ASCII jelkészlet 128 különböző szövegkaraktert 0..127 előjel nélküli egész számokra képez le. ASCII-kódolást alkalmaznak a text-editorok (például a Jegyzettömb) is. Rendeltetése Az informatikai eszközök az emberi kommunikációra használatos betűket digitális formában tudják csak tárolni és megjeleníteni. Például egy számítógép az összes digitálisan megjeleníthető karaktert (a kis- és nagybetűket, írásjeleket, valamint az egyéb speciális jeleket is) számok formájában tudja csak tárolni és egymástól megkülönböztetni. Egy számítógép mindent bináris számokként ábrázol, így a karaktereket szintén bináris értékekként ábrázolják. Lényeges, hogy a karakterek numerikus értékekké való leképezése egységesen történjen: Ha a 65-ös helyen álló ASCII kódot elküldik egy eszköznek (számítógép perifériának vagy egy másik számítógépnek), akkor a fogadó eszköznek ezt a kapott jelet minden esetben A karakternek kell értelmeznie, máskülönben a kommunikáció nem lehetne egységes, így lehetetlenné válna szövegek tárolása, kinyomtatása vagy átvitele egy másik gépre. A korabeli karakteres (nem grafikus) kijelzők vezérlőegységei egy adott szimbólum megjelenítésére a saját memóriájukat (EPROM-ba égetett karaktergenerátorukat) használták. Az ASCII-kódoláson kívül léteznek más kódolások is, például az EBCDIC, sőt a különböző számítógép-architektúrák eltérő kódolást használnak. Története A kódrendszert az 1960-as években dolgozták ki és szabványosították az Egyesült Államokban. Alkalmazásának célja a telexgépeken (távgépírón) és sornyomtatókon való felhasználás volt. A szöveget egy villamos írógéphez vagy margarétafejes nyomtatóhoz hasonló írógépbe gépelték, mely vagy közvetlenül továbbította közönséges telefonhálózaton keresztül a fogadó állomásnak a binárisan kódolt üzenetet vagy offline üzemmódban lyukszalagot nyomtattak segítségével és később automatikus üzemmódban küldték el. A nem nyomtatható karakterek a sornyomtató működéséhez igazodtak: ilyen a tabulátor és a kocsi-vissza, valamint a soremelés karakter is. A bájt nyolc bitjéből egy kihasználatlan maradt: ez volt a paritás bit, amelyből következtetni lehetett az átvitel zavarmentességére. Első továbbfejlesztési iránya az volt, hogy belekerüljenek a leggyakoribb nyugat-európai nyelvek ékezetes karakterei; ennek eredménye az ISO 8859-1 kódolás, más néven a Latin-1. Az Unicode az ASCII jelkészlet kiterjesztése, amely hét bit helyett 16 bitet használ a karakterek ábrázolására. Ez 65 536 különböző jel használatát engedi meg a jelkészletben, ezáltal lehetővé teszi, hogy a világ különböző nyelveinek legtöbb szimbólumát egyetlen egységes jelkészletbe foglaljuk. Felépítése A 7 bites ASCII jelkészlet négy, egyenként 32 karakterből álló csoportra oszlik, amelyek a következők: Vezérlőkódok: az első 32 karakter (0 és 31 közé eső) különböző nyomtató és képernyő vezérlési műveleteket végeznek és nem jelenítenek meg szimbólumot. a 0 és 31 közé eső ASCII kódok speciális, nem-nyomtatódó vezérlő kódok. Például a 8. helyen lévő visszalépés BS (backspace) egy karakterrel balra lépteti a kurzort vagy a nyomtatófejet. Írásjelek és számjegyek. A táblázat 3. és 4. sora (írásjelek a szóközzel kezdődően és a számok). Nagybetűk: Mivel csak 26 különböző angol betű van, a fennmaradó hat kód különböző speciális jeleket tartalmaz. Kisbetűk: Az utolsó csoport a kisbetűknek van fenntartva. A fennmaradó hat kódból öt különleges jel és a 127. helyen lévő törlés jele: DEL . A nagy- és a (nekik megfelelő) kisbetűk között éppen 32 hely (karakter) távolság van, így egy adott nagybetű ASCII-helyértékét 32-vel növelve a neki megfelelő kisbetűt adja vissza és viszont. Bináris formában viszont csak az 5. biten térnek el a nagy- és a kisbetűk. A megfelelő bitek átállításával nagyon gyors függvények készíthetőek kisbetű-nagybetű konverzióra. A többi karakterhely Az írásjeleket és a latin ábécé betűit tartalmazza. Szokás még nyomtatható karakterek néven is emlegetni, mivel a 127-es helyen lévő karakter kivételével valamennyi nyomtatható illetve képernyőn megjeleníthető. Kibővített jelkészlet Nyolc bit segítségével 256-féle különböző állapot (és ennek megfelelő karakter) tárolható és különböztethető meg, így kézenfekvő volt az ASCII-jelkészlet bővítése. Az IBM PC elterjedésével először a 437-es kódlap (USA) szerinti bővítést használták, amely ékezetes betűket, matematikai jeleket és táblázatrajzoló szimbólumokat tartalmazott. Mivel az ASCII-jelkészletben csak az alsó 127 helyen lévő karakterek kódolása kötött, számos más kibővített ASCII-kód jelent meg a különböző nyelvek támogatására. Arcueil Arcueil (ejtsd: arköly), a régi Arcus Julianus, egykor falu, ma Párizs külvárosa a franciaországi Val-de-Marne megyében. Párizs központjától 5,3 km-re délre fekszik kb. 70 m magasságban egy dombon a Bièvre folyó mellett szép gót templommal, számos gyárral. A rómaiak korából származó vízvezetékéből egyes részek máig is állanak; áll továbbá a 400 méter hosszú s 28 ívezeten át Párizsba ivóvizet vezető csatorna, melynek alapját már XIII. Lajos 1619-ben vetette meg és melyet Medici Mária 1624-ben Brosses Jakab vezetése alatt fejeztetett be. Ez a Luxemburg-palotába vitte a vizet. Ez a falu volt a középpontja az Arcueil-körnek, a Napóleon támogatását élvező Berthollet és Pierre-Simon de Laplace vezette aktív, ifjú tudóscsoportnak. Híres Arcueil-iek Pierre (1859–1906) és Marie Curie (1867–1934), fiuk Frédéric Joliot-Curie (1900–1958) fizikusok és kémikusok Joseph-Louis Gay-Lussac (1778–1850) kémikus és fizikus Jean-Paul Gaultier (1952– ) divattervező Pierre-Simon de Laplace (1749–1827) matematikus, csillagász és fizikus Henri Rousseau (1844–1910) festőművész Erik Satie (1866–1925) zeneszerző Dulcie September (1935–1988) dél-afrikai apartheid -ellenes politikai aktivista Mirko Hrgović Mirko Hrgović (Sinj, 1979. február 5. –) bosznia-hercegovinai válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A bosznia-hercegovinai válogatottban 29 mérkőzést játszott, melyeken 3 gólt szerzett. Schuller Imre Schuller Imre (Budapest, 1919. november 20. – Budapest, 2009. április 29.) magyar operatőr, filmrendező. Életpályája 1937–1938 között a franciaországi Textilfőiskola diákja volt. Kezdetben tisztviselő illetve textiltechnikus volt. 1947-ben a Szivárvány filmlaboratóriumban kezdte a szakmát, laboránsként. 1950–1982 között a Mafilm Népszerűtudomány- és Oktatófilmstúdiójában dolgozott. 1982-ben nyugdíjba vonult. Széchenyi Zsigmonddal részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum afrikai gyűjtő expedíciójában. Filmjei Erdők és emberek Az erdő királya Requiem Vadállatok szemtől szembe Város a völgyben Vakon követnek Átkelés a Gránikuson A kalapács művésze Holdfogyatkozás Fásítások ápolása és védelme (1955) Mozogni jó (1960) Afrikában jártunk (1960) Pásztor és kutyája (1974) Földből lett házak (1974) Erdő, adj menedéket! (1977) Hajnali imádság (1983) A kamerás ember (2006) Díjai a filmszemle életműdíja (2002) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Myus Myus (görög nyelven Μυοῦς, Myous, Myos) ókori görög város volt Káriánban, Törökország nyugati részén. A Ión-szigeteki Szövetség tizenkét városának egyike és azon városokhoz tartozott, melyeket Artaxerxes Themisztoklésznek ajándékozott. Fekvése Myus egy kis félszigeten feküdt az Égei-tenger partján, a hely most azonban a szárazföldön, a parttól távolabb található, köszönhetően a Maeander-folyó több évszázados lerakódott üledékének. A város helyszíne a mai Avşar községtől északra, Törökország Aydın tartományában található. Története A várost a hagyományok szerint az athéni Cyaretus (néha Cydrelus), Codrus fia alapította egy egykori káriai településen. Sztrabón szerint a város alapítója Kydrelos (Pausanias: Kyaretos) Kodros athéni király fia volt. A Ión szövetséghez tartozó Myus lakosai részben belvillongások, részben elemi csapások következtében Milétoszba vándoroltak .Itt tört ki a Ión felkelés. Ez volt a görög-perzsa háború kezdete. A Ión felkelés idején, kr. e. 499-ben a perzsa flotta itt horgonyzott. Myus már Strabo idejében eltávolodott a tengertől a Maeander-folyó nagy kiöntéseinek következtében, majd az idők folyamán eljelentéktelenedett és teljesen elhagyott lett. Régészeti ásatások Az ásatások során megtalálták az ősi forrásokban is említett 6. században épített Dionysos-templomot, egy teraszon. A fehér márványból Yón stílusban épült templom mérete 30 × 17 méter. Egy másik teraszon egy dámi templom volt, amelyet valószínűleg Apollo Terbintheos-nak szenteltek, és amelynek alapjai még láthatóak. Megtalálhatók még itt egy bizánci vár romjai is. Prado (Kasztília és León) Prado egy község Spanyolországban, Zamora tartományban. Prado Quintanilla del Olmo községgel határos. Lakosainak száma 57 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Szili József (irodalomtörténész) Szili József (Budapest, 1929. augusztus 27. –) magyar irodalmár, irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos etikai Bizottságának tagja. Szili Sándor (1939) esztergályos, országgyűlési képviselő testvére. Életpályája Szülei: Szili József (1901-1967) és Czellahó Mária (1910-2002) voltak. 1948-1952 között az ELTE BTK magyar-angol szakos hallgatója volt. 1952-1955 között az Idegen Nyelvek Főiskola tanársegédje volt. 1955-1960 között a Magyar Rádiónál dolgozott. 1960-2002 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, majd tudományos tanácsadója és a Helikon szerkesztőbizottságának tagja volt. 1985-1991 között a Nemzetközi Összehasonlító Irodalmi Társaságban működött. 1993-ban habilitált. 1994 óta a Miskolci Egyetem tanára. Kutatási területe a modern angol és amerikai irodalom, irodalomelmélet. Művei A művészi visszatükrözés szerkezete. A művészet ismeretelméleti kérdései Christopher Caudwell és Lukács György esztétikájában (1981) Az irodalomtörténet elmélete I-II. (tanulmány, 1989) A strukturalizmus után. Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben (szerkesztette Veres Andrással , 1992) Az irodalomfogalmak rendszere (1993) Arany hogy istenül. Az Arany-líra posztmodernsége (esszé, 1996) A poétikai műnemek interkulturális elmélete (1997) "Légy ha bírsz, te világköltő..." A magyar líra a XIX. század második felében (1998) Arany János : Toldi-trilógia (1999) Irodalomtudat-hasadás. Az irodalom interkulturális elmélete (2005) Verskazal (2011) Műfordításai René Wellek-A. Warren: Az irodalom elmélete (1972); 2006. ISBN 963 389 192 2 Rudolf Arnheim: A vizuális élmény. Az alkotó látás pszichológiája ( Tellér Gyulával , 1979) Susan Sontag: A vulkán szerelmese (1994) Northrop Frye: A kritika anatómiája (1998) E. M. Forster: A regény aspektusai (1999) Terry Eagleton: A fenomenológiától a pszichoanalízisig (2000) William S. Burroughs: Meztelen ebéd (2010) (az első magyar kiadásban Elmi József álnéven, 1992) Díjai, kitüntetései Ford-ösztöndíj (1965-1966) A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977) Az irodalomtudományok kandidátusa (1979) Az Akadémiai Könyvkiadó nívódíja (1986) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1989) A Munka Érdemrend arany fokozata (1989) Az irodalomtudományok doktora (1989) Széchenyi professzor ösztöndíj (1999-2002) Saint-Marc-à-Frongier Saint-Marc-à-Frongier település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 416 fő (2015). Saint-Marc-à-Frongier Aubusson, Blessac, Saint-Michel-de-Veisse, Saint-Quentin-la-Chabanne és Vallière községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sermage család A szomszédvári és medvegrádi gróf Sermage család egy francia eredetű és mára már kihalt magyarországi főnemesi család. Története A család Franciaországból, Besançon vidékéről származott, a feljegyzések között elsőként Françoise Sermage nevével találkozhatunk. Az ő fia volt az a Péter, aki 1720. december 9-én bárói címet kapott, majd 1749. december 9-én, tehát napra pontosan 29 évvel később fiával, Péterrel együtt a grófi címet is megkapta. Ezt az ifjabbik Pétert néhány évvel később Magyarországon is honfiúsították, gyermekeivel együtt felvették a magyar nemesség közé. Megemlítendő még az 1759-ben született József, aki zágrábi kanonon és Artúr (1839–1902), aki Nagy-Küküllő vármegye főispánja volt. A család sajnálatosan az említett Artúr József nevű fiával 1968-ban férfi ágon kihalt. Címere Kempelen Béla szerint: Grófi czímer: Négyelt paizs szivpaizszsal; ebben arany mezőben zöld alapon legelő fekete szarvas. A nagy paizs: 1. és 4. vörös mezőben három (2, 1) ezüst kerek pénz (rotella), mindegyiket alul, hegyével lefelé forditott, arany markolatu ezüst tőr kiséri. 2. és 3. kék mezőben arany nő-mellszobor. Két sisak; sisakdiszek: 1. két vörös közt egy fehér toll; takaró: arany-vörös, 2. kinövő ezüst vadászeb, arany-csatos vörös nyakörvvel; takaró: ezüst-kék. Paizstartók: két ezüst vadászeb, arany-csatos vörös nyakörvvel. A paizs fölötti grófi koronán két oldalt egy-egy ezüst nyelü, arany-fekete csiku zászló látható; egyiken A, másikon M betü. (A betük jelentése: Arte et Marte.) Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (Евгений Александрович Евтушенко) (Zima, 1932. július 18. – Tulsa, Amerikai Egyesült Államok, 2017. április 1.) szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg. Élete 1932. július 18-án Zimában született. Apja baltikumi német származású geológus, anyja ugyancsak geológus és színésznő volt. Gyermekkorát Moszkvában, a háborús éveket szülőföldjén töltötte. Érettségi után, 1951-ben a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán tanult, ahol renitens magatartása miatt csak 1956-ban végezhetett. 1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és Oroszországban. Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták. Négy házasságából öt fia született. 2010-ben élete és munkássága megörökítése céljából létrehozta saját múzeumát: a Moszkvához közeli Peregyelkinóban. Pályája Első verseskötete 1952-ben jelent meg A jövő felderítői címmel. 1953-ban írta A Zima állomás című poémáját, amely egy csapásra híressé tette. A Sztálin örökösei és a Babij Jar című költeményei nagy visszhangot váltottak ki a hatvanas években. Elsőként követelte, hogy állítsanak emlékművet a kijevi szurdokban kivégzett zsidók emlékére. 1952 és 1970 között 15 kötete jelent meg. A mama és a neutronbomba című poémájáért 1984-ben Állami Díjat-kapott. Művei Magyar nyelven Rakéták és szekerek ; vál. Lénárt Éva, ford. Áprily Lajos et al., bev. E. Fehér Pál; Magvető, Bp., 1963 Én szólok: Kuba! Prózai poéma ; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1964 ( Modern könyvtár ) Ébredő város. Versek ; vál. Pór Judit, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1972 Ballada a nekifutásról ; ford. Áprily Lajos et al., vál. E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1980 Jevgenyij Jevtusenko fotókiállítása a Moszkvai Fotóművészek Szakszervezeti Bizottságának szervezésében. Ernst Múzeum, Budapest, 1983. okt. 29-nov. 20. ; kiállításrend. Bakos Katalin; Műcsarnok, Bp., 1983 Ahol a vadgyümölcs terem ; ford. Soproni András; Magvető, Bp., 1985 ( Világkönyvtár ) Majdnem utoljára ; vál. Bús Ella, ford. Erdődi Gábor et al.; ILK, Bp., 1988 Les Combes Les Combes település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 726 fő (2015). Les Combes Fournets-Luisans, Morteau és Ville-du-Pont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mongólia a 2014. évi téli olimpiai játékokon Mongólia az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Schulze-módszer A Schulze-módszer egy hely betöltésére kiírt szavazási rendszer. A módszer más neveken is ismert, mint Schwartz szekvenciális csöpögtetés (SSD), Cloneproof Schwartz szekvenciális csöpögtetés, és még számos más néven. Több szervezet is használja, például a Wikipédia, a Debian, a Gentoo fejlesztőközössége, a Svéd Kalózpárt és a Német Kalózpárt. Többségi, többségi vesztes, kölcsönös többségi, Condorcet, Condorcet-vesztes, Smith tulajdonságú, monoton, klónfüggetlen, visszafejthető, és fordítottan szimmetrikus. Tulajdonságai Teljesülő tulajdonságok A Schulze-módszer megfelel ezeknek a tulajdonságoknak: Korlátozatlan tartomány, minden szavazónak megengedett az összes preferenciasorrend Minden összesített preferenciasorrend előfordulhat (Arrow lehetetlenségi tétele) Diktátormentesség Pareto hatékony Monoton Többségi kritérium Többségi vesztes kritérium Condorcet kritérium Condorcet vesztes kritérium Schwartz-kritérium Smith-kritérium A Smith-dominált alternatívák függetlensége Kölcsönösségi többségi kritérium A klónok függetlensége Fordított szimmetria Mono-append Mono-add-plump Visszakövethetőségi kritérium Polinomiális bonyolultság prudence Sablon:Rp MinMax halmazok Woodall sokféleségi kritérium a szigorú megelőzés esetén Szimmetria-komplemencia a gyenge megelőzés esetén Nem teljesülő tulajdonságok Mivel a Schulze-módszer Condorcet tulajdonságú, ezért nem teljesíti a következőket: Részvételi kritérium Sablon:Rp Konzisztencia Védettség az összebeszélés ellen Védettség a süllyesztés ellen Visszahatásmentesség A diktátormentesség miatt, és mert az egyöntetű szavazás esetén a végeredmény megegyezik az egyöntetű szavazatok eredményével, ezért Arrow tételéből következően Az irreleváns alternatzívák függetlensége A Schulze-módszer nem teljesíti a Peyton Young-kritériumot Első lépés Minden szavazólap tartalmazza a jelöltek teljes listáját. A szavazók sorrendet állítansak fel a jelöltek között szimpátiájuk alapján. A legjobb kapja az 1-es, a második legjobb a 2-es számot, és így tovább. A szavazónak lehetősége van: több jelöltnek is ugyanazt a preferenciát adni preferenciákat kihagyni jelölteket kihagyni Második lépés Minden jelöltpárra kiszámítják, hogy hányan helyezik az egyiket szigorúan a másik elé. Ha V és W jelöltek, akkor rájuk ez a szám d[V,W]. Harmadik lépés Definíciók: Ha X és Y jelöltek, akkor egy z erősségű X-től Y-ig vezető út jelöltek egy C(1),...,C(n) sorozata, ahol: C(1) megegyezik X -szel C(n) megegyezik Y -nal d[C(i),C(i+1)] > d[C(i+1),C(i)] minden i = 1,...,(n-1)-re [C(i),C(i+1)] ≥ z minden i = 1,...,(n-1)-re. p[A,B] a legerősebb A-ból B-be vezető út ereje. Ha nincs az A és a B jelöltek között út, akkor p[A,B] : = 0. A D jelölt jobb, mint E, ha p[D,E] > p[E,D]. D Schulze-győztes, ha p[D,E] ≥ p[E,D] minden más E-be helyettesíthető jelöltre. Belátható, hogy a jobb tulajdonság tranzitív, ezért biztosan van győztes. Példák Első példa 21 szavazó, 4 jelölt: A páronkénti legyőzte gráf: Egy út ereje a leggyengébb láncszemének erejével egyezik meg. Az alábbi táblázat minden jelöltpárra megadja a legerősebb utat. A leggyengébb láncszemek aláhúzással vannak megjelölve. A D jelölt Schulze-győztes, mert p[D,X] ≥ p[X,D] minden más X jelöltre. 14 = p[A,B] > p[B,A] = 13, az A jelölt jobb , mint a B jelölt. 14 = p[A,C] > p[C,A] = 13, az A jelölt jobb , mint a C jelölt. 15 = p[C,B] > p[B,C] = 13, a C jelölt jobb , mint a B jelölt. 13 = p[D,A] > p[A,D] = 12, a D jelölt jobb , mint az A jelölt. 19 = p[D,B] > p[B,D] = 12, a D jelölt jobb , mint a B jelölt. 13 = p[D,C] > p[C,D] = 12, a D jelölt jobb , mint a C jelölt. Ezért a Schulze-rangsor is D > A > C > B. Második példa 45 szavazó dönt 5 jelöltről: 5 5 8 3 7 2 7 8 Először a páronkénti preferenciákat számítják ki. Például és közül részesítette előnyben -t, és -t. A d[X, Y] értékek közül világoszöldek a győztesek, vagyis azok, amelyekre d[X, Y] > d[Y, X], a többiek háttere rózsaszín. A végső győztes még nem látszik a páronkénti adatok alapján. A második lépésben meghatározzuk a legerősebb utakat. A gráf csak azokat az éleket tartalmazza, amelyekre d[X, Y] > d[Y, X], vagyis a győztes éleket. Az ellenkező irányú és előjelű vesztes éleket mellőztük. Például a B és D közötti legerősebb út ereje p[B, D] = 33, mivel a kettő közötti él a legerősebb út, és ereje 33. De A és C esetén már nem a közvetlen él a legerősebb, hiszen (A, D, C) ereje 28 szemben az AC él 26-ával szemben. Az út ereje megegyezik leggyengébb élének erejével. A következő táblázat tartalmazza az összes jelöltpárra a legerősebb utat, aláhúzással jelölve a leggyengébb éleket: Most már megadható a végeredmény is. Például összehasonlítva A-t és B-t A jobb, mint B, mert 28 = p[A,B] > p[B,A] = 25. E jobb, mint D, mivel 31 = p[E,D] > p[D,E] = 24. Tovább folytatva E > A > C > B > D a végső erősorrend, és a győztes E. Más szavakkal, p[E,X] ≥ p[X,E] minden más X jelöltre. Manipulálás A szavazás manipulálásának egy módja az esélyesek szétválasztása. Ha a jelöltek között két esélyes van, P és Q, akkor a P-t választók hajlamosak arra, hopgy P-t helyezzék az élre, és Q-t a lista végére. Ezzel az őszinte választáshoz képest megnövelik -t, és csökkentik -t. Jelöljön E a következőkben egy tetszőleges jelöltet a többi közül! Ekkor és nő, és vagy csökken. Ez a stratégia megnöveli az így szavazók szavazatának súlyát az őszinte szavazókkal szemben; növeli P esélyét, és csökkenti Q esélyét. Ha a két jelölt támogatottsága nagyjából megegyezik, és mindkét jelölt támogatói ezt a módszert használják, akkor a hatások nagyjából kiegyenlítik egymást. Mivel a szavazók átrendezik szavazataikat, ezért a végső sorrend nem az őszinte véleményt fogja tükrözni. Ha a végén lesz Condorcet-győztes, akkor semmi sem garantálja azt, hogy ez a jelölt minden más jelöltet legyőzne, ha csak kettejük közül lehetne választani, mivel a páronkénti rangok nem az őszinte véleményt tükrözik. Ha nem két, hanem több esélyes jelölt van, akkor a manipuláció egy módosított változata továbbra is működik. Itt egy jelöltet sorolnak az élre, és a többi esélyest a sor legvégére. Ez erősíti a szavazat súlyát, de azt eredményezi, hogy egy máskülönben teljesen esélytelen jelölt nyer, akit mindenki a sor végére tenne, ha őszintén szavazna. Ez minden, a Condorcet-módszeren alapuló szavazási rendszert érint. Ez a manipuláció felveti a fogolydilemmát. Implementáció A Schulze-módszer implementálásakor csak a legerősebb út erejének kiszámítása a nehéz. Ez egy jól ismert gráfelméleti probléma, mégpedig a legszélesebb út problémája. Ez megoldható a Floyd–Warshall-algoritmus egy változatával, aminek pszeudokódja: Az algoritmus bonyolultsága C3 , ahol C a jelöltek száma. Ez nem foglalja magába a d[*,*] értékek kiszámítását, amit naivan implementálva a bonyolultság C2 szorozva a szavazók számával. Holtversenyek és alternatív implementációk Ha a szavazók több jelöltnek is adhatják ugyanazt a preferenciát, akkor a végeredmény függhet d[*,*] definíciójától. A két természetes választás előírhat szigorú vagy gyenge preferenciát. Mindazonáltal mindkét esetben a Schulze-rangsorban nem lesznek körök, és ha a d[*,*] számok mind különböznek, akkor holtverseny sem lehet, a sorrend és a győztes egyértelmű. Habár nem szeretik, hogy több jelöltnek ugyanaz lehet a preferenciája (mivel rendszerint jóval több a szavazó, mint a jelölt), mégis lehetséges ilyen kimenetel. Schulze cikkében azt javasolta, hogy egy véletlenül választott elektor törje meg ezt az egyöntetűséget, és ezt ismételjük, amíg kell. A módszer több nevét egy alternatív implementáció után kapta: Rajzoljunk fel egy teljes irányított gráfot az összes jelölttel Alkalmazzuk felváltva a következő két lépést: Az utoljára maradt jelölt a győztes. Ez az implementáció azonban lassabb. Története Markus Schulze 1997-ben dolgozta ki a módszert. Nyilvános levelezőlistákon vitatták meg 1997–1998-ban és 2000-ben. Ezután sok közösségben bevezették, például a Software in the Public Interest (2003), Debian (2003), Gentoo (2005), TopCoder (2005) Wikimedia (2008), KDE (2008), the Free Software Foundation Europe (2008), a Svéd Kalózpárt (2009), és a Német Kalózpárt (2010). A francia Wikipédiában a két több jelöltes módszer egyikeként már 2005-ben bevezették, és többször használták. 2011-ben Schulze publikálta módszerét a Social Choice and Welfare. szaklapban. Teylers csillagvizsgáló A Teylers csillagvizsgáló (hollandul: Teylers Sterrenwacht) a haarlemi Teylers Múzeum tetején áll, közvetlenül a múzeum híres ovális terme fölött. Jacobus Barnaart, a múzeum első öt kurátora egyikének kérésére épült meg. Csillagászati érdeklődésének köszönhetően épült meg, annak ellenére, hogy többen, így Martinus van Marum is figyelmeztették, hogy az épületbeli és utcabeli mozgások keltette rezgések miatt nem tud majd pontos méréseket végezni. Ennek oka elsősorban az épület faszerkezete volt, amelyik jól vezette a rezgéseket. A Teylers csillagvizsgáló végül csak megépült, de az eredeti elképzelésekhez képest kisebb méretben. Barnaart fennmaradt jegyzetfüzetében csillagászati megfigyelései is olvashatók. A múzeum mérőeszköz-gyűjteményében láthatók az eredeti távcsövek. 1817-ig egy camera obscura is volt benne, amelyet grafikák, városképek készítésére használtak. Acid-tesztek Az Acid-tesztek a Web Standards Project által kiadott webböngésző-kompatibilitási tesztek elnevezése. A teszt során megjelenített oldal csak akkor jelenik meg tökéletesen a böngészőprogramokban, ha azoknak készítői a különböző programnyelvi specifikációkat helyesen implementálták a szoftverbe. Acid1 Az első teszt, mely eredeti elnevezése Box Acid Test volt, 1998 októberében jelent meg, készítője Todd Fahrner volt. Az akkor aktuális specifikációkat használta, különös tekintettel a CSS1-re. 1999-ben a CSS1 hivatalos tesztcsomagjának része lett. Ma már valamennyi közismert böngésző sikeresen teljesíti a tesztet. Acid2 A második teszt 2005. április 13-án jelent meg, és a HTML-megjelenítés, CSS 2.1, a PNG képfájlok megjelenítési képességét, valamint URI-kezelést vizsgálta. A teszten hibátlanul át kell mennie azoknak a böngészőknek, mely az általános internetes szabványokat helyesen kezelik. A tesztet az Opera egyik fejlesztője és a CSS-fejlesztések fontos alakja, Håkon Wium Lie tervezte. Az első változatot már 2005 februárjában létrehozta Ian Hickson. A hivatalos megjelenés után tíz nappal még javításra szorult, mivel az orr túl közel jelent meg a szájhoz. 2006 januárjától már nem SGML-hibaüzenetek, hanem a szájrész alatt megjelenő „error” (hiba) üzenet jelenik meg a nem szabvány szerint működő böngészőkben. Kompatibilitás 2005. október 31-én a Safari volt az első böngésző, mely hibátlanul jelenítette meg a div tagekből rajzolt egyszerű képet. A Microsoft szerint a teszt csupán egy kívánságlista, ezért nem vették figyelembe az Internet Explorer 7 készítésénél. 2007 decemberében végül bejelentették, hogy az Internet Explorer 8 problémamentesen át fog menni a teszten, de a megjelenés után kiderült, hogy ez nem igaz. Acid3 A 2008. március 3-án megjelent Acid3 a Document Object Model, a JavaScript, az ECMAScript szabványai, valamint a Web 2.0 újdonságai alapján vizsgálja a böngészőket. Az előző teszthez hasonlóan ezt is Ian Hickson készítette. A teszt összesen száz kisebb tesztfolyamatból áll, melyek nyomán végül egy pontszámot kap az adott szoftver. A 100 szubtesztet hat csoportba osztották, melyeket az oldalon egy-egy színes téglalap jelképez. Mindegyik csoport különböző technikai ellenőrzést jelképez (például DOM2, CSS3 stb.). Amelyik tesztrészen a böngésző nem teljesít jól, az a téglalap szürke marad. A szürke színárnyalata is utal arra, hogy az adott csoportban hány teszt nem sikerült. Kompatiblitás A hivatalos megjelenés után nem sokkal, 2008. március 26-án az Opera webböngésző már 100/100-as eredményt ért el, valamint felhívták a teszt készítőjének figyelmét néhány hibára az oldallal kapcsolatban, melyeket később javítottak. A Microsoft szerint az Acid3 által szabott követelmények teljesítése nem szerepel a terveik szerint, így az Internet Explorer 8 meglepően alacsony, 20 pontos teljesítményt ér el. A Firefox 3.0 71, míg 3.5 már 93 pontos eredményt ért el. A megfelelő kiegészítőkkel a Firefox 97 pontos teljesítményre képes. Maximális pontszámot ér el az asztali böngészők közül a Safari 4.0, az Opera 10.50Beta és a Google Chrome (utóbbi azonban az oldal megjelenítésében hibázik).[forrás?] Forrás CSS1 Test Suite: 5.5.26 clear SciActive: Acid Test Results on Popular Browsers. [2008. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.) Hixie's Natural Log: People who don't realise that they're wrong IEBlog: Standards and CSS in IE Acid2 in IE8!. [2011. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 30.) The Web Standards Project: Press Releases The missed opportunity of acid 3 Santa Margherita d’Adige Santa Margherita d’Adige település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 2279 fő (2017. január 1.). Santa Margherita d’Adige Megliadino San Fidenzio, Ospedaletto Euganeo, Ponso, Saletto, Megliadino San Vitale és Piacenza d’Adige községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Stavanger Stavanger kiejtése Norvégia negyedik legnépesebb városa. Stavanger/Sandnes néven település-földrajzi értelemben egy konurbációt alkot Sandnessel; együttes népességük 197 852 fő (2011. jan 1.) +/-, amivel az ország harmadik legnépesebb településének számít. Földrajz Stavanger a kontinensen és több szigeten fekszik: Hundvåg, Buøy, Austre Åmøy, Langøy, Bjørnøy, Roaldsøy, Ormøy, Steinsøy, Engøy, Sølyst, Grasholmen, Vassøy, Lindøy, Hellesøy, Tunsøy und Kalvøy. Legmagasabb pontja a Jåttånuten (139 m). Éghajlat A város mérsékelt óceáni éghajlattal rendelkezik, rendkívül szeles. A csapadék mértéke 1180 mm/év. A nyár kellemes és enyhe. Történelem A Stavangeri püspökséget 1122 és 1125 között hozták létre. Ebben az időben kezdte el építtetni a dómot az első püspök, Reinald fra Winchester. 1125-ben alapították meg várost. 1425. augusztus 16-án vásárjogot kapott, azonban ez nem lendítette fel a várost. Csak a 16. században kezdett el fejlődni. Gazdaság Sok nemzetközi cégnek van a városban székhelye (pl. Statoil). A városban több konzervgyár is működik. Közlekedés Az óvárosban található egy hajóterminál, ahová számos hajó fut be Nagy-Britanniából, Norvégia különböző részeiből és Dániából is. Ehhez közel található egy kisebb forgalmú hajóállomás, ahonnan a közelebbi célpontokra (Vassøy és Tau) indulnak kompok. A vasút Oslótól Stavangerig fut. A pályaudvar mellett található a buszállomás. Kultúra Minden májusban egy jazz-fesztivált rendeznek. 2008-ban Stavanger Liverpool mellett Európa kulturális fővárosa lett. Sport A legnagyobb helyi labdarúgóklub a Viking Fotballklubb, amely a norvég labdarúgó-bajnokság első osztályában játszik. Hazai pályája a 2004-ben átadott Viking Stadion. Stavangerben minden évben, június végén rendezik meg a strandröplabda világbajnokságot. A szabadidős tevékenységek köre szinte korlátlan: a túrázástól kezdve a bázisugrásig szinte minden sport megtalálható. A belvárostól elérhető közelségben fekvő két tavat (Mosvatnet, Stokkavatnet) kiváló minőségű futóutak veszik körül. Ezenkívül számos kondicionáló terem található a városban, ám többségük kifejezetten drágának mondható. Turizmus Az óvárosban található a dóm, amelyet 1125-ben építettek. Olajmúzeum Óváros (Gamle Stavanger), Európa egyik legidősebb épen megmaradt, legnagyobb részben fából épült házakból álló óvárosa Valberg torony Preikestolen (Prédikálószék) - A Lysefjord felett magasodó 600 méter magas sziklaorom Kjerag - Két sziklafal közé szorult hatalmas kődarab 1000 méterre a Lysefjord felett Homokos tengerpartok végig a nyugati tengerparton (Sola, Bore, Vigdel) Halál Ez a lap a halállal mint az élet befejeződésével, a test sorsával és a halál kulturális kérdéseivel foglalkozik. Egyéb jelentésekért lásd: Halál (egyértelműsítő lap) A halál elsődleges (vagy inkább materialista) értelmezésben biológiai esemény, az a folyamat, amikor az élő szervezet komplex működése leáll. Másrészt az ember számára távolról sem pusztán fizikai, fiziológiai jelenség, hanem egyben a legnagyobb és legnehezebb létkérdések egyike. Számos filozófus szerint az emberi lét értelmét vesztené a halál ismeretével. A vallások fő kérdései a halállal kapcsolatosak, sőt egyes vélemények szerint vallások nem is léteznének a halál jelensége nélkül. Meghatározások Többféle meghatározása van, a különböző tudományterületek szerint: A biológia számára a halál az élőlény elpusztulása, ami után passzívan vesz részt az ökoszisztémában. A magyar jog szerint a halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. – 1997. évi CLIV. tv. XI. fej. 202.§ g) Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai halál, agyhalál és biológiai halál fogalmát: A klinikai halál , állapotában az életjelenségek (keringés, légzés, agyműködés) átmenetileg szünetelnek. Az agyhalál állapotában a személy agya olyan mértékben károsodik, hogy többé nem képes a szervezet irányítására, a vegetatív idegrendszer teljes vagy részleges sérülésekor. Eszméletvesztés, kóma esetében lehetséges a károsodás nélküli felépülés. A biológiai halál - latinul Exitus -, az élő szervezet működésének visszafordíthatatlan, végleges leállása. A teológia és a vallások nagy része szerint a halál a földi élet vége, amely után az egyén isteni akaratnak megfelelően másvilágra kerül, megsemmisül, vagy más alakban újjászületik. A nyugati civilizáció erősen materialista beállítódása sok új információval gazdagította a halál biológiai jellemzőinek megértését, azonban keveset foglalkozott a lelki, spirituális aspektussal. Vallásonként, koronként és emberenként is jelentős különbségek vannak. A halál termodinamikai és információelméleti értelmezése „Ha feltételezzük, hogy a biológia nem más, mint az igen bonyolult anyag fizikája, akkor érdekes módon azt tapasztaljuk, hogy minden a helyére kerül…” A halál valós biológiai, biofizikai jelentése és folyamata meglepően jól megfogalmazható az információelmélet és a termodinamika ismeretei és nyelve által. Fontos megemlíteni, hogy a termodinamikai-információelméleti megközelítés pusztán materiális szemlélet, nem foglalja magába a szubjektív emberi és kulturális jelentést, tartalmakat. Az élő szervezetek entrópiaszintje - rendezetlensége - a legalacsonyabb a természetben, a magukra hagyott rendszerek entrópiája pedig állandóan növekszik. A Föld fő entrópia-csökkentői a Nap hősugárzását és a Föld belsejéből eredő radioaktív bomlási hőt felhasználó autotróf élőlények. A növényevő és ragadozó állatok entrópiaszintjük fenntartását ebből az energiából fedezik, az élő szervezetek a környezet állandóan növekedő entrópiaszintje mellett igyekeznek igen alacsony entrópiaszintjüket fenntartani a környezet rendezetlenségi állapotának növelése révén. Abban a pillanatban, amikor szervezetük alacsony valószínűségű szervezettségi állapota felborul, beáll a termodinamikailag sokkal magasabb valószínűségű rendezetlenségi állapot: a biológiai halál. Ezt úgy is tekinthetjük, hogy az addig rendkívül alacsony entrópiájú, nagy információtartalmú objektum entrópiáját fenntartani hivatott rendszerek kiesnek, elindul a lebomlás folyamata. Biokémiai értelemben az alacsony entrópia forrása az oxidatív foszforiláció, melynek fő struktúrái megosztva találhatók a citoplazmában és a mitokondriumban, de a mitokondrium szerepe az elsődlegesebb. Az előállított és ATP formájában részben megkötött energia (részben megkötött, mert a folyamatok nem hasznosíthatják a kiindulási energiahordozókat 100%-ban, és ez nem is lenne célszerű, mert nem létezhetne hőtermelés) a sejtmembránok (citoplazma-mitokondrium, sejtmag-citoplazma, citoplazma-sejtközti tér) között fennálló elektrodinamikai, kémiai különbség fenntartására hivatott, ami maga az entrópia. Információként írható fel a sejtmembránok közötti töltéskülönbség és a töltést hordozó ionok és ionizált molekulák koncentrációkülönbsége. Gyakorlatilag minden folyamat a szervezetben (kezdve a sejtszintű transzportfolyamatoktól, az izommunkán át az idegtevékenységig) ezt a koncentráció és elektromos töltésbeli különbséget használja fel olyan módon, hogy egy térbeli információváltozást (mozgás, transzport) egy elektrokémiai entrópianövekedéssel vált ki. Mivel ez a folyamat (ATP → ADP+Pi átalakulás) állandó energiaigénnyel jár, ha a szervezet életben akar maradni, a steady state állapot fenntartásához folyamatosan cukrot kell égetnie, végső soron napenergiát kell használnia. A biológiai halál során azoknak a rendszereknek a működése borul fel végzetesen, amelyek a napenergiából származó alacsony valószínűségi állapot - alacsony entrópia - fennállását hivatottak fenntartani. Ezek szerint megérthető, hogy az egyes halálokok miért végzetesek az élőlények számára. Az éhenhalás során megszűnik az entrópiacsökkentésre használható napenergia „betáplálása” a szervezetbe. A sejt-, vagy szervezetszintű fulladás során az entrópiacsökkenés nem tud bekövetkezni oxigén hiányában. Savak, lúgok, hő, mérgek, vagy bármely durva mechanikai behatás sejtroncsoló hatása során sérülnek azok a szervezet-, szervrendszer-, szövet-, vagy sejtszintű alkotók, melyek az energiahordozók és a szükséges oxigén és víz elosztását, a káros anyagok eltávolítását és a megfelelő felhasználását biztosítanák. Ezért vezet halálhoz a vérkeringés és a légzés leállása is. A bármilyen okból bekövetkező ionháztartás-, ill. pH-borulás (akár keringés-, vagy légzésleállás, a kiválasztás megszűnése vagy a méregtelenítés leállása miatt) gyakorlatilag az ellen hat, hogy a sejtek intra- és extracelluláris oldala közötti elektrokémiai potenciálkülönbség fennmaradjon. Ha a keringési-respiratorikus rendszer nem működik, akkor hasonló történik a szervezetben, mint egy olyan elemmel, ahol a két, egymástól szemipermeábilis membránnal elválasztott elektrolitoldat között kiegyenlítődik az ionkoncentráció, s ezzel 0-ra csökken a potenciálkülönbség. A fentebbi ízelítőből látható, hogy a halál termodinamikai szempontból valójában többlépcsős folyamat. Bekövetkezik egy károsító hatás, ami károsítja a szervezet valamely szabályozási, keringési, légzési, kiválasztási rendszerét vagy közvetlenül sejt szinten hat. Ez a szervezet kritikus állapota , még reverzibilis lehet. Ennek hatására nő az entrópia sejtszinten, elkezdődik a sejtmembrán két oldala között található elektrokémiai potenciálkülönbség kiegyenlítődése. Ez a klinikai halál , szintén még reverzibilis lehet. A sejtszintű változások miatt leáll a szabályozó rendszer (neuro-immuno-hormonális szisztéma), ami tovább csökkenti a rendszer információtartalmát. Ez az agyhalál , a szervezet egészét tekintve e folyamat már irreverzibilis, bizonyos szervek egy másik, alacsony entrópiájú emberi rendszerbe átültetve még életképesek maradhatnak. A szabályozás leállása után rohamosan nő a rendszer entrópiája, a sejtmembránok közötti potenciálkülönbség kiegyenlítődik. Ez a sejtszintű halál, a tényleges biológiai halál. Ebben az állapotban az egykori élőlény maradványa már nagyságrendekkel, minőségileg kisebb információtartalmú, mint eredetileg. Kémiai tartósítása esetén is csak egy halott anyagot konzerválhatunk. Megkezdődik a bakteriális és az autokatalitikus lebontás, a miliő entrópiája már csak az egyes mikrobák szempontjából csökken. Élő rendszerről már nem, csak környezeti rendszerről beszélhetünk, melynek az entrópiája rohamosan emelkedik. Végül az egykori test entrópiájából alig marad valami, esetleg a dögevők révén egy ideig még vándorol a táplálékláncban az eredeti alacsony entrópia egy töredéke. Szélsőséges és ritka esetben az élőlény teste megkövesedhet. (Lásd: fosszília c. szócikket!). A halál kérdésének komplexitása A különböző kultúrák a halál fogalma alatt soha nem értettek egyszeri, pillanatnyi történést, hanem általában hosszú folyamatnak gondolták, ahol az a pillanat, amit az emberek általában a halál pillanatának neveznek, csak egy adott része a folyamatnak. A távol-keleti civilizációk szerint nem is a legfontosabb állomása. A modern intenzív terápia bevezetése előtt általában egyértelműbb volt a halál beálltának megállapítása, ha azonban William Shakespeare egyik legismertebb tragédiájára a Rómeó és Júliára gondolunk, akkor beláthatjuk, hogy a tetszhalottak és a tényleges értelemben vett halottak elkülönítése sosem volt egyszerű és ellentmondásoktól mentes. A halál annyi szinten következik be, ahány dimenzióval jellemezhető az emberi létezés. Éspedig a legmagasabb szintekről lefele bomlik le az élet fonala. Először a tudati funkciók szűkülnek be, majd elmúlik a tudat, ezt követi a keringési és légzési rendszer összeomlása, majd lényegében a szervezet, mint olyan megszűnik integrált egész lenni, de még életben maradnak sejtek és így tovább. Alábbiakban részletesen kitérünk ezen megközelítésre. Más szempontból, ha feltételezzük, hogy az emberi létezésnek van egy nem anyagi, nem mulandó része, akkor az még komplexebbé teszi a kérdést. Azt mondhatjuk, hogy az elmúlás az élet összetettségével egyenlő mérvű jelenség. A halál megállapításának története Évezredeken keresztül elfogadott volt, hogy a halál biztos jele a szívműködés és a légzés megszűnése. A klasszikus görög orvoslás a szívműködésre helyezte a hangsúlyt. Szerintük a szív az élet székhelye, hiszen ez az a szerv, amelyik a magzati életben először kezd működni, és ennek a működése szűnik meg utolsóként. Így számukra a szívműködés megszűnése jelentette a halált. Bár a zsidó tradíció a légzést tekintette a fontosabbnak a halál megállapítása szempontjából, és ezt fogadta el a kereszténység is, sok talmudista tudós a szívműködés megszűnését tekintette a halál jelének. Bizonyos ortodox zsidó irányzatok a mai napig a hagyományos „szívhalál”-hoz ragaszkodnak, és ezért utasítják el az agyhalál-kritériumot. A kereszténység a légzést tekintette fontosabbnak. Az utolsó lélegzetnél a lélek távozik a testből, és ez a halál. Mivel azonban az európai történelem nagy részében a halál megállapítása nem számított orvosi feladatnak (a hippokratészi orvosi iskola szellemének megfelelően az orvosok nem foglalkoztak haldokló betegekkel), így a halál beálltát általában laikusoknak kellett megállapítaniuk, ezért különböző hagyományok alakultak ki a halál téves megállapítása elleni védekezésként. A Talmud leírja például azt az ősi zsidó szokást, amely szerint a holttestet a kriptában 3 napig kell látogatni, figyelve az esetleges életjeleket. A középkori nagy pestisjárványok idején a fertőzéstől való félelem miatt kevesen merték a holttesteket alaposan megvizsgálni, ezért nagyon sok haldoklót élve temettek el. Ekkoriban az élve eltemettetéstől való félelem majdnem ugyanakkora volt, mint magától a pestistől való félelem. 1767 új fejezetet nyitott a halálról való gondolkodás történetében; ekkor kezdték a vízbe fúlt embereket rázással, ütögetéssel először sikerrel mesterségesen lélegeztetni. Ekkor vált világossá, hogy egy nem lélegző ember nem feltétlenül halott, hiszen légzése visszaállítható. 1774-ben használtak először elektromos áramütést a szívműködés helyreállítására. Egy francia patológus később azt figyelte meg, hogy egy guillotine-nal kivégzett elítéltnek a kivégzés után egy órával még vert a szíve. Mindezek a fejlemények viszont teljessé tették a halál megállapítását illető tanácstalanságot, hiszen ha sem a légzés, sem a szívműködés megszűnése nem feltétlenül jelzi a halál beálltát, akkor mi? 1850-ig az orvosok nagy része mindeme megfigyelések hatására egyetértett abban, hogy a halál egyetlen biztos jele a holttest rothadása. A halál megállapítását kísérő bizonytalanság 1740–1850 között valóságos hisztériát keltett az emberek körében, akik attól féltek, hogy élve fogják eltemetni őket. Élelmes vállalkozók olyan koporsókat kezdtek árulni, amelyekbe jelzőszerkezeteket építettek, hogy ha az élve eltemetett magához tér a koporsóban, jelezhessen. A kor félelmét az élve eltemettetéstől korabeli irodalmi alkotások is jól jelzik, ilyen például Edgar Allan Poe: Az Usher-ház pusztulása című írása. A 19. század második felére azonban a pánik lassan megszűnt, részben a halál orvosi diagnózisának nagyobb megbízhatósága, részben pedig a pontos halálmegállapítást célzó rendelkezések bevezetése következtében. Ilyen rendelkezések eredményeként építettek például egyre több helyen halottasházakat, ahol a holttesteket tárolhatták, és az előírások szerint a halál és az eltemetés között 24, 48, 72 órának el kellett telnie. A 19. század óta követelték meg a fejlett országokban azt is, hogy a halált orvos állapítsa meg, aki erről halotti bizonyítványt köteles kiállítani stb. A halál megállapítása körüli vita tehát megnyugodni látszott. Újból feléledt azonban a 20. század hatvanas éveiben, amikor az 1967-es első szívtranszplantáció során egy szívet ültettek egy másik ember mellkasába. Mivel a holttestből ehhez egy dobogó szívet kellett kivenni, ezért az – a hagyományos haláldefiníció szerint – nem is volt halott! Az így kialakult vita eredményeként született meg 1968-ban egy harvardi bizottság munkája eredményeként az úgynevezett harvardi agyhalál-koncepció. A biológiai halál A szív leállását követően 15-20 másodpercig lehetünk tudatunknál legfeljebb. Ezután először az agykéreg és az agyalapi bazális ganglionok, majd az agyi fehérállomány indul pusztulásnak. Az agytörzs és a gerincvelő sokkal tovább marad működőképes. A zsigerek közül az egyes szerveknek létezik egy ún. meleg ischaemiás idejük, ami megadja, hogy hány percig maradnak életképesek testhőmérsékleten az egyes szervek, szövetek (a transzplantációban nagy jelentősége van). A hőmérséklet módosító tényező, ezért végzik a szívműtéteket hypothermiában. A keringés leállását követően még mintegy 2,5-3 percig van visszatérés a halálból az agyfunkciók nagyobb mérvű sérülése nélkül. 5 percen túl már csak vegetatív állapotba lehet visszahozni az embert. A halál legjobbnak tűnő biológiai meghatározása a szervezet valamely szerveződési szintjének visszafordíthatatlan pusztulását jelenti. Ezért fontos megkülönböztetni a disszociált agyhalál fogalmát az egész test halálától, mivel az agytörzs és a gerincvelő pusztulása után mesterségesen (intenzív ellátás mellett) a test vegetatív funkciói még egy ideig fenntarthatók (bár megjegyzésre érdemes, hogy a denerváció – azaz a beidegzés megszűnte – után minden szerv sorvadni kezd). Az álhalál (tetszhalál) esetén arról van szó, hogy az életfunkciók minimális szintre szállnak le, ilyenkor megtévesztő lehet, hogy a pulzus nem tapintható és a szívműködés, ill. légzés a felületes vizsgáló számára rejtve marad. Tekintsük át a halál testi szerveződés szerinti szintjeit: Tünetei Kimenetele: irreverzibilis. Légzés: nincs. Keringés: nincs. Pupillareflex : nincs. Hullamerevség : lehet, az időtől függ. Hullafolt: van vagy lehet. Az életfunkciók teljes leállása. Szomatikus halál A szomatikus halál a szervezet integritásának, az energia, az anyag és az információ áramlásának megszakadása, leállása. Benne foglaltatik az agyműködés, a légzési-keringési, kiválasztó stb. rendszerek összehangolt működésének leállása is. Az egyik legfontosabb jel az anyagcsere megszűnte. Közel 10 másodperccel a keringés leállása után az agysejtek már nem kapnak elég vért és az éberség megszűnik. A sejtek elsősorban nem táplálék, hanem oxigén-igényüknél fogva károsodnak elsődlegesen. A felszaporodó anyagcseretermékek, a felhalmozódó szabadgyökök és a tejsavacidózis, valamint a hypercapnia (magas szöveti széndioxid-szint) károsítják a sejtmembránt stabilizáló lipid-peroxidációs rendszert is, de ez már átvezet a sejt és molekuláris szintű halál fogalmához. Molekuláris halál A legérzékenyebbek az agykéreg sejtjei, 3-5 perc után irreverzibilisen károsodnak. Ugyanakkor a bőr, a porc, a köröm és a haj, valamint a csontsejtek még hetek múltán is osztódhatnak, mivel ezen sejtek az életben is alacsony anyagcsere-igényűek. A sejtek oxigén- és cukorigényük kielégítetlensége elvezet az oxidatív foszforilációs folyamatok leállásához, végül leáll a sejt anti-oxidatív rendszere és reparációs mechanizmusai, az intra- és extracelluláris iontranszport, valamint a károsodott erek fal-áteresztővé válnak a vérszérum és az extravasalis folyadék számára, ami a szervezet ion- és anyagháztartásának teljes borulásához vezet. Az agyhalál megállapítása Az agyhalál megállapítása három lépésben megy végbe. Az első lépés annak rögzítése, hogy nem állnak-e fenn olyan tényezők (például mérgezés, gyógyszerhatás, neuromuscularis blokád, sokkos állapot, metabolikus vagy endokrin eredetű coma, rectalisan mért 35 °C alatti hypothermia, bizonyos gyulladásos idegrendszeri megbetegedések), amelyek az agyhalál megbízható diagnosztizálását kizárják. A felsorolt – az agyhalál megállapítását kizáró – tényezők hiánya esetén a második lépés az agyműködés hiányának bizonyítása. Az ezt bizonyító tünetek: Mély eszméletlenség. A spontán légzés hiánya és a légzőközpont bénulásának apnoe teszttel való igazolhatósága. Az alábbi agytörzsi reflexek mindkét oldali hiánya: pupillareflex corneareflex trigeminofacialis fájdalmi reakció vestibuloocularis reflex (kalorikus ingerléssel) köhögési reflex Az agyhalál megállapításának harmadik lépése a hiányzó agyfunkciók irreverzibilitásának a bizonyítása. Ez megfigyeléssel vagy műszeres vizsgálatokkal lehetséges. Ha az agyhalál megállapítására megfigyelést alapoznak, akkor az előírások egy bizonyos időtartamot követelnek meg, mely alatt agyműködést nem észlelve az agyműködés megszűnésének visszafordíthatatlan volta deklarálható. A magyar szabályozás szerint ez az időtartam újszülötteknél öt hetes korig 72 óra, öt hetes kortól hároméves korig 24 óra, háromévesnél idősebb gyerekek és felnőttek esetében elsődleges agykárosodás esetén 12 óra, másodlagos agykárosodás esetén 72 óra. Bizonyos műszeres vizsgálatokkal azonban, amelyek az agyi vérkeringés hiányának kimutatásán alapulnak, az agyműködés visszafordíthatatlan hiánya sokkal rövidebb idő alatt is megállapítható. Az angol-amerikai gyakorlat azt követeli meg, hogy az agyhalált két orvos egymástól függetlenül állapítsa meg, mindegyik legalább két-két alkalommal megvizsgálva a beteget. A magyar törvény háromtagú orvosi bizottságot ír elő. A bizottság tagjainak – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – az imént leírt módon egybehangzóan kell megállapítaniuk az agyhalál beálltát. Mind a WHO-ajánlás, mind a hazai és a nemzetközi gyakorlat ragaszkodik hozzá, hogy a halál beálltát megállapító orvos vagy orvoscsoport ne legyen tagja a donorszerv eltávolítását vagy annak beültetését végző csoportnak, és ne legyen a recipiens kezelőorvosa sem. Jogilag először Finnország fogadta el az agyhalál-kritériumot 1971-ben; ebben azóta számos ország követte. Olyan országokban is használják azonban a gyakorlatban az agyhalál-kritériumot, amelyek jogilag még nem fogadták el. Ugyanakkor például Japánban, ahol a tradicionális felfogás szerint a lélek forrása a szív, a közvélemény az agyhalál-koncepciót fogadja el, és így ott cadaverszervek transzplantációs célú kivétele nem lehetséges. Ezért – amint láttuk – Japánban a cadaverből való szervexplantáció kivételes, és a vesetranszplantációk zömét élőből kivett szerv segítségével végzik. Az elmúlás nemei A halál közvetlen oka, kiváltó oka(i) és a kísérőtényezők szétválasztása gyakran problémát jelent a halotti jegyzőkönyvek kitöltésekor. Lássunk egy fiktív példát: Holtan találnak január 1-jén −10 °C-os hidegben egy 67 éves férfit. Ismert anamnézise, miszerint 30 éve erős dohányos, továbbá minden nap elfogyaszt kb. 4 pohár vörösbornak megfelelő mennyiségű alkoholt. Anyagi helyzete az utcára sodorta 5 évvel ezelőtt. A boncolás során kisebb fokú májcirrózist és régi, hegesedett hátsó fali ischaemiás infarktus nyomait, tüdőgyulladásra jellemző hepatikusan átalakult pulmót találnak, valamint enyhe fagyási sérüléseket a végtagokon. A maghőmérséklet bebizonyítja, hogy a holttest kb. 4 órát feküdt a környezetben. Az elhunyt az elmúlt fél napban fogyasztott alkoholt. Kábítószerre utaló jelet nem találtak. Mi lehetett a halál oka? Az közvetlenül is látható, hogy ezek közül bármely körülmény lehet önmagában is halálos. Induljunk ki abból, hogy minden emberi test biológiai halálát a cardiorespiratoricus (CRS keringési-légzési) rendszer leállása jelenti. Helytelen volna tehát okként megnevezni, ugyanis ez esetben is okozatként értelmezendő. Mi vezetett idáig? Elképzelhető először is, hogy a személy alkoholos befolyásoltság alatt elaludt a szabadban és a lehűlés vezetett a CRS leállásához. Elképzelhető az is, hogy a tüdőgyulladás és a már régóta fennálló szívelégtelenség együttesen vezetett a végső állapothoz. Elvben a májcirrózis szerepe ez esetben kérdőjeles. A tüdőgyulladás és a korábbi infarktus miatti szívelégtelenség mindenképpen elősegítették a szervezet egyensúlyának felborulását, de nem kiváltó okok. Itt vélhetően az alkoholos intoxikáció mellett bekövetkezett lehűlés vezetett halálhoz. A fenti, kissé erőltetett példából látható, hogy egy olyan egységes rendszer esetén, amilyen egy emberi szervezet, nem egyértelmű az okok, az okozatok és a kísérő, valamint előmozdító tényezők szerepének megítélése, fogalmuk kezelése. A halál nemeit csoportosíthatjuk az által, hogy mely szerv vagy szervrendszer károsodása vezetett halálhoz, vagy milyen természetű mechanizmus vezetett idáig. Természetesen a valóságban ez a két szempont találkozik és a kiváltó tényezők jellege meghatározza, hogy elsődlegesen mely fiziológiás rendszert érinti a noxa. Az alábbi csoportosítás szubjektív, áttekintés jelleggel bír: A halál oka lehet: baleset betegség szándékosság Természetes öregedés miatti halálesetet még nem talált az orvostudomány, boncolás során mindig vissza lehetett vezetni szervi problémákra (például érelmeszesedés) a halál okát. Más szempontból: Fulladásos halál Sztrangulációs halálnak is nevezik. A bonctani képe jellegzetes. A szervek hyperaemiája jellegzetes. Vízi halottaknál a mellkas emphysaema aquosum. A halálnem a légzőnyílások megszűnése miatt következik be. Lehet: akasztás, zsinegelés, folyadékba fúlás, szilárd anyagba fúlás például: búzaszemek, vagy a mellkas légzőmozgásának megakadályozása. Jellegzetes bonctani képeket kell keresni, melyeket rétegesen boncolunk ki (például akasztásnál az Ammusat-jel). A fuldoklásnál az érintett pánikba esik, főleg, ha víz alatt van, akkor próbál levegőt venni, így a mellkasba is víz kerül, a tüdő szövetei károsodnak, végül az epiglottis reflexszerűen lezárja a légzőnyílást és perceken belül beáll a halál. Fojtogatás esetén egyes személyeknél elég, ha csak kismértékben szorítják meg a nyak felső részét. Ugyanis az arteria carotis communisban található egy glomus caroticumnak nevezett rész, amely az oxigénfelvételt is stimulálja. Egyes személyeknél a nyak megérintésekor akár azonnal beállhat a halál. Termikus (égési vagy fagyási) halál Az égési sérülésekből adódó halál: A testet hirtelen ért magas hőmérséklet következtében bekövetkező halál. Az első formája, hogyha a test azonnal karbonizálódik, elszenesedik. A magas hőmérséklet következtében az izomfehérjék átalakulnak és egy, a hullamerevséghez hasonló állapotot hoznak létre, amelyet gladiátor-testtartásnak nevezünk. Az égést túlélőknél gyakori halál az embólia. Az égési sérüléseket osztályozzuk. Gyakori kérdés, hogy a hullán észlelhető hólyagok élőben keletkeztek-e, vagy már a rothadás következményei. Az élőben keletkezett égési hólyagokban még kimutatható leukocyta-, lymphocyta reakció. A fagyhalál: a test hőmérséklete annyira lecsökken, hogy bekövetkezik a halál. Főleg ittas egyéneknél fordul elő, akik elalszanak télen az utcán. Ugyanis az alkohol „becsapja” a hipotalamuszt, az agy hűtő-fűtő központját, és úgy érzi az ittas ember, hogy melege van, ezért is piros az arca. Azonban csak az agy érzékeli úgy, hogy meleg van, valójában a test normális vagy alacsonyabb hőmérsékletű. A testhőmérséklet csökken, szűkül a tudat, végül ájulás, kóma és halál következik be. A megfagyottak teteme gyakran sápadt, hullafoltjaik élénkpirosak. A test mechanikai sérülését követő halál A test kinetikus energiaközlést közben létrejövő változásai külső vagy belső „sebesüléseket” eredményezhetnek. Megkülönböztetnek szúrt, lőtt, horzsolt, harapott, vágott, metszett stb. sebeket, valamint legalább ennyire veszélyesek lehetnek a fedett sérülések, amiket gyakran tompa erőbehatás okoz. Az, hogy ezek a mechanizmusok halálhoz vezetnek-e, függ a behatások mechanikai energiájától, a behatás anatómiai helyétől, attól, hogy mely képleteket és mennyire sért vagy a fertőzés lehetőségétől. Ha például a vágott seb elválasztja a fejet a nyaktól, a halál azonnal bekövetkezik, ha a tompa erőbehatást követően létrejövő subdurális vérzés vezet halálhoz, az nem azonnali és nem egyértelmű a laikus környezet számára. Nem feltétlenül a sérülés mérete a meghatározó: akár egy nyúltagyi központ roncsolódása is halálhoz vezethet, addig esetleg egy egész láb elvesztése sem, ha megfelelően ellátják a személyt. A mechanikai sérülések nyoma a csontvázon hosszú időn át megmaradhat, ezért orvosszakértői vizsgálatok körültekintéssel több ezer éves csontokon is elvégezhetők. Kémiai (toxikus) halál Az emberi szervezetben sejtszintű, molekuláris folyamatok is nagy számban jelenthetnek halálokot. A legtöbb ilyen anyag vagy a légzési lánc elemeit vagy más enzimeket gátol, esetleg közvetlen pH-hatásán keresztül, az ionháztartás felborításával vagy az oxigénszállítás meggátlásával (mint például a CO- vagy nitrátmérgezés esetén) öl, illetve a légzőizmokat vagy szívizmot bénítja meg (pl.sztrichnin), vagy az oxigén légtérből való kiszorításán keresztül fulladást okoz (szén-dioxid). Egyes vegyületek, mint például a gombamérgek (például falloidin) vagy a kígyómérgek (venotoxinok) a természetben is megtalálhatók, másokat az ember állított elő, mint amilyen a dinitro-orto-krezol. Rovarölők, mint például az acetil-kolin észteráz gátlók, savak, lúgok vagy a benzin könnyen hozzáférhető háztartási, háztáji „mérgek”. Kábítószerek, mint például az ópiátok túladagolása szintén könnyen okoz halált. Gyógyszerek is gyakran szolgálnak az öngyilkossági késztetések „eszközéül”. Kiemelt jelentőségük van a mérgeknek kriminalisztikai szempontból. Az arzén korábban gyakran használt méreg volt, a hidrogén-cianid kovaföldbe abszorbeált változatát „használták” Zyklon–B néven a náci haláltáborokban, a volt ukrán elnök Viktor Andrijovics Juscsenko is súlyos szándékos (politikai indíttatású) mérgezésen esett át. Bátran elmondhatjuk, hogy a szándékos emberölés „módszereinek” az egyik legrégebben ismert módja a szándékos mérgezés volt. Vannak vegyületek, melyek nagyon hamar ölnek (hidrogén-cianid, nikotin), s vannak amelyek idült mérgezés következményeként (nehézfémek, ólom, higany, tallium, rákkeltő anyagok). A mérgek halálos dózisa között is hatalmas lehet a különbség. Például a sztrichnin, nikotin a legerősebb mérgek közé tartoznak, halálos adagjuk alacsony. Viszonylag gyenge méreg az etanol (etil-alkohol, alkohol). Általánosságban minden kémiai anyagról elmondható, hogy van halált okozó nagyságú adagjuk (még az ártalmatlannak tűnő ivóvíznek vagy konyhasónak is). Ionizáló sugárzás okozta halál Az ionizáló sugárzás közvetlen sejtroncsoló, molekuláris destrukció által, mutagenezis/karcinogenezis indukciójával, illetve a vérképzés, bélhámképzés meggátlásával öl, azaz számos módon. Nagy sugárdózisok esetén fekélyek, „égési sebek” jönnek létre, melyek gyorsan halálhoz vezetnek. Kisebb dózisok aplasztikus krízist, a csontvelői sejtképzés leállását okozzák és így vezetnek halálhoz. A klinikai halál Bármilyen halál gyanúja akkor merülhet fel bennünk, ha ismerjük a halál gyanújeleit. A klinikai halál állapotának megkülönböztető elnevezésére a modern intenzív technika térhódítása miatt vált szükségessé. Keringés- és légzéstámogatással ugyanis életben lehet tartani mesterségesen a szervezetet, amikor az adott személy idegrendszere erre már nem lenne képes. A klinikai halál állapota reverzíbilisnek tekinthető, ami nagyon fontos különbség a valódi jogi és biológiai értelemben vett halál állapotához képest, ami visszafordíthatatlan állapotot jelöl. Más fogalom az agyhalál. Agyhalált jelent, ha: nem áll fenn gyógyszerhatás, mérgezés állapota, lehűlés, endokrin és metabolikus kórforma, bizonyos idegrendszeri gyulladásos kórképek (amik jellegüknél fogva reverzíbilis állapotot jelenthetnek). minden kétséget kizáróan bizonyítható az agyműködés teljes és visszafordíthatatlan hiánya, amiben benne foglaltatnak pontosan meghatározott agytörzsi reflexhiányok, a spontán légzés hiánya. Külön kell bizonyítani az agyműködés hiányának visszafordíthatatlanságát. A diagnózis kimondásáig még 12-24-72 óra (életkortól, agykárosodástól függően a törvény szabályozza) várakozási idő és új vizsgálat szükséges. Ezt követően el kell végezni a koponya ismételt ultrahangos vizsgálatát, az ún. négyér-vizsgálatot és a technécium 99-es izotópjával folytatandó perfúziós szcintigráfiát. Eljárás kórházi körülmények között bekövetkezett halál esetén Ha a halál kórházban következik be, végstádiumú a beteg, vagy az újraélesztési próbálkozások nem vezetnek eredményre, akkor el kell kezdeni a halál verifikálását. Megtörténhet a szaruhártya transzplantációra történő eltávolítása. A halál vélelmezhető beálltát követően többször el kell végezni az EKG vizsgálatot, amelynek az elektromos zaj okozta háttér jeltől eltekintve izoelektromosnak kell lennie. Kötelező a pupillareflex, a fényreflex vizsgálata. Meg kell hallgatni a beteg mellkasát fonendoszkóppal, meg kell figyelni a légzőmozgások hiányát. A pulzus tapintása bizonytalan eljárás, bizonyos vérnyomás alatt nem mérhető. Hasznos lehet a vérnyomásmérés; a szívmozgások megszűntével nem tapasztalhatók Korotkov-hangok és a higanyoszlop pulzációja is kiesik. Bizonyos idő után a vérnyomás a szisztémás töltőnyomás szintjére esik le (~4 Hgmm). Ezt követően az elhunytat ágyában kell hagyni obszerváció céljából legalább 2 órán keresztül. Egy napon belül ki kell tölteni a halotti bizonyítványt, amit a vizsgáló orvos aláírásával és pecsétjével megerősít. Az orvos(ok) véleményezi(k) a halál okát, körülményeit, a halált előmozdító körülményeket. Megrendeli a halottszállítást és a lábcédulát. Értesíti a hozzátartozókat. Ha a halál oka egyértelmű, több orvos véleménye szerint, kórboncolásra nincs szükség. Esetenként (például végstádiumú betegek) a kórbonctani vizsgálattól el lehet tekinteni megfelelően alátámasztott indoklással. Ha az elhunyt később kremációra kerül, a boncolás elhagyása (az orvos védelme érdekében is!) nem ajánlott. Az anyagi elmúlás: embertől a csontig A test pusztulása szerkezeti szempontból a sejtek enzimjeinek, majd a hasnyálmirigy és a bél- ill. gyomorenzimek kiszabadulásával kezdődik meg. Ezzel párhuzamosan a bél és a bőr, ill. a nyálkahártyák baktériumai gyors osztódásba kezdenek. Az Cl. wechii, az E. coli, valamint Streptococcusok, Staphylococcusok, Proteus törzsek a folyamat fő részesei. A lágy részek általában 1 év alatt lebomlanak. Leggyorsabb a lebomlás a földfelszínen, lassabb a vízben és még lassúbb a talajban. Ugyanakkor anaerob környezetben 6-8 évig is elhúzódhat a folyamat, vagy esetenként (mumifikáció) megáll valamelyik stádiumban. Ha mumifikáció nem történik, 20 év alatt a lágyrészek teljesen megsemmisülnek. 6-8 év múlva a csontok a beivódott bomlástermékektől vörhenyesek, sima felszínűek. A hullaviaszosan átalakult csontok akár 20 évig is ebben az állapotban maradhatnak. Mikroszkópos vizsgálattal a hullaviasz 50-100 évig detektálható még. 30-40 év fekvés után megkezdődik az ízületi végek felől a csontok elporladása, ami általában lassan halad előre. Mikroszkóppal vizsgálva mintegy 20 év után kezdődik meg a csont kristályos struktúrájának dezorganizációja. A halál lelki, spirituális jellemzői A halál az állatvilágból kivált, fejlett idegrendszerénél fogva fejletten gondolkodó ember legnagyobb létkérdése. Hatása olyannyira foglalkoztatja az ember elméjét, hogy egyesek érzelmileg belerokkannak a problémába. Mások kevésbé érzékenyen reagálnak rá, de bizonyos, hogy minden egyes emberi egyed idegrendszere által létrehozott tudatnak meg kell birkóznia a gondolattal, hogy önnön létezése véges. A pszichológián belül a tanatológia foglalkozik a halállal kapcsolatos kérdésekkel. Bassussarry Bassussarry település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 2831 fő (2015). Bassussarry Ustaritz, Anglet, Arcangues, Bayonne és Villefranque községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pětipsy Pětipsy település Csehországban, Chomutovi járásban. Pětipsy Vilémov, Chbany, Račetice és Libědice településekkel határos. Lakosainak száma 210 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fülig Jimmy Fülig Jimmy regényalak Rejtő Jenő több könyvében. Matróz, akit Fokvárostól Hondurasig ismernek, első tiszt, majd hajóskapitány. A nevét onnan kapta, hogy állítólag szeret nevetni, és olyankor fülig húzza a száját. Szikár, vállas alakjához kamaszosan sima, ámde csontos és széles arc társul. Élete Két szigetről (Anglia és Dél-Amerika) kitiltották, de a többi helyen korlátoltan partra szállhatott. Egy ideig a Boldogság Szigetek királyát helyettesítette a trónon, míg az uralkodó (al)világi életet élt. A sziget kormányzása nem okozott számára nehézséget, hiszen egyszer a félszemű Vasziccsal együtt már elkormányozta a „Nekivág!” nevű sónert Jávától Sanghajig. Ő volt a világ első uralkodója, aki pertut ivott népével. A kormányzás mellett naplót vezetett, amelyből többek között fény derül a LEX FÜLIG 193… 1. T.c.: A KÜLSŐ MEGJELENÉS KÖTELEZŐ EGYSZERŰSÉGÉRŐL, A KORONATANÁCSBAN megszületésének körülményeire. Jimmy később is jó kapcsolatot tartott fenn az uralkodóval, életének fontos eseményeiről és életfelfogásáról sajátos helyesírású leveleiben tájékoztatta. A hajózáson kívül vendéglátóipari tapasztalata is van: hosszú ideig Barcelonában egy étterem kirakatában transzparensként dolgozott. A Honolulu-Star fedélzetén pedig egyszerre a fűtő és a pincér feladatait is ellátta öt hétig, Port Szueztől Tahitiig. Összeférhetetlen Piszkos Freddel, mivel az öreg kapitány rengetegszer becsapta, mégis sokszor összeállnak különböző alkalmakkor a haszon reményében, legyen az életmentő akció vagy csatahajólopás. Nézetei Fülig Jimmy talpig világfi, aki sokat ad külsejére és modorára, szereti a muzsikát és a mozit. A vele egyivásúak közül azzal tűnik ki, hogy szeret mosakodni. Meggyőződése, hogy a jómód és az ízlés legjobb kifejezője a bricsesznadrág bőrkamásnival, illetve az aranygombos flanell pizsamakabát, nyeles monokli, fehér tányérsapka fényes fekete ellenzővel, emailgombbal. Nem babonás, és nem hisz a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás. Szállóigévé vált mondásai Uram! A késemért jöttem! Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani. Nincsen üszlet kockázás nélkül. Belejön, mint úrifiú a pofozkodásba. Hej kocsmáros! Az egész birodalom asz én vendégem! (Piszkos Fred, a kapitány – 12. fejezet) Mindenütt jó, de a legjobb sehol! (Piszkos Fred, a kapitány – 16. fejezet) Ha most nincs itt, majd elkapom máskor! De akkor nem lesz pardon! (A megkerült cirkáló 3. fejezet) Üzent magának Hawaiiból a Víg Kiloccsantó tulajdonosa, hogy otthagyta a dohányzacskóját tavaly... (A megkerült cirkáló) – Ha rám hallgat, Sir, akkor ezt a tengerészt, aki idehozott, megbízza helyettem. Tudom, kit ajánlok. Olyan ember, hogy egy csónakkal meg egy szál ágvitorlával a sarkvidékre is elmegy, oda-vissza. Fülig Jimmy lángvörös lett. Mégse olyan nagy kutya ez, mint amilyennek hitte! Az admirális szeretett volna a Kapitány arca mögé belátni a pillantásával. De ez nyugodtan és keményen nézett rá. Anderson a követ felé fordult: – Ha nélkülözni is kell a Kapitány szolgálatát; tanácsait elfogadjuk. – És Fülig Jimmyhez lépett. – Keressen fel holnap délelőtt a Waldorf Astoriában. Minden eszköz rendelkezésére áll az expedícióhoz. (A megkerült cirkáló) – Kérem... vassal és kenyérrel Kínáig is elhatolok. – Ne hencegjél, Jimmy – intette le a Kapitány –, mert Kínába te már elhatoltál nemegyszer, egyetlen darab kenyér és vas nélkül is. (A megkerült cirkáló) – Hé, Chang! – kiáltott fel az egyik szakállas matrózhoz. – Mi van? – Miféle rendes hajó található még errefelé? – Üzent neked a Kapitány – kiabálta vissza a matróz –, mert tudta, hogy idejössz majd bámészkodni. Aszongya: Eredj a Háromárbócos Szódavíz vendéglőbe. A Vakapád ma este beáll a karanténból, mert letelt a zárlata. Szemtelen Manfréd kiadja kölcsönbe! (A megkerült cirkáló) Források, azaz könyvek, amelyekben szerepel (a történések időrendjében) Piszkos Fred, a kapitány Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára) A megkerült cirkáló Georgij Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg Georgij Mihajlovics Romanov (oroszul: Георгий Михайлович Романов; Tbiliszi, 1863. augusztus 23. – Szentpétervár, 1919. január 28.), a Holstein–Gottorp–Romanov-házból származó orosz nagyherceg, az Orosz Cári Hadsereg tábornoka, az Orosz Múzeum elnöke, ismert numizmatikus. 1919-ben, Nyikolaj Mihajlovics nevű testvérével együtt, kivégezték a bolsevikok. Élete Származása és gyermekkora Georgij Mihajlovics 1863-ban látott világot Mihail Nyikolajevics nagyherceg és Cecília badeni hercegnő harmadik fiaként, illetve negyedik gyermekeként. Édesapját még születése előtt, 1862-ben nevezték ki a Kaukázus alkirályává, így Georgij Mihajlovics gyermekkora nagy részét Grúziában töltötte. Spártai neveltetést kapott, melyben már a kezdetektől fogva jelentős szerepet töltött be a katonai oktatás, lévén hogy Mihail Nyikolajevics nagyherceg a hadseregbe szánta kivétel nélkül az összes fiát. Georgij Mihajlovics még gyermekkorában szoros barátságot kötött Pjotr Nyikolajevics nagyherceggel, aki egy életen át bizalmas barátja lett. Georgij nagyherceg már keresztelője napján a testőrség harmadik zászlóaljának tiszteletbeli tagjává lett; és mikor a megfelelő korba lépett, ténylegesen is csatlakozott a hadsereghez. A Kaukázusban kezdte meg szolgálatát, majd 1882-ben családja hazaköltözött Szentpétervárra, és ekkor a nagyherceget is áthelyezték az orosz fővárosba. Egy lábsérülés miatt azonban le kellett szerelnie; II. Miklós cár pedig rábízta az akkori III. Sándor Múzeum vezetését. Georgij Mihajlovics nagy érdeklődést mutatott a művészetek irányába, így múzeumigazgatói pozíciója megelégedéssel töltötte el. A III. Sándor Múzeum egyébként ma is létezik Orosz Múzeum néven. 1898-ban az Orosz Földrajzi Társaság elnökévé választották. Georgij Mihajlovics hozzáértő és elismert érmegyűjtő volt. Fiatal korától kezdve űzte ezt a kedvtelést; hatalmas gyűjteményében megtalálható volt az Orosz Birodalom összes érméje. Összesen tíz monográfiát írt a témában, amelyeket több nyelvre is lefordítottak, és fontos részletekkel szolgálnak az orosz érmékkel kapcsolatban. Mint az 1895-ben a II. Miklós cár által megalapított III. Sándor Múzeum igazgatójának, a nagyhercegnek több lehetősége nyílt folytatni szenvedélyét. Pénzt és energiát nem kímélve fogott bele az intézmény numizmatikai részlegének fejlesztésébe; 1909-ben Georgij Mihajlovics a múzeumnak adományozta egész gyűjteményét. Az első világháború alatt félt, hogy az érmék megsemmisülnek, ezért egy szentpétervári bank széfjébe zárta őket. A forradalom alatt azonban a széfeket feltörték, és az érmék egy részét Nyugatra vitték, de a nagyherceg özvegye összegyűjtötte őket. A gyűjtemény ma a Smithsonian Intézet tulajdonában van. Házassága Georgij Mihajlovics ifjúként szeretett bele Nyina Csavcsavadze hercegnőbe, aki grúz származásúként leszármazottja volt a hajdani grúz királyoknak. A cári család ellenben nem egyezett bele a frigybe, mivel Csavcsavadze hercegnő nem volt tagja egy uralkodóháznak. A nagyherceg később távoli unokatestvérét, Mária brit, edinburgh-i és szász–coburg–gothai hercegnőt, Marija Alekszandrovna nagyhercegnő leányát kívánta oltár elé vezetni, Mária hercegnő viszont Ferdinánd román trónörökössel között eljegyzést. Georgij nagyherceg végül Olga Konsztantyinovna görög királyné és orosz nagyhercegnő és I. György görög király második leánya iránt kezdett érdeklődni. amikor a nagyherceg 1896-ban először megkérte a kezét, nemet mondott, mert „nem igazán volt „kedve” feleségül menni Georgij Mihajlovicshoz”. A nagyherceg évekig udvarolt neki, Mária hercegnő pedig többször elutasította őt. Georgij nagyherceg állhatatosan próbálkozott, még azt is elérte II. Miklós cárnál, hogy esküvőjüket a cári család hagyományaitól eltérően ne Oroszországban, hanem Görögországban tartsák. A hercegnő négy évnyi kitartó udvarlás után igent mondott a nagyhercegnek, „de azt is közölte, hogy nem szerelmes. Ennek a helyzetnek az elfogadására azonban Georgij fel volt készülve, és abban reménykedett, hogy Mária érzelmei idővel megváltoznak”. A pár 1900. május 12-én, Korfu szigetén kelt egybe. Mária nagyhercegnéi rangot kapott, és felvette a „Marija Georgijevna” nevet. A házasságból két leány született: Nyina Georgijevna hercegnő (1901–1974), nőül ment Pavel Alekszandrovics Csavcsavadze grúz herceghez Kszenyija Georgijevna hercegnő (1903–1965), első férje ifj. William Bateman Leeds, második férje Jud Herman. A házasság nem volt boldog, noha Georgij Mihajlovics nagyherceg mindent elkövetett azért, hogy felesége be tudjon illeszkedni új hazájába. A család eleinte a Mihajlovszkij palotában élt Szentpétervárott, de 1905-ben a nagyherceg úgy döntött, hogy a Krím félszigetre költöznek, mert így közelebb lehettek Görögországhoz, és az éghajlat is jobban hasonlított a nagyhercegné szülőföldjére. Marija Georgijevna ennek ellenére szenvedett Oroszországban, még azt is elutasította, hogy oroszul beszéljen, férjével kizárólag franciául társalgott. Egyik barátjuk így írt róluk: „minden látszólagos elragadtatása mellett a nagyherceg sem volt boldog. Úgy érezte, hogy semmi sem alakul olyan jól, mint ahogyan azt remélte.” Később Marija nagyhercegné leányai egészségére hivatkozva egyre gyakrabban hagyta el Oroszországot, hogy főként Angliában éljen. 1914-ben, a világháború kirobbanásakor a nagyhercegné és leányai éppen London mellett időztek egy gyógykezelésen, és a háborús helyzet miatt nem tudtak hazatérni Oroszországba. Georgij Mihajlovics többé nem látta őket. A háború és a forradalom Bár lábsérülése miatt a nagyherceg befejezte az aktív szolgálatot, de továbbra is katonai rangot viselt a hadseregnél. Mikor kitört az első világháború, visszatért a sereghez, hogy tényleges szolgálatot teljesítsen. 1915-ben a cár egyik szárnysegédjévé nevezték ki. Látva az orosz hadsereg elmaradottságát, élesen kritizálta a hadügyminisztériumot, és több javaslatot is tett az uralkodónak a megreformálásra vonatkozóan. Szentpétervári palotáját katonai kórházzá alakította át, hogy így is segítsen a katonákon. 1915-ben a nagyherceget Koreán keresztül Japánba küldték tárgyalni. 1916-ban tért vissza Oroszországba Vlagyivosztokon keresztül; később német és osztrák hadifoglyokat látogatott meg. 1917 elején Romániába és Besszarábiába látogatott, azonban II. Miklós cár lemondásakor már ismét orosz földön tartózkodott. A forradalom kitörése Szentpétervárott érte őt. Angliába akart menekülni a családjához, így az Ideiglenes Kormány első miniszterelnökéhez, Georgij Jevgenyjevics Lvov herceghez fordult, hogy szabad eltávozást kapjon Oroszországból. A kormány elutasította kérelmét, bár három hónappal később mégis megengedték neki, hogy Finnországba költözzék, és ha tud, onnan átszökjék Svédországba. Amikor 1918-ban a szovjetek kerültek hatalomra, Georgij nagyherceg elkövette azt a hibát, hogy új útlevelet kért. A szovjetek letartóztatták és Petrográdra vitték. Mivel palotáját lefoglalták a Vörös Hadsereg számára, a nagyherceg magántitkárja házában húzta meg magát. 1918 májusában megjelent egy újságcikk arról, hogy a bolsevik kormány el akarja fogni a cári család tagjait. A nagyherceg jelentkezett a rendőrségen, ahol kihallgatták, majd utána szabadon távozhatott; pár nappal ezután a Cseka mégis letartóztatta. Hamarosan Vologdába küldték, ahol viszonylag szabadon élhetett, különösebb felügyelet nélkül. Nem sokkal az érkezése után értesült róla a nagyherceg, hogy unokatestvére, Dmitrij Konsztantyinovics és tulajdon bátyja, Nyikolaj Mihajlovics nagyhercegek szintén a városba kerültek. A kuzinok felvették egymással a kapcsolatot, és rendszeresen találkoztak. 1918. július 14-én, két nappal a cár és családja kivégzése előtt a nagyhercegeket egy börtönbe szállították át. Július 20-án Brummer, Nyikolaj Mihajlovics szárnysegédje értesítette a nagyhercegeket II. Miklós kivégzéséről; július 21-én a Cseka átköltöztette a nagyhercegeket Petrográdba. Halála A Spalernaja börtönbe vitték őket, ahol Pavel Alekszandrovics nagyherceg is raboskodott. Dmitrij Konsztantyinovics unokaöccse, Gavriil Konsztantyinovics herceg felesége jó barátságban állt Makszim Gorkijjal. Gavriil herceg felesége révén elérték, hogy Gorkij kegyelmet kérjen Leninnél a nagyhercegek számára, Lenin azonban elutasította a kérelmet. 1919 januárjának végén Dmitrij Konsztantyinovicsot, Georgij Mihajlovicsot és Nyikolaj Mihajlovicsot a Péter-Pál erődben található Trubeckoj bástyába vitték, míg a nagybeteg Pavel nagyherceget átszállították a Gorohovaja utcába, és csak egy nappal később csatlakozott hozzájuk. 1919. január 29-én a hajnali órákban a nagyhercegeket a Péter-Pál katedrálistól nem messze, egy sírgödör mellett kivégezték. Maradványaikat is ott temették el. Gare du Pont de l’Alma Gare du Pont de l'Alma vasútállomás és RER állomás Franciaország fővárosában, Párizsban. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Invalides-Versailles-Rive-Gauche-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Champ de Mars - Tour Eiffel Gare des Invalides Pokrovszkoje (Tyumenyi terület) Pokrovszkoje (oroszul: Покро́вское) település Oroszországban, Nyugat-Szibériában, a Tura folyó partján. Közigazgatásilag a Tyumenyi területhez tartozik, és annak Jarkovói járásához. Fekvése A Tura partján található, az Uráltól mintegy 400 km-re. A nagyközség a P-404-es úton érhető el és 24 km-re délnyugatra fekszik Jarkovótól. Nevezetes lakói Itt született 1869-ben (különböző források szerint 1871-ben, vagy 1865-ben, vagy , vagy 1872-ben ) Grigorij Jefimovics Raszputyin orosz szerzetes, aki életének utolsó éveiben nagy befolyást gyakorolt a cári családra, és itteni házában lábadozott 1914-ben, miután egy késsel megpróbálták meggyilkolni. Látnivalók Raszputyin emlékezetét fenntartandó van egy történelmi és kulturális központ. 1992. július 17-én nyílt meg a Grigorij Raszputyin múzeum, amelynek alapja a sztárecnek és családjának személyes tárgyai. A múzeum munkája a Nemzetközi Múzeumi Biennálén, a Múzeum-Eurázsián 2006-os versenyén oklevelet kapott. Tádzsikisztán zászlaja Tádzsikisztán zászlaján a korona a tádzsik népet jelképezi. Nevük a tadzsvar szóból származik, aminek a jelentése „megkoronázott”. A tádzsik hagyományban a „hét” mágikus szó, a tökéletesség szimbóluma, a boldogság megtestesülése, az erény forrása. A legenda szerint a menny hét gyönyörű gyümölcsöskertből áll, amelyeket hét hegy választ el egymástól; csúcsukon egy-egy fénylő csillaggal. A zászló színei közül vörös a nap és a győzelem szimbóluma, a fehér a tisztaságé, a gyapoté és a hegyeken sziporkázó hóé, a zöld pedig az iszlám spiritualitásra és a természet bőkezűségére utal. A vörös-fehér-zöld színkombináció egyúttal a tádzsikok iráni (perzsa) eredetét is kifejezi, ezek ugyanis pán-iráni színek: Irán zászlajában is megtalálhatók, csak más sorrendben. A zászlót jelenlegi formájában 1992. november 18. óta használják, korábban a szovjet zászló nemzeti színekkel kiegészített változata volt hivatalos (1991 és 1992 között már a sarló-kalapács szimbólumok nélkül). Châteauneuf (Côte-d’Or) Châteauneuf település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 88 fő (2015). Châteauneuf Commarin, Sainte-Sabine, Vandenesse-en-Auxois, Bouhey és La Bussière-sur-Ouche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: FK Karpati Lviv A Karpati Lviv (ukránul: Футбольний клуб Карпати Львів, magyar átírásban: Futbolnij Klub Karpati Lviv) egy ukrán labdarúgócsapat Lvivben, Ukrajnában. Jelenleg az ukrán élvonalban szerepel. A csapat jelenlegi nevét a város közelében húzódó Kárpátokról kapta, legnagyobb sikerét 1969-ben aratta, amikor megnyerte a szovjet labdarúgókupát. Korábbi nevei 1963 – 1982 : Karpati Lvov 1981 – 1988 : SZKA Karpati Lvov (az SZKA CSZKA Lvov val történt egyesülés után) 1989 – 1992 : Karpati Lvov (újraalapítás) 1992 óta jelenlegi nevén szerepel. Története A klublapítás évei (1963–1968) Egy új városi labdarúgócsapat ötletetét a Lvovszilmas veterán labdarúgóinak egy csoportja vetette fel, majd 1963. január 18-án megalapították a Karpati Lvovot. A szovjet harmadvonalban kezdte meg szereplését, ahonnan négy szezont követően sikeresen feljutott a másodosztályba. A szovjetkupa-győzelem és az első nemzetközikupa-szereplés (1968–1970) Az első nagy siker nem váratott magára hosszú ideig. A másodosztályban vitézkedő Karpati bravűros sorozatot produkált a szovjet kupa 1969-es kiírásában, és egészen a döntőig menetelt, ahol az 1960-as évek egyik legjobb csapatával, az SZKA Rosztov-na-Donuval találkozott. Az 1969. augusztus 17-én rendezett kupadöntőn 0–1-es félidőt követően 2–1-es Karpati-diadal született. A következő idényben a nemzetközi kupák porondjára lépett. Az 1970–71-es KEK-sorozat 1. fordulójában a román Steaua București ellen hazai pályán 1–0-s vereséget szenvedett, így a Bukarestben elért 3–3-as döntetlen a búcsút jelentette. Először a szovjet élvonalban (1971–1977) 1971 és 1977 között megszakítás nélkül a szovjet élvonalban szerepelt. A többnyire a középmezőnyben vitézkedő Karpati 1975-ben a 6., majd az 1976-os év tavaszi, majd az őszi bajnokságában is a 4. helyén zárt, utóbbin az utolsó fordulóban elveszített Zenyit elleni hazai mérkőzésig ezüstérmes pozícióban állt. A sikerek ellenére 1977-ben 15., kieső helyen búcsúzott el az első osztálytól. Újra az évonalban A másodosztályban mindösszesen két idényt töltött, mialatt újra közel került 1969-es nagy sikeréhez. 1979-ben a szovjet kupa elődöntőjéig menetelt, majd a Moszkvában rendezett találkozón a rendes játékidőben 1–1-es döntetlent ért el a Gyinamo Moszkva ellenében. A továbbjutásról egy a hosszabbításban büntetőből szerzett találat döntött a patinás fővárosi klub javára. Az első osztályban csak egy szezont töltött, és 17. helyen végleg elbúcsúzott a szovjet élmezőnytől. SZKA Karpati (1981–1988) A Karpati vesszőfutása az élvonalbeli búcsúval nem ért véget, a klubot 1981-ben a megszűnés fenyegette, ezért év végén egyesült a város katonai csapatával, a CSZKA Lvovval, majd felvette az SZKA Karpati nevet. Az egyesült csapat a másodosztályban folytatta szereplését, ahol 1988-as feloszlásáig folyamatosan szerepelt. Újra Karpati Lvov (1989–1992) Az 1988-as szezont követően az SZKA Karpati csapata feloszlott, a klubot 1989. január 5-én régi nevén szervezték újjá és Ukrajna függetlenségéig a szovjet harmadvonalban szerepelt. Ukrán labdarúgó-bajnokságokban (1992 óta) Az ukrán függetlenséget követően megalakult nemzeti labdarúgó-szövetség a Karpatit az élvonalba sorolta be. A főleg a középmezőnyhöz tartozó csapat 1993-ban kupadöntőt játszott, majd az 1993–94-es KEK-sorozat selejtezőjében leszerepelt az ír Shelbourne FC ellenében: a hazai 1–0-s győzelmet követően Dublinban 3–1-es vereséget szenvedett. Az ukrán bajnokságban az 1997–98-as szezonban az ukrán első osztály bronzérmesként zárt, 1999-ben pedig újra ukránkupa-döntőt játszott. Az elért kisebb sikerek ellenére a Karpati fokozatosan a tabella második felébe szorult, majd 2004-ben – két idény erejéig – elbúcsúzott az élvonaltól. Keret 2017. szeptember 15-i állapotnak megfelelően. Sikerei Szovjetkupa-győztes : 1 alkalommal ( 1969 ) Ukrán bronzérmes : 1 alkalommal (1998) Ukránkupa-döntős : 2 alkalommal ( 1993 , 1999 ) Eredmények Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a Karpati Lviv szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Jani Sievinen Jani Nikanor Sievinen (Vihti, 1974. március 31. –) olimpiai ezüstérmes, világbajnok finn úszó. Pályafutása Az 1990-es években igazi úszófenoménnak tartották, az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékokon ezüstérmet szerzett 200 méteres vegyesúszásban. 1993-ban nyerte meg első Európa-bajnoki címét, majd 1994-ben Rómában az úszó-világbajnokságon lett aranyérmes. Pályafutása alatt 5 világbajnoki aranyat, illetve 8 európa bajnoki aranyérmet nyert. 1994 és 2003 között ő tartotta a világrekordot 200 méteres vegyesúszásban (1:58:16). 2003. június 29-én nem más, mint az azóta a valaha volt legeredményesebb olimpikonná lett Michael Phelps vette el tőle a szám világcsúcsát. 1994-ben az év finn sportolójának választották. Halál a pénztárban A Halál a pénztárban egy 1979-ben készült, 1981-ben bemutatott színes, magyar krimi, ami Fóti Andor: Kelepcében az alvilág című könyvének Gyilkosság decemberben című epizódját dolgozza fel. Rendező: Bednai Nándor. A történet egy megtörtént eseten alapul. Történet A gépgyár pénztárát megfúrják, az éjjeli csoport vezetőjét pedig megölik. Nagy erőkkel megkezdődik a nyomozás. Közben a gyárban egy újabb dolgozót gyilkolnak meg. A filmben több 1960-as években történt bűncselekmény történéseit dolgozták fel. Az film alapját jelentő esemény, az MM Gépgyár rendésze (Kriszton Imre) által véghezvitt rablás és gyilkosság valóban megtörtént 1965 decemberében. (Cinkotai gyilkosság; A helyszín az ATRA alkatrészgyár pénztárja volt, a gyilkosságot Krisztián Imre követte el.) A film második részében látható, Menyhárt Géza megölése körül kibontakozó szerelmi háromszög-drámának is valós alapjai vannak. A történet nagy hasonlóságot mutat Baranya Gyula 1966 januárjában szintén Cinkotán történt meggyilkolásával. Szereplők Hetényi Pál (Völgyi őrnagy) Kristóf Tibor (Bolba százados) Harkányi János (Székely Zsolt főhadnagy) Mádi Szabó Gábor (Kriszton Imre, főrendész) Bánffy György (Sallai Róbert, főmérnök) Kalocsay Miklós (Menyhárt Géza) Dőry Virág Vörös Eszter Pásztor Erzsi Pataky Jenő Horkai János Prókai István Basilides Zoltán Csányi János Raksányi Gellért Kéry Gyula Nagy István Velenczey István Soós László Főbb eltérések a könyv és a film között A könyvben a nyomozást Fóti Andor és csoportja végzi, ezért a könyvben mindenki a saját nevén szerepel, a filmben viszont más a szereplők neve. Pl.: Fóti Andor a Völgyi nevet kapta, ráadásul a könyvben alezredes, a filmben viszont csak őrnagy. A könyvben a történet valamikor a '40-es/'50-es évek fordulóján játszódik, a filmben viszont a történetet áthelyezték a jelenbe. A filmben a csoportvezetőn kívül megölik az egyik dolgozót is, a könyvben csak a csoportvezető hal meg. Daniel Michio Tani Daniel Michio Tani (Ridley Park, Pennsylvania, 1961. február 1. –) japán származású amerikai mérnök, űrhajós. Életpálya 1984-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) gépészmérnöke. 1986-ban megvédte diplomáját. 1988-ban pszichológiai szakmában helyezkedett el, vizsgálati témaköre az emberi tényezők és csoportos döntéshozatal. 1996. május 1-től részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Két űrszolgálata alatt összesen 131 napot, 18 órát és 05 percet töltött a világűrben. Hat űrsétán (kutatás, szerelés) összesen 36 órát és 5 percet töltött az űrsiklón illetve a Nemzetközi Űrállomás-on (ISS) kívül. Űrhajós pályafutását 2012 augusztusban fejezte be. Űrrepülések STS–108 az Endeavour űrrepülőgép fedélzeti mérnöke. Első űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 19 órát és 36 percet töltött a világűrben. Egy alkalommal űrsétát (kutatás, szerelés) végzett, összesen 4 óra és 12 perc időtartamban. A 12. űrsikló repülése az ISS -re. Több mint három tonna ellátást, logisztikai és tudományos kísérletekhez szükséges anyagokat, eszközöket, és a Raffaello többcélú logisztikai modult szállított az állomásra. STS–120 a Discovery űrrepülőgép 34. repülésén fedélzeti mérnök. Második űrszolgálata alatt összesen 119 napot, 22 órát és 29 percet töltött a világűrben. Szolgálati ideje alatt öt űrsétát (kutatás, szerelés) végzett, összesen 31 óra és 53 perc időtartamban. Egy űrsétát az űrsiklón végzett. Tani teljesítette a 100. űrsétát az ISS űrállomáson kívül. 2007 . december helyett 2008 . február 7-én az STS–122 az Atlantis űrrepülőgép fedélzetén térhetett vissza bázisára. Tartalék személyzet Szojuz TMA–6 fedélzeti mérnöke Nuits Nuits település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 405 fő (2015). Nuits Chassignelles, Perrigny-sur-Armançon, Cry, Étivey, Ravières és Villiers-les-Hauts községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Black Red White bútor A vállalat története A Black Red White bútorgyártó vállalatot 1991-ben alapították Chmielekben, Lengyelországban. Az alapító Tadeusz Chmiel volt. A vállalat központja Biłgorajban található. A Black Red White vállalat Lengyelországban a legnagyobb gyártója a hagyományos és modern konyha-, nappali-, hálószoba-, iroda- és gyerekbútoroknak, székeknek és asztaloknak valamint a tömör fából, MDF-ből vagy bútorlapból készült kárpitozott berendezési tárgyaknak A Black Red White amellett, hogy a legnagyobb lengyel bútorgyártó vállalat (a lengyelországi bútorok piacán mintegy 20%-os részesedéssel bír), jelentős a részesedése az Európai Unió piacán is. Termékek A cég már több mint 20 éve jelen van a piacon és ő kínálja a belsőépítészeti piacon elérhető minőségi nappali bútorok, konyhák, kárpitozott bútorok, asztalok és székek legszélesebb palettáját. A cég bútorai a termékcsaládok széles tárházát kínálja a funkcionalitás, a modern technológia és a vonzó és változatos minták tekintetében. Mindez kiegészül a széles bútor extrákkal - textilekkel, világítással, dekorációkkal, szőnyegekkel és a fürdőszoba, konyha, öltöző és étkező kiegészítőivel. A Black Red White SA Csoportnak 22 leányvállalata van, köztük 11 cég található Ukrajnában, Fehéroroszországban, Szlovákiában, Magyarországon, Oroszországban és Bosznia-Hercegovinában. A Black Red White termelési tevékenységét 21 gyártóüzem végzi Lengyelországban és külföldön. Értékesítés A Csoport kiterjedt értékesítési hálózatával a kiskereskedelmi értékesítésben is jelen van mind Lengyelországban, mind Lengyelország határain túl saját üzletekkel és több száz partnerrel. Black Red White Csoport a befektetéseinek több, mint 40%-át külföldi értékesítésekbe helyezi. A lengyel piac mellett termékválasztékával több mint 40 országban jelen van a világon, többek között Szlovákiában, a Csehországban, Magyarországon, Romániában, Oroszországban, Lettországban, Litvániában, Észtországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban, Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Bosznia és Hercegovinában , Horvátországban, Szerbiában, Görögországban, Skandináviában, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Mongóliában, Új-Zélandon, Nagy-Britanniában és Kanadában. A belföldi – lengyelországi - nagykereskedelem a Mielec logisztikai központ és a 8 regionális raktár közreműködésével zajlik. Hasonló stratégiát folytat a vállalat nagykereskedelemben a külföldi piacokon. A cégcsoportnak saját raktárai vannak Szlovákiában, Ukrajnában, Fehéroroszországban, Oroszországban és Bosznia-Hercegovinában. A Black Red White cégcsoport ma már összesen több mint 11 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Környezetvédelem A vállalat nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelmi előírások betartására, a magas minőségű termékek előállítása során a modern technológiának köszönhetően óvja a környezetet. A cég ISO 14001:2005 tanúsítvánnyal rendelkezik, amely bizonyítja a környezetvédelmi irányítási rendszer alkalmazását a bútorok és bútorfrontok tervezése, gyártása és értékesítése során, a folyamatok rendszeres javítását azért, hogy a vállalat megfeleljen a mindenkori környezetvédelmi előírásoknak. Fogságom naplója A Fogságom naplója Kazinczy Ferenc önéletrajzi jellegű műve, a Pályám emlékezetével együtt a 19. századi magyar emlékirat-irodalom kiemelkedő alkotása. Benne az író életének arról a hat és fél évéről ad élményszerű áttekintést, melyet a Martinovics-féle összeesküvésben való részvételének gyanúja miatt rabságban töltött. Keletkezése, kiadása Kazinczy rabsága idején, ha tudott, feljegyzéseket készített. A Fogságom naplóját évtizedekkel szabadulása után, emlékei, megmaradt feljegyzései és később szerzett értesülései felhasználásával készítette. 1828-ban fejezte be, de a cenzúra miatt életében nem is gondolhatott kiadására. A kéziratot átadta Toldy Ferencnek, hogy tőle majd gyermekei kaphassák meg. Könyvéből először halála után 17 évvel, 1848-ban jelent meg az a részlet, mely a budai fogságot írja le. A mű teljes terjedelemben könyvalakban először csupán az író halálának centenáriumán, 1931-ben látott napvilágot. Megjelenését a Nyugat című folyóirat is lelkesen üdvözölte. Rövid áttekintés Kazinczy 1794. december 14-ei elfogatásának leírásával kezdi az események elbeszélését. Megrémült anyjának azt ígéri, két héten belül hazatér. A két hétből több mint hat és fél év lett. Anyja regmeci házából Sátoraljaújhelyre vitték, onnan másnap Budára szállították és több lefogott sorstársával együtt a ferencesek kolostorába zárták. Buda 1794. december 19. – 1795. szeptember 26. Amikor a számára kijelölt cellába lépett, „A lánc megcsördült lépésem alatt, s elborzadtam. De egy perc alatt elmúlt rettenésem; tudtam, hogy azt viselnem kell.” Kihallgatások sora következett, majd 1795. május 8-án a bírák elé állították és felolvasták halálos ítéletét. Fellebbezett, de egy héttel később az ún. Hétszemélyes Tábla helybenhagyta a korábbi ítéletet. Néhány nappal később Martinovicson, Hajnóczyn, Laczkovicson, Szentmarjayn és Zsigrayn végrehajtották a halálos ítéletet, az író tárgyilagos részletességgel beszámol a kivégzésekről. Június 1-jén társaival együtt Kazinczyt is elővezetik, az előjelek a lehető legrosszabbak: „Azt hittem, hogy én halok meg.” Végül megmenekül, bizonytalan időre várfogságra ítélik. Június 11-én átszállítják abba az ún. gárdaházba, ahol korábban Martinovicsékat tartották fogva. Itt enyhült a bánásmód, látogatókat is fogadhattak. „Én papirost hozaték, és tintát, reggeli három óta késő estig szüntelen dolgoztam. Bár mindjárt akkor írtam volna meg szenvedésünk históriáját. Mint örvendek most [e sorok írásakor, 1828-ban], hogy csak rövid jegyzéseimet is bírom.” Augusztus elején Szentjóbi Szabó Lászlót, Batsányi Jánost, Verseghy Ferencet több társukkal együtt útnak indították Kufstein felé, két hét múltán újabb foglyokat indítottak Grazba, Kazinczyra azonban csak egy hónappal később került sor. Szeptember 26-án üveges hintóban indultak útnak Brünn (ma:Brno) felé. Útközben Pozsonyban megnézték a várat és az országos vásárt. Brünn 1795. október 7. – 1799. június 22. 1795. október 7-én érkeztek meg Brünnbe, ahol Kazinczy a spielbergi vár penészes, szellőzetlen, föld alatti börtönébe került. Naponta egyszer kaptak enni, akkor is keveset. „De elzárt ember nem eszik sokat, s én nem mondhatnám, hogy ez a sanyargatás nagyon bántott volna. Az igazi szenvedés a léleké.” A nélkülözések miatt az író megbetegedett, november végére már felkelni sem tudott szalmazsákjáról. Mégis három hét telt el, amíg végre egy emeleti tömlöcbe helyezték át, ahol saját költségére élelmet és könyveket hozathatott. 1796 januárjában átszállították a Brünn melletti obroviczi „fenyítőházba”, vagyis közönséges börtönbe. A foglyok itt közös sétákon néha találkozhattak, kopogtatással üzengettek egymásnak, de később a kopogtatástól eltiltották őket. „…minden mesterség, amellyel magányunk inségeinek örömet adánk, az én találmányom volt; én segítettem ki társaimat a bajból, mikor elakadtak.” 1799. június 22-én az itteni kilenc magyar foglyot útnak indították Kufstein felé, ahova július 6-án éjfélkor érkeztek meg. Kufstein 1799. július 6. – 1800. június 30. „A várba négyszázötvenkét grádics [lépcsőfok] viszen, ha jól jegyzé meg Sulyovszky, s a status foglyai [államfoglyok] ott egy toronyban tartatnak, mely tizenhárom rekeszeket foglal magában.” Pontos leírást kapunk a várbörtönről, a cellákról és a foglyok elhelyezéséről. A magyar foglyok mellett egy francia generálist, Napóleon rokonát is itt tartják fogva. A rabság egyhangú napjait a titokban továbbított hírek segítik oldani. Egy napon Kazinczy váratlanul levelet kap anyjától: „Egyszerre rogytam térdre, s ég felé emelém a papírost, mint a misemondó az ostyát.” A francia hadak közeledtének hírére 1800. június 30-án ismét útnak indítják őket, hogy Pozsonyon és Pesten át Munkácsra vitessenek. Indulás előtt az író még megnézte azt a cellát, „hol Wesselényi 1790-ig szenvede. Ablakából vad és nem szép alakú hegyoldalra vala kinézés.” Útközben 1800. június 30. – augusztus 25. Az első napot hajón tették meg az Inn-folyón, útjukról az író néhány lelkesült, szép mondatban számol be: „Nem képzelhetni, mely gyönyörűségek vártak itt reánk. Hajónk nyílsebességgel repüle le az Inn szélén álló, egyes fenyvek mellett; amott a szenvedés foka, s a gyönyörű hegyek, felettünk sáfrányszínben a régen nem látott ég.” Másnap szekéren folytatták az utat Salzburg és Linz felé, útközben többször francia emigránsokkal találkoztak; július 20-án Prágába értek. Csak itt tudták meg és alig akarták elhinni, hogy Magyarországon át szállítják őket. Kremsben hajóra szálltak és július 26-án Pozsony alatt kötöttek ki. „Kilépvén a hajóból, térdre estem, megcsókolám ujjom hegyét, s a magyar földre nyomám a csókot. Ölellek áldott föld! te bírd hamvaimat egykor. Hála Istenimnek, hogy német földön nem haltam el, mint Szentjóbi Kufsteinban 1795. októb. és Aszalay Grécben 1796.” Július 30-án a Margitszigeten voltak. „Augusztus 10. Délre beérénk Tokajba. A város összefutott látásunkra; tömve vala a ház. Szállásunk a városházánál.” Itt találkozott egyik húgával és Bogdányban négy nappal később anyjával is. Munkács 1800. augusztus 25. – 1801. június 28. Augusztus 25-én éjjel érkeztek a munkácsi várba, itt külön épületben helyezték el őket. „Az új helyre általvitt fogoly egy ideig meg nem szólal, mint az új kalitkába zárt madár. Irtóztató dolog emberek társaságából kikapattatni s elevenen eltemettetni.” Munkácshoz közel lakó anyjával Kazinczy titokban leveleket váltott, akitől pénzt is kapott ennivalóra, amikor kellett. A szomszéd cellákkal a kemencék kürtőjén át sikerült kapcsolatot teremtenie, és négy rabtársának rendszeresen adott át ételt, olykor bort is. Néha kiszökött cellájából, de egy alkalommal rajtakapták. Ekkorra azonban már megérkezett a hír, hogy a császár június 18-án jóváhagyta a szabadon bocsátását kérő beadványt. 2387 napos fogsága 1801. június 28-án véget ért. Előadásmódja, stílusa A hat és fél éves fogság egész történetét aligha lehet egy könyvbe sűríteni, Kazinczy ezt meg sem kísérli. A rabság első évéről, budai fogvatartásuk legfontosabb eseményeiről viszonylag részletesen, dátumokkal gondosan ellátva számol be. A későbbi időszakot jóval nagyobb kihagyásokkal, több évet is átugorva írja le, inkább néhány csomópontot, jellegzetes személyt vagy epizódot emel ki az emlékek sorából. Emlékeit nyugodt, tárgyilagos hangon és rendkívül szemléletesen ábrázolja. Az események drámaiságát nem jelzők sokaságával, hanem az események, a helyszínek, a személyek tömör, lényegre törő leírásával, rövid – gyakran német nyelvű – párbeszédek segítségével érzékelteti. Martinovics és társai kivégzését is lakonikus egyszerűséggel, a tényekhez csak kevés személyes reflexiót fűzve adja elő, a leírást csupán két rövid, dísztelen mondattal toldja meg: „Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban.” Az elbeszélő a későbbi helyszíneknél néha lírai hangra vált, máskor meg kedvtelve ragad ki az eseményekből és részletezőn ír körül egy-egy személyt vagy epizódot. Ismét máskor az események leírása nem több egy tőmondatos naplóbejegyzésnél. A rabság helyszíneinek leírását néhol az író vázlatos rajzai egészítik ki. A Fogságom naplója különösen sok személyt, szereplőt vonultat fel. Felvillannak Kazinczy sorstársainak, a Martinovics-féle összeesküvés elítéltjeinek portréi. A történelmi személyiségek mellett az író érzékletesen rajzolja meg a bírák, a börtönőrök és más hétköznapi személyek alakját, akikkel a rabok börtönéletük vagy utaztatásaik során kapcsolatba kerülnek. Amennyire a történet sodrása engedi, utalások, rövid mondatok formájában beszűrődik a foglyok életébe a kor, a „külső” világ hangulata is: a budai napokban a megfélemlítés légköre, a kufsteini börtöntorony ablakából megfigyelt csapatmozgások és a napóleoni háborúk beszűrődő csatazaja, vagy Munkácsra szállításuk alkalmával a diadalmenet-szerű fogadtatás. A szerző saját alakját, esendőségét és emberi helytállását különböző élethelyzetekben mutatja be. Író marad a börtönévek alatt is: ha lehet, azonnal könyveket, papírost és tollat kér; ha meg nem lehet, akkor felvizezett rozsdát használ tinta helyett vagy gombostűvel kilyuggatott csokoládés papírra írja verseit, feljegyzéseit. Kazinczy közeljárt hetvenedik évéhez, amikor a Fogságom naplóját összeállította, befejezte. Nem elemzi az eseményeket, nem is ítélkezik, hiszen szabadulása és a mű végleges megírása között több mint negyedszázad telt el. Az eltelt idő lehetővé tette számára, hogy higgadtan, sőt helyenként szinte derűsen, de feljegyzései alapján mégis hitelesen ábrázolja börtönéveinek élményeit. Ez a távolságtartás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy naplója – nem elsősorban mint történelmi forrás, hanem főként mint szépirodalmi alkotás – századok múltán is érdeklődéssel és élvezettel olvasható. Rátkai Sándor Rátkai Sándor (Szeged, 1914. január 28. - Szeged, 2011. március 8.) - népi iparművész, a kézzel varrott, kifordított szegedi papucs legendás mestere. Élete Rátkai Sándor 1914. január 28-án Szegeden született, iparos-kereskedő családban. Alig volt 12 éves, amikor elkezdte tanulni a papucsos mesterséget. Első műhelye 1934–1956 között a mai Royal helyén állt a Kölcsey utcában, innen a Dóm térre költözött, ahonnan 1966-ban, a Somogyi-könyvtár építése miatt kiköltöztették üzletéből, ezért minden holmijával együtt a saját családi házába költözött át. A szegedikum-ként számon tartott török eredetű lábbelit a mester hagyományos módon készítette: varrta, szögelte, melyeknek bársonyfejére a virágokat felesége hímezte. Szegedikum-ként számon tartott papucsainak hírnevét 90. születésnapjáig maga ápolta. A nagy hírű papucskészítő mester keze alól - becslések szerint - élete során több mint 70 000 pár szegedi papucs került ki. Életéről mesélve ekképpen emlékezett: Az először 11 éves korában kosárfonónak készülő Rátkai Sándor végül 12 évesen a papucsos mesterséget választotta. Nagy Sándor műhelyében tanulta ki a szakmát, melyből 1943-ban tett mestervizsgát. Szegeden, a Kölcsei utcában kibérelt műhelyét a háború után nyitotta meg, ahol 25 évig dolgozott, majd innen a Dóm térre, s később műhelyével családi házukba költözött, és a továbbiakban itt, a háza előszobájában berendezett műhelyben folytatta a papucsos mesterséget, utolsó éveit leszámítva napi két pár papucsot is elkészített. Szegeden, felsővárosi otthonában, életének 98. évében, 2011 március 8-án érte a halál. Életműve, a szegedi papucs 2004 óta védett. A szegedi papucs története Maga a papucs szó oszmán-török eredetű, amely a török hódoltság alatt, a 16. század második felében bukkant fel a magyar nyelvben, de előfordul egy helyi, szegedi a Hóbiárt basáról szóló népmondában is, mely szerint a szegedi menyecskék a "körülöttük legyeskedő" basát papucsuk sarkával verték meg. A papucs használata az 1879-es nagy árvíz után kezdett divatba jönni, mikor az addig sáros utak kikövezése megkezdődött, és az addig jobbára csizmát miegymást viselő asszonynépnél az olcsó, mutatós lábbeli a városias életmód részévé kezdett válni. A papucskészítés második fellendülése a két világháború közötti időszakra nyúlik vissza, mikor a polgári, városi lakosság kezdte használni otthoni viseletként az olcsó, mutatós lábbelit. leírása A többnyire piros bársonyból készült szegedi papucs jellemzője a többnyire kézzel készült hímzés: mezei virágok, pipacs, nefelejcs, gyöngyvirág, kalászok díszítik. Az idős mester a szegedi múzeumnak 2001-ben 23 pár papucsból álló mintakollekciót adományozott, melyben megtalálható volt minden olyan papucs, amit 1930-óta készített. 2003. év végén hozták létre a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt a kulturális örökség védelmére, a papucsos mesterség oktatására, egy belvárosi műhely és múzeum kialakítására. Vjacseszlav Alekszandrovics Malafejev Vjacseszlav Alekszandrovics Malafejev (oroszul Вячеслав Александрович Малафеев; Leningrád, 1979. március 4. –), orosz labdarúgó, posztját tekintve kapus. Pályafutása Malafejev a Szmena labdarúgó-iskolában kezdett játszani 9 évesen. 1997-ben felkerült a Zenyit tartalékcsapatába. Az első csapatban 1999-ben szerepelt először, amikor Roman Berezovszkij helyén csereként kapott lehetőséget. A válogatottban először 2003-ban kapott lehetőséget a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság pótselejtezőn, Wales ellen. A tornán Szergej Ovcsinnyikov kiállítása után az egyik csoportmérkőzésen szerepelt. A torna után ő lett a válogatott első számú kapusa. 2005-ben, súlyos sérülése után klubjában és a válogatottban is elvesztette elsőszámú státuszát, előbbiben Kamil Čontofalský, utóbbiban Igor Akinfejev ellen. A klubjában visszaszerezte a helyét, de a válogatottban Akinfejev maradt a kezdőkapus. A nemzeti csapatban azóta egy mérkőzésen játszott. Sikerei, díjai 1998 – Kupagyőztes 2003 – Ligakupa-győztes 2007 – Bajnok 2008 – Szuperkupa-győztes 2008 – UEFA-kupa -győztes 2008 – Európai Szuperkupa-győztes 4716 Urey A 4716 Urey (ideiglenes jelöléssel 1989 UL5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1989. október 30-án. Pragmatica sanctio A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről: I. Justinianus bizánci császár egy évtizedes harcok után 554-re foglalta vissza Itáliát. A császár már a Codex , a Digesta , és az Institúciók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát. a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269 -ben, illetve 1438 -ban Bourges -ban kibocsátott határozatokat; a német birodalmi gyűlést 1439 -ben, amely elfogadta a Bázel–ferrara–firenzei zsinat döntéseit; a IV. Vilmos bajor herceg által 1506 -ban kibocsátott törvényt, mely a Bajor Hercegség öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben. Pragmatica sanctio (1549): V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat; VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713 -ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét; 1723 -ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd később a törvények is röviden pragmaticá nak neveznek; 1759 -ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozóan kiadott rendelkezéseit; 1830 -ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. A III. Károly-féle pragmatica sanctio (1723) I. Lipót császár 1703-ban, mielőtt Károly elindult, hogy a család spanyolországi trónigényének érvényt szerezzen, célszerűnek látta rendezni a Habsburg trónöröklési rendet. Ezt ugyan II. Ferdinánd császár már 1621-ben szabályozta, az öregedő Lipót császár azonban fontosnak tartotta, hogy a két fiával, József és Károly főhercegekkel két ágra szétváló családjában megállapodás jöjjön létre. Ferdinánd úgy végrendelkezett, hogy a dunai monarchia országait és tartományait egyetlen tagban kell átörökíteni, ezek „indivisibiliter ac inseparabiliter”, azaz oszthatatlan és elválaszthatatlan egységet alkotnak. 1703-ban mindez nem is látszott problematikusnak. Spanyolország megszerzését azonban korántsem lehetett biztosra venni. Az 1703-as családi megegyezést, a pactum mutuae successionist, azaz a kölcsönös öröklési szerződést, mivel egyelőre nem is volt aktuális (hiszen I. Lipót császár halála esetén két fia is lévén, a trónutódlás nem vethetett fel semminemű problémát), egyelőre titokban tartották. 1705-ben meghalt I. Lipót, majd 1711-ben váratlanul – méghozzá férfi örökös hátrahagyása nélkül – utódja, I. József császár is. Az 1703. évi családi megállapodás értelmében a Habsburgok valamennyi országa és tartománya Károly főhercegre szállt . VI. Károly császárnak azonban nem volt fiúgyermeke. Ezért a bécsi udvar arra törekedett, hogy elfogadtassa a nagyhatalmakkal és a saját országainak nemességével is a leányági örökösödést. Ezt kívánta megteremteni a Pragmatica sanctioval. Ezt a megállapodást a császár, az 1703-as Habsburg-házi törvény alapján kívánta elfogadtatni az örökös tartományokkal, Magyarország és Erdély rendjeivel, amelynek értelmében lehetségessé vált a cél, hogy az elsőszülött leánygyermeke, Maria Theresia Amalia Walpurga örökölhesse a Habsburg trónt. 1712 márciusában a horvát rendi gyűlés úgy határozott, hogy ha Károlynak nem születne fia, a trónutódlás terjedjen ki a nőágra is. A horvátok a maguk érdekében fogalmazták meg javaslatukat, s a horvát kívánság, bár teljességgel az uralkodó szíve szerinti volt, mégis kényelmetlen helyzetbe hozta a kormányzatot a magyarokkal szemben. A magyar rendek ugyanis azt gondolták, hogy a horvát kezdeményezést az udvar sugallta. Ezért Bécs két alkalommal is szükségesnek tartotta, hogy a magyar rendekkel a nőági örökösödésről tárgyaljon. A magyarok azonban feltételeket szabtak, így a tárgyalások elakadtak. A kérdés azonban továbbra is napirenden maradt. Majd az uralkodó 1713. április 19-én a bécsi Burgba összehívta valamennyi miniszterét és titkos tanácsosát, ahol Johann Friedrich Seilern osztrák udvari kancellár felolvasta az 1703. szeptemberi pactum szövegét. Ehhez Károly még hozzáfűzte: valamennyi örökös királysága és tartománya feloszthatatlanul öröklődjön nőágon is az elsőszülöttségi jog alapján, az 1703-ban rögzített sorrendben. Ez azt jelentette, hogy Károly halálával az ő leszármazottai örökölnek. Ha ilyenek nem lennének, akkor következik I. József császár két leánya, és csak az ő utód nélküli haláluk esetén formálhatnak jogot Károly örökségére I. Lipót császár leányai (azaz József és Károly főhercegek nőtestvérei). Azóta hívják ezt a dokumentumot Pragmatica sanctionak, azaz törvényes végzésnek, szentesítésnek, amelynek legfőbb újdonsága az 1703. évihez képest abban áll, hogy az akkori megállapodást nőágra is kiterjesztette. A pragmatica sanctiot Bécs elfogadtatta a Habsburg Birodalom örökös királyságaival és tartományaival. A Nagyszebenbe összehívott erdélyi országgyűlést követően 1722-ben Pozsonyban a magyar rendek is megszavazták a pragmatica sanctiot. Méghozzá annak különös hangsúlyozásával, hogy az Ausztriai-ház valamennyi örökös országa a jövőbeni szerzeményekkel együtt, a nagyobb biztonság és a kölcsönös védelem érdekében alkosson örökre oszthatatlan és elválaszthatatlan szövetséget, és csupán az uralkodóház egészének kihalása esetén lépjen újra érvénybe a királyválasztási jog (1723: I-II. tc.). Az örökös tartományokra utaltság deklarálásának hosszú távú jelentősége volt. Az a felismerés diktálta ezt, hogy sem Erdély, sem a Magyar Királyság nem képes egyedül megvédeni magát a külső hatalmak, kivált a törökök ellen. A pragmatica sanctio újabb 200 esztendőre összekapcsolta Magyarország és Ausztria sorsát, s a jogi alapja lett az 1867. évi kiegyezésnek is. Dzsibuti labdarúgó-válogatott A dzsibuti labdarúgó-válogatott (becenevükön: Riverains de la Mer Rouge) Dzsibuti nemzeti csapata, melyet a dzsibuti labdarúgó-szövetség irányít. A csapat még nem jutott ki egyetlen labdarúgó-világbajnokságra sem. Világbajnoki szereplés 1930 - 1998 - Nem indult 2002 - Nem jutott be 2006 - Nem indult 2010 - Nem jutott be 2014 - Nem jutott be 2018 - Nem jutott be Afrikai nemzetek kupája-szereplés 1957 – Nem indult 1959 – Nem indult 1962 – Nem indult 1963 – Nem indult 1965 – Nem indult 1968 – Nem indult 1970 – Nem indult 1972 – Nem indult 1974 – Nem indult 1976 – Nem indult 1978 – Nem indult 1980 – Nem indult 1982 – Nem indult 1984 – Nem indult 1986 – Nem indult 1988 – Nem indult 1990 – Nem indult 1992 – Nem indult 1994 – Nem indult 1996 – Nem indult 1998 – Nem indult 2000 – Nem jutott be 2002 – Nem jutott be 2004 – Visszalépett 2006 – Nem indult 2008 – Visszalépett 2010 – Nem jutott be 2012 – Nem indult 2013 – Nem indult 2015 – Nem indult Ayrton Senna Ayrton Senna da Silva ([ȧirton szenna da szilva], brazil portugál: [aˈi�tõ ˈs�n� d� ˈsiwv�] kiejtése�, São Paulo, 1960. március 21. – Imola, 1994. május 1.) brazil autóversenyző, aki háromszor nyerte meg a Formula–1-es világbajnokságot a McLaren csapat színeiben 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben. Unokaöccse, Bruno Senna a GP2-ben versenyzett 2008-ig, majd 2010-től 2012-ig versenyzett a Formula–1-ben. Senna gokarttal kezdte versenyzői pályafutását, majd 1983-ban megnyerte a brit Formula–3-as bajnokságot. A következő évben a Toleman csapattal debütált a Formula–1-ben, de 1985-ben a Lotus csapathoz szerződött, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett. 1988-ban a korszak egyik legjobb versenyzőjének, Alain Prostnak lett a csapattársa a McLarennél, Senna pedig hosszú és heves küzdelem árán megnyerte a világbajnokságot, amely eredményt 1990-ben és 1991-ben sikerült megismételnie. Későbbi McLarenes idényeiben Senna futamokat nyert, és bár 1993-ban az egyéni világbajnokság esélyese volt, de végül másodikként végzett Prost mögött, annak ellenére, hogy abban az időben már a Williams csapat dominált asportágban. Az 1994-es évadra ő is a brit istálló versenyzője, de a szezon harmadik futamán, a San Marinó-i nagydíjon halálos balesetet szenvedett. Sennát több ízben is a legjobb és a legnagyobb hatású Formula–1-es versenyzőnek választották különböző motorsporttal kapcsolatos felméréseken. Ismert volt az időmérő edzéseken nyújtott kiemelkedő teljesítményeiről, hiszen 162 futama során 65 pole-pozíciót szerzett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később, a 2006-os San Marinó-i nagydíjon. Senna hat győzelmet aratott Monte Carlóban, de a mai napig rekordnak számít az e pályán szerzett 1989 és 1993 közötti egymás utáni öt futamgyőzelme is. 2000-ben ünnepélyes keretek között bekerült a Nemzetközi Motorsportok Hírességeinek Csarnokába. Általános nézet szerint ő volt minden idők egyik legnagyobb Formula–1-es versenyzője, több millió embernek volt példaképe. Elszántságával sok versenyen kitűnt a mezőnyből. Rivalizálása Alain Prosttal a sportág egyik leghíresebb és legviharosabb kapcsolata versenyző és versenyző között. 1989-ben és egy évvel később is összeütköztek a japán nagydíjon így eldöntve a világbajnoki cím sorsát. A kezdetek Senna São Paulo Santana (São Paulo) nevű városrészében született a Maternity kórházban gazdag brazil földbirtokos család középső gyermekeként. Édesapja, Milton da Silva és édesanyja, Neide Senna da Silva, nővére Viviane, öccse pedig Leonardo. Senna balkezes volt. Senna életének első négy évét apja nővérének Joaónak házában töltötte. Kisgyermekként is sportos alkat volt, tornában és más sportágakban is kipróbálta magát és korán érdeklődni kezdett a motorsport iránt is. Szülei a „Beco” becenevet adták neki. Hétévesen tanult meg vezetni egy Jeeppel a családi farm körül, tapasztalatot és előnyt szerezve a kuplungolás nélküli sebességváltás terén. Édesapja bátorítására négyéves korában ült először gokartba, majd 13 évesen indult először gokartversenyen, amit pole-pozícióból kezdhetett. A gokartján viselt első szám az 1-es volt. Nem sok ellenfele akadt hazájában 1977 és 1981 között. 1977-ben diplomázott fizikából, kémiából, matematikából és angol nyelvből jeles szinten. Összességében jegyeinek átlaga elérte a 68%-ot. Később egy üzleti főiskolára is beiratkozott, azonban három hónap múlva befejezte tanulmányait. 1977-ben megnyerte a Dél-amerikai Gokartbajnokságot, és több más bajnokságban is versenyzett, de győzni azokban nem tudott. 1979-ben és 1980-ban másodikként végzett. 1981-ben feleségével, Lilianéval Európába költözött, és bekapcsolódott két nagy-britanniai Formula Ford 1600-as versenysorozatba, amiket megnyert. Ekkoriban vette fel a da Silva név gyakorisága miatt édesanyja vezetéknevét. 1981-ben költözött Európába, és ekkor indult először együléses autóversenyen a Van Diemen csapat színeiben a brit Formula Ford 1600-as bajnokságban. Ennek ellenére Senna eleinte nem hitte, hogy sikeres autóversenyzővé válhat, és szülei is nyomást gyakoroltak rá, mondván vegye ki részét a családi vállalkozásból, ezért Senna bejelentette, hogy visszavonul a Formula Ford-bajnokságból és visszatér Brazíliába. Nem sokkal ezt követően 10 000 dolláros ajánlatot kapott egy Formula Ford 2000-es bajnoki idényre, ezért mégis a folytatás mellett döntött. 1982-ben Senna két európai versenysorozatban is nyert, a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságban. A Banerj és Pool vállalatok személyében első szponzorai is megjelentek, anyagi könnyebbséget nyújtva a fiatal brazilnak. Martin Brundle riválisaként 1983-ban megnyerte a brit Formula–3-as bajnokságot a West Surrey Racing csapattal, majd a makaói nagydíjat is Teddy Yip Theodore versenycsapatával. A Williamsnél McLarennél, a Brabhamnél és a Tolemannál töltött tesztek után 1984-ben a Toleman versenyzőjeként bemutatkozhatott a Formula–1 versenysorozatban. Az első Formula–1-es szezon A Williamshez vagy a McLarenhez képest a Toleman egy kis csapat volt, ennek ellenére a csapat egy meglehetősen jó autót készített, amit a Hart turbómotorja hajtott meg, és ez volt az az autó, amivel Senna megkezdte pályafutását a királykategóriában. Első világbajnoki pontját már a második futamán, Dél-Afrikában, Kyalamiban szerezte egy hatodik helyezéssel és sérült orrkúppal. Két héttel később ugyanezt az eredményt ismételte meg Zolderban, a belga pályán. Az évad negyedik versenyén, a San Marinó-i nagydíjon azonban kiesett a kvalifikáción, egész Formula–1-es pályafutása során először és utoljára. Senna első évadjának egyik kiemelkedő futama a monacói nagydíj volt, amit a pilóták zuhogó esőben futottak. A brazil csak a tizenharmadik helyet érte el az időmérő edzésen, de a versenyen folyamatosan tört előre, és a 19. körben megelőzte a második helyen álló Niki Laudát, majd körről körre csökkentette a vezető Alain Prosttal szemben lévő hátrányát. Mielőtt a franciát is megelőzhette volna, a versenyt az egyre erősebben zuhogó eső miatt a 31. körben biztonsági okokból leintették. Senna az évad során még további két dobogós helyezést ért el, az egyiket a brit nagydíjon, Silverstone-ban, a másikat pedig a szezonzáró portugál nagydíjon, Estorilban. Senna az évad végén végül tizenhárom ponttal a kilencedik lett, holtversenyben Nigel Mansell-lel. Az olasz nagydíjon nem vehetett részt, a Toleman ugyanis felfüggesztette szerződését, miután Senna úgy határozott, hogy 1985-től a Lotusnál folytatja karrierjét. A Formula–1-en kívül Senna részt vett még ebben az évben az 1000 kilométeres nürburgringi versenyen is, ahol Henri Pescarolóval és Stefan Johanssonnal közösen nyolcadik helyezést ért el egy Porsche 956-tal. Számos Formula–1-es pilótával együtt részt vett a Nürburgring megnyitása alkalmából rendezett bemutató versenyen, ahol minden versenyző 190E 2.3-16-os Mercedest vezetett. A versenyen Senna győzött Niki Lauda és Carlos Reutemann előtt. Lotus-évek 1985 1985-ben Senna kivásárolta magát a Toleman csapatából, és átigazolt a Lotus istállóhoz, amely csapat versenyautóit a Renault akkori V6-os motorja hajtotta. Ekkor már sokat vártak el a brazil pilótától, és a csapat nem is csalódott Sennában. Márkatársa Elio de Angelis olasz pilóta volt, és néhány évadon keresztül az egyik legszebb kinézetű Lotusokat vezették (1985-ben a 97T-t). A szezonnyitó futamon Senna egy elektromos probléma miatt feladta a versenyt, viszont 1985. április 21-én, a szezon második versenyén, Portugáliában megszerezte élete első Formula–1-es futamgyőzelmét zuhogó esőben, amit pole pozícióból kezdett. Az 1985-ös évad többi versenyén azonban számos mechanikai problémával kellett megküzdenie, de így is képes volt arra, hogy újabb öt rajtelsőséget szerezzen. Újra nyerni tudott Spában, szintén esős időjárás mellett. Az 1985-ös szezon végén 38 ponttal a 4. helyen végzett a világbajnoki összetettben (2 győzelem, 2 második és 2 harmadik helyezés, valamint hét pole-pozíció). 1986 Senna az 1986-os évadot is a Lotus csapatával versenyezte. Versenyzőtársa a skót Johnny Dumfries lett, miután Senna visszautasította, hogy az angol Derek Warwick csatlakozzon mellé, mondván, a Lotus csapata nem képes két csúcs pilótát versenyeztetni egy időben. A 2. évad jobban sikerült Senna számára, az új Lotus 98T megbízhatóbb autó volt. Az évad jól is indult, Senna a hazai pályán a 2. helyen végzett Nelson Piquet mögött a brazil futamon Jacarepaguában, Rio de Janeiro-ban. Azután vehette át először a világbajnoki összetett 1. helyezését, mikor megnyerte a spanyol nagydíjat Jerezben, ahol Nigel Mansell Williams-Hondáját mindössze 0,014 másodperccel előzte meg, ami a Formula–1 történetének harmadik legkisebb különbséggel megszerzett győzelme. A sok mechanikus probléma miatt nem tudta sokáig vezetni a világbajnoki címért folytatott versenyt, végül Alain Prost McLaren-TAG-je valamint Piquet és Mansell Williams-Hondája között dőlt el a verseny. Senna megszerezte az évad második futamgyőzelmét Detroitban, és végül összesen 55 ponttal zárta az éves pontversenyt a 4. helyen, nyolc pole-pozícióval és hat dobogós helyezéssel (4 második hely és 2 harmadik). 1987 1987-ben Senna még közelebb került a világbajnoksághoz. A Lotus versenyautója az egy évvel korábbi Honda turbómotort kapta, miután a Renault úgy döntött, hogy kilép a Formula–1-ből. Csapattársa a japán Nakadzsima Szatoru lett. Gyengébb kezdés után Senna két versenyt nyert meg egymás után: Monacóban, majd Detroitban. Ebben az évben a Lotus-Honda 99T hol jobban, hol kevésbé jól szerepelt az akkor domináns Williams-Hondához képest, amit az 1986-os évadhoz hasonlóan Nelson Piquet és Nigel Mansell vezetett. A Lotus 99T a javított kiadása ellenére (egy nagyon innovatív és aktív felfüggesztést használtak) gyengébbnek bizonyult a Williams FW11B-hez képest. A két csapat közötti különbség nyilvánvaló volt, az 1987-es brit nagydíjon, Silverstone-ban Mansell és Piquet lekörözte az azonos motorral ellátott Lotusokat. Mexikóban egy pördülés után Senna elveszítette esélyeit a világbajnoki címet illetően, így a verseny Nelson Piquet és Nigel Mansell között dőlt el. Nigel Mansell gerince azonban megsérült egy súlyos balesetben a japán nagydíj edzésén Szuzukában, így Nelson Piquet lett az 1987-es világbajnok, miután Mansell nem tudott elindulni az évadzáró Adelaide-i futamon. Sennának viszont így lehetősége volt arra, hogy a második helyre lépjen előre az összetettben, ha legalább a 3. helyen végez. Viszont az ausztrál nagydíj után a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Lotus-Honda fékvezetékei szélesebbek a szabályok által megengedettnél, így a csapatot kizárták a versenyből, ezzel az utolsó és legsikeresebb Lotus-szezon szomorú véggel záródott. Senna a kizárás után 57 ponttal a 3. helyen végzett, 1 pole pozícióval és 6 dobogós helyezéssel (4 második és 3 harmadik). Az évad végén Senna átigazolt a McLaren csapatához, melyet Honda V6-os turbómotorral láttak el. Sikerek a McLarennel 1988 Senna 1988-ban az akkor kétszeres világbajnok Alain Prost csapattársa lett. Sok drámai eset fűszerezte az évad futamait, a páros a McLaren MP4/4-gyel 16 versenyből 15-öt megnyert. Az 1988-as szezon Prost győzelmével kezdődött Brazíliában, ahol Sennát diszkvalifikálták, mert a második rajt után átült a tartalék autójába, ami tilos. Imolában nyert csapattársa előtt. Monacóban is a brazil vezetett, de a korlátnak ütközött és kiesett, Prost pedig nyert. Mexikóban Prost nyert Senna előtt, Kanadában a brazil nyert, míg Prost második lett, az Egyesült Államokban ugyanez ismétlődött, majd Franciaországban Prost a hazai versenyén nyert Senna előtt. A brit nagydíjat Senna nyerte, Prost pedig a 25. körben kiállt az esős versenyen, mert nem volt hajlandó végigmenni a futamon. Németországban, Magyarországon és Belgiumban a brazil nyert Prost előtt. Monzában Prostnak a rajttól kezdve gondjai voltak az autójával, ennek ellenére tudta tartani a tempót Sennával. A brazil azonban ütközött a lekörözött Williamses Jean-Louis Schlesserrel és kiesett, ám Prost is kiesett műszaki hiba miatt. Ez volt az évad egyetlen versenye, amelyen nem a McLaren győzedelmeskedett. Az olasz nagydíjat Gerhard Berger nyerte Ferrarival. Estorilban kezdődtek az ellentétek a két csapattárs között. A rajt utáni kemény csatából Senna került ki győztesen. Senna haladt elől, Prost követte. Amikor az első kör végén befordultak a célegyenesbe, Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést a jobb oldalon és bement Senna mellé, aki viszont ezt meglátva elkezdte jobbra húzni az autóját, és 250 km/h sebességnél majdnem a bokszutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belső íven lévő Prost megelőzte a kívülről bekanyarodni készülő Sennát, így a francia fordult elsőként és megszerezte a vezetést, majd megnyerte a versenyt. Senna csak a hatodik lett. Prost nagyon megdöbbent azon a minden áron való győzni akaráson, amelyet Sennában meglátott, amikor a brazil majdnem a falhoz nyomta, és ezzel nemcsak a saját életüket, de a bokszutcában lévőkét is kockára téve. Azt mondta, hogy neki ilyen áron nem kell a világbajnoki cím, és ha Sennának ez ennyire fontos, legyen az övé. Spanyolországban ismét Prost nyert, míg a brazil negyedik lett. Ezután következett a japán nagydíj, ahol az összetettben ugyan Prost vezetett, de Sennának is volt esélye megnyerni a világbajnokságot. A brazil indult a pole-ból, de leragadt a rajtrácson és csak tizenharmadikként fordult be az első kanyarba. Prost vezetett, de Senna áttörte magát a fél mezőnyön és a 27. körben már Prost mögött volt. A célegyenesben megelőzte a franciát és nyert. Ezzel eldőlt a világbajnokság Senna javára. Ekkor hátra volt még az ausztrál nagydíj, ahol Prost nyert Senna előtt, de ennek már nem volt jelentősége. Senna megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Ugyan Prost több pontot gyűjtött, de a szabály szerint csak a legjobb 11 futam eredménye számított be az összetett állásába, ebben pedig a brazil volt a jobb, mert Prost kevesebb győzelmet aratott, így a végelszámolásnál a brazil került ki győztesen. Prost gratulált neki, ekkoriban viszonyuk még nem volt végletesen rossz, az igazi ellentétek 1989-ben kezdődtek köztük. 1989 A szezonban még erőteljesebbé vált a Senna és Prost közötti versengés, gyakran harcoltak egymással a futamok közben. Ebben az évben már nem lehetett turbómotort használni, így a csapat V10-es Honda motort használt. A szezon március 26-án, Rio de Janeiróban kezdődött a brazil nagydíjjal. Senna az első rajtkockából indult, de az első körben összeütközött több versenyzővel és végül csak a tizenegyedik lett. A versenyt Nigel Mansell nyerte Ferrarival Prost előtt. A következő versenyen, Imolában ismét kiélesedett az ellentét a McLaren versenyzői között. A rajtot – Bergernek a Tamburello-kanyarban bekövetkezett balesete miatt – meg kellett ismételni. Az új rajtnál Prost elment Senna mellett, ő azonban a Tosa kanyarban visszaelőzte. A francia a verseny után dühös volt, mert szerinte Senna becsapta őt. A verseny előtt ugyanis megállapodtak abban, hogy amelyik McLaren-pilóta először ér az első kanyarba, azt a másik nem előzheti meg később. Prost szerint ezt a megállapodást rúgta fel Senna, amikor a Tosában mégis elment mellette. A brazil pilóta máshogy gondolta ezt. Elismerte, hogy valóban volt közte és Prost között ilyen megállapodás, amit már 1988-ban is többször betartottak. Azt mondta azonban, hogy az első rajt után ugyan Prost indult jobban, de ő volt előrébb az első kanyarban. A második rajtra pedig szerinte már nem vonatkozott a megállapodás. A francia ezzel nem értett egyet. Ron Dennis csapatfőnök kérésére Senna elnézést kért a franciától, de mint mondta, csak a békesség kedvéért. Később mindketten kijelentették, hogy a hivatalos és szükségszerű érintkezésen kívül nem akarnak többet egymásról hallani. A monacói nagydíjon Senna az első helyről indulva nyert Prost előtt. Mexikóban ismét nyert, míg csapattársa csak az ötödik lett. Phoenix-ben Senna 34 addig elért első rajtpozíciójával megdöntötte Jim Clark évtizedekig fennálló rekordját. A futamon aztán kiesett, Prost pedig nyert. Senna Kanadában az esős időben sokáig száraz pályára való (slick) gumikkal autózott, de így is gyorsabb volt a közvetlen előtte lévőknél. A 21. körben kénytelen volt esőgumiért kiállni, majd hamar az élre állt. Három körrel a leintés előtt azonban a motorja tönkrement és kiesett, de szerencséjére Prost is a kiesők között volt. Senna Paul Ricard-on és Silverstone-ban is kiesett, míg Prost nyert. Hockenheimban Sennának volt szerencséje, és az utolsó körökben meg tudta előzni váltóhibával küszködő csapattársát. A magyar nagydíjon parádésan autózva Nigel Mansell a brazil klasszist is maga mögé tudta utasítani és nyert, Senna második, Prost negyedik lett. Spában, az esős belga nagydíjon a brazil pilóta pole-pozícióból indulva nyert a másik McLaren előtt. Monzában Prost bejelentette, hogy az év végén elhagyja a McLarent és a Ferrarihoz igazol. Ebben nyilvánvaló szerepet játszott a Sennával való megromlott viszonya, és az is, hogy úgy gondolta, hogy a Honda jobb motorokat ad Sennának (a monzai időmérőn például Senna majdnem két másodperccel verte Prostot). A brazil a versenyen a 44. körben kiesett, a futamgyőzelem csapattársáé lett. A portugál nagydíjon Senna vezetett, amikor Mansell megpróbálta megelőzni és kiestek. Mansellnek már nem lett volna szabad versenyben lennie, mert korábban fekete zászlóval kizárták egy bokszutcai tolatás miatt. A brazil nagyon dühös volt Mansellre, de ő azt állította, hogy nem látta a fekete zászlót és fogalma sem volt róla, hogy kiintették. A versenyt Berger nyerte Prost előtt. Ezután a spanyol nagydíjat megnyerte Jerezben az első rajtkockából. Két versennyel a szezon vége előtt az volt a helyzet, hogy a brazil pilótának mindkét versenyt meg kellett nyernie, hogy az év végén ő legyen a világbajnok. A japán nagydíjon Prost mögött autózott, amikor a célegyenes előtti sikánban próbálta megelőzni a másik McLarent. Prost a jobbos kanyarban nekiment a mellé érkező Sennának és mindketten kicsúsztak. A francia kiesett, míg Senna autóját megtolták és folytatta a versenyt, amit meg is nyert. Utólag azonban diszkvalifikálták a mesterséges indítás, a sikán levágása, valamint a bokszutca vonalára való ráhajtása miatt. A kizárás miatt így Alessandro Nannini megszerezte egyetlen futamgyőzelmét a Benetton-Forddal, és Prost megnyerte harmadik világbajnoki címét. A McLaren óvást adott be, de elutasították, sőt Senna 100 000 dolláros pénzbüntetést és egy versenyre szóló eltiltást kapott, hat hónapra felfüggesztve. Az ideiglenesen felfüggesztett szerződése miatt 1989 telén vitába keveredett az FIA elnökével. Az utolsó (esős) versenyen, Adelaide-ben Senna a pole-ból indulva kicsúszott, majd hátulról nekiment a lekörözendő Martin Brundle Brabhamjébe. Az szezon végén Prost 76 ponttal a tabella élén végzett, Senna második lett 60 ponttal. A McLaren-Honda fölényesen nyerte a konstruktőri vb-t. 1990 Az 1990-es szezont a brazil pilóta új csapattárssal, az osztrák Gerhard Bergerrel kezdte, akivel jó viszonya alakult ki. Prost a Ferrarihoz ment. Az év első futamán az amerikai Phoenixben meglepetésre Berger gyorsabb volt Sennánál az időmérő edzésen, de a versenyen Senna nyert a fiatal Jean Alesi Tyrrellje előtt. 1990-re a hazájának nagydíját visszahelyezték Rio de Janeiróból az átépített Interlagosba. Hazai versenyén a pole-ból indult, de végül a harmadik lett Prost és Berger mögött. Imolában ismét övé volt a pole, de kiesett, Berger pedig második lett. Monacóban, ahol hagyományosan jól szerepelt, győzött, és nyert Montrealban Nelson Piquet Benettonja előtt. Mexikóvárosban Prost nyert Mansell és Berger előtt, míg a brazil kiesett. Alain Paul Ricard-on és Silverstone-ban is folytatta győzelmi sorozatát, Senna pedig mindkét alkalommal a harmadik helyen végzett. Ezután egy rövidebb sikersorozat következett számára: nyert Hockenheimban, második lett a Hungaroringen Boutsen mögött, Spában és Monzában pedig ismét nyert. Estorilban Mansell nyert, Senna második lett, Prost harmadik. Jerezben a brazil pole-t szerzett, de a versenyen kiesett és Prost nyert. Így jutott el a mezőny ismét Suzukába, ahol ismét egy botrányos verseny zajlott le. A pole-pozíciót Senna szerezte meg, mellőle Prost rajtolhatott. A brazil pilóta csapattársával, Bergerrel még az időmérő edzés előtt elment Balestréhez, mert szerintük a pole helye a pálya kedvezőtlenebb, porosabb oldalán volt és szerették volna elérni, hogy ezt megváltoztassák. Balestre ebbe beleegyezett, de amikor Senna szerezte meg a pole-t, mégsem engedte meg a változtatást. A brazil ezen rettenetesen felháborodott és eldöntötte, ha Prost rajtol jobban, akkor meg fogja akadályozni, hogy az első kanyarba előbb érjen be, mint ő. A versenyen a francia le is rajtolta Sennát, és ekkor a brazil 273 km/h-ás sebességgel hátulról belement a Ferrariba, aminek következtében mindketten kiestek a versenyből. Ezzel Senna lett a bajnok. Tettéért nem kapott semmilyen büntetést, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy ki okozta a balesetet. Szerinte nem ő volt az oka, hanem közvetett módon a FISA francia vezetője, Jean-Marie Balestre. Így magyarázta a versenyen történteket: 1991 Az 1991-es évet Senna 96 ponttal könnyedén nyerte, Prost Ferrarija nagyon gyenge volt, az évben mindössze néhány dobogós helyet tudott szerezni. Senna csapattársa a McLarennél továbbra is Gerhard Berger maradt, akivel barátsággá mélyült a kapcsolata.A Honda erre a szezonra V12-es motort bocsátott a csapat részére, amitől több lóerőt vártak, mint a V10-estől. Amikor azonban a brazil pilóta kipróbálta az új motort, elégedetlen volt vele. Ennek ellenére Senna az év első négy versenyéből (Phoenix, Interlagos, Imola és Monte-Carlo) négy alkalommal pole-ból indult és mind a négyet meg is nyerte. Ez azonban annak is köszönhető volt, hogy a versenyképes Williams-Renault-k ekkoriban még megbízhatatlanok voltak. Montrealban ismét balszerencse sújtotta a Williamseket: Patrese indult a pole-ból, ám vezető pozícióban defektet kapott és egy kör hátrányba került, míg Mansell (aki vezette a versenyt) autója az utolsó körben állt le. Senna elektronikai problémákkal kényszerült kiállni, így Nelson Piquet (Benetton-Ford) ölébe hullott a győzelem. A mexikói nagydíjon a brazil a két Williams mögül indulhatott. A rajtnál megelőzte az élről induló Patresét, ám az olasz nem sokkal később visszaelőzte, és a McLaren a harmadik lett. A futamot Mansell nyerte, és Senna elismerte, hogy nem tudott mit kezdeni a Williamsek erőfölényével. A francia nagydíjat 1991-ben rendezték először Magny-Cours-ban. Senna ismét a harmadik rajtkockát szerezte meg Patrese és Alain Prost mögött, a verseny első három befutójának a sorrendje is ez volt. Silverstone-ban a második helyről indult Mansell mögül, és szinte a verseny végéig tartotta pozícióját, amikor az utolsó körben elfogyott az üzemanyaga. Szerencséjére negyedik helyre klasszifikálták így is. A levezető körben Mansell felvette és saját autóján vitte be a brazilt a boxban található parc fermébe. Hockenheimban a második helyről indult Mansell mögül, majd a versenyen Patrese is elé került és a két Williams hamar leszakította magáról a harmadik helyért küzdő Sennát és Prostot. A francia nyolc körrel a futam vége előtt előzésre szánta el magát, de Senna ráhúzta autóját, és összeütköztek. Prost kiesett, míg Senna folytatni tudta a versenyt, de az utolsó körben megint elfogyott az üzemanyaga és a hetedik helyen klasszifikálták. A verseny után mindketten egymást okolták az ütközésért. A Hungaroringen Senna pole-ból indulva, sok kevésbé sikeres verseny után ismét győzött. A belga nagydíjon is ezt történt, ám itt a kerékcseréknél Nigel Mansell és Jean Alesi is Senna elé került, azonban Mansell a 22. körben elektronikai hibával, Jean pedig a 30. körben motorhibával kiállt. Öt futammal az évad vége előtt Sennának 71 pontja volt, míg a második helyen álló Mansellnek csak 49. Monzában az első helyről indult, de a versenyen Mansell megelőzte, de előnye így is csak 17 pontra csökkent. Estorilban a Williams szerelői rosszul rögzítették az élen álló Mansell jobb hátsó kerekét, és az még a bokszutcában leesett. Ekkor a szerelői utána rohantak és feltettek neki egy másik abroncsot, de ez a bokszutca olyan területén történt, ahol ez tilos volt, így Mansellt diszkvalifikálták. Senna második lett Patrese mögött, és ezzel 23 pontnyira növelte az előnyét Mansellel szemben. Három futammal a világbajnokság vége előtt ez szinte már behozhatatlan volt. Jerezben Berger nyerte az időmérő edzést, Senna a harmadik helyről indult, és a boxkiállásoknál megelőzte Bergert és Mansellt is. Taktikai okokból azonban elengedte csapattársát. Úgy gondolta, hogy amíg ő feltartja Mansellt, addig Berger annyi előnyt szerez, hogy ha Mansell meg is előzi Sennát, már nem tudja utolérni Bergert. Végül nem vált be a taktikájuk, mert a brazil kipördült a 13. körben és visszaesett a hatodik helyre, később pedig Berger is kiesett. Így mégis a brité lett a győzelem, Senna pedig ötödik lett. Két versennyel a szezon vége előtt 16 pontos előnyben volt, ami azt jelentette, hogy Suzukában Mansellnek muszáj volt nyernie. A japán nagydíjon újra Berger indulhatott az élről, míg Senna a második pozícióból. A tervük hasonló volt, mint Jerezben. A 9. körben a brit előzni készült, de abban a pillanatban hirtelen kicsúszott és belement a gumifalba. Senna ezzel háromszoros világbajnok lett. A verseny hátralévő részében megelőzte Bergert, de az „az nyer, aki a verseny első körében vezet” megállapodás miatt végül elengedte Bergert, akinek ez lett az első győzelme 1991-ben. Egy verseny volt még hátra Adelaide-ben, ahol Senna a pole-ból indulva vezetett, de eső miatt a 15. körben leintették a futamot. A Formula–1 történetének legrövidebb versenyén csak az eredeti pontszámok felét kapták meg a helyezettek, így Senna végül is 95 ponttal lett világbajnok. Rajta kívül akkor Jack Brabham, Jackie Stewart, Niki Lauda, Nelson Piquet és Alain Prost rendelkezett még három világbajnoki címmel. Csak Juan Manuel Fangio birtokolt ennél több címet, aki az ’50-es években versenyzett. 1991-ben Senna hét győzelmet aratott, kanadai kiesésének, silverstone-i negyedik, hockenheimi hetedik és estorili ötödik helyének kivételével, mindegyik versenyén dobogós helyen végzett. A második Nigel Mansell lett. 1992 A Williams már 1991-ben nagyon erős volt, csak a megbízhatóság jelentett problémát a csapat számára, de 1992-re ezt is sikeresen megoldották. Senna ez évben eltökélten harcolt a végső győzelemért, de a McLaren alkalmatlan volt a nyerésre a minden tekintetben felülmúlhatatlan Williams FW14B-hez képest. Az új McLarennek több hiányossága is volt, ráadásul késett is az új modell (a 4. versenyen debütált), hiányzott az aktív felfüggesztés, kiszámíthatatlan volt a gyors kanyarokban, és már a Honda V12-es motorjának ereje sem ellensúlyozta a kocsi hiányosságait. Senna nyert Monacóban, Magyarországon és Olaszországban, de csak a 4. helyen végzett az összetettben, s a brazilnak nem volt szerződése egyik csapattal sem a következő évre. Érezte, hogy a McLaren versenyautó már nem versenyképes (a Honda motor már nem múlta egyértelműen felül a Renault motor erejét 1992-ben), a Williams csapatban pedig nem versenyezhetett Prost mellett, mivel a francia megtiltotta, hogy Senna legyen a csapattársa. Senna decemberben Phoenixbe ment, hogy letesztelje a Penske IndyCart. Felmerült benne, hogy Mansellhez hasonlóan ő is az IndyCar sorozatban versenyezzen, de a Penskéhez végül nem őt szerződtették. A McLaren főnöke, Ron Dennis, megpróbálta biztosíttatni Renault V10-es motorral a csapatot, sikertelenül. Így a McLaren a Ford V8-as motort használta, ami teljesítményben gyengébb volt a gyári csapaténál, a Benettonénál, de remélték, hogy a kisebb lóerőt az aktív felfüggesztési rendszerrel orvosolni tudják. Senna végül maradt a McLaren csapatban, de kizárólag csak egy versenyre írt alá szerződést (Dél-Afrikára), hogy felmérje a McLaren versenyképességét. A tesztek után Senna úgy vélte, hogy az 1993-as McLarennek van egy különleges képessége, noha a motor még mindig nagyon gyenge volt, s nem tudott versenybe szállni a Williams-Renault-val. Senna ugyan nem írt alá éves szerződést, de abba beleegyezett, hogy versenyről versenyre a csapatnál maradjon. 1993 Miután a dél-afrikai nyitófutamon a 2. helyen végzett, egy folyamatosan változó körülmények között képes volt nyerni hazájában, Brazíliában, majd egy esős futamon, Doningtonban. Ez utóbbit tartják Senna egyik legnagyobb futamgyőzelmének. A 4. helyről indult, az első kanyarban visszaesett az 5. helyre, de az első kör vége előtt már mindenkit megelőzött. Vezetett az egész versenyen, ahol néhány pilótának hét bokszkiállásra is szüksége volt, az időjárási körülmények miatt. Senna Spanyolországban a második helyen végzett, majd Monacóban felállított egy rekordot, a pályán elért 6. futamgyőzelmével. Ekkor Senna már vezette a világbajnokságot Alain Prost és Michael Schumacher előtt a gyengébbnek számító McLarenjével. Az évad többi futamán viszont Alain Prost ledolgozta a hátrányát Sennával szemben, majd átvette a vezetést. Senna szerzett még két győzelmet Japánban és Ausztráliában, és végül a 2. helyen végzett az összetettben. A japán verseny után összetűzésbe került az újonc Eddie Irvine-nal, aki visszaelőzte Sennát, miután a brazil őt lekörözte. Az évad egyetlen pole-ját Ausztráliában szerezte. A győzelmi dobogón megfogta és a magasba emelte Prost kezét a megbékélés jeleként. Prost ebben az évben vonult vissza. Az utolsó év a Williamsszel Az 1993-as világbajnokságot követően Alain Prost visszavonult a Formula–1-ből, hagyva ezzel egy üres helyet a Williams-Renault csapatban, amit Senna vett át az 1994-es évadra, csapattársa a brit Damon Hill lett. Senna a Williamsszel, amely megnyerte az előző két évi bajnokságot, az 1994. évi bajnokság egyik legnagyobb esélyese volt. Ebben az évben betiltották az aktív felfüggesztést, valamint az elektronikus segédeszközök használatát, köztük a kipörgésgátlót és az ABS-t is. Az évad első versenyén, Brazíliában Senna szerezte meg az első rajtkockát, és bár sokáig tartotta a mögötte versenyző Michael Schumachert, a német a bokszutcában mégis megelőzte. Senna, miközben Schumachert üldözte, az egyik kanyarban kipördült és kiesett. A következő verseny a csendes-óceáni nagydíj volt. Itt szintén megszerezte a pole-t, de a versenyen az első kanyarban Mika Häkkinen hátulról beleszaladt, így kiesett. A versenyen Schumacher ismét nyert, Hill lett a második. Ezzel a német 20 pont előnyt gyűjtött Sennával szemben. A brazil pilóta a San Marinó-i nagydíjon az évben harmadszorra is megszerezte a pole pozíciót. Roland Ratzenberger halálos balesete után az időmérőn Senna azon gondolkodott, hogy elinduljon-e a futamon, és folytassa-e versenyzői pályafutását. Végül mégis rajthoz állt. A rajtnál Pedro Lamy nem vette észre, hogy a finn JJ Lehto Benettonja lefulladt, és nekiütközött. A biztonsági autó ekkor bement a pályára, és több körön át vezette mezőnyt, amíg eltakarították a roncsokat. Miután a biztonsági autó elhagyta a pályát, Senna és Schumacher kezdtek elszakadni a mezőnytől. Halála A hatodik körben a versenyt vezető Senna a Tamburello-kanyart nem tudta bevenni, egyenesen a betonfalnak ütközött. A baleset után egy pillanatra látni lehetett, ahogyan a sárga sisak félrebillen. Sokan fellélegeztek, hogy a brazil pilóta még él, azonban többet már nem mozdult. Voltak, akik már ekkor a legrosszabbra számítottak, és ez csak fokozódott, amikor elszállítása után vérnyomok voltak a kavicságyon. Senna halálát nem az ütközés, hanem a jobb szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd okozta, megtalálva a sisak és a rostély közötti néhány milliméteres rést. A versenyt hosszú időre megszakították, és a brazilt helikopterrel szállították a bolognai kórházba, hivatalosan 18 óra 40 perckor halt meg. Halála után Halála miatt a brazil kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, temetésén sok autóversenyző jelent meg, köztük Alain Prost, Damon Hill és Emerson Fittipaldi is. A São Paulói Morumbi temetőben helyezték örök nyugalomra. Teljesítmények 1993-ban Doningtonban Senna a McLaren csapat pilótája volt. Az MP4/8-as, bár egy igen jó autó volt, a Williams FW15C-hez képest gyengébb volt. Senna a 4. helyről indult a versenyen. A nagy kezdésben Damon Hill bevágott Michael Schumacher elé, így a németnek a külső íven kellett autóznia, lezárva viszont ezzel Senna vonalát. Karl Wendlinger Sauberrel megelőzte Sennát is és Schumachert is, így Senna az 5., Schumacher a 4. lett. Viszont a kör végén már ő fordult be elsőként a célegyenesbe, megelőzve Schumachert, Wendlingert, Hillt és Prostot. Senna az „Esőmester” címet kapta a '90-es évek elején. Sennát az egyik leggyorsabb F1-es pilótaként tisztelik, egy 2006-os Formula–1 magazin szavazása nyomán ő minden idők leggyorsabb Forma–1-es versenyzője. Statisztikák A brazil 161 futamon indult el, ebből 41-et nyert meg, 23-on második, 16-on harmadik lett, 50-et nem fejezett be. 65 első rajtkockát szerzett és 19 versenyen futotta meg a leggyorsabb kört. 86 nagydíjon állt legalább egy körön át az élen, összesen pedig 2987 kört teljesített az első helyen. Pályafutása során 610 pontot gyűjtött. Formula–1-es pályafutásának összes eredménye (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) TRAPPIST-1 b A TRAPPIST-1 b egy exobolygó, amely a TRAPPIST-1 nevű ultrahűvös vörös törpe körül kering, ami nagyjából 39 fényévre van a Földtől, a Vízöntő csillagképben. Lakhatóság Kialakulása során lehetséges, hogy felszínén víz volt, mára azonban a TRAPPIST-1 b és a TRAPPIST-1 c akár négy, Földéhez hasonló méretű óceánt veszthettek el, amely miatt kevés esély van az égitesten az élet kialakulására. A TRAPPIST-1 d azonban elég vizet őrizhetett meg az élet fenntartásához. Színképe A TRAPPIST-1 b és a TRAPPIST-1 c színképe kizárja a lehetőségét egy felhőmentes, hidrogén-uralta atmoszférának mindkét bolygónál; valószínűtlen, hogy hosszabb ideig meg tudnak tartani egy kiterjedt gázhalmazt. A színek egy felhőmentes, vízgőzből álló atmoszférára vagy egy Vénusz-féle atmoszférára engednek következtetni az égitestek esetében. Gratibus Gratibus település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Gratibus Pierrepont-sur-Avre, Bouillancourt-la-Bataille, Boussicourt, Courtemanche, Fignières, Fontaine-sous-Montdidier és Marestmontiers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Basthorst Basthorst település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 412 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Resiutta Resiutta település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 290 fő (2017. január 1.). Resiutta Chiusaforte, Moggio Udinese, Rézia és Venzone községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Villamanrique de la Condesa Villamanrique de la Condesa település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Villamanrique de la Condesa Aznalcázar, Hinojos és Pilas községekkel határos. Lakosainak száma 4454 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Henry McLeish Henry Baird McLeish (született 1948. június 15.-) egy skót munkáspárti politikus, író, egyetemi tanár. Korábban profi labdarúgó volt. Skócia második kormányfője (első miniszter) 2000 és 2001 között kormányzott. Donald Dewar hirtelen halála után lett Skócia első minisztere. Gyermek - és ifjúkora, korai évek McLeish egy szénbányász családban született. Tanulmányait a Buckhaven High School-ban kezdte. 1968-ban a Herriot-Watt Egyetemen kezdett tanulni. 1973-ban diplomát szerzett. Érettségi után McLeish kutatási tisztként dolgozott az Edinburgh Corporation-nél 1973-1973 között, majd Fife tanácsi terület tanácsak várostervezési tisztviselője lett. 1974-1975 között Dunfermline Kerületi Tanácsnál dolgozott. Részmunkaidőben 1973-1986 között a Herriot-Watt Egyetemen tanított. Politikai karrierje McLeish 1970-ben csatlakozott a Munkáspárthoz és Kirkaldy Kerületi Tanácsának tagja lett 1974-1977 között. 1978-1987 között a Fife Regionális Tanács tagja volt. McLeish 1992-1994 között az árnyékkormányban közlekedési miniszter volt, 1994-1995 között egészségügyi miniszter az árnyékkormányban. 1997-ben McLeish Skóciáért felelős államtitkár lett és jelentős részt vállalt a skót decentralizáció és autonómia kiharcolásában. Ekkoriban McLeish Donald Dewar jobbkeze volt, Dewar McLeish-t a belügyekért és a decentralizációért felelős titkárrá nevezte ki. A skót parlament 1999-es létrehozása után Fife képviseletében került be a törvényhozásba. Az első miniszter Donald Dewar 2000-es halála után a McLeish és McConnell közötti hatalmi harcból McLeish került ki győztesen. McLeish így lett Skócia második első minisztere. McLeish sokat utazott, főleg az Amerikai Egyesült Államokba. Főbb céljai közé tartozott, hogy javítsa a skót ipar versenyképességét. 2001-ben bejelentette, hogy lemond a kormányfői címről. Idioptilon granadense Az Idioptilon granadense a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott egyes rendszerezők, a Hemitriccus nembe sorolják Hemitriccus granadensis néven. Előfordulása Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi erdők és cserjések. Alfajai Idioptilon granadense andinus (Todd, 1952) Idioptilon granadense caesius (Carriker, 1932) Idioptilon granadense federalis (Phelps & W. H. Phelps Jr, 1950) Idioptilon granadense granadensis (Hartlaub, 1843) Idioptilon granadense intensus (Phelps & W. H. Phelps Jr, 1952) Idioptilon granadense lehmanni (Meyer de Schauensee, 1945) Idioptilon granadense pyrrhops (Cabanis, 1874) Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. október 27.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. október 21.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 27.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. október 27.) (angolul) Respekt-díj A Respekt-díj a Népszabadság szerkesztősége által 2015-ben alapított díj, amelyet az esztendő meghatározó személyisége számára adományoznak. A Respekt olyan teljesítményekre hívja fel a figyelmet, amelyek nem sorolhatók kategóriákba, nem feltétlenül mérhetők, mégis sokak életét befolyásolták, s példával szolgálhatnak mások számára is. A díj Sütő Erika porcelántervező művész kisplasztikája. A kuratórium A díjazottat kiválasztó kuratórium 2015-ben, az alapítás évében: Murányi András, a Népszabadság főszerkesztője; Tóth Krisztina költő; Vitray Tamás televíziós műsorvezető; Kállai Gábor nemzetközi sakknagymester; Máté Gábor Kossuth- és Jászai-díjas színész-rendező. A kiválasztás menete 2015-ben, a díj első alkalommal történő átadásának évében a kuratórium 18 jelölt közül választotta ki a három végső esélyest, majd döntött a díjazott személyéről. A díjazottak 2015 A díj átadására 2015. december 11-én a Mediaworks székházában került sor. A három kiválasztott jelölt: Csámpai Rozi roma festő, költő, aki évek óta pótanyaként gyűjti maga köré a csellengő roma gyerekeket; Sándor Mária , a kollégái jogaiért küzdő ápolónő; Horgas Péter , díszlet- és jelmeztervező, a Nemzeti Minimum kampány ötletgazdája, aktivistája. Jegyzetek Respekt-díj Sándor Máriának. Magyar Újságírók Országos Szövetsége (muosz.hu), 2016. január 4. (Hozzáférés: 2016. január 9.) Danó Anna: „Ezt a díjat a kiszolgáltatottak kapták” – Interjú Sándor Máriával. MWorks Print Zrt (nol.hu), 2015. december 30. (Hozzáférés: 2016. január 4.) Meghívó díjátadó ünnepségre. (Hozzáférés: 2016. január 4.) Forrás Danó Anna: „Ezt a díjat a kiszolgáltatottak kapták” – Interjú Sándor Máriával. MWorks Print Zrt (nol.hu), 2015. december 30. (Hozzáférés: 2016. január 4.) Ognjen Vukojević Ognjen Vukojević (Belovár, 1983. december 20. –) horvát válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását a Mladost Ždralovi-ban kezdte, majd a Bjelovarhoz került. 2003-ban a Slaven Belupo játékosaként profi szerződést kapott. 2005-ben a belga Lierse együtteséhez került, de mivel kevés játéklehetőséget kapott, ezért visszatért Horvátországba. Új csapata a Dinamo Zagreb lett. Bemutatkozására 2006. március 4-én került sor egy 3–0-s hazai győzelem alkalmával. 2006.őszén az európai kupaporondon is debütálhatott. A Bajnokok Ligája selejtezőjében pályára lépett a litván Ekranas és az Arsenal ellen. Az Ekranast hazai pályán 5–2-re győzték le, mely mérkőzésen 1 gólt szerzett. A 2007–2008-as szezon az ő és csapata számára is sikeres volt. 29 bajnoki mérkőzésen 11 találatig jutott, míg a Dinamo a bajnoki cím mellett a kupagyőzelmet is bezsebelte. 2008. május 26-án 5 évre írt alá az ukrán Dinamo Kijivhez. első mérkőzését 2008. július 19-én játszotta az Illicsivec Mariupol ellen. 2008. október 4-én első gólját is megszerezte kijevi színekben. ekkor az FK Harkivov győzték le 4–0-ra idegenben. A 2008–2009-es idény végén bajnoki címet szerzett. Válogatottban A horvát U21-es válogatottban 2003 és 2005 között 17 találkozón lépett pályára és 3 gólt szerzett. A felnőtt nemzeti csapatban 2007. október 16-án debütálhatott egy Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen, amit 3–0-ra a horvátok nyertek meg. A félidőben állt be és két percre rá megszerezte első válogatottbeli gólját. Részt vett a 2008-as Európa-bajnokságon, ahol a horvátok mind a négy mérkőzésén pályára lépett. Az Európa-bajnoki keretszűkítést követően a szövetségi kapitány Slaven Bilić nevezte őt a 2012-es Eb-re készülő 23 fős keretébe. Sikerei, díjai Horvát bajnok : 2005–06, 2006–07, 2007–08, 2014–15 Horvát kupa : 2007, 2008, 2015 Horvát szuperkupa : 2006 Ukrán bajnok : 2008–09 Ukrán kupa : 2014 Ukrán szuperkupa : 2009, 2011 Szilvána A Szilvána a Szilvánusz férfinév női párja. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok július 10. Királynék völgye 60 A Királynék völgye 60 (QV60) egy ókori egyiptomi sír a Királynék völgyében. Tulajdonosa a XIX. dinasztia idején élt Nebettaui hercegnő-királyné, II. Ramszesz ötödik lánya. A sír a Királynék völgye egyik legnagyobb sírja, eredetileg jó minőségű dekorációval, amely azonban rossz állapotban maradt fenn. Nebettaui minden ábrázolása megrongálódott. A sírt az ókorban kopt kápolnaként használták. A sír Ramszesz nagyanyja, Mut-Tuja sírja (QV80) előtt, a szintén Ramszesz korabeli QV58 közelében épült. Valószínűleg helyhiány miatt nem egy vonalban épült Ramszesz többi lánya sírjával (QV68 – Meritamon, QV71 – Bintanath, QV73 – Henuttaui, QV75 – Henutmiré). A sírt Champollion és Lepsius is említi, utóbbi 6-os számmal, és rövid leírást is ad róla. A feltárásra Ernesto Schiaparelli (a torinói Egyiptomi Múzeum igazgatója) vezetésével került sor. A sír leírása A sír számos helyiségből áll. A bejárati folyosó arra merőleges, kétoszlopos, részben boltíves mennyezetű csarnokba vezet, melyből jobbra egy mellékkamra nyílik, a bejárattal szemközti falán pedig a sírkamra és attól balra egy kisebb kamra. A kisebb kamra egy hosszabb helyiségben folytatódik, melynek jobboldalán átjáró nyílik a sírkamrába. A sírkamra jobb oldalából szintén nyílik egy csaknem vele azonos méretű kamra. A sír bejárata egykor díszített volt. Ez, illetve az oszlopos csarnok elülső részének boltíves mennyezete korabeli újítás (utóbbi királyi sírnál először Nebettaui nagyapja, I. Széthi Királyok völgye-beli sírjánál fordul elő (KV17). A bejáratnál női alakot ábrázoló féldombormű látható, nem világos, hogy Hathor istennő vagy Nebettaui. A csarnok két oszlopa már elpusztult. A helyiség díszítése Nebettauit ábrázolja különféle istenekkel (többek közt áldozatot mutat be Maatnak és Ptah-Szokarisznak), a dekoráció emellett a Halottak Könyve jeleneteiből és szövegeiből áll, melyek közt látható többek közt a szív megmérettetése – ez királyi sírokban ebben az időben fordul elő először. Nebettaui az egyik ábrázolásán különleges fejdíszt visel: ureusszal ellátott keselyűkoronát virágokkal. Rajta kívül ezt a fajta koronát csak Iszet Ta-Hemdzsert és Titi királynékon ábrázolták, illetve egy korábbi változatát Szitamon hercegnő-királyné fején. A csarnokból jobbra nyíló kis mellékkamra díszítése részben megmaradt, a helyiségből kifelé tartó isteneket ábrázol. Az egyik isten alakja egy Nofertari sírjában (QV66) látható hasonló kép alapján azonosítható: „Ré az, aki megpihen Oziriszben, Ozirisz az, aki megpihen Rében”, azaz megtestesíti azt az elképzelést, hogy Ré, a Nap az éjszaka során eggyéválik Ozirisz testével és hajnalban újjászületik. Maat és Ozirisz mellett a Hórusz-fiak és a négy védőistennő is megjelenik. A kamra egyik fala leomlott a sírkamrából nyíló kamra felé. A csarnokból a sírkamrától balra nyíló mellékkamrában nem látható díszítés, leszámítva egy dzsed-oszlopot. Az ebből nyíló kamra díszítésének nagy része elpusztult, de megmaradt belőle többek közt egy ureusz és egy udzsat-szem. Itt valószínűleg temetkezési kellékeket tároltak. A sírkamra eredeti bejárata összeomlott, az egész helyiség díszítése rossz állapotban van. A helyiség hátuljában tehénfejű Hathor istennő látható, ami ritka (az istennőt Nyugat-Thébában helyi istenként tehén, máshol többnyire teljesen antropomorf formában ábrázolták). Nebettaui Ozirisz-Wenennofernek, Ízisznek és Thotnak áldoz. Hátul egy falfülkét alakítottak ki, fölötte szárnyas napkoronggal. Ebben szobor vagy a kanópuszláda állhatott. A sírkamrából nyíló kamrában csak pár töredékes dombormű maradt fenn. Nebettaui címei a sírban: „az Ozirisz [=elhunyt], a király leánya, a nagy királyi hitves, a Két Föld úrnője, Felső- és Alsó-Egyiptom asszonya”. (Egyik címe, a Két Föld úrnője egybeesik a nevével: nebet taui.) Kopt kápolna A sírt sok más egyiptomi sírtól eltérően temetkezési célra nem hasznosították újra, a kora középkorban azonban egy itt élő kis kopt keresztény közösség kápolnává alakította át. A kereszténység az i. sz. 4. század végén érkezett meg erre a vidékre, és egy helyi, valószínűleg szándékosan elpusztított római szentély helyén az 5. század elején megépült a Dejr er-Rumi nevű kopt kolostor. A koptok több korábbi sírt lakóhelyként vagy kápolnaként hasznosítottak. Nebettaui sírja legalább a 8. századig volt használatos kopt kápolnaként, és az évek során több módosításon esett át: többek közt átalakították a bejáratot, és új vályogtégla padlót raktak le, a sír előtt több kisebb épület épült. A legtöbb változtatás a kétoszlopos előcsarnokot érte, melyet fallal kettéválasztottak, hogy a keleti kereszténységben szokásos módon leválasszák a szentélyt. Az istenábrázolásokat letakarták, a falakra vörös festékkel keresztek, illetve az IC és XC feliratok kerültek (a Jézus, illetve a Krisztus név kopt rövidítései). Az egyik falban falfülkét alakítottak ki. A sírban és bejárata körül osztrakonokat találtak kopt nyelvű liturgikus, ill. világi szövegekkel, valamint muszlim kori cseréptöredékeket, amely arra utal, a sírt a kopt kor után is használták. Vjatka A Vjatka (oroszul Вятка) folyó Oroszország európai részének északkeleti vidékén, a Kelet-európai-síkság keleti peremén. A Káma legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 1314 km, vízgyűjtő területe: 129 000 km², közepes vízhozama 890 m³/s. A Felső-kámai-hátságon, Udmurtföld északnyugati határánál ered és Tatárföldön, Mamadis várostól 17 km-re ömlik a Kámába. A rövid torkolat-, illetve forrásvidéket leszámítva, több mint 1200 km-en át a Kirovi területen folyik végig. A Vjatka a forrástól észak felé indul el, hasonlóan a szintén Udmurtföld északi részén eredő Kámához. Később mindkettő folyásiránya megváltozik: a Káma keletre, a Vjatka azonban Kirsz településnél nyugatra, majd Nagorszknál éles kanyarulattal délnyugatra fordul. Medrére egyébként is végig jellemzők az éles irányváltások. Kirov város előtt újabb élest kanyart tesz és északkeleti, a város után azonban ismét délnyugati irányban halad. Kotyelnyics várostól végig délkelet felé folyva, Vjatszkije Poljani városnál dél felé fordulva éri el a Kámát. Tipikus síksági folyó. Többnyire széles, lapos völgyben folyik, rendkívül sok kanyart, mellékágat alkot, még alsó szakaszain is előfordulnak sekélyebb részek, homokzátonyok. Főleg olvadékvizekkel táplálkozik. November első felében befagy, az olvadás és jégzajlás április második felében kezdődik. Tavaszi árvize van. A rendszeres hajózás Kirovig (a torkolattól kb. 700 km-re) biztosított, ennél feljebb azonban a zátonyok miatt erősen függ a vízállástól; tavaszi magasvíz idején esetenként Kirszig (a torkolattól több mint 1000 km-re) hajózható. Jelentősebb kikötők: Kirov, Kotyelnyics, Vjatszkije Poljani. Mellékfolyók Legnagyobb mellékfolyói: jobbról: Kobra , Letka, Velikaja, Moloma , Pizsma balról: Csornaja Holunyica és Belaja Holunyica , Csepca , Bisztrica, Voja, Kilmez . Városok A Vjatka több száz km-es felső szakaszának völgye viszonylag ritkán lakott, túlnyomórészt erdővel borított terület. Nagyobb városa Omutnyinszk (29 000 fő), kohászatáról ismert. A középső szakasz a legsűrűbben lakott vidék, itt koncentrálódik a régió ipara is. Kirov ( 1934 -ig: Vjatka): a terület közigazgatási, közlekedési és ipari központja (490 000 fő). Környékének jelentősebb települései is a folyó partján épültek: Kirovo-Csepeck , a Csepca torkolatánál (87 000 fő); itt működik az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátja. Pervomajszkij ( zárt város , 9000 fő). Szlobodszkoj (36 000 fő). Kotyelnyics , 125 km-re Kirovtól (27 000 fő). Az alsó szakasz legnagyobb települése Vjatszkije Poljani (40 000 fő). Természetvédelem A folyó középső szakaszán, annak jobb parti széles árterérben hozták létre a Nurgus természetvédelmi területet. A Kotyelnyicsi járáshoz tartozó 5653 hektáros védett területet összefüggő erdő borítja, felszínét 5 patak és mintegy 60 kisebb-nagyobb tó teszi változatossá. A Vjatka tavaszi árvizei idején teljesen víz alá kerül. A természetvédelmi terület közelében található a dinoszaurusz-maradványok egyik híres oroszországi lelőhelye. Juvisy-sur-Orge Juvisy-sur-Orge település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 16 365 fő (2015). Juvisy-sur-Orge Athis-Mons, Viry-Châtillon, Draveil és Savigny-sur-Orge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Híres személyek A város szülötte Claude Brosset francia színész Wilson’s Creek-i ütközet A Wilson’s Creek-i csata, más néven az Oak Hills-i csata a Transz-Mississippi hadszíntér első nagyobb ütközet volt az amerikai polgárháborúban, amelyet 1861. augusztus 10-én vívott az Amerikai Egyesült Államok hadereje és a Missouri Állami Milícia a Missouri állambeli Springfieldben. Az összecsapást gyakran hívják „a nyugat Bull Run-i ütközetének”. Ez volt az első olyan összecsapás a polgárháború folyamán, amelyben elesett egy északi tábornok. Missouri semlegessége ellenére a szövetségi erők és az állami milícia között folyamatosan nőtt a feszültség az ütközet előtti hónapokban. 1861. augusztus elején a Benjamin McCulloch dandártábornok parancsnoksága alatt álló konföderációs csapatok megközelítették Nathaniel Lyon Army of the West nevű hadseregét, amely Springfield közelében táborozott. Augusztus 9-én mindkét fél támadási terveket szőtt a másik ellen. Augusztus 10-én hajnali 5 órakor Lyon két oszlopba szervezte hadseregét saját és Franz Sigel ezredes parancsnoksága alatt, és rátámadt a Wilson’s Creeknél, Springfieldtől majdnem 20 kilométerre délre tartózkodó déliekre. Az első csapás a déliek lovasságát érte, így az visszavonult a később „Bloody Hill”-nek (Véres domb) keresztelt magaslatról, és hamarosan a déli gyalogságnak kellett megszilárdítania sorait. A konföderációsok három rohamot indítottak, amelyek nem tudták áttörni az északiak vonalait. Lyon tábornok eleste és Thomas William Sweeny tábornok megsebesülése után Samuel D. Sturgis őrnagy vette át az uniósok parancsnokságát. Eközben a déliek megfutamították Sigel csapatait a Skegg's Branch-től délre. A 11 órakor befejeződő harmadik déli rohamot követően Sturgis belátta, hogy csapatai kimerültek, és kifogytak a lőszerből, így az északiak Springfield felé visszavonultak. A konföderációsok túlságosan szétziláltnak és rosszul felszereltnek érezték magukat az üldözéshez. A Konföderáció győzelme fellelkesítette Missouri déli szimpatizánsait, és ugródeszkaként szolgált északi előretörésükhöz. Sterling Price vezérőrnagy és Missouri állami milíciája szeptember második második felében visszafoglalta Lexingtont Missouri nyugati felén. A késő októberben Claiborn F. Jackson által megszervezett Neoshói Konvenció határozatot hozott az elszakadásról. Noha az állam a háború túlnyomó részében uniós megszállás alatt volt, a Wilson’s Creek-i ütközet után a Konföderáció ellenőrzése alá vonta Missouri délnyugati területeit. A National Park Service gondozza a Wilson’s Creek National Battlefield (Wilson’s Creek-i nemezti csatamező) nemzeti parkját az összecsapás egykori helyén. Az ütközet előzményei és a szembenálló felek Missouri belépése a háborúba Az amerikai polgárháború kezdetén Missouri fegyveres semlegességet deklarált a konfliktusban és nem segített egyik oldalnak sem. 1861. április 20-án szecesszionista tömeg kerítette hatalmába a Liberty Arsenal fegyvergyárat és -raktárt, mely aggodalmat keltett az Unióban. A semlegességet nagyon megterhelte az 1861. május 10-i Camp Jackson botrány. Claiborne F. Jackson kormányzó parancsára a Missouri Volunteer Militia (Missouri önkéntes milícia) kiképzésre St. Louis határában levő Lindell Grove-ba vonult. A kormányzó titokban tüzérségi lövegeket kapott a Konföderációtól, melyet a milícia táborába szállíttatott "Camp Jackson"-ba. Nathaniel Lyon százados figyelmét felkeltette a szállítmány és aggódott, hogy a milícia hatalmába fogja keríteni a St. Louis Arsenal fegyvergyárat. Thomas W. Sweeny-t hátrahagyta az arzenál védelmére, míg Lyon uniós szövetségi csapataival és unióbarát Home Guard milicistákkal körbevette a Missouri Önkéntes Milícia táborát és kikényszerítette, hogy adják meg magukat előtte. Mikor foglyait az arzenál felé terelte, a dühös tömegből kiváló emberek ellenszegültek. Kiabálás és dulakodás kezdődött, mely lövöldözéshez és számos ember halálához vezetett. Az áldozatok legnagyobb része civil volt, de a MVM tagjai és szövetségi katonák is áldozatul estek. A Camp Jackson botrányban elszenvedett sérelem miatt a következő napon az állami törvényhozás megalapította a MVM-et leváltó Missouri State Guard (Missouri Állami Őrség, MSG) intézményét, melynek elméletileg az lett volna a feladata, hogy megvédje az államot mindkét háborús fél fenyegetésétől. Valójában a MSG kezdettől fogva az uniós erőkkel való összecsapásra készült fel. A Camp Jackson botrány mellett az is magyarázza, hogy Missouri kormányzója megtagadta önkéntesek küldését a Washington által lázadásként értelmezett tagállami kilépésekre az Egyesült Államok uniójából, melyet az elnök szintén interpretálhatott lázadásnak. A kormányzó Sterling Price-t nevezete ki a MSG parancsnokának vezérőrnagyi rangban. Az állami milíciát hadosztályokba osztották, melyet Missouri különböző katonai körzeteiből töltöttek föl és mindegyik élére egy dandártábornok volt kinevezve. Ezek a hadosztályok némelyike mindössze dandárnyi erő fölött diszponált, mivel feltöltési körzete részben, vagy egészben uniós ellenőrzés alá esett. Missouri állama William S. Harney, a Department of the West, a Nyugati Adminisztratív Hivatal parancsnoka hatáskörébe tartozott. Harney tartott tőle, hogy Missouri kiválik az Egyesült Államokból és csatlakozik a konföderációhoz, ezért tárgyalásba kezdett Sterling Price-szal. 1861. május 12-én megkötötték a Price-Harney megállapodást, mely formai egyetértést mutatott az Egyesült Államok hadserege és a Missouri állami milícia közös rendfenntartó és külső beavatkozás elleni védelmi tevékenységében. Jackson kormányzó nyilvánosan támogatta a megállapodást, titokban azonban a Konföderációhoz fordult, konföderációs katonaságot kért Arkansasból, Louisianából és Texasból Missouri szövetségi ellenőrzés alóli felszabadítására. Missouri unionista szimpatizánsok, mint pl. Francis P. Blair, Jr. panaszai alapján Harney-t Lincoln leváltotta és azzal az önkéntes erők dandártábornokává kinevezett Nathaniel Lyonnal váltotta fel, akinek katonái St. Louis utcáin a tömegbe lőttek. 1861. június 12-én Lyon és Jackson a St. Louis' Planter's House nevű hotelben találkozott, hogy megpróbálja fenntartani a békét. Mindketten rugalmatlanságot tanúsítottak. Lyon az állam minden szegletére vonatkozó vizsgálati jogot követelt, hogy konföderációs beavatkozás jelei után kutathasson, míg Jackson azt akarta elérni, hogy az uniós erők fennhatóság St. Louis város környékére korlátozódjon. A találkozót Lyon azon kijelentése zárta, miszerint: Lyon Sweeney parancsnoksága alatt csapatokat küldött Springfieldbe, míg saját csapatai gyorsan elfoglalták az állami fővárost és Jackson, Price, valamint a velük együtt menekülni kezdő törvényhozási képviselők üldözésére indult. Kisebb összecsapások lángoltak fel a rabszolgatartók és a rabszolgaságot ellenzők között, mint pl. a június 17-i Boonville-i ütközet és a július 5-i Carthage-i ütközet. Július elején az állam északi részén két megye Unió-párti lakosságát elkergették, míg Kansasból a rabszolgaságot ellenző aktivisták (jayhawkerek) érkeztek az államba. A krízis kitörése után Lyon újra összehívta a februárban az Egyesült Államokból való kiválást elutasító Missouri Alkotmányos Konvenciót ülésezni. Július 27-én a Konvenció a kormányzói széket beöltetlennek nyilvánította, majd megválasztotta Hamilton Rowan Gamble-t, az Egyesült Államokat támogató politikust ideiglenes kormányzónak. A katonai műveletek az ütközet előtt 1861. július 13-án Lyon hadseregének megközelítőleg 6000 katonája táborozott Springfield közelében. Erőit az 1., a 2., a 3., és az 5. Missouri gyalogezred, az 1. Iowai gyalogezred, az 1. és 2. Kansas-i önkéntesezred és a háború előtti reguláris hadsereg több századnyi gyalogsága, lovassága és tüzérségi ütegei képezték. Ezeket négy dandárba rendezte Samuel D. Sturgis őrnagy, Franz Sigel ezredes, George Andrews alezredes, és George Dietzler ezredes vezetésével. Az Unió-párti sereg soraiban a kiképzetlen újoncok mellett 500 szintén képzetlen és hiányos felszerelésű népfelkelő is volt. Július végére a Missouri állami milícia Springfieldtől 120 km-re délnyugatra vonult vissza, ahol erősítést kaptak Benjamin McCulloch konföderációs dandártábornok csapataitól és alá beosztott N. Bart Pearce dandártábornok Arkansas állami milicistáitól. A vegyes összetételű hadsereg 12 000 fősre nőtt. Ekkora erő birtokában terveket kezdtek kovácsolni egy Springfield felé való támadásról. De Lyon tábornok augusztus 1-jén kivonult Springfieldből megpróbálva meglepni a déli erőket. A két hadsereg előörsei Dug Springs-nél csaptak össze augusztus 2-án. Az uniós előörs került ki győztesként, de Lyon tudomására jutott, hogy ellensége tulajdonképpen háromszoros létszámfölényben van és visszavonult Springfieldbe; 20 000-re becsülte a déliek erejét, de valójában azok csak 12 000 katonával rendelkeztek. Emellett Price és McCollouch seregtestei között nem volt egyetértés. Price magasabb rangban állt, de csak a Missouri State Guard kötelékében, míg McCollouch alacsonyabb rangja ellenére a segítségül hívott Konföderáció tábornoka volt, s ennek alapján megtagadta a két erő egyesítést, amíg Price el nem ismeri a teljes haderő parancsnokaként, amit az fogcsikorgatva vett tudomásul, de annak érdekében, hogy Lyon kékkabátosaival leszámolhasson, engedett a követelésnek. Az imigyen egyesült hadseregben többségben levő missouriak közül soknak sem sátra, sem egyenruhája nem volt. Sok milicista tulajdonképpen semmilyen fegyverrel nem rendelkezett, mások csak 1812-es mintájú Springfield muskétákkal, megint mások pedig sörétes puskákkal. Ágyúlőszer gyanánt kődarabokat, láncokat és rozsdás vastuskókat használtak nyolc elavult lövegükhöz. az északiak üldözésére indult. Augusztus 6-án erői Wilson’s Creek-nél (Wilson patakjánál) táboroztak le, 16 km-re délnyugatra a várostól. Price az azonnali támadás mellett volt, de McCulloch aggódott a Missouri State Guard milicistáinak használhatóságával kapcsolatban és óvatos volt. Price azzal fenyegetőzött, hogy a segítsége nélkül fog támadni, így McCollouch beadta a derekát és 10-re támadást határozott el, de ebből 9-én este kitörő vihar miatt visszakozott és csapatait visszarendelte a táborba. Lyon a létszámhátrányt megállapítva furcsa következtetésre jutott. A rollai vasúti végállomásig való visszavonulását úgy óhajtotta fedezni, hogy a konföderációs hadsereget megbénító váratlan támadást indít. Sigel azt a tervet sugallta, hogy McCollouch kétszeres túlerőben levő seregét 1200 fős dandárja hátulról támadja meg, mely tovább aprózta az amúgy is hátrányban levő északi erőt. Lyon dilemmába került. Tudatában volt, hogy ereje több mint felét a Sigelhez vakon hű német katonák adják. Amint abba bizalmas tisztjeit beavatta: Röviddel azután, hogy tisztjei előtt feltárta helyzetét, Lyon hírt kapott David S. Stanley századostól, hogy az uniós lovasság déli foglyokat ejtett Dug Springs-nél, s ezek elmondása szerint a visszavonuló Missouri State Guard egyesült McCollouch és Pearce csapataival. Lyon megértette, hogy Sigel terve ezzel kivitelezhetetlenné vált, de ennek ellenére nem változtatott rajta. Így a 2. dandárját az ellenség hátába vezette, míg a három másik dandár 4300 katonája Lyon parancsnoksága alatt északról támadott. Az augusztus 9-i éjszakai vihar alatt az északiak elhagyták Springfieldet, 1000 főt hátrahagyva a készletek védelmezésére és a visszavonulás fedezésére. A csata A felvonulás és a déliek meglepése Augusztus 10-én hajnalban az északiak megközelítették a déliek táborát. A meglepetés teljes volt, mivel a déli hadsereg nem küldött ki senkit a vihar idején őrségbe. A lovak patáját és az ágyúk kerekeit rongyokba és vászonba burkolták, hogy tompítsák az általuk keltett zajt. Ezenkívül a tájék olyan csöndzónában feküdt, ahol a hangok meglepően rosszul terjednek. Az északi hadsereg közeledése közben az 1. iowai gyalogezredet nem lehetett visszafogni kedvenc menetdalai éneklésétől, ami rendkívül felmérgesítette a meglepetés elmaradása miatt aggódó Lyont. A csöndzóna azonban mindenféle zajt jelentősen letompított. A hadsereg észrevétlenül közelítette meg a Short farmot, ahol a 9 éves John Short, akkor szerzett csak tudomást a közeledésükről, mikor hajnali 4:30-kor közvetlenül a farm mellett elhaladtak. Lyon erői lerohanták a tábort az Oak Hill dombgerincen, mely később a „Bloody Hill” (Véres domb) nevet nyerte. A déli hadsereg teljes megfutamodása azonban nem következett be, mert az arkansas-i Pulaski üteg tüze megállította az előrenyomulást és időt adott a megtépázott déliek újraszerveződésére. McCollouch a Missouri State Guard egységeit vezényelte a támadás megállítására. A lobogó ősz hajjal fel-alá nyargaló és megingott katonáit rendületlenül buzdító Price-nak a domb déli lejtőjén sikerült rendeznie a vonalat és egyre erősödő ellenállást kifejtenie. Lyon is vonalba rendezte a tüzérség csapásai miatt összekeveredett katonáit a Bloody Hill tetején és Price lassan kialakuló vonala ellen támadt. A támadás nem nyert lendületet, sőt, Price erőt gyűjtő katonái kezdtek óvatos előrenyomulásba az emelkedőn felfelé. A balszárnyon Az Elkanah Greer ezredes vezette kansas-texasi lovas lövészek és James B. McIntosh vezette akansas-i lovas lövészek ezrede igyekezett az északiak ellen. Chisolm százados a sűrű aljnövényzetben idegesen fedezéket keresgető, zöldfülű texasi lovasságát korholta. „Fiúk, nem szabad állandóan a földre vetnetek magatokat!”, korholta őket, miközben ágyúgolyók szaggatták a fákat mögöttük. Ekkor azonban egy óriásinak tetsző lövedék közvetlenül a feje fölött süvöltött el és a százados maga is lebukott. „Kivéve, amikor ilyen nagyok jönnek.”, tette hozzá a nyeregbe visszaülve. A déliek támadása is elakadt. Joseph B. Plummer százados a 1st US Infantry reguláris ezredgyalogságával és a Missouri Home Guard milicistáival keletre felé fordult, hogy az északi arcvonal balszárnyát biztosítsa. Átkeltek a patakon a Gibson farm közelében de ahogy közeledtek, a Pulaski üteg hatékonysága egyre inkább érezhetővé vált. Plummer mozdulatát átirányították a Bloody Hill irányába, de ekkor McCollouch a 3. louisianai gyalogezredet és a 2. arizonai lovas lövészezredet indította feléjük James McIntosh ezredes parancsnoksága alatt. A két fél a Ray farm kukoricamezején ütközött meg. Egy résztvevő a következőket mondta az összecsapásról: Az Unió-pártiak erősítések híján kénytelenek voltak visszamenekülni a patak nyugati oldalára. Plummer maga is megsebesült a harcban. Az üldözésükre induló déli gyalogságot szétugrasztotta az északi ütegek tüze, mikor lőtávolságba értek. Ezzel utat engedtek a konföderációsoknak, hogy teljes erejüket a Véres Dombnál folyó ütközetre összpontosíthassák. Itt Price ellentámadásai egyelőre sikertelenek maradtak a lőszerhiány következtében. A harc dermesztő csendben zajlott, az északiak hurrázása és a déliek idegborzoló, vonyító csatakiáltása egyaránt hallgatott, csak a fegyverek ropogtak. A Sharp farm és a Skeeg's Branch között A két uniós seregtest elvesztette a kommunikációt egymással, így támogatni sem tudták egymás műveleteit, ha valami félresikerül. Sigel támadása kezdetben sikeres volt; dandárja hajnalhasadáskor érkezett meg a konföderációs sereg mögé. Hat ágyújuk tüze megfutamította a déliek Sharp farm mögött táborozó, kb. 1800 főnyi lovasságát, akiket tökéletes meglepetésként ért az ellenség ágyúzása. Sigel ezután átkelt a Wilson’s Creek-en, több mint 100 foglyot ejtett a táborban, majd egy órányi pihenőt rendelt el. Katonái ezalatt elkezdték fosztogatni az elűzött lovasság táborát. 8:30-kor ismét előrenyomult és azt az erdőt kezdte lövetni, ahova a konföderációsok menekültek. Újabb konföderációsok adták meg magukat, tucatjával, amitől Sigel immár biztosra vette, hogy terve működik. A Wilson’s Creek imént elhagyott keleti oldalán nagy létszámú csapatokat látott dél felé mozogni és dolgában biztos lévén azt gondolta, hogy Lyon előrenyomulása nyomja dél felé a konföderációsokat. Emiatt észak felé csak pár felderítőt küldött ki, akik McCollouch csapataival való találkozás után azzal a téves hírrel tértek vissza, hogy a vártnak megfelelően Lyon közeledik. Így balszárnya nyitva maradt egy támadással szemben. McCollouch a Skeeg’s Branch patak partján a menekülést megállította. Ahogy a szembejövő katonák csoportjaival találkozott, megkérdezte kinek az egységéhez tartoznak. Egy alkalommal azt a választ kapta, hogy Sigel egységéhez. McCollouch törzsével együtt az ellenség előőrsébe botlott, de nem értette a választ és felszólította a katonát, hogy adjanak magyarázatot. Az uniós előőrsben Todt tizedes erre megcélozta a dandártábornokot, de mielőtt elsüthette volna fegyverét, a stáb egyik tagja, Henry Gentles tizedes lelőtte. A híresen rendíthetetlen McCollouch mindössze annyit mondott erre, hogy „ez jó lövés volt”, majd felszólította John Vigilini századost, hogy „Vigye a századát és küldje a pokolra őket!” McCollouch több más egységet is küldött Sigel dandárja ellen, például a Ray-kukoricásból kivont 3. louisianai gyalogezredet és a Missouri State Guard 3. hadosztályát. Sigel katonái Lyon hadoszlopától elvágva nem tudták, hányadán áll az ütközet és ki közeledik soraikhoz. Saját 1. iowai gyalogezredük szintén szürke egyenruhát viselt és így addig nem lőttek rájuk, amíg egészen közel nem értek, hanem zászlótartóik bősz lengetéssel próbálták az általuk iowai katonáknak vélt szürke egyenruhások értésére adni, hogy baráthoz közelednek. A louisianai ezredet mindez nem hatotta meg, 40 méterről leadott sortüzük és támadásuk elsöpörte a meglepett balszárnyat. Sigel még az első lövések után is azt hitte, hogy baráti tűzről van szó és nem engedte katonáit tüzet nyitni, mire a teljes dandár megfutott és négy-öt ágyúját hátrahagyta. Vigilini egysége egy emelkedő mögül előbukkanva pontosan Sigel tüzérségébe botlott. Vigilini felszólította őket, hogy azonosítsák magukat, de Tunnard őrmester felkiáltott mellette: „Nézzétek a hollandus pofájukat!”, mire azok tüzet nyitottak. Vigilini utánasiető katonái sortűzzel válaszoltak, majd szuronyrohammal birtokukba kerítették az üteget. Sigel és emberei elmenekültek az ütközetből, így Lyon hadoszlopa magára maradt. A harc a Bloody Hillért Sigel dandárjának menekülése után az ütközet mérlege a déliek javára billent. Egy uniós sorkatona így írta le a derékmagas, elsárgult fűben zajló küzdelmet: Az uniósok a dombról lefelé tüzelve előnyt élveztek a felfelé célzó konföderációsokkal szemben. A kavargó és fojtó kék füstben egymást jószerével nem is látták a felek, csak az ellenség fel-fellobbanó puskatüzét. Ha az uniósok ki tudtak volna tartani kedvező állásukban, az ütközet még menthető lett volna. Ám maguk is hiábavaló rohamokkal kísérleteztek, s veszteségeik egyre nőttek. A harmadik dandár parancsnoka az 1. missouri gyalogezred élén vezetett rohamot a völgybe: Az uniós rohamot makacs ellenállás fogadta a sűrű bokrok között a domb lábánál. A konföderációs ágyúk srapnelt és sörétet köptek nem egészen ötven méter közelségből a kiáltozó északi katonák közé. A gyülekező déliek egyre erősebb tüzében Lyon a fején, a vádliján és a bokáján is megsebesült, lovát pedig megölték a harcban. „Attól tartok a mai nap már odaveszett”, mondta és gyalogosan sántikálva tért vissza az uniósok uralta dombtetőre, ahol E. L. McElhaney őrnagy pej lovára ült át. Törzsének főnöke nem értett egyet és azt szorgalmazta, hogy kíséreljenek meg újabb rohamot indítani. Reggel 9:00 táján Price indított újabb kísérletet az uniós centrum ellen. A déliek három-négysoros mélységbe rendeződve lőttek, egy sor fekve, egy másik térden, a harmadik pedig állva. Egy órán keresztül állták egymás tüzét a felek, míg a füstben már semmit nem lehetett látni és az augusztusi hőségben mindenki eltikkadt. Az uniós centrum megingott, az 1. iowai és az 1. missouri ezred között rés keletkezett. A csapatok elvesztették szem elől parancsnokukat és káosz alakult ki. „Valaki vezessen már minket!” kiáltozásukra Lyon odalovagolt és a 2. kansas-i ezred katonáival szilárdította meg a vonalat. Vér csorgott a csizmáján és szakállán, de fordított egyet a kalapján és azt kiáltotta „Még egy rohamot indítunk [...] Gyerünk, bátor fiaim, én vezetlek benneteket. Előre!” Elfoglalta helyét a 2. kansasi gyalogezred sorában, emberei között és nagy hurrázással lerohantak a domboldalon az aljnövényzetben ropogó fegyverek közé. Mikor közelebb értek, egy puskagolyó átfúrta Lyon mellkasát. Lezuhanva a nyeregből tisztiszolgája, Albert Lehman rohant hozzá segíteni. „Megöltek!” lehelte, mire Lehman szívszaggató sírásba kezdett. A roham azonmód összeomlott, mikor Lyont szíven lőtték és 9:30-kor meghalt. Lyon lett az első uniós tábornok, aki a harcmezőn esett el az amerikai polgárháborúban. A roham azon nyomban összeomlott. Sweeney dandártábornokot lábon találta egy golyó, Deitzler ezredes és Andrews alezredes mindketten sebesültek voltak, így Sturgis őrnagy lett a rangidős tiszt, aki átvette a parancsnokságot a domb tetejére visszahúzódó északiak fölött. De az arkansas-i gyalogság nem tudott közel jutni az dombtetőn magukat hasra vető északiak vonalához és a tűzpárbaj során elfogyott a lőszerük. James Totten százados 2. reguláris tüzérütegének csapásai sokakat megöltek közülük, így a támadók visszatértek a kiindulópontjukra. Az uniós jobbszárny védelmi állása kitartott, de a hadianyag-készletek és a lőszer erősen fogytak és a morál egyre alacsonyabbra szállt. Az uniós állások alatt vészesen gyülekezett a kansas-i és a texas-i lovasság, valamint a missouri milícia N. Bart Pearce parancsnoksága alatt. 10:30-kor a déliek minden addiginál nagyobb, hatezer főt koncentráló támadást indítottak, de 11 órára azt is sikerült visszaverni, de az északi katonákat kimerítette a harc. Sokan reggel óta egy korty vizet nem tudtak inni, mert a kulacsokat utoljára előző este töltötték teli és már az elesettek lőszerét is mind összeszedték, hogy legyen mivel lőni. Mikor Sturgis végül megkapta a hírt, hogy az eddig várva várt 2. dandár támadása kudarcba fúlt és Sigel csapatai elmenekültek, elrendelte a visszavonulást, mielőtt még egy negyedik támadást indíthattak volna ellene. Richard Hanson Weightman ezredes, a Missouri State Guard második hadosztálya gyalogdandárjának parancsnoka háromszor sebesült meg a Bloody Hillért folytatott küzdelemben. A Ray farm mellett felállított tábori kórházban hallotta a déliek üdvrivalgását. Egyik ápolója nem sokkal dél előtt érkezett vissza és levegőért kapkodva azt újságolta: „Megvertük őket. Elmenekültek.” „Hála istennek”, suttogta Weightman és meghalt. Következmények A véresnek számító ütközetben négy óra alatt mindkét fél kb. 1200 fős veszteséget szenvedett. Az ütközetben részt vettek egyike a legvéresebb harcnak nevezte a waterlooi csata óta. A nem sokkal korábban megvívott első Bull Run-i ütközethez képest kevesebb mint harmadannyi résztvevővel harmadannyi idő alatt több mint feleannyian estek el a küzdelemben Wilson’s Creek-nél. További párhuzamot jelentett, hogy a győztes déliek az ideális körülmények ellenére túl rendezetlenek voltak hozzá, hogysem üldözésre gondolhassanak; a csapatokat pedig nem lehetett erre rábírni. A polgárháború korai szakaszában a felek még gyors lefolyású háborúra gondoltak, és az üldözés szükségessége nem tűnt fel világosan előttük. A puszta győzelem elégségesnek tűnő volta mellett a harci kimerültség is gátat szabott az üldözésnek. A jól időzített északi visszavonulás a vereség ellenére lehetővé tette a sikeres elszakadást a déliektől. Mivel az északiak hagyták el a csatateret, a déliek mondhatták magukénak a győzelmet. Shelby Foote történész ugyanakkor döntetlennek minősítette, mivel az uniós csapatok eleve csak a visszavonulás zavartalansága érdekében bocsátkoztak a küzdelembe, legalábbis Lyon nem túl érthető elképzelése szerint. Ugyanakkor a csata megerősítette a konföderációt pártolók helyzetét Missouriban, és lehetőségük nyílt a mélyebb behatolásra Missouriba. Ezzel párhuzamosan az eddig pacifikált déli szimpatizánsok új fegyveres csapatokat alkottak, a bujkálásba szorított gerilláik pedig előjöttek búvóhelyeikről az állam északi felében. A vereség eredményeképpen John C. Frémont vezérőrnagy erősítéseket kért a nyugati hadszíntérre és a saját keretéből 5000 főt küldött a Springfieldből Rollába visszavonuló hadsereg veszteségeinek pótlására, valamint hadiállapotot rendelt el St. Louis-ban. Az Unió Missouriban megrendült helyzete miatt Frémont az egy héttel korábban meghozott Confiscation Acten túlmenő rendelkezéseket hozott. Fort Leavenworthtől Cape Girardeu-ig húzódó vonaltól északra minden lázadót halálbüntetéssel fenyegetett meg, teljes vagyonelkobzással sújtotta a közreműködőket és rabszolgáikat felszabadítottnak nyilvánította. Rendelkezéseit Abraham Lincoln elnök kénytelen volt megsemmisíteni, mivel attól tartott, hogy a radikális abolicionisták programját tükröző rendelkezések miatt a rabszolgatartó határállamok lakossága az Unió ellen fordul. Jefferson Davis konföderációs elnök hasonló hangnemben jelentette be a Wilson’s Creek-nél aratott győzelmet, mint a bull run-i diadalt. Emellett azonban Missouri semlegességének tiszteletben tartása miatt McCollouch csapatait visszarendelte Arkansas-ba. A Konföderáció hosszas várakozásba kezdett, hogy a Lyon által szétzavart Missouri törvényhozás elmenekült képviselői összegyűljenek és kimondják Missouri elszakadását az Egyesült Államoktól. Erre végül 1861. október 29-én került sor. Price és a Missouri State Guard lassan követte a visszavonuló északiakat. Szeptember második felében ideiglenesen visszafoglalták Lexingtont az állam nyugati felében. Az elesett Lyon holttestét McCollouch fehér zászló alatt elküldette a Springfieldbe visszavonult északiaknak. Mivel azonban az északiak Springfieldet nemsokára feladták, ezért pár nappal később megint megtalálták az otthagyott koporsót. Másodszor is visszaszolgáltatták az északiaknak, akik Ohióba vitték, ahol ezrek rótták le kegyeletüket előtte. Megemlékezések 1928-ban A The University Club of Springfield emléktáblát állított a csatatéren, az egyetlen mindez idáig. A Bloody Hill-en egy rogyadozó kőrakás közelében a tábla azt írja:„Itt, vagy e hely közelében esett el Nathaniel Lyon dandártábornok [...] Tisztelegve Lyon tábornok és azon bátor, Északi és Déli százak előtt, akik e csatatéren meghaltak az igazságért, mely igazságukat Istentől kapták.” Megjegyzések Tudomásuk szerint háromszoros Keegan azt állítja, hogy Először a bonyolult haditerv buktatóihoz képest időben és jó helyen felbukkanó Sigel támadott délről, majd a fellobbanó puskatűz hangjára Lyon is megkezdte az előrenyomulást északon, a patak nyugati partján. Ennek ellentmond a források többsége, mint pl. mely szerint Sigel csak Lyon támadásának hangját hallva kezdte lőni a délieket Missouriban sok bevándorló telepedett le, legnagyobb részük német volt. Frémont uniós erőinek nem elhanyagolható része idegen ajkú bevándorló volt, de Sigel hiába tudott németül, sok cseh, magyar és holland katonája nem beszélt németül sem. Valószínűleg alkoholról lehetett szó Csiba Mamoru Csiba Mamoru (�� �, a magyar változatban Bourdu) egy főszereplő a Sailor Moon című mangában és animékben. Földi identitása mellett ő Tuxedo Mask (�������, az Álarcos Férfi), akinek feladata a holdharcosok védelmezése. Bár nem harcos, hasonló erővel rendelkezik, mint ők. Ennek oka a Sailor Crystal, melynek, mint a Föld koronahercegének és védelmezőjének, erőkiterjesztő hatása van rá. Pszichikai erőkkel is rendelkezik, például pszichometria és gyógyítás, mely képességei folyamatosan bukkannak fel, de leginkább csak a mangában és a Sailor Moon Crystal sorozatban. A szereplő Mamoru Cukino Uszagi romantikus vágyainak tárgya. A fiút gyakran festik le sztoikusnak és introvertáltnak. Valószínűleg ez azért lehet, mert mikor kisgyermek volt, a szülei meghaltak egy autóbalesetben. Ez blokkolta jelenbeli életének gyermekkori memóriáját, de felszabadította egy korábbi létezésének emlékeit, mikor Endymion hercegként a Föld védelmezője volt. Kutatásba kezdett hajdani szerelme, Serenity hercegnő után, miután rendszeresen visszatérő álmai miatt úgy véli, ez segíthet visszakapni emlékeit (az eredeti animesorozatban Serenity hercegnő kérlelte álmában, hogy keresse meg neki a kristályt). Az ellenség már az alaptörténet idején elfogja őt és agymosásnak veti őt alá, ami később is megtörténik, mert ezzel is fájdalmat próbál okozni az aktuális ellenfél Uszaginak. A sorozatban Mamoru és Uszagi együtt járnak. A kapcsolatunk ebben az életükben nem volt szerelem az első látásra, az csak fokozatosan alakult ki, ahogy mindketten felfedezték a másik valódi kilétét. A mangában és a Sailor Moon Crystalban hamarabb történt ez meg, az eredeti animében nagyon sokáig nem tudták, hogy bár civilben gúnyolódnak egymással, valójában mint Sailor Moon és Tuxedo Mask, egy célért harcolnak, igaz saját érdekeiket képviselve. Végül szerelmük beteljesedik, igaz, nem marad teljesen zökkenőmentes, ami különösen az eredeti animében van kidomborítva (ott a 61. és 77. rész között szakítanak, mert a jövőbeli Endymion király rémálmokat bocsát Mamorura, amely szerint ha együtt maradnak, annak szörnyű vége lesz Uszagira nézve. Idővel kiderül, hogy az egész az ellenség éberségének elaltatása céljából történt). Idővel Uszagi becenevén, Mamo-channak szólítja a fiút. Két év randevúzás után Mamoru egy eljegyzési gyűrűt ad a lánynak, és a pár végül megházasodik. A jövőben közös gyermekük is születik: Csibiusza, aki iránt mindig nagy szeretettel viselkedik, mely a múltban számos bosszúságot okoz a féltékeny Uszaginak. A mangában és a Sailor Moon Crystalban élettörténete jobban ki van domborítva. Szülei halálos autóbalesetet szenvedtek, mely az ő életét is megváltoztatta (elvesztette az emlékezetét), ráadásul éppen a hatodik születésnapján történt mindez. Álarcos Férfiként való megjelenésével és valódi kilétével eleinte nehezen birkózott meg, később azonban találkozott a Holdharcosokkal, és a viszonya átalakult. Megvan az a képessége, hogy belépjen álmokba és értelmezni tudja azokat, képes begyógyítani a sérüléseket, és a Föld általános állapota kihat az ő egészségére is. A bal fülében fülbevalót hord a mangában, amit egyik animesorozat sem vett át. Az eredeti animében sokkal inkább fizikai erejét láthatjuk megjelenni. Nem egyszer szemtől-szembe olyan ellenfelekkel harcol, és tartja fel őket, akik ellen egyenként, akár együtt is már kudarcot vallottak a lányok. A mára már szignatúra értékű rózsa is csak itt jelenik meg, semelyik másik verzióban nem láthatjuk. A rózsát legtöbbször csak az ellenség megzavarására használja, de néhány ritkább esetben hatékony fegyverként veti be. A legkülönlegesebb az első évad végén láthatjuk ezt a képességét, amikor a rózsával halálos sérülést okoz Beryl-nek, amit már csak Metalia erejével tud regenerálni. A mangával és a Crystal-al ellentétben az eredeti animebeli Mamoru sokkal misztikusabb és sokkal több szerepe van a lányok szemszögén kívül. Múltja viszont itt nincs túlzottan megmutatva, a mangában több szó esik róla. Az utolsó két évadban kevésbé vesz már részt a harcban, mint az első háromban. Az első évadában egy rövid ideig randevúzik Hino Rei-vel, bár úgy tűnik, nem igazán lelkes. A karakterről A kandzsi Mamoru nevében „föld” (� csi) és „hely” (� ba) jelentésű. Együttesen pedig „lokális” vagy „helyi”, ami Endymion herceg Földi származására utal. A keresztneve jelentése „védelem” (� mamoru), a személyiségét jelezi és fő szerepkörét a történetben. Az angol változat „Darien”-jének jelentése szintén védelmező. Takeucsi Naoko eredeti ötlete az volt, hogy Mamoru kódneve legyen „Mysterious 2098 Face”, de ezt később elvetette. Az Endymion név forrása a görög mitológia, ahol az azonos nevű pásztor Szelené holdistennő szerelme volt. Szeléné neve pedig megfeleltethető Serenity hercegnőével. Megjelenései Mamoru a sorozat előrehaladásával időnként új álnevet és titkos személyazonosságot választ. Tuxedo Mask Tuxedo Mask (Álarcos Férfi, egyes korai epizódokban Maszkos Ember) egy olyan titkos személyazonosság, amit Mamoru azért hozott létre magának, hogy zavartalanabbul tudjon kutatni az Ezüstkristály után. Fehér álarccal takarja el az arcát, cilindert és szmokingot visel, vörös bélésű köpennyel. Az első animében és a PGSM-ben fekete nádpálcát hord, amit kardként is használ. A történetben egy rejtélyes alakként jelenik meg, aki ugyanazt keresi, mint a lányok, az Ezüstkristályt. Ahogy később kiderül, egy álom készteti erre, ahol egy ismerős női alak kéri tőle, hogy keresse meg. Mamoru úgy gondolja hogy a kristály segítségével visszanyerheti az elvesztett múltját. Luna kezdetben óvja Uszagit, hogy megbízzon az idegenben, de mikor elkezdenek vonzódni egymáshoz és fény derül Mamoru igazi személyazonosságára, lemond a fenntartásairól. Az első animében gyakran látjuk, amint lenyűgöző ügyességgel veszi semmibe a gravitációt, magas és keskeny rudak, oszlopok tetején egyensúlyoz. Az „átalakulását” Tuxedo Mask-ká nem tudja szabályozni, ha Sailor Moon veszélyben van, önkéntelenül változik át a megmentőjévé. Majd később egy olyan jelenet szemtanúi is lehetünk, mikor szándékosan veszi fel Tuxedo Mask öltözékét, oly módon, hogy egy rózsát húz ki a zsebéből, körülötte a színek megváltoznak és „berepül” a maszkja és az öltönye. Ettől a résztől kezdve már tudatosan képes átváltozni, amikor szüksége van rá. Endymion herceg Endymion a Föld koronahercege volt az Ezüst Millennium alatt. Négy őrzője volt: a Sitennó, akik úgy védték az urukat, mint a holdharcosok Serenity hercegnőt. Ő és a Hold hercegnője egymásba szerettek, noha ezt nem lett volna szabad. Mikor a Dark Kingdom seregei lerohanták a Holdat, Endymion szerelme védelmében esett el, azonban ő is esélyt kapott rá, hogy a jövőben új életet kezdhessen. Mamoruként csak később jött rá a saját identitására (amikor súlyosan megsérül, illetve a mangában meg is ölik), ám ekkor Beryl királynő elrabolja őt, és a sötét energia segítségével a saját szolgálatába állítja. Az eredeti animében eleinte nem hat rá a sötét energia, és gyakran kiütközik belőle a jó természete, nem akar összecsapni a holdharcosokkal. Ekkor is dobál rózsát, de az jellemzően fekete színű. Miután Sailor Moon majdnem visszahozza őt a jó oldalra, még több sötét energiát kap, amely teljesen a gonosz hatalmának adja át őt. Végül a Sailor Moon iránt érzett szerelmének záloga, a Star Locket lesz az, amely visszaadja emlékeit. Ebben a változatban Uszagihoz hasonlóan szükség esetén ő is képes felvenni ezen alakját. Endymion-ként Mamoru megnövekedett erőre tesz szert, és láthatólag megnövekedett ellenállása lesz mindenfajta mágikus erővel szemben. Ezzel szemben a mangában és a Sailor Moon Crystalban a halott Endymion végleg a Dark Kingdom szolgájává változik. Elrabolja Sailor Moon-t, és az Északi-sarkon próbálja belőle kínzással kiszedni, hol lehet az Ezüstkristály. Nem sejti, hogy egy darabja éppen az ő testében van. Sailor Moon megpróbálja megölni őt, de a kristály alakjává változott Sitennó megvédi őt. Majd saját magával is végezne, de az Ezüstkristály reaktiválódik, és megvédi mindkettejüket. Endymion visszanyeri emlékeit, annak az árán, hogy megvakul. Teljes erejét csak a Dark Kingdom legyőzését követően kapja vissza, korábbi életével együtt. Endymion király A sorozat későbbi epizódjaiban Mamorut, mint a jövendőbeli Kristály Tokió uralkodóját és Neo-Queen Serenity férjét mutatják be, körülbelül a 30. században. Fehér és levendula színű szmokingot hord és egy jogart. Először a manga 18. fejezetében jelenik meg, mint szellemkép - valódi teste a kristályváros központjában fekszik, kómában. Segíti a holdharcosokat a Black Moon Clan-nal folytatott küzdelmük során. Kiderül róla, hogy az Ezüstkristály hatására nem öregedett, s körülbelül húszas éveiben jár még mindig. Jogara végében található az Aranykristály, melyet Héliosz ad neki át a manga negyedik részének végén. Az első animében ennél is kevesebb szerepe van: mindössze a második évadban látható szellemképként, illetve a negyedik évad során történik egyszer utalás arra Diana által, hogy a jövőbeli király, ha nem szeretne részt venni fontos banketteken vagy találkozókon, betegséget színlel. Holdfénylovag A Holdfénylovag (�����) csak az eredeti animében jelenik meg, méghozzá a Sailor Moon R első felében, a filler epizódok során. Mikor Uszagi az első rész végén újra csak egy normális lány szeretett volna lenni, mindenki memóriájában „elrejtőzött” az, ami addig történt, Mamorut is beleértve. Mindazonáltal a fiú tudat alatt továbbra is védeni akarta Uszagit, és minden rá vonatkozó emléke leválva róla a Holdfénylovag alakjában öltött testet. Ezért ők képesek voltak egy időben két külön személyként megjelenni. Mikor a fiú visszanyerte emlékeit, a lovag eltűnt. A lovag főként arab stílusú fehér ruhákban látható és a fegyvere, kard. Tuxedo Mask vörös rózsáival szemben ő fehérekkel jelzi a jelenlétét. Képességei és készségei Mind a mangában, mind az animében Tuxedo Mask széles skáláját mutatja be a különböző támadásoknak. Mint a többi holdharcos, ő is rendelkezik Star Seed-del, melyet először tőle kellett elvennie Sailor Galaxiának, hogy leigázhassa a Földet. A mangában ez a Star Seed nem egyszerűen aranyszínű, hanem maga az Aranykristály, mely Endymion saját varázserejű köve, s az Ezüstkristályhoz hasonlóan félelmetesen erős. Tuxedo La Smoking Bomber - robbanó energiát lő ki a kezéből. Pink Sugar Tuxedo Attack - Lányával kombinált erejének eredménye, ez a csak a mangában és a musicalekben használt támadás. Tuxedo Power! - A PGSM-ben használják, mikor átváltozik Tuxedo Mask-ká Rózsahajítás - Mamoru szignatúra értékű jelzése az animében (és néha a musicalekben is). Úgy tűnik ezeknek a különleges virágoknak hatalmukban áll mágikus védfalakat megtörni, erőtereket megrepeszteni, szörnyeket meghátrálásra késztetni, valamint támadásokat hatástalanítani. Pár ritkább esetben támadófegyverként is bevetette, sokszor egyfajta világos energia kíséretében. Az eredeti anime első évadban láthatjuk, hogy ezeket a rózsákat maga bírja előteremteni a semmiből, mindenfajta erőlködés nélkül. Teleportáció - mikor Beryl királynő hatása alá kerül, különleges helyváltoztató képességének adja jelét, de nem tisztázott, hogy ez saját erejéből vagy Beryl hatalmából ered-e. A mangában különleges mentális képességek birtokosa, például képes megérteni az álmokat. Saját életerejének átadásával tud gyógyítani. Mivel azonban közte és a Föld között szoros kapcsolat áll fenn, ezért ha a Föld nagy bajban van, az ő egészsége is megromlik. Közelharcban fegyvere a nádpálcája, Endymionként pedig a kardja. Megformálói A japán változat eredeti szinkronhangja a veterán szinkronszínész Furuja Tóru volt, az új sorozatban pedig a hozzá hasonló orgánumú Nodzsima Kendzsi. A magyar változatban két hangja is volt: az első évadban végig Debreczeny Csaba alakította, majd a második évadban felváltva szinkronizálta Holl Nándorral, végül ez utóbbi lett az állandó hang. A magyarra szinkronizált R-filmben Ropog József alakította. A musicalekben kilenc színész játszotta őt, a legemlékezetesebbek Szanó Mizuki, Amano Kouszei, Sirota Jú, és Jamato Juga voltak. Az élőszereplős sorozatban Sibue Jouji játszotta. (7218) 1979 SK A (7218) 1979 SK a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kveton, J. fedezte fel 1979. szeptember 19-én. Zsirai Miklós Zsirai Miklós (Mihályi, 1892. október 10. – Budapest, 1955. szeptember 9.) Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Élete Jómódú gazdálkodó szülők első gyermekeként látta meg a napvilágot, később két öccse született. 1896-ban rövid időn belül elhunyt édesanyja és egyik testvére, 1904-ben pedig édesapja is. Elemi iskolai tanulmányait Mihályiban kezdte, osztatlan iskolában, majd 1904 szeptemberében Sopronba, az evangélikus líceumba került. Tagja lett a líceum önképzőkörének, a Magyar Társaságnak, verseket írt, fordított, de biológiai, történelmi és irodalomtörténeti írásai is voltak. 1910-ben a líceum gyorsíró körének jegyzője lett, valamint a „Soproni Gyorsíró” folyóirat társszerkesztője. A líceumban ébredt fel a magyarságtudata is, ott szerette meg a könyveket és a tudományokat. Sikeres érettségi vizsgája után 1912-ben a Báró Eötvös József Collegium hallgatója lett, magyar- latin- görög szakon. Az alapvizsgákat letéve 1914-ben saját költségén Finnországba utazott finn nyelvtudásának tökéletesítése céljából. Az első világháború kitörésekor -mivel Finnország orosz fennhatóság alatt volt- haza kellett térnie. Jelentkezett katonának. Sopronban vonult be, majd kiképzés után az orosz frontra került, 1915. március 29-én orosz hadifogságba esett az uzsoki csatában, a Turka város közelében levő Suchy-Richy falu mellett. A hadifogság alatt döntően a tobolszki táborban (Szibéria) volt. (Erről az időszakról utólag Vándor Anna végzett alapos kutatásokat.) Csak 1920. november 20-án sikerült hazatérnie. Sokat nélkülözött, de ezen időszak alatt megtanult oroszul , s a tábor őreinek segítségével megismerkedett a zürjén (komi) nyelvvel is. A Vöröskereszten keresztül olvasnivalókhoz is hozzájutott, így bővítette nyelvészeti, néprajzi és történelmi ismereteit. Hazatérte után tudta meg, hogy másik öccse a délvidéki fronton eltűnt, halottnak nyilvánították. Újra beiratkozott az egyetemre, figyelmét ekkor a finnugrisztikára és a szlavisztikára összpontosította. Egyetemi tanulmányait 1921-ben fejezte be, bölcsészdoktori diplomával. Még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári irodájának vezetője lett. Az itt eltöltött idő alatt nagy gyakorlatra tett szert a tudományszervezésben, valamint sok tapasztalatot gyűjtött a tudománypolitika világáról is. 1924-ben kinevezték az Eötvös Collegium tanárává, majd 1929-ben a budapesti tudományegyetem Finnugor Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékének professzora lett. 1932-ben nyilvános rendkívüli, 1935-ben pedig nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést kapott. Legendásan jó előadó volt. Színes, magával ragadó előadásait zsúfolásig megtelt termekben tartotta, hallgatói között szép számmal voltak orvosok és jogászok is. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben pedig rendes tagja lett. Budapesti lakásán a háborúig értékes könyvtárat hozott létre. Az 1944-es évben már beteg volt, orvosai pihenést javasoltak neki. Az évforduló telét szülőfalujában, rokonoknál töltötte családostul. (Egy másik jelentős nyelvész, Országh László is Mihályiban töltötte a budapesti ostrom ideje alatti heteket, ahol többször találkozott Zsiraival is.) Hazatérve azt tapasztalta, hogy Budapest ostromakor könyvtára és feljegyzései szinte teljesen megsemmisültek. Lakását kifosztották, tönkretették a megszálló szovjet katonák. Családjával ezután közel két évig az egyetem Trefort utcai gyakorló gimnáziumának, a „Mintának” egyik helyiségében lakott. A háború után kinevezték a Szent-Györgyi Albert által vezetett Országos Köznevelési Tanács igazgatóságába Bibó István, Illyés Gyula, Kodály Zoltán és mások társaságában. A Tanács csak tanácsadói testület volt, tagjai érdemi döntést nem hozhattak. Az 1949-es évtől kezdve élete zaklatottá vált, egyre inkább kiábrándult a közéletből és a politikából is. Az 1947/1948-as és az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja volt. A kommunista rendszer hívei szakmailag támadták, nem tudta megvédeni nemzetközi hírű tudóstársait, nem tudott segíteni internált mihályi rokonai és csalódások érték kollégái, tanítványai viselkedése miatt is. Utolsó évei a súlyos betegséggel vívott harcban teltek, 1955. szeptember 9-én halt meg Budapesten. Tevékenysége Zsirai számára természetes volt, hogy a nyelvészet nemcsak a nyelvi kérdések, hanem néprajzi, őstörténeti, vallástörténeti kérdések összessége is. Elsősorban „obi-ugrista” volt, de élete, tevékenysége nem választható el a finnugrisztika egyéb területeitől sem. Kiadványsorozatot indított Finnugor népnevek címmel. Ennek első kötete, a Jugria 1930-ban jelent meg. Foglalkozott etimológiai kutatásokkal és magyar nyelvészeti (szófajtani, szóképzési) kérdésekkel is. Akadémiai székfoglaló előadása az Obi-ugor igekötők (1933) máig helytálló megállapításokat tartalmaz, sokat idézett tudományos munka. Fő műve, a Finnugor rokonságunk (1937) a nyelvrokon népek történelmének, néprajzának, irodalmának enciklopédiaszerű bemutatása. Ebben a nagyszabású műben a szerző népszerű módon ismertette az összehasonlító nyelvészeti módszert, valamint megrajzolta a finnugrisztika nagyjainak portréit is. Az első világháború után Finnország és Észtország függetlenné vált, megalakult a Szovjetunió. Magyarország a Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés sokkjában, külpolitikai elszigeteltségben volt. A külpolitikai elszigeteltség feloldásának a nyelvrokonság kutatása volt az egyik legjobb területe, ezért ebben az időszakban a szakma tekintélye is nőtt. Ugyanakkor a kutatásokat számos nehézség is hátráltatta. A Szovjetunióban gyakorlatilag lehetetlenné váltak a helyszíni kutatások. Az utazást az is megnehezítette, hogy Zsirai Miklós, mint orosz (szovjet) hadifogoly 1938-ig nem kaphatott útlevelet. Finnországba összesen négy alkalommal sikerült eljutnia. Ezek közül a meghatározó az 1914-ben, még egyetemi hallgatóként megtett útja, majd 1923-ban tett több hónapos utazása. A második világháború után a Finnországgal való kapcsolattartás is nehézségekbe ütközött. Zsirainak 1944 után 1953-ban volt először lehetősége arra, hogy finn szakembert fogadhasson tanszékén. Ebben a helyzetben a meglévő és korábbi anyagok tanulmányozása, rendszerezése, kiadása, a még publikálatlan korábbi nagy gyűjtések közzététele tartozott egyik fő tevékenységébe. (Eredeti nyelvű könyvek nem juthattak el hozzá, már annak is örült, ha hébe-hóba egy vogul vagy osztják ábécés könyvet kapott.) Így került sor többek között Reguly Antal még kiadatlan chanti népköltészeti gyűjteményének megjelentetésére is. Pályája 1943-ig töretlenül ívelt felfelé, ekkor jelentek meg jelentős tanulmányai és kötetei, a Jugria (1930), Az obi-ugor igekötők (1933) és a Finnugor rokonságunk (1937) 1949 törést hozott életében. 1953-ban nyilatkozott meg utoljára, Molnár Erikkel szemben védte meg a nyelvtudománynak az őstörténeti kutatásokban való szerepét, s a nyelvészeti paleontológia vallomásának fontosságát. Nyelvművelés és oktatási tevékenysége 1932-1936 között szerkesztője, társszerkesztője volt a „Magyarosan” című, nyelvművelő folyóiratnak. 1935-től 1953-ig a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője volt. Az 1950-es évek elején rádióműsorban népszerűsítette a magyar nyelvet a „Nyelv és rádió” című műsorban. (Előadásait 1995-ben Fábián Pál rendezte sajtó alá.) Tevékenysége a Magyar Nyelvtudományi Társaságban 1913-ban Gombocz Zoltán javaslatára a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja lett. Ekkor másodéves volt az Eötvös József Collegiumban, de már jelentek meg írásai a Magyar Nyelv folyóiratban. 1922-ben tanárát, Horger Antalt, váltotta a jegyzői poszton. 1937-től alelnöke, 1944-től pedig elnöke lett a Társaságnak. Elnökségének idején a Társaság fennmaradásáért kellett küzdenie, eközben eljárt zsidó származású nyelvtudósok mentesítése érdekében is. A második világháború bejezése után a Társaság súlyos anyagi gondjaival kellett szembesülnie, valamint azzal a ténnyel, hogy a Társaságról a vezetőség kizárásával születtek döntések. Ezért 1952-ben lemondott elnöki tisztségéről, de haláláig alelnöke maradt a Társaságnak. Díjai, elismerései Sámuel-díj ( 1923 ) Sámuel-Kölber-jutalom ( 1928 ) MTA nagyjutalom a „Finnugor rokonságunk” című könyvéért ( 1939 ) Kossuth-díj (1949) Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950) Mihályi Község Díszpolgára ( posztumusz ) (1998) Több magas finn és észt tudományos és állami kitüntetést kapott. Főbb művei Jugria (1930) Az obi-ugor igekötők (1933) Merja. Adalékok egy kihalt finnugor nép ismeretéhez (1934) Finnugor rokonságunk (1937, 1994 -Zaicz Gábor jegyzeteivel) Osztják hősénekek (I. kötet:1944, II. kötet 1951) A modern nyelvtudomány magyar úttörői (1952) A finnugorság ismertetése (1952, 1963) Őstörténeti csodabogarak (1943, 1986) Emlékezete Utcanév és két emléktábla Budapesten, és Mihályiban. A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1998 óta kétévenként Zsirai Miklós díjat ad ki, melyet a tudós lánya alapított. 2005-ig iskola viselte nevét Óbudán, melyben emlékszoba is be volt rendezve a tudós személyes tárgyaiból. Az iskola bezárása után az emlékszoba tárgyai az MTA Nyelvtudományi Intézetében kialakított Zsirai-emlékszobában kaptak helyet. (Budapest, VI. Benczúr utca 33.) Peter Turkson Peter Kodwo Appiah Turkson (született 1948. október 11.; Wassa Nsuta, Ghána) a római katolikus egyház egyik bíborosa, az Igazság és Béke Pápai Tanácsának elnöke. Korábban Cape Coast város érsekeként szolgált Ghánában, II. János Pál pápa 2003-ban emelte bíborosi rangra. Életútja Pályakezdet Turkson Ghána nyugati részén, Nsuta-Wassa településen született, sokgyermekes és vegyes vallású családban. Édesapja katolikus, édesanyja metodista vallást követett, de családjában muzulmán vallású rokonai is voltak. A család a vidéki ghánaiak egyszerű életét élte: édesanyja zöldséget árult a piacon, édesapja pedig ácsként és asztalosként dolgozott. A Szent Terézia szeminárium diákja volt Amisano településen, majd az Egyesült Államok beli Renssealerbe került, a Szent Antal Szeminárium hallgatója lett, ahol teológusi diplomát szerzett. 1975. július 20-án szentelte pappá John Amissah, Ghána érseke. Még ebben az évben kinevezték a Szent Terézia szeminárium egyik oktatójává, de egy év múlva ismét tanulmányokba kezdett, a római székhelyű Pápai Biblikus Intézet hallgatója lett, ahol 1980-ban szerzett oktatói diplomát. 1980-ban ismét a Szent Terézia Szemináriumban oktatott. 1981-ben a Szent Péter Szeminárium rektorhelyettese volt és ő szolgált a szeminárium templomának plébánosaként is. 1987-ben visszatért Rómába és újból a Pápai Biblikus Intézet hallgatója lett, ezúttal már doktoranduszként. Hittudományi doktori címét 1992-ben szerezte meg. Püspökként 1992. október 6-án II. János Pál pápa Cape Coast város érsekévé nevezte ki. 1993. március 27-én szentelte püspökké Dominic Kodwo Andoh. 1997-től ő volt a Ghánai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és a Ghánai Katolikus Egyetem kancellárja 2003 után. II. János Pál pápa Turksont (elsőként Ghána polgárai közül) 2003. október 21-én nevezte ki bíborossá. Bíborosi minőségében vett részt a 2005-ös pápaválasztó konklávén. A Szentszék hivatalaiban XVI. Benedek pápa 2009. október 24-én nevezte ki a Igazság és Béke Pápai Tanácsának elnökévé. A Római Kúria tagjaként Turkson még 6 másik, az egyház életében fontos szerepet játszó római testület tagja. 2010. október 10-e óta tagja a Hittani Kongregációnak. A 2013-as pápaválasztás során a világsajtó a legesélyesebb pápajelöltek között említette. Siptornis striaticollis A Siptornis striaticollis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó Siptornis nem egyetlen faja. Rendszerezés A családon belül a legközelebbi rokonai a Roraimia és a Thripophaga nembe tartoznak. Előfordulása Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi nedves hegyvidéki erdőkben van. Alfajai Siptornis striaticollis nortoni G. R. Graves & Robbins, 1987 Siptornis striaticollis striaticollis (Lafresnaye, 1843) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 1.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 29.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 29.) Jevhen Kirilovics Marcsuk Jevhen Kirilovics Marcsuk (ukránul: Євген Кирилович Марчук; Dolinyivka, 1941. január 28.) ukrán politikus, 1995. március 6. és 1996. május 27. között Ukrajna miniszterelnöke. Szakmai pályafutása Jevhen Kirilovics Marcsuk 1941. január 28-án született a Kirovohradi terület Dolinyivka nevű településén, paraszti családban. 1963-ban végezte el a Kirovohradi Pedagógiai Főiskolát. Tanulmányai befejezése után az ukrán KGB-nél dolgozott. 14 évet operatív munkával töltött, 17 évig pedig vezető volt a hírszerzés és kémelhárítás területén. Végigjárta az ukrán KGB ranglétráját, alhadnagyként kezdte, és tábornoki rendfokozatig jutott (1994. március 23-án nevezték ki tábornokká). Politikai karrierje 1990-1991 között a honvédelemért, nemzetbiztonságért és rendkívüli helyzetek ügyeiért felelős államminiszter, 1991-től pedig 1994-ig az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnöke volt. 1994–1995 között miniszterelnök-helyettes, majd első-miniszterelnök-helyettes. 1995 márciusától ügyvezető miniszterelnök, 1995 májusától 1996 áprilisáig Ukrajna miniszterelnöke volt. 1995 decemberében Marcsukot Poltavai területről a Legfelsőbb Tanács (ukránul: Verhovna Rada / Верховна Рада) képviselőjévé választották, majd az 1998-as parlamenti választásokon az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) listájáról jutott a parlamentbe. 1998 decemberétől júliusig az Egyesített Szociáldemokrata Párt parlamenti frakcióját vezette, a parlament szociális és munkaügyi bizottságának is tagja volt. 1999-ben indult az elnökválasztáson, de a 8,13%-os eredményével nem jutott be a második fordulóba (ahol Leonyid Kucsma győzőtt). 1999 novemberétől 2003-ig az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU / РНБОУ – Рада національної безпеки і оборони України) titkára, 2003. június 3. és 2004 szeptembere között Ukrajna védelmi minisztere. 2004. december 18-án a Szabadság Párt (Partyija Szvobodi / Партiя Свободи) vezetőjévé választották. A párt a 2006-os ukrajnai parlamenti választásokon a "Jevhen Marcsuk – Egység" blokk tagjaként indult, de 0,06%-os eredményével messze a 3%-os bejutási küszöb alatt végezve nem jutott be a parlamentbe. 2010. március 29-én lemondott a pártelnöki posztról. Marcsuknak a népszerű ukrán Deny napilapban van befolyása, amelynek a felesége, Larisza Ivsina a főszerkesztője. 2008-ban Viktor Juscsenko elnöki tanácsadónak nevezte ki. 15 kV-os villamos vontatás A 15 kV, 16� Hz váltakozó áramú vasúti vontatási rendszer jellemzően Németországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban és Norvégiában terjedt el. A nagyfeszültség kis veszteség mellett nagy teljesítmény továbbítását teszi lehetővé. Az ipari frekvenciához képest csökkentett (16� hertz, azaz 1000/min) frekvenciát az egyfázisú kommutátoros vontatómotorok tulajdonsága indokolja, melyeket a 20. század eleje óta használnak. A vasútvillamosításban az 50 Hz-es rendszer egyre inkább terjedni csak a 20. század második felétől kezdett el, de napjainkban az egyébként más rendszert alkalmazó államok nagysebességű vasútjai is jellemzően ezzel a rendszerrel épülnek. Ennek ellenére a meglévő 15 kV-os hálózat bővítése nem elképzelhetetlen, Németországban a nagysebességű vonalakat is e rendszerrel látják el. 1995. október 16-án 12 órakor Németországban, Ausztriában és Svájcban 16� Hz helyett 16,70 Hz névleges frekvenciára tértek át. Az átalakítás magas költségei és az ezzel járó kevés előny, valamint a terjedőben levő többáramnemű mozdonyok miatt nem valószínű, hogy a már kiépített 15 kV, 16� Hz rendszereket 25 kV, 50 Hz szabványúra átépítik. Története és működése A villamos vontatás megjelenése idejében komoly fejtörést okozott a kor mérnökeinek, mivel ez egy igen különleges terület. A szerelvények megindításához óriási vonóerőre van szükség a nagy sebességű vontatás vonóerő igényéhez képest. A váltakozó áramú motorok nyomaték-fordulatszám jelleggörbéi nem illeszkednek a vontatás igényeihez. Ha a vontatási sebességhez méretezik a motort, akkor nem képes megindítani a szerelvényt, ha pedig a megindításhoz szükséges nyomatékhoz méretezik, akkor jelentősen túl kell méretezni. Ellenben a soros gerjesztésű egyenáramú motor jelleggöbéje nagyon jól illeszkedik a feladathoz, így egyértelmű, hogy ilyen típusú villanymotort kell használni a villamos mozdonyokhoz. Igen ám, de ezt a motort egyenárammal kell megtáplálni. A kérdés csak az, hogy honnan fog a motor egyenáramot kapni. Ezekben az időkben nem volt egyszerű feladat az egyenirányítás. A legegyszerűbb módja az volt, hogy eleve egyenáramú áramfejlesztőből nyerni az egyenáramot. Bár, a technika fejlődésével megjelentek a higanygőz egyenirányítók(wd), melyek meglehetősen nagy méretű elektroncsövek, és mint ilyen rendkívül törékeny. Az ilyen törékeny, finom eszközök a törékenységük folytán nem alkalmasak arra, hogy mozdonyban használják. Így csak is az a megoldás maradhatott, hogy az egyenírányítást a táp-állomásokon kell elvégezni, és egyenárammal kell táplálni a felsővezetéket. A kezdeti időkben a rendszer jól működött, de ahogy a forgalom növekedett, úgy vált egyre szükségszerűbbé a vontatási teljesítmény növelése is. Ezt a felsővezetékre kapcsolt feszültség növelésével lehet megvalósítani. Itt kezdődtek a problémák, ugyanis az egyenáramú motorok közvetlenül csatlakoztak a felsővezetékre, így ezen mozdonyok magasabb üzemi feszültségre történő átállítása a vontatómotorok cseréjével oldható csak meg. Mindezt egyszerre az átállás időpontjában. Ez egy nehezen megoldható feladatott jelentett azokban az országokban ahol a villamosítás már előrehaladott állapotban volt, és komoly gépparkkal rendelkezett. A helyzet egy kompromisszumos megoldást szült. A soros gerjesztésű egyenáramú motor felépítése nagyon hasonlít az egyenáramú/váltakozó áramú univerzális motoréhoz. Így, ha mozdonyokba épített motorokra váltakozó áramot kapcsolnak, akkor azok működöképesek voltak. Nem tökéletes, de működő megoldás volt az átállás idejére. Ezzel a megoldással a mozdonyokat csak egy transzformátorral kellett kiegészíteni, mely letranszformálta a felsővezeték nagyfeszültségét a villanymotorok immáron váltakozóáramú üzemi feszültségére. Az elképzelés egyszerű volt, de a váltakozó áramú üzem egy újabb idézett elő. A váltakozó áramú táplálás örvényáramokat hoz létre a vasmagban. Az egyenáramú motorok vasmagját vastagabb lemezekből készítették, mivel egyenáramú üzem esetén nem kellett az örvényáramú veszteséggel számolni. Az örvényáramok ellen vagy a lemezek vastagságának csökkentésével, vagy a frekvencia csökkentésével lehet fellépni. Innen jött az ötlet, hogy a táp-állomásokon frekvenciaváltással pontosan a hálózati frekvencia harmadát állítsák elő a vasút számára. Elosztóhálózatok Németországban (kivéve Mecklenburg-Vorpommern és Sachsen-Anhalt), Ausztriában és Svájcban speciális villamoshálózatokat alkalmaznak az egyfázisú alacsony frekvenciájú váltakozó áram továbbítására. A feszültség a vezetékekben Németországban és Ausztriában 110 kV, Svájcban pedig 132 kV. Ezt a rendszert centralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják. Svédországban, Norvégiában, Mecklenburg-Westpommern és Sachsen-Anhalt területén, nincsen speciális egyfázisú villamoshálózat. Az energiát közvetlenül a háromfázisú átviteli hálózatból nyerik (110 kV, 50 Hz), majd átalakítják egyfázisú, alacsony frekvenciájúvá, amit aztán betáplálnak. Ezt a rendszert decentralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják. Létesítmények országok szerint Ausztria, Németország és Svájc működteti a legnagyobb egybefüggő 15 kV-os váltakozó feszültségű rendszert, melyhez a feszültséget központilag állítják elő, központi és decentralizált átalakítóállomásokat is használ. Ausztria Alállomások Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV-ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg. Központi átalakító állomások Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik. Németország Alállomások Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg. Kapcsolóállomások Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül. Központi átalakító állomások Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik. Decentralizált átalakító állomások Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a felsővezetékbe. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik. Svájc Alállomások Ezeken az állomásokon a 132 kV/66 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg. Központi átalakító állomások Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik. Kapcsolóállomások Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül. Jorge Luis Borges Jorge Luis Borges ( audio) (Buenos Aires, 1899. augusztus 24. – Genf, 1986. június 14.) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus, a 20. századi világirodalom egyik legjelentősebb alakja. Teljes neve: Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Acevedo. Élete Jorge Luis Borges Buenos Airesben született, 1899. augusztus 24-én. Röviddel születése után a család elköltözött a város északi, külvárosi részére, Palermóba, ahol Che Guevara is élt. A városrész olasz emigránsoktól kapta nevét, San Benito de Palermo szicíliai szent neve után. Bár ma ez egy fejlett kerület, a századforduló idején még a létminimum alatt élők és késelő gengszterek otthona volt. A környéket bordélyházak, kabarék, tangóra táncoló férfiak és prostituáltak, valamint a csikósokról (gauchos), és ellenséges elemekről szóló, szájról szájra keringő történetek színesítették. Ennek a kavalkádnak az esszenciáját itta magába Borges, melynek hatása alatt születtek korai írásai is. Apja, Jorge Guillermo Borges ügyvéd és pszichológiatanár volt. Anyja, Leonor Acevedo de Borges katonák és szabadságharcosok büszke leszármazottja, a családi házat kardokkal, egyenruhákkal, portréfestményekkel, és egyéb családi ereklyékkel bútorozta be. Borges rajongott szüleiért. Apja, aki alaposan ismerte a metafizika, az idealizmus, és a pszichológia nagyjait, filozófiára tanította, és sakktáblán magyarázta el Zénón paradoxonát. Anyja angolt tanult férjétől és fordítóként dolgozott. A családban angolul és spanyolul beszéltek, így Borges kétnyelvűként nőtt fel. Apai nagyapja, Francisco Borges ezredes angol nőt vett feleségül, Francis Haslam-ot. Borges ezredest 1874–ben agyonlőtték. Fanny nagymama számtalan, hadi ütközetekről szóló történettel halmozta el a kis „Georgie”-t. A háztartásban a spanyol és az angol nyelv használata annyira mindennapos és egyidejű volt, hogy Borges csak késő gyermekkorában jött rá, hogy ez két külön nyelv. Húga, Norah volt egyetlen gyerekkori barátja. Képzeletbeli játszótársakkal töltötték napjaikat, bóklásztak házuk hatalmas könyvtárában és kertjében. Ez később ezerféleképpen visszaköszönt írásaiban. A nyári szünidők alatt az adrogué-i nyaralójukban szívták magukba a kertlabirintusuk örökös eukaliptusz illatát. A fiatal Georgie rajongott az állatkertért és órákat töltött az állatok megfigyelésével. A tigriseket különösen kedvelte: „Gyakran hosszan időztem a tigrisketrec előtt és figyeltem, ahogy fel-alá járkál. Tetszett természetes szépsége, a fekete és arany csíkok váltakozása. Most, hogy vak vagyok, már csak egy szín él emlékezetemben, méghozzá a tigris színe, a sárga.” A közös játékok és a pihentető nyaralások ellenére is egy kívülálló, rövidlátó és tudálékos gyereknek érezte magát. Arra vágyott, hogy aktív tagja legyen a helyi életnek. Sikerült összebarátkoznia egy helyi költővel, Evaristo Carriego-val, aki a szomszédja volt. Carriego sokat mesélt neki az argentin tradíciókról, a férfias magatartásról (macho/mácsó), és így hamarosan a kis álmodozó bálványává vált. A családi tradíció szerint mindig is írónak készült, míg később kiderült, hogy nemcsak az írói vénát, hanem apja vakságát is örökölte. Hatévesen kezdett írni, és akkoriban Cervantes inspirálta leginkább. Kilencévesen lefordította spanyolra Oscar Wilde A boldog herceg című tündérmeséjét, ami meg is jelent az El Paísban. Mivel Jorge Borges névvel küldte be, mindenki azt hitte, apja írta. A pampákon, anyja unokatestvéreinek birtokán (az Uruguay folyó mentén) töltött látogatásai után megpróbálkozott a gaucho költészettel, de hamarosan rájött, hogy a versei nem sikerültek valami fényesen. Apja anarchista nézetei ellenére 1908-ban beiratkozott az iskolába, ahol megtanulta, milyen is az argentin nacionalizmus. Itt sok támadás érte, de nem hátrált meg, ha verekedésre került sor. Ez később megváltozott. Egyre inkább belefáradt a harcba, majd megutálta az egész iskolát, pedig nagyon jó eredményeket ért el. 1914-ben drasztikus fordulatot vett élete. Romló látása miatt apja korán nyugdíjba került, és úgy döntött, útnak indulnak Európába. Néhány hetet Párizsban töltöttek, majd Genf felé vették az irányt. Itt a Borges gyerekek az iskolát, apjuk pedig egy svájci szemspecialistát kezdett el látogatni. Ekkor kitört a háború, és Genfben ragadtak. Később Fanny Haslam, a nagymama is csatlakozott hozzájuk. A gyerekek a College Calvin középiskolában latinul, németül és franciául tanultak. Meglepő módon Norah-nak jobban ment a francia nyelv, mint Jorge-nak. Itt jobb képességű diáktársaik voltak, mint Buenos Airesben, és még barátokra is szert tettek. Borges itt találkozott először a szimbolizmussal, néhány lengyel társa jóvoltából. Verlaine, Rimbaud és Mallarmé francia költők absztrakt műveinek köszönhetően új szemmel kezdte látni a világot. Ekkor kedvelte meg a filozófus Schopenhauert és Walt Whitmant, az amerikai költőt is. 1919-ben anyai nagyanyja meghalt és a család elköltözött Luganóba (Svájc), majd később Spanyolországba: Barcelona, Mallorca, és Sevilla után Madridba. Ekkoriban apjának segített megírni egy novellát az 1870-es polgárháborúról. Miután végre Sevillában kinyomtatták egyik versét, néhány sikertelen próbálkozást tett, hogy bekerüljön különböző írói körökbe. 1920-ban mentorára talált az andalúz költő, Rafael Cansinos-Assens személyében. Az ő befolyása alatt csatlakozott az “ultraistákhoz”. Ez az irodalmi kör egy idealista, szabad szellemű közösséget alkotott; tagjai imádták az amerikai jazzt, és inkább érezték magukat bármilyen más európainak, mint spanyolnak. Borges ekkor határozta el, hogy nem fog leragadni a tradícióknál. Megírt két könyvet esszékkel és versekkel, melyek a pacifizmust, az anarchiát, az Orosz Forradalmat és a szabadgondolkodást dicsőítik. Később csalódott az eredményben, és megsemmisítette mindkét kötetet, mielőtt 1921-ben elhagyta Spanyolországot. A család 1921 márciusában tért vissza az időközben rengeteget változott és lehetőségekkel teli Buenos Airesbe. Hamarosan felfigyelt apja egyik barátjának, Macedonio Fernández-nek költészetére, melyet főleg a három filozófus: Schopenhauer, az ír George Berkeley, és a skót David Hume befolyásolt. Fernández komplex és excentrikus filozófiája leginkább arra tanította meg, hogy mindent maximális szkepticizmussal olvasson. Cansinos-Assenshez hasonlóan Fernándeznek is volt egy szombat esti irodalmi köre. Borges sokat kezdett írni a helyi dolgokról, barátaival meg is alapították a Prisma nevű ultraista folyóiratot. 1923-ban megjelent egy verseskötete, melynek a Buenos Aires-i láz (Fervor de Buenos Aires) címet adta és Norah egyik fametszete került a borítójára. 1923-ban visszatértek Svájcba és apja ismét eljárt a kezelésekre. Ekkor Borges sajnálattal fedezte fel, hogy az ultraista mozgalomnak már nyoma sincs. Egy év múlva - ismét Buenos Airesban - már befutott költőként fogadták. Az 1924 utáni kilenc év termékeny és izgalmas volt számára. Több sikeres irodalmi folyóiratot alapított, bár váratlan fordulat állt be, amikor az egyik folyóirat szerkesztője viszályt kezdett szítani az arisztokrata és intellektuális jellegű “Florida” kör, és a közönségesebb, futballistákról elnevezett “Boedo” csoport között (Los Gauchos de Boedo). Bár Borges elvileg a "Florida" csoporthoz tartozott, ezekben az években mégis inkább a veszélyt kutatta; járta a város kevésbé ismert negyedeit, beszélgetett a gengszterekkel, tanulta a tangót, és próbálta elsajátítani az olasz és a portugál dialektust. A végeredmény számos vers és esszé. A Szemközt a Hold (Luna de Enfrente) 1925-ben, a San Martín füzet (Cuaderno San Martín) 1929-ben jelent meg. Ez utóbbi az írógépe márkája után kapta címét, és egy 3000-pesós második helyezéshez juttatta egy városi pályázaton. Ebből a pénzből többek között megvette a teljes Encyclopaedia Britannicát, mely sok-sok éven át hasznos segítséget jelentett munkájában. 1930-ban könyvet írt gyerekkori hőséről, a költő Evaristo Carriegóról, aki 1912-ben halt meg tuberkulózisban. A könyv sokkal inkább visszaemlékezés volt a régi városra, mint életrajz, és a siker elmaradt. Később, 1955-ben átdolgozta a könyvet. Az 1920-as és 30-as években számos női barátra tett szert. Hárman közülük: Norah Lange, Victoria Ocampo és Elsa Asteta Millán. Norah Lange a helyi avantgárd jeles személyisége volt, akinél a hétvégi összejöveteleket tartották. Borges rajongott érte. Victoria Ocampo, szerkesztő, fordító, és a Dél (Sur) című befolyásos folyóirat alapítója, kiadta Borges munkáit; támogatása sokat segített az író népszerűsítésében. A tizenhét éves Elsa Asteta Millánt 1928-ban ismerte meg. Egy rövid románc után Elsa váratlanul máshoz ment feleségül, de 40 év múlva újra egymásra találtak, miután férje 1964-ben meghalt. Ezekben az időkben a költő riválisa, a jómódú és extrovertált argentin író Oliverio Girondo is lekötötte Borges figyelmét, aminek néhány szomorú év lett a következménye. Számtalan vers, levél és ajánlás, végül egy egyre pesszimistább Borges. Egy érdekes és vitás cselekedettel, a családi hagyományokkal szakító Borges támogatta a korábbi elnök, Hipólito Yrigoyen kampányát, akit a család régi ellenségéhez, Rosas diktátorhoz hasonlított. Ám miután Yrigoyen megnyerte a választásokat, gyengekezűnek bizonyult, és egy katonai junta megdöntötte a hatalmát. Ekkor Borges, mint generációjának többi társa, teljesen megundorodott a politikától. Ez a politikai rövidlátás szinte tükrözte Borges akkori fizikai állapotát: megjelentek nála az első tünetek, amik addigra apjánál teljes vaksághoz vezettek. 1927-ben volt az első hályogműtétje, amit később még hét műtét követett. A műtétek nem jártak sikerrel, látása fokozatosan romlott. Az 1930-as évek új irányba vitték írásainak témáját és kifejezésmódját. 1932-ben jelent meg esszégyűjteménye a Megáfono folyóiratban Discusión címmel, mely a mozi világát járja körbe. Első novelláját, a Streetcorner Man-t Francisco Bustos írói álnéven jelenteti meg a Crítica nevű helyi lapban. 1933 és 1934 között jelent meg ugyanott (A becstelenség egyetemes története) (Historia universal de la infamia) című novellasorozata, melyekben a valóság misztikával és szürreális fikcióval keveredett. Jóval később a latin-amerikai mágikus realizmus követői közül többen vallották, hogy a legerősebb inspiráló hatást Borges írásaiból kapták. Karrierje 1935-ben vett teljes lendületet, amikor megírta a Közelítés Almotászimhoz-t (The Approach to al-Mu’tasim), amit a borgesi történetek prototípusának tartanak. 1936-ban ismét esszéket publikált Az örökkévalóság története címmel. Bár ezek után Borges már komoly sikereket könyvelhetett el, a család anyagilag elég rosszul állt, a gazdasági krízisnek, valamint annak köszönhetően, hogy beteg apja gondozásra szorult. 1937-ben a Városi Könyvtár Miguel Cané részlegében segédként kezdett el dolgozni, havi 70 dollárnak megfelelő fizetésért. Az elkövetkező kilenc évben egy szomorú, alantas szolgának tekintette magát. Kollégáit sokkal jobban érdekelte a lóverseny vagy a nők, mint az irodalom; még arra sem értek rá, hogy a saját munkatársuk könyveit katalogizálják. Borges általában hamar befejezte napi munkáját, azután elvonult az alagsorba klasszikusokat olvasni, vagy modern fikciókat fordítani. Első volt azok között, akik megkezdték Woolf és Faulkner írásainak spanyolra való átültetését. 1938-ban két tragédia történt. Először szeretett apja távozott el, ő meg karácsony éjjelén beverte a fejét egy frissen festett ablakszárnyba. A seb elfertőződött, Borges komolyan megbetegedett. A hallucináló beteget a kialakult vérmérgezés következtében megoperálták, egy hónapig élet és halál közt vergődött. Az élményt később felhasználta A Dél című írásában. A betegség után attól tartott, hogy elvesztette alkotói képességeit, és ezt próbára téve egy új, egyedi dologba kezdett. Az eredmény a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője volt. Ezután jött a Tlön, Uqbar, Orbis Tertius. Mindkettő kedvező fogadtatásban részesült, ő pedig teljes hévvel kezdett dolgozni a könyvtár alagsorában; amíg a munkatársai pletykálkodásra fecsérelték idejüket, ő lázasan dolgozott odalent és elvetette a posztmodern irányzat magvait. A „Bábeli könyvtár” munkájának allegóriája volt. 1941-ben jelent meg Az elágazó ösvények kertje (El jardín de senderos que se bifurcan). Barátjával, Adolfo Bioy Casares-szel egy közös fiktív név, Bustos Domecq alatt kezdtek detektívregényeket írni: Hat fejtörő Don Isidro Parodinak. Borges ekkoriban kicsit visszatért a politikához, és cikkeket írt az El Hogar című lapba. Ezekben szót emelt az antiszemitizmus, a fasizmus, és a diktatúra ellen. Ironikus módon ezekkel a cikkekkel sokkal nagyobb ismeretségre tett szert, mint korábbi utazásaival a fikció világába. Amikor Juan Perón elnöki pozícióba lépett 1946-ban Borgest "A piacok baromfi- és nyúlfelügyelőjének" akarta kinevezni. Borges visszautasította, majd megjegyezte: „A diktatúra támogatja a behódolást, támogatja az erőszakot, de még ezeknél is undorítóbb tény, hogy a diktatúra támogatja az ostobaságot. Ezek ellen harcolni az írók egyik feladata.” Miután elbocsátották a könyvtárból, angol nyelvi lektorként kezdett dolgozni, közben bebarangolta Argentínát és Uruguayt, ahol előadásokat tartott különböző témákról, mint William Blake, és a buddhizmus. Ekkor tetemes pénzzel honorálták, és hosszú idő elteltével újra boldog volt, leszámítva, hogy a Perón rezsim megnehezítette családjának és barátainak életét. Anyját és húgát, Norah-t, 1948-ban letartóztatták egy tüntetésben való részvétel után. Bár Borgesre is rendőri cenzúra súlya nehezedett, 1949-ben megjelentette következő novelláskötetét, az Az Alef-et (El Aleph). 1950-ben Borgest megválasztották a SADE (Sociedad Argentína de Escritores), azaz az Argentin Írók Szövetségének elnöki posztjára. A találkozók mindig azonos forgatókönyv szerint zajlottak: addig beszéltek komplex irodalomról és filozófiáról, amíg a jelenlévő rendőri szervek az unalomtól mély álomba nem szenderültek, és akkor áttértek a politikai megbeszélések napirendjeire. 1952-ben jelent meg újra egy nagyobb esszéválogatása Other Inquisitions címmel. 1955-ben Borges megkapta az állást, amiről mindig is álmodozott: a Nemzeti Könyvtár igazgatójává választották. Sajnos, addigra teljesen elvesztette látását. „Isten fejedelmi iróniájáról beszélek, aki 800 000 könyvet adott nekem, s hozzá homályt is.” 1956-ban megkapta a Nemzeti Irodalmi díjat. 1960-ban jelent meg Az alkotó című könyve, amit később átneveztek Dreamtigers-re („Álomtigrisek”). 1961-ben amerikai egyetemeken oktatott, majd 1963-ban újra visszatért Európába. 1967-ben a Harvardon tartott előadásokat. Ekkor ismerte meg Norman Thomas di Giovannit, aki később munkatársa és legfőbb fordítója lett. Ugyanebben az évben házasodott össze korábbi szerelmével, Elsa Asteta Millánnal. A házasság három évig tartott. 1970-ben egy tradicionális argentin történet került ki tollából, a Brodie jelentése (El informe de Brodie). Ekkor ismerte meg María Kodamát, japán származású argentin diákját. Kodama később titkárnője lett, majd Borges életének utolsó évében összeházasodtak. 1975-ben adta ki Homokkönyv (El libro de arena) című novelláskötetét, benne A Kongresszus című történettel. A novella egy titkos társaságról szól, tagjai egy hatalmas világlexikon létrehozásán fáradoznak. (Borges tehát a Wikipédia megsejtői közé tartozik). Az 1980-as években világkörüli útra keltek Kodamával, és közösen készítettek egy útiatlaszt Kodama képeivel. A könyv 1984-ben jelent meg. 1986. június 14-én Genfben halt meg májrákban. Többszörös jelölése ellenére, politikai okok miatt soha nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Idézetek "(John Wilkins) Felosztotta az univerzumot negyven kategóriára vagy nemre, melyek továbboszthatók fajokra, azok pedig fajtákra. Minden nemhez egy két betűből álló szótagot rendelt; minden fajhoz egy mássalhangzót; minden fajtához egy magánhangzót. Példának okáért a de jelentése: elem; deb: az első elem, azaz a tűz; deba: a tűz elemének egy része, azaz a láng. Letellier-nek (1850) ehhez hasonló nyelvén az a jelentése: állat; ab: emlős; abo: húsevő; aboj: macskaféle; aboje: macska; abi: növényevő; abiv: lóféle stb. […] Mauthner megjegyzi, hogy a gyerekek megtanulhatnák ezt a rendszert anélkül, hogy tudnák, hogy mesterséges nyelv; később az iskolában rájönnének, hogy egyetemes jelrendszer és titkos enciklopédia is. […] Kétségtelenül szellemes az az ötlet, hogy a szavak betűi jelölik az osztályokat, illetve alosztályokat. A lazac szó semmit sem árul el nekünk; wilkinsi megfelelője, a zana ellenben meghatároz egy pikkelyes, folyami, piros húsú halat." (J. L. Borges: A John Wilkins-féle analitikus nyelv) "A papok elöljárója Tai An mágusra bízta a drágakő visszaszerzését. Úgy mondják, hogy emez megvárta a bolygók kedvező együttállását, végrehajtotta a szükséges műveleteket, és a földre tapasztotta a fülét. Tisztán hallotta a világ minden lakójának lépteit, és azonnal felismerte a tolvaj lábdobogását." (Borges és Adolfo Bioy Casares: Tai An hosszú kutatóútja) Csak azt tudnám, hogy miért tékozoltam/ fontos és kedves dolgaimat el mind,/ hogy ma éppoly elérhetetlenek, mint/ Ádám rózsái a Paradicsomban?// Ősi, elégikus kábulatot/ érzek, ha az a ház eszembe jut,/ s fel nem fogom, az idő hova fut,/ én, aki idő, vér s halál vagyok. Mivel tudlak megtartani? Üres utcákat, reménytelen naplementéket, részeg külvárosok holdjait kínálom neked. A magányos holdat hosszan bámuló ember keserűségét ajánlom fel neked. Felajánlom őseimet, halottaimat, a szellemeket, akiket márványban tisztelnek az élők: apám apját, akit Buenos Aires határában öltek meg, tüdejében két golyó, szakállas hulla, tehénbőrbe temették katonái; anyám nagyapját, alig huszonnégy évesen, háromszáz ember élén Peruban - már szellemek nem létező lovakon. Felajánlom neked könyveim szellemességét, ha van, életem férfiasságát és humorát. Felajánlom hűségemet hisz hű nem voltam soha. Felajánlom a magot amit sikerült magamból megmentenem valahogy, a szív lényegét mely szavakkal nem törődik, álmokkal nem üzletel, idő, öröm, balsors nem érintheti. Felajánlom egy alkonyatkor megpillantott sárga rózsa emlékét, mikor te még meg sem születtél. Magyarázatokat kínálok magadról, elméleteket magadról, hiteles és meglepő újságokat magadról. Neked adhatom magányosságomat, sötétségemet, szívem éhét; bizonytalansággal, veszéllyel, bukással próbállak megvesztegetni. Kit érdekel az áramló idő, ha sodrásában egyszer felbukkant egy eksztatikus, teljes délután. Művei magyarul Körkörös romok. Fantasztikus novellák ; vál. Boglár Lajos, ford. Benczik Vilmos et al., életrajz Székács Vera, utószó Székely András, jegyz. Benczik Vilmos; Kozmosz, Bp., 1972 ( Kozmosz fantasztikus könyvek ) A titokban végbement csoda. Novellák ; vál., utószó Deák Tamás, ford. Benczik Vilmos et al.; Kriterion, Bukarest, 1978 ( Horizont könyvek ) Okok, jelek, dolgok ; vál., ford., utószó Somlyó György; Európa, Bp., 1984 ( Napjaink költészete ) A titkos csoda. Elbeszélések ; vál. Benyhe János, ford. Benczik Vilmos et al.; Európa, Bp., 1986 Az idő újabb cáfolata. Válogatott esszék ; vál., ford., utószó Scholz László, versford. Tótfalusi István; Gondolat, Bp., 1987 Jorge Luis Borges–Margarita Guerrero: Képzelt lények könyve ; ford. Scholz László; Helikon, Bp., 1988 ( Curiositas ) A másik, aki ugyanaz ; vál., ford., utószó Somlyó György; Európa, Bp., 1990 A halhatatlanság. Öt előadás ; ford. Tóth Éva; Európa, Bp., 1992 ( Mérleg ) Az univerzum, amit mások könyvtárnak neveznek (irodalomkritikák) ( Nagyvilág , 1997/3-6.) Jorge Luis Borges válogatott művei, 1-5. ; vál., szerk. Scholz László; Európa, Bp., 1998-2000 A halál és az iránytű. Elbeszélések ; ford. Benczik Vilmos et al., 1998 Az örökkévalóság története. Esszék ; ford. Boglár Lajos, Ertl István, Scholz László; 1999 A tükör és a maszk. Elbeszélések ; ford. Benyhe János et al., 1999 Az ős kastély. Esszék ; ford. Latorre Ágnes et al.; 1999 A homály dicsérete. Költemények ; ford. Asztalos Lajos et al.; 2000 Coleridge álma (esszé, Art Limes Almanach 2000) A holdbéli nyúl. Válogatás Jorge Luis Borges társszerzővel írt műveiből [Margarita Guerrero, Adolfo Bioy Casares ]; vál., szerk. Scholz László, ford. Bényei Tamás et al.; Európa, Bp., 2000 A költői mesterség ; ford., jegyz. Scholz László; Európa, Bp., 2002 ( Mérleg ) (1967-68-ban a Harvard Egyetemen angolul tartott, Charles Eliot Norton emlékére évente megrendezett előadássorozat 6 előadása) Bábeli könyvtár. Válogatott prózaművek ; vál., szerk., jegyz. Scholz László, ford. Benczik Vilmos et al.; Európa, Bp., 2005 ( Európa diákkönyvtár ) Az első magyar költőhöz. Válogatott művek ; vál., szerk. Scholz László; Európa, Bp., 2015 Egyéb Áradat Parafrázis egy Borges-elbeszélésre (Márk evangéliuma) . Kortárs folyóirat , 1999 Fernando Sorrentino: Hét beszélgetés Jorge Luis Borgesszel ; ford. Latorre Ágnes; Európa, Bp., 2000 A halál és az iránytű. Koska Zoltán képregénye ; Jorge Luis Borges novellája nyomán; Tálosi András, Hosszúvölgy, 2014 Robert Miles Robert Concina (Fleurier, Svájc, 1969. november 3. – Ibiza, Spanyolország, 2017. május 9.), művésznevén Robert Miles svájci-olasz zeneszerző, zenész, lemezlovas és zenei producer. Főként a '90-es években és a 2000-es évek elején volt népszerű előadó, olyan, Magyarországon is ismert és játszott dalok szerzője, mint a Children, a Fable vagy a One and One. Korai élete Svájcba emigrált olasz szülők, Antonietta Lauro és Albino Concina gyermekeként született Fleurierben. Gyermekkorában családja visszaköltözött Olaszországba, Fagagnába, itt tanult meg zongorázni. 1984-ben kezdte el zenészi pályáját, lemezlovasként dolgozott olasz klubokban és rádióknál, majd 1990-ben megalapította saját kiadóját és kalózrádióját. Pályafutása 1994-ben megírta a Children című trance/chill out dalt, melyekben akusztikus gitárok és lágy szintetizáror-effektek kaptak főszerepet, ezt később egy dream trance műfajú dallá dolgozta át, zongoraeffektusokkal kiegészítve. A dal az 1995-ös megjelenését követő 2 héten belül 350 000 példányban kelt el Európában, és több országban is listavezető lett. Összesen 5 stúdióalbuma jelent meg, melyek közül az első, a Dreamland lett igazán sikeres, későbbi nagylemezei már nem értek el toplistás helyezéseket. Halála Miles 2017. május 9-én, 47 éves korában hunyt el Ibizán, miután 9 hónapon át küzdött áttétes rákkal. Diszkográfia Stúdióalbumok Dreamland ( 1996 ) 23am ( 1997 ) Organik ( 2001 ) Miles_Gurtu ( 2004 ) Th1rt3en ( 2011 ) Kislemezek Children ( 1995 ) Fable ( 1996 ) One and One ( 1996 , közr. Maria Nayler) Freedom ( 1997 , közr. Kathy Sledge) Full Moon ( 1998 ) Everyday Life ( 1998 ) Paths ( 2001 , közr. Nina Miranda) Improvisations: Part 2 ( 2002 ) Connections ( 2002 ) Pour te Parler (remixek, 2002 ) Remix albumok In the Mix ( 1997 ) Renaissance Worldwide ( 2002 , közr. Dave Seaman) Organik Remixes ( 2003 ) Th1rt3en Remixes ( 2011 ) Managua-tó A Managua-tó (spanyol: Lago de Managua, vagy gyakran: Lago Xolotlán) tó Nicaragua területén, az ország fővárosa mellett, Managuától északra. Nevét a spanyol konkvisztádoroktól kapta: "Mangue" (a Mánkeme törzsek nevéből) és "Agua" ("víz"). Területe 1024 km², max. hosszúsága 65 km, max. szélessége 25 km. Vízszintje 39 méter tszf. magasságban van. Észak felől több kisebb-nagyobb folyó táplálja, fölös vizét a Tipitapa folyó vezeti le a Nicaragua-tóba. Sokak szerint Közép-Amerika legszennyezettebb tava. Tályai Z. Márton Tályai Z. Márton, Tállyai (1604 vagy 1605 – Beregszász, 1648 előtt) református teológus. Életútja Miután hazai tanulmányait befejezte, Kolozsváron lett rektor. A kolozsvári iskola igazgatói állomásáról külföldre ment, ahol 1630. november 23-án az odera-frankfurti, 1631. április 29-én a leideni, 1632. június 23-án a franekeri egyetemre iratkozott be, de azután ismét Leidenben tartózkodott, még 1634 tavaszán is. Ezután Angliában is megfordult, onnan hazament. 1639-ben még élt, 1648 előtt hunyt el mint beregszászi pap. A puritánusokkal tartott. Munkái Disputatio Theologica Tertia De Persona D. nostri Iesu Christi... Publice tueri conabitur Martinus Z. Thaliaeus... Lugduni Batavorum, MDCXXXII. (Kiadva 1632. június 26-án) Anatome Samosatenianismi. Sive Censura Brevis Ac Modesta Responsionis Ciusdam N. N. Transylvani Institutae Ad Argumenta fere omnia Orthodoxorum de Doctrina S. S. Trimitatis... A Martino Z. Thallyaeo. U. ott, 1634. (Csanádi Pál munkája ellen). (Kiadva 1634. május 26-án) Kasivagi Jószuke Kasivagi Jószuke (Kóbe, 1987. december 15. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2011-es Ázsia-kupán. Dorosmai János Dorosmai János (Adásztevel, 1886. április 26. – Sopron, 1966. november 29.) magyar meseíró, költő. Élete Kortársai már életében a magyar Aesopusnak, magyar La Fontaine-nek nevezték. Négy évtizeden át haláláig Sopron volt lakó- és munkahelye, irodalmi sikereinek színtere. Tolla alól közel hatvan éven át születtek a szebbnél szebb mesék, versek és aforizmák százai. Első verse Brádon jelent meg a Zaránd című hetilapban. Majd később Aradon három kötete. Ebben az időszakban jött létre kapcsolata Benedek Elekkel, amely az író halálával szűnt meg és fiával, Benedek Marcellel folytatódott az irodalmi együttműködés. Szépirodalmi sikerei révén lett tagja több irodalmi társaságnak ugyanakkor jócskán megnehezítette életét a társadalom visszásságát bíráló írásainak tartalma. Irodalmi sikerei elismeréseként tagjává választotta többek között a nagykőrösi Arany János Társaság, az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság és a Magyar Goethe Társaság. Alapító tagja az Országos Széchenyi Társaságnak, és újra kezdeményezte a Széchenyi zarándokutat, amely Sopronból Nagycenkre vezetett. A tanítómese igazi hangját Sopronban találta meg és ebben nagy szerepe volt Vikár Bélának aki nemcsak felismerte, hogy fanyar humora, éles meglátásai, filozofikus hajlama révén kitűnő mestere lehet a műfajnak, hanem ösztönzést, biztatást adott a számára. 1933. május 6-án a La Fontaine Társaság budapesti Magyar estjén meséit Vikár Béla méltatta. Munkásságára külföldön is felfigyeltek, a soproni írót Európa szerte megismerték. Meséit német és eszperantó nyelvre maga fordította. Az első aradi eszperantó-csoport társalapítója, valamint a háború alatt a soproni eszperantó kurzusok vezetője. Az 1940-es évek végétől kezdődő kor szellemisége nem kedvezett a csípős, fanyar, a társadalmi visszásságokat szóvá tevő meséknek. Az író vigasza a külföldi megjelenések és néhány, a lapokban közölt írásának öröme lehetett. Meséit a Belga- Holland Rádió ismertette és folyamatosan tartottak felolvasást belőlük az 1953-as esztendőben. A DE ECHO hetilap folyamatosan közölte meséit 1953- és 1958 között A. G. M. Abbing fordításában. További megjelenések: De Echo, Vrije Vokjsblad, De Band, Soorboeks Weekblad, De Bode, Studio Catolika. Néhány tanítómeséje jelent meg a határainkon túl, Délvidék egy lapjában és az iskolások magyar nyelvű olvasókönyveiben. Az eszperantó nyelv terjesztéséért végzett munkásságát az 1970-es évek elején a Sopronban tartott, az emlékének szentelt - országos eszperantó kongresszuson ismerték el. Könyveit Hertay Mária, Zsengeri Rózsi és Vörös János szobrász illusztrálta. Főbb művei Tücsökdalok /versek/ Arad, 1922 Hegyoldalon /költemények/ Arad, 1927 Mert szent a lant! /költemények/ Arad, 1928 Én szeretem az egyszerűséget /versek/ Sopron, 1928 Kis mesék nagyoknak Budapest, Stephaneum Nyomda R.T., 1937 Mesék, aforizmák Sopron 1943, A Nagykőrösi Arany János Társaság kiadása Akinek nem inge, ne vegye magára Sopron, 1942 (Sajtó alá rendezte és az utószót írta: Benedek Marcell) Ferde magyar tornyok között, 1940 Király Nyomda, Sopron Mosolygó Justitia sajtó alá rendezte dr.Törös László Johano Dorosmai: Fabeloj (Fordította: Szabó Valéria) Dorosmay János: Fabeltjes voor grote mensen Gare d’Aigueperse Gare d’Aigueperse vasútállomás Franciaországban, Aigueperse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Gannat (Gare de Saint-Germain-des-Fossés, Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal) Gare d’Aubiat (Gare de Nîmes, Saint-Germain-des-Fossés-Nîmes-Courbessac-vasútvonal) Szugungga A Szugungga (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Sugungga; „A Víz alatti palota éneke”) az eredeti 12 phanszori (pansori)műből fennmaradt öt madang (��) egyike. Alternatív elnevezései Thobjolga (���, ���, Tobyeolga) illetve Pjoldzsubu tharjong (�����, Byeoljubu taryeong). Szövegének legrégebbi ismert változata az 1810-ben Szong Mandzse (���, 1788–1851, Song Man-jae) által írt Kvanuhi (Gwanuhui) (���, ���) című könyvben található meg, valamint I Juvon (���, 1814–1888, Yi Yu-won) Kvangukphalljong (Gwangeukpallyeong) (����, ����, 1872) című munkájában. Története A víz alatti királyság ura, a Sárkánykirály nagyon beteg, betegségét csak egy nyúl májával lehet meggyógyítani. Ezért elküldi hűséges szolgáját, a teknőst, hogy a szúrazföldön kutasson fel egy nyulat. A teknős sikerrel is jár, nagy nehézségek árán talál egy nyulat, akit azzal csábít a Vízalatti palotába, hogy a király magas rangú hivatalnokká akarja kinevezni. A nyúl elhiszi a mesét és vele megy, a palotában azonban rádöbben az igazságra. A ravasz nyúl meggyőzi a királyt, hogy mivel a mája után sokan vágyakoznak, egy biztos helyen tartja a szárazföldön, vagyis nem hozta magával. A király megengedi neki, hogy visszamenjen a szárazföldre a májáért. A nyulat egy ember és egy sas is elkapja, de az okos nyúl mindkettejüket rászedi és újfent megmenekül. Értelmezése Humoros és vidám történet, mely állatokat szeméklyesít meg, emiatt a gyerekek is szeretik. Szatírikusan ábrázolja az uralkodó osztályt, akiket az eszes nyúl (a köznép megtestesítője) könnyedén rászed. Aizkraukle Aizkraukle Lettország egyik legfiatalabb városa. Fekvése A város a Daugava jobb partján Rigától 90 km-re terül el. Történelem A vár amelyról a mai település a nevét kapta a Daugava partján feküdt, a mai településtől délebbre. A neve Asscrade szóból származik. A mai modern város alapítása 1967-ben a Daugaván Plavinas mellett épült vízierőmű építéséhez kapcsolódott. Az alapításkor (Pēteris Stučka lett kommunista vezető tiszteletére) a Stučka névre keresztelt város az Aizkraukle nevet a Livóniai Henrik krónikájának (Henrici Chronicon Livoniae) harmadik könyvében említett, 1211 körül épült erődítményről kapta. Ennek a Daugava partján állt erődítménynek romjait Filippo Paulucci márki a 19. században még útirajzai között örökítette meg. Aizkraukle testvérvárosai Biržai , Litvánia Eppstein , Németország Kiskunhalas , Magyarország Thale , Németország Az 1801. augusztus 1-jei ütközet Az 1801. augusztus 1-jei tengeri ütközet az első amerikai győzelmet hozó csata volt az első berber háború során. Nem messze a mai Líbia partjaitól, a Földközi-tengeren vívta egymással az amerikai USS Enterprise szkúner és a Tripoli, az azonos nevű oszmán vilajet polakkája. Az Enterprise a földközi-tengeri különítmény tagjaként lett még a háború elején Tripoli partjaihoz vezényelve, hogy részt vegyen a vilajet blokádjában. A hajó nemrégen vált el a többiektől, és éppen Málta felé tartott, hogy ott utánpótlást vegyen fel a flottának, amikor belefutott a Tripoliba. Három órás makacs közdelem után a Tripoli végül alulmaradt, és az amerikaiak elfogták. Az Enterprise kapitánya, Andrew Sterett azonban nem volt felhatalmazva a hajó elfoglalására, így végül elengedte azt, majd folytatta útját Máltára, hogy az utánpótlással együtt a győzelem hírét is magával vigye. A csata mindkét oldalon nagy hatással volt a morálra, de nem bizonyult döntőnek, és a háború következő négy éve lényegi eredmény nélkül telt el. Előzmények A függetlenségi háború után az első amerikai kormányok sarcot fizettek a tripoli vilajetnek, hogy biztosítsák a zavartalan kereskedelmet a Földközi-tengeren. Tripoli névleg az Oszmán Birodalomhoz tartozott, de gyakorlatilag a külügyeiben is autonómiát élvezett. Az akkori gyakorlat szerint minden nem muzulmán, a Földközi-tengeren kereskedő államnak hadat üzentek, és a hajóikat megtámadták, hogy sarcot csikarjanak ki belőlük. 1801-ben a tripoliak azzal álltak elő, hogy megemelik az amerikai sarc összegét. A frissen megválasztott Jefferson-kormány azonban – különösen annak fényében, hogy Thomas Jefferson a kezdetektől ellenezte a sarcok megfizetését – ebbe nem ment bele. Tripoli következésképpen hadat üzent, és flottája innentől megtámadta az amerikai kereskedőhajókat. Ennek hírére Jeffersonék korlátozott háborút hirdettek, és felhatalmazták a flottát ennek kivitelezésére. Az amerikai stratégia részeként Richard Dale alá rendeltek egy tengeri különítményt, amit Tripoli partjaihoz küldtek, hogy blokád alá vegye a vilajetet. Júliusra a flotta vízkészlete megcsappant, ezért Dale a britek máltai támaszpontjára szalasztotta a USS Enterprise-t, hogy utánpótlást hozzon, míg ő a USS President fedélzetén helyben maradt, hogy fenntartsa a blokádot. Andrew Sterett hadnagy hajója álcaként brit zászló alatt indult útnak, hogy hamarosan egy tripoli bárkába fusson: a szkúner közel húzódott, hogy üdvözölje a polakkát. Viszontválaszában a másik hajó üzente, hogy épp amerikai hajókra vadászik. Az Enterprise erre felhúzta saját zászlaját, és felkészült az ütközetre. A Tripoli és az Enterprise nagyjából egyenlő ellenfelek voltak. A 135 tonnás amerikai szkúnert 1799-ben bocsátották vízre, és először a kvázi-háború alatt szolgált. Az ütközet idején 90 fős legénysége és 12 ágyúja volt. A Tripoli kétárbócos, háromszögvitorlás polakka volt, 80 fős legénységgel és 14 ágyúval; kapitánya Raisz Mahomet Rousz admirális. A polakka nagyobb tűzerejét ellensúlyozta a meglepetés ereje, illetve az amerikaiak létszámfölénye és nagyobb tapasztalata az ágyúzásban. A tripoliak a csáklyázást részesítették előnyben. A csata A színvallás után Sterett muskétákkal lövetett az ellenségre, amit azok ágyútűzzel viszonoztak, de a tripoli lövések nem sikerültek valami jól. Az amerikai ágyúválasz megfutamodásra kényszerítette a polakkát, elszakadni azonban nem tudott az Enterprise-tól. Mivel a Tripoli sem lehagyni, sem leágyúzni nem tudta üldözőjét, taktikát váltott: közel engedte magához a szkúnert, és megpróbálta megcsáklyázni. A muskéták lőtávolságán belül érve azonban újra lőzápor fogadta a hajót, amire megint vitorlát bontottak. Menekülés közben a folytatódó ágyúzás lyukat ütött a Tripolin. A súlyos károkat szenvedett polakka felhúzta a fehér zászlót, amire az amerikaiak közel hajóztak, hogy elfogadják a megadást. Amint elég közel értek, a tripoliak felvonták saját zászlójukat, és újra csáklyázni próbáltak: az ellenséges tűzerő azonban ismét meghátrálásra kényszerítette őket. Kölcsönös ágyúzás következett, majd a Tripolin ismét feltűnt a fehér zászló. Az Enterprise tüzet szüntetve ismét közelebb ment, mire a tripoliak újra csáklyázni próbáltak, amit az amerikai tűzerő újfent visszavert. Rousz aztán harmadszor is megadást színlelt, hogy ismét a közelébe csalja az amerikaiakat, de Sterett ezúttal távolságot tartott, és az ágyúkat a Tripoli merülési vonala alá irányította. (Ez a taktika az ellenfél elsüllyesztésére törekszik.) A következő ágyútűzben a Tripoli súlyos találatokat kapott, amiktől a hátsó árbóc kifordult a helyéről. Mivel hajója a tengersír szélén táncolt, ő maga és legénységének nagyobb része pedig megsérült, illetve odaveszett, Rousz végül a megadás jeleként a tengerbe dobta zászlaját. Végkifejlet Az amerikaiak teljes győzelmet arattak: emberveszteség nélkül, minimális hajókárral tudták le az ütközetet, miközben a Tripoli a végére majdnem elsüllyedt, legénységéből 30 meghalt, másik 30 pedig megsebesült. Sterett azonban nem volt felhatalmazva arra, hogy elfoglalja a hajót. Hogy további útját viszont megnehezítse, mielőtt elengedte volna, még ledöntette a polakka megmaradt árbócait. Az Enterprise eztán megjárta Máltát, és meghozta a várt utánpótlást. Hazafelé araszolva a Tripoli összetalálkozott a USS Presidenttel is, amely ekkor még nem értesült a győzelemről: Rousz ekkor segítséget kért Dale-től mondván, hogy tunéziai, és egy francia 22 ágyús hajó bánt el vele. Dale sejtette, hogy a hajó tripoli lehet, ezért nem adott egyebet csak egy iránytűt, hogy révbe érhessenek. Rouszra a tripoli pasa, Juszuf Karamanli kemény büntetést szabott ki: megfosztotta rangjától és szamárháton, parádézva vezettette végig a város birkabelekkel beszórt utcáin a botozóhelyre, ahol 500 ütést mértek a talpára. A vereség híre és a büntetés súlyossága lerontotta a tripoli morált, és a matróznak jelentkezők száma megcsappant. Az Egyesült Államokban épp az ellenkezője történt, és a győzelem nagy publicitást kapott. A kormány a hajó legénységének egy havi jutalombért szavazott meg, Sterettnek pedig tiszti kardot adományoztak, és felterjesztették előléptetésre. A győzelem megihlette az amerikai művészeket, színházi darabok is születtek róla. A csata azonban nem volt jelentős hatással a háború kimenetelére: a blokád nem volt elég erős, és gyakorlatilag nem akadályozta a hajókat a város elérésében. A pasa hozzáállása sem változott, így a háború 1805-ig folytatódott. Dale különítményét 1802-ben Richard Morrisé váltotta fel. Villamiel de Toledo Villamiel de Toledo község Spanyolországban, Toledo tartományban. Villamiel de Toledo Camarenilla, Bargas, Rielves, Huecas és Fuensalida községekkel határos. Lakosainak száma 876 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gravelotte Gravelotte település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 831 fő (2015). Gravelotte Ars-sur-Moselle, Saint-Marcel, Jussy, Rezonville, Rozérieulles, Vaux és Vernéville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bompietro Bompietro település Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében. Lakosainak száma 1354 fő (2017. január 1.). Bompietro Alimena, Blufi, Gangi, Petralia Soprana, Calascibetta, Villarosa és Resuttano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2006–2007-es szerb labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2006–2007-es szerb labdarúgó-bajnokság a szerb labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának tizenötödik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Crvena zvezda csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Crvena zvezda a 2006-07-es szezon bajnoka. A Borac Čačak , a Voždovac és a Zemun kiesett a másodosztályba (Prva liga Srbije) . Szuhafő Szuhafő község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban. A megye északnyugati részén, a Szuha-patak völgyében, Aggtelektől 10, Kazincbarcikától 26 kilométerre, Ózdtól 30 km-re található. A szlovák határtól 2,5 km-re van. Története Szuhafő környékét a 13. században a Miskolc nemzetség birtokolta. A középkorban feltehetően már volt kápolnája, erről azonban írásos dokumentum nem áll rendelkezésre. A reformáció korán elterjedt, a községben 1540-ben már református gyülekezet alakult. A 18. században már volt egy fatemploma, de ez 1780-ban a faluval együtt leégett. Ma is álló temploma 1782-ben épült, tornya pedig 1861-ben. A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnát 1973-1974-ben építették. Népcsoportok A település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Református templom Szent Erzsébet -kápolna Környező települések Zádorfalva 5, Alsószuha 7, Kelemér 9, Ragály 10 km-re. A legközelebbi városok: Putnok 19 km-re, Kazincbarcika 26 kilométerre. Gusztáv felfedezi magát A Gusztáv felfedezi magát a Gusztáv című rajzfilmsorozat harmadik évadának tizenkettedik epizódja. Rövid tartalom Gusztáv fejébe száll a dicsőség, még a mentőautóban is operaénekesnek képzeli magát. Alkotók Rendezte : Jankovics Marcell Írta : Dargay Attila , Jankovics Marcell, Nepp József Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Henrik Irén Hangmérnök : Horváth Domonkos Vágó : Czipauer János Tervezte : Ternovszky Béla Háttér : Szálas Gabriella Rajzolták : Kaszner Béláné, Zsilli Mária Színes technika : Boros Magda, Dobrányi Géza Gyártásvezető : Bártfai Miklós Készítette a Pannónia Filmstúdió. MTV Video Music Award a legjobb klipbeli alakításért Az MTV Video Music Award a legjobb klipbeli alakításért díjat először az első MTV Video Music Awards-on adták át. Utoljára 1987-ben került átadásra. Daniel Tjärnqvist Daniel Tjärnqvist (Umeå, 1976. október 14.) svéd profi jégkorongozó. Jelenleg a Djurgårdens Hockey (SHL) hátvédje. Játékosmegfigyelők véleménye Nagyon jó képességű hátvéd, stabilan játszik a védekező harmadban, rendszerint jó döntéseket hoz, jól lát a pályán. Emberelőnyben hatékonyan bevethető. Eszer Az eszerek az 1901-ben alakult oroszországi Szociálforradalmár Párt tagjai voltak. Nevük az orosz szocialrevolucionyer (jelentése: szociálforradalmár) rövidítéséből származik. Az eszerek magukat a narodnyikok örökösének tekintették, számos képviselőjük az egyéni terror módszerét is alkalmazta. A narodnyik hagyományokból kiindulva forradalmi osztálynak – ellentétben a mensevikekkel és a bolsevikokkal – a parasztságot tekintették. Céljaik között szerepelt a demokratikus köztársaság létrehozása és a parasztság földhöz juttatása. 1917-ben, a februári forradalom győzelme után az ideiglenes kormány tagjai lettek. A bolsevik hatalomátvételt követő választásokat az Eszer Párt nyerte, megelőzve a bolsevikokat. Az 1918 januárjában összeült eszer többségű Alkotmányozó Gyűlés nem fogadta el a bolsevik hatalmat, ezért egy napos tanácskozás után a gyűlést feloszlatták, és erre a sorsra jutott az eszerek pártja is. A polgárháborúban az eszerek többsége a fehéreket támogatta. Forrás Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Történelem IV. Műszaki Könyvkkiadó, Budapest, 2005 ISBN 963 16 2945 Jezainville Jezainville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 949 fő (2015). Jezainville Pont-à-Mousson, Blénod-lès-Pont-à-Mousson, Dieulouard, Gézoncourt, Griscourt, Martincourt és Montauville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Orbán Attila (jégkorongozó) Orbán Attila (Szekszárd, 1990. június 1. –), a magyar jégkorong-válogatott jégkorongozója. Háromszoros magyar bajnok és egyszeres magyar kupa-győztes. Pályafutása Klubcsapatai A kezdetek 1996-ban kezdett jégkorongozni a Dunaferr SE-ben. Kercsó Árpád hívta jégkorongozni, de kipróbálta magát birkózásban, atlétikában és úszásban is. Már a kezdetekben megmutatkozott tehetsége, hiszen pályafutása kezdetétől 2003-ig a Dunaferr SE játékosa. A dunaújvárosi évek Ebben az évben a fővárosi Budapest Stars csapatába igazolt, ahol 2005-ben serdülő bajnok lett, majd hazatért Dunaújvárosba. 2006-ban serdülő bajnoki címet, 2006 és 2008 között pedig junior bajnokságot nyert a Dunaferr SE színeiben. 2008-ban csapatával megvédte az ifjúsági bajnoki címet, a döntőben két gólt lőtt az Alba Volán ellen. Ebben az évben nem rendeztek junior magyar bajnokságot, így csak az ifjúsági csapatban szerepelt. 2008-ban bemutatkozott a Jégtörők másodosztályú csapatában, valamint - mivel az ifjúsági világbajnokságon megbízható védőmunkájával felhívta magára a Dab.Docler MOL Ligában induló felnőtt csapata stábjának figyelmét - a 2008-2009-es idényben a felnőtt csapatban is szerepet kapott. Ebben az évben egyszerre vett részt a junior bajnokságban, a MOL Ligában, valamint az OB/I B-ben, így a szezonban több, mint 100 mérkőzést játszott. 2009-ben a felnőtt csapattal a magyar bajnokság bronzérmese lett, valamint junior bajnoki címet is szerzett. A 2009-2010-es szezonban a junior és a felnőtt csapat tagja volt. 2010-ben, a MOL Liga dunaújvárosi négyes döntőjének elődöntőjén a Budapest Stars elleni vereség után a Csíkszereda csapata ellen megszerezték a bronzérmet. Székesfehérváron A 2009/2010-es szezon végén bejelentették átigazolását a székesfehérvári Sapa Fehérvár AV19 csapatához. Az ekkor huszadik életévét betöltő bekk ekkor már alapembere volt a Dab.Docler Magyar Kupa győztes és bajnoki második együttesének. A játékost ekkor még egy évig szerződés kötötte a dunaújvárosi csapathoz, azonban fejlődése érdekében a két csapat ügyvezetője, Azari Zsolt és id. Ocskay Gábor közös közleményében jelezte, az átigazolás elé nem gördítenek akadályt. Első EBEL szezonjában Oscar Ackeström, Ales Kranjc, Tokaji Viktor és Horváth András mellett is játszott. Ebben a szezonban az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia nem indított csapatot a junior bajnokságban, mivel a junior korosztályt a MOL Ligában indította a csapat. A Sapa Fehérvár AV19 a 2010/2011-es szezonban is megszerezte a magyar bajnoki aranyérmet, 4 győzelmes söpréssel a Dab.Docler ellen. Ebben a szezonban csapatával megnyerte a második alkalommal megrendezett ifj. Ocskay Gábor Emléktornát, ahol a döntőben a Graz 99ers volt az ellenfél. A tornán a legjobb fiatal játékosnak választották. A 2011/2012-es szezonban főleg Sille Tamás mellett játszott az EBEL-ben. Ebben az évben szerezte első EBEL-gólját, 2011. december 24-én a Medvescak Zágráb ellen játszott mérkőzésen. A Sapa Fehérvár AV19 junior csapata, amelynek koránál fogva még tagja volt, ebben az évben is a MOL Ligában, a felnőttek között indult, a csapat a hetedik helyet érte el a bajnokságban. A Sapa Fehérvár AV19 a 2011/2012-es szezonban a Miskolci Jegesmedvékkel vívta a bajnoki döntőt, amelyet újra söpréssel, négy győzelemmel nyert meg. A 2012/2013-as szezon nehezen indult számára, hiszen csak epizódszerepeket kapott az akkori edzőtől, Kevin Primeau-től. Az ifj. Ocskay Gábor Emléktornán a csapattal a második helyet szerezte meg, a Pat Cortina által edzett Red Bull München csapata ellen maradtak alul. Ez eddig még egyetlen vendégcsapatnak sem sikerült, hiszen a Volán mindig itthon tartotta az első helyet. A csapat szakmai munkáját átvevő Jan Neliba viszont bizalmat szavazott a tehetséges védőjátékosnak, aki a cseh szakember által kínált eséllyel élni is tudott. Sille Tamás személyében továbbra is kiváló, rutinos védőtársa volt. A szezon második felében Juraj Durco és Tokaji Viktor kiválása nyomán már elkezdődött a védők fiatalítása, közülük Orbán Attila volt a legrutinosabb, ő kétségkívül ekkor futotta addigi legjobb idényét, nagyon sokat javult a teljesítménye, szezonon belül is. A 2012/2013-as szezonban az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia is nevezett a magyar juniorbajnokságba, amelyet az Újpest ellen meg is nyert. Orbán Attila 8 mérkőzésen 2 góllal és 8 gólpasszal, +27-es mutatóval a csapat második legeredményesebb játékosa lett. A szezon végén, bár a csapat nem jutott az EBEL rájátszásába, hiányérzet nélkül nyilatkozhatott arról, hogy a csapatban való együttműködést, az új taktikákat, technikai elemeket, új mentalitást, egy magasabb szintű hokit, profibb hozzáállást tanult az elmúlt három szezonjában. Fontosnak tartotta az edző és a játékos közötti kapcsolatot, amely meghatározza a munkához való hozzáállást, és az eredményességet is. A bizalom, a játéklehetőség fontos volt számára, mert érezte, hogy szükség van rá a csapatban. A 2013/2014-es szezon új edzőt hozott Székesfehérvárra Marty Raymond személyében, aki nagy hangsúlyt kívánt fektetni a fiatal játékosok beépítésére a csapatba. A kanadai tréner nagy lelkesedéssel, konkrét elképzelésekkel és határozott célkitűzéssel kezdte munkáját. Két mérkőzéses eltiltást kapott a grazi Alexandre Picarddal történő verekedése után. Id. Ocskay Gábor, a székesfehérvári klub szakosztály-igazgatója későbbi nyilatkozataiban túlzónak nevezte a két mérkőzéses eltiltást, az osztrák szövetség fegyelmi bizottságát, A DOPS-t az ellenfél játékosainak enyhébb megítélése miatt bírálta. Az elmúlt három szezonban több, mint 150 osztrák bajnokin lépett jégre. Csapatával a 2011-2012-es szezonban bejutottak az EBEL rájátszásba. A székesfehérvári csapattal háromszor lett magyar bajnok (2011, 2012, 2013), 2013-ban a miskolci négyes döntőn megnyerték a Magyar Kupát, valamint 2014-ben a Szuper Kupát. A 2014/2015-ös szezonban Rob Pallin irányította a Fehérvár AV19 csapatát. A fiatalítással megbízott vezetőedző már a szezon elején több bizalmat adott a fiatal játékosoknak, valamint Sille Tamás másodedzővel nagy hangsúlyt fektettek a játékosok fejlődésére is. A csapat az alapszakaszban már kiharcolta a felsőházi helyet és így a biztos playoffos részvételt, így a középszakaszban már csak a minél előkelőbb hely elérése volt a cél. A középszakasz után végül a 4. helyen zárt a csapat, és így a Vienna Capitals ellenfeleként kezdte a playoffot. A párharcot végül a bécsiek nyerték 4-2-es összesítéssel. Bár az elődöntőbe nem sikerült bejutni, a fejlődés nem csak a csapat, hanem a játékosok tudásán is meglátszott, Orbán Attila a szezon összes mérkőzésén jégre lépett, 60 mérkőzésen 4 góllal és 17 gólpasszal, így összesen 21 ponttal és +7-es +/- mutatóval zárt. A szezon végén lejáró szerződését a klub két évre hosszabbította meg a védővel. A 2015/2016-os szezonban a 44 mérkőzéses alapszakasz után 1 góllal és 6 gólpasszal zárt. A csapat a középszakaszban az alsóházból harcolhatja ki a felsőházba jutást. Válogatott Válogatott pályafutását 2004-ben kezdte. 2007-ben ifjúsági és juniorbajnok volt klubcsapatával, a miskolci ifjúsági világbajnokságon is részt vett. 2008-ban kiesést junior-világbajnoki részvétellel pótolta: az ifjúsági csapatból egyedüliként részt vehetett a nagy sikert hozó lettországi eseményen.2010-ben a junior világbajnokságon A 2011-es budapesti divízió I-es jégkorong-világbajnokságon szereplő válogatott tagja volt. A torna négy mérkőzésén lépett jégre, ahol egy ponttal zárt. A 2012-es szlovéniai divízió I-es világbajnokságon részt vevő válogatottba, amelyet Kevin Primeau vezetett, nem került be. A korábbi évektől eltérően ebben az évben már tíz védőből választhatott a szövetségi kapitány. Bár Kiss Dániellel együtt végig jól dolgozott, hajtott az edzőtábor ideje alatt, a szakmai stáb végül Hetényi Pétert választotta az utazó keretbe. Három társával együtt az utolsó kiesők között volt. 2012 októberében Diego Scandella vette át Kevin Primeau helyét a válogatott élén. Az új szövetségi kapitány a 2012. november 9-11. közötti olimpiai selejtező keretébe válogatta a játékost, aki 3 mérkőzésen jégre lépve egy gólpasszal zárta a tornát. Rich Chernomaz érkezése a válogatottnál is fiatalítási hullámot indított el. A 2013-as, hazai rendezésű divízió I-es világbajnokságon részt vevő keretbe nem hívták be, de az egy évvel későbbi, dél-koreai világbajnokságra utazó keretnek már stabil tagja volt. A 2014-es gojangi világbajnokságon a csapat a harmadik helyen zárt. 2015-ben a Divízió I/A világbajnokságot Krakkóban rendezték. A csapat tagjaként, ezüstérmet nyerve feljutott az A-csoportba, így 2016-ban Oroszországban már a legjobbak ellen léphet jégre. Treteau Treteau település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 554 fő (2015). Treteau Boucé, Chavroches, Cindré, Gouise, Jaligny-sur-Besbre, Montoldre, Saint-Gérand-de-Vaux, Saint-Voir és Thionne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: La Chapelle-Rainsouin La Chapelle-Rainsouin település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 417 fő (2015). La Chapelle-Rainsouin Montsûrs, Argentré, Livet, Saint-Céneré, Saint-Christophe-du-Luat, Saint-Léger, Soulgé-sur-Ouette és Vaiges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jorge Sarmiento Jorge Koochoi Sarmiento (Lima, 1902. november 2. – Lima, 1957. február 20.), perui válogatott labdarúgó. A perui válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon és az 1927-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Perui bajnok (1): 1916 Perui bajnok (8): 1918, 1919, 1927, 1928, 1931, 1932, 1933, 1934 Dél-amerikai bronzérmes (1): 1927 Fülöp Zoltán (díszlettervező) Fülöp Zoltán (Pécel, 1907. június 16. – Budapest, 1975. november 4.) Kossuth-díjas magyar díszlettervező. Életpályája Budapesten az Iparművészeti Főiskolán végzett, a Belvárosi Színház tagja lett. Első díszlettervezését Meller Rózsi Írja hadnagy című darabjához készítette. 1928-ban a Magyar Állami Operaházhoz került, ahol 1967-ig volt díszlettervező. 1933 és 1967 között vezető szcenikus is volt. Dolgozott több budapesti színháznak, szabadtéri színházaknak, valamint tervezett díszleteket külföldi színházak számára is. 1967-ben nyugdíjba vonult. Öt magyar játékfilmnek volt látványtervezője, s az 1938-ban készült A hölgy egy kissé bogaras című magyar filmben színészként is közreműködött, ápolót alakított. Filmek Fény és árnyék (1943) Ludas Matyi (1949) Déryné (1951) Háry János (1965) A csodacsatár (1966) Díjai Kossuth-díj (1951) Érdemes művész (1955) Kiváló művész (1965) Dorothy Odam-Tyler Dorothy Jennifer Beatrice Tyler, született Odam, MBE (London, 1920. március 20. – 2014. szeptember 25.) olimpiai ezüstérmes brit atlétanő, magasugró. Pályafutása 1936-ban vett részt első alkalommal az olimpiai játékokon. Berlinben mindössze tizenhat éves volt, a legfiatalabb a magasugrás versenyzői között; ennek ellenére Csák Ibolya mögött ezüstérmesként végzett a számban. A második világháború után, a Londonban rendezett játékokon is jelen volt. Itt is második lett, miután az amerikai Alice Coachmannal együtt új olimpiai rekordot ugrott. A következő két olimpián is indult, de sem az 1952-es, sem 1956-os játékokon nem zárt az első hatban. Pályafutása alatt két arany- és egy ezüstérmet szerzett a brit birodalmi és nemzetközösségi játékokon. Érdekesség, hogy az egyetlen női atléta, aki a második világháború előtt és után is olimpiai érmet szerzett. Egyéni legjobbjai Magasugrás - 1,68 méter (1948) Sukorói telekcsere A sukorói telekcsere ügye az egyik leghosszabb ideig húzódó magyarországi vagyonkezelési botrány volt. A vád szerint a telekcsere során állami szervezetek vezetői kísérletet tettek arra, hogy egy idegenforgalmi tekintetben frekventált helyen lévő, állami területet egy üzletemberrel kicseréljenek egy jóval csekélyebb értékű földterületre, amelyre az államnak az M4-es autópálya építéséhez volt szüksége. A csere feltétele az volt, hogy a területek egymással értékarányosak legyenek, de a különböző értékbecslők által készített ingatlan értékelések jelentős különbséget mutattak, az államot a legkedvezőtlenebb értékbecslési adatok szerint a cserével durván 1,3 milliárd forintos kár érte volna, ezért a 2009-es kormányváltás után a Bajnai-kormány bírósági úton megtámadta a szerződést, amelyet a bíróság meg is semmisített. 2016-ban az üzlet útjait egyengető egykori állami tisztségviselőket jogerősen felmentették, majd a Kúria újabb bizonyítékok bevonása nélküli eljárása után letöltendő börtönbüntetésre ítélte őket. Az ügynek jelentős politikai vetülete is volt. A telekcsere által érintett területek Sukoró A telekcserére kiszemelt két terület közül a sukorói telekcsoport volt az értékesebb. A 70 hektáros terület az M7-es autópálya és a Velencei-tó partja között helyezkedik el. Bár önmaga nem védett, a mellette elhelyezkedő Velencei-tó területe a Natura-2000 területei közé tartozik. 2008-ban a telek 30%-a tartozott a Nemzeti Földalapba, így az akkor érvényes szabályok szerint kizárólag nyilvános pályázat vagy árverés útján válhatott volna meg tőle az állam. A terület jól megközelíthető közúton, a nadapi autópálya-csomópont távolsága mindössze két kilométer. Az ingatlan eredetileg 21 helyrajzi számon szerepelt, ezeket a 2009-es kormányhatározat egy helyrajzi számon egyesítette. A telek értékéről készített értékbecslések széles skálán mozognak. A Perfekting Kft. által 2008. június 13-án készített értékbecslés-tervezet szerint a telekcsoport értéke 2,14 milliárd forint. Nem egészen egy hónappal később ugyancsak a Perfekting Kft. készített értékbecslés 1 milliárd forintban határozza meg a telekcsoport értékét. A polgári perben később közreműködő szakértő 1,7, illetve a büntetőperben az ügyészség értékbecslője 1,8 milliárd forintra értékelte a területet. Albertirsa és Pilis A Velencei-tó melletti telek ellenértékének részbeni fedezetéül felajánlott terület a Pest megyei Albertirsa és Pilis északi külterületén, a Gödöllői-dombság peremén található. A terület idegenforgalmilag egyáltalán nem frekventált, oda az ügylet idején mindössze burkolatlan dűlőutak vezettek. Az albertirsai terület mérete 182 hektár volt, ebből 10 hektárnyi területet érintett a tervezett M4-es autópálya nyomvonala. A gyümölcsöskert tulajdonosa Joav Blum izraeli üzletember volt, aki a NIF Zrt. autópálya-nyomvonalra vonatkozó elővásárlási jogát kijátszva előbb színlelt ajándékozási szerződésekkel tulajdont szerzett a területen, majd az egész területet 2007 májusában megvásárolta. Az albertirsai telkek együttes értékét a Perfekting Kft. értékbecslése 787 millió forintra tette. A Központi Nyomozó Főügyészség által készíttetett értékbecslés szerint az albertirsai telekcsoport értékét ennek valójában csak a töredékére, 193,8 millió forintra, a bíróság értékbecslője 264 millió forintra tette. Az albertirsa-pilisi telekre csakugyan szüksége volt az államnak az M4-es autópálya megépítéséhez, ám a telek területének egészére kiterjedő, csere útján létrejött tulajdonszerzés nehezen indokolható. Az M4-es út építése 2008-ban egyáltalán nem állt a küszöbön, az csupán távlati terv volt. (Az M4-es Üllő-Cegléd szakaszának építése 2017 áprilisában kezdődött.) Az államnak az M4-es megvalósításához csupán a telek egy sávjára, mindössze 10 hektárra volt szüksége. Ennek a sávnak az értéke a legmagasabb értékbecslést alapul véve sem lehetett magasabb 42 millió forintnál. A területsáv megszerzésére a tulajdonossal kötött alku és a kisajátítás is járható út lett volna. Blum későbbi bírósági tárgyalásán azt vallotta, hogy az albertirsai területen kaszinót szeretett volna építeni, azonban a Pest megyére kiadott kaszinókoncesszió ekkorra már más tulajdonába került. Az üzletember figyelme ezért még nem foglalt területek felé fordult, így figyelt fel a Velencei-tó környékére. A telkek értékére vonatkozó becslések és konkrét árak A telekcsere története A Sukoró-ügy a nyilvánosság számára 2008. május 21-én kezdődött. Ekkor a kormány az Országházban tárgyalt a kaszinóbefektetésben érdekelt Ronald S. Lauder amerikai-izraeli üzletemberrel, aki személyesen vetette fel neki a telekcsere lehetőségét. A kormányt Lauder egy egymilliárd dollár értékű befektetésről tájékoztatta, ami a térségben 2500 álláshely létrejöttét eredményezte volna. Gyurcsány Ferenc a beruházás mellé állt és azt nem gazdasági, hanem politikai ügyként kezelte. A találkozón készült emlékeztető az állami vagyon kezelésének feladatát ellátó Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt nevezte meg felelős szervezetként. A telekcsere lebonyolítására a dokumentum két hónapos határidőt szabott meg. Az MNV vezetése felvette a kapcsolatot a kaszinóvállalatot képviselő Joav Blummal, aki akkorra már előkészített értékbecsléssel rendelkezett. A Reorg Gazdasági és Pénzügyi Zrt. által készített értékbecslést az MNV nem fogadta el, mivel túl kicsinek találta a telkek értéke közötti különbséget, illetve a cégnek a saját értékbecslője által készített kalkulációt kellett igénybe vennie. Az MNV Zrt. saját értékbecslőjéhez, a Perfekting Kft-hez fordulva saját értékbecslést készíttetett, ám a Fehérvári Zsolt által elkészített értékbecslés túl nagy különbséget mutatott az állami tulajdon javára. A néhány hét múlva beadott végleges értékbecslésben az állami telek értéke a felére csökkent. 2008 nyarán a Nemzeti Vagyonkezelő munkatársai több esetben is írásban jelezték a telekcserét illető kétségeiket az MNV vezetése számára. Az MNV Pest Megyei Területi Irodájának vezetője feljegyzésben jelezte az MNV vezetőinek, hogy Albertirsa érintett körzetében az ingatlanárak jóval alacsonyabbak a telekcsere esetében számításba vetteknél. Az MNV agrárportfolióért felelős vezérigazgató-helyettese 2008. június 5-én kelt feljegyzésében szakmailag nehezen támogathatónak írta le a beruházást. A Sukorón tervezett építkezés természetpusztító jellege miatt tiltakozott a KvVM is. Az Állami Számvevőszék későbbi megállapítása szerint a telekcsere puszta lebonyolítása is szabálytalan volt, mivel az állami földterületeket csak pályázat vagy nyilvános árverés útján lehetett volna értékesíteni. A telekcseréről mindezek ellenére megállapodás született. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2008. június 30-án tárgyalta a telekcsere ügyét és engedélyezte az MNV Zrt-nek a cserét. Tátrai Miklós még ugyanazon a napon aláírta a szerződést Joav Blummal, a KC Bidding Kft. képviselőjével. A szerződés értelmében a MNV Zrt. a Velencei-tó partján lévő ingatlanait 1,084 milliárd forint értékben átadta a beruházónak, aki ellenértékként az Albertirsa és Pilis külterületén lévő, 787,4 millió forintos értéket képviselő telkeket adta az Államnak, illetve kötelezettséget vállalt az értékkülönbözet megfizetésére. A szerződéskötésnek gyakorlatilag ez volt az utolsó lehetséges időpontja. Két nappal később lépett életbe a külföldiek termőföldszerzését korlátozó törvény, így az izraeli befektető már nem válhatott volna a termőföldnek minősülő tóparti terület tulajdonosává. 2009 elejére beruházás tervezetét már nem csak a politikai ellenzék, de a környezetvédők és a sukorói lakosok is támadták, illetve működésbe léptek az állam önvédelmi mechanizmusai is. Az első törvényességi vizsgálatot a Fejér Megyei Főügyészség kezdeményezte 2008 végén. Az ügyet érintően a MNV Zrt. belső ellenőrzése 2009 márciusában súlyos ügyviteli zavarokat és rendellenességeket tárt fel, pedig a telekcsere részletes kérdéseit nem is vizsgálták. Az ellenőrző bizottság lényegében a cég teljes 2008-as működését és annak törvényességét megkérdőjelezte. A Központi Nyomozó Főügyészség 2009 áprilisában kezdett nyomozást a telekcsere ügyében. A kaszinóépítést a Gyurcsány-kormány utolsó ülésén, 2009. április 8-án kiemelt beruházássá léptette elő, Gyurcsány Ferenc kormányfői búcsújával azonban beruházás mögül eltűnt a politikai támogatás. Az új kormányfőként hivatalba lépő Bajnai Gordon egy interpellációra válaszul már 2009. júniusában jelezte, hogy az MNV belső vizsgálatának ismeretében a Zrt-nél további vizsgálatot fog kezdeményezni. Oszkó Péter 2009. június 14-én (egyéb ügyekkel is összefüggésben) az MNV éléről Tátrai Miklóst menesztette. Polgári per a szerződés megsemmisítéséért Bajnai Gordon 2009-es miniszterelnökké választása után kezdett komolyabban foglalkozni az üggyel. Előbb Oszkó Péter pénzügyminisztertől kért információkat az üzletről, akitől azt az összefoglaló választ kapta, hogy az üzlet során minden jogszerű. 2009 nyarán Bajnaihoz eljutott az Ügyészség saját értékbecslésének tartalma, amely azt mutatta, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő 600 millió forinttal becsülte alul a Velencei-tó melletti telek értékét. Bajnai kikérte az Állami Számvevőszék véleményét is, az ÁSZ jelentésében pedig aránytalannak nevezte a telkek értékelését. Bajnai ekkor utasította pénzügyminiszterét, hogy a már megkötött szerződést polgári perben támadja meg és a bírósággal mondassa ki a semmisségét. Oszkó Péter a Magyar Állam nevében a jogszabályokba ütközésre és színlelt mivoltára hivatkozva megtámadta a szerződést és kérte annak megsemmisítését. A per 2011-ben zajlott le a Fejér Megyei Bíróságon. Az ítélethirdetés előtt Joav Blum bejelentette, hogy vállalkozása eláll a szerződéstől, ám ennek a perre hatása már nem volt. A 2011. december 16-án hozott elsőfokú ítéletében bíróság színleltnek mondta ki az egész szerződést, mivel a feleknek valójában nem az M4-es autópálya megépítéséhez szükséges földterület megszerzésére volt a célja, hanem a kaszinóberuházás megvalósítása. A bíróság a cserélendő telkek értéke között 1 milliárd forintos értékkülönbözetet állapított meg, egyúttal a szerződést megsemmisítette. Joav Blum az ítélet ellen felebezett, ám a Kúria jogerős ítélete lényegében helyben hagyta az első fokú ítéletet. Az ítélet nyomán helyreállt az eredeti állapot, a Velencei-tó melletti telek az állam, az Pest megyei telkek pedig Joav Blum tulajdonába kerültek. Büntetőper Schiffer András 2009 októberében tett feljelentést Gyurcsány Ferenc ellen. Az ügyben vizsgálódó ügyészség 2010 októberében előzetes letartóztatásba helyezte Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot. Az ügyészségi vizsgálat 2012 végére jutott el a vádemelési szakaszba. A Központi Nyomozó Főügyészség 2011 októberében hivatali visszaéléssel gyanúsította meg Gyurcsány Ferencet, azonban fél év múlva bizonyíthatóság hiánya miatt megszüntette a korábbi miniszterelnök elleni nyomozását. Az ügyészség 2012. július 20-án emelt vádat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ügyben érintett vezetői, illetve a szerződéskötés folyamatában részt vevő munkatársai ellen. A per során Tátrai Miklóst és Markó Andreát, a azzal vádolták, hogy az előnytelen telekcserével különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét kísérelték meg, Császy Zsoltot és a szerződés alapját képező értékbecslést készítő Fehérvári Zsoltot pedig azzal, hogy bűnsegédként működtek közre a folyamatban. Elsőfokú ítélet A rendkívül hosszadalmasra nyúlt bírósági procedúra a Szolnoki Törvényszéken kezdődött meg 2013. január 7-én. A bíróság tanúként hallgatta meg a korabeli politikai csúcsvezetést: Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnököket, Veres János pénzügyminisztert. Szintén tanúként hallgatta meg a Bíróság Joav Blumot. A pert hosszabb időre megakasztó hosszabb jogi közjáték után 2015. szeptember 30-án a Szolnoki Törvényszék a vádlottak többségét bűnösnek mondta ki: Tátrai Miklós, az MNV Zrt. korabeli vezérigazgatója - különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt négy év börtönbüntetés Császy Zsolt, az MNV Zrt. korabeli vezérigazgató-helyettese - különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt három év hat hónap börtönbüntetés Markó Andrea, a pénzügyminisztérium korabeli szakállamtitkára - felmentették Fehérvári Zsolt, a Perfekting Kft. munkatársa, az értékbecslés készítője - felmentették Varga Bálint, Joáv Blum ügyvédje két rendbeli közokirat hamisítás miatt 600 000 forint pénzbüntetés Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség súlyosbításért, az elítélt vádlottak felmentésért felebeztek. Másodfokú ítélet A másodfokon zajló pert 2016. októberében tárgyalta a Szegedi Ítélőtábla. A per során az ügyészség az elsőfokon kiszabott börtönbüntetéseket a duplájukra kívánta növelni. A Szegedi Ítélőtábla 2016. október 26-án hozott ítéletében az első fokon vétett eljárási szabálytalanságok miatt jelentősen megváltoztatta az ítéletet. Tátrai Miklós, az MNV Zrt. korabeli vezérigazgatója - felmentették Császy Zsolt, az MNV Zrt. korabeli vezérigazgató-helyettese - felmentették Markó Andrea, a pénzügyminisztérium korabeli szakállamtitkára - felmentették Fehérvári Zsolt, a Perfekting Kft. munkatársa, az értékbecslés készítője - felmentették Varga Bálint, Joáv Blum ügyvédje két rendbeli közokirat hamisítás miatt 360 000 forint pénzbüntetés A Bíróság a felmentő ítéletet azzal indokolta, hogy a két fővádlott joggal számított arra, hogy a sukorói óriásberuházás az állam számára is jövedelmező üzlet lesz. Az adóbevételek növekedésével és a létrejött munkahelyek révén az állam pénzügyileg jobban jár majd, mint a telekcsere elutasításával, így az állam vagyona nem csökkent, hanem gyarapodott volna. Markó Andrea és Fehérvári Zsolt felmentő ítélete jogerőre emelkedett, Tátrai és Császy felmentése ellen azonban az ügyészség fellebbezést adott be. Harmadfokú ítélet A fővádlottak ügyében a jogerős ítélet alig másfél évvel az egész ügy elévülése előtt született meg. Az ügyben eljáró Kúria 2017. június 8-án hűtlen kezelés kísérlete miatt bűnösnek mondta ki az MNV Zrt. mindkét korábbi vezetőjét. Tátrai Miklóst három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, illetve a közügyek gyakorlásától három évre eltiltották. Császy Zsolt két és fél év börtönbüntetést kapott hűtlen kezelés kísérletének A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a bűncselekmény óta eltelt hosszú időt. Az ítélet indoklásában a Kúria elfogadhatatlannak nevezte a védelem egyik alapérvét, miszerint a fellendülő idegenforgalom és a növekvő adók miatt az állam nyertese lett volna az üzletnek, mivel a per kizárólag a telekcserére magára vonatkozott. Az ítélet után a pártok is megszólaltak, a Fidesz üdvözölte a korábbi Gyurcsány-kormányhoz köthető káderek elítélését. Gyurcsány Ferenc a per korábbi szakaszaiban többször is kijelentette, hogy politikai koncepciós perről van szó, amelynek valódi célpontja nem a MNV Zrt. volt vezetése, hanem ő maga. A volt miniszterelnök kritizálta volt munkatársai elítélését és kilátásba helyezte, hogy a bűnös eljárásban részt vevők ellen fel fog lépni. MTV Video Music Award a legjobb új előadónak Az MTV Video Music Award a legjobb új előadónak díj egyike annak a négy díjnak, melyet az első MTV Video Music Awards óta kiosztanak. 2006-ig a díj neve Best New Artist in a Video (Legjobb új előadó egy videóban) volt. 2007-ben a díj neve Best New Artist-ra (Legjobb új előadó) változott. Ez sokkal inkább az egész évi munkásságot díjazta, nem egy konkrét videót. Bár a díj neve megmaradt, 2008-ban ismét visszatértek egy adott videó díjazására. A díjat gyakran Death Award-nak (Haláldíj) csúfolják, mivel néhány díjazott karrierjének csúcsát is jelenti egyben. Négy díjazott (Eurythmics, Nirvana, Avenged Sevenfold és Gym Class Heroes) gyakorlatilag alkalmatlan volt a díjra, mivel a győztes daluk nem a debütáló albumukon jelent meg. Justin Bieber a kategória (és egyben az MTV Video Music Awards) legfiatalabb díjazottja a maga 16 évével. Mindössze két előadó kapta meg mind az MTV VMA a legjobb új előadónak, mind a Grammy-díj a legjobb új előadónak díját: Alicia Keys és Maroon 5. Rédei Károly (író) Rédei (Ritter) Károly (Orosháza, 1872. november 1. – Nagykároly, 1952. november 3.) lutheránus egyházi író, lapszerkesztő. Életútja Középiskoláit Pozsonyban, Békéscsabán, Újverbászon és Szarvason végezte; a pozsonyi evangélikus teológián szerzett lelkészi képesítést (1895). Tiszaföldváron segéd-, Pusztaföldváron rendes lelkész, majd 1910-től nyugdíjazásáig (1945) a nagykárolyi gyülekezet lelkésze; 1947-től haláláig nyugdíjasként is tovább szolgál. Munkássága Cikkei, prédikációi, vallásos elbeszélései 1893-tól jelentek meg többek között a Nagykároly, az Érmellék, a Nagykároly és Vidéke, 1918 után a szatmárnémeti Egyházi Híradó, a máramarosszigeti Jó Pásztor, a zilahi Lelkipásztor, a Szatmármegyei Közlöny hasábjain. Ez utóbbinak 1931-ben főszerkesztője, 1932-33-ban főmunkatársa. Lefordította Arnold Scheller, Louis Harms, Theodor Harms, Ernst Siedel, Karl Gerock több hitépítő munkáját; írt evangélikus népiskolai és középiskolai valláskönyveket; több prédikációja és alkalmi beszéde [többek között A harangok című szabadelőadása (Nagykároly 1923)] önálló kiadásban nyomtatásban is megjelent. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Jorge Valdivia Jorge Luis Valdivia Toro (Maracay, 1983. október 19. –) volt chilei válogatott labdarúgó, jelenleg a Fujairah SC játékosa. Posztját tekintve támadó középpályás. Sikerei, díjai Chilei bajnok (1): 2006 Aperura Campeonato Paulista (1): 2008 Brazil kupagyőztes (1): 2012 Campeonato Brasileiro Série B (1): 2013 Csida József Csida József (Tsida József) (? – 1808?) katolikus pap. Élete Katolikus plébános volt a győri egyházmegyében, 1790–1803-ig Szentgyörgyön, azután Lajtapordányban; 1808-ban már nem fordul elő neve a Schematismusokban, valószínűleg ekkor halt meg. Munkái Szent István magyarok első dicsőséges királyának dicsérete, melyet Bécsben a nemes magyar nemzet nemzeti inneplése alkalmatosságával élő nyelven mondott… kis-asszony havának 26. napján 1792. Bécs, 1792. Eszkobárika Az eszkobária (Escobaria minima) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó Escobaria nemzetség egyik faja. A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületében 2009. áprilisában a hónap kaktusza volt. Korábbi tudományos nevei Coryphantha minima ( Baird , 1931), Coryphantha nellieae (Croizat, 1934), Mammillaria nellieae (Croizat) Croizat, 1934 Escobaria nellieae (Croizat) Backeberg 1961 Elterjedése Természetes élőhelye rendkívül kicsi: mindössze három természetes populációja ismert – egymáshoz közel, Texas nyugati részén, Brewster megye Marathon városától kb. 6 km-re délre, a Chihuahua-sivatag vegetációjában, a tengerszint felett 1200–1350 m-rel. Megjelenése, felépítése Magányos, ritkábban kissé sarjadó, apró termetű, gömb, tojásdad vagy hengeres kaktusz. Világoszöld szára 1,2–5 cm magasra, 1–2 cm átmérőre nőhet meg. 8–14 ferdén lefutó bordája szemölcsökre tagolt. A szemölcsök közel henger alakúak, alapjuknál 1,5–2,25 mm szélesek, 3 mm-nél nem magasabbak. A kör alakú, 1 mm átmérőjű areolák egymástól többnyire 3–4,5 mm-re állnak; kezdetben kissé gyapjasak, majd egyre jobban lekopnak. Areolánként 20–25 sűrűn, széttartóan álló, 3–8 mm hosszú tövise nő; a hagyományos értelemben vett középtövise nincs. A tövisek 2–3 szabálytalan spirál alakban fejlődnek, enyhén a szár felé görbülve. A felső sor tövisei hosszabbak és vastagabbak, a két belső kör tövisei kisebbek. A három legnagyobb tövis 4,5–8 mm hosszú, a tövénél gumós, majd 0,5 mm vastag henger alakú, jellegzetes csúccsal hirtelen kúposodó. A kezdetben halvány rózsaszínű, később szürkés, enyhén sárgás vagy fehér tövisek eleinte teljesen elfedik a növényt. Tölcsér alakú, mintegy 2 cm átmérőjű virágai a tenyészcsúcs közepéből nőnek. A külső lepellevelek közepén zöldes sáv húzódik, széleik kissé pirosas-bíborosak. Közülük a legnagyobb keskeny, lekerekített kanál alakú, majd lándzsásan kihegyesedik. Hajas szőrök vagy keskeny kinövések szegélyezik. Belső lepelleveleinek színe a fényes rózsaszíntől a pirosasbíborig változó. Lándzsahegy alakúak, a szélük ép, a végük kihegyesedik. Közülük a legnagyobb 8–12 mm hosszú, 2–3 mm széles. A tömegesen növő porzószálak világos zöldessárgák, kb. 4,5 mm hosszúak, igen karcsúk. A portok élénksárga, apró, kb. 0,5 mm átmérőjű. A porzók fölé emelkedő, zöldes bibeszál kb. 7,5 mm hosszú és 0,5 mm vastag, az ötágú, ugyancsak zöld bibe kb. 1 mm hosszú. A szintén zöld, gömb alakú termés átmérője 5 mm; ha beérett, megszárad és szétesik. Magja fekete. Termései dekoratív, élénkpiros színűek. Életmódja Sarjairól vegetatívan jól szaporítható. Nem önporzó. Az eddig megtalált példányok többsége kemény, finomszemcsés, sok kvarcot tartalmazó sziklák repedéseiben él, de találtak mészkövön is. A tűző napon nőnek, gyakran társulnak csipkeharaszttal. ATC G03 – Nemi hormonok és a genitális rendszer modulátorai Az ATC G03 – Nemi hormonok és a genitális rendszer modulátorai a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Dzsunka A dzsunka hajótípus jellegzetessége a bambuszrudakkal merevített vitorla, és a hosszan hátranyúló tat. A hajótípus Kína partjai mentén alakult ki és ma is használatban van. Története A kínai dzsunkák az i.sz. 5–6. században jelentek meg a nyílt tengeren. A 15. századig valószínűleg a kínai dzsunka volt a legnagyobb méretű hajó, egyes leírások 180 méter hosszúságú dzsunkákról írnak. A 12. század végén épült Angkorthom angkori város egyik domborművén kínai dzsunka látható. A mai, 21. században létező dzsunkák kevés eltérést mutatnak ehhez képest. Ebből arra következtethetünk, hogy a Marco Polo, Ibn Battúta és más korabeli írók már egy régebb óta kifejlesztett, ezért azóta keveset változó hajótípust írtak le. Az érem másik oldala, hogy az akkori kínai társadalmi berendezkedés sem igényelte az újabb hajótípusok kifejlesztését. Leírása A dzsunka alakja a kezdetektől a helyi körülményekhez idomult. A Jangcétól északra a partot lapos földnyelvek, homokpadok uralják, ezért itt a lapos fenekű, széles orrú, szögletesebb formájú dzsunka alakult ki. A vitorla álló téglalap alakú (vagy azt közelítő, szabálytalan négyszög). A fedélzetet általában mellvéd övezi. A Jangcétól délre Kína partvonalát számtalan sziget és természetes kikötőhely tagolja. Ebben a térségben ritkán kellett a hajót partra vontatni, ezért itt a hegyes orrú, mély járású változat honosodott meg. Az itteni dzsunka kevésbé zömök, mint északi társa. A bambuszrudakkal merevített vitorla könnyen kezelhető volt: a bambuszrudakra lépve fel lehetett jutni az árbóc tetejéig, vagy szükség esetén függőlegesen fel lehetett tekerni, hogy csökkentsék a felületét. A tengerjáró dzsunka vitorlája a csúcsa felé keskenyebbé vált, míg a folyami dzsunkáé széles volt, hogy a legkisebb szelet is felfogja. A kínai dzsunka jellegzetessége, hogy a hajótestben a fedélzet alatt, a hajó hossztengelyére keresztben, vízzáró falakkal rekeszeket hoztak létre. Ez szilárdabbá tette a szerkezetet. Halászatra használt dzsunka esetén egy-egy rekeszt elárasztottak vízzel és az élő zsákmányt abban szállították. Ha a hajó léket kapott, akkor csak a sérült kamra került víz alá. Előnyei ellenére a vízhatlan rekeszek ötletét az európai hajóépítők csak jelentős késéssel, a 19. században vették át. A kereskedelmi célra használt nagyobb méretű dzsunka trapéz alakú lugvitorlával (más néven lugger) rendelkezik, vitorlafelületének mintegy harmada az árbóc előtt található. Az árbócok száma jellemzőek három, de lehet kettő vagy akár öt is. Az előárbóc előre, a hátsó árbóc hátrafelé dől. A kisebb hajókat az árbóc által befogott szél hajtotta előre, a nagyobb hajókon (főleg a harci dzsunkákon) az árbócok mellett evezősöket is alkalmaztak. Az európai hajótípusokkal ellentétben feszítőkötelek nincsenek, így a vitorlákat bármely irányba el lehet forgatni. A hajó így a vitorla bevonása nélkül is meg tud állni, csak a vitorla síkját kell a szél irányába forgatni. A kormányszerkezet eredeti kínai konstrukció. Nagy felülettel rendelkezik, amivel a hajó hatásosan kormányozható. Kisebb hajókon balanszkormányt használnak. A kormányszerkezet hasznos tulajdonsága, hogy magasságát egy csigarendszer segítségével a víz mélységének megfelelően be lehetett állítani. Típusok, változatok Harci dzsunka A harci dzsunka sokszor rámpával rendelkezett, amit támadáskor le lehetett ereszteni a part vagy a másik hajó irányába és azon áthaladva a gyalogos katonák támadni tudtak. A fedélzet nem volt fedve, így az íjászok onnan lőhettek. A nagyobb hajókon a 9. századtól kezdve megjelentek az ágyúk. Használata A dzsunkát az évszázadok alatt gyakorlatilag minden elképzelhető célra felhasználták: halászat, utasszállítás, kereskedelem, hadviselés, bolt és lakhely. Elterjedtség Kína tengeri partvonala mentén változatos kivitelű dzsunkákat használtak, ezen kívül a folyami hajózásban is jelentős szerepe volt, ahol nem csak kereskedelmi, hanem harci dzsunkák is közlekedtek a belső lázadók és kalózok féken tartására. Japánban is évszázadokig használták, ennek kivitele eltért a kínai dzsunka felépítésétől (Kínával ellentétben Japánban ma már nem használják). Kisebb tömegben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt hajótípus volt. Altamira-barlang Az Altamira-barlang az őskőkorszaki művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A spanyolországi Santandertől, Kantábria autonóm közösség székhelyétől mintegy 30 kilométerre, nyugatra, az Atlanti-óceán partján fekvő Santillana del Mar település központjától két kilométerre található. 1985-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona (museo estatal). Az épület tervezője Juan Navarro Baldeweg volt, aki a múzeumot minimalista stílusban álmodta meg. A hasonmás-barlang elkészítésére az eredeti képek megőrzése miatt volt szükség, mivel korábban ezek állapota a látogatások miatt leromlott. A nyilvánosság számára 1917-ben megnyitott, 1924-ben nemzeti múzeumi státuszt elnyert barlangot a turizmus fejlődésével ugyanis olyan sok látogató kereste fel – 1973-ban például 174 ezer –, hogy az a mikroklíma jelentős megváltozását okozta, ezért a barlangot 1977-ben bezárták, majd 1982-ben azzal nyitották meg újra, hogy a látogatók számát évi 8500-ban maximálták. A hasonmás-barlang megnyitása után 2002-ben az eredetit – azóta is tartó – bizonytalan időre újra bezárták. Mára a hasonmás-barlangba is nehéz bejutni: 25 percenként induló 20 fős csoportokban látogatható, ezért érdemes előre bejelentkezni. 2008-ban a világörökségi helyszínné nyilvánítást kiterjesztették Baszkföld, Asztúria és Kantábria további 17 hasonló barlangjára, ma együttesen Észak-Spanyolország paleolitikus barlangi művészete elnevezéssel illetik. A barlang és az őskori ábrázolások felfedezése, tudományos elismertetésük A barlangot 1868-ban fedezte fel egy helybeli lakos, Modesto Cubillas, amikor vadászat közben a sziklák közti mélyedésben rekedt kutyáját akarta kimenteni. Felfedezésének a környező karsztvidék, a Kantábriai-hegység lejtőinek ezernyi hasonló ürege és barlangja miatt különösebb jelentősége nem volt. A terület birtokosa, Marcelino Sanz de Sautuola (1831-1888) márki, amatőr paleontológus, bár Cubillas-tól, akit különböző kétkezi munkákra alkalmazott, tudott a földjén található barlangnyílásról, 1875-ig biztosan nem kereste fel, valószínűleg csak 1876-ban járta be. Ekkor felfedezett ugyan néhány absztrakt rajzolatnak tűnő ábrát, pl. ismétlődő fekete vonalakat, de ezeket nem tartotta emberi eredetűnek. Csak négy évvel később, 1879 nyarán, nyolcesztendős lánya kíséretében tért vissza. Eredeti célja az volt, hogy a barlangban olyan kovaeszközöket keressen, amilyeneket 1878-ban a Párizsi Világkiállításon látott. Az igazi felfedezést lánya tette, aki – míg apja a barlangnyílás kibontásával foglalatoskodott – beljebb merészkedvén egy oldalsó terem falán és mennyezetén megpillantotta az állatábrázolásokat. Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is. Marcelino Sanz de Sautuola 1880-ban publikált egy kisebb tanulmányt Jegyzetek néhány Santander tartományban található őskori objektum kapcsán címmel, melyben saját másolatait közölte néhány festményről, és azt állította, ezek őskori eredetűek. Tanulmányát megmutatta Juan Vilanovának, a Madridi Egyetem professzorának, a kor legnagyobb tekintélyű geológusának és paleontológusának, aki még abban az évben Sautuolával együtt feltárta a barlangot és hosszabb közleményt írt az eredményekről. A festmények művészi minősége és kitűnő állapota miatt a tudományos közvélemény nem fogadta el őskori eredetüket; úgy tartották, hogy a hamisítványokat Sautuola megrendelésére készítette egy kortárs képzőművész. Az 1880-ban Lisszabonban tartott nemzetközi kongresszuson – elsősorban a francia Gabriel de Mortillet és Émile Cartailhac vezetésével – kigúnyolták a felfedezők állítását; a kongresszus résztvevői annyira komolytalannak tartották a kérdést, hogy fel sem keresték a helyszínt. Miután a következő évtizedekben számos hasonló lelet került elő, Cartailhac látványosan megváltoztatta véleményét. 1902-ben a L'Anthropologie c. szakfolyóiratban tette közzé híres cikkét Mea culpa d'un sceptique címmel, melyben őszintén vállalta tévedését, mellyel a tudomány fejlődését éveken át hátráltatta. Mivel a tudományos rehabilitációt a 14 évvel korábban elhunyt Sautuola már nem érte meg, csak lányának ígérhette meg, hogy mindent meg fog tenni édesapja elismertetéséért. Valóban, ő és Henri Breuil a következő években több nagy tanulmányban húzta alá Sautuola az Altamira-barlangban tett felfedezésének jelentőségét. A barlangi festmények keletkezésének idejét az ún. magdaleni kultúra korához kötik. A magdaleni kultúra cca 10.000-18.500 évvel jelen korunk előtt létezett, és a rajzokat a korszak elején készítették. Még pontosabb lehatárolást tesz lehetővé a geológiai feltárás, mely rávilágított, hogy a barlang nyílását mintegy 13.000 évvel ezelőtt egy sziklaomlás zárta el, és emiatt alkalmatlanná vált az ember megtelepedésére. Az egyéb régészeti vizsgálatokat is figyelembe véve a rajzok készítésének idejét 15-17 ezer évvel ezelőttre helyezik. További barlangok Kantábriában a paleolitikumból A következő barlangok nyitva állnak a látogatók előtt, s akárcsak Altamira, paleolit korból származó emlékeket, festményeket őriznek: Cueva de Chufín – Riclones, Rionansa Cueva Hornos de la Peña – Barrio de Tarriba, San Felices de Buelna Cueva de Covalanas – Ramales de la Victoria Cueva El Pendo – Barrio El Churi, Escobedo de Camargo Cueva de Sopeña (Salitre II) – La Cárcoba, Miera Cuevas Monte Castillo – Puente Viesgo Eszlámábád-e Garb megye Eszlámábád-e Garb megye (perzsául: ������� ��������� ���) Irán Kermánsáh tartománynak egyik déli megyéje az ország nyugati részén. Északon és északkeleten, keleten Kermánsáh megye, délen Ilám tartomány, nyugatról az Gilán-e Garb megye, északnyugatról Dáláhu megye határolják. Székhelye a 89 000 fős Eszlámábád-e Garb városa. Második legnagyobb városa az 1300 fős Homedzsl. A megye lakossága 149 376 fő. A megye két további kerületre oszlik: Központi kerület és Homedzsl kerület. Paulhiac Paulhiac település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 305 fő (2015). Paulhiac Vergt-de-Biron, Dévillac, Gavaudun, Laussou, Monflanquin és Montagnac-sur-Lède községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ohio megyéinek listája Ez a lista Ohio állam megyéit sorolja fel. Forrás County BEARFACTS (angol nyelven). US Department of Commerce, Bureau of Economic Analysis. (Hozzáférés: 2018. április 8.) 8596 Alchata A 8596 Alchata (ideiglenes jelöléssel 1298 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Ávila Ávila város Spanyolországban, Ávila tartományban. Fekvése Ávila Madridtól kb. 95–100 km-re nyugatra található. Szomszédos települések Ávila Herradón de Pinares, Tornadizos de Ávila, Riofrío, Ávila, Gemuño, El Fresno, La Colilla, Martiherrero, Bularros, Marlín, Monsalupe, Cardeñosa, Mingorría, San Esteban de los Patos, Tolbaños, Berrocalejo de Aragona, Mediana de Voltoya, Ojos-Albos, Santa María del Cubillo és Navalperal de Pinares községekkel határos. Lakosainak száma 58 149 fő (2017). Története Ávilai Szent Teréz szülővárosa és egykori lakóhelye volt. Szent Teréz egy eksztázisban átélt látomása után megalapította a karmelita rend ún. sarutlan apácakolostorát. A város egyházi jellegű épületei közül igen sok az ő nevéhez kapcsolódik. Népessége A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Ávila (tartomány) Ávila egy tartomány Spanyolországban, Kasztília és León autonóm közösségben. Curt Cacioppo Curt Cacioppo (Ravenna, 1951 –) amerikai olasz (szicíliai) zeneszerző és zongorista. A Kent State Universityn, majd a New York Egyetemen tanult. Diszkográfia 1998 - Curt Cacioppo (Capstone) Ancestral Passage (2-CD set) Burning With the Muse Laws of the Pipe (Navona) Italia (Navona) Jegyzetek http://archive.is/20120708103305/http://communityrelations.lbcc.edu/Loop/2008/020408/cacioppo_Flyer.pdf Forrás AllMusic Jákup Mikkelsen Jákup Mikkelsen (Klaksvík, 1957. augusztus 22.) feröeri tanár és politikus, a Fólkaflokkurin (Feröeri Néppárt) tagja, a párt parlamenti frakcióvezetője. 2011-től 2012-ig halászati miniszter volt. Pályafutása 1984-ben tanári végzettséget szerzett a Føroya Læraraskúliban. A J. F. Kjølbro Heilsøla ügyvezetője. 1984–1992 között Klaksvík község tanácsának tagja volt. 2008-ban választották először a Løgting tagjává, de már 2002–2004 között helyettes képviselőként dolgozott Anfinn Kallsberg kormányfő helyett, majd 2004-től 2005-ig Jógvan við Keldu miniszter helyett. Magánélete Szülei Ester sz. Hansen Sørvágurból és Sámal Mikkelsen Klaksvíkból. Felesége Ester sz. Hansen, Klaksvíkból. Három gyermekük van: Sámal, Durita és Hanna. Jelenleg Klaksvíkban él. Pulszky Ágost Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ágost (Bécs, 1846. július 3. – Budapest, 1901. szeptember 11.) magyar jogfilozófus, szociológus, politikus, publicista. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1887). Élete Pulszky Ferenc és Walter Teréz fia. Középiskolai éveit apja szabadságharc miatti emigrációja miatt külföldön töltötte, Londonban és Torinóban tanult, majd hazatért, s a jogot az 1860-as években már Budapesten végezte el. 1872-től egyetemi magántanárként tevékenykedett, majd 1875-től már rendes tanárként oktatta a jogbölcsészetet, illetőleg szemléletváltással a jogszociológiát, a jogintézmények vizsgálatát beágyazta a társadalmi-történeti körülmények elemzésébe. Nagy hatást gyakorolt tanítványaira, akik között ott volt pl. Jászi Oszkár is. Az MTA 1887-ben levelező tagjául választotta. 1871-ben a Deák-párt tagjaként nyert mandátumot, majd 1877-től 1884-ig a mérsékelt ellenzék tagja volt a parlamentben. 1889-ben újra a szabadelvű párt tagja lett, majd Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter mellett volt államtitkár. A jogtudomány terén publikált. Ő lett az 1901-ben megalakult első szociológiai egyesület, a Társadalomtudományi Társaság első elnöke. Munkássága Fő műve A Jog és állambölcselet alaptanai 1885-ben jelent meg (1886-ban pedig Londonban, angolul). A szociológiát tudományrendszertani szempontból még négy tudomány komplexumának tekinti. Ezek a következők: közgazdaságtan, moráltudomány, politikatudomány, állam- és jogbölcselet. Társadalom-elméletében Pulszky középutat keresett a liberális és szocialisztikus tanok között. Megjelenik elméletének horizontján egy nemzetek fölötti gazdasági társadalom, de ez nem lesz szocialista, hanem megmarad a kapitalista társadalom egy tökéletesített változatának. Pulszky tehát ideológiailag szociálliberális gondolkodónak tekintendő. Nem véletlenül írta ő az első tudományos igényű munkát a szociális problémákról, A munkáskérdés címmel (1890). Főbb művei Pulszky Teréz–Pulszky Ágost–Pulszky Ferenc: Regék Olaszföldről ; Emich, Pest, 1866 A börtönügy múltja, elmélete, jelen állása (1867) A római jog s az újabbkori jogfejlődés (1869) Maine, Henry Sumner: A jog őskora, összeköttetése a társadalom alakulásának történetével, s viszonya az újkori eszmékhez , ford. (1875) A jog és állambölcsészet alaptanai (1885) Pázmány Péter (1887) A jog és állambölcsészet feladatai (1888) The theory of law and civil society (1888, London) Az egyetemi kérdések Magyarországon ; Eggenberger, Bp., 1889 A munkáskérdés ; Eggenberger, Bp., 1890 A felekezetek szerepe az államéletben (1891) A nemzetiségről (1901) Pulszky Ágost ; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Kupa László; Új Mandátum, Bp., 1999 ( Magyar panteon ) Ohlsbach Ohlsbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3187 fő (2014). Közlekedés Vasút A településen halad keresztül a Schwarzwaldbahn vasútvonal. Robert Rösler Robert Rösler, álnevén Julius Rösler-Mühlfeld vagy Julius Mühlfeld (Köthen, 1840. január 6. – Königsberg, 1881. május 18.) német regényíró. Élete Könyvkereskedő volt, 1872-ben a Königsbergben megjelenő Hartung'sche Zeitung, 1877-80-ban a Deutscher szerkesztője volt. Összegyűjtött munkái Berlinben jelentek meg 1880-ban, öt kötetben. Művei Költemények Wilde Veilchen (1859) Cyanen (Anklam 1866, 2. kiad. 1862) Theodor Körner, ein deutsches Lebensbild (u. o. 1862, 2. kiadás 1863) Regények Ehre (Bécs 1862, 4 kötet) Unterm Verhängniss (Lipcse 1864, 2 kötet) Pater Bernhard (Anklam 1865, 2 kötet, 3. kiadás Zerbst 1871) Fürs Vaterland (Jena 1866, 2 kötet) Bis zum Schafott (Lipcse 1868) 1866 (u. o. 1888) Freie Bahn (u. o. 1869, 3 kötet) Im Bann der Schuld (Gumbinnen 1871, 3 kötet) Matthisson und Adelaide (Berlin 1872) Die alte Durchlaucht (Lipcse 1877) Die Erben v. Moosdorf (Berlin 1887) Dráma Der Herzog von Reichstadt (Köthen 1866, 2. kiad. Königsberg 1873) Történelmi munkák Gefangen und befreit: Vaterländisches Gemälde aus den Jahren 1806 - 1814 (Kober & Markgraf, 1860) Zwanzig Jahre Weltgeschichte von 1848-68 (Lipcse 1869, 2 kötet) Aus dem tollen Jahr, Federzeichnungen aus 1848 (Bréma 1873) Die Gesellschaft Jesu (Königsberg 1873) Kvakszan Kvakszan (hangul: ���, Kvakszan-kun, handzsa: ���, latin betűkkel: Kwaksan-kun, ’külvárosi hegy’) megye Észak-Koreában, Észak-Phjongan (P'yŏngan) tartományban. Kogurjo (Goguryeo) idején egy Csangni-hjon (���; ���, Changri-hyŏn) nevű település volt a megye területén, amely később, 994-ben a Kvakcsu (��; ��, Kwakchu) nevet kapta, mai neve is erre vezethető vissza. 1413-ban megyei rangra emelték, ekkor változtatták meg a nevét Kvakszan (Kwaksan)ra. 1914-ben területét Csongdzsu (Chŏngju)hoz csatolták. 1952-től ismét megye. Földrajza Keletről Csongdzsu (Chŏngju), északról Kuszong (Kusŏng), nyugatról Szoncshon (Sŏnch'ŏn) megye, délről pedig a Sárga-tenger határolja. Legmagasabb pontja az 566 méter magas Simvonszan (���; ���, Simwŏnsan). Közigazgatása 1 községből (up (ŭp)) és 19 faluból (ri) áll: Gazdaság Kvakszan (Kwaksan) megye gazdasága földművelésre, gépiparra, vegyiparra és élelmiszeriparra épül. Oktatás Kvakszan (Kwaksan) megye egy földművelési egyetemnek és számos egyéb oktatási intézménynek, köztük általános iskoláknak és középiskoláknak ad otthont. Egészségügy A megye kb. 20 egészségügyi intézménnyel rendelkezik, köztük saját kórházzal. Közlekedés A megye közutakon Phenjan (P'yŏngyang) és Sinidzsu (Sinŭiju) felől közelíthető meg. A megye vasúti kapcsolattal rendelkezik, a Phjongi (P'yŏngŭi) vasútvonal része. Fehérvári rondella A Fehérvári rondella (Kászim pasa bástyája) Budapesten, a budai várban található. Kászim pasa építtette 1667-1668-ban a Fehérvári kapu fokozottabb védelmére, de az építését már korábban megkezdte Gürdzsi Kenán 1656-1658 között. 50 méteres átmérőjével és 4,5 méter vastag falaival a vár legnagyobb körbástyája volt, a belsejében kazamaták voltak. A tetejéről az északra húzódó Hosszú-falat is szemmel lehetett tartani. 1723-ban, egy nagy lőporrobbanásban erősen megsérült, de helyreállították. 1849. május 21-én itt törtek be a várba a magyar honvédek. 1867-ben lebontották, mert már nem tartották korszerűnek, de 1950-52 között újra felépítették. A rondellán álló egyik szobor az Anjou-kori szobortorzók egyikének (Lovas és heroldja) másolata, amit 1983-ban Antal Károly készített. Az eredeti szobortorzót a királyi palota területén, 1974-ben találták meg. Tomboló A tomboló a turzások egy speciális fajtája; egy változó szélességű földnyelv, amely a szárazföld, és egy, a szárazföldtől nem nagy távolságban elhelyezkedő sziget vagy pedig két (esetleg több) sziget között jön létre a hullámzás üledékszállító kapacitásának lecsökkenése következtében. (A szó az olasz tombolo magyar megfelelője, latinul: tumulus.) Kialakulási mechanizmusa A jelenséget a hullámok megtörése (refrakciója) okozza. Az uralkodó szélirány a nyílt vízen többé-kevésbé stabil hullámzási irányt hoz létre, amely partközelben egyúttal üledéket is szállíthat. (Ez a leggyakrabban egy part menti üledékszállítást jelent.) Az akadályt képző sziget és a sekélyebb víz miatt a hullámok viszont refrakciót szenvednek, így részben bekanyarodnak az akadály mögé. A sziget és a szárazföld közötti szorosban a sekélyebb vízben a hullámzás csendesebb, így a vízmozgás anyagmozgató képessége kisebb a nyílt vízfelületek anyagmozgató képességénél, tehát a szállított hordalék egy része lerakódik. A bekövetkező vízmélység-csökkenés tovább erősítheti az üledéklerakást. A csendesebb vizeken megindul a környező partokról származó abráziós törmelék felhalmozódása. A sziget és a szárazföld között két turzásnyelv kezd fejlődni, amelyek megváltoztatják a parti áramlások irányát, ezzel további anyagfelhalmozódást idézve elő saját felületükön. A két turzásnyelv egy idő után eléri a szigetet és azt a szárazföldhöz kapcsolván félszigetet hoznak létre. A turzások által a tengertől elzárt területen egy ún. holt lagúna keletkezik, amelynek vize fokozatosan kiédesedik, majd feltöltődik. Ha a tomboló egy gyorsan pusztuló tengeri sziget hatására jön létre, akkor a sziget esetleges eltűnése után maga a tomboló is elenyészik, mivel a tomboló anyaga általában az abrázió szempontjából nem eléggé ellenálló. Példák A tomboló megnevezés az olasz tombolo kifejezés magyarosításával került át a magyar földrajzi nyelvbe. A turzásoknak ez a fajtája a világ majd' minden tagolt tengerpartján megtalálható. Európában a leghíresebb a franciaországi Giens-félsziget, illetve az olaszországi Monte Argentario. Magyarországon egyetlen vízfelület elég nagy egy ilyen forma kifejlődéséhez: a Balaton part menti üledékáramlásait a középkor elején még szigetként ábrázolt Tihany vulkanikus tömbje befolyásolja. Napjainkra a szigetet egy tomboló kapcsolta össze az Északi-parttal: az Aszófő és Sajkod közötti egykori lagúna napjainkra teljesen feltöltődött. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Tihany mai félsziget jellegének kialakulásához a Balaton korábbinál lényegesen alacsonyabb vízszintje, továbbá az Északi-partnak a délitől eltérő kiemelkedési üteme is hozzájárult. Emellett említésre méltó, hogy a szántódi révet is magába foglaló, háromszög alakú, félszigetszerűen a tóba nyúló alakzat is hasonló okok miatt jön létre, azonban ez nem tomboló, hanem turzásháromszög, és Tihannyal azért nem kötődik össze (tehát nem válik tombolóvá), mert a szorosban kialakuló áramlások (pl. a Balaton hossztengelyében kialakuló vízlengés) elmossák az esetlegesen lerakodó üledéket. Kloroplasztisz A kloroplasztiszok a fotoszintézist végző növényi és eukarióta algasejtekben található sejtszervecskék. Gyakorisága Számos alga és néhány virágos növény sejtenként csupán egy-két kloroplasztiszt tartalmaz; többségükben a számuk 75–125 között változik. Szerkezet A kloroplasztisz a plasztiszok csoportjába tartozik, melyek fotoszintetikus pigmenteket, klorofillokat és karotinoidokat tartalmaznak. A 2–10 mikrométer közötti átmérőjű kloroplasztiszokat kettős membránréteg határolja. A külső réteg az endoplazmatikus retikulumból származik, a belső viszont a bekebelezett baktérium (endoszimbionta elmélet) sejtmembránjaiból származtatható, melynek szerkezete speciális, ún. tilakoid membrán. A kifejlett zöld kloroplasztiszokban található gránumok felcsavarodott kettős membránok (gránumtilakoidok), amelyeknek a szerkezete leginkább pénzérmék vagy zsetonok oszlopához hasonlítanak. A gránumok egyenként 2–3, de akár 100 egymásra halmozott tilakoid membránt is tartalmazhatnak. Minden kloroplasztiszban 40-60 gránum található, melyeket a tilakoid membránból kialakult karok kapcsolnak össze. Mindazon fehérjék és pigmentek, melyek a fotoszintetikus folyamatokat ellátják, a tilakoid membránrendszer részét képezik. A tilakoidokat körülvevő alapállományt sztrómának nevezzük, ami a mitokondrium mátrixával mutat analógiát. A sztrómában keményítőszemcsék, olajcseppek és enzimek találhatók. A gránumokat összekötő tilakoidokat sztrómatilakoidnak nevezzük. A fotoszintetikus apparátus komponensei a gránum- és a sztrómatilakoidok különböző területein helyezkednek el. Feladat A kloroplasztisz a fotoszintézis helyszíne. A fotoszintézis során a zöld növények vízből és a légköri szén-dioxidból szerves vegyületet állítanak elő, továbbá molekuláris oxigént fejlesztenek. A sztrómatilakoidok és a gránumtilakoidok szélső régiói elsősorban az I. fotokémiai rendszereket tartalmazzák, valamint citokróm-rendszereket és ATP-szintetázt (Adenozin trifoszfát). A gránumok belsejében vannak a II. fotokémiai rendszerek. Működés első szakasza: fényszakasz A fotoszintézis folyamatában két alapvető pigmentrendszer működik. A fényenergia átalakítása során az 1. pigmentrendszer központi a-klorofill molekulája a beérkező fotonról gerjesztett állapotba kerül, és lead egy elektront az elektronszállító rendszernek. Ennek tagjai - redoxifolyamatokkal kapcsolódva egymáshoz - elszállítják az elektront a NADP-molekulához, mely a víz fotolíziséből származó protonnal és az elektronnal NADPH molekulává redukálódik. A folyamat során a 2. pigmentrendszer fotonról gerjesztett a-klorofill molekulája szintén lead egy elektront, amely egy - az előzőhöz hasonló - elektronszállító rendszeren keresztül elszállítódik az 1. pigmentrendszer leadott elektronjának helyére. Így egy jóval alacsonyabb energiaszintre kerülve az energiakülönbség ATP szintézisre használódik el. A 2. pigmentrendszerből kilépő elektron is pótlódik: a víz fotolíziséből. Melléktermékként molekuláris oxigén szabadul fel. Működés második szakasza: sötétszakasz Redukciós ciklusnak is nevezik, mivel itt kötődik meg a légköri szén-dioxid (pentóz-difoszfát molekula segítségével). A keletkező molekula enzimek hatására két molekulára (glicerinsav-foszfát) bomlik. Ezek redukálódva (miközben NADPH redukálódik és ATP használódik fel), vagy köztes termékeken keresztül visszaalakulnak pentóz-foszfát-, majd pentóz-difoszfát molekulává, vagy glükóz-foszfát molekulává kapcsolódnak össze, mely kiindulási alapja a glükóz mellett a keményítő és a cellulóz szintézisének is. Forrás Tuba Zoltán - Szerdahelyi Tibor - Engloner Attila - Nagy János: Botanika I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007. Dr. Lénárd Gábor: Biológia II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2002. Blaisy-Haut Blaisy-Haut település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). Blaisy-Haut Trouhaut, Savigny-sous-Mâlain, Baulme-la-Roche, Blaisy-Bas és Panges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szilágyi Dezső (politikus) Szilágyi Dezső (Nagyvárad, 1840. április 1. – Budapest, 1901. július 30.) magyar jogász, politikus, igazságügy-miniszter, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Politikai pályaíve Apja, Szilágyi Lajos jogász volt, és e családi hagyományt követve, a középfokú tanulmányok befejeztével Szilágyi is jogi pályára lépett. Anyja erzsébetvárosi Lukács Anna, nagybátyja Lukács Dénes volt. Tanulmányait Bécsben és Pesten végezte, majd mint ügyvéd és újságíró tevékenykedett a magyar fővárosban. A Kemény Zsigmond szerkesztésében megjelenő Pesti Naplónál és a Pompéry János szerkesztette Magyarország című napilapnál dolgozott. 1867-ben a Horvát Boldizsár vezette igazságügyi minisztérium titkára. 1870-71 folyamán hivatalos megbízást teljesítve Nagy-Britanniában járt, a parlamenti és jogi intézmények tanulmányozása céljából. 1872-ben miniszteri osztálytanácsos, és 1874-ig tagja a kodifikáló bizottságnak. 1874 és 1889 között a büntetőjog és a politika rendes tanára a pesti egyetemen. Politikai pályafutása 1871-ben vette kezdetét, amikor egy időközi választáson Gyulafehérvárott képviselői mandátumot szerzett. 1878 januárjáig a Deák-párt, majd a fúzió után a Szabadelvű Párt tagja. A Szabadelvű Pártból való első kilépésére a dualisztikus közös ügyek tárgyalásával kapcsolatosan került sor. 1878 áprilisa és 1886 márciusa között a Mérsékelt Ellenzék vezető politikusa. Ellenzékiként a Józsefváros képviselője, ahol három egymást követő választáson szerzett mandátumot. A Mérsékelt Ellenzékből történő kilépését követően haláláig Pozsony városát képviselte. 1889-ben visszatért a kormánypártba, melynek 1898 decemberéig tagja maradt. Második kilépésére a Szabadelvű Pártból a lex-Tisza elfogadása szolgáltatott alkalmat. Bánffy Dezső lemondása után azonban ismét visszatért a pártba. 1889 áprilisától 1895 januárjáig igazságügyminiszter a Tisza-, a Szapáry-, és az első Wekerle-kormányban. A Bánffy-kormány idején a képviselőház elnöke 1898. decemberi lemondásáig. A millenniumi ünnepségek keretében 1896. június 8-án Szilágyi Dezső köszöntötte az uralkodópárt az országgyűlés nevében. Ugyanez év őszén az interparlamentáris konferencia budapesti ülésszakának tárgyalásait vezette. 1900-ban a magyar delegáció elnöki tisztét töltötte be. Tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának. Jelentős közéleti szerepet vállalt egyházi téren is. 1876-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője. 1885-től a felsőbaranyai egyházmegye gondnoka. 1898-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Jászi Oszkár írta róla nem sokkal halála után: „Egész kétségtelen előttünk, hogy a jövő történetírója a Szilágyi Dezső halálával fogja megjelölni a magyar liberalismus végét.” A pártpolitikus Szilágyit kilencszer választották országgyűlési képviselővé: három-három alkalommal Gyulafehérvárott, Budapest nyolcadik kerületében, valamint Pozsony első választókerületében. 1871. november 6-án Gyulafehérvárott jutott először mandátumhoz Deák-párti programmal, és e várost képviselte a következő két parlamenti ciklusban is, az 1875–78-as országgyűlésen már a Szabadelvű Párt tagjaként. A Szabadelvű Párthoz fűződő kötelékei 1878 elején a gazdasági kiegyezési tárgyalások miatti nézeteltérések következtében szakadtak el. Szilágyi elhibázottnak tartotta a kiegyezési tárgyalások általános politikai vonalvezetését, mégpedig azért, mert a kormány nem számolt reális lehetőségként az önálló vámterület megvalósításával. Felvetette továbbá, hogy fontos gazdasági kérdésekben hiteles statisztikai adatok nélkül dönteni felelőtlenség. Bírálatait a kormány elhárította, így kilépett a pártból. A Mérsékelt Ellenzék tagjaként a kormány megdöntésének célja vezette. Kérdés, komolyan gondolta-e, hogy a királyi előjogok által gúzsba kötött magyar parlamenti rendszer lehetővé teszi egy olyan párt hatalomra kerülését, mely a kiegyezésben foglalt alkotmányos lehetőségek maximális kiaknázását kívánja, midőn a hatalmon levő párt hajlandó a kompromisszumokra. Mindenesetre a Szabadelvű Pártból történt kilépését követően az elszigetelődés veszélyét kerülendő nem volt más választása, mint a csatlakozás az egyetlen olyan párthoz, mely közjogi felfogását tekintve számára vállalható volt, még ha egyéb tekintetben nem is egyezett véleménye a párt más meghatározó tagjaival (például gróf Apponyi Alberttel, a párt vezetőjével). Az 1878-as választásokon három választókerületben is indult jelöltként. Megválasztották a Józsefvárosban – a szabadelvű párti Jókai Mórral szemben – és Jákóhalmán, viszont Nagyváradon alulmaradt Teleszky István ellenében. A szavazatok száma az első fordulóban egyformán alakult, de az újabb választás Teleszky javára döntött, így Szilágyi Józsefváros képviselője lett. Az 1881-es választásokon Szilágyi a szabadelvű párti Csepreghy János és a függetlenségi párti Mudrony Soma ellenében jutott a képviselőházba, abszolút többséggel, míg 1884-ben Irányi Dániel és Verhovay Gyula voltak vetélytársai. 1887-ben Siklóson vereséget szenvedett, nem sokkal utóbb azonban sikerült megszereznie Pozsony város első választókerületének mandátumát, melyet haláláig megtartott. A Mérsékelt Ellenzékből való kilépésre két dolog motiválhatta, egyrészt az évekig tartó passzivitás, mely rengeteg energia tárgyiasulás nélküli elpazarlását jelentette, másrészt a pártban felülkerekedő azon irány, mely a „nemzeti élet teljességét” követelve közjogi reformokat kezdett sürgetni. Szilágyi csatlakozására a Szabadelvű Párhoz 1889. április 20-án került sor. Pártváltoztatásait értékelték egyéni érdekhajhászásként épp úgy, mint kényszerhelyzetek sorozataként. Talán csak a megvalósulni vágyó alkotókedv kitörési kísérletei ezek egy szűkre szabott politikai rendszer kereteiből. A szakpolitikus Szilágyi Dezső tervbe vett jogi reformjait pozsonyi választóihoz írt levelében eként vázolta fel: „…feladatomul tűztem ki igazságügyi reformjainkat a magok egészében felkarolni. …Az egyik főalkatrész a bírói szervezet kiépítése és konszolidálása. …Ezzel összefügg, legalább lényeges részeiben, magának az igazságügyi miniszteriumnak, valamint az igazságügyi szervezet többi alkatelemeinek reformja is. A második, párhuzamosan munkába veendő feladat, a jog egységének megalkotása, rendszeres törvénykönyvek szerkesztése által. …Szándékom e nagy reformokat minden alkatelemökben munkába venni; felkarolni a feladatot a maga összefüggésében; úgy az alaki, mint az anyagi jog terén megtartani a sorrendet az életbeléptetésben, úgy, amint az egyik feltétele a másiknak és amint azt az igazságügyi szervezet megbirja; de munkába venni együttesen és összefüggőleg.” Szilágyi munkásságával igazolta a fentieket. Törvények sorát terjesztette be azon koncepció jegyében, mely szerint először a szervezeti kereteket kell modernizálni, majd ezt követően lehet reformálni az eljárási jogot. A királyi ítélőtáblák és a királyi ügyészségek reformjával (1890. XXV. tc.), valamint a bírói és ügyészi szervezet módosításával (1891. XVII. tc.) megteremtette az eljárási jog reformjának alapjait. A sommás eljárásról szóló törvénnyel (1893. XVIII. tc.) pedig már a polgári eljárási jog korszerűsítésének útjára lépett. Szilágyi a jogegységet és jogbiztonságot kívánta előmozdítani az örökösödési eljárást szabályozó 1894. XVI. tc-kel, amely kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe utalta az eljárást, és biztosította a telekkönyvi bejegyzések szinkronját a jogi állapot változásaival. Az igazságszolgáltatás további korszerűsítése utóda – 1892 nyarától 1895 elejéig államtitkára – Erdély Sándor idején Szilágyi nyomdokain haladva folytatódott. Az első Wekerle-kormány igazságügyminisztereként Szilágyi nyújtotta be 1893 végén a házassági jogról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat indoklásában a reform szükségessége melletti legfőbb érvként hozta fel „hogy a vallásfelekezetek szerint párhuzamosan érvényben levő különféle házassági jogok és még inkább a vegyes házasságok tekintetében fennálló kettős jog és kettős bíráskodás a házasság intézményének szilárdságát megrendítették, ellentétes jogállapotokat létesítettek és a visszaélések egész sorozatára vezettek.” A továbbiakban érzékletesen szemléltette az áttérésekkel elérhető visszaéléseket, az illetékességi szabályok ellentétességéből fakadó ellentmondásokat, az egymásnak gyakorta ellentmondó ítéletek végrehajthatatlanságát. A jogi állapot tarthatatlansága és a házasság erkölcsi hitelének ebből fakadó megrendülése mellett felhívta a figyelmet az európai joggyakorlatra is. Politikai szempontból is szükségesnek tartotta a változtatást, egyrészt az állam és az egyház viszonyának rendezése végett, másrészt az állam egységének érdekében. A reform jellegét tekintve a kötelező polgári házasság formáját ajánlotta, mivel ez egységes anyagi jogot biztosít, megfelel a paritás elvének, nem sérti a lelkiismereti szabadságot, és hiteles anyakönyvi adatszolgáltatást tesz lehetővé. A házassági jogról szóló törvény az 1894. évi XXXI. tc-ként került be a magyar törvénytárba. A kisparasztok gazdasági felemelkedése érdekében készítette elő a telepítésről szóló törvényt (1894. V. tc.). Ennek köszönhetően jelent meg több település Magyarország térképén a századforduló éveiben. Köztük a Bácskában Szilágyi, amely 1903 óta viseli az egykori miniszter nevét. Szilágyi Dezső a jogegység és jogbiztonság elveit fokozatosan, szerves reformok útján kívánta megvalósítani, az európai jogfejlődés eredményeinek figyelembe vételével, annak a politikai axiómának jegyében, mely a magyar állam és a magyar politikai nemzet egységét hirdette. Helye a történeti kánonban Kortársai Mikszáth Kálmántól Eötvös Károlyig szinte kivétel nélkül nagyra értékelték Szilágyi Dezsőt. Becsülték szónoki képességeit, kifogyhatatlan munkabírását, kritikai érzékét. Mikszáth több karcolatban örökítette meg egyéniségét, sőt még könyvet is készült róla írni. Merőben más a Horthy-korszak Szilágyi-képe. Meghatározó befolyása volt ezen időszakra Szekfű Gyula publicisztikájának, amelyben a következőképpen ír Szilágyiról: „Az egész ember egy személyes ambíció, mely a viszonyok adott romlottságában érvényesülésre törekszik, elvet, pártot, érdekből váltogat és végeredményben a közélet nihilizmusát nagy tehetségéhez illően: nagyban mozdítja elő” Magyarország területi integritásának megszünte felelősöket követelt, és Szilágyi a letűnt korszak kiemelkedő – és védekezni már képtelen – alakjaként alkalmasnak látszott az „áruló” szerepére. Szekfű egyébként Horánszky Lajostól, Horánszky Nándor fiától merítette Szilágyira vonatkozó ismereteit. Horánszky Nándor 1891. október 22-én éles hangú kirohanást intézett egykori párttársa, Szilágyi Dezső ellen a Sándor utcai képviselőházban. Saját érveit végül mégsem találhatta teljesen meggyőzőeknek, mivel párbajra hívta ki Szilágyit. A "lovagias ügyet" a párbajsegédek végül elsimították. Mindenesetre beszédének hangvétele és helyenként szövege is visszaköszön fia munkájában (Az uj Magyarország küzdelmeiből. Budapest, 1918), amelyet Szekfű Gyula Szilágyi és a korszak egészének vonatkozásában forrásként használt. A negatív tradíció, mely a dualizmus korában búvó patakként kísérte Szilágyit, így tört a felszínre a Horthy-korszakban, és hatott ezen időszak szemléletére. A Hóman Bálint és Szekfű Gyula által készített Magyar történet V. kötete például szociális érzéketlensége okán ítéli el Szilágyit. Gratz Gusztáv pedig elsősorban jellemét állítja pellengérre A dualizmus kora első kötetében. E negatív hagyomány eredményeként a későbbi időszakokban – és ez a mai napig érvényes – Szilágyit szinte teljesen kifelejtették a magyar történeti kánonból: neve az összefoglaló munkákban (és csak ezekben) esetlegesen, félmondatokban szerepel. Az igazságügyminiszter felett tehát a történetírás ítéletet mondott, az ítélet pedig: feledés. Eötvös Károly még másként gondolta, amikor leírta: „ily férfiut művelt nemzet el nem feled, irodalma nem hagy emlitetlen” Emlékezete Község viseli nevét a Nyugat-Bácskában, a Duna bal partján (Szerbia, Vajdaság ). Tér (Szilágyi Dezső tér) viseli nevét Budapesten , a budai Duna-parton. Utca viseli nevét Makón és Monoron Mellszobra (készítette: Telcs Ede ) 1907 óta áll a Szilágyi templomkertben. Síremléke (készítette: Strobl Alajos ) 1908 óta áll a Kerepesi úti temetőben, a Deák-mauzóleum szomszédságában. Ma már kevesen tudják, hogy a Magas-Tátrában, a Tarajka közelében egy kis épített kilátó Szilágyi Dezső nevét viselte. A kilátó ma is áll, de a dombormű nélkül. Fehérvári úti stadion A Fehérvári úti stadion Paks legnagyobb labdarúgópályája, 7000 néző befogadására képes. Hazai klubja, a Paks a OTP Bank Liga szereplője, stabil középcsapatként játszik a feljutás óta. 6500 ülőhely található benne.2008-ig a játéktérnek mesterséges megvilágítása nem volt. A stadion megfelel az MLSZ kritériumainak, s anyagi háttér is áll rendelkezésre. Büchler Dávid Büchler Dávid (Szőgy, 1815 – Pásztó, 1907. szeptember 18.) rabbi. Élete Pásztói rabbi, apja Büchler Falk (Fülöp), szőgyi, később szécsényi rabbi volt. Édesanyja Jomant Julianna. 1839–1847-ig Bicskén, attól kezdve haláláig Pásztón működött hatvanegy éven át. Neve a Jehudó Jaale döntvénytárban többször előfordul. Leszármazottjai szintén mint rabbik működtek. Kassai kerület A Kassai kerület (szlovákul Košický kraj) közigazgatási terület Szlovákia délkeleti részén. Délről Magyarország, nyugatról a Besztercebányai kerület, északról az Eperjesi kerület, keletről Ukrajna határolja. Területe 6753 km², lakóinak száma 766 012 fő (2001), székhelye Kassa (Košice). Lakosságának 11.2 százaléka, azaz 85 415 személy magyar nemzetiségű. A kerület nyugati részén a Gömör–Szepesi-érchegység fekszik, keleten a Keletszlovákiai-alföld húzódik, mely a magyar Alföld északkeleti nyúlványa. Fő folyói a Hernád, a Tarca, az Ondava, az Ung és a Laborc. Járások A kerület a következő 11 járásból (okres) áll: Gölnicbányai járás (Okres Gelnica), székhelye Gölnicbánya (Gelnica) Iglói járás (Okres Spišská Nová Ves) , székhelye Igló (Spišská Nová Ves) Kassai I. járás (Okres Košice I.) , székhelye Kassa (Košice) Kassai II. járás (Okres Košice II.) , székhelye Kassa (Košice) Kassai III. járás (Okres Košice III.) , székhelye Kassa (Košice) Kassai IV. járás (Okres Košice IV.) , székhelye Kassa (Košice) Kassa-vidéki járás (Okres Košice–okolie) , székhelye Kassa (Košice) Nagymihályi járás (Okres Michalovce), székhelye Nagymihály (Michalovce) Rozsnyói járás (Okres Rožňava), székhelye Rozsnyó (Rožňava) Szobránci járás (Okres Sobrance), székhelye Szobránc (Sobrance) Tőketerebesi járás (Okres Trebišov), székhelye Tőketerebes (Trebišov) Források és jegyzetek Branislav Varsík 1964: Osídlenie košickej kotliny. A 2001-es népszámlálási adatok alapján. Saint-Martin-de-Brômes Saint-Martin-de-Brômes település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 577 fő (2015). Saint-Martin-de-Brômes Allemagne-en-Provence, Esparron-de-Verdon, Gréoux-les-Bains, Valensole és Saint-Julien községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kis-Koksaga A Kis-Koksaga (oroszul: Малая Кокшага, mari nyelven: Изи Какшан) folyó Oroszország európai részén, a Volga bal oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 194 km, vízgyűjtő területe: 5160 km². Nem bővízű folyó, évi közepes vízhozama kb. 30 m³/sec. Mariföld északi határa közelében, alacsony dombos vidéken ered és délnyugati, majd déli irányban folyik végig Mariföldön, nagyjából két egyenlő részre osztva annak területét. A partján fekszik Mariföld fővárosa, Joskar-Ola, mely főként a folyóból nyeri ivóvizét. A folyó felső szakasza mentén kevés az erdő, Joskar-Olától azonban partjait erdők borítják. Szélessége a középső szakaszon magasvíz idején 50-90 m. A torkolathoz közeledve szélessége ennél jóval nagyobb, vízének áramlási sebessége pedig egyre csökken. A Volgán kialakított Kujbisevi víztározóba ömlik, alig néhány kilométerrel a Nagy-Koksaga torkolata alatt. Főként olvadékvizek táplálják, novembertől áprilisig befagy. Nem hajózható. Jelentősebb bal oldali mellékfolyója a Kis Kundis (116 km). Vara község Vara község (svédül: Vara kommun) Svédország 290 községének egyike. A jelenlegi község 1971-ben jött létre. Települései A községben 12 település található. A települések és népességük: Le Mesnil (Manche) Le Mesnil település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 217 fő (2015). Le Mesnil Fierville-les-Mines, Portbail, Saint-Georges-de-la-Rivière és Saint-Maurice-en-Cotentin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Denis Papin Denis Papin (Blois, 1647. augusztus 22. körül – Anglia, 1712.) francia orvos, fizikus, matematikus, feltaláló, aki egyebek mellett 1679-ben feltalálta a kuktafazék elődjét és elsőként szerkesztett dugattyús gőzgépet 1690-ben. Fiatalkorában orvosnak tanult, de a matematika és a fizika jobban érdekelte, ezért családi kapcsolatok segítségével először Christiaan Huygensszel, majd korának több más jelentős tudósával került kapcsolatba. Élt és dolgozott Párizsban, Londonban, Velencében, Marburgban és Kasselben is. Élete utolsó éveit nagy szegénységben tengette Angliában, ahol ismeretlen helyen és időpontban halt meg. Élete Családja és korai élete Denis Papin apja (szintén Denis Papin néven) 1608. október 21-én született Jacques Papin és Jehanne Dufour legidősebb gyermekeként és 1688-ban halt meg. Idősebb Denis Papin királyi tanácsosként és adóbehajtóként tevékenykedett Blois körzetben és 1640 körül feleségül vette Madeleine Pineaut. A Pineau családban több generációra visszatekintő hagyománya volt az orvosi szakmának. Kettejüknek tizenhárom gyereke születt, közülük (ifjabb) Denis a negyedik volt és a legidősebb fiúgyermek. Születésének pontos napját nem ismerjük, csupán annyi maradt fent, hogy 1647. augusztus 22-én keresztelték meg Bloisban. A Papin család hugenotta volt, és Papin születésekor védte őket az 1598-as Nantes-i ediktum. Denist hatéves korában nagybátyja, Nicolas gondjaira bízták. Nicolas Papin 1625. január 22-én született Saumurben volt orvos. 1647-ben házasodott meg és három gyereke volt, valamint ő volt Denis keresztapja. Denis innentől fogva a Saumurben működő "hugenotta akadémiába" járt. 1661-ben kezdte meg orvosi tanulmányait az Angers-i egyetemen. A tanulmányaival 1669 június 4-én végzett, és rövid Blois-i kitérő után 1670-ben Párizsba költözött, és elkezdett orvosként praktizálni. Huygens segítője Bár eredetileg orvosként kívánt elhelyezkedni, Papin hamar megunta szakmáját. Sokkal jobban vonzotta a matematika és a fizika. Hogy áttérhessen erre a területre, segítséget kért Marie Charron Colbert-től, Jean-Baptiste Colbert (az állami pénzügyek főfelügyelője) feleségétől. Mivel mind a Papin, mind a Charron család Blois-ból származott, nem voltak teljesen ismeretlenek egymás számára, és Marie Charron Colbert segített Papinnek bejutni a Colbert által szervezett tudósok körébe. Ez a kör 1666 óta működött és a királyi könyvtárban találkozott. Tagja volt többek között Christiaan Huygens is, aki éppen asszisztenst keresett és Papint elfogadta segédjének. 1671 és 1674 között Huygens légpumpa kísérleteiben vett részt és a flamand tudós lakásában lakott. Huygens útmutatása alapján 1674-ben megjelentette „Nouvelles Expériences du Vuide” című könyvét, amiben leírta a kísérleteteket, amikről gyakornoki ideje alatt tudomást szerzett. Feljegyezte benne Huygens légpumpájának a felépítését is. Papint rendkívül érdekelte ez a pumpa, és annak a tökéletesítésén dolgozott. 1674-ben Robert Boyle kiadott egy tanulmánygyűjteményt "a levegő rejtett tulajdonságairól". Ez a gyűjtemény 1675-ben jutott el Huygenshez és Papinhez. Ennek hatására Papin még ebben az évben Angliába utazott a légpumpájával, hogy személyesen találkozzon Boyle-lal. Angliában Huygens ajánlólevelével a zsebében érkezett Londonba, ahol Henry Oldenburg, a Royal Society titkára lakást és egy átmeneti állást szerzett neki. Papin kezdetben az angol nyelv tanulására koncentrált a tudományos viták helyett, és nem látogatta a Society gyűléseit. 1675 őszétől megpróbálta felkelteni Boyle érdeklődését, ami 1676 elején sikerült is. Ekkor bemutatott egy kísérletet a Royal Society egyik találkozóján új fejlesztésű légpumpájával. Nem sokkal később Boyle felfogadta Papint segédjének és együtt végeztek el egy sor légzéssel, levegővel, mágnességgel, valamint vérrel és gyógyszerekkel kapcsolatos kísérletet. Boyle megbetegedése után Papin egyedül folytatta a kísérleteket. 1679-től Robert Hooke asszisztenseként folytatta munkáját és ebben az évben találta fel a kuktafazék elődjét, amit bemutatott a Royal Societyben. A találmányt úgy írta le, mint egy eszközt, amit csontok puhítására lehet felhasználni gőz segítségével. A Boyle-lal és Hooke-kal együtt elért eredményeiért 1680-ban a Royal Society tagjává választották. Nem sokkal később, 1682-ben megjelentetett egy tanulmányt, amiben fájdalommentes műtétek lehetőségét tárgyalta, a páciens érzéstelenítésének különböző módjaival. Ekkorra azonban már egyértelműen elismert fizikusként és nem orvosként tekintett rá a világ. Olaszországban 1681-ben Papin visszatért Franciaországba, hogy ismét Huygenssel dolgozzon, azonban nem sokkal később kinevezték a velencei Accademia publicca di scienze (Tudományos Akadémia) kísérletekért felelős igazgatójává, és 1684-ig ott is maradt. Ambrosio Sarotti megpróbálta az Akadémiát az angol Royal Society és a francia Académie Royal mintájára, azonban a pénzügyi források hiánya végül megvalósította ezt a tervet. Mivel a hugenották helyzete Franciaországban ebben az időben egyre romlott (1685-ben XIV. Lajos végül visszavonta a Nantes-i ediktumot), nem akart oda visszatérni, hanem ismét Londonba ment. Hessenben Visszatérése után ismét részt vett a Royal Society találkozóin és átmenetileg itt is a kísérletekért felelős kurátori tisztséggel ruházták fel. 1687-ig maradt, amikor meghívták a matematika professzorának a marburgi egyetemre. Ott találkozott több hugenotta menekülttel, többek között unokatestvérével, Marie Papinnel és annak férjével, Jacques Maliverne-nel. Maliverne Papinhez hasonlóan a marburgi egyetem professzora volt, azonban Papin érkezése után nem sokkal elhunyt, magára hagyva feleségét és lányukat. Papin feleségül akarta venni Marie-t, amit a helyi lelkész hevesen ellenzett (a közeli rokonságra hivatkozva) és csak 1691-ben, a hesseni tartománygróf különleges engedélyének hatására egyezett bele. 1696-ig maradt az egyetem professzora, amikor közvetlenül a hesseni tartománygróf szolgálatába állt. 1707-ig maradt Hessenben, amikor feleségét és mostohalányát hátrahagyva ismét Londonba költözött. A német földön töltött ideje nem volt különösebben sikeres és kollégáival sem értették meg egymást. Fennmaradt levelezése Gottfried Wilhelm Leibnizcel az 1689 és 1691 közötti időszakról. A két tudós még az 1670-es évekből ismerte egymást, az intenzív levelezést Papin egyik publikációja váltotta ki. A vita tárgya főként a vis vita, mai szóhasználattal mozgási energia volt, azonban más területeket is érintettek. 1692-ben újabb tíz levelet küldtek egymásnak, amikben mindketten kifejtették érveiket. Papin ezeket a szövegeket tudományos vitára kívánta bocsátani, azonban ezt Leibnitz határozottan ellenezte, így végül azok nem jelentek meg. A levélvita időről időre elhalt majd folytatódott egészen 1700-ig. 1690-ben publikálta először egy gőzgép leírását, aminek a célja víz felemelése volt egy Kassel és Karlshaven közötti csatornába. Ezen kívül gőzgépet használt a grófi palotában is, hogy a palotakert szökőkútjaihoz szükséges vizet a tetőn lévő tartályba szállítsa. Utolsó évei Londonban nem talált munkát a Royal Societynél, bár továbbra is újabb és újabb ötleteket vetett papírra. Néhány éven belül teljes szegénységben elhalálozott (valószínűleg 1712 elején, az utolsó ismert levele január 23-i keltezésű). Annyira nem voltak barátai, hogy azt sem tudni, hol temették el, valószínűleg egy jelöletlen sírban nyugszik valahol Angliában. Találmányai Papin munkásságának legismertebb részét találmányai képzik. Feltalálta a kuktafazék elődjét, dolgozott a gőzgép kifejlesztésén, valamint feltalált egy biztonsági szelepet is a gőzgéphez. 1707-ben megépítette az első (emberi erővel hajtott) lapátkerekes hajót is. Emellett foglalkozott tengeralattjárók konstrukciójával, légpuska és gránátvető tervezésével is. Megpróbálta meghonosítani az üveggyártást Hessen-Kasselben és kísérletezett élelmiszer tartósításával különböző vegyszerek illetve vákuum segítségével. Esztendő (folyóirat) Az Esztendő egy szépirodalmi folyóirat volt 1918 januárja és 1919 februárja között. Székhelye Budapesten volt, Hatvany Lajos alapította és szerkesztette. A lap további szerkesztői és munkatársai A Nyugathoz tartozó alkotói körből kerültek ki az Esztendő segédszerkesztői és munkatársai, köztük Tóth Árpád segédszerkesztő, munkatársak közt Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Bölöni György, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Schöpflin Aladár, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Szomory Dezső. Brusvily Brusvily település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1183 fő (2015). Brusvily Bobital, Le Hinglé, Plumaudan, Trébédan, Trélivan, Trévron és Yvignac-la-Tour községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Erawan Nemzeti Park Az Erawan Nemzeti Park a thaiföldi Kancsanaburi tartományban található, 1975 óta működik, nevét (Erawan) a hindu mitológiában található háromfejű elefántról kapta. Földrajzi elhelyezkedése 550 kilométernyi területe a látogatók körében népszerű, a park 165-996 méterrel van a tengerszint felett. Mészkődombjain sok fontos patak ered, például az Omtala- és a Mong Lai-patak. Az Erawan Nemzeti Park hegyoldalán elterülő erdő a hétemeletnyi magasságból lezúduló Erawan-vízesésnek ad otthont, és sokan úgy tartják, hogy ez Thaiföld legszebb lépcsős zuhataga. A park nyugati oldalán sok kisebb patakból ered a Kaho Phang-vízesés, más néven a kis Sai Yok-vízesés. A terület számos különleges vízi szárnyasnak nyújt lakhelyet. A nemzeti park területén emelkedik a Kelete-hegy, melynek magassága 1000 méter. Ezek a mészkősziklák védik a parkot a keleti monszuntól és az ebből eredő viszonylag kevés csapadéktól. Májustól októberig esős évszak indul, délnyugat és északkelet felől viharok jönnek. Novembertől januárig meglehetősen hűvös van, és csak február és április között melegszik fel az idő. A park egész évben, még az ilyen szélsőséges időjárások közepette is nyitva van. Fő látványosságai Az Erawan Nemzeti Park fő látványosságai közé tartozik a park területén található hét vízesés. Érdemes megtekinteni a karsztbarlangot is, ahol érdekes alakú cseppkövek találhatók. A parkban megtekinthető még a Mi, a Rua, a Wang Bahdan és a Phartat nevű barlang is. Állatvilág A nemzeti parkban főleg indiai elefántok, tigrisek, szarvasok, fehér kezű gibbonok, vaddisznók, kobrák, mókusok, sasok, fácánok, pávák és vízesési tarisznyarákok élnek, de egyéb emlősök, hüllők, kétéltűek, madarak és édesvízi állatok is előfordulnak itt. Növényvilág Jellemző erdeje a vegyes lombhullató erdő, amely a park területének 81%-át alkotja. Örökzöld erdőrészeket és különböző bambuszfajokból álló fás területeket is találunk területén. Büdelsdorf Büdelsdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 10 110 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: MÁV Cmot 250 A ČSD M 242.0 sorozat egy kéttengelyes fő- és mellékvonali dízelvillamos motorkocsisorozat volt a Csehszlovák Államvasutaknál (ČSD). A sorozatból egy példány 1938-ban MÁV állományba került, ahol Cmot 250 pályaszámot kapott. Története A Tatra kéttengelyes toronymotorkocsik sikere után a ČKD Prágában is kifejlesztett a ČSD számára megfelelő motorkocsit. A jármű felépítése hasonló volt a Skoda Plzenbem 1932-ben gyártott M 222.0 sorozatú motorkocsijaihoz. 1933-tól 1940-ig 68 motorkocsi készült 7 sorozatban belőlük. A sorozatból csak néhány jármű élte túl a második világháborút. Az új M 131.1 sorozatú motorkocsik üzembeállításával fokozatosan feleslegessé váltak, s 1958-ig valamennyit selejtezték. A sorozatból egyetlen járművet sem őriztek meg az utókornak. A MÁV állományába a második világháborús események kapcsán került egy darab a sorozatból, ahol először eredeti pályaszámaikkal, majd később Cmot 250 pályaszámmal közlekedett. Műszaki adatok A motorkocsi erőforrása a padló alatt elhelyezett ČKD nyolchengeres boxer dízelmotor volt. A motor teljesítménye villanymotorok útján hajtotta a jármű kerekeit. A táblázatban lévő műszaki adatok a 4. sorozatú, 1936-os (27 – 40 számú) motorkocsik adatai. Összehasonlítva az egyes sorozatokat, számos eltérést találhatunk. Pl. az első sorozat motorteljesítménye 130 LE volt, ezt később 150, majd 160, 180 végül 200 LE-re emelték. Az első sorozat kocsiszekrénye megegyezett a ČSD-M 232,1 sorozatéval és a tengelytávolsága 6,2 m volt. A vezetőfülkeoldali kiugrás miatti tengelytávnövekedés 7 m-re csak a második sorozattól jelentkezett. A legnagyobb változás az M 242 026 pályaszámú motorkocsinál volt. Ez dízelhidraulikus rendszer volt Lysholm-Smith rendszerű kuplunggal. Az indulás hidrodinamikus kuplunggal történt. Egy bizonyos sebesség elérése után a mozdonyvezető egy közvetlen mechanikus fokozatot kapcsolt be, így mechanikai kapcsolat jött létre a motor és a tengely között. Sertić Poljana Sertić Poljana falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Plitvička Jezerához tartozik. Fekvése Otocsántól légvonalban 27 km-re, közúton 54 km-re keletre, községközpontjától Korenicától légvonalban 23 km-re közúton 32 km-re északnyugatra, a Plitvicei-tavak Nemzeti Park északi határán fekszik. Története Nevét egykori birtokosáról az udbinai származású Sertić nemesi családról kapta. A család az 1493-as korbávmezei csata után a Gacka vidékén Sinacon és Brinjén telepedett le. Lika török alóli felszabadulása (1683) után a Sertićek szabaddá lett területekre települtek, akkor szerezték az itteni birtokot is. A falunak 1857-ben 23, 1910-ben 138 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 95 százaléka horvát volt, akik a drežniki plébániához tartoztak. 1991-ben a független Horvátország része lett, de a közeli falvak szerb lakossága még az évben Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. Ez év novemberében a támadó szerb szabadcsapatok a falut teljesen megsemmisítették, házait lerombolták. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. A lerombolt házakat újjáépítették. 2011-ben 12 lakosa volt. 48-as Erdély 48-as Erdély címmel Kolozsvárt 1943-ban idősb Jordáky Lajos betűivel megjelent „zsebkönyv” a nemzetiszocialista nagynémet hódítással szembeforduló észak-erdélyi magyar írók tollából. Munkatársak, tartalma A Krenner Miklós bevezetőjével megjelent kötetet az illegalitásban élő Józsa Béla kezdeményezésére Balogh Edgár, ifjabb Jordáky Lajos és Nagy István szerkesztette, s munkatársként bevonták az antifasiszta baloldali és polgári írókat. A szerzők között szerepel Berde Mária, Entz Géza, Felvinczi Takáts Zoltán, Janovics Jenő, Jékely Zoltán, Kovács György, Kovács Katona Jenő, Ligeti Ernő, Orosz Endre, Sándor József, Szenczei László, Szentimrei Jenő, Reményik Sándor és Zolnai Béla. A gyűjteményben az előző század szabadságharcos írói sorából nemcsak Petőfit, Kossuthot, a román Nicolae Bălcescut és a szász Anton Kurzot idézik, hanem az egykorúak közül Czetz Jánost, Kővári Lászlót, Medgyes Lajost, Szentiváni Mihályt s a későbbi 48-as függetlenségi párt közíróját, Bartha Miklóst is. A címlapot Urházy György egy 1848-ban megjelent hasonló zsebkönyvének fedőlapja után Andrásy Zoltán készítette. A kötet Bem tábornok brassói kiáltványából vett jellemző mottója: "Magyarok, szászok és oláhok, nyújtsatok egymásnak testvérileg kezet, távoztassatok minden nemzeti gyűlölséget – és boldogok lesztek." A kötet kolozsvári megjelentetése a budapesti Magyar Történelmi Emlékbizottság antifasiszta ellenállásának folytatását jelentette. A megjelenést a szakszervezetek tették lehetővé. 1608 a tudományban Az 1608. év a tudományban és a technikában. Csillagászat Hans Lippershey feltalálja a lencsés távcsövet . Születések január 28. - Giovanni Alfonso Borelli tudós († 1679 ) október 15. - Evangelista Torricelli fizikus, matematikus († 1647 ) augusztus 4. - John Tradescant botanikus († 1662 ) Nagyszered Nagyszered (szerbül Велико Средиште / Veliko Središte, németül Groß-Sredischte) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Versec községben. Fekvése Versectől északkeletre, Kiszsám, Nagyzsám és Temeskutas közt fekvő település. Története Nagyszered a 17. században már létezett, és lakott volt még a török hódoltság végén is. A települést az 1717. évi kamarai jegyzékbe Veliki Szerediste néven 72 házzal vették fel és ekkor még tisztán óhitűek lakták. A 19. század elején református vallású magyarok telepedtek le itt. 1841-ben az található kincstári birtokokat Lazarovics Golub vásárolta meg, és 1896-ban ez a család volt itt birtokos. A Lazarovics család a településen két kastélyt is építtetett. Nagyszered később Frisch Gyula utódainak, Klier Károlynak és Rhónai Györgynek lett a birtoka. 1910-ben 2287 lakosából 415 magyar, 380 német, 1057 szerb, 353 cseh volt. Ebből 843 római katolikus, 257 református, 1139 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Verseczi járásához tartozott. Lamos Imre Lamos Imre (1953. október 17. –) dandártábornok. Katonai pályafutása Helikoptervezető képzettségét a Kilián György Repülőműszaki Főiskolán szerezte. Magasabb parancsnoki és légiforgalmi irányítói iskoláit az Amerikai Egyesült Államokban, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai vezető szakán végezte. Szolgálati évei során Szentkirályszabadján és Szolnokon járta végig a beosztási skálát a helikoptervezetőtől az ezredrepülés-vezetőn keresztül a helikopterbázis parancsnokhelyettesi beosztásig. Mi–4-es, Mi–8-as, Mi–17-es és Mi–24-es helikoptereken, valamint Z–226 és PZL repülőgépeken 2600 órát repült. Orosz és angol nyelvből felsőfokú, C típusú nyelvvizsgával rendelkezik. Jelenlegi beosztása A szolnoki MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka. Dosbarrios Dosbarrios település Spanyolországban, Toledo tartományban. Dosbarrios La Guardia, Huerta de Valdecarábanos, Cabañas de Yepes, Ocaña és Villatobas községekkel határos. Lakosainak száma 2230 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Thallóczy Lajos Dr. Thallóczy Lajos (született: Strommer Lajos, Kassa, 1857. december 8. – Herceghalom, 1916. december 1.) magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1913-tól 1916-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus, valóságos belső titkos tanácsos, a császári és királyi közös pénzügyi minisztérium osztályfőnöke. Életpályája Felvidéki német ajkú polgári családban született a Strommer Benedek Lajos név alatt. Szülei Strommer Benedek és Uhl (Van der Well) Margit (1835–1895) voltak. Nevét 1877-ben változtatta meg Strommerről Thallóczyra. Tanulmányait 1875 és 1879 között a budapesti egyetemen folytatta, ahol középiskolai tanári és bölcsészdoktori címet szerzett. 1879-ben magyar gazdaságtörténetből magántanári képesítést szerzett. Rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, 1879-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. 1874–1884 közt a Századok, 1876–1880 közt az Archeológiai Értesítő segédszerkesztője, majd 1877–1878-ban a Magyar Gyorsíró szerkesztője. 1883-tól az MTA levelező, 1895-től rendes tagja, 1913-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke; a magyar Balkán-kutatás megalapozója volt. 1885-től a közös Pénzügyminisztériumhoz tartozó bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója, a Theresianumban a magyar történet és közjog, a Konzuli Akadémián a magyar közjog tanára volt. Gróf Tisza István miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczyt bízta meg Rákóczi hamvai hazahozatalának lebonyolításával (1906 októbere). Thallóczy 1908-tól osztályfőnök a közös Pénzügyminisztériumban. 1912-től valóságos belső titkos tanácsos, 1916-tól a megszállt Szerbia polgári kormányzója lett. 1916. december 1-jén Ferenc József temetéséről hazajövet Magyarország történelmének legsúlyosabb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett. Művei Történelmi regényeinek és útleírásainak egynémelyike Deli álnéven jelent meg. I. Apafi Mihály udvara (1878) Lucrum Camerae (A kamara haszna) (Bp., 1879) Utazás Levanteban (Bp., 1882); lefordítva bolgárra: Пейковска, П., Пътепис на Лайош Талоци за България от 1881 г. Известия на държавните архиви, Т. 64, с. 202–232. A keleti kereskedelem története Magyarországon (1882) Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság 1844–1849 (Bp., 1882) Oroszország és hazánk (Bp., 1884); Zay Ferenc (Bp., 1884) Csömöri Zay Ferenc 1505–1570 (1885) Az " illyr " címergyűjtemények (1888) Magyarország és Raguza (1888) Horvát szokásjog (Bácsy Jakab álnéven, Bp., 1896) Regényes történet a XVII. századi hajdúvilágból (Bácsy Jakab álnéven, 1896) Blagay család oklevéltára (1897, Barabás Samuval ) Tanulmányok a Blagay-család történetéből. Adalék Szlavonia történetéhez (1897) Die Geschichte der Grafen von Blagay (1898) Gyepün innen, gyepün túl (álnéven, Bp., 1898) Magyar–bulgár összeköttetések. Századok, 1898, II. füz., 113–123; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Унгарско-български връзки (fordítás P. Peykovska) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 106–120. Oklevelek a magyar–bulgár összeköttetések történetéhez. 1360–1369. Történelmi Tár, II. füzet, 1898, N IV, 355–367; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Грамоти за историята на унгарско-българските връзки, 1360–1369 (fordítás P. Peykovska, S. Lekova). In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 121–142. Nagy Lajos és a bolgár bánság (1900); lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Лудовик Велики и българското банство (fordítás P. Peykovska, S. Lekova) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 143–202. Bosznia története (1900) Gróf Benyovszky Móric haditengerészeti és kereskedelem-politikai tervei 1779–1801 (1901) Gróf Szécsen Antal (1901) Magyarország melléktartományainak oklevéltára című sorozat 4 kötete: A horvát véghelyek oklevéltára (Hodinka Antallal, Bp., 1903) Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára (Áldásy Antallal, Bp., 1907) Alsó-Szlavónia okmánytára 1244–1710 (Horváth Sándorral, Bp., 1912) Jajcza története (Monum. Hung. Hist., Bp., 1915) Tanulmányok a bosnyák bánság kezdeteiről… (Bp., 1905) Mantovai követjárás Budán, 1395 (Bp., 1905) III. Béla és a magyar birodalom (Bp., 1906) A szerb felkelés története I–II. (Bp., 1908–09) Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok (1909) Kállay Benjámin emlékezete (Bp., 1909) Frangepán család oklevéltára I – II. (1910–1913, Barabás Samuval) Tudákos levelek I–II. (álnéven, Bp., 1913–14) Acta et diplomata res Albaniae mediae aetatis illustrantia, I–II. (szerk. Konstantin Jirečekkel, Milan Šufflay-jal, 1913–18) Török–magyar oklevéltár , ford. Karácson Imre, szerk. T. L. (Krcsmárik Jánossal, Szekfű Gyulával, 1914) Jajcza (bánság, vár és város) története 1450–1527 (Bp., 1915) 1814-1914. (Bp., 1915) Online Niko Bellic Nikolai Bellic (Нико Белић) a Grand Theft Auto IV (röviden: GTA IV) című a Rockstar North által fejlesztett és a Rockstar Games által kiadott videojáték fő karaktere, akit a játék folyamán irányíthatunk. Tulajdonságai A Grand Theft Auto IV főszereplője. Tervezője és megalkotója a Rockstar North csapat. Különösen markáns karakter. Külsejét Vladimir Mashkovról mintázták. Hangját Michael Hollicktől kapta. Nagyjából 30 év körüli, 180-190 cm magas, 85-90 kg. Szerb állampolgár. Katonaként harcolt a boszniai háborúban. Amióta leszerelt, keresi új önmagát. Később Liberty City -be költözik unokatestvéréhez. Előélete Niko Bellic 1978-ban született Jugoszláviában. Anyja neve Milica Bellic, apja neve Karmalaf Bellic. Niko a háború sújtotta Szerbiában nőtt fel, és tizenévesen harcolt is a jugoszláv háborúban (Bosznia, Koszovó). 1998-ban tizenöt fős csapatával együtt csapdába csalták, és rajta kívül csak két másik társa maradt életben, Florian Cravic és Darko Brevic (ő adta el a csapatot 1000 dollárért, ezért Niko később végez vele). A háború utáni Szerbiában nem volt könnyű munkát találni, ezért az elkövetkező tíz évben egy Radoslav Bulgarin nevű orosz ékszercsempésznek dolgozik az Adria (Adriatic) nevű kereskedőhajón. Egy szerencsétlen baleset során elsüllyed a hajó és Bulgarin Bellicket vádolja, mint egyetlen túlélőt, és mivel Bulgarinnak túl nagy hatalma van, Niko kénytelen Olaszországba menekülni, ahol szintén egy hajón talál munkát, melynek neve Platypus. "A dolgok másképp lesznek" Niko Liberty Citybe utazik, hogy valóra váltsa az "amerikai álmot", amivel unokatestvére, Roman kábította a Nikonak küldött e-mailjeiben (villa, sportkocsik, könnyűvérű nők stb). Késő éjszaka meg is érkezik Liberty City kikötőjébe, ahol kuzinja fel is veszi, de elég hamar kiderül, hogy Roman hazudott neki, és nincs se villája, se sportkocsija, csak egy lepukkant taxivállalata és tömérdek adóssága a helyi bűnszervezeteknél. Edmund Hillary Sir Edmund Percival Hillary (Auckland, 1919. július 20. – Auckland, 2008. január 11.) új-zélandi hegymászó. 1953. május 29-én Tendzing Norgajjal együtt elsőként mászták meg a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet. Fiatalsága Apja, Percival szigorú ember volt, első világháborús veterán, Gallipolinál sebesült meg. Újságíróként dolgozott a Tuakau District News-nál, de kilépett, miután összeveszett az igazgatósággal. Ezután hobbijából, a méhészetből tartotta el családját. Edmund Aucklandben született, de egyéves korában az Aucklandtől délre fekvő Tuakauba költöztek, ahol háborús veterán apja földet kapott. Gyerekként kisebb és visszahúzódóbb is volt osztálytársainál, a könyvekben és a kalandokkal teli életről való álmodozásban talált menedéket. Középiskolába Aucklandben járt, a napi négyórás utazást is olvasással töltötte. 16 évesen, egy osztálykirándulás után kezdett a hegymászás iránt érdeklődni. Kiderült, hogy hirtelen megnyúlt végtagjai és koordinálatlan mozgása ellenére erősebb és kitartóbb volt, mint társai. Az iskola elvégzése után, apja nyomdokaiba lépve ő is méhészkedéssel foglalkozott. A második világháborúban az Új-Zélandi Királyi Légierőnél navigátorként szolgált, de egy baleset miatt idő előtt leszerelték. Az expedíciók A hegymászás továbbra is komolyan érdekelte, már a háború előtt elhatározta, hogy megmássza a Mount Everestet. Leszerelése után belépett a New Zealand Alpine Clubba és edzeni kezdett. A Déli-szigeten lévő Déli-Alpokat télen és nyáron is megmászta, hogy a sziklamászást és a jeges körülményeket is megismerje. 1951-ben utazott először a Himalájába és részt vett az Eric Shipton vezette sikertelen brit Everest-expedícióban. 1953-ban csatlakozott John Hunt 400 fős csapatához. Az első sikertelen csúcstámadás után ő és Tendzing Norgaj kapott lehetőséget. A csúcsot 1953. május 29-én délelőtt 11:30-kor érték el. Visszatérésük után Indiában és Nepálban is nagy ünnepségekkel fogadták őket, Tendzinget egyesek szó szerint istenként kezdték tisztelni, azt gondolva hogy Buddha vagy Siva reinkarnációja, Hillary-t pedig II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. 1956 és 1965 között még tíz másik csúcsot megmászott a Himalájában. 1958. január 4-én a Nemzetközösségi transzantarktiszi expedíció tagjaként, az új-zélandi részleg vezetőjeként eljutott a Déli-sarkra. 1985-ben Neil Armstrong társaságában egy kétmotoros repülővel leszálltak az Északi-sarkon is. Ezzel ő lett az első ember aki járt a Föld mindkét pólusán és a Mount Everesten – amit a harmadik pólusnak is szoktak hívni. Az Everest után Miután meghódította az Everestet, Edmund Hillary Nepálban kezdett új életet. Itt veszítette el feleségét és leányát, miközben az első helyi általános iskola építésén munkálkodott. A családját ért tragédiát követően, egész hátralévő életét a serpák és a Nepálban élő emberek, de legfőképpen a gyermekek megsegítésének szentelte. Nevét kihasználva,a világ számos pontján tartott előadásokat. Ezeken az előadásokon óriási összegeket gyűjtött össze, mely összegeket maradéktalanul a nepáli nép megsegítésére fordított. 1961-től 2008-ban bekövetkezett haláláig Edmund Hillary 27 iskolát, 2 kórházat, több repteret és hidat építtetett, ezen kívül az ő közreműködésével számos kolostor épült, részt vett a nepáli vízvezetékek kiépítésében, a tanárképzésben és az erdőgazdálkodásban. 1975-ben indult az új-zélandi parlamenti választáson Bill Rowling kampánycsapatának tagjaként, de nem jutott mandátumhoz. 1977-ben jelölték kormányzónak is, de Keith Holyoake-t választották meg helyette. 1985-ben Új-Zéland indiai, nepáli és bangladesi nagykövetének nevezték ki; ezt a tisztséget négy és fél évig töltötte be. Tiszteletbeli elnöke volt az Amerikai Himalája Alapítványnak is. 2008. január 11-én Aucklandben, szívrohamban hunyt el. Kitüntetései 1953 . július 16-án az angol királynő lovaggá ütötte (Knight Commander of the Order of the British Empire). 1987 . február 6-án elsőként neki adományozták az Új-Zélandi Érdemrendet (Order of New Zealand). 1995 . április 16-án megkapta a Térdszalaglovagrend lovagi fokozatát (Knight of the Order of the Garter). 2003 -ban, a Mount Everest megmászásának 50-ik évfordulóján, a nepáli kormány egy ünnepség keretében tiszteletbeli nepáli állampolgárságot adott Hillarynek. Ő volt az egyetlen új-zélandi, akinek a portréja már életében papírpénzen (az öt dollároson ) szerepelt. Több utcát, iskolát és szervezetet is elneveztek róla. Könyvei High Adventure , (1955) East of Everest , (1956) The New Zealand Antarctic Expedition , (1959) No Latitude for Error , (1961) High in the Thin Cold Air , (1963) Schoolhouse in the Clouds , (1965) Nothing Venture, Nothing Win , (1975) - Kockázat nélkül nincs győzelem ( Gondolat , 1982) ISBN 963-281-208-5 From the Ocean to the Sky: Jet Boating Up the Ganges , Ulverscroft Large Print Books Ltd (1980. november) ISBN 0-7089-0587-0 Two Generations , with Peter Hillary (1984) View From the Summit , (1999) Paullus Fabius Maximus Paullus Fabius Maximus (i. e. 1. század – 14) Ovidius rokona Ovidius rokona, Augustus római császár barátja volt. 14-ben állítólag elkísérte Augustust annak titkos látogatására Agrippa Postumushoz, s e látogatásról néhány dolgot kifecsegett a feleségének, aki által a dolgot Livia, Augustus felesége és Tiberius is megtudták. Nem lehetetlen, hogy alig valamivel később emiatt halt erőszakos halált. A történetről Tacitus tudósít. Ovidius hozzá intézte az első és a második pontuszi levelet, illetve nevét Horatius is említi egyik ódájában. I. e. 560-as évek Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek – i. e. 510-es évek Évek: i. e. 569 – i. e. 568 – i. e. 567 – i. e. 566 – i. e. 565 – i. e. 564 – i. e. 563 – i. e. 562 – i. e. 561 – i. e. 560 Események A szkíták elfoglalják a Kárpát-medence keleti felét. Híres személyek II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király Kabúdzsija (I. Kambüszész) ansani (perzsa) király II. Jahmesz (Ahmosze) egyiptomi fáraó Istuviga (Asztüagész) méd király Zsolnay Örökségkezelő Nkft. A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. az Európa Kulturális Fővárosa projekt révén 2011-ben létrejövő kulturális intézményi struktúrát (Kodály Központ, Zsolnay Negyed), illetve a pécsi világörökség helyszíneit kezeli. A Zsolnay Negyed a nagyhírű Zsolnay-gyár épületegyüttesben működő kulturális centrum, mely magában foglalja többek között Pécsi Galéria Gyugyi-gyűjtemény Bóbita Bábszínház új Ifjúsági Központ Zsolnay Család- és Gyártörténeti Múzeum PTE művészeti kar Janus Egyetemi Színház (JESZ) Szürke ostorfa-teknőspajzstetű A szürke ostorfa-teknőspajzstetű (Coccus pseudomagnoliarum) egy, a pajzstetvek közé tartozó, kártevő rovarfaj. Magyarországon először 2013-ban észlelték előfordulását Kecskeméten, illetve Budapesten. Elterjedése Valószínűleg ázsiai eredetű, onnan került be az Egyesült Államokba és Európába. Magyarországra valószínűleg Olaszországon keresztül, dísznövény szaporító anyaggal érkezhetett. Elterjedése a mediterrán jellegű, melegebb területekre korlátozódik. Megjelenése Viszonylag nagy méretű, általában 50–70 mm nagyságú pajzzsal rendelkeznek, ezek borítják a fertőzött ágrészeket. Fiatal korban a nőstények testének színe világos, szürkés, barnás, rugalmas tapintatú, mely később besötétedik, a pajzs erősen domború és szklerotizált lesz. Életmódja, szaporodása Magyarországon feltehetően 1 nemzedéke van évente, szűznemzéssel, ál-elevenszüléssel szaporodik, a kis, lapos lárvák a levelek színén és fonákján szívogatnak. Ősszel a fiatal ágakra húzódnak és lárvaalakban telelnek. Tápnövényei a Citrus aurantium, C. sinensis, C. paradisium, C. limon, C. deliciosa, C australis, C. sinensis, Evopia rutaecarpa, Laurus nobilis, Nerium oleander, Poncirus trifoliata, Zanthoxylum simulans és a Zelkova serrata. Magyarországon eddig kizárólag nyugati ostorfáról (Celtis occidentalis) mutatták ki a fajt, ugyanakkor ez a növény csak hazánkból ismert a faj tápnövényeként. Kártétele Kártételét elsősorban dísznövényeken, kevéssé gazdasági növényeken fejti ki. Mediterrán területeken, ahol citrusfélék termesztése folyik, jelentős gazdasági kártevő. A faj jelenlétét sokszor az általuk kibocsájtott ragadós mézharmat árulja el, vagy a sárguló lombozat hívja fel rájuk a figyelmet. A kiválasztott mézharmat a levelekre kerülve másodlagos kórokozóknak nyújthat táptalajt, így megjelenhet a korompenész, mely csökkenti a dísznövények esztétikai értékét és csökkenti a fotoszintetizáló levélfelületet. Uyan Az Uyan (Ébredj!) Tarkan nagylemeztől független, 2008. október 16-án megjelent promóciós dala, melyet a népzenész Orhan Gencebayjal ad elő. A dalt az énekes a török Doğa Derneği természetvédő civil szervezet részére írta, önállóan kereskedelmi forgalomba nem került, a szervezet által kiadott magazinhoz adták ajándékba. A szervezet célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a természet megóvásának szükségességére, a dal szövege is ebben a szellemben íródott. A dalhoz készült videoklipet a nyugat-törökországi (İzmirhez közeli) Gediz-deltában forgatták, ahol nagyon sok veszélyeztetett és értékes állatfaj él. A klipet Altan Dönmez rendezte. Dalok Az Uyan című dal a kislemezen hatféle verzióban szerepel: Çoğalmak Doğmak Durulmak Konuşmak Susmak Yeniden Doğmak Szulfanil-amid A szulfanil-amid („fehér szulfamid”) egyes hüvelyi fertőzések, elsősorban Candida albicans elleni antibiotikum. A dihidropteroát szintáz(en) enzim gátlásával akadályozza, hogy a mikroorganizmums dihidrofolsavat(en) állítson elő, mely létfontosságú a szaporodásához. A prontozil hatóanyaga. A prontozil volt az első szulfonamid típusú antibiotikum. Mellékhatások, ellenjavallatok A szulfanil-amid ellenjavallt vizelési nehézségek terhesség folsavhiány okozta vérszegénység esetén. A szulfanil-amid kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptatás alatt kerülendő az alkalmazása. Nem ismert, hogy terhesség esetén károsítja-e a magzatot, az viszont igen, hogy átjut a méhlepényen. Patkány- és egérkísérletekben szájon át, az emberi adag 7–25-szörösét adva tapasztaltak teratogén hatást. Cukorbetegeknél a szulfanil-amid befolyásolhatja a vércukor-szintet, Gyakoribb cukormérés szükséges. Alkalmazás Szájon át vagy helyileg, krém vagy kúp formájában. Az alkalmazás előtt az orvos hüvelyöblítést írhat elő, melyet a használat során kerülni kell. Ugyancsak kerülendő a tampon használata. A kezelést – a többi antibiotikumhoz hasonlóan – az orvos által előírt időpontig (krém esetén általában 30 napig) folytatni kell akkor is, ha a fertőzés tünetei megszűntek, hogy a baktériumok teljesen elpusztuljanak. Fizikai/kémiai tulajdonságok Fehér, szagtalan, kissé keserű, édes utóízű kristályos anyag. Rosszul oldódik vízben, alkoholban, acetonban, glicerinben, propilén-glikolban(en), sósav, kálium- és nátrium-hidroxid vizes oldatában. Gyakorlatilag oldhatatlan kloroformban, éterben, benzolban, benzinben. LD50-értéke szájon át 3900 mg/tskg patkány. 3000 mg/tskg egér esetén. Készítmények Nagyon sok készítmény része önállóan vagy kombinációban. Magyarországon nincs forgalomban. Retropolis A Retropolis a svéd The Flower Kings második stúdiólemeze, mely 1996-ban került kiadásra az InsideOut Music által. Az albumborítót a Metropolis című film ihlette. Számok Rhythm of Life – 0:32 Retropolis – 11:07 Rhythm of the Sea – 6:12 There Is More to This World – 10:15 Romancing the City – 0:57 The Melting Pot – 5:45 Silent Sorrow – 7:42 The Judas Kiss – 7:43 Retropolis By Night – 3:18 Flora Majora – 6:50 The Road Back Home – 8:55 Közreműködő zenészek Roine Stolt - ének, gitár , basszusgitár , szintetizátor Tomas Bodin - billentyűs hangszerek Michael Stolt - basszusgitár Jaime Salazar - dob Hans Bruniusson - ütős hangszerek Hans Fröberg - ének Ulf Wallander - szaxofon Areolatae Az Areolatae a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a Verophasmatodea alrendjéhez tartozó alrendág. Rendszerezés Az alrendágba az alábbi öregcsaládok és családok tartoznak (a lista hiányos): Aschiphasmatoidea Aschiphasmatidae Bacilloidea Anisacanthidae Bacillidae Heteropterygidae Phyllioidea Vándorló levelek (Phylliidae) Pseudophasmatoidea Heteronemiidae Pseudophasmatidae Danielle Steel Danielle Fernande Dominique Schuelein-Steel (New York, USA, 1947. augusztus 14. –) amerikai írónő. Napjaink egyik legnépszerűbb írónője. Élete Édesanyja Norma da Câmara, egy portugál diplomata lánya, édesapja John Schuelein-Steel, német származású, a Löwenbräu sörgyáros család leszármazottja. Gyerekkorának nagy részét Franciaországban töltötte, ahol egészen kicsi korától kezdve részt vett szülei estélyein, így lehetősége volt megfigyelni a gazdag és híres emberek életvitelét, szokásait. Hétéves korában a szülei elváltak, ekkor Amerikába költözött apjával. A New York-i Egyetemre, (Parsons School of Design) járt és divattervezőnek készült, de a stressztől gyomorfekélyt kapott. Eleinte reklámszövegíróként dolgozott, majd egy San Francisco-i PR-cég alkalmazottja lett. Danielle első könyvét 20 éves korában írta. Általában egyszerre több új könyvén is dolgozik, nem csoda, hogy ilyen termékeny. Könyveiből eddig 570 millió példány talált gazdára, 47 országban olvassák és 28 nyelvre fordították le műveit. Az Ékszerek (1993) című könyvéből készült filmet két Golden Globe-díjra is jelölték, de a díjat végül nem nyerte el a négy órás alkotás. A könyvek mellett kiadott egy verseskötetet is, Love: Poems by Danielle Steel címmel. Danielle ötször ment férjhez: Először 18 éves korában, egy francia bankárhoz, Claude-Eric Lazardhoz, akinek egy év múlva lányt szült, Beatrixot. Kilencévnyi házasság után elváltak, ekkor jelent meg első könyve a Hazatérés. Másodszor hozzáment a heroinfüggő Bill Tothhoz, de mint az előző ez a házasság sem tartott sokáig, mindössze két évig. Ebből a házasságból nyolc hónapos terhesen lépett ki. 1981-ben hozzáment, John Traina, borkereskedőhöz. Danielle adoptálta John két fiát, Trevort és Toddot. Ezt követően öt közös gyermekük született: Samantha, Victoria, Vanessa, Maxx és Zara. Amikor már azt hitte, hogy végre megtalálta a boldogságot, akkor került nyilvánosságra, hogy Danielle fiát, Nick Trainát adoptálták, és vér szerinti apja Bill Toth. Nick nem örült, hogy mindez kiderült, mert nem akarta, hogy kistestvérei rájöjjenek, hogy John nem az ö apja, és hogy ö nem édestestvérük. Mivel Nick mániákus depresszióban szenvedett ez nem volt az egészségére jó hatással. Már korábban is volt drogokkal dolga ám most ebben az időszakban ismét drogokhoz nyúlt! Végül öngyilkos lett. 19 évesen halt meg. A Hullócsillagom című könyve az ő életét meséli el. A sok stressz miatt ami egyrészt Nick betegsége okozott másrészt nagyon elhidegültek egymástól és ezért tönkrement a házasságuk Johnnal majd elváltak , a Gyalázat című könyvében írta meg. Danielle ötödször is férjhez ment, 1998 márciusában ezúttal egy bankárhoz, Tom Perkinshez, akitől két év múlva, 1999 augusztusában el is vált, de barátságuk azóta is megmaradt. Ebből a kapcsolatból A klón és én címmel készült könyv. Házasságaiból hét gyermeke született és két nevelt gyermeke is van. Karrier 1988 szeptemberében a Delacorte Press kiadásában jelent meg, és egyből a New York Times valós bestseller-listájának élére ugrott. 1989-ben bekerült a Rekordok könyvébe, mert könyvei a New York Times bestsellerlistáján folyamatosan 390 hétig szerepeltek. 2002-ben kitüntetést kapott a francia kormánytól, a világ művészetéhez való hozzájárulásért. Az íráson kívül saját parfümöt jelentetett meg a nevével fémjelezve. Galériájával támogatja a művészeket. Egyik alapítványa, a Nick Traina Alapítvány a mentálisan sérült, és a rossz bánásmódban részesült fiatalokat támogatja, amelynek névadója fiatalon elhunyt fia. A másik alapítványa a hajléktalanok megsegítésére jött létre. Művei Regények Regényei közül eddig huszonhármat filmesítettek meg: Jóban és rosszban (1983) Keresztutak (mini sorozat) (1986) Kaleidoszkóp (1990) A sors kereke (1990) Apu (1991) Második esély (1991) Palomino (1991) Titkok (1992) Drágakövek (1992) Szívdobbanás (1993) Sztár (1993) Szerelem a halál árnyékában (1993) Váratlan szerelem (1994) Egyszer az életben (1994) Családi album (1994) Az eltűnt (1995) Áldott teher (1995) Zoya (1995) Csak a szerelem számít (Teljes kör) (1996) Emlékezés (1996) A gyűrű (1996) Erősebb a szerelmnél (1996) Biztos kikötő (2007) Gyermekkönyvek Max & Martha sorozat Martha's New Daddy ( 1989 ) Max and the Babysitter ( 1989 ) Martha's Best Friend ( 1989 ) Max's Daddy Goes to the Hospital ( 1989 ) Max's New Baby ( 1989 ) Martha's New School ( 1989 ) Max Runs Away ( 1990 ) Martha's New Puppy ( 1990 ) Max and Grandma and Grampa Winky ( 1991 ) Martha and Hilary and the Stranger ( 1991 ) Freddie sorozat Freddie's Trip ( 1992 ) Freddie's First Night Away ( 1992 ) Freddie and the Doctor ( 1992 ) Freddie's Accident ( 1992 ) Képeskönyv The Happiest Hippo in the World ( 2009 ) Kalotaszegi népviselet A kalotaszegi népviselet különleges színgazdagságának, díszességének köszönhetően a magyarság egyik legismertebb hagyományos népviselete. Története Az öltözékekhez szükséges anyagok (vásznak, posztók, díszítő anyagok, nyersanyagok) előteremtése, beszerzése, másrészt a Kolozsvár–Bánffyhunyad vasútvonal kiépítése következtében megindult városiasodás elősegítette az elszakadást a hagyományos életmódtól, ősi viselettől. Napjainkban egyházi ünnepek, családi események (esküvő, keresztelő, konfirmáció, temetés) alkalmával van lehetőség megpillantani az eredeti viselet egy-egy régebbi darabját. A tisztaszobák mélyén lapuló és egyre fogyó öltözékek azonban mind ritkábban kerülnek elő. Női viselet Kislány, nagylány és asszony megkülönböztetésében a hajviselet és a fejrevaló volt a meghatározó. A kislányok kétfonatos, tyukosiba font hajat, a nagylányok, egyfonatos, egytyikásat hordtak, legtöbbször piros szalaggal. A férjhez menés után már kontyban hordták a hajukat. A párta az egész magyar népművészet egyik remeke, a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a konfirmációtól a lakodalomig viseltek. A párta hátsó részéből hosszú hímzett szalagok csüngtek, selyembojttal. A bojtot a párta nélkül is viselték, még pár évig a férjhez menés után is. Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek. A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. Díszítés szerint lehet az ing vállfős, melynek ujja és vállrésze gazdagon varrt írásos vállfős mintás, és lehet kötétes ing, melynek az ujja külső oldalán kötétes varrásmintás. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint változó színűek lehettek (piros, kék, fekete). A pendelyt, ami a mai alsószoknyának felel meg, házi kendervászonból készítették. A vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek. A farpárna a derék domborítására szolgált. A pendely és a farpárna fölé került a muszuly (muszuj) vagy bagazia (Kolozsvár környéki falvakban), a kalotaszegi női viselet egyik jellegzetes darabja. A muszuly bő, ráncba szedett lepelszerű hátsóköpeny, mely elől nem ért össze. Két alsó csücskét derékon a korcba dugták, és a belső posztó szegélye látható vált, elárulva viselője korát és vagyoni helyzetét. Az idősebbek és szegényebbek posztószegélye keskenyebb volt, pirosat és sárgát a fiatalabbak viseltek, míg zöldet, kéket, feketét az idősebb asszonyok. A kalotaszegi szoknyaviselet másik jellegzetes darabja a fersing, amely lehetett fehér gyolcsfersing, vagy ünnepi selyem, klott, szatén, zefír, parkét ill. karton anyagból készített fersing szoknya. Egyik változata a lájbisfersing, mely alá réklit, könnyű inget, alsószoknyát, fölé szövet- vagy gyolcskötényt vettek. A felsőruhadarabok egyik legszebb eleme a csipkés vagy gyöngyös mellrevaló (pruszli vagy lájbi). A teljes öltözethez hozzá tartozott a kettéhajtott, jobb karon hordott gyapjúkendő. A kalotaszegi nők puhaszárú, ráncostorkú (kukuj) vagy keményszárú gömbölyű orrú csizmát hordtak. Férfi viselet A kalotaszegi férfiak a történelem során különféle típusú kalapokat hordtak. Voltak süccer, uras, lobogós masnis, pörge, széles karimájú kalapjaik. A legények bokrétás kalapjának legdíszesebb változata a vőlegénybokréta. Télen bundás sapkát, nyáron szalmakalapot hordtak. A férfiak vagdalásos fehér varrásos és bojttal díszített bő ujjú ráncos inget viseltek. A hozzá hordott nyakravaló készülhetett selyemből vagy klottból. Az első világháború előtt a férfiak nyáron bőgatyát hordtak, a gatyaszár alján kirojtozással, az ünnepi gatyán mintás varrással. Téli nadrágviselet a testhez álló, gyapjúposztóból készített harisnya, szőrnadrág volt, amely általában fehér vagy szürke posztóból készült, piros, zöld, fekete vagy kék posztócsík díszítéssel. Később divatba jött a városias priccses, csizma-, vászon- vagy pantallónadrágok is. A viseletet kiegészítette a posztórátéttel vagy hímzéssel díszített szűr. A férfiak kemény vagy ványolt csizmát hordtak, melyet az első világháború után a bakancs váltott fel. Közös viselet A női és a férfi viseletnek voltak közös öltözékdarabjai is, ezek a daróc vagy condra – ezt váltotta fel később a szűr –, a bujka, a mellrevaló, kézzel kötött gyapjúholmik (lájbi, mellény). Közös darab volt a hétköznapi és az ünnepi kötény és a surc is. Fontosabb néprajzi források Kalotaszeg öltözékének legkorábbi leírását Kőváry László A kalotaszegi magyar nép Erdélyben című, 1854-ben kiadott munkájában olvashatjuk. Ezt követően számos tanulmány jelent meg, melyek közül az ismertebbek közé tartozik Jankó János Kalotaszeg magyar népe című kötete 1892-ből, amely megemlíti Gyarmathy Zsigáné Kalotaszeget népszerűsítő tevékenységét is. 1907-ben jelent meg Malonyai Dezsőnek a magyar nép művészetével foglalkozó monográfiájának első kötete, A kalotaszegi magyar nép művészete címmel. 1977-ben a Kriterion Kiadó gondozásában jelent meg a Kalotaszegi magyar népviselet című összefoglaló munka, Faragó József, Nagy Jenő és Vámszer Géza néprajzkutatók tollából. Schwarzschild-metrika Albert Einstein általános relativitáselméletének a Schwarzschild megoldás (vagy Schwarzschild-metrika) volt az első egzakt megoldása, amely egy pontforrás gravitációs terét írja le. Történet A Schwarzschild megoldást Karl Schwarzschild tiszteletére nevezzük Schwarzschild metrikának, mert ő volt aki először talált egzakt megoldást az Einstein által 1916-ban publikált általános relativitáselméletben. Schwarzschild az eredeti megoldásban más R koordinátát használt . A metrika jelenlegi formája David Hilberttől származik. A Schwarzschild metrika Schwarzschild koordinátákban, a Schwarzschild metrika alakja: ahol: τ a saját idő c a fénysebesség t az idő koordináta r a radiális koordináta θ és φ a két szögkoordináta rs a Schwarzschild-sugár ami a tömeggel M kifejezve rs = 2 GM / c 2 , ahol G a gravitációs állandó . Ez a megoldás határesetben megegyezik a newtoni fizika egy tömegpont gravitációs terét leíró megoldásával. A Schwarzschild metrika izotrop koordinátázása A metrikát felírhatjuk az Eddington féle izotrop koordinátakban (r ≥ 2GM/c2). Az radiális koordináta helyett az r1-et használva ahol az x, y, z izotróp koordináták és így a metrika Fekete lyuk megoldások Az ún. nevezett fekete lyuk megoldások rendelkezhetnek perdülettel, vagy nem (nem forgó, tehát gömbszimmetrikus megoldás). Lehetnek elektromosan töltöttek, vagy töltés nélküliek. Ezt a négy lehetőséget (2x2) szemlélteti az alábbi táblázat. A forgásmentes töltetlen tömeg(pont) gravitációs terét írja le a Schwarzschild megoldás. A forgásmentes, de elektromosan töltött test külső terét írja le a Reissner–Nordström-metrika, melyet Hans Reissner és Gunnar Nordström talált meg 1918-ban. A forgó töltetlen test terét írja le a Kerr-metrika, melyet 1963-ban Roy Kerr publikált. Végül a forgó elektromosan töltött test külső terét a Newman által talált metrika írja le, melyet Kerr–Newman-metrikának nevezünk. A metrika más alakjai Lemaitre koordináták Eddington–Finkelstein koordináták Kruskal–Szekeres koordináták Novikov koordináták Gullstrand–Painlevé koordináták Megjegyzések http://www.wbabin.net/eeuro/vankov.pdf – Einstein eredeti cikke és angol fordítása, valamint Schwarzschild levele Einsteinhez. http://www.sjcrothers.plasmaresources.com/schwarzschild.pdf – On the Gravitational Field of a Mass Point according to Einstein’s Theory by K. Schwarzschild – arXiv:physics/9905030 v1 (text of the original paper, in Wikisource) http://www.sjcrothers.plasmaresources.com/index.html – The Black Hole, the Big Bang, and Modern Physics http://www.sjcrothers.plasmaresources.com/hilbert.pdf – DAVID HILBERT AND THE ORIGIN OF THE “SCHWARZSCHILD SOLUTION” – arXiv:physics/0310104 v1 Landau 1975. Ehlers, J. (1997). „Examples of Newtonian limits of relativistic spacetimes”. Classical and Quantum Gravity 14, A119–A126. o. DOI:10.1088/0264-9381/14/1A/010. A. S. Eddington, "The Mathematical Theory of Relativity", 2nd edition 1924 (Cambridge University press), at sec. 43, p.93. H. A. Buchdahl, "Isotropic coordinates and Schwarzschild metric", International Journal of Theoretical Physics, Vol.24 (1985) pp. 731–739. Kerr, Roy P. (1963). "Gravitational Field of a Spinning Mass as an Example of Algebraically Special Metrics". Physical Review Letters 11 (5): 237–238. Bibcode:1963PhRvL..11..237K. doi:10.1103/PhysRevLett.11.237. U5 (Bécs) Az U5 (eredeti nevén: U-Bahnlinie 5) a bécsi metróhálózat egyik tervezett, de máig meg nem épült tagja. A vonal tervei már 1967-ben napvilágot láttak, azonban a többi metróvonal építése sürgetőbb volt, így erre a vonalra nem nagyon jutott pénz - emiatt „a bécsi 4-es metró”-nak is lehet nevezni. Az útvonalát az első tervek elkészülte óta többször módosították már. Jelenlegi elképzelések szerint 2023-ra fogják átadni a metrót Frankhplatz és Karlsplatz, között részben a 2-es metró alagútját felhasználva, de már tervben van a még el sem készült metró meghosszabbítása először Elterleinplatzig, majd onnan Hernals vasútállomásig. A vonal színe az eredeti tervek szerint türkizkék. A Wiener Linien 2014 augusztusában szavazást indított a vonal színéről: az eredetileg javasolt türkizkék mellett a rózsaszín volt a kínálatban, de a válaszadók túlnyomó többsége a türkizre szavazott. Története Kezdeti tervek Az első terveket 1966 és 1967 között dolgozták ki. E szerint a metró az északnyugati Hernals varősrésztől indulva Schottenringen és Pratersternen át egészen az Ernst Happel Stadionig tartott volna. (Ma nagyrészt ezen az útvonalon jár 2008 óta a meghosszabbított 2-es metró, ám az nem érinti Hernalst.) 1973-ban új tervek születtek. Ekkor az 5-ös metrót Meidling Hauptstraßétől a Gürtel déli részéig építették volna meg, lényegében kiváltva a mai 18-as villamost. Erről a tervről hamar lemondtak, mert nagyrészt párhozamos lett volna a Stammstrecke S-Bahn-vonallal. 2003-ban már a mai tervekhez hasonló elképzeléssel álltak elő. E szerint a Gudrunstraße ↔ Hernals útvonalon épült volna meg. A Hernals és Rathaus közötti egyedül járt volna, Rathausnál pedig rácsatlakoztat volna a 2-es metróra, mellyel Karlsplatzig együtt haladtak volna. A 2-es metrónak Karlsplatz maradt volna a végállomása, az U5 pedig továbbhaladt volna egymaga déli irányba. Erről lemondtak, mivel a Rathaus - Karlsplatz szakasz amúgy sem forgalmas. Jelenlegi tervek A jelenlegi tervek szerint 2023-ra készül el a vonal első része, mely Frankhplatztól fog indulni, utána Rathaustól Karlsplatzig, az U2-es vonal alagútját fogja használni. Itt található Karlsplatz, Museumsquartier, Volkstheater és Rathaus állomás, valamint a megszüntetett Lerchenfelder Straße állomás is. A 2-es metró Karlsplatz, Museumsquartier és Volkstheater nevű állomása egy az egyben átkerül az 5-ös metróhoz, Rathaus pedig a 2-es- és 5-ös metró csomópontja lesz. Érdekesség, hogy Rathaus állomás építésénél már számoltak egy esetlegesen Hernals felől megépülő metróval. Rathaus és a Schottentor megállók között egy szűk ívet hagytak, amely a 2-es és 5-ös metró üzemi összekötővágánya lehet. A 2-es metrót Rathaus állomás után elterelik másik irányba. Az új hosszabbítás során U3-as vonalat Neubaugassénál, az U4-et pedig Pilgramgassénál fogja keresztezni. Ezután tovább fog haladni először csak Matzleinsdorfer Platzig, majd 2030-ra Wienerbergig. A változásoktól azt várják, hogy a 6-os metrón, 43-as villamoson és 13A-s buszon megszűnik a jelenlegi zsúfoltság. Automatikus metró A metrót teljesen automatikus lesz, olyan mint a budapesti 4-es metró. Járművezető nem lesz, de helyette megnövelt létszámú személyzet lesz a peronokon és a járműveken. Ez az automatizált metró viszont különbözni fog abban a budapestitől, hogy lesznek a peronkapuk. Az automatizálás előnye, hogy gyorsabban lehet a metrószerelvényt visszafordítani, mert a vezetőnek nem kell végigsétálni a szerelvény hosszát. Az automatizálás Bécsben nem teljesen ismeretlen, hiszen az U1, U2, U3 és U4 jelzésű metrók ma is félautomata módban közlekednek. A vonalra 45 db új generációs járművet fognak venni, ami nem csak az 5-ös vonalon tud majd közlekedni, hanem a 6-os metrót kivéve mindegyik bécsi metróvonalon - de ott vezetővel. Erre szükség is van mivel az új kocsik részben le fogják váltani a Silberpfeile becenevű első szériás U típuscsaládot. Az első új járművek 2018/2019-ben fognak először próbameneteket futni, a teljes széria megérkezése 2020 és 2029 között várható. Állomáslista és átszállási lehetőségek Az átszállási kapcsolatok a 2-es metrót kivéve a mai állapotokat mutatják. A megállók között már szerepel a tervezett Elterleinplatzi hosszabbítás. Blanche Monnier Blanche Monnier (Poitiers, 1849. március 1. – Blois, 1913. október 13.) francia nő, akit 25 éven keresztül saját családtagjai egy szobába zárva tartottak fogva. A bűneset 1901. május 23-án a Poitiers-i rendőrkapitány egy névtelen levelet kapott. A levél írója azt állította, hogy a rue de Sarlos 21. szám alatt egy nőt saját családtagjai több mint 20 éve tartanak fogva. A rendőrség először kételkedett az állítás hitelességében, mert az adott címen köztiszteletben álló személyek, a megözvegyült Madame Louise Monnier Demarconnay és fia, Marcel Monnier, valamint Puget Theniers, korábbi alispán laktak. A család életét egy tragédia, lányuk, a fiatal és élettel teli Blanche 25 évvel ezelőtti eltűnése árnyékolta be. A rendőrség végül ellátogatott a családhoz, ahol az egyik bezárt szobában egy riadt meztelen csontsovány hölgyet fedeztek fel. A sötét helyiség koszos és büdös volt, mindenütt ürülékkel és ételmaradványok hevertek. A függönyön jól látszott, hogy hosszú évek óta nem volt elhúzva, az ablak nem volt kinyitva. Az ötvenes éveiben járó lesoványodott hölgy személyazonosságára hamar fény derült: ő volt a több mint két évtizede eltűnt Blanche Monnier. Blanche-t az 1870-es években egy nálánál idősebb ügyvéddel ismerkedett meg. A család az udvarló életkora és a társadalmi különbségek miatt ellenezték a kapcsolatot. Madame Monnier azonban nem tudta meggyőzni lányát arról, hogy ne menjen hozzá az ügyvédhez. Ezért fiát Marcelt kérte arra, hogy eszeljen ki egy tervet a házasság megakadályozására. Blanche-ot egy éjszaka bezárták a szobájába, azzal a céllal hogy így vegyék rá arra, hogy szakítson meg minden kapcsolatot jegyesével. Édesanyja arra számított, hogy lánya hamar megtörik. De az évek csak teltek és Blanche nem engedett. Bár udvarlója 1885-ben meghalt, de Blanche-ot továbbra is fogságban tartották: 25 éven keresztül. Következmények Édesanyját szinte azonnal letartóztatták és őrizetbe helyezték. Két héttel később a börtönben halt meg. Blanche testvérét Marcell bíróság elé állították és 15 havi börtönbüntetésre ítélték. Marcell fellebbezett az ítélet ellen: a bíróság – tekintettel arra, hogy nem történt erőszak – Marcellt felmentette a vádpontok alól. Blanche-ot megtalálása után azonnal kórházba szállították. Olyan rossz állapotban volt, hogy az orvosok aggódtak az életéért. Blanche sohasem épült fel teljesen, bár fizikailag megerősödött, de az elszenvedett lelki traumát sohasem heverte ki: 1913-ban a blois-i pszichiátriai intézetben hunyt el. André Gide 1930-ban egy könyvben ismertette az esetet, La Séquestrée de Poitiers címmel - e néven emlegeti az utókor. Andrea Poli Andrea Poli (Vittorio Veneto, 1989. szeptember 29. –) olasz labdarúgó, a Serie A-ban szereplő Bologna FC 1909 középpályása. Cusago Cusago település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 3917 fő (2017. január 1.). Cusago Cisliano, Gaggiano, Milánó, Settimo Milanese, Trezzano sul Naviglio, Bareggio és Cornaredo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Canterbury Museum A Canterbury Museum Új-Zéland Canterbury régiójának múzeuma Christchurch városában. A múzeumot 1867-ben alapította Julius von Haast, saját személyes gyűjteményére építve, első igazgatója (kurátora) is ő lett. Az épület Új-Zéland elsőrendű műemlékei közé tartozik. Története A múzeum gyűjteményének alapját Sir Julius von Haastnak, Canterbury tartomány főgeológusának a személyes gyűjteménye képezte, amit 1867-től bocsátott közszemlére a tartományi közigazgatás épületében. A gyűjtemény méltó elhelyezésére gyűjtés indult, amihez a tartományi tanács is hozzájárult. A leendő múzeum helyét a Christchurchi Botanikus Kert mellett jelölték ki. 1869-ben közbeszerzési eljárást indítottak, majd Benjamin Mountfort tervei alapján 1870-ben már meg is nyílhatott a múzeum neogótikus stílusú első épülete, gyakorlatilag egyetlen, 21,3-szor 10,6 méteres terem, amiben déli kaurifenyőből készült oszlopokon egy galéria is volt. Az épületet kívülről bazaltkővel borították. Már 1872-ben kiegészítették az épületet egy viktoriánus stílusú kétszintes szárnnyal, majd 1876-ban újabb jelentős bővítésre került sor. 1882-ben befedték a belső udvart. A következő bővítés 1958-ban történt, majd 1977-ben elkészült az egykori igazgatóról elnevezett Roger Duff-szárny, amiben az antarktiszi felfedezéseket bemutató anyagot helyezték el. 1987 és 1995 között a 19. században épült szárnyakat megerősítették földrengésvédelmi célokból. 1995-ben, az épület 125. évfordulójára új, négyszintes szárnyat emeltek, elsősorban az időszaki kiállítások számára. A 2010-es és 2011-es földrengések, amelyek a városban jelentős károkat okoztak, a múzeumot csak kisebb mértékben károsították. A múzeum élén Haast halála után az új-zélandi tudomány számos jelentős alakja váltotta egymást, köztük Frederick Wollaston Hutton, Henry Ogg Forbes, Charles Chilton zoológus, Edgar Ravenswood Waite, Robert Speight, Robert Falla, Roger Duff. 2016-ban a múzeum élén Anthony Wright állt, aki 1996-ban kapta meg kinevezését erre a posztra. A múzeum látogatóinak száma a 2010-es években jelentős növekedésen ment keresztül, és a 2015-16-os pénzügyi évben először meghaladta a 700 000 főt. Gyűjteményei A múzeum állandó kiállításai közül nemzetközi hírűek többek között az antarktiszi gyűjtemény, a Canterbury régió geológiájával, természetrajzával, az itt élő maorik és európai származású új-zélandiak történetével foglalkozó galériák. Balázs Imre (festő) Balázs Imre (Máréfalva, 1931. október 26. – Vác, 2012. április 8.) romániai magyar festő, grafikus, műkritikus. Életpályája A marosvásárhelyi művészeti líceum elvégzése után előbb Bukarestben, majd Kolozsvárt folytatta tanulmányait a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bordy András és Miklóssy Gábor voltak a mesterei. Az 1956-os kolozsvári diákmegmozdulásoknak egyik szervezőjeként működött, bebörtönözték, 1959-ben szabadult. A sajtóéletbe műkritikáival és illusztrációival kapcsolódott be. A Hét, az Előre, a Vörös Zászló munkatársaként működött. 1970-től az Új Élet grafikai szerkesztője lett Marosvásárhelyen. Ambrus Imre festőművésszel együtt összeállította az Igaz Szó 1972/11-es képzőművészeti számának grafikai anyagát. 1980-ban kiállították képeit Jeruzsálemben. 1987-ben áttelepült Magyarországra, 1989-től Vácon élt. Társasági tagság Barabás Miklós Céh Díjak, elismerések 1983: Országos Tárlat portrédíja (Kodály Zoltán), Bukarest; 1988: Országos Tájkép Biennálé, Hatvan, bronzérem; 1992: Festészeti I. díj, Vác. Régnié-Durette Régnié-Durette település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 1107 fő (2015). Régnié-Durette Avenas, Cercié, Lantignié, Quincié-en-Beaujolais és Villié-Morgon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magyarok Nagyasszonya-templom (Tisztviselőtelep) A tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom klasszicizáló empire stílusban épített 20. századi templom, mely Budapesten, a VIII. kerületben, a tisztviselőtelepi Rezső téren található. Története A ma Tisztviselőtelep néven ismert városrészt a Tisztviselők Házépítő Egyesülete alapította az 1885–1887 közötti években az ún. Örömvölgy-dűlőben. A telepieknek vasár- és ünnepnapokon 1897-től az 1885-ben emelt Golgota-kápolnában mondtak szentmisét. A hívek számának megnövekedése miatt kicsinek bizonyult a kápolna, és a kolónián új templom építése vált szükségessé. Ennek előmozdítása érdekében 1900. augusztus 20-án megalakult a templomépítésre adományokat gyűjtő Szent István Fillér-egyesület. Ferenc József király is jelentős adománnyal segítette a gyűjtést. 1918-ban egyházközséggé szervezték a Tisztviselőtelepet, majd 1919. június 29-én plébániává alakult a kőbányai plébánia területéből. A szűkös Golgota-kápolna helyett istentiszteleti célokra megkapták a Golgota tér közelében lévő barakkiskola tornatermét (Simor utca 33.). Az első pályázatot Lechner Ödön neoromán stílusú templomtervével nyerte meg, a háborús viszonyok azonban nem kedveztek a templomépítésnek. Az első világháború után a pénz elértéktelenedett, ezért újrakezdték a gyűjtést. Az új terveket unokaöccse, Kismarty-Lechner Jenő készítette, klasszicizáló empire, ún. palatinusz stílusban. 1924-ben tették le a 600 m²-es templom alapkövét, és 1931. október 8-án, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás (ezt az ünnepet XIII. Leó pápa ajándékozta a magyaroknak a millennium alkalmából). Ekkor még Ferenc József-emléktemplom volt a neve, amely elnevezés lassan elmaradt. 1930-ban a szomszédságában épült fel a MÁVAG-kolónia. A második világháborúban megsérült a kupola és az orgona, a háború után a templomot kívülről renoválták. A szecessziós stílusban épült Golgota téri kápolna és stációi a második világháború alatt és az idők folyamán súlyosan megrongálódtak (az 1960-as években fel is robbantották). Lebontásuk után a szoborcsoportozatot, és az 1. és 14. stációt a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom mögött állították fel és a templom falára új stációkat helyeztek. A templom és a telek az egyházközség tulajdonában van. A plébánia területéhez tartozott az István és László kórház, amelyeknek anyakönyveit az 1907–1950 közötti időből a plébánia őrzi. Ugyancsak itt találhatók a megszűnt Zita kórház anyakönyvei 1918-tól 1924 augusztusáig. Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriuma alkalmából, 1973-ban a főváros teljesen felújította a templomot. A templom leírása Görögkereszt alaprajzú, klasszicizáló empire stílusban tervezett kupolás épület, oszlopos előcsarnokkal. A kupolában felirat hirdeti, hogy a templom a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére és I. Ferenc József emlékére épült. A felirat alatt a négy evangélista domborművét helyezték el. A főoltáron a Magyarok Nagyasszonya látható a Szent Koronával, ölében a gyermek Jézussal. A Szent Antal-oltár képét Unghváry Sándor, a Kis Szent Teréz-oltár képét Feszty Masa készítette. A kép alatt a Trianonra emlékeztető festmény tölti ki a teret, Burgenlandot, a Felvidéket, Erdélyt és a Délvidéket egy-egy jelentős épületükkel szimbolizálva. A bejárattól jobbra a Jézus Szíve-kápolna, balra a Szent József-kápolna nyílik. A kápolnák szobrait, a szószék domborműveit Füredi Richárd készítette. A bejáratnál álló Páduai Szent Antal-szobor a legrégibb adomány, a templom felépítése előtt használt barakkból hozták ide. A szószék mellvédjén Jézus életéből vett jeleneteket látunk. A keresztelőkút bronztetején Keresztelő Szent János szobra áll. A külső és belső díszítések ősmagyar motívumok felhasználásával készültek. A templom falfestésének tervét neves művészek készítették, azonban pénz hiányában ez sohasem valósult meg. A kupola háborús sérüléseinek kijavítására és festésére 2002-ben került sor. A templom mögött áll a Golgota téri elpusztított szobrok másolata és a két megmaradt stáció. Az első (I.) és az utolsó (XIV.) maradt meg. A keresztút többi állomása az 1970-es években készült templom külső falában, kétoldalt van elhelyezve. Mosódiófa A mosódiófa vagy szappanfa (Sapindus mukorossi) a szappanfafélék családjába tartozik. Szubtrópusi növény, Délkelet-Ázsiában terem. A fa 2,5-3 centiméter átmérőjű diótermését, a mosódiót Nepál, Pakisztán, India és Indonézia területén már évszázadok óta használják mosásra. Előfordulása Délkelet-Ázsia, India, Nepál, Pakisztán és Indonézia területén előszeretettel termesztik és használják. A mosódiófának több alfaja létezik, például a Sapindus Trifoliatus, a Sapindus Indicus és a Sapindus Mucorossi. Két előbbi Dél-Indiában elterjedt, míg a Sapindus Mucorossi főként Észak-Indiában, Nepálban és a Himalája vidékén. A Sapindus Trifoliatus és Sapindus Indicus termése kisebb, vékonyabb héjú és ebből adódóan alacsonyabb (8-9%-os) szaponin tartalmú mosódiót terem, míg a Sapindus Mucorossi nagyobb, vastagabb héjú diótermést hoz, amelynek szaponin tartalma is magasabb, (kb. 13-14%). Ebből kifolyólag utóbbi mosási hatásfoka is sokkal jobb. A Sapindus Mucorossi 200-1500 méteres tengerszint feletti magasságban él, átlagosan évi 150–200 cm³/m² csapadékkal ellátott területeken. Lombkoronájában az ágak egyenesen és srégen nőnek. A fa a 25 méteres magasságot, valamint a 70-90 éves életkort is elérheti. Törzse 3-5 méter kerületű. A fiatal növény törzse puha és szürke színű, az idősebb példányoké pedig sötétszürke és kemény. A levelek keskenyek, körülbelül 20 cm hosszúak. A fa az első diótermést 8-10 éves kor elérése után hozza meg, amely a lombkoronában fürtökben (10-15 diópár) az ágak végén található. Nyáron, júniusig virágzik, virágai fehér színűek, kétivarúak. Ezután július-augusztusban jelenik meg a diótermés, amely október és a következő év márciusa között válik éretté. (A különböző tengerszint feletti magasságokban eltérő időben.) Az érett diótermés kemény, kerek és sárgás-világosbarna színű. A mosódiófa lúgos, tápanyagokban szegény talajon is nő, nem lombhullató, ezért alkalmas a talajerozió és az elsivatagodás megelőzésére. Jellemzői A mosódióban található hatóanyag a szaponin, mely körülbelül 13-14%-os koncentrációban található meg a dió héjában. Ezt a héjat kell a mosandó ruhák közé helyezni. A szaponin vízzel érintkezve kioldódik a mosódióból, ezért a víz mérsékelten habzani kezd. Úgy hat, mint a szappan. Jelentős tisztítóerővel rendelkezik, jól oldja a hétköznapi szennyeződéseket, emellett a kellemetlen szagokat is kiveszi. Nem roncsolja a textíliák anyagát. Megbízhatóan működik 30-tól 95 C fokos mosási hőmérsékletig. Környezetbarát, 100%-ban lebomló anyag. Allergiások és a különféle bőrbetegségekben (ekcéma, neurodermitis) szenvedők is használhatják, mert nem okoz bőrirritációt. Nem tartalmaz foszfátokat és egyéb szintetikus anyagokat. Használata A mosódiófa termését az érést követően rövid időn belül összegyűjtik, majd kiszárítják és egyesével kimagozzák. A száradás következtében a diószemek veszítenek eredeti súlyukból. (A száraz mosódióhéj súlya csak mintegy 16%-a az összegyűjtött diótermésének.) Szortírozás után a teljesen száraz mosódióhéjat a világpiacon értékesítik. Egy adag ruha mosásához 4-8 fél dióhéj szükséges, melyek 3-4 alkalommal is felhasználhatók, ezért nagyon gazdaságos mosószernek számít. A diókat vászonzsákban a mosógépben a ruhák közé kell tenni. Jó zsíroldó hatásfokkal rendelkezik, ezért képes eltávolítani a hétköznapi szennyeződéseket (ételfoltok, enyhébb zsírfoltok, stb.). Nem roncsolja a textíliákat és kiveszi a kellemetlen szagokat is. A fehér ruhák mosásakor érdemes fehérítőszert adagolni mellé. Komolyabb foltok esetében mindeképpen folttisztítószer használata ajánlott. Lúgossá teszi, tehát lágyítja a vizet, így a ruhák puhábbak is lesznek, lúgossága miatt azonban a 100%-os gyapjú és a hernyóselyem anyagú ruhadarabok mosásához nem ajánlott. Egyéb felhasználási területei. Indiában a mosódió magját előszerettel használják fel szent rituálékhoz, és védő hatást tulajdonítanak neki. Az elhullott magokból pedig láncot fűznek, amely szerencsét hoz. Az indiai, illetve a tibeti gyógyászatban régóta használják különböző betegségek, mint például a migrén és az epilepszia kezelésére is. A mosódióból készülhet főzet, koncentrátum, vagy őrlemény. Ezeket manapság egyre sokoldalúbban hasznosítják háztartási biotisztítószerek (pl. felmosószer, mosogatószer, WC tisztító) és biokozmetikumok (pl. sampon, tusfürdő) alapanyagaként. A folyékony mosódió szintén praktikus és környezetbarát mosószernek számít. A mosódióhéj Magyarországon bioboltokban kapható. A mosódióból készített főzet használható akár háziállat bundájának mosására, vagy szobanövények levéltetveinek eltávolítására. Blanco Encalada (nagycirkáló) A Blanco Encalada nagycirkáló Angliában épült chilei megrendelésre. Nevét az 1818-ban megalakult chilei haditengerészet első parancsnokáról kapta. A hajó hasonlított a chilei megrendelésre készült Buenos Aires és a brazil Barroso cirkálókhoz. A széntüzelésű gőzgéppel (3 expanziós gőzgép, 4 kazán, 2 hajócsavar) hajtott hajó sebessége és fegyverzete elkészülte idején a nagycirkáló kategóriában a világ élvonalában állt. Névelődje, egy parti páncélos 1879-ben részt vett a perui Huascar páncélos elfogásában, majd 1891-ben a chilei polgárháborúban az Almiranda Condell ágyúnaszád torpedóval elsüllyesztette. A cirkálót az első világháború után iskolahajóvá minősítették át, majd kikötői őrhajó lett. 1950 körül selejtezték le. Stazione di Torino Rebaudengo Fossata Stazione di Torino Rebaudengo Fossata vasútállomás Olaszországban, Torino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Passante ferroviario di Torino Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Torino Porta Susa (2008) (Stazione di Torino Lingotto, Passante ferroviario di Torino) Stazione di Torino Stura (Stazione di Torino Stura, Passante ferroviario di Torino) Loubersan Loubersan település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Loubersan Clermont-Pouyguillès, Idrac-Respaillès, Labéjan, Saint-Médard és Seissan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Maurice Tillet Maurice Tillet (1903. október 23. – 1954. szeptember 4.) oroszországi születésű francia pankrátor világbajnok. Élete Tillet 1903-ban született Oroszországban. Tehetséges gyermek volt, több nyelven beszélt, verseket írt, színészkedett. Fiatalon jelentkeztek nála az akromegália tünetei. Ez az endokrinológiai betegség a növekedési hormon túltermelődésével, és a csontozat rendellenes túlnövekedésével jár, melytől jellemzően az arc, de a test többi része is túlzott méretűvé válik. Betegsége miatt megjelenése rendkívüli volt. Több évig szolgált a francia haditengerészetnél, ahol mérnökként dolgozott. Az Egyesült Államokba költözött, ahol „francia angyal” művésznéven pankrátorként kezdett dolgozni. Debütálását követően hamar népszerű lett, olyannyira, hogy számos Angyal-imitátor jelent meg a pankrátorok között. Legnagyobb sikerét 1944-ben érte el, amikor Bostonban Steve Casey-t legyőzve világbajnoki címet szerzett. Tillet a világtól elzárkózva magányosan élt, 51 éves korában szívbetegség következtében hunyt el. Bobby Managoff pankrátor Tillet-t a halála előtt kérte meg, hogy arcáról gipszlenyomatot készíthessen. Tillet beleegyezett, így arcáról három lenyomat készült. Ezek közül az egyik ma a Pennsylvania állambeli York-ban a York Barbell Buildingben található. Tillet-hez kapcsolódik az a népszerű, bár nem bizonyított elképzelés, hogy róla mintázták Shrek, a rajzfilmfigura alakját. Kassel–Warburg-vasútvonal A Kassel–Warburg-vasútvonal egy 52,3 km hosszú, normál nyomtávolságú, 15 kV 16,7 Hz-cel villamosított, kétvágányú vasúti fővonal Németországban Kassel és Warburg között. A vonal a D4 osztályba tartozik, maximális tengelyterhelése a vonatoknak 22,5 tonna. Története A vonalat 1848-ban építette a Friedrich-Wilhelmb-Nordbahn-Gesellschaft, így egyike Németország legrégebbi vasútvonalainak. Villamosítása 1970 december 11-én lett kész. PZB 90 biztosítóberendezés van telepítve végig és fel van készítve a billenőszekrényes vonatok közlekedtetésére is. Forgalom A vonalon napi öt pár InterCity közlekedik: A távolsági vonatokon kivül regionális vonatok is közlekednek rajta, továbbá Kassel villamoshálózatának járművei is, Tram-train rendszerben. International Law Association Az International Law Association (Nemzetközi Jogi Egyesület, ILA) egy nemzetközi szervezet. 1873-ban alapították Brüsszelben. Nemzetközi közjogi kérdésekben tanácsadói szerepet lát el. Az ILA tevékenységeit a londoni főtitkárság segítségével a Vezetőtanács határozza meg. Napjainkban a tagok száma kb. 3700 fő. Az ILA nyitott szervezet, nemzeti szervezetekben működik. Vezető tiszségviselők Védnök Cecil Olmstead Tisztviselők elnök: Karl-Heinz Bockstiegel alelnökök: Dr. Ricardo R. Balestra Justice S. P. Bharucha Bengt Broms Hungdah Chiu M. Said El-Dakkak Dr. Thok Kyu Limb Jerzy Makarczyk Nicolas Mateesco Matte Lord Mustill Cecil Olmstead Vezetőtanács elnöke: Lord Slynn of Hadley Vezetőtanács alelnökei: Dr. Kamal Hossain P. B. Mauleverer Robert von Mehren Pénztáros: W. A. Hamel Tanulmányok igazgatója: Christine Chinkin Főtitkár: David J. C. Wyld Vezetőtanács A Vezetőtanács tagjai a mindenkori elnök, alelnökök és védnökök, a Vezetőtanács elnöke és elnökei, a tanulmányok igazgatója, a pénztáros, a főtitkár és az Alapszabályzat szellemében választott egyéb tagok. Nemzetközi tagok Julio Ernesto Curutchet (Argentína) Margaret Brewster (Ausztrália) helyettes: Ivan Shearer Ivan Shearer (Ausztrália) Gerhard Hafner (Ausztria) helyettes: Richard Regner Dr. Kamal Hossain (Banglades) Eduardo Grebler (Brazília) Alexander Yankov (Bulgária) Milos Barutciski (Kanada) Jeannette Irigoin Barrenne (Chile) C. V. Chen (Kína (Tajvan)) Hrvoje Sikiric (Horvátország) Dr. Jiri Zemanek (Csehország) Alex Laudrup (Dánia) helyettes: Ole Spiermann Said El-Dakkak (Egyiptom) Peeter Kapten (Észtország) Gustaf Moller (Finnország) helyettes: Klaus Lagus Gilbert Guillaume (Franciaország) Dominique Hascher (Franciaország) Karl-Heinz Bockstiegel (Németország) helyettes: Hilmar Raeschke-Kessler Torsten Stein (Németország) helyettes: Stephan Hobe Photini Pazartzis (Görögország) helyettes: Dr. Anastasia Strati helyettes: Dr. Maria Gavouneli Daniel Fung QC (Hong Kong) Prandler Árpád (Magyarország) helyettes: Vanda Lamm Vijendra Jain (India) P. H. Parekh (India) Y. K. Sabharwal (India) B. Sen (India) Dr. Goudarz Eftekhar-Jahromi (Irán) Dennis Driscoll (Írország) Alan Baker (Izrael) helyettes: Daniel Taub Luigi Ferrari Bravo (Olaszország) helyettes: Luca G. Radicati di Brozolo Shinya Murase (Japán) helyettes: Masato Dogauchi Shigeru Oda (Japán) Young-Gil Park (Korea) Bernardo Sepulveda Amor (Mexikó) helyettes: Dr. Luis Miguel Diaz Kusum Shrestha (Nepál) Marcel M. T. A. Brus (Hollandia) Nicolaas J. Schrijver (Hollandia) J. J. barones van Haersolte-van Hof (Hollandia) Bill Mansfield (Új-Zéland) Rolf Einar Fife (Norvégia) helyettes: Anne Marie Holtedahl Julian R. Moti (Csendes-óceáni szigetek) Naiyyar Peshimam (Pakisztán) Zenaida P. Reyes (Fülöp-szigetek) Kazimierz Rowny (Lengyelország) Manuel Almeida Ribeiro (Portugália) helyettes: Professor Jose Jacinto Irina Donciu (Románia) helyettes: Alexandru Farcas Anatoly Kolodkin (Oroszország) Vladimir Djeric (Szerbia és Montenegró) helyettes: Sofija Siriski helyettes: Dina Dobrkovic Danilo Turk (Szlovénia) Neville J. Botha (Dél-Afrikai Köztársaság) helyettes: John Dugard Julio González Soria (Spanyolország) Ove Bring (Svédország) Kaj Hober (Svédország) Dr. Werner Schmid-Lenz (Svájc) Dr Andreas R. Ziegler (Svájc) Jeremy P. Carver (Egyesült Királyság) Dr. Ralph Wilde (Egyesült Királyság) James Nafziger (Amerikai Egyesült Államok) Alfred Rubin (Amerikai Egyesült Államok) Charles Siegal (Amerikai Egyesült Államok) Beválasztott tagok I. Brownlie QC James Crawford L. Cameron DesBois R. B. Greenburgh Dr. Giuseppe Guerreri Gunther Jaenicke Cynthia Lichtenstein A. H. A. Soons Janet Walker Maureen Williams Harry Wunsche Politikai és gazdasági bizottság Milos Barutciski Karl-Heinz Bockstiegel Susana Camargo Vieira Christine Chinkin W. A. Hamel Dr. Kamal Hossain P. B. Mauleverer Cecil Olmstead Lord Slynn of Hadley Robert von Mehren David J. C. Wyld Ázsiai oroszlán Az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) más néven indiai oroszlán vagy perzsa oroszlán az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó oroszlán (Panthera leo) egyik alfaja. Az ázsiai oroszlán valamikor Európától Kis-Ázsián át Indiáig nagy számban fordult elő. Élőhelye kiterjedt a Kárpát-medencére, a mai Magyarország területére is. Máig fennmaradt, utolsó populációját a kihalás veszélye fenyegeti. Előfordulása Az ázsiai oroszlán ma már csak az északnyugat-indiai Gudzsarát államban, a Szaurástra-félszigeten fekvő Gir erdőség rezervátumában él. A mintegy 300 négyzetkilométeres kiterjedésű területet legelők és vegyes erdők borítják. A 2015 májusában végzett számlálás szerint, 523 példánya létezik a vadonban, azaz a védett területeken. Ebből 109 felnőtt hím, 201 felnőtt nőstény és 213 kölyök volt. Magyarország állatkertjei közül a Fővárosi Állat-és Növénykertben látható. Megjelenése A hím fej-törzshossza 160–180 centiméter, a nőstényé 130–150 centiméter. A hím marmagassága elérheti a 110 centimétert. A hím testtömege 160–190 kilogramm, a nőstényé 110–120 kilogramm. Az ázsiai oroszlán valamivel kisebb, mint az afrikai oroszlán. Bundája valamivel bolyhosabb, mint az afrikai alfajoké, a könyök tájéka pedig szőrösebb. Az állat rendszeresen nyalogatja a bundáját, hogy kisebb sebei ne gyulladjanak be, s ezzel tisztítja is magát. A hímek sörénye általában vöröses, de némelyik hímé fekete színű. Farokbojtjuk nagyobb, mint az afrikai rokonoké. Az újszülöttek bundája sötét foltos, azonban hamar kivilágosodik. Életmódja Mint minden oroszlán, az ázsiai oroszlán is társas, territoriális és családi közösségben él. A fiatal hímeket kétéves korukban elkergetik az idősebb hímek, míg a nőstények egész életükben a családdal maradnak. A hímek néhány éves barangolás után átveszik az uralmat egy család fölött, ahol 2–3 évig maradnak. Tápláléka patás emlősök, különösen szarvasok, vaddisznók és nilgau antilop, de háziállatokra is ráfanyalodhat. A családban általában a nőstények vadásznak, a hímek csak a barangolás idején, ekkor is inkább dögökkel táplálkoznak. Az állat általában éjszaka vadászik, nappal inkább pihen. Szaporodása Az ivarérettséget 3–5 éves korban éri el. A párzási időszak túlnyomórészt október és november között van. A vemhesség 105–112 napig tart, ennek végén 2–4 utód jön a világra. Az anyaállat 6 hónapig szoptatja kicsinyeit. Ben Davies Benjamin Thomas Davies (Neath, 1993. április 24. –) walesi válogatott labdarúgó, aki a Tottenham Hotspur játékosa. Sikerei, díjai Swansea City Angol ligakupa : 2012–13 22. Golden Globe-gála A 22. Golden Globe-gálára 1965. február 8-án került sor, az 1964-ben mozikba, vagy képernyőkre került amerikai filmeket, illetve televíziós sorozatokat díjazó rendezvényt a kaliforniai Beverly Hillsben, a Beverly Hilton Hotelben tartották meg. A 22. Golden Globe-gálán James Stewart vehette át a Cecil B. DeMille-életműdíjat. Filmes díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Televíziós díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Különdíjak Cecil B. DeMille-életműdíj A Cecil B. DeMille-életműdíjat James Stewart vehette át. 6497 Yamasaki A 6497 Yamasaki (ideiglenes jelöléssel 1992 UR3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1992. október 27-én. Folk György Folk György (Budapest, 1958. július 6.) mérnök, közgazgász, nemzetközi üzleti tanácsadó, tárgyalástechnikai szakértő, gondolkodó. Főbb kutatási területei a nemzetközi konfliktuselmélet, az emberi szükségletek, a közlekedési és technológiai rendszerek végső racionalitása és a társadalmi fenntarthatóság Ázsiában. Tanulmányai, munkái Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1982-ben vegyipari gépészmérnöki, 1985-ben külkereskedelmi üzemgazdászi, majd 2007-ben közgazdász diplomát szerzett, 2011-ben doktorált. 2013 óta a Corvinus Egyetem külső előadója. 2007-ben jelent meg Indiáról (India, a végletek birodalma, HVG könyvek, 2007.) szóló könyve, amely a kontinensnyi országban töltött mintegy 3 év személyes tapasztalatai nyomán születetett meg. A szerzőt azóta a kevés számú magyar India-szakértők egyikeként tartják számon. Üzleti és tudományos-kutatói munkája mellett író és gondolkodó is egyben: 2011-ben, a Noran kiadónál jelent meg a Vonal című filozofikus regényének második, átdolgozott kiadása (http://www.folkgyorgy.hu/vonal/). Kiadás előtt áll Centreville, utópia (CU) című utópisztikus regénye. Míg a Vonal az útkereső, gondolkodó és elkerülhetetlenül magányos ember fejlődési regénye, addig a Centreville, utópia mindennapjaink olyan alapvetően adottnak tartott tényezőit gondolja újra, mint a gépkocsiközlekedés szükségessége és a házasság intézménye. Újabban az emberi szükségletek társadalmi kielégíthetősége területén végez kutatómunkát. Az emberi szükségletek körét határozza meg a közjólét (weal) modellje, amely nyolc kardinális szükséglet kielégíthetőségén alapul (2015, Bratislava). Művei Vonal. 52 szöveg Johannes Woanders életén át ; Szabad Föld, Bp., 2003 India, a végletek birodalma ; HVG Könyvek, Bp., 2007 Vonal. Ötvenkét épületdarabra tördelve a mindenség Johannes Woanders életén át. Regény ; Noran Libro, Bp., 2011 Les Piards Les Piards település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Les Piards Prénovel, Châtel-de-Joux, Nanchez, Les Crozets, Étival és Leschères községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Salisburyi János Salisbury-i János (latinul: Johannes Sarisberiens, angolul: John of Salisbury), (Salisbury, 1115/1120 körül – Chartres, 1180. október 25.) angol teológus, diplomata, Chartres püspöke. Élete Azon kívül, hogy angolszász származású és saját magát a parvus azaz kis jelzővel illette, nem sokat lehet tudni életének első szakaszáról. 1136-ban Franciaországba utazott, ahol Pierre Abélardnál tanult dialektikát. Abélard távozása után tanulmányait Alberic és Robert of Melun mellett folytatta. 1138 és 1140 között grammatikával folytatta Guillaume de Conches-nál és retorikával Thierry de Chartres-nál. Szintén ebben az időszakban tanult matematikát, először Hardewin majd Richard l'Éveque mellett. A tanulás költségeit tanítással fedezte. 1140 körül Párizsban tanult teológiát, tanárai Gilbert de la Porrée, Robert Pullus és Simon of Poissy voltak. 1147–1148-tól kezdve tizenkét évet töltött a pápai udvarban és a canterburyi érseki hivatalban először Theobald canterburyi érsek majd Thomas Becket mellett; ezt az időszakot később időfecsérelésnek minősítette. Hivatali ideje alatt sokszor utazott Anglia és Itália között. Jelen volt a reimsi zsinaton, amelyet később Historia Pontificalis című művében írt le. 1159-ben fejezte be két legfontosabb művét, a Policraticus. Az udvaroncok hiábavalóságairól és a filozófusok nyomdokairól címűt, illetve Metalogicon-t. 1163-ban Becket kérésére írta a Vita sancti Anselmi-t, amely Canterburyi Szent Anzelm kanonizációját támasztotta volna alá a tours-i zsinaton. 1164-ben Beckettel együtt franciaországi száműzetésbe ment, ahol a reims-i kolostorban élt. Itt írta Historia Pontificalis című művét, amely a pápai kúria 1148–1152 közötti története. II. Henrik és Becket kiegyezését követően 1170-ben Salisbury-i János is visszatért Angliába, ahol szemtanúja lett Becket meggyilkoltatásának, amelyről 1171-ben egy levélben, majd később Vita Sancti Thomae című munkájában számolt be. 1176-ban a francia király chartes-i püspökké nevezte ki. 1179-ben részt vett a harmadik lateráni zsinaton. Salisbury-i János írásai kitűnően megvilágítják a 12. századi Nyugat-Európa irodalmi és tudományos álláspontját. Műveiből egy a gyakorlati ügyekben is jártas művelt ember képe rajzolódik ki, aki a józan ész nevében ellenállt a korszak szélsőségeinek. Művei magyar nyelven Ioannes Saresberiensis: Metalogicon. (ford. Adamik Tamás), Szent István Társulat, Budapest, 2003, helytelen ISBN kód : 9789633614325 , 254 p John of Salisbury: Policraticus. Az udvaroncok hiábavalóságairól és a filozófusok nyomdokairól (Válogatta, fordította, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Somfai Anna, társfordító: Banyó Péter), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963 9165 11 5, 252 p Pannon Airlines A Pannon Airlines egy 1999-ben alapított és 2002-ben megszűnt magyar charter légitársaság volt. Története A cég a HTC Utazásszervező és a Jorgos Travel utazási irodák utasait vitte főleg görög, török és spanyol állomásokra orosz személyzettel, valamint egyetlen repülőgépükkel, egy Tu-154-essel (HA-LCX). Tervben volt egy B737-es, de ez nem valósult meg. A Malév akkori Charter Services versenytársa kívánt lenni, ezzel csökkentve a nemzeti légitársaság monopol szerepét a magyarországi charter piacon. Négy hónap alatt egyetlen repülőgéppel már 40 000 utas választotta a légitársaságot. Gyakori cikkek jelentek meg a HTC Utazásszervező (melynek tulajdonosa Havas Tamás a Jorgos Travel tulajdonosa is és egyben a Pannon Airlines társtulajdonosa is volt) és a légitársaság közötti elszámolási problémák miatt, gyakran a Pannon Airlines átmeneti leállását okozva. A 2001-es terrorcselekmények nem csak a nagyobb légitársaságokat hozta nehéz helyzetbe anyagilag, hanem a kisebb chartereket is, köztük a Pannon Airlinest. A 2002 májusában kiadott közlemény szerint az Izraelben kialakult belpolitikai helyzet miatt visszamondott járatok is komoly veszteséget okoztak a vállalatnak, valamint a HTC Utazásszervező Kft. is, amely ellen csődeljárást kezdeményezett még 2001 szeptemberében a mintegy 100 millió forintos tartozást behajtása érdekében. A cég körülbelül 2000 repült óra után 2002. május 22-én szüntette be tevékenységét. Szent Ilona zászlaja Szent Ilona zászlaja a brit Kék Lobogó, melyet az 1984. január 30-án adományozott címerpajzzsal díszítettek. Oldalainak aránya: 1:2. A zászló eredeti változatát 1834 óta használják, de a címer többször kisebb változásokon esett át. A jelenlegi zászlót 1999-ben vonták fel először. Nemzeti Néphadsereg A Nemzeti Néphadsereg (németül: NVA, Nationale Volksarmee) a Német Demokratikus Köztársaság hadereje volt. A néphadsereghez három haderőnemː szárazföldi csapatok, légierő és a haditengerészet, valamint a határőrség tartozott. Alapítása 1956. március 1-én, hat hónappal azután, hogy Nyugat-Németországban megalapították a Bundeswehrt létrehozták az NDK haderejét is. Fegyverzetét és felszerelését 175 ezres létszámra tervezték. Működése Működése során nem vett részt háborúban. Legénységi állománya sorkötelezettség alapján teljesített szolgálatot. Harckértékét tekintve jól kiképzett és rövid időn belül hadrafogható haderő volt. Egyik legjelentősebb katonai feladata az volt, hogy 1968 augusztusában az úgynevezett "testvéri internacionalista segítség" keretében a Szovjet Hadsereg alárendeltségében kijelölt egységei részt vettek Csehszlovákia megszállásában. A Nemzeti Néphadsereg története során létszámát, hadi-technikai eszközeiknek a számát és azok hadrafoghatóságát is titkosan kezelték. Megszűnése idején létszáma 90000 fő körül volt. Rendelkezett 300000 tonna súlyú lőszerkészlettel, 12500 körüli fegyverzeti rendszerrel, 2761 harckocsival, 2199 tüzérségi eszközzel, 800 körüli légi eszközzel (repülőgép, helikopter) és több, mint 200 hajóegységgel. Kézi fegyvereinek száma 1,3 millió fölött volt. Gépjármű parkja is jelentős több mint 130 ezer kerekes járművet foglalt magában. Kilencszáz helyőrségben állomásozott körülbelül 1400 egysége, illetve azok különböző szintű parancsnokságai. Megszűnése 1990. október 2-án, Németország újraegyesítése után feloszlatták. Katonáit elbocsátották, java részüket végleg leszerelték, fegyverzetét a Bundeswehr kapta meg, ezeknek csak elenyésző részét használták fel (például a MiG–29-eseket), egy kisebb részüket elajándékozták (például L–39 Albatros repülőgépeket Magyarországnak). 3450 Dommanget A 3450 Dommanget (ideiglenes jelöléssel 1983 QJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1983. augusztus 31-én. Kasszandra (keresztnév) A Kasszandra görög eredetű női név, mely a görög mitológiában szereplő jósnő nevéből származik. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok február 6. április 25. szeptember 2. Cresnyevo Cresnyevo (macedónul: Црешнево) település Macedóniában, a Vardari körzet Csaskai járásában. Népesség 2002-ben 8 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Gönnersdorf (Eifel) Gönnersdorf település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Paulo Jamelli Paulo Jamelli (São Paulo, 1974. július 22. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1996-os CONCACAF-aranykupán. Luzoir Luzoir település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 289 fő (2015). Luzoir Clairfontaine, Effry, Étréaupont, Gergny, Sommeron és Wimy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hepp Mihály Hepp Mihály (horvátul Mišo Hepp, Gara, 1952. augusztus 28. –) magyarországi horvát pedagógus, művelődésszervező, politikus. 2007 és 2014 között a Horvát Országos Önkormányzat elnöke. 2014 és 2018 között az Országgyűlés első horvát nemzetiségi szószólója. Életpályája A Bács-Kiskun megyei Garán született sváb apa (Mihály) és bunyevác anya (Katica) gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd Pécsett tanult a Zrínyi Miklós Közgazdasági Technikumban, ahol 1970-ben érettségizett. Ezt követően megkezdte főiskolai tanulmányait a Janus Pannonius Tanárképző Főiskola szerb-horvát és történelem szakon. Itt 1975-ben szerzett diplomát. 1976-tól a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete (KPVDSZ) pécsi szakszervezeti kultúrházában kezdett el dolgozni népművelőként. 1983-ban kezdett el dolgozni a pécsi August Šenoa Délszláv Klubban, később Horvát Klubban, amelynek igazgatója lett. Időközben 1980 és 1983 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar népművelő szakán tanult és diplomázott. 1984 és 1987 között a Janus Pannonius Óvónőképző Szakközépiskolájában, majd 1993-ig egykori középiskolájában, a Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolában volt nyelvtanár. Emellett a Baranya Néptáncegyüttesben is tevékenykedett, amelynek huszonöt éven át ügyvezető titkára volt. Magyarországi horvát közéleti tevékenysége a kulturális területen kívül 1991-ben folytatódott, amikor egyik alapító tagja lett a Magyarországi Horvátok Szövetségének. Ekkor a Baranya megyei szervezet elnökévé is választották. Tisztségében többször megerősítették, pozícióját 2008-ig viselte. Az 1994-es kisebbségi önkormányzati választáson megválasztották a pécsi horvát kisebbségi önkormányzat képviselőjévé. A következő négy kisebbségi önkormányzati választáson megerősítették mandátumát. 2007-ben emellett az Országos Horvát Önkormányzat elnökévé választották, amelynek 1994 és 1998 között alelnöke volt. 2010-ben a pécsi horvát kisebbségi önkormányzatnak is elnöke lett. A 2014-es magyarországi országgyűlési választáson az Országos Horvát Önkormányzat nemzetiségi listájának vezetőjeként az Országgyűlés első horvát szószólójává választották, emiatt a 2014-es nemzetiségi önkormányzati választáson nem vállalt tisztséget. A 2018-as országgyűlési választáson nem indult. Díjai, elismerései „Hrvatski pleter” kitüntetés a Horvátországnak külföldön való elismerésért végzett munkáért (1998) Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Díj (2001) Lemle Géza-díj (2005) Pro Humanitate Baranya díj (2014) 16128 Kirfrieda A 16128 Kirfrieda (ideiglenes jelöléssel 1999 XS92) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. december 7-én. Kvarner-öböl A Kvarner-öböl (horvátul Kvarnerski zaljev, olaszul Golfo del Quarnero) az Adriai-tenger egy része, amely az Isztriai-félsziget, a szárazföld és számos kisebb-nagyobb sziget között helyezkedik el, és Horvátország területéhez tartozik. A Kvarner-öböl egészének neve a partvidékkel és a szigetvilággal együtt Kvarner vagy Kvarner-vidék (horvátul Kvarnersko primorje). A Kvarner elnevezés az olasz Quarnero megfelelője, amely a latin quernus („tölgyerdő”) szóból ered, és a partvidék egykori tölgyeseire utal. Részei, fekvése A Kvarner legnagyobb szigetei Cres, Krk, Pag, Rab és Lošinj. A szárazföld, Cres, Krk, Rab és Pag között található legnagyobb egybefüggő tengerrész neve Kvarnerić („kis Kvarner”). A másik nagy egybefüggő vízfelület a szárazföld (Fiume és partvidéke), Cres és Krk szigetek között van. A Kvarner-öböl igen mély, ami lehetővé teszi, hogy a fiumei kikötőt még a legnagyobb tengeri tankhajók is használhassák. A Krk-szigetre ível az 1980-ban a világ legnagyobb támaszközű ívhídjának számító Krki híd, ma már csak Európában őrzi elsőségét, a második a világon. Kereskedelmi mérleg Kereskedelmi mérleg egy ország árukivitelének (export) és árubehozatalának (import) mérlegszerűen összesített értékbeli felírása. A mérleg két oldalán szereplő értékek különbözete (egyenlege) egy adott időszakra (pl. egy évre) vonatkoztatva lehet pozitív vagy negatív. Külkereskedelmi többlet áll fenn, ha a kivitt hazai áruk értéke nagyobb, mint a behozott külföldi áruk értéke. Fordított esetben külkereskedelmi hiány mutatkozik. A kereskedelmi mérleget az alábbi tényezők befolyásolják: a belföldön és külföldön gyártott áruk ára árfolyamok kereskedelmi megállapodások vagy kereskedelmi korlátozások beszámítási megállapodások egyéb adó-, ár- és kereskedelmi intézkedések belföldi és külföldi üzleti ciklus. Az exportvezérelt gazdasági növekedésben (pl. kőolaj), a kereskedelmi mérleg javul a gazdasági növekedés hatására. Ha viszont a belföldi kereslet generálja a növekedést (pl. az Egyesült Államokban), a kereskedelmi mérleg romlik a gazdasági növekedés hatására. A kereskedelmi mérleg önmagában nem jellemzi az adott ország gazdasági helyzetét, mert nem tartalmazza az úgynevezett láthatatlan tételeket, például a szállítást, pénzügyi szolgáltatásokat, idegenforgalmat, ezért napjainkban inkább a fizetési mérleg fogalmát használják, amelynek része a kereskedelmi mérleg is. Forrás Paul A. Samuelson - William D. Nordhaus: Közgazdaságtan III. Alkalmazott közgazdaságtan a mai világban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993) ISBN 963-222-686-0, 1189. oldal Pannon csiga A pannon csiga (Cepaea vindobonensis) egy Magyarországon gyakori közepes (17–27 mm) termetű tüdős csigafaj a főcsigák családjából. Elterjedése Európa keleti részén, Olaszországtól és Németországtól Ukrajnáig, délen pedig Görögországig fordul elő. Megjelenése Házának felülete kissé erősebben vonalkázott. Alapszíne fehéressárga vagy barnássárga, és rendszerint öt hosszanti sávot visel, melyek színe a nagyon halvány barnától a feketéig a legkülönbözőbb árnyalatú lehet. Szájadékának kihajló pereme barna. Életmódja Melegkedvelő faj. A fák törzsén, bokrokon, utak szélén igen elterjedt. Általában magányos, csak a párzási idōszakban találkozik illetve találjuk más példánnyal. Képesek nemet váltani. Stazione di Aulla Lunigiana Stazione di Aulla Lunigiana vasútállomás Olaszországban, Aulla településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pontremolese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Santo Stefano di Magra Stazione di Villafranca-Bagnone Gmina Cisna Gmina Cisna egy vidéki község Lengyelország délkeleti részén a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban, nem messze a lengyel-szlovák határtól. Székhelye Cisna, amely Leskótól, a járási székhelytől mintegy 30 kilométernyire délre található és a vajdaság körpontjától, Rzeszówtól mintegy 95 kilométernyire délre fekszik. A község teljes területe 286,89 négyzetkilométert foglal magába és ezen a területen a 2006-os adatok szerint 1669 fő él. A Cisna–Wetlina Tájképvédelmi Park egy része a község területén húzódik. Lakott települések a községen belül Gmina Cisna területén az alábbi települések találhatóak: Buk , Cisna , Dołżyca , Habkowce , Kalnica , Krzywe , Liszna , Łuh , Majdan , Moczarne , Przysłup , Roztoki Górne , Smerek , Solinka , Strzebowiska , Wetlina, Zawój és Żubracze . Szomszédos gminák Gmina Cisnával szomszédos Gmina Baligród, Gmina Czarna, Gmina Komańcza, Gmina Lutowiska, Gmina Solina. A gminával Szlovákia is határos dél felől. Sisakos sármány A sisakos sármány vagy kontyos sármány (Emberiza lathami) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjához tartozó Melophus nem egyetlen faja. Rendszerezés Egyes rendszerezők a Melophus nem egyetlen fajának sorolják be Melophus lathami néven. Előfordulása Banglades, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Thaiföld és Vietnám területén honos. Sziklás, fűves hegyoldalak lakója. Megjelenése Testhossza 17 centiméter. Bryan Singer Bryan Jay Singer (New York, USA, 1965. szeptember 17.) amerikai filmrendező, producer. Élete Singer zsidó és nyíltan vállalja homoszexualitását; állítása szerint kisebbségi élettapasztalata filmjeiben is megmutatkozik. A Közönséges bűnözők (The Usual Suspects) című játékfilmjével szerzett hírnevet magának, 1995-ben. A produkció komoly szakmai és üzleti siker lett, többek között két Oscar-díjat is kapott (Kevin Spacey a legjobb mellékszereplőnek, Christopher McQuarrie a legjobb eredeti forgatókönyv írójának járó díjat kapta meg), pedig az akkor huszonnyolc éves Singer mindössze 35 forgatási nap alatt és nagyjából 6 millió dollárból készítette el a filmet. Singer harmadik filmje, az Eminens (Apt Pupil) 1997-ben készült, melynek főszereplői Ian McKellen, Brad Renfro, Bruce Davison és David Schwimmer voltak. A történet egy tizenhat éves diákról szól, aki felfedezi, hogy egy náci háborús bűnös éldegél csendesen a városban. A film számos díjat és nevezést kapott. Bryan Singer gyerekkora óta a film bűvöletében él, első filmjeit még tizenévesen készítette, 8 mm-es anyagra. Tanulmányait a New York-i School of Visual Artsban kezdte, majd Los Angelesben, a University of Southern Californian fejezte be. A 16 mm-es filmre forgatott, 25 perces Lion's Den főszerepét gyerekkori barátja, Ethan Hawke vállalta, és ennek sikere hozta magával a lehetőséget Singer számára első nagyjátékfilm elkészítéséhez. Forgatókönyvírója, producere és rendezője is volt egy személyben a Public Access című filmnek, amely 1993-ban a Sundance Filmfesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el. Filmjei X-Men: Apokalipszis (2016) rendező, producer X-Men: Az eljövendő múlt napjai (2014) rendező, producer X-Men: Az elsők (2011) producer Valkűr (2008) rendező, producer Superman visszatér (2006) rendező, forgatókönyvíró, producer X-Men 2 (2003) rendező, író X-Men – A kívülállók (2000) rendező, író Stephen King: Az eminens (1998) rendező, producer Közönséges bűnözők (1995) rendező Public Access (1993) rendező, író, producer Lion's Den (1988) rendező Klášter (Teplá) Klášter (németül Tepl Stift) Teplá településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi községétől 2 km-re keletre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 192 lakóháza és 143 lakosa van. Jill Proctor Jill Proctor (1968. augusztus 29. –) kanadai női nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása A WFA Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Liga II, majd a Liga I játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. játékvezetői tevékenységet is végezett. A W-League Championship játékvezetője. A W-League az Egyesült Államokban és Kanadában a legmagasabb szintű női labdarúgó bajnokság. A nemzeti női labdarúgó bajnokságban kiemelkedően foglalkoztatott bíró. A nemzeti játékvezetéstől 2007-ben visszavonult. A Kanadai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-től tartotta nyilván női bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Női labdarúgó-világbajnokság, Algavre-kupa), valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2007-ben búcsúzott. A 2002-es U19-es női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. A 2002-es Algavre-kupa labdarúgó tornán a FIFA JB 4. (tartalék) bíróként vette igénybe szolgálatát. Bryan megye (Oklahoma) Bryan megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oklahoma államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Durant. Lakosainak száma 44 244 fő (2013. július 1.). Bryan megye Grayson, Fannin, Atoka, Choctaw, Lamar, Johnston és Marshall megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Marko Simeunovič Marko Simeunovič (Maribor, 1967. december 6. –), szlovén válogatott labdarúgókapus. A szlovén válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon és a 2002-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szlovén bajnok (4): 1991–92 , 1992–93 , 1993–94 , 1994–95 Szlovén kupagyőztes (2): 1992–93, 1995–96 Szlovén bajnok (4): 1996–97 , 1999–2000 , 2000–01 , 2001–02 Szlovén kupagyőztes (1): 1996–97 Antolich Imre Antolich Imre (Nevinac, 1801. – Petrinya, 1853. november 25.), horvátul: Mirko vagy Imbro Antolić, katona, nyelvtanár. Élete Császári és királyi főhadnagy volt a II. tábori vadászzászlóaljban, később a károlyvárosi határőrség német főiskolájának tanára 1848-ig. Különösen a horvát nyelv oktatásában szerzett érdemeket. Munkái Leitfaden zur Verfassung von Meldungen und Rapporten von Unteroffizieren. Güns, 1837. Uebersetzung der im zweiten Theile der für die 3. u. 4. Klasse an Normal- und Hauptschulen… über die Regeln der Rechtschreibung. Karlstadt, 1838. (2. átdolgozott kiadása 1846. ugyanott.) Abecedar. Karlovicz. 1846. (Ábécéskönyv.) Male pripovesti… U. ott, 1846. (Rövid elbeszélések a horvát olvasásban való gyakorlás végett 2. kiadás. Zágráb, 1851.) Hâcourt Hâcourt település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 37 fő (2015). Hâcourt Bourg-Sainte-Marie, Brainville-sur-Meuse, Doncourt-sur-Meuse, Huilliécourt és Malaincourt-sur-Meuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Maasbüll Maasbüll település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Maasbüll Hürup és Husby községekkel határos. Fekvése Husbytól északnyugatra fekvő település. Története Területe már az őskorban, majd a bronzkorban is lakott volt. Az itt feltárt kőkori és bronzkori sírmezőket sikerült megőrizni az utókor számára is. A két korábban önálló település Maasbüll és Rüllschau 1965-ben egyesült. A rüllschaui Michaelis templom a 13. században épült. A fa harangláb helyére 1779-ben építettek tornyot. Rüllschau (dán Rylskov) nevét 1430-ban említették először Rolschouw alakban. Maasbüll nevét 1445-ben említették először Masbul néven. Nevezetességek Michaels templom Rüllschauban. Népesség A település népességének változása: A mikroprocesszor története Ez a cikk a mikroprocesszor fejlődését mutatja be részletesen, a számítástechnika történetén belül. Az első mikroprocesszorok 1969 és 1971 között jelentek meg, az előzmények bemutatása miatt a történet egy kicsivel korábban kezdődik és a jelen időszakig tart, nevezetesen 2017 végéig. Definíció szerint a mikroprocesszor egy olyan többcélú elektronikai eszköz, amely magában foglalja a számítógép központi feldolgozó egységét egyetlen vagy legfeljebb néhány integrált áramkörben. Ez az eszköz bináris bemenő adatok feldolgozását végzi a memóriájában tárolt program által meghatározott módon, általában órajel vezérli és belső memóriát (pl. regisztereket) tartalmaz, és az eredményt szintén bináris formában jeleníti meg a kimenetén és adja át az azt vezérlő rendszernek. Történet Előzmények A mikroprocesszor mindössze egy processzor miniatürizált, integrált áramkörös megvalósítása. A processzorok a fejlettebb tárolt programú számítógépek vezérlő és végrehajtó egységei, amelyek már a relékkel, vákuumcsövekkel és tranzisztorokkal felépített számítógépekben is megtalálhatók. Az első számítógépekben még nem volt jól körülhatárolt vezérlőegység, mivel ezek nem tárolt programú gépek, hanem inkább rögzített programú gépeknek nevezhetők: az ENIAC programját például huzalozással állították be. A Neumann által 1945. június 30-án megjelent „First Draft of a Report on the EDVAC” c. memorandumban leírt elveknek megfelelő ENIAC utáni tárolt programú gépek 1948–1949-ben kezdtek el működni. Ezekben a program a számítógép nagy sebességű belső memóriájában volt eltárolva, és azt egy speciálisan erre a célra tervezett vezérlőegység hajtotta végre. Az első tárolt programú gépek: Harvard Mark I : 1944 márciusában programokat futtató Harvard architektúrájú számítógép; a tárolt program ebben a gépben lyukszalagon található, nem elektronikusan tárolt. Manchester Small-Scale Experimental Machine (SSEM), első programfuttatás: 1948. június 21. – kísérleti számítógép Manchester Mark 1, gyakorlati számításokat végző számítógép, működőképes 1949 áprilisában, programfuttatás: 1949. június 16/17. EDVAC : elkészült 1946 áprilisában. Az EDVAC-ban külön vezérlőegység, diszpécser és számító egységek látták el a „processzor” feladatát. A processzorok eleinte egy nagyobb gép egyedi részegységei voltak, de gyakran maguk is külön számítógépek. Az egyedi célokra tervezett számítógépek azonban nemsokára átadták a helyüket a nagy számban előállított többcélú processzoroknak. A standardizálódás folyamata a tranzisztoros nagyszámítógépekkel és miniszámítógépekkel együtt érkezett el, és nagymértékben felgyorsult az integrált áramkörök rohamos elterjedésével. Az IC-k egyre komplexebb CPU-k tervezését és gyártását tették lehetővé, igen nagy – jelenleg nanométeres – pontosságú elemekkel. A miniatürizálás és a szabványosítás révén a digitális programozott eszközök megjelentek az élet minden területén és egyre inkább kiszorították a limitált, célorientált számítóberendezéseket. A tranzisztor Úgy tartják, hogy az első működő tranzisztorpéldányt – pontérintkezős tranzisztort – a Bell Laboratóriumban hozták létre 1947 decemberében, bár a kutatások már az 1920-as évektől kezdve folytak több országban, az elektroncsöves trióda vagy vezérelhető dióda előállítására. Az első tranzisztoros eszközök, pl. tranzisztoros rádió, az 1950-es évek elején jelentek meg, ekkorra sikerült megoldani a kezdeti minőségi problémákat és kialakítani a gyártási technológiát. A tranzisztor működhet analóg üzemmódban, ekkor erősítőként használható, vagy kapcsoló üzemmódban, ami a digitális számítástechnikai felhasználást támogatja. A tranzisztorok számos típusa jelent meg, 1959-re már készen állt a (fémoxid) szigetelőréteges térvezérlésű, azaz MOSFET tranzisztor. Az eszköz, mérete, áramfelvétele és ára miatt, hamar leváltotta az elektronikában korábban alkalmazott elektroncsöveket, és mára gyakorlatilag az összes elektronikai eszköz kulcsfontosságú aktív része. Többen a 20. század legfontosabb találmányának tartják. A Bell továbbra is a tranzisztorkutatás élvonalában maradt, de a technológiát számos más cégnek is licencelte, hogy elkerülje az USA trösztellenes törvényeit. A gyártásban a Bell Laboratóriumot saját gyártó cége, a Western Electric képviselte, de a gyártásba rövidesen további negyven más cég is beszállt, ezek között volt a General Electric, RCA és Texas Instruments is. Az integrált áramkör 1956-ban William Shockley megnyitotta a Shockley Semiconductor Laboratory félvezetőtechnológiai céget, a Beckman Instruments egyik részlegeként. Shockley speciális diódákat akart gyártani, ami reményei szerint felülmúlta volna a tranzisztor jelentőségét. Eleinte a Bell Laboratóriumbeli volt munkatársait szerette volna a céghez csábítani, de senki sem állt kötélnek. Ekkor végzős egyetemistákat vett fel munkatársnak. 1957-ben, Shockley vezetési módszerei miatt, nyolc alkalmazott egyszerre felmondott, őket hívták később az "áruló nyolcaknak". A nyolc személy a következő volt: Julius Blank, Victor Grinich, Jean Hoerni, Eugene Kleiner, Jay Last, Gordon Moore, Robert Noyce, és Sheldon Roberts. Ez a nyolc személy a Fairchild Camera and Instrument-hez, egy jelentős, hadiipari kapcsolatokkal rendelkező céghez fordult, hogy az anyagilag támogassa saját terveik megvalósítását. 1957-ben megalakult a Fairchild Semiconductor, a Fairchild Camera and Instrument félvezetőgyártó részlege. Ez a cég úttörő szerepet játszott a tranzisztorok és integrált áramkörök gyártásában: szilíciumalapú tranzisztorokat fejlesztettek ki, mikor a legelterjedtebb félvezető anyag a germánium volt. A Fairchild 1958-ban kezdte gyártani a Moore által kifejlesztett sikeres 2N697 tranzisztort, amit elsősorban bombázók fedélzeti számítógépeiben és rakéták navigációs rendszereiben alkalmaztak. Ugyanekkor Jean Hoerni kifejlesztette a planár eljárást, amely növelte a tranzisztorok megbízhatóságát, teljesítményét, egyszerűbbé és olcsóbbá tette a gyártási folyamatot; ez szintén nagy üzleti siker lett. Az első germániumalapú integrált áramkört Jack Kilby, a Texas Instruments fizikusa mutatta be 1958. szeptember 12-én, amelyre amerikai szabadalmat kapott, a cég pedig forgalmazni kezdte az ezzel a technológiával készült eszközöket: 1961-ben az USA légiereje számára gyártották az első IC-alapú számítógépet, valamint további integrált áramköröket a Minuteman rakéta vezérlőrendszerébe 1962-ben. Kilby 2000-ben fizikai Nobel-díjat kapott az integrált áramkör kifejlesztésében végzett tevékenységéért. Fél évvel később Robert Noyce a Fairchild Semiconductornál saját elképzelései alapján olyan szilíciumalapú integrált áramkört fejlesztett, ami a Kilby-féle technológia több problémáját megoldotta (stabilitás, germániumkristályok lebomlása hőhatásra, a szilíciumhoz képest magas ár, vezetési tulajdonságok). 1960-ban a Fairchild elkészített egy szilíciumlapkán kialakított négy tranzisztorból álló áramkört, ezzel megalkotta az első szilíciumalapú integrált áramkört. Az első integrált áramkörök csak néhány tranzisztort tartalmaztak és egyszerűbb áramköröket valósítottak meg, mint pl. flip-flop vagy logikai kapuk. A fejlődés a méretcsökkenés, azaz a nagyobb integrációs fokozatok felé tartott: az első IC-k az SSI (small-scale integration, alacsony integráltságú) kategóriába tartoztak, később megjelent az MSI (medium-scale integration, közepes), LSI (large scale integration, nagy), VLSI (very-large-scale integration, nagyon nagy), sőt ULSI (ultra-large-scale integration, ultranagy integráltságú) kategória. Az SSI IC-ket megjelenésük idején szinte azonnal űrhajózási és repülési feladatokban kezdték alkalmazni, és ezek a projektek elősegítették a technológia fejlődését. Mind a Minuteman rakéta, mind az Apollo program könnyű és kicsi digitális számítógépeket igényelt az inerciális vezérlőrendszereihez. Az Apollo Guidance Computer (1961–1975) nagy mértékben motiválta a az integrált áramkörös technológiát, a tömegtermelés igényével a rakéta navigációs rendszere lépett fel. (D-17B a Minuteman I NS-1OQ rakétavezérlő rendszer számítógépkomponense, 28 kg, tranzisztor-dióda logikával készült, 1962, D-37C: NS-17 MGS számítógépe, Minuteman II rakétában, SSI IC-kkel, 13.15 kg, 1964.) 1968-ban Gordon Moore, Robert Noyce és Andrew Grove kilép a Fairchild semiconductors cégből és közösen megalapítják saját cégüket, Integrated Electronics néven, ami nem más, mint az Intel. 1968-ban szintén a Fairchild-nál dolgozó Federico Faggin olasz származású fizikus fejlesztette ki az önillesztő szilíciumkapus IC technológiát, amely a modern CMOS-alapú számítógépes csipek alapját képezi: ez teszi lehetővé a dinamikus RAM-ok, a nem felejtő memóriák, CCD képérzékelők és a mikroprocesszorok működését. Faggin 1970-ben az Intel-hez csatlakozott, ahol az „első” egycsipes integrált áramkörös mikroprocesszor, az Intel 4004-es CPU fejlesztésében vett részt. Piac A Fairchild természetesen kihasználta a fejlettebb technológiában rejlő üzleti lehetőségeket: alkalmazottainak száma kétezerre nőtt, a cég éves bevétele rövidesen elérte a 130 millió dollárt. Többen is beszálltak ugyanebbe az üzletágba, pl. Texas Instruments—Fairchild néhány évvel később csak a piac egy kis részét foglalta el. A számítástechnika helyzete A számítógépek első generációját az elektroncsöves számítógépek alkotják. A második generáció a tranzisztoros számítógépeket jelenti. A második generációs tranzisztoros számítógépek az 1950-es évek közepén jelentek meg és 1955-től kezdve elkezdték kiszorítani az elektroncsöves számítógépeket, mivel minden paraméterükben jobbak voltak azoknál. A második generáció uralta az 1960-as éveket, az évtized végén átadta a helyét a harmadik generációs integrált áramkörös gépeknek. Rövid áttekintés az 1950-es években megjelent tranzisztoros számítógépekről: 1953: A University of Manchester kísérleti Transistor Computer elnevezésű gépe feltehetőleg az első működőképes tranzisztoros számítógép. Az 1953-as modell prototípus, 92 pontérintkezős tranzisztor, 550 dióda; 1955 áprilisában készült el a végleges modell. 48 bites gép, 200 pontérintkezős tranzisztor, 1300 dióda. Nem teljesen tranzisztoros, az órajelgenerátorban elektroncsöveket használtak. 1954 januárja: Bell Laboratories TRADIC : 684 tranzisztor, 10 358 germániumdióda, nem teljesen tranzisztoros: tápegysége elektroncsöves. 1955 februárja: Harwell CADET , Anglia : első teljesen tranzisztorizált számítógép, 324 tranzisztorral. 1955 áprilisa: Az IBM bemutatja az IBM 608 transistor calculator gépét, ezzel az IBM is beszáll a tranzisztoros számítógépes üzletágba. 1955: Z22 , Zuse vákuumcsöves számítógépe, utódja az 1961-es Z23 - a Z22 tranzisztorizált változata 1955–1957: A Philco cég tranzisztoros számítógépei, katonai felhasználásra repülőgépekben: C-1000, C-1100, C-1102. 1957: első civil felhasználó, C-1102. 1955-1956: TX-0 : Transistorized Experimental computer zero , korai teljesen tranzisztoros felépítésű számítógép. Jellemzői: 64K 18 bites szó, ferritmagos memória, kb. 3600 Philco nagyfrekvenciás felületi záróréteges tranzisztor (barriertranzisztor), órajele 100 kHz körüli, a PDP-1 elődje. 1957 júliusa: Japán, ETL Mark III. 1957, Kanada: DRTE Computer - tranzisztoros, 40 bites, órajele 200 kHz. 1956–1958 májusa: Mailüfterl , Bécsi Műszaki Egyetem: korai tranzisztoros számítógép, 3000 tranzisztor, 5000 dióda. 1960: DEC PDP-1 : tranzisztoros számítógép, 2700 tranzisztort és 3000 diódát tartalmaz. Jellemzői: 18 bites szó, alapkiépítésben 4 kiloszó (64 kiloszóig bővíthető) méretű ferritmagos memória, lyukszalagos bemenet, kb. 187 kilohertzes órajel. 1958: RCA 501 - teljesen tranzisztoros közepes és nagyszámítógépek, nyomtatott áramkörös panelekkel készült. Integrált áramkörös számítógépek: 1961: tervezés, 1966–1975: üzem, 1969: első Holdra szállás: Apollo Guidance Computer, az első integrált áramkörökkel felépített számítógép . Az első integrált áramkörös számítógép az MIT Instrumentation Laboratory kutatóközpontjában 1961-ben tervezett Apollo Guidance Computer volt. A gépet a Raytheon készítette. 1962-ben született a döntés az integrált áramkörök használatáról. Az elkészült számítógép Fairchild gyártmányú integrált áramkörökből épült fel. Az RTL – ellenállás-tranzisztor logika – szerkezetű IC-k három bemenetű NOR kapukat tartalmaztak, a számítógép első változatát (Block I) 4100 ilyen kapu alkotta. Az IC-ket wire-wrap huzalozással kötötték össze és a huzalozást epoxigyantába öntötték. 1975-ben még üzemben volt, pedig ekkorra elavult: ekkor már fejlettebb mikroprocesszorok voltak forgalomban. 1965: Gordon Moore az Electronics lap április 19-i számában kifejti gondolatait az integrált áramkörök fejlődésével kapcsolatban. Ebben azt jósolja, hogy 1975-re akár 65 000 komponenst tartalmazó szilíciumcsipeket fognak gyártani, és megjósolja a személyi számítógépek, telekommunikációs eszközök és egyéb alkalmazások megjelenését. Innen származik a Moore-törvény első megfogalmazása, amely későbbi formájában úgy módosult, hogy az integrált áramkörök összetettsége – a legalacsonyabb árú komponenst figyelembe véve, ill. a tranzisztorok száma – körülbelül 18 hónaponként megduplázódik. Moore a számot illetően tévedett, 1975-ben csak kb. 4000–8000 tranzisztort tartalmazó csipek jelentek meg, de a fejlődés ütemét helyesen állapította meg: a mikroelektronika 50 éve ilyen ütemben fejlődik. Az első mikroprocesszorok CADC, Four-Phase Systems AL1, Pico/General Instrument, Texas Instruments TMS 1000, Intel 4004 Az első mikroprocesszorok fejlesztését már az 1960-as években megkezdték számos cégnél, nem is tudva arról, hogy más cégek is foglalkoznak ezzel. Az első eredmények – működő mikroprocesszorok – 1970-ben jelentek meg, megelőzve a hagyományosan „elsőknek” tekintett Texas Instruments TMS 1000 és Intel 4004 csipeket. A Garrett AiResearch cégnél 1968-ban kezdték a Central Air Data Computer (CADC) elnevezésű célszámítógép tervezését, amely egyes vadászgépek, például az F-14-es, korábbi elektromechanikus fedélzeti számítógépeket volt hivatott felváltani. A fejlesztés 1970 júniusában lezárult, és elkészült az MP944-es csipkészlet, egy egyedi tervezésű, nagy integráltságú (LSI), MOS-alapú mikroprocesszor-csipkészlet, amely megelőzte az első mikroprocesszorok megjelenését, és képességeiben messze felülmúlta azokat. A csipekben 20 bites, fixpontos törtrészeket használó kettes komplemens számábrázolást alkalmaztak, 28 csip alkotott egy teljes fedélzeti számítógépet. A Four-Phase Systems amerikai számítógépgyártó cég 1969-ben kezdett fejlesztésének eredménye volt az AL1 jelű 8 bites bitszelet-processzor, amellyel 24 bites processzort építettek. Az AL1 8 regisztert és egy ALU-t tartalmazott. A csipkészlethez tartozó 9 csippel teljes számítógép készült, amely 32 terminált szolgált ki. A processzort 1970 áprilisában mutatták be a Computer Design magazin cikkében. Az AL1 önmagában is teljes értékű processzor volt, amint azt tervezője, Lee Boysel a Texas Instruments által ellene indított szabadalomsértési perben demonstrálta az 1990-es években. 1971-ben a Pico Electronics (Glenrothes, Skócia) és a General Instrument (GI) bemutatták közös integrált áramkörfejlesztésük eredményét, egy kész egycsipes kalkulátor IC-t, amely gyakorlatilag az első olyan mikroprocesszor vagy mikrovezérlő, amely ROM-ot, RAM-ot és RISC utasításkészletet tartalmaz egy csipen. A processzor 8 bites, PMOS technológiával és maszkolt programozással készült, a rétegek levilágító fóliáit kézzel rajzolták. A processzor Angliában 1971 márciusában, az USA-ban 1971 júliusában kapott szabadalmat. A Pico és GI továbbra is együttműködött az integrált áramkör-tervezésben. A GI továbbfejlesztett mikroprocesszorai a CP1600, IOB1680 és PIC1650 termékekben jelentek meg. 1987-ben a GI leválasztotta a mikroelektronikai üzletágat és létrehozta a Microchip Technology céget, amely a PIC mikrovezérlőket gyártja. A Texas Instruments 1971. szeptember 17-én mutatta be a TMS 1000-es sorozat első tagját, a TMS1802NC jelű csipet, amely egy teljes számológép-alkalmazást tartalmazó 4 bites maszkprogramozott mikrovezérlő. Ez volt az első egycsipes, kereskedelmi forgalomban kapható mikrovezérlő. A sorozathoz tartozó mikrovezérlőket számtalan alkalmazásban használták fel, pl. ellenőrző- és irányítórendszerekben, háztartási gépekben és játékokban. Az Intel céget 1969-ben megkereste a japán Busicom egy nagy teljesítményű asztali számológép csipkészletének elkészítése céljából. A Busicom eredeti terveiben 7 csip szerepelt, az Intel mérnökei egy 4 csipes megoldást javasoltak. Az Intel 1971-ben megbízta Federico Faggint, egy olasz származású mérnököt a projekt vezetésével. Faggin Sima Maszatosi, a Busicom mérnökének segítségével végül sikeresen lezárta a projektet, amelynek eredménye az Intel MCS-4 csipkészlete, benne a 4004 jelű 4 bites mikroprocesszorral. A Busicom felé 1971 márciusában kezdték meg a szállítást. A processzorról szóló első publikáció 1971. november 15-én jelent meg az Electronic News folyóiratban. A 4004-es processzor licencét az Intel nem adta át a Busicomnak, így azt más felhasználók felé is forgalmazhatta. Ezt a processzort tekintik az első kereskedelmi forgalomban megjelent mikroprocesszornak, és ez volt a kezdete az Intel további mikroprocesszoros fejlesztéseinek. 1, 2, 3, 4 és további bitek A bitszámot a processzor regiszterei és adatsíne határozza meg. Ettől eltérő méretű lehet a címsín, mivel az adatbitek és a címbitek száma nem kötelezően egyforma, különösen a nem Neumann-elvű, pl. a Harvard architektúrájú gépekben. A bitek száma a regiszterekben a fejlődés során egyre nőtt, de ezt nem szabad egyszerű számtani sorozatként elképzelni, mivel a bitszélességet gyakorlati igények és lehetőségek határozták meg, tehát egyszerre jelen volt a gyakorlatban sok különböző bitméret. Például a MP944 csipkészlet, amelynek tervezése 1968-ban kezdődött és 1970-ben helyezték üzembe vadászrepülőgépek fedélzeti számítógépeiben (CADC), 20 bites adatszélességű processzort tartalmaz, az 1966-os Apollo Guidance Computer 16 bites (14 bites adat, túlcsordulás és paritásbitekkel), miközben a TMS 1000 és az Intel 4004 ugyanebben az időben mindössze 4 bites processzorok, mivel számológépek, nem pedig vadászgépek és űrhajók – működtetésére szolgálnak. A bitszámot tehát főleg a feladat határozza meg, amire a csipet szánják, de hatással van erre az adott időben meglévő nagygépes rendszerek állapota: 16 bites rendszerek már 1951-ben megjelentek (MIT Whirlwind) és 1965-ben már elterjedtek voltak (pl. IBM 1130, HP 2100 sorozat). A bitszám csak egy jellemző, és nem a fejlődés határozza meg. Alapjában 2 bites rendszer volt az 1974-ben megjelent Intel 3000-es csipkészlet, ami nagyobb bitszélességű rendszerek építésére volt alkalmas. A mai napig léteznek 1 bites processzorok, ezeket irányítástechnikai célokra használják (Motorola MC14500B). 4 bites rendszerek 1971: TMS 1000, Intel 4004, AMD Am2900 áramkörcsalád (1975), + további bitszelet technikát támogató csipek. 8 bites rendszerek 8 bites rendszereken a processzor tipikusan 8 bites regiszterekkel dolgozik, de a memória címzése általában 16 bites, így ezek a rendszerek tipikusan. 65536 byte memóriát képesek kezelni. Első változatai a technológiának a 70-es évek legvégén, és a 80-as években terjedtek el személyi számítógépekben, második és harmadik generációs játékkonzolokban és ipari berendezésekben. Az első olcsó 8 bites mikroprocesszoroknak köszönhető a „mikroszámítógépek forradalma”, azaz a személyi számítógépek világméretű elterjedése. A mai napig gyártanak 8 bites mikroprocesszorokat, ezeket leginkább mikrovezérlőkben alkalmazzák. Az első kereskedelmi forgalomba hozott 8 bites mikroprocesszor az 1972 áprilisában megjelent Intel 8008 volt, eredeti nevén a 1201-es csip. A csip fejlesztése párhuzamosan futott a 4004-es processzoréval, 8 bites adatregiszterei és 14 bites cím- és stackregiszterei vannak, a címezhető memória mérete 214 × 8 bites cella, azaz 16 KiB. Ezt az Intel a Computer Terminal Corporation (CTC) cég megrendelésére készítette a Datapoint 2200 programozható terminálhoz, amelybe végül nem került bele: a csip nem teljesítette a CTC műszaki elvárásait és az előírt határidőt, így a terminál végül TTL áramkörökkel készült el. A szerződés lehetővé tette az Intel számára a csip forgalmazását más ügyfelek számára, ezért az Intel 8008 néven forgalmazni kezdte, 120 dolláros áron. Ezzel a processzorral készült el 1972–1973-ban a világ első személyi számítógépe, a „Sac State 8008” a kaliforniai Sacramento Egyetemen. A gépnek 8 KiB memóriája volt, két bankra osztva (ROM és RAM), egyszerű diszkes operációs rendszere, soros vonala, audio- és lyukszalagolvasója, színes kijelzője, billentyűzete és nyomtatója. A processzorhoz az Intel az MCS-8 fejlesztőkészletet forgalmazta 1972-től. Az Intel következő 8 bites processzora 1974 áprilisában jelent meg, ez volt az Intel 8080-as mikroprocesszor, amelyben javították a 8008-as hibáit és jelentős bővítéseket kapott: 16 bitre kiterjesztett címsínt, mellyel 64 KiB memória címezhető, és bővített utasításkészletet, amelyben megjelentek a 16 bites adatokkal dolgozó utasítások. Elődjével sem bájtkód, sem forráskód szinten nem kompatibilis. Későbbi változata az 1977-es Intel 8085, amely teljesen kompatibilis elődjével. Számos nagy gyártó épített terminálokat ezzel a processzorral. Erre épült a S-100 sín, a korabeli mikroszámítógépek első szabványos sínrendszere, és eredetileg erre a processzorra készült a Gary Kildall által kifejlesztett CP/M operációs rendszer is. A processzor népszerű lett a hobbiszámítógép-építők körében, például az Altair 8800, IMSAI 8080 személyi számítógépek épültek rá. Más cégek is licencelték, így világszerte gyártották változatait, pl. az AMD, NEC, OKI, Siemens, Mitsubishi, Toshiba és klónjait a KGST országaiban is gyártották. Közvetlen hatással volt az Intel x86-os architektúrájára, mivel az Intel 8086-os processzort kezdetben forráskód szintjén kompatibilisnek tervezték a 8085-össel. A Motorola cég ugyancsak 1974-ben kezdte meg a 6800-as processzorok gyártását, amelynek architektúrája a PDP–11-es miniszámítógépre hasonlít. Ezzel az Intel 8080-as processzorával akartak konkurálni. 1975-ben jelent meg a 6800-as konkurense, a MOS Technology 6501 és 6502 csipje, amit a Motorolától kilépett Chuck Peddle, Rod Orgill és Wil Mathys terveztek. A 6502-es processzor legismertebb alkalmazása az Apple I és II számítógép, de számos más mikrogépben (Commodore VIC20), játékkonzolban (Nintendo NES) és perifériában is alkalmazták. Federico Faggin, a 4004, 4040 és 8080-as processzorok vezető tervezője 1974-ben kilépett az Inteltől és létrehozta a Zilog céget, amihez a következő évben csatlakozott Sima Maszatosi, a 8080-as másik tervezője. 1976-ban a Zilog bemutatta a Z80-as processzort, ami a 8080-as továbbfejlesztett változata. A Z80-as processzor a világ egyik legelterjedtebb mikroprocesszora, változatait még ma (2018-ban) is gyártják. Idővonal 1972 : Intel 8008 1974 : Intel 8080 , Intel 8085 , Motorola 6800 1975 : MOS Technology 6501 és 6502 , Fairchild F8 , Signetics 2650 1976 : Zilog Z80 , RCA 1802 1976 -tól: Microchip PIC 1996 : Atmel AVR 2005 : Infineon XC800 mikrovezérlő család 12 bites rendszerek Ez a második generációs mikroprocesszorok egy kis csoportja. Az 1975-ben megjelent Intersil 6100 család egy 12 bites mikroprocesszorból (6100) és egy periféria-támogató és memória IC-ből állt. A processzor már CMOS technológiával készült és a (12 bites) DEC PDP-8 miniszámítógép utasításkészletét hajtotta végre, emiatt CMOS-PDP8-nak is nevezték. A Harris Corporation is gyártotta, Harris HM-6100 jelöléssel. A DEC az 1970-es évek második felében forgalomba hozta DECmate számítógépsorozatát, amelyet eleinte 6100-as és Harris 6120-as processzorral gyártottak; ezt az IBM PC megjelenése szorította ki a piacról. Technológiája és az ezzel járó előnyök miatt a 6100-at az 1980-as évek elejéig katonai eszközben is felhasználták. A Toshiba TLCS-12 jelű processzora szintén 12 bites. Ezt a processzort 1973-tól kezdték fejleszteni a Ford Motor Company számára és körülbelül 1974/1975-ben jelent meg (alkalmazási tesztek és gyakorlati felhasználás 1976-ban). A 12 bites architektúra kompromisszum eredménye: 8 bit nem volt elég a motorvezérlő alkalmazás számára, de a 16 bit túl nagy áramköri méretet eredményezett volna. A TLCS-12A sorozat volt a Toshiba első mikrovezérlő-sorozata. Ez a gyakorlatban egy csipkészletet jelentett, a processzor a T3190 jelű csip. Ezután a Toshiba gyorsan áttért a 8 bites Z80 alapú mikrovezérlőkre. 16 bites rendszerek 16 bites rendszerek esetén a processzor 16 bites regiszterekkel, és ilyen szélességű memóriaműveletekkel dolgozik, ám a memória címzése általában több regiszter segítségével történik, így jóval több memória érhető el, mint 2^16. (korai x86-os platformokon például 640 kbyte). Lényeges változást a 8 bites rendszerekhez képest nem hozott. Példák: Intel 8086, Intel 8088 (amely rendszeren a processzor képességei megegyeznek a 8086-tal, de kívülről az elődőkkel egyeznek meg a régebbi hardveres megoldások támogatása végett). Intel 80286, NEC V20, PDP-11. Lásd még: 16 bites architektúra, Atari Az első 16 bites mikroprocesszor a National Semiconductor IMP-16 jelű többcsipes processzora volt, 1973-ban. Ez egy bitszelet-technikával felépült processzor volt, amely 700 kHz körüli órajelen működött. Utasításkészlete CISC típusú, a Data General Nova minigép utasításkészletéhez hasonlít. Az első egycsipes kereskedelmi célú 16 bites mikroprocesszor a National Semiconductor PACE (Processing And Control Element) csipje volt, 1974 végén. Sebessége elmaradt az ugyanebben az időben megjelent 8 bites processzorokétól (Intel 8080, Motorola 6800, MOS 6502). Ezt 1975-ben a National Semiconductor INS8900 processzora követte, amely NMOS technológiával készült. Órajele 2 MHz, sebessége 117 600 utasítás másodpercenként (IPS), ami továbbra is a konkurens 8 bites processzorok sebessége alatt maradt. Ugyancsak 1975-ben jelent meg a Western Digital MCP–1600 többcsipes 16 bites processzora, amely a PDP-11 utasításkészletét implementálta. Ez már valamivel sikeresebb volt, mivel több minigépben is felhasználták, pl. az Alpha Microsystems AM-100, DEC LSI-11 gépek processzoraként. A processzor órajele 3,3 MHz, mikroprogramozott CISC, ám belsőleg 8 bites, amely emulálja a 16 bites utasításokat! Ezt a processzort már a Szovjetunióban is lemásolták és széles körben alkalmazták (КР581 sorozat); ennek kedvezett az a szovjet pártdirektíva, amely előnyben részesítette a PDP-11 architektúra alkalmazását a számítástechnikában. 1975-ben más cégek is előálltak 16 bites processzorokkal: ekkor jelent meg a HP BPC, egy hibrid 16 bites processzor-csipkészlet, amit asztali kalkulátorokban és munkaállomásokban alkalmaztak. 1976 júliusában jelent meg a Texas Instruments TMS9900 processzora, amely valódi 16 bites, egycsipes processzor, amely a TI 990 miniszámítógép architektúráját valósította meg egy csipben és a TI-99/4 és TI-99/4A otthoni számítógépekben alkalmaztak. Hát, nem ez indította el a mikrogépek forradalmát. További 16 bites processzorok: Intel 8086 1978-ban, Intel 8088, Intel 80286, WDC 65C816, Zilog Z8000. A nagy sikerű Motorola 68000 1979-ben jelent meg, ez már átmenetet képez a 32 bites rendszerek felé, mivel regiszterei és utasításkészlete 32 bites, de külső adatsíne és ALU-ja 16 bites. Az Intel és a Motorola processzorai igen sikeresek voltak, szinte a teljes termelést a PC iparágban használták fel. 32 bites rendszerek A 32 bites rendszereken 32 bit széles regiszterekkel dolgozhatunk, és közvetlenül 32 biten címezhetjük meg a memóriát. Ez kohézív módon 4 GiB memória elérését teszi lehetővé, amely megnyitotta az utat ahhoz, hogy a szoftverek, fordítóprogramok, és operációs rendszerek (például Windows, Linux, Android) a mai formájukban kialakuljanak. Több gyártó is a 32 bites rendszerek felé fordult az 1970-es évek közepétől kezdve, miközben a 32 bites rendszerek már elterjedtek voltak a kis- és nagyszámítógépek körében: ilyen az 1964 áprilisában megjelent IBM System/360 sorozat, az 1970-es IBM System/370 (sokkártyás processzorok), a DEC 1977-ben induló VAX sorozata, amelynek modelljei TTL csipes, sokcsipes VLSI, bitszelet-processzoros felépítéssel készültek, végül 1985-ben készült el a VAX ISA első mikroprocesszoros megvalósítása, a MicroVAX 78032. A Motorola viszonylag későn kapcsolódott be a 16 bites eszközök versenyébe, ami bizonyos előnyt is jelentett: rögtön fejlettebb technikát alkalmazhatott a fejlesztésnél. Új, versenyképes termékük fejélesztésénél a 16 bites lépést átugrották, a visszafelé-kompatibilitást elvetették: az „előre való kompatibilitást” célozták meg, így a 68000-es processzor belső felépítése már 32 bites, 32 bites címregisztereit eleinte 24 bitre korlátozták, adat- és címsínjei viszont 16 bitesek maradtak. A 68000-es processzort 1979 szeptemberében mutatták be, forgalomba 1980-ban került. Ezt a processzort 16 bites vonásai miatt nem tekintik teljesen 32 bites rendszernek, 16/32 bitesként hivatkoznak rá. A világ első 32 bites mikroprocesszora a Bell Laboratóriumok által 1980-ban kifejlesztett CISC típusú Bellmac 32 volt. A Bell Laboratóriumok ezelőtt fejlesztett már mikroprocesszorokat, de azok 8 és 4 bites processzorok voltak. A fejlesztési tervben átugrották a 16 bites fokozatot, és rögtön a következő lépcsőfokra léptek. A processzor tervezésekor nem használtak digitális tervezőrendszert, a rajzokat kézzel gyártották, és a teljes tervet egy nagy terem padlóján állították össze. Az elkészült processzor a tervezettnél gyorsabb lett, 9 MHz-es órajelen is működhetett. Később a Western Electric tulajdonába került, a WE 32000-es sorozatban forgalmazták. Nagy üzleti sikereket nem ért el. 1980 és 1984 között folyt az amerikai Berkeley egyetemen David Patterson híres RISC projektje, amelynek első szilíciumon megvalósított eredménye a RISC I-ként ismert csip, amit az ACM ISCA szimpóziumán publikálták 1981-ben. Ebből a tervezetből származik maga a RISC – redukált utasításkészletű számítástechnika – kifejezés, és innen származnak a SPARC processzorok, ez ihlette az egész ARM architektúrát és elemeit felhasználták olyan termékekben, mint az AMD Am29000 és az Intel i960 processzorcsaládok. Az ARM processzor tervezése 1983-ban kezdődött, tervezője Sophie Wilson volt, akit nagyban inspiráltak a Berkeley RISC processzorról megjelent cikkek és a MOS 6502 processzor. Az első ARM processzormodell, az ARM1-es, 1985-ben jelent meg. A Berkeleytől nem messze fekvő Stanford Egyetemen ezzel párhuzamosan folyt a MIPS architektúra fejlesztése, amelynek első példánya az 1986 januárjában bemutatott R2000-es processzor volt. Érdekes az Intel helyzete a 32 bites processzorok versenyében. Az Intel már 1975 óta fejlesztette saját 32 bites iAPX 432-es processzorát, amelyben a magas rendű programnyelvek támogatását, objektumorientáltságot és sok egyéb élenjáró technikát szándékoztak megvalósítani. A processzor el is készült, első – többcsipes felépítésű – változata 1981-ben jelent meg és 1985-ig folytatódott a fejlesztése. A processzor nem került a cég fő termékvonalába, lassúsága és túlzott bonyolultsága miatt, és a cégen belül fokozatosan az x86-os architektúra fejlesztése vette át a hangsúlyt. Az első üzletileg sikeres és a piacon elterjedt 32 bites processzor az 1985-ben megjelent Intel 80386 volt, amelynek utasításkészlete jobbára visszafelé kompatibilis a korábbi 16 bites operációs rendszerekkel is (hasonlóan az összes későbbi x86 processzorhoz), de már képes 32 bites működésre. Ezt x86-os processzorokon egy védett mód bevezetésével érik el, amely a folyamatok memóriaterületeinek egymástól való elszeparálását is biztosítja. A későbbi 32 bites x86-os processzorok mind visszafele kompatibilisek a 386-ossal, tehát a 386-os utasításkészletére épülő szoftverek (az operációs rendszereket is beleértve) változtatás nélkül futnak 486-os, Pentium, vagy későbbi processzorokon is. x86-os platformon az első igazán elterjedt 32 bites operációs rendszer a Windows 95 volt. Később az ARM architektúra lett a domináns 32 bites platform. Az ARM v3 generációtól kezdve egészen a 2010-es évek végéig 32 bites chipekkel dominálják a mobiltelefonok, tabletek, beágyazott rendszerek piacát, de-facto hardveres standardot nyújtva az Android operációs rendszer számára. Egy ideig beágyazott rendszerekben elterjedtek voltak még a MIPS architektúrájú processzorok is. 32 bites x86, MIPS és ARM processzorok különféle variációit számos gyártó gyártotta, az Intel mellett az AMD, a VIA, a Cyrix, a Qualcomm, az Imagination Technologies, a Samsung, az nVidia, az ULI, a Harris, a Transmeta, az AMLogic, a DM&P, a Freescale, a Marvell, a Mediatek, a Broadcom, a Huawei, a Rockchip, a Panasonic, a Longson, az Elbrus, vagy a Zhaoxin. 64 bites rendszerek Mivel 32 biten praktikusan maximum 232 (4 GiB) memória címezhető meg egyszerűen, ezért ezt elérve megjelent az igény a 64 bites architektúra kialakítására, amelyre először a szerverek piacán került sor. Egy 64 bites regiszter 264 (16 exibájt, több mint 18 kvintillió, avagy 1.8×1019) különböző értéket tárolhat. Nagygépekben és szuperszámítógépekben korábban is használták ezt az adatméretet (pl. az 1961-es IBM 7030 Stretch korai szuperszámítógép adatszava, vagy az 1976-os Cray–1-ben), később szerverekben, és fogyasztói elektronikai eszközökben is megkezdődött az alkalmazása. Az Intel 1989-ben mutatta be a 64 bites rendszerekbe átmenetet képező, „64 bites”-nek reklámozott, ám alapjában véve 32 bites mikroprocesszorát, az i860-ast. A processzor általános regiszterei 32 bitesek, lebegőpontos regiszterei 64 bitesek, sínjei 64 és 128 bitesek (pl. a belső memóriasín a gyorsítótárhoz), RISC architektúrájú VLIW processzor. A processzorhoz nehéz volt hatékony fordítóprogramot készíteni, ez limitálta a felhasználását. Nem ért el üzleti sikereket és az 1990-es évek közepén beszüntették a gyártását. Az Intel végül az 1990-es évek végén minden RISC architektúrán alapuló fejlesztését ARM alapokra helyezte (XScale processzorok). A MIPS Computer Systems 1991. október 1-én mutatta be hivatalosan első 64 bites RISC processzorát, az R4000-est. Ez a MIPS utasításkészlet harmadik revízióját implementálja. Ezek a processzorok a szerver- és munkaállomás-piacon találták meg alkalmazásukat. A DEC 64 bites Alpha architektúrájába tartozó első modell az Alpha 21064 processzor volt, amely 1992 novemberében jelent meg. Órajele maximálisan 192 MHz volt. Az Alpha architektúra CISC típusú, megjelenésekor sebessége mégis meghaladta a konkurens RISC modellekét és sokáig az Alpha processzorok voltak a világ leggyorsabb mikroprocesszorai. A Sun SPARC architektúra a Berkeley RISC elveken alapul. A Sun már 1993-ban kifejlesztette utasításkészlet-architektúrájának 64 bites változatát, a SPARC V9 ISA-t, amelynek első megvalósítása az 1995-ös UltraSPARC processzor. A SPARC processzorokat főleg kiszolgálókban alkalmazzák, de léteznek SPARC processzoros munkaállomások is. Az egyik első (2001), köztudatban is ismert 64 bites szerver architektúra az Intel Itanium processzorcsaládja, amely egy VLIW koncepción alapuló processzor. Az Intel először a szerverpiacra szánta, később pedig az x86 architektúrát szerette volna felváltani vele. A processzor sosem terjedt el, mert a fordítóprogramok nem voltak elég fejlettek. Az Intel néhány generáció után megszüntette a fejlesztését. Helyette az AMD által kifejlesztett x86-64 (AMD64, hibásan: x64) architektúra terjedt el az asztali számítógépek piacán, amely az x86 utasításkészlet továbbfejlesztett változata (visszafelé kompatibilis az x86 alapú szoftverekkel). Az ARM processzorok első elterjedt 64 bites processzorcsaládja az ARM v8, amelyet elsősorban felsőkategóriás mobiltelefonokban, phabletekben, tabletekben, és játékkonzolokban használnak. Ez 2011-ben jelent meg, szintén visszafelé kompatibilis a 32 bites ARM architektúrára írt szoftverekkel (rendszerszinten viszont nem kompatibilis a korábbi ARM utasításkészlettel). CISC A CISC (complex instruction set) jelentése: összetett utasításkészlet. Ennek lényege, hogy a processzorban olyan utasításkészletet hoztak létre, amelynek mind leírása és működése komplex és összetett. A CISC utasításkészletű processzorokban az utasítások hossza változó, maga az utasítás bájtkódja prefixeket és különféle speciális jelzőket tartalmazhat, magában foglalhatja különféle címzési és veremkezelési módszerek támogatását, és magát az utasítás egészét a különféle paraméterekkel. Ilyen elven működik az x86, és korábban ilyen elven működött még a Z80 és az i8080/8085 is. Új elvek 1974-ben az IBM egy gyakorlati feladat kapcsán kutatásba kezdett, amelynek tárgya egyik saját számítógéptípusának, a System/370-esnek az utasításvégrehajtása volt. A kérdés az volt, hogy a gép pontosan milyen utasításokat hajt végre a gépi kód szintjén, azaz hogy megállapítsák, melyik utasítással mennyi időt tölt el a processzor, tehát a gép CISC utasításkészletének elemeit milyen arányban használják ki a programok a gyakorlatban. A cél egy nagyon gyors processzor előállítása volt, amelynek legalább 6-szor gyorsabban kellett volna működnie, mint a korabeli 2 MIPS teljesítményű System/370-es. Úgy találták, hogy a gép utasításkészletének nagy része kihasználatlanul marad, mivel a feladatok legnagyobb részét a processzor a legegyszerűbb műveletekkel végezte, és ehhez mindössze az adatmozgatásra, összeadásra, különböző regiszterek mezőinek kombinálására (bitműveletek) és a be-/kimeneti műveletekre volt szüksége. A célfeladatot 1975-ben leállították, de az eredmények igen érdekes irányba mutattak: ezek alapján lehetővé vált egy új, igen egyszerű felépítésű, nagyon olcsó és nagyon gyors processzor megvalósítása. A kutatás során további egyszerűsítések is kiderültek: hogy az utasítások és adatok számára bevezetett külön átmeneti tárolók még jobban növelik a processzor sebességét (ill. a látszólagos memória-sávszélességet: a többszörös memóriaolvasás helyett az adat az átmeneti tárolóból érkezik); másodszor, nincs szükség bonyolult címszámító aritmetikára, néhány egyszerű címzési móddal elérhető az egész memóriaterület; továbbá a kevés számú utasítás és címzési mód egységesen, azonos hosszú utasításokkal kódolható, ami tovább egyszerűsíti az utasításdekódoló logikát; ami által lehetővé válik minden egyes utasítás uniformizált végrehajtása, egységesen, várakozások nélkül, egyetlen órajelciklus alatt. Ennek a kutatásnak a megállapításait ismerjük azóta RISC elvekként, illetve csökkentett utasításkészletű számítástechnika elnevezés alatt. RISC A RISC Reduced Instruction Set Computing processzortervezési koncepció lényege az, hogy bonyolult utasítások helyett a processzor utasításkészletét egyszerű utasítások alkotják, amelyek lehetővé teszik akár a könnyebben párhuzamosítható utasításvégrehajtást is, miközben az egyszerű utasításkészlet miatt kisebb bonyolultságú processzorokat eredményeznek. Ismert RISC processzorok a MIPS, az IBM Power/PowerPC családja, SPARC (Sun, Oracle, szerverekben), a DEC (megszűnt Alpha) és az ARM. A ma eladott processzorok 95%-a ARM utasításkészletű. Cache memória (Gyorsítótár) A rendszermemória (RAM) elérése egy bonyolult sínrendszeren keresztül történik, hogy ezt ne kelljen gyakran (minden memóriaművelet esetén) megtenni, a számítógépek elkezdtek úgynevezett cache memóriát használni, ami egy kis méretű integrált memória (gyorsítótár) a rendszermemória és a processzor végrehajtóegységei között. Ez jelentősen megnöveli a végrehajtás sebességét. Kezdetben alaplapra integrálták, később a processzorba került (Intel Pentium). Általában kettőhatvány a méretük (van kivétel is). L1 cache néven szokás emlegetni az utasításokat és a dekódolt utasításokat átmenetileg tároló cache memóriát. L2 cache néven szokás nevezni az általános célú memóriaírásokat és olvasásokat gyorsító cache memóriát (ez lasabb, mint az L1). A mai processzorokban néha L3 cache is van, amely lasabb ugyan, mint az L2 cache, de a RAM elérésénél valamivel gyorsabb. A modern szuperskalár processzorok már azelőtt detektálják a lehetséges memóriaműveleteket (prefetch) hogy azok végrehajtásra kerülnének. Ezzel a módszerrel a memóriaolvasás az eredmény betöltését a cache memóriába idejekorán elkezdi, hogy amikor az értékre szükség lesz, akkorra már elérhetővé váljon, és ne kelljen rá várni. Ez azonban megnyitotta a lehetőséget olyan biztonsági sebezhetőségek előtt, mint amilyen a Spectre vagy a Meltdown bugok. A mai x86 processzorok összesen néhány MByte méretű cache memória található meg, telefonokba és tabletekbe szánt ARM processzorok esetén tipikusan néhány száz kilobájt a gyorsítótár mérete. Szuperskalár végrehajtás A szuperskalár végrehajtás nem összetévesztendő a többmagos működéssel. Szuperskalár végrehajtásról akkor beszélünk, amikor a processzor aritmetikai és logikai egysége több utasításfutószalagot tartalmaz, és ezek az utasításfutószalagok az egymást követő utasításokat megpróbálják automatikusan egymással párhuzamosan feldolgozni, amennyiben az utasítások egymástól függetlenek. Ennek az az előnye, hogy a processzor egy adott időegység alatt több utasítást tud végrehajtani, így a teljesítmény növekedik. Segítségével egy órajel alatt akár több utasítás is végrehajtható. Hátulütője, hogy jóval összetettebb és komplexebb felépítés szűkséges hozzá. Két típusa van, az in-order szuperskalár végrehajtás (a processzor ellenőrzi, hogy a sorban következő utasítás független -e, és végre tudja -e hajtani valamelyik futószalagon), illetve az out-of-order (soron kívüli) szuperskalár végrehajtás, amikor a processzor képes átrendezni az előtte álló feladatokat a hatékonyabb végrehajtás érdekében. Ma a közép és felsőkategóriás processzorok out-of-order végrehajtásúak (ARM, Intel i3/i5/i7, AMD, VIA), egyes alacsony fogyasztású modellek pedig in-order végrehajtásúak (pl Atom N45x, ARM A55, A53, A75). Elágazásbecslés A modern, nagy teljesítményű processzorok elágazásbecslés segítségével próbálják megtippelni a programokban található feltételvizsgálatok eredményeit, így a feltételvizsgálatok nem akasztják meg a szuperskalár végrehajtást. Amennyiben tévednek, az eredményeket eldobják. Az elágazásbecslés hatékonysága 70% feletti. Az elágazásbecslés ugyanakkor csökkenti a processzorok biztonságát, időnként napvilágot látnak ezzel kapcsolatos sebezhetőségek is Spectre bug Meltdown bug. SIMD SIMD = Single Instruction, Multiple Data (jelentése: egy utasítás, több adat). Az ilyen utasításbővítmények lehetővé teszik, hogy egyetlen műveletet több adaton hajtsunk végre egyetlen utasítás segítségével, párhuzamosan. x86-on ilyen az MMX és az SSE utasításkészlet-bővítmény, ARM-on pedig a NEON. Az erős szuperskalár-processzorok megjelenésével szerepe elhanyagolhatóvá vált, de a kompatibilitás miatt továbbra is támogatni kell őket. VLIW A VLIW (very long instruction word - nagyon hosszú utasításszó) koncepció lényege az, hogy az utasításkészlet igyekszik lehetőségeket ahhoz, hogy az adott műveletet egyszerre több adaton lehessen elvégezni (például több egymást követő összeadás), vagy több műveletet lehessen egyszerre összekombinálni (például összeadás és szorzás, akár egyszerre több adaton). A VLIW processzorok aranykorukat a kétezres évek elején élték (Intel Itanium, Transmeta Crusoe, Efficeon), ma már csak elvétve találkozni velük (pl. orosz Elbrusz processzorok). EPIC EPIC: Explicitly Parallel Instruction Computing = nagy párhuzamosságú utasításokon alapuló számítógép. A HP és Intel együttműködve fejlesztette ki, maga a kifejezés 1997-ben jelent meg. Első alkalmazása az Intel Itanium architektúrája volt. A VLIW egy módosított változata, amelyben igyekeztek meghaladni a VLIW elveket. Többmagos architektúrák A mai processzorok több processzormagot használnak, amelyek SMP elven működnek (symmetric multiprocessing). A többmagos SMP rendszerek esetében a különféle folyamatok (processzek) és szálak (thread) mind külön magon futhatnak, így a számítási folyamatok hamarabb véget érnek azon programok esetében, amik erre fel vannak készítve. Minden mag látja a teljes memóriát, és szabadon olvashat/írhat. Az írási és olvasási műveletek koherenciáját a hardver biztosítja. Minden mag egymástól független programkódot is futtathat, vagy akár ugyanazt a kódot is futtathatják. A többmagos rendszereket megelőzően több processzoros számítógépeket is használtak szerverekben (például SUN, IBM), de léteztek átlagos felhasználók számára szánt többprocesszoros számítógépek is például Pentium1, Pentium2, Pentium3, AMD Athlon alapokon (amelyek ugyanezen SMP elvek alapján működtek). A többmagos processzorok 2005 után terjedtek el széles körben . Némely processzor virtuális több magot is támogat (hogy a processzorfutószalagokat hatékonyabban ki tudja a rendszer használni bizonyos esetekben). Telefonokban, laptopokban, tabletekben és asztali számítógépekben is tipikusan 4, ritkábban még több maggal találkozhatunk. Szerverek esetében találhatunk több processzort, összességében több száz magot használó konfigurációkat is. Csíkszélesség A csíkszélesség a tranzisztorok méretét jelenti a chipekben. A különféle gyártók esetén ugyanaz a csíkszélesség más méretet jelent fizikailag, és van különbség maguknak a tranzisztoroknak és az összeköttetéseknek a méretében is, ezért két különböző gyártót összehasonlítani pusztán a csíkszélesség alapján nem lehet. Az Intel 4004-et és 8008-at még 10 mikrométeres (10 µm) eljárással gyártották (1971-ben, tehát egy tranzisztor mérete 0.01 milliméter volt). 1985-re már 1 mikrométeres eljárásnál tartott az ipar (Intel 386, 1 µm). 2001-re elérte az ipar a 130 nanométert (Pentium 3), 2014-ben megkezdődött a 14 nm-es chipek gyártása, és 2018-ra vezető chipgyártó vállalatok nagy része ezen a csíkszélességen gyárt (TSMC, Samsung, Intel, GlobalFoundries). 2018-ban már zajlik az 5 nanométeres tesztgyártás is (TSMC), de a tömegtermelésben csak a 7 nm-es technológia jelent meg az év második felében. Jánki Péter Jánki Péter, Janki (?, ? – Hajdúsámson, 1784.) református lelkész. Élete Tanulmányait Debrecenben kezdte, itt 1728. április 25-én a togatusok sorába lépett. 1735-től köztanítóként dolgozott, majd 1738 májusától 1739 elejéig senior volt. Ezután külföldre utazott, 1740-ben beiratkozott az utrechti egyetemre. Miután hazatért, 1741-től Földesen, 1747-től Kabán, 1750-től Bakonszegen, 1753-tól Balkányon, végül 1761-től Hajdúsámsonban volt teljesített lelkészi szolgáltatot, ahol 1774-ben nyugalomba vonult. Munkája Disputatio theologico-philologica de vasculo mannae ejusque mysterio. Praeside Millio. Trajecti ad rhen., 1740. (Collectio opusculorum historico-philologico-theologicorum selecti argumenti imprimis in Germania et Belgio separatim editorum. Curante Jo. Oelrichs. Bremae, 1770. II. kötetében újra kiadva). MÁV XIIl sorozat A MNyV 61-72 egy mellékvonali (másodrangú) szertartályos gőzmozdony sorozata volt a Magyar Nyugati Vasútnak. Története A Magyar Nyugati Vasút vásárolt a müncheni Krausstól 12 db 1B tengelyelrendezésű mozdonyt vonatai továbbításához. A vasútnál a 61-77 pályaszámok alatt üzemeltek. Amikor államosították az MNyV-t, mozdonyparkja is a MÁV-hoz került, ahol a XIIl. osztályba sorolták őket s a 877-888 pályaszámcsoportba kerültek. A MÁV második pályaszámozási rendszerének bevezetésekor osztálybesorolásuk megtartása mellett az 5651-5662 pályaszámokat osztották ki nekik. Mivel az 1B tengelyelrendezésű mozdonyoknál a C tengelyelrendezés megfelelőbbnek bizonyult, 1892-ben MÁV átépíttette a mozdonyokat C tengelyelrendezésűekké, és átsorolta őket a XIIi osztályba. 2007-es asztalitenisz Európa-bajnokság A 2007-es asztalitenisz Európa-bajnokságot 2007. március 25. és április 1. között rendezték meg Belgrádban. Érmet szerzett sportolók: Forrás Sport 2007 évkönyv (2007., MOB) Guy Berryman Guy Rupert Berryman (1978. április 12.) a Coldplay angol alternatív pop-rock együttes basszusgitárosa. Coldplay Amikor Berryman mérnöknek kezdett tanulni a University College London egyetemen, hallotta Chris Martin dalainak félkész változatát, majd részegen megközelítette őt a hallgatók bárjában és megkérte, hogy vegye be az "együttesébe", melynek tagjai akkor még csak Chris Martin és legjobb barátja, Jonny Buckland voltak. Nem sokkal ezután abbahagyta mérnöki tanulmányait és helyette egy hétéves építészeti képzésre jelentkezett. Egy év után azonban ezt is abbahagyta, hogy jobban tudjon koncentrálni a basszusgitárosi karrierjére a Coldplay-ben. Bár az együttes többi tagja még mindig egyetemre járt, Berryman bárpultosként dolgozott egy helyi londoni pubban. Jonathan Ross egyszer azt mondta, hogy "Guy, szerintem te vagy az együttes leghelyesebb tagja!" A Coldplay harmadik stúdióalbumának, az X&Y-nak lemezbemutatóján, a Twisted Logic Turnén Berryman egy eldobható fényképezőgéppel fényképeket készített az együttesről és a közönség közé dobta azokat. Magánélete Berryman egy skóciai magániskolában, a The Edinburgh Academy-n tanult, majd Kentben, a Kent College Canterbury-n, mielőtt elkezdte tanulmányait a UCL-en. 2004-ben Berryman feleségül vette gyerekkori szerelmét, Joanna Bristont, egy visszafogott ceremónia keretében a City of Westminsterben. Lányuk, Nico, 2006. szeptember 17-én született. Briston egy Jezebell nevű londoni ruhabolt tulajdonosa volt. A bolt nyitásán a Coldplay két tagja, Jonny Buckland és Will Champion, valamint partnereik is megjelentek. 2007. márciusában a Coldplay szóvívője megerősítette, hogy Guy és Joanna háromévi házasság után elváltak. Berryman nagy rajongója a Raith Rovers F.C.-nek, szülővárosa, Kirkcaldy labdarúgó csapatának. Érdekli a divat és az elektromos ketyerék is. Berryman-nek van egy retro stílusú jukeboxa és gyűjti hozzá a Motown, illetve a Stax 7"-os kislemezeket. Azzal szokott viccelődni, hogy ismer "minden használtlemez-boltot minden nagy Egyesült Államokbeli városban". Az MSN UK 2008. áprilisi cikke szerint Berryman vagyona 25 millió fontra becsülhető. Egyéb zenés munkássága 2004-ben Guy (és Will Champion) egy közös dalt vettek fel az a-ha gitáros-billentyűsével, Magne Furuholmennel, Guy példaképével, szóló albumához, a Past Perfect Future Tense-hez. A szám címe Kryptonite. 2008-ban Berryman részt vett az Umi no Shanghai filmzenéjének elkészítésében és basszusgitározott Furuholmen A Dot Of Black In The Blue Of Your Bliss-jében. Ugyanabban az évben kollaborált Magne Furuholmennel, Jonas Bjerre-rel (a Mew együttes tagjával) és Martin Terefe-vel. Az együttes neve Apparatjik volt, és ők komponálták meg a BBC2 sorozatának, az Amazonnak a témáját. Bár Berryman balkezes, a basszusgitáron mégis jobb kézzel játszik. Nem zenés munkássága Berryman fényképeket készített a norvég popegyüttes, az a-ha Foot of the Mountain című, 2009-es albumának belső borítójára. Sisebut nyugati gót király Sisebut, más írásmóddal Sisibut, Sisebuth, Sisebur, Sisebod, Sigebut (565 – 621 februárja) nyugati gót király 612-től haláláig. Sisebut még egyszer félelmessé tette a gót fegyvereket. Visszavette a görög megszállta területet, és őket a félsziget délnyugati sarkába, mai Algarvéba szorította. A móroktól elfoglalta Ceuta és Tanger észak-afrikai erődöket. Igazságosságával és szelídségével megnyerte alattvalóinak szeretetét. Pártolta a művészetet és a tudományt; maga is forgatta a tollat. Ő építtette a híres toledói Szent Leokádia-templomot. Fő célja az volt, hogy országát hit dolgában egynek lássa, ezért türelmetlen buzgalommal fordult a zsidók ellen (a félszigeten sok zsidó lakott, közük nagyon gazdagok is). Sisebut sokakat erőszakkal megkereszteltetett, másokat kegyetlenül üldöztetett. Az egyház ugyan színleg ellenezte, hogy a szentségeket erővel kényszerítsék rájuk, de azért egyházi emberek ítéltek a zsidók felett és alkalmazták az ellenük hozott törvényeket. Sisebut halála után fia, II. Rekkared csak néhány hónapig uralkodott. Szürkefejű álszajkó A szürkefejű álszajkó (Garrulax cinereifrons) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1847-ben. Előfordulása Dél-Ázsiában, Srí Lanka déli részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 24–25 centiméter, testtömege 70 gramm. Tollazata barna, kivéve szürke fejét. Életmódja Ízeltlábúakkal, csigákkal, gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 0180. április 15.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. január 6.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 0180. április 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 6.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 6.) Aczél Géza Aczél Géza (Ajak, 1947. március 9. –) költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Életpályája A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett 1965-ben, majd tanári diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-orosz szakán 1971-ben. 1971-1978 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalmi Intézetének könyvtárosa volt. 1975-ben megszerezte a doktori címet Kassák Lajos avantgárd korszakának témakörében. 1978–1990 között az Alföld olvasószerkesztője és lírai rovatának vezetője, 1991–1992 között főszerkesztő-helyettese és 1993-tól 2015 végéig főszerkesztője. 2005 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének irodalmi alelnöke. A magyar avantgárd újra-felfedezésének ösztönzője. Társadalmi szerepvállalása a FIJAK (Fiatal Írók József Attila Köre) alapító tagja, több ciklusban a Magyar Írószövetség választmányi tagja, Művei Másnapos freskó (versek) Szépirodalmi Könyvkiadó , 1975 Tamkó Sirató Károly (kismonográfia) Akadémiai Kiadó , 1981 A mánia terjeszkedése (versek) Szépirodalmi Kiadó, 1983 Képversek (válogatás, bevezető tanulmány) Kozmosz Kiadó, 1984 Termő avantgarde (tanulmányok) Szépirodalmi Kiadó, 1988 A térség kritikája (versek) Széphalom Kiadó, 1994 A. G. úr X-ben (válogatott versek) Jelenkor Kiadó , 1997 Kassák Lajos (monográfia) Akadémiai Kiadó, 1999 Csülökkönyv. 154 recept ; előszó Esterházy Péter; Lucullus 2000, Bp., 2000 (ablak)(szakács) (versek) Palatinus Kiadó, 2003 (szakma)alkony (versek) Jelenkor Kiadó, 2005 (fél)édes hendikep (összegyűjtött versek) Palatinus Kiadó, 2006 (vissza)galopp (lírai utószinkron) Jelenkor Kiadó, 2007 (vers)szakadás (versek) Alexandra Kiadó , 2008 (kontra)galopp (javított utószinkron) Jelenkor Kiadó, 2009 (ő)szike (versek) Jelenkor Kiadó, 2010 (búcsú)galopp. Tétova utószinkron ; Jelenkor, Pécs, 2012 Óda roncs. Antológia. Balatonfüred, Debrecen, Kecskemét ; szerk. Aczél Géza, Cserép László, Füzi László; Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek, Kecskemét, 2013 (szino)líra. Torzószótár, Á–Ál ; Jelenkor, Pécs, 2014 (szino)líra 2. Torzószótár. Aláaknáz–Ám ; Jelenkor, Bp., 2018 Díjai Debrecen Város Csokonai-díja (1989, 1997) Ratkó József-díj (1995) Soros-ösztöndíj (1997) Látó-nívódíj - vers (2015) Balázs Richárd Balázs Richárd (Mohács, 1990. június 5. –) magyar labdarúgó-középpályás. Forrás Balázs Richárd adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) hlsz.hu 3478 Fanale A 3478 Fanale (ideiglenes jelöléssel 1979 XG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1979. december 14-én. Le Pavillon-Sainte-Julie Le Pavillon-Sainte-Julie település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Le Pavillon-Sainte-Julie Dierrey-Saint-Pierre, Échemines, Fontaine-les-Grès, Macey, Payns, Saint-Lyé, Savières és Villeloup községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 16157 Toastmasters A 16157 Toastmasters (ideiglenes jelöléssel 2000 AS50) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Charles W. Juels fedezte fel 2000. január 5-én. Aczél Zoltán Aczél Zoltán (Budapest, 1967. március 13. –) magyar labdarúgó, labdarúgó-edző, szövetségi edző. Pályafutása Játékosként 1988 májusában az Újpesti Dózsa csapatában mutatkozott be az NB I-ben, majd Siófokon játszott 1988 és 1991 között. Dél-Koreában légióskodott a Daewoo Royalsnál. A rövid külföldi futball kitérő után újra Magyarországon, újra az Újpestnél kapott lehetőséget, ahol 3 évig játszott. Onnan Vácra és ismét a légiósnak állt a svájci Lausanne-ba, majd visszakerül a Pécsi MFC-hez. 1996 - 1998 között Ausztriában légióskodott SV Ried és a TSV Hartberg játékosaként. 1998-ban visszatért Pécsre, ahonnan 1999-ben a Vasashoz szerződött. Labdarúgó pályafutását a Dabas játékos-edzőjeként fejezte be. A válogatottban 1990-ben két alkalommal szerepelt a válogatottban, Törökország és Anglia ellen. Edzőként Komolyabban edzőként Újpesten kezdett dolgozni, az utánpótlásban. Első élvonalbeli klubja a Rákospalotai EAC volt 2006-ban. 2008-ban a kiesőhelyen álló REAC-tól elküldték szezon közben a szintén a kiesés ellen küzdő BFC Siófokhoz. A klub kiesett és ismét klubot keresett magának. Egy rövid ideig úgy nézett ki, hogy William McStay segítője lesz Újpesten, de mivel csak harmadik számú edzőként számoltak vele és közvetlenül nem szólhatott bele a folyó munkába ezért közös megegyezéssel szerződést bontott. 2008. májusától szövetségi edző, Erwin Koeman segítője. 2009 őszén a Diósgyőri VTK alkalmazásában állt, de a december 31-én lejáró szerződését a klub nem hosszabbította meg. Bundaügy 2011. november 30-án a Videoton-Haladás Magyar Kupa-mérkőzést követően őrizetbe vették a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai. 2011. december 2-án 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték kötelességszegés és vesztegetés gyanúja miatt. A gyanú szerint Aczél a 2009. április 21-én lejátszott Honvéd-Siófok (2-2) Magyar Kupa-elődöntő előtt elfogadta játékosai, Sütő László és Horváth Gábor ajánlatát, amely arra vonatkozott, hogy fejenként 3-4000 euró ellenében legalább két góllal elveszítik a mérkőzést. A tréner ekkor azt ígérte, hogy a mérkőzésen a csapatot ennek megfelelően fogja összeállítani. Az elkövetői kör végül Aczél és játékosai hajlandósága ellenére a mérkőzésre nem tette meg a fogadását, így a megállapodás szerinti jogtalan kifizetésre nem került sor. A 2009. május 23-i ZTE-Siófok bajnoki előtt Aczél - a gyanú szerint - szintén elfogadta két játékosa ajánlatát, melynek értelmében 4000 euró ellenében ő is részt vesz a mérkőzés eredményének befolyásolásában. Aczél - a gyanú szerint - tudva arról, hogy a manipulációban játékosként pontosan kik vesznek részt, a mérkőzésen a csapatot ennek megfelelően állította össze és a meccs után átvette a neki ígért 4000 eurót. 2011. december 9-én szabadlábra helyezték. 5 nappal később felbontották a szerződését a Haladás csapatánál. 2017. június 22-én a Fővárosi Ítélőtábla fogadási csalás vádpontjában bűnösnek találta és egy év börtönre - hat hónapra felfüggesztve -, valamint 100 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte. If You Had My Love Az If You Had My Love, Jennifer Lopez első kislemeze az On the 6 bemutatkozó albumáról. Ez a dal az énekesnő első dala is egyben amely sikert sikerre halmozott világszerte. Fogadtatása Az If You Had My Love már első héten a Billboard Hot 100 csúcsán debütált pontosabban az első helyen. A dal 1999. június 12-től egészen öt hétig tartotta csúcspozícióját, majd tizenöt hétig szerepelt az első tíz helyen. Az If You Had My Love a 99-es évek legkedveltebb dance-pop kislemeze volt mely lázba hozta az egész világot és ismertté tette Jennifer Lopezt. Változatok és formátumok Kislemez If You Had My Love (Pablo Flores Remix) If You Had My Love (Radio Edit) If You Had My Love (Dark Child Remix #1) If You Had My Love (Master Mix) If You Had My Love (Dark Child Remix #2) Maxi kislemez If You Had My Love (Radio Edit) If You Had My Love (Pablo Flores Remix Edit) If You Had My Love (Dark Child Remix Edit) If You Had My Love (Pablo Flores Remix) If You Had My Love (Dark Child Extended) No Me Ames (Tropical Remix) (ft. Marc Anthony ) Kazetta + promó If You Had My Love No Me Ames (Tropical Remix) (ft. Marc Anthony) Zsupos Zoltán Zsupos Zoltán (Berettyóújfalu, 1959. június 30. –) történész, néprajzkutató. Élete 1959-ben született Berettyóújfaluban, ott végezte általános és középiskoláit. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait. Munkahelyei: 1977-től 1979-ig, majd 1984-től 1986-ig a Bihari Múzeum, 1987–1990 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, 1990–1994 között az MTA Titkársága, 1994–2005 között a Duna Televízió, 2008-tól a Magyar Országos Levéltár. 2003-ban megkapta a Dercsényi Dezső-sajtódíjat. Válogatott publikációk Esztár néprajza (1987) Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása (1987) Xantus Gyulával: „Katona nélkül mit sem ér a mennység...” (1989) Történeti-néprajzi források Gömörből a XVIII–XIX. századból (1994) Az erdélyi sátoros taxás és aranymosó fiskális cigányok a 18. században (1996) Gömöri káromkodások könyve (2010) Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok. Győr, 1848–1849. Kundmachungen, Theaterzettel, Kleindrucksachen. Raab, 1848–1849. (2014) A székely írásról ; szerzői, Bp., 2015 Honnan ered a székely írás? ; Zsupos Zoltán, Dunakeszi, 2016 „Szépen legel a Marosi gulyája” Folklór és valóság. In: A Bihari Múzeum Évkönyve IV-V. Berettyóújfalu, 1986. 255–271. Zur Frage der Goldwascher-Zigeuner in Siebenbürgen. In: Ethnographica et Folkloristica Carpathica 5-6. Debrecen, 1988. 325–332. Date istorice si etnografice despre Micherechi. In: Din traditiile populare ale romanilor din Ungaria 7. Budapest, 1989. 7–28. Thougts Concerning the Origin of Hungarian Speaking Natives („Chango”-s) of Moldavia. In: Congressus Septimus Internationalis Fenno-Ugristarum 4. Debrecen, 1990. 141–146. Rákóczi Rozsnyón, avagy egy pletyka életrajza a 18. századból. In: Népi kultúra–Népi társadalom XVIII. Budapest, 1995. 149–165. Rozsnyó 1849-es papírszükségpénzei. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVII. Miskolc, 2008. 401–428. Filmjei Magyar diákok a Németalföldön Üzen a XVIII. század A magyar koronázási jelvények A Szent Jobb László Gyula a honfoglaló magyarokról A honfoglaló és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei Magyarok Quedlinburgban Kárpát-medencei leletek a British Múzeumban A British Múzeum Alexander Berthier-Delagarde gyűjteménye Franeker műemlékei Műemlékvédelem Hollandiában Párizs varázsa Barangolások Ausztriában Barangolások Krétán Barangolások Portugáliában Barangolások Írországban Barangolások Svájcban és Németországban A szellem órája – A Balassi Bálint Intézet, Magyarságkutatás A szellem órája – Az ősemberek A szellem órája – A nagyszentmiklósi kincs A szellem órája – A Santo Stefano Rotondo bazilika A szellem órája – Műemlékvédelem Erdélyben A szellem órája – Mint oldott kéve: A magyar népesség és társadalom A szellem órája – Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus – A hatalom és kultúra viszonya A szellem órája – Az állati és emberi viselkedés professzora: Csányi Vilmos A szellem órája – Műemlékvédelem a Felvidéken 150 éves a Károli Gáspár Református Egyetem Madeira Pecsétek a középkori Magyarországon Oklevelek a Magyar Országos Levéltárban Kéziratos térképek a Magyar Országos Levéltárban A tudomány kincsesháza A Magyar Nemzeti Múzeum 1848/49-es emléktárgyai A Duna Kincsesház Portugália-EXPO 98 Magyarok Portugáliában Trappisták Magyar fordulat – Marácz László A nemzet levéltárának kincsei Jó estét Párizs! Milleniumi krónika – Bajót, az első milleniumi ünnepség Térképek és városképek A nemzet könyvtára A nemzet könyvtárának kincsei c sorozat A Keresztény Múzeum kincsei c. sorozat MotoGP európai nagydíj A MotoGP európai nagydíja a MotoGP egy korábbi versenye, melyet 1991 és 1995 között rendeztek meg. Dennis Viollet Dennis Sydney Viollet (Fallowfield, 1933. szeptember 20. – Amerikai Egyesült Államok, 1999. március 6.) angol labdarúgócsatár, edző. Pályafutása Charles Sydney Viollet (1890-1961) és Hannah Viollet (1893-1992) fiaként született. 1949. szeptember 1-jén került a Manchester Unitedhez, ahol a következő 13 évben összesen 179 gólt lőtt. 1962 januárjában Matt Busby eladta Violletet a Stoke City-nek 25 000 fontért. Monor–Irsai-dombság A Monor–Irsai-dombság a Tápió-mente nyugati része az Északi-középhegység legdélebbi, félszigetszerű nyúlványa. Önálló kistáj, amelyet csupán másfél évtizede különítettek el a Gödöllői-dombságtól. Területe Sülysáp–Mende vonalától húzódik egészen Ceglédbercelig. Mai arculatát a hol meredek, hol laposabb lejtőkkel határolt löszvölgyek és a köztük lévő terjedelmes löszhátak határozzák meg. Legmagasabb pontja – ami egyben a Tápióság legmagasabb helye is – a Mende határában emelkedő 239 méter magas Zsellér-hegy. Völgyeinek többsége a terület általános lejtésének megfelelően északnyugat-délkeleti irányú (például Úri-patak völgye, Farkasdpusztai-völgy), azonban középső részén erre merőlegesen futó, mélyebb völgyeket is láthatunk (például a Gombai-patak völgyének középső része, kávai Hosszú-völgy). Ezek kialakulásában döntő szerepet játszott az az északkelet-délnyugati irányú törésvonal, amely Monor–Gomba–Jászberény irányában halad. Ezt bizonyítja az is, hogy Gomba község a múlt század elején több erősebb földrengés esetében is epicentrális helyzetben volt. A löszvölgyek különleges típusát alkotják azok a rövid, ám szűk és igen mély löszszurdokok, amelyek előkerültek Felsőfarkasd közelében. Sok helyen láthatunk szép löszfalakat, melyek közül kiemelkedik a gombai Várheggyel szemben lévő, 20 méternél is magasabb feltárás. Itt gyönyörűen tanulmányozhatók a kainozoikumi eljegesedés maitól lényegesen eltérő éghajlati viszonyai közepette kialakult fosszilis talajok. A Monor–Irsai-dombság a hazai természetföldrajzi kutatásokban kiemelkedő szerepet játszott. A magyarországi löszök osztályozását Pécsi Márton földrajzkutató részben a Sülysáp és Mende határában elhelyezkedő löszfeltárások alapján végezte el az 1960-as években. Végre otthon! (Vakáción a Mézga család) A Végre otthon! a Vakáción a Mézga család című rajzfilmsorozat 13. és egyben utolsó része, melyet a Magyar Televízió mutatott be 1980-ban. A cselekmény szerint Mézgáék - miután megkapták a pénzüket a heroin-leleplezésért - egy hotelben üdülnek, majd játszanak a kaszinóban, ahol még több vagyont nyernek, később viszont kirabolják őket. Végül hazarepül az öt világvándor, de kiderül, hogy amíg ők világot látni voltak, kirabolták a lakásukat. Cselekmény Az epizód elején Gézáék egy strandon pihennek, Géza meg a 29-es számot álmodja meg, ezután pedig étterembe mennek, ahol 29 frankot kell fizetni, 29 cent a visszajáró, ráadásul Géza rájön, hogy az esküvőjük Paulával is 29-én volt, illetve Aladár is február 29-én született, valamint aznap is augusztus 29-e van, ezért ezt a számot megjátsszák a kaszinóban, s nyernek is még több pénzt. Ám Gézát és Paulát egy taxiban kirabolják, így a családnak újra nem marad egy vasa sem. Tehát Párizsba mennek, hogy visszaszerezzék a rablóktól a pénzüket (amikor megtudják, hogy oda mentek a tolvajok). A visszaszerzési kísérlet sikertelenül sül el, de végül Máris jóvoltából mindnyájan megkapják a hazatérési okmányaikat, és hazarepülnek Magyarországra, itt a vámnál kisebb zűrbe keverednek a hamis finn útlevél, a heroincsempészről való hallás, illetve az újság miatt, melyben van egy kép Mézgáékról és Márisról, mint a Szomorú Vasárnap Terrorcsoport tagjairól, de három nap múlva hazajutnak. Kiderül viszont, hogy amíg ők nyáron világot jártak, addig Hufnágel Steve kirabolta a lakásukat. A család este lefekszik, illetve Géza arra gondol, hogy ha valaki előtte még egyszer utazásról beszél, azt felpofozza, Kriszta azt mondja Maffiának, hogy nélküle végig unatkozott volna a nyaralás alatt, Aladár arról ábrándozik, hogy legközelebb az Északi-sarkról indul nyaralni, de egyedül, Paula pedig imádkozik, hogy el tudja felejteni a Hufnágel nevet. Alkotók Rendezte : Nepp József Írta : Romhányi József Dramaturg : Lehel Judit Zenéjét szerezte : Deák Tamás Zenei rendező : Pethő Zsolt Operatőr : Cselle László, Henrik Irén , Losonczy Árpád Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Hap Magda Vágóasszisztens : Halla Erzsébet Tervezte : Baksa Edit, Békési Sándor, Uzsák János, Zsilli Mária Háttér : Csík Márta Rajzolták : Hernádi Oszkár, Kiss Ilona, Prunner Gabriella, Schibik József Színes technika : Kun Irén Felvételvezető : Kő Edit Gyártásvezető : Marsovszky Emőke Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Mézga Géza : Harkányi Endre Mézgáné Rezovits Paula : Győri Ilona Mézga Kriszta : Földessy Margit Mézga Aladár : Geszti Péter Dr. Máris (Ottokár) : Bárdy György Mesélő : Gálvölgyi János Magyar vámőr : Dobránszky Zoltán Magyar vámkezelő : Fodor Tamás Állami fő őrmester : Bálint György Sligovici : Farkas Antal Åland Åland-szigetek (ejtsd: [ólánd]) – finnül Ahvenanmaa, Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, Finnországhoz tartozó több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport, melynek lakossága túlnyomórészt svéd anyanyelvű. A szigetek hivatalos neve svédül Landskapet Åland, finnül Ahvenanmaan maakunta (Ahvenanmaa megye). Földrajz Az Åland-szigetek mintegy háromszáz lakható szigetből áll, amelyek közül mintegy hatvan lakott; a többi 6400 sérsziget vagy elhagyatott szikla. A szigetek által elfoglalt terület összesen 13 324 négyzetkilométer, amelyből 1553 négyzetkilométer szárazföld. Legmagasabb pontja, az Orrdalsklint 129,1 méterrel van a tengerszint felett. Ålandon közel négyszáz 0,25 hektárnál nagyobb tó található. A szigetek felszíne többnyire sziklás, ahol a vörös és rózsaszín gránit dominál. A talaj vékony, mert a legutóbbi eljegesedés végén a visszahúzódó gleccserek eltakarították. Åland partvonalát számos öböl és fjord tagolja, amelyek kiváló kikötők a kisebb hajók számára. A legfontosabb kikötő Ytternäsnál található. Eckerö, Lemland és Lumparland szigeteket Ålandtól és egymástól keskeny, sekély szorosok választják el. Fölglö, Vårdö és a Geta-szigetek sokkal masszívabbak, meredek sziklákkal és kevésbé tagolt partvonallal. A nagyobb szigeteken több kis tó található. A lakosság 90%-a Fasta Ålandon él, ahol egyúttal a szigetek fővárosa, Mariehamn is található. Fasta Åland a szigetcsoport legnagyobb szigete. A pontos méretét nehéz meghatározni a szabálytalan alakja és partvonala miatt. A becslések 740 négyzetkilométertől 879 négyzetkilométerig terjednek. Történelme A terület – haditengerészeti szempontból stratégiai fekvése miatt – gyakran okozott feszültségeket a térségben. Az Åland-szigetek annak a területnek a része, amelyet Oroszország Svédországtól szerzett meg a frederikshamni békében 1809 szeptemberében. Finnország többi részével együtt a félautonóm Finn Nagyhercegség része lett. Svédország képtelen volt elérni, hogy a szigeteket ne erődítsék meg. A kérdés nem csak Svédországnak volt fontos, hanem az Egyesült Királyságnak is, amely aggódott biztonságának és kereskedelmi érdekeinek veszélyeztetése miatt. 1832-ben Oroszország megindította a szigetek megerősítését Bomarsund hatalmas erődjének építésével. Ezt a krími háborúban, a balti hadjáratban, 1854-ben, egyesített brit és francia haditengerészeti és tengerészgyalogos erők foglalták el rombolták le. A párizsi béke (1856) előírta az Åland-szigetek demilitarizálását. Az 1918-as finn polgárháborúban a svéd csapatok békefenntartóként avatkoztak be az ott állomásozó orosz csapatok, valamint a Finnország felől a befagyott tengeren érkező vörös és fehér finn csapatok között. Történészek szerint ekkor a svédek komolyan tervezték a szigetek elfoglalását. Néhány hét múlva a svéd csapatok átadták a helyüket a finn fehér szenátus által hívott német csapatoknak. 1917 óta törekszenek a szigetek lakói a Svédországhoz való csatlakozásra. 1919-ben azt felterjesztést, amelyben kérelmezték a Finnországtól való elszakadást, a szigetek felnőtt lakosságának 96,4%-a aláírta, és több mint 95%-a támogatta. A svéd nemzeti érzelmeket különösen a következő ügyek élesztették: svédellenes tendenciák Finnországban, finn nacionalisták ellenségessége az autonómiával szemben és az oroszosítással szembeni finn ellenállás. Ráadásul a Finnországon belüli konfliktus a finn nyelvű többség és a svéd nyelvű kisebbség között az 1840-es évek óta tart, és élesztették Åland lakosságának ellenérzését a Finnországhoz való tartozással szemben. Finnország ellenezte mind a szigetek elszakadását, mind az autonóm státust. A szigetlakók nem hagyták annyiban, és a vita az Népszövetség elé került 1921-ben. Az akkori döntés szerint Finnország megtarthatta szuverenitását az Åland-szigetek felett, de az autonóm területté vált. Finnország elismerte Åland-szigetek lakóinak jogát svéd nyelvük megtartására, kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére. Ugyanakkor nemzetközileg elismert semleges státust adott Åland-szigeteknek, megtiltotta, hogy ott csapatok állomásozzanak vagy katonai parancsnokságot telepítsenek oda. A huszadik század folyamán a szigetlakók növekvő számban ismerték el a finn szuverenitást hasznosnak. Mivel Svédország elégtelen segítséget nyújtott a népszövetségi vitában, nem fogadta el a szigetek demilitarizált státusát az 1930-as években, a szigetek lakossága a második világháború alatt és után érzelmekben és magatartásban közeledett Finnországhoz. A szigetlakók egyre kevésbé tekintik Ålandot finn birtokban lévő svéd tartománynak, hanem Finnország autonóm részének érzik. Népessége A lakosság 92%-a svéd, 5%-a finn anyanyelvű ålandi. Åland ma is a nemzetiségi területi autonómia mintapéldája az Európai Unióban. A népesség 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Ålandon lakik – s az itt élők csaknem fele az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban (finnül: Maarianhamina) él. A lakosság 75,9%-a a Finn Evangélikus-Lutheránus Egyház tagja. Åland és az Európai Unió Ålandon külön népszavazás volt az EU-hoz történt csatlakozás ügyében, amelynek végeredményeként a tartomány Finnország többi részével egy időben belépett az unióba. Åland része ugyan az EU-nak, néhány fontos kérdésben azonban kivételes jogállással rendelkezik. A nem-ålandiak ingatlanszerzési és vállalkozási joga korlátozva van a szigeteken, és Åland nem tagja az EU vámuniójának. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Åland adószempontból „harmadik ország”-nak minősül, továbbra is lehetővé téve a Svédország és Finnország között közlekedő kompokon az adómentes árusítást. Nevezetességek A legérdekesebb város Sund a fősziget keleti felén fekszik, itt találjuk a Kastelholm várat, amely stratégiai jelentőséggel bírt a 16-17. században. A szomszédságban lévő szabadtéri Jan Karlsgården Múzeumot, amely nyáron több fesztiválnak is otthont ad. A Bomarsund-erőd az orosz megszállásra emlékeztet. Ålandot rendszeres hajójárat köti össze Svédországgal, Finnországgal és Észtországgal. Ingyenesen közlekedhetünk a szigetek között komppal, Sundot pedig busszal, vagy kerékpárral is elérhetjük. Gazdaság A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból él, de a mikroelektronikai ipar is megtelepedett a szigeteken. A műszaki és orvosi elektronikai termékek mellett jelentős még a műanyag- és fém-, illetve fafeldolgozás. Közlekedés Közutak hossza: 1000 km Repülőterek száma: 1 Kikötők száma: 2 Ünnepek Június 9 . - Nemzeti ünnep - Åland Önkormányzat Napja, 1922 Forrás Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5 Brzegi Dolne Brzegi Dolne (ukrán nyelven: Береги Долішнi) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczadi járásban, Gmina Ustrzyki Dolne község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz.A község központjától, Ustrzyki Dolnétől 3 kilométernyire északkeletre található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 79 kilométernyire található délkeleti irányban. A Szentírás új világ fordítása A Szentírás új világ fordítása (New World Translation of the Holy Scriptures, röviden NWT) a Biblia egyik modernizált nyelvű fordítása, melyet a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. és a International Bible Students Association ad ki. Első kiadására 1950-ben került sor. A magyar változat 2003-ban jelent meg az 1984-es angol nyelvű kiadás fordításaként. Az átdolgozott kiadás jelent meg magyarul 2017-ben. Jellegzetességei A különböző kiadások nagy mértékben hasonlítanak egymáshoz. A fedőlap sötétzöld vagy fekete színű (a puha borítós olcsóbb változatnak barna), arany színnel jelenik meg a cím, a „Szentírás” szó nagyobb betűmérettel, mint a cím többi része. Az első fedőlap belső részén az ókori világ térképe, a hátsó fedőlap belső részén pedig Pál apostol utazásainak útvonala látható. Az Ószövetség a Biblia Hebraica (Rudolf Kittel) szövegén alapul, amely a legrégebbi Leningrádi kódexnek nevezett Bibliának átirata. Az Újszövetség alapja a Brooke Foss Westcott és Fenton John Anthony Hort-féle The New Testament in the Original Greek elnevezésű Biblia. Felhasználták a Biblia Hebraica Stuttgartensia, Novum Testamentum Graece, Lexicon Hebraicum Veteris Testamenti (Zorell, 1984) és más munkákat. A kiadás célja a készítői szerint inkább irodalmi interpretálás mintsem magyarázó fordítás. Minden egyes héber, ill. görög szónak egy angol szót igyekeztek megfeleltetni, ahol ez nem volt lehetséges, ott körülírták a kifejezést. Azonban hiányoznak a protestáns szóhasználatban apokrifeknek nevezett könyvek fordításai, amelyek katolikus Bibliában szerepelnek (ún. Deuterokanonikus könyvek), mivel a fordítók úgy hiszik, hogy azok egyáltalán nem illeszthetőek bele a kánonba. Ennek ellenére a Jób könyve 42. fejezet 17. versét a Septuaginta fordításból vették bele. Továbbá olyan vitatott részeket is tartalmaz, mint a Márk 16:8 és a János 7:53 – János 8:11. Az Ótestamentumot gyakran „a héber–arámi iratok”, az Újtestamentumot pedig „a keresztény görög iratok” néven említik, de ezeket semmiképpen sem szabad összetéveszteni a héber, a görög vagy a Septuaginta változatok szövegével. A legtöbb Bibliától eltérően nincs elválasztó oldal a két Testamentum között. Jehova az Ószövetségben A judaizmusban leggyakrabban használt változatban, a masszoréta szöveghagyományban Isten nevére a Tetragrammatonnal („YHWH") 6 828 alkalommal hivatkoznak. A legtöbb angol fordítás a „LORD”, a magyarok az „Úr” és egyéb feltételezett jelentésekkel, esetleg pontozással helyettesítik. Ritkán előfordul a „Jehovah", „Jehova” vagy „Yahweh” is. Ebben a kérdésben a NWT eltér a legtöbb fordítástól; következetesen használja a mind a 6 828 helyen „Jehova” elnevezés az adott fordítás nyelvének megfelelő változatát. Úgy vélik, hogy ez egy személynév, és ez a kiejtés adja vissza a legpontosabban az eredeti hangzását. Ezen felül még 145 helyen szerepeltetik a kifejezést, mivel a fordítás készítői úgy vélték, hogy a névnek ott is szerepelnie kellett volna. Állításuk szerint ezeket az extra neveket Christian David Ginsburg tanulmánya alapján helyezték el[forrás?]. Az Ószövetség ókori görög fordítása, a Septuaginta (LXX) egyes korai töredékei tartalmazták a héber betűket, a tetragrammatont, azonban a későbbi teljes másolatok nem. A LXX a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Jehova az Újszövetségben Nem létezik egyetlen görög nyelvű Újszövetség-töredék sem, amely akárcsak egyetlen héber betűt vagy a JHVH görögös átírását tartalmazná. Az egyik legrégebbi a „Chester Beatty Papyrus”, amely 200 körül keletkezett, és Szent Pál kilenc levelét tartalmazza. Azonban egyik sem tartalmaz héber betűket, de még csak átiratokat sem. Bár nincs történelmi feljegyzés arról, hogy valaha is létezett volna ilyen újszövetségi szöveg, vagy hogy valaha bárki is látott volna ilyesmit, a New World Bible Translation Committee azon az állásponton van, hogy a név bizonyára el lett távolítva az első század végére. Ez azonban igen vitatott. George Howard professzor (University of Georgia) ezt írta a Journal of Biblical Literature-ben arról, hogyan használták a tetragrammát a Keresztény Görög Iratokban: (…) "A következő oldalakon egy arra vonatkozó elméletet vázolunk fel, hogy eredetileg az isteni nevet, a JHVH-t (és talán annak rövidítéseit) írták ott, ahol az Úsz-ben idéztek az Ószövetségből, vagy utaltak rá, és hogy az idők folyamán ezt a nevet főleg a pótlólagos KSZ-szal [a Kü’ri·osz {’Úr’} szó rövidítésével] helyettesítették." Noha Howard professzor elmélete szakmai körökben megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek, bizonyítatlan feltételezésnek; ezzel kapcsolatban az Őrtorony Társulat kijelentette: "A fentiekkel mi is egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy ezt a véleményt nem "elméletnek" tekintjük, hanem a bibliai kéziratok továbbadására vonatkozó történelmi tények bemutatásának." Ezt figyelembe véve a bizottság 237 alkalommal élt a név használatával. 13 esetben a Theos, a többi esetben a Kyrios szavak helyett. A bizottság a következőket hozza föl a kibővítés védelmében: Kiadások Az NWT hatvankét nyelven jelent meg a mai napig. Ezek az angol nyelvű változat fordításai, de tartalmaznak több héber és görög szó jelentését magyarázó jegyzetet, cikket. 2018. augusztus 10. óta az Új világ fordítás 167 nyelven olvasható. Összesen mint 224 millió példányban adták ki. A más nyelvű fordítások az angolt veszik alapul, de összevetették a héberrel és göröggel. A Szentírás teljes fordítása a következő nyelveken érhető el: afrikaans, albán, angol (Braille-írással is), arab, bemba, bolgár, cseh, cseva, csvana, dán, efik, észt, finn, francia, görög, grúz, holland, horvát, igbo, ilokano, indonéz, japán, joruba, kínai (standard, egyszerűsített, pinjin), kinyarvanda, kirgiz, koreai, lengyel, lingala, macedón, magyar, malgas, máltai, német, norvég, olasz, orosz, oszét, örmény, pedi, portugál (Braille-írással is), román, rundi, sona, spanyol (Braille-írással is), sranan, svéd, szamoai, szebuano, szerb (cirill és latin betűkkel is), szingaléz, szlovák, szlovén, szongai, szoto, szuahéli, tagalog, tok-piszin, török, tvi (akvapem és aszante), xhosza, és zulu. A következő nyelveken csak a Keresztény Görög Iratok új világ fordítása jelent meg 2011-ig: amerikai jelnyelv (DVD-n), amhara, azerbajdzsán (cirill és latin betűkkel is), baule, brazil jelnyelv (DVD-n), burmai, észt, eve, fidzsi, ganda, gun, haiti kreol, hiligaynon, hindi, hiri-motu, kannada, kaonde, kazakh, khmer, kiribati, kolumbiai jelnyelv (DVD-n), lett, litván, lozi, luvale, malajálam, mexikói jelnyelv (DVD-n), nepáli, olasz Braille, olasz jelnyelv (DVD-n), orosz jelnyelv, (DVD-n), pandzsábi, pangaszinam, papiamentu (Curaçao), szango, tamil, thai, tonga (Zambia), tumbuka, Tuvalu, ukrán, üzbég, és vietnámi. Kritikusok és támogatók Jehova Tanúi szerint ez a fordítás adja vissza a leghitelesebben a héber-arámi és görög eredeti szövegek jelentését. Több bibliatudós azt állítja, hogy a fordítás teológiailag elfogult. Jason BeDuhn könyvét – mint külsős semleges tudós – az egyház tagjai gyakran használják, hogy alátámasszák a fordítás hitelességét. Azt írta: “While it is difficult to quantify this sort of analysis, it can be said the NW[T] emerges as the most accurate of the translations compared.” Azonban az Őrtorony a szövegkörnyezetéből kiragadva idézi Mr. BeDuhn megállapításait, és csak azokat a részeket említve, amelyek az Új világ fordítás pozitívumával foglalkozik. Egyébként Mr. BeDuhn döntően a Héber Iratokat azaz Ószövetséget említi jó fordításként, míg az ÚVF vitatott részei, amelyeket teológiai elfogultságból származó ferdítésnek tekintenek sokan, az Újszövetség verseiben vannak. BeDuhn egyébként nem görög-tudós, hanem vallástanár, akinek nem nyelvészeti, hanem vallástudományi diplomái vannak, és ezen a szakterületen folytat oktatást. A fordítók továbbra is névtelenek kívánnak maradni. Raymond Franz – a Vezető Testület korábbi tagja – azt állította, hogy a New World Bible Translation Committee öt tagú volt: Frederick William Franz George Gangas Karl Klein Nathan Homer Knorr Albert Schroeder William Cetnar – aki abban az időben a központban dolgozott – azt állítja, hogy Milton George Henschel is a Bizottság tagja volt. Gyakran azzal vádolják a készítőket, hogy csupán Franznek volt bibliai nyelvekből végzettsége. Vitatott, hogy ilyen kicsi bizottság nem lehetett képes minőségi munkát végigvinni. Jehova Tanúi erre úgy válaszolnak, hogy a fordítást és ne a készítőit tekintsék a kritikusok A Magyar Bibliatársulat közleményben határolódott el az újszövetségi iratokat közlő „A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása” című kiadványtól, és a teljes Szentírást közlő folytatástól is. Könyvészeti adatok Magyar kiadás A Szentírás új világ fordítása, Watchtower Bible and Tract Society of New York, Brooklyn, 2003, 1847 oldal. Lanaja Lanaja település Spanyolországban, Huesca tartományban. Lanaja Alcubierre, Poleñino, Lalueza, Sariñena, Castejón de Monegros és Monegrillo községekkel határos. Lakosainak száma 1179 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Zsurlófélék A zsurlófélék (Equisetaceae) a harasztok (Pteridophyta) törzsébe tartozó zsurlók (Equisetopsida) osztályának egyetlen recens családja. Egyetlen élő nemzetsége az Equisetum, amelybe mintegy húsz fajt sorolnak. A szintén ide sorolt, a mezozoikumban élt fajokat tartalmazó Equisetites nemzetség egy úgynevezett szemétkosár-taxon, szinte bizonyosan parafiletikus. Louis-Alexandre Berthier Louis-Alexandre Berthier (Versailles, 1753. november 20. – Bamberg, 1815. június 1.), francia tábornagy, Neuchâtel, Valangin és Wagram hercege. Életpályája Hadmérnökkari tisztként kezdte pályáját, de 1777-ben leköszönt és Lafayette-tel az észak-amerikai hadsereghez ment, és az amerikai függetlenségi háborúban harcolt. Európába való visszaérkezése után vezérkari ezredessé nevezték ki; 1792-ben dandártábornok és 1795-ben az Itália ellen működő francia sereg vezérkarának főnöke lett. E minőségében ismerkedett meg Napoléon Bonaparte tábornokkal, aki 1796-ban vette át e sereg fővezérletét. Az itáliai hadjárat idején Bonaparte legközvetlenebb segítőtársa lett. A császár annyira megszokta Berthier-nek vezérkari főnöki közreműködését, hogy még a Szent Ilona szigetén tollba mondott emlékirataiban is az 1815-ös katasztrófát részben annak a körülménynek rója fel, hogy Beerthier nem volt mellette. 1800-ban a Konzulátus hadügyminiszterévé nevezték ki. 1804-ben császári tábornagy lett és 1807-ben mint szuverén fejedelem kapta a Poroszországból elfoglalt neufchâteli és valangini hercegségeket és császári herceggé nevezték ki. 1808-ban Vilmos bajor herceg leányát, Mária Erzsébet hercegnőt (1784–1849) vette nőül. 1809-ben Napóleon megérkezéséig a Németországban gyülekező francia hadak fővezére volt. Vezérként nem felelt meg Napóleon várakozásának, de mint Napóleon vezérkari főnöke olyan kitűnően működött, hogy a hadjárat befejezésekor Napóleon wagrami herceggé nevezte ki. 1812-ben, 1813-ban és 1814-ben Napóleon oldalán működött. A császár leköszönése után a Bourbonokhoz állt és elvesztette ugyan a neufchâteli és a valangini hercegséget, de többi méltóságaiban meghagyták. 1815-ben Napóleonnak Elba szigetéről való visszatérésekor és száz napos uralma alatt a már 62 éves aggastyán engedett neje befolyásának, és nem csatlakozott régi jótevőjéhez és barátjához, hanem Bambergbe ment apóstársához. E lépését azonban annyira megbánta, hogy megtébolyodott és a Napóleon ellen induló orosz csapatoknak Bambergen való átvonulása közben a volt püspökfejedelmi kastély erkélyéről a kövezetre vetette magát, és szörnyethalt. Forrás Bokor József (szerk.). Berthier, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Iffeldorf Iffeldorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1942 fő (1987. május 25.). Iffeldorf Penzberg, Münsing, Antdorf és Seeshaupt községekkel határos. János apokrifonja János apokrifonja, János apokrifje, János titkos könyve, vagy János titkos evangéliuma címen egy újszövetségi apokrif iratot tartanak számon. A mű két változatban maradt fenn a kopt nyelv szahidi dialektusában lejegyezve. A hosszabb és a rövidebb változat mellett ismert volt Szent Iréneusz recenziója is a szövegről 150 körülről. A 20. század közepén felfedezett Nag Hammádi-i lelet között is megtalálták töredékeit. A gnosztikus szemléletű evangélium közli a feltámadt Jézus kinyilatkoztatásait az Olajfák hegyén. Megnevez több – az Újszövetségből nem ismert – rendkívüli eseményt a feltámadás után. Ilyen például Zebedeus fiának a története: Zebedeus fia felmegy a templomba, ahol találkozik egy Arimaniosz nevű farizeussal, és vitatkozni kezd vele. Arimaniosz csalónak tartja Jézust, amire megnyílik az ég, és alakját többször változató lény különféle csodálatos tanításokat közöl. Elmondja, hogy a láthatatlan lélek készteti gondolkodásra az Egyszülöttről. Az Egyszülöttet Krisztusnak, Autogenésznek, Nousznak, Akaratnak, és Logosznak (Igének) nevezi, és aki szerinte az eonból alászállt lény. Az Isten után következő lény a mű szerint a Barbelo nevet viseli, és ő a látható lények feje. Barbelo formálja a női eonokat, kik ezután szembesülnek az Elsőszülöttel, azaz a láthatlan lélekkel. A mű szól a pszichikus és a földi Ádám eredetéről, illetve az élet és a gnószisz fájáról. Igen sok utalást tartalmaz az Ó- és az Újszövetségre. Grant szerint a művet Antiochiai Saturnius írta Szíriában. A könyvet feltehetően az egyiptomi Sethiánus gnosztikus szekta használta. Jegyzetek Benyik, i. m., I. kötet, 114–115. oldal Forrás Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995) 1617 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek Évek: 1612 – 1613 – 1614 – 1615 – 1616 – 1617 – 1618 – 1619 – 1620 – 1621 – 1622 Események November 22. – Musztafát az Oszmán Birodalom 15. szultánjává kiáltják ki. Megjelenik Hugo Grotius De jure belli et pacis (A háborúról és a békéről) című írása, amit a modern nemzetközi jog első alapművének tartanak. Születések december 25. – Jean de Coligny-Saligny francia hadvezér és gróf, Condé hercege († 1686 ) december 31. – Bartolomé Esteban Murillo , spanyol festőművész († 1682 ) 6528 Boden A 6528 Boden (ideiglenes jelöléssel 1993 FL24) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A UESAC fedezte fel 1993. március 21-én. Ifj. Gyimesi János Ifj. Gyimesi János (Budapest, 1942. augusztus 8. –) kosárlabdaedző. Édesapja Gyimesi János kosárlabdajátékos, edző, a magyar kosárlabda sport kiemelkedő személyisége. Végzettségei Tanári diplomáját 1965-ben szerezte meg az ELTE irodalom-népművelő szakán. A TF-en 1987-ben kapta meg a mesteredzői címet. Csapatai I. László Gimnázium , OSC, Bp. Spartacus, Vasas Izzó, ZTE , MTK kosárlabda edzője, Hungaropress SKC (Sopron) Eredményei Bajnokságok: a női NB I.-ben két csapattal is bajnok. Válogatott edzőként a női izraeli Eb -n csak egyszer kapott ki csapatával, és bronzérmet szerzett. Épp a szovjetektől, pedig előtte egy stockholmi tornán a magyar nők legyőzték őket. A Százak Tanácsának, az egyik legtekintélyesebb magyar értelmiségi grémiumnak a tagja. (http://magyarhirlap.hu/cikk/25645/A_mester_edesapja_peldajat_koveti) Játékosai (többek között) Kiss Lenke, Vertetics Györgyi, Borka Ágnes, Herbert Diána, Molnár Györgyi, Cseh Zsuzsa, Kakucsi Rita, Ferenczy Bea (Spartacus). Zsoldos András (Vasas Izzó). Szűcs József, Góczán Gábor, Magyar Attila, Rózsás Gábor, Szikes Attila, Györfi István, Bodrogi Csaba, Vass Ferenc, Farkas László, Zbigniew Slominski, Zbigniew Blaszczak, Földesi Attila, Forray Gábor, Husz József, Polster Péter, Kis Attila, Kis Sándor, Bencze Ákos, Dobi Antal, Vida Béla, Kovács Attila (Zalaegerszeg). Könyvei ifj. Gyimesi János, Kosár? … Jó!; OOK-Press, 1997, 94 oldal · ISBN 9638513446 · Illusztrálta: Roth István, Szigeti Tamás ifj. Gyimesi János, Ti, 55-ösök - Legendák a magyar kosárlabdázás aranykorából; Magánkiadás, Oldalak száma: 270 oldal, ISBN 9632196201, 2006 Gyimesi János - Zsíros Tibor - Az első 100 évünk; Kiadó: Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége , cop. 2012, 267 oldal, ISBN 978 963 88995 2 1, Izopropil-jodid Az izopropil-jodid szerves jódvegyület, képlete (CH3)2CHI. Színtelen, gyúlékony, illékony folyadék. A szerves jodidok fényérzékenyek, tárolás közben a bomlás során képződő jód miatt sárgás színűvé válnak. Előállítása Az izopropil-jodidot az izopropanol hidrogén-jodiddal, vagy ami ezzel ekvivalens, glicerin, jód és foszfor keverékével végzett jódozásával állítják elő. Egy másik előállítási módszere a 2-propil-bromid reakciója kálium-jodid (KI) acetonos oldatával: Salles-d’Angles Salles-d’Angles település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 1036 fő (2015). Salles-d’Angles Angeac-Champagne, Châteaubernard, Genté, Gimeux, Saint-Fort-sur-le-Né, Celles, Germignac, Saint-Martial-sur-Né és Merpins községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Foltos bülbül A foltos bülbül (Ixonotus guttatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és az Ixonotus nembe tartozó egyedüli faj. 17 centiméter hosszú. Angola, Csád, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Nigéria, Sierra Leone, Tanzánia, Togo és Uganda szubtrópusi és trópusi erdős területein valamint szavannáin él. Gyümölcsökkel táplálkozik. Les Salles Les Salles település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 514 fő (2015). Les Salles Chausseterre, Arconsat, Chabreloche, Cervières, Champoly, Noirétable, Saint-Julien-la-Vêtre és Saint-Romain-d’Urfé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sorisole Sorisole település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 9021 fő (2017. január 1.). Sorisole Paladina, Sedrina, Almè, Villa d’Almè, Bergamo, Ponteranica és Zogno községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Salles-sous-Bois Salles-sous-Bois település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 182 fő (2015). Salles-sous-Bois Aleyrac, Grignan, Montjoyer és Taulignan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nuñomoral Nuñomoral település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 1355 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Benafer Benafer település Spanyolországban, Castellón tartományban. Benafer Caudiel, Jérica, Pina de Montalgrao és Viver községekkel határos. Lakosainak száma 159 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Féjja Sándor Féjja Sándor (Budapest, 1940. december 6. –) fotó- és filmkutató pszichológus, filmtörténész. Pályafutása A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, a Mester utcai Fáy András Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. Filmlaboránsi (1960) és fényképészi szakmunkás-bizonyítványt (1963) szerzett. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK klinikai pszichológus szakán – a lipótmezei Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben volt gyakornok –, Mérei Ferenc pszichológus (hálózatkutató) tanítványaként végezte (1969), közben művészettörténeti, esztétikai és mozgóképpel kapcsolatos szaktárgyakkal foglalkozott; a Színház- és Filmművészeti Főiskolán egyetemes filmtörténetet és filmesztétikát, a Kőrösi Csoma Sándor Intézet világi levelező tagozatán pedig buddhológiát tanult (1967-1969). Diplomamunkája: A személyiség pathopszichológiai megnyilvánulása a filmművészetben. A Népművelési Intézet külső munkatársaként tevékenykedett a hazai amatőrfotós és –filmes mozgalomban (előadások, cikkírás, lapszerkesztés, zsűrizések). Diapozitívokkal és mozgóképekkel illusztrált fotó- és filmtörténeti előadásokat tartott a TIT-Szabadegyetemen. Mozgókép és pszichológia témájú, filmbejátszásos műsorai voltak az ELTE Egyetemi Színpadán. Fotográfiával foglalkozó szakcikkei 1966 óta jelentek/jelennek meg: FOTO, Fotografie, Fotóművészet, Szovjetszkoje Foto, Szellemkép, Fotómozaik, Digitális Fotó Magazin. 1970-ben vette fel tagjai sorába a Magyar Fotóművészek Szövetsége, ahol több éven át vezette az Ösztöndíj Bizottságot. Pályáját 1959 decemberében a Budapest Filmstúdiónál (korábban HDF) kezdte, volt világosító, laboráns, segédoperatőr, standfotós. E filmgyár laboratóriumából a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióhoz került filmraktárosnak, majd a MAFILM 4. sz. játékfilmstúdióhoz dramaturgnak. 1972 és 1976 között a filmvállalat pszichológusaként gyakorlati feladatokat végzett. Filmpszichológiai kutatással – közönség- és filmhatás tárgykörében – a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum megbízásából kezdett el foglalkozni (1968-tól), melynek tudományos kutatója lett. Tagja volt itt a filmszociológiai csoportnak (1976-tól), ezzel egyidejűleg a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (majd Budapest Film) elméleti és módszertani osztályát vezette, kiadványát (Az EMO Közleményei) szerkesztette, amelyben rendszeresen publikált. Több tévéműsorban kutatási témáival szerepel(t). Írója és előadója a Fejezetek a film történetéből című oktatófilm sorozat 25. részének: A magyar animációs film I-II. (MAFSZ, 1990). Rendezője a Kovásznai György filmanimációs munkásságával foglalkozó dokumentumfilmnek: Másképp-mozi (szakíró, szereplő is, Duna TV, 1994). Számos írása az animációs film egyetemes és magyar történetével, esztétikájával, dramaturgiájával foglalkozik. Publikálására hosszan, nyomdakészen várt A kiskakas kutyakötelessége. Macskássy Gyula világa c. tanulmánya (In. Macskássy Gyula munkássága és a magyar reklámfilm és filmanimáció 1971-ig, 2009), mely immár elolvasható az interneten (2015). Gondolatai több lapban olvashatók: Filmvilág, Jelentkezünk, Pergő Képek, Szakszervezeti Szemle, Filmkultúra, Kinetechnische Mitteilungen, Filmkultúra Online, Muszter, Filmtudományi Szemle, Művészet, valamint Kritika, Jel - Kép, Magyar Pedagógia, Magyartanítás, Népművelés, Budapesti Népművelő, MAFILM Híradó, Pannónia Film Híradó, Hungarofilm Bulletin stb. A filmpszichológia c. tantárgy óraadója volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán s az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában fotópszichológiát és -esztétikát tanított, egyetemes animációtörténeti kurzusokat jegyez a Magyar Iparművészeti Főiskolán (most Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Filmklubi foglalkozásokat tart. Tíz éven át, elítéltekkel filmterápiás csoportfoglalkozásokat vezetett büntetés végrehajtási intézetekben. A Teleschola tévéiskolán a filmtörténet és mozgóképelemzés tanára volt. E tantárgyat 2007-2013-ban tanította: Körmédia Szolgáltató Kft., Zsámba Pénzügyi és Számviteli Bt., Szent István Egyetem; jelenleg is oktatja: Színház és Film Intézet. Mozgóképbefogadás-pszichológiai előadásokat tart és konfliktuskezelő tréninget vezet: Polifilm műhely és iskola, Magyar Operatőrök Társasága (H. S. C.); 2008-tól a Moziinfo Informatikai és Oktatási Kft.-nél vezetett, 2013-ig. Tagja a Magyar Pszichológiai Társaságnak, az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületnek, a Magyar Filmművészek Szövetségének, továbbá a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének. 2006-2013: elnöke a Pannon Animáció Alapítványnak. 2009-től 2012-ig kurátora volt a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Mozgókép Szakmai Kollégiumának. 2000-2013: számlaképes egyéni vállalkozó (oktatás, publikálás, film- és fotótárgyú szaklektorálás). Az Oktatási Hivatal igazolása szerint: szakértő (sorszám: SZ021192) és szakmai vizsgaelnök (sorszám: SZV010011). Szigorúan válogatott tanulmányok Az esztétikai élmény pszichológiája (Művészet, 1967), Lesage ördöge az identifikáció mankójával sántít (Kritika, 1968), Zen-buddhizmus és fotóművészet (Kritika, 1968), A „Fényes szelek” attitűd és identifikációs vizsgálata (Tanulmányok a filmszociológia problémaköréhez, 1971), Filmismeretterjesztés visszacsatolással (Magyar Pedagógia, 1972), Kegyetlenség, erőszak, félelem. A Jancsó-filmek lélektanához (Filmkultúra, 1972), Gyártáspszichológiai vázlatok (MAFILM Híradó, 1972-1976), Pszichikus folyamatok az animációs film befogadásakor (Tanulmányok a magyar animációs filmről, 1975), Filmművészet és magatartás (Filmtudományi Szemle, 1976), Személyközi kudarcok — álarcban. Ingmar Bergman pszichológiai modellje (Filmkultúra, 1979, amelynek 2018-as átdolgozott változata elérhető az interneten), Psychological processes involved in watching animated film (Studies in Hungarian Animation I-II., 1980), A magyar szociálpszichológiai rövidfilm története és fejlődése (A népszerű-tudományos film, 1981), A tizenévesek filmbefogadói magatartásáról (Magyartanítás, 1982), Fotóművészet és fotókultúra (Művészeti ismeretek, 1985), A montázsszemélyiség (Filmkultúra, 1985), Filmterápiás foglalkozások büntetésvégrehajtási intézetekben (Film és Nevelés, 1986), A Filmszemle mozis tesztje (Filmkultúra, 1987), O voszprijátyii i vozgyejsztviji kinoisszkusztva (Metodologija i metodika szociologicseszko iszledovanyija kinoauditorii, Moszkva, 1987), Mi fán terem a néző animációképe? (HÁTTÉR a gyerekkultúrához, 1988), A közönségkutatás időszerűsége (Filmkultúra, 1988), Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra? Esőember - (film)pszichológus szemmel (Filmkörkép, 1989, amelynek 2017-es átdolgozott változata elérhető az interneten), Művészfilmek Győrött (Börtönügyi Szemle, 1990), Meztelenül érkeztél te is. Éva útja a fotográfiában (Szellemkép, 1994), N. N.-ek közt Indiában (India, a szépség koldusa, 2009), A filmélményem én vagyok 1-7. (Muszter, 2009-2010), Múlandóból — örökkévaló(ság). Fotókká szellemült szerzői autonómia (Relációk, 2010), Ab ovo: csomó, csomók… Duló Károly talányos párhuzamai (Párhuzamok, 2010), Meglátta: átköltötte… Artisztikus tényfotók margójára (Kizökkent idő, 2012), Némi örökkévalóság (Irodalmi Szemle, 2014), A filmoperatőr füle. Escher Károly mozgóképi munkássága (Internet, 2015). Válogatott bibliográfia A filmnyelv ABC-je (1970) Filmdramaturgia (1971) Film és közönség (1975) Fotóművészet és pszichológia (1975) Pécsi József (1976) Walt Disney (1978) Egy filmvígjáték hatásvizsgálatának tapasztalatai (1978) A Lúdas Matyi c. animációs és élőszereplős film konfrontációs hatásvizsgálata (1979) Illés György (1979) Bevezetés a filmszociológiába I-II. (1976, 1979) 15 filmlecke (1982) Az amatőrfilmről (1982) Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben (társszerző, 1983) Gyermekfilmklub (1984) Aktalbum (társszerző, 1984) A filmbeli személyiség (1989) Holnap nyolcéves leszek. Az egész estés filmanimációról (1994) Magyar Filmlexikon I-II. (társszerző, 2005) Filmkönyvek könyve. A magyar filmes szakirodalom szakrepertóriuma (társszerző, 2009; kézirat) Lehet másképp - Szécsényi Ferenc operatőr (társszerző, 2017) Kitüntetése Eötvös József "Érteni a szív nyelvén" Életműérem (2013) 86 Semele A 86 Semele a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Friedrich Tietjen fedezte fel 1866. január 4-én. Műkorcsolya az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a műkorcsolya versenyszámait Naganóban rendezték február 8. és 20. között. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Monoszpitovo Monoszpitovo (macedónul: Моноспитово) település Macedóniában, a Délkeleti körzet Boszilovói járásában. Népesség 2002-ben 1 803 lakosa volt, akik közül 1 799 macedón, 2 szerb, 1 török és 1 egyéb nemzetiségű. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Máczy Imre Máczy Imre (Somodi, Abaúj megye, 1808. november 3. – Szentpéter, Sáros megye, 1880. március 7.) főesperes-plébános. Élete A kassai püspökmegyében 1832. január 4-én szentelték fel miséspappá. 1837-ben Nagydomásán lett plébános és alesperes, 1839-ben lelkész Bodrogkeresztúron, 1843-ban a növendékpapok lelki atyja, 1846-ban kassai prodirektor, 1848-ban szentszéki ülnök és és 1850-től Szentpéteren plébános, 1860-ban sárosi vagyis tarcafői főesperes. Cikke a Felsőmagyarországi Minervában (1831. 11. A gondviselés), költeménye a Nefelejts c. almanachban (Pest, 1832.) Művei A számkivetett magyar. Eredeti szomorújáték négy felv. Kassa, 1834. (Előbb a Felsőmagyarországi Minervában. Előadatott Debreczenben 1836. márcz. 15.) Gyászbeszéd, melyet néhai fönséges József ... főherczeg, Magyarország nádorispánja és kir. helytartója ... emlékének szentelt, és a dicsőült lelkéért a kassai kir. akadémiai templomban 1847. Bőjtmáshava 17. gyászünnepélyén mondott. U. ott. Eső Az eső a csapadékok egy olyan formája, ami különálló vízcseppekben, folyékony halmazállapotban hullik a Föld felszínére a felhőkből. Ennek ellenére nem minden eső éri el a felszínt; némelyik elpárolog, mialatt a száraz levegőtömegen keresztül esik. Ez a folyamat gyakran játszódik le a meleg és száraz sivatagi területeken. Az eső keletkezésének tudományos magyarázatát a Wegener–Bergeron–Findeisen-folyamat fejti ki. Eső a természetben Létrejötte Amikor túltelítetté válik a levegő, megkezdődik a vízkiválás (kondenzáció). A kiválást elősegítik az ún. kondenzációs magok, amit a levegő portartalma szolgáltat. A kondenzáció hőfelszabadulással jár, tehát a felhők belsejében a magassággal kevésbé csökken a hőmérséklet (az eltérés kb. 0,5 °C/100 m). A felhők emelkedésével folytatódik a kondenzáció, a cseppek mérete nő. Bizonyos nagyságot elérve a föld vonzását nem egyenlíti ki a felhajtóerő, a cseppek lehullanak, azaz eső keletkezik. Szerepe Az eső fontos szerepet játszik a víz körforgásában. Ennek során a tengerek és egyéb vizek párolognak, az elpárolgott víz felhőkbe tömörül, majd visszahullik a felszínre, ahonnét a gyakorlatban patakok és folyók segítségével jut vissza a kiindulási helyére. Esőcseppek Az esőcseppek alakját a laikusok gyakran könnycsepp alakúnak, vagyis felfelé szűkülőnek gondolják. Ennek ellenére a valóságban csupán néhány forrás cseppje ilyen alakú, és azok is csak létrejöttük pillanata után. A kis esőcseppek ezzel szemben majdnem tökéletesen gömbölyűek, a nagyobbak pedig az aljukon lapítottak. Az eső jelentősége Az eső mennyisége és időbeli eloszlása egy-egy éghajlatra jellemző. Befolyásolja a növényvilág kialakulását, és a mezőgazdasági termelés lehetőségeit is. A növények fejlődési szakaszukban általában bőséges csapadékot, érési időszakukban pedig napos, száraz időjárást igényelnek. A túl sok esőzés megemeli a talajvíz szintjét, s ez káros a települések, valamint a közlekedés számára, de áradásokhoz is vezethet. Az emberi környezetszennyezés eredményeképpen több, az esőellátottságot módosító állapot is beállhat. A károsanyag-kibocsátás fokozza az ilyen módon szennyezett területeken az esőzés valószínűségét. Bizonyos területek csapadékellátottsága ezzel szemben megszakad, s ezen vidékek súlyos aszályoknak vannak kitéve. A kutatók változatos módszereket fejlesztettek ki az utóbbi gond orvoslására, de ezek sikeressége nem kellő fokú. Például, Kína nagyvárosai fölött mesterséges esőket idéznek elő azzal, hogy repülőgépekből permetezett vegyszerekkel kicsapatják a felhők esőtartalmát, de az eredmény többnyire savas eső. Nagyvárosokban az eső mintegy „lemossa” a levegőben lévő szilárd szennyezőanyagokat (például kipufogógázok, korom, pollen). Eső után a levegőben lévő ionok koncentrációja is megváltozik. Az eső a kultúrában A magyar folklórban A magyar folklórban számos hiedelem kapcsolódik az esőhöz. Így pl. ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog. A nagypénteki eső rossz termést jósolt, a karácsonyi eső jó búzatermést. A lányok néha kiálltak az esőre, hogy szebb legyen a hajuk, a kisgyermeket azért küldték ki, hogy nagyra nőjön. Az esővel számos dolgot véltek megjósolni, még több az olyan hiedelem, amelyben esőt jósolnak bizonyos jelek alapján (pl.: a holdsarló állásából, a holdudvar nagyságából; ha a hangyák előjönnek, fülviszketés, tenyér kiszáradása). Egy tréfás monda szerint ha napsütésben esik az eső, az ördög veri a feleségét. Tribute (album) A Tribute című lemez Ozzy Osbourne második koncertalbuma, mely 1987. március 19-én jelent meg. A felvételek 1981-ben készültek. Randy Rhoads 1980 és 1982 között dolgozott együtt Ozzy Osbourne-nal. Randy 1982. március 19-én vesztette életét egy repülőgép-katasztrófában. Az albumot eredetileg 1982-ben akarták kiadni, de Randy halála miatt ezt elhalasztották, és öt évvel később 1987. március 19-én jelentették meg. A dalok az „I Don't Know”-n keresztül egészen a „Paranoid”-ig az ohio-i Clevelandben lettek rögzítve 1981. május 11-én. Randy gitárszólóhelyét a „Suicide Solution”-ben 1981. július 28-án rögzítették Montréalban, Quebec tartomány legnagyobb városában. A „Goodbye to Romance” és a „No Bone Movies” felvételek a Blizzards First Show koncertkörút Southampton-i állomásáról származnak, a felvétel időpontja: 1980. szeptember 2. Három Black Sabbath szám is felkerült az albumra: az „Iron Man”, a „Children of the Grave” és a „Paranoid”. Számlista Az dalokat Ozzy Osbourne, Randy Rhoads és Bob Daisley írták, kivételek külön jelölve. „I Don't Know” – 5:40 „Crazy Train” – 5:19 „Believer” – 5:08 „Mr. Crowley” – 5:37 „Flying High Again” (Osbourne, Rhoads, Daisley, Lee Kerslake) – 4:17 „Revelation (Mother Earth)” – 5:58 „Steal Away (The Night)” (dobszólóval) – 8:04 „Suicide Solution” (gitárszólóval) – 7:46 „ Iron Man ” (Osbourne, Tony Iommi , Geezer Butler , Bill Ward) – 2:50 „Children of the Grave” (Osbourne, Iommi, Butler, Ward) – 5:57 „ Paranoid ” (Osbourne, Iommi, Butler, Ward) – 2:59 „Goodbye to Romance” – 5:33 „No Bone Movies” (Osbourne, Rhoads, Daisley, Kerslake) – 4:02 „Dee” [Randy Rhoads studio out-takes] (Rhoads) – 4:22 Monowi Monowi falu Boyd megyében, Nebraskában. A falu népessége 1 fő, az egyetlen lakosa a településnek Elsie Eiler. 2004 óta, Elsie Eiler férje halálának bekövetkezte után Monowi lakossága 1 fő. Monowi indián eredetű és virágot jelent. Monowit cseh telepesek alapították 1902-ben, amikor a Fremont, Elkhorn és Missouri erdei vasutat megépítették idáig. Ebben az évben alapult posta a településen, ami az 1960-as években szűnt meg. Monowiban 2005-ben könyvtár alapult. A településen kocsma található. Mercedes-Benz Arena A Mercedes-Benz Arena Németországban, Baden-Württemberg tartomány fővárosában, Stuttgart-ban van. A stadion építése 1933-ban volt. A városi alakulat, a VfB Stuttgart minden egyes mérkőzését ebben a létesítményben játssza. Érdekességek A FIFA-játéksorozat néhány megjelent részében (FIFA 2008, FIFA 2009 , FIFA 2010) az arénák közé tartozik. Dánia a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Dánia a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 17 sportágban 114 sportoló képviselte, akik összesen 9 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el, szétlövés után 50,1 ponttal az 5. helyen végzett Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba Crevans-et-la-Chapelle-lès-Granges Crevans-et-la-Chapelle-lès-Granges település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 255 fő (2015). Crevans-et-la-Chapelle-lès-Granges Granges-le-Bourg, Gémonval, Saulnot és Secenans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kormosfejű daru A kormosfejű daru (Grus nigricollis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A legfőbb költési területe a Tibeti-fennsík. Egy kisebb populációja az Indiához tartozó Ladakban is költ. A telet Bhután és Kína mélyebben fekvő területein tölti. Olykor kóborlóként megjelenhet India, Nepál és Vietnám területén is. Megjelenése Testhossza 140 centiméter, szárnyfesztávolsága 235 centiméter, testtömege 5500 gramm. Fejük kormosfekete egy piros foltot kivéve a homlokán. Életmódja Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek. Természetvédelmi helyzete Állományait 5600 és 6000 egyed közötti értékre becsülik. Indiában, Kínában és Bhutánban védett madárnak számít. Revelations of the Black Flame A Revelations of the Black Flame a negyedik stúdióalbuma a norvég 1349 zenekarnak. Érdekesség, hogy az album keverését Tom Gabriel Fischer a Celtic Frost legendás vezére mixelte. Az album elrugaszkodás az északi vegytiszta black metaltól, hiszen a tempók lelassultak és igen hangsúlyos lett a hangulatrészek és a dark ambient szerepe. Az anyagra felkerült egy Pink Floyd feldolgozás is, a Set the Controls for the Heart of the Sun. Az album limitált verziójához tartozik egy bónusz CD, egy 2005-ös stockholmi koncertfelvétel. Számlista "Invocation" – 6:13 "Serpentine Sibilance" – 4:35 "Horns" – 3:04 "Maggot Fetus... Teeth Like Thorns" – 3:46 "Misanthropy" – 3:33 "Uncreation" – 6:59 " Set the Controls for the Heart of the Sun " ( Pink Floyd -feldolgozás) – 6:13 "Solitude" – 3:38 "At the Gate..." – 6:52 "Hellfire" – 5:47 "Chasing Dragons" – 6:33 "Satanic Propaganda" – 3:14 "I Am Abomination" – 4:13 "Manifest" – 5:06 "Slaves to Slaughter" – 8:55 U–3 (második világháborús tengeralattjáró) Az U–3-as német tengeralattjárót 1935. július 19-én bocsátották vízre Kielben. Pályafutása során két hajót – összesen 2348 tonna – süllyesztett el, mindkettőt 1939. szeptember 30-án. Története A második világháborúban öt járőrszolgálatot teljesített, előtte és utána iskolahajóként tevékenykedett. 1939. szeptember 30-án egy dán és egy svéd teherhajót küldött a tenger fenekére. 1940. április 16-án a HMS Porpoise brit tengeralattjáró hat torpedót lőtt ki a német búvárhajóra mintegy 15 kilométerre a norvégiai Egersundtól délre, de azok nem találtak célt. Mivel a britek hallották, hogy az egyik torpedó felrobban, tévesen azt hitték, eltalálták a német búvárhajót. 1944. augusztus 1. leszerelték a tengeralattjárót, és alkatrészforrásként használták Neustadtban. 1945. május 3-án a britek elfoglalták a várost, és a hajótestet feldarabolták. Watt-tenger A Watt-tenger (hollandul Waddenzee, frízül Waadsee, alnémetül Wattensee, németül Wattenmeer, dánul Vadehavet), az Északi-tenger melléktengere Hollandiában, Németországban és Dániában, melyet a Nyugati-Fríz-szigetek választ el a nyílt tengertől. Területe része a Föld legnagyobb összefüggő árapálysíkságjának, amely Európa északnyugati partvidéke és a Fríz-szigetek között terül el. Tágabb értelemben véve a hollandiai Den Heldertől Németország északnyugati partjain át a dániai Esbjergig húzódó watt-típusú tengerpartokat is a Watt-tengerhez sorolják. Hossza mintegy 500 kilométer, területe körülbelül 10 000 km2. Neve a holland wad szóból származik, ami iszapos lapályt jelent. A frízek körében népszerű a wadlopen (iszapséta) nevű hagyományos sport, illetve kikapcsolódási mód, ami azt jelenti, hogy apály idején a tenger iszapjában sétálnak. A tenger meglehetősen sekély, jellemző rá a számos nagy kiterjedésű iszapos zátony, amit mélyebb tengeri árkok és szigetek szakítanak meg. A tájat jelentős részben vihardagályok alakították ki. A Watt-tenger híres gazdag állat-, madár- és növényvilágáról. Ma a tenger nagy része természetvédelmi terület, a három ország kormánya 1978 óta összehangoltan végzi a fauna védelmére és fenntartására irányuló munkáját. Az együttműködés irányítási, megfigyelési, kutatási és politikai területre is kiterjed. Ezenfelül 1982-ben egy nemzetközi megegyezés is született a védelem módjáról és mértékéről (Közös Nyilatkozat a Watt-tenger Védelméről), 1997-ben pedig elfogadták a Háromoldalú Watt-tenger Tervet. 2009-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára. Guy Williamson Guy „Weary” Williamson (1906. január 21. – ?) világbajnok kanadai jégkorongozó. 1928-ban Allan-kupa győztes lett a University of Manitoba Bisons csapattal. A University of Manitoba Grads egyetemi csapattal vett részt az 1931-es jégkorong-világbajnokságon. Akkoriban Kanadát klubcsapatok képviselték világeseményeken, mint nemzeti válogatott. A világbajnokságon aranyérmesek lettek fölényes játékkal. Egyedül a svéd csapattal játszottak 0–0-s döntetlent, ami akkor csodaszámba ment. Mind a 6 mérkőzésen játszott és 2 gólt ütött. Védő volt. Tagja a Manitoba Hockey Hall of Fame-nek és a Manitoba Sports Hall of Fame-nek. Nyaktekercs A nyaktekercs (Jynx torquilla) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj. A Jynx madárnem típusfaja. Előfordulása Európában a sarkkör alatti területeken, Dél-Spanyolország és a Balkán-félsziget kivételével mindenütt költ. Északnyugat-Afrikában is fészkel. Magyarországon áprilistól szeptember végéig található meg. Ligetes, rétekkel tarkított erdők, parkok, gyümölcsösök lakója. Alfajai Jynx torquilla chinensis Jynx torquilla himalayana Jynx torquilla japonica Jynx torquilla mauretanica Jynx torquilla sarudnyi Jynx torquilla torquilla Jynx torquilla tschusii Megjelenése Testhossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 30-45 gramm. Csőre kúp alakú, farka lekerekített. Háta szürke, barna-fekete foltokkal, torka sárgásfehér, melle és hasa szürkés, vörösbarna evezőtollain feketés harántsávokkal, farkán öt sötétebb harántsávval. Életmódja Hangyákból, hangyabábokból áll a fő tápláléka, alkalmilag hernyókat és apró rovarokat is fog. Nyelvét – amelynek végén apró horgok vannak – mint lépvesszőt használja a táplálékszerzéshez. Bedugja a hasadékokba, bolyhokba, a rámászó rovarokkal visszahúzza és lenyeli azokat. Hosszútávú vonuló. Szaporodása Ligetes, rétekkel tarkított erdőkben, parkokban, gyümölcsösökben fészkel. Harkályok által vájt odvak csupasz aljzatára rakja 7-12 tojását, melyeken 12-14 napig költ. Védettsége Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint. Csilipaprika A csilipaprika a trópusi vagy szubtrópusi égövön termesztett csípős termésű paprikafajták összefoglaló neve, amelyek közül egyesek a cserjés paprika (Capsicum frutescens), mások a közönséges paprika (Capsicum annuum), a bogyós paprika (Capsicum baccatum) vagy a kínai paprika (Capsicum chinense) fajok változatai. Ezekből készítik a Cayenne-bors nevű fűszert, a chili fűszerkeverékek meghatározó alkotóját. Magyarországon egy apró termetű változata díszpaprikaként ismert. Származása, elterjedése Indiában, Afrikában és Mexikóban nagy hagyománya van fogyasztásának. Ezeken a helyeken elsősorban emésztést serkentő hatása miatt kedvelik, és ma már kutatások bizonyítják, hogy nem alaptalanul, mivel fokozza a nyál és a gyomornedvek elválasztását, melyek az étel lebontását teszik lehetővé. Akik szeretik a csípős, fűszeres ételeket, ugyanakkor fogyókúrázni szeretnének, kihasználhatják átmeneti anyagcsere-gyorsító tulajdonságát. Angol kutatók mutattak rá, hogy az erős fűszerezés növelheti a fogyókúra eredményességét, a felgyorsult anyagcsere során ugyanis a szervezet többet éget el a zsírraktárakból. A paprika termése olyan fontos ásványi anyagok forrása, mint a kálium, a foszfor és a kalcium, valamint Béta-karotint és bioflavonoidokat is tartalmaz, mely anyagok semlegesítik a szabad gyököket, így bizonyos védelmet nyújtanak a rák ellen. Magas provitamin-tartalma védi a hámszövetet (a bőrt és a nyálkahártyát), elősegíti a sebek gyógyulását, megelőzi a bőrbetegségeket, erősíti a látást. Az erős paprika legnagyobb erénye, a kapszaicin révén, fájdalomcsillapító hatásában rejlik. A fájdalomingereket az agyba az úgynevezett „P vegyület” továbbítja. A kapszaicin ennek a vegyületnek a működését zavarja meg, mely hatás kiemelkedő egyes krónikus fájdalmak esetén. A népi orvoslás hagyományai szerint a paprikából, vagy paprikából és más növényekből együtt, különféle szesszel készült kivonatokat külsőleg reumás bántalmak kezelésére használják. Ezek, hasonlóan a külső csalános kezeléshez (urtikáció), melegérzést okoznak, mikoris a bőr erősen kipirul, a bőrszövet sok vért kap, és a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások, gyulladások belülről csökkenthetők. Enyhe vízhajtó, így húgysavkiválasztást fokozó hatása szintén ismeretes, mely szintén nem közömbös szempont a reumás megbetegedések esetében, mivel a húgysavlerakódás fontos tényező kialakulásukban. A mai gyógyászat kapsziacintartalmú krémeket, kenőcsöket alkalmaz egyéb eredetű fájdalmak enyhítésére is, mint például a cukorbaj okozta idegkárosodás, mely súlyos boka- és lábfájás formájában jelentkezik. Hatásos lehet a fej egyik oldalán jelentkező, rendkívül erős fájdalom, a sokakat érintő migrén esetében is. Ez esetben a fejfájással megegyező oldalon lévő orrcimpánk belső részére dörzsöljünk kapszaicin-készítményt. Ez a bedörzsöléses módszer alkalmazható fogfájás esetében is. Mivel a viszketésérzetet ugyanazok a receptorok észlelik, mint a fájdalmat, a kapszaicin övsömör és herpeszvírus esetén is kifejti jótékony hatását. Az övsömört felnőttekben ugyanaz a vírus okozza, mint gyerekekben a bárányhimlőt. A test két oldalán jellegzetes viszkető kiütés, majd felsebesedő kérges kelések jellemzik. Súlyosabb esetekben (időseknél, más betegségekben szenvedőknél) krónikus fájdalmak kísérik. Pikkelysömörben a bőrelváltozások területén a bőrerek hosszan tartósan kitágulnak. Amerikai orvosok több beteget kezeltek oly módon, hogy testük egyik oldalát kapszaicin tartalmú, a másikat pedig csak vivőanyagot tartalmazó kenőccsel borították be. Hat hét elteltével figyelemre méltó volt a változás: a kapszaicinnal kezelt testrészen a bőrelváltozások nagy része jelentősen csökkent, a pirosság, a viszketés és a bőrégés kínos érzése igen nagy mértékben enyhült. Kis mértékben fertőtlenítő hatású, enyhíti a torokgyulladást és, mivel felhígítja az orrmelléküregben megtapadt sűrű nyákot, jót tesz az eldugult orrnak. Köptető hatású anyagokat is tartalmaz: a gyomorba érkezve annak nyálkahártyáját izgatja, ahonnan idegi úton jelzés érkezik a tüdőben lévő mirigyekhez, melyek ennek hatására fokozott nedvelválasztásba kezdenek, így a hörgőkben pangó váladék felhígul, és könnyebben felszakad. Fertőtlenítő hatásának köszönhetően megelőzhetjük vele az influenzát, vagy ha mégis megbetegszünk, kiaknázhatjuk izzasztó, torokfájást enyhítő tulajdonságait. Megfázásos izomfájdalmakra külsőleg, bedörzsöléssel érhetünk el javulást. Elűzi az álmosságot és felfrissít. Mivel javítja a keringést, ezáltal emeli a vérnyomást, alacsony vérnyomásúak számára kedvező lehet fogyasztása. A helyi vérkeringést is fokozza, ezért alkoholos kivonata hajhullást megelőző szerként is bevált. Elnevezése A magyar nyelvben használt egyéb elnevezései: cayenne-i paprika, chilipaprika, amerikai paprika, angol paprika, aranybors, guineai bors, magyar bors, macskapöcspaprika, ördögbors. A magyarral és számos más nyelvvel ellentétben az angol nyelvben a Chili pepper elnevezés többnyire valamennyi paprikafajta termését jelöli, így az édes csemegepaprikákat is. Felhasználása A Kárpát-medencében termesztetteknél jóval erősebb, csípősebb, maróbb ízű paprikafélék. Sok helyen úgy használják (mártásokhoz, salátákhoz, sertés-, marha- és birkasültekhez, tojásos, sajtos ételekhez, valamint grillezett húsokhoz), mint nálunk a zöldpaprikát, ezért kínai, indiai, mexikói ételekhez nyugodtan használhatunk helyette közönséges, de lehetőleg piros színű zöldpaprikát (akinek így nem elég csípős az étel, kiegészítheti dísz- vagy cseresznyepaprikával). Az általában téglavörös termést megőrlik, és a port önmagában is használják főzelékek, mártások, halételek, sült húsok, rizsköretek, sajtos és tojásos tálak, savanyúságok fűszerezéséhez, de többnyire keverik más fűszerekkel. A maják úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket és a fogínyvérzést. Az aztékok átpasszírozták, és a paprikapéppel meghúzódott izmaikat, törött végtagjaikat borogatták. Rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést, megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (egyes fájdalomcsillapítók hatóanyaga) károsító hatásától. Fő hatóanyaga a kapszaicin. Schäftlarn Schäftlarn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 5643 fő (2015. december 31.). Schärding Schärding, település Felső-Ausztriában a Pram és az Inn egybefolyásánál, 313 méter magasságban fekvő járási székhely. Az önkormányzati terület a következő öt települést foglalja magába: Allerheiligen Brunnwies Kreuzberg Schärding Innere Stadt Schärding Vorstadt Fekvése A bajor határon fekvő település. Közvetlenül szemben a bajor oldalon Neuhaus am Inn található, amellyel híd köti össze. Története Középkori eredetű város, mely 800-ban már jelentős településnek számított. A város hol bajor, hol osztrák fennhatóság alá tartozott, majd sok határvita után1779-ben került véglegesen osztrák kézbe. A városkának két központi főtere is van, mindkettőt lendületes oromzatú barokk és reneszánsz épületek szegélyezik. A Felső főtéren (Oberplatz) egy modern, igen kifejező 1933-ban készült Szt. Kristóf kút vonja magára a figyelmet, az Alsó főtéren (Unterer platz) áll a városháza, előtte az 1603-ból való Szt. György kúttal. Az óváros körül láthatók a régi, középkori erődítmény maradványai három szép városkapuval: a linzi, a passaui és a vízi kaput, melyek ma is teljes épségükben állnak. Áll még a régi schärdingi vár néhány fala is. A várkapu terjedelmes épületében rendezték be a Heimatmuseumot, benne várostörténeti, cégtörténeti néprajzi és fegyvergyűjteménnyel. A városnak négy középkori eredetű temploma is van, melyek közül a legkiválóbb és legrégebbi a St. Georg templom (1350; majd 1720-ban átalakítva), melynek márvány oltára különösen érdekes. Az Inn folyó fölött emelkedő gránitsziklák környékén pedig szép várkert látható. Nevezetességek Városkapuk St. Georg templom Heimatmuseum Baló József (patológus) Baló József (Budapest, 1895. november 10. – Budapest, 1979. október 10.) Kossuth-díjas orvos, patológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Öt évtizeden keresztül szolgálta az orvostudományt, felesége Banga Ilona szintén nemzetközi hírű tudós, együtt cikkeztek a Nature című folyóiratba. Kutatási területe Az agy- és gerincvelő fehérállományának megbetegedése, a concentricus sclerosis (Baló-féle betegség). Az encephalitisre, az atherosclerosisra, a pancreas lipomatosisara, a gyomorfekély patogenezisére és a praecancerosisra vonatkozó vizsgálatok. Életpályája Orvosi diplomáját 1919-ben szerezte meg Budapesten. 1922-24 között 1 évig Rockefeller ösztöndíjjal a Johns Hopkins Egyetemen (Baltimore) és a Wolbach Intézetben (Boston) járt tanulmányúton. 1926-ban egyetemi magántanárrá habilitálták Korbonctani diagnosztika tárgykörből és a István Kórház főorvosa lett. Ekkoriban figyelte meg az agy rendellenességeit, amelyeket publikációi alapján később Baló-féle betegségnek neveztek el. 1928-ban Szegedre került a Kórbonctani és Szövettani Intézetbe, 1928-1945 között ő látta el itt a tanszékvezetői teendőket. Nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott 1928. február 21-én, nyilvános rendes tanár 1929. augusztus 21-től. Dékáni tisztséget 1932/1933-as és az 1941-1942-es tanévben töltött be, rektorrá választották az 1939-1940-es tanévre. Közben még 1928-ban ugyancsak Rockefeller ösztöndíjjal fejlett európai országok (Ausztria, Svájc, Németország, Anglia, Belgium, Franciaország) orvosi központjait látogatta négy és fél hónapon keresztül. Majd 1931-ben bakteriológiai kutatásokat végzett az Amerikai Egyesült Államokban (Univ. of Idaho). 1945. október 1-jén távozott Szegedről Budapestre, ahol a Törvényszéki Orvostani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára (1945-46), de közben vezeti a budapesti Korbonctani Intézet, végül az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet tanszékvezető egyetemi tanára (1945-1967). 1967-ben vonult nyugdíjba, de a kutatást nem hagyta abba, tudományos tanácsadóként továbbra is bejárt az Intézetbe. Számtalan könyv és publikáció szerzője. Több társaság tagja vagy elnöke volt. 1970-ben vendégprofesszor Montréalban (McGill University). Tudományos közleményei, kötetei (válogatás) A cukorbetegség kórbonctana és kórszövettana. In: A cukorbetegség és az insulin. (Társszerzők: Bálint R., Ernst Z., Purjesz B.) Budapest, 1927. Dick Mano. 18-50. p. A láthatatlan kórokozók, filtrálható vírusok. Budapest, 1931. M. Orv. Könyvk. Társ. 174 p. Die unsichtbaren Krankheitserreger filtrierbare Vira. Berlin, 1935. Karger. 311 p. Warzen, Papillome und Krebs. (Acta Litt. Sei. Reg. Univ. Hung. Franeisco-Josephinae, Seet. Med. Bd. VII.) (B. Korpássyval) Lpz. 1936. Barth. 303 p. Die Erkrankungen der weissen Substanz des Gehirns und des Rückenmarkes. (Acta Med. Szeged, Bd. X. Fasc. 1.) Lpz. 1940. Barth. 160 p. Lungenkrebs und Lungenadenom. Budapest, 1957. Verl. der Ungarischen Akad. der Wissenschaften. 363 p. (2. Md. kiad. 1959. 379 p.) Tüdőrák és tüdőadenoma. Budapest, 1960. Akadémiai K. 374 p. Kórbonctan I. (Általános rész), II. (Részletes rész) Budapest, 1948.(I.) 1952.(II.) 441+592 p. A részletes kórbonctan tankönyve. Budapest, 1961. Medicina. 610 p. Az általános kórbonctan tankönyve. Budapest, 1962. Medicina. 488 p. Anatomia patologiea e histopatologia de las enfennedades alérgicas In: Tratado de Alergia. (Dir. F. Arasa) Barcelona-Madrid-Lisboa-Rio de Janeiro-Montevideo, 1960. Editorial Cientifico Médica. 237-266. p. Connective tissue changes in atherosclerosis. In: International Review of Connective Tissue Research. Vol. 1. (Ed. D.A. Hall) New York-London, 1963. Acad. Pr. 241-306. p. Tudományos tisztségei MTA Morfológiai és Onkológiai Bizottsági tag és a hasonló szakcsoportokból származó társaságok elnöke Országos Szakorvosképesítő Vizsgabizottsági tag (1936-) Országos Felsőoktatási Tanács tag (1936-) Országos Ösztöndíjtanács tag (1937-) Országos Közegészségügyi Tanács tag (1940-) Dtsch. Akad. der Naturforscher Leopoldina (Halle) tag (1962-) Szerkesztőbizottsági tagság Acta morphologica Academiae Scientiarum hungaricae Excerpta Medica: V. General Pathology and Pathological Anatomy XX. Gerontology and Geriatric Editorial Board tag Archiv Patologii (Szovjetunió) Társasági tagság Magyar Patológusok Társasága tagja (1931-), sok évig elnök Magyar Élettani Társaság (1932-) Dtsch. Ges. f. Pathologie (1929-) Soc. Anatomique de Paris (1933-) Nemzetközi Geográfiai Patológiai Társaság (1937-) The Royal Soc. of Medicine (London) Affiliate (1958-) Vereinigung Deutscher Neuropathologen u. Neuroanatomen lev. tag (1964-) Szovjet Patológusok Társasága tiszteletbeli tagja (1966-) Int. Acad of Pathology (Washington) Gerontological Society (St. Louis) Díjak, elismerések (válogatás) Az MTA levelező tagja (1940), rendes tagja (1946) Kossuth-díj II. fokozat (Banga Ilonával megosztva, 1955) Újra levelező tag (1956) és újra rendes tag (1973) A Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktora (1965) Semmelweis Ignác-emlékérem (1968) Krompecher Ödön-emlékérem (elsőként kapta meg, 1975) Emlékezete Baló József-emlékérem Lancelot Richardson Lancelot Lytton Richardson (1895. október 18. – 1917. április 13.) ausztrál ászpilóta. Élete Ifjúkora Richardson 1895-ben született az ausztráliai Új-Dél-Wales, Young nevezetű városában. Katonai szolgálata Az első világháború kitörését követően 1915 körül csatlakozott az Brit Királyi Repülő Hadtesthez (Royal Flying Corps). Katonai előmenetele, és szolgálatának korai szakasza ismeretlen. A 25. brit repülőszázadba került, ahol F.E.2b típusú, kétszemélyes repülőgéppel repült. A nyugati fronton 1916-ban 5 légi győzelmet aratott, amellyel megszerezte az ászpilóta minősítést. 1916. július 20-án egy bevetésen súlyosan megsérült, így több hónapra kórházba került. 1917-ben visszatért alakulatához, és újabb két légi győzelmet aratott. 1917. április 13-án Richardson és megfigyelője bevetésre indultak, ám a német Jasta 4 repülőalakulattal keveredtek harcba. Hans Klein eltalálta az F.E.2b típusú gépet, minek következtében az lezuhant, Richardson hősi halált halt, megfigyelője pedig német fogságba esett. Feszty Adolf Martosi Feszty Adolf Lajos (Ógyalla, 1846. augusztus 17. – Budapest, 1900. február 26.) építész, neves budapesti palota-, üzlet- és bérházak tervezője (Dessewffy-palota, Foncière Biztosító palotája, a Haris bazár), feltaláló. Feszty Árpád festőművész és Feszty Gyula testvére. Élete Édesapja, Rehrenbeck Szilveszter (1819-1910), ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa (1822-1885) volt. Feszty Adolf apja a Rehrenbeck vezetéknevét a "Fesztyért" cserélte 1868-ban és 1887. április 21.-én nemességet, családi címert és a "martosi" nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól. Tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte, később a zürichi politechnikumba is beiratkozott, ahol a 19. század legismertebb építészprofesszorának lett a tanítványa. 1871-ben építészeti irodát nyitott Budapesten, legelső alkotása a fővárosban az 1877-ben átadott Haris-bazár volt, melyet Haris Gergely görög származású kereskedő számára tervezett. Az épület vasvázas tetőszerkezetű, üvegezett átjáróház, melynek udvarán az üzleteket a keleti bazárok hangulatában készítették el. A Haris-bazárt 1910-ben lebontották. Feszty 1878 és 1884 között több bérházat és palotát tervezett az akkortájt kiépülőben lévő Sugár úton (mai Andrássy út). A Csömöri úti Lóversenypálya épületegyüttese (1880) is az ő alkotása volt, ezt a Népstadion építésekor, 1948-ban lebontották. Feszty a társadalmi és politikai életbe is bekapcsolódott: a tatai választókerület képviselőjévé választották 1887-ben. 1886-ban tervpályázatot nyújtott be barátjával, gróf Esterházy Miklóssal Budapest ivóvízellátására. A tervek szerint az akkor 800 000 lakosú fővárosba Tatáról szállítottak volna napi 120 000 köbméter ivóvizet . Ennek megvalósításához 8 millió forintra lett volna szükség, melyben egy Duna-híd is szerepelt, amin keresztül Pest is ivóvízhez jutott volna. 1890-ben Feszty visszavonult az építészettől egészségi állapotára hivatkozva. 1890-ben kibérelte Esterházy herceg 30 000 holdas kapuvári uradalmát. Nagy mennyiségű tőzeget talált a birtokon, melyet papírgyártásra próbált felhasználni. Több találmánnyal is szabadalmaztatta gyártási eljárását. Váratlanul érte a halál élete egyik igen termékeny időszakában. A Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázisában több szabadalmi bejelentése is szerepel (lajstromszámmal és címmel): 14361 Eljárás világos vagy fehér papíranyagnak tőzegből való előállítására 13567 Eljárás világos vagy fehér papiranyagnak tőzeghez hasonló, de még el nem tőzegesedett növényi eredetű rosttömegből való előállítására 13001 Eljárás papíranyagnak tőzegből hasonló de még el nem tőzegezedett, növényi eredetű rosstömegből való előállítására 12412 Eljárás papíranyagnak tőzeghez hasonló, de még el nem tőzegesedett, növényi eredetű rosttömegekből való előállítására, kéregpapír, karton és csomagpapír gyártási czélokra 12156 Eljárás papírmasszának tőzeghez hasonló, de még el nem tőzegesedett növényi eredetű rosttömegekből való előállítására 12079 Eljárás világos vagy fehér papiranyagnak tőzegből való előállítására Emlékezete Róla lett elnevezve a Tatán található Feszti-barlang . Alexandriai Szent Szünklétika Alexandriai Szent Szünklétika (ógörögül: Συγκλητική), (Alexandria, 266 körül – Alexandria, 350 körül) szentként tisztelt ókeresztény egyiptomi remetenő, az úgynevezett „sivatagi anyák” egyike. Szünklétika Alexandria városából származott. A források szerint ragyogó szépsége miatt sok kérője akadt, ő azonban „Krisztus jegyeseként” a magányos életet választotta. Vak húgával egy sírboltba költözött, és ott élt hosszú időn át. Nagy híre lett a környéken, és egy idő után az alexandriai nőket ő vezette be a keresztény vallás tanaiba. Életrajzát és tanításait Alexandriai Szent Atanáz jegyezte le. Ünnepét az egyház január 5-én üli. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7, 28. o. Műszaki írás A műszaki írás (angolul technical writing) a technikai kommunikáció egy formája, amelynek célja, hogy összetett fogalmakat magyarázzanak el a szakértő és a laikus közönségnek. Más meghatározás szerint a műszaki írás egyfajta formális írás, amit olyan változatos területeken használnak, mint például a hardver- és szoftverfejlesztés, a vegyészet, az űrkutatás, a robotika, a gazdasági élet, az elektronika vagy a biotechnológia. Ez jelentheti azt, hogy az elkészült dokumentáció egy programnyelv könyvtárának használatát magyarázza el a fejlesztőnek, de az is lehet, hogy egy televízió távirányítójának használatát a vásárlónak. A műszaki írói állások A műszaki írói állásokat változatos nevek takarják. Szerepelhetnek bennük az „Információfejlesztés”, „Technikai dokumentáció” vagy „Technikai publikáció” kifejezések egyaránt. Néhány vállalatnál a műszaki írókat például Információ fejlesztőnek, Dokumentáció specialistának, Dokumentáló mérnöknek, vagy API írónak, esetleg Technikai Tartalomfejlesztőnek nevezik. A műszaki írók meglévő dokumentációból, és az adott terület szakértőitől szerzik az információt. Maguk az írók általában nem szakértői semmilyen területnek – kivéve ha a jó dokumentáció megírásának módját dokumentálják. A technikai kommunikáció megvalósításában sok különböző szinten és különböző területen dolgozó ember vesz részt. A jó műszaki írónak jó nyelvi készségre van szüksége, és meg kell értenie a modern technikai kommunikáció magasan fejlett szabályait. Története A dokumentáció módszerét több különböző időszakból is eredeztették már, például az ősi Görögországból, a reneszánsz korából, és a 19. század közepéről. Mégis, a tudományág egyértelmű megjelenése az első világháború óta figyelhető meg, amikor kinőtte magát a technológiai alapú katonai, gyártási, elektronikai és űrkutatási dokumentációk iránti szükségletből. 1953-ban két intézmény is alakult amelyek a Keleti Parton (USA) a technikai kommunikáció fejlesztésében érdekeltek voltak: a Dokumentátor Liga (Society of Technical Writers) és a Dokumentátorok és Szerkesztők Egyesülete (Association of Technical Writers and Editors). Ezek 1957-ben olvadtak össze, hogy megalakítsák a Dokumentátorok és Szerkesztők Ligáját (Society of Technical Writers and Editors) ami elődje volt a mai Technikai Kommunikációs Ligának (Society for Technical Communication (STC)). Példa a dokumentáció megalkotásának folyamatára Ahhoz, hogy egy technikai dokumentáció hasznos legyen, az olvasónak meg kell tudnia érteni és ez alapján cselekedni anélkül, hogy ehhez terjengős és félreérthető prózát kellene megfejtenie. A jó műszaki író tisztázza a technikai zsargont; a célközönségnek tiszta, és könnyen érthető formában adja át a hasznos információt. A rossz minőségű dokumentáció gyakran épp ellenkezőleg hat – szükségtelenül használ zsargont, elveti a zavar, és félreértés magjait az olvasóban. Lássuk hogyan ír egy műszaki író süteményreceptet: Közönség: a célközönség az otthoni konyhájában főz vagy magasan képzett szakácsokról van szó professzionálisan felszerelt konyhákban? Forrás: létezik már valamilyen formában dokumentáció? Esetleg vázlatként? Ki a szakértő? Forma: a dokumentációt egyszerű szövegként egy könyvben fogják felhasználni vagy véglegesre formázva kell átadni? Papíron vagy weboldalon fog megjelenni, esetleg másként? A műszaki író megállapítja, hogy a receptet egyszer már leírták egy szalvéta hátuljára, de részben olvashatatlan, tehát meg kell kérdeznie a szakértőt is – a szakácsot, aki kitalálta. Kiderül, hogy a felhasználók az otthoni konyhájukban fogják kipróbálni a receptet, ezért az írónak ehhez kell alakítania a stílust és kiváltani vagy megmagyarázni olyan szavakat amelyek csak professzionális konyhákban, és szaknyelvben használatosak. Ezután a szakács megvizsgálja a piszkozatot (szakmai szerkesztés) és megjelöli a szükséges technikai javításokat (350 fokon kell sütni, nem 325 fokon). A műszaki író ezután elkészíti a végső változatot, és a dokumentáció a lektorhoz kerül nyelvtani ellenőrzésre. Végül a tulajdonosa és minden más érdekelt jóváhagyja a dokumentációt, amely ezután nyomtatásba vagy a weboldalra kerülhet. A közönséggel való kommunikáció A dokumentáció olyan kommunikáció amely meghatározott céllal közvetít meghatározott információt meghatározott közönségnek. A megfelelő tartalom létrehozásához tehát a műszaki írónak teljes mértékben ismernie kell a közönséget és értenie a célt. Ebből fakad, hogy a közönségelemzés kulcsfontosságú a dokumentációban. Karrier lehetőségek A műszaki író karrierjének nincsenek valódi lépcsői, bár eljuthat más műszaki írók menedzseléséig. Senior műszaki íróvá válhat, aki összetett projektek kezeléséért, műszaki írók és szerkesztők munkájáért felelős. Ezután válhat dokumentáció menedzserré aki több projektet és nagyobb csapatot vezet. Ezen kívül a műszaki írók maguk is szakértőkké válhatnak valamely kapcsolódó területen, mint amilyen a szoftver minőségbiztosítás vagy az üzleti elemzés. A senior írók néhány intézményben az Egyéni tanácsadó (Individual Contributors – IC) vagy API író néven működnek. Az API/program dokumentációban az Egyéni tanácsadó fejlesztők és tesztelők csoportjával dolgozik együtt, gyakran a világ különböző pontjairól. Az ilyen szoftverfejlesztő vagy kutató intézményekben az Egyéni tanácsadó szerepe nagyon fontos abban, hogy az API/program dokumentációja valóban elkészüljön, de széles körben alkalmazzák őket más termékfejlesztő/szolgáltató vállalatokban is. Dokumentációk A műszaki író munkáját leggyakrabban az (online) súgókkal, és felhasználói kézikönyvekkel azonosítják pedig ezen kívül még számtalan formában nyilvánulhat meg. Néhány ezek közül: Kiürítési terv Gyülekezési utasítások Üzleti útmutató Szerződés Akkreditációk és tanúsítványok Jogi nyilatkozatok Fejlesztői kézikönyv API dokumentáció Hálózati adminisztrátorok útmutatói (konfigurációs és helyreállítási információk) Telepítési útmutató Specifikációk Technológiai iratok Felhasználói útmutatók Jellemzők és kivitelezés dokumentációja (Feature Design Documentation) Karbantartási és javítási útmutató Ipari film vagy video felvétel (Vállalati) Irányelvek és eljárások Forgalomba hozatali tudnivalók Jelentés Előadás Indítvány Referencia Újságcikk Követelménydokumentáció Oktatóanyagok (multimédiás is) Problémamegoldási útmutatók Hivatalos kiadványok Ordzsonyikidzevszkiji járás Az Ordzsonyikidzevszkiji járás (oroszul Орджоникидзевский район, hakaszul Орджоникидзе аймағы) Oroszország egyik járása Hakaszföldön. Székhelye Kopjovo. Népesség 2002-ben 15 779 lakosa volt. 2010-ben 12 836 lakosa volt. Les Voivres Les Voivres település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 320 fő (2015). Les Voivres Bains-les-Bains, La Chapelle-aux-Bois, Harsault és Hautmougey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hosszútávúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A 2011-es úszó-világbajnokságon a hosszútávúszás versenyeket július 19. és július 23. között rendezték meg. A versenyeket Sanghaj egyik tengerparti negyedében bonyolították le. Kis kanadai lúd A kis kanadai lúd (Branta hutchinsii) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó madárfaj. 2004-ig a kanadai lúd alfajának tekintették Branta canadensis hutchinsii néven. Előfordulása Kanada az Amerikai Egyesült Államok területén és Mexikóban él. Alfajai Branta hutchinsii hutchinsii Branta hutchinsii asiatica – kihalt 1929-ben Branta hutchinsii leucopareia Branta hutchinsii taverneri Branta hutchinsii minima Megjelenése Nagyon hasonlít a kanadai lúdhoz, de kisebb a mérete. Életmódja Főleg növényeket eszik. Monroe megye (New York) Monroe megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül New York államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Rochester. Lakosainak száma 749 606 fő (2013. július 1.). Monroe megye Livingston, Orleans, Genesee, Ontario és Wayne megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Blatna Vas Blatna Vas (olaszul: Blàtina ) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 21 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délkeletre fekszik. Története A falunak 1857-ben 285, 1910-ben 271 lakosa volt. 2011-ben 6 lakosa volt. Pantheon (Róma) A Pantheont i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá 126 körül. Építésze valószínűleg a damaszkuszi Apollodórosz volt. A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája. Az épületet 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király (II. Viktor Emánuel és I. Umbertó) is. Neve az újkorban fogalommá vált, mint a kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület. Ilyen pantheonok épültek a világ számos városában, kezdve azzal a 18. század végén épült párizsi templommal, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven. Neve A Pantheon név az ógörög πάνθειον (pántheion) szóból ered, aminek jelentése „minden isten”. A legtöbb ókori szerző a görögös Pantheon formában emlékezik meg róla, de az idősebb Plinius a latinos Pantheum formát használja. Cassius Dio, római szenátor, aki görögül írt, azt feltételezte, hogy a nevet azért kapta az épület, mert sok különböző isten szobra vette körül, valamint alakja belülről az Égre hasonlított. Azt nem is említette, hogy az épületet eleve minden isten tiszteletére emelték volna. Írásából az is következik, hogy a Pantheon nem hivatalos elnevezés volt, hanem valószínűleg csak a nép száján alakult ki. Más szakértők azt emelik ki, hogy az ókori latin nyelvű források sehol nem hivatkoznak az épületre az aedes szóval, amit más templomok esetében használnak. Titus Livius arról ír, hogy rendelet szabályozta: templomokat, vagy legalább azok részeit csak egy-egy konkrét istennek volt szabad szentelni, mert például villámcsapás esetén csak így lehetett megállapítani, hogy mely isten ellen szólt az égi harag, valamint áldozni is csak egy meghatározott isten számára volt elfogadott. (27.25.7-10). A 609-ben felszentelt katolikus templom elnevezése Santa Maria ad Martyres lett (olaszul Santa Maria dei Martiri), de a nép ajkán hamarosan lerövidült a Santa Maria Rotonda formára. Ebből ered az épület mai olasz hétköznapi neve, a Rotonda (magyarul rotunda, körtemplom), valamint az előtt lévő tér elnevezése is (Piazza della Rotonda). A francia forradalom után, amikor a párizsi Sainte-Geneviève-templom templomot laikus intézménnyé, kiemelkedő személyiségek temetkezési helyévé alakították és a Panthéon nevet kapta, ez a név fokozatosan köznévvé is vált és világszerte megjelent hasonló célú épületek elnevezésében. Története Az actiumi csata után Marcus Vipsanius Agrippa, Augustus római császár harcostársa, barátja és rokona nagy építkezésekbe kezdett a Mars-mező szélén, a tulajdonában lévő területen. Építtetett egy fürdőkomplexumot, egy kisebb bazilikát Neptun tiszteletére, majd harmadik consulsága idején, i. e. 27-ben, egy templomot, ami a Pantheon elődje lett. A kutatók szerint a Pantheon és Neptun bazilikája a nyilvános fürdőtől eltérően Agrippa magánjellegű építményei lehettek, és a Pantheon helyén álló eredeti templomot Mars istennek szentelhették. Az Agrippa által emelt épület a 19. század végén Rodolfo Lanciani által vezetett ásatások tanúsága szerint négyzet alakú volt. Előtere, a pronaosz dél felé nyílt, belső, zárt részének, azaz a cellának szélessége 40 méter volt, ami meghaladta a hosszát. Az épület anyaga travertínó volt, márványlapokkal borítva. Az épületet a hagyomány szerint szabad tér vette körül, amit ma már részben a Hadrianus által építtetett Pantheon foglal el. Délre tőle Neptun bazilikája állt, ami később egybeépült a Pantheon déli falával, és maradványai ma ott láthatók. A templomot kupola fedte, ami akkoriban merész újításnak számított. Az épület két alkalommal is leégett. I. u. 80-ban Dominitianus építette újjá, ám az épület 110-ben ismét tűzvész áldozata lett. Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá a 120-as évek első felében, a homlokzaton azonban az eredeti építtető tiszteletére elhelyezték az rá utaló feliratot: M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT (Marcus Agrippa Lucius fia, harmadízben konzul építtette). 202-ben ismét restaurálták az épületet, ekkor Septimius Severus és Caracalla utasítására. A Pantheon tetejét az ókorban bronz burkolat fedte, amit azonban a Barberini családból tagja, VIII. Orbán pápa 1632-ben leszedetett és anyagából ágyúkat öntetett, valamint ebből készítették a Szent Péter-bazilika főoltárának baldachinját is. Ekkoriban született az a mondás Rómában, hogy amit a barbárok nem romboltak le, azt megtették a Barberiniek („Quod non fecerunt barabari, fecerunt Barberini”). Az épület leírása A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Oszlopos előtér (portico) Az előtér tetejét, a timpanont tizenhat egy darabból faragott gránitoszlop tartja. Az oszlopok 11,9 méter magasak, másfél méter átmérőjűek és egyenként 60 tonnát nyomnak. Egyiptom területén bányászták és faragták őket, a Nílustól több, mint száz kilométerre. A kőbányából szánon húzták a folyóig, ahol áradás idején uszályra rakták őket. Az uszályról tengeri hajóra átrakodva érték el a Földközi-tengeren Ostia kikötőjét, ahol ismét uszályra átrakodva a Tiberisen vontatták föl Rómáig. Itt még körülbelül 700 métert kellett szárazföldön megtenniük, mire rendeltetési helyükre kerülhettek. Rotunda Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton mennyezete. Az oculus magassága és a körtemplom belső átmérője azonos méretű, 43,3 méter. Így a belső térben elférne egy ekkora átmérőjű gömb, ami az ókorban a tökéletesség jelképe volt. A kupola látszólag négyzet alakú kazettái valójában felfelé keskenyedő trapézok, ezért a mennyezet alulról nézve még magasabbnak látszik, mint amilyen az valójában. Ezért meglepő a Pantheon meglátogatása után a tető külső képe a város valamelyik magaslati pontjáról, ahonnan az meglehetősen laposnak látszik. Franz Lahner Franz Lahner (Bad Goisem, 1893 – Linz, 1966. július 19.) az első világháborúban harcoló osztrák pilóta volt. A harcok során 5 légi győzelmet aratott. Élete Franz Lahner 1893-ban született a felső-ausztriai Bad Goisemben. A világháború kitörése után 1915-ben hívták be és a 2. gyalogezredhez került. Egyéves frontszolgálat után a Légjárócsapatokhoz vezényelték, ahol elvégezte a pilótatanfolyamot. 1917. július 26-án megkapta pilótaigazolványát és az akkor felállított 55. vadászrepülő-századhoz osztották be. A század ekkor az olasz fronton, Haidenschaft repterén állomásozott, de néhány hónap múlva, a caporettói áttörést követően átköltözött a Sugana-völgyben lévő Perginébe. Lahner 1917. november 18-án érte el első légi győzelmét, amikor Arsiero közelében Albatros D.III típusú gépével lelőtt egy olasz felségjelzésű Nieuportot. November 27-én egy SAML felderítőgépet győzött le Campolongo mellett. December 16-án két Monarchia-beli ászpilótával, Julius Arigivel és Kiss Józseffel közösen újabb SAML-gépet semmisített meg. 1918. január 25-én egy Nieuport fölött győzedelmeskedett, majd március 21-én Radhigieri mellett egy Savoia-Pomilio típusú olasz repülőt lőtt le és ezzel megszerezte az ászpilótai minősítéshez szükséges ötödik győzelmét. 1918 szeptemberében az addigi századparancsnok, Maier József százados elhagyta az egységet és az új parancsnok megérkezéséig Lahner látta el az adminisztratív feladatokat. A háború vége után az akkor felállított osztrák légi rendőrséghez lépett be, de a békeszerződés után ezt a szervezetet feloszlatták. Lahner Linzben élt, majd a második világháborúban a Luftwaffe tisztje volt. 1961-ben Linzben Lahner KG névvel méteráruval és rövidáruval kereskedő céget alapított, amelyet halála után lánya, majd unokája vitt tovább. Franz Lahner 1966. július 19-én halt meg Linzben agyvérzés következtében. Kitüntetései Arany Vitézségi Érem Ezüst Vitézségi érem I. osztály Ezüst Vitézségi Érem II. osztály Károly Csapatkereszt Forrás Franz Lahner Franz Lahner az Aerodrome honlapján. Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2010. december 27.) szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 99. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1 Keresztes vipera A keresztes vipera (Vipera berus) egy eurázsiai kígyóféle, a rákosi vipera mellett ez Magyarország két mérges kígyófajának egyike. Nevét jellegzetes mintázatáról kapta. A népnyelv régen kurta farkú kígyónak nevezte. Elterjedése Keresztes viperával egész Európában és Ázsia nagy részén találkozhatunk a nedvesebb síkvidéki erdőségekben, egészen az északi szélesség 67°-.ig. Ausztriában, az Alpokban 2000 m magasságban is előfordul, az erdőhatár felett. E hatalmas területen három alfaj osztozik, melyeket egyes újabb publikációk önálló fajként írnak le: Megjelenése A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-90 centiméteres. Pikkelyes bőrének színezete változatos, lehet szürkés, barnás, vöröses alapú, vagy éppen melanisztikus, egyszínű fekete is (Vipera berus varietas prester). Hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható, de ez egyes tájegységek populációjában hiányozhat is. A sáv az inkább szürke alapszínű hímek esetében sötétebb, feketésbarna, míg a barnásabb nőstényeknél inkább világos. A hasoldal szürkés, fekete foltokkal tarkított, míg a farokvég alulról minden esetben sárga vagy narancssárga színezetű, még a teljesen fekete példányok esetében is. Az ajakpajzsok gyakran fehér színűek, a fekete hímeken gyakran fekete ez is. Magyarországon először fedezte fel Bogdán Norbert. A farok hirtelen vékonyodik, az ivarok szerint eltérő módon és formában. A hímeknél a kloákanyílás felett kétoldalt bemélyedés látható oldalról, mely segíti a nőstény rögzítését a párosodás során. A nőstények farka hirtelen vékonyodó. A nőstények feje lapos és háromszög alakú, míg a hímek feje nyújtottabb, inkább körte formájú. A hímek karcsúbbak és hosszabbak a zömök, vaskos testalkatú nőstényeknél, és több farokpajzsuk van (ezek száma a nőstényeknél 24-31, a hímeknél 32-46). Életmódja A faj rejtőzködő életmódot folytat, és különösen melegben, nagyon éber is, és nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál előbb, de véletlen rálépés vagy megfogása esetén, hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik, és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás, mivel ténylegesen nem marja meg a zaklatót, csak többszöri marása után. Sok esetben az álmarás alatt mérget sem fecskendez be a megharapottba. A téli pihenőt követően február végén-márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A hímek minden esetben 2-3 héttel előbb jelennek meg mint a nőstények (az időjárás függvényében), majd először levedlenek. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen zajlik mindkét nem életritmusa, melyet gyakran több állat oszt meg egymással. A megfelelő élettér minden esetben vízhez kötött. Tavasszal és ősszel szinte egész nap, a nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Éjjel nem mozog. Főleg kisemlősökből álló, de olykor rovarokkal, kétéltűekkel, más hüllőkkel kiegészített étrendjét marással teszi ártalmatlanná. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera a megmart zsákmányát a szagnyoma alapján tájékozódva, a fej felől kezdi lenyelni egészben. Az újszülöttek elsősorban egyenesszárnyú rovarokon (szöcskék, sáskák) kezdik meg a táplálkozásukat. A sikeres zsákmányszerzést emésztési pihenés követi. A telelésre alkalmas üregekben, faodvakban, rágcsálójáratokban akár több száz példány is összegyűlhet, és a viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják vackukat. Szaporodása A párzásra tavasszal, április-májusban kerül sor. A párzási idő közeledtével csavargásba kezdenek, sokszor nagy távolságokat is megtéve párzásra hajlandó nőstény keresése során. A nőstények a telelőhelyek pár kilométeres körzetében foglalnak területet. A párzás során, több hím esetleges találkozásakor heves harcokat vívnak egy-egy nőstény kegyeiért. A szagjelek alapján megtalált nőstények faroklengetve jelzik készségüket a párosodásra. Ez akár órákig is eltarthat. A keresztes vipera álelevenszülő: utódai a testében fejlődnek 75-100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14, számuk egyenesen arányos az anyaállat életkorával. A kicsinyek a felnőttek szagnyomai alapján találják meg a majdani teleléshez nélkülözhetetlen búvóhelyeiket. A méreg A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. Gyakran házi- és haszonállatok az áldozatok. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. Minton 1974-es jelentése szerint az LD50 6.45 mg/kg. A kibocsátás mennyisége is meglehetősen alacsony, ugyanezen jelentés szerint 48-62 centiméteres példányoknál 10-18 milligramm. A kígyómarás ritkán halálos, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset. A vér alakos elemeit kicsapó méreg ettől függetlenül huzamosabb ideig tartó kellemetlenséget és részleges bénultságot okozhat, a felépülés legfeljebb egy évig tart. A keresztes vipera által megmart betegek általában a nyíregyházi Jósa András Kórház Sürgősségi Betegellátó és Toxikológiai Központjában kapják meg az ellenszérumot, és a szükséges kezelést. A tünetek: azonnali, erős fájdalom, amely órákon belül elterjed gyengeséget és gyulladást okozva percek múltán jelentkező bizsergő érzés, duzzadás ritkán vérhólyagok sebek, melyek 24 órán belül az egész megduzzadó végtagot beboríthatják rendkívül ritkán nekrózis Anafilaxia esetén drámai tünetek jelentkezhetnek, akár öt perccel a marás után, vagy órákkal utána. Ezek közé tartozik a hányinger, a hányás, inkontinencia, kólika, hasmenés, izzadság, láz, tudatvesztés, sokk, angiödéma az arcon, az ajkakon, nyelven és torokban, tachycardia, vasoconstrictio. Kezelés nélkül e tünetek akár 48 órán át tarthatnak. Ma legalább nyolcféle ellenméreg ismert keresztes viperamarás esetére. Védettsége A faj egyedszáma az alapvetően rejtett életvitele miatt kevéssé ismert. Természetes ellenségei közé a sünök és vaddisznók tartoznak, de a fiatal viperákat szinte minden fogyasztja (nagyobb madarak , vakond, ragadozó futrinkák stb.). Emberi részről elsősorban élőhelyeinek drasztikus megváltoztatása, átalakítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből is az észrevett állatot. Magyarországi állománya összefüggéstelen foltokból áll: a Zempléni-hegységben, és a Tisza felső folyásánál a faj törzsalakja (Vipera berus berus), illetve Zala és Somogy megyében (Baláta-tó) – a jelenkori kutatások ismeretében – két alfaja, a (V. b. berus) és a (V. b. bosniensis), valamint egy színváltozata, a fekete keresztes vipera (V. b. var. prester) fordul elő. A szigetszerűen előforduló populációk veszélyeztetettek, így – mint minden hazai kétéltű- és hüllőfaj – védett. Eszmei értéke 250 000 forint. Herbert Wimmer Herbert Wimmer (Eupen, 1944. november 9. –) német világ- (1974) és Európa-bajnok (1972) labdarúgó, az NSZK válogatottjában 36 alkalommal szerepelt. Teljes játékos pályafutását egyetlen klubban, a Borussia Mönchengladbachban töltötte. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását a Borussia Brand csapatában kezdte. 1966-ban a Borussia Mönchengladbachba igazolt és 1978-ig volt a klub játékosa. Összesen 366 alkalommal játszott a Borussia színeiben és 51 gólt szerzett. A Borussia tagjaként a Bundesligát öt, a német kupát és az UEFA-kupát 1–1 alkalommal nyerte meg. Szerepelt még az 1977-es Liverpool elleni BEK döntőben is, de ekkor vereséget szenvedett csapatával. A Mönchengladbach színeiben összesen 419 alkalommal játszott a Bundesligaban és 32 gólt szerzett. Válogatottban Az NSZK felnőtt válogatottjában 1968-ban mutatkozott be. 1972-ben Európa-bajnok lett és tagja volt az 1974-ben világbajnoki címet szerző válogatottnak. Részt vett még az 1976-os Európa-bajnokságon, ahol második helyen zárt a német válogatott. 1968 és 1976 között összesen 36-szor húzta magára a címeres mezt és négy gólt szerzett. Sikerei, díjai Bundesliga Győztes : 1969–70, 1970–71, 1974–75, 1975–76, 1976–77 DFB-Pokal Győztes : 1972–73 BEK Második hely : 1976–77 UEFA-kupa Győztes : 1974–75 Európa-bajnokság Győztes : 1972 Második hely : 1976 Világbajnokság Győztes : 1974 Vlaislav Vlaislav falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Novigrad Podravskihoz tartozik. Fekvése Kaproncától 10 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra a Bilogora-hegység lejtőin fekszik. Története Az 1615-ös egyházlátogatás egy Szent László tiszteletére szentelt templomot említ ezen a vidéken, mely a feltételezések szerint a mai Plavšinac vagy Vlaislav falu területén állott. Az utóbbi valószínűbb, mivel a települést még a 18. században is "Ladislav"nak hívták. A középkori falut a török pusztította el, lakói elmenekültek. Helyükre a 17. században főként pravoszláv szerb lakosság telepedett itt le. A falunak 1857-ben 175, 1910-ben 310 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 2001-ben 211 lakosa volt. Salobreña Salobreña település Spanyolországban, Granada tartományban. Salobreña Almuñécar, Ítrabo, Molvízar, Los Guájares, Vélez de Benaudalla és Motril községekkel határos. Lakosainak száma 12 402 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Görkwitz Görkwitz település Németországban, azon belül Türingiában. Görkwitz Schleiz községgel határos. Népesség A település népességének változása: Dánia vasúttársaságainak listája Ez a lista Dánia vasúttársaságainak nevét tartalmazza. Vasúttársaságok DSB - Danske Statsbaner AD - Arriva Danmark CFL - CFL Cargo Danmark GDS - Gribskovbanen HFHJ - Frederiksværkbanen (Hillerød-Frederiksværk-Hundested Jernbane) HHGB - Hornbækbanen (Helsingør-Hornbæk-Gilleleje Jernbane) HHJ - Odderbanen (Hads-Ning Herreders Jernbane) HL - Hovedstadens Lokalbaner A/S LJ - Lollandsbane LN - LilleNord LNJ - Lyngby-Nærum Jernbane NJ - Nordjyske Jernbaner ØSJS - Østbanen (Østsjællandske Jernbaneselskab) RD - Railion Danmark VL - Vestsjællands Lokalbaner (former OHJ-HTJ) VLTJ - Lemvigbanen (Vemb-Lemvig-Thyborøn Jernbane) VNJ - Vestbanen (Varde-Nørre Nebel Jernbane) Railpool Görvélyfűfélék A görvélyfűfélék, tátogatófélék vagy tátikafélék (Scrophulariaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó növénycsalád. Főleg egyéves és évelő, lágy szárú növények tartoznak ide, de cserjék is megtalálhatók köztük. Virágaik általában zigomorf, ritkán aktinomorf szimmetriát mutatnak. Kozmopolita család, nagyrészt a mérsékelt égövön fordul elő, ide értve a trópusi hegyvidékeket is. A korábban 275 nemzetséget, több mint 5000 fajt összegyűjtő nagy méretű családról a molekuláris genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus, a morfológiai egyezések pedig gyakran csak szünpleziomorfiák. A monofiletikus leíráshoz több nemzetségnek át kellett kerülnie a Lamiales más családjaiba, főleg a Plantaginaceae (útifűfélék) és az Orobanchaceae (vajvirágfélék) gyarapodtak ezáltal, de néhány új növénycsalád is leírásra került. Így is 52 nemzetség mintegy 1700 faja tartozik ide. A korábbi magyar megnevezés, a tátogatófélék a család szűkítése miatt nem volt tartható, ugyanis a tátikák (és a kétajkú virágok többsége) kikerültek a családból. A Lamiales több családja jelentős mértékben megnőtt a Scrophulariacae sensu lato nemzetségeinek átkerülésével. Leírása Leveleik egyszerűek, tagolatlanok. A virágok szimmetriája többé-kevésbé zigomorf; a 4-5. szirom összenőtt, lehet kétajkú, vagy rövid cső szétálló pártacimpákkal, ekkor látszólag aktinomorf szimmetriájú. Egy porzókör van, a porzók száma 4 vagy 5. A portokok összeolvadtak, hosszanti hasítékkal felnyílók. A magház felső állású. Termésük tok, sok maggal. Virágképlet: Rendszerezés A korábban 275 nemzetséget számláló családot az APG rendszerezése „megtizedelte”, az új leírásban csak kb. 52 nemzetség található. Az APG II megjelenése óta azonban nem állt meg az újabb és újabb molekuláris genetikai eredmények értékelése, és a család leírása egyelőre sűrűn változik. A család alábbi felosztása 9 nemzetségcsoportra, azon belül mintegy 52 nemzetségre ezért semmiképpen sem tekinthető sem pontosnak, sem véglegesnek. 4 nemzetség, 44 faj: Anticharis Endl. : kb. 14 faj Afrikában Aptosimum Burch. ex Benth. : 20 faj Afrikában Peliostomum E. Mey. ex Benth. : 7 trópusi és dél-afrikai faj Stemodiopsis : 3 afrikai faj 5 nemzetség, kb. 110 faj: Buddleja L. : 98 faj: ebből 63 neotrópusi, 10 dél-afrikai és 25 ázsiai Chilianthus Emorya Torr. : 2 faj Texasban és Mexikóban Gomphostigma Turcz. : két faj Dél-Afrikában Nicodemia (esetleg összevonható a Buddleja -val) 4 nemzetség, 8 faj: Antherothamnus N.E.Br. : 1 faj, Közép- és Dél-Afrikában Freylinia Colla : 4 faj Afrika trópusi részein és Dél-Afrikában Manuleopsis Thell. ex Schinz : 1 faj Délnyugat-Afrikában Phygelius E.Mey. ex Benth. : 2 faj Dél-Afrikában 7 nemzetség, kb. 134 faj: Alonsoa Ruiz & Pav. : kb. 16 faj Amerika trópusi részein és Dél-Afrikában Colpias E.Mey. ex Benth. : 1 faj, Dél-Afrikában Diascia Link & Otto : kb. 38 faj Dél-Afrikában Diclis Benth. : 10 faj Afrika trópusi részeitől Dél-Afrikáig, valamint Madagaszkáron Hemimeris L.f. : 4 faj Dél-Afrikában Nemesia Vent. : 65 faj Afrika trópusi részeitől Dél-Afrikáig Schistanthe Kunze 3 nemzetség, 17 faj: Capraria L. : 4 faj Amerikában Eremogeton Standl. & L.O.Williams : 1 faj Mexikótól Guatemaláig Leucophyllum Humb. & Bonpl. : 12 faj Észak-Amerika délnyugati részén 28 nemzetség, kb. 566 faj: Agathelpis Choisy: 2 faj SW Cape-n Barthlottia : 1 faj Madagaszkáron Chaenostoma Benth. (egyesek a Sutera -hoz sorolják, de Kornhall and Bremer külön kezeli ) Chenopodiopsis : 3 faj Dél-Afrikában Cromidon : 12 faj Dél-Afrikában Dischisma : 11 faj SW Cape-től Namíbiáig Glekia : 1 faj Dél-Afrikában Globulariopsis : 7 faj Dél-Afrikában Glumicalyx : 6 faj Dél-Afrikától Délkelet-Afrikáig Gosela : 1 faj Dél-Afrikában Hebenstretia : 25 faj Dél-Amerika trópusi részein Jamesbrittenia : 83 faj Dél-Afrikában Limosella : 11 kozmopolita faj → Plantaginaceae → Scrophulariaceae (to Oxelman et al. , 2005 szerint) Lyperia : 6 faj Dél-Afrikában Manulea : kb. 73 faj Dél-Afrikában Manuleopsis : 1 faj Délnyugat-Afrikában Melanospermum : 6 faj Dél-Afrikában Microdon : 7 faj SW Cape-n Phyllopodium : 26 faj SW Cape-n Polycarena : 17 faj SW Cape-n Pseudoselago : 28 faj Dél-Afrika nyugati részén Reyemia : 2 faj Dél-Afrikában Selago : 190 faj Afrika trópusi részeitől Dél-Afrikáig Sphenandra (végül a Sutera génuszba került át) Strobilopsis : 1 faj Dél-Afrikában Sutera : kb. 49 faj Dél-Afrikában Tetraselago : 4 faj Dél-Afrikában Trieenia : 9 faj SW Cape-n Walafrida : Madagaszkáron és Dél-Afrikában Zaluzianskya : 55 faj Dél-Afrika nyugati részén 4 nemzetség, kb. 236 faj: Androya : 1 faj Madagaszkáron Bontia L. : 1 faj a Karib-szigeteken és Dél-Amerika trópusi részén Calamphoreus Chinnock : 1 faj Diocirea Chinnock : 4 faj Ausztráliában Eremophila R.Br. : kb. 214 faj Ausztráliában (1 faj Új-Zélandon) Glycocystis Chinnock : 1 faj Ausztráliában Myoporum Sol. ex Forster: kb. 30 faj Ausztráliában, Új-Zélandon, csendes-óceáni szigeteken és Dél-Ázsiában Pentacoelium Siebold & Zucc. : 1 faj Ausztráliában 4 nemzetség, kb. 564 faj: Antherothamnus : 1 faj Közép-Afrikától Dél-Afrikáig Celsia (a Verbascum génuszhoz sorolták) Oreosolen : 3 faj a Himalájában Scrophularia : 200 faj az északi mérsékelt égövtől Amerika trópusi részeiig Staurophragma (a Verbascum génuszhoz sorolták) Verbascum : kb. 360 faj Eurázsiában és Dél-Afrikában 3 nemzetség, 6 faj: Oftia : 3 faj Dél-Afrikában Ranopisoa : 1 faj Madagaszkáron Teedia : 2 faj Dél-Afrikában Nemzetségcsoportba még nem sorolt nemzetségek: Androya : 1 faj Madagaszkáron Camptoloma : 3 faj a Kanári-szigeteken , Etiópiában és az Arab-félszigeten Cheilophyllum : 8 faj a Karib-szigeteken Dermatobotrys : 1 faj Dél-Afrikában Itt következik a görvélyfűfélék családjának 1700 fajt magába foglaló 52 (max. 65) nemzetsége, betűrendben: Agathelpis Alonsoa Androya Antherothamnus Anticharis Aptosimum Bontia Buddleja : 125 fás szárú faj Camptoloma Capraria Chenopodiopsis Colpias Cromidon Dermatobotrys Diascia : 50 faj Diclis Dischisma Emorya Eremogeton Eremophila : 210 faj Freylinia Glekia Globulariopsis Glumicalyx Gomphostigma Gosela Hebenstretia Hemimeris Jamesbrittenia : 85 faj Leucophyllum Lyperia Manulea : 75 faj Manuleopsis Melanospermum Microdon Myoporum Nemesia : 65 faj Oftia Oreosolen Peliostomum Phygelius Phyllopodium Polycarena Ranopisoa Görvélyfű (Scrophularia) : 200 faj Selago : 190 faj Stemodiopsis Strobilopsis Sutera : 50 faj Teedia Tetraselago Trieenea Ökörfarkkóró (Verbascum) : 360 faj Walafrida Zaluzianskya : 55 faj Korábbi nemzetségek Korábban a Scrophulariaceae-be, jelenleg a Plantaginaceae-be (útifűfélék) sorolt nemzetségek: Anarrhinum Antirrhinum Chaenorhinum Cymbalaria Digitalis Erinus Gratiola Hebe Kickxia Limosella Linaria Lindernia Paederota Veronica Wulfenia Korábban a Scrophulariaceae-be, jelenleg az Orobanchaceae-be (vajvirágfélék) sorolt nemzetségek: Bartsia Euphrasia Lathraea Melampyrum Odontites Parentucellia Pedicularis Rhinanthus Tozzia Korábban a Scrophulariaceae-be, jelenleg a Phrymaceae-be sorolt nemzetségek: Mimulus A félparazita kakascímer (Rhinanthus), a csormolya (Melampyrum) és a vicsorgó (Lathraea) nemzetségeket az újabb molekuláris vizsgálatok már nem a görvélyfűfélékhez, hanem a vajvirágfélékhez (Orobanchaceae) sorolja. A gyűszűvirág (Digitalis) és a Veronica nemzetségeket újabban az útifűfélékhez (Plantaginaceae) sorolják. A korábbi Bontiaceae, Buddlejaceae, Caprariaceae, Myoporaceae és Verbascaceae családok ma a görvélyfűféléket (Scrophulariaceae) gazdagítják. Sorry for Party Rocking A Sorry for Party Rocking az LMFAO második stúdióalbuma, mely 2011. június 21-én jelent meg az Interscope kiadónál. A Party Rock Anthem volt az első kimásolt kislemez az albumról, majd a második kislemez a Champagne Showers-t másolták ki az albumról. A dal Ausztráliában és Új Zélandon a slágerlisták első 10 helyezettjében szerepelt. A harmadik kislemez a Sexy and I know It 2011. október 3-án kerül a boltokba. Megjelenési dátum Az album 2011. június 21-én jelent meg mind fizikailag, mind digitálisan az Interscope kiadónál. Az album Új Zélandon 2011. június 17-én jelent meg, négy nappal az eredeti kiadás előtt. Az Egyesült Államokban 2011. június 20-án, majd az Egyesült Királyságban 2011. július 18-án jelent meg. Kislemezek A Party Rock Anthem volt az első kimásolt dal az albumról, mely 2011. január 25-én jelent meg, és egyből a slágerlisták élére került Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Franciaországban, Dániában, Németországban, Írországban, Új-Zélandon, Puerto Ricóban, Svájcban, az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államokban. A Champagne Showers című második kislemez 2011. május 27-én jelent meg. A dalban közreműködött Natalia Kills énekesnő is. Ausztráliában a Top 20 listán is szerepelt a dal, illetve Európa számos országában felkerült a listákra. A Sexy and I Know It című dal már a megjelenés előtt felkerült a slágerlistákra. Az USA-ban a 76. helyen, Kanadában a 33. és Ausztráliában a 44. helyig jutott. Az Egyesült Királyságban a 60. helyen szerepelt. Nagyváradi vár A nagyváradi vár műemlék Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-a-A-01052 sorszámon szerepel. Története I. László magyar király 1083–1095 között építtette a váradi prépostsági monostort a mai vár helyén. A monostor védelmét feltehetőleg vizesárok, sövény- vagy palánkfal, később kőfal biztosította: az 1241-es tatárjáráskor az itt tartózkodó Rogerius mester szerint „a várat kőfallal igazíttattak ki, mivel egyik oldalán romlottnak látták.” A vár nem tudott ellenállni a tatárok kőhajító gépeinek, a vár és a város is elpusztult. A tatárok elvonulása után Vince váradi püspök kezdte el az újjáépítést. 1474. február 7-én Ali bég támadta meg Váradot. Elvonulása után Filipecz János püspök állíttatta helyre a várat. 1514-ben Dózsa György vezére, Lőrinc pap ostromolta. Amikor azonban a várat védő Pöstyén Gergely kapitány segítségére megérkezett Tomori Pál serege, az ostromlók elmenekültek. Martinuzzi György megerősíttette a várat, egy új toronybástyát és a nyugati részen új védőfalat építtetett. Meggyilkoltatása után Zabergyei (Zabárdy) Mátyás püspök folytatta az építkezést. 1557. június 13-án az Izabella királyné pártján álló erdélyi hadak Varkoch Tamás vezetésével elfoglalták a várost és a várat. 1569–1570-ben a várat helyreállították, a munkálat anyagi támogatását az 1570. évi medgyesi országgyűlés is megszavazta. 1598. szeptember 29-ém Omer pasa ötvenezer tatár harcossal támadta meg. Noha a Király György kapitány és Nyáry Pál ezredes vezette védők csak kétezren voltak, az ostrom eredménytelennek bizonyult. Bethlen Gábor 1613-ban fejedelemmé választása után haladéktalanul elkezdette a vár kijavítását; az építkezést I. Rákóczi György is folytatta. 1660. augusztus 27-én Ali pasa hatvanezer fős sereggel vette körül a várat. Amikor a védők létszáma megfogyatkozott, és az élelmiszerkészletük is kiapadt, feladták a várat. 1664-ben Rákóczi László megpróbálta visszafoglalni, de a harc során halálos sebet kapott, és serege elvonult. 1689-ben Lajos Vilmos badeni őrgróf is eredménytelenül ostromolta, végül 1692. június 6-án vette be Heisler tábornok. A császári sereg megkezdte a vár kijavítását, de az anyagi források akadozása miatt a munka csak lassan haladt. II. Rákóczi Ferenc elfoglalta a várost, de a várat nem sikerült bevennie. Az 1720-as években az építkezés folytatódott; az épületek az 1754-1755 és 1775-1777 között végzett munkálatok során nyerték el mai formájukat. A napóleoni háborúk idején a várban francia hadifoglyokat őriztek. 1836-ban a várost pusztító tűzvész a várat is súlyosan károsította. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a várban lakozó császáriak Glasser tábornokkal az élen a szabadságharc oldalára álltak. 1848. december 31-én az országgyűlés elhatározta, hogy a várat katonai bázisként használják. 1857-től a vár közvetlen katonai hasznosítása megszűnt, a továbbiakban csak kisegítő létesítményként működött. 1883-1887 között felújították. A két világháború között csendőriskola működött benne. 1947-1952 között a fejedelmi kastély északi szárnyát átmeneti lágerként használták. 1945–1989 között szintén katonai létesítmények működtek benne, de 1975 után több nagykereskedelmi raktárnak is helyet adtak; ekkor kezdődött a kastély állagának romlása. Felújítás Nagyvárad önkormányzata 2009-ben, valamint 2012-ben támogatást nyert a vár felújítására, így belefoghatott a felújításba. A hat évig (2009-től 2015-ig) tartó projekt 87,86 millió lejes költségéből így 66,31 millió lejt az Európai Unió biztosított. Nyolc épületben 486 termet alakítottak ki összesen 25 380 m² hasznos területtel, valamint 26 400 m² teret is felújítottak. Kiépítették a víz-, szennyvíz-, villany- és fűtéshálózatot is. A felújítást követően a megújult épületekben kap helyet a vár múzeuma, a városi múzeum, a kenyérmúzeum, a kőtár, egy gasztronómiai kiállítás, valamint a céhek utcája és egy többfunkciós kulturális tér. Ezek mellett több kulturális intézmény és egy házasságkötő terem is helyet kap. A tervek szerint egyházi múzeum, restauráló műhely, előadó- és próbatermek is lesznek a várban. 2015 végén már különböző rendezvényeknek, többek között főzőversenynek, rockfesztiválnak, karácsonyi vásárnak adott otthont. Altmelon Altmelon település Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, a Zwettli járásban. Tengerszint feletti magassága 880 méter, területe 38,33 km². Lakosainak száma 848 fő (2016. január 1.). Altmelon Arbesbach, Schönbach, Bärnkopf, Sankt Georgen am Walde és Königswiesen településekkel határos. Félix, a macska (film) A Félix, a macska (eredeti cím: Felix the Cat: The Movie) 1988-ban bemutatott amerikai–német–magyar rajzfilm, amely Joseph Oriolo azonos című amerikai rövid rajzfilmsorozata alapján készült. A rendezője Hernádi Tibor, a producerei Don Oriolo, Janos Schenk és Christian Schneider, a forgatókönyvírói Don Oriolo és Pete Brown, a zeneszerzője Christopher L. Stone. A mozifilm a Felix the Cat Creations és az Animation Film Cologne gyártásában készült, a New World Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasyfilm, kalandfilm, musicalfilm és sci-fi film. Amerikában 1989. január 26-án, Németországban 1989. május 11-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 1999. december 25-én a TV2-n vetítették le a televízióban. Betétdalok Sly As a Fox Together Again [Instrumental] All You Need Is Friends Who Is the Boss? Mizzard Shuffle [Instrumental] Face to the Wind (The Princess Song) [Instrumental] Something More Than Friends End Credits [Instrumental] The Accüsed A The Accüsed egy amerikai crossover thrash/hardcore punk kéttagú együttes. 1981-ben alakult meg a washingtoni Oak Harborban. A nevük az „accused” (megvádoltak) szó stilizált alakja. 1981-től 1992-ig működtek, majd 2003-tól napjainkig. 1992-ben azért oszlottak fel, mert a tagok más, hasonló jellegű együttesekbe mentek zenélni. Az együttes kabalája Martha Splatterhead, aki egy zombi. Diszkográfia 1981: Brain Damage 1 (demó) 1982: Brain Damage 2 (demó) 1983: Please Pardon Our Noise, It Is the Sound of Freedom (The Accüsed/The Rejectors split lemez) 1985: Martha Splatterhead (középlemez) 1986: The Return of Martha Splatterhead (nagylemez) 1987: More Fun Than an Open Casket Funeral (nagylemez) 1987: 38 Song Archives Tapes 1981-86 1988: Martha Splatterhead's Maddest Stories Ever Told (nagylemez) 1988: Hymns for the Deranged (nagylemez) 1990: Grinning Like an Undertaker (nagylemez) 1991: Straight Razor (középlemez) 1992: Splatter Rock (nagylemez) 2006: Oh Martha! + Baked Tapes (dupla nagylemez) 2006: 34 Song Archives Tapes 1981-86 2007: Why Even Try? (középlemez) 2009: The Curse of Martha Splatterhead (nagylemez) Eternal Tears of Sorrow Az Eternal Tears of Sorrow (rövidítve EToS) egy finn melodikus death metal együttes, amit 1994-ben alapítottak Pudasjärvi-ban. Dalszövegeik, illetve a lágy szintetizátor dallamok a gothic metal hatását mutatják. Története Jarmo Puolakanaho, Altti Veteläinen és Olli-Pekka Törrö 1994-ben alapították a zenekart, számos próbálkozás után. Az első az Andromeda volt, ami death/doom/thrash metált játszott, de az háttérbe került, mert 1992-ben leégett próbatermüket nem tudták pótolni, ezért egy kisebb projektbe kezdtek (Moshington D.C., röviden M.D.C. néven) és elkészítették demójukat, 1993 őszén, Beyond The Fantasy címmel. 1994-ben újra demófelvételekbe kezdtek, ez volt a The Seven Goddesses of Frost. Ekkor döntöttek úgy, hogy nevüket egy sokkal komolyabbra cserélik, ez lett az Eternal Tears of Sorrow. 1994 és 96 között néhány daluk válogatásalbumokon is szerepelt, amik Európában és Kanadában jelentek meg, ezután vették fel bemutatkozó albumukat a Sinner's Serenade-t, de legalább egy évig tartott, míg az megjelenhetett az X-Treme Records (kis svéd undeground kiadó) gondozásában. Miután a saját pénzükből felvették második, Vilda Mánnu címet viselő albumukat, szerződést kötöttek a Spinefarm Records-al. Harmadik nagylemezükön, a Chaotic Beauty-n már három új tag dolgozott, míg Olli-Pekka Törrö elhagyta a zenekart. Ezután közös európai turnéra indultak a szintén finn Nightwish és Sinergy együttessel. A negyedik albumuk az A Virgin and a Whore felkerült a finn albumeladási legjobb negyven helyezettje közé, ezt követően pedig bejelentették, hogy szünetet tartanak, majd 2003 januárjában felbomlottak. 2005 februárjában bejelentették visszatérésüket és kiadták a Before the Bleeding Sun címet viselő ötödik nagylemezüket 2006 áprilisában (Oroszország és Japán kivételével, ahol később jelent csak meg). Ez az album szintén felkerült a finn albumeladási listára, ezúttal a 26-ik helyre. A 66 hónapig tartó koncertszünetet 2006 végén szakították meg, Petri Sankala és Janne Tolsa helyett átmenetileg Tuomo Laikari és Veli-Matti Kananen állt be koncertek alkalmával. 2008-ban Jarmo Kylmänen, aki 2005 óta dalszerzőként erősítette a csapatot, teljes jogú taggá vált. Nem sokkal később Petri Sankala kilépett az együttesből egészségügyi okokra hivatkozva. 2009 áprilisában pedig Risto Ruuth hagyta el a zenekart, aki helyére Mika Lammassaari érkezett és rögtön próbálni is kezdtek az eredetileg májusra tervezett, de elhalasztott fellépésekre. A hatodik nagylemez a Children Of The Dark Waters 2009 májusában jelent meg. Finnországban a Suomen Musiikki, Európa többi részén a Massacre Records volt a kiadó, míg Ázsiában a Marquee/Avalon vállalta a lemez terjesztését. Az albumról pedig megjelent a Tears of Autumn Rain című kislemez Európában és Japánban, valamint az együttes Myspace oldalán. A címadó számon kívül helyett kapott rajta a második lemezükön szereplő Vilda Mánnu is. A Children of the Dark Waters ezúttal már a 19. helyet érte el a finn albumeladási listán. Jelenleg turnéjuk befejezésre koncentrálnak és nekiláttak a hetedik albumuk készítésének, ami előreláthatólag 2012 elején fog a boltokba kerülni. Diszkográfia Stúdióalbumok Sinner's Serenade (1997) Vilda Mánnu (1998) Chaotic Beauty (2000) A Virgin and a Whore (2001) Before the Bleeding Sun (2006) Children of the Dark Waters (2009) Kislemezek Sacrament of Wilderness (Közös kislemez a Nightwish és a Darkwoods My Betrothed együttesekkel) (1998) The Last One For Life (Csak Finnországban jelent meg) (2001) Tears of Autumn Rain (2009) Demók The Seven Goddesses of Frost - (1994. május) Bard's Burial - (1994. október) Az együtteshez köthető demók The Fourth Dimension - (még Andormeda néven, 1992 májusában) II (befejezetlen demó) - (még Andormeda néven, 1992 augusztusában) DWN (instrumentális demó) - (még D.W.N. néven, 1993 júniusában) Beyond the Fantasy - (még M.D.C. néven, 1993 októberében) Tagok Jelenlegi tagok Altti Veteläinen – vokál és basszusgitár (1994 óta) Jarmo Kylmänen – tiszta vokál (2008 óta) Jarmo Puolakanaho – gitár (1994 óta) Mika Lammassaari – gitár (2009 óta) Janne Tolsa – szintetizátor (2005 óta) Juho Raappana – dobok (2008 óta) Korábbi tagok Olli-Pekka Törrö – gitár, 1994–1999 ( For My Pain... , illetve az EToS előtti projektek) Pasi Hiltula – szintetizátor, 1999–2003 ( Kalmah , Scenery Channel, Burning Point), 2009-2010-es turnén Antti-Matti Talala – gitár, 1999–2000 (To/Die/For, Soulrelic, Kalmah ) Antti Kokko – gitár 2000–2003, fellépések alkalmával basszusgitáron játszott 1997-1998 ( Kalmah ) Petri Sankala – dobok 1999–2008, illetve 1997-1998-as turnén ( For My Pain... , Kalmah , és az Andromeda-ban 1992-93) Risto Ruuth – gitár 2005–2009 Az albumokon közreműködő előadók Heli Luokkala – vokál, Vilda Mánnu Kimberly Goss – vokál, Chaotic Beauty (Sinergy, Therion ) Juha Kylmänen – vokál, A Virgin and a Whore ( For My Pain... , Reflexion ) Miriam Elisabeth Renvåg – vokál, Before the Bleeding Sun és Children of the Dark Waters (Ram-Zet, For My Pain... ) Tony Kakko – vokál, Before the Bleeding Sun ( Sonata Arctica ) Marco Hietala – vokál, Before the Bleeding Sun (Tarot , Nightwish , Sinergy) Heidi Parviainen – vokál, Children of the Dark Waters (Amberian Dawn) Turnék alkalmával közreműködő előadók Pekka Kokko – basszusgitár, 1999 ( Kalmah ) Heidi Määttä – szintetizátor, 2000 (Embraze, The Man-Eating Tree), Pasi Hiltula-t helyettesítette. Juha Kylmänen – tiszta vokál, 2001 ( For My Pain... , Reflexion , To/Die/For) Veli-Matti Kananen – szintetizátor, 2006–2007, 2010 (Tacere), Janne Tolsa-t helyettesítette Tuomo Laikari – dobok, 2006–2007, Petri Sankala-t helyettesítette Őrjöngő Orlando Az Őrjöngő Orlando (Orlando Furioso) Vivaldi 1727-ben Velencében bemutatott háromfelvonásos operája, amit Ludovico Ariosto eposza alapján írt. A bemutató nagy sikert aratott, az opera zenéjét a zeneszerző később Atenadie című színpadi művének komponálása közben is felhasználta. Egyébként magát a témát már évekkel korábban is feldolgozta,Orlando finto pazzo címen. Az opera később többszöri átalakításon, dramaturgiai átdolgozáson ment át az egyes felújítások és bemutatók alkalmával, így később aprólékos munkával kellett helyreállítani az eredeti alakját. Nagyrészt ennek tudható be, hogy a darab modern bemutatójára egészen 1978-ig kellett várni. Ekkor Veronában állították színpadra a művet, azóta több nagy operaházban is bemutatták, és az egyik legnépszerűbb Vivaldi-opera lett. Hazánkban néhány előadás erejéig a Budapesti Kamaraopera játszotta az darabot. A 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon koncertszerű előadás keretében került színpadra a Művészetek Palotájában. Az opera szereplői és helyszínei Történik: Alcina varázsbirodalmában, mondai időkben Helyszínek: I. felvonás: Alcina varázskertje; II. felvonás: 1. kép: egy liget, 2. kép: hegyvidék, 3. kép: egy liget; III. felvonás: tér Hecate temploma előtt Játék idő: körülbelül három óra Az opera cselekménye I. felvonás Alcina varázsszigetén Angelica találkozik Medoróval, a hajótörésből a varázslónő segítségével megmenekült lovaggal. Angelica beleszeret a férfibe, Medoro is viszonozza érzelmeit. Ezután lép színre Orlando, Angelica korábbi udvarlója. Rögtön felébred benne a féltékenység Medoro iránt, de Angelica azt hazudja neki, hogy a lovag a testvére. Alcina eközben szemet vett Ruggiero lovagra: varázsereje segítségével elfelejteti vele Bradamante iránt érzett szerelmét. Az elbűvölt férfi éppen új szerelmével enyeleg, amikor színre lép Bradamante, aki álnéven mutatkozik be Alcinának. Miután kettesben marad szerelmével, számon kéri rajta hűtlenségét. Majd mikor látja, hogy Ruggiero azt sem tudja kicsoda ő, átnyújtja neki varázserejű gyűrűjét, amellyel sikerült visszahódítania a lovagot. Ruggiero a bocsánatáért esedezik. II. felvonás Egy ligetben Astolfo szerelmet vall Alcinának, de kosarat kap. A varázslónő kedveli a férfit, de szeretni nem tudja. Eközben a hegyek között Angelica elmondja Medorónak, hogyan szabadulhatnak meg Orlandótól. Angelica azt fogja hazudni neki, hogy a hegyekben van elrejtve az örök ifjúság itala, és elküldi, hogy keresse meg neki. Meg is jelenik Orlando, és miután imádottja előadja neki kérését, neki is vág a zord szirteknek, de egy barlangban Alcina csapdájába esik. A lovag elveszti minden reményét, hogy valaha is újra láthatja szerelmesét, de végül sikerül kiszabadulnia a varázslónő börtönéből. Közben Angelica és Medoro egy ligetben összeházasodnak, és egy fába vésik be szerelmi vallomásukat. Miután elmennek, megjelenik Orlando. Elolvassa a fába vésett szerelmi vallomást és éktelen dühre gerjed, egyetlen hatalmas kardcsapással kidönti a fát. III. felvonás Tér Hekaté temploma előtt. Astolfo halottnak hiszi Orlandót, Ruggiero és Bradamante (aki lovagnak öltözött) bosszút forral Alcina ellen. A varázslónő erejének titka egy urnába van rejtve, amit a templomba akarnak zárni. Alcina visszatérésére várnak. A varázslónő beleszeret a férfinek öltözött Bradamantébe is. Orlando jelenik meg, aki zavartan beszél mindenfélét, még franciául is, aztán Angelica és Medordo bűnös házasságáról szól. Mindenki azt hiszi, hogy az elméje végleg elborult. Egyedül hagyják. Orlando tovább vizionál, s a templom oromzaton Merlin szobrát Angelicának nézi. Hozzá akar sietni, de akkor azt képzeli, hogy a szobor láthatatlan őre, Aronte támad rá. Hadakozni kezd vele és megöli. Ezzel akaratlanul is megtöri Alcina varázserejét. A lovag kimerült, egy elhagyatott tisztáson lepihen. Amikor Alcina megtudja, mit tett a lovag, meg akarja bosszulni. Egy tőrrel az alvó Orlandóhoz lopakodik, de megjelenik Bradamante és Ruggiero, akik megakadályozzák a gyilkosságot. Astolfo visszatér és fogságba ejti Alcinát, Orlando elméje pedig lassan kitisztul és belenyugszik Angelica és Medoro házasságába. Az opera zenéje Az opera librettója Grazio Braccioli munkája, aki az eposz feldolgozása során egybekapcsolta a különböző részekben előforduló alakokat és eseményeket. Ezáltal ötletes megoldások egész sorára adott lehetőséget Vivaldinak. A zeneszerző nagyon hatásosan kezelte a recitativót művében, gyakorlatilag az egész darabra jellemző a recitativók míves kidolgozása. A basso continuo által kísért recitatív részek számtalanszor találóan fejezik ki a szereplők érzelmeit. Jó példa erre Orlando örülési jelenete, ahol a címszereplő recitativóban adja elő vízióit, a vokális és a harmóniai egzaltáltságot pedig Orlando és a zenekar dialógusai erősítik meg. Alcina recitativóit mindig sötét, orgonaszerű continuo kíséri, de orgona visszhangja válaszol a fogoly Orlandónak is a varázslónő barlangjában. Az áriákban a zenekar szinte versenyre kel az énekszólamokkal, még erőteljesebben aláfestve az érzelmeket. Jó példa erre Ruggiero első felvonásbeli, fuvolaszólóval kísért áriája, melyben a fuvola szinte versenyez szólamának nehézségével a vokális résszel. A jelenetszerkesztés a korabeli elvárásoknak megfelelően sztereotip: a szereplők egyenként lépnek színre, a recitativók által párbeszédbe keverednek, majd eléneklik, visszatéréses, zenekari közjátékkal kiegészített áriáikat. A történetből a teátrális hatások mellett nem hiányoznak a szcenikai trükkök és csodák sem. Vivaldinak sikerült az események drámai igényeit és a figurák változatos érzelmi kifejezésének szempontját összeegyeztetni. Ez azoknál a részeknél sikerült a legjobban, ahol a szerző nem kényszerült a háromrészes da capo ária szimmetriája, valamint a recitativó-ária, akció és gondolat monoton ismétlődésének bilincsébe. Orlando örülési jelenetében például a zene valósággal felszabadul minden konvenció alól: a recitativo itt a költői szöveg kifejezőerejének gazdagságával és a zenei gesztusok bőségével jellemzi a címszereplő zaklatott lelkiállapotát. CD ajánló Orlando – Anne Desler, Angelica – Nicki Kennedy, Alcina – Marina De Liso, Bradamante – Lucia Sciannimanico, Medoro – Luca Dordolo, Ruggiero – Thierry Gregoire, Astolfo – Martin Kronthaler, Astolfo – Martin Kronthaler; Közreműködik: Coro da Camera Italiano, a Modo Antiquo zenekar, vezényel: Federico Maria Sardelli, a felvétel éve: 2002, megjelenés: Cpo 2008, 3 CD, DDD, 777–095–2 Orlando – Marie-Nicole Lemieux, Alcina – Jennifer Larmore, Angelica – Veronica, Cangemi, Bradamante – Ann Hallenberg, Medoro – Blandine Staskiewicz, Ruggiero – Philippe Jaroussky, Astolfo – Lorenzo Regazzo. Közreműködik: Choeur Les Eléments, kórusmester: Joël Suhubiette, Matheus együttes, vezényel: Jean-Christophe Spinosi. Felvétel időpontja: 2004. október 19. Franciaország, Bretagne, Église Abbatiale de Daoulas. Kiadás: 2004 Naïve, 3 CD DDD B00061ZKP8 DVD ajánló Orlando – Marylin Horne, Angelica – Susan Patterson, Alcina – Kathleen Kuhlmann, Bradamante – Sandra Walker, Ruggiero – Jeffrey Gall, Medoro – William Matteuzzi, Astolfo – Kevin Langan. Rendező: Pier Luigi Pizzi , Közreműködik: a San Fransiscói Operaház kórusa és zenekara, vezényel: Randall Behr. Felvétel éve: 1989. San Fransiscói Operaház. Kiadás: Arthaus Musik, 2001 1 DVD, PCM Stereo Dolby Digital 5.1. Feliratok: angol, francia, német, olasz, spanyol, kínai nyelven. Oregon Route 154 Az Oregon Route 154 (OR-154) egy oregoni állami országút, amely kelet–nyugati irányban a 233-as út daytoni elágazásától a 153-as út hopewelli csomópontjáig halad. A szakasz Lafayette Highway No. 154 néven is ismert. Leírás A szakasz Hopewelltől három kilométerre északnyugatra, a 153-as út elágazásától észak felé indul. Az útvonal elején Dayton külvárosa található, ahol számos pincészet működik. A második kilométernél az úttól keletre fekszik a Stringer-víztározó, innen a pálya enyhén északkeletnek, majd újra északnak fordul. A szakasz a 18-as úttól 800 méterre délkeletre, a 233-as út daytoni kereszteződésében ér véget. Oregon Route 180 Az Oregon Route 180 (OR-180) egy oregoni állami országút, amely kelet–nyugati irányban az eddyville-i Crystal Creek Looptól a 20-as szövetségi országút blodgetti csomópontjáig halad. A szakasz Eddyville–Blodgett Highway No. 180 néven is ismert. Leírás Az útvonal az eddyville-i Crystal Creek Loopnál kezdődik, a szakasz elején a 26-os szövetségi út korábbi nyomvonalát követi. Északkeleti irányban számos hajtűkanyart leírva és vasúti átjárón áthaladva Nortonsba érkezik, ahonnan délkeletre halad, majd Nashville-ben a 411-es úttal történő találkozása után egy újra délkeletre fordulva eléri Summitot. A pálya Blodgettben végződik, ahonnan a 26-os úton Corvallis és Newport felé lehet haladni. Jimmy Bullard James Richard „Jimmy” Bullard (Newham, London, 1978. október 23.) angol labdarúgó, középpályás, 2012-ben vonult vissza a profi játéktól. Pályafutása Kezdeti évek Jimmy Bullard Newhamben, London keleti részén született. Először a non-ligás Corinthian kezdett futballozni, majd a Gravesend & Northfleethez igazolt. 1999-ben 30 000 fontért gyerekkori kedvenc csapatához, a West Ham Unitedhez igazolt, de ott nem sikerült beverekednie magát az első csapatba. A 2000/01-es szezonban a londoniak ingyen elengedték. Három hétig a Peterborough Uniteddel edzett. Az akkori menedzser, Barry Fry úgy döntött, hogy leigazolja. Bullard itt szerzett nevet magának. 66 meccsen lépett pályára és 11 gólt szerzett. Wigan Athletic FC 2003 januárjában a Wigan Athletic 275 000 fontért leigazolta Bullardot, aki hamar beverekedte magát a kezdőbe. A 2002/03-as szezonban a futball-szakírók őt választották a másodosztály legjobbjának. A 2004/05-ös évadban tevékeny részt vállalt abban, hogy a Latics feljutott a Premier League-be. 2006-ban ő is játszott a Ligakupa-döntőn, ahol csapata 4-0-s vereséget szenvedett a Manchester Uniteddel szemben. Fulham FC 2006. április 28-án vált hivatalossá, hogy Bullard 2,5 millió font ellenében a Fulhamhez igazolt. Augusztus 20-án, egy Manchester United elleni bajnokin mutatkozhatott be, melyen csapata 5-1-re kikapott. Hat nappal később a Bolton Wanderers ellen megszerezte első gólját a fehérmezeseknél, amikor az utolsó ercekben értékesített egy büntetőt. Három nap múlva körülbelül 25 méterről lőtt egy szabadrúgásgólt a Sheffield United ellen. A Fulham ezzel a találattal meg is nyerte a meccset. Ezután a csapata akkori mestere, Chris Coleman azt mondta, Bullard a valaha volt legjobb játékos, akire 2 milliót költöttek. 2006. szeptember 9-én egy Newcastle United elleni meccsen súlyosan megsérült a térde. Az orvosok eleinte úgy gondolták, hat-nyolc hét múlva már újra pályára léphet, de később kiderült, hogy a térdszalagjai is megsérültek, így kilenc hónap is eltelhet a felépüléséig. A Fulham új menedzsere, Lawrie Sanchez azt mondta, Bullard 2007 októberében már újra játszhat, de végül csak 2008. január 12-én lépett pályára először sérülése után. Február 3-án az Aston Villa ellen kezdőként lépett pályára. Csapata 2-1-re nyert, az egyik gólt ő lőtte, a másiknál pedig ő adta a gólpasszt. Néhány héttel később a Blackburn Rovers ellen lőtt egy hatalmas szabadrúgásgólt, amivel életben tartotta a Fulham bent maradási esélyeit. Bullard visszatérésével jó formába lendültek a fehérmezesek és sikerült megőrizniük élvonalbeli tagságukat. Hull City AFC 2009. január 23-án Bullard 5 millió fontért a Hull Cityhez igazolt, ezzel ő lett a Tigrisek legdrágábban vett játékosa. Néhány nappal később egy BBC-nek adott nyilatkozatában magyarázta el, hogy miért hagyta el a Fulhamet: "16 hónap volt hátra a szerződésemből, ami nem hosszú idő. Nem szerettem volna úgy játszani, hogy alig egy év múlva lejár a szerződésem, ezt a klubbal is tudattam. Nem éreztem már azt a támogatást sem a részükről, mint korábban, ezért úgy gondoltam, itt az ideje távozni. A Fulhamnek egyszerűen nem kellettem, ilyen egyszerű. Szerettem volna tárgyalni velük egy új szerződésről, de ők erre nem voltak hajlandóak és azt mondták, januárban mehetek, ha akarok. Minden játékosnak kemény dolog ilyet hallani. Aztán eljöttem tárgyalni a Hull Cityhez, ahol teljesen más volt a helyzet, így könnyű volt a döntés. Minden játékos szeretne olyan csapatnál játszani, ahol azt érzi, hogy szükség van rá." A Fulham mestere, Roy Hodgson így reagált Bullard szavaira: "Olyan szerződést kért, amilyet nem adhattunk neki. Gratulálok neki és a Hullnak, hogy sikerült megegyezniük. Nem csak az volt a baj, hogy magas fizetést kért, de az is, hogy nagyon hosszú távú kontraktust szeretett volna." Bullard 2009. január 28-án mutatkozott be a Hull Cityben a West Ham United ellen. A meccsen megsérült az a térde, amely miatt korábban hosszú hónapig nem játszhatott a Fulhamben, de a hírek szerint ezúttal nem olyan természetű sérülésről van szó. Válogatott Bullard egyik nagyanyja német volt, így a német válogatottban is szerepelhetett volna. A 2006-os vb előtt felröppentek olyan hírek, melyek szerint Jürgen Klinsmann szívesen látná a Nationalelfben, de végül nem kapott behívót. 2008 augusztusában bekerült az angol válogatott keretébe az Andorra és Horvátország elleni vb-selejtezőkre, de egyik meccsen sem játszott. Japán Wikipédia A japán Wikipédia (japánul �����������, Hepburn-átírással Wikipedia Nihongo-ban) a Wikipédia projekt japán nyelvű változata, egy szabadon szerkeszthető internetes enciklopédia. 2001 szeptemberében indult, 2008 júniusában több mint 500 000 szócikket tartalmazott, 2012 februárjára pedig már közel 800 000-et. Az egymilliós határt 2016 januárjában lépte át. Ezzel az összes Wikipédia szócikkeinek számát tekintve a japán nyelvű a 13. helyen áll. A japán Wikipédia az egyik legnagyobb a nem indoeurópai nyelvűek közül. 2012 februárjában kb. 600 000 szerkesztője közül (akik közül 12 000 aktív, vagyis az elmúlt 30 napban is szerkesztett) 64 rendelkezett adminisztrátori jogokkal. Mérföldkövek 2001. szeptember – Elindul a japán Wikipédia. 2008. június – Elkészül az 500 000. szócikk. 2016. január – Elkészült az 1 000 000. szócikk Polinézek A polinéziai emberek vagy polinézek azok az emberek, akik Polinézia különböző etnikai csoportjaihoz tartoznak és akik polinéziai nyelveken beszélnek, amely az Óceániai nyelvekhez tatrtozik az ausztronéz nyelvcsaládon belül. Több mint 1,5 millió ember tartozik ebbe a csoportba. A polinéziai népek a következők (a nagyobb népcsoportok népessége feltüntetve): Aniva-sziget Anuta Ausztrál-szigetek Futuna Hawaii emberek - 140 000 (vegyes lakosság: 400 000 ) Kapingamarangi Mangareva Maorik - 790 000 Cook-szigetiek - 60 000 Marquises-szigetek Moriori Niuafo ʻ ou Niue - 20- 25 000 (a többségük Új-Zélandon él) Nuguria Nukumanu-szigetek Nukuoro Ontong Java Atoll Zátony-szigetek Pukapuka Rapan Rapanuik - kb. 5000 (vegyes lakossággal és Chilével együtt) Rennell-sziget Szamoaiak - 249 000 (minden országból összesen: 400 000 +) Szikaiana Tahitik - 120 000 (vegyes lakosság: 250 000 +) Takuu Tikopia Tokelau Tongaiak - 104 000 (minden országból: 150 000 +) Tongareva Tuamotu Tuvalu - 10 000 Uvea Wallis-sziget Rotuma, Fitilevu és Fiji egyéb részein jelentős polinéz lakosság található a földrajzi és történelmi kapcsolódások miatt. Az óceániai népek, főleg a polinéziai emberek vér szerinti rokonaiknak tekintik a Fiji embereket. Ezt egyébként a modern tudomány is igazolta DNS-minták segítségével. Teljes népesség: 1,4 millió és 2,2 millió között a becslések egymással érintkező etnikai csoportoktól származnak. *Niue népessége külön lett becsülve. **A "szamoai" népességi adatok két cikk adatainak az összegéből jön (Szamoa és Amerikai Szamoa). Dourlers Dourlers település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 600 fő (2015). Dourlers Éclaibes, Semousies, Bas-Lieu, Beugnies, Floursies és Saint-Aubin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Feurs Feurs település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 8056 fő (2015). Feurs Valeille, Chambéon, Civens, Cleppé, Poncins, Saint-Laurent-la-Conche, Salt-en-Donzy és Salvizinet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Batthyány Lajos (miniszterelnök) Gróf németújvári Batthyány Lajos Ferenc József (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.) államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Vértanú. Életpályája Az ősrégi főnemesi származású gróf németújvári Batthyány család sarja. Gróf Batthyány József Sándor (1777–1812) és a lomnicai Skerlecz család sarja, lomnicai Skerlecz Borbála (1779–1834) második gyermekeként látta meg a napvilágot, akik 1801. szeptember 7-én kötöttek házasságot, Szombathelyen. Batthyany Lajos gróf anyai nagyszülei, lomnicai Skerlecz Ferenc (1731–1802) helytartó tanácsos, békési főispán, udvari tanácsos, a Szent István-rend lovagja, és a nemeskéri Kiss család sarja, nemeskéri Kiss Rozália (1739–1842) voltak. Anyai dédanyja pedig a barkóci Rosty család sarja, lomnicai Skerlecz Sándorné barkóci Rosty Anna Mária (1710-1763) volt, akinek a szülei barkóci Rosty István (†1744), Vas vármegye első alispánja, országgyűlési követe, huszárkapitány, és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia (1692-1755) voltak. Batthyány Lajos gróf keresztszülei nemes Pesty Pál és Klicsky Teréz, a lovaskapitány özvegye. Egyetlen testvére, gróf Batthyány Amália (1805–1866), aki először gróf Karl Theodor von Westerholt (†1863), majd gróf Franz Jenison von Walworth (1787–1869) felesége lett. A szülők házassága az apa igen szenvedélyes természete és az anya pazarló hajlama miatt nem volt harmonikus, ezért közös megegyezéssel 1807-ben elváltak. Amikor Skerlecz Borbála, különvált Lajos apjától, Bécsbe költözött a két fiával. A már évek óta betegeskedő gróf Batthyány József 1811. április 7-én a Vas vármegyei Ikerváron kelt végrendeletében minden ősi és szerzett javait egyetlen fiára, Lajosra hagyta olyan formán, hogy a vagyont nagykorúságáig a vármegye első alispánja vagy árvaválasztmánya felügyelete alatt kezeljék. Rendelkezett, hogy fia és lánya szintén kapjanak évente igen jelentős pénzösszeget, amíg nem jutnak a nagykorúságig. A végrendelet végrehajtójának Vas vármegye első alispánját, kisgeszényi Szabó Ignácot (1770-1828) jelölte ki. Kisgeszényi Szabó Ignác azonban nem szerzett érvényt jogainak, hanem megelégedett az özvegynek azzal a kijelentésével, hogy egyetért a végrendelettel, és végrehajtásáról ő gondoskodik. Ilyen módon, Skerlecz Borbála a javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, miután az apa meghalt, 1812-ben. Skerlecz Borbála megkaparintotta az akkor ötéves Lajos hatalmas örökségét, és fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, így sokáig szinte árvaként nőtt fel, dacos, nehezen kezelhető gyerekként. Fiatalsága 16 évesen fejezte be intézeti tanulmányait. Ezután a zágrábi jogi akadémián tanult. 1826-ban katonatisztnek állt, és kadétként négy évre Itáliába ment, ahol a Miklós-huszároknál hamarosan hadnagyi rangot ért el. Eközben (itt a források ellentmondóak) valószínűleg 1827-ben diplomázott. Katonaként meglehetősen könnyelmű életet élt, és örökségére várva, nagy adósságot halmozott fel. Anyjával hosszas perpatvarba bonyolódott a jussáért, amit végül 24 évesen, nagykorúvá válva sikerült megszereznie. Ekkor elhagyta a katonaságot, és hazaköltözött Vas megyébe. Birtokait korszerűsítette, elkezdett ismerkedni Magyarországgal és a magyar nyelvvel. 1830-ban a főrendi ház tagja lett, és e minőségében jelen volt a koronázó országgyűlésen, de eleinte semmilyen politikai szerepet nem játszott. Házassága és leszármazottjai 1834. december 4-én, Pozsonyban a Szent Márton-dómban feleségül vette zicsi és vázsonykői Zichy Antónia grófnőt (1816–1888), Zichy Károly gróf és Batthyány Antónia grófnő leányát. A házasságkötéskor a tanúk gróf Batthyány Imre szabolcsi főispán, valamint a menyasszony nagybátyja, gróf Zichy Ferenc főispán, valóságos belső titkos tanácsos voltak. A kortársak szerint felesége ösztönözte az aktívabb, reformpárti szerepvállalásra. Hasonló nézeteket vallott sógornője, Zichy Karolina grófnő, gróf Károlyi György felesége is; e két család szalonjai Pesten, Pozsonyban és Ikervárott a társasági és közélet valóságos központjaivá váltak. 1839-ben birtokán cukorgyárat alapított. Három gyermekük született: gróf Batthyány Emmanuela ( 1837 – 1922 ), gróf németújvári Batthyány Viktor ( 1838 - 1900 ) felesége gróf Batthyány Ilona ( 1842 – 1929 ), akinek első férje gróf buzini Keglevich Béla ( 1833 - 1896 ), második férje benicei és micsinyei Beniczky Gábor († 1891 ) volt gróf Batthyány Elemér ( 1847 – 1932 ), a magyar lovaregylet elnöke, híres lótenyésztő és versenyző. Nőtlen volt és gyermekek nélkül hunyt el. Batthyány, a reformpolitikus Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. Eleinte maradéktalanul osztotta Széchenyi István gróf gazdasági és politikai nézeteit. Már az ezernyolcszázharmincas évek elején azok közt volt, akik kezdeményezték a lónemesítést, majd lóversenyek rendezésével serkentették az állattenyésztést, lerakva ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait. Ugyancsak Széchenyi példájára felkarolta a selyemhernyó-tenyésztést is, és ehhez több mint 50 000 eperfát ültettetett birtokán. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a cukorgyáregylet. Eleinte abban is egyetértett Széchenyivel, hogy a reformmozgalmat a főnemeseknek, az arisztokratáknak kell vezetniük, ám programja a köznemesség határozottabb reformelképzeléseihez állt közelebb, ezért Széchenyi és Kossuth 1841-től éleződő vitájában kerülte a határozott állásfoglalást. Kossuthtal az Iparegyesület elnökeként és más gazdasági egyesületek vezetőjeként 1843-ban került kapcsolatba, és együttműködésük mind szorosabbá vált. Az 1843–44-es országgyűlésen már nemcsak a főrendi, hanem az egész országgyűlési szabadelvű ellenzék vezéralakja is volt; a főrendi naplókban mintegy 200 felszólalását rögzítették. Abszolutista bel- és külpolitikájáért élesen bírálta a bécsi kormányzatot. Az országgyűlés berekesztése után Pestre költözött, és 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. Aktív szerepet vállalt újabb gazdasági egyesületekben (Magyar Kereskedelmi Társaság, Magyar Cukorgyár Egyesület), majd a Védegylet szervezésében (ennek elnöke távoli rokona, Batthyány Kázmér gróf lett). 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, egy párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én alakult meg, és első elnökévé Batthyány Lajost választották. Kossuth döntően neki (erkölcsi és anyagi támogatásának) köszönhette, hogy az 1847-es országgyűlésre Pest megyei követté választották; ezután a főrendi házban Batthyány és az alsóházban Kossuth lett az ellenzék vezére. A reformokból született első, modern értelemben vett országgyűlési, vagyis az 1848-as választásokon, a sárvári kerületben indult, amit megnyerve, parlamenti mandátumhoz jutott. A Batthyány-kormány Tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én őt bízta meg az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét (Batthyány-kormány). Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben Batthyány kiváló teljesítményt nyújtva, kortársai fölé magasodott: az 1848 márciusában hatalomra került kormányzatok közül az övé maradt a legtovább (több mint fél évig) hivatalában. Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék (május 7-én). Megpróbálta hazavezényeltetni a korábban Magyarországon besorozott katonákat. Létrehozta az új törvények által előírt nemzetőrséget, amelynek feladata hivatalosan a belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget, és ehhez honvédeket toboroztatott. A nemzetőrség ügyeit az e célra létrehozott Országos Nemzetőrségi Haditanács élén maga intézte, és Mészáros Lázár hazatértéig (április 7. – május 23. között) ő vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat; később ezek váltak a nemzeti haderő magjává. Az örökváltság és a közteherviselés ügyében Kossuth Lajos álláspontját fogadta el; a parasztságot az úrbér eltörlésével szerette volna a liberális nemesek oldalára állítani. Bár az alkotmányos monarchia híve volt, és annak fenntartására törekedett, a bécsi udvarban egyre elégedetlenebbek voltak politikájával. Az országgyűlés megbízásából augusztus 29-én Deák Ferenccel a királyhoz járult, hogy utasítsák fegyverletételre a szerb felkelőket és állítsák le Josip Jelačić készülő támadását. Egyúttal felajánlotta Jelačićnak, hogy hozzájárul Horvátország békés különválásához. Fáradozásai eredménytelennek bizonyultak: a király leiratában formálisan ugyan visszahívta tisztségéből a horvát bánt, a rendelkezést azonban nem hajtották végre, és a horvát csapatok szeptember 11-én betörtek Magyarországra. Ekkor Batthyány és kormánya (Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és Mészáros Lázár kivétellel) lemondott, de többek közt a nádor felkérésére ismét elvállalta a tisztséget. Szeptember 13-án népfelkelést hirdetett, és a sereg vezérének István nádort kérte fel, ő azonban a király parancsára lemondott erről a tisztségről, és elhagyta az országot. Az új kormányt az uralkodó (szeptember 25-én) nem fogadta el; Batthyány megbízatását érvénytelenítette, és a magyarországi haderők élére királyi főbiztosként Lamberg Ferenc Fülöp tábornokot nevezte ki – őt azonban 1848. szeptember 28-án Pesten a tömeg felkoncolta. Eközben (ugyancsak szeptember 28-án) Batthyány még egyszer Bécsbe utazott átalakítani kívánt kormányának névsorával, hogy megpróbáljon kompromisszumot kidolgozni az udvarral. Jelentős mértékben az ő szervezőmunkájának köszönhető, hogy a sebtében régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött magyar haderő szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat. Belátva, hogy nem tud egyezségre jutni a királlyal, Batthyány október 2-án lemondott megbízatásáról, és hozzájárult utódja, a buzgón királyhű Vay Miklós kinevezéséhez. Egyszersmind lemondott országgyűlési mandátumáról is. Lemondása után Közkatonaként belépett Vidos József Vas vármegyében Kuzman Todorović tábornok csapatai ellen induló seregébe, de az október 11-i csatában leesett lováról, és karját törte. Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották. Ellenezte a parlament Debrecenbe költöztetését. Indítványára 1849 januárjának elején az országgyűlés küldöttséget menesztett az újabb támadó sereget vezető Windisch-Grätz tábornokhoz, hogy szándékait kipuhatolja – Windisch-Grätz azonban még csak fogadni sem volt hajlandó őt (a küldöttség többi tagját igen). Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 8-án a Károlyi-palotában elfogták, és a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével átszállították Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe. A magyarok és a stájerek többször (Buda, Sárvár, Cilli) megpróbálták kiszabadítani, ezeket a kísérleteket azonban ő maga utasította vissza. Batthyány ekkor és később is mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi cselekedete törvényes volt, és nem ismerte el a bíróság illetékességét, a bécsi kamarilla azonban őt tekintette a forradalmi mozgalom egyik elindítójának, és elhatározta, hogy kivégzésével példát statuál. Pere kimondott koncepciós per volt: Magyarország csak a Ferdinánd császár 1848. október 3-án kiadott manifesztumai után számított „lázadó országnak”, Batthyányt azonban (és senki mást) az ez előtti, 1848-as nyári–tavaszi tetteiért „vonták felelősségre”. Kivégzése A koholt vádakat Hegyesy Péter királyi ügyész állította össze. Batthyányt a vádpontok igazolására tíz alkalommal hallgatták ki február 12. és március 26. között. Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására kötél általi halálos ítéletre változtatta, de úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmébe ajánlotta. Ekkor Batthyányt Pestre szállították, hogy a kegyelmezés joga a császártól Haynauhoz kerüljön, és ő október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy parányi tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sérüléseket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, aki később 1863-ban Pest város díszpolgára lett, tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, de az ítélet végrehajtását sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt. A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől támolygott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta. A tetem befalazása után elhelyezett vörös márványlapnak a belső felén volt a felirat: „1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. – Áldás és béke hamvaira.” Írásai Országgyűlési beszédei és írásai a korabeli naplókban és politikai lapokban találhatóak. A cukorrépa termesztésről szóló szakszerű írása a Magyar Gazda című folyóirat 1842. évfolyamának második számában jelent meg. Emlékezete Holttestét családja a pesti ferences templom kriptájában rejtette el, majd 1870 . június 9-én a nemzet gyásza mellett átvitték a Kerepesi úti temetőbe . Sírja fölé 1874 -ben a székesfőváros díszes mauzóleumot emelt ( Schickedanz Albert műve). Arcképét Barabás Miklós festette meg. Batthyány-örökmécses Budapest V. kerületében . A Batthyány tér és a Batthyány utca Budapest I. kerületében (a Vízivárosban ). A Batthyány utca elején (a 2. sz. házon) emléktábla, a Batthyány téren 2008-tól köztéri szobor őrzi emlékét. A Professzorok Batthyány Köre ( 2002 -ben alakult civil szervezet). A Batthyány Lajos Alapítvány ( 1991 -ben létrehozott magánalapítvány). Batthyány Társaság emlékérme 1994 Tervező: ifj. Szlávics László Születése 200. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki . Tervező: Csikai Márta Gödön emlékpad örökíti meg a kivégzőosztag előtt mondott utolsó mondatát. Budapesten, az I. kerületben általános iskola őrzi a nevét (Batthyány utca 8.). (14473) 1993 TL17 A (14473) 1993 TL17 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. október 9-én. A nagy Gatsby (film, 2013) A nagy Gatsby (angolul: The Great Gatsby) 2013-ban bemutatott amerikai romantikus dráma F. Scott Fitzgerald azonos című regénye alapján. Történet A történet az 1920-as évek Amerikájában játszódik. A főhős (Nick Carraway), egyúttal a történet mesélője szanatóriumba kerül, ahol alkoholproblémák és depresszió miatt kezelik. Orvosa tanácsára elkezdi leírni betegségének történetet. Nick Carraway (Tobey Maguire) frissen végzett diplomásként New Yorkba érkezik, ahol a Wall Street-i tőzsde egyik alkalmazottja lesz. Egy öreg viskót bérel ki lakhelyül, amely újgazdagok palotái közé épült. Szomszédja a New York-szerte ismert milliomos, Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio). Gatsby eleinte nagyon furcsának és különcnek tűnik, ám később kiderül: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét, Daisy Buchanant (Carey Mulligan). Minden tettét ennek rendeli alá. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint ahogyan annyi éven át azt Gatsby tervezte. A történet végére Carraway elmondja, miként vesz váratlan fordulatot Gatsby és Daisy szerelme, elbeszéli Gatsby dicső halálát, melyet egy merénylet okozott, és hogy Daisy miként lett hűtlen az ő érte mindent feláldozó férfihoz. A szanatóriumban Nick Carraway, mielőtt véglegesen befejezi emlékiratait, művének A nagy Gatsby címet adja. Fabinyi Rudolf Fabinyi Rudolf (Jolsva, 1849. május 30. – Budapest, 1920. március 7.) magyar vegyész, tudományszervező. Ő volt a Vegytani Lapok, az első magyar nyelvű kémiai folyóirat alapítója, valamint a Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke. Életpályája A Pesti Tudományegyetemen kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet, illetve doktorátust szerzett, majd Than Károly ajánlásával a szerves kémia magántanárává habilitálták. 1871-től a Magyar Királyi József Műegyetemen Nendtvich Károly professzor tanársegédjeként dolgozott. Ezt követően kétéves állami ösztöndíjat kapott, melynek során több jeles európai laboratóriumban dolgozott, így Johannes Wislicenus mellett Würzburgban, Zdenko Hans Skraup mellett Grazban, Robert Wilhelm Bunsen laboratóriumában a Heidelbergi Egyetemen. 1878-ban Charles Adolphe Würtz tanszékéről a Sorbonne-ról tért haza, a kolozsvári tudományegyetem (1881-től Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem) Vegytani Intézetének élére. A tanszéken szerves és szervetlen kémiai, analitikai kémiai és kémiai technológiai kutatások is folytak. Intézetében 1887-ben vegykísérleti állomás létesült, ami közegészségügyi feladatokat látott el, valamint ipari és műszaki vizsgálatokkal foglalkozott. 1882-ben Fabinyi saját költségén megindította a Vegytani Lapokat, az első magyar nyelvű kémiai szakfolyóiratot. A havonta megjelenő Vegytani Lapok a tanszéken folyó kutatások eredményei mellett friss nemzetközi kutatási eredményeket is közölt. A lap 1889-ben szűnt meg, anyagi erőforrások hiányában. Fabinyit 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1915-ben rendes tagjának választotta. Akadémiai székfoglalójában Stereochemiai tanulmányok címen az azaril-aldoxim sztereoizomériáját ismertette. Fabinyi professzor az oktatásban a hallgatókkal való eleven kapcsolat híve volt. Tankönyvet sokáig nem is írt, elvárta az előadásokon való intenzív figyelmet. Előadásainak anyagát a tanszéken dolgozó Ruzitska Béla lejegyezte és kiadta. Fabinyi Rudolf az egyetem rektori tisztét töltötte be 1900-tól 1901-ig. Fontosnak tekintette a tudomány népszerűsítést, ezért számos előadást tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvos-természettudományi szakosztályának ismeretterjesztő estélyein. Az 1907-ben megalakuló Magyar Kémikusok Egyesülete első elnökének Fabinyi Rudolfot választotta. Ebben a funkciójában, 1909-ben elindította a Magyar Chemikusok Lapját. A termékeny életút végén, a történelem durván közbeavatkozott. 1919 őszén az egyetem tanári karának többségével Fabinyi professzor is Budapestre menekült, ahol 1920. március 7-én, valószínűleg spanyolnáthában meghalt. Főbb kutatási területei és eredményei Fabinyi és Farkas Gyula tüzelőanyag-cellát állítottak elő. Ez a hosszú időre elfeledett találmány az űrhajózásban használt technológia korai elődje. Felismerte, hogy nagyfeszültségű elektromos áram széngázban szintetikus reakciókat indít el. Ezzel a prebiotikus folyamotok kutatásának egyik előfutárának tekinthető. A kapotnyak (Asarum europeum L.) nevű gyógynövényből előállított azaront és származékait kutatta, különös tekintettel ezek térszerkezetére. Egyik fontos területe volt az új festékanyagok kutatása. Az általa ceracidin néven szabadalmazott benzopirillium sóból kitűnő festő és színezőanyagokat állított elő. A ceracidin előállítására szolgáló reakció Fabinyi-féle szalicil-aldehid reakció néven vált ismertté. Eljárást szabadalmaztatott a fa száraz desztillálására Módosította a szerves anyagok molekulasúly-meghatározására szolgáló forráspont- és fagyáspontcsökkenés-mérés módszerét. Művei Két isomér monobromnitronaphthalinról . Budapest, 1876 Tanulmányok az aldehydek vegyületeiről phenolokkal : 1. értekezés : di-hydroxyphenyl-aethan és vegyületei . Budapest, 1877 Stereochemiai tanulmányok . Budapest, 1893 Emlékezete Fabinyi Rudolf emlékezete, különnyomat az Erdélyi Orvosi Lapból , Kolozsvár, 1923 Móra László – Emlékbeszéd Fabinyi Rudolf halálának 80. évfordulóján Mágocs Mágocs (németül: Magotsch, horvátul Magoč) város Baranya megyében, a Hegyháti járásban. Fekvése A város Baranya megye északi részén, a Baranya-Tolna megyehatár közvetlen közelében fekszik. A Hegyhát legjelentősebb települése. Megközelítése közúton lehetséges. Alsómocsoláddal közös vasútállomása a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalon Mágocstól kb. 5 km-es távolságra van. A Baranyai-Hegyhátnak ez a része földrajzi értelemben a Völgységhez tartozik. A körzet éghajlatára a mérsékelten meleg nyár és az enyhe tél jellemző. A dombsági területű mérsékelten nedves, az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Az évi középhőmérséklet 10 – 10,5 °C körül alakul. Tengerszint feletti magassága 220 + 20 m. A település északi részén folyik a Méhész-patak, keleti határát a Hajmás-patak alkotja, délen pedig a Hábi-csatorna található, melynek északi oldali mellékvize a Mágocsi-vízfolyás. Története Legkorábbi időkből származó leletek az i. e. 4000-től i. e. 2800-ig tartó időszakban keletkeztek. Erre vonatkozó edénymaradványokat találtak egy Hundsberg nevű külterületi helyen. Neve először a tatárdúlás utáni időkben bukkan fel Maguch alakban. A terület ekkor a Szente-Magócs nemzetség birtoka volt. Apátságát először 1251-ben említik, mikor Apsa comes felesége végrendeletben gondoskodott róla, ekkor bencés apátság volt e helyen. A terület birtokát később pálosok szerezték meg. Ennek ellenére – Pesty Frigyes 19. századi kutató szerint – Magasdnak hívták régi lakói. Az 1333-1335-ös tizedjegyzékben már önálló plébánia, tehát jelentős helyként szerepelt. A török hódoltság idejére a magyar lakosság teljesen eltűnt, helyükre ortodox délszlávok érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben talált egyik sírkő felirata szerint már 1750 körül működött izraelita hitközség Mágocson, zsinagógájukat 1846-ban építették. A 19. században mezőváros és járási székhely volt. A mágocsi céhek I. Ferenc császártól kaptak céhlevelet 1831-ben. A korabeli feljegyzések szerint anyagilag a legerősebb a takácscéh volt, a legnépesebb pedig a molnárcéh. Jó nevűek voltak a mágocsi fazekasok és kályhacsempe-készítők. A Téglaházi-dűlőt Olaszfalunak is nevezték. Itt 1800 óta téglavető működött, s 1930-ig olasz munkásai és vezetői voltak, akiknek lakóházai is ebben a dűlőben álltak. 1718-ban magyarok, 1715 és 1720 között horvátok (Ogulinból, Otočacból), majd 1743-tól több hullámban németek érkeztek Mágocsra. A 78%-ban németajkú lakosság 1920-ig megtartotta összetételét. A lakosság összetételének megváltozását az okozta, hogy 1945-ben 106 kiskundorozsmai család költözött az akkor kitelepített németek házaiba. A város lakosai túlnyomórészt római katolikus vallásúak. A mai is álló műemléki védettségű templomot 1800 és 1805 között építették, és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A copf stílusú épület oltárképét, amely Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja, Karl Backmayer készítette 1779-ben. Ez a kép, valamint a 18. századból való Szent Anna oltár a pécsi volt dominikánus templomból került ide. Cranach Magdolna Jézussal című, Salzburgban őrzött képének másolatát a 19. század elején ismeretlen festő festette. A helyi szövetkezet vegyes kara 1960-ban – színvonalas tevékenységének köszönhetően – Kodály Zoltán hozzájárulásával és jelenlétében felvehette a Kodály Vegyes Kar nevet. Mivel a mester életében mindössze két énekkarnak engedte meg ezt, igen nagy kitüntetésnek számított ez a gesztusa. Német nemzetiségi néptáncegyüttes, kórus és fúvószenekar is működik a településen. Népesség A település népességének változása: 2001-ben a lakosság 6%-a német, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 9% cigánynak, 13,1% németnek, 0,4% románnak mondta magát (9,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61%, református 1,7%, evangélikus 4,2%, felekezeten kívüli 16,1% (16,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Műemlék katolikus templom 1805-ből Turul -szobor Ki- és betelepítési emlékmű Trianon-emlékmű Introd Introd Olaszország Valle d’Aosta régiójának egy községe. II. János Pál és XVI. benedek pápa nyári üdülőhelyeként ismert. Földrajza A vele szomszédos települések: Arvier, Rhêmes-Saint-Georges, Valsavarenche, Villeneuve. Látnivalók Introd kastélya : köralapú, közepén egy toronnyal. Pregabalin A pregabalin egy gamma-aminovajsav analóg ((S)-3-(aminometil)-5-metilhexánsav). Hatása A pregabalin a központi idegrendszerben a feszültségfüggő kalcium csatornák egyik járulékos alegységéhez (2. fehérjéhez) kötődik, a [3H]-gabapentint hatékonyan leszorítva. Készítmények Nemzetközi forgalomban: Lyrica Neurum Pregalex Pregobin Magyarországon a Lyrica van forgalomban 25, 50, 75, 100, 150, 200, 225 és 300 mg-os kemény kapszula formájában. Landecki járás A Landecki járás egyike Ausztria tartományának, Tirolnak a kilenc járása közül. Székhelye Landeck, területe 1595 km², lakosainak száma 43 886 fő, népsűrűsége pedig 28 fő/km² (2015. január 1-jén). Közigazgatási beosztás A járásban 30 község található, melyek közül egy városi rangot visel, három pedig mezőváros. Landeck (7 742) Faggen (371) Fendels (270) Fiss (978) Fließ (2 921) Flirsch (939) Galtür (826) Grins (1 386) Ischgl (1 596) Kappl (2 625) Kaunerberg (402) Kaunertal (630) Kauns (472) Ladis (533) Nauders (1 558) Pettneu am Arlberg (1 459) Pfunds (2 544) Pians (800) Prutz (1 735) Ried im Oberinntal (1 264) Sankt Anton am Arlberg (2 564) Schönwies (1 712) See (1 164) Serfaus (1 081) Spiss (134) Stanz bei Landeck (590) Strengen (1 208) Tobadill (497) Tösens (669) Zams (3 273) Wayne Routledge Wayne Neville Routledge (Sidcup, London, 1985. január 7. –) angol labdarúgó, jelenleg a Premier League-ben szereplő Swansea City játékosa. Posztját tekintve középpályás, aki általában a jobb szélen játszik, de a bal szélen is bevethető. Játszott az angol U16-os, U19-es és U21-es válogatottban is. Pályafutása Crystal Palace Routledge a Crystal Palace-nál kezdte pályafutását. 2001 októberében, 16 évesen debütált a West Bromwich Albion ellen. 2002 szeptemberében, 17 évesen a Wolves ellen pályára lépése után csupán egy perccel gólt szerzett. Fontos tagja volt a csapatnak, mikor a 2003–04-es szezonban feljutást nyertek a play-off során, azonban a következő idényben már vissza is csúsztak a másodosztályba. Routledge viszont maradt az élvonalban a Tottenham Hotspur révén, akik 2005. július 1-jén leigazolták. A két klub nem tudott megegyezni a játékos áráról, így az ügy bíróság elé került. A Palace kezdésként 1.25 millió fontot kapott, ami Routledge mérkőzéseitől függően 2 millióra növekedhet. Tottenham Hotspur Miután a szezon előtti mérkőzéseken jól teljesített, pályafutása a csapatnál nem a vártnak megfelelően kezdődött; bemutatkozó mérkőzésén a bajnokságban eltörte a lábát, és csak 2005. december 12-én tért vissza a Portsmouth ellen. A 2006 januári átigazolási időszakban kölcsönadták a Portsmouth-nak. A csapatban 13-szor lépett pályára, mielőtt visszatért a Spurs-höz a szezon végén. Routledge mély benyomást tett a Portsmouth edzőjére, Harry Redknapp-re, mikor a Bolton Wanderers elleni hazai mérkőzésen 2006 márciusában 1–0-s Bolton vezetésnél csupán három perccel lefújás előtt a nemrég csereként beállt Routledge három Bolton játékost lehagyva a 16-oson belül a Matthew Taylor-tól kapott labdát előkészítette Azar Karadas-nak, aki egy látványos lövéssel egyenlített. 2006 augusztusában ismét kölcsönadta a Spurs, ezúttal egy évre a Fulham-hez, cserébe Steed Malbranque érkezett a White Hart Lane-re. A Newcastle United ellen debütált a sérült Jimmy Bullard cseréjeként a 34. percben. Aston Villa Routledge 2008. január 30-án csatlakozott az Aston Villához 18 hónapra 1.25 millió fontért. Első gólját a tartalékoknál debütáló mérkőzésén szerezte a Derby County ellen. A felnőtt csapatban a Bolton Wanderers ellen debütált 2008. április 5-én Sztilijan Petrov cseréjeként a 86. percben. Kambodzsa vasúti közlekedése Kambodzsa vasúthálózatának hossza 602 km, 1000 mm nyomtávú. A vasúthálózat nagy részén jelenleg nem zajlik vasúti forgalom, helyette a lakosok különböző hajtányokkal közlekednek a vágányokon. Vasúti kapcsolata más országokkal Thaiföld - van, de nem üzemel Laosz - nincs Vietnam - nincs, építés alatt Szuperbojz A Szuperbojz (eredeti munkacímén Nájlongitár) 2009-es magyar vígjáték, melyet Litkai Gergely forgatókönyve alapján Kabay Barna rendezett és a produceri feladatokat is ő látta el. A főbb szerepekben Bajor Imre, Kerekes Vica, Gesztesi Károly, Kolovratnik Krisztián, Kálloy Molnár Péter, Mucsi Zoltán és Rudolf Péter látható. A film főszereplője egy kiöregedett veterán rocksztár, Johnny G., aki lánya, valamint egy önmagát producernek kiadó férfi segítségével a nagy visszatérésre készül. A Szuperbojz – mely Bajor Imre utolsó filmes szereplése volt a színész 2014-ben bekövetkezett halála előtt – lesújtó kritikákat kapott és a mozikban is rosszul teljesített. A filmportálokon a nézők szavazatai alapján a lehető legalacsonyabban értékelt filmek között szerepel. Cselekmény Johnny G., az egykori rocksztár külföldről hazaérkezik Budapestre, ahol lánya, Judit arra biztatja, térjen vissza a színpadra. A zenei producer Lala sofőrje, Misi (akinek eredetileg az lett volna a feladata, hogy Lala indiai távollétében annak együgyű barátnőjére, Andira vigyázzon) önmagát producernek kiadva felajánlja segítségét Johnnyéknak és Lala lakásába költözteti őket. Miközben a zenekar összehozásán dolgoznak, Judit és Misi is egyre közelebb kerül egymáshoz; bár a lány eleinte csak érdekből flörtöl Misivel, később mégis beleszeret. Eközben a kiszámíthatatlan természetű Johnnyval sincs könnyű dolguk, de ennek ellenére sikerül megtalálniuk a régi bandatagokat: a még mindig zenész Bélát, a polgármester Gusztit és az excentrikus, meleg Rókát. Noha Lala váratlanul hazatér és ezzel Misi lebukik, mégis színpadra tudják állítani Johnnyt és társait. A zenekar fergeteges koncertet ad a közönségnek, Judit pedig megbocsát Misinek korábbi hazugságaiért és a film végén összeházasodnak egymással. A film zenéje Hooligans – Holnapunk a tegnapunk – 03:02 Bajor Imre – Beborul az ég – 02:04 Gesztesi Károly – 99 a sátán száma – 02:23 Tunyogi Orsi – Legyen ahogy szeretnéd – 03:46 Stefanovics Angéla – Holnaptól – 02:20 Kolovratnik Krisztián – Ennek úgyis vége – 02:13 Fogadtatás Bevételi adatok A filmet a bemutató héten 2 834-en látták a fővárosi mozikban, ezzel a nézettségi lista 8. helyét szerezte meg, bevétel szempontjából pedig a 11. lett (3,5 millió Ft-os bevétellel). Az országos nézettségi adatokat ugyanakkor nem közölte a forgalmazó. Kritikai visszhang A Szuperbojz negatív kritikai fogadtatásban részesült, bírálói elsősorban az összefüggéstelen történetet, a rögtönzésekre épülő színészi játékot és a vágásokat kifogásolták. „Rossz, dramaturgiai hibáktól hemzsegő, mondanivaló híján fecsegő, meg nem írt forgatókönyvekkel és karakterhiányos filmekkel már volt dolgunk. Olyat is láttunk, amikor a dinamikát ritmustalan vágásokkal, rángatózó kamerával, a Szomszédokat idéző közeliek egész seregével vélik azonosítani az alkotók. De mostanáig kellett várni, hogy mindez egyetlen filmben egyesüljön... A Szuperbojz az év mélypontja eddig, teljes kudarc...” – foglalta össze véleményét a film.hu kritikusa. Litkai Gergely, a Szuperbojz forgatókönyvírója is csalódott a filmben. Elmondása szerint az általa megírt forgatókönyvből a megkérdezése nélkül vágtak ki kulcsfontosságú jeleneteket a forgatás során, emiatt összefüggéstelenné vált a film cselekménye. Kabay Barna, a film rendezője és producere nem nyilatkozott az ügyben. Batthyány Vince Németújvári gróf Batthyány Vince (Graz, 1772. február 28. – Bécs, 1827. december 3.) császári és királyi titkos tanácsos, Hont vármegye főispánja, az udvari kamara alelnöke. Élete Gróf Batthyány János György és gróf Illésházy Franciska fia. Apja ausztriai kamarai tanácsos volt. Előbb a magyar udvari kancelláriánál udvari tanácsos, azután Esztergom megye főispáni helytartója, az ausztriai udvari kereskedelmi bizottmány előadója s az udvari kamara alelnöke volt. Beutazta egész Európát. Művei Rede auf den Tod des Baron Kray von Topolya… H. n., 1804. Ueber das unagarische Küstenland. Pesth, 1805. (Megjelent a Zeitschrift von u. für Ungern (1804.) című folyóiratban is a szerző arcképével; ezen folyóirat szerkesztője Schedius Lajos adta ki a munkát. Ism. u. ott 257 l. és az Ung. Mischellenben 1805. 98.) Rede bey Aufstellung des von Francz dem Ersten dem Andenken Josephs II. gewidmeten Monuments. U. ott, 1807. (Ism. Allg. Liter. Zeitung 1808. 50. sz.) Reise nach Constantinopel. In Briefen. 2. verb. u. verm. Aufl. U. ott, 1810. (Ism. Allg. Liter. Zeitung 1811. IV. 753. l. Első kiadása a Zeitschr. von u. für Ungern (1802–1803.) című folyóiratban jelent meg.) Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Bukovina im Jahre 1805. U. ott, 1811. (Ism. Allg. Liter. Zeitung 1812. I. 81. Magyarra fordítva Egy hazafi által, megjelent Pesten 1818-ban.) Arcképe Schindelmayer R. által rézbe metszve megjelent a 2. sz. munkája czímlapján 1805-ben. Apróbb munkái az Ungarische Mischellen (1805.) és Zeitschrift von u. für Ungern (1802–4.) folyóiratokban jelentek meg. Capensibufo A Capensibufo a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk Afrika déli részén honosak az ide tartozó fajok. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Capensibufo rosei Capensibufo tradouwi Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Gare de Die Gare de Die vasútállomás Franciaországban, Die településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Livron–Aspres-sur-Buëch-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saillans Gare de Luc-en-Diois Queen-rajongók Hivatalos Nemzetközi Klubja A Queen-rajongók Hivatalos Nemzetközi Klubja (Official International Queen Fan Club) a Queen rockegyüttes hivatalos rajongói egyesülete. Röviddel az első albumuk kiadása után, 1973-ban alapította Pat és Sue Johnstone. Világszerte a tagok létszáma meghaladja a húszezret. Negyedévente magazint adnak ki, amely az együttessel kapcsolatos speciális információkat tartalmazza, dísztárgyakat és dedikált fényképeket árulnak. Az 1980-as évektől mind a mai napig rendszeresen gyűléseznek évente. Szerepel a Guinness Rekordok könyvében, mint a legrégebb óta fennálló rockrajongói klub. SunCity A SunCity a Holnap Tali! popmusicalje, melynek zenéjét A Dal című műsorba írt slágereivel évek óta sikert arató Johnny K. Palmer szerezte. Szövegét Szente Vajk írta. Bemutatóját 2017. november 17-én Budapesten, a Magyar Színházban rendezték . Ismertető A sorozatból ismert diákok (Soma, Rozi, Lilla, Csabi, Miki és Lara) a tanévzáró után nyári kalandra indulnak a SunCity Fesztiválra. Egy tévedés miatt ugyanabban a balatoni villában kötnek ki, ahol Lilla ikertestvére és baráti köre is bulizni szeretne, akik arra készülnek, hogy dalukkal induljanak a fesztivál himnuszára kiírt pályázaton. A két csapat hamar összerúgja a port, a viszály furcsa helyzeteket teremt, új szerelmek szövődnek, rivális dalos párok állnak össze, akik szintén megméretnék magukat a pályázaton. Vicces szituációk, lélegzetelállító zenés-táncos produkciók fűszerezik a fordulatos, romantikus történetet. A SunCity – a Holnap tali!-musical egyedi abban, hogy az előadásba bevonják a nézőket a HolnapTali! applikációval, melyben szavazhatnak a történet végkimenetelére. Stábtagok Zene : Johnny K. Palmer Szövegkönyv : Búzás Mihály, Paso Doble, Kirády Attila Dalszövegek : Szente Vajk Díszlet : Túri Erzsébet Jelmez : Kovács Yvette Alida Zenei vezető : Erős Csaba Korrepetitor : Magony Enikő Korreográfus: Túri Lajos Péter Súgó : Tóth Lovász Mónika Ügyelő : Sipos Csaba Rendezőasszisztens : Hűbér Tünde Rendező : Szente Vajk Producer : Kirády Attila Vlissingen Souburg vasútállomás Vlissingen Souburg vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Vlissingen községben, Oost-Souburg településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Roosendaal–Vlissingen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Middelburg vasútállomás Vlissingen vasútállomás Lipót badeni nagyherceg I. Lipót badeni nagyherceg (németül: Großherzog Leopold I. von Baden, teljes nevén Karl Leopold Friedrich; Karlsruhe, 1790. augusztus 29. – Karlsruhe, 1852. április 24.) hochbergi báró és birodalmi gróf, 1830–1852 között Baden nagyhercege. Élete Lipót Károly báró 1790-ben látott napvilágot Károly Frigyes badeni őrgróf és Luise Karoline Geyer von Geyersberg bárónő első gyermekeként. Édesanyja nem származott elég előkelő családból ahhoz, hogy egy uralkodó felesége legyen; így amikor a bárónő 1787-ben Károly Frigyes őrgróf második neje lett, házasságukat morganatikusnak nyilvánították. Ez azt jelentette, hogy egyetlen gyermekük sem támaszthatott igényt a badeni trónra, noha mind Luise Karoline, mind utódjai a „báró Hochberg” rangra emelkedtek. Lipót Károly, aki születésétől fogva a Hochberg nevet viselte családnévként; a heidelbergi egyetemen tanult politikatudományt és gazdaságtant. Édesapja, aki az I. Napóleon francia császárral kötött szövetség révén nagyherceggé vált, finanszírozta fia európai körútját, melynek célja a tanulás volt. Mivel nem volt dinasztikus szerepe, az 1796-ban birodalmi grófi címet kapott Lipót Károly a francia hadsereg kötelékeibe lépett. Huszonnégy éves korában részt vett a napóleoni háborúkban; ekkor nevezték ki vezérőrnagynak. 1817-re világossá vált az akkori nagyherceg és egyben Lipót gróf féltestvére, I. Károly számára, hogy a badeni uralkodócsaládot a kihalás veszélye fenyegeti. Az uralkodónak ugyan születtek fiúgyermekei, de mindegyikük csecsemőként elhalálozott; fivérei közül pedig csak Lajos herceg volt már életben, aki szintén nem rendelkezett törvényes örökösökkel. Károly nagyherceg ekkor attól való félelmében, hogy halála után sógora, I. Miksa bajor király kaparintja meg Baden trónját, az öröklési törvény módosításához folyamodott. Hercegi címre emelte féltestvéreit, akik így jogosan léphettek fel trónigényükkel. Dinasztikus helyzetük megerősítéseként I. Lajos nagyherceg feleségül adta Lipót herceghez távoli unokatestvérét, Zsófia Vilma svéd királyi és schleswig–holsteini hercegnőt. Noha az 1818-ban lefektetett badeni alkotmány rövid időre ismét törvényen kívül helyezte a Hochbergek trónigényét, az 1819. július 10-én kötött frankfurti béke ismét visszahelyezte őket a trónöröklési sorba. 1830. március 30-án elhunyt I. Lajos nagyherceg, Károly Frigyes nagyherceg utolsó törvényes fia. A badeni koronát így Lipót Károly kapta meg, aki I. Lipótként lépett a nagyhercegség élére. 1843-ban az uralkodó elvette az egykori badeni őrgrófok hagyományos lakhelyének számító Új-kastélyt Stefánia özvegy nagyhercegnétől, és Friedrich Theodor Fischer tervei alapján megkezdődött a kastély felújítása. A munkálatokat 1847-re fejezték be; a nagyhercegi család ekkor állandó lakhelyként foglalta el az épületet. Uralkodását azzal kezdte, hogy leváltotta bátyja kormányát, és új, haladó szellemű testületet állított helyére. A közvélemény ennek láttán nagy elvárásokat támasztott Lipót nagyherceggel szemben, aki viszont nem tudott ennek megfelelni. Az ennek kapcsán érzett elégedetlenséget csak fokozta, hogy 1833-ban állítólag Lipót nagyherceg felesége megbízásából gyilkolták meg Kaspar Hausert. Hauser nürnbergi lelencgyermek volt, akit többek szerint még születésekor elcseréltek, és ő valójában Károly nagyherceg egyik fia. A gyilkosság hátterében dinasztikus okokat sejtettek; a merénylet hatására megerősödő ellenszenv Lipót nagyherceg iránt odáig fajult, hogy 1848 elején forradalom tört ki Badenben, a nemesi jogok ellen és a köztársaságért tüntetve. 1849. május 13-án éjjel a nagyherceg és családja Koblenzbe menekült a szüntelen lázongások elől; másnap a nagyhercegi kormányt teljes egészében leváltották. A száműzött uralkodó külföldi segítséget kért: előbb hesseni, majd porosz seregek vonultak a forradalom leverésére. A porosz királyi csapatok alig két hónapon belül legyőzték a lázadók minden erőjét, a fontosabb vezetőket kivégezték, a többit száműzték. 1849. augusztus 18-án Lipót nagyherceg Vilmos porosz herceg kíséretében visszatért Karlsruhéba. A badeni uralkodó kénytelen volt eltűrni az országa feletti porosz ellenőrzést és a teljes badeni hadsereg poroszok általi újraszervezését. Házassága és gyermekei 1819. július 25-én Lipót Károly feleségül vette Zsófia Vilma svéd királyi hercegnőt. Kapcsolatukat a kezdetekben boldogság jellemezte; azonban a Hauser-ügy miatt viszonyuk megromlott. Összesen nyolc gyermekük született: Alexandrina hercegnő (1820–1904), házassága révén Szász–Coburg–Gotha hercegnéje id. Lajos herceg (1822. október 26. – 1822. november 16.) ifj. Lajos herceg (1824–1858), II. Lajos néven Baden nagyhercege Frigyes herceg (1826–1907), I. Frigyes néven Baden nagyhercege Vilmos herceg (1829–1897), tiszt a porosz királyi hadseregben, később parlamenti képviselő Károly herceg (1832–1906), morganatikus házasságot kötött Rosalie von Beusttal, Rhena grófnőjével Mária hercegnő (1834–1899), házassága révén Leiningen hercegnéje Cecília hercegnő (1839–1891), házassága révén „Olga Fjodorovna” néven orosz nagyhercegné. Lipót nagyhercegnek már a forradalom előtti években is súlyos egészségügyi gondjai voltak. Panaszai felerősödtek a lázadás hatására, és 1852. április 24-én elhunyt. Legidősebb életben maradt fia, ifjabb Lajos herceg követte őt a trónon, aki elmezavara miatt két éven belül lemondott öccse, Frigyes herceg javára. Kasztíliai Eleonóra aragóniai királyné (1307–1359) Kasztíliai Eleonóra aragóniai királyné (1307 – Castrojeriz, 1359) IV. Ferdinánd kasztíliai király és Portugáliai Konstancia királyi hercegnő első gyermekeként és első leányaként született, 1307-ben. Egy húga (Konstancia) és egy öccse (Alfonz) született még. Apai nagyszülei: IV. Sancho kasztíliai király és Molina-i Mária leóni hercegnő. Anyai nagyszülei: Burgundi Dénes portugál király és Aragóniai Erzsébet portugál királyné. Már négy éves korában eljegyezték őt II. Jakab aragóniai király legidősebb fiával, Jakab infánssal, aki 11 évvel volt idősebb menyasszonyánál. Ugyanazon évben jött létre házasság II. Jakab leánya, Mária és IV. Ferdinánd kasztíliai király öccse, Péter között. Nem sokkal ezután Eleonórát vőlegénye országába küldték, hogy ott érje el a házasulandó kort. Azon évek alatt megismerkedhetett az aragón királyi udvar szokásaival és az ottani politikai, gazdasági körülményekkel. 1312-ben elhunyt Eleonóra apja, egy év múlva pedig az édesanyja, Konstancia is. 1319. október 18-án volt az esküvőjük. Az újdonsült férj állítólag rögtön a ceremónia után lóhátra ült és csak két hónap múlva tért vissza feleségéhez. Jakabnak még az öccsével, Alfonzzal is vitája támadt, amikor az bejelentette trónigényét bátyjával szemben. Jakab rendkívüli ellenszenvet váltott ki felesége szülőhazájában azzal, hogy láthatóan nem akart házastársaként tekinteni Eleonórára. Jakab még abban az évben szerzetesnek állt, feladva ezzel trónigényét. Házasságukat Eleonórával gond nélkül érvényteleníthették, mivel azt nem is hálták el. IV. Alfonz lett Aragónia új uralkodója 1327-ben, Jakab öccse, aki 1329. február 5-én nőül vette bátyja volt feleségét, Eleonórát. 1325 elején még maga II. Eduárd angol király is szerette volna elnyerni az asszony kezét fia, a leendő III. Eduárd számára, ám abból a frigyből végül nem lett semmi. Házasságuk majdnem hét éve során két gyermekük született, két fiú: Ferdinánd (1329 decembere - 1363) János (1331-1358) 1336. január 24-én a 36 esztendős IV. Alfonz elhunyt. Előző házasságából született legidősebb fia, a 16 éves IV. Péter lett Aragónia következő uralkodója. A trónutódlás kérdésében először még két pártra szakadt Aragónia: a nép egyik fele szívesebben látta volna a trónon Eleonóra idősebb fiát, Ferdinándot, míg mások ragaszkodtak az elsőszülött fiúhoz, Péterhez. Alfonz halála után Péter fenyegetve érezte újdonsült hatalmát, ezért tartva annak következményeitől, Eleonóra és fiai Kasztíliába hajóztak menedékért és támogatásért, ugyanis Péter igencsak helytelenítette, hogy anyja, Teréza halála után apja újraházasodott és újabb fiúkat nemzett. Eleonóra többé nem ment férjhez. 52 évet élt. Meggyilkolták, unokaöccse, I. Péter kasztíliai király parancsára. Sajnos meg kellett élnie, hogy kisebbik fia 1358. június 12-én egy merénylet áldozata lett. Idősebb fia szintén erőszakos halált halt, féltestvére, IV. Péter parancsára. Purin A purin olyan heterociklikus aromás szerves vegyület, amelyben egy pirimidingyűrű egy imidazolgyűrűhöz kapcsolódik. A purinok csoportba általában beleértjük a szubsztituált purinokat és tautomereiket is. Tulajdonságai A purin szilárd, kristályos vegyület. Vízben és alkoholban jól, de éterben rosszul oldódik. Aromás jellegű, amfoter vegyület. Erősebb bázis, mint a pirimidin, de gyengébb, mint az imidazol. Savakkal sót képez. Erősebben savas jellegű, mint az imidazol. Nátriummal szemben savként viselkedik, a reakcióban nátriumsó keletkezik és hidrogén fejlődik. A purin nátriumsója víz hatására hidrolizál. Olvadáspontja magas, mert H-kötést képes kialakítani. Előfordulása A természetben számos vegyületben előfordul. Néhány származéka a legjelentősebb természetes szerves vegyületek közé tartozik. Megtalálható például a húgysavban, egyes alkaloidokban, például a koffeinben és a nukleinsavakban előforduló purinbázisokban, az adeninban és a guaninban. A legrégebbi ismert purinszármazék a húgysav. Először Scheele izolálta. A húgysav laktám-laktim tautomériát mutat. A purin előfordul a marha, a sertés, a baromfi, a hal és a tengeri állatok húsában. A zöldségek közül a spárga, a karfiol, a spenót, a gomba, a zöldborsó, a lencse, a szárított borsó, a bab, a zabpehely, a búzakorpa, a búzacsíra és a galagonya tartalmazza. Monstab Monstab település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Argentínai és uruguayi spanyol nyelvjárás Az argentínai–uruguayi spanyol nyelvjárás, más néven – a fővárosok és környékük nyelvhasználata után – Río de la Plata-i vagy rioplatense nyelvjárás (español rioplatense), a kasztíliai spanyol nyelv Argentínában és Uruguayban több mint 39 millió beszélő által használt változatait jelenti. Bár a terület nagy kiterjedéséből eredően nem homogén nyelvjárásról van szó, találhatóak benne jellegzetes közös vonások, amelyek élesen elkülönítik a többi spanyol nyelvjárástól: ilyen például az ún. zheísmo (’zs-zés’) vagy a csaknem kizárólagos voseo. A nyelvjárási sajátosságok kialakulását több tényező befolyásolta, mint például a gyarmatosítók eredete, akik első és legjelentősebb hulláma közvetlenül Spanyolországból érkezett Río de la Plata területére, és az andalúz nyelvjárást hozták magukkal; ebből következően a terület nyelvhasználata a déli típusú nyelvjárásokhoz tartozik. Argentína Nyelvjárási tagolódás Az Argentínában használt spanyol a területi (diatopikus) tagolódás mellett a szociális rétegződés szerint is mutat változatokat, amelyekre a későbbiek során szükségszerűen utalunk. A különböző hangtani és nyelvtani jellegzetességek, illetve külső hatások (indián nyelvek szubsztrátuma) alapján az alábbi dialektális zónák különböztethetőek meg: partmenti (litoral-pampeana, gauchesca) : idetartozik Santa Fe tartomány majdnem teljes egészében, Entre Ríos, Buenos Aires és La Pampa tartományok, valamint egész Patagónia ; északkeleti (nordeste, guaranítica) : idetartoznak Misiones és Corrientes tartományok, Formosa és Chaco keleti részei, Santa Fe északkeleti és Entre Ríos északi része; északnyugati (noroeste) : Chaco és Formosa tartományok nyugati része, Jujuy legnagyobb része, Salta, La Rioja, Catamarca és Tucumán, kivétel a középső része; észak- andoki : San Juan tartomány északi része, La Rioja és Catamarca tartományok nyugati része, Jujuy legészakibb része, és Salta északnyugati feléből egy rész; cuyói-középső (cuyano-central) : Córdoba tartomány középső és északnyugati, San Luis középső és északi része, valamint San Juan legnagyobb része, Mendoza tartomány, illetve Neuquén északi része; Santiago del Estero tartomány, és néhány kisebb terület: Entre Ríos középső, Jujuy déli, illetve Salta és Tucumán középső részei. Néhány zóna átmeneti nyelvjárási területnek is tekinthető, ilyenek például Santa Fe északi része, Entre Ríos közepe és Córdoba városa. Történeti áttekintés E nyelvjárási sokféleség kialakulása több tényezőnek köszönhető, amelyek közül az egyik, hogy a gyarmatosítás három nagy hullámban zajlott le. Río de la Plata benépesítői közvetlenül Spanyolországból jöttek, és 1536-ban foglalták el Buenos Aires kikötőjét az andalúz Pedro de Mendoza vezetésével. A gyarmatosítás központja később, a kikötő elnéptelenedése után Asunciónba helyeződött át, hivatalosan 1541-ben, ahol nagyszámú, tisztán kreol népesség alakult ki, s onnan alapították a legfőbb partmenti városokat (Santa Fe, 1573; Buenos Aires, 1580 – másodszor; Corrientes, 1588; stb.); többségében a Dél-Spanyolországból származtak, majd őket kasztíliaiak, extramaduraiak követték, illetve kisebb arányban baszkok, leóniak és ó-kasztíliaiak, akik közül a gyarmatosító hadvezérek és katonák többsége is kikerült. Az északnyugati gyarmatosítási hullám Peruból jött, parancsnokai a mai Santiago del Estero (1553) és San Miguel de Tucumán (1565) városokat alapították; többségük Kasztíliából és La Riojából származott. A harmadik benépesítési hullám Chile felől érkezett Tucumán és Cuyo területére, akik nagyrészt kasztíliaiak és baszkok voltak, és Mendoza (1561), San Juan (1562), valamint San Luis (1591~1594) városokat alapították. A már eredendően eltérő demográfiai összetételhez később hozzájárult a nyelv történeti és szociokulturális fejlődése is, amellyel az egyes közösségek különféle nyelvhasználata magyarázható. Így például a Santa Fe és Buenos Aires tartományok területén már elég korán győzött a délspanyol jellegű nyelvváltozat, míg Corrientes tartomány nyelvhasználata konzervatívabb és a paraguayi nyelvjáráshoz áll közelebb. Más befolyásoló tényezők között szerepelnek az indián nyelvek hatásai (a legjelentősebbek közülük északnyugaton a kecsua, északkeleten a guaraní, délen pedig az araukán), amelyek mindenekelőtt a – főleg regionális – szókincsben, ritkán a hangrendszerben is hagytak nyomokat; valamint a későbbi tömeges európai bevándorlási hullámok, amelyeknek a legnépesebb és legjelentősebb csoportját az olaszok alkották, akik főleg Buenos Airesben és néhány más tartományban (Santa Fe, Córdoba, Mendoza, Tucumán stb.) telepedtek le. Buenos Aires városában az olaszokkal való kapcsolat hatására külön szleng is kialakult, az ún. lunfardo, amely olasz szavakkal kevert spanyol. A Misiones és Corrientes tartományokban ezen kívül a brazíliai portugál hatásával is számolni kell, főleg a szókincsben. Mindazonáltal az utóbbi évtizedekben egy nyelvi egységesítési folyamat vette kezdetét Buenos Aires nyelvhasználatán alapulva, amely az ország szociális, kulturális, politikai és gazdasági központja, és amelynek nyelvi befolyása egyre inkább érezhető Argentína maradék részén is. Hangtani sajátosságok Az argentin spanyol fonetikai–fonológiai szempontból az alábbiakkal jellemezhető. A hangsúlyos magánhangzóknál nincsenek számottevő módosulások. Hangsúlytalan helyzetben viszont ingadozhatnak, főleg a közép- és alacsonyabb rétegek nyelvhasználatában: comisaría [komiseˈri.a] , policía [poleˈsi.a] ’rendőrség’, ministro [meˈnihtro] ’miniszter’, sepultura [sepolˈtura] ’sírhely’; ugyanígy a szóvégi hangsúlytalan -e és -o helyett a falusi és az alacsony rétegek nyelvében i -t és u -t ejtenek: poco [ˈpoku] ’kevés’, este [ˈesti] ’ez’. A seseo általánosan elterjedt (vagyis csak az /s/ fonéma létezik), a többi amerikai spanyol nyelvjáráshoz hasonlóan. Néhány falusi területen (Buenos Aires tartomány középső, Santa Fe középső és északi, Corrientes és Entre Ríos belső, illetve Río Negro keleti részén) létezik az ún. ceceo is, vagyis az /s/ interdentális [θ] ejtése. Az szó- és szótagvégi -s az egész argentin nyelvterületen hehezetként valósul meg vagy kiesik, kivéve az argentin fennsíkot (Puna de Atacama) és Santiago del Estero tartományt, ahol mindig rendesen [s] -nek ejtik. Kiesése a művelt köznyelv hatására visszaszoruló tendenciát mutat a fiatal generációknál. Az ll /�/ és az y /�/ közötti különbséget az északkeleti és az észak-andoki zónában őrzik, az ország többi része azonban nem megkülönböztető (yeísmo) . A yeísmo szintén kétféleképpen valósulhat meg aszerint, hogy [�] -nek (kb. magyar j) vagy [�] -nek (magyar zs) ejtik-e; ez utóbbi, amelynek a szakirodalomban zheísmo (’zs-zés’) a neve, az argentin és uruguayi spanyol legjellegzetesebb tulajdonsága. A zheísmo városi eredetű jelenség, amely Buenos Airesből indult, és onnan terjedt el az ország közepe felé; de szintén általános Salta és Tucumán városokban. Santiago del Estero tartományban ezzel szemben csak az ll -t ejtik [�] -nek, az y -t nem. Egyre inkább megfigyelhető – főleg a fiatalabb generációk és a nők között – a [�] elzöngétlenedése, vagyis az ilyen beszélők az ll/y hangokat [�] -nek (magyar s) ejtik, pl. ya [�a] ’már’. Az -rr- hangot a partmenti zónában pergetve ejtik (bizonyos dél-patagóniai hegyi területek kivételével), azonban az ország belső részén éppúgy elterjedt az asszibilált réshangként való ejtése is. A különböző mássalhangzócsoportok leegyszerűsítése, illetve bizonyos mássalhangzók laza ejtése az alacsonyabb rétegek kiejtésére, illetve a hanyag nyelvhasználatra jellemzőek. Nyelvtani jellemzők A főbb morfoszintaktikai jellegzetességek a következők: Az egyik legfontosabb sajátosság a voseo , vagyis egyes szám második személyben tú helyett a vos névmás használata alany -, megszólító és elöljárós esetben, amely szinte kizárólagos az argentin–uruguayi nyelvterületen, minden réteg nyelvében és minden stílusban megtalálható. Tárgy - és részes esetben a te , birtokos melléknévként , illetve névmásként a tu és a tuyo használatosak. A tú személyes névmás csak néhány kivételes esetben fordul elő főleg időskorú beszélőknél, illetve a médiában mint „félbizalmas” megszólítási forma a vos és a magázó usted között. A vos névmással történő igehasználat valamivel bonyolultabb. A kijelentő módot alapul véve, a partmenti–pampai, illetve az északkeleti térségben alaktanilag a többes szám második személy félhangzó nélküli véghangsúlyos alakja használatos: vos cantás (< cantáis), vos comés (< coméis), vos vivís ’te énekelsz, te eszel, te élsz’. Más zónákban (Tucumán város alacsony rétegeinek nyelvében, Cuyo egy részén, az ország középső részén, Córdoba középső és északnyugati részén, San Luisban, San Juan déli részén, Mendozában és Nequén északi részén) a második és harmadik igeragozás között nem tesznek különbséget, mindkettő végződése -ís: vos comís (< coméis), vivís . Északnyugaton nagy területen előfordul a kevert paradigma is (az első igeragozás félhangzós, a második és a harmadik félhangzó nélküli nem megkülönböztető alakja): vos cantáis, comís, vivís . Santiago del Estero tartományban alaktanilag a tú névmásnak megfelelő formákat használják: vos cantas, comes, vives . A többi igealakot illetően, a felszólító módban általában a vos névmásnak megfelelő (alaktanilag a többes szám második személyű -d nélküli véghangsúlyos) alakját használják: cantá, comé, viví vos ’énekelj, egyél, élj’. A kijelentő mód egyszerű múlt idejében a -ste és a -stes alak váltakozik a különböző rétegek nyelve szerint, de a városokban és a művelt rétegek nyelvében a sztenderd köznyelvi -ste alak az elterjedtebb (vos cantaste, comiste, viviste) . A kötőmód jelen idejében a sztenderd köznyelvi másodéles és véghangsúlyos alakok használata ingadozik. Buenos Aires művelt nyelvhasználatában a sztenderd köznyelvi – tú névmásnak megfelelő – alakok használatosak: vos cantes, comas, vivas ; bár a fiatalabb generációnál, valamint Rosario városában a véghangsúlyos alakot részesítik előnyben: vos cantés, comás, vivás . Salta és Tucumán városában a művelt rétegek szintén az utóbbi alakokat használják. Mendozában a közép- és felső rétegek a sztenderd köznyelvi alakot használják, az alacsony rétegek pedig a véghangsúlyosat. A többi amerikai spanyol nyelvjáráshoz hasonlóan, többes szám második személyben az ustedes névmás használatos alaktanilag a neki megfelelő többes szám harmadik személyű igealakokkal; a vosotros csak a szónoklatokban tűnik fel időnként, de erőltetettnek hat. A tárgyesetű, illetve részes esetű lo / los, la / las, le / les névmásokat a sztenderd nyelvnek megfelelően használják, vagyis mint általában a délspanyol nyelvjárásokban, nem jellemzőek a leísmo, laísmo, loísmo jelenségek. Egyetlen kivétel az északkeleti zóna (Corrientes, Misiones tartományok, illetve Chaco és Formosa keleti része), ahol széles körben elterjedt a leísmo . Mint általában a spanyol köznyelvben, kiveszett a használatból a kijelentő mód befejezett régmúltja (pretérito anterior: hube cantado) , valamint a kötőmód két jövője (futuro imperfecto: cantare; futuro perfecto: hubiere cantado) . A szintetikus jövő idő körülírással történő helyettesítésének tendenciája mutatkozik, hasonlóan a többi amerikai nyelvjáráshoz: voy a cantar ’énekelni fogok’. A kötőmód folyamatos múltjának (pretérito imperfecto) -ra végű alakjai az elterjedtebbek. A kijelentő mód egyszerű befejezett (pretérito perfecto simple) és összetett befejezett (pretérito perfecto compuesto) múltja közötti funkcionális és jelentésbeli különbség halványul, bizonyos területeken az egyik, míg máshol a másik elterjedtebb. A partmenti–pampai zónában elsősorban az egyszerű, északnyugaton és a középső részeken inkább az összetett alakot használják. Szókincs Az argentin területen máig használnak olyan szavakat, amelyek az európai spanyolban már nem használatosak (bár szintén előfordulnak más amerikai spanyol nyelvjárásokban): barranca ’szakadék’, barrial ’agyagos/mocsaras terület’, lindo ’szép, rendes’, pararse ’felkelni’ stb. Sok szó andalúziai eredetű, továbbá – ahogy az amerikai spanyolban általában – jelen vannak a legfontosabb indián nyelvekből származó elemek is. Az afrikai eredetű szavak nem számottevőek. Mindinkább jelentős viszont a különböző európai kultúrnyelvekből átvett szavak rétege, ilyen nyelvek például a francia és az angol, de külön említést érdemelnek bizonyos területeken – például a Río de la Plata vidéke – az olasz (vagy olaszországi dialektális) eredetű szavak, amelyek főként a kötetlen, családias nyelvben vannak jelen, és főleg az étkezéssel, mindennapi élettel kapcsolatosak: antipasto, bondiola, grisín, minestrón, panceta, pesto, pizza, ricota, salame, nono, nona, pibe, batifondo, biaba, crepar, chau, esbornia, falluto, fiaca, laburo, linyera stb. Uruguay Az uruguayi nyelvterület szintén nem tekinthető homogénnek. Két nyelvjárási zóna különíthető el: északi és déli, ennek talán egyik fő oka az ország északkeleti részén beszélt portugál nyelv, amely hatással van az ottani spanyolra. Az ország benépesítői szintén nem egyféle eredetűek voltak: délen eredetileg javarészt Kanári-szigetekiek telepedtek le, de jöttek Brazília felől is, portugál nyelvűek. Ehhez még hozzájárultak – akárcsak Argentínában – a 19. század második felének bevándorlási hullámai is, elsősorban olaszokkal, bár jelentős számban érkeztek spanyolok is. Hangtanilag jellemző az uruguayi spanyolra, hogy a szóvégi -s kiesése miatt az előző magánhangzó (a, e, o) megnyílása jelzi a többes számot . Az északkeleti térségben a portugál hatására különösképpen jellemző az e és o megnyílása, a magánhangzók nazalizálása, valamint a b, d mássalhangzók zárhangként ejtése még magánhangzók közötti helyzetben is; a v labiodentális ejtése, illetve a szó- és szótagvégi -s megtartása. A falusi nyelvben megfigyelhető a középállású magánhangzók (e, o) záródása, a szóvégi -r elhagyása, az l/r felcserélése a kiejtésben, stb. Montevideo , amelynek nyelvére Buenos Aires erős hatást gyakorol, sok hangtani tulajdonságban osztozik az argentin főváros nyelvváltozatával (zheísmo, seseo , az -s hehezetté válása vagy elhagyása). A nyelvtani sajátosságokat illetően – a hegyen túli területeket leszámítva – itt is szinte kizárólagos a voseo . A hegyen túli területen a tú névmást használják, olykor a vos névmásnak megfelelő alakokkal: tú cantás, tú comés . Montevideóban is ezt a formát részesítik előnyben a tú névmással való használat esetén, bár gyakoribb a vos használata; a tú inkább közép és felső rétegek nyelvének sajátossága. Motte A motte – magyarul földhalomvár – teljes tömegében földből felhalmozott, fa- vagy kőtorony elhelyezésére felhasznált csonkakúp alakú, agyaggal, esetleg faoszlopokkal erősített mesterséges domb a kora- és java középkorban (894–1323). Ilyen építményeket Britanniában, Írországban, Hollandiában és Franciaországban is építettek. 2013–2014-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2013–2014-es olasz labdarúgó-bajnokság a Serie A a 82. kiírása. A szezon 2013. augusztus 24-től, egészen 2014. május 18-ig tart. Ahogy az előző szezonokban, most is a Nike biztosítja a hivatalos labdát, ám ezúttal egy új modellt, a Nike Incyteot kell minden mérkőzésen használni. A szezonban a 20 csapatból, az előző szezon első 17 helyezettje, valamint a másodosztályból feljutott 3 csapat vesz részt. Az idén a Serie B-be visszaesett csapatok, a Pescara, mely mindössze egy szezon erejéig volt jelen, míg a Siena két év, a Palermo kilenc év után esett ki az élvonalból. A kiesett csapatok helyére a Serie B bajnok Sassuolo, a 2. helyezett Hellas Verona és a play-off győztes Livorno került be. A Hellas Verona 11 év, a Livorno 4 év után jut vissza az első osztályba, míg a Sassuolo csapata idén debütál a Seria A-ban. Ez az első alkalom a Serie A történetében, hogy 5 városi derbi kerül megrendezésre: a Genovai (Genoa és Sampdoria), Milánói (AC Milan és Internazionale), Római (AS Roma és Lazio), Torinói (Juventus és Torino) és a Veronai (Chievo és Hellas Verona). Az idény előtt Serie B-ből feljutott csapatok A másodosztályból 22 csapat küzdött meg a feljutásért. Ebből az első két csapat rájátszás nélkül jutott az első osztályba. Végül ez a két csapat a US Sassuolo Calcio lett, akik egyben a Serie B bajnokságát is megnyerték 85 ponttal, a második, 3 ponttal lemaradva a Hellas Verona FC lett. A harmadik (AS Livorno Calcio), negyedik (Empoli FC), ötödik (Novara Calcio), hatodik (Brescia Calcio) helyezett a rájátszásba került. Ezt végül a bronzérmes (AS Livorno Calcio) nyerte. Rájátszás Döntő A Livorno feljutott a Serie A-ba, míg az Empoli a Serie B-ben maradt. Átigazolások 2013–2014-es nyári átigazolások a Serie A labdarúgásban Ez a lista tartalmazza a 2013–2014-es nyári átigazolásokat az olasz első osztályban. Csak a Serie A csapatoknál történt átigazolások vannak feltüntetve. A nyári átigazolási időszak 2013. március 1-jén kezdődött. Az idény Sablon:WebSlice-begin Utolsó frissítés: 2013. június 8. Forrás: legaserie.it (olaszul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2013. június 16. Forrás: legaseriea.it (olaszul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Der Stürmer A Der Stürmer (magyarul: Rohamozó) nemzetiszocialista hetilap volt, amelyet Julius Streicher alapított és adott ki 1923 és 1945 között. Az erőteljesen antiszemita beállítottságú lap tartalma a komoly újság hatását keltő Völkischer Beobachterrel szemben igen alacsony színvonalú volt és sokszor szerepeltek benne a zsidókat támadó cikkek és rajzok, amelyek gyakran kapcsolódtak a vérvádhoz és állítólagos kéjgyilkosságokhoz, ezen kívül néha pornográf tartalmúak is voltak. Továbbá az újság antikommunista, antikapitalista és katolikusellenes hangvételű cikkeket is leközölt hasábjain. Hitler úgy látta, a Der Stürmer nagy szerepet játszik az egyszerű emberek meggyőzősében és befolyásolásában. Ennek ellenére az újság még a Nemzetiszocialista Német Munkáspárton belül is erős ellenérzéseket váltott ki, és a befolyásos pártkörökben sokan egyenesen a betiltását követelték. Története A weimari köztársaság alatt Az újságot Streicher alapította 1923 áprilisában, miután a párton belüli politikai ellenfelei április 14-én tartott gyűlésükön számos váddal illették őt, többek között árulónak és gyávának bélyegezve őt. Streicher a Der Stürmer megalapításával kívánt válaszolni. Az újság nevével kapcsolatban később azt nyilatkozta, hogy egy erdei kirándulás során, egy fenyőfa tövében ülve jutott eszébe a név, mivel „a lap a vörös erődítményt fogja megrohamozni, ezért Rohamozónak kellene hívni.” Az első néhány szám csupán négyoldalas volt, és cikkei főleg Streicher politikai ellenfeleit, illetve a zsidókat támadták. Egy alkalommal a lap egy Julius Fleischmann nevű városi hivatalnok ellen indított támadást, aki Streicher ellenlábasának, Hermann Luppe nürnbergi polgármesternek dolgozott. Stürmer azzal vádolta meg a férfit, hogy az első világháború során zoknikat lopott a gazdasági tisztjétől, ezért a férfi beperelte Streichert, és bizonyította a vád alaptalanságát, majd kártérítés megfizetésére kötelezték Streichert. A nemzetiszocialista párton belül aggodalmat okozott az új újság megjelenése, és Max Amann levélben kérte Streichertől, hogy fejezze be a lap megjelentetését, ő azonban figyelmen kívül hagyta a kérést. A Der Stürmer a sörpuccs után hónapokig nem jelent meg, mivel Streicher maga is részt vett az eseményekben, és börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után azonban 1924 márciusától újraindította az újságot. Áprilisban jelentek meg az első zsidóellenes karikatúrák a Der Stürmerben, azonban még másfél évig nem ezek voltak az újság fő eszközei. Csupán Philipp Rupprecht karikaturista 1925. december 19-i csatlakozása után nőtt meg a karikatúrák száma a lapban. Rajzain tipikus kinézetű zsidókat jelenített meg nagy, görbe orrokkal, kövér testtel, borotválatlanul, de gyakran ábrázolta őket kígyóként, pókként vagy féregként. Ezen kívül a lapban gyakran jelentek meg félmeztelen vagy meztelen árja nők képei is, akiket a zsidók áldozataiként mutattak be. Főleg ez utóbbiak miatt az újság hamar nagy népszerűségre tett szert a fiatal férfiak körében. A lap kezdeti pár ezres példányszáma 1927-re heti 14 000 példányra nőtt, és ezután is folyamatosan növekedett, 1938-ra heti 470 000-nél is több példányra. A Stürmer eközben helyi lapból fokozatosan országos sajtóorgánummá nőtte ki magát. Ezt mutatja a lap szlogenjének változása is, amely eredetileg „Egy nürnbergi hetilap az igazságért folyó harcban” volt, 1932-ben azonban „Egy német hetilap az igazságért folyó harcban”-ra változott. A lap példányszáma azonban nem a tényleges olvasottságot jelentette, ugyanis a Der Stürmert a helyi támogatók pénzéből épített, forgalmas helyen álló állványokban helyezték el, amelyeket így mindenki olvashatott. Az ezek felállításában közreműködők gyakran álltak őrt a Stürmerkastenek előtt, hogy védjék azokat a rongálástól. Az újság 1927-ben kezdte használni Heinrich von Treitschke történész 1879-es idézetét mottóként. Ez úgy hangzott, hogy „A zsidók a mi szerencsétlenségünk” (németül: Die Juden sind unser Unglück). Meglepő módon az 1920-as években a lap népszerű volt a zsidók között, akik gyakran megvették és olvasták a lapot, ezzel anyagilag támogatva is azt. Streicher a háború után szintén így nyilatkozott erről. A lap tartalmát főleg az olvasók írták, akik sok levéllel árasztották el a Stürmer szerkesztőségét. Egy 1927-es rendőri razzia során olyan mennyiségű anyagot találtak, amennyit a lap nem is tudott teljes mértékben felhasználni. Az olvasók ritkán vártak el fizetséget a beküldött hírekért. Az olvasói levelek mellett csupán egy szűk törzsgárda és Streicher írt cikkeket. A lap főleg azért tett szert nagy olvasottságra, mivel egyszerű nyelvezetét bárki képes volt könnyedén megérteni és sok képet is felvonultatott. Ennek, és a lap alacsony költségeinek köszönhetően a Der Stürmer tetemes bevételre tett szert, amelyből más nemzetiszocialista tevékenységeket támogattak pénzzel. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után A lap példányszáma a nemzetiszocialista hatalomátvétel után gyors ütemben kezdett növekedni. Ebben közrejátszott az is, hogy sok esetben a közép- és felsővezetők utasításba adták beosztottaiknak a lap vásárlását. Így tett Robert Ley, a német munkaszolgálat vezetője is, és még sokan mások is. A lap gyakran idézte Hitler dicsérő szavait is, amely az olvasók körében nagyban növelte annak presztízsét. Rajta kívül sok nemzetiszocialista vezető is dicsérte a Der Sütmert, mint például Viktor Lutze, a Sturmabteilung vezetője, Albert Forster, Danzig gauleitere, Heinrich Himmler, a Schutzstaffel vezetője és Unity Mitford brit arisztokrata. A lap pénzügyi sikerének köszönhetően hamarosan könyveket is ki tudott adni. Két gazdagon illusztrált és egy történetes könyvet adtak ki a gyerekek számára, amelyek tartalma erősen antiszemita volt, és például kellemetlen állatokhoz hasonlította a zsidókat. Könyvet adtak még ki a zsidóellenes oktatás mikéntjéről, illetve rövid tanulmányt a bírósági zsidókról, de a kiadott művek között volt antiszemita közmondásgyűjtemény is. A lap nagy gyűjteményt halmozott fel minden zsidókkal kapcsolatos dologból. Így rendelkeztek héber és arámi nyelvű könyvekkel és folyóiratokkal, sok Rupprecht által rajzolt karikatúrával és fényképpel, zsidó rituális eszközökkel és Tóra tekercsekkel is. Azonban leghíresebb mégis a hatalmas pornográfia gyűjtemény volt, amelyről Streicher úgy nyilatkozott, hogy az csupán a zsidókérdés tudományos kutatását szolgálja. Ezeket kezdetben az olvasók juttatták el a lap számára, később azonban nagy segítséget nyújtott a Gestapo is, amely a lefoglalt zsidó javakból adta át a kért dolgokat. Az újságnak 1939-ben már 300 munkatársa volt, akik között akadt egy zsidó, Jonas Wolk is, aki Fritz Brand álnév alatt publikált. A lap ekkor már nem csak Németországban, de a világ sok más, jelentős német lakossággal rendelkező országában megjelent, így például Brazíliában, Argentínában, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban. A Der Stürmert azonban 1933 után is sok kritika érte, néha egyenesen az NSDAP legfelsőbb köreiből. Otto Dietrich sajtótitkár például megpróbálta elérni Hitlernél a lap betiltását. Hans Lammers, Hermann Göring, Joseph Goebbels és még sok más magas rangú párttag is megpróbálta ezt elérni, azonban nem jártak sikerrel, ugyanis Hitler csak akkor tiltotta be rövid, pár hetes időszakokra a lapot, ha annak cikkei valamilyen okból ellentétesek voltak az ország érdekeivel. Például az 1936. évi téli olimpiai játékok idejére is felfüggesztették a lap kiadását. A második világháború idején a Der Stürmer mindig előzetes cenzúrán esett át, hogy az esetleges diplomáciai bonyodalmakat elkerüljék a még semleges országokkal. Megszűnése A világháború folyamán fellépő papírhiány miatt a lap példányszáma csökkenésnek indult. Közrejátszott még az érdeklődés csökkenése is, hiszen a németországi zsidók egyre inkább eltűntek a német közéletből, így jelentősen visszaesett a lap által keltett félelem is. Ez a kettő együttesen azt eredményezte, hogy a példányszám hamarosan 200 000 alá csökkent. A háború előrehaladtával a papírhiány is egyre nagyobb lett, így 1944 közepére az előtte 16 oldalas lap a negyedére, 4 oldalra csökkent. A Stürmer utolsó száma 1945 februárjában jelent meg, amelyben Streicher a szövetségesek támadását a zsidó világösszeesküvés eszközének mondta. A világháború utáni nürnbergi perben Streichert halálra ítélték és kivégezték a Der Stürmerben folytatott munkássága miatt. 876-os busz A 876-os számú elővárosi autóbusz Szentendre helyi járata. Részletek az örökkévalóságból (könyv) A Részletek az örökkévalóságból című könyv Dukay Barnabás és Ábrahám Márta által írt Johann Sebastian Bach szólóhegedűre komponált d-moll partitája (BWV 1004) nevezetes Ciaccona tételének átfogó elemzése. Alcíme: Az idő és a jellem tisztulása, a szeretet kiteljesedése, együttműködés az Égi Akarattal Johann Sebastian Bach hegedű-Ciaccona-jában. Művészettörténeti szempontból is egyedülálló felfedezés a szerzők, Dukay Barnabás és Ábrahám Márta által közölt közel 300 év porrétege alatt szunnyadó idő-kód. A könyv 2017-ben angolul (Excerpts from Eternity) és magyarul a BioBach-Music Könyv- és Zeneműkiadó gondozásában jelent meg. ISBN 978-963-12-8720-2 Külső hivatkozások www.biobach.com Recenzió_kortarsonline.hu/ Új fejezet nyílik Bach szólóhegedűre írt műveinek megközelítésében Média Könyv trailer Jimmy Jump Jimmy Jump (született: Jaume Marquet Cot, 1976. március 14.) katalán „sportember”. A honlapja szerint az alapcélkitűzése híressé válni a fő eseményekre való beszivárgás által, és a showt elrontani. A leghíresebb "ugrása" 2004. július 4-én volt a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjében, amelyet Görögország és Portugália játszott. Miután beszaladt a pályára, egy FC Barcelona zászlót dobott a portugálok csapatkapitányának, Luís Figónak az arcába, mivel a labdarúgó 2000-ben a katalánok legfőbb riválisához, a Real Madridhoz igazolt. Ugrásai Átszaladt a 2004-es Formula–1-es spanyol nagydíj rajtvonalán a verseny közben. Véleménye szerint a legfontosabb esemény, amin "ugrott", az a 2005. november 19-i, a Real Madrid és az FC Barcelona közötti La Liga mérkőzés volt. 2006. április 25-én feltűnt az UEFA-bajnokok ligája elődöntőjének visszavágóján is, a Villarreal CF–Arsenal FC mérkőzésen. Jimmy Jump befutott a pályára, mielőtt elkezdődött a második félidő, és hozzávágott egy Barcelona mezt az Arsenal támadójához, Thierry Henryhoz, aminek "Henry 14" volt a hátára írva (érdekesség, hogy 2007 nyarán Henry 14-es mezszámmal 4 évre a katalánokhoz szerződött). Jimmy Jumpot feltartóztatták a stadion biztonsági emberei, és később 60 100 eurós bírságot fizetett a spanyol sport erőszakellenes bizottságának. A 2007-es Liverpool-AC Milan bajnokok ligája-döntőn is beszaladt, és egy görög zászlóval végigrohant a pályán, azonban az élő tv közvetítés során nem mutatták az eseményt. A második félidő elején odarohant Reinához és odadobta a sapkáját. Jimmy azt mondta: "Csak a Liverpool kapusának akartam elmondani jókívánságaimat, ugyanis Pepe Reina katalán, mint én, és az egyik kedvenc kapusom, valamint az angol klubot is szeretem." A 2007-es rögbi-világbajnokság döntőjében ugyancsak behatolt a pályára. Legutóbb a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság Németország–Törökország elődöntőben szaladt be a játéktérre, ahol egy tibeti zászlóval volt látható, illetve egy "Tibet nem Kína" feliratú pólót viselt. 2009-ben a Roland Garros döntőjében Roger Federerhez is beugrott, egy piros sapkát akart a fejére húzni. Miután átugrott a hálón, a biztonságiak leteperték és kivitték. 2010-ben Oslóban az Eurovíziós Dalverseny döntőjében a Daniel Diges által énekelt spanyol dal közben táncolt egy kicsit a színpadon. Amikor meglátta a közeledő biztonsági őröket, akkor leugrott a színpadról. Ezután a biztonságiak kivezették. A közjáték miatt a spanyol dalt újból előadták. A 2010-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének kezdete előtt néhány perccel beszaladt a Soccer City stadion gyepére, és egy sapkát akart a trófeára ráhúzni. Terve nem sikerült, a biztonságiak még terve megvalósulása előtt a földre lökték és kivitték. 2010. szeptember 11-én az Újpest–Ferencváros magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzésen a második félidő kezdete előtt ugrott be a játéktérre, lőtt egy gólt, ezt követően a biztonsági emberek vitték le a pályáról. Ezt az ugrását a Bors magazin felkérésére hajtotta végre. 2011. május 3-án az FC Barcelona–Real Madrid UEFA-bajnokok ligája elődöntő második félidejének kezdetekor némileg álcázva, szemüvegben és bajusszal futotta végig a pályát, hogy Cristiano Ronaldo fejére húzza a katalánok hagyományos piros sapkáját. Ronaldo lehajolt, így a manőver nem sikerült. Jegyzetek Jimmy Jump on the F1 track. youtube.com. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.) „Jimmy Jump ráijesztett Federerre”, sportgeza.hu, 2009. június 8. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.) „Jimmy Jump megzavarta az Eurovíziós Dalversenyt”, velvet.hu, 2010. május 30. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 12.) „Pénzbírsággal megúszta a vb-trófeára támadó Jimmy Jump”, Origo, 2010. július 13. (Hozzáférés ideje: 2010. július 13.) „Újpest - Ferencváros”, Origo, 2010. szeptember 11. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 11.) „Két zárt kapus mérkőzés az Újpestnek”, sportgeza.hu, 2010. szeptember 21. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 22.) „Jimmy Jump a Clásicón akciózott”, sporthirado.hu, 2011. május 3. (Hozzáférés ideje: 2011. május 4.) Forrás Jimmy Jump ugrásai a honlapján Büttelborn Büttelborn település Németországban, Hessen tartományban. Büttelborn Mörfelden-Walldorf községgel határos. Népesség A település népességének változása: Csillagháborús terv A stratégiai védelmi kezdeményezés (angol nevén Strategic Defense Initiative, rövidítve SDI (ejtsd „esz-dí-áj”), népszerűbb nevén csillagháborús tervezet Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére indult el 1983. március 23-án. Az SDI célja földi és űrbéli telepítésű fegyverek használata volt stratégiai atomfegyvereket hordozó ballisztikus rakéták ellen. A kezdeményezés szakított a korábbi stratégiai támadási doktrínával, a kölcsönös pusztulás elméletével, és inkább a stratégiai védelemre összpontosított. Bár a teljes stratégiai védelmi rendszer soha nem készült el vagy lépett hadirendbe, az SDI-jal kapcsolatos kutatások a napjainkban is kifejlesztés alatt álló antiballisztikus rakétarendszer kutatását is segítették. 1984-ben az SDI elmélet gyakorlati megvalósítására megalapították a Strategic Defense Initiative Organization-t (rövidítve SDIO, magyarul stratégiai védelmi kezdeményezési szervezet). Az SDIO az amerikai hadügyminisztérium alá tartozik – nevét 1993-ban Bill Clinton elnök BMDO-ra változtatta (Ballistic Missile Defense Organization, ballisztikus rakéták ellen védő szervezet). A névváltoztatás a feladat megváltozását is tükrözte: a szervezet célja az országos rakétavédelemről a hadszíntéri védelemre, azaz egy globális méretű védelemről regionális méretű védelemre változott. Ez a szócikk az SDIO védelmi tevékenységével foglalkozik. Az SDI előtti stratégiai rakétavédelem Nem az SDI volt ez első, ballisztikus atomrakéták elleni amerikai védelmi rendszer. Az 1960-as években a Sentinel-program célja egy korlátozott védelmi képesség kifejlesztése volt, bár ezt a rendszert soha nem állították hadrendbe. A Sentinel során kifejlesztett technológiákat később a Safeguard-program hasznosította. E program részeként végül is egyetlenegy észak-dakotai Minuteman rakétasilót védő rendszert állítottak hadrendbe, melyet alig négy hónapnyi idő után deaktiváltak. Az 1970-es évek során a Szovjetunióban hadrendbe állítottak egy mai napig is működő rakétavédelmi rendszert, amely Moszkvát és környékét védi. Az SDI egyedülálló a szovjet és a korábbi amerikai rakétavédelmi kezdeményezések sorában, mivel űrtelepítésű védelmi rendszerekkel is számolt, szemben a hagyományosan használt földi telepítésű rendszerekkel. Az SDI emellett szinte teljes mértékű védelmet kívánt elérni egy tömeges rakétatámadás ellen is, míg a korábbi rendszerek csak korlátozott védelmi képességekkel és területi fedettséggel, továbbá csak egy kisebb támadás visszaverésével számoltak. Kezdeti lendület 1979 őszén Reagan kérésére Daniel O. Graham dandártábornok kidolgozott egy általa High Frontiernek nevezett programkoncepciót. A program földi és űrtelepítésű stratégiai védelemmel foglalkozott, mivel ezek az újonnan megjelenő technológiáknak köszönhetően már elvileg elérhető közelségbe kerültek. Az új koncepció szakított volna a kölcsönös pusztulás elméletével, amelyet Reagan és kollégái öngyilkosságnak tartottak. A stratégiai védelmi kezdeményezés kezdetben egy atombomba robbanása által gerjesztett röntgenlézerre összpontosított. Ennek elméleti hátterét a Lawrence Livermore kutatóközpontban dolgozók, így Peter Hagelstein és az O csoport fejlesztette ki az 1970-es évek vége és az 1980-as évek eleje között. Az O csoportot Lowell Wood fizikus vezette, Teller Ede egyik jó barátja. Hagelstein áttöréséről Teller Ede 1983-ban számolt be Reagan elnöknek, aki ezt követően 1983. március 23-án tartotta meg az azóta elhíresült „csillagháborús” beszédét. Ez a beszéd, a március 8-ai „gonosz birodalom” beszéddel együtt, elindította a hidegháború utolsó részét, ahol a Szovjetunióval szembeni nukleáris feszültség a kubai rakétaválság óta a legmagasabb szintre lépett. A hidegháború a Szovjetunió szétesésével nem egész egy évtizeddel később ért véget. A program űrtelepítésű része lézerek segítségével kívánta a nukleáris robbanófejekkel felszerelt szovjet interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM) lelőni. Hans Bethe Nobel-díjas fizikus 1983 februárjában a röntgenlézer megismerésének céljából egy kétnapos eligazításra utazott Livermore-ba, és „bár a lézer tudományos újdonsága lenyűgözte Bethét, a tudós meglehetősen szkeptikus volt arról, hogy ez bármi módon is hozzájárulhat Amerika védelméhez.” Programok és programtervek 1984-ben megalakult a Strategic Defense Initiative Organization (SDIO), feladata az SDI program felügyelete volt. Az SDIO-t James Alan Abrahamson légierős dandártábornok vezette, aki korábban a NASA űrrepülőgép-programjáért volt felelős. Az SDIO által kezdeményezett kutatási és fejlesztési programok jelentős technológiai újításokhoz vezettek a számítástechnika, a miniatürizáció, a szenzorok és a rakétatechnika terén. E fejlesztések eredményei a napjainkban is használt rendszerek alapjait képezik. A program eredetileg olyan nagyméretű rendszerekkel foglalkozott, amelyek célja egy szovjet támadás semlegesítése volt. A fenyegetés csökkenésével azonban a program iránya is inkább kisebb rendszerek felé tolódott, amelyek véletlen vagy korlátozott számú kilövés leküzdésére irányultak. 1987-re az SDIO kifejlesztette a Strategic Defense System Phase I Architecture nevű országos rakétavédelmi koncepciót, amely földi és űrtelepítésű szenzorokból és fegyverekből, valamint egy központi harcirányító rendszerből állt. A napjainkban használt Ground-Based Midcourse Defense (földi telepítésű középhatótávolságú védelmi rendszer) ebből a Phase I Architecture-ből fejlődött ki. Az 1991-es országértékelő beszédében George H. W. Bush elnök átértékelte az SDI fő küldetését. Az észak-amerikai kontinenst érő nagyméretű rakétatámadás semlegesítéséről a hadszíntéri rakétavédelemre került hangsúly. Az új rendszer neve Global Protection Against Limited Strikes (GPALS) lett (magyarul „globális védelem korlátozott mértékű támadás ellen”). 1993-ban a Clinton-kormány még tovább mozdította a rakétavédelmi program koncepcióját a földi telepítésű elfogó rakéták és a regionális védelem felé, amikor megalapította a Ballistic Missile Defense Organizationt (BMDO) és ezzel véget vetett az SDIO-nak. A ballisztikus rakétavédelmi programot George W. Bush kormánya keltette életre a National Missile Defense (nemzeti rakétavédelmi terv) és a Ground-Based Midcourse Defense programokkal. Földi telepítésű rendszerek ERINT – Extended Range Interceptor Az ERINT-program („megnövelt hatótávolságú elfogórakéta”) az SDI harctéri rakétavédelmi programjának volt része, a FLAGE – Flexible Lightweight Agile Guided Experiment egyik további fejlesztése („flexibilis, könnyű, mozgékony irányított [rakéta]kísérlet). A FLAGE célja olyan irányítható lövedék kifejlesztése volt, amely a lövedék becsapódása által semmisítette meg a támadó rakétát. A kísérlet célja annak bizonyítása volt, hogy egy kisméretű, mozgékony, radarvezérelt fegyver képes az elfogáshoz megfelelően pontos vezérlésre. A FLAGE kísérlet sikeresen eltalált egy MGM–52 Lance ballisztikus rakétát 1987-ben a White Sands-i rakétakísérleti telepen. Az ERINT a FLAGE-hez hasonló prototípus-rakéta volt, de az új szilárd hajóanyagos rakétahajtóművével a FLAGE-nél gyorsabb volt és nagyobb magasságot ért el. A BMDO vezetése alatt később az ERINT lett a MIM–104 Patriot légvédelmi rendszer rakétája. HOE – Homing Overlay Experiment A HOE („célkövetőeszköz-kísérlet”) az amerikai hadsereg első olyan kísérleti rendszere volt, amelyik az ellenséges rakéta megsemmisítéséhez nem robbanást, hanem a lövedék becsapódását használta. 1983-ban és 1984-ben összesen négy kísérleti HOE kilövésre került sor – az első három a vezérlőrendszerek vagy a szenzorok elégtelensége miatt kudarcot vallott, de a negyedik kilövés sikerrel járt. A HOE technológiáját később az ERIS kifejlesztéséhez használta fel az SDIO. ERIS – Exoatmospheric Reentry-vehicle Interception System Az ERIS-t („rakétafejeket légkörön kívül elfogó rendszer”) 1985 elején fejlesztette ki az SDI földi telepítésű rendszerének részeként a Lockheed. Az 1990-es évek elején legalább kettő kísérleti kilövést végeztek el. A rendszert soha nem állították handrendbe, de a technológiát a THAAD – Terminal High Altitude Area Defense és a Ground-Based Midcourse Defense rakétavédelmi rendszerek is átvették. Irányított energiájú rendszerek Röntgenlézer A Teller Ede, Lowell L. Wood, Peter L. Hagelstein, és Roy Woodruff nevével fémjelzett programot a Lawrence Livermore kutatóközpontban indították az 1980-as évek elején, amely több évnyi kutatómunka, tíz kísérlet és több milliárd dollár befektetett tőke után tévútnak bizonyult. A livermore-i intézetben indult programot végül 1990-es évek elején szüntették be, miután Teller és Wood kormányzat felé történő folyamatos félretájékoztatása után a kísérleti eredmények bebizonyították, hogy a lézer fényereje sokkal gyengébb, mint azt Tellerék lefestették nagyszabású ismertetéseikben. A lézer fényét egy atombomba gerjesztette volna, de a fókuszálási és mérési problémák miatt sok évtizedes kutatásra lett volna szükség, így az R-programot megszüntették, illetve beleolvasztották egyéb programokba. A program korai fázisában ugyanis arra a feltételezésre kerestek bizonyítékot, hogy egy atombomba gerjesztene egy sor röntgenlézer nyalábot. A rendszert egy atomháború kitörésekor tengeralattjárókról indított rakétákkal juttatnák közel a támadó rakétákhoz, majd később az atombombákat hordozó műholdak látnák el ezt a feladatot. A rengeteg röntgenlézer-nyaláb elvileg egy szinte áthatolhatatlan védelmi pajzsot jelentene. 22E busz (Budapest) A budapesti 22E jelzésű autóbusz a Széll Kálmán tér és Budakeszi, Táncsics Mihály utca közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Csak munkanapokon a reggeli csúcsidőben közlekedett, a 22-es busz gyorsjárata volt. Története 2008. szeptember 8-ától a korábbi 22-es busz 22E jelzéssel közlekedett. 2012. május 11-én üzemzáráskor a járat megszűnt, a 22-es busz vette át a szerepét. Tavaux Tavaux település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 3934 fő (2015). Tavaux Abergement-la-Ronce, Molay, Champdivers, Damparis, Gevry és Saint-Aubin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stazione di Bologna Santa Rita Stazione di Bologna Santa Rita vasútállomás Olaszországban, Bologna településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bologna–Portomaggiore-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bologna Via Larga Stazione di Bologna Rimesse (8694) 1993 CO A (8694) 1993 CO a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1993. február 10-én. Antonije Pušić Antonije Pušić, vagy művésznevén Rambo Amadeus (Kotor, 1963. június 14. — ) montenegrói énekes. 2011. december 12-én jelentette be az RTCG, a montenegrói közszolgálati televízió, hogy belső kiválasztással rá esett a választás, így ő lett az, aki a 2012-es Eurovíziós Dalversenyen Montenegró színeiben állt színpadra Bakuban, az "Euro Neuro" című dallal. Gyermekkorában sportvitorlázásban ért el sikereket. A dalszövegei javarészt az átlagemberek szokásait és a helyi politikusok ostobaságait figurázza ki. Dalaiban többféle zenei stílust használ a poptól a rapen, a funkon, a népzene és elektronikus zene irányzatain át a rockig, de számos más zenei műfajt is ötvöz. Karrierje során gyakran nyúl a paródia műfajához, amivel igazán ki tudja fejezni zenéinek mondanivalóját. Híres az őrült jazz-funk zenéiről, érdekes dalszövegiről és meghökkentő elemeket tartalmazó élő színpadi szerepléseiről, amit brutális szatírával fűszerez, és néha a stand-up comedy határát súrolja produkcióival. Dalszövegei a régióra jellemző obszcén szavakat igen gyakran tartalmazó hétköznapi beszéd és a szleng elemeire épülnek, ugyanakkor tartalmilag negatívan értelmezhető társadalmi berögződéseket és problémákat, primitivizmust, sznobizmust gúnyoló mély értelemmel rendelkeznek. "Rambo Amadeus" saját bevallása szerint a turbo folk kifejezés megteremtője, mely egyenlő a balkáni régióra jellemző sajátságos szerb népzene és elektronikus pop zenének ötvözetével, azaz a primitív népi kultura és a modern technológia nyújtotta elemek keverésével. Gyakran saját zenéjét is egyfajta turbo folk paródiaként értelmezik a furcsa ízlés, az agresszív folk zene és a nagy népszerűség keverékének megtestesítőjeként. Ugyanakkor a turbo folk egy teljesen különáló '"Rambo Amadeus" zenéjétől merőben eltérő stílusú, a Balkánra jellemző popzene. John Rambo és Wolfgang Amadeus Mozart nevének ötvözete a “joviális pop bájos királya”-ként is értelmezhető. Montenegró első UNICEF nagykövetének nevezték ki 2006-ban. A népszerűségének erejével segítette az iskolán belüli erőszak megfékezéséért született programot. Tizenkilenc albumot adott ki eddig, és sok díjat is nyert, melyek közül a legfényesebb a Valenciai Filmfesztivál nagydíja a Boomerang című film betétdalaiért, és a Montreux-i fesztivál Arany Rózsa díja. Diszkográfia Stúdió albumok 1988 - O tugo jesenja (Ó őszi bánat) , PGP RTB 1989 - Hoćemo gusle (Guzlicát akarunk) , PGP RTB 1991 - Psihološko propagandni komplet M-91 (Pszcihológiai propaganda szett M–91) , PGP RTB 1995 - Muzika za decu (Zene a gyerekekért) , B92 1996 - Mikroorganizmi (Mikoroorganizmusok) , Komuna 1997 - Titanik (Titanic) , Komuna 1998 - Metropolis B (tour-de-force) (B-metropolisz (Az erő túrája)) , B92 2000 - Don't happy, be worry (Ne légy boldog, aggódj!) , Metropolis Records (Megjelent, mint Čobane vrati se (Pásztor, gyere vissza!) Szlovéniában és Horvátországban a Dallas Records gondozásában) 2005 - Oprem Dobro , (Meg a faszom /pontosan nem fordítható/ ) B92 2008 - Hipishizik Metafizik , /pontosan nem fordítható/ PGP RTS EP-k 2008 - Yes No , Hip Son Music/Tunecore Koncertalbumok 1993 - Kurac, Pička, Govno, Sisa (Fasz, pina, szar, cici) , Gema & DE 1998 - R.A. u KUD France Prešern , Vinilmania 2004 - Bolje jedno vruće pivo nego četri ladna ( Jobb egy forró sör, mint négy hideg) , Metropolis Válogatások 1994 - Izabrana dela (Válogatott munkák) , PGP RTS 1998 - Zbrana dela 1 (Válogatott munkák 1) , Vinilmania 1998 - Zbrana dela 2 (Válogatott munkák 2) , Vinilmania Cigája A cigája Magyarországon megtalálható juhfajta. Története Anatóliából származik. Magyarország területére a 18. század végén került a Balkánon és Románián keresztül. Erről árulkodik elnevezése is: zombori juh, oláh juh, de hívták berkének is. Közismert elnevezése a román ţigáie szóból származik. Elterjedését elősegítette az a tény, hogy az addig itt tenyésztett juhokkal ellentétben nem kettős, hanem hármas hasznosítású volt: húsa és teje mellett finom gyapja is értéket jelentett. A nemez- és posztógyárak igénye és Brassó virágzó gyapjúkereskedelme arra ösztönözte az erdélyi gazdákat, hogy durva gyapjas állományaikat lecseréljék a finomabb gyapjút termelő cigájára. Ez az alapvetően hegyi juh nagyon jól alkalmazkodott az alföldi környezethez, és rövid idő alatt elterjedt. Legnagyobb arányban a Duna-Tisza közén tartották, és itt maradt fenn a tenyésztése az első világháborút követően is, elsősorban a parasztgazdaságokban, mivel a fajta jelentősebb tenyészterületei a határokon kívülre kerültek. Magyarországon nem veszélyeztetett fajta, állandó, bár kis létszámú állományban megtalálható. Moldáviában a vezető juhfajta, Romániában és Szlovákiában pedig az egyik legfontosabb. Tulajdonságai A cigájának több színváltozata van, Magyarországon a fekete fejű és lábú, fehér bundájú változat terjedt el. A kovásznai sárgafejű berke kapcsán még nem eldöntött, hogy a cigája egy változata, vagy pedig külön fajta. A cigája napjainkban két változatban található meg hazánkban. A hegyi változat rövidebb lábú, tömöttebb testalkatú, míg az alföldi változat hosszabb lábú, nyúltabb testű. Mindkettőre jellemző a sutaság (szarvtalanság). Ritkán a hím (kos) egyednek fejlődik csavaros alakú szarva. Középmagas termetű, hosszú, lefelé lógó fülek jellemzik. Gyapja fehér, olykor sötét szálakkal tűzdelt, feje és lábai feketék vagy sötétbarnák. Bőre, foghúsa, valamint a nyelv sötét színű, erősen pigmentált. A szaruhámmal fedett testrészek sötétszürkék. Évente általában egyet ellik, ritkák az ikerszülések. "Régi" vagy őshonos cigája Többhasznosítású fajta, teje és húsa fogyasztható, a gyapjú textilipari nyersanyag. A kosok 75–80 cm, az anyák 60–65 cm marmagasságúak. Választás utáni 5-6 hónapig fejik őket, 40-60 liter tejet adnak. A bárányok színe homokszürke. Ellenőrzött őshonos cigája állományunk hozzávetőlegesen ezer anyát és ötven kost számlál. Főleg a Körös–Maros Nemzeti Park, valamint gazdasági társaságok és magántenyésztők állományát alkotják. Elsődleges cél a genetikai képesség megőrzése. Nemesített vagy tejelő cigája Kimondottan tejtermelésre szelektált fajta. Testmérete nagyobb, mint a régi cigájáé. A kosok 90–100 cm, az anyák 75–80 cm marmagasságúak. A fejési időszakban 110-120 liter tejet ad. A bárányai feketén jönnek a világra. Csak suta. 1999-től törzskönyvezik külön típusként. 2008-tól tartozik a törvényileg védett őshonos állatfajták közé. Forrás Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tőzsér János, Bedő Sándor, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003 A Sárkány – Bruce Lee élete A Sárkány – Bruce Lee élete (angol címén Dragon: The Bruce Lee Story) egy 1993-ban bemutatott amerikai életrajzi harcművészeti film, mely fikcionalizálva mutatja be a kínai harcművész és színész Bruce Lee életét. Történeti eltérések A film több ponton is erősen eltér Lee életétől, többek között a halála körülményeiben, de számos más esemény is fiktív benne, például Lee hátsérülésének oka és hongkongi családi körülményei is. Egyes időbehatárolások sem valódiak, például Lee hátsérülésének idején már mindkét gyermeke megszületett, míg a filmben Linda akkor volt állapotos Brandonnal. A forgatókönyvírók dramatizálták azt a kínai szokást is, miszerint lánynevet adnak a fiúgyermekeknek a gonosz szellemek megtévesztése érdekében. A filmben Leet az apja azért íratja be Wing Chunt tanulni, hogy a kisfiú szembeszállhasson a családi átokként kísértő szellemmel, valójában azonban az utcai verekedései miatt kezdett el harcművészetet tanulni. Schönebeck Schönebeck település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Népesség A település népességének változása: God Eater A God Eater (�������; Hepburn: Goddo Ītā) akció-szerepjáték, melyet a Shift fejlesztett és a Bandai Namco Games jelentetett meg, kizárólag PlayStation Portable kézikonzolra. A játék 2010. február 4-én jelent meg, kizárólag Japánban. A játék feljavított változata, a God Eater Burst (������� ����; Hepburn: Goddo Ītā Bāsuto) 2010. október 28-án jelent meg Japánban, illetve a D3 Publisher jóvoltából 2011. március 15-én Észak-Amerikában és 2011. március 18-án Európában. A Burstben kibővített történet és új játékmechanikai elemek is szerepelnek. A játék nyitó- és zárófőcím dala Alan Over the Clouds és My Life című számai. A játék folytatása 2013 novemberében jelent meg Japánban God Eater 2 címen. 2015 júliusa és 2016 márciusa a Tokyo MX japán televízióadón God Eater néven egy az Ufotable által készített animeadaptáció is lefutott. Japánban 2015. október 29-én God Eater Resurrection címen egy újabb feljavított változat jelent meg a játékból, ezúttal PlayStation 4 és PlayStation Vita platformokra. A játékot 2016 nyarán, PlayStation 4, PlayStation Vita és Microsoft Windows rendszerekre a Bandai Namco Entertainment észak-amerikai és európai részlege jelentette meg nyugaton. Fejlesztés A játékot Hiro Josimura rendezte, producere pedig Tomizava Juszuke volt. A szereplőket Itakura Kóicsi és Súdzsi Szokabe tervezte. A God Eatert 2009. július 9-én jelentette be a Bandai Namco Games. Nem sokkal a játék japán megjelenése után a D3 Publisher, a Bandai Namco Holdings egyik észak-amerikai leányvállalata bejelentette, hogy a játék várhatóan 2010 harmadik negyedévében Észak-Amerikában is meg fog jelenni, azonban később a D3 bejelentette, hogy a megjelenést 2011-re csúsztatták. A Bandai Namco a 2010. július 11-én megrendezett God Eater Fes 2010 rendezvénnyel egy új God Eater-projektet harangozott be. Öt nappal a rendezvény előtt a japán Famicú szaklapban God Eater Burst címmel bejelentették az eredeti God Eater „továbbfejlődött” verzióját. A játékban új karkötők, kibővített történet, új szereplők és ellenségek is szerepelnek, illetve a játékmenetet is kiegyensúlyozottabbá tették és a grafikán is finomítottak. A God Eater Burst 2010. október 28-án jelent meg Japánban a God Eater Burst: Append Edition című kiegészítőcsomaggal, mely a feljavított verzió összes újdonságát átviszi az eredeti kiadásba. 2011. január 12-én bejelentették, hogy a játék észak-amerikai kiadásának címét Gods Eater Burstre cserélték, többesszámú alakra cserélve a god („isten”) szót. A Gods Eater Burstben az eredeti játékban szereplő fő történetszál mellett egy új, az eredetiben nem szereplő is helyett kapott. A Játék folytatása God Eater 2 címmel jelenet meg, és az első játék után játszódik két évvel. A játék első előzetes videóját 2012. július 21-én tették közzé a Tokyo Game Show játékkiállításon. A God Eater 2 2013. november 14-én jelent meg, kizárólag Japánban. We Are X A We Are X 2016-ban bemutatott dokumentumfilm, mely az X Japan nevű japán heavy metal együttes és alapítója, Yoshiki történetét dolgozza fel. A filmet Stephen Kijak rendezte, és a Sundance Filmfesztiválon mutatták be először 2016. január 23-án. A film az együttes alapítását, a japán társadalomra és könnyűzenére gyakorolt hatását, 1997-es feloszlását, 2007-es újraalakulását és nemzetközi piacon való megjelenését követi nyomon. Ugyancsak kitér Yoshiki gyerekkorára, barátságára az együttes énekesével, Toshival, apja öngyilkosságára, az együttes két tagjának halálára, mindezek Yoshikire gyakorolt hatására, valamint a zenész romló egészségi állapotára. A filmben több interjú is látható az együttes jelenlegi tagjaival (Yoshiki, Toshi, Pata, Heath és Sugizo), megszólalnak Yoshiki külföldi barátai és zenésztársai, mint Stan Lee képregényíró, Gene Simmons (Kiss), Wes Borland (Limp Bizkit), Richard Fortus (Guns N’ Roses), Marilyn Manson és George Martin (a The Beatles producere); valamint olyan japán művészek, akikre nagy hatással volt az X Japan zenéje: például a Mucc, a Ladies Room, a Luna Sea, a Dir en grey és a Glay együttesek. A dokumentumfilm filmzenei albuma 2017. március 7-én jelent meg a Legacy Recordings kiadásában, az együttes régebbi dalait tartalmazza, stúdiófelvételeket, valamint koncertfelvételeket korábbi turnéikról. Yoshiki egy új dalt is írt a filmhez, La Venus címmel. A We Are X elnyerte a Sundance Filmfesztivál legjobb vágásért járó díját a dokumentumfilmek kategóriában, a South by Southwesten pedig közönségdíjat kapott „kiváló főcímtervezés” kategóriában. A kritikai vélemények megoszlóak, általánosságban a filmet dicsérik a történetvezetésért és a pozitív végkifejletért, ám kritizálják azért, mert túlságosan Yoshiki életére összpontosít, az együttes egészének története helyett. Cselekmény Az X Japan történetét az együttes dobosa, vezetője és fő dalszerzője, Yoshiki életén keresztül mutatja be a film, keretbe foglalva a 2014. október 11-i Madison Square Gardenben adott koncert segítségével. A zenész életútját tragédiák sorozata kíséri; 10 éves volt, mikor édesapja öngyilkos lett; gyerekkori legjobb barátját, együttese énekesét, Toshit „agymosta” egy szekta, ami az együttes feloszlásához vezetett 1997-ben; gitárosuk, hide öt hónappal később meghalt, a hivatalos vizsgálatok szerint öngyilkos lett; korábbi basszusgitárosuk, Taiji pedig nem sokkal azután, hogy 2010-ben újra fellépett az együttessel, szintén öngyilkos lett. A film taglalja az együttes alapítását; Yoshiki és Toshi még középiskolásként hozták létre a zenekart, a két zenész azonban akkor már óvodás koruk óta a legjobb barátok voltak. A történet elmeséli, hogyan váltak népszerűvé, a visual kei mozgalom egyik alapítójává, és milyen sikereket értek el. Ezt követően rátér a problémákra, Taiji menesztésére és Yoshiki számos egészségügyi problémájára, mint az extrém dobolása miatt kialakult nyaki sérve vagy az asztmája, ami miatt a koncertek szüneteiben rendszeresen oxigénpalackokkal lélegeztették. Szó esik arról, hogyan vált Toshi egy szekta áldozatává és hagyta el az együttest, és hogyan halt meg gitárosuk öt hónappal később. Az együttes feloszlását követően Yoshiki szólókarrierjét építette, klasszikus zenei szerzeményeket komponált, például Akihito japán császár számára, majd 2007-ben az X Japan újraalakult és a film elkezdi boncolgatni a nemzetközi piacra való betörésüket. A filmben több interjú is látható, az együttes jelenlegi tagjaival (Pata, Heath, Toshi és Sugizo), Yoshiki édesanyjával, az együttessel dolgozó személyzettel, valamint több, a szórakoztatóiparban dolgozó ismert emberrel. Ilyen például Stan Lee, aki képregényt alkotott Yoshikivel a főszerepben Red Blood Dragon címmel; megszólalnak Yoshiki külföldi barátai és zenésztársai, mint Gene Simmons, Wes Borland, Richard Fortus, Marilyn Manson és George Martin; valamint olyan japán és külföldi művészek, akikre nagy hatással volt az X Japan zenéje: például a Mucc, a Ladies Room, a Luna Sea, a Dir en grey és a Glay együttesek Japánból, vagy a tajvani Mayday. Háttér és forgatás A film címe abból a „We are...” (Mi vagyunk az...) kezdetű kiáltásból ered, melyet az együttes tagjai (főképp Toshi és Yoshiki) hallatnak a koncerteken, az X című daluk közben, és melyre a közönség azzal válaszol: „X!”, karjukat X alakban magasra emelve. Yoshikit az ügynöke, Marc Geiger győzte meg, hogy készítsenek dokumentumfilmet az X Japanról, majd megkeresték John Battsek producert, aki Stephen Kijaket ajánlotta nekik. Kijak korábban sosem hallott az együttesről, de miután rájuk keresett az interneten, meglátta a fényképeiket és megtudta, hogy az együttes szlogenje a „Psychedelic Violence Crime of Visual Shock” (A vizuális sokk pszichedelikus erőszak(os) bűntette), azonnal igent mondott. Nem tudott semmit a japán rockról, a japán társadalomról, de úgy vélte, ez előnyére vált a film készítésekor, mert így friss szemmel tudott tekinteni a feldolgozandó anyagra és a potenciális új nézők szemszögéből vizsgálódni. Bár Kijak maga tinikorában felhagyott a heavy metallal, az X Japan zenéjét nagyon vonzónak találta, meglepődött, hogy miért nem hallotta korábban. Az együttes néhány tagjához is közelebb került, mikor kiderült, hogy Yoshikivel és Toshival együtt mindhárman a Kiss Love Gun című albumát vásárolták meg először. Sugizóval sokat beszélgettek a brit újhullámos Japan együttesről és Mick Karnról, aki a gitáros jó barátja volt. A forgatást három napos előkészület után, gyorsan kellett megkezdeniük, az együttes Madison Square Gardenben tartott koncertjének előkészületeit kezdték el felvenni. Előtte Kijak Japánba utazott az X Japan két napos Yokohama Arena-beli koncertjére, melyet „bemelegítésnek” szántak az amerikai fellépés előtt: „Azt akarták, hogy lássam a bemelegítő fellépéseiket. A bemelegítésük a Madison Square Gardenre két, 18 000 fős arénakoncert volt, az összes pirotechnikai elemmel, meg minden. Mondom, „azt a mindenit!” Sose láttam ehhez foghatót. A koncert, az együttes... Ezek a nagyon vékony japán zenészek. Például a basszusgitárosuk szinte olyan mint egy madár; mindannyian úgy néztek ki, mintha a Marsról pottyantak volna le. Ilyen őrült földöntúli látvány volt.” A filmhez felhasználták Yoshiki magánarchívumát, a zenész életét ugyanis nagy mennyiségű videofelvétel örökíti meg, melyeket két raktárban őriznek Tokióban és Los Angelesben. Édesanyja kérésére minden mozdulatát videóra vették, mert az asszony meg volt győződve róla, hogy a fia nem fog sokáig élni. Az együttes szinte minden koncertjét rögzítették, gyakran 30 kameraállásból. A teljes archívum Kijak rendelkezésére állt, aki maga válogatta ki a filmhez felhasznált, ritka felvételeket. Az egyik ilyen, amikor David Lynch videoklipet rendez a tengerparton meztelenül ácsorgó Yoshikival. A stáb szabad kezet kapott, Yoshiki nem avatkozott bele a film készítésének menetébe vagy tartalmába, csak annyit kért, hogy legyen pozitív végkicsengése, mert amúgy a történetük túl tragikus lenne, ő pedig azt szerette volna, ha a film segítséget nyújt másoknak. Kijak úgy nyilatkozott, eszébe jutott Lnych hasonmás-használata, és az interjú, melyben Yoshiki elmondja, hogy két személyisége van, a nyilvános énje és a mögötte lévő, az élete tragédiái által megsebzett ember. Kijak erre építette fel a filmet, mert úgy érezte, mélyebb tartalmat szeretne közvetíteni és nem egy átlagos rockumentaryt készíteni. A legnehezebb a vágás folyamata volt, több mint 40 hétig tartott. Két vágóval dolgoztak, egy japán és egy amerikai szakemberrel, hogy mindkét nézőpont érvényesülhessen. Kijak korábban olyan dokumentumfilmeket forgatott, mint a Stones in Exile és a Backstreet Boys: Show ’Em What You’re Made Of, és úgy nyilatkozott, „lehet, hogy fel kell hagynom a zenei dokumentumfilmekkel ez után. Annyira szürreális történet, nem tudom, mi másba foghatnék még.” Főcímtervezés A film South by Southwesten „kiváló főcímtervezés” kategóriában díjazott főcímét a Blue Spill stúdió tervezői, Allison és Anthony Brownmoore készítették. Kijak kívánsága az volt, hogy a nézőknek „le kell esniük a székről” a főcím láttán. Anthony szerint nagy kihívás volt számukra a projekt, mert „nagy hatással volt rám [az együttes] kinézete, de ez ijesztő is lehet. Megpróbálni alkotni valamit, kreatívnak lenni valamivel, ami már amúgy is annyira őrült és kreatív.” Hónapokon át dolgoztak a főcímen, melyet a Jade című dalhoz igazítottak, méghozzá úgy, hogy a képek Yoshiki dobritmusára pulzálnak. A hátterek készítésénél az együttes szlogenjét („Psychedelic Violence Crime of Visual Shock” [A vizuális sokk pszichedelikus erőszak(os) bűntette]) vették figyelembe és a tagok régi fényképeit használták fel, melyekhez lüktető, másvilági, mozgó háttereket készítettek, például foszforeszkáló festékdarabok mozgását filmezték le víztartályban GoPro kamerával. A jelenet, melyben Toshi egy vízesés tetején áll, a saját konyhájuk mosogatójában készült csapvíz segítségével, a vízből felbukkanást pedig Görögországban forgatták le. Az effektekhez az Adobe After Effects és Smoke szoftvereket használták. Bemutatók és megjelenések A We Are X premierjére a Prospector Square Theaterben került sor az Utah állambeli Park Cityben, a Sundance Filmfesztivál keretén belül, 2016. január 23-án. Yoshiki és a film készítői megjelentek a vörös szőnyegen, majd a vetítés után panelbeszélgetést tartottak. Azon a héten a városban többször is tartottak vetítéseket. A filmet a 2016-os South by Southwest fesztiválon is bemutatták. A nemzetközi bemutatót 2016. március 12-re, a londoni Wembley Arenába tervezték, ahol az együttes az „X Day” keretében lépett volna fel. 2016. január 15-én azonban Patát Tokióban kórházba kellett szállítani egy életét veszélyeztető vérrög miatt. A gitáros betegsége miatt a londoni koncertet elhalasztották, és végül egy évvel később tartották meg. A brit premierre így 2017. február 28-án került sor a londoni Picturehouse Cinemas-ban, majd március 2-től országszerte vetítették. Emellett a március 4-én pótolt Wembley-beli koncerten is levetítették. A dokumentumfilm forgalmazója az Egyesült Államokban a Drafthouse Films volt. Az amerikai mozipremier 2016. október 21-én volt a Los Angeles-i Nuart Theatre-ben. Yoshiki és Kijak is részt vett a vetítésen, majd az azt követő panelbeszélgetésen. Az amerikai házimozi-megjelenés jogát a Magnolia Home Entertainment vásárolta meg, akik Blu-rayen, DVD-én és digitális HD formátumban forgalmazzák a filmet. Az Egyesült Királyságban a Manga Entertainment jelentette meg a filmet DVD-n és Steelbook Blu-rayen, melynek borítótervét Becky Cloonan képregényrajzoló készítette. A kiadvány extrái között szerepelnek kihagyott jelenetek, interjú Jamagucsi Júkóval, aki Yoshikiról mintázott Hello Kitty-figurát Yoshikitty néven; megtekinthető Yoshiki látogatása a Hello Kitty Conon és a New Economy Summiton, a stáb elkísérte Yoshikit szülővárosába is. Ezen kívül exkluzív interjúk is szerepelnek a lemezen az együttes jelenlegi tagjaival; interjúk Yoshikivel a dokumentumfilmről, valamint a Kurenai és a Forever Love koncertfelvételei is láthatóak, a The Last Live koncertből. Mindezeken túl a Born to Be Free című dalhoz készített, rajongókról szóló videoklip is felkerült a kiadványra. 2017 októberében a filmet több városban (Amszterdam, Bécs, Berlin, Firenze, Helsinki, London, Oslo, Párizs, Reykjavík, Stockholm) is vetítették Európában; a vetítéseken Yoshiki is részt vett. 2018 januárjában a filmet Oroszországban is bemutatták, melyet követően országszerte mintegy 100 moziban vetítették. Filmzene A dokumentumfilm filmzenei albuma 2017. március 7-én jelent meg a Legacy Recordings kiadásában, az együttes régebbi dalait tartalmazza, stúdiófelvételeket, valamint koncertfelvételeket korábbi turnéikról, mint a The Last Live, az X Japan Returns és a Dahlia Tour Final. Yoshiki egy új dalt is írt a filmhez, La Venus címmel. Az albumon ezen kívül a Without You című dal akusztikus változata is hallható, kizárólag ezen a lemezen. Az album 4. helyezett volt az Oricon slágerlistáján, vezette a brit rock- és metalalbumok és kislemezek listáját, valamint 27. volt a brit albumlistán. Ez volt az együttes első brit slágerlista-szereplése. Fogadtatás A We Are X pozitív, illetve vegyes kritikákat kapott. A Rotten Tomatoes 22 kritika alapján 82%-osra ítélte a filmet, a Metacritic pedig 100 pontból 64-et adott neki 10 kritika alapján. A premier előtt a Rolling Stone magazin a Sundance fesztivál 25 legjobban várt filmje közé sorolta. A Dazed Digital a premier előtt azt írta, ezt a dokumentumfilmet mindenképp meg kell tekinteni. A Yahoo! Music 2016 legjobb zenei dokumentumfilmjei között a negyedik helyre sorolta. A filmet benevezték a Sundance Filmfesztivál nemzetközi dokumentumfilmek versenyébe, ahol a legjobb vágásért járó különdíjat vihette el. A South by Southwest fesztiválon közönségdíjat kapott „kiváló főcímtervezés” kategóriában. A filmet jelölték a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztivál Aranykehely-díjára a legjobb dokumentumfilm kategóriában. Ugyancsak jelölték a Critics’ Choice Movie Awards dokumentumfilm-díjátadóján a legjobb zenei dokumentumfilm kategóriában. A filmhez írt La Venus című dalt beválogatták a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjra jelölt 91 dal közé. Az Egyesült Királyságbeli megjelenését követően a film 2. lett a zenei videók listáján, a Steelbook Blu-ray pedig az 50. helyen debütált a Blu-ray eladási listán a megjelenés hetében. Paula Mejia a Newsweektől azt írta, a film „rákényszerít, hogy olyan nehéz kérdésekkel nézzünk szembe, mint az élet célja, a fájdalom szerepe a művészetekben, és hogy hogyan lesz a zene egyfajta megváltó erő, legalább annyira a rajongók számára, mint a zenészek számára, akik ezeket a dalokat életre keltik.” Mejia szerint ez az egyik legfelemelőbb film, amit a Sundance-en valaha látott. Ian Wolf az On The Boxtól úgy vélte, a film „összehozza a zenét és a zenészek, különösképp Yoshiki színpadi és színpadon kívüli személyiségét, hogy elmeséljen egy nagyszerű történetet. Ez egy olyan történet, amelyet érdemes elmesélni, főképp mert az X Japan kiérdemelte a jogot, hogy meghallgassák.” Francis Rizzo III a DVD Talktól azt írta: „a film gyorsan pergő 95 perce alatt nem érződik, hogy az energia lankadna. Ha egy alkotás képes fenntartani a közönség érdeklődését egy dokumentumtörténet iránt egy olyan együttesről, akiknek a dalai teljesen idegenek, akkor az azt jelzi, hogy ez egy jól megcsinált film.” Ugyanakkor a The Hollywood Reporter szerint a film ugyan beszél az együttes két tagjának haláláról és a társalapító „agymosásáról”, több időt szentel annak, hogy sajtókonferenciákra és előkészületekre kísérgeti a dobost a Madison Square Garden koncertjük előtt. Az Exclaim! kritikusa, Josiah Hughes hasonló megjegyzésekkel élt, és felfigyelt az angol felirat elgépeléseire is. Mégis 10 pontból 8-at adott a filmnek, mert szerinte ezek pusztán apró panaszok egy egyébiránt „kiemelkedő rockdokumentumfilmre”. A The Guardian öt csillagból hármat adott a filmnek, melyről úgy vélte, „az X Japan szoft-metal együttes nézhető és érdekes – bár kissé bálványozó – tanulmánya”. Joe Dziemianowicz New York Daily Newstól öt csillagból hármat osztott ki a filmnek, szerinte „egészen elmegy az élmény, bár nem túl egyedi”, valamint „akár X-rajongóvá tesz valakit ez a film, akár nem, Yoshikit nehéz figyelmen kívül hagyni.” Tom Huddlestone, a Time Out London újságírója ugyancsak három csillagot adott neki, úgy vélte, bár a film „jó pár elképesztő anekdotát bemutat [...] Kijak hajlandó megengedni az együttes önmitologizálásának elburjánzását, és ez egy idő után fárasztó tud lenni.” Saját magánvéleménye szerint pedig az X Japan „szörnyű”. A The Village Voice újságírója, Simon Abrams szerint a We Are X „dühítően ködös” felvezetője az együttes történetének, „Az, hogy Stephen Kijak rendező frusztráltan igyekszik belelátni Yoshiki fejébe, vajmi kevés időt hagy a nézőknek, hogy megtudják, milyen is az X Japan zenéje egyáltalán.” Az Amerikai Egyesült Államok az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 21 sportágban 400 sportoló képviselte, akik összesen 94 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt/eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el *** - három másik versenyzővel azonos időt ért el Lovaglás * - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Vízilabda Eredmények A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Jugoszlávia – Egyesült Államok 3–5-ös eredményt. Oregon Route 31 Az Oregon Route 31 (OR-31) egy oregoni állami országút, amely észak–déli irányban a 395-ös szövetségi országút Valley Falls-i elágazásától a 97-es szövetségi út La Pine-tól délnyugatra fekvő csomópontjáig halad. A szakasz Fremont Highway No. 19 néven is ismert. Leírás A szakasz Valley Fallsnál ágazik le a 395-ös szövetségi útról, majd északnyugati irányban Paisley-t keresztezve a Nyár-tó nyugati partján halad. A pálya Summer Lake település után nyugatra fordul, majd Silver Lake-től ismét északnyugat felé fut. A Fort Rock és Christmans Valley felé vezető útkereszteződés után a 97-es út La Pine-tól délnyugatra elhelyezkedő csomópontja következik, ahol Klamath Falls felé lehet elkanyarodni. ÖBB 1012 sorozat Az ÖBB 1012 sorozat egy osztrák 15 kV, 16,7 Hz áramrendszerű, Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. Jelenleg már nem közlekednek az ÖBB vonalain. Története A mozdony az ÖBB számára lett kifejlesztve, ám összesen csak a 3 prototípus épült meg. A mozdony túl drága lett, ezért az ÖBB inkább ÖBB 1116-osokat vásárolt a Siemenstől. A 3 prototípus építése közben megváltozott az ÖBB vezetése, az új vezetés már nem kívánta átvenni a mozdonyokat a 6,4 millió EUR áron. Végül a mozdonyok 1997-ben kb. 5 millió EUR áron készültek el. Időközben döntöttek a magasabb megbízhatóságú és olcsóbb Taurusz-mozdonyok vételéről, így nem is kapta meg az 1012-es sorozat a 230 km/h sebességre az engedélyt. A mozdonyok Innsbruck környékén közlekedtek RoLa-vonatokkal, majd 2006-ban leállították őket. A svéd Hector Rail magánvasút 2005-2006-ban tesztelte az 1012 002 mozdonyt, majd 2007 márciusában megvette mind a 3 mozdonyt. Svédországban a 141 001 - 141 003-ra átszámozott, fekete-narancs mozdonyok a Hallsberg-be lettek állomásítva, tehervonatokat és éjszakai vonatok továbbítanak. 1931–1932-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Serie A 1931–32-es szezonja volt a 32. elsőosztályú labdarúgó-bajnokság Olaszországban. A Scudettót címvédőként a Juventus nyerte. Ez volt a negyedik bajnoki címük. Osztályozó Brescia csapata esett ki Serie B-be. Forrás Almanacco Illustrato del Calcio - La Storia 1898-2004 , Panini Edizioni, Modena, 2005 Zsófia wessexi grófné Zsófia wessexi grófné (1965. január 20., lánykori nevén Sophie Helen Rhys-Jones, angol megnevezése Sophie, Countess of Wessex) II. Erzsébet brit királynő és Fülöp edinburgh-i herceg harmadik fiának, Eduárd wessexi gróf felesége. Eduárd és Zsófia 1999-ben kötöttek házasságot, utóbbi 2002-ig saját PR vállalkozását vezette, azóta férje mellett a királyi család tagjaként nyilvános és hivatalos szerepléseken vesz részt. Fiatalkora Sophie Helen Rhys-Jones 1965. január 20-án született az oxfordi Radcliffe Infirmary kórházban. Apja Christopher Bournes Rhys-Jones, anyja Mary O'Sullivan. Zsófiát apai nagynénjéről nevezték el, aki születése előtt több, mint egy évtizeddel, egy lovasbaleset következtében hunyt el. Zsófia fiatalkorát a kenti Brenchley-ben töltötte, iskolai tanulmányait a Dulwich Preparatory School-ban kezdte, majd Kent College hallgatója lett Pemburyben. Később a West Kent College hallgatójaként titkárnőnek tanult Tonbridge-ben. Karrierje Zsófia különféle PR-cégeknél kezdett el dolgozni, négy évig a londoni Capital Radio közönségkapcsolati és sajtómunkatársa volt. Egy időben Svájcot képviselte az Egyesült Királyságban, illetve egy évet töltött Ausztriában. 1996-ban alapította meg saját cégét, a RJH Public Relations-t. 2001-ben (már esküvőjük után) a brit News of the World napilap egyik álruhás riportere felvette, ahogy Zsófia sértő megjegyzéseket tett a brit kormány egyes tagjaira, illetve beismerte, hogy rangját is felhasználta arra, hogy vállalkozásának ügyfeleket szerezzen. 2002-ben mind Eduárd, mint Zsófia bejelentette, hogy visszavonulnak az üzleti élettől (Eduárdnak TV produkciós vállalkozása volt) és a jövőben csak a királyi család tagjaként rájuk háruló feladatokra koncentrálnak. Házassága Sophie Rhys-Jones és Eduárd brit királyi herceg eljegyzését 1999. január 6-án jelentették be. Az esküvőre ugyanabban az évben, június 19-én került sor a Windsori kastély Szt. György-kápolnájában. A pár hat évvel korábban, 1993-ban találkozott egy jótékonysági rendezvényen. Az esküvő napján II. Erzsébet királynő a Wessex grófja és Severn algrófja címeket (utóbbit a menyasszony walesi származására tekintettel) adományozta legkisebb fiának és azt is bejelentette, hogy idővel az Edinburgh hercege címet is megkapja, amikor az visszaszáll a Koronára (vagyis Fülöp edinburgh-i herceg halála után). Az esküvő után Zsófia is a királyi család tagja lett, mint Wessex grófnéja. A pár az esküvő után a surrey-i Bagshot Parkba költözött. 2001. decemberben Zsófiát hirtelen rosszulléte miatt kórházba szállították és méhen kívüli terhességet diagnosztizáltak nála. Két évvel később, 2003. november 8-án született meg első gyermekük, Lady Louise Windsor. A szülés császármetszéssel hajtották végre, mert a méhlepény egy része levált és mind az anya, mind a magzat élete veszélybe került. 2007. december 17-én született meg második gyermekük, Jakab, aki születése után a Severn vikomtja címet kapta. A királynő és Eduárd gróf közötti megállapodás alapján a pár gyermekei nem kapják meg a "brit királyi herceg/nő" címet és nem jár ki nekik a "Királyi fenség" megszólítás, de ennek ellenére a Windsor-ház tagjainak számítanak. Zsófia grófné és a királynő állítólag igen szoros kapcsolatban állnak, együtt szoktak lovagolni és mindketten érdeklődnek a hadtörténelem iránt. A hírek szerint Zsófia a királynő menyei közül az egyetlen, akivel megszakítás nélküli jó kapcsolatot tudott fenntartani. Kiváltságos helyzetének is köszönhette Zsófia, hogy 2010. karácsonyán a királynővel együtt utazott a királynő hivatalos autójában (State Limousin). Nyilvános szereplései Zsófia grófné esküvője után rögtön vállalt nyilvános szerepléseket a királyi család tagjaként, első külföldi útjára 2000-ben került sor, amikor Kanadába, a Prince Edward-sziget tartományba látogatott. Ezen felül Zsófia elvállalta számos jótékony szervezet védnökségét, az Egyesült Királysági lánycserkészek szervezetének védnöke. 2008-ban, második gyermeke születése után a németországi Paderborn városban meglátogatta az ott állomásozó The Rifles lövészezred 5. zászlóalját, amelynek királyi védnöke. Címei, megszólítása, kitüntetései Címe és hivatalos megszólítása 1965. január 20. - 1999. június 19. : Miss Sophie Rhys-Jones 1999. június 19. - : Ő királyi fensége Wessex grófnéja Zsófia hivatalos megszólítása: Ő királyi fensége Eduárd Antal Richárd Lajos hercegné, Wessex grófnéja, Severn vikomtessze, a Királyi Viktória Rend nagykeresztes dámája, a Jeruzsálemi Sz. János rend dámája. Érdemrendjei 2004 : II. Erzsébet királynő Királyi Családi Rend 2005 - : A Tiszteletreméltó Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Rend dámája (DStJ) 2010 - : A Királyi Viktória Rend nagykeresztes dámája (GCVO) 2005 - : Saskatchewan megalapításának 100. évfordulójára kiadott medál Tiszteletbeli katonai kinevezései A Dél-Albertai Könnyűlovas Ezred tiszteletbeli ezredese A Lincoln és Welland Ezred tiszteletbeli ezredese Az Alexandra királyné Királyi Tábori Ápolóhadtest tiszteletbeli ezredese A The Rifles ezred 5. zászlóaljának királyi ezredese A RAF Wittering légitámaszpont tiszteletbeli parancsnoka A HMS Daring hadihajó védnöke La Digne-d’Amont La Digne-d’Amont település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 286 fő (2015). La Digne-d’Amont Ajac, Castelreng, La Digne-d’Aval, Tourreilles és Malras községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lynx rufus escuinapae A Lynx rufus escuinapae magyarul mexikói vörös hiúz az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó vörös hiúz egyik alfaja. Előfordulása A Lynx rufus escuinapae fő elterjedési területei a Sonora-sivatag déli részétől kezdődnek;. főbb élőhelyei a mexikói Sinaloa és Nayarit szövetségi államokban vannak, azonban a következő államokban is léteznek állományai: Alsó-Kalifornia, Sonora, Jalisco, Durango, San Luis Potosí, Új-León, Hidalgo, Morelos, Puebla, Tlaxcala, Tamaulipas, Michoacán, Guerrero, Veracruz és Oaxaca. A kipusztulás fenyegeti. Megjelenése A vörös hiúz alfajai közül, a Lynx rufus escuinapae a legkisebb méretű, körülbelül kétszer nagyobb egy átlagos házi macskánál. Színezetben éppen olyan, mint a többi vörös hiúz alfaj, kivéve a farkát, amely sötétebb. A felnőtt állat testtömege, legfeljebb 13,6 kilogramm. Bundájának színe a világos szürkétől a vöröses-barnáig változik. Az északibb alfajoktól eltérően, a Lynx rufus escuinapae-nak több pettye és rövidebb, se sűrűbb szőrzete van. Ennek az alfajnak is megvannak a fajra jellemző, fekete sávok a mellső lábain, valamint a fekete farok vég és fülhegyek. Az állat pofáját hosszabb szőrzet veszi körül, orra mögött érzékelő bajuszszálak láthatók. Életmódja Ez a ragadozó állat, sokféle élőhelyen megél, úgy az erdőkben, mint a tengerparti mocsaras részeken, sivatagokban és bokros vidékeken is. Nem vándorló kedvű, hanem területvédő. A hím vadászterülete, néhány négyzetkilométeres is lehet, néhol átfedi más hím és nőstény területeit is. A nőstények vadászterületei, csak ritkán érintkeznek egymással. Ragadozó létére, ez a macskaféle rágcsálókkal, nyúlfélékkel, örvös pekarikkal, szarvasfélékkel, madarakkal és fehérorrú koatikkal táplálkozik. Időnként kígyókra, gyíkokra és skorpiókra is vadászik. Magányos és éjszaka tevékeny állat, az ember ritkán láthatja. Általában 10-12 évig él. Szaporodása A Lynx rufus escuinapae alfajnak nincs meghatározott szaporodási időszaka, nincs a tavaszhoz kötve. A különböző nemű állatok, általában évente csak egyszer találkoznak, a szaporodási időszak alatt. Az alom 2-3 kölyökből állhat, amelyet a nőstény egyedül nevel fel. Veszélyeztetettsége Az állat legfőbb veszélyeztetettségi forrásai, az élőhelyeinek az ember által való elfoglalása, az illegális csapdázás és vadászat, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó közti határ, nagyobb mértékű militarizálása. Habár 1976 júniusában, a vörös hiúzt felvették az US Endangered Species Act listájára, 2003-ban, a Lynx rufus escuinapae nevű alfajt, levételre javasolták. Néhány évvel később, hivatalosan is kérelmezték a listáról való leszedését, azonban az alfaj manapság is a listán szerepel. Jegyzetek The Mexican BobcatA Natural History Short Story. Chapala.com. (Hozzáférés: 2010. április 4.) Natural history. Biologicaldiversity.org. (Hozzáférés: 2010. április 4.) Earth's Endangered Creatures - Mexican Bobcat Facts. Earthsendangered.com. (Hozzáférés: 2010. április 4.) Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Mexican Bobcat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Queens of the Stone Age A Queens of the Stone Age (gyakori rövidítése: QOTSA) amerikai stoner rock, hard rock együttes, amely 1996-ban alakult meg Kaliforniában. Fennállása során gyakori volt a tagcsere, valamint vendégművészek (például: Dave Grohl vagy Billy Gibbons) is zenéltek az együttesben egy-egy album vagy szám erejéig. Korai évek 1996-ban a Kyuss felbomlása után, az együttes gitárosa, Josh Homme megalapította a Queens of the Stone Age együttest, mely eredetileg a Gamma Ray nevet viselte. Névcsere azért történt, mert Gamma Ray néven már működött egy német zenekar. Az első albumot 1998-ban adták ki, a címe pedig megegyezett az együttes nevével. Az album nem hozott nagy áttörést, inkább még útkeresésnek minősült. Az albumon Josh Homme szóló és basszusgitározik is, valamint Alfredo Hernandez dobol. Az albumról az If Only számot adták ki kislemezen, kétszer is. Az első kiadáson az együttes még Gamma Ray néven szerepel. Áttörés Rated R Az igazi áttörést a 2000-ben megjelent Rated R album jelentette. Az album címe utal az amerikai cenzor pecsétjére, amellyel a felnőtt tartalommal bíró anyagokat szokták jelölni. Ezen az albumon játszott először Mark Lanegan (ének) és Nick Oliveri (basszusgitár). Az első szám, a Feel Good Hit of the Summer lett a zenekar első népszerű szerzeménye. A szám szövegében hat szó ismétlődik: "nicotine, valium, vicodine, marijuana, ecstasy and alcohol". Az album számaiból két kislemez lett kiadva: a: Lost Art of Keeping a Secret, valamint a Feel Good Hit of the Summer. Az album a brit New Musical Express év végi listáján az első helyre került 2000-ben. Songs for the Deaf A következő, 2002 augusztusában megjelent album, a Songs For The Deaf aratta a QOTSA legnagyobb sikerét mind a kritika, mind az eladások szempontjából, ugyanis közel 1,000,000 példány kelt el belőle világszerte. A lemezen a néhai Nirvana dobosa, aki jelenleg a Foo Fighters énekese, Dave Grohl dobolt, aki szinte önként jelentkezett a feladatra; ugyanis néhány nyilatkozatában kifejezte a QOTSA iránti rajongását, így Homme-nak nem volt nehéz rábírnia a közös albumkészítésre. Mellesleg Grohl szerint a Songs For The Deaf a legjobb album, amin ő közreműködött, amit érdekes hallani egy exnirvanástól. Az album tulajdonképpen egy koncepcióra épül, amit Homme a Palm Deserti sivatagban való autóvezetés közben talált ki, ami nem más mint a vezetés. A lemez játékideje alatt többször hallhatunk bejátszásokat fiktív rádiókból, miközben a sofőr a QOTSA számokat keresi a rádióadók között. A lemez tartalmaz kettő-három rejtett számot. A Mosquito Song-ot és a csak az európai változaton hallható Everyody's Gonna Be Happy című Kinks feldolgozás. Ezen kívül néhány példányon nulladik számként szerepel az A Real Song For The Deaf című szerzemény, ami mindössze egypercnyi csendet tartalmaz. A No One Knows című dallal jelölték az együttest 2003-ban Grammy-díjra, egy évvel később pedig a Go With the Flow című szerzeménnyel jelölték őket hard rock kategóriában. Változások kora Lullabies to Paralyze A Songs for the Deaf után Nick Oliverit kitették a csapatból, főleg a koncertek utáni viselkedésének köszönhetően, és Mark Lanegan is szólókarrierbe kezdett. Dave Grohl visszatért a Foo Fightershez, helyére Joey Castillo került, Troy van Leeuwen gitárosként játszik az albumon - Castilo és van Leeuwen már játszottak az együttessel a korábbi turnékon. Oliveri helyére pedig Alain Johannes szállt be, billentyűsként pedig Natasha Schnieder játszik, így a 2005 tavaszán megjelent Lullabies To Paralyze felvétele szinte az összes korábbi tag lecserélésével zajlott. Ezen az albumon játszik együtt a QOTSA-val a ZZ Top egyik alapítója: Billy Gibbons, valamint Mark Lanegan is beszállt, immáron mint külsős pár dal erejéig, ilyen például a This Lullaby, amelyet ő énekel. Az album zenéjére jellemző a sötétebb, pszichedelikus vonal, amelybe gyakran keverednek bluesos elemek. Ezen az albumon is két rejtett szám található, az európai verzión megtalálható: Like a Drug, valamint a nagy-britanniai kiadáson hallható egy ZZ Top feldolgozás: Precious And Grace. A zenekart 2006-ban is jelölték Grammy-díjra, a Little Sister előadásáért, újra hard rock kategóriában. A lemez megjelenése után, még 2005-ben kiadtak egy koncert DVD-t, Over the Years, and Through the Woods címmel, amely két londoni koncert anyagát tartalmazza. Era Vulgaris A zenekar ötödik albuma 2007 nyarán jelent meg. A címadó dalt lehagyták a lemezről, amelyet a Nine Inch Nails énekesével, Trent Reznorral vettek fel. Ez az album kissé rádióbarátabb szerzeményeket tartalmaz, amelyek tempójukban inkább a Lullabies to Paralyze számaira hasonlítanak. Új billentyűse lett időközben az együttesnek Dean Fertita személyében, a basszusgitárosi teendőket pedig Michael Shuman látja el. 2008-ban is jelölték őket Grammy-díjra, a Sick, Sick, Sick előadásáért. 2010 nyarán egy ötlettől vezérelve a zenekar tervezni kezdett egy öt estés koncertsorozatot, ahol minden este más-más albumukat adnák elő, valamint már hozzáláttak az új albumhoz is. Diszkográfia Stúdióalbumok 1998 – Queens of the Stone Age 2000 – Rated R 2002 – Songs for the Deaf 2005 – Lullabies to Paralyze 2007 – Era Vulgaris 2013 – ...Like Clockwork 2017 – Villains Érdekességek Bár stoner együttesként van a zenekar elkönyvelve, Homme egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ő nem tekinti a QOTSA-t stoner előadónak. Nick Oliveri furcsa viselkedése miatt került ki a zenekarból. Nem a koncerteken tapasztalható előadási stílusa miatt - ahol gyakran meztelenül basszusgitározott -, hanem inkább annak köszönhető, hogy a koncertek után, amikor már mindenki lepihent, ő még akkor ment be Josh Homme-hoz, hogy elmondja neki legújabb ötleteit. Nem régiben szárnyra kapott az a hír, hogy Nick Oliveri visszatér a Queens of the Stone Age-be. Valóban, Homme és Oliveri egymás között beszélt erről, de komoly szándékról nem volt szó Oliveri esetén. A Sötét árvák epizódjainak listája Ez a szócikk a Sötét árvák című sorozat epizódjait sorolja fel. Saint-Martin-sur-Écaillon Saint-Martin-sur-Écaillon település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 525 fő (2015). Saint-Martin-sur-Écaillon Bermerain, Escarmain, Haussy, Vendegies-sur-Écaillon és Vertain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tomáš Garrigue Masaryk Tomáš Garrigue Masaryk hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke. Újságíró, filozófus, tanár Az akkor az Osztrák Császársághoz tartozó Morvaországban, Hodonín városában született, munkáscsaládban (édesapja írástudatlan fuvaros volt), és Čejkovice faluban nőtt föl. Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben megalapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága. A Monarchia ellen Masaryk 1891–1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907–1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia-Hercegovina annexióját. Az első világháború kitörése után Genfbe, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága mellett. Tanítványai, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40–50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról. Csehszlovákia élén 1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el. Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945–1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt. Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. A félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Masaryk valóban belépett az egyik páholyba. Magyarul Szlávok a háború után / A bolsevizmusról ; ford. Szepessi Miksa, Papp Dezső; Globus Ny., Košice 1923 Masaryk G. Tamás: Az új Európa szláv álláspont ; ford. Domby Bálint; Globus Ny., Košice 1923 A humanitás eszményképei ; ford. Papp Dezső; Globus Ny., Košice 1923 A világforradalom. Emlékek, gondolatok 1914-1918 ; Orbis, Praha 1928 Beszélgetések Masaryk Garrigue Tamással, 1-3. ; ford. Sas Andor; Novina, Munkács, 1933-1937 Ifjúkor ; 1933 Élet és munka ; 1935 Gondolkodás és élet ; 1937 Az antiszemitizmus ; összeáll. Váradi Aladár; Prager, Bratislava 1935 ( A Magyar Masaryk ) A nemzetiségi kérdés ; összeáll., ford. Szerényi Ferdinánd; Prager, Bratislava 1935 ( A Magyar Masaryk ) Erkölcsi problémák ; ford., bev., jegyz. Szalatnai Rezső; Prager, Bratislava 1935 ( A Magyar Masaryk ) A modern ember és a vallás ; ford. Sas Andor; Prager, Bratislava 1935 ( A Magyar Masaryk ) Politikai gondolatok ; ford. Donner Pál; Prager, Bratislava 1935 ( A Magyar Masaryk ) Hogyan dolgozzunk? 1898-ban tartott előadások ; ford. Sas Andor; Novina, Ungvár 1936 A világforradalom, 1914-1918 ; vál., utószó, jegyz. Szarka László, ford. Bába Iván; Európa, Bp., 1990 ( Emlékezések ) Demokrácia, nemzetiség. Gondolatok a kisebbségi kérdésről és az antiszemitizmusról ; szerk. Fazekas József, utószó Szarka László, ford. Domby Bálint et al.; Regió–Madách–Kalligram, Bp.–Pozsony 1991 ( Regio könyvek ) Emlékezete Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitet. Losonc főutcája viseli a nevét. Hivatkozások masonicwiki Források Zuzana Hajachová 2010: 160. výročie narodenia Tomáša Garrique Masaryka. Historia Nova I/1, 122-124. ↑ masonicwiki: History of freemasonry in Czech Republic. masonicwiki.info. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.) Darvas Sándor - Surányi Géza - Váradi Aladár : Masaryk G.T.: élete, működése és hatása. Masaryk müvek magyar kiadóbizottsága, 1930 Bálint Miklós - Kovách Béla: A hodonini cselédháztól a prágai várig : (Masaryk G. Tamás élete). Užhorodon : s.n., 1934 Művei http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_szlavok_a_haboru_utan_a_bolsevizmusrol.pdf http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_vilagforradalom.pdf http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_nemzetisegi_kerdes.pdf Szerényi Ferdinánd dr.: Masaryk breviárium. Ungvár, 1928 Bródy János Bródy János Kristóf (Budapest, 1946. április 5. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró, az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnöke volt 1998 és 2011 között. Családja Bródy András Széchenyi-díjas közgazdász és Vajna Márta tanárnő fia, Bródy-Maróti Dóra könyvillusztrátor és grafikus unokája, Maróti Géza építész dédunokája. Rejtő Évával 1984-ben kötött első házasságából három gyermeke született: Miklós Dániel (1985), Luca Sára (1986), Anna Barbara (1991), a második házasságból született Máté Benedek (2004). Életút Az 1960-as évek új zenei formáiban megjelenő társadalmi mozgalmak máig ható következménye, hogy Bródy János a magyar kultúra egyik emblematikus alakja lett, és művészetében követhetően tükröződik az elmúlt fél évszázad történelmének minden jelentős fordulata. 1964-ben, az érettségi után került az Illés-együttesbe, ahol Szörényi Leventével számos olyan dal szerzője lett, melyek megjelenését sokan origónak tekintik a magyar rock történetében. Az Illés repertoárjának kialakításával a szövegíró és gyakran dalszerző Bródy János a magyar rockzene ikonikus alakjává vált. A dalszövegek forradalmi újítója és a mára már legendává vált zenekar szellemi irányítója sokak számára jelentett iránytűt az akkori társadalom útvesztőiben, és személy szerint is példát mutatott az emberi jogok szabad és bátor képviseletével. Ennek következtében komoly konfliktusai voltak a rend szigorú őreivel és 1973-ban vizsgálat is indult ellene, államellenes izgatás gyanújával. A zenekar a külső és belső feszültségek nyomását nem viselte el, és az év végén Illés Lajos feloszlatta az együttest. 1974-ben hozták létre a Fonográfot, mely már több volt, mint egy zenekar, hiszen valóságos művészeti alkotóműhelyként működött. Itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei is, melyeknek értelmi szerzője elsősorban Bródy János volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. A Fonográf-korszakban jöttek létre a későbbiekben olyan jelentős sikereket hozó első színpadi művek is, mint a Kőműves Kelemen és az István, a király. Bródy János önálló előadói pályafutása a hetvenes évek végén a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon kezdődött. Az Illés- és a Fonográf zenekarban eltöltött évek után egyre inkább olyan dalai születtek, melyek személyes hangulata, érzelmi elkötelezettsége vagy ironikus intellektualizmusa szinte megkövetelte, hogy szerzőjük maga álljon velük közönség elé. Olyan idők jártak akkor, amikor őbenne dalokban tört a felszínre sok mélyen elfojtott érzés és gondolat. Bródy János a maga szerénynek mondott előadói képességeivel is hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazta meg nemzedékének álmait és csalódásait, és első felvételeinek népszerűsége következtében hamarosan a hatóságok által gyanakodva figyelt és a hivatalos kultúrpolitikusok bánatára közkedvelt szereplője lett az ifjúsági klubok hálózatának. Első lemeze 1980-ban jelent meg Hungarian Blues címmel olyan felejthetetlen dalokkal, mint a Filléres emlékeim; Földvár felé félúton; Mama kérlek; és a Bródy-dalok jelbeszédes módján helyzetjelentést adó Maszkabál. Második albuma a Ne szólj szám volt 1984-ben, melynek címadó dalában még ma is érezhető a korszak alapvető életérzése, és azóta tudjuk, hogy van olyan, hogy Egy hétig tart egy szerelem. Ezen az albumon jelent meg sok-sok év után újra a hatvanas évek nemzedékének egykor betiltott himnusza, a Ha én rózsa volnék. A nyolcvanas évek végén következett a Hang nélkül, melyen az Engedd, hogy szabad legyek, az Átmeneti állapot és a Zárt osztály már nyíltan szólt a változás iránti vágyról, de emlékezetes maradt a Légy hű magadhoz vagy A fiam meg a lányom, melyben a szerző új szerepköréről tudósított. Az utca másik oldalán című összeállítás 1994-ben jelent meg, ironikus és kritikus hangvételével már az új korszak ellentmondásait tükrözte máig ható érvénnyel olyan dalokban, mint a Tangó LeMondó és a Haggyá' má' békibe', de művészi hitvallást is jelzett a Mit tehetnék érted, A földön járj vagy az Őszinte bohóc. A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, ironikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vigasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat. Az 1994 végén a régi Budapest Sportcsarnokban tartott előadásról Volt egyszer egy koncert címmel CD és később DVD is forgalomba került. 2001-ben, az új évezred kezdetén Kockázatok és mellékhatások címmel jelent meg az a zenei gyógyszer, amellyel nem kell orvoshoz vagy gyógyszerészhez fordulni. A lemezen szereplő 12 szám túlnyomó többsége, mint a Jön a vonat és a Meg kéne kapaszkodni, az életünkben sűrűn előforduló kockázatokról és mellékhatásokról szól. Az emberi jogok védelmében írt Szabadnak születtél pedig arra figyelmeztet, hogy törékeny ünnepeink és bizonytalan hétköznapjaink közepette is meg kell őriznünk emberi méltóságunkat. Munkásságában jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek, amelyeknek szövegkönyvét írta (Kőműves Kelemen, István, a király, Doktor Herz, Fehér Anna, A kiátkozott, Veled, Uram, Will Shakespeare vagy akit akartok, és az Andrew Lloyd Webber zenéjével készült Volt egyszer egy csapat.). 2006-ban, Bródy János 60. születésnapján a Madách Színház ünnepi műsorában fiatal tehetségek előadásában saját dalaival köszöntötték fel a szerzőt, aki sokféle tevékenysége mellett még mindig gyakran volt vendége kisebb-nagyobb színpadoknak. Ezt az előadást örökítette meg a BRÓDY 60 című DVD, melyen az extrák között néhány régebbi felvétel is megtalálható. A Kossuth-díjas zeneszerző-szövegíró-előadóművész életművét sokféle díjjal ismerték el, 2011 tavaszán a Fonogram életműdíját vehette át. Ekkor jelentette be, hogy elfogadta az EMI felkérését egy új album készítésére, és július végére a Fodo Sound Stúdióban elkészültek a felvételek. Az Illés szekerén című album 2011. szeptember 22-én került forgalomba és komoly meglepetéseket tartogatott még azoknak is, akik jól ismerték Bródy János addigi pályafutását. Az alkotók szándékai szerint az Illés-zenekar hagyományainak szellemében került összeállításra az izgalmasan sokszínű zenei anyag. A '60-as évek világára visszatekintve a hatvanas éveiben járó szerző ezzel az albummal mintegy összefoglalta zenei pályafutását, és a lemez dupla platina forgalmat ért el és Fonogram-díjat is kiérdemelt. A 14 dal mindegyike önállóan is megállja a helyét, de gondosan sorba állítva és egymáshoz kapcsolódva a külön-külön is sokatmondó számok különleges összhatásban érzékeltetik egy jelentős művész véleményét az állandóan változó és örökösen visszatérő körforgásban élő világunkról. A lemezen szereplő dalok közül jelentős hatású az Édes életünk, Ezek ugyanazok, Nyuggerdal és a majdnem betiltott dalok közé sorolt Lesz még egyszer (szép a világ, Lesz még Magyar Köztársaság). A feltámadt érdeklődés következménye, hogy Bródy János 2016-ban egy Ráadás albummal jelentkezett, mely eredetileg jubileumi vinil (bakelit) korong lett volna. A slágerlistás lemezen vadonatúj számok: Te itt leszel majd mellettem, Magyarok közt európai, Birkaország, Újra ősz van már, Gyere édes, jöjj és korrumpálj, és régi dalok újraértelmezett feldolgozásai szerepelnek, mint a Csillag Hajnalka folytatása, a Felföldiné estéje. A 70. évfordulóra végül egy 5 lemezes exkluzív bakelit összeállítás jelent meg, melyből csak 300 példányt gyártottak. A felemelő hangulatú Aréna koncertről BRÓDY70 címmel DVD+2CD került forgalomba szintén a Grundrecords gondozásában. Bródy János elsősorban dalszerzőnek tartja magát. Dalait sokan sokféle formában feldolgozták; Koncz Zsuzsa és Halász Judit mellett írt dalokat Zoránnak, Somló Tamásnak, Gerendás Péternek, Komár Lászlónak is, és egy időben Várszegi Gábor nevében az Omega szövegeit is ő írta. (Csillagok útján, Gammapolis). Álnéven Szűcs Juditnak is írt két dalt, pl. a Te, figyelj címűt. Újabban a Margaret Island zenekar és az Ivan & The Parazol műsorában is szerepelnek Bródy-dalok. Dalszövegeit először 1983-ban adták ki Jelbeszéd címmel, majd 2010 tavaszán jelent meg Ne várd a májust címmel versként is olvasható szövegeinek gyűjteménye. 2016-ban Magyarok közt európai címmel a Hangzó Líra sorozatban jelentek meg versei Bálint András előadásában. Eddigi pályafutása során több mint 60 nagylemez elkészítésében működött közre, körülbelül 800 dal szövegét és 200 dal zenéjét szerezte. Diszkográfia 1980 − Hungarian Blues 1985 − Ne szólj, szám 1989 − Hang nélkül 1994 − Az utca másik oldalán 1995 − Volt egyszer egy Bródy János Koncert a Budapest Sportcsarnokban 2001 − Kockázatok és mellékhatások 2011 − Az Illés szekerén 2016 − Ráadás Kötetei Jelbeszéd ; vál., szerk. Horváth Béla, Mezey Barna; ELTE, Bp., 1983 Szörényi Levente–Bródy János: István, a király. Rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló c. drámájának felhasználásával ; Szörényi Szabolcs, Bp., 1983 Bródy János majdnem minden szövege ; Zeneműkiadó, Bp., 1986-1989 Az utca másik oldalán. Kottás-képes-dalos album. 30 év – 30 dal ; Melody Bt., Bp., 1994 Az utca másik oldalán. Dalszövegek, 1965-1994 ; összeáll. Kiss Miklós; Ab Ovo, Bp., 1994 Amikor én még kissrác voltam. Bródy János gyerekdal szövegei ; összeáll., bev. Mentler Krisztina; Paginarum–Dabas-Jegyzet, Bp.–Dabas, 1998 Elvonult a vihar (?). Dalok a széllel szemben... Válogatás. 1965-1989, 1999-1990 ; vál., szerk., előszó Mentler Krisztina; Gégény Csaba, Nyíregyháza, 1999 Balladák és életképek. Válogatás ; [vál., szerk., előszó Mentler Krisztina; R-Union Kft., Nyíregyháza, 2003 Filléres emlékeim Földvár felé félúton, avagy Kockázatok és mellékhatások Az utca másik oldalán. Bródy János összes dalszövege, 1965-2003 ; szerk. Gittinger Tibor, Molnár Bálint, előszó Mentler Krisztina; R-Union Kft., Nyíregyháza, 2003 Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója ; Helikon, Bp., 2010 + CD Ne várd a májust. Versként is olvasható dalszövegek ; Scolar, Bp., 2010 + CD 52 év dalszövegei ; Park, Bp., 2017 Díjak, kitüntetések 1977 − Pop-Meccs – év szövegírója 1981 − SZOT-díj 1990 − EMeRTon-díj 1990 – Magyar Művészetért Különdíj 1995 − Huszka Jenő Életműdíj 1995 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1996 − Liszt Ferenc-díj 2000 − Kossuth-díj az Illés-együttes tagjaival megosztva 2004 − Radnóti Miklós antirasszista díj 2005 − Fényes Szabolcs-díj 2006 − A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2006 − Pro Urbe Budapest díj 2006 − Börze Award – Életműdíj 2011 − Fonogram Életműdíj 2012 − Fonogram díj – Az év hazai klasszikus pop-rock albuma 2012 – Artisjus Életműdíj 2013 – Szeged Aranyérme 2017 – Hazám-díj 2018 – A XIII. kerület díszpolgára (2018) Queensland Queensland Ausztrália egyik tagállama a szigetország északkeleti részén. Nyugatról az Északi terület, délnyugatról Dél-Ausztrália, míg délről Új-Dél-Wales határolja. Keletről az államot a Korall-tenger – benne a Világörökség részét képező Nagy-korallzátonnyal –, valamint a Csendes-óceán határolja. Területét tekintve Nyugat-Ausztrália után Ausztrália második legnagyobb állama, míg lakosságát tekintve Új-Dél-Wales és Victoria államok mögött a harmadik helyen áll. A területet először a mai Ausztrália két hivatalosan is elismert kisebbsége, az ausztrál őslakosok valamint a Torres-szigetek őslakosai foglalták el. A különböző források az időpontot valamikor 40-65 ezer évvel ezelőttre teszik. Queensland 1859. június 6-án lett önálló brit koronagyarmat, amikor Viktória királynő szentesítette a terület kiválását Új-Dél-Walesből. Ezt a napot azóta minden évben megünneplik (Queensland Day). Az állam fővárosa és egyben legnagyobb városa Brisbane, melyet eredetileg Moreton-öböl Büntetőtelep néven alapítottak 1824-ben, ahova a visszaeső fegyenceket szállították Új-Dél-Wales déli részéről. Később már szabad telepesek is érkeztek, akiknek a betelepülését az állam is ösztönözte. A mai Queensland gazdaságát főként a mezőgazdaság, a turizmus és a természeti kincsek kiaknázása uralja. A lakosság zöme az állam délkeleti részében koncentrálódik, ahol a főváros Brisbane, Logan City, Ipswich, Toowoomba, Gold Coast valamint Sunshine Coast is található. Egyéb főbb regionális központok még Cairns, Townsville, Mackay, Rockhampton, Bundaberg, Hervey Bay és Mount Isa. Queensland gyakran használatos beceneve a "Napfényes Állam" (Sunshine State), amit az általánosan meleg klímának, valamint annak köszönhet, hogy az állam számottevő része a trópusokon található. A queenslandieket tréfásan „banánhajlítóknak” (Banana Benders, értsd: léhűtő, semmittevő) vagy „óriásvarangyoknak” (Cane Toads) is nevezik. Az előbbi valószínűleg a jelentős méretű banánültetvényekre, míg az utóbbi arra a környezeti katasztrófára utal, amit az óriásvarangyok (Bufo marinus) behozatala idézett elő Queenslandben. (A varangyokat a cukornád ültetvényeket károsító bogarak ellen hozták be, de mivel a bőrükön található mirigyek mérgező váladékot tartalmaznak, az őshonos ragadozók jó része belepusztul, ha lenyeli őket.) Elnevezés Az állam Viktória királynő tiszteletére kapta a Queensland (királynő földje) nevet 1859. június 6-án, amikor hivatalosan kivált Új-Dél-Walesből. Akkoriban Viktória királynő rendkívül népszerű uralkodónak számított, és az új gyarmatnak egy kellően impozáns nevet szánt, ezért elvetette a helyiek által támogatott Cooksland (Cook földje) elnevezést, amit James Cook, a híres angol tengerész, Ausztrália újkori felfedezője iránti tisztelet ihletett. Victoria állam szintén a királynőről kapta a nevét. Története Queensland története több ezer évre nyúlik vissza. Ebbe beletartozik mind a hosszú ideig tartó őslakos jelenlét, mind az európai betelepülést követő mozgalmas idők is. Az ausztrál őslakosok körülbelül 40 ezer éve telepedtek meg a területen, amit később holland, portugál és francia tengerészek fedeztek fel még mielőtt James Cook 1770-ben megérkezett volna a területre. Később az állam tanúja volt az őslakosok és a telepesek közötti, többnyire tragikus kimenetelű harcoknak csakúgy, mint az ültetvényekre a dél-csendes-óceáni szigetekről behozott olcsó kanaka munkások foglalkoztatásának. (A történészek vitatkoznak róla, hogy a szigetlakók foglalkoztatása vajon az újkori rabszolgaság egy formája volt-e avagy sem.) Queensland ugyanakkor az 1859-es Új-Dél-Walestől való különválás óta a gyors és dinamikus fejlődést is megtapasztalhatta. Éghajlat Queensland nagy kiterjedése miatt az éghajlatban jelentős különbségek tapasztalhatók az állam különböző területein: kevés csapadék és forró nyarak az állam belső, nyugati részén; monszun jellegű nedves-csapadékos éghajlat a távoli északon; valamint meleg-mérsékelt klíma a tengerparti sáv mentén. A belső és a déli területeket az alacsony minimum hőmérsékletek jellemzik. A tengerparti sáv éghajlatát a Csendes-óceán meleg vize befolyásolja, így a területre nem jellemzőek az extrém hőmérsékleti értékek, az óceán közelsége pedig a megfelelő mennyiségű csapadék lehullásához is hozzájárul. A páratartalom és hőmérséklet alapján Queensland öt nagyobb éghajlati zónára osztható: forró csapadékos nyár (távoli északi terület és a parti sáv) meleg csapadékos nyár (parti magasabb területek és a délkeleti parti sáv) forró száraz nyár, enyhe tél (közép-nyugat) forró száraz nyár, hideg tél (délnyugat) mérsékelt-meleg nyár, hideg tél (belső délkeleti területek, pl. Stanthorpe környéke) Ugyanakkor, Queensland lakossága többnyire csak két évszakot észlel: a „tél” rendszerint meleg kevés csapadékkal, míg a nyarak tikkasztóak, magas hőmérsékletekkel és több csapadékkal. Az alábbi táblázat az állam nagyobb központjainak főbb éves éghajlati átlagait foglalja össze: Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet 1972. december 24-én mérték Birdsvilleben, 49.5 °C-ot. A legalacsonyabb hőmérsékletet, −10.6 °C-ot, eddig kétszer is észlelték: először 1961. június 23-án Stanthorpe-ban, majd 1965. július 12-én újra, a The Hermitage nevű településen. Források Ausztrál Meteorológiai Intézet - Queensland éghajlata. [2009. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 3.) Ausztrál Meteorológiai Intézet - Ausztrália éghajlati zónái Ausztrál Meteorológiai Intézet - Ausztrália településeinek éghajlati adatai Ausztrál Meteorológiai Intézet - Ausztrál Csapadék és Hőmérsékleti Rekordok (PDF) Angol nyelvű külső hivatkozások Queensland Government Varga János (labdarúgó) Varga János (? – ?) kétszeres magyar bajnok labdarúgó, csatár. Pályafutása 1910 és 1914 között 12 mérkőzésen szerepelt az FTC-ben, amelyből három bajnoki, hét nemzetközi és két hazai díjmérkőzés volt. Tíz gólt szerzett, ebből három volt bajnoki találat. Kétszeres bajnok volt a csapattal. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1910–11, 1911–12 Lirey Lirey település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Lirey Javernant, Longeville-sur-Mogne, Machy, Saint-Jean-de-Bonneval és Villery községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mauves Mauves település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 1171 fő (2015). Mauves Glun, Plats, Tournon-sur-Rhône és La Roche-de-Glun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Niltava A Niltava a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Niltava grandis Niltava macgrigoriae Dávid-niltava (Niltava davidi) Vöröshasú légykapó (Niltava sundara) Niltava sumatrana Niltava vivida Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Derek Bryan Derek Bryan (1910. december 16. – 2003. szeptember 17.) brit konzuli tisztviselő, diplomata, sinológus, tanár, író, műfordító és szerkesztő. Élete és munkássága Derek Bryan aktív pályafutásai alatt különböző konzuli és diplomáciai feladatokat látott el az Egyesült Királyság kínai és perui konzulátusain, nagykövetségein. 1965-ben Joseph Needhammel közösen alapították meg az Angol–Kínai Megértés Társaságát (Society for Anglo-Chinese Understanding), amely jó néhány évig az egyetlen olyan szervezet volt, amelynek keretei között angolok a Kínai Népköztársaságba utazhattak. 1963-tól kínai nyelvet tanított a Holborn College-on, később pedig a Westminsteri Egyetemen is. 1963-tól 1965-ig alapító szerkesztője volt a londoni kiadású Arts and Sciences in China című sinológiai szakfolyóiratnak. 1978-ban vonult nyugdíjba. Főbb művei The United Nations Need China (1958) China's Taiwan (Britain-China Friendship Association, London, 1959) The World Belongs to All (London, 1960, with Liao Hong Ying ) Li-po Chou's Great Changes in a Mountain Village (translator) (Foreign Languages Press, Peking, 1961) The Land and People of China (Macmillan, London, 1964) ISBN 0-02-715110-7 Cultural Restoration versus Cultural Revolution: A Traditional Cultural Perspective (Foreign Languages Press, Beijing, 1964) Let's Visit China (Macmillan Children's Books, 1983, with Liao Hong Ying) Május 18. Május 18. az év 138. (szökőévben 139.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 227 nap van hátra. Névnapok: Alexandra, Erik, Alexa, Alicia, Blandina, Bódog, Erika, Erős, Félix, Hanga, Kámea, Kamilla, Klaudetta, Klaudia, Klaudiána, Szandra, Szantána, Szantina, Szendi, Toszka, Xandra Események 1514 – Dózsa György , a keresztes had vezére Cegléden kiáltványt bocsát ki, melyben az egész jobbágyságot felkelésre szólítja. 1521 – a magyar–török háború (1521–26) kezdete: I. Szulejmán hadat üzen II. Lajosnak . 1600 – Vitéz Mihály havasalföldi vajda – csapatai élén – bevonul a moldvai Bacău városába. 1804 – Bonaparte Napóleont a francia szenátus császárrá nyilvánítja, I. Napóleon néven. 1944 – Márton Áron római katolikus püspök a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott szentbeszédében megdöbbenését fejezi ki a zsidóellenes intézkedések miatt. 1944 – Sztálin parancsára megkezdődik a krími tatárok tömeges deportálása az Üzbég SZSZK területére. 1956 – A Lhoce csúcs (tszf. 8516 m ) első megmászása Fritz Luchsinger és Ernst Reiss hegymászók által. 1977 – Genfben 33 ország – köztük az USA és a Szovjetunió – képviselői aláírják a környezeti hadviselés tilalmáról szóló egyezményt. 1980 – Kitör a Mount Saint Helens vulkán és ezzel 57 ember halálát, továbbá 3 milliárd dolláros kárt okoz. 1990 – Rehabilitálják Mindszenty József bíboros - hercegprímást . 1990 – Theo Waigel és Walter Romberg aláírják a német-német államszerződést a gazdasági, társadalmi és monetáris egyesülésről Sportesemények Forma-1 1952 – svájci nagydíj , Bremgarten - Győztes: Piero Taruffi ( Ferrari ) 1958 – monacói nagydíj , Monte Carlo - Győztes: Maurice Trintignant ( Cooper Climax) 1969 – monacói nagydíj , Monte Carlo - Győztes: Graham Hill ( Lotus Ford ) 1980 – monacói nagydíj , Monte Carlo - Győztes: Carlos Reutemann ( Williams Ford ) 2003 – osztrák nagydíj , A1-Ring - Győztes: Michael Schumacher ( Ferrari ) Születések 1048 – Omar Hajjám perzsa matematikus, fizikus, asztronómus, filozófus, költő († 1131 ) 1796 – Schweidel József honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike († 1849 ) 1809 – Vállas Antal magyar mérnök, matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja († 1869 ) 1822 – Bókay János magyar orvos- és sebészdoktor, szemészorvos, egyetemi tanár, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője († 1884 ) 1830 – Goldmark Károly magyar zeneszerző († 1915 ) 1844 – Mészöly Géza magyar festőművész († 1887 ) 1848 – Hermann Alexander Diels német klasszika-filológus tudós († 1922 ) 1850 – Oliver Heaviside autodidakta angol villamosmérnök, matematikus, fizikus († 1925 ) 1869 – Nagy Sándor magyar festőművész és grafikus († 1950 ) 1872 – Bertrand Russell wales -i származású brit főrend, matematikus , logikus , filozófus , szociológus († 1970 ) 1883 – Walter Gropius német mérnök , építész , a Bauhaus iskola alapítója († 1969 ) 1900 – Ratkovszky Ferenc Kossuth-díjas magyar gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja († 1965 ) 1906 – Balázs Samu Kossuth-díjas magyar színész († 1981 ) 1914 – Boris Christoff (Borisz Hrisztov) bolgár operaénekes , basszus († 1993 ) 1914 – Emmanuel De Graffenried svájci autóversenyző († 2007 ) 1916 – Zsigmond Ede magyar költő († 1944 ) 1920 – Karol Józef Wojtyła ( II.János Pál ) lengyel származású pápa († 2005 ) 1928 Domokos Géza erdélyi magyar író , politikus, műfordító († 2007 ) Jo Schlesser francia autóversenyző († 1968 ) Kennedy P. József amerikai magyar vegyészmérnök, kémikus, az MTA tagja 1930 – Varga Gyula Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. († 2010 ) 1931 – Bruce Halford brit autóversenyző († 2001 ) 1931 – David Clapham dél-afrikai autóversenyző († 2005 ) 1933 – Páskándi Géza erdélyi magyar író, költő , drámaíró († 1995 ) 1937 – Lászlóffy Aladár erdélyi magyar író, költő , Kossuth-díjas († 2009 ) 1946 – Keleti György magyar katonatiszt, országgyűlési képviselő ( MSZP ), 1994–98 között honvédelmi miniszter 1953 – Csongrádi Kata magyar színésznő 1957 – Michael Cretu , osztrák - román származású zenész, zeneszerző , énekes 1959 – Galla Miklós humorista, zenész 1962 – Borbély László magyar színész, zenész 1962 – Sandra német popénekesnő 1967 – Heinz-Harald Frentzen német autóversenyző 1971 – Lackfi János magyar író, költő , tanár 1976 – Grecsó Krisztián magyar költő, író 1980 – Michaël Llodra francia teniszező 1981 – Mahamadou Diarra mali válogatott labdarúgó 1985 – Kovács Dalma erdélyi magyar énekesnő 1985 – Sin Oliver magyar festő 1988 – Ryan Cooley kanadai színész 1988 – Jevgenyij Kurbatov orosz jégkorongozó 1988 – Taeyang dél-koreai énekes Stazione di Borgo Val di Taro Stazione di Borgo Val di Taro vasútállomás Olaszországban, Borgo Val di Taro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pontremolese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Grondola-Guinadi Stazione di Ostia Parmense Téb-erdő A Téb-erdő Tarpától északnyugatra, fekvő, a Tarpai-nagyerdőnél fiatalabb, 50-70 éves korú fákból álló gyertyános tölgyes, melyet két oldalról a Szipa-patak határol. Területén több, egészévben vízzel telt holtág található. Növényvilága A Téb-erdő aljnövényzetét hegyvidéki elemek jellemzik. Növényei között megtalálható többek között a kárpáti sáfrány: és a kockás kotuliliom is. Állatvilága Kétéltűek és hüllők közül itt él a keresztes vipera, és előfordul a sikló több fajtája, a mocsári béka, és a gőte is. Madárvilága is jelentős. Megtalálható itt a fekete gólya, a fekete harkály, a holló, a szalakóta, és a gyurgyalag is. A baglyok közül is szinte valamennyi hazai faj megtalálható. A ragadozó madarak közül pedig itt költ a kék- és a vörös vércse, az egerészölyv és a héja is. Emlősök közül itt él a védett borz, vadmacska, vidra, nyuszt, menyét és a nyest. A rovarevők közül megtalálhatók itt a denevérek és a cickányfélék is, de találkozhatunk itt többek között vaddisznóval, szarvassal, őzzel is. A környék bogárfaunájából említést érdemel többek között a szarvasbogár, a nagy hőscincér, és az orrszarvú bogár is. Pintér Attila (labdarúgó, 1966) Pintér Attila (Salgótarján, 1966. május 7. –) válogatott labdarúgó, hátvéd, labdarúgóedző. Pályafutása Klubcsapatban 1984 és 1989 között a Ferencváros labdarúgója volt. 1990-ben Belgiumba szerződött, a Beerschot csapatához, de még ebben az évben visszatért az FTC-hez, ahol 1991-ig játszott. Ezt követően labdarúgó pályafutása végéig sűrűn váltott klubot. A következő idényben a BVSC játékosa volt, majd szerepelt Dunaszerdahelyen, Budafokon, Győrött, Baján, a Vasasban, Koroncón és végül a DVTK-ban. A magyar élvonalban összesen 224 mérkőzésen szerepelt és 20 gólt szerzett. A válogatottban 1986 és 1991 között 20 alkalommal szerepelt a válogatottban és 3 gólt szerzett. Tagja volt az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságot nyert csapatnak, majd 1986-ban az utánpótlás Európa-bajnokság bronzérmes válogatottnak. Edzőként Edzői pályafutását 1994-ben, Baján kezdte játékos-edzőként. 1997 és 1999 között Sárváron, 2000 és 2002 között Celldömölkön, majd a következő idényben Pápán volt edző. 2003-ban az élvonalbeli Matáv Sopron vezetőedzője lett, de idény közben a Ferencvároshoz szerződött, ahol Garami Józsefet váltotta. A Fradival bajnokságot és kupát nyert. 2004-ben visszatért Sopronba, ahol szintén kupagyőztes lett a csapattal. A 2005–06-os idényben a Vasas vezetőedzője volt a 15 tavaszi mérkőzésen. 2009-ben a Győri ETO szerződtette vezetőedzőnek. Irányításával a 2009–2010-es szezonban a harmadik helyet szerezte meg a bajnokságban az ETO, ami Európa-liga selejtezős indulást jelentett. Az El-ben kiejtették a szlovák Nitrát, a kazah Atiraut, majd a francia Montpellier-t is, végül a Dinamo Zagreb ellen estek ki. A 2010–2011-es szezonban csapata elmaradt a várakozásoktól. A Vasas elleni, 2011. március 5-ei hazai vereség után távozott Győrből. Egy év múlva visszatért, 2012. március 6-án ismét őt nevezték ki a győri klub élére. A 2012-2013-as szezonban vezetésével a Győri ETO 30 év után ismét NBI-es bajnoki címet nyert. 2015. december 30-án lett az akkor még az NB II-ben szereplő Mezőkövesd-Zsóry edzője, akikkel az év végén bajnoki második helyezést és feljutást ünnepelhetett. Csapatával az élvonalban sem vallott szégyent, a 2016–2017-es bajnokság őszi szezonját az ötödik helyen zárták, amikor december 22-én bejelentették, hogy Pintér lett az NB II-es Puskás Akadémia FC vezetőedzője. A 2016–2017-es másodosztályú bajnokságban bajnoki címet szerzett a csapattal és feljuttatta a klubot az élvonalba. A 2017–2018-as élvonalbeli idényben az újonc Puskás AFC a hatodik helyen végzett és kupadöntőt játszott, amit büntetőkkel veszítettek el az Újpest ellenében. 2018. június 4-én Pintér közös megegyezéssel távozott a csapat éléről. Szövetségi kapitányként 2013. december 19-én a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. 2014. szeptember 18-án Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke bejelentette, hogy Pintér Attilát azonnali hatállyal menesztették. Pintér utódjaként Dárdai Pál kapott ideiglenes megbízást. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság 2.: 1988–89 , 1990–91 3.: 1989–90 Magyar kupa (1990-ig: MNK) győztes: 1991 döntős: 1989 Ifjúsági Európa-bajnokság aranyérmes: 1984, Szovjetunió Edzőként Magyar bajnokság bajnok: 2003–04 Magyar kupa győztes: 2004 Magyar kupa győztes: 2005 Magyar bajnokság bajnok: 2012–13 3.: 2010, 2012 Edzői statisztika Minden tétmérkőzést számítva Vényforgalmú gyógyszertár A vényforgalmú gyógyszertár (angolul: ambulatory pharmacy, outpatient pharmacy, outdoor pharmacy) a kórházi, klinikai gyógyszertár része, ahol a kórházi ellátás során lakossági járóbetegeket és a kórház dolgozóit látja el gyógyszerekkel. Közvetlen, lakossági gyógyszerellátást végző kórházi gyógyszertár, volt kórházi zártforgalmú gyógyszertár. A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző kórházi gyógyszertári rész. A vényforgalmú gyógyszertár egészségügyi szolgáltató és kiskereskedelmi tevékenységet is végző egészségügyi intézmény. A lakosság közvetlen és teljes körű gyógyszerellátását biztosító olyan egészségügyi intézmény, amely a teljes körű gyógyszerellátás keretében magisztrális gyógyszerkészítést is végez az intézeti gyógyszertár részeként. A vényforgalmú gyógyszertár a társadalom professzionális alrendszerében az egészségügyi ellátó rendszer része, ahol a gyógyító tevékenység bináris kódja az egészség és betegség viszonya. Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségügyi-ellátáson belül az ambuláns betegellátás. Az előrejelzések szerint az elkövetkező néhány évben az egészségügyi szolgáltatások 80 százaléka (beleértve az ambuláns műtéteket is) járóbeteg-szolgáltatás lesz. A járóbeteg-ellátás növekedésének legfontosabb oka az egészségügyi költségek csökkentése. Ambuláns betegellátás az összes egészségügyi szolgáltatás közül az, amit járóbetegként (gyalog) kap meg a beteg (egynapos sebészet, ambuláns kemoterápia, CT, MRI, PET). "Vény" és "gyógyszertár" szó etimológiája Vényforgalmú: összetett szó, vény + forgalmú Vény Vény, ‘orvosi recept’. Nyelvújítási szóalkotás a vesz ige ve- tőalakjából az akkoriban kedvelt deverbális -ny főnévképzővel, a lény, tény mintájára, a latin eredetű recept, recipe magyarításaként, ezek ugyanis ‘véve’, illetve ‘végy’ jelentésűek a recipere (‘vesz’) ige alapján. Gyógyszertár Farmakon (görög) Gyógyszer, gyógy-anyag, patikaszer. Ambuláns betegek és vényforgalmú gyógyszertár "all health-related services for patients who walk to seek their care" Vényforgalmú gyógyszertár helye az ellátó-rendszerben A vényforgalmú gyógyszertárat rendszerint azok a betegek látogatják, akik az adott anyaintézmény orvosi ellátását igénybe veszik, ez az intézmény általában kórház vagy klinika. Az egészségügyi ellátás rendszerének találkozási pontja és központja a kórház. A konvencionális gyógyszertárba általában bárki bemegy, szemben a vényforgalmú gyógyszertárral, ahova rendszerint az illető kórház ellátásra szoruló betegei keresik fel. A kórházak általában, mint kényelmi szolgáltatásként nyújtják betegeiknek és az intézmény dolgozóinak vényforgalmú szolgáltatásait. Az ambulanciákon általában a vényforgalmú gyógyszertár gyógyszerészei, diplomás szaktanácsadó nővérek működnek együtt az orvosokkal. Magyarországon jelenleg a 120 intézeti gyógyszertárban 74 vényforgalmú, lakossági járóbetegeket ellátó gyógyszertár is működik. Ambuláns, járóbeteg (out-patient) Ambuláns, járóbeteg (out-patient) az a beteg, aki részt vesz a kórházi ellátásban a nap folyamán (max. 24 óra), de nem marad éjszakára a kórházban, vagyis a fekvőbeteg-gyógyinézet szállodai ellátását nem veszi igénybe. (pl.: kisebb, egynapos sebészeti beavatkozás, ambuláns diabetológiai szakellátás, rehabilitáció, nappali kórház, ambuláns parenterális infúziós antireumatoid terápia, dialízis, haematológia, allergológia, traumatológia, invazív kardiológia, klinikai terhesgondozás, infektológia (AIDS, Lyme-kór), onkológia, alvás ambulancia, addiktológia ambulancia, immunológia ambulancia, krónikus fájdalom ambulancia, Alzheimer-ambulancia). A kórházak ambulanciáinak betegforgalmát három kategóriába sorolják: sürgősségi ambulanciák betegei, szakellátás, illetve alapellátás. Az alapellátás a többségi lakosság ellátását jelenti, de ezt is végeznek kórházakban, klinikákon. Ambuláns betegnek tekinthető az a beteg is, aki a kórház vényforgalmú gyógyszertárában váltja ki gyógyszerét, de azt nem a kórház orvosai írták fel, hanem például a családorvos. Ambuláns beteg és gyógyszerei Ambuláns beteg általában egy ellenőrizetlen környezetből érkezik, ahol az életjelek nem rutinszerűen lejegyzettek a klinikai vizitek közötti vizsgálatokhoz képest, ahol szakember vagy monitor mér pl.: vérnyomást. Az ambuláns beteg gyógyszeres kezelésénél előfordulhat, hogy nem pontosan szedi azt a beteg. Nyilvánvalóvá válik, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos problémák esetén az ambuláns beteg gyakran felelős a saját gyógyszerelési hibáiért. Tekintettel a felírt gyógyszerekre, lehetséges, hogy a beteg rendszeresen szedett gyógyszerei mellé esetlegesen OTC gyógyszert vásárolt, amiről nem konzultált szakemberrel. Ebben az esetben egyetlen egészségügyi szakember sincs teljesen tisztában a beteg összes gyógyszeres terápiájával. A kórházi gyógyszerész nyújt kiterjesztett gyógyszerészeti szolgáltatásokat a gyógyszertanácsadás terén. Ez a típusú szolgáltatás iránymutatást ad a beteg részére a megfelelő gyógyszereinek alkalmazáshoz, annak jobb megértéséhez a gyógyszeres kezelés elsajátításában. Mi okozza az ambuláns beteg-ellátásban részt vevő betegek számának növekedést? Az elmozdulás növekedése az akut kórházi ellátásban több okra vezethető vissza. az ösztönzők által az irányított betegellátási csatornákon keresztül a kórházi ápolási költségek csökkentése az ápolási napok számának csökkenése a technológiai fejlődésével, egyre több invazív eljárás lehetséges ambuláns eljárás keretében szakorvosok hiánya bizonyos orvosi diszciplínákban közegészségügyi igény bizonyos gyógyszerekhez, beavatkozásokhoz, diagnosztikus eljárásokhoz csak kórházban juthat hozzá a beteg, vizsgálatok utáni gyógyszer adagolásának beállítása egészség-megörző programok kórházi irányítása az ellátás folyamatosságának biztosítása szakadék áthidalása másodlagos, klinikai megelőzés Működő gyógyszertárak száma Magyarországon (2006 - 2010) között A gyógyszerek elosztásának rendszere és a kórházi betegek kapcsolata A vényforgalmú gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése, valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel. A kórházi gyógyszerellátás logisztikája A kórházi betegellátás rendszerének lényeges része a gyógyszerek eljuttatása a betegekhez. megfelelő gyógyszer megfelelő minőségben megfelelő állapotban megfelelő helyre megfelelő időben megfelelő betegnek megfelelő áron A gyógyszerek elosztásának rendszere és a betegek ambuláns, járóbetegek (out-patient) max. 24 órát tartózkodnak a kórházban fekvőbetegek (in-patient) több mint 24 órát töltenek kórházban műtéti beavatkozásban részt vevő betegek A kórházak ma az alábbi ambuláns betegszolgáltatásokat nyújtanak sürgősségi betegek szakellátás beutalással, szakorvosiellátás alapellátást biztosítása Az ambuláns betegek lehetnek sürgősségi betegek: azonnali orvosi beavatkozást igényelnek, életmentő beavatkozást kapnak beutalt betegek: magas szintű, extra orvosi ellátás céljából speciális járóbetegek: radiológiai vagy speciális laboratóriumi vizsgálat, speciális kórházi terápiás beavatkozás (pl.: ambuláns parenterális infúziós kemoterápia) általános járóbetegek: gyógyszerek felírása vagy kiváltása, műtét előtti vizsgálatok elvégzése Vényforgalmú és közforgalmú gyógyszertár szolgáltatásainak összehasonlítása Hasonlóságok Receptek monitorozása, revíziója Betegek oktatása, konzultációja Gondozás OTC gyógyszerek Gyógyászati segédeszközök Különbségek A beteg a recept felírásának helyén kapja meg a gyógyszert , kevesebb energiát fektet be a beteg A gyógyszerésznek több információja van a betegről a közvetlen orvosi teamen és a kórházi adatbázison keresztül Szélesebb klinikai gyógyszerészi szolgáltatások Specializálódás klinikai szakmákra, amelyek a kórházban működnek Célzottan azok a gyógyszerek tartandók raktáron, amelyek a kórház orvosainak vényírási szokásaihoz igazodik, illetve felhasználható a kórház, klinika saját gyógyszeres alaplistája is (Formulary), így minimális számú gyógyszert kell raktározni Bizonyos gyógyszerek csak itt forgalmazhatók (alvadási faktorok, szerob-akterológiai készítmények) Új készítmények bevezetése itt hamarabb megjelenik Parenterális készítmények Speciális, nosocomialis receptek elkészítésének lehetősége Különleges gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök A kórház dolgozói is helyben hozzájuthatnak saját és családtagjaik gyógyszereihez Vényforgalmú gyógyszertár létesítése Mivel az ambuláns betegellátás folyamatosan fejlődik, és a kórházak betegellátási adatai növekvő akut beteget tartanak nyilván az intézeti gyógyszerészet gyakorlatát ebbe az irányba kell fejleszteni. Ezek a változások kihatnak a munkafolyamatokra, a vényforgalmú és kórházi gyógyszertár raktározási és gyógyszerelosztási gyakorlatára. A patika tervezőjének nagyobb szerepet kell vállalni ezeknek a problémáknak a megértésében. A megfelelő kérdésekre megfelelő válaszok hozzájáruljanak a tervezett gyógyszertár azon képességéhez, hogy jól tudjon reagálni a változó környezetre. Közvetlen lakossági gyógyszerellátás akkor lehetséges, ha saját intézeti gyógyszertár van (tehát nem szerződést kötött erre más kórházzal!) és el tudja látni intézeti ellátó feladatait is. Csak a kórházzal azonos telephelyen létesíthető. Ha több telephelye is van: azokon is (ellátó gyógyszertár: a fő telephelyen lévő), ha megfelel a helyiségre vonatkozó követelményeknek és az ott lévő ágyszám fekvőbeteg-gyógyintézet: minimum 300. Rendelőintézeti (járóbeteg-szakellátó): min. 10 féle szakellátási forma. 6. Szakfeladat (lakossági ellátás) Vényforgalmú gyógyszertár elhelyezkedése, helye a kórházon belül A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző helyiség a kórház kiszolgáló részlegei (mosoda, konyha, műhelyek), valamint a fertőző osztály és a proszektúra mellett, illetve - raktárai kivételével - az alagsorba nem kerülhet. Elkülönített gazdasági bejárat kell rendelkeznie. A szakambulanciák közelében vagy jól megközelíthető helyen. Lehetőleg a központi gyógyszertárhoz kapcsolódjék. Vényforgalmú gyógyszertár funkciói Készletgazdálkodás A vényforgalmú gyógyszertár funkciói hasonlóak a közforgalmú gyógyszertáréhoz. Ez teljesen más termék és elosztási rendszerű, mint a fekvőbetegeket ellátó, intézet gyógyszertár. A patika méretét a járóbeteg száma és a vényforgalom határozza meg. A klinikai munka területén a vényforgalmú gyógyszertár jellemzően öt logisztikai funkciót végez a készletgazdálkodáson belül. Rendelés, beszerzés A vényforgalmú gyógyszertárak just-in-time (JIT) szállítási és nyilvántartási rendszerben szerzik be gyógyszereiket. A JIT rendszer lényege, hogy kisebb mennyiségű egyedi tételeket rendel és tárol a beszerző, de sokkal gyakrabban szállít a gyártó. A szállítói tételek megegyeznek a felhasználás lehetséges mennyiségével, ezáltal csökken a nagy készlet, csökkenti a helyigény, és csökken a pénzügyi kiadás. Gyógyszer átvétele, átvevő helyiség A gyógyszertári munka során ellenőrizni kell az új, beérkezett, megfelelő minőségű és számú gyógyszert vonalkód alkalmazásával. Ehhez szükség egy külön munkaállomásra a számítógép és a vonalkód-leolvasó tárolására. Az árukészletet el kell távolítani a szállítói konténerekből vagy dobozokból. Ez a folyamat nagy körültekintést és megfelelő méretű munkaasztalt igényel (lehetőleg mobil és állítható magasságú). Tárolása, raktározás A gyógyszereket el kell különíteni hatáserősség, gyógyszerforma (például szájon át szedhető gyógyszerformák, helyi alkalmazású folyadék, szemcsepp, fülcsepp, vaginalis készítmények, orrspray, parenterális injekciók stb.), lejárati idő szerint, tárolási hőmérséklet szerint. Ez megköveteli polcok különböző mélységben és magasságban való mobilitását, hogy a különböző termékek elválaszthatók legyenek. Kiskocsik szállításra, mozgatására az egész gyógyszertár területén. Gyógyszerkészítés, csomagolás Olyan speciális gyógyszerek készítése, amelyek nagykereskedelmi forgalomban nincsenek, de a betegek számára biztosítani kell (pl.: atropin szulfát por). Az előcsomagolás területén, egyaránt folyékony gyógyszerek, kúpok, tabletta formájában szerelik kisebb tároló edényekbe, ambuláns használatra. A gyógyszerek gyártás a fekvőbetegeket ellátó gyógyszertárban történik. Speciális ambuláns beteggondozás "greatest opportunity for pharmacists in the future lie in primary and ambulatory care” Hatalmas esélyt kínál a fejlődésre a gyógyszerészi szakmán belül, hiszen több tudományágat átfogó szakmai team áll rendelkezésre erőforrásként. Célzott munkaidő a közvetlen betegellátására, ennek nyomon követésére, vezető szerepvállalás a gondozásban és kapcsolattartásban. Dokumentumokkal bizonyítható az ambuláns gyógyszerészi szolgálat haszna, értékei. Ambuláns gyógyszerészi szolgálat haszna növeli a rendelkezésre álló orvosok számát a betegforgalom növekszik csökkenti a hospitalizáció arányát allergológiai és asztma klinikán gyógyszerköltségek megtakarítása ellátás minőségének javítása: Speciális gondozás specializálódás külön szervrendszer vagy betegség típusa szerint egészségfejlesztés és megelőzés speciális képzés és oktatás lehetősége az ambuláns ellátás gyakorlatában a gyógyszereléssel kapcsolatos problémák szerkezete és működése a közösségben élő idős betegeknél Gyógyszerész szerepe a költségmegtakarításban és a speciális gondozás Több tudományágat átfogó klinikai gyakorlatának esélye van költségmegtakarításra, ebben szerepe a gyógyszerésznek: beavatkozás a betegek konkrét eseteibe mérlegelése az előny kockázat arányának megelőző intézkedések alkalmazása (pl. csontritkulás) betegek oktatása, hogy megalapozott döntést hozzanak saját életvitelükről kihívások a gyógyszerészi gondozásban Csapatdinamika egymást átfedő alkalmazási területek gyakorlata (egészségügyi oktatás) szerepek és felelősségek tisztázása kulcsfontosságú üzenetek A közvélemény percepciójának megváltoztatása kognitív szolgáltatások iránti igény létrehozása Megvalósítás a beteg-felvilágosításban hatékonyság és hatás felnőtt oktatás vs. diák csoportos oktatás - interaktív vs. didaktikai multi-kulturális szempontok különböző oktatási szintek emlékeztető kiadványok jövőkép, jövőbeni irányok megtérülés Akkreditáció (hozzáadott érték) rezidens Pharm.D. közösség speciális minősítés Ellátás minőségének mérése az ellátási markerek minősítése (pl. vérnyomás, vérzsír szint) betegelégedettség mérése időszerűség, hatékonyság, kommunikáció befolyás a hosszú távú eredményekre például cukorbetegek oktatás -> szabályozás vérnyomás -> hatása a szövődményekre? Az Európai Unió országainak kórházi gyógyszertárainak adatai Az Európai Unió országainak kórházi gyógyszertárainak adatai (2007) Csillagmajor A Csillagmajor Lázár Ervin kései elbeszélésciklusa a 60 éves szerző tollából. A különleges hangulatú novellák a szerző szülőföldjén játszódnak és több életrajzi mozzanatot is megjelenítenek. A kötet második, újabb művekkel bővített kiadása Lázár halála előtt egy évvel jelent meg. „Fiktív univerzum” A Csillagmajorban mitizálódik a hétköznapi helyszín, Alsórácegresből a szerző „fiktív univerzumot” teremt és a mitikus térben égi major lesz a Csillagmajor. De az állandó helyszínen túl a történeteket a vissza-visszatérő karakterek is összekötik: a szereplők a puszta lakói, többen közülük valós személyek, és a műben eredeti névvel szerepelnek. S bár az elbeszélések ezektől az életrajzi adatoktól elrugaszkodnak, a mitikus térben érzékelhető a történelmi idő, így a második világháború is. A történelmi utalásokra példa a csecsemőjével karácsonykor menekülő (feltehetően) zsidó asszony és a földönfutóvá váló györkönyi svábok története (Az asszony, A keserűfű). Mindezek mellett a kötet transzcendens motívumokat is tartalmaz. Fabricius Sebestyén Fabricius Sebestyén (Kutná Hora, 1625. május 25. – Drezda, 1681. május 10.) evangélikus lelkész. Élete Kuttenbergi, csehországi származású, ahol apja Schmidt János mint vagyonos polgár élt. Iskolába szülővárosában a jezsuitákhoz járt. Apja halála után özvegy anyja titokban az evangélikus vallásra nevelte fiát. Felsőbb tanulmányait Regensburgban, Nürnbergben, Augsburgban és Ulmban hallgatta; innét Magyarországra jött és Pozsonyban értesült anyja haláláról és hogy szülői örökségét a jezsuiták lefoglalták. Pozsonyból Bazinba ment és egy év múlva 1647-ben Illavára, ahol a földbirtokos Ostrosith és Kalinka Joachim lelkész diakónusnak avatta és papnak szentelte fel. 1649-ben Pratovicra (Trencsén megye) ment lelkésznek. 1651-ben báró Ostrosith Mátyásné udvari papja lett; miután a katolikus papok sok kellemetlenséget okoztak neki, Atrakra (Nyitra megye) ment lelkésznek; miután az üldözések, nyomor és betegség kilenc év múlva onnan is elűzték, hivatal nélkül bolyongott és Vácnál a törökök elfogták. Két évi fogság után, 1664-ben Besztercebányára és azután Lőcsére került, ahol akkor pestis volt a településen, amelybe négy nap alatt három gyermeke belehalt. Lőcsén néhány évig lelkészkedett. Onnan Szepesolasziba ment lelkésznek, ahol 16 hétig maradt; azután Ladnán, Kassa mellett volt lelkész, ahol négy évig békességben élt. 1672-ben Kolozsvári István katolikus pap onnan is elűzte és a magyar száműzött lelkészekkel Lausnitzba, Szászországba költözött. Egy ideig Zittauban tartózkodott és Drezdában halt meg. Munkái Spina pungens seu descriptio vitae eius adflictissimae. Drezda, 1679. (Németül irta le ebben viszontagságos életét.) Téboly (film) A Téboly (Frenzy) egy 1972-ben bemutatott angol thriller Alfred Hitchcock rendezésében, ami egy sorozatgyilkosról és a barátjáról szól, akit tévesen a gyilkosságokkal gyanúsítanak. A gyilkosságok részben szexuális indítékai miatt ez az egyetlen Hitchcock-film, ami magasabb korhatár besorolást kapott. Történet A "Londoni fojtogatónak" már sokadik áldozata kerül elő. Senki sem sejti, hogy a sorozatgyilkos egy látszólag tisztes, szeretetre méltó gyümölcskereskedő, aki nem tudja megállni, hogy ne bántsa a nőket, mániájának számos nő esett áldozatul már. Legutóbbi áldozatát azonban nem egyszerű eltüntetni, ezért kapóra jön neki egy régebbi, megszorult ismerőse, akire látszólag könnyen rákenheti a gyilkosságokat... Richard Blaney egy kocsmában dolgozik, de kirúgják, mert a tulaj szerint lopott. Ő felkeresi az ismerősét, Robert Rusk-ot, aki gyümölcsöket árul. Rusk felajánlja a segítségét Blaney-nek, de ő úgy érzi, hogy erre nincs szüksége, de kapcsolatban maradnak. Ezután Rusk megöli Blaney feleségét és tovább szedi az áldozatait. A rendőrség Blaney-re kezd el gyanakodni, emiatt ő egy régi barátjánál bújik el, de ott nem maradhat sokáig, mert veszélyes. Rusk nyújt neki szállást, de a rendőrök elfogják, a tárgyaláson pedig bűnösnek nyilvánítják. De sikerül elmenekülnie és felkeresi Rusk-ot, akire sikerül rábizonyítani a gyilkosságokat. Szereplők Jon Finch - Richard Blaney Alec McCowen - Oxford felügyelő Barry Foster - Bob Rusk Barbara Leigh-Hunt - Brenda Blaney Billie Whitelaw - Hetty Porter Anna Massey - Barbara Jane 'Babs' Milligan Bernard Cribbins - Felix Forsythe Vivien Merchant - Mrs. Oxford Clive Swift - Johnny Porter Michael Bates - Spearman őrmester Jean Marsh - Monica Barling La Fage-Montivernoux La Fage-Montivernoux (okcitán nyelven La Faja) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 164 lakosa volt. Fekvése La Fage-Montivernoux az Aubrac-hegység bazaltfennsíkjának és a Margeride gránithegységének a határán fekszik, 1200 méteres (a községterület 1030-1292 méteres) tengerszint feletti magasságban, a Bédoués patak völgye felett. A falutól délre a Puy de Montivernoux 1289 méter magas orma magasodik, keleti határán pedig a Truc de l´Homme (1274 m). Nyugatról Saint-Laurent-de-Veyrès, északnyugatról Noalhac, északkeletről La Fage-Saint-Julien, keletről Les Bessons és Fau-de-Peyre, délről Malbouzon, délnyugatról pedig Brion községek határolják. A D53-as megyei út köti össze Fournels-lal (8 km). A községhez tartoznak Le Pouget, Anglars, Le Védrinel, Luxal, Les Allatieux, Les Fours és Grand Viala le Vieux szórványtelepülések. Története Az ókorban egy római út vezetett erre, később pedig a Le Puy-ből Santiago de Compostelába vezető Via Podiensis. 1250-ben már kápolna állt itt, a település ekkor Fouon Clausso néven szerepelt. Nevét a bükkfa latin neve (fagus) után kapta. A helyi legenda szerint egy szalamandra mentette meg a falu népét a megmérgezéstől, így kapott helyet a község 1986-ban elfogadott címerében. A történelmi Gévaudan tartományban fekvő falu lakossága az utóbbi két évszázadban az elvándorlás következtében kevesebb mint 1/3-ára csökkent. Nevezetességei Templom a román stílusban épült a 12. században , 1982 -ben felújították. Allatieux közelében található a régi Romain-malom . A község területén számos útmenti gránitkereszt található. Montchamp közelében régi vár romjai találhatóak. Vép Vép város Vas megyében, a Szombathelyi járásban. Fekvése Szombathelytől 8 km-re keletre, a Gyöngyös-sík középső részén, a Kozár- és Borzó-patakok összefolyásánál fekszik. Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Szombathely- és a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely-vasútvonalon. Nevének eredete Neve a régi magyar Veper személynévből, az pedig a szláv vepr (= vaddisznó) főnévből ered. Története A település már a kora vaskorban lakott volt, ezt bizonyítják a határában előkerült kerámia leletek és halomsírok. A római korban Vép az ősi Savaria elővárosa volt, mely a mai Ferenc-majortól nyugatra feküdt. Itt vezetett át a Savariából a mai Sárvár felé menő római út. Később a római település helyén a 7-8. századtól szláv falu lehetett, melyre a település neve is utal. A mai települést 1186-ban Wepy néven említik először, amikor III. Béla király összeíratta udvarnokait. 1217-ben királyi birtok, amit udvarnokok és a vasvári káptalan népei laktak. A hagyomány szerint Vép már ekkor mezőváros volt. 1240-ben IV. Béla király oklevélben biztosította az itt élő udvarnokok kiváltságait. 1280-ban IV. László király a települést a szomszédos Szőlős faluval együtt Rubinus vasi ispánnak adta. 1386-ban Zsigmond Vépet a monyorókeréki Elderbach családnak adományozta. 1496-ban Elderbach János vagyonát Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érsekre hagyta. Ettől kezdve Vép az Erdődyek birtoka. 1547-ben a birtokot Erdődy II. Péter örökölte, aki arra kényszerült, hogy birtokainak egy részét elzálogosítsa. Így lett birtokos Vépen a Zrínyi család, előbb Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, majd fia Zrínyi György, aki itt halt meg 1603-ban. Vép tulajdonjogát az Erdődyek és a Zrínyiek között 1591 és 1612 között lefolyt birtokper tisztázta, mely után kizárólagos birtokosa Erdődy Tamás horvát bán lett. 1553-ban a várost pestis sújtotta, majd 1567-ben katonák dúlták fel. 1605-ben egy korabeli levél tanúsága szerint Vépen alig 20 ember élt. 1615-ben Erdődy Tamás átépíttette a várat, mely ekkor nyerte mai négyszögletes formáját. 1675-ben a Erdődy I. Sándor a várkastélyt újjáépíti, kényelmesebbé teszi, ekkor épül a nyugati bástya. 1692-ben özvegye Csáky Krisztina kápolnát építtet a délkeleti oldalra, 1695. június 9-én itt tartja menyegzőjét második férjével Bercsényi Miklóssal. 1726-ban Erdődy II. Sándor renováltatja a várat, ekkor épül fel a város régi fazsindelyes temploma helyére a mai Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt templom. 1809-ben a vépi várból indul el a Vas megyei nemesi sereg a Napóleon elleni győri csatába. 1845 és 1847 között a kastély újabb, reneszánsz stílusú átalakításon megy át, mely után egy pompázatos főúri lak alakul ki hatalmas parkkal pálmaházzal, halastavakkal. 1865-ben Erdődy III. Sándor ingyenes cselédiskolát alapított. A két világháborúban a várkastélyban hadikórházat rendeztek be. 1924-ben a település elveszítette mezővárosi ragját. 1945-ben az Erdődy birtokot felosztották a falu lakosai között, akik a pompázatos épületet teljesen kifosztották, az értékeket széthordták, a park értékes fái közül sokat kivágtak. A faállomány megmaradt részét csak 1960-ban sikerült védetté nyilváníttatni. 1962–ben Pápáról Vépre helyezték a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolát, mely a kastélyban kapott elhelyezést. Ezután az épületet az új célnak megfelelően alakították át, ekkor bontották le a négyszögletes tornyokat, a lőréses bástyákat, új ablakokat és új toronysisakokat kapott az épület. 2009. július 1-je óta város. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,6%-a magyarnak, 1,6% németnek, 4,4% cigánynak, 0,7% románnak mondta magát (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72%, református 1,8%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4% (20,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Az Erdődy-kastély : 15. századi eredetű, többször átalakítva, ma iskola. Római katolikus templom: 1726 -ban épült, 1848 -ban átalakították. Agrártörténeti Emlékek Gyűjteménye: a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet igazgatója a Mezőgazdasági Múzeum helyi baráti körének részére 1975 -ben biztosított termet, hogy kiállítássá rendezhessék és bővíteni tudják honismereti gyűjteményüket. 1989 októberében – hosszú előkészítő munka után – a mezőgazdasági emlékházat a széles közönség előtt is megnyitották. Petritoli Petritoli település Olaszországban, Marche régióban, Fermo megyében. Lakosainak száma 2307 fő (2017. január 1.). Petritoli Monte Vidon Combatte, Monterubbiano, Ponzano di Fermo, Monte Giberto, Montefiore dell'Aso és Carassai községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Tiba István Tiba István (Miskolc, 1962. május 6. – ) magyar fogorvos, gyermekfogász szakorvos, fog- és szájbetegségek szakorvos, egészségügyi menedzser, politikus; 2002. május 15. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Életrajz 1962. május 6-án született Miskolcon. 1980-ban a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban maturált. 1988-ban diplomázott a Debreceni Orvostudományi Egyetem fogorvos szakán. 1991-ben fog- és szájbetegségek szakvizsgát tett. 1993-ban gyermekfogász szakvizsgát tett. 1999-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen egészségügyi menedzser képzettséget szerzett. 1998 óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség tagja. 1998 és 2002 között Balmazújváros helyi önkormányzatának tagja. 2006 és 2010 között Balmazújváros polgármestere. 2002. május 15. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. A Hajdú-Bihar megyei 6. számú országgyűlési egyéni választókerület képviselője. 2011. február 22. és 2014. május 5. között, illetve 2014. június 2. óta országgyűlési jegyző. 2014. május 6. és 2014. július 3. között a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség frakcióvezető-helyettese. Magyarország az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Magyarország a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 217 sportoló képviselte, akik összesen 30 érmet szereztek. Eredményesség sportáganként A magyar csapat tizenkettő sportágban összesen 211 olimpiai pontot szerzett. Az egyes sportágak eredményessége, illetve az induló versenyzők száma a következő: (kiemelve az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei) Ökölvívásban a MOB táblázata 13 pontot ír. Nem jelöl 5. helyezettet, és egy 6. helyezett ad meg, az összpontszám 208. Nem áll rendelkezésre forrás, arról, hogy a két negyeddöntőben kiesett sportoló konkrétan hányadik helyen végzett, emiatt az 1992. évi olimpiai játékokon az ökölvívásban mindegyik, negyeddöntőben kiesett sportolót egységesen 5. helyezettnek tekintjük. Ezek alapján a negyeddöntőben kiesett két magyar versenyzőt is 5. helyezettnek tekintjük, így a táblázatban a MOB adataitól eltérően ökölvívásban két 5. helyezett, 16 pont, összpontszámként 211 szerepel. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Birkózás DQ2 - passzivitás miatt mindkét versenyzőt kizárták Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Öttusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el ****** - hét másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ritmikus gimnasztika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Merdzsefaré Merdzsefaré az ókori egyiptomi XIV. dinasztia egyik uralkodója. Három vagy négy évig uralkodott, i. e. 1700 körül. Avariszból uralkodott a Nílus-delta keleti és talán nyugati része fölött. Említései Merdzsefaré – Neheszi, Nebszenré és Szeheperenré mellett – egyike annak a mindössze négy, teljes bizonyossággal ehhez a dinasztiához sorolt uralkodónak, akiknek neve nem csak a torinói királylistáról ismert. Említik egy Reniszoneb nevű királyi pecséthordozó és kincstárnok sztéléjén is. A sztélén, amely egy 1988-89-es ásatási évadban került elő, a király Szopdu-har-szopdu istennek áldoz; eredetileg Reniszoneb sírjában állhatott a Nílus-delta délkeleti részén, Szaft el-Hinnában, ma a Krief magángyűjtemény része. Helye a kronológiában Merdzsefaré helye a XIV. dinasztia kronológiájában a torinói királylistának köszönhetően valamennyire biztosnak mondható; a papiruszon a 9. oszlop 5. sorában szerepel. A királylista szerint 3–4 évig uralkodott (ez a XIV. dinasztia királyai közt az egyik leghosszabbnak minősül), elődje Szehebré volt, utódja III. Szeuadzskaré. Abszolút helye a kronológiában vitatott. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint dinasztiája tizedik uralkodója volt, és i. e. 1700 körül uralkodott három vagy négy évig. Ryholt rekonstrukciója azonban a korszak több más tudósa, például Manfred Bietak és Jürgen von Beckerath szerint is vitatott, ők úgy tartják, a dinasztia nem sokkal Neheszi uralkodása előtt kezdődött, i. e. 1710 körül, nem 1805 körül, ahogy Ryholt feltételezi. Ebben az esetben Merdzsefaré a dinasztia ötödik uralkodója. Személyazonossága Mivel titulatúrájából csak uralkodói neve ismert, személynevének megállapítása csak feltételezéseken alapul. Ryholt felvetette, hogy azonos lehet Uadzseddel vagy Senehhel, a dinasztia olyan fáraóival, akiknek csak személyneve ismert. Szerinte egyes XIV. dinasztia korabeli pecsétek vizsgálata azt mutatja, hogy Uadzsed és Seneh Neheszi után uralkodtak, és mivel a Neheszi és Jakubher közt uralkodó királyok közül csak néhánynak maradt fenn korabeli forrásban említése, Uadzsed azonos lehet Neheszi egy viszonylag hosszú ideig hatalmon lévő utódjával, Szehebrével vagy Merdzsefarével. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Merdjefare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jean Yoyotte, "Le roi Mer-Djefa-Rê et le dieu Sopdu, Un monument de la XIVe dynastie", Bulletin de la Société française d'égyptologie 114 (1989), pp.17-63 Kim S. B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, online Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 203-204 Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964 Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46, Mainz am Rhein, 1997 Hénaménil Hénaménil település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 153 fő (2015). Hénaménil Bathelémont, Bauzemont, Bures, Crion, Laneuveville-aux-Bois és Parroy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Rochereau Le Rochereau település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 807 fő (2015). Le Rochereau Champigny-le-Sec, Charrais, Frozes, Maillé, Villiers és Vouzailles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hénel Gusztáv Hénel Gusztáv (Bustyaháza, 1881. január 7. – Pápa, 1966. február 26.) magyar festőművész. Életútja Hénel Jakab és Lindner Teréz gyermekeként született Bustyaházán. Szatmárban tanítói oklevelet szerzett, majd tíz évig tanított. Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei Aggházy Gyula, Révész Imre és Szinyei Merse Pál voltak. Münchenben Walther Thor és Heymann korrigálta. 1908 körül Pápán telepedett le. Az 1910-es évek elején Mednyánszky Lászlóval együtt dolgozott a Felvidéken, az Adriánál, majd Európát is bejárta. Ösztöndíjjal járt Svájcban, ahol havasokat festett. Miután hazatért, másfél évtizeden keresztül rajztanárként dolgozott. Műveit svájci, olasz és holland városokban is kiállították. 1913-tól Budapesten és vidéken is sűrűn voltak kiállításai, ebben az évben elismerő oklevelet kapott az Adria-kiállításon. 1924-ig Münchenben is volt tárlata. Az 1950-es években a pápai Türr István Gimnáziumban az ekkoriban megalakult Gyermek Képzőművész Kört vezette, nála tanult többek között Heitler László festőművész és művészeti író, Ézsiás István festő és szobrászművész, Borbély Lajos és Horváth Lajos festőművészek. Kedvelője volt a Balatonnak, a Bugac környékének, a zalai dombokat pedig számtalan megvilágításban is lefestette. Lánya Hénel Margit (1908–1941) szintén festő volt, elsősorban csendéleteket készített. Apjával közösen szerepelt tárlatokon. Az Eger című napilap 1930. május 22-ei száma így jellemzi Hénel Gusztáv művészetét: "Hénel Gusztáv megállapodott felfogású, de művészi szemlélete nem korlátozott. Helyet kap skálájában a reálisztikus ábrázolástól kezdve sokféle megléphető fok egészen a fantasztikumig, látásban és színekben egyformán. [...] művészetét nem vezeti szűk gyeplőn egyik iskola sem. Ösztönös kiválogatással markolja ki mindegyik irányból a neki megfelelő legszelídebb jellegzetességet és ezeket kiegyensúlyozott egységben adja." Legszebb képei: Kévehordó lány; Velencei holdas este; Borús hangulat a Balatonon; Harlemi részlet; Müncheni téli reggel; Sankt Moritzi táj; Pásztói vásár; Gartai asszonyok; Lussingrandei részlet; Magyar falu. 6610 Burwitz A 6610 Burwitz (ideiglenes jelöléssel 1993 BL3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Natori Akira és Urata Takesi fedezte fel 1993. január 28-án. Cayenne-i paprika A cayenne-i paprika a közönséges paprika (Capsicum annuum) egyik fajtája. Származása, elterjedése Dél-Amerikában, gyaníthatóan a jelenlegi Francia Guyana tájékán vonták termesztésbe az indiánok. Portugál utazók ismertették meg a világgal, vitték Európába, Afrikába és Ázsiába. Általánosan termesztik Afrikában, Indiában, Japánban és Mexikóban. A teljes mennyiség mintegy 80%-át az USA-ban, főleg Új-Mexikóban és Louisianában takarítják be. Megjelenése Törpe fának tűnő, elágazó szárú növény. Magassága elérheti a 90 cm-t, szélessége a 60 cm-t. Ovális levelei középzöldek, fogazottak, 8,5 cm hosszúak és 5 cm szélesek. Virága fehér, pettyek nélkül. Karcsú, függő termései akár a 25 cm-esre is megnőhetnek; átmérőjük 2,5 cm körüli. Gyakran redőzött vagy szabálytalan alakú. Az idősebb növények akár 40 paprikát is könnyedén hozhatnak. Felhasználása A cayenne-i a nagyon csípős paprikák közé tartozik 30–50 000 Scoville-egységgel. Több gyógyászati alkalmazása is ismert; a konyhában szárítva és porítva használják. A boltokban kapható paprika por "cayenne" felirata nem kimondottan ezt a paprikát jelzi, csak a csípős pirospaprika őrlemények egyfajta elterjedt elnevezése. A Cayenne-bors fűszerkeverékbe sem mindig cayenne-i paprikát tesznek; gyakran más, esetenként kevésbé csípős fajokkal pótolják vagy egészítik ki. Fontosabb fajtái Charleston Hot (nagyon csípős, nagy termésű), Hot Portugal (nagy, 20 cm hosszú, közepesen csípős), Large Red Thick (15 cm hosszú, nagyon csípős, redőzött), Long Red Slim (15 cm hosszú, csípős), Ring of Fire (10 cm hosszú, csípős), Super Cayenne (hibrid, 9 cm hosszú, csípős). Májusi pereszke A májusi pereszke (Calocybe gambosa) a gombák (Fungi) országához, azon belül a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe és a pereszkefélék (Tricholomataceae) családjába tartozó faj. A kevés tavasszal termő étkezési gombák egyike. Különösen azért kedvelt, mert a népi megfigyelések szerint igen korán, április 24-én, Szent György napján jelenik meg. Régebbi neve ezért volt szentgyörgygomba. Közepes méretű, krém- vagy okkersárga színű faj . Domború kalapja csak lassan válik lapossá, széle sokáig begöngyölt marad. Feltűnően vastag húsú. Krémszínű lemezei nagyon sűrűn állnak egymás mellett, a tönk körül kiöblösödnek. A tönk hengeres, a kalaphoz hasonló színű. Illata frissen őrölt lisztére vagy a korpáéra hasonlít, és íze is ezekre emlékeztet. A jellegzetes szag és íz nagyon jó, felismerést segítő bélyeg! Április közepétől júniusig réteken, erdőszéleken, erdőkben növő gyakori faj. Ehető, árusítható gomba. Jellemzés Szín: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú. A tönk húsa rostos. Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4–15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrszínsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le. Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér. Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3–10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló. Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás. Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű. Termőhely és idő: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori. Felhasználás: Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával. Hasonló fajok: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, például az elefántcsont-csigagomba, a csípős fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros. Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba. Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel terem. Forrás Mek.oszk.hu Baubó Baubó (görögül: Βαυβω) a görög mitológiában elusziszi asszony, aki férjével együtt nemcsak vendégszeretően fogadta és árpából való itallal kínálta meg a leánya kétségbeesett keresése során a házukba betérő Démétért, hanem jókedvre is derítette az istennőt pajzán beszéddel és taglejtésekkel. Hasonló a történet Iambé szolgálóról, aki Keleosz eleusziszi udvarában megnevettette Démétért, és beavatást nyert az istennő misztériumaiba. Némely mítoszban Baubót Triptolemosz, Démétér pártfogoltja anyjának tartják (noha a fiú gyakrabban elusziszi király sarja). Kétségtelen az összefüggés Baubó és Eleuszisz, valamint Démétér khtonikus és termékenységkultusza között. Merengue A merengue (ejtsd: merenge) a Dominikai Köztársaság és Haiti egyes részeinek nemzeti tánca. Eredete A késő 18. és kora 19. században a fekete rabszolgák látták, hogyan táncolnak a fehérek menüettet és a saját ünnepeiken utánozták gazdáikat. Ám ezek a táncok unalmasak voltak, így hozzáadták saját pergő dobritmusukat és ugrásaikat. Az eredeti merengue-et nem párok táncolták, hanem körtánc volt, ahol a férfiak és nők egymással szemben állva fogták a másik kezét, karnyújtásnyira. Nem fonódtak össze és az eredeti mozgás csak a vállak rázásából és néhány lépésből állt. Nem volt csípőmozgás, mint ma, mivel az afrikai táncokban nem mozgatják a csípőt. Így a merengue története meglehetősen hasonlít az amerikai Dél Cake Walk-jának kialakulására. Jellemzők Párban táncolják, ahol a partnerek szorosan fogják egymást. Oldal- és körkörös irányba mozognak, kis lépésekkel. Forgatások tarkítják, ám egymás kezét nem engedik el. Bár a zene tempója őrületes, a felsőtest méltóságteljes marad, és a fordulatok lassúak, általában 4 ütem / lépéssel egy teljes fordulat alatt. Jellemző erre a táncra a közeli tartás. A férfi a jobb kezét a nő derekán tartja, bal kezével pedig a nő jobb kezét fogja szemmagasságban. A térdeket némileg jobbra és balra hajlítják, a csípő pedig követi ezt a mozgást. A férfi és a nő csípője azonos irányba mozog. Válthatnak nyitott tartásba is, különálló forgásokat végezve. Sokféle, színes koreográfia létezik ebben a táncban. Mára a merengue a salsa kistestvérévé vált. Microtus A Microtus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 7 alnem és 62 faj tartozik: Microtus Schrank, 1798 csalitjáró pocok (Microtus agrestis) Linnaeus, 1761 Microtus anatolicus Kryštufek & Kefelioğlu, 2002 mezei pocok (Microtus arvalis) Pallas, 1778 - típusfaj ; szinonimája: Microtus obscurus spanyol pocok (Microtus cabrerae) Thomas, 1906 Microtus dogramacii Kefelioğlu & Kryštufek, 1999 Günther-pocok (Microtus guentheri) Danford & Alston, 1880 Microtus ilaeus Thomas, 1912 - szinonimája: Microtus kirgisorum perzsa pocok (Microtus irani) Thomas, 1921 kelet-európai pocok (Microtus levis) Miller, 1908 - szinonimája: Microtus rossiaemeridionalis Ognev, 1924, Microtus epiroticus Ondrias, 1966 Microtus paradoxus Ognev & Heptner, 1928 Microtus schidlovskii Argyropulo, 1933 társas pocok (Microtus socialis) Pallas, 1773 tátrai földipocok (Microtus tatricus) Kratochvíl, 1952 Microtus transcaspicus Satunin, 1905 - szinonimája: Microtus kermanensis Microtus qazvinensis Golenishchev, 2003 Terricola Fatio, 1867 bajor földipocok (Microtus bavaricus) Konig, 1962 Microtus brachycercus Lehmann, 1961 dagesztáni földipocok (Microtus daghestanicus) Shidlovsky, 1919 - szinonimája: Microtus nasarovi dél-európai földipocok (Microtus duodecimcostatus) de Selys-Longchamps, 1839 - szinonimája: Pitymys duodecimcostatus Microtus felteni Malec & Storch, 1963 Microtus gerbei Gerbe, 1879 Microtus liechtensteini Wettstein, 1927 luzitán földipocok (Microtus lusitanicus) Gerbe, 1879 Major-földipocok (Microtus majori) Thomas, 1906 alpesi földipocok (Microtus multiplex) Fatio, 1905 Savi-földipocok (Microtus savii) de Selys-Longchamps, 1838 Schelkovnikov-földipocok (Microtus schelkovnikovi) Satunin, 1907 közönséges földipocok (Microtus subterraneus) de Selys-Longchamps, 1836 - szinonimája: Pitymys subterraneus balkáni földipocok (Microtus thomasi) Barrett-Hamilton, 1903 Mynomes Rafinesque, 1817 Microtus breweri Baird, 1857 szürkefarkú pocok (Microtus canicaudus) Miller, 1897 hegyi pocok (Microtus montanus) Peale, 1848 oregoni földipocok (Microtus oregoni) Bachman, 1839 közönséges rétipocok (Microtus pennsylvanicus) Ord, 1815 Towsend-pocok (Microtus townsendii) Bachman, 1839 Alexandromys Ognev, 1914 Microtus clarkei Hinton, 1923 - szinonimája: Volemys clarkei Evorsk-pocok (Microtus evoronensis) Kovalskaya & Sokolov, 1980 Microtus fortis Büchner, 1889 Microtus kikuchii Kuroda, 1920 - szinonimája: Volemys kikuchii Microtus limnophilus Büchner, 1889 Microtus maximowiczii Schrenk, 1859 Microtus middendorffi Poljakov, 1881 - szinonimája: Microtus hyperboreus mongol pocok (Microtus mongolicus) Radde, 1861 Microtus montebelli Milne-Edwards, 1872 Microtus mujanensis Orlov & Kovalskaya, 1978 északi pocok (Microtus oeconomus) Pallas, 1776 szahalini földipocok (Microtus sachalinensis) Vasin, 1955 Stenocranius Kastschenko, 1901 keskenyfejű pocok (Microtus gregalis) Pallas, 1779 Pitymys McMurtrie, 1831 oaxacai földipocok (Microtus oaxacensis) Goodwin, 1966 fenyő földipocok (Microtus pinetorum) Le Conte, 1830 - szinonimája: Pitymys pinetorum Microtus quasiater Coues, 1874 Pedomys Baird, 1857 préri földipocok (Microtus ochrogaster) Wagner, 1842 Bizonytalan helyzetűek (a Microtus nemen belül, határozatlan alnembe helyezett fajok), 10 faj: Microtus abbreviatus Miller, 1899 kaliforniai földipocok (Microtus californicus) Peale, 1848 Microtus chrotorrhinus Miller, 1894 guatemalai földipocok (Microtus guatemalensis) Merriam, 1898 Microtus longicaudus Merriam, 1888 mexikói földipocok (Microtus mexicanus) Saussure, 1861 - szinonimája: Microtus mogollonensis Microtus miurus Osgood, 1901 Microtus richardsoni DeKay, 1842 Microtus umbrosus Merriam, 1898 tajgapocok (Microtus xanthognathus) Leach, 1815 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Hogyan lopta el Lily a karácsonyt (Így jártam anyátokkal) A 'Hogyan lopta el Lily a karácsonyt az Így jártam anyátokkal című televízió-sorozat második évadának tizenegyedik epizódja. Eredetileg 2006. december 11-én vetítették, míg Magyarországon két évvel később, 2008. november 17-én. Ebben az epizódban Lily és Ted között komoly feszültség alakul ki, amikor egy régi üzenetrögzítő-hangfelvétel alapján Ted csúnyát mondott Lilyre. Cselekmény Karácsonyhoz közeledvén a lakás is dekorálás alatt áll. Marshall a könyvtárba megy, mert meg kell írnia egy beadandót, de mielőtt elmenne, eltakarja a szemét, hogy meglepetésként érje a díszítés, amikor hazatér. Lily és Ted találnak néhány régi üzenetet az üzenetrögzítőn. Meghallgatják, és az egyiken Ted vigasztalja az épp szakítás utáni Marshallt. Az üzenetben Ted "grincsnek" nevezi Lilyt, de ahogy Jövőbeli Ted mondja, ez csak eufemizmus, helyette igazából egy sokkal, sokkal csúnyább szót használt. Lily rettentő dühös lesz, amint ezt meghallja, nem értve, hogy mondhatott ilyet rá. Ted azzal védekezik, hogy Marshall akkor nagyon a padlón volt, és megpróbálta kirángatni abból az apátiából, amiben volt, úgy cselekedve, ahogy a legjobb barátjának kell. Ezt a bárban is elmesélte Robinnak és Barneynak. Robin szerint az pozitív, hogy Ted legalább bocsánatot kért, de Ted kijavítja: nem kért bocsánatot. Mégpedig azért nem, mert a vita közben meg is mondta Lilynek, hogy azon a nyáron tényleg úgy viselkedett, mint egy grincs. Lily visszavág, hogy ezt még meg fogja bánni. A beszélgetés közben kiderül, hogy Barney csúnyán megfázott, amit ő letagad, de nem tud felszedni egy nőt, mert rátüsszent. Mindhárman felindulnak a lakásba, Tednek a kezében egy korsó sör van, mert még a fősulin ez volt a jelképe annak, hogy békét kötnek egymással. Csakhogy mire felérnek a lakásba, észreveszik, hogy az összes karácsonyi díszítés eltűnt - Lily ellopta a karácsonyt. Miközben Robin arról győzködi Barneyt, hogy beteg és pihenjen inkább le, Ted felhívja Lilyt, aki elmondja, hogy a díszítést a saját lakásába vitte. Mivel rávágja a telefont, nem tehet mást, mint hogy egyenesen odainduljon. Útközben beszél Marshall-lal, aki már alig várja, hogy lássa a karácsonyi dekorációt (semmiről sem tudva), sőt még a saját anyjával is, akinek Lily bepanaszolta a trágár nyelvezete miatt. Közben Robin befekteti a beteg Barneyt Ted ágyába, aki az öltönye nélkül erőtlennek érzi magát, de elfogadja a levest, amivel Robin kínálja. Ted megérkezik Lily lakására, ahol bocsánatot kér, de Lily szerint ezt nem gondolja komolyan és csak megjátssza. Hiszen még Marshall is elfogadta a bocsánatát, akkor Ted miért nem bocsát meg neki? Ted azt mondja, azért, mert Lily sosem kért tőle bocsánatot, és ő is dühös volt, mert azt hitte, barátok. A vita hevében Ted megint grincsnek nevezi Lilyt, és megmondja neki, hogy nyugodtan visszamehet a lakásukba, mert ő nem lesz ott, ugyanis az unokahúgáékkal ünnepli a karácsonyt. Lily feldíszíti a lakást úgy, ahogy annak lennie kell A dobozzal a hóna alatt megérkező Marshall mit sem sejt a nap történéseiről. Izgatottan meséli, hogy segédkezett, hogy a karácsonyi ajándékok idejében eljussanak a címzettekhez. A csomagban Lily ajándéka van: egy sütő, amit Lily régóta szeretett volna. Marshall elmondja, hogy az ötlet Tedtől származik, mert még fősulin, amikor ketten voltak, és "szendvicset ettek" (Jövőbeli Ted ismét eufemizál, ugyanis marihuánás cigarettát szívtak), Lily elmondta neki, hogy ezt szeretne gyerekkora óta. Lilyt megérinti, hogy Ted így emlékezett, ezért elhatározza, hogy visszahozza őt. Ted éppen Staten Island-en van az ultrakeresztény Stacy unokahúgánál. Lily és a többiek kezükben egy korsó sörrel kérnek bocsánatot, és végül mind hazamennek. Kontinuitás Jövőbeli Ted először cenzúráz, illetve eufemizál a gyerekei előtt, ahogy meséli a történetet. Barney azt mondja, akárcsak a " Hol is tartottunk? " című részben, csak ott a szomorúsággal, hogy amikor beteg lesz, olyankor dobja a betegséget, és csak király lesz. Korábbi epizódokban is látható volt, hogy a szakításuk idején Ted Marshall oldalára állt. Ted középső neve, Evelyn, először hallható. A " Villásreggeli " című részben Ted anyja már megemlítette Stacyt, akinek hat gyereke van, és megint terhes. Jövőbeli visszautalások Jövőbeli Ted a későbbi epizódokban is gyakran eufemizál, például újra megemlíti a "szendvicsevést", a "skótdudán játszást", illetve az "újságolvasást", mint a fűszívás, a szex, és a WC-használat hasonlatait. Barney megkérdezi Tedet, hogy ezzel a mocskos szájjal ad-e puszit az anyukájának, majd azt mondja, hogy ő még nem csókolta meg az anyját - még. AMint az "Egy kis Minnesota" című részből kiderül, ez nem egészen így történt. Marshall a "Fényszimfónia" részben is tanújelét adja annak, mennyire szereti a karácsonyi díszeket. Érdekességek Amikor a többiek elmennek Tedért, és karácsonyi dalt énekelnek, majd Ted és Lily kibékülnek, az a jelenet az " Igazából szerelem " című film egyik jelenete után készült. Stacy egyik gyerekét Zachary Gordon játssza, aki "A Stinson család" című részben Barney felbérelt gyerekét is játssza. A Terminátor – Sarah Connor krónikái epizódjainak listája Itt található a Terminátor – Sarah Connor krónikái epizódjainak listája. A sorozatot az Egyesült Államokban 2008. január 13-ától vetíti a FOX televíziócsatorna. Magyarországon az RTL Klub csatorna vetítette 2009. február 3-tól négy rész erejéig. Majd 2009 telén A Cool Tv átvette a sorozatot. Leadásra kerül a második évad is. Joseph Edward Murray Joseph Edward Murray (Milford, 1919. április 1. – Boston, 2012. november 26.) amerikai sebész, az első sikeres vesetranszplantáció végrehajtója. 1990-ben E. Donnall Thomas-szal közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült "az emberi betegségek szerv- és sejttranszplantációval való kezeléséért". Tanulmányai Joseph E. Murray 1919. április 1-én született a massachusettsi Milfordban. Apja az angol és ír származású William A. Murray bíró, anyja az olasz bevándorlóktól született Mary DePasquale tanárnő volt. Szülővárosában végezte az elemi és középiskolát, majd mivel gyerekkora óta sebész szeretett volna lenni, a College of the Holy Cross főiskola után 1940-től orvostudományt tanult a Harvard Egyetemen. 1943-ban diplomázott, majd kilenc hónapos, gyorsított klinikai gyakorlat után behívták a hadseregbe. A pennsylvaniai Valley Forge General Hospital plasztikai sebészeti osztályán várta, hogy átszállítsák Európába, a második világháború frontjaira, de a főorvosa megakadályozta, hogy átirányítsák a szorgalmas és tehetséges Murrayt. A kórházban elsősorban harctéri sebesülteket, főleg égési sérülteket kezeltek és Murray itt találkozott először a bőrátültetés és a kilökődés problémájával. Pályafutása 1947 novemberében Murray leszerelt a hadseregből és a bostoni Peter Bent Brigham Hospitalban befejezte rezidentúráját. Ezután rövid ideig New Yorkban tanult plasztikai sebészetet, majd 1951-ben szakorvosként visszatért bostoni kórházába. A kórház egy másik fiatal orvosával, E. Donnall Thomas-szal közösen végeztek szervtranszplantációs állatkísérleteket, 1954-ben pedig lehetősége nyílott addigi tapasztalatait a klinikumban is kamatoztatni. Egy egypetéjű ikerpár egyik tagját súlyos krónikus nefritisszel szállították a kórházba és testvére hajlandó volt neki adni egyik veséjét. Murray korábbi főorvosa már végzett sikeres bőrátültetési kísérletet egypetéjű ikreken, így miután egy pap véleményét is kikérte az esetleges erkölcsi problémákról, december 23-án elvégezte a műtétet. A beteg túlélte a transzplantációt, feleségül vette az egyik ápolónővérét és még nyolc évig élt. Murray ezután a szervátültetés specialistája lett, 1959-ben elvégezte az első olyan transzplantációt ahol a donor nem volt rokona a betegnek és részt vett olyan immunszupresszánsok kifejlesztésében, amelyekkel csökkenteni lehetett a kilökődés esélyét. 1965-re az idegen vesével történő átültetéseinek túlélési rátája 65%-lett. 1964-ben rekonstruálni tudta egy súlyos születési rendellenességgel, Moebius-szindrómával küzdő beteg arcát. 1971-től teljesen felhagyott a szervtranszplantációval és születési rendellenességben szenvedő, balesetben sérült vagy tumorműtét utáni betegek arcrekonstrukciós plasztikai sebészetével foglalkozott, egészen 1986-os visszavonulásáig. 1970 és 1986 között a sebészetet oktatott a Harvardon. Joseph E. Murray a csonvelőtranszplantáció technikáját kidolgozó E. Donnall Thomas-szal közösen 1990-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott. Murray tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának és római katolikusként a Pápai Tudományos Akadémiának. Családja Joseph Murray egyetemi évei alatt ismerte meg Virginia Link klasszikus zenészt. 1945-ben házasodtak össze, hat gyermekük (Richard, J. Link, Thomas, Virginia, Margaret és Katherine Murray), valamint 11 unokájuk született. Murray lelkes sportember volt, a közép- és főiskolán futballozott, jéghokizott és baseballt játszott, később pedig családjával öt kontinensen tett hosszú gyalogtúrákat. Joseph E. Murray 2012. november 26-án halt meg szívroham következtében, 93 éves korában. Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági államtitkárainak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági államtitkárait (United States Secretary of Agriculture) tartalmazza. Az államtitkárságot 1889-ben alapították meg. Feladata többszörösen összetett. A mezőgazdasági termelés irányítása mellett feladatkörébe tartozik az USA Erdészeti szolgálatának irányítása, az élelmiszer-biztonság ellenőrzése, illetve a szegényebb állampolgárok segítése is. A mindenkor államtitkár az elnöki utódlási sorrend 8. helyén áll. Jelenleg a 30. államtitkár van hivatalban, Tom Vilsack van hivatalban, akit Barack Obama nevezett ki. Hivatali ideje 2017. január 20-ig tart. Vern Schuppan Vernon "Vern" Schuppan (1943. március 19.) ausztrál autóversenyző, az 1983-as Le Mans-i 24 órás verseny győztese. Pályafutása 1971-ben megnyerte a brit Formula–Atlantic-sorozatot, 1974-ben és 1976-ban pedig győzött a Formula–3-as monacói nagydíjon. 1972 és 1977 között a Formula–1-es világbajnokság tizenhárom versenyén vett részt. Több különböző csapatnál megfordult ez idő alatt. Pontot egy alkalommal sem szerzett, legjobb eredménye egy hetedik helyezés volt, melyet az 1977-es német nagydíjon ért el. Vern többször rajthoz állt az indianapolisi 500 mérföldes versenyen. Az 1976-os futamon a tizennyolcadik helyen ért célba, amivel ő lett a mezőny legjobb újonca. 1981-ben Bobby Unser és Mario Andretti mögött harmadikként végzett. 1983-ban Al Holbert és Hurley Haywood váltótársaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt. Ő volt az első ausztrál, aki győzött a Le Mans-i 24 óráson. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Fiat M14/41 A Fiat M14/41 egy olasz gyártmányú közepes harckocsi volt, melyet a második világháború alatt használt az Olasz Királyi Hadsereg. A hivatalos megjelölése a Carro Armato M 14/41 volt. Az M14/41 jelölés a következőképpen értendő: „M” a Medio (magyarul: közepes), ezt követi a súly tonnában (14), majd a szolgálatba állítás éve (1941). A harckocsit először az észak-afrikai hadjárat során vetették be, ahol gyengeségei hamar megmutatkoztak. Fejlesztés Az M14/41 harckocsi a korábbi Fiat M13/40 harckocsi komolyabban továbbfejlesztett változata erősebb dízelmotorral. Mivel már megjelenésekor elavultnak minősült, csak kisebb számban gyártották. AZ M14/41-nél ugyanazt az alvázat használták, mint az M13/40-nél, de a páncéltestet áttervezték, feljavították. A típust 1941-1942 között gyártották. A gyártás befejezte előtt közel 800 darabot gyártottak belőle. Harctéri alkalmazás A harckocsit először az észak-afrikai hadjárat során vetették be, ahol gyengeségei hamar megmutatkoztak. A jármű megbízhatatlan volt, találat esetén könnyen kigyulladt. Miután az olasz erőket kivonták Észak-Afrikából, a típussal ritkán lehetett találkozni, mivel jó néhányat zsákmányoltak és helyeztek hadrendbe a brit és ausztrál alakulatok, ahol azonban nem maradtak sokáig szolgálatban. Változatok Az M14/41 harckocsi alváza szolgált alapul a sokkal sikeresebb Semovente 90/53 nehéz páncélvadásznak. 6621 Timchuk A 6621 Timchuk (ideiglenes jelöléssel 1975 VN5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mikhaylovna Smirnova fedezte fel 1975. november 2-án. Görögország a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon Görögország eddig hat alkalommal vett részt a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon. A görög műsorsugárzó az Ellinikí Radiophónía-Tileóraszi, amely 1950-ben csatlakozott az Európai Műsorsugárzók Uniójához, és 2003-ban csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Görögország egyike annak a tizenhat országnak, melyek részt vettek a legelső, 2003-as Junior Eurovíziós Dalfesztiválon. Első részvételük viszonylag sikeresnek mondható, mivel 53 ponttal a nyolcadik helyen végeztek. A következő évben a kilencedik helyet szerezték meg. 2005-ben érték el eddigi legjobb eredményüket, a hatodikak lettek. 2006-ban a tizenharmadik helyre kerültek. Legrosszabb eredményük az utolsó hely 2007-ből. 2008-ban a tizennegyedik helyet szerezték meg. A görög műsorsugárzó 2009-ben visszalépett a versenytől, és azóta sem tért vissza. Nyelvhasználat Görögország eddigi hat dala teljes egészében görög nyelvű volt. Szavazás Görögország a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Görögország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Quercamps Quercamps település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 257 fő (2015). Quercamps Tournehem-sur-la-Hem, Acquin-Westbécourt, Alquines, Bonningues-lès-Ardres, Bouvelinghem és Journy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent László-templom (Furta) A furtai Szent László király római katolikus templom, barokk stílusban épült, de copf stílusjegyeket is tartalmaz. A templomot Fáy Ferenc és Kende László kisprépostok építették 1782 és 1786 között. 1958 óta műemléki védettség alatt áll. A műemlék törzsszáma: 1830, KÖH azonosítója: 5297. Története Előzmények Furta első templomát valamikor a középkor folyamán építették a római katolikusok. A falu ekkor a nagyváradi prépostsághoz tartozott. A reformáció előretörésével Furta és a környező falvak is, a reformációt követő földesurak kezébe került, akik megkövetelték jobbágyaiktól, hogy kövessék vallásosságukban is uraikat. Így 1557-től már a reformátusok használták a templomot. A templom a török hódoltság alatt elpusztult, a falu pedig szinte teljesen elnéptelenedett. Az 1690-es évek elején, amikor Nagyváraddal együtt Bihar vármegye is felszabadult a török uralom alól, I. Lipót magyar király visszaállította a 134 évig szünetelő nagyváradi püspökséget, így Furta is visszakerült a fennhatósága alá. A település lassan újra benépesült. Először Zsákáról költöztek át „szabadmentelmű” jobbágyok, akik többnyire református vallásúak voltak. Később, 1760-tól idegen nemzetiségű, utóbb „megmagyarosodott” katolikus lakosokat telepítettek a falu úgynevezett „sorosi” (a mai Kossuth utca környéke) részére. Alapi János akkori kisprépost, erdei birtokán egy kápolnát építtetett 1775-ben. Ez az építmény 160 évig állt a katolikus hívők rendelkezésére, amikor 1935-ben életveszélyessége miatt lebontották. Építése A kisprépostság a telepesek részére kijelölt helyen, a "Soron" (a mai Táncsics Mihály és Kossuth utca sarkán) kezdte el az építkezést. A templomépítést sürgette az a körülmény, hogy egyre gyarapodott a katolikus hitvallásúak száma - az egyébként református többségű Furtán. A falu katolikus egyháza ekkor - és meg hosszú ideig – egyházigazgatási szempontból a nagyváradi püspökség, közelebbről pedig a Sárréti esperesség irányítása alatt állott. A templom építéséhez szükséges téglát a mai Táncsics utca végén vetették, illetve égették. A téglákon két féle monogram ”F. F.” (Fáy Ferenc) és „K. L.” (Kende László) lelhető fel. A katolikus templom építésének idejéről többféle feljegyzés és vélemény létezik. Az egyik szerint Fáy Ferenc kisprépost 1783-ban építtette a templomot, Kende László kisprépost “csupán” a lelkészlakot létesítette 1776 körül, illetőleg 1783 után a toronyórát csináltatta. Később, 1803-ban pedig kijavíttatta a templomot. Kende Lászlónak a furtai katolikus egyház újra megtelepítésében játszott tevékeny szerepére utal, a ma is meglévő kisharangon lévő felirat: ”Templo Furtensi Donavit. Josephus Agrie 191. Ladislaus Kende de-Kölcse kan. et M.” Meglehetösen elterjedt az a közfelfogás, amely szerint a furtai római katolikus plébániát 1785-ben alapították újra. A leginkább helytálló álláspont viszont az, hogy a templomot Fáy Ferenc és Kende László kisprépostok építtették, 1782 és 1786 között. Az elkészült templomot Szent László király tiszteletére szentelték fel, 1791-ben. Az épület A furtai katolikus templom, kora építészetének egyik remeke. Egyhajós, nyugati főhomlokzati középtornyos templom. Gazdagon tagolt provinciális barokk stílusban épült, de kialakításában és formaképzésében, copf stíluselemeket is tartalmaz. Formájában eltér az általánosan használatos vidéki templomoktól. A sík mennyezettel készült templomhajóhoz dúsan tagozott íves falkiképzéssel csatlakozik a jellegzetes barokk hagymasisakkal fedett toronytest, amelynek magassága a kereszt aljáig 33,1 méter. A félkör lezárású szentélyrész, visszaugró alaprajzzal készült, két oldalon toldalékszerűen csatlakozó alacsonyabb sekrestyével. Főbejáratát a hajó elé állított torony alsó részében helyezték el, így ezt az oldalt mint főhomlokzatot, hangsúlyosan alakították ki. Külső hossza 35,4 méter, szélessége 13 méter, mely két oldalon a szentélyhez illeszkedő sekrestyével és hittanteremmel 17,50 méterre szélesedik. A 18. század végén készült barokk stílusú márvány főoltár mellett, a Szentsír mellékoltár klasszicista stílusban a 19. század első felében épült. Az orgonát Kiszel István debreceni mester készítette 1877-ben. Louise de Coligny Louise de Coligny (Châtillon-sur-Loing, 1555. szeptember 23. – Fontainebleau, 1620. november 13.) francia grófnő, házassága révén I. Vilmos orániai herceg felesége, 1583-tól Oránia-Nassau hercegnéje. Élete Gyermekkora Louise apja Gaspard de Coligny gróf, Franciaország admirálisa volt. Édesanyja Charlotte de Laval grófnő (1530–1568) volt, Monfort-sur-Meu és Laval grófjának, XVI. Guy de Lavalnak a leánya. Louise szüleinek első gyermekeként jött a világra. A humanizmus szellemében nevelkedett szigorú francia hugenotta család tagjaként. Anyja korai halála után III. Johanna navarrai királynő gondozásába került. Itt barátkozott össze a királyné fiával, Navarrai Henrikkel, a későbbi IV. Henrik francia királlyal. Téligny grófnője Amikor Louise 17 éves lett, 1571-ben, édesapja tanácsára házasságot kötött, Charles de Téligny gróffal (1535–1572), IX. Károly francia király egyik kedvenc udvaroncával. Ám a házasság nem tartott sokáig, ugyanis mind Louise férjét, mind édesapját az augusztus 24-i Szent Bertalan éjszakáján lemészárolták, mert nem voltak hajlandóak áttérni a katolikus hitre. Lujza anyósánál maradt, Jacqueline d’Entremonts-nál és időközben sikerült Svájcba menekülnie. Itt élt egy darabig Bázelben, majd Bernben. A beaulieu-i ediktum értelmében 1576-ban térhetett vissza Franciaországba , ahol elhunyt férje birtokain élt, Lierville-ben. Csak egyszer jelent meg az udvarnál, hogy édesapja címeit és birtokait visszaszerezze. Oránia hercegnéje Louise 1583. április 21-én feleségül ment I. Vilmos orániai herceghez Antwerpen-ben, a herceg negyedik feleségeként. 1584-ben életet adott első gyermekének Frigyes Henriknek, Vilmos negyedik törvényes fiának, a későbbi orániai hercegnek, az egyetlennek, aki házasságukból született. 1584-ben második férjét is elveszítette, egy fanatikus katolikus Balthasar Gérard lőtte le. Férje halála után fia nevelésével és kiházasításával foglalkozott, valamint unokái házasságaiban is nagy részt közreműködött. Élete végéig protestáns hit szószólója maradt. Sok neves személlyel levelezett, mint I. Erzsébet angol királynő, IV. Henrik francia király vagy Medici Mária francia királyné. 1620-ban halt meg Fontainebleau-ban Jász Attila Jász Attila (Szőny, 1966. március 26.) magyar költő, szerkesztő, esszéíró. Életpályája Szülei: Jász István és Fitos Irén. 1985–1988 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt. 1988–1991 között művelődési házban dolgozott. 1989 óta publikál. 1989–1993 között az Eszterházy Károly Főiskola diákja volt. 1991–1994 között a Nevelési Tanácsadó Intézet csoportvezetője volt. 1993 óta a tatabányai Új Forrás szerkesztője és főszerkesztő-helyettese, 2010-től főszerkesztője. A Szépírók Társasága érdekvédelmi szövetség tagja. Magánélete 1993-ban házasságot kötött Jenei Gabriellával. Három gyermekük született: Anna (1994), Máté (2001) és Barnabás (2004). Művei Daidaloszi napló (versek, 1992) Jelzések könyve (versek, 1997) A lebegés-történet. Tata madártávlatból (kispróza-ciklus, 1998) Miért Szicília? Részletek egy elveszett naplóból (vers és esszé, 1998) Az ellenállás formái (2000) A szökés gyakorlása. Kézikönyv kezdőknek és haladóknak (versek, 2004) Fékezés. Improvizációk ugyanarra és másokra (versek, 2006) Xantusiana avagy Egy regényes élet kalandjai ; Kalligram, Pozsony, 2007 Angyalfogó (gyermekversek, 2008) Fürdőkádból a tenger. avagy különbségben a hasonlóság (esszék, 2009) Alvó szalmakutyák. avagy áldozati ének (versek, 2010) Isten bőre (versek, 2011) Naptemplom villanyfényben (versek, 2011) Csendes Toll élete. Avagy A–Z örökké valóság (próza, 2012) Belső árnyék (vers, 2013) szárnyas csiga. átiratok. myth & co (vers, 2014) Csendes Toll utazik (próza, 2015) el (versek, 2016) Boldog temető ; Kortárs, Bp., 2017 Díjai, kitüntetései NKA-ösztöndíj (1997) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1998) Soros-ösztöndíj (1999) Vörösmarty-pályázat fődíja (2000) Komárom Esztergom Megyéért díj (2000) Radnóti-díj (2000) NKA nagyösztöndíj (2001) József Attila-díj (2003) Örkény István-ösztöndíj (2004) Zelk Zoltán-díj (2005) Megyei Prima-díj (2006) Arany János-díj (2007) Irodalmi Jelen esszé-díj (2009) Lilla-díj (2010) NKA alkotói ösztöndíj (2010) Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2011) Párhuzamos Kultúráért díj (2016) Erdélyi Irodalompártolók Köre Erdélyi Irodalompártolók Köre Nagy Dániel 1922-ben megszervezett lap- és könyvterjesztési vállalkozása. Az aradi Kölcsey Egyesület támogatását élvező s fokozatosan országos jellegűvé fejlesztett, önkéntes bizományosok átfogó hálózatára épített vállalkozás az Aradon megjelent és Budapestről behozott könyveket és folyóiratokat terjesztette, főleg a Pesti Hírlap olcsó ajándékkönyveit, az ún. pengős regényeket, de megszervezte Franyó Zoltán folyóiratának, a Geniusnak a terjesztését is. Machos Ferenc Machos Ferenc (Tatabánya, 1932. június 30. – Budapest, 2006. december 3.) válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Klubjai játékosként: Tatabánya, Szeged, Honvéd, Vasas (a Honvédban 95, a Vasasban 105 bajnoki mérkőzésen egyaránt 59 gólt szerzett). Játékosként kétszer nyert bajnokságot a Honvéddal 1954-ben és 1955-ben. 1955-ben gólkirály lett Cziborral holtversenyben. Háromszor nyert bajnokságot a Vasassal 1961-ben, 1962-ben és 1965-ben. A válogatottban 29-szer volt magyar válogatott és 13 gólt ért el a nemzeti együttesben. Edzőként Játékos pályafutása után volt a Vasas edzője is. 1969 és 1970 között az ifjúsági válogatott szakvezetője. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1955, 1960–61, 1965 2.: 1957–58, 1961–62 3.: 1958–59 gólkirály: 1955 (20 gól, holtversenyben) Magyar kupa győztes: döntős: 1955 Közép-európai kupa győztes: 1961–62, 1965 döntős: 1962–63 A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955) Edzőként Magyar bajnokság 2.: 1970–71 Emlékezete Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében. Nina Hagen Nina Hagen (Berlin, 1955. március 11.) német énekesnő, színésznő. Gyermekkora Catharina Hagen néven született Kelet-Berlinben Hans Hagen (Hans Olivaként is ismert) forgatókönyvíró, és Eva-Maria Hagen színésznő és énekesnő gyermekeként. Apai nagyszülei zsidó származásuk miatt a Sachsenhausen-i koncentrációs táborban haltak meg. Szülei elváltak mikor kétéves volt, apjával ritkán találkozott. Négyévesen elkezdett balettet tanulni, és kilencéves korára operatehetségnek tartották. Mikor Hagen 11 éves volt, az anyja hozzáment Wolf Biermannhoz, egy intézményellenes énekes-dalíróhoz. Biermann politikai nézetei nagyban befolyásolták a fiatal Hagent: részt vett a keletnémet kormány elleni tiltakozásokon. Pályafutása Pályafutása Kelet-Németországban, az Automobil együttes énekeseként kezdődött. 1976-ban Hamburgba emigrált. Kiadója tanácsára Londonba utazott, ahol a punk rock mozgalom éppen fénykorát élte. 1977-ben Nyugat-Berlinbe visszatérve megalapította saját zenekarát. Nina Hagen parodizáló hajlama ironikus fricska mind a punk-zenének, mind az általa előadott más műfajú daloknak is. Leánya, az 1981-ben született Cosma Shiva Hagen szintén színésznő. Lemezek Nina Hagen Band (1978) Unbehagen (1979) NunSexMonkRock (1982) Fearless / Angstlos (1983) Nina Hagen in Ekstasy / In Ekstase (1985) Nina Hagen (1989) Street (1991) Revolution Ballroom (1993) FreuD euch / BeeHappy (1995) Om Namah Shivay (1999) Return of the Mother (2000) Big Band Explosion (2003) Irgendwo auf der Welt (2006) Personal Jesus (2010) Volksbeat (2011) Filmek Heiraten/Weiblich (1975) Heute ist Freitag (1975) Liebesfallen (1976) Unser stiller Mann (1976) Bildnis einer Trinkerin (1979) Cha-Cha (1979) Pankow '95 (1983) Der Albtraum vor Weihnachten (The Nightmare Before Christmas) (1993) Lilien in der Bank (1996) Vasilisa (2000) 7 Dwarves – Men Alone in the Wood (2004) 7 Zwerge – Der Wald ist nicht genug (2006) Gutterdämmerung (2016) Rouvroy-sur-Marne Rouvroy-sur-Marne település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 390 fő (2015). Rouvroy-sur-Marne Blécourt, Donjeux, Flammerécourt, Gudmont-Villiers és Mussey-sur-Marne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Taweret Taweret vagy Tauret ókori egyiptomi istennő, az asszonyok, terhes anyák és gyermekek gyámolítója. Vízilótestű, krokodilfejű, oroszlánmancsokon álló alakban ábrázolták, amint a védőerővel rendelkező mágikus hurokra, az ankhra támaszkodik. Nevének jelentése: „a nagy”; görögösen Thouérisz. Amulettje A terhes asszonyok amulettként viselték képmását. Szülés közben is védelmet tulajdonítottak neki. Taweret a termékenység szimbóluma is. Gyakran a Sa amulettel ábrázolták, mely a védelem szimbóluma. Karnakban templomot emeltek tiszteletére. Cappel (Moselle) Cappel település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 695 fő (2015). Cappel Barst, Biding, Farschviller, Guenviller, Hoste, Loupershouse és Seingbouse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rezesfényű jakamár A rezesfényű jakamár (Galbula pastazae) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a jakamárfélék (Galbulidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Amerika északnyugati részén, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Lisaniidae A Lisaniidae a háromkaréjú ősrákok (Trilobita) osztályának az Asaphida rendjéhez, ezen belül a Trinucleoidea öregcsaládjához tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Dazhuia Eoshengia Extrania Klimaxocephalus Lisania Megalisania Metalisania Paralisaniella Paraojia Parashengia Platylisania Redlichaspis Rinella Shengia Quandraspis Xichuania Petronas-ikertorony A Petronas-ikertorony az építtető kőolajtársaság (Petronas) nevét viselő 451,9 méter magas felhőkarcoló Kuala Lumpurban, Malajzia fővárosában. A világ legmagasabb épülete volt 2003-ig aszerint a ranglista alapján, amely a magasságot a főbejárat és a strukturális tetőpont különbségében határozza meg. Ez a besorolás azonban vitatott, hiszen a legmagasabb emelet csak 378 méter, a tető pedig 403 méter magasan található. A Sears Tower eme két pontot figyelembe véve (436 m és 442 m) ugyanúgy magasabbnak tekintendő, mint az antennát is beleszámító magasságmérték esetében (527 m). A két tornyot 170 méter (41. és 42. emelet) magasságban egy kétszintes acélhíd (ún. Skybridge) köti össze. Ez az 58,4 méter hosszú, 750 tonnás híd 2000-től a nyilvánosság számára is látogatható. A korlátozott számban rendelkezésre bocsátott, ingyenes belépőjegyek reggelente 8:30-tól kerülnek kiosztásra és általában kb. 2 órán belül el is kelnek. A tornyok csúcsai nem látogathatók. Az I. torony teljes egészében a Petronas cég irodáinak ad helyet, a II. toronyban más cégek is bérelnek irodákat, mint például a Bloomberg, az IBM, a Boeing, a Microsoft, a Huawei, az Al Jazeera English, vagy a Reuters. A tornyok otthont adnak több bevásárlóközpontnak, a Petrosains Természettudományi Múzeumnak, a Malajziai Filharmonikusok koncerttermének, egy képzőművészeti galériának és számtalan irodának. Különösen impozáns az itt található Suria KLCC bevásárlóközpont a maga luxusüzleteivel és vendéglátóipari egységeivel. Az ikertorony a tömegkultúrában Az épület feltűnik az 1999-es Briliáns csapda című filmben, amiben a Sean Connery és a Catherine Zeta-Jones által alakított betörőpáros az ikertoronyban lévő vállalati szerverről akar több milliárd dollárt leemelni, majd utána izgalmas menekülést hajtanak végre az összekötőhídon. Az ikertornyok feltűnnek még, az IO Interactive sikerjátékában, a 2002-es Hitman 2: Silent Assassin-ban. A játék, három egymást követő feladatban is szerepet ad a tornyoknak. Elsőként a földszinten (Recepción) és az alagsorban. A másodikban már valahol magasan az emeletek között. A harmadik feladatban pedig egy luxus lakosztályban, valahol a legfelső szinteken. A játékban a tornyok főként a látványosságot tükrözik vissza, de nagyrészt nem életszerű és nem is a pontos mása, legalább is belülről. A játékban át kell menni a két torony közti hídon. Here (méh) A herék hím méhek. Feladatuk az anya megtermékenyítése. Semmilyen más munkában nem vesznek részt. Felismerhető nagy szeméről, tömzsi alakjáról és tompa potrohvégéről. Tavasztól nyár végéig egyszerre néhány száz-néhány ezer here lebzsel a háziméh egy családjában. Az indiai méh egy családjában csúcsidőben 200 here található, viszont az ő családja egyébként is kisebb nyugati rokonáénál. Rendszerint nagyobbak, mint a dolgozók, de az álanyás herék kisebbek is lehetnek. Szemük kétszer akkora, mint a nőstényeké. Testalkatuk ellenére képesek ugyanolyan gyorsan repülni, mint az anya. A kifejlődésükhöz szükséges idő átlag 24 nap. Egy ideig még nem képesek önállóan enni, a dolgozók etetik. Később azonban már saját maguk szívogatnak mézet a sejtekből. Kelés után 38 nappal válnak ivaréretté. Élettartamuk néhány hónap. A herék családról családra vándorolhatnak, mindenütt szívesen látják őket egészen a hereűzésig. A hereűzésre Magyarországon augusztus-szeptemberben kerül sor. Ekkor a dolgozók kiéheztetik és leszúrják a heréket. A családban csak a következő tavasszal jelennek meg herék. Álanyás családokban még ezután is vannak herék. Szerepe A herék családról családra vándorolva messzire kerülhetnek attól a családtól, ahol keltek. Nem a kaptárban párosodik az anyával, hanem heregyülekező helyen várja az arra repülő anyákat. A méhek nemmeghatározási módszere miatt nagy károkat szenved az a család, ahol az anya kizárólag testvéreivel párzott, ugyanis a megtermékenyített peték feléből herék lesznek. Mivel a dolgozók már álcaként eltávolítják őket, az ilyen anya fiasítása hézagos lesz. A párzásra repülés közben kerül sor. Az anya cikázva repül, emiatt a heréknek jó látásra van szükségük. Sikeres párzás után a here elpusztul, az anya pedig vagy készen áll a további párzásra, vagy hazamegy. A here párzószerve beleszakad az anyába, amit a here nem élhet túl. Becslések szerint egy anya akár 30 herével is pározhat. A méhanya mesterségesen is megtermékenyíthető. Az angol bioméhészet tiltja ezt, mert megsérti a királynőt; a magyar bioméhészet megengedi. Ezek az anyák azonban inkább tenyészpéldányok, termelő méhészetbe nem kerülnek. A tenyésztők pároztatótelepet hoznak létre. A legtöbb ilyen hely völgykatlanban vagy szigeten van, ahol nagyon kicsi annak az esélye, hogy egy idegen here felbukkan. Magyarországon egy pároztatótelep van, amit az ott nem pároztatók méheikkel nem közelíthetnek 5 km-nél kisebb távolságra. A herék részt vesznek a család hőháztartásának fenntartásában. Ha hideg van, akkor remegéssel hőt termelnek; ha meleg van, akkor szárnyukkal legyeznek. Nem etetnek, nem építenek és nem gyűjtenek. Kora délutánonként elhagyják a kaptárat és a heregyülekező helyekre repülnek. Fullánkjuk nincs, de ha felveszik őket, akkor himbálóznak potrohukkal, hogy megijesszék támadójukat. A fullánktalan méhfajok heréi is harapnak. Párzás és a here párzószerve A here pénisze nagy mennyiségű folyadék és hímivarsejt kifecskendezésére képes. A pénisz a here testének belsejében helyezkedik el. Párzás közben kifordul, és úgy hatol az anyába. A péniszt a potroh izmai fordítják ki, miközben megnövelik a vérnyirok nyomását, ami felfújja a péniszt. A pénisz alján kampók segítik megtartani az anyát. A párzás 5 másodperc alatt befejeződik, de gyakran csak 1-2 másodpercig tart, eközben a pár 10-40 méter magasan a föld felszíne fölött repül. Mivel az anya legalább 12 herével párzik, és a here párzás után meghal, mindent egyszerre kell beleadnia. Először felülről közelíti meg az anyát, torával érinti annak potrohát. Ezután megragadja mind a hat lábával, és péniszével a fullánk kamrájába hatol. Ha ez nincs teljesen kinyitva, akkor a párzás sikertelen. A pénisz kifordításával a here lebénul, és hátrafelé lökődik, miközben spermacsomagja a fullánk kamrájába robban. Ez néha emberi füllel is hallható pattogó hang. A robbanás leszakítja a péniszt, és kilöki a herét az anyából. A pénisz az anyában marad, és párzási jelvénynek nevezik. Ez nem akadályozza meg, hogy más herék is párosodjanak az anyával, de meggátolja a sperma kifolyását a vaginából. Here gyülekezőhelyek A párzásra a levegőben kerül sor, távol a méhcsaládoktól. A herék eddig ismeretlen szempontok szerint kiválasztott helyeken várják a pározni érkező anyákat. Ezek a helyek általában 10–40 m magasan vannak, és átmérőjük 30–200 m. Határa éles; nem indulnak a néhány méterrel arrébb repülő anya után. Tipikusan egy-egy helyet több évig is használnak, néhány hely még 12 év alatt is csak kevéssel mozdul el. Mivel a herék nem érik meg a következő szezont, így nem tudják megmutatni a helyet a következő nemzedékeknek. A gyülekezőhelyek általában nyílt területen, fáktól, hegyektől távol, szélvédett helyen vannak, de néhány hely nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Néhány tanulmány szerint köze lehet a mágnesességhez. A hat hetesnél idősebb herék érzékelhetik a mágneses teret a potrohukban levő magnetitdarabokban gazdag sejtekkel. A gyülekezőhelyek megtalálhatók úgy, hogy légballonnal felengednek zárkázott párzatlan anyát. A talajon mozgó megfigyelő feljegyzi, hogy hol vonzza az anya a heréket. Egy gyülekezőhelyen átlagosan 200 család heréi találkoznak, összesen 25 ezren. Ez biztosítja, hogy az anya megtalálja azt a genetikai változatosságot, amire a családjának szüksége van. Minél messzebbre repül, annál jobban csökkenti a beltenyészet lehetőségét. A gyülekezőhelyek legalább 90 méterre vannak a méhcsaládoktól, és minél távolabb vannak, annál nagyobb csomóban gyülekeznek. Egy here több gyülekezőhelyet is látogathat élete folyamán, sőt, egy délután is megjárhat többet is. A nászrepülés egy here számára átlagban 25-32 percig tart, és legfeljebb 60 perces lehet, mert ekkor fel kell keresnie egy kaptárat, hogy feltöltekezzen mézzel. Az anya megérkezéséig csak röpködnek ide-oda, de amint megjön, elkezdenek versenyezni érte. A családok nagy fölöslegben nevelik a heréket, így még az anya sokszori párzásával is csak minden ezredik herének sikerül reprezentálnia magát a következő nemzedék génkészletében. Ha a fiatal anya szükségét érzi, akkor több nászrepülése is lehet, hogy biztosan elegendő spermát gyűjtsön be. Herék és a Varroa atka Az ázsiai méhatka a háziméh fiasításos sejtjeiben szaporodik. Az atka előnyben részesíti a herefisítást a kedvezőbb hőmérséklet, a nagyobb sejtméret és a hosszabb fejlődési idő miatt, ezért a herefiasítás eltávolításával nagyban csökkenthető az atkák száma. Genetika A méhek, mint minden hártyásszárnyú haplodiploid nemmeghatározású, azaz normál esetben a hím haploid, a nőstény diploid. Az anya petesejtképződése közben az őssejt átmegy egy számfelező osztódáson, így a háziméh 32 kromoszómáját megfelezve 16 kromoszóma kerül a petesejtbe. Ez az anya alléljainak új összeállítását tartalmazza. A here megtermékenyítetlen petesejtből fejlődik szűznemzéssel. Mivel a herének nincs apja, ezért családfája érdekesen alakul. Visszafelé követve a nemzedékeket: a here, az anyja, az anya apja és anyja, az anya anyjának apja és anyja, az anya apjának anyja. Így az 1, 1, 2, 3, 5, 8, ... sorozat adódik, a Fibonacci-sorozat. A haplodiploid nemmeghatározás szerint a herének két szerepe van a szaporodásban. Egyrészt, anyjának egy petesejtjéből 10 millió hímivarsejtet csinál, másrészt párosodva egy fiatal anyának átad több millió genetikailag teljesen egyforma hímivarsejtet. Így a lánytestvérek 32 kromoszómájából 16 teljesen azonos lesz, amivel a lánytestvérek egymás közelebbi rokonai lesznek, mint a nem haplodiploid nemmeghatározású fajoknál. A tulajdonképpeni nemmeghatározást egy gén alléljai végzik. Ha egy petében a gén két allélja van jelen, akkor nőstény fejlődik, különben hím. Ha az anya testvérével párzik, akkor a diploid utódok feléből here fejlődik, ami amellett, hogy gyengíti a családot, plusz munkát ad a másik feléből fejlődő dolgozóknak. Emiatt alakult ki a nászrepülés, az eltávolodás a méhcsaládoktól, és a több herével való párzás. Így kevesebb munkaerő megy veszendőbe, ha a herék közül egy vagy kettő véletlenül a testvére volt. Egy álanya kizárólag heréket szaporít, mert nem repül ki párzani, emiatt petéit nem tudja megtermékenyíteni. Egyes méhfajok azonban nőstény petét is tudnak rakni, ahol a számfelező osztódás három poláris sejtje biztosítja a második kromoszómakészletet. A természetes nászrepülés alatt az anya több herével is párzik, amelyek valószínűleg több különböző családból származnak, így nagyobb genetikai változatosságot biztosít, mint a mesterséges megtermékenyítés, amikor a herék mind testvérek. Viszont ez a megoldás lehetőséget ad az apacsalád kiválasztására. François Clerc François Clerc (Bourg-en-Bresse, 1983. április 18.) francia válogatott labdarúgó, jelenleg a OGC Nice játékosa. Általában jobb oldali védőként játszik. Pályafutása A Lyon színeiben vált első osztályú labdarúgóvá, ahol 2001 és 2010 között szerepelt annyi kivétellel, hogy a 2004–05-ös szezonban, kölcsönben a Toulouse csapatának volt tagja. Pályafutása első gólját 2007. december 2-án szerezte a Strasbourg ellen. Clerc 2010 nyarán felbontotta a szerződését és elhagyta a Lyon-t. 2010. szeptember 1-jétől a Nice labdarúgója. Pályafutása a válogatottban Tagja volt a 2006-ban U21-es Európa-bajnoki döntőt játszó Francia U21-es labdarúgó-válogatottnak. A felnőtt válogatottban 2006 október 11-én mutatkozott be egy Feröer-szigetek elleni összecsapáson. Tagja volt a 2008-as Európa bajnokságon részt vevő Francia labdarúgó-válogatottnak. Szőnyi Virág Mihály Szőnyi Virág Mihály (Ószőny, 1703. december 4. – Kunszentmiklós, 1790. május 1.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1757-től haláláig. Élete Ószőnyben kezdett tanulni, de már 1718 elejétől Tatán volt s itt el is érte a felsőbb osztályokat, melyeket aztán 1721. szeptember 10-től Debrecenben folytatott. Itt 1728-tól 1732-ig köztanitói, azután contrascribai, végül 1733 március-júniusában seniori hivatalt töltött be. Ekkor külföldre menvén, majdnem egy évig a zürichi egyetemen gyarapította ismereteit s ott fel is szenteltette magát. Miután Utrechtben is időzött még néhány hónapig, visszatért hazájába, hol 1735 tavaszától Kunszentmiklóson lelkészkedett. A solti egyházmegye 1755-ben esperessé, a dunamelléki egyházkerület 1756-ban főjegyzővé, 1757-ben püspökké választotta. Lelkészi állásáról 1785-ben nyugalomba vonult. Apósa volt Göböl Gáspárnak. Műve De cultu religioso… (Zürich, 1734.) Fontaine-Notre-Dame (Nord) Fontaine-Notre-Dame település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1786 fő (2015). Fontaine-Notre-Dame Raillencourt-Sainte-Olle, Anneux, Cambrai, Cantaing-sur-Escaut, Bourlon és Proville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kamerun a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Kamerun a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 32 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Asztalitenisz Női Atlétika Férfi Női OR - Olimpiai rekord Birkózás Női Szabadfogás Cselgáncs Férfi Evezés Férfi Labdarúgás Férfi Kor : 2008 . augusztus 7 -i kora Eredmények D csoport Negyeddöntő Súlyemelés Férfi Úszás Férfi Női Héricourt (Haute-Saône) Héricourt település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 10 131 fő (2015). Héricourt Échenans-sous-Mont-Vaudois, Bethoncourt, Montbéliard, Brevilliers, Coisevaux, Couthenans, Luze, Tavey, Verlans és Vyans-le-Val községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gyalog (sakk) A gyalog a sakk-készlet leggyengébb és egyben legszámosabb bábuja, amely éppen ezért meghatározza a sakkjátszma jellegét és az állás szerkezetét. A játékban a tisztektől eltérően a gyalog – a katonai analógia szerint – a gyalogságot képviseli. Mindkét játékos 8 gyaloggal kezdi a játszmát, amelyek a játékos felől nézve a 2. soron állnak. A sakklejegyzés szerint a világos gyalogok az a2, b2, ..., h2 mezőkön, a sötét gyalogok az a7, b7, ..., h7 mezőkön helyezkednek el a játszma elején. A gyalogokat megkülönböztethetjük azon vonal szerint, amelyen állnak. Így beszélhetünk „világos c-gyalog”-járól vagy „sötét h-gyalog”-járól. Ritkábban a gyalogokat a nyitóállásban mögöttük levő tisztek szerint különböztetjük meg, tehát a „c-gyalog” helyett „vezéroldali futógyalog”-ot is mondhatunk. A megnyitások két nagy kategóriáját is szokták régebben „királygyalog megnyitás”-nak és „vezérgyalog megnyitás”-nak nevezni. A közfelfogás szerint nem tartozik a figurák közé, bár a hivatalos sakkszabályokban nincs ilyen megkülönböztetés. A sakk-készletben a gyalog a legkisebb méretű, alapesetben más megkülönböztető jellegzetessége nincs. Más magyar elnevezése: paraszt vagy pór. Mozgása A sakk kezdőállásában mindkét játékosnak 8 gyalogja van, amelyek a játékos felől nézve a 2. soron helyezkednek el, vagyis világosnak az a2-b2-…-h2 mezőkön, sötétnek az a7-b7-…-h7 mezőkön. A gyalogok csak előre léphetnek, azaz a függőleges vonalakon az ellenfél térfele felé egy, vagy a kezdőállásból két mezőt. Ütés Más báboktól eltérően, a gyalog nem arra üt, amerre „normálisan” lép. A gyalog átlósan előre, jobbra vagy balra ütheti az ellenséges figurákat. A bal oldalon levő ábrán a világos gyalog a sötét bástyát vagy a huszárt ütheti le, de nem ütheti a d6-on álló futót, amely leblokkolja előrehaladását. Jóval szokatlanabb az en passant ütés. Ez akkor fordul elő, ha az egyik játékos gyalogja a saját kezdőállásához képest a felezővonalon túl következő soron áll (ez a világossal játszó számára az 5., sötét számára a 4. sor). Ha egy ilyen állásban az ellenfél gyalogja a jobbra, vagy a balra lévő oszlopon alapállásából (tehát a 7., illetve a 2. sorról) kettőt lép előre - azaz kikerüli az előretolt gyalog ütési mezőjét -, akkor leüthető, ugyanúgy, mintha csak egyet lépett volna előre. Ez az egyetlen lépés a sakkban, amikor az ütés úgy történik, hogy az ütő bábu nem a kiütött bábu helyére lép (hanem mögé). Az en passant ütésre csak a kettős gyaloglépés megtétele után van lehetősége a másik félnek, ha nem használja ki, akkor a továbbiakban már nincs erre módja. Átalakulás A gyalog, ha eléri a 8. sort (az ellenfél 1. sorát) a játékos döntése szerinti figurává, vezérré, bástyává, futóvá vagy huszárrá alakul át. Az átalakulás azonnal, 8. sorra érkezés lépésében megtörténik. Nemcsak a már leütött figurák közül választhat a játékos az átalakuláskor, így szélsőséges esetben előfordulhat, hogy akár 10 egyforma bástya, futó vagy huszár, illetve 9 vezér van a táblán. Ilyen extrém eset a gyakorlatban persze nem fordul elő, az is ritka, ami José Raúl Capablanca és Alekszandr Aljechin 1927-es sakkvilágbajnoki páros mérkőzésének 11. játszmájában fordult elő, ahol a játszma végén mindkét félnek 2 vezére volt. Jobb sakk-készletek tartalmaznak pót-vezéreket, ennek hiányában, ha nincs leütött figura, valamivel jelzik az új tiszt meglétét (megfordított bástya például). Kisberzseny Kisberzseny község Veszprém megyében, a Devecseri járásban. Fekvése Devecsertől nyugatra, Veszprémpinkóc északnyugati szomszédjában, a Torna patak jobb partján, a Torna-Marcal torkolata közelében fekvő település. Története Kisberzseny ről 1398-ban maradt fenn az első írásos adat, Nemes Berzseny néven, ekkor egyházát említették. A 14 és a 15. században Somló-vár tartozéka volt. 1488-ban lakói egytelkes nemesek és parasztok voltak, kiknek fő megélhetési forrása a földművelés és a szőlőművelés volt még az 1900-as évek eleje körül is. A 20. század elején Veszprém vármegye Devecseri járásához tartozott. 1910-ben 397 magyar lakosa volt, melyből 319 római katolikus, 70 evangélikus, 5 izraelita volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 1,1% cigánynak is mondta magát (2,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 85,2%, evangélikus 3,4%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 6,8% (3,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma Piode Piode település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 199 fő (2017. január 1.). Piode Campertogno, Pila, Scopello, Pettinengo és Rassa községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Fors Gare de Fors vasútállomás Franciaországban, Fors településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Niort Gare de Marigny Greg Luer Gregory Roland "Greg" Luer (Brighton, Anglia, 1994. december 6. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Hull Cityben játszik, csatárként. Pályafutása Kezdeti évek Luer ifiként megfordult a Hove Rivervale-ben, a Whitehawkban és az Eastbourne Borough-ban, mielőtt 2012-ben az Isthmian League-ben szereplő Burgess Hill Town leigazolta volna. A csapat menedzsere, Ian Chapman már 17 évesen az első csapatnál számított rá, majd jó teljesítménye miatt beajánlotta a Brighton & Hove Albionhoz, ahol ő is kezdte a pályafutását játékosként, de a csapat nem tartott igényt Luerre. Hull City 2015 januárjában leigazolta a Premier League-ben szereplő Hull City, majd még abban a hónapban kölcsönadták a Port Vale-nek, a harmadosztályba. Február 7-én, egy Bradford City elleni mérkőzésen mutatkozott be, a 86. percben csereként beállva. Mindössze egy további bajnokin játszhatott, mielőtt visszatért volna anyaegyesületéhez. A Hull Cityben a 2015/16-os szezon első napján, a Huddersfield Town ellen debütált, csereként váltva Chuba Akpomot. 2015. augusztus 11-én megszerezte első gólját, egy Accrington Stanley elleni Ligakupa-meccsen. A mérkőzés büntetőpárbajban dőlt el, ahol Luer értékesítette a maga tizenegyesét, ezzel hozzájárulva csapata továbbjutásához. Két héttel később, a következő körben győztes gólt szerzett a Rochdale ellen. 2016. február 9-én egy hónapra kölcsönvette a harmadosztályú Scunthorpe United. Egyszer kezdőként, háromszor pedig csereként kapott lehetőséget. Nick Daws menedzser állítólag szerette volna meghosszabbítani kölcsönszerződését, de az egy hónap leteltével visszatért a Hullhoz. Március 12-én a negyedosztályú Stevenage-hez került kölcsönbe, egy hónapra. Az első öt meccsén olyan jól teljesített, hogy végül a szezon végéig meghosszabbították a kölcsönszerződését. Trinidad és Tobago az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Trinidad és Tobago a finnországi Helsinkiben megrendezett 1952. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el 12" Collection A 12" Collection Rick Astley első válogatásalbuma, mely 1999-ben jelent meg, majd 2006-ban újra kiadták, bővített számlistával. Számlista 1999 Minden dalt a Stock, Aitken & Waterman írt, kivéve 2 dalt, melyet Rick Astley Take Me to Your Heart (Autumn Leaves Mix) – 6:42 She Wants to Dance with Me (Extended Mix) – 7:15 It Would Take a Strong Strong Man (Matt's Jazzy Guitar Mix) – 7:49 Together Forever (Lover's Leap Extended Remix) – 7:04 Never Gonna Give You Up (Cake Mix) – 5:49 2006 Together Forever (House of Love Mix) – 6:55 My Arms Keep Missing You (The No L Mix) – 6:46 Take Me to Your Heart (Autumn Leaves Mix) – 6:39 Never Gonna Give You Up (Cake Mix) – 5:47 Whenever You Need Somebody (Rick Sets It Off Mix) – 7:52 It Would Take a Strong Strong Man (Matt's Jazzy Guitar Mix) – 7:47 She Wants to Dance With Me (Bordering On A Collie Mix) – 6:05 Giving Up on Love (12" Pop Extended) – 7:17 Never Knew Love (The 3 Day Mix) – 8:35 Cry for Help (12" Mix) – 6:23 Hold Me in Your Arms (Extended) – 7:37 Krenner Miklós Krenner Miklós, írói álnevei: Spectator, Szürke barát, Sétáló úr (Garamberzence, ma Szlovákia, 1875. július 18. – Budapest, 1968. augusztus 11.) erdélyi magyar közíró. Életpályája A kolozsvári egyetem bölcsészeti karán szerzett tanári képesítést és doktorátust. Pedagógiai pályáját Déván kezdte (1900-1905), a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat titkára, egy ideig a Hunyadvármegye c. lap szerkesztője, az Erdélyi Múzeum munkatársa, majd Aradon tanár; itt a Jövő című, nyugatos irányzatú irodalmi folyóirat munkatársa. Az I. világháború alatt népfölkelő százados. 1919-ben Szegedre nevezték ki tankerületi főigazgatónak, innen visszatért Aradra, s a római katolikus főgimnázium tanára lett (1919-25). Ezekben az években mint főmunkatárs irányította a helybeli Rendkívüli Újságot és belső munkatársként működött az Erdélyi Hírlapnál, rendszeresen közölt a kolozsvári Ellenzékben és a Magyar Kisebbségben. Részt vett Keleti Sándor Kék könyv (1925) c. antológiájának szerkesztésében. Maradi és haladó irodalom? c. értekezése "az egyszerű és természetes szép" szolgálatában jelöli meg ars poeticáját, egy másik írása pedig már a címében is vallja: Van erdélyi irodalom (1926). Teljesen az írásnak szentelve további életét, az Ellenzék, Magyar Kisebbség mellett 1928-tól az Erdélyi Helikon hasábjain jelentette meg esszéit és értekezéseit. Az aradi Újságírói Klub és Kölcsey Egyesület elnöke, az Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) és Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja, az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet elnöke. 1930-ban Kolozsvárra költözött, és az Ellenzék főmunkatársa lett. Közírása mindenkor liberális-demokrata szellemiségű. Elítélte s "a nagy erdélyi bűn"-nek nevezte a magyar értelmiségi réteg kivándorlását. Az Országos Magyar Párt (OMP) széles népi alapokra helyezését és a munkásság bevonását sürgető Reform-csoport szónokaként olyan elveket hirdetett, melyek "földi dolgok, de égi illatuk van"; Verjünk hidat c. írásában a román-magyar közeledésnek tört utat a jogegyenlőség alapján (1932). A kisebbségi sérelmeket feltáró harcos cikkei miatt "sajtóvétség" ürügyén ötvenszer állt bíróság előtt. "Alapos történelmi és politikai ismeretei és – ihletett óráiban – elragadtatott tollvezetése a legmeggyőzőbb erdélyi politikai íróvá teszik" – így jellemezte publicisztikáját Osvát Kálmán lexikonja. Írásaiból kiemelkedik tanáráról, Márki Sándorról írt tanulmánya az Ellenzékben (1923), A kisebbségi ildom c. írása az Újságíró Almanachban (1927), Arad c. irodalmi városismertetése (1930) és Kazinczy-portréja (1931) az Erdélyi Helikonban. Kapcsolatát Kuncz Aladárral Másvilági érdek c. alatt az Erdélyi Helikon Kuncz-emlékszámában (1931) írta meg. 1943-ban nyugdíjasként Budapestre költözött. A II. világháború idején a budapesti Magyar Nemzetben megjelenő cikkeivel képviselte a transzilvanizmus liberális-humánus szellemi hagyatékát. Aláírta a Magyar Történelmi Emlékbizottság háborúellenes felhívását (1942), előszóval látta el a neve alatt megjelenő 48-as Erdély c. kolozsvári zsebkönyvet (1943). A magyar kormány megbízásából ő hozta Magyarországra Petőfi kardját az aradi múzeumból (1948). Visszaemlékezéseiben Ruffy Péter így ír róla: "Független volt cselekedeteiben, tetteiben, híres cikkeiben, amelyek csak egyet, csak a nép javát szolgálták." Innen értesülünk Naplójáról is, amelyben "Spectator" megírta saját korát és neves kortársait. Kötetei A nemzeti királyság eszméjének kialakulása (Arad, 1900); Macaulay (Arad, 1908); Néhány szó a Tanácsköztársaságról (Budapest, 1919); Petőfi Sándor (Arad, 1922); Arad (városkép, Budapest, 1937). Emlékezete Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található. Fényes orsócsíkbogár A fényes orsócsíkbogár más néven ércfényű csíkbogár (Ilybius subaeneus) a rovarok (Insecta) osztályába a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a csíkbogárfélék (Dytisciadae) családjába tartozó faj. Elterjedése Szélesen elterjedt holarktikus faj. Palearktikus elterjedése egészen keleten Mongóliáig húzódik. Magyarországon nem gyakori. Élőhelye Elsősorban nagyobb állóvizek szegélyén, a sűrű növényzet között él. Euritop faj, esetenként szinte minden víztértípusból előkerül, nem kerüli el az időszakos, sós, vagy lassan áramló vizeket. Jellemzői Az imágók fényre jól repülnek, a szárazföldön telelnek át. Bletchley Bletchley egy Buckinghamshire megyében található kisváros, Milton Keynes ikervárosa. A 2011-es népszámlálás szerint lakossága 33,950 fő. A város a Bletchley Parknak köszönheti a hírnevét, amely a brit hírszerzés kódfejtő központja volt a második világháború idején. Történelme A város neve angolszász eredetű, elsőként a 12. századbeli uraságbeli jegyzékekben bukkant fel. Sokáig jelentéktelen kis falu volt, szerepe 1845-ben nőtt meg amikor a fontos vasúti csomóponttá vált Fenny Stratford és Buckingham között, majd később Oxford és Cambridge között is. A viktóriánus korszak városiasodásának köszönhetően Bletchley összeolvadt a közeli Fenny Stratforddal. A lakosság 1921-ben 5,500 fő volt, majd 1961-ben elérte a 17 ezret. Később a Milton Keynes Fejlesztési Terv gyökeresen megváltoztatta Bletchley jövőjét. Bletchley is a "kijelölt zónába" esett, amikor az "Új Várost", Milton Keynest megalapították 1967-ben. Bletchley Milton Keynes fejlődésével párhuzamosan virágzásnak indult, felkapott bevásárlóközpontnak számított, köszönhetően a '70-es évek elején felépített Brunel Shopping Centrenek. A hanyatlás a Milton Keynesben felépített, Central Milton Keynes Shopping Centre, új bevásárlóközpont felépítésével kezdődött, ezért Bletchley kereskedelemben betöltött szerepe jócskán visszaesett. Bletchley Park A Church Green kerülten belül található a híres Bletchley Park, amely a második világháború idején a Kormányzati Kód -és Rejtjel Iskola székhelye volt. A német Enigma kódot itt törték fel a matematikus Alan Turing vezetésével. A park mára múzeummá lett alakítva, habár számos részét eladták, ahol később ingatlanokat építettek fel. Sport A város labdarúgócsapata az amatőr Bletchley Town FC, a rögbicsapat neve pedig Blechley RUFC. Mindkét klub a Manor Fieldsen játssza mérkőzéseit. Dlauchy Ferenc Dlauchy Ferenc (Budapest, 1931. november 25. – Budapest, 1975. július 19.) magyar grafikus, festő, litográfus. Életrajza Édesapja, dr. Dlauchy Ferenc hivatalnok kiválóan rajzolt (Hármasok c. könyv), édesanyja Fuhrmann Mária pedig a Képzőművészeti Főiskolán Lyka Károly tanítványa volt. Ő maga a középiskolát 1942-től a budapesti piarista gimnáziumban végezte, amelyet 1948-tól, az államosítás miatt Ady Endre Gimnáziumnak hívtak. Már gimnazista korában festményekkel szerepelt az intézet kézügyességi kiállításain, és karikatúrákat rajzolt az osztály Falikatúra című faliújságjára, amelynek szövegeit osztálytársa, Gyurkovics Tibor írta és szerkesztette. Az 1950-ben letett érettségi után, a szülői indíttatásnak és Barcsay Jenő rábeszélésének köszönhetően a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, többször is, de politikai okok miatt nem vették fel. Ezért grafikai tanulmányait magánúton végezte. Egész munkásságára rányomta bélyegét, hogy a rendszer a nem támogatott kategóriába sorolja („TTT” tűrt, támogatott, tiltott” kategóriába). 1952-ben az Offset nyomda és Játékkártya gyárban nyomdász, közben a litográfus végzettséget szerzett. 1954-1961 közt Pannónia Filmstúdió rajzfilmrajzoló grafikusa, a nagy csapat tagja volt Dargay Attila, Foky Ottó, Macskássy Gyula, Nepp József és Jankovics Marcell. 1963-1967 között az Offset nyomda litográfusa és másodállásban képzőművészeti tanársegéd volt, grafikát tanított. Egy tucat gyermekkifestőt talált ki. Több művészeti tanulmányúton járt barátainál Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, akkor nem volt egyszerű utazni. Reklám marketing végzettséget is szerzett. A munka mellett rendszeresen próbálta műveit bemutatni. 1968 és 1975 közt a Beton és Vasbetonipari Művek (BVM) vállalat reklámgrafikusaként dolgozott. Sok díjazott munkája volt, több nagyvállalat számára installációt tervezett, reklám grafikákat és plakátokat készített. Több újságban karikaturista, vicckészítő és könyv-illusztrátor. Viccei megtalálhatók az Élet és Irodalom című hetilap, Építőelem újság, Ludas Matyi hetilap, A Jövő mérnöke c. lap, Építők lapja, Műegyetemi lap, Typográfia, Húsipari híradó, stb. lapok hasábjain. Önálló és kollektív kiállításai 1962 Stúdió kiállítás - (Foky Ottóval és Zombory Évával közös) 1968 Egyetemi színpad 1968 Építők műszaki klubja önálló ! 1969 BME E-klub „Stílus próbák” 1969 New York - (Dlauchy Ferenc és Balázs József közös) 1972 FMK - Fiatal Művészek klubja kollektív Dlauchy Ferenc és Szemadám György közös 1972 FMK - Fiatal Művészek klubja egyéni ! 1973 BME - Műszaki Egyetem E-klub (Csorba Simon és Krupa Klárával közös) 1974 Újpesti Derkovics művelődési ház („Kép üveg, grafika” Debreceni Kingával és Rácz Lajossal közös) 1974 BVM önálló kiállítás „Groteszkek” ! 1975-79 BME E-Klub - Váratlan halála után emlékkiállítását Szemadám György szervezi. Rajzfilmek Ne hagyd magad, emberke! A telhetetlen méhecske A török és a tehenek Két kicsi kecske Szent Galleni kaland A két bors ökröcske Mesekönyvek és kifestők Mese a télapóról Tavaszi kifestő Hímes tojás kifestő A mókus és a szarka Csóri, Makkos, Hosszúláb Das Eichörchen und die Elster Nagykörút kivágós játék Mese kvartett Müvei közgyűjteményekben Esztergomi múzeum New York képtár Miskolci Galéria Jegyzetek Budapesti piarista gimnázium évkönyve, 1945/1946, 24; 1946/1947, 56 Ézsiás Erzsébet: A Mágus, Budapest, 1998, 71. URL: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=2&docId=10916&secId=988896&qdcId=3&libraryId=-1&filter=%C3%89zsi%C3%A1s+Erzs%C3%A9bet&limit=10&pageSet=1 Források és információk www.kulturfalat.hu/konyvtamasz/2011/.../donaszy-magda-a-mokus-es-a-szark... www.http://infovilag.hu/data/images/2010-01/resize/Lebensnah5.jpg www.filmkultura.hu Montafia Montafia település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 945 fő (2017. január 1.). Montafia Buttigliera d’Asti, Cortazzone, Piovà Massaia, Roatto, San Paolo Solbrito, Villanova d’Asti, Capriglio, Piea és Viale községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: NAC Breda A NAC Breda holland labdarúgó klub Bredában. A klubot 1912. szeptember 19-én alapították két korábbi klub összevonásával. Elnevezése (NOAD ADVENDO Combinatie) is erre utal. A két korábbi klub elnevezése is rövidítés volt: NOAD: Nooit Opgeven Altijd Doorgaan és ADVENDO: Aangenaam Door Vermaak En Nuttig Door Ontspanning (A NAC Breda rövidítés teljes kibontása tehát így hangzik: Nooit opgeven altijd doorzetten Aangenaam door vermaak en nuttig door ontspanning Combinatie Breda) A klub története két legnagyobb eredménye az 1921-ben megszerzett bajnoki cím és az 1973-ban elért kupagyőzelem. A klub 1996-ban költözött át régi stadionjából, a Breda belvárosában lévő Aan de Beatrixstraat-ból. A vadonatúj, 16 400 ülőhelyes Rat Verlegh Stadion már nem a város központjában található, korábbi neve Fujifilm Stadion volt. A 2007-2008-as bajnokságban 15 699 fő volt az átlagos nézőszám. 2003 elején súlyos pénzügyi válságba került a klub, melyet Breda város önkormányzata azzal igyekezett megoldani, hogy megvásárolta a klubtól a stadiont (azóta a klub bérli a stadiont a várostól). A klub cserébe felvette a város nevét elnevezésébe, így lett a NAC-ból NAC Breda. 2003-ban indult a klub az UEFA-Kupában, de az első fordulóban kiesett az angol Newcastle Uniteddel szemben (0-5, 0-1). Ellenzéki Kör Ellenzéki Kör néven működött 1847-től a magyarországi reformellenzék szervezete. Elnöke Teleki László, alelnökei Vörösmarty Mihály és Fényes Elek voltak. Története Az 1846. évi galíciai felkelés, majd annak kegyetlen leverése után a magyarországi liberálisok újult erővel igyekeztek érvényre juttatni az érdekegyesítés politikáját: keresztülvinni az örökváltság kötelező és államilag támogatott módozatát. Ez még sürgetőbbé tette a reformellenzéknek már az 1843-1844. évi diétán felmerült azon törekvését, hogy országos egységet és rendszeresen egyeztetett programot hozzanak létre. Ezt a szükségszerűséget egyenesen kényszerré tette egy 1846 novemberében történt jelentős esemény – megalakult a Konzervatív Párt. 1847 januárjában Teleki László kezdeményezésére és az ő elnökletével (alelnökök: Vörösmarty Mihály és Fényes Elek) egyesült a Ráday Gedeon gróf vezette Nemzeti Kör és a Teleki vezette Pesti Kör. Ezzel létrejött az Ellenzéki Kör – a konzervatív Gyülde mintájára, s annak ellenfeleként. Március 15-én ellenzéki értekezlet ült össze, ahol Kossuth benyújtotta programjavaslatát, majd arról határoztak, hogy egy hattagú bizottság készítse el a végleges programot. E bizottság tagjai a következők voltak: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József, Pulszky Ferenc, Teleki László és Szemere Bertalan. E munka eredményeként a reformerek 1847. június 6-7-i országos gyűlésén elfogadták a programot, az Ellenzéki Nyilatkozatot. Ennek a programnak főbb elemei címszavakban a következők voltak: társadalmi nyilvánosság, sajtószabadság, a szabad egyesülés lehetősége, kormányfelelősség, közteherviselés, képviselet szélesítése, állami kárpótlással egybekötött kötelező örökváltság, törvény előtti egyenlőség, az ősiség eltörlése, unió Erdéllyel. Ezzel lényegében létrejött a reformellenzék pártja, melyet „reformpárt” névvel illettek. Nem sokkal ezután az Ellenzéki Kör egyik első tevékenységeként külföldre is eljuttatták a Nyilatkozatot. Geri sakkozik A Geri sakkozik (eredeti cím: Geri's Game) 1997-ben bemutatott négyperces, számítógép-animációs rövidfilm a Pixar készítésében, Jan Pinkava írásában-rendezésében. Ez volt az első Pixar rövidfilm a Toy Story – Játékháború után, az ezt megelőző az 1989-es Nippfelkelés. A Geri sakkozik elnyerte a Legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Később moziban is bemutatták a Pixar 1998-as filmje, az Egy bogár élete előtt. Megtalálható ezen film DVD-kiadásán is. Történet A film egy üres parkban játszódik, feltehetőleg ősszel. A címszereplő, Geri sakkozik – önmagával (ide-odaül, fel-leveszi szemüvegét). Ahogy a játék halad, szemüveg nélküli Geri nyerésre áll, míg szemüveges Gerinek csak a királya maradt. Szemüveges Geri azonban cselhez folyamodik, elvonja szemüveg nélküli Geri figyelmét és megfordítja a táblát (így szemüveg nélküli Gerinek lesz csak egy királya). Szemüveges Geri nyer, szemüveg nélküli Geri pedig átadja neki protézisét. Technológia A Pixar ezzel a rövidfilmmel tovább növelte az emberkarakter és ruházat renderelésének technikai színvonalát. Cameo Geri később feltűnik a Toy Story – Játékháború 2-ben, mint a játéktisztító, aki újjávarázsolja Woodyt; munkadobozában észrevehető néhány sakkfigura is. Fontaine-les-Grès Fontaine-les-Grès település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 872 fő (2015). Fontaine-les-Grès Échemines, Le Pavillon-Sainte-Julie, Saint-Mesmin és Savières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 360-as busz A váci 360-as számú autóbusz (korábban 11-es) a szérűskerti oktatási centrumot Kisvácon, a történelmi városmagon és az alsóvárosi lakótelepen keresztül köti össze a kórházzal. A járatok közül valójában csak mindössze négy darab közlekedik tovább az alsóvárosból a kórházig, azok is csupán munkanapokon. Ekkor a kórházig nem közlekedő járatok végállomása már tulajdonképpen a Nagymező utcai megálló. A 360-as viszonylatnak nagy szerepe van a reggeli és a délutáni csúcsidőben a város széli oktatási centrumba, illetve onnan az alsóvárosi lakótelepre a diákok szállításában. Csúcsidőn kívül, hétvégén és tanszünetben a viszonylat utasforgalma gyér és mivel ezen időszakokban az oktatási centrumba elvileg senki sem utazik, a járatok csak a Buki sor megállóig közlekednek (kivéve tanítási idő alatti munkanapokat, amikor a délelőtti órákban is közlekednek a járatok az oktatási centrumba). A 360-as busz átlagosan óránként egyszer közlekedik. Hétvégén déltől kezdődően nem közlekedik a 360-as járat. Helyette a 364-es és a 365-ös buszok bonyolítják le az alsóváros összeköttetését az autóbusz-állomással, a történelmi városmaggal, illetve a kórházzal. Bár ekkor a Kisvác városrész összeköttetése tulajdonképpen megszűnik az alsóvárosi lakóteleppel, mivel a 364-es és a 365-ös járatok csak Kisvác szélét érintik (Köztársaság utca 40. megálló). 2008 őszétől kezdődően a betétjáratok számozása Vácon a helyi járatokon megszűnt, így a szérűskert, illetve Buki sor végállomások és a Nagymező utca közötti járatok jelzése a korábbi 12-esről az alapjárat számára, a 11-esre változott, majd 2009. június 16-án a vonalat átszámozták 360-asra. Járművek 2009 előtt az egész üzemidő alatt a vonalon csak egy darab Ikarus 280-as busz ingázott a végállomások között, azonban a 200-as járműcsalád selejtezése óta egy E94 vagy E95-ös autóbusz szállítja az utasokat. Pusterla di Sant’Ambrogio A Pusterla di Sant’Ambrogio egy milánói városkapu. (A pusterla jelentése: kis kapu.) Fekévse A Via Carducci és a Piazza Sant’Ambrogió találkozásánál található. Leírása A jelenlegi kapu 1939-ben épült Gino Chierici tervei alapján építették. Egy 1167-ben épített városkapu állt ezen a helyen, amelyet azután építettek, hogy II. Frigyes német-római császár megostromolta a várost. A középkorban a városfalnak ezen része börtönül szolgált. A pusterla építésekor felhasználták az eredeti kapu és várfalak maradványait is. A középső pillér feletti fülkében Szent Ambrus, Szent Cervasius és Szent Protasius 1380-ban készült, gótikus stílusú kőszobra áll, amelyek korábban a Sant’Ambrogio-bazilikához tartozó kolostorban álltak. Az építményben ma egy kis fegyvermúzeum található. Sougy-sur-Loire Sougy-sur-Loire település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 663 fő (2015). Sougy-sur-Loire Trois-Vèvres, Avril-sur-Loire, Decize, Druy-Parigny, La Machine és Saint-Léger-des-Vignes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 23408 Beijingaoyun A 23408 Beijingaoyun (ideiglenes jelöléssel 1977 TU3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1977. október 12-én. Erdélyi Múzeum (Gundelsheim) Az Erdélyi Múzeum (németül: Siebenbürgisches Museum) a németországi Gundelsheimben található, az erdélyi szászok és más, ebben a többnemzetiségű régióban velük együtt élő erdélyi etnikai csoport kulturális örökségének védelmére, megőrzésére és dokumentálására hivatott létrejönni. Történet A múzeum eredeti anyagát erdélyi néprajzi tárgyak gyűjteménye alkotta, melyeket Lore Connerth-Seraphin gyűjtött össze Münchenben az 1950-es évek elején. Miután a hölgy beköltözött egy, idősek számára fenntartott otthonba a Gundelsheimben lévő Horneck kastélyba, a ma már kiterjedt gyűjteményt a “Johann Honterus” társaságnak adományozta. 1968-ban a múzeum egyrészt Gundelsheimi Múzeumként másrészt pedig az Erdélyi Szászok Helytörténeti Múzeumaként nyitotta meg kapuit. 1991-ben megkapta a Nemzeti Múzeum titulust. 1997-ben a kastély belső udvara tetőt kapott és ez lett a múzeum központi helye. 1999-ben a német szövetségi kormány kérte a múzeum és az ulmi Dunai Sváb Központi Múzeum egyesülését. A németországi Erdélyi Szászok Területi Egyesülete ellenezte a tervet, mivel ők szerették volna megtartani létesítményeik egységét (Erdélyi Intézet, Erdélyi Múzeum és Erdélyi Könyvtár) Gundelsheimben. Ezt támogatta a Baden-Württembergi tartományi kormány is. 2003 júniusában a szövetségi kormány letett a tervéről. Épület A múzeumnak a gundelsheimi Horneck-kastély ad otthont. Az épületben emellett az Erdélyi Intézet, az Erdélyi Könyvtár és egy, idősek számára fenntartott otthon található. A múzeum termei a földszinten és az első emeleten találhatók. A múzeumnak van egy bejárata, mely a többi létesítménytől független. Gyűjtemények A múzeum gyűjteményei között megtalálhatók az erdélyi szászok történelmének, társadalmi rendszerük, szokásaik, oktatási rendszerük valamint vidéki és városi életüknek az anyagai és tárgyai. A múzeumban erdélyi szász művészek gyűjteményei is találhatóak. A múzeum tulajdonában van az 1853-as önarckép Clara Adelheid Soterius von Sachsenheimtől, és az a portré, melyet Clara készített férjéről, Theodor Socklról ugyanabban az évben. A múzeumban maga Theodor Sockl néhány festménye is megtalálható. 1998-ban az Erdélyi Múzeum retrospektív kiállítást rendezett Edith Soterius von Sachsenheim festőnő műveiből és megvásárolta a festőnő 50 festményét, némelyikük állandó kiállításon kerül bemutatásra. 1999-ben ezt a kollekciót Münchenben is kiállították a Haus des Deutschen Ostens épületében. Éder Krisztián Éder Krisztián, művésznevén SP (Sopron, 1988. november 30. –) magyar előadó, dalszerző-szövegíró, divatfotós, rendező. Élete 1988. november 30-án született. Már gyermekkorától kezdve szorosan kötődött a zenéhez. Nyolc évig tanult zongorázni és énekelni a Soproni Zeneiskolában. Sok-sok stílus és zenei irányzat után tizenkét éves korában kötött ki az R&B/Hiphop zenénél. Két barátjával kiegészülve dalokat csináltak saját maguk szórakoztatására. Később még ketten csatlakoztak a csapathoz, így alakult meg a Helyszínelők formáció. Egy kislemezük készült el, volt pár fellépésük is, de 2005-ben feloszlottak. Az SP név eredete SP nevének eredetét úgy mesélte el, hogy gyerekkorában gyakran játszott kosárlabdát a barátaival és gyorsasága miatt nevezték el őt a híres rajzfilmfiguráról, Speedy Gonzalesről, amelyből később csak az SP rövidítés maradt meg. Zenei karrier Underground-korszak (2006–2008) A formáció feloszlása után SP szólókarrierbe kezdett. 2006-ban készült egy 6 számos EP lemeze Srác a szomszéd házból címmel és hozzá egy alacsony költségvetésű internetes videoklip is Kérlek hogy címmel. Ez a szám jelentette SP-nek az áttörést. Ezt követően csinálta meg első albumát Kölyök címmel, amelyen 13 szám hallható és olyan nevek működtek rajta közre, mint Benő, Siska Finuccsi vagy FankaDeli. SP második internetes videoklipje az ezen az albumon szereplő Holnaptól című számhoz készült. 2007 végén SP-t megválasztották az év hiphop felfedezettjének, ami nagy elismerés volt a fiatal rappernek. Később az Animal Cannibals által rendezett It's Right Hip-Hop Jam-en 3. helyezést ért el. Ennek is köszönhetően bevették egy hazai underground kiadóba, a Mideastouch crew-ba, ahol olyan nevek vannak jelen közreműködőként, mint például Pixa, a Hősök vagy Fluor Filigran. 2008 júniusában SP elkészítette második albumát, a Standardot, melynek Pixa volt a producere. A VIVA TV felfedezettje; Standard (2008–2009) Az első kislemez és videoklip az Állj meg című számból készült, amely SP első olyan klipje, amelyet játszottak a magyar zenei csatornák is. A dal és a klip sikerét jelzi, hogy VIVA TV slágerlistáján a 2. helyet érte el. Az album rendkívül jó kritikákat kapott a hazai újságoktól és webmagazinoktól. SP-t az Állj meg sikere után több hazai nagy kiadó is megkereste lemezszerződéssel, de az ő választása egy új, hazai kiadóra esett, a Bedlam Records-ra. A kiadó vezetője Papp Gergely és olyan előadói között van Pixa, Deeja, Papa Jo, Hybrid és a V.S.O.P.. A második kislemez SP Kérlek hogy című számának felújított változata, amely Kérlek hogy II címmel debütált a VIVA TV-n 2008. október 2-án. 2009. június 4-én SP történelmet írt a VIVA Cometen, ugyanis megnyerte mindkét díjat, amiben jelölték (Legjobb új előadó, Legjobb férfi előadó). Ilyen még sem előadónak, sem csapatnak nem sikerült eddig a Cometen. Ezután SP leszerződött a Gold Recorddal. Special (2009–2010) 2009. augusztus 29-én jelent meg SP harmadik albumának első kislemeze és videoklipje, mely a Kép Maradsz című számából készült, mellyel első alkalommal vezette a VIVA Chart-ot. A klipben két párhuzamos jelenet van: Az egyikben egy történet, miszerint SP a egy titkos szórakozóhelyen megismerkedik egy lánnyal, akit Pápai Gyöngyi modell alakít, a másikban egy tánckoreográfia, melyben SP a Csillag születikben feltűnt Bad Boyz hiphop táncegyüttes tagjaival táncol. A Kép Maradsz a VIVA TV év végi 100-as listáján az 5. helyet érte el, így a klip 2009 legjátszottabb magyar klipje lett a zenecsatornán. 2009. november 30-án (SP 21. születésnapján) jelent meg SP harmadik albuma SPECIAL címmel, mellyel első alkalommal került fel a Magyar Albumeladási Listára. Ez az albuma eltér az előzőektől, mivel nem Rap album, hanem inkább Dance/Pop stílusú és az eddigi számos közreműködéssel ellentétben csak egy duett hallható rajta, mely a Megasztár 4. szériájából ismert vietnami származású R&B énekesnővel, Hiennel készült. Az albummal párhuzamosan megjelent egy riportkönyv, mely az énekessel készült és az SP-ről szóló történeteket és fényképeket tartalmaz. 2010. március 4-én jelent meg a Special másik videoklipje, amelyet a Ne add fel című számhoz forgattak. A dalhoz készült egy angol nyelvű videoklip is, melynek a címe Take Me Back. A videoklipben a Kép maradszhoz hasonlóan párhuzamosan egy történet és egy tánckoreográfia látható, amiben SP ismét a Bad Boyz együttes tagjaival táncol. A klipben SP egy vallatószobában van két vallatótiszttel, akiket Puskás Peti és Tóth Olivér alakítanak. A szobán kívül található Iszak Eszter, aki SP barátnőjét alakítja a klipben. 2010. június 17-én SP-t ismét két kategóriában jelölték a VIVA Cometen a Legjobb Férfi Előadó és a Legjobb Videoklip kategóriában. Abban az évben SP-nek csak az előbbi jelölését sikerült díjra váltania, mivel a legjobb videoklipnek Hien Túl szép című klipjét választotta a szakmai zsűri. 2010. július 21-én jelent meg a lemez harmadik videoklipje a Más volt című dalhoz. Az album többi dalához hasonlóan a Más volt is elérte az első helyet a VIVA Chart-on. Kölyök 22 és első nagykoncert (2010–2011) Már a Más volt című dal videoklipjének végén is elhangzik egy kisebb részlet SP új lemezének egyik dalából. A teljes dalhoz készült klip 2010. november 22-én jelent meg Szólj rám címmel majd 8 nappal később, 2010. november 30-án (SP 22. születésnapján) megjelent SP 4. albuma Kölyök22 címmel, utalva ezzel az első albumára. Az album később a MAHASZ albumeladási listán 2. lett, a Szólj rám című dal klipje pedig elérte a VIVA Chart-on az első helyet, amely SP 5. listavezető száma lett. 2011. február 14-én jelent meg az album második videoklipje a Nevem SP című dalhoz, amelynek közvetlen folytatása 2011. március 12-én jelent meg a Szeretlek című dalból. 2011. március 19-én került megrendezésre SP első nagy koncertje a budapesti Sportmax Szabadidőközpontban. A koncert a Nevem SP elnevezést kapta és közreműködőként részt vettek az eseményem Fluor, Brasch Bence, a Stereo 2.0, Düki, Pixa, Siska Finuccsi és Szakos Krisztián. Ezt követően a nagy duett című élő showműsorban kapott szerepet, ahol Iszak Esztert tanította. A 10 sztárpárból 3. helyet értek el. (Előadott dalok: Justin Timberlake-Sexy back, Rihanna-S&M, User-DJ got us falling a love again, Backstreet Boys-Everybody, Black Eyed Peas-I gotta feeling, Kylie Minogue-Can't get you out of my head, 4f club-Balatoni láz, Elton John-Sorry seems to be the hardest word, Britney Spears-Toxic, Rihanna-Please don't stop the music, Fluor feat SP-Partyarc) 2011-ben is megrendezték Az Eltűnt Gyerekek, avagy az 1000 Lámpás Éjszakáját. SP-t kérték fel a feladatra, hogy dalt írjon a gyerekek emlékére. A Hol van az út? című számot a YouTube-on eddig csaknem 200 000-en látták, és a visszajelzések is sokkal jobbak az előző dalokhoz képest. New Wave és a második nagykoncert (2011–2012) SP stílusváltását 2011-es albumának címe is mutatja, amelynek megjelenését követően egyre több pozitív kritika érte az előadót. A lemezről eddig két dalhoz készült klip, ezek a Maradnék és az Olyan szép. 2012. április 28-án került megrendezésre SP második nagy koncertje a budapesti Millenáris Teátrumban. A koncert a New Wave elnevezést kapta és közreműködőként részt vett az eseményen Lola. Diszkográfia Videoklipek 2006 – Kérlek hogy 2007 – Holnaptól 2008 – Állj meg 2008 – Kérlek hogy II 2009 – Kép maradsz 2010 – Ne Add Fel / Take Me Back 2010 – Más volt 2010 – Szólj rám 2011 – A nevem SP 2011 – Szeretlek 2011 – Maradnék 2012 – Olyan szép Vendég videoklipek 2010 – VIVA Comet Allstars – Ha zene szól 2010 – Fluor feat. SP – Partyarc Egyéb tevékenységei Fotózás SP az éneklés mellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékre jár, ahol fotóművésznek tanul. A zenével szerzett népszerűség következtében SP keresett divatfotós is lett. Munkakörébe tartozik a magazinfotózás (VJ Ada/Bánszki Adrienn, Zimány Linda) és az albumfotózás (Barbee – Popsztár, Lola – Lola 3). Saját albumborítóit is ő maga fényképezi. 2010 óta rendszeresen fotózik a HOT! Magazinnak és más hazai divatlapoknak. Dalszövegírás Amellett, hogy saját maga írja a dalait, más előadóknak is írt már dalt: Brasch Bence – Fogadj el így Lola – Más lettél Brasch Bence – Álmodoztunk Rendezés 2010 elején SP rendezte a Special album második videoklipjét, a Ne add fel-t. A klip sikere után több felkérést kapott más előadóktól, hogy a soron következő videoklipjüknek is ő legyen a rendezője. Eddigi munkái Brasch Bence – A szívem nem hátrál Brasch Bence – Fogadj el így Fluor – Partyarc Gáspár Laci – Fülledt, forró nyár Gitano – Mosolyog rám John the Valiant feat. Lola – Another day Fluor – Mizu Düki – Tedd fel a kezed! Young G (VV Béci) – A legnagyobb Kállay-Saunders András – I love you Vass Veronika – Új világ Twinset 2010. március 14-én a TYRA Clothing gondozásában került a boltokba SP első ruhakollekciója, a Twinset. Díjai, elismerései 2007 – „It's Right! Hip-Hop Jam” 3. helyezés 2007 – HIPHOP.HU Zenedíj: „Az év felfedezettje” 2007 – „Az év hiphop videoklipje” (Holnaptól) (jelölés) 2009 – VIVA Comet – Legjobb férfi előadó 2009 – VIVA Comet – Legjobb új előadó 2009 – BRAVO OTTO – Az év magyar felfedezettje (jelölés) 2009 – BRAVO OTTO – A legjobb magyar klip (Állj meg) (jelölés) 2010 – Fonogram díj – Az év hazai felfedezettje 2010 – BRAVO OTTO – Az év magyar férfi előadója 2010 – BRAVO OTTO – A legjobb magyar klip (Kép Maradsz) 2010 – BRAVO OTTO – Bravo Idol-díj 2010 – VIVA Comet – Legjobb férfi előadó 2010 – VIVA Comet – Legjobb videoklip (Kép maradsz) (jelölés) 2011 – Zene.hu szavazás – Az év hazai modern pop-rock albuma 2011 – BRAVO OTTO – Az év magyar férfi előadója (jelölés) 2011 – BRAVO OTTO – A legjobb magyar klip (Nevem SP) (jelölés) 2011 – A Nagy Duett – 3. hely (Iszak Eszterrel) 2011 – BRAVO OTTO – Westend Különdíj 2011 – VIVA Comet – Legjobb férfi előadó 2011 – Fashion Video Festival különdíj 2012 – Music Channel különdíj – Az év magyar klipje (Maradnék) (jelölés) 2012 – BRAVO OTTO – Az év magyar dala (Maradnék) (jelölés) 2012 – BRAVO OTTO – Az év magyar férfi előadója 2012 – VIVA Comet – Legjobb férfi előadó 2012 – VIVA Comet – Legjobb videoklip (Maradnék) Televíziós műsor Éder Krisztián a TV2-n is szerepelt az ő hétköznapjait bemutató műsorban, a Furcsa hétköznapok – SP címűben, amelyből öt rész készült. 8855 Miva A 8855 Miva (ideiglenes jelöléssel 1991 JL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ótomo Szatoru és Muramacu Oszamu fedezte fel 1991. május 3-án. Hét Kilenced Hét Kilenced (Seven of Nine), vagy ahogy gyakran hívják: „Hetes”, a Star Trek: Voyager című tudományos-fantasztikus televíziós sorozat egyik szereplője. Először a negyedik évadban jelent meg a képernyőkön, a Skorpió című részekben. A szerepében Jeri Ryan. Életrajza Annika Hansen néven született a Tendara kolónián 2348-ban, Magnus és Erin Hansen exobiológusok gyermekeként. Hetest 6 évesen asszimilálta Borg a USS Raven fedélzetén, ahogy az később kiderül abból az adattárolóból, amit a USS Voyager talál a Delta kvadráns szívében. A Borgot tanulmányozva Hansenék egy féregjárat segítségével jutottak el a Delta Kvadránsba, a galaxis másik végébe. Ott rátaláltak a félig szerves, félig mechanikus lényekre, de azok asszimilálták őket. Hetes egész élete során csak a Borg kollektívát ismerte. Évekkel később, mikor is időleges szövetség köttetett a Borg és a USS Voyager között (Skorpió I, II), a föderációs hajó legénységével közösen dolgozott egy, a 8472-es faj ellen bevethető fegyveren. A történet végén kiderül, hogy korábbi megegyezés ellenére a Borgnak esze ágában sincs a Voyagert elengedni. Kathryn Janeway parancsára Chakotay és B’Elanna Torres leválasztják Hetest a kollektíváról, ezzel megakadályozva azt, hogy asszimilálni tudja a hajót, a Borg királynő utasítására. Ezek után, önálló lényként lehetősége nyílik rá, hogy ismét felvegye az Annika Hansen nevet, de ő inkább a Borg azonosítója (hét-kilenced) mellett dönt. A "Pók hálójában" c. duplarészben a borg újból elragadja őt, de nem asszimilálják. A királynő az emberek elleni végső csapáshoz szeretné felhasználni Hetes emberekről, azok tudásáról és taktikájáról szerzett tapasztalatait. A királynő mellett találkozik a már évtizedekkel korábban asszimilált apjával is. De hamarosan kiszabadítja Hetest a borg karmaiból a Voyager legénysége, így sértetlenül visszatérhet a legénység soraiba. A kollektíváról való leválasztása után Janeway személyében mentorára lel, aki segít neki beilleszkedni az emberi társadalomba. Ebben a Doktor is a segítségére van, aki azon fáradozik, hogy szocializálódjon, és hogy érző lényként beilleszkedjen a legénység soraiba. A Doktor mélyebb érzelmeket is táplál iránta, de ebből nem lesz semmi. A sorozat utolsó évadában románc szövődik közte és Chakotay, a Voyager elsőtisztje között, és – amint az utolsó részből kiderül – összeházasodnak. Személyiség Személyisége a kezdetekben inkább egy vulcaniéhoz hasonlított, és gyakran követett el parancsmegtagadást, (irracionálisnak, érzelgősnek vélte Janeway néhány parancsát) ami korábbi, Borg létének volt tulajdonítható. A visszailleszkedés az emberi létbe jóval nehezebben ment neki, mint más dolgozóknak (pl. Hugh), mivel kiskorától a Borg része volt, és így gyermekkora jó részében dolgozóként nevelkedett. A Borgtól örökölt intelligenciája, technikai jártassága és profizmusa többször vált a legénység hasznára. A kritika Hetes karakterét több részről is kritizálták. Néhány fanatikus Star Trek rajongó ostobaságnak tartotta egy Borg beillesztését a legénység soraiba, ráadásul testre simuló ezüstös ruhája is nagy megdöbbenést okozott. A veterán Star Trek író és rendező, Ronald D. Moore szerint Hetesnek sokkal jobban kellett volna egy Borgra hasonlítania. Baki Az ötödik évad hetedik epizódjában kb. a 36-ik perc felénél Hetes felkiált és ekkor látható, hogy a színésznőnek amalgám tömése van a bal felső fogsorának egyik nagyörlőjében. Felvetődik a kérdés, hogy a Borgnál megengedhető-e egy ilyen "elavult" orvosi technológia fenntartása, azaz a stáb maszkmesterei használhattak volna valamilyen színezőanyagot a jelenet forgatása közben a színésznő fogának ezen részén. A Toronto St. Patricks játékosainak listája A Toronto St. Patricks egy profi jégkorong csapat volt a National Hockey League-ben 1919 és 1927 között. Az alábbi lista azokat a játékosokat sorolja fel, akik legalább egy mérkőzésen jégre léptek a csapat mezében. A játékosok Jack Adams Lloyd Andrews Amos Arbour Pete Bellefeuille Stan Brown Francis Cain Harry Cameron George Carey Sprague Cleghorn Bert Corbeau Charlie Cotch Hap Day Corb Denneny Gerry Denoird Babe Dye Alvin Fisher Jake Forbes Eddie Gerard Frank Heffernan Albert Holway Stan Jackson Howard Lockhart Wilf Loughlin Joe Matte Bert McCaffrey Jack McDonald Ivan Mitchell Gerry Munro Mike Neville Reg Noble Paddy Nolan Goldie Prodger Ken Randall Reg Reid John Ross Roach Mickey Roach Ganton Scott Norm Shay Glenn Smith Rod Smylie Gordon Spence Chris Speyer Ted Stackhouse Billy Stuart Cully Wilson Katari labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Qatar Stars League a katari profi labdarúgó-bajnokság elnevezése, amely az ország legmagasabb szintű pontvadászata. A ligát jelenleg 14 csapat alkotja. A liga történetének eddigi legsikeresebb csapata a 13 bajnoki címet számláló Asz-Szadd al-Katari. Története Az első nem hivatalos szezon az 1963-1964-es volt. Sokáig nem volt osztályozós rendszer, a csapatok egy ligában versenyeztek. Az első hivatalos szezon az 1973-1974-es bajnokság volt, amit a Qatar SC nyert meg. 1981-ben öt csapat részvételével alapították meg a bajnokság másodosztályát. 1994-ben, egy szezonon át a bajnokik döntetlen esetén büntetőkkel dőltek el, ezt a katari szövetség a bajnokság népszerűsítése miatt vezette be. 2003-ban, és azóta is hatalmas összegeket invesztálnak a bajnokságba, és ennek köszönhetően sok neves labdarúgó megfordult itt, például Frank de Boer és Ronald de Boer, vagy Pep Guardiola és Gabriel Batistuta. 2004-ben labdarúgó akadémia jött létre a helyi fiatalok világszínvonalú képzésének a biztosítására. Bajnoki címet szerző csapatok Asz-Szadd al-Katari 13 Qatar SC(Al-Esteqlal) 8 Al-Rayyan SC 8 Al-Gharafa Sports Club (Al-Ittihad) 7 Al-Arabi SC 7 Lekhwiya SC 4 Al-Wakhra SC 2 Híres játékosok Franck Leboeuf Marcel Desailly Frank de Boer Ronald de Boer Pep Guardiola Gabriel Batistuta Raúl González Blanco Ali Dáji Romário Júnisz Mahmúd Sonny Anderson Juninho Pernambucano Djibril Cissé Zé Roberto Lisandro López Xavier Hernández Creus Louroux-Hodement Louroux-Hodement település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 341 fő (2015). Louroux-Hodement Bizeneuille, Givarlais, Hérisson, Maillet, Sauvagny, Venas, Verneix és Haut-Bocage községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cañar tartomány Cañar Ecuador egyik tartománya, amelynek székhelye Azogues. A 2005-ös népszámláláskor a tartomány népessége 221 045 fő volt. Területén találhatók Ecuador legismertebb inka településének, Ingapircának a romjai. A terület őslakói a cañari emberek. Kantonok A tartományban 6 kanton van. Décines-Charpieu Décines-Charpieu település Franciaországban, Isère Rhône megyében. Lakosainak száma 27 362 fő (2015). Décines-Charpieu Miribel, Vaulx-en-Velin, Chassieu és Meyzieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Joseph Kerwin Joseph Peter Kerwin Dr. (Oak Park, Illinois, 1932. február 19. –) amerikai űrhajós orvos. Életpálya 1949-ben az Oak parki Fenwick High magániskolában tanult. 1953-ban massachusettsi Worcesterben bölcsészettudományi karon filozófiából kiválóan diplomázott. 1957-ben achicagói (Illinoisi) egyetem gyógyszerészetből doktorált. Orvosként Washingtonban és Pensacolban az Aviation Medicine United States Navy School-ban praktizált. 1958-tól a haditengerészetnél pilóta és orvostiszt. Tapasztalt pilóta, 4500 órát repült. 1965. június 28-tól részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 28 napot és 50 percet töltött a világűrben. Összesen 3 óra és 23 percet töltött szereléssel a világűrben. Ő volt az első amerikai orvos a világűrben. Űrhajós pályafutását 1987. március 31-én fejezte be. A NASA tudományos főmunkatársa, az űrrepülőgép tudományos személyzete felkészítésének orvosfőnöke. Űrrepülések A Skylab–2 háromszemélyes Apollo űrhajó, amely a Skylab-program keretében az első amerikai űrállomásra az első legénységet vitte. Kerwin volt felelős a tudományos program teljesítéséért. Korponay Gyula Korponay Gyula (Keszeg, 1888. február 28. – Budapest, 1975. március 28.) kertészmérnök, pomológus. Életrajza Felsőfokú tanulmányait 1906–1909 között a Kertészeti Tanintézetben végezte. Az első világháború előtt a gyakorlati termesztésben főleg a zöldséghajtatás elterjesztésével foglalkozott. 1920-tól a Növényélettani és Kórtani Állomáson a gyümölcsvédekezési osztály vezetője volt. 1928-tól zárszolgálati teendőket is ellátott. Így ismerte fel az újszegedi faiskolában a kaliforniai pajzstetűfertőzést. 1929-től az Országos Pomológiai Bizottság tagjaként dolgozott a gyümölcsfakörzetek kijelölésén. 1935-től a Gyümölcsfatermelők Egyesületének ügyvezető igazgatója. 1949-től, nyugdíjazásától haláláig a Kertészeti Kutató Intézet szakértőjeként dolgozott. Munkássága Fontos szerepe volt a hazai üzemi gyümölcstermesztés szervezésében. Munkáját a szentendrei amerikai köszmételisztharmat leküzdésével kezdte, amellyel nemzetközi elismerést szerzett. Hazánkban elsőként alkalmazta a mészkénlevet a növényvédelemben. 1945 után főleg a tájfajták felkutatásával és szelektálásával foglalkozott. Több tucat törzskönyvet készített. Ismereteit számos szakközleményben is közreadta. Munkásságát Entz Ferenc-emlékéremmel ismerték el. Főbb munkái A téli gyümölcs eltartása (Budapest, 1936) Télálló pozsgások A télálló pozsgások (vagy télálló szukkulensek) olyan pozsgás növények, amelyek nagy biztonsággal képesek elviselni a hosszantartó fagyokat is, így kerti dísznövényként mérsékelt égövön is tarthatók. Varjúhájfélék (Crassulaceae) A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó növények pozsgás évelő növény, amelyeknek számos faja megél a hazai éghajlaton is. Félt tucat fajuk őshonos a Kárpát-medencében. Hazánkban főként napos dolomit-sziklagyepeken találjuk őket. Ízük csípős (innen kapta nevét a széles körben elterjedt Sedum acre faj; acer=éles, csípős [lat.]), azonban megszárítva elvesztik ízüket. A legtöbb faj igen jól tűri a hosszantartó szárazságot és a magas napfénytartamú, kitett helyeken is megtalálja az életfeltételeit. A varjúhájak számára a több hónapos szárazság és a rendszertelen vízellátást sem jelent problémát. A növény virágzó hajtását hasznosítják gyógyászati célokra. A növény az alkaloidoknak (piperidin alkaloid a szedakrin, a szedamin és a szedinin) köszönheti csípősségét, de tartalmaz még cseranyagokat, nyálkát, flavonoidokat is. A szájban irritációs tüneteket vált ki, nagy mennyiségben hányást és hasmenést provokál. A tél közeledtével víztartalmuk jelentős részét elveszítik, felálló hajtásaik elhevernek, a levelek fonnyadttá válnak, színük megváltozik. Egyes fajok a leveleik nagy részét levetik és rügyeket fejlesztenek, amelyek azonban megállnak a sarjadás fázisában. Kövirózsa (Sempervivum) Rendszertanilag a varjúhájfélék családjába tartoznak. Vastagok, húsos, színes levelekkel rendelkeznek, amiket tőrózsából fejlesztenek. Száraz, vékony talajon, napos, meleg helyen fejlődnek legjobban. Évelők, 2-3 évig élnek. Június-július hónapokban hozzák rózsaszín, sárga virágaikat. Álernyő virágzatuk kifejlesztése után a virágzó egyedek elpusztulnak, de sarjlevélrózsákkal vegetatív úton tovább élnek és szaporodnak (azaz ún. monocarpicus növények, mint számos aloé-faj is). Ivaros úton, magvak által is terjednek. Jól érzik magukat kövek között, sziklahasadékokban, vagy akár 2–4 cm-es talajon is a kisebb fajok. Egyes fajok mindössze 2–3 cm magasak (virágzási időszakon kívül), néhány faj a 20 cm-es magasságot is elérheti. tagjára általánosan jellemző, hogy tőrózsát (rozetta) alkotó, húsos leveleik vannak. Kristályvirág (Delosperma) Délkelet- és Kelet-Afrika lakói, közel 100 fajuk ismert. A mi éghajlatunkon télálló fajok Afrika legdélibb részén élnek. Bár télállóságuk foka nem éri el bennszülött pozsgásainkét, mégis figyelemreméltó, hogy ezek a növények az afrikai kontinensen egyáltalán fagytűrők lehetnek. Ebben szerepe van a Dél-Afrikában Kelet-Nyugati irányban végighúzódó óidei táblás hegységeknek (pl. Drakenberg-hegység). A jégkorszakok idején az Antarktisz jege a mainál sokkal északabbra terjedt, ma is jelentősen hűtik áramlatai a déli és nyugati partokat. A kristályvirág-félék az elmúlt néhány százezer évben nyerték el azon tulajdonságaikat, amivel ellen tudnak állni a télnek, holott ma már jóval enyhébb az éghajlat élőhelyükön. Télen a takarást meghálálják. Kutyatej (Euphorbia) A kutyatej (Euphorbia) nemzetségbe nagy számú faj tartozik, amelynek csak egy része szukkulens. Számos fajuk a szukkulens testfelépítésben odáig ment, hogy összekeverhető a kaktuszokkal, ezek az afrikai fajok azonban nem télállóak (sajnos). Néhány fajuk azonban elviseli teleinket. A növények nevüket ragadós tejnedvükről kapták, ami mérgező az ember számára. Virágaik kicsinykék, a sziromleveleknek tetsző képződmények valójában módosult levelek. A szabadban áttelelő fajok télen sok levelüktől megválnak. Jellemző bíbor, pirosas téli elszíneződésük. Magyarországon 45 fajuk terem. Ezek többsége enyhén szukkulens jelleget mutat. Tejelő fűnek is hívja a népnyelv. Leveleik állása váltakozó, átellenes, ritkán örves. A trópusi fajoké hiányozhat is. Virágzata égtetőző, 2, 3. vagy többsugarú álernyő. Az ernyő és sugarai elágazása alatt a szár leveleitől eltérő gallér- és gallérka levelek vannak, mint az igazi ernyősek virágzatán. Nyáron a növények levele kékes, ami az erős napsugárzástól védi őket. Hasznos sziklakertbe való ültetésük, mivel a csigák nem szeretik ezeket a mérgező növényeket. Pálmaliliom (Yucca) A Magyarországon is életképes fajok nem tartoznak a szűkebb értelemben vett pozsgások közé, inkább szárazságkedvelők (xerofilok). Tárgyalásukat itt az indokolja, hogy eredeti élőhelyükön együtt fordulnak elő a télálló kaktuszokkal. Származási helyük Közép- és Észak-Amerika. Néhány fajuk eredményesen tartható szabadban, a legellenállóbb a Yucca filamentosa. Gyakori parkokban, kertekben, körforgalmakban sövénynek, dekorációnak telepítve a foszlóslevelű pálmaliliom (Yucca filamentosa). Mintegy 0,5 méteres leveleik tőrózsából fejlődnek vagy magas szárat fejlesztenek. Az idősebb egyedek két-három méter magas száron hozzák liliomszerű virágaikat, más fajok virágzás után elpusztulnak. Típustól függően levelük lehet vékony (szinte tűszerű) vagy szélesebb. A szélesebb levelű fajok nedvesebb termőhelyekről származnak. Minden fajta földtípuson megél, azonban sok napsütésre van szükségük, a Kiskunságban néhány helyen kivadult a sírkertekből homokos talajon. Télen leveleik széle kissé összepöndörödik, az legidősebb levelek elhalnak, valamint a meglévők petyhüdtté válnak. Nem kimondottan kedvelik a szárazságot, de nagyon jól elviselik. Télen, a télálló kaktuszokhoz hasonlóan veszítenek víztartalmukból, leveleik fonnyadttá, petyhüdtté válnak és összetöpörödnek. A levélrózsa összecsukódik és ráborul a központi rügyre. Egyes fajok apró bolyhokat, ezüstös szőröket viselnek, amelyek a víztaszító tulajdonságuknál fogva védik a növény központi részét. Puszta (település) A puszta mezőgazdasági település, nagyobb mint a tanya vagy a tanyabokor, de általában nem rendelkezik önálló önkormányzattal. Napjainkban a legtöbb puszta nagyobb alföldi városok külterületi egysége. Kialakulása a 18-19. században a nagyobb mezőgazdasági egységek létrehozásával kezdődött. A hagyományos pusztán megtalálható volt az urasági kastély, gazdatiszti ház, cselédlakások, istállók és egyéb gazdasági épületek. A puszta szó gyakran megtalálható településneveinkben is. Jellegzetes puszták: Gánt külterületén Kőhányás-puszta, vagy az egykoron Esterházy birtok, Majk-puszta a Vértesben. Crkveni Bok Crkveni Bok falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 31, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 18 km-re keletre, a sziszeki Szávamentén, Száva-folyó régi medrének, ma már holtágának partján fekszik. Házai többnyire a holtág medrét követve menő főutca és az ettől délre fekvő két kisebb utca mentén sorakoznak. Története A falu csak a 18. század végén keletkezett, 1773-ban az első katonai felmérés térképén még nem szerepel. A településnek 1857-ben 551, 1910-ben 1118 lakosa volt. Zágráb vármegye Kosztajnicai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború során az usztasa erők az egész falut felégették, 318 szerb nemzetiségű helyi lakost hurcoltak el és gyilkoltak meg a jasenovaci koncentrációs táborban. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előtt a falu csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a JNA erőihez csatlakozott. Északi határa egyben a Krajinai Szerb Köztársaság határa is volt. A falut 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 117 lakosa volt. Nevezetességei A falu Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1810-ben épült, a II. világháború idején az usztasák pusztították el. A helyén ma egy fa harangláb áll. A templom ikonosztázát Jakov Šašel festette 1889-ben. Kultúra A KUD „Savski lugovi” kulturális és művészeti egyesületet 1945-ben még „Prosvjeta” néven alapították. A névváltozás 1974-ben történt. A népi hagyományok ápolásával, a népviselet, a népi énekek és táncok megőrzésével foglalkozott egészen a délszláv háború kitöréséig. Népi együttesében három falu, Crkveni Bok, Ivanjski Bok és Strmen lakosai szerepeltek. Chatham (Kent) Chatham Anglia Kent megyéjében található város. a Medway folyó torkolatánál helyezkedik el. A város A Hhathami Hajógyár 1984-ben bezárt, de a nagyobb haditengerészeti épületek újjáépültek a virágzó turisztikai iparra fókuszálva. A bezárást követően, a hely egy része kereskedelmi kikötő lett, más részeit üzleti és lakossági használat céljára fejlesztették, egy harmadik része pedig a Chathami Történelmi Hajógyár múzeum, ahol sok más attrakció közt a HMS Ocelot tengeralattjárót is kiállították. Chathamnek még mindig vannak haditengerészeti kötődései,; számos katonai laktanya van itt együtt 19. századi erődítményekkel, melyek a hajógyár védelmi pajzsát jelentették. A városban lévő Brompton Laktanya továbbra is székhelye a Királyi Hadmérnöki Hadtstnek. A város fontos közúti kapcsolatokkal rendelkezik, és a vasúti, valamint autóbusz-pályaudvarai a terület fontos közlekedési csomópontjai. Adminisztratív központja Medway unitárius hatóságnak, és úgy is nagyon ismert, mint fő bevásárló központ. 6689 Floss A 6689 Floss (ideiglenes jelöléssel 1981 EQ24) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Landéda Landéda település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3575 fő (2015). Landéda Lannilis községgel határos. Népesség A település népességének változása: Miszlivetz Ferenc Miszlivetz Ferenc (Budapest, 1954. június 10.) magyar szociológus, történész, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe a civil társadalom, az európai integráció és az átmenetek kutatása. 1998-tól a Berzsenyi Dániel Főiskola (2000-től a Nyugat-magyarországi Egyetem) Társadalomtudományok, Nemzetközi és Európa-tanulmányok Intézete igazgatója. Ezenkívül az MTA Politikatudományi Intézet érték és kultúra műhely vezetője. Életpályája 1973-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1978-ban szerzett diplomát. Emellett 1976 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem szakára járt és szerzett tanári oklevelet. 1982-ben lett az MTA Szociológiai Kutatóintézete munkatársa. 1983-84 a Sussex-i Egyetemen ösztöndíjas, 1989-ben a Mac Arthur Alapítvány ösztöndíjasaként a berkeley Kaliforniai és Harvard Egyetemen kutató. 1980-ban a Fejlődés-tanulmányok című sorozat szerkesztője. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, a TDDSZ, a K-Ny Párbeszéd Kör alapító tagja, a Duna-alapítvány kuratóriumának tagja volt. 1990-ben az Európa Kutató Központ egyik megalapítója, kutatási programigazgató. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola szociológia tanszékvezetője, 1996-ban főiskolai tanár. Az MTA Szociológiai Kutatóintézet főmunkatársa. 1991-95-ig a Demokratikus Charta szóvivője. 1993-ban kezdeményezi a Savaria Egyetemi Kiadó, 1994-ben a kőszegi Európa-ház megalapítását, 1997-ben részt vett az első hazai Európa-tanulmányok interdiszciplináris egyetemi szak kidolgozásában, Európai Doktori Központot alapított, 1998-ban a főiskolán az Európa-tanulmányi Központ létrehozásának vezetője. Kutatási területe: civil társadalom, társadalmi mozgalmak, demokratizálódás Kelet-Közép-Európában, kelet-európai nacionalizmusok, az európai integráció. A szociológiai tudomány kandidátusa (1994). Tudományos fokozatok 2005 az MTA doktora, Nemzetközi Kapcsolatok 2004 Egyetemi tanári kinevezés Habilitáció, Budapesti Corvinus Egyetem 1997 Jean Monnet professzor 1994 A szociológiai tudományok kandidátusa, MTA, Budapest 1983 Bölcsészdoktori diploma, ELTE, Budapest 1982 történelem szakos előadó ELTE BTK, Budapest 1978 politikai gazdaságtan-tervezés szakos tanári diploma MKKE, Budapest Szakmai munkái, tevékenységei Jean Monnet chair 'ad personam' a Társadalomtudományok UNESCO bizottságának az elnöke 2012 Deák vendégprofesszor, Harriman Institute, Columbia Egyetem, Kelet Európai Központ, Szociológia Tanszék, New York 2012- a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutató professzora 2011- UNESCO elnökség, Kulturális Örökség Management és Fenntartható Fejlődés, ISES-Corvinus, Kőszeg 2010- a Jean Monnet Kiválóság Központ koordinátora, ISES-Kőszeg 2009- az IGES-Corvinus (Global and European Integration Studies) igazgatója, Kőszeg 2008- a MIREES MA Keleti Európai Interdiszciplináris Tanulmányok program folyamatos vendégprofesszora 2006- Szerkesztőbizottsági tagja a Newropeans Magazine internetes honlapnak 2005- Hankiss Elemérrel közösen főszerkesztője a Találjuk ki Közép-Európát! / Reinventing Central Europe! című magyar és angol nyelvű honlapoknak 2005- a Civil Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja 2005- az MTA Politikatudományi Intézet tudományos tanácsadója 2005-2006 Vendég ösztöndíjas a berlini Wissenschaftszentrum für Sozialwissenschaften-nél 2004-2012 Egyetemi tanár, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézet igazgatója, NyME 2004- a Politikatudományi Szemle c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja 2002 a Columbia University Civil társadalom kutatói projekt vendégprofesszora 2002 a Knowledge Society and the New Social Actors on Regional Level kutatói projekt főmunkatársa, MTA 2001-2003 a Társadalomtudományi kutatási Tanács operatív globális biztonsági és együttműködési Bizottság tagja 2001 a Notre Europe Kutatói Intézet tudományos szakértője, Párizs, Franciaország 2000-2001 a Jacques Delorsés és Jean-Luc Dehaene vezette Reflection Group on the Political Consequences of Eastern Enlargement tagja 2000 Principal Investigator of the European crossborder “Preparity” Structural Policy and Regional Planning Along the External EU Frontier to Central Europe: Preparing for Eastern Enlargement kutatási projekt vezetője 2000 a bécsi egyetem Politológia tanszékének vendégprofesszora 1999 a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológiai tanszékének vendégprofesszora, Kolozsvár, Románia 1998-2000 az Európai Békeegyetem helyettes igazgatója, Stadtschlaining, Ausztria 1997- az Európa Tanulmányok Jean Monnet professzora 1997 a European Union Visitors Program résztvevője, Brüsszel, London, Berlin, Bonn 1997 az Európai Dokumentációs Központ alapítója, Szombathely 1996-2001 az MTA Szociológiai Intézet Tudományos főmunkatársa és Igazgatósági tagja 1996-1998 a North-South Institute Civil Society and the Aid Industry tanácsadója, Ottawa, Kanada 1996- a kőszegi Nemzetközi Nyári Egyetem igazgatója 1994-2004 az Európai Békeegyetem állandó vendégprofesszora, tudományos igazgatóhelyettese, Stadtschlaining, Ausztria 1993-1996 az Átiratok sorozat szerkesztője, Savaria University Press 1992-2000 a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomtudományok és Európa - tanulmányok Intézet vezetője 1992-1995 a Contemporary Sociology c. folyóirat szerkesztőbizottsági tagja 1992 University of Salzburg, Austria, Senatinstitute für Politikwissenschaft meghívott professzora 1990-1992 a The European Imperative: Economic and Social Cohesion in the 1990s projekt tudományos tanácsadója Stuart Holland-dal 1990 az European University Institute, (Firenze) meghívott tudósa, kutatási témák: Kelet Európa politikai és társadalmi változásai 1989-1991 SSRC-MacArthur ösztöndíjas Nemzetközi Béke és Biztonság területen (UC Berkeley, Stanford University, Harvard University, European University Institute, Firenze) 1982-2001 a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa 1978-1989 a Fejlődés-tanulmányok c. sorozat szerkesztője Szakértői tevékenység 1990-1993 meghívott szakértőként részt vett az Európa Parlament és az Európa Tanács emberi jogi és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó munkabizottságainak munkájában. 1990-1992 szakértőként részt vett Stuart Holland The European Imperative: Economic and Social Cohesion in the 1990s című projektjében. 1993-1996 a Mónus Illés Akadémia a Demokratikus Társadalomért igazgatója. 1996-1998 a canadai North-South Institute Civil Society and the Aid Industry című nemzetközi kutatási projektjében tanácsadó. 1996- a British Council által szervezett nemzetközi konferencia-sorozat előadója és tanulmányírója. 1996- igazgatója és kezdeményezője az évente megrendezésre kerülő kőszegi Savaria Nemzetközi Nyári Egyetemnek. 2000- a „Preparity” – Structural Policy and Regional Planing Along the External EU Frontier to Central Europe – Preparing for Eastern Enlargement (Strukturális politika és regionális tervezés az EU közép-Európával határos régióiban – felkészülés a keleti bővítésre) Interreg IIC nemzetközi kutatási projekt magyarországi szakértői csoportjának vezetője. 2000- a brüsszeli Forward Studies Unit és a firenzei Európa Egyetem Intézet Schumann Központja által létrehozott, Jacques Delors által vezetett Reflexió csoport (Reflection Group) tagja. 2000- Globális Biztonság és Együttműködés (Global Security and Cooperation) címet viselő hároméves kutatási program pályázati bíráló bizottságában aktív résztvevő. 2000- a Global Civil Society Almanach tudományos tanácsadó testületének tagja. 2001 Auswirkungen der EU – Erweiterung auf die Regionen dies- und jenseits der Grenze című konferencia – a Preparity-projekt külföldi bemutatása Grazban. 2002- egyik fő szervezője, előadója és megvalósítója a Notre Europe Kutatóközpont Magyarországon elsőként megszervezett, Európai Unióhoz kötődő regionális kutatások bemutatásának az MTA IX. Főosztálya segítségével. 2002 előadásokat tart az ottawai Carleton University Európa-tanulmányok Intézetében, valamint a vancouveri British Columbia University Európa-tanulmányok Intézetében. 2005 az európai ügyek minisztere tudományos tanácsadó testületének tagja. 2006-2008 az Oktatási Minisztérium delegáltjaként a BDF Gazdasági Tanácsának tagja. Fő kutatási területek Társadalmi mozgalmak; civil társadalom; világrendszer-szemlélet a társadalom-tudományokban (fejlődéstanulmányok); európai integráció; biztonságpolitika; nemzetállam, nacionalizmus és identitás; a nemzetközi NGO-k szerepe a globalizáció folyamatában; tranzitológia; regionális együttműködés; globális válság. Főbb publikációk Könyvek IASK – KRAFT könyvek. Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete ; sorozatszerk. Miszlivetz Ferenc; Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete–Savaria University Press, Kőszeg–Szombathely, 2016- Abonyi János–Miszlivetz Ferenc: Hálózatok metszéspontjain. A negyedik ipari forradalom társadalmi kihívásai ; Savaria University Press–IASK, Szombathely–Kőszeg, 2016 ( IASK monográfiák sorozat ) Kisvárosok reneszánsza. A kőszegi példa. KRAFT II. ; szerk. Miszlivetz Ferenc; Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete–Savaria University Press, Kőszeg–Szombathely, 2016 ( IASK – KRAFT könyvek ) Creative cities and sustainability ; Savaria University Press, Szombathely, 2015 ( ISES book series ) Kreatív város – fenntartható vidék Kőszeg város példáján. Projektösszefoglaló ; fel. szerk. Miszlivetz Ferenc; Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete Alapítvány, Szombathely, 2014 Global challenges, European and local answers: the rise of glocality in Europe ; szerk. Miszlivetz Ferenc, Jody Jensen; Savaria University Press, Szombathely, 2013 Kreatív városok és fenntarthatóság. Javaslatok a Duna-stratégia megvalósítására Nyugat-Pannónia példáján ; Savaria University Press, Kőszeg–Szombathely, 2012 ( ISES könyvek ) A bizonyosság vége avagy Quo vadis demokrácia? ; szerk. Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press, Szombathely, 2011 A világrendszer ingája és a Jövőegyetem. Beszélgetések Immanuel Wallersteinnel ; Savaria University Press, Szombathely, 2010 Globális válság és '89 üzenete. Egy paradigmaváltás körvonalai ; Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete, Szombathely–Kőszeg, 2010 ( ISES füzetek ) Eredeti válságfelhalmozás. Összeomlás vagy átalakulás? ; szerk. Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press–MTA PTI, Szombathely–Bp., 2009 Válság világrendszer-szemléletben ; vál., szerk., előszó Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press, Szombathely, 2009 ( Új reformkor sorozat ) A magyar munkakultúra állapota és alakításának lehetőségei globális környezetben Kutatási jelentés ; szerk. Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press, Szombathely 2009 Hankiss 8van? Találjuk ki...! Tanulmányok Hankiss Elemér tiszteletére ; szerk. Miszlivetz Ferenc; MTA Politikai Tudományok Intézete–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 2008 Mi lett veled, Magyarország? ; Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete, Szombathely–Kőszeg, 2007 ( ISES füzetek ) The Languages of Civil Society. Europe and Beyond. ed., with Jody Jensen Florence: European University Institute, 2005. Új szuverén születik. Az európai konstrukció. Régiók, határok, közterek és civil társadalom az átalakuló Európai Unióban ; Savaria University Press, Szombathely, 2005 Az új Európára készülve. Interreg IIC "preparity". Strukturális politika és regionális tervezés az Európai Unió külső határvidékein. Kutatási jelentés ; összeáll., szerk. Jody Jensen és Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press, Szombathely, 2002 ( ISES könyvek ) A Haydn-Liszt vonósnégyes. Új intézmények, társadalmi szereplők és hálózatépítés a Nyugat-Pannon Eurégióban ; BDF Európa-tanulmányok Központja, Szombathely, 2002 ( Európai integrációs felkészítési modulok ) Az új Európa a széleken találja ki önmagát? Határokat átszelő együttműködés Európa öt régiójában ; magyar kiad. szerk. Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press–ISES Alapítvány, Szombathely, 2002 Európa jövője. Demokrácia, civil társadalom, bővítés ; Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete–MTA Politikai Tudományok Intézete, Szombathely–Bp., 2002 Közép-Európa a kapuk előtt ; Savaria University Press, Szombathely, 2001 A liberalizmus furcsa halála. Miszlivetz Ferenc három interjúja Immanuel Wallersteinnel. 1981, 1991, 2000 ; ISES Alapítvány, Bp.–Kőszeg–Szombathely, 2000 ( ISES műhelytanulmányok sorozat ) Hol a határ? Régi problémák, új kihívások ; ISES Alapítvány, Bp.–Kőszeg–Szombathely, 2000 ( ISES műhelytanulmányok sorozat ) Illusions and realities. The metamorphosis of civil society in a new European space ; Savaria University Press, Szombathely, 1999 Közép-európai változások. Társadalmi folyamatok és stratégiák ; szerk. Miszlivetz Ferenc, ford. Artner Balázs, Pogátsa Zoltán, Vajna Katalin; Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézet–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 1998 Vadkelet-party ; Savaria University Press, Szombathely, 1995 ( Átiratok ) Paradoxes and perspectives , szerk. Jody Jensen, Miszlivetz Ferenc; Savaria University Press, Szombathely, 1995 ( Studies on European transition ) A lehetséges határainak újrafogalmazása. Nacionalizmus és civil társadalom Kelet-Közép-Európában 1989 előtt és után ; Pesti Szalon–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 1993 ( Átiratok ) Kultúra és társadalom egy új korszakban ; szerk. Miszlivetz Ferenc; Pesti Szalon–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 1993 ( Átiratok ) Paradoxes of transition ; szerk. Jody Jensen, Miszlivetz Ferenc; Pesti Szalon–Savaria University Press, Bp.–Szombathely, 1993 ( Studies on European transition ) Békák a szárazon ; Múzsák, Bp., 1989 ( Mozgó világ ) Hosszú béke? ; vál., szerk. Miszlivetz Ferenc; MTA Szociológiai Kutatóintézet, Bp., 1989 ( Fejlődés-tanulmányok ) A jövő esélyei ; vál., bev. Némethi Gábor, szerk. Némethi Gábor, Miszlivetz Ferenc; MTA Szociológiai Kutatóintézet–ELTE, Bp., 1987 ( Fejlődés-tanulmányok ) Válság ; vál., szerk., előszó Miszlivetz Ferenc; MTA Szociológiai Kutatóintézet, Bp., 1987 ( Fejlődés-tanulmányok ) Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában ; vál., előszó Simon Róbert, szerk. Miszlivetz Ferenc, Simon Róbert; ELTE ÁJTK, Bp., 1986 ( Fejlődés-tanulmányok Regionális sorozat ) Contacting roles of modernization. "Pure" war and militarized peace ; Institute of Sociology HAS; Bp., 1986 ( Working papers Underdevelopment and modernization ) Torz osztálytársadalmak és formálódó társadalmi osztályok ; vál. Miszlivetz Ferenc, szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; ELTE ÁJTK–MTA Szociológiai Kutatóintézet, Bp., 1984 ( Fejlődés-tanulmányok ) Interview with András Bródy ; angolra ford. Renner Zsuzsanna; Institute of Sociology HAS, Bp., 1984 ( Working papers Underdevelopment and modernization ) Rosa Luxemburg és az orosz forradalom ; vál., utószó Magyar György, szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; ELTE, Bp., 1983 ( Politikatudományi füzetek ) Egyenlőtlen nemzetközi csere vagy a cserepartnerek egyenlőtlensége ; szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; ELTE ÁJK Tudományos Szocializmus Tanszék–MKKE Világgazdasági Tanszék, Bp., 1983 ( Fejlődés-tanulmányok ) Az elmélet és a fegyverek kritikája. Ideológusok és filozófusok a Harmadik világról ; szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc, vál. Marton Imre; 2. bőv. kiad.; ELTE, Bp., 1982 ( Fejlődés-tanulmányok ) Történelmi átmenetek és átmeneti társadalmak ; szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; 2. jav., bőv. kiad.; ELTE, Bp., 1981 ( Fejlődés-tanulmányok ) Interview with Immanuel Wallerstein ; Institute of Sociology HAS, Bp., 1981 ( Working papers. Underdevelopment and modernization ) "Periférikus" nemzetek és nemzetek feletti központok. Tanulmányok a világkapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséről ; szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; ELTE, Bp., 1980 ( Fejlődés-tanulmányok ) Kritikai elméletek és elméletkritikák. Bevezetés ; szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; 2. jav. kiad.; ELTE, Bp., 1980 ( Fejlődés-tanulmányok ) The class concept of Immanuel Wallerstein ; angolra ford. Renner Zsuzsanna; Institute of Sociology HAS, Bp., 1980 ( Working papers. Underdevelopment and modernization ) Kritikai elméletek és elméletkritikák. Bevezetés a fejlődés-tudományokba ; vál. Szentes Tamás, Béládi László, Miszlivetz Ferenc; MKKE, Bp., 1979 ( Fejlődés-tanulmányok ) Történelmi átmenetek és átmeneti társadalmak ; vál., szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc, ford. Bartos Gabriella et al.; MKKE, Bp., 1978 ( Fejlődés-tanulmányok ) Elméleti harcok és harci elméletek. Ideológusok és filozófusok a Harmadik Világról ; vál. Marton Imre, szerk. Béládi László, Miszlivetz Ferenc; MKKE, Bp., 1978 ( Fejlődés-tanulmányok ) Béládi László–Miszlivetz Ferenc: Az afrikai társadalmak sajátszerűségeinek módszertani megközelítése ; MTA Szociológiai Intézet, Bp., 1977 ( Műhelytanulmányok Elmaradottság és modernizáció ) Díjai, elismerései 2005-ben A Magyar Köztársaság lovagkeresztje, az európai integráció és a civil társadalom terén végzett kutatásaiért. 2009-ben Oktatói, kutatói, intézetigazgatói és tudományszervezési tevékenységéért elnyerte a Vas megyei Jubileumi Príma Díjat. Hohes Venn A Hohes Venn (franciául: Hautes Fagnes, hollandul: Hoge Venen) néven ismert régió Belgium északkeleti részén, Liège tartomány területén, Eupen városához közel, nagyrészt az Ardennek hegységben található. A terület egy kisebb része a szomszédos Eifel-hegységhez tartozik, amely keletről kapcsolódik az Ardennekhez. Az itt létrehozott Hohes Venn-Eifel természetvédelmi park kb. 45,000 ha területet foglal el. A park legmagasabb pontja 694 m-rel a tengerszint felett a Signal de Botrange, Eupen közelében, amely egyúttal Belgium legmagasabb pontja is. Mint neve is mutatja (magyarul: magas mocsár) a Hohes Venn-re elsősorban a kiterjedt fás-mocsaras területek jellemzők. A régiót északról Eupen, keleten Monschau, délen Malmedy és nyugaton Spa városa határolja. A mocsaras talaj legfőbb oka a rendkívül magas éves csapadékmennyiség, ami elérheti az 1500–1700 mm-t is. Számos folyó ered a Hohes Venn területén: Vesdre, Hoëgne, Warche, Gileppe, Eau Rouge, Amblève, Our, Kyll és a Rur, illetve a folyók megduzzasztásával számos mesterséges tavat is létrehoztak a vízisportok szerelmeseinek. Flóra és fauna A park területén számos őshonos és védett növényfaj él, mint például a hanga vagy közönséges csarab (Calluna vulgaris), illetve orchideafélék, encián, számos harmatfűfaj, vörös áfonya illetve gyapjas aszat (Eriophorum angustifolium). A mocsaras, lápos részek egyik legjellegzetesebb növénye a nyugati kékperje (Molinia caerulea), míg a szerencsés kiránduló akár vad nárciszokra is bukkanhat. Igen elterjedt, invazív betolakodó a japán keserűfű. A park őshonos állatai között találunk hiúzt, gímszarvast, őzt, vaddisznót és nyírfajdokat is. Turizmus A természetvédelmi terület jól megközelíthető gyalogos kirándulók számára, számos aszfaltozott sétautat hozott létre a park vezetése. Az itt található védett állat- és növényfajok szükségleteinek megfelelően a parkot négy kirándulózónára osztották fel: Az "A" zónában teljesen szabadon lehet túrázni és letérni a kijelölt útról A "B" zónában csak a kijelölt túraútvonalakon lehet közlekedni A "C" zónában csak a park által kijelölt túravezető vezetésével lehet sétálni A "D" zónában tilos a túrázás Télen általában jelentős mennyiségű hó esik és a terület adottságait kihasználva számos sífutópályát alakítanak ki. A természetvédelmi területen belül két információs központ működik, az egyik az eupeni Natuurcentrum Haus Ternell, amelyet a német nyelvi közösség tart fenn. A másik a Robertville-ben található Natuurparkcentrum Botrange, amelynek működését Liege tartomány finanszírozza. Hohlflöte A Hohlflöte egy orgonaregiszter német nyelvű megnevezése, magyar jelentése vájtfuvola. Kizárólag 8’, 4’, és 2’ magasságban készülő fedett vagy nyitott regiszter, a fuvolacsalád tagja. Leginkább fából készül, de épülhet fémből is. Középbő menzúrájú. Hangja telt, felhangszegény, bársonyos fuvolahang. Pionír élőlény Pionírnak az olyan élőlényeket nevezzük, amelyek a pusztulást kiváltó ok megszűntével elsőként jelennek, illetve telepednek meg olyan területeken, amelyekről az élet valamiért kipusztult. A pusztulás oka lehet természetes, így például: erdőtűz, vulkánkitörés, jégborítás; de lehet mesterséges is, mint például: erdőirtás; ipari tevékenység. A valamely területet benépesítő pionír növényfajok együttese a pionír növénytársulás. Mivel a fás növények pionír közösségeinek lombkoronája gyengén zár, ezek a fajok gyakorta korán termőre fordulnak, és a legtöbb évente, rendszeresen terem is. A pionír növényfajok magjai általában aprók, és csak rövid ideig csírázóképesek, (a később betelepülő elegyfajoké közepes, a szukcesszió kései fázisában megjelenő klimaxfajok magvai nagyok és sokáig csírázóképesek). A pionír növénytársulás laza, fajszegény, kiegyenlítetlen, a diverzitása kicsi. Tipikus pionír növénytársulások a Kárpát-medencében: nyílt homoki egyéves gyepek, nyílt sziklagyepek, némely vetési gyomtársulások. Tipikus pionír fásszárúak: erdeifenyő (Pinus sylvestris) , krími feketefenyő (Pinus nigra var. tatarica) , európai vörösfenyő (Larix decidua) , nyír (Betula sp.), közönséges boróka (Juniperus communis) , Hohn (Gemeinde) Hohn település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Cz (digráf) A cz betűkapcsolat néhány nyelvben fordul elő, így a lengyelben a /t͡�/ hangot (a zs-hez hasonló retroflex, zöngétlen affrikátát), a kasubban pedig a /t�/-t (vö. magyar cs) jelöli. Korábban több európai nyelv írásmódjában is jelen volt, többek közt a franciában és a katalánban, ahol az írásmódja ç-re egyszerűsödött, /s/ (magyar sz) hangértékkel, valamint a magyarban, ahol az egyszerű c betű váltotta fel a XIX–XX. század folyamán. A magyarban A cz a magyar nyelvben egy időben a [c] hang jele volt. A c betű az ómagyar korban jelölhetett mai c, k vagy cs betűkkel írott hangot egyaránt, a cz azonban ekkor még nem fordult elő. A középmagyar korban többnyire cz jelöli a mai c hangértékét, de előfordul mellette a ch is. A korai magyar nyomtatványokban Sylvester Jánosnál ćz-ként szerepel a [c] hang, és cz-vel a [cs], Dévai Bíró Mátyás pedig cz-vel jegyezte le a [c]-t és cż-vel a [cs]-t (illetve a tz és ts írásmód is előfordul). Heltai Gáspárnál a [c] hang szokásos jele tz volt, és a cz-t kellett [cs]-ként olvasni. Pázmány Péter ugyanakkor már a hosszabb távon meghatározó cz–cs párt használta a [c]–[cs] hangpár jelölésére. A protestáns hagyományban a tz–ts páros a jellemző még, de a katolikus cz–cs is elterjed időközben az újmagyar korban. Kazinczy és Vörösmarty az utóbbi mellett szállt síkra, és ez döntötte el végül is a vitát, amelynek lezárását a szótárak összeállítása is sürgette. Hivatalosan az 1922-es szabályzattal vezették be a cz helyett a c írásmódot. Nem hivatalosan viszont már a 19. század elejétől használták a mai alakot írók és nyelvtudósok egyaránt. Sokáig elhúzódott a vita, hogy a c egybeesne a latin c-vel, és a cammog-ot [kammog]-nak kéne olvasni, mire az ellentábor frappánsan megjegyezte, hogy a latin olvasat szerint viszont a csacsi is [kszakszi]-nak lenne ejtendő. A hagyományhoz ragaszkodók másrészt arra hivatkoztak, hogy a cz kérdése nem választható el a többi kétjegyű betűtől, amelyeket aligha lehetne mind megreformálni. Kreßberg Kreßberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3871 fő (2014). Benedetto Croce Benedetto Croce (kiejtése [beneˈdetto ˈkr�ː�e], Pescasseroli, 1866. február 25. – Nápoly, 1952. november 20.) olasz idealista, eszmeileg Hegelhez közel álló filozófus, történész, politikus, irodalomkritikus és író, a 19. századi olasz liberalizmus és újidealizmus fő ideológusa. Életpályája Abbruzzói és campaniai gyökerű, hagyományosan katolikus családban született, s bár kamaszkorában szakított a vallással, annak hagyományos rítusait élete végéig megtartotta. 1883-ban, tizenhét éves korában szüleit egy földrengés során elvesztette. Silvio nagybátyja kulturális köreiben módjában állt olyan fontos politikai és értelmiségi férfiakkal találkozni, mint Antonio Labriola, aki bevezette őt a marxizmus eszmekörébe. Bár beiratkozott a nápolyi egyetem jogi karára, Rómában Labriola erkölcsfilozófiai előadásait hallgatta. Egyetemi tanulmányait sosem fejezte be, de lelkesedett a műveltség és a filozófia iránt, elhanyagolva a hegeli gondolatot, amelynek érthetetlen formáját kritizálta. Rómát elhagyva, 1886-ban visszatért Nápolyba, ahol megvette Giambattista Vico nápolyi filozófus házát, aki bizonyos értelemben beléje plántálta saját bölcseletét. 1890-ben a Kilenc múzsa társasága (Società dei Nove Musi) megalapítói között értelmiségi díszvacsorát adott. Számos utazást tett Spanyolországba, Németországba, Franciaországba és Angliába miközben műveltségében egyre nagyobb szerepet kaptak történelmi és irodalmi tanulmányai. Különösen Giosuè Carducci költészete és Francesco De Sanctis művei. 1895-ben, Labriolával újra kapcsolatba lépett, a marxizmus iránt érdeklődve, annak történelmietlen kapitalizmusszemléletét viszont bírálva. Marxétól egyre inkább Hegel filozófiája felé orientálódott. 1922-ben még lelkesedett Mussoliniért, ám később a fasizmust az erkölcs betegségének nevezte. Nézetei A hegeli dialektika ellentéteinek szintézise helyett a különbözőségek szintéziséről ír, melyekben megőrződik a különbözőség is. Filozófiáját maga a „szellemi filozófiájának” nevezte, melyben az egyedüli valóságosan létező a szellem, a fizikai világ nem több a tudat konstrukciójánál. A szellemi megismerés négy fajtáját különbözteti meg: az esztétika, a logika, a gazdaság és az etika szféráját. A szellem tevékenységét időben kibontva a történelem írja le, így a filozófia maga is történelem – a történelem leírása csak a filozófiai kategóriák segítségével lehetséges. A szellem története végtelen fejlődés, mely abszolút és idővel felváltja a vallást. Croce leginkább lényeges művei az esztétika területén jelentek meg. Az igazi műalkotás a szerinte a művészben élő kép, aminek fizikai megvalósulása azt mintegy örökkévalóvá teszi, befogadói pedig rajta keresztül reprodukálják, újraalkotják. A művészet alapvetően szellemi tevékenység, alkotás. A szépség fogalma azonos a kifejezéssel: a szépség csak a műalkotásokban nyilvánulhat meg. Természeti szépség nem létezik, bár a természet képes arra, hogy a szemlélőből esztétikai képet hozzon létre. Magyarul A tiszta intuició és a művészet lírai jelleme ; ford. Kiss Ernő; Stief Ny., Kolozsvár 1912 Esztétika. Elmélet és történet ; ford. Kiss Ernő; Rényi, Bp., 1915 Az aesthetika alapelemei ; ford. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1917 ( Kultúra és tudomány ) A politika elemei ; ford. Révay József; Franklin, Bp., 1926 ( Kultúra és tudomány ) Történelem és szabadság ; ford. Biró Pál, Kinszki Imre, sajtó alá rend. Csécsy Imre; Századunk, Bp., 1940 A szellem filozófiája. Válogatott írások ; vál., bev., jegyz., bibliográfia Kaposi Márton, ford. Csala Károly, Rozsnyai Ervin; Gondolat, Bp., 1987 ( Gondolkodók ) A szabadság hitvallása ; ford. Bíró Pál, Kinszki Imre; Kossuth, Bp., 1990 Faenza Faenza település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Ravenna megyében. Lakosainak száma 58 542 fő (2016. július 1.). Faenza Bagnacavallo, Castel Bolognese, Riolo Terme, Solarolo, Brisighella, Cotignola, Russi és Forli községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Nintendo A Nintendo Company, Limited (�������, Nintendó Kabusiki-gaisa) egy japán multinacionális cég. A vállalatot Jamaucsi Fuszadzsiró alapította Kiotóban 1889. szeptember 23-án, eredetileg kézzel készített, ún. hanafuda kártyák gyártására. A 20. század közepén a cég számos piaci szegmensen kísérletezett, például taxi- és szállodaüzemeltetéssel. Az évek során a videojáték-gyártás vált a cég fő profiljává és a játékipar egyik meghatározó szereplője lett. Emellett a Nintendo az amerikai Seattle Mariners baseballcsapat többségi, az Atlanta Hawks kosárlabdacsapatnak pedig kisebbségi tulajdonosa. A Nintendo a videojáték-piac legrégebbi, máig fennmaradt három nagy videojátékkonzol-gyártó cég egyike a Microsoft és a Sony mellett. Game Boy Advance és Nintendo DS modelljeinek köszönhetően piacvezető a kézi játékkonzolok gyártásában. 2007. június 30-ig a Nintendo története során 453 millió játékgépet és közel 2,2 milliárd játékprogramot adott el világszerte. Történet 1889–1956 A Nintendót Jamaucsi Fuszadzsiró egy kicsi japán vállalkozásként indította el az 1889-es év vége fele Nintendo Koppai-ként. A Kiotóban székelő vállalat gyártott és értékesített egy hanafudának hívott kártyajátékot. A kézzel gyártott kártyák hamarosan nagy népszerűségre tettek szert és Jamaucsinak fel kellett venni több segédet, hogy lépést tudjanak tartani a növekvő igényekkel. 1956–1975 1956-ban Jamaucsi Hirosi ellátogatott az USA-ba, hogy tárgyalásokat kezdjen a United States Playing Card Companyval, a domináns játékkártyagyártóval az USA-ban. Jamaucsi megdöbbent, amikor rájött, hogy a világ legnagyobb vállalata az ő üzletágában egy kicsi irodát használ. Ez volt a fordulópont, ahol Jamaucsi rájött a játékkártyaüzlet korlátaira. Ezek után hozzáférést nyert a Disney karaktereihez, és rátette őket a játékkártyákra, hogy az eladásokat megnövelje. 1963-ban Jamaucsi átkeresztelte a Nintendo Playing Card Company Limited-et Nintendo Company Limited-re. A vállalat ekkor kezdett el kísérletezni más üzletágakban az újonnan megszerzett tőke felhasználásával. 1963 és 1968 között a Nintendo felállított egy taxivállalatot, egy szerelmiszálloda-láncot, egy tv-csatornát és egy élelmiszeripari vállalatot, és több különböző terméket is gyártott (például egy játéktávirányítóval irányított porszívót, melynek Chiritory volt a neve, és ami szerepelt a WarioWare, Inc.: Mega Microgame$ játékban 2003-ban). Ezek közül a vállalkozások közül mindegyik megbukott a játékgyártást kivéve, ahol a korábbi játékkártyák gyártása okán rendelkeztek egy kevés tapasztalattal. A Tokiói Olimpia után a játékkártya-eladások száma lecsökkent, és ezzel a Nintendo nehéz helyzetbe került. Több adósság terhe alatt a Nintendo küzdött, hogy életben maradjon a japán játékiparban; ami még mindig kicsi volt ekkor és már jól elfogadott vállalatok uralták (mint például a Bandai vagy a Tomy). A játékok rövid életciklusa miatt a vállalatnak mindig új termékötletekkel kellett előállniuk. Ez egy új, jelentős korszak kezdete a Nintendónak. 1970-ben, mikor Jamaucsi Hirosi megfigyelt egy Nintendo hanafuda-gyárat, észrevett egy kinyújtható kart, amit az egyik karbantartási mérnök, Jokoi Gunpej készített a saját szórakozására. Jamaucsi megparancsolta Jokoinak, hogy fejlessze ezt ki termékként a karácsonyi szezonra. Az Ultra Hand sikeres volt, és hozzávetőlegesen 1,2 millió darab kelt el belőle. Jokoit hamarosan termékfejlesztőnek léptették elő. Az 1970-es évek alatt fogadták fel Mijamoto Sigeru-t is, azt az embert, aki (Jokoival egyetemben) a játékvilágban élő legendává vált. Az ő kreatív látása fontos szerepet játszott azon útvonal megtalálásában, mely a Nintendo és az egész videojátékipar jövőjét megmutatta. Jokoi ez idő alatt mentora volt Mijamotonak, és megtanította neki mindazt, amit tudott. 1975-napjainkig A Nintendo ekkoriban kezdett el fantáziát látni a videojáték-piacban. Első lépésként megszerezték a Magnavox Odyssey eladásának jogát Japánban 1975-ben. Akkoriban azonban az otthoni konzolok rendkívül ritkák voltak, és még az Atari PONG konzolja se volt piacon. A Nintendo első játéktermi játéka a Computer Othello volt 1978-ban, amit az elkövetkező években több tucatnyi követett; a Radar Scope és Donkey Kong a leghíresebb ezek között. Az 1980-as évek elején alkotta meg a Nintendo (Jokoi által vezetett) videojáték-részlege a játéktermi játékai közül a leghíresebbeket. A nagy népszerűségnek örvendő Donkey Kong-ot Mijamoto alkotta meg 1981-ben. Ekkor jelent meg a játéktermekben, és nem sokkal később az Atari 2600, az Intellivision és a ColecoVision videojáték-konzolokon (bár a Nintendo nem volt bevonva a portok készítésébe, ami a minőségen meg is látszott). Ezt a kiadási módszert több későbbi Nintendo játék követte ebben az időszakban, beleértve az eredeti Mario Bros.-t (nem összekeverendő a későbbi Super Mario Bros.-szal). Ezen felül a Nintendo belekóstolt a kézi konzolok üzletágába is a Game & Watch nevű játékkal. Később, 1985-ben a Nintendo kiadta Nintendo Entertainment System-nek nevezett gépét, amivel nagy sikereket ért el és folytatta a kézi konzolok gyártását a szintén sikeres Game Boy-jal. A Nintendo később tovább folytatta ezen két termékvonalának frissítését, amivel elérte azt, hogy az egyik legyen a világ legismertebb videojáték-gyártói közül. Termékek Otthoni konzolok Color TV-Game A Color TV-Game egy dedikált konzol-sorozat, aminek első tagját 1977-ben adta ki a Nintendo csak Japánban. Ez volt a cég első videojáték-konzolja, amit a Mitsubishivel együtt gyártott. Az első konzolgeneráció legsikeresebb tagjaként 3 millió példány kelt el. A konzol több változatban is megjelent, az első kiadás a Pong játék különböző változatait futtatta, más konzolváltozatok más játékokat. A konzolból ötféle változat készült, mindegyik képes baby elemről és adapterről működni. A későbbi változatok újításai a levehető kontroller, fejlettebb játékok és az egyik változatnál a kormány. Nintendo Entertainment System A Nintendo Entertainment System (röviden NES) volt a Nintendo első nemzetközi piacra szánt 8 otthoni videojáték-konzolja, amit 1983-ban adott ki Japánban, 1985-ben Észak-Amerikában és 1986-ban illetve 1987-ben Európában. Japánban Family Computer néven forgalmazták. A harmadik konzolgeneráció legtöbb példányban elkelt konzolja volt 61 millió darabbal. A videojáték-piac 1983-as összeomlása után egy új üzleti modellel lépett a piacra, aminek lényege az volt, hogy a külső videojáték-fejlesztőknek engedélyezte a konzolára a játékok megjelentetését. Ezen a konzol jelent meg a Super Mario sorozat első tagja, a Super Mario Bros., ami máig a legtöbb példányban eladott játékok között szerepel. Super Nintendo Entertainment System A Super Nintendo Entertainment System (röviden Super NES vagy SNES) a Nintendo második nemzetközi piacra szánt, 16 bites konzolja, a Nintendo Entertainment System utódja. Az elődhöz képest fejlettebb grafikai és hangképességekkel rendelkezett. A SNES 1990-ben jelent meg Japánban, 1991-ben Észak-Amerikában és 1992-ben Európában. A kazettába épített Super FX chip lehetővé tette az akkoriban még nem gyakran előforduló 3D-s grafikát. Az egyik 1993-ban megjelent, fejlett grafikájú 3D-s játék a Starwing. A konzol a negyedik konzolgeneráció legtöbb példányban eladott tagja, 49,10 millió darabbal. A Nintendo Entertainment Systemből az előző generációs Nintendo Entertainment Systemhez képes kevesebb fogyott a konkurens Sega Mega Drive nevű konzolja miatt. Nintendo 64 A Nintendo 64 (röviden N64) a Nintendo harmadik otthoni videojáték-konzolja, az első 64 bites konzol a piacon. 1996-ban jelent meg Japánban és Észak-Amerikában és 1997-ben Európában. A konzol fejlett grafikai képességekkel rendelkezett, de még mindig ROM-kazettát alkalmazott a játékok tárolására az akkori elterjedő CD helyett. Az N64 sok, a mai konzolokban sztenderdnek számított újítást hozott, például a kontrollerbe helyezhető Rumble Paket, ami vibrációval jelzett vissza a játékosnak a játékélményt valóságosabbá téve. A Nintendo 64-hez megjelent egy periféria, a 64DD, ami lehetővé tette a mágneses lemezek lejátszását és az internet-hozzáférést a konzolon. A 64DD 1999-ben jelent meg kizárólag Japánban, és csak 9 játék jelent meg rá. A konzol az ötödik konzolgeneráció második legtöbb példányban eladott konzolja 32,93 millióval. A Nintendo elvesztette a vezető szerepét a videojáték-piacon a konkurens Sony Playstation magasabb eladásai miatt. A Nintendo 64 hardvere alapján készült egy videojáték-konzol iQue Player néven, ami Kínában jelent meg 2003-ban. Nintendo GameCube A Nintendo GameCube (röviden GCN) a Nintendo hatodik generációs játékkonzolja, ugyanahhoz a nemzedékhez tartozik, mint a Sega Dreamcast, a Sony PlayStation 2, és a Microsoft Xbox. A konzolt a SpaceWorld kiállításon mutatták be 2000-ben, a tervezési fázisban Dolphin-nek nevezték. A GameCube a legkompaktabb és legolcsóbb a hatodik generációs konzolok közül. A GameCube az első a Nintendo konzoljai közül, mely optikai adattárolót (Nintendo GameCube Game Disc-et) használ kártyák és kazetták helyett. Egy megállapodás az optikai meghajtókat gyártó Matsushita-val egy DVD lejátszására alkalmas GameCube-hoz vezetett, a Panasonic Q-hoz, melyet csak Japánban adtak ki. A Nintendo GameCube-ból 2007. március 31-ig 21,59 millió darab kelt el. Wii A Wii (kiejtve IPA: [wiː]) a Nintendo által gyártott következő játékkonzol. A konzol korábbi kódneve Revolution (Forradalom) volt, valamint ez a konzol a Nintendo GameCube utódja. Különleges tulajdonsága, hogy a játék vezérlője vezeték nélküli és távirányítóra hasonlít, melyet Wii Remote-nak (vagy rövidebben WiiMote-nak) neveznek. A játék használatakor ezt az eszközt kézben kell tartani, és a játék eseményének megfelelően 3D-s mozgásokat lehet vele végezni. A konzol másik sajátossága, hogy WiiConnect24 kiegészítő szolgáltatás tartozik hozzá, ami lehetővé teszi, hogy üzeneteket fogadjunk és aktuális frissítéseket töltsünk le a konzolra az internet segítségével. Wii U A Wii U a Nintendo nyolcadik generációs otthoni videojáték-konzolja. Az újítása a kontrollerbe épített kijelző, amivel a televízió nélkül is lehet használni a konzolt. A Wii U-ból 13,56 millió darab kelt el. Nintendo Switch A Nintendo Switch a Nintendo legújabb videojáték-konzolja, ami egy "hibrid" megoldást használ, ami szerint a konzolt a dokkolójából kivéve hordozható konzolként is lehet használni. Hordozható konzolok Game & Watch A Game & Watch sorozatot 1980–1991 között gyártotta a Nintendo. A legtöbb változatban egyetlen játék volt két nehézségi szinttel, ami között az A vagy B gombbal lehetett választani. Game Boy A Game Boy a világon a legnagyobb mennyiségben eladott játékkonzol, az összesített eladások 2008-ra túlszárnyalták a 200 milliót. A konzol több kiadást is megért. Virtual Boy A Nintendo egyik hordozható konzolja, ami képes volt megjeleníteni "valódi 3D grafikát". 1995. július 21-én lett kiadva, de a gyenge eladások miatt csupán néhány hónapig volt forgalomban. Game Boy Color Game Boy Advance Nintendo DS Nintendo DS - A Nintendo előző hordozható konzolsorozatának első tagja. Két képernyője van (erre utal az is, hogy neve a Double Screen rövidítése), melyek közül az alsó egy érintőképernyő , ezen kívül beépített mikrofon és Wi-Fi vevő is található benne. Nintendo DS Lite - Abban különbözik elődjétől, hogy kisebb, szebb és erősebb a fénye. Nintendo DSi - Továbbfejlesztett változat, melyet 2008 . november 1-jén mutatták be ( Japánban ), aminek többek között két beépített kamerája, nagyobb képernyője, beépített internet böngészője és SD kártya olvasója is van. Ez a változat (és a későbbiek) már nem képes használni a Gameboy Advance játékkártyáit. Nintendo DSi XL - A DSi nagyobb (4,3") kijelzővel rendelkező változata. Japánban Nintendo DSi LL néven jelent meg. Nintendo 3DS A Nintendo legújabb kézi konzolja 2011-ben jelent meg az elődeihez képest lényegesen erősebb hardverrel. The Book of Taliesyn Az Egyesült Királyságban 1969. júliusában jelent meg a Deep Purple második albuma, a The Book of Taliesyn. Az album követi a Shades of Deep Purple pszichedelikus-pop hangzását, bár néhány dalban már keményebb hangzással kísérleteztek, ami az 1970-es Deep Purple in Rock című albumon bontakozott ki. A Billboard listáján az 54. helyet érte el, a brit listákra nem került fel. Az album 2000-es CD-kiadásán öt, addig kiadatlan felvétel is hallható. Az album dalai "Listen, Learn, Read On" (Ritchie Blackmore – Rod Evans – Jon Lord – Ian Paice) – 4:05 "Wring That Neck" (Ritchie Blackmore – Nick Simper – Jon Lord – Ian Paice) – 5:14 Amerikában "Hard Road" címmel jelent meg. "Kentucky Woman" (Neil Diamond) – 4:45 a) "Exposition" (Ritchie Blackmore – Nick Simper – Jon Lord – Ian Paice) b) "We Can Work It Out" ( John Lennon – Paul McCartney ) – 7:07 "Shield" (Ritchie Blackmore – Rod Evans – Jon Lord) – 6:06 "Anthem" (Jon Lord – Rod Evans) – 6:32 "River Deep – Mountain High" (Jeff Barry – Ellie Greenwich – Phil Spector ) – 10:13 "Oh No No No" (Leander, Russell) (kiadatlan stúdiófelvétel) – 4:25 "It's All Over" (ismeretlen szerző) (A BBC Top Gear című műsorából, 1969. január 14.) – 4:14 "Hey Bop a Re Bop" (Ritchie Blackmore – Rod Evans – Jon Lord – Ian Paice) (A BBC Top Gear című műsorából, 1969. január 14.) – 3:32 "Wring That Neck" (A BBC Top Gear című műsorából, 1969. január 14.) – 4:42 "Playground" (Ritchie Blackmore – Nick Simper – Jon Lord – Ian Paice) (eddig kiadatlan stúdiófelvétel, 1968. augusztus 18.) – 4:29 Gare de Garges - Sarcelles Gare de Garges - Sarcelles vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Garges-lès-Gonesse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Lille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villiers-le-Bel - Gonesse - Arnouville Gare de Pierrefitte - Stains Manneville-la-Raoult Manneville-la-Raoult település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 507 fő (2015). Manneville-la-Raoult Ablon, Quetteville, Beuzeville és Fiquefleur-Équainville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dardánok (Balkán) A dardánok (vagy dardanok, dárdanok, ógörögül: Δάρδανοι), egy ókori nép, Dardánia régió lakói a mai Koszovó és Szerbia területén, a Scardus-hegységtől északra egészen a Morava folyóig. Sztrabón szerint piszkos, de zenekedvelő nép. Főbb városaik Damasztion és Szkupi voltak. Említi őket Livius és Iulius Caesar is. Fűzlevelű liliomfa A fűzlevelű liliomfa (Magnolia salicifolia) a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartozó fafaj. Származása, élőhelye Japán hegyvidéki tölgy- és bükkerdőiből származik. Leírása Terebélyes, kúpos 10 méteres fa. Levelei lándzsásak, elliptikusak, tojásdadok, 15 cm hosszúak, 6 cm szélesek. Felszínük sötétzöld, fonákuk kékeszöld kopasz. Összemorzsolva aromás illatúak. Kérge sima, szürke, megdörzsölve citromillatú. Virágai felállóak, 13 cm átmérőjűek, fehérek, illatosak. Takarójuk 3 kisebb külső és 3 nagyobb belső keskeny lepelből áll. Kora tavasszal, lombfakadás előtt virágzik. Termése hengeres, rózsás terméscoport. 1205 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek Évek: 1200 – 1201 – 1202 – 1203 – 1204 – 1205 – 1206 – 1207 – 1208 – 1209 – 1210 Események Imre király özvegye fiával, a gyermek III. Lászlóval VI. Lipót osztrák herceghez menekül, ezért András herceg fegyverrel készül Ausztria ellen. április 14. – Kaloján bolgár cár serege Adrianopolis mellett legyőzi I. Balduin latin császár seregét. május 7. III. László Bécsben váratlanul meghal. (Testét a győri püspök Fehérvárra hozatta, és a királyok temetkezési helyén – a Szűz Mária-templomban – királyi módon helyezték örök nyugalomra.) A gyermekkirály, László korai halálával nagybátyja, II. András lép a magyar trónra. (Az új király rögtön Halics ellen indul és felveszi a „Halics és Lodoméria királya” címet.) augusztus 5. – Pietro Zianit választják meg velencei dózsénak ( 1229 -ig uralkodik). augusztus 20. – I. Henrik követi I. Baldvint a Konstantinápolyi latin császári székben. Andreánszky-kastély Az Andreánszky-kastély Alsópetény szélén található. A kastély Hild József kúriáinak stílusában épült, egyszintes, palával fedett klasszicista épület. A kastély egykori birtokosa Somogyi Antal, a jászok kapitánya volt. A 18. század második felében a Somogyi család birtokát és a hozzá tartozó kastélyt Andreánszky Sándor vásárolta meg. Később báró Andreánszky István nyugalmazott államtitkáré lett. A kastély utolsó tulajdonosa báró Andreánszky Gábor (1845–1908) volt országgyűlési képviselő, világhírű paleobotanikus, az MTA levelező tagja volt. A falu szélén álló egykori Andreánszky-kúria az idők folyamán elpusztult, a kastélyhoz tartozó park azonban – bár elhanyagolt állapotú – fennmaradt, és korábban természetvédelmi terület volt, jelenleg helyi védettség alatt áll. Az egykori, elpusztult épületet korabeli feljegyzések és egy fotó alapján jelenlegi tulajdonosai teljesen újjáépítették. Kisbolygók listája (26501–27000) Ezen a lapon a sorszámmal rendelkező kisbolygók listájának egy részlete található. 26501–26600. • 26601–26700. • 26701–26800. • 26801–26900. • 26901–27000. Forrás A sorszámmal ellátott kisbolygók listája (25001-30000) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 13.) Organdzsali Organdzsali (macedónul: Органџали, törökül Urgancılı) település Macedóniában, a Délkeleti körzet Dojrani járásában. Népesség 2002-ben 21 lakosa volt, akik mindannyian törökök. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Ökölvívás az 1904. évi nyári olimpiai játékokon Az ökölvívás az 1904. évi nyári olimpiai játékokon először került az olimpia műsorába, és hét súlycsoportban zajlott. Csak hazai versenyzők vettek részt. Bausen Bausen település Spanyolországban, Lleida tartományban. Bausen Canejan, Les, Catalonia, Artigue, Gouaux-de-Luchon, Arlos és Fos községekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Zalamédia A cégről A Zala-Lap Kft.-t, Zala-Média Bt.-t is magába foglaló cégcsoport 5 újságot – több mint 60 ezer példányban – jelentet meg és 4 honlapot üzemeltet. Munkájukat több mint 200 velük folyamatosan együttműködő partnerük segíti. Támogatóik között megtalálható Zalaegerszeg megyei jogú város, Hévíz város és Zalakaros város közgyűlése, a Zala Megyei Területfejlesztési Tanács, valamint számos települési önkormányzat és vállalkozás. Újságok - Zalai Napló illetve Hévíz, Keszthely és Vidéke megjelenik 33. 500 példányban kétheti gyakorisággal - ZalaEgerszeG megjelenik hetente 26.100 példányban - Karosi Krónika megjelenik havonta 1.000 példányban - ZalaErdő megjelenik negyedévente 1.000 példányban Internetes portálok A Zala Média online () tulajdonosa a Zala-Lap Kft. Ez a portál többek között három jelentősebb újságuk internetes változatát kínálja az olvasóknak. A jelenlegi statisztikák szerint Zala megye egyik leglátogatottabb honlapja. Ezen a portálon található a régió egyik legnagyobb programajánlója, állás és turisztikai rovata. Legújabb részlegük a Zalamédia ingatlan () a megyében található ingatlanközvetítőknek biztosít lehetőséget ajánlataik feltöltésére. - A Karosikronika.hu Zalakaros városának és környékének eseményeit viszi fel a világhálóra. - A Zala-Lap Kft. információs szolgáltatója a Zalaegerszeg.hu weblapnak. - A közeli jövőben a cégcsoport egyik társasága teszi fel a világhálóra a Zalasport.hu honlapot is. A Tribute to the Music of Frank Zappa Az A Tribute to the Music of Frank Zappa az amerikai The Band From Utopia DVD-je, az 1994-es stuttgarti jazz-fesztiválon rögzített koncertjük anyagával. A DVD programja Bamboozled By Love 5:22 Lucille Has Messed My Mind Up 4:23 Be-Bop Tango 9:43 Easy Meat 6:18 Uncle Meat 3:44 Sofa 2:58 Andy 6:17 Outside Now 9:52 The Illinois Enema Bandit 10:07 A zenészek Ike Willis – gitár, ének Bruce Fowler – harsona Kurt McGettrick – baritonszaxofon Bobby Martin – tenorszaxofon, billentyűk, ének Tommy Mars – zongora, billentyűk, ének Tom Fowler – violin, basszusgitár Arthur Barrow – basszusgitár, gitár, ének Ed Mann – vibrafon, ütőhangszerek Jay Dittamo – dobok Chad Wackerman – dobok, ütőhangszerek Arienn Az Arienn női név az Arianna francia alakjából ered. Rokon nevek Ariadné, Arianna, Ariadna Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványos volt. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Arienn sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok június 7., szeptember 17. Ökölvívás az 1948. évi nyári olimpiai játékokon Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon az ökölvívásban nyolc súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. A legtechnikásabb ökölvívónak kiosztott Val Barker-díjat a dél-afrikai George Hunter kapta. Éremtáblázat (Magyarország és a rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke illetve értékei vastagítással kiemelve.) A Tru Calling epizódjainak listája Ezen az oldalon a Tru Calling amerikai sorozat epizódjai találhatók. 1651 a tudományban Az 1651. év a tudományban és a technikában. Anatómia Jean Pecquet publikálja Experimenta nova anatomica című munkáját, melyben ismerteti a nyirokrendszert. William Harvey publikálja De Generatione című munkáját, melyben embriológiáról ír. Csillagászat William Gilbert New Philosophy of Our Sublunar World című munkáját halála után publikálják, amelyben leírja, hogy a csillagok nem egyenlő távolságra vannak a Földtől és hogy szerinte mágnesesség tartja pályáján a bolygókat a Nap körül. Giovanni Battista Riccioli publikálja a Holdról készült térképét. Kémia Johann Rudolf Glauber publikálja Opera omnia chymica című munkáját. Születések április 10. - Ehrenfried Walther von Tschirnhaus matematikus († 1708 ) szeptember 5. - William Dampier felfedező, az első ember, aki háromszor utazta körbe a földet († 1715 ) Overkill Software Az Overkill Software egy stockholmi székhelyű videojáték-fejlesztő cég, melyet 2009 szeptemberében alapított Ulf Andersson, Bo Andersson Klint és Simon Viklund, a Grin egykori alapítói és tulajdonosai. A vállalat elsősorban a Payday co-op first-person shooter játéksorozatuk révén ismert. 2012-ben a Starbreeze Studios svéd játékstúdió felvásárolta az Overkillt. A cég a rajongókkal ápolt szoros kapcsolatáról ismert, így a Payday 2 Steam-közössége lett az első 2 millió tagot meghaladó csoport a szolgáltatás történetében. A cég története Miután a Grin 2009 augusztusában csődbe ment, annak alapítói és tulajdonosai, Ulf Andersson, Bo Andersson Klint és Simon Viklund szeptemberben megalapította az Overkill Software-t. A Grin stockholmi irodájának egykori 130 alkalmazottjából számos az Overkillnél talált munkát. A vállalat első játéka, a Payday: The Heist 2011-ben jelent meg a Sony Online Entertainment kiadásában Windows és PlayStation 3 platformokra a Steam, illetve a PlayStation Network online tartalomtovábbító rendszereken keresztül. A játék viszonylag jó kritikai fogadtatásban részesült, és egy év leforgása alatt több, mint 700 000 példányt adtak el belőle. 2012-ben a Starbreeze Studios felvásárolta az Overkillt, majd egyesítették a két cég székhelyét Stockholm Johanneshov városrészében. 2013 augusztusában a 505 Games kiadta a cég Payday 2 című játékát Windowsra (Steam), illetve PlayStation 3 és Xbox 360 konzolokra. A játék elődjéhez hasonlóan viszonylag jó kritikai fogadtatásban részesült, elnyerte a Golden Joystick Award legjobb multiplayerének járó díját, és már előrendelésben visszahozta a kiadó játékra fordított pénzét. Megjelenésének hetében a játék konzolos (lemezes) kiadása a legsikeresebb játék lett az eladások tekintetében az Egyesült Királyságban, de felkerült a svéd (16. hely), a norvég (13. hely), a dán (20. hely), az olasz (4. hely) és az amerikai (8. hely) eladási listákra is, annak ellenére, hogy a lemezes változatból kevesebbet nyomtak, mint amennyire igény lett volna. 2013 szeptemberéig a játékból több, mint 1,58 millió példány kelt el, aminek 80%-át a digitális példányok teszik ki. A Payday sorozat főjátékaiból 2014. november 1-ig 9 millió példányt, míg azok letölthető tartalmaiból 8 milliót adtak el. 2013 végéig a játék 121,1, míg 2014. szeptember 30-ig 201,5 millió svéd korona bevetélt hozott. A játék 2015-ben PlayStation 4 és Xbox One konzolokra is megjelent a 505 Games jóvoltából. 2015 végén Simon Viklund, a cég egyik alapítója kilépett a cégből, hogy személyes zenei projektjeire összpontosíthasson. A cég harmadik játéka, a The Walking Dead 2016-ban fog megjelenni, melyet a Starbreeze-zel közösen fejlesztett Storm fog követni 2017-ben. Játék határok nélkül 2014 A Játék határok nélkül 2014 (illetve a többi részt vevő országban: Intervilles International vagy The Biggest Game Show of the World) az eredeti játék formátumán alapuló televíziós show-műsor és játékos sportverseny volt, melyben különböző országok szórakoztató formában mérettették meg csapataikat egymás ellen. A Játék határok nélkült (franciául: Jeux sans frontières) 1965 és 1999 között rendezték meg. 2014-ben az MTVA csatlakozott az Intervilles International című műsorhoz, ami a Játék határok nélkül utódja. Viszont a magyar készítők megkapták a JHN név használati jogát, így hazánkban az eredeti címmel futott az új évad. A műsor legfontosabb újítása az volt, hogy nem európai városok, hanem több kontinens országainak csapatai mérkőztek meg egymással. Azonban a nemzetközi jellegén túl abban is különbözött, hogy Magyarországon vették fel az egész évadot. A forgatások 2014 májusában zajlottak a budapesti Origo Filmstúdióban. A játék lényege viszont ugyanaz maradt, mint eddig: a hat részt vevő csapat (Amerika, Egyiptom, Franciaország, Indonézia, Oroszország és Magyarország) versenyzőinek vicces ügyességi feladatokat kellett megoldania. A műsort Magyarországon az M1 vetítette szombat esténként, 20.20-tól. A műsorvezetők Varga Edit és Harsányi Levente, a kommentátor Gundel Takács Gábor volt. A 13 fordulós játékot a magyar nyelvű változatban végül a magyar csapat nyerte, de más változat is készült. Előzmények A Játék határok nélkül 1965-ben indult, és egészen 1999-ig műsoron volt, amikor a súlyos anyagi költségek miatt, a legtöbb résztvevő kénytelen volt visszalépni, így a játékot a következő évben már nem tudták megrendezni. A játék licencét birtokló Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) az elmúlt években többször is megpróbálta újraindítani a műsort, de ez – főleg pénzügyi okokra hivatkozva – nem valósulhatott meg. A francia közszolgálati televízió viszont évek óta gyárt egy nagyon hasonló Intervilles című vetélkedőt (két francia város csapatával), és annak nemzetközi változatát a Intervilles International (2011 óta The Biggest Game Show of the World) címmel. A versenyeket eddig minden évben Franciaországban vették fel. Az Intervilles jogtulajdonosa és gyártója 1998-tól a Mistral Production. A cég 2005-ben a műsor nemzetközi változatának forgalmazásának jogát is megszerezte. 2006-ban megegyezett az Európai Műsorsugárzók Uniójával, egy „Spin-off Jeux Sans Frontières” koprodukció legyártására. Ugyanebben az évben az olasz Mediaset, a olasz közszolgálati televízióval, a RAI-val próbálta megszerezni a Intervilles International közvetítésének jogát. Viszont a „Játék határok nélkül” nevet az addigi szervező hozzájárulása nélkül senki sem használhatta. 2014-ben az MTVA csatlakozott az Intervilles International című műsorhoz, ami a Játék határok nélkül utódjának tekinthető. Tompa Tímea és Farkas József – a magyar csapatot válogató NuMuvee Hungary Kft. produkciós cég tulajdonosai – 2009 óta dolgoztak azon, hogy legyen magyar csapat a játékban, majd két év múltán jött az ötlet, hogy a forgatás Budapesten legyen. 2014-ben először forgattak egy Franciaországon kívüli helyszínen, de a műsor formátuma felett természetesen a francia székhelyű Mistral Production rendelkezik. Magyarországon a műsort Játék határok nélkül címmel sugározták, mivel az eredeti név használatáról a készítők korábban megállapodtak. A többi részt vevő országban Intervilles International illetve The Biggest Game Show of the World címmel futott a műsor. A helyszín A megújuló játék forgatása egy héten át, 2014. május 13. és május 20. között délután és éjszaka zajlott. A 13 epizód felvétele Budapest XV. kerületében működő, magyar tulajdonban lévő Origo Filmstúdióban volt, ahol egy 6000 négyzetméteres zárt stúdióban vették fel az adásokat. A forgatáshoz 27 kamerát, 630 lámpát, 390 robotlámpát, 120 négyzetméternyi LED-falat, 880 ezer tonna vizet, 18 bikát és 900 jelmezt használtak. A műsor teljes díszletét Magyarországról szerezték be, a helyszínen dolgozók között fele-fele arányban voltak magyarok és franciák. Balesetek A játék forgatása során több baleset is történt. Az egyik egyiptomi férfi egy bikás feladat közben sérült meg, amikor nekiesett egy díszletelemnek, az állat megrúgta és fejsérülést szenvedett. Ő megúszta könnyebb sérülésekkel, és még aznap visszatért a játékba. A bikás játékban egy másik baleset is történt. Az egyik bika áttörte a kör alakú, jól elzárt játéktér kordonját és beleesett az egyik medencébe. A nézők és a versenyzők ekkor nem kerültek veszélybe. Azonban az egyik bikaidomár, amikor a produkció két másik segítőjével együtt megpróbálta megfékezni az állatot, másfél métert zuhant az aréna pereméről, letarolva és megsebesítve ezzel az egyik francia producert, Yves Launoyt. Az egyik magyar nő egy szörfözős feladat közben sérült meg, kiment a térde. Őt kórházba szállították, majd megműtötték. A történtekről Lencsó Rita, az MTVA sajtófőnöke így nyilatkozott: „Balesetek egy ilyen típusú műsorban előfordulhatnak, de súlyos sérülések nem történtek a játékban. Természetesen a játékosok testi épségére a kezdetektől figyel a produkció. A játékosok protetkorai, védőfelszerelései megfelelőek voltak.” A részt vevő országok A 2014-es játékon az alábbi hat ország vett részt. Az országok nevei mellett a csapatszínek találhatók, melyet a játékosok a jelmezükön is viseltek. Az amerikai csapat tagjai Argentínából, Brazíliából, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Franciaországot felváltva képviselte a dél- illetve az észak-franciaországi csapattagok. A magyar csapat A Játék határok nélkül eredeti formátumához képest az a legfontosabb különbség az volt, hogy a megújult műsorban városok helyett országok csapatai küzdöttek egymással. A csapatok 48 főből álltak, azonban egyszerre csak 12-en (7 férfi, 5 nő) vehettek részt a játékban, így a versenyzők váltották egymást. A civilek mellett minden ország csapatában voltak híres emberek. Az MTVA fontosnak tartotta, hogy megbecsült, elismert hírességek szerepeljenek a műsorban, akikre méltán büszke a nemzet. A magyar csapat tagjai: A csapat kapitánya Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó volt. A verseny A műsort francia nyelven vették fel, de az adások hossza minden országban eltérő volt. Minden országnak megvolt a saját műsorvezetője, kommentátora. A forgatások alatt remek hangulat volt a stúdióban, ezt mi sem bizonyítja, hogy az egyik francia műsorvezető, Joan Faggianelli például minden adásban kipróbálta, tesztelte a játékokat. Oroszországban két és fél órás műsort csináltak a produkcióból, miközben a magyar verzió nagyjából 75 perces volt és nem tartalmazott reklámszünetet. A két magyar házigazda szerepét Varga Edit és Harsányi Levente látta el. A kilencvenes évek szériájának műsorvezetője, Gundel Takács Gábor ezúttal kommentátorként szerepelt a műsorfolyamban. A műsort Magyarországon október 18-tól az M1 közvetítette szombat esténként főműsoridőben, 20.20-tól. A csatorna november 15-én Játék határok nélkül: A kulisszák mögött címmel egy riportműsort vetített, melyben a magyar játékosok, producerek, műsorvezetők emlékeztek vissza a felvételekre, kulisszatitkokat árultak el. Az új játék logójában egy bikafej szerepelt. Ez nem volt véletlen, ugyanis az állat az előzetes beharangozó szerint hangsúlyos szerepet kapott a játékokban is, ugyanis adásonként kettő feladat a bikákhoz követhető. Minden adásban hat játékelem szerepelt. Az adások végeredményei az első 5 játék pontjai alapján jött össze. A pontozás az alábbi módon történt: az első helyezett 6 pontot kapott, a második 5-öt, a harmadik 4-et, a negyedik 3-at, az ötödik 2-t, a hatodik pedig 1-et. Holtverseny esetén, az országok azonos pontszámokat kaptak. Az adott fordulót megnyerő csapat kapott 1 versenypontot, amit továbbvitt a döntőbe. A hatodik feladat, az úgynevezett Bajnokok fala versenyen kívül, egy különdíjért zajlott. A mászófal lépcsőfokai azért voltak megszámozva, mert a csapatok különböző magasságokból kezdték feladatot, ezt az első 5 feladatban kapott pontok adták. Itt csak a győztes kapott 1 pontot, amit szintén továbbvitt ennek a játéknak a döntőjébe. Régebben ez a feladat is hozzátartozott a versenyhez, viszont egy szabálymódosítást kellett bevezetni a igazságos küzdelem érdekében. A játékok között voltak kifejezetten Magyarországhoz kapcsolódóak is, például az egyikben a versenyzőknek Gundel palacsintát kellett készíteniük. A csapatok általában egyesével, párosával vagy hármasával játszottak egymás ellen, kivéve az 5. feladatot, ami egy futamverseny, így ott az országok egyszerre küzdöttek meg a győzelemért. A játéksorozat 13 fordulóból állt: a 11. és a 12. forduló az elődöntő, a 13. rész pedig a döntő volt. Az elődöntők győztesei 3, a döntő győztese 6 versenypontot kapott. A versenyt az az ország nyeri, mely a 13 adás során a legtöbb versenypontot gyűjtötte össze. A verseny főbírója a svájci Olivier Grandjean volt. Adások 1. forduló Magyar sugárzás: 2014 . október 18. Téma: nyaralás, vakáció Magyar játékosok: Fodor Ákos, Szentváry-Lukács Miklós, Zala György , Pulai Imre , Torba Zita, Máthé Barnabás, Demeter Amanda, Nemesapáti Norbert, Molnár Renáta, Kovács Dóra, Erdei Csilla, Mónos Viktor 2. forduló Magyar sugárzás: 2014 . október 25. Téma: buli, szórakozás Magyar játékosok: Kovács Dóra, Sebők Máté, Danka Miklós, Wittman Miklós, Máthé Barnabás, Fűrész Márton, Kovacsik Rita, Fodor Ákos, Kozmann György , Bereznai Gyula, Papp Dóra 3. forduló A harmadik forduló magyar sugárzási időpontja mindenszentek napjára esett volna, így egy héttel csúsztatták. Magyar sugárzás: 2014 . november 8. Téma: mindennapok teendői Magyar játékosok: Danka Miklós, Mónos Viktor, Wittman Miklós, Szentváry-Lukács Miklós, Schwarczinger Csaba, Fűrész Márton, Szőnyi Ferenc , Torba Zita, Chamie Klaudia Gina, Szabó Júlia, Erdei Csilla, Nemesapáti Norbert, Kovács Dóra, Kocsis Ábel 4. forduló Magyar sugárzás: 2014 . november 15. Téma : sportok Magyar játékosok : Fodor Ákos, Bereznai Gyula, Sebők Máté, Pintér Annamária, Schwarczinger Csaba, Dániel Gergő, Kovács Dóra, Kovacsik Rita, Torba Zita, Szabó Júlia, Puskás Peti , Kovács Balázs, Schwarczinger Péter 5. forduló Magyar sugárzás: 2014 . november 22. Téma : vendéglátás, gasztronómia Magyar játékosok : Danka Miklós, Szentváry-Lukács Miklós, Sebők Máté, Wittman Miklós, Erdei Csilla, Torma Anett, Torba Zita, Demeter Amandam Rippel Ferenc , Rippel Viktor , Schwarczinger Csaba, Pintér Annamária, Bereznai Gyula, Kovács Balázs 6. forduló Magyar sugárzás: 2014 . november 29. Téma : nyaralás, vakáció Magyar játékosok : Danka Miklós, Mónos Viktor, Kovács Balázs, Chamie Klaudia Gina, Szentváry-Lukács Miklós, Molnár Renáta, Wittman Miklós, Imre Géza , Erdei Csilla, Demeter Amanda, Juni Emese, Dániel Gergő 7. forduló Magyar sugárzás: 2014 . december 6. Téma : buli, szórakozás Magyar játékosok : Kovács Nikolett , Pancsó Gergely, Kovács Balázs, Dániel Gergő, Dávid Kornél , Juni Emese, Wittman Miklós, Pápista Ákos, Pintér Annamária, Sebők Máté, Mónos Viktor, Danka Miklós A versenybíróság a 3. játék közben úgy döntött, hogy felfüggesztik és leállítják a feladatot a versenyzők testi épsége megőrzése érdekében. Így az adott feladatban az első helyen hármas holtverseny alakult ki, mivel az egyiptomi, az orosz és magyar versenyző még versenyben volt a leállítás pillanatában. Az ellenfél akadályozására hivatkozva a 4. játék közben kizárták az egyik francia versenyzőt, így másik kettő játékosnak kellett befejeznie a feladatot. Ennek ellenére a franciák megnyerték a játékot. 8. forduló A nyolcadik forduló magyar sugárzási időpontja december 13-án lett volna, azonban helyette az M1 2014-es női kézilabda-Európa-bajnokság Magyarország–Románia középdöntős mérkőzését közvetítette. A Játék határok nélkül nyolcadik része egy héttel később, december 20-án került képernyőre. Magyar sugárzás: 2014 . december 20. Téma : mindennapok teendői Magyar játékosok : Fűrész Márton, Bereznai Gyula, Sebők Máté, Wittman Miklós, Erdei Csilla, Szabó Júlia, Meleg Dóra, Horváth Kristóf, Marosi Ádám , Máthé Barnabás, Demeter Amanda, Nagy Tamás 9. forduló Magyar sugárzás: 2014 . december 27. Téma : sportok Magyar játékosok : Schwarczinger Péter, Schwarczinger Csaba, Dániel Gergő, Kovács Nikolett , Fodor Anna, Torba Zita, Farkas Szabolcs, Juni Emese, Pápista Ákos, Torma Anett, Fűrész Márton, Kovács Balázs, Pintér Annamária, Bereznai Gyula, Zala György 10. forduló Magyar sugárzás: 2015 . január 3. Téma : vendéglátás, gasztronómia Magyar játékosok : Danka Miklós, Juni Emese, Marosi Ádám , Szabó Júlia, Szentváry-Lukács Miklós, Rippel Viktor , Rippel Ferenc , Schwarczinger Péter, Schwarczinger Csaba, Meleg Dóra, Pápista Ákos, Wittman Miklós, Horváth Kristóf 11. forduló A 11. forduló az 1. elődöntő volt, az epizódgyőztes 3 versenypontot kapott. Magyar sugárzás: 2015 . január 10. Téma : szerelem, házasság Magyar játékosok : Danka Miklós, Mónos Viktor, Katus Attila , Wittman Miklós, Pintér Annamária, Chamie Gina, Dániel Gergő, Szentváry-Lukács Miklós, Sebők Máté, Kovács Dóra, Erdei Csilla, Molnár Renáta, Pancsó Gergely 12. forduló A 12. forduló a 2. elődöntő volt, az epizódgyőztes 3 versenypontot kapott. Magyar sugárzás: 2015 . január 17. Téma : sztárok világa Magyar játékosok : Danka Miklós, Szentváry-Lukács Miklós, Pintér Annamária, Chamie Gina, Wittman Miklós, Katus Attila , Dániel Gergő, Demeter Amanda, Mónos Viktor, Nagy Tamás, Bereznai Gyula, Schwarczinger Csaba, Kovács Dóra, Erdei Csilla, Torma Anett, Madár Zsuzsa, Sebők Máté 13. forduló A 13. forduló a döntő volt, az epizódgyőztes 6 versenypontot kapott. Magyar sugárzás: 2015 . január 18. Téma : legjobb játékok egyvelege Magyar játékosok : Pintér Annamária, Molnár Renáta, Torba Zita, Máthé Barnabás, Fűrész Márton, Szentváry-Lukács Miklós Az 5. játék utolsó futamából a versenybíróság kizárta az orosz versenyzőt, mivel szabálytalan volt. Így a játékot a magyar csapat nyerte. Eredmények összesítése A játéksorozat végeredménye az egyes fordulók győzelmeiért kapott verseny pontok összegéből állt össze. A műsor magyar változata során a legtöbb versenypontot a magyar csapat gyűjtötte össze, így Magyarország győzelmével zárult a döntő. Az orosz és francia műsor ettől eltér. Bajnokok fala bajnoka A Bajnokok fala elnevezésű játék bajnoka az orosz csapat lett. A 13 adás során összesen tizenegyszer nyerték meg ezt a versenyszámot. Nemzetközi közvetítések Franciaországban és Oroszországban úgy vetítették a sorozatot, hogy a falkirály volt a tulajdonképpeni játék, és az előtte játszott fordulók csak azt döntötték el, hogy ki milyen magasról indulhat. Az ő változatukban nem Magyarország nyerte meg a játékok felét és a döntőt, hanem szinte mindig Oroszország volt a győztes. Nézettség Az alábbi táblázat a műsor magyar nézettségét mutatja. A 4+-os adatok a teljes lakosságra, a 18–59-es adatok a célközönségre vonatkoznak. A műsor első adását az M1 20:20-tól 21:50-ig sugározta. A műsor annak ellenére hozott viszonylag jó nézettségi adatokat, hogy ebben az idősávban ellene az RTL Klubon a X-Faktor ötödik évadjának első élő show-ja ment, ezért érdekes programming-döntés volt az M1-től a szombati sugárzás. A magyar csapat első fordulós győzelmét 617 ezren nézték végig, a műsorba 1,4 millióan néztek bele, mely kiemelkedőnek számít a csatornán. Az M1 heti ranglistáján második helyezést ért el, csak a magyar győzelmet hozó Magyarország–Feröer Eb-selejtező ért el jobb eredményt nála. Fogadtatása A műsor eleinte vegyes visszhangot kapott, mivel ez a játék jelentősen eltér a kilencvenes évekbeli változattól. A nézők akarva vagy akaratlanul az újat a régihez hasonlították, valamint sokak a műsorban szereplő bikákat is féltették a játéktól. A comment:com internetes oldal szerint nemcsak az eredeti Játék határok nélkül szűnt meg, hanem valójában annak páneurópai bája is, és valójában az eredeti produkció már nem tudna újraindulni. A legtöbb oldal pozitívumként emelte ki Gundel Takács Gábor kommentárjait és a műsorvezetőket, Varga Editet és Harsányi Leventét is. Készítése A műsor elkészítése az MTVA-nak részenként közel 3,5 millió forintba, összesen pedig 45 millió forintba került. Erdélyi májvirág Az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. A hasonló kinézetű nemes májvirág (Hepatica nobilis) mellett az egyetlen Európában előforduló Hepatica. Székelyföldön kékmárciusnak is nevezik. Előfordulása Endemikus faj, csak a Keleti- és Déli-Kárpátokban él; elterjedésének délnyugati határa Déva, északkeleti határa Borszék, legnagyobb számban a Barcaságon, Brassó környékén található. Mészben gazdag talajú lombhullató erdőkben és sziklás helyeken fordul elő, egészen 2200 méter magasságig. Március elejétől virágzik, korábban, mint a nemes májvirág. Veszélyeztetett növénynek számít. Megjelenése Évelő, lágyszárú növény. Virágai 2,5–4 cm átmérőjűek, magassága 10–20 cm, vagyis nagyobb, mint a nemes májvirág. Hármasan tagolt levelei hullámosak, virága általában kék, liláskék, de fehér és rózsaszín árnyalatok is léteznek; a szirmok száma 6–10. A növény gyengén mérgező. Tetraploid; kromoszómaszáma 2n=28. A nemes májvirággal alkotott hibridei (Hepatica intermedia) sterilek. Dísznövényként is termesztik. Féreggőtefélék A féreggőtefélék (Caeciliidae) a kétéltűek (Amphibia))osztályába és a lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) rendjébe tartozó család. 21 nem és 96 faj tartozik a családba. Egyes rendszerezések ide sorolják a Typhlonectidae családot is, Typhlonectinae alcsalád néven Rendszerezés A családba az alábbi nem és fajok tartoznak. Boulengerula (Tornier, 1996) – 6 faj Boulengerula boulengeri Boulengerula changamwensis Boulengerula fischeri Boulengerula taitana Boulengerula uluguruensis Sagala-féreggőte (Boulengerula niedeni) Brasilotyphlus (Taylor, 1968) – 1 faj Brasilotyphlus braziliensis Caecilia ( Linnaeus , 1758) – 33 faj Caecilia abitaguae Caecilia albiventris Caecilia antioquiaensis Caecilia armata Caecilia attenuata Caecilia bokermanni Caecilia caribea Caecilia corpulenta Caecilia crassisquama Caecilia degenerata Caecilia disossea Caecilia dunni Caecilia flavopunctata Caecilia gracilis Caecilia guntheri Caecilia inca Caecilia isthmica Caecilia leucocephala Caecilia marcusi Caecilia mertensi Caecilia nigricans Caecilia occidentalis Caecilia orientalis Caecilia pachynema Caecilia perdita Caecilia pressula Caecilia subdermalis Caecilia subnigricans Caecilia subterminalis közönséges féreggőte (Caecilia tentaculata) Caecilia tenuissima Caecilia thompsoni Caecilia volcani Dermophis (Peters, 1880) – 7 faj Dermophis costaricensis Dermophis glandulosus Dermophis gracilior mexikói féreggőte (Dermophis mexicanus) Dermophis oaxacae Dermophis occidentalis Dermophis parviceps Gegeneophis (Peters, 1880) – 6 faj Gegeneophis carnosus Gegeneophis danieli Gegeneophis fulleri Gegeneophis krishni Gegeneophis ramaswamii Gegeneophis seshachari Geotrypetes (Peters, 1880) – 3 faj Geotrypetes angeli Geotrypetes pseudoangeli Geotrypetes seraphini Grandisonia (Taylor, 1968) – 5 faj Grandisonia alternans Grandisonia brevis Grandisonia diminutiva Grandisonia larvata Grandisonia sechellensis Gymnopis (Peters, 1874) – 2 faj Gymnopis multiplicata Gymnopis syntrema Herpele (Peters, 1880) – 2 faj Herpele multiplicata Herpele squalostoma Hypogeophis (Peters, 1880) – 1 faj Hypogeophis rostratus Idiocranium ( Parker , 1936) – 1 faj Idiocranium russeli Indotyphlus (Taylor, 1960) – 1 faj Indotyphlus battersbyi Luetkenotyphlus (Taylor, 1968) – 1 faj Luetkenotyphlus brasiliensis Microcaecilia (Taylor, 1968) – 5 faj Microcaecilia albiceps Microcaecilia rabei Microcaecilia supernumeraria Microcaecilia taylori Microcaecilia unicolor Mimosiphonops (Taylor, 1968) – 2 faj Mimosiphonops reinhardti Mimosiphonops vermiculatus Oscaecilia (Taylor, 1968) – 9 faj Oscaecilia bassleri Oscaecilia elongata Oscaecilia equatorialis Oscaecilia hypereumeces Oscaecilia koepckeorum Oscaecilia ochrocephala Oscaecilia osae Oscaecilia polyzona Oscaecilia zweifeli Parvicaecilia (Taylor, 1968) – 2 faj Parvicaecilia nicefori Parvicaecilia pricei Praslinia (Taylor, 1909) – 1 faj Praslinia cooperi Schistometopum ( Parker , 1941) – 2 faj Schistometopum gregorii Sao Thoé-i féreggőte (Schistometopum thomense) Siphonops (Wagler, 1928) – 5 faj gyűrűs gilisztagőte (Siphonops annulatus) Siphonops hardyi Siphonops insulanus Siphonops leucoderus Siphonops paulensis Sylvacaecilia (Wake, 1987) – 1 faj Sylvacaecilia grandisonae Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása J-Stars Victory VS A J-Stars Victory VS (������� ���������; Hepburn: Jei Sutāzu Bikutorī Bāsasu) verekedős videojáték, amely számos Súkan Sónen Jump-mangasorozat világát egyesíti, köztük olyanokét is, melyek már befejeződtek vagy másik magazinhoz kerültek át. A játékot 2014. március 19-én jelentette meg a Bandai Namco Games PlayStation 3 és PlayStation Vita konzolokra. A nyugati területeken J-Stars Victory VS+ címmel fog megjelenni PlayStation 3, PlayStation 4 és PlayStation Vita platformokon, és a nemzetközi kiadásban egy új játéktermi mód is szerepelni fog. Történet A játékot először 2012 decemberében jelentették be Project Versus J címen a Súkan Sónen Jump 2013-as év második lapszámában. A projektet a Jump 45. évfordulójának megünnepléseként készítették, és a „végső” Jump-játékként harangozták be. A J-Stars Victory VS-ban számos szereplő és helyszín megtalálható különböző Jump-mangákból, már befejeződött és még futókból is, olyan régebbi címektől kezdve, mint a Dragon Ball, a Yu Yu Hakusho vagy a Kocsira Kacusika-ku Kameari kóen-mae hasucudzso, az olyan rég óta futó sorozatokon át, mint a Naruto, a Bleach, a One Piece vagy a JoJo no kimjó na bóken, az olyan újabb sorozatokig, mint a Medaka Box, az Anszacu kjósicu vagy a Beelzebub. Az első három szereplő akit bemutattak és a játék promóciójához használták Son Goku, Monkey D. Luffy és Toriko volt. Szintén december azt is bejelentették, hogy a rajongók megszavazhatják a J-Stars Victory VS néhány szereplőjét. Számos további szereplőt jelentettek be a következő hónapokban a Súkan Sónen Jump és a V Jump magazinokon keresztül, valamint a szereplő átalakulásokat is, melyek különleges mozdulatokként érhetőek el. A játék kalandmódja további nem játszható szereplőket is felvonultat különböző sorozatokból. A játék korlátozott példányszámú „Anison”-kiadása tartalmazza a játszható szereplők televíziós sorozatainak témadalait, így többek között a Cha-La Head-Cha-Lát vagy a We Are!-t, a harcok alatt lejátszható zenékként. A játék saját témazenéje a Fighting Stars, melyet Kagejama Hironobu, Kitadani Hirosi és Kusida Akira ad elő. Cselekmény A játék történeti módja, a J-Adventure a Jump Világban játszódik, amely a különböző szereplők univerzumának egybeolvasztása. A történet kezdetén a szereplők mind a J Battle Festivalra, egy 45 évenként megrendezésre kerülő bajnokságra készülődnek, hogy kiderüljön ki a legerősebb. A történetszál négy különböző fejezetre van felbontva, melyek mindegyike egy a Jump világot felfedező szereplő körül forog, miközben csapatot építenek a versenyre és a személyes céljaik elérésére törekednek. A mozgás fejezet Luffyt, Ace-t és Seiyát; a remény fejezet Narutót, Júszukét és Gont; a kutatás fejezet Torikót, Zebrát és Gokut; míg az üldözés fejezet Icsigót, Ogát és Hieit emeli ki. Játékmenet A J-Stars Victory VS-ban legfeljebb négy fő mérkőzhet meg egymással a Dragon Ball: Zenkai Battle Royale című játékhoz hasonló játékmeneti és grafikai stílusban. A harcosok bármely irányba mozoghatnak és támadhatnak a háromdimenziós harcmezőkön. A legyőzött szereplők egy megadaott idő letelte után visszatérnek. A csata megnyeréséhez a képernyő tetején lévő WIN-mérő mind a három szakaszának meg kell telítődnie; a mérő egy ellenfél legyőzésével egy egységnyit ugrik tovább. A harcosok sima, erősebb és területalapú támadásokat, illetve és befejező mozdulatokat használhatnak. A sima támadások a csata alapjai, és az összes kombó velük kezdődik. Az erősebb támadások kivitelezése alatt védtelenné válik a használója, azonban jelentős sebzése van ha betalál, erejük feltölthető. A területalapú támadások lehetőséget ad az ellenfelek sebzésére egy széles területen. A játszható játékmódok között szerepel a J-Adventure, egy egyjátékos történetmód, amely négy hadjáratra van felbontva, melyekben a játékos felfedezheti a világtérképet, megküzdhet számos ellenféllel és kártyákat gyűjthet a szereplői megerősítése érdekében. A további játékmódok közé tartozik a Victory Road, egy egyjátékos csatamód, melyben a játékosnak bizonyos előremeghatározott feladatot kell teljesítenie a küzdelmek során; illetve a szabad csatamód, melyben legfeljebb két játékos mérkőzhet meg helyi offline játék, illetve legfeljebb négy játékos online többjátékos játék során. Szereplők A játékban 52 szereplő van 32 különböző Jump sorozatból. Ezen szereplők közül 39 játszható, míg 13 segítség nyújtás céljából megidézhető a játékosok által. Fogadtatás A játék 32/40-es pontszámmal díjazta a Famicú. Megjelenésének hetében a PS3-verzióból 118 240, míg a Vita-verzióból 97 821 példány kelt el Japánban. A Media Create japán értékesítési elemző jelentései szerint a játék PS3-változatának a szállítmányának 86,55%-át, míg a Vita-változának a 89,25%-át tudta értékesíteni. A Media Create szerint a multiplatform megjelenés ellenére szépen teljesített a Vita-változat. Germagny Germagny település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Germagny Savianges, Bissy-sur-Fley, Fley, Le Puley és Saint-Martin-du-Tartre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ville-d’Avray Ville-d’Avray település Franciaországban, Hauts-de-Seine megyében. Lakosainak száma 11 422 fő (2015). Ville-d’Avray Chaville, Viroflay, Versailles, Marnes-la-Coquette, Saint-Cloud és Sèvres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Verona–Bologna-vasútvonal A Verona–Bologna-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, 3 kV egyenárammal villamosított kétvágányú 115 km hosszú nagysebességű vasútvonal Olaszországban Verona és Bologna között. A vonatok maximális sebessége 200 km/h. A vonal része a Transzeurópai közlekedési hálózatnak. Női 200 méteres pillangóúszás a 2009-es úszó-világbajnokságon A női 200 méteres pillangóúszás versenyt a 2009-es úszó-világbajnokságon július 29-én és 30-án rendezték meg. Előbb a selejtezőt és az elődöntőt, másnap a döntőt. Kamondy László Kamondy László (eredeti neve: Tóth László) (Balatonmagyaród, 1928. november 27. – Budapest, 1972. október 23.) magyar József Attila-díjas (1965) író, drámaíró. Életpályája Szülei: Tóth László (1902-1973) és Tóth Lászlóné (1908-1981) voltak. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n végezte el. 1951-1960 között a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt. 1960-tól a Vígszínház, a Madách Színház, valamint a Mafilm dramaturgjaként dolgozott. Öngyilkos lett 1972. október 23-án. Munkássága Önálló köteteire jellemző a novella műfajának formai és szemléletbeli megújítása: a sematizmussal való szakítás mellett a hősök mikrokörnyezetének szociográfiai hitele megjelenítésére törekedett. A társadalmi valóságot magánéleti konfliktusokba sűrítve ábrázolta az 1960-as, 1970-es években sikerrel bemutatott színműveiben is (Vád és varázslat, Lány az aszfalton). Színházi munkái Íróként A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4. A szerelmesek fája (1960) Vád és varázslat (1963) Szöktetés albérletbe, avagy Szemérmes ateisták (1966) Lány az aszfalton (1984) Színészként A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1. Tamási Áron : Tamási Áron-emlékest....A megnyitó beszédet tartja Művei Beszélgetés (novella, 1950) Fekete galambok (elbeszélés, 1957) Verekedők Az utolsó játszma Fegyencek szabadságon Elvadult bárány (1960) Szerelmesek fája (1960) Apostolok utóda (kisregény, 1960) Megdézsmált örömök (elbezélés, 1964) Vád és varázslat - Lány az aszfalton (2 színmű, 1965) Szöktetés albérletbe avagy szemérmes ateisták (színmű, 1965) Ádám apja (kisregény és elbeszélés, 1968) Feltételes vallomás (elbeszélés, 1969) Kancsal tündér (elbeszélés, 1970) Vád és varázslat (színművek, 1973) Szerelmes házastársak (kisregény, 1973) Ismerkedés tükörben (válogatott elbeszélés, 1990) Cilleruelo de San Mamés Cilleruelo de San Mamés település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 34 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Játékoskölcsönzés A játékoskölcsönzés olyan szerződés, amelyben egy sportolóval (játékossal) szerződéses viszonyban levő sportegyesület megállapodik (szerződést köt) egy másik egyesülettel arról, hogy a sportoló ideiglenesen (meghatározott ideig) ténylegesen ez utóbbi egyesületben szerepeljen. Nem eredményezi azt, hogy a játékos a két egyesület "közös tulajdonában" lenne, bár a sportsajtó időnként így fogalmaz. Két együttes kölcsönösen is megállapodhat bizonyos játékosainak a másik egyesület számára való kölcsönzéséről. (Ezt néha pontatlanul „játékoscserének” nevezik). Elsősorban a csapatsportokban fordul elő, az egyes csapatok játékosállományának jobb kihasználása érdekében (szokás szerint elsősorban azokat a játékosokat kölcsönzik, akik nem szerepelnek a játékoskeretben.) Boos (Landes) Boos település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 439 fő (2015). Boos Laluque, Lesgor, Rion-des-Landes és Taller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Macron (cég) A Macron S.p.A. olasz sportszergyártó cégcsoport. A cég székhelye az olaszországi Crespellanóban található. Super Goofy Super Goofy a Disney szuperhőse, aki a várost (változó a neve, Kacsaháza, Egérfalva stb.) védi. Superman-paródia. Super Goofy egy piros, régi pizsamához hasonló ruhát visel SG-vel a közepén, kék köpennyel kiegészítve. Erejét mogyoróból szedi, háza körül nagy mogyoróbokrok találhatóak. Sapkája alatt is rengeteg mogyorót rejteget, ha a mogyoró hatása elmúlik, lezuhan és megyeszik egy másikat. Superman erejével megegyező hatalma van (pl. tud repülni, átlát mindenen, szuper erő stb.) Super Goofy az első képregényében Fekete Fantommal csatázott, 2000-re már több ellenfele is volt. 1965-ben szerepelt első képregényében, The Phantom Blot Meets Super Goofy címmel. maga Goofy már 1932-ben létezett Mickey egér barátjaként. Listrac-Médoc Listrac-Médoc egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Michel Priollaud 2014 – 2020 Christian Thomas Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák Mitchelton–Scott Az Mitchelton–Scott (UCI csapatkód: ORS) egy ausztrál profi kerékpárcsapat. Jelenleg ProTour besorolással rendelkezik. Giro d'Italia keret (2018) Mitchelton-Scott 111. CHAVES Esteban (kolumbiai) 112. BEWLEY Sam (új-zélandi) 113. HAIG Jack (ausztrál) 114. JUUL JENSEN Christopher (dán) 115. KREUZIGER Roman (cseh) 116. NIEVE Mikel (spanyol) 117. TUFT Svein (kanadai) 118. YATES Simon (brit) D.S. WHITE Matthew Keret (2016) 2016. március 29-ei állapot: Hévíz Irodalmi Díj A Hévíz Irodalmi Díjat 2013-ban alapította Hévíz város önkormányzata, amelyet minden évben a Hévíz című folyóiratban publikált művek egy szerzőjének ítélnek oda. Első alkalommal – kapcsolódva az Ünnepi könyvhét eseményeihez – az elismerést Fehér Bélának adták át, aki Egypercesek című írásaiért érdemelte ki azt. 2014-ben, második alkalommal Háy János író vehette át a Hévíz folyóirat irodalmi díját. Az önkormányzat által alapított elismerést 2013-as, Weöres Sándor-év kapcsán írt esszéjéért ítélték oda neki. 2015-ben a Hévíz Irodalmi Díjat Szántó T. Gábornak ítélték a lap 2014/1. számában megjelent, A leghosszabb éjszaka című novellájáért. 2016-ban Kemény István kapta a 2015/4-5. számban megjelent, Zrínyi Miklós és az üvegplafon című esszére. Díjazottak 2013 : Fehér Béla 2014 : Háy János 2015 : Szántó T. Gábor 2016 : Kemény István 2017 : Bereményi Géza (9282) 1981 EP16 A (9282) 1981 EP16 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 6-án. Scinax kennedyi A Scinax kennedyi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Kolumbiában és Venezuelában él. Természetes élőhelye a nedves szavannák, a szubtrópusi vagy trópusi száraz síkvidéki rétek, a szubtrópusi vagy trópusi időszakosan nedves vagy elárasztott síkvidéki rétek, édesvizű mocsarak, időszakos édesvizű mocsarak, források, legelők. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Szvecsai járás A Szvecsai járás (oroszul Свечинский район) Oroszország egyik járása a Kirovi területen. Székhelye Szvecsa. Népesség 1989-ben 12 229 lakosa volt. 2002-ben 10 229 lakosa volt. 2010-ben 8 517 lakosa volt, melyből 8200 orosz. Körzethívószám A telefonos körzethívószám (földrajzi szám) olyan Magyarországon előforduló egy- vagy kétjegyű szám, mely egy-egy országrészt vagy távközlési szolgáltatót jelöl. Ezt a számot távolsági hívás esetén – aminek a kezdeményezéséhez a 06-ot, vagy +36-ot tárcsázzuk –, kell megadni, és ez alapján tudja a telefonközpontunk, hogy az ország mely részére kapcsoljon. Léteznek szolgáltatás- vagy hálózatkijelölő számok is: például a mobil-előhívószámok, az ingyenes és az emelt díjas körzetszámok. A mobiltelefonos hálózatkijelölő szám (20, 30, 31, 50, 70) nem feltétlenül jelöl egy szolgáltatót (lásd: számhordozhatóság). A hordozott számok hívása esetén a hívott fél szolgáltatója – és nem a telefonszáma – alapján számláznak. A számhoz tartozó szolgáltató lekérdezhető a 126-os USSD kóddal (* 126 * 06 hálózatkijelölő_szám előfizetői_szám # hívásgomb) vagy az 1748-as telefonszámon. Ezek bármely szolgáltató hálózatából működnek. Szalmaszínű sodrómoly A szalmaszínű sodrómoly (Clepsis spectrana) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrólepkefélék (Tortricidae) családjának egyik, hazánkban is honos faja. Elterjedése, élőhelye Főleg Nyugat-, Közép- és Észak-Európában fordul elő, így Magyarországon is általánosan elterjedt. Megjelenése Szalmasárga szárnyain szabálytalan alakú, sötétebb minták rajzolódnak ki. A szárny fesztávolsága 15–24 mm. Életmódja Egy-egy évben változó számú nemzedéke fejlődik ki – hazánkban általában kettő (Európa egyes vidékein egy, máshol három). Nálunk az őszi nemzedék hernyói félig kifejlett állapotban, száraz növényi részek között és egyéb rejtekhelyeken szőtt szövedékeikben telelnek át. Rügyfakadás után élednek fel, berágnak a friss hajtásokba, és összeszövik azokat. Gyors fejlődés után már április végén bebábozódnak, és a kikelő lepkék májusban rajzanak. A nyári nemzedék is gyorsan fejlődik: ezek a lepkék június–július–augusztusban rajzanak. Petéikből még az ősszel kikelnek és L3–L4 állapotig fejlődnek a hernyók. Mind a fás növények, mind a lágyszárúak közül számos tápnövénye ismert. Hazánkban ismert tápnövényei: körte , szamóca , ribiszke , köszméte . Jelentősebb károkat okozott már Dél-Franciaország szőlőiben, Németországban a ciklámenben és a spárgában, Dániában az üvegházban nevelt rózsában, Hollandiában pedig a kelvirágban. Magyarországon csak egyszer észlelték kártételét: Szabadszálláson, 1967-ben a lucernát károsította. Fahad Al-Mirdasi Fahad Al-Mirdasi (Rijád, 1985. augusztus 16. –) szaúd-arábiai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása testnevelő tanár. Pályafutása Játékvezetésből 2003-ban Rijádban vizsgázott. A Rijádi labdarúgó-szövetség által működtetett bajnokságokban kezdte szolgálatát. A SAFF Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Second Division, a First Division, majd a Professional League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végez. A Szaúd-arábiai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2011-től tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, Pan Arab Játékok, Ázsia-kupa, Gulf Cup), valamint Európa-liga, AFC-kupa, AFC-elnök kupája és AFC-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Válogatott mérkőzéseinek száma: 14 (2011. december 14. –2016. március 29.). Vezetett kupadöntők száma: 1. 2018. május 16-án a Szaúd-arábiai labdarúgó-szövetség örökre eltiltotta a játékvezetéstől, és kizárták a 2018-as labdarúgó-világbajnokság bírói közül is. A 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. A 2018-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az AFC zónában irányított. A 2015-ös Ázsia-kupa döntőn az AFC JB bíróként foglalkoztatta. A 2011-es Pan Arab Játékokon az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) JB játékvezetői szolgálatra vette igénybe. A 2014-es AFC Challenge kupaán az AFC JB bíróként alkalmazta. A kupa célja, elősegíteni "feltörekvő országok" válogatottainak játéklehetőségét. A 2014-es Gulf Cup labdarúgó tornát, ahol az AFC JB játékvezetőként vette igénybe szolgálatát. A 2016. évi nyári olimpiai játékokra a FIFA JB bírói szolgálatra jelölte. A labdarúgó torna legfiatalabb bírója, Az AFC JB küldésére irányította az AFC-elnök kupája döntőt. A kupa célja, elősegíteni "feltörekvő országok élcsapatainak" játéklehetőségét. Rattatak A Rattatak egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában, ami a klónok háborújáig egy szinte teljesen ismeretlen bolygó volt. Leírás Terméketlen, száraz, hegyekkel, szurdokokkal és víznyelőkkel tarkított világ, melynek egész területét vörös homok borítja, a települések pedig olyannak tűnnek, mintha magába a sziklákba vájták volna bele őket az építőik. Történelme Rattatak egyike volt a galaxis felfedezetlen bolygóinak. Elszigetelt világ volt, ahol a rattataki hadurak vívták egymással élethalál harcukat. Bár az évszázadok alatt a fegyverek sokat fejlődtek, - a primitív kézifegyverektől a sugárvetőkig -, a csatározások soha sem maradtak abba. A folyamatos háborúk közepette két hadúr, a Ventressek hadsereget toboroztak a déli féltekén, ám ellenfelük, Osika Kirske végzett velük: csupán a lányuknak, Asajjnak sikerült elmenekülnie. Hamarosan egy ”varázsló” ékezett az égből, aki azt állította magáról, hogy a Galaktikus Köztársaság küldötte. A helyiek megpróbálták megölni, de ő elszökött, és rátalált a fiatal Asajjra. Mivel megérezte, hogy a lányt átjárja az Erő, padawanjaként kezdte tanítani őt. Együtt egyesítették a seregeket és elhozták az oly régóta várt békét a háború dúlta bolygóra. Ám a hadurak féltek tőlük, és összefogtak, hogy megöljék a két Jedit, de csak a mesterrel sikerült végezniük. Haragjában Ventress megölt vagy behódoltatott minden hadurat, akit felelősnek tartott a mestere halála miatt, majd megalapított egy totalitárius rezsimet, és uralma alá hajtotta az egész bolygót. Itt fedezte fel Dooku gróf Asajj Ventress képességeit, amikor az győztesen került ki az Üstben folytatott brutális gladiátorküzdelemből. A gróf bemutatta őt Darth Sidiousnak, aki engedélyezte, hogy Dooku tanítványa legyen, és parancsba adta neki, hogy ölje meg Anakin Skywalkert. Később a jabiimi csata után Ventress vallatás céljából ide szállíttatta Obi-Wan Kenobit, ahol különböző kínzásoknak vetette alá. Társadalom A bolygó igazságügyi rendszere a gladiátorküzdelmek körül összpontosult. Ha valakit halálra ítéltek, azt a gladiátorvermekbe vetették, hogy ott harcoljon élete hátralevő részében. Megjelenése filmekben Egyik filmben sem jelenik meg. A Rattatak a Klónok háborúja 6. évadában jelenik meg. Joseph R. Levenson Joseph Richmond Levenson (Boston, 1920. június 10. – Russian River, 1969. április 6.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Liè Wénsēn; magyar népszerű: Lie Ven-szen; kínaiul: ���) amerikai sinológus, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) professzora. Élete, munkássága Joseph R. Levenson egyetemi tanulmányait 1941-ben kezdte meg a Harvardon, de 1942-ben besorozták az Egyesült Államok haditengerészetéhez. A japán nyelv iskolában teljesített szolgálatot, de részt vett a Fülöp-szigeteki és a Salamon-szigeteki hadműveletekben is. 1947-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a Harvardon, majd ugyanitt 1949-ben szerzett doktori fokozatot John K. Fairbank tanítványaként. 1951-től a kaliforniai Berkley Egyetemen tanított egészen haláláig. 1969-ben kenubalesetben hunyt el. Emlékezete Joseph R. Levenson tudósi és oktatói teljesítményéről két elismeréssel is megemlékezik az utókor: az egyik az Association for Asian Studies által évente odaítélt Joseph Levenson könyvdíj, a másikkal pedig a Harvard Egyetem jutalmazza az év legkiválóbb egyetemi oktatóját. Főbb művei Liang Ch'i-ch'ao and the Mind of Modern China (1953) Confucian China and Its Modern Fate (1958-1965) China: an interpretive history, from the beginnings to the fall of Han (1969) Revolution and Cosmopolitanism: the Western stage and the Chinese stages (1971) (15568) 2000 GP54 A (15568) 2000 GP54 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 5-én. Magyarország története (könyvsorozat, 1976) A tízkötetes Magyarország története egy eredetileg tíz részesre tervezett történelmi könyvsorozat. A sorozatot az MTA Történettudományi Intézete készítette, és az Akadémiai Kiadó adta ki. Kötetek A könyvsorozat egyes részei kétkötetes műként jelentek meg. 1. A könyv címe: Magyarország története 1/1-2. A kötet alcíme: Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerkesztő Székely György. Szerkesztő Bartha Antal. Szerzők Bartha Antal, Bóna István, Gábori Miklós, Györffy György, Kristó Gyula, Mócsy András, Somogyi Sándor. Oldalszám 1812. ISBN 963-05-3560-2. Budapest 1984. 2. Nem jelent meg. 3. A könyv címe: Magyarország története 3/1-2. A kötet alcíme: 1526-1686. Főszerkesztő Pach Zsigmond Pál. Szerkesztő R. Várkonyi Ágnes. Szerzők Benczédi László, Hegyi Klára, Makkai László, Pach Zsigmond Pál, Péter Katalin, Sinkovics István, R. Várkonyi Ágnes, Zimányi Vera. Oldalszám 1962. ISBN 963-05-4097-5. Budapest 1985. 4. A könyv címe: Magyarország története 4/1-2. A kötet alcíme: 1686-1790. Főszerkesztő Heckenast Gusztáv. Szerzők Bóna István, Bartha Antal, Gábori Miklós. Oldalszám 1569. ISBN 963-05-5289-2. Budapest 1989. 5. A könyv címe: Magyarország története 5/1-2. A kötet alcíme: 1790-1848. Főszerkesztő Mérei Gyula. Szerkesztő Vörös Károly. Szerzők Arató Endre, Bácskai Vera, Benda Kálmán, Gergely András, Mérei Gyula, Miskolczy Ambrus, Nagy Lajos, Ruzsás Lajos, Vörös Károly. Oldalszám 1456. ISBN 963-053-326-X. Budapest 1983. 6. A könyv címe: Magyarország története 6/1-2. A kötet alcíme: 1848-1890. Szerzők Diószegi István, Kovács Endre, Spira György, Szász Zoltán. Oldalszám 1760. ISBN 963-05-0929-6. Budapest 1979. 7. A könyv címe: Magyarország története 7/1-2. A kötet alcíme: 1890-1918. Főszerkesztő Hanák Péter. Szerkesztő Mucsi Ferenc. Szerzők Diószegi István, Dolmányos István, Erényi Tibor, Galántai József, Hanák Péter, Katus László, Mucsi Ferenc, Pölöskei Ferenc, Szabó Miklós, Vörös Antal. Oldalszám 1422. ISBN 963-05-0929-6. Budapest 1978. 8. A könyv címe: Magyarország története 8/1-2. A kötet alcíme: 1918-1919/1919-1945. Szerzők, szerkesztők: Juhász Gyula, Pach Zsigmond Pál, Ránki György, Hajdu Tibor, Berend T. Iván, Tilkovszky Lóránt. Oldalszám 1400. ISBN 963-05-1518-0. Budapest 1976. A könyvsorozat történelemszemlélete A sorozat a magyar őstörténettel és a magyar államiság első nyolc évszázadával négy könyvben foglalkozott. A 19. és a 20. század történelmét szintén négy kötet tárgyalta, vagyis a sorozat prioritást biztosított az új- és legújabb kori történelemnek. Az eredeti koncepció szerint a könyvsorozat az 1945 utáni évtizedek történetét is magában foglalta volna, erre azonban nem került sor. Mivel a nyolcvanas években megjelentetett könyvek anyaggyűjtésére a hetvenes években került sor, ezért – az eredeti koncepcióval szemben – nem minden kiadvány képviselte a történettudomány legkorszerűbb eredményeit. Kampfl József Kampfl József (Monor, 1939. június 13. –) magyar szobrász. Élete A fővárosi Művészeti Gimnáziumba járt középiskolába. Főiskolai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1958–1963 között, ahol Somogyi József (szobrász) és Mikus Sándor tanítványa volt. Járt Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Görögországban, a Szovjetunióban és az USA-ban. 1964 óta állítja ki műveit. 1985-ben Rómában ösztöndíjas. Köztéri szobrokat készít kőből, bronzból, pirogránitból, érmeket bronzból, ezüstből, aranyból. Köztéri művei Móra Ferenc (mészkő mellszobor, 1965, Mórahalom, Gimnázium) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1965, Kápolnásnyék) Bródy Imre és Selényi Pál (kő portrédombormű, 1967, Budapest, Fóti út, Híradástechnikai Kutató Intézet) Keleti Károly és Fényes Elek (márvány dombormű, 1968, Budapest, II. ker., Keleti Károly u., KSH) Lipták András (mészkő, 1972, Békéscsaba, Szoborsétány) II. Rákóczi Ferenc (mészkő mellszobor, 1972, Tokaj, II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) Vági István (mészkő, 1973, Győr) Ybl Miklós (kő, 1975, Budapest, Margitsziget, Művészsétány) Radnóti Miklós (kő mellszobor, 1975, Pécs) Tessedik Sámuel (mészkő mellszobor, 1979, Albertirsa, Általános Iskola) Politzer Ádám (mészkő mellszobor, 1982, Albertirsa, másodpéldány Bécsben) Móricz Zsigmond (bronz mellszobor, 1985, Tiszakécske, Móricz Zsigmond Gimnázium) Oláh István (bronz portrédombormű, 1988, Monor, József Attila Gimnázium) Petőfi Sándor (mészkő mellszobor, 1989, Újszilvás) Mészáros Ági -síremlék (mészkő, 1991, Budapest, Farkasréti temető) Széchenyi István (bronz, kő, 1991, Békéscsaba, Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola) Kaposi Mór (bronz mellszobor, 1992, Kaposvár, Kórház park) Urbán Dávid-síremlék (bronz, 1993, Budapest, Farkasréti temető) Kőrösi Csoma Sándor (bronz, 1993, Tóalmás) Brunszvik Teréz (bronz, mészkő, 1994, Budapest, I. ker., Gránit lépcső) Timár József színművész síremléke (gránit, bronz, 1995, Budapest, Farkasréti temető) Szent-Györgyi Albert (bronz mellszobor, 1995, Budapest, Szent-Györgyi Albert Általános Iskola) Mensáros László színművész síremléke (mészkő, bronz, 1996, Budapest, Farkasréti temető) Schulhof Ödön reumatológus (bronz, márvány, 1996, Budapest, II. ker., Frankel Leó u., Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet) Dr. Tarján György-síremlék (márvány, 1997, Budapest, Farkasréti temető) Dr. Vathy János síremléke (mészkő, 1997, Budapest, Farkasréti temető) Petőfi Sándor (bronz mellszobor, 1997, Záhony). Forrás Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4 Pusztai róka A pusztai róka vagy korzak (Vulpes corsac) egy közepes méretű rókafaj, amely Közép-Ázsia és Mongólia sztyeppéin, félsivatagaiban és sivatagaiban él. Testalkata A pusztai róka testhossza kb. 65–100 cm, amiből a farka egyharmadnyit, 20–35 cm-t tesz ki. A felnőtt állatok testsúlya 1,6-3,2 kg között lehet, a hímek valamivel nagyobb termetűek. Testalkata hasonlít a vörös rókáéra, de fülei nagyobbak, lábai pedig hosszabbak. Szőre szürkéssárga színű, a pofáján, nyakán és mellkasán világosabb foltokkal. A farka vége sötét. Téli bundája sűrűbb és selymesebb, inkább szalmasárga-szürke színű és a gerincén sötétebb sáv fut végig. Járomcsontja széles, pofája rövid, hegyesedő. Látása jó, hallása és szaglása kiváló. Mancsain, pofáján, a farka tövén, valamint a végbélnyílás mellett bűzmirigyei vannak. Vadászat közben vagy a riválisok fenyegetésére ugató hangot használ, vészjelzése magas hangú csaholás. Elterjedése A pusztai rókák Közép- és Északkelet-Ázsia sztyeppéin, félsivatagaiban és sivatagaiban élnek. Az Észak-Kaukázustól egészen Kína északkeleti részéig, észak-déli irányban Afganisztántól az Urál-hegység déli részéig előfordulnak. Három alfajuk ismert: Vulpes corsac corsac - Észak-Kazahsztán, Dél-Szibéria V. c. kalmykorum - Észak-Üzbegisztán, Kaukázus V. c. turkmenicus - Dél-Üzbegisztán, Türkmenisztán, Mongólia és Kína A korzak a nyílt pusztát, síkságot kedveli, a sűrű növényzetű és hegyvidékeket elkerüli, csakúgy mint a homokdűnéket és az olyan tájakat ahol 15 cm-nél mélyebb hó esett. A településeket és az ember környezetét kerüli. Életmódja és viselkedése Mint a sivatagban, félsivatagban elé állatok általában, a pusztai róka kevés vizet igényel, azt is főleg a táplálékából szerzi be. Elsősorban rovarokat és kisemlősöket eszik: egereket, pockokat, hörcsögöket, ugróegereket és földimókusokat. Időnként elkaphat egy-egy nyulat, de megeszi a dögöt is. A fölös zsákmányt elrejti. Bár túlnyomórészt húsevő, esetenként gyümölcsöket és egyéb növényi részeket is eszik, különösen ha kevés zsákmányállatot talál. A korzakra farkasok, sasok, ölyvek és nagyobb termetű baglyok vadászhatnak. A pusztai róka éjjel vadászik és kóborló életmódot folytat, nincsen védett territóriuma. A többi rókafélétől eltérően, időnként falkában is jár. Mivel a mély hóban nem tud vadászni, kemény tél idején vagy a vackában húzza meg magát, vagy délebbre vándorol(akár 300-t is). Megfigyelték, hogy ilyenkor követi az antilopcsordákat hogy a könnyebb haladásra kihasználja az általuk letaposott havat. A róka üregekben bújik meg az időjárás viszontagságai és a nagyobb ragadozók elől. Bár maga is képes kisebb vackot kaparni, többnyire inkább más állatok, mormoták, földimókusok vagy borzok üregeit sajátítja ki. Üregeinek több bejárata is lehet, de egy méternél ritkán mélyebbek. A falka tagjai megosztják a rókavárat és több vackot és összekötő járatokat alakíthatnak ki. Szaporodása Párzási időszaka januártól márciusig tart. A hímek megküzdenek a nőstényekkel, ám később ezekkel monogám köteléket alakítanak ki és segítenek a kölykök felnevelésében. A nőstény egy szülőodúba kölykezik amit más nőstényekkel is megoszthat, de a későbbiekben jellemzően többször is költözteti kicsinyeit. 52-60 napnyi vemhesség után kettő-hat rókakölyök születik. Az újszülöttek súlya 60 g, világosbarna, bolyhos bundájuk idővel kisárgul. Vakon születnek, körülbelül kéthetesen nyílik ki a szemük, négyhetesen kezdenek el húst enni és nem sokkal ezután már kimerészkednek az üregből. 9-10 hónaposan érik el az ivarérettséget és életük második évében már szaporodnak. A vadon élő rókák élettartama kb 9 év. Evolúciója A pusztai róka az Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt Vulpes nembe tartozik, akárcsak a vörös róka, a kitróka vagy a sarki róka. Legközelebbi rokona a tibeti róka. A korzak közvetlen őse feltehetően a mára kihalt Vulpes praecorsac, amely Közép-Európában élt a kora pleisztocénben; nyugaton egészen Svájcig, délen a Krím-félszigetig fordult elő. Fenyegetettsége A pusztai rókát elsősorban az orvvadászat fenyegeti. Nem fut túlságosan gyorsan és a vadászok könnyen elfoghatják, azért populációja egyes területeken megfogyatkozott. A 19. század végén évente tízezer rókaprémet adtak el. Ennek ellenére általánosságban a pusztai rókát nem fenyegeti veszély, ami annak is köszönhető, hogy élőhelyein továbbra is alacsony maradt a népsűrűség. A Természetvédelmi Világszövetség 2008-ban vette fel a Vörös Listára, mint nem fenyegetett fajt. Érdekességek Karcag városának neve kun személynévből ered, mely a korzakra, a pusztai rókára utal. Olajsav Az olajsav (oleinsav) egy telítetlen karbonsav, zsírsav. Színtelen, olajszerű folyadék. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan, de szerves oldószerekben, például etanolban és dietil-éterben feloldódik. Glicerinnel alkotott észterek alakjában részt vesz az állati zsírok és a növényi olajok felépítésében. Kémiai tulajdonságai Levegőn állva oxidálódik, megavasodik, színe barnává válik. A molekulájában található kettős kötés hidrogénezéssel telíthető, ekkor sztearinsavvá alakul. Gyenge, egybázisú sav, a sói az oleátok. Izoméria Az olajsavnál fellép a cisz-transz izoméria. Az olajsav a cisz-módosulat, a transz-izomer neve elaidinsav. Ez a vegyület szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú. Az olajsav kevés salétromsav hatására könnyen átalakul (izomerizálódik) elaidinsavvá. Előfordulása a természetben Glicerinnel alkotott észtere formájában számos állati és növényi zsiradék alkotórésze. A marhafaggyúban 32-52% mennyiségben fordul elő. A legnagyobb mennyiségben a növényi olajok tartalmazzák. Az olívaolaj például 70-85%-ban tartalmazza, de előfordul a szezám-, a kókusz-, és a lenolajban is. Bizonyos rovarok bomló szervezetéből szabadul fel (pl. méhek, aratóhangyák; „a halál szaga”). Az olajsav hatására a dolgozók ösztönösen eltávolítják az elhullott testet a kaptárból ill. bolyból. Ha élő hangyát vagy méhet kenünk be olajsavval, azt is eltávolítják, mintha halott lenne. Az olajsav segít az élő egyedeknek, hogy elkerüljék a betegségben elpusztult társaikat, vagy azokat a helyeket, ahol ragadozók leselkednek rájuk. Előállítása Valamilyen növényi olaj vagy állati zsír hidrolízisével, elszappanosításával karbonsavak keverékét állítják elő. A keveréket először vákuumban desztillálják, majd a különböző zsírsavakat egymástól elválasztják. Felhasználása Segédanyag a bőr-és a textiliparban. Emellett kenőanyagok, kenőcsök takarmányadalékok készítésére, illetve fémek tisztítására is felhasználják. Pressurized Mating Adapter A Pressurized Mating Adapter (PMA) egy dokkoló adapter, ami a Common Berthing Mechanism (CBM) és APAS-95 dokkolószabványok közti kompatibilitást segíti elő. Három példány található a Nemzetközi Űrállomáson. Az első két PMA-t az Unity modullal együtt az STS–88 fedélzetén bocsátották föl 1998-ban. A harmadikat 2000-ben lőtték föl az STS–92 küldetés keretében. Alkalmazása Az összes PMA azonosan néz ki, de mindegyiket egy kicsit másra használják. Alapvetően mind a három ugyanazt a funkciót látja el: összekapcsolja a Common Berthing Mechanism nyílást egy ISS modullal, a másik végén pedig az APAS-95 dokkoló rendszert egy másik modullal vagy egy űrhajóval. A PMA ezért hordoz egy CBM és egy APAS típusú dokkoló mechanizmust. Az adapter belseje megfelelő hőmérsékleten és nyomás alatt van, és a dokkológyűrű pedig külső áram és adat kapcsolatot biztosít a csatlakozó fél felé. PMA-1 Ez a modul volt az egyik első eleme a Nemzetközi Űrállomásnak és ez köti össze az űrállomás amerikai és orosz szegmensét. A STS–88 küldetésen a személyzet az űrrepülő robotkarjával kapcsolta hozzá a Zarya modult a PMA-1-hez, ami már eleve Unity modulhoz volt kapcsolva. A PMA-1 most már véglegesen összeköti ezt a két űrállomás elemet. PMA-2 A PMA-2 jelenleg a Harmony modul elején található. Ezt az adaptert használta legtöbbször az űrrepülőgép az űrállomáshoz való dokkolásra. Az űrállomás bővítése miatt a PMA-2-t többször is áthelyezték. Eredetileg a Unity modul elülső nyílásán volt, majd átkerült a Destiny-re, ezután az Z1 és végül a Harmony modulra. Az áthelyezések a Canadarm2 robotkar végezte. PMA-3 A modul 2000 októberében az STS–92 küldetés révén került az állomásra. A PMA-3-at ugyanúgy a Unity modulon tárolták, mint a PMA-2-t. Ezt az adapter viszont csak 2 alkalommal használták dokkolásra: STS–97 és STS–98 küldetés. Ezután nem is használták dokkolási műveletekre. Az űrállomás építése miatt a PMA-3-at többször is szintén áthelyezték. Legtöbbször csak a Unity egyik CBM nyílásáról a másikra helyezték, majd a Harmony modulon kapott helyet, illetve a Tranquility (Node 3) megérkeztével áthelyezték erre a modulra, ahol a legtöbb ideig megtalálható volt. 2016. március 26. óta ismételten a Harmony (Node 2) modulon található, ahol - a NASA Commerical Crew Program keretén belül érkező űrhajókat fogja a jövőben fogadni. Gyártás Mind a három PMA-t a Boeing építette. A PMA jövője Miután 2011-ben az űrrepülőgép flottát nyugdíjazták, nem volt olyan űrhajó, ami a APAS-95 dokkolószabványt tudta volna használni. Így a PMA modul elavult lett. Időközben a NASA létrehozta a Commercial Crew Programot, aminek keretében 2017-től kezdve magáncégek küldenek űrhajókat az űrállomáshoz (Orion-MPCV, Dragon V2, CST-100). Mivel mindegyik űrhajó ugyanazt az új dokkolószabványt (IDS) fogja használni, ezért új adapterekre lett szükség. A Boeing cég ezért épített két dokklóadaptert (IDA), amiket a PMA-ra szerelve átalakítja az APAS-95 szabványt az IDS-re. A jövőben, így újra használhatóak lesznek a PMA-k. Eredetileg a PMA-2-re az IDA-1 és a PMA-3-ra az IDA-2 került volna. Azonban az IDA-1 2015. június 28-án a felbocsájtásakor megsemmisült, a SpaceX Falcon 9 rakétájának meghibásodása miatt. Így a PMA-2-re a 2016-ban az IDA-2 került, a PMA-3-ra a javarészt tartalékalkatrészekből épített IDA-3 kerül várhatóan 2018-ban. Ovidiu Hațegan Ovidiu Alin Hațegan dr. (Arad, 1980. július 14. – ) román nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása orvos. Pályafutása Játékvezetésből 1996. március 27-én Aradon vizsgázott. Az Aradi labdarúgó-szövetség által üzemeltetett bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A FRF Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 2003-tól a Liga III, 2004-től a Liga II, majd 2006-tól a Liga I játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végez. Liga I mérkőzéseinek száma: 174 (2007. 08. 02. – 2016. 02. 21.). Vezetett kupadöntők száma: 3 (2013). Az FRF JB küldésére vezette a Román labdarúgókupa döntőjét. Az FRF JB küldésére több alkalommal irányította a Román labdarúgó-szuperkupa döntőt. A Román labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2008-tól tartotta-tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Az UEFA JB minősítésével 2011-től első, 2015-től elit kategóriás bíró. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, Labdarúgó-Európa-bajnokság), valamint Intertotó-kupa, Európa-liga és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A román nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 4. helyet foglalja el 11 találkozó szolgálatával. Európában a legtöbb válogatott mérkőzést vezetők rangsorában többed magával, 14 (2011. március 29. – 2016. június 22.) találkozóval tartják nyilván. A 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. A 2014-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA zónában irányított. A 2009-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A 2013-as U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB bíróként vette igénybe szolgálatát. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságon valamint a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A 2016. évi nyári olimpiai játékokra a FIFA JB bírói szolgálatra jelölte. Cecilia Payne Cecilia Payne, teljes leánynevén Cecilia Helena Payne, asszonynevén Cecilia Helena Payne-Gaposhkin (1900. május 10., Wendower – 1979. december 7., Cambridge, Massachusetts) brit származású amerikai csillagász. . Élete A Buckinghamshire megyei Wendowerben született. Középiskolai tanulmányai után 1919-ben elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, a Newham College-ba, ahol botanikát, fizikát és kémiát tanult. Miután egy beszélgetés során Arthur Eddington beszámolt arról az expedícióról, amelyen a napfogyatkozást megfigyelve bebizonyította, hogy a Nap gravitációja Albert Einstein általános relativitáselméletének megfelelően eltéríti a fénysugarakat, Payne érdeklődése a csillagászat felé fordult. Egy nyílt napon meglátogatta az egyetemi csillagvizsgálót, és kérdéseit hallgatva Eddington felismerte benne a tehetséget. Rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását, ahol naprakész ismereteket szerezhetett a csillagászat fejlődéséről. Még egyetemi évei alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben egészen 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Ezért tanulmányai befejeztével Payne nem helyezkedhetett el kutatóként — abban az időben a természettudományos szakokon végzett nők gyakorlatilag csak pedagógusnak állhattak. Ezért Eddington bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley-nek. Shapley nem törődött azzal, hogy Payne-nek nincs diplomája, hanem felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetem Radcliffe College-ába PhD dolgozatának elkészítésére. Payne-nek alig két év kellett a dolgozat elkészítéséhez és megvédéséhez, ezzel ő lett az első nő, aki a Radcliffe College-ban valaha doktori fokozatot szerzett (egyúttal az övé volt az első olyan PhD-fokozat, amelyet a Harvard College Obszervatóriumban végzett munkára adtak). Ebben a dolgozatában mutatta be első igazán nagy és átütő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a nap tömegének döntő többsége hidrogén. A kor szellemiségére jellemző módon eredményeit a tudományos közvélemény nem fogadta el közvetlenül, csak az után, hogy azokat tőle függetlenül férfi csillagászok (Albrecht Unsöld, 1928; William McCrea, 1929) is igazolták. 1929-ben egy, Payne-étől eltérő spektroszkópiai módszerrel az eredményeit korábban hevesen bíráló Henry Norris Russell is hasonló eredményeket kapott, és ekkor visszamenőleg elismerte Payne tudományos elsőségét. Disszertációjának megvédése után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de mivel nő volt, be kellett érnie a „technikai asszisztens” besorolással és a férfiakénál jóval kisebb fizetéssel, miközben minden szempontból a professzoroktól elvárt követelményeket kellett teljesítenie. Professzori kinevezésére egészen 1956-ig kellett várnia — ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. 1934-ben összeházasodott az orosz származású amerikai csillagász Sergei Illarionovich Gaposhkinnal (1898–1984), és nevét ezután Payne-Gaposhkin alakban használta. Tudományos munkássága PhD-disszertációjában (mindössze 25 évesen) egy egész sor alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg; ezért is nevezte értekezését Otto Struve „a csillagászat történetében valaha megírt PhD-dolgozatok legragyogóbbikának”. A Nap összetételének meghatározásához először is a Fraunhofer-vonalakat kellett értelmeznie — ezekből ugyanis sokkal több volt, mint az ismert elemek színképvonalaiból. Payne Meghnad Saha indiai fizikus nem sokkal korábban közzétett eredményeit felhasználva rámutatott, hogy az ionok színképvonalai érdemben, ám kiszámítható módon különböznek az ionizálatlan atomokéitól. A csillagok színképeiben észlelt abszorpciós vonalak alapján kiszámította, miként hatnak a körülmények (elsősorban a hőmérséklet és a nyomás) a csillagok légkörében előforduló elemek ionizációs állapotaira. Megállapította, hogy a csillagok színképei nem azért különböznek egymástól, mert a csillagok más-más anyagokból állnak, hanem azért, mert légkörük eltérő körülményei között különböző az egyes elemek ionizáltsága. A Fraunhofer-vonalak bonyolult rendszerét elemekre visszafejtve sikerrel állapította meg, milyen arányokban kell előfordulniuk az egyes elemeknek ahhoz, hogy a csillagok a ténylegesen látható színképüket sugározzák. 18 elem gyakoriságát kiszámítva kimutatta, hogy a csillagok kémiai összetétele nagyjából azonos. Óriási meglepetést keltett annak felfedezésével, hogy a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak. Ez annyira különbözött mindattól, amit korábban a csillagokról gondoltak, hogy Henry Norris Russell, a Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette. Ezért Shapley tanácsára (jobb meggyőződése ellenére) be kellett írnia dolgozatába egy olyan mondatot, hogy „ennek a két elemnek a számítások eredményeként kapott, rendkívül magas részaránya a csillagok légkörében csaknem biztosan nem reális”. Miután a tudományos fokozatot megkapta, már nem kellett visszafognia magát, és három évvel később publikált első könyvében (Stellar Atmospheres) már nyíltan kiállhatott eredményei mellett. Későbbi kutatásai közül a legjelentősebbek a Tejútrendszer és a Magellán-felhők változó csillagait vizsgálva férjével közösen elért eredményei. Fontosabb publikációi Szakkönyvek: Stellar Atmospheres (1928) The Stars of High Luminosity (1930) Variable Stars (S.I. Gaposhkinnal, 1938) Stars in the Making (1952) Variable Stars and Galactic Structure (1954) Introduction to Astronomy (1956) The Galactic Novae (1957) Fontosabb szakcikkek: Payne Gaposchkin, C. (1936), "On the Physical Condition of the Supernovae", Proceedings of the National Academy of Sciences 22 (6): 332–6, DOI 10.1073/pnas.22.6.332 Whipple, F. L. & Payne Gaposchkin, C. (1936), "On the Bright Line Spectrum of Nova Herculis", Proceedings of the National Academy of Sciences 22 (4): 195–200, DOI 10.1073/pnas.22.4.195 Payne Gaposchkin, C. (1941), "Obituary – Annie Jump Cannon", Science 93 (2419): 443–444, DOI 10.1126/science.93.2419.443 Posztumusz önéletrajza: Cecilia Payne-Gaposchkin: An Autobiography and Other Recollections (Cambridge University Press, 1984). Emlékezete 2039 Payne-Gaposchkin kisbolygó Havixbeck Havixbeck település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 11 689 fő (2015. december 31.). Havixbeck Senden községgel határos. Népesség A település népességének változása: Bada Tibor Bada Tibor (Újvidék, 1963. augusztus 11. – Budapest, 2006. július 4.) festőművész, költő, előadóművész. Pályafutása Bada Tibor művészképző középiskolába járt, ezt követően tengerészkatona volt Pólában, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének a hallgatója. Újvidéken festőként, kalligráfus ként, illetve a jugoszláv képregény-kultúrán alapuló képversek, képregények írójaként alkotott a haláláig használt Bada Dada művésznéven. 1992-ben költözött Magyarországra, ahol 2006-ban bekövetkezett haláláig élt. Életét leginkább a festészet töltötte ki, ezen kívül verseket, dalszövegeket írt, a Jugoszláviai tudósok (később Tudósok) együttes tagjaként előadóművészként is hírnevet szerzett, továbbá több animációs filmet alkotott. Legismertebb dala az Apa kocsit hajt (1985). Szellemileg leginkább Szentendrén érezte magát otthon; baráti szálak kötötték az egykori Bizottság együttes tagjaihoz. Röviddel 43. születésnapja előtt rákoskeresztúri műtermében öngyilkos lett. Egyéni kiállítások Gallery by Night , Budapest (performance Máriás Bélával ) (1992) Élőholt szoba ( Máriás Bélával ), Veszprémi Egyetem Aula (1992) Dolce for niente , Stúdió 1900 Galéria, Budapest (1994) Vad a Bada Dada , Stúdió 1900 Galéria, Budapest (1996) Totális tavasz , Stúdió 1900 Galéria, Budapest (1999) Bada Dada emlékkiállítás , Home Galéria, Budapest (2008) Lemezei Jugoszláviai tudósok: Az igaz tudósok (Szerzői MC, Újvidék 1989.) Atom-atom az a harcom! (Black Hole Sound MC, Újvidék 1991.) Tudósok: Ne aggyad az agyad! (Bahia CD, Budapest 1993.) Repülő tudomány (Bahia CD, Budapest 1995.) Filmjei Pánik ping-pong > rajzanimáció (3:30) Varga Stúdió , Budapest 1993. Írta, rajzolta, rendezte: Bada Dada. Zene: drMáriás – Bada Dada Help > rajzanimáció-sorozat (10 x 0:30) Varga Stúdió, Budapest 1994-96. Rendezte: Lehotay Zoltán. Rajzolta: Bada Dada Frontline > rajzanimáció (6:30) Varga Stúdió, Budapest 1997. Írta, rajzolta, rendezte: Bada Dada. Könyv Új most. Bojler tudás garázs. 84o-87o ; Újvidék : Új Symposion, 1988 Ne higgy a rossz időben! ; RÉS Kortárs Alkotó Műhely, s.l., 1990 Roy Geary Roy Geary az amerikai Szökés című sorozat egyik kitalált szereplője, akit Matt DeCaro alakít. A Fox River egyik börtönőreként ismerkedünk meg vele. Ő is hasonlóan korrupt, mint Brad Bellick. Szerepek Roy Geary egy visszatérő szereplő, akit az első évad hatodik epizódjában láthatunk először. Miután a tizennyolcadik részben kirúgják a börtönből, a második évadban bukkan fel újra. Leginkább Bellickkel látjuk. 1. évad Royt az első évadban egy korrupt, gonosz, Fox River őrként ismerhetjük meg. Először a börtönlázadásnál találkozhatunk vele, majd pedig akkor, amikor pénzért akarja elárverezni Michael és Sucre celláját. Munkája során rengeteg pénzt és holmit koboz vagy lop el a raboktól (például Michael Scofield letétbe helyezett óráját is, amit Michael felismer az őr csuklóján), ezért is rúgja ki a börtön igazgatója, Henry Pope. 2. évad A 2. évadban akkor látjuk viszont, amikor Pope és Bellick ellen tanúskodik, akiket ezért fel is függesztenek állásukból. Később ezért Bellick verekedni kezd vele, ám végül nagy tervet eszelnek ki: elfogják Michaeléket és megszerzik Westmoreland elrejtett 5 millióját. Michaeléket ugyan nem sikerül elfogniuk (egyszer majdnem), de a pénzzel mászkáló Zsebest igen: megkínozzák, majd megszerzik tőle a milliókat. Csakhogy ekkor Geary leüti Bellicket, majd a pénzzel együtt egy szállodába megy. Ám mivel a pénzzel teli zsákba Zsebes nyomkövetőt rakott, ezért rátalál és megöli. A gyilkossággal később Bellicket vádolják meg. Nirvána A nirvána (szanszkrit nirvā�a (�������), páli nibbāna (�������)) a végső cél, a beteljesülés vagy üdvösség az indiai vallásokban. Az ind filozófia egyes értelmezéseiben a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti a móksán keresztül, azaz az örök egység létrehozása Istennel vagy az Abszolútummal. A sramanák szerint a szenvedés állapotától (dukkha) való megszabadulás. Nem megszűnést vagy megsemmisülést jelent, hanem megszabadulást a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából. Szó szerint az jelenti, hogy „elfújni” – amely hindu szövegkörnyezetben a szenvedéstől és az individualista léttől való megszabadulásra utal, míg a buddhizmusban a kapzsiság, a gyűlölet és az érzéki csalódás lángjának elfújását jelenti.. A nirvánát általában negatív fogalmakkal ill. a szanszárához kötő indulatok hiányaként szokás leírni, pozitív megfogalmazása (a Négy Pecsét negyedik tagja): a legfőbb boldogság, béke. Hinduizmus Amikor valakinek a kozmikus "játéka" véget ér, és eléri a megszabadulást (móksa), akkor belép a nirvánába. A nirvánában megszűnik minden földi tevékenység, eltűnik minden vágy, minden szenvedés, kötődés és halál. Ebben az állapotban az ember túllép az idő és a tér fogalmán. Ez a világ, a Föld a kozmikus erők "táncának játszótere". Az indiai spirituális tanítók szerint a világ májá, azaz illúzió, ahol Durgá (Májádéví) misztikus energiájával elbűvöli és befedi az embereket, lehetővé téve számukra, hogy kiéljék hajlamaikat az anyagi világban. Amikor valaki belép a nirvánába, felismeri, hogy mi az illúzió. A nirvána statikus egység Istennel. Ott az üdvösség statikus állapotában minden véget ér. A nirvánát elárasztja a végtelen béke és üdvösség, a transzcendentális gyönyör. Az abszolút Igazság szempontjából a nirvána a célok célja az olyan keresők számára, akik többé nem akarnak részt venni Isten megnyilvánult teremtésében. A nirvána tapasztalata minden Isten-megvalósított lélek rendelkezésére áll. A nirvána nagyon magas állapot. De az állandó nirvána azoknak való, akik megelégszenek a legfelsőbb átman, Brahman statikus formájával. Azonban azok számára, akik Istennek dolgoznak, nem ez a legmagasabb állapot. Ha valaki Istent akarja szolgálni a Földön, akkor újra és újra vissza kell jönnie e világba, hogy az emberiségben szolgálja a Legfelsőbb Lényt. Ha valaki a teremtés területén akarja kinyilvánítani a Legfelsőbbet, akkor annak a Legfelsőbb Lény tökéletes dinamizmusával kell dolgoznia, nem pedig a nirvánában pihennie. Ha valaki meg akarja testesíteni Isten statikus és dinamikus formáját is, akkor annak túl kell mennie a nirvánán és a kinyilvánítás mezejére kell lépnie. Buddhizmus Gautama Buddha úgy jellemezte a nirvánát, hogy a tökéletesen nyugodt tudat állapota, amely megszabadult a vágyakozásoktól, haragtól és egyéb kínzó állapotoktól (klésák). Ez egyben a "világ végét" is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat és a tudatnak nincs határa. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszmékről és a berögzülésekről. Ezt a létező alaköltés szenvedéseinek lecsendesítésével és az újabbak megszületésének megakadályozásán keresztül éri el. A nirvánában a vágyakozás és utálat gyökere kerül kiirtásra. Ezután az ember már nincs kitéve szenvedésnek (páli: dukkha) és további újjászületéseknek a szamszárában. A páli kánon szerint a nirvánában megtapasztalható a dolgok üres természete (súnjata) is. A Dhammapada szentírásokban Buddha azt mondja, hogy a nirvána a "legnagyobb boldogság". Ez egy kitartó, mindent átható boldogság, amely a megvilágosodással keletkező nyugodtsággal jár. A nirvánát kísérő tudást a bodhi (megvilágosodás) szó fejezi ki. A hínajána buddhizmus szerint a nirvána diametrikus ellentéte a szamszárának, olyan állapot, amiről már nem lehet semmit mondani. A mahájána számára a szamszára és a nirvána az "üresség" két aspektusa. A mahájána buddhizmus a nirvána végcélja elé legfőbb üdvcélként beiktatja egyfajta mennybeli paradicsom (szukhávatí), a Japánban és Kínában annyira kedvelt "tiszta ország ege" képzetét. Amitábha buddha birodalma minden elképzelhető gyönyörrel írja le az üdvözülteket. Az üdvcélhoz annyi út visz, ahányféle üdv van. Az abszolút üdvhöz vivő utat a nyolcszoros ösvény írja le. A különböző egekbe vivő utak viszont megszámlálhatatlanok. Pipreola riefferii A Pipreola riefferii a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Auguste Boissonneau francia ornitológus írta le 1840-ben, az Ampelis nembe Ampelis riefferii néven. Alfajai Pipreola riefferii chachapoyas (Hellmayr, 1915) Pipreola riefferii confusa Zimmer, 1936 Pipreola riefferii melanolaema P. L. Sclater, 1856 Pipreola riefferii occidentalis (Chapman, 1914) Pipreola riefferii riefferii (Boissonneau, 1840) Pipreola riefferii tallmanorum O'Neill & T. A. Parker, 1981 Előfordulása Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 17,5–20 centiméter, testtömege 46–61 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 22.) Benestare Benestare község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Ardore, Bovalino, Careri, Platì és San Luca. Története A 17-18. század fordulóján alapították. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust Ardore része lett. Rövidesen önálló községgé vált. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria della Misericordia-templom San Giuseppe-templom Édouard Yves Édouard Émile Gustave Yves (Katako-Kombe, 1907. október 26. – ?, ?) világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bronzérmes belga tőr- és kardvívó. Hana to Jume A Hana to Jume (����, jelentése Virágok és Álmok) japán sódzso manga magazin. A lap havonta kétszer jelenik meg a Hakusensha kiadó gondozásában. A magazin a fiatal lányokat célozza, ennek megfelelően a benne megjelenő történetek túlnyomó többséggel a romantikus, vígjáték és fantasy kategóriába tartoznak. A Hana to Jume 1974 májusában jött létre. 1975-től havonta kétszer jelenik meg, jelenleg minden hónapban 5-én és 20-án. A lap népszerű sorozata volt a Hana-Kimi. Atomemissziós spektroszkópia Az atomemissziós spektroszkópia (AES) a kémiai analízis egyik módszere, amely a mintában levő kémiai elemek mennyiségének meghatározására láng, plazma, elektromos ív vagy szikra által kibocsátott meghatározott hullámhosszú fény intenzitását használja fel. Az emittált fény hullámhossza alkalmas az elem azonosítására, míg az intenzitás arányos az elem atomjainak számával. Lángemissziós spektroszkópia Az anyagból vett mintát gáz vagy porlasztott oldat formájában juttatják a lángba. A láng hője elpárologtatja az oldószert, és felszakítja a kémiai kötéseket, ennek révén szabad atomok keletkeznek. A hőenergia az atomokat is gerjeszti, majd amikor az atom a gerjesztett állapotból visszatér az alapállapotába, fényt bocsát ki. Az egyes elemek rájuk jellemző hullámhosszú fényt emittálnak, melyet optikai rács vagy prizma segítségével felbontanak, és spektrométerrel detektálnak. A lángemissziós mérés egyik gyakori felhasználása az alkálifémek mennyiségének meghatározása a gyógyszerészeti analitikában. Induktív csatolású plazma atomemissziós spektrometria Az induktív csatolású plazma atomemissziós spektrometriában (ICP-AES) a jellemző hullámhosszú elektromágneses sugárzást kibocsátó gerjesztett állapotú atomokat és ionokat induktív csatolású plazma segítségével állítják elő. Az ICP-AES előnye a nagyon alacsony kimutatási határ és a nagy lineáris koncentráció-tartomány, több elemes elemzésnél is csekély mértékű kémiai zavaró hatás és a stabil, reprodukálható jel. Hátrányai közé tartozik a spektrális zavaró hatás (a sok emissziós vonal miatt), a viszonylag magas beszerzési és üzemeltetési költség, és hogy jellemzően csak oldatos minták elemzésére használható. Szikra- és ívgerjesztésű atomemissziós spektroszkópia A szikra- vagy ívgerjesztésű atomemissziós spektroszkópiát fémes elemek szilárd mintájának elemzésére alkalmazzák. Nem vezető anyagok esetén a mintát grafitporral őrölve teszik vezetővé. A hagyományos ívspektroszkópiás módszerben a szilárd halmazállapotú minta a vizsgálat során rendszerint felaprózódik és megsemmisül. A mintán elektromos ívet vagy szikrát vezetnek keresztül, így az olyan magas hőmérsékletre hevül, hogy az atomjai gerjesztődnek. A minta gerjesztett atomjai a rájuk jellemző hullámhosszúságú fényt bocsátanak ki, mely monokromátorral felbontható és detektálni lehet. Mivel az ívben vagy szikrában a körülmények jellemzően nehezen kontrollálhatók, a módszer a minta minőségi elemzésére használható. A korszerű, argonatmoszféra alatt szabályozott kisülést létrehozó szikraforrások azonban mennyiségi elemzésre is alkalmas. Mind a kvalitatív, mind a kvantitatív szikraelemzést széles körben használják öntödékben és acélművekben a termelés minőségének ellenőrzésére. Lásd még Induktív csatolású plazma atomemissziós spektrometria Atomabszorpciós spektroszkópia Hivatkozások Ez a szócikk részben vagy egészben az Atomic emission spectroscopy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Stáhlavská A (1973. April). „[The use of spectrum analytical methods in drug analysis. 1. Determination of alkaline metals using emission flame photometry]” (német nyelven). Pharmazie 28 (4), 238–9. o. PMID 4716605. Stefánsson A, Gunnarsson I, Giroud N (2007). „New methods for the direct determination of dissolved inorganic, organic and total carbon in natural waters by Reagent-Free Ion Chromatography and inductively coupled plasma atomic emission spectrometry”. Anal. Chim. Acta 582 (1), 69–74. o. DOI:10.1016/j.aca.2006.09.001. PMID 17386476. Mermet, J. M. (2005. október 8.). „Is it still possible, necessary and beneficial to perform research in ICP-atomic emission spectrometry?”. J. Anal. At. Spectrom. 20, 11–16. o. DOI:10.1039/b416511j. |url=http://www.rsc.org/publishing/journals/JA/article.asp?doi=b416511j%7Cformat=%7Caccessdate=2007-08-31 Bibliográfia Reynolds, R. J.; Thompson, K. C.. Atomic absorption, fluorescence, and flame emission spectroscopy: a practical approach. New York: Wiley (1978). ISBN 0-470-26478-0 Uden, Peter C.. Element-specific chromatographic detection by atomic emission spectroscopy. Columbus, OH: American Chemical Society (1992). ISBN 0-8412-2174-X Mándoky Kongur István Mándoky Kongur István (Karcag, 1944. február 10. – Mahacskala, 1992. augusztus 22.) magyar nyelvész, turkológus volt. Fiatalkora Mándoky 1944. február 10-én látta meg a napvilágot Karcagon. Iskoláit szülővárosában végezte el, mezőgazdasági technikumban érettségizett. Korai középiskolás korában meglátszott már, mennyire érdeklik az idegen nyelvek. Oroszul tökéletesen beszélt ugyanakkor a türk nyelvek is vonzották. Szűcs Sándor, a Györffy István Múzeum igazgatója ajándékozott neki egy nyelvkönyvet. Kunmadarason, az orosz laktanyánál a kazak, kirgiz, krími és kazáni tatár, illetve a karacsáj nyelvet is tudta gyakorolni. Budapesten folytatta tanulmányait, Németh Gyula diákjaként, 1963 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. A kun nyelvemlékek utáni kutatását már az egyetemi évei alatt elkezdte. Élete, munkássága Az Országos Széchényi Könyvtár, később a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt egyetemi tanulmányai után, 1970-től pedig az MTA Belső-Ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. Abban a hitben volt, hogy a Kelet felől érkezett magyarság összekötő kapocs Kelet és a Nyugat között. Nem csak a turkológia, a honfoglalás előtti török vonatkozások és a magyar őstörténet is foglalkoztatta. Írásaiban beszámol több török eredetű régi szavunk magyarázatáról. 1965-től romániai és bulgáriai tatárokhoz járt, szókincsüket vizsgálta. Az ottaniak nyelve, és történetei sokkal hozzájárultak a tudományhoz. Az európai kutatások után Közép-Ázsia felé fordult. Baskíriában és a Volga-mentén kutatott, szintén a tatárok után. Foglalkozott a baskír-magyar törzsnevek kérdésével is. A két nép rokonságáról a baskír mondákban is szó esik. Kutatásaival felkereste a Mongóliában élő kisebbségeket is. Vizsgálta a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásaikat. Gyűjtéseiről gyakran írt, és publikálta Jászkunságban, néha álnéven, Bektur Andrásként. 1981-ben készült el „A kun nyelv magyarországi emlékei” című kandidátusi tudományos értekezése, amely addigi kutatásainak fontosabb eredményeit tartalmazza, de még nem teljes összefoglalója a hazai kun nyelvemlékeknek. Halála Mándoky 1992. augusztus 22-én távozott az élők sorából, a kengszai temetőben helyezték végső nyugalomra. Disszertációja 1993-ban, posztumusz jelent meg. Tartalmazza a „Kun Miatyánk” szövegváltozatait is. Szülővárosa, Karcag emlékművet állíttatott számára, Györfi Sándor szobrászművész alkotását, amely a Györffy István Múzeum mögött található. A „Keleti örökségünk” című könyvsorozat tiszteleg Mándoky emlékének. Sam Hanks Sam Hanks (Columbus, 1914. július 13. – Pacific Palisades, 1994. június 27.) amerikai autóversenyző. Pályafutása 1936-ban kezdte a versenyzést Midget Car autókkal. 1937-be megszerzi első győzelmét a Pacific Coast Midget Bajnokságban, majd az év végén meg is szerezte a bajnoki címet. 1939ben részt vesz az AAA által rendezett Sprint Car versenyen Milwaukee-ban. A 6. helyen fejezi be a versenyt. A háború előtti években sorra nyeri a különböző Midget Car címeket a közép-nyugati bajnokságokban. Chicago Board bajnok, 1940-ben elnyerte a Detroit Motor City and Toledo midget bajnoki címet és 1941-ben megnyerte a National Midget kihívást, majd majd megszerezte a Michigan-i és Ohio-i bajnoki címet is. 1940-ben indult az Indianapolis 500-as versenyen Leon Duray csapatában, a 13. helyen ért célba. 1941-ben Ed Walsh csapatával nevezett az Indy500-ra, de indulni nem tud. A II. világháború után 1946-tól ismét a versenypályákon körözött. Augusztusban meg is nyeri a 250 körös Gold Cup versenyt a Los Angeles-i Coliseum-ban. Ugyanezen évben ismét megszerzi a Pacific Coast Midget Car bajnoki címet. Indianapolis-ban Spike Jones csapatával a 3. helyre kvalifikálja magát. De egy olajcső törés miatt kiállni kényszerül. 1950-től kezdve részt vesz az AAA Stock Car bajnokságban is. 1952-ig vesz részt Midger Car bajnokságokban. 1949-ben elnyerte az AAA National Midget Car bajnoki címet. 1947-ben nem tudta kvalifikálni magát Indianapolis-ban. 1948-ban egy Adam-Sparks autóval ismét kiállni kényszerül az Indy500-on váltóhiba miatt. 1949-ben öt versenyre nevezik be az AAA National Bajnokságban, de indulni csak Indianapolis-ban tud, de ismét műszaki hiba miatt kiállni kényszerül. 1950-es Indy500-on továbbra is elkerülte a szerencse, olajnyomás elmegy a motorból, így ismét feladta a versenyt. Viszont a Bay Meadows-i versenyen a 2. helyen inteték le. Az 1951-es szezonban öt versenyen tud elindulni. szerez két 5. helyet(DuQuoin1 és Detroit) A DuQuoin-ben rendezett 2. versenyen pedig 3. helyen ér célba. A bajnokságban a 16. helyet foglalta el. 1952-ben a teljes évadon részt vesz a Bardahl csapat színeiben. Nehezen indult számára a szezon. Az évad első felében csak kétszer tudott pontot szerezni. Viszont az évad 2. fele nagyon jól sikerült. Szerez hat Top5 helyezést. A bajnokságban 50 ponttal lemaradva a bajnok Chuck Stevenson-tól, 3. lett. 1953-ban Bardahl csapattal megszerzik a bajnoki címet az évad végén. Hanks, a Springfield-i 2. versenyen és DuQuoin-ban nyerni tud. Indianapolis 500 mérföldes versenyen pedig a 3. helyen intik le. 1954-ben is kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott. Hét Top10-es helyezést szerzett. DuQuoin-i versenyen ez évben is nyerni tudott. De ekkor már a Belanger csapat autóját vezette. A bajnokságot a 8. helyen zárja. 1955-ben Indianapolis-i és Phoenix-i versenyre nevezett. indianapolis-ban kiállni kényszerült, Phoenix-ben pedig túl lassúnak bizonyult a kvalifikáción. 1956-ba a Jones & Maley Csapat Kurtis 500C-Offy autóját a 2. helyre hozta be Indianapolis-ban. Ettől az évtől rendszeres résztvevője volt az USAC Stock Car bajnokságnak. 1957-ben a Belond Exhaust csapattal megnyeri a híres Indy500-as versenyt. Ezzel a győzelemmel le is zárult az open-wheel karrierje, de még ez évben lefutja versenyzői karrierje utolsó versenyét is a Riverside-i USAC Stock Car versenyen. Visszavonulása után Tony Hulman kinevezte az Indianapolis Motor Speedway, Verseny Rendezőjének. Ezt az állást 21 éven keresztül töltötte be. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Női 3000 méteres gyorskorcsolya a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 3000 méteres versenyszámát február 14-én rendezték Richmondban. Az aranyérmet a cseh Martina Sáblíková nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Véza Véza románul: Veza, település Romániában, Fehér megyében. Fekvése Balázsfalvától délkeletre fekvő település. Története Véza, Veze (Víz) Árpád-kori település. Nevét már 1263-ban Wiz néven említették az oklevelekben. 1320-ban p. Weze, 1733-ban Veze, 1750-ben Vezen, 1808-ban Véza aliis Veze vel Veczke h., 1861-ben és 1913-ban Véza néven írták. 1263-ban István ifjabb király Monorával együtt mint lakatlan udvarnoki földet Kán nemzetségbeli László fia Jula magisternek adta, 1313-ban pedig Balázsfalvi Herbord fia Balázs mondta magáénak Véza déli részét. 1320-ban Dózsa erdélyi vajda Véza délkeletii részéke, a későbbi Szászpatak területébe az egresi apáttal szemben Balázs fia Herbordot iktatta be, és határát leíratta. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott. 1910-ben 586 lakosából 21 magyar, 7 német, 556 román volt. Ebből 21 római katolikus, 550 görögkatolikus, 6 görögkeleti ortodox volt. Jelene 2011-14 között EU-források bevonásával kiépítették a település csatornahálózatát. Látnivalók Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt 18. századi temploma az országos műemlékjegyzéken az AB-II-m-B-00389 számon szerepel. Szinte Szinte vagy Nagyszintye (románul: Sintea Mare) település Romániában, Arad megyében. Fekvése Kisjenő, Seprős, Ágya és Szapáryliget közt fekvő település. Története Szinte nevét 1337-ben említették először az oklevelek Sinka néven. 1338-ban Zynta, 1340-ben Zintha, 1342-ben Zynche néven írták. 1459-ben Zenthay János deák birtoka volt. 1467-ben már Kyssynthét is említették, mint a váradi püspök birtokát. 1808-ban nevét Szintye néven írták. 1851-ben 1300 óhitű lakóját és anyatemplomát, valamint folyóvizét a Tőzt említették, ekkor István főherceg egykori nádor birtokaként. 1910-ben 2778 lakosa volt, melyből 1925 román, 335 magyar volt. Ebből 1277 görögkatolikus, 653 görögkeleti ortodox, 188 református volt. Verreries-de-Moussans Verreries-de-Moussans település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 94 fő (2015). Verreries-de-Moussans Labastide-Rouairoux, Boisset, Courniou, Ferrals-les-Montagnes, Rieussec és Saint-Pons-de-Thomières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Variogram A variogram a geostatisztika kulcsfontosságú fogalma, mivel ezzel a függvénnyel illeszthető a területi korreláció valamilyen modellje a megfigyelt adatokhoz. A geostatisztikában a megfigyelések, mérések térbeli vagy időbeli összefüggéseinek leírására három alapvető függvényt használnak a korrelogramot a kovarianciát és a variogramot. Meg kell különböztetni a tapasztalati variogramot, ez a területi korreláció vizualizációjára szolgál, és a variogram modellt amelyet a krigelésnél mint súlyozást használunk. A tapasztalati variogram egy normális eloszlás kovarianciájának kísérleti becslése. Definíciók A variogram egy statisztikai függvény második momentuma, amit a geo- és térstatisztikában a térbeli korrelációk vizsgálatára használnak. Egy térbeli változó , mint sztochasztikus folyamat variogramja (illetve a félvariogramja) a vektor mentén két és , pontban mint a „változók értékeinek különbségének a szórásnégyzete” határozható meg. Ha elfogadjuk azt a hipotézist, hogy gyöngén stacionárius, a diszperzió és az átlagnövekmény létezik és független az pontok elhelyezkedésétől Ha a függvény elér egy tetőt az árulkodik egy térbeli heterogenitás félvariogramjának a szórásáról, azaz van-e véges szórás vagy nincs. Ha elérik a tetőt, akkor van véges szórás. Ezeket a variogram modelleket nevezzük sill variogramoknak. Röghatás modell A röghatás modell annak az esetnek felel meg amikor nincs korreláció a különböző mérési helyeknek megfelelő valószínűségi változók között. Szferikus modell Egy olyan variogram modell, amely szigorúan monoton növekvő felszálló ággal rendelkezik, aztán gyorsan beáll a hatástávolság vízszintes vonalára. A sill két részből áll, egyrészt a röghatásból, másrészt a röghatás és a C érték közötti részből. Exponenciális modell Ez a leggyakrabban használt variogram. Két paraméterrel írható le a hatástávolsággal és a sill-lel. A hatástávolság , az a távolság amely elválasztja a korrelált és korrelálatlan valószínűségi változókat. Ez a modell aszimptotikusan simul a tetőértékhez. Gaussi modell Ez a variogram szintén két paraméterrel írható le. A sill: ismét egyenlő -al a valószínűségi változó szórásnégyzetével. Az a paraméter szintén a hatástávolságot határozza meg. A valós hatástávolság: Tapasztalati variogram egy kedvező alternatívája az autokovariancia függvénynek különösen abban az esetben, ha ha a megfigyelésekre irreguláris időpontokban került sor. A tapasztalati variogram azoknak a véges számú mérési pontoknak a halmaza Az pontokat ábrázoló kétdimenziós diagramot variogram felhőnek nevezik. ennek segítségével megjósolható a parametrikus modell. Egy tapasztalati variogram nagyon érzékeny a szélsőséges értékekre, ebből következik, hogy jó minőségű becsléshez több vektorra van szükség. Általában az elfogadható becsléshez 30 vagy annál több párra van szükség. Edömér Az Edömér valószínűleg ótörök (kun) eredetű férfinév, a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó kunok egyik vezérének a neve. Vörösmarty Mihály újította fel a Zalán futása című művében. A név jelentése ismeretlen. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 14. február 24. Érdekességek Budapesten egy utca viseli az Edömér utca nevet a XI. kerület szentimrevárosi városrészében, a Kosztolányi Dezső tér és a Tas vezér utca között; itt található a Budai Parkszínpad Lovaglás az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon a lovaglásban hat versenyszámot rendeztek. Éremtáblázat (A rendező ország csapata és a magyar érmesek eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Fahéjalkohol A fahéjalkohol egy szerves vegyület. A legegyszerűbb telítetlen aromás alkohol. Összegképlete C9H10O. Alacsony olvadáspontú, szilárd, kristályos anyag. Illata a jácintra emlékeztet. A természetben a Styrax-fajok balzsamában fordul elő, fahéjsavval alkotott észtere alakjában. Számos észtere ismert. A természetben a transz-izomerje fordul elő. Az illatszeripar használja fel. Előállítása A fahéjalkohol előállítható a természetben megtalálható fahéjsavésztere elszappanosításával (lúgos hirdolízisével). Szintetikusan fahéjaldehid redukciójával állítják elő: Többféle módszert is kidolgoztak annak biztosítására, hogy a hidrogénes redukció során a kétszeres kötés ne telítődjön. Kémiai reakciói A fahéjalkohol kémiai tulajdonságai az allilalkoholokéra hasonlítanak. Kétszeres kötést tartalmaz, brómmal addíciós reakcióba lép. Ekkor fahéjalkohol-dibromid keletkezik. Kálium-permanganát oldattal végzett óvatos oxidációjakor 1-fenil-glicerin képződik. Más reakciókban fahéjaldehiddé, fahéjsavvá és benzoesavvá oxidálható. Ha hidrogén-bromiddal reagál, cinnamil-bromiddá alakul. Felhasználása A fahéjalkohol egyes észtereit az illatszeripar használja fel. Forrás Bruckner Győző: Szerves kémia, II/1-es kötet. Saint-Antoine-de-Ficalba Saint-Antoine-de-Ficalba település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 714 fő (2015). Saint-Antoine-de-Ficalba Monbalen, Castella, Hautefage-la-Tour, Pujols és Sainte-Colombe-de-Villeneuve községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Korzikai Köztársaság A Korzikai Köztársaság 1755 és 1769 között létezett, más országok által el nem ismert államalakulat volt Korzika szigetén. Itt alkották meg az első modern alkotmányt, amely később alapjául szolgált az amerikai, lengyel és francia alkotmánynak. A szigetet Franciaország hódította meg 1769-ben. Létrehozása Egy sikeres forradalom után 1755. november 1-jén Pasquale Paoli kikiáltotta a független korzikai államot. Ezután radikálisan átalakították a közigazgatást és a katonai szerkezetet. Emellett 1757-ben megalapították a Corte-i Egyetemet és a Szent Dévote után elnevezett Szent-Dévota Rendet. A korzikai kormány tagjait három évente választották, a szavazati jog pedig minden 25 év feletti férfit illetett meg. A nők eredetileg csak a falukban tartott szavazásokon vehettek részt, ami egy régi hagyományon alapult, de később kiterjesztették az országos választásokra is. A köztársaság érméit Muratóban verték 1761-ben, előlapján Korzika nemzeti jelképével, a mór fejjel. A köztársaság függetlenségét olyan filozófusok támogatták, mint Jean-Jacques Rousseau, Voltaire és Mably. Az 1768-ban kiadott Korzikai Beszámoló tette igazán híressé a szigetet és Paolit. A köztársaságot egyedül a tuniszi bég ismerte el. Francia invázió 1767-ben Korzika elfoglalta Capraia szigetét a genovaiaktól, akik egy évvel később a versailles-i szerződés keretében eladták a sziget tulajdonjogát Franciaországnak. A franciák ugyanabban az évben támadást indítottak Korzika ellen, de Paoli csapatai sikeresen vissza tudták verni az első rohamot. 1769-ben a Ponte Novu menti csatában a genovaiakkal megerősített francia seregek legyőzték Paoli csapatait, aki Nagy-Britanniába menekült. 1770-ben Korzika Franciaország egyik megyéjévé vált. Utóélete Korzika francia elfoglalása negatívan hatott a brit gazdaságra, mivel ekkor Korzika és Nagy-Britannia kereskedelmi szerződést kötött a Földközi-tenger brit felségterületének növelése céjából. Számos korzikai harcolt a britek oldalán az amerikai függetlenségi háborúban Gibraltár ostromakor, 1782-ben. Korzika legközelebb az Angol-Korzikai Királyság idején függetlenedett 1794–96 között. Ugyanakkor a britek is erősíteni próbálták kereskedelmi fölényüket. Eecke Eecke település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1225 fő (2015). Eecke Saint-Sylvestre-Cappel, Steenvoorde, Terdeghem, Caëstre, Flêtre és Godewaersvelde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kriptovaluta Couns egy cryptocurrency, amely hasonló a Bitcoin hoz. A digitális valuta a peer-to-peer fizetési hálózaton alapul, amelyet a felhasználó hajt. A cég egy elektronikus fizetési rendszer tisztán peer-to-peer változata, Az érmék létrehozása és átruházása nyílt forráskódú kriptográfiai protokollon alapul. A cryptocurrency (egy a sok közül!) Kényszerítette az adatvédelmi politika, a banki szabályozás és a technológiai innováció összetett metszéspontját. A kriptovaluta olyan digitális eszköz, mely csereeszközként vagy manapság fizetőeszközként is funkcionál. Kriptográfiát (titkosítást) használ a tranzakciók biztonságossága érdekében. A kriptovaluták a digitális valuták egy részhalmazát képviselik, de besorolhatók az alternatív valuták vagy a virtuális valuták csoportjába is. A Bitcoin a legelső és legismertebb kriptovaluta, 2009-ben került kibocsátásra egy Satoshi Nakamoto álnéven ismert ember által. Azóta számos kriptovaluta jelent meg a piacon. Ezeket gyakran altcoinoknak is nevezik, a Bitcoin+alternative szavak összekapcsolásának eredményeként. A Bitcoin és alternatívái decentralizáltak a hagyományos, centralizált bankrendszerrel szemben. A decentralizált ellenőrzés a blockchain használatához kapcsolódik, mely egy elosztott főkönyvi technológia. Lényege, hogy az egymással kapcsolatban lévő emberek elektronikus pénzt tudnak fogadni és küldeni mindenféle központosítás nélkül. Counos Cryptocurrency Counos Coin Az ilyen típusú elektronikus pénzérme ugyanolyan algoritmussal rendelkezik, mint a Bitcoin algoritmus, és 16.800.000 érme kivonásra kerül, és az alfa képes kivonni a végső 21.000.000 érme többi részét. Counos Cash A CSC pénznemének egy másik típusát, amelyből mind a 21 millió érmét kivonják, valójában minden kereskedelmi tranzakcióhoz és pénzátutaláshoz használják, 20 svájci frank állandó áron szerte a világon, és magának a vállalatnak a vételi és eladási áron. egyáltalán, ami emelkedő árakkal vagy árcsökkentéssel szembesül, és a pénzátutalások és az áruk és a vásárlások bizonytalan jelzése. Ez a közös valuta ugyanaz a algoritmus, mint a Counos Coin, és mind a 21 millió érmet kivonják, és egyenértékűek egy gramm aranyérmével a svájci Box-ban, mint a felügyelt egység támogatásának, ami ez. Ez az érme minimális ára egy gramm aranynak felel meg, és gyakorlatilag az arany digitális pénznemmel történő átruházása nélkül kerül átvitelre. Counos Gold A Gold Couns egy cryptocurrency a bitcoinhoz hasonló algoritmust használja. Ebben a hálózatban összesen 21.000.000 érme fog érkezni, de az összes pénzérmék el vannak zárva. A Gold Counos a bitcoin és a litecoin forráskódja alapján fejlesztett ki, de a hálózatban lévő összes 21 millió érme előbánya. A bitcoinnal ellentétben a Counos Gold privát titkosító titkosítás, ami azt jelenti, hogy minden egyes érme esetében az azonos értékű valódi arany a svájci bankokban megmarad. Counos Silver Az ilyen típusú pénznemnek ugyanaz az algoritmusa, mint az aranyozó. kivéve, hogy az arany helyett az ezüstot svájci bankokként helyezik elhátgerinc. Áttekintés Jelenleg is kriptovaluták százai léteznek, legtöbbjük a Bitcoinhoz nagyon hasonlatos vagy abból levezethető. A kriptovaluta rendszeren belül a biztonságosságot, az integritást, a főkönyvek egyensúlyát egy közösség, az úgynevezett „bányászok” tartják fenn. A kriptovaluta főkönyvek biztonságossága azon a feltételezésen alapszik, hogy a bányászok nagy része becsületesen próbálja kezelni a főkönyvet, mivel pénzügyi érdeke rejlik benne. A legtöbb kriptovalutát úgy tervezték, hogy fokozatosan csökkentsék a valuta összes volumenének kibocsátását, így egy végső határt szabva a forgalomban lévő valuta mennyiségének, akárcsak a nemesfémeknél. A hagyományos pénzintézeteknél tartott valutákkal vagy készpénzzel összehasonlítva, a bűnüldöző szerveknek nehezebb dolguk van, ha kriptovalutát akarnak lefoglalni. Ez a nehézség a kriptográfia technológiájából ered. Architektúra Blockchain (Blokklánc) A kriptovaluták többségét a blockchain (magyarosítva blokklánc) validálja. A blockchain egy folyamatosan növekvő lista, amely blokkokból áll. A blokkok biztonságos kriptográfiai módszerekkel kapcsolódnak egymáshoz. A blokkláncon tárolt információ egy megosztott – és folyamatosan összeegyeztetett – adatbázisként létezik. Top 10 coin 2017-ben Bitcoin Ethereum Bitcoin Cash Ripple Litecoin Dash NEM Monero Doge Coin Ethereum Classic Története A kriptovaluták története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza Hollandiába. A kamionsofőrök készpénz helyett egy újfajta kártyát kaptak, ezzel fizettek a tankolásokért. Az 1990-es években a DigiCash nevű vállalkozáshoz fűződik a kriptovaluta elődje. A cég a tranzakciók során már akkor kriptográfiát használt. David Chaum – a DigiCash alapítója – 1993-ban feltalálta az e-cash nevű digitális fizetési rendszert. Működése hiába volt sikeres, a cég a későbbiekben csődbe ment – az innovációja meghaladta a kor elvárásait és gyakorlatát. 1998-ban érkezett mérföldkőhöz a történet, amikor is megalakult a PayPal, mely egy nemzetközi digitális rendszer, mely lehetővé teszi online pénzátutalások lebonyolítását. A első kriptovaluta tényleges kibocsátására 2009-ig kellett várni (nem véletlenül igazodva a globális pénzügyi válság kezdő időszakához), amikor is egy Satoshi Nakamoto nevű ember vagy csoport megalkotta a Bitcoint. Jellegzetes tulajdonságai, hogy független a kormányzati és vállalati érdekektől, nem kapcsolódik be a hagyományos bankrendszerbe, decentralizált, megvásárlása törvényes valutával történik. Kriptográfiát, titkosítást használ és ha a felek úgy akarják anonimak maradhatnak a tranzakció lebonyolítása során. A Bitcoin protokoll alapjait híres fehér könyvében, az "Egy peer-to-peer elektronikus készpénzrendszer" című tanulmányában fektette le. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy a kriptovaluta szélesebb körben is ismertté és elismertté váljon. Az évek folyamán rengeteg új valuta jelent meg a kriptovaluták piacán, néhány ezek közül igazi sikertörténetté vált, nagy része pedig elértéktelenedett. Jelenleg is körülbelül 900 coin létezik. Manapság elmondható, hogy a kriptovaluták egyre szélesebb körben felhasználhatók, léteznek kriptovaluta alapú bankkártyák, melyek a kriptovalutákat ténylegesen elkölthető pénzzé váltják át. Természetesen a mai napig léteznek olyan országok, melyek korlátozzák vagy tiltják (pl. Kína) használatukat, de láthatunk arra is példát, hogy a kriptovaluták az ország és a kormányzat teljes támogatását élvezik, például Észtország, Svájc vagy Japán. Nyilvánosság A jegybankok képviselői kijelentették, hogy az olyan kriptovaluták befogadása, mint a Bitcoin jelentős kihívás elé állítja a jegybankokat. További véleményük szerint, ahogyan a kriptovaluták kereskedelmi elfogadottsága egyre népszerűbbé válik, úgy csökken a fogyasztói bizalom a FIAT valutákban. Gareth Murphy – magas rangú jegybanki tisztségviselő – szerint a kriptovaluták széles körű elterjedése egyre inkább megnehezíti a statisztikai hivatalok gazdasági tevékenységgel kapcsolatos adatgyűjtését. A virtuális valuták új kihívás elé állítják a jegybankok alapvető fontosságú monetáris és árfolyam politikáját. Az első Bitcoin ATM a Robocoin nevéhez fűződik, indítása 2014. február 20-án történt. Az első „bódét” Texas állam, Austin városában telepítették. Egészen hasonló az ATM automatákhoz annyi különbséggel, hogy ez esetben egy scanner olvassa be a kormányzat által kiállított azonosító okmányokat – vezetői engedély vagy útlevél - a felhasználó azonosítása érdekében. 2017 májusában a Bitcoin ATM-ek száma elérte az 1189-et világszerte. Jogszerűség A kriptovaluták helyzete lényegesen különböző országonként és jogilag továbbra sem meghatározott. Míg bizonyos országok kifejezetten engedik használatát és kereskedelmét, addig mások tiltják vagy korlátozzák azt. A különböző kormányzati szervek, kormányhivatalok és bíróságok eltérően kategorizálják a Bitcoint. Például 2014-ben a kínai jegybank megtiltotta a pénzintézeteknek a Bitcoin kezelését. Oroszországban ugyan legális a kriptovaluta, mégis az orosz rubelen kívül illegális bármilyen más valutával fizetni. Mindeközben az orosz jegybank saját kriptovaluta létrehozásán tevékenykedik. 2014. március 25-től az Egyesült Államok Adóhatósága adózási szempontból a Bitcoint vagyonként tartja számon. Ezt azt jelenti, hogy nyereségadó fizetendő utána. A szabályozásnak természetesen nagy előnye, hogy törvényileg tisztázza a Bitcoint. A befektetőknek nem kell többé azon aggódniuk, hogy a Bitcoinból szerzett profit nem illegális-e vagy hogy hogyan jelenítsék azt meg az adóbevallásukban. A szabályozatlanság miatti aggodalmak Ahogy egyre inkább növekszik az online valuták népszerűsége és kereslete, ezzel egyenes arányban nő az aggodalom, hogy a szabályozatlanság milyen hatással van a gazdaságra globálisan. A kriptovaluta hálózat jelentős hiányokat mutat a szabályozások területén. Sok olyan felhasználó számára jelent vonzó alternatívát, akik a decentralizáltságból adódó előnyöket próbálják kihasználni. Nem beszélve a bűnözőkről, adókerülőkről, pénzmosókról. A coinok világában lebonyolított tranzakciók függetlenek a bankrendszerektől, így egyszerű utat jelent az adókerülők számára. Kifejezetten nehéz a tranzakciók nyomon követése, néhány esetben szinte lehetetlen. A rendszer által ajánlott anonimitás szintén kecsegtető lehet a pénzmosáshoz. Az altcoinokon keresztüli pénzmosás az intézményes kereteken kívül marad és névtelen tranzakciókon keresztül lebonyolítható. (Pl. 2015. október 22-én hozta nyilvánosságra az Európai Bíróság (EB) a C-264/14. sz. (David Hedqvist) ügyben született döntését, amelyben arról kellett állást foglalnia, hogy a bitcoinok nemzeti (hivatalos) devizára való váltása áfa köteles vagy áfa mentes tevékenységnek minősül-e?) Ugyanakkor szabályozási hálót szeretne az EKB is és az EU is a kriptovaluta világában, de ez átfogó és nemzetállamokon átnyúló egyezményt igényel(ne). Gazdaság A kriptovalutákat elsősorban bankrendszereken és intézményi kereteken kívül használják, a digitális világon keresztül. Amíg ezek az alternatív, decentralizált kereskedési platformok a fejlesztés kezdeti stádiumában vannak, kihívások elé állítják a hagyományos pénzügyi rendszereket. 2017 júliusában a kriptovaluták teljes tőkepiaci értéke több mint 100 milliárd dollár, a lebonyolított napi mozgás több mint 6 milliárd dollár. A cryptocurrency piaci kupak várhatóan elérte az 1-2 billió dollárt 2018-ban. Versenytársak a kriptovaluta-piacon 2017-ben több mint 1400 kriptovaluta létezik. Indexek Ahhoz, hogy nyomon követhessük a kriptovaluta piac folyamatos fejlődését, indexek állnak rendelkezésre, melyek figyelemmel kísérik a jelentősebb kriptovalutákat és azok piaci értékét. Kriptoindex, CRIX A kriptovaluta-index (CRIX) egy olyan mérés, melyet a berlini Humboldt Egyetem és a Szingapúri Egyetem statisztikusai fejlesztettek ki a CoinGecko vállalat közreműködésével. A számítások során az algoritmus figyelembe veszi a kriptovaluta-piac gyakori változásait, a folyamatosan megjelenő új kriptovalutákat és még a már létező valuták szokatlan kereskedelmét is. Ez az első olyan dinamikus index, melyben visszatükröződnek a kriptovaluták piacának változásai is. Magyar szakértői CoinBroker alapítója Pataki Gábor közgazdász, exbróker. 20 éve foglalkozik tőzsdei befektetésekkel. Most elhatározta, hogy Meetup-okat tart (http://meetup.com/kriptovalutak) Workshop-okon osztja meg tudását, tapasztalatait. Célja a pénzügyi kultúra fejlesztése. A coinbroker.hu heti rendszerességgel közöl híreket. Kriptopénz Info, Kallós Péter, CryptoP, Fagyi Zoli Kriptobányász, a YouTube videómegosztó hálózatán töltenek fel a kriptovalutával kapcsolatos információkat az előző csatornákon. Kriptopénz Infó csatornán Fülöp Róbert osztja meg a bányászattal kapcsolatos tudnivalókat, Fagyi Zoli Kriptobányász szintén ugyanebben a témában tesz közzé videóblogokat, Kallós Péter a kriptoportfólió kezeléséről, a tőzsde alakulásáról ad információt, CryptoP csatornáján minden kriptopénzzel kapcsolatos újdonságokról hallhatunk. A Bitcoin Bázis oldala 2016 júniusa óta szolgál napi rendszerességgel kriptogazdasági és blokklánc technológiai hírekkel. Szerkesztőgárdája kumulatívan több mint 15 éve foglalkozik kriptovalutákkal, mellyel a legrégibb aktív kriptovaluta hírportál Magyarországon. Naponta 4-5 friss cikkel jelentkezik kereskedelem, technológia, szabályozás, bányászat témakörökben. Csabai Csaba a Variance.hu blogportálon nagy hozzáértéssel, mélyrehatóan számol be egyes kriptovaluták elméleti működéséről, magas szinten. Pusztaradvány Pusztaradvány község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Encsi járásban, Miskolctól 55 kilométerre északkeletre. Története A település első említése 13. századi, mikor IV. Béla király visszatért a tatárok által elpusztított országba, s megmaradt híveit megjutalmazta. Így kapott Detre is „örökös szállásul” földet, köztük Radványt is. Detre unokái a rozgonyi csatában az Amadék oldalán harcoltak Károly Róbert király ellenében, ezért az uralkodó a vesztesek minden vagyonát elkobozta. 1333-ban Felkus fia György 50 márkáért visszavásárolta Radványt, minek illetőségét átadta lányának, Zugkának. Felkus utódai vették fel a Radványi nevet. A Detre férfiág kihalása után hosszas per indult a területért. Ezt zárta le 1397-ben Zsigmond király, aki a bolgár hadjárataiban hűséges harcosát Radványi Mátét erősíti meg a tulajdonban. A török, osztrák időkben sokat szenvedett, a lakosság alaposan csökkent, illetve jobbágytelkei pusztává váltak. A 18. század végén újratelepítették, 1828-ban 22 házban 152 ember lakott. Népcsoportok A település lakosságának 52%-a magyar, 48%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók Pallavicini-kastély (ma kastélyszálló) A falu fő nevezetessége a központjában fekvő Pallavicini-kastély. A domboldalon álló, ősfás park közepén található kastély klasszicista stílusban épült. A téglalap alaprajzú kastély a domborzat következtében főhomlokzatán emeletes, míg hátsó oldalán földszintes magasságú. Főhomlokzata közepén timpanonos rizalit emelkedik ki, felső részében a Pallavicini család címerével, míg jobb oldali oldalhomlokzata egy kisméretű bővítménnyel egészül ki. Hátsó homlokzatát is a középen kilépő timpanonos rizalit határozza meg. A nyílásokon vakolt ablakkeretezést, míg a sarkokon kváderezést láthatunk. A kastély egykori tulajdonosa, a Pallavicini család olaszországi eredetű. Az „őrgróf” címet 966 óta viselik. A család Edvárd őrgróf révén egy 1827 törvény által nyer magyar honfiságot. Az őrgrófi cím viselésére egy 1868-as legfelsőbb kézirat révén nyernek jogosultságot. Pallavicini János őrgróf, a kastély tulajdonosa, diplomáciai szolgálatot töltött be több európai állomáshelyen. Az őrgróf diplomáciai munkájának befejezését követően Pusztaradványba vonult vissza és ott is élt haláláig. A 2000-es években teljesen felújított kastély jelenleg magántulajdonban van, kastélyszállóként működik. A kastélyhotel belső berendezése a 19. század hangulatát idézi másfél évszázados biedermeier bútoraival, 100-120 éves felújított lámpatesteivel. Környező települések Hernádvécse 6 km-re, Szemere 3 km-re. A legközelebbi város: Encs 18 km-re. Skopytce Skopytce település Csehországban, a Tábori járásban. Skopytce Košice, Krátošice, Krtov, Dlouhá Lhota és Choustník településekkel határos. Lakosainak száma 163 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hancock megye (Indiana) Hancock megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Greenfield. Lakosainak száma 71 575 fő (2013. július 1.). Hancock megye Madison, Indianapolis és Shelby megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Stazione di Capocroce Stazione di Capocroce vasútállomás Olaszországban, Sonnino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velletri-Terracina-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Frasso Stazione di Priverno-Fossanova The Colbert Report A The Colbert Report egy amerikai szórakoztató késő esti sorozat, amelynek Stephen Colbert a műsorvezetője. Ez a műsor a népszerű The Daily Show spin-offja. A Colbert Report egy szatirikus műsor: a késő esti beszélgetős műsorokat és híradókat figurázza ki, épp úgy, mint az anya-műsor. Improvizációs műsor is egyben. A The Colbert Report is sikeres lett, 10 évadot élt meg 1447 epizóddal. 22 perces egy epizód. A sorozatot a Comedy Central vetítette a világ minden táján. 2005. október 17.-től 2014. december 18-ig ment Amerikában. Magyarországon 2008-ban adta le a Comedy Central feliratozva a Daily Show-val együtt. DVD is készült, amelyben a műsor legviccesebb részeiből, jeleneteiből válogattak. A Colbert Report egyszer botrányt is kiváltott, amikor Stephen az ázsiaiakat parodizálta gúnyos módon. Az anyaműsorhoz, a Daily Show-hoz hasonlóan ez a spin-off is nyert számtalan díjat pályafutása alatt. Könyv is készült ebből a sorozatból, szintén szatirikus jelleggel. Aléxandrosz Nikolópulosz Aléxandrosz Nikolópulosz (görögül: Αλέξανδρος Νικολόπουλος; Athén, 1875 – ?) olimpiai bronzérmes görög súlyemelő. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon indult súlyemelésben. Egyetlen versenyszámban, az egykaros súlyemelésben indult, és 57 kg-os eredménnyel bronzérmes lett. Cinclodes albiventris A Cinclodes albiventris a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, eredetileg a Cinclodes fuscus alfaja volt Cinclodes fuscus albiventris néven, az átsorolását egyes szervezetek, még nem fogadták el. Előfordulása Argentína, Bolívia, Chile és Peru területén honos. Állandó, nem vonuló faj. Természetes élőhelye a mérsékelt ővi, szubtrópusi és trópusi magaslati füves puszták és bokrosok, valamint vizes élőhelyek. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2016. április 23.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2016. április 22.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2016. április 23.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. április 23.) Arisztosz (történetíró) Arisztosz (i. e. 2. század) görög történetíró. Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Nagy Sándor történetírója volt, s a ciprusi Szalamiszból származott. Munkája, amelyet annak hadjáratáról írt, elveszett. A műből sokat merített Sztrabón. Kathy Bates Kathleen Doyle „Kathy” Bates (Memphis, Tennessee, 1948. június 28. –) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő és rendező. Miután az 1970-es és 1980-as években számos kisebb filmes, illetve televíziós szerepben feltűnt, az 1990-es Tortúra című film hozta el számára az ismertséget. Szerepléséért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, valamint egy Golden Globe-díjat is. Az 1990-es években fontos szerepeket alakított a Sült, zöld paradicsom (1991) és a Dolores Claiborne (1995) című filmekben, valamint az 1997-es Titanic című drámában. Az 1998-as A nemzet színe-java című film egy újabb Oscar-jelölést és egy Screen Actors Guild Award-ot hozott számára; a 2002-es Schmidt története című vígjáték-drámában nyújtott alakítását újabb Oscar-jelöléssel honorálták. Televíziós szerepléseivel is sikert aratott; összesen tizennégy Emmy-jelölést kapott, ebből kettőt a Harry's Law című sorozat főszerepéért. 2012-ben a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatban alakította Charlie Harper szellemét, mellyel elnyerte első Emmy-díját. 2014-ben az Amerikai Horror Story: Boszorkányok hozta meg számára a második elnyert Emmy-díjat. Színészi pályafutása Karrierjének kezdete Első játékfilmes szerepét Miloš Forman 1971-es Elszakadás című vígjátékában kapta, melyben az Even Horses Had Wings című dalt énekli el (a stáblistán a színésznő „Bobo Bates” néven szerepel). Következő játékfilmje a Dustin Hoffman főszereplésével készült Visszaesők című bűnügyi dráma volt. A színésznő 1977-ben debütált televíziós sorozatban, az NBC The Doctors című szappanoperájában. 1983 és 1984 között az elítélt Belle Bodelle-t alakította az All My Children című sorozatban, 1984-től 1985-ig pedig az One Life to Live című szappanoperában volt látható, Evelyn Maddox szerepében. 1990-es és 2000-es évek 1990-ben ismét Hoffman oldalán szerepelt, a Warren Beatty által rendezett Dick Tracyben. Ugyanebben az évben megkapta a megszállott rajongó, Annie Wilkes szerepét, aki fogságba ejti kedvenc íróját; az 1990-es Tortúra című thriller – mely Stephen King azonos című regényéből készült – ismertté tette a színésznőt és megkapta érte első Oscar-jelölését, melyet meg is nyert (Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek). Ezt követően Jessica Tandyval játszott együtt az 1991-es Sült, zöld paradicsom című romantikus vígjátékban. 1994-ben Stephen King minisorozatában (Stephen King: Végítélet) cameoszerepben tűnt fel. 1995-ben ismét egy Stephen King-adaptációban, a Dolores Claiborne című film címszerepében kapott szerepet, habár ez alkalommal nem jelölték Oscar-díjra. 1997-ben a színésznő James Cameron Titanicjában, minden idők egyik legsikeresebb filmjében Margaret Brownt formálta meg. Az 1998-as A nemzet színe-java című politikai drámában a csípős nyelvéről ismert Libby Holden politikai tanácsadót alakította; a szerepért második alkalommal is Oscarra jelölték, ezúttal mint legjobb női mellékszereplőt. 2002-ben harmadik jelölését is megkapta (Schmidt története). 2006-ban Matthew McConaughey édesanyját játszotta el az Anyám nyakán című vígjátékban. A 2008-as A szabadság útjai című filmben ismét Titanicos színésztársaival, Leonardo DiCaprióval és Kate Winslettel dolgozott együtt. David E. Kelley Harry's Law című jogi drámasorozatában főszerepet kapott, de a 2011 januárjában az NBC csatornán indított sorozatot két évad után, 2012 májusában törölték. Batest 2016-ig összesen tizennégy alkalommal jelölték Emmy-díjra (ebből kettőt nyert meg): a legjobb női mellékszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) járó díjra először a HBO The Late Shift című 1996-os filmjéért jelölték. Később ugyanebben a kategóriában az Annie című 1999-es zenés vígjátékért, továbbá a 2005-ös, Franklin D. Roosevelt életét bemutató, szintén a HBO által gyártott Warm Springs című életrajzi filmért is jelöléseket kapott. Legjobb női főszereplőként (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) az Önkéntes mentős (2006) című filmért (melynek elkészítésében rendezőként is részt vett) kapott jelölést. Az Alice (2009) című minisorozat női mellékszerepéért további Emmy-jelölést kapott. A HBO Sírhant művek című sorozatának tíz epizódjában tűnt fel Bettina szerepében, 2003-ban legjobb vendég színésznő (drámai tévésorozat)-kategóriában jelölték Emmy-re. A legjobb vendég színésznőnek járó Emmy-re vígjáték-kategóriában az 1999-es Űrbalekokért jelölték, ugyanebben az évben a legjobb rendezőnek (minisorozat vagy tévéfilm) járó Emmy-jelölést is magáénak tudhatta, a Dashiell Hammett és Lillian Hellman életét bemutató Dash and Lilly című filmért. Az 1990-es évektől Bates rendezői karriert is befutott. Rendezett epizódokat a Gyilkos utcák, a New York rendőrei, az Oz, a Sírhant művek és az Everwood című sorozatok számára. Filmes rendezései közé tartozik a Dash and Lilly (1999) és az Önkéntes mentős (2006), utóbbiban szerepelt is. Melanie Griffithtel közösen készítette el a Have Mercy című 2006-os filmet, melyben rendezőként és színészként is részt vett. 2010 után 2012-ben Bates vendégszerepelt a Két pasi – meg egy kicsi című vígjáték egy epizódjában, melyben a Charlie Sheen által alakított és a sorozatban elhunyt Charlie Harper szellemeként tűnt fel. Szellemként elmondja Harper testvérének, Alannek (Jon Cryer), hogy kicsapongó és nőcsábász életmódja miatt a pokolra került és egy női testbe zárva kell bűnhődnie az örökkévalóságig. Alakításáért Bates a korábbi kilenc jelölés után első alkalommal elnyerte az Emmy-díjat, legjobb vendég színésznő (vígjáték tévésorozat) kategóriában. 2013-ban kezdett szerepelni az Amerikai Horror Story harmadik évadjában, mely a Boszorkányok címet viseli. Az évadban a halhatatlan és rasszista Delphine LaLaurie szerepében tűnik fel, aki a modern világban éled újjá, miután hosszú évekre élve eltemették. Bates ezért a szerepért elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) járó Emmy-díjat. Az Amerikai Horror Story negyedik évadjában (Rémségek cirkusza) Ethel Darling-ot, a szakállas nőt alakítja – a mellékszerep egy újabb Emmy-jelölést hozott számára. A sorozat 2015-2016-os ötödik évadjában (Hotel) egy hotel portásának, Iris-nek a szerepében tér vissza. 2016 júniusában, az orlandói melegbárban történt, negyvenkilenc halálos áldozatot követelő mészárlás után az LMBT jogokért küzdő Human Rights Campaign megjelentetett egy emlékvideót az áldozatokról; a videóban negyvenkilenc híresség, köztük Bates meséli el egy-egy áldozat történetét. Magánélete 2003-ban diagnosztizálták petefészekrákkal, melyből felgyógyult. 2012 szeptemberében a Twitter-en hozta nyilvánosságra, hogy két hónappal korábban emlőrákot állapítottak meg nála orvosai és a betegség megelőzése érdekében mindkét mellét eltávolíttatta. A műtét után nem sokkal azonban nyiroködéma alakult ki mindkét karjában. Betegségét követően a Nyiroködéma Tanulmányi és Kutató Hálózat (Lymphatic Education & Research Network - LE&RN) nagykövete lett. Bates férje 1991-től Tony Campisi színész volt, házasságuk 1997-ben ért véget; a színésznőnek nem születtek gyermekei. Shake The Disease A Shake The Disease (Rázd le a kórt) a Depeche Mode együttes tizenharmadik kislemeze, a Mute Records kiadásában jelent meg 1985. április 28-án. A szám nem található meg tényleges stúdió albumon, bár eredetileg arra szánták, de megjelent a The Singles 81-85 (kazetta, bakelit lemez illetve később CD változatban is kapható) kiadványán, Amerikában a Catching Up With Depeche Mode válogatás lemezen, mely az addig megjelent kislemezeikből ad ízelítőt. A dal még a Some Great Reward nagylemez turnéja közben született. Szerzője Martin Lee Gore. A dalban Dave Gahan és Martin Gore is énekel. Sokak szerint a dal címe utalás David Gahan, Depeche Mode énekes akkori lelki állapotára,[forrás?] de a szám szövege inkább egy szerelemes óda, sok bölcsességgel. A zene videója Peter Care munkája, az angliai Hounslowban készült. A külső felvételek egy ipartelepen, a belsők stúdióban, szintén 1985 áprilisában készültek. Care a klipben újszerű trükköket alkalmazott, a zenekar tagjaira velük szemben kamerákat erősített, és ezáltal még hangsúlyozottabb a szoba háttere és a tagok mozgása. A külső helyszínen láthatóak az együttes akkori tagjai: Alan Wilder, Andy Fletcher, Dave Gahan és Martin Gore a hátukra erősített szerkezet segítségével a függőlegeshez és a talaj szintjéhez képest is 45 fokos elfordulást mutatnak. A líraibb részen Martin Gore énekel, őt a kamera akkor egyedül mutatja az alig megvilágított szobában, egy úgynevezett zoomolásos technikával. Rövid vágások is vannak, akkor a dal ritmusára a tagok vascsövekkel egy hullám lemezt ütnek, egy gyors effekten Alan kalapáccsal sújt le. Meglepetésre Angliában csak a UK Single Chart 18. helyezéséig jut a kislemez. Ellenben 1985-ben a legtöbbet lejátszott dal Amerikában az alternatív rádiók között. Hozzátartozik, hogy míg Európában sokan kritikusan néztek a zenekarra, mondván ez csak egy tinimagazin kedvenc pop csapata, addig az államokban mint hiteles alternatív együttest tartották számon, amelynek rengeteg rajongója lett. 1985-ben jelent meg a Shake The Disease single, az It's Called A Heart, kiadták a már említett The Singles válogatás lemezt, megjelent a Some Great Videos videokazetta, és a The World We Live In And Live In Hamburg című videó szalag, mely a turné 1984. decemberben rögzített hamburgi koncertjét mutatja be. Chaumes-en-Brie Chaumes-en-Brie település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 3118 fő (2015). Chaumes-en-Brie Fontenay-Trésigny, Guignes, Ozouer-le-Voulgis, Verneuil-l’Étang, Yèbles, Argentières, Beauvoir, Bernay-Vilbert, Châtres és Courtomer községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1996. évi I. törvény Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról az Országgyűlés évekig tartó alkotmányos mulasztás után – melynek megszüntetésére az Alkotmánybíróság többször felhívta a figyelmét – végül 1995-1996 fordulóján alkotta meg a médiatörvényt. A médiatörvényben az Országgyűlés meghatározta a műsorszolgáltatás alapvető elveit és szabályait. Ezen belül megállapította a műsorszolgáltatási jogosultság megszerzésének eljárási szabályait, valamint meghatározta a közszolgálati műsorszolgáltatók szervezeti rendjét. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), valamint Panaszbizottságának létrehozása. A médiatörvény vonatkozik a kereskedelmire és közszolgálatira is, a közszolgálatiakra extra szabályok vonatkoznak. műsorszolgáltatás: állandó megnevezéssel ellátott rádióműsor, illetve televízió-műsor rendszeres szolgáltatása előzetesen nyilvánosságra hozott adásidőben, bármely műsorterjesztő rendszer meghatározott és nyilvánosan ismertetett csatornáján bárki számára, aki megfelelő vevőkészüléket üzemeltet. műsorszétosztás: a műsorszolgáltató által előállított jelek vezetékes (kábeles) hálózaton, továbbá földfelszíni vagy műholdas nem műsorszóró rádió távközlő rendszeren tartalmában változatlanul történő egyidejű eljuttatása rádió és televízió műsorszóró adókhoz, illetőleg műsorelosztó hálózatokhoz. műsorszórás: földfelszíni vagy műholdas rendszerrel végzett egyirányú – megfelelő vevőkészülékkel rendelkező, elvileg korlátlan számú felhasználónak szánt – rádió-távközlési eljárás hangok, képek vagy egyéb természetű jelek továbbítására. Műsorterjesztés : műsorszolgáltató által előállított műsorszolgáltatási jelek elektronikus úton (műsorszórással vagy műsorelosztás útján) egyidejűleg, változatlanul történő eljuttatása a felhasználó vevőkészülékéhez. A törvény részei alapelvek: műsorszolgáltatás tartalmi elemei külön alapelvi rész 3-5 § műsorszolgáltatás szabadon zajlik és szabadon vehető tartalmáért a szolgáltató felelős, önállóan határozta meg, mit tesz a műsorba köteles tiszteletben tartani az alkotmányos rendet, emberi jogokat, nem lehet alkotmányos kisebbség elleni gyűlöletkeltés, nem irányulhat kisebbség vagy többség kirekesztésére, faji alapon történő bemutatás vagy nyílt/burkolt megsértés. tárgyilagos tájékoztatás, kiegyensúlyozott, pontos, időszerű, közérdeklődésre számottartó eseményről tájékoztatás nem állhat párt v. politikai szerv szolgálatában, mivel védjegy lesz a személy, nem szerepelhet reklámban, politikai hirdetésben, nem fűzhet véleményt az ügyekhez. Ellenkező esetben a tájékoztatás objektivitása sérülne. Ha olyan műsor köv., ami sértheti mások nyugalmát, vallási nézeteit, a műsor előtt figyelmeztetni kell, fel kell tüntetni a képernyőn. Kiskorúak védelme EU irányelv alapján szabályozás az új TV-k rendelkeznek védőchippel, ami kiszűri azon műsorokat, amik jelet adnak, hogy kiskorú részére nem ajánlott. Ilyenkor kikapcsol a TV. 5 kategória korhatárra tekintet nélkül megtekinthető 12 éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. 16 éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Az ilyen műsorszám minősítése: tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. A műsorszám csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé, megfelelő jelzés feltüntetése mellett. a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz. A műsorszám nem tehető közzé. A besorolásról az ORTT dönt 2/3 többséggel. 1668 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek Évek: 1663 – 1664 – 1665 – 1666 – 1667 – 1668 – 1669 – 1670 – 1671 – 1672 – 1673 Események május 2. – az aacheni békeszerződés létrejötte Franciaország és Spanyolország között. szeptember 18. – III. Ferdinánd özvegye, Gonzaga Eleonóra királyné megalapítja a Csillagkeresztes Rendet . Londonban bevezetik az utcai világítást. Születések március 20. – Károlyi Sándor , gróf és szabadságharcos november 10. – François Couperin francia zeneszerző († 1733 ) november 14. – Johann Lukas von Hildebrandt osztrák műépítész († 1745 ) Miguel Ferrer Miguel José Ferrer (Santa Monica, Kalifornia, 1955. február 7. – Los Angeles, Kalifornia, 2017. január 19.) amerikai színész, szinkronszínész. Korai évek Miguel José Ferrer néven született 1955. február 7-én a kaliforniai Santa Monicában. Édesapja, a puerto ricói Oscar-díjas színész, José Ferrer, édesanyja az ír-német énekesnő Rosemary Clooney. Négy testvére közül ő a legidősebb: Maria (1956); Gabriel (1957); Monsita (1958) és Rafael (1960). Édesapja volt az első spanyol nyelvű színész, aki Oscart nyert (Cyrano de Bergerac (1950). Unokatestvére a színész George Clooney. Hollywoodban nőtt fel és tinédzserként zenei karrierről álmodott. Ő dobolt Keith Moon Two Sides of the Moon című albumán és saját zenekart is alapított - a The Jenerators-ban énekelt és dobolt egyik barátja, a színész Bill Mumy társaságában. Mumy beválogatta őt a Sunshine című sorozatban, ahol először debütált színészként - egy dobos szerepében. Pályafutása Az 1980-as évek Színészi karrierjét 1981-ben kezdte. Először kisebb szerepeket alakított olyan televíziós sorozatokban, mint a Magnum (1981), Trapper John, M.D. (1982 és 1985 között három epizódban játszott), CHiPs (1983) és olyan filmekben, mint a Truckin' Buddy McCoy (1982), And They're Off (1982) és a Heartbreaker (1983). 1983-ban pincérként tűnt fel a The Man Who Wasn't There című filmben, majd a következő évben a Lovelines, a Gyulladáspont, a Cagney & Lacey és a Zsarublues egy-egy epizódja mellett a Star trek - Spock nyomában című filmben kapott egy kisebb szerepet (az első tisztet alakította). 1985-ben epizódszerepet kapott a T.J. Hooker című akciósorozatban. Egy kisebb filmszerep (Downpayment on Murder) és öt kisebb epizódszerep után fontos szerepet kapott a Robotzsaru című, Paul Verhoeven rendezte, mára kultikussá vált akciófilmben. Ő játszotta a robot tervezőjét, az önfejű és arrogáns Bob Mortont. 1988-ban két TV-filmben (Badlands 2005, C.A.T. Squad: Python Wolf) és egy epizódszerepben (Hooperman) láthatta a közönség. 1989-ben olyan filmekben szerepelt, mint a Valentino Returns, Mélytengeri szörnyeteg, Shannon's Deal és Guts and Glory: The Rise and Fall of Oliver North (ez utóbbi kettő TV-film), valamint újra feltűnt a Miami Vice-ban egy epizód erejéig. 1987-ben kerületi ügyészt alakított, a későbbi epizódban pedig a gyilkos hajlamú maffiavezért, Ramon Pendroza-t. Az 1990-es évek 1990-ben kezdett el játszani a Broken Badges és a Shannon's Deal című sorozatokban (öt, valamint hét epizódban), feltűnt a Tales from the Crypt egy-egy epizódjában is, majd hatalmas lehetőséget kapott, amikor az halottkém Albert Rosenfield bőrébe bújhatott a kultikus Twin Peaks című David Lynch-sorozatban. Nyolc epizódban mutatta meg, hogyan fejlesztette tovább a már Bob Mortonként is látott nagyképű szakember karakterét. Minisorozatban (Drug Wars: The Camarena Story (1990), és filmekben is kapott kisebb szerepeket: Arduous Moon (1990), Revenge (1990 - Kevin Costner oldalán), A vérszomjas dada (1990), Murder in High Places (1991). 1992-ben az In the Shadow of a Killer és a Cruel Doubt című TV-filmben, a The Harvest című filmben, majd az On the Air című TV-sorozat egyik epizódjában játszott. Ugyanebben az évben megismételte Albert Rosenfield karakterét a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! című filmben. 1993-ban a Cigarettes & Coffee, Another Stakeout, Scam, Hot Shots! Part Deux és A bérgyilkosnő egy-egy kisebb szerepében láthatta a közönség. Karakterszínészként egyre több lehetőséget kapott. 1994-ben olyan filmekben szerepelt, mint A Promise Kept: The Oksana Baiul Story, Jack Reed: A Search for Justice, Incident at Deception Ridge, Blank Check és a Royce című filmekben - az utóbbiban Jim Belushi oldalán alakított "rosszfiút". Emellett a narrátornak kölcsönözte a hangját a Biography című TV-dokumentumsorozat egyik epizódjában (Bruce Lee: The Immortal Dragon), majd apró szerepben tűnt fel az ER (Vészhelyzet) bevezető epizódjában, és főszerepet kapott a kedvenc írójának, Stephen Kingnek egyik regényéből (The Stand) készült filmváltozatban. 1995-ben a Fallen Angels című TV-sorozat egyik epizódjában narrátorként hallhatta a hangját a közönség, majd kisebb szerepet alakított az In the Line of Duty: Hunt for Justice és a The Return of Hunter: Everyone Walks in L.A. című TV-filmekben. 1996-ban két szerep várt rá a Death in Granada és az Alf című filmekben. 1997-ben a Weatherman nevű szuper gonoszt alakította a Justice League of America című filmben. Ugyanabban az évben hasonló karakternek, a Weather Wizardnek kölcsönözte a hangját a Superman: The Animated Series animációs sorozatának "Speed Demons" című epizódjában. Aquaman is az ő hangján szólalt meg, egy másik epizódban ("A Fish Story"). Szerepet vállalt a The Shining című, szintén Stephen King-regény televíziós feldolgozásában (csak a hangját lehetett hallani Mark James Torrance szerepében), majd a Mr Magoo és a The Night Flier című filmekben tűnt fel. 1998-ban leginkább szinkronszínészként dolgozott (Men in Black: The Series, Mulan, Hercules), de filmekben is kisebb szerepekhez jutott (Brave New World, Where's Marlowe?) Ugyanebben az évben Vic Karp-ot alakította a rövid életű "Lateline" című sorozatban. 1999-ben a legjobb gyermek-hangoskönyvnek járó Grammy-díjra jelölték az Oroszlánkirály második részében (The Lion King II: Simba's Pride Read-Along) nyújtott teljesítményéért. Ebben az évben egy epizód erejéig játszott a Will & Grace című népszerű sorozatban - ismét egy arrogáns, ám ezúttal homoszexuális publicistát alakított. A 2000-es évek 2000-ben a Traffic című monumentális alkotásban Eduardo Ruiz szerepében tűnt fel a filmvásznon, majd a 3rd Rock from the Sun című TV sorozat egyik epizódjában jelent meg. 2001-ben újabb jelentős csúcspontra ért a karrierje. Megkapta Dr. Garret Macy orvosszakértő szerepét a gyorsan népszerűvé vált Bostoni halottkémek című televíziós drámasorozatban. A sorozat 2007-ig futott. Ugyanebben az évben a Matisse & Picasso: A Gentle Rivalry című TV-filmben Pablo Picasso-ként szólalt meg. 2002-ben három TV-filmben (Sightings: Heartland Ghost, Shadow Realm, Sunshine State) és egy TV-sorozat egyetlen epizódjában (Night Visions) láthatta a közönség. 2003-ban az L.A. Sheriff's Homicide című TV-filmben Drazin őrmestert alakította, majd két évadon át nyolc epizódban kölcsönözte a hangját a Jackie Chan Adventures című TV-sorozat két karakterének. A new yorki színházi világban is bemutatkozott, amikor a The Exonerated című off-Broadway darabban debütált. 2004-ben a Halo 2 videojátékában Heretic Leader az ő hangján szólalt meg. A szinkronmunkálatok mellett forgatott is: kisebb szerepekben tűnt fel a Silver City és A mandzsúriai jelölt című mozifilmekben. 2005-ben különleges ügynököt alakított a Ki a f*szagyerek? című vígjátékban Samuel L. Jackson oldalán. 2006-ban a Robot Chicken című TV-sorozat egyik epizódjában két karakternek is ő kölcsönözte a hangját. 2007-ben ismét szinkronszínészként dolgozott egy-egy epizód erejéig (The Batman, American Dad!), majd főszerepet kapott a Bionic Woman című televíziós drámasorozatban. Egy videón Bob Morton szerepében tért vissza (Robocop: Villains of Old Detroit). 2008-ban és 2009-ben olyan sorozatok epizódszereplőjeként láthatta a közönség, mint a Law & Order: Criminal Intent, Medium (Médium) (ebben kettős szerepben a Carmichael-ikreket alakította), Justice League: The New Frontier (szinkronszínészként), CSI: Crime Scene Investigation, The Spectacular Spider-Man (szinkronszínészként), Kings és a Hazudj, ha tudsz, valamint kisebb szerepet kapott a Wrong Turn at Tahoe című filmben. 2010-től a haláláig 2010-ben egyaránt játszott filmben (Edgar Floats, Hard Ride to Hell) és sorozatban (Psych, Young Justice - ez utóbbiban három évadon át tizenegy epizód erejéig kölcsönözte a hangját három karakternek.) 2011-ben a legjelentősebb munkája a Született feleségek című népszerű sorozatában kapta, amikor a művész-tanár Andre Zellert alakította öt epizódban Teri Hatcher oldalán. Emellett játszott még a The Protector című sorozatban (Lieutenant Felix Valdezként főszerepben), a hangját kölcsönözte a Thundercats, a Ben 10: Ultimate Alien, az Adventure Time (2011 és 2014 között négy epizódban) és a Beverly Hills Chihuahua 2 egy-egy szereplőjének (az első kettő animációs sorozat, az utóbbi élőszereplős film kutyákkal). 2012-ben Pepper Ferrer nyomozót alakította az Applebaum című filmben, kegyetlen bérgyilkost a The Courier című akciófilmben, majd szinkronszínészként dolgozott a Noah és a Beverly Hills Chihuahua 3: Viva La Fiesta! című filmeken. Ugyanebben az évben először csak epizódszereplőként tűnt fel a népszerű NCIS: Los Angeles című akciósorozatban. 2013. február 6-tól, az ötödik évadtól kezdve az általa alakított Owen Granger igazgatóhelyettes főszereplőként lépett elő. 2013-ban Rodriguez alelnököt elevenítette meg a Vasember 3-ban, ismét egy bérgyilkos bőrébe bújt a Hong Kongban játszódó Four Assassins-ben, és az Adventure Time: Explore the Dungeon Because I Don't Know! nevű videojátékban az ő hangján szólalt meg a Halál. 2014-ben a Rio 2-ben a Nagyfőnöknek kölcsönözte a hangját, majd a Bald című film narrátoraként szólalt meg. Ugyanebben az évben Albert Rosenfield FBI-ügynök szerepében tért vissza a Twin Peaks: The Missing Pieces című filmben. Magánélete és halála 1991-ben összeházasodott a színésznő Leilani Sarelle-lel, akitől két gyermeke született, Lucas (1993) és Rafael (1996). 2003-ban elváltak. 2004-ben fia született Kate Dornantól: Jose Robert Ferrer. 2005. szeptember 2-án feleségül vette a producer Lori Weintraubot. Ez a házassága a halálával ért véget. 2017. január 19-én hunyt el Los Angeles-i otthonában, gégerák következtében. 61 éves volt. Filmjei Mozifilmek Gyulladáspont (Flashpoint) (1984) Robotzsaru (RoboCop) (1987) Mélytengeri szörnyeteg (DeepStar Six) (1989) Revans (Revenge) (1990) A vérszomjas dada (The Guardian) (1989) Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! (Twin Peaks: Fire Walk with Me) (1992) A bérgyilkosnő (Point of No Return) (1993) Nagy durranás 2. – A második pukk (Hot Shots! Part Deux) (1993) Zsarulesen 2. (Another Stakeout) (1993) Csekk a tengerben (Blank Check) (1994) Garcia Lorca eltűnése (The Disappearance of Garcia Lorca) (1994) A Marlowe-rejtély (Where's Marlowe?) (1998) Napfényes Florida (Sunshine State) (2002) A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate) (2004) Kormányzóválasztás (Silver City) (2004) Ki a faszagyerek? (The Man) (2005) Melléfogás (Wrong Turn at Tahoe) (2009) A futár (The Courier) (2012) Vasember 3. (Iron Man Three) (2013) Rio 2. (Rio 2) (2014) Tv-filmek Szélhámosok (Scam) (1993) Royce – Titkosügynök a pácban (Royce) (1994) Végítélet (The Stand) (1994) A rettegés útja (Incident at Deception Ridge) (1994) Becsületes zsaru (Jack Reed: A Search for Justice) (1994) Betartott ígéret: Oksana Baiul története (A Promise Kept: The Oksana Baiul Story) (1994) Hunter visszatérése (The Return of Hunter) (1995) Szolgálatban: Vadászat az igazságért (In the Line of Duty: Hunt for Justice) (1995) Alf (1996) Az ötödik hős (Justice League of America) (1997) Ragyogás (The Shining) (1997) Szép új világ (Brave New World) (1998) Találkozás az ismeretlennel (Sightings: Heartland Ghost) (2002) Alku nélkül (L.A. Sheriff's Homicide) (2003) Tv-sorozatok Zsarublues (Hill Street Blues) (1984, egy epizódban) T.J. Hooker (1985, egy epizódban) Miami Vice (1987, 1989, két epizódban) Twin Peaks (1990–1991, nyolc epizódban) Mesék a kriptából (Tales from the Crypt) (1990–1994, három epizódban) Bukott angyalok (Fallen Angels) (1995, hat epizódban) Sötét zsaruk (Men in Black: The Series) (1998, egy epizódban) Herkules (Hercules) (1998, egy epizódban) Will és Grace (Will & Grace) (1999, egy epizódban) Űrbalekok (3rd Rock from the Sun) (2000, egy epizódban) Nyughatatlan Jordan (Crossing Jordan) (2001–2007, 117 epizódban) Jackie Chan kalandjai (Jackie Chan Adventures) (2003–2004, nyolc epizódban) Amerikai fater (American Dad!) (2007, egy epizódban) Esküdt ellenségek: Bűnös szándék (Law & Order: Criminal Intent) (2008, egy epizódban) CSI: A helyszínelők (CSI: Crime Scene Investigation) (2009, egy epizódban) A Pókember legújabb kalandjai (The Spectacular Spider-Man) (2009, két epizódban) A királyság (Kings) (2009, egy epizódban) Hazudj, ha tudsz! (Lie to Me) (2009, egy epizódban) Psych – Dilis detektívek (Psych) (2010, egy epizódban) Az igazság ifjú ligája (Young Justice) (2010–2013, 11 epizódban) Villámmacskák (Thundercats) (2011, egy epizódban) Született feleségek (Desperate Housewives) (2011, öt epizódban) Kalandra fel! (Adventure Time with Finn & Jake) (2011–2014, négy epizódban) NCIS: Los Angeles (2012–2017, 107 epizódban) Kocsani Kocsani az azonos nevű község székhelye Macedóniában. Népesség Kocsaninak 2002-ben 28 330 lakosa volt, melyből 25 730 macedón, 1915 cigány, 315 török, 193 vlach, 63 szerb és 78 egyéb. Kocsani községnek 2002-ben 38 092 lakosa volt, melyből 35 472 macedón (93,1%), 1951 cigány (5,1%) és 669 egyéb nemzetiségű. A községhez tartozó települések Kocsani Bezikovo Beli (Kocsani) Vraninci Glavovica Gorno Gracse Gorni Podlog Grdovci Dolno Gracse Dolni Podlog Jasztrebnik Dosztin Dol (Kocsani) Leski Mojanci (Kocsani) Nebojani Novo Szelo (Kocsani) Nyivicsani Orizari (Kocsani) Pantelej (Kocsani) Pasadzsikovo Polaki Preszeka (Kocsani) Pribacsevo Pripor Rajcsani (Kocsani) Recsani (Kocsani) Trkanye Crvena Nyiva Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Montaulieu Montaulieu település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 82 fő (2015). Montaulieu Arpavon, Bénivay-Ollon, Châteauneuf-de-Bordette, Curnier, Les Pilles és Rochebrune községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 2337. számú határozata Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 2337. számú határozata az ENSZ BT egy 2017. január 19-én egyhangúlag elfogadott határozata volt. Ebben kifejezték az ECOWAS által nyújtott erőfeszítések iránti támogatásukat, hogy békésen oldják meg a gambiai alkotmányos válságot, és felszólították Gambia elnökét, Yahya Jammeht, hogy mondjon le hatalmáról, és engedje, hogy a megválasztott Adama Barrow zökkenőmentesen vehesse át hivatalát. Emellett kifejezték támogatásukat az Afrikai Unió és az ECOWAS irányában, akik Adama Barrowot fogadták el új elnöknek. Előzmények A gambiai alkotmányos válság 2016. december 1-én elnökválasztást tartottak Gambiában, melyre a Független Választási Bizottság 2016. novemberben három jelölt indulását fogadta el. Ők Yahya Jammeh, a Hazafias Irányváltás és Fejlődés Szövetsége (APRC), Adama Barrow a 2016-os Koalíció és Mama Kandeh, a Gambiai Demokratikus Kongresszus jelöltje volt. December 2-án Yahya Jammeh elismerte, hogy kikapott, és a választásokon induló Adama Barrow nyert. December 9-én Yahya Jammeh azonban visszautasította a választási eredményeket, és itt vette kezdetét a gambiai alkotmányos válság. Visszautasította, hogy lemondjon, és ezzel utat engedjen Barrownak az elnökséghez. Azt mondta, hatalmon marad, amíg meg nem szervezik és le nem bonyolítják az új választásokat. A határozat háttere A gambiai helyzet válságossá fajult, és emiatt többek között 46.000 ember elhagyta otthonát, és a szomszédos Szenegálba és Bissau-Guineába menekült. A megválasztott Barrow elnök saját maga is a biztonságának féltése miatt elmenekült Szenegálba, és még nyolcéves fia temetésére sem tudott haza menni, aki ezalatt az idő alatt hirtelen egy kutyaharapás következtében halt meg. More than 75% of the displaced people arriving in Senegal were children, accompanied primarily by women. Azon a napon, mikor a határozatot elfogadták, de még azt megelőzően, Barrowot beiktatták Gambia szenegáli nagykövetségén, Dakarban az ország elnökévé. A határozat nem tartozott azok közé, melyek támogatták volna az ECOWAS gambiai katonai beavatkozását, mely szintén a határozat elfogadásának napján vette kezdetét. Ehelyett az ECOWAS-t arra ösztönözte, hogy próbáljon meg először politikai megoldást találni a folyamatokra. Egy korbbi tervezetben a bizottság más nyelvezetet használt volna, mely szerint „arra érte volna, hogy minden lehetséges eszközt vessen be”, mielőtt a katonai beavatkozás mellett dönt. Azonban a tanács több tagja, így Egyiptom, Bolívia és Oroszország sem értett egyet az erősebb hangütéssel. Sajtóközleményében a Tanács így fogalmazott: "Több felszólaló is … azt mondta, a határozat nem érinti a Tanács véleményét az esetleges katonai beavatkozásokról,” és pontosan meg is nevezete Egyiptomot és Bolíviát, akik ezt az álláspontot képviselték. A határozat előtt 2016. december 10-én már elfogadott az ENSZ BT egy egyhangúlag meghozott határozatot, mely ehhez hasonlóan arra szólította fel Jammeht, hogy „vegye figyelembe Gambia népének önálló döntését”,és hagyja, hogy a poszton Barrow kövesse. December 10-én az ENSZ főtitkára, Pan Gimun is megjelentetett egy sajtóközleményt, melyben döbbenetének adott hangot amiatt, hogy Jammeh visszautasította a választások eredményét. Korábban a főtitkár szorgalmazta a békés választások megtartását, és 2016. december 2-án gratulál a megválasztott Barrow elnöknek. A határozat elfogadása A szavazáson a határozat 15 igen szavazatot kapott, senki sem szavazott ellene, és senki sem maradt attól távol. Következmények A határozat elfogadásának a napján Szenegál, Nigéria és Ghána hadserege – mind az ECOWAS tagállama - üsszehangoltan együtt dolgoztak, és bejutottak Gambia területére szárazföldi csapatokkal, légi úton, a tengeren pedig blokád alá vették a kijáratait. Ezzel akarták Jammeht távozásra bírni. Gambia hadereje és haditengerészete nem mutaott ellenállást. A Haditengerészet kinyilvánította, hogy Barrowot támogatja, a hadsereg pedig azt monda, mivel a viszály politikai eredetű, ezért ők semlegesek maradnak. Pár óra elteltével és a Casamance-i Demokratikus Mozgalommal Yahya Jammeh szülővárosa, Kanilai mellett folytatott rövid összecsapás után felfüggesztették a harcokat, hogy újabb esélyt adjanak a tárgyalásoknak, melyek végén Jammeh távozik a hatalomból. Két nappal később, 2017. január 21-én Jammeh beleegyezett, hogy lemond, és Egyenlítői Guinea felé elhagyja Gambiát. Áldozatokról nem érkeztek hírek. Nagyjából az ECOWAS 4000, katonája maradt a helyszínen, hogy rendet teremtsenek, felkészüljenek Barrow visszajövetelére, és konszolidálják az elnöki munkáját. Letonice Letonice település Csehországban, Vyškovi járásban. Letonice Bučovice, Bohaté Málkovice, Dražovice, Němčany, Lysovice, Kučerov és Křižanovice településekkel határos. Lakosainak száma 1389 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szalók A Szalók régi magyar személynév, eredete bizonytalan. Valószínűleg a Szal-, Szol kezdetű nevek régi magyar -ók kicsinyítőképzős beceneve, de lehet szláv eredetű is. A török származtatása, miszerint a jelentése balkezes volna, vitatott. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 24. január 29. május 17. Kösely A Kösely egy kisebb folyó volt a Hortobágy déli részén, a Hortobágy folyó bal oldali mellékfolyója. Az Alföld vízrendezése, valamint a Keleti-főcsatorna építése nyomán nagyrészt elveszítette folyóvíz jellegét és nagymértékben feltöltődött. Medre ma még kivehető Hajdúszoboszló és Nádudvar környékén, helyenként tocsogó és nádas borítja. Felsőbb folyásának medre Hajdúszovát és Mikepércs közt csatornázott, vize Hajdúszoboszló mellett a Keleti-főcsatornába ömlik. Önkormányzati választások Pusztavacson 1990 és 2014 között hét rendes önkormányzati választást és két időközi polgármester-választást tartottak Pusztavacson. Az összesen kilenc polgármester-választás során öt jelölt nyerte el a választók többségének bizalmát. Háttér A másfélezer fős település Pest megyében található. 1970 és 1990 között Tatárszentgyörggyel és Örkénnyel együtt alkotott közös tanácsot, melynek székhelye Örkényen volt. A közös tanács elnöke 1985-től Somogyvári László, a pusztavacsi elöljáróság vezetője pedig Kolek István volt. 1990-től újra önállóan igazgathatja magát a település. Választási alapadatok A település lakóinak a száma 1 300 és 1 600 között mozgott a rendszerváltás utáni negyedszázadban és választásról választásra csökkent. A község lélekszámából fakadóan a képviselő-testület létszáma előbb 9 fős volt, majd a 2010-es önkormányzati reformot követően 6 fős lett. Többnyire a hivatalban lévő vezető is megmérettette magát, ám többször is csupán egy jelölt indult a polgármester-választásokon. 1999-ben és 2001-ben is időközi polgármester-választásra került sor. Az önkormányzati választásokon igen eltérő volt a szavazói aktivitás. Azokon a választásokon, ahol több polgármester-jelölt is indult, az átlagos részvétel 55% fölött volt, míg amikor csak egy jelölt volt, a választói kedv 20% és 35% között mozgott. (Az 1990-es választásokról nem állnak rendelkezésre részletes adatok.) Polgármester-választások 1990 őszén, az első fordulóban Laczkó Jánost választották polgármesterré, aki az SZDSZ jelöltje volt. Bálint Ákos Bálint Ákos (Csíkszentimre, 1893. június 2. – Gyergyószentmiklós, 1983.) magyar tanító, népművelő, tankönyvíró, zeneszerző. Bálint Erzsébet apja. Életútja A csíksomlyói tanítóképző intézetben 1912-ben nyert oklevelet. 1918-tól 1953-ig Gyergyószentmiklóson tanított, majd iskolaigazgató. Részt vett a Gyergyói Múzeum munkájában (1954-56). Évtizedekig Gyergyó zenei és művelődési életének egyik irányítója volt. Népdalgyűjtő, zeneműveket szerzett: ezek népdalfeldolgozások kórusra, dalok, egyházi énekek. Gyergyószentmiklóson több kiadásban megjelent tankönyve az Öröm-Ábéce és olvasókönyv... (1922). Módszertani munkája: Mesés vezérfonal az ÖRÖM ÁBÉCÉ-ből való olvasás-írás tanításához... (1924). A Beethoven-centenárium alkalmából zenei alapismereteket nyújtó dalegyleti zsebkönyvet adott ki (Gyergyószentmiklós, 1927). Emlékezete 1993. június 5-én ünnepelte százéves fennállását Gyergyószentmiklós ipartestületi férfikara, az Ipartestületi Dalegylet. Az ünnepségre megjelent Bálint Ákos karnagy Gyergyószentmiklósi Ipartestületi Dalegylet centenáriumi emlékkönyve (Gyergyószentmiklós, 1993). 2010-ben a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara "Örökös tiszteletbeli karnagy" címet adományozott post mortem Bálint Ákosnak, aki 1923-1973 között 50 éven át vezette a férfikart. Origami Origami, a papírhajtogatás japán megfelelője, négyzet alakú papírból kiindulva készíthetünk állatokat, tárgyakat, díszeket, geometriai formákat, segédeszközök használatával vagy anélkül. A kezdőtől a haladó szintig terjedő nehézségi skálán, nagyon sokféle origami formát lehet találni. Történet Origami (���), japán eredetű szó. Jelentése az ori= hajtogatás és a kami= papír (ami a rendaku miatt „gami”-vá változik) összetételéből keletkezett. Az origami fejleszti a kézügyességet, összehangolja a szem és a kéz munkáját, így hat a bal és jobb agyfélteke működésére, segíti a tájékozódást, irányok észlelését, térérzékelést, ismerteti az alapvető geometriai formákat és fogalmakat, végül fejleszti a kreativitást, memóriát és gondolkozást. Eredetére nincs egyértelmű bizonyíték. A hagyomány szerint egy buddhista szerzetes vitte a hajtogatás titkát Japánba a 6. század folyamán. Az első feljegyzések az 1600-as évek végéről származnak. A tradicionális Japán papírhajtogatást még nem övezték szigorú szabályok, így a papírt el lehetett vágni akár több helyen is, sőt meg is lehetett gyűrni. Így sokak szerint Japánban a Heian-korban (794-1185) kezdtek origamizni. Ekkoriban már hallani lehetett olyan mesékről, hogy egy ember papírból madarat formázott, másvalaki pedig egy papírból készült békát varázsolt át egy teljesen más formává. Fontos azonban megjegyezni, hogy a "formázás" nem egyenlő a papírhajtogatással. A ma ismert legrégebbi japán origamiról szóló feljegyzés 1680-ból származik. Ihara Szaikaku versében írt arról, hogy esküvők és egyéb szertartások alkalmával papírból készült origami madarakat használtak dekorációnak, így sokáig csak ünnepi alkalomra készült. Egyes szamuráj családok régi írásai közt olvashatók szabályok arról, hogy a szertartások alkalmával milyen figurákat, lehet használni és hogyan kell őket elkészíteni. Kicsivel több, mint 100 évvel később 1797-ben jelent meg az első nyomtatott origami könyv. Szerzője Akiszato Magakidzsima, a „Szenbacura orikatacsi”, azaz „Az ezer daru hajtogatása” címmel jelentette meg. 1845-ben Kan no Mado összegyűjtötte a tradicionális japán formákat, ekkor indult világhódító útjára az origami. Origami a világ körül Minden országban, ahol ismerték a papírt, elvileg kialakulhatott a papírhajtogatás helyi változata, így Japánon kívül is zajlott az origami fejlesztése. Erre példa Johannes de Sacrobosco "Tractatus de Sphaera Mundi" című műve, melynek 1490-es kiadásában egy olyan kép található, mely egy origami hajót ábrázol. Találhatunk régi hajtogatott origami lovakat a Német Nemzeti Múzeumban is, melyek 1810 környékén készültek. Korai európai emlékek a 13. századból származnak: egy kódexben papírhajtogatásra utaló szöveg található, sőt ábra is volt a leíráshoz mellékelve. Itáliai hercegi udvarokban jól ismert volt egy érdekes fajtája, az asztalkendő hajtogatás. Több könyv jelent meg, ahol e díszítés módját ábrákkal is illusztrálták. Az európai hajtogatás bölcsője Spanyolország, ahol a Pajarita (jelentése=kismadár), egy bizonyos hajtogatott madár ugyanolyan népszerű, mint a daru. A Spanyol Papírhajtogató Szövetség (AEP) a Pajaritát használja logójának. Nagyon kevés japán ismeri ezt a formát, viszont, minden spanyol hallott már róla. Mind Európában, mind Japánban egyre nagyobb teret hódított az origami az óvodai oktatásban. Az általunk ismert tradicionális origami tehát nem kizárólag Japánból ered, hanem a japán és a nyugati origami egyesüléséből született, habár Japánban a legelterjedtebb, és egyértelműen ott kezdtek kibontakozni a papír hajtogatásának ősi módjai. Az első magyar origami leírás 1935-ben jelent meg a Sicc című könyvben, azonban az első magyar origami könyv csak 30 év elteltével került kiadásra. Technikák, alapanyagok és eszközök Technikák Sok origamival foglalkozó könyv kezdődik azzal, hogy bemutatja a hajtogatás alapjait, amely segítségével később könnyebben lehet felépíteni más modelleket. Ez magában foglalja olyan alapvető hajtogatások magyarázatát, mint a völgy-hegy, váltóhajtások, süllyesztések, összetolások. Azonban bemutatja azon szabvány modellek elkészítésének a módját is amelyeket több más modellhez is fel lehet használni. Például a madár alap egy köztes fázis a hajtogatásban, hogy el tudjuk készíteni a csapkodó szárnyú madarat. Papírok A legtöbb origami papírt kami néven emlegetik, ez a típus a legolcsóbb és a legtöbb helyen megtalálható. Vékony és könnyen formázható, többféle méretben kapható: a szabvány méret a 75 x 75 mm, azonban találni 2,5 x 2,5 centiméterestől egészen 25 x 25 centis, vagy még annál is nagyobb méretig sokfélét. Az origami papír súlya egy kicsivel kevesebb, mint a fénymásoló papíré, azonban léteznek annál nehezebbek is. Egy másik fajta a vasi, ami vastagabb, kézzel készített papír, a kereskedelemben is forgalmazzák, azonban sokkal drágább, mint a sima origami papír. A vasi papír, nagyon könnyen fogadja be a tintát, így egyszerűen lehet rá mintákat nyomtatni. A nyomtatott vasi lehet egyedülállóan fényes, egyenetlen, vagy néha átlátszó textúrájú is. Azonban ez a papír nem annyira elterjedt, mint a kami. Létezik egy fényesebb fóliapapír is, ami a közép-árkategóriába tartozik, egy kicsivel drágább csak, mint a sima kami. Ennek a japán fóliának az egyik oldala nagyon vékony papír, míg a másik egy annál fényesebb és simább fólia anyag. Leggyakoribb szín az arany és az ezüst, de nagyon sok más színben is fellelhető. Léteznek különféle érdekes megoldások is: ilyen például a papírpénz, amely nagyon sok helyen origamihoz használatos papírnak tekinthető, hiszen feltűnő megjelenést ad a kész modellnek. De papír teás tasakból is szívesen készítenek virágokat, illetve WC-papírból és gurigából is lehet remekműveket alkotni. Fémek Az úgynevezett fémhajtogatásnál sárgaréz, vörösréz illetve alumínium az alapanyag. Előnye a tartósság, bár hátránynak meg kell említeni, hogy a megmunkálhatósága igencsak nehéz. Eszközök Nagyon gyakori, hogy egy adott formát valami sima felületen hajtogatnak az emberek, azonban több hajtogató a levegőben formálja meg, bárminemű segédeszköz nélkül. Nagyon sokan úgy gondolják ez az utóbbi módszer a helyes elgondolás, ellenben bonyolultabb modelleknél a különböző eszközök sokat segítenek: például vonalzó, gemkapocs, csipesz, illetve lakk segíthet egybe tartani az elkészített formát. Japán Origami Szövetség (NOA) A Japán Origami Szövetség (NOA) Japán legnagyobb origamival foglalkozó csoportja, mely 1973. október 27-én alakult. Ez a csoport ad otthont a Világ Origami Kiállításának (World Origami Exhibition). Céljuk, hogy minél több oktatási anyagot kiadva elterjesszék Japánban és külföldön is az origami csodálatos művészetét. Fő tevékenysége, olyan könyvek, folyóiratok havonta történő kiadása és rendezvények szervezése, ami bemutatja a társaság munkáját, origami történetét, egyes folyóiratokba még információkat is fellelhetünk különböző eseményekről. Körülbelül 10 000 ember a társaság tagja, ám nem csak japán nemzetiségűek, ugyanis a világ minden tájáról fogadnak el jelentkezéseket, így nagyon színes a társaság. A NOA nagyon büszke arra, hogy az origami lassan egy közös világnyelvvé növi ki magát, azzal, hogy ez hagyományos művészeti forma ily módon elterjedt a világban. Híres személyek Tojoaki Kavai 1932-ben Tokióban született origamimester. Eredetileg művészi pályára készült, színházi rendezőként, de meghiúsult az előadás, amelyikhez maszkokat készített, hajtogatott papírból. Ez vezetett az első origami kiállításához 1961-ben. Kiállítása után egyetemisták kérték fel, hogy fogadja őket tanítványául, hiszen abban az időben ő volt az egyetlen origamiművész, aki rendszeresen évente kétszer kiállított Ginzában. Nem csak hogy tanított, hanem anyagilag is segítette a tanítványait, ugyanis legtöbbször a drága papírt a tanítványok a mestereiktől kapták, ha nem tudták megvenni. Tojoaki nagyon sok híres könyv szerzője is, ilyenek például az Origami, a Színes Origami és a Kreatív Origami. Josizava Akira Josizava Akirát a modern origami megalapítójaként ismerik el, aki a papírhajtogatást élő művészetté emelte. Szatosi Kamija Egyike a világ legfejlettebb origamimestereinek. Ihletét mangákból, illetve keleti és nyugati mitológiákból meríti. Minél valósághűbb formákra törekszik. Munkái több mint kétszáz darabból épülnek fel. Isszei Josino Kiemelkedő origamimester volt, aki megalkotta a Tyrannosaurus Rex csontvázát origamiból, ami nagyon gyorsan világszerte elterjedt lett, de ezen kívül sok más, igen komplex origami forma megalkotását is neki köszönhetjük. Origami típusok Interaktív origami Ez a fajta kész modell az ember kezében lévő mozgási energiát felhasználva, képes repülni vagy egy adott testrészét mozgatni. Szigorúan véve csak az utóbbi, az, amit akciós origaminak neveznek. Leggyakoribb a japán csapkodó madár, ami ebbe a kategóriába tartozik. Több elemű origami Ahogy a neve is mondja, ehhez a formához több kisebb részt kell összeilleszteni, hogy megkapjuk a kész formát. Általában az egyes darabok elkészítése igen egyszerű, azonban a végső összerakásuk eléggé trükkös lehet. Ilyen több elemű origami például a kuszudama néven ismert díszítő labda, azonban itt engedélyezett a darabok ragasztóval vagy fonallal történő összeillesztése is. Nedves hajtogatás Ez a technika olyan modellek elkészítésére tökéletes, ahol inkább gyengéd görbék jelennek meg, nem pedig szögletes, erős formák. A nedvesített papírt könnyen lehet formálni, és ha megszárad, rendesen megtartja a formáját. Ilyen papírt lehet használni például nagyon tetszetős állatformák elkészítésére. Origami tesszalációk Ez az origami típus nagyon népszerűvé vált az utóbbi időkben. Egy kétdimenziós síkon egy geometriai formát ismételnek átlapolás és rések nélkül. Az origami világában kétféle modellt szokás tesszalációnak nevezni. Az egyik az, amikor egyforma, vagy legalábbis hasonló elemekkel van beborítva a lap, amelyen arányosan több elemet helyezhetnénk el, ha nagyobb papírból indulnánk ki. A legegyszerűbb tesszaláció a háromszögrács vagy négyzetrács. A másik, ahol az elemek, amikkel beborítjuk a lapot, egyre kisebbek, a folytatásnak a papír vastagsága vet gátat. Van, aki ezt rekurzív modellnek nevezi, de mostanában a fraktál elnevezés kezd elterjedni. Kirigami A kirigami japán kifejezés a papírvágásra. A vágást gyakran használták a tradicionális japán origaminál, de a modern hajtogatásoknál olyan újításokat vezettek be, amelyek lecsökkentették a vágások számát, és végül feleslegessé tették őket. A legtöbb mai origamitervező nem veszi már figyelembe azokat a modelleket, amikbe vágások is szükségesek, ezért nem használják az ilyen modellekre az origami kifejezést, a kirigamit találóbbnak gondolják. Ez a váltás az 1960-as-70-es években történt: a korai origami könyvekben sok formához vágás volt szükséges, de a legmodernebb könyvek már nem is említik a vágásokat. Matematikai és műszaki origami Matematikai origami Az origami hajtogatás és tanulás felkeltette más tudománnyal foglalkozó tantárgyak érdeklődését is, mint a matematika, ahol olyan problémákon gondolkoznak, például, hogy egy adott mintát meg lehet-e hajtogatni 2 dimenziós modellként vagy sem. Számos technológiai újítás használta fel a papírhajtogatás művészetet, ilyen például a technika, aminek a segítségével autókba lehet légzsák implantátumot összehajtott helyzetbe behelyezni. Műszaki origami A műszaki origami, japán nevén origami szekkei (�����), majdnem kéz a kézben fejlődött a matematikai origamival. Az origami megjelenésének idején a fejlesztés még többnyire próbálgatásból és szerencséből állt. Az origamit körülövező matematika fejlődésével azonban az alap felépítését egy új origami modellnek már papíron le lehet írni, mielőtt bármilyen hajtogatás történne. Ezt a módszert Robert Lang, Tosijuki Meguro és mások fejlesztették ki, és bonyolult, sok végtagú modellek megtervezését is lehetővé teszi, mint például egy százlábú vagy akár egy ember az összes ujjával. Ezeknek a terveknek a kiinduló pontja az úgy nevezett hajtogatás minta (CP - crease pattern), ami gyakorlatilag az elkészítéshez szükséges hajtogatások elrendezését tartalmazza. Bár nem célja helyettesíteni a diagramokat, de ez a módszer egyre népszerűbb, többek között azért is mert sokszor ez az egyetlen segítség egy modell meghajtogatásához, ha a tervező nem készít hozzá diagramot. Előfordul olyan eset is, amikor a tervezőnek nincs meg az eszköze diagramot készíteni. Ők általában egy sorozatos hajtogatás mintát (SCP - sequenced crease pattern) használnak, ami egy több hajtogatás mintából álló sorozat, hajtogatásonként megmutatva a mintát. Ennek köszönhetően nem kellenek diagramkészítő programok vagy különösebb művészi képesség, és mindeközben megtartja a lépésről-lépésre folyamatot a többi hajtogató számára. Ezt a módszert fokozatos hajtogatási mintának (PCP - progressive crease pattern) is szokták nevezni. Amikor a tervezők hajtogatás mintákat készítenek a legtöbb kisebb hajtás nem olyan fontos és csak a vége felé adják hozzá. Ami fontosabb az a papír különböző részei és, hogy ezek hol helyezkednek el a modell felépítésén. Az origami alapok egy részénél, az úgy nevezett egytengelyű alapúaknál az elhelyezések mintáját körpakolásnak hívják. Optimalizáló algoritmusokat használva bármilyen tetszőleges egytengelyű alapra ki lehet számítani a körpakolást. Miután ez ki lett számítva az alap felépítéséhez kellő hajtogatásokat hozzá lehet adni. Ez nem egy egyedi matematikai folyamat, lehet két tervnek ugyanaz a körpakolása és mégis más felépítésű mintái. Mivel egy adott kerület legnagyobb lehetséges részét egy kör foglalja magában, így a körpakolás a leghatékonyabb megoldás a papír felhasználását tekintve. De más sokszögű alakokat is lehet használni a pakolási probléma megoldására. Ezeknek a használatát az egyszerűen megtalálható hajtások is motiválják (például a 22.5 fok többszörösei), mellyel könnyebb hajtogatási folyamat valósulhat meg. Egy másik népszerű alága a körpakolásnak a négyzetrakás, ahol négyzeteket használnak körök helyett. Emiatt a hajtogatás minta csak 45 és 90 fokú szögeket tartalmaz, ami könnyíti a hajtogatást. Origamihoz kapcsolódó számítógépes programok Több számítógépes programot is készítettek melyek segítik az origamik tervezését és elkészítését. A TreeMaker például lehetővé teszi bonyolultabb origami alapok megtervezését, az Oripa pedig megjeleníti az összehajtogatott alakot a hajtogatás minta alapján. "Az origami nem csupán egy régi szórakoztató mulatság, egyszerű időtöltés, hanem egy olyan elmélyült kézművességi forma is, amit bárki, bárhol, bármikor képes megtanulni, illetve tovább fejleszteni. Az origamihoz mindenkinek csak egy papírlapra van szüksége" - Iszao Honda Joan Elizabeth Higginbotham Joan Elizabeth Higginbotham (Chicago, Illinois, 1964. augusztus 3. –) amerikai mérnök, űrhajósnő. Mae Carol Jemison és Stephanie Diana Wilson után a harmadik afroamerikai nő a világűrben. Életpálya 1987-ben a Southern Illinois University keretében villamosmérnöki oklevelet kapott. 1987-től a Kennedy Space Center (KSC) villamosmérnöke. Vezető mérnökként felelős volt az űrrepülőgépek indításának és rakományának villamosbiztonságáért. Több az űrprogramhoz kapcsolódó kísérlet és fejlesztés aktív résztvevője. Kilencéves vezetői szolgálata alatt részt vett 53 űrrepülőgép indításában. 1992-ben a Florida Institute of Technology keretében megvédte diplomáját. Ugyan ott újból diplomázott. 1996. május 1-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Külön kiképzést kapott az űrállomás Remote manipulátor kar működtetéséből (SSRMS). Az Űrhajózási Iroda megbízásból a földön összeszerelt állapotban tesztelték a Nemzetközi Űrállomás (ISS) részegységeinek működőképességét, illeszthetőségét. Egy űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 20 órát és 44 percet (308 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2007. november 30-án fejezte be. Űrrepülések STS–116 a Discovery űrrepülőgép 33., repülésének pilótája. Az ISS építéséhez szállítottak rácsszerkezetet (P5). Az első űrsétával (kutatás, szerelés) az űrsikló rakteréből kiemelték, helyére illesztették az építést segítő hordozóeszközt. A második űrséta alatt a villamosenergia-rendszer újrahuzalozását végezték. A harmadikon az egyik napelem visszahúzó rendszerét javították meg. A nem tervezett negyedik technikai helyreállítási művelet volt Első űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 20 órát és 44 percet (308 óra) töltött a világűrben. 8 500 000 kilométert (5 300 000 mérföldet) repült, 170 alkalommal kerülte meg a Földet. Atreusz Atreusz (görögül: Ἀτρεύς) a görög mitológiában Pelopsz és Hippodameia fia. Testvére Thüesztész. Felesége Aeropé, gyermekei Agamemnón, Mükéné későbbi királya és Menelaosz, Spárta későbbi uralkodója. Mükéné királya Miután apja féltestvérük, Khrüszipposz meggyilkolása miatt száműzte őt és fivérét Éliszből, Atreusz Mükénébe menekült, és annak királya lett, a királyságot ideiglenesen ruházta át rá Eurüsztheusz, aki hadba indult a Héraklediák (Héraklész nagy számú utódai) ellen, és oda is veszett a háborúban. Atreusz királyi jogara, a hatalom jelvénye, öröklés útján kerül Thüesztész kezébe, tőle pedig Atreusz fia, Agamemnón örökli. A történeti Atreusz Egy hettita szövegben, a „Vádemelés Madduwatta ellen” (CTH#147) címűben a görögök és a hettiták között zajló összecsapásokról számol be az i. e. 15. század végén vagy az i. e. 14. század elején. A görögök vezetőjét Attaršiyaš, Attariššiyaš vagy Atriyaš néven említik, akit egyre többen Atreuszként azonosítanak. Az ellenvélemény szerint ugyan a név görög, ráadásul Ahhijava királya, de nem feltétlenül azonos Atreusszal. Testvérháború Az Iliasz még egy szóval se tesz említést a testvérviszályról. A monda lényegi átalakulása minden bizonnyal egy ciklikus eposzban ment végbe; onnan vették a történet fő cselekményszálait az attikai tragédiaköltők és jóval későbbi forrásmunkák. Atreusz és Thüesztész ellenségeskedése itt a „Pelopidák átka” következményeként jelentkezik (Pelopsz leszármazottainak büntetése Tantalosz miatt), amely szörnyű gaztettek egész sorozatát idézi elő mindkét oldalon. Alapja a két testvér hatalomért való versengése. Pelopsz birkanyájat adott két fiának, Atreusznak és Thüesztésznek, arra számítva, hogy a közös tulajdon megtanítja őket a békés együttélésre. A két ifjú azonban hamarosan vitába keveredett egymással. A kiváltó okot ezúttal Hermész szolgáltatta , aki fia Mirtülosz halálát kívánta megbosszulni, ezért egy aranygyapjas bárányt csempészett a nyájba. Atreusz tudta, hogy birkanyájába egy aranygyapjas bárány keveredett, és azt javasolta a tanács egyik gyűlésén, az kerüljön a trónra, akinek birtokában van az aranygyapjas bárány, mert ez az istenek iránta való jóindulatát bizonyítja. Atreusz megesküdött, hogy legszebb birkáját áldozza fel Artemisz istennőnek, azonban képtelen volt lemondani új szerzeményéről. Bár a bárányt leölte, megtartotta annak gyapját és kitömette, hogy úgy nézzen ki, mintha még mindig élne. Fivére Thüesztész megirigyelte tőle az aranybárányt, és amikor Atreusz felesége, Aeropé szerelemre lobbant iránta, azt mondta neki: „Hajlandó vagyok bármire, de csak akkor, ha elhozod nekem a bárányt. Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen az enyém, hiszen a nyájban az én részem között legelészett.” Aeropé kivette a bárányt a ládából, ahová Atreusz rejtette és titokban odaadta új szerelmének. Thüesztész, miután elorozta az aranygyapjút, felmutatta az egybegyűlteknek. Amikor ugyanis Mükéné uralkodója utód nélkül halt meg, a város lakói küldöttet menesztettek a jósdába, hogy kikérjék tanácsát, kit válasszanak királyuknak. „Azt, akié az aranybárány.” Amint visszaérkezett a követ, Atreusz bejelentette igényét a trónra. „Beleegyezel abba, hogy a bárány tulajdonosa legyen a király?” – kérdezte tőle Thüesztész, és amikor Atreusz igennel felelt, felmutatta a báránybőrt és magának követelte a trónt. Ekkor Zeusz beavatkozott a fivérek marakodásába, hiszen ő Atreuszt, nem pedig Thüesztészt szánta Mükéné élére. Elküldte a városba szárnyas hírnökét, Hermészt, hogy kérdezze meg Thüesztészt, lemond-e a jogáról, ha a Nap visszafelé kezd el haladni az égen. A férfi nem látott erre semmi esélyt, ezért vígan beleegyezett. Zeusz ekkor visszafordította a Nap fényes szekerét húzó lovakat. Kölcsönös bosszú Atreusz tehát Zeuszhoz fordult segítségért, és az isten kegye jeléül megváltoztatta a Nap és a többi égitest járását (egyes források szerint a Nap a szokásostól eltérően nyugaton kelt fel, és keleten nyugodott le; más források úgy tudják, hogy a Nap addig a pillanatig nyugaton kelt fel, és csak Zeusz beavatkozása után következett be a mostani rend). Atreusz száműzte Thüesztészt és gyermekeit. Atreusz tudta, hogy felesége saját testvérbátyjának szeretője lett. Egy ideig úgy tett, mintha megbocsátott volna mindkettőjüknek és még akkor sem árulta el magát, amikor Aeropé ikerfiúkat szült ellenségének, Pleiszthenészt és Tantaloszt. Aeropé és Atreusz házasságból két fiú, Agamemnón és Menelaosz, illetve egy lány született, valamint velük élt Atreusz előző házasságából született fia, akit szintén Pleiszthenésznek hívtak, mint féltestvérét. Más változatok szerint Agamemnón és Menelaosz Pleiszthenész fiai voltak, csak annak korai halála után Atreusz nevelte fel őket. Atreusz bosszút állt fivérén hitvesi ágya beszennyezéséért és korábbi cselszövéseiért, valamint egyes verziók szerint Pleiszthenész elrablásáért vagy megöléséért. A történet folytatása szerint ugyanis Pelopsz-házon ülő átok akkor jelentkezett ismét, amikor Atreusz gyilkosokat küldött Pleiszthenész Thüesztész fia ellen, ők viszont tévedésből Atreusz Pleiszthenész nevű fiát ölték meg. Atreusz ekkor békejobbot nyújtott Thüesztésznek, aki ezt meggondolatlanul elfogadta. Visszatért Mükénébe és magával hozta Aeropé csöppnyi ikerpárját, valamint három idősebb, nimfától született fiát is. Lakomával ünnepelték („Atreusz lakomája”) a békét, ahol Thüesztésznek lemészárolt fiai húsából készített ételt tálalt fel. Maga tette meg a bizarr előkészületeket: megölte és feldarabolta Thüesztész három idősebb fiát, majd az üstben hozzáadta a kisbabák húsát is az étekhez. Miután vacsoráztak, egy másik tálon előhozta a gyermekek levágott végtagjait és véres fejét. Szörnyű fájdalmában Thüesztész rosszul lett, hányni kezdett és megátkozta bátyja családját. Egyes források ehhez az epizódhoz kapcsolták a Nap járásának újabb változását, amelynek révén helyreállt a korábban felborult rend. Ebéd után, megtudva, mivel vendégelték meg, Thüesztész megátkozta Atreuszt és minden ivadékát (miazma), s ez az átok teljesül be később Agamemnónon és Oresztészen, Agamemnón fián. Thüesztész bosszúja Thüesztész a delphoi jósda tanácsát kérte ki, hogyan állhatna bosszút Atreuszon, ahol közölték vele, hogy saját leányát kell teherbe ejtenie, hogy gyermeke szülessen. Olyan engesztelhetetlen gyűlöletet érzett Atreusz iránt, hogy egy pillanatig sem habozott. Felkereste leányát, Pelopeiát, Pallasz Athéné papnőjét, majd maszkot viselve erőszakot tett rajta, hogy fel ne ismerjék. Menekülés közben elejtette kardját, amelyet Pelopeia megőrzött, mint egyetlen bizonyítékot támadója kilétével kapcsolatban. Amikor Atreusz udvarolni kezdett neki, már apja gyermekét hordta a szíve alatt. Hozzáment az előző feleségét tengerbe fojtó zsarnokhoz és nyolc hónappal később megszülte Thüesztész fiát. Aigisztosznak nevezte el a kisbabát, akit látni sem bírt, ezért kirakta egy hegyoldalba, hogy ott pusztuljon el. Atreusz azonban úgy vélte, Pelopeia csupán szülés utáni, múló depresszióban szenved, ezért szolgákat küldött, hogy mentsék meg a gyermek, Mükéné trónörökösének életét. A problémák ezután még korántsem értek véget. Atreusz igazi fiai, Agamemnón és Meneláosz foglyul ejtették és Mükénébe hurcolták Thüesztészt. Atreusz ráparancsolt ekkor még mindössze hétéves fiára Aigisztoszra, hogy ölje meg a királyt a várbörtönben. Thüesztész könnyedén kicsavarta a fiú kezéből a fegyvert és éppen lesújtani készült támadójára, amikor hirtelen felismerte a kardot, amelyet ő maga veszített el, amikor megerőszakolta leányát. „Megkímélem életedet, ha megteszel nekem három dolgot, amire utasítalak – mondta a fiúnak. Elsőként híd ide atyád feleségét.” Aigisztosz betartotta szavát és Pelopeiával együtt tért vissza a tömlöcbe. Az asszony kitörő örömmel fogadta édesapját. Öröme egészen addig tartott, amíg Thüesztész fel nem fedte előtte az igazságot, hogy az övé Aigisztosz kardja és ő maga az a férfi, aki erőszakot tett rajta. Pelopeia elszörnyedve hallgatta meg apját és bánatában kardjába dőlt, erőszaktevő apja és öcs-gyermeke szeme láttára. Ekkor Thüesztész arra utasította Aigisztoszt, hogy mutassa meg Atreusznak a véres kardot és hazudja azt, hogy parancsa szerint megölte Thüesztészt. Amint befejezte szavait, elmagyarázta fiának, ki is ő valójában és arra kérte, ölje meg Atreuszt helyette. Aigisztosz támadása meglepte a bátyja halálát ünneplő királyt, aki nem tudott védekezni. Halálakor ismét Thüesztész lett Mükéné ura, oldalán örökösével, Aigisztosszal. Miután Thüesztész meggyilkolta fivérét, Atreuszt és Mükéné trónjára ült, Agamemnón és Meneláosz, Atreusz két fia Spártába menekült. Tündareósz spártai király segített nekik legyőzni a trónbitorló Thüesztészt, így a cím az idősebbik fiúra, Agamemnónra szállt. Ekkor Thüesztész és Aigisztosz kényszerült titokban elhagyni a várost. Agamemnónból nagy király és tehetséges hadvezér vált, így hamarosan sok görög város fizetett neki hadisarcot. Agamemnón megölte unokafivérét, a harmadik Tantaloszt és hadizsákmány gyanánt feleségül vette annak özvegyét, Klütaimnésztrát, Heléna ikernővérét. Irodalomban A Pelopidák - Atreusz és Thüesztész - története több ókori drámaalkotás (köztük Szophoklész és Euripidész műveinek) alapjául szolgált, ezekből Seneca Thyestes című tragédiája maradt fenn. A 17-18. században számos fordítás és átdolgozás készült a tragédiából. A legjelentősebb művek a témára: a 18. században Johann Jakob Bodmer, Voltaire és Ugo Foscolo: Tieste; a 19. században José María Heredia és Iwan von Müller munkái. Családfa Második változat: Harmadik változat: Al-Muajjad Sajh egyiptomi szultán Al-Muajjad Sajh, azaz Abu n-Naszr Sajh ibn Abdalláh al-Mahmúdi an-Násziri (1360/1370 k. – Egyiptom, Kairó, 1421. január 14.) az egyiptomi cserkesz (elterjedt, de pontatlan elnevezéssel burdzsi) mamlúkok ötödik szultánja volt (uralkodott 1412. november 6-ától haláláig). Teljes titulusa al-Malik al-Muajjad, melynek jelentése „az [Isten által] megsegített király”. Útja a trónig Sajh az 1380-as évek elején került Egyiptomba rabszolgaként, egy Mahmúd Sáh nevű kereskedő révén. Ekkor tizenkét, más források szerint huszonkét éves volt. Az-Záhir Barkúk (1382–1399) szultán vásárolta meg, és sorozta be katonái közé. Első fontosabb tisztségét an-Nászir Faradzs (1399–1412) idején kapta: 1400-ban a libanoni Tripoli helytartójává nevezték ki. Ettől kezdve 12 éven át Szíriában töltött be különböző funkciókat, és aktívan részt vett a kiskorú szultán feletti irányításért zajló hatalmi harcokban. Rövidesen Damaszkusz kormányzójává lépett elő. Ilyen minőségben 1404-ben védelmet nyújtott Jasbak as-Saabáninak, a szultán Kairóból elűzött, korábban hatalmat kezében tartó nevelőjének, és szövetkezett az Aleppót magának megszerző Dzsakammal. 1405 májusában indították meg támadásukat Kairó ellen, de hadaik a városnál nagyrészt átálltak Faradzs oldalára, és a Kairóban elrejtőző Jasbakot leszámítva kénytelenek voltak visszamenekülni Szíriába. Damaszkusz élére Naurúz al-Háfizit, Barkúk egy másik mamlúkját nevezték ki Sajh helyett, aki Szafadba vonult vissza. 1407-ben nem volt hajlandó elismerni hajdani szövetségese, Dzsakam márciusban kikiáltott aleppói szultánságát, noha a többi szíriai potentát így tett. Dzsakam önállósodása után alig egy hónapon belül, április 25-én meghalt, Faradzs pedig letartóztatta az épp ő oldalán álló Jasbakot és Sajhot, ám a kairói úton sikerült elmenekülniük és elragadniuk Damaszkuszt. Jasbak szeptember 17-én elesett Naurúz ellen vívott csatájában Baalbeknél, Sajh pedig elmenekült. A két hadúr 1411-re összefogott, és míg Faradzs Szíriára tört, ők kikerülték, és január folyamán Kairóig törtek előre. Itt a szultán híveitől vereséget szenvedtek, és kénytelenek voltak elmenekülni, majd al-Karak jordániai várában kibékülni ellenfelükkel. Ez nem volt tartós, mivel már a következő évben uralkodói hadjárat indult ellenük. Ezúttal sikerült legyőzniük a szultánt, aki Damaszkuszba szorult vissza; az őt hadjáratán elkísérő al-Musztaín kalifa ellenfelei fogságába esett. Sajh és Naurúz szultánná kiáltotta ki a kalifát a tárgyalások során, majd a május 23-án magát megadó Faradzsot hitszegő módon bíróság elé állították és kivégeztették. A trón mögötti erős ember Al-Musztaín kezdetben nem lelkesedett azért, hogy rászállt a szultáni cím, és a későbbiekben sem volt benne sok öröme. Július 12-én vonult be Kairóba Sajh társaságában, aki közelébe sem engedte a valós hatalomnak. Július 18-án trónra emelőjét atabéggé nevezte ki, és formálisan is teljhatalommal ruházta fel. Augusztus 24-én ismét kénytelen volt megerősíteni Sajh teljhatalmát. Az atabég erős ellenfelei miatt még nem gondolhatott a formális hatalomátvételre: erre csak szeptember közepétől kezdve adódott módja, amikor legerősebb riválisa elhunyt. Ekkor intenzív kampányolásba kezdett saját érdekében, végül al-Musztaínt lemondatták, és Sajhot november 6-án szultánnak kiáltották ki al-Muajjad titulussal. Szultánsága A trón megszilárdítása Sajh trónra lépése hajdani szövetségesét, az al-Musztaín által szíriai főkormányzónak kinevezett Naurúzt lázadásra indította: arra hivatkozva, hogy jogtalan bitorló, igyekezett a többi helytartót is ellene fordítani. Az új szultán csak 1414 márciusában kezdte meg a hadműveleteket ellene, és – mindkét oldal számára súlyos veszteségek árán – sikeresen visszaszorította a damaszkuszi fellegvárba. Naurúz tárgyalt a megadásról, ám Sajh kancelláriáján szándékosan rossz arabsággal foglalták írásba az ezáltal érvénytelennek tekintett okmányt, amit a vesztes fél török adminisztrációja nem vett észre. Naurúzt és híveit így szabad elvonulás helyett halál várta (július 10.). Sajh hazatérése előtt egészen az északi határvidéken fekvő Malatyáig vonult. 1415-ben a szultán ismét személyesen volt kénytelen Szíriába vonulni, hogy leverjen egy újabb lázadást, amit a már általa kinevezett helytartók indítottak ellene. Bár így sikerült leszámolnia a komolyabb belső fenyegetésekkel, uralmát később más kihívások is megnehezítették: többször kitört a pestis, szárazság sújtotta Egyiptomot, a fosztogató beduinokat fegyverrel kellett leverni, és a pénz értéke sem volt stabil. Anatóliai hadjáratok Az 1417-es uralkodói hadjárat szintén Szíria felé indult, de csak átvonult a tartományon: célja a Timur Lenk hódítása nyomán önállósodott, Faradzs idején Tarszoszt elfoglaló Karamánidák megfékezése, illetve a határvidéki államocskák és dinasztiák (a kilikiai Ramazánidák és a Malatya környéki Dulkadridák) mamlúk hűségre térítése volt. Az 1417 márciusában indult expedíción a szultán húszéves fia, asz-Szárimi Ibráhím fontos szerepet játszott mint az előőrs vezetője, majd míg atyja bevette Tarszoszt, ő a dulkadrida Elbisztánt hódoltatta. Az Adanai Ramazánidák is al-Muajjad Sajh alattvalóivá váltak. Az ünnepélyes menet, melynek fényét II. al-Mutadid kalifa mellett a négy madzhab vezetője és több külföldi követ is emelte, november 25-én vonult be Kairóba. Asz-Szárimí Ibráhím 1419-ben újabb hadjáratot vezetett északra: sikerült elfoglalnia Kayserit, a Karamánidák fővárosát, ahol szultánná kiáltatta ki apját. A támadás egészen Konyáig jutott, Nászir ad-Dín Mehmed bég pedig jobbnak látta harc nélkül visszavonulni és elismerni Sajh főségét. Ez az eredmény azonban Bajbarsz 1277-es anatóliai hódításához hasonlóan ideiglenes volt. Sajh idején nem indult több hadjárat, bár már 1418-ban fetvát adatott ki arról, hogy az anatóliai érdekeltségeit keletről fenyegető Karakojunlut vezető Kara Júszuf ellen megengedett a háború, és röviddel halála előtt is azt tervezte, hogy támadást indít a törzsszövetség ellen. Örökösödése, halála Ibráhím, a kiszemelt trónörökös 1420. június 27-én halt meg. Az idős és az 1420-tól kezdve egyre betegebb szultán, jobb híján, kénytelen volt alig több mint egyéves fiát, Ahmadot örökösének kijelölni, amit a kalifa, a vallás- és jogtudósok és a vezető mamlúkok gyűlésével igyekezett elfogadtatni. Sajh 1421. január 14-én halt meg, és az általa építtetett mecsetben helyezték nyugalomra. Kisfia, aki még mindig nem volt két esztendős sem, ugyan megörökölte a trónt, de még apja temetése előtt felrúgták az általa kijelölt kormányzati rendet, és a kicsiny Ahmadot hét hónap elteltével letették a trónról, és Sajh egy hajdani mamlúktársa, az-Záhir Tatar vette át a trónt. Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ Az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ vagy Design Center egy designintézmény Magyarországon. Célja, hogy a hazai design kultúrát, a formatervezést ösztönözze. Az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ (Design Center) megalapítása egybeesik a Ipari Formatervezési Tanács megalapításával, egy 1975-ös minisztertanácsi döntést követően hozták létre a Design Centert. 1975-ben Pohárnok Mihály menedzser a Magyar Kereskedelmi Kamarától kapott megbízást a Design Center megszervezésére. Az Iparművészeti Tanács 1955-től működött 1975-ig, felügyeletét a Művelődési Minisztérium látta el. 1975-től az Ipari Formatervezési Tanács, az újonnan alapított Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ vette át az Iparművészeti Tanács munkáját. A Kulturális Alap létrehozásáról szóló rendeletet 1967-ben alkották meg. A Formatervezési nívódíjról katalógust szokott megjelentetni. Általában a designintézmények tevékenységi körébe tartozik a formatervezési tanácsadás, egy tervezői adatbázist működtetnek, designereket közvetítenek, továbbképzési programokat szerveznek. Az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központnak egyik bemutatótermét a Gerlóczi utcában találjuk. PR vezetője: Gaul Emil. Triád (kémia) A triád (Döbereiner triádjai) kifejezést a kémiában a periódusos rendszerrel összefüggésben használják. A periódusos rendszer eredeti táblázatát a szubatomi részecskék felfedezése és az atomszerkezetről alkotott jelenlegi kvantummechanikai elméletek kidolgozása előtt állították össze. Ha az elemeket atomtömegük szerint sorrendbe állítjuk, és bizonyos tulajdonságokat megvizsgáljuk, felfedezhető ismétlődés, „periodicitás” a növekvő atomtömeg mentén. Az első tudós, aki ezt felismerte a német kémikus, Johann Wolfgang Döbereiner volt, aki 1828-ban felfedezett egy pár, hasonló elemekből álló triádot: 1829-ben Döbereiner felállította a triádok törvényét: a triád középső elemének atomtömege a két másik számtani közepe volt. Újabb tudósok a triádokon túlmutató kémiai összefüggéseket fedeztek fel: a fluor bekerült a klór, bróm és jód mellé; a kén, oxigén, szelén és tellúr egy családba kerültek; a nitrogén, foszfor, arzén, antimon és bizmut pedig egy újabb csoportot alkotott. Skrchov Skrchov település Csehországban, a Blanskói járásban. Skrchov Stvolová és Letovice településekkel határos. Lakosainak száma 111 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szvámi Ráma Szvámi Ráma (1925-1996) indiai jógi, tanító és író. A nyugati Himalájai Jóga Tradíció alapítója. Nagyon sok könyve jelent meg, elsősorban a helyes (spirituális) életmód, a meditáció, a jóga és az egészség témájában. Azon indusok egyike, akik hidat építettek a Kelet és Nyugat között, a spiritualitás és a tudomány, az ősi bölcselet és a modern technológia között. Nagy hatással volt a korának spirituális szokásaira, komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy elhagyják a lényegtelen formalitásokat és rituálékat és a társadalom minden rétege látogathassa a templomi istentiszteletet; továbbá fellépett azért, hogy a nők is meditálhassanak. Szerinte a külső tanító feladata csak az lehet, hogy segítsen a belső tanító megtalálásában. Mindenkit arra ösztönzött, hogy igyekezzen megismerni és megérteni önmagát minden elképzelhető szinten, ahelyett hogy Istent és másokat próbálna megérteni. Azt tanította, hogy az egyén az elmélyülés és a meditáció gyakorlása által ébredjen önmagára. Élete Szvámi Ráma 1925-ben, egy Észak-Indiában egy kis faluban született a Himalája lábánál. Kora gyermekkorától kezdve egy hindu mester nevelte és számos jógagyakorlatba beavatta. Emellett más jógikhoz és beavatottakhoz is elküldte, hogy új nézőpontokból nyerjen betekintést az ősi tanításokba. Huszonnégy évesen beiktatták a dél-indiai Karvirpítham Sankarácsárja tisztére, de mintegy két év múlva lemondott erről a rangról, hogy intenzív szádhanáját (spirituális gyakorlását) folytatni tudja. Fiatal éveiről részletesen mesél az Élet a Himalája mestereivel című könyvében. Mestere később Japánba majd Nyugatra küldte, hogy az ősi jógagyakorlatok tudományos alapjait szemléltesse. 1969-ben az Egyesült Államokba utazott, és 23 éven át folytatta itt munkáját. Ezalatt megalapította a Jógatudomány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetét (Himalayan Institute of Yoga Science and Philosophy), melynek azóta számos központja jött létre a világban. 1989-ben visszatért Indiába. Itt a Himalája lábánál létrehozta a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetségét és ásramot is alapított. 1996 novemberében távozott az élők sorából. Könyvei Magyarul megjelentek Nem teljes lista a magyarul megjelent könyveiről: A bölcsesség könyve (Ísá-Upanisad) A jóga útjai A spirituális élet lényege Óm, az örök tanú (A Mándúkja-upanisad titkai) Élet a Himalája Mestereivel Tudatos élet (A spirituális átalakulás kézikönyve) Szent utazás Szabadulás a karma kötelékéből Az örömteli Élet Művészete Holisztikus Egészség egy Jógi szemével Angolul Szelektív lista: Enlightenment Without God (Mandukya Upanishad) (ISBN 0893890847) The Science of Breath: A Practical Guide (ISBN 089389057X) Meditation and its Practice (ISBN 0893891533) Freedom from the Bondage of Karma (ISBN 0893890316) Spiritual Journey Yoga & Psychotherapy (ISBN 13:9780893890360) Perennial Psychology of the Bhagavad Gita (ISBN 0893890901) Sukhamani Sahib: Fountain of Eternal Joy (ISBN 089389110X ) Book of Wisdom: ISHOPANISHAD (ISBN 0893890030) Wisdom of the ancient sages: Mundaka Upanishad (ISBN 0893891207) The Royal path: Practical lessons on Yoga (ISBN 0893891525) Path of Fire and Light volume 2 (ISBN 0893891126) A Practical Guide to Holistic Health (ISBN 0893891746) Japji: Meditation in Sikhism (ISBN 089389107X) Spirituality Transformation within & without (ISBN 0893891509) Life Here and Hereafter (Kathopanishad) (ISBN 0893890022) Choosing a Path (ISBN 0893890774 ) Love and family Life (ISBN 0893891339) Valmiki Ramayana Retold in verse vols I and II Love Whispers (ISBN 0893891789) Celestial Song / GoBind Geet (ISBN 0893891037) Sacred Journey (ISBN 8176210900) Sadhana: The Essence of Spiritual Life (ISBN 8176210943) OM: The Eternal witness (ISBN 9788188157433) Exercises for Joints & Glands (ISBN 10:0893890839) Conscious Living (ISBN 8188157031) Swami Rama (1980) „Living with the Himalayan Masters“, Himalayan International Institute, Honesdale, PA. (ISBN 0893891568) Swami Rama (1989) „The Art of Joyful Living“, Himalayan Institute Press. (ISBN 089389236X) Swami Rama (1986) „Path of Fire and Light“ volume 1, Himalayan Institute Press. (ISBN 0893890979) Tignes Tignes település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 2569 fő (2015). Tignes Rhêmes-Notre-Dame, Valgrisenche, Champagny-en-Vanoise, Peisey-Nancroix, Sainte-Foy-Tarentaise, Termignon, Val-d’Isère és Villaroger községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fekete jakobinuskolibri A fekete jakobinuskolibri (Florisuga fusca) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1758-ban, a Trochilus nembe Trochilus fuscus néven. Sorolták a Melanotrochilus nembe Melanotrochilus fuscus néven. Előfordulása Argentína északi, Brazília nyugati, Paraguay délkeleti és Uruguay keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint ültetvények, vidéki kertek, erősen leromlott egykori erdők és városi környezet. Vonuló faj. Megjelenése Testhosszúsága 13 centiméter, testtömege 7 gramm. Szaporodása Csésze alakú fészkét, növényi rostokból és a pókhálóból készíti. 1217 Maximiliana Az 1217 Maximiliana (ideiglenes jelöléssel 1932 EC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eugène Joseph Delporte fedezte fel 1932. március 13-án, Uccleban. Szvámi Visnu-dévananda Szvámi Visnu-dévananda (1927. december 31. – 1993. november 9.) a jóga mestere és tanítója a délnyugat-indiai Kerala államban, egy Nair kaszthoz tartozó családban született.. Élete Iskoláinak elvégzését követően rövid ideig tanítással foglalkozott, majd belépett az indiai hadseregbe. Egy alkalommal, amikor egy elkeveredett iratot keresett, kezébe került Szvámi Sivananda értekezése, mely a Szadhána Tattva címet viselte. Szvámi Sivananda gyakorlatias útmutatása felkeltette érdeklődését, eltávozást kért, és Risikesbe utazott, hogy találkozzon a szerzővel. A későbbiekben rendszeresen visszatért ide, majd 1947-ben, mesterének hatvanadik születésnapján tartott ünnepségen Szvámi Sivananda arra biztatta, hogy maradjon vele, ő elfogadta a meghívást. 1949 februárjában, Mahasivaratri ünnepén a Szannyaszin rend tagjává avatták. Ekkor kapta meg a Szvámi Visnu-dévananda nevet. Az ásramba (a tanító által létrehozott iskolába) érkezésének időszakában fokozott érdeklődéssel fordult a hatha-jógatechnikák felé. Mestere segítségével, aki hamar felismerte tanítványa képességeit, a hatha-jóga professzorrá vált. Az ásramban létesült Forest Akadémián több éven át tanított ezen a képzési területen. Az 1955-56-ban az ásram nehéz pénzügyi körülmények között működött. Ebben az időszakban vette át a titkári feladatkört, és irányította teljes felelősséggel annak életét. Az itt szerzett tapasztalatait hasznosította akkor, amikor tanítványai unszolására külföldre látogatott, és rövid malajziai, hongkongi és japán kitérőt követően a kanadai Montréalba érkezett, azzal a szándékkal, hogy ott megalapítsa az első állandó Sivananda jógaközpontot. Hamarosan újabb jógaintézményt nyitott az Egyesült Államokban, majd ezt követően Európában, és Indiában is. 1969-ben indította útjára azt a képzési programot, mely a Yoga Teacher Training Course nevet viseli. Ennek az a célja, hogy minden jövőbeni vezetőhöz eljuttassa a jógikus alapokon nyugvó alapelveket, melyek által a világ felelős polgáraivá válhatnak. A kurzus legfőbb üzenete: „Ha az egyes emberekben nincs meg a belső béke, akkor a közösség sem élhet nyugalomban. ” Az ezredfordulóra Szvámi Visnu-dévananda neve és munkássága már nemzetközileg elismerté vált. Számtalan országban nyíltak jógaközpontok, melyek a Szvámi Sivananda által megalkotott jógarendszer alapján képzik az érdeklődőket. A Visnu-dévananda által megalapozott, illetve létrehozott intézmények fontos szerepet töltenek be abban, hogy e tanítások hitelesen juthassanak el a követőkhöz. Szerzője a „The Complete Illustrated Book of Yoga” könyvnek, mely a magyarországi Sivananda Jógaközpontokban a jógaoktatók képzésének alaptankönyve. 1993. november 9-én az észak indiai Uttarakhandban halt meg. Testét a Gangeszbe helyezték, mellyel a temetési rituálé során, - a hagyományos felfogás szerint- eggyé vált. Pirgel Dávid Pirgel Dávid (Budapest, 1985. augusztus 15. –) magyar színész, a Budapesti Operettszínház tánckarának tagja. Rövid életrajz 1985. augusztus 15-én, Budapesten született. Szent László Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. Ezután a Budapesti Operettszínház Musical együttesében (Ensemble) láthattuk. Diákévei alatt énekelt az iskola vegyeskarában és 6 évig gitározott. Gyermekkora óta jazz-táncot tanul. Sikeresen elvégezte az Aranytíz Musical Stúdiót és az Operettszínház studióját (PBS). Ezalatt már játszott a Piccolo Színházban a Jézus Krisztus Szupersztár (Apostol) és a Nana (Labordette) című előadásokban és a Musical A-tól W-ig című show-ban. Szerepelt az AD Studio Egyetlen perc című klipjében. Következőkben láthattuk: Jézus Krisztus Szupersztár, Nana, Elisabeth, Rómeó és Júlia, Szépség és a Szörnyeteg, Rudolf, Kiálts a szeretetért!, West Side Story, Mária Evangéliuma (Rafael), Vámpírok bálja (Herbert), Oltári Srácok (Abraham) és a Szentivánéji álom (Puck egyik haverja). Szerepei Ben - Rebecca (Budapesti Operettszínház) Hanschen - Tavaszébredés - stúdióvaltozat (Budapesti Operettszínház) Moritz - Tavaszébredés (Budapesti Operettszínház) Puck haverja - Szentivánéji álom (Budapesti Operettszínház) Abraham - Oltári Srácok (Budapesti Operettszínház) Herbert - Vámpírok Bálja (Magyar Színház) Halál (cover) - Elisabeth (Budapesti Operettszínház) Rafael arkangyal - Mária Evangéliuma (Margitszigeti Szabadtéri Színpad) Táncos (Ensemble) - Rudolf - Az utolsó csók, Rómeó és Júlia, Mozart!, Szépség és a Szörnyeteg (Budapesti Operettszínház) Concrete and Gold A Concrete and Gold a Foo Fighters 2017-ben megjelent kilencedik stúdióalbuma. A Greg Kurstin producerrel rögzített lemez megjelenési dátuma 2017. szeptember 15. és kiadója az RCA Records. Az album megjelenési dátumát, címét és a dallistát 2017. június 20-án jelentették be. A lemez első kislemeze a "Run", ami 2017. június 1-jén, a lemez bejelentése előtt húsz nappal jelent meg. A Concrete and Gold a Wasting Light után a második Foo Fighters-lemez, amely első helyet szerzett a Billboard 200 listán. Ezzel a lemezzel Rami Jaffee hivatalosan is a zenekar tagjává vált. Közreműködők Foo Fighters Dave Grohl – ének , gitár Chris Shiflett – szólógitár Pat Smear – ritmusgitár Nate Mendel – basszusgitár Taylor Hawkins – dobok , ének a "Sunday Rain" c. számban Rami Jaffee – billentyűk Egyéb közreműködők Justin Timberlake – ének a "Make It Right" c. számban Shawn Stockman – ének a "Concrete and Gold" c. számban Inara George – ének a "Dirty Water" c. számban Alison Mosshart – ének a "La Dee Da" és "The Sky Is a Neighborhood" c. számokban Dave Koz – szaxofon a "La Dee Da" c. számban Paul McCartney – dobok a "Sunday Rain" c. számban Taylor Greenwood – háttérvokál a "T-Shirt" c. számban Kinga Bacik – cselló a "The Sky is a Neighborhood" c. számban Thomas Lea – brácsa a "The Sky is a Neighborhood" c. számban Ginny Luke – hegedű a "The Sky is a Neighborhood" c. számban Jessy Greene – hegedű a "Happy Ever After (Zero Hour)" és "The Line" c. számokban, cselló a "Concrete and Gold" c. számban Greg Kurstin – szintetizátor-basszus and vibrafon a "The Line" c. számban Produkció Greg Kurstin – producer Külső hivatkozások A Foo Fighters hivatalos oldala Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Concrete and Gold című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Dragostea Din Tei (O-Zone-dal) A Dragostea Din Tei a moldovai O-Zone popzenekar leghíresebb dala. A szám 2004. április 19-én került bemutatásra. 3 perc 34 másodpercig tart. A szám az együttes "DiscO-Zone" című stúdióalbumáról származik. A dalért az Ultra Records és a Polydor Records kiadók feleltek. Bemutatása idején a dal az Eurochart Hot 100-as listán az első helyen állt. A dalszöveget Dan Bălan írta, illetve ő, Arsenie Todiras és Radu Sarbu énekelték. Romániában legelőször 2003-ban mutatkozott be, majd 2004-ben a világ többi táján. Az O-Zone "DiscO-Zone" című lemezének amerikai kiadásán angolul is szerepel a dal, ahol "Words of Love" címen ismert. Több országban is első helyen végzett a slágerlistákon, például Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában, Svédországban, az USA-ban és az Egyesült Királyságban. Magyarországon is jól ismert dalnak számít, főleg az Irigy Hónaljmirigy "Numerakirály" című paródiája miatt. Amerikában mém is készült a dal alapján, "Numa Numa" néven, amelyet a szám refrénjéből vettek. Ez a mém egy bizonyos Gary Bolsma által közrerakott videóból származik, amelyen Bolsma maga táncol a Dragostea din Tei-re. A videó számos ország "legjobb videói" listájára is felkerült. A román-olasz énekesnő, Haiducii is feldolgozta a számot, amely szintén népszerű lett, bár az O-Zone beperelte, ugyanis Haiducii nem kapott engedélyt az együttestől, hogy feldolgozza a számot. 2008-as wimbledoni teniszbajnokság – női egyes A 2008-as wimbledoni teniszbajnokság női versenyét a címvédő Venus Williams nyerte a húga, Serena Williams előtt. 503 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek Évek: 498 – 499 – 500 – 501 – 502 – 503 – 504 – 505 – 506 – 507 – 508 Royston Drenthe Royston Drenthe (Rotterdam, 1987. április 8. –) holland labdarúgó. Pályafutását a Feyenoord korosztályos csapatában kezdte, ahol többnyire balszélsőt játszott. Jelenleg az angol Readingben játszik középpályásként. A válogatottban A Holland U21-es válogatottban 21-szer szerepelt és 1 gólt rúgott. A felnőtt válogatottban eddig egyszer szerepelt. Sikerei, díjai Klub Real Madrid : Spanyol bajnokság : 2006–07 Spanyol szuperkupa : 2008 Válogatott Hollandia U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2007 Mersenne-prímek A matematikában Mersenne-prímeknek nevezzük a kettő-hatványnál eggyel kisebb, azaz a 2n ‒ 1 alakban felírható prímszámokat, ahol n szintén prímszám. A nevüket Marin Mersenne (1588–1648) francia szerzetes, matematikus, fizikus után kapták. Matematikai alapok Például a 31 (prímszám) = 32 ‒ 1 = 25 ‒ 1, és 5 szintén prím, ezért a 31 egy Mersenne-prím; hasonlóan, 7 = 8 ‒ 1 = 23 ‒ 1. Másrészt 2047 = 2048 ‒ 1 = 211 ‒ 1, nem Mersenne-prím, mivel bár a 11 prímszám, a 2047 nem az (osztható 89-cel és 23-mal). A modern kori matematikában a legnagyobb ismert prímszám gyakran Mersenne-prím volt. A Mersenne-prím definíciójában a kikötés, hogy n szükségképpen prím, elhagyható, ugyanis minden összetett n esetén elemi módon felbontható: Általánosabban, a Mersenne-számok (nem feltétlenül prímek, de lehetnek azok is) olyan természetes számok, amelyek eggyel kisebbek egy kettő-hatványnál, tehát Mn = 2n − 1. (A legtöbb forrás a Mersenne-számoknál is megköveteli, hogy az n prímszám legyen.) A Mersenne-prímek listája It is not verified whether any undiscovered Mersenne primes exist between the 45th (M37,156,667) and the 50th (M77,232,917) on this chart; the ranking is therefore provisional. M42,643,801 was first found by a machine on April 12, 2009; however, no human took notice of this fact until June 4. Thus, either April 12 or June 4 may be considered the 'discovery' date. Strindmo also uses the alias Stig M. Valstad. M74,207,281 was first found by a machine on September 17, 2015; however, no human took notice of this fact until January 7, 2016. Thus, either date may be considered the 'discovery' date. GIMPS considers the January 2016 date to be the official one. Montbarrey Montbarrey település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 315 fő (2015). Montbarrey La Vieille-Loye, Belmont, Mont-sous-Vaudrey, Ounans, Santans és Vaudrey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Langoëlan Langoëlan település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 388 fő (2015). Langoëlan Lescouët-Gouarec, Silfiac, Séglien, Locmalo, Ploërdut és Mellionnec községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pettyes delfin A pettyes delfin (Stenella attenuata) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A pettyes delfin a Csendes-óceán, az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán trópusi és szubtrópusi vizeiben él. Bár a faj még mindig viszonylag nagy számban fordul elő, sok helyütt vadásszák húsáért, illetve sok delfin gabalyodik a tonhalhalászok hálójába. Alfajai Stenella attenuata attenuata Stenella attenuata graffmani Megjelenése Az állat hossza 1,8-2,2 méter és testtömege 100-140 kilogramm. Testfelépítése karcsú és megnyúlt. A partközelben élő forma valamivel robusztusabb. Hátának palástja sötétszürke, hasa világosszürke. Gyakran sötét sáv húzódik a szemétől a mellúszójáig. Mintázata halvány háti és hasi pöttyökből áll. Elterjedési terület és életkor szerint előfordulhat, hogy egyáltalán nem vagy sűrűn pettyezett. Az állat növekedésével foltjai megtöbbszöröződhetnek. A parti vizekben élő delfinek erősebben pettyezettek. Gyakran található a szem körül sötét folt. Az arcorra csőrszerűen megnyúlt, és hegye gyakran fehér. A mellúszó sötétszürke, a hát- és farokúszóhoz hasonlóan nem pettyes. Életmódja A pettyes delfin társas lény, különböző méretű iskolákban úsznak; gyakorta sárgaúszójú tonhalrajokkal együtt. Az állat akár a 32 km/h sebességet is eléri. Tápláléka halak és tintahalak. A pettyes delfin 15-25 évig él. Szaporodása A hím 12, a nőstény körülbelül 9 évesen válik ivaréretté. A párzási időszak a különböző régiókban valószínűleg eltérő. A vemhességi idő 11-12 hónapig tart, ennek végén egy borjú jön a világra. A borjú 80 centiméter hosszú és nincs petty rajta. Az elválasztás 11 hónap után következik be. A nőstény kétévente egy borjat ellik. Adenomus Az Adenomus a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk Csak Srí Lanka szigetén honosak az ide tartozó fajok. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik Adenomus dasi Adenomus kandianus - kihalt Adenomus kelaartii Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Mittenwalde (Uckermark) Mittenwalde település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 406 fő (2012. december 31.). Népesség A település népességének változása: Río Chico megye (Tucumán) Río Chico egy megye Argentína északnyugati részén, Tucumán tartományban. Székhelye Aguilares. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Víkarbyrgi Víkarbyrgi egy település Feröer Suðuroy nevű szigetén. Közigazgatásilag Sumba községhez tartozik. Napjainkra gyakorlatilag elnéptelenedett. A szomszédos Hamrabyrgi is a település részének számít. Földrajz Víkarbyrgi és Hamrabyrgi a Víkarfjørður nevű öböl partján fekszik, és egy patak választja el őket egymástól. Az öböl bejáratánál található a Baglhólmur nevű apró sziget. Történelem A Baglhólmur neve kelta eredetű. Valószínűleg ír szerzetesek éltek itt, már a vikingek érkezése előtt. A 14. században a fekete halál az egész települést elpusztította, egyetlen asszonyt élte túl a járványt. Népesség A pestis pusztítása után a település sokáig lakatlan volt, csak 1830-ban népesült be újra. Az 1980-as évek óta nincsenek állandó lakók, csak a nyári hónapokban van élet a faluban. Közlekedés A falut 1977-ben kapcsolták be a sziget közúthálózatába, ezzel az utolsó feröeri település volt, amely közúti kapcsolatot kapott. A települést nyugat felé hagyja el az út, amely felkapaszkodik a hegyre, és belecsatlakozik a Sumba és Lopra közötti régi útba. Piriac-sur-Mer Piriac-sur-Mer település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 2231 fő (2015). Piriac-sur-Mer Mesquer és La Turballe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Papp Eszter Papp Eszter (Szombathely, 1989. szeptember 12. –) válogatott labdarúgó, kapus. Jelenleg a Viktória FC labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban A Viktória FC csapatában kezdte a labdarúgást. 2004-ben mutatkozott be az élvonalban. A szombathelyi csapattal két alkalommal nyert magyar bajnokságot és kupát. A válogatottban 2008 óta hat alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 2003–04, 2008–09 2.: 2004–05, 2006–07, 2007–08, 2009–10, 2010–11, 2011–12 3.: 2005–06, 2012–13 Magyar kupa győztes: 2008, 2009, 2011 döntős: 2012 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Kisebbségi nyelv A kisebbségi nyelv egy ország kisebbsége által beszélt nyelv. Az ilyen embereket nyelvi kisebbségnek is hívják. A 193 szuverén államból (2008-ban) mintegy 5000-7000 nyelvet beszélnek, ez azt vonja maga után, hogy ezek nagy száma a kisebbségi nyelvek közé tartozik. Európában és a világ számos olyan részén, mint pl. Kanada, a kisebbségi nyelvek alkotmányosan rögzített jogi státusszal is rendelkeznek. A kanadai alkotmányban a 23. szakasz foglalkozik a szabadságjogokkal, amely megadja a jogok a kisebbségi nyelvek oktatásban való használatára. Vannak olyan kisebbségi nyelvek, melyek az államnyelv mellett hivatalos nyelvként is használatosak. Ilyen pl. az ír nyelv Írországban, a baszk nyelv Spanyolországban, a fríz nyelv Hollandiában. A definíció a nemzetközi jog szerint A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája alapján: A legnagyobb kisebbségi nyelvek Jávai nyelv: 80 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Kantoni nyelv : 70 millió beszélő, regionális státusza van Hongkongban és Makaón Kínai nyelvjárások (a mandarinon és a kantoni kívül): Min (70 millió), Gan (50 millió), Hakka (34 millió), Csiang (30 millió) Szundanéz nyelv: 27 millió beszélő, regionális státusza van Nyugat-Jáván, Indonéziában Cebuano nyelv : 20 millió beszélő Hausza nyelv, joruba nyelv és igbo nyelv együtt mintegy 20 millió beszélővel, mind Nigéria nagy nyelvei közé tartozik, mindháromnak regionális státusza van, de egyiknek sincs többségi státusza. Ujgur nyelv: 20 millió beszélő, regionális státusza van Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területban Zsuang nyelv: 14 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Madúri nyelv: 13 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Berber nyelv: 10 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Lombard nyelv : 9 millió beszélő, az olasz nyelv egyik nyelvjárása Nápolyi nyelv : 8 millió beszélő, az olasz nyelv egyik nyelvjárása Beludzs nyelv : 8 millió beszélő, regionális státusza van Beludzsisztánban Ilokano nyelv: 8 millió beszélő Hiligajnon nyelv: 7 millió beszélő Minangkabau nyelv: 7 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Bili nyelv: 6 millió beszélő, India legnagyobb hivatalos státusz nélküli nyelve Ji nyelv: 6 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Hmong nyelv: 4 millió beszélő, nincs hivatalos státusza Nyelvi közösségek, melyek nem alkotnak egyik országban sem többséget, de a nyelvük mégis hivatalos státuszt visel: Pandzsábi nyelv : 110 millió beszélő, hivatalos státusza van Pakisztánban és Indiában Marathi nyelv : 90 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Tamil nyelv : 70 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában , Srí Lankán és Szingapúrban Szindi nyelv : 60 millió beszélő, hivatalos státusza van Pakisztánban és Indiában Gudzsaráti nyelv : 50 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Maithili nyelv: 50 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Pastu nyelv : 45 millió beszélő, hivatalos státusza van Afganisztánban és Pakisztánban Kurd nyelv : 40 millió beszélő, hivatalos státusza van Irakban Malajálam nyelv : 35 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Kannada nyelv : 35 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Bhojpuri nyelv: 35 millió beszélő, formálisan a hindi nyelv egyik nyelvjárása Orija nyelv : 30 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Oromo nyelv: 25 millió beszélő, hivatalos státusza van Etiópiában és Kenyában Tagalog nyelv : 252 millió beszélő, hivatalos státusza van Fülöp-szigeteken Fula nyelv: 15 millió beszélő, hivatalos státusza van Guineában Afrikaans nyelv : 13 első vagy második nyelvű beszélő/16 millió beszélő, hivatalos státusza van Dél-Afrikában , regionális nyelv Namíbiában Asszámi nyelv : 13 millió beszélő, hivatalos státusza van Indiában Kecsua nyelv : 10 millió beszélő, hivatalos státusza van Bolíviában és Peruban 1938-as finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1938-as finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának kilencedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 8 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot HJK Helsinki csapata nyerte. Szamarkand Szamarkand (üzbégül: Samarqand, cirill betűkkel: Самарқанд, arabul:������ ) egy város Üzbegisztánban 319 404 lakossal (2005. január 1-jén), a Szamarkandi vilajet közigazgatási központja. A régi kelet egyik legfontosabb városa, amely meghatározó jelentőségét a selyemúton betöltött központi szerepének köszönhette. 2001-ben az UNESCO Szamarkand 2750 éves városát, Szamarkand – Kultúrák találkozása megnevezéssel a világörökség részének nyilvánította. Történelme Szamarkand, az egyik legrégebbi város a földön, a görögök Marakanda (görögül: Μαράκανδα) néven ismerték, a Kr. e. 14. században a Zarafshon gyümölcsöző síkságaként említették. Hosszú ideig az Óperzsa Birodalom egy tartománya volt. A jólét sokáig megmaradt a perzsa városban, a selyemút is áthaladt rajta. Nagy Sándor Kr. e. 329-ben megtette Szogdia fővárosává. Az iszlám uralom alatt virágzott a város, különösen mialatt a Számánidák voltak hatalmon, egészen addig, míg Dzsingisz kán 1220-ban betört az országba. A mongol uralomtól Timur Lenk szabadította fel, aki megtette birodalma fővárosává. 1888-ban az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. Először Orosz Türkesztán, majd 1918-tól a Türkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, végül pedig 1925-ben az újonnan alapított Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt 1930-ig, amikor Taskent lett a főváros. Üzbegisztán 1991-es függetlenné válásakor a második legnagyobb város volt az országban, egyúttal a térség kulturális központja. Földrajza, népessége Szamarkand az Altaj-hegység nyugati lefutásánál lévő 720 m magas fennsíkon fekszik. A várostól 400 km-re délkeletre van a Pamír. A lakosság többségének az anyanyelve a tádzsik, a perzsa nyelv közép-ázsiai változata. Látnivalók A város mintaképe az iszlám építészetnek, az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Bibi-Khanum mecset Afriasab múzeum Gur-i Emir mauzóleum Shah-i-Zinda épületegyüttes Khodja Doniyor mauzóleum Ulug Begs obszervatórium Hodja-Abdu-Darun mauzóleum Híres személyek Al-Buchari (810-870) Abu Mansur al-Maturidi (893–941) Omar Khajjám (1048–1131) Timur Lenk (1336–1405) Islom Karimov , a független Üzbegisztán első államelnöke Testvérvárosok Balkh, Afganisztán Merv, Türkmenisztán Buhara , Üzbegisztán Nisápur, Irán Lahor , Pakisztán Lviv , Ukrajna Isztambul , Törökország İzmir , Törökország Cuzco , Peru Bayons Bayons település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 183 fő (2015). Bayons Authon, Barles, Bellaffaire, Clamensane, Faucon-du-Caire, Saint-Martin-lès-Seyne, Selonnet, Turriers és Valavoire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rochefort-en-Yvelines Rochefort-en-Yvelines település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 885 fő (2015). Rochefort-en-Yvelines Bonnelles, Bullion, Longvilliers és Saint-Arnoult-en-Yvelines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mantellisaurus A Mantellisaurus az iguanodontia dinoszauruszok egyik neme, amely a kora kréta korban élt a mai Anglia területén. Eredetileg az Iguanodon egyik fajaként Iguanodon atherfieldensis néven azonosították, de 2007-ben Gregory Paul új nemet hozott létre a számára. Paul szerint könnyebb felépítésű volt az Iguanodonnál és közelebbi rokonságban állt az Ouranosaurusszal, amivel az Iguanodont parafiletikussá tette. Több teljes és majdnem teljes csontváz alapján ismert. Paul a nemet az Iguanodon felfedezője, Gideon Mantell tiszteletére nevezte el. A Mantellisaurus kisebb volt az Iguanodon bernissartensisznél, a tömege a becslés szerint 750 kilogramm lehetett. A mellső lábai aránylag rövidebbek voltak az I. bernissartensis megfelelő végtagjainál. A Mantellisaurus mellső lábai fele olyan hosszúak voltak, mint a hátsók, melyek hossza az I. bernissartensis hátsó végtagjainak 70%-át érte el. Paul a mellső lábak és a test rövidsége miatt arra következtetett, hogy elsősorban két lábon járt és csak akkor ereszkedett négy lábra, amikor megállt vagy lassan mozgott. A típuspéldányt Reginald Hooley fedezte fel Dél-Angliában, 1917-ben. A faj számára az Iguanodon atherfieldensis nevet adta. Atherfield a Wight-sziget délnyugati partján álló falu neve, melynél a fosszíliát megtalálták. Lehetséges, hogy a Heterosaurus, a Sphenospondylus és a Vectisaurus a Mantellisaurus szinonimái, de Paul (2007-ben) nem határozta meg a státuszukat. E nevek mindegyike megtalálható az egykori I. atherfieldensis szinonimái között az Iguanodontia áttekintésében, a The Dinosauria 2004-es (második) kiadásában. Szinonimák Iguanodon atherfieldensis Hooley, 1925 ? Cetiosaurus brachyurus Owen, 1842 ? Heterosaurus neocombiensis Cornuel, 1850 ? Sphenospondylus gracilis Lydekker, 1888 ? Vectisaurus valdensis Hulke, 1879 Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Mantellisaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Paul, Gregory S. (2008). „A revised taxonomy of the iguanodont dinosaur genera and species”. Cretaceous Research 29 (2), 192–216. o. DOI:10.1016/j.cretres.2007.04.009. Norman, David B..szerk.: Weishampel, D.B., Dodson, P., and Osmólska, H. (eds.): Basal Iguanodontia, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 413–437. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Paul, G.S..szerk.: K. Carpenter: Turning the old into the new: a separate genus for the gracile iguanodont from the Wealden of England, Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 69–77. o. (2007) A Viszkis A Viszkis Antal Nimród által rendezett, 2017-ben bemutatott 126 perces magyar akciófilm, Szalay Bence, Schneider Zoltán, Móga Piroska, Klem Viktor főszereplésével. Forgalmazója az InterCom Zrt. A film Ambrus Attila, a „Viszkis rabló” történetén alapul. Cselekmény Ambrus Attilát, a csíkszentléleki kisfiút nagyanyja neveli. Legnagyobb vágya, hogy jégkorongos legyen. Nagyanyja halála után apja a testvérének adta oda Attilát. Később bekerült egy kollégiumba, de mivel könyvet lopott, kirúgták az iskolából. Ezt követően javítóintézetbe kerül. Sorkatonai éveiben szökött át Magyarországra, ahol sikerült bekerülnie a Dózsa jégkorongcsapatába. Mivel a magyar állampolgárság megszerzéséhez pénzre volt szüksége, postákat és bankokat kezdett el rabolni. A kisebb akciók egyre keményebbé váltak, majd a rablásokhoz társat is talált az egyik csapattársa személyében. A korabeli Kriminális című televíziós műsor rendszeresen beszámolt a rablásokról, onnan tudhatta a közönség is, hogy a bankrabló a rablásai előtt egy-két pohár whiskyt is felhajthatott. Ebben a műsorban ragadt rá a „Viszkis rabló” elnevezés. Szereplők Szalay Bence – Ambrus Attila Szabó Barnabás – a gyerek Ambrus Attila Cselényi Márk – Ambrus Attila tizenévesen Schneider Zoltán – Bartos László nyomozó Móga Piroska – Kata, a Viszkis barátnője Klem Viktor – Bota Géza, a Viszkis társa Gazsó György – Bota, jégkorongedző Oszter Sándor – banki biztonsági őr Csuja Imre – Miki bácsi Kaszás Gergő – Attila apja Keresztes Tamás – mozibüfés Pogány Judit – Annuska néni, Attila nagyanyja Lukáts Andor – pap Ember Márk – Zsolti Zsótér Sándor – Kata apja Tóth Ildikó – Kata anyja Csőre Gábor – segédedző Kocsis Mariann – Attila nagynénje Törköly Levente – Attila nagynénjének a férje Ficzere Béla – banki biztonsági őr Borbiczki Ferenc – igazgató Nagy Zsolt – Viszkist játszó színész a színházban Szentiványi Zsolt – határőr Beko Attila – állami tisztviselő Trill Zsolt – rendőr Durkó Zoltán – ünneplő férfi a kocsmában Szikszai Rémusz – bevándorlási hivatal ügyintézője Mertz Dániel – benzinkutas Björn Freiberg – kaszinóvendég Molnár Áron – csapattárs Medveczky Balázs – csapattárs Simon Zoltán – csapattárs Ambrus Attila – taxisofőr Hesz Márton - felszolgáló 1. Tuza Olivér - felszolgáló 2. Ifj. Vidnyánszky Attila – Lali (jeleneteit kivágták) Archív felvételekről: Komlós Juci, Juszt László TV-s premier 2018.10.07-én 18.55-kor a TV2-n. Kritikák Németh Gergő Zsolt: A Viszkis (Kritika, 2017-11-22, Filmsomnia.hu) LoveGame A LoveGame egy elektropop dal, amely Lady Gaga amerikai énekesnő debütáló albumán, a The Fame-en található. Az album harmadik kislemeze lett Észak-Amerikában és Európában, és negyedikként jelent meg Ausztráliában, Új-Zélandon, és Svédországban az Eh, Eh (Nothing Else I Can Say) után. Az Egyesült Királyságban is negyedikként jelent meg, itt a Paparazzi után. A dal kritikai elismerésben részesült fülbemászó dallama és ötletes szövege miatt, amelyben Gaga a „disco stick” kifejezést használja a pénisz szó metaforájaként. A New York-i underground diszkók dallamvilágát idéző szám szerelemről, hírnévről és szexről szól, amelyek a The Fame album jellemző témái. Bekerült az Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és számos európai ország slágerlistáján a legjobb tíz közé. Lady Gaga harmadik első helyezést elérő dala lett a Billboard Pop Songs listáján. A dal videoklipjében Gaga egy metrón, metróállomáson, és egy parkolóházban énekel és táncol több táncosával együtt. A videóval – amely számos hasonlóságot mutat a szintén egy földalatti állomáson játszódó Bad című Michael Jackson-videóval – Gaga a New York-i életstílus előtt akart tisztelegni. Ausztráliában a videót betiltották a nappali órákra a gyermekek védelme miatt erőteljes szexuális koncepciója miatt. Lady Gaga számos alkalommal előadta a dalt, beleértve The Fame Ball és The Monster Ball nevű turnéit, ahol az előadás közben „disco stick” nevű, védjegyévé vált színpadi kellékével a kezében táncolt. Írás és inspiráció A LoveGame-et Lady Gaga és RedOne írta, aki a dal producere is egyben. Egy a Rolling Stone magazinnak adott interjújában Gaga beszélt a dal jelentéséről és a megírására sarkalló inspirációról, elmagyarázva az "I wanna take a ride on your disco stick" ("Lovagolni akarok a diszkópálcádon") sort is. „Ez egyike a [...] péniszre használt metaforáimnak. Egy éjszakai szórakozóhelyen voltam, nagyon ráizgultam valakire és azt mondtam: "Lovagolni akarok a diszkópálcádon". Másnap, amikor a stúdióban voltam körülbelül négy perc alatt megírtam a számot. Amikor élőben adom elő a dalt, egy tényleges pálca van nálam [...] amely világít is.” - mondta. (A Haus of Gaga által készített színpadi kellék szintén a „disco stick” nevet kapta.) Egy ausztráliai talk show-ban a LoveGame szövegéről beszélve Gaga elmondta, egyáltalán nem bánja, hogy disco stick metaforáját felhasználta a szövegben, annak ellenére, hogy ennek is szerepe volt abban, hogy az ausztrál Network Ten csatornán nem akarták játszani a dal videoklipjét. „Egy csomó, fiatalokat megcélzó pop dal van, amely sokkal pikánsabb az enyémnél. Teperj le a padlóra, vetkőztess le, add nekem, bébi, induljon a piszkos tánc. Ezek a dalok elég provokatívak, mégis az nyugtalanítja az embereket, amit én csinálok a kontextus miatt. […] A zene kapcsolódik a vizualitáshoz, ahhoz ahogy mozgok és kimondom a dalszöveg szavait.” - tette hozzá. Kompozíció A LoveGame egy dance/pop stílusú dal. Kétnegyedes ütemmel rendelkezik, B-moll hangnemben íródott, és 104-es percenkénti leütésszáma van. Gaga hangterjedelme H3-tól G5-ig terjed. A dal a versszakokban és a refrénben az Am–Dm–C–Am–Dm–C akkordmenetet követi. A LoveGame-hez számos remix készült, melyek közül talán a legismertebb, amelyben Marilyn Manson rockzenész is vokálozik. Gaga a dalszöveggel kapcsolatban azt mondta, hogy teljesen egyértelmű és világos, hogy mi a témája. A dal a szerelemről, a hírnévről és a szexualitásról szól, melyek egyben a The Fame album központi témái is. Kritikai fogadtatás Ben Norman, az About.com írója Lady Gaga korábbi, Just Dance című számához hasonlóan jónak találta a LoveGame-et, amely szerinte ostromszerűen tör előre ütemeivel és ötletes szövegeivel, mint a "Let's have some fun/This beat is sick/I wanna take a ride on your disco stick". Daniel Brockman a The Phoenix-től ugyanezt a szövegrészt kiemelve azt mondta, a LoveGame refrénje sekélyes, ennek ellenére mégis eszméletlen. Véleménye szerint Gaga a dallal ismét bebizonyította, milyen jól tud fülbemászó számokat gyártani. Sal Cinquemani, a Slant Magazin írója közönségesnek találta a dal szövegét, amelyben szerinte semmilyen szexuális vonzerő sincs. A BBC briliánsnak nevezte a számot a The Fame album értékelésében. Ben Hogwood a MusicOMH.com-tól „gyémánttal borított popként” emlegette a dalt a The Fame album más számai, a Starstruck és a Paparazzi mellett, ugyanakkor azt mondta, a dal szövege néhol elég furcsa volt, különösen az "I'm on a mission, and it involves some heavy touchin" (»Egy küldetésen vagyok, ami együtt jár némi tapizással«) mondat. Priya Elan-t, a The Times íróját nem nyűgözte le a szám és mesterkéltnek nevezte. Chris Williams a Billboardtól pozitívan értékelte a számot és ezt írta: „Meg van benne a győzelem minden hozzávalója, amelyek elődjeiben is fellelhetőek voltak: rádióbarát, klubzene-szerű/elektropopos hangzás; provokatív, mégis bolondos szavak […]; és egy csipetnyi '80-as évekbeli szinti-varázslat, […].” Kereskedelmi fogadtatás A LoveGame a 96. helyen debütált 2009. április 4-én a Billboard Hot 100-on, de a következő héten nem szerepelt a listán. Hat hét elteltével "a hét csúcsugrójaként" a 6. helyre lépett előre, 107.000 példányt adtak el ekkor a kislemezből digitális úton. Újabb két hét elteltével érte el legjobbját, az 5. helyezést. A dal első lett a Hot Dance Club Songs elnevezésű listán, és megszerezte Lady Gaga harmadik első helyezését a legjobb pop dalokat összesítő Pop Songs rádiós listán. A Nielsen Soundscan mérése szerint digitális letöltések által összesen 2.199.000 darabot adtak el a kislemezből. Kanadában a Kanadai Hot 100 elnevezésű kislemezlistán még a hivatalos megjelenés előtt a 68. helyen szerepelt a dal. Legközelebb 2009. január 10-én került fel újra a listára, és a 87. pozíciót szerezte meg ekkor. Nem sokkal később egészen az 5. helyig jött fel. Legjobb helyezését 2009. május 30-án érte el, a 2. pozíciót. A dal kétszeres platinalemez minősítést kapott 2009. júniusában a Canadian Recording Industry Association (CRIA) szervezettől a 20.000 eladott példányért. Ausztráliában a 92. helyen nyitott a dal, majd a következő héten már a 41. helyen szerepelt. 2009. május 11-én érte el legmagasabb pozícióját a 4. helyet, így a LoveGame már a 3. a legjobb 5 közé jutó kislemeze volt az énekesnőnek ezen a listán. 2009. július 6-án platinalemez minősítést ért el a dal Australian Recording Industry Association (ARIA) szervezet megítélése alapján, mely Ausztráliában 70.000 eladott kislemeznél jár. Új-Zélandon a dal a 36. helyen debütált, a legjobb helyezése pedig a 12. pozíció volt. 2009. március 6-án a 49. helyen nyitott az ír kislemezlistán, legjobbja a 30. hely volt. Finnországban a 19. pozícióban debütált, és a 12. hely volt későbbi legjobbja. 2009. elején csak a letöltések által a 89. helyig jutott a dal a brit kislemezlistán. A kislemez megjelenésének bejelentése után a 64. helyen újra megjelent a listán. A legjobb helyezése a 19. volt, ezzel a LoveGame Lady Gaga eddigi leggyengébben teljesítő dala lett az Egyesült Királyságban. Hollandiában a 28. helyen debütált a dal, és az 5. pozíció volt a legjobbja. Franciaországban a 6.-ként debütált, és a legmagasabb helyezése az 5. volt. Ezen kívül a 19. és a 38. pozícióban debütált a dal Belgium Flandria és Vallónia régióinak kislemezlistáin. Flandriában a 6., míg Vallóniában az 5. volt későbbi legjobb helyezése. Az Európai Hot 100 kislemezlistán egészen a 7. helyig jutott a dal. A LoveGame Magyarországon a Mahasz listáit tekintve a legjobb eredményét a Single (track) Top 10 elnevezésű hivatalos magyar kislemezlistán érte el. Legjobb helyezését 2010. február 8-án szerezte meg, a 4. pozíciót. Ennél jobban ezen a listán Lady Gaga dalai közül csak a Bad Romance (2.), és a Telephone (3.) szerepeltek. A közel 100 hazai lemezlovas heti playlistje alapján készülő Dance Top 40 listán a 6. volt a legelőkelőbb helyezése. A magyar rádiók csekély érdeklődést mutattak a dal iránt, a Rádiós Top 40 listára nem került fel, az Editors' Choice rádiós játszási listán pedig a 30. helyet szerezte meg. Videoklip A LoveGame videoklipjét Joseph Kahn rendezte, aki Gaga Eh, Eh (Nothing Else I Can Say) című dalához készített videójának is rendezője. A forgatás 2009 januárjában zajlott, csakúgy mint az Eh, Eh klipé, premierje pedig 2009. február 13-án volt. Bár a forgatás Los Angelesben zajlott, a klipben New York világa elevenedik meg. Ausztráliában a videó sugárzása problémába ütközött a helyi tv-csatornákon. A Network Ten csatorna a videoklipeknél szokásosnál szigorúbb korhatári besorolást adott a LoveGame videójának túlzott szexualitása miatt. A Video Hits című műsor normál műsoridejében nem került adásba a videó, melynek oka, hogy „számos szexuális utalás [van benne] vizuálisan és a dalszövegben egyaránt”, és nem tudnának belőle gyermekek számára is nézhető változatot készíteni a többször is elismétlődő "I wanna take a ride on your disco stick" szövegrész kisípolása nélkül. Ugyanakkor más ausztráliai csatornák, mint a Channel V vagy az ausztrál MTV leadták a klipet vágatlanul. Az Egyesült Arab Emirátusok zenecsatornájánál, az MTV Arabia-nal tiltásra került a videó közvetítése. Mivel rendkívül ritka eset, hogy egy videót betiltanak, az MTV Arabia elnöke, Samer al Marzouki indokolta az esetet: Az Amerikai Egyesült Államokban az MTV és a VH1 a videót cenzúrázott változatban sugározta: kivágtak szinte minden jelenetet, amelyben Lady Gaga meztelenül szerepel és olvashatatlanná homályosították az egyik táncos kezében tartott alkoholos üveg márkanevét. A dal szövegét viszont változatlanul hagyták. A videó legtöbb jelenete egy földalatti metróállomáson játszódik, és számos hasonlóságot mutat a hasonló helyszínen játszódó Bad című Michael Jackson-videóval. Az elején három férfi a New York-i Times Square-en sétál, majd fölszednek egy csatornafedelet rajta a "Haus of Gaga" felirattal. Ezután a meztelen Gagát láthatjuk, akinek testét kék és lila festék, illetve csillámok borítják, ahogy szexuális aktust imitál két férfival – egyiküknek a "Love" (»Szerelem«), másiknak a "Fame" (»Hírnév«) felirat van a hajába borotválva. A következő jelenetben Gaga ezüstszínű, csuklyás egyrészes ruhában és láncszemekből álló szemüvegben énekel egy metróállomáson. Kezében a védjegyévé vált "disco stick"-et láthatjuk. A refrént egy lépcsőn lefelé haladva kezdi el énekelni, és a lépcső tetején megjelenik Gaga számos további klipjében is szereplő két dán dog kutya. Az "I'm on a mission..." sorral kezdődő szövegrészt Gaga már a metrón énekli, fekete dzsekit viselve. Bandájával együtt leszáll a metróról, és egy parkolóban, egy kocsira állva énekli el újból a refrént. Váratlanul több rendőr jelenik meg a helyszínen, és letartóztatják a bandát. Gaga az egyik rendőrrel elvonul egy jegyárusító fülkébe, ahol csókolózni kezd a férfival. Ez a jelenet úgy került összevágásra, hogy a férfi helyére többször egy nő kerül, és Gaga vele is ugyanúgy csókolózik és ölelkezik. Az utolsó részben Gaga és táncosai egy látványos koreográfiát adnak elő. Gaga egy keskeny topot és admirális sapkát visel ebben a jelenetben. A videó végén egyik kezét mindenki a magasba emeli, a másikkal pedig lábuk közét szorongatják. Gaga az Entertainment Weekly-nek nyilatkozva beszélt a videóról: Élő előadások Lady Gaga 2009. február 14-én a brit The Album Chart Show-ban adta elő a LoveGame-et The Fame albumának népszerűsítésére. 2009. március 20-án, az AOL Sessions nevű rendezvény keretében olyan számokkal együtt énekelte el, mint a Just Dance, a Paparazzi, a Beautiful, Dirty, Rich, és a Poker Face. Januárban, az MTV Sessions nevű rendezvényen akusztikus verzióban adta elő a dalt. A LoveGame szerves részét képezte Gaga első önálló turnéjának, a The Fame Ball-nak, ahol második számként került előadásra, a Starstruck című szám részleteivel. Gaga fekete, tütüszerű ruhát viselt, melyen a mellkasának bal oldalánál egy ezüst színű háromszög volt. A Paparazzi után egy emelvényen elkezdte énekelni a Starstruck-ot, és ezután adta elő a LoveGame-et védejegyévé vált "disco stick"-jével a kezében. Az előadás egy táncos résszel zárult. 2009. május 17-én Gaga a Rove című ausztráliai talk show-ban énekelte el a számot, miközben testhez simuló fekete ruhát viselt, melynek csak egy lábrésze volt. Később az amerikai Dancing With the Stars nyolcadik évadának utolsó adásában is előadta a dalt. A 2009-es MuchMusic Video Awards-on Gaga a Poker Face-szel együtt énekelte el a dalt. A színpadon látható díszletekkel, így a "metrókocsival", amelyből kilépve kezdte a LoveGame előadását, New York városa előtt tisztelgett. Gaga szegecses egyrészes ruhát viselt a dalok közben. A LoveGame végén rendőrruhába öltözött táncosai megpróbálták "letartóztatni", és ezután tért át a Poker Face-előadására. 2009. szeptember 8-án Gaga a The Ellen DeGeneres Show hetedik évadának premierjében énekelte el a LoveGame-et. A Saturday Night Live című amerikai műsorban Gaga egy a Bad Romance klipjében látotthoz hasonló giroszkópszerűséget viselt ruhája fölött, és körbe-körbe forogva énekelte el a LoveGame egy részletét. The Monster Ball című turnéján is felkerült az előadott dalok listájára. A turné első észak-amerikai szekcióján Gaga csontvázszerű jelmezben, fején egy nagy "koponyával" énekelte a számot, kezében "disco stick"-jével. A dal végén a LoveGame „Chew Fu” remixére táncolt és ugrált ökleit rázva. A turné megújított, világ körüli verzióján Gaga a MuchMusic díjátadóhoz hasonlóan egy metrókocsiban kezdte a szám előadását. Szinte átlátszó, apácaruhára emlékeztető jelmezt viselt, s az előadást itt is a háttérből szóló remixre való tánccal fejezte be. Zambiai kwacha A kwacha Zambia hivatalos pénzneme. Zambia az első afrikai állam, amely polimer alapú bankjegyet bocsátott ki (hasonlóan Ausztráliához és Romániához). 2013. január 1-jén újraértékelték a valutát. 1 új kwacha (ZMW) = 1000 régi kwacha (ZMK). Története A kwachát 1968-ban vezették be. Az 1980-as és 1990-es évek gazdasági válságainak következtében sokat gyengült a nemzeti valuta. Újraértékelés 2011-ben a központi bank bejelentette, hogy újracímletezi (redenominációja) a kwachát. Az 500 és 1000 kwachás bankjegyet érme váltaná fel. Az újraértékelés során új szimbólumot is bevezetnek a könnyebb megkülönböztetés érdekében. 2012. augusztus 22-én bejelentették, hogy 2013. január 1-jén újraértékelik a valutát. A régi és az új címletek fél évig párhuzamosan voltak forgalomban. Az újraértékeléssel együtt az ISO kódja is megváltozott ZMK-ról ZMW-re. Érmék 1968-as sorozat 1968-ban, bronz 1 és 2 ngwee érméket és réz-nikkel 5, 10 és 20 ngwee érméket vezettek be. Ezek az érmék Kenneth Kaunda elnököt ábrázolták az előlapon, és a növény- ill. állatvilágot a hátoldalon. 1982-es sorozat 1982-ben, réz borítású acél helyett bronz 1 és 2 ngwee érméket verettek. Az 5 és 10 ngwee érmék verése 1987-ben szűnt meg, a 20 ngwee érméé 1988-ban. 1992-es sorozat 1992-ben egy új, kisebb érmék vezettek be, amely nikkelezett acél anyagú 25 és 50 ngwee és sárgaréz anyagú 1, 5 és 10 kwacha érmék voltak. Az érmék ábrázolják a nemzeti címert az előoldalon, és őshonos állatokat a hátoldalon. Később bevonták az összes érmét, és csak bankjegyeket használtak 2013-ig. 2013-as sorozat Az újraértékeléssel újból kiadnak érméket. Ezek címletei: 1 kwacha, 5, 10, 50 ngwee. Bankjegyek 2013-as sorozat A központi bank közlése szerint voltak akik Dr. Kenneth Kaunda képét szerették volna látni az új bankjegyeken, de ezt elvetették és a sas kívánják ismét feltenni az előlapokra, amely kevésbé ellentmondásos és egyben nemzeti jelkép is. A bankjegyek témái a történelmet, a gazdaságot és a kultúrát ölelik fel. A legmagasabb címlett 100 kwacha, a legkisebb 5 ngwee lesz. Az új bankjegyek címletei a következők: 2, 5, 10, 20, 50, 100 kwacha. A bankjegyeket a Giesecke & Devrient nyomda állítja elő. Iisalmi vasútállomás Iisalmi vasútállomás vasútállomás Finnországban, Iisalmi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kouvola–Iisalmi railway Iisalmi–Kontiomäki railway Iisalmi–Ylivieska-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: II. Cidantasz hettita király II. Cidantasz (vagy mZidanta, Zidanza, illetve Zidantaš) valószínűleg II. Hantilisz egyik főemberének, Hasszuilisznek a fia. Mivel Hasszuilisz tisztségét (GAL.MEŠEDI) általában az uralkodó közvetlen rokonai töltötték be, felteszik, hogy Hantilisz ifjabb testvére volt, vagyis Cidantasz Hantilisz unokaöccse. Ezenkívül tudott róla, hogy Parattarna hurri király és Idrimi alalahi kormányzó (talán fejedelem) kortársa. Nem eldönthető, hogy Hantilisz után közvetlenül uralkodott-e. Regnálása egybeesik Mitanni fénykorával, amikor az közvetlenül fenyegette Hatti keleti határait Észak-Szírián keresztül. E fenyegetés hatása lehetett a harmadik ismert hettita-kizzuvatnai szerződés létrejötte, amelyet Cidantasz és Pillijasz kötöttek. Idrimi önéletrajza a környező területek politikai állapotait szemléletesen írja le. Kosborformák A kosborformák vagy orchideaformák (Orchidoideae) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó kosborfélék (avagy orchideafélék, Orchidaceae) névadó alcsaládja. Származásuk, elterjedésük A kosborformák az kosborfélék (Orchidaceae) legfiatalabb alcsaládja. Ide tartozik az európai kosborfélék többsége. Az alcsaládban két fejlődési irány figyelhető meg: az egyik (Diurideae, Cranichideae) elsősorban trópusi nemzetségeket foglal magába, a másikba tartozik a névadó Orchideae és a Diseae, valamint a tőlük kissé elkülönülő Codonorchideideae nemzetségcsoport. Megjelenésük, felépítésük Leveleikben nincsenek vaszkuláris csomagok. A virágpor szemei összetapadtak. II. Cleon II. Cleon Isaac Asimov karaktere, az Alapítvány és Birodalom c. regényben, a Generális c. fejezetben szerepel, több más regényben megemlítik a nevét. „II. Cleon – Közismert nevén Nagy Cleon. Az Első Birodalom utolsó erőskezű császára; jelentőségét növeli az a politikai és művészeti újjászületés, amely hosszú uralkodása alatt végbement. A hagyomány azonban elsősorban Bel Rioséval kapcsolatban emlegeti, s a köznép száján "Riose császára"-ként maradt meg. Nem szabad, hogy uralkodása utolsó évének eseményei árnyékba borítsák negyven esztendő…” Az Első Galaktikus Birodalom császára, uralkodott A.K. 170-től A.K. 210-ig (G.K. 12 236 – G.K. 12 276). A császári címet apjától örökölte, aki a legutóbbi polgárháborúban megdöntötte az uralkodót és átvette a Birodalom kormányzását. Uralkodásának időszaka a Birodalom utolsó olyan korszaka, melyben fellendülés mutatkozik. Nevét elsősorban Bel Riose kapcsán ismerjük, aki A.K. 195 – 196-ban (G.K. 12 261 – 12 262) hadjáratot vezetett az Első Alapítvány ellen. Cleon, bármily erős uralkodó volt is, nem állíthatta meg vagy téríthette el a Birodalom bukásához vezető folyamatot. Végül negyven évnyi uralkodás után, titokzatos betegségben hunyt el. A halálát követően a Birodalomban évtizedekig elhúzódó polgárháború kezdődött a császári trónért, A.K. 270-ben (G.K. 12 336) pedig a lázadó Gilmer seregei feldúlták és elpusztították a Trantort (kivéve a Második Alapítvány érdekeltségeit). Cleonnal kapcsolatban érdemes megemlíteni még leghűségesebb tanácsadóját és végrehajtóját, a birodalmi főúr Brodrig-ot. Egészen a Bel Riose-féle hadjáratig a császár legbelsőbb bizalmasa volt, legtöbb rendelkezését közvetlenül ő sugallta és hajtatta végre. A hadjárat végén visszahívták, perbe fogták a császár elleni árulás vádjával és kivégezték (A.K. 197). Branko Pauljević Branko Pauljević (cirill betűkkel: Бранко Пауљевић ; Fehértemplom, 1989. június 12. –) szerb labdarúgó, jelenleg az Újpest FC játékosa. Pályafutása Pauljević 2009 és 2012 között három évet töltött Hajduk Kula csapatában, 59 mérkőzésen egy gólt ért el a szerb élvonalban. Közben 2010-ben az alacsonyabb osztályú Zenta játékosa volt kölcsönben. 2012. május 23-án Pauljević hivatalosan is az FK Partizan játékosa lett egy négyéves szerződés aláírása után. 2013 nyarán újabb kölcsönadás következett pályafutásában, ezúttal a Radnički Niš csapatához. 2015 februárjában légiósnak állt és a Pécsi MFC játékosa lett. Szezon végén a mecsekaljai klub kiesett az élvonalból, Pauljević 13 bajnokin három gólt szerzett és teljesítményére több magyar élvonalbli klub is felfigyelt. 2015. június 17-én a Puskás AFC igazolta le. A 2015–2016-os bajnokságbana végül kieső felcsúti csapatnak Pauljević alapembere volt, 31 bajnokin egy gólt ért el. a következő idényre is maradt az NB I-ben, a Mezőkövesd vette őt kölcsön. 2017. június 28-án az Újpest FC szerződtette. Sikerei, díjai FK Partizan: Szerb labdarúgó-bajnokság : 2012–13, 2014–15 Marosvári Csaba Marosvári Csaba (Budapest, 1960. augusztus 14. –) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Egyéb foglalkozása: ügyvezető Pályafutása A játékvezetésből Budapesten vizsgázott. A Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A BLSZ JB minősítésével NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Testületének (JT) döntésével 1989-től NB II-es, majd 1992-től NB I-es játékvezető. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A játékvezetést 1994-ben, szakmai munkájának – építőipari vállalkozó – előtérbe helyezésével befejezte. NB I-es mérkőzéseinek száma: 14. Sportvezetőként 1993–1997 között Jász-Nagykun-Szolnok megyei JB elnöke. 2001 -től a MLSZ Jász-Nagykun-Szolnok Társadalmi Elnökségének Tagja, alelnöke. Szakmai sikerek 2013-ban Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke, egyben az MLSZ JB elnöke 35 éves vizsgája alkalmából emléktárgyat adott részére. Chavanat Chavanat település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 138 fő (2015). Chavanat Banize, Le Monteil-au-Vicomte, La Pouge, Saint-Georges-la-Pouge, Saint-Sulpice-les-Champs és Vidaillat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fairfield megye (Ohio) Fairfield megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Lancaster. Lakosainak száma 148 867 fő (2013. július 1.). Fairfield megye Licking, Perry, Hocking, Pickaway és Franklin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ijaja (istennő) Ijaja (������� di-ya-ya[-aš]) istennő a luvi panteon egyik helyi jelentőségű termékenységjelképe, a források és vizek védnöke. Kapcsolatban áll Lapana és Tiura, ismeretlen helyen fekvő települések helyi főistennőjével, Kuvanijával, a forrásfakasztóval, talán azonos vele. Ez esetben helyi anyaistennő. A Huvaszi-sztélé felliratán a neriki viharisten körébe tartozó istenek közt tűnik fel többek közt Kuvanija (itt Kuvannanija), Milku, Ijarri és dLAMMA társaságában. A KPN 447-5 katalógusszámú piszidiai dokumentum Ιαιη (Iaié) néven említi. Szobrok, kisplasztikák kerültek elő a nevével. A neve „beszélő név”, a yaya kifejezés egy ige, amelynek jelentése „kiköp”. Az istennő tehát az, aki kiköpi a vizeket a felszínre a forrásoknál. Mertz Károly Mertz Károly (Nagyvárad, 1903. augusztus 5. – Temesvár, 1976. november 21.) magyar piarista szerzetes, pedagógus, pedagógiai szakíró. Életútja, munkássága Középiskolát szülővárosa premontrei főgimnáziumában végzett, mint piarista papnövendék egyidejűleg az I. Ferdinánd Egyetemen magyar, román és történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1927-től a temesvári Piarista Líceum tanára, a kegyesrendiek rendházának főnöke, a felekezeti iskolák államosítása (1948) után a temesvári tanítóképző, a Magyar Vegyes Líceum, végül a C. Diaconovici Loga Líceum magyar nyelv és irodalom tanára nyugdíjba vonulásáig (1958-63). Az Arany János Társaságnak egy időben főtitkára, a Jóbarát szerkesztője és kiadója (1937-38). A neveléstudomány oktatáselméletével és módszertanával foglalkozott. Esztétikai és irodalomtörténeti cikkeit a Temesvári Hírlap, Déli Hírlap, Erdélyi Lapok és Erdélyi Tudósító közölte. 1681 az irodalomban Az 1681. év az irodalomban. Új művek John Dryden szatirikus elbeszélő költeménye: Absalom and Achitophel. Jacques-Bénigne Bossuet francia író, katolikus püspök értekezése: Discours sur l’Histoire universelle (Az egyetemes történelemről). Születések 1681 – Edward Young angol költő († 1765 ) Sálfalva Sálfalva (románul: Mihăileni, németül: Schaldorf) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Története Első írásos említése 1382-ből maradt fenn Saltorph néven. További névváltozatok: Saldorf (1390), Saldorph (1415). A név alapján szász lakosai lehettek. 1414-ben említik Szent Orsolya tiszteletére szentelt templomát. A 15. század után lakosai ortodox vallásúak. Lakossága 1850-ben a falu 487 lakosából 466 román, 9 magyar és 12 roma volt. 2002-re a 279 lakos mind román volt. Jégkorong az 1936. évi téli olimpiai játékokon Az 1936. évi téli olimpiai játékokon a jégkorongtornát február 6. és 16. között rendezték. A tornát a brit csapat nyerte. Ez volt egyben a 10. jégkorong-világbajnokság is. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Lebonyolítás A 15 csapatot 4 csoportba osztották. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét, a csoportokból az első két helyezett jutott a középdöntőbe. A középdöntőbe jutott csapatok két csoportot alkottak, itt újabb körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A középdöntőből az első két helyezett jutott a négyes döntőbe. A négyes döntőben a csapatok újabb körmérkőzéseket játszottak, és ennek a csoportnak a végeredménye volt egyben a torna végeredménye is. Fikker János Abrudbányai Fikker János (1780 körül – 1840-es évek) bíró, műfordító. Élete A zalatnai bányatörvényszéknél volt rendes bíró. Amikor a bányászati hivatalt Kolozsvárra helyezték át, annak elnöke s a bányászati ügyek igazgatója lett. Mint nyugalmazott bányatanácsos Abrudbányán lakott egészen haláláig. Fordításai August von Kotzebue : A korszikaiak Magyarországban, 4 felv. után (előadták Miskolcon 1831. szeptember 29-én és Budán 1835. május 7-én) August Wilhelm Iffland : Marianna vagy az erőltetett apáca (előadták Kolozsváron 1804 előtt, Debrecenben, 1811-ben) August von Kotzebue: Maszkurák / Álorczások; ezt egyes források Ernyi Mihály fordításaként tüntetik fel (előadták Kolozsváron 1804 előtt) Márciusi Front Márciusi Front (1937. március 15. —1938 vége) szellemi és politikai mozgalom. Története A népi írók (Erdei Ferenc, Cserhát József, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Sárközi György, Veres Péter) és a budapesti Egyetemi Kör (Donáth Ferenc, Pataki Ernő, Pollner György) összefogásából keletkezett, ehhez csatlakoztak a debreceni Egyetemi Kör diákjai (Losonczy Géza, Ujhelyi Szilárd, Zöld Sándor). Sajtóorgánumuk a Válasz és a Tovább c. folyóiratok voltak. 1937. március 15-én 12 pontba foglalták programjukat. E programban demokratikus átalakítást, sajtószabadságot, szervezkedési szabadságot, a dunai népek önrendelkezésén alapuló revíziót, a nagybirtok kisajátítását, a monopoltőke korlátozását követelték, felhívták a figyelmet a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére, s a német terjeszkedés veszélyeire. 1937. március 15-én a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva Féja Géza olvasta fel a Márciusi Front programját. 1937. októberben jelentették meg Makói Kiáltványukat, amelyben még radikálisabban fogalmaztak. Végül 1938 végére a rendőrségi zaklatások, a perek (Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter ellen indult bírósági eljárás), a fasizálódási veszély, s a belső nézetkülönbségek miatt felbomlott. Számos értelmiségi segítője, szimpatizánsa volt a mozgalomnak, köztük pl. Tettamanti Béla, Bibó István). Rhipsalis neves-armondii f. megalantha A Rhipsalis neves-armondii f. megalantha egy, az alapfajnál nagyobb virágú epifita kaktusz. Jellemzői Epifita növény, kezdetben felegyenesedő, majd idősen csüngő habitusú hajtásokkal, ágai elérhetik a 10 mm vastagságot. Areolái az alapfajnál kifejezettebbek, különösen virágzás után. Virágai nagyok, 40 mm átmérőjűek, szirmai fehérek. Porzószálai narancssárgák a tövükön, majd rózsaszínűvé válnak. Bibéje a porzóknál hosszabb, 6-8 lobusban végződik. Termése fehér szőrökkel körülvett, kisebb méretű, 6 mm átmérőjű fehér vagy pirosas bogyó, magjai barnák. Elterjedése Brazília, São Sebastiano szigete. A rend őrzője (film, 2001) A rend őrzője egy 2001-ben készült arubai–amerikai akció-thriller, ami egy képzeletbeli vallási rendről szól. Forgatókönyvét Jean-Claude Van Damme és Les Weldon írta, a filmet Sheldon Lettich rendezte. Főszereplő: Jean-Claude Van Damme. További főszereplők: Sofia Milos, Brian Thompson, Ben Cross, Vernon Dobtcheff és Charlton Heston. Cselekmény A film 1099-ben kezdődik, az első keresztes hadjárat végén, keresztes lovagokat bemutatva, amint kirabolják Jeruzsálemet és lemészárolják a helyi lakosságot. A keresztesek egyike, Charles Le Vaillant (Jean-Claude Van Damme), demoralizálódik a borzalmaktól és elhatározza, hogy új vallási rendet alapít. Ez a vallás, három másik tagjait egyesíti a régióból: keresztényeket, zsidókat és muszlimokat. Mint saját maga által vállalt vezető és messiás, Charles megírja a rend szent szövegeit, így később a keresztény egyház eretneknek nyilvánítja és folytonos támadások érik, amik során a szent szövegek utolsó fejezete elvész a sivatagban. A mai Izraelben, a hívők, Le Vaillant követői, továbbra is gyakorolják tanításait, azonban az egyik tanítvány, Cyrus (Brian Thompson) torz képet alkot a rendről. Eközben Rudy Cafmeyer (Jean-Claude Van Damme) rabló és értékes történelmi műemlékek csempésze, betör egy erősen védett épületbe, ahol ellop egy értékes Fabergé-tojást, eközben a riasztó megszólal így ki kell menekülnie az épületből. Vilägossá válik előttünk, hogy Rudy az apjának dolgozik, aki régész és múzeumi kurátor, Oscar “Ozzie” Cafmeyer (Vernon Dobtcheff), és hogy a Fabergé-tojást egy orosz maffiafőnöktől gyűjteményéből lopták el. Ozzie megtalálja a rend elveszett kéziratát is, ami tartalmaz egy ősi térképet Jeruzsálemről, amely egy mitikus zsidó kincs helyét ábrázolja. Ozzie Izraelbe utazik, ahol Cyrus elraboltatja őt. Rudy értesül az elrablásáról, miközben Ozzie-val beszél telefonon, így Jeruzsálembe utazik, hogy megmentse. Ozzie társa, a Professzor Walt Finley (Charlton Heston) odaadja Rudynak egy széf kulcsát, amely Kelet-Jeruzsálemben található, pont, mielőtt ismeretlen támadók lelövik. Az izraeli rendőrfőnök, Ben Ner (Ben Cross), Rudy érkezését figyeli ellenségeskedve és intézkedéseket tesz, hogy Rudyt kitoloncolják. de egy rendőrhadnagynő, Dalia Barr (Sofia Milos) kockáztatja karrierjét, annak érdekében, hogy segítsen Rudynak. Később felfedi, hogy a rend tanítványa volt, de otthagyta, amikor betöltötte a 18-at. Eközben Cyrus meggyilkolja a rend vezetőjét, Pierre Gaudet-t. Rudy kinyitja a széfet és talál benne egy térképet, amely egy sor alagutat mutat és egy kincstermet, Jeruzsálem alatt. Ben Ner, aki Cyrus társa volt, az arany után vágyik, amihez az alagutak vezetnek. Cyrus eközben abban reménykedik, hogy sikerül egy bombát elhelyeznie a ramadán alatt, ami az izraelieket a palesztinek ellen fordítaná. A film tetőpontján, Daliának és Rudynak be kell szivárogniuk a rend kolostorába, kiszabadítani Ozzie-t és megakadályozniuk egy robbanást, ami nyomást gyakorolna a Szentföldre, ahonnan már nem lenne visszaút. Szereplők és magyar hangok Jean-Claude Van Damme – Rudy Cafmeyer / Charles Le Vaillant ( Mihályi Győző ) Charlton Heston – Prof. Walter Finley ( Kristóf Tibor ) Sofia Milos – Lt. Dalia Barr ( Horváth Lili ) Brian Thompson – Cyrus Jacob ( Csernák János ) Ben Cross – Ben Ner ( Breyer Zoltán ) Vernon Dobtcheff – Oscar Cafmeyer ( Versényi László ) Bevétel Spanyolországban a filmet jóval több mint 100 ezer ember látta, ennek a teljes bruttó bevétele majdnem 600 ezer €. Mexikóban a bruttó bevétele 560 ezer $. Bár a filmet az Amerikai Egyesült Államokban nem vetítették, de így is jól teljesített, több mint 18 millió $-t szerzett. A rend őrzőjét először az Egyesült Királyságban és Németországban adták ki DVD-n. Weinsberg Weinsberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 11 615 fő (2014). Putnoky Miklós Putnoky Miklós (Bukarest, 1852. szeptember 4. – Lugos, 1935. január 10.) szótáríró, műfordító, tankönyvíró. Életútja Édesapja, Putnoky József (1814-52) a magyar szabadságharc idején a Lenkey-századdal tért haza. Világos után távollétében halálra ítélték. „Nagy József” álnéven emigránsként élt Bukarestben. Fia Nagyszebenben érettségizett s a kolozsvári egyetemen szerzett klasszika-filológusi oklevelet (1876). Tanár Nagyszebenben (1876-92), majd a lugosi főgimnáziumban (1892-1911). A temesvári Arany János Társaság tagja. Munkássága Első munkája az Abecedar maghiar pentru școala poporală (Nagyszeben 1879). Ezt több magyar nyelvoktatási tankönyv követte román iskolák számára. Budapesti és kolozsvári szakfolyóiratok munkatársa. Mint műfordító Carmen Sylva költeményeit ültette át magyarra s mutatta be a Kisfaludy Társaságban. Lefordította Aron Densușianu, Vasile Alecsandri verseit, s Arany Toldijából románra fordított és jegyzetekkel kísért részleteket. Etymologicum Magnum Romaniae és az összehasonlító filológia Romániában (Ungaria 1891/3-5) című tanulmányával elnyerte az MTA díját. Nyugdíjasként a Temesvári Hírlap és Temesvarer Zeitung munkatársa. Fő művei: Etymologicum Magnum Romaniae és az összehasonlító nyelvészet jelene Romániában (Budapest, 1887) Magyar-román és román-magyar kézi szótár (társszerző I. Crișan. Budapest 1893-95) Ioan Crişan–Putnoky Miklósː Gramatica limbei maghiare. Curs practic pentru scoalele secundare, preparandii şi pentru privaţi ; Tip. Archidiecesane, Sibiu, 1894 Putnoky Miklós–Viciu Alecsiuː Eserciţii de stil în limba magiară, manual pentru clasele 5-8 gimnasiale şi alte şcóle medie; Tip. Seminariului, Balázsfalva-Blaşiǔ, 1898 Pompeji és a római élet ; Hornyánszky Ny., Bp., 1904 ( Népszerű tudományos felolvasások. Uránia Magyar Tudományos Egyesület ) Carmen Sylva élete és művei ; Auspitz Ny., Lugos, 1910 Magyar-román szótár iskolai és magánhasználatra (Lugos 1921; újrakiadása 1923) Román-magyar szótár iskolai és magánhasználatra (Lugos 1921; bővített újrakiadása, bevezetésül román nyelvtannal, 1923). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Katolikus Szociális Népmozgalom A Katolikus Szociális Népmozgalom a második világháború alatti katolikus szociális és reformmozgalmakat összefogó szervezete és irányító munkaközössége (1943. augusztus 26. – 1944.); a Teleki Pál által 1940-ben alapított Magyar Szociális Népmozgalom utódszervezete és a KDNP illetve a DNP elődje. Története Előzmények: a Magyar Cél és az MSzN 1940-ben alakult meg először három katolikus társadalmi reformmozgalom, az EMSZO, a KALOT és a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete összefogásával ezek csúcsszervezete, a Magyar Cél Mozgalom, későbbi nevén Magyar Szociális Népmozgalom (MSzN), mely kapcsolatban állt Teleki Pál miniszterelnök köreivel (az ő eszméinek hatására kezdtek a mozgalom szervezésébe). A mozgalom, melyhez nemsokára néhány más szervezet (a felvidéki Prohászka Körök) is csatlakozott, különféle okok miatt (mint a kezdeti elszigeteltség, Teleki 1941-ben bekövetkező halála, illetve a háborús helyzet) hamarosan kifulladt, eljelentéktelenedett. 1943. június 23-án a három említett katolikus társadalmi reformmozgalom elnökei – Meggyesi Sándor, a katolikus Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete országos elnöke, P. Kerkai Jenő SJ, a KALOT országos elnöke és Freesz József, az EMSZO központi igazgatója – memorandumban fordultak Serédi Jusztinián hercegprímáshoz, melyben beszámoltak ama szándékukról, hogy ezen szervezetek erőfeszítéseit egyesítsék és munkájukat koordinálják; közös programjukra pedig a hercegprímás áldását és jóváhagyását (s ezáltal az egész Egyház támogatását) kérték, s kifejezték óhajukat, hogy világi részről Kovrig Béla szociológus (a kolozsvári egyetem rektora és tanára; korábban Teleki Pál szociálpolitikai tanácsadója), mint a jövendő szervezet elnöke, egyházi részről báró Apor Vilmos püspök tanácsadóként segítse munkájukat. Aporban a mozgalom szervezői Telekihez hasonlóan tekintélyes, és eszmeileg is őhozzá, ill. hozzájuk közel álló személyiséget láttak. A győri titkos találkozó Apor Vilmos Győrött, a katolikus püspöki palotában 1943. augusztus 26-ára hívta össze ama (a háborús körülmények miatt) titkos tanácskozást, melyet az ország vezető, reformista gondolkodású katolikus személyeivel folytatott, és amely részben a Kovrig-féle kezdeményezésről, általánosabb síkon pedig a szociális indíttatású keresztény politikai mozgalmak jövőjéről kívánt döntést hozni, válaszolva ama kérdésre, miként lehet a háború utánra olyan életképes keresztény pártot és/vagy közéleti mozgalmat átmenteni, illetve teremteni, amely szakít az addigi , a hatalom szövetségesévé vált keresztény politizálás korszerűtlenségével, és képes folytatni a küzdelmet az egyházon kívüli, radikális társadalmi mozgalmakkal, érvényesítve a keresztény és szocialista elveket egyesítő pápai enciklikák szellemét. A találkozón 23 egyházi személyiség jelent meg, többek között Kerkai Jenő (jezsuita szerzetes; a KALOT egyik irányítója), Kovrig Béla (elnökjelölt), gróf Pálffy József (Apor püspök unokaöccse, 1939-től országgyűlési képviselő), Beresztóczy Miklós (a vallás- és közoktatásügyi minisztérium osztályfőnöke), Mihalovics Zsigmond (a Katolikus Akció nevű szervezet országos igazgatója), Mindszenty József (zalaegerszegi plébános), országgyűlési képviselők, mint Közi Horváth József (Győrből) és Varga Béla, Kiss Szaléz (ferences atya, ifjúsági lelkipásztor), Pfeiffer Miklós (kassai kanonok, a felvidéki katolikus egyetemi ifjúsági mozgalom lelkiatyja); ezenkívül az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztályok) országos vezetői; erdélyi katolikus vezetők; és délvidéki mozgalmi emberek (teljes lista sosem látott napvilágot a résztvevőkről). Az értekezlet tagjai úgy vélekedtek, hogy a Harmadik Birodalom győzelme kizártnak látszik, s hogy a vesztett háborút hazánkban is politikai és társadalmi átalakulás fogja követni, melynek demokratikus úton maradásáért a katolikus mozgalmaknak mindent meg kell tenniük. Egyetértettek abban, hogy a szerveződő munkaközösség mozgalmai óriási erőt képviselnek, de mégsem elegendőt; többen új tömegpárt megalakítását javasolták. Ennek megvalósítását azonban (mivel a meglévő keresztény párt, az EKP riválisát jelentette volna) mások ellenezték. Ennek a megbeszélésnek az eredményeként alakult meg a Katolikus Szociális Népmozgalom. Ez még nem párt volt, csupán öntevékeny társadalmi mozgalom, azonban már egy későbbi pártalakulat csíráit is magában hordozta. A KDNP A szervezet csatlakozott a németekkel szembeni ellenállási mozgalomhoz, a Magyar Fronthoz (a fő személyi összekötő Pálffy volt, aki már régebbtől fogva részt vett a Front munkájában), mely szervezet szabályzatában megkívánta a párttá szerveződést. Elsősorban ez volt az oka annak (bár már az 1943-as tanácskozáson is felmerültek ilyen tervek), hogy 1944 októberében a KSzN vezetői, Serédi haladéktalan hozzájárulásával, megalakították a Kereszténydemokrata Néppártot (KDNP). A háborúból való 1944. októberi sikertelen kiugrási kísérlet után a KSzN tagszervezeteinek számos vezető munkatársát (köztük a KDNP szervezőit) letartóztatták, ill. a Gestapo elhurcolta (a nyilasok – még márciusban – Apor letartóztatását is tervezték, de erre már nem került sor). Magyar Társadalompolitika: a KSzN programja Az egyik résztvevő – a szociológus Kovrig Béla – vállalta, hogy egy tanulmánykötetbe foglalja azokat a gondolatokat, amelyek egy később meginduló kereszténydemokrata párt elvi programját képezhetnék. Cser János, Tóth József és Kerék Mihály segítségével májusban el is készült egy hatszáz oldalas, háromkötetes munka „Magyar Társadalompolitika” címmel, amit azonban a német megszállás miatt már nem terjeszthettek legálisan, és csak illegális nyomdában sokszorosíthattak. Ebben a szerzők a Jacques Maritain által megfogalmazott teocentrikus integrális humanizmus eszméiből kiindulva vázoltak fel egy egységes reformtervet a magyar társadalmi problémák kezelésére, mely egy helyi önkormányzatokra épülő többpártrendszerű demokrácia keretein belül folytatott, az állam korlátozott beavatkozását megengedő, de az egyéni kezdeményezést és versenyt nem elfojtó szociális gazdaságirányítási modellt javasolt, a munka harmadik kötetében külön foglalkozott a Kerék Mihály által kidolgozott földreformtervezettel, melynek megvalósításával 350-400 ezer család jutott volna vélhetően életképes paraszti gazdasághoz. A kötet a falusi társadalom számára a házhelyi és háztáji gazdálkodás lehetőségének biztosítását, a belterjes gazdálkodás és a gépesítés elősegítését, a népfelesleg levezetésére a gyáripar fejlesztését javasolta egy tízéves program keretében, és kitért a jövő kultúrpolitikájának alakítására is. Kovrig megállapította, hogy a gyökeres reformok megvalósíthatósága szempontjából nem annyira az alkotmány írott betűje, vagy az államforma a mérvadó. Eme programnak nem mindenki értett egyet minden részletével, Pálffy József körül alakult ki egy csoportosulás, mely az értekezlet, illetve a program által javasolt reformok radikalizmusát túlzottnak tartotta. Ez később a KDNP kettészakadásához vezetett. II. Démétriosz makedón király II. Démétriosz Aitólikosz (görögül Δημήτριος Αιτωλικός, Kr. e. 278 vagy Kr. e. 274 – Kr. e. 229), az ókori hellenisztikus Makedónia királya az Antigonidák közül (uralkodott Kr. e. 239-től haláláig), II. Antigonosz Gonatasz és Phila gyermeke volt. Már fiatalon jeles tettet hajtott végre, amikor legyőzte a Makedóniára törő épeiroszi királyt, II. Alexandroszt Kr. e. 260 körül. Valószínűleg ennek köszönhetően Kr. e. 257/256 folyamán társuralkodó lett, és Kr. e. 239-ben örökölte atyja trónját. Uralma a megerősödött poliszszövetségek, az aitól és az akháj szövetség elleni harccal telt, amelyeket a közös makedón fenyegetettség juttatott egy táborba. Komoly sikereket aratott, főleg az aitólokkal szemben – innen mellékneve –, így például az immár szövetséges Épeiroszt és Akarnaniát megvédte, Phókiszt, Lokriszt és Boiótiát pedig megtisztította a megszállóktól, azonban az Arkadia területén egy alkalommal legyőzött akháj szövetség tovább peloponnészoszi térnyerését nem tudta megakadályozni. Attikát sikerült megvédeni, és Argosz is kitartott Makedónia mellett, Megalopolisz azonban Kr. e. 235 körül átállt Aratosz oldalára. A helyzetet súlyosbítva férfiágon kihalt az épeiroszi uralkodóház, és a trónviszályt kihasználva az aitólok lerohanták Épeiroszt. Démétriosz Kr. e. 231-ben az illíreket küldte a támadók ellen, de azok nekiálltak a vidéket fosztogatni, mire Épeirosz az aitólok és az akhájok mellé állt – igaz, csak ideiglenesen, mert a Longarosz vezette dardánok támadása ellenében az illírekkel fogott össze. A makedón király az ellenük vívott harcokban lelte halálát. Háromszor nősült, feleségei közül az első, Sztratoniké szeleukida hercegnő, I. Antiokhosz Szótér lánya volt, ám amikor férje elvette az épeiroszi Phthiát, a bigámiától megundorodva hazatért Szíriába. Egy harmadik asszonyát Khrüszéisznek nevezték. A trónon Phthiától született gyermeke, V. Philipposz követte volna, de ő kiskorú volt, így előbb Démétriosz unokatestvére, I. Démétriosz Poliorkétész Démétriosz Kalosztól származó unokája, III. Antigonosz Dószón vette át a hatalmat, megakadályozva az éveken belül elkezdődő bomlást. Márer-ház A Márer-ház egy szecessziós stílusú műemlék épület a szegedi Tisza Lajos körúton. Az épület az árvíz előtti Fapiac, későbbi ismert nevén Sina-telek északi peremén helyezkedik el, közvetlenül a Tisza Lajos körút mellett. A telken eredetileg Milkó Vilmos kezdett építkezésbe, hogy fakereskedése számára raktárat építsen. Az épületet a korszak egy úttörőnek számító technikájával, vasbetonból kezdték el építeni, azonban a beruházónak a munkálatokra nem volt hatósági engedélye. A falak már álltak, amikor az épületkezdeményt Márer Ármin gabonakereskedő vásárolta meg. A Márer család is hosszú bürokratikus csatározásba bonyolódott a hatóságokkal, akik hol az épület kinézetét, hol a szükséges statikai számításokat hiányolták. Az épület tervein építés közben több változtatást hajtottak végre, a beruházó elállt attól a szándékától, hogy az épületet paprika őrlésére használják, így lehetővé vált annak belső átrendezése is. A második világháború idején stratégiai fontosságú Tisza-híd közelsége miatt a Márer-ház pincéit is óvóhellyé alakították. A háború után egy cipész szövetkezet vette birtokba az épületet, majd a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem birtokába jutott. Az egyetem az Általános Orvosi Kar könyvtárát helyezte el az épületben. 2005 után az SZTE Általános Orvosi Karának Dékáni Hivatala költözött az egykor fatelepnek szánt házba. 2008-ban egy Szent-Györgyi Albert munkásságát bemutató emlékszobát hoztak létre az épületben. A Márer-ház 2009 óta műemléki védelem alatt áll. Az épület homlokzata a geometrikus szecesszió jegyeit viseli. A vakolt falfelületek nútozása faragott kövekből rakott falat imitál. Az épület homlokzatán több helyen is láthatóak a román kori templomok lőrésszerű ablakaira emlékeztető hosszú vertikális nyílások. A nyílások megjelennek a tetőzet apró kupolái alatt, illetve ezen formák láthatóak a bejárat rácsain is. Bár az épület a 20. század második felétől könyvtárként is működött, az erkély zárókövein és oszlopfőin látható bagolyszerű alakzatok már korábban megvoltak. Szádalmás megállóhely Szádalmás megállóhely Szádalmáson, a Rozsnyói járásban van, melyet a Železničná spoločnosť Slovensko a.s. üzemeltetett. 2012. december 9-én megszűnt a regionális forgalom a vonalon. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Története 2012. december 9-én megszűnt a regionális forgalom a vonalon. Quintus Servilius Caepio (Kr. e. 106) Quintus Servilius Caepio (Kr. e. 2. –1. század) ókori római politikus és hadvezér, az előkelő patrícius Servilia gens tagja volt. Quintus Servilius Caepio, Kr. e. 140 egyik consulja volt az apja. Az arausiói vesztes Kr. e. 110 körül praetor volt, majd propraetorként Hispania Ulterior helytartója lett. Ilyen minőségben győzelmet aratott a luzitánok felett, amiért Kr. e. 108-ban triumphust tarthatott Rómában. Kr. e. 106-ban consulként Gallia Narbonensisbe vonult seregével, hogy a kimber háború során fellázadt és germánokhoz pártolt Tolosa városát megbüntesse. Caepio ennek nagy örömmel tett eleget, mivel így kirabolhatta a jómódú város híresen gazdag templomát – utóbb vereségét is többen isteni büntetésnek tekintették emiatt, és közmondássá vált („Övé a tolosaiak aranya” – Aurum Tolosanum habet). Megbízását Kr. e. 105-re meghosszabbították, így proconsulként a tartományban maradt. A germánok elleni erősítésül újabb consuli sereget küldtek utána Cnaeus Mallius Maximus vezetésével. Caepio nem volt hajlandó erőit egyesíteni Malliuséival, így először felosztották a tartományt: ő a Rhône-tól (Rhodanus) nyugatra, Mallius pedig a folyótól keletre vette át a parancsnokságot. A történetírók Caepio hiúságának tudják be, hogy a Köztársaság hadserege Kr. e. 105-ben katasztrofális vereséget szenvedett a kimberektől az arausiói csatában. A proconsul ugyanis Marcus Aurelius Scaurus veresége hírére ugyan átkelt a folyón, és Maximus tábora közelében táborozott le, de rivalizálása egyre fokozódott a másik hadvezérrel, így a katonák nyomása ellenére a két sereg műveleteit nem lehetett összehangolni. Ezt kihasználva a kimberek október 6-án megsemmisítő vereséget mértek a rómaiakra: az ókori szerzők szerint 120 ezer ember közül alig tíz élte túl a csatát, köztük Caepio. A hatalmas csapás eredményeképpen a proconsult megfosztották imperiumától; egyik legádázabb politikai ellenfele, a patríciusok hatalmának korlátozására törekvő Lucius Cassius Longinus néptribunus Kr. e. 104-ben több javaslatot is tett a megbüntetésére. Felelősségre vonása Végül Kr. e. 95-ben indult ellene per Caius Norbanus tribunus jóvoltából, és hiába védelmezte Lucius Licinius Crassus, az év egyik consulja és számos más arisztokrata: a háborúban elkövetett hibái miatt elkobozták a tulajdonát és börtönbe vetették. (Crassus védőbeszéde, az „Oratio pro Quinto Servilio Caepione” fennmaradt.) A továbbiakat illetően két történetet őriztek meg az ókori auktorok. Az egyik történet szerint a börtönben halt meg, hóhér által szétroncsolt testét pedig közszemlére tették a Gemonia-lépcsőn; valószínűbb azonban, hogy Lucius Anistius Reginus tribunus segítségével megszökött, és az anatóliai Smyrnában élt tovább száműzetésben. Fia, Quintus Servilius Caepio quaestori rangig jutott, és ő volt Servilia Caepionis nevű lánya révén Marcus Iunius Brutus, Caesar gyilkosának nagyapja. A repülés története Az embert ősidők óta foglalkoztatja a madarak repüléséhez hasonló helyváltoztatás lehetősége. Ikarosz ötezer éves ó-görög mítosza is erre utal. Ki ne álmodott volna sohasem arról, hogy repül? E vágy megvalósításának története az emberi fantázia ötvöződése a tudománnyal. A középkorban A középkorban sok vakmerő kísérletező csatolt szárnyszerű alkotmányt magára, azután leugrott egy toronyból vagy egy szikla tetejéről - de mind lezuhant, és közülük sokan halálra is zúzták magukat. A XV. századi Itália csodálatos művésze és gondolkodója, Leonardo da Vinci is megpróbálta megfejteni a repülés rejtélyét. Ő is hitt abban, hogy eltanulhatjuk a madarak fortélyait, de rájött, hogy az emberi kar túl gyenge ehhez, nem tud sokáig csapkodni a rákötött szárnnyal. Ezért szárnymozgató gépezeteket, ornithoptereket tervezett, amelyeknek rajzait évszázadokkal később jegyzetei között találták meg. Leonardo sohasem próbálta meg megépíteni ezeket a gépezeteket, igaz, nem is tudott volna velük repülni, hiszen az ő korában még nem voltak megfelelően könnyű anyagok. Bár a madarak röptének minden titkát még ő sem tudta eltanulni, de a legelsők között volt, aki már tudományos alapon próbált repülő gépezeteket alkotni. Repülés hőlégballonnal Az 1700-as évek közepén a franciaországi Annonay-ban működő papírgyáros család két sarja, a később csak Montgolfier fivérekként ismert Josef és Etienne kísérletezni kezdtek, és először vízgőzzel próbálták magasba emeltetni hőlégballonjukat, de a kihűlő vízgőz kicsapódott és átnedvesítette a papírból készült ballont. Először üresen engedték fel léggömbjüket a magasba, később állatokat (egy juhot, egy kakast és egy kacsát) helyeztek a kosárba. Végül eldöntötték, hogy elvégzik az első emberes repülést. XVI. Lajos király rabokat akart a próbarepülésre felhasználni, de egy fiatal orvos, Pilâtre de Rozier (ő lett később az első ember, aki légibalesetben meghalt) és Francois d'Arlandes márki vállalta, hogy beszállnak a légballon gondolájába. Így, az első, embert is szállító hőlégballonos repülést ők hajtották végre 1783. október 19-én Párizs mellett. A hivatalos, több száz meghívott előtt végrehajtott repülésre 1783. november 21-én került sor. A repülés 25 percig tartott, ezalatt kb. 7,5 km-t sikerült megtenni. A léghajózás Léghajózásnak nevezzük az arra alkalmas készülékkel a levegőbe való emelkedésnek és abban bizonyos irányban való haladásnak a mesterségét. Ennek két módja az ismeretes: az aerosztatikai és az aerodinamikai. Aerosztatikainál az emelkedést burkolatba (ballon) zárt, levegőnél kisebb sűrűségű gáz idézi elő, a vízszintes haladást a levegő áramlása, azaz a szél okozza. Az aerodinamikai azt jelenti, hogy a széltől függetleníteni akarjuk az irányítást. Ekkor a léggömbre motort kell szerelni, amely a légcsavarja segélyével tetszőleges irányban haladhat. Mivel eleinte ezek a légi járművek majdnem mind gömb vagy körte alakúak voltak, ezért ballonoknak nevezték őket. A mai léghajók alakjai változatosabb formákat mutatnak. Az I. világháború elején a németek nagy eredményeket értek el a kormányozható léghajóikkal. Különösen kitűntek a Zeppelin-léghajók a Belgiumba való bevonuláskor. A légcsavar kialakulása A mai formában ismert – motorteljesítményhez és levegőáramláshoz optimalizált – légcsavar korai változata először a Wright fivéreknél jelent meg 1903-ban. Gépük a Kitty Hawk (1900-ban az észak-karolinai Kitty Hawkba költöztek – innen a név), fából faragott légcsavarral és egy bicikliműhelyben épített motorral szállt fel. A légcsavar hatékonysági mutatója 80%-os volt. Ők ismerték fel először, hogy a légcsavarlapát szárnyként viselkedik, és a saját profilja körüli áramlásnak számítható aerodinamikája van, illetve már ebben a korai stádiumban is végeztek szélcsatorna kísérleteket, ahol megfigyelhették a légcsavarok körüli áramlásokat. Ennek eredményeként még ma – száz évvel munkásságuk után – is ugyanazon elvek alapján számítják és alakítják ki a leghatékonyabb légcsavarformákat. A tudományos megfigyeléseken és számításokon alapuló műszaki megoldások előtt is már sokan tettek kísérletet kezdetleges légcsavarhajtás előállítására, ahogyan az alábbi képeken látható. Ezek a mai értelemben véve még nem légcsavarok, de létezésük szükséges volt a mai korszerű légcsavarig vezető hosszú úton. A siklórepülés A levegőnél nehezebb gépekkel való dinamikus repülésnek három rendszere volt. az aeroplán, a helikopter és az ornithopter. A legtökéletesebb ezek közül ebben az időben az ornithopter-rendszer, amelyet magyarul „madárszárnyszerű repülésmód”-ot jelent. E rendszernél a felhajtóerőt adó szerv - a szárny - egyszersmind a hajtóeszköz (propeller) is. A természet repülőművészei, a madarak, szélcsend esetén is a repülés legtökéletesebb módját választják, de van lehetőségük rá, hogy megmerevített szárnyakkal, az aeroplán módszere szerint vitorlázzanak. Ezzel ki tudják használni a szél turbulenciájában rejlő energiákat, vagy a relatív siklórepülést. Az akkor használatos repülőgépek merev szárnnyal épültek. A szárnyakon felhajtóerő ébred, amely a súlyt emeli, az ellenállásokat a motor forgatta propeller győzi le. A siklórepülést - ami a motor nélküli repülés egyik fajtája - már Lilienthal is felhasználta. (Lásd a képet) Az első igazi repülőgépek A Wright fivérek alkották meg az első működőképes repülőgépet, a Wright Flyer-t. 1903-ban építették meg a Wright Flyert, amelyre később Flyer I-ként hivatkoztak. Ez a gép Kitty Hawkként is ismert. A gépet faragott légcsavar és a Taylor által Daytonban, a bicikliműhelyben épített motor hajtotta. A légcsavar hatékonysági mutatója 80%-os volt. A motor sokkal jobb volt, mint a legtöbb akkoriban gyártott motor, elég könnyű és erős volt ahhoz, hogy repülőgépben használják. A motorban használt lánc – nem meglepő módon – egy biciklilánc volt. 1903. december 17-én emelkedtek először a levegőbe, mindketten kétszer. Az első repülés során Orville 39 métert repült 12 másodperc alatt, ezt egy híres fényképen is megörökítették. A nap negyedik repülése volt az egyetlen, amelyet valójában irányítani is tudtak, Wilbur 279 métert repült 60 másodperc alatt. Louis Blériot (1872. július 1. Cambrai, Franciaország – 1936. augusztus 2. Párizs) francia mérnök, konstruktőr, a repülés egyik úttörője, 1909. július 25-én Calais és Dover között átrepülte a La Manche csatorna 37 km-es távolságát 36 perc alatt. A magyar repülésügy fejlődése az I. világháború végéig A magyar repülők helyzete korántsem volt olyan kedvező, mint a külföldi úttörőké. Míg külföldön az állam és a magánemberek tekintélyes összegekkel támogatták a repülés ügyét, addig Magyarországon teljesen közönyösek voltak iránta. Blériot az 1909-es La Manche átrepülése után, ugyanezen év októberében Budapesten ejti bámulatba a nézők ezreit. A hazai repülők pedig még csak a kezdet kezdetén voltak ekkor. A Magyar Aeroklub 1910-ben nemzetközi versenyt rendezett. Ez technikai szempontból azt jelentette, hogy a külföldi résztvevők sikere a magyar repülés fejlődésére bizonyos hatással volt. A helyzet a repüléstudomány művelése területén is sivár volt. Bánki Donát a műegyetemen az 1913/14. tanévben fakultatív tárgyként kezdte meg az oktatását. Bánki figyelmét a repülés problémáira a stabilizálás kérdésére irányította. Giroszkóppal vezérelt szervomotoros stabilizátort szerkesztettek Melczer Tibor és Vágó Pál mérnökök. Ennek alapelvei szerint tervezte Vágó a háború után a német Zeiss cég számára repülőgépről fényképező készülék automatikus felfüggesztő szerkezetét. Külföldön a sorozatos repülésügyi sikerek lehetővé tették a jól bevált géptípusok sorozatgyártását. A hadvezetőség korán felismerte a repülőgép katonai alkalmazásának szükségességét. Gyártható típus nem volt, de ennek ellenére 1913-ban megalakult Budapesten a Magyar Repülőgépgyár, amelynek első vezetője a jó nevű pilóta, Wittmann mérnök volt. 1914-ben az aszódi javítóintézet karosszéria műhelyéből létrejött a Lloyd gyár. A magyar ipar mindjárt a háború első heteiben tudta biztosítani a magyar hadsereg repülőgép-szükségletét. A magyar gyárak 1918-ban 778 repülőtestet (sárkányt), a háború egész tartama alatt 2069 db testet és 1146 db motort gyártottak. Összehasonlításul az ellenséges nagyhatalmak össztermelése 14 000 sárkány és 200 000 motor volt. A szövetséges Németország 47 000 sárkányt és 42 000 db motort gyártott. Érdekes próbálkozásként meg kell említeni a Petróczy–Kármán–Zurovec féle kötött helikoptert. Ez lényegében egymás fölé helyezett, függőleges tengely körül ellentétes irányba forgó két darab 6 m átmérőjű légcsavarból állt. A tengelyek egyike csőtengely volt, amelyet kúpos kerékkel három egyenként 120 LE-s motor hajtott meg. Több sikeres emelkedés után 50 méter magasban félóra hosszat tartózkodott a gép, de ezután lezuhant, amire a további kísérletek abbamaradtak. Az összeomlás után az előállott helyzet a termelőmunkára igen bénítóan hatott, s emiatt a repülőgépgyártás is abbamaradt. A világháborúból visszamaradt gépeket a románok hurcolták el. A megmentett és a később épített gépekből 1920 februárjában megalakult a Magyar Aeroforgalmi Rt; amely postaforgalmi munkát és személyszállítást végzett. 1921-ben az állami támogatás elmaradása miatt szűnt meg. A trianoni békeszerződés miatt az antant az összes magyarországi repülőgépet megsemmisítette. Az építési tilalmat csak 1922 végével oldotta fel, súlyos korlátozásokkal. Csak olyan gép volt építhető, amelynek a motorja maximálisan 60 LE, katonai célokra nem alakítható át, legnagyobb emelkedési magassága 4000 méter és a maximális sebessége 170 km/óra lehetett. 1927 júniusában engedményeket tettek, de hadicélú gépek építését továbbra is tiltották. Gyorsul a fejlődés Deperdussin (1909) Az első világháborút megelőző években a Deperdussin cég monoplánjai a legjobbak között voltak, és sorra döntötték a sebességi rekordokat. Sopwith Pup (1917) Az első világháború alatt a repülőgépek hatalmas átalakuláson mentek keresztül. A háborús duplafedelűek már jóval gyorsabbak és kezesebbek voltak elődeiknél. A Sopwith Pup kis forgatómotorjával túllépte a 185 km/h-ás sebességet, és kitűnő irányíthatósága révén a légi harcok gladiátorává lett. Hawker Hart A Hartot Sidney Camm, a Hawker-gyár mérnöke tervezte. A kétüléses bombázó gép az akkori idők leggyorsabb repülője lett. Supermarine S6B A húszas évek közepére a repülőgép szerkezete már annyira megerősödött, hogy a legtöbb gyár visszatérhetett az egyszárnyú gépekhez. A Supermarine 1929-ben megnyerte a hidroplánok számára kiírt Schneider-kupát. Ekkor sebessége 529 km/h volt. Fejlesztések a két világháború között A két világháború közötti időszak volt a repülés hőskora. J. Alcock és A. Brown elsőként szállt át egyhuzamban az Atlanti-óceán felett Kingsfort Smith pedig a Csendes-óceánt repülte át. Csakhamar megindult a rendszeres légi utasszállítás. A gyárak elkezdték a modern utasszállító repülőgépek gyártását. A kor legendás felfedezője Almásy László, aki gépkocsival, repülőgéppel járta Afrikát. Boeing 247D A légi forgalom minden nemzetek felett az Egyesült Államokban bővült a leggyorsabban, mert a postaszolgálat is nyereséget hozott a légitársaságoknak, az utasszállító gépek pedig különösen gyors fejlődésen mentek keresztül. 1933-ban a Boeing cég készítette 247-es gép volt a világ első modern utasszállító repülője. A maga idejében a Boeing 247D volt a világ egyik legkorszerűbb repülőgépe. Monoplán elrendezésű, áramvonalas törzsét fémköpeny burkolta, futóművét pedig felszállás után a szárnyba vissza lehetett húzni. Légellenállása így annyira csökkent, hogy csaknem 300 km/h lett a csúcssebessége, vagyis gyorsabb volt, mint a kor legtöbb harci repülője, s utasait csaknem húsz óra alatt átrepítette az Egyesült Államok felett. Havilland Dragon Mai utódaikhoz képest a régi utasszállítók meglehetősen aprók voltak. 1933-ban kezdték el gyártani a Havilland Dragon utasszállító gépet. A Dragon csupán 8 utas szállítására volt képes (igaz, a Boeing 247-ben is csak 10 utas fért el). Az üléssorokkal berendezett utastér csak ennek a gépnek a korában lett általános. Sugárhajtású repülőgépek A sugárhajtású gépek a negyvenes években jelentek meg, és azóta teljesen átformálták a légi közlekedést. Addig csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak a repülést, de ma már évente sok millió ember ül repülőgépre. A sugárhajtású gépeket nagy átáramlású gázturbinák hajtják, ráadásul gyorsabbak és csöndesebbek elődeiknél. Comet A világ első sugárhajtású utasszállító gépe, a Comet 1952-ben jelent meg, és rögtön felére csökkentette a repülési időt. A Cometek közül azonban néhányat tragikus baleset ért, így csak az 1958-ban született Boeing 707-essel köszöntött be a sugárhajtású utasszállítók kora. Bell X-1 A speciális építésű Bell X-1-gyel Chuck Yeager pilótának 1947-ben sikerült túlszárnyalnia a hangsebességet. Ekkor 1100 km/h-val repült. Boeing 747 Amikor 1970-ben megjelent a Boeing 747-es, sok szakember figyelte hitetlenül, vajon lesz-e az ”óriásgépnek” valaha elég utasa. Ám a ”Jumbo ” nagy befogadóképességével olcsóbbá tette a repülést, s ezzel milliószámra vonzotta és vonzza ma is az utasokat. Concorde Az egyetlen bevált szuperszonikus utasszállító gép, a Concorde kétszer olyan gyorsan repült át az Atlanti-óceán felett, mint a hagyományos sugárhajtású gépek. Az Airbus A380 kétszintes, négyhajtóműves, széles törzsű utasszállító repülőgép, az európai Airbus vállalat terméke. Első felszállását 2005. április 27-én hajtotta végre a franciaországi Toulouse-ból, első menetrend szerinti útját 2007. október 25-én teljesítette Szingapúr és Sydney között a Singapore Airlines színeiben. Utazósebesség 0,89 Mach (945 km/h), Max. repülési sebesség 0,96 Mach (1020 km/h). A helikopter Minden repülő gépezet közül a helikopter a legsokoldalúbb jármű. Rotorjával pillanatok alatt a levegőbe emelkedik, képes egy helyben lebegni, és egy autóbusznál alig nagyobb területre is leszállhat. Pilótájának - a hagyományos merevszárnyú repülővel ellentétben, ahol magassági- csűrő -és oldalkormányokkal irányítják a gépet- a helikoptert lábpedálokkal mozgatott faroklégcsavar állásszögvezérlővel, (mint oldalkormány), a ”kollektív” (emelkedés-süllyedés) és a ”ciklikus ” kormánnyal(előre, hátra, balra billentés-jobbra billentés), valamint a hajtómű teljesítmény szabályzóval kell vezetnie. A helikopter a forgalom-ellenőrzéstől a vízből való mentésig igen sokféle helyzetben bebizonyította, hogy nagyszerű találmány. Alig négy évvel a Wright fivérek első repülőútja után, 1907-ben Paul Cornu francia mechanikusnak sikerült kezdetleges kétrotoros helikopterével - ha csak húsz másodpercre is - felemelkednie a földről. Az első igazi helikoptert, a ”Kolibri ” -t egy német feltaláló, Anton Flettner építette meg 1937-ben. Jegyzetek Révai nagy lexikona XII. kötet (Budapest, 1915) 585. o. A technika világa 319. o. Telegram from Orville Wright in Kitty Hawk, North Carolina, to His Father Announcing Four Successful Flights, 1903 December 17. World Digital Library , 1903. december 17. (Hozzáférés: 2013. július 21.) A fejezet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet: Technikai fejlődésünk története (1867-1927) Budapest, 1928. 821. o. című művéből származik. Id. mű, 823. o. 2 db repülőgéptestet gyártó cég és 3 db repülőgép-motorgyár Id. mű, 825. o. Forrás SzemTanú sorozat: REPÜLŐ GÉPEZETEK -Andrew Nahum- (fordította: ifj. Vitray Tamás) Dorling Kindersley könyv második kiadása, Kossuth Nyomda Rt. Printed in Hungary. Kanadai hiúz A kanadai hiúz vagy sarki hiúz (Lynx canadensis) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Amerika északi részein, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. Dél felé a Nagy-tavak övéig, nyugat felé pedig a Sziklás-hegységig található. Leginkább erdős vidékeken tartózkodik. Alfajok Lynx canadensis mollipilosus Lynx canadensis subsolanus Megjelenése Egy teljesen kifejlődött példány hossza 76–106 centiméter, amiből 5–12 centimétert a farokra kell számítanunk; vállmagassága 48–56 centiméter. Kitűnik tehát, hogy a kanadai hiúz valamivel kisebb termetű az eurázsiai hiúznál. Bundája sűrűbb és hosszabb szőrű, mint európai rokonáé, barkója és fülpamata is nagyobb. Gereznájának uralkodó színe barnás ezüstszürke, a sötétkék foltok a háton alig, a törzs két oldalán is csak kevéssé tűnnek ki. Törzsének két oldalát és lábszárait hullámos, de annyira halvány sávok szelik át, hogy csak közelről vehetők észre; bizonyos távolságba már teljesen beleolvadnak az alapszínbe. A lábak külső oldalán valamivel élénkebb a sávos mustrázat, valóságos foltokat azonban csak a karok belső oldalán, a könyök táján láthatunk. A test felső oldalának színezete észrevehető fokozat nélkül megy át az alsó testoldal szennyesszürke, a hason pedig sötétszürke alapszínébe. Orra hússzínű, ajkai sárgásbarnák, az ajkak széle sötétbarna, pofája világosszürke, homloka valamivel sötétebb és hosszában csíkolt. Füle tövén szürkésbarna, szélén feketebarna, középső részén nagy, fehér folttal díszített, belső oldala pedig hosszú, sárgás szőrrel borított. Barkója, az állkapocs két oldalán lévő, meglehetősen nagy fekete foltot nem számítva, világosszürke; farka felső oldalán vörhenyes és sárgásfehér sávok váltakoznak, alsó oldalán egyenletesen világossárga; a farokvég fekete. A bunda egyes szőrei tövükön sárgásbarnák, följebb sötét, majd szürkéssárga gyűrűvel tarkázottak, hegyük pedig fekete, vagy szürke. Bajuszsörtéinek legtöbbje fehér, néhánya azonban fekete. Nyári gereznája inkább vörhenyesbe, a téli pedig inkább ezüstfehérbe játszó. Oxuderces dentatus Az Oxuderces dentatus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Az Oxuderces halnem típusfaja. Előfordulása Az Oxuderces dentatus előfordulási területe az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati részének a partvidékein van. A következő országok tengerpartjain lelhető fel: India, Indonézia, Kína, Makaó, Malajzia és Vietnám. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 10 centiméter hosszú. A tarkója tájékán 22, vagy ennél kevesebb pikkelye van. A feje és teste szürkéskék színű. A hasúszók, a farok alatti úszók és a farokúszó átlátszóak; a mellúszók is átlátszóak, de a tövük tájékán nagy, szürke folt látható. A tarkója tájékán szürke mintázat van. A pofája közepe fekete, az oldalai fényesen fehéresek. Életmódja Trópusi halfaj, amely egyaránt megtalálható az édes, sós- és brakkvízben is; a víz alá is lemerül. Főleg a sekély vizű területeken él. A folyótorkolatok mentét és az árapálytérséget választja élőhelyül. A levegőből veszi ki az oxigént. Felhasználása Az Oxuderces dentatusnak nincs halászati értéke. Fred Barker Frederick George Barker (Aurora (Missouri), 1901. december 2. – Ocklawaha (Florida), 1935. január 16.) hírhedt bűnöző, emberrabló aki az egyik alapítója volt a Barker-Karpis bandának, amely számos rablást, gyilkosságot és emberrablást követett el az 1930-as években. Az FBI egy hosszú tűzharc során oltotta ki életét 1935-ben. Ma Barker fia volt. Ikarus 222 Az Ikarus 222, az Ikarus gyár 1975-ben kifejlesztett szóló városi- és elővárosi autóbusza. Sorozatgyártására nem került sor, csak 3 prototípus készült belőle, ezek K1, K2, illetve K3 számozásokat kaptak. Története A K1-es hívójelű városi autóbusz 1975-ben készült el, feltűnő lágy zöld fényezést kapott, rendszáma GC 75-29 volt. Ez a példány Székesfehérvárra került, a 14. számú Volánhoz (a későbbi Alba Volánhoz). Három évvel később, 1978-ban elkészült a K2-es prototípus, mely elővárosi kivitelben lett megtervezve. Elől dupla szárnyú, ám a az első prototípuséhoz hasonló keskeny ajtó, hátul pedig a távolsági típusokéra hasonlító lengőajtóval szerelték. A harmadik prototípus, azaz a K3, 1979-ben készült el. Ez a jármű a K1-essel megegyező kivitelben készült, minimális módosításokkal. Mind a három prototípus magángyűjtőkhöz került, a felújításuk is folyamatban van, így a típus megmarad az utókor számára. Jégkorong az olimpiai játékokon A jégkorong az 1920-as antwerpeni nyári olimpián szerepelt először a programban, 1924 óta a jégkorongtorna téli játékok része. Az 1920-as torna volt az első jégkorong-világbajnokság is. 1920 és 1968 között az olimpiai jégkorongtorna minősült az az évi jégkorong-világbajnokságnak. Kezdetben a kanadai csapat elsősége megkérdőjelezhetetlen volt, 1956-tól kezdve a Szovjetunió csapata uralta a versenyeket. Az 1998-as olimpián mutatkoztak be először a női jégkorongozók. Versenyszámok A zöld kör () azt jelenti, hogy az adott évben megrendezték, illetve meg fogják rendezni a versenyszámot. Érmesek Férfiak Magyarország és a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel szerepelnek. Nők Magyarország és a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel szerepelnek. Sky City 1000 A Sky City 1000 a jövő egyik lehetséges városának a terve. Célja, hogy véget vessen a zsúfoltságnak és a zöldterületek hiányának Japán fővárosában, Tokióban. A Discovery Channel Mérnöki csodák című műsorában mutatták be 2003-ban. Az épület a tervek szerint 1000 méter magas, 400 méter széles az alapzatánál és 8 km² alapterületű. A terv, melyet 1989-ben a Takenaka Corporation vetett fel, 35 000 lakóhelyet és 100 000 munkahelyet biztosítana. 14 egymásra rakott, tál alakú „nyitott platóból” áll. Tartalmazna lakórészt, irodákat, kereskedelmi létesítményeket, iskolákat, színházakat és minden egyebet, ami nélkülözhetetlen a modern élethez. Bejelentése óta nagyon sok figyelmet kapott a világ építészeti szervezeteitől. Sokan azt remélik, hogy körülbelül egy évtizeden belül megvalósítja a Tokiói Fővárosi Kormány és Japán legnagyobb vállalatai. Az elképzelést kétségtelenül komolyan veszik: Tokió egyik tűzoltó-helikopterét használták a tesztekben, mellyel azt akarták kideríteni, hogy milyen lenne, ha tűz törne ki valamelyik részben. Ezenfelül nagysebességű, háromemeletes felvonókat terveztek, melyet az épületben használnának, segítségükkel két perc alatt fel lehet jutni az 1000 m-es magasságba. A „nyitott platók” külső felületén pedig egysínű vasutak futnának körbe-körbe, minden szinten. A projekt tehát nagyon sok figyelmet kapott, többet, mint a hozzá hasonló tervek, mint például az X-Seed 4000, Norman Foster Millennium Tower-je vagy olyan tervek, mint Paolo Soleri Arcologyja és Le Corbusier Radiant Cityje. Gersdorf Gersdorf település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Vívás a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon a vívás versenyszámainak Szingapúrban az International Convention Centre adott otthont augusztus 15. és 18. között. A fiúknál és lányoknál is 3–3 egyéni versenyszámot, ezen kívül egy vegyes csapat versenyszámot is rendeztek, amelyben azonos kontinens vívói alkottak csapatokat. Éremtáblázat Magyarország eltérő háttérszínnel kiemelve. Érmesek Magyarország sportolói eltérő háttérszínnel kiemelve. Vegyes csapat A vegyes csapat versenyszámban a csapatok tagjai azonos kontinens sportolói voltak. Mindegyik csapatban 3 fiú és 3 lány szerepelt, mindhárom fegyvernem vívóiból egy-egy. Az azonos nemű és azonos fegyvernem sportolói egy-egy mérkőzést vívtak, így egy mérkőzésen összesen hat csörtét rendeztek. Katoličko Selišće Katoličko Selišće falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Velika Ludinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 25, közúton 35 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re északkeletre fekszik. Története Területe már a 13. században lakott volt. Határában állt Jelengrad, azaz Szarvaskő vára, mely a 13. században épült, de csak a 15. században említik először. A Csupor családé, majd a 15. század végétől az Erdődyeké volt. A 16. században elfoglalta a török. Ezután elveszítette jelentőségét és pusztulásnak indult. Katoličko Selišće valószínűleg a török kiűzése után a 17. században népesült be. A község falvaihoz hasonlóan fejlődése Mária Terézia uralkodása idején gyorsult fel. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Szelische” alakban szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején egyike volt a birodalom más területeiről idegen lakossággal leginkább betelepített falvaknak. Az itteni cseh közösségnek művelődési központja, iskolája is volt. A falunak 1857-ben 206, 1910-ben 463 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1993-ban Sziszek-Monoszló megyén belül megalakult Velika Ludina község, melyhez a falu is tartozik. 2011-ben 156 lakosa volt. Nevezetességei A Gornja Jelenska és Katoličko Selišće közötti útról egy erdei úton majd egy onnan vezető erdei ösvényen közelíthető meg, Jelengrad, azaz Szarvaskő vára. Bár a várat a 13. században építették, írásos forrás Csupor György adománylevele csak 1460-ban említi először „Zarwaskw” alakban. A Csupor család birtoka volt, majd kihalásuk után 1493-ban II. Ulászló király Erdődy Bakócz Tamásnak adta. Ezután az Erdődyeké volt, de 1545-ben elfoglalta a török. Ezután elhagyatva pusztulásnak indult. Régészeti feltárása 2012-ben kezdődött, ekkor tisztították meg a területet a buja növényzettől. Az elnyújtott téglalap alaprajzú maradványok a Jelenska-patak felett, egy nyugat-keleti irányú hosszúkás platón találhatók. A falak ma is több méter magasan állnak. Kultúra és oktatás A településen alapiskola és közösségi ház működik. Haynrode Haynrode település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Trochodendraceae A Trochodendraceae a valódi kétszikűek (eudicots) közé tartozó növénycsalád, két recens nemzetsége délkelet-ázsiai elterjedésű. Az ezekbe tartozó két recens faj jellemzője, hogy másodlagos xilémükben hiányoznak a tracheák (egyfajta vízszállító elemek), ami a zárvatermők esetében nagyon ritka jelenség. Mivel a tracheák hiánya a taxon ősi jellegét valószínűsíti, a két faj igencsak felkeltette a rendszertannal foglalkozók érdeklődését. Rendszerezés A 2009-ben publikált APG III-rendszer a Trochodendraceae-t, az eredeti APG-rendszertől és az APG II-rendszertől eltérően, a csak ezt a családot tartalmazó Trochodendrales rendbe helyezi, a valódi kétszikűek közé. A család tartalmazza a Tetracentron nemzetséget, megszüntetve ezzel a különálló Tetracentraceae családot. A 2003-as APG II-rendszer és az 1998-as APG is leírja a Trochodendraceae családot, de rendbe nem sorolták, a valódi kétszikűek alapi helyzetű családjaként állt. Mindkét korábbi rendszer megengedte a Tetracentron nemzetség saját családként való opcionális leválasztását. Ez a leválasztás két családot hozna létre, Tetracentraceae a Tetracentron sinense fajjal és a Trochodendraceae a Trochodendron aralioides fajjal. Az 1981-es Cronquist-rendszer, a Trochodendraceae és Tetracentraceae családot is leírja, a Trochodendrales rendbe helyezve őket, ami a Hamamelididae alosztályban, a Magnoliopsida osztályban található. Benifaió Benifaió település Spanyolországban, Valencia tartományban. Benifaió Alfarp, Alginet, Almussafes, Sollana és Picassent községekkel határos. Lakosainak száma 11 956 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Algajola Algajola település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 339 fő (2015). Algajola Aregno és Lumio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Samicum flórajárás Az Észak-alföldi flórajárás (Samicum) Eupannonicum flóravidék részeként a Bodrogközt és a Bereg–Szatmári-síkot öleli fel Magyarország, Szlovákia és Ukrajna határmenti területein – egészen az Északkeleti-Kárpátok lábáig. A Nyírséghez hasonlóan a zárt tölgyes öv része, sőt, éghajlatában némi kárpáti hatás is érvényesül. Bucy-Saint-Liphard Bucy-Saint-Liphard település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Bucy-Saint-Liphard Boulay-les-Barres, Chaingy, Gémigny, Huisseau-sur-Mauves, Ingré, Ormes és Rozières-en-Beauce községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az Eurovíziós Dalfesztivál legnagyobb slágerei Az Eurovíziós Dalfesztivál legnagyobb slágerei egy televíziós gálaműsor volt, melyet az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) rendezett az Eurovíziós Dalfesztivál hatvanadik évfordulója tiszteletére 2015. március 31-én. A műsort az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban rendezték meg. A pontos helyszín az Eventim Apollo volt. A helyszín és a műsor A műsor pontos helyszíne az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban található Eventim Apollo volt, mely 5 039 fő befogadására alkalmas. A 2005-ös, a verseny ötvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett Gratulálunk: 50 éves az Eurovíziós Dalfesztivál című műsorral ellentétben Az Eurovíziós Dalfesztivál legnagyobb slágerei egy gálaműsor volt, ahol korábbi eurovíziós indulók adták elő korábbi versenydalaikat. Az adás két házigazdája a svéd Petra Mede és a brit Graham Norton voltak. Mede korábban a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetője volt, Norton pedig a 2007-es és a 2008-as Eurovíziós Táncversenyen, Claudia Winklemannel látta el ugyanezt a feladatot, továbbá ő a Dalfesztivál brit kommentátora 2009 óta. Nemzetközi közvetítések Nem közvetítő országok A következő műsorsugárzók legalább egyszer részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon, de nem közvetítették a hatvanadik évfordulót ünneplő műsort. A következő műsorsugárzók legalább egyszer részt vettek az Eurovíziós Dalfesztiválon, de nem döntöttek a közvetítést illetően. Hermann István Egyed Hermann István Egyed, Hermann Egyed (Bátaszék, 1895. február 17. – Bátaszék, 1970. március 22.) premontrei kanonok, történész, levéltáros, egyetemi tanár, rektor. Élete Ősei bádeni telepesekkel érkeztek Bátaszékre, valamennyien földműveléssel foglalkoztak. A bátaszéki elemi iskola után a szekszárdi reálgimnáziumban folytatta tanulmányait, majd - a család döntése értelmébyn - a papi pályát választotta, ezért az 1909-10-ik tanévre a ciszterci rend pécsi gimnáziumába került. 1914-ben belépett a premontrei rendbe. Az innsbrucki egyetemen végezte teológiai tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá. 1921-ben a hittudományok doktorává avatták. A budapesti tudományegyetemen német-történelem szakot végzett. 1929-ben "A bátaszéki németek és népdalaik" című dolgozatával történelemből bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Teológiai tanár Jászón, majd 1925-től a premontrei reálgimnázium némettanára és hittanára Gödöllőn. 1929-1940 között az egyháztörténet tanára a gödöllői rendi főiskolán, majd a budapesti premontrei rendház gondnoka. 1933-ban „A katolikus egyház története Magyarországon a török felszabadító háborúktól napjainkig” című tárgykörből a budapesti tudományegyetemen egyetemi magántanárrá képesítették. 1938-ban megkapta az egyetemi rendkívüli tanári címet és a Szent István Akadémia rendes tagjává választotta. 1940-42 között tábori lelkész. 1940-48-ban a szegedi tudományegyetemen a magyar történelem és művelődéstörténet nyilvános rendes tanára. 1944-45-ben a bölcsészettudományi kar dékánja, 1945-46-ban prodékánja volt. 1949-ben nyugdíjazták. 1949-50-ben a budapesti Katolikus Tanárképző Akadémián az egyháztörténet nyugalmazott tanára. 1950-től Veszprémben a ferences templom kisegítő lelkésze és a püspöki levéltár levéltárosa. 1965-től Bátaszéken működött lelkészként, de nyilvános istentiszteletet nem tarthatott. Főként közép- és újkori magyar történelemmel és egyháztörténettel foglalkozott. Főbb művei A bátaszéki németek és népdalaik (Német Philologiai Dolgozatok 38. Budapest, 1929. Adatok a kassavidéki reformkorszak történetéhez. Katholikus Szemle, 1929. A magyar hadsereg tábori főlelkészei 1848–1849-ben. Katholikus Szemle, 1931. Das Prämonstratenser Gymnazium von Rozsnyó – Rosenau – in Oberungarn. 1778–1787. Ein Beitrag zur Lehrtätigkeit des Ordens. Analecta Praemonstratensia. Bd. 7. Tongerloo, 1931. A magyar katolikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idején. Gödöllő-Vác, 1932. Francia emigráns papok Magyarországon, a nagy forradalom idején. Katholikus Szemle, 1933. Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése. A Pázmány Péter Tudományegyetem Egyháztörténelmi Szemináriumának kiadványai. 1. Budapest, 1934. A Hittudományi Kar története 1635-1935. (A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem története I., Artner Edgárral , Budapest, 1938) Veszprémi Egyházmegye papságának könyvkultúrája és könyvállománya a XIX. század elején . (Eberhardt Bélával, Veszprém, 1942) Kurbély György, veszprémi püspök (1755-1821) (Veszprém, 1947) A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (München, 1973) Emlékezete Tudományos munkássága elismeréseként Hermann Egyed 1992-ben Bátaszék városától posztumusz díszpolgári címet kapott. 2007-ben sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. 1995. május 20-án, születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére Bátaszéken. A tudományos ülés után felavatták emléktábláját a római katolikus plébánia homlokzatán. C. J. Thomason C. J. Thomason (Christopher John Thomason) (1982. december 6. –) amerikai tv- és filmszínész, modell. Életrajza C. J. Thomason, vagy születési nevén Christopher John Thomason 1982. december 6-án született. A színészetet már 12 éves korában elkezdte iskolai darabokban. A középiskolát a Texas állambeli San Angelesben, a Central High Schoolban végezte. Érettségije után Los Angeles-be költözött, hogy építse karrierjét. A lehetőségre nem kellett sokat várnia, 2001-ben szerepet kapott a David DeCoteau által írt és rendezett "The Brotherhood 2: Young Warlocks" című filmben, ahol együtt dolgozott Megan Fox-al és Shia LaBeouf-al, a Transformers első részében. Legismertebb szerepe a 2009-ben forgatott Harper-sziget volt, ahol Jimmy-t alakította, Abby barátját. Első jelentősebb sorozatszerepe a General Hospitalban volt. Ezután több sorozatban is vendégszerepelt; például a Boston Public, a CSI: NY, és a Miért éppen Brian ? című sorozatokban. 2009 áprilisában egyik főszereplője volt a Harper's Island mini-horror sorozatnak, amelyben együtt játszott Elaine Cassidy-vel és a két Supernaturalos színésszel Katie Cassidy-vel és Jim Beaver-el. Legutóbb a S.O.S Love- az egymillió dolláros megbízás című magyar filmben láthattuk. Szent Miklós-fatemplom (Tomnatek) A Szent Miklós-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-B-03466 sorszámon szerepel. Eugenio Mena Eugenio Esteban Mena Reveco (Viña del Ma, 1988. július 18. –) chilei válogatott labdarúgó, jelenleg a Sport Recife játékosa. Posztját tekintve balhátvéd. Pályafutása Klubcsapatban Mena a Santiago Wanderers akadémiáján nevelkedett, majd 2008-ban bemutatkozott a chilei másodosztályban. 2009. október 11-én szerezte első gólját a San Marcos de Arica ellen. 2010 júliusában aláírt az Universidad de Chile csapatához, mintegy 500 000 dolláros átigazolási díj ellenében. Első itt töltött idényében kevés lehetőséget kapott, de Jorge Sampaoli érkezését követően a 2011-es szezontól Mena alapembere lett a csapatnak. Az idény végén Copa Sudamericanát és chilei bajnokságot nyert a klub játékosaként. 2013 júliusában a brazil Santos szerződtette. Alapembere volt a csapatnak, így a Santos 2014. június 5-én játékjoga fennmaradó részét is megvásárolta a Universadtól. 2015. január 14-én szabadon igazolhatóvá vált, miután feljelentette klubját, akik nem fizették ki a szerződésében foglalt bérét. Tíz nappal később aláírt a Cruzeiróhoz. A válogatottban 2010-ben mutatkozott be a chilei válogatottban, amellyel részt vett a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon. A tornán négy mérkőzésen lépett pályára. Tagja volt a 2015-ös és a 2016-os Copa América-győztes válogatottnak is. Sikerei, díjai Chilei bajnok (1): 2011 Apertura, 2011 Clausura, 2012 Chilei kupagyőztes (1): 2012–13 Copa Sudamericana győztes (1): 2011 Merza Gyula Merza Gyula (Kolozsvár, 1861. február 25. – Kolozsvár, 1943. december 15.) magyar néprajzkutató, az örménység kutatója (armenológus), turisztikai szakíró. Álnevei: Araráti, Ekefalvi, Figyelő, Sinapis, Vándor, Veridicus, Za-la. Élete Merza Joachim kereskedő és Simai Jozefa fia. Szülővárosa piarista gimnáziumában érettségizett 1879-ben, itt és a bécsi egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Gazdasági pályára lépett, majd európai utazásokon a kirándulóhelyeket, üdülőket, idegenforgalmi intézményeket és tájrajzi múzeumokat tanulmányozva a turisztikai irodalom szakemberének képezte ki magát. Az EKE jegyzője, főpénztárosa, Táj- és Néprajzi Múzeumának igazgatója, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület egyik alapító tagja; szerepe volt a szamosújvári Örmény Múzeum létesítésében is. Az Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője (1903–1908), a bukaresti Ararat örmény szaklap munkatársa (1924–1925). Az örmény beköltözés emlékére a szamosújvári Verzereskul-szobor felállítását 1893-ban ő kezdeményezte. Néprajzi és turisztikai cikkei 1919 után a Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz, Véndiákok Lapja, Nagyvárad, Független Újság hasábjain jelentek meg. Mint örmény család leszármazottja, jelentős szerepet vállalt az erdélyi örmények múltjának és szokásainak feltárásában. A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosújvár, 1895) c. tanulmányában feldolgozta a magyarörmények sorskérdését, Az örmény kereszt (Szamosújvár, 1902) c. munkájáért XIII. Leó pápa apostoli áldással tüntette ki. Megemlékezett Szongott Kristófról, a szamosújvári Armenia c. folyóirat alapítójáról (1907); Az örmény népköltőkről (Szamosújvár 1907) c. munkája irodalomtörténeti forrásmunka. Összeállította az erdélyi örménység bibliográfiáját (kéziratban), az erdélyi örmények nép- és korrajzával az 1932-es Erdélyi Magyar Évkönyvben jelentkezett. Művei Úti emlékek a tavak országából (Kolozsvár, 1895) A magyar örmények ethnographiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosujvár, 1895. Különnyomat az Armeniából). Az örmény püspökség (Kolozsvár, 1896) A hazai örménység jövője (Kolozsvár, 1896) Svájczi képek (Kolozsvár, 1896) Látogatás a külföldi alpesi klubokban (Kolozsvár, 1897) A külföldi néprajzi múzeumokról (Kolozsvár, 1899) Az örmény ritus magyar missziójáról (Kolozsvár, 1901. Veridicus álnévvel) Az örmény kereszt (Kolozsvár, 1902) Az Erdélyi Kárpát Egyesület története (Különnyomat az Erdély 1930/4-5 számából) A magyar turistaság keletkezése Erdélyben (fejezet A magyar sport ezer éve c. munkában, Bp. 1930) Benigànim Benigànim település Spanyolországban, Valencia tartományban. Benigànim Barxeta, Xàtiva és Genovés, Valencia községekkel határos. Lakosainak száma 5850 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rhizomys A Rhizomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: deres bambuszpatkány (Rhizomys pruinosus) Blyth, 1851 kínai bambuszpatkány (Rhizomys sinensis) Gray, 1831 – típusfaj nagy bambuszpatkány (Rhizomys sumatrensis) Raffles, 1821 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Gare de La Croix-du-Prince Gare de La Croix-du-Prince vasútállomás Franciaországban, Pau településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pau–Canfranc-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pau Gare de Gan Anya Az anya az utód szülőpárjának biológiai és/vagy szociális, jogi nőtagja. A székely rovásban az anya az A képjele (az élet kezdete). Névváltozatok: asszony anya, édesanya,házisárkány, gyöngy anya (M. nyelvtört. 96.) la: mater, hu. la: materfamiliaris, vera mater Rövidítések: Különféle társadalmi, kulturális, vallási, jogi, genealógiai szerepe ik. Van édesanya, mostohaanya, biológiai anya, a stb. Biológiai mben a gyermekek világra hozója, génállományuk felének Jogi értelemben a biológiai vagy a családba házasság útján ekerült nőnemű szülő, aki nagykorúságukig a gyermekeket al közösen neveli és testi-lelki egészségükért felelősséggel tartozik. Az anya elsődleges történelmi szerepe a gyermekek felnevelése volt, de ebben a 20. századtól a nyugati világban az egyre nagyobb feladat hárul. Az anya társadalmi és vallási helyzetét a jog és a vallási előírások határozzák meg, melyek elsődleges funkciója a múltban a legitim utódlás biztosítása volt a családon belül. Ezért a nőket számos hátrányos jogi, erkölcsi és vallási megkülönböztetés érte. A nemesi családokban az anya származása is rendkívül fontos volt. Egyes tisztségek elnyeréséhez (kamarás, máltai lovag stb.) apai és anyai ágon egyaránt meghatározott számú nemesi őst kellett kimutatni. A nemesi családok anyai ágon is igyekeztek minél előkelőbb ősöket felmutatni, mely a tekintély-növekedés mellett számos jogi (öröklés, hivatalviselés) és társadalmi előnnyel is kecsegtetett. A birtokperek során részletes genealógiákkal, családfákkal érveltek, egyes országokban pedig az apa és a gyermekek címerébe a címerörökös anya (családja utolsó nőtagjának) címerét is felvették. Pedro Azogue Pedro Azogue (Santa Cruz de la Sierra, 1994. december 6. –) bolíviai labdarúgó, az Oriente Petrolero középpályása. Love Takes Time A Love Takes Time Mariah Carey amerikai énekesnő második kislemeze bemutatkozó albumáról. A dal Carey második listavezető száma lett az USA-ban és Kanadában, máshol azonban nem aratott ekkora sikert. A dalt Mariah Carey és Ben Margulies már a második albumra szánták (ami később Emotions címmel jelent meg), Tommy Mottola és a Sony/Columbia más vezetőinek azonban annyira megtetszett a dal, amikor Carey lejátszotta nekik a promóciós turnéja után, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy rákerüljön az első albumra. A producernek, Walter Afanasieffnek csak pár napja maradt, hogy elkészítse a dal végleges változatát. Carey szeretett volna a dal társproducere lenni, de nem engedték neki. Az album egyes változataira rákerült ugyan a szám, de a borítón nem tüntették fel. Fogadtatása A Love Takes Time Amerikában az első kislemezhez, a Vision of Love-hoz hasonló sikert ért el, a Billboard Hot 100-on töltött kilencedik hetén felért a slágerlista első helyére, ahol 1990. november 10-étől november 24-éig maradt. Összesen tizenhét hétig volt a Top 40-ben, és aranylemez lett. Felkerült több más Billboard listára is, az év végi listákon azonban nem szerepelt jól, mert év végén jelent meg és sikerei egy részét már 1991-ben aratta. Az 1990-es év végi listán 76., az 1991-esen 69. lett. Más országokban a Love Takes Time nem közelítette meg a Vision of Love sikerét, kivéve Kanadát, ahol egy hétig szerepelt a slágerlisták élén, és a Fülöp-szigeteket, ahol szintén listavezető lett. Ausztráliában csak a Top 20-ba került be, az Egyesült Királyságban a Top 40-be. A dalt kevesebb díjra jelölték, mint a Vision of Love-ot, de a BMI Pop Awardot elnyerte (az év dala kategóriában). Videoklip A dal videoklipjét Jeb Bien és Walter Maser rendezte. A klipben Carey a tengerparton sétál, miután barátja elhagyta. Ahogy az előző klipnél is történt, Careynek nem sok beleszólása volt a dolgokba, és nem is volt elégedett az eredménnyel, ezért nem került fel az 1999-ben megjelent #1's DVD-re. Változatok Love Takes Time (album version) Sent from up Above (album version) Love Takes Time (album version) Vanishing (album version) You Need Me (album version) 3730-as busz A 3730-as jelzésű autóbuszvonal Miskolc és környéke egyik helyközi járata, amit az ÉMKK Zrt. lát el Miskolc és Szerencs között, Megyaszó érintésével. Közlekedése A járat Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci járás székhelye, az ország egyik legnépesebb települése, Miskolc autóbusz-állomásáról (Búza tér) indul, végállomása a 80-as fővonal és a 98-as mellékvonal elágazásánál található járásközponti szerencsi vasútállomás. A két település között nem ez a legrövidebb útvonal, a járat Harangod térség Hernád-parti települései (a legjelentősebb Megyaszó) közlekedik, ezen településeket (köztük a zsákfalu Újcsanálost és Sóstófalvát csak ez a járat szolgálja ki, minimális számú járat Hernádkakra, Gesztelyre is betér. Napi fordulószáma magasnak mondható, bár a legtöbb járat nem járja végig az útvonalat. Verteuil-sur-Charente Verteuil-sur-Charente település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 643 fő (2015). Verteuil-sur-Charente Barro, Chenon, Lonnes, Nanteuil-en-Vallée, Poursac, Saint-Georges, Salles-de-Villefagnan és Villegats községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (16071) 1999 RW125 A (16071) 1999 RW125 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Alacón Alacón település Spanyolországban, Teruel tartományban. Alacón Ariño, Muniesa és Oliete községekkel határos. Lakosainak száma 274 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: The Electric Prunes (album) Az 1967-es The Electric Prunes a The Electric Prunes debütáló nagylemeze. Az album első dala, az I Had Too Much to Dream (Last Night) nagy sláger volt, és az együttes védjegyévé vált. A lemezen még egy fontos pszichedelikus rock dal található, a Get Me to the World on Time. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Trofim Fjodorovics Lomakin Sablon:Nincs szoveg Trofim Fjodorovics Lomakin (oroszul: Трофим Фёдорович Ломакин) (Altaji határterület, 1924. augusztus 2. – Moszkva, 1973. június 13.) szovjet színekben olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz súlyemelő. Ueda Bin Ueda Bin (japánul: �� �) (Tokió, 1874. október 30. – Tokió, 1916. július 9.) japán költő, kritikus, műfordító. A Tokiói Egyetemen szerzett diplomát, utána a Kiotói Egyetemen adott elő angol irodalmat. Verseket írt, és európai költőket, például francia parnasszistákat és szimbolistákat fordított japánra. Legismertebb Kaicsóon („A dagály hangja”, 1905) című gyűjteménye, amelyben Charles Baudelaire „Az albatrosz”-a, Paul Verlaine „Őszi chanson”-ja és Robert Browning „Amerre Pippa jár” című drámai költeményének részletei is helyet kaptak. A kötet nagy hatást gyakorolt az alakulóban levő japán szimbolista mozgalomra. Uzumaki című regénye 1910-ben, Bokujósin című újabb antológiája (saját és fordított versek) 1920-ban látott napvilágot. 1913-ban előszót írt Joszano Akiko Gendzsi-fordításához. Dél-amerikai becsapódási kráterek listája Ez a lista a dél-amerikai becsapódási krátereket tartalmazza. Örebro SK Az Örebro SK, teljes nevén Örebro Sportklubb egy svéd labdarúgócsapat, Örebro városában. Jelenleg az svéd első osztályban szerepel. Hazai mérkőzéseiket a 14 500 fő befogadására alkalmas Behrn Arenában játsszák. Története A klubot 1908. október 28-án alapították. Először az 1946/47-es idényben szerepelt az első osztályban. Legsikeresebb időszakát az 1980-as évek végén illetve az 1990-es évek elején élte a csapat. Ekkor kétszer is második helyen végzett a bajnokságban (1991, 1994) illetve a svéd kupa 1987/88-as sorozatában is döntőt játszhatott. Jelenlegi keret 2012. január 20. szerint. Sikerek Allsvenskan : 2. hely (2): ( 1991 , 1994 ) Superettan : 2. hely (1): (2006) Svenska Cupen : 2. hely (1): (1987–88) Brasc Brasc település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 160 fő (2015). Brasc La Bastide-Solages, Connac, Coupiac, Montclar, Réquista és Fraissines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Elsa Triolet Elsa Triolet (születési nevén Ella Jurjevna Kagan [oroszul Элла Юрьевна Каган]) (Moszkva, 1896. szeptember 12. - Saint-Arnoult-en-Yvelines, 1970. június 16.) orosz származású, francia író, Louis Aragon felesége. Élete Elsa Kagan Moszkvában született 1896-ban, zsidó családban. Apja ügyvéd, anyja zenetanár volt. Mind ő, mind húga, Lili kiváló oktatást kapott, folyékonyan megtanultak beszélni németül és franciául, valamint zongorázni. Elsa a Moszkvai Állami Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. 1915-ben ismerte meg a futurista költő és grafikusművész Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkijt. Majakovszkij ekkor beleszeretett Elsa testvérébe, Lili Brikbe, de ő akkor már Oszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt, s emellett nihilista-feminista harcosan házasságellenes elveket vallott. Elsa első munkái közé tartozott Majakovszkij, illetve más orosz költők verseinek franciára fordítása. 1918 elején, az 1917-es októberi orosz forradalom hatására Franciaországba emigrált. Ott házasodott össze André Triolet francia lovassági tiszttel. 1919-ben egy évre Tahitire költöztek. A házasság nem volt sikeres, Elsa későbbi elmondása szerint elsődlegesen érdekházasság volt. Néhány év után elváltak. Tahitin kezdődött írói munkássága, hiszen ekkor már levelezett Viktor Boriszovics Sklovszkijjal, aki írásait megmutatta Makszim Gorkijnak. Gorkij azt javasolta neki, hogy komolyan gondolkodjon el az írói életpályán. Első könyve Tahitin címmel orosz nyelven jelent meg 1925-ben. 1928-ban ismerkedett meg és házasodott össze a francia íróval, Louis Aragonnal. Az ő hatására csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz. Mind a ketten tevékenyen kivették részüket a francia ellenállás tevékenységéből. Elsa Triolet volt az első nő, aki elnyerte a Goncourt-díjat (1944). 1970-ben szívrohamban hunyt el. Írói munkásságának jellemzése Regényeit átszőtték az írónő reflexiói a művészet, a tudomány feladatairól, sajátosságairól, a politikai életről, az erkölcsről. Művészetének későbbi szakasza sajátos színt adott a realizmusnak: a mindennapi élet valóságát ötvözte a jövőbe néző képzelet fantasztikumával, a klasszikus realista formákat a modern tudat - és lélekábrázolás, valamint a mesélő és bonyolító kedvet a filozófiai és önvizsgáló elmélyedéssel. Könyvei На Таити ( In Tahiti , orosz nyelven, 1925) Fraise des bois (orosz nyelven, 1926) Camouflage (orosz nyelven, 1928) Bonsoir Thérèse ( Good Evening, Theresa - az első könyve franciául, 1938) Maïakovski (1939) Mille regrets (1942) Le Cheval blanc ( The White Horse , 1943) Qui est cet étranger qui n'est pas d'ici ? ou le mythe de la Baronne Mélanie ( Who Is This Stranger Who Isn't from Here? or, The Myth of Baronesss Melanie ) (1944) Le Premier accroc coûte deux cents francs (1944) Personne ne m'aime ( Nobody Loves Me , (1946) Les Fantômes armés ( The Armed Phantoms , (1947) L'Inspecteur des ruines ( The Inspector of Ruins , 1948) Le Cheval roux ou les intentions humaines ( The Roan Horse, or Humane Intentions ) (1953) L'Histoire d'Anton Tchekov ( The Life of Anton Chekov ) (1954) Le Rendez-vous des étrangers (1956) Le Monument (1957) Roses à crédit (1959) Luna-Park (1960) Les Manigances (1961) L'Âme (1962) Le Grand jamais ( The Big Never ) (1965) Écoutez-voir ( Listen and See ) (1968) La Mise en mots (1969) Le Rossignol se tait à l'aube (1970) Magyar nyelven megjelent könyvei Milyen kár volt... Novella ; ford. Havas Endre; Cserépfalvi, Bp., 1946 ( Cserépfalvi kiskönyvtára ) Művész a viharban. Regény ; ford. Gombos László; Athenaeum, Bp., 1947 ( Athenaeum könyvek ) Aragonː Költemények / Trioletː Fegyveres fantomok ; ford. Térey Sándor, Murányi-Kovács Endre; Parnasszus, Bp., 1947 Fegyveres kísértetek ; ford. Ballenegger Henrik; Szikra, Bp., 1948 Senki sem szeret... ; ford. B. Lukács Erzsébet; Szikra, Bp., 1948. Idegenek Párizsban ; ford. Gereblyés László, Székely Andorné; Kossuth, Bp., 1958 Az emlékmű. Regény ; ford. Horváth Zoltán; Európa, Bp., 1958 Az avignoni szerelmesek ; ford. Pap Gábor; Európa, Bp., 1960 A romfelügyelő ; ford. Eckhardt Ilona; Európa, Bp., 1962 Sohanapján ; ford. Bartócz Ilona; Európa, Bp., 1966 A fehér ló. Regény ; ford. Szávai János; Európa, Bp., 1965 Hajnalban elhallgat a csalogány ; ford. Németh Emil; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1972 Könyveiből készült filmek 2010 Roses à crédit 1979 Le destin personnel 1979 La mouette 1975 Les amants d'Avignon 1964 La demande en mariage 1960 Normandia - Nyeman Jarotta György Ignác Jarotta György Ignác (Székesfehérvár, 1790. május 6. – Pannonhalma, 1837. május 30.) teológiai doktor, Szent Benedek-rendi áldozópap és tanár. Élete 1806. október 29-én lépett a rendbe; 1812-14-ig tanár volt a pozsonyi gimnáziumban, 1814-16-ban teológiát tanult Bécsben. 1816. október 20-én miséspappá szentelték föl. 1816-20-ban Pannonhalmán teológiai tanár, 1820-21-ben a nyalkai plébánia adminisztrátora, 1821-22-ben Füreden ugyanaz, 1822-28-ban ismét teologiai tanár Pannonhalmán, 1828-32-ben a deáki plébánia adminisztrátora, 1832-től a bibliai magyarázatot és a zsidó nyelvet adta elő Pannonhalmán. Kézirati munkái: Theologia pastoralis, 4rét, Manuscripta biblica, 4rét, 910 lap (mind a kettő a pannonhalmi könyvtárban). Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897. 1692 az irodalomban Az 1692. év az irodalomban. Hozzáférhetőségi heurisztika A hozzáférhetőségi heurisztika – melyet gyakran neveznek elérhetőség-heurisztikának is – kimondja, hogy egy esemény elképzelhető okait, bekövetkezésének valószínűségét, illetve annak gyakoriságát sokszor az alapján ítéljük vagy becsüljük meg, hogy milyen könnyen jutnak eszünkbe a hozzá kapcsolódó emlékeink, tapasztalataink. Esetleg az adott esetben az eseménnyel kapcsolatos példák. Tehát, mivel könnyen felidézhetőek ezek az információk, akár extrém voltuk miatt, vagy csak mert sűrűn hallunk róluk, egy hasonló esemény előfordulását lehetségesebbnek fogjuk tartani, mint amilyen az valójában. Ez a heurisztika kihathat a benyomásaink kialakulására is. A benyomásaink kialakulását befolyásolják a látható jelek (testbeszéd, viselkedés stb.). Ezek minél könnyebben felidézhetőek, illetve minél könnyebben észlelhetőek, annál valószínűbb a befolyásoló hatásuk. A hozzáférhetőségi és elérhetőségi heurisztikából fakadó torzítások A visszaemlékezés könnyűsége A visszakeresés könnyűsége Feltételezett oksági kapcsolat Orjava Orjava (horvátul Orljavac) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Fekvése Pozsegától 21 km-re északnyugatra az Orljava folyó völgyében fekszik, közigazgatásilag Brestovachoz tartozik. Története Területén állnak Orjava várának romjai. A várat 1290-ben említik először, amikor Kórógyi Gergely lányára hagyta. Később több tulajdonos után 1453-tól újra a Kórógyiaké. A trianoni békeszerződésig Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. A falunak ma 203 lakosa van. Troguéry Troguéry település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Troguéry Hengoat, Pommerit-Jaudy és Pouldouran községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Algemesí Algemesí település Spanyolországban, Valencia tartományban. Algemesí Albalat de la Ribera, Alginet, Guadassuar, Polinyà de Xúquer, Sollana és Alzira községekkel határos. Lakosainak száma 27 511 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kanawha megye Kanawha megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nyugat-Virginia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Charleston. Lakosainak száma 191 275 fő (2013. július 1.). Kanawha megye Roane, Boone, Clay, Nicholas, Fayette, Raleigh, Lincoln, Putnam és Jackson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Czingel Szilvia Dr. Czingel Szilvia (Pozsony) kulturális antropológus, muzeológus, néprajzkutató, coach. Életpálya Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, 1995-ben diplomázott néprajz szakon. Később doktori fokozatát is itt szerezte meg. 2006 óta a Centropa Alapítvány munkatársa, ahol legfontosabb feladatai közé tartozik az interjúkkal kapcsolatos archivum kezelése, a Cafe Centropa program szervezése és a tanárképző szemináriumok koordinálása. Szakácskönyv a túlélésért A Centropa Magyarország munkatársaként egy kutatásban vett részt, ahol holokauszt-túlélőket kérdeztek az életükről. 1944-ben a lichtenwörthi lágerbe deportált öt éhező zsidó nő által feljegyzett receptek történetét gyűjti össze a könyv. A recepteket azért írták le, hogy eltereljék az éhezésről a gondolataikat. A holokauszt újabb történeti irodalma átadja a szót az áldozatoknak, a Czingel Szilvia által szerkesztett könyvet az ausztiai lichtenwörthi táborba deportált magyar nők írták. Kitüntetések 2013-ban Kner Imre-emlékérmet kapott. Érdekességek Kulturális antropológus-muzeológusként és coachként Budapesten egyedi várostörténeti sétákat szokott tartani. Úttörője a walking coaching magyarországi meghonosodásának. Az általa szerkesztett könyvből színházi előadás is készült. Jablonec nad Nisou-i járás A Jablonec nad Nisou-i járás (csehül: Okres Jablonec nad Nisou) közigazgatási egység Csehország Libereci kerületében. Székhelye Jablonec nad Nisou. Lakosainak száma 91 752 fő (2009). Területe 402,30 km². Települései Jablonec nad Nisou - Albrechtice v Jizerských horách - Bedřichov - Dalešice - Desná - Držkov - Frýdštejn - Janov nad Nisou - Jenišovice - Jílové u Držkova - Jiřetín pod Bukovou - Josefův Důl - Koberovy - Kořenov - Líšný - Loužnice - Lučany nad Nisou - Malá Skála - Maršovice - Nová Ves nad Nisou - Pěnčín - Plavy - Pulečný - Radčice - Rádlo - Rychnov u Jablonce nad Nisou - Skuhrov - Smržovka - Tanvald - Velké Hamry - Vlastiboř - Zásada - Zlatá Olešnice - Železný Brod Miért élvezet a szex? A Miért élvezet a szex? Jared Diamond 1997-ben írt tudományos-ismeretterjesztő könyve. Magyarul az eredeti megjelenés évében jelent meg Csányi Vilmos lektorálásával. Leírás A tudósok feltételezik, hogy még legközelebbi majomszerű őseink is döntően másfajta „szexet” űztek. A könyv feltárja, mely evolúciós erők hatására lett az emberi faj eltérő ebből a szempontból és miért lett a szex az emberré válás egy fontos tényezője. Tartalom Előszó A legelképesztőbb szexuális életű állat A nemek harca Miért nem szoptatják a férfiak a kicsinyeiket? (Hogyan nem fejlődött ki a hímek tejkiválasztása) Alkalmatlan idő a szerelemre (Az örömszerzést szolgáló szex evolúciója) Mire jók a férfiak? (A férfi szerepének evolúciója) Kevesebbel többet (A női menopauza evolúciója) Igaz a reklám (A testi jelzések evolúciója) Ajánlott irodalom Magyar nyelvű irodalom Név- és tárgymutató Gare de La Gouesnière - Cancale - Saint-Méloir-des-Ondes Gare de La Gouesnière - Cancale - Saint-Méloir-des-Ondes vasútállomás Franciaországban, Saint-Méloir-des-Ondes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Rennes–Saint-Malo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Fresnais (Gare de Rennes, Rennes–Saint-Malo-vasútvonal) Gare de Saint-Malo (Gare de Saint-Malo, Rennes–Saint-Malo-vasútvonal) Amance (Aube) Amance település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 286 fő (2015). Amance Dienville, Jessains, Piney, Radonvilliers, Unienville, Vauchonvilliers és Vendeuvre-sur-Barse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jéhu Jéhu, az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 9. században. Elődje, Jórám izraeli király idejében a hadsereg vezére volt. Isten utasítására Elizeus próféta azzal bízta meg, hogy semmisítse meg a bálványimádó Akháb király dinasztiáját és maga üljön Izrael trónjára. Ő és utódai azután közel 100 évig uralmon maradtak, ezzel a leghosszabban uralkodó dinasztia voltak az északi királyságban. Jéhu 28 évig ült a trónon. A pogány szent helyeket lerombolta és a Baál papjait csellel meggyilkoltatta, de az aranyborjú imádatát meghagyta az országban, így felelős volt a nép bálványimádásáért. Az arámiak a királyságának a Jordán (folyó)tól keletre eső részeit elfoglalták tőle. Jéhu adót fizetett III. Sulmánu-asarídu asszír uralkodónak (amelyet a Kalhuban megtalált Fekete Obeliszk gravírozása is ábrázol), valószínűleg azért hogy megszerezze ennek az erős birodalomnak a támogatását az arámi Hazaél, Damaszkusz királya ellen. Kövesd (puszta) Kövesd egy puszta Tolna megyében, Bátaszék mellett. Első említése egy 1267-ben kiadott oklevél, melyben a szekszárdi apát és alattvalói eladják Peterdet. Szerepel 1514-ben a szekszárdi apátság birtokai között. 1558-ban a cikádori apátság összeírásában ezt olvassuk Kövesdről: Zárkándy Pál a birtokosa. Búzatized után fizetnek 29 forintot. Az 1561-ben összeírt gabona tizedtartozások jegyzékében szerepel a település. Nem fizetnek. Szolgáltattak már 3 kereszt búzát. 1564. évi dikális összeírásban egy és fél portával szerepel. Ebben az évben 6 bortizedfizetőt írtak össze itt: Udvary Egyed, Tóth Mihály, Kozáry Bálint, Chahy János, Tóth Pál, Somody János. A 16. század második felében elnéptelenedett, majd a török után német családok telepedtek meg itt és mint a bátaszéki uradalom pusztája élt tovább. Kövesd ma Bátaszék belterületi településrésze, 2001-ben 183 lakossal. Forrás Hegedüs László: Kelet-Tolna települései (1500-1686). Tanulmányok. (Szerk.: Dobos Gyula). Tolna megyei Levéltári Füzetek 6. Szekszárd, 1997. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-7230-00-5 Tijuca A Tijuca a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó nem. Egyes szervezetek a Lipaugus nembe sorolják ezt a két fajt is. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: aranytükrös kotinga (Tijuca atra vagy Lipaugus ater) szürkeszárnyú kotinga (Tijuca condita vagy Lipaugus conditus) Hócipő (folyóirat) A Hócipő Magyarországon 1989 óta kéthetenként megjelenő szatirikus kiadvány. A szatirikus „kéthetilapot” a Rádiókabaré szerkesztő- és szerzőgárdája alapította. (A Hócipő első címlapja 1989 októberének elején az MSZMP utolsó kongresszusát „üdvözölte”. A megjelenés után pár nappal a párt meg is szűnt.) A Hócipő nem vicclap, inkább csak szatirikus hangon foglal állást közéleti, társadalmi, művészeti kérdésekben. Tulajdonának meghatározó többsége a szerkesztőség vezető munkatársainak a kezében van. Saját meghatározása szerint elsősorban a tájékozott emberek lapja, hiszen a finom utalásokhoz megfelelő alapismeretekkel, és sok naprakész információval kell rendelkezni. A Hócipő nyelvezete a rendszerváltás előtti/környéki kombinatív – nem feltétlenül azonnal ható, akkoriban csak virágnyelven elmondható humor stílusán alapul. A lap 1998-ig fekete-fehérben jelent meg, az azt követő öt évben fele színes, fele fekete-fehér változatban 2003 őszétől már valamennyi oldal színes. 2005-től 48 oldalra bővült az addig 32 oldalas terjedelem. A lap kéthetente szerdán jelenik meg. 2006. március 1-jén a Hócipő elsőként indította el mobilinternetes portálját a magyar sajtótermékek közül (mobil.hocipo.hu / pda.hocipo.hu / wap.hocipo.hu). 2008. február 29-én a kéthetilap a szökőnapra időzítve elindította napi kiadását honlapján Napi Hócipő címmel. A Hócipő karikaturistái (1989-2012) Ballner Péter Békési Joe (Joe) Brenner György (BGY) Fenekovács László Göndöcs Gergely Jelenszky László Kaján Tibor Katona Gyöngyi (A lapban karikatúrái F. Katona Gyöngyi néven jelentek meg, mivel ez szerepelt a borítékon, amiben küldte őket. Később kiderült, az F. csak annyit jelentett: feladó.) Kozma György (kozmosz) Lehoczki István (Leho) Lehoczki Károly (Czki) Marabu Mező István Nemes Zoltán Sajdik Ferenc Szmodis Imre (Szi) Tónió Olaszország az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Olaszország a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 256 sportoló képviselte, akik összesen 14 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ritmikus gimnasztika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták Bánffy Dénes (főispán, 1723–1780) Gróf losonci Bánffy Dénes (1723–1780) főlovászmester, főispán. Élete Kolozs vármegye főispánja, királyi főlovászmester, a Német-római Birodalom kamarása és valódi belső titkos tanácsosa volt. Fia gróf Bánffy (IV.) György (1689-1735) dobokai főispánnak. Az ő nevéhez fűződik a bonchidai Bánffy-kastély barokk stílusú átépíttetése 1748–1753 között. 1774-ben a kolozsvári királyi univerzitás igazgatójává nevezték ki. Munkái Hermathena more veterum illustri collegio reformatorum Claudiopolitano . Claudiopoli, 1747 Jeles köszöntések, és atyai intés, melylyek-is mondattanak azon alkalmatossággal a’midőn… gróf lossontzi Bánffi Dénes… Kolosvármegyében eddig viselt főispáni hivatalját önként resignálván… Kolozsvár, 1777 (Beszéd, melyet tartott Kolozsvármegye közgyűlésén, midőn a főispáni tisztséget György fiára átruházta) Sara Teasdale Sara Teasdale (St. Louis, Missouri, 1884. augusztus 8. – 1933. január 29.) amerikai költő. Leánykori neve Sarah Trevor Teasdale, melyet 1914-ben Sara Teasdale Filsinger-re változtatott a házassága után. Életrajz Teasdale 1884. augusztus 8-án született. Gyenge egészségi állapota miatt 9 éves koráig magántanuló volt, majd csak 10 évesen kezdett el iskolába járni. 1898-ban Mary Institute nevű iskolában tanult, majd 1899-ben átíratták a Hosmer Hall-ra, ahol 1903-ban végzett. A Teasdale család eleinte a 3668 Lindell Blvd címen lakott, majd átköltöztek erre a címre: 38 Kingsbury Place in St. Louis, Missouri. Mind a két házat, amiben laktak, Sara édesanyja tervezte meg. A Kingsbury Place-en lévő ház második emeletén volt Sara saját lakosztálya. 1904 és 1907 között, Teasdale tagja volt a "The Potters" nevű művészcsoportnak, melyet Lillie Rose Ernst vezetett. A csoport fiatal húszas éveit élő női alkotókból állt. Teasdale első verse William Marion Reedy Reedy's Mirror nevű irodalmi folyóiratában jelent meg 1907-ben. Az első verseskötetét, a Sonnets to Duse and Other Poems, szintén 1907-ben adták ki. Teasdale második kötete, Helen of Troy and Other Poems 1911-ben került kiadásra. Pozitív kritikákat kapott, melyekben dicsérték a költő készségeit és romantikus témaválasztását. 1911 és 1914 között több udvarlója is akadt, beleértve Vachel Lindsay költőt is, aki őszinte szerelmet érzett Sara iránt, viszont a hölgy ezt nem viszonozta, gondolván, hogy a férfi nem tudna neki biztos anyagi helyzetet teremteni. Majd később Ernst Filsinger-hez ment feleségül 1914. december 19-én. Teasdale harmadik verseskötete 1915-ben jelent meg Rivers to the Sea néven. Igazi bestseller volt és máig is az. 1916-ban férjével New York-ba költözött. 1918-ban Pulitzer-díjat kapott az ő 1917-ben kiadott Love Songs verseskötetéért. Filsinger gyakran járt üzleti úton, ami miatt Teasdale egyre inkább csak magányosan és egyedül érezte magát. 1926-ban Teasdale három hónapra másik államba költözött, ahol a válását tervezte. Erről nem tájékoztatta férjét. Végül a válás után a korábbi New York-i lakhelyétől két háztömbre lévő lakásba költözött vissza. Vachel Lindsay-vel ismét kapcsolatba került, viszont ekkora már a férfinek családja volt. 1933-ban gyógyszer túladagolással öngyilkos lett. Teasdale öngyilkossága Szóbeszédek úgy járják, hogy Teasdale öngyilkosságához köthető az általa írt "I Shall Not Care" című vers, mely egy búcsúlevélként is szolgálhat. Ennek oka többek között a nyomott, keserű hangvétele. A városi legendák szerint, a vers egy volt szerelmének íródott és bár Sara halálához fűzik, a mű 1915-ben került kiadásra a Rivers to the Sea verseskötetben, 18 évvel öngyilkossága előtt. I Shall Not Care WHEN I am dead and over me bright April I shall have peace, as leafy trees are peaceful Lecco Lecco (lombard nyelven Lècch) egy város Olaszország Lombardia régiójában. Fekvése Lecco a Comói-tó keleti ágának déli csücskénél, ahol az Adda kifolyik a tóból, magas hegyekkel körülvett völgykatlanban, 214 m magasan fekszik Története A római kori eredetű város történelme szorosan összefüggött a környező települések (Monza, Brescia, Bergamo) történelmével. Itt született Antonio Ghislanzoni (1824–1893), Verdi szövegírója; Antonio Steppani abbé (1824-1891) és Mario Cermenati (1868-1924), neves olasz jogtudósok. Itt lakott Alessandro Manzoni (1785 - 1873), író, akinek A jegyesek című regénye részben e városban játszódik és ismertté tette a Monte Resegone nevét. Itt lakott Amilcare Ponchielli zeneszerző is (1834–1886). Napjainkban a város Lombardia fontos ipari települése: fém- és textil-, valamint selyemgyártása különösen jelentős. Demográfia A népesség számának alakulása: Fő látnivalók Madonna della Vittoria-templom - előcsarnoka, valamint Gaudenzio Ferrari iskolájából származó freskói művészi értékűek. A templom egy régi kastély alapfalaira épült, Torre del Castello - a város legérdekesebb műemlékse. 1456-tól 1480-ig épült s benne kapott helyet a Civico Museo Storico (Történelmi Múzeum), amely az elmúlt három évszázad érdekes dokumentumait mutatja be. Palazzo Belgioioso - a 18. századból származó, igen tetszetős épület. Benne kapott helyet a Museo Civico: a történelem előtti időkből és a római korból származó leletek mellett különösen érdekes a halászat, valamint a hajóépítés történetét szemléltető kiállítás. Palazzo Caleotto - itt nevelkedett Alessandro Manzoni Ponte Azzane Visconti - az Adda-folyón átívelő híd a város legrégibb műemléke. A 14. században épült. Híres személyek Giancarlo Badessi olasz színész szülővárosa A XIX. dinasztia családfája Lásd még: XIX. dinasztia A családfa Megjegyzések: II. Ramszesz több leányát is feleségül vette, ezek a kapcsolatok a családfában (f) jelzésűek Henutmiré esetleg Ramszesz leánya is lehetett Lehetséges, hogy nem II. Iszetnofret (II. Ramszesz leánya), hanem III. Iszetnofret (Haemuaszet leánya) volt Merenptah felesége II. Ramszesznek volt egy Tahát nevű lánya is, aki talán azonos II. Széthi feleségével és/vagy Amenmessze anyjával Amenmessze származása bizonytalan. Anyja neve Tahát volt, ami több lehetséges verziót is megenged Sziptah lehetett Amenmessze fia is Kapcsolódó szócikkek Hettita királyok családfája Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 Bagheria Bagheria település Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében. Lakosainak száma 55 304 fő (2016. július 1.). Bagheria Misilmeri, Santa Flavia, Ficarazzi és Palermo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kisgérce Kisgérce (románul Gherța Mică) település Romániában, Szatmár megyében. Fekvése Szatmár megyében, az avasi medencében, Kányaházától északnyugatra fekvő település. Története A faluról az első írásos adat 1711-ből való. 1940-ben végzett népszámlálás adatai szerint Kisgércnek 2050 lakója volt, ebből 7 római katolikus, 1965 görögkatolikus, 1 görögkeleti, 1 református, 3 baptista, 73 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Kisgérce Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. Híres szülöttei Markovits Rodion (Kisgérce, 1884 . július 15. – Temesvár 1948 . augusztus 27.) író, újságíró. 2008–2009-es skót labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2008–2009-es Scottish First Division, vagyis a másodosztályú skót labdarúgó-bajnokság a másodosztály 14. kiírása a jelenlegi, 10 csapatos lebonyolítási rendszer bevezetése óta. A szezon 2008. augusztus 2-án kezdődött. Az idény során minden csapat mindenki ellen négyszer lép pályára: az első szakaszban egyszer otthon és egyszer idegenben, a másodikban hasonlóképpen. A 2007–2008-as szezont követően a Hamilton jutott fel a Scottish Premier Leaguebe, míg a harmadosztály bajnoka, a Ross County és a másodosztályú tagságért zajlott rájátszás döntőjének vesztese, az Airdrie United ide, a Scottish First Divisionbe (erre azért került sor, mert az első osztályú Gretnát kizárták a harmadosztályba). A bajnokságot végül a St. Johnstone nyerte, így feljutott az első osztályba. Az utolsóként záró Clyde kiesett a harmadosztályba. Az utolsó előtti helyet megszerző Airdrie United rájátszásban vett részt a másodosztály második, harmadik és negyedik helyezettjei ellen. Mivel ennek a döntőjét elvesztette, szintén búcsúzott. Feljutott a harmadosztályból a bajnok Raith Rovers és a második Ayr United - utóbbi a rájátszás megnyerésével szerzett indulási jogot. Kiesés és feljutás 2007–2008-ban Feljutott az első osztályba: Hamilton Feljutott a másodosztályba: Ross County , Airdrie United Kiesett az harmadosztályba: Stirling Albion Kiesés és feljutás 2008–2009-ben Feljutott a másodosztályból (az elsőbe): St. Johnstone Kiesett a másodosztályba (az elsőből): Inverness Feljutott a másodosztályba (a harmadosztályból): Raith Rovers, Ayr United Kiesett az másodosztályból (a harmadosztályba): Airdrie United, Clyde Tabella Forrás: Soccerway A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes A 2009. május 11-i meccsekkel bezárólag frissítve. Rájátszás a másodosztályért Elődöntők A másodosztály 9. helyezettje a harmadosztály negyedikjével, a harmadosztály másodikja a harmadikjával játszott oda-visszavágós párharcot. A továbbjutók csaptak össze a döntőben. A táblázatban vastaggal a továbbjutók. 1. meccsek 2. meccsek Döntő A két elődöntő győztese oda-visszavágós párharcot vívott a döntőben, melynek győztese jövőre a másodosztályban indulhat. 1. meccs 2. meccs Kereszttáblázatok A bajnokság első és második felében is minden csapat minden csapat ellen kétszer lépett pályára, egyszer otthon, egyszer idegenben. A szezon első fele Magyarázat: A hazai csapat a bal oszlopban, a vendég csapat a felső sorban van. A szezon második fele Magyarázat: A hazai csapat a bal oszlopban, a vendég csapat a felső sorban van. Góllövőlista élmezőnye Utolsó frissítés: 2009. május 26. Forrás: Soccerway Cinóbertapló A cinóbertapló (Pycnoporus cinnabarinus) a likacsosgombafélék családjába tartozó, az északi féltekén honos, elhalt faágakon élő taplógombafaj. Megjelenése A cinóbertapló termőteste 3-10 széles, 1-2 cm vastag és 2-6 cm-re emelkedik ki a fatörzsből. Alakjuk félkörre vagy legyezőre emlékeztet. Felső oldala ráncolt, rücskös, fiatalon finom, selymes szőrök fedik. Zónázottsága alig észrevehető. Peremük amíg növekedésben van tompa, az idősebb gombánál éles és vékony. Színe élénk narancsszínű vagy narancsvörös, idővel halványabbá válik. Húsa fás, narancsvörös színű, íze és szaga nem jellegzetes. A kb. 0,5 cm vastag termőréteg 2-6 mm mély, kerek vagy szögletes pórusokból áll (2-4 pórus/mm). Színe sötét narancsvörös. Spórapora fehér. Spórái hengeresek vagy kolbász alakúak, simák, méretük 5-6 x 2-2,5 µm. Hasonló fajok A fiatal májgomba felső oldala hasonló színű, de annak termőrétege fehér. Elterjedése és termőhelye Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Nyugat-Európában ritka. Magyarországon nem gyakori. Elsősorban lombos lehulott ágainak faanyagát bontja, bennük fehér korhadást okoz. Ritkán előfordulhat fenyőkön is. Napfénykedvelő tapló, inkább a napfényes tisztásokon és erdőszéleken heverő ágakon, törzseken jelenik meg. Gyakran található együtt a lepketaplóval és a borostás egyrétűtaplóval. Főleg a bükkfát, kisebb mértékben a kőrist vagy a nyírfát kedveli. A légszennyeződésre érzékeny. Új termőtestei nyár végén jelennek meg, néhol áttelelnek és a következő évben is növekednek. Nem ehető. 12352 Jepejacobsen A 12352 Jepejacobsen (ideiglenes jelöléssel 1993 OX6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. július 20-án. Nepál a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Nepál a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Arlempdes Arlempdes település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 131 fő (2015). Arlempdes Barges, Le Brignon, Goudet, Landos, Saint-Arcons-de-Barges, Salettes és Vielprat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Köveskő Köveskő (1899-ig Kamenicsán, szlovákul Kameničany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, az Illavai járásban. 2011-ben 518 lakosából 494 szlovák volt. Fekvése Illavától 7 km-re nyugatra a Vág jobb partján fekszik. Története 1193-ban III. Béla adománylevelében "Kemenchen" néven említik először, amikor a király a Bizánc elleni harcokban tett hűséges szolgálataikért híveinek Vratislavnak és Sztoiszlavnak adja. Később az esztergomi keresztesek birtoka. 1353-től a helyi nemes Köveskői család tulajdona. Egykor a faluban magas torony állt, ahonnan az ellenség közeledtét jelezték. A Kút utcában a trinitárius rend kolostora állt. 1379-ben "Kameniczan", 1467-ben "Kamenichan" alakban említik a korabeli források. A 15. és 18. század közötti időben több nemesi család, az Urbanovszky, Hrabovszky, Marszovszky és Nozdroviczky családok osztoztak birtokán. A 18. századtól az oroszlánkői váruradalom részeként a porosz Königseg grófok birtoka. 1598-ban 33 ház állt a faluban. 1720-ban 18 adózója volt, közülük 15 zsellércsalád. 1784-ben 55 házában 63 családban 368 lakos élt. 1828-ban 44 háza és 484 lakosa volt. Lakói a mezőgazdaságból és alkalmi munkákból, főként a 20. században itt tulajdont szerzett Frangl és Schlezinger család birtokain végzett napszámos munkákból éltek. Vályi András szerint "KAMENICZÁN. Kamenitze. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Nozdrovitzky, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Illavával által ellenben, Bolesovnak filiája, földgye termékeny, legelője, fája elég van." Fényes Elek szerint "Kamenicsán, tót falu, Trencsén vmegyében, a Vágh jobb partján: 345 kath., 33 zsidó lak. Határja termékeny; kevés, de jó rét és legelő. F. u. többen. Ut. p. Trencsén." 1910-ben 320, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Puhói járásához tartozott. 2001-ben 458 lakosából 457 szlovák volt. Nevezetességei Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája az 1960-as években épült. A község közepén egy 450 éves öreg hársfa áll. Priero Priero település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 513 fő (2017. január 1.). Priero Ceva, Montezemolo, Murialdo, Perlo, Sale delle Langhe és Castelnuovo di Ceva községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bánffy György (színművész) Bánffy György (született Hunyadi-Buzás) (Budapest, 1927. június 19. – Korfu, Görögország, 2010. szeptember 3.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Édesanyja Pápay Klára színésznő (1900–1984) volt. Életpályája 1945–1949 között magántisztviselő illetve mozi üzemvezető volt. 1949–1950 között a filmgyári színészcsoport tagja volt. 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. A Színiakadémia elvégzése után 1950–1953 között a Nemzeti Színház, 1953–1954 között az Állami Bábszínház, 1954–1960 között pedig a Fővárosi Operettszínház tagja, 1960–1971 között Pécsre szerződött a Nemzeti Színházhoz, 1971-től a József Attila Színház tagja volt. 1978-tól a Zeneakadémia beszédtanáraként működött. 1956-os szerepvállalása miatt a forradalom leverése után hátrányt szenvedett. 1985–1994 között országgyűlési képviselőként dolgozott, 1990–1994 között az MDF frakciójában. 1985–1990 között a kulturális bizottság, 1989–1990 között a társadalom-biztosítási bizottság, a szociális és egészségügyi bizottság családvédelmi albizottság tagja. 1989–1990 között az Ellenzéki Demokraták parlamenti csoportjának vezetője, 1990–1994 között a kulturális, oktatási, tudományi, sport-, tv- és sajtóbizottság tagja. 1990–1995 között a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke, 1990–től az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke volt. 2006-ban Budapest XIII. kerülete, 2007-ben Budapest II. kerülete díszpolgárává választotta. Tragikus hirtelenséggel hunyt el 2010. szeptember 3-án Korfun. A Farkasréti temetőben temették el szeptember 22-én. Drámai színész, kiváló beszédtechnikája, orgánuma jól érvényesült előadóestjein is. Magánélete 1955-ben feleségül vette Sátory Matildot (Tildát). Két gyermekük született; Eszter (1957) és András (1960). Unokái: Márton (1987), Anna (1987), Luca (1990), Kinga (1990), Barnabás (1999). Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 165. Goethe: Faust – Faust Rostand: Cyrano de Bergerac – Cyrano, Guiche gróf Shakespeare: Othello – Othello Shakespeare: III. Richárd – Richárd, Buckingham herceg Shakespeare: Lear király – Lear Shakespeare: Tévedések vígjátéka – Aegeon Lerner-Loewe: My fair Lady – Higgins Bródy: A tanítónő – Szolgabíró Neil Simon: Mezítláb a parkban – Victor Velasco Gay: Me and my girl – Sir John Shaw: A hős és a csokoládékatona – Petkov Füst Milán: A lázadó – Papi Ibsen: Hedda Gabler – Brack bíró Ibsen: Nóra – Rank doktor Szigligeti: Liliomfi – Szilvay Arthur Miller: Pillantás a hídról – Alfieri Lessing: Bölcs Náthán – A jeruzsálemi pátriárka Thuróczy Katalin: Cselédlépcsőn – Idősebb férfi Székely János: Dózsa – Dózsa Bognár László: Élektra – Agg nevelő Csongrádi Kata: Énekelj, Déryné! – Grüssenmayer gróf Hubay Miklós: Egy faun éjszakája, avagy hová lett a rózsa lelke? – Oktáv Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – Polizeidirektor Mikszáth Kálmán: Különös házasság – Fischer érsek Széchenyi István: A legnagyobb magyar – Széchenyi Színpadi rendezései Két alkalommal a József Attila Színházban saját darabjait rendezte. Harmadik minőségben színészként is közreműködött. A Csodálatos mandarin ügy A levegő hőse (társszerző) Emlékezete Életútjáról könyv jelent meg. Bánffy György elhunytának első évfordulójára Budapest II. kerületében, Pesthidegkúton a helyi önkormányzat emlékparkot létesített, amelyet 2011. november 12-én avatott fel Láng Zsolt polgármester. Az ünnepségre meghívták Schmitt Pált , a feleségét és Bánffy György özvegyét is. Díjai Jászai Mari-díj (1965) Érdemes művész (1971) SZOT-díj (1979) Kiváló művész (1983) Kazinczy-díj (1989) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1992) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) Magyar Örökség díj (1998) Kossuth-díj (2001) Nagykőrös díszpolgára (2003) XIII. kerület díszpolgára (2006) II. kerület díszpolgára (2007) Magyar Szabadságért díj (2010) 3754-es busz A 3754-es jelzésű autóbuszvonal Miskolc és környéke egyik helyközi járata, melyet az ÉMKK Zrt. lát el a megyeszékhely vagy Sajóbábony, és Varbó között. Közlekedése A járat Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci járás székhelye, az ország egyik legnépesebb települése, Miskolc autóbusz-állomásáról (Búza tér) indul, indításai egy része pedig Sajóbábonyból indul, vagy ide érkezik Varbóról. Sajószentpétertől a két útvonal megegyezik: végigmegy a Pitypalatty-völgyön, végállomása a zsákfalu Varbó. Napi indításszáma átlagosnak mondható. 3755-ös busz A 3755-ös jelzésű autóbuszvonal Miskolc és környékének egyik helyközi járata, amit az ÉMKK Zrt. lát el a miskolci autóbusz-állomás és Répáshuta között, a legtöbb járat Bükkszentkeresztre is betér vagy csak odáig közlekedik. Napi fordulószáma átlagosnak mondható. Közlekedése A járat a Búza teret köti össze a Bükk két népszerű üdülőtelepülésével. A legtöbb járat csak Bükkszentkeresztig közlekedik, de vannak Répáshutáról közvetlen miskolci járatok is. A vonalon Mercedes Intouro buszok közlekednek. 2004 és 2016 között gyakorlatilag a Bükkhöz nőtt, ikonikus piros MAN SÜ 363-asok jártak, valamint egy Credo EC12-es, 2012-től 2016-ig. Két bükkszentkereszti MAN, valamint egy répáshutai és egy szintén répáshutai Credo járt a vonalon. A vonal többször is metszi a Lillafüredi Állami Erdei Vasút hálózatát. Útvonala a Papírgyárig nagyjából megegyezik az 1-es számú helyi busszal, Felső-Majláth és Lillafüred között pedig az 5-ös buszéval. A járatnak tulajdonképpen betétjárata közlekedik 3753-as jelzéssel, amely a DIGÉP-főkaputól indul, ebből munkanapon egy pár közlekedik. Az 1383-as, turisztikailag kiemelt járat is azonos útvonalon közlekedik a Búza tér és Répáshuta között, de tovább közlekedik Egerig. Egerészölyv Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában sík- és hegyvidéken egyaránt szép számban előforduló gyakori ragadozó madár. Közép-Európában a család leggyakoribb faja. Közepes termetű, tollazata a sötétbarna és a fehér között változik. Gyakran vitorlázás vagy vadászat közben figyelhető meg. Főként kis termetű emlősöket zsákmányol, de nem veti meg a többi gerincest, a rovarokat vagy a gilisztákat sem. Az európai kontinens nagy részén állandóan megtalálható, míg északon és keleten vonuló, téli szállása Közép-Európában, Észak-, és Kelet-Afrikában, a Közel-Keleten és Indiában terül el. Az egerészölyv nem veszélyeztetett, állományai a 20. század elejéig tartó üldözés után ismét gyarapszanak, ám populációját jelentős mértékben befolyásolja a zsákmányállatok számának alakulása. Vadászata azonban nem javasolt, mivel könnyedén összetéveszthető más hasonló kinézetű ragadozó madarakkal. Legközelebbi rokonai a pusztai ölyv, a mongol ölyv és a szirti ölyv, amelyekkel szuperfajt alkot. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben Az év madarának választotta. Élőhelye Nyílt vidékeken, mezőkön, legelőkön, vizenyős területeken vadászik, és a közeli erdőben fészkel. Olyan helyeken is vadászik, ahol az ember gondoskodik arról, hogy a növényzet ne nőjön magasra. Táplálékát majdnem mindig ezeken a területeken keresi, így elterjedése is ezekhez a nyílt vidékekhez kötődik. Ritkán található 1000 méternél magasabban, ugyanakkor élőhelyének felső határát a 2500 méteres tengerszint feletti magasság alkotja. Gyakran látható autópályák mellett póznán üldögélni, mivel ezeket és más utakat is felkeresi vadászat közben. Költeni erdőfoltokban vagy erdőszéleken telepszik meg, és ritkán fészkel erdők belsejében, vagy a mezők közötti keskeny határsávokon, vagy magányos fákon. Újabb fában szegény vidékeken fasorokon vagy magányos fákon is megtelepszik, vagy kisebb fákon, a tanyáktól kevesebb, mint 100 méterre is megtalálták. Eredményesen költ lakott területeken is. A többnyire legalább 20 cm átmérőjű fészkelőfa kiválasztása a helyi kínálattól függ. A fészket a törzs végén, az elágazásokhoz, vagy a fő ágakra a törzs közelébe helyezi. Eddig két talajon épült fészekről és egy magasfeszültségű vezetéket tartó tornyon történt költésről számoltak be. Újabban sziklákon is fészkel. Előfordulása Európa, Ázsia nagy részén költ, egészen a Bering-tengerig előfordul. Izland és Észak-Skandinávia kivételével egész Európában megtalálható. Az egerészölyv Közép-Európában a leggyakoribb ragadozó madár, messze megelőzve a vörös vércsét. A névadó alak elterjedési területét a balti államok, Nyugat-Belaruszia, Északnyugat-Ukrajna, Kelet-Bulgária és Görögország határolja. Közel-Keleten, Törökország nagy részén és Észak-Afrikában nem költ. Írország nagy részéről, Anglia keleti részéről és Skóciából a 19. század végére kiirtották. Keleten egészen Japánig megtalálható. Telelni délre vonul. A Kárpát-medencében állandó. Alfajai Alfajait két csoportba szokták sorolni. A nyugati egerészölyv csoportba a következő alfajok tartoznak: a Buteo buteo buteo alfaja Európa területén él; Magyarországon állandó madárfaj. A Buteo buteo rothschildi nevű alfaja az Azori-szigeteken lelt otthonra; kisebb és sötétebb a névadó alaknál. A Buteo buteo insularum elnevezésű alfaja a Kanári-szigetek szigetein él; kisebb és világosabb, mint a névadó alak. A Buteo buteo harterti alfaj Madeira szigetén él. A Buteo buteo arrigonii Korzikán és Szardínián él; kisebb és világosabb, mint a névadó alak. A Buteo buteo menetriesi nevű alfaj a Kaukázus hegyvidékén található meg. A keleti vörösfarkú egerészölyv csoportba tartozó alfajok: a vörösfarkú egerészölyv (Buteo buteo vulpinus) Eurázsia területén lelhető fel; Magyarországon ritka, alkalmi vendég. A névadó alaknál kisebb, és kevésbé változatos színezetű. Hasa és farka gyakran vöröses vagy fahéjszínű, és kevesebb sáv látható. Buteo buteo japonicus binominális nevű alfaja Japán szigetein él. Buteo buteo trizonatus nevű alfaja Dél-Afrika térségében lelt élőhelyre. Két szigetlakó alfaját nem sikerült besorolni egyértelműen egyik csoportba sem. Ezeket korábban a nyugati csoport tagjai közé sorolták, de felmerült, hogy közeli rokonságban vannak a pusztai ölyvvel (Buteo rufinus) is. Lehet, hogy inkább annak az alfajai vagy a két faj hibridjei, melyek elkülönülve fejlődtek a szigeteken. Ezen két alfaj a következő: Buteo buteo bannermani, mely a Zöld-foki szigeteken él és 2011 óta az IOC külön fajként kezeli, valamint a Buteo buteo socotrae, mely a Szokotra-szigeten él Jemen területén; 2011 óta az IOC külön fajként kezeli. Megjelenése Testhossza 50-57 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. Világos színű madarak minden populációban előfordulnak, némelyikben szabályosan gyakoriak, ami igen eltérő mintázatokhoz vezet. Sokuk feje, hasa és szárnyának alsó fele fehér. A világos színváltozaton kívül létezik sötét és rőt színű változat is. A sötét színváltozat agyagszínű vagy feketésbarna. A fiatalok hasoldalán látható csíkok a begyig futhatnak, a kifejlett madarak hasi oldala keresztben csíkozott, egészen az egyszínű begyig. Az átmeneti alakokon kevésbé kifejezett a hasoldali mintázat, és a has krémszínű, vagy fehér. A begy és a farok mintázata hiányos. A világos színváltozaton az alapszín testszerte krémszín vagy fehér, és alig látszik a mintázat, még a szárny és a farok csíkozása is hiányos. Gyakran okkerbarna, vagy szürke foltok láthatók a hátukon. A kézevezők vége mindig sötét, a farok szorosan szalagozott. A fej és környéke többnyire hosszában csíkozott, ritkábban fehér vagy sötétbarna. A sötét színváltozat hasa is sötétbarna. A gyakran világos hascsík fiatalokon hosszában csíkozott, felnőtteken keresztszalagos. Az alsó szárnyfedők egyszínűek, foltosak vagy csíkosak. A lábszárak tollazata, az úgynevezett nadrág szintén lehet egyszínű, hosszában csíkozott vagy szalagos mintájú. A legbiztosabb ismertetőjegy a farok, ami az egerészölyv névadó változatát megkülönbözteti a többi alfajtól és a gatyás ölyvtől. Ennél a változatnál a faroktollak szürkék, barnák vagy rozsdavörösek nyolc-tizenkét sötét keresztszalaggal. A további színezet és rajzolat változékony. A karmok színe a tollazat színéhez igazodóan lehet sötét, vagy világos. A csőr fekete, és töve világosabb. A nem tollas testrészeken a bőr a frissen kelt fiókákon rózsaszín, a kifejlett példányokon sárga. Az írisz barna vagy barnásszürke, néha világos, vagy sárgás, és szintén igazodik a tollazat színéhez. Francia neve, a buse variable is tükrözi ezt a változatosságot. A színváltozatokat már korán kapcsolatba hozták a földrajzi elterjedéssel. Később nagy érdeklődés övezte ezeket a kutatásokat, amikor nagyobb területek egerészölyveit hasonlították össze. Kapcsolatot találtak a színezet és a szaporodás sikere között. Németországban messziről felismerhető szárnyjelekkel láttak el egerészölyveket, és egy citizen science-projekt keretében bárki jelenthette észleléseit a kutatóknak. Egy molekulagenetikai vizsgálat alacsony enzimheterozigóciát talált, ami egy genetikai szűk keresztmetszetre engedett következtetni, ami még a színezetbeli eltérésekkel is összeegyeztethető volt. Az egerészölyv vagy kerítéskarókon és oszlopokon ül, vagy a felszálló légáramlatokon kering. A köröző vitorlázás alatt szárnyait lapos V alakban tartja. Nyávogáshoz hasonlítható kiáltásokat hallat. Korfüggő különbségek A fiatalok írisze világosabb, mint a felnőtteké. A fiatal és a felnőtt egyedek tollazata a mintázat mellett a farok formája alapján is megkülönböztethető. A fiatalokon a szubterminális szalag kevéssé szélesebb, mint a többi; felnőtteken a különbség kifejezettebb. A fiatalokra a hegyes végű, a felnőttekre az egyenesen végződő faroktollak jellemzők. Az egyéves kor körüli első vedlés során vált a fiatal a felnőttkori tollruhára. Ekkor nem cserélődik ki a teljes tollazat, hanem a külső kézevezők megmaradnak. Ez lehetőséget ad arra, hogy a madarászok különbséget tegyenek a kétéves és az idősebb egerészölyvek között. A fiókák első két pehelyruhája egérszürke vagy fehér. A szürke fiókáknak van egy szürke nyakfoltja, ami a fehéreken hiányzik. A szürkék karma sötét szaruszínű, a fehéreké az első harmadban fehér. Testsúly Németországban a kifejlett hímek testsúlya 622 és 1183 gramm közötti, átlagosan 790 g. A tojók testsúlya 782 és 1364 g között változik, átlagosan 990 g. Ebbe nem számolták bele a kiéhezett és lefogyott egyedeket; ez az éves átlagos normál testsúly, ami nagy mértékben változik. A költési idő kezdetétől a tél beköszöntéig a hímek 12 - 290 g, átlag 130 g, a tojók 47 - 370 g, átlag 180 g testzsírt szednek fel magukra, ami a téli időszakban, főként januártól áprilisig felhasználódik. Ez a hímek testtömegének 14,2, a tojókénak 15,6%-át jelenti. Eszerint novemberben és decemberben érik el a maximális testsúlyt. Kivételes esetben a zsírtartalék elérheti a testsúly negyedét is. A felvett táplálékmennyiséget főként a begy tárolja. Súlya hímeknél átlagban 82 g (maximum 156 g), ami a normál testsúlyuk 10,4 százaléka (maximum 19,7 százaléka), tojóknál 134 g (maximum 209 g), ami a normál testsúlyuk 13,5 százalékát (maximum 21,1 százalékot) tesz ki. A mindennapos fészekellenőrzés során 1988-tól 1996-ig 15 fészek átlagában a fiókáknál a kelési súly 44,5 g volt. Esténként 10 fiókát, köztük hét hímet és három tojót mértek. Hangja Az egerészölyv egy viszonylag beszédes ragadozó madár. Nyávogásszerű kiáltását sokszor repülés közben hallatja. Ezt a hangot a szajkó gyakran és szívesen utánozza. Ez a „hieeh” hang többnyire költési időben, de máskor is hallható néha. Figyelmeztető kiáltása egy éles „pi”-vel kezdődik, amit egy kevésbé éles „-jee” követ. A legalább 20 napos fiókáktól is hallható. Izgatottabbnak hangzik, mint a nyávogásszerű kiáltás. Nincs nemspecifikus hívóhangja. A fiókák első napjuktól fogva „piij piij” hangon kérnek ételt szüleiktől, ami 12 napos koruktól mélyebbé és erősebbé válik. A hangok egy hangsúlyos első szótagból és egy mélyebb második szótagból áll: „biijüüi biijüüi ..”. A fészek elhagyása után az első szótag gyakran elmarad. Minél éhesebbek a fiókák, annál gyakrabban ismétlik ezeket a hangokat. Júliustól kezdve a fészektől eltávolodva is hallható. Életmódja Gyakran látni a nyílt kultúrtájak és erdőszélek felett vitorlázni, ilyenkor szárnya enyhe "V" alakban felfelé hajlik. Időnként a vércsékhez hasonlóan egy helyben lebeg, azaz szitál a levegőben. Az olyan területeket kedveli, ahol váltakoznak az erdők és mezők, a rétek és szántóföldek. Dél-Európában főleg szubalpin és hegyi erdőket népesít be. A költő- és hálóhelye mindig fákon van. Közép-Európában messze a leggyakoribb ragadozó madár, de helyenként állománya drasztikusan lecsökkent. Költési időben védi a költőfát és a környékét. Február közepétől a párzási időszakban a párok nászrepülést mutatnak be. Együtt köröznek, és sokat hívogatják egymást. Ezután emelkedések és esések követik egymást, amit a fészekre zuhanás zár le. Az idegen egerészölyveket gyors rárepüléssel és szárnnyal verdesve űzik el. Költési időszakban megritkulnak a szomszédok között a határviták, de egyes pár nélküli fajtársakkal szemben még előfordulhatnak nézeteltérések. Költési időn kívül laza, szétszórt csapatokban kóborol. Ekkor főként a táplálékban gazdag nyílt területeken gyülekeznek. Egész nap ott tartózkodnak, csak estére keresik fel az alvófákat. Elhullott vadak körül vagy kemény teleken rangsor is kialakul. Egyedül költözik. A vonulás idején megfigyelhető rajok termikek közelében gyűlnek össze, hogy magasságot nyerjenek, de utána ismét egyedül haladnak tovább. Táplálkozása Gyenge lábával és rövid karmaival az egerészölyv csak kis állatokra vadászhat, legfeljebb mókusméretű állatokat ejt el. Főként pockokat fog, de gyíkokat, kígyókat, madárfiókákat, kétéltűeket (leginkább békákat), rovarokat és férgeket is eszik. Néha a halak is felkerülnek az étlapra. Nagyobb madarakat, például galambokat, csak akkor tud elejteni, ha azok már megsebesültek, vagy haldokolnak. Igen alkalmazkodóképes madár, mindig azt a táplálékot fogyasztja, ami a legkönnyebben elérhető számára. Azokban az években, amikor sok a mezei pocok, több tojást rak és több fiókát nevel fel. A dögöket is fogyasztja. Megbízható adatokhoz csak a fészek melletti maradékokból vagy a gyomortartalomból lehet jutni. A köpetek, amelyek lényegében szőrgolyócskák, elégtelenek. A mezőgazdaság számára hasznos madár, mivel jelentős mennyiségű rágcsálót elfogyaszt. Az egerészölyvekről, olykor –tévesen– felröppennek olyan híresztelések, hogy komoly károkat okoznak az apróvadak állományában. Több kutatás azonban bizonyította, hogy az egerészölyvek táplálékának mindössze 1-5 százalékát teszi ki az apróvadak, míg a legtöbb apróvaddal rendelkező területeken táplálékának csak maximum 15 százalékát alkotják ezek. Megfigyelőhelyről kémleli a környéket, vagy lassan köröz a táj felett, majd hirtelen lecsap az áldozatra. Az utakon is keresgél; az elütött állatokból táplálkozva sokszor őt magát is elütik. Szaporodása Az egerészölyv két vagy háromévesen válik ivaréretté, amit a Walesben szárnyjelekkel megjelölt egyedek bizonyítanak. Revírhűségük miatt a költő párok akár egész életükben együtt maradnak. Akár 26 évig is élhetnek. Az északon élő egerészölyv vonuló madár, áprilisban tér vissza téli szállásairól költőterületeire. Magyarországon állandó, a fákra vagy sziklapárkányra gallyakból építi fészkét. Általában az előző évi, maga építette fészkét használja újra. Miután mindig kijavítja vagy megmagasítja, idővel fél méter magas, akár 80 cm átmérőjű várak is létrejöhetnek. Az egerészölyv költőterülete fölött nászrepülést mutat be, nagy magasságokban köröz és zuhanórepülésekben száll alá. Többnyire április végén rakja le első tojásait, és rögtön el is kezd kotlani. 2-5 tojást rak, kotlási ideje 33 nap. A tojások mérete 56 × 45 mm, súlya 50-60 g. Fehér alapon többé-kevésbé vörösesbarna és szürkésbarna foltosak. A nagyobb fészekaljon később kezd kotlani. Az ölyvek száma is erősen függ a pockok, egerek számától. A költés alatt és a következő néhány napban a hím hordja a táplálékot a fészekhez. Amikor a fiókák első fedőtollai kibújnak, mindkét szülő vadászni indul. A tojó kezdetben feldarabolja a zsákmányt, és a falatokat a fiókák csőre elé tartja, később a szülők a táplálékot a fészek szélére helyezik. Ha nem tudnak elegendő táplálékot szerezni, akkor hosszan tartó harc alakulhat ki a fiókák között, ami gyakran a legfiatalabb fióka pusztulásával végződik. Körülbelül 40 nap után, általában június vége felé a fiókák kirepülnek. Az első hetekben az ágakon ülve szüleik tovább etetik őket, ebben az időszakban hangos kiáltozással hívják fel magukra a figyelmet. Ez az időszak két-tíz hétig tarthat. Augusztusban, a vonulás kezdetekor szétesik a család: a fiatal madarak születési helyük környékén kóborolnak vagy dél felé vonulnak, a felnőttek Közép-Európában maradnak, és sok helyütt költőterületükön vészelik át a telet. A fiatalok néha 200 km-re is eltávolodnak születési helyüktől. Később is valahol a környéken telepszenek meg. Kemény teleken sokuk elpusztul, de tavasszal a legtöbb területet újra benépesítik a délről érkezők. A szaporodás sikere, azaz a felnevelt fiatalok átlagos száma a tápláléktól függően 0,73 (Észak-Wales, 1979 - 1982) és 2,56 (Skócia, 1969 - 1972) között változik. A gyűrűzési adatok szerint kirepült fiatalok 49%-a éli túl az első telet, ezek 68%-a a másodikat, és 71%-a a harmadikat. A későbbi éveket az előző évet túlélők 81%-a éli túl. Vándorlások Közép-Európa egyes területein vonuló. Magyarországon az egerészölyv állandó madár; a nyugat-európai populációk is állandók, ami azt jelenti, hogy egész évben a költőterület környékén marad. Nagy részük kevesebb, mint 50 km-re kóborol el. Németországban részben vonuló az az évi fiatalok 30-40 és a több évesek 50%-a. A Skandináviában költő egerészölyvek vonulók, és a telet Dániában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban töltik. A gyűrűzések alapján a legnagyobb egerészölyv által megtett távolság 6335 km, amit egy Észak-Svédországban felnőtt egyed tett meg Togóba utazva. A dél-svéd Falsterboban, a Balti-tenger legszűkebb részén Svédország és Dánia között az őszi vonulás alatt 10 ezer (1987) - 13 ezer (1990) egerészölyvet figyeltek meg. A költözés augusztusban kezdődik, csúcspontját október közepén éri el, és novemberben ér véget. A hazaköltözés a tél keménységétől függően februárban kezdődik, de nagyrészt márciusban zajlik, és április végén fejeződik be. A hirtelen téliesre forduló idő és a hóesés miatt az északabbra vagy magasabban élő egerészölyvek délebbre vagy alacsonyabbra menekülnek. Védettsége Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint. Európában biztos állományú fajnak számít, ezt mutatja, hogy a teljes populációnak körülbelül 75%-a Európában él. Elterjedési területe világszerte mintegy 33 900 000 négyzetkilométert foglal magába. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel. Teljes állományát 783 000 - 1 273 000 párra becsülik. A becslések a teljes elterjedési területre, és nagyobb részt a 20. század elejére vonatkoznak. 2015-ös becslések alapján a teljes állománya elérte a 2 170 000-3 690 000 egyedet. Mint Európa nagy részében, hazánkban is a leggyakoribb ragadozó madár, 3000-5000 pár él itt. A 2015. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 5762 egerészölyv telelt Magyarországon. A 2016-os saslétszám felmérés során a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei és önkéntesei 5500 darab egerészölyvet találtak Magyarországon. Néha még ma is lövik, különösen a vonulási utakon és a téli szállásokon. Baleseteknek is áldozatul eshet; az utakon élelmet kereső egyedeket elüthetik, de a távvezetékekben folyó áram is agyoncsaphatja őket. Sok helyen a szaporodási siker az ember beavatkozása miatt elmarad. Ez lehet favágás vagy építkezés. A kellő információk hiánya vagy figyelembe nem vétele az egész család halálát okozhatja. Mivel az egerészölyvet könnyű összetéveszteni más védett ragadozó madarakkal, ezért a hazai szakemberek nem javasolják, hogy e madárfaj ismét vadászható legyen. Az apróvad állomány változásait nem a ragadozó madarak elszaporodása okozza, hanem azon élőhelyi sajátosságok megváltozása, ahol e kis termetű vadak élnek. Az egerészölyvek és más ragadozó madarak állományai éppen hogy a zsákmányállatok számának függvényében alakulnak, tehát nem ők alakítják egy-egy általuk vadászott állatfaj egyedszámát. Magyarországon 1951 és 2014 között összesen 8395 példányt gyűrűztek meg a szakemberek, amelyből 3757 egyed fióka volt. A Magyarországtól legtávolabb megkerült hazánkban meggyűrűzött egerészölyvet Finnországban fogták be, mintegy 2164 kilométernyire tőlünk. Vélhetően a hazánkba telelni érkezett, majd északi költőhelyére visszatérő madár volt. Állománya A 19. század óta állománya lényegében gyarapodott az üldözés visszaszorulása, az erdősítések és a nyílt területek betelepülése miatt. Közép-európai állományai közül néhány a védettség miatt újra megközelíti a terület eltartóképességét. Bizonyos európai uniós intézkedések javították a mezei pockok életfeltételeit, ami az egerészölyv egyik fő tápláléka. Egyes helyeken az irtás miatt megritkult, valamint ezen területek némelyikéről el is tűnt; ezek közül többet még mindig nem tudott újra benépesíteni. Ez különösen Írországot (az 1950-es években 1-10 pár), és Angliát érinti. Ebben a hanyatlásban az üldözésnek, főképp a mérgezett csapdáknak, a növényvédő szereknek és a nyúlmyxomatózisnak is része lehet, amikor a nyúlállomány 99%-a elpusztult, bár a nyulak csak regionálisan fontosak az egerészölyv szempontjából. Száz évig nem költöttek egerészölyvek Kelet-Angliában és Kelet-Írországban, és csak a legutóbbi években kezdtek újra megtelepedni. A huszadik század elején Hollandiában még a héjánál is ritkább volt. A mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek lassították az állomány növekedését. 1960-ban az akkori állomány felét, száz példányt holtan találtak. Az 1970-es évek közepére állománya 1500 költőpárra növekedett, és az 1980-as évek elején 3500 - 4500 párra gyarapodott. Az 1990-es évek egerekben gazdag évei különösen sok új megtelepedést hoztak. Schleswig-Holstein északi részén egy 1000 km²-es próbaterületen 1967-től 1976-ig 102-ről 206-ra, majd 1998-ig 300-ra nőtt a költőpárok száma. A korábbi évektől eltérően 1998-ban a párok 37 százaléka erdőn kívül költött. Közép-Európa egerészölyveinek fele Németországban költ. Az általános növekedés ellenére gyakoriak a visszaesések, aminek oka a táplálék mennyiségének ingadozása. Ez főként a mezei pockot érinti, aminek állománya ciklikusan ingadozik, és mivel a mezei pocok az egerészölyv fő tápláléka, ezért neki is alkalmazkodnia kell ehhez az ingadozáshoz. Egy Schleswig-Holsteinben végzett felmérés alapján amikor kevés a mezei pocok, akkor a nem költők aránya 40 százalékról 75 százalékra nő. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 5789-5858 itthon telelő egerészölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók. Rokon fajok Legközelebbi rokonai közül hazánkban is fészkel a gatyás ölyv (Buteo lagopus) és a pusztai ölyv (Buteo rufinus). Észak- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-tenger szigetein honos a rőtfarkú ölyv (Buteo jamaicensis). A vörösvállú ölyv (Buteo lineatus) Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó nyílt, fákkal tarkított füves pusztáin él. Szintén az amerikai kontinens lakója a szélesszárnyú ölyv (Buteo platypterus). Ezen kívül még 21 rokon fajt sorolunk a Buteo nemzetségbe. Galéria Egy fa ágán megpihenve Vadászat közben Fiókák Téli hidegben Drap Drap település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 4444 fő (2015). Drap Blausasc, Cantaron, Peillon és La Trinité községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 50 let Pobedi Az 50 let Pobedi (oroszul: 50 лет Победы, magyarul: a győzelem 50 éves évfordulója) orosz, továbbfejlesztett Arktyika osztályú (10521 tervszámú) atommeghajtású jégtörő hajó. Ez az osztály legutolsó, legfiatalabb tagja, melyet 1993-ban bocsátottak vízre. A hajót az Atomflot üzemelteti, honi kikötője Murmanszkban található. Története Építése 1989 októberében kezdődött a leningrádi Balti Hajógyárban, eredetileg Ural néven. 1993-ban bocsátották vízre. A hajó további építését azonban a pénzügyi háttér hiánya miatt leállították és csak 2003-ban folytatták. 2004. november 30-án tűz ütött ki az építés alatt álló hajón, melyet csak 20 óra után tudtak eloltani. A tűz során radioaktív szennyeződés nem történt, mert a hajó atomreaktora még nem volt feltöltve fűtőanyaggal. Építését 2007 elején fejezték be. Első alkalommal 2007. február 1-jén futott ki a tengerre, ahol a Finn-öbölben kéthetes tengeri próbautat hajtottak végre a hajóval. Ezt követően a Balti Hajógyárban felkészítették a honi kikötőjébe, Murmanszkba történő áthajózásra, ahová 2007. április 11-én érkezett meg. A hajó alapvető feladata az Északkeleti átjáró hajózhatóságának biztosítása. Emellett gyakran használják sarkvidéki expedíciók és turistautak (pl. az Északi-sark és a Ferenc József-föld meglátogatása) céljaira is. A 128 utas elhelyezésére alkalmas hajó 2013. július 30-án járt 100. alkalommal az Északi-sarkon. 2013 októberében a hajón jutott el az Északi-sarkra a 2014-es szocsi téli olimpia lángja. A jégtörő az olimpiai lánggal 2013. október 15-én indult Murmanszkból és október 19-én, rekord idő, mindössze három nap és 19 óra után érkezett meg az Északi-sarkra. Jellemzői A hajó az eredeti Arktyika osztály 10520 típusú hajóinak módosított, továbbfejlesztett változata, melyből csak ez az egy példány készült. Az Arktyika osztály többi egységéhez hasonlóan két OK–900A típusú atomreaktorral szerelték fel, melyeket a hajótest középső részén helyeztek el. A hajó új, digitális vezérlőrendszert kapott, valamint javítottak a sugárvédelmi rendszerein. Az elődeihez képest módosított, „kanál alakú” orr részt kapott, melynek jobbak a jégtörő tulajdonságai. Saint-Avé Saint-Avé település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 11 095 fő (2015). Saint-Avé Monterblanc, Saint-Nolff, Vannes, Plescop, Meucon és Locqueltas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sarah Jane Smith (audiójáték-sorozat) A Sarah Jane Smith egy audiojáték-sorozat amit 2002 és 2006 között adott ki a Big Finish Productions kilenc részben. A sorozat a címszereplő Sarah Jane Smith kalandjait meséli el, az azok utáni években, miután a Doktor kénytelen volt a Földön hagyni. Továbbá megjelenik a robotkutyája K9 két epizódban. A robotkutya sajnos eltűnt a sorozatból, miután a Doktor és Sarah-Jane egy régi ellensége (Hilda Winters) megtalálta és lebontatta. Az utolsó része Dreamworld amit néhány héttel ezelőtt adtak ki mielőtt Sarah Jane újra megjelent a Doctor Who School Reunion részében. Majd ezután Sarah Jane újra spin-offot kapott melynek címe Sarah Jane kalandjai amit a magyar tévékben is sugároztak. Az audiosorozat eseményeire nem utaltak kivéve két alkalommal: A School Reunion -ban, hogy a K9-s robotkutya nem működik, A The Wedding a Sarah Jane Smith -n hogy Sarah Jane a nagynénikéjétől örökölte házát. Kiadási összefoglaló Angolul: Szabad magyar fordításban: Főszereplők Ők adták a főszereplőknek a hangjukat: Sarah Jane Smith - Elisabeth Sladen Josh Townsend - Jeremy James Natalie Redfern - Sadie Miller Ellie Martin - Juliet Warner (1. évad) Will Sullivan - Tom Chadbon (2. évad) Sir Donald Wakefield - Stephen Greif (2. évad) Részek listája A sorozat részei: 1. évad A magyar cím zárójelben. Kronológia Előző: K-9 and Company Következő (Doctor Who-n): Osztálytalálkozó Következő: Sarah Jane kalandjai Cziráky Margit Cziráki és dénesfalvi gróf Cziráky Margit (Dénesfa, 1874. augusztus 11. – Eszterháza, 1910. augusztus 18.) az Esterházy család hercegi ágának tagja, Esterházy Miklós felesége. Élete Cziráky Margit ősi magyar nemesi családból származott; édesapja gróf Cziráky Antal Ferenc (1850–1930), édesanyja gróf Esterházy Alice (1850–1882). A hercegi család rosszallása ellenére kötött házasságot Esterházy Miklós herceggel 1898. november 16-án. Boldog házasságukból öt gyermek született. 1901-ben Dr. Kokas Lajos segédkezett Cziráky Margit szülésénél, ekkor született Pál nevű fia. A Herceg telket adományozott Kokas Lajosnak, hogy azon kórházat építhessen. Cziráky Margit 1906-ban orgonát ajándékozott a zsámbéki várkastélynak. Az ötödik gyermekének születése után két héttel, harminchat évesen halt meg. A házaspár munkálkodásának eredményeként a XIX. század fordulóján érte meg Eszterháza (Fertőd) második fénykorát, amelynek felújítására a fiatalasszony teljes hozománya ráment. A környéken ma is legendák keringenek szépségéről, kedvességéről, életszeretetéről és jóságáról, amellyel az elesetteket támogatta. Gyermekei neveléséről való hitvallása minden szülő és pedagógus számára példaképül szolgálhat. Ahogy maga mondta „jó katolikus, önzetlen, hasznos magyar embereket” kíván nevelni, „kik hazájuknak hasznára válhatnak, amellett, hogy a nyelveket sem hanyagolják el, és a testi edzésnek is legyen hely adva”. Rebbenésnyi rövid élete elég volt ahhoz, hogy az emberek száz év elmúltával is szeretettel adózzanak az emlékének, és mind a mai napig Margit napon a Fertőd-Süttöri templomban érte szóljon a harang. A hercegné öt év szünet után hatodszor is várandós lett. 1910 júliusában kislányt szül Eszterházán, akit Bernadette névre kereszteltek, de egész életében Dedette-nek hívtak. 1910. augusztus 18-án vérmérgezésben halt meg a hercegné Eszterházán. Végakaratának megfelelően szakított a hagyománnyal, és nem a kismartoni családi kriptába temették el, hanem Eszterházán helyezték örök nyugalomra, amit annyira szeretett, az égererdő felé kint a szabadban, ahonnan a tavat és a Hanságot látni. Sírját kívánsága szerint egyszerű fehér kereszt jelzi. Az 1913. október 12-én alapított csornai kórházat Cziráky Margitról nevezték el Margit Kórháznak. A mai napig megemlékeznek Cziráky Margitról Fertődön. VIII. Károly francia király VIII. (Nyájas) Károly, franciául Charles l’Affaible (Amboise, 1470. június 30. – Amboise, 1498. április 7.) Franciaország királya (uralkodott 1483. augusztus 30-ától haláláig), Nápoly királya IV. Károly néven 1495-ben. XI. Lajos és Savoyai Sarolta fia, a Valois-ház hetedik királya volt. Útja a trónig Károly XI. Lajos második házasságából származott, a királyi pár hatodik gyermeke és negyedik fia volt. Bátyjai még születése előtt meghaltak, és öccse, François is csecsemőként hunyt el. Trónra lépésekor csak két nővére volt életben: Anne ( 1461 – 1522 ), 1473 -tól II. Pierre bourboni herceg felesége; Johanna ( 1464 – 1505 ), 1476 -tól az orléans -i herceg, a későbbi XII. Lajos felesége. Az apja halálakor 13 éves trónörökös nem részesült komolyabb nevelésben, és az atyai rendelkezések értelmében erős akaratú nővére, Anne és férje vette át régensként a hatalmat, amit egészen 1491-ig gyakorolt. Károlyt 1484. május 30-án koronázták meg Reimsben. A régensség Az Anjou-örökség Az Anjou-ház IV. Charles herceg halálával kihalt 1481-ben, és csak egy oldalági rokon, II. (Calabriai) René lotaringiai herceg jelentkezett az örökségért. A királyi csapatok azonnal megszállták a többek között Anjout, Maine-t és az addig Német-római Császárság fennhatósága alá tartozó Provence-ot. Véglegesen csak 1484-ben rendezték a helyzetet: a Beaujeu-k és René megállapodott abban, hogy utóbbi lemond az Anjou-örökségről Bar hercegségéért cserébe. Az egyezséggel a régensi pár azt is elérte, hogy René herceg kimaradt az időközben kibontakozó főúri ellenállásból. Harc a főurak ellen - a „bolond háború” Anne és Pierre de Beaujeu folytatta XI. Lajos politikáját abban a tekintetben, hogy arra törekedtek, hogy minél kevesebb önálló főnemesi tartomány létezhessen Franciaország területén. A legsúlyosabb veszéllyel, Burgundiával még XI. Lajos leszámolt, de több lezáratlan ügy maradt utódaira. A szigorú felügyeletet gyakorló XI. Lajos halálakor a szorításból szabaduló főnemesség ellenállása a szintén Valois-házi, régensségre pályázó II. Lajos orléans-i herceg, a későbbi XII. Lajos vezetésével bontakozott ki. A feszültségeket 1484-ben országos rendi gyűlésen próbálták orvosolni Tours városában, de nem jártak sikerrel. Az orléans-i herceg szövetkezett a már XI. Lajossal is szembeszállt II. Ferenc bretagne-i herceggel, és megállapodtak, hogy feleségül veszi annak lányát, Bretagne-i Annát. (A házasságra ténylegesen csak később került sor, de a hercegnő addigra már két frigyen volt túl.) A főúri pártban a bretagne-i és orléans-i herceg mellett ez utóbbi unokafivére, I. Charles angoulême-i gróf, Alain albret-i gróf és IV. János orániai fejedelem is felsorakozott, sőt a burgundi örökség nagy részéből 1482-ben kiszorított Habsburg Miksa is támogatta a lázadókat. A kortársak már-már a Közjó Ligája feléledését rebesgették – igaz, az 1465-ös mozgalommal ellentétben ez a szervezkedés nem járt sikerrel, és a történetírók végül csupán csak „bolond háborúként” emlegették. Párizs és Bretagne fellázításának kudarca és a lázadók kisebb vereségei után a döntő összecsapásra azután került sor, hogy a párizsi parlament 1488-ban kimondta az orléans-i és a bretagne-i herceg felségsértését. A királyi erők fölényes győzelmet arattak a saint-aubin-du-cormier-i csatában 1488. július 28-án. Az orléans-i herceget bebörtönözték, és csak három év múlva, VIII. Károly önállósodásakor kapott kegyelmet. Bretagne A bolond háború másik nagy vesztese a bretagne-i herceg volt, aki a verger-i szerződésben ígéretet tett királyellenes híveinek eltávolítására, továbbá arra, hogy tartományát öröklő lányát csak az uralkodó beleegyezésével adhatja bárkihez feleségül. Ezután azonban rövidesen lovasbalesetet szenvedett, és meghalt. Szeptember 9-én így tizenegy esztendős lánya, Anna lett a tartomány hercegnője. A zsenge korú hercegnő, úgy tűnik, korát meghazudtolóan érett politikus volt, és arra törekedett, hogy a Beaujeu-k törekvéseinek ellenállva megőrizze tartománya viszonylagos autonómiáját. A régensek a tours-i érsekség és a párizsi parlament hatáskörét egyaránt ki próbálták terjeszteni a tartományra, hogy így szorosabb ellenőrzés alá vonhassák azt, illetve követelték a hercegnő feletti gyámságot. Anna mögé valóságos nemzetközi koalíció sorakozott fel: VII. Henrik angol király, II. Ferdinánd aragóniai király és felesége, I. Izabella kasztíliai királynő, illetve Habsburg Miksa római király egyaránt támogatásáról biztosította, ez utóbbi pedig végül feleségül is vette. Igaz, csak per procura, azaz a vőlegény helyett egy képviselője vett részt a menyegzőn, amit így nem is háltak el. Anna sosem találkozott Miksával, aki nem is tudott túl sok erőt a megsegítésére áldozni. A francia erők 1491-re az egész hercegséget megszállták, és a hercegnőt arra kényszerítették, hogy – miután házasságát felbontották – hozzámenjen VIII. Károlyhoz. Az eljegyzésre 1491. november 23-án Rennes-ben, a házasságra pedig ugyanaz év december 6-án Langeais-ban került sor. Ezzel párhuzamosan hazaküldték Habsburg Margitot, Miksa lányát, akit a burgundi örökség feletti osztozkodásban Amboise-ba vittek, és ott neveltek 1483 óta – a hozomány gyanánt átadott tartományok visszaszolgáltatása nélkül. Önálló uralom Itália vonzásában VIII. Károly házasságakor már huszonegy éves volt, és ekkor döntött úgy, hogy saját kezébe veszi a hatalmat. Nővére és sógora, aki 1488-tól Bourbon hercege is volt, kiszorult a hatalomból, és helyüket a király itáliai terveit támogató tanácsadók kerültek, mint Guillaume de Briçonnet vagy Étienne de Vasc. Az ifjú Károly király nem véletlenül próbált meg Itália felé terjeszkedni: a virágzó reneszánsz tartomány – benne Lorenzo de’ Medici Firenzéje és a keleti kereskedelmet kezében tartó Velencei Köztársaság – ekkor Európa legvárosiasabb, leggazdagabb és legkulturáltabb területe volt, ahol a hódítás hatalmas dicsőséggel és haszonnal járhatott. Károlyt egyébként is várták Itáliában: már apja jó kapcsolatban volt a Milánói Hercegség urával, Ludovico (il Moro) Sforzával, aki unokaöccse, a nápolyi király veje ellenében várt francia segítséget; a firenzeieket markában tartó Girolamo Savonarola prédikátor azt remélte, hogy a francia király majd megbuktatja a züllött Borgia pápát, VI. Sándort; a nápolyi nemesség pedig I. Ferdinánd, V. Alfonz aragóniai király törvénytelen fia zsarnokoskodása ellenében pedig meg is hívta a trónra az uralkodót. Károly célja tehát a Nápolyi Királyság megszerzése volt, amelynek birtoklása együtt járt a jeruzsálemi királyi címmel. A lovagias lelkű uralkodó nagy vágya volt, hogy felléphessen az Európában mind veszélyesebben terjeszkedő Oszmán Birodalom ellen – nem véletlenül vásárolta meg később a pápától Dzsemet, II. Bajazid szultán száműzött fivérét, a korábbi trónkövetelőt. Előkészületek a támadásra Károly tisztában volt vele, hogy a hátországát biztosítania kell itáliai hadakozása idejére, ezért rövid úton békét kötött három legfőbb ellenségével – akik egyébként a bretagne-i kérdés kapcsán kölcsönösen szövetkeztek is egymással. VII. Henrik angol király már 1492-ben partra szállt az általa birtokolt Calais-ban, és felelevenítette III. Edward és V. Henrik trónigényét. Reális esélye nem lett volna a dúsgazdag és ereje teljében levő francia monarchiával szemben, így könnyen beleegyezett az étaples-i szerződés megkötésébe. Ebben Károly lemondott a nemrég felbukkant Perkin Warbeck trónkövetelő támogatásáról és nagyobb összegű „kárpótlás” kifizetésére tett ígéretet, ennek fejében Henrik elismerte bretagne-i uralmát, és kivonult az országból. A következő ellenfél, akivel a francia király rendezte viszonyát, II. Ferdinánd aragóniai király volt. A két királyság viszonyát 1462 óta a pireneusi Cerdagne és Roussillon mérgezte, amelyeket XI. Lajos hódított el Ferdinánd apjától, II. Jánostól, és 1472-1475 között sikeresen ki is védte annak ellentámadását. Károly azonban jobbnak látta kibékülni déli szomszédjával is, hogy Itáliára összpontosíthassa erőit. Végül már csak Miksa császár volt hátra az ellenséges hatalmak közül. A francia király és a német uralkodó közti konfliktust a hirtelen, előre be nem jelentett módon felbontott jegyesség és hozománybirtokok vissza nem szolgáltatása okozta. Károly végül hiábavaló ellenállás után lemondott Artois-ról, Franche-Comtéról, Charolais és Noyon vidékéről, azaz az 1477-ben megszűnt burgundi birtokkomplexum szinte teljes egészében Habsburg kézbe került. A helyzetet az 1493. május 23-án kötött senlis-i szerződés rögzítette. A hadjárat 1494. január 24-én meghalt Ferdinánd nápolyi király, és II. Alfonz követte a trónon. A halálhírre a király erős, tüzérséggel és gyalogsággal jól felszerelt, de még mindig dicsvágyó lovagok által dominált hadsereget állított fel, ehhez lyoni bankároktól szerzett pénzt. Az orléans-i herceg júniusban bevette Genovát, amely az utánpótlás biztosításában játszott kulcsfontosságú szerepet, majd júliusban megindultak a királyi hadak. Az Alpokon átkelve találkozott a milánói Ludovico herceggel, elhódította Pisát Firenzétől, majd II. Piero de’ Medicit elüldözve üdvrivalgás közepette vonult be a városba, ahol Savonarola vette át a hatalmat. Károly ezek után Róma felé indult, ám váratlan módon nem megbuktatta VI. Sándort, hanem az őt Rómában képviselő diplomatája, Jean Bilhères de Lagraulas bíboros közreműködésével engedelmességet fogadott neki. A pápa ennek fejében 1495 januárjában kinevezte Szicília, Nápoly és Jeruzsálem királyává. Ezen kívül átadta Károlynak Dzsemet is, II. Bajazid szultán testvéröccsét, akit előtte azonban még megmérgezett, s aki ezt követően 1495 februárjában Nápolyban meghalt. A híveitől elhagyott II. Alfonz 1495 februárjában lemondott fia, II. Ferdinánd javára. Alfonz Szicíliában, a népharag által elűzött Ferdinánd pedig Ischia szigetén keresett menedéket, ám mindketten meghaltak 1496 folyamán. Károly császári díszben, fején Franciaország, Nápoly, Jeruzsálem és Konstantinápoly koronájával vonult be 1495. február 22-én a városba. Sikerei ellenére komoly veszély fenyegette a megdicsőült franciákat: Miksa császár és Aragóniai Ferdinánd támogatásával Velence, a köpönyegforgató pápa és Ludovico Sforza már március elején megkötötték a Velencei Ligát. A liga azzal fenyegette VIII. Károlyt, hogy elvágja visszaútját Franciaország felé. A király gyorsan reagált, Lombardiába vonult, és 1495. július 5-én szétverte a koalíció sokkal nagyobb seregét a fornovói csatában. Károly és hadserege ezzel hazatérhetett, de a Nápoly védelmére hátrahagyott Gilbert de Monpensier alkirály erősítés híján 1496 februárjában kénytelen volt feladni a területet Aragóniai Ferdinánd támadásaival szemben. Nyájas Károly halála Károly nem akarta megbosszulatlanul hagyni az itáliai kudarcot, ezért újabb hadjárat megindítását tervezte és próbálta megszervezni. Eközben halt meg Amboise-ban egy baleset következtében: 1498. április 7-én olyan erősen bevágta homlokát egy alacsony szemöldökkőbe, hogy meghalt. Mivel Károly minden gyermeke meghalt, legközelebbi rokona, az orléans-i herceg – Károly ükapjának, V. (Bölcs) Károlynak a dédunokája – lépett trónra XII. Lajos néven, aki a bretagne-i örökség ügyében hozott döntések értelmében feleségül vette Bretagne-i Annát. Nyájas Károly históriáját egy testvérpár, Godefroy és Philippe de Séguront írta meg. A királyt a Saint-Denis-i bazilikában temették el, nemesfémből készült síremléke térdre borulva imádkozva ábrázolta. A francia forradalom során síremlékét elpusztították. Házassága, utódai Károly a 1491. december 6-án Loire-parti langeais-i kastélyban vette feleségül Bretagne-i Annát, II. François bretagne-i herceg és Marguerite de Foix akkor tizennégy esztendős lányát, akit a fentebb vázolt módon kényszerítettek arra, hogy elváljon Habsburg Miksa római királytól. Károly halála után Anna utódja, XII. Lajos felesége lett, és csak 1514-ben halt meg. Nyájas Károlynak és a bretagne-i hercegnőnek hét gyermeke született, de mindegyikük korán meghalt: Károly Lóránt (Orlandó) ( 1492 – 1495 ) francia királyi herceg, valamint breton herceg, Franciaország (dauphin) és Bretagne trónörököse N. (fiú) ( 1493 . augusztus – 1493 . augusztus) N. (leány) ( 1494 . március – 1494 . március) N. (gyermek) ( 1494 – 1494 ) Károly ( 1496 . szeptember 8. – 1496 . október 2.) francia királyi herceg, valamint breton herceg, Franciaország (dauphin) és Bretagne trónörököse Ferenc ( 1497 – 1498 ) francia királyi herceg, valamint breton herceg, Franciaország (dauphin) és Bretagne trónörököse Anna (Plessis-lès-Tours, 1498 . március 20. – Plessis-lès-Tours, 1498 . március 20.) francia királyi hercegnő, valamint breton hercegnő és Bretagne trónörököse Brassói nemzetközi repülőtér A brassói nemzetközi repülőtér egy 2018-ban építés alatt álló repülőtér Vidombák közelében (Románia), a jövőbeli A3-as autópálya mellett. A tervek szerint képes lesz közepes méretű repülőgépeket fogadni, tervezett utasforgalma évi egymillió. Története 2006-ban a román állam 11 hektár földet utalt át Brassó megyének. A kanadai Intelcan cég feladata volt a reptér kidolgozása, együttműködve Brassó, Hargita, Kovászna megyékkel, valamint Vidombák városával. A szerződést hivatalosan 2005. november 14-én írták alá. A terveket az Intelcan 2008. április 15-én mutatta be. Eredetileg 24–30 hónap alatt tervezték befejezni, azonban, mivel a terv jogi konfliktusba, valamint pénzhiányba ütközött, az építkezés leállt, és az Intelcan visszalépett. Helyébe a helyi hatóságok léptek. A Brassó megyei hatóságok megállapodást kötöttek a Vectra Service helyi építőipari céggel a futópálya megépítésére. A szerződés aláírására 2012. november 18-án került sor, a projekt értéke 12,7 millió euró. A 2820 méteres pálya építése 2013 áprilisában újraindult, és 2014. október 3-án hivatalosan is felavatták. A projekt tervezett költségét 87 millió euróra becsülik. Széles körben támogatja mind a helyi lakosság, mind a helyi vállalkozások, amelyek légi árufuvarozást terveznek. A reptér valószínűleg 4000 munkahelyet teremt majd, utasforgalma 6 éven belül évi egymillió lesz. A tárgyalások még folyamatban vannak a fő terminál megépítésére, ezt modulárisan építik, hogy lehetővé tegyék a jövőbeli bővítéseket. Kerékpározás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározásban 6 versenyszámban hirdettek meg versenyt, melyeket a Neo Phaliron Velodrome pályán rendeztek meg. Ez alól kivétel volt az országúti mezőnyverseny, mivel az nem pályakerékpár-verseny volt. A versenyt a Kerékpár Albizottság szervezte. A versenyeket április 8-án, 11-én, 12-én és 13-án tartották. Éremtáblázat A táblázatban a rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve. Minden nemzet, melynek versenyzője indult kerékpározásban, legalább ezüstérmet szerzett a játékokon. Érmesek Az érmeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság utólag ítélte oda. A versenyeken a győztesek egy ezüstérmet kaptak, és a további helyezetteket nem díjazták. A táblázatban a rendező ország versenyzői eltérő háttérszínnel kiemelve. Kerékpár Albizottság Nikolasz Vlangalisz, elnök konst. Bellinisz, titkár Sz. Mavrosz Nikolasz Kontojannisz Mar Philipp Jac. Theophilasz Sursilvan nyelvjárás A sursilvan nyelvjárás (németül Oberländisch-nek, azaz felföldinek is nevezik, romansul Sursilvan) a romans nyelv egyik változata, melyet Sursilva környékén beszélnek a svájci Graubünden kantonban. Az első sursilvani dialektusban írott szövegemlék 1611-ből való, Stefan Gabriel reformátor tollából. 1900-ig két sursulvan írásmód létezett, egy katolikus és egy református. Példaszöveg A következő szöveg sursilvan és standard romans nyelven, valamint magyar fordításban: Követelésbehajtás A követelésbehajtás lejárt teljesítési határidejű tartozások behajtását, illetve a behajtás megkísérlését jelenti. A követelés A lejárt tartozás majdnem mindig hitelezésből keletkezik, ami lehet pénz szolgáltatás áru hitelezése. Lejárt tartozásnak tekintjük a követelést, ha a számla kifizetésének határideje elmúlt, és az adós valamilyen oknál fogva nem fizette ki azt a hitelezőnek. Követeléstípusok A követelések alapvetően két csoportra oszthatók: magánszemélyekkel szembeni követelések cégekkel , önkormányzatokkal , egyéb szervezetekkel szembeni követelések A két esetben teljesen különbözőek a követelésbehajtás eszközei. A követelésbehajtás eszközei A cégekkel szembeni követelésbehajtás eszközei: figyelmeztető levelek küldése személyes felkeresés, tárgyalásos rendezésre való törekvés átütemezés megszervezése adóslistán szerepeltetés hitelezők értesítése ügyfelek értesítése felszámolási eljárás megindítása A magánszemélyekkel szembeni követelésbehajtás eszközei: figyelmeztető levelek küldése személyes felkeresés, tárgyalásos rendezésre való törekvés részletfizetés megszervezése átütemezés megszervezése adóslistán szerepeltetés Behajtás Ha a cég által kibocsátott számlák és a késedelmesen fizető ügyfelek száma elég nagy, a hitelező cég létrehozhat házon belül követeléskezelő ügyosztályt. Gyakran azonban hatékonyabb külső követelésbehajtó cégek szolgáltatásait igénybe venni. A követelésbehajtó cégek A legtöbb követelésbehajtó cég csak az adós által elismert, és a hitelező által igazolt tartozások behajtását vállalja. A piac tisztességes működésének garantálására Magyarországon a követelésbehajtó cégek szakmai szervezetet hoztak létre: a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információ Szolgáltatók Szövetségét (MAKISZ, www.makisz.hu). Ez a szervezet kamaraként működik, és a piaci szereplők legtöbbjét tömöríti. A követelésbehajtó cégek vállalkoznak a tartozások beszedésére alapdíj és sikerdíj kikötése mellett. Az alapdíj egyszeri, a hitelező által kifizetett összeg, a sikerdíj pedig a behajtott tartozás valahány százaléka. Előfordul tisztán alapdíjas, tisztán sikerdíjas, és kombinált típusú követelésbehajtás is. A követelésbehajtó cégek a legtöbbször nem vásárolják meg a tartozásokat, csak kezelésre veszik át. (A tartozások megvásárlását a faktoráló cégek végzik.) A szerződésben meghatározott kezelési idő lejártával az ügyeket visszaadják a hitelezőnek. Fontos, hogy ezalatt a hitelező általában nem avatkozhat be az ügymenetbe, és bármilyen okból folyik is be a tartozás, a sikerdíjat ki kell fizetnie. A követelésbehajtó cégeknek a hitelező akkor jogosult átadni az adós magánszemélyek személyes adatait, ha ezt a szerződésben kikötötték. Cégek adatait a hitelező minden további nélkül átadhatja. 193 Ambrosia A 193 Ambrosia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Jérôme Eugène Coggia fedezte fel 1879. február 28-án. Topolná Topolná település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Topolná Mistřice, Kněžpole, Babice, Bílovice, Březolupy, Napajedla, Komárov és Spytihněv településekkel határos. Lakosainak száma 1637 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hírközlés Topolná határában működik környékünk egyetlen hosszúhullámú rádióadója. Az állomás Brno néven ismeretes(wd). A 270 kHz frekvencián reggel 4-től este 11 óráig a ČRo Radiožurnál műsorát továbbítja két 257 m magas adótoronyból. Uganda az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Uganda a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 25 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést No Big Deal A No Big Deal című kislemez az amerikai-német származású Sydney Youngblood 1993-ban megjelent kislemeze a Just the Way It Is című albumról. A dal nem volt túl sikeres, csupán az angol kislemezlistára sikerült feljutnia, ott a 90. helyig jutott. Megjelenések 12" BMG – 74321 15963 1 A1 No Big Deal (Serious Mix) 6:05 Remix – The P 'N' T Tribe Of Soulsters A2 No Big Deal (New York Jazzy Hip Hop Mix) 5:12 Remix – Raw-Pulse B1 No Big Deal (Evo's RTV Mix) 6:07 Remix – Evolution B2 No Big Deal (Dub Mix) 4:14 Remix – One World Mozart: C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre (K. 6) Wolfgang Amadeus Mozart egyik korai műve. Ez a mű egy sor újdonságot hozott: ez Mozart első, hegedűt is felvonultató darabja, az első olyan darab amiben nemcsak egy hangszer van, és az első szonátaformában íródott darab. Ezen kívül a korábbi darabjai mind egytételes kis rövid irományok voltak; ez a mű már viszonylag hosszú és több tételt tartalmaz. 1762 és 1764 között keletkezett, a keletkezés helyét se ismerjük pontosan (valószínűleg a szülőváros, Salzburg, de eléggé lehetséges Párizs is). Mozart hat- vagy nyolcéves volt a darab írásakor; ezért valószínűleg a kottázást apja, Leopold Mozart végezte. A csembalóra (ez volt abban az időben a megszokott billentyűs hangszer) és hegedűre írt kompozíció az 1765 előtti művek egyik szokásos hangnemében, C-dúrban íródott. Ez Mozart addigi leghosszabb darabja (13 perc egy közepes tempó mellett), és öt tételt tartalmaz: Allegro Andante Menüett I Menüett II Allegro molto A hegedű és a zongora kapcsolata igen változó a mű folyamán: a hegedűs hol a zongorista visszhangja, hol vele egyszerre mozogva kísérőtársa, hol a zongora a hegedűs „támasztóbot” basszusa. Ez egy igen kedves atmoszférát sugárzó darab, ahol a frázisok többször is felbukkannak egy tételen belül. Mozart sikeresen alkalmazza az Alberti basszust. Anyámon a tanárom Az Anyámon a tanárom egy 2007-es amerikai vígjáték, melyet Craig Gillespie rendezett, és a főszereplők Seann William Scott, Billy Bob Thornton, Susan Sarandon, Amy Poehler és Ethan Suplee. A filmet 2007. szeptember 14-én mutatták be. Cselekmény John Farley (Seann William Scott), egy sikeres író, aki később visszatér szülővárosába, Nebraskába, hogy megkapjon egy díjat.Farley mikor hazaérkezik, megtudja hogy az ő megözvegyült édesanyja, Beverly (Susan Sarandon) az egykori tornatanára, Jasper Woodcock (Billy Bob Thornton) az élettársa.Farley nem örül a hírnek, mert emlékszik, hogy Woodcock mit tett vele annak idején. Woodcock és Beverly kapcsolatban vannak, és Farley próbálja meggyőzni édesanyját hogy hagyja el Woodcock-ot.Majd később elmennek egy fesztiválra, ahol Farley kihívja Woodcock-ot különböző versenyeken, hogy bizonyítsa jobb nála és hogy nem méltó társ Beverlyhez. Farley nem jár sikerrel, minden kihívást veszít, de a kukoricaevő versenyt megnyeri. Farley, majd kigúnyolja Woodcock-ot hogy le tudta győzni és gyerekesen bohóckodik, ezt látja Tracy (Melissa Sagemiller), az egykori osztálytársa, és nem hajlandó vele találkozni, mert még korábban elhívta őt egy randira. Farley alig várja már hogy megkapja a kukoricacsőkulcsot a díjkiosztón, azonban először Woodcock-ot hívják ki, hogy átadják neki az "Év legjobb tanára" díjat, amikor megkapta megköszöni és megdicséri a közönség tagjainak számára, hogy jó tanár lehetett.Farley ez ellen tiltakozik, és csak ő szerinte egy "seggfej", majd elmagyarázza mindenkinek hogy mindenkit megkínzott hajdanán. Woodcock és a közönség néhány tagjai ezt megcáfolják, majd Woodcock kihívja Farley-t egy helységbe, ahol összeverekednek kis híján.Beverly látta, hogy fiát már majdnem megüti a tanár úr, és ennek ellenére szakít vele. Másnap Farley, mint szív a szívvel beszélget édesanyjával, és azt mondja neki hogy ő mindig el akarta kötelezni magát egy férfi mellett.Farley megérti és megpróbál bocsánatot kérni Woodcock-tól. Majd megmérkőznek egymással egy birkózásban, hogy megtudják melyikőjük a jobb, a harc közben Woodcock agyrázkódást szenved.Farley és Beverly meglátogatják őt a kórházban, és mindhárman békét akarnak teremteni.Farley, elmondja, hogy Woodcock valójában rendes ember, mert segített neki kiskorában a tornaórákon, hogy a kis duci gyerekből, aki volt egy férfi legyen, majd édesanyja és Woodcock kibékülnek. A film végén több rövid jelenetet mutatnak be, az egyik közülük hogy Woodcock és Beverly összeházasodnak.Farley és Tracy újra összejönnek, majd, írt egy könyvet aminek címe: Backbone: The Határozott Guide to Self Confidence. Szereplők Billy Bob Thornton –– Jasper Woodcock ( Barbinek Péter ) Seann William Scott –– John Farley ( Gáspár András ) Susan Sarandon –– Beverly Farley ( Andresz Kati ) Ethan Suplee –– Nedderman ( Scherer Péter ) Amy Poehler –– Maggie Hoffman ( Bognár Gyöngyvér ) Melissa Sagemiller –– Tracy Detweiller ( Sánta Annamária ) Kurt Fuller –– Luke Jessop tanácstag ( Áron László ) M.C. Gainey –– Hal a fodrász Brent Briscoe –– második fodrász Hazai kiadás 2008. január 15.-én jelent meg DVD-n és Blu-rayen. Fogadtatás Anyámon a tanárom kapott értékelése a kritikusok szerint jelenleg 87%-ot romlott 110 értékelés alapján, a Rotten Tomatoes-en. A Metacritic átlagos pontszáma 41%-os, ami 25 értékelésen alapul.Bár a filmet erősen kritizálták, de Roger Ebert 4 csillagból 3-at adott rá. Egy 2009-es interjúban a The Opie & Anthony Show-ban Seann William Scott azt nyilatkoztatta, hogy ő és Thornton sok időt töltöttek a forgatáson, bármilyen szörnyű is volt a film. Leconte de Lisle Charles Leconte de Lisle (teljes nevén Charles Marie René Leconte de Lisle) (Saint-Paul, 1818. október 23. – Párizs, 1894. július 17.) francia költő, a parnasszizmus egyik fő képviselője. Életpályája Kezdetben Charles Fourier szocialista tanainak lelkes apostola, sőt a falanszter mesterét himnuszban is dicsőítette, de aztán végleg elfordult a szocializmustól és egy pogány szellemű, panteisztikus filozófiáért rajongott, amelynek a hatása költészetén is meglátszik. Férfikora javában a parnasszisták ("Parnassiens") nevű fiatal költőiskola vezére lett. Lírai költeményeiben (Poemes et poésies, 1855) bámulatos művészettel kezeli a formát, de a hangulatnak is nagy mestere. Poemes tragiques című kötetét (1882) az Akadémia koszorúval ismerte el és 1866-ban Victor Hugo helyébe tagjául is megválasztotta őt. Mint a Luxembourg-könyvtár igazgatója, éveken át műfordítással is foglalkozott, franciára fordította Homérosz, Horatius és mások műveit. Magyarul Az Erinnysek. Antik tragédia ; ford. Ivánfi Jenő; Lampel, Bp., 1913 ( Fővárosi színházak műsora ) Suruppak Suruppak (Fara) a mai Tell Fara, ősi sumér város Irakban, Al-Qadisiyyah kormányzóságban. Fekvése Uruktól északra fekszik Története Suruppak Mezopotámia legrégebbi városai közé tartozott. A Sumér királylista - amely az özönvíz előtti városokat írta le, az ötödik helyen említi nevét. A Suruppak királya Ziuszudra volt a sumér vízözönmítosz hőse, aki Enlil isten tanácsára bárkát épített és így megmenekült az áradatból. Később a Gilgames-eposz szerint Utnapistim élte túl hasonlóképpen a vízözönt. Utnapistim Ubar-Tutu fia volt, aki a vízözön előtt Suruppak utolsó királya volt. Régészet Suruppak területén először 190-1903ban R. J. Koldewey és W. Andrae végzett ásatásokat, majd 1931-ben E. Schmidt ásatott itt. CBeebies A CBeebies (ejtsd: szíbíbíz) a BBC 0 és 6 év közötti gyerekeket megcélzó digitális gyerektévécsatornája. Bár az Egyesült Királyságon kívül kódolják, egyes országokban megszüntették az elérés korlátozását. A csatornát többször is kitüntette a BAFTA Children's Awards. Története A CBeeies 2002. február 11-én indult el. A csatorna minden nap reggel 6 óra és este 7 óra közt sugároz, a BBC Four-ral egy sávban érhető el. Később elindult rádió csatornája a CBeebies radio ami napi 3 órában sugárzott. A CBeebies teljesen reklámmentes csatorna és teljesen a BBC Worldwide tulajdonában áll. Először nemzetközi szinten Indiában sugározott 2007 májusától, de 2012 novemberében megszüntették kereskedelmi megfontolásokból. A későbbiekben elkezdett sugározni Írországban, Szingapúrban, Hongkongban, Lengyelországban, Indonéziában, Mexikóban, Afrikában, Ausztráliában és az USA-ban. 2011 márciusától az USA-ban on demand változata is elindult az Xfinity szolgáltatónál. Műsorok Műsorblokkok A CBeebies több blokkra osztja fel a műsoridejét (a zárójelben lévőek szabad fordításban vannak): Get Set Go! , reggeli blokk reggel 6 és 9 óra közt. Discover and Do ( Fedezd fel és csináld ) délelőtt 9 és 15 (délután 3) óra közt. Lunch Time ( Ebédidő ) 12 és 13 (délután 1) óra közt. Big Fun Time ( Nagy móka idő ) 15 (délután 3) és 18 (délután 6) óra közt. Bedtime Hour ( Esti mese óra ) 18 (este 6) és 19 (este 7) óra közt. Legnézettebb műsorai Az alábbi lista a CBeebies tíz legnézettebb műsorát tartalmazza. Az listát a BARB adatai alapján készült. Díjak Az CBeebies-t és az általa sugárzott műsorok számos díjat kaptak az évek során. 2002-ben a BAFTA Children's Awards-on a CBeebies Interactive TV Services-t jelölték a legjobb interaktív szolgáltatás kategóriában, majd 2005-ben a CBeebies Online-t ugyanebben a kategóriában. A CBeebies-nek odaítélték a legjobb gyerekcsatorna és a Highly Commended díjat a 2006-os Broadcast Digital Channel Awards-on. 2007-ben a CBeebies-t jelölték az év gyerekcsatornája díjra a BAFTA Children's Awards-on, 2008-ban és 2009-ben pedig az év csatornája díjra. A CBeebies brit honlapját jelölték a legjobb interaktív oldal díjra 2007-ben szintén ezen a díjátadón, és megnyerte a Royal Television Society Best Design an Innovationt díját. Vízi denevér A vízi denevér vagy vízi egérfülű-denevér (Myotis daubentonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Európa szerte megtalálható, kivétel Skandinávia északi és a Balkán déli részén. Szibéria déli részén egészen Vlagyivosztokig, Koreában, Mandzsúriában, a Kuril- és a Szahalin-szigeteken, valamint Hokkaidón is előfordul. Magyarországon vizek mentén gyakori. Alfajai Myotis daubentonii chasanensis Myotis daubentonii daubentonii Myotis daubentonii loukashkini Myotis daubentonii nathalinae Myotis daubentonii petax Myotis daubentonii ussuriensis Myotis daubentonii volgensis Megjelenése A vízi denevér testhossza 4,1 - 5,1 centiméter, farokhossza 3 - 3,9 centiméter, magassága 0,75 - 1,1 centiméter, alkarhossza 3,3 - 4,1 centiméter és testtömege 6,5 - 11 gramm. Viszonylag kis faj, lába hosszú. A farok hegye túlér a farokvitorlán. Füleit négy redő keresztezi. A fülfedő a fülhossz fele. A hátoldal sötétbarna, a hasi oldal szürkésbarna árnyalatú, de ettől eltérő színárnyalatok is gyakran megfigyelhetőek. Életmódja A vízi denevér művelt területeken él, kedveli a vízközeli helyeket. Nyáron faodvakban és épületekben, télen barlangokban alszik. A hegyekben 1300 méterig megy fel. A vízi denevér igen gyorsan repül; mintegy félórával naplemente után indul, és a kora reggeli órákig vadászik. Téli álmát barlangokban, vízszintes helyzetben alussza, ritkábban függeszkedve, magánosan vagy kis csoportokban. Tápláléka rovarok; csak röptében táplálkozik. Szaporodása A megtermékenyülés tavasszal történik. A kölykezőszálláson több száz nőstény tartózkodik. A fiatalok 6-7 hét után önállóak. 2491 Tvashtri A 2491 Tvashtri (ideiglenes jelöléssel 1977 CB) egy kisbolygó a Naprendszerben. William Sebok fedezte fel 1977. február 15-én. Lovro Bračuljević Lovro Bračuljević, magyarosan Bratsuljevich Lőrinc, Bracsulevity, Laurentius a Buda (Buda, 1685. körül – Buda, 1737. november 21.) magyarországi horvát irodalmár, ferences szerzetes. Életrajza 1685 körül született Budán. Filozófiát és teológiát tanult, valószínűleg Itáliában. Miután elvégezte tanulmányait, filozófiát tanított szülővárosában. Misés pappá szenteltetvén tíz évig adta elő rendtársainak a teológiát; később Bulgáriában volt hittérítő. Anyanyelvén írta műveit. Sokat foglalkozott a horvát helyesírással, annak logikátlanságával. A bunyevácokról is írt műveiben. 5 műve közül csak 2 maradt fenn a mai napig. Budán halt meg 1737. november 21-én. Művei Uzao serafinske (po naški – goruće) ljubavi, Buda, 1730. Dobar put putovagnia kristianskogh u rai vicsniega uxivagnia to jest vladalistca za pravo i korisno suxiti Bogu, Buda 1730. Steinbourg Steinbourg település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 2023 fő (2015). Steinbourg Dossenheim-sur-Zinsel, Waldolwisheim, Dettwiller, Ernolsheim-lès-Saverne, Hattmatt, Monswiller és Saint-Jean-Saverne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Feketeföld A feketeföld (nálunk is elterjedt orosz kifejezéssel csernozjom) E talajokra a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. Jellemzői továbbá az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak). 1977-es Formula–1 világbajnokság Az 1977-es Formula–1-es szezon volt a 28. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1977. január 9-étől október 23-áig tartott. A bajnokság végeredménye Versenyzők Pontozás: Délczeg Gergely Délczeg Gergely (Budapest, 1987. augusztus 9. –) magyar labdarúgó. A Testvériségben ismerkedett meg a labdarúgással, ahonnan 9 éves korában igazolta le a REAC. A 2006–07-es szezonban a tartalékbajnokságban 8 gólt szerzett. Az élvonalban 2006. november 25-én mutatkozott be, a REAC - FC Fehérvár mérkőzésen. A 2007–08-as szezonban nem jutott szóhoz a Soproni Ligában. A Ligakupa őszi kiírásában két gólt is szerzett, 2007. augusztus 22-én a Kaposvár elleni hazai mérkőzésen, majd szeptember 19-én a ZTE FC elleni összecsapáson. A REAC II. csapatában már több szerephez jutott, 18 mérkőzésen 9 gólt szerzett.[forrás?] 2008 júliusában sikeres próbajáték után szerződtette a ZTE labdarúgócsapata.[forrás?] 1 évet töltött itt, az első csapatban kétszer lépett pályára, gólt nem szerzett. A ZTE II csapatában 21 másodosztályú találkozón 8 gólt ért el. 2009 nyarán a másodosztályba akkor kieső BFC Siófok csapatához igazolt. A másodosztályban 26 mérkőzésen 13 gólt szerzett, így tevékeny szerepet játszott, abban hogy a csapata visszajutott a legmagasabb osztályba.[forrás?] 2009-es Formula–1 ausztrál nagydíj Az ausztrál nagydíj volt a 2009-es Formula–1 világbajnokság szezonnyitó futama, amelyet 2009. március 27-e és 29-e között rendeztek meg az ausztráliai Melbourne Grand Prix Circuit-en, Melbourneben. Itt teljesítette első versenyét a 2009-es idény egyetlen újonca, Sébastien Buemi a Toro Rosso színeiben, valamint ez volt Sebastian Vettel első Red Bullos versenye. A csapatok között Ausztráliában debütált a Brawn GP. A futamon kettős győzelmet aratott a Brawn GP, Jenson Button és Rubens Barrichello révén. Harmadikként a Toyota versenyzője, Jarno Trulli ért célba, de utólag 25 másodperces büntetést kapott, így a harmadik helyért járó 6 pontot Lewis Hamilton kapta. Az FIA azonban újratárgyalta az ügyet és Trulli végül visszakapta a 3. helyet, Hamiltont pedig utólag kizárták. A nagydíj előtt A 2009-es év első versenyét mozgalmas holtszezon előzte meg. A gazdasági válság miatt az összes csapat költségvetése szűkült, a Honda meg is szűnt, helyét a Brawn GP vette át. Kevesebb mint két héttel a futam előtt felmerült, hogy átalakítják a pontozási rendszert és a világbajnoki címet a legtöbb győzelmet elérő versenyző fogja nyerni, végül az FIA a tervezetet az általános tiltakozás hatására visszavonta. A Brawn GP nagyon jól teljesített a nagydíjat megelőző utolsó teszteken. Fölmerült, hogy a csapat (a Toyotával és a Williamsszel együtt) szabálytalan diffúzort használ, ezért előbb a BMW Sauber, majd a Ferrari, a Renault és a Red Bull is panaszt nyújtottak be az FIA-hoz. A március 26-i, csütörtöki gépátvételen szabályosnak találták a kifogásolt alkatrészt. Az ausztrál nagydíj hétvégéjén jelentették be azt is, hogy a Brawn GP főszponzora a 2009-es évben a Virgin-csoport. Szabadedzések Első szabadedzés Az ausztrál nagydíj első szabadedzését március 27-én, pénteken tartották, közép-európai idő szerint 02:30 és 04:00 óra között. Az első két helyen a Williams versenyzői, Nico Rosberg és Nakadzsima Kazuki végeztek, harmadik lett Kimi Räikkönen. Második szabadedzés Az ausztrál nagydíj második szabadedzését március 27-én pénteken futották, közép-európai idő szerint 06:30 és 08:00 óra között. A legjobb időt ismét Nico Rosberg futotta, mögötte Rubens Barrichello végzett a Brawn-Mercedesszel, harmadik lett a toyotás Jarno Trulli. Harmadik szabadedzés Az ausztrál nagydíj harmadik szabadedzését március 28-án, szombaton tartották, közép-európai idő szerint 04:00 és 05:00 óra között. Az edést ismét Nico Rosberg nyerte. Időmérő edzés Az ausztrál nagydíj időmérő edzését március 28-án, szombaton futották, közép-európai idő szerint 07:00 és 08:00 óra között. Az időmérő edzést Jenson Button nyerte, második lett Rubens Barrichello, harmadik Sebastian Vettel. Az edzés végeredménye * Lewis Hamilton bejutott az edzés második szakaszába, de ott műszaki hiba miatt nem autózott mért kört. Autójában váltót cseréltek, így a 15. hely helyett az utolsó rajtkockából indulhatott. **A két Toyota túlságosan hajlékony hátsó szárnnyal ment, ami szabálytalan, így kizárták őket az időmérőről. A versenyt a boxból kezdték. Futam Az ausztrál nagydíj futama március 29-én, vasárnap, közép-európai idő szerint 07:00 órakor rajtolt. A versenyt a rajt-cél győzelmet arató Jenson Button nyerte, kettős győzelmet aratva Rubens Barrichellóval. A harmadik Lewis Hamilton lett, miután egy helyet előrelépett Trulli büntetése miatt, majd újra megvizsgálták az ügyet, és Trulli visszakapta a dobogót, míg Hamiltont diszkvalifikálták. * Lewis Hamilton a futamon negyedikként ért célba, ahonnan Trulli büntetése miatt előrelépett a harmadikra. Az FIA az ügyet újratárgyalta, és Trulli visszakapta a harmadik helyet, míg Hamiltont utólag kizárták az ausztrál nagydíjról. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Jenson Button: 58 (1-58) Jenson Button 2. győzelme, 4. pole-pozíciója, Nico Rosberg 1.leggyorsabb köre. Brawn GP 1. győzelme. Az ausztrál nagydíjon egyetlen újoncot avattak: a Toro Rossóval versenyző Sébastien Buemit . A csapatok között a Brawn GP debütánsnak számított, miután eldőlt, hogy nem tekintik a megszűnt Honda csapat jogutódjának, így az ausztrál nagydíjon futotta első versenyét. Jenson Button pályafutása 5. pole-pozícióját szerezte meg. Utoljára 2006 -ban, éppen Ausztráliában indulhatott az első helyről. Története első versenyén pole-pozíciót szerzett a Brawn GP. Utoljára 1970 -ben fordult elő, hogy újonc csapat megszerezze az első rajtkockát, akkor Jackie Stewart indulhatott az élről az dél-afrikai nagydíjon , egy March autót vezetve. Jenson Button második Formula–1-es győzelmét szerezte meg, korábban a 2006-os magyar nagydíjon nyert. Egyúttal megszerezte Nagy-Britannia 200. Formula–1-es futamgyőzelmét. A Brawn GP a második olyan csapat a sportág történetében, amelyik bemutatkozó versenyén kettős győzelmet aratott. Az 1954-es francia nagydíjon a Mercedes csapat ért el hasonló sikert, Juan Manuel Fangio és Karl Kling révén. Sébastien Buemi első Formula–1-es versenyén pontot szerzett. 2008 -ban csapattársának, Sébastien Bourdaisnak sikerült ugyanez, szintén az ausztrál nagydíjon . Nantillois Nantillois település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 64 fő (2015). Nantillois Brieulles-sur-Meuse, Cierges-sous-Montfaucon, Cunel, Épinonville, Montfaucon-d’Argonne és Septsarges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Forchheimi járás Forchheim járás egy járás Bajorországban. Forchheimi járás Bamberg, Bayreuth, Nürnberger Land és Erlangen-Höchstadt járásokkal határos. Lakosainak száma 97 433 fő (1987. május 25.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Irak világörökségi helyszínei Irak területéről eddig öt helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további tizenegy helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt 2016 decemberéig 193 ország képviselői írták alá, köztük Irak küldöttei 1974-ben. Az UNESCO egy úgynevezett Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján tarja nyilván azokat a helyeket, amelyeket megsemmisülés vagy rombolás veszélye fenyeget. Az ország területén zajló háború miatt a Assur, Szamarra és Hatra felkerült erre a listára. Bagnoli di Sopra Bagnoli di Sopra település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 3625 fő (2017. január 1.). Bagnoli di Sopra Agna, Anguillara Veneta, Arre, Tribano és Conselve községekkel határos. Népesség A település népességének változása: José Acasuso José Javier Acasuso (1982. október 20. –) argentin hivatásos teniszező. Karrierje során 3 egyéni és 5 páros ATP tornagyőzelmet aratott. Legjobb eredményeit salakos tornákon érte el. Carlos Moyàhoz hasonlóan balkezesnek született, de jobb kézzel tanult meg játszani. Tornagyőzelmei Elvesztett döntői (7) 2001 : Buenos Aires (győztes: Gustavo Kuerten ) 2002 : Bukarest (győztes: David Ferrer ) 2002 : Palermo (győztes: Fernando González ) 2004 : Sopot (győztes: Rafael Nadal ) 2006 : Stuttgart (győztes: David Ferrer ) 2007 : Sopot (győztes: Tommy Robredo ) 2008 : Buenos Aires (győztes: David Nalbandian ) Páros győzelmei (5) 2004 : Umag (partner: Flavio Saretta) 2005 : Stuttgart (partner: Sebastián Prieto) 2005 : Bukarest (partner: Sebastián Prieto) 2006 : Viña del Mar (partner: Sebastián Prieto) 2008 : Viña del Mar (partner: Sebastián Prieto) (16245) 2000 GM160 A (16245) 2000 GM160 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 7-én. Shay Given Shay Given (Lifford, Írország, 1976. április 20.) több mint százszoros ír válogatott labdarúgó, jelenleg az angol Stoke City kapusa. Pályafutása Klubcsapatban Newcastle United 12 évet töltött el a Newcastle United-nél. Manchester City 2009 januárjában 7 millió fontért leigazolta az ekkor fél éve a világ leggazdagabb klubjának számító Manchester City. 15 bajnokin lépett pályára, de a csapat csalódásra csak tizedik lett. A 2009-10-es szezonra a csapat kölcsönadta Joe Hartot az élvonal egyik újoncának, a Birmingham Citynek, így Given lett az első számú hálóőr. A következő idény kezdetén visszatért Hart, ami azt jelentette, hogy az ír kapus az egész idényt végigpadozta; nem játszott egyetlen mérkőzésen sem. Aston Villa 2011-ben 3,5 millió fontért igazolta le az Aston Villa. Az ekkor a Tottenhambe távozó 40 éves amerikai kapus, Brad Friedel pótlására szerezték meg, öt évre írt alá, azaz szerződése lejártakor elődjéhez hasonlóan 40 éves lesz. Első itteni idényében alapember volt. 2012-13-ban Brad Guzan kiszorította a kezdőből. Válogatott 1996 és 2015 között volt az Ír válogatott kapusa, ezalatt 133 mérkőzésen játszott, aminél hazája nemzeti színeiben csak Robbie Keane lépett többször pályára. Leukofillit A leukofillit metamorf kőzet. Neve a leukosz- (λευκός = fehér) és a -phüllon (φύλλον = pikkely, lap, réteg) szavak összetételéből származik és jellegzetes megjelenésére utal, valamint megkülönbözteti a fillittől, amely sötétebb szürke színű. A leukofillit fehér vagy fehéres, néha aranylóan sárgás, selymes fényű, sima tapintású. Palás szerkezetű, a palarétegek egészen vékonyak, ezért úgy tűnik, mintha pikkelyes, leveles lenne. Keletkezése szerint epimetamorfit, vagyis a metamorfitok képződésének felső övezetébe tartozik, ahol nagy irányított nyomás és viszonylag kis hőmérséklet mellett alakul ki. A leukofillit a metamorf fáciesre utal, mivel adott összetételű kőzetből, adott hőmérsékleten és nyomáson a kémiai egyensúly elérésekor csak egy meghatározott ásványtársulás keletkezhet. A fillitfélék általában agyag, márga, mészmárga (mészfillitek) vagy homokos-agyagos kőzetekből (kvarcfillitek) keletkeznek. Magyarországi előfordulása Magyarországon igen ritka, a soproni gneisz formációban fordul elő muszkovitpala és gneisz kíséretében. Itt alaphegységi képződmény, a soproni kristályos pala pászta paleozoikumi metamorfitjaiban. A soproni leukofillitre a magas leuchtenbergit-tartalom jellemző, azaz magnéziumban gazdag. Eredeti anyaga ópaleozoikumi, esetleg proterozoikumi üledék. A karbonban herciniai orogén során a rétegek közé gránit nyomult, amely ma a gneiszet alkotja, ugyanekkor már nyomás alá is kerülhetett az üledék. A fő metamorfózis azonban a középső- és felső triász alpi orogén fázisában zajlott a Tethys-óceán bezáródásával párhuzamosan. Első lépésben muszkovitos csillámpalává alakult, majd magnéziumos metaszomatózis és diaftorézis következtében a muszkovit-tartalom részleges leuchtenbergitté alakulásával jött létre a leukofillit. A leuchtenbergit a klinoklor ásványok közé tartozik, annak vasmentes, fehér változata. A rétegszilikátok kloritcsoportjának monoklin rendszerű ásványa. Képlete: (Mg,Fe2+)5Al(Si3Al)O10(OH)8, azaz magnézium-vas-alumínium-hidroxid-alumino-szilikát. A közelben található diszténes-leuchtenbergites kvarcitok, valamint a csillámpalák és amfibolitok ortometamorf eredetűek, míg a leukofillit a tektonitek közé tartozik a retrográd hatásoknak alávetett kőzettípusokkal együtt. Take That A Take That egy öttagú angol fiúegyüttes, melynek tagjai Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange, Mark Owen és Robbie Williams. Az együttes tagjait Martin-Smith menedzser hozta össze 1990-ben. Majd három sikeres nagylemez után Robbie Williams elhagyta a zenekart és szólókarrierbe kezdett. 1996. február 13-án, Robbie huszonkettedik születésnapján, egy manchesteri sajtótájékoztatón a csapat többi tagja bejelentette az együttes feloszlását. Mindannyian próbálkoztak szólókarrierrel, de egyikük se lett olyan sikeres, mint Robbie Williams, aki Európa egyik legnagyobb sztárja lett: ő a legtöbb lemezt eladó brit szólóénekes az Egyesült Királyságban, 17 Brit Awards díjával ő a rekordtartó, 2006-os turnéjára egy nap alatt 1,6 millió jegyet vásároltak, ezzel bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, és eddig több, mint 70 millió lemezt adott el világszerte. 2006-ban bejelentették újjáalakulásukat, Robbie Williams nélkül. Négytagúként is sikeresnek bizonyultak, újra koncerteztek, Beautiful World, illetve 2008-ban The Circus címmel kiadtak két új lemezt is. 2010-ben ismét visszatért a zenekarba Robbie Williams is, így hatodik lemezüket, a Progresst már ismét öten vették fel, mely a brit lemezeladás második leggyorsabban fogyó korongja lett, a 2011-es turné pedig minden idők leggyorsabban fogyó jegyei lettek az Egyesült Királyságban, megdöntve ezzel az előző, The Circus Live turnéjuk 2009-es eladásait. 2011 végén Robbie ismét otthagyta a Take Thatet, hogy újra szólókarrierjével foglalkozhasson, ám ezúttal békében váltak el, sőt Gary Barlow kijelentette, bármikor visszatérhet a zenekarba, ha úgy akarja, hiszen "ő a testvérük". Így a Take That továbbra is négytagúként működik. Diszkográfia Take That & Party (1992) Everything Changes (1993) Nobody Else (1995) Beautiful World (2006) The Circus (2008) Progress (2010) She Works Hard for the Money A She Works Hard for the Money Donna Summer amerikai énekesnő 1983-ban megjelent albuma. Producer: Michael Omartian. Az LP Summer legnagyobb sikere volt a 4 évvel korábbi Bad Girls óta. Az énekesnő mint szövegíró is részt vett a lemez elkészítésében. A felvételek és a keverés helyszínei: Lion Share Studios, Los Angeles; Hollywood Sound Recorders, Hollywood; Rhema Studio, Beverly Hills. A maszterelés helyszínei: a hollywoodi Future Disc Systems és az A&M Mastering Studios. Háttérnformációk Donna Summer az 1970-es évek második felének egyik legnépszerűbb női előadója volt, a diszkó műfaj királynője. 1980-ban korábbi lemezcégével, a Casablanca Recordsszal való nézeteltérései miatt átszerződött a Geffen Recordshoz. Első, náluk megjelent albuma a The Wanderer nem volt ugyan akkora siker, mint korábbi lemezei, viszont segítettek átvészelni azt az időszakot, amelyet a diszkó népszerűségének jelentős visszaesése jellemzett. A Geffen Records azonban nem adta ki a következő, I’m a Rainbow című dupla albumát. A Donna Summer című 1982-es LP fogadtatása kedvező volt, ám a következő évben a lemezcég ismét elutasította az énekesnő új anyagát, a She Works Hard for the Money-t. Donna ekkor a Casablanca Records jogutódjának, a PolyGramnak ajánlotta fel a felvételeket, hogy ezzel rendezze a volt cége részéről fennálló anyagi követeléseket. A PolyGram elfogadta az ajánlatot, és egyik lányvállalata, a Mercury emblémájával kiadta a lemezt. A Geffen Records illetékesei rövidesen rádöbbentek, hogy óriási hibát követtek el, mikor elutasították az album megjelentetését. A She Works Hard for the Money ugyanis Donna legsikeresebb LP-je lett a diszkókorszakot követően. Az album ugyan pop/dance orientációjú, de néhány soul stílusú ballada is helyet kapott rajta, mint például a Love Has a Mind of Its Own, ami egy duett Matthew Ward soul énekessel. Az Unconditional Love egy reggae-szerzemény, melyen az akkoriban igen népszerű brit gyerekegyüttes, a Musical Youth is közreműködik. A lírai hangvételű dalok közül a Stop, Look and Listen a társadalmi igazságtalanságokkal foglalkozik, a People, People pedig az eltűnt gyerekekkel. A He’s a Rebel Jézusról szól, az énekesnő ugyanis az 1970-es évek óta a keresztény vallás elkötelezett híve. Donna rajongói úgy érezték, hogy a „szerelem First Ladyje” imázstól – melyet maga Summer nem kedvelt, és ezzel kapcsolatos problémái depressziót okoztak neki – való elszakadás óta a díva ezzel a lemezével talált igazán magára mint erős, határozott nő. (A címadó dal például valóságos feminista himnusznak számít azóta.) Bár próbálkozott rockkal és new wave-vel is – nem is sikertelenül! –, igazából a pop/dance világában mozgott a legotthonosabban. A produceri teendőket ellátó Michael Omartian komponálta a dalok jelentős részét, a szövegírásból azonban Donna is kivette a részét. (Az album zárófelvétele, az I Do Believe (I Fell in Love) teljes egészében Summer szerzeménye.) Az album bekerült az amerikai Top 10-be – 1979 óta ez először történt meg az énekesnő lemezeivel –, a címadó dal pedig kis- és maxilemezen lett igen népszerű. Az album és a kislemez borítóján Summer pincérnőnek öltözve látható, aki a dalszöveg szerint keményen megdolgozik a pénzéért. A címadó dalt a „dolgozó nők”-nek ajánlották, akik meg is értették az énekesnő üzenetét. A felvételhez kitűnő videoklip készült, melyet az MTV kiemelten népszerűsített, akárcsak később az Unconditional Love klipjét. A She Works Hard for the Money című dal előadásáért Donnát Grammy-díjra jelölték a legjobb női popelőadó kategóriájában. Grammyt azonban végül a nagylemez egy másik felvételéért (He’s a Rebel) vehetett át a legjobb vallási témájú dal előadójaként. A dalok „A” oldal She Works Hard for the Money (Michael Omartian – Donna Summer) – 5:19 Stop, Look and Listen (Michael Omartian – Greg Phillinganes – Donna Summer) – 5:52 He's a Rebel (Jay Graydon – Michael Omartian – Donna Summer) – 4:22 Woman (Jay Graydon – Michael Omartian – Bruce Sudano – Donna Summer) – 4:19 „B” oldal Unconditional Love (Michael Omartian – Donna Summer) – 4:42 Love Has a Mind of Its Own (Michael Omartian – Bruce Sudano – Donna Summer) – 4:16 Tokyo (Michael Omartian – Bruce Sudano – Donna Summer) – 4:19 People, People (Michael Omartian – Bruce Sudano – Donna Summer) – 4:06 I Do Believe (I Fell in Love) (Donna Summer) – 4:35 Közreműködők Musical Youth (ének, B/1) Matthew Ward (ének, B/2) Michael Omartian (zongora, szintetizátor, Simmons dob, gitár, harmonika) Jay Graydon (gitár) Marty Walsh (gitár) Gary Herbig (szaxofon) Mike Baird (dobok) Nathan East (basszusgitár) Ray Parker Jr. (ritmusgitár) Lenny Castro (konga) Michael Boddicker (szintetizátor) John Gilston (Simmons dob) Assa Drori (karmester) Jerry Hey, Chuck Findley, Gary Grant, Dick Hyde, Charlie Loper (kürtök) Dara Lynn Bernard, Mary E. Bernard, Roberta Kelly, Matthew Ward (háttérvokál) Producer, hangmérnök: Michael Omartian Segédhangmérnökök: Larry Ferguson, Ross Pallone Felvételvezetés, keverés: John Guess Maszterelés: Steve Hall, Bernie Grundman Produkciós koordinátor: Yvonne Garcia Művészeti vezetés, design: Chris Whorf / Art Hotel Fotó: Harry Langdon CD design: Rick Hunt Különböző kiadások LP 1983 Mercury (812 265-1, Egyesült Államok) 1983 Phonogram (812 265-1, NSZK) CD 1990 Mercury (812 265-2, Egyesült Államok) Kimásolt kislemezek 7" 1983 She Works Hard for the Money / I Do Believe (I Fell in Love) (Mercury, 812 370-7, Hollandia) 1983 She Works Hard for the Money / I Do Believe (I Fell in Love) (Mercury, 812 370-7, NSZK) 1983 She Works Hard for the Money / I Do Believe (I Fell in Love) (Mercury, 812 370-7, Egyesült Államok) 1983 She Works Hard for the Money / Unconditional Love (Mercury, 884 664-7, Egyesült Államok) 1983 Unconditional Love / Woman (Mercury, 814 088-7, NSZK) 1983 Unconditional Love / Woman (Mercury, 814 088-7, Egyesült Államok) 12" 1983 She Works Hard for the Money (Special Long Version) / She Works Hard for the Money (Instrumental) (Mercury, DONNA 12, Anglia) 1983 She Works Hard for the Money (Special Long Version) / She Works Hard for the Money (Instrumental) (Mercury, 812 370-1, Hollandia) 1983 She Works Hard for the Money (Special Long Version) / She Works Hard for the Money (Instrumental) (Mercury, 812 370-1, NSZK) 1983 She Works Hard for the Money (Club Mix) / She Works Hard for the Money (Instrumental) (Mercury, MK 249, Egyesült Államok, promóciós lemez) 1983 Unconditional Love (Extended Version) / Unconditional Love (Instrumental) / Woman (Mercury, DONNA 212, Anglia) 1983 Unconditional Love (Club Mix) / Unconditional Love (Instrumental) (Mercury, PRO 226-1, Egyesült Államok, promóciós lemez) 1983 Unconditional Love (Long Version) / Unconditional Love (Instrumental) (Mercury, 814 088-1, Hollandia) 1983 Unconditional Love (Club Mix) / She Works Hard for the Money (Club Mix) (Mercury, 814 592-1, Hollandia, korlátozott példányszámban) 1994 She Works Hard for the Money / Love Is in Control (Finger on the Trigger) (Casablanca Records, PRO 1167-1F, Egyesült Államok, promóciós lemez) Az album slágerlistás helyezései Anglia: 1983. július. Legmagasabb pozíció: 28. hely Egyesült Államok, pop: Legmagasabb pozíció: 9. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 5. hely Japán: Legmagasabb pozíció: 27. hely Németország: Legmagasabb pozíció: 14. hely Norvégia: 1983. A 27. héttől 5 hétig. Legmagasabb pozíció: 12. hely Svájc: 1983. november 6-ától 2 hétig. Legmagasabb pozíció: 23. hely Svédország: 1983. augusztus 9-étől 6 hétig. Legmagasabb pozíció: 8. hely Legnépszerűbb slágerek She Works Hard for the Money Anglia: 1983. június. Legmagasabb pozíció: 25. hely Ausztrália: Legmagasabb pozíció: 4. hely Egyesült Államok: Legmagasabb pozíció: 3. hely Egyesült Államok, dance: Legmagasabb pozíció: 3. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 1. hely Hollandia: Legmagasabb pozíció: 17. hely Írország: Legmagasabb pozíció: 26. hely Japán: Legmagasabb pozíció: 52. hely NSZK: Legmagasabb pozíció: 11. hely Norvégia: 1983. A 22. héttől 1 hétig. Legmagasabb pozíció: 9 hely Svájc: 1983. szeptember 25-étől 4 hétig. Legmagasabb pozíció: 10. hely Svédország: 1983. június 14-étől 7 hétig. Legmagasabb pozíció: 5. hely Unconditional Love Anglia: 1983. szeptember. Legmagasabb pozíció: 14. hely Ausztrália: Legmagasabb pozíció: 57. hely Egyesült Államok: Legmagasabb pozíció: 43. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 9. hely Írország: Legmagasabb pozíció: 28. hely Love Has a Mind of Its Own Egyesült Államok: Legmagasabb pozíció: 70. hely Egyesült Államok, AC: Legmagasabb pozíció: 19. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 35. hely Stop, Look and Listen Anglia: Legmagasabb pozíció: 57. hely Hollandia az 1964. évi téli olimpiai játékokon Hollandia az ausztriai Innsbruckban megrendezett 1964. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 6 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bánhidai szlovák ház A bánhidai szlovák ház egy helytörténeti, nemzetiségi intézmény Bánhidán, Tatabánya szlovákok által lakott részén. 2006 október 29-én adták át ezt a 19. századi iskolából átalakított épületet, nem messze a Szent Mihály-templomtól. Története Az épület a 20. század hatvanas éveinek közepéig működött iskolaként, ezután a tatabányai múzeum létesített benne iskolatörténeti kiállítást. A múzeumot az 1990-es évekbe bezárták, és az épület a megyei önkormányzat tulajdonába került. 2005-ben dr. Németh Imre és Izingné Pruzsina Rózsa kezdeményezésére - egy néprajzi, helytörténeti kiállítás létrehozásának céljával - a település önkormányzata megvásárolta az ingatlant. A Bánhidai Szlovák Önkormányzat a helyi lakosság bevonásával felújíttatta az épületet, és múzeumot létesített. A házat 2006. október 26-án ünnepélyes keretek között nyitották meg. Leírása A kiállítás két tágas helyiségben látható. Az elsőben a régi időkből származó, témakör szerinti, konyhára és szobára osztott háztartási tárgyakat helyeztek el. A paravánokon a szlovák elődök életét bemutató fényképgyűjtemény tekinthető meg. A második helyiség Hlogyik István kovács munkáit mutatja be. Az udvarban a mezőgazdaság tárgyi eszközeit ismertető fából készített pajta áll. Joe Cole Joseph "Joe" John Cole (London, 1981. november 8.), angol válogatott labdarúgó, a Tampa Bay Rowdies együttesénél játszik az Egyesült Államokban. 2003-ban csatlakozott a Chelsea-hez a West Hamtől, akikkel több trófeát, köztük 3 bajnoki címet is begyűjtött. 2010-től a Liverpoolban is játszott, illetve kölcsönben a francia Lille-nél is, majd 10 év után, 2013-ban visszatért nevelőcsapatához, a West Hamhez. Adatok Első hivatalos felnőtt mérkőzés: 1999 . január 2. , West Ham United – Swansea , ( FA-kupa ) Első élvonalbeli bajnoki mérkőzés: 1999 . január 10. , Manchester United – West Ham United Első bajnoki gól: 2000 . február 5. , West Ham United – Bradford Pályafutása West Ham United 1999-ben, 17 évesen debütált a West Hamben a Swansea elleni FA-kupa mérkőzésen. 2003 januárjában 21 évesen megkapta a csapatkapitányi karszalagot az akkori menedzsertől, Glenn Roedertől. A szezon végén a csapat a másodosztályba került, Joe pedig a rivális Chelsea-be. Chelsea 2003-ban a Chelsea 6 600 000 fontot fizetett a West Ham-nek a kitűnő középpályásért. Claudio Ranieri alatt nem sikerült a kezdőcsapatba kerülnie, pár nappal az átigazolása után a menedzser a CSZKA Moszkva csapatába akarta küldeni kölcsönbe, viszont Cole a Chelsea-ben maradt. Az új menedzser, José Mourinho érkezése után Cole több játéklehetőséghez jutott. A 2005-06-os szezonban fontos gólokat szerzett többek közt a Liverpool, az Arsenal és a Manchester United ellen. A szezon alatt meghosszabbította a szerződését a klubnál újabb 4 évvel. 2006–2007 Cole a szezon első 3 hónapját kihagyta a Chelsea-ben, és négyet az angol válogatottban sérülés miatt. 2006. október 14-én tért vissza, a Reading elleni 1-0-ra megnyert mérkőzésen. Első gólját a 2006–2007-es szezonban a Blackburn Rovers ellen szerezte a Ligakupában. 2007 elején újabb hónapokat kellett kihagynia sérülés miatt. A Valencia ellen tért vissza, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. 2007–2008 A szezonban első gólját a Manchester City ellen lőtte 2007. október 27-én. A mérkőzést a Chelsea 6-0-ra megnyerte. Azóta rúgott egy gólt korábbi csapatának, a West Ham United-nek, ami győztes találatnak bizonyult, valamint a Bajnokok Ligájában már két gólnál jár: a Valencia és a Rosenborg kapuját vette be. A bajnokságban két gólt szerzett a Tottenham Hotspur elleni 4–4-es döntetlennel végződő mérkőzésen a White Hart Lane-en. Őt választották 2008-ban az év Chelsea játékosává a szurkolók. Liverpool 2010 nyarán az angol középpályás csatlakozott a Liverpool csapatához. 2011. január 1-én szerezte meg az első gólját a "Vörösök"-nél, a Bolton Wanderers ellen az ő góljával győztek. West Ham ismét 2013. január 4-én megerősítették, hogy Cole visszatért a londoni gárdához. Coventry City 2015. október 16-án, 35 napra szóló kölcsönszerződést írt alá a Coventry City-hez. Válogatottság 2001. május 25-én debütált Mexikó ellen. Első gólját Szerbia és Montenegró ellen szerezte 2003. június 3-án. Sikerei, díjai Klubjaiban West Ham United Ifjúsági FA-kupa-győztes – 1999 Chelsea Angol bajnok – 2005 , 2006 , 2010 FA-kupa -győztes – 2007, 2009 , 2010 Angol ligakupa -győztes – 2005, 2007 Angol szuperkupa -győztes – 2005 , 2009 Az év Chelsea játékosa a szurkolók szavazatai alapján - 2008 Válogatottban vb-résztvevő – 2002 , 2006 Eb-résztvevő – 2004 Euler-Maclaurin képlet Az Euler-Maclaurin képlet vagy formula kapcsolatot teremt az integrál és az összeg között. A formulát egymástól függetlenül fedezte fel Leonhard Euler és Colin Maclaurin 1735 körül. A formula alkalmazható végtelen vagy véges összegek becsléséhez, illetve integrálok értékének közelítő meghatározásához. A formula A képlet a következő alakot ölti: Itt a Bernoulli-féle számokat, pedig a maradéktagot jelöli. A Bernoulli polinomok felhasználásával a maradéktag így írható: Ha n páros, akkor szokás a képletet a következő alakban is megadni: Alkalmazás A képlet alkalmazásával f(x) = ln(x) helyettesítéssel például eljuthatunk a Stirling-formuláig: A formula segítségével Euler a következő aszimptotikus sort találta a harmonikus sor részletösszegére: A C számot Euler-féle konstansnak nevezzük, értéke körülbelül 0,5772156649. Bar/átok A Bar/átok egy 2012-ben bemutatott amerikai tévéfilm, az Alloy Entertainment gyártásában. Raymond Carver Raymond Clevie Carver (Clatskanie, Oregon, 1938. május 25. – Port Angeles, Washington, 1988. augusztus 2.) amerikai novellista és költő. Carvert a késő 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójának tekintik. Az 1980-as évekbeli novellaírás megújításában behatóan nagy szerepet játszott. Életrajza Raymond Carver a Columbia folyó partján épült Clatskanie (Oregon) nevű gyárvárosban született, de öccsével együtt Yakimában, (Washington) nőtt fel. Apjuk egy fűrészmalomban dolgozott, erősen ivott, és időnként összeverte mindkét fiát. Az anya esetenként pincérnőként vagy bolti eladóként járult hozzá a család eltartásához. Carver Yakimában kezdte az iskolát. Amikor ideje engedte, detektívregényeket olvasott, és vadászni, horgászni ment a családdal. Miután 1956-ban befejezte a középiskolát (Yakima High School, Washington), egy kaliforniai fűrészmalomban kapott munkát apja mellett. 1957 júniusában, 19 éves korában feleségül vett egy, az iskolából éppen kikerült Maryann Burk nevű 16 éves lányt. 1957 decemberében lányuk született, majd a következő évben egy fiú. Ekkor Raymond 20 éves volt. Családját mint takarító, árukihordó, fűrészmalmi munkás, és könyvtári kisegítő tartotta el. Házasságuk alatt felesége különböző munkákat vállalt: volt pincérnő, elárusító, adminisztrátor, és miután 1970-ben főiskolai diplomát szerzett, középiskolai tanítóként dolgozott 1977-ig. Carver rövidesen Kaliforniába költöztette családját (Paradise, Kalifornia), mivel anyósának ott háza volt, és remélte, hogy ezzel könnyít a család helyzetén. Az írás iránt Kaliforniában kezdett el érdeklődni. Beiratkozott egy irodalmi kurzusra John Gardner regényíró vezetése alatt. Gardner, mint Carver mentora, komoly befolyást gyakorolt életére és irodalmi karrierjére. Carver tanulmányait először a Chico Állami Egyetemen folytatta, majd a Humboldt nevűn (Arcata, Kalifornia), ahol Bachelor of Art diplomát szerzett 1963-ban. Első novelláit az egyetem irodalmi folyóiratában publikálta álnév alatt. Később egy éven keresztül látogatta az iowai egyetem írói munkaközösségét (Iowa Writers' Workshop, Iowa University). Az 1960-as években Carver és családja a kaliforniai Sacramentóban lakott. Itt Raymond éjjeli felügyelőként dolgozott egy kórházban, nappal az egyetemen előadásokat hallgatott (California State University, Sacramento). Itt tanulta meg a verselést is. Első verseskötete Near Klamath címen jelent meg 1968-ban, az egyetem kiadásában. A kötet megjelenése és apja 1967-ben bekövetkezett halála határkövet jelentett Carver életében. Családjával Palo Altóba költözött (Kalifornia). Itt szerkesztői állást vállalt egy tudományos kutatóintézetnél, de alkalmazása nem tartott sokáig. 1970-ben elbocsátották azzal az indoklással, hogy ahogyan ír, teljesen alkalmatlan. Amikor az 1970-es és 80-as években írói karrierje beindult, tanítani kezdett az Egyesült Államok különböző egyetemein. A sokféle és gyakran alantas munka, a gyereknevelés, és a sok évi erőfeszítés, hogy végre találjon időt az irásra is, meghozta a nemkívánt eredményt: Carver inni kezdett. Saját bevallása szerint az alkohol akkora problémát okozott az életében, hogy feladta ellene a harcot, és egyszerűen csak ivott amikor eszébe jutott vagy kedve tartotta. Az 1973-as őszi félévben Carver és a neves író, John Cheever, együtt tanítottak az iowai írói alkotóműhelyben (Iowa Writers' Workshop), ahol inkább ittak mint tanítottak, és saját munkájukkal jóformán egy sort sem haladtak. A következő évben Cheever otthagyta tanítói állását és jelentkezett egy alkoholelvonó intézetnél. Carver még három évig folytatta az ivást; amikor azonban emiatt kétszer is kórházba kellett szállítani, az Anonim Alkoholisták segítségével felhagyott az ivással, és 1977. június 2-án új életet kezdett. Carver Tess Gallagher költőnővel egy 1978-as texasi (Dallas, Texas) írókonferencián találkozott össze. 1979 májusától augusztusig egy kölcsönvett kabinban laktak, a Washington állambeli Port Angeles közelében. Szeptemberben Syracuse (New York állam) városába költöztek, ahol Carver professzor lett a Syracuse-i egyetem angol szakán. Gallagherrel együtt házat vettek a városban, ami aztán olyannyira népszerű találkozóhellyé vált, hogy a tulajdonosoknak táblát kellett kitenniük „Írók Munkában” felirattal, hogy békén hagyják őket. 1982-ben Carver és első felesége elváltak. 1988-ban Carver összeházasodott Tess Gallagherrel Renóban (Nevada állam). Hat héttel később, 1988. augusztus 2-án, 50 éves korában, Carver tüdőrákban meghalt. Még ugyanabban az évben az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tagjává választotta (American Academy of Arts and Letters). Port Angelesben, ahol meghalt, az „Ocean View” nevű temetőben temették el. Végrendeletében irodalmi hagyatékának kezelését Tess Gallagherre bízta. 2001-ben Chuck Kinder regényíró kulcsregényt jelentetett meg a közte és Raymond Carver közötti barátságról Honeymooners: A Cautionary Tale címen. 2006-ban Carver első felesége, Maryann Burk Carver megírta emlekiratait a férjével töltött évekről: What It Used To Be Like; A Portrait of My Marriage to Raymond Carver. ("Ahogyan a dolgok történtek; Raymond Carverrel való házasságom portréja".) 2015-ben Alejandro G. Iñárritu rendezésében, Michael Keatonnal a főszerepben került a mozikba a Birdman című film, amelynek története szerint egy kiörögedett hollywoodi sztár a Broadwayn állítja színpadra Carver "What We Talk About When We Talk About Love" című novelláját. A kilenc Oscar-díjra jelölt film világszerte újra felkeltette az érdeklődést Carver írásai iránt. Írásai és írói stílusa Carver karrierjét a novellának és a költészetnek szentelte. Egyik novellagyűjteményében (Where I'm Calling From) a „rövidség és az intenzitás” követőjeként, illetve a novellaírás rabjaként jellemezte magát. A rövid lélegzetű írásokat szerette, melyeket gyorsan lehetett megírni és elolvasni. Ez gyakorlati meggondolás is volt, különösen karrierje elején, amikor az írással egy időben dolgoznia is kellett. Témái gyakran a munkásosztállyal voltak kapcsolatosak - valójában saját életét tükrözték. Ugyanezt el lehet mondani az alkoholizmus és az abból való talpra állás gyakran visszatérő témájáról is. Carver munkáját a minimalista irodalmi irányzat fémjelezte. Szerkesztője, Gordon Lish, az Esquire folyóirat munkatársa, befolyásos szerepet játszott Carver prózájának minimalista formázásában. Míg az író és irodalomprofesszor John Gardner azt tanácsolta Carvernek hogy huszonöt szó helyett tizenötöt használjon, Gordon Lish tizenöt helyett csak ötöt engedélyezett. Tiltakozása jeléül Lish „amputációs és átültetéses” szerkesztései ellen, Carver végül is szakított a szerkesztővel. A posztmodernizmus bonyolult, nehezen érthető technikájával ellentétben egyszerű, világos prózát írt. Carver stílusát „piszkos realizmusnak” (Dirty realism) is nevezték. Az 1970-es és 80-as években Carver olyan írókhoz húzott, akik - éppen úgy, mint ő - a mindennapi emberek szomorúságát és veszteségeit karolták fel, elszigetelt és félreállított emberekről írtak (ilyen volt Richard Ford és Tobias Wolff). Carvert többnyire a hétköznapok jelentéktelennek látszó drámái foglalkoztatták, stílusa szikár, tömör, tényszerű; inkább elmesélte, mint elemezte novellái eseményeit. Hősei hétköznapi figurák, akik nemigen értik a világot, és nem is nagyon akarják megérteni. Sokkal inkább csak hagyják történni az eseményeket, ahelyett hogy ők maguk alakítanák sorsukat. A novellákban a visszatérő téma a szeretet, illetve annak hiánya, az érzelmi kiüresedés. Röviden, olyan emberekről írt, akik Henry David Thoreau szavait idézve, „csendes kétségbeesésben” élik le életüket. Carver írói stílusát sokszor hasonlítják Ernest Hemingway, Csehov, és Franz Kafka stílusához. Iszaak Babel, Frank O'Connor, és V. S. Pritchett írókat úgy emlegetik, mint akik szintén hatással voltak írói fejlődésére. Talán Csehov befolyása volt a legerősebb: az „Errand” (A megbízatás) című novellájában megírta a nagy orosz elbeszélő utolsó óráit. Nyomtatásban először megjelent novellájának címe „The Furious Seasons” (1960); (a címet talán „A dühöngő évszakok”-nak lehetne fordítani). Valamivel „ékesebb” mint későbbi munkái, a történet William Faulkner erős hatását viseli magán. A „Furious Seasons”-t egy későbbi novellagyűjtemény címeként is felhasználták. Első gyűjteményét 1976-ban publikálták Will You Please Be Quiet, Please? címmel. A történet a "Legjobb amerikai novellák, 1967" (Best American Short Stories, 1967) című antológiában is megjelent. Több irodalmi díj mellett 1984-ben Carver kritikai elismerésben részesült harmadik, Cathedral című novellagyűjteményéért is, melyet általában a legjobbnak tartanak. Ez a gyűjtemény magában foglal jó néhány díjnyertes történetet, mint például „A Small Good Thing” és „Where I'm Calling From” . Carver úgy látta, hogy a Cathedral vízválasztó szerepet játszott írói pályájában: úgy tűnt, a kötet egy optimistább és költőibb stílust kezdett tükrözni. Végső (és befejezetlen) gyűjteménye hét történetből állt; Angliában Elephant címmel adták ki. Lehetséges hogy ezek a novellák (melyeket halála előtt öt évvel írt), voltak az első jelei annak, hogy megírja első regényét -legalábbis sokan így gondolták. Ezekből a történetekből csak egynek a töredéke maradt fenn The Augustine Notebooks címmel. Tess Gallagher még öt novellát adatott ki Carver halála után. Gallagher jelenleg a Knopf kiadóvállalattal harcol, hogy kiadhassa Carver több novelláját eredeti formájukban, még mielőtt szerkesztője, a mészáros Gordon Lish 1981-ben átírta őket. Magyar nyelven a Magvető Könyvkiadó adja ki Barabás András fordításában. Érdekesség, hogy Birdman című film alapjául szolgáló What We Talk About When We Talk About Love című novella a kiadó és az örökösök vitája miatt Kezdők címmel került az azonos címmel kiadott kötetbe. Művei Novellagyűjtemények Will You Please Be Quiet, Please? (első kiadás 1976) Furious Seasons (1977) What We Talk About When We Talk About Love (1981) Cathedral (1984) Elephant (1988) Where I'm Calling From (1988) Short Cuts: Selected Stories (1993) Versgyűjtemények Near Klamath (1968) Winter Insomnia (1970) At Night The Salmon Move (1976) Where Water Comes Together With Other Water (1985) Ultramarine (1986) In a Marine Light: Selected Poems (1988) A New Path To The Waterfall (1989) All of Us: The Collected Poems (1996) Magyarul megjelent munkái Nem ők a te férjed. Elbeszélések (They are not your husband) ; vál., szerk. Géher István, Rupp Anikó, utószó Vajda Róza, ford. Barabás András et al.; Kalligram, Pozsony, 1997 Kezdők ( Beginners) ; ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2010 Katedrális ( Cathedral ); ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2011 Befognád, ha szépen kérlek? ( Will You Please Be Quiet, Please?) ; ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2011 Forgatókönyv Dostoevsky (1985, Tess Gallagher közreműködésével) Esszék, versek, novellák (kiadatlan munkák) Fires: Essays, Poems, Stories (1983) No Heroics, Please (1992) Call if You Need Me (2000) Film és színház Short Cuts rendező Robert Altman Everything Goes rendező Andrew Kotatko Jindabyne rendező Ray Lawrence What's in Alaska? rendező Jim Fields Carver , rendező William Gaskill, Arcola színház, London, 1995 Studentova žena , rendező Goran Kovač (horvát), a "The Student's Wife" alapján Zene Album, 1989 So Much Water So Close to Home Paul Kelly ausztrál énekes, zenész. Könyvek és cikkek az íróról Carver, Maryann Burk. What It Used to Be Like; A Portrait of My Marriage to Raymond Carver. St. Martin's Press (2006. október 5.). ISBN 0-312-33258-0 Nesset, Kirk. Stories Of Raymond Carver: A Critical Study. Ohio University Press (1995. október 5.). ISBN 0821411004 Charles McGrath. „ I, Author ”, Week in Review, New York Times , 2007. október 28. (Hozzáférés ideje: 2007. október 28.) Pieters, Jesús. El silencio de lo real: sentido, comprensión e interpretación en la narrativa de Raymond Carver (A valóság csendje: a tudat, a felismerés, és az értelmezés szerepe Raymond Carver munkáiban.). Monte Ávila Editores Latinoamericana (2004. október 5.). ISBN 9789800112199 Stull, William L. and Gentry, Marshall Bruce (editors). Conversations With Raymond Carver (Literary Conversations Series). University Press of Mississippi (1990. október 5.). ISBN 0878054499 Stull, William L. and Carroll, Maureen P. (editors). Remembering Ray: A Composite Biography of Raymond Carver. Capra Press (1993. október 5.). ISBN 0884963705 Steinen (Baden) Steinen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 9790 fő (2014). Steinen Lörrach községgel határos. Cem Romengo Cem Romengo néven ismert a jelképes roma állam. A világ romáinak önként kikiáltott császára, Iulian Rădulescu 1997-ben jelentette be a roma mikronemzet létrejöttét Zsilvásárhelyen, Romániában. Az önmagát I. Iuliannak nevező férfi a sajtónak azt nyilatkozta, hogy aláírt egy végzést, amelyben Zsilvásárhely egyik szegényebb kerületét Cem Romengonak, vagyis "a romák országának" nyilvánítja. Az alapító is elismerte azonban, hogy az állam csak szimbolikus, és semmilyen módon nem sérti Románia szuverenitását. "Nincsenek határai és nincs hadserege" - mondta I. Iulian. Ugyanakkor kérvényezte, hogy a romániai hatóságok ismerjék el a romák jogát a területre. Roma tematikájú összefoglaló szócikkek Cigány népcsoportok Cigány nyelv Romák Roma nemzeti jelképek Roma ünnepek Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cem Romengo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Trom András Trom András (Pécs, 1943. március 8. –) magyar újságíró. Élete, munkássága 1943. március 8-án született Pécsett, szülei Trom Aladár és Bokor Erzsébet. 1966-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1969-ben védte meg doktori disszertációját. 1966–1971 között a Magyar Televízió szerkesztője. 1972–1977-ben a Magyar Import című szaklap olvasószerkesztője és utazó tudósítója. 1977–1991 között a Magyar Távirati Iroda munkatársa, a nemzetközi kapcsolatok osztály vezetője, később igazgatója, tokiói tudósító, akkreditálva Dél-Koreába is (1986–1990), majd gazdasági főtanácsos. Társadalmi munkában a magyar UNESCO nemzeti bizottság tájékoztatási albizottságának titkára 1980 és 1985 között. 1991–2005 között a Világgazdaságban terjesztett országmellékletek főszerkesztője, közben, 1992 és 1993 között a Diplomatic and Business Life magazin főszerkesztője. 2005-ben megalapította a PoloniaPress Magyarországi Lengyel Sajtószolgálatot, melynek főszerkesztője. 2012–2015-ben a MÚOSZ külpolitikai szakosztály titkára, 2015. szeptember óta a kül- és biztonságpolitikai szakosztállyá alakult csoport elnöke. 2017. február óta a MÚOSZ alelnöke. Művei Japán válaszai a változó világ kihívásaira (1996) Dóra jelenti (2006) – Radó Sándor memoárkönyvének első teljes, cenzúrázatlan kiadása (szerkesztő) Díjai Aranytoll életműdíj (2015), Radnóti Miklós antirasszista díj (2017) Scott Jamieson Scott Jamieson (Auburn, Ausztrália, 1988. október 13.) ausztrál labdarúgó, jelenleg az Adelaide United játékosa az ausztrál bajnokságban. Villeperdrix Villeperdrix település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Villeperdrix Arnayon, Chaudebonne, Cornillon-sur-l’Oule, Eyroles, Sahune, Saint-Ferréol-Trente-Pas és Saint-May községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tehuacán Tehuacán egy város Mexikó Puebla államának délkeleti részén. 2010-ben lakossága megközelítette a 250 000 főt. Földrajz Fekvése A város Puebla állam délkeleti részén, a Vulkáni-kereszthegység és a Déli-Sierra Madre hegységek találkozásánál fekszik, Tehuacán y Sierra Negra régió területén. Áthalad rajta a Mexikóvárost Pueblán át Veracruzszal összekötő 150-es főút, valamint érinti a 125-ös és a 135-ös út is. Éghajlat A város éghajlata meleg, de nem rendkívül forró, és viszonylag száraz. Minden hónapban mértek már legalább 31 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 40 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 14,4 és a májusi 21,0 fok között váltakoznak, ősz végétől tavasz elejéig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 465 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség mintegy 70%-a. Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: Története Neve a navatl nyelvből ered, jelentése istenek vagy kövek helye. Régészeti leletek szerint a környéken már i. e. 8500 körül is éltek emberek. A Tehuacán Viejónak („öreg Tehuacán”) nevezett helyre coapani csocso-popolók indián törzsek telepedtek le. A 15. század közepén egy Xelhua nevű hódítóéi voltak az itteni földek, majd 1521-ben a spanyol gyarmatosítókéi lettek. Az Új-Spanyolországba érkező első tizenkét ferences szerzetes volt az, akik meghatározták a belvárosban a mai napig is látható városszerkezetet, valamint akik a Szent Ferenc-templomot felépítették. 1660. március 16-án városi (ciudad) címet vásároltak a településnek. A 19. század elején, a mexikói függetlenségi háború során a stratégiai fontosságú helyen fekvő Tehuacánban több felkelő vezér (José María Morelos, Nicolás Bravo, Manuel Mier y Terán) is berendezkedett, valamint 1815-ben egy ideig ez a város volt az anáhuaci kongresszus székhelye is. A köznyelven a gránátalma-termesztés miatt Tehuacán de las granadasnak is nevezett város egy 1884. augusztus 31-i keltezésű rendelettel (Juan Crisóstomo Bonilla emlékére) felvette a Tehuacán de Juan Crisóstomo Bonilla nevet. Turizmus, látnivalók A település értékes műemlékei az 1724. augusztus 21-én építeni kezdett székesegyház, az 1748 és 1783 közöttről származó Carmen-kolostor, az 1804-ben épült Casa de Altos nevű ház a mai Juárez park mellett, a Szent Ferenc-templom és a mór stílusú községi palota. Az egykori kolostorban ma múzeum működik, ahol többek között ősi nyakékeket, figurákat és edényeket is kiállítottak. A vallási jellegű ünnepek mellett fontos a márciusi városi fesztivál, valamint az október–november során tartott „La Matanza”, amelynek során hízlalt kecskéket vágnak le, és húsukat feldolgozzák. A helyi kézművesek fő termékei a takarítóeszközök, az ónixből készült tárgyak, az edények és más agyagtárgyak, a hímzések, valamint a pálmából és ixtléből készült eszközök. A közelben található a Világörökség részét képező Tehuacán-Cuicatlán Bioszféra-rezervátum is. José Antonio Primo de Rivera José Antonio Primo de Rivera (Madrid, 1903. április 24. – Alicante, 1936. november 20.) spanyol nemes (Estella márkija), ügyvéd, újságíró, politikus, a Falange és a falangizmus alapítója volt. A Falange alapítója A spanyol katonai diktátor Miguel Primo de Rivera gyermeke Madridban született, és ügyvédnek tanult. Szerkesztője volt a szélsőjobboldali ABC folyóiratnak és az El Fascio című újságnak. 1933-ban alapította meg több kisebb párt és mozgalom egyesítésével Falange (teljes nevén Falange Española de las JONS (Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista)) elnevezésű, fasiszta jellegű eszméket képviselő pártját. A Falange egy katolikus, nacionalista, antikommunista és -anarchista szervezet volt, mely az "osztályharcot" korporativista rendszerrel akarta kiküszöbölni. A falangisták nem fasisztának nevezték magukat, hanem "nemzeti szindikalistáknak". A párt fő támogatói a nép körében a kasztíliai parasztok voltak. Az 1936-os választásokon a Falange mindössze a szavazatok 0,7%-át nyerte el, de választásokra létrejött és a jobboldal pártjaihoz képest instabil többséget szerzett baloldali Népfront győzelme hatására gyorsan növekedett a támogatottsága (negyvenezer főre duzzadt a párt tagsága). Az 1936. februári választások után folyamatosan növekedett a feszültség Spanyolországban: általános sztrájkok, utcai összecsapások zajlottak. A Népfront kormánya az ellenzék visszaszorítására törekedett, ezzel összefüggésben március 5-én Madridban illegális fegyvertartás vádjával letartóztatták a Falange alapító-vezetőjét. Ennek hatására viszont mozgalma is csatlakozott a választásokon alulmaradt nemzeti oldal fegyveres felkelésre törekvő, jobboldali radikális politikai csoportosulásaihoz. Primo de Riverát június 5-én a madridi börtönből Alicante börtönébe szállították, tehát hónapok óta rács mögött volt a július 18-i puccs idején. Öccsét, annak feleségét és néhány további letartóztatott falangista társát a madridi Legfelsőbb Bíróság által Alicantéba kiküldött bírói tanács elé állították fegyveres felkelés előkészítésének vádjával. Első meghallgatása november 3-án volt, a felhozott vádakat tagadta. Az ítéletet november 19-én hirdették ki: Primo de Riverát golyó általi halálra, öccsét (Miguel) életfogytig tartó, sógornőjét (Margarita Larios) pedig hatévi szabadságvesztésre ítélték. A halálos ítéletet másnap reggel – állítólag a fővárosi jóváhagyást meg sem várva – végrehajtották. Kivégzése körül legendák szövődtek; az egyik szerint olyan határozott léptekkel ment a vesztőhelyre, hogy a kivégzőosztag katonáinak egyike kiejtette kezéből fegyverét. Állítólag "¡Arriba España!" ("Fel, Spanyolország!") voltak Primo de Rivera utolsó szavai. Utóélete 1936 elején fogadták el a falangista párt himnuszának a Cara al Sol (A nappal szemben) című dalt, melynek szövegét – Juan Tellería egy korábbi szerzeményének dallamára – nagyrészt Primo de Rivera írta. A Falangista Párt rendezvényein ma is énekelt dal népszerűségét jelentősen növelte alkotójának kivégzése. A halálát követő időkben a nacionalisták táborában mitikus alakká nőtt. A falangisták nem is választottak vezetőt, Primo de Riverát "élő, de távollevő" ("vivo pero ausente") személyiségként emlegették. A mártír figurája az élő politikusnál nagyobb támogatást jelentett a katonai puccsból kibontakozó spanyol polgárháború során a nacionalisták egységének megteremtéséhez, figyelembe véve, hogy Primo de Rivera és Francisco Franco kifejezetten rossz viszonyban voltak. A polgárháborúból győztesen kikerült diktátor, Franco a Falange elhunyt vezetőjét „A keresztes háború mártírjának” nyilvánította. A "Caudillo" kényszermunkával építtette meg Santa Cruz del Valle de los Caídos (Az Elesettek Völgyének Szent Keresztje) mauzóleumát, mely hivatalosan mindkét oldal halottai számára épült, ám erősen jobboldali színezettel: Primo de Rivera mellett Franco "Generalissimus" ("Generalísimo") is itt nyugszik. Qwertz A QWERTZ vagy QWERTZU billentyűzet egy széles körben elterjedt, számítógépes és írógépes billentyűkiosztás, amit legfőképp a germán eredetű nyelveknél és Közép-Európában használnak. A név a bal felső sarok első hat betűjéből ered: Q W E R T és Z. A QWERTY billentyűzetkiosztástól a "Z" és az "Y" felcserélésében tér el – mert a német nyelvben a "Z" többször fordul elő, mint az "Y", és mert a "T" és a "Z" sokszor egymás mellett jelenik meg. Az ékezetes magánhangzók is külön billentyűkön helyezkednek el, ezzel több írásjelt leszorítanak. A QWERTZ billentyűzet kapcsán gyakran előkerül a "magzar billentz\yet ruley" mondat, ami a magyar kiosztásnak megfelelően, de angol billentyűzeten használt billentyűk leütésével keletkezett a QWERTZ kiosztást nem kedvelő informatikusok körében. José Antonio Roca José Antonio Roca, teljes nevén José Antonio Roca García (Mexikóváros, 1928. május 24. – 2007. május 4., Mexikóváros) mexikói labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Játékosként Aktív futballistakarrierje négy csapatban zajlott. Első klubja az Asturias volt, ahol három évet töltött el, ezt követően négy évet lehúzott a Necaxában. Leghosszabb ideig utolsó két csapatában játszott, 1955-től 1963-ig a Zacatepecet, 1963-tól 1969-es visszavonulásáig pedig az Atlantét erősítette. A mexikói válogatottal három világbajnokságon, az 1950-esen, az 1954-esen és az 1958-ason is részt vett. Edzőként Roca sikeres pályafutást tudhatott magáénak játékoskarrierje befejezése után is. Leghosszabb ideig első munkahelyén, a Club Américánál dolgozott, ahol öt évig ült a kispadon, ezalatt pedig 173 összecsapáson ült a kispadon. Legnagyobb sikerei helyszínén egy bajnoki címet szerzett, valamint felállított egy huszonnégy meccses veretlenségi sorozatot. Később több nagycsapatnál is edzősködött, megfordult többek között korábbi csapatainál, a Necaxánál és az Atlanténél is, valamint még egyszer irányíthatta az América csapatát is. 1976 és 1978 között a mexikói válogatott szövetségi kapitánya is volt, és részt vett a nemzeti csapattal az 1978-as vb-n, ami Roca negyedik részvétele volt, miután három tornán játékosként szerepelt. Sikerei, díjai Játékosként Bajnok : 1954-55, 1957-58 Edzőként Bajnok : 1970-71 Kupagyőztes : 1973-74 Boretto Boretto település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Reggio Emilia megyében. Lakosainak száma 5293 fő (2017. január 1.). Boretto Brescello, Castelnovo di Sotto, Gualtieri, Pomponesco, Poviglio és Viadana községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hollandia az 1988. évi téli olimpiai játékokon Hollandia a kanadai Calgaryban megrendezett 1988. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 11 sportoló képviselte, akik összesen 7 érmet szereztek. Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ~ - a futam során elesett Czégényi monostor A Czégényi monostort még a Szent István uralkodása utáni időben a Szamos és a Tisza közén is megtelepedett Szentemágócs nemzetség egyik őse Kölcse ispán építtette úgy 1181 körül. Története Kölcse ispán az 1181 előtt, bizonyára királyi adományban, a Szamos–Tisza-szögén kapott birtokán, 1181-re építtette fel a czégényi monostort, s annak javára tett adományait ez évben a király által is megerősíttette. A Szentemágócs nemzetség - melyből Kölcse ispán is származott - ősi fészke eredetileg a Dunántúlon Baranyában volt. A nemzetség azonban korán átszármazott Békés vármegye nyugati szélére, ahonnan, a Szent István uralkodása utáni időben, telepedett le a Szamos és a Tisza közére. Egyik őse Kölcse ispán még 1181 előtt nagy kiterjedésű jószágokat nyert adományúl a Szamos és a Tisza szögén; e birtokokból alapította a czégényi monostort, a Boldogságos Szűz tiszteletére, melynek a nemzetség évszázadokon át kegyúra volt. Czegen 1344-ben már Czegen Monasterium s Czegen monosthora, néven szerepelt és a Kölcsey család kapott megerősítő adományt a Czégényi monostorra; ettől kezdve Chegen, Czegen alakban fordult elő a község neve, a melynek századokon át a Kölcsey család maradt a birtokosa, később pedig a rokon Kende család birtoka volt. A Szentemágócs nemzetség tagjai közül I. István fia, II. Mikó, 1288-ban átiratja a czégényi monostor 1181-iki alapítólevelét, majd Dénes fiai 1345-ben osztoztak meg először a birtokon mégpedig akként, hogy János, Jakab és András kapták: Kölcse, Csécse, Cseke, az ezzel határos, de már eltünt Petlend és Orbánd, továbbá Ököritó, Mácsa (ma puszta Ököritó mellett), Ete-Tyúkod falvakat és Kápolnás-Szekeresnek Mánd felé eső részét. Mihályéi és Miklóséi lettek: Istvándi, Csécse, Kóród, Kömörő és Milota falvak. Őseik nyugvóhelye: Czégény monostora pedig közös jószág maradt, tehát ekkor még valószínűleg állt Czégény monostora. A templom évszázadokon át szolgált a Kölcsey-Kende család temetkezési helyéül. 1696-ból való az első olyan adat, amely a templomnak a reformáció kapcsán kialakult hovatartozásáról szól. Az 1700-as évek végére már nagyon megrongált állapotban lévő templomot nagyrészt Ajtay Sámuel segítségével 1797-ben újjáépítették. Az előzetes kutatásokból arra következtetnek, hogy az építés során felhasználták a 13. századi ősi templom falait, amely valószínű a volt czégényi monostor lehetett. Az épületen 1863-ban komoly átalakításokat végeztek, és ekkor bővítették ki a korábbi fatorony helyett egy négyszögletű homlokzati toronnyal is. Ormont Ormont település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Madarsák Madarsák (románul: Mădrigești) falu Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése Honctőtől délre, a Fehér-Körös mellékvölgyében fekvő település Története A falut 1441-ben, majd 1445-ben említette először oklevél Madarsakfalwa néven. 1525-ben Madersak, 1808-ban Madrizesty, 1888-ban Madrizest, 1913-ban Madarsák néven írták. 1525-ben Madersak a világosi várhoz tartozott. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Madrizestyi, Arad vármegyében, nagy hegyek közt, 623 óhitü lakossal, s anyatemplommal.” 1910-ben 620 lakosából 588 román, 24 fő magyar, 6 német volt. A népességből 87 fő görögkeleti ortodox, 19 római katolikus, 7 evangélikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Borossebesi járásához tartozott. A 2002-es népszámláláskor 325 lakosa közül mindenki román nemzetiségű volt. Nevezetesség Szent György-fatemplom VRML A VRML (Virtual Reality Modeling Language - virtuális valóságot modellező nyelv, 1995 előtt: Virtual Reality Markup Language) egy szabványos fájl formátum, melynek segítségével elsősorban a World Wide Webet szem előtt tartva 3D-s interaktív grafikákat lehet készíteni. Használatát az Extensible 3D (X3D) váltotta fel. Formátum A VRML egy szöveges fájl formátum, ahol az egyszerű szöveget tartalmazó fájlt jól lehet tömöríteni – a gzippel tömörített fájlok a *.wrz kiterjesztést használják –, amely hasznos lehet, amikor az interneten továbbítjuk azokat. Túl azon, hogy virtuális világaink (szobák, épületek, városok stb.) statikus objektumokkal (bútorok, autók, emberek stb.) tehetők valósághűbbé, dinamikus elemeket is vihetünk bele: animálható k, mozgathatók az objektumok, audio- és videofájlok játszhatók le a világokban, szkriptek kel vezérelhető és bővíthető a világ, melyben a grafikai elemekhez URL -ek társíthatók, így a böngésző egy másik VRML dokumentumhoz vagy egy másik weblaphoz is csatlakozhat. Szabványosítás A Web3D Konzorcium azért jött létre, hogy kifejlessze a VRML formátumot (és utódját az X3D-t), melyet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) elfogadott. A VRML 1.0 verzióját 1994 novemberében specifikálták. A VRML (akkor még mint Virtual Reality Markup Language) a Silicon Graphics (SGI) által kidolgozott Open Invertor fejlesztői környezetére és formátumára támaszkodott. Az aktuális és funkcionalitásában teljes verzió a VRML97 (ISO/IEC 14772-1:1997, ISO/IEC 14772-2:2004). A 2000-es években számos vállalat, mint a Bitmanagement javított a VRML minőségi színvonalán, mely így elérte a DirectX 9.0c-t. Később minden fontosabb lehetőség, mint a játékmodellezés már befejeződött. VRML a gyakorlatban A VRML fájlokat gyakorta nevezik „világoknak”, melyek kiterjesztése *.wrl. Egy VRML világ a háromdimenziós térben épül fel, csomópontokat tartalmaz, melyek a felépítendő alakzat különféle tulajdonságait írják le, mint például szín, pozíció, átlátszóság, a mezők és mezőértékek segítségével. A VRML-ben megvan a lehetőség arra, hogy az objektumok örököljék a szülőobjektumok tulajdonságait, így hatékonyabban építkezhet a világ korábban már létrehozott objektumokból. Emellett külső forrásból – egy másik fájlból – is lehetőség van objektumok importálására. Az alábbi kód egy egyszerű statikus objektumot, egy vörös gömböt definiál. VRML export Több 3D-s modellező programmal is menthetünk tárgyakat és jeleneteket VRML formátumban. 3D Studio Max ( 3ds Max ) Abaqus FEA ( ABAQUS ) ArchiCAD Art of Illusion Blender Flux GPure HoloDraw Solid Edge Trimble SketchUp Wings 3D EPLAN Pro Panel X3D A VRML használatát az X3D (Extensible 3D) váltotta fel, mely a VRML kiterjesztése XML formátumban. Az X3D, hasonlóan a VRML-hez egy ISO szabvány (ISO/IEC 19775-1) és visszamenőleg nagyrészt kompatibilis a VRML-lel. VRML fájlok megtekintése Cortona3D Viewer (angolul) Cosmo Player (angolul) Irbid kormányzóság Irbid kormányzóság (arabul ������ ���� [Mu�āfa�at Irbid]) Jordánia tizenkét kormányzóságának egyike. Az ország északnyugati részén fekszik. Északon Szíria (részben az izraeli megszállás alatt álló Golán-fennsík), keleten el-Mafrak, délen Dzseras, Adzslún és el-Balká kormányzóság, délnyugaton a Palesztina részét képező Ciszjordánia, északnyugaton pedig Izrael határolja. Székhelye Irbid városa. Területe 1 621 km², népessége 950 695 fő. Kilenc körzetre (livá) oszlik (el-Agvár es-Samálijja, Bani Kinána, Bani Ubajd, el-Kaszaba, el-Kúra, el-Mazár es-Samáli, er-Ramsza, at-Tajjiba, al-Vaszatijja). Monte Porzio Monte Porzio település Olaszországban, Marche régióban, Pesaro és Urbino megyében. Lakosainak száma 2860 fő (2017. január 1.). Monte Porzio San Costanzo, Mondavio, Corinaldo, Terre Roveresche és Trecastelli községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 2009-es Iowa Corn Indy 250 A 2009-es Iowa Corn Indy 250 volt a hetedik verseny a 2009-es IndyCar Series szezonban. A versenyt 2009. június 21-én rendezték meg a 0.894 mérföldes (1.439 km) Iowa Speedway-en Iowa-ban, Newton-ban. Rajtfelállás Az időmérő edzést törölték esőzés miatt, ezért a rajtfelállást a bajnokság állása alapján döntötték el. Forrás Official box score (indycar.com) (PDF). (Hozzáférés: 2010. június 27.) A Dallas Stars 2006–2007-es szezonja A Dallas Stars egy profi jégkorong csapat az észak-amerikai National Hockey League-ben. A 2006–2007-es szezon 13. volt a csapat alapítása óta. A csapatnak nem volt erős játékos kerete. Viszont ahhoz elég volt, hogy bejussanak a rájátszásba, amit már számtalanszor megcsináltak az elmúlt években. A szezon előtt egy nagy igazolásuk volt (ami később kiderült, hogy semmit nem ért): Eric Lindros. Marty Turcóval a kapuban és Mike Modanóval valamint a csapatkapitánnyal, Brenden Morrowwal vezetve a csapat bejutott a rájátszásba. Rájátszás Nyugati főcsoport negyeddöntő: Dallas Stars vs. Vancouver Canucks A Vancouver Canucks jutott tovább 4–3-as összesítéssel. Kanadai táblázat Kapusok Megjegyzés: MSz = Mérkőzések száma, JTI = Jégen töltött idő percekben, GY = Győzelem, V = Vereség, HV = Hosszabbításos vereség, KG = Kapott gólok száma, SO = Shutout (kapott gól nélküli mérkőzés), V% = Védési hatékonyság %-ban, G/M = Gól per mérkőzés átlag Joe Lewis Joseph Peter "Joe" Lewis (Broome, Norfolk, 1987. október 6. –) angol labdarúgó, jelenleg a Skót Premiership-ben szereplő Aberdeen kapusa. Pályafutása Norwich City Lewisra nyolcéves korában figyelt fel a Norwich City egyik utánpótlással foglalkozó szakembere. 2003 augusztusában kötött ifiszerződést a klubbal. 2003. szeptember 27-én, 15 évesen és 356 naposan egy Crystal Palace elleni meccsen a kispadra ülhetett Paul Crichton sérülése miatt. Ezt követően még hat meccsen ült a cserék között, majd Crichton felépülése után visszakerült az ificsapatba. 2004 októberében Lewis egy három évre szóló profi szerződést kapott csapatától. A 2004/05-ös idényben a Premier League világába is bepillantást nyert, amikor a cserepadról nézett végig egy Tottenham Hotspur elleni meccset. A következő szezon utolsó négy meccsén a cserék közé nevezte őt menedzsere, Nigel Worthington. A mester a következő évadra szerette volna kölcsönadni Lewist, hogy tapasztalatot gyűjtsön, de Robert Green eladásával ő lett a Norwich második számú kapusa. Ezután egy Leyton Orient elleni tartalék meccsen arccsonttörést szenvedett, ami miatt a csapat kölcsönvette Lee Campet. Lewist 2007 márciusában kölcsönvette a Stockport County, ahol már az első csapatnál is számítottak rá. Öt meccsen kapott lehetőséget és háromszor megóvta a kapuját a góltól. Visszatérése után a Norwich hároméves szerződést adott neki. 2007. július 31-én a Morecambe december 31-éig kölcsönvette. 19 meccsen védhetett. Peterborough United A Morecambe-től való visszatérés után a Peterborough United 400 000 fontos ajánlatot tett Lewisért, melyet a Norwich City elfogadott. Az átigazolás 2008. január 8-án ment végbe. Lewis első szezonjában feljutott csapatával a harmadosztályba. Válogatott Lewis 2008. május 15-én mutatkozott be az U21-es angol válogatottban Wales ellen. A félidőben váltotta Lee Campet és nem kapott gólt, Anglia végül 2-0-ra nyert. 2008 májusában nagy meglepetésre behívót kapott a felnőtt válogatottba az USA és a Trinidad és Tobagó elleni barátságos meccsekre. Mindkét meccset a cserepadról nézte végig. Pirókegér A pirókegér vagy pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj. Az állat az Apodemus nem típusfaja. Előfordulása A pirókegér Európa középső és keleti részein, valamint Szibéria déli részén, Mandzsúriában, Koreában, Kínában és Tajvanon él szántóföldeken és ritkás erdőkben. Télen megtelepszik az elhagyatott épületekben. Megjelenése A pirókegér hasonlít rokonához, a erdei egérhez (Apodemus sylvaticus). Színe hátán szürkésbarna, hasa fehéres. Legfeltűnőbb ismertetőjele a hátán végighúzódó fekete csík. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva halad. Teste 9-11 centiméter, farka 7-9 centiméter. Súlya 18-25 gramm, legfeljebb 50 gramm. Életmódja Rokonainál kevésbé félénk, nappal és éjszaka egyaránt aktív erdeiegér-faj. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra. Télire a madárfészket is éléskamrának használja, és magvakat halmoz fel benne. A pirókegér elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal. Szaporodása A szaporodási időszak az időjárástól függően májustól októberig-novemberig tart. Évente akár 3-4-szer is szaporodik. A nőstény 21 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 9-10 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 7-8 hetes korban érik el. Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek. Ellenségei A pirókegér sok ragadozó számára jelent fontos táplálékforrást. Fő ellenségei a róka, a menyét, a nyest, a borz és a házi macska. Bagolyköpetekben is rendszeresen találnak pirókegér-maradványokat. Rokon fajok Erdei egér (Apodemus sylvaticus) Sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) Kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis) Aubencheul-aux-Bois Aubencheul-aux-Bois település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 285 fő (2015). Aubencheul-aux-Bois Gouy, Vendhuile, Crèvecœur-sur-l’Escaut, Honnecourt-sur-Escaut, Les Rues-des-Vignes és Villers-Outréaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Beások A beások a cigányok nagyobb csoportjától különvált, Közép- és Délkelet-Európa több országában szétszóródottan élő népcsoport. Az általuk lakott régióktól függően más népnévvel is nevezik önmagukat vagy illetik őket, melyek közül a legelterjedtebb a rudari. A beások legfőbb jellemzői a román anyanyelvük minden országban, ahol élnek, és hagyományos foglalkozásuk, a különféle fatárgyak készítése. Egy úgynevezett „rejtett kisebbséget” alkotnak abban az értelemben, hogy nem lett belőlük nemzet, egyetlen országban sem ismerik el hivatalosan, nincs vagy alig van értelmiségi rétegük, nem nagyon képviselik hivatalosan saját csoportjukhoz tartozó személyek, és következésképpen nincsenek jelen vagy kevéssé vannak jelen a közéletben. Ez a népcsoport csak az 1990-es években vált mélyreható antropológiai, néprajzi és nyelvészeti kutatások tárgyává, és a vele kapcsolatos ismeretek még hiányosak. Ettől az időszaktól kezdve vehető észre a beások sorában, régióként különböző fokon, identitásuk erősödésének a folyamata, mely főleg civil szerveződések és/vagy az írásbeliség megalkotásának útján nyilvánul meg. A beásokat megemlítő források és a velük foglalkozó kutatások történeti áttekintése Kevés beásokról szóló régi írott forrás létezik. Először egy román, 1620 szeptember 20-án keltezett dokumentumban történik róluk említés, amelyet Gavril Movilă havasalföldi fejedelem intézett a Cozia kolostornak. Ebből kitűnik, hogy előbb is jelen voltak beások az országban. Luigi Ferdinando Marsili császári ezredes a 17. század vége felé tett erdélyi utazásáról szóló írásában románul beszélő és ortodox vallású aranymosó romákról is beszámol, akiket gazdagoknak és tisztáknak lát. Az aranymosás régi beás foglalkozás volt, amelyet egy idő után elhagytak. Dimitrie Cantemir Moldvában élő aranymosó cigányokról ír 1714-ben. A 18. század első feléből származó erdélyi dokumentumokban fellelhetők famunkára és aranymosásra utaló családnevek: 1735-ből egy boszorkányságért elítélt Kalános nevű asszonyé; 1737-ből a Kalános és Lingurar (románul „kanalas”) nevek az aranymosó cigányok összeírásában; az 1744-es, a kamara sátoros taxás cigányainak összeírásában a Bojásul név (a „beás”-nak megfelelő román szó első ismert előfordulása); az 1746-os, 1749-es és 1752-es összeírásokban e név más változatai is, viselőik kanalas foglalkozásával együtt, valamint a Linguráru név is. Augustini Ab Hortis Sámuel Szepes vármegyei evangélikus lelkész 1775-1776-os cikksorozatában olyan kanalasokról ír, akik nyáron aranymosással foglalkoznak. 1778-ban Friedrich Wilhelm von Bauer német utazó könyvében három csoportra osztja a havasalföldi romákat, közülük az egyik a rudar-ok lévén, akiket aranymosókként és ácsokként mutat be. 1788-ban a Habsburg Birodalom szolgálatában álló Stephan Ignaz Raicevich olasz nyelvű könyvében számol be külföldiként először havasalföldi és moldvai kanalasokról. Egy szerb szerző, Spiridon Jović, 1835-ben megjelent könyvében azokról a cigányokról is ír, akik a szlavón katonai határőrvidéken éltek, és melyek egy része fatárgyakat, főleg teknőket készített. 1836-ban megjelent román nyelvkönyvében és szótárában Andreas Clemens nagyszebeni evangélikus lelkész többek között Löffelzigeuner-nek („kanalascigány”) fordítja le a „băiaș” szót. Egy 1837-ben kiadott francia nyelvű írásában Mihail Kogălniceanu, a moldvai fejedelem cigányainak csoportjairól írva két külön csoportként említi meg a rudar-okat vagy aranymosókat, és a kanalasokat. Ez utóbbiakat „a legcivilizáltabbak”-ként jellemzi. Az első horvát szerző, aki beások jelenlétéről ír Szlavóniában, Ferdo Hefele tanító, a Zágrábi Vienac folyóiratban megjelentetett cikkében, 1890-ben. Heinrich Renner német szerző Boszniáról szóló 1897-es könyvében az ottani karavlachokról is ír. Ez a beások egyik népneve. Az első, a beásokkal foglalkozó tulajdonképpeni kutatások a 20. század elején kezdődtek, és csak szorványosan folytatódtak az 1990-es évekig. Foglalkozott a témával Teodor Filipescu (1906), Isidor Ieșan (1906), Gustav Weigand (1908), Tihomir R. Đorđević (1911), Constantin S. Nicolăescu-Plopșor (1922), Martin Block (1936), Emil Petrovici (1938), Ion Chelcea (1944), M. R. Barjaktarović (1964), Ion Calotă (1974) stb. Az antropológiai, néprajzi, etnoszociológiai és nyelvészeti kutatások 1990 után fokozódtak (lásd a Források szakaszt), amikor megnövekedett a kisebbségek iránti érdeklődés általában, de a beásokhoz fűződő kérdések egyelőre csak részben tisztázódtak. Történetük Források hiányában a beások történetéről több a feltételezés, mint a bizonyosan állítható adat. Eredetükre vonatkozóan az első velük foglalkozó szerzők románoknak tekintették őket. Chelcea (1944) ismeretlen eredetű, sem nem roma, sem nem román népet látott bennük. Ugyancsak kétségbe vonta roma eredetüket Block (1936). Mai szerző is van, a francia Marcel Courthiade, aki nem fogadja el a beások roma származásáról szóló nézetet. Szerinte ezek moesiai romanizált lakosok lettek volna, akik egy része a mai Románia területére vándorolt volna be. Ellenben a kutatók többsége, Đorđević (1911), Petrovici (1938) és Barjaktarović-tól (1964) kezdve a maiakig a roma eredetüket állítja. Azt feltételezik, hogy a beások a romák külön ágává az Erdélyi-középhegységben váltak, ahol rabszolgákként aranyat bányásztak román bányászokkal együtt a 16. század végéig. Erre utal a román băieș/băiaș szó, amely abban az időben a bányászok általános román neve volt Erdélyben. A szó a baie szóból képződött, amely eredete a magyar „bánya” szó. A rudar-ok népnév ugyancsak erre a foglalkozásra utal, mivel a szláv ruda „érc” szóból ered. Feltételezhetően egy kétnyelvűségi időszak után nyelvcsere történt, a beások elhagyták a roma nyelvet és áttértek a románra. Románián kívüli nyelvjárásaik bizonyos vonásainak alapján pontosabban körülírott eredeti területük a Körös-vidék délkeleti része, a Bánság északkeleti csücske és a Körös-vidék délnyugati csücske lenne. A beások több irányban kezdtek vándorolni: délnyugat felé a mai Magyarország déli, Szerbia északi és Horvátország északi részére, dél felé Havasalföldre és Bulgáriába, valamint kelet felé Moldvába. Ez a vándorlás a 16. század vége felé kezdődhetett. Folytatták az aranyhoz kötött foglalkozásukat, amelyhez utólag a fafeldolgozást is hozzáadták. A Dunától délre fekvő területről egy részük visszajöhetett Havasalföldre, ahonnan elhozták a bulgáriai népességektől átvett gurban-t (lásd lentebb a Szokásaik, népművészetük, vallásuk szakaszt) és egyes olyan bolgár szavakat, amelyek Olténiában csak az ő beszédükben maradtak fenn. A román fejedelemségekben a beások rabszolgák voltak, mint a romák általában, az 1855-ben (Moldvában) és 1856-ban (Havasalföldön) bekövetkezett teljes felszabadításukig. Felszabadulásuk után újabb, nagyobb vándorlási hullám indult meg, és a beások egész Délkelet- és Közép-Európában szóródtak szét. Bulgáriába főleg a felszabadulásuk után kerültek. Szerbiai levéltárakban léteztek a 20. század elején a 19. század első feléből származó olyan dokumentumok, amelyek a rabszolgaságtól menekülő beás csoportok betelepüléséről tanúskodtak. 1938-ban, Nyugat-Szerbiában, Emil Petrovici „elrománosodott cigányok”-ra bukkant, amint ő nevezte őkét. Ezeket nyelvjárásuk alapján mint a Havasalföldről származókként azonosította. Mielőtt ideértek volna, vélhetően egy ideig a Bánságban élhettek, amint nyelvjárásuk egyes hangtani vonásaiból kitűnik. Magyarország mai területén a beások többsége 1893 és 1918 között telepedett le, de bevándorlásuk a két világháború között, sőt a második világháború utáni néhány évben is folytatódott. Többségük a Dunántúl déli részén él, de keleten, a Tisza mentén is vannak (az úgynevezett „ticsánok”), akikről vannak anyakönyvi adatok 1878-tól kezdve. A Magyarországgal határos mai Horvátország északi részére a 19. század közepe felé kerültek beások. Kisebb számban Szlovéniába és Szlovákiába is érkeztek beások ugyanazzal a bevándorlási hullámmal, mint Magyarországra és Horvátországba. Ugyancsak kis számban a 19. században a Balkánon délebbre is jutottak el beások, Macedóniába és Görögországba, valamint Besszarábiába és Ukrajnába is. Még az Amerikai Egyesült Államokba is kerültek a 19. század végén és a 20. elején, ahol Ludar néven ismerik őket, és Kolumbiába is. Az 1960-as évektől kezdődően vendégmunkásokként is mentek beások a volt Jugoszláviából Németországba, Ausztriába, Franciaországba, Spanyolországba, Portugáliába, Olaszországba és Ciprusra. A második világháború alatt a beásokat is üldözték, mint a romákat általában. Léteznek dokumentumok a német megszállók által Szerbiában elkövetett tömegkivégzésekről, valamint hasonló atrocitásokról a Független Horvát Állam hatóságai részéről. Szerbiában kutatók feljegyeztek olyan elbeszéléseket, melyek szerint belgrádi táborokba zárt beások úgy menekültek meg, hogy zsidó fogolytársaik tanácsára románoknak mondták magukat, vagy falvakban úgy, hogy szerb lakosok szavatolták, hogy a beások nem cigányok, hanem románok. Számuk A beások számáról nincsenek pontos adatok, főleg azért, mert hivatalosan általában a romák közé sorolják őket. Szerbia az egyetlen ország, ahol népszámláláskor a beások azoknak vallhatják magukat. Először ez 2011-ben volt lehetséges. Akkor a beás etnikumhoz tartozónak vallotta magát 80 személy, ami nem tükrözheti a valóságot. Az tapasztalható ugyanis, hogy vlach anyanyelvűeknek 43 095-en vallják magukat, de vlachoknak csak 35 330-an (7 765 személynyi különbség), és romáknak vallják magukat 147 604-en, de romani anyanyelvűeknek csak 100 668-an (46 936 személynyi különbség). Lehetséges, hogy vannak beások is a különbségekbe foglalt személyek között, annál is inkább, mert az országban sok helységben laknak beások, keleti részében pedig egyes falvakban többségben vannak. A „beás” nép- és nyelvnév a magyarországi 2011-es népszámlálás adataiban is jelen van, de csak zárójelben a „romani” terminussal együtt a „cigány” terminus mellett. Ezek szerint Magyarországon 308 957 cigány (romani, beás) él, közülük 54 339-nek a romani vagy a beás az anyanyelve, és 61 143 használja e nyelvek egyikét vagy másikát családi és baráti körben. Más országokban a beások nem jelennek meg hivatalos dokumentumokban, mivel nem ismerik el őket a romák csoportján kívül. Ezekben is számuk a népszámlálások adataiban jelentkező különbségekben lehetnek, legalábbis részben. Bulgáriában a magukat romának vallók (320 761 személy) közül 1 837-nek, bevallása szerint, román az anyanyelve, de kutatók becslései szerint néhány tízezer beás élhet az országban. Itt is léteznek olyan falvak, ahol a lakosság többsége beás. Horvátországban 2011-ben 16 975 romát regisztráltak, és ezek közül 14 369 vallja romaninak az anyanyelvét. (2 606 személynyi különbség). Másrészt 955 személy román anyanyelvűnek vallja magát, de csak 435 románnak. Itt a beások száma valójában 10–20 ezerre lenne tehető. Szlovákiában csak néhány százra becsült a beások száma. Romániában 621 573 roma jelenik meg az adatokban, és közülük 342 674 vallja a románt anyanyelvének. Népneveik A beásokat több népnévvel ismerik, melyek közül nem mindegyiket használják ők maguk is. Van olyan népnév is, amely saját egyes beás közösségekben, de nem saját másokban. Romániában băieși vagy băiași a nevük Erdélyben, băniași a Bánságban, rudari Olténiában és Munténiában, aurari „aranymosók” vagy lingurari „kanalasok” Moldvában. Olténiában még az albieri „teknősök”, rotari „bognárok” és corfari „kosárkészítők” elnevezések is fellelhetők. Bulgáriában főleg rudari a népnevük, olykor a ludari változattal, de a lingurari, kopanari (< kopanka „teknő”), vretenari (< vreteno „orsó”), aurari és baesi elnevezések is léteznek. Szerbiában ez a népcsoport a banjaši, lingurari, kašikari (< kašika „kanál”) koritari (< korita „teknő”) vagy rudari népnevekkel ismeretes. Ezen országban még a karavlasi (egyes számban karavlah, ami törökül „fekete vlach”-ot jelent) elnevezés is használatos. Ez az általános Bosznia-Hercegovinában. Horvátországban a bajaši és a ludari népnevek élnek, amelyek két különböző nyelvjárású csoportot jelölnek. Szlovákiában a bajáši, a bjaši és a korytári (< koryto „teknő”) neveket ismerik. A régebbi kutatók körében is több népnevet használtak a beásokra. Emil Petrovici „elrománosodott cigányok”-ról beszélt. Szerb kutatóknál a posavski Rumuni „posavinai románok”, vlaški Romi „vlach romák”, rumunski Romi „román romák”, vlaški Cigani „vlach cigányok”, Cigani vlaškog jezika „vlach nyelvű cigányok”, Cigani Rumuni „román cigányok”, rumunski Cigani „román cigányok”, Cigani Karavlasi „karavlach cigányok” terminusok találhatók. Szlovákiában volt szó „románul beszélő cigányok”-ról és „román teknővájók”-ról. A kutatók sorában ingadozás van egy általános népnév kiválasztását illetően, de van törekvés a legmegfelelőbb megtalálására. A román kutatók a rudari terminust használják a romániaiakra és a bulgáriaiakra, valamint a bolgárok is ezt használják. Saramandu (1997) „román ajkú cigányok”-ról ír. A szerb szakirodalomban a banjaši népnév általánosítására van törekvés (lásd a Banjaši na Balkanu: Identitet etničke zajednice kötetet). Ennek megfelelően a Vajdasági Román Kulturális Intézet által román nyelven kiadott Piramida folyóirat beásokkal foglalkozó különszámában a băieși az általánosan használt terminus. Ezeknek megfelel a magyar, a horvát és a szlovák szakirodalmakban használt „beás”, bajaš, illetve bajáš. Az angol nyelvű irodalomban előfordulnak a Boyash, Bayash, Banyash, Bunyash és Beash népnevek, amelyeket angol alakban használnak a francia nyelvű irodalomban is. Ebben ezek mellett megtalálhatóak még a Béaches és a Bayaches terminusok is. Ezek szerint a „beás”-nak megfelelő változatok a legelterjedtebbek kutatói körökben általános népnévként, akkor is, ha ez nem saját népneve e népcsoport minden tagjának. Életmódjuk Miután elhagyták az aranymosást, a beások mindenféle fatárgyak (szekerek, kerekek, szövőszék-alkatrészek, teknők, edények, kanalak, orsók stb.) készítésére szakosodtak. Minden kutató szerint ez volt a főfoglalkozásuk a mai Románia területén maradottaknak is, és az azokban az országokban élőknek is, ahova kivándoroltak. A második világháborúig általában földbe vájt vagy másféle kunyhókban, erdőkben vagy azok szélén laktak, ahonnan beszerezték a faanyagot, és ahol fel is dolgozták. Lakóhelyeik ugyanakkor falvakhoz közel voltak. Részben nomád életet éltek, abban az értelemben, hogy le voltak telepedve, de a többé-kevésbé közeli helységekbe jártak termékeiket eladni vagy elcserélni. Hagyományos foglalkozásuk egyes fentebb felsorolt népneveikből is kitűnik. Egyes családnevek is visszaadják ezt, például Magyarországon Lingurár, Kanalas, Kalányos vagy Orsós. A háború után életmódjuk többé-kevésbé, a körülményektől függően megváltozott. Általában falvakba költöztek, de a többségi lakosság házaitól elkülönítve. Olténiában az ilyen telepet a rudar szóból képzett rudărie szóval nevezik. Különböző okokból a beások hagyományos mestersége elkezdett hanyatlani. Romániában részben bérezett munkahelyekre vonták be őket, részben folytatták mesterségüket. Bulgáriában egy részüket kivándorolt törökök elhagyott házaiba telepítették, földet kaptak, földművesek lettek, majd a kollektivizálás után ipari munkások, ebben az országban általában „különféle gazdasági kontextusokhoz való alkalmazkodó képességet” mutatva. Magyarországon is lettek belőlük mezőgazdasági vagy ipari, többnyire segédmunkások. Szerbiában az előbbiekhez hasonló szociális jelenségek mellett létezett és még mindig létezik körükben a nyugat-európai vendégmunka. Más oka a beások hagyományos foglalkozása hanyatlásának a termékeik iránt való kereslet csökkenése. Ezeket műanyag vagy ipari módszerekkel gyártott fatárgyak váltják fel folyamatosan. Az írásbeliség és az iskola nem részei a roma hagyományoknak, és a beások sem képeznek kivételt ezalól. Például Magyarországon „1945 előtt a cigány gyerekek fele járt néhány évig iskolába, a 90-es évek második felében a 15–19 éves cigány fiatalok általános iskolai végzettsége már alig mutat elmaradást a megfelelő korúak összességétől. Az olló a közép- és felsőfokú végzettségűek körében nyílik meg, különösen alacsony a cigány fiatalok aránya az érettségit adó középiskolában.” Az 1990 után bekövetkezett gazdasági változások következményeként a beások azok között voltak, akiket leginkább sújtotta a munkanélküliség, mivel alacsony volt az iskolázottsági és szakképzettségi szintjük. Azok esetében, akik a hagyományos foglalkozásukból szeretnének megélni, ennek űzését az is gátolja, hogy nehezen jutnak faanyaghoz, mivel nem rendelkeznek erdőkkel, és pénzük sincs fát vásárolni. Romániában vannak olyan beások, akik fával dolgoznak, de inkább annak többnyire törvénytelen kitermelésével, szállításával és eladásával foglalkoznak. Egyeseknek van szekere és lova, esetleg láncfűrésze. Ezek kitermelik és kiszállítják a fát az erdőből. Néhány gazdagabbnak van teherautója, amivel leszállítják a síkságra és eladják, a szegényebbek pedig, akiknek szekerük sincs, kétkezükkel dolgoznak a többieknek. Más beások napszámban dolgoznak földműveseknek. Különböző országokban a munkanélküli beások szélsőséges szegénységben élnek. Mindezek ellenére a hagyományos mesterség nem halt ki teljesen. Olténiában egy kutató 2007-ben talált néhány kanalast és orsóst. Erdélyből is jeleztek kanál-, kosár- és seprűkészítést beások által. Bulgáriában is találkozott egy kutató orsókat készítő idős asszonyokkal. Szerbiában, 2005-ben, a Nagy-Morava völgyében fekvő Orašje és Plažane falvakból sokan dolgoztak külföldön, de az otthon maradottak még készítettek orsókat és kanalakat, és életkörülményeik viszonylag jók voltak. A magyarországi ticsánok között egyesek kosarak és más vesszőből készült tárgyakra szakosodtak. Szlovákiában egy kutató adatközlője 1999-ben elkezdett teflonos edényekben használandó faeszközöket készíteni. Ami a házasságot illeti, a beások hagyományosan endogámiában élnek. Ezt csak kivételesen szegik meg, viszonylag nem régóta, és inkább a többségi lakosság irányában olyanok, akik életmódja hasonló a többségiekéhez. Ennél még ritkábban fordulnak elő beás–roma házasságok. Szokásaik, népművészetük, vallásuk A bulgáriai, szerbiai és Romániában az olténiai és munténiai beásoknál élt még 2000 után is a gyógyítási szándékkal vagy bizonyos ünnepek keretében megtartott szertartásos állatáldozás. Az áldozás, a velejáró tor és a feláldozott állat neve románul curban vagy gurban. A beások az utóbbi változatot használják. A szó közvetlenül az oszmán-török kurban-ból származik, amit a balkáni népek vettek át a szokással együtt, akár muzulmánok, akár ortodox keresztények voltak. A szó eredete a Tórában található ���� korban héber szóig megy vissza, amely már ebben is állatáldozást jelentett. Betegséghez kötötten a szokás hagyományosan egyéni volt. Elhívtak a beteghez egy erre hivatott căzătoare-t („eleső asszony”), aki úgymond transzba esett, és ebben az állapotban șoimane-nak nevezett nőnemű démoni lényekkel beszélt, azután pedig megmondta a betegnek, melyik napon kell bemutatnia az áldozatot, és hogyan folyjon le a szertartás. Ezt a betegnek minden évben ugyanazon a napon kellett elvégeznie élete végéig. Egy szerbiai terepen végzett kutatásból kitűnik, hogy ez a szokás ilyen formában élt még viszonylag rövid idővel azelőtt. Később a dátumot maga a beteg határozta meg, egy álom nyomán. A szokás e változatát jegyezték le Olténiában is. Általában egy fehér bárányt vágnak le, és ez nem mindig gyógyító szándékkal történik, hanem egy ünnep alkalmával, a legtöbb beás közösségben Szent György napján. A szokást az ortodox vallási gyakorlatba integrálták, a bárányt azzal azonosítva, amelyet Ábrahám próféta áldozott fel fia helyett. Olténiában feljegyezték azt is, hogy a beások erősebben hisznek az ursitoare-ban (szülés után megjelenő női lények, akik a gyerek jövendőjét mondják meg), mint a románok. Ezekhez hasonlóak magyarországi beás mesékben is megjelennek uringye vagy urszîngye névvel. A temetkezési szokások keretében Szerbiában feljegyezték a holtaknak szánt pallók építését a helységen átfolyó patak fölé. A házassági szokásokat illetően egyes, a Nagy-Morava völgyében található közösségekben még megvan a lányért való fizetés hagyománya. A kelet-szerbiai beások népművészetében a mindenféle nőnemű mitikus lényekről, elásott kincsekről, a kígyók császáráról, vámpírokról szóló mesék dominálnak, mint a szerbek és a timok-völgyi románok népművészetében is. Például megtalálható náluk is a tündérek segítségével elnyert vitézi erőnek a megszerzése, amely általános balkáni motívum, a beásoknál azzal a különbséggel, hogy ezt a személy nem a tündérek tejének a szopásával nyeri el, hanem ezek a szájába fújnak. A beások vallása általában ugyanaz, mint a többségi népességé: ortodox Romániában, Bulgáriában, Szerbiában és Boszniában, római katolikus Magyarországon. Horvátországban az előbb odaérkezettek is katolikusok, mint a szomszédos magyarországi régióban, viszont mások, akik később vándoroltak be oda Boszniából vagy Szerbiából, ortodoxok. Az 1990-es évek óta egyes beások újprotestáns felekezetekhez térnek át. Identitásuk kérdése Az 1989 utáni rendszerváltozások és demokratizálódási folyamatok következményeként Közép- és Délkelet-Európában lehetséges lett a nemzeti identitások hangoztatása, annak ellenére, hogy a globalizáció is erősödik. Ezen körülmények között az „etnicitás-építés” is felerősödött azon etnikumok esetében, amelyek nem lettek nemzetekké, ideértve a romákat és egy olyan hozzájuk sorolt csoportot is, mint a beások. Ezek elitjében megjelent az az eszme, hogy etnicitásuk megerősítése útján lehetséges jogaikat kiharcolni és érdekeiket érvényesíteni. Akárcsak minden etnikum esetében, a beásokéban is felmerül annak a kérdése, hogy hogyan határozzák meg önmagukat, hogyan határozzák meg őket a többiek és, ezeken belül, az államok hatóságai. Önmeghatározásuk A beások önmeghatározása nem egységes. Előszöris meg kell különböztetni az egyszerű emberek önmeghatározását az elitekétől. Az egyszerű beások körében is különbözik az önmeghatározás egyrészt a romániaiak és az ezen országon kívüliek között, másrészt a Románián kívüli minden egyes országban élők között, és még egyazon országon belül is vannak különbségek közösségek között. A közös vonás az, hogy az egyszerű beások többsége visszautasítja a roma identitást, azon az alapon, hogy nem beszélik a romani nyelvet, hogy már régen elhagyták a többi romáéhoz hasonló nomád életmódot, és hogy olyan mesterséget űztek, amelyet a többi roma nem. Ehhez még hozzáadják a többi romákéitól különböző szokásaikat és viseletüket. A roma identitás visszautasításának nem kimondott oka az is, hogy nem akarnak egy, a többség és a többi kisebbség által általában lebecsült emberi csoporthoz tartozni. A romákra „»terhelik« a többségi társadalom negatív sztereotípiáit, így a beások autosztereotípiái képessé válnak a pozitív önkép fenntartására”. Mégis előfordul hibrid önmeghatározás is. Paradoxonnak tűnhet például, hogy egyes nyelvjárásaikban, mint Magyarországon, a „férfi, férj” megfelelője a cîgan szó is, a „nő, asszony, feleség” pedig beásul cîgankă is. Olténiában és Munténiában a beások általában rudar-oknak vagy románoknak mondják magukat. Népszámlálásokkor románoknak vallják magukat, bár egyes helységekben romáknak regisztrálják őket. Bulgáriában rudar-okként mutatkoznak be, sokuk a román identitást adva ehhez. Az idősebbek ezt elsősorban anyanyelvükre hivatkozva teszik, azon fiatalok pedig, akiknek csak passzív román nyelvismeretük van, a szüleik anyanyelvére hivatkozva. Szerbiában vannak olyan beás közösségek, ahol románoknak tartják magukat, még azok a fiatalok is, akik csak kevéssé ismerik a nyelvet, de vannak olyanok is, akik román cigányoknak nevezik magukat, mások, akik arra törekednek, hogy szerbeknek tekintsék őket, és megint mások, akik a romákkal azonosulnak, részt véve ezek szervezeteinek a tevékenységeiben. Boszniában a beások általában vagy karavlachoknak érzik magukat (egy külön csoporthoz tartozás tudatának alapján), vagy szerbeknek (a szerbekkel közös ortodox vallásuk alapján), vagy románoknak, az anyanyelvük alapján. Magyarországon nyelvjárásuk szerint három beás csoport van: „árgyelánok” (erdélyiek), „ticsánok” (tiszamentiek) és „muncsánok” (munténiaiak). Az első két csoporthoz tartozók beásoknak mondják magukat, a harmadikhoz tartozók pedig cigányoknak. Az általa vizsgált Baranya megyei Mánfa községben Pálmainé Orsós Anna felmérésének adatai szerint a megkérdezettek 67%-a beásnak, 23%-a beásnak és magyarnak, 10%-a pedig magyarnak vallotta magát. Horvátországban egyesek beásoknak nevezik magukat, mások a nyelven keresztül határozzák meg magukat, egy részük azt mondván, hogy románul beszélnek, más részük azt, hogy cigányul. Van még egy másik csoport is, akik ludari-nak nevezik magukat. Szlovákiában az idősebb beások románoknak vagy beásoknak vallják magukat, illetve magukévá teszik a külső korytári („teknővájók”) népnevet, a középső nemzedékbeliek románoknak, a fiatalok pedig szlovákoknak, esetleg magyaroknak mondják magukat. A beások elitjeinek sorában is vannak különbségek országonként az önmeghatározás terén. A bulgáriaiak általában visszautasítják a roma identitást, viszont a horvátországiak és a magyarországiak nem, de ugyanakkor kihangsúlyozzák a beások jellegzetességeit. Ez az általuk használt „beás romák/cigányok” szókapcsolatból is kitűnik. Eredetmitológiájuk Fontos eleme az önmeghatározásnak az eredetmitológia. A beásoké nem egységes, és befolyásolják homályosan hozzájuk jutott tudományos vagy áltudományos nézetek is. Belőle is kitűnik közös elemként a roma identitás elutasítása. Az egyik olténiái beásoktól hallott állítás az, hogy ők egyenesen a dákoktól származnak. Egy másik, ugyancsak Olténiában feljegyzett mítosz népi etimológián alapszik, mely szerint a rudar szó a román rudă „rokon” szóból eredne. Amikor a románok kimentek a Bábel tornyából, egyesek azt kérdezték volna, hogy Śińe vińe [ku noj]? („Ki jön [velünk]?”), és erre a válasz az lett volna, hogy Păi și rudele noastre, rudarii („Hát a rokonaink, a rudar-ok is”). Bulgáriában feljegyezték a trák eredet hitét. Szintén ott, népi etimológia alapján, mely szerint a rudar szó a szláv rod „klán” szóból eredne, az a nézet jelent meg, hogy a rudar-ok a Balkánra betelepülő első bolgár klánok leszármazottai lennének. Ugyancsak Bulgáriában feljegyezték a beások hagyományos foglalkozásának a mitikus magyarázatát. Úgy hangzik, hogy amikor Krisztust keresztre feszítették, senki sem akarta elkészíteni a keresztet. Végül egy beás jelentkezett erre, minekutána elátkozták őket arra, hogy örök időkig csak fafeldolgozással foglalkozzanak. Szerbiában általános elemként jelenik meg a Romániából való jövetel. Szóba kerülnek a Kárpátok, a Duna és Bukarest. Egy adatközlő szerint faluját két beás fivér alapította, akik 1786-ban Temesvárról kerültek oda a Dunán átkelve. Feljegyeztek földrajzi tévedéseket tartalmazó távolabb fekvő eredeti helyekről szóló mítoszokat is: a grúziai Bukarest, az indiai Kárpátok. Létezik egy berber eredetről szóló mítosz is. A Boszniai karavlachok között a Petrović Đorđe Karađorđe-tól való származás legendája kering. A beásoknál nincs meg a minden országra kiterjedő együvé tartozás tudata, de mégis tudatában vannak közeli vagy távolabbi közösségek létezéséről, melyekkel különféle típusú kapcsolatokat tartanak fenn, úgynevezett „mentális kontinuitást” vagy „mentális hálózatot” alkotva. Ez olykor országok között is megvan, például Horvátország és Magyarország között. Külső meghatározásuk Minden országban, ahol beások élnek, a hatóságok, a többségi népesség és a többi nemzeti és etnikai kisebbség általában a romák közé sorolja őket. Azonban vannak esetek, amikor a többségiek tesznek valamennyire különbséget más romák és beások között, kevésbé becsülvén le az utóbbiakat. A beások külső meghatározását illetően kivétel az, hogy az egyszerű romani nyelvű romák szemszögéből a beások nem romák. Olténiában a rudar-okat a kasht „fa” szóból képzett kashtalo-nak hívják, és állításukat ugyanazokkal az érvekkel támasztják alá, mint a beások: más anyanyelv, más hagyományos foglalkozás, más szokások (például a gurban hiánya a romani nyelvű romáknál). Ugyanakkor, mivel a romani nyelvű romák szerveződési szintje magasabb, ezek elitjei arra törekednek, hogy a beásokat is közéjük vonják. Ez észrevehető például Horvátországban, ahol a roma szervezetek hatására vannak beások, akik romának vallják magukat. Szerveződésük A beások etnicitása országonként különböző fokon érvényesül. Ehhez hozzájárul az is, hogy mennyire képviselik őket saját politikai és civil szervezetek. A legmagasabb fokú beás szerveződés Bulgáriában tapasztalható. Van egy pártjuk, a Haza Pártja, amely révén helyi szinten képviselik érdekeiket, például részt véve politikai szövetségekben az önkormányzati választásokon. Van egy ERA nevű egyesületük is, amely népművészetükkel foglalkozik, fiatalokat küld Romániába tanulni, megpróbálja bevezettetni a román nyelv oktatását fakultációkent az állami iskolákba. Horvátországban is vannak beás egyesületek. Magyarországon is vannak helyi roma szervezetek, amelyek beásokat is foglalnak magukba, de itt a beás etnicitás inkább a nyelv és a kultúra szintjén érvényesül (lásd lentebb A beás nyelv sztenderdizálása szakaszt). Többek között a beások himnuszt is választottak. Romániában a beások szerveződése viszonylag alacsony fokú. Példaként meg lehet említeni a Vâlcea megyei Asociația Rudarilor Valea lui Stan-t (Valea lui Stan Rudar Egyesület). Szerbiában a helyzet hasonló. 2004-ben Belgrád Ripanj külvárosában létezett egy, a beások kultúrájával foglalkozó egyesület, amely kapcsolatot keresett szerbiai román szervezetekkel. Nyelvük A beások viszonyulása nyelvükhöz Anyanyelvük román létének tudata jelen van Románián kívüli beás közösségekben, de nem mindegyikben. Ez abból tűnik ki, ahogyan azt határozzák meg, hogy hogyan beszélnek. Bulgáriában és Szerbiában általában azt mondják, hogy románul. Horvátországban is egyesek ezt állítják, mások meg azt, hogy cigányul beszélnek. Magyarországon a Dunántúlon beásnak nevezik nyelvüket, ellenben a ticsánok azt állítják, hogy románul beszélnek. Az anyanyelv ismeretének foka nagyon magas Romániában, de más országokban nagyon változó. Ezekben majdnem minden beás legalább kétnyelvű, mivel a többségi népesség nyelvét is beszéli. Ez érvényes a magyar többségű erdélyi helységekre is. Kivételt képeznek az óvodába, iskolába nem járó gyerekek, amennyiben a családjuk beásul beszél otthon. Az összes kutató azt állapítja meg, hogy minél fiatalabbak és iskolázottabbak a beások, annál gyengébben ismerik a nyelvüket. Ennek oka az írásbeliség hiánya és az, hogy az iskolázás a többségi nyelven folyik. Egyéb ok az a tudat a beások körében, hogy anyanyelvüknek nincs gyakorlati haszna, bár ezalól is van kivétel. A Fekete-tenger bulgáriai partján felértékelődött a román nyelv tudása a sok román turista miatt. Ami a beás nyelv használati területét illeti Románián kívül, ez a családi és a közösségi körre korlátozódik. Ezeken kívül olykor „titkos nyelv”-ként használják, amikor beszélői nem akarják, hogy megértsék őket nem-beások. A beás nyelvjárások egyes vonásai A beások anyanyelve mindenütt a román. Romániában a helységük területi változatában beszélik, bár kisebb eltérésekkel, például Olténiában [�ʲ]-vel a sztenderd román [t͡�] helyett (pl. [�ʲin�ʲ] „öt”, Magyarországon sjinsj, sztenderd román cinci), ami a bánsági román nyelvjárás sajátossága. Ugyanakkor lehetőségük van iskolában művelni a nyelv sztenderd változatát. Románián kívül sok területi változat van, mivel a beások viszonylag kis csoportokban, a mai Románia különböző térségeiből vándoroltak ki, és nagy területen, különféle nyelveket beszélő népességek között szóródtak szét viszonylag egymástól elszigetelt közösségekben. Általában már nagy eltérés tapasztalható a beás nyelvjárások és a romániai román között, a hosszú ideje óta tartó elszigeteltségük miatt az utóbbitól. Magyarországon két fő nyelvjárás különböztethető meg, a dunántúliak, amelyeket „árgyelán”-nak, illetve „muncsán”-nak neveznek. Ezt a két beás terminust átvették a kutatók, de a beszélők nem használják őket a saját csoportjukra, hanem a másikra. Ezeken kívül van még egy nyelvjárás, a ticsánoké. Az árgyelán és a muncsán nyelvjárások megvannak Szerbiában is. A Dunától és a Szávától délre a muncsán dominál. A Dunától északra megvan az árgyelán és a muncsán is. Horvátországban is beszélik ezt a két nyelvjárást, de a muncsán itt két továbbira oszlik: baranyai és ludar-féle. Az árgyelán nyelvjárás a körös-vidéki román nyeljárásra hasonlit, a muncsán pedig a munténiai románra. Mindkettőben érezhető a bánsági román nyelvjárás hatása, de ez erősebb az árgyelánban. Az árgyelán nyelvjárásra jellemzőek például az alábbi hangtani elemek: Megjegyzések: Az [�] és az [�] magánhangzók azonosak a körös-vidéki román nyelvjárásbeliekkel. A fenti mássalhangzók azonosak a bánsági román nyelvjárásbeliekkel. A beás beszédhangok fonetikai átírása a Beás nyelvtan -ból származik. Ez a magyarországi átírás Pálmainé Orsós Anna szótáraiban található. A muncsán nyelvjárás, főleg a ludar-oké, például abban áll közel a munténiai román nyelvjáráshoz, hogy a [t] és a [d] nem palatalizáltak. A magyarországi ticsán nyelvjárás közelebb áll a körös-vidéki románhoz, mint az árgyelán. A szókincs terén is a muncsán és az árgyelán közötti különbségek fedik részben a román munténiai, illetve körös-vidéki nyelvjárások közötti különbségeket. Például a teknőt a muncsánok albie-nak mondják, az árgyelánok trakă-nak. A muncsánoknak a kukorica poromb, az árgyelánoknak kukuruz. A beások nyelvjárásai megőriztek archaizmusokat is, olyan elemeket, amelyek romániai nyelvjárásokban sincsenek már meg. Például a Baranya horvátországi részén élő muncsánoknál megmaradt a hangsúlyos [e̯a] kettőshangzó, amelyből a körös-vidéki román nyelvjárásban és az árgyelán beásban [�] lett, a munténiai román nyelvjárásban és a sztenderdben [e]: vearde „zöld”, vorbeaște „beszél”, rumâneaște „románul”. Archaikus szó a beásban például az „él” igének megfelelő kusztă. Megfelelői az archaikus román a custa és a sztenderd román a trăi. Románián kívül a beás nyelvjárásokat befolyásolják a többségi nyelvek, főleg a szókészlet terén. Ilyenek például azon fogalmakat megnevező szavak, amelyekkel csak a befogadó országban találkozhattak: rinder „rendőr”, tanár stb. Beás írásbeliség Azt látván, hogy nyelvük veszendőben van, a beás elitek körében megjelent az az eszme, hogy kultúrájuknak írásosnak is kellene lennie, hogy művelni lehessen, jelen lehessen a médiában, tanítani lehessen iskolai környezetben, és ezúton járulhasson hozzá a beás identitás megőrzéséhez és megerősödéséhez. Igaz, hogy egyelőre ezt az eszmét csak Horvátországban és Magyarországon követi gyakorlat, a legintezívebben az utóbbiban. Magyarországon A beás írásbeliség története 1982-ben kezdődött egy kisméretű beás–magyar szótárral, és megszakadt az 1990-es évekig. 1992-ben megjelent az első kétnyelvű énekeskönyv. 1993-ban a beás elnyerte hivatalosan a kisebbségi nyelvi státuszt és tanításának lehetőségét állami iskolákban is fakultációként. 1994-ben megjelent az első énekesköny második, bővített kiadása és egy mesegyűjtemény. A gyűjtemények szövegeinek alapján megindult a beás nyelv sztenderdizálása, és már 1994-ben megjelent az első beás tankönyv. Ugyanabban az évben elkezdődött a beás nyelv tanítása a pécsi Gandhi Gimnáziumban. 1996-ban megjelent egy beás–magyar és magyar–beás szótár, majd 1997-ben két másik beás–magyar szótár. 1999-ben ezeket egy magyar–beás szótár követte. 2009-ben megjelent az első beás nyelvtan. Az 1990-es évek vége felé és 2000 után folytatódott a népművészeti gyűjtemények kiadása, és a magyar irodalomból is megjelentek fordítások. Ugyanakkor a beás tankönyv újabb, javított kiadásokat élt meg. 2006-ban tíz iskolában tanították a beás nyelvet 1042 tanulónak, valamint a Pécsi Tudományegyetemen. 1996 óta állami nyelvvizsgát lehet tenni beás nyelvből, és az érettségi vizsgán is választható. 2011-től kezdve internetes tananyagok is vannak. Magyarországon a beás nyelv sztenderdizálása az árgyelán nyelvjárás alapján történik, mivel ezt beszéli a legtöbb beás. Úgy tűnik, hogy a nyelv írása még nem végleges. A 2009 előtti kiadványok a magyar írásrendszert használták, a sztenderd román írásából átvéve az ă és az î betűket, az [�], illetve az [�] magánhangzók átírására. A 2009-es nyelvtan más, részben ettől eltérő írásrendszert javasol, de az internetes tananyagokban az első írásrendszer használatos. Horvátországban Itt a Romano akharipe – Graju alu căganjilor – Glas Roma (Cigányok hangja), amely 1994 és 1999 között jelent meg, beás szövegeket is tartalmazott. 2003-ban a folyóirat Graju alu căganjilor – Glas Roma címmel jelent meg újra. Horvátországban 2005-ben adták ki az első beás nyelvű könyvet, egy katekizmust. Ugyancsak 2005-ben megjelent az első beás–horvát és horvát–beás szószedet segédeszközként a horvát nyelv tanítására azoknak a beás gyerekeknek, akik ezt nem ismerik. A Zágrábi Egyetem bölcsészkarának romanisztikai tanszékén választani lehet a „Horvátországi beás romák nyelve – román beás nyelvjárások” tantárgyat. Horvátországban a beások nyelvét a horvát nyelv írásrendszerével írják át, az ă és az î betűk hozzáadásával. Szent Patrik Szent Patrik (latinul: Patricius; népi ír: *Qatrikias; óír: Cothraige vagy Coithrige; közép-ír: Pátraic; ír: Pádraig; ówalesi: Patric; középwalesi: Padric; walesi: Padrig; óangol: Patric), (kb. 387 – kb. 460. március 17.. [az ír hagyomány szerint 493]) keresztény térítő volt, akit leggyakrabban Írország védőszentjeként, vagy Írország apostolaként tisztelnek, jóllehet ezt a címet Írországi Szent Brigitta és Szent Kolumba is megkapták. Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. Körülbelül 16 éves korában hazájában ír portyázók fogták el, és rabszolgának Írországba vitték magukkal. Itt hat évet élt, majd megszökött és visszatért családjához. Miután felvették az egyházba, felszentelt püspökként tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire, azonban kevéssé ismertek itteni működési helyei. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték. A legtöbb, életére vonatkozó adatot későbbi, a hetedik századtól kezdődő hagiográfiák szolgáltatják, bár ezeket nem lehet kritika nélkül elfogadni. Az Ulster-i Annales kritika nélkül elfogadott adatai például azt eredményeznék, hogy életét 340. és 440. közé tegyük, valamint hogy 428-tól kezdődően számítsuk észak-írországi térítését. A Patrik életére vonatkozó évszámokat nem lehet bizonyosan megállapítani, de egy széleskörűen elterjedt magyarázat szerint az ötödik század második felében tevékenykedett misszionáriusként Írországban. Szent Patrik napját halálának napján, március 17-én ünneplik. Mind Írországban és azon kívül is ünneplik úgy egyházi, mint világi ünnepnapként is. Az ír egyházmegyékben egyházi ünnepként és parancsolt ünnepként is megülik, míg Írországon kívül magának Írországnak az ünnepeként tartják meg. Saját szavai szerint Két latin nyelvű levél maradt fönn, amik általánosan elfogadott vélemény szerint Patriktól származnak. Ezek a Confessio és a Coroticus katonáihoz írt levél. A kettő közül a Confessio a fontosabb. Ebben Patrik rövid beszámolót közöl életéről és hivatásáról. Szent Patrik a római Britanniában született, Banna Venta Berniae közelében. A település helye ismeretlen, de a hagyomány szerint Glannoventával azonosítják, ami ma a cumbriai Ravenglassnak felel meg. Apja, Calpornius diakónus volt, nagyapja, Potitus pedig pap. Tizenhat éves korában elrabolták és rabszolgának Írországba hurcolták. Itt Patrik pásztorként dolgozott és hat évig maradt fogságban. Azt írja, hogy hite nőtt a fogságban, valamint naponta imádkozott. Hat év elteltével egy hangot hallott, ami azt mondta neki, hogy hamarosan haza fog menni, majd azt, hogy a hajója készen áll. Urától elszökve egy kétszáz mérföldre lévő kikötőbe utazott, ahol talált is egy hajót. Különféle kalandok után hazatért családjához az immár húszas évei elején járó ifjú. Patrik elbeszéli, hogy néhány évvel hazatérése után látomása volt: Láttam egy írországi embert közeledni. A neve Victoricus volt és sok levelet hozott. Az egyiket nekem adta. Elolvastam a címét: Az írek hangja. Ahogy elkezdtem olvasni a levelet elképzeltem azt a pillanatot, ahogy hallom a focluti emberek hangját, akik a nyugati tenger melletti erdőnél élnek. És ők egy emberként kiáltották: „Hozzád fordulunk szent szolga, hogy jöjj és járj közöttünk!”. A. B. E. Hood feltételezi, hogy a látomás Victoricusa megegyezik Szent Victricus, negyedik századi roueni püspökkel, aki az egyetlen akkori európai pap volt, aki a pogányok térítését végezte és 396-ban Britanniába látogatott egy hivatalos ügyben. A Confessio nagy része foglalkozik olyan perekkel, amiket Patrik keresztény társai indítottak ellene. Hogy pontosan miről folytak ezek a perek, azt Patrik nem írja le teljesen. Szintén ebből a műből tudhatunk meg értékes adatokat Patrik küldetésével kapcsolatban. Azt írja, hogy „emberek ezreit keresztelte meg” és papokat rendelt arra, hogy vezessék az új közösségeket. Gazdag nőket térített meg, akik közül egyesek apácák lettek a családi ellenkezés ellenére. Királyok fiaival is foglalkozott, akiket szintén megtérített. Szent Patrik helyzete Írországban külföldiként nem volt könnyű. Azzal, hogy több ízben is elutasította a királyok ajándékait, kívül rekesztette magát a normális rokonsági és hűbéri kapcsolatokon. A törvény szerint védelmen kívül állt és elmeséli, hogy egyszer megverték, kirabolták és láncra verték, feltehetően azért, hogy kivégezzék. Az életére vonatkozó többi adatot a másik levélből vehetjük, amit Croticus katonáinak írt. Ezt a levelet az után írta, hogy első tiltakozása után kinevették és sértegették. Ebben a nyílt levélben kiátkozza Croticust, mivel annak katonái Patrik által megtérített embereket vetettek rabszolgaságra egy írországi portya után. A levél Croticus követőit mint „ördögök polgártársaiként” valamint „skótok és hitehagyó piktek társaiként” írja le. Nagyrészt egy nyolcadik századi jegyzetre alapozva Croticust Ceretic királlyal azonosítják. Más vélemény szerint azonban Croticus valószínűleg egy Írországban élő brit római polgár volt. Feltételezték, hogy ennek a levélnek az elküldése eredményezte azokat a pereket, amelyeket Patrik a Confessio-ban említ. A legenda szerint Szent Patrik a Szentháromság tanát egy háromlevelű lóherével magyarázta az íreknek, így illusztrálva a keresztény tanításban a három isteni személy egységét. Mára a lóhere Szent Patrik napjának központi szimbólumává vált. A háromlevelű lóherét már a kereszténységet megelőzően is szent növénynek tartották Írországban. Zöld színe és alakja sokak számára az újjászületést és az örök életet, három levele pedig az ősi, pogány vallás szent számát, a hármast, valamint az ősi hármas istenségeket szimbolizálta. Patrik az ír ősökkel beszél, akik már régen meghaltak O'Rahilly, Thomas Francis (1942), The Two Patricks: A Lecture on the History of Christianity in Fifth-century Ireland, Dublin: Dublin Institute for Advanced Studies, pp. 43–44 Ball, Martin J.; Fife, James (2002), The Celtic Languages, USA: Routledge, pp. 82–83, ISBN 0-415-28080-X Az óír egy Q-kelta nyelv, ami azt jelenti, hogy a más nyelvekben szereplő 'p' hang itt 'k'-ként jelenik meg. http://www.katolikus.hu/szentek/0317.html http://lexikon.katolikus.hu/P/Patrik.html http://www.confessio.ie/# boldognapot.hu 1977 Shura Az 1977 Shura (ideiglenes jelöléssel 1970 QY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Szmirnova fedezte fel 1970. augusztus 30-án. Falconer József Ferenc Falconer József Ferenc (Buda, 1765/1766? – Buda, 1808) – magyarországi templomfestő. Elsősorban oltárképeket festett. Élete A Skóciából Magyarországra települt Falconer festőcsalád harmadik nemzedékének képviselője. Budán született 1765. március 22-én (más forrás szerint 1766-ban), Falconer Xavér Ferenc (1737–1792), a kor népszerű budai festőművésze fiaként. Legfontosabb tanítómestere saját apja volt, művei – sötét tónusú, késő barokk stílusú szentképek – jobbára szignatúra alapján azonosíthatók. Alkotásai az ország számos katolikus templomában megtalálhatók, így például Diósjenőn (1790 k.), Kecskeméten (1791), a solymári Szűz Mária neve templomban (1792), Magyarsarlóson (1793), Bölcskén és a buda-újlaki plébániatemplomban (1799). 1793-ban keletkezett Utolsó vacsora című képe, amely eredetileg a budai Flórián-kápolnában volt elhelyezve, később a Fővárosi Képtár gyűjteményébe került. Néhány alkotását a Magyar Nemzeti Galéria, illetve az Egri Képtár őrzi. Budán hunyt el 1808. október 23-án. Hórhedzsu Hórhedzsu (vagy I. Sólyom) az ókori Egyiptom predinasztikus korának 0. dinasztiájába sorolt uralkodója. Az i. e. 31. században élhetett. Néhány szerehbe írt név alapján ismert. Tura környékéről két tégely, valamint a Nílus deltájának északkeleti részén, egy Abu Zeida-i lelet tartalmazza a nevet. Talán csak Alsó-Egyiptomban uralkodott. Jelenlegi ismereteink szerint szerehbe csak tényleges uralkodók neveit írták, így egy ilyen nevű uralkodó bizonyíthatóan létezett, de ezen kívül életének további részletei nem ismertek. Az név három virágból áll, amelyeknek körte alakú fejük van. A három ábrázolásból kettő archaikus, egyszerű téglalap alakú szerehben áll, az egyiken sólyom sincs. A sólymos szereh kissé már a palotahomlokzatra utal néhány vonallal. A leletek a van den Brink-féle alsó-egyiptomi tipológiában a III. fázishoz tartoznak, amely Felső-Egyiptomban körülbelül a Nagada III kultúra „b2” szakaszával egykorú. A név olvasata bizonytalan. A „hedzsu” (��w) azt jelenti: „Három Buzogány”. Toby Wilkinson meg sem kísérelte átírni, csak A király néven említi. Edwin van den Brink a Narmer-palettán is olvasható jellel azonosítva „Sza” (s3) formában olvassa, míg Wolfgang Helck a véli felismerni benne, így az „Uaszi” (w3.sj) átírást javasolja. (Hórsza, illetve Hóruaszi nevek alakulnának ki.) Az előbbi összevetés alapján talán Hórhedzsu volt Narmer alsó-egyiptomi ellenfele, és a paletta az ő legyőzését beszéli el. A paletta hátlapján az ellenfeleit eltipró, éppen az ellenséges uralkodó fejére sújtó Narmer feje előtt látható, amint egy sólyom épp megkötözi Alsó-Egyiptom jelképét. A leletek kora nem mond ellent ennek a feltevésnek. Budak (Stankovci) Budak falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 42, közúton 53 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 27, közúton 32 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén fekszik. Története A mai Budak helyén valószínűleg már a horvátok betelepülése után falu állt. Ezt igazolja a falu temploma, melyet eredetileg a kora középkorban építettek és körítőfalában is több, növényi ornamentikával díszített faragott középkori kőtöredék látható befalazva. A Horvát Királyság, majd a 12. századtól Magyar Királyság része volt. 1409-ben Dalmáciával együtt a velenceiek vásárolták meg Nápolyi László magyar ellenkirálytól. A falu a feletti álló toronnyal együtt 1538-ban került török kézre. A lakosság elmenekült. 1683-ban szabadult fel a török uralom alól. 1797-ig a Velencei Köztársasághoz tartozott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 180, 1910-ben 350 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 402 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei A falutól északkeletre emelkedő magaslaton álló budaki kerektorony romja a török háborúk emléke. Stankovci és Velim hasonló erősségeivel együtt a 16. – 17. században határvédelmi rendszer része volt. Később jelentősége megszűnt és sorsára hagyták. Alatta található a falu új temetője. Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma nagyon régi, de később újjáépített épület. Az eredeti templom még a kora középkorban az óhorvát időkben épült, a mai templomot a 18. században építették. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú épület, a homlokzat feletti harangépítményben egy harang látható. A templom tetőzetét 1982-ben cserélték ki, amikor az épületet utoljára megújították. Berendezésének legértékesebb darabja a márvány oltár rajta a védőszent szobrával. A templom körül régi temető található, melynek körítőfalában régi faragott kövek töredékei találhatók. A templom és környezetének régészeti feltárása még nem történt meg. A Szent József templomot 1982-ben építették. Csak Szent József ünnepén és temetések alkalmával tartanak miséket benne. Roztoki Dolne Roztoki Dolne (ukrán nyelven: Розтоки Долішні, Roztoky Dolishni) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban, Gmina Baligród község területén található település. Hóri György Hóri György, Horn (1909. április 17. – 1975. december 26.) válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban XXX A Budai 11, majd az Újpest labdarúgója volt. Utóbbival kétszer nyert bajnokságot. Labdafogása, helyezkedése és kifutásai alapján a legjobb kapusok közé tartozott. A válogatottban 1932 és 1936 között három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1932–33, 1934–35 2.: 1933–34 Női 50 méteres hátúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A női 50 méteres hátúszást a 2011-es úszó-világbajnokságon július 27-én és 28-án rendezték meg. Előbb a selejtezőket és az elődöntőket, másnap a döntőt. Sánta Sándor Dr. Sánta Sándor (Makó, 1941. –) orvos, politikus, Makó város polgármestere. Élete A politika előtt Makón született, gyermekkorát az újvárosi Alma utcában töltötte. Orvosi diplomát és szakorvosi képesítést szerzett. Körzeti háziorvosként dolgozott, és dolgozik jelenleg is a Tulipán utcai rendelőben. A tanácsrendszer idején rövid ideig egészségügyi osztályvezető – városi főorvos – volt a makói tanácsházán. Ekkor tette le az állás betöltéséhez szükséges államigazgatási vizsgát is. Hobbija a festészet: harmincnégy éves kora óta alkot, főleg portrékat és tájképeket fest. Városvezetői tevékenysége Az 1990-es országgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt képviselő-jelöltje volt, a helyhatósági választások október 14-én megrendezett második fordulójában pedig önkormányzati képviselői mandátumot szerzett pártja színeiben, és tagja lett a makói képviselő-testületnek. Az önkormányzatban a kisgazdák abszolút többségben voltak, a 27 képviselői helyből 14-et kisgazda politikus töltött be. Az FKgP Sánta Sándort jelölte a polgármesteri posztra; a többpárti ellenzék (Szabad Demokraták Szövetsége, Fiatal Demokraták Szövetsége, Magyar Szocialista Párt, Kereszténydemokrata Néppárt, Magyar Demokrata Fórum, Magyar Szocialista Munkáspárt) dr. Siket István ügyvéd személyében állapodott meg. Sántát a testület október 26-án, titkos szavazással 15:12 arányban polgármesternek választotta. A Sánta-ciklus egyik legfontosabb célkitűzése a korábbi Csanád vármegye visszaállítása volt, az ügy mellett legerélyesebben éppen a polgármester lépett fel. Az idő múlásával a kezdeményezés erejét vesztette, és Makó régi megyeszékhelyi státuszát azóta sem nyerte vissza. Az általa vezetett önkormányzat megszüntette az - elsősorban kulturális rendezvényeknek és társadalmi szervezeteknek helyt adó, az egykori takarékpénztár épületében működő - kaszinó bár-presszó jellegű kiszolgáló egységét, majd 1993 áprilisától cukrászdát és kávéházat alakított ki annak helyén. 1994-ben a város megvásárolta az akkor már igen rossz állapotban lévő Korona Szálló épületét. Polgármestersége alatt rendezték meg először a Makói Nemzetközi Hagymafesztivált. Ciklusa harmadik évében, 1993-ban a város megszerezte a korábbi munkásőr-laktanyát, az épületbe a mentők és a tűzoltók költözhettek. Az egykori munkásőrszékház mellett elkezdődött egy új tűzoltólaktanya fölépítése, amit - hasonlóan az új mentőállomáshoz - már Buzás Péter polgármester mandátuma idején adtak át. Felújították a Bartók Béla Általános Iskola épületét, befejeződött a Bajza utcai iskola építése is. Új tornatermek épültek, korszerűsítették a városi fürdőt is. A Sánta által irányított városvezetés szennyvíztisztító-telepet szándékozott építeni, de ez végül nem valósult meg. A tradicionálisan szegényebb makóiak által lakott Honvéd városrészbe, illetve a városi cigányság hagyományos lakóhelyének tekinthető Cigánybécsbe az 1980-as években nagyobb hullámban költöztek cigány családok Végegyházáról. A városrészen belül is elkülönülve élő betelepült családok rövid időn belül konfliktusba kerültek a nemzedékek óta ott élő roma és nem roma családokkal, életmódjuk zavarta városrész lakóinak nyugalmát. Makóra érkezésük után, a rendszerváltás környékére a fenti két városrész közbiztonsági mutatói látványosan leromlottak, emelkedett az itt elkövetett bűncselekmények száma. A családok közötti viszálykodás problémáját tovább súlyosbították az elszaporodott vagyon elleni bűncselekmények, az érintett családok kilakoltatását követelő aláírásgyűjtés, valamint a skinhead provokációk. Sánta a fentiekre adott válaszként intézkedett, hogy segélyt csak ellenőrzött, büntetlen előéletű személyek kaphassanak, és jelentős önkormányzati támogatással rendőrőrsöt létesített Honvédban, illetve vállalta az őrshöz tartozó szolgálati terepjáró önkormányzat általi fenntartását is. Érkeztek ugyanakkor már Sánta polgármestersége idején is újabb roma családok a kérdéses városrészekbe, ami kapcsán többek fölvetették a polgármester felelősségét. Sánta a népszerűségének hosszabb távon is ártó, ciklusa alatt történt „betelepítésekkel” kapcsolatos vádakat kategorikusan visszautasítja. Sántát kritikusai többnyire gyengekezűnek, határozatlannak írják le, aki mögött hiába volt abszolút többségű kisgazda tábor, nem számíthatott a városatyák egységes támogatására. A helyi szinten meglehetősen heterogén kisgazdapártot – az országos politikához hasonlóan – Makón sem sikerült egyben tartani, a polgármester így gyakran alkalmi koalíciók megkötésére kényszerült. Humánusságát, demokratikus szellemét azonban bírálói is elismerik. Polgármestersége után Jóllehet az 1994-es önkormányzati választásokon képviselői mandátumot szerzett a város képviselő-testületében, polgármesternek nem választották meg: a szavazatok 19,47%-át szerezte meg; Makó új vezetője a 25,28%-os eredményt elérő Buzás Péter lett. Négy évvel később, az 1998-as önkormányzati választásokon ismét megmérettette magát, de a polgármesteri posztért folytatott küzdelemben alulmaradt: 25,57%-ot szerzett, míg a város régi-új vezetője a magabiztosan nyerő Buzás lett, aki 63,21%-ot szerzett. Sánta az FKgP színeiben ugyanakkor önkormányzati képviselő maradt. 2002-ben lemondott a Független Kisgazdapárt makói és megyei szervezetében betöltött alelnöki szerepéről, és kilépett a pártból is; indoklása szerint a „kisgazda eszmeiséghez” hű maradt, de nem tudott tovább közösséget vállalni a párt helyi és országos politizálásával. Ezután bő nyolc évig nem vállalt politikai szerepet; visszavonulva a közélettől háziorvosként tevékenykedett. A 2010-es önkormányzati választásokon a Fidesz–KDNP színeiben indult a 3. választókerület önkormányzati képviselői mandátumáért, amit 30,49%-kal meg is szerzett. Díjai, elismerései Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2008) Makó város díszpolgára (2015) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) (2016) Hannah Montana-videojátékok listája Ez a szócikk a Disney Channel Hannah Montana című televíziós sorozatán és mozifilmjén alapuló videojátékokat sorolja fel. 2006 és 2009 között hat Hannah Montana-játék jelent meg a Disney Interactive Studios (korábban Buena Vista Games) gondozásában. Videojátékok Hannah Montana (2006) A Hannah Montana point-and-click grafikus kalandjáték, melyet a DC Studios fejlesztett és a Buena Vista Games jelentetett meg 2006 októberében Nintendo DS kézikonzolra. A játékos Miley Stewart és Lilly Truscott szerepét öltheti magára, amint megpróbálják megakadályozni, hogy felfedjék Stewart titkos alteregóját, Hannah Montanát. A játékosnak nyomok után kell kutatnia és tárgyakat kell kombinálnia, hogy megoldjon három rejtélyt. A programban egy interaktív párbeszéd- és gesztusrendszer is helyet kapott a többi emberrel való kommunikációhoz. Truscott időre menő kihívások során gördeszkázhat, görkorcsolyázhat vagy rollerezhet is. A játékosok egyedi ruhadarabokat is tervezhetnek és a Nintendo DS vezeték nélküli hálózatán keresztül hozzáférést kaphatnak Montana titkos ruhatárához. A játék történetszálának vége után a játékos továbbra is bejárhatja Malibut. Hannah Montana: Music Jam (2007) A Hannah Montana: Music Jam karrierszimulációs játék, melyet a Gorilla Games fejlesztett és a Disney Interactive Studios jelentetett meg 2007 októberében Nintendo DS kézikonzolra. A Music Jamben a játékosnak lehetősége van létrehozni a saját dalait, melyekhez videoklipeket is forgathat, majd a kész műveket megoszthatja a többi játékossal. A Nintendo DS kis hatótávolságú vezeték nélküli hálózatán össze lehet kapcsolni több kézikonzolt, hogy a játékosok egy hangszeres zenekart alkossanak. Hannah Montana: Spotlight World Tour (2007) A Hannah Montana: Spotlight World Tour ritmusjáték, melyet az Avalanche Software fejlesztett és a Disney Interactive Studios jelentetett meg 2007 novemberében Nintendo Wii, majd később, 2008 augusztusában PlayStation 2 videojáték-konzolokra. A játékban összesen kilenc turnéhelyszín van, köztük Tokió, London és Párizs. A játékosok a Wii Remote és Nunchuk (Wii), illetve táncszőnyegek (PS2) segítségével irányíthatják Montana mozdulatait. A Spotlight World Tourban összesen tizenhat dal szerepel; 8–8 a televíziós sorozat első, illetve második évadából. Hannah Montana: The Movie (2009) A Hannah Montana: The Movie karrierszimulációs játék, melyet az n-Space fejlesztett és a Disney Interactive Studios jelentetett meg 2009 áprilisában Microsoft Windows, Nintendo DS, PlayStation 3, Xbox 360 és Wii platformokra. A játékos Stewart és Montana szerepét öltheti magára, ahogy Crowley Cornerst barangolják be, közben a családtagjaikkal és barátaikkal is kapcsolatba léphetnek. A feladatok teljesítésével új kulcsfontosságú tárgyak, így dalok vagy koncerttermek nyithatóak meg Montana fellépéseihez. Koncertmódban a játékosok hat különböző helyszínen adhatnak elő kilenc Montana-dalt, köztük hármat a filmből. A játékosok csatlakozhatnak a háttérzenészekhez, így dobolhatnak, szintetizátorozhatnak vagy gitározhatnak is. Az előadásokat pontokkal díjazza a játék, amiket ruhadarabokra és egyéb kiegészítőkre lehet váltani. A The Movie-ban négy minijáték is helyet kapott. Hannah Montana: Rock Out the Show (2009) A Hannah Montana: Rock Out the Show ritmusjáték, melyet a Page 44 Studios fejlesztett és a Disney Interactive Studios jelentetett meg 2009 augusztusában PlayStation Portable kézikonzolra. A játék a korlátozott példányszámú Hannah Montana PSP Entertainment Pack részeként is megjelent, ami a játék mellett egy halványlila PSP-egységet, egy Hannah Montana-epizódokat tartalmazó UMD-lemezt, egy 2 GB-os memóriakártyát és matricákat tartalmazott. A Rock Out the Showban Robbie Ray lebetegedik, így Montanának kell a világ körüli turnéját menedzselni. A játékosnak kell megalkotnia a színpadképet, a számlistát, illetve Montana ruháit is neki kell kiválasztania. A játékban összesen tizenegy dal van, köztük több új a televíziós sorozat harmadik évadából. Hannah Montana: Pop Star Exclusive A Hannah Montana: Pop Star Exclusive akciójáték, melyet az EA Bright Light fejlesztett és a Disney Interactive Studios jelentetett volna meg Nintendo DS kézikonzolra. A Pop Star Exclusive fejlesztését határozatlan időre felfüggesztették, majd megjelenését törölték. A játékosok Montana fotóriporterének szerepét ölthették volna magukra, ahogy az énekesnő turnéját dokumentálják. A játékosoknak fejtörőket kellett volna megoldaniuk, hogy a lehető legideálisabb szögből fényképezzenek, illetve Montana ruháinak kiválasztásában is segédkezniük kellett volna. Egyéb játékok A 2008 októberében Microsoft Windows, PlayStation 3, PlayStation 2, Wii és Xbox 360 platformokra megjelent Disney Sing It, a 2009 októberében PlayStation 2, PlayStation 3 és Wii platformokra megjelent Disney Sing It: Pop Hits, illetve a 2010 októberében PlayStation 3 és Wii platformokra megjelent Disney Sing It: Party Hits című karaokejátékokban is szerepelnek Hannah Montana-dalok. Montana játszható szereplő a 2010 októberében Wiire megjelent Disney Channel All Star Party című partijátékban. Fogadtatás A 2006 októberében megjelent első Hannah Montana-játékot kedvező kritikákkal illették, a GameRankings gyűjtőoldalon 73,50%-on áll. Az egy évvel később, 2007 októberében megjelent Music Jam szintén kedvező kritikában részesült, a GameRankings gyűjtőoldalon 65,67%-on, míg a Metacriticen 61 pontos átlagértékelésen áll. A Spotlight World Tour Wii változatát elődeihez hasonlóan kedvezően fogadták a kritikusok, azonban a PlayStation 2-es változat jóval alacsonyabb értékeléseket kapott. A Wii-verzió 68,75%-os, míg a PlayStation 2-verzió 30,25%-os átlagértékelésen áll a GameRankingson. A 2009 áprilisában megjelent The Movie Nintendo DS változata átlagon aluli, míg a többi verzió negatívabb kritikákat kapott. A Nintendos DS-verzió 45%-os, az Xbox 360-verzió 25,75%-os, a PlayStation 3-verzió 24%-os, míg a Wii-verzió 20%-os átlagpontszámon áll a GameRankingson, illetve az Xbox 360-verzió 25-ön a Metacriticen. A GamesRadar weboldal szerkesztősége a Hannah Montana: The Movie Xbox 360-as verzióját minden idők hetvenhetedik legrosszabb játékának kiáltotta ki. A 2009-es PlayStation Portable exkluzív Rock Out the Show átlagos értékeléseket kapott és 50,50%-os átlagpontszámon áll a GameRankingson. Nyomornegyed A nyomornegyed vagy szlöm (az angol slum szó átvett alakja) magas népsűrűségű, az egész településhez viszonyítva általában kis területű városi tér, melyen elégtelen higiéniai és lakhatási feltételek adottak. Amíg a szlömök kiterjedése és más karaktere eltérő az egyes országokban, a legtöbbet azonosan jellemzik az elégtelen higiéniai szolgáltatások, a hiányos ivóvíz-ellátottság és villamosáram-használat, időszakosak a rendvédelmi és másegyéb alapszolgáltatások. A szlömökre általánosan jellemzőek a „bádogvárosok”, továbbá a rosszul építettek és a romló állagú, elhagyatott épületek. A szlömös területek gyakoriak voltak az észak-amerikai és európai városokban a 19. században és még a 20. század elején is. A 20. században már inkább a fejlődő és a fejletlen országokban maradtak meg és nőtt méretük, de megtalálható még napjainkban is a fejlett országok nagyvárosaiban. A UN-HABITAT szerint 2012-ben a fejlődő országok lakosságának 33%, vagy megközelítőleg 863 millió ember lakik szlömösödött környezetben. A városban lakók ilyen jellegű aránya a szub-szaharai ún. „fekete Afrikában” a legmagasabb (61,7%), ezt követi Dél-Ázsia (35%), Délkelet-Ázsia (31%), Kelet-Ázsia (28,2%), Nyugat-Ázsia (24,6%), Óceánia (24,1%), Latin-Amerika és a Karib-térség (23,5%), valamint Észak-Afrika (13,3%). A különböző országok városlakóinak szölömös területeken élők aránya 2009-ben a Közép-afrikai Köztársaságban volt a legmagasabb (95,9%). Fejlődő tendenciát mutat azonban az, hogy 1990 és 2010 között a nyomornegyedekben élők aránya csökkent, miközben a Föld lakossága nőtt, köszönhetően az iparosított építési technológiák széles körű elterjedésének Indiában és Ázsiában. A világ legnagyobb kiterjedésű szlömtömbje Mexikóvárosban található. Ezen területek kiterjedése és létrejötte, méretük változása eltérő a világ különböző pontjain és különféle okokra vezethetőek vissza. A leggyakoribb okok a gyors elvárosiasodás (urbanizáció, a vidékről városba migrálás), gazdaságfejlődési stagnálás és csökkenés, magas munkanélküliség, szegénység, feketegazdaság, hibás koncepciójú településtervezés és településfejlesztési politika, természeti katasztrófák és szociális konfliktusok. Az egyes országok fejlesztési stratégiái eltérő módon próbálják meg ezek méreteit csökkenteni és átalakítani, változó sikerrel. Ilyenek a szlömös területek eltávolítása, áthelyezése, annak fejlesztése, városléptékű infrastruktúra-fejlesztés és állami támogatású lakásépítési programok meghirdetése. Gessertshausen Gessertshausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3862 fő (1987. május 25.). Jason Todd Jason Todd egy kitalált szereplő a DC Comics képregényeiben, általában Batman-nel kapcsolatban tűnik fel. A szereplőt Gerry Conway és Don Newton alkotta meg. Első megjelenése a Batman 359. számában volt, 1983 márciusában. Jason Todd a második szereplő aki Robin néven Batman társa lett mikor az első, Dick Grayson Éjszárny néven a Tini titánok csapat állandó tagja lett. Jason Todd, mint a második Robin nem vált igazán sikeressé az olvasók körében. Az 1988-as Halál a családban (eredeti címén Batman: A Death in the Family) című történet során a kiadó telefonos szavazást tartott arról, hogy Toddot írják-e ki a sorozatból. A szavazást 72 szavazat döntötte el (halálára 5,343-an szavaztak, míg túléltére 5,271-en). Így a történet végén Batman ősellensége, Joker félholtra verte Robint, majd anyjával együtt felrobbantotta. Később több történet is foglalkozott Batman bűntudatával, melyet a fiú halála miatt érzett. 2005-ben jelent meg a Batman: Under the Hood (magyarra fordítva Batman: A maszk alatt) című történet, melyben feltámadása után a Vörös sisak identitást vette fel, ezzel is utalva gyilkosára, aki Jokerré válása előtt ezen a néven volt ismert. 1253 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek – 1260-as évek – 1270-es évek – 1280-as évek – 1290-es évek – 1300-as évek Évek: 1248 – 1249 – 1250 – 1251 – 1252 – 1253 – 1254 – 1255 – 1256 – 1257 – 1258 Események Határozott dátumú események június 25. – IV. Béla király serege Morvaországot pusztítva Olmütz városa alá érkezik. A magyarok Stájerországban is súlyos harcot vívnak és eredménytelenül ostromolják Bécs városát. július 6. – Mingangas litván nagyfejedelem koronázása. (1263-ig uralkodik.) szeptember 23. – II. Ottokár cseh király trónra lépése. (1278-ig uralkodik.) október 11. – Benedek kalocsai érseket – Báncsa István lemondása után – az esztergomi káptalan érsekké választja. november 29. – II. Ottó fiának, II. Lajos bajor hercegnek trónra lépése. (Egyúttal Pfalz grófja is, 1255-től Felső-Bajorország hercege, 1294-ig uralkodik.) Határozatlan dátumú események július II. Vilmos holland gróf Westkapelle-nél legyőzi a flamandokat. Bonifác savoyai gróf (IV. Amadeus fia) trónra lépése. (1263-ig uralkodik.) az év folyamán – Megkezdődik a tengeri ütközetek sorozata Genova és Velence között, melyek 1371 -ig folytatódnak. IV. Ince pápa kilenc év után visszatér Rómába , miután 1244 -ben elhagyta azt, hogy elmozdítsa II. Frigyes német-római császárt . Reniero Zeno velencei dózse megválasztása. (1268-ig uralkodik.) Galícia a terjeszkedő Mongol Birodalom vazallusa lesz. (A mongolok elpusztítják a mai Laosz területén Dali Királyságot és beolvasztják birodalmukba.) Befejeződik az assisi Szent Ferenc-bazilika építése. A párizsi egyetem alapítása. III. Henrik angol király – miután a parlament többször nem szavazta meg számára az adókivetés jogát – kénytelen ismét megerősíteni a szabadságlevelet, a Magna Chartát . Születések I. János brabanti herceg († 1294 ) V. Amadeus savoyai gróf († 1323 ) október 17. – Szent Ivó, a jogászok védőszentje († 1303 ) Adolf schaumburg–lippei herceg Adolf schaumburg–lippei herceg (németül: Prinz Adolf zu Schaumburg-Lippe, teljes nevén Adolf Wilhelm Viktor; Bückeburg, 1859. július 20. – Bonn, 1916. július 9.) schaumburg–lippei herceg, 1895–1897 között Lippe régenshercege. Élete Adolf schaumburg–lippei herceg 1859. július 20-án látott napvilágot I. Adolf schaumburg–lippei herceg (1817–1893) és Hermina waldeck–pyrmonti hercegnő (1827–1910) hetedik gyermekeként, egyben negyedik fiaként. Édesapja uralkodó hercegként irányította a viszonylag kicsi területű schaumburgi államot. Édesanyja a waldeck–pyrmonti uralkodó legfiatalabb leánya volt. A családban Adolf hercegen kívül még hét gyermek született, de kettő közülük kisgyermekként elhalálozott. Maga Adolf herceg a kor szokásainak megfelelően fiatalon belépett a hadseregbe, ahol is a bonni huszárezredben szolgált. A herceg 1890-ben egy Mária wiedi hercegnéhez tett látogatás során ismerkedett meg majdani feleségével, a porosz király leányával. Kettejük házasságát a hercegnő szülei szorgalmazták, mivel a hercegnő házassági tervei már többször kudarcba fulladtak. Adolf schaumburg–lippei herceg és Viktória porosz királyi hercegnő (1866–1929) eljegyzését megismerkedésük évének júliusában hozták nyilvánosságra. A menyegzőt 1890. november 19-én tartották a berlini császári palotában a porosz uralkodópár és az özvegy német császárné jelenlétében. A házasság boldogtalanul alakult – egy korai vetéléstől eltekintve nem születettek gyermekeik, és a porosz királyi hercegnő sosem rejtette véka alá megvetését férje az uralkodócsaládok között alacsonynak számító származása miatt. A házaspár olaszországi és egyiptomi nászútját követően a bonni Schaumburg-palotában rendezte be állandó otthonát. A palota később a német kancellár lakhelyeként szolgált. 1895. március 20-án elhunyt a gyermektelen Valdemár lippei uralkodó herceg. Az uralkodó még életében rendezni kívánta a lippei trónutódlás kérdését, mivel az öröklési sorban az utána következő Sándor lippei herceg, az uralkodó öccse gyengeelméjű volt. Valdemár herceg végakaratában a lippei uralkodócsalád schaumburgi ágából származó Adolf schaumburg–lippei herceget nevezte ki öccse jövőbeni régensének. A döntés a herceg halála után súlyos vitákhoz vezetett a régensséget magának követelő lippe–biesterfeldi és molkei, illetve a schaumburg–lippei uralkodócsaládok között. A kérdésbe – minthogy sógorságban állt Adolf herceggel – II. Vilmos német császár és porosz király is beavatkozott. Az ügyben a régenskedő herceg és az országgyűlés végül megegyezésre jutottak oly módon, hogy régensi tanácsot választottak. 1897. június 22-én a régenstanács egy határozatot tett közzé a tanács elnökének, I. Albert szász királynak a vezetésével. Ebben a tanács hivatalosan is elismerte Ernő lippe–biesterfeldi gróf jogát a lippei régensi címre. Adolf schaumburg–lippei herceg ekkor a gróf javára lemondott régensi címéről. A régensi kérdés után a herceg visszavonultan élt feleségével bonni palotájukban. Adolf schaumburg–lippei herceg ott hunyt el 1916. július 9-én ötvenhat éves korában. Özvegye később feleségül ment egy nála jóval fiatalabb orosz nemeshez. Oldalsávos paduc Az oldalsávos paduc (Protochondrostoma genei) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Manapság nemének az egyetlen faja, azonban korábban a Chondrostoma nevű halnembe volt besorolva. Előfordulása Az oldalsávos paduc Észak- és Közép-Olaszország nagyobb folyóinak középső szakaszain él, például a Pó, Adige és Isonzó folyókban. A hal megtalálható Dél-Franciaországban is, a Rhône és a Var folyókban. Az Alpoktól északra nagyon ritka, csak alkalmilag bukkan elő. Néha az Inn és Rajna folyókból kerülnek elő. Megjelenése A hal testhossza 15-20 centiméter, legfeljebb 30 centiméter. 50-62 közepes nagyságú pikkelye van az oldalvonala mentén. Életmódja Rajhal, amely az oxigéndús vizeket kedveli és a kavicsos mederfenéken tartózkodik. Tápláléka apró fenéklakó állatok és kevés növényi táplálék. Szaporodása Valószínűleg március és május között, vagy május és június között ívik. Az íváshoz, kis vándorutakat tesz meg. Mihelics Vid Mihelics Béla Vid (Csátalja, 1899. január 7. - Budapest, 1968. december 20.) szociológus, szociálpolitikus, a Vigilia, az Új Ember és a Hazánk szerkesztője, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, a katolikus magyar értelmiség fontos szereplője. Pályafutása Ifjúkora és tanulmányai Mihelics Márton jegyző és Rigler Etelka gyermeke. Ketten voltak testvérek. Szülei hamar elhaláloztak, így árvaságra jutott. Ekkor nagybátyjához, Mihelics Károly gimnáziumi tanárhoz került Makóra. Római katolikus vallásban nevelkedett. Középfokú tanulmányait a városi főgimnáziumban kezdte meg. Egy évet a fiumei kereskedelmi tengerészeti akadémián is tanult, majd visszatért Makóra. A gimnáziumi hetedik osztályt azonban már Zircen töltötte, mert jelentkezett a ciszterci rendbe. (Ekkor vette fel a Vid, szerzetesi nevet.) Az érettségi vizsgáját az egri katolikus főgimnáziumban (feltehetően a mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban) tette le 1917-ben. Felsőfokú tanulmányait is a rend főiskoláján kezdte, de felszentelése előtt 1918-ban kilépett a rendből, és beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Újkori világtörténelmet, magyar történelmet és irodalomtörténetet hallgatott. 1922-ben végzett, bölcsészdoktori oklevelet szerzett. De tanulmányai ezzel még nem értek véget. A párizsi katolikus egyetemen egy évig erkölcsbölcseleti és szociológiai tanulmányokat folytatott. Hazaérkezve ismét beiratkozott a Királyi Magyar Tudományegyetemre, de immáron a jog- és államtudományi karra, ahol 1928-ban szerzett jogi doktorátust. 1932-ben az egyetem közgazdaság-tudományi karán, 1935-ben pedig a jog- és államtudományi karán szerzett magántanári képesítést szociálpolitikából és társadalombölcseletből. 1927-ben a Genfben megtartott Nemzetközi Pénzügyi és Gazdasági Konferencián szakértőként képviselte hazánkat. 1931-től a Magyar Társadalomtudományi Társulat titkárává választották, majd tagja lett a Magyar Szociálpolitikai Társaságnak is. 1938-ban pedig fölvételt nyert a Szent István Akadémiába. Beszélt angolul, görögül, franciául, latinul, németül, olaszul és portugálul. Közéleti szerepvállalása 1945 előtt A tudományos tevékenysége mellett az 1930-as évektől folyóirat-szerkesztéssel is foglalkozni kezdett. 1923 és 1944 között rendszeres szerkesztője lett az Új Nemzedék-nek és a Nemzeti Újság-nak. 1925-től a Vox Academica-ban is írt külpolitikai témákban. Az 1931-ben létrejövő Korunk Szava folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Majd 1935-ben azokkal tart, akik a lapból kiválnak és létrehozzák az Új Kor című keresztényszociálpolitikai folyóiratot. 1934 és '40 között pedig a Katolikus Szemle szerkesztője. 1938-tól 1940-ig Vas és Komárom vármegye szociális tanácsadója volt. 1941-től a Magyar Sajtótudományi Társaságon belül elvállalta a Sajtófőiskola vezetését. 1941 és 1945 között pedig az Iparügyi Minisztérium sajtóelőadója. Politikai pályája A második világháború elmúltával 1945-ben ott folytatta, ahol a front előtt abbahagyta. 1945 és '47 között a Magyar Közlöny, 1946-tól pedig az Új Ember szerkesztője. Szintén 1946-ban nevezték ki az Egri Érseki Jogakadémia rendes tanárának. Elkötelezett keresztényszocialista irányultságának és ismertségeinek köszönhetően csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon Heves és Nógrád-Hont vármegyei választókerületből bekerült az Országgyűlésbe. Főszerkesztője lett a párt lapjának, a Hazánk-nak. A DNP Világnézeti Akadémiájának is rendszeres előadója volt. Az egri közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett, jó barátságban állt Czapik Gyula egri érsekkel is. 1949 elején, amikor a párt vezetésében többen, köztük Barankovics István is emigrálni kényszerült, ő volt az, aki bejelentette a DNP működésének beszüntetését. A diktatúra idején Mandátumának megszűnte után visszavonult a katolikus újságírás meghagyott fórumaiba. Haláláig az Új Ember és a Vigilia szerkesztőjeként dolgozott. Már országgyűlési munkája alatt kiterjedt ügynökhálózat figyelte tevékenységét, a róla készült feljegyzések aggasztóan részletesek és egyben szomorúan egysíkúak. Ezekben az iratokban úgy olvasható, mintha Mihelics külföldre szökése is tervben lett volna, ez azonban nem valósult meg, mindvégig itthon maradt. Egy ügynök jelentése szerint 1950-ben így vallott a hazai politikai mozgástérről: „A katolikus politikának ma egyetlen lehetősége az, hogy depolitizálni kell a sajtót és a mozgalmat. Nincs értelme a további kísérletezésnek a rendszerrel szemben, mert a fennálló veszedelem nem áll arányban az esetleg elérhető sikerrel. Ma az események már túlnőttek rajtunk, s ma minden igyekezettel azon kell lenni, hogy átmenthessük magunkat.” Az 1956-os forradalom idején újra bekapcsolódott a politikai eseményekbe, és részt vett a Demokrata Néppárt újjászervezésében, beválasztották a párt vezetőségébe is. Miután Nagy Imre kormánya bevezette a többpártrendszert a DNP itthon maradt vezetőivel Farkas Dénessel, Keresztes Sándorral és Székely Imre Kálmánnal közösen adták ki azt a nyilatkozatot, amelyben a párt meghirdette tevékenységét, és az '56-os eseményeket támogatva, de Nagy Imre kormányával szemben ellenzékként foglaltak állást. Egy szám erejéig feléledt a Hazánk című pártlap, amelynek ismételten ő lett a szerkesztője. November 4-e után a DNP-s részről ő is aláírta a Bibó István által szerkesztett memorandumot (Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról), amelyet az indiai nagykövetnek, K.P.S. Menonnak nyújtottak át. Kapcsolatba került Gimes Miklóssal, aki a szovjet csapatok bevonulása után Október Huszonhatodika címmel illegális újságot szerkesztett. A megtorlások idején két hónapig 1957 októberében és novemberében vizsgálati fogságban volt, de végül nem indult ellene eljárás. Az '56 november elején megjelent egyetlen Hazánk lap miatt nem lehetetlenítették el újságírói tevékenységét, csak szigorú megrovásban részesült. 1962-ben a magyar delegáció tagjaként részt vett a Második vatikáni zsinat első ülésszakán. Ekkor Molnár Béla néven a magyar hírszerzés ügynöke volt. 1968-ban bekövetkezett haláláig az Új Ember és a Vigilia újságírójaként dolgozott. Politikai gondolkodása 1922-ben Mussolini hatalomra kerülését, és az olasz politikai fordulatot kezdetben üdvözölte, de később elutasította a fasiszta politikai eszmét. Könyvekben, újságcikkekben, előadásokon az egyház társadalmi tanítását ismertette és a neokatolicizmus jegyében egyházi és szociális reformokat sürgetett az országban. Rokonszenvvel fordult a portugál politikai fordulathoz, ahol Salazar a Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklika elveit felhasználva keresztényszocialista (ám autokratikus) államot épített. A perszonalizmushoz hasonlóan Mihelics Vid is középutat jelölt ki a kereszténydemokrata politikának. Ő azonban nem filozófiai szemlélődés, hanem szociológiai szempontból különböztetett meg három irányt, ahol az individualizmus teljességgel az egyént, míg a szocializmus teljességgel a közösséget helyezi a központba. A keresztény társadalomszemlélet ezzel szemben – vallotta – a kettő egyensúlyát keresi, nem középutas kompromisszumos megoldásként, hanem egyéni eszmerendszert hirdetve a természetjog talaján állva. Politikai felszólalásaiban – a parlamentben valamint a Hazánk hasábjain – hitet tett a szocializmus értékei mellett, de azt keresztény alapokkal kiegészítve fogadta el. Amikor 1956. november 4-én a cenzúra rabságából kitörve szabadon fogalmazhatta meg nézeteit a kereszténydemokrata elvek tükrében a demokratikus szocializmus programját támogathatónak vallotta. A szabadságharc bukásának sokkja után végleg visszavonult a politikai kiútkereséstől és a vallás- és kultúraközi párbeszéddel kezdett foglalkozni. (Éppen akkoriban, amikor boldog VI. Pál pápa Ecclesiam suam kezdetű enciklikájában meghirdette a párbeszéd kultúráját.) Fő művei Mihelics Vid: Az olasz munkaalkotmány. Budapest: Dunántúl Nyomda. 1927. Mihelics Vid: Az új szociális állam: Társadalompolitikai és gazdasági rendezések Európa legújabb alkotmányaiban. Budapest: Szent István Társulat. 1931. Mihelics Vid: A szociális kérdés és a szocializmus. Budapest: Kellner Nyomda. 1935. Mihelics Vid: Az új Portugália. Budapest: Franklin. 1938. Mihelics Vid: Katolikus tanítás a tulajdonjogról. Budapest: Korda Nyomda. 1946. = Új Ember kiskönyvtára, 3. Adolf von Hildebrand Adolf von Hildebrand (Marburg, 1847. október 6. — München, 1921. január 18.) német szobrász. A novecento egyik korai előfutára. Életpályája Svájcban nőtt fel, Bernben, ahol az édesapja gazdasági feladatokat látott el. A nürnbergi Iparművészeti iskolában tanult, majd a müncheni akadémián folytatta tanulmányait. 1866-ban három hónapot Caspar von Zumbusch szobrászművész műhelyében dolgozott. 20 éves korában Rómába utazott, s számos ott alkotó művésszel összebarátkozott, köztük Hans von Marées festővel, Konrad Fiedler esztétával, művészetfilozófussal. 1873 körül Firenzében telepedett le, atyja segítségével Firenze közelében sikerült megvásárolnia egy elhagyott kolostort (San Francesco di Paola), 20 évre ez lett az otthona. Eleinte barátai is vele laktak, Hans Marées és Conrad Fiedler. 1885-ben megházasodott, Irene Schauffele lett a felesége. Házasságukból két leánygyermek született, két kislánygyermekéről egy dupla portrészobrot készített terrakottából 1889-ben. Felesége arcképét 1911-ben mintázta meg tondo formában. Majd húsz évet töltött Firenzében, Firenzéből, Nápolyból, Münchenből, s más városokból is vállalt megbízásokat, mintegy 15 domborművet, 84 portrészobrot és három síremléket alkotott Firenzében, a számok nem pontosak, csak megközelítőek. 1889-től a sok németországi megbízás miatt Münchenbe költözött családjával. A XIX. század végén a települések egészséges ivóvízzel való ellátása igen általánossá vált Európában, számos díszes köztéri ivókutat, szökőkutat terveztettek szobrászokkal, díszítő kovácsokkal. A XX. század elején már szinte minden nagyobb település rendelkezett köztéri ivókúttal. Ebbe a hullámba esett bele Hildebrand számos köztéri kút megalkotásának megbízása. A 20. század második felében e kutak feleslegessé váltak, mert minden lakásba, házba bevezették a vezetékes ivóvizet. Legtöbb díszkutat elbontottak vagy elhanyagoltak. Sajnos például az elhanyagolás lett a sorsa a meiningeni Angol Parkban (Englischen Garten) a Hildebrand által emelt szoborkút együttesnek is, pedig az állított elsőnek emléket Johannes Brahmsnak. Vannak természetesen kivételes helyek, például Rómában sok díszes köztéri ivókút üzemel ma is, Párizsból viszont kivesztek. 1906-tól már Hilbrand lett a szobor részleg vezetője a müncheni akadémián. Az ő szobrászati, várostervezői és építéstervezői tevékenysége a korabeli Münchenben városképi jelentőségű volt. Művészete Szobrászati stílusa ellentétben állt az akadémikus realizmussal és Auguste Rodin impresszionista plasztikájával. A görög szobrászat hatása alatt a nyugodt szobrászi formát hangsúlyozta és juttatta érvényre műveiben. A 19. század második felében nagy hatást gyakorolt a német és az európai szobrászatra. Magyarországon kivált Vedres Márk munkássága tükrözi Adolf von Hildebrand hatását. Az 1910-es években már kivált kényelmetlen helyzetbe hozta az idősödő művészt az avantgárd stílus eluralkodása. Ő már nem tudott stílust váltani, 1910-ben érte egy kisebb sztrók is, ezután már nem tudott kővel dolgozni. Kitűnt a figurális ábrázolás terén, számos mellszobrot alkotott, díszkutakat, emlékműveket, síremlékeket. Mellőzte a felesleges részletezést, a túldíszítettséget, klasszikus mediterrán hatást sugároztak mind kisplasztikái, mind köztéri alkotásai. Igen foglalkoztatott szobrász volt. A 20. századi háborúk során számos köztéri műve megsérült vagy elpusztult, a második világháborúban a müncheni Wittelsbach-kút megsemmisült, de helyreállították, 1952-ben már újra régi pompájában ragyogott a kútszobor-együttes, a helyreállításban nagy szerepe volt Hildebrand tanítványának és vejének, Theodor Georgii szobrásznak. Számos jeles múzeum őrzi alkotásait Németországban, Olaszországban, Ausztriában, az Amerikai Egyesült Államokban. A budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz tőle származó alkotásokat, Placci c. mellszobrát és az Ősz c. terrakotta domborművét. Hilldebrand művészetének alapjait írásban is összefoglalta, mely Das Problem der Form in der Bildenden Kunst (A forma problémája a képzőművészetben) címmel 1893-ban jelent meg Strasbourgban, a könyvet 1910-ben fordította magyar nyelvre Wilde János. Művei (válogatás) Ivó fiú (1870; Nationalgalerie, Berlin ) Ádám (1877; lipcsei Múzeum) Ifjú márványszobra (1884; Nationalgalerie, Berlin) Philoktétész (1886; Neue Pinakothek , München) Tékozló fiú ( Drezda ) Léda és a hattyú (Albertinum) Joachim-emlék (Zeneművészeti Főiskola, Berlin) Amazonok triptychonja (1887-88; Neue Pinakothek, München) Schiller emlékmű (1890) Dionysos-Relief (1890/1900; terrakotta ; Alte Nationalgalerie, Berlin) Bismarc portrészobra (1892) Johannes Brahms emlékszobra (1899; Meiningen ) Wittelsbach-kút (1899; Lenbachplatz, München) Franz Ernst Schütte büsztje (1900; Bürgerpark, Bréma) Wilhelm von Bode (1901) Bismarc lovasszobra (1910; Bréma ) Felesége (1911; tondo ) Luitpold bajor régensherceg lovasszobra (1913; München) VSZK–94 A VSZK–94 (GRAU-kódja: 6V8) egy 9 mm-es hangtompított mesterlövészpuska, melyet az orosz KBP tervezőirodában fejlesztettek ki a VSZSZ mesterlövészpuska olcsóbb alternatívájaként. A fegyver a 9A–91 gépkarabélyon alapul. A VSZK–94 puskát arra tervezték, hogy 400 méterig képes legyen páncélozatlan célpontok pontos leküzdésére. A VSZK–94 megőrizte a 9A–91 gázelvezetéses működési elvét és forgózáras reteszelését. A fegyver préselt acél tokkal, polimer tusával, melybe beleintegrálták a pisztolymarkolatot, és szintetikus előággyal készül. a VSZK–94 négyszeres nagyítású PSZO–1 optikai irányzékkal és szabványos felpattintható nyílt irányzékkal van felszerelve. A menetes csövet úgy tervezték, hogy használni lehessen hozzá egy, a típusra kifejlesztett hangtompítót. A fegyver a 9×39 mm-es lőszert tüzeli, melyből az összes típus használható, beleértve a PAB–9 páncéltörő lövedéket és a szabványos SZP–5 és SZP–6 puskalőszereket, melyeket 20 töltényes szekrénytárakban tárolnak. A VSZK–94 mesterlövészpuskát néhány oroszországi rendvédelmi szerv alkalmazza. Euneornis campestris Az Euneornis campestris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó Euneornis nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla campestris néven. Előfordulása Jamaica területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi erdők, valamint erősen leromlott egykori erdők. Megjelenése Átlagos testtömege 14 gramm, testtömege 13–19 gramm. A nemek tollazata különbözik. Életmódja Nektárral és gyümölcsökkel táplálkozik, valamint gerincteleneket és magvakat is fogyaszt. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 18.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 18.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 18.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 18.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 18.) (angolul) 2015-ös GP2 orosz nagydíj A 2015-ös GP2 orosz nagydíjat október 9. és 11. között rendezték. A pole-pozícióból Alex Lynn indulhatott. A főversenyt Alexander Rossi, míg a sprintversenyt Richie Stanaway nyerte meg. A becsület védelme Fogalma Egy ember becsületéről, annak hiányáról tett nyilatkozat értékítélet. Az értékítélet végtelenül szubjektív, összetett, gondolati közlés, melyet objektíven szemlélni szinte lehetetlen. Az emberi becsületről tett értékeítéletek azonban nem léphetnek túl egy bizonyos határt: ha az értékítélet nem felel meg az értékítélet-alkotás társadalom által elfogadott logikai szabályainak, akkor az becsületet sértő – például „X.Y. tömeggyilkos, hiszen a szeme színe barna.” Ha tehát az értékítéletet mondó megsérti e logikai szabályokat és ezáltal az értékelés torz, bántó, indokolatlanul sértő, becsmérlő lesz, úgy a becsület megsértése megállapítható. Az értékítélet Az értékítélet kifejezése megtörténhet szóban, írásban vagy bármilyen más módon lehetséges – rajzzal, képpel, cselekvéssel. Az értékítélet össze kell mérni a véleménynyilvánítás szabadságával, mely szintén minden embert megillető jog. Emberi becsületet sért az az értékítéletet mondó, aki olyannyira lealacsonyítja, megalázza az általa kritizált embert, hogy az már nem fér bele a véleménynyilvánítás szabadságába. Más jogterületek Az emberi becsületet sértő cselekményeket a polgári jog mellett a büntetőjog – becsületsértés – és a szabálysértési jog is szabályozza. Vízilabda az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a vízilabdatorna az újkori olimpiák történetében huszadszor került a hivatalos programba. Csak férfi tornát rendeztek, amelyet szeptember 21. és október 1. között játszottak. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. A címvédő a jugoszláv válogatott volt, amely meg is nyerte a tornát. A magyar csapat az ötödik helyen végzett. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Lebonyolítás A csapatokat 2 darab 6 csapatból álló csoportba sorsolták. A csoporton belül körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportmérkőzések után az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntő győztesei játszottak a döntőben, a két vesztes a bronzéremért mérkőzött. A csoportok 3. és 4. helyezettjei egy újabb csoportkörben mérkőztek az 5–8. helyért. Ehhez hasonlóan a csoportok 5. és 6. helyezettjei is egy újabb csoportkörben döntötték el a 9. –12. helyezéseket. A helyosztó csoportokba a csapatok a csoportkör során játszott egymás elleni eredményeiket magukkal vitték. Rájátszás A 9–12. helyért A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Franciaország–Dél-Korea 16–5-ös, valamint a B csoportban lejátszott Görögország–Kína 10–7-es eredményét is. Az 5–8. helyért A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Ausztrália–Olaszország 5–7-es, valamint a B csoportban lejátszott Magyarország–Spanyolország 6–6-os eredményét is. Zárt közigazgatási egység A zárt közigazgatási egységek (oroszul: закрытое административно-территориальное образование, ЗАТО, orosz rövidítéssel ZATO, gyakori alternatív elnevezéssel zárt városok) olyan közvetlen szövetségi irányítás alatt álló területek Oroszországban, ahova senki nem léphet be külön engedély nélkül, és az oda- illetve elköltözés is korlátozott. A 2010. évi népszámláláskor 42 ilyen közigazgatási egység volt Oroszországban, közülük 22 város, 17 városi jellegű település, kettő falusi település (korábban ezek is városi jellegűek voltak), míg a Murmanszki területen található Alekszandrovszk három egymáshoz közeli városból áll. A 42 területen együttesen több mint 1,25 millió fő él, ez Oroszország népességének mintegy 0,9%-a. A zárt városokban olyan nemzetbiztonsági és stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységek folynak, melyeket részben titokban kívánják tartani. Ilyen tevékenységek elsősorban a hadiipar, az atomenergia-ipar és az űrkutatás, és ide tartoznak a haditengerészet jelentősebb bázisai. E területek a szovjet időszakban annyira titkosnak számítottak, hogy nagy részüknek neve sem volt, csak számokkal jelölték őket (Zarecsnij például a Penza-19 nevet viselte), a térképeken természetesen nem tüntették fel őket. Akkor egyes nagyvárosok is zártak voltak, így Gorkij (ma: Nyizsnyij Novgorod), Vlagyivosztok vagy Izsevszk. A zárt városok listája A 2010. évi népszámlálás adatai szerint az alábbi zárt közigazgatási egységek találhatók Oroszországban. Lednickisfalu Lednickisfalu (1899-ig Mesztecskó, szlovákul Mestečko) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, az Puhói járásban. Fekvése Puhótól 8 km-re északnyugatra fekszik, egykor Lednic várához tartozott. Története 1471-ben "Myeztechko" alakban említik először. 1475-ben "Meztheczko", 1504-ben "Mesteczko" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A lednici váruradalomhoz tartozott. 1598-ban malma és 21 háza volt. 1720-ban malma és 14 adózója volt a községnek. 1784-ben 54 házában 63 családban 363 lakos élt itt. 1828-ban 52 háza és 370 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A 19. században szeszfőzde működött a településen. A 18. század végén Vályi András szerint "MESZTECZKO. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura G. Berényi Uraság, fekszik Lukinak szomszédságában, és annak filiája, legelője, réttye, fája, makkja, keresetre módgya van, földgye középszerű." A 19. század közepén Fényes Elek szerint "Mesztecskó, tót falu, Trencsén vmegyében, Lukihoz 1 órányira: 8 kath., 342 evang., 8 zsidó lak. Van kastélya, kath. paroch. temploma. Határa igen hegyes, erdős lévén, inkább barom nevelésre alkalmatos." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Puhói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 423, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 517 lakosából 516 szlovák volt. 2011-ben 522 lakosából 512 szlovák volt. Gab-alföldi offenzíva A Gab-alföldi offenzíva a felkelők által indított egyik offenzíva volt, melynek fő célja a Jisr al-Shugur környékének elfoglalása és a lábuk megvetése lett volna Szíria Idlib és Háma kormányzóság határán, a Gab-alföldön. Előzmények A felkelők által a „győzelem csatájának” nevezett 2015-ös északnyugat-szíriai offenzíva Idlibben és Hamában zajlott le. A hadjárat egy háromfázisú támadást ölelt fel, melyből a két nagyobb támadást az Ahrar ash-Sham és a Jabhat al-Nusra összefogásával, több más iszlamista szervezet rézvételével létrejött Hódító Hadsereg, a harmadik támadást pedig a Szabad Szíriai Hadsereghez tartozó ezredek hajtoták végre. A Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) 13. osztagának a parancsnoka szerint az, hogy más csoportokkal, így például az al-Nuszrával együttműködnek, még nem azt jelenti, hogy szövetségesek lennének. A felkelők pár nap alatt elfoglalták Jisr al-Shughur városát, később pedig a hadsereg egyik bázisát is. A támadások sikerességét többen a szír ellenzék nagyobb szervezettségének tulajdonítják. A harcok azonban mindkét oldalon sok áldozatot követeltek. Az offenzíva A felkelők kezdeti támadása 2015. július 28-án a felkelők támadást indítottak, hogy elfoglalják a Jisr al-Shugur körüli területeket. Két órán belül el is foglalták Tal Khattab, Tal Awar és Tal Hamka stratégiai fontosságú hegyeit és Frikka, Mushayrafah, Salat Al-Zuhour és Zayzun városokat. A hadsereg visszahúzódott délre, hogy megerősítse az állásait a Tal Wassit és a Tal Sheikh Elyas hegyeknél. A hadsereg légi támadással, valamint tüzérségi és rakétatámadással válaszolt az előretörésre. Az SOHR szerint a harcokban 90 kormányzati harcos halt vagy sérült meg, valamint 37 felkelő (köztük 15 nem-szíriai, akik egyike egy libanoni vezető volt) vesztette életét. A hadsereg ellentámadása Három nappal később, augusztus 1–én a hadsereg Ziyadiát és Zayzunt, valamint annak erőművét visszafoglalta. Ezeken túlmenően a környező területen megszerezték Khirbat al-Naqus és Mansura városok valamint az ezeket körülvevő területek ellenőrzését. Az előretörés előtt a Légierő négy nap alatt 270 alkalommal támadt a felkelők állásaira. A harcokban a résztvevők közül 39-en haltak meg, 20 katona és 19 felkelő. Augusztus 2-án a kormány seregei visszafoglalták Frikkah környékét, Khirbat al-Naqust, Mansurát, al- Ziyadiyyaht, a Zayzun erőművet és annak gátját, Tal Awart, Al-Ziyarah területét és más, Idlib kormányzóság és Sahl al-Ghab külső területein lévő körzeteket. Az ezt megelőző 72 órában a harcokban több mint 115 felkelő és 42 kormányzati fegyveres halt meg. Később, még aznap a felkelők ellentámadást indítottak, és Frikkah egyes részeit visszafoglalták. Ezt a kormánypárti Al-Masdar újság megcáfolta, szerintük a hadsereg soha nem tért vissza Frikkahba. Augusztus 3-án a hadsereg visszavonulása után a felkelők Tal Awart és Frikkaht visszafoglalták., eközben a h hadsereg pedig megszerezte ismét Tal Hamkát. Legkevesebb 30 kormányzati katonát és 16 felkelőt öltek meg. Az Al-Masdar szerint a hadsereg Fawruban egy támadást visszavert. Eközben Arihában lezuhant a szíriaiak egyik harci repülőgépe. A balesetben több civil is meghalt. A személyzet sorsáról nem érkeztek beszámolók. A felkelők visszanyerik a területeket Augusztus 5-én a felkelők ellentámadást indítottak, és megközelítették a hadsereg Dzsurinban lévő műveleti központja felé, és az al-Gab-alföldön több helyszínt is visszafoglaltak, például Tal Hamkát, Tal Awart, a Zayzun hőerőművet és Zayzunt. Legalább 12 kormányzati harcost és 9 felkelőt öltek meg, és több harckocsit szétlőttek BGM-71 TOW rakéták segítségével. Később elfoglalták al-Bahsa falut és behatoltak Safsafába, miközben 17 katonát megöltek és 19 embert vesztettek. Augusztus 6-án a hadsereg al-Bahsa, Mansura és Tal Awar környékén ellentámadást indított, miközben al-Bahsát és Mansurát visszafoglalta. Augusztus 5. óta 29 kormányzati katona és 35 felkelő halt meg. Augusztus 7-én a felkelők elfoglalták Qarqurt, annak hegyét, valamint Mashikot. A “Qawat Al-Fahoud” (Csita Erők) katonai vezetőjét, ‘Ali Al-Hajji ezredest megölték míg a “Qawat Al-Nimr” (Tigris Erők) katonai vezetője, Suheil Al-Hassan ezredes megsebesült a felkelők egyik gránátvetővel végrehajtott, a kormányzati katonaság tábora elleni támadásában. Az al-Nuszra egyik magas beosztású vezetőjét szintén megölték. A nap későbbi részében a hírek szerint a kormány Mashikot és Qarqur nagy részét visszafoglalta. Kormányzati hírforrások is megerősítették, hogy al-Bahsa ekkor isét a felkelők kezén volt. Az SOHR jelentése szerint a kormány al-Mshek és al-Bahsa jelentős részét visszafoglalta az ellentámadás alatt Augusztus 9-én a felkelők visszafoglalták Mansurát, al-Ziyarát, a silók területét, Tal Wassitot, az al-Tanmia ellenőrző pontot és eközben több katonai járművet (például tankot) megszereztek. A hadsereg 80 légicsapást mért nagyjából a hadsereg által üresen hagyott területekre. A megmozdulás alatt a felkelők 33 embere esett el. Augusztus 10-én több mint 90 légitámadást hajtott végre a kormány a Gab-alföldön több város és falu ellen, melyben számos felkelőt megöltek. Az SOHR szerint a támadott falvak egyike Khirbat al-Naqus volt, amiről korábban nem érkeztek hírek, hogy a felkelők elfoglalták volna. Augusztus 14-én a felkelők két hidat robbantottak fel az alföldön al-Ziyaránál, hogy így akadályozzák meg a kormányzati erők további előretörését. Ezen a napojn a felkelők öt katonát végeztek ki Idlib városában, arra válaszul, hogy a Hamái Központi Börtnben rosszul bánnak az ott fogvatartott társaikkal. A támadások és az ellentámadások folytatódnak Augusztus 18-án a kormány egy ellentá madásban több falut visszafoglalt, többek között Khirbat al-Naqust, al-Ziyarát, Mansurát és Tal Wassitot. Később megszerezték Msheeket és al-Qaherában is haladtak. Két nappal később a kormány már biztosítani tudta Qarqur déli szektorát. Augusztus 25-én a felkelők egy újabb ellentámadást indítottak, és visszafoglalták al-Ziyarát, al-Msheeket, Mansurát, Tal Wassitot és Khirbat Al-Naqust, mivel a Szír Hadsereg csak kis csoportokat állomásoztatott ezeken a helyeken. Legalább 14 katonát megöltek, miözben több járművet – köztük több tankot is – elveszítettek. Ugyanezen a napon a Szír Hadsereg megprónálta teljes egészében elfoglalni az ekkor már 60%-ban az ő ellenőrzése alatt álló vitatott várost, Al-Bahsat. (Végül október 10-én sikerült ezt teljesen bevenniük). Augusztus 28-án a hadsereg ismét ellentámadást indított, mely során visszafoglalta Khirbat Al-Naqust. Az Al-Masdar News szerint a "Tigris Erők" a felkelők ellentámadásai miatt visszavonták erőiket, és ebben nem vetek részt. Szeptember 4-én a kormány Tal Wassitnál támadást indított, melyben egy tankját elvesztette. Október 10-én sikerült a Szír Hadseregnek teljes egészében visszafoglalnia Fawrut. Space Jam – Zűr az űrben A Space Jam – Zűr az űrben (eredeti cím: Space Jam) 1996-ban bemutatott amerikai vegyes technikájú film, amelyben valós és rajzolt díszletek, élő és rajzolt szereplők közösen szerepelnek. A rendezője Joe Pytka, a producerei Ivan Reitman, Joe Medjuck és Daniel Goldberg, az forgatókönyvírói Leo Benvenuti, Steve Rudnick, Timothy Harris és Herschel Weingrod, a zeneszerzője James Newton Howard. A film a Warner Bros. Family Entertainment gyártásában készült, és ugyancsak a Warner Bros. forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve sportos és sci-fi elemeket felvonultató kalandos fantasy filmvígjáték. Az Egyesült Államokban 1996. november 15-én, Magyarországon 1997. február 6-án mutatták be a mozikban. Cselekmény A nyitó jelenetben egy 1973 nyári estén a fiatal Michael Jordan látható, ahogy gyermekként otthonukban kosárra dobni tanul. Apja kimegy hozzá, ami után a kis Jordan több sikeres dobás közben megfogadja, hogy felveszik az Észak-karolinai Egyetemre, majd profi kosárlabdázóként az NBA-ben fog játszani, végül pedig apjához hasonlóan baseballjátékos lesz. 1993-ban Jordan bejelentette, hogy visszavonul a hivatásos kosárlabdától, hogy időközben elhunyt apjának tett ígérete szerint profi baseballozó legyen. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a sportágban nem olyan tehetséges, mint a kosárlabdában, ráadásul a lelkes, de ügyetlen Stan Podolakot is mellé helyezik, hogy segítse új karrierje minden lépését. Eközben a világűrben, az egy másik bolygón, a Durungdombon működő intergalaktikus vidámparkban a csökkenő látogatottság miatt a tulajdonos Varangy úrnak új attrakció után kell néznie. Elküldi a Földre marslakóit, hogy ejtsék foglyul és vigyék el neki a Looney Tunest. A firkák esélyt kérnek, hogy megvédhessék magukat, ezért a kisnövésű marslakókat kihívják kosárlabdameccsre. Azok ellopják az NBA legnagyobb sztárjainak, Charles Barkley, Shawn Bradley, Patrick Ewing, Larry Johnson és Muggsy Bogues tehetségét, és gigantikus szörnyekké alakulnak, megalakul a Mamlasztárok csapata, akik már könnyedén megfélemlítik a Looney Tunest. Miközben golfozik Bill Murrayvel, Larry Birdszel és Stannal, Michaelt egy golflyukon át a Firkák saját világukba szippantják, majd arra kérik, hogy segítse megnyerni nekik a kosármérkőzést. Jordan először megtagadja a segítséget, mondván, hogy nem játszik többé kosárlabdát, de megváltoztatja a döntését, miután a Mamlasztárok őt is megalázzák és megsértik. Egy feltétele van; Tapsi Hapsinak és Dodó kacsának el kell hoznia a felszerelését a házából. Tapsiék teljesítik is a feladatot, de saját világuk felé tartva észreveszi őket a még mindig a golfpályán Michaelt kereső Stan, aki követi őket. Időközben Lola nyuszi is csatlakozik a csapathoz, akibe Tapsi azonnal szerelmes lesz. Elérkezik a mérkőzés napja. A találkozóra személyesen jön el Varangy úr is. Az első félidőben a Mamlasztárok fölényesen vezetnek, így a Looney Tunesnak nem sok esélye marad a győzelemre. Stan kihallgatja a Varangy úr és a Mamlaszok közti beszélgetést, így kiderül, hogy mi az NBA játékosok titokzatos betegsége, majd tájékoztatja erről Michaelt. Tapsi és Michael a félidőben fellelkesíti a Tune Squadot, előbbi még egy palack doppingszernek álcázott vizet is ad a többieknek, akik így lelkesen futnak ki a második játékrészre. Győzelmének biztosítása érdekében Varangy úr a Mamlaszokat durva szabálytalanságokra, sportszerűtlenségekre utasítja, és végül csak Tapsi, Michael, Dodó és Lola maradnak hadra fogható játékosok. Ekkor a játékvezető Marslakó Marvin elmondja Michaeléknak, hogy amennyiben öten nem tudják folytatni a mérkőzést, úgy fel kell adniuk a párharcot. Ekkor megjelenik Bill Murray, így a találkozó folytatódhat. A mérkőzés utolsó másodperceiben Michael kapja a labdát, és a karikatúra fizikáját kihasználva, karját megnyújtva megszerzi a győztes kosarat. Murray ezt követően visszavonul a kosárlabdától, a Mamlaszok fellázadnak Varangy úr ellen, akit visszaküldenek Durungdombra, majd visszaadják az ellopott tehetségeket. A Looney Tunes beleegyezik abba, hogy felvegye a marslakókat a műsorba és miközben Tapsi és Lola összejönnek, Stan és Michael egy űrhajóval odaérnek Jordan baseballmérkőzésére. Később ők ketten meglátogatják a tehetségüket vesztett kosarasokat, akik visszakapják azt és egy barátságos mérkőzésre hívják Michaelt. A zárójelenetben Michael Jordan újra a Chicago Bulls mezében látható, ahogy egy NBA találkozón kifut a parkettre. Televíziós megjelenések HBO , RTL Klub (korábban) , Film+ RTL Klub (később) , Viasat 3 Keskenyajkú nőszőfű A keskenyajkú nőszőfű (Epipactis neglecta) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett vadvirág. Nem általános elfogadott taxon, egyes szerzők önálló fajként, mások a csőrös nőszőfű alfajaként (Epipactis leptochila subsp. neglecta) tartják számon. Megjelenése A csőrös nőszőfű 30–60 cm (ritkán 85 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Szárának levelek alatti része sötétibolyás színű, a virágzat tengelye sűrűn szőrös. A száron 3-9 váltakozó állású, szárölelő levél található, amelyek hossza 5–11 cm, szélessége 2–6 cm. Felületük viaszosan fénylő, színük sötétzöld. A felső levelek keskeny-lándzsásak, murvalevél-szerűek. A nem virágzó növény külsőre nagyon hasonlít a fehér madársisakra. Júliusban virít. A virágzatot nagyjából egy irányba néző, laza fürtbe rendeződő 10-37 kissé bókoló, szélesen kinyíló virág alkotja, amelyek feltűnően hosszú (5–8 cm), lecsüngő murvalevelek hónaljából nőnek ki. A 10–12 mm-es külső lepellevelek (szirmok) kihegyezett végű tojásdad alakúak, színük esetenként ibolyásrózsaszínnel árnyalt zöld. A 8–10 mm hosszú belső lepellevelek világosabbak, zöldesfehérek, szélükön rózsaszínek lehetnek. A 8–11 mm hosszú mézajak külső része (epichil) háromszög alakú, csúcsa jellegzetesen visszagörbül, színe lilásrózsaszín (ritkábban fehér vagy zöld). A belső rész (hypochil) kiöblösödő, belül barnásvörös. A két részt összekötő szakasz (mesochil) feltűnően szűk. Termése 9-15,5 mm hosszú, 5–8 mm széles toktermés. Elterjedése Közép-Európában és a Balkán-félszigeten honos, elterjedésének határa északon Belgium, délen Görögország. Magyarországon hegy- és dombvidéki erdők növénye; legnagyobb állományai a Bükkben élnek, de szórványosan megtalálható a Zalai-dombságon, a Mátrában, a Balaton-felvidéken, a Bakonyban és a Keleti-Mecsekben is. Életmódja Bükkösökben, gyertyános- és cseres tölgyesekben lehet találkozni vele. A semleges kémhatású talajt kedveli, élőhelyein a talaj pH-ját 5,1-7,5 közöttinek (átlagosan 6,8) mérték. Inkább a völgyek alján, üde talajon él. A többi kosborhoz hasonlóan csírázásához, sőt a kifejlett egyed életéhez is szükséges a gombaszimbionták jelenléte. Ismertek klorofillhiányos példányai, amelyek az összes tápanyagot a gombáktól szerzik be. Hajtásai nyár elején jelennek meg és júliusban nyílik. Önmegporzó és a virágok csak rövid ideig virítanak. A megtermékenyülés hatásfoka jó, a virágok kb. 80%-a termést hoz. A magvak szeptemberre érnek be. Természetvédelmi helyzete A keskenyajkú nőszőfűnek Magyarországon összesen 42 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 2012 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft. Štramberk Štramberk település Csehországban, Nový Jičín-i járásban. Štramberk Lichnov, Ženklava, Kopřivnice, Rybí és Závišice településekkel határos. Lakosainak száma 3448 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tóth Csaba (orvos) Tóth Csaba János (Kiskunfélegyháza, 1940. szeptember 1.) orvos, sebész-urológus, egyetemi tanár, az orvostudomány doktora. Műtéti tevékenységével több területen forradalmasította a gyógyítást. Élete, munkássága 1964-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Később sebészetből és urológiából is szakvizsgát tett. A 70-es évek közepén kilenc hónapot különböző németországi klinikákon dolgozott. 1975-ben Ő volt az első magyarországi orvos, aki megszervezte a veseköves betegek gondozását, ennek eredményeként urológiai részlegvezető főorvosi kinevezést kapott. 1980-ban sikeres Ph.D. vizsgát tett. Disszertációjának címe Veseköves betegek gondozása. Vesekövek szerkezete volt. Még ugyanebben az évben létre hozta szentesi kórház urológiai osztályát, ahol osztályvezető főorvos lett. 1984-ben Magyarországon elsőként vezette be az endoszkópos vese-és uretersebészetet, és elterjesztette az országban. 1988-ban megalapította az Az Országos Urológus Teniszbajnokságot. 1988 és 1995 között a Bács-Kiskun Megyei Kórház urológiai osztályának vezetője volt Kecskeméten. Számos külföldi országban, köztük Romániában, Csehszlovákiában, Jemenben, és Pakisztánban is bevezette az endoszkópos vese-és uretersebészetet. 1991-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 1992-ben bevezette a laparoscopos urológiai műtéti eljárást hazánkban. 1994 és 1996 között a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya urológiai kutató bizottság tagja, valamint a Magyar Urológusok Társaságának elnöke (1997-ig), előtte és utána vezetőségi tagja. 1995-től a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, egyetemi tanár. 1999-ben az Endoscopia és Minimálisan Invazív Terápia című folyóirat alapító főszerkesztője volt. 2006-tól ugyanezen klinika Endourológiai és Vesekőzúzó Központjának szakmai igazgatója. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője. Gyógyító munkája, műtétei, publikációi, könyvei, előadásai bel- és külföldön elismertté tették. Több egyetemi és országos kitüntetés birtokosa. Amatőr fotós. Szakmai könyveit, közleményeit saját fényképeivel teszi szemléletessé. Három fotóalbuma jelent meg, képei több folyóiratban szerepeltek. 25 városban volt önálló fotókiállítása. Tagságai 1995 és 1998 között az European Board of Urology tagja volt. 1996-ban a Magyar Endourológiai társaság alapító tagja volt. 1996-tól a Südostdeutsche Gesellschaft für Urologie és a Román Endourológus Társaság tiszteletbeli tagja. 1996 és 2000 között az MTA Köztestületének tagja volt. 1999 és 2006 között a Közép-európai Urológus Társaság magyarországi elnöke volt. 2000-től a Nagyváradi Egyetem társprofesszora. 2000-ben a Debreceni Akadémiai Bizottság Gyakorlati és Kísérletes Sebészeti Munkabizottság társelnöke volt. 2006-tól a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya I.sz. Doktori Bizottság tagja. 2007. július 1-jétől a Debreceni Egyetem Szenátusi Sportbizottság tagja. Kitüntetései Kiváló Munkáért (1981) Kiváló Dolgozó (1987) A Haza Szolgálatáért érem arany fokozat (1987) Nívódíj „Endoszkópos vesekősebészet" c. könyvéért (1988) Kecskemét Városért Egészségügyi Díj (1994) Noszkay Aurél-emléklap (1996) Az év oktatója (2003) Debreceni Egyetem Kiváló Oktatója (2004) Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2005) Nívódíj „Urológia” c. egyetemi tankönyvért Bugyi István honoris causa érem (2005) Pro Facultate kitüntetés (2006) Kettesy Aladár érem (2007) Debrecenben ”Év embere” kitüntetés (2008) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje -polgári tagozat- (2009) Illyés Géza érem a Magyar Urológusok Társasága kitüntetése (2009) Könyvei Repetitorium chirurgiae (társszerző) - Szegedi Nyomda, 1970. Emlékkönyv - Szentesi Megyei Kórház (Szerk.) - Szegedi Nyomda, 1972. Endoszkópos vesekősebészet - Medicina, Budapest, 1987. (Nívó-díj). Laparoscopia az urológiában – (társszerző) Alföldi Nyomda, Debrecen, 1995. Urológia kézikönyv (társszerző) – Medicina, Budapest, 1997. Az urológia tankönyve (társszerző) – Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997. Endoscopy urinary tract stone surgery – Gazini Printing Press, A Magyar Urológusok Társasága Emlékkönyve 1994-1997. (szerk.) Az aranycsapat sportorvosának titkaibólUrolSeb. Bt, Debrecen, 2000. 100 éve született Bugyi István sebészprofesszor(szerkesztő)Szeged, 2001. Az urológia színes atlasza Medicina, Budapest, 2001. Sürgősségi ellátás az urológiában, Medicina, Budapest, 2003. Urológia egyetemi tankönyv, Medicina, Budapest, 2005. (Nívó díj). Pyxicephalinae A Pyxicephalinae a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó alcsalád. Az alcsalád nemei korábban a valódi békafélék Ranidae osztályába tartoztak. Rendszerezés A családba az alábbi 11 nem tartozik: Aubria (három faj) Pyxicephalus (4 faj) Jegyzetek Frost, Darrel R. 2010. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0 (2014. február 9.). Electronic Database accessible at . American Museum of Natural History, New York, USA. Forrás ITIS szerinti rendszer besorolása A Pyxicephalinae az Amphibiaweb oldalon CD Universidad Católica A Club Deportivo Universidad Católica egy chilei labdarúgóklub, melynek székhelye Santiagóban található és az első osztályban szerepel. Az egyik legsikeresebb labdarúgócsapat Chilében a Colo-Colo és a rivális Club Universidad de Chile után. Sikerlista Chilei bajnok (12): 1949, 1954, 1961, 1966, 1984, 1987, 1997-A, 2002-A, 2005-C, 2010, 2016-C, 2016-A Chilei kupagyőztes (4): 1983, 1991, 1995, 2011 Chilei szuperkupagyőztes (1): 2016 Copa Libertadores döntős (1): 1993 Copa Interamericana győztes (1): 1994 Feketepofájú álszajkó A feketepofájú álszajkó (Trochalopteron affine) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nincs megerősítve. Rendszerezése A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1843-ban. a Garrulax nembe Garrulax affinis néven Alfajai Trochalopteron affine affine (Blyth, 1843) Trochalopteron affine bethelae (Rand & R. L. Fleming, 1956) Trochalopteron affine blythii J. Verreaux, 1870 Trochalopteron affine muliense (Rand, 1953) Trochalopteron affine oustaleti (Hartert, 1909) Trochalopteron affine saturatum (Delacour & Jabouille, 1930) Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután, Kína, India, Mianmar, Nepál és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések. Állandó, de nem nem megfelelő körülmények hatására alacsonyabb területre vonul. Megjelenése Testhossza 24-26 centiméter, testtömege 52-85 gramm. Életmódja Rovarokkal, gyümölcsökkel és bogyókkal táplálkozik. Joel Antônio Martins Joel Antônio Martins (Rio de Janeiro, 1931. november 23. – Rio de Janeiro, 2003. január 1.), világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1958-as világbajnokságon illetve az 1957-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Campionato Carioca (3): 1953, 1954, 1955 Torneo Rio-São Paulo (1): 1961 Világbajnok (1): 1958 Dél-amerikai ezüstérmes (1): 1957 Záryby Záryby település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Záryby Brandýs nad Labem-Stará Boleslav, Borek, Křenek, Polerady és Kostelec nad Labem településekkel határos. Lakosainak száma 971 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Iridosornis Az Iridosornis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Iridosornis porphyrocephalus Iridosornis analis Iridosornis jelskii Iridosornis rufivertex Iridosornis reinhardti Samuel Gridley Howe Samuel Gridley Howe (Boston, Massachusetts, 1801. november 10. – Boston, 1876. január 9.) amerikai orvos, polgárjogi aktivista, gyógypedagógus, a világhírű bostoni Perkins Institution for the Blind (P. Vakok Intézete) első igazgatója (1831-76). Életpályája Orvosi tanulmányait a bostoni egyetemen végezte, ezt követően Európába jött, polgárjogi aktivistaként tábori katonaorvos sebész volt Görögországban (1924-1927). Rövid időre visszatért Bostonba, majd ismét visszatért Európába, ahol Angliában a vak és siket gyermekek sorsát tanulmányozta, mert hazájában vakmenedékhely felállítását tervezte. Hazatérve előbb bostoni házába fogadott be vakokat, majd Perkins ezredes adományából intézetet szervezett vakoknak és siketeknek. Tanítványai között halmozottan sérültek is voltak. Laura Bridgman siket-vak leány eredményes tanítása révén tett szert nemzetközi hírnévre. Értelmi fogyatékos vakokat is tanított. Massachusetts államban ekkor mérték fel a értelmi fogyatékosok számát. Samuel Gridley Howe mint szakértő ismét Európába utazott. Svájcban az Interlake melletti Abendberg hegyen működő Johann Jakob Guggenbühl vezette intézetet, Párizsban Édouard Séguin intézetét tanulmányozta. 1848-ban létesült az első kísérleti iskola az USA-ban értelmi fogyatékosoknak a Perkins Iskolához csatoltan. Később az iskola Massachusetts School for Idiotic and Feebleminded Youth néven önállósult és vált híressé, az USA számos más állama (Ohio, Tennessee, Kentucky és Virginia) szintén létesített hasonló iskolákat. Samuel Gridley Howe egész életét a fogyatékosok ügyének szentelte, de minden más hátrányos helyzetű emberért is sokat tett, köztük az afroamerikaiak emancipációjáért, a nők egyenjogúságáért, a halálbüntetés megszüntetéséért. Munkái (válogatás) Report made to the legislature of Massachusetts on idiocy. 1848.; On the causes of Idiocy. 1858. Primus inter pares A primus inter pares [ejtsd: prímusz inter párész] latin kifejezés. Jelentése: „első az egyenlők között”. Olyan személy, csoport, ritkábban tárgy, amely ugyan egyenrangú a többiekkel, de valamely tulajdonságában, értékében mégis kiemelkedik a többi hasonló társa közül. Egy közmegegyezésen alapuló cím, amely megbecsülést jelent viselőjének. De jure nem ad több jogot vagy kiváltságot, ám de facto mégis egyfajta vezető szerepet jelent a cím tulajdonosának. Eredete Az ókori római szónoki technikában gyakran használtak hasonlóan beszédesen jelzős szókapcsolatokat szónoklataik ékesítésére. A primus inter pares kifejezés valószínűleg azért maradt fenn, mert a korai kereszténység idején a római püspökség nevezte – vagy neveztette(?) – magát így azok körében, akik elismerték meghatározó, vezető szerepét. Példák A Svájci Államszövetség elnöke, mint primus inter pares áll a Szövetségi Tanács (kb. = Svájc kormánya) élén. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a három (Erdély, Havaselve, Moldva) török-vazallus állam élén. Grivy-Loisy Grivy-Loisy település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 181 fő (2015). Grivy-Loisy Chardeny, Chuffilly-Roche, Mars-sous-Bourcq, Quilly, Tourcelles-Chaumont, Voncq, Vouziers és Vrizy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Peyriac-de-Mer Peyriac-de-Mer település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 1117 fő (2015). Peyriac-de-Mer Bages, Narbonne, Portel-des-Corbières, Saint-André-de-Roquelongue és Sigean községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3809 Amici A 3809 Amici (ideiglenes jelöléssel 1984 FA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Osservatorio San Vittore fedezte fel 1984. március 26-án. II. Jazíd omajjád kalifa Jazíd ibn Abd al-Malik, azaz II. Jazíd (arab betűkkel ���� �� ��� ����� – Yazīd ibn ʿAbd al-Malik; 687 – 724. január 26.) volt a szunnita iszlám tizenharmadik kalifája (uralkodott 720. október 10-étől haláláig), egyben a 750-ig uralkodó Omajjád-dinasztia ún. marvánida ágának hatodik tagja. Kalifátusa Abd al-Malik harmadik trónra kerülő fia volt, I. al-Valíd kalifa|I. al-Valíd és Szulejmán kalifa|Szulejmán öccse. A trónon szintén egy fivére, Hisám követte. Édesanyja, Átika I. Jazíd kalifa lánya, így a dinasztiaalapító I. Muávija unokája volt. Muhammad ibn Júszuf asz-Szakafi lányát, a hírhedt al-Haddzsádzs ibn Júszuf unokahúgát vette feleségül. A pietista, puritán életvitelű II. Omárt, unokatestvérét követte a trónon. Igyekezett népszerű rokonát utánozni, ám erre sport- és zenerajongóként igazából nem volt képes. Két rabnője, Habába és Szaláma rendkívül nagy befolyással volt rá. Mindjárt uralkodása kezdetén meg kellett birkóznia Jazíd ibn al-Muhallab felkelésével. Ibn al-Muhallab Szulejmán alatt lett Irak, majd Horászán kormányzója, és sokat tett hajdani ellenfele, al-Haddzsádzs híveinek üldözéséért. II. Omár ezért bebörtönöztette, ám halálakor kiszabadult és Baszra városába menekült, ahol a háridzsita eretnekek támogatását élvezve fellázadt. Híveit azonban a kalifa tehetséges fivére, Maszlama 721. augusztus 25-én legyőzte. A csatában maga Ibn al-Muhallab is odaveszett, lázadását hamarosan felszámolták. (A konfliktussorozat a kalbiták és kajsziták ellentétéhez is kapcsolódott.) Hadügyek Katonai szempontból a legfontosabb esemény II. Jazíd uralkodása alatt a Kazár Birodalom elleni háború volt, melyet a göktürk kaganátus elleni transzoxániai harcokban kitűnt al-Dzsarráh al-Hakami, Örményország és Azerbajdzsán emírje vezetett nagy sikerrel: 722-ben a Kaszpi-tenger partja mentén tört előre, 723-ban pedig kifosztotta Balandzsár városát. Hakamit ekkor ismeretlen okból – talán féltékenységből – visszahívták, a hadjárat pedig megfeneklett. A nyugati végeken 721-ben a toulouse-i ütközetben Odo aquitániai herceg legyőzte az arabokat, akik ekkor az északi terjeszkedés helyett a keletit választották, megkezdve a menetelést a Rhône felé, melynek eredményeképpen számos várost hódítottak meg (például Montfrin, Avignon, Arles, Aix-en-Provence, Béziers, Nîmes, Agde). A bizánci határokon Konstantinápoly sikertelen 718-as ostroma óta nem zajlottak nagyobb hadműveletek. Hagyatéka II. Jazíd a hagyomány szerint imádott rabnője, Habába halálát követően nem sokkal a bánatba halt bele, míg más források alapján arra következtethetünk, hogy tuberkulózisban hunyt el. A trónon öccse, Hisám követte, aki egy összességében egységes, de mind lassabban terjeszkedő birodalmat vett át. Baljós előjelek is kísérték Jazíd uralkodását: Tabaritól tudjuk, hogy 720/721-ben kezdték meg az Abbászidák nyilvánosan agitációjukat, mely elsősorban a síiták és a maváli megnyerését tűzte ki célul a hatalomátvétel támogatására. Jazíd fia Hisám halála után II. al-Valíd néven rövid időre örökölte a kalifátus trónját (743–744). NSB El 3 sorozat Az NSB El 3 sorozat egy norvég 15 kV, 16,7 Hz váltakozó áramú, villamos mozdonysorozat volt. Az NSB használta az Ofotbanen vonalon a vasércszállító vonatok vontatására. 1925-ben és 1929-ben gyártotta az ikermozdonyokat a Thune, a Hamar Jernstøberi és a Siemens. 1925 és 1967 között voltak szolgálatban. Bánsági-hegyvidék A Bánsági-hegyek (románul Carpații Banatului) a Romániában található Nyugati-Kárpátok egyik hegycsoportja, amely kis részben átnyúlik Szerbiába is. Viszonylag alacsony hegyek alkotják, magasabb részük a Déli-Kárpátok szomszédságában, keleten van. A Bánsági-hegyek délen a Dunáig terjednek, ahol a folyam keskeny és mély völgyet vágott a sziklába. A folyó az Alsó- és Felső-Klisszura, majd a völgyszoros legszűkebb része, a Kazán-szoros után ér a Vaskapuhoz. Keletről a Temes és a Cserna völgye, azaz a Temes–Cserna–Mehádia-árok választja el a Déli-Kárpátoktól. Déli folytatása a Szerb-érchegység. Hegycsúcsai a Szemenik-hegységben emelkedő Szemenyik avagy Gózna ( Piatra Goznei , 1447 m) Piatra Nedjei (1438 m) Plessuva csúcs (1159 m) Folyók Itt erednek a következő folyók: Berzava, Krassó, Néra, Temes. 25. Nemzetközi Matematikai Diákolimpia A 24. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát (1984) Csehszlovákiában, Prágában rendezték. Harmincnégy ország százkilencvenkét versenyzője vett részt. A magyar csapat egy arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, ezzel az USA-val holtversenyben a 4-5. lett az országok közötti pontversenyben. (Az elérhető maximális pontszám: 6×42=252 pont volt) A magyar csapat A magyar csapat tagjai voltak: A csapat vezetője Hódi Endre volt. Forrás Reiman István – Dobos Sándor: Nemzetközi Matematikai Diákolimpiák 1959-2003 Typotex 2003, Budapest (ISBN 963-9548-04-9) Rómaifürdő megállóhely Rómaifürdő megállóhely egy budapesti HÉV-megálló, melyet a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV) üzemeltet. Megközelítés budapesti tömegközlekedéssel Busz: 34 , 134 Éjszakai busz: 923 Susmiou Susmiou település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 371 fő (2015). Susmiou Angous, Castetnau-Camblong, Navarrenx és Sus községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rodano Rodano település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 4651 fő (2017. január 1.). Rodano Cernusco sul Naviglio, Pantigliate, Peschiera Borromeo, Settala, Vignate és Pioltello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Rodeiro Rodeiro település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Rodeiro Lalín, Agolada, Dozón, Antas de Ulla, Taboada, Chantada, Carballedo, San Cristovo de Cea és Piñor községekkel határos. Lakosainak száma 2567 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hernád megállóhely Hernád megállóhely egy Pest megyei vasútállomás, amit a MÁV üzemeltet. Áthaladó vasútvonalak Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal (142) Megközelítése tömegközlekedéssel Helyközi busz: 612 , 614 , 641 Takács György (labdarúgó) Takács György (Győr, 1924. október 10. – Budapest, 1994. december 17. ) labdarúgó, balhátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1949 előtt az NJTC és ETC labdarúgója volt. 1949 és 1962 a Csepel SC játékosa volt, ahol 1958–59-ben bajnokságot nyert a csapattal. A Csepel csapatában összesen 287 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A válogatottban 1953 és 1955 között 3 alkalommal szerepelt a válogatottban. Kétszeres B-válogatott (1951–58). Edzőként 1962 és 1983 között a Csepel SC utánpótlás, ifjúsági, serdülő csapatának edzője és az első csapat pályaedzője volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1958–59 Bob Ross Robert Norman "Bob" Ross (Daytona Beach, 1942. október 29. – Florida, 1995. július 4.) amerikai festőművész, televíziós műsorvezető. Ő volt a házigazdája az 1983 és 1994 között a PBS amerikai TV-csatornán sugárzott "Joy of Painting" című műsornak. Riaño (León) Riaño település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 477 fő (2017). Földrajza Riaño Crémenes, Acebedo, Burón, Boca de Huérgano és Prioro községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Borgóbeszterce Borgóbeszterce (románul: Bistrița Bârgăului) település és községközpont Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Besztercétől északkeletre, a Kelemen-havasok alatt, a Beszterce folyó felső völgyében fekvő település. Története Borgóbeszterce nevét 1317-ben említette először oklevél Borgo néven. 1328-ban Purgo, 1461-ben c. q. de Borgo, 1543-ban Burgo, 1699-ben Birgou, 1750-ben Borgo pe Besztercze, 1805-ben Bistritza, 1861-ben Borgó-Bisztricza, 1888-ban Borgó-Besztercze, 1913-ban Borgóbeszterce néven írták. 1891-ben A Pallas nagy lexikona írta a településről: „Borgó-Beszterce (Borgó-Bistritia), nagyközség Beszterce-Naszód vármegye jádi járásában, 2002 oláh és német lakossal. A kolozsvári fakereskedő részvénytársaságnak itt nagy gőzfürésztelepe van, melyen a naszódi havasok nagyterjedelmü erdőségeiből leszállított fát dolgozzák fel.” A trianoni békeszerződés előtt Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 3907 lakosából 279 magyar, 134 német, 2477 román volt. Ebből 179 római katolikus, 418 görögkatolikus, 2085 görögkeleti ortodox volt. Kápolna-barlang A Kápolna-barlang egy barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Leírása A Nagy-Kevély északi oldalán, a csúcstól északkeletre, 230 méterre, az Ördög-lépcsőtől 200 méternyire, a piros négyzet jelzésű turistaúttól a csúcs felé, 50 méterre, egy nagy sziklakibúvás tetején található a függőleges tengelyirányú, 2×1,8 méteres bejárata. Az Ördöglépcső-sziklaüregtől nyugatra, körülbelül 100 méterre és feljebb nyílik. Freatikus körülmények között, fehér, vastagpados, felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett. A felszakadt bejárati része egy nagy méretű terembe, a Kápolnába vezet. A Kápolnából a Czúzda nevű részen és a Lapítón keresztül a Március 15. terembe lehet jutni, majd a teremből a barlang többi részébe. Néhány helyen cseppkövek figyelhetők meg a járataiban. A lezáratlan barlang vízszintes kiterjedése 26,5 méter. Barlangjáró alapfelszereléssel és engedéllyel látogatható. A Kápolna-barlang név a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1964. évi évfolyamában jelent meg először. Kutatástörténete 1963-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének Barlangkutató Csoportja eredménytelenül bontotta és ezért a következő évre nem kért kutatási engedélyt a barlang kutatásához. 1965-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportnak volt a kutatási területe és ebben az évben bejárták. 1966-ban a csoport tagjai próbabontást végzett a barlangban és a munka során sok recens csont, például egy gyűrűzött denevércsontváz és nagy pele koponya került elő. 1967-ben a csoport egy aknát ásott benne, amelynek az alja elérte a szálkőzetet. 1967-ben a csoport két tagja, Pék Péter és Kordos László mérte fel vesztett pontokkal, poligon mentén, freibergi függőkompasszal és fokívvel, valamint a felmérés alapján Kordos László szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet, egy keresztmetszet barlangtérképet és egy hossz-szelvény barlangtérképet. A felmérés alapján a hossza 13 méter és a mélysége hat méter. 1968 tavaszán valószínűleg erdei fülesbagoly köpetet találtak benne, amely friss volt és amelyből Kordos László meztelencsigát, kecskebékát, békát, erdei pockot, nagy pelét, egeret, vakondot és törpecickányt határozott meg. 1968-ban is ástak a csoport tagjai egy árkot. 1969-ben Sánta T. és Forgács Jenő rovarokat gyűjtöttek, amelyek nem kerültek meghatározásra. 1970. április 11-én és 1970. május 10-én a Szpeleológia Barlangkutató Csoport két tagja, Nagy László és Forgács Jenő klimatológiai méréseket végeztek Assmann-féle, aspirációs pszichrométerrel. 1970 nyarán látták a baglyot, amikor a bagoly kirepült a barlangból. A bagoly valószínűleg azonos volt a Kevély-nyergi-zsombolyban lakóval és a Kápolna-barlang csak az ideiglenes pihenőhelye lehetett. A csoport 1970. évi jelentésében részletesen le van írva és a jelentés szerint néhány, újkori cserépedény-töredék került a napvilágra belőle, valamint a barlangról Kordos László színes diát készített és jobbra a bejárattól néhány sziklatömb omlásveszélyes a mennyezeten. Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyvben le van írva röviden. A leírás szerint 13 méter hosszú, pusztuló és valószínűleg hévizes eredetű barlang. Az 1975. második félévi MKBT Beszámolóban megjelentek az 1967-ben készült barlangtérképek. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy 13 méter hosszú és hat méter mély barlangroncs, amely hévizes keletkezésű. A kéziratban két irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 380 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a négy méter hosszú és három méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. 1989 októberében Kárpát József és Visnyei Zsolt felmérte és a felmérés alapján készült egy alaprajz barlangtérkép egy keresztmetszettel. Az 1991-ben megjelent, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című könyvben le van írva röviden, a leírás majdnem megegyezik az 1974-ben kiadott útikalauz leírásával. 2004. augusztus 22-én a Jakucs László BTE mérte fel és a felmérés alapján, 2004. decemberben Szabó R. Zoltán szerkesztett egy alaprajz barlangtérképet nyolc keresztszelvénnyel és egy hosszmetszet barlangtérképet. A felmérés alapján 70,92 méter hosszú, a mélysége 16,22 méter és a vízszintes kiterjedése 26,5 méter. A 2013. évi Barlangkutatók Szakmai Találkozóján Szabó Géza egy előadást tartott „A barlangi keresztes pókok (Meta menardi) folyamatos megfigyelése a Kápolna-barlangban (Kevély-hegy, Pilis hegység)” címmel, valamint Nagy Gergely Domonkos és Szabó Emőke tartott egy előadást „Régészeti leletek a Kápolna-barlang-ban” címmel. Weltner Andor Weltner Andor (Pápa, 1910. október 19. – Budapest, 1978. szeptember 21.) jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A munkajog területén a legkiemelkedőbb hazai szaktekintélyek közé tartozott. Átfogó munkajogi tudományos munkássága mellett a munkaszociológia és a munkavédelem jogi vonatkozásaival is foglalkozott. Életútja Jogtudományi doktori oklevelét 1932-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1932–1933-ban sorkatonai szolgálatát teljesítette az I. honvéd gyalogezred karpaszományosaként. Leszerelését követően, 1933 és 1937 között előbb szülővárosában, Pápán, Kaufmann Andornál, majd a fővárosban dolgozott ügyvédjelöltként. 1937-ben sikeresen letette a bírói és ügyvédi vizsgát, ezt követően 1942-ig Glückstahl Andor ügyvédi irodájában volt alkalmazott. 1942–1943-ban a keleti fronton, a Don-kanyarban, 1944-ben Zirc és Hatvan környékén volt munkaszolgálatos. Röviddel ezután a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan előbb Offenburgba, majd Dachauba került. A tábor felszabadítását követően 1945 augusztusában tért haza Magyarországra. 1945-ben Budapesten megnyitotta saját ügyvédi irodáját, amely 1948-ig működött. Ezzel párhuzamosan 1946-tól oktatott a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkajogi tanszékén mint megbízott előadó, 1948-ban pedig a gazdasági munkajog magántanárává habilitált a Magyar Agrártudományi Egyetemen. 1948-ban több társával együtt megalapították Magyarország első ügyvédi munkaközösségét, ahol 1949-ig dolgozott. 1949-től 1952-ig a nehézipari minisztérium jogi főosztályán, illetve a kohó- és gépipari minisztérium önálló jogi osztályán folyó munkát vezette. 1951-ben megbízást kapott az ELTE munkajogi tanszékének vezetésére. 1952-ben sikeres védését követően az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. Oktatói, tanszékvezetői munkája mellett 1956–1957-ben a jogtudományi kar dékáni, 1957–1958-ban dékánhelyettesi tisztségét látta el. 1968-tól több külföldi egyetemen előadott vendégprofesszorként (Bécs, Göttingen, Linz, London, Róma, Tampere). 1971-ben megszerezte az állam- és jogtudományok doktora címet. Oktatói pályájával párhuzamosan, 1952-től 1972-ig volt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kormányszakértője. Munkássága Pályája kezdetén érdeklődése elsősorban a gazdasági jog egyes kérdéseire irányult. Behatóan foglalkozott például a devizakorlátozás magánjogi vonatkozásaival, később, az 1950-es években pedig a tervgazdálkodás törvényi szabályozásával is. A gazdasági jog tudományos vizsgálata örvén jutott el a munkajog területére, amelynek kiemelkedő szakértője és tudósa lett. A második világháborút követően jelentősen hozzájárult a munkajog alkotmányjogi és magánjogi rendszerének magyarországi kialakításához, az 1951. évi Munka törvénykönyve kodifikációjához. A magyar munkajogi szabályozás átfogó ismeretében több törvény és jogintézmény magyarázatát készítette el: közületi vállalatok fegyelmi felelőssége, Munka törvénykönyve (társszerzőként), érvénytelenség a munkajogban, munkaszerződés stb. A szorosan munkajogi kérdések mellett előszeretettel vizsgálta a szocialista munkaszervezés egyes vonatkozásait, így például a munkafegyelem kérdését és lehetséges jogi szabályozását, a gazdálkodó és társadalmi szervek munkaszervezetét és munkaügyi gyakorlatát, az üzemi demokráciát és átfogóan a munkavédelem jogi környezetét. Pályája során mintegy tizenöt jogtudományi monográfiát, kétszáz szakpublikációt, több, számos kiadást megért munkajogi tankönyvet és egyetemi jegyzetet írt. 1945-től 1956-ig szerkesztette a Jogtudományi Közlöny című lapot, de állandó munkatársa volt több hazai és külföldi szakfolyóiratnak is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál Nagy Lászlóval közösen szerkesztették az 1966-tól megjelenő Munkajogi Kézikönyvek sorozatot. Társasági tagságai és elismerései 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1977-től haláláig elnökölte az MTA állam-, jog- és munkatudományi bizottságának munkáját. 1955-től 1977-ig a Magyar Jogászszövetség munkajogi szakosztályának elnöke volt, s elnökként irányította a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkajogi bizottságának tevékenységét is. Jogtudományi munkássága elismeréseként 1966-ban megkapta az Akadémiai Díj első fokozatát. Főbb művei Gazdasági jog. Budapest: Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete. 1949. = Gazdaság Könyvtára, (összeállította Vadas Györggyel ) A munka törvénykönyve és végrehajtási szabályai. Összeáll. és a magyarázatokat írta Mikos Ferenc , Nagy László , Weltner Andor. Budapest: Jogi. 1953. A magyar munkajog: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1955. Az érvénytelenség és orvoslása a munkajogban. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1960. A szocialista munkajogviszony és az üzemi demokrácia. Budapest: Akadémiai. 1962. A munkavédelem jogi szabályai. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1963. A szocialista munkaszerződés. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1965. A munkafegyelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1966. = Munkajogi Kézikönyvek, A magyar munkajog. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966. (Nagy Lászlóval) Az egészség és testi épség védelme: Munkavédelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1970. Fundamental traits of socialist labour law, with special regard to Hungarian legislation. Budapest: Akadémiai. 1970. Beas (Spanyolország) Beas település Spanyolországban, Huelva tartományban. Beas Trigueros, Calañas, Valverde del Camino és Niebla községekkel határos. Lakosainak száma 4238 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tordai sókamaraház A tordai sókamaraház, a 20. században elterjedt nevén tordai fejedelmi palota műemlék épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07794 sorszámon szerepel. 1951 óta a Tordai Történelmi Múzeum működik az épületben. Geszti Jóska Geszti Jóska (más változatok szerint: Geszten vagy Gesztely) híres betyár volt a Nyírségben a 19. század közepén, számos betyármonda és ponyva könyv hőse. Akkora hírnévre tett szert, hogy az országosan ismert betyárdalok, betyárballadák közül sokat az ő nevével énekeltek. Például: Gazdag mondakör szól róla, de életének tényeiről keveset lehet tudni. A Borovszky-féle sorozatban megjelent Szabolcs vármegyei kötet ismerteti Geszti Jóska perét. A perben nevezetes esemény volt, amikor egy 1847-es szembesítésen Geszti rablótársa Zsíros Pista szemébe mondta viselt tetteit, minek hatására „az oroszlán erejü Gesztely József mielőtt észrevette volna a nemes bíróság, lecsavarítva kezéről a vasat, úgy ütötte arczul czinkostársát, hogy lebukott előtte”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején fogságból szabadult és harcolt az osztrák császár ellen. Az 1850-es évek elején azonban újra elfogták. A nagykállói várbörtönből megszökött, de lelőtték. Ennek idejét egy népballada elfogatásánál évtizedekkel későbbre, 1881-re teszi. 1924-es nyírségi látogatása során Móricz Zsigmond a feljegyzések szerint sokat érdeklődödtt Geszten Jóska iránt: a hallottak valószínűleg beépültek 1936-ban megjelent Betyár című regényébe. Gommegnies Gommegnies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2292 fő (2015). Gommegnies Preux-au-Sart, Villereau, Amfroipret, Frasnoy és Locquignol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Šumet (Dubrovnik) Šumet falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 4, közúton 10 km-re keletre a Dubrovniki tengermelléken, a Komolacból Gornji Brgat felé haladó út mentén, a hercegovinai határ közelében fekszik. Története Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. Rijeka dubrovačka déli partvidéke Knežica és Šumet településekkel együtt már a 10. század közepén a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Šumet középkori neve Juncetum volt, mely sást, nádat jelent. 1100-ban felépült a Szent Márton templom, 1211-ben pedig a Szent Vid templom, melyet a 20. század elején a Gruž felé menő vasúti pálya építésekor bontottak le. A Đurđević és Stulli családoknak nyaralói álltak a településen. A 15. században Šumet területén át építették ki a Raguza városát ellátó vízvezetéket. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 188, 1910-ben 117 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen, majd súlyos harcok után még októberben megszállta a települést. A házakat kirabolták, majd felgyújtották. A lakosság elmenekült, így a település 1992. májusáig lényegében lakatlan maradt. A horvát hadsereg a slanoi felszabadító hadművelet során 1992. május 26-án verte ki a JNA egységeit és a szerb szabadcsapatokat a településről és környékéről. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. A településnek 2011-ben 176 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve a közeli Dubrovnikban dolgoztak. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma a 15. / 16. században épült gótikus stílusban . Egyhajós épület négyszögletes apszissal. 1991-ben teljesen megújították. A temetőben álló Szent Márton templom 1100-ban épült a település központjával együtt. Az első írásos említése 1193 -ból való. A környező birtokokkal együtt lokrumi bencés apátsághoz tarozott. Gazdaság Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve a közeli Dubrovnikban dolgoztak. Baraigne Baraigne település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 172 fő (2015). Baraigne Belflou, Gourvieille, Labastide-d’Anjou, Mas-Saintes-Puelles, Molleville, Montferrand és Avignonet-Lauragais községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cédrus A cédrus (Cedrus) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, a fenyőfélék (Pinaceae) családjába és a vörösfenyőformák (Laricoideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség mindössze két (más szerzők szerint négy, megint mások szerint mindössze egy) fajjal. A cédrus szó olyan fák, faanyagok hétköznapi vagy kereskedelmi nevében is szerepel, amelyek rendszertanilag nem tartoznak ide, pl. a vörös cédrus vagy a spanyol cédrus. Elterjedése A többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos. A virágos növények térhódítása előtt kiterjedt erdőségeket alkotott szerte Eurázsiában; elterjedési területe azóta két, elszigetelt termőhelyre zsugorodott: a himalájai cédrus (mint neve is mutatja) a Himalájában, a libanoni cédrus pedig a Mediterráneumban él – a három alfaj egymástól is elszigetelt termőhelyeken, úgy, hogy állományait erősen összezsugorította a fakitermelés. Épp ezért egyesek szerint ezek valójában egyetlen faj földrajzilag elkülönült populációi, míg mások termőhelyek szerint külön-külön fajokat különböztetnek meg. Magyarországon kisebb állományai megtalálhatók Budafán, Badacsonyörsön. Gyöngyösön a városközponthoz közel, az Orczy-kastély (jelenleg Mátra Múzeum) parkjában több mint százéves cédrusok láthatók. Megjelenése Koronája fiatal korában kúpos vagy ernyő alakú, az idősebb fáké szabálytalan – főleg a magányos példányoké nőhet hatalmasra. Ágai többé-kevésbé vízszintesen nőnek; az idősebb példányok ágai messze szétterülnek, a végük lehajlik. Fajtól függően 0,5–5 cm hosszú tűlevelei a vörösfenyőkéhez hasonlóan a hosszúhajtásokon szórtan, a törpehajtásokon pedig 20–40 levele csomókban állnak, de színük a vörösfenyőkénél sötétebb; maguk a levelek merevebbek, a fa pedig örökzöld. A fenyők nagy többségétől eltérően porzós virágzata is toboz: az ovális vagy kúp alakú porzós tobozok felállóak. Az alig centiméteres termős virágok a törpehajtások csúcsain fejlődnek ki. termésük 2–3 év alatt érik be, eközben a megnyúlt ovális alakú, lekerekített alapú toboz 5–10 cm-esre nő. A beérett toboz felnyílik, pikkelyekre esik szét, és kihullanak belőle a szárnyas magok. Életmódja Rendkívül hosszú életciklusú növény, amely nem ritkán 2-3000 évig is elél, és ötvenéves kora előtt ritkán fordul termőre. Fiatalon kissé fagyérzékeny. Magyarországon csak kellő elővigyázattal nevelhető, mert a téli pangó vizet rosszul viseli. A fenti okokból erősen agyagos, kötött talajba és fagyzugos kertekbe nem ültethető. Az idős fák mélyre hatoló gyökereit a pangó víz már nem károsítja. A hűvös, hegyvidéki éghajlatot kedveli. Rendszerint 1300 és 3000 m tengerszint feletti magasság között, sziklás, meszes talajon él, ahol kemény a tél és száraz a nyár. Szinte bármilyen talajon megmarad: az atlasz- és a libanoni cédrus épp oly jól érzi magát a mészkövön kialakuló lúgos, mint a bazalton, homokkövön vagy palán fejlődő savanyú talajon. A fanövedék mindazonáltal erősen függ a talaj minőségétől és mélységétől, valamint az éghajlati tényezőktől (különösen a csapadék mennyiségétől) – védett helyen, kellő öntözéssel több kertészeti változat is meglepően gyorsan gyarapodik. Felhasználása Értékes szúmentes fáját bútornak, hajók építésére stb. már az ókorban keresték. Illatos és tartós fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit is. Az Ószövetség (1Kir5,6) szerint libanoni ciprusfából épült Salamon király temploma is. A középkori keresztény felfogás szerint Jézus keresztjét is részben ciprusfából ácsolták. Jellegzetes díszfa; a ciprusi kivételével minden alfajának számos kertészeti változatát termesztik. Lassú növekedése miatt bonsainak is kiváló. Cédrus a kultúrában Hosszú életüknek, impozáns megjelenésüknek és kiváló minőségű fájuknak köszönhetően valamennyi termőhelyükön beépültek az ott élő népek mitológiájába (amint ezt az egyes fajoknál ismertetjük). A Gilgames-eposzban a Cédrus-hegy egy mesebelien szép kert. Conques-sur-Orbiel Conques-sur-Orbiel település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 2466 fő (2015). Conques-sur-Orbiel Aragon, Bagnoles, Limousis, Salsigne, Villalier, Villardonnel, Villegailhenc, Villegly, Villemoustaussou és Sallèles-Cabardès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nocara Nocara község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye északkeleti részén fekszik. Határai: Canna, Nova Siri, Oriolo, San Giorgio Lucano és Valsinni. Története A település alapítására vonatkozóan nincsenek pontos adatok. A hagyományok szerint Epeusz, a trójai faló építője alapította. A település neve Nucarie alakban a 14. századból származik. Előbb Canna, majd Tursi része volt. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust Oriolo része lett, majd hamarosan önálló községgé vált. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Nicola di Bari-templom Madonna dell’Annunziata-kápolna Heather Gables Heather Gables (1983. március 6. –) amerikai pornószínésznő. Heather Gables Kaliforniában született, a szakmára 2004-ben, 21 évesen kapcsolódott rá. Kalifornia Egyetem egyik főiskolájában tanult, mielőtt belekezdett volna a pornó karrierjébe. Los Angelesbe költözve teljes idejét a filmezésre tudta fordítani. 157 cm magas. Díjai 2006 AVN-díj jelölés– Legjobb hármas jelenet ( Choke It Down – Manuel Ferrara-val és Randy Spears-szel jelölték) 2006 AVN-díj jelölés– Legjobb hármas jelenet ( Cum Fart Cocktails 2 – Sandra Romainnel és Manuel Ferrarával jelölték) 2007 AVN-díjjelölés– Legjobb anál jelenet a videóban ( Weapons of Ass Destruction 4 – nominated with Mandingo) Lapalud Lapalud település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 3812 fő (2015). Lapalud Saint-Just-d’Ardèche, Saint-Marcel-d’Ardèche, Pierrelatte, Bollène és Lamotte-du-Rhône községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gabonakör A gabonakörök gabonatáblákon (búza, rozs stb.) a gabonaszálak megdőlésétől létrejövő alakzatok. Eredetük Közkedvelt a gabonakörök létrejöttét földönkívüliekkel vagy egyéb misztikus, paranormális eseménnyel összefüggésbe hozni. Számos alkalommal azonban a köröket, mintázatokat ugratásként emberek hozták létre, nemegyszer filmmel dokumentálva tevékenységüket. Forgószél hatására a gabonaszálak megdőlhetnek, bonyolult alakzatok természetesen így nem jöhetnek létre. NS Hispeed Az NS Hispeed egy vasúttársaság, mely a Brüsszel–Amszterdam-vasútvonalon fog nagysebességű járatokat üzemeltetni Hollandiában. A társaság a Holland Államvasutak (90%) és a KLM légitársaság együttműködésével jött létre (10%). A cég neve korábban NS Internatinaal volt. Járműállomány Az NS Hispeed az Ansaldobreda, S.P.A. cégtől vásárol 16 nagysebességű villamos motorvonatot a szolgáltatás lebonyolításához. Tordehumos Tordehumos község Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 441 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Oros vasútállomás Oros vasútállomás egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Nyíregyháza településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nyíregyháza–Vásárosnamény-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Nyíregyháza külső vasútállomás Napkor megállóhely Kojama Tomojosi Kojama Tomojosi, nyugaton Tomoyoshi Koyama (Szagamihara, 1983. március 19. –) japán motorversenyző, jelenleg a MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályában versenyez. Egészen 2005-ig szabadkártyásként versenyzett, ekkor kapta meg első, egész szezonra szóló szerződését. 2003-ban két negyedliteres versenyen is elindult, ezektől eltekintve viszont csak 125-ös versenyeken szerepelt. Első szezonjában rögtön dobogóra is állhatott, összesen két alkalommal. Legjobb idénye 2007-ben volt, ekkor egy győzelmet, valamint további hat dobogós helyezést is szerzett. Az év végén harmadik lett összetettben. 2008-ban is a KTM-nél versenyzett, azonban ez az év nem sikerült jól számára, csapaton belül már a fiatal Marc Márquez is jobbnak bizonyult nála. 2009-ben a kiscsapatnak számító Loncinnál versenyez, és csapattársával, Alexis Masbouval legtöbbször a pontszerzésért harcol. Piszkos alku A Piszkos alku (eredeti cím: Raw Deal) egy 1986-os amerikai akciófilm, főszereplője Arnold Schwarzenegger. A film egy szervezett bűnözéssel foglalkozó bandába beépült ügynökről szól, akit személyes indítékok vezérelnek. Tartalom Mark Kaminski korábban az FBI ügynöke volt, mostanában azonban egy kisváros seriffjeként csípi fülön a helyi csirkefogókat. A pályamódosítás oka, hogy elbocsátották a cégtől, miután meglehetősen durva módszerekkel üldözte a bűnt. Egyik nap egy régi barátja, Harry Shannon látogatja meg a korábbi munkahelyétől egy szomorú hírrel: a fiát, aki szintén ügynök lett, társaival és egy általuk őrzött koronatanúval együtt meggyilkolták. A tanú a hírhedt maffiafőnök, Luigi Patrovita szervezete ellen tanúskodott volna. Shannon személyes bosszútól is vezérelve megkéri Kaminskit, hogy épüljön be Patrovita bandájába és buktassa le őket. Az ügy teljesen magánakció Shannon részéről, csak ők ketten tudnak róla, hogy Joey P. Brenner, a nagymenő bűnöző Kaminski álcája, aki mint Brenner lavinaként forgatja fel az alvilági köröket, hogy néhány látványos akció után elnyerje a bandafőnök bizalmát, és egyre közelebb kerüljön a célhoz. Csakhogy egy tégla is van a cégnél, aki a maffiának dolgozik, és mikor megpróbálják a lebuktatott Kaminskit és Shannont likvidálni, Kaminski teljes tűzerővel indul leszámolni a bűnözőkkel. Nyugat-európai ortodox egyház A nyugat-európai ortodox egyház a konstantinápolyi ortodox egyházhoz tartozó autonóm ortodox egyház. Boris Fausto Boris Fausto (São Paulo, 1930. december 8. –) erdélyi-török zsidó származású brazil történész, ügyvéd és író. Élete Édesanyja Törökországban, édesapja Erdélyben született. Tanulmányai egy részét a São Pauló-i Egyetemen végezte. Brazília egyik legjelentősebb történésze. Forrás Életrajza Jackie Sewell Jackie Sewell (Kells, Whitehaven, 1927. január 24. – 2016. szeptember 26.) angol és zambiai válogatott angol labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A Whitehaven Town korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. 1946 és 1951 között a Notts County, 1951 és 1955 között a Sheffield Wednesday labdarúgója volt. 1955-ben igazolt az Aston Villa csapatához, ahol 1957-ben angol kupagyőztes lett az együttessel. 1959 és 1961 között a Hull Cityben szerepelt. 1960 és 1965 között a zambiai City of Lusaka FC játékos-edzője volt. 1965-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1951 és 1954 között hat alkalommal szerepelt az angol válogatottban és három gólt szerzett. Játszott 1953. november 25-én a Wembley-ben a 6–3-as magyar győzelemmel véget ért a angol–magyar mérkőzésen. A 14. percben az ő góljával lett 1–1 az állás. 1964-65-ben tíz alkalommal szerepelt a zambiai válogatottban és hét gólt szerzett. Sikerei, díjai Angol kupa (FA Cup) győztes: 1957 Circuito da Boavista Koordináták: é. sz. 41,1736°, ny. h. 8,6851°41.1736, -8.6851 A Circuit da Boavista egy Portóban található utcai versenypálya Portugáliában. 1958-ban és 1960-ban rendeztek itt Formula–1-es futamot. 1958 Az időmérőt Stirling Moss nyerte Mike Hawthorn és Stuart Lewis-Evans előtt. A versenyen is ilyen sorrendben futottak be. A leggyorsabb kört Hawthorn futotta, az ideje 2:32,37 másodperc volt, 175,003 km/h átlagsebességgel. 1960 Az időmérőn John Surtees villogott, Dan Gurney a második, Jack Brabham a harmadik helyre szorult. A versenyen Surtees kiesett, Jack Brabham így megnyerte a futamot a 6. helyről rajtoló Bruce McLaren és a 8.-ról rajtoló Jim Clark előtt. A verseny leggyorsabb körét Surtees futotta. 2005 2005-ben a pályát lerövidítették, biztonságosabbá tették, majd az FIA 2007-ben ide hozta a túraautó-világbajnokságot. Azóta minden páratlan évben a pálya rendezi a portugál futamot. 2009-es atlétikai világbajnokság A 2009-es atlétikai világbajnokságot augusztus 15. és augusztus 23. között rendezték Németország fővárosában, Berlinben. A férfiaknál 24, a nőknél 23 versenyszámot rendeztek. Az események többsége az Olimpiai Stadionban került lebonyolításra, míg a maraton és a gyaloglóversenyek rajtja és célvonala a Brandenburgi kapu volt. A rendezvény Berlin előző nagy atlétikai eseményére épített, az 1936. évi nyári olimpiai játékokra, melyen Jesse Owens négy aranyérmet nyert. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Női rúdugrásban 2 ezüstérmet osztottak ki, bronzérmes nem volt. Férfi magasugrásban 2 bronzérmet osztottak ki. Érmesek WR – világrekord CR – világbajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Női A gerelyhajításban harmadik orosz Marija Abakumovát (66,06 m) 2018-ban, dopping mintáinak újraelemzése után megfosztották bronzérmétől. A távolugrásban második orosz Tatyjana Lebegyevát (697 cm) 2018-ban, dopping mintáinak újraelemzése után megfosztották ezüstérmétől. A magyar sportolók eredményei Magyarország a világbajnokságon 11 sportolóval képviseltette magát. Érmet nem sikerült nyerni. 5182 Bray Az 5182 Bray (ideiglenes jelöléssel 1989 NE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1989. július 1-én. Devis Mukaj Devis Mukaj (Vlora, 1976. december 21. –) albán labdarúgó, többnyire középpályás poszton játszik. Pályafutását a Flamurtari Vlorë-ban kezdte 1994-ben, ahonnan a Partizani Tiranába távozott 1997-ben. 1998-ban csatlakozott az SK Tiranához, ahonnan egy szezon után a horvát Vartekshez igazolt át, s innen másfél idény elteltével, a 2001/2002-es szezon téli szünetében visszatért az SK Tiranához. Az albán labdarúgó-válogatottban azóta számít kulcsjátékosnak, amióta Otto Barić a szövetségi kapitány. Holló csillagkép A Holló (latin: Corvus) egy csillagkép. Története, mitológia Nevét mitológiai értelmezésben Apollón hollója után kapta, akit az isten elküldött, hogy hozzon vizet a serlegébe (crater). A holló azonban megállt fügét enni, és víz helyett egy vízi kígyóval tért vissza a karmai közt. Apollónnak azt hazudta, hogy a kígyó miatt nem tudott vizet hozni. Az isten annyira feldühödött a hazugságon, hogy a hollót is, a kígyót is és a serleget is az égre dobta. Azóta kárognak a hollók, mert szomjasak. Csillagok A δ, γ, ε és β Corvi a Holló szárnya ("the sail", itt: a szárny). A csillagkép első öt csillaga megegyezik az indiai csillagászatból ismert Hasta nakshatra-val. γ Corvi - arab nevén Gienah Ghurab : 2,58 m , B8-as osztályú , a távolsága 165 fényév . β Corvi - Kraz : 2,65 magnitúdós csillag, G5 osztályú , a távolsága 170 fényév. δ Corvi - Algorel : kettőscsillag , B9.5, a fehér színű főcsillag 2,94 m -s, a távolsága 88 fényév, a kísérő 8 magnitúdós. A kettőscsillag már kis távcsővel is észlelhető. ε Corvi - Minkar , 3,02 m , K2 , 300 fényév α Corvi - Alchita : negyedrendű törpe, 63 fényév távolságra van a Földtől Mélyég-objektumok Csáp-galaxisok ( NGC 4038 és NGC 4039 ) Forrás Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest , 1978 , ISBN 963-280-711-1 Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991 , ISBN 963-282-479-2 Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004 , ISBN 963-549-070-4 Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006 , ISBN 963 9491 675 Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2 Wendell Anderson Wendell Richard „Wendy” Anderson (Saint Paul, 1933. február 1. – Saint Paul, 2016. július 17.) olimpiai és világbajnoki ezüstérmes (1956) jégkorongozó, az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Minnesota, 1976–1978). Kautilja Csánakja (szanszkritül: ������ Cā�akya) (i.e. kb 350-283) tanácsadó és miniszterelnök volt. Maurja császára, Csandragupta (i.e. 340-293 ) idejében szolgált, s ő volt korának főépítésze. Szerződésekben nevezték Kautiljának és Visnuguptának is. Az ókori indiai szerződések, az Artaśzásztra így nevezi meg szerzőit, akik a hagyomány szerint megegyeznek Csánakjával. Csánakját a közgazdaságtan előhírnökének tekintik, mivel másfél évezreddel Ibn Khaldún Prolegomenonja előtt írt már erről a témakörről. A nyugati világban gyakran "Az indiai Machiavellinek nevezik", bár Csánakja mintegy 1800 évvel korábban alkotott. Csánakja a Taxilai egyetem professzora volt, a Maurjai Birodalom, az indiai szubkontinens első birodalmának létrehozataláért ő volt a felelős. Személyisége Általában Csánakjának nevezik, s ez a név apja, "Csának" nevéből ered. Az Artasásztra megírójaként azonban általában Kautilja néven emlegetik. Ez a név gotrájának "KOTIL" nevéből ered. (Kautilja jelentése: "Kotilé"). Az éles elméjűdiplomácia mestere volt. Négy útban, nevezetesen az egyenlőségben történő megállapodásban, a csábításban, az erőszakban vagy háborúban és a széthúzás elhintésében hitt. Az Artasásztra Kautilja nn említi meg íróját, azonban van egy vers, mely Visnugupta néven említi. Az egyik legrégibb szanszkrit irodalmi mű, mely Csánakját Visnuguptával azonosította, ai i.e. III. századi Pancsatantra volt, melynek szerzője Visnu Szármá. K.C. Ojha úgy fejlesztette tovább a nézetet, hogy álláspontja szerint állítólag azért azonosították Visnuguptát Kautiljval, mert a szerkesztőt összetévesztették a mű eredeti szerzőjével, és álláspontja szerint Visnugupta átdolgozta Kautulja munkáját. Thomas Burrow még tovább megy, és szerinte Csánakja és Kautilja két teljesen külön személy volt. Munkái Két könyvet tulajdonítanak Csánakjának: az Artasasztrát és a Nitisasztrát, mely ismert még Csánakja Nitiként is. Az Artasasztra részletesebben monetáris és fiskális politikai kérdésekkel, a gazdagsággal, nemzetközi kapcsolatokkal és háborús taktikákkal foglalkozik. A Nitisasztra az ideális életvitellel és Csákarja nézőpontjából megközelítve az indiai életformával foglalkozik. Csánakja ezen kívül írt még úgynevezett Néti-Szútrákat (aforizmákat, tömör ítéleteket), amelyek azt mondják el, az embereknek hogyan kellene viselkedniük. Ebből a jól ismert 455 szútrából nagyjából 216 azzal foglalkozik, hogy mit kell és mit nem kell elkövetni egy királyság vezetése közben. Ezeket a szútrákat Csánakja valószínűleg Csandragupta tanítása közben használta, hogy hogyan irányítsa királyságát. Gare de Lingolsheim Gare de Lingolsheim vasútállomás Franciaországban, Lingolsheim településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Strasbourg–Saint-Dié-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Strasbourg-Roethig Gare de Holtzheim Adorján Krisztián Adorján Krisztián (Budapest, 1993. január 19.) magyar labdarúgó. 2009-ben az MTK akadémiájáról került az angol Liverpool FC akadémiájára. 2013 nyarától kölcsönben egy szezonon át a holland Groningen csapatában szerepelt. Pályafutása Fiatal évei MTK A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia neveltje, ahol egészen 2009-ig nevelkedett, mígnem Angliába a Liverpool akadémiájára került. Liverpool 2009 júliusában négy fiatal magyar játékostársával utazott Liverpoolba, hogy bemutatkozzon a Rafael Benítez által felügyelt szakmai stáb tagjainak, akikkel egy héten keresztül próbajátékon szerepeltek, Abu Attila, Horváth Péter, Poór Patrik és Vass Patrik. Krisztiánnak és Vass Patriknak ez volt a második próbajátéka a liverpooli klubnál. Augusztusban hivatalosan is a Liverpool FC U18-as csapatának játékosa lett kölcsönben Poór Patrikkal, így Németh Krisztián, Simon András, Gulácsi Péter és Pölöskei Zsolt társaságában erősítik a liverpooli magyar kontingenst. A hónap végén bemutatkozott a Fulham U18-as csapata ellen 3-1-re megnyert mérkőzésen, ahol végigjátszotta a találkozót. Az ifjúsági kupában a Wolverhampton U18-as csapata ellen gólt szerzett, amivel kialakította a 2-0-s győzelmet csapatának. Az Everton U18 ellen góllal és gólpasszal is hozzájárult a győzelemhez, valamint a mérkőzés legjobbja volt. 2010 áprilisában a Middlesbrough korosztályos alakulata ellen góllal és gólpasszal járult hozzá a Vörösök U18-as együttesének a zsinórban nyolcadik veretlen meccséhez. Augusztus elején 2013-ig szóló profi szerződést írt alá a klubbal. A Bristol City U18 ellen góllal és gólpasszal segítette 3-0-s győzelemhez csapatát. Kezdőként lépett pályára a Derby County U18 elleni bajnokin, és 70 percet játszva, remekül futballozva egy góllal segítette 4-1-es győzelemhez a Vörösöket. 2011. februárban az ifjúsági FA Kupában a Southend United elleni mérkőzésen gólpasszt adott a 9-0-ra megnyert mérkőzésen, így bejutottak a legjobb nyolc közé. Márciusban az Academy League-ben a Blackburn Rovers korosztályos csapata ellen 5-1-re nyertek. A meccs egyik legjobbja az egy gólt és gólpasszt jegyző, valamint egy büntetőt kiharcoló Adorján Krisztián volt. A Manchester United U18-as csapata ellen 2-1-re megnyert rangadón Krisztián és Hajdú Ádám is gólpasszt adott. A következő Manchester United U18-as elleni mérkőzést 6-0-ra nyerték meg. Krisztián csapata legjobbjai közé tartozott és ő szerezte a hazaiak negyedik gólját és gólpasszt is adott. Győzelmével a Liverpool a harmadik helyen állt. A Liverpool U18-as csapata 2-0-ra legyőzte a West Bromwich korosztályos alakulatát, és ezzel csoportja élére állt. A Vörösök első találatát a magyar Adorján Krisztián szerezte. A Wolverhampton korosztályos csapata ellen 4-0-ra megnyert mérkőzésen Krisztián három, Hajdú Ádám pedig egy gólpasszt adott. 2012. májusában aláírta harmadik profi szerződését a klubbal, amely 2015-ig szól. Júliusban Gulácsi Péter társaságában a Liverpool FC Egyesült Államokba utazó keretében. A Toronto FC elleni felkészülési mérkőzésen Brendan Rodgers Gulácsi Péter mellett Krisztiánt is pályára külde a második félidőben. A mérkőzés végül 1-1-es döntetlennel zárult. Augusztus végén a Liverpool U21-es csapatában lépett pályára a Crystal Palace tartalék csapata ellen és egy remekül lőtt szabadrúgásból a jobb sarokba lőtte a labdát. A 3-1-re megnyert mérkőzés volt a klub első sikere a pontvadászatban. A Chelsea U21-es csapata ellen 4-1-re megnyert bajnoki mérkőzésen Gulácsival a kapuban állt ki a Liverpool, valamint az egy gólt szerző Krisztiánnal, aki 20 méterről bombázott a bal alsó sarokba. A NextGen sorozat első csoportkörében duplázni tudott a címvédő Internazionale U21-es csapata ellen. Szabadrúgásból és büntetőből volt eredményes az olaszok ellen, akik végül 3-2-re legyőzték a Vörösöket. A Fulham U21 ellen 3-1-re megnyert mérkőzésen a harmadik találatot jegyző Krisztián lövése két védőn is megpattant, mielőtt a hálóba került volna a labda. A Wolverhampton U21-es csapata ellen 5-1-re megnyert mérkőzésen egy góllal vette ki részét a győzelemből. A Chelsea tartalék csapata elleni rangadón 3-3-as döntetlent ért el a Liverpool együttese. Daniel Pacheco balról érkező beadására robbant be kiválóan, és mintaszerű csúsztatott fejest küldött a bal sarokba. A NextGen sorozatban a Dortmund Fiataljai ellen a hajrában egy 40 méteres gólpasszt adott Adam Morgannek. Győztes gólt szerzett Krisztián a Liverpool reserve-csapatának Fulham U21-es csapata ellen 2-1-re megnyert mérkőzésén. Krisztián egy kapusról kipattanó labdát terelt közelről a hálóba, amivel kialakította a mérkőzés végeredményét. A NextGen Series sorozat csoportkörének utolsó meccsén a Liverpool a címvédő Internazionale ellen 4-1-re győzött, így bejutottak a legjobb 16 közé. A Wolverhampton U21-es csapata ellen 3-2-re megnyert mérkőzésen egy kipattanót terelt a hálóba, ami a 9. találatát jelentette az idényben. Február elején az első csapatban nevezték az Európa-ligában pályára léphető játékosok közé. Gólt fejelt a Liverpool reserve-csapatában a Southampton tartalékcsapata ellen, valamint bombagólját les miatt elvette a játékvezető. Az Arsenal U21-es csapata ellen 3-2-re megnyert bajnoki mérkőzésen egy bombagóllal és egy gólpasszt adott Adam Morgannak. A West Ham United tartalék csapata ellen 2-1-re elvesztett mérkőzésen a 83. percben büntetőt harcolt ki, majd értékesítette azt. A szezon során 13 bajnoki gólt szerzett csapata színeiben. Groningen – kölcsönben 2013. július elején próbajátékon vett részt a holland első osztályban szereplő FC Groningen csapatánál. A próba idő alatt Krisztián meggyőzte a szakmai stáb tagjait és szerződtetni akarták kölcsönben, vagy hosszabb távon. A Helmond elleni 3-1-re megnyert felkészülési mérkőzésen gólpasszt adott és remek teljesítményt nyújtott. A próbajáték után hivatalosan is bejelentették, hogy egy évre kölcsönbe került a holland klubhoz, valamint opciós jogot szereztek a végleges szerződtetéshez. 2013. augusztus 3-án debütált a NEC Nijmegen csapata ellen az utolsó 1 percben. A második mérkőzésén rögtön kezdőként lépett pályára a Go Ahead Eagles ellen. 2-1-s állásnál egy bal oldali Kostić beadást követően a 16-os vonalán belül vette át a labdát, majd nagy erővel küldte azt a kapu jobb oldalába, 2-2-re alakítva az állást, majd a 68. percben egy felugrást és légi ütközetet követően a játékvezető kiállította Krisztiánt. Az RKC Waalwijk ellen 4-1-re megnyert bajnoki mérkőzésen 25 méteres szóló végén ért a 16-oson belülre, ott kicselezett még egy védőt, majd elrúgta a kapus mellett a labdát a jobb alsóba. 2014. februárjában megszerezte harmadik gólját is csapata színében a Twente Enschede elleni 1-1-re végződő bajnoki mérkőzésen. Novara 2014. szeptember 1-jén írt alá az akkor harmadosztályú Novara csapatához. Partizani Tirana 2017 augusztusában egy évre az albán Partizani Tirana vette kölcsön. Dundalk FC 2018 januárjában az ír Dundalkhoz került kölcsönbe. Február 11-én a Szuperkupáért rendezett találkozón mutatkozott be új csapatában, a Dundalk 4–2-re kikapott a Cork City-től 2018 nyarán Adorjánt a Novara visszarendelte a kölcsönből, így újra csatlakozott az olasz másodosztályban szereplő csapat keretéhez. Virtus Entella 2018. augusztus 7-én aláírt az olasz harmadosztályú Virtus Entella csapatához. Válogatott 2010 márciusában bekerült Tuboly Frigyes szövetségi edző szűkített keretébe, akik a 2010-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság elit körének csoportjában szerepeltek. A 2012-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében 5-0-ra verték San Marinó-i U19-es labdarúgó-válogatottat, amely mérkőzésen Krisztián is eredményes volt. Pár nappal később a Portugál U19-es labdarúgó-válogatott elleni 3-3-s döntetlennel befejeződő mérkőzésen volt eredményes büntetőből. A 2015-ös U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében az Albán U21-es labdarúgó-válogatott ellen 2-1-re megnyert mérkőzésen az első gólt szerezte a Magyar U21-es labdarúgó-válogatottnak. Bernd Storck szövetségi kapitánytól meghívót kapott a 2017. március 25.-ei Portugália elleni mérkőzésre készülő válogatott keretébe. Statisztika 2017. május 24. szerint. Račja Vas Račja Vas (olaszul: Racia) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Lanišćéhez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részén a Ćićarija-hegység területén, Buzettől 10 km-re keletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra fekszik. Itt halad át a Lanišćéből Trstenikre menő út. Története Račja Vas a középkorban a rašpori uradalom része volt. Első írásos említése az 1358-as urbáriumban történt „Ratsdorf” alakban. Az aquileai pátriárka és a goriciai grófok uralma alatt állt. 1394-ben velencei uralom alá került. A velenceiek alatt „Racauas”, illetve „Razavas” volt a neve. A 15. század végén a török támadásokban, a 17. század elején az uszkók háborúban szenvedett súlyos károkat. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát 1580-ban említik először. A falunak 1857-ben 356, 1910-ben 462 lakosa volt. Lakói főként állattartásból, szénégetésből éltek. Áruikat főként Triesztben értékesítették. 1944. augusztus 10-én a környező településekkel együtt német csapatok felgyújtották, lakóit elhurcolták. 2011-ben 22 lakosa volt. Nevezetességei A falu közepén áll Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma, mely valószínűleg a 15. században épült. 1580 -ban említik először, 10 méter magas zömök harangtornyát 1586 -ban építették. A 19. században megújították. A kapuja feletti kőtáblán az 1852 -es évszám olvasható, a kapu kőkeretébe az 1866-os évszám van bevésve. Szentélyét a hajótól csúcsíves diadalív választja el. A falu közepén ásványvízforrás fakad. A falutól nem messze található az 1106 méter magas Orljak, mely a turisták kedvelt kirándulóhelye. Emiatt a falu egyben kedvelt üdülőhely. Tore Hollung Tore Hollung (1954. május 27. –) norvég nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Norvég labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1987-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A norvég nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 14. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1998-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Saint-Bris-des-Bois Saint-Bris-des-Bois település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 396 fő (2015). Saint-Bris-des-Bois Saint-Sulpice-de-Cognac, Brizambourg, Burie, Saint-Césaire és Villars-les-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: McDonnell Douglas MD–80 A McDonnell Douglas MD–80 a Boeing gyárral összolvadt McDonnell Douglas repülőgépgyártó vállalat kéthajtóműves, egyfolyosós utasszállító repülőgépe, amelyet a McDonnell Douglas DC–9-es típusból fejlesztettek ki annak modernebb változataként. Első repülését 1979. október 25-én hajtotta végre, menetrend szerinti forgalomba 1980-ban állították, elsőként az Austrian Airlines és a Swissair színeiben. Ennek a változatnak a továbbfejlesztését, az MD–90-est 1989-ben, a Boeing 717-est pedig 1998-ban. Az 1191 legyártott MD–80-asból ma még 1064 áll szolgálatban, 353 darab az American Airlinesnál, 120 darab a Delta Air Linesnál, 75 darab az Alitalianál, 47 darab a Scandinavian Airlines Systemnél, 36 darab a Spanairnél, 32 darab az Iberia Airlinesnál, 36 darab az Alaska Airlinesnál, 24 az Allegiant Airnél, 23 darab a China Southern Airlinesnál és 21 a Japan Airlinesnál. 2006. május 23-án adták át az utolsó két Boeing 717-est az amerikai AirTran Airwaysnek és a Midwest Airlinesnak ezzel befejeződött a DC–9-es 41 éves gyártási korszaka. A Dollhouse epizódjainak listája Ez az epizódlista a Dollhouse című amerikai sorozat epizódjainak listáját tartalmazza, magyar és eredeti címmel és premierrel. Apache HBase A HBase egy nyílt forráskódú, nem-relációs, elosztott adatbázis, melyet a Google BigTable után modelleztek, Java nyelven írtak. Az Apache Software Foundation Hadoop projekt részeként fejlesztették ki, HDFS (Hadoop elosztott Fájlrendszer) felett fut és BigTable-szerű képességeket nyújt a Hadoop számára. Hibatűrő módon nyújt nagy mennyiségű szabad adat tárolást. A HBase funkciói többek közt a tömörítés, memóriában végzendő műveletek és oszlop alapú Bloom szűrők, ahogy az az eredeti BigTable tanulmányban ki van emelve. A táblák a HBase-ben szolgálhatnak bemenetként ill. kimenetként is a Hadoop-ban futó Mapreduce feladatok számára. Elérhetők Java API-n keresztül, de REST-en, Avro-n, ill. Thrift gateway API-kon is. A HBase nem egy klasszikus SQL adatbázis közvetlen helyettesítés, bár mostanában már javult a teljesítménye, és sok adat vezérelt webhelyet szolgál ki beleértve a Facebook üzenetküldő platformját is. Eric Brewer CAP teória beszédében a HBase egy CP típusú rendszer. Története Az Apache HBase-t projektként a Powerset cég kezdte el, azzal az igénnyel, hogy óriási mennyiségű adatot tudjanak feldolgozni természetes nyelvű keresés céljából. Jelenleg a HBase felsőszintű Apache projekt, amely tekintélyes mértékű érdeklődést váltott ki már eddig is. A Facebook 2010 novemberében választotta ki a HBase-t arra, hogy ezen az alapon valósítsa meg az új üzenetküldő platformját. Suwannee megye Suwannee megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Florida államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Live Oak. Lakosainak száma 43 734 fő (2013. július 1.). Suwannee megye Hamilton, Lafayette, Columbia, Gilchrist és Madison megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Apache Hadoop Az Apache Hadoop egy nyílt forráskódú keretrendszer, amely adat-intenzív elosztott alkalmazásokat támogat. Nagy mennyiségű alacsony költségű, általánosan elérhető hardverből épített szerverfürtök építését teszi lehetővé. A Hadoop a Google MapReduce és a Google File System leírásaiból készült. Történet A Hadoop projektet Doug Cutting és Mike Cafarella hozta létre 2005-ben. Cutting, aki akkor a Yahoo!-nál dolgozott, fiának játék elefántjáról nevezte el a projektet. Eredeti céljuk a Nutch kereső elosztásának támogatása volt. Architektúra A Hadoop fő részei: Hadoop Common, amely a fájlrendszerrel és a operációs rendszerrel kapcsolatos absztrakciókat tartalmazza, valamint azokat a szkripteket és programokat, amelyek a Hadoop rendszer indításához szükségesek MapReduce rendszer Hadoop Distributed File System (Hadoop elosztott fájlrendszer) Fájlrendszerek HDFS A HDFS (Hadoop Distributed File System - Hadoop Elosztott Fájlrendszer) egy elosztott, skálázható és hordozható fájlrendszer, amelyet a Hadoop rendszerhez írtak Java nyelven. Más fájlrendszerek A Hadoop bármilyen elosztott fájlrendszerrel együtt tud működni, amely az adott operációs rendszeren csatlakoztatható. Ennek ugyanakkor megvan az ára: a hely információk elvesztése. A hálózati forgalom csökkentéséhez a Hadoopnak tudnia kell, melyik szerverek vannak az adathoz közel, ezt az információt tudják a Hadoop-specifikus adapterek megadni. A támogatott fájlrendszerek között: Amazon S3 fájlrendszer. Ez azoknak a fürtöknek lehet hasznos, amelyek az Amazon EC2 szolgáltatásán futnak. Ez a fájlrendszer nem veszi figyelembe a rack elhelyezést, mivel távoli eléréssel működik. maprfs CloudStore, amely figyelembe veszi a rack elhelyezést FTP : minden adatot távolról hozzáférhető FTP szervereken tárol HTTP / HTTPS : egy csak olvasható filerendszer, amely http szerverekről olvas Közismert felhasználók Yahoo! A Yahoo! 2008 február 19-én indította el a Yahoo! Search Webmap szolgáltatását, amely állításaik szerint 10 000 CPU-maggal a legnagyobb Hadoop-ot futtató linux klaszter a világon. A rendszer által generált adatokat minden Yahoo! keresési eredmény felhasználja. A Yahoo! több Hadoop fürtöt működtet és a HDFS fájlrendszereit valamint a MapReduce feladatait nem osztja el több adatközponton. Facebook 2010-ben a Facebook állítása szerint övék volt a legnagyobb Hadoop fürt összesen 21 PB adatkapacitással. 2011 július 7-én bejelentették, hogy az adatmennyiség 30 PB-ra nőtt, majd 2012 június 13-án 100 PB-ra. A cég 2012 november 8-i bejelentése szerint a Hadoop fürt tárolókapacitása naponta nagyjából fél petabyte-tal nő. Más felhasználók Twitter NetApp SAP AG The New York Times LinkedIn Microsoft Last.fm Akamai Apple IBM eBay Ericsson AOL Amazon 2009-es fehérorosz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2009-es Visejsaja Liha 14 csapat részvételével 2009. április 6-án rajtolt és november 8-án ért véget. A BATE együttese megvédte bajnoki címét, majd később elhódította a nemzeti kupát is. Az élvonaltól az FK Homel, a Hranyit Mikasevicsi, illetve az FK Szmarhony csapatai búcsúztak, míg a másodosztályból – az első osztály újabb létszámcsökkentése miatt – csak a Belsina Babrujszk jutott fel. A bajnokság rendszere A bajnokság a hideg fehérorosz tél miatt tavaszi–őszi lebonyolítású. A 14 csapat oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőzik meg egymással, egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig idegenben. A bajnokság győztese a fehérorosz bajnok. Változások az előző szezonhoz képest A bajnokság létszámát 16 csapatról 14 csapatra csökkentették, így három csapat búcsúzott az élvonaltól és mindössze 1 csapat jutott fel a másodosztályból. Lakamativ Minszk , 14. helyen Szavit Mahiljov , az élvonal 15. helyen Darida, az élvonal 16. helyen FK Minszk , a másodosztály győztese A végeredmény Forrás: football.by (oroszul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni mérkőzéseken szerzett idegenbeli gólok száma, 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma, 8. idegenben szerzett gólok száma.1A bajnok BATE Bariszav nyerte a fehérorosz kupát, így a másik döntős Tarpeda Zsodzina a 2010–2011-es Európa-liga 1. selejtezőkörében indulhat. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Kereszttábla Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2009. november 8. Forrás: football.by (oroszul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. A góllövőlista élmezőnye Forrás: A Visejsaja Liha hivatalos oldala (oroszul). Maycon (FK Homel) Szjarhej Krivec (BATE) Makszim Szkavis (BATE) Givi Kvarachelia (MTZ-RIPA) Raman Vasziljuk (Dinama Breszt) Dzmitrij Mazalevszki (Dinama Breszt) Andrej Razin (FK Minszk) Aljakszandr Havruska (Dinama Minszk) Andrej Ljaszjuk (Dnyapro Mahiljov) Naprendszer A Naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer milliárd csillagrendszerének, amely a galaxisunk, az Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el. A Naprendszer határa a Naptól számított 8-10 billió km (kb. 1 fényév). A tudósok csak a XX. században jöttek rá, hogy a Naprendszernek nem a Kuiper-övnél van vége, hanem az Oort-felhőnél. A csillagászatban csillagrendszer alatt olyan rendszert értünk, amelyben egy vagy több csillag található, és amelyben más égitestek is keringenek. Tanulmányozásával elsősorban az égi mechanika foglalkozik. Jelen szócikk a Naprendszerről szól. Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszerünk középpontjában a Nap található. Csillagunk gravitációs térrészén belüli objektumok és kölcsönhatások összessége jelenti a Naprendszert. Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas gázfelhő gravitációs összehúzódása nyomán. Nem sokkal később, már 4,567 milliárd évvel ezelőtt a csillagkeletkezésnél visszamaradt, a Nap egyenlítői síkjában lapos korongba rendeződött anyagból, a protoplanetáris korongból kialakultak az első kisbolygók, majd bolygók. A belső Naprendszerben négy kőzetbolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars), a külső Naprendszerben négy óriásbolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) és az öt törpebolygó (Ceres, Pluto, Haumea, Makemake, Eris) alakult ki. A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidrogén–hélium légkör veszi körül, a törpebolygók összetétele jeges kőzet. A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroidaöv a Mars és a Jupiter között, a külső, ún. Kuiper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban keringve a Nap mint gyújtópont körül. Ezekben az övekben található öt olyan objektum, amelyek egy 2006-ban bevezetett égitesttípus ma ismert első tagjai, a törpebolygók. Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek. A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por. Ezek zömének keringése merőben eltér a többi testétől: vagy elnyújtott ellipszispályákon, vagy az ekliptikáétól eltérő síkban mozognak. A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló folyamatos részecskeáramlás, amely kölcsönhatásba lép az égitestekkel, létrehozva az űridőjárást. A napszél egyben ki is jelöli a Naprendszer határait: hatása a heliopauzáig tart, ahol más csillagok szeleinek sugárnyomása kiegyenlíti a napszél sugárnyomását. Ezt a határt tekintjük a Naprendszer határának, bár a rendszer gravitációs határa messzebbre tehető, hisz még a hozzávetőleg egy fényév távolságig terjedő Oort-felhő is ezen a határon belül van. A Naprendszer keletkezése és története A Nap keletkezése, fejlődése A Nap 4,6 milliárd évvel ezelőtt (az Univerzum ma ismert korának kétharmadánál) született, harmadik generációs csillag. Sajnos megfigyeléseken alapuló, kísérletileg bizonyított keletkezési modellel még nem rendelkezik a csillagászat – bár a Barnard 335 csillag megfigyelésével a bizonyíték megszerzésének küszöbére érkezett–, így csak elméletek állnak rendelkezésre. A ma legelfogadottabbnak tekintett keletkezési modell szerint Napunk születési helye egy molekulafelhő volt, egy gázzal és kozmikus porral teli, instabil térség, amelyben valamilyen okból – a legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy közeli szupernóva robbanásának hatására – felborult az egyensúly, és egy Naprendszer méretű anyagcsomó a saját tömegétől összeomlott; az anyag elkezdett összehúzódni egész addig, míg létre nem jött belőle a proto-Nap. A csillagkezdemény anyaga még tovább sűrűsödött, majd néhány millió év alatt beindult a belsejében a magfúzió és megszületett a Nap. A beinduló magfúzió hatására a napszél is elkezdte áramlását és kifújta a maradék gázt a Nap környezetéből. Kezdetben csillagunk gyorsan forgott a saját tengelye körül, mivel a molekulafelhő teljes perdülete benne maradt fenn, később azonban lassult a forgás, nagyobbrészt a kialakuló bolygórendszernek átadott impulzusmomentum, kisebb részt a napszél folyamatos, szintén „impulzusmomentum-elszívó” hatása miatt. A Nap sugárzása is fejlődést mutat, születésekor a mainak mintegy 70%-a volt a kibocsátott sugárzás mértéke, amely milliárd éves időskálán folyamatosan növekszik, amíg csillagunk ún. fősorozati csillag marad. A Nap az életpályája során a legtöbb időt a fősorozatban tölti el, ez csillagunk életpályájának aktív részét jelenti, amíg a hidrogénkészletét a magfúziós folyamatok héliummá alakítják, modellszámítások szerint ennek a szakasznak a felénél tartunk napjainkban. Az elkövetkező 1 milliárd évben a Nap fényessége és külső hőmérséklete tovább növekszik. A Nap nagyjából 10 milliárd éves koráig marad a fősorozatban, ekkor kifogy a hidrogénkészlete és átmegy a vörös óriás fázisba. Ebben a fázisban beindul a héliumfúzió – a hélium szénné alakulása –, ami megtízszerezi a mag hőmérsékletét, ezzel a sugárnyomást is, így a gravitáció és a belső nyomás egyensúlya felborul az utóbbi javára, ez felfújja a csillagot (modellszámítások szerint a Föld mai pályáján, 1 csillagászati egységen túlra), miközben a felszíni hőmérséklete lecsökken. A felfúvódás során tömegének egy jelentős részét – számítások szerint 30%-át – is elveszti. A héliumégető fázis az egész élettartam ezredrészét teheti ki, néhány tízmillió évig tart. Mikor a héliumkészlet szénné (és oxigénné) alakul, a Nap ledobja külső héját, amely egy tág burkot alkot majd a megmaradt mag körül – egy távoli megfigyelő számára planetáris ködöt alkotva. A visszamaradt mag fehér törpeként él tovább. Fehér törpe állapotban a Nap rendkívül kicsivé fog összehúzódni (nagyjából Föld méretűvé) és fényessé válik, belső energiatermelő folyamat azonban nem zajlik benne majd tovább. Csillagunk a benne akkumulálódott hőt fogja kisugározni és nagyon lassan kihűl. A Nap életpályájának a fősorozatban töltött idejéhez mérhetően hosszú, de jelenlegi ismereteink szerint még nehezen meghatározható fázisába lép ekkor, a csillag lehűlése egészen a fekete törpe állapotig tart majd. Ez a folyamat hosszabb lehet a világegyetem eddig eltelt életkoránál (a legidősebb fehér törpék még mindig a hűlési fázisnál tartanak, a fekete törpe állapot ma még csak elméleti modellekben létezik, megfigyelni még nem sikerült, így összességében a Nap életpályája a fekete törpévé válásig, csillagunk „haláláig” elérheti a 25–30 milliárd évet. A bolygók, kisbolygók keletkezése, fejlődése A bolygókeletkezés folyamata ma még nem teljesen tisztázott, csak modellszámítások léteznek rá. Tudományos igényű (nem az isteni teremtést alapul vevő) keletkezési elméletek a XVII-XVIII. században kezdtek megjelenni. Elsőként Descartes dolgozott ki keletkezésmodellt, az első széles körben elfogadott elmélet pedig Kant és Laplace egymástól függetlenül kidolgozott elmélete volt, amely szerint az alaktalan ősköd sűrűsödéséből született Nap egyenlítői síkjában a csillag keletkezésekor leváló (a Szaturnusz mai gyűrűihez hasonló) gyűrűkből alakultak ki a bolygók. (Az elmélet azonban nem tette volna lehetővé óriásbolygók születését, ahogy kisebb planetezimálokét sem, és nem adott magyarázatot az impulzusmomentum egyenetlen eloszlására sem). Egy másik, Thomas Chrowder Chamberlin által kidolgozott elmélet szerint egy Nap mellett elhaladó másik csillag gravitációs hatása szakított le a Napról anyagot, amelyből a bolygórendszer kialakulhatott. (Ennek az elméletnek is számos hibája volt, mint például az, hogy a leszakadt anyag inkább szétszóródott volna, mintsem objektumokká állt volna össze.) A Smidt-elmélet szerint a Nap egy csillagközi anyagfelhőn áthaladva rántott magával anyagot, amelyből a bolygók összeállhattak (igaz ennek a forgatókönyvnek gyakorlatilag nulla az esélye). A legvalószínűbb – a tudományos közösség által napjainkban leginkább elfogadott, ám kísérletileg a Nap keletkezésmodelljéhez hasonlóan szintén nem bizonyított – keletkezéstörténeti forgatókönyv szerint a bolygók kialakulása közvetlenül a Nap születése után, a csillag körül kialakult protoplanetáris korongból indult el. A keringő anyag belső súrlódása miatt már a protocsillag állapot végén megkezdődött egy akkréciós korong kialakulása a gyorsan forgó csillag egyenlítői síkjában, a csillagkeletkezés során visszamaradt gáz- és poranyagból. Először a gázbolygók alakultak ki a Nap sugárzása által a rendszer külső részébe fújt gázból, nagyjából 2–3 millió év alatt. A Naprendszer belső vidékein a gáz kifelé távozása miatt csak por maradt. A füstszemcsékhez hasonló méretű porszemcsék összetapadásával csomósodások jöttek létre az akkréciós korongban, a csomók hógolyó-effektusszerűen növekedtek és bolygócsírákká alakultak. A bolygócsírák folyamatos ütközések részesei voltak, amelyekben egymáshoz tapadtak, és egyesek egyre nagyobbá nőttek a kisebb sebességű ütközések során. A kezdeti időkben több száz 100–1000 kilométeres planetezimál jött létre, amelyek folyamatos ütközései alakították ki a ma ismert bolygókat, a bolygók tisztára söpörték a pályájuk mentén az űrt. Az ütközések energiája megolvasztotta a kialakuló bolygókat, amelyeken belül megindult a radioaktív fűtés is, ezzel még tovább emelve a testek hőmérsékletét, az így teljesen olvadt anyag gömb alakba rendeződhetett a gravitáció által. A kőzetbolygók keletkezése egy nagyságrenddel több idő alatt ment végbe, mint a gázbolygóké, néhány tízmillió évet véve igénybe. A folyamat végén a magmaóceán teteje (a bolygók kérge) lehűlt, majd megszilárdult. Ezt követően már csak a nagyobb becsapódások okozta kataklizmák és a kisebbek miatti erózió zajlott. Az egymással keringési rezonanciában levő bolygók túlélték az ütközéseket, mások előbb-utóbb megsemmisültek, beolvadtak valamelyik másik égitestbe. A belső Naprendszerben két hullámban söpört végig az ütközések sorozata: a korai intenzív bombázás és a késői nagy bombázás során. A korai bombázás 3,95 milliárd évvel ezelőttig tartó folyamat volt, gyakorlatilag az ismert bolygók pályájának tisztára söprési folyamata lehetett, amely egyre csökkenő sűrűségű becsapódásban nyilvánult meg. A késői bombázás pedig a 3,95–3,85 milliárd év közötti időszakban újra felerősödött – vélhetően a külső gázbolygók perturbációs hatásai miatt a rendszer belseje felé küldött aszteroidák okozta – becsapódási hullám volt, ami egyben le is zárta a bolygókeletkezés folyamatát, ettől kezdve nagymértékben csökkentek a nagy kozmikus karambolok a belső Naprendszerben. A gázbolygók között nem ismert ilyen bombázási hullám, ám a rengeteg befogott holdjuk – mind megannyi aszteroida – arra utal, hogy ebben a térségben is számos ütközés történhetett. A bolygók fejlődése ezután különböző utakon haladt tovább. A legbelső bolygót például felperzselte a Nap, a napszél erodálta a felszínét és ha volt egyáltalán, akkor elragadta a légkörét. Egyes feltételezések szerint a felszín nagy részét magával ragadta egy planetezimállal történt ütközés, ennek bizonyítéka a többi bolygóhoz aránytalanul nagy vasmag, amelyhez korábban vélhetően nagyobb térfogatú bolygótest tartozott. A második bolygón a nagy vulkáni aktivitás miatt a légkörbe került gázok fékezhetetlen üvegházhatást indítottak be és ma rendkívül magas nyomás és hőmérséklet jellemzi a vulkánosság szempontjából inaktív bolygót. A harmadik bolygón hatalmas kiterjedésű vízóceánok alakultak ki és egy óriási becsapódás nyomán a testéből kiszakadt és önálló égitestté állt össze egy óriási hold. Emellett kialakult rajta az élet, egyedüliként a Naprendszerben. A negyedik bolygó elvesztette légkörét és vízkészletének jelentős részét. Az ötödik bolygó össze sem állt bolygóvá, mivel a hozzá legközelebb eső óriásbolygó gravitációs zavaró hatása nem engedte a planetezimálok bolygóvá összeállását, így egy kisebb-nagyobb testekből álló, több ezer tagot számláló övezet maradt a helyén. Az "igazi" ötödik bolygó a Naprendszer legnagyobb tagjává vált, hatalmas hidrogén- és héliumlégkört gyűjtött magába és gravitációs hatásával mintegy pajzsot von a rendszer belső részei elé, eltérítve, vagy befogva a befelé tartó üstökösmagokat, aszteroidákat. Gravitációja a legnagyobb számú holdat keringeti, köztük a Naprendszer legnagyobb holdjaival. A hatodik bolygó ugyancsak gázokból hatalmasra hízott óriás, amely egy holdját az árapály erőkkel darabokra tördelve látványos gyűrűrendszerrel övezi magát. A hetedik bolygó a hidrogén és hélium mellé metánt is gyűjtött óriási légkörébe, és ennek is gyűrűk keringenek az egyenlítői síkjában, ráadásul egy kozmikus ütközés „az oldalára fordította”. A legkülső gázbolygó szintén metántartalmú légkörében hatalmas szelek fújnak. A bolygókon kívül más égitestek is kialakultak az akkréciós korongból, a kisbolygók. Ezeknek az égitesteknek a fejlődéstörténete kissé eltér a bolygókétól, egész pontosan a fejlődésük leállt egy bizonyos ponton. A Naprendszerben két különböző aszteroidamező kering, az egyik a Mars és a Jupiter között, a másik a Neptunuszon túl, a Kuiper-övben. Korábban azt feltételezték, hogy a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroida-övben keringő kozmikus törmelék egy korábbi bolygó felrobbanásából származik, azonban a modern számítások szerint ehhez kevés az ott található anyag tömege (Holdunk tömegének 4%-a, vagy más összehasonlításban Földünk tömegének alig fél ezreléke). A legújabb kutatások inkább azt állapították meg, hogy a Jupiter perturbációs hatása nem hagyta a bolygócsírák összeállását bolygótestté. Valószínűleg ugyanez játszódott le a Kuiper-öv aszteroidái esetében, csak ott a Neptunusz okozhatta az összeállást gátló gravitációs zavarást. A bolygók és kisbolygók jövője nagyban függ a Nap működésének változásaitól. A legáltalánosabb nézet szerint csillagunk fősorozati léte végén akkorára fújódik, hogy a Földet is bekebelezi. Egyes modellszámítások szerint a Föld pályája addigra kijjebb kerül, ám a jelenlegi körülmények mindenképpen gyökeresen megváltoznak a felszínén. A Merkúr és a Vénusz mindenképpen megsemmisül. A külső bolygók elvileg kívül maradnak a Nap felfúvódásának határán, ám a vörös óriás fázis végén, amikor a Nap ledobja külső gázburkát, a leszakadó gázburok tágulása magával sodorhatja a tömegük legnagyobb részét kitevő légkörüket. A kisbolygók pályája is megváltozik csillagunk tömegvesztése miatt, és vélhetően valamelyik bolygóval vagy a Nappal ütköznek. Végül, amikor a Nap fehér törpeként létezik tovább az univerzumban, a megmaradt bolygóroncsok tovább keringenek a csillagtetem körül. A Naprendszer megismerésének története A Naprendszer megismerésének története nagyjából három fő korszakra osztható fel, amelyeket két technikai vívmány választ el egymástól: a távcső feltalálása és az űrrepülések kezdete. A távcső előtti idők A csillagászati megfigyeléseknek időben nincs kezdőpontjuk, már az őskor sámánjai is megfigyelték az eget. Ezek a megfigyelések azonban kizárólag szabad szemes megfigyelések voltak. A csillagászat forradalma az ókori kultúrák idejére esik – bár ez nyilvánvalóan csak sok évezredes tapasztalat egyszerre történő megjelenése az írásos rögzítés jóvoltából –, már ekkor tudták, hogy bizonyos égitestek elmozdulnak a csillagokhoz képest. Ezeket az objektumokat bolygóknak nevezték el, amelyek az európai kultúrkörben római istenségek után kaptak nevet: a Jupiter az istenek királyáról, a Mars a hadistenről, a Merkúr az istenek hírvivőjéről, a Vénusz a szépség és szerelem istennőjéről, a Szaturnusz az idő istenéről. A korai megfigyelők ismerték a hosszú csóvát húzó üstökösöket és a hullócsillagnak nevezett meteorokat is. A csillagászati megfigyelések fő mozgatórugója a gazdaság volt. A mezőgazdaság részéről pontos csillagászati időjelzésre (az évszakok beköszöntésének, áradások eljöttének ismeretére), a kereskedő hajósok részéről pedig pontos csillagászati helymeghatározásra teremtődött meg az igény, ezért szisztematikussá vált az égbolt megfigyelése. Ezen megfigyelések alapján rajzolódott ki a Naprendszer kezdeti képe is, amelyben azonban az észlelési tapasztalatok alapján a geocentrikus világkép uralkodott. Egyiptomi csillagászok mérték ki először pontosan az év hosszát, azt az időt, amely alatt az égbolt egy teljes fordulatot tesz meg a Földhöz képest. A Naprendszerre vonatkozó konkrét felfedezésekben az ókori görögök jeleskedtek. Thalész nyitotta meg a nagy csillagászati felfedezések sorát, amikor megállapította, hogy a Holdat a Nap világítja meg. Ezzel kétféle égitesttípusra osztályozta az általuk megfigyelhető objektumokat: saját fénnyel rendelkező és nem rendelkező égitestekre. Mindössze egy emberöltővel később Püthagorasz sejtette meg – igaz inkább hibás spekuláció alapján, mintsem tudományos igénnyel –, hogy a Föld, a Nap és a Hold gömbölyű. Arisztotelész a kortársai által zavaros fejűnek tartott Püthagorasz után 150 évvel ismét felvetette, hogy a három fő égitest gömbölyű, és megtoldotta azzal, hogy az őket elválasztó távolságok különbözőek. A három görög gondolkodó tehát a térbe helyezte a Naprendszert. A következő csillagászati eredmény a Föld, mint bolygó méretének megmérése volt. Eratosztenész egyiptomi utazásai során a kutak mélyére délben lesütő Nap és egy bot árnyékának összefüggéséből sikeresen számította ki a Föld kerületét. A szamoszi Arisztarkhosz a Nap távolságának mérésével kísérletezett, és azt kapta, hogy a Nap legalább 19-szer nagyobb a Földnél, ezért valószínűleg nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Ez volt a heliocentrikus világkép első megsejtése, ám a római térhódítás miatt a görög tudományok fejlődése megállt, nézeteik elterjedése megakadt. A Naprendszer megismerésének második nagy hulláma már a középkorra tehető, amikor a 15–16. századi nagy földrajzi felfedezések korában Európában is újra virágzásnak indult a tudomány, azon belül a csillagászat. Nikolausz Kopernikusz lengyel polihisztor az öt ismert bolygó mozgását tanulmányozta – amelyek Föld körüli keringését sosem sikerült pontos elméleti modellekkel alátámasztani –, és húsz évnyi megfigyeléssel, méréssel és töprengéssel rájött, hogy a bolygók keringésének központja nem a Föld, hanem a Nap. Nézeteit a De Revolutionibus Orbium Coelestium című művében tette közzé, amelyet ma a heliocentrikus világképet leíró alapműnek tekintünk. Kopernikuszt egy dán csillagász, Tycho Brahe követte, aki harmincéves szisztematikus megfigyeléssel a bolygók mozgásának legpontosabb adattárát állította össze. Brahe adatait felhasználva aztán Johannes Kepler számította ki a bolygók pályáit – közben megállapítva, hogy azok nem kör, hanem ellipszis pályán mozognak –, így hármuk munkája révén teljesült ki a Naprendszer ma ismert képe, amelyben a Nap a központi égitest és a bolygók ellipszispályán keringenek körülötte. A távcső korszaka A csillagászat tudományának, a Naprendszer és a világegyetem megismerésének a legnagyobb lökést egy holland találmány, a távcső égbolt felé fordítása adta. Alig egy évvel a találmány bemutatása után, 1609-ben Galileo Galilei, itáliai tudós az éjszakai égbolt szisztematikus megfigyelésébe kezdett, és megfigyeléseivel erős közvetett bizonyítékokat szolgáltatott a heliocentrikus világkép mellett, lényegében igazolva annak helyességét. Megfigyelései során felfedezte a Jupiter óriásholdjait. A napokon át tartó megfigyelések során az időről időre eltűnő, majd újra előbukkanó holdakról azt a következtetést vonta le a tudós, hogy azok az anyabolygójuk körül keringenek. Ezzel először szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a Naprendszerben nem minden kering a Föld körül, azaz a geocentrikus világmodell hibás. Később sikerrel figyelte meg a Vénusz bolygó fényfázisait is, amelyek szintén azt bizonyították, hogy a bolygó nem a Föld, hanem az őt megvilágító Nap körül keringenek. A Nap-Föld távolságot elfogadható pontossággal 1672-ben Giovanni Cassini számította ki elsőként. A felfedezés azért volt fontos, mert a tudósok legtöbbje akkoriban abban a hitben élt, hogy a Nap mindössze néhány millió km távolságra lehet a Földtől. Cassini bebizonyította, hogy ez a távolság jóval nagyobb, és az is fontos felismerés volt, hogy a csillagok még ennél is sokkal távolabb vannak. Mivel ismert volt, hogy a Napba nézni megvakulással járhat, ezért Cassini Kepler törvényeire támaszkodva azt a módszert választotta, hogy megméri a Föld és valamely bolygó távolságát, és ebből kiszámítja a Nap-Föld távolságot. A Mars viszonylag közel van a Földhöz, és Cassini jól ismerte a felszínét. Elhatározta, hogy meghatározza a Mars-Föld távolságot. Természetesen távcsővel ezt sem lehet megtenni közvetlenül, azt azonban igen, hogy a Föld két különböző pontjáról egy adott pillanatban megállapítják a Mars előre kiszemelt pontjának látszólagos helyzetét és ezeket összevetve és geometriai tételeket alkalmazva kiszámítható a távolság. A számítás nagyobb pontossága érdekében a Földön lévő két pontnak egymástól a lehetőleg távol, és jól ismertnek kell lennie, ezért Cassini elküldte Jean Richer francia csillagászt Cayenne-be, Francia Guyanába, ő maga pedig Párizsban maradt. 1672 egyik augusztusi éjszakáján, azonos időpontban megmérték a Mars előre kiszemelt (és Richer utazása előtt kettejük között egyeztetett) pontjának égi pozíciószögét az állócsillagokhoz viszonyítva. Amikor Richer visszatért Párizsba az eredményeivel, Cassini ki tudta számítani a Mars távolságát a Földtől. Ezzel az adattal Kepler keringési törvényét alkalmazva kiszámolta a Nap-Föld távolságot, amit 149,6 millió km-ben állapított meg. A modern tudományos mérések szerint ez az érték mindössze 0,7%-kal kisebb a mai méréseknél, ami nagyon jó eredménynek számít. Cassini kiszámította több más bolygó távolságát is, és a Szaturnusz távolságára a Naptól 2,57 milliárd km-es értéket kapott, ami elképzelhetetlenül nagynak számított akkoriban (a ma ismert átlagos érték 1,42 milliárd km). A napközpontú világkép bizonyítása után a távcső a felfedezések legfőbb eszköze lett. A bolygók családja három taggal bővült általa. Az Uránuszt 1781-ben William Herschel találta meg, a Neptunuszt Johann Galle pillantotta meg először 1846-ban Urbain Le Verrier számításai alapján, míg a – később a Nemzetközi Csillagászati Unió döntése alapján bolygóból törpebolygóvá visszaminősített – Plútó felfedezése (1930) Clyde Tombaugh nevéhez fűződik. A kisbolygók, sőt egyáltalán az egész kisbolygóöv is a távcsőnek köszönhetik felfedezésüket, mivel ezek az objektumok méretüknél fogva olyan kevés fényt vernek vissza, hogy messze a szabad szemes észlelhetőség határán kívül esnek, megpillantásuk csak fénygyűjtő eszköz segítségével lehetséges. Giuseppe Piazzi 1801. január 1-jén fedezte fel a Cerest, amelyet akkor kisbolygónak osztályoztak, s amelyet rövid időn belül követett a Pallasz, a Juno és a Vesta felfedezése. A bolygók holdjainak felfedezése is a távcsöves kutatások eredménye. A Mars két holdjának, a Jupiter és a Szaturnusz holdcsaládjainak tucatnyi tagjának megtalálása is a 19–20. század távcsöves kutatásainak eredménye. A távcsövek fejlődésével végül a Naprendszeren belül a finomabb részletek megfigyelése vált kutatási területté (a kisebb objektumok felfedezése mellett, amely végül már az amatőr csillagászok felségterülete lett). Így például a Mars pólussapkájának változásai, a Vénusz felhőzetének mintázatának feltérképezése, a Jupiter sávjainak, viharainak megfigyelése mind a modern távcsöves megfigyelések feladatai voltak. Az űrkorszak Az űrkorszak a műholdak, űrszondák korszaka, az a legújabb kori fejlődési lépcsőfok, amelyben az ember képes kutatóeszközöket a világűrbe – gyakorlatilag a Naprendszerbe – juttatni és ezáltal még pontosabb adatokhoz, ismeretekhez jutni a bolygórendszerünkről. Az újdonsült eszközök nem csak távmegfigyeléseket tettek, tesznek lehetővé, hanem helyszíni megfigyeléseket, kutatásokat is, sőt a Hold esetében az ember jelenlétét és közreműködését a kutatásokban. A kutatások ilyen módon már nem kizárólag optikai megfigyelésekben kellett kimerüljenek, hanem széles körű, a fizika több területét érintő mérésekben, megfigyelésekben testesültek meg, úgymint hőmérséklet, nyomás, elektromágneses – a látható fény tartományán kívül az összes spektrumban –, tömegspektrométeres, sőt a leszálló szondák révén anyagvizsgálati mérésekben. A kutatások az első ember alkotta tárgy, a Szputnyik–1 1957. október 4-i felbocsátásával kezdődtek, néhány primitív mérés (hőmérséklet, nyomás és rádiós elektronsűrűség-mérések) formájában. Az ezt követő néhány év az űrbe jutás és az űrbeli navigáció képességének megszerzésével telt el, majd különböző műszerek feljuttatásával egyre részletesebb képet alkottak az űrkutatók a Naprendszerről (néhány csillagászati megfigyelőeszközön kívül – melyek elsősorban a Naprendszeren túli teret vizsgálják – a feljuttatott eszközök szinte kizárólag a bolygóközi teret vizsgálják). A Naprendszer objektumainak megismerése, ezen belül elsősorban a bolygók felderítése először az objektumok mellett elrepülő szondákkal, a rájuk telepített kamerákkal, spektrométerekkel és egyéb műszerekkel történt. A bolygók – és más kulcsfontosságú helyek első – elérése Az elrepülő szondák után hamar igény támadt az egyes égitestek körül pályára álló, majd a felszínre le is szálló kutatószondák iránt. A keringő és a leszállóegységek általában egymást kiegészítő kutatási programokra adtak lehetőséget: a keringő egységek globális adatokat szolgáltattak, míg a leszállóegységek egy kisebb helyszín lokális, de nagyon részletes megismerését tették lehetővé. A szilárd felszínnel rendelkező bolygók közül a Merkúr kivételével mindegyiken szállt már le kutatóegység, a két legnagyobb gázbolygónál pedig keringő egység tett felfedezőutat – tekintve, hogy itt nincs szilárd felszín, ahová le lehetne szállni, így ezekhez nem küldtünk leszállóegységeket –, sőt a Szaturnusz Titán holdjára is szállt már le űrszonda. A Hold esetében még emberekkel végzett leszállásokra is sor került. Ezen eszközök révén a Naprendszerről meglévő tudásunk megtöbbszöröződött, az űrkorszakban szerzett ismeretek nagysága messze felülmúlja az előző több ezer év alatt felgyülemlett tudást. Elsőkénti leszállások más bolygókon, vagy pályára állás körülöttük A Naprendszer felépítése Égitestek A Naprendszer a Napból és azon kisebb égitestekből áll, melyeket a Nap gravitációs hatása tart a pályájukon. A Nap körül keringő testek nagy része közel egy síkban kering, ezt a síkot az ekliptika síkjának nevezik. Az itt található anyag többsége a nyolc legnagyobb testben, a bolygókban koncentrálódik, bár ez a tömegmennyiség így is nagyon kicsi a Nap tömegéhez képest, mely a Naprendszer össztömegének 99,86%-át adja. A Naphoz legközelebb keringő négy bolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars) alkotja a kőzetbolygók, más néven Föld-típusú bolygók csoportját; ezek javarészt kőzetekből és fémekből épülnek fel, felszínük szilárd. A négy külső bolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) gázóriások, melyeknek összetétele jelentősen eltér a kőzetbolygókétól; túlnyomóan gáz halmazállapotú, könnyebb elemek (hidrogén és hélium) alkotják őket. Átlagos sűrűségük kisebb, méretük viszont jóval nagyobb, mint a belső bolygóké. A gázbolygók mindegyike rendelkezik gyűrűrendszerrel, bár messze a legnagyobb és legismertebb a Szaturnuszé. A Naprendszer bolygóinak jelenleg 144 ismert és elnevezett holdja van és további 23 vár megerősítésre. Ezen kis égitestek a bolygók körül keringenek, keletkezésük és összetételük igen eltérő. A holdak többségét űreszközök segítségével fedezték fel. A Nap körül az összes bolygó, és a bolygók körül a legtöbb hold azonos irányban kering, és a forgásirányokra is döntően ez az irány jellemző: ez az ekliptika északi pólusa felől nézve pozitív irány (az óramutató járásával ellentétes). Vannak persze olyanok is, amelyek kivételt képeznek, és ellentétes, ún. retrográd irányban keringenek vagy forognak. Például az Uránusz és a Vénusz tengely körüli forgása, illetve a Neptunusz Triton nevű holdjának keringése retrográd, negatív irányú. A Naprendszerben két olyan övezet található, melyekben a kisebb naprendszerbeli testek koncentrálódása figyelhető meg. Az egyik a Mars és a Jupiter pályája között található kisbolygóöv, melyben feltételezések szerint több millió aszteroida található, melyek mérete a 940 kilométeres Cerestől az 1 kilométernél is kisebb testekig terjed. A másik ilyen övezet a Neptunusz pályáján túl elterülő Kuiper-öv (ejtsd: kiper), mely a Naptól mintegy 30–50 csillagászati egységre (4,5–7,5 milliárd kilométerre) terül el. Ennek a jeges objektumokból álló, korong alakú régiónak a meglétét csak 1992-ben erősítették meg. A Kuiper-övet gyakran a Naprendszer végső határának tekintik. A fenti két övezetben jelenleg öt olyan égitest ismert, melyeknek tömege elég ahhoz, hogy saját gravitációjuk hatására közel gömb alakúak legyenek, így ezek az objektumok alkotják a 2006-ban bevezetett törpebolygók csoportját (a Ceres, a Pluto, az Erisz, a Makemake és a Haumea). A bolygóktól abban térnek el, hogy pályájuk térségét nem söprik tisztára. Két évvel a törpebolygók kategóriájának bevezetése után a Nemzetközi Csillagászati Unió definiálta a plutoidák fogalmát; ezek gyakorlatilag a Plutóhoz hasonló törpebolygók, melyek pályájának fél nagytengelye nagyobb, mint a Neptunuszé. Azon apró égitesteket, melyek nem elég nagyok, hogy kisbolygók legyenek, de nagyobbak a bolygóközi pornál, meteoroidoknak nevezzük. A becslések szerint naponta 1000 és 10 000 tonna közötti mennyiségben érik el a Föld légkörét, a meteornak hívott fénycsóva jelenségét okozva. A meteoroidok feltehetően a Naprendszeren belülről származnak. A Naprendszer különleges égitestjei az üstökösök. Ezek olyan, a Nap körül keringő objektumok, melyeknek a Nap közelébe kerülve láthatóvá válik a kómája és a csóvája – mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Az üstökösök keringési ideje nagyon változatos, néhány évtől akár évmilliókig terjedhet. A 200 évnél rövidebb keringési idejű üstökösöket rövidperiódusú, az annál hosszabbakat hosszúperiódusú üstökösöknek nevezzük. A rövidperiódusú üstökösök többsége feltehetőleg a Kuiper-övből származik, míg a hosszúperiódusúak közül sok a távoli Oort-felhőből érkezhet. Távolság szerinti szerkezet A Naprendszert két elég jól elkülönülő részre osztjuk, amely osztályozás a két részben található égitestek fizikai tulajdonságai alapján történik. A belső Naprendszer a kőzetbolygók birodalma, kevés égitesttel, köztük a Földdel, a külső Naprendszer pedig az óriásbolygók, a rengeteg hold hazája, az üstökösök szülőhelye. Belső Naprendszer A belső Naprendszer egy viszonylag kis térrész, a Naptól, mint központi égitesttől a fő aszteroidaöv külső széléig terjedő tartomány. Az itt keringő objektumok szilárd kérge megőrizte a Naprendszer történetének kezdeti idejének folyamatait, így tanulmányozásukkal sikerült modellezni a keletkezéstörténet állomásait, a rendszer evolúcióját. A belső Naprendszer meghatározó égitestjei a négy kőzetbolygó és azok három holdja, ezeken kívül csak a változatos pályákon keringő aszteroidák találhatók meg itt. Külső Naprendszer A külső Naprendszer a gázbolygók és az üstökösök birodalma. Itt is négy bolygó a meghatározó égitesttípus, amelyek azonban összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a kőzetbolygók és összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással vannak a naprendszerbeli kisebb égitestekre, mint a belső Naprendszer bolygói. A gázóriások körül tucatjával keringenek a holdak – általában befogott aszteroidák – megmutatva, hogy a Naprendszer még kijjebb eső részei felől milyen sok égitest érkezik, illetve hogyan óvják meg a nagybolygók a belső Naprendszert a kozmikus bombázástól. A nagybolygókon kívül már csak a Naprendszer keletkezésekor megmaradt anyag található anyagtól ritkább, vagy sűrűbb övezetekben. A Naprendszer legkülső határát jelentő Oort-felhő létezését elsőként Jan Hendrik Oort holland csillagász vetette fel 1950-ben. Ez a gömb alakú, üstökösmagok milliárdjait tartalmazó felhő a Naptól 50 000–100 000 csillagászati egységre található. Itt érnek véget a Nap gravitációs és más fizikai hatásai, így a felhő objektumait könnyen befolyásolhatják más csillagok, illetve magának a Tejútrendszernek a hatásai is. A felhő nem túl sűrű, az üstökösök akár 10 millió km-re is lehetnek egymástól, és a külső zavaró hatások miatt könnyen elindulhatnak a Naprendszer belseje, vagy a külső világűr felé. Az Oort-felhő létezését még nem sikerült közvetlen megfigyeléssel bizonyítani. A Naprendszer égitestjei A Nap A Nap a Naprendszer központi csillaga, a Földhöz legközelebb eső csillag, körülötte kering a Naprendszer minden objektuma, az egész rendszer meghatározó eleme. Bolygónktól átlagosan 149 600 000 kilométer távolságra van (ezt a távolságát nevezik csillagászati egységnek), tömege a Földének 332 900-szorosa, ami a Naprendszer teljes tömegének 99,86%-át teszi ki. Anyagának 73,5%-a hidrogén, 24,85%-a hélium, a többi közel 2% anyag pedig más nehezebb anyagból tevődik össze. Csillagunk belsejében magfúzió zajlik, amelyben a hidrogén héliummá alakul, és rengeteg energia szabadul fel. A Nap G2V színképtípusú csillag, amely 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének a felénél jár. Életciklusa végéhez közeledve – a hidrogénkészlet teljes felhasználása – előbb vörös óriássá, majd a hélium oxigénné és szénné alakulása után fehér törpévé alakul majd. A Nap hat régióból áll: a magból, a sugárzási zónából, a konvekciós zónából, a fotoszférának nevezett látható felszínből, a kromoszférából és a legkülső rétegből, a koronából. A mag hőmérséklete körülbelül 15 millió fok, ami elegendő a termonukleáris reakció fenntartásához. A Földre érkező hő és fény gyakorlatilag a magban termelődik. A sugárzási zónán át 170 000 évig tart, mire az energia a magból a konvekciós zónába jut, ekkorra a hőmérséklete 2 millió fokra csökken. A Nap felszíne nagyjából 5500 fokos. Csillagunk alakja nem gömb, hanem ellipszoid, a saját tengelye körüli forgás miatt az egyenlítői átmérője 10 kilométerrel nagyobb, mint a poláris átmérője. Saját tengelye körüli forgási periódusa 25 nap 9 óra 7 perc 13 másodperc. Központi égitestünket a korai civilizációk istenként tisztelték – Egyiptomban például főistenként – és bár már a görögök idején megszülettek az első természettudományos magyarázatok a mibenlétére és istenség-képe is megváltozott, a legtöbb világmodellben a Nap keringett a Föld körül. Csak később, a középkori Európában bizonyították gondolkodók (elsősorban Nikolausz Kopernikusz), hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva és az égitest a rendszer középpontja. Az emberiség életére legnagyobb befolyással levő égitest űrszondás megfigyelése talán a legszélesebb körű minden más égitesthez képest. A megfigyelések a NASA Pioneer–5, –6, –7, –8 és –9 szondasorozat napszelet és a Nap mágneses mezejét mérő repüléseivel indult, a Helios szondák napkorona mérésein, a Solar Maximum Mission sugárzásmegfigyelésein, a japán Yohkoh röntgenmérésein át jutott el a legsikeresebb szondákig, a csillagot évekig folyamatosan több hullámhosszon megfigyelő SOHO napobszervatóriumig és a Nap poláris régióit megfigyelő Ulyssesig. A Napot még egy űrhajósokkal végzett program is vizsgálta, a Skylab-programban az űrállomás egyik fő részegysége egy napobszervatórium volt, amellyel számos megfigyelést végzett a program három legénysége 1973–74-ben. Bolygók A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Prágában tartott konferenciáján részt vevő mintegy 2500 küldött 2006. augusztus 24-én, többségi szavazással új bolygódefiníciót fogadott el. Eszerint a bolygó a Nap körül kering, tömege elégséges ahhoz, hogy saját gravitációja közel gömb alakúra formálja a testet, illetve a pályáját tisztára söpörte. A döntés fő oka az volt, hogy a Neptunuszon túl már felfedeztek a Plútónál nagyobb tömegű égitestet, és valószínűleg még számos, fel nem fedezett törpebolygó kering a térségben, melyeket a közeljövőben fedeznek fel, így a Naprendszer bolygóinak száma túl nagy lenne. Így a fenti döntés értelmében már csak nyolc égitestet tekintünk bolygónak. A bolygóknak alsó tömeg- vagy mérethatára nincs – ezt azonban fizikailag kijelöli a saját gravitáció által kialakuló gömbforma követelménye –, felső tömeghatára viszont van, a 13 Jupiter-tömeg határt átlépő égitestek már elegendő tömegűek a lítium- vagy deutériumfúzió beindulásához, így ezeket már barna törpének osztályozzuk. Ilyen égitest a Naprendszerben nincs. A Naprendszer bolygóinak európai kultúrkörben elterjedt elnevezése az ókori római mitológia alakjai után kapott nevek átvételével történt, amely ma már az IAU működése nyomán világszerte egységes elnevezés-rendszer. Korábban az Európától távol létrejött civilizációkban más és más nevekkel illették ezen égitesteket, bár ezen nevezéktanok többsége mitológiai alapon épült fel és szintén istenek neveit adta a bolygóknak. A bolygóknak két altípusát különböztetjük meg a naprendszerbeli tapasztalataink alapján: kőzetbolygók és gázbolygók. A közelmúltban más csillagok körül is fedeztek fel bolygókat kutatók, ezek az ún. exobolygók, amelyeket szintén erre a két altípusra szokás szétválasztani, hacsak nem sikerül olyat felfedezni, amely egyik típus jellemzőinek sem felel meg. A bolygók néhány adatának összehasonlítása: Föld-típusú bolygók Föld-típusú bolygók (vagy kőzetbolygók) gyűjtőnéven a Naprendszerben a négy belső bolygót, a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Marsot értjük. Fizikai tulajdonságok szerint ehhez a típushoz sorolható még a Hold és a fő aszteroida-övben keringő Ceres törpebolygó is, sőt a Jupiter két holdja, az Europé és az Io is, mégsem tévesztendők össze az előzőekben említett bolygókkal, mivel utóbbiak nem viselhetik a „bolygó” elnevezést. Ezek a bolygók alapvetően szilikátokból felépülő égitestek, eltérően a külső Naprendszer gázóriásaitól. Mindegyik a korai Naprendszer bolygócsíráinak ütközéses összeállásából született, és mindegyik bolygótestnél megfigyelhető a – főként a keletkezéskori hő miatti olvadt állapotban végbement – mélységi differenciálódás, a kémiai összetétel szerinti belső héjakra osztódás. A szilárd felszín, mint fő jellemző miatt csak ezeken a bolygókon értelmezhető a domborzat (az egyik fő megfigyelési téma), a síkságok, hegyek, kanyonok, folyómedrek, kráterek rendszere. A négy közül három kőzetbolygónak van légköre, ezek mindegyike másodlagos légkörnek számít (a bolygótesteken kialakult vulkánokból a felszínre törő gázokból, becsapódott üstökösökből kiszabaduló illékony anyagokból jöttek létre), szemben a gázbolygók elsődleges légkörével, amelyek az ősi molekulafelhő gázanyagának összeállásából keletkeztek. A Mars pályája által bezárt területet – ahol a kőzetbolygók keringenek – szokás belső Naprendszernek is nevezni. Ebben a zónában jelölhető ki az ún. lakható övezet, ahol a szénalapú élet fennmaradásához szükséges körülmények uralkodnak. Merkúr A Merkúr a Naprendszernek a Naphoz legközelebb keringő, és a Plútó törpebolygóvá minősítése óta legkisebb bolygója. Átmérője a Földének 40%-át sem éri el, így néhány, az óriásbolygók körül keringő hold is nagyobb nála, tömege a Föld tömegének 5,5%-át teszi ki. Elliptikus pályájának perihéliuma (napközelpontja) 46 millió km, aphéliuma közel 70 millió km, ezzel a legexcentrikusabb pályát tudhatja magáénak az összes bolygó között. Átlagos naptávolsága 0,39 CsE, egy Nap körüli fordulatot 88 földi nap alatt tesz meg, sebessége a bolygók közül a leggyorsabb, majdnem 50 km/s. A Merkúr pályája nem pontosan a Nap egyenlítői síkjába esik, attól 7°-kal elhajlik, ezért a bolygó áthaladása a napkorong előtt ritka természeti jelenség, évszázadonként csak 13 alkalommal figyelhető meg. Korábban feltételezték, hogy a bolygónak mindig ugyanaz az oldala néz a Nap felé, de 1965-ben kimutatták, hogy minden két keringés alatt háromszor megfordul a tengelye körül. A legkisebb bolygó belső szerkezete mélységi differenciálódást mutat, az egyes belső rétegek aránya azonban teljesen más a többi kőzetbolygóhoz képest. Legfőbb különlegesség az aránytalanul nagy vasmag, amely a bolygó átmérőjének közel 75%-át teszi ki és amely miatt viszonylag gyenge, de állandó mágneses mező veszi körül a Merkúrt. A bolygó felszíne leginkább a Holdhoz hasonlatos, kráter lyuggatta száraz, poros, erősen tagolt domborzatú területek alkotják. A felszíni átlagos hőmérséklet 169,5 °C, amely azonban nagyon tág határok között változik: a nappali oldalon elérheti a 430 °C-ot, ám mivel légkör híján nem képes megtartani a hőt, éjszakára akár -170 °C-ra is zuhanhat a hőmérséklet a sarki vidékek hosszú ideig megvilágítatlan krátereinek mélyén. A bolygónak állandó légköre nincsen, csupán exoszférája, ami a napszél és a becsapódó meteoroidok hatására a felszínből kilökött atomokból áll. A légkör hiánya miatt nincsen szél okozta erózió, és a meteoroidok sem égnek el, mielőtt a felszínbe csapódnak. Nincs ismert holdja. A Naphoz való közelsége miatt a Földről való vizuális megfigyelése nehéz, csak alkonyat vagy pirkadat idején lehetséges, mégis már az ókorban ismerték, ennek megfelelően a kor szokásainak megfelelően a római istenek egyikének Mercuriusnak – a görög Hermész megfelelőjének – nevét kapta. Űrszondákkal való felfedezésének története igen rövid, eddig mindössze két eszköz látogatta meg. Az első Merkúr-szonda a Mariner–10 volt, amely a Vénusz gravitációját felhasználva – mellesleg igazolva a gravitációs hintamanőver működőképességét – 1974. március 29-én repült el a bolygó mellett, méréseket végezve, fényképeket készítve. Összesen három alkalommal közelítette meg a szonda a bolygót, amelynek során a felszín 45%-át lefedő fényképmozaik készült, és bizonyítékot kaptunk a Merkúr mágneses mezejéről. A bolygó felfedezése hosszú szünet után folytatódott a MESSENGER szonda feljuttatásával, amely bonyolult, hintamanőverekkel tarkított pályán közelítette meg a Merkúrt, végül 2011. március 18-án keringési pályára állt körülötte. Ez idő alatt mintegy 1200 képet készített, nagyrészt a feltérképezetlen területekről, valamint megmérte a bolygó mágneses mezejét is. A szonda még két évig gyűjtötte az adatokat, ezután az üstökösök megfigyelésére koncentrált. Küldetésének végén, 2015. április 30-án a Merkúrba csapódott. Vénusz A népnyelvben Esthajnalcsillagnak nevezett Vénusz a Naptól számított második bolygó. Tömege, összetétele és mérete a Földéhez hasonló, emiatt sokszor nevezik bolygónk ikertestvérének. Pályája nem sokban tér el a körtől, perihéliuma 107,5, aphéliuma 109 millió km, ebből adódóan átlagos naptávolsága 108,2 millió kilométer (0,72 CsE), ezzel a Földhöz legközelebbi bolygó. Egy vénuszi év 224,65 földi napig tart. A bolygó saját tengelye körül 243 nap alatt tesz meg egy fordulatot, ráadásul retrográd irányban, a többi bolygóhoz képest ellentétes forgással. A rendkívül lassú, ellentétes forgás valószínűleg egy kozmikus ütközés eredménye, amely „feje tetejére állította” a bolygót. A tengelyferdeség 177,1°-ra adódik (azaz fejjel lefelé áll a bolygó, így látszólag ellentétes a forgása). A Merkúrénál jóval ritkábban, de a Vénusznál is megfigyelhető a Nap előtti átvonulás jelensége. 120 évenként egy páros átvonulás figyelhető meg, ahol a két átvonulás között 8 év telik el. Lapultsága elhanyagolható, az egyenlítői és a poláris átmérő között 10 kilométer alatti a különbség. Belső szerkezetéről még nem állnak rendelkezésre közvetlen megfigyelések, ám a Földéhez hasonló méret és sűrűség arra enged következtetni, hogy a bolygó belső szerkezete hasonló a Földhöz. Mindezek ellenére a felszínen nincs nyoma lemeztektonikának. Másik fő különbség a mágneses tér hiánya. A bolygó felszínének hozzávetőleg 80 százalékát síkságok foglalják el, két nagyobb, a síkságból kiemelkedő „kontinens” található rajta, az Ishtar Terra és az Aphrodite Terra. A felszín nagy része vulkanikus tevékenység nyomait viseli magán, kráter viszonylag kevés van rajta, amely elsősorban a sűrű légkörnek köszönhető, amelyben a meteorok többsége elég, és nem éri el a felszínt. A Vénusz legnagyobb különlegessége a légköre. A bolygón extrém módon sűrű légkör alakult ki, tömege a földi atmoszféra tömegének 93-szorosát teszi ki, a felszínen olyan hatalmas nyomás uralkodik, mint a Földi óceánok 1 kilométeres mélységében. A légkör 96,5%-ban szén-dioxidból áll, a maradék 3,5% pedig nitrogén, illetve nyomokban kén-dioxid, argon, vízpára, szén-monoxid és egyéb gázok alkotják. A bolygót kénsavtartalmú, vastag, gyorsan mozgó felhőzet borítja, amely lehetetlenné teszi a felszín közvetlen vizuális megfigyelését. Mivel ez a felhőzet jelentős mennyiségben veri vissza a napfényt, a Vénusz rendszerint az éjszakai égbolton a legfényesebbnek látszó bolygó. Az atmoszféra ilyenné alakulása a fékezhetetlen üvegházhatás következménye. Modellszámítások szerint egykor a Vénuszon is számottevő mennyiségű folyékony víz volt, amelyet a vulkáni aktivitás nagy mennyiségben párologtatott a légkörbe, ami ott üvegház gázként funkcionálva tovább emelte a globális hőmérsékletet. A légkör így csapdába ejti a Nap hőjét, ezért a felszín hőmérséklete elérheti a 470 °C-ot is, melegebbet, mint a négyszer több napsugárzást kapó Merkúr felszínén mérhető. A bolygón uralkodó hőmérséklet egységes, akár az egyenlítőnél, akár a sarkokon mérjük. A bolygó felderítése az átlátszatlan légkör miatt csak űrszondákkal lehetséges, ezekből kétféle járt a Vénusznál: a Szovjetunió Venyera-programjának leszállóegységei, valamint a NASA Magellan és az ESA Venus Express keringő egységei. A Venyerák a felszíni leszállást kapták feladatul és a váratlanul zord körülmények miatt a hetedik szonda érte el a felszínt, ahonnan mindössze 23 percig volt képes adatokat küldeni. Összesen nyolc Venyera leszálló és két keringő egység járt a Vénuszon és küldött adatokat a pokoli körülményekről. A tudományos szempontból legtöbbet nyújtó felfedező küldetés a Magellan szonda radartérképező repülése volt. A szonda poláris pályáról radarjával a bolygó szinte teljes felszínét feltérképezte, és globális domborzati térképet készített róla. A Vénusz felfedezésének történetében legutolsó Vénusz szonda a még ma is a bolygónál keringő Venus Express, amely a légkört tanulmányozza. A Merkúrhoz hasonlóan a Vénusznak sincsen holdja. Föld A Föld a Naptól számított harmadik bolygó, a Naprendszer ötödik legnagyobb bolygója, mind átmérőjét, mind tömegét, mind sűrűségét tekintve, valamint méreteit illetően a legnagyobb kőzetbolygónak is számít, bár átmérője csak 644 kilométerrel, tömege is csupán 25%-kal nagyobb, mint a Vénuszé. Keringési adatai sok tekintetben mérési etalonnak számítanak: 1 nap megegyezik a bolygó egy saját tengelye körüli fordulattal; 1 év – némi korrekcióval – megegyezik egy Nap körül megtett fordulattal; 1 csillagászati egység megegyezik a bolygó átlagos naptávolságával. Nap körüli pályája közel kör alakú, perihéliuma 147, aphéliuma 152 millió kilométer, pontos keringési ideje 365,24 nap. A Föld forgástengelye megdőlt, 23,4 fokot zár be az ekliptika síkjával, ez a jelenség az évszakok kialakulásának okozója. Bolygónk neve nem valamilyen istenről kapta nevét, mint a többi bolygó, bár a történelem előtti időkben, majd az ókorban is főként nőnemű istenként tisztelték (Földanya). A Föld neve a legtöbb nyelvben a talaj kifejezéssel szinonim. Alakja közel gömb, egyenlítői átmérője mindössze 42,6 kilométerrel nagyobb, mint a sarki átmérője, e kismértékű lapultság okán formáját geoid formának nevezzük. A bolygó teste mélységében öt részre tagozódik: egy szilárd vas–nikkel belső magra, a belső magot körülvevő, folyékony szintén vas–nikkel külső magra, az olvadt kőzetekből álló köpenyre, az azt körülvevő, szintén olvadt kőzetekből álló felső köpenyre és a vékony, szilárd földkéregre. A földkéreg jó néhány különálló részre, ún. tektonikai lemezekre töredezett, amelyek a köpeny olvadékán úsznak és emiatt a mozgás miatt folyamatosan változik a felszín. A Föld felszínének nagyjából 71%-át víz borítja, melyek nagy része sós vizű óceán, a maradék 29% szárazföld (hat kontinens és számos sziget). Bolygónk felszíne felett kiterjedt légkör található, amelynek 78%-a nitrogén, 21%-a oxigén, míg 1%-a más összetevőkből (pl. argon, szén-dioxid) áll. A Földön két fő anyag-körforgás figyelhető meg: a széndioxidé és a vízé, mindkét körforgás közvetítő közege a légkör. A Föld a Világegyetem jelenleg ismert egyetlen olyan égitestje, amiről ismert, hogy életet hordoz. A szárazföldek felszínén – sőt esetenként a felszín alatt – és a vizekben több millió faj él. Az élet a kutatások szerint már igen korán kialakult a bolygón, azóta azonban több kihalási esemény tarkította a fejlődéstörténetét. A mai életformák kialakulása az evolúció folyamata során ment végbe. Az élet kialakulását a vizet hosszú időn át folyékonyan tartani képes körülmények (hőmérséklet, nyomás, sugárzási viszonyok), valamint a Föld belsejében folyó mágneses folyamatok révén létrejövő mágneses „védőpajzs” kialakulása tették lehetővé. A Földnek egyetlen természetes égi kísérője van, a Hold. A szomszéd égitest átlagosan 384 000 km távolságra kering a bolygótól, valamivel több mint 27 nap alatt kerülve meg a Földet. Az égitest jelenléte az élet fennmaradásának fő oka: a Hold stabilizálta a Föld tengelyferdeségét és emiatt nem billegett tovább a Föld és viszonylag állandó éghajlatot volt képes fenntartani az egyes övezetekben, ami segítette az egyes létformákat. A Hold a Föld testéből keletkezett: a Naprendszer kialakulásakor – több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtt – egy Mars méretű bolygócsíra ütközött a proto-Földnek és a becsapódás által kilökődött anyag állt össze a Földhöz képest negyedakkora égitestté. A Föld–Hold rendszer a két égitest tömegközéppontja körül kering, amely a Hold kis tömege miatt a Föld belsejében van mindig. A Hold Földre gyakorolt hatásai közül a leginkább szembetűnő az árapály jelenség, a tengereken, óceánokon megfigyelhető napi kétszeri hullámszerű vízszintemelkedés és csökkenés. Emiatt a két égitest távolodik egymástól, emellett a Föld forgása folyamatosan lassul, a napok hossza egyre nő. Mars A Mars a Naprendszer negyedik bolygója, a Naptól legtávolabb keringő kőzetbolygó. Méretét tekintve feleakkora átmérőjű, mint a Föld, és kisebb sűrűsége miatt annak tömegének mindössze 11%-át képviseli, a teljes felülete is kisebb területű, mint a földi szárazföldek összesített területe. Ellipszis pályája elnyújtottabb, mint a Földé – bolygónk pályájának napközel- és naptávolpontja között 5 millió kilométer a különbség – a Mars esetében 42 millió kilométer a különbség a pálya Naptól legtávolabbi és legközelebbi pontja között, az átlagos távolság pedig 230 millió kilométer (1,5 CsE). A Naprendszerben csak a Merkúr pályájának nagyobb az excentricitása. A bolygó saját tengely körüli forgása, a marsi nap, azaz 1 sol hossza nagyon hasonló a Földéhez: 24 óra 39 perc 35 másodperc. A Mars tengelye a Földéhez hasonló dőlést mutat, 25,19°-ot zár be az ekliptika síkjával, emiatt a bolygó időjárásában ugyanúgy évszakok alakultak ki, mint bolygónkon. Itt található a Naprendszer legmagasabb hegye, az Olympus Mons. A nevét a római hadistenről kapta (vörös színe és a vér közötti asszociáció okán). Vöröses színét a felszínen globális méretekben kimutatható vas-oxidos felső talajrétegtől kapta. Légköre igen ritka, a felszíni légnyomás a földiének 0,75%-a – a Földön nagyjából 35 kilométer magasan akkora a nyomás, mint a Mars felszínén –, összetétele azonban teljesen más, 95% szén-dioxid, 3% nitrogén, 1,6% argon, és csak nyomokban tartalmaz oxigént vagy vízpárát. A ritka légkör ellenére is dinamikus időjárás figyelhető meg a felszínen, erős szelek fújnak, amelyek időnként bolygóméretű porviharokat okoznak. A hőmérséklet −140 °C és +20 °C között ingadozik. A sarki tél során a bolygó magas szélességein a légköri szén-dioxid is képes kifagyni. A Mars alakja a Földéhez képest kissé lapultabb, az egyenlítői és poláris átmérője között 40 kilométer a különbség. A többi kőzetbolygóhoz hasonlóan belseje mélységi differenciálódást mutat: olvadt vas–kén magja, szilárd szilikátos mag körüli köpenye és a Földétől vastagabb kérge van. A Marson figyelemreméltó geológiai képződmények találhatók. Az Olympus Mons 27 kilométeres magasságával és 600 km átmérőjével a Naprendszer legnagyobb hegye, míg a Valles Marineris nevű hasadékvölgy több mint 4000 km hosszú, egyes részein szélessége eléri a 200, mélysége a 7 kilométert. Lemeztektonikai tevékenység ma már nem jellemzi a bolygót, a Mars Global Surveyor szonda mérései alapján a bolygó fejlődéstörténetének korai időszakában voltak ilyen folyamatok. A bolygó felszínét vulkáni tevékenység, a kéreg mozgásai, becsapódások és légköri jelenségek (pl. szelek) alakították ki. A Vörös bolygónak két holdja is van: a Phobosz és a Deimosz. Bár eredetük nem tisztázott, a legvalószínűbb az a feltételezés, hogy a Mars gravitációs ereje által befogott aszteroidákról van szó. Mindkét hold rendkívül közel kering a bolygóhoz, a belső Phobosz mindössze 9377 kilométerre (7,66 óra alatt téve meg egy kört), a külső Deimosz is csak 23 460 kilométerre (30,35 órás keringéssel). A rendkívül gyorsan keringő Phobosz a Mars felszínéről nézve nyugaton kel és keleten nyugszik. Mindkét hold keringése a Marshoz kötött, azaz mindig ugyanazon oldalukat mutatják a bolygó felé. Felfedezésük szinte egyszerre történt, Asaph Hall amerikai csillagász a két és fél évenként esedékes marsi oppozíció idején, 1877. augusztus 12-én pillantotta meg a Phoboszt és 1877. augusztus 18-án a Deimoszt. Jelenleg a Mars az egyetlen bolygó, amellyel kapcsolatban még van remény, hogy a kutatások élet nyomait találják meg. Ennek a reménynek az alapját a víz jelenléte adja. A modern kor űrszondás vizsgálatai globális víztartalékokat tártak fel a felszín alatt (vízjég formájában), amelynek múltbeli nyomait a Spirit és az Opportunity szondapáros találta meg, míg magát a most is jelen levő vizet (jeget) a Phoenix űrszonda találta meg 2008 júliusában. A Mars jelenleg a Hold után a második legszélesebb körben vizsgált égitest, a legtöbb bolygószonda ezt a bolygót látogatta meg. A Marsz–3 sikeres leszállása után a Viking-program keretében két szonda szállt le széles körű vizsgálatokra, elsősorban az élet keresésére. A szondapáros eredményei ellentmondásosak voltak, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták az élet jelenlétét. Később a NASA taktikát váltott: az élet közvetlen keresése helyett inkább az élet feltételeinek meglétét, vagy nem létét kezdte kutatni. Ennek keretében több sikertelen küldetést követően a Mars Pathfinder szállt le sikeresen a felszínre egy sor új – főként űrhajózási – technikát kipróbálni, ezt követte a Spirit és az Opportunity, amely meg is találta az egykori víz (az élet fő feltételének tartott anyag) nyomait, legvégül a Phoenix magát a vizet is kimutatta. A bolygó körüli pályán szintén több sikeres szonda is keringett, globális vizsgálatokat végezve és kiegészítve a leszállóegységek lokális adatait. A Mars Global Surveyor, a Mars Express, a Mars Odyssey egyesével is terabyte-nyi adattal szolgálta a kutatókat. Gázóriások A gázbolygók, vagy másképpen óriásbolygók egy bolygótípus gyűjtőneve, azoké a bolygóké, amelyek elsősorban gázokból épülnek fel és egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben tartalmaznak anyagukban kőzeteket, fémeket vagy más nehezebb anyagokat. A gázbolygók négyese két jól elkülöníthető alcsoportra osztható, a gázóriásokra és a jégóriásokra. Előbbi csoportba a Jupiter és a Szaturnusz tartozik, amelyek belsejében az egyes zónák között folyamatos az átmenet a halmazállapotok között, nincsenek éles határok, a belsejükben uralkodó nyomás magasabb, mint a kritikus nyomás, utóbbiakban viszont ezt a szintet nem éri el a nyomás, valamint a légkör és a szilárd – főként jégből álló – mag között éles az átmenet. Az óriásbolygók közös jellemzője még, hogy mindegyikük a Naprendszer külső részein kering és mindegyikük körül jó néhány hold kering és mindegyiknek van egy gyűrűje/gyűrűrendszere. (Érdekes módon az eddig felfedezett exobolygók – jórészt gázóriások – rendre a csillagukhoz nagyon közel, esetenként a Merkúr pályáján belül keringenek és ezen felfedezések tekintetében inkább a mi Naprendszerünk bolygórendszere tűnik különlegesnek, igaz a szakemberek szerint ez valószínűleg inkább a kezdetleges észlelési módszereknek köszönhető, amelyek érzékenysége ma még inkább csak a csillaghoz közeli bolygók felfedezésére alkalmas.) Az összes gázbolygó belsejében rengeteg hő keletkezik, a leghidegebb is ugyanannyi hőt sugároz ki, mint amennyit a Naptól magába fogad, de inkább jellemző érték a beeső napsugárzás kettő, vagy többszörösének visszasugárzása. Jupiter A Jupiter a Naptól számított ötödik bolygó, egyben a Naprendszer – tömegében és méretében egyaránt – legnagyobb bolygója. Nevét a római mitológia főistenéről, Iuppiterről kapta, bár már jóval a rómaiak előtt ismert égitest volt a csillagászok előtt, és a legtöbb ókori kultúrában valamilyen istenséggel azonosították. Habár tömege jelentéktelen a Naprendszer össztömegében – a Napénak ezredrésze –, a többi bolygóhoz képest jelentősnek számít, a többi bolygó együttes tömegének két és félszeresét képviseli. A bolygó tömege jelentéktelen a központi csillaghoz képest, mégis elegendő ahhoz, hogy a rendszer tömegközéppontját a Nap testén kívülre helyezze és „billegésre” késztesse a központi objektumot. A bolygó besorolása szerint gázóriás, tömegének (és térfogatának) jelentős része, mintegy 75–76%-a hidrogén, amelyet 9–10%-nyi hélium egészít ki. A gáz a Jupiter tömegének legnagyobb, 85–90%-át jelentő részét teszi ki, de van egy kisebb szilárd magja is, amelynek nagysága, tömege pillanatnyilag még bizonytalan, nagyjából 12–45 földtömeg közé tehető. A légkörben az űrszondás megfigyelések a két fő gázkomponens mellett metán, ammónia, vízpára jelenlétét is kimutatták. A bolygó belső szerkezete még nem teljesen ismert a viszonylag kevés mérési eredmény miatt. A legvalószínűbb elmélet szerint a bolygó közepén egy szilárd, kőzetekből vagy vízjégből álló mag található, melynek jelenlétét gravitációs mérések erősítik meg. A bolygókeletkezés folyamatát vizsgálva a kutatók feltételezik, hogy a külső Naprendszerben már a víz is bekapcsolódott a bolygóépítési folyamatokba, mivel az a Naptól ilyen távolságban már csak fagyott állapotban fordul elő, így a jég is részt vett a planetezimálok mind nagyobbra növekedésében, és az így nagyra – tucatnyi földtömegűre – nőtt szilárd test gravitációja elég volt a gázanyag magához vonzásában. A szilárd magot fémes hidrogén – az óriási nyomás miatt elfajult állapotú anyag – veszi körül, majd fölötte folyékony, végül gázos hidrogén átlátszó rétege következik. A hidrogénrétegek között az átmenet folyamatos, a gázréteg a felső felhősávtól legalább 1000 km mélységig terjed. A Jupiter látványos légköre tetején ammóniakristályokból és ammónium-hidrogén-szulfidból álló felhők úsznak. A teljes bolygót lefedő felhőzet a szélesség szerint elkülönülő sávokra bomlik, amelyekben különböző sebességgel mozog az anyag, ráadásul az egyes sávokban ellentétes irányban. A sávok határán turbulenciák, viharok keletkeznek, ezek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a Nagy Vörös Folt, egy vihar, amit már a 17. századi megfigyelők is láttak, azóta egyforma intenzitással dühöng. A bolygó gyorsan forog a saját tengelye körül, a bolygók közül a leggyorsabb a forgása, 10 óra alatt tesz meg egy fordulatot. A hatalmas gázlégkör miatt az egyenlítői régió 5 perccel gyorsabban tesz meg egy fordulatot, mint a sarki régiók. A gyors forgás miatt a bolygó alakja nem gömb, hanem forgási ellipszoid, mint a Nap, az egyenlítői átmérője 9275 kilométerrel nagyobb, mint a sarki átmérője. A bolygó a Naptól 5,2 CsE távolságra kering és 11,86 év alatt kerüli meg a Napot. A Jupitert szokás a Naprendszeren belüli „kis naprendszerként” is emlegetni, kiterjedt holdrendszere miatt. A bolygó körül fedezték fel a legtöbb holdat a Naprendszerben, szám szerint 63-at. A holdak legnagyobb része nem „valódi” hold, csak a bolygó mellett elhaladó és keringésre késztetett aszteroida, vagy üstökösmag. Ezek mellett a kis méretű, zömmel szabálytalan alakú égitestek mellett négy nagy, látványos objektum, a felfedezőjükről elnevezett ún. Galilei-hold is kering az óriásbolygó körül. Az Io, az Európé, a Kallisztó, és a Ganümédész mind nagy, gömb formájú égitest – csak az Europé kisebb a Föld holdjánál, a többi mind nagyobb, a Ganümédesz még a Merkúr bolygótól is nagyobb –, felfedezésük egykor a Föld-központú világkép elleni döntő érv volt. A holdak egyikén, az Europén bizonyítottan vízóceán hullámzik a felszíni globális jégtakaró alatt, amelyben a feltételezések szerint akár az élet számára is megfelelő körülmények lehetnek. A holdak mellett egy halvány (a Földről még távcsövekkel sem látható) gyűrűrendszer is kering a Jupiter körül, amelynek anyagát a holdak felszínéről távozó por táplálja. A legnagyobb gázbolygó kutatása Galileo Galilei első távcsöves megfigyeléseivel kezdődött 1610-ben (bár egyes források szerint a kínaiak már kétezer évvel korábban felfedezték a Galilei-holdakat szabad szemes megfigyeléseikkel), majd hamarosan a sávok felfedezése, a Nagy Vörös Folt megfigyelése következett. A bolygó megfigyeléseinek „mellékterméke” volt a fénysebesség értékének kísérleti kimérése is. A megfigyelések az űrkorszakban hozták a komolyabb, részletesebb eredményeket. Először a Pioneer–10 és Pioneer–11 szondapáros érte el a bolygót, készített részletes fotókat az atmoszféráról és küldött mérési adatokat a Jupiter környezetéről (elsősorban a váratlanul nagynak bizonyult sugárzásról). A Pioneereket a Voyager-program két űrszondája követte, amelyeket a gázbolygók végiglátogatására küldtek. A Voyager–1 és Voyager–2 is korszakos felfedezéseket tett: működő vulkánt találtak az Io hold felszínén, felfedezték a bolygó gyűrűrendszerét, villámokat fedeztek fel a légkörben stb. A legtöbb ismeretet a Galileo szonda 1995 és 2003 közötti küldetése nyújtotta a kutatók számára. A szonda megfigyelte a Shoemaker–Levy 9 üstökös becsapódását, feltérképezte a bolygó kiterjedt mágneses terét, végiglátogatta a Galilei-holdakat (felfedezve az Europé vízóceánját) és egy leszálló egység révén adatokat küldött a légkörből is. Szaturnusz A Szaturnusz a Naptól számított hatodik bolygó, a Jupiterhez hasonló óriásbolygó, a második legnagyobb a bolygók között, besorolása szerint a Jupiterrel, az Uránusszal és a Neptunusszal együtt óriásbolygó. Tömegét tekintve sokkal kisebb, mint a Jupiter – 95 földtömegű, a legnagyobb bolygó 317 földtömegével szemben –, ám térfogata csak 20%-kal kisebb, ebből eredően sokkal kisebb sűrűségű is, az egyetlen bolygó, amelynek átlagsűrűsége kisebb, mint a víz. Nevét a római Saturnus istenségről kapta, a görög Kronosz isten – Zeusz főisten apja – megfelelőjéről. Felépítését tekintve kissé különbözik a nagyobb testvérétől, bár ugyanúgy a hidrogén és a hélium a fő alkotóeleme, a hidrogén sokkal nagyobb részarányt képvisel. A Szaturnusz esetében is feltételezhető egy szilárd sziklás, vagy vízjeges mag létezése. A légkör ennél a bolygónál is tartalmaz metánt, ammóniát valamint etánt. A Szaturnusz átlagos távolsága a Naptól eléri az 1,4 milliárd kilométert – 9 CsE-et –, ezzel a bolygó 29 és fél év alatt tesz meg egy kört a Nap körül. A pálya napközel és naptávolpontja között 155 millió kilométer a különbség, azaz a bolygó a Föld pályájának méretével szinte megegyező pályaexcentricitást produkál. A saját tengely körüli forgása is hasonló a Jupiteréhez, 10 óra 32 és 10 óra 47 perc között tesz meg egy tengely körüli fordulatot, előbbit a légkör egyenlítői zónája, utóbbit sarki régiók. A kisebb sűrűség és a gyorsabb forgás miatt a Szaturnusz a Jupiternél is lapultabb, a sarki átmérője az egyenlítőinél 10%-kal kisebb. A bolygó felépítését a Jupiteréhez hasonlónak gondolják a kutatók – direkt megfigyelés még nincs róla –, a szilárd mag körül fémes hidrogén, feljebb folyékony hidrogén és hélium, még feljebb ugyanez a két anyag gáznemű rétege található, ez utóbbi nagyjából 1000 km-es rétegben. A bolygó belseje igen forró, a magjában a 11 700 °C-ot is eléri a hőmérséklet. A bolygó 2,5-szer több hőt bocsát ki környezetébe, mint amennyit a Naptól befogad. A Szaturnusz légköre is nagyban hasonlít a Jupiteréhez, legfeljebb az összetétele más: 96,3% hidrogén, 3,25% hélium alkotja, amelyet nyomokban ammónia, acetilén, etán, foszfin és metán dúsít. A felhők is hasonlóak, ammónia kristályokból, ammónium-hidroszulfidból és vízből állnak. A légkör ennél a bolygónál is sávokra osztódik, itt is különböző sebességgel és esetenként ellentétes irányban keringenek a felhők a légkör tetején és itt is turbulenciák, viharok keletkeznek a sávok határvonalán. Viszont a Szaturnusz légköri sávjai sokkal halványabbak és a sávok szélességi arányai is eltérőek, itt az egyenlítői sávok a dominánsak, a magasabb szélességeken levő sávok keskenyebbek. A Szaturnusz felső légköre rendkívül turbulens, a Naprendszer legnagyobb sebességű szeleit itt mérték, a Voyager űrszondák 1800 km/h-s sebességet is rögzítettek. A Szaturnusz legegyedibb jellegzetessége a hatalmas, látványos gyűrűrendszere. A bolygó egyenlítői síkjában, a felszíntől számított 6630 és 120 700 kilométer között egy mindössze 20 méteres átlagvastagságú, főként vízjégből álló, apró rögök alkotta, hét fő – azon belül viszont több ezer egyedi – gyűrűt formázó gyűrűrendszer kering. A keletkezésére két különböző elmélet létezik, napjainkig még nem dőlt el egyik javára sem a vita: a gyűrűk vagy egy olyan holdból származnak, amely túl közel került az anyabolygóhoz és az árapályerők darabokra törték, vagy még a bolygó keletkezéskori idejéből származó törmelékdarabok pályára rendeződéséből származik. A Voyager–1 furcsa képződményeket fedezett fel a gyűrűkön, az ún. küllőket. A küllők a gyűrűk felett mozgó sötétebb, sugárirányú anyagsávok, amelyek létezését később a Galileo szonda is megerősítette, és amelyek a mágneses erővonalak mentén összegyűlő, lebegő porból jönnek létre. Az óriásbolygó a nagyobb testvéréhez hasonlóan nagyszámú égitestből álló holdrendszert keringet. Jelenleg 61 ismert holdja van, köztük azonban csak egyetlen nagyobb található, a Titán. Ez a hold egyedülálló a Naprendszerben: a holdak közül ennek van egyedül légköre. A Titán mellett még további hat nagyobb hold kering a Szaturnusz körül, a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione, a Rhea és a Iapetus, ezek a holdak azonban korántsem akkorák, mint a Titán, vagy a Jupiter nagyobb holdjai, mindössze 400 és 1530 kilométer közöttiek, azaz a Föld holdjának 11–45%-a közöttiek. A Titán légköre feltételezések szerint hasonlít a Föld ősi légköréhez, felszínén pedig metántavak találhatóak. A holdak felfedezése, azonosítása nehéz a Szaturnusz bolygó esetében, mivel nehéz eldönteni, hogy mi számít önálló holdnak és mi számít a gyűrűrendszer részének. A Szaturnusz a legtávolabbi bolygó, amelyet még szabad szemmel meg lehetett figyelni, ezért az ősi idők csillagászai is ismerték, pályáját leírták. Tudományos felfedezése úgyszintén Galileo Galileivel kezdődött. Az olasz csillagász 1610-ben vizsgálta meg először távcsövön át a bolygót, és arra a következtetésre jutott, hogy két oldalán két hold kering (a kezdetleges távcső felbontása nem volt olyan jó, hogy gyűrűkként azonosíthassa a gyűrűrendszert). Később a távcsőtechnika fejlődésével felfedezték a gyűrűket és a legnagyobb holdakat. A bolygó részletes megismerése az űrkorszakban kezdődött. A legelső látogató a Pioneer–11 volt, amelynek azonban csak kis felbontású felvételekre futotta a magával vitt technikából, viszont keresztülrepülve az egyik gyűrűrésen megállapította, hogy a rés is tartalmaz anyagot, csak ritkábban, mint a gyűrűkben. A Pioneer szondát a Voyager–1 követte 1980 novemberében, majd a Voyager–2 1981 augusztusában. A két szonda már korszerű fényképezőgépekkel érkezett az óriásbolygóhoz, részletes felvételeket küldve a légkörről, valamint néhány holdról. A Titánról ekkor bizonyosodott be, hogy a felhőzete átlátszatlan. Ezután közel negyedszázad kellett, hogy újabb kutatóeszköz érjen a gyűrűs bolygóhoz, a Cassini–Huygens szonda 2004 júliusában érte el a Szaturnuszt, és a mai napig végzi kutatási programját a rendszerben. Legnagyobb felfedezése a Titán feltételezett metántavainak megtalálása és vízgejzírek felfedezése az Enceladuson, valamint újabb holdak felfedezése. A bolygót nemcsak az oda küldött szondák kutatják, hanem a Föld körüli pályán keringő obszervatóriumok is. Ennek keretében a Spitzer űrtávcső 2009-ben egy mindennél távolibb, óriási porgyűrűt fedezett fel a Szaturnusz körül. Ennek a gyűrűnek a belső széle 6 millió kilométerre található a Szaturnusztól, és szintén 6 millió kilométer a vastagsága. Ez a gyűrű port, jeget és törmelékeket tartalmaz. Uránusz Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, a gázóriások közül a harmadik legnagyobb átmérőjű, de a legkisebb tömegű. A bolygó nem illeszkedik a Jupiter és a Szaturnusz kezdte sorba, összetétele és szerkezete is eltér a két legnagyobb bolygótól és inkább a Neptunusszal alkot párt. A kicsit több mint 14 földtömegű óriásnak is van egy kicsi, nagyjából 0,5 földtömegű szilárd, sziklás magja. A bolygómagot egy vastag, különböző anyagokból kifagyott jégből álló köpeny burkolja be, ez a réteg képviseli a legnagyobb tömegrészt, 9,3–13,5 földtömegnyit. Míg a Jupiternél és a Szaturnusznál a légkör alkotja a tömeg túlnyomó részét, az Uránusz légköre szinte jelentéktelen a 0,5–3,7 földtömegű. Eltérést jelent még az Uránusz összetétele, főként a légköré. A fémes és folyékony hidrogén helyett ennél a bolygónál vízjég, metánjég és ammóniajég alkotja a köpenyt és a légkörben a hidrogén és a hélium mellett jelentős mennyiségű (több mint 2%) metán is jelen van, ez okozza az Uránusz kék színét. A nagybolygók közül ez volt az első olyan, amelyet nem ismertek az ókor megfigyelői, hanem csak a csillagászat modern érájában, a távcsöves megfigyelések korszakában fedezték fel. Bár több csillagász is megfigyelte 1690 és 1769 között a bolygót – csillagként azonosítva –, felfedezését Sir William Herschelnek tulajdonítjuk, aki távcsövével 1781. március 13-án pillantotta meg először az Uránuszt, igaz először ő is üstökösként azonosította, csak a több napon át tartó folyamatos megfigyelés és az objektumnak a csillagos háttér előtt való elmozdulása után jött rá, hogy bolygót fedezett fel. Ennél a bolygónál a névadás is érdekes procedúra volt, hisz nem volt az ősidőkből eredő neve: a felfedező csillagász kapott jogot az elnevezésre és ő a Georgius Sidus (György csillaga) nevet adta neki pártfogója, az akkori angol király után. Az Anglián kívüli világ azonban ezt nem fogadta el és más neveket keresett. Felmerült a Herschel név a felfedező után, végül azonban a római mitológiát választották vezérfonalnak, és abból a gondolatmenetből, hogy Jupiter apja Szaturnusz volt, Szaturnuszé pedig Uránusz, így a bolygók sorrendje is egyezzen meg az isteni családfa vonalával, az Uránusz név került ki győztesen a vitából. Az Uránusz átlagos naptávolsága 3 milliárd kilométer (20 CsE), Nap körüli keringési ideje 84 év. A bolygó forgástengelye 97,77°-ot zár be az ekliptika síkjával, azaz az égitest gyakorlatilag „az oldalán fekszik”. Nagy valószínűséggel egy korábbi nagyobb ütközés változtatta meg ennyire a bolygó tengelyferdeségét. Emiatt a furcsa helyzet miatt a sarkokat több napsugárzás éri, mint az egyenlítői régiókat (igaz, a felhőzet tetejét a Földre érkező sugárzás csupán 0,25%-a éri), így mindkét féltekén 42 földi évig van nappal, majd 42 évig éjszaka. Érdekes módon azonban a napsugárzás ilyen szokatlan eloszlása ellenére az egyenlítői régió melegebb, mint a nappali oldalon levő sarki. A bolygóóriás körül jó néhány hold kering – szám szerint 27 –, köztük azonban csak öt tekinthető valódi holdnak, a többi befogott aszteroida. A Miranda, az Ariel, az Umbriel, az Uránusz-holdak közül legnagyobb Titánia és az Oberon mind jégből és szilikátokból felépülő, alacsony sűrűségű objektum. Érdekes módon a holdak neveit nem a megszokott mitológiai nomenklatúra szerint választották ki, hanem William Shakespeare és Alexander Pope képzeletbeli drámai hősei közül jelölték ki. 1977-ben amerikai csillagászok véletlenszerűen fedezték fel a gázóriás gyűrűrendszerét, amelyet később a Voyager-2 fényképezett le. Az Uránusz gyűrűrendszere bonyolultságát, felépítését tekintve a Szaturnuszéhoz hasonló, a fő különbség annyi, hogy az Uránusz gyűrűi nagyon vékonyak, mindössze pár kilométer szélesek. Az Uránusz rendszerénél eddig mindössze egyetlen kutatóeszköz, a Voyager–2 járt. A szonda 81 500 kilométerrel – a legbelső hold, a Miranda pályáján jóval belül – repült el a bolygó mellett, és elsősorban a légkör összetételét mérte. Tíz új hold megtalálása mellett a bolygó kiterjedt gyűrűrendszere létének igazolása is a szonda teljesítménye volt, de a mágneses mező első felmérése, a sugárzási övek észlelése is a sikeres kutatási program része volt. Neptunusz A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű óriásbolygó, összetételét, felépítését tekintve az Uránusz ikertestvére. A hozzávetőleg 17 földtömegű bolygó 20 százalékkal nehezebb, mint az Uránusz, az átmérője viszont 5 százalékkal kisebb, és ennek is szilárd, jégből álló magja van. A légköre is nagyon hasonló az Uránuszéhoz – és kissé eltérő a Jupiterétől és a Szaturnuszétól –, fő alkotóelemei a hidrogén és a hélium, kisebb, de még mindig jelentős mennyiségben pedig metánt tartalmaz (ez az anyag felelős egyébként a bolygó kék színéért). A Neptunusz és a Nap közötti átlagos távolság 4,55 milliárd kilométer (30,1 CsE), egy neptunuszi év így 164,79 földi évig tart (a felfedezése óta még csak egy teljes keringést tett meg). A nap körüli pályája a Földéhez hasonlóan nagyon közelít a körhöz, excentricitása mindössze 0,011, a napközel- és naptávolpont között mindössze 101 millió kilométer van. A neptunuszi nap hossza 16,11 óra, bár mivel gázbolygóról van szó az atmoszféra egyes sávjainak különböző a forgási ideje, így a sarki régiók 12, az egyenlítői zóna pedig 18 óra alatt tesz meg egy fordulatot. Bár a feljegyzések szerint már Galilei is észlelte a bolygót – és tévesen csillagként azonosította – , a tényleges bolygókénti felfedezés 1846 szeptemberéig váratott magára, amikor Johann Galle bejelentette a felfedezést. A bolygó létét az Uránusz megfigyeléséből sejtették meg a csillagászok, a másik gázbolygó pályáját valami háborgatta, valamilyen tömegnek kellett a közelben lennie, ez a tömeg nem lehetett más, mint egy bolygó. Urbain Le Verrier és John Couch Adams számításai alapján többen is pásztázták az eget, végül Galle találta meg a Verrier által jelzett égrész mellett mindössze egy foknyira a kék korongot. Színe miatt a bolygót később Neptunuszról, a tengerek római istenéről nevezték el az Uránuszhoz hasonlóan hosszú folyamat végén (amelyben felmerült a felfedező és a pályaszámításokat végző Verrier neve is). A bolygónak 14 ismert holdja van, ezek közül csak egyetlen nagyobb, a Triton. A Triton a Neptunusz-holdrendszer tömegének 99,5%-át teszi ki egyedül, a többi hold a nagyobb gázbolygóhoz hasonlóan befogott aszteroida. A Triton abban is különleges, hogy a bolygó körüli keringése ellentétes (retrográd) irányú a Naprendszerben általános keringési irányhoz képest, emiatt a Kuiper-övben kialakult törpebolygónak gondolják a kutatók, amelyet befogott a bolygó gravitációja és keringésre kényszerített. A többi gázbolygóhoz hasonlóan a Neptunusznak is van gyűrűrendszere. Ez három fő gyűrűből áll, jég és por részecskék alkotják és a legkülső már nem is teljes gyűrű, csak néhány ív. A Neptunuszt az Uránuszhoz hasonlóan mindmáig egyetlen űrszonda, a Voyager–2 érte el, ez az egyetlen eszköz, amelynek megfigyelései révén mérések, képek állnak rendelkezésünkre. A bolygóhoz legközelebb a Nereid hold melletti elrepülés után, 4950 kilométerre volt a szonda, de aznap még egy Triton közelrepülés is szerepelt a programban. A Voyager összesen hat új holdat fedezett fel, képeket küldött a gyűrűkről, méréseket készített a mágneses mezőről és képek tucatját küldte a légkörről, amiből különösen aktív időjárás képét olvasták ki a kutatók. Ennek a képnek a része például a Naprendszer legnagyobb mért szélsebessége, a szonda több mint 2100 km/h-s légmozgást mért, vagy szintén része a képnek a Nagy Sötét Folt, amely a Jupiter Nagy Vörös Foltjához hasonló óriási ciklon. Törpebolygók A törpebolygó a csillagászati terminológia legfrissebb kifejezése, az égitestek osztályozási rendszerének legújabb tagja. Törpebolygónak osztályozza a csillagászat azt az égitestet, amely az új bolygódefiníció egyik feltételét – a Nap körüli pályájának tisztára söprését – nem teljesíti. Ha a feltételek teljesítésének irányából vizsgáljuk, akkor pedig azok az égitestek számítanak törpebolygónak, amelyek a Nap körül keringenek és elég nagyok hozzá, hogy a saját gravitációjuk gömbformára alakítsa őket. Nem tévesztendők össze a kisbolygókkal, vagy más néven aszteroidákkal. Jelenleg öt, a feltételeket bizonyítottan teljesítő törpebolygót tartunk nyilván: Pluto , Haumea , Makemake ( 136472 vagy 2005 FY9 ) Ceres Eris A törpebolygók két helyen fordulnak elő a Naprendszerben, a fő aszteroida övben és a Kuiper-övben. A jelenlegi öt ismert és a feltételeket bizonyítottan teljesítő objektum mellett további legalább 40 objektum esélyes, hogy elnyerje a törpebolygó státuszt a későbbiekben a konkrét megfigyelési adatok alapján, de ez a szám tovább nőhet a megfigyelési technikák fejlődése nyomán. Az alábbi táblázat összehasonlítja a legfontosabb jellemzőket Holdak A hold definíció szerint olyan égitest, amely valamely bolygó körül kering (ugyanakkor a definíciótól eltérően a kisbolygók körül keringő égitesteket – mint például az Ida kisbolygó körül keringő Dactylt – is hold néven szokás említeni). Fontos kritérium, hogy a bolygó és holdja alkotta rendszer tömegközéppontja, azaz a keringés központja a bolygó testének belsejébe essen. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a párost kettősbolygónak nevezzük, ilyen esetben egyik sem tekinthető holdnak. A holdak többsége az anyabolygó hozzá képest aránytalanul nagy tömege miatt kötött forgású, vagyis a saját tengelye körüli forgása megegyezik a bolygó körüli keringés idejével, azaz ez a többség mindig ugyanazt a felét fordítja a bolygója felé. Az ez alóli kivételek a gázbolygók legkülső holdjai és Szaturnusz Hiperion holdja, amelynek forgási periódusát a Titán óriáshold hatása befolyásolja. A holdak eloszlása Nap körüli elhelyezkedésük szerint egyenetlen. A belső Naprendszerben mindössze három példány kering a több mint százhetven ismert és tucatnyi holdként még meg nem erősített égitest közül (kevesebb, mint 1%), a Föld holdja, és a Mars körül keringő Phobosz és Deimosz, ráadásul mindkettő inkább tekinthető különlegesnek, mintsem normál keletkezésű holdnak: a mi Holdunk egy óriási becsapódás miatti reakkrécióval keletkezett, míg a Mars körül keringő két objektum befogott aszteroida. Holdunk kis híján akkora méretű, hogy csaknem kettősbolygó lehetne a Földdel együtt, a rendszer közös tömegközéppontja alig a Föld kérge alatt található, éppen hogy a bolygó belsejében. A Plútó-Charon páros viszont mondható kettősbolygónak mert a tömegközéppontjuk nem a Plútóban van. A holdak igazi „élettere” a külső Naprendszer. A legtöbb hold – szám szerint 63 – a legnagyobb bolygó, a Jupiter körül kering, mögötte alig lemaradva következik a Szaturnusz 61 természetes kísérővel. A Naprendszerben többféle osztályozás is létezik a holdakra. Keringésük tekintetében normál és retrográd keringésű holdakat különböztetünk meg. Keletkezésük helye szerint az adott bolygó körül keletkezett holdakat és befogott aszteroidákat különböztetünk meg. Előbbiek általában nagyobb méretűek, közel körpályán keringenek, normál keringési irányúak és nagy valószínűséggel a Naprendszer akkréciós korongjának ősi anyagából keletkeztek. Utóbbiak valószínűleg szintén ebből az anyagból keletkeztek, ám valahol egészen máshol (jellemzően valamelyik aszteroida-övben, esetleg az Oort-felhőben) és valamilyen ütközés vagy gravitációs perturbáció folytán kerültek közel egy-egy bolygóhoz, amelyek hozzájuk képest hatalmas tömegvonzása befogta és más pályára állította őket. Ezen égitestek pályája általában elnyúlt ellipszis, esetenként a bolygó egyenlítői síkjával szöget bezáró, és több esetben retrográd irányú is. Méretük szerint megkülönböztetünk óriásholdakat, közepes holdakat és apró holdakat. A holdak között is van lehetséges jelölt, amelyen az élet kifejlődhet(ett), elsődlegesen a jégkéreg alatti óceánt is tartalmazó Európé, de a Kallisztót is esélyesnek tartják a tudósok, mivel ennek a holdnak is vízóceán lehet a jégfelszíne alatt. Az óriási gázbolygók és kis holdjaik között feszülő hatalmas árapály-erők miatt a legaktívabb naprendszerbeli vulkáni tevékenység is ezeket a holdakat jellemzi. A Jupiter Io holdja a vulkánilag legaktívabb égitest az egész Naprendszerben, de több holdon is megfigyelhetők gejzírek. Kisbolygók és meteoroidok Az előzőekben tárgyalt nagyobb égitest mellett számtalan más objektum is kering a Naprendszerben, 2008 elején mintegy 280 000 volt azon ismert aszteroidák száma, melyek mérete meghaladta az 1 kilométert, ez a bolygókeletkezés „maradéka”. A kisebb égitesteket méret és összetétel szerint is alcsoportokba szokás sorolni, ám megkülönböztetésük nem könnyű, lévén nincsenek pontos definíciók rá és az átmenet az egyes csoportok között nem kategorikus. Így ebben a maradék anyagban találhatóak a kisbolygók, üstökösök, meteoroidok, és porszemek. A kisbolygók, meteorok és a kozmikus porszemek között folyamatos a méretbeli átmenet. A felső mérethatár a bolygó-, valamint törpebolygó-definíció inverzeként vezethető le: eszerint a gömbforma felvételéhez szükséges egy tömeghatár, így amely égitest nem éri el ezt a tömeghatárt (és értelemszerűen a gömbformát), az már kisbolygónak tekinthető. A kisbolygók és üstökösmagok között pedig összetételbeli különbség tapasztalható, az előbbiek építőanyaga a vas, szén, vagy különböző szilikátok, míg az utóbbiaké különböző illó anyagok, elsősorban vízjég és más jegek, amelyekből a napsugárzás párologtatni, majd csóvát alakítani képes. A meteoroidoknak is létezik egy kézzelfogható felső határa, a 10 cm átmérő alatti kődarabokat hívjuk meteoroidnak, alsó határ azonban itt sincs, a porszem méretig meteoroidról beszélünk. A Naprendszerben a különböző gravitációs hatások, korábbi perturbációk miatt mindenütt találhatók kisebb-nagyobb sziklák, aszteroidák, azonban eloszlásuk nem egyenletes, a máig fennmaradt a Naprendszer keletkezése korából egy struktúra, amelyben a kisbolygók néhány kitüntetett térrészben találhatók meg zömmel. Fő aszteroidaöv A legtöbb ismert kisbolygó a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő aszteroidaövben kering a Nap körül. Ebben a formációban több százezer objektum kering az ekliptika síkjában a kisebb kődaraboktól egészen a törpebolygó méretig. Felfedezésük idején – az 1800-as évek elején – még úgy gondolták a korabeli csillagászok, hogy egy korábbi bolygó darabokra töréséből származó törmelékből áll a kisbolygóöv. A modern kori csillagászat megfordította a keletkezés-elméletet: ma úgy gondoljuk, hogy nem egy bolygó maradványairól, hanem egy soha össze nem állt bolygóról van szó. A bolygókeletkezés során a planetezimálok úgy növekednek és híznak végül bolygóvá, hogy a törmeléktől tisztára söprik a pályájuk mentén a teret, itt viszont pont egy ilyen tisztára nem söpört pályáról van szó. A kisbolygóövben kétségtelenül jelen levő bolygócsírákat a Jupiter gravitációs zavaró hatása akadályozta meg az összeállásban. Az ebben az övben található objektumok nagy valószínűséggel nem a Naprendszer keletkezésének korai szakaszából származó ősi anyagból állnak, hanem jelentősen átalakították őket a különböző kölcsönhatások, az ütközések, a napszél, a mikrometeoritok bombázása. A kisbolygóövben lévő anyag rendkívül csekély, mindössze kétmilliárdod naptömeg, azaz nagyjából a Hold tömegének 4%-a. Az itt található legnagyobb objektumok a Ceres törpebolygó, a Vesta, a Pallasz és a Hügieia kisbolygók. Az övben az anyag eloszlása rendkívül ritka, az eddig rajta áthaladó űreszközök minden baj nélkül átjutottak rajta. Kuiper-öv A másik, a fő aszteroidaövben keringő égitesteknél valószínűleg több objektumot tartalmazó öv, amely a Neptunuszon túl terül el. A kisbolygók ezen tárházát a megfigyelési technikák korlátai miatt ma még kevésbé ismerjük, csak a legnagyobb tagjait képesek megfigyelni a csillagászok. Itt már sokkal inkább a Naprendszer keletkezése óta érintetlen, ősi anyaggal találkozhatunk, elsősorban jégből álló objektumokkal, üstökösmagokkal. Az anyag eloszlása itt is rendkívül ritka és itt is a törpebolygó mérettől egészen a porszem méretig találhatóak égitestek. A legismertebb Kuiper-objektum a Pluto (és holdja, a Charon). Trójai kisbolygók A trójai kisbolygók, vagy más néven trójai csoport egy kisbolygócsoport gyűjtőneve, amelyek speciális pályán, három bolygó és a Nap közös Lagrange-pontjai közelében keringenek, bolygójukat a keringésében megelőzik, vagy követik. Eddig a Mars, a Neptunusz és a Jupiter pályáján figyeltek meg ilyen objektumokat, előbbi kettőnél a számuk rendkívül csekély (4 és 5 darab), utóbbi esetében viszont jelentékeny számú, így leginkább a Jupiterhez kötődő égitesteket ismeri a közgondolkodás trójai kisbolygóként. Az objektumtípus egyedei a Nap körül keringenek, a bolygóval megegyező pályán, 60 fokkal előtte – az ún. L4 Lagrange-pontban – és 60 fokkal utána – az L5 Lagrange-pontban – haladva a pályán. Ezen objektumok pályaelemei rendkívül stabilak, évmilliós léptékben stabilak maradhatnak. Maguk az objektumok másutt keletkezett és itt stabil pályára került aszteroidák és üstökösmagok lehetnek. A trójai kisbolygók elnevezése onnan ered, hogy a Homérosz Iliaszából eredően a trójai csata szereplőiről kapták az égitestjei a nevüket. A bolygó előtt haladók a „trójaiak”, a mögötte haladók a „görögök”. Földközeli objektumok Jó néhány olyan objektum is van, amelyek nem az aszteroidaövekben és nem is nagybolygók vonzásától befolyásolva keringenek, hanem valamely korábbi gravitációs hatás miatt szabadon mozognak Nap körüli pályájukon. Ezek közül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a Földhöz ütközés potenciális veszélye miatt az ún. földközeli objektumok, vagy más néven földsúroló kisbolygók. Ezek az égitestek definíció szerint 1,3 CsE távolságon belül és a Föld pályáját keresztezve keringő aszteroidák, üstökösmagok és meteoroidok. Az ütközések valószínűségét a torinói skála írja le. A Földhöz ütközés eshetősége miatt szervezett csillagászati megfigyelési programok figyelik az eget, mivel egy nagyobb kozmikus baleset akár a földi élet teljes vagy nagymértékű kihalásához vezethet. Ilyennek tartják a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kipusztulásával a katasztrófa-elméletek szerint kapcsolatba hozható meteorit-becsapódást. A veszélyt idejében fel kell ismerni. A Föld körül sok anyag található az űrben, elsősorban kozmikus por és kisebb meteorok, kődarabok formájában. A porszemnyi méretű meteoroidok felhője okozza az állatöv mentén derengő állatövi fényt, a napfény derengő visszaverődését az említett kozmikus poron. A Földdel sok kozmikus anyag ütközik, naponta 20 tonna anyag hullik le az űrből, amelynek nagy része elég a légkörben. Amikor a meteoroidok belépnek a légkörbe, a létrejövő fényjelenséget meteornak vagy népiesen hullócsillag-nak nevezzük. A hullócsillagok általában homokszem méretűek, és a fényjelenséget a körülöttük ionizálódó levegő izzása okozza, nem az anyag „égése”. Néhány nagyobb meteor egészen a földfelszínig ér, ekkor már meteoritnak nevezzük. Üstökösök Az üstökösök A Nap körül keringő, nagy excentricitású ellipszispályán mozgó kis méretű égitestek, melyek építőanyaga főként illékony anyagokból áll. Különleges tulajdonságuk, hogy felszínük a Naphoz közel kerülve felmelegszik és a felszín anyagának egy része gázzá alakul (szublimál), melynek során gáz, por és kisebb-nagyobb szilárd töredékek szabadulnak ki az üstökös fölépítésében meghatározó szerepű vízjégből. Ilyenkor „légköre” lesz, amit kómának hívnak. A napszél hatására ez a szublimált anyagfelhő elnyúlik a Nappal ellentétes irányba, ez a csóva. A felszabaduló poranyagra más erők hatnak, mint a főleg ionizált gázból álló csóvára. A csóva ezért a bolygóközi mágneses tér hatására nyeri el alakját, míg a porcsóva a Naptól sugárirányban kifelé tartó uszály alakját ölti. Az üstökösök a Naprendszer legkülső részeiről, a Neptunuszon túlról, valószínűleg a Kuiper-övből és az Oort-felhőből kiindulva közelítik meg a Naprendszer belső területeit. A külső határvidékeken keringő égitesteknek a Naprendszer belseje felé elindulását mindig valamilyen gravitációs hatás, valamely óriásbolygó(k) perturbációja, vagy az Oort-objektumok esetében esetleg valamelyik szomszédos csillag hatása váltja ki. Az üstökössé váló égitestek pályája rendkívül sokféle lehet, nagyon sok közülük csak egyetlenegyszer jár a Nap közelében, aztán sose tér vissza. Azok azonban, amelyek valamilyen kisebb pályaperturbációt szenvednek el a nagybolygóktól, hosszú periódusú üstökösökké válnak. Amelyek több pályamódosuláson is átesnek, mivel valamely nagybolygóval – legtöbbször jellemzően a Jupiterel – többször is találkoznak, rövid periódusú, néhány évenként visszatérő üstökösökké válhatnak. A Naprendszer belső területeit leggyakrabban a már „honosult” üstökösök látogatják meg. Legismertebb közülük a Halley-üstökös. A rövid periódusú üstökösök fokozatosan elveszítik illóanyagukat és/vagy szétesnek (például a Tempel 1, vagy a Bennett üstökös), vagy kisbolygó-szerű égitestté válnak. Az üstökösök kétféle módon kerülhetnek kapcsolatba a Földdel: meteorok, vagy becsapódások formájában. A keringésük során az üstökösök rengeteg poranyagot hagynak hátra, így valóságos anyagsávok maradnak hátra és keringenek tovább a Nap körül egy-egy keringésük után a Naprendszeren belül. Amennyiben ilyen anyagsávot keresztez a Föld Nap körüli pályáján, akkor jön létre a nagyon látványos meteorzápor, amit a köznyelv csillaghullásként ismer. Így például a leglátványosabbak közül a nyár végi Perseidák a Swift-Tuttle üstököshöz, a novemberi Leonidák pedig a Tempel-Tuttle kométához kapcsolhatók, míg a leghíresebb üstökös, a Halley, az Orionidák meteorraj szülőüstököse. A másik lehetséges kapcsolat a Földdel egy-egy becsapódás. Mivel a Naprendszer külső fertályai felől a Nap felé tartó kométák keresztezik a Föld pályáját, fennáll az ütközésveszély, amely időnként be is következik. Az ilyen ütközési események mérettől függően helyi, vagy globális katasztrófák okozói is lehetnek. Lehetséges, hogy a tunguszkai eseményt, mely 1908 júliusában történt Szibériában, egy ilyen üstökös-töredék becsapódása és szétrobbanása okozta. Egyes feltételezések szerint a vizet is az üstökösök becsapódásai szállították a Földre, mivel a korai, izzó állapotban levő Földön nem maradhatott volna meg ez az anyag, annak azután kellett keletkeznie, hogy a földkéreg lehűlt. Kentaurok Olyan jeges, üstökösszerű égitestek, melyek az üstökösöknél kisebb excentricitásúak, a Nap körül keringenek és pályájuk a Jupiteré és a Neptunuszé közé esik. A kentaurok pályája instabil, ráadásul keresztezi egy, vagy több nagybolygó pályáját, így az élettartamuk mindössze millió éves léptékben mérhető. Az életpálya végén vagy egy nagybolygónak ütköznek, esetleg befogja őket valamelyik gázóriás (mint például a legvalószínűbb ilyen objektum, a Szaturnusz Phoebe holdja), mások pedig a Napba zuhannak, megint mások pedig kiparittyázódnak a Naprendszerből. Némelyikük pályája jelenleg nem felel meg teljes mértékben a definíciónak, nem keresztezik egyik nagybolygó pályáját sem, ám ezek a pályák olyan instabilak, hogy a gázóriások pertubációs hatásai miatt hamarosan keresztezni fogják. Bár ezekről az objektumokról nagyon kevés adatunk van, éppen a nagyon instabil pályák miatt valószínűtlen, hogy ezek az objektumok ott keletkeztek, ahol ma keringenek. Helyette az eredetükre vonatkozó modellek szerint a Kuiper-öv és/vagy a szórt korong objektumai lehetnek, amelyeket valamilyen gravitációs hatás lökött beljebb Neptunuszon kívüli pályájukról. Az objektumtípus a nevét arról kapta, hogy tagjai átmenetet jelentenek a kisbolygó és az üstökösmag között, félig ilyenek, félig olyanok. Jó néhány kentaur mutat üstökösre jellemző tulajdonságokat (gázkibocsátást és kómát), és a gravitációs pertubációk által a belső Naprendszerbe lökött kentaurok többsége rövid periódusú üstökös lesz. A legelső kentaurt, a Hidalgót 1920-ban fedezték fel, de nem tekintették egy külön égitest populáció tagjának. Külön égitesttípusként 1977-ben, a Chiron felfedezésekor határozták meg őket. A típus legnagyobb tagja a Chariklo, a maga 260 kilométeres átmérőjével, amely a fő aszteroida-öv átlagos méretű kisbolygóinak felel meg. Neptunuszon túli égitestek Az összes olyan égitestet, amely a Neptunusz pályáján túl kering a Nap körül, Neptunuszon túli égitestnek nevezzük. A legelsőként, 1930-ban felfedezett ilyen objektum a sokáig a kilencedik bolygóként ismert Plútó volt. A következő Neptunuszon túli égitest felfedezésére 62 évet kellett várni, az (15760) 1992 QB1 jelű objektum 1992-es felfedezéséig, annak ellenére, hogy már a Plutó felfedezésekor megsejtették, hogy több ilyen aszteroidának is kell lennie az adott térségben. Az ezt követő szisztematikus kutatásban ezres nagyságrendben találtak 50 és 2500 kilométer közötti méretű égitesteket a csillagászok a Neptunuszon túli pályán. Ma az Eris az égitesttípus legnagyobb ismert tagja, amely egyben a legtávolabbi, közvetlenül megfigyelt, naprendszerbeli objektum is. A Neptunuszon túli égitestek fő altípusai: Kuiper objektumok: a Naptól nagyjából 30 és 55 CsE közötti távolságban található úgynevezett Kuiper-övben keringő kisbolygók. Létezésüket több tudós is felvetette még a közvetlen megfigyelésüket megelőzően, végül egy Gerard Kuiper nevű holland-amerikai csillagász összegezte az ötleteket és vetette fel, hogy egy, a fő aszteroida övhöz hasonló égitest-övnek kell léteznie a Naprendszer külső részén. Később a közvetlen megfigyelések felfedezései nyomán róla nevezték el a valóban létező övet. Bolygókénti besorolásának megváltoztatása óta ebben a kategóriába sorolják a Plútót is. A Kuiper objektumokat további két alcsoportba szokás sorolni: Klasszikus Kuiper objektumok: közel kör alakú pályán keringenek a Nap körül és nem háborgatja pályájukat sem a Neptunusz, sem más nagyobb tömeg. Tipikus példa erre az objektumtípusra a Makemake törpebolygó. Rezonáns keringésben levő objektumok: a Neptunusszal 1:2, vagy 2:3 keringési rezonanciában levő objektumok, amelyekre a nagybolygó gravitációs hatást gyakorol. Ezen égitestek pályája általában elnyúltabb ellipszis és az ekliptika síkjával is szöget zár be. Tipikus példájuk a Plútó törpebolygó. A szórt korong objektumai: A Kuiper-öv külső szélének tekintett 50–55 CsE távolságon túli égitesteket a szórt korong tagjainak tekintjük. Ebben a térrészben olyan égitestek keringenek, amelyek pályája jellemzően nagyon elnyúlt – napközelpontjuk 30–35 CsE-re, naptávolpontjuk akár 100 CsE-re is tehető – és/vagy az ekliptika síkjától eltérő és meglehetősen instabil. Éppen emiatt az instabilitás és nagy fokú pályaexcentricitás miatt – amely az üstökösök jellemzője is – gondolják úgy a csillagászok, hogy a hosszú periódusú üstökösök egyik szülőhelye ez a térség. Az óriásbolygók gravitációs hatása nagyban befolyásolja ezeket az objektumokat, a perturbációk akár befelé, akár kifelé is lökhetik a szórt korong objektumait. Az Oort-felhő : A Naprendszer legkülső régiójának képződménye nagyjából 50 000 CsE, azaz úgy 1 fényév – sőt akár 100 000 CsE – messzeségbe is kiterjedhet. Az Oort felhő jeges égitestekből, főként üstökösmagokból áll, amelyek anyaga a feltételezések szerint a Naprendszer szülőanyagának ősi, szinte érintetlen maradványa. Az égitestek építőanyaga elsősorban fagyott víz , ammónia és metán lehet. A felhő a szomszédos csillagokkal is kölcsönhatásba lép időnként, amelynek hatására kifelé távozhat az anyaga a Naprendszerből, de befelé is lökődhet. Ezek a befelé induló objektumok számítanak a hosszú periódusú üstökösök legvalószínűbb fő forrásának. 2016. január 20-án a Caltech két kutatója, Konstantin Batygin és Michael E. Brown közlése szerint indirekt bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a Naprendszerben egy kilencedik bolygó is létezik, amelynek tömege a Föld tömegének 10-szerese, átmérője annak 4-szerese. Valószínűleg gázóriásról van szó. A Naprendszer helye a galaxisban Közvetlen környezet A Nap a Lokális Csillagközi Felhőn – egy nagyjából 30 fényév átmérőjű, sűrűbb anyagfelhőn – halad éppen keresztül, amely az egyébként 300 fényév átmérőjű üres alakzat, a Lokális Buborék része. Csillagunk közvetlen környezetét – a napszél által fújt buborékon kívüli teret – több ezer fokos plazma tölti ki, amelynek kialakulásáért korábbi szupernóva robbanások felelősek. A Naprendszer csillagkörnyezete meglehetősen ritka, a legközelebbi csillag – az Alfa Centauri hármas rendszere – 4,4 fényévnyire van, és 10 fényéves körzetben is mindössze hét csillagrendszer 11 csillagát számlálhatjuk meg. Jelenleg az említett Alfa Centauri rendszer legkisebb komponense, a Proxima Centauri (vagy más jelöléssel Alfa Centauri C) vörös törpe esik legközelebb hozzánk, a rendszer másik két tagja, a szoros párost alkotó Alfa Centauri A és B – két Naphoz hasonló tömegű fősorozati csillag – 0,2 fényévvel van csak messzebb. A következő három legközelebbi csillag három vörös törpe, az 5,9 fényévre levő Barnard-csillag, a 7,8 fényévre levő Wolf 359 és a Lalande 21185. A soron következő csillag a Szíriusz, egy nagyjából két naptömegnyi méretű, fényes fősorozati csillag – az egész éjszakai égbolt legfényesebb csillaga –, amely 8,6 fényévre található és amely körül egy fehér törpe, a Sirius B kering. A 10 fényéves sugáron belül még két jelentéktelen csillag található, a Luyten 726-8 vörös törpékből álló kettőse és a Ross 154 egyedül álló vörös törpe. A legközelebbi, Naphoz hasonló, egyedül álló, hasonló tömegű fősorozati csillag az Epszilon Eridani, amely 10,5 fényévnyire található. Ráadásul e körül a csillag körül bizonyítottan kering egy bolygó is – az Epszilon Eridani b –, egy másfél jupitertömegű óriás, amely 6,9 év alatt kerüli meg csillagát. Galaktikus környezet A Naprendszer a Tejútrendszer 200 milliárd csillagrendszerének egyike, amely a spirálgalaxis Orion spirálkarjában helyezkedik el. A Nap (és vele az egész bolygórendszer) a 100 000 fényév átmérőjű küllős spirálgalaxis központjától mintegy 25 000–28 000 fényév távolságra kering és nagyjából 225–250 millió év alatt tesz meg egy teljes fordulatot. Ezt a teljes fordulatot nevezzük kozmikus évnek. A Napnak, mint minden csillagnak megfigyelhető a keringés közbeni saját mozgása is, amelynek meghatározható a látszólagos iránya is: a Nap a Lant és a Hercules csillagkép közötti, a Vega csillaghoz közeli pont felé halad. A Naprendszer tejútrendszerbeli elhelyezkedése modellszámítások szerint az élet kialakulásához is kedvező adottságnak tekinthető, egyúttal kijelöl egyfajta galaktikus értelemben vett lakhatósági övezetet is. Csillagunk a Tejútrendszer központja körül közel körpályán kering, így mindig megfelelően távol marad a központ zsúfoltabb régióitól, ahol a sűrűn elhelyezkedő csillagok nagyobb gravitációs perturbációs hatást fejtenének ki, a bolygópályákat megzavarva, az Oort-felhő objektumait sokkal sűrűbben a Nap felé taszítva, és így sűrűbb bombázásnak kitéve a bolygókat, amely a kihalási eseményeket elviselhetetlenül sűrűbbé tenné. A galaktikus központot – nagy csillagsűrűsége miatt – nagyobb sugárzás is jellemzi, amely szintén gátolná az élet kialakulását és fejlődését, ha közelebb keringene hozzá a Nap. A keringési sebesség is éppen az élet malmára hajtja a vizet: a Nap keringési sebessége szinte megegyezik a spirálkarok mozgási sebességével, így csak ritkán keresztezi azokat, így viszonylag hosszú idő telhet el szupernóvarobbanások nélkül. (A spirálkarok galaktikus lökéshullámok, amelyek mentén élénk csillagkeletkezés zajlik, és a szupernóvarobbanások sűrűn következnek be, ám ezek a robbanások a sugárzások megnövekedése miatt a mi szén/víz alapú életünk számára végzetesek lennének.) Kapcsolódó szócikkek Ásványövek a Naprendszerben Világűr Egyéb érdekességek Több nyelvben a hét napjai a Naprendszerben található égitestekről kapták nevüket (például újlatin nyelvek, germán nyelvek): hétfő : Hold ( francia lundi, olasz lunedì, spanyol lunes, valamint angol Monday, német Montag, román luni, vö. Luna/Moon ’hold’) kedd : Mars (fr. mardi, ol. martedì, sp. martes, rom. marți ) Mars = a harc istene szerda : Merkúr (fr. mercredi, ol. mercoledì, sp. miércoles, rom. miercuri ) Mercurius = a mozgás istene csütörtök : Jupiter (fr. jeudi, ol. giovedì, sp. jueves, rom. joi ) Iuppiter = az istenek ura péntek : Vénusz (fr. vendredi, ol. venerdì, sp. viernes, rom. vineri ) Venus = a szerelem istennője szombat : Szaturnusz angol Saturday, holland zaterdag ) Saturnus = a földművelés és aratás istene vasárnap : Nap (angol Sunday, német Sonntag, svéd Söndag, vö. Sun/Sonne ’nap’ ) Sol = az egyik Napisten a későkorban Megjegyzendő azonban, hogy ezeket az égitesteket az ókorban a babilóniaiak istenségeik után nevezték el. Az eszmét átvéve mind az égitestek, mind a napok nevét a görögök saját istenségeik nevével helyettesítették, majd az északi, norman, illetve gót eredetű nyelvekben az északi pogány istenségek neveivel helyettesítve a napok nevei ismét megváltoztak. Kedd például Týr vagy Tiusto, a gót harcistene, szerda Odin, más nevén Wodan vagy Wotan, az istenek feje, csütörtök Thor vagy Donar, a mennydörgés és termékenység istene, péntek pedig Freyja, a szerelem istennője nevét kapta. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem nyugat-eurázsiai hagyomány, hanem a japán szigetektől a brit és ír szigetekig terjedő közös eurázsiai örökség. Egy japán kisdiák tanrendjében pontosan ez a sorrend jelenik meg az év napjaira, és a hét napjai a kínaiak számára is ezt az égitestsorrendet tartalmazzák. Űrhajózási lexikon Az Űrhajózási lexikon az Akadémiai Kiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent az űrhajózással, a mesterséges égitestekkel és ezeket célbajuttató berendezésekkel, valamint a világűr kutatásával foglalkozó enciklopédikus mű. Főszerkesztője Almár Iván, szerkesztője Horváth András. A lexikon alapjául a Koszmonavtyika. Malenykaja enciklopegyija c. szovjet lexikon első és második kiadása szolgált, de ezt a szerkesztőbizottság lényegesen kibővítette. Forrás 1. kiadás Akadémiai Kiadó-Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1981 ISBN 963 05 23485, 999 oldal 2. (változatlan) kiadás Akadémiai Kiadó-Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984 ISBN 963-326-544-4, 89,5 A5 ív+80 oldal műmelléklet. Mahasz Editors’ Choice rádiós játszási lista A Mahasz Rádiós Top 40 játszási listája ugyanazon rádiók játszásai alapján áll össze, mint a Rádiós Top 40, de itt az egyes rádiók súlyozás nélkül szerepelnek. Míg a Rádiós Top 40 elsősorban azt mutatja, hogy az adott héten országos szinten melyek a legnépszerűbb dalok, a legtöbb ember által hallott felvételek, az Editors' Choice azokat a dalokat vonultatja föl, amelyeket a legtöbb rádió tűz műsorára, tehát várhatóan a közeljövőben válhatnak közismert slágerré. Az Editors' Choice lista 2006 októbere óta a Radiomonitor szolgáltatásának segítségével készül. Rekordok A legtöbb ideig listavezető dalok Mark Ronson feat. Bruno Mars – Uptown Funk (2014) Rihanna – Don't Stop The Music (2007) Maroon 5 feat. Christina Aguilera – Moves Like Jagger (2011) Justin Timberlake – Can't Stop the Feeling! (2016) Katy Perry – I Kissed A Girl (2008) Ed Sheeran – Shape of You (2017) David Guetta feat. Chris Willis – Love Is Gone (2007) Pitbull – I Know You Want Me (Calle Ocho) (2009) Lilly Wood & The Prick & Robin Schulz – Prayer in C (2014) Camila Cabello feat. Young Thug – Havana (2017) Calvin Harris & Dua Lipa – One Kiss (2018) K.Maro – Femme Like You (2004) Lady Gaga – Poker Face (2008) Lady Gaga – Bad Romance (2009) Pharrell Williams – Happy (2013) The Black Eyed Peas – Shut Up (2003) Katy Perry – Hot N Cold (2008) Avicii feat. Aloe Blacc – Wake Me Up (2013) Major Lazer & DJ Snake feat. MØ – Lean On (2015) Luis Fonsi feat. Daddy Yankee – Despacito (2017) Előadók a legtöbb első helyezést elérő dallal Madonna – 8 dallal ( American Life , Hollywood , Hung Up , Sorry , Jump , 4 Minutes , Give It 2 Me , Give Me All Your Luvin’ ) Rihanna – 7 dallal ( Unfaithful , Umbrella , Don't Stop The Music , Love the Way You Lie , Only Girl (In The World) , We Found Love , Diamonds ) The Black Eyed Peas – 6 dallal ( Where Is The Love? , Shut Up , Don't Phunk With My Heart , Don't Lie , Mas Que Nada , The Time (Dirty Bit) ) Avicii – 6 dallal ( I Could Be The One (Nicktim) ; Wake Me Up ; Hey Brother ; Addicted to You ; The Days ; Waiting for Love ) Shakira – 5 dallal ( La Tortura , Hips Don't Lie , Beautiful Liar , Waka Waka (This Time for Africa) , Loca ) Pink – 5 dallal ( Stupid Girls , Raise Your Glass , Blow Me (One Last Kiss) , Try , What About Us ) Calvin Harris – 5 dallal ( We Found Love ; Summer ; Blame ; My Way ; One Kiss ) David Guetta – 5 dallal ( Love Is Gone , When Love Takes Over , Memories , Club Can't Handle Me ; Flames ) Lady Gaga – 4 dallal ( Poker Face , Bad Romance , Alejandro , Born This Way ) Flo Rida – 4 dallal ( Right Round , Club Can't Handle Me , Wild Ones , Whistle ) Pitbull – 4 dallal ( I Know You Want Me (Calle Ocho) ; Give Me Everything ; Feel This Moment ; Timber ) Bruno Mars – 4 dallal ( Grenade ; The Lazy Song ; Locked Out of Heaven ; Uptown Funk ) Justin Timberlake – 4 dallal ( What Goes Around... Comes Around ; 4 Minutes ; Mirrors ; Can't Stop The Feeling! ) Sia – 4 dallal ( Wild Ones ; Cheap Thrills ; The Greatest ; Flames ) A legtöbb hétig slágerlistás dalok 88 hét – Imany - Don’t Be So Shy (2015) 79 hét – Duke Dumont - Ocean Drive (2015) 73 hét – Ed Sheeran - Shape of You (2017) 69 hét – Laurent Wolf - No Stress (2008) 68 hét – Gabriella Cilmi - Sweet About Me (2008) 68 hét – The Black Eyed Peas - I Gotta Feeling (2009) 64 hét – Amy Macdonald - This Is the Life (2007) 64 hét – Freddie - Csodák (2017) 63 hét – Santana feat. Chad Kroeger - Into the Night (2007) 62 hét – David Guetta feat Kid Cudi - Memories (2010) 61 hét – Katy Perry - Hot n Cold (2008) 61 hét – David Guetta feat Kelly Rowland - When Love Takes Over (2009) 59 hét – B.O.B. feat. Hayley Williams - Airplanes (2010) 59 hét – Adele - Rolling in the Deep (2010) 59 hét – Justin Timberlake - Can't Stop the Feeling! (2016) 59 hét – The Chainsmokers & Coldplay - Something Just Like This (2017) 58 hét – Timbaland feat. Keri Hilson - The Way I Are (2007) 58 hét – Pharrell Williams - Happy (2013) Férfi 20 km-es egyéni indításos biatlon az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 20 km-es egyéni indításos versenyszámát február 11-én rendezték Nozava Onsenben. Az aranyérmet a norvég Halvard Hanevold nyerte meg. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Végeredmény Minden hibás találat 1 perc időbüntetést jelentett. A büntetésekkel megnövelt időeredmény határozta meg a sorrendet. Elvida Az Elvida Gaetano Donizetti egyfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Giovanni Schmidt írta beazonosítatlan mű alapján. Az opera Mária Izabella spanyol infánsnőnek, a Két Szicília királynéjának születésnapjára készült. Először 1826. július 6-án mutatták be a nápolyi Teatro San Carlóban. Magyarországon még nem játszották. Cselekmény Elvidát, a spanyol nemesasszonyt fogságba ejtette a mór kapitány, Amur. Az asszony visszautasítja Zeidar házassági ajánlatát, mert hűséges jegyeséhez, a spanyol herceghez, Alfonsóhoz. Időközben Alfonso seregei Amur vára alá vonulnak és a katapultokkal sikerül ledönteniük annak falait. Amur elmenekül Elvidával és egy barlangban húzódik meg. Alfonso itt is utoléri. A kétségbeesett Amur azzal fenyegetőzik, hogy leszúrja az asszonyt, de ekkor közbelép Zeidar és kiüti apja kezéből a tőrt. A spanyolok elfogják a mórokat. Elvida és Alfonso nagy örömben egymás karjaiba borulnak. Ilinyi-patak Az Ilinyi-patak a Cserhátban ered, Iliny településtől délre, Nógrád megyében, mintegy 180 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északi irányban halad, majd Csitár délnyugati részénél éri el a Csitári-patakot. Káprázás Ha a szemet a pillanatnyi adaptációs állapotához képest túl nagy fénysűrűség éri, ez látási teljesítmény romlásához vezet. Ez lehet pusztán kényelmetlenség, ekkor zavaró káprázásról beszélünk, de a tárgyak felismerhetőségét is csökkentheti, ekkor a jelenséget rontó káprázásnak nevezzük. Szélsőséges esetben a látás fotokémiai folyamatainak reakcióegyensúlya olymértékben eltolódhat, hogy a látás teljesen lehetetlenné válik, ez a vakítás. A káprázás oka lehet a rálátás a fényforrásra - ez a közvetlen káprázás - vagy annak valamilyen felületen (pl. asztallap, fényes folyóirat felület, kijelző képernyő stb.) keletkező tükörképe, amikor közvetett vagy tükröző káprázással állunk szemben. A látási teljesítményt csökkentő káprázásnak fiziológiai magyarázata adható. Egy adott tárgy szemlélésekor nemcsak a tárgyról kerülnek fénysugarak a szemünk alkotta kép helyére, hanem a kápráztató fényforrás képéről és a szem különböző részein szóródó fényekből összeadódó úgynevezett fátyolfénysűrűség is hozzáadódik a kép fénysűrűségéhez, ez látszólag megnöveli az adaptációs-fénysűrűséget. A zavarforrások közül kétségtelenül a legnagyobb szerepe a kápráztató fényforrás képének van. Ha a káprázási szöget úgy választjuk meg, hogy ez a kép a perifériára essen, akkor a káprázás mértéke elviselhetőre csökkenthető. A kápráztató hatás jellemzésére empirikus mérőszámokat határoztak meg, ahol figyelembe veszik a kápráztató fényforrás fénysűrűségét, nagyságát, irányát, a háttér és a látótér fénysűrűségét is. Adradas Adradas település Spanyolországban, Soria tartományban. Adradas Coscurita, Morón de Almazán, Taroda, Alcubilla de las Peñas, Baraona, Almazán és Frechilla de Almazán községekkel határos. Lakosainak száma 48 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bahnhof Leibnitz Bahnhof Leibnitz vasútállomás Ausztriában, Leibnitz városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Südbahn Sulmtalbahn Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Forgalom Graz felé 30-60 percenként járnak a S-Bahn Steiermark szerelvényei, Bécs felé távolsági-, Maribor felé pedig nemzetközi vonatok közlekednek. 52-es busz (Salgótarján) A salgótarjáni 52-es busz a Helyi Autóbusz-állomás - Idegér - Somlyóbánya - Helyi Autóbusz-állomás útvonalon közlekedik. Útvonalán szóló autóbuszok közlekednek. Menetideje 37 perc. A járat csak munkanap és szabadnap közlekedik egyszer, ezáltal kiszolgálva a piacot. Mind a két naptípusnál 10:40-kor indul a járat a Helyi Autóbusz-állomásról. Auckland-szigeteki bukó Az Auckland-szigeteki bukó (Mergus australis ) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó mára kihalt faj volt. Rendszerezése A fajt Jacques Bernard Hombron és Honoré Jacquinot írták le 1841-ben. Előfordulása Az Új-Zélandhoz tartozó Auckland-szigeteken volt honos, ahol 1840-ben fedezték fel, legalább 25 példányt gyűjtöttek, az utolsót 1902-ben. Maradványait megtalálták a Déli- és Stewart-szigeteken is. A természetes élőhelye tölcséltorkolatok, édesvizű tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj volt. Megjelenése A hímnek sötét vörösesbarna feje és bóbitája, fekete háta és szürke szárnyai voltak. A tojó valamivel kisebb volt és rövidebb volt a bóbitája. Kihalása A vadászat mellett, a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák is hozzájárultak a kihalásához, melyek ellen ez a nehézkesen repülő faj nem tudott védekezni. Datteln Datteln település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 34 521 fő (2015. december 31.). Datteln Waltrop községgel határos. Népesség A település népességének változása: Na, ez már Röfi! A Na, ez már Röfi! (eredeti cím: Piggy Tales) 2014-től futó amerikai–kanadai–finn koprodukciós televíziós 3D-s számítógépes animációs gyurmasorozat, ami a Rovio Entertainment Angry Birds nevű játéka és annak spin-offja, a Bad Piggies alapján készült. Műfaját tekintve kalandfilmsorozat és filmvígjáték-sorozat. A sorozatot 2014-ben mutatták be az Angry Birds saját platformján, a ToonsTV-n. Később az első évadot Pigs at Work néven egy második és Third Act néven egy harmadik évad követte, de egy negyedik évad is készülőben van 4th Street néven. Magyarországon a Megamax tűzte műsorára. 2016 júniusára a sorozatot több mint 1 milliárdszor nézték meg. 2016 októberére az Angry Birds Toons-al és az Angry Birds Stella-val együtt már több mint 200 országban adták. Epizódok 2. évad – Pigs at Work A Pigs at Work alcímet viselő évad a munkát végző malacokra koncentrál. 3. évad – Third Act A Third Act alcímet viselő évad Pig City-ben játszódik, és immáron az Angry Birds – A film-beli kinézetet használják. Az epizódok négy téma körül forognak: nyári sportok, iskola, Halloween és a többi ünnep. 4. évad – 4th Street A 4th Street alcímű évad 30 részből fog állni és az malacok utcai életét mutatja be. A premiert eredetileg 2017-re tervezték, de végül 2018-ra halasztották. Sarlós réce A sarlós réce (Anas falcata) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Észak-Ázsiában elterjedt, télen délre vonul, de néha áttelel. Kedveli a sekély szikes tavakat, nádasok szegélyét. Megjelenése Testhossza 48-54 centiméter, a tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél. Életmódja Főként növényevő, de rovarokat is fogyaszt, Szaporodása Fészekalja 6-10 tojásból áll, a fiókák fészekhagyók. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) Wordfast A Wordfast platformfüggetlen fordítómemória (TM) megoldásokat nyújt szabadúszók, nyelvi szolgáltatásokra szakosodott cégek és multinacionális vállalatok számára. Történet A Wordfast céget Yves Champollion alapította 1999-ben Párizsban. Champollion 25 éves szabadúszó fordítói, projektvezetői és tanácsadói múlttal rendelkezik a fordítási és honosítási iparban. Yves Champollion mellékági leszármazottja Jean-François Champollion egyiptológusnak, akinek többek között a Rozetta kő írásának megfejtését tulajdonítják. Az eredeti alkalmazást Yves Champollion 1999-ben készítette, ami egy Microsoft Word (MS Word 97 vagy újabb) szövegszerkesztő alatt futó makrócsomagból állt. 2002 végig a MS Word-re épülő eszköz (mai nevén Wordfast Classic) szabad szoftver volt. Azóta a Wordfast a fordítók között a második legelterjedtebb TM alkalmazássá nőtte ki magát. 2009 januárjában a Wordfast kiadta a Wordfast Translation Studio alkalmazáscsomagot, amely magába foglalta a Wordfast Classic és a Wordfast Professional alkalmazásokat, illetve egy önálló Java alapú fordítómemória eszközt. Termékek A Wordfast fő terméke a Wordfast Translation Studio. A WFTS licenc a felhasználók számára az alábbiakat tartalmazza: További termékek: Támogatott dokumentumformátumok A Wordfast Classic az alábbi formátumokat támogatja: minden formátum, amit a Microsoft Word meg tud nyitni, beleértve egyszerű szövegfájlokat, Word dokumentumokat, Microsoft Excel (XLS), PowerPoint (PPT), Rich Text Format (RTF), tagged RTF, ill. HTML fájlokat. Közvetlenül nem támogatja az OpenDocument formátumokat, mivel a Microsoft Word jelenlegi változatai nem tartalmaznak szűrőt az OpenDocument fájlokhoz. A Wordfast Pro kezeli a Word dokumentumokat (DOC), Microsoft Excel (XLS), PowerPoint (PPT), HTML, XML, ASP, JSP, Java, és InDesign (INX) fájlokat. Támogatott fordítási memória- és szótárformátumok Mind a Wordfast Classic és a Wordfast Pro fordítómemória formátuma egyszerű tabulátorral tagolt szöveges fájl, amely megnyitható és szerkeszthető egy Szövegszerkesztőben. A Wordfast lehetőséget nyújt TMX fájlok importálására és exportálására más kereskedelmi forgalomban kapható fordítás-segítő eszközök közötti memóriamozgatás érdekében. A memóriában elhelyezhető szegmensek maximális száma egymillió. A fordítómemóriák és szótárak megfordíthatók, így a forrás és célnyelv könnyedén felcserélhető. A Wordfast lehetőséget nyújt a kiszolgáló alapú fordítómemóriák használatára, illetve gépi fordító eszközök (beleértve az online Google Fordító eszközt) adatinak kinyerésére. A Wordfast szójegyzék formátuma egyszerű tabulátorral tagolt szövegfájl. A Wordfast Pro képes TBX fájlok importálására is. A szójegyzékbejegyzések maximális száma 250 000, de a keresés során csak az első 32 000 sor jelenik meg. Dokumentáció A Wordfast weblapjáról letölthető a Wordfast Classic részletes felhasználói kézikönyve. A gyakorláshoz segítséget nyújtanak az ingyenesen elérhető online oktatóvideók is. A Wordfast Pro alkalmazáshoz elérhetők online súgóoldalak a Wordfast webhelyén, ahol oktatóvideók is elérhetők. A Wordfast a felhasználók számára egy éven keresztül ingyenes támogatást nyújt a megvásárolt licenchez. Az idő lejárta után díj ellenében további támogatásra is lehetőség van. Takácsatkafélék A takácsatkafélék (Tetranychidae) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozó bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjének egy családja. Megjelenésük, felépítésük Apró, szabad szemmel még éppen látható (körülbelül fél milliméteres) állatok. Szájszervük szúró-szívó. Színük fejlettségüktől, táplálkozási viszonyaiktól és az évszaktól függően sárgás-zöldes, barnás és vöröses lehet. Gyakran vörösek, ezért népiesen vöröspóknak is hívják őket. Életmódjuk A legkülönbözőbb termesztett és vadon élő növények károsítói. A levelek fonákán az erek között laza szövedéket készítenek, és annak védelmében szívogatják a megtámadott növény nedvét; a levél színére csak akkor másznak ki, ha nagyon sokan vannak. Ha túlszaporodnak, egyes egyedeik a virágzatra, illetve a termésre is kiszorulhatnak. A megtámadott levél színén kezdetben apró, halvány foltok tűnnek fel, később a levél torzulhat, bronzosodik, vörösödik (mert a szívás hatására a klorofill elbomlik) és lehull. A levél transzspirációja fokozódik, a klorofill-tartalom csökken, a fotoszintézis lelassul. A levelekkel együtt lehullhat a termő rész is. A fás növényeknél mérséklik a termőrügyek differenciálódását, és ezzel a következő évi termést is csökkentik. A legismertebb fajok több növényvédőszerre is rezisztenssé váltak. Ismertebb nemek Bryobia (pl. barna gyümölcstakácsatka Bryobia praetiosa ) Panonychus , (pl. gyümölcsfa-takácsatka Panonychus ulmi ) Tetranychus (pl. közönséges takácsatka Tetranychus urticae ) Kavarás A Kavarás (eredeti cím: Blended) 2014-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték, melyet Frank Coraci rendezett és Ivan Menchell, valamint Clare Sera írt. A főszerepben Adam Sandler és Drew Barrymore. Ez a harmadik közös romantikus vígjátéka Sandlernek és Berrymore-nak, az 50 első randit és a Nászok Ászát követően. A Kavarás fogadtatása többnyire negatív volt, a Rotten Tomatoeson 120 kritikus 14%-ra értékelte a filmet. A film az Amerikai Egyesült Államokban 2014. május 23-án jelent meg, Magyarországon szinkronizálva július 3-án. Cselekmény Lauren Reynolds (Drew Barrymore) elvált anyuka, akinek van két fia, Brendan (Braxton Beckham) és Tyler (Kyle Red Silverstein). Találkozik egy vakrandin a megözvegyült Jim Friedmannal (Adam Sandler), akinek három lánya van, Hilary (Bella Thorne), Espn (Emma Fuhrmann) és Lou (Alyvia Alyn Lind). A randi katasztrófával végződik, a természetükből eredő konfliktusok miatt; Jim ügyetlen és gondatlan, Lauren pedig határozott és mindig a tökéletesre törekszik. Később Jim és Lauren összefutnak egy boltban, ahol segítenek egymásnak a gyerekeiknek vásárolni. Később Jim rájön, hogy összecserélték a hitelkártyájukat, ezért elmegy Lauren házához. Ott Lauren megtudja, hogy a barátnője, Jen (Wendi McLendon-Covey) szakított a párjával, történetesen Jim főnökével, aki tervezett vele egy afrikai vakációt, de így végül nem mennek el. A másik tudta nélkül Jim és Lauren is intézkedik, hogy előre lefoglalják a családjukkal a nyaralást. Ahogy megérkeznek Afrikába, meglepődik a két család, amikor meglátják egymást. A helyzet kínossá válik, mikor kiderül, hogy a lefoglalt nyaraláshoz egy romantikus (közös) lakosztály és program tartozik. A két család összeül a "kavarós nászéjszakán", ahol megismerkednek más párokkal is, beleértve a szexmániás Eddyt (Kevin Nealon) és Gingert (Jessica Lowe), valamit Eddy tizenéves fiát, Jake-et (Zak Henri), akiért Hilary az első látásra odavan. A gyerekek alázzák egymást, Brendan furcsállja, hogy Espn úgy viselkedik, mintha az anyja ott lenne vele. Idővel a gyerekek is kezdenek kötődni egymáshoz és egymás szüleihez. Jim boldogan segít a fiúknak a kalandos sportokban, míg Lauren gondoskodik Jim lányairól. Segít Hilarynak változtatni a fiús stílusán, hogy nőiesebb legyen. Jim és Lauren az idő elmúlásával egyre jobban összemelegednek. Hamarosan egy páros masszázson vesznek részt, ahol jól érzik magukat. Lauren a holmija között talál egy szép fekete ruhát, ami korábban megtetszett neki, és amit a barátnője, Jen adott neki ajándékba. Felveszi a ruhát, és éjszaka mindenki őt csodálja. Míg a gyerekek elmennek a büfébe, Jim és Lauren leülnek egy romantikus vacsorára. Lauren rájön, hogy ez nem a standard program része, ezt kifejezetten Jim tervezte neki. Ahogy beszélgetnek és jól érzik magukat, majdnem csók történik; azonban az utolsó pillanatban Jim visszahúzódik, mert úgy érzi, még nem áll készen erre, majd bocsánatot kér. A hazatérés után Jim rájön, hogy hiányzik neki Lauren, mert beleszeretett. Bár Espn nem kész még túllépni az édesanyja halálán, de ő sem akarja azt, hogy az apja elveszítse Laurent. A gyerekek unszolására Jim elmegy Lauren házához egy csokor virággal, de Markot, a volt férjet találja ott, aki úgy tesz, mintha Lauren visszafogadta volna. Tyler izgatott, hogy Jimmel gyakorolhatja újra a baseballt, de Jim szomorúan elhagyja a küszöböt. Mark később bepróbálkozik Laurennél, de ő nem hajlandó vele újra összejönni, mert folyamatosan elmulasztotta, hogy jó apa legyen, emellett a házasság során viszonya volt egy másik nővel. Az elkövetkező szombaton Lauren és Brendan elmennek Tyler baseball meccsére szurkolni, valamint Jen és Dick is jelen vannak a gyerekeikkel. Nem sokkal később Jim és a lányai is megérkeznek, majd Jim bátorító szavakkal és szakszerű tanácsokkal ösztönzi Tylert, hogyan üsse el a labdát. Jim meglátja Laurent, és bevallja neki, hogy szeretne vele együtt lenni, végül megcsókolja őt. Érdekességek Adam Sandler a film egyik jelenetében hangoztatja, hogy ő a Nászok ásza , ezzel az 1998 -ban készült filmjére utal. Time Machine (Dio) A Time Machine az amerikai Dio heavy metal zenekar videója. Jellegzetessége, hogy Ronnie James Dio minden dalhoz kommentárt fűzött. Az album dalai Wild One Holy Diver Rainbow in the Dark Last in Line Hungry for Heaven Rock 'n' Roll Children Stand up and Shout King of Rock and Roll All the Fools Sailed Away Központi Hírszerző Ügynökség A Központi Hírszerző Ügynökség (angolul: Central Intelligence Agency, rövidítve CIA) az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségi hírszerző szervezete, a Hírszerző Közösség tagja. Az 1947-ben alapított ügynökség fő feladata titkos információk szerzése az USA kormányzatának igényei szerint más államok politikájáról, gazdaságáról, társadalmáról; külföldi kormányokról, intézményekről és magánszemélyekről, ezek feldolgozása és továbbítása az amerikai kormányzat illetékeseihez, illetve az elnökhöz, valamint az elnök utasítására titkos akciók végrehajtása külföldön. Az ügynökségnek nincsen joga az Egyesült Államok területén műveleti tevékenységet folytatni. A CIA központja a Virginia állambeli Langley városkában, Washington közvetlen közelében, a George Bush amerikai elnökről elnevezett hírszerzési központban található. A CIA meglehetősen független amerikai kormányzati intézmény, egyetlen közvetlen felettese nemzeti hírszerzési igazgató (Director of National Intelligence, DNI), az elnök hírszerzési tanácsadója. Feladatköre A Központi Hírszerző Ügynökség feladata, hogy pontos, átfogó és időben küldött, külföldi hírszerzési adatokat szerezzen, elemzéseket készítsen; az USA határain kívüli hírszerző-tevékenység révén, valamint különleges műveletek végrehajtásával segítse az elnök, a Nemzetbiztonsági Tanács és mindazon vezetők munkáját, akik az Egyesült Államok kül- és védelmi politikájának alakításáért és végrehajtásáért felelősek. A Nemzetbiztonsági Törvényben részletesen is felsorolt feladatai maradéktalan ellátása érdekében a CIA szorosan együttműködik a Hírszerző Közösség többi szervezetével. A CIA a más államokra vonatkozó, külföldi eredetű információkat a titkos és nyílt adatgyűjtés számtalan különböző ismert és titkos módszerével és eszközeivel szerzi be. Az ügynökség a világ élvonalában élen jár a hírszerzési célú kutató-fejlesztő munkában és a csúcstechnológia ilyen célú gyakorlati alkalmazásában is. Elemzései a lehető legteljesebbek, ugyanakkor az információs termékei fogyaszthatóságának elősegítése érdekében jól használható összefoglalókat is készít a felső vezetők számára. Története Az ügynökség az Egyesült Államok második világháborús hírszerzési szolgálatának, az Office of Strategic Services-nak az utódszervezete. Az OSS-t 1945 októberében számolták fel. William Joseph Donovan, az OSS létrehozója ajánlotta Franklin D. Roosevelt elnöknek, hogy hozzanak létre egy új ügynökséget, amely közvetlenül az elnök hatáskörébe tartozik. Az új ügynökség „nyílt és rejtett módon fog hírszerzési adatokhoz jutni, emellett pedig tanácsot ad a hírszerzés irányának meghatározására, meghatározza az országos hírszerzési célokat és rendszerezi a többi kormányszervezet által elkészített hírszerzési anyagokat.” A katonai hírszerzés, a külügyminisztérium és az FBI ellenkezése dacára Harry S. Truman elnök 1946 januárjában megalapította a Central Intelligence Group-ot. Az 1947-es hírszerzési törvény, a National Security Act of 1947 létrehozta a CIA-t, valamint a Nemzetbiztonsági Tanácsot (National Security Council). A Központi Hírszerző Ügynökség első vezetője Roscoe H. Hillenkoetter ellentengernagy lett, aki egyben a Központi Hírszerzési Igazgató címet is megkapta. A CIA első fontos külföldi feladata pedig a kommunisták kiszorítása az akkori olasz koalíciós kormányból, az olaszországi kereszténydemokraták támogatása lett, amit – a politikai nyomás más eszközeivel kombinálva – sikerrel végre is hajtottak. 1949-ben a 81-110-es közjogi törvény, a Central Intelligence Agency Act lehetővé tette a CIA számára, hogy titkos pénzügyi eljárásokat és adminisztrációt alkalmazzon, és a szervezet több szempontból is kikerült a szövetségi költségvetésre jellemző korlátok alól. Az ügynökség arra is engedélyt kapott, hogy titokban tartsa a szervezeti felépítését, az alkalmazottait és más fontos paramétereit. A CIA létezésének első évtizedei során az ügynökségnek magán az elnökön kívül más felettese nem volt. Ezt a felügyelet nélküli helyzetet gyakran indokolták azzal, hogy a KGB világméretű tevékenységének ellensúlyozására csakis egy hasonló jellegű, „gentlemanhoz méltatlan” viselkedésmód alkalmas. Allen Dulles igazgatói tevékenysége csak tovább erősítette ezt a függetlenségi érzést és gyakorlatot. Az 1970-es évek évek elejére, nagyjából a Watergate botrány idejére azonban ez a tendencia megtorpant. Az amerikai politikai élet egyik domináns elemévé vált ugyanis a Kongresszus abbéli igyekezete, hogy minél nagyobb felügyelettel bírjon a kormány végrehajtó ága felett. A külföldi államfők meggyilkolási kísérletei és a törvényellenes belföldi kémtevékenységekhez hasonló korábbi CIA-akciók felszínre kerülése lehetőséget adott a Kongresszusnak arra, hogy ezt a felügyeletet a hírszerzési tevékenységekre is kiterjessze. Az ügynökség nimbuszát tovább nyirbálta az a tény is, hogy a Watergate-betörésekben volt CIA-ügynökök vettek részt, illetve hogy Nixon elnök a CIA segítségével próbálta az FBI nyomozását megállítani. A Nixont megbuktató hangfelvételek bebizonyították, az elnök arra utasította Haldemant, a Fehér Ház személyzeti főnökét, hogy a CIA-t arról tájékoztassa, a Watergate-vizsgálat megbolygathatja a Disznó-öböl invázióját körülvevő politikai helyzetet, ezért a CIA-nak „nemzetbiztonsági okokból” rá kell vennie az FBI-t a nyomozás felfüggesztésére. James R. Schlesinger egy beszámolósorozatot állíttatott össze a CIA korábbi kihágásairól. Az eufemisztikusan csak „családi ékszerek”-nek nevezett beszámolókat az ügynökség titokba tartotta, ám Seymour Hersh, a New York Times újságírója megszellőztette, hogy a CIA külföldi államfők meggyilkolásában is részt vett, továbbá aktákat nyitott több ezer, a békemozgalomban részt vevő amerikai állampolgárról (lásd Operation CHAOS). A Kongresszus egy szenátusi és egy képviselőházi bizottságon keresztül is nyitott vizsgálatot. A szenátusi bizottságot a vezetője után Church-bizottságnak, a képviselőházit pedig Pike-bizottságnak nevezték. Mindkét bizottság további, a CIA számára meglehetősen kellemetlen eseményeket tárt fel. A CIA-nak ezután megtiltották a külföldi államfők meggyilkolását. Az ügynökség számára amúgy is tiltott belföldi kémkedést szigorúbban tartatták be, és csak az FBI vizsgálhatta az országon belüli amerikai állampolgárokat. A Watergate utáni tiltások közül többet a 2001. szeptember 11. támadásokat követően feloldottak. Manapság a CIA több kongresszusi bizottságnak, illetve magának az elnöknek is jelent. A nemzetbiztonsági tanácsadó egy olyan állandó tagja a kormánynak, akinek a feladatai között szerepel az elnök tájékoztatása az amerikai hírszerzési ügynökségek által elkészített beszámolók alapján. A CIA mellett az NSA és a DEA jelentéseit is felhasználja. 1988-ban George H. W. Bush lett az első amerikai elnök, aki korábban a CIA igazgatója is volt. Címere A CIA címere három részből áll: a pajzsból, a pajzs tetején található balra néző sasból, valamint pajzs belsejében található csillagból. A fehérfejű rétisas az Egyesült Államok címerállata, az erőt és a figyelmet jelképezi. A tizenhatágú csillag az iránytű, a szélrózsa 16 főbb irányát mutatja, és ezzel a CIA egész világra kiterjedő hírszerzési tevékenységére utal. Az iránytű egy pajzson nyugszik, amely a védelem és a tájékozottság jelképe. Felépítése Director of the Central Intelligence Agency (DCIA) . A CIA igazgatói címének rövidítése DCIA. Az 1947-es hírszerzési törvény emellett létrehozott egy Director of Central Intelligence (DCI) névre hallgató beosztást - ez a pozíció az Egyesült Államok hírszerzési szerveit vezette, adott tanácsot az elnöknek a nemzetbiztonsággal kapcsolatos hírszerzési tevékenységekről, valamint vezette a CIA-t. A hírszerzést 2004-ben reformáló Intelligence Reform and Terrorism Prevention Act törvény a DCI pozícióját kettéválasztotta: a Director of National Intelligence látja ezután el a DCI korábbi feladatait, és a CIA-t egy külön igazgató vezeti. Deputy Director of the Central Intelligence Agency (DDCIA) . A CIA igazgatóhelyettese segít az igazgató munka elvégzésében, valamint az igazgató hiánya, betegsége vagy cselekvésképtelensége esetén él az igazgatói hatalommal. Associate Deputy Director of the Central Intelligence Agency (ADD) . A 2006. július 5-én létrehozott beosztás a korábbi végrehajtó igazgatói posztot váltotta fel. Feladata a CIA napi munkájának vezetése és felügyelete. Associate Director for Military Support (AD/MS) . Az igazgató vezető katonai tanácsadója és képviselője, magas rangú katonatiszt. Az AD/MS a hírszerzési ügynökségek munkáját koordinálja annak érdekében, hogy az egyesített vezérkar időben juthasson pontos hírszerzési adatokhoz. Az AD/MS emellett segít a hadügyminisztériumnak a katonai hírszerzési tevékenységek oktatásában, valamint a hírszerzési rendszerek és technológiák beszerzésében. Igazgatóságok és egyéb szervezeti egységek A Directorate of Intelligence a CIA hírszerzési igazgatósága. Feladata a fontosabb külföldi kérdésekhez kapcsolódó hírszerzési elemzések elkészítése és megfelelő helyre juttatása. A National Clandestine Service egy félig független szervezet, amely korábban a Directorate of Operations (operatív ügyek igazgatósága) néven volt ismert. A szervezet titkos külföldi bevetésekkel és hírszerzési tevékenységgel foglalkozik. A Directorate of Science and Technology műszaki és tudományos jellegű támogatást ad a hírszerzési tevkénységek elvégzésére. A Directorate of Support a CIA működéséhez elengedhetetlen szervezeti infrastruktúrát működteti: biztonságtechnika, informatika, ingatlankezelés és pénzügyi szolgáltatások. Ezen igazgatóság nagy része kisebb, szakosodott irodákból áll. A Center for the Study of Intelligence felel a CIA történelmi dokumentumaiért, és foglalkozik szakmai szinten a hírszerzési tevékenységek történelmi tanulmányaival. Az Office of the General Counsel a CIA jogi ügyekkel foglalkozó irodája. Az Office of the Inspector General a CIA belső revizori irodája, feladata az ügynökség tevékenységének felügyelete. A főrevizort az elnök nevezi ki, a kinevezést a Szenátus hagyja jóvá. Az OIG célja a sikkasztások, pazarlások, visszaélések és a rossz vezetés megelőzése illetve felderítése. A főrevizor független a CIA többi részétől és egyenesen a DCIA-nak jelent. Féléves jelentéseiben tájékoztatja az igazgatót, amelyet a DCIA-nak harminc napon belül el kell juttatnia a Kongresszus hírszerzési bizottságához. Az Office of Public Affairs a CIA sajtóosztálya. Feladata tanácsot adni az igazgatónak a médiával és a közvéleménnyel kapcsolatos kérdésekben. Az Office of Military Affairs hírszerzést és operatív támogatást nyújt az amerikai haderőknek. Törvényességi felügyelete Az ügynökséget létrehozó 1947. évi, illetve az azt módosító 1949. évi törvény a CIA törvényhozói felügyeletét, a kongresszus működési szabályainak megfelelően, a képviselőház és a szenátus egy-egy különleges felhatalmazású bizottsága hatáskörébe helyezte. Ezek a bizottságok hagyják jóvá a Hírszerző Közösség és benne a CIA, természetesen szigorúan titkos, éves költségvetési tervének fő számait. Kapcsolata más szervezetekkel A CIA az USA legfőbb hírszerzési ügynöksége. Vélemények szerint a hírszerzési tevékenységéhez igénybe veszi a Nemzeti Felderítő Hivatal által üzemeltetett felderítő műholdak adatait, a National Security Agency lehallgatásainak eredményeit (amelyek többek között az ECHELON rendszerből is származhatnak), az amerikai haderők különféle hírszerzési repülőgépeinek adatait, illetve a külügyminisztérium és a energetikai minisztérium elemzőinek munkáját. Egykor a CIA saját, Lockheed U–2 és A–12 OXCART gépekből álló kémrepülőgép-flottát is üzemeltetett. A katonai képességekkel is felruházott különleges ügynökök a hagyományos fegyveres erőkkel együtt dolgoztak. A CIA emellett szorosan együttműködik más országok hírszerzési szervezeteivel, többek között a brit MI6-tal, az izraeli Moszaddal és az ausztrál Secret Intelligence Service-szel. A CIA költségvetése a többi nagy amerikai hírszerző szervezethez viszonyítva A Washington Postnak Edward Snowden leleplezései után készült oknyomozó cikke szerint az Egyesült Államok hírszerző szerveinek együttes költségvetése 2013-ban 52,6 milliárd USD volt. Az alábbi táblázatok az öt legnagyobb ügynökség adatait tartalmazzák. (Adatok milliárd USD-ben) Politikai események Létrehozásakor a CIA elsődleges feladata a kommunizmus terjedésének meggátolása volt, a Truman-doktrína követése. A CIA az amerikai titkosszolgálatok legfőbb ügynökségének számít. A CIA gyakran avatkozott be döntő mértékben azoknak az országoknak a belügyeibe, amelyeket az Egyesült Államok stratégiai fontosságúnak tartott. Az ügynökség több esetben támogatta az ellenségesnek vélt országok elleni mozgalmakat, különösen ami fegyveres konfliktusokat illeti, legyen az Latin-Amerikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Szolidaritás esetében, Lengyelországban. Ezen akciók mindegyike a trumani elszigetelés-doktrína szellemében zajlott le, és a kommunista blokk ellen történt. Az 1990-es évek elején a szovjet rendszer bukása a CIA mély kríziséhez vezetett, mivel az ügynökség létjogosultsága a kommunizmus elleni rejtett harc volt. A CIA-t sok kritika érte, hogy nem tudta előrejelezni és megakadályozni a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat. Azóta a CIA új ellensége az iszlám radikalizmus lett, és a terrorizmus elleni háború vált az új hidegháborúvá. Külföldi operatív akciók Néhány a CIA leghíresebb külföldi akcióiból: 1953 -ban megdöntötte Mohammed Mossadegh iráni elnök uralmát az Operation Ajax akcióval 1954 -ben Guatemalában megdöntötte a demokratikusan megválasztott Jacobo Arbenz elnököt, és helyette Carlos Castillo Armas diktátort juttatta hatalomra az Operation PBSUCCESS 1961 -ben Fidel Castro megdöntésének céljával a CIA által támogatott kubai disszidensek egy csoportja szállt partra a kubai Disznó-öbölbeli invázió során, ám az akció csúfos kudarcba fulladt. 1962 és 1975 között a kubai rendszer destabilizálására a CIA sikertelen propagandakampányt folytatott Mongúz-hadművelet néven 1962 és 1975 között Laoszban titkos hadsereget szervezett 1973 . szeptember 11-én Chilében szervezte és támogatta a Salvador Allende elleni államcsínyt A nicaraguai kontra-ügy Az 1980-as évek során afganisztáni ellenállókat képez ki a pakisztáni titkosszolgálat segítségével, hogy azok az országot 1979 . karácsonyán elfoglaló szovjetek ellen harcoljanak. Az így kiképzett mudzsaheddinek közül kerül ki Oszáma bin Láden , az al-Káida terrorcsoport vezetője, amely a fent említett 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokért is felelős. Igazgatók A CIA első igazgatója 1946. január 23. és június 10. között töltötte be ezt a posztot. Ismertebb igazgatói közé tartozik Walter Bedell Smith, Allen Dulles és a későbbi elnök George H. W. Bush. CIA World Factbook A CIA World Factbook egy online atlasz, amelyet az ügynökség szerkeszt. Ebből a földrajzi anyagokat korlátozás nélkül lehet a Wikipédiába másolni. Zawiercie vasútállomás Zawiercie vasútállomás egy lengyelországi vasútállomás, Zawiercie központjában, a belvárostól délnyugatra. Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Łazy Zawiercie Borowe Pole Poręba Saint-Pierre-des-Nids Saint-Pierre-des-Nids település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 1991 fő (2015). Saint-Pierre-des-Nids Boulay-les-Ifs, Champfrémont, Gesvres, Pré-en-Pail-Saint-Samson, Ravigny, La Ferrière-Bochard, Saint-Céneri-le-Gérei és Saint-Léonard-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1945 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek Évek: 1940 – 1941 – 1942 – 1943 – 1944 – 1945 – 1946 – 1947 – 1948 – 1949 – 1950 Események Január január 1. A 23/1945 M.E. rendelettel hatályba lép az új címer és állampecsét használata. (A rendeletet azonban a Hivatalos Közlöny 1945. január 27-i számában hirdették ki. „Magyarország külön címere” – a hagyományos, koronás kiscímer – pajzsa mögé, illetve alá a Hungarista Mozgalomra utaló vörös H betűt és a pártjelvényként korábban pajzson is alkalmazott, zöld nyílvégű („nyilas”) keresztet helyezték.) Miskolc , Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítése, „ Nagy-Miskolc ” létrejötte. A Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottságból Edward Osóbka-Morawski és Władysław Gomułka vezetésével megalakul az ideiglenes (lublini) kormány. január 3. – Lengyelországban az Országos Nemzeti Tanács határozatot hoz Varsónak , mint az ország fővárosának újjáépítéséről. január 4. A Rákos-pataknál , áttörve a második védelmi vonalat a szovjet csapatok éket vágnak, s egy tankokból álló előőrs befut a budapesti Bosnyák térre . A Szovjetunió hivatalosan elismeri az ideiglenes lengyel kormányt. január 6. – Budapesten az ostrom és a hideg időjárás miatt az eddigi akadozó vízszolgáltatás végképp leáll. Már csak kijelölt közkutakból, magánkutakból és egyes házak pincéjében működőképesen maradt berendezésből tudnak vízhez jutni a hetek óta a pincékben élők. január 12 – 15. – Megindul a szovjet 1. és 4. ukrán, az 1., 2. és 3. belorusz front csapatainak általános támadása a keleti front lengyelországi szakaszán. január 17. Varsó felszabadul. Budapesten a németek, a szovjet előrenyomulás lassítása céljából valamennyi fővárosi hidat felrobbantják. A szovjet katonák bevonulnak a Parlament épületébe. január 18. Budapest pesti oldalán megszűnnek a harcok. Küngösön 19 német magyar fiatal esik el a fronton. (A csata mindkét fél számára 70%-os veszteséggel járt.) Krakkó felszabadul. január 19. – A lengyelországi Łódż felszabadul. január 20. – Fegyverszünet a szövetséges hatalmak és Magyarország között. Megjelenik az első nyomtatott sajtótermék a magyar fővárosban. A "Szabadság" című újság órák alatt elfogy. január 21. Csorba Jánost nevezik ki Budapest polgármesterének. Karl Dönitz német admirális kiadja azt a parancsot, mely szerint minden rendelkezésre álló német hajónak mentenie kell a szovjetek elől azt, amit lehet. (Ez volt a „Hannibal hadművelet”, amely május 9-éig tartott.) január 22. – A budapesti Nemzeti Bizottság felhívást intéz a főváros lakosságához, amelyben munkába állásra szólítja fel a köztisztviselőket , és közli továbbá, hogy minden korábbi ún. zsidó törvény hatályát vesztette. január 22 – 24. – A szovjet kormány kölcsönt folyósít Lengyelországnak külföldi kereskedelem céljaira. január 23. A szlovák kormány és a parlament deklarálja az önálló államhoz, s a nemzeti önrendelkezéshez való jogot. Szovjet bombázó repülőgépek, és a nehéztüzérség lövi folyamatosan Budapesten a budai várat. január 24. – Ég a budai várpalota együttese, és még majd egy héten keresztül lángol. január 25. – Budapesten, a pesti oldalon fekvő elöljáróságok megkezdik működésüket. január 26. – Az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadja a népbíróságok felállítására vonatkozó első jogszabályt, a 81/1945 M.E. sz. rendeletet, amelyet a Magyar Közlönyben február 5-én tettek közzé. január 27. A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat . Josip Broz Tito rendeletet ad ki, amely szerint a mai Vajdaság területén február 15-éig a hadseregnek át kell adnia a helyét a polgári hatóságoknak. Felszabadul a lengyelországi Katowice . január 28. – A szovjet csapatok megszállják Litvániát . január 30. A Balti-tengeren a szovjet S–13-as tengeralattjáró elsüllyeszti a német „ Wilhelm Gustloff ” kiképzőhajót. (A hajón 10 ezernél is több menekült zsúfolódtak össze, s a tragédia után az őt kísérő két kisebb hajó csak 1239 embert tudott kimenteni.) Budapesten bevezetik éjszakára a kijárási tilalmat. Nagy-Budapest területére pedig még nappal sem lehet belépni, vagy onnan távozni. január 31. – Csehszlovákia elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes kormányát. Február február 1. Az Államvédelmi Hatóság (akkori nevén Politikai Rendészeti Osztály, PRO) megkezdi működését Péter Gábor vezetésével. A Szlovák Nemzeti Tanács Kassán , mint szlovák nemzeti szervezet kezdi el működését. február 4 – 15. – A jaltai konferencia , ahol a szövetséges hatalmak vezetői döntenek Németország lefegyverzéséről. (Sztálin Lengyelország nyugati határának kitolását követeli egészen a lausitzi Neisse folyóig.) február 5. – Lengyelországban az Országos Nemzeti Tanács elnöke, Bolesław Bierut nyilatkozatot tesz közzé az Odera és a Neisse folyóktól keletre eső területek polgári közigazgatásának átvételéről. február 6. – A szovjet csapatok átkelnek az Oderán . február 6 – 7. – A Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának (KB) I. plénumán meghatározzák a párt gazdaságpolitikájának fő irányelveit. február 9. – Az S–13-as szovjet tengeralattjáró elsüllyeszti a „ General von Steuben ” gőzöst. (A fedélzeten tartózkodó közel ötezer menekültből csak alig hatszázat tudtak kimenteni a vízből.) február 11. – A budai várba szorult német és magyar csapatok megkísérlik a szovjet gyűrűből való kitörést . (Karl Pfeffer-Wildenbruch tábornok városparancsnok 43 900 katonájának kevesebb mint két százaléka jutott át, a többiek fogságba estek vagy meghaltak; a legtöbben az első hat órában, a Széll Kálmán tér–Hűvösvölgy térségében estek el.) február 13. Elkeseredett harcok árán a szovjet hadsereg a budai oldalon is kiszorítja a német erőket, a Vörös Hadsereg Budapest egészét ellenőrzése alatt tartja. Az angol és az amerikai légierő bombázza Drezdát hatalmas károkat és több mint 150 000 ember halálát okozva. Magyarországon a MÁV megindítja a rendszeres vasúti közlekedést, elsőként a gyorsan helyreállított, Debrecen–Budapest vonalon. február 21. – Az Ivo Dzsima-i partraszállást támogató USS Saratoga repülőgép-hordozót három perc alatt öt kamikaze találja el, a hajó nem süllyed el; a USS Bismarck Sea azonban legénységének 218 tagját viszi magával a hullámsírba. február 23. Budapesten a nagy számú halott elszállítására rendszeres vonatjárat indul a belvárosi Rókus kórház és Kőbánya Új-köz temető közötti vonalon. Törökország hadat üzen Németországnak és Japánnak . február 24. – Amerikai csapatok felszabadítják Manilát . február 27. – A Szlovák Nemzeti Tanács rendeletet ad ki „a németek , magyarok , árulók és a szlovák nép ellenségeinek mezőgazdasági vagyonáról”, amelyet a rendelet értelmében el kell kobozni és gyorsított eljárással szét kell osztani. február 28. – Bukarestben lemond Nicolae Rădescu a miniszterelnöki posztról. Március március 1. – A korábban kiadott kenyér- és étkezési jegyek érvényüket vesztették Magyarországon. Ettől a naptól kiadott új jegyek lépnek életbe, új szabályozás szerint, szovjet ellenőrzéssel. március 4. Finnország hadat üzen Németországnak . Sopron, Szombathely térségébe visszaszorult magyar menekülő szélsőjobboldali erők, és a nagy számú német katonaság ottani jelenléte miatt az amerikai repülőgépek több hullámban is bombázzák Sopront, Szombathelyet. március 6. – Romániában Petru Groza szovjet segítséggel kormányt alakít. Ez Románia szocialista időszakának kezdete; a kommunizmus alatt március 6. nemzeti ünnep. március 7. – Josip Broz Tito vezetésével megalakul az új Jugoszlávia első kormánya. március 8. – Auschwitzban ( Oświęcim ) 200 ezren vesznek részt annak a 450, nácik által meggyilkolt fogolynak a temetésén, akiket a németek nem tudtak a krematóriumban megsemmisíteni. március 9 – 10. – Tokió ellen 334 amerikai B-29 -es bombázó intéz támadást. A gyújtóbombázás 100 000 áldozatot követel. március 17. Megjelenik az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945 M.E. rendelete a földreformról. Edvard Beneš és a londoni emigráns csehszlovák kormány képviselői a moszkvai kommunista csehszlovák csoporttal és a csehszlovákiai ellenállás képviselőivel egyeztetik az új kormány programját. március 18 – 21. – Marc Mitscher tengernagy 58. flottakülönítményének és Raymond Spruance tengernagy 5. flottájának repülőgépei a Japán legdélebbi szigetén, Kjúsún fekvő célpontokat támadnak. március 22. Megalakul az Arab Liga Kairóban , ( Egyiptom ). A krakkói – fennállásának 581. évét ünneplő – Jagelló Egyetem megkezdi első tanévét a felszabadított Lengyelországban. március 23. – Romániában kihirdetik a földreform-törvényt. március 23 – 24. – Az angol és amerikai csapatok átkelnek az Alsó-Rajnán . március 25 – 26. – Lengyelországban megalakul a baloldali Néppárt. március 27. – A január 22-én a budapesti Nemzeti Bizottság által semmisnek nyilvánított zsidó törvények eltörlését, ezen túl az egész országra kiterjedő kormányrendelet erősíti meg, és megtiltja ezen törvények bárminemű alkalmazását. március 29. A szovjet egységek fölszámolják a Königsbergnél körülzárt német erőket. Létrehozzák a Lengyelországban elkövetett náci bűnök felderítésére hivatott főbizottságot. március 30. – Somogyszob községet elfoglalják. Április április 1. Amerikai csapatok szállnak partra Okinaván . A Vörös Hadsereg áttöri Bécs külső erdőövezetét. április 2. – Kezdetét veszi Bécs ostroma . (Az ostrom április 13-ig tartott.) április 3. – Angelo Rotta pápai nunciust kiutasítják az országból, ezért visszatér Budapestről Rómába . április 4. A Vörös Hadsereg eléri Magyarország utolsó települését, Nemesmedvest. (1989-ig Felszabadulás néven nemzeti ünnep.) Az előrenyomuló szovjet csapatok beveszik Pozsonyt . A szociáldemokrata Zdeněk Fierlinger vezetésével megalakul a csehszlovák kormány. április 5. A Zdeněk Fierlinger vezette csehszlovák kormány jóváhagyja a „kassai kormányprogram” néven ismertté vált dokumentumot, amely a cseh-szlovák viszony rendezése mellett a német és magyar kisebbségek felszámolását is célul tűzi ki. Moszkva felmondja a szovjet-japán semlegességi szerződést. Valutareform Jugoszláviában . Petsarat herceg vezetése alatt – japán támogatással – kikiáltják az egyesült Laosz „függetlenségét”. április 9. – Vörös Hadsereg győzelmével befejeződik Königsberg ostroma. április 10. – Amerikai csapatok harc nélkül foglalják el Hannover városát. április 11. – Szovjet–jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény. április 14. – Hosszú ostrom után Amerikai kézre kerül Köln . április 16. A „ Goya ” motoros hajót elsüllyeszti az L-3 jelzésű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró. (A fedélzetén lévő 6220 menekülő emberből 165 élte túl a támadást.) A Zsukov marsall vezette 1. Belorusz Front tüzérségi tűz alá veszi Berlint. (A félórás tüzérségi előkészítés után indított szovjet előrenyomulás közvetlenül a seelowi magaslatok előtt elakadt.) április 18. – Bécs helyőrsége leteszi a fegyvert a szovjetek előtt. április 19 – 26. – Brit csapatok megostromolják és elfoglalják Brémát . április 21. Az amerikai hadsereg cseh területre ér. A szovjet csapatok – miután hatalmas veszteségek árán áttörik a seelowi dombok kitűnően szervezett védelmét – betörnek a német főváros északkeleti kerületeibe. Lengyelország és a Szovjetunió kormányai 30 évre szóló lengyel–szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést kötnek. április 22. – Budapesten díszelőadást tartanak az Operaházban abból az alkalomból, hogy az ideiglenes kormány Debrecenből Budapestre költözött. (Bartók Béla zenéje már sok éve nem csendülhetett fel hivatalosan a hazai közönség előtt.) április 23. Magyarországon megszűnik a csendőrség, ugyanis a miniszter tanács elfogadja a csendőrség feloszlatásáról szóló rendeletet. Hermann Göring táviratozik Hitlernek, amelyben azt javasolja, hogy átveszi a birodalom irányítását, amíg a Führer a külvilágtól elvágva Berlinben tartózkodik. (Hitler árulásként élte meg a légierő főparancsnokának lépését.) Heinrich Himmler Lübeckben , a svéd követség pincéjében Folke Bernadotte gróffal folytat megbeszéléseket a német fegyverszünet lehetőségéről. (A gróf elvállalja, hogy értesíti kormányát Himmler javaslatáról.) április 25. Szovjet és amerikai csapatok találkoznak az Elbánál. Torgau városa közelében az I. Amerikai Hadsereg, 5. hadtestének előretolt osztaga, a 69 gyaloghadosztály katonái felveszik a kapcsolatot, a Vörös Hadsereg 58. számú gárdahadosztályával. A németek kénytelenek kivonulni Finnország területéről, ezzel véget ér a lappföldi háború . Az 1. Belorusz Front és a Konyev marsall vezette 1. Ukrán Front egyesül a Berlintől nyugatra található Ketzin körzetében, s ezzel bezárul az ostromgyűrű a Harmadik Birodalom központja körül. április 26. – Az 1. és a 2. lengyel hadsereg csatlakozik a berlini hadműveletek végrehajtásához a Vörös Hadsereg oldalán. április 28. Mussolinit olasz partizánok kivégzik. A szövetségesek nyilvánosságra hozzák Heinrich Himmler békeajánlatát. (Hitler dührohamot kap, majd egyaránt megfosztja minden hivatalától Himmlert is, és Göringet is.) április 29. – Valamikor hajnali 1 és 3 óra között Hitler feleségül veszi Eva Braunt , majd magához rendeli egyik titkárnőjét, Gertraud Jungét, és lediktálja politikai végrendeletét. (Ebben a haditengerészet vezetőjét, Karl Dönitzet nevezi meg utódjának.) április 29 – 30. – Prágában megalakul a Cseh Nemzeti Tanács, melynek elnökévé Albert Pražákot választják. április 30. A Vaszilij Kuznyecov vezérőrnagy vezette szovjet 3. csapásmérő hadsereg egységei elfoglalják a – szimbolikus jelentőséggel bíró – Reichstag épületét. Hitler a Führerbunkerben öngyilkos lesz. Karl Dönitz főtengernagy lesz a Führer utódja. München amerikai csapatok kezére kerül. Május május 1. Amerikai csapatok vonulnak Weilheimbe , Horthy Miklóst hadifogolynak nyilvánítják és Augsburgba szállítják. Magyarországon először ünneplik meg hivatalosan május 1-jét. (A fővárosban, a Hősök terén közel félmillió ember jelenik meg.) Megszólal az újra működő Magyar Rádió. Megindul rendszeres járatként a 6-os villamos a Nagykörúton, Budapesten. A Harmadik Birodalom utolsó kancellárja Dr. Joseph Goebbels feleségével együtt öngyilkosságot követ el. A jugoszláv hadsereg szabadítja fel Triesztet . (Konfliktus az angolszász hatalmakkal.) május 2. A berlini helyőrség leteszi a fegyvert – miután reggel 6 órakor Helmuth Weidling tábornok, a város parancsnoka megadja magát, s a harc beszüntetésére szólítja fel embereit –, a német fővárost elfoglalja a Vörös Hadsereg . A theresienstadti koncentrációs tábor területén a cseh ellenállás 52 vezetőjét kivégzik a németek. május 3. A brit csapatok ellenállás nélkül elfoglalják Hamburgot . A szovjet hadsereg befejezi Szlovákia elfoglalását. május 4. A hollandiai, a dániai és északnyugati német haderők megadják magukat Montgomery vezérezredesnek. Karl Dönitz főtengernagy, a Német Birodalom elnöke utasítja az U-Boot-parancsnokokat a fegyverletételre. május 5. Az amerikai hadsereg egységei őrizetbe veszik Szálasi Ferencet és kormányát az ausztriai Mattseeben. Az ausztriai Kremsmünsterbe menekült Jozef Tiso államfőt és a szlovák kormány több tagját az amerikaiak őrizetbe veszik. május 5 – 8. – Prágában felkelés tör ki a német megszállók ellen. (Európában a német megszállás alól utolsóként felszabadított főváros.) május 6. A horvát usztasák és a németek kiürítik Zágrábot , a kormány megindul Ausztria felé. A csehszlovák kormány Kassáról Pozsonyba költözik át. május 7. Németország öt évi, nyolc hónapi és hét napi háború után feltétel nélkül megadja magát, amelyet német részről Alfred Jodl tábornok ír alá Reimsben az ún. Vörös Iskolaházban Eisenhower tábornok főhadiszállásán. Németország tehát feltétel nélküli kapitulál a nyugati szövetségesek előtt. Hermann Göring birodalmi marsall a feleségével és lányával együtt – úton az amerikai hadsereghez, a Radstadt melletti úton – amerikai fogságba esik. május 8. A németek megadják magukat a szovjeteknek is. Berlinben a Karlshorst városrész volt műszaki tiszti iskola "B" épületében ( Zsukov berlini főhadiszállásán) német részről Keitel, Stumpf, és Frieburg tábornokok aláírják a kapitulációt a szövetséges erők és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt. A partizánhadsereg bevonul Zágrábba. Ifjabb Horthy Miklóst az amerikai csapatok kiszabadítják a koncentrációs táborból. május 9. A szovjet csapatok bevonulnak Prágába . A szovjet csapatok elfoglalják az utolsó német kézen lévő kikötőt, Danzigot . Magyarországon megszűnik az esti elsötétítés rendelete. május 10. – A Moszkvában megalakult Nemzeti Front kormánya Prágába érkezik. május 12. – Klement Gottwald csehszlovák miniszterelnök-helyettes, a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) elnöke rádiófelhívást intéz az ország lakosságához, felszólítva azt a kassai kormányprogram támogatására. május 14. – A Karl Renner osztrák miniszterelnök kinyilatkoztatja Ausztria függetlenségét, és egyben bejelenti, hogy minden korábbi nemzeti-szocialista rendelkezés érvényét veszti. május 15. A visszavonuló horvát katonák és civilek többsége eléri a mai osztrák-szlovén határt, és Bleiburg mellett többségük átkel Ausztriába . Jugoszlávia egész területe felszabadul, de a közel 800 szétszóródott fegyveres csoport – csetnikek , albán felkelők, usztasák – felszámolása még évekig tart. A csehszlovák kormány első ülése Prágában, ahol többek között a kisebbségi kérdéssel és a nemzeti bizottságokban történő választásokkal foglalkoznak. május 16. – Edvard Beneš csehszlovák elnök visszaérkezik Prágába. május 18. A Magyar Rádió megindítja a napi vízállásjelentések sugárzását. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége megtiltja, hogy magyar nemzetiségű polgárok a politikai pártok tagjai legyenek. május 19. Elnöki dekrétum Csehszlovákiában a németek , magyarok , „árulók és kollaboránsok” vagyonának államigazgatás alá helyezéséről. Mindszenty József veszprémi püspök és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök visszatérnek székhelyükre Sopronkőhidáról , ahol a nyilasok fogva tartották őket. május 20. – A Bohumil Boček csehszlovák tábornok kijelenti, hogy az új csehszlovák hadsereg szervezete és szerkezete azonos a Vörös Hadsereg irányítási elveivel. május 22. – Bremervörde és Hamburg között, Barnstedt falu közelében egy brit járőr feltartóztatja és elfogja Heinrich Himmlert, az SS birodalmi vezetőjét, aki másnap ciánkáli-kapszulával öngyilkosságot követ el. május 23. A csehszlovák kormány a bel-, a had- és a külügyminiszter részvételével hármas bizottságot hoz létre, hogy szervezze meg és hajtsa végre a németek és a magyarok kitoloncolását. Brit katonák – főhadiszállásán, a Flensburg melletti mürwiki tengerésziskolában – letartóztatják Karl Dönitz-et és kabinetjének tagjait, valamint államigazgatási hivatalnokokat és törzstiszteket. május 24. – A Magyar Katolikus Püspöki Kar kibocsátja az „Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az egyházat veszteségeiért és gondjaiért” kezdetű közös pásztorlevelet. május 25. A csehszlovák kormány – többek között – a náci szervezetek vagyonának elkobzásáról, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak felosztásáról tárgyal. A jugoszláv csapatok – amelyek a hónap közepe óta megszállva tartják Dél-Karintiát és Klagenfurtot – a nyugati szövetségesek követelésére kivonulnak ezekről a területekről. (Tito az Atlanti Chartára hivatkozva követeli Karintia szlovének lakta részének Jugoszláviához csatolását.) május 27. – A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt akcióbizottságának prágai ülésén a Nemzeti Front bel- és külpolitikájáról tárgyalnak, és megválasztják az új pártvezetőséget, melynek élére Zdeněk Fierlinger kerül. május 29. – A Moszkvában kötött egyezmény értelmében Csehszlovákia átengedi a Szovjetuniónak Kárpát-Ukrajnát . május 30. – Brünnben kezdetét veszi a városban maradt német lakosság – mintegy húszezer fő – azonnali erőszakos kitelepítése. (A gyalogmenetben útnak indított németek közül számosan nem bírták a megpróbáltatásokat. Lásd: „brünni halálmenet”.) Június június 2. – Megegyezéssel zárulnak a csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége között május 31-e óta folyó tárgyalások. (A megállapodás rögzíti, hogy az SZNT a szlovák nemzet legfőbb képviselője, és Szlovákia területén a törvényhozás és a végrehajtó hatalom hordozója. A tárgyalásokon körülhatárolják azokat a gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb ügyeket, amelyek központi irányítás alá tartoznak.) június 7. – Antonín Zápotocký-t, a CSKP vezető politikusát a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökévé választják. június 8. – A nyugati szövetségesek engedélyezik, hogy a Németországban fogva tartott lengyelek visszatérhessenek hazájukba. június 9. – Zilahy Lajost választották meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökének. június 12. Budapesten megkezdődik a fokozatosan helyreállított vezetékrendszerekben a gázszolgáltatás. Elsőként a belvárosi V. kerület bekapcsolása történik meg. Eltörlik Budapesten a hídpénzt. A dunai átkelésekért a korábbiakkal ellentétben ezen túl nem kell fizetni sem oda, sem vissza. június 16. – A szlovák kommunisták tanácskozásán állást foglalnak Szlovákia magyaroktól való gyors és határozott megtisztítása mellett. június 19. Helyreáll a forgalom a romokban heverő Déli pályaudvar és Kelenföld között Budapesten. A csehszlovák elnök dekrétumot ad ki a náci háborús bűnösök, az árulók és a kollaboránsok megbüntetéséről, a rendkívüli népbíróságok és a nemzeti bíróság megalakításáról. (A dekrétum jogi alapot jelent a magyarüldözés kiszélesítéséhez, számos ártatlanul vádolt magyar lakos elítéléséhez, kiüldözéséhez.) A Benes dekrétum szellemében a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezrede Karol Pazur parancsnoksága alatt Přerovnál meggyilkol 120 nőt, 71 férfit és 75 gyermeket, csehországi deportálásból Dobsinára vonattal hazatérő kárpát-németet és magyart. június 20. – Az ún. duinói szerződés ideiglenesen meghatározza Trieszt térségében a demarkációs vonalat. június 21. – Csehszlovák elnöki dekrétum a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak elkobzásáról és felosztásáról. (A felosztás később a földreform első szakaszát jelentette.) június 24. – A magyar fővárosban hosszú idő után újból elindul a földalatti első szerelvénye. június 25. – A négy győztes hatalom javaslatára San Franciscóban helyet biztosítanak Lengyelország számára is az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) alapokmányának aláírására. június 26. Napi rendszerességgel közlekednek a Dunántúl főbb városaiba vasúti személyszállító szerelvények. Pécs , Szombathely , Nagykanizsa és a főváros közötti személyforgalom helyreáll. Pozsonyban a szlovákiai politikai élet két meghatározó pártjának, a Szlovák Kommunista Pártnak és a Demokrata Pártnak a képviselői nyilatkozatban rögzítik, hogy elkötelezettek a kassai kormányprogram, a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúsága, a Szovjetunióval való szoros együttműködés és a szlovák nemzeti felkelés iránt. San Franciscóban elfogadják az ENSZ alapokmányát. (A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.) június 28. Lengyelországban Edward Osóbka-Morawski vezetésével megalakul a nemzeti egység ideiglenes kormánya. (A két miniszterelnök-helyettes Władysław Gomułka és Stanisław Mikołajczyk. A kormány 21 tagjából 6–6 a Lengyel Munkáspárt, a Lengyel Szocialista Párt, a Parasztpárt – illetve különböző parasztszervezetek – képviselője, 2 a Demokrata Párté, 1 pedig párton kívüli.) A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya de jure elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes nemzeti egységkormányát. Ismét járnak a balatoni hajók. Menetrend szerint közlekedik a komp Szántódnál. június 29. – Csehszlovákia és a Szovjetunió képviselői Moszkvában megállapodást írnak alá Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról. (Csehszlovákia elismeri Kárpátalja „önrendelkezési jogát”, és ezzel jelentősen megkönnyíti a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeinek érvényesülését a térségben.) június 30. – Sztálin döntése bejelentésre kerül: geo-stratégiai okból Kárpátalja „csatlakozik” a Szovjetunióhoz, így Magyarország és a Szovjetunió között közvetlen határzóna létesül. Július július 2. Az amerikai csapatok őrizetbe veszik Hóman Bálint egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert, több gyűjtőhelyen keresztül Salzburgba viszik. A magyar fővárosban megindul az első rendszeres autóbuszjárat, amely az Apponyi tér (ma: Ferenciek tere ) és a Gellért tér között közlekedik, reggel hét és este tíz óra között. A járaton nagy a zsúfoltság. július 5. – Az Egyesült Államok , Nagy-Britannia és Kína elismerik a lengyel ideiglenes nemzeti egységkormányt. július 6. – A szovjet és a lengyel kormány egyezményt ír alá a lengyel nemzetiségű állampolgároknak a Szovjetunióból, az orosz, ukrán, belorusz és litván polgároknak Lengyelországból történő hazatelepítése ügyében. július 7 – 8. – Turócszentmártonban tartják a Szlovákia politikai életben vezető szerepet játszó, a kommunista hatalmi törekvésekkel szemben álló Demokrata Párt I. kongresszusát, ahol a párt elnökévé Jozef Lettrich-et választják. július 11. – Budapesten a Kiskörúton is megindul a menetrend szerinti villamosközlekedés. július 12. – A háborút követően megrendezésre kerül Magyarországon az első könyvnap. július 14. A szövetséges flotta megkezdi Japán bombázását. Magyarországon rendeletre eltörlik valamennyi hivatalos okiratról a „Mi a vallása” rovatot. július 16. – Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Groundon. A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. (Ez augusztus 6-áig titokban maradt, amikor egy B–29 -es bombázó ledobta az első bombát háborús célokkal Hirosima városára). július 17. – augusztus 2. – A három nagyhatalom vezetője ( Sztálin , Truman és Churchill , majd helyette Attlee ) Potsdamban értekezletet tartanak, melyen a békeszerződés részleteit is megtárgyalják. (Egyezményben rögzítik és garantálják Lengyelország határait, és elrendelik a Lengyelországban élt német lakosság áttelepítését. Az újjászületett lengyel állam területe 312 700 km², 77 ezer km²-rel kisebb, mint 1939-ben.) július 21. – Átalakítják az Ideiglenes Nemzeti Kormányt . (Az új kabinetből hiányzik Vásáry István, Valentiny Ágoston és Faragho Gábor.) július 25. – Magyarországon elkészül az első hajó a Ganz-hajógyárban a helyreállítások után. július 24. – A csehszlovák kormány határozatot hoz Szlovákia fokozott megsegítéséről, mindenekelőtt a közlekedés, az építésügy és a földművelés területén. július 26. – Harry S. Truman elnök, Churchill , Csang Kaj-sek ultimátumot intéznek Japánhoz. július 30. – A Hasimoto Mocsicura parancsnokolta I–58-as tengeralattjáró Japán partjainál elsüllyeszti a USS Indianapolist. (A titkos bevetésen lévő nehézcirkáló szállította Tinian szigetére az első működőképes atombombát.) július 31. – Megindult Magyarországon majd háromnegyed év szünet után a rendszeres távolsági autóbusz közlekedés a fővárosból Kecskemét és Gyöngyös városokba, az Oktogon térről induló sárga MÁVAG autóbuszokkal. Augusztus augusztus 2. Beneš dekrétumai megfosztják állampolgárságuktól a csehszlovákiai németeket és magyarokat. A győztes hatalmak potsdami értekezletén Lengyelország nyugati határát az Odera -Neisse folyók alkotta vonalban határozzák meg. augusztus 5 – 7. – A jugoszláv Népfront alakuló kongresszusa. (A mozgalom elnöke Tito.) augusztus 6. A 8 óra 15 perckor Hirosimára ledobott atombomba 71 ezer embert öl meg. A Szovjetunió helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Romániával . augusztus 7. 20 000 sertéssel megkezdi működését a hazai közellátás javítása érdekében létrehozott nagytétényi hizlalda. A Viet Minh gerillái felveszik a Vietnámi Felszabadító Hadsereg nevet. augusztus 8. A szövetségesek négy megszálló zónára osztják fel Ausztriát . Bécs városa közös megszállás alá kerül. A Szovjetunió hadat üzen Japánnak . augusztus 9. Az Egyesült Államok 11 óra 1 perckor atombombát dob Nagaszakira : 23 ezer ember hal meg azonnal. Az Actio Catholica országos elnöksége Új Ember címmel katolikus hetilapot indít. (Felelős szerkesztője Pénzes Balduin bencés tanár.) A Szovjetunió hadserege átlépi a Japán által megszállva tartott koreai, mandzsu határszakaszt. augusztus 10. – Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ) ideiglenes parlamentté alakul, kiegészülve 39, nem kompromittálódott régi képviselővel. (Elfogadják a választási törvényt, melyben megvonják a csetnik és usztasa egységek, ill. a német Kulturbund tagjainak választójogát.) augusztus 11 – 12. – A Szlovák Kommunista Párt zsolnai konferenciáján Viliam Široký-t, a sztálini vonal képviselőjét választják az újjáalakított KB elnökévé. augusztus 13. – A Tian Trao-i Nemzeti Kongresszuson megalakítják a Vietnámi Nép Felszabadító Bizottságát, melynek vezetője Ho Si Minh lett. augusztus 14. – Hirohito császár a rádióban bejelenti Japán kapitulációját, a szövetségesek összesen több mint hétmillió főnyi csapatot fegyvereznek le. augusztus 15. – A vietnámi kormány átveszi a hatalmat egész Kokinkína (az egyesült Vietnám) felett. augusztus 16. A veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója Bánáss László . Az 1944. július 26-i határegyezmény és más előzetes megállapodások alapján megkötik a lengyel–szovjet államhatárról szóló egyezményt. (A határvonal, kis eltérésekkel Lengyelország javára, a Curzon-vonalnak felel meg.) augusztus 18. – Lemond Milan Grol jugoszláv miniszterelnök-helyettes, a Demokrata Párt elnöke, tiltakozásul a polgári jogok korlátozása ellen. augusztus 19 – 20. – A budapesti amerikai misszió Salzburgból visszahozza Budapestre a Szent Jobbot . (A következő napon tízezrek vesznek részt a Szent Jobb körmeneten.) augusztus 20. A Szovjetunió ratifikálja az ENSZ alapokmányát. Az Egyesült Államok szenátusa 90 szavazattal 2 ellenében megszavazza az alapokmányt. A császárvárosban, Huéban bejelentik Vietnám függetlenségét. augusztus 22. – Stanisław Mikołajczyk saját pártjaként megalapítja a Lengyel Néppártot (PSZ), melynek tagjai többnyire a Parasztpárt jobbszárnyából kerülnek ki. augusztus 23. – Jugoszláviában törvényt fogadnak el a földreformról és a telepítésekről. (Államosítják a 45 hektár feletti területeket, ill. az egyházak, kolostorok és alapítványok földjeit.) augusztus 24. Harry S. Truman elnök leállítja a Szovjetunióba irányuló, és a háborúban rendszeressé váló " lend and lease " szállításokat Újból megnyílik a teljesen helyreállított Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonal. augusztus 25. Vietnámban lemond Bao Dai császár és átadja a hatalmat a Viet Minh befolyás alatt álló „demokratikus köztársasági” kormánynak. Jugoszláviában elfogadják a nép és az állam ellen elkövetett bűntettekről szóló törvényt, amely lehetővé teszi a hazaárulók vagyonának elkobzását. (Ez a törvény teremti meg az ipar államosításának alapját.) augusztus 26. – Az amerikai csapatok bevonulnak Tokióba . augusztus 27. – A budapesti rakparton közlekedő 2-es villamos útvonalának részleges helyreállítását követően, megindul a rendszeres forgalom a Rudolf tér és az Eskü tér közötti szakaszon. augusztus 28. Aláírják a magyar-román árucsere-forgalmi egyezményt. Horthy Miklóst első ízben hallgatják ki a nürnbergi háborús bűnösök ügyével kapcsolatban. augusztus 29. – Ho Si Minh nyeri el a vietnámi ideiglenes kormány vezetői posztját, amelynek 14 tagja közül 9 kommunista volt. Szeptember szeptember 2. A Missouri csatahajó fedélzetén a Japán Birodalom delegációja aláírja az ország feltétel nélküli kapitulációját – a II. világháború vége. Ho Si Minh vietnámi kormányfő Hanoiban Függetlenségi Nyilatkozatot olvas fel, amelyben bejelenti a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (VDK) megalakulását. szeptember 4 – 13. – Petru Groza román kormányfő a Szovjetunióba látogat. szeptember 7. – A csehszlovák kormány döntést hoz az ország csatlakozásáról a háborús bűnök üldözésére vonatkozó négyhatalmi egyezményhez. szeptember 9. A Kínában és Indokínában lévő egymilliós japán hadsereg Nangkingban kapitulál Csang Kaj-sek nemzeti erőinek. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát megnyitja a csepeli bencés gimnáziumot. szeptember 10. – Az oslói törvényszék hazaárulás vétségében bűnösnek találta és halálra ítélte Vidkun Quisling nemzetiszocialista érzelmű norvég katonatisztet, Hitler norvég bábkormányának vezetőjét, akin az ítéletet október 24-én végrehajtották az oslói Akerhus erődben. szeptember 11. – október 2. – Összeül a potsdami konferencia határozata alapján létrehozott Külügyminiszterek Tanácsa Londonban, amely értekezlet tárgya a megkötendő nemzetközi békeszerződések és a jóvátétel kérdése. szeptember 17. – A jugoszláv kormány jegyzéke a londoni külügyminiszteri konferenciához, amelyben igényt támaszt a szlovén partvidékre, Triesztre , Isztriára , Fiumére , Zárára és a dalmát szigetekre. szeptember 18. – Felavatják a Magyar Rádió új 20 kilowattos adóberendezését. szeptember 21. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényerőre emeli a népbíráskodásról addig született négy miniszterelnöki rendeletet (1945. évi VII. törvénycikk). szeptember 24. A londoni Külügyminiszterek Tanácsának értekezletén a magyar-román határról tárgyalnak a nagyhatalmak. Horthy Miklóst tanúként Nürnbergbe szállítják. szeptember 25. – Helyreáll a hivatalos diplomáciai kapcsolat Magyarország és az Egyesült Államok, valamint Magyarország és a Szovjetunió között. szeptember 26. – New Yorkban hosszú betegeskedés után meghal Bartók Béla . Október október 1. – Elnöki dekrétum az általános munkakötelezettségről Csehszlovákiában. október 2. – Csehszlovákiában megalakul az árulók és a kollaboránsok elítélésére hivatott nemzeti bíróság. október 7. – Mindszenty József ünnepélyes székfoglalása az esztergomi bazilikában . október 9. – Párizsban az esküdtszék halálra ítélte Lavalt, a Henri Philippe Pétain vezette Vichy-kormány volt miniszterét. október 10. A magyar háborús bűnökkel vádolt személyek második csoportját Budapestre szállítják. (Egyebek között a külföldön elfogott Beregfy Károly volt nyilas külügyminiszter, Kiss Ferenc, a színészkamara elnöke, valamint Antal István korábbi miniszter és Kolozsvári-Borcsa Mihály érkezik meg a különítménnyel.) A Szövetséges Ellenőrző Tanács formálisan feloszlatja a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot , az NSDAP-ot. október 11. – Kirobban a kínai polgárháború, miután a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt között szakadás jön létre október 15. – Lengyelországot felveszik az ENSZ tagállamai közé. október 16 – 21. – A Román Kommunista Párt I. Országos Konferenciája, ahol a párt első titkárának Gheorghe Gheorghiu-Dejt választják. október 17. – Damaszkinosz athéni érsek, Görögország kormányzója átmeneti kormányt lakit. (A kormány november 1-jéig marad hivatalban.) október 18. – Edvard Beneš csehszlovák elnök dekrétumot ad ki a prágai és a brünni német főiskolák megszüntetéséről. október 18 – 21. – Prágában megtartják a CSSZDP XX. kongresszusát, ahol kinyilvánítják, hogy a párt szocialista elveket követ, és híve a Nemzeti Fronton belüli együttműködésnek. (Ekkor még nem kerül szóba a párt „egyesítése” a CSKP-vel. Elnökké ismét Zdeněk Fierlingert választják.) október 19. – Elnöki dekrétum az új pénzegység, a csehszlovák korona bevezetéséről, mely felváltja a még mindig forgalomba lévő protektorátusi koronát és a magszünt Szlovák Köztársaság pénzét. október 22. – Budapestre érkezik a magyar háborús bűnösök harmadik csoportja. (Közöttük található, Zöldi Márton az újvidéki valamint a hatvani mészárlások parancsnoka, Temesváry László aki a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének német kézre juttatását felügyelte, Görgey Vince volt SS-őrnagy, Málnássy Ödön nyilaskeresztes ideológus, aki Hitler eszméit ültette át a pártideológiává, valamint a tömeges deportálások koordinátora Árbócz János csendőrezredes.) október 23. – A megszálló szovjet csapatok főparancsnoksága magyar kezelésbe adja át a Magyar Államvasutak, a MÁV ügyvezetését. október 24. Byrnes bejelenti, hogy az ENSZ alapokmánya, valamint a Nemzetközi Bíróság statutuma nemzetközi jogi hatállyal életbe lépett, s ezzel hivatalosan is életre kelt az Egyesült Nemzetek Szervezete , és megkezdte működését. (Az ENSZ első főtitkára a norvég Trygve Lie.) Beneš csehszlovák köztársasági elnök dekrétumot ír alá a bányák, a kulcsfontosságú ipar, a magánkézben lévő biztosítók és az élelmiszeripar államosításáról. (Az államosítás több mint háromezer üzemet érint, mely rendkívül meggyengíti a nagypolgárság és a külföldi tőke pozícióit.) október 25. – Elnöki dekrétum Csehszlovákiában az „ellenség vagyonának” elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alap létrehozásáról. október 27. Beneš elnök dekrétuma a nemzet becsülete ellen elkövetett bűnök megtorlásáról, ez az ún. retribúciós dekrétum. Jugoszláviában életbe lép a paraszti adósságok végleges eltörléséről szóló törvény. október 28. – Megkezdi tevékenységét az ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés. (Megerősíti Benešt a köztársasági elnöki tisztében, míg a nemzetgyűlés elnökévé Josef David nemzeti szocialista párti politikus választják.) október 29. – A fővárosi Zeneakadémia épületében megkezdődik az első magyar háborús bűnökkel vádolt személy, Bárdossy László főtárgyalása a népbíróság előtt. (Ebben a perben tanúként egyebek között Szálasi Ferencet is kihallgatják.) November november 1. – Görögországban Panajotisz Kanellopulosz alakít kormányt. november 2. – Az Amerikai Egyesült Államok elismeri az ideiglenes magyar kormányt. november 3. – A magyar népbíróság ítéletet hirdet az első háborús bűnös perben. Bárdossy László bűnös az ellene felhozott vádakban, vagyis Hitler és Mussolini vezetőkkel egyeztetett módon a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok ellen küldött magyar hadüzenet tárgyában, és felelős a délvidéki bevonulás és annak következményeiért. (Az ítéletet 1946. január 10-én hajtják végre.) november 4. Nemzetgyűlési választások Magyarországon. Pénzügyi reform a csehszlovák korona megszilárdítása és a financiális viszonyok rendezése céljából. november 6. – Edvard Beneš csehszlovák elnök kinevezi a Nemzeti Front új kormányát, Zdeněk Fierlingerrel az élén. november 10. – A lengyel minisztertanács gazdasági bizottságán belül felállítják a Központi Tervhivatalt. november 11. – A jugoszláv parlamenti választások a Népfront győzelmével zárul. november 13. Megalakul a francia ideiglenes kormány De Gaulle vezetésével. Lengyelországban megalakítják a Visszaszerzett Területek Minisztériumát. (Miniszter: Władysław Gomułka.) november 14. – Mindszenty József esztergomi érsek körlevélben tiltakozik a szlovákiai magyarság üldözése miatt. november 15. – Megalakul az új koalíciós kormány Tildy Zoltán miniszterelnök vezetésével. november 19. – A Szovjetunió – az augusztus 16-i határegyezmény értelmében – 930 km² nagyságú területet ad át megszállási területéből Lengyelországnak. (Ez az Oderától nyugatra eső rész, beleértve Szczecint is.) november 20. – Kezdetét veszi a náci vezetők háborús bűneit tárgyaló nürnbergi per . november 21. – Guatemala az ENSZ tagja lesz. november 22. – Szlovákiában az Ideiglenes Nemzetgyűlés ratifikálja a Kárpátukrajna Szovjetunióhoz való csatolásáról szóló törvényt. november 23. – Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnököt. november 26. – Megkezdődik a háborús bűnökkel vádolt Kiss Ferenc színművész, az egykori színészkamara elnökének népbírósági pere a Zeneakadémián. november 27. – Norvégia az ENSZ tagja lesz. november 29. Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakulását. (II. Pétert trónfosztottnak nyilvánítják. Tito egy személyben pártfőtitkár, kormány- és népfrontelnök, a fegyveres erők főparancsnoka és 1953. január 14-étől államfő is.) Magyarországon megkezdődik a háborús bűnökkel vádolt volt szélsőjobboldali újságíró – később a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének –, Rajniss Ferenc népbírósági pere. (A népbíróság később megállapítja bűnösségét, halálra ítélik, amelyet 1946. március 12-én hajtanak végre.) December december 1. – A jugoszláv nemzetgyűlés vita nélkül legalizálja az AVNOJ által hozott törvényeket. december 2. – A már krónikussá váló szénhiány miatt leáll a csepeli Weiss Manfréd gyár . december 3. – A Csehszlovák kormány meghívására Gyöngyösi János külügyminiszter Prágába érkezik. (A tárgyalások homlokterében a csehszlovák–magyar lakosságcsere áll.) december 6. – Harry S. Truman elnök kinevezi Amerika új budapesti nagykövetét Arthur Schönfeld személyében. december 6 – 13. – Ülésezik a Lengyel Munkáspárt I. kongresszusa, ahol kongresszusi határozatban körvonalazzák a gazdasági fejlődés lehetőségeit, illetve a párt vidéken és az ifjúság körében végzendő munkáját. (A kongresszuson elfogadják a párt szabályzatát és megválasztják a párt szerveit. A főtitkár Władysław Gomułka.) december 9. – A Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt konferenciáján jóváhagyják a párt akcióprogramját, és a párt élére Petr Zenkl kerül. december 12. – Budinszky Lászlót , a Szálasi kormány volt igazságügy miniszterét a népbíróság halálra ítéli. december 17. – Elbocsátják a nürnbergi fegyházból Horthy Miklóst, visszatérhet családjához Bajorországba . december 20. – A Brit Alsóház elfogadja az Angol Bank államosításáról szóló törvényjavaslatot. december 29. – Megjelenik a Magyarországon élő német nemzetiségek kitelepítéséről szóló rendelet. Határozatlan dátumú események május – A Vörös Hadsereg elhagyja Jugoszlávia területét. november – Megszűnik az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE). Az év témái 1945 a tudományban július 15. az első kísérleti atomrobbantás (USA). augusztus 6. az első atombomba bevetése Japán , Hirosima . B 10 -vitamin szerkezetének leírása. 1945 a filmművészetben Miért harcoltunk? (1945) – amerikai dokumentumfilm. rendező: Frank Capra The Lost Weekend (1945) (Férfiszenvedély) – amerikai film, rendező: Billy Wilder - 7 Oscar-díj jelölés (1946), 4 Oscar-díj , a Cannes-i filmfesztivál nagydíja. Mildred Pierce (1945) – amerikai film, rendező: Michael Curtiz - 6 Oscar-díj jelölés (1946), 1 Oscar-díj (Legjobb női főszereplő) Brief Encounter (1945) (Kései találkozás) – angol film, rendezte: David Lean - 3 Oscar-díj jelölés (1947), a Cannes-i filmfesztivál nagydíja (1946), A New York-i Filmkritikusok díja (1946) Roughly Speaking (1945) – amerikai filmvígjáték, rendező: Michael Curtiz Know Your Enemy: Japan (1945) – (Ismerd meg ellenséged: Japán) amerikai dokumentumfilm. Rendezők: Frank Capra, Joris Ivens A tanítónő – magyar film (1945. szeptember 22.) rendező: Keleti Márton Hazugság nélkül (1945) – magyar film – rendező: Gertler Viktor Aranyóra (1945) – magyar film – rendező: Ráthonyi Ákos (rendező)Ráthonyi Ákos 1945 az irodalomban Ivo Andrić : Híd a Drinán (regény) Carlo Levi: Ahol a madár se jár (regény) Heinrich Mann : Egy korszak szemrevételezése (memoár) Bertolt Brecht : Kaukázusi krétakör (dráma) Darvas József : Város az ingoványon (szociográfia) Fendrik Ferenc : Sok katona és nyúl fagyott meg a mezőkön (regény) Julius Fučík : Üzenet az élőknek (irodalmi riport) Kassák Lajos : Kis könyv haldoklásunk emlékére (memoár) Nagy Lajos : Pincenapló (memoár) Szép Ernő : Emberszag (memoár) Várnai Zseni : Üldözött versek Márai Sándor közzéteszi Napló 1943–1944 c. könyvét Lukács György három esszéje: Balzac, Stendhal, Zola George Orwell : Állatfarm (Animal Farm) Ivo Andrić : Híd a Drinán (Na Drini ćuprija) később irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott regénye Ivo Andrić : Vihar a völgy felett (Travnićka hronika) regény Dimitar Dimov bolgár író Elkárhozott lelkek (Oszadeni dusi) regény F. Scott Fitzgerald posztumusz esszégyűjteménye jelenik meg Összeomlás(The Crack-Up) címmel Max Frisch : …És a holtak újra énekelnek (Nun Singen Sie Wieder) c. háborús színdarab Thomas Mann nagy jelentőségű előadást tart 70. születésnapján (angol nyelven) Németország és a németek (Deutschland und die Deutschen) címmel 1945 a zenében Bartók Béla : 3. zongoraverseny (posztumusz) Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics : 9. szimfónia. június 7 -én bemutatják Benjamin Britten Peter Grimes c. operáját Születések január 2. – Haraszti Miklós magyar író , újságíró, politikus január 3. – Szombathy Gyula , Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész január 10. – Rod Stewart , brit énekes január 29. – Tom Selleck , amerikai színész február 6. – Bob Marley , jamaicai énekes, gitáros és dalszerző († 1981 ) február 13. – Földes László (Hobo) , Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszövegíró február 14. – II. János Ádám , liechtensteini fejedelem február 20. – George Smoot , amerikai asztrofizikus és kozmológus február 26. – Victor Máté , magyar zenész, zeneszerző, színész február 27. – Daniel Olbrychski , lengyel filmszínész március 17. – Csemez Attila , magyar táj- és kertépítész mérnök március 24. – Curtis Hanson , amerikai író, forgatókönyvíró, rendező († 2016 ) március 30. – Eric Clapton , brit rockzenész április 17. – Konrád Ferenc , olimpiai bajnok magyar vízilabdázó († 2015 ) április 19. – Soltész Rezső , magyar énekes, dalszövegíró április 25. – Björn Ulvaeus , svéd gitáros április 26. – Szörényi Levente , Kossuth-díjas magyar énekes, zeneszerző május 14. – Yochanan Vollach , izraeli labdarúgó május 16. – Lévay Szilveszter magyar származású Amerikában élő zeneszerző május 17. – Fodor Ákos , magyar költő, műfordító († 2015 ) május 31. – Rainer Werner Fassbinder , német filmrendező († 1982 ) június 15. – Harsányi Gábor Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész június 19. – Radovan Karadžić , szerb politikus, író és pszichológus július 3. – Szaharón Selah , izraeli matematikus július 14. – Kudlik Júlia , magyar újságíró, bemondó, műsorvezető július 17. – Lovas István magyar publicista, politológus, fordító († 2018 ) július 18. – Duray Miklós , szlovákiai magyar politikus, író július 23. – Molnár Endre , olimpiai bajnok magyar vízilabdázó július 25. – Birtalan Ferenc , magyar költő, író július 30. – Patrick Modiano , francia író augusztus 5. – Giczy Csaba , olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok magyar kajakozó augusztus 14. – Wim Wenders , német filmrendező augusztus 31. – Pfeffer Anna , olimpiai ezüstérmes, világbajnok magyar kajakozó augusztus 31. – Donyale Luna , amerikai színésznő, modell († 1979 ) szeptember 1. – Somogyi Ferenc , magyar politikus, diplomata szeptember 11. – Franz Beckenbauer , német labdarúgó szeptember 23. – Pálos Zsuzsa , magyar színművésznő október 1. – Molnár Piroska , Kossuth-díjas színművésznő , a nemzet színésze október 1. – Patty Shepard , amerikai - spanyol színésznő († 2013 ) október 2. – Martin Hellman , amerikai kriptográfus október 19. – Divine , amerikai színész, énekes († 1988 ) november 15. – Anni-Frid Lyngstad , svéd énekesnő november 21. – Goldie Hawn , Oscar-díjas amerikai színésznő november 23. – Dennis Nilsen , brit sorozatgyilkos november 30. – Roger Glover , a Deep Purple walesi basszusgitárosa december 15. – Farkasházy Tivadar , magyar újságíró, humorista december 25. – Horkay István , magyar képzőművész Halálozások január – Arany Dániel , matematikus, matematikatanár (* 1863 ) január 2. – Ortvay Rudolf , fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, az európai szintű modern elméleti fizikai oktatás és kutatás hazai megteremtője (* 1885 ). január 2. – Gulácsy Irén , író (* 1894 ) január 5. – Szabó Dezső , író, kritikus, publicista (* 1879 ) január 7. – Pásztor János , szobrászművész (* 1881 ) január 9. – Rózsa Miklós magyar újságíró, művészeti író és művészettörténész (* 1874 ) január 12. – Kúnos Ignác nyelvész, turkológus, a török népköltészet úttörő jelentőségű kutatója, az MTA tagja (* 1860 ) január 12. – Molnár Farkas , magyar építész, festő és grafikus, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója (* 1897 ) január 17. – Réti István magyar festő és grafikus, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész és a művészettörténet tanára (* 1872 ) január 27. – Konek Frigyes kémikus, vegyészmérnök, az MTA tagja (* 1867 ) január 27. – Szerb Antal , író, irodalomtörténész (* 1901 ) január 27. – Kemény Simon költő, író, újságíró, lapszerkesztő (* 1882 ) február 1. – Johan Huizinga holland történész és indológus, az MTA tiszteleti tagja (* 1872 ) február 3. – Révész Imre , festőművész, grafikus (* 1859 ) február 5. – Jekelfalussy Zoltán, a Monarchia utolsó fiumei kormányzója (* 1862 ) február 16. – Ditrói Mór , színigazgató, rendező (* 1851 ) február 22. – Schenk Jakab , zoológus, természetvédő (* 1876 ) február 27. – Mágócsy-Dietz Sándor botanikus, az MTA tagja (* 1855 ) február 27. – Unger Emil magyar zoológus, ichthiológus, hidrobiológus (* 1883 ) március 5. – Balatoni Károly , úszó, vízilabdázó, birkózó, sportvezető (* 1878 ) március 8. – Sárközi György , költő, író, műfordító (* 1899 ) március 10. – Gyalókay Jenő katonatiszt, hadtörténész, az MTA tagja (* 1874 ) március 14. – Fényes Adolf , festőművész (* 1867 ) március 24. – Kerecsényi Dezső irodalomtörténész, kritikus, irodalompedagógus, az MTA tagja (* 1898 ) március 26. – Borisz Mihajlovics Saposnyikov szovjet marsall (* 1882 ) március 29. – Csik Ferenc , olimpiai bajnok úszó (* 1913 ) március 29. – Serédi Jusztinián tudós, egyházjogász, érsek, bíboros, hercegprímás , a magyar katolikus egyház vezetője 1927 és 1945 között (* 1884 ) március (?) – Halász Gábor Baumgarten-díjas magyar író, kritikus, irodalomtörténész (* 1901 ) április 2. – Apor Vilmos , püspök (* 1892 ) április 12. – Franklin D. Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöke. (* 1882 ) április 20. – Wacław Sieroszewski , legendás életű lengyel etnográfus, író, katona és politikus (* 1858 ) április 28. – Benito Mussolini , olasz politikus, diktátor (kivégezték) (* 1883 ) április 29. – Antalffy-Zsiross Dezső , orgonaművész, zeneszerző, karmester (* 1885 ) április 30. – Adolf Hitler , német politikus, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) vezetője, német „Führer” (vezér) és birodalmi kancellár (* 1889 ) április 30. - Eva Braun , Adolf Hitler felesége (* 1912 ) május 1. – Joseph Goebbels , a III. Birodalom népnevelési-, kulturális- és propagandaminisztere (* 1897 ) május 3. – Garay János , olimpiai bajnok vívó (* 1889 ) május 23. – Heinrich Himmler , német politikus, a Harmadik Birodalom SS vezetője, (* 1900 ) június 26. – Emil Hácha , cseh ügyvéd, Csehszlovákia és a Cseh–Morva Protektorátus elnöke (* 1872 ) július 4. – Jakabházy Zsigmond farmakológus, orvos, az MTA tagja (* 1867 ) július 19. – Avgusztin Volosin , kárpátaljai ruszin görögkatolikus pap, politikus, Kárpátukrajna miniszterelnöke (* 1874 ) augusztus 1. – Csortos Gyula , színművész (* 1883 ) augusztus 2. – Pietro Mascagni , olasz zeneszerző (* 1863 ) augusztus 4. – Gerhard Gentzen, német matematikus , logikus (* 1909 ) augusztus 27. – Álgyay Hubert Pál , hídmérnök (* 1894 ) augusztus 31. – Stefan Banach , matematikus (* 1892 ) szeptember 22. – Vikár Béla , etnográfus, műfordító, akadémikus (* 1859 ) szeptember 24. – Hans Wilhelm Geiger , német atomfizikus (* 1882 ) szeptember 26. – Bartók Béla , zeneszerző , népzenekutató ( New Yorkban ) (* 1881 ) október 12. – Bánlaky József honvédtiszt, hadtörténész (* 1865 ) október 24. – Vidkun Quisling , norvég katonatiszt, politikus (kivégezték) (* 1887 ) október 30. – John Campbell Merriam , amerikai paleontológus (* 1869 ) november 16. – Janovics Jenő , színész, rendező, a magyar filmgyártás megteremtője (* 1872 ) november 18. – Lugosi Döme , magyar író (* 1888 ) november 20. – Francis William Aston , Nobel-díjas angol fizikus (* 1877 ) november 28. – Dwight Davis, amerikai politikus , a Davis-kupa megalapítója (* 1879 ) december 1. – Kováts István , szlovénül alkotó történész, író (* 1866 ) december 21. – George Patton , amerikai tábornok (* 1885 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. Dodge A Dodge egy személyautókat, illetve könnyű és nehéz SUV-kat gyártó amerikai márkanév, a DaimlerChrysler csoport tagja. A cég neve 1914 és 1927 között Dodge Brothers Motor Vehicle Company volt. A céget 1928-ban felvásárolta a Chrysler Corporation. 1998-ban a Dodge a Chrysler többi leányvállalatával együtt összeolvadt a Daimler-Benzzel. 2007-ben a Chrysler kiszakadt a Daimler-Benz csoportból, így vele együtt a Dodge is. Története 1901-ben John Francis Dodge és fivére, Horace Elgin Dodge átköltöztette a Dodge Brothers Bicycle & Machine Factory kerékpárgyárat a michigani Detroitba, az amerikai autóipar későbbi fővárosába. A fivérek csapágyaira nagy szüksége volt a gyerekcipőben járó autóiparnak, és a Dodge-testvérek egy pár korai Oldsmobile alkatrészének tervezésében is részt vett. 1902-ben a Dodge Brotherst felkereste Henry Ford, aki egy saját autógyár megalapításához keresett finanszírozási segítséget. A Dodge-fivérek segédletével Ford megalapította a Ford Motor Company-t, és a Dodge Brothers alkatrészeket gyártott a Fordnak. 1914-ben a fivérek megalapították a saját autógyárukat, amelynek a Dodge Brothers Motor Vehicle Company nevet adták. Az első ötven autószalont több száz jelentkezőből választották ki – ezek némelyike a mai napig is Dodge-kereskedésként működik. 1917-ben a Dodge Brothers az amerikai hadsereg számára kezdett teherautókat építeni, mely tevékenységet az első világháború után is folytatták, immáron civil megrendelők számára. 1925-ben a Dodge Brothers Company-t 148 millió dollárért felvásárolta a Dillon, Read & Company amerikai befektetési bank. A vételár az addigi legmagasabb készpénzes tranzakció volt. A Dillon Read 1928. július 31-én a Dodge-ot eladta a Chrysler Corporation-nak. A Chrysler az 1960-as évek végén felvásárolta a brit Rootes Group-ot, a francia Simcát és a spanyol Barreirost és így létrehozta a Chrysler Europe-ot. A Dodge márkát a Rootes Group Commer és Karrier márkájú könnyű teherautóin kezdték el használni, valamint a Simca 1100 furgon és pickup változatain és a spanyol gyártmányú nehéz teherautókon. Leggyakrabban a Dodge 50-es sorozatát (később Renault 50-es sorozat) használták, katonai és civil célokra, bár ezek csak nagy ritkán jutottak ki az Egyesült Királyságból. A spanyol építésű nehezebb 300-as sorozat darabjait 4x2-es, 6x4-es, 8x2-es és 8x4-es meghajtással készítették. Exportpiacokra a Fargo vagy a DeSoto márkákkal látták el. A Chrysler Europe 1977-ben megszűnt, maradványait a Peugeot vette meg. A Dodge spanyol és brit teherautógyárai hamarosan a Renault teherautórészlegéhez kerültek, amely az 1980-as évekig a saját márkájával látta el e típusokat. Idővel azonban a brit gyárak Renault motorokat, míg a spanyolok Renault teherautókat kezdtek el gyártani. A Dodge csak a 2000-es években jutott vissza Nagy-Britanniába, amikor a Dodge Neon (Chrysler Neon néven) megjelent a piacon. A Dodge a stuttgarti központú DaimlerChrysler egyik divíziója. 2005-re a Dodge nagyrészt az amerikai piacon árult könnyű és sport teherautóiról volt híres. (Az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA a könnyű teherautókat nem kötelezi ugyanazon szennyezőanyag-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási korlátok betartására, mint a személyautókat, így az Egyesült Államokban e kibúvó miatt a világon máshol nem tapasztalt mértékben népszerűek ezek a járművek, személyautók helyett is használják.) A Dodge 2005-ös bevételéne 78%-a származott a teherautók eladásából. A Dodge ezt az arányt az új Dodge Charger LX és Dodge Challenger bevezetésével kívánja lejjebb szorítani. A Dodge márkát 2006-ban vezették be újra Európában. Jelenleg a Dodge Viper SRT-10, a Dodge Ram és a Dodge Caliber kapható a Dodge márkanév alatt egyes európai országokban. 2007 közepére tervezik a Dodge Nitro és a Dodge Avenger bevezetését. Modellek Dodge Dart Dodge Avenger, Dodge Charger, Dodge Challenger, Dodge Journey, Dodge Caravan, Dodge Durango, Dodge Ram, Dodge Viper Torija Torija község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Torija Guadalajara, Ciruelas, Cañizar, Hita, Guadalajara, Trijueque, Valdegrudas és Aldeanueva de Guadalajara községekkel határos. Lakosainak száma 1380 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Zêzere A Zêzere folyó Portugáliában, a Tajo jobb oldali mellékfolyója. Az ország legmagasabb pontja, az Serra da Estrela hegycsúcs (1993 m) közvetlen közelében ered, 1 900 m magasan. Vízgyűjtő területe 5 043 km², teljes hossza pedig 242 km. Constância mellett ömlik bele a Tajoba. Manteigas, Covilhã és Ferreira do Zêzere a fontosabb települések a folyó mentén. Legjelentősebb mellékfolyója a Nabão. Dému Dému település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 344 fő (2015). Dému Bascous, Castillon-Debats, Espas, Lannepax, Margouët-Meymes, Noulens, Ramouzens, Séailles és Vic-Fezensac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stepenitztal Stepenitztal település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 1728 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: Heberling Liszka Gárdonyi Antalné Heberling Liszka, Eliz (? – Buda, 1871. június 27.) operett- és népszínműénekesnő. Életútja Az 1860-as években mint serdülő leányka lépett a színipályára, Budán, Molnár György színtársulatánál, ahol csinos hangjával először a »Tíz leány, egy férj sem« című operett Limonia szerepében keltett maga iránt figyelmet. Később operett- és népszínműénekesnő volt a vidéken, majd a fővárosban egy ideig dalénekesnő volt, míg betegsége végképp leszorította a pályáról. Jegyzetek Fővárosi Lapok 1871. február 9. Forrás Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) Dodge Tomahawk A Dodge Tomahawk egy utcai használatra alkalmatlan tanulmány-motorkerékpár, melyet a Dodge fejlesztett ki, és 2003-ban az Észak-Amerikai Nemzetközi Autóshow-n mutatták be. A motorkerékpár külsejét Mark Walters tervezte, az erőforrás pedig egy V10 SRT10, amely a Dodge Viper sportautóból való. A Tomahawknak elöl és hátul is két-két kereke van, ezáltal jobban hasonlít egy négykerekű járműre, mint egy hagyományos motorra. A párba rendezett kerekek függetlenül mozognak, lehetővé téve az ellenkormányzást és a kanyarban való bedőlést. A kézzel épített kilenc példányt 555 000 dollárért kínálták eladásra. A Dodge hangsúlyozta, hogy a Tomahawkok "gördülő szobrok", és nem kifejezetten a vezetésre, utazásra szánták őket. Végsebesség A Dodge kezdetben 680 km/h-ra becsülte a Tomahawk végsebességét, később azonban 480 km/h-ban állapították meg a maximális sebességet. Ekkor mondta Wolfgang Bernhard, a Chrysler üzemeltetési igazgatója, hogy a Tomahawkkal még senki sem ment 160 km/h-nál gyorsabban. Több szakértő is kételkedett a becslések pontosságában. A Dodge visszautasította a végsebesség bizonyítására ajánlott lehetőségeket, de a cég később felvetette, hogy a motorokat majd egyszer letesztelik a Bonneville Speedway-en. Erre a tesztre azóta még nem került sor. Valamint a gyakorlatban nehezen elképzelhető, hogy bárki is megpróbálná elérni a 680 km/h-s végsebességet a Tomahawkkal. Nyugati erdeibagoly A nyugati erdeibagoly vagy északi foltosbagoly (Ciccaba occidentalis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. A fajt 1860-ban egy magyar emigráns, Xántus János Amerikában elterjedt nevén John Xantus de Vesey írta le először. A tudományos neve, az „occidentalis” a nyugatról való származására utal. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Strix nembe sorolják Strix occidentalis néven. Előfordulása Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó területén honos. Erdők lakója. Alfajai Ciccaba occidentalis occidentalis (Xantus de Vesey, 1860) Ciccaba occidentalis caurina (Merriam, 1898) Ciccaba occidentalis juanaphillipsae Dickerman, 1997 Ciccaba occidentalis lucida (Nelson, 1903) Megjelenése Teshossza 43 centiméter, szárnyfesztávolsága 115 centiméter, testtömege 600 gramm. Veszélyeztetettsége Az erdők kivágása következtében lecsökkent az egyedszáma és hiába kezdték el újra telepíteni az erdőket, ezekben inkább az agresszívebb szalagos bagoly telepedett meg. Pithecheir A Pithecheir az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Pithecheir melanurus Lesson, 1840 – típusfaj Pithecheir parvus Kloss, 1916 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) NetBSD A NetBSD egy unix-szerű szabad operációs rendszer. A NetBSD egyike a szabad 4.4BSD-Lite leszármazottaknak. A három jelentős BSD terjesztés közül kb. a FreeBSD-vel egyszerre jött létre, az OpenBSD pedig a NetBSD-ből vált ki, Theo de Raadt vezetésével, aki egyike volt a NetBSD projekt alapítóinak. A NetBSD projekt célja az, hogy minél több hardver architektúrát támogasson. Jelenleg is számos architektúrát támogat, köztük sok olyat is, amelyet más szabad operációs rendszer nem. NetBSD esetén a többi BSD-ben ports-nak hívott alkalmazásgyűjteményt pkgsrc-nek hívják. Zók Zók (horvátul Zuka) község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban, Pécstől délkeletre, Bicsérd és Aranyosgadány között, a Pécsi-víz mellett. Története A település és környéke már a réz- és a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált e korokból származó leletek tanúsága szerint. Zók (Ozold, Zold, Zolk) nevét az oklevelek 1290-ben említették először Zold néven. 1290-ben a pécsi káptalan által állított (egyházi) nemes tanúk nevei között Zókról származók is szerepeltek. 1333-ban papja 2, 1334-ben 4, 1335-ben 5 báni pápai tizedet fizetett. 1941-ben hozzácsatolták a szomszédos Pázdány nevű kis falut. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,1%-a magyarnak, 1,6% németnek, 0,3% örménynek mondta magát (2,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,6%, református 3,3%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 45,3% (5,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Várhegy Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő (németül: Elisabeth Charlotte von der Pfalz) (Heidelberg, ma: Baden-Württemberg, 1652. május 27. – Saint-Cloud, 1722. december 8.); a Wittelsbach-ház protestáns Pfalz-simmerni-ágából származó német (választófejedelmi) hercegnő (Kurprinzessin). (I.) Fülöp orléans-i hercegnek, XIV. Lajos francia király öccsének második felesége, majd özvegye, Orléans hercegnéje. Fia, (II.) Fülöp orléans-i herceg, Franciaország régense révén az újkori Orléans-i ház ősanyja. Leánya, Erzsébet Sarolta lotaringiai hercegné révén I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár anyai nagyanyja, a Habsburg–Lotaringiai-ház egyik ősanyja. Közvetlen leszármazottai közé tartozik „Égalité Fülöp” és I. Lajos Fülöp francia király is. Gyors észjárású, éles nyelvű személyiség volt, német rokonaival kiterjedt levelezést folytatott, ránk maradt beszámolói a „Napkirály”, majd a Régens korszakában íródtak, részletes és színes tükrét adják a korabeli udvari életnek. Neve többféle változatban fordul elő: A szülői házban Liselotté-nak hívták, innen gyakran használt német neve: Liselotte von der Pfalz. Nevei előfordulnak Charlotte Elisabeth és Elisabeth Charlotte sorrendben is. A bajor Wittelsbach-házra utalva franciául: Élisabeth Charlotte de Bavière. Rangját illetően: született pfalzi választófejedelmi hercegnő (németül: Kurprinzessin von der Pfalz, franciául: Princesse Palatine, Princesse de la Palatinate), és hasonló német ill. francia névformákban is. Élete Származása Erzsébet Sarolta (Liselotte) hercegnő 1652. május 27-én született a heidelbergi várkastélyban. Keresztneveit édesanyja (Charlotte) és apai nagyanyja (Elisabeth Stuart) neve után kapta. Evangélikusnak keresztelték, később, már felnőttként dinasztikus okokból áttért a katolicizmusra. Édesapja a Wittelsbach-ház Pfalz-Simmern ágából származó I. Károly Lajos pfalzi választófejedelem, rajnai palotagróf (1617–1680) volt, V. Frigyes pfalzi választófejedelemnek (1596–1632), rövid ideig Csehország királyának és Stuart Erzsébet angol és skót királyi hercegnőnek (1596–1662) második fia, I. Jakab angol király unokája. Édesanyja Charlotte hessen-kasseli őrgrófnő (1627–1686) volt, V. Vilmos hessen-kasseli tartománygróf (1602–1637) és Amalie Elisabeth von Hanau-Münzenberg grófnő (1602–1651) hatodik leánya. Szülei házasságából 3 gyermek született: Károly (1651–1685), 1680-tól II. Károly néven Pfalz választófejedelme, aki 1671-ben Vilma Ernesztina dán és norvég királyi hercegnőt (1650–1706) vette feleségül. Erzsébet Sarolta (Liselotte) (1652–1722), 1671-től (I.) Fülöp orléans-i herceg felesége. Frigyes (1653–1654), kisgyermekként meghalt. Gyermekkora A családban Liselotté-nak hívták. Szülei boldogtalan dinasztikus házasságban éltek. Apja 1653-ban viszonyt kezdett anyjának egyik udvarhölgyével, a fiatal Marie Louise von Degenfeld bárónővel (1634–1677). 1658 januárjában morganatikus házasságot is kötött a szeretőjével, és számos balkézről való gyermeket – Liselotte féltestvéreit – nemzett vele anélkül, hogy első feleségétől, Charlotte grófnőtől jogilag elvált volna. Ezek az gyermekek a Rau grófja/grófnője (Raugraf/Raugräfin) címet kapták. Az ekkor 5 éves Liselottét elválasztották édesanyjától, és 7 évre elküldték Hannoverbe, apjának legfiatalabb húgához, Pfalzi Zsófia hercegnőhöz (1630–1714), aki Ernő Ágost braunschweig-calenbergi herceg (1629–1698), utóbb hannoveri választófejedelem felesége volt. Ezekben az években Liselotte személyesen megismerhette apai nagyanyját, Stuart Erzsébet angol és skót királyi hercegnőt, Csehország egyetlen télen át (1619–1620) uralkodó királyának, Pfalzi Frigyesnek, a „téli királynak” özvegyét, aki száműzetésben élt Hágában. Hannoverben töltött éveit későbbi leveleiben élete boldog éveiként írta le. 1663-ban apja kártalanításban egyezett meg feleségével, Liselotte anyjával. Az asszony kiköltözött a heidelbergi fejedelmi kastélyból. A választófejedelem ekkor hazahozatta leányát Hannoverből. Itt Liselotte együtt élt mostohaanyjával, tucatnyi féltestvérével és egyetlen édes bátyjával, Károllyal. az uralkodócsalád hercegnőinek kijáró udvari nevelést kapott. Utazásokat tett apja birodalmában, nyelveket tanult, szépművészetekre, hímzésre, énekre, etikettre, családtörténetre oktatták, és megtanították táncolni. Házassága, gyermekei Maga Liselotte az unokabátyjához, III. (Orániai) Vilmos herceghez, Anglia későbbi királyához szeretett volna feleségül menni, családja azonban politikailag gyümölcsözőbbnek látta, ha a Pfalz hatalmas szomszédja, Franciaország felé fordul. (I.) Fülöp orléans-i herceget, XIV. Lajos király öccsét választották, aki 1670-ben megözvegyült, elveszítette fiatal feleségét, apjának unokanővérét, Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnőt, a kivégzett I. Károly angol király leányát. A gyászév leteltével, 1671. november 16-án Liselotte hercegnő Metzben képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött majd Bourbon Fülöp királyi herceggel (1640–1701), XIII. Lajos francia király (1601–1643) és Ausztriai Anna spanyol infánsnő (1601–1666) második fiával, XIV. Lajos király öccsével, Orléans hercegével, a Monsieur-rel. Aztán elhagyta az apai házat, és december 21-én Châlons-sur-Marne-ban a felek személyes részvételével is megtartották az ünnepélyes esküvőt. Liselotte pfalzi hercegnő Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnévé változott, a Monsieur feleségeként a Madame megszólítás járt neki. A házasságból 3 gyermek született: Sándor Lajos (Alexandre-Louis), Valois hercege (1673–1676), kisgyermekként meghalt. Fülöp (1674–1723), Chartres hercege, apjának halála (1701) után Orléans hercege, nagybátyjának, XIV. Lajosnak halála (1715) után Franciaország régense, aki apjától örökölte Orléans hercegének címét. Erzsébet Sarolta (1676–1744), Chartres kisasszonya, aki Lipót Józsefhez (1679–1729), Lotaringia és Bar hercegéhez ment férjhez, az ő fia lett I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár . Őt tekintik a Habsburg–Lotaringiai-ház egyik ősanyjának. A házasságot politikai alapon kötötték. Úgy tűnt, szerencsésen indul: két fiú utód született. De a legidősebb gyermek meghalt, a hercegné mély depresszióba süllyedt, harmadik terhessége mély aggodalomban telt. Orléans-i Fülöp nyíltan homoszexuális hajlamú volt, második feleségével (akárcsak az elsővel, Henrietta Anna angol hercegnővel) csak olyan mértékben érintkezett, amennyi az utódok nemzéséhez szükséges volt. A legkisebb leány megszületése után férj és feleség többé nem érintkezett egymással. Fülöp herceg folytatta öntörvényű életét az udvarnál, férfi szeretőkkel vette körül magát, akikre hatalmas összegeket költött, és akik alapvetően befolyásolták döntéseiben. Kegyence, Philippe de Lorraine lovag bent lakott a hercegi palotában, párizsi Palais-Royalban. Orléans hercegnéje magára maradt, idejét rendszeres levélírással töltötte. Élete a francia udvarban Az orléans-i hercegnek és hercegnének lakosztályai voltak a versailles-i kastélyban, használták a párizsi Palais-Royal-t is, de alapvetően a Saint-Cloud-i kastélyban laktak, Párizs mellett. Erzsébet Saroltának a király a Marly kastélyban is berendeztetett egy lakosztályt. (Később, özvegysége éveiben a Nagy-Trianon palotában lakott). Igen szívélyes viszonyban volt mostohaleányaival, Mária Lujzával (1662–1689) és Anna Máriával (1669–1728). 1679-ben, amikor Mária Lujzát 1679-ben feleségül adták II. Károly spanyol királyhoz, Erzsébet Sarolta hercegné elkísérte őt Orléans-ba. (Anna Mária hercegnő 1684-ben II. Viktor Amadé savoyai herceghez ment feleségül, és 1720-ban a Szárd Királyság első királynéja lett). Ellentétben Fülöp első feleségével, a csinos és karcsú Stuart Henrietta Annával, Liselotte hercegnő amazontermetű, erős alkatú nő volt. Erős német akcentussal beszélt, közvetlen stílusban, olykor vulgárisan fogalmazott. Nem szeretett táncolni, viszont mindennap kilovagolt, néha egész nap nyeregben ült. Bőrét nem védte a napsütéstől, ahogy azt a francia udvar hölgyeitől elvárták, arca napbarnított lett, mint egy parasztlányé. Ha sétált, gyorsan járt, csak a király tudott vele lépést tartani. Elutasította a hűtlenségre felhívó számtalan csábítást, bár udvarhölgyeit nem tudta megóvni az udvar tagjaival folytatott gáláns kalandoktól. Jó étvággyal evett, az évek múltával rendesen el is hízott, ezt a tényt rezignált humorral kommentálta. Protestánsnak nevelték, áttérése után sem kedvelte a hosszas, latin nyelvű miséket. Szigorúan elítélte a házastársi hűtlenséget, a francia udvar erkölcstelen kicsapongásait. A német hercegné gyakorlatias gondolkodása és szigorú erkölcsi felfogása élesen elütött a Napkirály udvarára jellemző szabadosságtól. A királyi család beházasodott tagjaként elfogadta helyzetét, de leveleiben nyíltan háborgott férjének homoszexuális életmódja miatt. Szemére hányta férjének, hogy a család pénzét férfi kegyenceire költi, akik (elsősorban) Lorraine lovag, befolyásuk alatt tartják Fülöpöt, és az ő (és gyermekei) rovására szégyentelenül gazdagodnak. Fülöp annyi pénzt szórt el szeretőire, hogy adósságai miatt többször is a király pénzadományaira volt utalva. A király egyetlen fivérének feleségét, a Madame-ot a hölgyek sorában kiváltságos helyzet illette volna meg. Lajos azonban tudatosan háttérbe szorította öccsének családját. A fogadások alkalmával Erzsébet Sarolta előtt nemcsak a királyné állt, de megelőzte a két trónörökösné is (XIV. Lajos fiának és unokájának feleségei), sőt a király aktuális hivatalos szeretője („maîtresse-en-titre”) is. Erzsébet Sarolta megalázónak érezte helyzetét, gyűlölte a király szeretőit, és a tőlük született Bourbon-fattyakat, különösen Louis-Auguste de Bourbon-t, Maine hercegét, Madame de Montespan (1640–1707) magas polcra emelt legidősebb fiát. Az orléans-i hercegi pár súlyos sértésként és megaláztatásként élte meg, amikor XIV. Lajos közölte öccsével királyi óhaját, hogy Montespan márkinétól született legifjabb leányát, Françoise Marie de Bourbon-t (1677–1749), Blois kisasszonyát az ifjabb Orléans-i Fülöphöz, Erzsébet Sarolta fiához kívánja hozzáadni. A szülők pontosan érzékelték a király szándékát az Orléans-i ág távolítását a trónöröklés lehetőségétől, a „balkézről való” feleséggel. Erzsébet Sarolta minden módon tiltakozott királyi vérből való hercegi fiának és a – szavai szerint – „kettős házasságtörésből származó fattyúnak” összeboronálása ellen. Amikor fia a király sürgetésére mégis beleegyezett a házasságba, Erzsébet Sarolta nyilvánosan felpofozta Fülöpöt, és az udvar színe előtt hátat fordított az őt üdvözlő királynak. A házasság mégis létrejött. „Ha vérem hullatásával megakadályozhattam volna fiam házasságát, megtettem volna, de mióta a dolog elvégeztetett, már csak a megbékélést óhajtottam.” írta Emlékirataiban. Liselotténak aggódnia kellett szülőhazája iránt is. 1685-ben meghalt a bátyja, II. Károly pfalzi választófejedelem, vele férfi ágon kihalt a Wittelsbach-ház Pfalz-Simmern ága. XIV. Lajos – éppen sógornőjének, Pfalzi Erzsébet Saroltának jogállására hivatkozva, és az ő nevében – bejelentette igényét a Rajnai Palotagrófságra. 1688-ban a Napkirály csapatokat küldött Pfalz elfoglalására, kirobbantva a pfalzi örökösödési háborút (1688–1697). Liselotténak azt is meg kellett érnie, hogy a francia tüzérség 1693-ban lerombolta és végleg lakhatatlanná tette szülőházát, a heidelbergi várkastélyt. Levelezése Élete során legalább 6000 levelet írt, zömét németül, kisebb részét franciául. Ezekből 5000 maradt az utókorra. Nagynénjéhez, Zsófia hannoveri választófejedelemnéhez és más rokonaihoz írt színes stílusú leveleiben Liselotte hercegné részletesen leírta az udvari élet mozzanatait XIV. Lajos udvarában. Később, a Napkirály halála után, fiának régensi működése alatt ugyanilyen tudósításokat adott az udvari életről, az arisztokraták viselkedéséről, a merev etikett által előidézett groteszk helyzetekről, az emberi kapcsolatokról, a rejtett gyűlölködésekről és intrikákról, amelyekkel minden udvarbélinek meg kellett küzdenie. Jó emberismerő és éles szemű megfigyelő volt, megállapításait szókimondó iróniával fűszerezte. Leveleiből megismerhetjük fiához, leányához és mostohaleányaihoz fűződő családi kapcsolatát, végigkísérhetjük a férjétől való elidegenedés folyamatát, a királyhoz való viszonyát. Családtagjain kívül Liselotte – bár személyesen sohasem találkoztak – levelezésben állt a tudós Gottfried Wilhelm Leibniz-cel is, aki tagja volt a Francia Tudományos Akadémiának. 1716-ban, amikor Leibniz elhunyt, Orléans hercegnéjának kifejezett kívánságára az Akadémia nevében is írtak egy búcsúbeszédet, Bernard le Bovier de Fontenelle által. Amikor Montespan márkiné csillaga leáldozott, és a király Maintenon márkinőt tette új szeretőjévé, Erzsébet Sarolta nyíltan szembefordult az új kegyencnővel, aki bigott katolikus lévén gyanakodott a volt protestáns „német sógornőre”. Erzsébet Sarolta leveleiben durva kifejezésekkel illette a kegyencnőt: „a király öreg szajhája, a vén boszorkány, vén ku..va”, és hasonlók Özvegységben 1701. június 9-én férje, Orléans-i Fülöp herceg a Saint-Cloud-i kastélyban egy hirtelen agyvérzéstől meghalt. Előzőleg dühödt veszekedést folytatott bátyjával, a királlyal a Marly kastélyban. Az özvegy Erzsébet Sarolta attól tartott, a király kolostorba küldi, ahogy azt házassági szerződésben előírták. De erre nem került sor. Megsúgták neki, túlságosan őszintén fogalmazó levelezését titokban megfigyelik. Megfogadta jóakaróinak figyelmeztetését és békülékenyebb hangot ütött meg Madame de Maintenonnal, a király második, titkos feleségével. Megmaradhatott az udvarnál, megtarthatta rangját, és nem kellett kiköltöznie a királyi család rezidenciáiról sem. Férjétől évi 40 000 livre kegydíjat örökölt. Sógora, XIV. Lajos, aki lelkiismeret-furdalást érzett öccsének halála miatt, 250 000 livre-t adott neki. Erzsébet Sarolta, aki mindig elítélte férjének homoszexuális kicsapongásait, Fülöp halála után elégette a férfi-kegyencek által neki írt leveleket, hogy megóvja férjének emlékét. 1715-ben sógora, a 77 éves XIV. Lajos király meghalt. Végakaratában a királyi hatásköröket felosztotta rokonai között. Törvényesített fiát, Maine hercegét tette meg az új király, az ötéves XV. Lajos gyámjává. Liselotte fia, Orléans-i Fülöp herceg azonban a párizsi Parlamentre (bíróságra) támaszkodva megsemmisítette a végrendeletet, és önmagát tette meg a Francia Királyság régensévé. Emlékirataiban Erzsébet Sarolta sokat írt a régensi kormányzás időszakáról is. Új helyzetbe jutott. Mint a régens herceg anyja, ő lett az első hölgy a Királyságban. Nem kellett tartania Madame de Maintenon (képzelt vagy valós) kémkedésétől sem. Éles szemmel látta azonban a dekadenciába süllyedést, az arisztokrácia határtalanná váló pazarlását, az udvarban folytatódó erkölcsi züllést, a nagyhatalom lassú hanyatlását, ami később XV. Lajos udvarában is folytatódott. Halála Erzsébet Sarolta, Orléans özvegy hercegnéje 70 éves korában hunyt el, 1722. december 8-án, a Saint-Cloud-i kastélyban. A Saint-Denis-székesegyházban temették el. Fiának, Orléans-i Fülöpnek leszármazottai alkotják a ma is fennálló Orléans-i házat, közülük került ki az 1830-ban trónra lépő Orléans-i Lajos Fülöp király, és a mai orléans-ista trónkövetelők is. Leánya, Orléans-i Erzsébet Sarolta hercegnő Lotaringia hercegéhez ment férjhez, az ő fia, Lotaringiai Ferenc az osztrák trónörökösnőt, Mária Terézia főhercegnőt vette feleségül, megalapítva a Habsburg–Lotaringiai-házat. Fél évszázaddal később, 1770-ben XV. Lajos király unokája, Lajos Ágost trónörökös (a későbbi XVI. Lajos király) feleségül vette Lotaringiai Ferenc császár legkisebb leányát, Liselotte pfalzi hercegnő dédunokáját, Mária Antónia osztrák főhercegnőt, aki Marie Antoinette néven lett az ancien régime Franciaországának utolsó királynéja. Saint-Cernin (Cantal) Saint-Cernin település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 1087 fő (2015). Saint-Cernin Freix-Anglards, Girgols, Jussac, Marmanhac, Saint-Chamant, Saint-Cirgues-de-Malbert, Saint-Illide, Saint-Projet-de-Salers és Tournemire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dodó kacsa, a kacsairtó A Dodó kacsa, a kacsairtó (eredeti cím: Daffy Duck's Quackbusters) 1988-ban bemutatott egész estés amerikai rajzfilm, amelynek rendezői Greg Ford és Terry Lennon. A producere Steven S. Greene, a forgatókönyvírója John W. Dunn, a zeneszerzője Hal Willner. A mozifilm a Warner Bros. Animation gyártásában készült, a Warner Bros. forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték és horrorfilm. Amerikában 1988. szeptember 24-én mutattak be a mozikban, Magyarországon 1992. december 12-én az HBO-n vetítették le a televízióban. Ősszeállítások The Night of the Living Duck Daffy Dilly The Prize Pest Water, Water Every Hare Hyde and Go Tweet Claws for Alarm The Duxorcist Transylvania 6-5000 The Abominable Snow Rabbit Punch Trunk Jumpin' Jupiter Televíziós megjelenések HBO Audentius Audentius (4. század) ókeresztény író. Hispaniában, Toledóban volt püspök. Massiliai Gennadius tanúsága szerint az 5. század elején írta meg a priszcillianusok ellen állást foglaló művét De fide contra haeredicos (’Az eretnekek ellen’) címen. Olekszandr Volodimirovics Sovkovszkij Olekszandr Volodimirovics Sovkovszkij (ukránul: Олександр Володимирович Шовковський; Kijev, 1975. január 2. –) ukrán válogatott labdarúgó. A Dinamo Kijiv játékosa 1994 óta és jelenleg csapatkapitánya. Dinamo Egészen fiatal kora óta a Dinamo Kijiv játékosa. Soha nem szerepelt más klubban. Ennek köszönhetően Sovkovszkij rendelkezik a legtöbb mérkőzéssel a Dinamo történetében. Bemutatkozására 1993-ban került sor. egy évvel később az ukrán labdarúgó-válogatottba is meghívták. Pályafutása nagy részében első számú kapusa a Dinamonak. Kivéve azokat az időszakokat, amikor sérülésekkel bajlódott. 1998-ban a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig, 1999-ben az elődöntőig jutott a kijeviekkel. Az év végén a Szlovénia elleni Eb-pótselejtezőn hatalmasat hibázott, mivel a félpályáról kapott gólt és ezáltal Ukrajna elbukta a pótselejtezőt. Nemzetközi Az ukrán válogatott első számú kapusa volt a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon. Emlékezetes, mikor a Svájc elleni nyolcaddöntőben két tizenegyest is hárított, aminek köszönhetően Ukrajna továbbjutott. A mérkőzés után a Meccs emberének választották. Az egész vb-n az ukránok legjobbjai közé tartozott, csak az olaszok ellen, Gianluca Zambrotta góljánál hibázott. Sovkovszkij rendelkezik a második legtöbb válogatottsággal a válogatottban, pusztán Andrij Sevcsenko előzi meg a rangsorban. Baranyakisfalud Baranyakisfalud (horvátul Branjina) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Drávaszögben, a magyar határtól 6 km-re. Közigazgatásilag Baranyabánhoz tartozik. Története 1227-ben Kysfolud néven említik. Egyházilag 1773-ig Lőcs, majd 1789-ig Baranyavár, azután 1873-ig Baranyabán filiája, azóta önálló. 1858-ban épült Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma. Többségében németek lakták, de a horvát és a szerb népcsoport száma sem volt elhanyagolható. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Mohácsi járásához tartozott, majd Jugoszláviához került. 1941–45 között visszakerült Magyarországhoz. Ekkoriban plébánosa Joannes Konradt német származású pap volt, aki szimpatizált az akkor hivatalos német náci politikával, és támogatta a Volksbundot is. A II. világháború végén a németek elmenekültek a titóista partizánok elől. Ekkor újra Jugoszlávia része lett, s a németek helyére szerbek és horvátok érkeztek. 1991 óta Horvátországhoz tartozik. 1991-ben 633 lakosának etnikai összetétele a következő volt: horvát 289 fő (46%), szerb 219 fő (34%), magyar 7 fő (1%), egyéb 118 fő (19%). A horvátországi háború elején szerb megszállás alá került, és a horvátok menekültek el, majd a horvát erők győzelme után a szerbek költöztek el Szerbiába. Maraye-en-Othe Maraye-en-Othe település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 473 fő (2015). Maraye-en-Othe Auxon, Bercenay-en-Othe, Chennegy, Eaux-Puiseaux, Nogent-en-Othe, Saint-Mards-en-Othe, Saint-Phal, Sommeval, Vauchassis és Vosnon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alap (heraldika) A pajzs vagy a pajzsmező színezett felületét a heraldikában alapnak nevezik. Az alapra különféle címerábrákat lehet elhelyezni. Ezek lehetnek címerképek vagy mesteralakok. Így például beszélhetünk kék alapon három aranykoronáról vagy vörös alapon ezüst görög keresztről. A mesteralakoknak mindig alapra van szükségük. Ez lehet a pajzs(mező) vagy más címerkép (és sisakdísz). A címerkép lebeghet vagy vagy állhat önállóan is (például a sisakdíszen), tehát nincs feltétlenül szüksége valamilyen alapra. Az alap borítása lehet fém (arany és ezüst), szín (vörös, kék, zöld, fekete, esetleg bíbor és más antiheraldikus színek), és bundabőr (prém: hermelin, evet, mál és más ritkább prémek), illetve egyéb ritka mintázatok (mint például méhviaszforma stb.) Az alap szubsztratológiai szemlélete A régebbi ún. szubsztratológiai nézetek szerint a címerek (statikus) képek, ezért meghatározott alappal (szubsztrátummal) kell rendelkezniük. A címerábrák szabályos szubsztrátuma a pajzs és a sisak. Mindez a régebbi elméleti heraldikai egyik eleme volt: subsztratológia, tinkturológia, terminológia. Forgon Mihály az alapot a címerleírásban gyakran nem nevezi meg (hasonlóan egyes latin, német, angol stb. leírásokban alkalmazott módszerhez), hanem csak a tömörített szóhasználattal él, pl.: kékben, zöld alapon, természetes színű szarvas (Forgon, 68. l.), ahol a "kékben" kifejezés jelöli a kék alapot, az "alap" kifejezés viszont nála halmot (pajzstalpat) jelent, melyen a címerállat vagy ember áll. Az alap szerkezeti értelmezése Szerkezeti értelemben az alap különbözik a mezőtől. Ha a tagolásban maga a tinktúra található meg, egyéb címerábra nélkül, a neve alap. Más értelemben, ha nem az a szerepe, hogy rá később esetleg valamilyen címerábra is kerülni fog, hanem maga a tinktúra fejezi ki a címerviselőt (mint például Caretto di Millessimo család zöld címere), mesteralaknak tekintendő és ekkor ún. tarpajzsot alkot. Alapnak tehát szűkebb értelemben csak azt a tagolást tekinthetjük, amelyben valamilyen címerábra is van. A rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ez a címerhatározás szempontjából alapnak és nem a mesteralaknak számít. (Ilyen alap a vágás, hasítás, harántolás, négyelés stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap a magasabb rendszertani és címerhatározói kategória, míg a mesteralak a kisebb. Gatterer megmutatja, hogy néhány osztóvonal által hogyan jönnek létre a címerpajzs morfológiai alakzatai és ezek miként képeznek rendszert. Ha nincs semmilyen osztóvonal, a pajzs egyszerű. Ekkor a pajzs csak egyetlen térből (Raum) áll, nevezetesen a pajzs felületéből (Oberfläche). A másik esetben a pajzs legalább két térből áll, tehát osztott. Azt a teret, melyet osztóvonalak zárnak körül, mezőnek (Platz) nevezzük. Ehhez jön még a mezők színe, melyek a különféle alakzatok (Körper) tulajdonképpeni létrehozói. Az egyszerű pajzs csak egy tinktúrából állhat, az osztott viszont egynél többől. Ha egy tinktúra annyi mezőben helyezkedik el, mint a többi, egyszerű pajzsosztás (Schildestheilung) vagy tagolás (Section) keletkezik. Ha viszont egy tinktúra több mezőt foglal el, mint a többi, mesteralakot (Ehrenstück oder Heroldsfigur) kapunk. A tagolások tehát nem egyebek, mint tinktúrák, mert az osztóvonalak egyenletesen osztják el azokat a pajzsban. Azt a mezőt (Platz), melyben címerábra (Wappenfigur) van, alapnak (Feld) nevezzük. Az egyszerű pajzsnak csak egy alapja lehet, az osztottnak több is, de csak akkor, ha a mezőben van címerábra. (Vö.: J. Ch. Gatterer: Abriss der Heraldik. Göttingen 1774. 13–14. l.) Az alap morfogenetikai szemlélete A címermezők és mesteralakok pozíciójának vizsgálatánál alapvető fontosságot fog kapni a színezés, ez határozza meg ugyanis, hogy milyen morfológiai jegyekkel találkozunk a pajzson. Ezen alapkérdések vizsgálata után dönthető el, hogy a mezők és a mesteralakok, valamint a címerképek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Itt tehát alapvető morfológiai kérdésekről van szó. A címerrendszertan felépítésére a legjobb módszer a címerek morfogenetikus szemlélete. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a címerek megrajzolásának kezdeténél mindig az üres pajzs áll. Ez a tény determinálja a címerszabályokat és a szabályok által létrehozott teljes klasszifikációs rendszert is. A pajzsnak ugyanis meghatározott alakja van, ami behatárolja és kijelöli a díszítés lehetséges módjait. A díszítés szerkezete, bonyolultsági foka stb. ugyanis az emberi percepciós képességek és a rendelkezésre álló szabad tér függvénye. A morfogenetikus módszer az egyes alkotórészek, pajzselemek (tehát a címerpajzs objektumai és kölcsönös elrendezésük) létrejöttének kapcsolatát vizsgálja. Ezért különbséget kell tennünk a címerleírás és a címerhatározás szempontjai között. A címerleírás definíciói a -határozás számára gyakran pontatlanok, elégtelenek (főképp a címerábrák részletes megkülönböztető jegyei tekintetében) és következetlenek. A címermezők és mesteralakok pozíciójának vizsgálatánál alapvető fontosságot kap a színezés, ez határozza meg ugyanis, hogy milyen morfológiai jegyekkel találkozunk a pajzson. Ezen alapkérdések vizsgálata után dönthető el, hogy a mezők és a mesteralakok, valamint a címerképek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Az olyan szerkezeti elemek terminológiáját, mint például a mező (Platz), az alap (Feld), a tagolás (Sektion) stb. pontosan meg kell határozni, hogy a klasszifikációs rendszer számára koherens és pontos kategóriákat kapjunk, melyek megkönnyítik a címerek rendszerezését és lehetővé teszik a fontos strukturális elemek pontos felismerését és definiálását. Mint láttuk, a heraldikában az egyszerű és osztott címerekben minden üres tér mezőnek számít és minden mezőt alapnak tekintenek, melyben van valamilyen címerábra. A van és a nincs ítéletek ezen a ponton hermeneutikailag, az értelmezés és az interpretáció szempontjából döntik el a pajzsban az osztóvonalak által létrejövő alakzatok logikáját és jelölik ki helyüket a rendszerben. Így például a von Schönfels család ezüsttel és feketével háromszor harántvágott címerében vagy négy mező van vagy csak egy (potenciális) alap. Ha az alapnak az ezüst fémet tekintjük, a mezőben két fekete harántpólya van, ha a fekete színt vesszük alapnak, a mesteralak a két ezüst harántpólya lesz. Lehetséges olyan értelmezés is, hogy a három vágás által négy mező jött létre. Ez azonban csak akkor tűnik megalapozottnak, ha az így létrejött mezők legalább egyikében külön címerábra is van. Itt kap külön jelentőséget azon kérdés vizsgálata, hogy egy mezőben van-e címerábra vagy sem. Lehetséges ugyanis olyan elrendezés is, amikor mindkét mázra ráhelyezünk egy vagy több címerábrát. Ilyen esetben az ezüst és a fekete vágások együttesen képezik az adott címerábra (kétféle mázú: K) alapját, és a pajzsban ekkor csak egyetlen (kétféle mázú) mező jön létre. A helytállóbb megoldás tehát az, ha az ilyen típust kétféle mázú alapnak és nem (négy) külön mezőnek tekintjük. Ehhez hasonló szerkezetű alapot figyelhetünk meg a von Holtzendorf család címerében, ahol az ezüsttel és feketével négyelt mezők mindegyikére ráhelyezték a vörös pólyát. A hasítás és a vágás által négy mező jött ugyan létre, de ezek csak mesteralaknak (a pólyának) egyetlen kétféle mázú alapját képezik. Ha tehát a címerábra a mezők mindegyikére rá van helyezve, a tagolások nem mező, hanem alap funkcióban állnak, hiszen nincs semmilyen kitüntetett címermező, mely osztott címerre utalhatna, következésképp osztatlan címer jön létre. Ezen tagolások mező funkciójukat csak akkor szerzik vissza, ha közülük valamelyikben külön címerábra is van, hiszen ekkor azt is feltételezhetjük, hogy a pajzson több címert egyesítettek, tehát osztott címer jött létre. Az említett két címertípus ezen az elméleti alapon egyesíthető, ami megadja az egyszerű és az összetett címerek alapdefinícióját is. Ezután már az a kérdés is vizsgálható, hogy a mezőkben elhelyezkedő címerábrák (címerképek) milyen szerepet játszanak az egyszerű és összetett címerek létrehozásában, s melyek ezen folyamat törvényszerűségei. Bobby Smith (labdarúgó, 1933) Robert Alfred „Bobby” Smith (Lingdale, 1933. február 22. – Enfield, 2010. szeptember 18.) angol labdarúgócsatár. Az angol válogatott tagjaként részt vett az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Bobby Smith adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Messier 65 A Messier 65 (más néven M65, vagy NGC 3623) spirálgalaxis a Leo (Oroszlán) csillagképben. Felfedezése Az M65 spirálgalaxist Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd katalogizálta 1780. március 1-jén. Tudományos adatok A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza szintén tartalmazza az objektumot, a 317. szám alatt. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. március 23.) Timelaea A Timelaea a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó Apaturinae alcsalád egyik neme. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Timelaea maculata Timelaea albescens Timelaea aformis Timelaea radiata Timelaea nana Forrás Timelaea Riboszomális RNS A riboszomális RNS (ribonukleinsav) (továbbiakban rRNS) a riboszómának nevezett, fehérjeszintézist végző sejtszervecske, annak legjelentősebb alkotó eleme. Nem csak strukturális alkotórésze a riboszómának, de szerepe van a peptidkötés kialakulásában, valamint a kész peptidlánc riboszómán belüli mozgatásában is. Transzkripciója eukarióták esetén a sejtmagvacskában megy végbe. A sejtben bármely időpontban található RNS túlnyomó része rRNS. Javené Javené település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 2055 fő (2015). Javené Billé, Fougères, Lécousse, Luitré, Parcé, Romagné és La Selle-en-Luitré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Irodalmi ügynök Az irodalmi ügynök az, aki az írókat és műveiket képviseli a kiadóknál, a színházi és film producereknél, illetve segít az értékesítésnél és tárgyalásoknál. Az irodalmi ügynökök többnyire regényírókat, forgatókönyvírókat és nem fikciós írókat képviselnek. Fizetésük egy fix százaléka a bevételnek (az USA-ban 10-20 százaléka, általában 15 százalék). Előnyök Az írók több ok miatt fordulnak ügynökhöz. Az erős, jövedelmező kiadók nem fogadják el azokat a beadványokat, melyek mögött nem áll ügynök. Egy ügyes ügynök ismeri a piacot és hasznos tanácsokat tud adni az írónak karrierje szempontjából. Attól, hogy valakinek kiadták már egy művét, nem biztos, hogy automatikusan ismerni fogja a modern kiadói szerződéseket és gyakorlatokat, ezért inkább irodalmi ügynökére támaszkodik. Diverzitás Egy irodalmi ügynökség állhat akár egy ügynökből, aki több tucat írót képvisel, vagy lehet akár egy jelentős cég vezetőkkel, al-ügynökökkel és speciális szakemberekkel, akik például a külföldi jogra szakosodnak, természetesen az ilyen cégeknél a képviseltek száma is több száz. A kisebb ügynökségek gyakorta specializálódnak egyes műfajokra, tehát olyan írókat képviselnek, akik vagy csak sci-fit, vagy csak gyermek könyveket stb. írnak. Nagyon kevés ügynök képvisel novellaírókat, vagy költőket. Költségek Az ügynökök nem számolnak fel a kliensüknek olvasási díjat, vagy egyéb költségeket, jövedelmüket ők is az eladott profitból szerzik. Hagyományos a képviseleti megállapodás az ügynök és kliense között tisztán verbális, ám napjainkban egyre több ügynök kínál írásos szerződést a feltételek tisztázására. Feldkirchen bei Graz Feldkirchen bei Graz osztrák mezőváros Stájerország Graz-környéki járásában. 2017 januárjában 6622 lakosa volt. A grazi repülőtér részben Feldkirchen területéhez tartozik. Elhelyezkedése Feldkirchen bei Graz a Grazi-medencében fekszik a Mura jobb partján, Graztól közvetlenül délre. Az önkormányzat 4 települést egyesít: Abtissendorf (1330 lakos 2017-ben) Feldkirchen bei Graz (1604), Lebern (928) és Wagnitz (2280). A környező önkormányzatok: északra Graz, keletre Gössendorf, délre Kalsdorf bei Graz, délnyugatra Premstätten, nyugatra Seiersberg-Pirka. Története Feldkirchen területén az ember legrégebbi nyomai a bronzkorból származnak. Az i.e. 8. századból kimutatták az urnamezős kultúra jelenlétét. A római időszakról egy villa (amely a repülőtér bővítésekor elpusztult) és egy nekropolisz sírkövei árulkodnak. A 6. században szlávok költöztek be a birodalom által kiürített területre, egyes helynevek (mint Wagnitz) máig őrzik az emléküket. A 8. században az avar fenyegetés miatt a szlávok állama csatlakozott a Bajor hercegséghez, amely röviddel később a Frank Birodalom részévé vált. A helyi lakosságot megkeresztelték és megkezdődött a németek betelepülése. A mai Feldkirchen területét a 10. században a bajor Aribo-nemzetség kapta meg, majd a Leoben melletti gössi apácazárdához került első apátnője, az Aribókhoz tartozó Kunigunda révén. A templom, amelyről a falu a nevét kapta, valamikor 1100 előtt épült. A hozzá tartozó egyházközség egykor az egész mai Graz területét magába foglalta, de néhány évtizeddel később a straßgangi (ma Graz egyik kerülete) templom javára elvesztette korábbi státuszát és csak 1782-ben vált ismét önálló egyházközséggé. A település első írásos említése 1144-ből származik, egy bizonyos Chuno de Veltchirchen lovag nevében. 1349-ben pestis, 1472-ben súlyos aszály, 1480-ban pedig török betörés sújtotta a térséget. 1532-ben a Kőszeg ostromából visszavonuló törökök ismét elpusztították Feldkirchent és templomát. Utóbbit 1545-re építették újjá. 1660-ban egy tűzvészben a település nagy része és a templom súlyos károkat szenvedett. 1680-ban és 1682-ben ismét pestisjárvány dúlt. 1809-ben egy kisebb összecsapásra került sor a plébánia közelében Napóleon katonái és az osztrák hadsereg között, amelyben négy osztrák huszár és három francia dragonyos esett el. Sírjuk máig megtalálható a feldkircheni temetőben. A hat falut és 1060 lakost magába foglaló községi önkormányzat az 1848-as bécsi forradalom után, 1849-ben alakult meg. 1913-ban Feldkirchen és a szomszédos Thalerhof területén megalapították a repülőteret, ahonnan 1914 júniusában szállt fel az első repülőgép. 1938-ban Nagy-Graz kialakításakor Rudersdorfot elszakították Feldkirchentől és átkerült a tartományi székhelyhez. Feldkirchen 1971-ben címert, 1974-ben pedig mezővárosi státuszt kapott a stájer tartományi gyűléstől. Lakosság A Feldkirchen bei Graz-i önkormányzat területén 2017 januárjában 6622 fő élt. A lakosságszám 1890 óta gyarapodó tendenciát mutat, az utóbbi évtizedekben elsősorban a Grazból a környező településekre kiköltözők miatt (1950 óta a népesség megháromszorozódott). 2015-ben a helybeliek 85,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 2,1% a régi (2004 előtti), 6,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,7% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 79,6%-a római katolikusnak, 2,5% evangélikusnak, 1,1% ortodoxnak, 2,7% mohamedánnak, 11,5% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 25 magyar élt a mezővárosban. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német mellett a horvátok alkották 2,9%-kal. Látnivalók a késő gótikus Keresztelő Szt. János-plébániatemplom a Feldkirchner Hof római mérföldkövek A bíborszínű felhők bolygója A bíborszínű felhők bolygója (Страна багровых туч Sztrana bagrovüh tucs) egy 1959-ben megjelent science fiction regény Arkagyij és Borisz Sztrugackij tollából. A kötet a szerzők Delelő univerzumában játszódik, de nem része a tíz kötetből álló sorozatnak. Kapcsolódik viszont az Út az Amaltheára című kisregényhez. Magyarul a Robur magazin közölte le folytatásokban 1985-86-ban, cenzúrázva. Földeák Iván fordítását később Weisz Györgyi egészítette ki, mikor a Metroplis Media kiadta a könyvet újra 2012-ben, a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat tagjaként. Utóbbi tartalmazza Borisz Sztrugackij utószavát, melyben a regény megszületéséről, fogadtatásáról és a cenzúráról ír. Cselekmény A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. Összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov – egyszer majd legendává válnak mindahányan. Feladatuk a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Több korábbi expedíció már odaveszett, de az egyik csapat geológusa, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kicsi: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem… a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává. Parancsolt ünnep Parancsolt ünnep a római katolikus egyházban használt fogalom, olyan egyházi ünnepnap jelölésére, amelyet a katolikus híveknek szentmisén való részvétellel és a köznapi munkától való tartózkodással kell megtartaniuk. A parancsolt ünnepek közé tartoznak a vasárnapok és a jelentősebb egyházi ünnepek egy része. Az ebbe a körbe tartozó ünnepek száma időnként és helyenként változik. 2013-as állapot szerint a magyar katolikus egyházban – a vasárnapokon és vasárnapra eső ünnepeken kívül – az alábbi napokon kötelező a szentmisén való részvétel és – lehetőség szerint – a munkaszünet: január 1-jén (Új év; Szűz Mária, Isten anyja ünnepe ) január 6-án ( vízkereszt , Urunk megjelenésének ünnepe) augusztus 15-én ( Nagyboldogasszony , Szűz Mária menybevételének ünnepe) november 1-jén ( mindenszentek ünnepe) december 25-én ( karácsony , Jézus születésének ünnepe) Az Egyházi Törvénykönyv fogalmazása szerint: „Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni; tartózkodjanak továbbá azoktól a munkáktól és ügyletektől, amelyek az Istennek járó liturgikus tisztelet megadását, az Úr napjának sajátos vidámságát vagy a lélek és a test kellő pihenését akadályozzák.” (1247. kánon) „A szentmisén való részvétel kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus rítus szerint végzett misén jelen van, akár magán az ünnep napján, akár az előző nap estéjén.” (1248. kánon) Jóna Dávid Jóna Dávid (Budapest, 1968. szeptember 9. –) magyar költő, lapszerkesztő, médiatanár. A zsámbéki Főiskola egykori tanára, stúdióvezetője; az Art'húr kulturális művészeti lap alapítója (1994), főszerkesztője, a Facebookon az Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője. Pályakép Tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy András rendező osztályában végzett az ELTE Videokommunikáció szakán, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának Mozgóképtanári kurzusát, továbbképzését végezte. A Zsámbéki Főiskolán, a vizuális műveltségi területen mozgóképkultúrát, médiaismeretet, fotókultúrát, majd digitális fényképezést és animációt oktatott, az informatikai műveltségi területen pedig webkommunikációt. Tizennégy éven keresztül vezette a főiskola filmklubját, tagja volt a Filmklub szövetségnek. 17 évig volt a Zsámbéki stúdió vezetője (1987-2004), a Főiskolai újságot szerkesztette, az intézményi, valamint Zsámbék honlapjának volt főszerkesztője. A Bicskei városi tv főszerkesztője (2008-2009), adásrendezője volt. Az Országos Mozgókép-oktatási Egyesület alapításában aktívan részt vett, a Pest megyei Regionális Médiaoktatási Központ egyik vezetőjeként a NAT Mozgóképkultúra, Médiaismeret tantárgy blokkjának közoktatási integrációját irányította, az OKI felkérésére országos tantervet lektorált. Tanári segédkönyvet írt. Operatőrként és vágóként is dolgozott. Éveken keresztül eredményesen vett részt a független videofilm fesztiválokon (25. Budapesti Független Film és Videoszemle első díj (1994), országos különdíjak, Mediawave döntő, Fény-Árnyék külön díj). Zsámbékon a főiskolai oktatás megszűnt, ezért váltania kellett: a Raiffeisen Bank, Belső Ellenőrzési Főosztály vezető munkatársa volt, auditor (2004-2011). Itt sem szakadt el az irodalomtól, művészettől, a Raiffeisen Bank intranetes híradójának kulturális rovatát szerkesztette. Szerkesztő munkatársa volt az Erdélyben megjelent Történelmi Magazinnak (2005-2012), főszerkesztője volt a 20 ezer példányban megjelenő Színes Riport magazinnak (2006). A Perbáli Hírmondó (1998-2004), majd a Mányi Hírmondó (2011-2014) önkormányzati lapok főszerkesztője. Versei megjelentek a Palócföld, Agria, Szózat, Tempevölgy, Lenolaj, Búvópatak, Holdkatlan, Hetedik, Litera-Túra, Irodalmi Epreskert, Ezüst-híd, Börzsönyi Helikon stb. lapokban. Az Art’húr Alapítvány elnöke, főszerkesztője. Az általa indított civil kezdeményezés, volt, hogy 10 ezer példányban megjelenő lapot működtetett, kiállításokat, színházi darabokat hozott létre, a Budapesti Kongresszusi Központban háromszor egész napos rendezvényt szervezett. Munkájában Langstadler Csaba (Szentjánosi) alkotói barátsága (Gazduram vers-levélváltás), Faludy György és Utassy József támogató biztatása tekinthető jelentősnek. Biegelbauer Pál természetgyógyász a „legfontosabb tanítványának” nevezte. Az Író Kilencek csoportnak volt tagja és díjazottja, rendszeresen megjelenik a Tolna megyei Kézjegy antológiában. Versei: Családja Szülei: Jóna István és Csepregi Zsuzsanna. Apai ágon debreceni cívis család, távoli rokona Vásáry Tamás karmester, Vásáry István (1887-1955) kisgazdapárti politikus, pénzügyminiszter. Anyai ágon hódmezővásárhelyiek, anyai nagyapja malomtulajdonos volt. Két gyermeke született: Jóna Borka Sára (1996) és Jóna Dániel (2001). A Zsámbékhoz közeli Mányon élnek feleségével Dr. Mosolygó Sárával. Művei Elmélkedések a médiapedagógiáról (1997). Kiadó: Art'húr ISBN 963-04-8561-3 Elmélkedések a webkommunikációról (2001). Kiadó: Bicskei Egységes Művelődési Központ és Könyvtár Karinthy Frigyes filmes írásait, A gép hazudik címmel szerkesztő-kiadóként gondozta (1996). Kiadó: Art'húr ISBN 978-963-04-8521-0 Mányi bedekker – útikalauz, helytörténet – webes kiadás (2012) - print (Mányi Önkormányzat, 2017) Kísérletezik az életösztön – versfüzet. Kiadó: Zsámbéki Tanítóképző Főiskola (1992) ISBN 963-73-06-161 Léleksztriptíz – versfüzet, Kiadó: Art'húr (1994) Kattintott egérkorszak – versfüzet, Kiadó: Art'húr (1995) Vadhajtás – Jóna Dávid versválogatás – Kanada, a vancouveri Brit Columbia Egyetem gondozásában jelent meg. (1994) Védőháló – gyűjteményes verskötet (2007) ISBN 978-963-06-1934-9 Az Élet szövete – próza (2015) Kiadó: Art'húr ISBN 978-963-12-4498-4 Jóna Dávid rövid filmjei Jóféle csönd – vers (2018) Kiadó: Hungarovox ISBN 978-615-5743-39-9 Constantino Tsallis Constantino Tsallis (Athén, 1943. november 5. –) görög származású brazil fizikus, a Tsallis-statisztikák megalkotója. 1999-es Copa América (keretek) A következő lista tartalmazza a Paraguayban rendezett, 1999-es Copa Américan részt vevő nemzeteinek játékoskereteit. A tornát 1999. június 29-e és július 18-a között rendezték. Japán és Mexikó meghívottként vett részt. Carla-de-Roquefort Carla-de-Roquefort település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). Carla-de-Roquefort Dun, Ilhat, Lieurac, Roquefort-les-Cascades és Ventenac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Pierre-d’Oléron Saint-Pierre-d’Oléron település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 6751 fő (2015). Saint-Pierre-d’Oléron Dolus-d’Oléron és Saint-Georges-d’Oléron községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bárca megállóhely Bárca megállóhely Bárcán, a Kassai IV. járásban van, melyet a Železničná spoločnosť Slovensko a.s. üzemeltet. Az állomás a vonal áramosított részén helyezkedik el, melynek feszültsége 3 kV. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Zólyom–Kassa-vasútvonal Kassa–Hidasnémeti-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Enyicke vasútállomás Kassa-Erzsébetváros megállóhely Forino (Gosztivar) Forino (macedónul: Форино, albánul Forina) település Macedóniában, a Pologi körzet Gosztivari járásában. Népesség 2002-ben 4 652 lakosa volt, akik közül 4 624 albán, 1 bosnyák, 1 szerb és 26 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may RFID Az RFID (Radio Frequency IDentification) automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID-címke egy apró tárgy, amely rögzíthető vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is. Az RFID-címkék típusai Az RFID-címkéknek több fajtája van, az alábbi szempontok szerint csoportosíthatóak: Működési frekvencia (felépítésük is változik) LF jellegzetessége: IC-nél bezáruló sok fordulatból álló tekercs antenna HF jellegzetessége: IC-nél bezáruló kis fordulatból álló tekercs (spirál) antenna UHF jellegzetessége: IC-nél összekapcsolódó kétpólusú antenna Mikrohullám: IC-vel összekapcsolt kétpólusú antenna Bélyeg megjelenési forma Dry-inlay Papír fedőrétegű Műanyag fedőrétegű Wet-inlay Kemény burkolatú tag Kemény burkolatú metál tag Memóriakezelés Csak olvasható (RO) - gyártáskor írják meg Egyszer írható sokszor olvasható (WORM) Többször írható és olvasható (RW) Energiaellátás Passzív RFID A passzív címkék nem tartalmaznak saját energiaforrást. Az olvasó által kibocsátott rádiófrekvenciás jel elegendő áramot indukál az antennában ahhoz, hogy a lapra épített apró CMOS IC feléledjen, és választ küldjön az adatkérésre. Az antenna tehát speciális tervezést igényel: nem elég, hogy összegyűjti a szükséges energiát, a válaszjelet is közvetítenie kell. A válaszjel általában egy egyedi azonosítószám, de előfordul, hogy a címke egy kis méretű memóriát (EEPROM) is tartalmaz, és lekérdezéskor ennek tartalmát is továbbítja az olvasó felé. A passzív lapkák rendkívül aprók, jelenleg (2005) a 0,4 × 0,4 milliméteres felületű, papírnál is vékonyabb címke a kereskedelemben kapható legkisebb darab. A passzív lapok hatótávolsága 2 millimétertől (ISO 14443) néhány méterig (ISO 18000-6) terjed, azaz ekkora távolságból olvasható ki a tartalmuk a használt frekvenciától függően. Alacsony előállítási költségének köszönhetően jelenleg ez a legelterjedtebb típus. Fél-passzív RFID A fél-passzív azonosítók annyiban térnek el a passzív társaiktól, hogy tartalmaznak egy apró, beépített elemet. Ez lehetővé teszi, hogy az IC folyamatosan üzemeljen. Nincs szükség az antenna energiagyűjtő kialakítására, ezért azt adásra optimalizálják. Ennek köszönhető, hogy az ilyen típusú azonosítók válaszideje jobb, és az olvasási hibák aránya kisebb, mint passzív társaik esetén. Aktív RFID Az aktív RFID címkék vagy jeladók beépített energiaforrással rendelkeznek, melyek elegendő energiát biztosítanak bármilyen IC üzemeltetéséhez és a jeladáshoz is. Nagyobb hatótávolságot (akár 10 méter) és memóriakapacitást biztosíthatnak passzív változatuknál, némelyik még a vevő által küldött adatok rögzítésére is képes. Néhány aktív címke impulzusszerűen üzemel, hogy takarékoskodjon az energiával, így akár 10 évig is képes üzemelni. A jelenleg kapható legkisebb aktív RFID jelző nagyjából fémpénz méretű. RFID-olvasó antennák típusai Az RFID-olvasó antennák kialakítása éppúgy függ egy adott alkalmazás igényeitől, mint a bélyegeknél. Az antennákat úgy alakítják ki, hogy hatósugaruk, kivitelük, formájuk (akár ergonómiai szempontból is) illeszkedjen az egyes alkalmazások igényeihez. Targoncaantenna Futószalagra szerelhető antenna Áru-beérkeztető/kiadó kapura szerelt antenna Polcra/ba szerelt antenna Állatazonosításkor használt speciális kialakítású antenna stb. RFID-író/olvasó (Interogátor) típusai Az RFID-olvasó a hozzá kapcsolt antennák segítségével létrehozott elektromágneses mezőben képes olvasni a gerjesztett bélyegek által visszasugárzott adatokat, és ugyanilyen módon képes írni is ezen bélyegek memóriájába (csak az írható bélyegekébe). Az újabb olvasókba már integrálják az adatfeldolgozó szoftvert futtató egységet is, ezáltal leegyszerűsítve a kialakítandó automatikus azonosítási rendszer infrastruktúráját. Adatírás szerint RO-Read only olvasók (csak olvasásra képesek) Csak olvasni képesek a közelükben lévő bélyegek adatait. Általában kis teljesítményű egy antennás olvasók speciális felhasználásokra fejlesztve. Írásra és olvasásra is képes olvasók Általánosan elterjedt olvasók logisztikai és kereskedelmi alkalmazásokban. Az adatok bélyegekre történő írását és olvasását is képesek végrehajtani. Smart olvasók Az adatfeldolgozó egységet is magukban foglaló olvasók. Kialakításuk szerint Targoncára szerelhető olvasó (robusztus kialakítás, speciális áramellátás) Áru beérkeztető/kiadó kapura szerelt antenna Állatazonosításkor használt speciális kialakítású olvasó egység. Kézi olvasók Asztali olvasók Mobil eszközbe szerelt olvasók stb. RFID-rendszerek működése 1. A szenzor aktiválást indító eseményt érzékel 2. Az olvasó bekapcsol 3. Az olvasó leolvassa a bélyegben kódolt adatokat 4. Az olvasó továbbküldi az adatokat az adatfeldolgozó programot futtató számítógépnek (middleware) 5. Az adatfeldolgozó számítógép a kiegészített adatokat továbbküldi a vállalatirányítási rendszernek Irányelvek és szabványok ISO szabványok ISO 14443 1-4: Ez a szabvány szabályozza a HF (13,56 MHz) tartományban működő magas biztonsági szintű, kis hatósugarú (max. 10 cm), úgynevezett Proximity RFID-eszközök működését. A szabvány a közelítő-kártyák és olvasók működését szabályozza annak érdekében, hogy a különböző felhasználási területeken (személyazonosítás, biztonság, fizetés, tömegközlekedés, és beléptetés) kompatibilitást biztosítson. A szabvány 4 részre osztott, melyből az egyes részek leírják a fizikai jellemzőket, rádióhullámokat és a sugárzási energiát, a jeladót, inicializálást, ütközésmentesítést (anti-collision) illetve az átviteli protokollt. ISO/IEC 15693 1-3: Ez a szabvány írja le a HF (13,56 MHz) frekvencián működő úgynevezett Vicinity - vagy kis hatósugáron belüli RFID-eszközök működését. Ez a szabvány az ISO 14443-nál jóval nagyobb olvasási távolságával (max. 1,5 m) nagy hatást gyakorolt az érintkezés és rálátás nélküli azonosítási eljárások piacán, mivel ez az olvasási távolság már lehetővé teszi az árukövetést is. ISO 18000: A 18000-es szabványsorozat a jelenleg RFID-célra általánosan használt frekvenciatartományok működését szabályozza. A szabványsorozat teljes neve ISO/IEC 18000 Információ Technológia AIDC Cikkazonosítási célú RFID Technológiák - Air Interfész 18000-1 - Az Air Interfész általános paraméterei globálisan elfogadott frekvenciatartományokhoz - a szabványsorozat működésének leírása 18000-2 - A 135 kHz alatt üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei 18000-3 - A 13,56 MHz-en üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei 18000-4 - A 2,45 GHz-en üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei 18000-5 - Az 5,8 GHz-en üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei (Visszavonva) 18000-6- 860-960 MHz-en üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei 18000-7- A 433,92 MHz-en üzemelő levegő interfészen keresztül történő kommunikáció paraméterei Ez a szabvány írja le a szállítási eszközök követésekor alkalmazott aktív RFID eszközök működését. Mivel az USA hadügyminisztériuma is ezt a szabványt jelölte ki alapul aktív RFID fejlesztéseihez, ezért valószínűsíthető hogy ez lesz az aktív RFID globális szabványa. Állatazonosításra vonatkozó ISO szabványok ISO 11748 / 11785: Állatazonosításra vonatkozó szabvány ISO Elosztási lánc szabványok ISO 17363 - teherszállítási konténerek ISO 17364 - visszatérő szállítási cikkek ISO 17365 - szállítási cikkek ISO 17366 - termékcsomagolások ISO 17367 - termék (RFID) címkézése ISO 10374.2 - RFID teherszállítási konténer azonosítása Az EPC-rendszer Az EPC rendszert az AutoID Center, az EAN és az amerikai UCC (2003-ban a két szervezet egyesült GS1 néven) hívta életre. Az EPC-rendszer egy olyan globális kommunikációs hálózat, amely az RFID-technológia hasznosításával a termékek áramlásához kötődő magasabb szintű adatszolgáltatást tesz lehetővé. A szervezet az ehhez szükséges adat-, eszköz- és kommunikációszabványosítását tűzte ki céljául. A szervezet által, felhasználók és eszközfejlesztők bevonásával együttesen fejlesztett termékkövetési és adatkezelési rendszer (EPC - Elektronikus Termékkód-rendszer), amely az eszközök jellemzőin túlmenően szabványba foglalja a szükséges szoftverek, adatbankok felépítését is, mára elnyerte kereskedelmi tesztelésre is alkalmas formáját és kísérleti jelleggel sok helyen is bevezették. EPC Global és a GS1 Felhasználja az RFID-eszközök vonalkód-rendszerekkel szembeni előnyeit. Kiaknázza a GS1 (EAN.UCC) rendszer tapasztalatait és az ezt működtető globális adminisztrációs rendszert. Émile Rummelhardt Émile Rummelhardt (Mulhouse, 1914. január 12. – Mérignac, 1978. január 15.) francia labdarúgóhátvéd, edző. Forrás Émile Rummenhardt adatlapja a footballdatabase.eu oldalon (franciául) Forintos György (politikus) Forintosházi Forintos György János Nepomuk Lajos (Mihályfa, Zala vármegye, 1792. május 8. – Szigetvár, Baranya vármegye, 1857. november 30.), Zala vármegyei konzervatív politikus, szolgabíró. Politikai pártja, a Deák Ferenc politikai ellenfele és a "Haza Bölcse" által javasolt nemesség jogai és adómentesség megszüntetését ellenezte. Életrajz Családja A Zala megyei római katolikus köznemesi forintosházi Forintos család sarja. Apja, forintosházi Forintos Boldizsár (1768–1828), táblabíró, a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja, a szántói járás alszolgabírája 1795 és 1806 között, anyja, nemes Mlinárits Anna (1772–1844) volt. Forintos György apai nagyapja forintosházi Forintos Gábor (1723-1782) Zala vármegye alispánja, anyai nagyapja, nemes Mlinarics Lajos (1743-1802), zalai alispán, a varasdi szabadkőműves páholy felügyelője és rákosi Boros Terézia (1747-1817) volt. Keresztelője bejegyzésén 4 keresztszülő szerepel: gróf tolnai Festetics György, nemes Nagy András (1741-1798), mihályfai birtokos, és neje nemes Sümeghy Judit (1746-1801) asszony, valamint nemes Naypar József, ügyvéd, és nemes Mlinarics Franciska voltak. Házassága és gyermekei Családjának bizonyos tagjai konzervatív politikai nézetekkel éltek, és hűségesek voltak az uralkodó házhoz; azonban, apja, Forintos Boldizsár, és nagybátyja, ifjabb Forintos Gábor főjegyző, a liberális zalaegerszegi "A jó tanácshoz" nevű szabadkőműves páholy tagjai voltak, és a liberális jáprai Spissich János zalai alispán belső köréhez tartoztak. Forintos György, apjával ellentétben, igen szigorú konzervatív politikai eszmékkel élt, amelyek semmiképpen nem fértek össze a közös teherviselés, jobbágy felszabadítás és a királyi elleni összeesküvések fogalmaival. 1818. szeptember 7.-én feleségül vette Kemeneshőgyészen, koronghi Lippich Viktóriát (1797-1851), Lippich János és fáradi Vörös Róza lányát. Szóros rokoni kapcsolat fűzte a Forintos és a Lippich családot ekkor. Forintos György fivére, Forintos Sándor (1796-?) királyi testőrnek a neje, Lippich Mária (1794-1846) volt, Lippich Róza nővére. Húga, Forintos Teréz (1803-1885) Lippich Sándorhoz (1796-1851), Lippich Róza és Mária testvéréhez ment férjhez. Forintos Györgynek két lánya született: Forintos Jusztina (1820-). Férje, tharnói Csontos Sándor (1813-?). Forintos Viktória (1823-?). Férje, nagykajdi Gergye János ( 1826 - 1893 ), 1848-as hadnagy. Konzervatív politikai törekvései Forintos György 1817 július 16.-a és 1826 november 27.-e között alszolgabíró volt a szántói járáson, majd ugyanott 1826 november 27.-e és 1828 július 8.-a között főszolgabíróként tevékenykedett. Állítólagos hivatali visszaélések vádja miatt megfosztották a tisztségétől és pert indították ellene. A 30-as évek során próbálta a hivatalát visszaszerezni, de a liberális érzelmű körök, amelyeknek Csány László és Hertelendy Károly voltak a vezérei, ezt folyamatosan megakadályozták. Az évtized végén, a tehetős pallini Inkey Imrével fogott össze és továbbra is igyekezett egy konzervatív ellenzéket létrehozni. Az 1840-es években zajlott újabb Deák Ferenc által "liberalista" eszmék megjelenése után, az ellentét a két politikai párt között egyre növekedett. Unokatestvére Forintos József (1784–1848) a zalai választmány tagjaként elutasította Deák Ferenc pártja javaslatait. Forintos György keresztfiától, a Sümegen székelő gróf Zichy Domonkos (1808-1879) veszprémi püspöktől, anyagi támogatását élvezte titokban. Tőle kapta meg azt a megbízást, hogy a zalai konzervatív pártot létrehozza és vezesse. Természetesen Kopácsy József esztergomi érsek, a volt veszprémi püspök, az akció mögött is állt. Forintos György alvezére rumi és rábadoroszlói Rumy Károly (1807-1877) főszolgabíró volt, akinek a felesége, csányi Csány Mária (1816-1884), Csány Istvánné Forintosházi Forintos Mária (1791-1854) lánya, aki Forintos György unokatestvére volt. Csány Mária vallomása szerint, Forintos György szándékában állt Csány Lászlót megbuktatni, aki nem volt más mint a hölgy nagybátyja. 1843. április 4.-én pillanatok a megyei gyűlés befejezése után, Deák Ferenc levelet küldött Kossuth Lajosnak, melyben értesítette, hogy az nemesség adóztatásról szóló javaslatai ellen csak Forintos György szólt egy 20-24 fő támogatással. Jelentése szerint "két egykor megbukott tisztségviselő" a párt fejei: Forintos György és Szentgyörgyi Horváth Pál (1808-1875), a szántói járás alszolgabíraja 1834 és 1840 között, voltak. Horváth Pál felesége, Rumy Mária (1811-1847), Forintos György alvezére, Rumy Károly nővére volt. Darnay Kálmán művében Forintos György szavait idézte: "Az adó elválalásából következhető veszélyek: Mihelest annakcsak egy részét elválaljuk, azzal vérrel szerzett s felséges királyunk által biztositott nemesi szabadságainknak m. csorbítására alkalmat adunk." Forintos György célja a nemesség adóztatása terve megfékezése és a királyi törvények elfogadása elérése a helyibeli nemesség lepénzelésével volt. Rosty Vince táblabíró Csány Lászlóhoz küldött levele szerint, Sümegen a vesztegetés pénzzel jelentős volt, amelynek a forrása a papok volt. Másrészt, 1843. július 23.-án Forintos György Sümegen egyszerre három helyet tartott lakodalmat, mivel a helybelieknek akart kedveskedni és a liberálisok terveit meghiúsítani. A végén sikeres volt a terve, és a kis nemesség leitattásával elérte a Deák Ferenc által javasolt nemesség adóztatása leszavazását. 1843. szeptember 3.-án Deák Ferenc által Klauzál Gáborhoz megírt levelében szerepelt a kínos és sajnálatos esemény ami rövidebb azelőtt zajlott Óhidon. Egy nemesember aki az adózni akaró pártjához tartozott a nem adózni akaró nemes esküdtet akarta kényszeríteni a pártjához állni, és agyonlőtte. Deák szerint "a korteskedés szokott útján becsődítettek, midőn választásom után hazatért, Forintos embereivel közel Egerszeghez az úton összeveszett, s az lőn ezen összeveszésnek, melyet hír szerint a másik fél kezdett vagy legalább provokált, szomorú következése, hogy 5 vagy 6 ember agyonveretett, 8 halálra lőn sebesítve, egynek kezét törték el, egynek szemét ütötték ki, sok mások kisebb sebeket kaptak". Habár eleinte Deák Ferenc egyes javaslatait zalabéri Horváth János (1788–1853) első alispán, Boldogfai Farkas János (1774–1847), Skublics Károly, Nagy Antal táblabírák és Csáfordi Csillagh Lajos főszolgabíró nem támogatták, hamarosan vállaltak fontosabb politikai szereplést az 1830-as évektől. Horváth János kamarás és Csány László vezették a "Társaság"-ot, amely 1843-ban tanácskozást tartott a Zalaegerszegi kaszinóban és a zalai nemesség adóztatásról tanakodtak. A reformkorban egy elitváltás észrevehető, amelyen több kisebb nemesi család felemelkedik, és más családok, amelyek a 18. században a vármegye közigazgatása irányításával foglalkoztak, például többek között a forintosházi Forintos és a boldogfai Farkas családok, részben kiszorultak. Prisoners of the Sun A Prisoners of the Sun egy videojáték ami Hergé a Tintin Kalandjai sorozat a Hét kristálygömb és a Nap pionírjai című képregényeken alapul. 1995-ben jelent meg Game Boy-ra, 1997-ben Super Nintendo Entertainment System-re és PC-re, 2000-ben Game Boy Color-ra. Játékmenet A játékmenete a két korábbi Tintin játékéhoz, Tintin in Tibet-éhez és a Tintin: Destination Adventure-éhez a hasonló. Marthod Marthod település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 1382 fő (2015). Marthod Césarches, Mercury, Queige, Thénésol, Ugine, Cons-Sainte-Colombe és Val de Chaise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Weress Béla Weress Béla (Felvinc, 1894. február 22. – ?) erdélyi magyar unitárius egyházi író, lapszerkesztő. Életútja, munkássága 1914-ben iratkozott be az Unitárius Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban lelkészi oklevelet szerzett. 1918–19-ben székelyudvarhelyi iskolákban tanított. Lelkészi szolgálatát 1920-ban kezdte meg Petrozsényben. Az OMP tagja, majd a Zsil-völgyi Magyar Népközösség elnöke, rövid ideig a Zsilvölgyi Magyarság szerkesztője volt. Többször is összeütközésbe került a román hatóságokkal: 1940–43 között 28 alkalommal állították hadbíróság elé. 1942. június 5-én a szebeni hadbíróság izgatás vádjával két és fél évi börtönre ítélte, egy év múlva átszökött a határon és ideiglenesen Kolozsváron telepedett le; itt világi pályára lépett. Prédikációit rendszeresen közölte az Unitárius Szószék. Egy prédikációs kötete jelent meg nyomtatásban 1932-ben Déván, Íme az Ember címmel. Csongrádi kistérség A Csongrádi kistérség kistérség Csongrád megyében, központja: Csongrád. Pittenbach Pittenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Az Ungvári járás települései Az Ungvári járás Kárpátalja egyik közigazgatási egysége. A járásban 1 városi jellegű település és 64 falu található. Települései Városi jellegű település Szerednye (Середнє) Cherry Jones Cherry Jones (Paris, Tennessee, USA, 1956. november 21. –) Tony- és Emmy-díjas amerikai színésznő. Élete Karrier Jones Tony díjas színésznő, ami egy rangos amerikai színházi elismerés. Az elismerést kétszer is megkapta, először 1995-ben a Lincoln centerben a The Heiress-ben nyújtott alakításáért, és 2005-ben a Doubt-beli szerepéért. A Doubt című darabot a Walter Kerr Színházban adták elő 2005 márciusában. Több Broadway-beli szerepéért is jelölést kapott a díjra, mint például a Nora Ephron által alkotott Imaginary Friends-ben, és az Our Country's Good-ban. Az egyik legelismertebb színházban is dolgozó színésznő az Amerikai Egyesült Államokban. Laura Ingalls Wilder három művének adaptációjában is szerepelt: a Little House in the Big Woods-ban, a Little House on the Prarie-ben, és az On the Banks of Plum Creek-ben. Több filmben is kisebb-nagyobb szerepet kapott, köztük a Cradle Will Rock-ban, a The Perfect Storm-ban, az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét-ben, a Jelek-ben, és a Falu című thrillerben. Jones alakította Allison Taylor elnöknőt a 24 hetedik és a nyolcadik évadjában, amelyért 2009-ben Emmy-díjat kapott. Magánélete Jones Paris-ban, Tennessee államban látta meg a napvilágot. Itt is végezte az általános iskolát. Apja virágárus, anyja pedig tanárnő volt a városban. Miután 1995-ben megkapta a Tony díjat, nyíltan bevallotta másságát, és, hogy az építész Mary O'Connor-ral él együtt. 2005-ben megnyerte a Legjobb Színésznőnek járó Tony díjat, és elmesélte a nézőknek, hogy Broadway-beli partnerével Sarah Paulson-nal él együtt most már. (A pár kapcsolata 2009. októberéig tartott.) Filmjei Alex: The Life of a Child ( 1986 ) (TV-film) Light of Day ( 1987 ) A nagyváros ( 1987 ) Spenser: For Hire ( 1987 ) (tv-sorozat) HouseSitter ( 1992 ) Loving ( 1992 ) (tv-sorozat) Polio Water ( 1995 ) Julian Po ( 1997 ) A suttogó ( 1998 ) Gyilkosság a kisvárosban ( 1999 ) Cradle Will Rock ( 1999 ) The Lady in Question ( 1999 ) (TV) Erin Brockovich ( 2000 ) The Perfect Storm ( 2000 ) Cora Unashamed ( 2000 ) (TV) What Makes a Family ( 2001 ) (TV) Vagány nők klubja ( 2002 ) Jelek ( 2002 ) Az elnök emberei ( 2004 ) (tv-sorozat) A falu ( 2004 ) Clubhouse ( 2004 ) (tv-sorozat) Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét ( 2004 ) Swimmers ( 2005 ) 24 ( 2009 –) Pittheusz Pittheusz (görögül: Πιτθεύς) a görög mitológiában Pelopsz és Hippodameia fia, Thüesztész és Atreusz fivére, Troizén jóstehetséggel megáldott királya. Pittheusz rájött az Aigeusznak adott adott jóslat értelmére, aki arra kért választ, hogy lesznek-e utódai; leitatta Aigeuszt, és kimesterkedte, hogy háljon együtt Aithra nevű lányával; ebből a nászból született Thészeusz (a hérosz születésének egyik mítoszváltozata). Károli Gáspár Irodalmi Társaság Károli Gáspár Irodalmi Társaság (KGIT, 1929—c. 1934) a református írók, tudósok és művészek tömörítésére, a tudományos, történelmi és teológiai irodalom fellendítésére alakult társaság. Megalakítását 1929 szeptemberében a bibliafordító Károli Gáspár születésének 400. évfordulóján rendezett nagykárolyi ünnepségeken határozták el, az alakuló közgyűlést 1931 októberében Nagyváradon tartották. Működéséről 1934-ig vannak adataink. Története A közel 600 tagot számláló Károli Gáspár Irodalmi Társaság elnökévé Makkai Sándort és Thury Kálmánt, alelnökké Vásárhelyi János református lelkészt és Nagy Sándor ügyvédet, főtitkárrá Maksay Albertet, titkárrrá pedig Jancsó Elemért választották. A rendes tagok mellett 40 választott tagja volt, akik létrehozták a zártkörű, kolozsvári székhelyű Irodalmi, Tudományos és Művészeti Osztályt. Ennek többek közt Bánffy Miklós, Barabás Samu, Berde Amál, Berde Mária, Csutak Vilmos, Csűry Bálint, Gruzda János, Illyés Géza, Imre Lajos, Kecskeméthy István, Kemény János, Kós Károly, Kovács Dezső, Musnay László, id. Nagy Géza, Tavaszy Sándor voltak tagjai, elnökéül Kristóf Györgyöt, előadójául Gönczy Lajost választották. Céljai közt szerepelt felolvasó- és vándorgyűlések, kiállítások szervezése, népkönyvtárak létrehozása, valamint egy önálló folyóirat, tudományos könyvek és adattárak megjelentetése. A tervekből keveset sikerült megvalósítani. A Károli Gáspár Irodalmi Társaság Házi Kincstára sorozat 1. számaként kiadták Vásárhelyi János A család élete c. tanácsadó könyvét (Kolozsvár, 1932), a Károli Gáspár Irodalmi Társaság Tudományos Könyvtára sorozat 1. köteteként pedig Nagy Géza szerkesztésében a hatvanhárom 18. századi levelet tartalmazó Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése c. adattárat (Kolozsvár, 1933). A Károli Gáspár Irodalmi Társaság 1932-ben Kolozsvárt rendezett kiállításán jelentkezett először és tűnt fel Gy. Szabó Béla. Messier 77 A Messier 77 (más néven M77 vagy NGC 1068) egy Seyfert 2 típusú spirálgalaxis a Cetus (Cet) csillagképben. Felfedezése Az M74 galaxist Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1780. október 29-én. Charles Messier 1780. december 17-én katalogizálta. Tudományos adatok Az M77 szerepel a Halton Arp által összeállított Különleges galaxisok atlaszában a 37-es sorszám alatt, mint spirálgalaxis alacsony felszíni fényességű kísérővel. Megfigyelési lehetőség Az M77 könnyen megtalálható a δ Ceti csillagtól 0,7 fokra kelet-délkeletre. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. május 5.) Werkhausen Werkhausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Olevano sul Tusciano Olevano sul Tusciano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A Tusciano folyó völgyében fekszik, a megye északi részén fekszik. Határai: Acerno, Battipaglia, Campagna, Eboli és Montecorvino Rovella. Története Első említése a 12. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Korabeli épületeinek nagy részét az 1980-as hirpiniai földrengés elpusztította. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Grotta di San Michele Arcangelo - 9-10. századi barlangtemplom, értékes freskókkal Herpsilochmus stictocephalus A Herpsilochmus stictocephalus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Walter Edmond Clyde Todd amerikai ornitológus írta le 1927-ben. Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 10–11 centiméter, testtömege 8–9,5 gramm. Életmódja Kevésbé ismert, valószínűleg ízeltlábúakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 12.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 12.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 12.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 12.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 12.) Zöld Csaba Zöld Csaba (Marosvásárhely, 1979. február 27. –) színművész, szinkronszínész, énekes, zenész. 2015. augusztusában a Cartoon Network és a Boomerang ideiglenes csatornahangja. Életrajz 1997 - 1998 Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, tenor. 1998-2001 a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre járt, majd 2001-2005 Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, musical színész szakát végezte el. 2005-től a József Attila Színház tagja. 2006-Grünnia zenekar (ének, gitár), 2008-Nívó-díj, 2009-Megalakul a Zöld Csaba & G.Sz.G swingduó. 2010 Nívó-díj, Kaló Flórián díj. 2011-től szabadúszó színművész. Jelenleg a Körúti Színházban játszik. Színházi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál. A színészet mellett rendszeresen vannak zenei fellépései is. 2012 Orszáczky díj. Szerepeiből Film Aranycsapat (TV-film) szereplő Járom az utam... (TV-film) közreműködő Feledés (színes, magyar besorolású, amerikai sci-fi akciófilm, 2013) szinkronhang Hacktion: Újratöltve (színes, magyar akciófilm-sorozat, 2012) (TV-film) színész A Kaptár – Túlvilág (színes, magyar besorolású, angol-német-amerikai. akció-horror, 2010) szinkronhang Tűzvonalban (színes, magyar tévéfilm sorozat, 2007) (TV-film) színész Cimbora Színház (színes, film) (TV-film) szereplő Meseautóban (TV-műsor) közreműködő Színházi szerepek A kőszívű ember fiai (bemutató: 2009. március 14. József Attila Színház ) színész A Kuplé-király (bemutató: 2005. október 23. Spinoza Színház ) szereplő A nagymama (bemutató: 2012. december 8. József Attila Színház) színész A tüsszentés (bemutató: 2004. október 29. Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) szereplő Add kölcsön a feleséged! (bemutató: 2010. április 24. József Attila Színház) színész Ahogy tetszik (bemutató: 2007. február 3. József Attila Színház) színész Ájlávju (bemutató: 2008. április 11. Centrál Színház) színész ( - 2011.) Aranycsapat (bemutató: 2006. május 20. József Attila Színház) színész Az öreg hölgy látogatása (bemutató: 2008. január 13. József Attila Színház) színész Báthory Erzsébet (bemutató: 2012. július 13. Margitszigeti Szabadtéri Színpad) színész Bérgyilkos a barátom (bemutató: 2008. október 11. József Attila Színház) színész Családi szilveszter B.U.É.K 2006' (bemutató: 2005. december 31. József Attila Színház) szereplő Csetepaté Chioggiában (bemutató: 2012. április 28. József Attila Színház) színész De jajj!! (bemutató: Spinoza Színház) alkotó Démonológia (bemutató: 2007. május 13. Centrál Színház) színész Dunakanyar és Bösendorfer (bemutató: Száguldó Orfeum) színész Édes fiaim (bemutató: 2013. február 9. József Attila Színház) színész Éjjeli menedékhely (bemutató: 2009. január 24. József Attila Színház) színész Én és a kisöcsém (bemutató: Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) színész Én és a kisöcsém (bemutató: 2006. március 24. Körúti Színház) színész (2006 - 2009) Hallo, hallo! (bemutató: József Attila Színház) színész Hegedűs a háztetőn (bemutató: 2004. szeptember 20. Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) színész János Vitéz (bemutató: 2005. július 22. Szegedi Szabadtéri Játékok - Dóm tér) színész János vitéz (bemutató: 2004. március 13. Pesti Színház) Járom az utam (bemutató: 2006. december 16. József Attila Színház) színész Kokainfutár (bemutató: 2003. december 8. Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) színész Laura (bemutató: 2005. február 11. Hevesi Sándor Színház) színész Legénytoll (bemutató: Spinoza Színház) zene, előadó Legyen a feleségem (bemutató: 2007. október 19. József Attila Színház) színész Made in Hungaria (bemutató: 2001. szeptember 29. József Attila Színház) színész Mici néni két élete (bemutató: 2010. december 11. József Attila Színház) Miss Saigon (bemutató: Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) színész Nőügyek (bemutató: József Attila Színház) zene, előadó, szerkesztő Oscar (bemutató: RaM Colosseum ) színész Othello Gyulaházán (bemutató: 2008. március 8. József Attila Színház) színész Pattogatott vérfürdő (bemutató: Vörösmarty Színház) színész Popcorn (bemutató: 2004. október 29. Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza) színész Sose halunk meg (bemutató: 2007. április 14. József Attila Színház) színész Szegény gazdagok (bemutató: 2010. október 9. József Attila Színház) színész SZENTIVÁNÉJI metroÁLOMás (bemutató: 2006. március 12. József Attila Színház) színész Vanek úr Afrikában (bemutató: 2006. január 7. József Attila Színház) színész Vörös malom (bemutató: 2007. augusztus 7. Körúti Színház) színész Yentl színész (bemutató: 2003. december 11. Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad)) színész Szinkronok Csűrcsavarosdi - Ormi Star Wars: Lázadók - Kanan Jarrus Filmes szinkronok A kaptár 4. - Túlvilág (Resident Evil: Afterlife) Chris Redfield – (Wentworth Miller) A skót kerékpáros (The Flying Scotsman) Graeme apja – (Niall Macgregor) A spanom csaja (My Best Friend`s Girl) Dwalu – (Malcolm Barrett) A szél fiai (Hijos del viento) Rodrigo – (Carlos Fuentes) A szupercsapat (The A-Team) Gammons – (Maury Sterling) Amerika kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger) SHIELD-technikus – (Nicholas Pinnock) Avatar (Avatar) Dr. Max Patel – (Dileep Rao) Crank 2. - Magasfeszültség (Crank: High Voltage) Önmaga – (Ted Garcia) Die Hard 4. (Live Free or Die Hard) Jim – (Jake McDorman) Die Hard 5. (A Good Day to Die Hard) Murphy - (Amaury Nolasco) Egyet ide, egyet oda (Koptyem sem, kopityam tam) Pepe – (Tomás Hanák) Elhajlási engedély (Hall Pass) Flats – (J.B. Smoove) Feledés (Oblivion) Sykes - (Nikolaj Coster-Waldau) Kegyenc fegyenc (Big Stan) Patterson – (Salvator Xuereb) Kétbalkezes jóakaró (Je sais rien, mais je dirai tout) Didier, Pierre pártfogoltja – (Didier Kaminka) Largo Winch - Az örökös (Largo Winch) Largo Winch – (Tomer Sisley) Nem kellesz eléggé (He`s Just Not That Into You) Gregory – (Rene Lopez) Ragadozók (Predators) Nyikolaj – (Oleg Taktarov) Rajtaütők (Command Performance) Vladimir – (James Chalke) Robin Hood (Robin Hood) Fülöp, francia király – (Jonathan Zaccaï) Star Trek (Star Trek) George Kirk – (Chris Hemsworth) Szalagavató (Prom night)- Ronnie Heflin - (Collins Pennie) Torta (Layer Cake) Trevor – (Louis Emerick) Transformers 2.: A bukottak bosszúja (Transformers: Revenge of the Fallen) Graham – (Matthew Marsden) Variációk szexre (Young People Fucking) Eric – (Josh Cooke) Végső állomás 4. (The Final Destination) George Lanter – (Mykelti Williamson ) Viva Django (Preparati la bara!) Garcia – (José Torres) X-men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine) Remy LeBeau (Gambit) – (Taylor Kitsch) Zöld lámpás – Smaragd lovagok (Green Lantern: Emerald Knights) Rubyn - (David Kaufman) Az Őrzők legendája (Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole) (további magyar hang) Egyszerűen bonyolult (It`s Complicated) (további magyar hang) Féktelen harag (Drive Angry) (további magyar hang) Kiskarácsony mindenáron (Deck the Halls) (további magyar hang) London Boulevard (London Boulevard) (további magyar hang) Nászfrász (License to Wed) (további magyar hang) Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)(további magyar hang) Szex, hazugság, video (Sex, Lies, and Videotape)(további magyar hang) Taxisofőr (Taxi Driver) (további magyar hang) Vasember (Iron Man)(további magyar hang) Vonat (Train) (további magyar hang) Zöld zóna (Green Zone) (további magyar hang) Sorozatbeli szinkronszerepek A Silla királyság ékköve - Kim Yu-Shin (Uhm Tae-Woong) Seherezádé - Onur Aksal - (Halit Ergenç) A szerelem nevében - Cristóbal Gamboa - (Arturo Peniche) Lépéselőnyben - Eliot Spencer - (Christian Kane) Lucky Louie - Rich - (Jim Norton) Lora - (waiter 2) Anime/Rajzfilmszinkron Fullmetal Alchemist: Brotherhood - Barris Naruto Rozsomák - Asano Vasember - Kuroda Star Wars Lázadók: Kanan Jarrus (Caleb Dume) Díjai és kitüntetései Kaló Flórián-díj (2010) Sztankay István-díj (2015) Alapy János Alapy János (Alapi János) (1720 körül – Pest, 1778. február 16.) nagyváradi prépost-kanonok, dulcignói címzetes püspök és a Hétszemélyes Tábla bírája. Élete Ősrégi horvát nemesi család magyarországi ágából származott. 1742. július 23-ától Egyházkarcsán, majd 1745. július 3-ától Nagyhinden volt plébános, utána 1749-től konzisztoriális ülnök és a nagyváradi papnevelde prefektusa volt. 1753. augusztus 4-én Forgách Pál nagyváradi kanonokká nevezte ki. Mária Terézia 1758. augusztus 18-án Alapy Jánost felmenőjének, Alapy Györgynek Buda vára felszabadítása körüli és saját érdemeiért váradi kispréposttá nevezte ki. A királyi tábla prelátusa volt, s egyúttal a püspöki helynöki tisztet is betöltötte. 1765. június 12-én a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezték ki, június 25-én dulcinói válásztott püspök lett. 1758-ban az árvaságra jutott nemes ifjúság nevelésére 48 ezer forintos alapítványt tett, 1776-ban pedig felállította a nemes ifjak nevelőházát. A pálosok templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra. Munkája Annus jubilaris, azaz… gróf Zichy Ferencz… győri püspöknek papi 50-ik örvendetes esztendeje. Győr, 1775. Barapasaurus A Barapasaurus (jelentése 'nagylábú gyík', a bengáli bara 'nagy', pa 'láb' és az ógörög σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételélből) az egyik legkorábbi sauropoda, amely a kora jura kor pliensbachi–toarci korszakában, körülbelül 189,6–176,5 millió évvel ezelőtt élt India területén. Anatómia Ennek az állatnak még nem volt saját ökológiai fülkéje sem saját táplálkozási stratégiája, mint a későbbi Brachiosaurusnak. A Barapasaurus „általános célú” dinoszaurusz volt. Például a későbbi sauropodák a testtömeg csökkentése érdekében üreges csigolyákkal rendelkeztek, a Barapasaurus csigolyái azonban többnyire szilárdak voltak és csak kis mértékben tartalmaztak üregeket. (Lásd még: Camarasaurus) Bár a Barapasaurus korai sauropoda volt, mégis elérhette a 14,5–18 méteres hosszúságot és a 13–25 tonna körüli tömeget. Csípőmagassága nagyjából 5,5 méter lehetett. Környezet Mint más sauropoda, a Barapasaurus is növényevő volt. A koponyáját még nem találták meg, csak néhány különálló fog került elő, ezért a pontos étrendje nem ismert. Osztályozás A Barapasaurust jelenleg inkább a Vulcanodontidae család tagjaként osztályozzák, korábbi helye, a Cetiosauridae helyett. A rendszertani besorolása nem tisztázott, mivel maradványait alig tanulmányozták. A Vulcanodontidae családba való elhelyezést igazolja a szűk keresztcsont, ami a vulcanodontidák jellemzője. Viszont a Barapasaurus csigolyái hasonlítanak a cetiosauridákéra, az arcus vertebrae és a foramen vertebrale majdnem azonosak. A nem eddig egyetlen ismert faja a B. tagorei. Felfedezés Az első Barapasaurus fosszíliát 1960-ban fedezték fel Indiában, azonban a leletet csak 1975-ben nyilvánították típusfajnak, amikor ekkor Jain, Kutty, Roy-Chowdhury és Chatterjee Kalkuttában egy leírást jelentetett meg róla. Azóta öt további csontvázat fedeztek fel a Godavari-völgyben, India déli részén. Az új maradványok között sem találták meg sem a koponyát, sem a lábfejet, és a leletekről csak rövid leírás készült. Angela Raubal Angelika („Geli”) Maria Raubal (Linz, 1908. június 4. – München, 1931. szeptember 18.) Adolf Hitler mostohanővérének lánya volt. Hitler Angelika Raubal 1910-ben megözvegyült anyját házvezetőnőként alkalmazta. „Geli” a gimnáziumban rossz tanuló volt, inkább az éneklés és a tenisz vonzotta. Zenetanulásba kezdett, de ezt abbahagyta. A lány 17 éves korában költözött össze „Alf bácsival”. „Geli” egészségügyi iskolába iratkozott be, ám ezzel is felhagyott. Hitler saját szobát biztosított neki, de ez a rajongás lassan gyűlöletté változott. Szoros ellenőrzése alatt tartotta, ellenezte a sofőrje fiával való kapcsolatát. Angela 1931-ben vitatott körülmények között öngyilkos lett. Hitler pisztolyával szívtájékon lőtte magát. Az öngyilkosságot arra alapozták, hogy a szoba, ahol a holttestet megtalálták, belülről volt bezárva. A veszekedésről, általa kikényszerített öngyilkosságról gyorsan elterjedt pletykákat Hitler sajtóközleményben cáfolta. Hermann Göring a nürnbergi perben azt vallotta, hogy „Geli” halála gyökeresen megváltoztatta Hitler viselkedését másokkal szemben. Sírja a bécsi Zentralfriedhofban található [23 E–2–73]. Hitler háromszor kereste fel a ma már jeltelen hantot. Lappangási idő A fertőzőbetegségek alacsonyabb rendű élőlények által az emberben, vagy állatokban előidézett betegségek. Ezek a kórokozók a bőrön, nyálkahártyákon, nemi szervek, vagy a légzőszerveken keresztül jutnak a szervezetbe. A kórokozó a szervezetben kórfolyamatot indít meg, (az általa termelt mérgek (toxinok)) és általános betegségi tüneteket okoznak. Az ilyen fertőzések első szakasza lappangási idő. Ezt inkubációs időnek is nevezik. A kórokozónak a szervezetbe való bejutásától a betegség első tüneteinek fellépéséig eltelő idő. A lappangási idő egyes fertőző betegségekre jellemző, de betegségenként más és más, 1-2 órától – több hónapig is terjedhet. A lappangási idő alatt a szervezetbe jutó kórokozók elszaporodnak és megindul a szervezet védekezése is. Ha a szervezet védekezése elégtelen, akkor jelennek meg az első betegségi tünetek. Az alábbi táblázat a hazánkban előforduló leggyakoribb fertőző betegségek lappangási idejét (a teljesség igénye nélkül) tekinti át. Forrás Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó 1974. ISBN 963 240 7059 Benoît Hamon Benoît Hamon (Saint-Renan, 1967. június 26.) francia politikus, a szocialista párti és az Európai Szocialisták Pártja (PES) tagja. Ő lett a Szocialista Párt jelöltje a 2017-es franciaországi elnökválasztáson, miután 2017 január 29-én legyőzte Manuel Vallst a párt előválasztásain. Politikai pályája 2004 és 2009 között Hamon Kelet-Franciország képviselője volt az Európai Parlamentben. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége frakcióhoz, illetve az Európai Szocialisták Pártjához csatlakozott. A 2008-as reimsi kongresszuson ő volt a Szocialista Párt balszárnyának a vezetője és jelöltje az első titkári posztra. Amikor a főtitkári posztért már csak Ségolène Royal and Martine Aubry versenyezett, Hamon a saját támogatóinak azt javasolta, szavazzanak Aubryra, aki nyert is. 2012 május 16-án a gazdasági minisztérium szociális gazdaságért felelős miniszterhelyettese lett François Hollande elnök alatt. Két évet töltött el ezen a poszton. 2014 április 2 és augusztusa 25 között oktatási miniszterként szolgált. Lemondását azzal indokolta, hogy szerinte Hollande elnök hűtlen lett a szocialisták programjához. He was national secretary for Europe and spokesperson for the Socialist Party.[forrás?] A szocialisták elnökjelöltje Hamon 2016 augusztusában jelentette be, hogy indul az elnöki posztért. Az előválasztáson is a pártbaloldalt képviselte, illetve a párton belüli zöld irányzatot, és kritizálta Hollande elnök és Manuel Valls miniszterelnök politikáját. Az amerikai Bernie Sanders szenátor nagy tisztelőjének tartják. Feltétel nélküli alapjövedelmet adna minden francia állampolgárnak, és azt gondolja, hogy az automatizálás nehezíteni fogja a munkához jutást. Harmincöt, vagy még kevesebb órás munkahetet támogatna és legalizálná a kannabisz fogyasztását és az eutanáziát. Óriási összegeket fektetne a megújuló energiaforrások biztosításába, amelyek 2025-re szerinte a francia energiafogyasztás felét kellene, hogy biztosítsák. A "közjavak" - a víz, a levegő és a biodiverzitás - védelmét az alkotmányba foglalná. Kritizálta a neoliberális "mítoszt a véget nem érő gazdasági növekedésről", amely szerinte lerombolja a bolygót és "kvázi vallássá" vált a politikusok közt. "There is an urgency to change now our way to produce and consume. [...] We can negotiate with bankers, but we can't negotiate with the planet." Társadalmi vízióját egyesek koherensnek és hitelesnek tartják, mások szerint meg utópia. A 2017 januári felmérések támogatottságának megháromszorozódását mutatták, és ezzel komoly pályázóvá lépett elő a párton belül az elnökjelöltségre. Január 22-én az előválasztás első fordulójában az első helyen végzett, Valls előtt. Röviddel ezután Hamon megszerezte a harmadik helyen végzett Arnaud Montebourg támogatását. A 29-ei második fordulóban elnyerte a jelölést. 39-es főút (Magyarország) A 39-es főút Encs és Mád között található. Fekvése Az út Encs külterületén kezdődik, a -as számú főúttól indul és Mád határában a -es főútba torkollik, végződik. A tervek szerint a -as főútig tovább fog épülni, azonban ehhez egy új Tisza-híd építésére is szükség lenne. Célja A Tokajon áthaladó forgalom csökkentése, amivel növelni tudják a tokaji aszú minőségét. Ezenkívül tehermentesíti Tarcalt is, ami szintén jelentős a bortermelése miatt. Története 2014-ben alakították ki, a 3-as és a 37-es főutak közötti mellékutakból. A forgalomtól tehermentesíti Tiszavasvárit, Szorgalmatost, Tiszalököt, Tokajt, Mádot, Tállyát, Abaújszántót és Encset. Érdekességek A Tiszalöknél épülő (tervezett) Tisza-híd. Dezideráta svéd királyné Dezideráta svéd és norvég királyné (Bernardine-Eugénie-Désirée Clary; Marseille, 1777. november 8. – Stockholm, 1860. december 17.) marseille-i selyemkereskedő család leányaként született. Előbb Napóleon jegyese volt, majd 1798-ban feleségül ment Jean-Baptiste Bernadotte francia tábornokhoz, akiből 1818-ban XIV. Károly János néven svéd király lett. 1818-tól Eugénie kedvenc nevét, a Désirée-t latinosítva Desideria néven (magyarosan: Dezideráta) Svédország és Norvégia királynéja lett. Fiának, Oscarnak keresztapaságát sógora, Napóleon vállalta el. (Désirée nővére, Julie Joseph Bonaparte felesége volt). Életéről Annemarie Selinko regényt írt „Désirée” címmel. A Clary család története A Clary név több vidéken is elterjedt. Sok kutató mind a mai napig sikertelenül próbált fényt deríteni a származásukra. Hosszú ideig nem tudták egyértelműen meghatározni, honnan ered a marseille-i Clary család. Egyesek úgy vélték Dauphinéből, mások szerint Albiból. Az ancien régime alatt a Clary família nem tartott igényt nemesi rangra, az Első Francia Császárság idején azonban vagyonuknak és rokoni kapcsolataiknak köszönhetően dicső ősök nélkül is közismertté váltak. 1940-ben egy nizzai kutató úgy vélte, megtalálta a Claryk „bölcsőjét”. Egy Péone nevű kis faluban ugyanis sok Clary nevű ember él, a katolikus egyházi anyakönyv és más bizonyítékok szerint azonban nem hiteles ez a visszakövetkeztetés. Marseille város anyakönyvei alapján Jaques Claryt, Antoine és Marguerite Canolle fiát tekinthetjük a legjelentősebb ősnek. Jacques 1690. november 24-én a marseille-i St. Martin templomban feleségül vette Cathérine Barosse-t. Egyetlen fiukat Joseph névre keresztelték. Joseph (1693-1748) 1724. február 27-én nősült meg, felesége Françoise-Agnès Amauricc volt. Az ő házasságukból született François Clary, Désirée édesapja. Désirée gyermekkora Apja, François Clary 1725. február 24-én született. A gazdag marseille-i hajótulajdonos és selyemkereskedő jó üzleti érzékével tetemes vagyont halmozott fel, ezért a Clary család nagy tekintélyre tett szert Franciaországban. François Clary összesen kétszer nősült. Első felesége Gabrielle Flechon volt, akit 1751. április 13-án vett feleségül. Frigyükből négy gyermek született: François-Joseph, Marie-Jeanne, Marie-Thérése-Catherin és Étienne-François. Négy hónappal utolsó gyermekének születése után, 1758. május 3-án azonban az asszony meghalt, a férj pedig már a következő évben, 1759. június 26-án oltár elé vezette Françoise-Rose Somist. Kilenc gyermekük született: Nicolas-Joseph, Joseph-Honoré, Rose, Lucie, Justinien, Honorine, Julie, Basile és végül Désirée. A legfiatalabb, tizenharmadik gyerek, Eugénie Bernardine Désirée Clary 1777. november 8-án látta meg a napvilágot Marseille-ben. A kislányt egy nappal születése után a Saint-Ferréol templomban keresztelték meg. Keresztszülei édesanyjának testvére, Bernardine-Cathérine de Somis, és féltestvérének, Marie-Jeanne-nak férje, Louis Honoré Le Jeans lettek. François Clary népes családfája végül 13 gyereket, 19 unokát, 39 dédunokát és 59 ükunokát számlált. Désirée ifjúsága és eljegyzése Napóleonnal Désirée ifjúságáról keveset tudunk. Legvalószínűbb, hogy egy marseille-i kolostorban nevelkedett, később azonban hazaköltözött. 1793-ban Eugénie – akit csak később neveztek Désirée-nek – megkísérelte kiszabadítani bátyját, Étienne-t a börtönből, ahová egy félreértés miatt került. Eközben találkozott Joseph Bonapartéval, akinek révén megismerkedett a szegény, kivándorolt korzikai Bounaparte családdal, akik csak később változtatták nevüket Bonapartéra. Eugénie (Désirée) bemutatta Joseph Bonapartét a nővérének, Julie-nek, aki még hajadon volt, Eugénie pedig beleszeretett Joseph öccsébe, Napóleonba. 1795 áprilisa és 1796 között Désirée és a fiatal, akkor még ismeretlen Bonaparte Napóleon, a későbbi francia császár jegyben jártak, 1794 augusztusában pedig Julie és Joseph, a későbbi nápolyi, majd spanyol király egybekeltek. A Joseph Bonapartéval kötött házasság oka Julie tekintélyes hozománya volt. Désirée családja azonban ellenezte a második Bonaparte beházasodását a Clary családba, Napóleon pedig közben Párizsban megismerkedett a szép és befolyásos özveggyel, Joséphine de Beauharnais-vel, akit 1796-ban feleségül is vett. A Désirée-vel tervezett házasságból tehát nem lett semmi. A leánynak nagy csalódást okozott Napóleon hűtlensége. Annemarie Selinko regénye szerint öngyilkos akart lenni, de Jean-Baptiste Bernadotte tábornok megakadályozta, hogy a Szajnába vesse magát. Ezután egy időre szem elől tévesztették egymást, mert Désirée visszautazott Marseille-be. Selinko azt írja, a lány titokban ment Párizsba, csak komornája, Marie (akit Désirée „második édesanyjaként” szeretett) tudott erről a „kirándulásáról”. Később többen is megkérték Désirée kezét, de ő nemet mondott. Bernadotte tábornok felesége és Svédország királynéja 1798 augusztus 17-én Désirée feleségül ment Jean-Baptiste Bernadotte tábornokhoz. Tanúik Désirée két sógora és egyben Bernadotte barátai, Joseph és Lucien Bonaparte voltak. 1799 július 4-én megszületett fiuk, Oszkár. A kisfiú keresztszüleinek személye vitatott. Később Napóleon azzal dicsekedett, hogy ő a gyerek keresztapja, ám XIV. Károly János svéd király cáfolta ezt. Legvalószínűbb, hogy a megtiszteltetés Joseph Bonaparténak jutott, annál is inkább, mert ő közeli barátja volt a Bernadotte házaspárnak. A keresztelő időpontjában maga Napóleon a francia katonai expedíció parancsnokaként Egyiptomban tartózkodott. Bernadotte tábornokot 1804-ben Franciaország marsalljává, majd 1806-ban Ponte Corvo hercegévé nevezték ki. 1810-ben a gyermektelen svéd királyi pár trónörökösként adoptálta őt, Károly János néven. XIII. Károly király halála után, 1818-ban Bernadotte herceg XIV. Károly János néven Svédország és Norvégia királya lett. Désirée 1823-ig Franciaországban maradt, egy gotlandi grófnő álneve alatt, annak ellenére, hogy férje és fia 1810 óta már Svédországban éltek, és Bernadotte 1813-ban és 1814-ben a napóleoni háborúkban már a koalíció Északi Hadseregét vezette Napóleon ellen. Désirée elsősorban egészségügyi okok miatt utazott haza Franciaországba, 1810-es elutazásakor ugyanis még nem volt tisztában vele, milyen a zord északi klíma. Döntéséhez az is hozzájárult, hogy nem érezte jól magát a svéd királyi udvar hűvös és elzárkózó szokásai között. Viselkedésének megfelelően meglehetősen népszerűtlen volt svéd alattvalói körében. Először 1823. június 19-én tért vissza Stockholmba, fia esküvőjére. Ő kísérte a menyasszonyt, Joséphine leuchtenbergi hercegnőt. Az újdonsült trónörökösné Jozefina francia császárné fiának, Eugène de Beauharnais-nak és feleségének, Auguszta Amália bajor királyi hercegnőnek volt a leánya. Désirée-t 1829. augusztus 21-én koronázták meg, Dezideráta királyné (Drottning Desideria) néven. Továbbra is külön élt a férjétől a sigtunai Rosersbergi kastélyban, Stockholm közelében. 1860. december 17-én egy színházi előadásról jövet hirtelen összeesett a királyi palota lépcsőjén, és meghalt. 83 éves volt, saját fiát is túlélte. A darab, amelyet utoljára látott Calderón Az élet álom című drámája volt. A cím illik az ő életére is. Egy marseille-i selyemkereskedő leányából lett Madame Le Maréchal, Ponte Corvo hercegné, svéd és norvég trónörökösné, majd királyné. Fia követte apját a svéd és norvég trónon, I. Oszkár néven. Svédországban ma is a Bernadotte-ház tagjai uralkodnak, ma ők a leghosszabb idő óta uralkodó svéd királyi dinasztia. Irodalom Annemarie Selinko: Désirée, 1968. Colette Piat: Mémoires insolents de Désirée Clary, 2005. Françoise Kermina: Bernadotte et Désirée Clary: le Béarnais et la Marseillaise souverains de Suéde , 2004. Film Le destin fabuleux de Désirée Clary ( 1942 ), francia film, rendező: Sacha Guitry (Désirée szerepében Geneviève Guitry). Désirée ( 1954 ), amerikai film, rendező: Henry Koster (Désirée szerepében Jean Simmons , Napóleon szerepében Marlon Brando ). Kettős-Körös híd (Békés) A békési Kettős-Körös híd egy kétsávos vasbeton híd. A híd 1985-ben épült a régi vasszerkezetű híd mellé. A hídon a Békést és Tarhost összekötő közút vezet át. Története Miután a mesterséges Körös csatorna a védtöltésekkel együtt elkészült, szükségessé vált a nyugat-kelet irányú közlekedés biztosítása. Új híd építésére került sor az immár Kettős-Körösnek nevezett folyó felett. Az első rész, amely a meder felett 1890-ben készült el, 1903-1906 között, az ártéri részek bővítésével továbbépült. Négy mezőben, többszörös rácsozású szerkezettel a kocsipályán 15 cm vastag, keresztirányú tölgyfapallót helyeztek el. 1904-ben Békés és Vésztő között keskeny nyomtávú vasút épült, melyet az Alföldi Első Gazdasági Vasút üzemeltetett. A vasúti sínek miatt módosítani kellett a pályaszerkezetet. 1965-ben, pedig éppen a vasútvonal megszűnése miatt kellett a pályatestet átépíteni. A híd város felőli szerkezetét először 1976-ban, majd 1980-ban ismét megrongálta egy túlméretezett teherszállító jármű. A híd üzemeltetője egy ideiglenes pontonhíd megépítésével biztosította a közúti forgalmat a szerkezeti elemek megerősítéséig. A Kettős-Körösön először Köröstarcsánál alkalmazták az Út- és Vasúttervező Vállalat szakembere, Reviczky János vezetésével kidolgozott, szabadnyílást biztosító, konzolosan szabadon szerelt hídépítési technológiát. A békési is ilyen új, modern technológiával épült. A Kettős-Körös új hídjának építését 1983-ban kezdték el, ünnepélyes átadására 1985. augusztus 18-án került sor. régi vasszerkezetű híd lebontása 1985. november 22-27. között több fázisban, robbantással történt. A régi vasszerkezű hídra felvezető nyomvonal Tarhos felől a mai napig látható, az új híd mellett, jelenleg rutinpályaként használják különböző autósiskolák. Kazacsinszkoje-lénai járás A Kazacsinszkoje-lénai járás (oroszul Каза́чинско-Ле́нский райо́н) Oroszország egyik járása az Irkutszki területen. Székhelye Kazacsinszkoje. Népesség 1989-ben 29 394 lakosa volt. 2002-ben 21 127 lakosa volt. 2010-ben 18 829 lakosa volt, melyből 17 043 orosz, 490 ukrán, 174 tatár, 112 azeri stb. Stazione di Dogna Stazione di Dogna 1995-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Dogna településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: K.k. Staatsbahn Tarvis–Pontafel Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Chiusaforte Stazione di Resiutta Arnold Luhaäär Arnold Luhaäär (Mõisaküla, 1905. október 20. – Tallinn, 1965. január 19.) észt súlyemelő. Szülőhazájának ezüstérmet szerzett nehézsúlyban az 1928. évi nyári olimpiai játékokon, Amszterdamban, majd bronzérmet szerzett szintén nehézsúlyban az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben. Olimpiai érmeit szülőfaluja múzeuma őrzi. Mahájána szútrák A mahájána szútrák buddhista írások gyűjteménye, amelyet a mahájána buddhizmus különböző hagyományai saját kánonként fogadnak el. Ezek zömét a kínai buddhista kánon, a tibeti buddhista kánon és egyéb szanszkrit kéziratok tartalmazzák. Mintegy száz mahájána-szútra maradt fent szanszkrit nyelven, illetve kínai és tibeti fordításokban. Áttekintés A szútrák hagyományosan Gautama Buddha fennmaradt tanításait tartalmazzák. A mahájána-szútrák korai változatait nem írták le, csupán szájról szájra örökítették. Buddha parinirvánája után a szerzetesek memóriájára bízott verses szövegekre - a legelső Ánanda volt, Buddha egyik legjelesebb tanítványa - úgy tekintenek, mintha Buddha szavai lennének. Történeti háttér Eredet és a kezdetek A mahájána buddhizmus kezdete nem tisztázott. A mahájána buddhizmus korai szakaszáról nyugaton előzőleg úgy tartották, hogy külön álló iskolaként az ún. hínajána iskolával versengett. A buddhák és bodhiszattvák imádatáért gyakran tekintették a mahájána irányzatot hitre épülő, világi jellegű buddhizmusnak, amely állítólag a sztúpák iránti hódolatból fakadt. Azáltal, hogy egyre több korai szöveghez lehet könnyen hozzáférni, manapság ezeket a nézeteket többnyire elvetették. A legkorábbi mahájána szövegek az időszámításunk elejéről valók. Nem található olyan bizonyíték, amely kimondaná, hogy a mahájána valaha is a buddhizmus egy szektája lett volna, vagy egy különálló iskola. Sokkal inkább eszmék egy csoportja volt és a bodhiszattva út tana. Paul Williams szerint a mahájána irányzatnak sohasem volt saját fegyelmi szabályzata (vinaja) és nem is akart, ahogy saját hagyományvonala sem volt korai buddhista iskolákból. Emiatt minden egyes bhikkhu (szerzetes) és bhikkhuni (apáca), aki felvételt nyert mahájána intézményekbe, formálisan egy korai iskolához tartozott. Ugyanez folytatódik ma is a kelet-ázsiai dharmaguptaka szerzetes rend vonalánál és a tibeti buddhizmus múlaszarvásztiváda vonalánál. Éppen ezért a mahájána soha nem is volt a korai iskolák egyik kívül álló, rivális szektája. A mahájána eredetének korai bizonyítékai a mahájána szövegek korai kínai fordításait jelentik. Ezeket a mahájána tanításokat egy Lókakséma nevű buddhista szerzetes terjesztette Kínában a 2. században. Történelmiségének tudományos megközelítése Néhány tudós agnosztikusan állapítja meg, hogy a mahájána szútrák szerzője vagy szerzői nem ismert(ek) és csak azt lehet pontosan tudni, hogy mikor lettek lefordítva más idegennyelvekre. Mások egyenesen azt állítják, hogy ezek a szútrák egyenesen nem is tekinthetők történelminek. Az, hogy a mahájána szútrák eredetére nincsenek történelmi bizonyítékok nem jelenti azt, hogy a tudósok azt gondolnák, hogy a páli kánon lenne történelmileg érvényes, hiszen egyes tudósok szerint arra sincsenek bizonyítékok. Más akadémikus szerint nem az számít, hogy a mahájána szútrák történelmileg egyértelműen köthetőek-e Buddhához, hanem az, hogy az egy élő hagyomány, amely szájhagyomány útján él és emberek milliói követik a mai napig. Mahájána hit A mahájána szútrák hagyományos nézete az, hogy azok nagy részét még Buddha idejében lejegyezték és ötszáz évig a nágák (kígyószerű természetfeletti lények egy másik létsíkon) birodalmában őrizték. Ez amiatt történt, mert Buddha korában (i. e. 500 környékén) az emberek nem értették a tanokat és várni kellett a megértésre alkalmasabb időpontra. A kínai buddhizmus hagyománya szerint ötféle lény mondhatja a szútrákat: egy buddha, egy buddha egyik tanítványa, egy déva, egy risi, vagy ezen lények valamilyen emanációja - ez esetben egy buddhától kell bizonyítványt szerezniük, hogy tanításuk igaz dharma. A legkorábbi fennmaradt mahájána szútrák Pradzsnyápáramitá-szútra (Ide tartozik például a Szív szútra Hosszabb Szukhávatívjúha-szútra (Végtelen élet szútra) Aksobhjatathágataszjavjúha-szútra Ugrapariprccsa-szútra Mandzsuarípariprccsá-szútra Drumakinnararádzsapariprccsá-szútra Súrangamaszamádhi-szútra Bhadrapála-szútra Adzsátasatrukaukrtjavinodana-szútra Kásjapaparivarta-szútra Lankávatára-szútra egy korai szútra, amely az Avatamszaka-szútrához kapcsolódik Ezek többségét valószínűleg az 1. század környékén szerezték India északi részén. A tudósok azt valószínűsítik, hogy a korai mahájána szútrákat először délen írták, majd az aktivitás észak felé tolódott. A mahájána szútrák természete A mahájána szútrákban található tanítások csoportja egy laza kritériumoknak megfelelő gyűjtemény, amelybe különböző nézetek tanításai is belekerülhettek. A 14. Dalai Láma szerint ezek az ellentmondásos nézetek csak a társadalom szintjén ellentmondásosak, az egyén szintjén nem. Buddha szándéka nem az volt, hogy félre vezesse a tanítványait, hanem tisztában volt vele, hogy különböző metodista módszerekre van szükségük. Hasonlóan ahhoz, ahogy a különböző betegségekre, különböző orvosság való. Gyűjtemények A 4. századi Bodhiszattva-pitaka mellett a legfőbb kánont a kínai és tibeti fordítások jelentik, amelyek eredeti szanszkrit vagy prakrit szövegekből készültek. Nem létezik egyetlen meghatározott mahájána kánon, inkább szöveggyűjtemények léteznek. A legalapvetőbb mahájána szútrák manapság a Pradzsnyápáramitá szútrákba tartozó Szív szútra és a Gyémánt szútra. A szabványok kínai buddhista kánon a Taisó Tripitaka, amelyet az 1920-as években szerkesztettek újra Japánban. A 85 kötetes mű kanonikus és nem-kanonikus műveket is tartalmaz: ágamákat, többféle vinaja változatot, az abhidarmát és tantrikus írásokat. Felejthetetlen karácsony A Felejthetetlen karácsony (eredeti címén Bob the Builder: A Christmas to Remember) egész estés brit: angol bábfilm, amely a Bob, a mester című animációs tévéfilmsorozat karácsonyi különkiadása. Az Egyesült Királyságban 2001. október 22-én mutatták be. Ismertető A történet két főhőse Bob és Tom. A karácsonyi készülődés alkalmából, Bobot fel akarja kéni, a polgármester asszony az ünnepi megrendezésére. Tom, aki Bob ikertestvére jelenleg távoli az Északi-sarkon tartózkodik. De karácsonyra azonban szeretne hazajönni testvéréhez, hogy közösen töltsék. Az ünnepnap reggelen Bob rendkívül elszomorodott, mivel testvére elkésett az az napi hajó indulásról. Eközben Wendy a helyi együttes vezetőjével elmegy érte, hogy hazahozzák repülővel. Így aztán Bob mégis együtt ünnepelhet Tommal és ez lesz a legszebb karácsonyuk. Szereplők Bob – A polgármester asszony segítője. Tom – Bob ikertestvére, aki az Északi-sarkon tartózkodik. Wendy – A helyi együttes vezető segítője. Saint-Pierre-lès-Elbeuf Saint-Pierre-lès-Elbeuf település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 8251 fő (2015). Saint-Pierre-lès-Elbeuf La Haye-Malherbe, Martot, Saint-Cyr-la-Campagne, Saint-Didier-des-Bois, Caudebec-lès-Elbeuf, Elbeuf, Freneuse és Saint-Aubin-lès-Elbeuf községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stephen Jones Stephen Jones 1954-ben született a Wirral-félszigeten. Iskolái Saint Martin’s School of Art Karrier Új romantikus mozgalom tagja. Kalapjait viselték Spandau Ballet, Duran Duran, Isabella Blow, Jean Paul Gaultier, Boy George. Jean Paul Gaultier segítségével indult be karrierje. Diána walesi hercegné az egyik legfontosabb megrendelője volt. Ő volt az egyetlen kalapos, aki a párizsi székhelyű haute couture munkájában részt vett. Legfontosabb divatházak, akiknek a kalapjait készítette: Galliano, Vivienne Westwood, Balenciaga, Claude Montana, Marc Jacobs, Dior, Jeremy Scott, Moschino. Sztárok, akik kalapjait viselték Kalapjait a popzene olyan alakjai viselték, mint: Grace Jones Diana Ross George Michael New Order Céline Dion Kylie Minogue Björk Christina Aguilera Mick Jagger Marilyn Manson Filmek Kalapjait láthattuk többek között olyan filmekben mint: Jurassic Park Lost in Space Elizabeth: Az aranykor Coco Chanel Salvador Dalí halála 525 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek Évek: 520 – 521 – 522 – 523 – 524 – 525 – 526 – 527 – 528 – 529 – 530 Események Dionysius Exiguus római szerzetes számításai alapján bevezetik a keresztény időszámítást (supputatio temporis) . Exiguus az elvégzett számításai alapján a keresztény időszámítás kezdőpontját Jézus becsült születésének dátumában kereste és találta meg. Barbachen Barbachen település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 55 fő (2015). Barbachen Monfaucon, Beccas, Haget, Ansost, Buzon és Ségalas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cepolidae A Cepolidae a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának és a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak: Acanthocepola Acanthocepola abbreviata Acanthocepola indica Acanthocepola krusensternii Acanthocepola limbata Cepola Cepola australis Cepola haastii Cepola macrophthalma Cepola pauciradiata Cepola schlegelii Owstonia Owstonia dorypterus Owstonia grammodon Owstonia maccullochi Owstonia macrophthalmus Owstonia nigromarginatus Owstonia pectinifer Owstonia sarmiento Owstonia simoterus Owstonia tosaensis Owstonia totomiensis Owstonia weberi Pseudocepola Pseudocepola taeniosoma Sphenanthias Sphenanthias sibogae Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Holokauszttagadás Az úgynevezett holokauszttagadás, vagy ahogy hívei nevezik, a holokausztrevizionizmus (közkeletű elnevezése még negacionizmus) a közelmúlt történelmének olyan szemlélete, miszerint a zsidóság ellen a második világháborúban elkövetett népirtás – melyet általában holokauszt néven említenek – nem történt meg, vagy nem azon a módon és abban a mértékben történt meg, ahogy a történettudomány általánosan elfogadott tézisei állítják. A holokauszt tagadása annak a hivatalos álláspontnak a tagadását vagy felülvizsgálatát jelenti, amely szerint a náci kormánynak elhatározott terve volt a zsidóság mint nép fizikai megsemmisítése, illetve hogy ez a tömeggyilkosság úgynevezett haláltáborokban, tömeges kivégzőeszközök felhasználásával, gázkamrákban történt. Ezen kívül ide tartozik annak tagadása, hogy a szisztematikus pusztítás áldozatainak száma hatmillió körüli volt.[forrás?] Mivel a holokauszt a történészek többsége szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény, a holokausztot tagadók álláspontját többnyire nem tekintik hitelt érdemlőnek. Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb történész-egyesülete, az Amerikai Történeti Társaság szerint, a holokauszt tagadása „legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája.” A holokauszt tagadói ezzel szemben azt állítják, hogy miközben a Harmadik Birodalom minden ténykedését tengernyi korabeli iratanyag dokumentálja, egyetlen olyan, Adolf Hitler vagy más nemzetiszocialista vezető által kiadott parancs vagy hivatalos dokumentum sem ismert, amely a zsidók fizikai megsemmisítésének szándékára utalna. A holokauszt-revizionisták a maguk részéről a holokauszt hivatalos elméletét tekintik tudományos csalásnak, történelemhamisításnak. Ma a revizionista vagy holokauszt-tagadónak nevezett nézetek hirdetése a következő országokban bűncselekménynek számít: Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Izrael, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Svájc és Szlovákia. Korábban Spanyolországban is bűncselekménynek számított a holokauszt-tagadás, de 2007-ben törölték a törvényből a tagadást mint büntetendő cselekményt. A holokauszttagadás az 1970-es és '80-as évek tájékán lépett színre. A híresebb, revizionistának tekintett történészek, gondolkodók, szerzők közül néhány: Ernst Zündel, Richard Harwood, David Irving, Paul Rassinier, Robert Faurisson, Roger Garaudy, Josef Gideon Ginsburg, Carlos Whitlock Porter, Gerd Honsik Története Harry Elmer Barnes, aki egykoron a történelemkutatás fősodrához tartozott, később holokauszttagadó állításokat tett. Az első és a második világháború közt a történelmi revizionista mozgalom vezetőjeként háborúellenes írásokat közölt. 1924-től annak a német kormány által támogatott szellemi műhelynek lett a tagja, melynek célja annak a hivatalos német álláspontnak a terjesztése, miszerint Németország a világháború áldozata, és a versailles-i békeszerződés erkölcsi alapokon támadható. A mozgalom tudományos társaságnak tüntette fel magát, de az idő múlásával nyilvánvalóvá vált, hogy a társaság a hivatalos és vonzó, a német kormány által megfogalmazott álláspontot védte. A második világháborút követően Barnes úgy vélekedett, hogy a Németország és a Japán ellen megfogalmazott vádak hamisak, a holokauszt pedig a szövetséges erők propagandagépezetének agyszüleménye, melynek egyetlen célja az Egyesült Államok hadba lépésének legitimalizálása. Barnes szerint a világháborút nem Németország robbantotta ki. Továbbá úgy véli, hogy a szövetséges erők által véghezvitt atrocitások messze felülmúlják a németekét, és a szövetségesek a holokauszt történetével akarják erről elterelni a figyelmet. Barnes a francia holokauszttagadó történész Paul Rassinier-re hivatkozva azt az álláspontot képviseli, miszerint a zsidóság csak azért terjeszti a holokauszt propagandáját, hogy több milliárd franknyi kártérítést tudjon kicsikarni magának. Rassinier 1964-ben publikálta az „Az európai zsidók drámája" c. könyvét, melyben a mellett érvel, hogy a holokauszt kitaláció, egy nemzetközi cionista/szövetséges/szovjet összeesküvés része. Bírálói azt állítják, hogy Barnes nem tünteti fel a forrásait, és hogy figyelmen kívül hagyja az álláspontjának ellentmondó bizonyítékokat. A bírálatok ellenére a modernkori holokauszttagadó irodalom gyakran hivatkozik Rassinier munkásságára. Arthur Buzt 1976-os A XX. század átverése és David Irving 1977-es Hitler háborúja új híveket szerzett a holokauszttagadó mozgalomnak. 1978 decemberében és 1979 januárjában Robert Faurisson két levelet írt a Le Monde-nak, amelyekben azt állította, a náci gázkamrák nem léteztek. Faurisson egyik munkatársa, Jean-Claude Pressac kezdetben támogatta Faurisson nézeteit, de 1979-ben az auschwitzi táborban tett látogatása során alkalma nyílt megvizsgálni a koncentrációs tábor dokumentumait, és megváltoztatta a véleményét. Kutatásait az 1989-ben kiadott Auschwitz: A gázkamrák technológiája és működése c. könyvében foglalta össze. Henry Bienen, a Northwestern University egykori elnöke úgy véleményezte Butz állításait, hogy azok "a Northwesternre szégyent hoznak". 60 munkatársa 2006-ban megrovásban részesítette Butzot, akinek a nézeteit "az emberségességgel és akadémiai színvonallal szembemenőnek" minősítette.A levél arra szólította fel Butzot, hogy hagyja el az egyetemet, mert nézetei csorbítják az egyetem hírnevét. Institute for Historical Review 1978-ban Willis Carto megalapította az Institute for Historical Review-t (kb. Történelem-felülvizsgáló Intézet), egy olyan szervezetet, amelynek célja az, hogy nyilvánosan vonja kétségbe a holokauszt általánosan elfogadott történelmi helyzetét. Az IHR törekedett arra, hogy a történeti revizionizmus tág keretei közöttinek mutassa magát, ezzel olyan nem neonáci közösséget is magához tudott csábítani, mint James J. Martin és Samuel Edward Konkin III. A szocialista kötődésű Paul Rassinier és az amerikai háborúellenes aktivista Harry Elmer Barnes írásainak terjesztésével pedig az IHR azt a benyomást kívánta kelteni, hogy a holokauszttagadás nem a neonáci mozgalmak sajátja. Az IHR posztumusz újrapublikálta Barnes írásait. Bár az IHR katalógusaiban jelentek meg más témákban mainstream kutatók által publikált írások, a nyomtatványaik túlnyomó részt a holokauszt tényeinek megkérdőjelezése teszi ki. Az IHR vált a legbefolyásosabb holokauszttagadó szervezetté, bár egy 1981-es per megtörte a lendületet. A pert Mel Mermelstein holokauszttúlélő indította, mely során a bíróság kimondta, hogy a zsidók elgázosítása történelmi tény. A per utóhatása Willis Carto eltávolítása a szervezetből. Utóda Mark Weber lett. Az IHR weblapján olvasható bemutatkozás úgy fogalmaz, hogy az IHR nem "tagadja" a holokausztot, sőt "semmilyen állásfoglalást nem fogalmaz meg semmilyen konkrét eseménnyel kapcsolatban." Herman Otten lutheránus lelkész az 1989-ben megrendezett Kilencedik IHR Konferenciáján elmondta, hogy az IHR nem vitatja, hogy a zsidókat tömegesen deportáltak koncentrációs táborokba és zártak gettókba, de a tömeges kivégzések nem történtek meg, és a széles körben elfogadott hatmilliós áldozatszám "felelőtlen túlzás". A történészek szerint az IHR félrevezetően definiálja a "holokauszttagadás" fogalmát. Mark Weber így fogalmaz: "Ha a 'holokauszt' a zsidók politikai üldöztetését, néhányuk legyilkolását, néhány megtörtént gonoszságot jelent.. azt senki nem tagadja". De ha valaki azt mondja, hogy a 'holokauszt' 6-8 zsidó koncentrációs táborokban véghezvitt szisztematikus legyilkolása, na úgy gondoljuk, arra nincs bizonyíték. Richard J. Evans Németország-szakértő és történész szerint a holokauszttagadó intézményeknél megszokott, hogy ezzel a jelentéstani érvvel élnek, mert így védekezhetnek azzal, hogy a történészek megpróbálják beszennyezni a hírnevüket, miközben az IHR-nél nem vitatják, hogy a második világháború alatt a meghurcoltatások következtében több százezer zsidó lelte halálát. Az IHR-nek ezzel az eszmefuttatással az a célja – írja Evans –, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy több millió zsidó halálát igenis tagadják, akiket szánt szándékkal, tervezett keretek között semmisítettek meg gázkamrákban vagy golyók által. Bradley Smith és a Committee for Open Debate on the Holocaust Bradley Smith az IHR egykori médiaigazgatója. 1987-ben megalapította a Committee for Open Debate on the Holocaust nevű szervezetet (kb. "A Holokauszt Nyílt Megvitatásáért Bizottság"). A bizottság holokauszttagadó anyagokat próbált terjeszteni, főleg egyetemi újságokon keresztül. Az írások általában meg is jelentek, de nem minden újság mutatott fogadókészséget. Bradley Smith mostanában más fórumokon hirdeti nézeteit, kevés sikerrel. 2009. szeptember 8-án a Harvard Crimson-ban Smith fizetett hirdetést jelentetett meg, amiért az újság szerkesztője utólag bocsánatot kért, majd közölte, "hiba történt". Bradley "a CODOH-kampuszprojekt"-nek nevezi a kampányát. Vallja, hogy a hallgatókat kell elnyernie, mert ők "felületesek" és "üresfejűek". Három/négy provokatív kérdést vet fel nekik, azt remélve, hogy felkelti a tanulók érdeklődését, és felteszik a megfelelő kérdéseket. Bradley szerint az üzenetnek minél egyszerűbbnek kell lennie, és a megfogalmazásnak is olyannak kell lennie, amivel "igazán nem lehet vitázni". Számos egyetemi újságban (mint például a Brandeis Egyetemen, Bostoni Egyetemen, Pennsylvaniai Állami Egyetemen, és a Queens Egyetemen) teljes oldalas hirdetéseket jelentettek meg. Az írások egy része visszajelzés nélkül maradt, de voltak, melyekre véleményrovatokban reagáltak. Revizionizmus és történettudomány A holokauszttagadók gyakran használják magukra a „holokauszt-revizionista” (holocaust revisionist) kifejezést. Ez a megnevezés kritikusaik szerint félrevezető, mivel a „történelmi revizionizmus” (historical revisionism) a történelmi kutatások egyik fő módszere, nem más, mint a történelem ismételt felülvizsgálata a tények ismeretében. Ezzel szemben a holokauszttagadók revizionizmusát, a „negacionizmust” ellenzői történelmi tények szándékos félreértelmezésének tartják, azon megfigyelés alapján, hogy a holokauszttal kapcsolatos vallomások egyes inkonzisztenciáit felhasználva próbálják tagadni a holokauszt egészének megtörténtét, aminek ellenkezőjére bizonyítékot viszont felmutatni nem tudnak, továbbá állításaik cáfolatát rendre nem veszik figyelembe. Gordon McFee szavaival: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be, haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát – feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.” A Public Opinion Quarterly befolyásos társadalomtudományi folyóirat szerint „nincs olyan elismert történész, aki megkérdőjelezné a holokausztot, és azok, akik támogatják a holokauszttagadást, túlnyomórészt antiszemiták vagy neonácik.” A revizionisták által hivatkozott olyan munkák, mint Norman Finkelstein politológus művei nem holokauszttagadók, hanem a holokauszt tényének későbbi politikai vonatkozásaival, kihasználásával foglalkoznak. A holokauszt-revizionisták viszont arra figyelmeztetnek, hogy a holokauszt napjaink nyugati civilizációjának egyetlen hivatalos vallása lett a maga ceremóniáival, emlékműveivel, ereklyéivel, az iskolai oktatásban történő indoktrinációjával; de miközben történelmünk során már eljutottunk odáig, hogy nem kötelező hinnünk Istenben, a Holokausztban való kételkedést a hatalom mégis erkölcsileg megbélyegzi, sőt több országban börtönnel bünteti. A holokausztról való elfogulatlan párbeszéd és szabad történészi vita sokféle akadályba ütközik. Több országban, így Németországban és Franciaországban alkotmányosan tiltanak minden ez irányú párbeszédet, kommunikációt. A holokausztrevizionisták állításai A nürnbergi per során a győztes hatalmak törvényszéke a következőkkel vádolta a legyőzött Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetőit: hogy elrendelték és megtervezték Európa zsidóságának fizikai megsemmisítését hogy erre a célra tömegpusztító eszközöket, gázkamrákat fejlesztettek ki és használtak hogy ezekkel és más eszközökkel hatmillió zsidó halálát okozták. A holokausztrevizionisták vélekedése szerint ezek a vádak nem állják meg a helyüket, sőt „az állítólagos hitleri gázkamrák és a zsidók állítólagos genocídiuma egyazon történelmi hazugság részeit alkotják, mely lehetőséget adott egy gigantikus politikai-gazdasági szélhámosságra, melynek legfőbb haszonélvezője Izrael állam és a nemzetközi cionizmus, legfőbb áldozata pedig a német nép – de nem a vezetői – és az egész palesztin nép.” A holokausztrevizionisták álláspontja szerint a nürnbergi per során a győztes hatalmak törvényszéke által alkalmazott eljárás nem volt korrekt. Ezen álláspontjukat arra alapozzák, hogy a vádirat összeállításában részt vevő országok által benyújtott vádiratokat – mivel azokat a perben részt vevő államok hatóságai állították ki – a törvényszék okiratnak tekintette és ezáltal a vádirat állításainak valóságtartalmát a vádlóknak nem kellett bizonyítaniuk. A vádirat jellegéből következően a védelemnek kellett bizonyítania, hogy a vádak alaptalanok. Ugyanakkor a védelem munkáját minden eszközzel akadályozták. Legismertebb holokausztrevizionisták, akik a nürnbergi per vádiratait, eljárásait, történéseit kutatták: Carlos Whitlock Porter és David Irving. A holokausztrevizionizmus legfontosabb téziseit Robert Faurisson professzor, ismert holokauszttagadó személyiség a következőképpen foglalja össze: A holokauszttagadás kritikája A holokauszttagadók kritikusai, tehát a hivatalos történettudomány képviselői szerint a holokauszttagadó történelemkutatók tevékenysége nem minősül tudományos kutatásnak, mivel a történelemtudomány módszertanát figyelmen kívül hagyják vagy kiferdítik azt. A holokauszttagadók a kívánt végkövetkeztetésből indulnak ki (azaz, hogy a holokauszt másképp zajlott le, mint ahogyan a történelemtudomány állítja, vagy meg se történt), ahhoz keresnek bizonyítékot. A konklúziót cáfoló bizonyítékokat vagy figyelmen kívül hagyják, vagy minden elfogadható érv nélkül elvetik azokat. Mondandójukat nem a tudományos közösségnek címezik, hanem a átlagemberhez, és a holokauszt szociológiai, kulturális vetületét tárgyalja. A revizionisták nagy hangsúlyt fektetnek a holokauszt részletkérdései kitárgyalásába, azok felnagyításába. A velük vitatkozó történészek nem vitatják, hogy a holokauszt minden egyes részlete nincs és nem is lehet maradéktalanul bebizonyítva, de ebből helytelen azt a következtetést levonni, hogy a haláltáborok nem léteztek, és a holokauszt áldozatainak száma jóval kevesebb lenne, mint az általánosan elfogadott 5–6 millió. A nürnbergi per során bemutatott elsődleges bizonyítékok (fotók, dokumentumok) önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a holokauszt megtörténte bizonyítást nyerjen – vélik. A tanúvallomásokban fellelhető ellentmondások, a szövetséges propagandahúzások, az eddig tényként kezelt de azóta már megcáfolt mítoszok szerintük érdemben nem cáfolják a haláltáborok működését és a népirtás kiterveltségét. A történészek máig vitatkoznak egy-egy részletkérdésen, tudományos konferenciákon, publikációkon keresztül. A holokauszttagadó irodalom viszont a nagyközönségnek íródik, akik nincsenek tisztában a történelemkutatás jelenlegi állásával. A tudóstársadalom reakciója A hivatalos történettudomány hozzáállását a holokauszttagadáshoz három kategóriába lehet sorolni. Vannak történészek, akik szerint a holokauszttagadókra való reagálás csak legitimizálja a holokauszttagadást. Deborah Lipstadt úgy véli, a holokauszttagadók módszereit és motivációját érdemes leleplezni, de a konkrét állításokra reagálás „elfecsérelt idő.” A harmadik típusba pedig azok tartoznak, akik a konkrét állításokkal foglalkoznak, és részletekbe menően igyekeznek cáfolni azokat. Híresebb holokausztrevizionista perek James Keegstra 1984-ben egy James Keegstra nevű kanadai középiskolai tanárt azzal vádoltak, hogy óráin holokauszttagadó kijelentéseket tett. Ügyvédje, Doug Christie azzal érvelt, hogy a kanadai büntető törvénykönyv gyűlöletbeszédet tiltó, 319{2}-es paragrafusa sérti a kanadai alapvető jogok és szabadságok chártája szólásszabadságot védő, 2(b)-s paragrafusát. Az ügy a Kanadai Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol megállapították, hogy a törvény, amely alapján elítélték tényleg ütközik a szólásszabadság jogával, azonban indokolt szabálytalanságot is megállapított. Keegstrát elítélték és elbocsátották állásából. "A botrány akkor robbant ki, amikor a tanár zsidóellenes (és katolikusellenes) kijelentései miatt néhány eckville-i tanár 1981-ben felemelte a hangját, amit a kerületi szuperintendens (Robert David) sem hagyhatott szó nélkül. Elindult egy eseménysorozat, amely Keegstra elbocsátásával és elítélésével zárult." Ernst Zündel Ernst Zündelt először 1985-ben fogták perbe, ám akkor felmentették, ugyanis a bíróság nem találta megalapozottnak az ellene felmerült vádakat. Legutóbb 2005-ben indult ellene eljárás, amikor is kitoloncolták Németországba, majd ott emeltek ellene vádat. 2007-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték. A vád: 14 rendbeli gyűlöletkeltés, valamint náci és antiszemita propaganda volt. Tárgyalásán a védelem nem használhatott törvényszéki és dokumentációs bizonyítékokat. Sylvia Stolzot, Zündel védőügyvédjét 3 és fél év börtönre ítélték, az általa a védelem bizonyítékaként benyújtott anyagok miatt, amelyekkel állítólag szabotálta az eljárást. Az ügyvédnőt ezen felül 5 évre eltiltották hivatása gyakorlásától. Zündel 2010. március 1-jén szabadult a mannheimi börtönből. Jürgen Graf Jürgen Graf holokausztrevizionista történészt és kiadóját Gerhard Förstert 1998-ban népirtás kisebbítéssel és vallási diszkriminációval vádolták. Jürgen Grafot 15 havi börtönbüntetésre ítélték, és 40 ezer frank megfizetésére kötelezték. Gerhard Förstert 12 hónap szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélték, de néhány héttel a tárgyalás után elhunyt. A védelem fellebbezett, azonban a folyamodványt elutasították. Jürgen Graf miután a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, Fehéroroszországba, majd Oroszországba emigrált. Törvénnyel a holokauszttagadás ellen A holokauszt bárminemű megkérdőjelezése, vitatása és tagadása az alábbi országokban büntetendő: Ausztria (Tilalmi Törvény 1947), Belgium (törvény a holokauszttagadás ellen), Csehország, Franciaország (Loi Gayssot),Magyarország (Btk. 333. §),Németország (StGB § 194 (1. 2.), StGB § 130 ) , Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Izrael államban is büntetendő. Olaszország 2007. január 25-én bevezette a rasszista megkülönböztetés és a szexuális diszkrimináció elleni törvényt – amit egyszerűen „holokauszttörvénynek” neveznek a nyilvános vitákon. Olaszország ugyanebben az évben 2007-ben utasított el egy holokauszttagadás büntethetőségét lehetővé tevő törvényjavaslatot, amely 4 évig terjedő szabadságvesztéssel javasolta büntetni azt. Spanyolország 2007 októberében törölte el a holokauszttagadás büntethetőségét. Hollandia 2006-ban elutasított egy törvénytervezetet amely 1 évig terjedő szabadságvesztést indítványozott. Ezt megelőzően az Egyesült Királyság két alkalommal utasított el holokauszttagadás büntethetőségének bevezetését indítványozó törvényt. Dánia, Svédország és Bosznia-Hercegovina szintén elutasította a holokauszttagadás büntethetőségét. A holokauszttagadás önmagában nem büntethető Svájcban, de a népirtás illetve egyéb emberiség ellenes bűnök tagadása börtönnel vagy pénzbírsággal büntetendő, ha ez együtt jár valamely személy, vagy személyek csoportja elleni gyűlöletkeltéssel, diszkriminációval. Hiller István 2009. április 20-án kezdeményezte a holokauszttagadást büntető törvény bevezetését. A kezdeményezést a budai várban, április 18-án tartott szélsőjobboldali tüntetés váltotta ki, ahol szónokok kijelentették, hogy a holokauszt nem történt meg és zsidóellenes jelszavakat is skandáltak. 2010 februárjában Mesterházy Attila javaslatára elfogadta a parlament a törvényt, Sólyom László március 10-én alá is írta. 2010 áprilisától akár 3 év szabadságvesztést is kaphat az, aki a törvény szerint nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel. A Szonda-Ipsos és a Holokauszt Emlékközpont 2009 októberében ismertetett felmérése szerint Magyarországon a lakosság 12%-a tagadja a holokausztot. Az átlagnál kissé magasabb a holokauszttagadók aránya a férfiak, a nyolc általánost végzettek, a középfokú szakképettséggel rendelkezők és a 18-29 év közötti fiatalok között. Európai Unió Nagy erőfeszítések történtek a holokauszttagadás büntethetővé tételére az EU-ban. Ennek eredményeképpen 1996. július 15-én az EU Tanács együttes fellépést fogadott el (96/443/IB) amely szerint a tagállamok vállalják a hatékony igazságügyi együttműködést a rasszista vagy idegengyűlölő magatartáson alapuló bűncselekmények tekintetében. Ennek része a Nemzetközi Katonai Törvényszéknek az 1945. április 8-i londoni megállapodáshoz csatolt alapokmányának 6. cikkében meghatározott bűncselekmények nyilvános tagadásának büntethetővé tétele, amennyiben az bőrszín, faj, vallás vagy nemzeti vagy etnikai hovatartozás alapján meghatározott személyek csoportjára vagy ilyen csoport tagjára megvető vagy lealacsonyító magatartásban fejeződik ki. Az Európa Tanács 2003 évi Számítógépes bűnözésről szóló egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve – amely a számítógépes rendszerek felhasználásával elkövetett rasszista és idegengyűlölő tevékenységek üldözésének kérdésével foglalkozik – a népirtások, illetve a emberiség ellenes bűncselekmények tagadását, durva lekicsinylését, helyeselését, igazolásának kísérletét nevesítő címszó alatt szintén foglalkozik a kérdéssel. Ez a jegyzőkönyv nem rendelkezik törvényi státusszal. A német elnökség alatt kísérlet történt ennek a tiltásnak a kiterjesztésére. Ezt Nagy-Britannia és az észak-európai országok megakadályozták. Ennek következtében az EU nem tiltotta meg a holokauszttagadást. Az Európai Unió rasszizmus és idegengyűlölet elleni kerethatározatában (2007. április 19., Luxembourg) olyan ajánlást tartalmaz amely elvileg közvetve, nem nevesített módon érinthetné a holokauszttagadás büntethetőségét. Ez az ajánlás egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné az elkövetőt. Mindazonáltal az ajánlásoknak nincs jogkövetkezménye az aláíróknak arra a kötelezettségére, amely változatlanul előírja számukra az alapvető jogok és alapvető törvényes elvek, köztük a szólásszabadság és a szabad társulásra vonatkozó jog tiszteletben tartását. Tagállamoknak nem kell módosítaniuk az alkotmányos szabályaikat és alapelveiket, amelyek a társulás szabadságára, sajtószabadságra és a szólásszabadságra vonatkoznak. Kapcsolódó szócikk Népirtástagadás Jegyzetek What is Holocaust denial and distortion?, United States Holocaust Memorial Museum Christopher Beam: What makes someone a Holocaust denier?, Slate, 2009. február 6. Donald L. Niewyk, ed. The Holocaust: Problems and Perspectives of Interpretation, D.C. Heath and Company, 1992. Robert Faurisson, Les Victoires du révisionnisme a 2006. december 11-én a holokauszt-revizionizmusról tartott teheráni konferencián elhangzott előadás nyomtatott változata (Radio Islam), p. 8. (Angol nyelvű változat) Faurisson, id. mű, p. 2. Spanyolországban eltörölték a szájkosártörvényt (Kitartás.hu) Harry Elmer Barnes: Cionista átverés. Vho.org. (Hozzáférés: 2014. május 20.) Herwig, Holger "Clio Deceived" pp. 5-44 from International Security, Volume 12, Issue 2, Fall 1987, pp. 22-23 & 26 Herwig, Holger "Clio Deceived" pp. 5–44 from International Security, Volume 12, Issue 2, Fall 1987, pp. 21–23 & 26 Lipstadt, Deborah Denying the Holocaust (New York: Free Press, 1993) p. 75. Lipstadt, Deborah Denying the Holocaust, Free Press: New York, 1993 page 74. Deborah E. Lipstadt, History on Trial, Harcourt:2005 ISBN 0-06-059376-8 Deborah Lipstadt, Denying the Holocaust: The Growing Assault on Truth and Memory 1994 Pressac, Jean-Claude. Auschwitz: A gázkamrák technológiája és működése. New York: The Beate Klarsfeld Foundation (1989). Hozzáférés ideje: 2006. január 31. Bienen, Henry S.: Message from President Bienen, Northwestern University. Northwestern University, 2006. február 6. [2007. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.) Elizabeth, Campbell. „Students, faculty oppose Butz with petitions”, The Daily Northwestern, 2006. február 16. (Hozzáférés ideje: 2012. május 17.) Chip Berlet & Matthew J. Lyons, Right-Wing Populism in America: Too Close for Comfort, New York: Guilford Press, 2000, p. 189. Richard J. Evans, Lying About Hitler: History, Holocaust, and the David Irving Trial, Basic Books, 2002 (ISBN 0-465-02153-0). Institute of Historical Review: About the IHR. (Hozzáférés: 2014. május 20.) Journal for Historical Review, 1993, 13, 5, p. 32 Paul Rauber, East Bay Express, January 17, 1992, page 4. Richard J. Evans. Telling Lies About Hitler: The Holocaust, History and the David Irving Trial, Verso, 2002, ISBN 1-85984-417-0, p. 151. Antisemitism and Xenophobia Today: United States of America "Poisoning the Web – Committee for Open Debate on the Holocaust." ADL. 2001. április 24., 2008. "Bradley Smith and the Committee for Open Debate on the Holocaust: The New College Try". ADL. 2001. április 24, 2008. "The 1999–2000 Bradley Smith Campus Newspaper Campaign". ADL. 2001. április 24, 2008. Buxbaum, Evan. „Harvard Crimson says Holocaust denial ad published by accident”, CNN, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés ideje: 2014. május 21.) Bradley Smith, Holocaust Denial, Committee for Open Debate on the Holocaust – Extremism in America. Adl.org. (Hozzáférés: 2014. május 21.) Shermar, Michael. Denying History: Who Says the Holocaust Never Happened and Why Do They Say It?. University of California Press (2000). ISBN 978-0-520-21612-9 Gordon McFee, why 'Revisionism' isn't, The Holocaust History Project (accessed June 8, 2005). Norman Finkelstein (angol nyelvű szócikk a Wikipédiában). Faurisson, id. mű, p. 4. London Charter of the International Military Tribunal, V. POWERS OF THE TRIBUNAL AND CONDUCT OF THE TRIAL Trial of the Major War Criminals before the International Military Tribunal Nuremberg, 14 November 1945 - 1 October 1946 Carlos Whitlock Porter: Nicht Schuldig in Nürnberg (1996. március 6.) David Irving: Nuremberg, the Last Battle Copyright © 1996, Parforce (UK) Ltd. Copyright Website edition © Focal Point Publications 1999 A zsidókérdéssel kapcsolatos náci dokumentumokban, beszédekben Ausrotten Faurisson, id. mű, p. 5. Kutrovátz Gábor-Láng Benedek-Zemplén Gábor. A tudomány határai (2008. október 11.). ISBN 978 963 9664 98 2 Wilhelm Heitmeyer and John Hagan, International Handbook of Violence Research, Springer: 2003 Deborah Lipstadttal folytatott interjú 1992-ben. A kérdező Ken S. Stern, az Amerikai Zsidóbizottság tagja. Holocaust denial - The IHR's Questions & Answers, and Nizkor's Responses. Nizkor Project. (Hozzáférés: 2014. május 19.) Robert L. Hilliard & Michael C. Keith. Waves of Rancor: tuning in the radical right, M.E. Sharpe, 1999, ISBN 0-7656-0131-1, p. 250 Daniel Wolfish & Gordon S. Smith. Who Is Afraid of the State?: Canada in a World of Multiple Centres of Power, University of Toronto Press, 2001, ISBN 0-8020-8388-9, p. 108. Judgements of the Supreme Court of Canada. (Hozzáférés: 2007. június 27.) Alan Davies. The Keegstra Affair, Antisemitism in Canada: History and Interpretation. Wilfrid Laurier University Press (1992. október 11.). ISBN 0-88920-216-8 Holocaust revisionist's lawyer jailed Die Weltwoche, Heil in Moskau (Holocaust-Leugner Jürgen Graf) Megjegyzés: Az időtartam a börtönben letöltendő szabadságvesztés idejét jelöli. StGB § 194 Strafantrag (Büntetőjogi vádindítvány, kérelem). A médiában, interneten Auschwitzlüge-ként is hivatkoznak rá. StGB § 130 Volksverhetzung (Izgatás) (Strafgesetzbuch, Besonderer Teil (§§ 80 - 358) 7. Abschnitt - Straftaten gegen die öffentliche Ordnung (§§ 123 - 145d) haaretz.com A 2007 novemberi döntésével a spanyol Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek és semmisnek mondta ki. Hiller: Legyen a holokauszt tagadása bűncselekmény (NOL) Szonda: A magyarok 12 százaléka holokauszttagadó (origo.hu) A Tanács együttes fellépése (1996. július 15.) az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdésére irányuló fellépésről Additional Protocol to the Convention on cybercrime, concerning the criminalisation of acts of a racist and xenophobic nature committed through computer systems Strasbourg, 2003. január 28. BBC News, 2007. január 15. Haaretz.com, 2007. április 17. BBC News, 2007. április 19. EU Justice Ministers agree on racism and xenophobia proposal (angol nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2010. február 19.) A miniszterek tanácsának jegyzőkönyvébe rögzítették, hogy a kerethatározatok olyan cselekményekkel foglalkoznak, mint gyűlöletkeltés és erőszak, valamint népirtás, emberiség elleni bűnök és háborús bűnök nyílt felmentése, tagadása és kisebbítése. A kerethatározat csak olyan bűntényekre vonatkozik, amelyeket valamely rassz, bőrszín, vallás, származás vagy nemzeti, nemzetiségi hovatartozás alapján követnek el. Nem vonatkozik olyan bűnökre, amelyeket más alapon, például elnyomó rendszerek által követtek el. EU adopts measure outlawing Holocaust denial - International Herald Tribune Külső hivatkozások "Holokauszt törvény" - Cikk a holokauszt tagadásról A Nizkor Project weboldala A holokauszt Magyarországon Holokauszt Emlékközpont Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma Robert Scott Kellner: The Diary of August Kellner (angol nyelven). [2006. október 22-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 18.) Norman Finkelstein: Holokausztipar A korábbi Szovjet Központi Archívumból származó mikrofilmek kiértékelése a foglyok számát illetően Akadémikusok mozgalma a történetírás szabadságáért – Francia polémia az emlékezeti törvényekről Holokauszttagadó, revizionista weboldalak Institute for Historical Review Aaargh (L'Association des Anciens Amateurs de Récits de Guerres et d'Holocaustes) Historical Revisionism by Vrij Historisch Onderzoek Ernst Zündel weboldala Mahászthabir-nikája A mahászthabir-nikája (bengáli: ��������� ������, más néven: máthe) théraváda buddhista hagyomány Bangladesben. Az irányzat alapítója Csaran Mahászthabir bangladesi szerzetes, aki a 19. században az országban elindult szangharádzsa-nikája reformmozgalom ellen kezdett ellen-mozgalomba. A mahászthabir-nikája a tanok tekintetében nem különbözik a szangharádzsa-nikájától. A különbség egyházi megfontolású és a szerzetesség hétköznapi szokásainak szintjén értendő. Története A buddhizmus virágzott Banglades területén az 5-12. század között. A 13. századtól a 19. század közepéig a bengáli buddhizmus hanyatlóban volt. A buddhizmus és a hinduizmus keveredtek és a buddhisták ebben az időszakban buddhista istenként imádták Sivát, Laksmit és Durgát. Ekkor a buddhizmustól teljesen eltérő, ám a hinduizmusban hagyományos állati áldozatokat is mutattak be. A vinaját, az erkölcsi útmutatás szabályait is újraértelmezték, így a kanonikus szövegek a háttérbe kerültek. Az eltorzult tartalmú szuttákat egy kevert, páli és arakani nyelven kántálták. A szerzetesek egyre gyakrabban éltek világi életet, saját házzal rendelkeztek, családjuk volt, és még kerítőként is közreműködtek a közösség életében. A burmai Arakan királyságból érkező buddhista csoporttal érkezett Bangladesbe Szangharádzsa Száramedha, aki felnőtt korában Száramedha elnyerte a Csittangong hegyvidék Csakma-dinasztiájához tartozó Rani Kalindri uralkodó támogatását, és belevetette magát a helyi szangha megreformálásába. Kizáratta azokat a szerzeteseket, akik olyan életvitelt folytattak, amelyek egyértelműen a vinajával ellentétesek voltak - mint például állati áldozatok bemutatása, pénz használata, család alapítása, olyan ételek (főleg hús) fogyasztása, amelyeket nem a közösség tagjai ajánlottak fel nekik önszántukból (alamizsna). Ellenezte azt a szokást is, hogy a húsz évnél fiatalabbak teljes szerzetesi rangot kaphassanak. Hasonlóképpen ellene volt azon emberek egyházba való felvételének, akik számára egyértelműen nem illett a vallásos élet. Száramedha nagy népszerűségre tett szert, és egyre több szerzetest győzött meg arról, hogy lépjenek be újból a szerzetesrendbe, mintegy kifejezve azt, hogy elkötelezték magukat a reformmozgalommal. Ez jelentette a szangharádzsa-nikája kezdetét. Száramedha először egy héttagú csoporttal végezte el az upaszampadá, szerzetesfelvételi szertartást, majd a csoport létszáma rohamos növekedésnek indult. Ekkor indított ellen-reformmozgalomat Csaran Mahászthabir. Ez a mozgalom nem a szangharádzsa-nikája buddhista tanaival szegült szembe, csupán a külföldi befolyásoltságot kívánta elkerülni. A két hagyományvonal közötti különbség szimplán praktikus alapokon nyugszik. Például más napi gyakorlatokat írnak elő a szerzeteseik számára. Ezek a különbségek is rendkívül minimálisak, és csupán az egyházi közösség számára fontosak. A világi gyakorlók a két hagyomány között nem igazán tesznek különbséget. Tormásborosznó Tormásborosznó (szlovákul Chrenovec-Brusno) 1960-ban Nyitratormás (Chrenovec) és Nyitraborosznó (Brusno) egyesülésével létrejött település Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában, Privigyétől 7 kilométerre keletre. A két anyaközség 1919-ig Magyarországhoz, Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. 1976-ban a településhez csatolták Hársas (Lipnik) községet, amely 1990-ben ismét önállósult. Fekvése Privigyétől 7 km-re keletre fekszik. Története Nyitratormást 1243-ban "Hyrenouch" alakban említik először. 1430-ban "Hernoc", 1773-ban "Chrenovecz" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Királyi birtok, majd 1244-től Bajmóc várának uradalmához tartozott. 1553-ban malma és 6 portája volt. 1675-ben 25 jobbágy és 3 zsellér háztartás volt a faluban 125 lakossal. 1778-ban 19 jobbágy és 1 zsellérházában 181 lakos élt. 1828-ban 27 háza és 186 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel, mezőgazdasági idénymunkákkal foglalkoztak. Vályi András szerint " TORMOS. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához közel, és annak filiája; határja jó, mind a’ kétféle fája van, szőlőhegye termékeny, legelője elég, piatza Nyitrán közel." Fényes Elek szerint " Tormos, tót falu, Nyitra vmegyében, Nyitra mellett: 522 kath. lak., termékeny jó határral. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Nyitra." Nyitra vármegye monográfiája szerint „Chrenócz, kis tót falu, a handlovai völgyben Brusznó felett, 304 r. kath. lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Privigye. E község XIII. században királyi birtok volt. 1430-ban már „Hernócz” a neve és a bajmóczi várhoz tartozik. Kath. temploma a XVI. században épült és fallal van körülvéve. Kegyura gróf Pálffy János, kinek itt nagyobb birtoka van. Földesurai mindenkor a Pálffyak voltak." Nyitraborosznó 1244-től a bajmóci váruradalom része. 1430-ban „Brus”, 1773-ban Brusno néven szerepel a korabeli forrásokban. 1553-ban 10 portáig adózott. 1675-ben 138 lakosa volt. 1715-ben 14 háztartása volt. 1778-ban 246 lakos élt a településen. 1828-ban 33 házában 232 lakos élt. 1735-ben az egész falu leégett. A 17. századtól lakói az uradalmi majorokban dolgoztak napszámosként és idénymunkásként. Vályi András szerint "BRUSZNÓ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, fekszik Chremotznak szomszédságában, mellynek filiája, hegyes helyen, Privigyétöl fél mértföldnyire, réttyei első osztálybéliek, ’s mind a’ két féle fája elég van, legelője tágas, malma helyben; de mivel szőlö hegye nintsen, és földgyei szorossak, harmadik Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Brusznó, tót falu, Nyitra vármegyében, Chrenócz filial. 232 kath. lak. F. u. gr. Pálffy Ferencz.” Nyitra vármegye monográfiája szerint "Brusznó, kis tót falu, a handlovai völgyben. Lakosainak száma 387, vallásuk r. kath. Posta- és táviró állomása Privigye-Bajmócz. A XV. század elején a bajmóczi vár tartozéka volt. A községet az idők folyamán többször pusztította el a tűz. Lakosainak nagy része mint napszámos, a megyén kívül keresi kenyerét. Földesurai a Pálffy grófok voltak." Nyitratormást és Nyitraborosznót 1960-ban egyesítették. Népessége 1910-ben Nyitratormásnak 374, Nyitraborosznónak 536, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben Tormásborosznó 1281 lakosából 1264 szlovák volt. 2011-ben 1383 lakosából 1335 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma eredetileg gótikus volt, a 14. században épült. 1947 -ben bővítették, berendezése részben 18. századi. 1517 -ben készül késő gótikus domborműve a bajmóci múzeumban látható. Barbadillo del Pez Barbadillo del Pez település Spanyolországban, Burgos tartományban. Barbadillo del Pez Salas de los Infantes, Vizcaínos, Jaramillo de la Fuente, Riocavado de la Sierra, Barbadillo de Herreros és Valle de Valdelaguna községekkel határos. Lakosainak száma 68 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Carlipa Carlipa település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 331 fő (2015). Carlipa Cenne-Monestiés, Saint-Martin-le-Vieil, Villepinte és Villespy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Irracionális függvény Az y=f(x) explicit egyenlettel adott algebrai függvényt akkor nevezzük irracionálisnak, ha az kifejezésben az argumentumot is érintő gyökvonás szerepel az (esetleg hiányzó) négy alapműveleten és az egész kitevős hatványozáson kívül. Nevezetes irracionális függvények Gyökfüggvény Az függvény a nemnegatív számokra leszűkített értelmezési tartományú hatványfüggvény inverz függvénye. Ugyanakkor speciális esete az hatványfüggvénynek: A függvény grafikonja a megfelelő n-edfokú félparabola tükörképe: Törtkitevős hatványfüggvény Az implicit egyenlettel adott hatványfügvény értelmezési tartománya általában a tartomány, de a kitevőtől függően esetenként kiterjeszthető a negatív számokra is. A függvény grafikonja k>0 esetben parabolikus (parabolára emlékeztető), a esetben pedig hiperbolikus görbe. Néhány példa: Lineáris függvény négyzetgyöke Az és az függvények grafikonja a implicit egyenlettel adott kúpszelet (parabola) egy-egy fele. (Másodrendű görbe.) Másodfokú függvény négyzetgyöke Az és az függvények grafikonja az implicit egyenlettel adott kúpszelet egy-egy fele. Ha az , akkor a görbe ellipszis, különben hiperbola. (Másodrendű görbe.) Montenegró települései A táblázat a következő népszámlálások eredményét mutatja: 1981. március 31., 1991. március 31. és 2003. november 1. Tóth Lajos (tornász) Tóth Lajos (Debrecen, 1914. augusztus 25. – Debrecen, 1984. augusztus 24.) olimpiai bronzérmes magyar tornász, edző. Életpályája Tóth Lajos 1914. augusztus 25-én született Debrecenben. 1929-től 1952-ig a Debreceni Torna Egylet tornásza volt. 1936 és 1952 között három olimpián vett részt: 1936-ban a hetedik helyezett, 1948-ban a bronzérmes, 1952-ben a hatodik helyezett magyar tornászcsapat tagja volt. 1935-ben a budapesti főiskolai világbajnok magyar csapat tagja volt, egyéni összesítettben második helyezést ért el. 1934 és 1948 között huszonkétszer lett egyéni magyar bajnok. Pályafutása után Hajdú-Bihar megyei Tornaszövetség elnökeként tevékenykedett. Csonkharisnya A csonkharisnya a végtag eltávolítása – amputáció – után a csonkolt végtagon viselt harisnya. Célja a csonk védelme, formálása, melegen tartása (különösen télen), a csonködéma megelőzése, a jobb illeszkedés biztosítása, illetve a fantomfájdalom csökkentése. Érzékeny csonkra speciális csonkharisnya való. A csonkformálás alatt akár nyolc-tíz csonkharisnyára is szükség lehet. A művégtagokat több éves szakmai gyakorlatot szerzett ortopéd-műszerészek készítik. Magyarországon ma nem képeznek ki embereket erre a szakmára. Régebben évente négy párat kaptak az érintettek, de ez megváltozott, ma már csak évi egy jár. Kar és lábszár esetében egy kb. 20 cm-es – egyik végén zárt – cső. Combamputáltak esetében egy olyan harisnyanadrág, amelynek az egyik szárát „méretre” szabják. Sok esetben egy vastagabb vagy kompressziós harisnyanadrág is megfelel, ha az amputált láb felőli szárát méretre vágják. A protézissel együtt naponta tisztán kell tartani. Illerich Illerich település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Sárgahasú todi A sárgahasú todi vagy Puerto Ricó-i todi (Todus mexicanus) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a todifélék (Todidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Puerto Rico szigetén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki száraz cserjések, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves cserjések. Megjelenése Testhossza 11 centiméter, testtömege 5-6 gramm. Tollruhája zöld, a hasa világossárga. Életmódja Tápláléka gyümölcsök, szöcskék, sáskák, tücskök, fülbemászók, szitakötők, legyek, bogarak, pókok és kisgyíkok. Szaporodása A fészekaljba 1-4 csillogó fehér tojásból áll. Falukutatás Erdélyben Falukutatás Erdélyben a fiatal romániai magyar értelmiség népszolgálatát előmozdító tudományos és irodalmi áramlat a két világháború között. Keletkezésére egyaránt hatott a csehszlovákiai Sarló szociográfiai mozgalma s a magyarországi falukutatók (Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma) és a népi írók fellépése, önálló kifejlődéséhez azonban a romániai magyar társadalmi mozgásokhoz legközelebb álló román tudományos példa, a Dimitrie Gusti professzor kezdeményezésére kibontakozott monografikus iskola is hozzájárult. Falukutatás a két világháború közt A mozgalom kezdeti szakaszát az Erdélyi Fiatalok faluszemináriuma és Falu-füzetei jellemzik. Gyallay-Pap Zsigmond A nép és az intelligencia (1931) c. füzete megújító szerepet szánt a falu egészének a romániai magyarság életében. Demeter Béla két tanulmánya (Hogyan tanulmányozzam a falu életét? 1931; Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok, 1932) ugyanebben a sorozatban a Sarló és a Gusti-féle kérdőívek felhasználásával konkrét javaslatokat adott a falukutatásra és a falu megsegítésére. Mikó Imre a sorozat utolsó füzetében (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés, 1932) kilenc Kolozs megyei falu településtörténetét és népmozgalmait dolgozta fel, kifejezésre juttatva az erdélyi magyar falukutatók egy részének radikalizálódását és új társadalmi igényeit is a következő feladat kijelölésével: "Beállunk közkatonának a magyar jövő: munkások és parasztok sorába, s az ő érdekeik értelmi szolgálatában keressük letűnő középosztályunk új nemzedékének a jövő társadalomhoz való jogát." Míg a bal felé kivált fiatal értelmiségi csoport a Falvak Népe c. lap megindításával cselekvő politikai szerepet vállalt a falusi dolgozók gazdasági és kulturális mozgalmaiban, az Erdélyi Fiatalok megmaradt gárdája, majd a belőlük kiváló Hitel-csoport továbbra is a tanulmányozás módszerével kereste a falu szolgálatának lehetőségeit. Váró György finn példákat sorolt fel a vidékkutatásra, Pálffy Károly a román falumunka mintájára magyar társadalomkutató munkaközösségeket szervezett, Bakk Péter bekapcsolódott Gusti professzor intézetének kutatásaiba s a Sociologie Românească hasábjain ismertette a magyar falukutatók könyveit (ugyanő nagyenyedi tanítóképzős növendékeivel Magyarlapádon végzett szociográfiai felmérő munkát), Venczel József pedig A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom (ETF 78) c. tanulmányában 1935-ben módszeresen ismertetette a Gusti-iskolát. A magyar értelmiségiek bekapcsolódását a román falukutatásba Traian Herseni, Henri H. Stahl és Octavian Neamțu, a "militáns szociológia" román képviselői, szívesen karolták fel, s a budapesti Lükő Gábor részvétele a román falumunkában elősegítette a módszer magyarországi elterjedését is, amit elismeréssel emleget Erdei Ferenc és Ortutay Gyula a magyar falukutatásról szóló munkákban. Nem maradhatott hatás nélkül a magyar szociográfia egyik úttörőjének, Braun Róbert (1879–1937) egykori lippai tanárnak az Arad megyei Maroscsicsérről először 1908-ban, majd megismételve 1935-ben elkészített és kiadott társadalomrajzi felmérése sem. Az elmélyült erdélyi magyar falukutatás egyik állomása 1936-ban a Szabó T. Attila vezette falukutató munkatábor a kalotaszegi Bábony községben; ezt az EME jog- és társadalomtudományi szakosztályának több előadása követte, s a falukutatás eredményeit Szabó T. Attila bibliográfiai tanulmánya (A transylvan magyar társadalomkutatás, Hitel, 1938/1) foglalta össze. Magyarországi vonatkozásban az erdélyi származású Tomori Viola szegedi egyetemi hallgatónő szervezett hasonló falukutató nemzetközi tábort és konferenciát 1937-ben a bakonyi Dudaron. A Korunk felfigyelt a falukutatásra, s a Sarló, a népi írók, a Gusti-féle iskola és az erdélyi magyar kísérletezésekre, bírálta is meg utat is nyitott az irodalmi szociográfiának mint művészi műfajnak, közölve Kovács Katona Jenő és Bözödi György falurajzait. A Sociologie Românească egyik cikkíróját helyreigazítva a lap 1936-ban szerkesztőségi jegyzetben szögezte le: "...a Korunk hívta fel a magyar közvélemény figyelmét a parasztság s nem utolsósorban a román parasztság helyzetére [...]. Az agrárválság által sújtott falu gazdasági, szociális, sőt kulturális helyzete [... ] legfőbb pontjaiban állandó tárgya a Korunk tudományos érdeklődésének." A falukutatók munkásságát a Korunk korszerű munkástársadalomrajz ápolásával egészítette ki. Falukutatás 1940-től Az 1940-es években egy önálló kolozsvári kezdeményezés vitte előbbre a falukutatás ügyét: 1941-től 1944-ig több diákcsoport tanulmányozta a Szolnok-Doboka megyében fekvő Bálványosváralja népéletét. Az informatív gyűjtés sok ezer cédulára terjedő anyagáról Molter Péter (Marosi Péter) adott hírt Falukutatás Bálványosváralján c. tanulmányában (Hitel, 1940-41/3-4), az egyes családok mezőgazdasági üzemi adatait Imreh István értékelte Közgazdászok Bálványosváralján c. írásában (Március, 1943. nov.). Venczel Józsefnek az ETI kiadásában sokszorosított füzete (A falukutatás módszerének vázlata, 1941; újraközölve Az önismeret útján, 1980. 119-136) a kutatást az anyagrendezés során kibontakozó teljes falumonográfiának rendelte alá, s a Gusti-iskolában szerzett tapasztalatok folytatását árulja el Markos András ez idő tájt Budapesten megjelent tanulmánya is (A monografikus szociológia, Társadalomtudomány 1942/4-5). A bálványosváraljai adatgyűjtés archívumát ma a kolozsvári Történeti Intézet levéltárában őrzik: összehasonlító feldolgozása a több mint negyed század leforgása alatt bekövetkezett változásokra való tekintettel különösen érdemesnek ígérkezik. A második világháború után a Bolyai Tudományegyetem Gazdasági és Társadalompolitikai Intézete keretében a konkrét gazdaságszociológiai kutatás és az üzemszociográfia került előtérbe, de egy szakemberekből és diákokból álló munkaközösség Kohn Hillel vezetésével 1949 nyarán Csík megye mint elmaradt vidék kérdéseit dolgozta fel, majd a Babeș-Bolyai Egyetemmel karöltve a Mócvidék hasonló feldolgozásában vett részt; bekapcsolták a közös munkába az agronómusokat és orvosokat is. A munkaközösség 1950 őszén a kendilónai mezőgazdasági termelőszövetkezet első évi tapasztalatait tanulmányozta, s a kezdeményező tudományos vállalkozás eredményeit a Probleme Economice 1950/11-es számában közölték. A román és magyar szakemberek és diákok közös munkájával készült el 1958-59-ben az akkori Kolozsvár tartomány gazdasági monográfiája is: a több mint 10 000 lapnyi jelentés magában foglalja a falvak felmérését. Mindezek a kutatások eredményesen járultak hozzá a hatóságok ipari, mezőgazdasági és közigazgatási tevékenységéhez, s bár kétségtelenné tették, hogy a konkrét szociológiai kutatások, amelyekhez a falukutatás is tartozik, csakis széles körű, minden szakra kiterjedő, kollektív munkával végezhetők, a munkaműveletek technizált formája kevés lehetőséget adott a kérdések emberi elmélyítésére. A falukutatás hagyományait idézve a Korunk új folyama tartotta ébren a sajátos faluszociográfiai érdeklődést, s 1967-ben közölte az Ifjúmunkás egy kutatócsoportjának csíki társadalomrajzát, majd 1971-ben újabb kis kutatócsoportot küldött ki a Szilágy megyei Bogdándra, hogy Kovács Katona Jenő egy még 1937-ben írt szociográfiai riportjának adatait a későbbi helyzettel összehasonlítsa. A két kísérlet magára maradt, a Babeș-Bolyai Egyetem filozófiai és szociológiai tanszékének kezdeményezésére 1969-ben a Szilágy megyei Csákigorbón megindult a tudományos falufelmérés, melynek méretei és eredményei is arra figyelmeztettek, hogy a hazai magyar falukutatásnak korszerű és kellő arányú módszerességgel s nyilvánvalóan a román néppel való együttélés korabeli felmérésének különleges tekintetbevételével kell újjászületnie. 1974 februárjában az Igaz Szó ankétot rendezett Marosvásárhelyen a riportok és írói-szociográfiai kísérletek műfajelméleti kérdéseiről, s itt a felszólalók, köztük Herédi Gusztáv, Beke György, Gálfalvi György, Cseke Péter új követelményeket állítottak fel a falukutatás korszerű felújításával kapcsolatban. Az gyors urbanizációra és ennek során bekövetkezett társadalmi mozgásokra és változásokra éveken át csak a riportirodalom figyelmeztetett, 1978-ban azonban az Imreh István szerkesztésében Változó Valóság c. alatt megjelent tanulmánykötet a faluhelyzet új keresztmetszetét mutatta fel gazdasági, népesedési és családszociológiai felmérésekben. "A Szilágyságtól Hargita megyéig, a kalotaszegi Vistától a Szeben megyei Bürkösig" széles skálán nyitott rálátást a valóságra ez a kötet. A kezdeményezést 1979-ben a Korunk kerekasztal-megbeszélése követte. Sárgahasú álarcospapagáj A sárgahasú álarcospapagáj vagy sárgahasú pézsmapapagáj (Prosopeia personata) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittaciae) családjához tartozó faj. Előfordulása A Fidzsi-szigeteken honos. Trópusi és szubtrópusi erdők lakója. Megjelenése Testhossza 43 centiméter, testtömege 320 gramm. Szemén álarcszerű fekete foltot visel. Tollazatának nagy része zöld, melle és hasa aranysárga. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 17.) Braškov Braškov település Csehországban, a Kladnói járásban. Braškov Unhošť, Velká Dobrá, Horní Bezděkov, Družec, Pletený Újezd és Kyšice településekkel határos. Lakosainak száma 1056 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jouaville Jouaville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 310 fő (2015). Jouaville Batilly, Doncourt-lès-Conflans, Giraumont, Moineville, Vernéville, Saint-Ail és Saint-Marcel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bibb megye (Alabama) Bibb megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Alabama államban található. Megyeszékhelye Centreville, legnagyobb városa Brent. Lakosainak száma 22 915 fő (2010. április 1.). Bibb megye Jefferson, Shelby, Chilton, Perry, Hale és Tuscaloosa megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 5276 Gulkis Az 5276 Gulkis (ideiglenes jelöléssel 1987 GK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1987. április 1-jén. Dés Dés (románul Dej, németül Deesch, korábban Burglos) város (municípium) Romániában Kolozs megyében. Belső-Szolnok, majd 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye székhelye. A középkorban sóbányászati központ, bányászváros. Fekvése Kolozsvártól 57 km-re északkeletre a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekszik. A város a Bakó, a Béla és a Rosza-dombokra települt. Nevének eredete A hagyomány alapján őseink a város helyén pihentek meg és imádkoztak, miközben háromszor Deust kiáltottak. 1901-ben kiadott Szolnok-Dobokavármegye Monographiája alapján: "Ilyen személynevekből származó községek megyénkben: Deés, származik egy Derzs vagy Dezső árpádkori személynévből". Története Dést 1214-ben, Dees néven említették először oklevélben mint sószállítóhelyet. 1236-ban Deeswar, 1310-ben Deesvitta, 1351-ben Deés, Deéswár néven fordult elő. Német neve Burglos, latinul Dyonisiopolis volt. Az 1214-ben még csak sószállítóhelyként említett Deés jelentősége csakhamar annyira megnőtt, hogy itt II. Endre király sókamarát is felállított élén egy kamaragrófsággal. Valószínűleg a II. András uralma alatt építették egykori várát is, a kolozsvári út melletti Rózsa-hegy tetejének északi részén. A vár 1236-ban már állt, mivel akkor Dést az oklevelek már Deesvár-nak írták. II. Endre Deeswart a szolnoki ispánság alá rendelte és ezzel egy időben szabad királyi városi rangra emelte. 1236-ban IV. Béla király ezt a szabadalmat - mindjárt uralkodása kezdetén - megerősítette és egyben egyszer s mindenkorra kivette a szolnoki ispánok fennhatósága alól. Ettől kezdve a város minden ügyében saját választott bírák ítélkeztek. A fenti kiváltságokért cserébe a désaknaiak által kivágott sót minden tavasszal kötelesek voltak a Szamoson leúsztatva a király révjébe szállítani, útjukon azonban mindenhol csak fele vámot voltak kötelesek fizetni. Később ezekhez a szabadalmakhoz járult még IV. Béla fia V. István Désnek tett privilégiuma, amelyben elrendelte, hogy a désieket mint vámmenteseket személyükben és vagyonukban senki ne háborgassa és csak saját bíráik előtt legyenek perelhetők. 1261-ben még új szabadalommal is gyarapodtak a régiek, ennek értelmében az aknában télen vágott sót Szent György napig saját hasznukra - vízen és szárazon - szabadon szállíthatták és szabadon adhatták el. 1291-ben III. Endre király is megerősítette a régi szabadalmakat és ezen felül még minden szerdán tartandó vásárszabadalmat is adott a désieknek. E középkori privilégiumok voltak Dés város fejlődésének biztos alapjai. Az oligarchák alatt, a 13. század végétől Dés városa is - az Erdélyben ekkor leghatalmasabb főúr - László vajda hatalmába került, s a király Déstől járó javadalmait is ő foglalta el. Ez az állapot még Károly Róbert trónra kerülése után is tartott, a király összes ereje árán sem tudta Erdélyben László vajda hatalmát annyira megtörni, hogy a királyi javakat erővel visszahódítsa. 1310-ben végül kölcsönös szerződés alapján adta vissza a maga jószántából. Ettől kezdve Dés újra szabad királyi város lett, szabadalmait Károly Róbert is megerősítette, és alapítványt tett az itteni Szűz Máriáról nevezett Ágoston rendű szerzetesek részére is, e szerint „minden Désre sót szállító szekér után 2 kősót adatni rendelt”. A 13. század végétől majd' negyed századon át tartó zavaros időket Dés városa is megszenvedte, lakói szétszéledtek, s jóformán elnéptelenedett. 1320-ban Károly Róbert a város újranépesítése érdekében szászokat telepített ide, majd a szabad királyi városok jogaival ruházta fel őket. 1437-ben mellette győzte le a felkelő parasztsereg az erdélyi vajda seregét. A fejedelmek kedvelt tartózkodási helye volt. 1616. november 20-án határában verte szét Bethlen Gábor serege az Erdélyre törő Gombos András hajdúhadát. 1661-ben a török felégette, ezután palánkkal és sánccal erősítették meg. 1686-ban és 1689-ben a császáriak rabolták ki, 1697-ben tűz pusztította. 1703-ban és 1706-ban a labancok égették fel. 1717-ben a krími tatárok dúlták fel, ekkortájt szűnt meg a sóbányászat is. Ma sem a vár, sem a városfal nem látszik. 1848. november 22-én a császáriak itt verik meg Katona Miklós őrnagy seregét, majd december 23-án Bem egy császári hadosztályt, 1849. január 6-án itt ütközött meg Bem Wardener császári tábornokkal. 1910-ben 11 452 lakosából 7991 magyar, 2911 román és 445 német volt. 2002-ben 38 437 lakosából 32 938 román, 5333 magyar, 124 cigány anyanyelvűt regisztráltak. 2011-ben 33 497 lakosából 27 790 román, 3707 magyar, 52 roma, 30 egyéb anyanyelvű volt. 1918 fő nem nyilatkozott hovatartozásáról. Látnivalók A főtéren áll a 15. századi hatalmas gótikus református templom , amelyet egykor kő körfal övezett, tőle északra áll az egykori fejedelmi ház. A templom boltozata az 1510-es évekből való. 1711 -ben újjáépítették, a karzat virágmintáit Umling Lőrinc festette, szószékét Sipos Dávid faragta 1752 -ben. 1880 körül renoválták, ekkor bontották le régi erődfalát és új, szerényebb fallal vették körül. Tornya 72 m magas, négy fiatornyos. Híres emberek Itt született 1649 -ben Pápai Páriz Ferenc tudós, orvos. 1801 -ben Torma József történész, megyei királyi pénztárnok és országgyűlési képviselő. 1808 -ban Mihályi Károly filozófus, pszichológus a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1820 -ban Czakó Zsigmond színész, drámaíró. 1856 -ban Gerecze Péter régész, művészettörténész. 1886 -ban Diószeghy András pedagógus. 1895 -ben Nyírő Gyula elmegyógyász. 1896 -ban Abody Előd mérnök, műegyetemi tanár. 1900 -ban Horváth Jenő zenész, dalszerző. 1906 -ban Kiss-Eperjessy Anna vegyész, biokémiai szakíró. 1909 -ben Sztojka László költő, író, újságíró. 1910 -ben Modor Vidor gyógyszerész. 1912 -ben Székely Zoltán , régész, muzeológus, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. 1913 -ban Jagamas János néprajzkutató. 1914 -ben Vajda Endre költő, esszéista, kritikus, műfordító. 1927 -ben Schveiger Ágnes mezőgazdasági szakíró, szerkesztő. 1928 -ban Veith Júlia újságíró, szerkesztő, fordító. 1974 -ben Vizauer Tibor biológus, biológiai szakíró. Források Kádár József : Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [! Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 5–110. o. Hivatkozások "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011. adatbank.ro Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (en nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. (Hozzáférés: 2017. február 2.) Testvérvárosai Tokaj , Magyarország Balassagyarmat , Magyarország Montenegrói labdarúgó-szövetség A Montenegrói labdarúgó-szövetség (montenegrin nyelven: Fudbalski savez Crne Gore). Montenegró nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1949-ben alapították. A szövetség szervezi a Montenegrói labdarúgó-bajnokságot valamint a Montenegrói kupát. Működteti a Montenegrói labdarúgó-válogatottat valamint a Montenegrói női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Podgoricában található. Történelme A Montenegrói Labdarúgó-szövetséget 1931-ben alapították. 2007-ben a FIFA és az UEFA tagjai lettek. Előtte Jugoszlávia és Szerbia és Montenegró színeiben versenyeztek. Parauta Parauta település Spanyolországban, Málaga tartományban. Parauta Ronda, Tolox, Istán, Benahavís, Igualeja és Cartajima községekkel határos. Lakosainak száma 209 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szentendre Szentendre (szerbül: Сентандреја, horvátul Senandrija, szlovákul: Senondrej) város Pest megyében a Szentendrei járás székhelye. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót. Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Visegrádi-hegység és a Szentendrei-Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, a H5-ös HÉV-vel, autóbusz- és sétahajó-járatokkal. Kedvelt kirándulóhely. A város az 1870-es évekig kisváros volt, alig érte el a négyezer fős lakosságszámot. Az akkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 20. század elején lett lakóterület. E két városrészt Szentendre összes többi területétől elkülöníti az ezek határán haladó 11. számú főút. Szentendréhez néhány kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például Izbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. Az 1970-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, a 21. század elejére ezek nagyrészt beépültek, így a korábbi kisváros 2010-ben elérte a 25 000 fős lakosságot. A lakóövezet terjeszkedése a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett. Földrajzi környezete Szentendre a Visegrádi-hegység keleti részén helyezkedik el. Északról Leányfalu követi, a Duna túlsó oldalán a Szentendrei-sziget helyezkedik el, délről a főváros határolja, nyugatról pedig a Visegrádi-hegység vulkanikus tömbje magasodik fölé, melynek legközelebbi csúcsa a kettős kúpú Nyerges-hegy, illetve annak nyúlványaként Szentendre "üdülőtelepe", a Pismány. Megközelítés, közlekedés A városba a H5-ös HÉV közlekedik, Budapestről, a Batthyány térről. A végállomásról a Volánbusz helyközi járataival egyéb városokba, községekbe lehet eljutni (például Leányfaluba, Tahitótfalura, Pócsmegyerre, Visegrádra, Esztergomba stb.). Szentendre helyi autóbusz-közlekedésének egy részét (a Pismányba, Izbégre, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz vezető járatokat, és néhány, a Püspökmajori lakótelepen közlekedő járatot) 2012. december 1. és 2014. november 30 között a HOMM Kft. látta el, a Volánbusz alvállalkozójaként. 2014. december 1-jétől 2015. november 30-ig ideiglenesen a Volánbusz látta el a helyi autóbusz-közlekedést. 2015. december 1. óta Szentendrén nem közlekednek helyi járatok, a helyi közlekedést integrálták a helyközi közlekedésbe[forrás?]. Kerékpáros szempontból Szentendre neuralgikus pontot képez, mivel a városon keresztülvezető négysávos főúton a kerékpározás hosszú ideje tiltott, ellenben ott, ahol az út újra csak két sávra szűkül, már szabad kerékpározni is. A tiltott szakaszokról a kerékpárforgalmat a főút menti, sok helyütt rossz minőségű, töredezett burkolatú mellékutcákra, keskeny járdákra terelik, ami nem növeli a város vonzerejét a kerékpárral érkezők számára. A Békásmegyer és Szentendre közötti kerékpárút egyes szakaszainak minősége szintén komoly kívánnivalókat hagy maga után[forrás?], további kellemetlenséget jelent az út mentén elhelyezkedő, korszerűtlen szennyvíztelepről[forrás?] kiáradó bűz is. Története Őskor Szentendre területe szakaszosan lakott, egymástól független (nem egymásból fejlődő) települések története. Ezek a települések a térség négy nagyobb vízfolyása mentén jöttek létre, általában a Duna menti közlekedéssel összefüggésben, az ókorban a Pilisből levezető utak gyűjtőhelye. A Ferenczy Múzeum anyagában bronz- és vaskori szórványleletek találhatók. Egy bronzkori urnás temető a Pap-szigeten ismert, amely azonban Szentendre középkori városmagjától, a Bükkös-patak medrétől viszonylag messze északra van. A középkor első szakaszaiban szintén ugyanott volt lakott hely (szarmaták és avarok), bár az avarok már a mai városközpont környékén is laktak. Ókor Szentendre mai területén az első jobban ismert őslakosság eraviszkusz eredetű, az első név szerint ismert lakott hely Ulcisia Castra – később (II. Constantius egyik csatája emlékére) Castra Constantia – volt, a hasonló nevű római auxiliáris táborhoz kapcsolódó limestorony, és az ahhoz csatlakozó kisebb kiszolgáló település (vicus), valamint a villagazdaságok. Municipiumi rangot nem kapott. A villákat aquincumi tisztviselők és veteránok lakták. Ezek közt van Pannonia jelenleg ismert legnagyobb villaépülete is. Az erőd (burgus) 205×134 méteres, mintegy ezer harcosnak, egy cohorsnak helyet adó építmény volt, a Cohors militaria nova Surorum állomáshelye. A ma ismert alaprajz a patkó alakú saroktornyok alapján Diocletianus idején alakulhatott ki. A római helység a Duna vonalán húzódó limes érdekeinek megfelelően jött létre, ez volt a Dunabogdány (Cirpi) és Óbuda (Aquincum) közötti szakasz ellenőrző pontja. Maga a Dunakanyar Pannonia védelmének kulcsa volt, mivel a kvádok, szarmaták és jazigok elterjedése is határos volt e környékkel. Az Ulcisia Castra név az illír ulk szóból ered, amely farkast jelent, és még az eraviszkuszok előtti, leletekből nem ismert illírekre utal. Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt (lásd még: A római limes magyarországi szakaszai). Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: Középkor A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A rómaiak a 4–5. század fordulója környékén feladták a helyet, ezután az 5. századból még vannak sírok, de később valószínűleg lakatlan volt a terület. A hun időkből longobárd leletek kerültek elő, sőt a száz sírhelyes temető egyenesen Magyarország eddig ismert legnagyobb longobárd temetője. A VII. századból avar ötvöstermékek ismertek, amelyekből egyesek arra következtetnek, hogy avar fejedelmi központ volt a környéken. A 9. században a feltevések szerint Kurszán fejedelem használta a római tábor maradványait erődítményként, a hozzá tartozó település pedig mintegy egy kilométerrel északabbra, a mai Pap-sziget magasságában volt. Innen 10. századi sírok ismertek, míg a környéken Pomáz és Csobánka területén voltak a jelentősebb honfoglaláskori települések. A helynévanyag is arra utal, hogy Szentendrén ekkor nem volt jelentős település, mivel a környék gazdag a törzsneves településnevekben, míg Szentendre névadása jóval későbbi eredetű. Taksony idején Apor nyári szálláshelye lehetett. Erre egy 1009-es oklevél utal, amelyben a veszprémi püspökség egy települést kapott I. Istvántól. A település az Apor-patak mentén feküdt, e patakot pedig ma általában a Bükkös-patakkal azonosítják, amely keresztül folyik a mai Szentendrén, a középkorinak pedig déli határa volt. Ez a terület azonban lakott, így régészeti igazolása egyelőre nincs a korai királyság korában létező településnek. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera-, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány-patak), ezenkívül az 1872–1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem dönthető el, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható. Egyes elméletek szerint a város neve is I. András királyra, illetve a Szent András kolostorra utal. A 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. Fulco életútjáról kevés adat ismert, ezek alapján külföldről vándorolt be a Magyar Királyságba és Álmos herceg szolgálatába állt klerikusként. Később Szerafin esztergomi érseknek és több veszprémi püspöknél szolgált, és a későbbiekben oblatus lett, a bencés rend pannonhalmi Szent Márton monostorához csatlakozva, anélkül, hogy szerzetes vált volna belőle. A végrendelete és birtokai alapján nem bizonyos, hogy a testamentum megírásának alkalmi ügyénél más szálak is Szentendréhez kötötték volna: amennyiben rendelkezett volna szentendrei birtokokkal, a végrendeletében bizonyosan belefoglalta őket. A pannóniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.) Az Árpád-ház idején udvarhely lett, vagyis a vándorló királyi ház egyik szálláshelye. A többi ilyenhez hasonlóan itt is egy templom, és a közelében épített királyi szállás képezte a városmagot. Az Árpád-kori templom a Bükkös-patak mellett álló dombon épült, a patak és a domb között helyezkedett el az erődített udvarház, amely feltehetően a mai Városháza helyén, vagy a közelében állt. A patak másik oldalán található a Kálvária, a fallal körülvett templomdomb keleti oldalán pedig az első magánházak épültek fel. A 13–14. században (1318-ig) főesperesi székhely is volt. Szentendrének ekkor különböző árumegállító és vámjogai voltak, a szentendrei polgárok vámmentességet élveztek Buda és Esztergom között. 1318-ban Károly elvette a veszprémi püspökségtől a birtokot, a főesperességet Budára költöztette, és Szentendre az esztergomi érsek fennhatósága alá került. 1342-től bencés nagykáptalan, ennek kolostorában halt meg 1385-ben II. Károly. A kolostor helye egyelőre ismeretlen. 1493-tól pálos perjelséggé alakult. A régi térképek Sanct Andreas Closter néven említik Szentendrét, ami arra utal, hogy a vásárváros alakult a kolostor körül és nem fordítva, a város területének jó része egészen a 16. század végéig a pilisi cisztercita rend tulajdona. A 16. századból származik egy záloglevél, amely szerint a Bükkös-patak mentén már álltak vízimalmok, amelyek később is a szentendrei ipar fontos részét képezték, valamint szintén I. Károly korabeli dokumentumból tudjuk, hogy elsősorban hajó- és szekérépítéssel foglalkoztak a helyiek. Újkor A szerb bevándorlások már a 14. században megkezdődtek, mégpedig az 1389-es első rigómezei csata hatására felkerekedők voltak az első, még kis számú menekülők. 1426-ban Brankovics György a Nándorfehérvárért cserébe kapott területek közt Szentendrét is megkapta. 1428-ban így már Brankovics birtokaira érkeztek azok, akik Galambóc és Nicsevó eleste után látták jobbnak az északra költözést. A Beográd-templomot valószínűleg 1521-ben kezdték építeni, ami szorosan összefügg Nándorfehérvár 1521-es elvesztésével. 1559-re viszont már csak 38 lakott ház maradt Szentendrén, 1588-ban összesen hat porta maradt az apátság összes Pilis vármegyei birtokán, és ezek Szentendrén voltak. A török korban a város elnéptelenedett, az összeírásokban pusztaként szerepel. Egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot. 1595-től (Visegrád visszafoglalásától) 1605-ig (Visegrád és Esztergom újbóli török fennhatóságáig) a komáromi várkapitányság birtoka. 1659-től névleg Zichy István altábornok és kamarai elnök adománybirtoka, és a 18. század első felében a Zichy családban öröklődött. A településen 1420 és 1690 között négy délvidéki betelepülés volt, amiből részletesen csak a legutolsó szerb ismert. A 15. században macedo-bolgárok és dalmátok érkeztek, akik a török fennhatóság alatt jelentősen megfogyatkoztak, részben közeli más településekre költöztek, de fenntartották a katolikus egyházközséget. 1684-ben szabadult fel Esztergom környéke a török uralom alól (a győztes szentendrei csatát Lotharingiai Károly vezette), de Ibrahim budai pasa fennhatóságát Szentendrén csak 1686-ban számolták fel végleg. 1687-ben ismét dalmátok, 1690-ben szerbek telepedtek le. Az 1690-es szerbekkel érkezett Csernojevics (III.) Arzén ipeki pátriárka is. Összesen mintegy 37 000 szerb család érkezéséről szólnak a dokumentumok, akik szétszóródtak a környéken – csak egy részük került Szentendrére –, és egyáltalán nem szánták véglegesnek a költözést. Csak a karlócai béke konzerválta azt az állapotot – a szerb területek feletti török uralom fennmaradását –, amely miatt végül is maradtak. Azonban a hazaköltözésbe vetett bizalom jelképeként ma is felismerhető, hogy ezek a telepesek nem vásároltak nagy telkeket, csak akkorát, amekkorára egy ideiglenes házat felépíthettek. Az egész belváros jelenleg is ugyanazokon az apró telkeken épült kisebb-nagyobb házakból áll, a beépítettség 50–100% között mozog. A felvirágzás emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott. Az újjáépítések, toldások és átépítések során megőrizték a 18. századi barokk, rokokó és copf jellegeket. A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén. A középkori településszerkezet gyakorlatilag ismeretlen, középkori falak csak néhány összefüggéstelen pontról ismertek. Egyetlen teljes egészében feltárt középkori épület van, mert a többi ma is használatban lévő műemléképületek alatt fekszik, amelyek legfeljebb pontszerűen ismertek. Ezek közt van a középkori városfal egy nagyjából 200 méteres szakaszának néhány pontja. A ma is látható belvárosi szerkezet 1785 és 1850 között alakult ki, amelyet a katonai felmérések térképeinek összehasonlításával lehet bizonyítani. A korábbi egytemplomos kisváros az újratelepülés után hét templomos kisvárossá alakult. A hat további templomot nyilvánvalóan a betelepülők alapították, illetve vették birtokba a még 1389 óta létező, elhagyott templomokat. Azért ilyen sokat, mert minden önálló közösség emelt magának egyet, végül pedig a görögkeleti püspöki székhely egy püspöki templom építését is megkívánta. Így lett Szentendréből a hét torony városa a 18. században, a város virágkorának századában. A templomokat eleinte fából – ideiglenesen – építették, majd a 18. század folyamán mindegyiket felfalazták és toronnyal látták el, vagy a közelében építettek kőtemplomot. Közülük négynek a neve az alapítók származását is elárulja. A Pozsarevacska templom Pozsarevác szerb településről érkezők alapítása, 1763-ban fejezték be. A Csiprovacskát (Szent Miklós templom) a szerémségi csiprováciak, 1791-ben lett kész (ma Péter-Pál római katolikus templom). Az Opovacskát opováci szerbek építették 1746-ban, de 1900-tól megszűnt a presbitérium, 1913-tól református templomként működik. A Száborna vagy Beográd nevű püspöki templomot nándorfehérváriak emelték. A Preobrazsenszka foglalkozás szerinti, a rév környéki tímárok és tobakosok építtették, a felette lévő dombon ma is áll a tobakosok keresztje. A Blagovesztenszkát görög kereskedők alapították. Ez utóbbit ezért Grecskának is nevezik, és ez volt a városrészük neve is. A katolikus dalmátok területileg elkülönülve a város északi részein telepedtek meg a Keresztelő Szent János plébániatemplomtól kezdődően (amely ekkor az egyetlen katolikus templom volt, a korábbi Szent András templom helyén). A szerbek számos kiváltságot kaptak: szabad vallásgyakorlást, bíróválasztást, iskolaalapítást, nyelvhasználatot és jelentős adókedvezményeket. A középkori magyar város helyén a 18. század közepére virágzó szerb polgárváros alakult ki, amely Mária Terézia idején lett mezővárosból szabadalmas királyi város. A 19. század közepén magyarok, németek, szlovákok települtek be, ami megváltoztatta a település etnikai képét. Az 1890. évi népszámlálás szerint Szentendrén 27,9% német, 26,4% magyar, 23,6% szlovák, 19,1% szerb és 3% egyéb anyanyelvű lakos élt. Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és a betelepülőkkel 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a városi formával járó előjogok gyakorlását. A nyugodt kisvárosi élet a 20. század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel. Szentendre városa az 1870-es évekig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3–4000 fős állandó lakossággal. A 20. század folyamán a lakosságszám dinamikusan növekedett. 1979-ben azonban a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, a Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, a Szentendre és Izbég közötti részek, a Püspöki major és környéke, valamint a Pannónia-telep belterületbe csatolásával a lakás és üdülés céljaira igénybevehető területek ugrásszerűen megnövekedtek. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé (például Szarvashegy), és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot, amihez nem számolják hozzá az üdülőövezetekben be nem jelentetten állandóan Szentendrén élőket. A város infrastruktúrája azonban a pár ezer lakosú kistelepüléshez képest alig változott. Gazdaság és társadalom az újkorban Alapvetően három gazdasági ágazat működött: a szőlő- és bortermelés, az ipar, a kereskedelem és szállítás. Két-három nemzedék például megtízszerezte a szőlőtermesztést és a kiváló vörös bor vízi és szárazföldi utakon Ausztriába, Csehországba és Lengyelországba is eljutott. A textiliparban szabó, kalapos, paplanos, szőnyegkészítő, tógaszűcs és zubbonykészítő mesterek; a faiparban favágók, ácsok, asztalosok, kárpitosok és kádárok; a bőriparban kordovánosok, tobakosok, csizmadiák, szűcsök és nyergesek; a fémiparban aranyművesek, kovácsok, kerékgyártók dolgoztak. Éltek még rajtuk kívül Szentendrén hajósok, révészek, molnárok, bérkocsisok, hajóvontatók, szappanfőzők, festők, pékek és pipakészítők. A város leggazdagabb polgárai a szőlőbirtokkal is rendelkező kereskedők voltak. Szerb Privilegiális Szentendrei Kereskedő Társaság néven már 1698-ban érdekközösségbe tömörültek. Céhük közel másfél évszázadig állt fenn. Ők emeltettek emlékkeresztet a város főterén 1763-ban, hálából, hogy a nagy pestisjárvány elkerülte Szentendrét. A kalmárkereszt (vagy pestiskereszt) azóta is áll. A szerb kereskedőcsaládok elsősorban a Fő téren és közvetlen környékén, a mai Dumtsa Jenő utcában, a Bogdányi utcában, a Görög utcában és a Duna-parton építették fel emeletes házaikat a korábbi faházak helyén. Stílusuk máig láthatóan délies, „mediterrán”. Hatalmas - néha több szintes - pincéikben tárolták a bort; a földszinten rendezték be az üzletet; az emeleten lakott a kereskedő és családja; a magas padlástér pedig áruraktárként szolgált. Az építkezéshez felhasználták a római- és középkori romépületek anyagát. Házaikat gyakran a korábbi épületek alapjaira építették. Így alakult ki a belváros mai arculata: 18. századi egyszerű barokk, rokokó és copf épületek középkori utcaszerkezet keretében. Az 1728-as összeírás szerint 2158 akó bort termeltek majdnem 88 hektáron. A 15 akó környéki holdankénti átlagtermés jónak mondható. 1772-ben az úrbéri összeírás 371 hektár szőlőt regisztrált, 1787-ben 305 szőlőbirtokost írtak össze, össztermésük 34 895 akó bor volt, és a századfordulóra 70 000 akóig ugrott fel (majdnem négymillió liter). Az 1791-es összeírás 131 iparos 28 féle iparát tartalmazza. Az egyutcás, főteres település átalakult sugaras szerkezetűvé, ahogyan a Fő tértől a hegyek felé vezető utak mentén is házak épültek. A várost szőlőhegyek veszik körül, ami a lakosság fő foglalkozását mutatja, hiszen ekkora kiterjedésű szőlőket nem lehet másképp megművelni, mint főmunkaként. A lakosság kétharmada kizárólag bortermeléssel foglalkozott, a maradék nagy része pedig borkereskedelemmel és kiszolgálóiparral, mint például rengeteg kádármester, fuvaros. A városias településmag viszonylag kicsi. Itt épültek a gazdagabbak házai. Ezekre a féltetős beépítés, a kicsi belső udvar és a kert hiánya jellemző. Építésük idején a nagy udvar még nem volt státuszszimbólum, ellenkezőleg a nagy udvarra a gazdálkodáshoz volt szükség, amit ezek a tulajdonosok nem végeztek. Az általában kövezett kis udvar csak a szükséges melléképületek megközelítésére kellett. Egyes nagyobb épületeknek egyáltalán nincs udvaruk, mivel minden helyet kihasználtak a beépítéshez. Ezekhez a kispolgári és iparos házak csatlakoznak, amelyek alacsonyak, és hossztengelyük párhuzamos az útra. Itt álltak az üzletek is. Ezek körül félagrár és agrár jellegű zónák települtek. A lakosság foglalkozás szerint földrajzilag elkülönült. A fő út Duna felé eső oldalán a halászok és hajósok, másik oldalán kereskedők laktak. Az utóbbiak gazdagabbjai a Fő téren és környékén. A hegyekre húzódó utak mentén szőlősgazdák és szántóvetők éltek. Az utcaszerkezet a térszínhez igazodik. A lapos részeken viszonylag szabályos telektömbök állnak, míg északra és nyugatra haladva egyre szabálytalanabbá válik. Az egy központú sugaras szerkezetet tovább bonyolítja, hogy a Bükkös-patakon hidat kellett állítani, és az „Öreg híd” mindkét oldala egy-egy csomóponttá vált. Emellett a Fő tér felett álló templom környéke körtelepülés jelleget is mutat. Az ilyen körtelepülések a Dunakanyarban csak ott alakultak ki, ahová szerbek költöztek be. Sőt több önálló, nagyon kicsi körtelepülés is kirajzolódik egymás mellett. A templomdomb még a topográfiai adottságai miatt lett központja egy körtelepnek (nem is szerbek, hanem katolikus dalmátok lakták a környékét), de a többi szerb templom is egy-egy körtelep központjává vált olyan területeken, ahol a domborzat egyébként ezt nem indokolta, viszont szerb lakosság telepedett meg a temploma körül. A 19. századi változások leginkább a város központjában láthatók, ahol a Szent János templom körbeépült, és elkezdett kialakulni a ma jellemző városkép a szűk utcákkal. A nagy változás jelentős mértékben az 1838 márciusi hatalmas árvíznek tulajdonítható, amely 177 házat döntött le a Belváros környékén. Látható a belső udvaros, már nem a mezőgazdaságot szolgáló udvartípus kialakulása. Ezek kereskedőházak. 1783-ban még csak 14 kereskedőt tartottak nyilván a városban, ez a szám a 19. századra a többszörösére nőtt. A 19. század minden tekintetben hanyatlást hozott a városra. Ebben jelentős szerepet játszott az 1775-ös, 1799-es, 1809-es és 1837-es árvíz. 1800-ban tűzvész pusztította el a maradék faházakat, az agyagtapasztásos kőházakat viszont az áradások. 1832-re 3186 főre csökkent a lakosság. A külterületeken még jelentős a szőlő, a Bükkös patak partján azonban megjelennek a legelők is. A szőlő visszaszorulására történeti adatok is vannak. Visszaesett a kivitel, az országon belüli kereslet a homoki szőlők miatt csökkent. A hegyi borok végét majd az 1880–1885-ös filoxéra hozta el. Az 1885-ös kataszter már főleg legelőket mutat. Gazdaság A városban papírgyár és cementárugyár képviselte korábban a nagyipart, a környező ipari területeken kisüzemek létesültek, mint a Szentendrei Ipari Szövetkezet (SzISz), vagy a PEFÉM izbégi telepe. A rendszerváltozás után a papírgyár görög tulajdonba került, majd felszámolták, szintén megszűnt az izraeli tulajdonú gyémántcsiszoló-üzem. A kisüzemek gyakorlatilag eltűntek a korábbi ipari területről, helyettük szolgáltató tevékenységek települtek. Az úgynevezett „Kocsigyár”, ahol a II. világháborúban munkaszolgálatosok dolgoztak, már nem működik. Az üzemet lebontották, a területet jelentősen átalakították, egy részének helyén ma lakópark áll, a további részein most tervezik a lakásberuházásokat. Szentendrén a munkahelyek száma folyamatosan csökken, így területének nagy része alvóváros jellegű. Népesség A kisváros sajátos mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be. A horvát kisebbség jelentős része saját magát dalmátnak nevezi, ők maguk pedig Dalmáciából érkeztek a 17. század legvégén. Szentendre népessége a 2015-ös adatok alapján 25 542 fő volt, amely a 2011-es népszámlálást leszámítva már az 1970-es évek óta folyamatosan növekedett. A városban túlnyomó többségben magyarok laknak, 87,9%-a volt az a 2011-es számláláskor. A jelentősebb kisebbségnek a németek számítanak 1,7%-kal, őket követi a cigányság 0,5%-kal, majd a szerbek 0,4%-kal, a horvátok, a lengyelek, a románok és a szlovákok 0,3%-kal, valamint az ukránok és a görögök 0,1%-kal. A város 2,2%-a valamely egyéb, nem hazai nemzetiséget képviseli, 11,9%-a pedig nem kívánt válaszolni. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselői a Horvát Kisebbségi Önkormányzatnak Benkovits György író, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzatnak Halper Dávid esztéta, és Kecskésné Pastinszky Krisztina antikvárius, a Német Kisebbségi Önkormányzatnak dr. Bindorffer Györgyi kulturális antropológus és dr. Virághalmy Lea tudományos szakíró, a Szerb Nemzeti Kisebbségi Önkormányzatnak pedig Vukovits Koszta művészettörténész és Brczán Miroszláv a Vujicsics együttes tagja. Szentendre város vallási feloszlási aránya a 2011-es adatok alapján a következő. Római katolikus az itt lévők 35,8%-a, református 9,9%-a, evangélikus az 1,5%-a, görögkatolikus a 0,6%-a, és a zsidó vallást gyakorolja pedig a lakosság 0,2%-a. Más egyházhoz, felekezethez tartozik százalékban a város 2,6%-a. Nem tartozik egyházhoz és semmilyen más felekezethez a 21,1%-a. Nem kívánt válaszolni a 28,1%-a. Nevezetes személyek Jakov Ignjatovics (1822–1889), magyarországi szerb író (itt született) Ferenczy Béni (1890–1967), szobrászművész (itt született) Ferenczy Noémi (1890–1957), gobelinművész (itt született) Deim Pál (1932–2016), Kossuth-díjas magyar festőművész (itt született) Borbély Mihály (1956–) zenész, a magyar kortárs jazz meghatározó alakja (itt született) Pálinkás János (1968–) festőművész (itt született) Benkovits György festőművész (itt született) Wolf Kati (1974–), magyar énekesnő (itt született) Báthory Zoltán (1978-), magyar születésű amerikai zenész (itt született) Ferenczy Károly (1862–1917), festő (a városban élt) Andorka Péter (1987–), magyar zeneszerző (a városban él) Endrei Judit (1953-), bemondó, szerkesztő-műsorvezető (a városban él) ef Zámbó István (1950-), festőművész, (a városban él) Aknay János (1949-), festőművész, (a városban él) Regős István (1954-), festőművész, (a városban él) Ivancsics Ilona (1960-), színésznő (a városban él) Ifjabb Ábrányi Emil (1850–1920) költő, műfordító, újságíró (itt hunyt el) Hamvas Béla , (1897–1968) író, filozófus, esztéta (itt nyugszik) Városszerkezet Városrészek Szentendre városának szerkezetét meghatározzák a fent említett nemzetiségek negyedei ("mehalái"), illetve az azok központjában elhelyezkedő templomok. Szentendre városrészeit az Állomás tér és környéke, a déli és az északi városrész, a közötte elhelyezkedő történelmi városmag, illetve a Bükkös-patak partja és az Izbég jelenti. A HÉV-végállomás területét (Állomás tér) a '70-es években modernizálták. A buszpályaudvart 1977-ben adták át. A tértől nem messze emelték a Rózsakert lakótelepet. Nyugat felé található a "Püspökmajor" városrész, illetve a lakótelep, a Pismány illetve Pilisszentlászló felé halad a 11-es út, valamint a belváros felé indul a Kossuth Lajos utca. A Kossuth Lajos utcán haladva a 18. századi pestisjárvány áldozatainak emelt Flórián kápolna mögött terül el az egykori római város. A tábor emlékeit mutatja fel a Római kőtár, korabeli faragott mérföldkövekkel, sírkövekkel, kőládákkal. A Pozsarevacska-templomot elhagyva a Bükkös-patak hídján keresztül (Szabadság tér) érhetjük el a város "főutcáját", a Dumtsa Jenő utcát. Az utca Dumtsa Jenőről, a város első polgármesteréről kapta nevét. Műemlék - többnyire 18. század végi - épületek között ér be az utca a városközpontba. A híd közelében áll a modern evangélikus istentiszteleti ház. Az utcától keletre, a Duna-parton látható a Dunakorzó (egykori Somogyi-Bacsó part). Árvízvédelmi okokból építették át, ma sétálóutca. Az utca bal oldalán áll a Péter-Pál római katolikus templom (az egykori Csiprovacska). A Fő tér előtt találhatjuk a Pajor-kúriát, a Barcsay Múzeumot, ill. a híres Szamos Marcipán Kiállítás és Látványműhelyt. A történelmi városmag központja a Fő tér és a Bogdányi utca, számos műemlék épülettel, múzeummal, illetve a közelben a hangulatos Duna-part. Ettől nem messze, a kisparcellás szőlősgazdák dombja volt a Szamárhegy, a Belvárostól északra elhelyezkedő, szintén történelmi városrész, amely a 20. század elején kezdett beépülni. A domb neve nem a szamárra utal, hanem a szerb самар (nyereg) kifejezésből alakult. A Szamárhegy legmagasabb pontján a szattyánt és kordovánt cserző bőrkészítők (tobakosok) emelték a Tobakosok keresztjét, ahonnan pompás kilátás nyílik a Dunakanyarra. Ettől északkeletre, a domb alján találhatjuk meg a Szentendre Régi Művésztelepet, az egykori Szentendrei művésztelep központját, illetve az 1978-ban létesült Kerényi Jenő Emlékmúzeum pavilonját az azt körülvevő szoborparkkal. Itt állították a Bogdányi és Dézsma utcák sarkán a Szőlősgazdák keresztjét, nem sokkal távolabb pedig Szent Orbán emlékkeresztjét, aki a katolikus és ortodox egyházaknak is szentje és védnöke a szőlőművelésnek. A Bükkös-patak útjának vége keresztülfut a városon. A meder ma már kövezett, híd is átvezet rajta. A városból kifelé menet, a patak partja felett magasodik a katolikus kálvária. Ezt követően a "Felszabadulás" lakótelep közelében Izbég felé fut a patak. Kultúra Múzeumok Egyéb kiállítások Szerb Egyházi Múzeum Korenchy Gábor zenélő gyűjteménye Városi Tömegközlekedési Múzeum Marcipánmúzeum Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Színházak Szentendrei Teátrum Művészet Malom – 1999-ben Szentendre új kulturális intézménnyel gazdagodott. A régi fűrészmalom felújításával létrehozott Művészet Malom képzőművészeti kiállítások mellett a társművészetek rendezvényeit, köztük a Szentendrei Teátrum előadásait is befogadja. A malom félkész épületének izgalmas belső terében új játszóhely született, amely ideális helyszíne a kísérletező, a hagyományos színjátszás keretein túllépő stúdió előadásoknak. Fedett, férőhely: 100 fő. Dunaparti Művelődési Ház – A Szentendrei Teátrum harmadik játszóhelye a Dunaparti Művelődési Ház udvara, ahol a kis színpadot körülölelő tornyos polgárház természetes díszletként szolgál a vidám, kamarajellegű előadásokhoz. Szabadtér, férőhely: 100 fő. Cím: Dunakorzó 11/a. Oktatás Általános iskolák: Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola Izbégi Általános Iskola Szent András Általános Iskola Templomdombi Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium "Agy Tanoda" Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Középiskolák: Szentendrei Református Gimnázium Móricz Zsigmond Gimnázium Szentendrei Ferences Gimnázium II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium Petzelt József Szakközépiskola és Szakiskola Sport A városnak korábban két futballpályája volt, a Kossuth FC és a Petőfi SK tulajdonában. Ma már egyik sem üzemel. Az utóbbi még sportcélokat szolgál a helyi baseballcsapat, a Szentendre Sleepwalkers számára. A teremsportok közül jelentősebb a kézilabda. Testvérvárosai Barbizon Franciaország (2007) Godmanchester Anglia (1996) Gubbio , Olaszország (2016) Hoi-an Vietnam (2006) Huntingdon Anglia (1996) Kézdivásárhely Románia (1990) Kruševac Szerbia (1990) Salon-de-Provence Franciaország (1997) Stari Grad Horvátország (2003) Uusikaupunki , Finnország (1990) Wertheim , Németország (1989) Zilah Románia (1990) Kalisz , Lengyelország Koprivshtitsa, Bulgária Tájékoztatás TV Szentendre Rádió Szentendre La Puebla de los Infantes La Puebla de los Infantes település Spanyolországban, Sevilla tartományban. La Puebla de los Infantes Constantina, Las Navas de la Concepción, Hornachuelos, Peñaflor (Seville) és Lora del Río községekkel határos. Lakosainak száma 3051 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kapi Gyula Kapi Gyula (Lajoskomárom (Veszprém megye), 1850. január 27. – Sopron, 1923. március 28.) ágostai evangélikus tanítóképző-intézet igazgatója, Kapi Béla evangélikus püspök, egyházi író édesapja. Élete Kapp Henrik tanító és Balog Julianna fia. 8 évesen árvaságra jutván, neveltetéséről testvérei, s rokonai gondoskodtak. 1861-ben a soproni ágostai evangélikus líceumba íratták be és Kapp családi nevét egyik pártfogója Pálfy József a soproni tanítóképző-intézet igazgatója változtatta Kapira. Az érettségi vizsga letétele után, 1869-ben a soproni tanitóképző tanárává választották meg. 1870-ben a tanítóképzés tanulmányozása végett beutazta Németországot. 1872-ben képzőintézeti tanári vizsgát tett. Az 1873-74-es tanévet a lipcsei és zürichi egyetemen töltötte, pedagógiai tanulmányainak kiegészítése végett. Időközben meglátogatta a szász, porosz és a svájci tanítóképző-intézeteket. Külföldről visszatérvén, egyházkerülete rendes képzőintézeti tanárrá léptette elő, 1889-ben pedig igazgatóvá választotta meg. Az 1891-93. évi egyetemes zsinatra a dunántúli ágostai evangélikus egyházkerület egyik tanárképviselőjéül küldötte ki. 1895-ben az egyházi ének és zene ápolására megalakította a dunántúli ágostai evangélikus egyházkerületi ének- és zenepártoló egyesületet, melynek ugyanakkor főtitkára lett. 1896-ban megválasztották az evangélikus egyetemes tanügyi bizottság tagjává. Elhunyt 1923. március 28-án de. 3/4 10 órakor, életének 74., házasságának 48. évében; örök nyugalomra helyezték 30-án, nagypénteken délután az evangélikus egyház szertartása szerint a soproni evangélikus temetőben. Neje, Hirschfeld Adrienne egy évvel élte túl, 1929. április 19-én déli 12 órakor hunyt el. Cikkei, melyek főképpen a nevelés és zene köréből valók, a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Sopron (1873. Lipcse népiskolái, 1877. Mosonyi Mihály a magyar zene történelmében, 1878. Id. Ábrányi Kornél zenénk történelmében), Néptanítók Lapja (1875. Az önképzőkörökről, 1876. Szászország tanitóképző-intézetei), Evang. Egyház és Iskola (1884. Az iskolák Luther tanuló-korában, 1885. Ev. gyámintézetünk multja és mostani szervezete), M. Tanitóképző (1890. Tanitóképző-intézeteink zeneoktatásáról, A tanító-intézetek tantervének módosítása, A bécsújhelyi tanítóképző-intézet, 1893. Az ifjusági önképző körökről). Munkái Dalkönyvecske a népiskola alsó osztályai számára. Bpest, 1881 (2. kiadás. U. ott, év n.). Utasítás a Kapi Gyula által írt Dalkönyvecskéhez a népiskola alsóbb osztályaiban. U. ott, 1882 Pálmaágak Egyházi s alkalmi énekek férfikarra. U. ott, 1886 és 1888 ABC és olvasókönyv. U. ott. 1886. (Protestáns Népiskolai Könyvek Tára I. Papp Józseffel és Pós Lajossal együtt. 3. képes kiadás. U. ott, 1893) Olvasókönyv az evang. népiskola II. és III. osztálya számára. U. ott, 1886 (Prot. Népiskolai Könyvek Tára III. Bakó Sámuellel és Papp Józseffel együtt. 4. képes kiadás. U. ott, 1894) Összhangzattani gyakorló könyv. Zene iskolák és tanítóképzőintézetek számára. U. ott, 1887-88. Két füzet. Olvasó- és tankönyv az evang. népiskola IV-VI. osztálya számára. U. ott. 1889. (Papp Józseffel együtt. 2. jav. kiadás 1889, 3. kiadás. 1893. U. ott.). A soproni ev. tanítóképző-intézet gyakorló-iskolájának szervezete és részletes tanmenetei. Sopron, 1889 (Papp Józseffel együtt. A tanitóképzőintézet Értesítőjéből) Ötven rövid előjáték orgonára vagy harmoniumra. Bpest, 1890 Orgona-iskola. U. ott. 1891. (3. kiadás. U. ott, 1893) Melodrámai zene Arany, Ráchel siralma c. költeményéhez. U. ott, 1895 1889-ben az ev. népoktatás érdekében megalapította az Evangelikus Népiskola c. havi folyóiratot, melyet Papp Józseffel együtt három évig szerkesztett. 12R busz (Szeged) A szegedi 12R jelzésű autóbusz Tarján, Víztorony tér és az Ikarus Szegedi Gyára között közlekedett. Története A 12R járat a Tarján, Víztorony tér és az Ikarus Szegedi Gyára között közlekedett 1985-ben. Az „R” betű elhagyásával a járat jelzése 12-es lett 1996-ban.[forrás?] A 12R járat 2004. július 2-án járt utoljára. Legutolsó menetrendje szerint munkanapokon Tarján, Víztorony térről 4.45-kor, 5.20-kor, 6.00-kor, 6.20-kor, 7.00-kor és 21.30-kor, míg az Ikarustól 5.38-kor, 6.20-kor, 14.20-kor, 15.45-kor (ez a járat csak a hetek utolsó munkanapja kivételével munkanapokon közlekedett), 16.15-kor és 22.20-kor indult. Megállóhelyei Megállóhelyei 1997-ben, 1999-ben és 2004-ben: Huarte/Uharte Huarte/Uharte település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Huarte/Uharte Esteribar, Egüés, Burlada, Villava és Ezcabarte községekkel határos. Lakosainak száma 6917 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: PK A PK (oroszul: ПК – Пулемёт Калашникова, magyar átírásban: Pulemjot Kalasnyikova, magyarul: Kalasnyikov-géppuska), illetve modernizált változata a PKM a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott 7,62 mm-es géppuska, mely a 7,62×54 mm R peremes lőszert tüzeli. GRAU-kódja 6P6, a PKM esetében 6P6M. Sorozatgyártása még napjainkban is folyik a kovrovi Gyegtyarjov Gyárban (ZID). Ukrajnában 2014-től a kijevi Majak vállalat gyártja a másolatát KM–7,62 jelzéssel. Harcjárműbe szerelhető változata a KT–7,62. Története Az RPD leváltására fejlesztették ki Mihail Kalasnyikov irányításával. A fegyver a Nyikityin-géppuska (PN) vetélytársaként készült. Alaptípusát, a PK géppuskát 1961-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. Néhány évvel később a fegyver a Varsói Szerződés, és más, a Szovjetunióval szövetsége országok hadseregeiben is megjelent. A fegyverhez a Szamozsenkov által eredetileg a Nyikityin-géppuskához 1960-ban szerkesztett 6T2 (GRAU-kód) jelű háromlábú állványt alkalmazták. Az állványos változat a PKSZ jelzést kapta. Harckocsiba épített változata az elektromos elsütőszerkezettel ellátott PKT, páncélozott szállító járműveken használt változata pedig a PKB. 1969-ben jelent meg a fegyver módosított, kisebb tömegű és könnyebben kezelhető változata, a PKM, melynek ugyancsak gyártották a harcjárműbe építhető változatát, a PKMT-et, valamint az állványos változatát, a PKMSZ-t. Utóbbihoz azonban a Sztyepanov-féle 6T5 jelű háromlábú állványt alkalmazzák, mely a 6T2-nél 3,2 kg-mal könnyebb. Jellemzői A PKM a cső alá hajtható villaállvánnyal rendelkezik. A légvédelmi célokra is alkalmas PKMSZ a háromlábú, összecsukható állvánnyal ellátott változat, melynek tömege 4,5 kg. Harcjármű fedélzeti fegyverként a tusa és villaállvány nélküli, elektromos elsütőszerkezettel is szerelhető változat a PKT, mely nehezebb csővel és módosított gázelvezetővel rendelkezik. A PKM géppuska gázelvételes (gázdugattyús) rendszerű, forgó zártestű merev reteszelésű. Elsütése nyitott zárhelyzetből történik, melynek gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a felhevült cső (egészen pontosan a töltényűr része)nem tudja a lőszert a kezelő akaratán kívül beindítani, ugyanis a lőszer az elsütőbillentyű elhúzása után kerül a töltényűrbe. A gázdugattyú a cső alatt helyezkedik el. A heveder egyben maradó tagú, 25 töltényes szakaszokból áll össze. Kétféle rakasz van rendszeresítve: 100 töltényes a géppuskára szerelhető, a 200 darabost a háromlábú állványra lehet rögzíteni. A PKM csak sorozatlövésre alkalmas, irányzéka 1500 méterig állítható, hagyományos, mechanikus kialakítású. Maximális lőtávolság 3800 méter, mely a cső 35 fokos állásában lehetséges - a lövedék a teljes röppályán megtartja ölőerejét. A géppuska megbízhatóságát fokozza, hogy csöve gyorsan és egyszerűen cserélhető (kb. 400 lövés folyamatos leadása után kell), valamint a működtető gázmennyiség az üzemi körülményeknek megfelelően három állásban állítható (1-es legkisebb gázmennyiség, 3-as legnagyobb gázmennyiség<-ezt extrém hidegben, illetve erősen szennyezett fegyver esetén szabad használni. Amennyiben optimális körülmények között üzemeltetjük 3-as állásban a fegyver a nagy gáznyomás miatt tönkremehet). A csőtorkolaton elhelyezett 70 mm hosszú lángrejtő csökkenti a torkolattűz láthatóságát, és csőszájfékként is működik. A géppuska egyik legnagyobb előnye, hogy egyszerű, ezért rendkívül könnyű fegyver. Rendszeresítő országok Afganisztán Albánia Algéria Örményország Azerbajdzsán Banglades Fehéroroszország Bulgária Kambodzsa Zöld-foki Köztársaság Kína Horvátország Kuba Csehország Kongói Demokratikus Köztársaság NDK Egyiptom Finnország Grúzia Görögország Magyarország Irán Irak Kazahsztán Kirgizisztán Mali Moldova Nicaragua Panama Lengyelország Románia Oroszország Kongó Szlovákia Szovjetunió Srí Lanka Tádzsikisztán Türkmenisztán Törökország Ukrajna Üzbegisztán Vietnam Jugoszlávia Apatija Apatija falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Ludbreghez tartozik. Fekvése Ludbregtől 4 km-re keletre a Varasdi-síkságon fekszik. Története A település alapítási ideje ismeretlen, már 1464-ben említik a ludbregi uradalom falvai között. 1857-ben 192, 1910-ben 345 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben 89 háza és 287 lakosa volt. Nevezetességei A Jézus Szíve kápolna 1908-ban épült. .kids A .kids egy internetes legfelső szintű tartomány kód, melyet hivatalosan még nem hoztak létre. Zöld füzike A zöld füzike vagy sárga füzike (Phylloscopus trochiloides) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Seicercus nembe tartozik Seicercus trochiloides néven. Előfordulása Ausztria, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Afganisztán, Azerbajdzsán, Banglades, Fehéroroszország, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Irán, Kazahsztán, Dél-Korea, Észak-Korea, Kuvait, Kirgizisztán, Laosz, Mongólia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Tádzsikisztán, Thaiföld, Törökország, Ukrajna, Üzbegisztán és Vietnám területén honos. Kóborló példányai eljutnak Bahrein, Belgium, Feröer, Franciaország, Görögország, Hongkong, Írország, Olaszország, Malajzia, Hollandia, Omán, Románia, Spanyolország, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Királyság területére is. Alfajai Phylloscopus trochiloides viridanus (Blyth, 1843) – költési területe középkelet- és északkelet- Európától közép- Szibériáig , északnyugat- Mongóliáig , északnyugat- Kínáig , télen India , Srí Lanka ; Phylloscopus trochiloides ludlowi (Whistler, 1931) – költési területe észak- Afganisztán , észak- Pakisztán , észak- India , télen keletközép- India ; Phylloscopus trochiloides trochiloides (Sundevall, 1837) – költési területe közép- és kelet- Himalája , télen északkelet- India , Banglades , dél- Kína , Mianmar , nyugat- és észak- Thaiföld , észak- Laosz , észak- Vietnam ; Phylloscopus trochiloides obscuratus (Stresemann, 1929) – költési területe közép- Kína , télen dél- Kína , Mianmar , északnyugat- Thaiföld , észak- Laosz , észak- Vietnam . Meagher megye Meagher megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Montana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa White Sulphur Springs. Lakosainak száma 1937 fő (2013. július 1.). Meagher megye Cascade, Broadwater, Park, Judith Basin, Wheatland, Sweet Grass, Gallatin és Lewis and Clark megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: A Fantázia Birodalmának hercegnői A Fantázia Birodalmának hercegnői egyike a Tea Stilton által írt könyvsorozatoknak. Olaszul tizenhárom, magyarul hét kötete jelent meg. Kötetei A jéghercegnő A korallok hercegnője A sivatag hercegnője Az erdők hercegnője A sötétség hercegnője Az álom királynője A tenger boszorkánya Szereplők A jéghercegnő Nives a jéghercegnő. Minden bizonnyal a legbátrabba hercegnők közül. Erős temperamentumú, vasakaratú és szívós; gyakran kockáztatja az életét másokért. Nehéz megszerezni a bizalmát, de ha sikerül, akkor nagyon szeretetteljes a körülötte lévőkkel. 18 éves. Berglind bárónő Nives idős nagynénje, aki olykor szigorú, de mindig a legjobbat akarja az unokahúgának. Arla és Erla Arcandida kastélyának két szakácsnője. Cserfes és makacs nővérek, akik állandóan vitatkoznak egymással. Gunnar a birodalom legnagyobb fehér farkasa, Arcandida őre. Figyelő szeme mindent lát, csalhatatlan ösztönét senki sem csaphatja be. Haldorr Arcandida könyvtárosa . Szenvedélyes tudós, az udvar egyik legfontosabb embere. Helgi az udvar kertésze . Ő az egyetlen, aki ismerte Nives apját, a Bölcs Királyt. Olafur Arcandida lakája. Mindig tökéletes megjelenésű, és soha nem veszíti el a hidegvérét. Thina és Tallia Nives két unokahúga. Tallia, a kisebb testvér élénk tekintetű, eleven gyerek. Thina, a nővére okosabb és érettebb, nagy, értelmes szemekkel. Calengol félig manó , félig törpe lény, Nives és Arcandida első számú ellensége. Herbert de Lom herceg Lom földjének hercege, Nives jegyese. Titokzatos természetére azonban fény derül. A korallok hercegnője Kalea a Korallok Birodalmának hercegnője. Szelíd és hiszékeny, vonzódik valakihez, aki elhiteti vele, hogy a barátja. Optimista , romantikus, naivan megbízik a gonosz emberekben. 17 éves. Purotu és Naehu Kalea fogadott testvéröccsei. Külsőleg szinte egyformák, de jellemükben nagyon is kölünböznek. Rajonganak a korallok hercegnőjéért. Tiarè udvari kertészlány, Kalea legjobb barátnője. A Nefelejcs Virágát körbezáró sövénylabirintus őre. Emiri udvari szakács . Magas, tagbaszakadt férfi, de a tekintete szelíd és jóságos. Négy papagáj a segítője. Kaliq Zaba titokzatos fiatalember, a távoli Aranyló Homok Birodalmából érkezik. Növények kutat, és szereti a tengert. Egy hajótörés után Nefelejcs Virágában köt ki. Garcia Nefelejcs Virágának királyi delfinje, Kalea hű társa a vízi utakon. Moea a Korallok Birodalmának világítótornyát őrzi, Kalea bölcs bizalmasa. A hercegnő úgy fordul hozzá tanácsért, mintha az anyjához menne. Javasember a Korallok Birodalmának gyógyítója. A gyógyszerek és a gyógyfüvek minden titkát ismeri. A birodalom bölcse. A sivatag hercegnője Samah a sivatag hercegnője. Bölcs és megfontolt, átérzi a legnagyobb nővér kötelességeivel járó felelősség súlyát. Húsz éves. Armal Samah unokaöccse, bátor jellem, odavan a kalandokért és a nagy, nyílt terekért. Kedvenc időtöltése a sivatag felfedezése és Okkerszikla meredek falának megmászása. Daishan Armal nővére, Samah unokahúga. Romantikus, szelíd, álmodozó alkat, de ha valami nem tetszik neki, ki tudja ám nyitni a száját. Dasin az Okkerszikla egyetlen székén üldögélő szövőnő különleges vásznakat készít, melyekbe a széltől hallott történeteket szövi bele. Rubin Blue kiismerhetetlen idegen, az évenként megrendezett Homoki Vásárra érkezik Okkersziklára. Nyájas, udvarias modora felkeltik a helybéliek érdeklődését, de gyanakvását is... Amira a hercegnő saját lovának kijár az arany nyeregtakaró és a különleges bánásmód az udvari istállóban. Amira pompás paripa, rendkívül megbízható ösztönei révén pótolhatatlan segítőtársa Samahnak a végeláthatatlan homoksivatagban. Yuften fiatal kereskedő, a Zöld síkság szélén fekvő falvak egyikéből érkezik Okkersziklára. Ösztöneire hallgató, zabolázhatatlan ifjú. Szíve egy olyan lányért dobog, akinek királyi vér folyik az ereiben. Nagyapa Samah anyai nagyapja, a Bölcs Király egykori tanácsadója — a bölcs Amar költő és író is egyben. Samah mindenben számíthat rá, különösen, ha vigaszra vagy jó tanácsra van szüksége. Az erdők hercegnője Yara , tizenhat éves, az Erdők Birodalmának uralkodónője és a Fantázia Birodalmának legfiatalabb hercegnője. Mindig tele van ötletekkel. Sumati a biztos pont az erdők hercegnője életében. Ő gondozta Yarát, miután a hercegnő szülei egy-egy külön birodalmat bíztal az öt testvérre. Yarát szeretettel és egy édesanya odaadásával nevelte föl. Arun Jangalaliana palotája a birodalom építészének és ácsának remekműve. Tartózkodó, szűkszavú ember, akinek alkotásai láttán a többi halandó nem jut szóhoz az ámulattól. Darany ha táncmulatság készül, Darany, az udvari muzsikus semmi szín alatt nem hiányozhat. Jangalaliana palotája kész hangszergyűjteménnyel büszkélkedhet, melyet Darany becses kincsként őriz. Vanak a nai-lai törzs főnöke, a Bölcs Király és Yara ellensége. Harcias jellem, aki idővel behódol egy nagyobb és hatalmasabb erőnek. Lalima a puha szőrű párduc a hercegnő hű társa. A mangroveerdőben találtak rá, amikor még kicsi volt. Azóta Yara és ő elválaszthatatlan barátok. A szentjánosbogarak gazdája a Mohos Lankákon álló kunyhóban él egy öreg bölcs, akinek a szíve a nai-laikhoz húz. Úgy tűnik azonban, hogy borongásra hajlamos jelleme mögött titkos tudás és kifürkészhetetlen talányok rejtőznek... Verdelj a fekete rizzsel töltött óriáspapirusz-rolád a fő specialitás Jangalaliana palotája. Kivételes tehetségű szakács készítiː Verdelj, az udvari gorilla. A sötétség hercegnője Diamante a sötétség hercegnője. A föld felszíne alatt épült csodálatos palotában, Kerekkőben él. Nivesnek, a jéghercegnőnek az ikertestvére, úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Ám néha irigy nővérére, mert úgy gondolja, ő az apjuk kedvence. Néha szeszélyes, szemtelen és durva, 18 éves. Kedvenc elfoglaltsága a drágakövek megmunkálása. Beleszeret Rubin Blue-ba, a messziről érkezett titokzatos idegenbe. Zecchino Diamante házitanítója. Nem csak a hercegnő tanulmányi előmenetele a feladata; ő az egyetlen, aki vissza tudja fogni a heves természetét. Zaffira élettel teli, szimpatikus leányzó, Zecchino lánya, Deamante mellett dolgozik Kerekkőben. Diamante meglehetősen szigorú vele, mert bosszantja Zaffira pontossága, tökéletessége. Bársonyos Szárnyú Pillangók a hercegnő elválaszthatalan társai, a legenda szerint hópelyhek átváltozott alakjai, a Sokszínű Medencékből libbennek ki. A Sötét Folyamok Mestere a Sötétség Birodalmának legnagyobb bölcse, Kerekkő titkainak örzője. Hatalmában tartja a Sokszínű Medencék vizeit is, melyek alján rejlik az Álom Dalának ötödik, nagybecsű része. Rókakukták a gránitkonyhákból áradó mennyei illat az ő érdemük: ők az udvari szakácsok. Az általuk készített édesgyökér-levesnek nincs párja az Öt Birodalomban. Ortensio az udvar fiatal, lendületes kertésze, szenvedélyesen műveli a Füves Mezőket. Könnyen összetalálkozhatunk vele Kerekkő folyosóin, amikor a frissen szedett zöldséggel, édes gyümölcsökkel teli hátikosarát a konyhákra szállítja. A királyi testőrség vakondjai senki sem ismeri náluk jobban Kerekkő szűk alagútjait! Ezért nem csak a palota védelme a feladatuk; kényes munkák elvégzésére is vállalkoznak, mint például sókristályokat szállítanak. Az álom királynője Az Álom Királynője milyen titok övezi a királynőt? Miközben elkerülhetetlenül közeleg a Név Nélküli Herceggel való leszámolás pillanata, a hercegnők kiderítik, hogy anyjuk közelebb van hozzájuk, mint gondolnák... A Bölcs Király senki nem sejti, hogy Helgi – az Örök Jég Birodalmának kertésze – külseje alatt a Bölcs Király, az öt hercegnő apja rejtőzik. Ideje, hogy a birodalom minden titkára fény derüljön végre! A Név Nélküli Herceg nem odázhatja tovább, hogy megmutassa igazi arcát. Jéghideg tekintete és kegyetlen lelke előtt semmi nem marad észrevétlen; a királyi családnak minden bátorságát össze kell szednie, ha le akarja győzni. Fehér tigrisek varázsállatok, a Bölcs Király alkotta őket, hogy őrizzék az Álom Erőd tornyaiba zárt titkokat. A hercegnők kizárólag csellel és kedvességgel szelídíthetik meg a vadakat. Nives a jéghercegnő Gunnar Nives férje, a jégherceg. A hercegnő szerelmének köszönheti, hogy megtört a varázs, mely farkastestbe kényszerítette. Kalea a korallok hercegnője Samah a sivatag hercegnője Yara az erdők hercegnője Diamante a sötétség hercegnője Rubin Blue Diamante vőlegénye Helyszínek A jéghercegnő Arcandida , a királyi kastély. Kikötő Fókák kikötője Királyok útja Arcandidától a kikötőig vezető út. Nagy Fa barlangja itt található a Nagy Fa, az Örök Jég Birodalmát mindenféle gyümölccsel ellátó fa. Calengol barlangja Nives és a birodalom elsőszámú ellenségének otthona. Villámsújtotta Rengeteg a háború idején elpusztult erdő, ahol Calengol és családja élt. Befagyott Tó Falu itt él az Örök Jég Birodalmának népe, mintegy ötven ember. Mozdulatlan Tenger Keleti Fennsík Világ Sóhaja a feltörő gejzír . Nagy Vulkánok , egyikük a Hekta vulkán , melynek hamujából átlátszó tinta készül, így csak a levél címzettje tudja elolvasni. Őrszemek nagy jéghegyek. A korallok hercegnője Nefelejcs Virága a királyi palota. Régen Kék Virágnak hívták. Kőalga az elsüllyedt város. Mielőtt a tenger alatt szunnyadó vulkán kitört, a föld felszínén helyezkedett el. Mára már e virágzó város teljesen a felszín alá süllyedt, a vulkán pedig csodálatos szigetté szelídült, mely a Hold Szigete nevet kapta. Tenger alatti barlang , itt őrzi Kalea az Álom Dalának rábízott sorait. A javasember korallzátonya , itt él a javasember. Nap Szigete , évente itt tartják a horgászversenyt, melynek célja, hogy valaki kifogja az Aranyhalat. A szerencsés halász és családja aztán egy évig Nefelejcs Virága vendégszeretetét élvezi. Aranyló Part , a Nap Szigetén található. Hold Szigete békés földdarabbá szelídült vulkán. Világítótorony , a Hold Szigetén található, a birodalom legmagasabb pontja. Itt él Moea, a torony őre, Kalea bizalmasa. Elmerült Út a Nap és Hold Szigetét összekötő víz alatti út. Csillagok Szigete Nefelejcs Virágának otthont adó sziget. Fehér Öböl , a Csillagok Szigetét körülölelő öböl. A sivatag hercegnője Okkerszikla , melyen egy város magasodik, itt található a királyi palota. Káprázatok Folyója , a folyó, ami átszeli a Suttogások Sivatagát. Suttogások Sivataga , dűnéi képezik az Aranyló Homok Birodalmának egy részét. Kietlen Lejtők a Suttogások Sivatagának nyugati része, itt rejtőzik Samah verse. Zöld síkság , itt él a birodalom népe. Királyok útja , egy út, aminek neve megegyezik az Örök Jég Birodalmában levőével. Az Aranyló Homok Birodalmának Akadémiája , sok tudósnak és kutatónak ad otthont. Bölcsek kikötője A erdők hercegnője Jangalaliana a királyi palota. Smaragd Lagúna , vize alatt található egy alagút, a titkos átjáró az Örök Jég Birodalmába. Ölelkező Törzsek két fa, melynek törzsei egymásba fonódnak. Samah itt vált el Gunnartól és Kaleától. A Fehér Virágok Tisztása , ha valaki mond valamit, aztán megérinti az egyik virágot, ha az becsukódik, hazudott, ha nem, akkor igazat mondott. A szentjánosbogarak gazdájának háza , itt él a szentjánosbogarak gazdája. Mohos Lankák Hét Forrás Folyója A ranija törzs faluja , Mayura a törzsfőnöke. A sepcha törzs faluja vízen ácsolt, kiterjedt cölöprendszerre épült. A knot törzs faluja A tamang törzs faluja A nai-lai törzs faluja A sötétség hercegnője Kerekkő a királyi palota. Sokszínű Medencék gyógyító hatású vize idecsalogatja a birodalom lakóit. A víz egyik medencéből a másikba folyik, s egyik alján ott rejtőzik Diamante verse. Smaragd Vízesés a Sokszínű Medencéket táplálja. Fehér Hegy Kerekkő alatt található hegy, mely tövében rejlik a gumó, amiért annyira odavan a Százfogú nevű szörny. Sóbányák Füves Mezők itt szerzi be a konyhán szükséges zöldséget és gyümölcsöt az udvar kertésze, Ortensio. Gránitkastély falu itt él a birodalom népe. A Végzetes Tűz Odúja , a Tűz segítségével sikerül Diamantének és társainak kiszabadítaniuk Nives udvarát a jég fogságából. Az álom királynője Szél Torka barlangüreg, melyet igen erős légáramlat jár át. Csak a fal mellett haladva lehet átjutni, az Alvó Átjáróba vezet. Alvó Átjáró egy alagút, koromsötét és olyannyira keskeny, hogy csak egy ember fér el benne. Hőmérséklete alacsonyabb, mint az Öt Birodalomban. Fekete Szakadék az Alvó Átjáró folytatása. A túlsó oldalra csak úgy lehet átjutni, ha átugorják. Falak Játéka varázslat, mely falat húz oda, ahol addig nem volt. Csak akkor válnak valódi fallá, ha az előttük levő elhiszi, hogy igazi. Titkos Száj itt kezdődik a palotába vezető út. Két hullám között kell beugrani a fal kis résén. A Vissza Nem Térés Lépcsője az Álom Erődjének bejárata. Csak úgy lehet keresztüljutni rajta, ha nem néznek vissza, miközben felmennek a lépcsőn. Álom Erőd az az erőd, melyben az Alvó Palota található. Alvó Palota itt alszik az Öreg Király és udvara. Feledés Tornya itt található a Varázslatok Tizenkét Kőtáblája. Itt van összegyűjtve az Öt Birodalom összes varázslata az alacsonyabb szinteken elhelyezett kevésbé hatékonyaktól a torony tetején elrejtett igazán veszélyesekig. Aki kiejti a Tizenkét Kőtábla egyikén levő varázsigéket, sebezhetőbb lesz. Emlékezet Tornya itt találhatóak a birodalom történetéről szóló régi kötete. Az egyik kötet külön talapzaton áll, a Jelen Nagy Könyve, mely önmagát írja, rögtön megörökít mindent, ami történik az Öt Birodalomban. Amint megtörténik, a következő pillanatban már ott van az oldalakon. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Principesse del regno della fantasia című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Tea Stilton - A jéghercengő Tea Stilton - A korallok hercegnője Tea Stilton - A sivatag hercegnője Tea Stilton - Az erdők hercegnője Tea Stilton - A sötétség hercegnője Tea Stilton - Az álom királynője Tea Stilton - A tenger boszorkánya Koszmosz–208 A Koszmosz–208 (oroszul: Космос 208) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Zenyit–2M típusú harmadik generációs felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén a fotófelderítés mellett feladata volt a Föld körüli gamma-sugárzás vizsgálata. Jellemzői 1968. március 21-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) rakétával juttatták alacsony Föld körüli (LEO = Low-Earth Orbit) közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,35 perces,64,95 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, az apogeuma 274 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai (akkumulátor). Maximális szolgálati ideje 12 nap. Röntgensugár mérésére egy szcintillációspektrométer szolgált 50 millióelektronvolt (MeV) tartományban, a röntgensugár-távcső egy tükör segítségével széles tartományban, mintegy 150 órában végzett, a Föld sugárzó övezeteiről méréseket. 1968. április 2-án 12 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Saint-Cirgues-la-Loutre Saint-Cirgues-la-Loutre település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 175 fő (2015). Saint-Cirgues-la-Loutre Cros-de-Montvert, Rouffiac, Saint-Geniez-ô-Merle, Saint-Julien-aux-Bois és Saint-Privat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csaknekedkislány A Csaknekedkislány tánczenekar 2011-ben alakult. A zenekar tagjaira jelentős hatással volt a beatkorszak több nagy zenésze, és a nyolcvanas éves magyar underground együttesei (Európa Kiadó, Trabant, Balaton és a Kontroll Csoport), valamint a szövegíró Csepella Olivérre Pilinszky János és Cseh Tamás munkássága is. Első nagylemezük, a Na Ná Ba Bám 2015 novemberében jelent meg. Tihany című számukhoz tartozó videoklipjük a 2016-os Magyar Klipszemlén az év klipje lett. Csepella a szövegíráson kívül grafikusként is dolgozik. Képregénye, a 2013-ban napvilágot látott Nyugat+Zombik hazai körökben ismertnek számít, pedig a mű eredetileg csak egy diplomamunka lett volna. Tagok Csepella Olivér (ének, szöveg) Konsiczky Dávid (gitár, vokál, zene) Nagy Dávid (basszusgitár) Fatér Ambrus (dobok) Diszkográfia Na Ná Ba Bám (2015) A férfi album (EP, 2016) Szomorú palánta (EP, 2016) Werner Preuss Werner Preuss (Gardelegen, 1894. szeptember 21. – Westerrönfeld, 1919. március 6.) német katona, vadászpilóta. Az első világháború során hadnagyként szolgált, 22 légi győzelmet ért el. A háború után egy légi balesetben hunyt el. Élete Werner Preuss 1894-ben született a Szász-Anhalt tartománybeli Gardelegen helységében, apja itt dolgozott adófelügyelőként. Középfokú tanulmányait 1907 tavaszáig egy helyi középiskolában végezte, érettségi vizsgáját a holsteini Rendsburg gimnáziumában tette le, érettségi bizonyítványát 1914. augusztus 6-án vette át. Nem sokkal ezt követően, augusztus 14-én önként jelentkezett a holsteini 85. gyalogezredbe kötelékébe és négy hetes kiképzést követően bátyjával, Brunóval együtt a nyugati frontra küldték. 1916. januárjától őrmester. A Verduni harcok során súlyosan megsebesült és időlegesen lebénult, egy évig kórházi kezelésre szorult, amíg megfelelően rendbe nem jött. Felépülését követően pilótának jelentkezett a Német Császári Légierőhöz (Luftstreitkräfte), 1917. szeptember 20-án vette kezdetét kiképzése Posenben. Októberben sikeresen teljesítette gyakorlati vizsgáit, majd egy rövid kurlandi továbbképzést követően 1917 decemberében visszakerült a nyugati frontra. Kezdetbe felderítő pilótaként szolgált, majd vadászpilótaként a Jasta 66 repülőszázadhoz került. 1918. június 4-én aratta első légi győzelmét Château-Thierry térségében, majd ezt júliusban további hét igazolt győzelem követett, ebben a hónapban érdemelte ki a német Vaskereszt első osztályát. 1918. szeptember 19-től a háború végéig a Jasta 66 parancsnoka. A háború végéig összesen huszonkét igazolt légi győzelmet ért el. Eredményei által jogosulttá vált a legmagasabb német kitüntetésre, a Pour le Mérite érdemrendre, de egy róla készült fotó kivételével nincs rá bizonyíték, hogy részesült volna ebben az elismerésben. A háború befejezését követően leszerelt, 1919. február 13-án csatlakozott a Freikorps Schleswig-holsteini szervezetéhez. 1919. március 6-án egy légi balesetben hunyt el Westerrönfeld közelében. Forrás theaerodrome.com: Werner Preuss (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. március 15.) flieger-album.de: Preuß, Werner (német nyelven). [2013. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 15.) Csakri-dinasztia A Csakri-dinasztia Thaiföld 1782 óta uralkodó családja. A Csakri (�����) név a Phja Csakri címből ered, melyet Buddha Jodfa Csulalok (I. Ráma) király még hadvezérként kapott Takszin hadseregében. Habár az x-edik Ráma elnevezés Thaiföldön is használatos, valójában csak Vadzsiravut (VI. Ráma) nevezte magát hivatalosan Rámának. A Csakri-dinasztia királyai Buddha Jodfa Csulalok (I. Ráma) ��������������������������������������, 1782 – 1809 Buddha Lötla Nabhalai (II. Ráma) ���������������������������������, 1809 – 1824 Nangklao (III. Ráma) �����������������������������������, 1824 – 1851 Mongkut ( IV. Ráma ) ����������������������������������, 1851 – 1868 Csulalongkorn (V. Ráma) ������������������������������������� "������������" 1868 – 1910 Vadzsiravut (VI. Ráma) ������������������������������������, 1910 – 1925 Pracsadhipok (VII. Ráma) ���������������������������������, 1925 – 1935 Ananda Mahidol (VIII. Ráma) �������������������������������������, 1935 – 1946 Bhumibol Aduljadezs ( IX. Ráma ) ����������������������������������������������, 1946 – 2016 Maha Vajiralongkorn (X. Ráma) �������������, 2016 -napjainkig Beaumetz Beaumetz település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 234 fő (2015). Beaumetz Prouville, Bernaville, Domléger-Longvillers, Fransu, Mesnil-Domqueur és Ribeaucourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: CS Paraíbano A Centro Sportivo Paraíbano, röviden CS Paraíbano vagy CSP, João Pessoa labdarúgó csapata, melyet 1996-ban hoztak létre. A brazil együttes a Paraibano állami bajnokság tagja. Sikerlista Állami 1-szeres Segunda Divisão bajnok: 2010 Játékoskeret 2015-től Ricaud (Aude) Ricaud település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 301 fő (2015). Ricaud Airoux, Castelnaudary, Labastide-d’Anjou, Mas-Saintes-Puelles, Souilhanels és Soupex községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Budapesti Elektromos Művek Koordináták: é. sz. 47° 31′ 27″, k. h. 19° 03′ 46″47.524166666667, 19.062777777778 A Budapesti Elektromos Művek Nyrt., röviden ELMŰ Budapest és Pest megye területén működő áramszolgáltató részvénytársaság. A többségében a német RWE tulajdonában álló társaság részvényeit a Budapesti Értéktőzsdén jegyzik. Szorosan együttműködik a szintén az RWE érdekeltségi körébe tartozó ÉMÁSZ-szal, közösen üzemeltetik a hálózatüzemeltetéssel és ügyfélszolgálattal kapcsolatos tevékenységeket ellátó leányvállalatokat. Története A budapesti áramszolgáltatás kezdetei 1891-ben két magánvállalattal kötött koncessziós szerződést a főváros villamos energia szolgáltatására. A Magyar Villamossági Rt. (a Ganz Villamossági Rt leányvállalata) 110 voltos Váltakozó áram előállítására vállalkozott, a Budapesti Általános Villamossági Rt. 105 voltos feszültségű egyenáramot szolgáltatott. Mindkét vállalat a mai Újlipótváros északi részén építette ki központját, ahol a szolgáltatás körülbelül egyszerre, 1893-ban indult el. A két vállalatot az 1910-es évek során a főváros megvásárolta (az MV-t 1914-ben, a BÁV-ot 1918-ban) és egyesítette a fővárosi gázszolgáltatóból kiváló Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt.-vel, amely 1912-ben lépett a piacra. Állami tulajdonú vállalat 1918 és 1950 között a fővárost a Fővárosi Tanács irányítása alatt álló BSZEM látta el, amely a város legnagyobb önálló vagyonú vállalatává vált. Az Elektromos Műveket 1949-ben közvetlen állami igazgatás alá vonták, ennek végrehajtására a gyakorlatban azonban csak 1950-ben került sor, amikor a társaság felvette a Budapest Főváros Elektromos Művei (BFEM) nevet. Ekkor terjesztették ki a szolgáltatási területét is a (megnövelt területű) Budapest határain kívülre, az ELMŰ ekkor mintegy 3000 km² lakosságát és iparát látta el villamos energiával. 1963-ban megalakult a Magyar Villamos Művek, és a többi területi áramszolgáltatóhoz hasonlóan az ELMŰ (amelyet ekkor kereszteltek át a Budapesti Elektromos Művek névre) is betagozódott a trösztbe. 1991-ben ismét különálló vállalattá szervezték az ELMŰ-t részvénytársasági formában, majd a szerkezeti átalakításokat követően 1996-ban a társaság többségi tulajdonát külföldi szakmai befektetőknek értékesítették. Ismét magántársaság Az 1996-os privatizáció során a német RWE és a szintén német Energie Baden-Würtenberg szerzett jelentős részesedést a társaságban. Részvényeit 1998. december 15-én vezették be a Budapesti Értéktőzsdére, ahol jelenleg B kategóriás részvénynek számít. Fő tulajdonosai 2010 december végén az RWE (55,27%), az Energie Baden-Würtenberg (27,25) és a Magyar Villamos Művek (15,18%), a közkézhányad csupán 2,32%. Az áramszolgáltatási piac liberalizációja részeként a társaság 2007-ben szétválasztotta a hálózat kezelésével és a kereskedelemmel foglalkozó tevékenységeit. Egyetemes szolgáltatói tevékenység leányvállalatba szervezése A Budapesti Elektromos Művek Nyrt. (ELMŰ Nyrt.) 2015. december 1-jei hatállyal kérelmezte a villamos energia egyetemes szolgáltatói tevékenységének visszavonását, a tevékenység az Elmű-Émász Energiaszolgáltató Zrt.-be került. Gazdasági szektor A gazdasági szektorok a gazdaság szereplőiből álló olyan csoportok, amelyeknek a céljai és gazdasági döntései, illetve a rendelkezésükre álló erőforrások hasonlóak. A gazdasági szektorok leírására a makroökonómia a zárt gazdaságok négyszektoros modelljéből indul ki. A modell a nemzetgazdaságban betöltött szerepük alapján négy szektort különít el: a háztartásokat, a vállalkozásokat, az államot és a bankrendszert. Nyitott gazdaság esetében a külfölddel való kapcsolat is fontos, ezért a külföld figyelembevételével válik teljessé a kép. A földrajztudományban a négyes elkülönítés az alábbi: primer szektor (mezőgazdaság), szekunder szektor (ipar), tercier szektor (szolgáltatások), kvaterner szektor (kutatás-fejlesztés-innováció (K+F+I)). A foglalkoztatáspolitika használ még a fentiektől eltérő osztályozást: első gazdaság (állami szféra szektora), második gazdaság (profitorientált vagy magánszféra szektora), illetve harmadik gazdaság (nonprofit-civil és nem profitorientált állami vagy magán szektor). A háztartások A háztartások elsődlegesen fogyasztóként jelennek meg a gazdaságban, a háztartások fogyasztása jelenti a vállalkozások által előállított javak keresletét, ugyanakkor a munkaerő-kínálatuk a vállalati szektor legfontosabb és egyben nélkülözhetetlen inputja. Bár hétköznapi értelemben a háztartások is végezhetnek gazdasági tevékenységet (például egy családi vállalkozás esetén), de ebben az esetben ezt a vállalkozói tevékenységet a makroökonómia külön, a vállalati szektor részeként kezeli, míg magának a háztartásnak a szerepe a javak fogyasztására (Consumption), megtakarításra (Savings), és a munkaerő-kínálatára korlátozódik. A háztartások jövedelme elsősorban ez utóbbiból származik. További jövedelmük az államtól kapott transzferek (TRansfer). A háztartások a jövedelmüket vagy elfogyasztják, vagy megtakarítják. A vállalkozások A vállalkozások elsősorban gazdasági tevékenységet végeznek, jövedelmüket termékek és szolgáltatások eladásából szerzik. Ezen tevékenységükhöz a háztartások munkakínálata szolgáltatja a legfőbb erőforrást. Ugyanakkor a vállalkozások legfőbb bevétele a háztartások fogyasztásából ered. A vállalkozások jövedelmüket részben újabb javak előállításába fektetik be, részben a háztartások számára munkabérként (Wage) fizetik ki. A bankrendszer A háztartások megtakarításai a bankrendszer közvetítésével a vállalkozásokhoz kerülnek, amelyek beruházásokat (Investment) valósítanak meg belőle. Az állam Mind a háztartások, mind a vállalkozások adót (Tax) fizetnek az államnak. Az államtól – elsősorban – a háztartások transzferjövedelmet (Transfer income) kapnak (például szociális segélyek), míg a vállalati szféra jövedelme részben a kormányzati szektor által támasztott piaci keresletből (Governmental spending) származik. (17052) 1999 FS51 A (17052) 1999 FS51 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. március 20-án. Euréka vára A Euréka vára vagy Heuréka vára (angol címén: Eureeka's Castle) egy amerikai bábfilmsorozat, amelynek alkotója R.L. Stine. A sorozat főszereplője Euréka. A sorozat hat évadból, illetve 134 epizódból állt. Szereplők További szereplők: Andai Kati , Bot Gábor , Csarnói Zsuzsa, Csuha Lajos , Lux Ádám , Gyuricza Péter, Sz. Nagy Ildikó , Szegedi Anita Alateus Lásd még: Alatheus. Valószínűleg ugyanerről az emberről szól az a cikk is. Alateus (? – 387) az osztrogótok egyik vezetője és hadvezére. A vizigótokkal együtt harcolt a hunok ellen 376-ban, számos hadjáratot vezetett a Keletrómai Birodalom ellen 376 és 387 között. 377-ben legyőzte a keletrómaiak egyik seregét a szaliszi csatában, az Al-Dunánál, a vizigót vezérek, Fritigernus és Alavius segítségével. 378-ban szintén részt vett a vizigótok szövetségeseként a hadrianopolisi csatában, ahol Safrax mellett (akivel együtt az osztrogótok társuralkodója volt 376-tól, miután a hunok elleni csatában az előző király, Whitimer elesett), a lovasságot vezette. A lovasság nagy részét a hunok szolgálatát megtagadó, s ezért száműzött osztrogót nemesek adták. Ennek a lovasságnak a szerepe döntő volt a hadrianopolisi győzelemben, egyrészt mert szétzúzta a római lovasság jobb szárnyát, másrészt, mert tönkreverte a Trajanus és Victor által vezetett nehézgyalogságot. A hadrianopolisi diadal után a gótok kifosztottak számos várost Trákiában és Görögország északi részén, mígnem Promotus legyőzte őket Nagy Theodosius parancsára. A vereség után Alateus embereivel a Duna torkolatánál telepedett le, majd 387-ben ismét összecsapott Promotus seregeivel. Ebben a csatában esett el. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Alateo című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Szlovák labdarúgó-válogatott A szlovák labdarúgó-válogatott Szlovákia nemzeti labdarúgó csapata, melyet a szlovák labdarúgó-szövetség (szlovákul: Slovenský futbalový zväz) irányít. A szövetséget 1993-ban alapították és 1994-től tagjai a FIFA-nak illetve az UEFA-nak. Ebben az időszakban a szlovák válogatott nem szerepelt egyetlen nemzetközi torna selejtezőjében sem. Történelem Az Első Szlovák Köztársaság első hivatalos mérkőzésére Pozsonyban került sor 1939. augusztus 27-én Németország ellen, ami 2–0-s szlovák győzelemmel zárult. A II. világháború után a válogatott beolvadt a csehszlovák nemzeti csapatba, és közel 50 éven keresztül Szlovákia nem játszott mérkőzést független államként. Ebben az időszakban több kulcsjátékost adtak a csehszlovák válogatottnak. Az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságon győzedelmeskedő csapat gerince szlovák játékosokból állt. Csehszlovákia felbomlását követő első hivatalos mérkőzését 1994. február 2-án Dubajban játszotta a szlovák válogatott. A mérkőzést 1–0-ra megnyerték az Egyesült Arab Emírségek ellen. Hazai pályán először 1994. április 20-án győztek Horvátország ellen 4–1-re. Legsúlyosabb vereségüket Argentína ellen szenvedték el 1995-ben, amikor is 6–0-ra kaptak ki. Legnagyobb arányú győzelmük (7–0) egy 2004-es Liechtenstein, illetve egy 2007-es San Marino elleni siker. Szlovákia első jelentős megmérettetésére az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben került sor, ahol a Románia és Franciaország mögött a csoport harmadik helyét szerezték meg. Az eddigi legjobb szereplésük a 2006-os világbajnokság selejtezőiben volt, amikor is pótselejtezőt vívtak a spanyol válogatottal, de nem jutottak tovább, mivel a két mérkőzésen csak egy hazai pályán elért döntetlenre voltak képesek. A 2010-es világbajnokság selejtezőjében a csoportjában 22 ponttal elsőként végzett, megelőzve Szlovéniát, Csehországot, Észak-Írországot és Lengyelországot is, így története során először jutott ki a világbajnokságra. A világbajnokságon az F csoportba kaptak besorolást. Az első mérkőzésen 1–1-es döntetlent játszottak Új-Zélanddal úgy, hogy egészen a 93. percig vezettek. A következő mérkőzésükön 2–0-s vereséget szenvedtek Paraguay ellen. Az utolsó kör előtt a szlovákoknak még volt esélyük a továbbjutásra, viszont az utolsó ellenfél a csoport papíron legerősebb gárdája, a világbajnoki címvédő Olaszország volt, azonban hatalmas meglepetésre 3–2-es szlovák győzelemmel zárult a találkozó. A csoportból második helyen továbbjutva Hollandiát kapták ellenfélül a legjobb 16 között. A nyolcaddöntő egyben a végállomást is jelentette Szlovákia számára, mivel a hollandok 2–1-re megnyerték a párharcot. Játékosok Játékoskeret A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra nevezett 23 fős keret. Válogatottsági rekordok Az adatok 2017. január 12. állapotoknak felelnek meg. A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve. Ismert játékosok Marek Čech Peter Dubovský Miroslav Karhan Ľubomír Michalík Marek Mintál Ľubomír Moravčík Németh Szilárd Marek Sapara Filip Šebo Róbert Tomaschek Stanislav Varga Róbert Vittek Kamil Čontofalský Martin Škrtel Marek Hamšík Vladimír Weiss Miroslav Stoch Saláta Kornél Juraj Kucka Adam Nemec Dušan Kuciak Železnice Slovenskej republiky A Železnice Slovenskej republiky a.s. (rövidítve ŽSR) Szlovákia állami vasúttársasága volt 1993-tól 2002-ig. Csehszlovákia kettészakadása és a Csehszlovák Államvasutak megszűnése után jött létre. 2002-ben széttagolták az egységes állami céget, létrejött a Železničná spoločnosť a.s., amely a személy- és árufuvarozást vette át. A ŽSR azóta csak a vasúti infrastruktúráért felel. 2005-ben a ŽSSK-t is felosztották, megalakult a személyszállítással foglalkozó Železničná spoločnosť Slovensko a.s., a teherszállítás pedig a Železničná Spoločnosť Cargo Slovakia a.s.-hez került. Fejlesztések Szlovákia az Orosz Vasutakkal, Ausztriával és Ukrajnával együttműködve 2007-ben kezdte meg az előkészítését a Kassát Pozsonnyal és Béccsel összekötő széles nyomtávú (1520 mm) vasútvonal, és egy Bécs és Pozsony között megépítendő logisztika központ építését. Ez a széles nyomtávú vasútvonal az Európai Unió 5 számú páneurópai közlekedési korridorjának a részeként a Transzszibériai vasútvonallal együtt versenyképes szállítási alternatívát biztosít Európa és a távolkeleti országok (Kína, Japán, Korea) között. A Kassa–Pozsony–Bécs széles nyomtávú vasútvonal lehetővé teszi az átrakodás nélküli áruszállítást, csökkentve ezzel a szállítás idejét és költségeit. A Szuezi-csatornán keresztüli tengeri szállítás 28-30 napos ideje 14-15 napra rövidül. Jelenlegi számítások szerint egy konténer szállítási költsége nagyságrendileg 1000 $ és 2025-re a Pozsony és Bécs között épülő logisztikai központból évi 23-24 millió tonna árú szállítását tervezik. A tervek szerint mind konténerek szállítását, mind ömlesztett anyagok szállítását is biztosítani fogja az új vasútvonal. A Kassa(Haniska)-Pozsony-Bécs közötti széles nyomtávú vasútvonal hossza szlovák területen 500 km míg osztrák területen további 60 km lesz. Tervezett költsége 4,7 milliárd euró. A közös beruházás megvalósítására alapított közös vállalkozás szándéknyilatkozatát 2009. május 28-án írta alá Oroszország, Ukrajna, Szlovákia és Ausztria képviselője Szocsiban. A végleges szerződés aláírására 2010. április 6-án került sor Pozsonyban. 2011-2013 között végzik el a jogi előkészítést, a tervezést. Az építkezésre 2013-2015 között kerül sor és a menetrend szerinti forgalom 2016-ban indulhat meg az új vasútvonalon. 2025-re a Pozsony és Bécs között épülő logisztikai központból évi 23-24 millió tonna árú szállítását tervezik. Madzsokko Megu-csan A Madzsokko Megu-csan (���������; Hepburn: Majokko Megu-chan) japán animesorozat, amelyet a Toei Animation készített. A forgatókönyvet Jamaura Hirojaszu, Cudzsi Maszaki és Jukimuro Sunicsi írta, az animét Szerikava Jugo rendezte, a zenéjét Vatanabe Takeo szerezte. Japánban 1974. április 1. és 1975. szeptember 29. között a TV Asahi tűzte műsorára. Ismertető A főszereplő, Megu-csan, aki egy erőteljes fiatal boszorkány. Megu követi a tapasztalatokat, és eljön a földre. Versenyez a boszorkányvilág trónjáért, de nagyon keveset tud az emberi kapcsolatokról. A korai ifjú éveiben Mami örökbe fogadott lánya lett. Mami egy kissé öregebb boszorkány, aki feladta a királyi ambícióit arra, hogy megházasodjon egy földi halandóval, és megbabonázza a férjét, valamint a két gyereküket, Rabit és Apót. Megu azt véli, hogy a család legidősebb gyereke mindig arra használja a varázslatát, hogy memóriát változtasson. Megu tudja irányítani a képességeit arra, hogy bebizonyítsa, kiérdemli a boszorkányvilág koronáját, amelyről Mami is értesül. 1979–1980-as lengyel labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1979–1980-as lengyel labdarúgó-bajnokság a lengyel labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 46. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Szombierki Bytom nyerte az ezüstérmes Widzew Łódź, és a bronzérmes Legia Warszawa előtt. A GKS Katowice és a Polonia Bytom kiesett. Monterado Monterado egykori település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Monterado Corinaldo, Mondolfo, Monte Porzio, Castel Colonna és San Costanzo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Története 2014. január elsején beleolvadt az újonnan létejött Trecastelli községbe. Meaux-la-Montagne Meaux-la-Montagne település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Meaux-la-Montagne Saint-Nizier-d'Azergues, Saint-Vincent-de-Reins, Saint-Bonnet-le-Troncy, Grandris és Cublize községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Timothy Gowers William Timothy Gowers (Wiltshire, 1963. november 20. –) brit matematikus, a Cambridge-i Egyetem professzora, a Trinity College tanára. 1998-ban Fields-éremmel tüntették ki, a funkcionálanalízis és a kombinatorika kapcsolatának kutatásáért. Tanulmányai Az Eton Collegeban végezte el a középiskolát. PhD-jét a Cambridge-i Egyetemen szerezte. Disszertációjának címe Szimmetrikus struktúrák Banach-terekben; témavezetője Bollobás Béla volt. Szarkakakukk A szarkakakukk (Clamator jacobinus) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Afrikában a Szaharától délre szinte mindenütt megtalálható, onnan keletre Ázsia déli részén is sokfelé előfordul egészen Indiáig és Mianmarig. Alfajai Clamator jacobinus serratus – (Sparrman, 1786) Clamator jacobinus pica – (Hemprich & Ehrenberg, 1833) Clamator jacobinus jacobinus – (Boddaert, 1783) Megjelenése Testhossza 33 centiméter. Életmódja Rovarokkal, hernyókkal táplálkozik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.) A technécium izotópjai A technécium (Tc) a periódusos rendszer első 82 eleme közül az egyik, amelynek nincs stabil izotópja (és a legkisebb rendszámú elem, amelynek kizárólag radioaktív izotópjai vannak) – a másik a prométium. Mesterségesen előállított elem, a természetben csak nyomokban fordul elő, ahol spontán maghasadás vagy a molibdén neutronbefogása révén keletkezik. Elsőként a 97Tc és 99Tc izotópokat állították elő 1936-ban, így a technécium volt az első, mesterségesen előállított elem. A legstabilabb izotópja a 98Tc (felezési ideje 4,2 millió év), 97Tc (felezési ideje 2,6 millió év) és 99Tc (felezési ideje: 211,1 ezer év). További harminchárom radioizotópját írtak le, ezek tömegszáma a 85–120 tartományba esik. Többségük felezési ideje egy óránál rövidebb, a kivételek a 93Tc (felezési ideje 2,75 óra), a 94Tc (felezési ideje 4,883 óra), 95Tc (felezési ideje 20 óra), és a 96Tc (felezési ideje 4,28 nap). A technéciumnak több magizomerje is létezik. Ezek közül a 97mTc a legstabilabb, felezési ideje 90,1 nap (0,097 MeV). Ezt követi a 95mTc (felezési ideje 61 nap, 0,038 MeV) és a 99mTc (felezési ideje 6,01 óra, 0,143 MeV). A 99mTc csak gamma sugarakat bocsát ki, a bomlástermék a 99Tc. A legstabilabb 98Tc izotópnál könnyebb izotópok fő bomlási módja az elektronbefogás, melynek során molibdén keletkezik. A nehezebb izotópok főként béta-sugárzók és ruténiummá bomlanak, kivéve a 100Tc-at, mely béta-bomlással és elektronbefogással is bomolhat. A technécium-99 a leggyakoribb és legkönnyebben elérhető izotóp, mivel az aktinoidák – mint az urán vagy plutónium – maghasadásnak egyik fő hasadási terméke, a hasadványok között részaránya legalább 6%, ezzel ez az izotóp a legjelentősebb hosszú felezési idejű hasadási termék. Maghasadás során könnyebb technéciumizotópok szinte sosem keletkeznek, mivel rendes körülmények között az elsődleges hasadási termékek neutron/proton aránya a stabil magokéhoz képest nagyobb, ezért negatív béta-bomlásokkal jutnak el a stabil állapotba. A 95–98-as tömegszámú hasadványok nem bomlanak el a technéciumig, hanem a megfelelő tömegszámú stabil molibdénizotóppá alakulnak. A 100-as és nagyobb tömegszámú technéciumizotópok felezési ideje nagyon rövid, béta-bomlással ruténiumizotópokká alakulnak. A kimerült fűtőelemrudak technéciumtartalma így gyakorlatilag csak 99Tc. Egy gramm 99Tc-ben másodpercenként 6,2·108 bomlás történik (azaz aktivitása 0,62 GBq/g). A technéciumnak nincs stabil vagy nagyon hosszú felezési idejű izotópja, ezért standard atomtömegét nem lehet megadni. A technécium izotópok stabilitása A technécium és a prométium a könnyű elemek közül azzal a tulajdonsággal tűnnek ki, hogy nincs stabil izotópjuk. E jelenség magyarázata egy kicsit bonyolult. Az atommagok cseppmodelljét felhasználva levezethető egy félempirikus formula, mely megadja a mag kötési energiáját. Ez a képlet megjósolja a „béta-stabilitás völgyének” létezését, melynek mentén a magok nem szenvednek béta-bomlást. A völgy „falán” elhelyezkedő magok hajlamosak béta-bomlással a völgy közepe felé haladni (egy elektron vagy pozitron kibocsátása, vagy egy elektron befogása révén). Adott A számú nukleon esetén a kötési energiák egy vagy több parabolán fekszenek, melynek alján a legstabilabb nuklid helyezkedik el. Több parabola is lehetséges, mivel a páros számú protont és páros számú neutront tartalmazó magok stabilabbak, mint a páratlan számú protont és páratlan számú neutront tartalmazó izotópok. Egyetlen béta-bomlással ilyenkor az egyik átalakul a másikká. Amikor csak egy parabola létezik, akkor azon csak egy stabil izotóp helyezkedhet el. Ha két parabola van, azaz amikor a nukleonok száma páros, akkor (ritkán) előfordulhat, hogy létezik egy stabil mag, mely páratlan számú protont és páratlan számú neutront tartalmaz (összesen négy ilyen izotóp létezik: 2H, 6Li, 10B és 14N). Ilyen esetben azonban nem létezik olyan stabil izotóp, amely páros számú protont és páros számú neutront tartalmaz. A technécium esetén (Z=43) a béta-stabilitás völgye 98 nukleon körül található. A 95–102 tömegszám között azonban legalább egy stabil nuklidja létezik a molibdénnek (Z=42) vagy a ruténiumnak (Z=44). A páratlan tömegszámú magok esetén ez azonnal kizárja stabil technécium izotóp létezését, mivel adott, páratlan számú nukleon esetén csak egy stabil mag létezik. Páros tömegszám esetén – mivel a technécium páratlan számú protont tartalmaz – a neutronok száma páratlan. Ilyen esetben az ugyanennyi nukleont tartalmazó, páros számú protonból felépülő stabil mag létezése kizárja a stabil technécium izotóp létezését. Táblázat Rövidítések:EC: ElektronbefogásIT: Izomer átmenet A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve, a majdnem stabilak (melyek felezési ideje a világegyetem koránál hosszabb) félkövér dőlttel vannak jelölve Hosszú felezési idejű hasadási termék A gyógyászatban használják Megjegyzések A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. LANL Periodic Table, "Technetium" paragraph 2 EnvironmentalChemistry.com, "Technetium", Nuclides / Isotopes Meet technetium-120and technetium-119, technetium's newest isotopes! CRC Handbook, 85th edition, table of the isotopes The Encyclopedia of the Chemical Elements, page 693, "Toxicology", paragraph 2 RADIOCHEMISTRY and NUCLEAR CHEMISTRY http://www.nucleonica.net/unc.aspx Izotóptömegek: G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 23.) Izotóp-összetétel és standard atomtömegek: J. R. de Laeter, J. K. Böhlke, P. De Bièvre, H. Hidaka, H. S. Peiser, K. J. R. Rosman and P. D. P. Taylor (2003). „Atomic weights of the elements. Review 2000 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 75 (6), 683–800. o. DOI:10.1351/pac200375060683. M. E. Wieser (2006). „Atomic weights of the elements 2005 (IUPAC Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry 78 (11), 2051–2066. o. DOI:10.1351/pac200678112051. Laikus összefoglaló A felezési időkre, a spinekre és az izomer adatokra vonatkozó információk az alábbi forrásokból származnak: G. Audi, A. H. Wapstra, C. Thibault, J. Blachot and O. Bersillon (2003). „The NUBASE evaluation of nuclear and decay properties”. Nuclear Physics A 729, 3–128. o. [2008. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2003.11.001. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 23.) National Nuclear Data Center: NuDat 2.1 database. Brookhaven National Laboratory. (Hozzáférés: 2005. szeptember 1.) N. E. Holden.szerk.: D. R. Lide: Table of the Isotopes, CRC Handbook of Chemistry and Physics, 85th, CRC Press, Section 11. o. (2004). ISBN 978-0-8493-0485-9 A Ferencvárosi TC 1906-os tavaszi szezonja A Ferencvárosi TC 1906-os tavaszi szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól. A klub fennállásának ekkor volt a 7. évfordulója. Alison Doody Alison Doody (Dublin, 1966. november 11. –) ír színésznő és modell. Az 1985-ös James Bond-filmben, a Halálvágtában Jenny Flex szerepét játszotta. 1989-ben Dr. Elsa Schneidert, a nácikkal szimpatizáló régésznőt, alakította az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című kalandfilmben. Magánélete Szülei: Patrick Doody, Joan Doody. Házastársa Gavin O'Reilly (1994–2006). Gyermekei: Alanna O'Reilly (1996) és Lauren O'Reilly (1999). Filmográfia Beaver Falls – Pam (2011–2012) Dublini doktorok – Lucille / Mary Houghton (2009) Kísért a múlt – Katherine Keane (2007) Salamon király kincse – Elizabeth Maitland (2004) A nagy csapat 2. – Rebecca Flannery (1994) Temptation – Lee Reddick (1994) Modern muskétások – Ann-Marie Athos (1992) Duel of Hearts – Lady Caroline Faye (1991) Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag – Dr. Elsa Schneider (1989) Taffin - Piszkos munka – Charlotte (1988) Ima egy haldoklóért – Siobhan Donovan (1987) Halálvágta – Jenny Flex (1985) 702 (szám) A 702 (római számmal: DCCII) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 702-es a kettes számrendszerben 1010111110, a nyolcas számrendszerben 1276, a tizenhatos számrendszerben 2BE alakban írható fel. A 702 páros szám, összetett szám. Téglalapszám (26 · 27). Kanonikus alakban a 21 · 33 · 131 szorzattal, normálalakban a 7,02 · 102 szorzattal írható fel. Tizenhat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 6, 9, 13, 18, 26, 27, 39, 54, 78, 117, 234, 351 és 702. A 702 négyzete 492 804, köbe 345 948 408, négyzetgyöke 26,49528, köbgyöke 8,88749, reciproka 0,0014245. A 702 egység sugarú kör kerülete 4410,79609 egység, területe 1 548 189,426 területegység; a 702 egység sugarú gömb térfogata 1 449 105 302,8 térfogategység. Bocskai Rádió A Bocskai Rádió egy clevelandi egyetem területéről annak támogatásával sugározza műsorát minden héten vasárnap délután 2 és 5 óra (Közép-Európai idő szerint, 20 és 23 óra) között, kizárólag magyar nyelven. Története 1984-ben a John Carroll Egyetemen Tóth András indította a rádiót, akkor még "Kossuth Rádió" néven. A sugárzás vasárnap délutánonként folyt főként népzene és magyar nóták töltötték ki a műsoridőt. Idővel híreket, közösségi tevékenységeket, beleértve a magyar cserkészek aktivitásait, vallási félórát is szerkesztettek a hallgatóságnak, így vált a rádió nemzetiségi rádióműsorrá. A rádiót 1989-ben átnevezték Bocskai Rádióra a Clevelandben működő Bocskai Kör után. Bár az évek alatt a rádió munkatársai folyamatosan cserélődtek a megkezdett munkát mindig volt ki átvegye és továbbvigye, a clevelandi magyar közösség örömére. Identitás A rádió elkötelezett, önkéntes munkatársai szerkesztői, élőműsorvezetői munkával és a műsorszórással lehetőséget látnak a clevelandi magyarság összefogására, tájékoztatására, magyarságöntudat fejlesztésére, anyanyelvének megőrzésére. Mindig friss hírekkel, változatos zeneszámokkal, és közkedvelt állandó rovatokkal mutatják be a gazdag magyar kultúrát, így hagyván nyomot az utókornak. Műsorok Vallási rovat : Katolikus, református, evangélikus, baptista és adventista adásokat sugároznak váltakozva, fél órás idő keretbe foglalva a helyi egyházak vezetőitől. Kalendárium : Fontos eseményekre, a világ és Magyarország nagyjaira emlékeznek. Szólások-Mondások : A magyar szólás-mondások eredetét, értelmét vizsgálja és az ezzel kapcsolatos érdekességekkel szórakoztatják a hallgatóságot. Cserkész rádió : Fiatal cserkészek segítik a rádió e műsorának az állandóságát, havi rendszerességgel számolnak be a clevelandi cserkészet és a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség gazdag tevékenységéről. A világ magyar cserkészetének egyetlen állandó rádió adása. (A 2016-os Jubitáborban a Rákóczi Rádió név alatt számoltak be a táborban történtekről napi kétszer.) Hírek : Helyi vonatkozású magyar hírek, aktuális magyarországi hírek, elszakított területek hírei kapnak helyet ebben a műsorrészben. Hét verse : A magyar költészet kimeríthetetlen forrást kínál e rovat változatosságához, de nagy hangsúlyt fektetnek kortárs költők és helyi (clevelandi és amerikai) költők verseinek ismertetésére. Szívküldi : Az adást megelőző hét névnaposait és születésnaposait köszöntik magyar dalokkal, házassági évfordulók és más közösségi kívánságnak tesznek eleget. Életmód : Mindennapi élet dolgairól szól, úgymint egészség, táplálkozás, szokás, környezet, hobbi és sok más. Mit főzünk? : A magyar gasztronómia széles palettájáról válogatják össze a vasárnapi ebédhez ajánlott recepteket, ötleteket. Honismereti rejtvényjáték : Magyarország történelméből, történelmi alakjairól betelefonálós, feleletválasztós kvízjáték. A kvízeket a saját weboldalukon is meg lehet fejteni. Hirdetések : Magyar templomok, alapítványok és szervezetek közérdekű hirdetései és felhívásai kerülnek közlésre. Harangszó: Ezt a műsort 2002 és 2006 között szerkesztették. A hallgatók A Bocskai Rádió immár a leghallgatottabb magyar rádió Cleveland környékén, de nem csak a város és agglomerációja hallgathatja és hallgatja, hanem a világhálónak köszönhetően már szerte a világon nyílik erre lehetősége bárkinek. Jövő A Bocskai Rádió hatékonyan kívánja elősegíteni az amerikai-magyar közösségek közötti együttműködést és támogatni minden olyan igyekezetet, ami a magyarösszefogást erősíti és szolgálja. A Bocskai Rádió arra törekszik, hogy segítsen a környékbeli magyarságnak megőrizni a kulturális és közösségi értékeit, hagyományait. Célkitűzéseiket a megannyi (különböző) magyar szervezettel együttműködve; azok mozgósításával, működésük hatékonyságának emelésével, és egyre aktívabb, szélesebb körű részvételével kívánja elérni. A Bocskai Rádió egy olyan hatékony közeggé szeretne idővel fejlődni, amelyen keresztül egyének, csoportok fel tudják venni a kapcsolatot egymással, fel tudják fedezni a kulturális örökségüket és megtalálják az ösztönzést az önkéntes munkavállalásra az egyetemes magyarság érdekében. A rádió célkitűzései közé tartozik... A magyar nyelv kizárólagos használata, mint a rádióban, mint a bejátszott zenékben A magyar hagyományok ápolása, az igaz, magyar történelem megismertetése A magyar irodalom és művészet bemutatása, továbbadása a jövő nemzedéknek A clevelandi magyarság objektív tájékoztatása a helyi eseményekről A clevelandi magyar egyesületek közötti kapocs-híd szerepét szeretnék betölteni Földi sugárzás Cleveland vételkörzet: 88.7 MHz FM Internetes elérhetőség A Bocskai Rádió adása élőben hallgatható a www.bocskairadio.org honlapon. Good Charlotte A Good Charlotte egy amerikai rock zenekar Waldorfból, Maryland államból, 1996-ban alapították. 1998 óta a zenekar állandó tagjai: Joel Madden énekes, Benji Madden gitáros, háttérénekes, Paul Thomas basszusgitáros és Billy Martin gitáros, billentyűs. A legújabb dobosuk Deam Butterworth, aki 2005 óta tagja az együttesnek. Eddig 5 stúdióalbumuk jelent meg: Good Charlotte (2000), The Young and the Hopeless (2002), The Chronicles of Life and Death (2004), Good Morning Revival (2007) és a Cardiology (2010), illetve 2 válogatásalbum Greatest Remixes (2008) és Greatest Hits (2010) címmel. Történet Korai évek és a ’’Good Charlotte’’ album (1996-2001) A zenekar nevét Washington DC közelében kapta, amikor is a WHFS nevű rádió minden évben megrendezett fesztiválján, a HFStivalon léptek fel 1998-ban és ’99-ben. A Good Charlotte című album 2000-ben jelent meg, ami egyben a zenei karrierjük kezdetét is jelentette. 3 kislemezt tartalmaz: „Little Things”, „Motivation Proclamation” és a „Festival Song”. Aaron Escolopio volt az együttes dobosa az albumon, de kilépett a zenekart a The Young and the Hopeless előtt, hogy csatlakozzon a testvére zenekarához, a Wakefieldhez, őt pedig Dusty Brill követte. The Young and the Hopeless (2002–2003) A 2002-ben kiadott The Young and the Hopeless 4,9 millió példányban kelt el, és meghozta a bandának a népszerűséget. Az áttörő kislemezük, a "Lifestyles of the Rich and Famous" az egész világon listavezető volt, beleértve pop és rock listákat egyaránt. Az albumról megjelent kislemezek: "The Anthem", "Girls & Boys", "The Young and the Hopeless," és a "Hold On". A zenekar a Blink-182-t, a Sum 41-t, Elton Johnt, a Culture Clubot, Boy George-ot és Prince-t jelölte meg az album inspirálójaiként. Az album rögtön tripla platinalemez lett, több, mint 3 millió példányt eladva az RIAA szerint. Szerepeltek az American Idolban, a CNN-en, a The Today Show-n, a Rolling Stone és az Alternative Press magazinok címlapján és a The New York Timesban. Továbbá az MTV-n és az MTV2-n is népszerűek lettek, ahol a klipjeiket rendszeresen játszották. A „Lifestyles of the Rich and Famous”-szel pedig elnyerték a „Nézők választottja” díjat a 2003-as MTV Video Music Awardson. A zenekar dobosokat vett fel a „The Young and the Hopeless” felvétele, megjelenése és turnéztatása alatt, mert a korábbi dobos, Aaron az album kiadása előtt hagyta el a csapatot. 2003-ban Chris Wilson lett a végleges tag; a The Used nevű zenekarban lévő közös barátok által. The Chronicles of Life and Death (2004–2007) A Good Charlotte harmadik albuma a The Chronicles of Life and Death nevet viseli, 2004-ben jelent meg az Epic Records gondozásában. Vegyes kritikákkal illette mind a zenei sajtó, mind a fanok. 2,2 millió példány kelt el belőle. Az albummal egyértelműen más irányt vettek, mint az előző kettőnél, lírikus témákat öntöttek a Good Charlotte kezdeti hangzásába. Az albumról megjelent kislemezek: "Predictable", "I Just Wanna Live", "The Chronicles of Life and Death" és a "We Believe". Az egyetlen kislemez, amely megjelent a U.S. Hot 100-on az "I Just Wanna Live" volt. Az összes bejutott a top 30-ba az Egyesült Királyságban, kivéve a "We Believe"-et. 2005 májusában - sok spekuláció után - hivatalosan is bejelentették, Chris Wilson elhagyta a zenekart egészségügyi okok miatt. Benji elmondta a Kerrang! magazinnak, számára „2005 mélypontja volt, hogy Chris kilépett a zenekarból.” Később Chris a pop rock együtteshez, a The Summer Obsessionhöz csatlakozott, 2007-es feloszlása után jelenleg az Allegiance to the Fire-ben dobol. A Good Charlotte „Noise to the World” elnevezésű turnéján, aminek Simple Plan és a Relient K is a zenekarai voltak, Dean Butterworth csatlakozott a bandához (aki régebben a Morrisseynak volt az ideiglenes dobosa), mint állandó dobos. Benji Madden interjúkban elmondta, úgy érzi, ez a lemez nem volt olyan sikeres, mint az előző a „túlzott önzősége” miatt.[forrás?] Good Morning Revival (2007–2008) A Good Morning Revival a Good Charlotte negyedik albuma, a 2004-es The Chronicles of Life and Death-et követi a sorban. 2007 márciusában adták ki hivatalosan, a pontos dátumok országról-országra változtak. A Good Morning Revival 13 ország top 10-es listáján debütált, beleértve az USA-t, ezzel eddig az egyik legnagyobb nemzetközi listahelyezéseiket érték el, 4,5 millió példány talált gazdára. 2007. január 23-án éjféltől a lemezt elő lehetett rendelni az iTuneson. Akik előre rendelték, a "The River" című kislemezt azonnal letölthették, míg az album többi részét a megjelenés napján. Illetve letölthették a dalnak egy exkluzív akusztikus verzióját. Ez az album a pop punk gyökereiktől eltérő hangzást sejtetett. Az album első kislemeze a "The River", amiben az Avenged Sevenfold énekese, M. Shadows, és gitárosa Synyster Gates is közreműködik, 2007. január 4-én jelent meg online, és az első kislemezként adták ki Észak-Amerikában. A „The River” klipjét olyan egyesült királysági zenecsatornák játszották, mint a Kerrang!, vagy a Scuzz 2007. április 13-án, ez volt a második kislemez az albumról az Egyesült Királyságban. A dal a 108. helyig jutott el. A "Keep Your Hands Off My Girl" első kislemezként jelent meg az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Előbbiben 36. helyezést ért el az első héten az internetes eladások listáján, majd felkúszott a 23.-ra, amikor a boltokban is kapni lehetett. A második kislemez Észak-Amerikában a "Dance Floor Anthem" volt, ami egy meglepetés-sláger lett, ugyanis 11 különböző Billboard listán szerepelt, Ausztráliában pedig a 2. helyet érte el. A „Keep Your Hands Off My Girl” 2009 júliusában aranylemez lett az MTV International által. 2007 első felében 3.000-szer játszották 4 kontinensen.[forrás?] 2008. január 1-jén a Good Charlotte szerepelt Tila Tequila újévi álarcos partiján az MTV-n, ahol a "Dance Floor Anthem"című slágerüket adták elő. Az album promótálását több amerikai és nemzetközi TV szereplés követte. Elsőként a zenekar megjelent a The Tonight Show with Jay Lenon 2007. április 9-én, a Jimmy Kimmel Live külső színpadán április 11-én és a The Late Late Show with Craig Fergusonon április 27-én. Joel és Benji Madden, a Good Charlotte énekese és gitárosa társműsorvezetője volt Fergie-nek az MTV Australia Video Music Awardson 2007. április 29-én, ahol az együttes meg is nyerte az "Ausztráliai nézők választottja" díjat a "Keep Your Hands Off My Girl"-ért. 2007 augusztusában részt vettek Justin Timberlake FutureSex/LoveShow elnevezésű turnéján, mint Timberlake előzenekara a második észak-amerikai fordulóban. A 2007. augusztus 16-án megrendezett madison square gardeni koncertet az HBO közvetítette. 2008. november 25-én megjelent a Greatest Remixes válogatásalbum, ami 15 korábbi Good Charlotte dalt tartalmaz, de más zenészek által remixelve, mint például a Metro Station, Junior Sanchez, William Beckett a The Academy Is...-ből, Patrick Stump a Fall Out Boyból és a The White Tie Affair a Kill Hannah-s Mat Devine közreműködésével. Cardiology és hiátus (2009–jelen) A Good Charlotte ötödik albuma 2010. november 2-án jelent meg. A hangzást leírva Joel Madden azt nyilatkozta az MTV-nek, hogy hasonlítani fog a Blink-182-ra. Joel azt is elmondta: „Egyáltalán nincs semmilyen táncikálós a lemezen, különbözik az előzőtől,” 2008. december 3-án a Kerrang! magazin bejelentette, a Good Charlotte ötödik stúdióalbumát fogja megjelentetni 2009-ben, Cardiology címmel. A cím Joel elmondása alapján a szövegek tartalma miatt került választásra, ami „minden a szívhez kapcsolódik”. Madden hozzátette, már 20 dalt írtak és visszatérnek a pop punk gyökereikhez. 2010. január 24-én bejelentették, hogy befejezték az albumot, de kidobják és felveszik egy másik producerrel, Don Gilmore-ral, aki az első és a negyedik lemezükön volt producer, a Good Charlotte-on és a Good Morning Revivalon. A Good Charlotte kiadta az első kislemezt az albumról "Like It's Her Birthday" címmel 2010. augusztus 24-én. Az internetre 2010. augusztus 5-én tették fel, a weboldalukon írták, ha a dal klipjét több, mint 100.000-szer tekintik meg, egy másik dalt is felraknak. Ez meg is történt augusztus 15-én, és a zenekar feltette a YouTube csatornájára a "Counting the Days" c. dalt, és kijelentette, ez lesz a második kislemez az albumról. A "Like It's Her Birthday" klipjében a The Main nevű zenekar énekese, John O’Callaghan és gitárosa, Kennedy Brock, valamint a Boys Like Girls névet viselő zenekar énekese, Martin Johnson és gitárosa, Paul DiGiovanni tűnt fel. 2010. november 5-én a Good Charlotte egykori kiadója, a Sony Music kiadott egy Greatest Hits válogatást Ausztráliában, azt a 16 kislemezt 4 stúdióalbumról, amit a zenekar annál a kiadónál jelentetett meg. 2011. január 6-án az USA-ban, 2011. február 16-án Japánban is kiadták. 2010. szeptember 13-án kijelentették, a Good Charlotte lesz a főzenekara a 2011 Kerrang! Relentless Tournak, olyan előzenekarokkal, mint a Four Year Strong, a Framing Hanley és a The Wonder Years. 2011. március 3-án a This Centuryval és a Forever The Sickest Kids-dzel mentek észak-amerikai turnéra. 2011 júniusában a Good Charlotte Amerikában turnéra indult, aminek a másik főzenekara a Yellowcard, az előzenekara a Runner Runner volt. Ugyanabban a hónapban a Punkvideosrock.comnak adott interjújában Billy és Paul elmondták, a következő 5 évre terveznek turnékat. 2011. szeptember 1-jén a Good Charlotte a Rolling Stone magazinban bejelentette, hogy szünetet tartanak, de a Madden testvérek egy ingyenes mixfelvételt fognak kiadni, amely 2011 októberében jött ki „Before The Fame: The Madden Brothers” címmel. Lehetséges hatodik stúdióalbum 2011. decemberében Joel Maddent megkérdezték, lesz-e 6. GC album, amire azt válaszolta: „Nem bírunk megmaradni a fenekünkön. Azt mondtuk, nem fogunk még egy albumba belekezdeni, amíg nem gondoljuk úgy. Ígyhát várunk, hogy eljöjjön az a pillanat, és el fog... A Good Charlotte több, mint egy zenekar, mi mindig együtt leszünk.” Aktivizmus Billy Martin aktív vegetáriánus, és elnyerte a PETA „Az év vegetáriánusa” díjat. A múltban aktívan támogatták a PETA állatjogi kampányait. A zenekar tagjai felvettek egy dalt „Lifestyles of the Rich and Famous” címmel, a PETA „Liberation” c. CD-jére, és megjelentek a PETA 25. évfordulós gáláján. A csapat tagjai tüntettek a KFC csirkékkel szembeni bánásmódja miatt. Az ikrek egy YouthAIDS kampány arcai is „Aldo Fights AIDS” néven. Tagok Benji Madden – ritmus- és szólógitár, háttérvokál (1996–jelen) Joel Madden – ének (1996–jelen) Paul Thomas – basszusgitár (1996–jelen) Dean Butterworth – dobok, ütős (2005–jelen) Billy Martin – ritmus- és szólógitár, billentyűsök, zongora (1998–jelen) Chris Wilson – dobok, ütős (2003–2005) Josh Freese – dobok, ütős (2001–2003) Aaron Escolopio – dobok (1996–2001) Diszkográfia Good Charlotte (2000) The Young and the Hopeless (2002) The Chronicles of Life and Death (2004) Good Morning Revival (2007) Cardiology (2010) Youth Authority (2016) PKP Ok22 sorozat A PKP Ok22 sorozat egy lengyel 1'C h2 jellegű gőzmozdonytípus volt. 1923 és 1928 között 190 db épült a mozdonyból. Deák Krisztina Deák Krisztina (Budapest, 1953. április 27.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró és vágó, érdemes művész. Életpályája 1971-től 1989-ig dolgozott a Magyar Televízióban. 1977-ben filmvágó diplomát, majd 1982-ben filmrendező diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomafilmjét a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiójában készítette. 1989-ben rendezte első játékfilmjét, az Eszterkönyv című filmet. 1992 óta rendez folyamatosan budapesti színházakban. Családja Első férje Kőszegi Péter színművész volt, második házassága Esztergályos Károly rendező volt, akitől született a lánya, Esztergályos Krisztina (1975– ), harmadikházastársa Bálint András színész, tőle egy fiú, Bálint Dániel (1985– ) jött a világra. Filmjei Aglaja (játékfilm) (2012) A miskolci boniésklájd (játékfilm) (2004) Jadviga párnája (játékfilm) Závada Pál azonos című regénye alapján (1999) Családi nyár (televíziós film) (1995) Köd (játékfilm) (1993) Eszterkönyv (játékfilm) (1989) Csinszka (televíziós film) (1987) Vonzások és választások (televíziós film) W. Goethe azonos című regénye alapján (1985) Fontosabb színházi rendezések Auliberti: Árad a gazság David Mammet: Oleanna Gozzi: Szarvaskirály Coline Serreau : Nyúl, nyúl Darvasi László: Störr kapitány Wedekind: Lulu Díjak monacói Vöröskereszt különdíj (2013) Aglaja Antalya Arany Narancs Filmfesztivál, 2012: Legjobb külföldi film, a török filmkritikusok szövetsége, a SİYAD díja Monte-carlói Televíziós Fesztivál, 2013: legjobb tévéfilm, a legjobb rendező kategóriában, Arany Nimfa díj Érdemes művész (2007) Jadviga párnája Magyar Filmszemle, 2000: A zsűri különdíja, Legjobb női alakítás díja Salerno Nemzetközi Filmfesztivál, 2001: Filmfesztivál Nagydíj Monte-carlói Nemzetközi Televíziós Fesztivál, 2003: Arany-Nimfa-díj a Legjobb rendezésért. Balázs Béla-díj (1995) Köd Salerno Nemzetközi Filmfesztivál, 1994: Rendezői díj Eszterkönyv Magyar Filmszemle, 1990: Első játékfilm díja Csinszka Magyar Televíziós Fesztivál Veszprém, 1987: Fődíj, Legjobb női alakítás díja Az apacsok történelme Az apacsok az egyik legismertebb észak-amerikai indián nép. Először a spanyolokkal, majd az amerikaikkal kerültek összetűzésbe, akiknek terjeszkedése veszélyeztette létüket. Leghíresebb vezetőik Mangas Coloradas, Cochise, Geronimo és Victorio voltak. Az Egyesült Államok Hadserege kemény harcosoknak és jó stratégáknak tartotta őket. Ma az Amerikai Egyesült Államok területén, Arizona, Új-Mexikó és Oklahoma államokban élnek a részükre fenntartott rezervátumokban. Ezeken a területeken számuk ma 5000 és 6000 fő között lehet a becslések szerint. Legközelebbi rokonaik a navahó indiánok. Eredetük és honfoglalásuk Az apacsok és a navahók ősei északi irányból, a mai Kanada és Alaszka területéről érkeztek a mai Amerikai Egyesült Államokban található törzsi területeikre. Ezt alátámasztja az a tény, hogy nyelvük a Kanadában beszélt atabaszk nyelvek távoli rokona. Valószínűsíthető, hogy az apacsok és a navahók korábban egy népcsoportot alkottak. A délnyugati régiót i. sz. 1000 körül, vagy az azt követő időszakban érhették el. Egyes apacs törzsek már a 15. századot megelőzően is itt éltek, de a régészeti és történelmi bizonyítékok azt sugalmazzák, hogy az 1500-as évek elejéig jelenlétük ebben a régióban nem volt számottevő. A legtöbb tudós szerint többségük a spanyolokat néhány évtizeddel megelőzve telepedett le végleg a délnyugati területeken. Emellett még 1700 körül is éltek síksági apacs farmerek a mai Kansas állam területén és a Dismal-folyónál. A ló használatának elterjedésekor a síksági apacsokat a komancsok, az uték és egyéb más törzsek tartották nyomás alatt. Ennek hatására ők is délnyugati irányba vándoroltak. Harcuk a spanyolok ellen Az apacsok kezdetben barátságosan viselkedtek a spanyolokkal és a mexikóiakkal, a későbbiekben pedig az amerikaiakkal. A kezdeti, békésebb együttélés időszaka Először a spanyol Francisco Coronado jegyezte fel az indiánok jelenlétét a délnyugati területeken. 1541 áprilisában a Pueblo régiótól keletre, utazásai közben találkozott velük és mint kutyás nomádokat említi meg őket. A 16. század közepére a kereskedelmi kapcsolatok egyre fontosabbá váltak a pueblo és az apacs indiánok között. Az előbbiek kukoricát és szőtt pamut árucikkeket cseréltek a bölény húsára és bőrére, valamint kőszerszám alapanyagokra. 1540-ben Coronado a jelentésében a modern nyugati apacs területeket lakatlannak nevezte és a spanyolok az 1580-as években említik először az apacsok tartós jelenlétét a Rio Grande folyó nyugati oldalán. Valószínűsíthető, hogy az apacsok a 16. század végén és a 17. század elején foglalták el a délnyugati régióban található hazájukat. A 17. században kiterjesztették uralmukat a pueblo indiánok által az előző évszázadokban elhagyott területekre is. A harcok időszaka Az apacsok az elsők között voltak az indiánok között, akik megtanultak lovagolni. Idővel a pueblo indiánok apacsokkal való kereskedelmi kapcsolata a spanyolok nyomására megromlott, majd megszűnt. Ennek hatására a nomád apacsok rablóportyákat indítottak, mivel szükségük volt a lovakra és az egyéb árucikkekre. 1656-tól 1675-ig állandó támadás alatt tartották az új-mexikói spanyol telepeseket és a pueblo indiánokat. A rablóportyák, a szárazság, a kemény spanyol elnyomás és a misszionáriusok tevékenysége az 1680-ban bekövetkezett pueblo lázadáshoz vezetett. Ennek következtében a spanyolokat kiszorították Új-Mexikóból. Mikor a spanyolok visszafoglalták Új-Mexikót 1692-ben, egy erős apacs nemzettel találták magukat szemben. Az apacsok büntetlenül portyáztak, azonban ez a dominancia rövid életű volt. Agresszív viselkedésükkel maguk ellen fordították szomszédaikat és egy új, erős nép a komancsok észak felől nyomás alá helyezték az apacsokat. 1700-ra az apacsok elkezdtek délnyugati irányba vándorolni, mivel a francia kereskedők által jobban felfegyverzett komancs, vicsita és tehasz indiánok elkezdték átvenni az addigi vezetőszerepüket a síksági területeken. Az apacsok ráadásul sosem alkalmazkodtak teljesen ennek a vidéknek a kultúrájához. Az elvándorlás után folytatták a farmok létesítését, kunyhókat építettek, valamint kukorica, bab, sütőtök és görögdinnye termesztésével foglalkoztak. Ezzel próbálták javítani az élelmiszerellátásukat, azonban ez volt vereségeik oka is a komancsok ellenében. Évente kétszer, a növények ültetésekor és a betakarítás ideje alatt, az apacsok a földjeikhez voltak kötve. A komancsok ezt kihasználva megsemmisítő támadásokat intéztek a településeik ellen. A komancsok ereje minden sikeres támadással tovább nőtt. Sok apacs menekült nyugati irányba, Új-Mexikó és Arizona területére. A többi apacs törzs, főleg a lipanok és a meszkalerók Texas középső és Mexikó északi részeibe vándoroltak. Itt összetűzésbe kerültek az északi irányba nyomuló spanyolokkal, akik korábban támogatták a tehaszokat az apacsok ellenében. Amikor 1718-ban a spanyolok megalapították San Antonio települést az apacsok kényelmes célpontot találtak az európai ellenségeik elleni portyáikhoz. A spanyolok próbáltak velük békét kötni, de kevés sikerrel. Mivel a hikaría-apacsok békét kötöttek a spanyolokkal, ezért az alkirály hasonló megbékélést szeretett volna a texasi apacsokkal is. Ennek érdekében 1725-ben megtiltott minden ellenük irányuló hadműveletet és úgy tűnt, hogy helyes döntést hozott. A következő hat évben az apacs támadások száma valóban drasztikusan csökkent. A viszonylagos béke hatására a határvidék általános ellenőrzését végző Pedro de Rivera y Villalón a katonai jelenlét csökkentését javasolta. San Antonio lakossága hiába tiltakozott a döntése ellen. Spanyol hittérítési kísérletek Az 1730-as és az 1740-es években kiújultak a spanyol-apacs harcok. 1743-ban Benito Fernández (Santa Ana) spanyol térítő missziók felállítását javasolta megoldásként, az apacsok földjén. 1749. augusztus 19-én San Antonióban végül az apacsok békét kötöttek a spanyolokkal. Késznek mutatkoztak a keresztény hitre való áttérésre is a komancsok elleni védelemért cserében. Ezt követően a spanyolok megkezdték a missziók létesítését, azonban az 1754-ben San Lorenzóban alapított misszió sikertelen volt. Az apacsok felégették a missziót és eltávoztak onnan. 1757-ben a San Saba régióban kíséreltek meg újabb misszió létesítését, melynek területe bányászatra is alkalmasnak mutatkozott. Bár nemsokára megjelent 3000 apacs, de ők nem telepedtek le, hanem továbbindultak bölényvadászatra és az ellenségeik elleni hadjáratra. 1758. március 16-án egy 2000 fős (kommancs, tehasz, bidai és tonkava) indián csapat megtámadta a missziót. A támadás 8 fő halálos áldozatot követelt, emellett raboltak, gyújtogattak. A missziók sikertelensége ellenére a spanyolok továbbra is fenntartották a békét az apacsokkal, akik 1759-ben csatlakoztak Ortiz ezredes hadjáratához az északi törzsek ellen. 1762-ben új missziókat hoztak létre San Lorenzo de la Santa Cruz és Nuestra Señora de la Candelaria néven. Az előbbi a Nueces-folyó északi részén, San Saba és Rio Grande között volt található. Itt végül több mint 300 apacs telepedett le. Az 1764-ben kitört himlőjárvány, a nehéz fizikai munka és a komancsok állandó támadásai hatására 1767-ben már egyik misszióban sem éltek apacsok. Ebben az időszakban teljesítette Cayetano Pignatelli Rubí márkija a határ ellenőrzését. Mexikóba való visszatértekor előadta véleményét, miszerint a spanyolokat a lipan-apacsokkal való kapcsolatuk miatt támadták a komancsok és az északi indiánok. Javasolta az északi törzsekkel való baráti kapcsolatok létesítését és segítségükkel az apacsok kiirtását, vagy legalábbis számuk csökkentését. Az 1790-es évek viszonylagos nyugalomban teltek. 1790-ben és 1793-ban is spanyol-apacs békeegyezményt kötöttek. Mikor 1811-ben kitört a mexikói függetlenségi háború az apacsok ismét gyakran portyázni kezdtek. Ezek a támadások a mexikói és texasi spanyol uralom megszűnéséig tartottak. Antonio María Martínez, Texas utolsó kormányzója jelentette, hogy a lipan-apacsok magát San Antoniót, Texas fővárosát is megtámadták. A mexikói kormány gyorsan két egyezményt is kötött a lipanokkal. Mindkettőben ellátmányt és éves szintű lőpor és kukorica-adományokat ígértek az apacsoknak. Harcuk az amerikaiak ellen Az ellentétek kialakulásának időszaka Amikor az amerikaiak először eljutottak a délnyugati területekre az apacsok szövetségesként tekintettek rájuk a mexikóiakkal szemben. Ennek ellenére már az 1830-as években összetűzésbe kerültek az amerikaiakkal. Mivel James Johnson, James "Don Santiago" Kirker és társaik mexikói zászló alatt harcoltak, ezért az apacsok nem tekintették ezt az amerikaiakkal való összetűzésnek. A Mexikó elleni háborúban (1846-1848) ismét úgy tűnt, hogy az amerikaiakban szövetségesre leltek. 1848-ban azonban gyökeres változás következett be az apacs-amerikai viszonyban. Aranyláz tört ki Kaliforniában és szerencsevadászok százai özönlötték el az apacsok területét. Mangas Coloradas, az egyik legbefolyásosabb apacs vezető ellátogatott a bányászok táborába, hogy megegyezzen velük a békés együttélésről. A bányászok erre megkorbácsolták és megalázták az apacs törzsfőnököt. Mangas Coloradas megalázása egy majd 40 évig tartó ellenségeskedéshez vezetett. Innentől kezdve az apacsok mind az amerikai, mind a mexikói telepeseket támadás alatt tartották. Az 1850-es években a mexikóiak és az amerikaiak is megelégelték a Mexikó elleni állandó rablóportyáikat. 1857-ben az Amerikai Egyesült Államok katonai erődöt létesített a sonorai határ északi oldalán Fort Buchanan néven. Elszigeteltsége révén azonban hatástalan volt a portyák megakadályozásában és az amerikai polgárháború elején el is hagyták a katonák. Az amerikaiak és a csirikavák képviselői 1858-ban találkoztak a Sárkány-hegységben található Apacs-hágónál, ahol békét kötöttek. A harcok első szakasza A béke 1861-ig tartott. Ekkor Cochise csirikava apacs törzsfőnök, Mangas Coloradas unokaöccse, háborút indított az amerikaiak ellen. Ebben az időben Cochise favágóként dolgozott a Butterfield Overland társaságnál és szabad átjárást biztosított az Apacs-hágón keresztül mind a postakocsiknak, mind az amerikai hadseregnek. Egy Ward nevű helyi farmernek 20 marháját ellopta egy másik, Cochise-tól független apacs törzs. Ennek során Ward feleségének fiát Mickey Freet is elrabolták. Ward az amerikai hadsereghez fordult segítségért. George Bascom hadnagy, aki nemrég végzett a West Point-on, 3 hónappal azelőtt érkezett Arizónába és a probléma megoldását rábízták. Az Apacs-hágótól egy mérföldre letáboroztatta a csapatát és Cochise–ért küldetett. Mivel Cochise a fenti körülményekről nem tudott, ezért testvérével, két unokaöccsével, feleségével, két gyermekével és több harcossal érkezett a helyszínre. Bascom mindeközben fehér zászlóval jelezte békés szándékát. Ekkor Cochise 50 éves lehetett és egy tiszteletben álló apacs vezető volt. Bascom a sátrába invitálta őket. Csapatai csöndben körbevették a sátrat, mialatt Cochise tagadta a fenti vádakat. Embereit és családját elfogták. Ő a késével rést nyitott a sátor hátsó részén és a megzavarodott csapatok mellett a hegyekbe menekült. Menekülése közben néhány lövés eltalálta. Az ezt követő csatározások közben egy apacsot megöltek és négyet legyűrtek. Cochise elrabolt néhány fehér embert, a foglyul ejtett apacsok kiváltása céljából. Erre Bascom válaszul felakasztatott hat apacsot, köztük a testvérét és unokaöccseit. Ezeket az eseményeket a Bascom incidensként tartja számon az utókor. Cochise ekkor három fehér fogollyal akarta feleségét és gyermekeit kiváltani, amit Bascom megtagadott. Megtorlásul Cochise kivégezte a foglyokat. Ekkor döntött úgy, hogy csatlakozik nagybátyja Mangas Coloradas küzdelméhez a betolakodók ellen. Ez az elkövetkezendő 20 évben az apacs háborúk kb. 5000 fő halálát és több százezer dolláros kárt eredményeztek. 1861 után az apacsok olyan ádáz küzdelmet folytattak, hogy amikor az amerikai hadsereg elhagyta a régiót a polgárháborúban való részvétel miatt, Arizona teljesen apacs felügyelet alatt maradt. Ebben az időszakban a telepesek és a kereskedők is visszavonultak ezekről a területekről. Az apacs és navahó háborúk Ez volt a kezdete az apacs és navahó háborúknak, mely az Egyesült Államok hadserege és a bennszülött indiánok közötti negyedszázados küzdelemhez vezetett. Bár lovaglás és terepismeret terén messze felülmúlták az amerikai szövetségi csapatokat, de hosszú távon nem vehették fel velük a versenyt, mivel azok sokkal jobb fegyverzettel és felszereléssel rendelkeztek. 1862-ben 3000 kaliforniai önkéntes, James Carleton tábornok vezetése alatt, bevonult az Apacs-hágóba, hogy megelőzze a konföderációs seregek támadását. Az apacsokat tarackok használatával sikerült megfutamítaniuk. Bár a hadsereg 1863-ban elfogta, megkínozta majd kivégezte Mangas Coloradast, azonban Cohise és 200 társa sikeresen elmenekült és több mint 10 évig a Sárkány-hegységben rejtőzködött. Innen tovább folytatták portyáikat, de a biztonságot nyújtó hegyekbe mindig visszavonultak. Az amerikaiak 1862-ben felépítették az Aravaipa Creek és San Pedro találkozásánál található erődöt, későbbi nevén a Camp Grantot. Ezenkívül még három főbb támaszpontot építettek ki. 1864-ben a Fort Goodwin és a Fort Verde, 1865-ben pedig a Fort McDowell. Ez a négy erőd vált az apacsok elleni hadműveletek központjává. 1865-ben a navahók feladták a küzdelmet és az amerikaiak akaratának megfelelően egy új-mexikói rezervátumban telepedtek le. Először úgy tűnt, hogy az apacsok is követik ezt a példát. Ez az életmód azonban csak két évig, az 1871 és 1873 közötti időszakban talált követőkre. 1871-ben Stoneman tábornok arra biztatott egy tucsoni csoportot, hogy számoljon le az apacsokkal. Ennek eredményeként a helyiek meglepték az apacsokat, akiket megadásuk után lemészároltak. A hír eljutott Washingtonba és Stonemant felmentették parancsnoki tisztségéből. Védtelen, a kormány védelme alatt álló apacsok százait gyilkolták meg. Az újonnan kinevezett arizonai parancsnok George Crook tábornok lett, aki sok apacsot megnyert felderítőnek és sokakat rábírt a rezervátumokban való letelepedésre. Mielőtt bármilyen tervvel előállt volna, Crook, a vadon szerelmese 700 mérföldet lovagolt Arizonán keresztül. Ez idő alatt megismerkedett a vidékkel és annak lakóival. Az ő új megközelítése fordulópontot jelentett az amerikaiak apacsokkal vívott háborújában. A hadsereg feladata lett volna az apacsok védelme is, mivel hosszú ideje sokan sportból vadásztak rájuk. Egyesek pedig abból éltek, hogy indián skalpokat adtak el a mexikói kormánynak. A férfiak skalpjáért 50 dollárt, a nőkéért 25 és a gyermekekéért 10 dollárt fizettek. Számos harcos nem volt hajlandó letelepedett életet folytatni, ezért újra portyázni kezdett. Ebben az időben olyan híres vezéreik voltak, mint Geronimo és Victorio. Ez az életmód azonban újra amerikai katonai beavatkozást eredményezett. Az apacsok Geronimo vezetésével végül 1886-ban letették a fegyvert. Letelepedésük a rezervátumokban A csirikava törzseket először Floridába szállították, majd Alabamába. Végezetül pedig Oklahoma következett, ahol Fort Sillben egy 27 éves hadifogság várt rájuk. 1913-ban engedélyezték, hogy a törzs letelepedjen Oklahomában, egy a részükre kijelölt területen, vagy Új-Mexikóban a meszkalero rezervátumban. Egyharmad részük az előbbi lehetőséggel élt, kétharmaduk az utóbbit választotta. A meszkalerók és a lipanok szintén a meszkalero rezervátumban találtak otthonra. A nyugati apacsok a Fort Apache- és a San Carlos-rezervátumokban élnek, melyek Arizona állam középső részének keleti felén találhatóak. A hikaríák rezervátuma Új-Mexikó középső részének északi felén van. Az apacsok egy része együtt él a javapaj-apacsokkal a javapaj rezervátumban, ami az arizonai Flagstafftól délnyugatra található. A tonto-apacs rezervátumot 1972-ben hozták létre Payson mellett, Kelet-Arizonában. Az ehhez tartozó erdő Phoenixtől északkeletre található. Területe 344.000 m² és kb. 100 főt szolgál. Sok esetben fehér amerikaiak fogadnak örökbe apacs gyermekeket az ausztrál „Elveszett Generáció” programhoz hasonlóan. Az apacsok 60,3%-a már kizárólag az angol nyelvet használja családi körben. Az Amerikai Egyesült Államok 2000-ben népszámlálást tartott, melyen 57 199 ember vallotta magát kizárólag apacs származásúnak. Ebből 5-6000 fő él Arizona, Új-Mexikó és Oklahoma államokban, a részükre fenntartott rezervátumokban. Jegyzetek Az apacsok történelme a Britannica Hungarica Online honlapján. Az apacsok történelme a comanchelodge.com honlapján angol nyelven. Az apacsok történelme a Handbook of Texas online history honlapján angol nyelven. Az arizónai apacs háborúk angol nyelven. Az apacs háborúk kialakulásának okai angol nyelven. Az apacs háborúk kialakulásának okai angol nyelven. Victorio's War: A Closer Look, Ambush In Massacre Canyon; A skalpvadászok megemlítése.. [2007. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 21.) Az Egyesült Államok 2000-es népszámlálásának adatai, 4. oldal Az apacsokról az indians.org honlapján angol nyelven. Angol nyelvű szakirodalom Veronica E.Velarde Tiller, Jicarilla Apache Tribe: A History; BowArrow Publishing Co, U.S.; 2nd edition, 15 Dec 1992, ISBN 1885931034 Joseph C. Jastrzembski & Paul C. Rosier, The Apache Wars (Landmark Events in Native American History); Chelsea House Publishers, U.S.; 1 edition, 15 Sep 2007, ISBN 0791093433 Ernest Lisle Reedstrom, Apache Wars: An Illustrated Battle History; Sterling, 7 Mar 1991, ISBN 0806972548 Charles B. Gatewood & Louis Kraft, Lt. Charles Gatewood and His Apache Wars Memoir; University of Nebraska Press, 1 Dec 2005, ISBN 0803227728 Ralph Hedrick Ogle, Federal Control of the Western Apache 1848-1886 Albuquerque: Univ. of New Mexico Press, 1940, 1970. Daniel Thrapp, The Conquest of Apachería. University of Oklahoma Press, 1979, ISBN 0806112867 Jay J. Wagoner, Early Arizona: Prehistory to Civil War. Tucson: Univ. of Arizona Press, 1975, ISBN 0816505012 Donald E. Worcester, The Apaches: Eagles of the Southwest, University of Oklahoma Press, 1992, ISBN 0806123974 Források Történelmükről a Britannica Hungarica honlapján. Történelmükről a comanchelodge.com honlapján angol nyelven. Történelmük az americanhistory.about.com honlapján angol nyelven. Történelmükről a geocities.com honlapján angol nyelven. Történelmükről a thenaturalamerican.com honlapján angol nyelven. Történelmükről a buffalosoldier.net honlapján angol nyelven. Az apacsokról az indians.org honlapján angol nyelven. Az Egyesült Államok 2000-es népszámlálásának adatai Interneten elérhető irodalom Geronimo visszaemlékezései. A mexikóiak és amerikaiak elleni küzdelem apacs szemszögből, angol nyelven. Ponteareas Ponteareas település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Ponteareas O Porriño, Mos, Pazos de Borbén, Mondariz, Mondariz – Balneario, Salvaterra de Miño, As Neves és Salceda de Caselas községekkel határos. Lakosainak száma 22 893 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: C busz (Velence) A velencei C jelzésű autóbusz a Lidón, a Piazza Santa Maria Elisabettáról indul a Piazzale La Fontaine-ig, bár reggelente körjáratban Lido belvárosában közlekedik. A viszonylatot az ACTV üzemelteti. Története A C jelzésű autóbusz eredetileg a jelenlegi A-s busz útvonalán közlekedett. 1997 és 2002 között nem járt. 2002-ben indították újra, már majdnem a jelenlegi útvonalán. 2010-ben a nyári útvonal és a megállók nevei is megváltoztak. 2013-ban és 2014-ben is egy kicsit változtattak a megállókon, de maga az útvonal nagyon hasonló volt a maihoz. A C járat története: Útvonala 1.útvonal: 2. útvonal: Megállóhelyei Megjegyzés: A dőlttel szedett járatszámok időszakos (nyári) járatokat jelölnek. Megjegyzések A Piazzale Santa Maria Elisabettától induló járatok munkanapokon reggel a Piazzale Tortáig járnak, délután pedig Ca’ Biancáig. A vissza-irányú járatok egész nap a Ca’ Biancától indulnak. Szarkád-tetői-barlang A Szarkád-tetői-barlang egy barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. Leírása A Szarkádi-tető csúcsától, ahol egy kiépített pihenő van, körülbelül 50 méternyire, keletre található, nagyjából 183 méter tengerszint feletti magasságban. A Tihanyi-révtől sárga jelzésű turistaösvényen lehet eljutni hozzá. Az ösvény közvetlenül a bejárat előtt halad el. A Szarkádi-tető közepén lévő, nagy, impozáns forráskúpban van. A forráskúpját erősen megcsonkították, a felét lefejtették. A barlang bejárata 6 méter széles, 2,5 méter magas és északnyugat felé néz. Az útról egy törmelékből képzett peremlépcső vezet a 60–70 centiméterrel lejjebb lévő barlangi feküre, amit törmelék alkot. Szemközt a bejárattal 90 centiméter magasan, néhol 1 méter szélesen párkány húzódik. A falban öblös oldódások, üstök láthatók. A peremlépcsőtől a belső falig 2,3 méter hosszú, az átlagos szélessége 5 méter, az átlagos magassága 2,2 méter és a térfogata körülbelül 18 köbméter. A barlangot befoglaló kőzet üreges, meszes hidrokvarcit, kalcedon. Benne a hidrotermális oldódás nyomai látszanak. Falai sok helyen repedezettek. Ezt pedig alighanem a lefejtés közbeni robbanásoktól van. Az alját gejzirittörmelék alkotja. Feltárható. Az alját alkotó törmeléket eltávolítva valószínűleg a forráskürtő részletei ismerhetők meg. Helyi jelentőségű barlang, 6–8 ember számára megfelelő esőbeálló. A klímája a környezet klímájához hasonló. Mivel világos az üreg, az alján lágyszárú növények telepedtek meg. A zugaiban ízeltlábúak élnek. Előfordul az irodalmában Hálóeresztői-kőfülke (Kordos 1984), Szarkádi mező gejzirkupjának ürege (Eszterhás 1984), Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei (Eszterhás 1987), Szarkádi mező gejzírkúpjának üregei (Szenti, Eszterhás 2001), Szarkádi-tető barlangja (Eszterhás 1997), Tihanyi gejzírkúp ürege (Eszterhás 1987) és Tihany, Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei (Kordos 1984) néven is. A Szarkád-tetői-barlang név először 1983-ban jelent meg nyomtatásban. Kutatástörténete Eszterhás István az 1983-as, tihanyi szpeleográfiai jelentésében említette a barlangot és egy helyszínrajzon lett a helye jelölve. 1983-ban Eszterhás István és Jákói István mérték fel és Eszterhás István készítette el az alaprajzi barlangtérképét két metszettel. A figyelemre méltóan nagy bejáratú barlang, ami ráadásul az elég forgalmas turistaút mellett van, korábbi kutatottságáról nem tudni. Ennek az oka egyrészt az lehet, hogy a Szarkád az egyébként részletesen kutatott félsziget kissé elhanyagolt része, másrészt, a korábbi kutatók nem is vették észre, mert csak a legutóbbi időkben, a turistaösvény sétaúttá való építése közben fejtették szét a kúpot és így tárult fel a barlang, illetve annak csak a fele. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve a Tihany, Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei kifejezés, ami a barlanglista szerint azonos a Hálóeresztői-kőfülkével és egy térképen van feltüntetve a helye. A Hálóeresztői-kőfülke azonos a Szarkádi-sziklaeresszel, a Szarkádi-üreggel és a Szarkád-tetői-barlanggal. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a barlangot. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban szerepel. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 10 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette. Bibliotheca Corviniana A Bibliotheca Corviniana Hunyadi Mátyás híres budai könyvtára volt. Az ott őrzött, illetve onnan származó kódexek hagyományos elnevezése a corvinák. Mátyás halálakor becslés szerint 2500 corvina létezhetett, és több megrendelt és elkészült kódex már Firenzében maradt. Ma azokat a kódexeket és kéziratokat sorolják a corvinák közé, amelyekben szerepel Mátyás vagy az utóda címere, vagy Mátyás budai könyvtárára jellemző egyedi bőrkötésben vannak, vagy egyértelmű forrás igazolja, hogy a reneszánsz magyar uralkodó számára készült. A budai könyvkötő műhely Mátyás reprezentatív könyvtára számára egyedi kötéstípust fejlesztett ki. Története A könyvtár létrejötte Nevének eredete a latin corvus szó, melynek jelentése holló. (Mátyás családi címerében látható a gyűrűt tartó holló). I. Mátyás az 1460-as években kezdett el könyveket gyűjteni. Könyvgyűjtő szenvedélyét valószínűleg Vitéz János, Várad (ma Nagyvárad) püspöke valamint Janus Pannonius táplálták. Miután mindketten részt vettek a király ellen szervezett összeesküvésben, az ő könyvtáraik is a király gyűjteményébe kerültek. Mátyás 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, aki Nápolyból hozott magával gazdag könyvgyűjteményt. A Bibliotheca Corviniana gyarapodását segítették a főleg Taddeo Ugoletti irányítása alatt itt dolgozó másolók, fordítók, könyvkötők és a beszerzők nemzetközi hálózata is. Mátyás megbízásából számos kötet készült Francesco Cherico, Gherardo és Monté di Giovanni és Attavante degli Attavanti firenzei műhelyében. A könyvtár létesítése beilleszkedett a kor humanista törekvéseibe, a könyvek száma felülmúlta az firenzei Lorenzo „il Magnifico” Medici gyűjteményét is. Mátyás halála után azonban megszűnt a könyvtár gondozása és a könyvek gyűjtése. Brassicanus német tudós Mátyás halála után néhány évvel még járt a híres könyvtárban és ámuldozva így írt: „Megtekintettem az összes könyveket. Mit is mondok: könyveket? Mindegyik könyvet kincsnek mondhatnám. Számtalan latin, görög és héber könyv állott előttem, a miket Mátyás óriási pénzen Hellász belsejéből hozatott. Láttam az apostoli kánonoknak egy megbecsűlhetlen példányát, a cyrenaei Theodoretus teljes zsoltár-magyarázatát, Aranyszájú szent János, Arthanasius, Cyrillus, Nazianzi Gergely, Nagy Basilius műveit. A költőket, szónokokat, bölcsészeket és történetírókat, kiknek munkái tömegesen állottak előttem, nem is említem.” Mátyás fiát Corvin Jánost kötelezték arra, hogy könyveket csak az országnagyok beleegyezésével vehessen ki a könyvtárból. II. Ulászló kezdte a könyvek elajándékozását, számos darab került így a bécsi udvari könyvtárba. II. Lajos folytatta a könyvek elajándékozását. Mohács után Amikor a mohácsi csata után a török fősereg 1526. szeptember 12-én bevonult a védtelenül hagyott Budára (az udvar Pozsonyba menekült), csapatai kifosztották a könyvtárat és elkezdték a környék kifosztását. 1541-ben a török újra elfoglalta Budát és a legtöbb itt található mű, köztük 650 páratlan antik kézirat eltűnt. Néhány könyv azonban megmaradt. Beatrix királynő például visszaküldött néhány művet Nápolyba. V. Károly húga, Habsburg Mária (II. Lajos király özvegye) is magával vitt néhány corvinát Brüsszelbe. A legtöbb könyv azonban Konstantinápolyba vándorolt, és, mint utóbb kiderült, a török diplomácia évszázadokig arra használta, hogy kedvelt nagyköveteket ajándékozzanak meg az egyes értékes darabokkal. Így kerültek könyvek a például a lengyel Torunba, Oxfordba vagy Lipcsébe. Huszonhat könyvet Ferenc Józsefnek küldtek, ezeket Bécsben őrizték. Csapodi Csaba szerint: Mégis, legalább mennyiségben, a könyvtár zöme még együtt volt akkor, amikor Szulejmán szultán 1526-ban bevonult Budára. Pestet, Budát elhamvasztotta, de a királyi palotát megkímélte ettől a sorstól. „Mivel benne tartózkodott, nem tartotta illendőnek a fölégetését." De „a nyomorult királynak a várban levő tömérdek kincsei, házi berendezése, ágyúi, ágyúgolyói lefoglaltattak". A tömérdek elhurcolt zsákmány közt kellett lenniük a Corvina Könyvtár díszes köteteinek is, mert ettől kezdve sorra bukkannak föl korvinák Konstantinápolyban, és a végső maradványokat 1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia egy küldöttsége megtalálta a szeráj helyiségeiben. Ezek egy-két kivétellel ma szultáni ajándékként Budapesten vannak. Habár 1686-ban Buda visszafoglalásakor a várat teljesen szétlőtték az ostromló császári csapatok, Luigi Ferdinando Marsigli nyelvész-filológus, hadmérnöknek mégis sikerült megmentenie a várban található Mátyás-kori Corvinák még megmaradt darabjait, amiket aztán több kézirattal együtt magával vitt és később a saját kéziratgyűjteményével együtt, a bolognai Egyetemi Könyvtárra hagyta. A Bibliotheca Corviniana napjainkban 1990-ben, Mátyás halálának 500. évfordulóján kiállítást szervezett az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Magyarország nemzeti könyvtára, hogy bemutassa a felkutatott darabokat. Ez a kiállítás csak töredékét tudta bemutatni az egykori gyűjteménynek, de így is megmutatta, hogy a Bibliotheca Corviniana egykor közvetlenül a Vatikáni Apostoli Könyvtár után következett nagyságban és a művek változatosságában. A Bibliotheca Corviniana 2005-ben felkerült az UNESCO világ emlékezete program listájára. Ma már 216 corvina ismert, a világ minden tájáról. Magyarországon csak 53 mű található. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár 39 kötet tulajdonosa, a különböző olasz könyvtárakban 49 darab található, a többi francia (7), német (8), angol, török és amerikai gyűjtemény tulajdona. Fresnel-integrál A Fresnel-integrálok az és leképezésekkel adott transzcendens valós-valós függvények, ahol illetve az és az függvény területfüggvénye (x=0 kezdő abszcisszától). Leírásuk A Fresnel-integrálok nem írhatók fel elemi függvényekkel zárt analitikus alakban. A helyettesítési érték kiszámítására a következő, minden helyen konvergens hatványsorok alkalmasak: A függvények csökkenő amplitúdóval és hullámhosszal oszcillálnak a -ben vett határértékük körül (nem periodikusak!): A függvénygörbék egy transzponált alakja az elméleti vizsgálatokban használt normalizált alak: melyek a érték körül oszcillálnak. Alkalmazása A függvényeket Augustin-Jean Fresnel (1788-1827) francia fizikus alkalmazta a fényinterferencia vizsgálatok matematikai elemzésénél. E vizsgálatok a fénynek Christiaan Huygens (1629-1695) holland fizikus által kidolgozott hullámtermészetét igazolták. Vele egy időben és tőle függetlenül hasonló sikeres kísérleteket végzett Thomas Young (1773-1829) angol orvos. Az út-/vasútépítésben fontos átmeneti ív, a klotoid (Cornu-spirál, Euler-spirál) paraméteres egyenletrendszerét a két Fresnel-integrál megfelelő transzformációjával lehet megadni: Alba (viselet) Az alba miseing, gyakran viselt liturgikus öltözet. Nevét fehér színéről kapta. Bokáig ér, bő ráncokban esik, ujja szűk. Cingulummal kötik meg. A liturgia végzéséhez szükséges lelki tisztaság jelképe. Vászonból készült fehér. Ezt hordja a püspök, pap, lektor, ministráns, de ezt adnak a megkeresztelt felnőttekre, elsőáldozókra is. Az alba rövidített változata a karing. Története A mai alba az ókori rómaiak ruhájának, a tunikának az utódja. Története a 7. századig nyúlik vissza: a "tunica talaris manicata" 'ujjas, bokáig érő ing' volt, amit a 8. században már minden római klerikus viselt. A 10. században - főként a clunyi reformokat befogadó monostorokban - szerzetesek is viselték a kórusban. A 11. században csipkével és hímzéssel kezdték díszíteni. A II. vatikáni zsinat után a liturgia bármelyik szolgálattevője viselheti. Az alba szabása és formája változatos lett. A szó eredete Az alba latin szó, jelentése: fehér. A fehér ruha a tisztaság, a megváltás jele, amely - a keresztény vallás szerint - a keresztelésnél kezdődik, és a test feltámadásával fejeződik be. 13-as villamos (Budapest) A budapesti 13-as jelzésű villamos az Örs vezér tere és a Gubacsi út között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. 1948-ig a BSzKRt nem indított ezzel a jelzéssel viszonylatot szerencsétlenségtől félve, ekkor számozták át a 36A buszt 13-assá. 1955-ben a környéki iparvágányok villamosításával elindult a 13-as villamos. A villamos 1959-től teremtett kapcsolatot Pesterzsébettel és a József Attila lakóteleppel, majd 1963-tól Kőbánya központjával. Az M3-as metró építése idején (1976–80) többször megszakadt az útvonala. 2001. október 2-án szűnt meg, másnap már a hosszabb útvonalon induló 3-as villamos járt helyette. Története A BKVT (és később a BSzKRt) szerencsétlenségtől félve nem indított 13-as számjelzéssel villamosjáratot, viszont a 13-as villamos elődje is ezzel a számjelzéssel közlekedett. 1948-ban számozták át a 36A autóbuszjáratot 13-asra. Az 1950-es évek elején már az Üllői út és a Mázsa tér között járt. A buszjárattal párhuzamosan iparvágányok is futottak, de ezen a személyszállítás 1955-ig tilos volt. 1955-ben villamosították az egyvágányú vonalat és október 16-ától a 13-as villamos váltotta fel a buszjáratot. 1959. november 21-én útvonalát mindkét irányban meghosszabbították: új végállomásai a Jászberényi út (Sörgyár) és Pesterzsébet, Nagy Sándor utca lett; Pesterzsébeten a Baross utca – Nagy Sándor utca – Ady Endre utca útvonalon járt. Ugyanezen a napon elindult a régi vonalán a 13A villamos, de ez egy év múlva megszűnt. 1963. május 1-jén felavatták a Fehér úti villamospályát, útvonala az Örs vezér teréig hosszabbodott. 1974. október 4-én megszűnt a pesterzsébeti Baross utcában a villamosközlekedés, ezért a Határ útról a 13-as villamos a Gubacsi útra kanyarodva a Közvágóhídig közlekedett, illetve elindult a 13A villamos, mint pesterzsébeti körforgalmi járat Pacsirtatelepi végállomással, a villamos az Előd utca – Török Flóris utca – Székelyhíd utca – Ady Endre utca – Határ út – Török Flóris utca – Nagy Sándor utca – Vörösmarty utca – Előd utca útvonalon járt. 1975. október 17-étől a 13-as villamos járt a Pacsirtatelepig, ezért a 13A villamos megszűnt. 1976. június 1. és 24. között az M3-as metró II/A (Kőbánya-Kispest – Nagyvárad tér) szakaszának építése miatt az Üllői úton nem haladhatott át villamos, ezért a 13-ast megosztották: 13-as jelzéssel az Üllői út – Pacsirtatelep, illetve 13A jelzéssel az Üllői út – Örs vezér tere útvonalon járt három héten keresztül. 1978. július 24-étől most már huzamosabb időre szakadt ketté az útvonala: a 13-as a Nagyvárad tér és az Örs vezér tere között, a 13A pedig az Üllői út és a Pacsirtatelep között közlekedett. 1979. november 5-étől 1980. január 20-áig a Határ úti vágányfelújítás miatt a 13A csak Pesterzsébet, Határ út és Pacsirtatelep között járt, a Gubacsi úttól az Üllői útig a 13AV pótlóbusz üzemelt; a 13-as változatlanul közlekedett. 1980. január 23-án a kőbányai városközpont építése miatt a vonal három részre lett osztva, a 13-as az Örs vezér tere és a Zalka Máté tér (napjainkban Liget tér, illetve Kőbánya alsó vasútállomás), a 13A a Nagyvárad tér és Pacsirtatelep között, illetve a köztes szakaszon a 13B villamos közlekedett a Mázsa utca és Nagyvárad tér között. A Nagykőrösi út / Határ úti kereszteződés átépítése miatt 1980. március 4. és 28. között a 13A villamos a Pesterzsébet, Határ út – Pacsirtatelep útvonalon járt, a Nagyvárad tér – Gubacsi út szakaszon a 13AV pótlóbusz helyettesítette. Az M3-as metró II/A szakaszának megnyitásával (1980. március 29.) a 13A az Ecseri úti metróállomás és a Használtcikk piac között járt, a 13B villamost pedig a 13V pótlóbusz váltotta ki. 1980. június 25-étől már az Üllői útig ért a 13-as villamos, majd szeptember 29-én összeolvadt a 13A-val és a Használtcikk piacig hosszabbodott. 1983. július 11-étől Pesterzsébet, Szabótelepig járt, de nem sokáig: augusztus 29-étől ismét a Közvágóhíd lett a végállomása. 1984. június 11-étől az Élessaroknál lévő építkezések miatt a 13-as keleti végállomása a Kápolna térhez került, illetve az Örs vezér tere és a Mázsa tér között pótlóbusz járt helyette. 1984. október 27-étől a 13-as déli végpontja a Gubacsi út lett. 1985. augusztus 26-ától az M5-ös autópálya építése miatt a Nagykőrösi út–Határ út kereszteződést lezárták a villamosforgalom elől, ezért a 13-as december 20-ig, illetve 1986. április 28-ától május 21-ig a Határ úti metróállomásig közlekedett. 2001. október 2-án közlekedett utoljára a Gubacsi út és az Örs vezér tere között, másnap a Mexikói útig közlekedő 3-as járt helyette. Szarkádi II. kúp 2. rombarlangja A Szarkádi II. kúp 2. rombarlangja egy rombarlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. Leírása A Szarkádi-tető nyugati részében lévő egyik forráskúpban található. Megközelíthető a sárga + jelzésű útról, ha a kis tisztásnál (a sárga jelzésű útba való betorkollástól 50 méterrel északra) délkeletre letérünk és mintegy 20–25 métert haladunk. A forráskúpban két rombarlangot is találunk. A keresett 2. rombarlang a kúp északnyugati részében van. A forráskúpnak a délnyugati részében található a Szarkádi II. kúp 1. rombarlangja. Meszes hidrokvarcitban alakult ki. A szétbontott barlang egy négyszögletes, 180 centiméter mély, nyitott felével északkeletre néző beszakadás. Befelé tartó hossztengelye mellett 3 méter, széltében 2 méteres a barlangmaradvány. Az átlagmagassága és a térfogata kérdéses. Jobb oldali fala erősen aláhajló, boltozódásszerű. E falat sűrűn borítják apró pizolitok. A jelenlegi állapotában kis jelentősége van. A feltárása barlanggá növelné a beszakadást és további mikroformákat tenne hozzáférhetővé. Az alja lágyszárú növényekkel benőtt törmelék. Előfordul az irodalmában Szarkádi II. kúp 2. barlangja (Eszterhás 1997), Szarkádi II. kúp 2. barlangromja (Eszterhás 1983) és Szarkádi II. kúp 2. ürege (Eszterhás 1987) néven is. A Szarkádi II. kúp 2. rombarlangja név először az 1983-as „MKBT Beszámolóban” jelent meg nyomtatásban. Kutatástörténete Írásos említése először Eszterhás István 1983-as tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepelt. 1983-ban Eszterhás István és Jákói István mérték fel és Eszterhás István készítette el az alaprajzi térképét. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének országos barlanglistájában meg lett említve a Tihany, Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei kifejezés, ami a barlanglista szerint azonos a Hálóeresztői-kőfülkével és térképen van feltüntetve a helye. A Hálóeresztői-kőfülke azonos a Szarkádi-sziklaeresszel, a Szarkádi-üreggel és a Szarkád-tetői-barlanggal. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a rombarlangot. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban szerepel. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a rombarlanggal foglalkozó 8 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette. Férfi 4 × 10 km-es sífutóváltó az 1956. évi téli olimpiai játékokon Az 1956. évi téli olimpiai játékokon a sífutás férfi 4 × 10 km-es váltó versenyszámát február 4-én rendezték a Snow Stadionban. Az aranyérmet a szovjet csapat nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar csapat. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Józef Korbas Józef Franciszek Korbas (Krakkó, 1914. november 11. – Katowice, 1981. október 2.), lengyel válogatott labdarúgó, edző. A lengyel válogatott tagjaként részt vett az 1938-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Lengyel bajnok (1): 1937 Carlos Amarilla Carlos Amarilla (Asunción, 1970. október 26. –) paraguayi nemzetközi labdarúgó-játékvezető.. Teljes neve: Carlos Arecio Amarilla Demarqui. Egyéb foglalkozása villamosmérnök. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1996-ban lett az I. Liga játékvezetője. Nemzetközi játékvezetés A Paraguayi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére 1997-ben lett, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nemzetközi játékvezetőinek tagja. Az első nemzetközi válogatott mérkőzése 1997-ben, az Uruguay–Ecuador csapatainak találkozója volt. Vezetett különféle ifjúsági és felnőtt labdarúgó tornákon, csoportmérkőzéseket, elődöntőket, döntőket. A paraguayi nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság sorrendjében az 1. helyet foglalja el 9 találkozó szolgálatával. Amarilla Nicolas Leoz CONMEBOL elnök személyes barátja. Világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Argentína rendezte a 13., a 2001-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. 2001-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, Németországban rendezték a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra, valamint Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Az Ukrajna-Tunézia mérkőzés miatt negatív sajtót kapott, a tunéziai sportvezetők is hevesen reklamáltak. Annak ellenére, hogy ítéletei szabályszerűek voltak, a vesztes csapat és szimpatizánsai a sajtó valamint sportdiplomáciai úton megtámadták. A statisztikai adatok szerint a tunéziai játékosok sokkal több szabálysértést követtek el, mint az ukránok. Sportdiplomáciai döntés alapján befejezte további tevékenységét a tornán. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3. 2006-os labdarúgó-világbajnokság Állandó asszisztensei Amelio Andino valamint Manuel Bernal voltak. 2010-es labdarúgó-világbajnokság 2008. október 24-én a FIFA JB bejelentette, hogy a 2010-es, Dél-Afrikában rendezendő labdarúgó-világbajnokság játékvezetőinek átmeneti listájára került. A FIFA JB 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott lehettek a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vesznek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kell megjelenniük. 2010. május 27-én a FIFA JB két játékvezetői hármast kivett a keretből, mert az erőnléti felméréseken nem volt megfelelő a teljesítményük, ebből az egyik Amarilla, illetve két asszisztense, Ruiz Emigdio és Nicolas Yegros voltak. Selejtező mérkőzés -- U17-es labdarúgó-világbajnokság Nigéria rendezte a 13., a 2009-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB játékvezetői szolgálattal bízta meg. Konföderációs Kupa A kupa-döntőhöz vezető úton Franciaország a 6., a 2003-as konföderációs kupa, Németország a 7., a 2005-ös konföderációs kupa tornán a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Amerika-kupa Peru 41., a 2004-es Copa América, Venezuela a 42., 2007-es Copa América tornát rendezte, ahol a CONMEBOL JB bírói szolgálattal bízta meg. Szakmai felkészültségére jellemző, hogy az egymás után következő tornán irányíthatta a döntő összecsapást. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 2. Szakmai sikerek Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 47, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Tullio Lanese társaságában. A 2008-as szavazáshoz képest 21 pozíciót előbbre lépett. Citerna Citerna település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 3517 fő (2010. december 31.). Citerna Anghiari, Città di Castello, Monterchi, San Giustino és Sansepolcro községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Giacomo Attendolo Muzio Attendola Sforza (1369. május 28 - 1424. január 4.) olasz zsoldosvezér, a Sforza-család alapítója, ő vezette a bolognai-firenzei hadsereget a Casalecchioi csatában. Ő volt az apja I. Francesco Sforzának, Milánó első Sforza-házi hercegének. Életrajza Giacomo vagy Jacopo Attendolo a Cotignola (Romagna), egy vidéki földműves kisnemes család gyermekeként született. Apja Giovanni Attendolo (d. 1385-1386), anyja Elisa voltak. Beceneve rövid formája Muzzo vagy Muzio, vagy a Giacomuzzo volt apai nagyapja után. Nyolc ismert testvére volt: Bosio (1411), Margherita (első férje mariage de 'Ravignani és a második Morcone gróf), Francesco (1412), Bartolo (1412), Giorgio, Matteo (1388-ban megölték), Tonduzzo (bátyjával együtt 1388-ban megölték) és Maria (1412; házassága révén Pallavicini márkiné). A hagyomány szerint, a fiatal Giacomo a mezőn szántott, mikor egy toborzó zsoldos szakasz haladt el mellette. Ezután ellopva apja lovát, és követte a katonákat. Később Bosio, Francesco és Bartolo testvéreivel és két unokatestvérével együtt csatlakozott Alberico da Barbiano csapatához, aki neki „Sforza” (Erős) becenevet adta. 1398-ban áttért a Perugia elleni Milánói Gian Galeazzo Visconti csapatához. Később harcolt Firenze ellen 1402-ben, a casalecchiói csatában, legyőzte egykori mesterét, Alberico da Barbianót. 1406-ban elfoglalta Pisát és később, 1409-ben már Ferrara márkijának, III. Niccolò d’Estének szolgálatában harcolt Ottobuono de’ Terzi zsoldosvezér ellen. Eriogonoideae Az Eriogonoideae a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjében a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyik alcsaládja mintegy 330 fajjal. Kizárólag az Újvilágban találhatók meg, jellemzőek rájuk a fészekpikkelyek (involucre) és a bogas virágzat, illetve a pálhakürtő (ochrea) hiánya. Fontos nemzetségei az Eriogonum és a Coccoloba. Nemzetségek és fajsorok Acanthoscyphus futókorall (Antigonon) Aristocapsa Brunnichia Centrostegia Chorizanthe szőlősóska (Coccoloba) Dedeckera Dodecahema gyapjaskeserűfű (Eriogonum) Gilmania Goodmania Harfordia Hollisteria Johanneshowellia Lastarriaea Mucronea Oxytheca Pterostegia Ruprechtia Sidotheca Stenogonum Systenotheca Triplaris Stazione di Fiumelatte Stazione di Fiumelatte vasútállomás Olaszországban, Varenna településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tirano–Lecco-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Lierna Stazione di Varenna-Esino-Perledo Hertelendi Klára Hertelendy Klára, művésznevén Hertelendy Klári (Békéscsaba, 1975. január 25. –) magyar énekesnő. Élete Zenei általános iskolába járt, ahol zongorázni és furulyázni tanult. 1987-ben oboázni kezdett. Ezután a Zeneművészeti Főiskola zenepedagógus szakán diplomázott. 1996-ban ő alapította a Baby Sisters együttest, amelynek tagja volt annak 2001-es megszűntéig. A leánycsapat után egy MLM-es (vásárlásösztönző marketingforma) hálózat építésével foglalkozott. 1997 óta él Budapesten. Lemezeik Jó estét nyár, jó estét szerelem ( 1997 ) Hoppá!!! ( 1998 ) Légy a partnerem! ( 1999 ) Lesz, ami lesz ( 2000 ) Kislemezek Rád gondolok ( 1997 ) Szeress!!! ( 1997 ) Szeresd a testem ( 1999 ) Gyere, lángolj! ( 1999 ) Pontedera Pontedera település Olaszországban, Toszkána régióban, Pisa megyében. Lakosainak száma 29 267 fő (2017. január 1.). Pontedera Calcinaia, Capannoli, Cascina, Montopoli in Val d'Arno, Palaia, Ponsacco, Casciana Terme Lari és Santa Maria a Monte községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Híres szülöttjei Dario Dainelli labdarúgó Andrea Ferretti labdarúgó Emakimono Az emakimono (���) japán tekercskép, történetet előadó, szöveges tusrajz- vagy képsorozat papíron, selymen, amelyet jobbról balra kell kigöngyölni; a Heian-korban (792–1185) és a Kamakura-korban (1185–1333) élte virágkorát. Buddhista tanmeséket ábrázolt többnyire, de emakimono készült a Gendzsi szerelmeiből (Gendzsi monogatari emaki), a Heidzsi-lázadásról is, a Csódzsú giga pedig már valóságos szatíra. Előzmények Az ókorba lépve az Aszuka-korban (538-710) megjelenik a buddhizmus az országban, ami nagy hatással van a művészetekre, tulajdonképpen ekkor kezdődik el igazán a japán festészet története. Önálló alkotások nem maradtak fent ebből az időszakból, viszont fontos megemlíteni a Tamamusi ereklyetartó szekrényt, ugyanis az idő folyását érzékeltető, egymásra következő jelenetekben, ami a szekrény alsó részén található, már megmutatkozik a Heian és a Kamakura korszakok döntő jelentőségű stílusirányzata, a horizontális tekercskép, az e-maki tipikusan japán festészeti irányzata. A Késő Nara-korban (710-784) – vagy más néven Tenpjó-korban – szintén a buddhista témák az uralkodók, ám ezek közül kiemelkedik a Kako Genzai Inga Kjó vagyis „Az ok és okozat szútrája” című alkotás, amely illusztrációi időrendben egymást követő jeleneteket egyesítenek egy képen vízszintes egymásutánban, ennél fogva pedig fontos lépés a horizontális tekercskép, az e-maki felé. Kezdete, témája, fajtái Az eredeti japán modorban japán témát ábrázoló jamato-e legátfogóbb és legtipikusabb kifejezését az e-makiban (vagy emakimono), a horizontális tekercsképekben érte el, amilyeneket elszórtan már a 10. században, majd egyre többször a 11. századtól kezdve festettek. E művek tartalmukat főként a japán szépirodalomból merítik, s a japán tartalmat hol dekoratív, hol inkább realisztikus japán stílusban tolmácsolják. Az e-makinak festésmódja szerint általában két altípusát különböztetjük meg: a cukuri-e, vagyis szó szerint az „előállított kép” típusát és a sira-e, a „fehér kép” típusát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kizárólag csak az egyik vagy a másik technikával festették a képeket, rengeteg átmenettel is találkozhatunk. Cukuri-. Technikája: a képet finom ecsettel, fekete tussal előrajzolják, majd többnyire egy réteg cinkfehérrel, de más színekkel is alapozzák, végül úgy színezik, hogy sima, tónustalan színfoltok keletkezzenek. Befejezésül a körvonalakat fekete tussal még egyszer határozottan utánahúzzák. A cukuri-e technikájú horizontális tekercsképek legszebb példája a Gendzsi monogatari e-maki változata. E mű keletkezésének idejét általában a 12. század első felére teszik. Eredetileg feltehetően tíz tekercsből állt, de mindössze három tekercs töredékei maradtak fent, amelyek a Gendzsi regényének összesen tizenhárom fejezetét illusztrálják. A Gendzsi regényét a 11. század elején jegyezték le. A több mint 12 évszázados japán irodalomtörténet legnagyobb teljesítményei közt tartják számon. Szerzője, a Fudzsivara családból származó Muraszaki Sikibu udvarhölgy, 54 fejezetben, lazán egymáshoz kapcsolódó jelenetekben írta meg Gendzsi herceg nagyszámú és jórészt boldogtalan szerelmi kalandjait. A Gendzsi Monogatari e-makit jegyzik a legrégebbi fennmaradt jamato-e kézi tekercsnek, amit a japán festészet egyik legkiemelkedőbb darabjai közt tartanak számon. A Gendzsi monogatari e-maki változata – akárcsak az írott forrás – kimondottan lírai jellegű. Nem „meséli el” folyamatosan magát a történetet – holott az e-makinak ez egyébként lényeges eleme –, hanem megpróbálja a Gendzsi regényének költői tartalmát hangulatosan, érzelemteli módon „illusztrálni”. Ennek következtében a festő a cselekmény egyes csúcspontjaira koncentrál, miáltal minden egyes kép meglehetősen önálló, sőt különállónak is tekinthető. Az irodalmi mű néhány szövegrészletét kalligrafikusan rávezették a tekercsképre, ám ezek nem teszik érthetővé a tartalmi összefüggéseket. A képek megértéséhez tehát a legtöbb esetben szükséges az irodalmi mű ismerete. Jellemző ezekre a képekre, hogy jóformán hiányzik belőlük a mozgás, szinte teljesen statikusak. Árad belőlük a csönd, a letisztultság, az önmagába fordulás, de az elveszettség érzése is. Az ábrázolt alakok nem egyéniségek: valamennyi egyforma, személytelen típus. Képek sajátos kompozíciója a fukinuki jatai – „tető nélküli ház”. A belső termekben játszódó jeleneteknél (és ilyen a legtöbb) rézsútosan felülről pillantunk a házba, amelyről mintha „leemelték” volna a tetőt. Ez a látószög fokozza a dekorativitást, és olykor az elvontság érzetét kelti. Egy másik kiemelkedő mű a nem sokkal később keletkezett Sigiszan engi e-maki, vagyis a „Sigi-hegy meséi”. Ősidők óta ismert népi történeteket mond el a három tekercs, középpontjukban a Sigi-hegy egyik templomában élő Mjóren nevű szerzetes csodatetteivel. A Gendzsi monogatari e-makival ellentétben, ahol a tarka formáknak van alárendelve teljesen a mondandó, itt maguk a képek mesélnek, megértésükhöz nincs szükség sem idézetekre, sem az irodalmi alapanyag ismeretére. Az alakokat itt egyénileg ábrázolják, gyakran karikaturisztikus stílusban. A Sigiszan engi e-makinál tehát a tusrajz volt az ábrázolás gerince. Jóllehet a művész nem mondott le a színekről sem, könnyed és finom koloritját azonban teljesen alárendelte a vonalak rajzának. A színek csak egyes helyeken fedik az egész felületet. Technikai kivitel szempontjából tehát az e-maki keveréke a két alaptechnikának, a cukuri-enek és a shira-enek, vagyis a kizárólag fekete tussal festett képnek. Már átvezet a Kamakura-kor (1185-1333) művészetébe egy másik, a két technika még hatásosabb szintézisével készült mű. A Tomo no dainagon e-kotoba (másik nevén Ban dainagon e-kotoba), azaz „Tomo(vagy Ban) főkancellár képes története”, ami kb. a 12. század végéről származik. Három horizontális tekercsét az egész japán tekercsfestészet egyik legnagyszerűbb alkotásának tartják. A Sigiszan engi e-makiéhoz hasonló, olykor még annál is dinamikusabb ábrázolás és szerfölött határozott vonalvezetés párosul a kiegyensúlyozott nyugalom és csönd hangulatával, valamint a gazdag kolorittal. Remekül megkomponált, életteljes tömegjeleneteket ábrázol. Legnagyszerűbb az égő palotakapu ábrázolása. Jóllehet a művésznek alig több mint 30 cm magas terület állt rendelkezésére, olyan tűzvészt festett, amely párját ritkítja az egész japán művészetben, sőt más népek művészetének hasonló alkotásaival is állja a versenyt. Sira-. Kizárólag fekete tussal festett kép. Tisztán sira-e technikával festett alkotás a Csódzsú Dzsinbucu Giga, „A madarak és négylábúak játéka”, melyből mindössze négy tekercs maradt ránk. A vidám, mozgalmas és derűs hangulatú humoros játék értelmezése sok találgatásra adott már okot, de egyértelműen meggyőző magyarázatát nem sikerült megtalálni. A tekercseken ugyanis nem találunk bármily utalást is tartalmazó szöveget. Nem tudhatjuk tehát, hogy a kor eseményeit akarták-e az állatok magatartásával érzékeltetni, társadalmi szatíra-e, s a békák buddhákat, a majmok papokat, a nyulak és rókák arisztokratákat jelképeznek-e. De meglehet, hogy a szerző csupán játszadozó állatok humoros ábrázolására törekedett, minden szimbolikus célzás nélkül. Ez utóbbi értelmezés azonban kevésbé valószínű az állatok antropomorf ábrázolása miatt. Sőt az egyik jelenetben egy béka Buddhaként trónol, mögötte banánlevelekből álló dicsfény, egy majom papi ornátusban szertartást végez, s a róka és a nyúlt szent szövegeket mond. E jeleneteknél nagyon kézenfekvő a szatíra gondolata. Az igazán eleven képek fekete tussal papírra készültek. Az állatokat hol erősebb, hol finomabb, de mindenkor könnyed, hajlékony ecsetvonásokkal, mozgásban ábrázolták, s így sikerült rendkívül eleven képeket alkotni. A késői Heian-korszak (894-1185) végén, a 12. század utolsó évtizedeiben készült. Akár a festésmódot, akár a művészi kifejezést nézzük, a japán művészet történetének legjobb tusrajzai közé tartozik. Forrás Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon , Corvina, 1999, ISBN 9631347567 Itó Nobuo, Maeda Taidzsi, Mijagava Torao, Josizava Csú: Japán művészet . Ford. Halmy Ferenc, Corvina Kiadó, 1980 Smaragd gébicsvireó A smaragd gébicsvireó (Vireolanius pulchellus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater és Osbert Salvin írták le 1859-ben. Alfajai Vireolanius pulchellus pulchellus P. L. Sclater & Salvin, 1859 Vireolanius pulchellus ramosi A. R. Phillips, 1991 Vireolanius pulchellus verticalis Ridgway, 1885 Vireolanius pulchellus viridiceps Ridgway, 1903 Előfordulása Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador, Panama és Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 15 centiméter, testtömege 22-30 gramm. Életmódja Főleg ízeltlábúakkal táplálkozik, de gyümölcsöket és bogyókat is fogyaszt. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. július 18.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. július 18.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. július 18.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. július 18.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. július 11.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. július 18.) Hubert Auriol Hubert Auriol (Addisz-Abeba, 1952. június 7.) francia autó- és motorversenyző, a Dakar-rali többszörös győztese, valamint igazgatója. Ő volt az első aki motoron és autóval is meg tudta nyerni a Dakar-ralit. Fiatalkora Francia szülők gyermekeként született Etiópiában, Addisz-Abebában. Tizenhét éves korában hazatért Franciaországba, és közgazdasági tanulmányai befejezése után textilkereskedő lett. Pályafutása 1973-ban kezdett versenyszerűen motorozni, ekkor enduro-, valamint motokrossz-versenyeken szerepelt. 1979-ben részt vett az első Dakar-ralin. Első Dakarján hatodik lett. 1981-ben és 1983-ban megnyerte a viadalt. 1987-ben közel állt harmadik sikeréhez, azonban egy baleset miatt ezt már nem sikerült elérnie. Az utolsó előtti napon elesett, és noha mindkét lába eltörött, még teljesítette a napi szakaszt. A célból helikopterrel kórházba szállították, ahol megoperálták. Később autóval állt rajthoz a viadalon és az 1992-es versenyen elért győzelmével ő lett az első a Dakar-rali történelmében, aki autóval és motorral is diadalmaskodott. Versenyzéstől való visszavonulása után évekig a Dakar-rali versenyigazgatója volt. Rubídium-karbonát A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni. Előállítása Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő: Vagy rubídium-oxalát oxidációjával: A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot. Tulajdonságai A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval. 100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik. Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1. 900 °C felett disszociálódik: Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogénkarbonát keletkezik: Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle: Felhasználása Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként. Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál, földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához. Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal. Budapesti Labdarúgó Alszövetség A Budapesti Labdarúgó Alszövetség (BLASZ) a Magyar Labdarúgó-szövetség országos (központi) és budapesti kerülete. 1926-ban a BLASZ, a magyar futballszövetség újjáalakulásakor az országos szervezeti változás (az MLSZ irányítása alatt hét részre tagolták az országos labdarúgás működését) egyik kiemelt egysége. Hosszú időn keresztül vita volt, az amatőr egyesületek között, a leendő elnökség tagjainak kiválasztásáról. A két szemben álló amatőr tábor végül megegyezett, és első elnökének Zsarnóczay Jánost (magyar királyi gazdasági főtanácsos) választották meg. Az első titkár Lénárt Ernő volt. Az elöljáró szervezetek vezetői Dr. Szendy Károly Budapest Székesfőváros polgármestere, Dr. Usetty Béla az MLSZ Elnöke, Dr. Kelemen Kornél az Országos Testnevelési Tanács elnöke is nagyra értékelte a Alszövetség megalakulását. Bíztak abban, hogy az amatőr labdarúgó egyesületek száma jelentősen növekedni fog. Az elöljárók pozitív véleményalkotások egyben szakmai és anyagi támogatást is biztosítottak. A BLASZ elsősorban a szövetség egységét teremtette meg. Felismerték, az amatőr sport ereje a tömegek önzetlen, áldozatos munkájában és egy ideális célért való rajongásban rejlik. Ez a felismert szemlélet a gyakorlatban is sikeresnek bizonyult a szövetség kezdeti és későbbi évek munkájában is. Voltak nehéz időszakok, a gazdasági viszonyok következtében számos neves klub szűnt meg – elállt a labdarúgás működtetésétől –, az élet törvényei szerint azonban újak alakultak a helyükre. Belső harcok is előfordultak, amire a csapat illetve csapatvezetői érdekek előtérbe helyezése volt jellemző. Az egyesületek, a csapatok erősödtek. Kidolgozták a vezetés-irányítás rendszerét és megszervezték az ehhez szükséges lelkes szakértők gárdáját. Az elnökség előremutató, hosszabb távra szóló határozatokat hozott: kezdeményezte a sportolók rendszeres orvosi kezelését. Elősegítve a Sportorvosi Intézet alapját, az utánpótlás fejlesztésére bevezették az újonc bajnokságot, a csapatképviselők, az intézők – szövetségi képviselők – részére tanfolyamokat tartottak, a tömegbázis szélesítése érdekében szoros kapcsolatot alakítottak a ki a KISOK (Iskolai Sportegyesülete) és a Testnevelők Tanári Karával, rendszeres munkakapcsolatot alakítottak ki a Fővárosi Sporthivatallal és az MLSZ-szel. A BLASZ az ország legnagyobb elnökségévé fejlődött. Működő tagegyesületeinek száma 140, közel 30 000 igazolt játékossal és 4800 újonccal szolgálták a futball népszerűsítését. A bajnokságokban az I. osztály két csoportjában 14-14, a II. osztály két csoportjában 17-17, a III. osztály három csoportjában 17-16-16, a IV. osztály két csoportjában 14-14 egyesület szerepelt. Az országos amatőr labdarúgó bajnokság döntő mérkőzésein a főváros futballsportjának képviseletében az I. osztály két csoportjának győztese jogosult a részvételre. A BLASZ irányítása alá tartozott a budapesti játékvezetők képzése, vizsgáztatása, ellenőrzése és foglalkoztatása. A II. világháború egy időre megakadályozta a tervezett program folytatását. A háború befejeztével módosított programmal folytatták a munkát, igazodva a megváltozott körülményekhez. Szélesedett a sportolók tábora, létrehozták a serdülő, az ifjúsági utánpótlás rendszert. A felnőtt csapatok működését a vállalatok anyagilag is segítették. Az országos és a budapesti vezetés 1957-ben vált el – a nagy átalakításnál – egymástól. Minden megye önálló Sporthivatalt, labdarúgó-szervezeti egységet szervezett. Az elkövetkező években a BLSZ kialakította a megváltozott körülményeknek megfelelő munkaprogramját. A megnövekedett feladatok folyamatosan igényelték, az elnök személyének és az elnökség tagjainak többszöri változtatását. A szükségszerű változások nem befolyásolták a BLSZ szakmai működését, amit az elmúlt évtizedekben a Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Sport Ügyosztálya és az MLSZ is pozitívan értékelt. 2005-ben lejárt a választott elnökség mandátuma. 2005 és 2007 között az új elnökség megválasztása körül rengeteg – sportszerűtlen (a hatalomszerzés érdekében kialakult csoportok) – bonyodalom alakult ki. Hol a rendes elnök, hol alelnök, hol a főtitkár kapott lehetőséget az ideiglenes ügyvivői feladat ellátására. 2007. májusában az MLSZ időpont kijelölésével és szervezési segítségével megtarthatták a BLSZ választási közgyűlését. A BLSZ új elnökének Török Károlyt választották meg. Az elnökségbe választott tagok, kellő ismerettel rendelkeztek a főváros amatőr labdarúgásáról. A felkért szponzorok is bemutatkoztak és írásban biztosították a BLSZ anyagi segítségét. 2010 végéig 75 millió forint értékben nyújtottak segítséget (működési, táborozási, felszerelési, versenyek, egyes esetekben a játékvezetői díjak átvállalása, stb.). A 2010-ben megválasztott új MLSZ elnökség határozata értelmében a magyar labdarúgás eddigi szervezeti rendszerét, új – a társadalmi és gazdasági változások értékeléseként - alapokra helyezi. 2011-től az elnöki rendszert, felváltotta az igazgatósági szervezet. A vezetői pozíciókra pályázatot hirdettek. A pályázaton győztes, a BLSZ első igazgatója Lovász Tamás István az addigi főtitkár lett. Az új szervezeti rendszer új feladatokat követelt meg: a Szövetség Működész Szabályzata frissült meg, elfogadták az elnöki elvárást: a klubokért dolgozunk , etikai vezérfonal a: kölcsönös tisztelet, az őszinteség, az emberséges magatartást, a panaszok korrekt kezelése lett, a szponzorok áldozatkész támogatásának eredményeként az éves költségvetés biztosította a klubok anyagi segítését, a játékvezetés újra kiemelt szerepet kapott (toborzás, képzés, ellenőrzés, foglalkoztatás, ruházati és technikai eszközökkel történő ellátás segítése), kemény fellépés történt a játéktéren elkövetett durvaságokkal szemben, a több mint 12 000 játékos hetenkénti szórakozásának érdekében a Bizottságok teljes aktivitással dolgoznak, munkájukat nagymértékben segíti a kialakított informatika rendszer, Szövetségi helyiségei Budapest, VIII. kerület Rákóczi út 63. I. emelet. Budapest, V. kerület 1053. Curia u. 3. 1/2 e. 2. Elnökök és Főtitkárok 1926-1939 között Elnök: Zsarnóczay János Titkár: 1926-1929 között: Lénárt Ernő 1929-ben: Kovács Leó 1930-1931 között: Nádas Ödön 1931-1938 között: Lénárt Ernő 1939-ben Barcsay János 1939-1942 között: Elnök: Barcsay János Titkár: Dr. Kovács Endre 1942-ben: Nagy Zoltán 1942-1945 között: Elnök: Kulcsár Sándor Titkár: 1943-1945 között: Bottka György 1945-1949 között: Gárdonyi Henrik 1950-1955 között Elnök: Titkár: 1955-1967 között Elnök: Kiss Hugó Titkár: 1950-1959 között: Földesi Péter 1959-1982 között: Góliás Róbert 1967-1972 között Elnök: Titkár: 1972-1985 között Elnök: Dr. Tímár György Titkár: 1983-1989 között: Somogyi Mihály 1986-1989 között Elnök: Kakó Gyula Árpád Titkár: Somogyi Mihály 1990-1998 között Elnök: Martos Győző Titkár: Vad István 1998-2002 között Elnök: Dr. Lévay Tibor Titkár: 2002-2006 között: Vida Gábor 2002-2005 között Elnök: Fa Sándor Titkár: Vida Gábor 2006-ban Elnök: Kovács Attila Titkár: Vida Gábor 2006-2007 között: Maros Réka 2007-2010 között Elnök: Török Károly Titkár: Lovász Tamás István 2011-től Igazgató: Lovász Tamás István Titkár: Rubídium-klorát A rubídium-klorát a klórsav rubídiumsója, képlete RbClO3. Előállítása Rubídium-szulfát és bárium-klorát reakciójával állítható elő: Tulajdonságai Kristályszerkezete trigonális, tércsoport R3m. Rács paraméterei: a = 608.9 pm és c = 817.4 pm. Elemi cellája három atomot tartalmaz. Vízben való oldhatósága nő a hőmérséklet emelkedésével: Hevítés hatására rubídium-kloridra és oxigénre bomlik: Aron Jóhannsson Aron Jóhannsson (Mobile, Alabama, 1990. november 10. –) izlandi származású amerikai válogatott labdarúgó, jelenleg a Werder Bremen játékosa. Sikerek Dán másodosztályú bajnok (1): 2010–11 Holland kupagyőztes (1): 2012–13 Amelita Az Amelita a görög eredetű latin Amelius férfinév olasz női párja, jelentése: gondtalan. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Amelita sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok augusztus 16. Híres Ameliták Amelita Galli-Curci, olasz opera-énekesnő Vasvár vasútállomás Vasvár vasútállomás egy Vas megyei vasútállomás, Vasvár településen, melyet a GYSEV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Püspökmolnári vasútállomás Pácsony vasútállomás Johann Friedrich Naumann Johann Friedrich Naumann (Ziebigk, 1780. február 14. – Prosigk, 1857. augusztus 15.) német természettudós, rézmetsző és könyvszerkesztő. Sokan úgy tekintenek rá, mint az európai tudományos ornitológia megteremtőjére. Több könyvet jelentetett meg, egyebek közt Németország madárfaunájáról (1820–1844), illetve az országban előforduló madárfajok tojásairól (1818–1828). Apja, Johann Andreas Naumann (1744–1826) maga is lelkes természetbúvár volt, fivére, Carl Andreas Naumann (1786–1854) pedig hozzá hasonlóan madártannal foglalkozott. Az ő nevét őrzi többek között a német ornitológiai társaság folyóirata, a Naumannia, de róla kapta tudományos nevét a fehérkarmú vércse (Falco naumanni) is. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „J. F. Naumann”. Élete Johann Friedrich Naumann Ziebigk településen született, mintegy 10 kilométerre délkeletre az anhalti Köthen városától, 1780. február 14-én, Johann Andreas Naumann, ismert természetkutató fiaként. Iskoláit Dessauban végezte, majd hazatért, és mezőgazdasági, botanikai, geológiai és ornitológiai tanulmányainak szentelte magát. Érdeklődése és munkássága a későbbiekben egyre inkább csak az ornitológiára, ezen belül is a németországi madárfauna kutatására és tanulmányozására összpontosult. 1822-ben Lipcsében adta ki első könyvét a német madárvilágról, Naturgeschichte der Vogel Deuttschlandts címmel, a 13 kötetes kiadvány illusztrációiként Naumann saját kezűleg készített rézkarcai szolgáltak. Később számos további madártani műnek is a szerzője volt. 1821-ben addigi madárgyűjteményét eladta Frigyes Ferdinánd anhalt-kötheni hercegnek 2,000 tallérért. Ezt követően kinevezték a kötheni várkastélyban található Ferdinandsbau gyűjteményének vezetőjévé, amely gyűjtemény 1835 óta nyilvánosan látogatható. II. Péter alexandriai püspök II. (Szent) Péter (? – 380. február 15.) alexandriai pátriárka 373-tól haláláig. Nagy Szent Atanáz utódaként került a püspökség élére. Origenista nézeteket vallott. Ismeretes, hogy Melétiosz antiochiai pátriárka megvádolta azzal, hogy a keresztényüldözések alatti hitehagyó keresztényekkel túlzottan enyhén bánik. Péter neve alatt bűnbánati kánonok maradtak fenn, amelyek később a hivatalos kánongyűjtemények részeivé lettek. Más műveinek csak a címeit ismerjük (néhány idézeten, töredéken kívül): A lélekről, A feltámadásról, A húsvétról, A Megváltóról. Elveszett az alexandriaiaknak írott levele is. Albacomp cégcsoport Az Albacomp a magyarországi informatikai piac egyik legnagyobb múltra visszatekintő vállalkozása. Székesfehérvári székhellyel működik; az informatikán belül érdekeltségei vannak sok területen, köztük rendszerintegrációval, noteszgép-összeszereléssel, asztali számítógépekkel, fejlesztéssel, konzultációval, oktatással is foglalkoznak. Az Albacomp 1985-ben alakult meg Albacomp Kisszövetkezet néven, 1986-ban dobták piacra az első Albacomp személyi számítógépet. 1993-ban részvénytársasággá alakultak. 1995-ben került a cégcsoportba a SZÜV Rt., ami 2011-től az Albacomp Zrt.-be olvadt. 2000-ben lépték át a 10 milliárd forintos árbevételt. A gazdasági válság az Albacompot is megviselte, a cég átszervezésétől, a többségi részesedés szakmai befektetőnek való eladásától remélik a kilábalást. A cégcsoport tagjai: Albacomp RI Kft., a közbeszerzésekért felelős. Albacomp IT Zrt. (2011 előtt Albacomp Zrt.), főleg gyártással, fejlesztéssel és infrastruktúra-szállítással, 2011-től oktatással is foglalkozik. Albacomp EA Elektronika Kft. Albacomp SH Rendszerház Kft. Vezérigazgatója az egyik alapító, Minárovits János. 1992-től kezdve szponzorálják a korábban Székesfehérvári Építők néven ismert kosárlabdacsapatot, az Albacompot. 2012. márciusában az Albacomp Zrt. csődvédelmet kért, az Albacomp RI továbbra is zavartalanul működik tovább (konzultációs üzletág, közbeszerzések). Csalóka Péter Csalóka Péter székely mesehős aki a szegények megvalósulatlan álmait testesíti meg és a róla elnevezett reális mese a magyar néprajz része. Története alapján az igen furfangos fiú túljár többször is a gonosz bíró eszén, akit a mese végén a nép egyszerűen elzavar vagy színházi művekben egyszerűen kihajítják a színről. Története A mese eredetileg népmeseként élt, de besorolását tekintve népszerű reális vagy realisztikus mesének kategorizálható. Szegények természetes vágyódását a gazdagságra testesíti meg. Ehhez a történetben mást nem is képzelnek el, mint egy éles eszű vékonyka fiút, aki a kövér, rátarti, kapzsi, gőgös és nagyon ostoba bírót rendszeresen átveri. Péter családi nevét is ezért kapja, hiszen csalóka körülötte minden. Elsőnek rászedi a bírót és eladja a lovát, melyet úgy tüntet fel, mintha a mocsárba fulladt volna. Innentől kezdve a szerencsétlen bírónak nincs megállás, hiszen egy csalás sorozat keretében megkopasztják és ellehetetlenítik. Péter trükkje, hogy furfangosan úgy tünteti fel dolgait, mintha csodákra lennének képesek, így a sapkája, a főző üstje, pedig valójában csak közönséges dolgok, amelyekkel csak az együgyű, buta bírót képes megtéveszteni és ráadásul ezzel ki is csal tőle komoly összegeket. A mese végén a fiú bizonyítva rátermettségét a nép elzavarja a lóvá tett bírót és Pétert választják meg helyette. A történet feldolgozásai A történetet többen feldolgozták így Weöres Sándor (1950-ben írt Csalóka Péter című bábjátékának szövegére építve készítette el Szokolay Sándor azonos című gyermekoperáját; a zenés mesejátékot nemcsak színházakban, hanem 1979-ben a Magyar Televízióban is bemutatták Horváth Ádám rendezésében ) Kolozsvári Grandpierre Emil Németh Ervin. 1999–2000-es magyar női labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A magyar női labdarúgó-bajnokság másodosztályában 1999–2000-ben hat csapat küzdött a bajnoki címért. A bajnoki címet a Viktória-Hungária SC szerezte meg. Végeredmény Utolsó frissítés: 2000. június 30. Forrás: RSSSF - Hungary (Women) 1999/00 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Források és jegyzetek RSSSF - Hungary (Women) 1999/00 Futballévkönyv 2000, I. kötet, 340. o. ISSN 1585-2172 Csorba Géza (művészettörténész) Csorba Géza (Lőrinci, 1932. május 10. –) magyar művészettörténész, művészeti író. Élete Csorba Géza Lőrinciben született 1932. május 10-én Csorba Ferenc és Ágó Ilona gyermekeként. 1950-1956 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1956-1964 között a Szépművészeti Múzeumban dolgozott. 1964-1980 között a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának munkatársa, 1973-1980 között osztályvezetője volt; a magyar képzőművészek nemzetközi kapcsolatainak kiépítésével és szervezésével foglalkozott. 1968-tól 10 évig a Cagnes-sur-Mer-i Nemzetközi Festészeti Fesztivál magyar képviselője volt. 1974-1980 között a velencei biennále magyar kormánybiztosa volt. 1980-1993 között a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese, 1993-tól címzetes főigazgató-helyettes. A Szépművészeti Múzeumban XIX.-XX. századi francia művészettel, azon belül főleg a romantikával és a századforduló művészetével foglalkozott. Charles Baudelaire képzőművészeti esszéit fordította. Magánélete 1965-ben házasságot kötött Henszlmann Lillával. Egy lányuk született, Judit (1966). Művei Modiglani (1969) XX. századi magyar festészet és szobrászat (szerkesztő, 1986) Koffán Károly (1987) A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (szerkesztő, 1987) A Magyar Nemzeti Galéria (társszerző, 1994) Nagybánya művészete (szerkesztő, társszerző, 1996) Csorba Géza–Chikán Bálint–Darányi Sándor: Cséri Lajos ; Pallasz Athéné, Göd, 1999 A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei ; szerk. Csorba Géza, Szücs György; 2. átd. kiad.; MNG, Bp., 2001 ( A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai ) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Spartonoica maluroides A Spartonoica maluroides a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó Spartonoica nem egyetlen faja. Előfordulása Argentína Brazília és Uruguay területén honos. A természetes élőhelye a mocsarak és időszakos szikes mocsarak. Megjelenése Testhossza 14 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 1.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.) BirdLife International Joy (együttes) A Joy egy osztrák könnyűzenei együttes, amelyet 1984-ben alapítottak Bad Aussee-ben. Legismertebb dalaik közé tartozik a "Valerie" és a "Touch by Touch". Története Az együttest 1984-ben alapította három középiskolai barát, Andy Schweitzer (1960. február 26. –), Freddy Jaklitsch (1960. január 22. –) és Manfred Temmel (1959. február 25. –), akik korábban mind valamilyen amatőr együttesekben játszottak. A zenekar 1984-ben szerződést kapott az osztrák OK Musica kiadónál, producerük Michael Scheickl lett. Első kislemezük, a "Lost in Hong Kong" 1985 februárjában jelent meg, mérsékelt sikert aratva, az együttes pedig elkezdett hírnevet szerezni magának. 1985 szeptemberében kiadták követekző kislemezüket, "Touch by Touch" címmel, amely azonnal hatalmas siker lett, az osztrák zenei lista élére került, és Európa-szerte bekerült a Top 20-ba, Ausztriában, Portugáliában és Spanyolországban arany minősítést is szerzett. Harmadik kislemezük, a "Hello" szintén sikeresnek bizonyult, azonos címmel pedig stúdióalbumuk is megjelent, amely meghozta az együttes számára a világsikert, több mint 30 országban adtak el belőle. A "Valerie" kislemez Kelet-Európában, azon belül is a Szovjetunióban lett hatalmas siker. Az együttesnek összesen négy nagylemeze jelent meg. Diszkográfia Stúdióalbumok Hello (1986) Joy and Tears (1986) Joy (1989) Enjoy (2011) Kislemezek 1986 – "Lost in Hong Kong" (OK) 1986 – "Touch by Touch" (OK) 1986 – "Valerie" (OK) 1986 – "Hello" (OK) 1986 – "Japanese Girls" (OK) 1986 – "Touch Me My Dear" (OK) (Portugália) 1987 – "Destination Heartbeat" (OK) 1987 – "It Happens Tonight" (OK) 1987 – "Black Is Black" (Remix) 1988 – "Kissin' Like Friends" (Polydor) 1989 – "She's Dancing Alone" (Polydor) 1990 – "Born to Sing a Lovesong" (Polydor) 1994 – "Hello, Mrs. Johnson" (BMG Ariola) 1995 – "Felicidad" (Ariola) 1998 – "Touch by Touch 98" (BMG Ariola Austria) 1995 – "Touch by Touch (The Remake)" (vs. Area 51!) (Turnaround Records) 2010 – "Touch by Touch 2011" (Major Babies) 2011 – "Love Is All Around" (Promo) (Major Babies) 2017 – "Lunapark" (Major Babies) Válogatásalbumok 1986 – Best (OK) 1987 – The Very Best of Joy (Hong Kong) (Pacific Music) 1987 – Touch Re-Mix 87 (Hong Kong) (Face Records) 1991 – Best of Joy (Kína) (Face One Records) 2000 – Best of Joy (EAMS) Noja Noja település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Noja Arnuero, Argoños és Santoña községekkel határos. Lakosainak száma 2553 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bodafalu Bodafalu (szlovákul: Bodice) Liptószentmiklós város része Szlovákiában a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. Fekvése A városközponttól 3 km-re délnyugatra a festői Deménfalvi-völgy bejáratánál fekszik. Története 1314-ben említik először a Boda család birtoka volt. Temploma 1370 körül épült. Vályi András szerint "BODAFALVA. Tót falu Liptó Vármegyében, tótúl Bodicze, földes Ura Palugyai Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Mihálynak szomszédságában, mellynek filiája. Nevet adott Boda Familiának, a’ kiktöl Palugyaiak erednek, Okolicsányi, Zmeskál Familiákkal egyetemben; határjának 1/3. része nehezebben miveltetik; de legelője elég vagyon, és két része határjának jól termő, fája elég tűzre, és épűletre is az Uraságnak engedelmével, Szent Miklóson piatzozása fél órányira, első Osztálybéli. " Fényes Elek szerint "Bodafalva, (Bodice), tót falu, Liptó vármegyében, 55 kath., 360 evang. lak., Kath. paroch. templom. Erdeje szép és nagy. Vizimalom. – F. u. Palugyay fam. Ut. p. Bertelenfalva. " A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. 1976-óta Liptószentmiklós része. Népessége 1910-ben 347 szlovák lakosa volt. 2006-ban 436 lakosa volt. Nevezetességei Római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban . A 18. században átépítették, tornya 1854 -ben épült. Sarány István Sarány István (álnevei: Marthy István, Kis Zsuzsa. Maroshévíz, 1965. március 17. –) erdélyi magyar újságíró. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Matematika–Fizika Líceumban (1983). 1983–84-ben helyettes tanár a gyergyóhodosi 2. sz. Általános Iskolában. 1984–88 között géplakatos volt a csíkszeredai kötöttárugyárban, közben a brassói Műegyetem csíkszeredai esti tagozatán gépész-üzemmérnöki oklevelet szerzett (1988). 1988–89-ben a Hargita c. lap, 1990 áprilisától a Hargita Népe belső munkatársa; 1997-től a Hargita Kalendáriumok felelős szerkesztője. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) tagja. Munkássága 1987-től rendszeresen közli írásait az Ifjúmunkás, Hargita, 1990-től a Hargita Népe, Bihari Napló, Majomsziget, Jelenlét, Kelet–Nyugat, Szabadság. 1990-től tudósít a marosvásárhelyi és kolozsvári területi rádióstúdiók magyar nyelvű adásaiban. 1991 nyarától írásai jelentek meg az ausztriai német nyelvű sajtóban és a magyarországi Heti Magyarország c. hetilapban is. 1991-től a csíkszeredai Layout Kft. műszaki lap- és könyvkiadó ügyvezető igazgatója. 1994-ben az Erdélyi Magyarság díjazta az erdélyi ferencesek kálváriájáról szóló dokumentumriportját. Művei Sarány István–Szabó Katalin: Megyecsinálók ; Státus, Csíkszereda, 2001 ( Szemtanú könyvek ) Toronyiránt Európában ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009 ( Utak, tájak, emberek ) Erdélyi Fioretti. Ferencesek kényszerlakhelyen ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2010 Önkéntes száműzetés. Beszélgetések székelyföldi alkotókkal ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2011 POWER2 A POWER2, korábbi elnevezésén RIOS2, egy az IBM által tervezett 32 bites RISC processzor, amely a POWER utasításkészlet-architektúrát implementálja. A POWER2 a POWER1 utódja volt, 1993 szeptemberében mutatkozott be az IBM RS/6000-es rendszereiben. Bevezetése idején a POWER2 volt a leggyorsabb mikroprocesszor, felülmúlva az Alpha 21064-et. 1993-ban azonban megjelent az Alpha 21064A változat, ekkor a POWER2 elvesztette a vezetést és második lett. Az IBM állítása szerint egy 62,5 MHz-en futó POWER2 processzor teljesítménye 73,3 SPECint92 és 134,6 SPECfp92. A nyílt forráskódú GCC fordítóban a POWER1 (RIOS) és POWER2 (RIOS2) utasításkészletek támogatását a 4.5 verzióban megszüntették. Leírás A POWER1-hez képest a processzorban számos fejlesztést hajtottak végre, ezek közé tartozik a továbbfejlesztett utasításkészlet-architektúra, amely új felhasználói és rendszerutasításokat kapott és újabb rendszerjellemzőkkel bővült (négyszavas betöltés/kiírás, nullaciklusos elágazások, hardveres négyzetgyökvonás stb.), a processzor órajelfrekvenciája megnövekedett (55 és 71,5 MHz között lehet), egy helyett két fixpontos egységet és ugyancsak két lebegőpontos egységet tartalmaz, és a gyorsítótárak méretét is megnövelték: a processzor 32 KiB-os utasítás-gyorsítótárat és 128 vagy 256 KiB adat-gyorsítótárat használhat. A POWER2 egy többcsipes kialakítás, amely hat vagy nyolc, részben egyedi integrált áramkörből áll, az adat-gyorsítótár méretétől függően (a 256 KiB konfigurációhoz nyolc csip szükséges). A kialakítás alkotóelemei megegyeznek a POWER1-ével: egy utasítás-gyorsítótár egység, egy fixpontos egység, egy lebegőpontos egység, egy tárvezérlő egység és két vagy négy adat-gyorsítótár egység alkot egy processzort, külön csipekben. A nyolccsipes konfiguráció összesen 23 millió tranzisztort tartalmaz és az összesített lapkafelület 1215 mm². A csipeket az IBM 0,72 μm-es CMOS folyamatával gyártották, amelyet 0,45 µm-es effektív csatornahossz, egy réteg poliszilícium és négy rétegű fémezés jellemez. A csipek egy 64 mm × 64 mm méretű kerámia többcsipes modulba (multi-chip module, MCM) vannak szerelve. POWER2+ A POWER2+ a POWER2 egy javított, tranzakciófeldolgozásra optimalizált verziója. 1994 májusában mutatták be. A tranzakciófeldolgozási munkafolyamatok hatékonyságának fokozása céljából 512 KiB, 1 MiB és 2 MiB méretű második szintű gyorsítótárakkal bővítették ki a processzort. Az L2 gyorsítótár tokon kívül helyezkedik el, ipari szabvány burst SRAM-okkal lett megvalósítva. A gyorsítótár a POWER2+ processzorhoz egy 64 bites (alsó kategóriás/belépő szintű rendszerekben) vagy 128 bites (felsőkategóriás rendszerekben) sínen keresztül kapcsolódik. A gyorsítótár közvetlen leképezésű, sorai (line) 128 bájt méretűek és átíró aktualizálást alkalmaz. A gyorsítótár címkéit (tags) a tárvezérlő egység csip tartalmazza. A POWER2+ egy keskenyebb 64 vagy 128 bites memóriasínt és egy kisebb 64 vagy 128 KiB méretű adat-gyorsítótárat tartalmaz. A kisebb gyorsítótár miatt az adat-gyorsítótár egység is kisebb csipeket igényel és az átdolgozott tárvezérlő egység csip szintén kisebb. A cél egy hatcsipes konfiguráció létrehozása volt, a költségek csökkentése érdekében, emiatt a csipek is forrasztógolyós (solder ball connect) (SBC) tokozásba kerültek MCM helyett. P2SC A P2SC – a POWER2 Super Chip rövidítése – 1996 októberében jelent meg, mint az a POWER2 utódja. Ez a nyolc-csipes POWER2 egy csipen kivitelezett megvalósítása. 15 millió tranzisztort integrál egy 335 mm² lapkán. Az IBM 0,29 µm-es öt fémezési rétegű CMOS-6S folyamatával gyártották. Az első verzió 120 vagy 135 MHz órajelen működhetett, így közel kétszer olyan gyors, mint a 71,5 MHz-en futó POWER2, miközben a memória és a bemeneti/kimeneti sínek fél órajel-sebességen futnak, ezáltal magasabb órajel-frekvenciát támogathatnak. Az IBM állítása szerint ennek a verziónak a teljesítménye 5,5 SPECint95_base és 14,5 SPECfp95_base volt. Egy gyorsabb, 160 MHz-es órajelű változat is készült, 0,25 µm-es CMOS-6S2 folyamattal, ezt a Microprocessor Forum-on jelentették be 1997 októberében. A P2SC nem volt a POWER2 tökéletes másolata, az L1 adat-gyorsítótár és az adat-TLB (címfordító gyorsítótár) kapacitását megfelezték, így a gyorsítótár mérete 128 KiB lett, a TLB pedig 256 bejegyzést tartalmaz, és kihagyták belőle egy ritkán használt jellemző, a TLB-ben lévő bejegyzések lezárásának implementációját is, hogy az eredeti kialakítás elférjen egyetlen lapkán. A P2SC-t a POWER3 követte, az IBM zászlóshajójaként az RS/6000 vonalban, 1998-ban. A P2SC egyik jelentős alkalmazása volt a 30 számítási csomópontot (processzort) tartalmazó IBM Deep Blue szuperszámítógép ill. sakkszámítógép, ami sakkban legyőzte a világbajnok Garri Kaszparovot 1997-ben. Ugyanakkor a számítógép sakkozási képességei inkább a külön erre a célra tervezett egyedi integrált áramköröknek voltak köszönhetők, mint a P2SCs processzoroknak. Közép-szibériai-fennsík A Közép-szibériai-fennsík (oroszul Среднесибирское плоскогорье [Szrednyeszibirszkoje ploszkogorje]) tájegység Oroszország ázsiai részén. Közép-Szibéria területének körülbelül kétharmadát foglalja el. Közigazgatásilag a Krasznojarszki határterülethez, Jakutföldhöz és délen az Irkutszki területhez tartozik. Elhelyezkedése Szibéria egészét tekintve a Közép-szibériai-fennsík átmenetnek, szinte középső lépcsőfoknak tűnik egyfelől a nyugati síkvidék, másfelől Szibéria déli hegyvidékei és északkeleti hegyvidékei között. Nyugaton a Jenyiszej völgye választja el a lapos, mocsaras Nyugat-szibériai-alföldtől; keleten a Közép-jakut-alföld (Közép-jakut-medence), illetve délkeleten a Léna és az Aldan völgye választja el Kelet-Szibéria magas hegyláncaitól. Északon az Észak-szibériai-alföldből sok helyen meredeken emelkedik ki, délen a Bajkál-hegység előtt és a Keleti-Szaján előtt húzódó peremsűllyedékek képezik a határt. Jellemzői A fennsík maga is több, mély völgyekkel szabdalt fennsíkból, hátságból és azokat elválasztó széles medencékből áll. Átlagos magassága 500–700 m. A nyugati sáv a magasabb, ám a legmagasabb tetők is csak néhol haladják meg az 1000 m tengerszint feletti magasságot. A legmagasabb pont a Putorana-fennsíkon található (Kameny, 1701 m). A központi területek fennsíkjai kevésbé magasra emelkednek, a keleti sáv pedig már fokozatosan alacsonyra ereszkedő, 200–500 m-es letarolt dombság. A lapos hegytetőket nyugaton gyakrabban, a középső tájakon ritkábban bazalt trapp fedi, ez a régió egyik földtani jellegzetessége. Kialakulása A fennsík főként idős üledékekből épül fel. Legnagyobb része ősi kemény tömb, az előidőben keletkezett ősmasszívum, melynek alapja északon az Anabar-pajzsban (és a tárgyalt régiótól délkeletre, az Aldan-pajzsban is) a felszínre bukkan. Nyomokban néhol nyugaton is látható, de egyébként több ezer méter mélységben húzódik. Az óidőben a területet többször tenger öntötte el, lerakódott üledékeiből vastag (kambrium, szilur) mészkő- és dolomit rétegek képződtek; a tenger visszahúzódásai után a karbon–perm időszakban kiterjedt széntelepek alakultak ki (Tunguz-szénmedence). A perm és a triász időszakban hatalmas erejű vulkáni tevékenység lépett fel, a feltörő óriási mennyiségű magma benyomult az óidei üledékes kőzetekbe, a felszínt pedig vastag lávatakaróval fedte be. A felszínen így kialakult bazalt trapp részei ma a Közép-szibériai-fennsík északi tájain, – legépebben a Putorana-fennsíkon –, kisebb mértékben a nyugati szélein maradtak meg és védték meg azokat a lepusztulástól. A középidőben újabb szénképződés következett be. A középidő végét jellemző, majd később, még a jégkorban is folytatódó emelkedés Közép-Szibéria különböző részeit eltérő mértékben érintette. Az emelkedés során a korábbi helyett új völgyhálózat jött létre, a folyók mélyen bevágódtak, és teraszok sokasága alakult ki. Egy-egy folyóvölgyben akár tíz magas terasz is megmaradt, a legmagasabbak az Angara és az Alsó-Tunguszka völgyében. A legmélyebben bevágódott folyóvölgyek (max. 1000 m) a Putoranán találhatók. Az eljegesedés a fennsík mai területének északi részeit érintette és formálta át, a legutóbbi jégkorszakban pedig inkább csak a Putoranára korlátozódott. Folyók A fennsík a Jeges-tenger két peremtengere: a Laptyev- és a Kara-tenger vízgyűjtő területéhez tartozik. Itt húzódik a két hatalmas folyam: a Jenyiszej és a Léna vízválasztója. A legnagyobb folyók közül az Angara, a Köves-Tunguszka és az Alsó-Tunguszka a Jenyiszejbe szállítják vizüket; északon a Kotuj a Laptyev-tengerbe ömlő Hatanga egyik forrásága; csak a felső szakasza folyik a fennsíkon az Olenyoknak, mely szintén a Laptyev-tengerbe, és a Viljujnak, mely a Lénába torkollik. Éghajlat, növényzet Éghajlata szélsőségesen kontinentális; zord, hideg a tél, és meleg a nyár. A kontinentalitás nyugatról kelet felé távolodva egyre nő: mind zordabb a tél, nagyobb a hőingás, kevesebb a csapadék. Az éghajlati tényezők a földrajzi szélességtől és a tengerszint feletti magasságtól függően nagyon különbözők. Legalacsonyabb a januári középhőmérséklet (-41–43 °C) a fennsík északkeleti részén; itt a völgyekben a hőmérséklet a -65 °C-ot is eléri. Nyugaton a januári középhőmérséklet -26–30 °C. A júliusi középhőmérséklet a fennsík nagy részén 14-16 °C, a magasabban fekvő területeken ennél jóval kevesebb; a déli tájakon 18-19 °C-ra emelkedik. Az éves csapadékmennyiség túlnyomó része július–augusztusban érkezik, kétszer-háromszor annyi, mint a hideg hónapokban összesen. A kevés téli csapadék eredményeként a hótakaró viszonylag vékony: 50-70 cm; ez az érték délnyugaton magasabb, északkelet és kelet felé csökken. A fennsík Jenyiszej menti nyugati sávja kapja a legtöbb csapadékot (600 mm-nél többet), a Putorana és a Sziverma magasan fekvő platóin azonban 1000 mm-nél is több csapadék van. Keleten, a Léna medencéjében 400 mm-nél kevesebb. Többé vagy kevésbé szinte az egész területre kiterjed a permafroszt; északon, például a Sziverma-felföldön a folytonos permafroszt a jellemző. A Viljuj felső folyásánál észlelték a Föld legmélyebb permafroszt sávját, vastagsága közel másfél kilométer volt. A fennsík nagy részét a tajga uralja, túlnyomórészt a télen tűit lehullató vörösfenyőből álló ritka-tajga. Az északi hidegebb és a keleti szárazabb területeken a mostoha körülményeket jobban tűrő dauriai vörösfenyő a fő erdőalkotó, mely a magasabb térszíneken csak alacsonyra nő vagy bokorrá satnyul; másutt a szibériai vörösfenyő az uralkodó. A legmagasabb lejtőkön és a lapos tetőkön, ahová a tajga már nem hatol föl, a hegyi tundra a jellemző. Dél felé a tajga sűrűbb, összetétele változatosabb, a vörösfenyő a sötét-tajga örökzöld fajaival: luc-, erdei-, szibériai cirbolyafenyővel keverten jelentkezik. Délnyugaton a sötét-tajga és a világos-tajga egyaránt jelen van. Ásványi kincsek Legfontosabb ásványi kincsei: gyémánt, arany, Norilszk körzetében nikkel és rézérc, az Ilim völgyében vasérc. Itt húzódik a Föld legnagyobb kiterjedésű szénmedencéje (Tunguz-szénmedence). Délen nagy mennyiségben kősó- és gipszkészletek találhatók. Nagyobb tájai Anabar-fennsík (Анабарское плато) Angara-felföld (Приангарское плато) Angara-hegyvonulat (Ангарский кряж) Jenyiszej-hegyvonulat (Енисейский кряж) Léna–Angara-fennsík (Лено-Ангарское плато) Léna-felföld (Приленское плато) Putorana-fennsík (плато Путорана) Sziverma-felföld (плато Сыверма) Tunguz-felföld (Тунгусское плато) Viljuj-felföld (Вилюйское плато) Fangler Béla Fangler Béla Jenő (Zalaegerszeg, 1877. augusztus 1. – Budaábrány, 1952. december 15.) Zala megyei jogász, árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő, az alsólendvai ellenforradalom szervezője, amely az első ellenforradalmi mozgalom volt Magyarországon a Tanácsköztársaság alatt, legitimista politikus, a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa. Élete Családja és fiatal kora Fangler Béla 1877-ben született Zalaegerszegen Fangler Mihály (1848-1909) kereskedő, vármegyei törvényhatósági bizottságnak tagja, Zalaegerszegi választott városi képviselő, és Duczay Ilona (1853-1926) fiaként. A Moson vármegyei születésű, polgári származású, Fangler Mihály a 19. század második felében Zalaegerszegre került, ahol 1874. február 11-én feleségül vette a Vas megyei Duczay Ilonát, aki több gyerekkel áldotta meg őt: Gyula, István, Béla, János és Ferenc. Fangler Mihály kereskedő üzletét 1876-ban alapította a zalai fővárosban, és eleinte vegyeskereskedéssel foglalkozott. Az élelmiszer- és fűszerkereskedő hamarosan jó hírt szerzett magának és családjának Zalában. 1899-ben a belvárosi Sütő utcában építtetett magának szép polgári házat, amelynek a földszintén a cég helyezkedett el. Üzletét 1909-ben fia, Fangler Gyula vette át, aki a Kereskedelmi Kör alelnöke lett, valamint a Levente Egyesület és a Katolikus Hitközség vezetőségi tagja volt. 1923-tól Fangler Gyula teljesen önállóan irányította a céget és ő vezetése alatt újult meg a cég valamint nőtt ki azzá a tekintélyes és nagy kereskedéssé, amely a második háborúra, Zala vármegye egyik legismertebb keresztény céggé vált; 1942-ben a cég 70 évét ünnepelték. Fangler Béla Nagykanizsán járt középiskolába. 1893. augusztus 1-én belépett a bencés rendbe, és a Pannonhalmi apátságba költözött a "Cecil" nevet felvéve, azonban 1894. január 4.-én lépett ki a rendből. Később, Budapesten, végezte a jogi egyetemet. A zalaegerszegi társaskör 1898. január 9-én jegyzőjévé választotta meg a joghallgató Fangler Belát. Végess János Zala megyei árvaszéki jegyző Tolna megyébe távozásakor, dr. Jankovich László gróf zalai főispán ideiglenes jegyzővé választotta Fanglert 1903 novemberében. 1904-ben házasodott meg boldogfai Farkas Zsófiával. A mélyen vallásos család naponta imádkozta a rózsafüzért, és Zsófia felesége hosszú éveken át volt a Zalaegerszegi római katolikus nőegylet elnök asszonya, Pehm József mellett tevékenykedett (Maga Fangler Béla is később Mindszenty egyik legközelebbi munkatársa lett). Politikai pályafutása Kezdett belekeveredni a helyi politikába, és 1908. május 4-én a Zala vármegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt ifj. Czukelter Lajossal együtt jegyzőnek választotta Oszterhuber Lajos halála és a fiatal udvardi és básthi Udvardy Imre (1882-1908) öngyilkossága után. Később, 1907-ben árvaszéki jegyzővé választották, majd 1909. május közepén árvaszéki ülnökké. Fangler Béla kiemelkedett a sok testvérből álló kereskedőcsaládból, hivatalnok és politikus lett belőle, az élelmiszer- és fűszerbolttal öccse, Fangler Ferenc (1886-1932) foglalkozott. Az elhunyt Fangler Mihály özvegye és fiai 1913. szeptember 27-én nagy emlékünnepélyt tartottak a családi cég 40 éves fennállása alkalmából. A vacsorára több mint 80 vendéget hívott meg, köztük gróf Batthyány Pál (1860-1934) főispánt, aki megemlékező beszédet tartott Fangler Mihályről. 1918 áprilisában hárman pályáztak a zalaegerszegi polgármesteri állásra: Czobor Mátyás vármegyei másodfőjegyző 37 szavazatot, Mezriczky Jenő városi tanácsnok 27, Fangler Béla árvaszéki ülnök 25 szavazatot kapott. Kudarca után maradt a hivatalában, Zalaegerszegen lakott családjával, azonban továbbra is foglalkozott a politikával, Friedrich Istvánnal is ápolta a kapcsolatot. Fangler Béla 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt szervezőként vett részt az alsólendvai ellenforradalomban, amit az ottani Korona szállóban terveztek. 1919. április 21. hajnalán Sebestyén Jenővel érkezett meg Alsólendvára. Dr. Kecskeméthy Albert ügyvéd lakásában gyülekeztek a kommunista rendszert megbuktatni akaró ellenforradalmárok, akik este 6 órakor elfogták a direktórium tagjait, és helyreállították a törvényes régi rendet. Azt tervezték, hogy másnap reggel két század gyalogossal, fél század gépfegyveressel és három ágyúval Zalaegerszeg ellen vonulnak, de ez sose vált valóra. Este 9-kor a helyzet válságos lett. Akik fegyvert fogtak, letették, és a letartóztatási parancsokat már osztották az ellenforradalmárok ellen. Fangler Bélát letartoztatták és április 22-én délután 3 órakor zártkocsiban vitték Zalaegerszegre, hogy megvédjék őt és a többit a látványosságtól. Miután az ellenforradalom kudarcot vallott; Reiter Ernő, az alsólendvai direktorium elnöke, letartoztatta Fanglert és a többi ellenforradalmárt és egy hónapig tartották a Markó utcai fogházban állandó kegyetlen kínzások alatt. A forradalmi törvényszék 1919. május 22-én golyó általi halálra ítélte őt, azonban az ítéletet nem hajtották végre, folyamatosan elhalasztották. Ezután megtudta, hogy Romanelli ezredes közbenjárása mentette meg életét, és akkor a büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták. Elküldték Sebestyén Jenővel együtt a kőbányai gyűjtőfogházba, ahol megtanulta az asztalosmesterséget. A kommün megbukása után Fangler kiszabadult, majd a zalabaksai kerület képviselője lett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) programjával az 1920-as nemzetgyűlési választásokon. Antiszemita korlátozásokat javasolt a nemzetgyűlésen 1920-ban, azonban politikai pályáját, valamint elveit és javaslatait nem vitte tovább. A harcos katolicizmus jellemezte már a kampány során is. Az 1922-es választásokon ismét indult a szomszédos zalaszentgróti választókerületben, azonban ekkor kudarcot vallott, valószínűleg a túlzott radikalizmusa miatt. 1923-ban nyugdíjba vonult. Felekezeti izgatás miatt indult ellene eljárás, de nem antiszemita, hanem a protestánsok ellen mondott beszédei miatt; „Idejöttek Erdélyből ezek a protestáns urak és itt protestáns politikát akarnak a nyakunkra hozni, ami ellen kötelessége minden katolikus embernek összefogni". Az eljárást választási veresége után ejtették, a továbbiakban a zalaegerszegi városi közgyűlés tagjaként politizált. A közéletnek nem fordított hátat, továbbra is ismert és tekintélyes tagja volt Zalaegerszeg városának: tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, valamint a zalaegerszegi városi képviselőtestületnek, a Katholikus Körnek elnöke, és a Tűzoltó Egyesületnek pedig alelnöke volt. Amikor 1925.-ben elkezdték építeni a zalaegerszegi Ferences templomot, Fangler Béla, testvérével, Fangler Ferenccel, a kereskedelmi kör elnökével együtt, tagja lett a templomépítő bizottságnak; Fangler Béla a bizottság főtitkára volt. 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg. 1942. novemberében, Fangler Béla és felesége, boldogfai Farkas Zsófia, megkapták a Nemzetvédelmi Keresztet. Felesége 1948-ban elhunyt. Ezt követően 1949-ben úgy döntött, hogy Budaábrányba (ma Nyírábrány Hajdú-Bihar megye) költözött lányához, Fangler Erzsébet Anna Máriához (1917–†?), akinek a férje beölsei Buday Győző (1889–1968) úr volt, és a kommunizmus előtt pedig százados, nyirábrány- budaábrányi földbirtokos volt. Ott élt egészen halálig, 1952-ig. Debrecenben temették el. Házassága és leszármazottjai 1904. június 4-én Hagyároson feleségül vette a tekintélyes nemesi boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia (*Andráshida, 1884. február 22. - †Zalaegerszeg, 1948. december 23.) úrleányt, akinek a szülei boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai földbirtokos, és nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) voltak. Apja után a barkóczi Rosty-, a lovászi és szentmargitai Sümeghy-, a zalalövői Csapody-, a nádasdi Nádasdy-, és az osztopáni Perneszy családokból vette származását. Fangler Béla és boldogfai Farkas Zsófia házasságából 3 fiú és 1 leány gyermek született. A tisztítótűz (A szökés) A Tisztítótűz (Bang & Burn) A szökés című amerikai sorozat harmadik évadának nyolcadik epizódja, összességében pedig az ötvenkettedik. Az epizód kezdetén Michael találkozik McGradyvel, aki ki van öltözve, mert az apja jön látogatóba. Utána meglátogatja Lincoln, aki közli a fejleményeket, hogy kaptak még négy napot. Michael megvallja a bátyjának, hogy ugyanúgy kihasználta őt, mint a Cég, és visszamegy a börtönbe. Susan találkozik a Tábornokkal, aki elmondja, hogy ideje véget vetni ennek. A 'tisztítótűz' akció következik. Susan megkéri, gondolja át még egyszer, de nem érdekli. Ezután elmegy Whistlerhez, és közli vele, hogy ma mennek, legyen kész délután 5 órára. Whistler szerint ez öngyilkosság. Susan utasítja, hogy ölje meg Michaelt, majd elkezdi szervezni az akciót. A Sonában Michael megkéri Lecherót, hogy beszéljen az ezredessel, hogy halasszák el az ablakok javítását. Lecherónak már nincs semmi hatalma az ezredesnél. Michael elrejtőzik, mikor Sammy jön, aki elmondja, hogy egyre több ember szervezkedik, ezért szeretné bevenni Cristobalt is a csapatba. Lechero beleegyezik, hogy találkozzon vele. Egy Tommy Day nevű férfi felhívja Sofiát, és azt mondja, hogy Whistler bérelt lakásában eltört egy cső, és hogy menjen oda. Susan egyik ügynöke lehallgatja a hívást. Eközben a tünetektől remegő Mahone bevallja Langnak, hogy megölte Oscar Shalest, és nyugtatókhoz fordult, hogy enyhítse a bűntudatát. Könyörög Langnak, hogy hozzon neki valami nyugtatót, mert ilyen állapotban nem tud tanúskodni. Mielőtt a nő visszaérne, megérkezik Sullins, hogy itt az idő. Miután megkezdődik a kihallgatás, Sullins rájön, hogy Alex milyen rossz állapotban van. Eközben a Sonában Michael megmondja Whistlernek, hogy kaptak még négy napot és érdeklődik, ki volt az a nő, aki meglátogatta. Whistler elmondja, hogy a Cég egyik ügynöke volt, valamint azt is megvallja, hogy már nem érdekli hogyan, csak jussanak ki. Zsebes átad egy üzenetet Lecherótól nekik, amin egy térkép van Lechero szobájáról, valamint egy délután 4 óra felirat. 15.50 perc van. Whistler vesz egy kést, mialatt lefele mennek. Találnak egy rejtett szobát Lechero dolgaival. Mikor Whistler épp leszúrná Michaelt, megérkezik Lechero és kinyit egy alagútba vezető ajtót. Elhatározzák, hogy felfelé fognak ásni, hogy kijussanak a Senki földjére, viszont egy segédtámaszték nélkül ez lehetetlen. Ekkor hirtelen Sammy jön, Lecherónak sikerül elémennie. Whistler klausztrofóbiásnak tetteti magát, hogy felmehessen, erre Michael megkérdezi, hogy mit akar csinálni valójában. Lechero visszatér, Michael pedig elkérné a telefonját, hogy beszéljen Lincolnnal, de az gyorsan visszamegy velük a felszínre, nehogy Sammy meglássa őket odalent. A lakásban Sofia dokumentumokat talál, valamint egy útlevelet, amiben Whistler fényképe van, Gary Miller néven. Ekkor Susan érkezik meg és megfenyegeti Sofiát, hogy ne üsse bele az orrát mindenbe, menjen haza és várja Whistlert. Eközben Linc és Sucre kieszelnek egy tervet. Lövéseket rögzítenek egy magnóra, majd pedig bérelnek egy kunyhót, amiben elhelyezik a magnót. Michael McGrady segítségét kéri, hogy az apja hívja fel a bátyját kintről. Luis nem akarja belekeverni őt is, de végül belemegy. Ezalatt Whistert meglátogatja Sofia, akit figyelmeztet, hogy ne legyen Lincoln társaságában a nap folyamán. Sofia kérdőre vonja Jamest a lakással kapcsolatban, de a férfi mindent tagad. Alfonso, McGrady apja, felhívja Lincet és átad neki egy üzenetet, amelyben az áll, hogy valami nincs rendben, ezért vigyázzon magára. Megjelenik Sofia és elmondja, hogy James óvaintette, hogy találkozzon vele a nap folyamán. Pike ügynök figyeli az eseményeket. Susan utasítást ad neki, hogy ölje meg mindhármukat. Linc megpróbálja felhívni Michaelt, de Sammy veszi fel a telefont és tudni akarja, honnan tudja a számot. Linc azt mondja, hogy sürgősen adjon át egy üzenetet Michaelnek, de Sammy lerakja. Kérdőre vonja Lecherót Michaellel kapcsolatban. Ezután Lincolnékat elkapja Pike és az emberei, ám sikerül megölniük az ügynököket. Lechero elmondja Michaelnek, hogy Linc ne keresse őt többé a mobilon, majd odaadja neki a telefont. Michael felhívja a bátyját és rájönnek, hogy a Cég egyedül akarja megszöktetni Whistlert. Helikopterek érkeznek a Sona felé. Michael Whistler után megy a tetőre, ahol az egyik helikopter egy kötelet lógat le neki, a többi pedig tüzet nyit az őrökre. James a kötélre ugrik, ám Michael utána ugrik, és megkapaszkodik a lábában. A helikoptert az őrök hevesen lövik, ezért nem tudnak megszökni, Whistler és Michael visszaesnek a tetőre. Az akciót lefújják, nem tudták megszöktetni Whistlert. Susan rájön, hogy bajban van. A Sonában megint megszólal a riasztó és a rabok felsorakoznak az udvaron. Az epizód végén egy új tábornok jelenik meg a helyszínen, aki elmondja Michaelnek, hogy két szökési kísérlet is történt az elmúlt napokban és ő mind a kettőnél felbukkant, szerinte nem véletlenül. Michael túl sok gondot okozott máris a Sonában, talán nem kéne ott lennie- mondja Zavala és kivezeti őt a börtönből, magára hagyva ezzel a többieket. Cookin’ on 3 Burners A Cookin’ on 3 Burners egy ausztrál funk trió, mely Melbourne-ból származik. A triót Jake Mason, Dan West és Ivan Khatchocan alkotják. Eddigi leghíresebb daluk a 2009-ben megjelent This Girl, melynek 2016-os remixe, melyet a francia Dj Kungs vitt sikerre. A dal Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Magyarországon, Lettországban 1. helyezett, míg Skóciában és az Egyesült Királyságban 2. helyezést ért el a slágerlistákon. Tagok Jake Mason – Hammond orgona (1997–napjainkig) Lance Ferguson – gitár (1997–1999, 2001–2013) Ivan Khatchoyan – dobok (1997–napjainkig) Dan West – gitár (2013–napjainkig) Matt Kirsch – gitár (2000–2001) Története Korai megjelenések, eredeti felállás A Cookin’ on 3 Burners trió 1997-ben alakult, úgy mint Jake Mason, mint orgonista, Lance Ferguson gitáros, és Ivan Khatchoxan mint dobos. 2000-ben megjelent Steamed Up című instrumentális albumok a Newmarket Records kiadónál. Az albumon Matt Kirsch gitározott. 2002-ben megjelent első kislemezük Gravel Rash / Pie Warmer címmel, majd 2005-ben aláírtak egy szerződést az ausztrál Knowfoowl Records kiadóval, és az angol Freestyle Records kiadóval is. Baked, Broiled & Fried (2007) A csapat első albuma 2007-ben jelent meg a Knowfoowl Records kiadásában. Az albumon 13 dal szerepelt, melyen 11 hangszeres és vokális dal kapott helyett. A vokális részeket Kylie Auldist és Fallon Williams énekelte. Az album egyik átdolgozása a The Gorillaz Feel Good Inc. című dala, mely szintén népszerű lett a rajongók körében. Soul Messin (2009) 2009-ben megjelent a trió 2. albuma Soul Messin címmel. Az albumon szerepelt Gary Numan dala a Cars, illetve az eredeti This Girl című, melyben Kylie Auldist vokálozott. A 2016-ban megjelent remixben melyet Kungs készített el, szintén Auldist énekel. A 2016-os változat 1. helyezés volt számos országban. Blind Bet (2014) 2014-ben a trió kiadta 3. stúdióalbumát Blind Bet címmel, melyen olyan művészek is szerepelnek többek között, mint Daniel Merriweather, Harry Angus, Kylie Auldist, Jason Heerah, illetve a Cruel Sea frontembere Tex Perkins is. The Writing On The Wall" (2015) Ebben az évben a csapat közreműködött Tex Perkins kislemezén a The Writing On The Wall-on, majd a csapat új irányzatot vett azáltal, hogy elkezdett dolgozni az ausztrál hiphopelőadóval Mantrával, akivel hiphop, és funk - elektro hangzást vittek bele új dalaikba, és mixeikbe. This Girl (2016) 2016-ban a csapat együttműködött a francia producerrel Kungs-szal, aki átdolgozta a This Girl című dalt, mely eredetileg 2009-ben jelent meg a trió Soul Messin című albumán, és egy limitál 7 inches kislemezen is kiadták. Az új verzió 2016 február 28-án jelent meg a House of Barclay címke alatt. A dal több országban listavezető lett. Bregma A bregma az emberi koponya (cranium) tetején található. Ez a koponyaboltozat (calvaria) legmagasabb pontja. A koszorúvarrat (sutura coronalis) és a sagittális varrat (sutura sagittalis) találkozásánál található. 1304 Arosa Az 1304 Arosa (ideiglenes jelöléssel 1928 KC) egy kisbolygó a Naprendszerben. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1928. május 21-én, Heidelbergben. József, az álmok királya A József, az álmok királya (eredeti cím: Joseph: King of Dreams) 2000-ben megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amelyet az 1998-as Egyiptom hercege alkotói készítették el. A forgatókönyvet Rob LaDuca és Robert C. Ramirez írta, az animációs filmet Rob LaDuca és Robert C. Ramirez rendezte, a zenéjét Danny Pelfrey szerezte, a producer Ken Tsumura. A DreamWorks Pictures készítette és forgalmazta. Amerikában 2000. november 7-én, Magyarországon 2001. április 17-én adták ki VHS-en, később DVD-n. Ez volt Szuhay Balázs utolsó szinkronmunkája a bekövetkezett halála előtt. Nyárszói református templom Nyárszót az oklevelek 1391-ben már királyi birtokként említik, majd a sebesvári uradalomhoz került és végül a 15. századtól a Bánffy család birtoka volt. Története és leírása Reformátussá lett lakossága 1782-ben vált önálló gyülekezetté. Középkori templomáról nincs adat. 1729-ben épült templomát 1885-ben építették át. Jelenleg az egyhajós épület két végén karzat található. Díszes mennyezeti kazettái nincsenek, ám a padok, a karzat és a feljárók mellvédjén jól láthatóan a régi virágmotívumok. Orgonája 1881-ben készült a hívek adakozásából. A falu régi temetőjében nyugszik Ady Endre anyai ági dédapja Viski Dániel, aki több mint ötven évig volt a falu lelkésze. Forrás Várady Péter-Borbély Anikó: Erdély magyar templomai - Kalotaszeg (Unikornis kiadó, 1991) Probiotikum A probiotikumok olyan táplálékkiegészítők, melyek az emberi szervezet szempontjából jótékony baktériumokat tartalmaznak. Leggyakrabban tejsavbaktériumokat használnak. Ezeket már régóta használják az élelmiszeriparban, mivel képesek átalakítani a cukrokat (a laktózt is) és más szénhidrátokat tejsavvá. Ez jellegzetes savanyú ízt ad az élelmiszereknek (erjesztett tejtermékek például joghurt) mivel csökkenti a pH-t és ezzel gátolja a káros mikroorganizmusok szaporodását, ezzel megelőzve az emésztőrendszeri fertőzéseket. A leggyakrabban előforduló probiotikus baktériumok a Lactobacillus és a Bifidobacterium törzsekbe tartoznak. A probiotikus baktériumkultúrák a természetes bélflóra helyreállítását segítik. A bélflóra helyreállítása különösen fontos feladat az immunrendszer megfelelő működése miatt, ugyanis az immunrendszer kb. 70%-a a bélben található. Számos kutatás bizonyította, hogy a probiotikumok az említett ok miatt pozitívan befolyásolják az immunrendszert, így képesek csökkenteni a légúti fertőzések gyakoriságát, illetve az allergia és ekcéma kialakulását. Gyakran javasolják orvosok, dietetikusok főleg antibiotikumos kezelések után, valamint candidiasis-betegségek kezelésére. Jótékony hatások Kísérletek szerint a probiotikumok alkalmazásának számos előnyös élettani hatása lehet. laktóz-intolerancia kezelése végbélrák megelőzése vérnyomás csökkentése immunrendszer erősítése allergia, ekcéma kialakulásának csökkentése fertőzések megelőzése bélgyulladás -csökkentő hatás ásványi anyagok és nyomelemfelvétel javítása vastagbélgyulladás (colitis) és irritábilis bél szindróma (IBS) kezelése Típusok Tejtermékekben, joghurtokban gyakran előforduló baktériumok probiotikus hatás nélkül: Lactobacillus bulgaricus Streptococcus thermophilus Bacillus coagulans Lactobacillus bifidus (Bifidobacterium) Kruppa Judit Kruppa Judit, született Dunaújváros, fotómodell, műsorvezető, lakberendező. 1985-ben elnyerte az első udvarhölgyi címet. A Skála áruház egyik reklámarca. Élete Kruppa Judit 1985-ben elnyerte az első udvarhölgyi címet a tragikusan elhunyt Molnár Csilla (szépségkirálynő) mellett. Kruppa Juditnak a versenynek köszönhetően indult el a karrierje a reklámszakmában: szerződést kötött a Skálával, az áruház „háziasszonya” lett. 1985-ben, 19 évesen az óvónői pályát hagyta ott a modellkedésért. Reklámfilmekhez, plakátokhoz is kapott felkéréseket, fotói rendszeresen jelentek meg. Tíz évig modellkedett, a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház áruház reklámarca volt, Komjáthy Ágnest váltotta, aki az első reklámarca volt az áruháznak a 70-es években. Műsorvezetőként is láthattuk, majd egy női magazin főszerkesztőjeként dolgozott. 1999-ben férjhez ment, házasságából 2 fia született, Ádám és Dávid. Diplomát szerzett, és lakberendező lett. Kevin Mirallas Kevin Mirallas (Liège, 1987. október 5. –) spanyol származású, belga válogatott labdarúgó, az olasz Fiorentina középpályása kölcsönben az Evertontól. Korábban volt a görög bajnokság gólkirálya, felnőtt profi pályafutását Franciaországban kezdte. PPNA A PPNA angol régészeti szakkifejezés nemzetközileg elterjedt rövidítése, amely egy közel-keleti neolitikus régészeti kultúrát jelöl. A rövidítés feloldva Pre-Pottery Neolithic A – azaz Kerámia Előtti Neolitikus (kultúra) A változata (emellett később kialakult PPNB és PPNC is). A PPNA-kultúra abból a szempontból bír különleges jelentőséggel, hogy ekkor kezdődött meg bizonyíthatóan a mezőgazdasági termelés. Elhelyezkedése időben és térben A PPNA a Natúf-kultúrát váltotta fel Kr. e. 9300 körül, és ezután mintegy 2000 éven át létezett. A radiokarbonos kormeghatározás adatai alapján a Levante középső részén jelent meg, ahonnan szétterjedt a mai Jordánia, Szíria és Észak-Irak területeire. Sok natúfi település elpusztult ebben az időben, de néhány töretlenül fejlődött tovább. A legfontosabb lelőhelyek egyike Jerikó, ahol a házak mellett vastag falakra és egy toronyra is bukkantak a régészek, ami igazi különlegesség. Emellett jelentős lelőhely a szíriai Dzserf al-Ahmar és a palesztinai Netiv Hagdud, Gigal és Murejbet. Településszerkezet, házak A PPNA települései már egyértelműen a gabonatermő vidékeken helyezkednek el, folyók partján és völgyeiben. Az Egyiptomban, Mezopotámiában ekkor még jellemző vadászó-gyűjtögető életmódhoz szükséges ideiglenes, kis telepek megszűntek. A legkisebb kerámia előtti A falvak 100-150 m2 területűek, a legnagyobbak már a három hektárt, azaz a Natúf-kultúra településeinek akár hatszorosát is elérhették. A PPNA-kultúra időszakára alapvetően kör alaprajzú kunyhók jellemzőek, azonban az időszak vége felé egyre szögletesebbek lettek. Több helyen találtak nagy gabonatárolókat. A Natúf-kultúránál kifinomultabb konstrukció jellemző. Az alapok többnyire kőből készültek, de ebben az időszakban jelent meg a később gyakorlatilag egyeduralkodóvá váló agyagtégla – emellett pusztuló anyagokat, valószínűleg fát is használtak. A házak belsejében tűzhelyek nyomaira bukkantak a régészek, emellett nagy mennyiségű kovakövet, csontot és háztartási hulladékot találtak, melyek folyamatos használatra utalnak. Ritkán a nagyobb, már falvaknak nevezhető településeken a nagyobb házakat akár 2 helyiségre is oszthatták, bennük kisebb tűzhelyekkel és tárolóedényekkel. A házon belül egyébként lefelé építkeztek, a lakóhelyiségek a bejárathoz képest lejjebb helyezkedtek el. Kézművesség, mezőgazdaság, kereskedelem A Natúf-kultúrához képest a kerámia előtti A kultúrában jelentősen megnövekedett az őrlésre és törésre használt eszközök száma, és az eszközök formájában, elkészítési módjában és alapanyagában is kisebb változások álltak be. Az eszközök jellegzetes kopásából és a növényi maradványokból kimutatható, hogy a PPNA-kultúra emberei étrendjében már olyannyira fontos szerepet játszottak a különféle növények, elsősorban gabonafélék, hogy az már feltételezi a növénytermesztés meglétét. Állattenyésztés szempontjából azonban még nem jártak elöl a korszakban: a fellelt maradványok zöme egyértelműen vadállatoktól – gazelláktól, marhaféléktől, vaddisznóktól és vadkecskéktől – származtak. Az egyetlen kivétel a kutya, amelyet már a Natúf-kultúra idején háziasítottak. A korban a kereskedelem még egyáltalán nem volt jelentős, bár tagadhatatlanul létezett. A legfontosabb távolsági termék az anatóliai obszidián volt, de kis mennyiségű kőeszközzel is folyt a csere. Társadalom, temetkezés, művészetek Egyes tudósok szerint a településeken bekövetkező változások, úgy mint a nagyobb alapterületű, szobákra osztott házak megjelenése, a társadalom differenciálódására utalhatnak. Messzemenő következtetéseket azonban nem vonhatunk le. A régészek több sírt találtak, melyekben jellemző, hogy a holttestek koponyáját eltávolították. A művészi-szakrális tárgyak száma – legalábbis a megelőző Natúf-korhoz képest – feltűnő módon csekély ebben az időszakban, és a leletek zöme kultikus nőábrázolás. Kortárs kultúrák A Zagrosz-hegységben a még nehezen meghatározható Zarzi-kultúrát követően nem történt meg ilyen egyértelműen az átállás a PPNA-kultúrára, bár egyes elemek hasonló irányba alakultak át. Anatólia ekkoriban a Natúf-kultúra szintjén állt, de folyamatosan fejlődött, követve a levantei hatásokat. Vracov Vracov település Csehországban, Hodoníni járásban. Vracov Vlkoš, Těmice, Strážnice, Skoronice, Ratíškovice, Rohatec, Ježov, Kelčany, Žeravice, Žádovice, Vacenovice, Bzenec és Petrov településekkel határos. Lakosainak száma 4542 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Arpad Miklos Arpad Miklos, eredeti nevén Kozma Péter (Budapest, 1967. szeptember 11. – New York, 2013. február 3.) magyar származású pornószínész. Egyaránt szerepelt homo- és heteroszexuális pornófilmekben is. Sok magyar nyelvű oldalon tévesen Árpád Miklós néven írnak róla, pedig sosem használta így a művésznevét. 2006-ban egy magyar riportert szándékosan arra kért, hogy semmiképp ne írja magyarosan a nevét, mert rossz érzéssel töltené el. Élete Korai évek Nagyon fiatalon kezdett bele a pornószakmába. Budapesten összeismerkedett Kristen Bjorn világszerte ismert (és elismert) pornóproducerbe, aki filmszerepet ajánlott neki, és egyik barátjának. Ez a film a The Vampire of Budapest de Kristen Bjorn címet viselte, és órási siker lett. Ekkor felvette a Francois Kagylo (olykor magyarosan Ferenc Kagylo-ként is emlegetett) művésznevét, melyet nem sokáig használt. 2004-ig Ferenc Kozma néven dolgozott több-kevesebb sikerrel. Út a világhírnév felé Arpad Miklos azon kevés férfiak egyike, akiknek sikerült világhírnévre szert tenni a pornográfiával. 23 centiméter hosszú pénisze „belépő” volt a legnagyobb filmcégekhez. 2005-ben több díjat is elnyert, ezeket aztán számos díj követte az azt követő években. Párkapcsolati botrányai nem voltak, bár a magánéletébe nem sokszor engedett betekintést. A legnagyobb gay porn cégekkel dolgozott együtt. Magyarországra sosem tért vissza. Utolsó évei Sikerei után már nem vállalt sok filmszerepet. Utolsó nagyobb filmben – mely egyébként két és fél órás volt – 2011-ben játszott, majd (nem hivatalosan) visszavonult. 2012-ben egy feltörekvő folk énekes Perfume Genius Hood című videóklipjében kapott szerepet, amely nem kis felháborodást keltett az Egyesült Államokban. A videóklipet televízió nem adhatta le. 2013. február 1-jén barátaival még szórakozni ment, és (mint azt később ismerősei elmondták) nagyon jó hangulatban váltak el. Február 3-án hatalmas mennyiségű kábítószert vásárolt magának, melyet szándékosan túladagolt. Másnap találták meg holttestét. A rendőrség eleinte gyilkosságra gyanakodott, ám hamar kiderült, hogy Arpad Miklos öngyilkos lett. 45 évet élt. Az Egyesült Államokban temették el. Nevezetesebb díjai 2005 - Adult Erotic Gay Video Awards (“Grabbys”), Hottest Cum Shots, BuckleRoos Part I 2005 - GayVN Awards, Best Solo Performance, BuckleRoos Part I 2007 - International Escort Awards, Rentboy.com & HX Magazine, Best Top Escort 2008 - Grabby Awards Nominated Gor Best Rimming Scene, "Private Lowlife" Nagyobb költségvetésű filmjei Crotch Rocket (2010) (V) Loading Zone (2009) (V) Anal cockpit (2009) (V) Full Of Cum (2009) (V) Private Party 3: The Mystery Revealed (2009) (V) Rest Stop Glory Hole (2009) (V) Men's Room III: Ozark Mtn. Exit 8 (2008) (V) Breakers (2007) (V) Ass Pounding (2007) (V) Gigolo (2007) (V) Folsom Leather (2007) (V) Boiler (2007) (V) Hunger (2007) (V) Shacked Up (2007) (V) Tough Stuff (2007) (V) Private Lowlife (2006) (V) Black 'N' Blue (2006) (V) Blue (2006/I) (V) Humping Iron (2006) (V) At Your Service (2006) (V) Beefcake (2006) (V) Fucking with the Stars (2006) (V) JarHead 2 (2006) (V) Kick-Ass Porn (2006) (V) Nick Capra Dirty Talk (2006) (V) Bonesucker (2005) (V) Prowl 5: As Rough as It Gets (2005) (V) Tough Guys: Gettin' Off (2005) (V) Hell Room (2005) (V) Bootstrap (2005) (V) Skuff III: Downright Wrong (2005) (V) Prowl 4: Back with a Vengeance (2005) (V) The Hard Way (2005) (V) Bed Heads (2005) (V) Big Blue in the Boiler Room (2005) (V) CSI: Cock Scene Investigation (2005) (V) Entourage: Episode I (2005) (V) Entourage: Episode II (2005) (V) LeatherBound (2005) (V) Man Made (2005) (V) Ram Tough (2005) (V) World Splash Orgy 2005 (2005) (V) Buckleroos: Part I (2004) (V) Taking Flight (2004) (V) 69: Discover the Secret (2004) (V) Fire Island Cruising 6 (2004) (V) Hole Patrol (2004) (V) Manhunt: The Movie (2004) (V) Stoked, Part 2 (2004) (V) The Road to Temptation (2004) (V) Truckstop Daddy 2 (2004) (V) Skuff II: Downright Filthy (2003) (V) Bone Island (2003) (V) Defined (2002) (V) The Isle of Men (2002) (V) Thick as Thieves (1999) (V) Hungary for Men (1996) (V) Comrades in Arms (1995) (V) The Vampire of Budapest (1995) (V) Oroszország közigazgatási beosztása Az Oroszországi Föderáció 1993-ban elfogadott alkotmánya szerint egyenjogú alkotóelemekből áll, melyeket összefoglalóan a föderáció alanyainak vagy szubjektumainak neveznek. Ezek száma az alapításkor 89 volt, mára az összevonások után 85-ra csökkent. Az alkotmány rendelkezik a helyi önkormányzatokról is, a szubjektumok ennek megfelelően önkormányzati területi egységekre oszlanak. Az ország hatalmas területe és a föderáció alanyainak nagy száma miatt a fentieken kívül több más területi beosztás létezik igazgatási, gazdasági és statisztikai célból. Oroszország föderatív felépítése Az Oroszországi Föderáció 85 egyenjogú tagból (szubjektumok, vagy "a Föderáció alanyai") áll: Ezek a szubjektumok néhány apró eltéréssel megfelelnek az OSZFSZK megelőző területi közigazgatási egységeinek. Az Oroszországi Föderáció tagjainak élén a kormányzó áll, akit helyben választanak, de az elnök jóváhagyása kell kinevezéséhez. A tagok két-két képviselőt küldenek a Szövetségi Tanácsba, az orosz parlament felsőházába. Valamennyi szubjektum kóddal rendelkezik, amelyet a rendszámtáblákon is feltüntetnek (hasonlóan Franciaországhoz vagy Törökországhoz). A felsorolásban ezek a kódok szerepelnek. A területi beosztás kialakulása Az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK) közigazgatási területi beosztását 1917-től kezdve folyamatos reformok sora alakította 40 éven át, attól kezdve viszont nagyfokú stabilitás jellemezte. 1957-től Oroszország területén 16 autonóm szovjet szocialista köztársaság (ASZSZK), 6 határterület, 49 terület és 2 köztársasági irányítású város volt. Ezeken kívül 5 autonóm terület tartozott valamely határterülethez és 10 autonóm körzet valamely határterülethez vagy területhez. Az Oroszországi Föderáció 1993-ban elfogadott alkotmánya a status quo alapján állt, a fennálló területi egységeket ismerte el az újonnan létrehozott Föderáció alanyaiként, figyelembe véve, hogy 1992-ben az egykori Csecsen-Ingus ASZSZK kettévált Csecsen és Ingus köztársaságra. Ezt követően egyetlen határkiigazításra került sor 1994-ben: az Ivanovói területtől a Nyizsnyij Novgorodi területhez került a Volga balpartján fekvő Szokolszkojei járás. A területi változásoknál jelentősebb volt az egyes egységek státuszában bekövetkezett változás, mely az alábbiak szerint alakult. Köztársaságok A 21 köztársaságból 17 az egykori ASZSZK-kból alakult, beleértve a Csecsen-Ingus ASZSZK kettéválásával létrejött Csecsen és Ingus köztársaságot is, további négy pedig az OSZFSZK autonóm területeinek átalakulásával és a megfelelő határterülettől való elválásával jött létre (Adige – a Krasznodari határterülettől, Altaji – az Altaji határterülettől, Karacsáj-Cserkesz – a Sztavropoli határterülettől, Hakasz – a Krasznojarszki határterülettől). Kisebb-nagyobb arányban nem-orosz nemzetiségűek lakják őket, ezt rendszerint elnevezésük is tükrözi, bár a legtöbb ma már orosz többségű. A 2014-ben egyoldalúan annektált Krím-félsziget - Szevasztopolt és környékét kivéve - szintén köztársasági státuszban csatlakozott az Orosz Föderációhoz. Határterületek Összesen kilenc határterület van: Altaji, Bajkálontúli, Habarovszki, Kamcsatkai, Krasznodari, Krasznojarszki, Permi, Sztavropoli, Tengermelléki 2005 . december 1-jén került sor a Permi terület és a Komi-Permják autonóm körzet egyesülésére, létrehozva a Permi határterületet . 2007 . január 1-jén a Krasznojarszki határterület magába olvasztotta az Evenki autonóm körzetet és a Tajmiri (Dolgán-Nyenyec) autonóm körzetet. 2007 . július 1-jén lépett hatályba a Kamcsatkai terület és a Korjak autonóm körzet egyesülése a Kamcsatkai határterületet létrehozva. 2008 . január 1-jén az Uszty-Ordinszkiji Burját autonóm körzet beleolvadt az Irkutszki területbe . 2007 . március 11-i népszavazások eredményeként 2008 . március 1-jétől a Csitai terület és az Aginszkojei Burját autonóm körzet egyesült Bajkálontúli határterület néven. Területek A területek az OSZFSZK hasonló nevű területi közigazgatási egységeiből jöttek létre, valamennyi orosz többségű, és többségüket székhelyükről nevezték el. Széles körű autonómiát 1991 után kaptak, bár jogaikat Putyin elnöksége idején csökkentették. Szövetségi jelentőségű városok Moszkva és Szentpétervár az OSZFSZK-ban „köztársasági irányítású város” jogállásúak voltak, tehát nem tartoztak az őket körülvevő megfelelő területekhez. A helyzet ma is hasonló, e két város „szövetségi jelentőségű város” címet kapott, és a Föderáció önálló szubjektumai. Érdekes módon Szentpétervár esetében a Leningrádi terület megtartotta régi nevét. A 2014-ben egyoldalúan annektált Krím-félsziget legnagyobb kikötővárosa és körzete, Szevasztopol szintén „szövetségi jelentőségű város” címet kapott. Autonóm terület Jelenleg egyetlen autonóm terület van az Oroszországi Föderáció alanyai között, a Zsidó autonóm terület, amely a hasonló nevű területi egységből jött létre, elszakadva a Habarovszki határterülettől. Az OSZFSZK másik négy autonóm területe köztársasággá alakulva lett a Föderáció alanya. Autonóm körzetek A Szovjetunióban az akkoriban 10 autonóm körzet 1977-ig a nemzetiségi körzet (национальный округ) megnevezést viselte, azóta érvényes mai elnevezésük. Ezek mindegyike valamely terület vagy határterület részét képezte. Egy kivétellel (Csukcs AK, amely kivált a Magadani területből) az Oroszországi Föderációban ez a helyzet fennmaradt. A 2000 utáni években megkezdődött az autonóm körzetek megszüntetése, illetve teljes beolvasztása a megfelelő területbe vagy határterületbe, amire azonban kizárólag az érintett szubjektumok népszavazással megerősített elhatározása alapján kerülhet sor. A beolvasztási folyamatnak alapvetően két oka van. Egyrészt az autonóm körzetek döntő többsége képtelen saját polgárainak és gazdaságának erejéből fenntartani a Föderáció szubjektumaitól elvárt intézményrendszert, másrészt alkotmányjogilag különös helyzetet teremtett, hogy a Föderáció egyes alanyai más szubjektumok területébe és igazgatásába ágyazva működnek. Az Oroszországi Föderáció alanyainak listája 2008. március 1-jei állapot szerint A listában az Oroszországi Föderáció 1993-ban elfogadott alkotmányának 65. cikkelye szerinti sorrendben szerepelnek az Oroszországi Föderáció alanyai. Önkormányzati rendszer Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is. 2003-ban új törvényt fogadtak el "A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban" címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott hároméves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok (муниципальное образование) jöttek létre. Önkormányzatok típusai A törvény a helyi önkormányzatoknak öt típusát hozta létre. A szövetségi jelentőségű városok (Moszkva, Szentpétervár) területén egyszintű önkormányzati rendszer működik, ami teljes egészében lefedi az érintett szubjektumok területét. A törvény szerint ezek elnevezése a szövetségi jelentőségű város városon belüli területe (внутригородская территория города федерального значения), a két városban azonban az elmúlt másfél évtizedben kialakult rend szerint kerület, illetve körzet a nevük: Moszkva 125 kerületre (район), Szentpétervár 111 körzetre (округ) tagolódik. Az Oroszországi Föderáció többi alanyai (köztársaságok, határterületek, területek, autonóm terület és autonóm körzetek) a legritkábban lakott vidékeik kivételével községekre (поселение) tagozódnak, melyeknek két típusa van: falusi községek (сельское поселение) és városi községek (городское поселение). A községek egy vagy több, területileg összefüggő településből állnak úgy, hogy a községközpontba minden lakos egy nap alatt gyalogszerrel meg tudja járni az utat oda és vissza. Az önkormányzati járás (муниципальный район) több (városi és falusi) községből áll, ezen kívül a ritkán lakott területeken úgynevezett településközi területek (межселенные территории) is tartozhatnak hozzá. A járási önkormányzat gondoskodik a több községre kiterjedő, térségi feladatok ellátásáról. Az önkormányzatok ötödik típusa a városi körzet (городской округ). Ez tulajdonképpen olyan városi községet jelent, amely nem tartozik valamely önkormányzati járáshoz, hanem a községi mellett a járási önkormányzat jogait is gyakorolja, illetve feladait ellátja. A föderáció alanyainak 2006. január 1-jéig kellett saját önkormányzati területi beosztásukat meghatározniuk, és ez néhány kivételtől (Csecsen Köztársaság és Ingus Köztársaság) eltekintve meg is történt. Majdnem 20 ezer falusi község, közel 1800 városi község, mintegy 1800 önkormányzati járás és több mint 500 városi körzet alakult Oroszország területén. Speciális esetek A legtöbb önkormányzati egység kialakításakor a korábbi közigazgatási-területi beosztást vették alapul, és ahol a 2003. évi törvényt megelőzően is működtek önkormányzatok, ott gyakran azok címét is megőrizték. Emiatt azonban a városi körzet elnevezés gyakran megtévesztő. Ez ugyanis nem csak városi típusú települést jelenthet, amely mérete és jelentősége miatt kiválik a szomszédos járásból, hanem minden egyszintű önkormányzatot így kell elnevezni, amely a községi és a járási feladatokat egyszerre látja el. Csakhogy ez az előbb említett, magyar analógiával élve "járási jogú városnak" nevezhető típuson kívül előfordulhat még további három esetben. Egyrészt a ritkán lakott vidékeken (távoli észak, szigetek stb.), ahol egymástól rendkívüli távolságokban elszórtan vannak apró települések, gyakran nem lehet a községeket járásokba csoportosítani. Erre jellegzetes példa a Novaja Zemlja városi körzet (городской округ Новая Земля), amely az Északi-sarki-óceán hatalmas szigetpárján terül el. Népessége mintegy 2700 fő, akik szinte kizárólag egyetlen településen élnek (Belusja Guba), területe viszont megközelíti Magyarországét (83 ezer km2). A második speciális eset, amikor az elnevezés megtévesztő lehet, éppen az ellenkező véglet: az agglomerálódó területek. Sok helyen egyesítettek egy egész korábbi járást a központjában lévő nagyvárossal. Az így kialakított önkormányzat elnevezésében egyaránt viselheti a korábbi területi egység és az új törvény szerinti típusa megnevezését, mint például Ohai járás városi körzet (городской округ Охинский район, Szahalini terület). A városi körzet harmadik különleges típusa az úgynevezett zárt közigazgatási egységekhez (закрытое административно-территориальное образование, ЗАТО) kapcsolódik. Ezek olyan katonai, nukleáris energetikai vagy hadiipari tevékenységek helyszínéül szolgáló települések, melyekre különböző korlátozások mellett lehet csak belépni. A 2003-as törvény e települések helyi önkormányzatát automatikusan a városi körzetként rendeli létrehozni. Szövetségi körzetek 2000-ben az Oroszországi Föderáció elnöke egy rendeletben a föderáció alanyait 7 szövetségi körzetbe (федеральный округ) osztotta be, melyek az elnök által kinevezett, ún. meghatalmazott képviselők tevékenységi területét jelölik ki. E köztisztviselők az elnöki adminisztrációhoz tartoznak, feladatuk az elnök alkotmányos feladatainak ellátását biztosítani szövetségi körzetük területén. A szövetségi körzetek nem részei Oroszország közigazgatási-területi beosztásának. 2010 januárjában a Déli szövetségi körzet észak-kaukázusi szubjektumainak leválasztásával megalakították az Észak-kaukázusi szövetségi körzetet. A nyolc szövetségi körzet a következő: Központi szövetségi körzet Déli szövetségi körzet Északnyugati szövetségi körzet Távol-keleti szövetségi körzet Szibériai szövetségi körzet Uráli szövetségi körzet Volgamenti szövetségi körzet Észak-kaukázusi szövetségi körzet Jegyzetek Az Arhangelszki területhez tartozik Nyenyecföld. Az terület székhelye Szentpétervár városa nem tartozik a Leningrádi területhez. Az terület székhelye Moszkva városa nem tartozik a Moszkvai területhez. A Tyumenyi területhez tartozik Hanti- és Manysiföld és Jamali Nyenyecföld. Федеральный закон от 6 октября 2003 года № 131-ФЗ «Об общих принципах организации местного самоуправления в Российской Федерации» Forrás Az Oroszországi Föderáció Alkotmányának 3. fejezete. Krusich János Báró Lepoglavai Krusich János (? - Bécs, 1580. július/ augusztus) Liptó vármegye főispánja, bányavidéki főkapitány, Korpona főkapitánya 1553-1562, 1566-1577 között. Élete Amikor Korpona várkapitánya lett, a városi polgárság sokat panaszkodott a katonákra. 1562-ben Balassa János zólyomi főispán és bányavidéki főkapitány vezetése alatt fogságba esett a szécsényi ütközetben. 1565. augusztus 13-ig Konstantinápolyban volt fogoly. 1568-ban Dersffy István halála után ideiglenesen megbízták a dunáninneni kerület főparancsnokságával. Ekkoriban főként Nagysurányban időzött. Többször járt Bécsben a rá bízott véghelyek ügyében, mivel azok (is) el voltak hanyagolva az udvar által. Valószínűleg Krusics Péter fia. Felesége Csábrági Pálffy Péter lánya Katalin volt, házasságukból származott Ilona, akinek Balassi Bálint is udvarolt, de Dietrichstein Miksa felesége lett. Házassága révén birtokolta a Csábrág-szitnyai uradalmat. Halála után özvegye 1582-ben Illésházy Istvánhoz, a későbbi nádorhoz ment feleségül. Bécsben temették el. Kazinczy László (gépészmérnök) Kazinczy László (Szakálháza, 1892. május 6. – Budapest, 1978. január 4.) gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). Életrajza 1920-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán. 1928-tól üzemvezető mérnökként dolgozott a MÁVAG diósgyőri gyárában, 1932-től műhelyfőnöki beosztásban tevékenykedett, 1942-ben műszaki igazgatóvá nevezték ki. 1939-ben kapott egyetemi doktori címet. 1946-tól 1948-ig volt munkatársa a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft.-nek, majd 1948 és 1951 között osztályvezető volt az Állami Ipari Tervező Irodánál. 1951-től 1957-ig főkonstruktőri beosztásban alkalmazta a Gamma Optikai Művek, 1957 és 1962 között ugyanitt mint műszaki tanácsadó működött. 1963-ban lett címzetes egyetemi tanár. Hazai viszonylatban a mai napig is egyedülállónak tekinthetőek forgácsoláselméleti kutatásainak eredményei. 1949-ben vezette be az egyetemi oktatásba az ezen szakterülethez kapcsolódó tárgyak tanítását, melyeket 1970-ig maga adott elő. Közleményeit külföldi és hazai szakfolyóiratok publikálták, szerzője több egyetemi jegyzetnek, tankönyvnek és szakkönyvnek. Fontosabb munkái Az acél forgácsolása közben a forgácstőben létesülő alakváltozások vizsgálata (Bp., 1939); Szerszámgépek (I-II., egy.-i tankönyv, Bp., 1955); Fémforgácsoló szerszámgépek (Bp., 1967). 5369 Virgiugum Az 5369 Virgiugum (ideiglenes jelöléssel 1985 SE1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Wild, P. fedezte fel 1985. szeptember 22-én. Dhammapada A dhammapada (páli: ������ Dhammapada; szanszkrit: Dharmapada) a történelmi Buddha mondásaiból készített versek gyűjteménye, amely a théraváda páli kánon részét képező Szutta-pitaka ötödik kosarában, a Khuddaka-nikájában található. Ez az egyik legközismertebb buddhista szöveg. A hagyomány szerint a kánont (Tipitaka) az első buddhista tanácskozás során rögzítették páli nyelven, azonban valószínűbb, hogy a ma ismert végső formáját valamikor a második és a harmadik zsinat közötti időszakban nyerte el. A 423 időmértékes versből (anustubh és tristubh) álló mű sokféle forrásból származik, ezért stílusa olykor szárazabb, máskor pedig emelkedettebb. Címe A "Dhammapada" két szóból tevődik össze: dhamma és pada. Mindkettőnek többféle meghatározása létezik. Általában a dhamma utalhat Buddha tanításaira, egy "örök igazságra", vagy "minden jelenség összességére". A pada kifejezés jelentése "láb", azonban főleg ebben a szövegkörnyezetben jelenthet "ösvényt" vagy "verset" (például "versláb") vagy mindkettőt. Magyar fordításai: Az erény útja (Fórizs László), A Tan ösvénye (Vekerdi József), A törvény útja (Oborny Beáta, Szendrő Csaba). Története A buddhista hagyományban a Dhammapadát Gautama Buddhának tulajdonítják. A teljes szöveg a Khuddaka-nikája része, amely a Szutta-pitaka egyik könyve. Azonban a versek több mint fele a páli kánon egyéb szövegeiben is megtalálható. Buddhagósza, 5. századi indiai tudós szövegei 305 történeten keresztül magyarázzák ezeket a költeményeket. Annak ellenére, hogy a páli kiadás a legismertebb, léteznek egyéb változatok is: a " gandhárai Dharmapada " – valószínűleg a dharmaguptaka vagy a kásjapíja iskoláktól származik, amelyet karosti írással jegyeztek le " Patna Dharmapada " – buddhista hibrid szanszkrit verzió, amelyet feltehetően a szammitíja szekta készített " Udánavarga " – egy múlaszarvásztiváda vagy szarvásztiváda szöveg, amelynek létezik 3 szanszkrit verziója és egy tibeti fordítása " Mahávasztu " – egy lokottaraváda szöveg, amelyben a páli Dhammapada Sahassa Vagga (Ezer) és Bhikkhu Vagga (szerzetes) verseivel párhuzamos versek szerepelnek. " Facsiu csing " – 4 kínai má, amely közül az egyik a páli verzió fordításának egy kibővített változata. Felosztása A páli Dhammapada 423 verse 26 fejezetre van felosztva (Vekerdi József fordítása): Iker-versek Törekvés Gondolat Virágok Balgák Bölcsek Szentek Ezer Gonoszság Ütés Öregség Önmaga Világ Megvilágosultak Boldogság Vonzódás Harag Szenny Törvényben járók Út Különfélék Pokol Elefánt Szomj Szerzetes Bráhmana Wesselényi család Wesselényi család (hadadi, báró) régi magyar nemzetség, mely eredetét a Nógrád vármegyében fekvő, de már a 16. század végén is puszta Weselény helységről, a Wesselényi család egykori ősi birtokáról vette. A fent említett, Nógrád megyében fekvő Weselény-pusztát a fennmaradt hiteles oklevelek 1603-ban is még Wesselényi Katalin, Bessenyei Mihály hitvesének birtokaként említették. A család eredetéről azonban többféle nézet is napvilágot látott: egyesek eredetét Csehországban keresték, az ottani Wesseling nevű helység után, mely a gróf Paár család birtoka volt, Wesselényi III. István pedig 1729. szeptember 7-én kelt levelében családját morva eredetűnek véli. A család első ismert őse Wesselényi Farkas volt, ki 1562-ben a Nógrád megyei Szécsény ostromában tűnt ki, majd 1567-ben Szádvár védői közt szerepelt. Neje lapispataki Segnyey Dóra volt. Két gyermekük született: I. Miklós, kitől a gyekei ág, míg másik fiuktól I. Ferenctől pedig a hadadi ág származott. Ez utóbbi Báthory István erdélyi fejedelemtől és lengyel királytól kapott bárói rangot 1582-ben. Fia Pál (1685-1621), akinek a fia István közép-szolnoki főispán volt. Ennek fia ismét Pál, az erdélyi bujdosó kurucok vezére. Pálnak Béldi Zsuzsannától született fia István (1674-1734) a Habsburgok híve volt, jelentős tisztségeket töltött be Erdélyben. Két fiában, Ferencben (1705-1775) és Istvánban (1708-1757) két ágra válik a család: a hadadira és a zsibóira. A hadadi ág Wesselényi Rózával (1846-1926) (Bánffy Béla képviselőházi elnöknek, majd – ennek halála után – Szereday Aladár képviselőnek a feleségével) halt ki. A zsibói ág – és egyben a Wesselényi család – utolsó tagja Wesselényi Miklós (1911-1980) újságíró, egykori párizsi követségi tanácsos, a Magyar Külügyi Intézet Külpolitikai Iskolájának igazgatója, a Budapester Rundschau című hetilap főszerkesztője volt. A család ismertebb tagjai Anna (1584–1649/1650) a Csáky-család „ősanyja” Ferenc ( 1540 - 1594 ) kincstárnok, a bárói rang megszerzője. Neje: Sárkándy Anna Ferenc ( 1605 – 1667 ) nádor és gróf. Neje: 1. Bosnyák Zsófia, 2. Szécsy Mária Ferenc ( 1705 – 1775 ) közép-szolnoki főispán. Neje: gróf Rhédey Zsuzsa István ( 1583 - 1627 ), közép-szolnoki főispán, szörényi bán. Neje: Dersffy Kata István ( 1619 – 1656 ) közép-szolnoki főispán. Neje: báró Lónyay Anna István ( 1674 – 1734 ) országgyűlési elnök. Neje: gróf Bánffy Kata Jozefa ( 1812 – 1899 ) emlékiratíró. Férje: báró Bánffy János Miklós (1504–1584) erdélyi ítélő. Neje: Horváth Kata id. Miklós (1750–1809) katona, politikus, a „zsibói bölény” ifj. Miklós (1796–1850) politikus, az 1838-as pesti árvíz „árvízi hajósa” Pál (1654–1694) kuruc vezér Zsuzsanna (1744–1800) írónő. Férje: báró Bánffy György Erkel Tibor Erkel Tibor (Csökmő, 1934. január 11. – Budapest, 2017. január 28.) Erkel Ferenc-díjas magyar zenei rendező, egyetemi tanár, politikus, országgyűlési képviselő. Életpályája Szülei: Erkel Tibor és Lipták Julianna voltak. 1940–1944 között a Svetits Gimnázium és Gyakorló Iskolában tanult Debrecenben. 1940–1949 között a Debreceni Konzervatóriumban tanult, ahol Höchtl Margit tanítványa volt. 1945–1949 között a debreceni Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1949–1954 között az Erdei Ferenc Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium diákja volt. 1954–1959 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, Wehner Tibor tanítványaként. 1958–1963 között a Szegedi Konzervatóriumban tanított zongorát és kamarazenét. 1963–1992 között a Magyar Rádió zenei rendezője volt. 1964-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított. 1965–1970 között csoportvezető-helyettesként dolgozott. 1969-től zongora tanszékvezető egyetemi tanár. 1979–1983 között a Művelődési Minisztérium zene- és táncművészeti osztályának vezetője volt. 1992–1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium színház-, zene- és táncművészeti osztályának vezetője volt. 1996-tól a MIÉP tagja. 1998–2002 között országgyűlési képviselő volt; az egészségügyi és szociális bizottság, valamint a kulturális és sajtóbizottság tagja. 1999-től a MIÉP elnökségi tagja. 2002-ben és 2006-ban képviselőjelölt, 2002–2006 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt. Magánélete 1961-ben házasságot kötött Bognár Mártával. Két fiuk született; Erkel András (1962–2014) producer és László (1965) díszlet- és jelmeztervező. Filmjei Csalóka Péter (1979) (zenei rendező) Puccini : Angelica nővér (1983) (zenei rendező) Wagner (1983) (zenei rendező) Daliás idők (1984) (zeneszerző) Johann Strauss : A denevér (1988) (zenei rendező) Parasztbecsület (1989) (zenei rendező) Díjai, elismerései Erkel Ferenc-díj (1986) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012) Újpest díszpolgára (2012) Main-Kinzig járás Main-Kinzig-Kreis egy járás Hessenben. Main-Kinzig járás Frankfurt am Main, Fulda, Bad Kissingen, Main-Spessart, Aschaffenburg, Vogelsbergkreis, Wetteraukreis, Offenbach am Main és Offenbach járásokkal határos. Lakosainak száma 407 619 fő (2014. december 31.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Richard Chase Richard Trenton Chase (1950. május 23. – 1980. december 26.) amerikai sorozatgyilkos, aki 6 embert ölt meg egy hónap leforgása alatt Kaliforniában. A Sacramentói vámpírként vált ismertté, nevét onnan kapta, hogy ivott megölt áldozatai véréből és evett is a holttestekből. Élete Kezdetek 1950-ben született, volt egy négy évvel fiatalabb húga. Apja szigorúan nevelte őket, feleségével gyakran veszekedett. Chase már kisgyerekként is szeretett tüzeket gyújtani és állatokat kínozni. 10 éves korára már macskákat ölt, dohányzott, ivott és gyakran keveredett bajba, de semmi megbánást nem tanúsított. Sok nővel randevúzott. Egyikük felrótta neki, hogy nem volt képes tartós erekciót produkálni. Ez zavarta Chase-t és 18 évesen elment egy pszichiáterhez, aki megállapította, azért lehetnek ilyen gondjai, mert elfojtja dühét. A pszichiáter elmondása szerint Chase-nek voltak más mentális problémai, de nem gondolt arra, hogy bármi bajt okozhat. Miután elköltözött szülei házából, sok szobatársa volt, akik Chase bizarr viselkedéséről és erős drogfüggőségéről számoltak be. Nem volt sok barátja, de még az a kevés is, aki volt, furcsállta viselkedését. Egyszer bedeszkázta a hálószoba ajtaját és előkészített egy vészkijáratot. A szobatársak elmondása szerint állandóan marihuanától, LSD-től vagy alkoholtól volt bódult. Meztelenül járkált a lakásban, még társaságban is. Ezután a szobatársak Chase kiköltözését követelték, de ő nem volt hajlandó elmenni, ezért a szobatársak hagyták ott. Chase furcsaságai egyre folytatódtak; egyszer a sürgősségire lépett be és az embert kereste, aki ellopta az egyik artériáját, gyakran panaszkodott arra, hogy nem ver a szíve, vagy hogy a hasával nincs rendben valami. Pszichiáterek megállapították, hogy paranoid skizofréniától szenved, mások szerint csak a túl sok bódítószer mellékhatása volt. Chase-t 72 órás megfigyelés alatt tartották, de bármikor engedély nélkül elmehetett, végül távozott. A vég kezdete Élete egyre inkább rendezetlenebbé vált, egyre jobban elmélyült a hipochondriában és a drogokban. Chase ekkoriban 152 cm magas és 66 kilogramm súlyú volt. Rövid időre visszaköltözött édesanyjához, aki időközben elvált apjától, de azt hitte, anyja meg akarja mérgezni. Apja rávette, hogy költözzön el onnan és szerzett neki egy lakást. Ekkor kezdett nyulakat ölni és kibelezni, amiket vásárolt vagy maga kapott el és megette a nyers belsőségeket és ivott a vérükből. Egyszer egy nyúl vérét injekciózta magába, amitől nagyon beteg lett, ő azt gondolta, hogy a nyúl korábban akkumulátorsavat evett és az szivárog a gyomrába, a valóságban persze vérmérgezést kapott. A pszichiáterek végül arra jutottak, hogy Chase skizofrén, testi érzékcsalódásokkal. Próbálták gyógyszeres kezeléssel meggyógyítani, de ez a drog használata miatt nem sikerült. 1976-ban megszökött, és visszament anyja házába, ahonnan ismét visszaszállították a kórházba, a Beverly Manorba. Itt kapta „Drakula” becenevét is. Gyakran beszélt a nyulak megöléséről, egy nap véres szájjal találtak rá, az ablakban pedig két eltört nyakú madár volt, akiknek megitta vérét (Renfield-szindróma). Végül is elengedték, mert úgy vélték, nem lehet veszélyes senkire. Szülei vállalták érte a felelősséget és gondoskodtak róla, édesanyja fizette a lakbérét és be is vásárolt fiának. Chase új lakásba került és elkezdett újra nyulakat, macskákat, kutyákat összeszedni és megkínozni és megölni. Mindezt azért, hogy megihassa vérüket. Néha a szomszédok kedvenceit lopta el és egyszer felhívta az egyik családot, - akik elveszett kutyájukat keresték - hogy elmondja, mit tett az állattal. Fegyvereket vásárolt és gyakorolni kezdett velük. Pszichiátriai kezelés alatt állt, mégsem felügyelt rá senki, sőt anyja leszoktatta fiát a gyógyszerekről, mert úgy vélte, fiának nincs szüksége rájuk. 1977-ben lejárt a szülők által viselt gondviselés, de azok nem újították meg, így Chase egyedül maradt. Anyja egyszer meglátogatta, ott tartózkodása alatt egyszer hangos zajokat hallott és kinyitotta az ajtót, Chase egy döglött macskát tartott. Az egész arca és nyaka csupa vér volt. Az anyja nem tett semmit és sosem jelentette a történteket. Szintén 1977-ben, augusztus 3-án a nevadai Pyramid Lake közelében találták meg Chase Ford Ranchero típusú kocsiját. Az autóban találtak két pisztolyt és egy kupac véres férfiruhát. Az autó véres volt, ezek mellett találtak még egy vérrel teli fehér, műanyag vödröt, amiben volt egy máj is. Chase-t meztelenül és véresen találták meg. Megpróbált elmenekülni, de elkapták és visszavitték az autójához. Chase azt állította, hogy a vér az övé, a májról pedig kiderült, hogy egy tehéné volt. Tetszett neki Kenneth Bianchi és Angelo Buono gyilkosságsorozata, A gyilkosok a hillside-i fojtogatók (Hillside Strangler) néven váltak ismertté. Chase élvezettel olvasott róluk az újságban. Chase-nek fegyvere volt, nem tudta hol vannak a határok, nem tartott semmitől, ez önmagában is végzetes kombináció, de ehhez még hozzájött a vérhez való furcsa kapcsolata. Egyre merészebbé vált. A gyilkosságok 1977. december 29. Első áldozata Ambrose Griffin, mérnök volt. A férfi 51 éves, kétgyermekes apa volt. Feleségével épp vásárolásból tértek haza. A feleség kivetett egy zacskó burgonyát a kocsiból, a férj pedig két csomag élelmiszert vitt, amikor összeesett. Először azt hitték szívroham, de később kiderült a valódi ok; a férjét lelőtték. A férfi egyik fia elmesélte, hogy látott egy alakot pisztollyal sétálni az East Sacramento környékén. Követték a gyanús férfit és kihívták a rendőrséget, de kiderült róla, hogy nem ő a felelős Griffin haláláért, ugyanis fegyvere nem a .22 kaliberű gyilkos fegyver volt. A következő napon egy híradós stáb két töltényhüvelyt talált a járdán, Griffinék háza előtt. A lövöldözés utáni másnap egy 12 éves fiú jelentette, hogy biciklizés közben egy húszas éveiben járó, hosszú hajú férfi lőtt rá egy Pontiacból (Pontiac Trans Am). A fiút hipnotizálták, és sikerült megtudni az autó rendszámát, 219EEP. De ez a nyom nem vezetett eredményre. Ezután egy nő jelentette be a rendőrségnél, hogy valaki december 27-én belőtt otthonába. A nő csak pár házra élt Griffinéktől. A nő konyhájának átkutása közben találtak egy .22-es kaliberú golyót, később kiderült ez ugyanabból a fegyverből származott, mint amelyikkel megölték Griffint. De ennél többre nem jutottak. 1978. január 11-én Dawn Larsonnek volt egy furcsa találkozása Chase-zel. (Azalatt, amíg Chase szomszédságában élt a Watt Avenue-n sokszor látta, hogy Chase a szabályok ellenére állatokat visz fel magához, de sosem látta viszont azokat). Chase cigarettát kért a nőtől, és Dawn adott neki egyet, ám Chase nem engedte elmenni, ekkor neki adta az egész dobozt, ekkor szabadon elmehetett. Alig két héttel később Jeanne Layton meglátott egy eléggé ápolatlan külsejű, hosszú hajú fiatalembert, amint lakása felé közeledett. Először megpróbált bejutni az ajtón, majd az ablakokon, ám mindent zárva talált. Ezután a férfi visszatért az ajtóhoz, ahol találkozott Laytonnal, a férfi végignézett rajta, majd hátat fordított, rágyújtott egy cigarettára és a hátsó udvaron keresztül távozott. A utcában kicsit lejjebb Robert és Barbara Edwards épp a házba vitték az élelmiszert, amikor bentről zajok szűrődtek ki. A házban lévő férfi meglátta őket és futni kezdett. Hallották, hogy a ház hátsó ablaka becsapódik és egy zilált alak fut feléjük. Edwards megpróbálta megállítani, de a férfi kifutott az utcára. Edwards folytatta az üldözést, de nyomát vesztette, mikor átugrott egy kerítésen. A rendőrség megállapította, hogy a férfi a frissen mosott gyerekruhára vizelt és az ágyra székelt. 1978. január 21. Teresa Wallin 22 éves volt és 3 hónapos terhes. Mielőtt Chase belépett a lakásba egy .22-es kaliberű golyót helyezett el a postaládába. Terryvel az ajtóban futott össze, amikor a nő épp a szemetet vitte ki. A nő elejtette a zsákot, a férfi pedig kétszer a nőbe lőtt. Az egyik golyó a tenyerébe fúródott, ahogy a nő védekezésül maga elé tartotta. A golyó a könyökén jön ki a karjából, majd a nyakába csapódott. A másik golyó a koponya felső részén haladt át. Teresa ezután összerogyott, Chase pedig még egy golyót eresztett a nő halántékába. Ezután a hálószobába vonszolta a holttestet, hatalmas vért hagyva maga után. Ezután a konyhából hozott egy kést és a szemeteszacskóból kivett egy üres joghurtos dobozt. Amikor David Wallin aznap este hatkor hazaért a lakást teljes sötétségben találta és feleségét nem találta sehol. Furcsamód a lemezjátszó ment. Ami igazán aggasztotta az a szemeteszsák és a szőnyegen lévő furcsa olajszerű foltok voltak. A foltok a hálószobába vezettek, ahol szörnyű látvány fogadta a férfit - kiáltozni kezdett. A felesége az ajtóban feküdt a hátán. A pulóvere fel volt tűrve a mellei fölé, a nadrágja és fehérneműje pedig a bokájánál volt. A térdei olyan pózban voltak szétfeszítve, ami egyértelművé tette, hogy a nőt megerőszakolták. A bal mellbimbóját levágták, a szegycsont alatt felvágták a testet és a lépet, valamint a beleket teljesen kifordították. Chase többször megszúrta a tüdőt, a májat, a rekeszizmot és a bal oldali mellet. Emellett a veséket is kivágta és a hasnyálmirigyet is kettévágta. A veséket visszatette a testbe. A fürdőszoba is véres volt, később kiderült, hogy Chase "megfürdött" a nő vérében; bekente kezét és arcát, majd az ujjairól lenyalta a vért. A nő közelében megtalálták a joghurtos dobozt, ami szintén véres volt, mintha abból itta volna a vért. A nő szájában állati ürüléket is találtak, a test körül furcsa véres köröket találtak, mintha vödrök lenyomatai lettek volna. Két nappal később, egy megcsonkított kutyakölyköt találtak nem messze Wallin otthonától. Kicsit korábban egy csapzott hajú férfi két kutyakölyköt vásárolt egy családtól, nem is érdekelte milyen kutyát kap; hímet vagy nőstényt. A másik kutyakölyköt később a szemétben találták meg. 1978. január 27. A 38 éves Evelyn Miroth 22 hónapos unokaöccsére vigyázott, 1 mérföldre Wallinék otthonától. Átjött hozzájuk Dan Meredith, egy 51 éves barát. Eredetileg úgy volt, hogy Evelyn 6 éves fiát, Jasont átküldi egyik barátjához. Amikor a fiú nem érkezett meg az ismerős lánya átment hozzájuk megnézni, hogy minden rendben van-e. Miután nem nyitottak ajtót, úgy döntöttek bemennek a házba, ahol borzalmas látvány fogadta őket. Dan Meredith az előszobában feküdt, körülötte rengeteg vér, a fején egy lövés látszott. A véres nyomok folytatódtak a fürdőszobában, ahol a kádban véres vizet találtak. Evelynt a hálószobában találták meg, az ágyon feküdt. Őt is fejbe lőtték és lábai szét voltak tárva, hasát felválták és beleit kifordították. A közelében találtak két vérest kést. Feltételezik, hogy a nő éppen fürdött, mikor gyilkosa meglepte és csak azután vonszolta az ágyhoz. Megerőszakolta a nőt, legalább hatszor megszúrta a nő végbélnyílását, a nyakán is több vágást ejtett, és megpróbálta szemeit eltávolítani. A szőnyegen lévő véres foltokból arra következtetnek, hogy valamiben ismét összegyűjtötte a vért. Az ágy másik végében találták meg Jason holttestét, akit közelről lőttek kétszer fejbe. A gyilkos véres cipőlenyomatokat hagyott hátra, amelyek nagyon hasonlítottak a Wallin gyilkosságnál találtakra. A gyilkos több belső szervet megszúrt, mindemellett Evelyn végbelében nagy mennyiségú ondót találtak. Egy tizenegy éves lány elmondta, hogy látott egy férfit az áldozatok otthona közelében, 11 óra körül. A lány szerint a férfi húszas éveiben járt. A leírás illett arra a férfira, akit jelentettek a rendőrségnél mert újságokat kéregetett emberektől. Dan Meredith kocsija eltűnt a ház elől, ahol korábban parkolni látták a szomszédok. Később megjelent Karen Ferreira, aki fiát, Davidet kereste, akit sógornőjénel, Evelynnél hagyott. Senki sem találta a gyermeket, de találtak egy golyó ütötte lyukat egy párnán abban a bölcsőben, ahol a gyermek aludt, körülötte rengeteg vérrel. Később kiderült Chase ivott Evelyn véréből és a fürdőszobában megcsonkította a babát; felnyitotta koponyáját és az agy darabjait a kádba szórta. Ekkor azonban kopogtattak (egy 6 éves kislány, aki Jasonhoz jött játszani) és Chase elmenekült a testtel. Hazavitte, levágta a fejét és több szervét megette. Chase úgy gondolta megmenekült és nem is sejtette, milyen közel vannak a rendőrök ahhoz, hogy megtalálják. Meredith autóját nem messze találták meg benne a kulcsokkal. A nyomozás és elfogatás A szakértők profilt készítettek, miszerint a keresett gyilkos a húszas éveiben lehetett, vékony és alultáplált volt. Valószínűleg munkanélküli, egyedül él, és paranoid. Miután minden használható információt összegyűjtöttek, fantomképet készítettek. A leghasználhatóbb információkkal Nancy Holden szolgált. Ugyanaznap, amikor Edwardsék betörőt kaptak rajta, Nancy is találkozott egy furcsa alakkal. Épp vásárlásból tartott haza, amikor Chase elkezdett felé közelíteni, a nő erre megpróbált kitérni előle, de az feltett egy furcsa kérdést: "Te is ott voltál azon a motoron, amikor Kurt meghalt?" Nancy nagyon megrémült hiszen tíz évvel azelőtt randizott egy Kurt nevű fiúval, aki motoron halt meg. Megkérdezte a férfitól, hogy ki ő. A férfi megmondta a nevét; Rick Chase. Chase-t a középiskolából ismerte, de nem is hasonlította arra a szorgalmas jó megjelenésű fiúra, akire ő emlékezett. Hallotta, hogy Chase-nek gondjai voltak a drogokkal, az alkohollal és most saját szemével látta a hatást. Chase koszos és ideges volt. Beszélt vele egy kicsit majd otthagyta, Chase azonban követte a parkolóba. Nancy beült az autóba, feltekerte az ablakokat és gázt adott. Később meglátta a Chase-ről készült fantomképet. Más nyomra is bukkantak a nyomozók. Megtudták, hogy Chase 1977-ben .22-es kaliberű félautomata pisztolyt vásárolt. Január 10-én pedig lőszert is vett hozzá. Miután hallottak Nancy Holdentől Chase-ről, utánanéztek és kiderítették hogy megszökött a kórházból, hogy Nevadában letartóztatták, valamint drogproblémái voltak. Az utolsó gyilkosság után három nappal, egy szombati napon felkeresték Chase Watt Avenue-i lakását. Chase nem nyitott ajtót, a nyomozók úgy döntöttek várnak egy kicsit. Végül feltűnt Chase egy dobozzal a kezében és autója felé tartott. a rendőrök letartóztattak, Chase nagy ellenállást mutatott. Dzsekijén és cipőjén is vér volt találtak nála egy .22-es kaliberű fegyvert, ami szintén véres volt. Hátsó zsebében megtalálták Dan Meredith levéltárcáját és egy kesztyűt. A nála lévő dobozban véres papír-és rongydarabokat találtak. Chaset a rendőrségre vitték és megpróbálták rávenni, hogy valljon. Chase beismerte, hogy kutyákat gyilkolt, de az emberöléseket makacsul tagadta. Közben átkutatták Chase lakását annak reményében, hogy megtalálják a hiányzó kisbabát. Ám amit a házkutatás során találtak az undorító volt. Az egész lakás véres volt, beleértve az ételeket és a poharakat. A konyhában kis csontdarabokat találtak, a hűtőben pedig testrészekkel teli tálakat. Egy tartályban emberi agyszövetek találtak. Emellett találtak három nyakörvet is de állatokat sehol. A nyomozók elmentek Chase anyjához is, aki korántsem volt együttműködő, attól függetlenül, hogy a rendőrök mit találtak fia lakásán. Elfogása után tett nyilatkozatában azt állította, hogy édesanyja folyamatosan szappannal mérgezte. "Anyám kisgyerekkoromtól mérgezett, egészen addig míg 20 nem lettem. Ez felborította az anyagcserémet, visszavetette a növekedésemet, és lehetetlenné tette, hogy normális életet éljek." A per Chase védőügyvédjének Farris Salamyt nevezték ki. Közben Chase beismerte, hogy állatokat ölt meg és a vérüket itta mert erre volt szüksége. Ez idő alatt még mindig keresték az eltűnt babát, végül március 24-én találtak rá, egy templom szolga találta meg a gyermek maradványait egy dobozban. A baba fejét a teste alá tették, a test részben mumifikálódott. Megállapították, hogy fejbelőtték, több szúrt seb volt a testen és több bordát el is törtek. A test alatt találtak néhány kulcsot, ami illett Dan Meredith autójához. Az államügyész, Ronald W. Tochterman Chase halálbüntetését javasolta. Az ügy helyi közismertségére hivatkozva a tárgyalás más helyen történő lefolytatását kérelmezték, az új helyszínt a 120 mérfölddel délebbre eső Santa Clara megyében jelölték ki. Chase-t tucatnyi pszichiáter vizsgálta meg. Az egyik szerint skizofrén volt, a másik szerint antiszociális személyiség. Chase elmondta szerinte a vér gyógyító hatással volt rá. Tisztában volt cselekedeteivel és azok helytelenségével. A per 1979. január 2-án vette kezdetét, Chase-t 6 gyilkosság elkövetésével vádolták. Az ügyész sokszor hangsúlyozta, hogy Chase gyilkosság szándékával lépett minden áldozatához és gumikesztyűt is vitt magával. 250 bizonyítékot mutatták be, melyek közül a legjelentősebb Dan Meredith tárcája és a .22-es kaliberű fegyver volt. Az első tanú David Wallin volt, akit közel 100 másik követett. Majd Chase vallott. A férfi borzasztó állapotban volt, 48 kilóra (107 pound) fogyott, szemei beestek és mattok voltak. Elmondta, hogy a Wallin gyilkosság alatt félig tudatában volt tettével, elismerte, hogy ivott a nő véréből, ugyanis a saját vére mérgezett volt, és így idegenekével kellett pótolnia azt, hogy életben maradjon. A többi gyilkosságról nem mondott sokat, de arra emlékezett, hogy fejbe lőtte a babát és levágta a fejét, majd egy vödörbe tette, annak reményében, hogy még több vért tud szerezni. Állítása szerint problémái onnan erednek, hogy tinédzserként nem tudott szexuális kapcsolatot létesíteni lányokkal, és bocsánatot kért elkövetett rémtetteiért. A védelem a halálbüntetés elkerülését kérte, arra hivatkozva, hogy elmebeteg és sosem kapott megfelelő kezelést. Tochterman viszont arra hivatkozva támogatta a halálra ítélést, hogy Chase tudatában volt tettei súlyának, egy szexuális szadista volt, akin nem lehet segíteni. 1979. május 8-án öt négy és fél órai tanácskozás után az esküdtszék Chase-t bűnösnek találta mind a hat gyilkosságban, elutasították az elmebetegségre való hivatkozást is. Ítéletük szerint Chase-t a San Quentin börtönbe küldték, ahol gázkamra általi kivégzés várt rá. A San Quentin gázkamráiban nem végeztek ki senkit 1967 óta, az USA-ban így ő lett a 16-ik elítélt , aki kivégzésére várt. A halálos ítéletet május 17-én jelentették be. Júniusban újabb tárgyalásra került sor. A 8 nőből 4 férfiból álló esküdtszék, fenntartotta a halálbüntetést, a bíró John Schatz indoklása szerint a 22 hónapos gyermek brutális meggyilkolása önmagában is elég lett volna a halálbüntetéshez. Az ítélet hirdetés előtti nyilatkozatában az őt üldözőkről és megmérgezni akarókról beszélt. Mikor a bíró megerősítette a halálbüntetést, Chase kitört: "De rajtam agymosást hajtottak végre! Összeesküdtek ellenem és még most is mérgeznek. Chase-zel ezután interjút készítettek, ahol elmondta, hogy azért ivott a vérből, mert azt hitte, hogy saját vére elporlad és helyettesíteni kell, különben meghal. Elmondta, hogy az első gyilkosságot azért követte el, mert anyja nem engedte meg neki, hogy a családdal töltse a karácsonyt. Elmondta, azért ölt, hogy megmentse életét. Ekkor mesélt először a "szappantartó mérgezésről" (soap-dish poisoning). Elmagyarázta, ez azt jelenti, hogy ha felemeli valaki a szappant és alatta a tartó száraz, akkor nincs semmi baj, de ha a tartó a szappantól ragacsos, akkor az mérgezést jelent, ami porrá változtatja az ember vérét és elemészti az energiát. Azt is elmondta, hogy ő valójában zsidó - nem volt az - és a nácik üldözték mert Dávid-csillag volt a homlokán, ami szintén nem volt. Továbbá megmagyarázta, hogy a nácik csatlakoztak az UFO-khoz, és telepatikusan üzentek nekik, hogy cserélje ki vérét. Az UFO-k mindenhová követték és az FBI megtalálná őket, ha rátennének egy nyomkövetőt. Az ételeket meg akarta vizsgálni, nehogy megmérgezzék. Ressler - aki az interjút készítette - megtudta, hogy a többi rab gúnyolta Chase-t és arra biztatták, hogy legyen öngyilkos. Ressler szerint át kellett volna helyezni egy pszichiátriai kórházba. Egy rövid ideig ez meg is valósult, aztán visszakerült a San Quentinbe. Ressler megkérdezte, hogyan választotta ki az áldozatokat, erre a következőket választotta: "Lementem az utcákra keresni egy házat, aminek nyitva voltak az ajtaja. Ha az ajtó zárva volt, az azt jelentette, itt nem látnak szívesen." A vég 1980 karácsonya után egy nappal, december 26-án az őr benézett Chase cellájába, Chase a hátán feküdt és lélegzett. Chase nem viszonozta az őr köszönését, ami nem volt szokatlan. 11:05 az őr ismét benézett a cellába. Chase a hasán feküdt a lábai a földön voltak. Feje a matracon volt, karjai pedig a párnán, az őr ismét megszólította Chase-t, aki megint nem válaszolt, ekkor az őr bement és lehúzta a férfit az ágyról, ekkor vált egyértelművé, hogy Sacramento vámpírja, a Drakula halott. Chase minden nap hallucinációira és depressziójára kapott 3 szem gyógyszert (Sinequan). Hetekig gyűjtötte ezeket a pirulákat, majd egyszerre bevette az összeset, és a túladagolás következtében meghalt. A médiában 1992-ben film készült Unspeakable címmel, amelynek főszereplőjének mintájául Chase szolgált. Az 1988-ban Sátáni megszállottság (Rampage) címmel film készült, aminek alapjául Chase szolgált, bár a valósághoz csak kevéssé kötődött a cselekmény Lego Ninjago (hatodik évad) A hatodik évad Amerikában 2016. június 9-én kezdődött, Magyarországon korábban, 2016. április 8-án. Az évad főszereplője Jay, a főgonosz Nadakhan. Cselekmény Clouse kiszabadított egy Nadakhan nevű dzsinnt, aki ellopta a Világ Kristályt, s azzal felszabadította a légi kalózokat. Nadakhan, a Világ Kristály segítségével Dzsinnjagóba utazott, mely szinte már teljesen elpusztult. A nindzsák börtönbe kerültek, mert a dzsinn felöltve alakjukat gonosz tetteket vitt véghez. A börtönben találkoztak Soto-val, ki elmesélte, hogy anno a légi kalózok ellen harcoltak. Közben Dzsinnjagóban Nadakhan apja adott a légi kalózoknak egy dzsinn pengét, melynek segítségével bezárhatják a nindzsákat és használhatják az erejüket. A nindzsák megszöktek és Soto-t is kiszöktették. Ekkor a légi kalózok Ninjagóra támadtak, s darabjaira akarták szakítani a szigetet, hogy Dzsinnjagó mását felépíthessék. A nindzsák ellopták a térképet a legi kalózoktól, amivel rájöttek, hogy az Özvegy Tigris szigetén van a méreg, amely lelassíthat egy dzsinnt. Persze megszerezték a nindzsák a mérget, de a mindhárom kívánságukat elhasználó Zane-t és Kai-t bezárta a dzsinn pengébe Nadakhan, Jayt pedig elrabolták. Jay küldött egy üzenetet az Özvegy Tigris szigetére, Ronan megtalálta és elment a többi nindzsához. Elvitte őket és építettek egy léghajót. Azzal elmentek Jay-ért és kiszabadították. Jay és Nya elmenekült, de Cole és Lloyd a dzsinn penge rabságába esett 3 kívánságuk elhasználása miatt. Jay és Nya elment Julien házához, ám a légi kalózok követték őket, és elvitték Nyát, hogy Nadakhan feleségül vehesse, így végtelen kívánsághoz jut. (A dzsinnek nem kívánhatnak alaphelyzetben maguknak.) Jay azonban ellopta a dzsinn pengét és kiszabadította a nindzsákat. Nadakhan végtelen ereje miatt megőrült és a légi kalózokat elátkozta, csak Kutyafül és Fintlocke maradt meg. A nindzsák elterelték Nadakhan figyelmét és Fintlocke, aki egy mesterlövész, és a méreggel meglőtte Nadakhant, de Nya-t (aki meg van varázsolva, így testét valójában Delara, Nadakhan szerelme használja) is eltalálta. Nadakhan azt kívánta, hogy Nya meghal. Jay utolsó kívánsága viszont az volt, hogy bárcsak Nya kezét megfogta volna, és, hogy Nadakhant nem találták meg soha a lámpásban. Nadakhan köteles volt teljesíteni ezt a kívánságot. Ezt csak az idő visszapörgetésével lehetett megtenni, így az első epizód idejére kerültek vissza a nindzsák, ahol Jay és Nya kezet fogott. Csak ők emlékeztek a történésekre. Amikor Clouse kereste a lámpást, az egyik ember felkiáltott, hogy "szellem!" és elkapták. A Légi-kalózok legendái Izgalmas hangvételű mini-epizódok, melyekből megtudhatjuk hogyan verődött össze Nadakhan kalózbandája. A részek az alábbi szöveggel kezdődnek: "Gyűljetek körém gézengúzok, halljátok a mesét, hogy a Balszerencse Tornya hogyan toborozta legénységét. Füled hegyezd mostan!" Magyar változat A szinkront a Turner Broadcasting System megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Magyar szöveg : Rozsnik László Hangmérnök : Császár-Bíró Szabolcs Vágó : Kránitz Bence Gyártásvezető : Németh Piroska Szinkronrendező : Faragó József Produkciós vezető : Németh Napsugár Felolvasó : Korbuly Péter Ötzi A hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, a Hauslabjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg. Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor. Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók: a jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban szenvedett, és tejcukorérzékeny is volt. Ötzié a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holtteste. A maradványokat az Innsbrucki Egyetem kórbonctani intézete emelte ki Rainer Henn professzor vezetésével 1991. szeptember 23-án, nem régészeti módszerekkel (sűrített levegős kézifúróval, jégcsákánnyal és síbottal). A lelőhely Mivel a tetemet Ausztria és Olaszország határán találták meg, mindkét állam igényt tartott rá. Az 1919-ben megállapított határvonal ugyanis egyenesen halad a határkövek között, így előfordulhat, hogy a vízválasztótól délre lévő területek még Ausztriához, illetve tőle északra fekvő részek Olaszországhoz tartoznak. Ebben az esetben a lelőhely a vízválasztótól északra, de az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban van. Ausztria és Olaszország 2006-ban életbe lépett új államszerződése szerint a vízválasztó a határ, de úgy, hogy a Tisenjoch kivétel, és ezért a lelőhely továbbra is olasz területen van, 92 méterre a határtól. Maga a lelőhely egy, a gleccseren keresztben húzódó vízlevezető árok, amit 5300 évig fedett a jég. Ezzel magyarázható, hogy a rézkori vadász teteme szinte károsodás nélkül került később a felszínre, amikor a gleccser visszahúzódott. Felfedezése Ötzi már 1991. szeptember 19-én is nagy szenzáció volt. Megtalálói eleinte úgy vélték, hogy egy szerencsétlenül járt és elveszett hegymászóra bukkantak. A holttestet egy nürnbergi házaspár, Erika és Helmut Simon fedezte fel, miután egy több napos túra utolsó napján megmászták a Finailspitze 3516 m magas csúcsát. A menedékháztól visszatértükben letévedtek a jelzett ösvényről, és egy részben olvadó jéggel teli bevágásban egy meztelen férfihullát fedeztek fel. Elbeszélésük alapján másnap két újabb alpinista kereste föl a helyet, és nem messze a tetemtől egy rendkívül régimódinak tűnő jégcsákányt is találtak. A rendőrséget csak ezután értesítették. Az eltűnt hegymászók adataiból először úgy tűnt, hogy a holttest Carlo Capsoni velencei zenetanár lehet, akinek 1941-ben veszett nyoma a környéken. A jégcsákány azonban inkább emlékeztetett egy történelem előtti szekercére, és hamarosan további, a lelet ősiségére utaló tárgyak is előkerültek, és ezek alapján egyértelművé vált, hogy a maradványok több ezer évesek lehetnek. A lelet sorsa A holttestet hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében a gleccseréhez hasonló körülmények között tárolták, eközben alaposan megvizsgálták és konzerválták. Hatvannégy, a világ legkülönfélébb tájairól érkezett kutatócsoport dolgozott a jégemberen. 1998 januárjában a similauni múmiát a bolzanói (Dél-Tirol) régészeti múzeumba szállították, és ott egy egészen új hűtőtechnikával felszerelt mélyhűtő üvegvitrinjében állították ki -6 °C hőmérsékleten, 100% relatív páratartalmú levegőben. A felfedezés vontatott, szakaszos jellege miatt nem volt egyértelmű, kit is illet a felfedezőknek járó jutalom, amit végül a bolzanói tartományi törvényszék 2003 novemberében a Simon házaspárnak ítélt. A döntés ellen a dél-tiroli tartományi bíróság fellebbezési eljárást indított, mivel más személyek – a szlovén Magdalena Mohar és a svájci Sandra Nemeth – is állították, hogy ők találtak rá a jégbe fagyott holttestre. Az olasz törvények értelmében a régészeti leletek megtalálóit a lelet értékének 25%-a illeti meg. Emiatt a Simon házaspár nem fogadta el a dél-tiroli tartomány által először felkínált szimbolikus 5000 eurós jutalmat, majd hosszabb pereskedés után 2008-ban az illetékes bíróság kötelezte Dél-Tirolt egy „tisztességes” mértékű jutalom kifizetésére, ami végül 150 000 eurót tett ki. Ötzi A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos testsúlya a maga korában átlagosnak számított. A múmián 15 kékesfekete, szénporral készült tetováláscsoportot találtak: negyvenhét, csoportonként párhuzamos vonalat valószínűleg gyógyító szándékkal rajzolták a lágyéktájon és a jobb bokája körül. Van még egy kereszt alakú rajzolat a jobb térdhajlatában, és több pont a klasszikus akupunktúra pontokon. Ezt a fajta „égetést”, ami közben tűvel gyógynövényeket juttattak a bőr alá, más népek is alkalmazták. Ruházata és felszerelése A holttest mellett ruházatának maradványain kívül számos, a korra jellemző eszközt is találtak. Ötzi hosszában csíkos kabátja barna és fehér kecskeszőrből készült. Nadrágja az észak-amerikai indiánok viseletéhez hasonlító lábszárvédő volt, amit borjúbőrszíjjal rögzített. Ágyékkötője térdmagasságig ért. Cipőjének talpa barna medve bőréből, felső része szarvasbőrből készült. A cipőbe tömött szalmaréteg hőszigetelésre és párnázásra szolgált. Medveszőr sapkát viselt. A mellette talált, száraz fűből fonott, kb. 25 cm²-es anyagdarab valószínűleg egy köpeny lehetett, mely esőkabátként működött akkoriban. Épségben megmaradt Ötzi rézbaltája (szekerce). A balta feje 99%-ban tiszta rézből készült; az elemzések szerint az ércet Salzburg tartományban fejthették. Több, az i. e. 4. évezredből származó baltafejet találtak már, de ez az egyetlen olyan, aminek a nyele is megmaradt. Ötzi tekintélyes ember lehetett, ugyanis akkoriban a réz nagyon értékes volt. A fejszével fát is tudott vágni, de ezzel készíthette el 180 centiméter hosszú tiszafa íját is. A nyílvesszők ostorménfából (Viburnum lantana) készültek, a nyílhegyek pedig tűzkőből, és ezeket faszén és nyírfakátrány keverékével ragasztották össze. Egy ilyen íj utánzatával végzett kísérlet szerint a halálos fegyver lőtávolsága 30–50 méter volt. Ötzi felszereléséhez tartozott még egy kőrisfanyelű és tűzkőhegyű tőr, a hátizsák egy ősi formája (Kraxe), aminek hevedere egy fából készült vázat tartott és egy nyírfakéregből készült edény, amiben valószínűleg a parazsat tarthatta. Kis bőrtáskájában egy csontár mellett tűzkőpengéket, azok élesítésére való köveket és gyújtótaplót találtak. A nála talált nyírfatapló vagy tűzgyújtási, vagy gyógyítási célokat szolgált, egy lapos, lyukas kődarab pedig amulett lehetett, de ez nem bizonyított. Utolsó órái A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy hosszú barangolás után az éhség vagy a hideg végzett vele, csak később derült ki, hogy külső beavatkozás következtében hunyt el. 2007 júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt, hogy kiderítették Ötzi halálának okát. A többszeletes komputertomográfia (Multislice Computer tomography) és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy az Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy – amiről már korábban is tudtak – szétroncsolta a vállhoz közeli artériát: a felvételeken Ötzi artériáján egy 13 milliméteres repedés látszik. Ez valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett. Egy bozeni patológus csoport Eduard Egarter-Vigl vezetésével már 2006-ban hasonló következtetésekre jutott, a végleges bizonyítékot a Zürichi Egyetem kutatói adták. Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport mutatott be, Ötzi nem a nyílvessző okozta sérülésébe halt bele, hanem egy, a fejére irányzott ütés végzett vele. Feltételezéseik szerint a nyílvessző okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a seb nem volt halálos. Az új elmélet szerint szemből fejbe ütötték, amitől hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte, és így koponyaagyi traumában hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt. Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, a bal karján és a kezein talált vágások, illetve ruházatán és tőrén található, más emberektől származó vérnyomok bizonyítják. A szénizotópos kormeghatározás alapján Ötzi i. e. 3252-ben (±102 év) halt meg. Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is. Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt tartott, és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800–2100 méter) – majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch felé. Bizonyosnak látszik, hogy konfliktusba keveredett, és akik szerint nem a harcban esett el, úgy vélik, hogy egyre magasabbra menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte meg, majd a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette. Genetikai vizsgálatok Több kutatócsoport is vizsgálta Ötzi mitokondriális DNS-ének összetételét, és eltérő eredményeket kaptak. Először, amikor Ötzit még az innsbrucki Törvényszéki Orvostani Intézetben fagyasztották, az Oxfordi Egyetem Bryan Sykes vezette kutatócsoportjának küldtek mintaanyagot kötő- és támasztószöveteiből (bőr, csont). Az angol kutatók a mitokondriális DNS kontrollszakaszát vizsgálva egyértelműen megállapították, hogy az európai típusú, és ezzel kizárták a piltdowni emberéhez hasonló lelethamisítás lehetőségét (ilyen korú és állagú múmiát csak Dél-Amerikából csempészhettek volna a helyszínre). A vizsgált szakasz pontosan egyezett egy Marie Moseley nevű, a kutatócsoport adatállományában már régóta szereplő bournemouthi ír vezetési tanácsadónőével, igazolva, hogy tisztán anyai ágon közös őstől származnak. A tetem Bolzanóba szállítása után olasz kutatók is elvégezték a vizsgálatot. Az ő eredményeik szerint a „jégember” az európai K1 haplocsoportba (azonos génmutációt hordozó embercsoport) tartozik, de DNS-e a három alcsoport egyikéhez sem hasonlít. Eszerint Ötzi népcsoportja az elmúlt ötezer évben (legalábbis leányágon) kihalt, már nem létezik. Ötzi átka A bulvársajtó szerint elszabadították a havasi ember múmiájának átkát, amikor kiemelték több évezredes hófogságából, Ötzi bosszút áll azokon, akik a nyugalmát bolygatják. Rainer Henn , az innsbrucki egyetem patológusa, aki jelen volt Ötzi kiemelesénél és szállításánal, egy évvel a mumifikálódott test 1991-es megtalálása után közúti balesetben halt meg, amikor egy Ötziről szóló konferenciára ment (1992). Kurt Fritz hegyi vezetőt, aki kiszabadította a jégből Ötzi holttestét, lavina ölte meg (1993). Rainer Hölzl újságíró, aki először készített felvételeket Ötzi megtalálásának a helyszínén, agydaganatban halt meg (1999). Helmut Simon , a jégember megtalálója egy alpesi hegyi túrán szakadékba zuhant (2004). Egy hegyi vezetővel, aki részt vett az Ötzi megtalálója utáni kutatásban, szívinfarktus végzett néhány órával Helmut Simon temetése után. Konrad Spindler igazságügyi orvosszakértő, aki vizsgálatokat végzett Ötzi holttestén, rákbetegségben hunyt el (2005-ben). Spindler természetesen badarságnak, a sajtó szenzációhajhászatának tartotta „Ötzi átkát”. Tom Loy Ausztráliában élő amerikai molekuláris antropológus , a queenslandi egyetem régészeti laboratóriumának vezetője leukémiában halt meg (2005-ben) nem sokkal azután, hogy leadta a kiadónak a múmiáról szóló kéziratát. Mint láthatjuk, a legendának annyi alapja kétségkívül van, hogy előbb-utóbb mindenki meghal valamiben. Laronxe Laronxe település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 373 fő (2015). Laronxe Fraimbois, Moncel-lès-Lunéville és Saint-Clément községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jacques Guittet Jacques „Jack” Guittet (Casablanca, 1930. január 12. –) világbajnok, olimpiai bronzérmes francia tőr- és párbajtőrvívó. Felesége Françoise Gouny világbajnok tőrvívónő. Oroszországi polgárháború Az oroszországi polgárháború (oroszul: Гражданская война в России, Grazsdanszkaja vojna v Rossziji) 1917-től 1922-ig tartó belháborús konfliktus volt Szovjet-Oroszországban (1922. december 30-tól Szovjetunió) a vörösök, a fehérek, illetve az egykori cári Oroszország nemzetiségei között. A belháborút idegen országok – előbb a németek, majd az antant – katonai beavatkozásai kísértek a bolsevizmus megállítására. A polgárháború Európában 1920-ban, Vrangel csapatainak a Krímből való evakuálásával ért véget, míg a Távol-Keleten 1922-ben értek véget a harcok. Mind az első világháború, mind az azt követő konfliktus az Orosz Birodalom és a helyén létrejövő Szovjetunió meggyengüléséhez, függetlenségi mozgalmak sorához és szuverén országok létrehozásához vezetett. A polgárháború előzményei Oroszország felkészületlenül lépett be az első világháborúba az antant oldalán. Már az 1904–1905-ös orosz–japán háborúban elszenvedett vereség rámutatott az orosz haderő műszaki hiányosságaira, az orosz gazdasági háttér gyengeségére és az orosz belpolitika instabilitására (mely az 1905-ös forradalomban tetőződött). Az első világháborúban a keleti fronton harcoló orosz erők túlerőben voltak a központi hatalmakkal szemben, 1914-ben és 1916-ban is az összeomlás szélére juttatták az Osztrák-Magyar Monarchiát, azonban mindez hatalmas áldozatok árán volt lehetséges. Jellemző, hogy a Bruszilov-offenzíva során az oroszok 1 400 000 katonánál is többet veszítettek, kétszer annyit, mint a központi hatalmak. 1917. február 24-én zavargások törtek ki Szentpétervárott, ami csakhamar II. Miklós lemondásához vezetett. A cári rendszer helyébe lépő Ideiglenes Kormány és az antant a háború folytatásában volt érdekelt, azonban az orosz kormánynak komoly nehézséget okoztak a dezertálások és a csapatok felbomlása, a hatalom nyílt megragadására törő munkás- és katonatanácsok (szovjetek), valamint Oroszország nemzetiségeinek szeparatista mozgalmai. Ebben a légkörben került sor Kelet-Galíciában 1917. június 18-án (a Gergely-naptár szerint július 1-jén) a Kerenszkij-offenzívára, az orosz haderő utolsó nagyobb, vereséggel végződött támadó hadműveletére. A gazdasági és belpolitikai válságban lévő keleti nagyhatalom az októberi forradalom után már nem tudott ellenállni a központi hatalmaknak. 1917. december 5-én létrejött az oroszok és németek közötti fegyverszünet. Némi ellenkezés után a Trockij vezette szovjet delegáció 1918. március 1-jén újra asztalhoz ült, majd március 3-án elfogadta a németek által kidolgozott béketervet. Közvetlen előzmények A polgárháború közvetlen előzményei közé sorolható, hogy 1917-ben választásokat tartottak, melyen az eszerek nyertek, míg a bolsevikok mindössze 25%-ot szereztek. Erre a vörösgárdisták feloszlatták a nemzetgyűlést. Ekkor a „fehérek” megszervezték saját hadseregüket, élükön a volt cári tábornokokkal. A háború lefolyása A Balti-tenger felől Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics, az Urál felől Kolcsak admirális, a Fekete-tenger mellékéről Gyenyikin és Vrangel báró vonult Szovjet-Oroszország ellen. Erőviszonyok A keleti fronton elszenvedett több milliós emberveszteség (egyes becslések szerint 10 millió orosz halott, hadifogoly és sebesült), valamint az orosz haderő 1917–1918 közötti szétesése mind a vörösök, mind a fehérek számára megnehezítette a sorozást és a mozgósítást. Kezdetben csak néhány alakulat maradt érintetlen és bevethető állapotban, mint a Szibériában tartózkodó oroszországi Csehszlovák Légió és a bolsevikokhoz hű lett lövészhadosztály, míg a logisztikai problémák, a dezertálások, valamint a mindkét hatalommal szemben ellenséges ukrajnai és dél-oroszországi parasztfelkelések megkötötték a hadviselő felek kezét. (A vörösök és fehérek harca mellett a parasztfelkelőkhöz a zöld, az anarchistákhoz a fekete szín kapcsolódott.) 1919 tavaszán a szovjetek sorozással 2 200 000 főre növelték a Vörös Hadsereg állományát. Bár Trockij szervezőtevékenységének köszönhetően a Vörös Hadsereg legmagasabb létszáma elérte a 3 millió főt, a haderő ütközeti létszáma a fentinél jóval alacsonyabb lehetett. A polgárháború hadműveletei Az 1918-as német offenzíva rávilágított arra, hogy az idő tájt a bolsevik hadsereg csak papíron létezett. A breszt-litovszki békekötés súlyos presztízsveszteséget jelentett, Ukrajna átmeneti elvesztését okozta, és hosszútávon a bolsevik kormányzat ellen hangolta az antantot. Szórványos ellenállások után azután lángoltak fel a harcok, hogy a szovjet-orosz erők behatoltak a németek haderő által 1918-ban kiürített kelet-európai területekre, más szovjet csapatok pedig megkísérelték elfoglalni Közép-Ázsiát. 1918-ban három irányból érte támadás a fehérek részéről a kormány kezén lévő területeket: Gyenyikin tábornok délről, Kolcsak admirális keletről, Jugyenics tábornok északnyugatról. Előrenyomulásukat segítette, hogy a korábban a földosztás gondolatával megnyert parasztságot a rekvirálások a bolsevikok ellen fordították, emellett a vörösterrornak kitett doni és kubányi kozákság nagy számban Gyenyikin mellé állt, aki elfoglalta Harkovot és Caricint, már-már Moszkvát fenyegetve. Ezzel egy időben Kelet-Ukrajnában az anarchisták erősödtek meg. A kezdeti vereségek után a szovjetek a hadikommunizmus bevezetésével, kényszersorozásokkal és terrorisztikus eszközök alkalmazásával úrrá lettek a „fehéreken”. Trockij 1919 tavaszán újjászervezte a Vörös Hadsereget, sorozással 2 200 000 főre növelte annak állományát, majd a szovjetek 1919 nyarán és őszén mindhárom frontszakaszon visszaszorították az ellenséget. 1919 novemberében a bolsevikok bevették Omszkot, Kolcsak csapatait szétverték, őt magát pedig kivégezték. A Vörös Hadsereg déli és nyugati hadjáratát megkönnyítette, hogy a lengyelek, Gyenyikin erői és az ukrán nacionalisták nem fogtak össze egymással. Tény, hogy Gyenyikin később a lengyeleket okolta vereségéért, sőt a Vörös Hadsereg egyik tábornoka, Mihail Tuhacsevszkij is úgy fogalmazott 1923-ban, hogy „Ha a lengyel kormány meg tudott volna alkudni Gyenyikinnel”, akkor a háború „számunkra jóval rosszabbul végződhetett volna: nehéz is lett volna megjósolni a végeredményt.” 1920-ban a britek hajókon elszállították Jugyenics megmaradt erőt Észtországból, Gyenyikin csapatait pedig Vrangel báró vette át. A lengyel–szovjet háborút lezáró fegyverszünet (1920) után a dél-oroszországi szovjet csapatokat Vrangel erői ellen fordították, aki a többszörös túlerő miatt visszavonult és kiürítette a Krím-félszigetet. Ezt követően a Vörös Hadsereg 1921-ig felmorzsolta Machno ukrajnai anarchistáit, amivel a polgárháború véget ért az európai hadszíntéren. Oroszország keleti peremén 1922-ben értek véget a harcok, amikor a – japánok kivonulása után sebezhetővé vált – Szemjonov vezette fehérgárdisták Mongólia és Kína irányába hagyták el az orosz Távol-Keletet. Ezzel a polgárháború néhány kivétellel – közép-ázsiai muszlimok, jakut ellenállók – véget ért. Az európai nagyhatalmak nem akadályozták meg a fehérek vereségét. Egyesek potenciális szövetségest láttak bolsevikokban, mások – mint a csapataikat 1919-ben kivonó britek – nem kívántak egy véres és költséges küzdelmet megvívni közvetlenül az első világháború után. A külföldi országok beszüntették az intervenciót és 1922-re véget ért a véres polgárháború. A japánok 1925-ben hagyták el Kamcsatkát és Észak-Szahalint. A polgárháború ideje alatt (1918 nyarán) a bolsevikok kivégezték a fogságukban lévő II. Miklós orosz cárt, a polgárháború alatt a Romanov-család összesen 19 tagja vesztette életét. A kiterjedt konfliktus során 8 millió oroszországi lakos pusztulhatott el éhínség, járványok és vérengzések miatt, emellett félmillióra tehető együttesen a „vörösök” és a „fehérek” harcban elesettjeinek száma. A bolsevik hatalom megszilárdulása 1918 januárjában egy napi ülésezés után Lenin utasítására feloszlatták és megszüntették az alkotmányozó nemzetgyűlést. 1918. február és június között államosították a bankokat és a nagyipart. Lenin több írásában "idiotizmusnak" nevezte a parlamenti szisztémát. A demokratikus gyakorlat pártján álló Kadet párt feloszlatása után csak a bolsevik és a bolsevikokat addig támogató Eszer Párt kisebbik szárnya, az un „baloldali eszerek” működhetett legálisan. 1918. július 6-án a baloldali eszerek körülzárták a Kremlt, és ultimátumot küldtek Leninnek, a bolsevik párton kívüli baloldali erők legalizálása, a szovjetek (tanácsok) demokratizálására. A Kreml telefonjait nem kapcsolták ki, Lenin néhány közeli munkatársa (Sztálin, Zinovjev) segítségével a bolsevik kisebbség így sikeresen mozgósította a Moszkva környékén állomásozó lett hadosztályt, amely szétverte a blokádot. Lenin másnap betiltotta a baloldali eszer pártot. 1918. augusztus 30-án a baloldali eszerekkel kapcsolatban álló forradalmár, Fanni Kaplan több lövést adott le Leninre, aki súlyosan megsebesült. A merénylőt azonnal, tárgyalás nélkül kivégezték. Másnap elrendelték a vörösterrort. A vörösterror a fehérterrorral szemben szisztematikus volt és nagyobb áldozatokkal járt, amire jó példa a Krím-félsziget 1920-as elfoglalása utáni terror, amelyet Kun Béla vezetett. Ez elsősorban a „vörösök” által elfogott „fehér” hadifoglyok és civilek ezreinek tömeges kivégzésében és a krími tatárok elleni etnikai tisztogatásokban nyilvánult meg, amely utóbbi 60 000 áldozatot követelt. A háborúk hosszú évei megszedték áldozataikat Oroszországban, és az ország nagy része romokban hevert. A húszas évek legelején épült ki az első nagy orosz kényszermunka-tábor az Fehér-tenger Szolovki-szigetek nevű pontján, ahol a cári rendszer visszaállításának hívei mellett mensevikek, alkotmányos demokraták és eszerek, valamint kuláknak bélyegzett módos gazdák raboskodtak. 1921 márciusában Lenin a hadikommunizmust az Új Gazdasági Politikával (NEP) váltotta fel, hogy újra felépítse az ipart és a mezőgazdaságot. De ugyanebben az évben verték le a kronstadti tengerészek felkelését is, melynek egyik fő célja és jelszava volt a „szovjeteket bolsevikok nélkül”. Az intervenció és megítélése A történetírás részben a Szentpétervárig jutó német és az 1918-ban a Kaukázus térségében zajlott török támadásokat is a szovjetellenes intervenció részének tekinti, azonban a központi hatalmak célja a minél kedvezőbb béke kikényszerítése volt. Az antantot két szempontból érintette hátrányosan a bolsevik hatalomátvétel. Egyfelől Oroszország véget vetett szövetségesi kötelezettségének és német katonák százezreit csoportosíthatták át a nyugati frontra, másrészt az antant hadianyag-szállítmányai a bolsevikok és a németek kezére kerülhettek. Az antanton belül a britek és franciák hajlandóak lettek volna teljes háborút indítani a szovjetek ellen, de ezt az amerikaiak ellenezték. Az intervenciós egységek közt azonban a legtöbb európai ország katonái részt vettek. Az Osztrák–Magyar Monarchia seregéből dezertált cseh és szlovák katonákból szervezett Csehszlovák Légió a polgárháború során a bolsevikokkal szembehelyezkedett és megszállta a transzszibériai vasútvonalat, de 1920-tól már nem támogatta a fehéreket (sőt Kolcsak admirálist a csehszlovákok adták át a bolsevikoknak, cserébe Oroszország elhagyásáért). A Távol-Keleten kezdetét vette a japán intervenció, melynek során Észak-Szahalin, Habarovszk és Csita térsége átmenetileg japán fennhatóság alá került. Napjainkban úgy tűnik, hogy a külföldi intervenció erősen túlhangsúlyozott volt a szovjet történetírásban. Az antant csapatai elsősorban Oroszország peremvidékeit szállták meg és nem vagy csak ritkán kerültek közvetlen konfrontációba a szovjetekkel; ennek legismertebb példája, hogy Japán 1918-ban 70 ezer főnyi expedíciós sereget küldött a Távol-Keletre, ahonnan 1922-ben kivonta a haderejét. A japán erőkhöz brit, olasz és francia kontingensek is csatlakoztak, hogy közösen szorítsák vissza az Urál mögé a bolsevik erőket. Angol részről a „fehérek” anyagi támogatásában (Arhangelszk és Vlagyivosztok térségében) merült ki az intervenció, míg a Fekete-tenger északi partján megjelenő francia és görög katonaság – és az őket kísérő fekete-tengeri francia flotta – 1919 tavasza után nem vett részt a hadműveletekben. Annak ellenére, hogy az antant országok megosztottak voltak és utóbb megvonták a támogatásukat a fehérektől, az intervencióban résztevő országok száma hozzájárult a mindenfelől kapitalista országok által fenyegetett szocializmus teóriájának megalapozásához. Az intervenció aktuálpolitikai célokra való felhasználását jól mutatta, hogy Lenin a külföldi beavatkozás által okozott károk megtérítéséhez kötötte a Szovjetunió által államosított – feltehetően nagyobb értékű – külföldi érdekeltségek ügyének újratárgyalását. Szovjet intervenció külföldön A történeti diskurzusokban nagy hangsúlyt kapott a Szovjet-Oroszország elleni „keresztes hadjárat”, ugyanakkor a bolsevik kormányzat 1917-től a forradalom exportjára törekedett, Európa-szerte fegyveres és anyagi támogatást nyújtva egyes „vörös” (baloldali szociáldemokrata, szocialista és kommunista) politikai erőknek. Emellett a hagyományos orosz nagyhatalmi politika is továbbélt: a cári Oroszországtól elszakadt területeken, továbbá Közép-Kelet-Európában, a Balkánon és a Földközi-tenger térségében az orosz geopolitikai érdekek hatalmi és katonai eszközökkel való biztosításán volt hangsúly. A törökországi kemalista erőknek adott, legalább egymillió rubelnyi támogatás egyszerre szolgálta az antant meggyengítését és a tengerszorosokhoz való hozzáférést. A polgárháború veszteségei Az orosz polgárháború az első világháborút Európa-szerte követő politikai és társadalmi zűrzavarba és a bal- és jobboldali csoportok összecsapásainak sorába illeszkedik, melyek közül például a finn polgárháborúban 37 ezer ember vesztette életét. Az oroszországi belháború emberveszteségének meghatározását nemcsak a szovjet levéltárak kutatásának nehézségei hátráltatták, hanem a kommunista rendszer és az 1990 után újra megerősödő orosz nacionalizmus torzításai is. Emellett az 1897-es birodalmi cenzus és az 1926-os szovjet népszámlálás között csak részleges adatokat ismerünk az orosz majd szovjet területek demográfiájáról. A bolsevikok a Mojszej Urickij pétervári Cseka-vezető ellen elkövetett sikeres merényletet és a Lenin elleni, Fanni Jefimovna Kaplan által 1918. augusztus 30-án végrehajtott merényletkísérletet egy szervezett mozgalomnak tulajdonították, ezért 1918-ban nagy letartóztatási hullám kezdődött, 1921-re már hetvenezer embert börtönöztek be. Történészek, mint Mihail Voszlenszkij és Gunnar Heinsohn azzal vádolják Lenint, hogy a forradalom és a szocialista rend felépítése számtalan áldozatot követelt. Voszlenszkij ezek számát legkevesebb 13 millióra teszi, Heinsohn 4 millióról ír. Számos szerző, köztük Hannah Arendt, Karl Popper, Friedrich August von Hayek és Zbigniew Brzezinski, azzal vádolják Lenint, hogy már a forradalom előkészítésekor az elitér káderpártról alkotott koncepciójával legalábbis megkönnyítette a szovjet rendszer totálissá válását. Egyes történészek csak a bolsevikok által kivégzett doni és kubányi kozákok számát több tízezer és félmillió közé teszik, a kozákokkal való bolsevik bánásmódot népirtásnak tekintve. A túszszedés és letartóztatás a külföldi hadifoglyokat is érintette: a szovjet-orosz kormány – válaszul az 1920-as népbiztos-perekre – magyar hadifogoly tiszteket vett őrizetbe, és csak a Tanácsköztársaságot működtető személyek szabadon bocsátása ellenében engedélyezte hazatérésüket. A fehérek az általuk ellenőrzött területen hasonló tisztogató akciókat indítottak, az úgynevezett fehérterrort. Utóbbi a vörösökkel szimpatizáló vagy semleges magatartást tanúsító falusi lakosság között is szedett áldozatokat. A történettudomány sokáig a fehérgárdisták rovására írta ötven-százezer zsidó megölését, holott valamennyi fegyveres erő rendezett pogromokat (beleértve a vörösöket is). A fehérterror során egyedül az oroszországi csehszlovák légió egyes becslések szerint több mint 5000 emberrel végzett. Az éhínségek és a járványok áldozatainak számát több milliósra teszik. Már az első világháború első éveiben nagy gondot jelentett a gabonatermés visszaesése és az állatállomány csökkenése, ami a korlátozott vasúti kapacitással együtt teljes országrészek lakosságát szolgáltatta ki az éhínségnek. Egyes számítások szerint az 1920-as évek Volga-vidéki éhínsége 5-6 millió ember halálával járt együtt, melyet hasonló katasztrófának tartanak, mint az 1930-as évek nagy ukrajnai éhezése. További veszteségekkel járt az Oroszországon végigseprő tífuszjárvány. Komoly károkat okozott a későbbi Szovjetunió számára a vagyonos és művelt rétegek emigrációja: több százezer és kétmillió között lehetett az Oroszországot elhagyó monarchista, alkotmányos demokrata, baloldali vagy nemzetiségi emigránsok együttes száma. A polgárháború értékelése A polgárháború során Szovjet-Oroszországra a terjeszkedő politika volt jellemző, mely az Orosz Birodalomból kivált és német segítséggel létrehozott, ám 1918-ra magukra maradt kelet-európai helyi kormányzatok felszámolását célozta. A lenini nemzetiségpolitika kétarcúságát mutatta, hogy a szovjet-orosz vezetés lehetővé tette Finnország függetlenedését, azonban a Finnországban állomásozó orosz egységeket a vörösök támogatására utasította és felkelést szított Észtországban is. 1918–1923 között több összecsapásra került sor a jobb- és baloldali erők között a vereséget szenvedett központi hatalmak országaiban, azonban a zilált belpolitika és baloldali tömegmozgalmak ellenére a szovjet-orosz politikának nem sikerült forradalmasítania Közép-Európa és a Balkán területeit. Az októberi forradalom és az azt követő polgárháború megítélése máig vitatott. A kommunizmus politikai és szellemi befolyása előbb az 1920-as években, majd a Szovjetunió második világháborús győzelme után világszerte megnőtt, így 1917-et tekintették a fenti erők hivatkozási alapjuknak. A diktatúra kiépítését a polgárháborús helyzet által megkívánt centralizációval magyarázták, az elnyomó politikára mint a modernizáció szükséges velejárójára tekintettek, míg a kétségbevonhatatlan sztálini terrort a lenini forradalom kisiklásaként mutatták be. A baloldal körében sokáig népszerű fenti történelmi narratívák kritikáját nyújtotta A kommunizmus fekete könyve, mely a „Lenin, a jó cár” népszerű elképzelésével szállt szembe, továbbá a kommunizmus erőszakos jellegét hangsúlyozta. További kérdéseket vet fel a vörösterror kérdése, melyet a kommunisták ideológiailag is alátámasztottak, s amit utóbb a baloldali történészek a fehérterrorra adott válaszként magyaráztak vagy a polgárháború részeként kezeltek. Valójában „1922-re a polgárháború Oroszországban gyakorlatilag befejeződött, mégis ebben az esztendőben a birodalmon olyan megtorló hullám söpört végig, amelynek az egyházak, a polgári értelmiség és politikai ellenzék volt a célpontja.” Megjelenése a művészetben A fehér gárda : Mihail Afanaszjevics Bulgakov ukrán-orosz író 1923 és 1924 között írt regénye, melynek színpadi változatát is bemutatták Turbinék napjai címmel. A mű egy kijevi, fehérekhez húzódó értelmiségi családot helyez a középpontba. Mihail Alekszandrovics Solohov : Csendes Don – A Nobel-díjjal jutalmazott, négykötetes regény az első világháború és az orosz polgárháború keretei között mutatja be egy kozák közösség történetét. Csillagosok, katonák – a magyar-szovjet játékfilmet Jancsó Miklós rendezte 1967-ben, a forgatókönyvet Hernádi Gyula , Georgij Mdivani, Jancsó Miklós írta. Megjegyzések A november 7-i események legismertebb részlete, a Téli Palota „ostroma” valójában a gyengén védett kormányépület minimális veszteségekkel járó elfoglalását jelentette, nem kemény harcokat. 1918. február 23-án a szovjet-orosz erők Narva mellett feltartóztatták a Petrográd felé előretörő német hadsereget; erre az ütközetre emlékeztetett a Vörös Hadsereg Napja. A szovjet historiográfiában ábrázolt hősies védekezés helyett valójában a németek nem akarták megszállni a forradalmi fővárost és számukra a nyugati front jelentett elsőbbséget. Pontons Pontons település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 456 fő (2017). Földrajza Pontons Aiguamúrcia, Querol, La Llacuna és Torrelles de Foix községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Adósok börtöne Az adósok börtöne intézményét a Római Birodalomban vezették be. Attól kezdve a kölcsönkérőt fenyegette a visszafizetés elmaradásának törvényes következménye. Az adóst a praetor, Róma (mai szóval) főügyésze maga elé idézte és átadta a hitelezőnek hatvan napi szolgaságra. Ha továbbra sem törlesztett, hitelezője eladhatta rabszolgának, akár meg is ölhette. Kr. e. 325-ben ez utóbbi szankciót megszüntették. A középkorban a büntetések ismét súlyosbodtak. Angliában például a XVII. században az adóst pellengérre tették és levágták egyik fülét. Ezt az szabályt csak 1816-ban érvénytelenítették. A római törvényt átvette a keresztény Európa és még a XIX. században is érvényben volt szerte Európában, így Magyarországon is. Börtön várt a fizetésképtelen adósra. A rab kiállhatott a börtön kapuja elé koldulni, de sok esélye nem volt a törlesztésre. Továbbá az államot nem érdekelte, hogy az adós saját hibájából, vagy vis major okán lett fizetésképtelen. Ráth-Végh István megírta, hogy egy 1258-ban Franciaországban hozott rendelkezés szerint, ha „a pap az adóst a halálos ágyán feloldozná, köteles az adósságát helyette kifizetni.” Ugyanakkor a hitelezőnek is voltak költségei. Fedeznie kellett a tartási költségeket, amiből valamennyi jutott a rab családjának is. Az adósok börtöne borzalmait Dickens nem egy művében megírta. Gaál Sándor (fizikus) Gaál Sándor (Gogánváralja, 1885. október 4. – Sepsiszentgyörgy, 1972. július 28.) magyar fizikus, a ciklotron elvének megalkotója. Munkássága Egyetemi tanulmányait 1908-ban a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakán végezte, majd később mérnökként dolgozott. Az I. világháború után Déván műszaki vállalaton alapított másodmagával. A két világháború közötti időszakban Angliában, Franciaországban és Németországban tett tanulmányutakat. 1927-ben a Die Naturwissenschaften című folyóiratban közzétett tanulmánya abból a feltételezésből indult ki, hogy a Lorentz-transzformáció független a relativitáselvtől s három, az oksági elvet képviselő formális axiómából egyszerűen levezethető. Témáját továbbfejlesztette, de A Lorentz-csoport alaprendszerei című főműve mindmáig kiadatlan. Elméleti érdeklődése több más – nyomtatásban nem közölt – dolgozatában is megnyilvánult. 1929-ben elküldte a Die Kaskadenröche. Ein Beitrag zum Problem der Atomkernzerstrümmerung (A kaszkádcső. Hozzájárulás az atommagroncsolás problémájához) című tudományos értekezletét a Zeitschrift für Physik fizikai szaklaphoz. A folyóirat iktatta a dolgozatot 1929. május 6-i időponttal, majd egy hónappal később visszaküldték Gaálnak, hogy a témát már 1928-ban Rolf Widerøe (Wideröe) már megoldotta. A szerkesztőség azonban tévedett. Rolf Widerøe nem a ciklotron, hanem a lineáris gyorsító elvét ismerte fel, ezért Gaál Sándor felismerése eredetinek tekinthető. Később azonban tőle függetlenül Ernest Lawrence megoldotta ugyanezt. Gaál Sándor tanulmánya az 1950-es években Teofil T. Vescannak, a Bolyai Tudományegyetem professzorának kezébe került, aki egy publikációjában közölte, hogy Gaál a ciklotron elvét Lawrence előtt ismerte fel. Gaál szerepe azonban máig olyannyira ismeretlen maradt a világban, hogy a szakirodalom és a lexikonok zöme Lawrence-t tartja a ciklotron felfedezőjének. Az Alutának szánt A lineáris áthelyeződés invariáns fizikai jellemzői című dolgozata szintén kéziratban rekedt. A második világháború után Alsócsernátonba költözött. 1949-től Sepsiszentgyörgyön a Június 11. Helyiipari Vállalat mérnökeként dolgozott, és mellette tanított. Egy szakiskola lomtárszerű helyiségében élt nagy szegénységben. 1960-ban univerzális forgódugattyús készülékére Bauer Gusztávval közösen szabadalmi oltalmat kapott. Kéziratos hagyatéka részben a sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeumban és a csernátoni falumúzeumban, részben Szőcs Huba nagybányai főiskolai tanár gondozásában található. Albaredo d’Adige Albaredo d'Adige település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 5239 fő (2017. január 1.). Albaredo d’Adige Bonavigo, Ronco all'Adige, Veronella, Belfiore és Roverchiara községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pargny-la-Dhuys Pargny-la-Dhuys település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Pargny-la-Dhuys Artonges, Baulne-en-Brie, Montigny-lès-Condé, Montlevon, Corrobert, Verdon és Vallées-en-Champagne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi 500 méteres gyorskorcsolya az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 500 méteres versenyszámát február 14-én rendezték. Az aranyérmet a keletnémet Uwe-Jens Mey nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord Kevin Starr Kevin Owen Starr (San Francisco, Kalifornia, 1940. szeptember 3. – San Francisco, Kalifornia, 2017. január 14.) amerikai történész. Művei Americans and the California Dream, 1850–1915 . (1973 and 1986) Land's End (1979, regény) Inventing the Dream: California through the Progressive Era (1985) Material Dreams: Southern California through the 1920s (1990) Endangered Dreams: The Great Depression in California (1996) The Dream Endures: California Enters the 1940s (1997) Embattled Dreams: California in War and Peace, 1940-1950 (2002) Coast Of Dreams: California on the Edge, 1990-2002 (2004) California: a history (2005) Golden dreams: California in an age of abundance, 1950-1963 (2009) Continental Ambitions: Roman Catholics in North America: the Colonial Experience (2016) Golden Gate: The Life and Times of America’s Greatest Bridge Koszmosz–305 Koszmosz–305 (oroszul: Космос 305) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, technológiai műhold, a Luna-program része. Küldetés Feladata Hold-program keretében kifejlesztett Szojuz űrhajó technikai próbája világűr körülmények között. A program része volt az automatikus Holdra szállás, mintavétel, majd a Hold elhagyásával visszatérés a Földre. Jellemzői 1969. október 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.2 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 170 kilométer, az apogeuma 210 kilométer volt. Pályára állást követően az automatikus rendszerek éles működésének ellenőrzését végezték (kapcsolattartás, irányíthatóság, manőverezés). A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kívánták elérni szökési sebességet. A szökési sebességet biztosító rakétahajtómű hibája miatt a program félbeszakadt. Aktív szolgálati ideje 2 nap volt, 1969.október 24-én belépett a légkörbe és elégett. A leszálló egység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giriszkóp) egységből tevődött össze. Gaál Zoltán (fotográfus) Gaál Zoltán (Budapest, 1953. április 18. –) magyar fotográfus. A magyar fotográfia középkorosztályához tartozó szakfényképész, ezzel párhuzamosan művészi igényű fényképeket készítve, fotóriporterként induló, majd az évek során művésszé váló fotográfus. Dokumentarista, emberközpontú képeket készít. A hagyományos fototechnikát részesíti előnyben, bizonyos eszköztelenség, a látásmód központúság jellemzi képeit. Pályája Budapesten született, szülei Gaál Ferenc újságíró és Pintér Edit közgazdász. Első generációs értelmiségi család. Középfokú iskoláját Sátoraljaújhelyen, fényképész tanulmányait a MüM.5. sz. Fényképész Szakmunkásképző Iskolában végezte 1972 és 1974 között. 1978-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskola Fotóriporteri Szakát, 1976–1983 között pedig a MLEE esztétika szakosítóját. 1986 és 1988 között az Oszakai Művészeti Egyetem Fotográfiai Tanszékén volt kutató ösztöndíjas. Ezt követően tette le japán nyelvből felsőfokú nyelvvizsgáját. Kitűnő japán mesterektől tanult, Iwamiya Takeshi és Inoue Seiryu, a fotográfiai hagyomány tisztelet és eszköztelenség jellemzi műveit. Munkásságára nagy hatással bírt szoros barátsága Gera Mihállyal, mesterével, könyvei szerkesztőjével. Szubjektív-dokumentarista fotográfus. Munkahelyei sorban az Ifjúsági Lapkiadó, Pajtás szerkesztőség 1972–től, a Mai Magazin 1983-tól, a Magyar Ifjúság 1988–1990 között. 1988 és 2000 között az Ifjúsági Magazin, az Erato és a Képvilág külső munkatársa volt. 1992-től a Képes 7-nél dolgozott, majd 1994-ben szabadúszó fotográfus lett. 1997-től 2008-ig a Bálint György Újságíró Akadémia tanára volt. Tagságai MÚOSZ, 1980 Fiatal Fotóriporterek Stúdiója, vezetője 1980-84 Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, meghívott 1981-83 Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1996 Magyar Fotóriporterek Kamarája alapító tag, 1994 Egyéni kiállításai 1988 – „Kamagasaki”, Művészeti Egyetem, Oszaka 1998 – „Napló”, Mai Manó Ház 2000 – „Kocsma jelenetek”, Gyergyóalfalu Csoportos kiállításai 1995 – „Tízéves a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep”, Műcsarnok , Budapest 1996 – „Tokyo Today”, Koppenhága , 1997 – „Tokyo Today”, Tokió 1998 – „Tokyo Today”, Thesszaloniki 1999 – „Tokyo Today”, Stockholm 1997 – „Friss szemmel”, Vigadó Galéria , Budapest 2000 – „Gyökér” Mai Manó Ház, Budapest 2001 – "Dunacsekcső 2001" Vista Kávéház, Budapest 2004 – "Origó Galéria" Budapest 2006, 2007, 2008, 2009 – „Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep Fotótagozata” kiállítása, Aranybika Galéria, Debrecen Főbb művek Itt vagyunk, (fotóalbum) Magyar Fotóművészek Szövetsége kiadványa, 1991 Napló, Esszé sorozat, (fotóalbum) Interart Kiadó, NKA támogatás, 1997 Fényképtár 6., (fotóalbum) Interart Kiadó, NKA támogatás, 1998 Felebarátaim, (fotóalbum) Folpress Kiadó, NKA támogatás, 2000 Közterek, (fotóalbum) Csak képek sorozatban, Városháza Kiadó, 2002 Egy év 50 kép, (fotóalbum) Folpress Kiadó, NKA támogatás, 2008 Mi van odafönt? (fotóalbum) Az én Budapestem sorozatban, Városháza Kiadó, 2008 Metal, wood & gypsum, Nagy György Kálmán szobrairól, Szépkilátás Egyesület 2009 Írók, költők utcái Budapesten (fotóalbum szöveg Gera Mihály) 2010. Folpress Kiadó Murakami alluziók (fotóalbum szöveg Vihar Judit ) 2013. Folpress Kiadó Műveit a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Tokió Városi Fotóművészeti Múzeum őrzi. Egyéb művek Ikebana a tányéron /japán szakácskönyv/1985. Jiu-jitsu technikák 1-3/Kelemen István/Sportpropaganda Kiadó 1983. Karateföldön /Tótisz András-Sas István/ 1986. Budapest-Dunakanyar /Székely András/2005. Folpress Kiadó (13nyelvű képeskönyv) Martin Ransohoff Martin Ransohoff (New Orleans, Louisiana, 1927. július 7. – Los Angeles, Kalifornia, 2017. december 13.) amerikai filmproducer. Filmjei A fiúk átmulatott éjszakája (Boys' Night Out) (1962, producer) The Beverly Hillbillies (1962, tv-sorozat, executive producer) A kerékpáros kereskedők (The Wheeler Dealers) (1963, producer) Szerelmi partraszállás (The Americanization of Emily) (1964, producer) Út a szeretet felé (The Sandpiper) (1965, producer) A megboldogult (The Loved One) (1965, executive producer) A Cincinnati kölyök (The Cincinnati Kid) (1965, producer) Az ördög szeme (Eye of the Devil) (1966, producer) Vámpírok bálja (Dance of the Vampires) (1967, executive producer) Don't Make Waves (1967, producer) Anyánk háza (Our Mother's House) (1967, executive producer) Zebra kutatóbázis (Ice Station Zebra) (1968, producer) Szentivánéji álom (A Midsummer Night's Dream) (1968, executive producer) Vártorony (Castle Keep) (1969, producer) Hamlet (1969, producer) A 22-es csapdája (Catch-22) (1970, producer) Holdfényháború (The Moonshine War) (1970, producer) Rillington Place 10 (1971, producer) Vakrémület (See No Evil) (1971, producer) Mr. Süket trükkjei (Fuzz) (1972, producer) Mentsd meg a tigrist! (Save the Tiger) (1973, producer) The White Dawn (1974, producer) Száguldás gyilkosságokkal (Silver Streak) (1976, executive producer) Co-ed Fever (TV Series) (1979, tv-sorozat, executive producer) Denevérinvázió (Nightwing) (1979, producer) Wanderers (1979, producer) A Change of Seasons (1980, producer) American Pop (1981, producer) Ki kém, ki nem kém (Hanky Panky) (1982, producer) Én és a te anyád (Class) (1983, producer) Kicsorbult tőr (Jagged Edge) (1985, producer) Chicago Blues – A nagyváros (The Big Town) (1987, producer) Szemenszedett szenzáció (Switching Channels) (1988, producer) Az igazság törvénye (Physical Evidence) (1989, producer) Welcome Home (1989, producer) Bűnben égve (Guilty as Sin) (1993, producer) Légörvény (Turbulence) (1997, producer) A Ferencvárosi TC 1989–1990-es szezonja A Ferencvárosi TC 1989–1990-es szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 89. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 91. évfordulója. Mérkőzések NB 1 1989–90 Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1989/90-es bajnokságban elért eredményei. DiGeorge-szindróma A DiGeorge-szindróma egy veleszületett betegség, a harmadik és negyedik garattasak fejlődésének zavara, a 22q11 mikrodeléciós szindróma része. Szív- és nagy ér-fejlődési rendellenességgel, a mellékpajzsmirigyek és a csecsemőmirigy hiányával vagy alulfejlettségével jár. Egyéb eltérésként a távol álló szemek (hipertelorizmus), a külsőfül fejlődési zavara és a kis méretű állkapocs (mikrognátia) említendők még meg. A mellékpajzsmirigy-hiány miatt nem termelődik parathormon, így a vérplazma kalciumszintje kórosan alacsony (hipokalcémia). Ez izomfájdalomhoz és -rángáshoz, paresztéziához, még súlyosabb esetben pedig tetániához (görcsrohamhoz) vezet. A csecsemőmirigy-hiány az érett T-limfociták hiányával jár, mely a sejtes immunválasz súlyos zavarát jelenti, így súlyos fertőzések léphetnek fel. A betegség kórjóslata rossz. A szív- és nagyéreltérések sebészileg kezelhetők. A hipokalcémia kalcium és D-vitamin adásával kezelhető. Teljes csecsemőmirigy-hiány esetén csecsemőmirigy-átültetés végezhető; a részleges hiány okozta alacsony T-sejtszám viszont kb. ötéves korra magától rendeződik – addig antibiotikum-profilaxis alkalmazandó. The Number of the Beast (dal) A The Number of the Beast az Iron Maiden brit heavy metal együttes 1982-es albumának címadó dala, melyet kislemezen is kiadtak. Mondanivalója ellenére a dal a 18. helyig jutott a brit slágerlistán. 1990-ben a The First Ten Years box set részeként adták ki újra a kislemezt CD-n. A The Number of the Beast az Omen II horrorfilm hatására született, és a dal a Jelenések könyvéből vett idézettel kezdődik, melynek szövege a Sátánra és a fenevad számára, a 666-os számra utal. Az Egyesült Államokban mindennek komoly visszhangja volt, és különböző vallási csoportok folyamatosan tiltakoztak a lemezbemutató turné amerikai állomásain, és sátánimádónak titulálták a zenekart, ami persze csak még több eladott lemezt hozott. 1982-es kislemez A lemezborítón az előző két kislemez (Purgatory, Run to the Hills) és a nagylemez folytatásaként ismét Eddie és a Sátán szerepel a képen, de itt már a kettőjük közti csata végkimenetele látható, ahogy Eddie az ördög levágott fejét tartja a kezében. A dalhoz készült videoklipben a koncertfelvételeket ismét régi fekete-fehér filmek jeleneteivel dobták fel. A kislemez B-oldalára egy koncertfelvétel került, az első Iron Maiden nagylemez egyik dala, a Remember Tomorrow. A borítón az szerepel, hogy 1981-ben Olaszországban készült a felvétel Bruce Dickinson első turnéján a zenekarral, de később kiderült, hogy a dalnak a Maiden Japan koncertlemezen megjelent változatára a stúdióban énekelt rá Dickinson, és ezt adták ki. A The Number of the Beast kislemez volt Clive Burr dobos számára az utolsó hivatalos kiadvány, melyen az Iron Maidenben szerepelt. A The Number of the Beast az együttes egyik legismertebb dala. A VH1 "40 legnagyobb metal dal" elnevezésű listáján a 7. helyre került, illetve a 6. helyen szerepel Martin Popoff szakíró Minden idők 50 legjobb heavy metal dala című könyvében megjelent listán, melyet zenészek, zenei újságírók és a közönség 15 000 szavazata alapján állított össze. Számlista The Number of the Beast ( Steve Harris ) – 4:49 Remember Tomorrow (live) (Harris, Paul Di’Anno ) – 5:26 Közreműködők Bruce Dickinson – ének Dave Murray – gitár Adrian Smith – gitár Steve Harris – basszusgitár Clive Burr – dobok 2005-ös kislemez A sclerosis multiplex betegségben szenvedő korábbi dobos, Clive Burr, megsegítésére 2002. március 21-én jótékonysági koncertet adott az Iron Maiden a londoni Brixton Academyben. A koncerttel egyidőben jelent meg a Run to the Hills kislemezes újrakiadása hasonló célból. Három év elteltével, 2005 első napjaiban, az Iron Maiden újra kiadta kislemezen a The Number of the Beast dal eredeti 1982-es stúdióváltozatát, a vinyl korong B-oldalán a dal 2002-es Brixton Academy-beli koncertfelvételével együtt. A kislemez egészen a 3. helyig jutott, és 8 hétig szerepelt a brit slágerlistán. A kislemez 12"-es változatára az eredeti 1982-es B-oldalas dal, a Remember Tomorrow is felkerült. A multimédiás CD-változat a Hallowed Be Thy Name szintén Brixton Academy-beli koncertfelvételével bővült a 7"-es kislemezhez képest, továbbá a The Number of the Beast koncertvideójával és eredeti videoklipjével. Számlista The Number of the Beast ( Steve Harris ) – 4:49 The Number of the Beast (Live at Brixton Academy, 2002) (Harris) – 4:48 The Number of the Beast (Harris) – 4:49 The Number of the Beast (Live at Brixton Academy, 2002) (Harris) – 4:48 Remember Tomorrow (live) (Harris, Paul Di’Anno ) – 5:26 The Number of the Beast (Harris) – 4:53 The Number of the Beast (Live at Brixton Academy, 2002) (Harris) – 4:48 Hallowed Be Thy Name (Live at Brixton Academy, 2002) (Harris) – 7:39 The Number of the Beast [video] (Original Promo Video – Camp Chaos Version) (Harris) – 4:51 The Number of the Beast [video] (Live at Brixton Academy, 2002) (Harris) – 4:48 .sz A .sz Szváziföld internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1993-ban hoztak létre. Egyeki Általános Iskola, Óvoda, Könyvtár és Művelődési Ház Az ETKIKI az Egyeki Általános Iskola, Óvoda, Könyvtár és Művelődési Ház Többcélú Közös Igazgatóságú Közoktatási, Közgyűjteményi és Közművelődési Intézmény összefoglaló neve, amely 2009 óta működik integrált szervezetként. Móra Ferenc Általános Iskola Egyek nagyközség egyetlen többcélú feladatot ellátó intézményének általános iskolai egységeként működik. Hagyományos szerkezetű, nyolc évfolyamos, amely az egyeki tanköteles korú gyerekeken kívül a település vonzáskörzetéhez tartozó települések gyermekeinek oktatását is ellátja. Tanulóinak összlétszáma jelenleg 397 fő. Az intézményben dolgozó alkalmazottak száma 31 fő, közülük 29 fő pedagógus. 8 évfolyamon 16 tanulócsoportban, általános műveltséget megalapozó és továbbtanulásra felkészítő nevelést-oktatást folytatnak. Tanulóinak 74%-a, 294 fő hátrányos, 43%-a, 171 fő halmozottan hátrányos helyzetű. Ezért kiemelt figyelmet fordítanak a tanulási problémával küzdő gyermekek fejlesztésére és tehetséggondozására. Kiemelt feladatuk a hátránykompenzálás, a továbbtanulás lehetőségének biztosítása minden tanuló számára. Napközi Otthonos Óvoda 1928-ban a községi menhelyet óvodává szervezték át. 1975 óta önállóan működő szervezete a településnek a jelenlegi szervezet. 3 különálló épületben üzemel. Ezek közül egy, a községtől 5 km-re fekvő Egyek-Telekházán működik. Az óvodáskorú gyermekek nevelése-gondozása 9 gyermekcsoportban történik. Az óvoda Egyek dinamikusan fejlődő intézményéhez tartozik. A gyermekek folyamatosan korszerűsödő épületekben, biztonságos és fejlesztésüket szolgáló körülmények között nevelkednek. Az alapfeladatok között szerepel az nemzeti-etnikai, a hátrányos-helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése is. Az óvoda 205 férőhelyes. A 2009/2010-es tanévben 210 kisgyermek nevelését 9 gyermekcsoportban 17 óvodapedagógus, 9 dajka látta el. Tárkányi Béla Könyvtár és Művelődési Ház A könyvtár 2006 decemberében ünnepelte 50 éves évfordulóját. 6 napon át voltak vetélkedők, karaoke, filmvetítések. 2007 a költözés éve volt. A volt mozi épületébe került a könyvtár, így továbbra is a település központjában maradt. A költözés 2007. június 26-tól augusztus 5-ig tartott. Több mint 30 év után ismét új helyre költözött a könyvtár. Ezzel megoldódott a könyvek zsúfoltsága. Az új épület tágas, világos és a könyvek is elérhető magasságba kerültek. Tágasabb helyet kaptak a számítógépek, hangos könyvek, videokazetta gyűjtemények, hanglemezek és a helyismereti gyűjtemény. Könyvtárban lévő klubok, körök: Népdalkör Nőklub Senior klub Ifjúsági klub Néptánccsoport Ifjú Roma Tánccsoport Egyeki Manók Kismama Klub Pingpong Tájház Egyek Nagyközség Önkormányzata fejlesztési terveiben elsődleges helyet foglal el a tájház fejlesztése, mivel ez az egyetlen múzeumi gyűjtemény a településen. Ahhoz, hogy a helyi lakosság ismeretszerzési igényei teljes mértékben ki legyenek elégítve, fontos, hogy huzamosabb időt tudjanak eltölteni a tájházban színvonalas programokon, rendezvényeken. Ehhez viszont elengedhetetlen az ivóvíz vezeték és szennyvízcsatorna bekötése, melyhez elkészültek a szükséges tervek. A tájház a falu központjában található. Tipikus gazdag-paraszti épület, a vele egy fedél alatt lévő gazdasági épületekkel. A lakóház méretei, külső formai megjelenítése alkalmassá teszik arra, hogy a településen gyűjtött berendezésekből, bútorokból, használati és viselt tárgyakból olyan tájház jöjjön létre, amely bemutatja Egyek hagyományait. A "Népélet Egyeken a XX. század első felében" egy állandó kiállítás, amely a tájházban élő család életét követi nyomon az 1960-as évek legelejéig. Szentgáli-kőlik A Szentgáli-kőlik egy fokozottan védett barlang, amely a Bakonyban található. Magyarország második leghosszabb dolomitban kialakult barlangja, a Kessler Hubert-barlang után. Leírása A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Mecsek-hegy északnyugati lejtőjén, az Alszegi-rét felett, 370 méter tengerszint feletti magasságban, 50 méterrel a völgytalp felett nyílik. Körülbelül egy kilométeres gyaloglással érhető el Szentgál központjától a délkelet felé tartó, piros sáv jelzésű turistaúton a piros barlangjel jelzésű ösvény. Ez a turistaösvény 100 méternél kicsit hosszabb, nagyon meredek és ez vezet a bejáratához. A barlang járatainak a hossza 420 méter és a mélysége 39 méter. A bejárata egy délnyugatra néző, 4,2 méter széles, 2,5 méter magas, denevér röpnyílással ellátott vasajtóval lezárt, részben beomlott sziklaeresz. A közel vízszintesen települt, felső triász fődolomit vastagpados kőzetében kialakult, általában keskeny, hasadékszerű és magas járatok szerkezeti vonalak, törések mentén képződtek. Az omlással keletkezett, kis termek csak ott jöttek létre, ahol a törésvonalak metszik egymást. Valószínűleg keveredési korrózió hatására keletkezett. A barlangi képződmények közül meg kell említeni a Nagy-terem heliktitjeit, a néhány helyen megőrződött, lemezes kalcitkiválásokat, a néhány, fél méter magas és néha karvastagságú cseppkőoszlopot, amelyek dolomitban kialakult barlangban ritkák, az állócseppköveket és a függőcseppköveket, amelyeknek a képződése napjainkban is folyamatban van, valamint a falakon néhány helyen látható borsóköveket. A hőmérséklete átlagos, körülbelül 10 °C. Fontos, téli szálláshely a denevérek számára. Nyolc denevérfajt figyeltek meg benne, ebből kettő fokozottan védett faj volt. A legnagyobb jelentősége állattani szempontból az, hogy alkalmilag a nagy patkósdenevér is előfordul itt. A felső részein, néha pelék élnek. A barlang le van zárva és a megtekintéséhez a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. A denevérek téli, nyugalmi időszakában nem lehet látogatni. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Előfordul az irodalmában Kő-lik (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kőlik (Dornyay 1927), Kőlik-barlang (Gazdag 1990), Kő-lik-barlang (Futó 1992), Kő-lik barlang (Ilon 1993), Kő-lyuk-barlang (Futó 2003), Mecsekhegyi Kőlik (Bertalan 1938), Mecsek-hegyi-kőlik (Kordos 1984), Mecsekhegyi-kőlik (Futó 2003), Mecsekhegyi-kőluk (Kordos 1984), Mecsekhegyi sziklaüreg (Kordos 1984) és Szentgáli Kőlik (Gyurkó 1993) néven is. Története A barlang első, nyomtatott leírása 1927-ben látott napvilágot, amelyet Dornyay Béla írt. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy Szentgál végén, a Mecsek-hegy dolomit sziklafalában van a barlang. 1951-ben régészeti védelem alá helyezték. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel három névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. Az 1984-ben megjelent, „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás szerint 12 méter hosszú és három méter mély. 1985-ben kezdte el a jelentéktelennek tűnő barlang kutatását a Heliktit Barlangkutató Csoport. Az egyre intenzívebb feltáró kutatásoknak köszönhetően hamar a többszörösére nőtt a járathossz és értékes, régészeti leletek, rézkori edénytöredékek, bronzkori urnák és cseréptöredékek, római kori érmék, valamint Árpád-kori fazekak maradványai kerültek elő belőle. A kitöltés őslénytani leleteket is tartalmazott, például egy barlangi medve koponyacsontot. Az I. e. 9. századból származó, urnasíros kultúra alapján feltételezik, hogy a helyet temetkezési szertartás céljára használták. Ennek a kultúrának a leletei a nagy számban előkerült kerámiák, egy holdidol töredéke, emberi koponyák, égett fadarab és sok egyéb csont voltak. Valószínűleg nem csak menedékhelynek, hanem talán temetkezési-szertartási helyként is igénybe vették. A régészeti leletmentést és az értékelést a Pápai Múzeum régésze, az őslénytani vizsgálatokat a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológusa, a földtani kutatásokat a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa végezte. 1985-ben az Építők SE Heliktit Barlangkutató Csoport készítette el az első barlangtérképét. 1988-ban lett lezárva a bejárata. 1990-ben a Heliktit Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és a csoport folytatta a Régész-járat feltárását. Egy 1991. augusztus 26-i bejárás alapján, emlékezetből barlangkataszteri törzslap készült róla. 1993-ban készült el egy új, alaprajzi barlangtérképe. 1993-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították, elsősorban a régészeti jelentősége és a morfológiai értékei miatt. 1995-től 1999-ig hőmérséklet méréseket végeztek benne. Az idővel csökkenő aktivitású feltárások irányítását 1999-től a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület kezdte el kutatni, akik nagy mennyiségű kitöltés eltávolításával újabb járatokat tettek járhatóvá. 2000-ben Schäfer István rajzolt két alaprajzi barlangtérképet és egy hossz-szelvény barlangtérképet a Bejárati-aknáról, egy alaprajzi barlangtérképet és egy hossz-szelvény barlangtérképet a Nagy-termi-aknáról, a 10-es-kürtőről alaprajzi barlangtérképet, hossz-szelvény barlangtérképet és keresztmetszetet, az Új-termi-járatról alaprajzi barlangtérképet, hossz-szelvény barlangtérképet és keresztmetszetet, valamint a 9-es-aknáról és a Körjáratról két alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet és egy keresztmetszetet. Amikor az egyesület elkezdte kutatni 180 méter hosszú volt a barlang. 2000–2003 között a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület tagjai mérték fel a járatait és szerkesztették meg az alaprajzi, a hosszmetszeti és a keresztmetszeti barlangtérképeit, a Régész-járat hosszmetszeti, a régi részek hosszmetszeti és a 2002-es, új részek hosszmetszeti barlangtérképeit. A barlangtérképeket Schäfer István szerkesztette és rajzolta. 2002-ben a hossza, azaz a poligon hossza 298 méter, a mélysége 36 méter és a függőleges kiterjedése 39 méter volt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 370 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 296 méter hosszú, 39 méter függőleges kiterjedésű és 35 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy a Szentgál mellett található Mecsek-hegy oldalában, 370 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 296 méter hosszú és 39 méter függőleges kiterjedésű, valamint triász dolomitban jött létre és a jellegzetes formái arra utalnak, hogy karsztvízszint alatt oldódott ki. 2005 nyarán fedezte fel az egyesület a Cseppköves-ágat. Az új járatokat 2006 tavaszán Schäfer István vezetésével mérték fel. A barlang a felmérés előtt 298 méter hosszú, 39 méter mély és 43,7 méter függőleges kiterjedésű volt. A felmérés után 419,9 méter lett a hossza. A Schäfer István által szerkesztett és rajzolt barlangtérkép a Cseppköves-ág alaprajzát, vetített hosszmetszetét és keresztmetszeteit ábrázolja. 2008-tól indult be a barlangi kalandturizmus a barlangban. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Látogatási statisztika Turistáknak való kiépítése után overállos barlangtúra során ennyien tekintették meg: 2008: 305 fő. 2009: 671 fő. 2010: 548 fő. 2011: 437 fő. 2012: 316 fő. 2013: 211 fő. 2014: 426 fő. A trónörökös A trónörökös című album a Neoton a kettéválás utáni első stúdióalbuma, melyen immár nem Csepregi Éva, hanem Szulák Andrea az énekesnője a csapatnak. Az album 1990-ben jelent meg, CD-n nem adták ki. Az albumról a Szalad a külváros című dal lett sikeres. A felvételek a New Tone és az Omega stúdióban készültek 1990-ben. Dallista Fogd a kezem Szalad a külváros Végzet asszonya Merem a vizet Találkozás a világhírrel A vadmacska Vádlottak padján Telefonok Megszületett a trónörökös Illésházy István (politikus) Illésházi gróf Illésházy (XI.) István (Pozsony, 1762. április 30. – Baden bei Wien, Ausztria, 1838. július 30.) főúr, politikus, katonatiszt. A Napóleon elleni nemesi felkelés ezredese, majd örökös főispán, az 1800-as évektől a reformellenzékkel rokonszenvező politikus volt. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság igazgató tagja. A nagybirtokos főúri Illésházy család utolsó sarja. Élete Illésházy János gróf és Batthyány Szidónia grófnő elsőszülött fiúgyermeke volt. Középiskolai tanulmányait 1771-től Nagyszombatban végezte, majd a budai egyetemen bölcseletet, Egerben pedig jogot hallgatott. A királyi Kúriánál végezte a kiszabott törvénygyakorlatot, amikor 1784-ben polgári biztosként – Jankovich János tábornok oldalán – részt vett az erdélyi román parasztfelkelés leverésében. 1790-ben Trencsén vármegye követe volt az országgyűlésen, 1792-ben császári és királyi kamarási címet kapott. 1797-ben a Napóleon elleni nemesi felkelésben avagy inszurrekcióban a Liptó és Trencsén vármegyei inszurgensek ezredeseként szolgált. Apja halálával, 1800-tól Liptó és Trencsén vármegyék örökös főispáni tisztségét töltötte be, s e tisztében 1802-től országgyűlési követ, a főtábla egyik első szónoka volt. Az országgyűléseken támogatta a reformkort megelőlegező ellenzék elképzeléseit és törekvéseit. 1808-ban szolgálatai elismeréseként a császár az Aranygyapjas rendet adományozta Illésházynak, aki végül 1822-ben az abszolutista rendszer elleni tiltakozásul lemondott örökös főispáni hivataláról, s birtokaira vonult vissza. Liberális nagybirtokos hírében állt, a szolgálatában vagy hűbéri függésében lévők életszínvonalát erőn felül igyekezett javítani, Érd számára például kiharcolta a gazdasági fellendüléssel járó országos vásártartási jogot. Jótékonykodásai és időnként meggondolatlan pénzügyi döntései végül anyagi nehézségek elé állították, ezért 1826-ban trencséni birtokait eladta, és Pozsonyba költözött. 1825-től haláláig királyi étekfogómester (asztalnok) volt. Részt vett a Magyar Tudós Társaság szervezése és megalapítása körüli munkában, s 1830-ban a társaság igazgató tagja lett. Elhatalmasodó betegségei és gyomorrákja miatt gyakran látogatott gyógyfürdőket, egy Baden bei Wien-i gyógykezelése alkalmával halt meg 1838-ban. 1786-ban kötött házasságot Barkóczy Terézia grófnővel, de frigyük gyermektelen maradt, így halálával az Illésházy család kihalt. Nagy értékű kézirat- és könyvgyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába került, megmaradt birtokai pedig különböző nemesi családokra – a Batthyányakra, az Esterházyakra és a Sina bankárcsaládra – szálltak. Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev (Василий Никитич Татищев; 1686. április 26. (16.) – 1750. július 26. (15.) orosz tüzérkapitány, történész, az orosz történelem első összefoglaló művének írója, geográfus, az Urál és Szibéria felmérője, városalapító (Jekatyerinburg, Perm, Togliatti). Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev a Moszkvai Tüzérségi mérnöki iskolában Jakov Brjuszov tanítványa volt. Katonai pályafutása alatt részt vett Narva bevételében (1705) a poltavai csatában. 1713-1714 között nyugat-európai tanulmányutat tett Berlinben, Wrocławban és Drezdában tanulmányozta a porosz és a szász haditechnikát. Európai útjairól jelentős mennyiségű könyvvel tért haza. Tevékenysége Nagy Péter alatt 1717-től a Bányászati- és Manufakturális Kollégiumba került, ahol 1719-ben megbízzák Oroszország térképészeti felmérésében való részvétellel. A földrajzi felméréssel egy időben elkezdte Oroszország történetének megírását is. 1720-ban új megbízást kapott. Szibériába küldték réz és ezüst bányák és kohók építésének megszervezésére. Az uktuszkomi gyártelepen létrehozza a Bányászati Kancelláriát. A kohókat áttelepíti az Iszet folyó partjára és ezzel megalapítja Jekatyerinburgot. A Káma partján kijelöli egy rézkohászati manufaktúra helyét, megalapítva Perm városát. Az általa létrehozott gyártelepeken postaszolgálatot szervezett és általános oktatási profilú, illetve bányászati iskolákat alapított. 1724-ben I. Péter visszarendeli Szentpétervárra, és Svédországba küldi, mint különleges követet. Tatyiscsev 1726-ig tölti be ezt a posztot. Svédországi tartózkodása alatt tanulmányozza a svéd bányászatot, tengeri kereskedelmet és a pénzverést. 1727-ben kinevezik a Pénzügyi Felügyelet tagjává. Visszatért Szibériába és Jekatyerinburgban ahol közvetlenül irányítja a pénzverdét. Oroszország pénzérméit az 1917-es októberi forradalomig ez a pénzverde készítette. Tevékenysége Anna Ivanovna cárnő uralkodása idején Tatyiscsev 1730-ban Anna Ivanovna cárnő koronázásakor még fő-ceremónia mester, azonban hamarosan megromlik viszony Ernst Johann von Bironnal Anna Ivanovna kegyencével. 1731-ben bíróság elé állították. Az eljárást 1734-ben megszüntették, és ismét Szibériába küldték az állami bányák és kohók megsokszorozására. Tevékenysége során közel 40 új bánya illetve kohó épült fel. Határozottan ellenezte a bányák, illetve a kohók magánkézbe adását. Ezzel számos ellenséget szerzett magának. Ezek elérték, hogy von Biron ismét vád alá helyezze, így 1739-ben Pétervárra rendelik. Rövid időre börtönbe kerül, végül, érdemeire való tekintettel, csupán megfosztják minden címétől és hivatalától. 1741-ben von Biron kegyvesztését követően visszakapja címeit és Caricinba küldik, hogy a kereszténységet ekkor felvevő kalmük fejedelemnőt támogassa és letelepítse a kalmüköket. Sztavropol néven várost alapít a Volga mentén (ma Togliatti) a kalmükök számára. Küldetése nem bizonyul kellően sikeresnek 1745-ben tér vissza Moszkva környéki birtokára Bolgyinóba. Ettől kezdve haláláig, nagy művén Oroszország történetének megírásán, dolgozik. Mujei csata A muje (muye)i csata (kínaiul: ����; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Mùyě zhī zhàn) az ókori Kína egyik legjelenősebb csatája, amelyre kb. i. e. 1046-ban került sor. Ebben a csatában mért végső és megsemmisítő vereséget a Sang (Shang)-ház ellen fellázadt Csou (Zhou) nép és szövetségesei, amely a Csou (Zhou)-dinasztia megalapítását eredményezte. Előzmények A Sang-Jin (Shang-Yin)-dinasztia hatalma az egész Kínai-alföldre kiterjedt, de peremvidékein a sang (shang)okkal nem rokon, barbár népek népek éltek, melyek jellemzően ellenséges viszonyban álltak a technológiailag és műveltségben fejlettebb sang (shang) kultúrával. Az i. e. 11. századra a sang (shang)ok hatalma meggyengült, a számos idegen népet magába foglaló birodalmat külső és belső konfliktusok terhelték. Mindezt tetézte az utolsó sang (shang) uralkodó, Csou (Zhou) � király (más néven: Ti Hszin (Di Xin) ��; i. e. 1105–1046) életvitele, aki aki a későbbi történeti források szerint nem törődött az államügyekkel, ehelyett orgiákat rendezett és csakis gonosz felesége, Ta-csi (Daji) �� szavára hallgatott. Mindez alighanem a később történetírók túlzása, amivel legitimálták a Csou (Zhou)-dinasztia hatalmát, miszerint az Ég megvonta a sang (shang) uralkodótól a mandátumát. Ti Hszin (Di Xin) ugyanis a csou (zhou)k támadását megelőzően személyesen vezette a barbárok elleni támadást az ország délkeletei vidékein. Ekkori tehető a mai Senhszi (Shaanxi) tartomány területén élő, csou (zhou) törzsek megerősödése és felemelkedése. A sang (shang)oknál „barbárabb” nyugati szomszédos nép fővárosa, Fenghao ��, vagy más néven Haocsing (Haojing) �� (a mai Hszi'an (Xi'an)) már a Sang (Shang)-ház fennhatóságán kívül helyezkedett el, így a csou (zhou)k mindig is viszonylag önállóak voltak, és alkalmi szövetségesként a sang (shang)ok katonai erejét növelték hadseregükkel. Többször támogatták az országot a hódító hadjárataiban, cserébe elöljáróik gazdag adományokat, földet, rabszolgákat, címeket, tisztségeket – kaptak. A Sang (Shang)-dinasztia utolsó évtizedeiben egyre gyakrabban már önállóan szerveztek hadjáratokat és hódítottak meg törzseket. A csou (zhou)k expanziós törekvései különösen Ven Ting (Wen Ding) �� király uralkodása idején (i. e. 1112–1102) vált nyilvánvalóvá. Az ezt követő mintegy félévszázadban hódításaikat már a sang (shang)ok elleni szövetség kiépítésére, és a szükséges haderő megteremtésére használták fel. Több kisebb törzs önként csatlakozott hozzájuk. Uralkodójukkal - a későbbi Ven (Wen) királlyal (Csou Ven Vang (Zhou Wen Wang) ���; i. e. 1052–1056), nyugat felől benyomultak a Sang (Shang)-dinasztia azon területeire, amelyek a mai Honan (Henan) tartományban találhatók. Előrenyomulásukat megkönnyítette az a körülmény, hogy Sang (Shang)-ház utolsó uralkodóját, Csou (Zhou) királyt lekötötte a Huaj (Huai)-folyó (Huajho (Huaihe) ��) mentén élő barbárokkal vívott háborúja. A Zhouk győzedelmes előrevonulása közben vívott egyik ütközetben uralkodójuk, Ven (Wen) király, i. e. 1056-ban az életét vesztette, így őt fia, Vu (Wu) király (Csou Vu Vang (Zhou Wu Wang) ���; i. e. 1046–1043) követte Csou (Zhou) trónján és seregei élén. A csata A Csou (Zhou)-kori történetírásra jellemző módon a csatával kapcsolatban kevés részletről számolnak be. A konkrét hadműveletekről, az alkalmazott stratégiáról, taktikáról nem szólnak, sokkal inkább a támadás morális indokait igyekeznek kihangsúlyozni. A csatáról tudósító, ám nem korabeli, hanem több évszázaddal későbbről származó beszámolók szerint csou (zhou) 300 harci szekerét 3000 elit harcosa és 45 000 gyalogoskatonája kísérte. Ehhez a haderőhöz csatlakozott még a szövetséges barbár népek és államok, Jung (Yong) �, Su (Shu) �, Csiang (Qiang) �, Mao �, Vej (Wei) �, Lu �, Peng � és Pu � által összesen kiállított 3 700 harci szekér. A sang (shang) sereg ezzel szemben állítólag 530 000 főt számlált, és ezt egészítették ki 170 ezer felfegyverzett rabszolgával, akiknek a főváros védelme volt a feladatuk. A mindent eldöntő ütközetre Muje (Muye)nél �� (magyarul: „Pásztorpuszta”) került sor. A seregek összecsapására alkalmas pusztaság a Sang (Shang) fővároshoz, Csaokohoz (Zhaogehöz) �� egészen közel, délnyugati irányba terült el. A csata hajnalán Vu (Wu) a felsorakozott sereg előtt, a hagyományokhoz híven, kezében hatalmai attribútumaival, a jüe (yue)-bárddal és a fehér harci lobogóval, esküt tett és lelkesítő beszédet mondott. A történelem során rengetegszer idézett és hivatkozott szavait az egyik legrégebbi kínai nyelvű mű, az Írások könyve őrizte meg, melynek egy külön fejezetet (30.) szántak. A csata Csou (Zhou) és szövetségeseinek megsemmisítő győzelmével végződött. Hiába volt a mintegy tízszeres túlerő, rengeteg sang (shang) katona nem volt hajlandó harcolni a zsarnok uralkodóért, lándzsáikat a földre rakva jelezték megadásukat. A főváros védelmére kirendelt rabszolgáik is harc nélkül adták meg magukat. A Sang (Shang)-ház hű, harcoló egységeket a csou (zhou)k az utolsó emberig lemészárolták, majd pedig bevették a fővárost, Csaoko (Zhaoge)t is. A Dalok könyve versében ekként örökítették meg a csou (zhou)k szokatlanul gyors, ám dicsőséges győzelmét: Felettébb valószínűtlen az, hogy sang (shang)ok tízszeres túlerőben lettek volna, de a csou (zhou)k elsöprő győzelméhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a harci szekerekkel vívott küzdelemben - amelyre stratégiájukat alapozhatták - jóval tapasztaltabbak lehettek a sang (shang)oknál. Valamint, az általuk feltalált és általános bevezetett új fogatolási módnak köszönhetően, már nem csak két, hanem négy lovat tudtak befogni. Hatása A csatát túlélő ám a seregét vesztett sang (shang) király visszamenekült a fővárosba és palotájába zárkózott. Amikor pedig a csou (zhou)k Csaoko (Zhaoge)t is elfoglalták, magára gyújtva palotáját szörnyethalt. Más források szerint azonban kivégezték. Halála egyben a Sang (Shang)-dinasztia bukását is jelentette. Vu (Wu) királyt a Sang (Shang) állam egykori alattvalói felszabadítóként üdvözölték és tisztelték, hiszen a krónikák szerint sokat szenvedtek a zsarnok és kegyetlen uralkodójuk uralma alatt. Vu (Wu) király a néhai sang (shang) uralkodó egyik fiát, Vu-keng (Wugeng)et ��, mint vazallusát bízta meg a Kínai-alföld városainak kormányzásával, ő maga pedig visszatért ősi területeikre, ahol nem sokkal ezután elhunyt. Csou Vu (Zhou Wu) halála után Vu-keng (Wugeng) csatlakozott a csou (zhou)k ellen kirobbant lázadáshoz, melynek leverése után Sang (Shang) valamennyi területe teljesen Csou (Zhou) irányítása és fennhatósága alá került Megjegyzések Muje (Muye) a mai Honan (Henan) tartomány északi régiójában található Hszinhsziang (Xinxiang) �� város egyik körzete. Weöres Sándor fordítása. Lásd: Dalok könyve. Európa Könyvkiadó, Budapest 1959. 236. vers, 312. o. Breitenbrunn (Schwaben) Breitenbrunn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2081 fő (1987. május 25.). Saint-Cyr-sur-Loire Saint-Cyr-sur-Loire település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 15 911 fő (2015). Saint-Cyr-sur-Loire Fondettes, La Membrolle-sur-Choisille, Mettray, La Riche és Tours községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Építőipar Az építőipar azon iparágak gyűjtőneve, melyek az épített tereket hozzák létre a társadalom számára. Számos részterületre bontható az épített tér helyzete (magas- és mélyépítészet), a közösségi terek jellege (városépítészet), a tereket és épített egységeket összekapcsoló közművek (közműépítés, műtárgyak, utak és vasutak építészete) és a kulturális jellege (műemlékvédelem) alapján is. Építőipari alrendszerek Alpintechnika Olyan építészeti feladatok ellátása, amelyet a hegymászásnál használt módszerekkel lehet megvalósítani. Árnyékolástechnika Épületek napsugárzás elleni árnyékolását megoldó építészeti alrendszer. Az eszközök felsorolásában az alapmegoldások találhatóak, ezek változatos kombinációi lehetségesek, többféle kivitelben. Redőny: A védendő felület tetején feltekert állapotban lévő felület a kívánt mértékben leereszthető Lamellás árnyékoló: egymással párhuzamos, vékony lapok elfordításával lehetséges a szabályozás Függöny: Az árnyékoló a felület tetején lévő sínen lóg, általában teljesen a szélekre mozgatható. Spaletta: Kiegészítő nyílászáró, melynek felülete általában lamellás. Ernyő: Az árnyékoló egy rudazat segítségével aktiválható, a védendő felülettől nagyobb távolságra helyezkedik el. Asztalosipar Az épületek belső bútorozását végző iparág. Belsőépítészet Az épületek belső berendezését tervező és kivitelező iparág. Betonépítészet Ma már az épületek és közutak, vezetékek, hidak legnagyobb része a vasbeton fölhasználásával készül. A vasbeton a vázát alkotja az építészeti alkotásoknak. Biztonságtechnika A modern építészetnek berendezéseket kell elkészítenie a tűz, a vízkár, a szélkárok elkerülése érdekében. Ugyancsak ide tartozik a villámelhárítás, az elektromos biztonság kezelése is. Burkolástechnika, szigeteléstechnika Az épület külső és a falak belső felületét is különleges anyagokkal védik az erózió, a rongálódás ellen. Ugyancsak a burkolással illesztik az épített falat a környezethez. A hőszigetelés és önellátás a passzívházaknál olyan mértékű hogy több hagyományos épületgépészeti rendszer szükségtelenné válik. Csatornaépítés Az emberi tartózkodásra épített terek legősibb illesztése a városban a csatorna. A vízkörzés a víz bevezetését, majd a szennyvíz elvezetését jelenti. Nagy mennyiségű víz elvezetése az ókorban a mezőgazdaság számára is fontos volt. A csatornaépítészet az egyik legősibb építészeti iparág ezen a területen (mocsarak lecsapolása is ide tartozik). Építőanyag-ipar A bányászattól a különféle félkésztermékekig tart a különféle építőanyag-ipari ágazatok munkája, melyeket aztán az építés során fölhasználnak. Építőgépipar Számos gép veszi ma már körül az épülő építményeket. A daruk, szállítószalagok, betonkeverők, vagy a betont odaszállító egységek, a földmunkák gépei, mind az építőgépipar alrendszerei. Felvonóipar A magas épületekben a mozgást a felvonók (liftek) teszik kényelmessé. Ez az iparág nagyméretű ipari létesítményekben is fontos szerephez jut (hidak, autópályák, malmok, felhőkarcolók fölvonói). Épületgépészeti ipar A felvonóipar is az összetettebb épületgépészeti ipar egyik alrendszere. A belső áramlások és a környezetből odaszállított anyagok belső köröztetése, áramoltatása ebben az épületgépészeti iparban terveződik, majd épül meg. Víz, villany és gázhálózat, valamint ma már a mikroelektronikai hálózat is fontos részét alkotják az épületeket létrehozó iparágnak. Kertészet Az épített műtárgyakat a természeti és a városi környezetbe illeszti ez a részterület. Klíma- és légtechnika Az épületgépészet egyik alrendszere. Magasépítés és mélyépítés Különleges magasságba vagy mélységbe nyúló épített alkotások tartoznak a magasépítés és a mélyépítés iparági rendszerébe. Hidak, bányák, alagutak, tornyok építészete tartozik ebbe a körbe. Méréstechnika A modern, nagy értékű épületeket folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani. Az ilyen összetett mérő rendszerek ma már egy nagy értékű épületnél, üzemnél diszpécserszolgálatot igényelnek. Ennek mérőhálózatát biztosítja a méréstechnika. Fogyasztóvédelem az építőiparban Az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesülete egy új generációs társadalmi fogyasztóvédelmi szervezet. Munkájával elsősorban az építkezőknek, lakásfelújítóknak nyújt segítséget, ahhoz hogy érdekeiket hatékonyabban érvényesíthessék. Albatros D.V Az Albatros DV, illetve továbbfejlesztett változata, az Albatros DVa, első világháborús német együléses vadászrepülőgépek, amelyeket az Albatros repülőgépgyár tervezett és gyártott. Története Az Albatros DV prototípusa feltételezhetően 1917 elején készülhetett el az Albatros D.III alapjain. Az sorozatgyártásra vonatkozó első 200 darabos megrendelést ez év áprilisában írták alá, és az első gépek májusban kerültek ki a frontra az antant repülőgépeinek - elsősorban az S.E.5 - ellensúlyozása céljából. Kiszélesítették és oválisabbá tették a törzset, megnövelték és áramvonalasították a légcsavart, változtattak a felső szárny illesztésén. A nyilvánvaló tervezési problémák ellenére a kezdeti 200 darabos rendelést rövid időn belül, májusban, illetve júniusban, további 400, illetve 300 gép megrendelése követte. A DV azonban sohasem tudta a DIII-at felülmúlni - olyannyira nem, hogy a DIII folyamatosan gyártásban maradt, sőt túlélte a DV-öt abban az értelemben, hogy az utolsó DIII megrendelés későbbi, mint az utolsó DV megrendelés. Miután kiderült, hogy nem felel meg az új gép az elvárásoknak, több átalakítást végeztek rajta, ezek egy részénél "visszanyúltak" a D III-ashoz és 1918 elején gyors ütemben cserélték le a DV gépeket az új változatra, amire a DVa jelölést használták. Mégsem lett igazán jó a konstrukció, a teljesítménye nem váltotta be a pilóták várakozásait. Ezen a helyzeten csak a Mercedes DIIIa motor megjelenése változtatott 1918 márciusától kezdve. Ezenfelül a szárnyleválási problémák sem oldódtak meg a DVa megjelenésével - ennek a problémának a végleges kiküszöböléséhez további módosításokat hajtottak végre a már fronton lévő gépeken is. A DVa típust licenc alapján az OAW repülőgépgyár is gyártotta egy 600 darabos megrendelés értelmében. A fronton szolgáló DVa gépek összlétszáma 1918 április 30-án érte el a csúcspontját, amikor 928 darab ilyen típusú gép harcolt a németek oldalán. A sokkal jobb teljesítményt nyújtó Fokker DVII megjelenésével azonban az Albatros gépek szerepe egyre csökkent, és a háború végére az Albatros gyár már több Fokker DVII-et gyártott licenc alapján, mint maga a Fokker. Pilóták Több ász is repülte a modellt, Manfred von Richthofent egyszer le is lőtték egy ilyen gépben, de egy időben ilyet használt Hermann Göring hadnagy, a Luftwaffe későbbi parancsnoka is.[forrás?] Műszaki adatok Motor Az Albatros DV erőforrásaként egy hat hengeres, vízhűtéses 160-180 LE-s Mercedes motor szolgált. Méretadatok A gép szárnyának fesztávolsága 9,04 méter, szárnyfelülete 21,20 m². A gép hossza 7,33 méter, magassága 2,70 méter. Tömegadatok A gép tömege üresen 687 kg, feltöltve 937 kg Fegyverzet Két LMG 08/15 szinkronizált géppuska,csövenként 1000 7.92 mm-es lőszerrel Hadrendbe állító országok Luftstreitkräfte Lengyel Légierő (a háború után) Nole Nole település Olaszországban, Lombardia régióban, Torino megyében. Lakosainak száma 6861 fő (2017. január 1.). Nole Fiano, Robassomero, San Carlo Canavese, Ciriè, Corio, Grosso, Rocca Canavese és Villanova Canavese községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leóntiosz Tráttu Leóntiosz Tráttu (görögül: Λεόντιος Τράττου; 1973. február 11. –) ciprusi nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Ciprusi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2006-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint első kategóriás bíró. 2012-től UEFA-bajnokok ligája bíró. A ciprusi nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 3. helyet foglalja el 6 találkozó szolgálatával. Válogatott mérkőzéseinek száma: 15 (2014) Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra és Brazíliába a XX., a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Ukrajnába és Lengyelországba a XIV., a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Forrai Soma Forrai Soma (Wodianer Soma) (Hódmezővásárhely, 1861. február 7. – Budapest, 1918. november 19.) újságíró, gyorsírástanár, lapszerkesztő. Életútja Tizenkilenc éves korában már a Fővárosi Gyorsíró című szaklapot szerkesztette és igen nagy érdemeket szerzett a Gabelsberger-Markovits nevű gyorsírási rendszer népszerűsítése körül. Kiváló gyorsíró-pedagógus is volt. Markovits Ivánnak, a Gabelsberger-rendszer magyarra való átültetőjének híveihez tartozott és az ő szellemében szerkesztette 1902-től kezdve a Magyar Gyorsírási Újságot. Egyik alapítója és elnöke volt a Gyorsírástudományi Társulatnak. Kiadta a Magyar Gyorsirók Évkönyvét 1880-ban Budapesten. Szerkesztette a Fővárosi Gyorsirót 1880-tól 1887-ig Budapesten. Főbb munkái A levelező gyorsírás tankönyve A vitaírás tankönyve Fokozatos gyorsírási olvasókönyv Szépirodalmi munkák gyorsírási mezben . Bpest, 1886. 1888. Három kötet. (Elbeszélések és történeti apróságok.) Egy világváros életéből . Párisi mozaik. Bpest, 1887. Kritika Szilágyi Aurél absolut gyorsírásáról . Bpest, 1892. Elméleti tanulmányok a Gabelsberger-Markovits gyorsírás köréből Markovits-mozaik Adatok Markovits élet- és jellemrajzához Aplomodo-sólyom Az Aplomodo-sólyom (Falco femoralis) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államoktól Mexikón és Közép-Amerikán keresztül Dél-Amerika déli részéig honos. Alfajai Falco femoralis femoralis Falco femoralis pichinchae Falco femoralis septentrionalis Megjelenése Testhossza 38-45 centiméter, szárnyfesztávolsága 102-122 centiméter, a testtömege 400-600 gramm. Életmódja A levegőben kapja el madarakból és rovarokból álló táplálékát. Tallóci család A Tallóci család a Hunyadi-kor meghatározó családja, a Hunyadi-Cillei pártharcban a Hunyadiak oldalára álltak, jelentős szerepük volt a déli országrész védelmében. A Tallóci családot még Luxemburgi Zsigmond emelte a bárók közé, s bízta meg a déli határ védelmével. Jelentősebb Tallóciak Tallóci Frank , szörényi bán Tallóci János, auránai perjel, nándorfehérvári kapitány Tallóci Matkó , dalmát-horvát bán Forrás Magyar katolikus lexikon Copella metae A Copella metae a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe, ezen belül a Lebiasinidae családjába tartozó faj. Előfordulása A Copella metae a dél-amerikai Orinoco és Rio Negro folyók felső szakaszaiknál található meg. Megjelenése Legfeljebb 3,4 centiméter hosszú. Életmódja A Copella metae trópusi, édesvízi halfaj, amely a folyók lassúbb folyású szakaszaiban él. A sűrű növényzetet kedveli. Tartása Ez a pontylazac kedvelt akváriumi hal. Akváriumban: 23-27 °C-ot igényel, pH: 5,8-7,5 keménység: ?-25NK°. Koloratúrszoprán A koloratúrszoprán a legmagasabb fekvésű énekhang; a szoprán énekhang egyik altípusa. Terjedelme általában az c1-től f3 -ig (g3) tart. Jellemzői: rendkívül mozgékony, díszítéseket, futamokat könnyen éneklő női énekhang fajta. Tipikus példa rá a Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola művének az Éjkirálynő szerepe. Típusai Lírai koloratúrszoprán/Koloratúrszubrett - szerepkör Drámai koloratúrszoprán Szász Ferenc Andor Szász Ferenc Andor (Kisújszállás, 1931. december 16. – Budapest, 1989. május 11.) magyar matematikus. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait végig kitűnővel végezte Kisújszálláson, és 7,00 (kitűnő) átlaggal érettségizett. 1950-től matematika-fizika-ábrázolásgeometria-tanár szakos egyetemi hallgató a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1954-55-ös tanévben egyetemi tanársegéd az egyetemi Matematikai Intézetben (Kossuth Lajos Tudományegyetem). 1955-56-ban tanár a debreceni Csokonai Gimnáziumban. 1956-59 között Budapesten algebrából aspiráns dr. Fuchs László vezetése mellett. 1960. március 10-én: kandidátus. 1973. október 30-án: a matematikai tudományok doktora. Beosztások: 1968-ban: tudományos főmunkatárs, 1980. július 1-től: tudományos tanácsadó. A Bolyai János Matematikai Társulat (BJMT) tagja. Dolgozatok: algebra, ezen belül: gyűrűk, topológikus gyűrűk, radikálok, modulusok, Abel-csoportok, végtelen nem-kommutatív csoportok, félcsoportok, hálók, hálószemen rendezett grupoidok, univerzális algebrák és kategóriák elmélete témakörében. Családja Édesanyja Ádám Anna (†), édesapja Szász Károly (†), a Kisújszállási Gimnázium biológia-kémia-földrajz szakos tanára. Testvére: Anna (†). Első felesége: Anna, második felesége: Mária (†). Gyermekei: Andrea, András (†), Izabella. Unokái: Márton, Karina, Patrik. Könyvei Radikale der Ringe Radicals of Rings Művei elérhetők a Magyar Tudományos Művek Tárában. Második saratogai csata Az amerikai függetlenségi háborúban a gyarmatok első sikerüket Saratogánál érték el. Az első csata szeptember 19-én zajlott le, és a Gates tábornok vezette amerikai sereg győzelmével ért véget. A második saratogai csata, amire október 7-én került sor, szintén az amerikaiak győzelmével zárult. 1777 őszén John Burgoyne tábornok seregével New York ellen vonult, de az Ontario-tó vidékén a rossz terepen való menetelés felőrölte katonái harci szellemét. A fáradt angolokat a gyarmatok csapatai október 7-én Saratogánál körülzárták, így a tábornok a fegyverletétel mellett döntött. A Kanadából betört brit csapatok október 17-én kapituláltak. A saratogai győzelemnek inkább lélektani hatása volt, a háború végét nem hozta közelebb, de meghozta Franciaország végleges elkötelezettségét az amerikaiak oldalán. Ám az angolok ekkor még szilárdan tartották pozícióikat. Özkan Yıldırım Özkan Yıldırım (Sulingen, 1993. április 10. –) német-török labdarúgó, a Fortuna Düsseldorf középpályása. Gyurmán Adolf Gyurmán Adolf (Szászváros, 1813. április 26. – Pest, 1869. szeptember 15.) magyar újságíró, jogász, miniszteri tanácsos. Élete A gimnáziumot Gyulafehérváron, a bölcseletet Kolozsváron tanulta, majd 1832-től a pesti egyetem és a pozsonyi akadémia jogtudományi hallgatója volt. 1835-ben a magyar magánjogból vizsgát tett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt munkálkodott a Hazai és Külföldi Tudósításoknál, a Jelenkornál, majd Kossuth Pesti Hírlapjánál is. A szabadságharc idejében a magyar kormány Közlöny című hivatalos folyóiratának szerkesztője lett. Gyurmánnak nagy tekintélye volt a szabadságharc kormányférfiai előtt, amit főleg külpolitikai, történelmi és földrajzi tájékozottságával érdemelt ki. Kossuth kormánya 1849-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki. A szabadságharc bukása után törökországi menekült lett belőle, Kossuth Lajossal és kíséretével emigrált. Kossuth Lajos emigrációjában sem nélkülözhette legfőbb külpolitikai szakértőjét, s magához kérette Kütahyába, s kísérője volt angliai, majd amerikai körútján is. Gyurmán 1851-től New York városában élt, tökéletesen megtanult angolul, írt az angol nyelvű lapokba és szerkesztett egy német nyelvű hírlapot is, a Demokratischer Völkerbund címűt, amely az 1851 végén megszűnt Neue Newyorker Deutsche Zeitung utódja lett 1852 január 1-től. Gyurmán szót emelt az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban uralkodó rabszolgatartás ellen, ezzel mintegy az USA belügyeibe avatkozott, s Kossuth Lajost is kínos helyzetbe hozta, akit azután a déli államokban fenntartással, olykor nyílt ellenszenvvel fogadtak. Gyurmán 1854-től Londonban élt, itt a francia, olasz és német nyelvből leckéket adott és a Times magazin munkatársa lett. 1861-től a londoni Cromwell akadémián történelmet tanított. 1863-ban megnősült és visszatért Magyarországra, ezután dolgozott a Pesti Napló és a Budapesti Közlöny szerkesztőségében. Az angol és amerikai viszonyokat igen jól ismerte és ezekkel szeretett foglalkozni. Liberális demokrata, az 1867-es kiegyezés szószólója volt. Halálát orbánc okozta. Művei Negyedik László, szomorújáték öt felvonásban . Pest, 1840. (Eredeti Játékszin 8., a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-jutalmában részesült; cenzúrai kézirata a Magyar Nemzeti Múzeumban van.) Magyar szózatok . Hamburg, 1847. (A radikális párt megbízásából írta névtelenül. Tartalma: Adatok az országos védegylethez. A magyar conservativ párt és a nemzetiség. Illustrálta Bábolnai Mihály 1846. Népképviselet.) Henrik és Vilhelmina c. 3 felvonásos szomorújátékát Gyulán 1836. május 16-án és Esztergomban november 21-én adták elő. Naplóját, levelezéseit halála előtt kevéssel elégette, pedig, mint mondják, igen sok levele volt az emigráció több tagjától; A szobrász és az Epikureus, vígjáték 3 felvonásban, 1840., Csák Máté c. színművének töredéke, ifjúkori költeményei és egy angol-magyar szótár, melyet az E betűig végezhetett el, maradt meg. Két röpirata: Offenes Sendschreiben an den jugendlichen Herrscher Oesterreichs és Oesterreich und Ungarn csak címeik után ismeretesek; állítólag még több röpiratot is írt névtelenül. Cabra de Mora Cabra de Mora település Spanyolországban, Teruel tartományban. Cabra de Mora Alcalá de la Selva községgel határos. Lakosainak száma 64 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hegybíró A hegybíró Magyarországon a hegyközség választott végrehajtó vezetője a magyar bortermelés köztestületi rendszerében. Hegybíróvá csak a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény által meghatározott szigorú követelményeknek megfelelő személy választható. Eszerint a hegybírót a hegyközség tagjainak közgyűlése választja a többi tisztségviselővel együtt. Ő felel a közgyűlés és a választmány határozatainak a végrehajtásáért és a közigazgatási ügyekért és tisztségénél fogva tagja a hegyközség választmányának. Ő készíti elő a közgyűlés és a választmány üléseit, ő viszi a hegyközség adminisztrációs ügyeit, gyakorolja a munkáltatói jogokat a hegyközség alkalmazottai felett és ő jár el a hegyközség felelősségi körébe tartozó közigazgatási ügyekben. Harmadik személy, illetve a hatóságok felé azonban nem ő képviseli a hegyközséget, hanem a közgyűlés által választott hegyközségi elnök. Az egymással határos hegyközségek, amelyekhez külön-külön kevesebb, mint 400 hektár szőlő tartozik, közös körhegybíróságot alakíthatnak, amiről a közgyűlés dönt. Az ilyen körhegybírónak minden hozzá tartozó hegyközség választmányának ülésein részt kell vennie és ott beszámolnia. Hegybíró csak olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár lehet, aki "a szőlészet és borászat területén szakmai felkészültséggel és gyakorlati jártassággal rendelkezik". 1999. január 1. óta pedig még közigazgatási alapvizsgával is rendelkeznie kell (vagy meg kell ígérnie, hogy legkésőbb egy éven belül leteszi – és ezt meg is kell tennie). Smokrić Smokrić falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Lovinachoz tartozik. Fekvése Gospićtól légvonalban 32 km-re, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3 km-re, közúton 4 km-re északkeletre a Likai karsztmező délkeleti részén, a Likai-középhegység lábánál fekszik. Története A török 1527-ben szállta meg a Lika területét, melynek lakossága elmenekült. Az újratelepítés első szervezője Marko Mesić volt aki 1691 és 1712 között lényegében teljesen újratelepítette a területet. Az új lakosság többségét bunyevácok képezték akik a Tengermellék és Észak-Dalmácia területéről érkeztek. Lakói az otocsáni ezred keretében katonai határőrszolgálatot láttak el. A 18. század közepén Gospić székhellyel újraszervezték a likai határőrezredet és a század székhelye Lovinac lett. A katonai közigazgatás 1881-ben szűnt meg, amikor a területet integrálták a polgári közigazgatásba. Megalakult Lika-Korbava vármegye és benne Lovinac község, melyhez Smokrić is tartozott. 1857-ben 792, 1910-ben 793 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gračaci járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Iskoláját 1953-ban a kevés gyermek miatt bezárták, az itteni tanulók ezután Lovinacra jártak iskolába. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát volt. A honvédő háború során még ez év szeptemberében elfoglalták a szerb szabadcsapatok. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án foglalta vissza a települést. A falunak 2011-ben 23 lakosa volt. Mikkel Beckmann Mikkel Beckmann (Virum, 1983. október 24. –) dán válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Hobro IK játékosa. Sikerei, díjai Nordsjælland Dán bajnok : 2011-12 APÓEL Ciprusi bajnok : 2012-13 Zöldségmesék A Zöldségmesék (eredeti cím: VeggieTales) színes, amerikai televíziós számítógép-animációs sorozat, melynek alkotói és főszereplői Phil Vischer és Mike Nawrocki. Amerikában 1993. december 21-én mutatták be először, Magyarországon az RTL Klub vetítette 2005-ben. Befejező A Noah's Ark című epizód megjelenése után a Big Idea nem mutatott be újabb terveket a további Zöldségmesék DVD-videókról, amelyek látszólag kizárólag a Netflix sorozatra koncentráltak. 2017 júniusában Mike Nawrocki megjelent a „Today's Life” keresztény show-n, és miközben nem állította, hogy már nem része a nagy ötletnek, azt állította, „ha valaha is lehetőségem van arra, hogy valamit Zöldségmesékkel, szeretnék csinálni.” A 2018-as Christian Worldview Film Festivalon (Keresztény Világnézeti Filmfesztivál magyarul) az Egyesült Államokban Mike Nawrocki megerősítette, hogy már nem dolgozik a Zöldségmeséken, és nincs semmi új a termelésben. Elutasítja az elméleteket, hogy 2018-ban új DVD-videót fognak készíteni. Phil Vischer kijelentette, hogy nem jön vissza új epizódokra. Szereplők További magyar hangok : ? Az első (film) Az első 1944-ben bemutatott fekete-fehér magyar filmdráma, amely Kerecsendi Kis Márton Az első című 1943 novemberében bemutatott színdarabja alapján készült. A játékfilmet Cserépy László rendezte, a főszerepben Szeleczky Zita, Páger Antal, Kiss Ilona és Rajczy Lajos játszik. Az alkotás a Magyar Filmiroda Rt. (MAFI) műtermében és laboratóriumában készült el a hangmérnökként közreműködő Pulváry Károly által kifejlesztett Pulváry-hangrendszer segítségével. Az 1944 júliusa és augusztusa között gyártott filmdráma bemutatójára 1944. október 1-jén került sor Budapesten. A film egy gyerek születéséért életveszélyes műtétre kényszerülő meddő asszony drámáját dolgozza fel. Az első számít az utoljára bemutatott, Magyarországon készült játékfilmnek, amiben a Szabó feleségét alakító Szeleczky Zita 1945-ben bekövetkezett emigrációja előtt szerepet vállalt. A filmet a szociális mondanivalójú filmkészítés első magyarországi képviselőinek egyikeként tartják számon, emellett az 1945 előtti magyar filmgyártás egyik legutolsó darabjának számít. Az alkotás bemutatását követően rendkívüli sikereket ért el. Szereplők Szeleczky Zita – Lidi, Szabó felesége Páger Antal – Balog István, halászmester Kiss Ilona – Piroska, leányanya Rajczy Lajos – Szabó Imre, asztalosmester Vaszary Piri – Lidi anyja Halász Géza – fiatalúr, földbirtokos Romváry Gertrúd Simon Marcsa Bánky Róbert Bánky Elemér Bodnár Jenő Danis Jenő – Józsi bácsi Gárday Lajos – Jani bácsi Hidassy Sándor Ihász Aladár Laurisin L. Makláry Zoltán – Vajek úr, asztalossegéd Cselekménye A vidéki asztalosmesterként dolgozó Szabó Imre (Rajczy Lajos) minden vágya egy utód, azonban fiatal feleségének, Lidinek (Szeleczky Zita) ennek ellenére sem lehet gyereke, meddőségén legfeljebb egy életveszéllyel járó operáció segíthetne. Közben megérkezik a faluba Piroska (Kiss Ilona), a fiatal summáslány, aki az asztalos egykori szeretője volt, és a férfi tudta nélkül megszülte gyermeküket, akit magával hoz. Lidi, aki még mit sem sejt a korábban történtekről, meghívja az otthonába Piroskát és gyermekét, majd örömmel felajánlja, hogy vigyáz a kisdedre, mialatt anyja dolgozik. A szemrevaló leányanya, Piroska egyaránt megtetszik a fiatal földbirtokosnak (Halász Géza) és Balog Istvánnak (Páger Antal), a sokgyermekes halászmesternek, valamint újra föllobbantja az asztalosmester szenvedélyét is. A féltékenységtől felháborodott fiatalasszony, Lidi –, miután megtudja, hogy az ő férje Piroska gyermekének édesapja, – azonnal rászánja magát a veszélyes operációra. Ezalatt az asztalosmesterben felébred a lelkiismeret-furdalás, amelynek köszönhetően berohan a kórházba, így az utolsó pillanatban sikerül megakadályoznia a végzetes műtétet. Piroska félreáll Szabó és felesége útjából, gyermekét a házaspár gondjaira bízza, majd hozzámegy a halászmesterhez. Megjegyzések Mint Kerecsendi Kiss Márton. Mint Apáti Imre. Mint Pulvári Károly. Mint Vaszary Piroska. Mint Romváry G. Mint Simon M. Mint v. Bánky R. Mint Bánky E. Mint Bodnár J. Mint Daniss J. Mint Gárday L. Mint Hidassy S. Mint Ihász A. Mint dr. Laurisin L. Mint Makláry Z. Vilmos osztrák herceg Ambiciózus Vilmos (Bécs, kb. 1370. – Bécs, 1406. július 15.) osztrák uralkodó herceg, Belső-Ausztria (Karintia, Krajna és Stájerország) hercege. 1403-ban korábbi sógorával, Luxemburgi Zsigmonddal szemben trónkövetelőként lép fel Magyarországon. Élete III. Lipót és Visconti Viridis milánói hercegnő legidősebb fiaként látta meg a napvilágot 1370 körül. Hedviggel, Nagy Lajos magyar király lányával jegyezték el. Ám Hedviget 1384-ben lengyel királynővé koronázták. A lengyel főurak pedig nem akarták ezt a házasságot, így elérték az eljegyzés felbontását és hozzáadták Hedviget Jagelló Ulászló litván nagyfejedelemhez. Hedvig haláláig a királynő törvényes férjének tekintette magát Jagellóval szemben, és csak Hedvig halála után vette feleségül a szintén Anjou-házi Johannát, II. Károly nápolyi és magyar király lányát, a későbbi nápolyi királynőt (1373 – 1435), aki Hedvig és Nagy Lajos közeli rokona volt. A házasságukból nem származott gyermek. 1404-ben unokatestvére, IV. Albert, halála után Vilmos megpróbálta egyesíteni egész Ausztriát, a trónörökös V. Albert kiskorúsága alatt, de terve nem vált valóra. Vilmost a bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájába temették. Neuhof an der Zenn Neuhof an der Zenn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1756 fő (1987. május 25.). Neuhof an der Zenn Dietenhofen községgel határos. Zöldségmesék a városból A Zöldségmesék a városból (eredeti cím: VeggieTales in the City) 2017-ben vetített amerikai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Tim Hodge, Bill Breneisen és Emily Jourdan rendeztek. Az animációs játékfilmsorozat zenéjét Terry Taylor, Robert D. Watson, Michael "Smidi" Smith és Scott Krippayne szerezték. A tévéfilmsorozat készítője a Big Idea Entertainment és a DreamWorks Animation TV, a forgalmazója az NBCUniversal Television Distribution és a Netflix. Műfaja filmvígjáték-sorozat. Amerikában 2017. február 24. és 2017. szeptember 15. között a Netflix-en adták, Magyarországon még nem mutatták be. Tell A tell (héber: �� - "domb”), mint régészeti szakkifejezés régi városokat rejtő törmelékhalmot, településdombot jelöl. A fogalmat elsősorban Mezopotámia és a Közel-Kelet régészeti kultúráira vonatkozólag használják. Ilyen dombok az egyébként sík vidéken hosszú idő, sokszor több ezer év alatt keletkeztek egy-egy város építéstörténete kapcsán. Az ilyen városokban a régi épületek bontásakor a törmeléket – többnyire vályog vagy égetetlen agyagtégla, kisebb részben égetett agyag és kő – nem hordták el, hanem elegyengették, s ennek a tetején építették fel az új épületeket. Több ezer év alatt a város lakószintje akár több tucat méterrel is kiemelkedhetett a környezetéből, ami a kényelmes romeltakarítás mellett a város védelmét is megkönnyítette, mintegy mesterséges fellegvárrá képezve azt. A városokon belül a gyakran újjáépített, sok építőanyagot tartalmazó egyszerű templomokból így keletkeztek a jellegzetes mezopotámiai teraszos vagy „toronytemplomok”, a zikkuratok előképei. Tellek Példák tellre: Tell Abu Habbah (sumér, Szippar), Irak Tell Abu Hatab (sumér Kiszurra), Irak Tell Abu Hurejra, mezopotámiai lelőhely; földművelés legkorábbi nyomai Tell Abu Sahrein (sumér Eridu) , Irak Tell Agrab, sumér, ma: Irak Tell Arqa, a neolitikum óta lakott, említik az Amarna-levelek , ma: Libanon Tell Astara (Aštartu), az Amarna-levelekben említik, ma: Szíria Tell es-Szultán ( Jerikó ) Egy 21 m magas domb mélyén 23 – egymás fölé épült – település maradványait tárták fel. Palesztina Tell Aszmar (sumér, Esnunna), Irak Tell el-Amarna (ókori egyiptomi Ahet-Aton ): az ókori Egyiptom lelőhelyei közül az egyik legismertebb, neve azonban megtévesztő: tell nem található a lelőhelyen, a közeli Et-Till falu neve miatt ragadt rá a tell. Tell ed-Dabaa (ókori egyiptomi Hut-waret, görögül Avarisz ), Egyiptom Tell el-Muqdam (ókori egyiptomi Taremu, görögül Leontopolisz), Egyiptom Tell Halaf, a neolit Halaf-kultúra lelőhelye, Szíria Tell Harmal (sumér, Shaduppum), a mai Bagdad területén, Irak West Hollywood West Hollywood város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 34 399 fő (2010). West Hollywood Los Angeles községgel határos. Népesség A település népességének változása: Huffman-kódolás A Huffman-kódolás karakterek (jelek, betűk, számjegyek) olyan kódolását jelenti, amelyben az egyes kódok nem azonos hosszúságúak (különböző számú bitből állnak) annak érdekében, hogy a szövegek átlagosan rövidebbek legyenek, mint az azonos hosszúságú kódoknál. Ez a karakterek gyakoriságának figyelembe vételével történik. A kódolás egy mohó stratégián alapszik, és az adattömörítésben igen hatékonyan használható. Az algoritmus A karaktereket gyakoriságuk szerint növekvő sorrendbe rendezzük egy sorozatba (a sorrend nem szigorúan növekvő, tehát lehetnek egyenlő értékek is). A gyakoriságokat többnyire százalékban adjuk meg. Ezután egy bináris fát építünk fel lépésről-lépésre a következő módon. Kiválasztjuk a sorozat két legkisebb gyakoriságú elemét, amely egy háromcsúcsú bináris fa két levele lesz (amelyeket a gyakorisággal címkézzük meg), majd ezekhez hozzárendelünk egy gyökeret, amelyet a két gyakoriság összegével címkézünk meg (lásd a) ábra). Ezután a két vizsgált elemet kitöröljük a sorozatból, és azok összegét beszúrjuk az érték szerinti megfelelő helyre. Ezután folytatjuk az előző műveletet mindaddig, amíg van elem a sorozatban. Természetesen, a folytatásnál felhasználjuk a már meglévő csúcsokat is, csak újabb elemeknél hozunk létre újabbakat. Az így felépített fában a levelek az eredeti karaktereknek (illetve azok gyakoriságának) felelnek meg. Az eredményül kapott fában, minden csúcs esetében címkézzük meg 0-val a belőle kiinduló bal oldali élt, 1-gyel pedig a jobb oldalit. A gyökértől egy adott levélig egyetlen út halad. Ezen út éleihez rendelt 0 és 1 címkéket sorrendben összeolvasva, megkapjuk a levélhez rendelt karakter kódját. Látható, hogy a gyakoribb karakterek kódja rövidebb, míg a kevésbé gyakoribbaké hosszabb lesz. Attól függően, hogy a bináris fa felépítésében egy adott lépésben melyik elem kerül balra és melyik jobbra, különböző eredményt kaphatunk, de ez nem befolyásolja a kapott kód hatékonyságát. Az algoritmus pontos leírása: Legyenek a gyakoriságok: f1 ≤ f2≤ ... ≤ fn . Ameddig a sorozat nem üres, végezzük el a következőket: Az eredményül kapott bináris fa éleit címkézzük meg a fentebb leírt módon, megkapva ezáltal az egyes karakterek kódját. Ha az i-edik levél gyökértől mért távolságát -vel jelöljük, akkor a Huffman-algoritmus által kapott fa esetében a összeg a lehető legkisebb. Ez biztosítja, hogy egy szöveg kódolása rövidebb lesz, mintha azonos hosszúságú kódot használtunk volna. Tulajdonképpen, bármilyen más kódolást használva, ennél jobb eredményt nem lehet elérni. A visszakódolást az teszi lehetővé, hogy egyik kód sem előszelete (prefixe, prefixuma) a többi kódnak. Így egy szövegben az első olyan kezdőszelet, amelyik egyenlő egy kóddal, egyértelműen meghatározza a kódolt karaktert. Ezt az algoritmust David A. Huffman (1925–1999) írta le először egy mesteri vizsgadolgozatban, és 1952-ben publikálta. Példa Az a, l, m, f, t és a szóköz (jelölése: ) karaktereket szeretnénk kódolni a Huffman-algoritmussal, megadva ezek gyakoriságát az alábbiak szerint: A gyakoriságokat növekvő sorrendbe rendezve: a következő számsorozatot kapjuk: 7, 8, 10, 15, 20, 40 Az első két elemből felépítjük az a) ábrán látható bináris fát. Ezt a két számot kihagyva, az összegüket beszúrva, a következőt kapjuk: 10, 15, 15, 20, 40 Itt most eldönthetjük, hogy az első vagy a második 15 felel meg a már létező csúcsnak. Tekintsük úgy, hogy az első (Ez a választás nem befolyásolja az eredmény hatékonyságát, a kapott kódot igen, de a hatékonyságot nem). Az újonnan kapott bináris fa a b) ábrán látható. A következő sorozat: 15, 20, 25, 40. Az innen kapott fa a c) ábrán látható. (Észrevehetjük, hogy az itt szereplő 15-nek új csúcs felel meg.) Innen kapjuk, hogy a sorozat most már: 25, 35, 40, és a megfelelő bináris fát a d) ábra mutatja. Ezek után az utolsó lépésre marad a következő sorozat: 40, 60. Az eredmény, amely már tartalmazza az élekhez rendelt címkéket is, az e) ábrán található. A fáról leolvashatjuk a megfelelő kódokat: Az „alma a fa alatt” szöveg kódolása: 1 001 0001 1 011 1 011 0000 1 011 1 001 1 010 010 (A szóközöket csupán azért tettük ki, hogy a karaktereket jól elkülönítsük, ezek nem elemei a kódolt szövegnek.) Ha az utolsó lépésben a 40 lett volna a bal oldali csúcs, akkor a kódok így alakultak volna: Angol labdarúgó-szövetség Az angol labdarúgó-szövetség (hivatalos nevén egyszerűen A Labdarúgó-szövetség; angolul: The Football Association, rövidítve The F.A.) Anglia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1863-ban alapították. A szövetség szervezi az angol labdarúgó-bajnokságot, valamint az FA-kupát. Működteti az angol labdarúgó-válogatottat, valamint az angol női labdarúgó-válogatottat. Története Angliában a labdarúgás az iskolákban lett először ismert, ám eleinte mindenhol az ott helyben kitalált szabályok szerint játszottak. 1848-ban a Cambridge-i Egyetem diákjai létrehoztak egy egységes szabályzatot melyet idővel egyre több helyen elfogadtak és alkalmaztak. 1862-ben 12 labdarúgócsapat megpróbálkozott egy egységes rendszer megalapításával, ám ez nem jött létre. A rendszer létrejöttében nagy szerepet játszott Ebenezer Cobb Morley, aki az FA egyik alapítója is volt. 1983-ban a Bell's Life című újságban javaslatot tett rá, hogy alakuljon egy szövetség amely az angol futballt egységesíti. Az első főtitkára lett az FA-nek és később a második elnöknek is őt választották meg. 26761 Stromboli A 26761 Stromboli (ideiglenes jelöléssel 2033 P-L) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Nevét a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Stromboli sziget után kapta. A Ferencvárosi TC 2018–2019-es szezonja Ez a szócikk a Ferencvárosi TC 2018–2019-es szezonjáról szól, amely sorozatban a kilencedik, összességében pedig a 115. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A szezon 2018. július 12-én kezdődik, és 2019. május 19-én ér majd véget. A klub fennállásának ekkor volt a 120. évfordulója.Az előző szezon ezüstérmeseként jogot szerzett az Európa-liga selejtezőkörében való indulásra. Az európa-liga első selejtező mérkőzésén, 2018. július 12-én, a Groupama Arénában az izraeli Makkabi Tel-Aviv csapatát fogadta (1–1). Az európa-liga első selejtező visszavágó mérkőzésén, 2018. július 19-én, a Netánjaban az izraeli Makkabi Tel-Aviv csapata ellen lépett pályára (1–0). Ezzel pedig nem sikerült nyernie és tovább jutnia a nemzetközi kupában. Jelenlegi keret A teljes keret 2018. július 8-i szerint A félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Átigazolások Érkezők 2018. évi nyári átigazolási időszak, 2019. évi téli átigazolási időszak Összes kiadás: € Utánpótlásból felkerültek 2018. évi nyári átigazolási időszak, 2019. évi téli átigazolási időszak Összes kiadás: € Távozók Összes bevétel: € nettó bevétel: € Statisztikák Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. A csapat helyezései fordulónként, idővonalon ábrázolva. Játékvezetők HAL = Haladás; HON = Budapest Honvéd; KIS = Kisvárda; MEZ = Mezőkövesd; MTK = MTK; PAK = Paks; PUS = Puskás Akadémia; ÚJP = Újpest; VID = MOL Vidi; OTP Bank Liga 2018. június 27-én tartották az OTP Bank Liga 2018-2019-es férfi felnőtt nagypályás labdarúgó-bajnokság sorsolását a Magyar Labdarúgó Szövetség székházában. A szezon 2018. július 21-én indul és az új szabályok értelmében 2019. május 19-én zárul. Az NB I-et ezúttal is körmérkőzéses formában, 3×11 bajnoki forduló keretében bonyolítják le. A 23-33. fordulót úgy sorsolták ki, hogy a 2017-2018-as bajnokság 1-6. helyezettjeinek hatszor otthon és ötször idegenben, a bajnokság többi résztvevőjének pedig ötször otthon és hatszor idegenben kell játszaniuk. Győzelem Döntetlen Vereség Első kör A zöld-fehérek a tavasszal az utolsó játéknapon a bennmaradást biztosító Diósgyőr ellen próbálnak javítani a nemzetközi kupakiesés után. Thomas Doll együttesében rengeteg új játékos van, közülük jó néhányan már a Makkabi Tel-Aviv ellen, az Európa-ligában tétmérkőzésen is bemutatkoztak, várhatóan a bajnokin is játszanak majd. A zöld-fehérek az előző idényben kétszer is magabiztosan verték otthonukban a Diósgyőrt, a borsodiak még a Bódog-korszak elején, 2017 tavaszán tudtak pontot szerezni a Groupama Arénában. Ugyanakkor idén tavasszal pályaválasztóként legyőzték a Ferencvárost, amelynek az akkor elveszített pontok nagyon hiányoztak az idény hajrájában. A DVTK nem szerepelt jól a felkészülési mérkőzéseken, de hívei kiegyeznének azzal, hogy a rossz főpróba után sikeres előadás következzen. Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Frimpong, Blažič, Heister — Szpirovszki, Leandro — Varga R. (Finnbogason 82'), Lanzafame (Petrjak 69'), Gorriarán (Rodríguez 76') — Böde • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Takács Zs., Csernik, Lovrencsics B. • Vezetőedző: Thomas Doll Diósgyőr: Antal — Eperjesi, Lipták , Tamás M., Forgács (Bárdos 71') — Hasani, Mazalović, Busai (Vernes 85') — Makrai, Bacsa, Ugrai (Jóannidisz szünetben) • Fel nem használt cserék: Radoš (kapus), Tóth Barnabás, Nagy, Ivánka • Vezetőedző: Fernando Fernandez A Ferencváros szervezett középpályájának köszönhetően nemcsak irányította a játékot az első félidőben, hanem a vendégvédelem bizonytalanságait kihasználva gyakran került helyzetbe. A hazaiak öngóllal szereztek vezetést: a 14. percben Lanzafame indítása után Böde egy átvételt követően középre passzolt, ahol a menteni igyekvő Tamás Márk ballal, hat méterről a saját kapujába húzta a labdát; (1–0). Alig tíz perccel később már kettővel vezettek a hazaiak: az oldalvonal mellől Gorriarán indította Marcel Heistert, aki futtából, 14 méterről, ballal kilőtte a kapu bal alsó sarkát; (2–0). A diósgyőriek támadójátéka esetleges és veszélytelen volt, ám váratlanul szépítettek: a 45. percben Makrai passza után Bacsa Patrik lefordult Lovrencsics Gergőről, majd 8 méterről, ballal, Dibusz fölött a kapu közepébe emelte a labdát; (2–1). Még a szünet előtt ismét kettőre növelte a különbséget a Ferencváros: a hosszabbítás első percében, a 46. percben Lanzafame és Varga kényszerítőzött, majd előbbit Eperjesi lerántotta a tizenhatoson belül, Andó-Szabó habozás nélkül büntetőt ítélt. A válogatott szélső, Varga Roland félmagasan a kapu jobb oldalát vette célba, Antal viszont odaért, a kapusról középre kipattanó labdára a büntetőt elvégző támadó csapott le a leggyorsabban, s az öt és feles vonaláról, jobbal a bal alsóba passzolt; (3–1). A második félidőben bátrabb támadójátékot vállalt fel a vendégcsapat, ennek eredményeként sikerült a hazai térfélen tartania a labdát és helyzeteket kidolgoznia, de újabb gólt mégis a Ferencváros ért el egy kontra végén: a 68. percben Leandro balról ívelt a tizenhatoson belülre, ahol Varga Roland egy pattanás után tíz méterről, előrevetődve, csukafejessel fejelt, a labda pedig a jobb oldali kapufáról a kapuba pattant; (4–1). A hátralévő időt sikerrel védekezték ki a házigazdák, az eredmény már nem változott. A Diósgyőr vendégként a legutóbbi öt meccsén nem szerzett pontot az NB I-ben. A Groupama Arénában a Diósgyőr a legutóbbi három alkalommal összesen tíz gólt kapott. A legutóbbi diósgyőri siker óta a Fradi tízmérkőzéses hazai veretlenségi sorozatot épített ki a DVTK-val szemben (8 győzelem, 2 döntetlen). A Ferencváros 12 mérkőzéses bajnoki veretlenségi sorozatban van, igaz, a győzelmek száma csak 5, a 7 döntetlen meg tulajdonképpen a tavalyi bajnoki aranyérmébe került Thomas Doll csapatának. A Ferencváros 2018-ban eddig 29 gólt ért el a hazai bajnoki mérkőzésein, a kilenc találkozó átlaga jobb, mint meccsenként három. Varga Roland az előző idény nyitányán is szerzett gólt, de akkor csak egyet, nem is nyert a Ferencváros. A bajnokságban a Ferencváros sorozatban 13. mérkőzésén maradt veretlen, pályaválasztóként pedig már 21 találkozó óta nem kapott ki. A zöld-fehérek az előző idény utolsó fordulójában, Balmazújvárosban az azóta a Haladáshoz igazolt Tamás László öngóljával kerültek előnybe. Most Tamás Márk vétett öngólt ellenük. Thomas Doll együttesében hat, a nyáron érkezett futballista szerepelt (Frimpong, Heister, Finnbogason, Lanzafame, Petrjak, Rodriguez). Marcel Heister értelemszerűen az első gólját szerezte az OTP Bank Ligában. Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Frimpong (Varga R. 45+6'), Blažič, Heister — Szpirovszki, Leandro, Petrjak — Lanzafame, Böde (Finnbogason 73'), Bőle (Csernik 59') • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Takács Zs., Rodríguez, • Vezetőedző: Thomas Doll MTK Budapest: Kicsak — Deutsch (Balogh 6'), Szelin, Pintér, Katona — Vass Á. —Kulcsár (Farkas 62'), Bognár (Torghelle 69'), Kanta , Vass P. — Lencse • Fel nem használt cserék: Varga B. (kapus), Vogyicska, Takács R., Ramos • Vezetőedző: Feczkó Tamás Thomas Doll csapata a mezőny egyik százszázalékos együttese, előbb a Diósgyőrt otthon, majd az MTK idegenben verte meg, egyaránt 4–1-es győzelmet aratva. A hazai mérlege kitűnő, tavaly augusztus 12., a Paks elleni döntetlen óta tizenöt bajnoki mérkőzéséből csupán kettőt nem nyert meg. Tavasszal a Haladást csak szoros mérkőzésen, 2–1-re győzte le. A szombathelyiek Kispesten vereséggel kezdtek, majd az Újpest ellen otthon döntetlent játszottak, így egy szerzett ponttal állnak. Vendégként a Haladás a legutóbbi négy bajnokiját elveszítette, hármat ezek közül a fővárosban. Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Botka, Blažič, Heister — Leandro (Csernik 87'), Szpirovszki — Varga R. (Böde 68'), Petrjak, Bőle (Finnbogason 81') — Lanzafame • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Takács Zs., Rodríguez, • Vezetőedző: Thomas Doll Haladás: Király — Habovda, Kolčák, Beneš, Bošnjak — Jagodics M., M. Grumics (Németh Milán 84') — K. Mészáros, Rácz B. (Halmosi 68'), Gaál — Rabušic (Bamgboye 64') • Fel nem használt cserék: Rózsa (kapus), Tamás L., Schimmer, Németh Márió • Vezetőedző: Michal Hipp Az első félidő egyetlen veszélyes gólhelyzetéből vezetést szerzett a Ferencváros: a 23. percben Bőle remek passzát Varga Roland az ötös jobb sarka elől jobbal felvarrta a léc alá, a kapu rövid felső sarkába; (1–0). A félidő fennmaradó idejében a két tizenhatos között folyt a játék közepes tempóban. A középpályán mindkét csapatnak többször sikerült átvinnie az akcióit, de a létszámfölényben lévő védelmek már megálljt parancsoltak a támadásoknak. A második félidő elején egyenlített a Haladás: a 49. percben Karol Mészáros is szépen megy el, ő a jobbon, egy csel után jobbal visszagurít Gaál Bálintnak, aki jobbal az ötös jobb sarka elől a kapu jobb alsó sarkába lő; (1–1). Az egyenlítő találat pár percre megzavarta a hazaiakat, Lovrencsics Gergő harcossága és Varga önzetlensége azonban újabb ferencvárosi gólt eredményezett, az előző szezon gólkirálya, a nyáron a Budapest Honvédtól szerződtetett Lanzafame pedig ötödik tétmérkőzésén megszerezte első találatát új csapatában: az 53. percben Lovrencsics labdát szerez a 16-os előtt, indítja Vargát, aki a 16-oson belülről visszagurít Davide Lanzafame elé, az olasz meg jobbal 11 méterről, félmagasan a kapu jobb sarkába emel; (2–1). Tíz perccel később aztán a másodikat is belőtte: a 63. percben Davide Lanzafame jobbal a jobb alsó sarokba lő, Király balra vetődött el; (3–1). A hátralévő időben a Ferencváros kézben tartotta az irányítást, a Haladás viszont nem tudott megújulni, így kétgólos vereséggel távozott az Üllői útról. A Ferencváros megőrizte százszázalékos mérlegét a bajnoki szezonban – a három fordulóban 11 gólt szerzett Thomas Doll csapata –, míg a hazai pontvadászatban immár 22 összecsapás óta tart a veretlenségi sorozata. A Ferencváros három győzelemmel kezdte a szezont, erre legutóbb két éve, 2016-ban volt példa. Akkor tíz szerzett gól állt a csapat neve mellett (most tizenegy…), s a Haladás és a Diósgyőr ugyancsak a legyőzöttek között volt. Thomas Doll csapata az eddigi tíz idei hazai bajnokijából heten legalább három gólt szerzett. Varga Roland három bajnoki meccsen négy gólt szerzett, ez a legjobb sorozata tavaly szeptember óta. Idén áprilisban is szerzett gólt három egymást követő bajnokiján. Davide Lanzafaménak ez volt az első két gólja az OTP Bank Ligában, ferencvárosi játékosként. A magyar élvonalban 70 bajnokin 36 gólt ért el, ez éppen jobb 0,5-ös átlagnál. A Haladás az első három fordulóban két piros lapot kapott. Priskin Tamás az első, Jagodics Márk (87. perc) a harmadik fordulóban. Gaál Bálint az első gólját szerezte a Haladás tagjaként a visszatérése óta. Az előző idényben, a Vasas játékosaként is lőtt gólt a Ferencvárosak. A Haladás a legutóbbi öt idegenbeli bajnoki mérkőzését elveszítette. Az újonc kisvárdai klub története első hazai élvonalbeli mérkőzése előtt áll. Ezen a találkozón a tabella utolsó helyezettje játszik az elsővel, de nem árt tudni: a két csapat legutóbbi tétmérkőzésén, tavaly ősszel, ugyancsak Kisvárdán, a Magyar Kupában, a hazaiak 1–0-ra legyőzték az akkor a sorozatban címvédő zöld-fehéreket. A Kisvárda rosszul kezdte a bajnoki szezont, eddigi győzelem, sőt szerzett gól nélkül áll. A Ferencváros ezzel szemben háromból három bajnoki mérkőzést nyert meg, hazai pályán a Diósgyőr és a Haladás, vendégként az MTK gárdáját győzte le, összesen tizenegy gólt szerezve. Thomas Doll együttesével kapcsolatban e találkozó előtt az egyetlen negatívum: a fővárostól távol tavaly november 18., a Paks elleni idegenbeli mérkőzés óta nem tudott nyerni. A Fradi még százszázalékos a bajnokságban, mind hazai pályán, mind idegenben kétszer nyert. Pályaválasztóként két találkozón összesen hét gólt szerzett, a Diósgyőrt 4–1-re, a Haladást 3-1-re verve. A Groupama Arénában nem szenvedett vereséget bajnoki mérkőzésen tavaly április óta. Vidéki csapat eddig csupán egyszer, 2016 őszén győzte le a Groupama Arénában bajnoki találkozón a zöld-fehéreket – éppen Csertői Aurél Paksa! A vendégek az első négy fordulóban háromszor is vendégként játszottak, majd a legutóbbi fordulóban az Újpestet fogadták, még nyeretlenek. A legutóbbi öt idegenbeli bajnoki meccsükön mindössze egy pontot szereztek. A Ferencvároshoz látogatva a legutóbbi három alkalommal veretlenek maradtak, csak a Vasasnak van jobb eredménysora az OTP Bank Ligában vendégként a Ferencváros ellen. A Paks egyszer, 2016. november 5-én tudta legyőzni idegenbeli bajnokin a Fradit (1–2). A Ferencváros mérlege ugyan pozitív hazai pályán a Paks ellen, ám érdekes, hogy a tolnaiak 11 vendégjátékukból hétszer ponttal vagy pontokkal tudtak távozni az FTC otthonából. Az eddigi 21 NB I-es mérkőzésből kilencet a Ferencváros, négyet a Paks nyert meg, 38, ill. 25 gólt lőve, nyolc bajnoki döntetlenre végződött. A hazaiaktól az Otigba (vádliműtét után), Böde (gyomorfájás), Frimpong (bordasérülés) trió sérült, a vendégektől Simon Ádám nem bevethető. Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Botka, Blažič, Heister — Leandro (Sigér 81'), Gorriarán, Szpirovszki (Bőle 59') — Varga R., Petrjak (Finnbogason 70') — Lanzafame • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Rodríguez, Csernik • Vezetőedző: Thomas Doll Paks: Nagy G. — Kulcsár D., Fejes, Lenzsér, Szabó J. — Papp, Kecskés, Bertus, Haraszti (Kővári 88'), Bartha (Vági 90+2') — Hahn (Simon A. 81') • Fel nem használt cserék: Rácz (kapus), Gévay, Nagy R., Horváth P. • Vezetőedző: Csertői Aurél A házigazda a 3. perc elején megszerezte a vezetést: Leandro ívelését Lanzafame látványos mozdulattal Kulcsár Dávid feje fölött Ivan Petrjak elé teszi, az az ötös bal sarka elől ballal félmagasan a kapu közepébe lő, a becsúszó Lenzsér is beleért még a labdába, a paksiak kapusának, Nagynak Gergelynek esélye sem volt; (1–0). Az FTC visszafogott tempó mellett megelégedett azzal, hogy az ellenfél térfelén járatta a labdát. A Paks hiába került hátrányba, a védekezésre koncentrált, támadásokat nem tudott vezetni. A félidő derekán Petrjak a kapufát találta el, majd később Botka lövését hárította Nagy Gergely bravúrral, ám a két hazai lehetőségtől eltekintve a kapuk nem forogtak veszélyben. A szünetre mégis váratlanul egyenlő állással vonulhattak a csapatok: Bertus balról ballal az ötösre és a csatár Hahn János fejére varázsolja a labdát, aki három hazai közül félmagasan a kapu jobb sarkába fejel, Botka és Blažič hibázott nagyot, Dibusz is a gólvonalon ragadt; (1–1). A második félidő elején még mindig érződött a hazaiak játékán a bekapott gól, eltelt 15 perc, amíg beszorították a vendégeket. A Paks azonban állta a rohamokat, fegyelmezetten védekezett, és kisebb megingásoktól eltekintve nem engedte kapuja közelébe az ellenfelet. A ferencvárosi szurkolók több alkalommal ütemesen kritizálták kedvenceiket, akik a hajrához érve egyre nagyobb elszántsággal rohamoztak, a győztes gólt azonban nem sikerült megszerezniük. Sőt, majdnem kikaptak: a 85. percben Haraszti ziccerben a keresztlécet találta el. A Ferencváros a hazai pontvadászatban immár 17 összecsapás óta veretlen. A Groupama Arénában a Fradi 2017 tavaszán kapott ki legutóbb, azóta 23 találkozón nem talált legyőzőre. A népligeti együttes azonban 2016 áprilisa óta képtelen legyőzni pályaválasztóként a Paksot: egy vereség mellett a legutóbbi három hazai bajnoki találkozón döntetlent játszott vele. A Paksé a leghosszabb aktív nyeretlenségi sorozat az élvonalban, Csertői Aurél csapata legutóbbi 9 meccsén nem tudott nyerni. Legutóbb május 5-én, a Vasas ellen szerzett három pontot a Paks. Idegenben hatmérkőzéses a paksi nyeretlenség; két vereség mellett harmadszor ért el döntetlent. A Paks a Ferencvároshoz látogatva a legutóbbi négy alkalommal veretlen maradt. A Ferencváros a legutóbbi négy hazai bajnoki döntetlenjéből hármat a Paks ellen ért el. Hahn János a legutóbbi négy, a Ferencváros elleni idegenbeli mérkőzésen gólt szerzett. Élvonalbeli találatai ötödét a Groupama Arénában a Fradi ellen érte el. A Paks továbbra is nyeretlen, de az első öt fordulóban négy idegenbeli mérkőzésen is túljutott. Thomas Doll elrontotta hibátlan mérlegét az OTP Bank Liga 2018–2019-es idényében. Pályaválasztóként döntetlent legutóbb a Vasas ellen játszott a bajnokságban, még áprilisban. Az ukrán Ivan Petrjak a harmadik góljánál tart, a házi góllövőlistán második Davide Lanzafaméval , csak Varga Roland (4) előzi meg őket. A Ferencváros 14 gólt szerzett eddig a bajnoki idényben, öt góllal többet, mint bármelyik riválisa, beleértve az egy mérkőzéssel kevesebb játszott MOL Vidit is. Ferencváros: Dibusz — Botka, Blažič, Leandro , Heister — Gorriarán (Sigér 81'), Szpirovszki (Bőle 71') — Varga R. (Böde 79'), Petrjak, Lovrencsics G. — Lanzafame • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Takács, Finnbogason, Csernik • Vezetőedző: Szerhij Rebrov Mezőkövesd: Dombó — Pillár, Silye, Szalai, Vadnai — Cseri, Meszhi, Tóth B. , Mevoungou — Vajda (Alves 71'), Drazsics (Koszta 71') • Fel nem használt cserék: Szappanos (kapus), Tóth M., Szakály D., Katanec, Hudák • Vezetőedző: Kuttor Attila Az első negyvenöt percben a találkozót ugyan a zöld-fehérben futballozó vendégek irányították, de ez a helyzetek számában nem mutatkozott meg. A fordulást követően a fővárosiak kerültek fölénybe, de a ferencvárosi drukkereknek elég volt annyi, hogy a Mezőkövesd néhány percre beszorította riválisát, máris ébresztőt kiáltottak kedvenceiknek. A hajrában szinte az utolsó pillanatig elmaradtak a nagy gólhelyzetek, a 91. percben azonban egy pillanatra kinyíltak a hazaiak, ezt pedig egy gyors kontrával büntették a vendégek. A befejező a csereként pályára lépett Böde volt, aki ezzel három pontot szerzett csapatának: a 91. percben labdát vesztett a Mezőkövesd a felezővonalnál, Petrjak középre játszott Lanzafaménak, aki visszaadta neki, az ukrán légiós az ötös közeléből, balról középre játszott, a csereként beállt Böde Dániel pedig 3 méterről, jobbal a hálóba továbbított; (0–1). Statisztikai érdekességek: Szerhij Rebrov győzelemmel mutatkozott be a Ferencváros vezetőedzőjeként. A zöld-fehérek sorozatban a harmadik idegenbeli bajnoki mérkőzésüket nyerték meg. Hasonló sorozatra 2015 szeptembere óta nem volt példa. Böde Dániel az első gólját érte el az őszi bajnoki szezonban. Legutóbb 2013-ban kellett várni a hatodik fordulóig az első Böde-gólra. A két csapat legutóbbi öt mérkőzését kivétel nélkül a Ferencváros nyerte. A legutóbbi négyen egyetlen gólt szerzett a Mezőkövesd. A hazaiak tíz emberrel fejezték a mérkőzést, Szalai Attila, aki az előző fordulóban (is) gólt szerzett, ezúttal piros lapot kapott a 93. percben. A Mezőkövesd a legutóbbi négy hazai meccséből egyet megnyert (a Paks ellen), hármat ellenben elveszített három fővárosi klub ellen (Újpest, Honvéd, Ferencváros), kivétel nélkül 1–0-ra. A borsodi sárga-kékek tavaly két győzelemmel kezdtek, aztán novemberig nyeretlenek maradtak. Most is győzelemmel kezdtek, de azóta négy mérkőzésen nyeretlenek. A Ferencváros mindössze egy mérkőzésen veszített pontot a mostani bajnoki idényben, igaz, azt éppen hazai pályán, a Paks ellen. Minden bajnoki találkozóján szerzett gólt. Szerhij Rebrov éppen a legnagyobb riválisnak tartott MOL Vidi ellen debütál hazai közönség előtt. A székesfehérváriak csak a középmezőnyben állnak, két mérkőzéssel kevesebbet játszottak a zöld-fehéreknél. Ugyanakkor a vesztett pontokat tekintve csak kettővel vannak a rivális mögött. A Vidi eddig egyszer játszott a bajnoki idényben vendégként, akkor kitett magáért, 3–0-ra verte a Hidegkuti Stadionban a Budapest Honvédot. A Ferencváros ellen még soha nem nyert a Groupama Arénában bajnoki mérkőzést, az egyetlen sikerét 2016. február 10-én egy Magyar Kupa-találkozón aratta. Mérkőzés előtti nyilatkozatok: Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Leandro , Blažič, Heister — Sigér — Bőle, Szpirovszki, Gorriarán (Varga R. 22'), Petrjak — Lanzafame (Finnbogason 82') • Fel nem használt cserék: Holczer (kapus), Takács, Böde, Csernik, Koch • Vezetőedző: Szerhij Rebrov Vidi: Kovácsik — Fiola (A. Hadžić 62'), Juhász , Vinícius, Tamás K. (Hangya 76') — Pátkai (Sós 70'), Nikolov, Huszti — Nego, Kovács, Lazovics • Fel nem használt cserék: Tujvel (kapus), Berecz, Stopira, Tóth • Vezetőedző: Marko Nikolics Miután a Ferencváros visszahúzódott a saját térfelére, a hazai játékosokat agresszívan letámadó fehérváriaknál volt többet a labda az első félidőben, de a vendégcsapat támadásainak többsége hatástalan volt. A házigazdák viszont a 14. percben kontra végén megszerezték a vezetést – Petrjak beadására Spirovski érkezett jó ütemben a hosszún –, majd a 35. percben Lovrencsics Gergő 24 méterről lőtt nagy gólt dropból egy szöglet utáni kipattanó lezárásaként. A szünet előtti hajrában Nikolov hasonlóan szép találatával csökkentette hátrányát a Vidi. A második félidőben kiegyenlítődött a mezőnyjáték, de a nagy iram mellett a kapuk ritkán forogtak veszélyben. A hajrához közeledve ismét fokozta a nyomást a vendégcsapat, amely Huszti szabadrúgásával egyenlített a 75. percben. A középpályás lövése nyomán a labda megpattant a sorfalon, de nem változtatott irányt. A hajrában az elfáradt hazaiaknak volt még ígéretes kontrájuk, a vendégeknek pedig lehetőségük a győztes gólra, de az eredmény már nem változott. A Ferencváros a magyar bajnokságban 19 találkozó óta veretlen. A Fradi az Üllői úton továbbra sem kapott ki 2017. április közepe óta. Mind a két csapat veretlen még a bajnoki idényben, a Ferencváros március 3., a Vidi június 2. óta nem kapott ki az OTP Bank Ligában. A két csapat egymás elleni mérkőzésén 2013. december 8. óta először fordult elő, hogy mindkettő legalább két szerzett gólig jusson. Akkor a Ferencváros 3–2-re győzött a Sóstói Stadionban. A zöld-fehérek egymást követő két hazai bajnoki mérkőzésükön nyeretlenek maradtak, hasonlóra legutóbb másfél éve, 2017 áprilisában volt példa. Néhány hónapon belül másodszor fordult elő, hogy a Ferencváros kétgólos előnye után nem nyerte meg bajnoki mérkőzését. Így járt június elején Balmazújvárosban (3–3) is. A MOL Vidi harmadszor nem nyert a mostani bajnoki idényben, mind a háromszor hátrányba került, úgy egyenlített. Először egyenlített viszont kétgólos hátrányból. Sztefan Szpirovszki három gólt szerzett eddig az OTP Bank Ligában. A legutóbbi kettőt a Vidi ellen. Gólt szerzett tavaly decemberben, a Groupama Arénában 3–1-re megnyert mérkőzésen is. Lovrencsics Gergő a tizedik találatát érte el a magyar élvonalban, 2017. szeptember 30. óta először talált a kapuba. Boban Nikolov a mostani szezonban először szerzett bajnoki gólt, egyébként magyarországi pályafutása során ez volt a negyedik gólja az OTP Bank Ligában. A rangadó góljainak a felét macedón válogatottak érték el: Nikolov és Szpirovszki. Huszti Szabolcs volt a mérkőzés egyetlen gólszerzője, aki korábban szerzett már gólt ebben a bajnoki idényben. Amióta visszaszerződött Magyarországra, csak fővárosi csapatoknak lőtt gólt a bajnokságban: Újpest, Honvéd, Ferencváros. Komoly hagyományokra visszatekintő párharc a Budapest Honvéd és a Ferencváros rangadója, hiszen csak a kispestiek pályaválasztása mellett találkozott már 102 alkalommal a Honvéd és a Fradi. Igaz, a Kispest pályaválasztói joga ellenére az első öt „hazai” mérkőzésre az FTC otthonában került sor, majd 1921 októberében, a Sáfrány utcán volt először valódi hazai meccse a piros-feketéknek, amely 0–0-ra végződött. 1954-től kezdve a Népstadion adott otthont az összecsapásoknak, majd 1987-től kerültek vissza véglegesen a meccsek a csapatok tényleges otthonába. Ami pedig a legújabb időszakot illeti, 2016 tavaszán, Baráth bombájával és Vasziljevics góljával 2–1-re diadalmaskodott a Honvéd, majd 2017 tavaszán szintén 2–1-es győzelmet arattak Zsótér és Eppel góljaival, a zöldek találata Moutari nevéhez fűződik. Az eddigi utolsó rangadó 1–1-es döntetlent hozott. A vendégek gólját Blažič, a Honvédét Lanzafame szerezte. A Honvéd eddig 37 hazai győzelmet aratott. Mérkőzés előtti nyilatkozatok: Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blazic, Leandro, Heister — Sigér, Spirovski — Varga R. (Otigba 62'), Bőle (Csernik 88'), Petrjak — Lanzafame (Böde 73') Honvéd: Gróf — Batik, Kamber, Baráth — Heffler (Kukoc 74'), Nagy G., Pilík (Banó-Szabó 59'), Gazdag, Holender — Danilo, N'Gog (Tischler 64') A kezdés előtt egyperces gyászszünetet tartottak Géczi István emlékére, a Ferencváros olimpiai ezüstérmes kapusa szeptember 10-én, 74 évesen hunyt el. Az első félidőben a Honvéd bátran letámadta ellenfelét, a ferencvárosiak így jobbára a mezőnyben adogattak. A vendégek a 16. percben egy labdaszerzés után egy gyors kontrából vezetést szereztek: Sigér Dávid indította remekül a felezővonal környékéről a bal oldalról középre beinduló Petrjakot, aki a védők asszisztálása mellett néhány lépés után, 16 méterről szépen gurított el a kimozduló Gróf mellett a jobb alsóba; (0–1). A kispestiek mezőnyben egyenrangú partnerei voltak a ferencvárosiaknak, de a házigazdák előtt csak egy lehetőség adódott a gólszerzésre, akkor N'Gog előbb legyűrte Leandrót, lövése azonban elakadt Dibuszban. A második játékrészben fokozta a nyomást a vendéglátó, a Ferencváros beszorult a térfelére. A Honvéd fölénye azonban meddőnek bizonyult, Dibusznak nem kellett védenie. A hajrához közeledve cseréivel előbb a Honvéd, majd válaszként a Ferencváros váltott szerkezetet, de a játék képe és az eredmény sem változott. A Ferencváros - a mezőnyben egyedül - továbbra is veretlen, az éllovas két döntetlen mellett a hatodik sikerét könyvelte el. Mérkőzés utáni nyilatkozatok: A Ferencváros a második helyezett elleni győzelemmel megerősítette a vezető helyét, előnye négy pont a továbbra is közvetlenül mögötte álló Honvéddal szemben. A zöld-fehérek idegenben eddig százszázalékosok. Sorozatban négy meccset nyertek már meg, ilyenre három éve nem volt példa. Az ukrán Petrjak eddig a szezon nagy felfedezettje, a negyedik góljánál tart, csak Danilo szerzett nála többet, Varga Rolanddal közösen áll a házi góllövőlista élén. Dibusz Dénes , illetve a Fradi 301 perce nem kapott vendégként gólt a bajnokságban. A két csapat legutóbbi tíz párharcában egy döntetlen és egy Honvéd-győzelem mellett nyolc ferencvárosi siker született. Supka Attila együttese harmadszor játszott pályaválasztóként a Hidegkuti Nándor Stadionban . Kétszer veszített, szerzett gól nélkül. Igaz, az ellenfél a bajnoki címvédő MOL Vidi és a listavezető Ferencváros volt. Az első négy fordulóban kilenc gólt szerző Budapest Honvéd a legutóbbi négy mérkőzéséből csak a Debrecennek tudott gólt lőni. Igaz, a Lokinak hármat. Magyar kupa Az MLSZ szabályzatának értelmében, a nemzeti bajnokságokban (NB I, NB II, NB III) szereplő csapatok a kupasorozat 6. fordulójában, a legjobb 128 között kapcsolódnak be a versenybe. A versenykiírás szerint az NB I-es és NB II-es csapatok kiemeltek lesznek a sorsoláson, nem kerülhetnek össze egymással. A hatodik fordulóból (a főtábla első köréből) továbblépő együttesek 300 ezer, illetve 500 ezer forintot kapnak – attól függően, hogy döntetlen után vagy győzelemmel harcolják ki a továbbjutást. Győzelem Döntetlen Vereség 6. forduló (főtábla 1. forduló) 2018. szeptember 4-én az MLSZ székházában kisorsolták a 6. forduló párosításait, ebben a körben már csatlakoznak a sorozathoz az OTP Bank Liga és a Merkantil Bank Liga csapatai is. Az NB I-es és NB II-es csapatok kiemeltként szerepeltek a sorsoláson, vagyis nem kerülhettek össze egymással. Minden párosításban az alacsonyabb osztályú csapatok a pályaválasztók, míg azonos osztály esetében az elsőnek kihúzott csapat. A továbbjutás egy mérkőzésen dől el, a forduló hivatalos játéknapjai: szeptember 22. szombat és szeptember 23. vasárnap. Európa-liga Győzelem Döntetlen Vereség 1. selejtezőkör mérkőzés előtti edzői nyilatkozat: Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Blažič, Frimpong, Botka — Bőle, Szpirovszki — Gorriarán, Lanzafame (Leandro 75'), Varga R. (Petrjak 76') — Finnbogason (Böde 80') Ferencváros: Dibusz — Heister, Blažič, Frimpong, Lovrencsics G. — Bőle, Gorriarán, Lanzafame (Varga R. 80'), Szpirovszki, Petrjak (Böde 74') — Finnbogason Előszezon 2018. június 25-én hétfőn a játékosok az Ausztriában található Baden bei Wienben utaztak el edzőtáborba. Június 27-én szerdán a cseh Fastav Zlín ellen, míg 30-án a szlovák FC DAC 1904 ellen játszik a Ferencváros felkészülési mérkőzést. Felkészülési mérkőzések Nyár Ferencváros: Holczer (Varga Á. szünetben) — Botka (Lovrencsics B. szünetben), Takács, Frimpong (Blazics szünetben), Csernik–Gorriarán (Leandro 61'), Szpirovszki (Bőle 61'), Sigér — Georgijevics, Böde (Priskin szünetben) — Kundrák (Varga R. szünetben) mérkőzés utáni nyilatkozatok: Ferencváros: Dibusz (Varga Á. szünetben) — Botka (Takács 25'), Frimpong, Blazics, Leandro — Gorriarán (Pedro 61'), Szpirovszki — Varga R., Rodríguez (Sigér szünetben), Bőle (Kundrák szünetben) — Böde Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G. (Csernik szünetben), Frimpong (Takács szünetben), Blazics, Leandro — Gorriarán (Rodríguez szünetben), Szpirovszki (Pedro 65') — Varga R., (Finnbogason 65'), Sigér (Abdul (próbajátékos) 57'), Bőle — Böde (Kundrák 65') Habsburg Mária Anna magyar királyné Mária Anna spanyol infánső (spanyolul: María Ana de Austria, németül: Maria Anna von Habsburg), Madrid, 1606. augusztus 18. – Linz, 1646. május 13.); a Habsburg-házból származó spanyol infánsnő, III. Ferdinánd első feleségeként német-római császárné, magyar és cseh királyné. Élete Származása Apja III. Fülöp spanyol király (1578–1621), anyja Ausztriai Margit főhercegnő (1584–1611). Apja révén dédunokája volt V. Károly német-római császárnak, anyja révén I. Ferdinánd osztrák uralkodó főhercegnek, német-római császárnak, magyar és cseh királynak. Házassága és gyermekei 1631. február 20-án Bécsben férjhez ment III. Ferdinánd német-római császárhoz és magyar királyhoz, 1638. február 14-én Pozsonyban Jakusics György, akit III. Ferdinánd nevezett ki Veszprém püspökévé 1637-ben, Mária Annát Magyarország királynéjává koronázta. (Pálffy Géza történész legújabb kutatásai szerint a Szent Korona keresztje ezen alkalom során ferdülhetett el.) A házasságból hat gyermek született: Ferdinánd főherceg (1633. szeptember 8. – 1654. július 9.), apja még életében cseh és magyar királlyá koronáztatja, ám fiatalon meghal. Mária Anna főhercegnő (1634. december 23. – 1696. május 16.), hozzáment IV. Fülöp spanyol és portugál királyhoz . Fülöp Ágost főherceg (1637. július 15. – 1639. június 22.), gyermekként meghalt. Miksa Tamás főherceg (1638. december 21. – 1639. június 29.), gyermekként meghalt. Lipót főherceg (1640–1705), apját követően német-római császár , magyar és cseh király . Mária főhercegnő (1646. május 13.), születése napján meghalt. Mária Anna császárné 1646. május 13-án halt meg hatodik gyermeke, Mária születése után gyermekágyi lázban. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Titulusai Címei Örökös címe: Spanyol infánsnő Csehország királynéja: 1637. február 15. – 1646. május 13. A Szent Német-római Birodalom császárnéja: 1637. február 15. – 1646. május 13. Német királyné : 1636. december 22. – 1646. május 13. Magyarország királynéja: 1637. február 15. – 1646. május 13. Horvátország királynéja Ausztria uralkodó főhercegnéja: 1637. február 15. – 1646. május 13. 1950-es magyar vívóbajnokság Az 1950-es magyar vívóbajnokság a negyvenötödik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot április 30-án rendezték meg Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében, a párbajtőrbajnokságot május 7-én Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében, a kardbajnokságot május 14-én Budapesten, a Vasas Pasaréti úti vívótermében, a női tőrbajnokságot pedig április 23-án Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében. A törpék is kicsin kezdték A Törpék is kicsin kezdték (eredeti cím: Auch Zwerge haben klein angefangen) Werner Herzog német filmrendező 1970-es fekete-fehér filmje. A filmben, amelyet Lanzarote szigetén forgattak, kizárólag törpék szerepelnek. Cselekménye A film egy rejtélyes, a világtól távol eső intézetben játszódik, amelyről nem tudni, milyen céllal működik. Az elöljáró távollétében a törpék fellázadnak. A törpék féktelen tombolásba és mulatozásba kezdenek, például megölnek egy disznót, tányérokat, tojásokat törnek, ledöntenek egy pálmafát, felgyújtják a kerti dísznövényeket. Értelmezése Herzog filmjében a prótagoraszi mindennek mértéke az ember bölcsességet relativizálja. Mivel a filmben csak törpék szerepelnek, nem lehet őket más emberekhez viszonyítani, így elvesztik különbözőségüket. Ugyanez vonatkozik a cselekedetekre is, hiszen nem látunk mást, mint a törpék ámokfutását, az intézet "normális" működését nem ismerjük meg. A mértéket így a törpék határozzák meg a néző előtt. A filmben Werner Herzog művészetének számos eleme visszaköszön. Ezek közé tartozik például a kommunikációképteleség. A törpék dúlása egyfajta figyelemfelhívásként értelmezhető. A legkisebb, Hombre ki is mondja: ha rendesen viselkednek, akkor senki nem figyel rájuk, de ha rosszak, akkor mindenki megjegyzi őket. A filmben, csakúgy, mint Herzog más munkáiban, sok állat van: tyúkok, disznók, majom, teve. Mivel ezek gyakran nem saját világukban tűnnek fel, segítik a groteszk hatás megteremtését. A Törpék is kicsin kezdtékben különösen feltűnő ez a keresztre feszített majomnál, majd az alkotás végén feltűnő tevénél. Megjelenik a kör motívum is, amely Herzognál az élet folytonosságát, hiábavalóságát jelenti. A filmben egy vezető nélküli autó jár körbe-körbe az udvaron. Ilyen visszatérő elem a sors (a filmben az intézet rendje) elleni lázadás is. A film egyik előzménye a rendezőre nagy hatást gyakorló Freaks, amelyet Tod Browning forgatott 1932-ben. Ebben a torzszülöttek megítélésének igazságtalanságát egy különös átalakulás bizonyítja. Szintén hatással volt Herzogra a The Terror of Tiny Town westernparódia, amelyben csak törpék szerepeltek. Herzog a két filmmel szemben nem törekszik a nézővel elfogadtatni a törpéket, hanem éppen ellenkezőleg, eltávolítja őket. Wz. 35 Vis A Pistolet wz. 35 Vis (német jelölése 9 mm Pistole 35(p), angol forrásokban gyakran helytelenül Radomként is hívják) egy 9 mm-es, félautomata pisztoly. Eredetileg Piotr Wilniewczyc és Jan Skrzypiński tervezte 1930-ban a Łucznik fegyvergyárban, Radom városában, Kazimierz Ołdakowski irányítása alatt. A lengyel hadsereg 1935-ben rendszeresítette. A wz. 35 egyike a világ valaha gyártott legjobb maroklőfegyvereinek, a gyűjtők körében igen sokat ér. Történet A konstrukció az amerikai fegyvertervező, John Browning Colt M1911A1 pisztolyán alapul, a rövid csőhátrasiklásos elven működik, ahol a csövet a csőfaron és a szánon kialakított, egymásba illeszkedő hornyok reteszelik. A pisztoly egyes tulajdonságaiban különbözik az M1911A1 pisztolytól. Legjellemzőbb tulajdonsága a háromszög alakú markolat, amely szélesebb az aljánál, így jó fogást és ergonómiát biztosít. A jobb oldali markolathélyon egy háromszögben elhelyezett VIS felirat olvasható, a bal oldalin pedig az FB (Fabryka Broni - fegyvergyár) betűk láthatóak. A pisztoly az 1930-as év végére készült el, 1931 elejére pedig az első pisztolyok készen álltak a tesztelésre. Kezdetben jelölése a WiS volt (a lengyel tervezők neveinek mozaikszavából), később a jelölést megváltoztatták Vis-re, mely latinul erőt jelent. A teszteken a fegyver nagyon pontosnak és könnyen kezelhetőnek bizonyult (súlyánál és méreténél fogva a legtöbb visszaható erőt elnyelte és nem adta tovább a lövőnek), emellett pedig megbízható maradt több mint 6000 lövés leadása után is. A Vis pisztolyt tekintették korának legjobb katonai maroklőfegyverének. A gyártást a radomi állami fegyvergyárban kezdték az 1935-ös év végén, a következő évben pedig már a lengyel gyalogság és lovasság alap lőfegyvere lett. Ezt követően további egységeket szereltek fel vele, majd 1942-re minden más pisztolyt kivontak a szolgálatból. 1938 közepére már a páncélos- és a légierő is megkapta a fegyvert. A lengyelországi hadjárat előtt hozzávetőleg 49 400 (a 90 000 megrendeltből) darabot szállítottak le a hadseregnek. Kisebb mennyiségben gyártottak .45 ACP változatokat is, 7 töltényes tárral, de nagyobb sorozatgyártást nem ért el a típus. Egy .22 LR változat ugyancsak létezett, de pontosabb információk nem ismertek, gyártási száma ennek is alacsony volt. Az 1939-es lengyel bukás után a németek átvették a radomi fegyvergyár felett az irányítást, majd folytatták a Vis gyártását a 9 mm Pistole 645(p) jelölés alatt, melyet bizonyos okok miatt gyakran P 35(p)-nek is hívtak (a „p” betű a „polnisch” szó rövidítése) (az első legyártott német pisztolyok bal oldalán a VIS Mod.35 és P.35(p) felirattal készültek). 1945-ig 312 000-380 000 darabot gyártottak, melyeket főleg a német ejtőernyősök és rendőrök használtak. A németek attól tartván, hogy a lengyel szakemberek, akik a fegyvergyárban dolgoznak a Honi Hadsereget elláthatják a fegyverrel, a fegyvercsövek gyártását és a végső összeszerelést áthelyezték az ausztriai Steyr céghez. Ennek ellenére a fegyvercsövek föld alatti gyártását elkezdték Varsóban, és néhány száz Vis pisztolyt összeszereltek a gyárból lopott alkatrészek felhasználásával, majd a Honi hadsereghez juttattak és be is vetettek a varsói felkelés során. Az 1939 után gyártott Vis pisztolyok négy különböző szériában készültek, mindegyik kisebb módosítással a gyártás egyszerűsítése érdekében. 1944 végén a teljes gyártást áthelyezték a Steyrhez Ausztriába, ahol az utolsó egyszerűsített szériát gyártották. A Vis pisztolyt 1945 áprilisáig gyártották. Alapjában véve a háború alatt gyártott Vis pisztolyok minősége jóval elmaradt az eredetitől, a minőség a háború előrehaladtával pedig folyamatosan csökkent. A háború után a gyártást nem folytatták, mivel a Lengyel néphadsereg a szovjet gyártmányú TT–33 pisztolyt rendszeresítette és gyártotta a radomi fegyvergyárban. A Vishez képest sokkal rosszabb minőségű volt, különösen a megbízhatóság és az ergonómia tekintetében, de a politikai szempontok és a szovjet befolyás volt a döntő tényező. 1992 augusztusában a radomi Łucznik fegyvergyár ismét legyártott 27 Vis pisztolyt az eredeti tervek és részletek alapján, a fegyvereket főleg a gyűjtőknek szánták. Diadémbukkó A diadémbukkó (Hapaloptila castanea) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a bukkófélék (Bucconidae) családjába tartozó faj. Nemének az egyetlen faja. Előfordulása A diadémbukkó előfordulási területe Kolumbia, Ecuador és Peru. Életmódja Élőhelyéül a trópusi és szubtrópusi nedves, hegyvidéki esőerdőket választja. Căile Ferate Române A Căile Ferate Române (ejtsd: IPA [ˈk�jile feˈrate roˈm�ne]; rövidítve CFR) Románia állami vasúttársasága. A vasúthálózat hossza 10 777 km. A romániai vasúthálózat összeköttetésben áll más európai hálózatokkal, aminek következtében mind személy-, mind teherszállítás terén páneurópai szolgáltatásokat nyújt kliensei számára. A CFR-t 1880-ban alapították, az első vasútvonalat a mai Románia területén viszont korábban, 1854-ben építették meg. A társaságot ma négy önálló üzletág alkotja: CFR Călători – a személyszállítással foglalkozó üzletág; CFR Marfă – a teherszállítással foglalkozó üzletág; Compania Națională de Căi Ferate CFR SA (CNCF CFR SA) – pályafenntartással és -kezeléssel foglalkozó üzletág; Societatea Feroviară de Turism (SFT) – vasúti turisztikai szolgáltatásokkal foglalkozik, mint például nosztalgiajáratok üzemeltetése. A társaság székhelye Bukarestben van, regionális központokkal Brassóban, Kolozsváron, Craiován, Jászvásáron és Temesváron. UIC azonosítókódja: 53-CFR. A romániai vasúti közlekedést az AFER (Autoritatea Feroviara Română - Román Vasúti Felügyelet) ellenőrzi. Története 19. század Oravicabánya–Báziás vasútvonal A mai Románia területén épült első vasútvonalak megépítésükkor még Magyarországhoz tartoztak. A Bánsági-hegyek szénbányáit felügyelő Gustav Granzstein, a bécsi Császári Vagyonkezelő Igazgatóság vezetőjéhez, Kubek báróhoz írt levelében 1845-ben, felhívta a figyelmet a Stájerlakanina környékén lévő szénbányák jelentőségére. Miután a Habsburg Birodalom megszerezte az összes környékbeli bánya feletti tulajdonjogot, 1846. szeptember 31-én a bécsi kancellária elrendelte egy vasútvonal megépítését Oravicabánya és Báziás között. A 62,5 km vasútvonalat (elsőt a mai Románia területén) 1854. augusztus 20-án adták át a teherforgalomnak. A bánsági vasútvonalat 1855-ben az Osztrák Államvasút-Társaság (Staatliches Eisenbahn Gesellschaft – St.E.G.) vette át. Utólagos bővítések és fejlesztések során, 1856. november 1-jén megnyitották a személyforgalom számára is. Ugyancsak az St.E.G. építette Cegléd–Szeged–Temesvár vonalat 1854–57 között, míg 1858-ban a Tiszavidéki Vasút Püspökladány–Nagyvárad vasútvonala érte el a mai Románia területét. Ezek a vonalak megteremtették a kapcsolatot Magyarország nagy mezőgazdasági vidékei között. Bukarest–Giurgiu vasútvonal Míg Erdélyben a vasút fejlődése elsősorban az ipari igényeknek megfelelően nőtt, addig az akkor egyesülő Moldvában és Havasalföldön az állami beavatkozásnak köszönhető koncessziók révén. 1864 és 1880 között több vasútvonal is megépült az akkor létező Román Királyság területén. 1865. szeptember 1-jén az angol John Trevor-Barkley vállalata elkezdte a Bukarest–Giurgiu vasútvonal építését. Ezt 1869. augusztus 26-án adták át a forgalomnak és ez számít az első tulajdonképpeni romániai vasútvonalnak (miután abban az időben Erdély és Bánság, így az Oravicabánya–Báziás vasútvonal is a Magyar Királysághoz tartozott). Varcsáró–Roman vasútvonal 1866-ban Románia Nemzetgyűlése elrendelte egy 915 km hosszú vasútvonal megépítését a Krassó-Szörény megyei Varcsarótól egészen Roman városáig, érintve Pitești, Bukarest, Buzău, Brăila, Galați és Tecuci városokat. Az építkezést a német Strousberg konzorcium vállalta fel 270 000 aranyfrankért kilométerenként. A vasútvonalat több szakaszban adták át: az első szakaszt (Pitești–Bukarest–Galați–Roman) 1872. szeptember 13-án, míg a második szakaszt (Varcsaró–Pitești) 1878. május 9-én. A vasútvonal elsődleges jelentősége az volt, hogy összekötötte a Havasalföld és Moldva legfontosabb településeit. 1868. szeptember 10-én adták át a forgalomnak a bukaresti Északi Pályaudvart (Gara de Nord). 1880 januárjában a román Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy a Varcsaró–Roman vasútvonal kezelését átveszi a Strousberg konzorciumtól, megalapítva az állami vasúttársaságot, a CFR-t. Észak-moldvai vasútvonalak 1868. május 24-én a román államvezetés szerződést írt alá a szintén német Offenheim konzorciummal a Roman–Ițcani, Páskán (Pașcani)–Iași és Verești–Botoșani vonalak megépítésére, amelyek összhossza mintegy 224 km. Az első vonalat (Roman–Ițcani) 1869 decemberében adták át a forgalomnak, a második vonalat (Páskán (Pașcani)–Iași) 1870 júniusában, míg a Verești–Botoșani vonal 1871 novemberére készült el. A vasútvonalak rossz kezelése és a hatalmas adósságok miatt a román állam 1888. december 18-án lefoglalta őket, majd 1889-ben megvásárolta a német konzorciumtól. Dobrudzsai vasútvonal 1877-ben a román függetlenségi háború során Dobrudzsa a Román Királyság része lett. Ezzel együtt megszerezte az 1860-ban az Oszmán Birodalom által építtetett 60 km hosszú Cernavodă–Konstanca vasútvonalat, melyet szintén az angol Barkley vállalat épített. A vasútvonalat a cernavodă-i vasúti híd megépítésével (1890–1895 között) integrálták az ország vasúti hálózatába, így biztosítva a konstancai kikötő kapcsolatát a többi régióval. Erdély Erdély Magyarországhoz tartozott 1920-ig, amíg a trianoni békeszerződés Romániának juttatta; ennélfogva a vasúthálózat fejlesztése is a magyar igényeknek megfelelően történt. 1875-re mind Erdélyben, mind Romániában megépültek már a vasúti fővonalak, amit a Baross-korszakban több mellékvonal is követett. A reformkorban Resicabányán és Aradon megépültek az első mozdony- és vasúti gördülőanyaggyárak, amelyek kiszolgálták az egész régió szükségleteit. Több magyar mellékvonalban találhatunk még ma is beépítve a századfordulóról származó resicai vasúti síneket. A 20. század első fele 1918-ban a Román Királyság egyesült Erdéllyel, Bánsággal, Besszarábiával és Bukovinával, minek következtében megszerezte ezen területek vasútvonalait is. Az Oroszországtól megszerzett besszarábiai széles nyomtávú vonalakat át kellett építeni a Romániában szokásos normál nyomtávra. Ugyanakkor átvette a Resicabányai mozdonygyárat (új néven „Malaxa”), átalakítatta az aradi gyárat vagongyártás céljaira és új mozdonygyárat építtetett Bukarestben (Augusztus 23. Művek). A két világháború közötti időszakban a legtöbb vasútvonalat kétvágányúsították. Az első kétvágányúsított a Bukarest–Ploiești-Câmpina volt, mely 1912-re készült el. Ezt követték a következő vonalak: Konstanca – Cernavodă (1931) Adjud – Tecuci (1933) Tövis – Apahida (1940) Câmpina – Brassó (1941) Buzău – Mărășești (1942) Az 1920-as és 1930-as években a CFR számos új mozdonyt és vagont vásárolt, flottájának megújítása céljából. Ekkor vezették be a dízelmozdonyokat, valamint a Malaxa dízelmotorvonatokat. A nagy gazdasági világválság egyik romániai megnyilvánulása az 1933-as grivicai vasúti üzemi sztrájk volt, mely véres összetűzésekhez vezetett a csendőrséggel, és melynek egyik vezetője az a Gheorghe Gheorghiu-Dej volt, aki 1948-ban a Román Kommunista Párt főtitkára és egyben Románia államelnöke lett. II. világháború A II. bécsi döntés értelmében Magyarország 1940 szeptemberében visszakapta Észak-Erdélyt. A határok azonban úgy metszették el az erdélyi vasútvonalakat, hogy Székelyfölddel nem volt összeköttetése a magyar hálózatnak. A magyar kormány ezt két vasútvonal építésével igyekezett orvosolni: először a Marosvásárhelyi Kisvasút Kolozsnagyidáig tartó vonalát hosszabbították meg Szászlekencéig 16 km hosszan 1940 december közepére. Ez a megoldás csak ideiglenes volt, a két vasúthálózat összekötése ugyanis nagyvasúti fővonalat kívánt meg. Az összekötő vonal Szeretfalva–Déda között épült meg 48 km hosszan. A forgalomnak 1942. december 5-én adták át. Azonban a történelem változása miatt csak 2 évig használhatta a MÁV: a szakasz 1944–1945-ben a többi észak-erdélyi vonallal együtt újra a CFR tulajdonába került. A kommunista hatalom idején Az 1949-es évtől kezdve a kommunista vezetés jelentős mértékben fejlesztette a román vasutakat. Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetése alatt a vasút a kommunista ipar zászlóshajójává lett. 1959-ben megkezdődtek a villamosítási munkálatok, majd a 70-es években a fővonalak kétvágányúvá bővítése. Az első villamosított fővonal a Bukarest–Brassó vonal volt, mely nagy forgalmat bonyolított le mind a személy-, mind a teherszállítás terén. A vasútvonalat több szakaszban villamosították, teljes hosszában 1969-re készültek el a munkálatok. Ebben a periódusban folytatódott a vasútvonalak kétvágányúsítása: Făurei – Galac (1971) Pantelimon – Cernavodă (1971) Bukarest – Roșiori – Craiova (1972) Chitila –Golești (1972) Brassó –Küküllőszög állomás (Câmpul Libertății) ( Balázsfalva része) (1974) Egyedhalma – Szucsáva (1975) Az 1960-as évek végére a gőzmozdonyokat teljesen kivonták a forgalomból, helyükre a korszerű dízel- és villanymozdonyok léptek, melyeket a korszerűsített craiovai (Electroputere) és a bukaresti (Uzinele 23 August) üzemekben szereltek össze. Néhány gőzmozdonyt a '90-es években helyreállítottak. Ezek kizárólag turistaszerelvényeket vontatnak. 1989 után Az 1989-es forradalom után, a kommunista rendszer megdöntését követően Románia örökölte Európa egyik legkiterjedtebb és legforgalmasabb vasúthálózatát, mely azonban a technikai fejlesztések terén rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. Ezen tény, valamint az 1990-es évek első felének gazdasági visszaesése hozzájárultak a CFR hanyatlásának elindulásához. Számos (elsősorban falusi) mellékvonalat bezártak, a főleg az 1970-es években gyártott vasúti gördülőanyagot pedig elhanyagolták. Emiatt a CFR megítélése mind bel-, mind külföldön jelentősen romlott. A helyzet 1998-ban változott meg, amikor a Societatea Națională a Căilor Ferate Române-t négy önálló vállalatra osztották fel a hatékonyabb működés céljából. Ezt követően, valamint a 2000 utáni gazdasági fellendülésnek köszönhetően a CFR helyzete lényegesen javult, és halványult hírnevén is sikerült javítania. 1989 után számos mellékvonalat bezártak. Ezek elsősorban ipari vonalak és keskeny nyomtávú vonalak voltak. A vasútvonalak bezárásának elsődleges okai a magánbusztársaságok megjelenése, valamint a közúti közlekedés viszonyainak javulása voltak. Tervbe vették számos (elsősorban Temes megyei) vasútvonal bezárását, melyek a 2005-ös árvizek során súlyosan megrongálódtak, és a helyreállításukra szánt pénz nem térülne meg belátható időn belül a lecsökkent forgalom miatt. Ezidáig majdnem 1500 km hosszú vasútvonalat zártak be. Több keskeny nyomtávú vonalat, mint Abrudbánya–Topánfalva, Marosvásárhely–Mezőbánd ismét megnyitottak. Ezeken a Societatea Feroviară de Turism üzemeltet időszakosan turistaszerelvényeket. Részleges privatizáció Annak ellenére, hogy Romániában nincs állami monopólium a vasúti személyszállítás terén, mégis a CFR-nek van döntő szerepe. A CFR 1998-as átszervezése után a vasútvonalak mintegy 10%-nak üzemeltetése átkerült magánvasúttársaságokhoz. Ilyen vonalak: Brassó–Zernyest, Brassó–Bodzaforduló, Sepsiszentgyörgy–Bereck, Segesvár–Székelyudvarhely, Alkenyér–Kudzsir, Balázsfalva–Parajd és Roșiori Nord–Piatra Olt. Ezen vonalakon a CFR nem üzemeltethet vonatokat. A magántársaságok nagy része a vasúti gördülőanyagot a CFR-től bérli. A teherszállítás terén jóval több, összesen 28 magántársaság üzemeltet szerelvényeket a CFR Marfa mellett. A legjelentősebb a Servtrans. Modernizálás A 2000-es évek elején megindult modernizációs folyamatok első lépéseként a CFR korszerűsítette a Rapid és InterCity szerelvényeit. Az InterCity hálózat növekedésének biztosítása érdekében, a CFR 2003-ban Desiro motorvonatokat vásárolt a Siemenstől, amelyek egy részét az aradi vagongyárban szereltek össze. Ezeket általában rövid- és középtávú InterCity vonalakon használják Săgeata Albastră (azaz Kék Nyíl) megnevezés alatt. Ezen felül bővült a hálókocsik, fekvőkocsik száma és ugyanakkor számos új mozdonyt is beszereztek, a régieket pedig felújították. Noha a CFR szolgáltatásai folyamatosan bővülnek és javulnak, a vállalatnak még mindig nem sikerült elérnie a profitabilitást, ami megkérdőjelezi a jövőbeni infrastrukturális fejlesztések megvalósítását. Az első pályarekonstrukciós munkálatot 2006 áprilisában indították el. Ennek célja a Bukarest–Konstanca vasútvonalon (mely egyben az egyik legforgalmasabb, különösen a nyári szezonban) elérhető maximális sebesség 140 km/h-ról 200 km/h-ra való növelése volt. Az első mozdonyok A romániai vasúti vontatásnak kettős története van, hiszen az első vasútvonalak megépítésekor Erdély és Bánság a Habsburg Birodalom részei voltak, a Román Királyságot pedig Havasalföld és Moldva alkotta, melyhez később, a függetlenségi háború után, csatlakozott az addig török fennhatóság alatt álló Dobrudzsa. Erdélyben, 1872-ben a resicabányai üzemben szerelték össze az első gőzmozdonyt, melyet John Haswell, a bécsi Staatliches Eisenbahn Gesellschaft igazgatója tervezett. 1891-ben megalapították az aradi Johan Weitzer Vagongyárat, mely elsősorban az erdélyi normál nyomtávú vasutak számára gyártott gőzmozdonyokat és vasúti kocsikat. Az aradi gyárban 1896-ra készült el az első gőzmozdony (377 sorozat), a MÁV 377-es sorozatának tervei alapján. Ezt a mozdonyt elsősorban mellékvonalak teherforgalmának lebonyolítására tervezték. 1896–1922-ben Aradon összesen 125 mozdonyt építettek, ezek közül viszont egy sem maradt fent, a két világháború közötti időszakban az összeset felszámolták. 1922 óta az aradi gyár kizárólag vasúti kocsik gyártásával foglalkozik. 1880-ban a CFR megalakulásakor a román állam kénytelen volt külföldről beszerezni az összes szükséges gőzmozdonyt. Míg 1882-ben 193 mozdony üzemelt, számuk az első világháború idejére elérte a 932-t . Nagy-Románia alapítása, 1918. december 1. után, miután a vasúti hálózat hossza megduplázódik, a CFR tulajdonába összesen 2500 mozdony kerül, melyek nagy része (183 sorozat) Oroszországból, Németországból és Ausztria-Magyarországból származik. A cserealkatrészek hiánya, valamint a háború okozta károk miatt számos gőzmozdonyt kivonnak a forgalomból, ami egy krízishelyzetet szül a vasúti közlekedésben. Ennek következtében a román államvezetés elrendeli hazai gőzmozdonyok gyártását külföldi tervek szerint (zárójelben a gyártás időszaka): 230-as sorozat személyszállító vonatok számára (1932–1936) 142-es sorozat személyszállító vonatok számára (1937–1940) 50-es sorozat tehervonatok számára (1926–1936) 150-es sorozat tehervonatok számára (1947–1960) 131-es sorozat mellékvonalak személyforgalmának kiszolgálására (1939–1942) 150.1-es sorozat prototípusa nehéz szerelvények vontatására (1938–1939) Az első romániai gőzmozdony, az 50.243-as sorozatszámú Regele Ferdinand (Ferdinánd király) 1926-ban gördült ki a resicabányai szerelőüzemből. 1926–1960 között Romániában összesen 1207 gőzmozdony gyártottak és egészen 1980-ig álltak forgalomban. Infrastruktúra A romániai vasúti infrastruktúra karbantartásával és fejlesztésével a CFR Infrastructură vállalat foglalkozik. Néhány adat a romániai vasúti infrastruktúráról: a vasúthálózat (normál nyomtávú) hossza: 10 639 km, ebből villamosított 3971 km (25 kV, 50 Hz AC - váltóáram) széles nyomtávú (1542 mm) vonalak hossza: 134 km, nem villamosított keskeny nyomtávú (760 mm) vonalak hossza: 7 km, nem villamosított sűrűség: 45,22 km/1000 km² Rendezőpályaudvarok Az ország legnagyobb rendezőpályaudvara a bukaresti, mely 1910–1913 között épült, Chitila Rendezőpályaudvar néven. A két világháború bombázásai során jelentős károkat szenvedett. 1940–1948 között az egyre növekvő vasúti forgalom kielégítése céljából egy új pályaudvart építettek, párhuzamosan a régivel, melynek neve Bukaresti Új Rendezőpályaudvar lett. 1955-ben megépült az első mechanizált rendezőpályaudvar Ploiești-n, amely automata fékrendszerének köszönhetően napi 4000 kocsi mozgatására is képes volt. 1977-ben épültek meg a golești-i és koslárdi rendezőpályaudvarok, majd 1979-ben az aradi, nagyváradi és szucsávai. 1982-ben adták át a forgalomnak a naponta 5400 kocsit mozgatni képes socolai rendezőpályaudvart. Napjainkban a legnagyobb forgalmat a bukaresti, brassói, koslárdi, dési és konstancai rendezőpályaudvarok bonyolítják le. Alagutak Az első vasúti alagutak (14 darab) 1856–1863 között épültek meg az Oravicabánya–Stájerlakanina vonalon. Erdélyben a MÁV 1863–1881 között még 35 alagutat épített, melyek összhossza 7,3 km volt. 1881–1918 között külföldi építkezési vállalatok még 29 alagutat (összesen 13,8 km) építettek a Csíkcsicsó–Adjud, Râmnicu Vâlcea–Podu Olt, Kisilva–Vatra Dornei és Cucuteni–Dorohoi vonalakon. A két világháború között épült meg Románia leghosszabb (4369 m) alagútja, a Keresztvári-alagút a Brassó–Bodzaforduló vonalon. A második világháborúban rengeteg (elsősorban erdélyi) alagút megsemmisült. A háborút követő időszakban, a kommunista vezetés által prioritásként kezelve, a romániai vasúthálózat jelentősen bővült, így az alagutakat is helyreállították, illetve újakat építettek: 35-öt a Bumbești–Livazeny, 5-öt pedig a Szálva–Alsóvisó vonalon. 1971–1999 között még 21 kilométernyi alagút épült, így elérve a napjainkban is üzemben levő 71,5 km összhosszúságot, ami kevesebb, mint a teljes romániai vasúthálózat 1%-a. Duna-híd 1879-ben a Bukarest–Ciulnița–Fetești vasútvonal építése során felmerült egy Dunán átívelő vasúti híd megépítésének ötlete, mely összekötötte volna az újonnan épülő vonalat a Cernavodă–Konstanca vasútvonallal, így megteremtve a kapcsolatot a főváros és a Fekete-tenger között. A híd megtervezésére Anghel Salignyt kérték fel, a bukaresti Hídépítő Főiskola híres mérnökét. Az új híd a Dunán Cernavodă-nál épült meg. Központi nyílása 190 m, négy oldalsó nyílásának fesztávolsága pedig egyenként 140 m. A hídhoz egy 15 nyílásból (egyenként 60 m-es nyitású) álló viadukt is csatlakozik. A Duna Borcea-ágának átívelésére egy három nyílású (egyenként 140 m) híd épült valamint egy 11 nyílásból (34–42 m közötti távolság) álló viadukt. A 4088 m hosszú hídegyüttes a maga idejében Európa legnagyobb ilyen jellegű építménye volt. A híd 30 méteres magasságban íveli át a Dunát, így biztosítva a folyami hajózás akadálymentességét. A hidat 1895 szeptemberében adták át a forgalomnak. Felavatásában részt vett I. Károly román király is, akiről a hidat elnevezték. A kommunista időszak idején nevezték át Saligny-hídnak és a régi híddal párhuzamosan egy új, korszerűbb közúti és vasúti hidat emeltek. Vasútvonalak Románia vasúthálózatát jelenleg 9 fővonal alkotja, melyekhez számos mellékvonal csatlakozik. Ezen fővonalak képezik a vasúti szállítás gerincét. Az utóbbi években számos vasúti mellékvonalat adtak ki magántársaságoknak. Nemzetközi kapcsolatok A román vasútvonal 15 ponton kapcsolódik a szomszédos országok (Magyarország, Ukrajna, Moldova, Bulgária, Szerbia) vasúthálózataihoz: Magyarországgal : kürtösi határátkelő az Arad – Budapest vonalon nagyszalontai határátkelő a Nagyszalonta – Kötegyán vonalon biharpüspöki határátkelő a Nagyvárad – Püspökladány vonalon érmihályfalvai határátkelő a Érmihályfalva – Nyírábrány vonalon Ukrajnával (nyomtávváltás): halmi határátkelő a Szatmárnémeti – Nevetlenfalu (Gyakovo) vonalon hosszúmezői határátkelő a Máramarossziget – Taracköz (Tereszva) vonalon visóvölgyi határátkelő a Máramarossziget – Rahó vonalon vicșani-i határátkelő a Szucsáva – Lemberg vonalon reni-i határátkelő a Galați –Bati vonalon Moldovával (nyomtávváltás): ungheni -i határátkelő a Jászvásár – Chișinău vonalon fălciui határátkelő a Zorleni– Prut vonalon Bulgáriával : ruszei határátkelő a Bukarest – Szófia vonalon Negru Vodă -i határátkelő a Medgidia –Bazargic vonalon vidini határátkelő (komppal) a Calafat – Vidin vonalon Szerbiával : zsombolyai határátkelő a Temesvár – Nagykikinda vonalon a Temesmóra (Stamora Moravița) -i határátkelő a Temesvár – Belgrád vonalon Vasúti átjárhatóság 2012 nyarán szerződést írtak alá MÁV Trakció és a CFR Călători vezetői arról, hogy ezentúl mozdonycsere nélkül kelhetnek át a nemzetközi vonatok a kürtösi határátkelőn. A szerződés aláírásakor még úgy tünt, hogy - még egy szerződés aláírása után - 2013 elején dolgoznák ki az új menetrendet. Augusztus végén már a 2012. december 9-i életbelépés volt napirenden. A december 9-i életbelépést igazolta, hogy novemberben már nagyban folytak a futópróbák az idegen pályákon. A két kiszemelt mozdony a vonatok nemzetközi továbbítására a MÁV Traxx és a CFR 47-es sorozatú Delfinek lettek. December 9-én végül az új menetrenddel együtt életbe lépett a mozdonycsere nélküli határátkelés Kürtösnél. Az egyezménynek köszönhetően jelentősen lerövidült az utazási idő a határátkelőt érintő vonatokon. Személyszállítás Romániában a vasúti személyszállítással elsősorban a CFR Călători foglalkozik. A vállalatnak nyolc területi alegysége van, és számos kisebb alegysége, amelyek a vasúti gördülőanyag javításával foglalkoznak, valamint számos területi jegypénztárral rendelkezik. Számos mellékvonalon a személyszállítást magánvasúttársaságok bonyolítják le: Teherszállítás Romániában a vasúti teherszállítás 1998-ig állami monopólium volt, a CFR egyik üzletága. A vasúti privatizációt követően, a 2000-es évek elején jelentek meg az első teherszállításra szakosodott magánvasúttársaságok. A teherszállítás nagy részét még napjainkban is a CFR Marfă, a CFR erre szakosodott vállalata végzi. A magánvasúttársaságok többségét elsősorban nagy ipari vállalatok alapították, saját termékeik szállítására. Napjainkban a következő társaságok vannak jelen a romániai vasúti teherszállítás piacán: CCCF – a CCCF S.A. építőipari vállalat üzemelteti (a cég alaptevékenysége elsősorban a vasúti infrastruktúra karbantartása) CC 33 ICIM – a Căi Ferate 33 Intreprinderea Construcții Industriale și Montaj építőipari konglomerátum üzemelteti CF – Clasfer CTF – Compania de Transport Feroviar CTV – Cargo Trans Vagon (vegyipari termékek szállítására szakosodott) GFR – Grup Feroviar Roman (a legnagyobb magántársaság teherszállítás terén) LCR – Logistics Center Romania (a Railion romániai leányvállalata) MIS – M.I.S. Grup Transport Feroviar RPL – Rompetrol Logistics (a Rompetrol SA kőolajipari vállalat vasúttársasága) SEFER – (a konstancai kikötő és finomító között szállítja a kőolajtermékeket) SI – Servtrans Invest SA ST – Softrans - (MÁV mozdonyokat bérel) TFG – SC Transferoviar Grup SA UT – SC Unifertrans SA (a konstancai kikötő és finomító között szállítja a kőolajtermékeket) Turizmus A turistaszerelvények üzemeltetésével a CFR erre szakosodott üzletága, a Societatea Feroviară de Turism foglalkozik. Számos ismertebb keskeny nyomtávú erdei vasutat magánvállalkozások üzemeltetnek: Visó-völgyi mocănița (ejtsd: mokönica , jelentése mokányka (keskenynyomtávú erdei vasút) – az 56 km hosszú vasútvonal Máramaros egyik legszebb vidékén, a vadregényes Visó folyó mellékágán, a Vasér völgyén vezet keresztül. A vidék egyik legjelentősebb turisztikai attrakciója. Aranyos-völgyi mocănița – Torda és Topánfalva között üzemel, az Aranyos bal partján. 2005 -ben ipartörténeti emléknek nyilvánították. A kovásznai sikló – 2002 -ben egy alapítvány vette át az üzemeltetését , de azóta csak néhány alkalommal, nagyobb turistacsoportok kérésére állították üzembe Mozdonyok és motorvonatok A CFR Călători és CFR Marfă több típusú mozdonyt üzemeltet: villanymozdonyokat (E), dízel-elektromos mozdonyokat (DE), dízel-hidraulikus (DH) mozdonyokat és dízel-mechanikus (DM) mozdonyokat. A Societatea Feroviară de Turism ezenfelül üzemeltet néhány helyreállított gőzmozdonyt is. A CFR mind a négy üzletága saját mozdony és kocsiparkkal rendelkezik, de gyakoriak az olyan esetek, amikor kölcsönzik őket, akár hivatalos, akár szóbeli megegyezés útján. Típusok: Román mozdonyok Román motorvonatok Vaillant A Vaillant egy francia képregénymagazin, ami 1945-től 1992-ig állt fenn, majd 2004-2009 között megpróbálták feléleszteni. Sorozatai magyarul többek közt a Pajtás, a Füles, a Hahota, a Kockás, a Tiszta Dili és a Fekete-Fehér Képregényantológia lapjain jelentek meg. A Le Jeune Patriot A Vaillant közvetlen előzményének a Le Jeune Patriot tekinthető. Ez az újság nyolc oldalon jelent meg illegálisan a francia maquisardok(partizánok)hőstetteit dicsőítve, bár volt egy jogelődje a Lettres Francaises, de képregényt először ez közölt összesen két oldalon Roger Lécureux és Michel Debonne forgatókönyve nyomán. A 31. szám után a lap címét Vaillantra változtatták. A Vaillant a Francia Kommunista Párt ifjúsági lapjaként tartották számon. A háború végén 1945-ben csatlakozott első nagy rajzolójuk, Raimond Poivet. A háború után A háború alatt az amerikai képregények egyáltalán nem jelenhettek meg Franciaországban. 1949-től ifjúsági törvény is megtiltotta az akkoriban divatos horrorsorozatok ürügyén újra behozatalukat. Roger Lècoreux, mint a Francia Kommunista Párt tagja és a Vaillant főszerkesztője maga köré gyűjtötte azokat az alkotókat, akik hasonló témában új mondanivalóval akarták újjáéleszteni a képregénypiacot. A már említett Poivetval első sorozata a Reménység Úttörői (Pioniers L' esperance) a Flash Gordon újragondolása. Míg a Flash általában az amerikai hősiesség mítoszával játszik, a Reménység Úttörői egy nemzetközi csapat (kínai, francia, amerikai, orosz, sőt egy ideig néger tagja is volt. ) a sorozat harminc évig futott. 1946-tól 48-ig Rémy Bourlèus (Bob Mallard), René Bastard (Nasszredin Hodzsa, Yves le loup) Lucien Nortier (Captain Cormoran, Sam Billie Bill) rajzolták a kalandsorozatokat. A Nasszreddin Hodzsát már Jeanne Ollivier szövegíró jegyzi. Lécourex mellett a kalandsorozatokat szinte csak ő írt. Humoros képregény három jelent meg: Eugéne Gire "Le pansion radicalle" valamint Claude Henri és José Cabrero Arnal Placid és Muzója 1946-tól. 1950 áprilisától a Vaillant 16 majd 1956-tól 32 oldalon jelent meg hetente. Az 1950-es évek új sorozati között meg kell említeni a fiatal Paul Gillon és Jean-Claude Forest sorozatait (Fils de chine ill. Copyright) Jean Cézard Artúr az igazságtevő szellem című sorozatát. A húsz évet megélt Totochet (magyarul egy része jelent meg: Menyus név alatt). Valamint Cabrero Arnal L'Humanité lapjairól 1959 hozta át Pif-et, aki rövid idő alatt lett nagyon népszerű, majd az újság kabalája. Minden számban olvasható volt egy kalandja, és egy sor rajzoló folytatta. Ugyancsak ebben az évben a már nagyon ismert René Goscinny is indított a Vaillantnál egy sorozatot (Pipsi). Az 1960-as években az ifjú Marcel Gottlib homoros sorozatai (elsősorban a Porcogó, avagy az élet értelme) Michel Greg gyerekcsapatról szóló Les As (Ászok) hoztak új színt a magazin életébe, ami ekkor már a Vaillant-le Journal de Pif alcímmel jelent meg, a 889.számtól kisebb méretben és egy helyett két majd négyoldalas folytatásokkal. Pif Gadget 1969-ben az egyre inkább szaporodó képregénymagazinok (Pilote, Hara-Kiri) hatására a Vaillantnak is lépnie kellett. Az 1239. számtól a lap címe Pif Gadgetre változott, de a legfőbb változás azonban a folytatásokról teljesen átállt az egy szereplő-egy teljes kerek történet felállásra. Ennek következményeként 1969 és 1973 között rengeteg új rajzoló és új sorozat jelent meg. Magyarországon szinte mindegyik megjelent a Kockásban vagy a Hahotában. 1969 André Chérét-Rahan ő vette át a Bob Mallard rajzolását is. 1970 Raphael Carlo Marcello Dr. Justice, 1972 Fekete Farkas Kline tollából, Hugo Pratt Corto Maltese sorozata ugyanekkor (Ekkor már egy Corto Maltese album napvilágot látott)) Lucien Nortier pedig egy időben dolgozott a Tulipános Fanfanon, a Robin Hood kalandjait feldolgozó Robin de bois és a régi partizántörténeteket feldolgozó Grélé 7/13. A humoros sorozatok közül Kamb (Vakarcs, Kviki) és Poirier (Horkantó a vadnyugat lova, Szuperkandúr) számítottak az újdonságnak. Hanyatlás Az 1970-es évek második fele nem alakult szerencsésen a Vaillant/Pif számára. 1973-ban Poivet abbahagyja a Reménység Úttörőit, 1976-ban Tabary a Totochet. Egy évre rá meghalt Jean Cézard. Új írók-rajzolók, sőt sorozatok ugyan indultak -pl: 1975 Lécureux-Norma Apacs Kapitány.- de már nem akkora jelentőségűek, mint a háború után. Megpróbálkoztak tv-sorozatok, rajzfilmek, ismert regények, sőt sztárok képregényes változataival. Erre a régi rajongók is elfordultak tőlük. 1982-ben Le Nouveau Pif címmel új tartalmat ígérve átalakulnak, de valójában a Tintin és Pilote néhány sorozatát vették át. 1985-ben az újság visszatért a Pif Gadget névre. Hivatalosan 1992-ben ért végleg véget. Újjáélesztési kísérletek 1993-ban többször is új néven életre akarták kelteni a Pif Gadget sikertelenül. (Pif Mensuel öt, a Pif Découverte mindössze három számot élt meg) 2004-ben egy új szerkesztő Bernard Ciccolini Pif Gadget néven havilapként újra kiadott néhány régi történetet. 2008-ban másodszor is véget ért a lap története. A Vaillant magyarországi hatása Ez volt az egyetlen képregényújság, amit Magyarországon az 1960-as évektől folyamatosan lehetett kapni. Dargay Attilától a Pajtás szerkesztősége kérte egy Pifhez hasonló figura megteremtését -így született Kajla. Zórád Ernő és Fazekas Attila is többször hivatkozott rá, hogy a képregény alapvető fogásait a Vaillantból tanulták meg. Sveti Petar Orehovec Sveti Petar Orehovec falu és község Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Bočkovec, Bogačevo, Bogačevo Riječko, Brdo Orehovečko, Brezje Miholečko, Brežani, Črnčevec, Dedina, Donji Fodrovec, Ferežani, Finčevec, Gorica Miholečka, Gornji Fodrovec, Gregurovec, Guščerovec, Hižanovec, Hrgovec, Kapela Ravenska, Kusijevec, Međa, Miholec, Mikovec, Mokrice Miholečke, Orehovec, Piškovec, Podvinje Miholečko, Rovci, Sela Ravenska, Selanec, Selnica Miholečka, Šalamunovec, Vinarec, Voljavec Riječki, Vukovec, Zaistovec és Zamladinec tartozik hozzá. Fekvése Kőröstől 10 km-re északnyugatra a Kalnik-hegység lejtőin az Orovčec (egykor Orehovec) patak partján fekszik. Története Orehovec legkorábbi írásos említése 1201-ből származik, amikor még birtokként szerepel. A terület birtokosa ekkor Izsán körösi ispán volt. Későbbi birtokosai Janko, Jaksa , Prevsa és leszármazottaik voltak. A birtok és később a település nevét arról a patakról kapta, amely átfolyik rajta. Az Orehovec-patakot 1217-ben II. András királynak a zágrábi püspökséget birtokaiban megerősítő oklevele is megemlíti. Orehovec településként 1334-ben szerepel először oklevélben, akkor birtokosa Kescsenjevac Pál fia György volt és már templom is állt a településen. A templom építéséről pontos adat nem áll rendelkezésre, csak annyit tudunk hogy Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére volt szentelve. Ezt a főoltáron álló szobrok is igazolják. Ivan zágrábi főesperes 1334-ben már említi, tehát ennél előbb épült Kescsenjevac György birtokán. Az első templom még helyi építésű volt, ám a 14. században felépült a település új gótikus temploma. A templom nem volt nagy, inkább karcsú volt, a fény nagy csúcsíves ablakokon áramlott a belső térbe. A 2001-ben végzett feltárás során előkerült a homlokzati fal, a főkapuzat és az oldalbejárat maradványa. Első leírása az 1704-es egyházlátogatásból származik. Ebből kiderül, hogy a templom kőből épült, mennyezete fa, főbejárata a nyugati oldalon állt. Felette kőből épített harangtorony, benne két haranggal. Oldalbejárata a déli, a sekrestye az északi oldalon volt. Három oltára közül a főoltár Szent Péter és Pál tiszteletére volt szentelve, alatta a plébánosok, a szentély alatt a Tremski család sírboltja volt. A templom körül temető volt. Több birtokos után 1405-ben Luxemburgi Zsigmond elrendelte, hogy a csázmai káptalan az orehoveci birtok javaiba Pál szlavón bánt iktassa be. A 15. és 16. századból a legtöbb történeti adat az adóösszeírásokból származik. Ezekből tudjuk, hogy lakói ebben az időben főként szőlő, búza és rozs termesztéssel foglalkoztak. Az első összeírás 1495-ben készült. 1500-ban hét, 1507-ben hat portával adózott. Az 1501-es egyházlátogatás említi Orehovec Miklós (Nikola) nevű papját. 1554-ben pestis pusztított, mely az Oszmán Birodalom felől érkezett és átterjedt a Muraközre is. Ebben az időben megszaporodtak a török rajtaütések is, melyek idővel pusztasággá tették az egykor gazdag vidéket. A nemesi birtokok nagyrészt régi főnemesi családok zálogbirtokai lettek. A Patacsichok a 17. század közepén lettek birtokosok Orehovecen. Semőczy János 1631-ben adta zálogba itteni birtokát Klanjcsec Istvánnak. Semőczy Pál 1637-ben 10 hold szántót, erdőt és szőlőt adott zálogba Hudodem Jánosnak. Ezzel egyidejűleg megindult a vidék újranépesítése. 1665-ben Zakmárdi János és György a csázmai káptalan előtt aláírt okiratban itteni birtokukat a körösi pálosoknak adják. A gótikus templomot története során többször átépítették. Az 1771-es egyházi vizitáció említi először, hogy a faluban új templom épül. Az újjáépítésben nagy szerepet játszott Petar Tuškan, aki 1769 és 1789 között volt Orehovec plébánosa. Az építés legnagyobb része 1776 és 1779 között zajlott. Az új templomot a régi Szent Péter és Pál helyett már csak Szent Péter apostol tiszteletére szentelték fel. A falunak 1857-ben 216, 1910-ben 442 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 308, a községnek 5137 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma a 14. században már állt. Első említése 1334-ból származik. A mai templom építése 1776 és 1779 között zajlott. A régi templomot nagyrészt lebontották, csupán a 16. századi torony és a homlokzatnak a harangtoronnyal összefüggő része maradt meg. A templomot kelet felé jelentősen meghosszabbították és az épület a régi gótikus helyett késő barokk külsőt kapott. Az új templom 24 méter hosszú, 9 méter széles és magas lett. A sekrestye az északiról a déli oldalra került át, felette egy kisebb kórus a kegyurak ülőhelyeivel. A nyugati oldalra a harangtoronyhoz épült a nagy kórus. A temetőt a templomtól 250 méterre keletre helyezték át, ahol ma is található. Az új templomot Szent Péter apostol tiszteletére szentelték fel. Tornyát 2001-ben újjáépítették. A plébánia épülete 1795 -ben épült, 1897 -ben megújították. Sebestyén Benedek Sebestyén Benedek (Budapest. 1937. – 2011. július 31.) festőművész, szobrászművész, református lelkipásztor. Munkássága Műszerésznek tanult. Az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára, (mely később felvette a Ganz Műszer Művek nevet) Szerelő II, és Szerelő III. műhelyében dolgozott mechanikai műszerészként. Egyaránt foglalkozott söntellenállások, mérőhidak, lakatfogók szerelésével, bemérésével. Munkája mellett 1956-ban kezdte meg teológiai tanulmányait. Szabad idejében festett, verseket írt. A gyárból kilépve táblakép készítő kisiparosként próbált megélni, de ezzel később felhagyott. Az abbahagyott teológiai tanulmányait végül 1986-ban fejezte be. Lelkipásztori tevékenysége A teológia elvégzése után rövid ideig Csepelen lett segédlelkész. Innen került a Nagykáta, Tápió-vidéki Református Missziói Egyházközséghez. Itt találta meg igazi önmagát. Köztéri szobrai Mintegy húsz köztéri szobra áll: Mátray Gábor mellszobor. Nagykáta, 1996 Battha Sámuel szobor 2004 Kossuth Lajos szobor Makád II. Rákóczi Ferenc emléktábla Szentmártonkáta , 2004 Arany János dombormű Szentmártonkáta Kossuth Lajos szobor Szentmártonkáta Bottyán János mellszobor Szentlőrinckáta Kossuth Lajos mellszobor Tápiószele , 2010 Erzsébet királyné szobor Bölöm ( Erdély ) 2005 Kitüntetései 1996 Pro Urbe Nagykáta Angol nyelvű költők, írók listája Ez a lista tartalmazza az angol nyelvű irodalmak legismertebb szerzőit betűrendes névsorban. A nevek mellett az évszám segít a tájékozódásban, és az esetlegesen megegyező nevű alkotók azonosításában. Ha országok szerint szeretnél keresni, lásd még a következő listákat: Brit és ír költők, írók listája Amerikai költők, írók listája Kanadai költők, írók listája Ausztrál költők, írók listája A Edward Albee (1928–2016) Louisa May Alcott (1832–1888) James Aldridge (1918–2015) William Herwey Allen (1889–1949) Donald Antrim ( 1958 –) Isaac Asimov (1920–1992) W. H. Auden (1907–1973) Jane Austen (1775–1817) B Richard Bach (1936–) James Baldwin (1924–1987) Herbert Ernest Bates (1905–1974) Samuel (Barclay) Beckett (1906–1989), Nobel-díjas (1969) Harriet Beecher Stowe (1811–1896) Saul Bellow (1915–2005), Nobel-díjas (1976) Ambrose Bierce (1842–1914) William Blake , (1757–1827) Ray Bradbury (1920–2012) Louis Bromfield (1896–1956) Anne Brontë (1820–1849) Charlotte Brontë (1816–1855) Emily Brontë (1818–1848) Rupert Chawner Brooke (1887–1915) Gwendolyn Elizabeth Brooks (1917–2000) Rhoda Broughton (1840–1920) Audrey Alexandra Brown (1904–1998) Elizabeth Barrett Browning (1806–1861) Robert Browning (1812–1889) William Cullen Bryant (1794–1878) Pearl Buck (1892–1973), Nobel-díjas (1938) Edward George Bulwer-Lytton (1803–1873) John Bunyan (1628–1688) Wilfred Burchett (1911–1983) Robert Burns (1759–1796) Edgar Rice Burroughs (1875–1950) Samuel Butler (1612–1680) Samuel Butler (1835–1902) George Gordon Byron vagy Lord Byron (1788–1824) C Truman Capote (1924–1984) Lewis Carroll (1832–1898) Bruce Chatwin (1940–1989) Geoffrey Chaucer (kb.1340–1400) Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) Agatha Christie (1890–1976) Winston Churchill (1874–1965), Nobel-díjas (1953) John Maxwell Coetzee (1940–), Nobel-díjas (2003) Samuel Taylor Coleridge (1772–1834) Joseph Conrad (1857–1924) James Fenimore Cooper (1789–1851) Bernard Cornwell Stephen Crane Archibald Joseph Cronin (1896–1981) D Roald Dahl (1916–1990) Richard Henry Dana (1815–1882) Daniel Defoe (1660–1731) Charles Dickens (1812–1870) Emily Dickinson (1830–1886) John Donne (1572–1631) John Dos Passos (1896–1970) Sir Arthur Conan Doyle (1859–1930) Hilda Doolittle (1886–1961) Michael Drayton Theodore Dreiser (1871–1945) Gerald Durrell (1925–1995) E T. S. Eliot (1888–1965), Nobel-díjas (1948) Ralph Ellison (1914–) Ralph Waldo Emerson (1803–1882) F William Faulkner (1897–1960), Nobel-díjas (1949) Jasper Fforde (1961–) Henry Fielding (1707–1754) F. Scott Fitzgerald (1896–1940) Becca Fitzpatrick (1979–) John Ford (1586–1639) Benjamin Franklin (1706–1790) Robert Frost (1874–1963) G John Galsworthy (1867–1933), Nobel-díjas (1932) Allen Ginsberg (1926–1997) William Golding (1911–1993), Nobel-díjas (1983) Robert Graves (1895–1985) Isabelle Augusta Gregory (1852–1932) Robert Green (kb. 1558–1592) Paul Eliot Green (1894–1981) Graham Greene (1904–1991) John Gower (kb.1330–1408) H Alex Haley (1921–1992) Dashiell Hammett (1894–1961) Thomas Hardy (1840–1928) Nathaniel Hawthorne (1804–1864) Joseph Heller (1923–1999) Ernest Hemingway (1898–1961) amerikai, Nobel-díjas (1954) James Herndon (1926–1990) amerikai tanár, író Robert Herrick Oliver Wendell Holmes Cathy Hopkins (1953–) angol írónő Gerard Manley Hopkins (1844–1889) Aldous Huxley (1894–1963) I Washington Irving J Henry James (1843–1916) Ben Jonson (1572–1637) James Joyce (1882–1941) K John Keats (1795–1821) Jack Kerouac (1922–1969) Stephen King (1947–) Rudyard Kipling (1865–1936), Nobel-díjas (1907) Eric Knight (1897–1943) Arthur Koestler (1905–1983) L Charles Lamb (1775–1834) Stephen Butler Leacock (1869–1944) Edward Lear (1812–1888) Doris Lessing (1919–2013), Nobel-díjas (2007) Clive Staples Lewis (1898–1963) Sinclair Lewis (1885–1951), Nobel-díjas (1930) John Lyly Jack London (1876–1916) Henry Wadsworth Longfellow (1807–1882) Howard Phillips Lovecraft (1890–1937) M James Macpherson (1736–1796) Norman Mailer (1923–2007) Bernard Malamud (1914–1986) Christopher Marlowe (1564–1593) Edgar Lee Masters (1869–1950) Herman Melville (1819–1891) Arthur Miller (1915–2005) Henry Miller (1891–1980) Alan Alexander Milne (1882–1956) John Milton (1608–1674) Margaret Mitchell (1900–1949) Lucy Maud Montgomery (1874–1942) Thomas Moore (1779–1852) Toni Morrison (1931–), Nobel-díjas (1993) Iris Murdoch (1919–1999) O Seán O’Casey (1884–1964) Flannery O'Connor Eugene O’Neill (1888–1953), Nobel-díjas (1936) George Orwell (1903–1950) John Osborne (1929–1994) P Harold Pinter (1930–2008), Nobel-díjas (2005) Sylvia Plath (1932–1963) Edgar Allan Poe (1809–1849) Alexander Pope (1688–1744) Ezra Pound (1885–1972) Q Thomas De Quincey (1785–1859) R Walter Raleigh (1552–1618) Arthur Ransome (1884 – 1967) Mazo de la Roche (1885–1961) Christina Georgina Rossetti (1828–1882) Dante Gabriel Rossetti (1830–1894) Salman Rushdie (1947–) Bertrand Russell (1872–1970), Nobel-díjas (1950) S Jerome David Salinger (1919–2010) amerikai író Sir Walter Scott (1771–1832) Mary Shelley (1797–1851) Percy Bysshe Shelley (1792–1822) William Shakespeare (1564–1616) Tom Sharpe (1928–2013) George Bernard Shaw (1856–1950), Nobel-díjas (1925) Irwin Shaw (1914–1984) Philip Sidney (1554–1586) Upton Sinclair (1878–1968) Isaac Bashevis Singer (1902–1991), Nobel-díjas (1978) Edmund Spenser (1552–1599) John Steinbeck (1902–1968), Nobel-díjas (1962) Laurence Sterne (1713–1768) Robert Louis Stevenson (1850–1894) Jonathan Swift (1667–1745) Algernon Charles Swinburne (1837–1909) T Lord Alfred Tennyson (1809–1892) William Makepeace Thackeray (1811–1863) Henry David Thoreau (1817–1862) J. R. R. Tolkien (1892–1963) Mark Twain (1835–1910) U Leon Uris (1924–2003) V Henry Vaughan Kurt Vonnegut (1922–2007) W Alice Walker (1944) H. G. Wells (1866–1946) Edith Wharton (1867–1933) Walt Whitman (1862–1937) Oscar Wilde (1854–1900) Thornton Wilder (1897–1975) Tennessee Williams (1911–1983) Y William Butler Yeats (1865–1939), Nobel-díjas (1923) Far Cry Primal A Far Cry Primal egy akció-kaland videojáték, amit a Ubisoft Montreal fejlesztett ki. A játék PlayStation 4 és Xbox One platformokra 2016. február 23-án, míg Microsoft Windowsra március 1-én jelent meg. Ez az első Far Cry játék, ami a kőkorszakban játszódik. A történet Takkar körül forog, aki egy fegyvertelen vadászból törzsi vezetővé válik. Játék A játékot általában pozitívan fogadták a kritikusok, akik főként a koncepciót és a beállításokat dicsérték. A Far Cry Primal egy akció-kaland játék. Mivel a játék a történelem előtti időkben játszódik, ezért a hagyományos fegyverek és járművek, amik az eredeti Far Cry sorozatban szerepeltek, itt nem jelennek meg. A játékos nem tud vásárolni fegyvereket, hanem önmagának kell azokat elkészítenie a környezetében található nyersanyagokból. Ahogy a játékos a halad a történetben, képes lesz egyre halálosabb fegyvereket készíteni. Szembe kell szállnia a természetes ragadozókkal és a többi ellenséges törzs tagjaival. Amikor a játékos megtámad és elfoglal egy ellenséges tábortüzet vagy tábort, akkor a Wenja törzs átveszi az adott helyet és járőrözni kezd az adott régióban, valamint a játékos nyer gyors utazási pontokat és pihenőhelyeket. A játékos képes megszelídíteni különböző állatokat, amik segítik őt a különböző harcokban. Ezeket az állatokat meg lehet idézni távolról kibocsátott, alapvető parancsokkal. A bagoly nézet segítségével fel tudja deríteni az ellenséges táborokat vagy tábortüzeket, támadni és bombákat ledobni is lehet a segítségével Egy megjelenés utáni frissítésbe bekerült egy túlélési üzemmód, ami drasztikusan növeli a játék nehézségét. Szinopszis Beállítás A játék 12 000 évvel ezelőtt játszódik, a korai paleolit kor elején a mezolitikum időszakban Európában. A kitalált Oros völgy Közép-Európában található. Eltérően a sorozat korábbi játékaihoz, az őskori élővilág, melybe tartoznak a gyapjas mamutok, szörnyű farkasok, barlangi medvék, barlangi oroszlánok, gyapjas orrszarvúak, óriásszarvasok, kardfogú macskák egy állatvilágot képeznek a modernebb lényekkel, mint barna medve, borz és a szarvas. A túlélés napi kihívás, a törzsek összeütközésbe kerülnek egymással, valamint a természettel. Filmzene A zenét ütős hangszerekkel, azték halálsíppal, kővel és agyaggal kreálták A zenét Jason Graves szerezte. A különböző törzseket különféle zenei stílus jellemzi. A Wenja törzset pl. a kürt, a fuvolaszóló, míg a Izilia törzset az azték halál síp, a női ének és a rituális ütőhangszerek jellemzik. Fogadtatás A Metacritic szerint a Far Cry Primal Microsoft Windows verziója "vegyes vagy átlagos" értékelést kapott, míg a PlayStation 4 Xbox verzió "általában kedvező" értékelést. Eladások A játék kiskereskedelmi változata volt a legkelendőbb játék, a kiadása hetén az Egyesült Királyságban az eladási listák élére került. Az Egyesült Államokban a legkelendőbb játék lett 2016 februárjában. Az Ubisoft szerint a játék jobban teljesített, mint amire számítottak. Ciudad del Carmen Ciudad del Carmen egy város Mexikóban, Campeche államban, a Mexikói-öböl partján. Lakossága 2010-ben meghaladta a 169 000 főt. Földrajz Fekvése A város a Mexikói-öböl partján, a Laguna de Términos lagúna és az öböl közti Carmen-sziget délnyugati végén épült fel. A szárazföldi Atasta-félszigettel Latin-Amerika egyik leghosszabb hídja, az 1994-ben épült Zacatal híd köti össze. Éghajlat A város forró, nyáron és ősszel csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 37 °C-os hőséget, a rekord elérte a 44 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 24,0 és a májusi 29,8 fok között váltakoznak, fagy nem fordul elő, sőt, 10 fok alá sem csökken a hőmérséklet. Az évi átlagosan 1593 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól novemberig tartó 6 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 80%-a. Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan és gyorsan növekedett: Története A Carmen-szigetet 1518-ban fedezték fel a spanyolok, 1558-ban kalózok támadták meg. Alonso F. De Andrade 1716-ban San Felipe néven faerődöt létesített, amelyet az angolok megtámadtak, de a védők visszaverték őket. Hamarosan ekörül az erőd körül kezdett kialakulni a város. A helyiek egyik fontos megélhetési forrása a környék egyik fő terméke, a festékanyagot adó Haematoxylum campechianum nevű fa kereskedelme volt, így amikor 1774-ben több spanyol kikötőben eltörölték ennek a fának a behozatalára kivetett adót, a kereskedelem és ezáltal a település gazdasága nagyon fellendült. 1813-ban kapta meg a villa rangot, a következő évtizedekben pedig hol Yucatán, hol Tabasco fennhatósága alatt állt. A jövőben a halászat is fejlődésnek indult, majd 1971-ben egy Rudesindo Cantarell nevű halász jelezte az olajtársaságoknak, hogy egy úszó olajfoltot látott a tengeren. Így hamarosan megkezdődtek a próbafúrások, 1975-ben pedig a kitermelés is, ami új lendületet adott Ciudad del Carmen iparosodásának. Turizmus, látnivalók A város jelentős idegenforgalmát főként a tengerpartnak köszönheti, de vannak értékes műemlékei is, például a 18. századi Nuestra Señora del Carmen-templom. A Fidzsi-szigetek a 2004. évi nyári olimpiai játékokon A Fidzsi-szigetek a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Cselgáncs Női Íjászat Férfi Sportlövészet Férfi Súlyemelés Női Úszás Férfi Középpontos sokszögszámok A középpontos sokszögszámok a figurális számok egy fajtája. Olyan alakzatokat jellemeznek, ahol a középpontban egy pont van, és azt sokszög alakú pontrétegek veszik körül. Adott réteg minden oldala eggyel több pontot tartalmaz, mint a korábbi réteg, így a második sokszögrétegtől kezdve egy középpontos k-szögszám minden rétege k-val több pontot tartalmaz a korábbinál. Példák Mindegyik sorozat előáll a háromszögszám valahányszorosához 1-et hozzáadva. Például a középpontos négyzetszámok a háromszögszám négyszerese plusz 1 képlettel állnak elő. A sorozatok: középpontos háromszögszámok 1,4,10,19,31,... ( A005448 sorozat az OEIS -ben) középpontos négyzetszámok 1,5,13,25,41,... ( A001844 ) középpontos ötszögszámok 1,6,16,31,51,... ( A005891 ) középpontos hatszögszámok 1,7,19,37,61,... ( A003215 ) középpontos hétszögszámok 1,8,22,43,71,... ( A069099 ) középpontos nyolcszögszámok 1,9,25,49,81,... ( A016754 ) középpontos kilencszögszámok 1,10,28,55,91,... ( A060544 középpontos tízszögszámok 1,11,31,61,101,... ( A062786 ) s.í.t. A következő ábrák középpontos sokszögszámok vannak, megrajzolásuk folyamatát is bemutatva. Érdemes összehasonlítani a sokszögszámok cikkben található ábrákkal. Képlet Ahogy a fenti ábrákból látható, az n-edik középpontos k-szögszám megkapható, ha az (n−1)-edik háromszögszámból k másolatot helyezünk el egy középpont körül; ezért az n-edik középpontos k-szögszám kifejezhető így: Ahogy a sima sokszögszámoknál is, az első k-szögszám mindig 1. Tehát bármilyen k számra 1 egyaránt k-szögszám és középpontos k-szögszám. A következő olyan szám, ami egyaránt k-szögszám és középpontos k-szögszám a következő képlettel számolható: ami szerint a 10 háromszögszám és középpontos háromszögszám, a 25 négyzetszám és középpontos négyzetszám stb. Amíg a p prímszámok nem lehetnek sokszögszámok (eltekintve a triviális ténytől, hogy minden p a második p-szögszám), a középpontos sokszögszámok között sok prímszám található. Léider Preciado Léider Calimenio Preciado Guerrero (Tumaco, 1977. február 26. –), kolumbiai válogatott labdarúgó. A kolumbiai válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon. A Tunézia elleni csoportmérkőzésen ő szerezte a találkozó egyetlen gólját. Sikerei, díjai Ecuadori bajnok (1): 2008 A kolumbiai bajnokság gólkirálya (1): 2003 II Egyenlőtermék-görbe Az egyenlőtermék-görbe vagy latin eredetű szóval izokvant, isoquant (szó szerint: „azonos mennyiség”) a mikroökonómiai termeléselméletben használt fogalom. A termeléselmélet modelljében a vállalatok termelési tényezőket (inputokat) alakítanak át javakká (kibocsátássá, outputtá). Azt, hogy az inputok egy meghatározott kombinációjával (tehát két tényező esetén például 8 órányi munkaerővel és 2 géppel, vagyis 2 egységnyi tőkével) legfeljebb hány egységnyi output állítható elő, a termelési függvény mutatja meg. Két tényező esetében a termelési függvény értelemszerűen kétváltozós: egyik változója az egyik, másik változója a másik input (például tőke és munkaerő) felhasznált mennyisége. Ekkor egy derékszögű koordináta-rendszerben, amelynek egyik tengelye az egyik, másik tengelye pedig a másik tényező mennyiségét reprezentálja, ábrázolhatók a termelési függvény szintvonalai. (A koordináta-rendszernek csak az első síknegyedével kell foglalkoznunk, mert negatív tényezőfelhasználás nem értelmezhető.) Minden szintvonal egy-egy olyan görbe, amelynek a pontjaihoz ugyanakkora kibocsátás tartozik. Ezeket a görbéket hívjuk egyenlőtermék-görbéknek. Az ábráról például leolvasható, hogy 2 egységnyi (például 2 órányi) munkaerő és 8 egységnyi tőke felhasználásával a vállalat ugyanazt az outputmennyiséget éri el, mint 5 egységnyi munkaerő és 4 egységnyi tőke alkalmazásával, hiszen ez a két tényezőkombináció ugyanazon az egyenlőtermék-görbén helyezkedik el. Az egyenlőtermék-görbék „közeli rokonai” a mikroökonómiai fogyasztáselméletben előkerülő közömbösségi görbéknek. A technikai helyettesítési arány A technikai helyettesítési arány (jele az angol technical rate of substitution alapján TRS) az egyenlőtermék-görbék meredeksége. Értéke tényezőkombinációnként változó, kivéve a tökéletes helyettesítés esetét, amikor a derékszögű koordináta-rendszer minden pontjában azonos. Kissé pontatlanul, de szemléletesen fogalmazva, a technikai helyettesítési arány azt mutatja meg, hogy mennyivel kell csökkentenünk a függőleges tengelyen szereplő (2.) tényező mennyiségét, ha az 1. tényezőből egy egységgel többet használunk fel, és azt szeretnénk, hogy a kibocsátás változatlan maradjon. A technikai helyettesítési aránynak a költségminimalizálás során van kitüntetett szerepe. Speciális izokvant-görbék Cobb-Douglas-típusú termelési függvény egyenlőtermék-görbéi A kétváltozós Cobb–Douglas-típusú termelési függvény általános alakban így írható fel: x1 és x2 az inputmennyiségeket jelölik, a, b és c pozitív konstansok. Ekkor az y kibocsátási szinthez tartozó egyenlőtermék-görbe egyenlete így adódik: Vagy, ami ugyanaz: A jobb oldalon szereplő , és pozitív konstansok, ezért a Cobb–Douglas-típusú termelési függvény izokvant-görbéi hiperbolikus függvények. A technikai helyettesítési arány Cobb–Douglas-függvény esetén differenciálszámítás segítségével -nek adódik. Vagyis TRS mindig negatív, de abszolútértéke az 1. tényező mennyiségének növelésével csökken, a 2. tényező mennyiségének növelésével pedig emelkedik. Tökéletes helyettesítés Ha két termelési tényező egymásnak tökéletes helyettesítője, akkor az egyikből vett valamekkora mennyiség felhasználása mindig ugyanakkora hatást gyakorol az outputra, mint a másiknak valamilyen mértékű felhasználása. Az arány egyáltalán nem biztos, hogy 1:1, például elképzelhető, hogy 2 órányi munkaerő felel meg 1 egységnyi tőkefelhasználásnak. Tökéletes helyettesítés esetében belátható, hogy az izokvant-görbék azonos meredekségű egyenesek lesznek, így a technikai helyettesítési arány minden lehetséges tényezőkombinációra azonos. Rögzített arányú inputfelhasználás A rögzített arányú inputfelhasználás azt jelenti, hogy a termelési tényezők egymásnak (tökéletes) kiegészítői: meghatározott mennyiségű tőkéhez meghatározott mennyiségű munkaerőnek kell tartoznia. Például földmunka során az ásók és a munkások 1:1 arányban kiegészítői egymásnak: sem az ásó nélküli munkás, sem a munkás nélküli ásó nem képes növelni a termelést. Rögzített arányú inputfelhasználás esetén az egyenlőtermék-görbék L alakúak lesznek. A technikai helyettesítési arány a görbe vízszintes szakaszain 0, a függőleges szakaszokon pedig nem értelmezhető. Találjuk ki együtt, apu és én! A Találjuk ki együtt, apu és én! (eredeti angol címén Danny and Daddy) gyerekeknek szóló 3D-s animációs sorozat. A produkció az Apu és én címet viselő hasonló témájú műsor spin-offja. A három perces epizódok alatt a gyerekeknek ki kell találni, hogy Danny milyen tárgyakra/élőlényekre gondolhat. "Apu" általában nem tudja, és ezért nézői segítséget kér. A sorozat témája a fantázia megmozgatása. Eltérés az eredeti sorozattól, hogy ott a gyerekeknek kellett kitalálnia, hogy Danny mit rajzolhat. (17345) 2216 T-3 A (17345) 2216 T-3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Livorno Ferraris Livorno Ferraris település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 4417 fő (2017. január 1.). Livorno Ferraris Bianzè, Crescentino, Fontanetto Po, Moncrivello, Trino, Cigliano, Lamporo és Saluggia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arrembécourt Arrembécourt település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 52 fő (2015). Arrembécourt Chavanges, Joncreuil, Margerie-Hancourt és Outines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Felka Felka (szlovákul Veľká) egykor önálló város, 1945 óta Poprád településrésze Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásában. Fekvése Felka Poprád északi városrésze, mely a Felka-patak mellett fekszik. Élővilága Felkán a legutóbbi időkig két gólyafészek volt. Nevének eredete A szlovák veľká (= nagy) melléknévből, határának átlagon felüli nagyságáról[forrás?], amely a Magas-Tátrába is felnyúlott. Története 1268-ban Vylkam alakban említik először, 1298-ban Filka néven tűnik fel. Az ősi város az 1412-ben Zsigmond által elzálogosított szepesi városok egyike. Már a 15. században gazdag város volt, fejlett kézművessége, főleg kékfestői és ötvösei révén. Lakói mezőgazdasággal, vászonszövéssel, szeszfőzéssel, lótartással foglalkoztak. 1632-től a 19. századig papírgyár működött a településen. 1828-ban 1490 lakosa volt. Vályi András szerint "FELKA. Felk Velka. Egy a’ 16. Szepes Vármegyebéli Városok közzűl, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok. Határjának harmad része, ’s réttyeinek is egy része soványas, legelője szoross, fája nintsen elég, mellyek miatt, ámbár más javai vagynak, a’ második Osztályba tétettetett." Fényes Elek szerint "Felka, Fölk, v. Szepes vmegyében, Késmárkhoz 1 1/2 órányira egy síkságon: 208 kath., 1287 evang. német lak. kath. és evang. anyaszentegyház. A városon keresztül folyó Felka patakán egy liszt- s egy fűrészmalom van. Asszonyai sok gyolcsot szőnek. Teplicz felé egy kis fenyőerdeje terjed el, de a lakosok számához képest kevés fát szolgáltat. A város toronyórája nevezetes arról, hogy minden fertályban az órát is ismételi." 1910-ben 1358, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1945-ben csatolták Poprádhoz. Nevezetességei Szent János apostolnak szentelt római katolikus plébániatemploma a 13 - 14. században épült kora gótikus stílusban . Oltára és keresztelőmedencéje 1439 -ben készült. Szárnyasoltárát ma az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Evangélikus temploma 1817 -ben épült. Ekkor épült a zsinagóga is. Polgárházai között 17. századiak is vannak. Híres emberek Itt született 1674 . szeptember 28-án Bornagius Pál evangélikus lelkész, egyházi író. Itt született 1764-ben Karl Planitz római katolikus prépost-kanonok. Itt született 1818 . január 17-én Haberern Jonatán teológiai tanár, filozófiai író. Itt született 1820 . május 3-án Blasy Ede zergevadász, kereskedő és közbirtokos. Itt született 1822 . január 29-én Lux Jakab orvos-gyógyszerész, 48-as honvéd, Békés megyei Orvos-Gyógyszerész Egylet alapítója és első elnöke, Itt született 1835 . április 23-án és itt hunyt el 1895 . április 23-án Scherffel Vilmos Aurél flórakutató, gyógyszerész. 1868 és 1870 között a város polgármestere volt, a felkai Tátra Múzeum alapítója és 14 évig igazgatója volt. Itt született 1887 . június 29-én Lipták Pál gyógyszerész, egyetemi tanár, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság alapítója és főtitkára, szakíró. Itt hunyt el 1835 . november 7-én Klein Sámuel evangélikus lelkész, egyházi író. Angol szetter Kékesfekete vagy narancsvörös foltokkal, pettyekkel tarkázott, hullámos, hosszú, fehér szőrű, 60-63 cm magas, igen elegáns fajta. Könnyen kezelhető, kiváló vadászeb volt, de mint a legtöbb szép küllemű fajta, egyre inkább divatkutyává válik. Nemesítése főleg Lawarack (1798-1877) nevéhez fűződik. A fényképen egy angol cocker spániel látható. Külső megjelenés Olyan, mint egy hosszú szőrű pointer. Koponyája kissé domború. Szeme barna. Füle a fejéhez simulva lelóg. Háta rövid, egyenes, feszes, ágyéka erős. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farkát kissé hajlottan tartja. Szőrzete közepesen hosszú, selymes, a fején, a végtagok elülső felületén rövid, a lábak hátulsó részén és a farkon hosszú zászlót alkot. Színe leggyakrabban fehér alapon fekete és/vagy sárgásbarna foltos, illetve pettyes. Eredete Több mint 400 éves angol fajta. Modern változatát 1825-ben alakították ki a fürjészeb és a pointer segítségével. Jellemzői Értelmes, tanulékony, alapvetően szófogadó, de abból adódóan, hogy önálló munkavégzésre és döntéshozatalra tenyésztett fajta, meglehetősen öntörvényű. Későn érő típus, mentális felnőttkorát 2-2.5 éves korára éri el. Alkalmazása: Vannak, akik a világ legjobb vadászkutyájának tartják. Különösen a szárnyasvadászatokon jeleskedik. Mint társ is nagyszerűen beválik. Táplálékigény: 250-650 g/nap a kor, életmód és egészségügyi állapot függvényében, hízásra hajlamos fajta. Színváltozatai: blue belton (fehér alapon fekete pettyezettség) orange belton (fehér alapon narancs-barna pettyezettség) tri-color (fehér alapon fekete pettyezettség cservörös foltokkal) liver belton (fehér alapon májbarna pettyezettség) lemon belton (fehér alapon világos sárgás-barna pettyezettség) Típusváltozatai: munka vonal (közepes méret, rövidebb szőr, kiemelkedő vadászösztön) angol show (közepes méret, erősebb csontozat, kiemelkedő szőrkondíció) amerikai show (nagyobb méret, vékonyabb csontozat, kiemelkedő szőrkondíció) A fenti három alaptípust korrekciós célokból esetenként különböző arányokban keverik is. Várható élettartam: 10-14 év Méretei Marmagasság: kan 65-68 cm, szuka 61-65 cm. Testtömeg: 25-32 kg. Meddő rozsnok A meddő rozsnok (Bromus sterilis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó növényfaj, mely Magyarországon is előfordul. Jellemzése Egyéves lágyszárú, a Raunkiær-féle életforma-osztályozás alapján terofita (therophyta). Kifejletten akár 1 m magasságú is lehet, de többnyire alacsonyabb. Kopasz szára felálló, melyhez a világoszöld színű, lágy levelek szőrös levélhüvellyel kapcsolódnak. A pázsitfűfélék többségéhez hasonlóan a meddő rozsnok virágai is füzérkékbe csoportosulnak, azok pedig laza bugavirágzatot alkotnak. A buga minden egyes ágán egyetlen füzérke helyezkedik el, a buga ágai visszahajlók. A füzérkék toklászain mintegy 10–20 mm hosszú szálka található. A termések összenőnek a toklásszal, a termésérést követően együtt hullnak ki a füzérkékből. Élőhelye Magyarországon gyakori gyomnövény, főleg akácosokban, erdőszéleken és utak mentén fordul elő; a 2000-es évektől kezdődően egyre inkább terjed az ültetvényekben is. Megtalálható homoktalajokon csakúgy, mint kötött talajokon, fontosabb számára, hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen; a tápanyagszegény talajokon csak tengődik. Fényigényes, szárazságtűrő faj. Farad A farad (F) (magyar kiejtése: farád) az SI mértékegységrendszerben az elektromos kapacitás mértékegysége. Az elnevezés Michael Faraday angol fizikus nevéből ered. Meghatározása A vezető, illetve a kondenzátor kapacitásának definíciója alapján: (A képletben C a kapacitás, Q a vezetőn, illetve a pozitív fegyverzeten lévő töltésmennyiség és U a vezető potenciálja, illetve a kondenzátorok fegyverzete közti feszültség.) Ennek megfelelően a kapacitás SI mértékegységének, azaz a farádnak az értelmezése: A farad kifejezhető az SI alapegységeivel: F = m–2·kg–1·s4·A2. További egyenlőségek: (A fenti képletekben: A = amper, V = volt, C = coulomb, J = joule, m = méter, N = newton, s = másodperc, W = watt, kg = kilogramm, Ω = ohm) 1 farad igen nagy kapacitás, a gyakorlatban alig fordul elő. (Például a 6370 km sugarú Földnek, mint vezető gömbnek a kapacitása csupán 0,000708 F.) A farad leggyakrabban használt törtrészei: a mikrofarad (μF), nanofarad (nF) és a pikofarad (pF). Átváltások: Történet A farad elnevezést Josiah Latimer Clark angol villamosmérnök találta ki 1861-ben, és Faraday iránti tiszteletből nevezte el a kapacitás egységét farad-nak. Gyakorlati vonatkozások A kereskedelmi forgalomban kapható kondenzátorok kapacitása 100 fF – 5 kF (azaz 0,0000000000001 F – 5000 F) tartományban van. A gyakorlatban használt kondenzátorok kapacitása jellemzően néhány pikofaradtól a néhány ezer mikrofaradig terjed. Az 1 pikofaradnál kisebb kapacitású kondenzátort többnyire a tervező maga állítja elő a nyomtatott áramkörön vezető csíkokból és a köztük elhelyezkedő szigetelő csíkból. Az integrált áramkörökben előforduló kapacitásértékek nagyon kicsik, jellemzően femtofarad nagyságrendűek. A Föld kapacitását (az ionoszféra és a föld között) 1,8 faradra becsülik[forrás?]. Ha a kapacitásérték jelölésére nem áll rendelkezésre a görög μ , akkor az uF jelölés is szokásos. A millifarad kevésbé használatos a gyakorlatban. Európában a nF (1·10−9 F) széles körben használatos, míg Észak-Amerikában gyakorta 1 NF-nak jelölik. Az 1·10−7 F jelölése általában: 0.1 μF. A kapacitás reciproka angolul ’elastance’ (magyarul nem használatos) és a mértékegysége daraf (nem SI mértékegység). Abfarad, statfarad Az abfarad egy elavult elektromágneses egység (CGS), amely egyenlő 109 F vagy GF. Ez egy igen nagy érték, amelyet kizárólag orvosi teminológiában használnak[forrás?]. A statfarad (CGS-ben) elnevezés is elavult és egyenlő volt 1 mikrofaraddal. Legányi Ferenc Legányi Ferenc (Budapest, 1884. december 8. – Lesencetomaj, 1964. április 9.) autodidakta paleontológus, múzeológus. Életrajza Budapesten született 1884. december 8-án polgári családban, apja vámtisztviselő volt. Családjával 1898-ban került Egerbe, ahol az egri Főreáliskolában (ma Dobó István Gimnázium) végezte tanulmányait, jelesen érettségizett, és mérnöki pályára készült. Műegyetemi tanulmányait családi okok miatt félbe kellett szakítania, visszakerült Egerbe, ahol a kisegedi családi birtokon gazdálkodóként élt. Gazdálkodóként lehetősége nyílt a földmunkák során előkerülő igen gazdag fosszilis élővilág képviselőinek tanulmányozására. Egyre tudatosabban kezdte gyűjteni az ősmaradványokat, közben folyamatosan képzve magát és nyelvismerete birtokában nem csak magyar nyelvű munkákhoz fért hozzá. Kéziratait, naplókba rendezte. A kisegedi birtoka geológiai tanulmányozása mellett egyre távolabbra merészkedett. Szakmai ismereteinek birtokában, tervszerű gyűjtőútjai során közel 100 lelőhelyet tárt fel, gyűjtött rendszeresen. Lelőhelyei között találhatók többek között az egri ugynevezett Wind-féle téglagyár agyagbányájának felső oligocén rétegsora, a kisegedi alsó oligocén flóra,a Nagy-Eged, a nagyvisnyó-dédesi permo-karbon kövületek, a Dédestapolcsány környéki ugynevezett homokkőflórák növényei is. Gyűjtőtevékenységét jellemzi, hogy a rendszeresen vizsgált lelőhelyekről közel 200.000 ősmaradványt helyezett el gyűjteményében, melynek ma is fellelhető darabjai a Földtani Intézetben, a Magyar Természettudományi Múzeumban és a Mátra Múzeumban (kb 80.000) találhatók. Különösen Schréter Zoltánnal és Andreánszky Gáborral kialakított kapcsolata az, mely meghatározó volt a hazai földtani kutatás számára, de megtalálhatók ebben a névsorban többek között id. Noszky Jenő, Telegdi-Roth Károly, Kolosváry Gábor, Csepreghyné Meznerics Ilona, Kretzoi Miklós, Balogh Kálmán is. 1951-ben 67 évesen került hivatalosan is a Dobó István Vármúzeum állományába, ahol 1963-ig folytatja gyűjtőtevékenységét és írta úti jelentéseit, muzeológusaként kezelte és gyarapította gyűjteményét, gyűjtötte a környék régészeti adatait, népszokásait, népdalokat kottázott. 1963 végétől betegeskedett, a gyöngyösi, majd a lesencetomaji szociális otthonban élt. A sors fintora, hogy az az ember, akinek oly sokat köszönhetett a magyar muzeológia (földtudomány, néprajz, régészet) szegényen, szeretett ősmaradványaitól, a Bükktől távol, idősek otthonában, a dunántúli Lesencetomajon halt meg 80 éves korában, 1964 április 9-én. Munkássága Őslénytani érdeklődése mellett gyűjtőútjai során mindent megfigyel, feljegyez, így méltán emlékeznek meg róla a régészet és néprajztudomány művelői is. Hátra marad, közel 13.000 oldalnyi, részben kötetekbe rendezett (Múzeumi Napló) kézirata olyan információk tárháza (ősmaradványok és régészeti tárgyak rajzai, térképvázlatok, kottázott népdalok, néprajzi megfigyelések, irodalomtörténeti adalékok stb.), melyen a kutatók nemzedékei nőttek fel, s még ma sem mondható teljesen feldolgozottnak. Gyűjteményének anyagát számos idegen nyelven is megjelent tanulmány tárgyalja. Tudományos megfigyeléseit 12 naplókötetben gyűjtötte össze, de ezeket nem publikálta. Szakmai elismertségét, a tudományos élet iránta tanúsított nagyrabecsülését jelzi, hogy az általa feltárt, a tudományra nézve új fajok közül ez idáig 18 viseli a nevét. Kásvaivölgy Kásvaivölgy (románul: Fundoaia) falu Romániában, Maros megyében. Története Görgényszentimre község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. Népessége 2002-ben 138 lakosa volt, ebből 138 román nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 123-an ortodox, 4-en adventista és 10-en pünkösdista hitűek. Rabszolga (Asimov) A Rabszolga (eredetileg angolul Galley Slave) Isaac Asimov egyik sci-fi novellája, amely a Galaxy magazin 1957. decemberi számában jelent meg. A Robottörténetek című novelláskötetben is olvasható. Történet A novella alaphelyzete egy 2034-es bírósági tárgyalás, ahol Simon Ninheimer egyetemi professzor perelte be az Amerikai Robotot. A vád állítása szerint az alperes által létrehozott korrektorrobot olyan módosításokat végzett el Ninheimer könyvében, amivel tönkretette hírnevét. A tanúk vallomásaiból tudjuk meg a hátteret: Az Amerikai Robot 2033-ban megkereste az egyetemet, és rábeszélte a vezetőséget, hogy használják az Izé (EZ–27) nevű robotot. Ezt a robotot bízta meg Simon Ninheimer is a legújabb könyve korrektúrázásával. Saját tanúvallomása szerint a módosításokról csak akkor szerzett tudomást, amikor egyik kollégája fölhívta rá a figyelmét. A védelem (Scott Robertson, Alfred Lanning és Susan Calvin) természetesen tisztában van azzal, hogy egy robot ezt nem követhette volna el, azonban a bírót nem tudják meggyőzni. Utolsó lehetőségként cselhez folyamodnak: rábeszélik a bírót, hogy engedélyezze az EZ–27-es robot jelenlétét a tárgyaláson, majd Ninheimert kihallgatják, aki elmondja, hogy hírneve már sohasem lesz a régi, mivel lesznek olyanok, akik nem hiszik el, hogy nem a robot írta át a könyvet. Izé erre megpróbálja megvédeni a professzort, aki azonban azt hiszi, le akarja őt buktatni, így végül önmagát buktatja le, s a pert elveszti. A professzor később elmondja Susan Calvinnak, hogy a gépek elleni küzdelem volt a célja, s hogy úgy gondolja, a robotok tönkreteszik az emberi kreativitást. Megjelenések angol nyelven Galaxy, 1957. december Six Great Short Science Fiction Novels ( Dell , 1960) Time Waits for Winthrop, and Four Other Short Novels from Galaxy ( Doubleday , 1962) The Rest of the Robots ( Doubleday , 1964) Eight Stories from The Rest of the Robots ( Pyramid , 1966) The 7 Deadly Sins of Science Fiction ( Fawcett , 1980) The Complete Robot ( Doubleday , 1982) The Seven Deadly Sins and Cardinal Virtues of Science Fiction ( Bonanza/Crown , 1982) The Robot Collection ( Doubleday , 1983) magyar nyelven Galaktika, 1992. január (ford.: Baranyi Gyula, A robot korrektor címmel) Robottörténetek, II. kötet ( Móra , 1993, ford.: Baranyi Gyula) Isaac Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzuma, I. kötet ( Szukits , 2001, ford.: Baranyi Gyula) Szász Tamás István Szász Tamás István, Thomas Stephen Szasz (Budapest, 1920. április 15. – Manlius, New York, 2012. szeptember 8.) magyar származású amerikai pszichiáter, egyetemi tanár. New York Állami Egyetem Egészségtudományi Centrum (Syracuse) professzor emeritusa volt, ahol pszichiátriát oktatott. A pszichiátria erkölcsi és tudományos alaptételeinek és az orvostudomány modern társadalom feletti kontrolljának jól ismert kritikusa volt. Az elmebetegség mítosza (1961) és Az őrültség gyártása (1970) című könyveinek főbb vitatémái igencsak összeforrtak nevével. Gyógyításról alkotott nézetei az "öntulajdonlásnak" nevezett libertárius elvből adódtak, amely szerint mindenkinek megvan a joga saját testének és szellemének birtoklására és a létre anélkül, hogy erőszakot kezdeményezzenek ellene. A nyugati világot éppúgy bírálta, mint a kommunista államokat pszichiátriai gyakorlatuk és „drogofóbiájuk” miatt. Úgy vélte, hogy az öngyilkosságnak, a gyógyszerszedésnek, a drogok használatának és eladásának, és a szexuális választásnak személyesnek, szerződésesnek és az állami igazságszolgáltatáson kívülinek kellene lennie. 1973-ban az Amerikai Humanista Társaság az év humanistájává választotta, 1979-ben pedig a Francisco Marroquín Egyetem tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki. Életútja 1920. április 15-én született Budapesten, Szász Gyula és felesége, Lily második fiúgyerekeként. 1938-ban emigrált az Egyesült Államokba. 1944-ben megkapta az amerikai állampolgárságot és orvosi diplomát szerzett a Cincinnati Egyetemen. Rezidensi évét a Cincinatti Közkórházban töltötte. Belgyógyászatot és pszichiátriát tanult Bostonban és Chicagóban, 1947-től pszichoanalitikai képzésen vett részt a Chicagói Pszichoanalitikus Intézetben, melyet Franz Alexander alapított, saját pszichoanalitikus rendelőjét 1948-ban nyitotta meg. 1951 és 1956 között az intézetben dolgozott, mint kiképző analitikus. Az ezt követő öt évben a személyzet állandó tagja volt, mely idő alatt 24 hónapig kiküldetésen vett részt az Amerikai Haditengerészettel. 1954-ben Bethesdába (Maryland) költözött, majd 1956-ban a New York-i Állami Egyetem pszichiátria professzorává nevezték ki. 1962 óta vendégprofesszor a Wisconsin Egyetemen, 1968 óta a Milwaukee-i Marquette Egyetemen is előadó. 1962-től ismét a New York-i Állami Egyetem pszichiátria professzora, máig itt tevékenykedik. Alapító elnökségi tagja az elmegyógyintézetekbe való kényszerbeutalás ellen küzdő amerikai egyesületnek, és tagja a bűnözést vizsgáló nemzeti bizottság felügyelő tanácsának. 1951-ben vette feleségül Rosine Loshkajiant, akitől két lánya született: Margot és Susan. 1970-ben váltak el. A pszichiátriáról alkotott nézeteit Karinthy Frigyes írásai befolyásolták.[forrás?] Szász központi vitatémáinak felemelkedése Az elmebetegség terminusa elleni első bírálatát 1958-ban a Columbia Law Review című folyóiratban jelentette meg. Ebben a cikkben azt állította, hogy az elmebetegség boszorkányság. 1961-ben vallomást tett az Egyesült Államok Szenátusának bizottsága előtt és a kényszergyógykezelések ellen érvelt, és azt állította, hogy az elmebetegnek címkézés sérti a beteg jogait, és hogy az orvosoknak segítőknek kell lenniük és nem börtönőröknek. Szász központi vitatémái Szász Tamás a modern orvostudomány társadalomra gyakorolt hatásának kritikusa. Kritikusan szemléli a modern orvostudomány behatását a társadalomra, úgy véli, mintha államosítaná a vallás emberiségre kiterjedt hatását. A tudományos világszemléletet kritizálva, különösen a pszichiátriát megcélozva, kiemelten a maszturbáció elleni kampányait a 19. század végén, viselkedési zavarok leírására használt orvosi kézikönyveket képalkotása és nyelvezete miatt, és túlságosan függ a nem önkéntes mentális kórházi kezeléstől a társadalom védelme érdekében, vagy a lobotómia és egyéb beavatkozások ellen, amiket a pszichózis kezelésére javall. Hogy összegezze leírását a gyógyászat politikai befolyásáról a modern társadalmakban a tudományba vetett hittel ötvözve, kijelentette: Szász következetesen figyelmet szentelt a szó erejének az intézményben és a szociális rend fenntartásában, mind kisebb személyes, és szélesebb szocio-politikai körökben: A fő gondolatmenetét az alábbiak szerint lehet összegezni: „Az elmebetegség mítosza” Az „elmebetegség” egy kifejezés, egy metafora, ami egy sértő, kellemetlen, zavaró, vagy bosszantó magatartást, cselekedetet, vagy viselkedési mintát, mint például a skizofréniát írja le, mint betegséget vagy kórt. Szász írta: Annak ellenére, hogy egyes emberek zavaró módon gondolkozhatnak, viselkedhetnek, ami egyes kórok tüneteire (fájdalom, degenerálódás, különböző behatásokra való reagálás) hasonlít, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen „kórosak”. Szász számára a kór csak azt jelentheti, ami valakinek „van”, miközben a viselkedés az, amit valaki „csinál”. A kórok „az emberi test működési hibái, a szívé, májé, veséké, és agyé”, miközben „semmiféle viselkedés vagy neveletlenség nem kór, és nem is lehet az. A kórokra ezek nem jellemzőek”. Szász a drapetomániát hozza viselkedési példának, amit a társadalomból sokan nem ismernek el, széles körben mégis betegségnek bélyegezve emlegetik csak úgy, mint hisztérikusnak nevezik azokat a nőket, akik nem hajlanak meg a férfiak akaratának. A pszichiátria aktívan homályosítja a különbséget a viselkedési zavar és betegség között, hogy a két tábort konfliktusba keverje. Azzal hogy egyes embereket „betegnek” nyilvánítanak, a pszichiátria erkölcsi közegként megpróbálja őket megfosztani a felelősségtudatuktól annak érdekében, hogy jobban tudják őket irányítani. Emberek, akikről azt mondják (maguk, vagy mások) hogy mentális betegségük „van”, legjobb esetben csakis „hamis betegség”ük lehet. Diagnosztizált „elmebetegség” és „elmezavar” (később Szász ezt megtévesztő fogalomnak nevezte /az elmebetegségnek helyett/) „tudományos kategóriának számít”, de megmaradtak szimpla ítéletnek (megvetés ítélete) hogy támogassák a pszichiátriai hatóságok egyes hatalomgyakorlási módjait. Ezzel a gondolatmenettel a skizofrénia nem a betegség lényének a neve, hanem egy szélsőséges pszichiátriai és társadalmi rosszallás ítélete. Szász a skizofréniát a „pszichiátria megrémült szimbólumának” nevezi, mert az így megbélyegzettek már régóta biztosítják a mentséget a pszichiátriai elméletek, kezelések, visszaélések és reformok számára. Az elmezavaros vagy skizofrén személy alakja a pszichiátriai szakértők és hivatalok szemében olyan — Szász szerint -, mint egy eretnek, szentségtörő a teológiai szakértők, hivatalok szemében. Szász szerint, ahhoz, hogy megértsük a pszichiátriában a „betegség” metaforikus jellegét, elsőnek meg kell értenünk a szó szoros jelentését a gyógyászat többi terén. Ahhoz, hogy igazi betegség legyen, a jelenséget elsőre megközelíthető legyen, mérhető, tesztelhető legyen tudományos módon. Másodszor, hogy megerősítsék, mint betegséget, a kórtani állapotot ki kell mutatni sejt és molekula szinten. Egy valódi betegséget boncasztalnál is meg kell találni (nem csupán élő személyben), és meg kell felelnie a kórtani leírásnak ahelyett, hogy az American Psychiatric Assosiation tagjai csak úgy megszavaznák létét. Az „elmebetegségek” valós és létező problémák. Gyakran „olyanok, mint” egy betegség, érvel Szász, ami miatt érthetővé válik a gyógyászati metafora, de semmiképpen nem érvényesíti, mint egy pontos leírást vagy magyarázatot. A pszichiátria egy áltudomány, ami parodizálja a gyógyászatot az utóbbi 100 évben bevezetett gyógyászati kifejezésekhez hasonló szavak felhasználásával. Csak hogy tisztázzuk, ha valakinek „megszakad a szíve” az teljesen más logikai kategóriába tartozik, és ha az elsőt úgy kezeljük, mint a másodikat az a kategória hibát eredményez, ami persze egy kitalált dolog. A pszichiáterek a „lélek doktorok” utódai, papok, akik megbirkóztak a lelki talányokkal, dilemmákkal és aggodalmakkal, amik örökké aggasztották. A pszichiátria legfőbb eszközei a beszéd vagy szónoklat, az elnyomás és a vallás. Olyannyira, hogy a „belgyógyászati betegségekként” mutatja be a mentális problémákat, a módszereit pedig gyógykezelésekként, klienseit – különösen az önkényteleneket – orvosi betegségben szenvedőknek, ami egy, a szabadságot és méltóságot alapjaiban fenyegető hazugság. A különböző mentális egészségügyi törvényeken keresztül az állam által támogatott pszichiátria Szász szerint egy modern szekularizált állami vallás. Ez egy mérhetetlenül bonyolult társadalmi rendszer, ami brutális erőszakot és finom indoktrinációt egyaránt felhasznál és a tudományosság álcája mögé bújuk. Az az elképzelés, mely szerint a biológiai pszichiátria valódi tudomány, tényleges gyógyászat, olyan kritikusok által vitatott, mint Michel Foucault az Őrültség és civilizáció (1961) című könyvében és Erving Goffman Asylums-ában (1961). A pszichiátria és az állam elkülönítése Az állam büntetlenül visszaél a pszichiátriával a sokkterápia alkalmazásával. Ha belátjuk, hogy az elmebetegség a helytelen viselkedés eufemizmusa, akkor az államnak nincs joga ezeket az embereket pszichiátriai kezelésekre kényszeríteni. Hasonlóképpen, az államnak nem kéne tudnia beavatkozni az elmegyógyászat gyakorlatába (például a gyógyszer utánpótlás jogi ellenőrzésével). A kormány medikalozációja „terápiás államot” hoz létre, egyeseket őrültnek vagy drogfüggőnek bélyegezve. A szertartásos kémia (1973) című könyvében azt írta, hogy ugyan úgy, ahogy a boszorkányokat, a zsidókat, a cigányokat vagy a homoszexuálisokat üldözték, most így üldözik a „drogfüggőket” és az „őrülteket”. Szász azt állítja, hogy ezeket az embereket használták fel áldozati bárányoknak a különböző rituálékon. Hogy igazán láttassa a vallás jelenlétét a gyógyászatban, az elhízást hozza fel példának: ahelyett, hogy a gyorsételeket okolnánk (azaz a rossz táplálkozási szokásokat), az orvosok bevezették a túltápláltság fogalmát. Annak ellenére, hogy a táplálkozás tudományos szintre emelkedett, mára az erkölcs helyettesíti a böjtöt, és erkölcsi kívánalom, hogy ne legyünk túlsúlyosak, nem pedig egy hasznos orvosi tanács. Ahogy a rosszakra (őrültek) és a rossz gyógyszereket szedőkre (szerfüggők), úgy az orvostudomány a nem megfelelő súlyú emberekre is megalkotott egy fogalmat: az elhízottakét. Szász szerint a pszichiátria a 17. században jött létre az orvosi normáktól eltérők ellenőrzésére és tanulmányozására, és a 20. században egy úgy fajtája, a drogofóbia jött létre azok ellenőrzésére és tanulmányozására, akik az orvosi normáktól eltérően gyógyszerezték magukat. Majd az 1960-as években egy másik szakágat, a bariátriát hozták létre azok kezelésére, akiknek a súlya nem felelt meg az orvosilag normálisnak. Hangsúlyozza, hogy az 1970-ben még csak 30 tagja volt az American Society of Bariatric Physicians (a baros görög eredetű szóból, melynek jelentése súly) társaságának, két évvel később azonban már 450. A kompetencia védelme Ugyan úgy, ahogy a jogrendszerek szerint egy személy egészen addig ártatlan, amíg be nem bizonyítják, hogy bűnös, a bűncselekménnyel vádolt személyeket nem kéne beszámíthatatlannak ítélni, csak mert egy orvos vagy egy pszichiáter annak tulajdonítja. A mentális beszámíthatatlanságot ugyan úgy kéne kezelni, mint minden más alkalmatlanságot, vagyis tisztán jogi és bírósági értelemben, a megfelelő képviselettel és a fellebbezés jogával. A halál szabályozása Szász szerint a születésszabályozáshoz hasonlóan az egyénnek joga van eldönteni, hogy mikor akar meghalni, gyógyszerek zavaró hatásaitól mentesen, úgy, ahogy azt is képesek eldönteni, hogy mikor akarnak gyermeket vállalni. Az öngyilkosságra való jogot az egyik legalapvetőbb jognak tartotta, de ellenezte az államilag szabályozott eutanáziát. Virginia Woolfról 2006-ban megjelent könyvében azt állította, hogy a nő tudatosan és szándékosan vetett véget életének, az öngyilkossága pedig a választás szabadságának kifejezése. Az őrültség védelmének eltörlése Szász úgy vélte, hogy egy vádlott beszámíthatósága nem ítélhető meg orvosok által elvégzett tesztek alapján. Egy vádlott beszámíthatóságának megítélése a pszichiáter számára leginkább olyan vállalkozás, mint hogy a pap tanúsítja egy ember vallásosságát a mi bíróságunkon. Az őrültség egy jól kitalált taktika volt az egyház büntetésének elkerülésére. Azoknak a vagyonát pedig, akik öngyilkosságot követtek el, elkobozták, gyakran nyomorgó özvegyeket és gyerekeket hagyva hátra ezzel. Sikeresen érveltek amellett, hogy csak egy őrült személy lenne képes ilyesmit tenni özvegyével és gyerekeivel. Szász erre azt mondta: ez orvostudománynak álcázott jogi kegyelem. A kényszergyógykezelés megszüntetése Senkit sem lenne szabad megfosztani szabadságától, hacsak nem találták bűnösnek egy bűncselekmény elkövetéséért. Saját jó erkölcsünkkel ellentétes cselekedet megfosztani valakit szabadsághoz való jogától. Csakúgy ahogy egy végstádiumú rákos beteg visszautasíthatja a kezelést, a pszichiátriai kezelést is bárkinek meg kéne tudni tagadnia. Drogokhoz való jogunk A kábítószer-függőség nem egy olyan betegség, amit gyógyszerekkel gyógyítani lehet (metadon helyett heroint adunk, megfeledkezünk arról, hogy a heroint a morfin helyettesítésére, a morfint pedig az ópium helyettesítésére hoztuk létre eredetileg), hanem egy társasági szokás. Szász a szabad drogpiac mellett érvelt. Bírálta a drogok feletti háborúskodást, azt állítva, hogy a drogháború egy áldozatok nélküli bűncselekmény. Maga a droghasználat tiltása is bűncselekmény. Bemutatja, hogy a drogháború, hogyan vezeti el az államokat odáig, hogy olyanokat tegyenek, amiket fél évszázaddal ezelőtt senki sem gondolt volna, például tiltja egyes anyagok fogyasztását és egyes országokból származó növények termesztését (lásd: koka-mentesítési program, ópium-ellenes kampányok; mindkettő olyan hagyományos növény, amelyet a nyugati világ ellenez). Bár Szász szkeptikus volt a pszichotróp gyógyszerek érdemeivel kapcsolatban, támogatta a drogtilalom hatályon kívül helyezését. Szász úgy gondolta, a drogokat érintő tilalom és hasonló jogi megszorítások nem a halálozási arányok miatt vannak, hanem azért mert rituális célt szolgálnak (Mary Douglas rituálékkal kapcsolatos tanulmányait idézte). Farmakonra is emlékeztet, a farmakológia görög gyökereire, amely eredetileg „bűnbakot” jelentett. Szász a farmakológiát farmakomitológiává egészítette ki a tanulmányban leírt gyakorlati alkalmazása miatt, különösen a „függőség” kategóriájának használata miatt. Szász úgy gondolta, a függőség társadalmi kategória, és a drogfogyasztást társadalmi rituálénak kellene tekinteni és nem pusztán néhány kémiai anyag fogyasztásának. A drogok felhasználásának sokféle módja van, ugyan úgy, ahogy az étkezésnek és az italfogyasztásnak számos kulturális változata ismeretes. Egyes kultúrák tiltanak néhány dolgot, ezeket tabunak nevezzük, míg más dolgokat különböző ünnepségek keretében fogyasztatnak. Szász nevét rosszul kötötték össze az anti-pszichiátriai mozgalommal az 1960-as és 1970-es években. Ő nem ellenezte önmagát a pszichiátriát, amíg az nem volt kényszer az egyénre nézve. Úgy tartotta, hogy a pszichiátriának egy szerződéses szolgáltatásnak kéne lennie a felnőttek beleegyezésével és az állam szerepvállalása nélkül. 2006-ban a Pszichiátria: A halálipar című dokumentumfilmmel kapcsolatban Szász azt mondta, hogy a kényszergyógykezelés az emberiség elleni bűntett. Úgy vélte továbbá, hogy kényszergyógykezelés „farmatikus” diktatúrává fog bővülni. Kapcsolata az emberi jogok érdekvédelmét ellátó bizottsággal 1969-ben Szász és a Szcientológia Egyház megalapították az Állampolgári Bizottságot az Emberi Jogokért ( Citizens Comission on Human Rights, CCHR), azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az állampolgári jogokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetésében. Szász a társaság tanácsadó testületének tagja volt és az egyesület 25. évfordulójának ünnepségén ezt mondta: Szász sosem tartotta magát szcientológusnak. 2003-ban egy olyan bejegyzés került fel Szász honlapjára, mellyel a honlap tulajdonosa, Jeffery Shaler megmagyarázni igyekezett Szász kapcsolatát a CCHR-rel: Kritikája Szász kritikusai azt állítják, hogy az ő véleményével ellentétben az ilyen betegségek létezése tudományos tény. Többek között az Amerikai Orvosi Társaság (AMA), az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) és a Nemzeti Mentális Egészségügyi Szervezet (NIMH) is elutasítja azon nézeteit, hogy a mentális betegség csak egy mítosz. Azzal az elképzelésével szemben, hogy a depresszió csak egy mítosz, a gyógyszerek hatékonyságát hozzák fel ellenérvként. Egy vitájukban Dr. Donald F. Klein így magyarázta: A New England Journal of Medicine 2008. januári számában olvasható, hogy a publikált vizsgálatokban a gyógyszert alkalmazók 60%-a számolt be jelentős javulásról a depresszióját illetően, míg a placebót szedő csoportnak mindössze 40%-a. Ám ha a kevésbé kedvező, nem publikált eredményeket is figyelembe vesszük, az előnyök máris csökkennek: a gyógyszer felülmúlta ugyan a placebót, de csak egy kis különbséggel és csak egy rövid ideig. Ugyanebben a vitában dr. Frederick K. Goodwin kijelenti: Szász szerint csak a mentális betegségeket határozzuk meg konszenzus és tünetcsoportok alapján. Vitáznak arról, hogy ez-e a helyzet, vagy sem. A kritikusok szerint az olyan testi betegségeket, mint például a Kawasaki-szindróma (a szív és a véredények rendellenessége) és a Ménière betegség (a belső fül megbetegedése) is hasonlóképpen határozzák meg. Továbbá számos fizikai megbetegedést azonosítottak és kezeltek évtizedekkel, évszázadokkal vagy évmilliókkal ezelőtt több-kevesebb sikerrel, jóval az előtt, hogy etiológiájukat pontosan meghatározták volna. Az egyik figyelemre méltó példa a cukorbetegség. Szász kritikusainak szemével nézve az ilyen történelmi tények rendre aláássák azon állítását, hogy léteznek „hamis betegségek”, mert etológiájuk az agyban még nem teljesen tisztázott. Thomas Szasz-díj 2007-ben Vladimir Bukovský orosz ellenzéki politikus, aki több évet töltött a szovjet pszichiátriai börtönökben, kapta meg a Thomas Szasz-díjat. Kötetei magyar nyelven Ceremonial chemistry (magyar) Szertartásos kémia : drogmitológiák / Thomas Szasz ; [ford. Kovács István et al.] Budapest : Új Mandátum, 2001. 240 p. ISBN 963-9336-35-1 The myth of mental illness (magyar) Az elmebetegség mítosza : a személyes magatartás elméletének alapjai / Thomas S. Szasz ; ford. Kádár András] ; az utószót írta Buda Béla Budapest : Akadémiai Kiadó , 2002. 335 p. ISBN 963-05-7855-7 Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok, röviden az Egyesült Államok (angolul United States of America, röviden United States vagy USA), független szövetségi köztársaság, amely ötven tagállamot és egy szövetségi kerületet foglal magába. Az ország Észak-Amerika középső részén terül el, ahol negyvennyolc állama és a fővárosi kerülete fekszik a Csendes- és az Atlanti-óceán között, északról Kanada és délről Mexikó által határolva. Alaszka állam a kontinens északnyugati részén található Kanada és a Bering-szoroson keresztül Oroszország között, míg Hawaii állam egy szigetcsoport a Csendes-óceán közepén. Az Egyesült Államok birtokol még ezen kívül társult államokat, tengerentúli területeket és van egy bérelt területe is. 9,83 millió négyzetkilométeres területével és közel 324 millió fős lakosságával az Egyesült Államok a világ harmadik legnagyobb és harmadik legnépesebb állama. Az Egyesült Államokban él a világ nemzetileg és kulturálisan egyik legsokszínűbb társadalma a rengeteg bevándorlónak köszönhetően. Gazdasága a Föld országai közül a kiemelkedő, bruttó hazai terméke (GDP) több mint 18 558 milliárd amerikai dollár, ami a világ GDP-jének csaknem 21%-a. Katonai, gazdasági, kulturális és politikai befolyása leginkább a 19. és a 20. században nőtt meg. A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, a világ legjelentősebb gazdasági és katonai nagyhatalma, egészen addig, ameddig Kína és más országok nemzetközi tekintélye és gazdasági ereje jelentősen meg nem nő. Földrajz Domborzat Az USA természetföldrajz szempontjából a következő nagytájakra és nagytájcsoportokra oszlik: Appalache-hegység ÉK–DNY csapásirányú hegység a kontinens keleti felén, amelyet a Hudson-folyó két részre tagol. Az északi része a Kaledóniai-, a déli része a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképződés első szakasza – amely az Amerikai Egyesült Államok területére esik – gyűrődés során keletkezett, üledékes hegységek. Majd főleg északon gránit benyomulások alakultak ki (Newfoundland, New-Brunswick). A Variszkuszi-hegységképződés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kőzetekből áll. Belső- vagy Központi-síkság Az ország középső területét zömmel tengeri üledékkel borított síkságok jellemzik. Öt-tó vidéke vagy Nagy-tavak vidéke Öt hatalmas tó van itt egymással kapcsolatban, valóságos kis tengert alkotva: Felső-tó Huron-tó Michigan-tó Erie-tó Ontario-tó Mindezek mellett a vidék tagjaira jellemző az, hogy az üledékek – olykor dőlt – rétegeket alkotnak, a rétegek pedig olykor réteglépcsőben szakadnak meg, ami olyan csodálatos tájak kialakulását vonta maga után, mint a Niagara lépcsője, a Niagara-vízesés. A jégkorszak következményeként morénavonulatok alakultak ki itt (például: Oak Ridge – Tennessee államban). Mississippi-medence Északi részén főként morénák találhatók a felszínen, délen pedig elsősorban lösz. A pleisztocén kor jégtakarója a Missouri és Ohio (a Mississippi mellékfolyói) vonaláig húzódott a legkeményebb jégkorszak alatt. Préri-tábla Nyugat felé enyhén emelkedik, de igen nagy terület lévén a két „széle” között helyenként 1000 méteres magasságkülönbség is van. Leginkább krétakori üledék borítja egyhangú felszínét. Helyenként réteglépcsők, bazaltvulkánok találhatók. A pleisztocén jege néhol marta felszínét és az olvadás is ritkán 300 méteres vízmosásokat hozott létre. Éghajlata ma is szélsőséges, így jobbára csak fűfélék lepik. Partmenti síkságok Délkeleten a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán határolja, tengeri (harmadidőszakból), illetve folyóvízi üledék fedi. A part folyamatosan épül, a tenger dűnéket és turzásokat rak a fenékre. Lagúnái látványosak. Kordillerák A Pacifikus-hegységrendszer tagja; a part menti Nyugati-Kordillerákból, a Keleti-Kordillerákból és a köztük húzódó belső medencéből, illetve fennsíkból áll. A Nyugati-Kordillerák belső vonulatának része a Cascade-hegység, amely vulkáni kúpokkal teljes, és a zömében kristályos Sierra Nevada. A külső vonulata lényegében a Parti-hegység. A két vonulatot árkok választják el, mint a Kaliforniai-árok. Sziklás-hegység A Keleti-Kordillerák legidősebb tagja. A középidő végén elkezdődött gyűrődése, a harmadidőszakban feldarabolódott, de tűzhányók továbbra is építették, így az üledékes kőzetek tetején kristályos kőzetek magasodnak az egykori vulkánok helyén. Belső medencék és fennsíkok A Kolumbia-medencén hatalmas (harmadidőszaki) „bazaltplató” terül el. A Nagy medence száraz területén sós tavak és sósivatagok találhatóak (például: Nagy-Sós-tó). A Colorado-fennsík különleges látványt nyújt, mert a Colorado folyó bevágódása kanyonokat hozott létre (Például: Nagy-kanyon, angolul: Grand Canyon). Ennek különleges jelentősége van a földtörténeti korok vizsgálatában, hiszen itt több száz kilométer szélesen 1500 méter mélyen tanulmányozható az egymásra rakódás egyetlen kapavágás nélkül. Az USA legmagasabb pontja az alaszkai Denali 6194 m. Vízrajz Legfőbb folyók: Missouri, Mississippi, Yukon, Arkansas, Rio Grande, Colorado, Ohio, Vörös (Red)-folyó, Kolumbia, Kígyó (Snake)-folyó, Yellowstone. Éghajlat Az Egyesült Államokban a nagy méret és a földrajzi változatosság miatt többféle éghajlat alakult ki. A nyugati hosszúság 100. fokától keletre az éghajlat nedves kontinentális északon és esős szubtrópusi délen. Florida déli csúcsának éghajlata trópusi, akárcsak Hawaii-é. A nyugati hosszúság 100. fokától nyugatra a préri félsivatagi. Ilyen a nyugati hegyvidék nagy része is. Az éghajlat száraz a Nagy-medencében, sivatagi délnyugaton, mediterrán Kalifornia partvidékén, óceáni Oregon és Washington partvidékén, valamint Dél-Alaszkában. Alaszka legnagyobb része szubarktikus vagy sarkvidéki éghajlatú. A szélsőséges időjárás nem szokatlan - a Mexikói-öböl partján fekvő államokban gyakori a hurrikán, Középnyugaton (Midwest) pedig a tornádó. Környezetvédelem Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal, az USA szövetségi kormányzatához tartozó hivatal, melynek feladata a vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás, az emberi egészség védelme a természeti erőforrások: föld, víz, levegő megőrzésén keresztül. Az EPA létrehozását Richard Nixon kezdeményezte, működését 1970. december 2-án kezdte meg, ettől kezdve ez a hivatal az első számú felelős az Amerikai Egyesült Államok környezetvédelmi tárgyú szabályozásáért. Igazgatóját közvetlenül az USA elnöke jelöli ki. Az EPA nem tartozik a kormányügynökségek közé, de általában vezetője bekerül a kabinetbe. A jelenlegi hivatalvezető és helyettese Stephen L. Johnson, illetve Marcus Peacock. A hivatalnak mintegy 18 000 főállású alkalmazottja van, a 2007-es adatok szerint 7,3 milliárd USD-vel gazdálkodhatott. Az Egyesült Államok ökológiailag rendkívül változatos. Az 1973-as veszélyeztetett fajokról szóló törvény védi a veszélyeztetett fajokat és azok élőhelyeit. Nemzeti parkok A Sziklás-hegységben alapították a világ első nemzeti parkját, Yellowstone-t. Jelenleg ötvennyolc nemzeti park, valamint több száz más, szövetségi szinten kezelt park, erdő és vadon hagyott terület található az Államokban. Az ország területének 28,8%-a van a kormány tulajdonában. Ennek nagy része védett terület, a többit bérbe adták kőolaj- és földgázbányászat, más bányászati tevékenység, fakitermelés, illetve marhatartás céljára; 2,4%-át használják katonai célokra. Természeti világörökség Az UNESCO által elismerten a természeti világörökség része: Yellowstone Nemzeti Park ; Grand-kanyon Nemzeti Park ; Everglades Nemzeti Park ; Nemzeti parkok Alaszka és Kanada határán : Kluane Nemzeti Park , Wrangell-Saint Elias Nemzeti Park , Glacier Bay Nemzeti Park , Tatshenshini-Alsek Tartományi Park ( Kanadával közös ); Redwood Nemzeti Park ; Mamut-barlang Nemzeti Park ; Olympic-hegység Nemzeti Park; Great Smoky-hegység Nemzeti Park; Yosemite Nemzeti Park ; Hawaii Vulkánok Nemzeti Park ; Carlsbad Caverns Nemzeti Park ; Waterton-Glacier Nemzetközi Békepark (Kanadával közös). Történelem Az USA létrejötte Nagy-Britannia 13 amerikai gyarmata 1776. július 4-én a függetlenségi nyilatkozat elfogadásával alakította meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követő függetlenségi háborút az új állam nyerte Nagy-Britanniával szemben. A függetlenségi háborút követően az új állam gyors fejlődésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az őslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követően hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz. Az amerikai polgárháború A 19. század közepére mind élesebb ellentét alakult ki az északi, gyorsuló ütemben iparosodó államok és a déli, jórészt monokultúrás gyapottermeléssel foglalkozó főként Angliának eladó államok között. Utóbbiak munkaerő-szükségletét fekete rabszolgák biztosították. Az északi államokban ekkor már tilos volt a rabszolgatartás (szabad államok). A rabszolgaság ellen az 1850-es évektől mozgalom bontakozott ki. Amikor 1860-ban a rabszolgaságot ellenző, 1855-ben alakult Republikánus Párt elnökjelöltjét, Abraham Lincolnt választották elnökké, 11 déli állam (Texas, Louisiana, Mississippi, Arkansas, Tennessee, Alabama, Georgia, Florida, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia) kivált az Unióból, és Richmond fővárossal megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat. Elnökké Jefferson Davist választották. Ezzel kitört a polgárháború (Észak-Dél háború) (1861–1865). Az ötéves háború az északiak győzelmével ért véget, amivel helyreállt az Unió egysége. 1867-ben Oroszországtól megvásárolták Alaszkát. Nagyhatalommá válás A 19–20. század fordulóján jelentős volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlődés által megkívánt munkaerőt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé. Az első világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba, melyet 1918-ban meg is nyertek. (A britek legfőbb katonai ellátója és hitelezője USA volt.) Az ezt követő évek gyors gazdasági fellendülését a nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra Franklin Delano Roosevelt elnök meghirdette a New Dealnek („új megállapodás”) nevezett politikát, mely szerint recessziós időszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot. Az Egyesült Államok kezdetben a második világháborúba sem lépett be, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre azonban drámai hatást gyakorolt a Pearl Harbor elleni váratlan japán támadás, és a következő nap, 1941. december 8-án az USA hadba lépett a tengelyhatalmak ellen. A II. világháború 1945-ös szövetséges győzelmében az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének fontos szerepe volt. A háborúban meggyengült Nagy-Britannia helyébe Amerika lépett, és a kapitalista világ vezető hatalmává vált. A hidegháború A második világháborúból az USA a világ legerősebb hatalmaként került ki, amellyel csak a Szovjetunió kelhetett versenyre. Így kialakult az úgynevezett kétpólusú demokratikus-kommunista világ, melyben két szuperhatalom szövetségi tömböket alakított ki, a Észak-Atlanti Szerződés Szövetségét (NATO-t) és a Varsói Szerződést. A szó szoros értelmében háború nem tört ki a két ország között, "csak" a két szuperhatalom által támogatott kisebb országok között (például koreai háború, vietnámi háború, a harmadik világ polgárháborúi stb.). A korszak (a CIA-KGB által vívott titkosszolgálati csörtéket leszámítva) így leginkább ideológiai összecsapásokból állt, melyek legfontosabb következménye az atomháború fenyegetése volt, de része volt még a fegyverkezési verseny és az űrverseny is. Valójában a hidegháború utolsó éveire szinte már az élet minden területére kiterjedt, a kultúra, a sport és más, elvileg politikamentes tevékenységekre is (lásd az 1980-as moszkvai és a '84-es Los Angeles-i olimpiát). 1963-ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomcsend egyezményt amely megtiltotta a légköri, víz alatti és a világűrben végrehajtott atomkísérleteket. A 60-as években az USA fokozatosan belebonyolódott a vietnámi háborúba. Az elhúzódó konfliktus egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, az évtized közepétől erősödő tömegmozgalom követelte a háború befejezését. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a lakosság akkor mintegy 15%-át jelentő feketék polgárjogi mozgalma. A déli – jórészt az egykori Konföderációhoz tartozó – államokban ekkor még hivatalos volt a faji elkülönítés. 1964. július 3-án törvény született a feketék és a nők diszkriminációja ellen. A közelmúlt Az USA 1989 decemberében megszállta Panamát. 1990. augusztus 2-án katonákat küldött a Perzsa-öbölbe, amikor Szaddám Huszein elfoglalta Kuvaitot. Az Öbölháború 1991 februárjának végére Kuvait felszabadításával befejeződött. 1993-ban az USA (ENSZ felhatalmazás mellett) néhány száz katonából álló elit egységeket küldött Szomáliába (Delta Force, Rangers) rendfenntartó feladatokra, ám több hónapos tétlenség, majd egy szerencsétlenül megszervezett, tizenkilenc amerikai katona és ezerötszáz szomáliai életét követelő akció után (melynek célja eredetileg a lázadó kormány tagjainak elfogása lett volna, ellenséges városi terepen) az egységeket kivonták. 2001. szeptember 11-én terrortámadás érte a New York-i World Trade Centert és a Washington melletti Pentagont, és az USA ezután szövetségeseivel megtámadta Afganisztánt, mivel a közép-ázsiai ország menedéket adott a támadás szervezőinek. Az afganisztáni háború alatt az ENSZ az ország újjáépítésében és humanitárius szerepekben vállal szerepet, míg a NATO katonailag is támogatja azt. Mindkét tevékenység túlnyomórészt amerikai erőforrások segítségével folyik. 2002-ben George W. Bush elnök mások mellett Irakot is a „gonosz tengelyéhez” sorolta, így már csak idő kérdése volt, mikor születik meg az indok a háború megindítására. 2003-ban az USA kormánya a CIA jelentéseit meghamisítva (erről bírósági ítélet is született), az USA Szaddám Huszein iraki diktátor által állítólag felhalmozott (de valójában nem létező) tömegpusztító fegyvereire hivatkozva az iraki háború keretében megtámadta a húszmilliós országot. A nagyobb hadműveletek lezárultával, az amerikai győzelem bejelentésével megkezdődött az iraki polgárháború. Mindkét országban jelenleg is harcok dúlnak, összesen körülbelül 170 ezer amerikai katona részvételével. Az amerikai harctéri veszteségek Irakban nagyjából 3500 katonát jelentenek. Az iraki lakosság körében esett halálos áldozatok száma vitatott. Az amerikai hadsereg szándékosan kerülte az iraki polgári áldozatok összeszámlálását, az iraki hatóságok pedig képtelenek voltak arra, hogy pontos statisztikákat vezessenek. Az Iraq Body Count projekt csak a hivatalos vagy médiaforrások által megerősített haláleseteket követi, és így a 90-100 ezer körüli halálozási adatuk alsó becslésnek tekinthető. A Lancet orvosi hetilap 2006 októberében megjelentetett egy cikket, amely statisztikai mintavétel segítségével 655 ezerre becsülte a halálos áldozatok számát. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint a polgárháborúban 4,2 millió iraki vált földönfutóvá. Az iraki beavatkozást az amerikaiak mintegy kétharmada elutasította, többek között ennek is köszönhető, hogy George W. Bush a saját hazájában - mióta közvélemény-kutatási adatok léteznek - minden idők legnépszerűtlenebb elnöke lett. 2009. január 20-án hivatalába lépett Barack Obama, az USA 44. elnöke; ő az első afroamerikai, aki ezt a posztot betölti. 2017. január 20-án hivatalába lépett Donald Trump, az USA 45. elnöke. Dwight D. Eisenhower óta Trump az első amerikai elnök, aki elnökségét megelőzően semmilyen politikai tisztséget nem töltött be, egyúttal az eddigi legidősebb és leggazdagabb hivatalba lépett elnök. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Az Egyesült Államok államformája szövetségi köztársaság, jogrendjének alapja az amerikai alkotmány. A jelenlegi alkotmány a világ legrövidebb és leghosszabb ideje érvényben lévő alaptörvénye, 1787. szeptember 17-én fogadták el. A tizenhárom alapító állam közül elsőként Delaware ratifikálta 1787. december 7-én, utolsóként pedig Rhode Island két év és öt hónappal később, 1790. május 29-én. A mai napig összesen huszonhétszer módosították, az első tíz alkotmánymódosítás Bill of Rights néven ismert. Felépítését tekintve áll preambulumból, hét cikkelyből és a huszonhét alkotmánymódosításból. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás A végrehajtó hatalom feje az elnök (jelenleg Donald Trump), akit legfeljebb kétszer, maximum négyéves időszakra választ meg az 538 tagú elektori kollégium, az egyes államok, illetve a Szövetségi Kerület szavazatai alapján. Az elnök helyettese az alelnök (jelenleg Mike Pence), aki az elnök akadályoztatottsága, lemondása, leváltása vagy halála esetén maga látja el az elnöki teendőket. A törvényhozói hatalom két házból áll: a Képviselőház és a Szenátus. Ezt a két házat összefoglaló néven Kongresszusnak hívják. A Képviselőház vezetője a házelnök (2015 márciusától Paul Ryan); a Szenátus elnöki posztját hivatalból az Egyesült Államok mindenkori alelnöke tölti be (jelenleg Mike Pence). Az igazságszolgáltatás feje az Egyesült Államok Főbírója (Chief Justice of the United States) (jelenleg John G. Roberts); ő vezeti a kilenctagú Legfelsőbb Bíróságot, amely a végső szintje a szövetségi fellebbviteli eljárásoknak, és elvi irányítást gyakorol az alacsonyabb szintű szövetségi bíróságok fölött. A szövetségi bírákat az elnök nevezi ki, és megbízatásuk élethosszig tart, de hivatalba lépésükhöz a Szenátus jóváhagyása szükséges, menesztésük pedig a Képviselőház indítványára a Szenátus jóváhagyásával történhet, ha törvénybe ütköző cselekményt követnek el. Közigazgatási beosztás Az Egyesült Államok 50 tagállamból és az egyik államhoz sem tartozó fővárosból („Szövetségi Kerület”) áll. Nem tartoznak az Amerikai Egyesült Államok területéhez, de amerikai szuverenitás alatt állnak a következő területek: Lakatlan Baker-sziget Howland-sziget Jarvis-sziget Johnston-atoll Kingman-zátony Midway-szigetek : A Hawaii-szigetsorhoz kapcsolódó két kis szigeten haditengerészeti támaszpont működik. 1867 óta tartozik az Egyesült Államokhoz. Jelenleg természetvédelmi terület. Státusz: önkormányzat nélküli terület. Népesség: a támaszpont személyzete Hivatalos nyelv: angol Palmyra-atoll Navassa-sziget : Terület: 5,2 km² Népesség: ideiglenesen lakott. Státusz: tengerentúli terület. Petrell-szigetek Serranilla-sziget Wake-sziget : A Marshall-szigetektől északra található csendes-óceáni szigeten a légierő támaszpontja működik. Hozzátartozik még két kis sziget: Wilkes és Peale. Státusz: önkormányzat nélküli terület Terület: 7,8 km² Népesség: a támaszpont személyzete Hivatalos nyelv: angol Lakott Amerikai Szamoa (autonóm): A Szamoa-szigetek keleti, hét szigetből (Tutuila, Aunu'u, Ta'u, Ofu, Olosega, Swains-sziget, és Rose-atoll) álló csoportja, Hawaiitól 3700 km-re délnyugatra a Csendes-óceán déli részén. A lakosság mezőgazdaságból és halászatból él emellett jelentős az idegenforgalom is. Státusz: önkormányzat nélküli terület Székhely: Pago Pago 3520 fő, a Tutuila szigeten Terület: 194,8 km² Népesség: 62 000 fő ( 1997 ) Népsűrűség: 318,3 fő/km² Hivatalos nyelv: angol, szamoa (forrás: A világ országai című könyv) Amerikai Virgin-szigetek : A Karib-tenger északkeleti szegélyén a Kis-Antillákhoz tartozó három nagyobb lakott és 65 kisebb, zömmel lakatlan szigetből álló szigetcsoport. Terület: 353 km² Székhely: Charlotte Amelie 12 100 fő ( 2004 ) Népesség: 119 000 fő ( 2003 ) Státusz: önkormányzat nélküli tengerentúli terület Hivatalos nyelv: angol Északi-Mariana-szigetek (társult állam): 16 vulkáni szigetből álló terület a Csendes-óceán nyugati felében, a Hawaii-szigetektől 5300 km-re. Hat szigete lakott. Státusz: társult állam teljes önkormányzattal Székhely: Chalan Kanoa 3400 fő Népesség: 76 300 fő ( 2003 ) Terület: 477 km² Hivatalos nyelv: angol, chamorro Guam : A Marianna-szigetek legnagyobb, legnépesebb és legdélibb fekvésű szigete Hawaiitól 5300 km-re a Csendes-óceánban. Fontos katonai támaszpont. Státusz: önkormányzat nélküli tengerentúli terület Székhely: Agana, 1140 fő Terület: 549 km² Népesség: 162 100 fő (2004) Népsűrűség: 265,9 fő/km² Hivatalos nyelv: angol, chamorro Puerto Rico (társult állam): A Nagy-Antillák legkeletibb tagja. Státusz: társult állam teljes önkormányzattal Székhely: San Juan , 433 900 fő Terület: 9104 km² Népesség: 3 949 200 fő ( 2003 ) Népsűrűség: 434 fő/km² Hivatalos nyelv: angol, spanyol Hivatalos nyelv Az Egyesült Államoknak szövetségi szinten nincsen hivatalos nyelve. Ez azt jelenti, hogy sem az alkotmány, sem a különböző törvények nem tüntetnek ki egyetlen nyelvet sem hivatalos nyelvként. A gyakorlatban a hivatalos ügyek intézésének nyelve az angol (bár az angolul nem tudók általában kapnak nyelvi segítséget), és rendszerint angol nyelven folyik a törvényhozás, a bíróságok és a végrehajtó hatalom szerveinek munkája. Angol nyelven alkotják meg a törvényeket, és bizonyos kivételektől eltekintve az angoltudás feltétele az állampolgárság elnyerésének. Az állami, illetve helyi szintű közigazgatásban az egyes tagállamok, megyék, települések néha hivatalos nyelvként deklarálják az angolt, máskor az angolt és egy vagy több helyi kisebbség nyelvét, legtöbbször a spanyolt. Védelmi rendszer Az USA hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből, a haditengerészetből, a tengerészgyalogságból, a különleges erőkből, a hadászati parancsnokságból, a parti őrségből és a Nemzeti Gárdából áll. Az Egyesült Államok védelmi költségvetése a 2008-as évre 548,9 milliárd dollár, a GDP 3,9%-a volt. Ez az egész világ fegyverkezésre és védelemre költött összegének 45%-a, többszöröse minden más államénak. Népesség Az Amerikai Egyesült Államok népessége a 2014-es adatok alapján 318 457 000 fő. A korábbi felmérések alapján az 1980-as évi népszámláláskor 226 millió főt, az 1990-es adatok alapján 248 millió főt, a 2003-ban 292 millió főt míg 2006-ban ez a szám elérte a 300 millió fős népességszámot. Az ország népsűrűsége 31 fő/négyzetkilométer. A népességnövekedés 0,9%-os, a születések száma 14 születés/1000 lakos, a halálozási ráta 8 halálozás/1000 lakos, míg a migráció 3 migráns/1000 lakos. Az országban lévő gyermekvállalási ráta 2,1 gyermek/nő. A születéskor várható élettartam 80 év. Az életkori megoszlás, 0 és 18 évesek a lakosság 27%-át, a 19 és 64 évesek a 60%-át, a 65 év felettiek pedig az ország 13%-át teszik ki. A városi lakosság aránya 75%. Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás Szövetségi szinten az Egyesült Államoknak nincs hivatalos nyelve. Az angol 30 tagállamban hivatalos, Hawaii államban az angol mellett hivatalos még a hawaii is. Lásd még: Amerikai indián nyelvek és Afroamerikaiak Lásd még: Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai hivatalos nyelveinek listája Etnikai megoszlás: fehér 80%, afro-amerikai 13%, ázsiai 4,5%, őslakos ( indián , eszkimó , aleut) 1%, kettő vagy több etnikumhoz tartozó 1,5%, spanyol anyanyelvű (csikánó) 15,2%, cigány 0,4%. Népességnövekedés Az Egyesült Államok népességnövekedése kiemelkedően magas minden másik fejlett országhoz képest. A minden évben jelentős mértékű bevándorlás mellett magasak a születési és halálozási mutatók, valamint az átlagos gyermekvállalási ráta is magas. Ez a népességnövekedés azonban minden etnikumnál különböző értéket mutat, vonatkozik ez a születésekre és a migrációra egyaránt. 2050-re megváltozhat az ország etnikai megoszlása. Spanyol anyanyelvű lehet az akkori népességnek akár 25%-a is. Az ázsiaiak aránya 7% körül alakulhat. Az afro-amerikaiak aránya valószínűleg nem változik lényegesen a mostanihoz képest, tehát 14% körül lesz. A nem spanyol anyanyelvű fehérek aránya viszont 55% körüli értékre csökkenhet, népességszám alapján viszont a mostanihoz képest biztosan többen lesznek. 2050-re valószínűleg 420 millió körül alakul majd az Egyesült Államok lakóinak száma. Egyes adatok szerint ez akár a 438 milliót is elérheti. A népességszám változásában jelenleg is nagy jelentőségű a migráció alakulása. A jelenlegi bevándorlásoknak több, mint a 60%-a kizárólag a mexikói határ környékén összpontosul, de emellett jelentős a karibi és az ázsiai térségből irányuló bevándorlás is. Napjainkban jelentős problémákat okoz az országnak az illegális bevándorlás. Jelenlegi becslések szerint mintegy 12 millióan tartózkodnak engedély nélkül az országban. Az Egyesült Államokban 2007-es adatok szerint egy nőre átlagosan 2,1 gyermek jutott. Hasonlóan magas gyermekvállalási rátával a fejlett országok közül Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezik. Sok középosztálybeli családban van legalább 2 gyermek. Azonban ez az adat is más értékeket mutat a különböző etnikumokra vonatkoztatva. A gyermekvállalás a legmagasabb a spanyol anyanyelvűeknél, ahol átlagosan egy nőre 3 gyermek jutott. Az afro-amerikaiaknál egy nőre 2,2 gyermek, az ázsiaiaknál egy nőre 1,9 gyermek, a fehér amerikaiaknál pedig egy nőre átlagosan 2 gyermek jutott. A bevándorlás és a születésszám alakulása mellett kis mértékben ugyan, de hozzájárul a növekedéshez a várható élettartam tartós növekedése és a csecsemőhalandóság csökkenése is. A növekedés mértékét illetően többféle előrejelzés van a jövőre, de 40 év múlva valószínűleg 400 millió felett lesz az Egyesült Államok lélekszáma, megtartva ezzel a 3. helyet az országok között. Vallási háttér Az amerikai népesség 85-90%-a tartozik valamelyik vallási felekezethez. Egyes adatok szerint a nem hívők és a válaszadást megtagadók aránya 10-15%. Habár egy 2003-as felmérésben a vallásosak aránya a 30 éven aluliak közt 85-88%. Ez az arány a 30 éven felüliek közt 92-95%. Egyes emberek idősebb korukban döntenek vallási felekezethez tartozás mellett. Vallási megoszlás: protestáns 49% ( baptista , metodista , pünkösdi , evangélikus , református , anglikán ), római katolikus 22%, ortodox keresztény 2%, mormon 5%, muszlim 2%, zsidó 1,5%, felekezeten kívüli 1,5%. Bővebben: Az Amerikai Egyesült Államok városainak listája népesség szerint Lásd még: Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak legnagyobb városai Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak listája népesség szerint Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak listája területük szerint Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak listája népsűrűség szerint Gazdaság Az USA a világgazdaság több mint 22%-át teszi ki. Fejlett ipari ország, a világ egyik meghatározó gazdasági hatalma. A Világgazdasági Fórum 2009–2010-es listája szerint a világ 2. legversenyképesebb országa. Ipar Bányászat feketeszén: Appalache-hegység nyugati lábánál, Öt tó-vidéken vasérc: Felső-tó vidékén, színes- és nemesércek: Sziklás-hegység, Alaszka uránérc : Sziklás-hegység kőolaj, földgáz: Kalifornia, Mexikói-öböl partján (Texas, Louisiana ), Alaszkában – kimerülőben kősó: Texas kén: Texas foszfát: Florida Energiagazdaság Elsősorban a szénhidrogénekre épül, de nagyon jelentős az atomenergia-felhasználása (21%) is. Nem elhanyagolható a széntüzelésű hőerőművek szerepe. Emiatt az egyik legnagyobb környezetterhelő ország. Intenzíven kutatják az alternatív és megújuló erőforrások felhasználási lehetőségeit, de ezek az eszközök még túl drágák és rossz a rendelkezésre állási mutatójuk. Nagyobb megújuló energiatermelők: Vízerőmű: Columbia és Colorado folyó Szélerőmű: Texas, Iowa, Kalifornia Naperőmű: Colorado és a délnyugati államok Feldolgozóipar Szinte az összes iparág képviselője megtalálható itt. Korábban a nehézipar volt a legmeghatározóbb, de ma már a finommechanikai és elektronikai berendezések, illetve az információs technológiák (számítógép) hozzák a fő bevételt. Déli államok a polgárháborúban elszenvedett vereség és a rabszolga-felszabadítás után nem tudtak gazdasági versenyre kelni az erős, iparosodott Északkal. Az utóbbi néhány évtizedben azonban rohamos ipari fejlődés tapasztalható. A Mexikói öböl partján épültek legnagyobb kőolaj-finomítók. Nagyobb ipartelepek: vaskohászat: Appalache-vidék ( Pittsburgh , Bethlehem), Nagy Tavak vidéke ( Buffalo , Cleveland , Detroit , Chicago- Gary, Duluth) alumíniumkohászat: New Orleans , Mobile, Baton Rouge, autógyártás: Detroit , Cleveland , Buffalo, Baltimore , Kansas City repülő-, rakétagyártás: Baltimore, Philadelphia, Minneapolis-St. Paul, Denver, San Diego , Los Angeles , San Francisco , Houston , Atlanta, Seattle (Boeing) elektronikai ipar: New York, Boston, Philadelphia, Baltimore, Los Angeles kőolajfinomítás, vegyipar: Houston, Baton Rouge, Los Angeles (a texasi partvidéken bányászott kősó és kén, valamint Florida hatalmas foszfátlelőhelyei a szervetlen vegyipar (műtrágyagyártás) alapját képezik.) élelmiszeripar: Minneapolis-St. Paul, St. Louis, Kansas City Kordillerák erdei és folyói mentén: fatelepek, papírgyárak működnek Hadi ipar a nyugati területeken összpontosult a II. világháború idején. Ez alapozta meg San Diego, Los Angeles, San Francisco hatalmas kikötővárossá fejlődését. Észak-Atlanti-partvidék: Európából érkező bevándorlók virágoztatták fel nagy mennyiségű, olcsó munkaerőt kínálva, amely elsősorban a kohászatra és energiaiparra volt hatással, később a munkaerő felértékelődött és felváltották a hagyományos iparágakat a technológia és szolgáltatás szektor kínálta termeléssel. A Nagy-tavak ((5)Tó-vidék) környékén ma is a hagyományos nehézipar-városok a jellemzőek. Buffalo, Cleveland a szállítási útvonalak mentén jött létre, hogy feldolgozzák az alapanyagokat; sok más település keletkezésének prototípusa az övék, ahogy Pittsburgh is, amely a vasérc bánya-falvak kiterjedéseként egyesült. Kereskedelem A kereskedelem központja New York. Itt futnak össze a pénzügyi élet szálai. Itt van a legtöbb bank és monopólium is. Vasércből ma már importra szorulnak, amelyet Kanada (Labrador) elégít ki. Ez hozta magával a Szent Lőrinc víziút megépítését, amely a két ország kereskedelmét nagy mértékben élénkítette. Azonban a legfontosabb közlekedési csomópont Chicago, ahol a légi és vasút közlekedés a legélénkebb. New Orleans a kapcsolat Latin-Amerikával; ahonnan mezőgazdasági termékeket és érceket szereznek. Mivel az űrbejutás könnyebb alacsonyabb szélességi fokról, Houston az űrkutatás központjává lett. Ma már a hosszúsági fok nem olyan lényeges, de a legnagyobb űrközpont mégis Floridában, Cape Canaveral-ben van. Korábban északon volt a textilipar központja, de ma már délen saját maguk termelik az alapanyagokat alkalmasabb vidékeken, így átköltözött Floridába, amely az idegenforgalom kedvelt célpontja is egyben. Atlanta ma már szintén (belső)kereskedelmi és pénzügyi központ, és híres a Coca-Coláról. Dallas pedig, ha máshonnan nem is, de a népszerű sorozatból biztosan ismert az olajáról. Importtermékek: nyersolaj, feldolgozott olajtermékek, olajszármazékok, műszaki cikkek, gépkocsik, ipari termékek, élelmiszer. Exporttermékek: általános élelmiszeripari termékek, gépkocsik, ipari felszerelések és alkatrészek, mezőgazdasági termékek, luxuscikkek. Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben): Export: Kanada 19%, Mexikó 14%, Kína 7%, Japán 4,5% Import: Kína 19%, Kanada 14%, Mexikó 12%, Japán 6,4%, Németország 4,7% Mezőgazdaság Mivel igen szerencsés helyzetben van a terület azáltal, hogy a legtöbb égövet átöleli, és a legkülönbözőbb időjárási zónák megtalálhatóak területén, szinte az összes növényfaj termeszthető. Ugyanakkor sok problémát okoz az, hogy a területe északról nyitott, így gyakran előfordul, hogy az Északi-sarkról tavasz közepén is fagyos léghullám érkezik, ami elpusztítja a fiatal növényeket. Közép-Nyugat: kukorica, szója; sertés, szarvasmarha (a mezőgazdaság felértékelődött; legnagyobb: Indianában , Iowában és Illinois -ban) Préri-fennsík: búza, legelők; szarvasmarha-tenyésztés Mississippi-alföld: szója, földimogyoró, Texasban gyapot; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés, baromfi Parti-síkság: Virginia – dohány, Mississippi delta – rizs, cukornád, Florida – zöldség, déligyümölcs; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés Kalifornia : mérsékelt övi gyümölcstermesztés (alma, körte, barack, szőlő), zöldségfélék, délen citrusfélék, gyapot; a legelőkön szarvasmarha- és juh-tenyésztés; öntözéses gazdálkodással Kordillerák : fűszertelepek Szarvasmarha-tenyésztés szinte mindenhol folyik hatalmas méretekben ( Hamburger ), valamint elterjedt a juhtartás is; legeltető tartással. Minneapolis , St. Louis , Kansas City a malom- és húsiparáról híres. Közlekedés Közúti Több mint 4,2 millió kilométer út található az Egyesült Államokban országszerte; ezek lehetnek alacsonyabb és magasabb rendű utak egyaránt. A mindennapos közlekedés egyik legelterjedtebb módja az autó. 1000 lakosra 759 autó jut, ami messze meghaladja az európai uniós átlagot (1000 lakosra 472 autó). Egy átlagos amerikai naponta 55 percet tölt vezetéssel, mialatt 47 kilométert tesz meg. A közúti tömegközlekedésben a Greyhound játssza a vezető szerepet, mint az ország legnagyobb autóbusztársasága, amely több mint 3700 városba közlekedtet autóbuszokat. Vasúti Személyszállítás A nemzeti vasúttársaság az Amtrak. Elsősorban nagy távolságban közlekedtet személyszállító vonatokat, irányonként naponta átlagosan egyszeri vagy kétszeri alkalommal (kivéve az északkeleti országrészt). A Keleti-parton található Észak-Amerika legmodernebb vasútvonala, a Northeast Corridor. Itt közlekedik az Acela Express is, amely Washingtont köti össze Bostonnal. Teherszállítás A vasútvonalak túlnyomó részét (240 000 km) inkább csak teherszállításra használják, amelyeken több vasúttársaság is osztozik. A legtöbb tehervonat akár több kilométer hosszú is lehet, mutatva ezzel, hogy az Egyesült Államokban a teherszállításért elsődlegesen a vasút felel. A vonalak legnagyobb része nem villamosított. Légi Az Egyesült Államokban 2008-ban közel 15 000 repteret tartottak számon, amellyel világelsők. A nagyobb városoknak általában több repülőtere van, amelyeket az utasszállító légitársaságok előszeretettel ki is használnak. Érdekesség, hogy az USA az egyetlen ország, amelynek nincs nemzeti légitársasága. 2001. szeptember 11. óta különösen magas szintű a repülőterek biztonsági szintje. De sok légitársaság üzemel az Egyesült Államokban. (American Airlines, Northwest Airlines, Delta Air Lines) A legfrekventáltabb belföldi útvonal a New York - Los Angeles útvonal, amelyen évente megközelítőleg 1,8 millió ember utazik; a legfrekventáltabb külföldi útvonal pedig a New York - London útvonal, amit évente 3 millió utas használ. Vízi Az Amerika Egyesült Államok vízhálózata az átlagosnál sokkal sűrűbb. A nagy pacifikus nyomás hatására a folyók leginkább a kontinens keleti felében futnak (pl. a Mississippi-Missouri, az Ucayali-Amazonas és a Paraná-Paraguay vízrendszerek), a legnagyobb vízgyűjtő területe az Atlanti-óceánnak van. Kultúra Kulturális intézmények Kulturális világörökség A kulturális világörökség része: Mesa Verde Nemzeti Park ; Függetlenségi Csarnok Philadelphia városban; Cahokia Mounds Állami Történelmi Lelőhely (prehisztorikus település); San Juan óvárosa Puerto Ricóban ; Szabadság-szobor (New York) ; Chaco Kulturális Nemzeti Történelmi Park; Monticello és a Virginiai Egyetem Charlottesville -ben; Pueblo de Taos (indián falu). Híres egyetemek Harvard Egyetem Massachusetts Institute of Technology Yale Egyetem Chicagói Egyetem University of Pennsylvania Columbia Egyetem Princeton Egyetem Georgetown Egyetem Cornell Egyetem Berkeley Egyetem Stanford Egyetem Sport Az Államokban négy nyári és négy téli olimpiát rendeztek eddig. A nyári játékokon az atlétika, a téli játékokon pedig a gyorskorcsolya a legnépszerűbb az amerikai sportolók körében. Motorsportok terén igen gazdag az Egyesült Államok, itt rendezik meg például 1948 óta a NASCAR sorozatot, valamint a rivális bajnokságát, az IndyCar Seriest. 1911 óta rendezik meg a legendás Indianapolis 500 elnevezésű viadalt, mely egész Amerikában nagy népszerűségnek örvend, illetve 1959 óta a Daytona 500-at, melyet a „NASCAR Super Bowljának” is neveznek az országban. Az USA két Forma-1-es vb-győztest adott a világnak: 1961-ben Phil Hill, 1978-ban pedig Mario Andretti lett világbajnok. 2010-ben debütált volna a Formula–1-ben a USF1, az első amerikai F1 alakulat, de pénzügyi gondok miatt nem vállalták az indulást. Michael Phelps minden idők eddigi legsikeresebb sportolója az ötkarikás játékokon, a 2008-as pekingi olimpián úszásban megszerzett 8 egyéni aranyérmével világrekordernek számít. Michael Jordant, minden idők legnagyobb hatású sportolóját, az amerikai NBA kosárlabda-bajnokságban mutatott játéka alapján a valaha volt legjobb és legsikeresebb kosárlabdázójának és egyben sportolójának is tartják. A Red Bull Air Race műrepülő világbajnokságban 2004 és 2007 között amerikai bajnokot avattak: Kirby Chambliss (2004, 2006), Mike Mangold (2005, 2007), akik az amerikai légierő vadászpilótából avanzsáltak műrepülő pilótává. Muhammad Ali amerikai olimpiai és világbajnok nehézsúlyú ökölvívó (1960), a század egyik legnagyobb sportolójának tartják. Mike Tyson történelmet írt azzal, hogy csaknem 20 évesen lett a legfiatalabb nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok (1986), aki arról várt híressé, hogy legtöbb ellenfelét K.O.-val (knock-out = kiütés) győzte le. Legnépszerűbb sport az amerikai futball, ami nem keverendő az európai focival, a soccer-ral. Leghíresebb csapatok ezek:Indianapolis Colts, New England Patriots, Green Bay Packers, Dallas Cowboys. Lásd még: Kategória:Az USA sportélete Ünnepek Szövetségi ünnepek Az Egyesült Államokban tíz szövetségi ünnepnap van; ezek közül négynek a dátuma kötött, öt mindig hétfőre, egy pedig mindig csütörtökre esik. Az ezekre a napokra vonatkozó munkaszüneti nap csak szövetségi alkalmazottakra érvényes. A magánszektor dolgozóinak munkaszüneti napjáról a munkaadó dönt Állandó dátumú szövetségi ünnepek Újév - január 1. - Az újév megünneplése hasonló, mint Európában. Országszerte tűzijátékokat tartanak. A legnagyobb esemény ezen a napon a New York-i Times Square-en a visszaszámlálás. Függetlenség napja - július 4. Veteránok napja - november 11. Karácsony - december 25. Ha egy szövetségi ünnep hétvégére esik, a munkaszüneti napot átteszik a következő munkanapra. Változó dátumú szövetségi ünnepek Martin Luther King születésnapja - január harmadik hétfője George Washington születésnapja - február harmadik hétfője Háborús hősök emléknapja - május utolsó hétfője A munka ünnepe - szeptember első hétfője Kolumbusz -nap - október második hétfője Hálaadás napja - november negyedik csütörtöke Egyéb ünnepek Anyák napja Apák napja Elnökök napja - február Valentin nap - február 14. St.Patrick's Day - március Hazafiság napja - szeptember 11. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás 2974 áldozatának emléknapja. Halloween - október 31. (Mindenszentek előestéje) Kwanzaa - december 26. - január 1. - afro-amerikai ünnep a karácsonyi ünnepkörben Érdekességek Jelképesen 2006 . október 17-én , magyar idő szerint 13:42-kor érte el az ország népessége a 300 milliót. Az amerikaiak életében központi helyet foglal el az autó. A családok négyötödének van legalább egy kocsija. A személyforgalom 83%-át ezzel bonyolítják le. A kipufogógáz okozta szennyeződés így egyre több államot késztet arra, hogy szigorúan ellenőrizze a gépkocsik szennyezőanyag-kibocsátását. Az amerikai állampolgároknak átlagosan több az adósságuk mint a vagyonuk. Lásd: Az amerikai álom Turizmus A leglátogatottabb turisztikai célpontok 2008-ban: Magyar vonatkozások Magyarok az Amerikai Egyesült Államokban Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége Torralba Del Río Torralba Del Río település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Torralba Del Río Azuelo, Espronceda, Mirafuentes, Nazar, Bargota és Campezo községekkel határos. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Siebenbürger Zeitung A Siebenbürger Zeitung volt az Erdélyben megjelent legelső hírlap. Első ízben 1783-ban jelent meg Nagyszebenben, szerkesztője és kiadója a nyomdász Martin Hochmeister volt, akinek a halála után 1789-ben fia, ifjabb Martin Hochmeister vette át a vállalkozást. Története A lap II. József császár 1782-es erdélyi látogatását követően indult, azzal a céllal, hogy a Gubernium fővárosa, Nagyszeben, időben értesüljön a császári rendeletekről. A rendeletek mellett a lap nagyszebeni, brassói, kolozsvári híreket is közölt, de külföldi tudósítások is jelentek meg benne. A lap eleinte hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön jelent meg. Melléklete, a Siebenbürgische Intelligenzblatt piaci árakat, árverési és egyéb hirdetményeket közölt. 1784-ben Kolozsvár városának tanácsa panaszt tett az újság ellen és elégtételt követelt becsületsértésért. A főkormányszék kötelezte az újság állításának visszavonását (miszerint a tanács cigányokat és csavargókat alkalmazott éjjeliőrnek) és a szebeni tanácsot tette felelőssé, hogy a lap ne tudjon kibújni a cenzúra alól. Ezt követően 1785-ben Brassó városa panaszolta be a lapot a Főkormányszéknél, mivel az egyik cikk kritikával illette a városi tanács döntését. II. József válaszul elrendelte, hogy a hírlapok csak a rendeleteket közölhetik, kommentárok nélkül. A lap 1788-tól Der Kriegsbote címmel jelent meg és elsősorban az orosz–török háborúról tudósított. 1792-től 1862-ig Der Siebenbürger Bote címmel jelent meg. A nagyobb erdélyi városok politikai, kulturális és gazdasági híreit adta közzé, de továbbra is közölt külföldi tudósításokat. A Siebenbürger Zeitung 21. századi jogutódja a Siebenbürgische Zeitung, amely 1950. június 5. óta Münchenben jelenik meg a Landsmannschaft der Siebenbürgen Sachsen in Deutschland (a Németországban Élő Erdélyi Szászok Szülőföldi Egyesülete) kiadásában. Parittya A parittya két végén erős zsinegre kötött hosszúkás, romboid alakú erős, vastag bőrdarab, amely közepén be van mélyítve, vagy esetenként ki van vágva, hogy a beleteendő kődarab annál biztosabban álljon. Használata A parittya két zsinegének egyik vége hurok segítségével a mutatóujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszúságban a mutató- és a középső ujj között a zsinegre ezen a ponton kötött csomó segítségével tartandó, s a bőrre (újabban könnyű műanyag hálóra), kell a lövedéket (ólom, acél, kő lehetőleg enyhén szilva alakú) elhelyezni. A parittyát a közhiedelemmel ellentétben nem kell forgatni, attól se messzebbre nem repül a kő, célozni meg pláne nem lehet vele, hanem a mozgást csuklóból indítva függőleges sík mentén egy kb. egész körívet leírva, a mozgás végén a törzs és a test előre döntésével, amolyan kiterjesztett dobómozdulattal fokozatosan felgyorsítva a lövedéket, az utolsó fél-negyed köríven igazán begyorsítva kell az ujjak közé fogott szárat elengedni. Pár száz dobás után, csakúgy mint a célbadobáskor, a test beletanul a mozdulatba és 150-200 m távolságba is elég pontosan lehet célozni vele. A technika begyakorlása, az elhúzás- a csúcssebességre gyorsítás és elengedés pillanatának beidegződése kulcsfontosságú. A botparittya másképp működik, amolyan katapult jelleggel. Itt az igazán nagy távolság eléréséhez úgynevezett előfeszítést kell használni, amit úgy érünk el, hogy a bot végére rákötjük az egyik szárat, a másikat pedig egyszerű (nem csúszó!) hurokkal ráakasztjuk ugyanide és a lövedéket tartalmazó hálót/bőrlapot olyan hosszú zsinórral hagyjuk, hogy a hátunk mögött az egyik lábunkkal háralépve a dobómozdulathoz, ráléphessünk. A kb. 1-1,5 m hosszú, könnyű és erős botot úgy tartjuk, mint amikor a horgász akarja bedobni a zsinórt a vízbe, majd a törzs és karizmokkal lazán nekifeszülünk a dobásnak és a hátsó lábbal a földre szorított lövedéket elengedjük. Így 300 m feletti lőtávolság is elérhető, de kevésbé pontos célzást tesz lehetővé. Egyszerű szerkezete ellenére a parittya elég sok ügyességet, jó szemmértéket és precíziós erőt igénylő fegyver. Az ókor és a középkor folyamán elterjedt harctéri fegyvernem volt, gyors használhatósága és hatékonysága miatt. Mint minden tradicionális lőfegyver, a tűzfegyverek térnyerése során szorult ki a fegyverviselésből és változott a XX. században kevéssé elterjedt sporteszközzé. Korábbi változatai: egyszerű parittya (funda) , amelyet puszta kézzel használtak, botos parittya (fustibalus) , amely 1 m hosszú botra volt erősítve. A parittyát a legrégibb időtől kezdve a 16. századig használták hadi célra, legutoljára kézi gránátvetésre. A parittyát leginkább ott használták, ahol a terület köves volt, de nem csak követ, hanem ólomdarabokat is vetettek vele. A Biblia szerint Dávid parittyával győzte le Góliátot (1Sám 17,40-50). Mátyás király hadaiban is voltak parittyások. A palesztin Intifáda során ma is használnak parittyát kövek kilövésére a tüntetések és a gerilla-hadviselés során. Arrigas Arrigas település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Arrigas Alzon, Arre, Aumessas, Blandas és Dourbies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Emergency House Az Emergency House egy magyar könnyűzenei együttes. Az együttes 1995-ben alakult Budapesten. A csapat indulását Erika C. segítette, a csapat tagjai Erika C. táncstúdiójában színpadi show-kban és videoklipekben működtek közre. Debütáló fellépésük a Budapest Sportcsarnokban a Total Dance I. Fesztiválon volt, 1995-től rendszeres vendégei a hazai disco cluboknak. 1996 szeptemberében kiadták első albumukat Emergency House Party címmel, melynek első kislemeze a Dübörög a ház nagy sikert aratott. 1997-ben jelent meg második albumuk A party folytatódik címmel. A Csúcs ez a party videoklipje 1998-ban Az év videoklipje címet nyerte el a Silver Voice gálán, időközben Zahír kilépett az együttesből. A trióvá alakult együttes 1999-ben jelentkezett új lemezzel, az E.H. 3-mal, melyen megtalálható a Let's talk about sex című Salt'n'Pepa szám magyar átirata, Ez legalább szex címmel. 2000-ben MC Ducky szólókarrierbe kezdett, Dopeman segítségével elkészítette első önálló raplemezét ? címmel, de feltűnt O.J. Sámson egyik videoklipjében is. Az együttes negyedik albuma, a Rólunk szól 2001-ben jelent meg. Fridrich Sándor Fridrich Sándor (Rózsahegy, 1881. március 1. – Pécs, 1949. november 20.) pécsi gyógyszerész, a pécsi Petőfi Gyógyszertár alapítója és tulajdonosa Életútja Fridrich Sándor Frigyes Lajos 1881. március 1-én született a Liptó megyei Rózsahegyen. Özvegy édesanyjával és testvéreivel Pécsett éltek, ahol az Inczédy Dénes igazgatásával működő ciszterci főgimnázium magántanulójaként 1900-ban tett érettségi vizsgát. Gyógyszerészi oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen szerezte 1904. június 23-án. Pályafutását gyakornokként a pécsi Remény Gyógyszertárban (1901. szeptember 1. - 1901. november 1.), majd a mohácsi Angyal patikában (1901. november 1. - 1902. szeptember 1.) kezdte. Egyetemi tanulmányainak befejezése után segédként került a pécsi Magyar Korona Gyógyszertárba (1904. július 1. - 1905. szeptember 20.), majd a kassai 20. számú helyőrség kórházában helyezkedett el (1905. december 1. - 1906. szeptember 30.). Pécsre visszatérve előbb ismét a Magyar Koronában szolgált (1906. október 1. - 1913. október 31.), majd gondnoki minőségben az Arany Sas gyógyszertárba került (1913. november 1. - 1914. augusztus 3.). 1914. augusztus 4-én Volhiniába (Volinyi terület, Észak-Ukrajna) a Harctéri Egészségügyi Intézetbe vezényelték, ahol 44 hónapig harctéri szolgálatot teljesített. 1918. november 1-én tért vissza gondnoki állásába az Arany Sas patikába. 1922. január 14-én házasságot kötött Kovács Etelka Máriával (1895 - Pécs, 1928. július 9.), de felesége korán meghalt. Házasságából egy gyermeke született (Fridrich Ágnes, 1924. január 13. - 1924. január 15.), de lánya csak két napot élt. 1923-ban megnyitotta a Petőfi Gyógyszertárat. Ismert lakcímei: Perczel Miklós utca 11. (1925–1928), Dischka Győző utca 8. (1930–1937), Rákóczi út 11. (1942–1949). 1949. november 20-án az Irgalmasok pécsi kórházában hunyt el. A pécsi köztemetőben a Fridrich család P-XVII parcellában található sírboltjában temették el. Fridrich Sándor tagja volt a Mecsek Egyesület Állat- és Növényvédő Osztályának. Kitüntetései Vöröskereszt II. osztályú hadiékítményes tiszti jelvénye Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján Emlékezete Baranyai Aurél pécsi gyógyszerész, tudomány- és helytörténész így vélekedett Fridrich Sándorról: A gyógyszertárak élén nagy gyógyszerész egyéniségek emelkedtek ki. Ezek egyik rendkívüli alakja Fridrich Sándor. Bohém, pazarló, csupaszív ember, a klasszikus patikusság talán utolsó magyar Galénusa… Szívesen adták hozzá gyermekeiket gyakornokul a gyógyszerészet jövőjében bizakodó szülők, mert úgy érezték, hogy ennek a misztikus, finom és tiszta mesterségnek termékeny humusza és tudományos temploma a Petőfi-patika. Olyan praxik nevelődtek itt, akik nélkül a mai magyar gyógyszerészet jóval szegényebb lenne. A Gazda volt a szakmai szellem forrása. Menet közben, szinte mellékesen. Hogyan csinálta, nem tudom, de megmozdította tanítványaiban azt, ami csak élő példára mozdul: a Pálya szeretetét. Országosan ismert és tisztelt gyakornokai közül Neubert Edinát, Horváth Dezsőt és Kerese Istvánt kell megemlíteni. Jellemzésére még elmondom, hogy több fiatal gyógyszerészt segített az önállósodás útján. Ilyen volt Vondra Antal, a Zólyom utca sarkán megnyílt „Szent Mór” patika tulajdonosa is. Hasonlóan segítette Tróber Mártát, amikor az akkor Petrezselyem, a mai Aradi vértanúk útján megnyitotta gyógyszertárát, a „Szent Teréz” patikát. Fridrich Sándor úgy élt, mint a harmincéves háború markotányosai: kulaccsal, szalonnával, puskával és kötözőszerekkel, s mindig másokat gyámolítva, tanítva és lelkesítve. A gyógyszerész keze harapófogó hogyha kell, de simogató, lágy lesz, ha mint a csónak orra, felfelé ívelő ujjhegyeivel a pilulát gömbölygeti annyi gyengédséggel, ahogyan a kisgyermek haját simogatjuk. Bebek István (országbíró) Pelsőci Bebek István (? – 1369. június/december) hevesi és liptói ispán, országbíró, Bebek Domokosnak, a pelsőci ág alapítójának fia. Élete Bebek György királynéi tárnokmester, Bebek Domokos püspök és Bebek Miklós kalocsai érsek a testvérei. Ő 1346–1350-ben hevesi ispán és siroki várnagy, 1347–1349-ig makovicai várnagy, 1350–1360-ban liptói ispán. 1350-ben részt vett Lajos király nápolyi hadjárataiban, 1357-ben zászlótartó lett. 1359–1360-ban királynéi tárnokmester, 1360-tó haláláig országbíró volt. 1362-ben részt vett I. Lajos király és IV. Károly császár közötti tárgyalásoknak. 1352-ben a Csetnekiekkel közösen megszerezte a krasznahorkai várbirtokot, amelyet 1354-től egyedül birtokolt. Családja Gyermekei: Bebek Ferenc (†1405/1406) macsói bán Bebek László (†1403/1404) ispán Forrás Markó, László. A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, 226. o. (2000). ISBN 963-14-0582-6 kislexikon.hu: Bebek Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 1999. Paritásgráf A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy paritásgráf vagy párossággráf (parity graph) olyan gráf, melyben bármely két kiválasztott csúcs közti összes feszített út párossága megegyezik: az utak vagy mind páros, vagy mind páratlan hosszúságúak. A gráfok ezen csoportját elsőként (Burlet & Uhry 1984) tanulmányozták, akiktől nevüket is kapták. Kapcsolódó gráfcsaládok A paritásgráfok közé tartoznak a távolság-örökletes gráfok, melyekben bármely két csúcs között húzódó összes feszített út azonos hosszúságú. Közéjük tartoznak a páros gráfok, melyek úgy is jellemezhetők, mint a gráfok, melyekben bármely két csúcs közti összes út (nem feltétlenül feszített út) azonos parítású, és az élperfekt gráfok, melyek a páros gráfok általánosításai. Minden paritásgráf Meyniel-gráf, vagyis olyan gráf, melyben mindig legalább 5 hosszúságú páratlan kör rendelkezik két húrral. Mivel egy paritásgráf bármely páratlan köre két különböző paritású útra particionálható, melyek egyike sem áll egyetlen élből, legalább egy húr szükséges ahhoz, hogy ezek egyike se legyen feszített út. Ezután a kört az első húr végpontjai közti két útra particionálva egy második húrra van szükség, hogy a második partíció két útja se legyen feszített. Mivel a Meyniel-gráfok perfektek, ezért a paritásgráfok is azok. Pontosan azok a gráfok továbbá, melyen egyetlen éllel való Descartes-szorzás után perfektek maradnak. Algoritmusok Egy gráf pontosan akkor paritásgráf, ha ún. splitfelbontásának (az olyan vágások összességének, melyek csúcshalmazai teljes páros gráfot adnak) minden eleme vagy teljes, vagy páros gráf. Ennek a jellemzésnek a segítésével adott gráfról lineáris időben eldönthető, hogy paritásgráf-e. Ugyanez a jellemzés lehetővé teszi néhány, páros gráfokra íródott optimalizációs algoritmus paritásgráfokra való kiterjesztését. Például a splitfelbontást felhasználva polinom időben lehetséges egy paritásgráf súlyozott maximális elemszámú független csúcshalmazának megkeresése. Világhy Miklós Világhy Miklós (Szolnok, 1916. október 22. – Budapest, 1980. február 24.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tudományos munkásságát a polgári jog, ezen belül a szellemi alkotások jogára, a szerzői jogra és az iparjogvédelemre. 1953 és 1956 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának dékánja, majd 1957-ig az egyetem rektora. 1962 és 1965 között az egyetem tudományos rektorhelyettese. Életpályája Fiatalkorát Szolnokon és Budapesten töltötte. 1939-ben szerezte meg egyetemi doktori címét a Budapesti Tudományegyetem Jogtudományi Karán. Diplomájának megszerzése után a budapesti törvényszéken bírósági fogalmazónak helyezkedett el, majd 1942-ben letette az egységes bírói-ügyvédi szakvizsgát. 1942-ben először járásbíróként kezdett el dolgozni, majd áthelyezték a budapesti főtáblára. Bíróként elsősorban polgári ügyekkel foglalkozott. 1945-ben az Igazságügyi Minisztérium magánjogi és a közigazgatási jogi osztály vezetőjévé nevezték ki, majd egy évvel később átkerült az Iparügyi Minisztériumba, ahol a törvény-előkészítő főosztály munkatársa, majd 1949-ben főosztályvezetője lett. Minisztériumi állásai mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Jogtudományi Kar II. számú tanszékének oktatója volt (még a jogelőd intézménynél, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte az oktatást 1949-ben). Kezdetben polgári jogból és munkajogból tartott előadásokat. 1950-ben az akkor még II. számú tanszéknek nevezett egység vezetőjévé nevezték ki. 1956-ban a különálló polgári jogi tanszék vezetője lett. Közben 1953-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. 1953-ban a Jogtudományi Kar dékánjává választották, mely tisztségét 1956-ig töltötte be, amikor az ELTE rektora lett. Rektorsága mindössze 1957-ig tartott. 1962-ben lett ismét egyetemi vezető, amikor az ELTE tudományos rektorhelyettesévé választották három évre. 1965-ben távozott e tisztségéből. Miután 1953-ban megvédte az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1969-ben pedig akadémiai doktori értekezését, az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1978-ban lemondott tanszékvezetői tisztségéről, két évvel később hunyt el Budapesten. Munkássága Tudományos működése során polgári, illetve nemzetközi magánjogi kérdésekkel, illetve érintőlegesen munkajoggal foglalkozott. Szűkebb szakterületei a gazdaság és a jog összefüggései, a tulajdonjog és az iparjogvédelem volt. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején fontos szerepe volt kora államosításainak jogi hátterének megalapozásában, valamint Eörsi Gyulával együtt részt vett az 1959-es polgári törvénykönyv) kidolgozásában. Az általa kidolgozott áruviszony-elmélete beépült a kor polgári jogába. Emellett kiterjedt kutatásokat folytatott a szellemi alkotások joga, a szerzői jog és az iparjogvédelem terén, illetve a nemzetközi magánjog a szocialista felfogási rendszerbe történő vizsgálatával és kodifikációjával. Szintén Eörsivel a 20. századi magyar polgári jog fontos művelőjeként és mestereként tartják számon. Alatta tanult többek között Harmathy Attila, Vékás Lajos és Lenkovics Barnabás. Számos egyetemi tankönyv, jegyzet, egyéb publikáció szerzője vagy társszerzője volt. Főbb publikációi Az iparvállalatok államosítása (Bernard Auréllal, 1948) A gazdasági jog problémája (1951) Magyar polgári jog I–II. (egyetemi tankönyv, Eörsi Gyulával, 1962, 1965) A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Száz jogeset (Benedek Károllyal, 1965) A jogi személy problémája (1974) Gazdaságpolitika és polgári jog (1978) Emlékezete 2016. október 19-én Budapesten, a Magyar Jogász Egylet emlékülést rendezett a jogtudós születésének századik évfordulója alkalmából. Trócsányi László igazságügyi miniszter megnyitója után Vékás Lajos, az MTA alelnöke, Világhy Miklós tanítványa méltatta egykori professzorát. Az emlékülésen Verebics János egyetemi docens, valamint Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet elnöke is előadást tartott. 2696 Magion A 2696 Magion (ideiglenes jelöléssel 1980 HB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ladislav Brožek fedezte fel 1980. április 16-án. 1,2,3-triazol Az 1,2,3-triazol a triazolok közé tartozó (öttagú gyűrűs, három nitrogénatomot tartalmazó) aromás heterociklusos vegyület, összegképlete C2H3N3. Más, három szomszédos nitrogénatomot tartalmazó szerves vegyületekhez képest meglepően stabil, bár 500 °C-on flash vákuum pirolízis során molekuláris nitrogént (N2) veszítve aziridinné alakul. Egyes triazolok az úgynevezett gyűrű–lánc tautoméria miatt viszonylag könnyen hasíthatók, ennek egyik megvalósítása a Dimroth-átrendeződés. Szubsztituált 1,2,3-triazolokat elő lehet állítani azidok és alkinek közötti 1,3-dipoláris cikloaddíciós reakióval (Huisgen-reakció). Kutatási célokra használják bonyolultabb vegyületek előállításához. A tazobaktám nevű gyógyszer is 1,2,3-triazolszármazék. Bajna (Magyarország) Bajna község Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban. A megye egyik legnagyobb faluja. Fekvése A település Budapesttől nyugati irányban kb. 45 km-re, egy képzeletbeli észak-dél vonalon Esztergom és Tatabánya között, a Gerecse keleti szélén található. Legközelebbi települések Epöl 3,5 km, Nagysáp 5 km, Szomor 9 km, Gyermely 9 km, Héreg 10 km, Bajót 10 km, Tarján 14 km, Tát 14 km, Tokod 14 km, Lábatlan 15 km. Története Bajna írott történelme a 11. századig vezethető vissza, hiszen már 1087-ben egyházashely volt. Királyi földjét 1293-ban és 1295-ben is említik. Bajna 13. század vége körül a környék egyik legnagyobb birtokosaként említett Zovárd Vécs ágából származó Miklós főlovászmester és utódai birtokába került. 1322-ben a nemzetségből származó Miklóst és Péter nevű testvérét hamis pénzveréssel vádolták meg, miután a vád bebizonyosodott, birtokaikat Károly Róbert király elkoboztatta, és csak évtizedek múltán sikerült azt visszaszereznie a nemzetség Domokos nevű tagjának. Bajna Zsigmond király uralkodásának vége felé már a Both család birtoka volt, aki innen vette előnevét is. Templomát 1484-ben építették, egy hajóval, gótikus stílusban. Sándor Mihály kegyúr 1751-55 között átépíttette. A templom Simor János esztergomi érseknek, aki korábban itt szolgált, a jóvoltából kereszthajóval és két mellékhajóval bővült 1885-1891 között. Figyelemre méltó a falba illesztett faragott gótikus szentségfülkéje és bélletes kapuja. 1688-ban visszaállították a plébániát, melynek irattára az 1706-os harcok folyamán elpusztult. Egyébként Simor János építtette az iskolát is a szeretett híveinek. A közeli csimai kálvária egy török időkben elpusztult falu (Csimaföld vagy Csimaszombat) temploma helyén emelkedik, ősi vörösmárvány kereszttel. Az 1732-es vizitációban ezen kívül Sárás elpusztult települést is említik. Bajna hírét azonban mégsem ez keltette, hanem az ún. Sándor–Metternich-kastély, mely a 19. század harmincas éveiben az „ördöglovas” Sándor Móric gróf lakhelye volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,2%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,9% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,2%, református 10,2%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 8,1% (14,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Szent Adalbert római katolikus templom Sándor–Metternich-kastély csimai kálvária Lourdes-i barlang 1778-ból származik a műemlékjellegű barokk kőkereszt Híres személyek 1805 . május 23-án gróf Sándor Móric , az Ördöglovas . Simor János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, 1842 . július 14. – 1846 . július 20. közt a falu plébánosa. Jean-Luc Ponty Jean-Luc Ponty (Avranches, Franciaország, 1942. szeptember 29. –) francia hegedű-virtuóz és zeneszerző, a legismertebb francia dzsessz-zenészek egyike. A modern dzsessz stílusteremtő muzsikusa. Kompozícióiban a dzsessz és az afropop szintézisére törekedett. Életpályája Ponty egy normandiai zenészcsaládba született. Apja hegedűtanár, anyja zongoratanárnő volt. 16 éves korában felvették a párizsi zenei konzervatóriumba, ahol két évvel később a legnagyobb elismeréssel (Premier Prix) végzett. Azonnal felvették az egyik legnagyobb szimfonikus zenekarba (Concerts Lamoureux), ahol 3 évig játszott. Pontyt, aki ebben az időszakban kezdett klarinétozni egy kollégiumi együttesben, édesapja tanította klarinétozni. 1964-ben az antibes-i dzsesszfesztiválon dzsesszhegedűsként tűnt fel. Bár sokáig komolyzenei karrierjét is párhuzamosan folytatta, választania kellett. Végleg áttért a hegedűre és 5 év alatt a legismertebb dzsesszhegedűsök közé emelkedett. 1969-től Frank Zappa partnere volt Los Angelesben, majd 1970 és 1972 között free jazz zenekart vezetett Párizsban. 1973-tól az Amerikai Egyesült Államokban játszott Frank Zappa együttesében, a Mothers of Inventionban. 1974-től a Mahavisnu Orchestrával játszott. 1975-től különböző dzsessz-rock (fusion) együtteseket vezetett. Joachim Berendt kritikus írta róla, hogy az ő feltűnése óta a dzsesszhegedű egészen más hangszerré vált; Ponty játékát John Coltrane korai és középső időszakaihoz hasonlította. 1995-ben Ponty csatlakozott Al Di Meola gitároshoz és a basszista Stanley Clarke-hoz. Ez az "all-star" trió egy akusztikus lemezt készített The Rite of Strings címmel, valamint 6 hónapon át turnézott Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Európában. A Return to Foreverrel Ponty már 1976-ban szerepelt Chick Corea My Spanish Heart című szólólemezén. 2011-ben Corea felkérte Pontyt, csatlakozzon a Return to Forever nevű együtteséhez. Az együttes számos koncertet adott és kiadta a "Return to Forever IV," című, valóban negyedik lemezét. Lemezkiadói Atlantic Columbia Blue Note Prestige Philips Epic Koch Polygram J.L.P. Productions, Inc. Híres zenészek, akikkel játszott John McLaughlin , Mahavishnu Orchestra , Svend Asmussen , Frank Zappa , Stéphane Grappelli , Stuff Smith, Al Di Meola , Stanley Clarke, Gerald Wilson, Elton John , Niels-Henning Orsted Pedersen, Bela Fleck, Return to Forever Magánélete Jean-Luc Ponty nős; két lánya van. Egyikük, Clara Ponty, sikeres zongoraművész és zeneszerző, aki apjával több projektben is részt vett, beleértve legutóbbi, Mirror of Truth című lemezét. Hangszerei Jean-Luc Ponty 1977 óta 5 húros elektromos hegedűket használ, alsó C-húrral. Diszkográfiája Jazz Long Playing (1964) Violin Summit (1966) Humair, Louiss, and Ponty: Trio HLP (1966) Sunday Walk (1967) More than Meets the Ear (1968) Live at Donte's (1969) Electric Connection (1969) Jean-Luc Ponty Experience with the George Duke Trio (1969) King Kong: Jean-Luc Ponty Plays the Music of Frank Zappa (1970) Open Strings (1971) Live at Montreux 72 (1972) Upon the Wings of Music (1975) Aurora (1975) Imaginary Voyage (1976) Cantaloupe Island (1976) Enigmatic Ocean (1977) Cosmic Messenger (1978) Live (1979) A Taste for Passion (1979) Civilized Evil (1980) Mystical Adventures (1982) Individual Choice (1983) Open Mind (1984) Fables (1985) The Gift of Time (1987) Storytelling (1989) Tchokola (1991) No Absolute Time (1993) Le Voyage: The Jean-Luc Ponty Anthology (1996) Live at Chene Park (1997) The Very Best of Jean-Luc Ponty (2000) Life Enigma (2001) The Best of Jean-Luc Ponty (2002) Live at Semper Opera (2002) Jean-Luc Ponty in Concert (2003) (CD és DVD verzió) The Atacama Experience (2007) Electric Fusion - The Atlantic Years (2011) - összeállítás 4 CD-n az Atlanticnál 1975 és 1996 között megjelent albumokról. Frank Zappával Hot Rats (1969) Over-Nite Sensation (1973) Piquantique (1973) Apostrophe (') (1974) Shut Up 'n Play Yer Guitar (1981) A Mahavishnu Orchestrával Apocalypse (1974) Visions of the Emerald Beyond (1975) Stéphane Grappellivel Violin Summit: Stephane Grappelli, Stuff Smith, Svend Asmussen, Jean-Luc Ponty (1967, Polygram) Stéphane Grappelli / Jean-Luc Ponty (1974) Compact Jazz (1988, Polygram) Stanley Clarke & Al Di Meola társaságában The Rite of Strings (1995) Live in Montreux 1994 (2005) Más művészekkel Wolfgang Dauner - Free Action (1967) George Gruntz - Noon in Tunisia (1967) Jean Luc-Ponty & Masahiko Sato Astrorama (felvéve 1970-ben, megjelent 2011-ben mint Ponty & Sato ) New Violin Summit (with Don "Sugarcane" Harris, Michał Urbaniak, Nipso Brantner, Terje Rypdal, Wolfgang Dauner, Neville Whitehead, Robert Wyatt ) (1971) Michel Colombier - Wings (1971) Elton John - Honky Château (1972) Alan Sorrenti - Aria (1972) Jean-Luc Ponty Meets Giorgio Gaslini (1974) Chick Corea - My Spanish Heart (1976) Verious - NDR Jazzworkshop '76 Filmje 1999 - L. Subramaniam: Violin From the Heart . Rendező: Jean Henri Meunier. (Az egyik jelenetben Ponty L. Subramaniammal játszik.) 3 nap a halálig 3 nap a halálig (3 Days to Kill) egy 2014-es francia-amerikai akció-thriller, melyet McG rendezett, írta Luc Besson, valamint Adi Hasak. A főszereplők Kevin Costner, Amber Heard, Hailee Steinfeld, Connie Nielsen, Richard Sammel és Eriq Ebouaney. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2014. február 21-én mutatták be, Magyarországon 3 héttel később szinkronizálva, március 13-án. A Metacritic oldalán a film értékelése 40% a 100-ból, ami 30 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a film 29%-os minősítést kapott, 108 értékelés alapján. Történet Egy tapasztalt CIA ügynök, Ethan Renner együtt dolgozik a csapattal, hogy elfogja az Albínót vele együtt a főnökét is; Az úgynevezett Farkas, egy német fegyverkereskedő, aki a bandával arra készül, hogy terroristacsoportoknak adjanak el nukleáris anyagokat és bombát. Az albínó kikövetkezteti a tervezett csapdát, amikor felismeri az egyik ügynököt, mellyel rögtön végez. Rennernek sikerül megbénítani az Albínót, lábon lövéssel, de nem tudják elfogni. Eközben az elit CIA bérgyilkos, Vivi Delay, akit az igazgató személyesen jelölt ki arra a célra, hogy figyelje a Farkas megölését, de észreveszi, hogy Renner tudatán kívül már látta őt. Renner időközönként súlyos állapotban szokott köhögni. Másnap reggel egy kórházban ébred, ahol azt diagnosztizálják rajta, hogy súlyos agydaganata van, amely átterjedt a tüdejére. Közlik vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra az életéből, és sajnálatos módon nem éli meg a jövő karácsonyt. Évtizedek óta veszélyesnek tartotta a munkáját, amit figyelmesen titokban tartott a felesége, Christine és lánya, Zooey előtt azért, hogy ne veszítse el őket. Úgy dönt, hogy a hátralevő idejét együtt tölti az exfeleségével és az elhidegült lányával, hogy ismét megerősítse kapcsolatukat. Visszatér Párizsba, ahol immáron külön él családjától, majd a lakásán egy afrikai családot lát lakni. Elmondja a kormánynak, hogy nincs semmi joguk kilakoltatni ős, és a rászorulóknak átadni, míg ő oda volt télen. Ethan kellemetlenül érzi magát, hogy eltávolodott a családjától, de megpróbál velük újra kapcsolatba lépni, majd később sikerül tájékoztatnia Christine-t a halálos betegségéről. A nő lehetővé teszi számára, hogy újra együtt legyen a lányával, amikor neki egy üzleti ügy miatt el kell utaznia az országból, emiatt kénytelen rábízni Zooeyt. Vivi ügynök felkeresi Ethant, hogy megtalálja és megölje a Farkast –– cserébe egy kísérleti gyógyszert ad, amely jelentősen meghosszabbítja az életét. Renner vonakodva, de elfogadja az ajánlatot, hogy minél több időt tölthessen együtt a családjával. Vivi elmondja neki az utat, hogy csapdába ejtse a Farkast. Végeznie kell egy gyilkossal, aki a Farkas könyvelője, viszont el kell elrabolnia a banda limuzin sofőrjét, aki elvezetheti a célszemélyhez. Mindeközben Renner küzd a hallucinogén hatású gyógyszer ellen. A pulzusszáma egyre magasabbra növekedik, amit csak alkoholfogyasztással tud csökkenteni. Elkezd foglalkozni Zooey iskolai problémáival is, beleértve a folytonos füllentéseit, majd rájön, hogy titokban bulizni megy el. Sikerül neki megoldania ott a bajt, és lassan helyre áll az apa-lánya kapcsolat, ami a feleségét lenyűgözi. Elkezdi követni a Farkast és az Albínót a metróban, de ketten fölénybe kerülnek, amikor Rennerre rátör a rosszullét. Az Albínó megpróbálja megölni egy szembejövő vonat által, de Renner még tud annyi erőt venni magán, hogy az Albínót kilökje elé. A Farkas viszont elmenekül. A családot felkérik, hogy vegyen részt Zooey barátjának partiján, ahol történetesen az apjának az üzlettársa a Farkas. Rennernek sikerül megvédenie Christine-t és Zooeyt, mikor a Farkas emberei elkezdenek lövöldözni; megöli mind. Ahogy a Farkas a liftben szorul, Renner a kábelt szétlövi, melytől lezuhan az alagsor aljára. A Farkas sebesülten kimászik, de Renner ismét bekábul és elejti a fegyverét, amit a Farkas majdnem felvesz. Vivi odarúgja a pisztolyt Rennernek és azt mondja neki, hogy fejezze be a munkát és ölje meg őt, de úgy dönt, hogy nem teszi meg, mert "Megígérte a feleségének, hogy abbahagyja". Vivi ekkor felveszi a pisztolyt és megöli a Farkast. A mostanra nyugdíjas Renner ünnepli a karácsonyt egy tengerparti házban a családjával. Talál egy kis becsomagolt ajándékot az asztalon, amely egy másik injekciós ampullát tartalmaz a betegsége ellen. Amikor Renner kinyitja a csomagot, a ház mögött a dombon Vivi látható, ahogyan mosolyog. Bevétel A 3 nap a halálig a nyitóhétvégén 12,2 millió $-ral indított, A Lego-kaland mögötte a második helyen végzett (31,3 millió $). A film hazai bevétele összesen 30 697 999 $ és a külföldi 21 900 000 $ lett, így világszerte a teljes bruttó bevétele, 52 597 999 $-ra termelődött. Vrbovac (Daruvár) Vrbovac (1910 és 1971 között Vrbovac Podborski) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Daruvárhoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 46, közúton 56 km-re délkeletre, Daruvár központjától 2 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység lejtőin, a Lučica és Glogovac-patakok összefolyásánál fekszik. Története A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Verbovacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Verbovacz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Verbovacz” néven 22 házzal és 181 ortodox vallású lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 185, 1910-ben 334 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a szerb, 10%-a horvát, 10%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 55%-a szerb, 20%-a horvát, 8%-a cseh nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 561 lakosa volt. 9393 Apta A 9393 Apta (ideiglenes jelöléssel 1994 PT14) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Világi Balázs Világi Balázs dr. (Budapest, 1975. december 1. –) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása termék menedzser. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1992-ben Budapesten vizsgázott. A Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A BLSZ Játékvezető Bizottságának (JB) javaslatára NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) JB minősítésével 2002-től NB II-es, majd 2004-től az NB I-es keret tagja. 2005-ben szakmai megfontolásokból visszaminősítették NB II-es játékvezetőnek. NB I-es mérkőzéseinek száma: 28. Sportvezetőként A MLSZ JB keretében 2013. januártól NB I-es futsal játékvezető ellenőr. Szakmai sikerek A Hivatásos Labdarúgók Szövetsége (HLSZ) soros közgyűlésén 32 szavazatot kapott, így 5. lett a játékvezetők évi rangsorában. Érdekesség, hogy a 2006/2007-es szezon tavaszán már nem volt országos kerettag, mégis két évvel később közel annyi szavazatot kapott, mint Szabó Zsolt, aki aktív játékvezető. 2005-ben ténylegesen az 5. legjobb játékvezetőnek választották. Snapszer A snapszer, más néven snapszli vagy hatvanhat népszerű, viszonylag bonyolult kártyajáték. Magyar kártyával vagy francia kártyával játszhatja 2-4 játékos. A játék célja legalább 66 pont elérése bemondásokból és ütésekből. A rablóultihoz hasonlóan tétben is játszható. Pontok A lapok pontértékei Ász: 11, Tízes: 10, Király: 4, Felső: 3, Alsó: 2, Kilences, nyolcas, hetes: értéktelenek, de a nyert játszmák számát jelezhetik. Bemondások Csak az éppen soron következő játékosnak van lehetősége bemondásra. Húsz és negyven Az egy kézben lévő azonos színű király és felső 20-at, ha az adu színéből van, 40 pontot ér – de a végelszámolásnál csak akkor számít be a pont, ha ütések is vannak mellette. Ha kettő is van kézben, csak egy mondható be. A bemondott húsz vagy negyven után ki kell hívni a királyt vagy a felsőt. Összesen elvileg 100 pontot lehet bemondani. Snapszer A játék nevét adó snapszert az osztás után azonnal, az első körben lehet bemondani, a vállalás 66 pont elérése úgy, hogy az ellenfél egyet sem üt. 2-es játék esetén mindkét fél bemondhatja a snapszert, 3-as játéknál csak a hívó, és a 4-es játék esetén pedig a hívó és a meghívott fél. Játékmenet 2 játékosnál (húzós verzió) Osztás Ha ketten játszanak, ki kell venni a 7, 8, 9-es lapokat. De ha a 9-es bent is marad – bár az 0-t ér –, egy adottal (ütőkártyával) több lesz. Az osztó 3-3 lapot ad, egyet felüt, ennek színe az adu, majd még 2-2 lapot oszt. A maradék lapokat lefelé fordítva („csukva”) a felütött adura helyezi, úgy hogy az adu kilátszik. Ütések Minden ütés után előbb az ütést hazavivő húz, és ő is játszik ki (először az osztó partnere hív). Amíg a talonban lap van, a színre szín adása és a felülütés nem kötelező; ha a talon elfogyott, igen, és ha nincs szín, adut kell rakni („adukényszer” van). Ha adu sincs kézben, bármi dobható. Ütésekből elvileg összesen 120 pont érhető el. Talon – cserélés, takarás A soron következő játékos a talon alján levő adut az adu alsóval kicserélheti. Ha valaki soron következik, és úgy ítéli, hogy kézből is elér 66 pontot, letakarja a talont a felütött aduval („betakar”), innentől senki sem vehet lapot, a takaró adut sem lehet kicserélni. A cserélés és a betakarás csak akkor történhet meg, legalább 3 lap van még a talonban az adu felett. A játék vége Az ütések, bemondások pontértékét nem lehet papíron írni, fejben kell számolni. Aki eléri a 66-ot, „Kész!” vagy „Elég!” bemondással befejezi a játékot. Ha ezt elmulasztaná, és a másik fél is eléri a 66 pontot, ő is bemondhatja, hogy elege van, és megnyerheti a játékot. Ha senkinek sincs, az utolsó ütés győz. Ha az ellenfél a meccs utolsó szegleteiben kér egy nem megegyező lapot a másik játékostól (tegyük fel hogy zöld ász)csak zöldet adhat bele vagy ha erre nincs lehetőség akkor egy tetszőlegesen választott lapot vagy tronfot tehet bele. Pontozás Játszmanyerés 1 ha az ellenfél nem érte el a 33 pontot („maccs”) 2 ha az ellenfél nem ütött („csendes snapszer”) 3 ha az, aki takart, nem éri el a 66-ot, az ellenfélnek 1 snapszer (ha megbukott, az ellenfélnek) 6 Mind a játékot, mind a snapszer bemondást kontrázni lehet, ilyenkor a pontértékek felszorzódnak. 7 egység elérése rádlit (bunkót) jelent, ezután új játék következik. Szabályok 4 játékos esetén Osztás Ha négyen játszanak, csak a 7 és 8 lapokat veszik ki. A 9-es 0 pontot ér. Két részletben 6 (3-2) lapot osztanak, talon van. Amennyiben keverés után nincs emelés, csak "koppintás" (A kártyákat nem emelik el, csak egy kis ütéssel - "koppintással" - jelez az emelő.) a lapokat egyszerre osztjuk le, minden félnek 6 lapot, de a hívó fél ebben az esetben is csak az első 3 lapból hív. A játék menete Az, aki először kap lapot, első három lapja után megnevez egy lapot; ennek színe az adu, és az a partnere, akinek a hívott lap a kezében van. (Meghívhatja önmagát is, azt remélve, hogy megkapja a lapot a második osztásfordulóban, vagy az addig kiosztott lapok egyikével.) Az, hogy kik a partnerek, nem közölhető. Ha egy játékos rossz lapot tesz (renonc) a másik csapat győz. A snapszer kézből vagy az első kijátszás után is bemondható a hívó, vagy a meghívott fél által. Kontrázni az ellenfélnek van lehetősége, ilyenkor a játék végén a nyertes fél/felek dupla pontot írhatnak. A hívó fél illetve partnere a kontra bemondása után rekontrát mondhat, melyre az ellenfél szubkontrázhat. Minden esetben tovább kétszereződik a pontszám. A hívó indul. A 66 elérésétől függetlenül addig kell játszani, amíg a meghívott lap ki nem jön. Ha a hívó saját ütéseivel és bemondásaival elér 66-ot anélkül, hogy a lap kijött volna, egyedül számolhat, partnere nem kap pontot. Ha a lap már kijött, az ellenpár is befejezheti 66-tal. Mivel talon nincs, színre szín vagy adu és felülütés kötelező. A partnerek „együtt sírnak, együtt nevetnek”, azaz együtt számolják a pontjaikat, de együtt is veszíthetnek. Ha valaki elérte a 24 pontot, a többi játékos a hármas játék szabályai szerint játszhat tovább; ezután a kettes szerint, melyet kétféleképpen is lehet játszani. Az egyik a normál szabályok szerinti, a másik pedig egy rövidebb végjáték, melynél az addig elért pontszámok már nem számítanak, a játék végén az egyik fél megkapja a bunkót. Ennek a játéknak a menete: A játékosok fejenként 8 (4-4) lapból játszanak, a maradék 8 lapot félre kell tenni. Az egyik fél az első 4 lapjából színt hív, ez lesz az adu. Ha az ellenfelének nincsen aduja, lapjait kicserélheti a félretett 8 másik lapra. A játékot a hívó fél kezdi, a kártyákat nem veszik fel, a lapok összegeit nem számolják össze, nincs bemondás sem. A felülütés szabálya érvényes, színre színt kell tenni és mindig az teszi a következő lapot, aki felülütötte a másik lapját. A játék az utolsó ütésig tart. A vesztes megkapja a bunkót. Szabályok 3 játékos esetén A játékmenet eltérései a négyes játékhoz képest: két részletben 8 (4-4) lapot osztanak, a hívó első négy lapjából csak színt hív, ez az adu. A másik kettő ellen a hívó egyedül játszik. Snapszert csak a hívó fél mondhat be kézből vagy az első kijátszásnál. Bedobás: Amennyiben a hívó fél kezében nincsen Ász, lapjait bedobhatja. Ebben az esetben az ellenfél 2 pontot kap. Ha lapjait úgy dobja be, hogy van Ász a kezében, akkor az ellenfél 4 pontot tudhat magáénak. A lapok bedobására a kijátszás előtt van lehetőség. Tamara Bunke Tamara Bunke (Buenos Aires, 1937. november 19. – Vallegrande megye, 1967. augusztus 31.) argentin születésű német forradalmár és kém. Német kommunista apa és lengyel származású német kommunista anya gyermekeként született. A zsidó származású lány szülei hazájában tanult, belépett pártokba is. A kubai forradalom után fontos szerepe volt a kubai korrmányban és más latin-amerikai forradalmakban is. Ő volt az egyetlen nő, aki Che Guevara alatt a marxista gerillákért küzdött a bolíviai forradalomban, ahol a CIA segítségével sikerült lelőni. Tamara Platonovna Karszavina Tamara Platonovna Karszavina (oroszul: Тамара Платоновна Карсавина; Szentpétervár, 1885. március 10. – London, 1978. május 26.) a Gyagilev társulat vezető magántáncosnője és Vaclav Nyizsinszkij állandó partnere volt. Mihail Fokin főbb műveit az ő számára készítette. Az orosz balett után az angol balettművészet területén tevékenykedett. 1931-ben jelent meg önéletrajza Theatre Street címen. Élete és karrierje Karszavina Szentpéterváron született, Platon Karszavin táncos lányaként. A tehetséges lány gyorsan elsajátította a modern balett újdonságait. Miután lediplomázott az Imperial Balett Schoolban, vezető balerinája lett a Mariinszkij Balettnek. Az 1910-es években többször utazott Párizsba, hogy a Ballett Russe-ban táncoljon Szergej Gyagilevvel. Ezekben az években kapott Fokin által szerepeket, többek között a Petruskát. Talán a leghíresebb főszerepe a szintén Fokintól származó Tűzmadár (eredetileg a szerepet Anna Pavlovának szánták), partnere Vaclav Nyizsinszkij volt. A forradalom után 1919-ben véglegesen elhagyta Oroszországot, és vezető balerinaként folytatta a Ballett Russe-nál. A balett versengő világában majdnem mindenki szerette őt, ám Karszavina Anna Pavlovával versengett. 1917-ben összeházasodott Henry James Bruce diplomatával. Elköltözött Hampsteadbe, ahol tanított balettot, és írt róla. Kiemelkedő tanítványa Alicia Markova, aki a príma balerina rangot kapta, és Margot Fonteyn, a Cambridge Ballet Workshop jövőbeli alapítója. Karszavina biszexuális volt. Annak ellenére, hogy házas volt, volt egy afférja Mercedes de Acosta írónővel. Kétségtelen, hogy barátok voltak, de többek szerint szeretők is. Acosta későbbi nagy vihart kavart önéletrajzában is ír a kapcsolatukról. Élete vége felé egyre kevesebb szerepet kapott, de továbbra is meghatározó személynek számított a balett világában. Philipp von Hutten Philipp von Hutten (Birkenfeld, 1505. december 18. – Venezuela, 1546. május 17.) német konkvisztádor és felfedező volt, aki 1535 és 1538 között kapitányként részt vett az augsburgi Welser társaság egyik expedíciójában Venezuela belsejében, ami arany után kutatott ott. V. Károly német-római császár és spanyol király 1540 végén kinevezte a Venezuelában lévő, Welserek által igazgatott spanyol tengerentúli birtokok főparancsnokává. 1541-ben és 1546-ban egy második expedíciót vezetett, melyek valamelyikén a visszaúton a spanyol riválisa, Juan de Carvajal megölette. Életútja V. Károly udvarában Philipp von Hutten életének első harminc évéről csak kevés megbízható információ áll rendelkezésre. Az bizonyos, hogy 12 és 14 éves kora között a szülei III. Henrik Nassau-Breda-Vianden grófjához adták apródnak, aki a későbbi V. Habsburg Károly császár nevelői és legbelsőbb bizalmasai közé számított. Hutten több éven át V. Károly kíséretéhez tartozott Spanyolországban, s a királlyal együtt utazott 1529-ben Bolognába, ahol a spanyol királyt 1530. február 24-én VII. Kelemen pápa német-római császárrá koronázta. 1530 és 1534 között a császári udvarban tartózkodott Brüsszelben és Toledóban, melyre a neki címzett levelek szolgáltak bizonyítékul. De az mégis tisztázatlan maradt, hogy milyen pozíciót töltött be Károly kíséretében. Brüsszelben került szoros kapcsolatba Magdalena von Orbitschannal, aki V. Károly lánytestvérének, Kasztíliai Máriának volt az udvarhölgye. A Magdalena és Hutten szerelméről csak három levélből tudunk, melyeket Magdalena küldött 1532 és 1534 között Huttennek. Az csupán gyanítható, hogy Hutten relatív vagyontalansága volt az ok, ami miatt a jómódú lovagi nemzetségből származó udvarhölggyel a házasság nem jött létre, és ez vezetett Philipp von Hutten elhatározásához, hogy szerencséjét az Újvilágban keresse. A Welserek Venezuelában V. Károly 1516-ban, amikor spanyol királlyá koronázták egy hatalmas birodalom ura lett, amiben soha nem ment le a Nap. Ennek a birodalomnak a pénzigénye – különösen a Közép- és Dél-Amerikában létrejövő tengerentúli birodalomrészek biztosításához – meghaladta a spanyol korona lehetőségeit, melyben óriási szerepet játszott az 1526 után többször fellángoló harc a Habsburgok és a Francia Királyság között az európai hegemóniáért. Emiatt vette fel V. Károly a kapcsolatot az augsburgi Welser céggel, ami ebben az időben Európa-szerte foglalkozott kereskedelmi és bankügyletekkel, valamint ásványkincsek bányászatával. A spanyol király a Welserek tőkéjével remélte finanszírozni a tengerentúli területek további feltárását. 1528-ban megköttetett az asiento a spanyol korona és az idősebb Welser – V. Bartolomeo Welser – vezette Welser társaság között, melyben a Venezuelában lévő tengerentúli spanyol tartományok helytartói jogosítványait a király a Welser cégre ruházza át. Az ezzel járó számos kereskedelmi előnyért a Welserek kötelezték magukat a számukra kijelölt terület meghódítására, települések létesítésére, az indián őslakosok katolikus hitre térítésére és a közigazgatás megteremtésére. Azonban hamarosan kiderült, hogy az augsburgiak érdeklődése egyedül Eldorádó legendás aranyának a keresésére és 4900 afrikai rabszolga Amerikába hajózására korlátozódott. Indulás az Újvilágba 1534. februárjának végén következett be egy messze ható véletlen találkozás, amikor Hutten a spanyolországi Toledóban jelen volt azon az eseményen, ahol Atahualpa aranykincsének egy részét adták át V. Károlynak. A kincset Hernando Pizarro, a perui konkvisztádor Francisco Pizarro testvére nyújtotta át a királynak. Az nem bizonyos, hogy a Pizarroval folytatott beszélgetés adta a lökést Hutten elhatározásához, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Az viszont tény, hogy Hutten 1534. február 27-én, az arany átadásának napján Toledóban tartózkodott és nem sokkal később határozta el magát, hogy Venezuelába megy. 1534. október elején Hutten Sevillában a Welser különítmény kapitányaként lépett szolgálatba. Új ruházatot vásárolt egy kétéves távollétet tervezve és Sanlúcar de Barrameda kikötővárosba indult, hogy behajózzon. Ott már több galleon (egy vitorlás hajó típus) horgonyzott. Egy kereken 600 fős zsoldos csapattal és az venezuelai kormányzóval, Georg Hohermuth von Speyer-rel a fedélzeten futott ki a Welser armada a tengerre és 1535. február 7-én érte el Coro-t, az ország akkori fővárosát. Eldorádó keresése A Welserek miután a spanyol koronával megállapodtak, helytartóságuk alatt Venezuelában minden erejükkel a legendás aranyföldet, Eldorádót keresték, melyet a Kolumbiai Felföldön sejtettek. Korábbi megbízottjuk, Ambrosius Dalfinger már kudarcot vallott, így 1535. május 13-án Georg Hohermuth von Speyer vezetésével egy új expedíció indult az ország belsejébe egy hónappal a Coro-ba érkezés után. Az összesen 400 férfi, közöttük Philipp von Hutten is, közeledett a céljához, a muiszka indiánok országához, s 1536. márciusában már csak néhány napi járásra volt tőle, de útjukat nem tudták folytatni, mivel nem találtak átjárót a kolumbiai Keleti-Kordillerákban. Így Hohermuth és Hutten kénytelen volt visszafordulni és visszatérni Coroba, ahova végül 110 főre olvadt csapatukkal 1538. május 27-én tértek vissza üres kézzel. Kudarcukat az is kihangsúlyozta, hogy majdnem velük egy időben egy másik konkvisztádor, Gonzalo Jiménez de Quesada von Santa Marta csapatával a Muiszka Birodalmat 1537-38-ban elérte és kifosztotta. Hohermuth von Speyer kormányzó 1540. június 11-én bekövetkezett halála után ugyanezen év decemberében Hutten lett Venezuela főkapitánya Nikolaus Federmann utódjaként és ezzel a Welserek által igazgatott tartomány katonai főparancsnokává vált. De az a vágya, hogy ő legyen Venezuela kormányzója, mégsem vált valóra. 1541. február vagy március havában Coroba megérkezett VI. Bartolomeo, az öregebbik Welser legidősebb fia. Philipp von Hutten vele együtt még ugyanezen év augusztus 1-jén egy új expedícióra indult az ország belsejébe. A von Hutten által vezetett kereken 200 fős csapat, melyhez 150 ló tartozott, az aranykeresés során összeütközésbe került az omagua indiánokkal, s ennek következményeként visszavonulásra kényszerült a tengerpart irányában. Hutten halála a Tocuyo folyónál A Coro-ba történő visszaúton 1546. tavaszán talált rá von Hutten Juan de Carvajalra, aki időközben hamis papírok segítségével a kormányzó lett és, aki első hivatali intézkedései egyikeként Venezuela fővárosát az ország félelmetes belsejébe, a Tocuyo folyóhoz helyezte át. De a spanyol tengerentúli területeken ez idő alatt az általános helyzet is megváltozott. A spanyol korona 1542. november 22-én kibocsátotta az úgynevezett „Új Törvények”-et, melyek célja a közép- és dél-amerikai spanyol gyarmatokon rabszolgává tett indiánok folyamatos felszabadítása és az indiánoknak a konkvisztádorokkal szembeni védelme volt. Ettől kezdve a privát hódító vállalkozások, mint amilyen a Welsereké is volt, kevésbé számított jövedelmezőnek. Így komoly feszültség keletkezett a Juan de Carvajal és Philipp von Hutten csapatának találkozásakor, melynek során VI. Bartolomeo Welser majdnem megölte a kormányzót. De 1546. áprilisában Carvajal mégis menlevelet adott Hutten-nek és biztosította a szabad átvonulást a tengerparthoz. Ám ezt a megegyezést követően két héttel később a Coro felé tartó menetelés során először Hutten kíséretéből két embert (Gregorio Romerot és Diego de Plasenciat), azután VI. Bartolomeot, aki a fiatalabb Bartolomeo Welserként is ismert, és végül Huttent megtámadták és megölték. Magdaléna nevű szolgálólány és az ayamán indián, Perio vallomása szerint Hutten egy dombon a folyó meder mellett lett eltemetve. Az eset kapcsán V. Károly új kormányzót, Juan Pérez de Tolosa-t nevezett ki, aki Juan de Carvajal-t a gyilkosságok miatt 1546. szeptember 16-án halálra ítélte és az ítéletet a következő napon végrehajtották. Hutten és a Welser fiú halálhíre 1546-47-ben érkezett Németországba. Philipp von Hutten testvére Moritz és az idősebb Bartolomeo Welser ezután megkísérelték elérni az eset körülményeinek teljeskörű kiderítését és Carvajal tettestársainak megbüntetését. De erre irányuló minden kezdeményezésük zátonyra futott. A Welsereket 1556. április 13-án, egy kereken 10 évig tartó jogvita után, a venezuelai helytartóságból felmentették. A Hutten-levelek története és jelentősége Philipp von Hutten és a Welserek megbízásából végrehajtott küldetése a 20. századig jobbára feledésbe merült. Ez a helyzet leveleinek 1996-ban kezdődő kiadásával változott meg – s melyekről 1988-ig azt hitték, hogy elvesztek – és felfedezésüket tudományos szenzációként ünnepelték. Hutten levelezésének egy része meglepően sértetlenül állta ki nemcsak a hosszú tengeri utat az Atlanti-óceánon keresztül Coro-tól Cartagenáig, ahol a spanyol ezüstflotta gyülekezési helye volt, majd Cádizba vagy Sevillába, aztán lovon tovább Augsburgba és innen a mindenkori címzettig, hanem több évszázadot túlélt a családi archívumban is. A II. világháború után a levelek Thüringiába jutottak és 1975-ben itt fedezte fel őket Hans-Jürgen Saliber, egy hobbytörténész Hildburghausenből. A leveleket először egy filatéliai kiállításon, majd nemzetközi színtéren, többek között Havannában és Torontóban, mutatták be. Már a berlini fal leomlása előtt létrejött a kapcsolat Friedrich Karl von Hutten-nel, a Hutten-ház akkori fejével, akinek a levelek 1990-ben átadásra kerültek. A levelek három kötetbe lettek rendezve, melyek közül az első a bambergi történész, Eberhard Schmitt gondozásában 1996-ban jelent meg. Az egyedülálló anyagok Philipp von Hutten személyén keresztül lehető új bepillantást engednek a Welserek latin-amerikai gyarmatosító céljaiba és új megvilágításba helyezik helytartóságuk alatt végzett tevékenységüket. Filológiailag jelentőséggel bír, hogy Hutten több, mint 100 olyan keleti frank kifejezést használ, amelyek a Grimmek német szótárában sem szerepelnek. Richard Morgan Richard Morgan (1965. –) angol sci-fi-író. Cambridge-ben végzett történelem szakon, majd sokáig angol tanárként dolgozott. Mielőtt csak az írásnak szentelte volna az idejét, élt Londonban, Isztambulban, Madridban és Glasgow-ban is. Írói karrierje, regényei A Takeshi Kovacs-trilógia Valós halál (2002; magyar kiadás: 2006, Agave Könyvek ISBN 963 711 8381) Törött angyalok (2003; magyar kiadás: 2008, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-18-2) Dühöngő fúriák (2005; magyar kiadás: 2009, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-32-8) Morgan élete első regényét 2002-ben írta Valós halál (Altered Carbon) címmel. A cyberpunkba oltott, noir hangulatú akciókrimi hamar közönségsiker lett, a Philip K. Dick-díjat is elnyerte. Hamarosan a filmjogok is elkeltek, Joel Silver (többek közt a Mátrix, a Drágán add az életed! és a Halálos fegyver sorozatok producere) egymillió dollárt fizetett érte. Ezt követően Morgan főállású írónak állt. Egy évvel később, a Törött angyalok (Broken Angels) (2003) című regényével megírta a folytatást, majd 2005-ben megjelent a Dühöngő fúriák (Woken Furies), és ezzel a sorozat trilógiává bővült. A történetek központi szereplője, Takeshi Kovacs egy elit harci egység volt katonája, aki az első könyvben egy titokzatos ügy miatt nyomoz a 25. századi Földön, ahol a tudattárolás és a személyiségről készült biztonsági másolatok miatt a gazdagok szinte örökké élhetnek, és az emberek többsége nincs kitéve az igazi halál veszélyének. A második regényben Kovacs ismét mint katona bizonyít, majd az utolsó regényben visszatér szülővilágára. Morgan Kovacs nevét egy párizsi levelezőtársától vette, akinek apja 1956-ban emigrált. A figurához és a harmadik regényben részletesen bemutatott Harlan Világának - Kovacs hazájának - a hátteréhez felhasználta a japán, a magyar és a kelet-európai kultúrkör alkotóelemeit. Market Forces Market Forces (2004) 2004-ben Morgan egy, a Kovacs-trilógiától független regényt írt Market Forces címen. Míg az előző regényei egy posztcyberpunk világban játszódnak, addig ennek a könyvnek a története a közeljövő vállalati konspirációival átszőtt, pusztuló világába kalauzolja el az olvasót. Ebben a világban a társadalom és maga a fejlett nyugati világ is önnön dugájába dőlt, és a „harmadik világot” szipolyozza ki az létszükséges profit megszerzése érdekében. És mindezt Morgan furcsán ötvözi a Mad Max-szerű autóspárbajokkal... A regényt Arthur C. Clarke-díjra jelölték, és megkapta a John W. Campbell emlékdíjat. További művei Black Man (USA: Thirteen) (2007) The Steel Remains (2008) The Cold Commands (2010) Magyarul Valós halál ; ford. Totth Benedek; Agave Könyvek, Bp., 2006 Törött angyalok ; ford. Cs. Szabó Sándor; Agave Könyvek, Bp., 2008 Dühöngő fúriák ; ford. Cs. Szabó Sándor; Agave Könyvek, Bp., 2009 Az acél emléke ; ford. Benkő Ferenc; Agave Könyvek, Bp., 2015 A holtak szava ; ford. Benkő Ferenc; Agave Könyvek, Bp., 2016 A fekete férfi ; ford. Roboz Gábor; Agave Könyvek, Bp., 2016 A végzet barlangjai ; ford. Benkő Ferenc; Agave Könyvek, Bp., 2017 Egyéb Morgan írói munkássága mellett két képregényt is írt a Marvel Comics Black Widow-sorozatába, melynek hősnője egy orosz kémnő. A Syndicate cyberpunk videojáték sorozat 2012-ben megjelent egyszerűen Syndicate címet viselő részének is ő írta a történetét. Züsow Züsow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Bodorfalva Bodorfalva (szlovákul Bodorová) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban. Fekvése Turócszentmártontól 23 km-re délre fekszik, Kevice tartozik hozzá. Története A falu akkor keletkezett, amikor IV. Béla király Turócdivék és Deákfalu között földet adományozott turóci nemesek számára. Bodorfalva települést 1265-ben "Vida" alakban említik először. 1340-ben "Vidusfelde", 1364-ben "Bodor", 1378-ben "Viaffelde", 1381-ben "Wydasteleke", 1384-ban "Vidasfalva", 1534-ben "Bodarfalwa", 1548-ban "Bodorowawez" néven szerepel a különböző írásos forrásokban. A 15. századig a Vida család birtoka volt, később a Thurócziaké, majd a 16. század közepétől a Nyáry családé volt. 1720-ban 11 háztartása volt. 1785-ben 16 házában 132 lakosa élt. 1828-ban 18 háza volt 128 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel, főként szűcsmesterséggel foglalkoztak. A mai község eredetileg három faluból, Kevicéből, Bodorfalvából és Parstinából állott, melyek később egyesültek. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "BODORFALVA. Bodorova. Tót falu Túrótz Vármegyében, földes Ura Gróf Nyáry Uraság, hajdan Vida földgyének neveztetett, régi Vida nevű birtokosáról, határbéli földgye középszerű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője tsekély, fája tűzre, és épűletre elég; piatzozása Mosótzon; van a’ községnek is egy réttye, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Bodorofalva, (Bodowa), tót falu, Thurócz vármegyében, közel a Thurócz vizéhez egy patak mellett. Táplál 9 kath., 119 evang. lakost. – Földje róna és termékeny; rétjei igen jók. F. u. többen. Utolsó postája Rudnó." A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott. Népessége 1910-ben 180, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 252 lakosából 245 szlovák volt. 2011-ben 244 lakosából 222 szlovák volt. d-moll hegedű-kettősverseny (Johann Sebastian Bach) Johann Sebastian Bach: d-moll hegedű kettősverseny (BWV 1043) Két szóló hegedűre és zenekarra (két ripieno hegedű, brácsa, Basso Continuo) 3 tételből áll: Vivace Largo ma non tanto Allegro 1720 körül íródott, feltehetően Köthenben. Kézirata elveszett. Ez Bach egyik legnépszerűbb műve, és kiváló példája az olasz stílusú barokk versenyműveknek. A BWV 1062-es csembalóverseny ennek a műnek az átirata. The Psychedelic Furs A The Psychedelic Furs egy brit új hullámos/alternatív rock/post-punk együttes. 1977-ben alakultak meg Londonban. Jelenlegi tagjai: Richard Butler, Tim Butler, Paul Garisto, Rich Good, Amanda Kramer és Mars Williams. Pályafutásuk alatt hét nagylemezt jelentettek meg. Egyszer már feloszlottak az évek alatt: 1992-ben. 2000 óta azonban megint együtt vannak. Diszkográfia The Psychedelic Furs (1980) Talk Talk Talk (1981) Forever Now (1982) Mirror Moves (1984) Midnight to Midnight (1987) Book of Days (1989) World Outside (1991) Gare de Mulhouse-Hasenrain Gare de Mulhouse-Hasenrain vasútállomás Franciaországban, Mulhouse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Mulhouse-Ville Gare de Flaxlanden Lhásza-Gonkar repülőtér A Lhásza-Gonkar repülőtér (������) (IATA: LXA, ICAO: ZULS) a Kínai Népköztársaság Tibeti Autonóm Terület székhelyének, Lhászának a nemzetközi repülőtere. A várostól 45 km-re dél-délnyugatra helyezkedik el, a Yarlung Zangbo folyó (Indiában Brahmaputra) jobb (déli) partján. Leírása A Lhásza-Gonkar repülőtér több adata különleges. 4000 méteres tengerszint feletti magasságával talán a legmagasabban fekvő repülőtér. Futópályája szokatlanul hosszú, 4000 méteres, amire az ebben a magasságban ritkább levegő és az ebből következő kisebb légellenállás miatt van szükség. Megfelelő hosszúsága miatt a legnagyobb gépek is le tudnak itt szállni. Története Működését 1956 márciusában kezdte meg, amikor az első járatok megindultak Peking és Chengdu felé. 2004-ben kibővítették a meglévő terminált. Légitársaságok és célállomások Air China ( Peking , Chengdu, Katmandu , Qamdo) China Eastern Airlines (Diqing/Shangri-La, Kunming, Shanghai-Pudong, Xi'an) China Southern Airlines ( Peking , Chongqing, Guangzhou) Sichuan Airlines (Chengdu, Chongqing) Sebestyén Márta Sebestyén Márta (Budapest, 1957. augusztus 19. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész. Élete Születése óta a zene bűvöletében él, édesanyja révén is, aki zenepedagógus - Kodály Zoltán egykori tanítványa. Különösen a népdalok világa ragadta meg, ezek előadásával már kislány korában felfigyeltek tehetségére. Mára már világhírű művész, aki a legrangosabb koncerttermekben lép fel. Állandó fellépő partnere a Bolya-Dongó duó, de gyakran szerepel Andrejszki Judittal, a Gryllus testvérekkel (Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel), a Dűvő Együttessel, a Söndörgő Együttessel, a Vujicsics együttessel, Szamosi Szabolcs orgonaművéssszel is. Számos magyar terület népdalait énekli, de előadói palettáján szerepelnek más népek dalai is, például bolgár, görög, szerb, horvát, japán, baszk, norvég. Az összes európai nép nyelvén énekel népdalokat. Énekelt a japán császár előtt, de a spanyol király és az angol uralkodói ház is megismerhette általa a magyar népzene gyöngyszemeit. Hazánk igazi kulturális nagykövete. Díjak Népművészet Ifjú Mestere ( 1975 ) Az Év Énekesnője ( 1984 ) Nívódíj a Magyar Kultúráért ( 1988 ) SZOT-díj ( 1988 ) Liszt Ferenc-díj ( 1991 ) EMeRTon-díj ( 1993 , 1997 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje ( 1994 ) Grammy-díj – Deep Forest / Boheme című album / világzene kategóriában ( 1996 ) Arany Zsiráf díj ( 1996 ) Déri János-díj ( 1997 ) Oscar-díj , a legjobb filmzene és zenei motívum " Az angol beteg " c. filmben ( 1997 ) Nemzetközi Interlíra Díj ( 1998 ) Kossuth-díj ( 1999 ) Budapestért díj ( 1999 ) Magyar Művészetért díj ( 2000 ) Magyar Örökség díj ( 2000 ) Prima Primissima díj ( 2003 ) ISFOA, Diploma alla Carriera ( 2004 ) I. kerület díszpolgára ( 2004 ) PREMIO, Chianciano Fellini ( 2004 ) Bolgár Kultuszminiszter kitüntetése a bolgár kultúra népszerűsítéséért ( 2005 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje ( 2005 ) Olasz Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje ( 2005 ) Kispest díszpolgára ( 2006 ) A Magyar Kultúra Követe ( 2007 ) A Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja ( 2007 ) Magyar Szabadságért díj ( 2007 ) Szt. Márton Díj ( 2007 ) Művész a békéért UNESCO elismerés ( 2010 ) Kölcsey-emlékplakett ( 2012 ) Lánchíd-díj ( 2012 ) Inter-Lyra-díj Egyéb Gyermekei: Álmos ( 1991 ) és Szabolcs ( 1993 ) Énekelt az Oscar-díjas Az angol beteg című filmben is (Szerelem, szerelem). Három dalt énekelt a Deep Forest együttes 1995-ben megjelent, Boheme című albumán, amely világzene kategóriában Grammy-díjat nyert. D.O.M. A D.O.M. a latin Deo Optimo Maximo rövidítése, melynek jelentése „a legfőbb istennek szentelve”. Ez Jupiterre, a római vallás főistenére utalt. Évszázadokkal később, miután a rómaiak keresztények, ezáltal monoteisták lettek, a kifejezést a keresztények istenére vonatkoztatták. Jóval a római civilizáció bukása után is használták, mivel a tudományos és az Egyház nyelve továbbra is a latin maradt. Így ez a kifejezés vagy rövidítése megtalálható sok reneszánsz templom homlokzatán vagy esetleg egyéb építményeken, különösen itáliai szarkofágokon. Szintén megtalálható ez a felirat a benediktiner likőr üvegén is. Ez a neve egy kanadai együttesnek is, a D.O.M.-nak. Képek Bejn Kliem u Storja (Maltese nyelven). Malta: Books Distributors Limited (2011. október 11.). ISBN 978-99957-0137-6 Kapuy Ede Kapuy Ede (Győr 1928. szeptember 21. - Szeged, 1999. november 16.) magyar fizikus, egyetemi tanár. Életpályája Pályáját 1952 és 1954 között tanársegédként kezdte az ELTE TTK Fizikai Kémiai Tanszékén, majd az MTA–TMB-n aspiráns volt Gombás Pál mellett (a BME Fizikai Intézetében, 1954 és 1957 között). Ezután 1958 és 1965 között az MTA Elméleti Fizikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársaként, 1965 és 1974 között főmunkatársaként dolgozott. A BME Fizikai Intézete tudományos tanácsadója volt 1974 és 1983 között. A BME címzetes egyetemi tanára volt 1977-től. 1983-tól 1996-ig a JATE TTK Elméleti Fizikai Tanszékén egyetemi tanára, eközben 1983 és 1993 között a Tanszék vezetője volt. Emlékezete Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található (4/3/III, N/A, 1, 3) Forrás nori.gov.hu http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/kapuy-ede/3295 Apollo–15 Az Apollo–15 az Apollo-program kilencedik repülése volt, egyben a negyedik olyan, amelynek során űrhajósok szálltak le a Holdra. Dave Scott parancsnok és Jim Irwin holdkomp pilóta a küldetés 13 napos idejéből három napot tartózkodott a holdfelszínen, négy holdsétát végezve. Az Apollo–15 már „J-típusú” repülésként jutott a Holdra, amely hosszabb tartózkodási időt, bővített műszerkészletet és tudományos programot jelentett. Az űrhajó 1971. július 26-án indult, a parancsnok David R. Scott, a parancsnoki modul pilóta Alfred M. Worden és a holdkomp pilóta James B. Irwin volt. Az expedíció célkitűzése a program első három repülésén már megkezdett tudományos kutatómunka folytatása, új vizsgálatok végrehajtása volt. A részletes kutatómunka érdekében a holdkompot több készlet szállítására tették alkalmassá, hogy a Holdon való tartózkodást 68 órára növelhessék. Az Apollo–15 legnagyobb újítása az első holdjáró (holdautó) feljuttatása és használata volt, amely megkönnyítette az űrhajósok munkáját. A holdautóval 27,9 km-es utat tettek meg, de alkalmas lett volna 60 km megtételére is, azonban biztonsági okokból a holdkomptól sohasem távolodtak el 7 km-nél messzebbre vele. A holdjáró tervezését a magyar származású Pavlics Ferenc vezette mérnökcsoport végezte. Az asztronauták már az újabb típusú, főként a holdjáró szabta követelmények miatt áttervezett, a mozgást megkönnyítő űrruhában repültek. Újdonságként a program keretében először Scotték juttattak ember irányította űrhajóról indított szondát Hold körüli pályára, amely a gravitációs teret és a napszelet vizsgálta. Az űrhajósok felállították a harmadik ALSEP (Apollo Lunar Surface Experiment Package) mérőállomást, és megteremtették az összeköttetést a Földdel, kezdetét vette a korábban felállított ALSEP állomásokkal együtt a Hold távolságának három pontos lézerbemérése a Földről, ezen kívül a három felszíni holdséta alatt összesen 77 kilogrammnyi holdkőzetet és talajmintát gyűjtöttek. Személyzet Kapcsolattartó személyzet Joe Allen Bob Parker Karl Henize (zárójelben az űrhajósok által elvégzett űrrepülések száma, beleértve ezt a missziót is) Előzmények Az Apollo-program átalakulása A holdprogram érdemi része egy új elnöki adminisztráció szolgálati idejére esett – ráadásul az új elnök más párt képviseletében vette át a hatalmat – és az USA-ban kialakult klasszikus politikai váltógazdálkodás szerint ilyenkor minden nagy kormányzati programot felülvizsgáltak. Mivel az Apollo-program az idő tájt a legnagyobb ilyen program volt, nem kerülhette el a sorsát. Az új elnök, Richard Nixon ellenségesen viszonyult minden olyan ügyhöz, amely a néhai John F. Kennedy keze nyomát viselte (emlékeztetőül: Kennedy éppen Nixont legyőzve lett az Egyesült Államok elnöke az 1960-as elnökválasztáson), ezért az Apollót is rossz szemmel nézte. Persze az is erős érv volt az Apollo ellen, hogy túl sokba került, és a vietnámi háború gigantikus költségei mellett egy másik kivételesen drága programot már nem tudott finanszírozni az amerikai gazdaság. Nixon úgy döntött, hogy amennyire csak lehet, lerövidíti az Apollo-programot. Az eredetileg tervezett tíz útból – amelyből öt gyalogos („G-” és „H-típusú”) és öt holdjárós küldetés lett volna –, a korábban a Skylab-programhoz szükséges Saturn V átvezénylése miatt törölt utolsó expedíció mellett még két további utat töröltetett a szenátus költségvetési bizottságával. A törölt két út az eredeti Apollo–15 és -19 volt, azaz az utolsó „H-típusú” gyalogos és az utolsó „J-típusú” holdjárós küldetés volt, de lényegében a két utolsó holdjárós út esett áldozatul, hiszen az eredetileg tervezett öt ilyen helyett végül csak háromra került sor. Ennek a döntésnek az Apollo–15-re gyakorolt hatása annyi volt, hogy a korábban gyalogosnak tervezett expedíció a repülés előtt egy évvel átalakult az első „J-típusú” küldetéssé. Ennek jegyében a már az első roveres küldetésre tréningező John Young és Charles Duke párostól Dave Scott és Jim Irwin vette át a Rover földi nyúzópróbáját, és végül az ő javaslataik alapján fejeződött be a holdjáró végső kialakítása. Hardverfejlesztések Holdjáró A NASA a holdexpedíciókat két nagyobb fejlődési lépcsővel tervezte, előbb gyalogos küldetésekkel, majd valamilyen járművel, nagy mozgási szabadsággal támogatott expedíciókkal. Többféle elképzelés is volt valamilyen holdjárműre: volt repülő, valamint kerekeken guruló elképzelés is, de a megvalósítási tanulmányok eredményeként az autó jellegű, kerekes eszköz lett a befutó. Ez főként a korábbi tapasztalatoknak volt köszönhető, mivel a NASA egy MOLAB nevű kísérleti járművel már szerzett pozitív tapasztalatokat, míg a holdkomp vezetésének gyakorlására épített edzőgéppel (azaz egy repülő eszköz alapjául szolgáló technológiai kísérlettel) sok negatív tapasztalat gyűlt össze, ez alkalmatlannak látszott egyéni járműnek. A járműfajta kiválasztását követően a Boeing fővállalkozásában és a General Motors egyik leányvállalatának fő beszállítói közreműködésével kifejlesztettek egy elektromos hajtású holdjárót, a geológiai kutatómunka megkönnyítésére. A General Motors tervezőcsapatát Pavlics Ferenc magyar származású mérnök vezette. A holdjármű egy rendkívül könnyű, de nagy terhelést elviselő szerkezetű négykerekű eszköz volt. Minden kerekét külön elektromotor hajtotta, első és hátsó kerék kormányzást alkalmaztak nála (ezt lehetett egyszerre is használni, vagy ki is lehetett kapcsolni, és csak az első, vagy csak a hátsó tengely kormányzásával haladni). A terepjáró képesség érdekében az abroncsokat titánhálóból készítették, valamint az autó hasmagasságát magasra emelték. Kormányzását botkormány rendszerű kormánnyal végezhette el a bal oldali ülésben helyet foglaló űrhajós (a szokásjog szerint a parancsnok). A holdkompon való szállításhoz az alvázat és a futóműveket összehajtogathatóra tervezték, és rugós mechanizmusok segítették a széthajtogatást, hogy a holdfelszínen az űrhajósoknak minél kevesebb dolguk legyen a jármű üzembe helyezésével. SIM műszerrekesz A megfigyelésekhez a parancsnoki és műszaki egység új megfigyelőrendszert, fényképezőgépekből és spektrométerekből álló távérzékelő műszerkészletet fejlesztett a NASA. A parancsnoki űrhajó műszaki egységének egyik szektora az első holdrepüléseken csak ballaszttal volt kitöltve (az űrhajó tömegközéppontjának a hossztengelyben tartását biztosítandó), ezt a teret használták fel műszerek beépítésére. A mérések célja az volt, hogy kiegészítsék a leszálló személyzet lokális megfigyeléseit globális megfigyelésekkel is. Emellett a korábban titkos, kémműholdakon alkalmazott fototechnika elérhetővé válásával lehetőség nyílt minden korábbinál nagyobb felbontású felszíni fotók készítésére, amellyel a későbbi lehetséges leszállóhelyek vagy érdekesebb helyszínek még pontosabb megismerése vált lehetővé. A SIM műszerei: panoráma fényképezőgép, normál fényképezőgép teleobjektívvel , gammasugár spektrométer, tömegspektrométer , lézeres magasságmérő. A műszerekkel a parancsnoki modul pilóta végzett megfigyeléseket, miután a társai leváltak és megkezdte a Hold körüli pályán való repülését. A mérések megkezdéséhez le kellett robbantani a modul hengerpalástjának egyik takarólemezét, amely alatt utazott a rekesz. A mérések eredményeit tároló adathordozókat egy külön űrsétával kellett egy űrhajósnak visszahoznia a Hold–Föld hazaút során. Holdszatellit A SIM rekeszben egy kisebb műholdat is felküldtek, amit az űrhajósoknak kellett pályára állítaniuk a hazaindulásuk előtt, és amely az űrhajósok hazatérése után tovább folytatta a méréseket. A műhold egy 78×36 cm-es, nyolcszög alapú hengeres testbe épített eszköz volt, önálló meghajtás vagy helyzetszabályozás nélkül. A mérések a napszél részecskéinek energiaintenzitását, a plazma viselkedését és a holdi mágneses mező érzékelését érintették. Űrruha A gyalogos küldetéseket felváltó holdjárós küldetések sok tekintetben új követelményeket támasztottak az űrruhával szemben, ezért tovább kellett fejleszteni a szkafandereket. Az Apollo–11 és –14 között használt űrruhatípusra legfőképpen a merevség volt jellemző, amelynek elsősorban biztonsági okai voltak. Az űrhajósok nem tudtak benne lehajolni, letérdelni (helyette hosszú szárú eszközöket használtak), és egy elesés esetén kérdéses volt, hogy egyáltalán fel lehetett volna-e állni benne. A holdjárón való ülő testhelyzet azonban mindenképpen a ruhák átalakítását igényelte, hogy azok legalább deréktájon rugalmasabbak, hajlékonyabbak legyenek. Az A7L-B jelölést kapott űrruhán megváltoztatták a létfenntartó rendszer oxigén, hűtővíz és kommunikációs csatlakozóinak elhelyezését, a beszállónyílás cipzárjának helyét és a ruha deréktáji kiképzését. Így az űrhajósok már teljesen le tudtak hajolni, és a leülés sem okozott gondot. Természetesen a hátizsákok tárolókapacitását is meg kellett növelni, figyelembe véve a tervezett kinntartózkodások dupla idejét, hogy az oxigén és hűtővíz ellátmány elegendő legyen a 7 órás holdsétákra is. Saturn V A felbocsátandó tömeg növekedése miatt a hordozórakéta sem maradt átalakítás nélkül. A szerkezetet érintően két változást hajtottak végre, egyrészt az első és második fokozat közötti leválasztást végző piropatronok számát 8 darabról 4-re csökkentették, ugyanígy elhagytak négy fékezőrakétát is az első fokozatról, valamint az S-II hajtóműveinek égésterén végeztek kisebb változtatást a korábban észlelt oszcillációk kiküszöbölésére. Ezen kívül alacsonyabbra – 166 kilométerre – helyezték a földi parkolópálya magasságát és a biztonsági üzemanyagmaradék mennyiségét is csökkentették, ezáltal hosszabb ideig éghettek a hajtóművek. Ezekkel a változtatásokkal 500 kg-mal sikerült megnövelni a Holdhoz juttatható tömeget, amely fedezte a holdjáró és a megnövekedett ellátmányigény tömegét. A képzési rendszer átalakítása A leszállóhelyek kiválasztásánál az Apollo–12-t követően – amikor is sikerült igazolni a holdkomppal a hajszálpontos leszállás képességét – előtérbe kerültek a geológiailag érdekes térségek. A holdjáró nyújtotta mozgékonyság pedig tovább növelte az igényt egy bonyolult leszállóhely iránt. Az űrhajósok geológiai képzése azonban nem volt elégséges egy sok és összetett jellemzővel rendelkező hely felderítésére, ezért a NASA – elsősorban Harrison Schmitt geológus űrhajós és Eugene Shoemaker holdgeológus nyomására – megváltoztatta az űrhajósok képzését. Először is bevonták Lee Silvert, a Caltech geológiaprofesszorát, aki teljesen átalakította a képzés rendszerét, elsősorban a külső helyszíneken végzett terepgyakorlatokra helyezve a hangsúlyt. Bár korábban is voltak külső gyakorlások, az oktatás zöme hagyományosan, tantermekben zajlott, kisebb kőzetdarabokat és -metszeteket használva szemléltetőeszközként, az új módszer forradalmi javulást hozott a geológiai megfigyelések hatékonyságában a holdjárós expedíciókon. Silver különböző geológiai lelőhelyekre vitte ki a leszállásra kijelölt űrhajóspárokat és lassan készség szintre fejlesztette bennük a kőzetek felismerését, és a keletkezésükkel kapcsolatos összefüggéseket. A gyakorlatok egyben a valós holdi körülmények egy részét is modellezték: az űrhajósoknak nagy, ormótlan hátizsákot kellett viselniük (akárcsak a Holdon) és walkie-talkie-vel kellett kapcsolatot tartaniuk egy kijelölt CapCommal. Ez a metódus egyben a CapCom szerepét majdan élesben is betöltő űrhajósoknak is értékes volt, hisz nekik kellett lefordítani az űrhajóstársak holdfelszínről érkező hevenyészett geológiai leírásait a jobbára tudósokból álló, a repülős-űrhajós zsargont kevéssé ismerő szakembereknek. A parancsnoki modullal Hold körüli pályán maradó Al Worden is újfajta geológiai képzésen esett át, amely szintén gyökeresen különbözött a korábbiaktól. Neki a globális léptékű összefüggéseket kellett felismernie és átlátnia, ezért az ő „terepgyakorlatát” repülőgéppel végezték. Farouk El-Baaz geológus irányításával egy kisrepülőgéppel az űrhajó felszín feletti sebességét szimulálva kellett megfigyelnie és leírnia az űrhajósnak a lent látottakat. A két módszer sikerét jelzi, hogy mind Scott, mind Worden kiemelkedően jó geológiai megfigyelővé vált, a parancsnok egyenesen a geológia megszállottja lett. A leszállóhely kiválasztása Az Apollo–15 idejére az eredetileg lefektetett leszállóhely lista elavult, a körülmények változása miatt. Egyrészt az Apollo–12 és az Apollo–14 hajszálpontos leszállással kapcsolatos pozitív tapasztalatai sokkal bátrabb tervezést engedtek meg, háttérbe szorult a hatalmas sík terület iránti biztonsági igény, így felvetődhetett néhány új, geológiailag sokkal érdekesebb helyszín felvétele a kívánt célpontok listájára. Másrészt a program lerövidítése (az Apollo–18 –19 és –20 törlése) rövidítette is a listát. Harmadrészt a törlések miatt egy gyalogos küldetésre kijelölt célpont lett volna a holdjárós út célpontja, ami a holdjáró kapacitásainak elherdálását jelentette volna. Így az Apollo–15-nél lényegében újra kellett gondolni az egész hátralevő leszállóhely listát, először is magát az első holdjárós leszállóhely kijelölését. Az eredeti listán a Censorinus kráter – a Nyugalom Tengerén, a holdi egyenlítőhöz közel fekvő, 7 km átmérőjű, szokatlanul fényes kivetődési takaróval körülvett kis kráter – szerepelt az Apollo–14 utáni útra, helyette hat másik, majd kicsit később egy hetedik került fel a listára. Leszállóhely jelöltek: Marius dombok, Descartes kráter, Hadley-Appenninek, Kopernikusz kráter, Tycho kráter, Davy Rille, Littrow-völgy. A jelöltek közül a Kopernikusz és a Tycho ugyan a leglátványosabb helyszíneknek ígérkezett, de túl veszélyesnek mutatkozott a leszállás a bonyolult domborzat miatt, így ezek inkább csak elméleti jelöltek maradtak. A Marius dombok csak a két nyári hónapban voltak elérhetőek. A többi leszállóhelyről viszont nem állt rendelkezésre megfelelő felbontású fénykép-dokumentáció. Hónapok teltek el a leszállóhely választás körüli vitákkal és a hiányos adatok megszerzésével. Végül két jelölt maradt az Apollo–15 számára, a Hadley és a Marius dombok, ám a jelölőbizottságban patthelyzet alakult ki, képtelenek voltak végleges döntést hozni. A végszót aztán Dave Scott mondta ki, amikor kikérték a véleményét. A parancsnok azt mondta, hogy ő valószínűleg mindkét helyen képes lenne leszállni, de a Hadley-Appenninek leszállóhelyet jobban preferálja, érdekesebb leszállóhelynek tartja. A választás így egy geológiailag sokszínű, az ideális egyenlítői sávtól messze északra fekvő helyszínre, az Apeninnek-hegységrendszer egyik völgyére esett. Ez a hely a Mare Imbrium peremén végigfutó hegységrendszer egyik völgye volt. A Mare Imbrium egy 3,5 milliárd éve keletkezett, hatalmas becsapódási medence, amelyet mélyen kifúrt egy Holdnak ütköző aszteroida. Az így elvékonyodott holdkéreg résein feltört a láva és feltöltötte a medence alját, hatalmas, kerek síkságot hozva létre. A becsapódási medence szélén a holdkéreg nagy táblákban összetört, felgyűrődött, egy-egy ilyen elmozdult tábla egy-egy hatalmas – esetenként 4000 méter magas – hegytömböt alkotott. Ahogy a láva feltöltötte az egész Mare Imbrium medencét, befolyt a holdkéreg összetöredezett táblái közé és völgyeket hozott létre. Az Apollo–15-nek egy ilyen völgyben kellett landolnia a Hadley-hegység és a Hadley-Delta hegy között. A leszállóhelytől északi és nyugati irányban a végtelen, hatalmas lávasíkság feküdt, keletre pedig a hegylánc húzódott. A láva megszilárdulásának korszakából pedig egy hasadékvölgy, egy rianás maradt hátra, amely kilométer mély árokként kanyargott a hegyek lábainál, át a lávasíkságon. Ezt a helyet preferálta Scott. Ezen a helyen egyszerre juthatott mintákhoz az expedíció a holdtengereket alkotó mare bazaltból, illetve a Nagy Bombázás kora előtt keletkezett eredeti holdkéregből. Repülés Start és odaút A startra 1971. július 26-án 13:32:00-kor (UTC) került sor. A felbocsátás közben, a fokozatleválasztások során problémák merültek fel. A Saturn V áttervezésekor az S-IC fokozat nyolc fékezőrakétája közül négyet elhagytak a súlytakarékosság miatt, ám az első és második fokozat szétválásakor az S-IC hajtóművei nem álltak le teljesen, hanem 2%-nyi tolóerővel tovább működtek, a fékerő pedig az áttervezés miatt a felére csökkent, így az első és második fokozat vészesen közel került egymáshoz, mielőtt az S-II beindult volna. A későbbi küldetések során ezen tapasztalatok alapján visszatértek a nyolc fékezőrakétás konfigurációhoz. Egy második hiba a holdkomp S-IVB-ből való kihúzásakor merült fel. A parancsnoki hajó SPS hajtóművének ellenőrző lámpája nyitott szelepállást mutatott. Mivel a hajtóművet úgy tervezték, hogy a meghibásodások minimalizálása érdekében ne legyen benne gyújtószerkezet, hanem a hajtóanyag hipergol tulajdonságát kihasználva induljon be (azaz a két hajtóanyag-komponens összeengedésével létrejövő öngyulladást használták ki a tervezők), a hiba azt jelentette, hogy az SPS bármelyik pillanatban akaratlanul beindulhat. Némi hibakeresés után kiderült, hogy az egyik hajtóművezérlő kapcsoló zárlatos, ez okozza a problémát. A mérnökök kidolgozták, hogyan lehet „megkerülni” a kapcsolót, ezzel elhárult a probléma. Az Apollo–15 78 óra 23 perc és 31 másodperc repülés után érkezett a Holdhoz. Holdfelszíni tevékenység Az Apollo 15 váltást jelentett, a NASA a „H-típusú küldetésekről” áttért a „J-típusú küldetésekre”. Az új repüléstípus időbeosztása merőben más volt, mint az előző, gyalogos küldetéseké, nagyjából három 24 órás napra osztva a holdfelszínen tartózkodást (az utolsó nap végén megspórolva az alvásidőt, így az összes felszíni időt nagyjából 64 órában limitálva). Egy nap 24 órája a következőképpen telt a repülési tervben: 4 óra előkészület a holdsétára, 7–8 órás holdséta, 4 órás holdséta utáni munka, végül 8 óra pihenés, alvás. Dave Scott és Jim Irwin a repülés negyedik napján aktiválta a holdkompot (LM), majd leváltak a parancsnoki egységről és leszálltak a Mare Imbriumon, hogy három holdsétát tegyenek, kiegészítve egy „nulladik EVA-vel”, egy vizuális geológiai előfelméréssel. SEVA A J típusú küldetés tartalmát tekintve hosszabb holdfelszínen tartózkodási időt és az ehhez szükséges kibővített készleteket jelentett, bő biztonsági tartalékkal. Dave Scott parancsnok ebből a tartalékból akart áldozni, és a küldetés-tervezés során kieszközölte, hogy „geológus szokás szerint” egy plusz űrhajón kívüli tevékenységet iktassanak a holdfelszíni munkába. A felkészülés során végzett geológiai terepgyakorlatok során Scott beleszeretett a geológiába, és az ott tanultakat minél pontosabban akarta alkalmazni a Holdra is: a geológiai órák egyik alapvető tanítása volt, hogy mielőtt egy lelőhely részletes feltárására kerülne sor, a szélesebb összefüggések felismerésére fel kell jutni az elérhető legmagasabb pontra és onnan kell felmérni az egész lelőhelyet. A holdkomp a tervek szerint egy geológiailag rendkívül összetett, érdekes völgy alján szállt le, itt nem kínálkozott magas pont, kivéve a holdkomp teteje. Scott elhatározta, hogy a holdkomp tetején levő nyíláson – a holdkomp és az anyaűrhajó közötti átjáró nyílásán – kibújik és onnan veszi szemügyre a völgyet. A tervezők elfogadták Scott ötletét (ez gyakorlatilag egy kabin-töltetnyi plusz oxigén felhasználását jelentette). A leszállás után az időzítés szerint nem lett volna idő egy teljes holdsétára, az űrhajósok túl régen voltak ébren hozzá, hogy egy, az előkészítő tevékenységekkel együtt több mint 12 órás műveletbe kezdjenek, így a pihenési idő előttre időzítették az ún. Stand-up EVA-t (SEVA). Scott ennek során egy rendhagyó űrsétát tett a holdkomp hajtóműfedelére állva, derékig kiemelkedve a kabinból. A művelethez az űrhajósoknak csak a sisakot kellett rögzíteni, valamint Scottnak a holdséta sisakot kellett magára ölteni (hisz a leszállást biztonsági okok miatt úgyis beöltözve végezték). Az űrhajósok kihermetizálták a holdkompot, szétszedték a nyílást (mivel abban benne volt a parancsnoki modulhoz való kapcsolódáshoz szükséges dokkolószerkezet), majd kinyitották. A kabin közepén a felszálló hajtómű fedele mintegy emelvényt képzett, amelyre Scott felléphetett és kitekinthetett a nyíláson. Körbenézett a Hadley-hegységbe ágyazott völgyben, és fényképeket készítve, szóban folyamatos geológiai leírásokat adott a houstoni központban ülő geológusoknak. A kihermetizálás és a kabin újra nyomás alá helyezése között 40 perc telt el. EVA I Scott és Irwin első napja a leszállás és a SEVA után az alvási periódussal kezdődött. Az ezzel kapcsolatos egyik fő újítás abban állt, hogy Scotték levehették az űrruhájukat (elődeiknek ez tilos volt) és a könnyű kezeslábasukban aludhattak. Az alvást egy kicsit korábban meg kellett szakítani a tervezettnél, mivel a műszerek alapján az irányítás oxigénszivárgást észlelt és felkeltette az űrhajósokat. A vizeletürítő rendszer egyik szelepe maradt nyitva, azon keresztül szökött az oxigén és a készletből nagyjából 8 fontnyi (közel 4 kg) veszett el. A hibaelhárítás után a legénység és az irányítás közösen úgy döntött, hogy kezdődhet az első EVA. Az ébresztéstől számítva négy óra telt el, amikor az űrhajósok kinyitották a holdkomp ajtaját. Kiszállás, előkészületek A szokásjognak megfelelően az űrhajóból először Dave Scott parancsnok szállt ki a felszínre. A hetedik Holdra lépő embernek is emelkedett gondolatok jutottak eszébe, ahogy a holdporba nyomta az első lábnyomot: A parancsnok kinyitotta a MESA-t, a holdkomp leszálló fokozatán elhelyezett tárolórekeszt, amelyben az ALSEP műszerei, a tévékamera, akkumulátorok, szén-dioxid szűrők, kőzetminta-gyűjtő zsákok és más egyéb, a holdsétákon szükséges eszközök voltak. Mindössze hét perc telt el Scott holdsétájából, és Irwin is a felszínre lépett. Az ő első feladata a biztonsági minta összegyűjtése volt. Az Apollo-program során ez volt az utolsó olyan küldetés, amelyen biztonsági mintát vettek. (Ez egy kis zacskónyi minta volt, amit az űrhajós az űrruhája zsebébe tett, és egy esetleges vészhelyzet miatti, idő előtti start esetére biztosított volna némi anyagot a leszállóhelyről. Ennek a mintának azonban elég kevés tudományos értéke volt, tekintve, hogy a hajtómű a holdkomp környékén jelentősen átrendezte a talaj felső rétegét az eredeti állapothoz képest, valódi geológiai értékkel bíró mintákat a holdkomptól távolabbi helyeken lehetett gyűjteni.) A holdjáró üzembe helyezése és bejáratása A második feladat a holdkomp oldalán elhelyezett holdjáró összeállítása volt. A Rovert összehajtott állapotban, gyakorlatilag egy „asztallapként” erősítették a Falcon oldalára. Az űrhajósoknak két pányvát kellett kikötnie, majd a pányván lassan leeresztenie a felszínre a járművet. Előtte Scott még egy állványon felállította a tévékamerát, hogy az irányítás lássa a Rover kicsomagolását (amely később magán a holdjárón kapott helyet). A pányvákon leeresztett holdjáró önműködően széthajtogatta magát a művelet során (rugók széthajtották a kettőbe összehajtott alvázat, majd a 90°-kal elforgatott kerekek is pozícióba álltak), mire a talajra ért, az űrhajósoknak csak az üléstámlákat és a kormányoszlopot kellett a helyére fordítani. Ezután Scotté volt a feladat, hogy elsőként vezessen egy járművet a Holdon. Az üzembe helyezett, de tévéantenna, kamera és a holdi terepmunkához szükséges eszközök nélküli Roverrel egy kört tett a parancsnok a Falcon körül. Néhány problémát regisztráltak a próbaúton: az űrruha az áttervezés ellenére sem volt igazán hajlandó deréknál hajolni az ülésben, és bár a jármű első és hátsó kerekei is kormányzottak voltak, csak a hátsó kerekek kormányzása működött, az elsőké nem. Természetesen ezt a konfigurációt is gyakorolták a földi edzések során az űrhajósok, ezért nem jelentett különösebb problémát a dolog. A holdkomp körüli kis próbaút után még felszerelték a járműre az antennát, a kamerát, a geológiai kutatásokhoz szükséges eszközök tárolórekeszeit és persze magukat az eszközöket (mintavevőket, fúrókat, tárolózsákokat, mintatároló dobozokat stb.). Mindenesetre az első feladat – szakítva a hagyományokkal, amelyek az ALSEP felállítását tették az első helyre – a holdjáró egy nagyobb próbaútja volt, a néhány kilométernyire levő Elbow és St. George kráterekhez. Az első megálló a Hadley-rianás és a Hadley-hegység találkozásánál levő Elbow (=könyök) kráter volt, amely a hasadékvölgy legnagyobb kanyarulatának peremén ül. A közepes méretű – 300–400 méter átmérőjű – kráter 3,5 kilométerre volt a leszállási ponttól. A munkamegosztás szerint Scott vezetett, Irwin navigált, illetve mivel a parancsnokot teljesen lekötötte a vezetés, ő adott geológiai leírásokat a mellettük elhaladó tájról. Scott nagyjából 8–10 kilométeres sebességet ért el a Roverrel (az elméleti csúcssebesség 18–20 km/h volt), és váratlanul nehéznek bizonyult a vezetés. A lávasíkságot ezernyi kisebb kráter szabdalta, és mindenütt kisebb-nagyobb kövek, sziklák hevertek, ezeket kellett kerülgetnie a parancsnoknak, mert ha áthajt rajtuk, az sérülést okozhatott volna a kerekeken. Ráadásul a megvilágítási viszonyok is becsapták a „sofőrt”, a lapos szögben beeső, éles napfény elmosta a hepehupákat, megnehezítve az észlelésüket. A tájékozódás sem volt könnyű. Jim Irwin kezelte a magukkal vitt fotótérképeket, de szinte lehetetlen volt beazonosítani a rajtuk szereplő tereptárgyakat a valóságban elébük tárulókkal. Szerencsére a Hadley-hegy és az oldalában ülő hatalmas St. George kráter remek tájékozódási pont volt, csak feléje kellett tartani. A tájékozódás megkönnyítéséhez navigációs rendszer volt a Roveren, és ennek segítségével az első holdsétán megtörténhetett a leszállási pont pontos bekalibrálása is. (A navigációs rendszer a holdjáró elmozdulását mérte méterben, illetve meghatározta az irányát is, így egy ismert tereptárgy – például az Elbow, vagy a St. George – helyzetéből, valamint az oda vezető út méréséből pontosan meg lehetett határozni a holdkomp méterre pontos helyét.) Megérkezvén az Elbow kráterhez, Irwin egy panorámafotót készített, Scott pedig a Földre irányozta a tévéantennát, hogy megkezdődhessen a tévéadás. (A tévéantennának közvetlenül a Földre kellett néznie, amit menet közben nem lehetett biztosítani, így minden egyes megálláskor ezzel a feladattal kezdtek az űrhajósok, hogy az irányításnak legyen képe a tevékenységről.) A tévékamerát innentől kezdve a Földről, távirányítással is lehetett kezelni, amit Ed Fendell végzett a houstoni központból. Scott és Irwin ezután kőzetmintákat vettek a kráter pereméről. A mintavételeket fényképfelvételekkel dokumentálták (a helyszínt mintavétel előtt és után is megörökítették, a mintáról is fotó készült, majd számozott zsákba helyezték az adott kőzetet). A fényképfelvételek kalibrálásához pedig színminta-skálát magán hordozó gnommonokat alkalmaztak. A mintavételhez egy újfajta technikát is alkalmaztak, egy speciális gereblyét, amellyel a regolitból lehetett kisebb kőzetdarabokat kinyerni. Erről a megállóhelyről remekül be lehetett látni az 1,5–2 km szélesen kanyargó Hadley-rianást. Irwin teleobjektívre cserélte a fényképezőgépen levő optikát, és fényképeket készített a hasadékvölgy aljáról és túlsó oldaláról, amelyen érdekes kőzetrétegződés volt megfigyelhető. Az Elbow kráter geológiai felmérésével 10 perc alatt végzett a páros. A második állomás 500 méterrel arrébb volt, fenn a Hadley-hegy oldalán, a St. George kráter mellett. Ez számított az első EVA fő kutatási helyszínének, ezért 45 percet szánt rá a műveleti terv. A legértékesebb kőzetminták általában egy-egy kráter peremén voltak, ahol a becsapódások által kidobott anyag hevert, és mivel a St. George volt az elérhető legnagyobb kráter, a legmélyebbről kidobódott, azaz a hegységek gyomrából a hegységet felépítő anyagból innen volt a legnagyobb esélye a legjobb minták összegyűjtésének. A Roverrel hamarosan egy olyan térségbe értek az űrhajósok, ahol egyre több, méteres nagyságú szikla hevert. Scott ezek egyikét szemelte ki mintavételre. A geológiai kalapácsával kisebb darabokat tört le belőle, valamint mellette a talajból vettek mintákat és mélymintákat. Az irányítás az Elbow és a St. George megállóhely után az idő szűkösségére való tekintettel törölte a Flow kráternél tervezett utolsó állomást. Nem lévén több megállóhely, Scott és Irwin visszafelé indultak a Falconhoz (a navigációs rendszerük mindig a holdkomp irányát mutatta). Alig több mint száz méter után Scott felfedezett egy nagyobb bazaltdarabot, amely felkeltette az érdeklődését, és megállt mellette a holdjáróval, hogy begyűjtse. Itt egyáltalán nem szerepelt a tervben megállás, Scott nem is akarta, hogy az irányítás emiatt lebeszélje róla, ezért inkább azt jelentette, hogy kicsatolódott a biztonsági öve. Megálltak, a parancsnok gyorsan begyűjtötte a kőzetet, míg Irwin a környező kráterek leírásával „foglalta le” az irányítást, és már mentek is tovább. (Az Apollo-program során általánosan előforduló jelenség volt, hogy az űrhajósok önálló akciókba kezdtek, és az irányítás egészen mást tudott a tevékenységükről, mint ami valójában történt (természetesen mindezt a biztonság határain belül tették a holdutazók). A hegyoldalról lefelé Scott felfedezte, hogy nem tanácsos a lejtőn „megereszteni” a holdjárót, mert amikor kanyarodni próbált, az első kerék elásott és hirtelen kipördültek. Borulástól nem kellett tartaniuk, mivel a Rover súlypontját elég alacsonyra helyezték a tervezők, a kocsi nem volt borulékony. Mikor először pillantották meg a holdkompot a visszafelé úton, megállapították, hogy a navigációs rendszer téved, mert a Falcon látható iránya nagyjából 20 foknyira eltért a kijelzettől. Az ALSEP felállítása A holdjáró első útját követően hagyományos feladat következett: a negyedik holdi kutatóállomás, az ALSEP felállítása. A holdkomphoz visszatérve kirakták az összegyűjtött kőzeteket és a Roverre felpakolták az ALSEP műszereit, valamint a felállításhoz szükséges eszközöket, és kerestek egy viszonylag sík, vízszintes foltot a közelben. 110 méterre észak-északnyugatra találtak is egy megfelelő helyet, ahová Scott elhajtott a Roverrel. Az Apollo–15 ALSEP állomás műszerei: központi egység, passzív szeizmométer, szupratermális iondetektor, napszél spektrométer, holdpor detektor, hőáramlásmérő, hidegkatódos ionizációmérő, magnetométer. Ezen kívül még két olyan műszert is felállítottak, amelyek nem tartoztak az ALSEP eszközei közé: lézertükör , napszél összetétel mérő. A két űrhajós megosztotta a munkát, Scott lyukakat fúrt a hőáramlás mérési kísérlethez, míg Irwin a többi műszer felállításával és aktiválásával foglalatoskodott. Ez utóbbihoz először fel kellett állítani a központi egységet (amely az elektromos energiát szolgáltatta, valamint a műszerek mérési eredményeit a Földre továbbító rádióadót fogadta magába), majd a meghajtásához szükséges áramforrást, egy plutónium generátort kellett behelyezni az egységbe és aktiválni. Ezután sugárirányban kellett elhelyezni az egyes mérőműszereket, majd kábelekkel összekötni őket a központi egységgel. A hőáramlás kísérlethez kellett egyedül külön bánásmód, a két szenzorhoz kellett két, egyenként három méter mély lyukat fúrni, ez volt a parancsnok feladata, és váratlanul ez hozta el az expedíció legnagyobb kudarcát. A fúró csak 40 centiméter mélységig működött hatékonyan, onnan lejjebb drámaian megnehezült a fúrás, mintha egy kemény kőzetrétegbe ütközött volna. Scott a legnagyobb igyekezet ellenére sem jutott másfél méter mélységnél lejjebb, és az idő végzetesen fogyott. A fúró hajtóegysége és a fúrószár szétcsatlakoztatása után újabb kellemetlen meglepetés jött, a fúrószár nem jött ki a talajból. Scott hosszas erőlködésbe kezdett, de a fúrószár nem mozdult. Végül a mélymintavevő szekcióinak szétszedéséhez használt fogóval sikerült megmozdítani a fúrószárat. Az időveszteség előre vetítette, hogy nem fog sikerülni az összes feladat végrehajtása. Az irányítás gyorsan a második lyuk fúrására küldte inkább Scottot. Azonban a második lyuk fúrásánál sem sikerül a megfelelő mélységbe fúrni, sőt a fúrószár teljesen beszorult a lyukba. Ráadásul az irányítás már az ALSEP telepítése előtt észlelte, hogy Scott valamiért több oxigént használ fel, mint a tervezett, és akkor utasította is, ne tegyen felesleges mozdulatokat, és igyekezzen tartózkodni az erőlködéstől. A nehézségek miatt ennek pont az ellenkezője valósult meg, így az irányítás a fúrás befejezését a második holdsétára halasztotta, és visszarendelte az űrhajósokat a holdkompba. Végül a visszaúton a Falconhoz közelebb még felállították a lézertükröt és a napszélmérő fóliát. Az első kiszállás alkalmával összesen 6 óra 33 percet töltöttek az űrhajósok a holdfelszínen és 10,6 kilométert tettek meg a holdjáróval. EVA II Előkészületek A második EVA előtt ismét kényszerű hibaelhárítással kezdték a napot az űrhajósok. Az Irwin hátizsákján levő rádióantenna az előző napi holdséta végén eltörött, amikor az beakadt az ajtókeretbe az űrhajós visszamászása közben; az újabb holdséta előtt ezt némi ragasztószalag segítségével rögzítették. Majd egy törött baktériumszűrőt kellett a vízcsőben kicserélni, amely az ivóvizet volt hivatott biztosítani. A szerelés során néhány liter víz a padlóra folyt, helyette újra kellett tisztítani valamennyi ivóvizet. A legnagyobb feladat az irányításnak jutott, át kellett tervezni a napirendet. Scott oxigénfogyasztásának növekedése nem meghibásodás következménye volt – például az űrruha cipzárjának szivárgása -, hanem a parancsnok anyagcseréjének felgyorsulása. Az oxigénprobléma miatt mindenképpen rövidíteni kellett a holdséta eredetileg tervezett időtartamán, ráadásul az előző napra tervezett ALSEP-feladatok második napra halasztása is időt szakított ki az eredeti időrendből. Emiatt a feladatokat át kellett szervezni. Geológiai kutatóállomásokat töröltek, és a fúrások befejezését a geológiai kutatóút végére tervezték. A holdfelszínre kiszálláskor kellemes meglepetés érte az űrhajósokat: a Rover kormányzása teljesen magától megjavult. Amikor Scott ráült és megmozdította a joystick rendszerű kormányt, váratlanul mind a négy kerék megmozdult, azaz az első kerekek kormányzása is működött. Paradox módon ez tovább lassította azt utazást, mert Scottnak eleinte szoknia kellett az új kormányzási rendszert, és nem tudott túl gyorsan vezetni. A küldetéstervezők a második holdsétára tervezték be a legszélesebb körű kutatási programot: a Roverrel körbe kellett járni a leszállóhelyet, és teljes körű geológiai képet készíteni róla. Egy mintavétel során felfedezték és elhozták a Földre a „Teremtés Kövét”, amely a későbbi kormeghatározások szerint 4,5 milliárd éves. A geológiai kutatóút 6-os állomás – Apenninek előtere: Az űrhajósok lejtős megállónak keresztelték ezt a helyet. Scotték a Roverrel olyan magasra kapaszkodtak a Hadley hegy oldalában, amennyire csak tudtak. A Hadley-hegy a Mare Imbrium peremén végigfutó Appenninek hegységrendszer egyik tagja, amely 3300 méterre magasodik a lábánál elterülő lávasíkság fölé. A hegy meredek oldalába vezetett a kutatóút első szakasza, mert a hegy nem volt más, mint az ősi holdfelszín felgyűrődött darabja és egy később belefúródott kráter jó eséllyel hozott a felszínre ebből az ősi anyagból darabokat, azaz a kutatók jó eséllyel találhatták meg a Naprendszer – általunk elérhető – legrégebben keletkezett kőzeteit. A cél épp ezért egy fiatal becsapódási kráter, a Spur volt. Ám a Spur kráter elérése előtt a geológiai kép teljességéhez a hegyoldal becsapódásokkal nem érintett térségeiből is kellett minta, ezért hajtottak el egy krátermentes részre, egyben letesztelték a Rover hegymászó képességét a későbbi expedíciók számára. Eleinte 8–10 fokos lejtőn kaptattak fel, majd a dőlésszög elérte a 30 fokot. A Roverről leszállva komoly problémát okozott még a megállás is az űrhajósoknak, akiknek a hátán ott volt a saját testsúlyuknak majdnem megfelelő tömegű hátizsák, amely ráadásul az ember tömegközéppontját is hátrébb helyezte, mint normálisan. Az elesés ellen harcolva egyensúlyozással telt egy csomó idő, mire kitalálták az űrhajósok a munkavégzés legjobb módját. A talaj nagyon laza volt, egészen bokáig süllyedtek a holdporban, de ez némileg segített is, az ALSEP fúrási kudarcával ellentétben két esetben is úgy vettek mélymintákat, hogy a két és fél méteres mintavevő csöveket egyszerűen kézzel nyomták le a talajba, majd könnyűszerrel kihúzták onnan. 6/a állomás – Apenninek előtere: A lejtős megálló után még egy kutatóállomást jelöltek ki a hegyoldalban, egy régi kráterben, amelynek alja sekélyebb, ezáltal az egyik oldalon kevésbé lejtős volt, mint a hegyoldal többi része. Itt is vettek egyszerű talaj- és kőzetmintákat, valamint mélymintákat is a geológiai dokumentációhoz. A legérdekesebb minta egy, a lejtőn álló nagyobb szikla felszínén talált zöldes színezetű kőzet volt (a földi vizsgálatok során kiderült, hogy a becsapódások során felszabaduló nagy hő hatására képződött természetes üveget találtak). 7-es állomás – Spur kráter: Az egész expedíció, de meglehet, hogy az egész Apollo-program legszenzációsabb geológiai mintájának lelőhelye. Az űrhajósok kicsit lejjebb ereszkedtek a hegyoldalból a lankásabb részre, ahol a pár száz méter átmérőjű Spur ütött mély lyukat a felszínbe, rengeteg kisebb-nagyobb sziklát szórva szét a környéken. Az űrhajósok ismét találtak zöld üveget. De a legnagyobb jelentőségű egy ököl nagyságú kőzet megtalálása volt. Találd ki mit találtunk! Találd ki mit találtunk! Azt hiszem megtaláltuk, amiért jöttünk! – szólt Scott euforikus bejelentése egy kristályos kőzet, az anortozit felfedezéséről. Az anortozit az ősi holdkéreg legkorábban kikristályosodott, legősibb kőzetének számít. A földi kormeghatározó vizsgálatok 4,5 milliárd évesnek jelölték meg a kődarabot, messze idősebbnek, mint amilyet a Földön találhatnánk. Egy újságíró később a „Teremtés Köve” néven említette a leletet, és az elnevezést a tudósok is átvették, és ma ezen a néven ismert a 15415. számú minta. Ezzel a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének idejéből közvetlenül jutottak a kutatók anyagmintához. A két űrhajós nem csak ezt az egyetlen anortozitot találta, hanem egy új, gereblyéző módszert alkalmazva a regolitból még több kis kavicsot is talált az ősi anyagból. Összességében ezen az egyetlen helyen olyan sokféle kőzetből sikerült mintákat találni, hogy ez az egyetlen kutatóállomás lett az expedíció legjobb lelőhelye, a legjelentősebb kutatási helyszíne. A holdséta időrendje szerint az űrhajósoknak innen már vissza kellett indulniuk, mert alapszabály volt, hogy a Roverrel sem mehetnek messzebbre, mint amilyen messziről gyalog is vissza tudnak térni a holdkomphoz a jármű esetleges meghibásodása esetén. 4-es állomás – Dune kráter: A visszaúton fekvő, egyben a második holdsétán ejtett utolsó megálló egy többes kráterformáció volt. A Dune kráter a visszafelé vezető út közepén helyezkedett el, lenn a Hadley-hegy és a síkság találkozásánál levő krátercsoport legkeletibb tagja volt. Tíz-tizenkét, nagyjából egyforma mélyedés alkotott egy formációt, mintha egy Hold felé tartó aszteroida darabokra esett volna a becsapódás előtti utolsó pillanatban, és úgy szórta volna meg a felszínt. A geológiailag inkább a lávasíksághoz tartozó kráter nem tartogatott nagyobb újdonságot – tekintve, hogy az előző leszállások is főként lávával borított helyszíneken történtek. Az elmaradt munkák folytatása 8-as állomás – ALSEP állomás: Az előző nap félbemaradt munkák folytatása várt az űrhajósokra. A fúrási problémák és Scott oxigénfogyasztási gondjai miatt elhalasztott tevékenységeket hagyták a második holdséta utolsó órájára. Az irányítás feltételezte, hogy Scott az első lyuknál az előző napon egy keményebb felszín alatti sziklába ütközött, és második fúrás remélhetőleg gyorsan lezajlik majd. Ám ennél a műveletnél is pontosan ugyanabba a problémába ütköztek, másfél méter után ismét lehetetlenné vált a lejjebb hatolás. Az irányítás újabb ötlete az volt, hogy időnként üresen is futtassa meg Scott a már kifúrt lyukban a fúrót, de ez még nagyobb bajt okozott. Az egyik ilyen üres futtatásnál a fúró nagyot ugrott és beékelődött. Az üres futásnál a szekciókból álló fúrószár szétcsatlakozott, és a legalsó szakasz végleg a lyukban maradt, a felső pedig mellé szorult a lyukban. Hatalmas, kínlódó erőfeszítéssel a felső szakaszt sikerült Scottnak kiemelnie, de az alsó rész végképp benn maradt. A fúrás tökéletes kudarccal végződött. Később, a földi utóvizsgálatok során derült fény arra, hogy nem kőzetbe ütközött a parancsnok, hanem a fúró konstrukciója volt tervezési hibás. A fúró ahelyett, hogy kitermelte volna a kifúrt földet, lefelé tömörítette azt, ami aztán egy idő után elért egy kritikus sűrűséget, amelyen nem tudott áthatolni a fúrófej. Az irányítás úgy döntött, elfogadja a kudarcot, és a hőérzékelő szondáját elég kisebb mélységbe leereszteni. A parancsnok a fúrási kudarcai után csatlakozott Irwinhez, aki addig más feladaton, a talajmechanikai kísérleteken dolgozott. Ennek keretében árkokat kellett ásnia és figyelnie, hogy beomlik-e a fala, milyen mélységnél omlik be, milyen az ásáskor az ellenállás stb. Scott a csatlakozása után a fotódokumentálást végezte, miközben társa ásott. Mikor ezzel végeztek, egy utolsó feladat volt hátra, egy mélyminta vétele. Ehhez egy három méteres (szintén szekciókból álló) csövet kellett a talajba verni, amelynek belsejében a felszín felső rétegéből kaptak a kutatók mintát. A mintavevőt gond nélkül leverték az űrhajósok, ám kiszedni képtelenek voltak. Az irányítás újra a következő napra volt kénytelen halasztani ezt a feladatot. A holdkomphoz visszatérve egyetlen apró feladat volt még hátra: a két űrhajósnak ki kellett tűznie az amerikai lobogót, mint minden korábbi expedíción, majd fényképezkedtek a zászló mellett. A holdkompba való visszaszálláskor a felszerelés egy újabb hibájára derült fény, ez az űrruha kesztyűjének rossz konstrukciója volt. A „J-típusú” expedícióhoz történő fejlesztések érintették az űrruhát, s ennek során lerövidítették a kesztyűk ujjait. Így az űrhajós ujjvégei elérték a kesztyű ujjvégeit is, ám a fúróval való birkózás során kifejtett erő folyton szorosan hozzápréselte az űrhajós ujját a kesztyű ujjhegyeinek. Az eredmény: letört körmök és fájó, vérhólyagos, vagy vérző ujjhegyek Scott kezén. EVA III A második holdséta végén már csak 22 óra volt a hazaindulásig, amely fix időpont volt az időrendben, nem volt eltolható, viszont ez azt jelentette, hogy a kétnapos holdfelszíni tartózkodás alatt nagyjából két órányi csúszást szedett össze a páros. Ezt a csúszást vagy a pihenési periódus, vagy a harmadik holdséta lerövidítésével lehetett csak behozni. Mivel a második EVA során Scottnak és Irwinnek sikerült egy kivételesen jó geológiai mintakollekciót gyűjtenie, és az űrhajósok fáradtsága nagy kockázatot rejtett, az irányítás úgy döntött, hogy teljes pihenési periódust irányoz elő, és inkább a holdsétát kurtítja meg. Az elmaradt munkák további folytatása 8-as állomás – ALSEP állomás: A harmadik EVA első feladata az immár rémálommá vált fúrások folytatása volt, a második holdsétán beszorult és kényszerűen a lyukban hagyott mélymintavevő kiemelése. Az eszköz mozdulni sem akart a lyukban, az irányítás Irwint is a parancsnok mellé rendelte, így ketten próbálkoztak, de csak 10 perc kínlódás után jártak sikerrel. A mintavevő feszegetése során Scott annyira megrándította a vállát, hogy később – a holdséta után – fájdalomcsillapítót is be kellett vennie. De a tragikomédia még tovább folytatódott: hiába szabadították ki a mélyfúrót, még szét kellett szedni a szekcióit, azonban az erre alkalmas eszköz (egy, a Roverre szerelt satu) tervezési hibája miatt ez sem sikerült. Az irányítás fél órai szenvedés után inkább elküldte az űrhajósokat a geológiai kutatóútra, azzal az utasítással, hogy hagyják a mintavevő csövet az ALSEP helyén a földön és majd a visszaúton gyűjtsék be (ezzel ugyanazt a tevékenységet harmadszor sem sikerült befejezni). Még egy további kudarcot is tartogatott az utolsó holdséta eleje: a műveleti tervben egy filmfelvétel is szerepelt, amelyet a Rover mozgásáról kellett készíteni a mérnökök számára, hogy azok láthassák valós körülmények között is működni a járművet, ám a filmfelvevő elromlott, így rövid kísérletezés után letettek a tervről. A geológiai kutatóút 9-es állomás – Hadley-rianás: A leszállóhely legkülönlegesebb képződménye a lávasíkságtól a hegyek lábáig kanyargó hasadékvölgy volt, amelybe még az első EVA során, a Rover bejáratásakor rövid, mintegy mellékes bepillantást nyertek az űrhajósok. Ennek meglátogatására egy egész holdsétát szánt az irányítás, a harmadik holdsétából csak a rianással kapcsolatos megállóhelyeket hagytak a műveleti tervben. Az első állomás egyfajta bemelegítés volt, 300 méterrel a rianás partjától álltak meg egy kövekkel, sziklákkal sűrűn hintett részen. Azonban annak ellenére, hogy általában pont az ilyen jellegű helyeket keresték, kerestették az űrhajósokkal, mégis érdektelennek bizonyult a hely, és mindössze 10 percnyi munka után továbbot vezényelt a parancsnok. 9/a állomás – Hadley-rianás: Az érdektelen kutatási helyszín után egyenesen a hasadékvölgy partjára mentek az űrhajósok. Itt derült ki, hogy a Hadley-rianás túloldala – a Mare Imbrium belseje felé eső keleti part – lankás lejtőként ereszkedik alá a völgy aljáig, míg az űrhajósok oldala meredeken szakad le és magasabban is fekszik, mint a túloldal, mivel csak akkor láttak le az aljára, amikor konkrétan kiértek a meredély szélére. A túloldali falat fotókon örökítették meg és rétegzettséget figyeltek meg, amely minden mást kizáróan vulkanikus eredetre utalt. Lemászniuk viszont szigorúan tilos volt a meredélyen. Itt is rendkívül sok szikla hevert, amelyek egyrészt rendkívüli módon akadályozták a Rovert a szabad mozgásban – a 35 cm hasmagasságú jármű nem tudott behajtani a térdig érő sziklák közé, ezért egy viszonylag tiszta helyen hagyták és gyalog jártak be a sziklák közé, majd hordták ki a leleteket –, másrészt geológiailag rendkívül változatosnak és érdekesnek mutatkoztak. Ez utóbbi okból erre a megállásra használták fel a 9-es állomásnál megspórolt időt, sőt töröltek egy későbbi megállót és teljesen lemondtak egy függőben levő kutatási helyről az Északi kráterkomplexumról, amely a számlálatlan becsapódásos kráter helyett vulkanikus helyszínt ígért. Scott és Irwin összesen 100 darabos mintakollekciót gyűjtött. 10-es állomás – Hadley-rianás: Az Apollo–15 legutolsó geológiai állomása, amely az expedíció és egyben az egész Apollo-program legészakibb pontja volt, ahová űrhajós eljutott a holdgömbön. Ez csak egy fotómegálló volt, kőzetmintát már nem gyűjtöttek az űrhajósok. A rianás kanyargása miatt itt úgy lehetett visszanézni délre, hogy az innenső oldal egy szakaszára is rálátás volt, így a teleobjektív segítségével a hasadék mindkét oldaláról rendelkezésre álltak fényképek. Az idő is elfogyott közben, vissza kellett indulni a holdkomphoz. 8-as állomás – ALSEP állomás: A visszaúton utoljára még meg kellett állni, felszedni az összeragadt mélymintavevőt (az irányítás úgy ítélte meg, hogy az egyben maradt csövet be lehet tenni holdkompba szétszedés nélkül is). Szimbolikus tevékenységek A mélymintavevő begyűjtése után az űrhajósok visszahajtottak a holdkomphoz. Begyűjtötték a napszél összetétel mérő fóliáját, amely a napszél nyomait rögzítette, majd bepakoltak a holdkompba. Ezután már csak néhány hivatalos és nem hivatalos tevékenység volt hátra. Elsőként Scott parancsnok végzett egy kísérletet, amelyet földi körülmények között nem lehetett végrehajtani. Galileo Galilei vasgolyós kísérletét – amelyben a legendárium szerint a reneszánsz kor Itáliájának kiemelkedő elméje a Pisai ferde toronyból különböző méretű vasgolyókat dobott le – kissé megváltoztatva ismételte meg: egy geológiai kalapácsot és egy sólyomtollat ejtett el egyszerre, amelyek egyszerre estek le a felszínre, bizonyítván, hogy a gravitáció a testekre teljesen egyformán hat. Ezután a U.S. Postal Service (az amerikai posta) megbízásából, a magukkal vitt néhány borítékot első napi bélyegzéssel látták el. A kuriózumnak szánt borítékokkal azonban – ahogy a későbbi vizsgálat kiderítette – az űrhajósok visszaéltek. Két bélyeggyűjtő biztatására Scotték a személyes csomagjuk részeként titokban 398 borítékot vittek magukat, amelyet később a saját hasznukra kívántak értékesíteni. A NASA vizsgálatot rendelt el az ügyben, és bebizonyosodott a nyerészkedés, amiért nyilvánosan ugyan sosem büntették meg a legénységet, ám egyikük sem repülhetett soha többé. Ezzel a programnak teljesen vége is volt, már csak a felszállási előkészületek voltak hátra. A beszállás előtt Scottnak arrébb kellett parkolnia a holdjárót, amelyet úgy akartak odafenn hagyni, hogy ha később egy expedíció még felkeresné a helyet, lehetőleg sértetlenül találja meg azt, ezért a felszálló hajtómű hatásai alól ki kellett vonni. Ezen kívül azt tervezték, hogy a holdjáró Földről távirányított kamerájával közvetíteni fogják az irányítás számára a holdkomp felszállását. Scott nagyjából 100 méterre vitte a Rovert és ott egyszerűen leállította. Ekkor levett egy takarólemezt egy plakettről, amely a Roveren utazott a következő szöveggel: „Az emberiség első kerekei Holdon. Idehozta: a Falcon.” A parancsnok egy egyszerű kis magánceremóniát is közbeiktatott, egy miniatűr kis piros bibliát húzott elő a zsebéből és rátette az ülésre (később azt mondta erről a mozzanatról, hogy azt akarta, hogy aki majd megtalálja – későbbi korok űrhajósai, vagy uram bocsá' földönkívüli asztronauták –, némi képet kapjon arról milyen emberek voltak a Hold első felfedezői). Ezután tovább folytatódott a parancsnok magánceremóniája. Scott mindenáron emléket szeretett volna állítani azoknak az űrhajósoknak, akik életüket adták a világűr felfedezéséért. Az elhunyt űrhajósok emlékére egy plakettet és egy kis stilizált alumíniumfigurát készíttetett, és ezeket most otthagyta a hold porában. A figura jelképezte az elhunyt űrhajósokat, a plaketten pedig ott sorakozott tizennégy név: Elliot See és Charles Bassett, a Gemini–9A repülőbalesetben elhunyt legénysége, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee, az Apollo–1 tragikus tűzesetének áldozatai, Clifton C. Williams, Edward Givens és Theodore Freeman, a felkészülés során különböző balesetekben elhunyt űrhajósok, valamint az ellenfél hősei, Vlagyimir Mihajlovics Komarov, a Szojuz–1 katasztrófát szenvedett parancsnoka, Georgij Dobrovolszkij, Viktor Pacajev és Vlagyiszlav Volkov, a Szaljut–1 berepülését végző, ám a visszatérés során megfulladt űrhajósok, Pavel Beljajev, betegségben elhunyt űrhajós, valamint a legnagyobb név, Jurij Gagarin. Akkor még nem tudta senki sem, hogy a szovjet űrhajósok közül két név hiányzik. A Szovjetunióbeli szigorú titoktartás miatt nem volt nyilvános, hogy hány űrhajóst képeztek ki, kik ők és mi lett a sorsuk, így nem tudhatott Scott Valentyin Bondarenkóról, aki egy tűzben halt meg a gyakorlások során és Grigorij Nyeljubovról sem, aki vonatbaleset áldozata lett. Sajnos ehhez a mozzanathoz is tapad később kipattant botrány. A kis alumíniumszobor tervezője kezdett önálló akcióba és kezdte saját hasznára árusítani az emléktárgyat. Scott akciója egyébként teljes titokban történt, az irányításnak azt mondta, hogy egy kicsit megtisztítja a Rovert, így csak a visszatérés után tudta meg a világ a kis ceremónia megtörténtét. Hold körüli tevékenység A NASA korai terveiben szerepelt egy „I-típusú repülés” is, amely az Apollo–8 expedícióhoz hasonlóan csak a Hold körüli pályán való keringésre küldött volna űrhajót, globális megfigyelésekre. Ám később az ügynökség lemondott erről, viszont a tervezett feladatokat „J-típusú küldetések” idejére újra elővették, felismerve, hogy a három napig a felszínen tartózkodó társaira váró parancsnoki egység pilóták ideális jelöltek egy egyszemélyes „I-típusú repülésre”. A NASA tehát elővette a műszerek terveit is, és az Apollo–15 lett az első olyan űrhajó, amelynek műszaki egységbe beépített egy műszeregységet. A SIM jelű műszeregység főműszerei elsősorban fényképezőgépek voltak, amelyekkel térképezést végzett a parancsnoki modul pilóta. A térképezést lézer magasságmérővel egészítették ki, amellyel a holdgömb domborzatát tapogatták le, így a mérések végén háromdimenziós domborzati modell állt rendelkezésre. A domborzat mellett kíváncsiak voltak a kőzetek összetételére, tulajdonságaira is, globális méretekben, ehhez gamma sugár spektrométert és tömegspektrométert használtak. Ezek segítségével a holdtérképen meg tudták jelölni az egyes ásványok, elemek előfordulását és eloszlását. A megfigyelések hatékonyságát nagyban befolyásolta, hogy az űrhajó pályasíkja csak 26 fokot zárt be a holdi egyenlítővel így csak a holdfelszín kis részét fedte le a mérések tartománya. Al Worden, parancsnoki modul pilóta lelkesen végezte a megfigyeléseket – amelyek módszereit Farouk el-Baaz geológus segítségével kísérletezték ki –, sokszor az alvási, pihenési idő rovására is. Ennek eredményeként soha nem látott mennyiségű fénykép gyűlt össze. A parancsnoki pilóta hagyományos feladata volt a holdkomp helyzetének felderítése a felszínen. Egy 28-szoros nagyítású szextánst használva Worden más, a Scotték leszállását követő első átrepülés során meghatározta társai pontos helyzetét. Ez később nagyon értékesnek bizonyult az irányítás számára, hogy a holdkomp pontos helyzete alapján optimalizálják a holdséták útvonalait és állomásait. A SIM rekeszben egy kis műhold, egy ún. szubszatellit is helyet kapott, amelyet az Apollo–15 hazatérte utáni, további megfigyelésekre szántak. Miután Scott és Irwin visszatértek a holdfelszínről, pályára állították ezt a kisebb holdszondát a Hold körül. A parancsnok és a holdkomp pilóta visszatérte után az Apollo–15 nem indult azonnal vissza a Földre, nagyjából egy napot töltöttek még hármasban Hold körüli pályán, és ekkor már közösen végeztek megfigyeléseket és működtették a megfigyelő műszereket. Holdi felszállás és hazaút A holdi felszállásra 1971. augusztus 2-án, délután 17:11:43-kor (UTC) került sor. A tervekben az szerepelt, hogy a távolabb parkolt Rover kamerájával első ízben közvetítik a holdi startot. Ám a kamera függőleges vezérlése elromlott, így nem lehetett követni a képpel az égre lendülő felszálló fokozatot, csak a start pillanatát és az azt követő néhány másodpercet sikerült rögzíteni. A start során Worden követett el egy kisebb hibát: a parancsnoki modul pilóta, utalva arra, hogy a legénység minden tagja a U.S Air Force tisztje, le akarta játszani a fegyvernem „himnuszának” számító „Wild Blue Yonder” című zeneszámot, ám ezt szerencsétlen módon éppen a felszállás pillanatával egy időben tette, lehetetlenné téve a kommunikációt a holdkomp és az irányítás között. A Falcon és az Endeavour dokkolása mintaszerűen történt a holdi felszállás után, majd az űrhajósok átrakodták a rekordot jelentő 77,31 kg-nyi holdkőzetet, és újra leválasztották a holdkompot. A készleteitől megszabadított, utasai által elhagyott holdkomp feleslegessé vált, de becsapódtatásával mesterséges holdrengést lehetett előidézni, amit a felszínen hagyott szeizmométereknek kellett érzékelniük, ezért a földi irányítás távirányítással beindította a holdkomp hajtóművét, és az üzemanyagmaradék felhasználásával a holdfelszínnel ütköző pályára vezényelte az űrhajót. A Falcon felszálló fokozata nagyon hamar, még az űrhajósok Hold körüli pályán való keringése ideje alatt a felszínbe csapódott a Mare Imbriumon. A holdraszállás utolsó harmadában (főként a holdi felszállás, a dokkolás és a Hold körüli keringés idején) komoly egészségügyi problémák jelentkeztek az űrhajósoknál. Mire az űrhajósok elvégezték a dokkolás utáni utolsó dolgukat is, több mint 20 órája voltak már fenn és nagyon elfáradtak (különösen úgy, hogy az utolsó holdsétájuk rendkívüli erőfeszítéseket is igényelt a mélymintavevő kapcsán). A fáradtság és a megerőltető munka nyomán mind Scottnak, mind Irwinnek szívproblémai támadtak. Irwiné olyan súlyos volt, hogy a szíve maradandó károsodásokat szenvedett, később két infarktuson is átesett, végül szívbetegségben halt meg 61 évesen. Az elemzések azt derítették ki az üggyel kapcsolatban, hogy az űrhajósok szervezetében jelen lévő elektrolitok vészesen lecsökkentek, ez okozta a szívproblémákat. A későbbi utakon a NASA bevezette, hogy az űrhajósok ivótartályába nyomelemekkel dúsított narancslét adagolt, így a holdséták során végig biztosított volt az utánpótlás. Ezen kívül át kellett szervezni a tevékenységek sorrendjét, és a holdi felszállás elé be kellett iktatni egy teljes alvási periódust. A hazaút során a parancsnoki modul pilóta, Al Worden egy önálló űrsétán vett részt, amelynek keretében a SIM egység által gyűjtött adatokat tartalmazó adathordozókat hozta be a műszaki egységből a parancsnoki kabinba. A SIM rekesznek az űrhajó műszaki egységébe integrálásának egyetlen hátránya az volt, hogy a mérési eredmények nem voltak közvetlenül elérhetők. A méréseket rögzítő adathordozókért hátra kellett menni egy űrséta során, ezt a feladatot a mindenkori parancsnoki pilóta kapta. Worden 30 perc alatt teljesítette a holdközi térségben végzett első űrsétát. Ehhez a parancsnok holdfelszíni űrséta sisakját magára öltve, köldökzsinórral a kabinhoz kötve, az űrhajó oldalára szerelt kapaszkodók mentén hátrament a SIM-hez és begyűjtötte az adathordozókat. A holdkomp pilóta ezalatt a parancsnoki kabin ajtajában állva, mellig, derékig kiemelkedve a kabinból, felügyelte és a köldökzsinór mozgatásával segítette társa munkáját. A leszállás a 13. napon, a Csendes-óceánra történt a é. sz. 26° 24′ 00″, ny. h. 158° 04′ 30″26.4, -158.075 koordinátákon, amelynek során az Apollo-program során először sérült ejtőernyőrendszerrel került sor a landolásra. A három főernyőből álló rendszert eredetileg is úgy tervezték, hogy két ernyővel is biztonságosan mentse az űrhajót – a harmadik kupola biztonsági tartalék volt –, és ezúttal ezt a tervezési elvet is kényszerűen letesztelték. A harmadik ernyő kötélzete összegabalyodott a kihúzó ernyővel, de szerencsére így is sikerült a leszállás, mindössze a leérkezés volt egy kicsit keményebb, de még a tolerálható mértéken belül. Repülési adatok Tömeg: Start tömeg: 2 921 005 kg Űrhajó teljes tömege: 46 782 kg Parancsnoki Modul tömege: 30 354 kg (CM modul: 5840 kg, SM modul: 24 514 kg) Holdkomp tömege: 16 428 kg, (felszállási tömeg: 4971 kg, leszállási tömeg: 11 457 kg) Föld körüli keringések: 1,5 Hold körüli keringések: 74 Földközel: 169,5 km Földtávol: 171,3 km Pályahajlás: 29,679° Keringési idő: 87,84 perc Holdközel: 107,4 km Holdtávol: 314,8 km Pályahajlás: 154° Keringési idő: 119 perc Landolás: 26,13222° N – 3,63386° E más formában írva: 26° 7' 56" N – 3° 38' 2" E Hold Modul – Parancsnoki modul kapcsolódása Szétválás : 1971 . július 30. , 18:13:16 UTC Dokkolás : 1971 . augusztus 2. , 19:10:25 UTC Holdséták Scott – Stand up EVA – A holdkomp felső nyílásában állva Stand Up EVA kezdete : 1971 . július 31. , 00:16:49 UTC Stand Up EVA vége : július 31. , 00:49:56 UTC Időtartam : 33 perc 07 másodperc Scott és Irwin – EVA 1 EVA 1 kezdete : 1971 . július 31. , 13:12:17 UTC EVA 1 vége : július 31. , 19:45:59 UTC Időtartam : 6 óra 32 perc 42 másodperc Scott és Irwin – EVA 2 EVA 2 kezdete : 1971 . augusztus 1. , 11:48:48 UTC EVA 2 vége : augusztus 1. , 19:01:02 UTC Időtartam : 7 óra 12 perc 14 másodperc Scott és Irwin – EVA 3 EVA 3 kezdete : 1971 ., augusztus 2. , 08:52:14 UTC EVA 3 vége : augusztus 2. , 13:42:04 UTC Időtartam : 4 óra 49 perc 50 másodperc Worden – Transearth EVA 4 EVA 4 kezdete : 1971 . augusztus 5. , 15:31:12 UTC EVA 4 vége : augusztus 5. , 16:10:19 UTC Időtartam : 39 perc 07 másodperc Marche zászlaja Marche zászlaját 1980. március 15-én fogadták el. A zászló fehér alapon a régió jelképét ábrázolja, felette a régió nevének zöld színű feliratával. Az embléma zöldszegélyű fehér pajzson ábrázol M betű, melynek bal szára egy stilizált harkályt formáz. A zászló oldalainak aránya 2:3. Richard Patrick Richard Patrick amerikai rockzenész (Bay Village, Ohio, 1968. május 10.). A Filter zenekar frontembere, de a legújabb, Army of Anyone nevű bandája vezetésére koncentrál. Kilencéves kora óta játszó gitárosként a U2 és a The Cure zenekarokat említi, mint elsődleges zenei hatásokat. Különösen a zenei áramlás és a technológia invenciózus használata voltak azok, amik megfogták ezen művészek zenéjében. Nine Inch Nails Patrick szórakozott egy ideig néhány legkevésbé sem ortodox szellemben íródott hangkollázzsal, amikor két és fél évet töltött a Nine Inch Nails koncertzenekarának gitárosaként. Az egyetlen rögzített közreműködése – egy zúgó gitárhang – a Pretty Hate Machine albumon található „Sanctified” végén hallható. Annak köszönhetően, hogy Trent Reznor nem engedett neki semmilyen alkotói vagy zenei közreműködést, úgy döntött, otthagyja a zenekart a The Downward Spiral album felvételei közben, 1993-ban. Filter A Nine Inch Nails-től való elválása után Brian Lieseganggel Filter néven megalakította saját industrial rock zenekarát. A zenekar eddig három albumot rögzített: Short Bus (megjelent: 1995.), Title of Record (megjelent: 1999.) és The Amalgamut (megjelent: 2002.) címmel. Patrick hosszú ideig alkoholizmussal küzdött, egyszer még egy repülőn is lerészegedett, levette ruháit, és "birkózni" kezdett a légi utaskísérőkkel, akik megpróbálták őt leállítani. Ez ihlette a „Take a Picture” c. dalt. Majd 2002-ben rehabilitációra vonult alkoholfüggőség miatt. November 11-én, kezelése befejeztével, a következő nyilatkozatot tette közzé a weboldalán: Annak ellenére, hogy megalapította az Army of Anyone zenekart (lásd lent), Richard Patrick számos alkalommal állította, hogy a Filter még működik, annak ellenére is, hogy számára jelenleg az Army of Anyone az első. Army Of Anyone Amikor a Filter negyedik albuma számára írt dalokat, Patrick felhívta a DeLeo testvéreket a Stone Temple Pilots zenekarból, hogy segítsenek neki megírni egy dalt. Az eredmény az „A Better Place” c. szerzemény lett. A trió a közös munka alatt tapasztalt összhang miatt úgy döntött, Army of Anyone néven új zenekart alapít. 2005. szeptember 29-én jelentették be az Army of Anyone létrejöttét. Dean és Robert DeLeo mellett David Lee Roth korábbi dobosa, Ray Luzier is csatlakozott a bandához. Az Army of Anyone azonos című debütáló albuma 2006. november 14-én jelent meg. Érdekességek Richard Patrick a színész Robert Patrick testvére, aki olyan filmekben játszott szerepeiről ismert, mint a Terminátor 2: Az ítélet napja és az X-akták . Patrick 2006. október 29-én kötött házasságot feleségével. Patrick hatalmas Star Wars rajongó. Metallosphaera sedula A Metallosphaera sedula a Metallosphaera nem egy faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Eredetileg egy vulkáni mezőből izolálták Olaszországban. A Metallosphaera sedula durván lefordítva “fém mobilizáló gömb”, a szó “sedulus” azt jelenti hogy dolgos, leírja a hatékonyságát a fémek mobilizálásában. Nagyon termoacidofil szervezet, ami szokatlanul tolerálja a nehézfémeket. Jelentősége Amiatt hogy képes oxidálni piritet (FeS2), potenciálisan felhasználható a kőszén depiritizációban. Megnövekedett tudatossággal a környezeti hatására a kőszén égetésének, a gondolata a "tiszta szén"nek megszületett. A tiszta szénnek számos fókusza van, az egyik a szennyeződések eltávolítása például a piritben található kéné az égetés előtt. A kén égése SO2 képződéshez vezet aminek káros egészségügyi hatásai vannak és hozzájárul a savas esőhöz. A pirit abiotikus eltávolítása a kőszénből jelenleg az előnyben részesített módszer, ellentétesen a biotikus extrakcióval mikroorganizmusokon keresztül a folyamat megvalósítható. Más organizmusokat is tanulmányoztak a kőszén depiritizációjának céljából (például Thiobacillus ferroxidans), azonban a folyamat lassabb arányban fordul elő mint a hagyományos abiotikus eltávolítás. Termofil, tolerálja a magas hőmérsékleteket ami eredményezi a gyorsabb kitermelési arányát mint más élőlények, és egy erős jelölt a jövőbeli használathoz a kőszén depiritizációban. Genom szerkezet Egy kör alakú kromoszómája van, ami hozzávetőlegesen 2.2 millió bázispár hosszú. Körülbelül 2300 fehérjét kódol amelyek közül néhány szükséges a fém toleranciához és adhézióhoz. A fehérjék 35% funkciója jelenleg ismeretlen és ez okból hipotetikus fehérjéknek hívják őket. A szekvencia összehasonlítások alapján az M. sedula a legszorosabban a Sulfolobus nem tagjaihoz kapcsolódik. Sejt szerkezet, életciklus és anyagcsere Gömb alakú, nagyjából 1 um átmérőjű pilus-szerű szerkezetekkel amik kinyúlnak a felszínéből amikor elektron mikroszkópon keresztül nézik meg. Obligát aerob 75C-nál és 2.0 pH-nál nő a legjobban. A magas szintű fiziológiai sokféleség kiszorítja a viszonylag egyedülálló extremofilek közé. Képes heterotróf módon nőni komplex szerves molekulák használatával (a cukrok kivételével), autotróf módon nőni szén-dioxid megkötésével H2 jelenlétében egy javasolt módosított 3-hidroxi-propionát cikluson keresztül, és a legmagasabb növekedési aránya akkor látható amikor mixotróf módon nő kazaminsavakon és fém-szulfidokon. Amikor H2 jelenlétében nő képes a rezet kilúgozni a kalkopiritből (CuFeS2) redukálva. Ökológia és patogenezis Megtalálható kénben gazdag melegforrásokban, vulkanikus mezőkön és savas bányavíz közösségekben. Ezeket a közösségeket nagy fémion koncentráció jellemzi, alacsony pH és magas hőmérséklet. Bár a pirit oldódása a savas bányavízben egy természetes folyamat, acidofilek jelenléte felgyorsítja például az M. sedula ami megtalálható ezekben a környezetekben. A savas bányavíz közösségeket mikroorganizmusok változatos összetétele jellemzi amik betöltik az elérhető nicheket függve a hőmérséklet, fém rezisztancia és pH toleranciájuktól. Ezek a közösségek megjelenítenek egy komplex szimbiózist a kén, vas, szén és a nitrogén biogeokémiai ciklusain keresztül. Magas hőmérsékleteknél az M. sedula betölti a vas, és kén oxidáló nichet, egy szerep amit betöltenek más acidofilek például a mezofil Ferroplasma és Leptospirillum alacsonyabb hőmérsékleteken. Vrebac Vrebac falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik. Fekvése Gospićtól légvonalban 11 km-re, közúton 14 km-re keletre a Likai karsztmező délkeleti szélén, az A1-es autópályától 2 km-re északra, a Likába ömlő Jadova-patak partján fekszik. A falu határának legnagyobb része síkság, de északkeleti része felnyúlik a Likai-középhegység lejtőire, a Vrebačka stazára, melynek legmagasabb pontja eléri az 1199 métert. Története A falu területe már a történelem előtti időben lakott volt. A falu feletti "Gradina" nevű 607 méteres magaslaton egykor vár állt, melynek maradványai ma már nem találhatók. Ivan Kukuljević 19. századi rajzán egy kerek torony és két falgyűrű látható. Vrebac a középkorban horvátok által lakott település volt. Katolikus templomának romjait 1834-ben Franz Julius Fras osztrák császári katonai topográfus még látta a "Crkvina" nevű helyen. Ugyancsak látta a romos állapotú vár maradványait is. A települést Lika nagy részével együtt 1527-ben foglalta el a török. 1577-ben neve szerepel a török által elfoglalt várak listáján. A török kiűzése (1689) után Bosznia területéről érkezett pravoszláv vlachokat telepítettek ide. A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomát 1867-ben építették, iskoláját 1869-ben alapították. 1857-ben 911 1910-ben 1145 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosainak 94 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-ben szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A „Vihar” nevű hadművelet során 1995. augusztus 6-án a horvát hadsereg visszafoglalta a települést, melynek szerb lakói elmenekültek. A falunak 2011-ben 45 lakosa volt. Nevezetességei Középkori várából, amely a 607 méteres Gradina nevű magaslaton állt mára semmi sem maradt. A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomát 1867-ben építették, a II. világháború után lebontották. Parókiájához a szomszédos Zavođe és Pavlovac falvak tartoznak. Sárszentágota Sárszentágota község Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban. Fekvése Fejér megye közepén, A Sárvíz mellett fekvő település. Székesfehérvár 26 km, Káloz 8 km, Aba 9 km, Sárbogárd 13 km, Baracs 29 km, Kőszárhegy 26 km, Alap 33,5 km, Sukoró 37 km, Siófok 47 km távolságra található. Megközelíthetősége Közúton a 63-as főúton . Vonattal a MÁV 45-ös számú Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonalán érhető el. A megállóhely Felsőkörtvélyes és Sárkeresztúr között található. Története Szentágota nevét az oklevelek 1334-ben említik először, nevét ekkor Sancta Agatha-ként írták. A név a középkori templom védőszentjére Szent Ágotára utal. A Sárszentágota nevet a község 1898-ban kapta. A település besenyők lakhelye volt. 1334-ben a besenyő kerület (rektorátus) egyik esküdtjének nevét említik az oklevelek.1342-ben Besenyő Miklós Bélcsen (Tolna vm.) vesz földet. 1344-ben egy nádori küldött lakhelyeként említik a települést. A 14. század közepétől a falu kisnemesi családok birtoka. A török időkben lakosai elmenekültek a faluból, helyükre szerbek települtek. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,2%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 0,2% németnek mondta magát (3,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,3%, református 14,9%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 8,8% (20,3% nem nyilatkozott). Nevezetességei Katolikus templom. (1740-ben kápolna, 1753-ban templommá bővítik a jezsuiták) Kúria – A jezsuiták építették a XVIII. sz. közepén. Ma a Sárszentágotai Általános Iskola működik benne. 1. és 2. világháborús emlékmű. Székelykapu. Hírességek a faluban Szabó Ervin (1877-1918), könyvtáros, társadalomtudós – Élete utolsó éveiben a településen élt és dolgozott. Plan (Isère) Plan település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Plan Saint-Paul-d’Izeaux, Sillans, La Forteresse, Izeaux, Saint-Étienne-de-Saint-Geoirs és Saint-Geoirs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lehetetlen (Született feleségek) A Lehetetlen (Impossible) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat tizenötödik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó sugározta 2005. február 20-án. Az epizód cselekménye A barátnők válságstábja hosszas mérlegelés után úgy dönt, hogy értesítik a rendőrséget a Mike garázsában talált bizonyítékokról. Amikor Bree óvszert talál a szennyes ruhák között, azonnal Rex-re támad, majd Andrew-ra gyanakszik. Ám kiderül, hogy a talált tárgy nem másé, mint Danielle-é, aki az óvszer felhasználásával akarja visszaszerezni John Rowland-et. Bree persze - anyai kötelességeként - kénytelen lépéseket tenni az ügyben… Tomot alelnökké léptetik elő a cégénél. A dolog szépséghibája azonban csak annyi, hogy az előkelő kinevezés csak átmeneti időre szól, de Tom Scavo végre úgy érzi, hogy révbe ért. A jó hírnek csak Lynette nem tud felhőtlenül örülni, mert attól tart, hogy így még kevesebb időt tölthet együtt népes kis családjuk. John szobatársa, Justin igen különös kéréssel áll Gabrielle elé… Zack pedig medence-partit rendez, ahol érdekes dolgokra derül fény, melyek egyesek számára roppant nagy tanúsággal bírnak. Mike Delfinót letartóztatja a rendőrség, Susannek pedig szembesülnie kell a kegyetlen valósággal… Mellékszereplők Doug Savant - Tom Scavo Shawn Pyfrom - Andrew Van De Kamp Joy Lauren - Danielle Van De Kamp Bob Gunton - Noah Taylor Conor O'Farrell - Detective Copeland Nick Chinlund - Detective Sullivan Ryan Carnes - Justin Elizabeth Storm - Janie Peterson Brent Kinsman - Preston Scavo Shane Kinsman - Porter Scavo Zane Huett - Parker Scavo Nelson Mashita - Postman Joey Gray - Teenage Boy Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): „Igen. A kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be. De mindközül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk. Vagy hogy Ő boldog. Hogy megváltozhatunk. Vagy hogy Ő változtat a döntésén. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel. Vagy hogy képesek vagyunk Őnélküle élni. Igen. Minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak. Kétségbeesetten és elszántan reménykedve abban, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.” Csuklyások – BlacKkKlansman A BlacKkKlansman egy 2018-as bűnügyi filmdráma Spike Lee rendezésében és John David Washington főszereplésével. A film egy afroamerikai rendőr 1978-ban játszódó igaz történetére épül. Ron Stallworth 2014-ben adta ki Black Klansman című könyvét, mely a nyomozás tapasztalatairól szól és a film alapjául szolgált. Cselekmény Ron Stallworth, egy afroamerikai nyomozó Colorado Springs-ben beépül a Ku-Klux-Klan helyi szervezetébe, majd annak vezetőjévé válik. Szereplők John David Washington – Ron Stallworth nyomozó Adam Driver – Flip Zimmerman nyomozó Topher Grace – David Duke Laura Harrier – Patrice Dumas Corey Hawkins – Kwame Ture Jasper Pääkkönen – Felix Kendrickson Paul Walter Hauser – Ivanhoe Ryan Eggold – Walter Breachway Ashlie Atkinson – Connie Kendrickson Robert John Burke – Chief Bridges Alec Baldwin Harry Belafonte Craig muMs Grant – Jabbo Díjak, jelölések Cannes-i fesztivál (2018) jelölés: Arany Pálma díj: Nagydíj díj: Ökumenikus zsűri külön dicsérete Rachel Bolan Rachel Bolan a Skid Row nevű heavy metal zenekar basszusgitárosa, valamit fő szövegírója és zeneszerzője. Karrier James Southworth néven látta meg a napvilágot 1966. február 9-én Perth Amboy-ban, New Jersey államban.Hugh és Aida Southworth legkisebb gyermekének egy bátyja (Richie), és két nővére (Lorraine és Joanne) van. Rachel a középiskola alatt kezdett szövegeket-dalokat írni, és gitározni egy Coral Wasp márkájú basszusgitáron. Húszévesen találkozott először Dave "The Snake" Sabo-val egy lemezboltban, ahol Snake dolgozott. 1986-ban kezdték a zenekar építését. 1987-ben Snake próbára vitte Rob Affuso-t, Rachel pedig Scotti Hillt. Ekkor az együttes énekese még Matt Fallon volt. Még abban az évben megtalálták Sebastian Bach-ot. Rachel Bolan aktív időszaka az eredeti Skid Row-val 1986-tól 1996-ig tartott. 1997-ben megalapította a Prunella Scales zenekart (tagjai: Rachel Bolan, Phil Varone, Tommy Southard, Francis Elwood) , ami zenei világában meglehetősen elütött a klasszikus Skid Row stílustól. Egyetlen album kiadása után újra felvette a kapcsolatot a Skid Row másik két gitárosával, és Rob Affusoval. A régi Skid Row tagok Ozone Monday néven 1998-ban új projektet hoztak létre Shawn Mars-szal kiegészülve. Ennek a próbálkozásnak a vége a Skid Row újra egymásra találása lett. 1999-től létezik újra a Skid Row zenekar, igaz, nem eredeti felállásban, Sebastian Bach helyére Johnny Solinger lépett, a dobos pedig először Charlie Mills volt, majd Phil Varone, 2004-től napjainkig pedig Dave Gara. Forrás SkidRow (angol nyelven). [2007. október 12-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.) http://www.musicmayhem.com/snake2003.htm http://www.roadrunnerrecords.com/BLABBERMOUTH.NET/news.aspx?mode=Article&newsitemID=111317 http://www.rollingstone.com/artists/skidrow/articles/story/5922468/skid_rows_bach_for_more Jean-Paul Marat Jean-Paul Marat [ejtsd: zsanpól márá] (Svájc, Boudry, 1743. május 24. – Párizs, 1793. július 13.) svájci származású orvos, természettudós, filozófus és francia forradalmár, a forradalmi terror és diktatúra szükségességének hirdetője. A girondisták elleni fellépése nyomán meggyilkolták. Victor Hugo 1793 című regényében így írt Marat-ról: „A »törpe« egy sárga arcú kis ember volt, aki ha ült, szinte torznak látszott; fejét hátravetette; szeme véraláfutásos volt, beteges foltok mutatkoztak az arcán. Zsíros, lapos haját egy zsebkendővel kötötte le; homloka alig látszott, arcán nagy és félelmes szája uralkodott. Hosszú nadrágot viselt, papucsot, mellényt, mely valamikor fehér szatén lehetett, és e mellény fölé egy övfélét tekert, melyben egy helyen kemény, egyenes kitüremkedés egy odadugott tőrt sejtetett.” A forradalom előtt Miután Párizsban jogot és orvosi tudományokat hallgatott, Angliában és Skóciában utazgatott és egy ideig (1774) mint nyelvmester Edinburghban lakott. Ott adta ki első forradalmi szellemű munkáját is: The chains of sclavery (1774, franciául: Párizs, 1792). Ezt követte a De l'homme, ou des principes et des lois de l'intluence de l'âme sur le corps et du corps sur l'âme című filozofiai mű (Amsterdam, 1775, 3 kötet), aminek következtében Voltaire-rel polémiába keveredett. Azután számos paradox állításokkal telt természettudományi munkákat írt, ilyen a Découvertes sur le feu, l'électricité et la lumiere (1779); Recherches physiques sur le feu (1780); Découvertes sur la lumiere (1792); Recherches physiques sur l'électricité (1782) stb., melyekben különösen Newton ellen kelt ki. 1773-ban publikálta az Esszé az emberről c. művét, melyben támadta Helvétius nézetét, miszerint az embernek nincs szüksége a természettudományra. Miután visszatért Párizsba, 1777-ben Artois grófja, a későbbi X. Károly testőrségének háziorvosa. Filozófiai, politikai munkákat publikált. A forradalom előtt magát nem kímélve dolgozott. 1782-ben a teljes idegi kimerültségtől ágynak esett, majd 1788-ban is súlyos beteg volt. Idegeit komolyan megterhelték a Francia Akadémia visszautasításai, amikor kérelmezte, hogy önálló kutatásai okán vegyék be a tagok közé. Ez nem kis részben Lavoisier nevéhez köthető, így Marat gyűlölte őt élete hátralévő részében, s a forradalom alatt arra használta befolyását, hogy megkeserítse ellenlábasa életét. Elutasítását több neves értelmiségi és tudós, mint pl. Benjamin Franklin és Johann Wolfgang von Goethe is a tudományos világ despotizmusának nevezte. 1788-as betegsége után, 1789-től az újságírás felé fordult. Megalapította a L'Ami du peuple (A nép barátja) című lapot, amelyben a sans-culotte-ok heves védelmezője volt a konzervatív erőkkel szemben. A forradalom alatt Mint a Cordelier Klub elszánt tagjának, tevékenysége a varenne-i események (1791 júniusa) és a champ-de-mars-i tűzharc (1791. július 17.) után kiszélesedett. Kétszer száműzték, újságját betilitották. Ez idő alatt Marat a Párizs alatti katakombákban húzta meg magát. Itt szerezte súlyos bőrbetegségét (dermatitis herpetiformis). 1792. augusztus 10-e után, a királyság bukásának pillanatában tért vissza és azonnal ismét kiadta a L'Ami du peuple-t, majd ezt szeptemberben felváltotta a le Journal de la République-kel (A köztársaság újságja). 1792 szeptemberében a Konvent tagjává választották. Szeptember végén a diktatúra és egy Robespierre-rel és Dantonnal közösen tervezett triumvirátusság gondolataival vádolták meg. Marat két társához hasonlóan elzárkózott a triumvírségtől, ám a diktatúra szükségességének gondolatát fölvállalta. Bár a Konvent végül nem helyezte vád alá, Marat megfenyegette Dantont, hogyha az ellenkezője történt volna, a szószéken szétlőtte volna a fejét (a pillanatot több ábrázolás is megörökítette). 1793 januárjában társaival elérte, hogy név szerinti szavazással XVI. Lajost halálra ítéljék, majd kivégezzék. A girondisták legfőbb céltáblája volt. 1793 áprilisában a Jakobinus Klub elnökeként aláírta azt a köriratot, amely a király ügyében népszavazást követelő girondiak visszahívására hívta fel a figyelmet. Letartóztatták, de április 24-én a Forradalmi Törvényszék felmentette. Marat úgy tüntette fel magát, mint a forradalom mártírját. Felmentése után a sans-culotte-ok fáklyásmenete vitte vissza a Konventbe. Fontos szerepet játszott a május 31-i népfelkelésben és a június 2-i jakobinus hatalomátvételben is. A jakobinus diktatúra indulása után a háttérbe húzódott, semmilyen hivatalt nem vállalt. A jakobinusok közül sem sokan szerették. Robespierre egyenesen elzárkózott tőle, és 1793-ra a régi harcostársa, Danton sem állt már mellette. Jacques Hébert az ultraforradalmárok, ill. Jacques Roux, a veszettek vezetője, viszont felnéztek rá, és halála után heves harcot kezdtek Marat „örökségéért”. Utolsó hónapja és halála A forradalmi kormányzat győzelme után Marat romló egészségi állapota miatt kénytelen volt háttérbe szorulni. Egyre súlyosbodó bőrbetegsége, valamint epilepsziára emlékeztető betegsége egy ócska kádba száműzte a forradalom élvonalán járó, 50 éves jakobinust. Kádjában ülve dolgozott újságján, és leveleiben üzent a Konventnek, befolyásolni igyekezett annak munkáját. A Konvent ülésén utoljára 1793. június 17-én és 18-án vett részt, de mivel ez nagyon megviselte, kénytelen volt végleg visszavonulni az aktív ülésezéstől. Életének utolsó heteiben heves kampányba kezdett annak érdekében, hogy a nemeseket távolítsák el minden polgári és katonai állásból. A belső polgárháborúk és a külső fenyegetés, amelyek a forradalmat 1793 nyarán veszélyeztették, rendkívül zaklatottá tették. Egyik utolsó neves cselekedete a veszettek vezetője, Jacques Roux elleni támadás volt újságja hasábjain 1793. július 4-én, ám mire Roux válasza kikerült a nyomdából, „a nép barátja” már halott volt. 1793. július 13-án napközben két levelet is kapott egy ismeretlen caen-i nőtől, aki egy girondi összeesküvésről írt, segítséget kérve Marat-tól, személyes biztonsága érdekében. Marat felesége, Simone Évrard végül csak napnyugtakor, Marat kérésére engedte be a már másodszor megjelenő Charlotte Corday, nemesi származású nőt. Corday végre találkozhatott leggyűlöltebb ellenségével, akiről a caen-i szónokok oly sokat beszéltek. Mialatt Marat az általa írt levélből a rajta szereplő neveket másolta, Charlotte Corday egy konyhakéssel szíven szúrta, más forrás szerint a konyhakést Marat hátába döfte. A kés átütötte a tüdőt és a szívbe hatolt. Marat szinte azonnal meghalt. Charlotte Corday nem tagadta tettét, sőt dicsekedett is vele. Elhamarkodott lépése azonban csak meggyorsította a forradalmi terror bevezetését, és a girondiak halálos ítéletét vonta maga után. Elhamarkodott volt, hisz Marat orvosai szerint a férfi egészsége 1793 nyarára már olyan mértékben leromlott, hogy csupán pár hónappal élte volna túl meggyilkolását. Temetésekor hívei, a sans-culotte-ok és barátai is mély gyászba borultak. Charlotte Corday-t egy nappal a temetés után, július 17-én kivégezték. 1793. november 4-én a konvent Marat tetemét a Panthéonba vitette át, innen azonban 1795 februárjában kirakták. Ugyanekkor arcképét is eltávolították a konvent terméből. Halálát számtalan metszet, rajz és festmény megörökítette, melyek közül a jakobinus Louis David 1793 novemberére elkészült festménye lett a leghíresebb. Marat halála után a forradalom második mártírjaként vonult be a történelembe (az első volt Le Peletier, akit egy nappal a király kivégzése előtt gyilkoltak meg, a harmadik pedig Chalier, Lyon polgármestere, akit lázadók öltek meg néhány nappal Marat halála után). 1794 végéig hívei vallásos áhítattal övezték személyét. Megítélése meglehetősen érdekes és ellentmondásos volt a múltban és az ma is. A forradalom alatt a Gironde, ill. a mérsékeltebb jakobinusok és a nemesek elzárkóztak tőle. A sans-culotte-ok viszont valósággal rajongtak érte. Marat-ra sokáig vérszomjas gyilkosként tekintettek. Ezzel párhuzamosan, azonban figyelembe kell vennünk, hogy milyen körülmények között élte le az életét és, hogy a válságos időkben szerzett bőrbetegsége komolyan befolyásolta személyiségét. Érdekesség Peter Weiss, német drámaíró világsikert aratott színműve: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában – (1963). A színműből forgatott, 1967-ben bemutatott angol filmdráma: Jean Paul Marat üldöztetése és halála. A filmes átiratot – a Royal Shakespeare Company előadásában – Peter Brook rendezte. Marat és De Sade kapcsolata De Sade márki az, akiről a szadizmust elnevezték. Nem véletlen, hisz korának befogadóképességét jócskán meghaladó szexuális fantázia és obszcénitás jellemezte. Tudta ezt Marat is. Épp ezért nem sokkal halála előtt javasolta a márki kivégzését. Ennek ellenére (vagy éppen életét féltve) De Sade még Marat életében egy dicshimnuszt írt a jakobinus vezérhez. Sokat nem ért vele, hisz a jakobinus diktatúra alatt bebörtönözték, majd a charentoni elmegyógyintézetbe került haláláig (1814). Magyarul Marat válogatott írásai ; szerk. Izsó Valéria, Landesmann János, Török Noémi, ford. Csatlós János, Landesmann János; Hungária, Bp., 1950 Tök jó (Így jártam anyátokkal) A Tök jó az Így jártam anyátokkal című televízió-sorozat első évadjának ötödik része. Eredetileg 2005. október 17-én mutatták be, Magyarországon három évvel később, 2008-ban. Az epizódban Ted és Barney egy klub VIP-részlegébe jutnak be Robin segítségével, miközben Marshall és Lily kifinomultabb társasági eseményre vágynak. Cselekmény Robint meghívja az Okay-be, egy új klubba, a klub tulajdonosa. Ted és Barney elfogadja a meghívást, de Marshall és Lily borkóstolót tartanak, hogy felnőttes dolgokat csináljanak. Lily rosszul érezte magát, amikor kiderült, hogy a többi hasonló korú pár sokkal felnőttesebb, mint ők. Ted és Barney elmennek a klubba; Ted beleegyezik, hogy Robin barátnőjével, Kellyvel találkozzon, Barney pedig úgy dönt, hogy "kiszúr egy bigét", majd "teker vele, amíg meg nem adja magát". Mivel Marshall nagyon unatkozik a borkóstoláson, az ablakon kiugorva szökik meg onnan (bár ezt Ted erősen vitatja). Eközben Robint nem engedik be a VIP-terembe, pedig oda kapott meghívást. Ezért kimegy egy pillanatra a klubból, hogy felhívja a tulajdonost, és még Marshallt is beengedi a klubba. Viszont ő maga már nem tud visszamenni, mivel már egy másik kidobó van az ajtónál. Miután Ted elszúrta a dolgot Kellyvel, már épp menni készül, amikor Marshall megérkezik. Kérnek egy-egy sört, de miközben Marshall iszik, kiesik az ideiglenes fogkorona, amit aznap rakatott be, és ez iszonyúan fáj neki. Ted lemegy a ruhatárhoz, és ott végül a ruhatáros lánnyal kezd el beszélgetni. Eközben Marshall megtalálja Barney-t, aki azt mondja Marshallnak, hogy a mosdóban biztosan van aszpirin, ami jó lenne a fájdalmára. Jövőbeli Ted elmondja, hogy nem lehet tudni, hogy mi történt odabent, de amikor Marshall kijött, már egyáltalán nem fájt a foga. Mindeközben Lily is megszökött a saját bulijukról (ugyanúgy, mint Marshall), és ő is megérkezik a klubhoz. Robin elmondja Lilynek, hogy nem kell más párokhoz hasonlóan felnőttes dolgokat csinálni, ezután Lily rábeszéli Robint, hogy mutassák meg a melleiket a kidobónak, hogy bejuthassanak a klubba. Barney felfedezi, hogy a "bige", akivel egész este tekert, az az unokatestvére, Leslie. Már Barney is menni akar, de mivel Robin és Lily is bejutott, még maradnak egy kicsit. Amíg Lily és Marshall táncolnak, a többiek nézik őket. Kulturális utalások Ted a fényes, ezüst inge miatt Bádogember nek hívja Barney-t; utalás az Óz, a csodák csodájára . Lily és Marshall vendégei Norah Jones új albumáról is beszélgetnek. A klub előtt várakozó "gyökerek" azt hiszik, hogy Marshall talán a harmadik Affleck-testvér; utalás Ben és Casey Affleck -re. Zene Lovefreekz – Shine DJ Sammy – Heaven Kontinuitás Marshall a robot-táncot "A kezdetek" című részben már táncolta. Vasútigazgatóság (Kolozsvár) A kolozsvári területi vasútigazgatóság eklektikus stílusú épülete a Bocskai (ma Avram Iancu) tér és a Magyar utca (ma Bd. 21 Decembrie) sarkán áll; régi neve EMKE-palota. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07358 sorszámon szerepel. 1887-ben Bánffy György az üresen álló saroktelket felajánlotta az új megyeháza megépítése céljából, ezt azonban a Külső Monostor utca elején építették fel. A telket végül az EMKE vásárolta meg. Baross Gábor közlekedésügyi miniszter javaslatára, Pákey Lajos tervei alapján egy irodaépületet húztak fel a vasúti üzletvezetőség számára. Az épületet 1890 és 1891 között építette Endstrasser Benedek vállalkozása. Az eklektikus épület homlokzatát azon városok és megyék címerei díszítették, amelyekben az EMKE fiókokat működtetett. A címereket Kloesz József és Bertha Mihály szobrászok készítették. Az épület földszintjén az EMKE rendezte be főtitkárságát, az emeleteket pedig a MÁV vette használatba. 1906-ban az EMKE a palotát eladta a vasútnak, mert nem tudtak megegyezni a bérleti feltételekben, s a hivatalait pedig átköltöztette a szembenálló Magyar utcai református bérházba. Az első világháború után a CFR tartományi igazgatósága működött ebben az épületben. 1959-ben felépült a tér felőli háromemeletes szárnyépület, s az udvaron is irodaépületeket húztak fel. Napjainkban is a Román Államvasutak birtokolják, innen irányítják az északnyugat-romániai vasúthálózat forgalmát. 1951 a sportban 1951 főbb sporteseményei a következők voltak: március 15. – május 11. – A sakkvilágbajnoki döntő párosmérkőzése Moszkvában Mihail Botvinnik és David Bronstejn között. A 12–12-es eredménnyel Botvinnik megvédte világbajnoki címét. A Forma-1 -es világbajnokságot Juan Manuel Fangio nyeri Alberto Ascari előtt. Vívó -világbajnokság Stockholmban . Elek Ilona és a magyar férfi kardcsapat aranyérmet nyer. Ökölvívó -Európa-bajnokság Milánóban . Papp László nagyváltósúlyban Európa-bajnoki címet nyer. Főiskolai világbajnokság Berlinben . A magyar csapat 40 arany-, 35 ezüst- és 21 bronzérmet nyer. Magyar labdarúgó-bajnokság : első helyezett MTK-VM. Születések ? – Papa Camara , guineai labdarúgó, edző, szövetségi kapitány († 2018 ) január 2. – Waldir Peres , világbajnoki bronzérmes brazil válogatott labdarúgó, kapus, edző († 2017 ) február 1. – Ken Baird, kanadai jégkorongozó († 2016 ) február 6. – Marco Antônio , világbajnok brazil válogatott labdarúgó március 4. – Kenny Dalglish , skót válogatott labdarúgó március 31. – Simon Dickie , olimpiai bajnok új-zélandi evezős († 2017 ) április 11. – Jim Holton , skót válogatott labdarúgó († 1993 ) április 24. – Kovács László , magyar válogatott labdarúgó, kapus († 2017 ) április 29. – Dale Earnhardt , amerikai autóversenyző († 2001 ) május 23. – Anatolij Jevgenyjevics Karpov szovjet-orosz sakknagymester, sakkvilágbajnok június 18. – Sax Gyula , nemzetközi sakknagymester, sakkolimpiai bajnok, magyar bajnok († 2014 ) június 26. – Maurits De Schrijver , belga válogatott labdarúgó, hátvéd, edző június 28. – Rovnyai János , Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes magyar birkózó, edző június 3. – Alekszandr Ivanovics Bodunov , kétszeres világbajnok szovjet válogatott orosz jégkorongozó († 2017 ) június 5. – Gilbert Van Binst , Európa-bajnoki bronzérmes belga labdarúgó, hátvéd, edző július 15. – Dušan Herda , Európa-bajnok csehszlovák válogatott szlovák labdarúgó július 31. – Evonne Goolagong , ausztrál teniszező augusztus 21. – Engelbrecht József , labdarúgó, hátvéd, közéleti személyiség augusztus 26. – Tákisz Nikolúdisz , görög válogatott labdarúgó szeptember 6. – Ribli Zoltán , nemzetközi sakknagymester, sakkolimpiai bajnok, háromszoros magyar bajnok szeptember 10. – Luc Millecamps , Európa-bajnoki ezüstérmes belga labdarúgó október 6. – Manfred Winkelhock , német autóversenyző († 1985 ) október 15. – Roscoe Tanner , amerikai teniszező október 23. – David Johnson , angol válogatott labdarúgó november 6. – Michel DeGuise , kanadai jégkorongozó november 10. – Dodji Mawuk Hounnaké-Kouassi , togói nemzetközi labdarúgó-játékvezető november 17. – Jorge Hernández Padrón , olimpiai és világbajnok kubai ökölvívó november 23. – Máik Galákosz , görög válogatott labdarúgó, edző december 10. – Bogusław Zych , világbajnok, olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes lengyel tőrvívó († 1995 ) december 12. – Gerardo Tazzer , olimpiai bronzérmes mexikói lovas, díjugrató december 14. – Jan Timman , holland sakknagymester december 31. – Mialo Mwape , Kongói Demokratikus Körtársaságbeli válogatott labdarúgó Miklóssy Ferenc (püspök) Radványi Miklóssy Ferenc, olykor Miklósi (Csákvár, 1739. április 16. – Nagyvárad, 1811. június 22.) nagyváradi püspök 1803-tól haláláig. Élete Miklóssy Ferenc Csákvárott született, és tanulmányai végeztével nevelő volt az Almásy-családnál, illetve egyúttal gyöngyösi káplánként működött. Később innen Ecsedre költözött, és a település plébánosa lett. Ecsedről Nagykállóra ment, és ott a plébánosság mellett az alesperességet is megkapta. 1769. október 26-ától Miskolcon plébános, amely akkoriban az egyik leggazdagabb parókia volt a tulajdonában álló tapolcai apátság és Jenke puszta miatt. Miklóssy felújíttatta és átalakíttatta a plébánia épületét, a templomot pedig kőfallal vétette körül. Később – megtartva a miskolci javadalmat – egri papnevelő-intézeti elöljárónak ment, de csakhamar visszatért Miskolcra. 1779-től egri kanonok volt, majd nagyprépost, titopoloszi címzetes püspök, 1803. január 28-ától nagyváradi püspök. 1809-ben száz főből álló jól fölszerelt lovascsapatot állított ki a francia betörés ellen. 1811-ben hunyt el Nagyváradon. Végrendeletében – többek közt – a megyei iskolák jobb karba helyezésére 137.131 forintot, a papnevelő intézetére 136.804 forintot. Műve Oratio, qua suam celsitudinem regiam Josephum regni Hungariae palatinum ad Vörösvár , limitaneum I. cottus Pestinesis possessionem die 19. Sept. 1795. salutavit. Pestini. Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Miklóssy Ferenc Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. 1981-es úszó-Európa-bajnokság Az 1981-es úszó-Európa-bajnokságot Splitben, Jugoszláviában rendezték szeptember 5. és szeptember 12. között. Az Eb-n 37 versenyszámot rendeztek. 29-et úszásban, 4-et műugrásban, 3-at szinkronúszásban és egyet vízilabdában. Éremtáblázat (A táblázatban Magyarország és a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Planay (Côte-d’Or) Planay település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 77 fő (2015). Planay Savoisy, Verdonnet és Montbard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Civitella Alfedena Civitella Alfedena község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, L’Aquila megyében. Fekvése A megye részén délkeleti fekszik. Határai: Barrea, Opi, Scanno, Settefrati és Villetta Barrea. Története Első írásos említése a 11. századból származik, de valószínűleg egy ókori frentanus település helyén alakult ki. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Az 1984-es földrengésben korabeli épületeinek nagy része elpusztult. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Nicola-templom Drótos László (kohómérnök) Drótos László (Lak, 1935. június 13. –) okleveles kohómérnök, a Diósgyőri Vasgyár (a volt Lenin Kohászati Művek) utolsó vezérigazgatója. Tanulmányai Iskoláit döntően Miskolcon végezte, és egész élete, munkássága ehhez a városhoz köti. Itt volt vasesztergályos ipari tanuló az MTH 100 sz. Intézetben, a Gépipari Technikumban érettségizett, majd a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett kohómérnöki diplomát. Mérnökközgazdász ismereteket két féléven át hallgatott a Miskolci Egyetemen. Mesterképző technikusi képzést Budapesten kapott. Budapesten és Moszkvában vezetői továbbképzésekben vett részt. Munkássága Miskolc város és az itt működő vaskohászati nagyüzem dinamikusan fejlődő évtizedeiben (1960, 1970, 1980) különböző beosztásokat, vezetői megbízatásokat látott el. Dolgozott esztergályosként, és művelettervezői, valamint időelemző, továbbá a Lenin Kohászati Művek termelőberendezései tervszerű karbantartását szervező technikusi beosztásban. 1958 és 1967 között az LKM műszaki-titkári feladatát látta el, 1967 és 1969 között a vállalat legnagyobb gyáregységének, az egyesített hengerdéknek termelési főmérnökévé nevezték ki. Az 1968-as gazdasági mechanizmusok remélt pozitív hatására 1969 és 1982 között Miskolc város vezetésében vállalt aktív szerepet. Tagja lett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Miskolci Bizottságában a várospolitikai osztályvezetői, majd a gazdaságpolitikai titkári és a városi első-titkári tisztségekre választották. Ez utóbbi feladatot 1982-ig látta el, amikortól kinevezték az LKM vezérigazgatójának. Innen, - az egyre bonyolultabb vállalatirányítási feladatokat és az ezekkel járó konfliktusokat is felvállalva - súlyos egészségi károsodással került korkedvezményes nyugdíjazásra 1989. január 1-től. Vezérigazgatósága időszakához kötődik a vállalati gazdálkodás veszteségességének megszüntetése, a világszínvonalú Kombinált Acélmű beruházásának befejezése és a termelés felfuttatásának biztosítása. Nevéhez fűződik az 1980-as évek végén jelentkező kényszerű "előremenekülés" stratégiájának és taktikájának kigondolása, a radikális vaskohászati szerkezetváltás programjának kidolgozása, és ennek megvalósítására a Borsodi Vaskohászati Tröszt 1989. január elsejével történő létrehozása. A hazai ipar és gazdaság területén széles körű ismeretekre tett szert, s ezenkívül nemzetközi kitekintésre is alkalma nyílt. Szerepet vállalt a KGST vaskohászati szekciója vezetésében, szakmai tanulmányutakon, üzleti tárgyalásokon vett részt számos európai országban és járt az amerikai, kanadai, japán, kínai vaskohászati üzemekben is. A Miskolci Egyetem akadémiai kutató státuszában dolgozott, továbbá óraadó tanári feladatokat látott el a 116. sz. Szakmunkásképző Intézetben és a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen. Nyugdíjasként az ipari örökség védelmével és hasznosításával foglalkozik. Közéleti tevékenysége A korabeli gyermek- és ifjúsági szervezetekben ( Úttörőmozgalom , Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ)) tagság és választott tisztségek Részvétel az 1949-es budapesti és az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozó (VIT) küldöttségében Tagság különböző ifjúsági sport- és kulturális körökben Vasas Szakszervezeti Szövetség tagság Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) tagság és különféle választott tisztségek Magyar Dolgozók Pártja (MDP); Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP); Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagság és választott tisztségviselő Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata és Végrehajtó Bizottsága tagja A Miskolci Egyetem Tanácsának tagja A MTESZ Diósgyőr Vasgyári Szervezetének elnöke A KGST Vaskohászati Bizottságának tagja Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) Plénuma tagja A Hazafias Népfront elnöke mellett létrehozott Gazdaságpolitikai Munkacsoport tagja A Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, az Észak-magyarországi Területi Bizottság elnöke A MTESZ BAZ megyei ipartörténeti munkabizottságának alapítója és vezetője Az MTA Miskolci Területi Bizottsága mellett létrehozott „Tudomány és Technikatörténeti Komplex Bizottság” alapító titkára Az [OMBKE] Történeti Bizottságának tagja A Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alapító alelnöke (2008-2015) Kitüntetései Kiváló Ifjú Technikus (1965) Munka Érdemérem (1959.03.13.) Kiváló Újító bronz fokozat (1967.11.) Munka Érdemrend arany fokozat (1973.11.07.) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozat (1976.12.02.) MHSZ Kiváló Munkáért arany fokozat (1977.11.07.) Ifjúságért Érdemérem (1978.04.04.) Április Négy Érdemrend (1985.04.04.) MHSZ Kiváló Munkáért aranyfokozat (1985.11.11.) Debreceni Márton emlékérem (1987.03.27.) Signum Aureum Universitatis egyetemi kitüntetés (1987.09.05.) Közbiztonsági Érem aranyfokozat (1987.11.07.) Kiváló Kamarai Munkáért díszoklevél (1987.11.07.) Miskolc város oklevele az idegenforgalom támogatásáért, az ipari örökség helyszíneinek bekapcsolásán keresztül (2009.05.06.) Hegyi Imre (pilóta) Hegyi Imre (Budapest, 1893. október 6.– Budapest, 1959. október 10.) magyar pilóta, párttitkár, eredeti foglalkozása szerint vasesztergályos. Életpályája Vasesztergályos szakmunkásként 21 éves koráig a Láng Gépgyárban dolgozott. Az I. világháborúban a repülőcsapatoknál tett pilótavizsgát, mely után az olasz frontra került. Felismerve a pilóták összefogásának, érdekvédelmének szükségességét, s egyik alapító tagja volt az 1918-ban megalakult Magyar Pilóták Szövetsége szervezetnek. A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság kinevezte a Vörös Hadsereg akkor felállított vörös repülőcsapatainak politikai vezetőjének. Tevékeny szerepe volt Szamuely Tibor kijevi repülőútjának előkészítésében. 1920-tól két éven át külföldön élt, majd 1923-ban hazajött és esztergályosként dolgozott. A Magyar Népköztársaság Központi Repülőklubjának megalakulása után a veterán szakosztályának elnökségi tagja, illetve titkára volt. Ulrik Az Ulrik férfinév, a germán Ulrich (Udalrich[forrás?], Uodalrich[forrás?]) névből származik. Elemeinek jelentése: (öröklött) birtok és hatalmas, uralkodó. Női párja: Ulrika. Rokon nevek Ódor : régi magyar személynév, az Ulrik régi magyar Oldruch formájából származik. Údó Gyakorisága Az 1990-es években az Ulrik és az Ódor szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok Ulrik március 11. július 4. július 10. július 11. augusztus 7. Ódor ajánlott névnap: július 4. Híres Ulrikok, Ódorok Cillei Ulrik hadvezér, német birodalmi herceg, a Hunyadiak politikai ellenfele Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, újságíró Ulrich Hoeneß német labdarúgó, edző Ulrich Zwingli svájci reformátor, egyházalapító Ulrich Salchow svéd olimpiai bajnok műkorcsolyázó Ulrich Neisser német származású amerikai kognitív pszichológus. Lars Ulrich a Metallica együttes társalapítója és dobosa Chico (film) A Chico a tragikus sorsú kalandor, Eduardo Rózsa Flores főszereplésével készült magyar–német–horvát–chilei háborús kalandfilm Fekete Ibolya rendezésében. Rövid ismertető A film egy magyar származású fiatalember útját követi a politikai küzdelmektől feszült légkörű, latin-amerikai gyermekévektől kezdve az ideológiai harcoktól mentes Magyarországon keresztül a horvátországi harctérig. A cselekmény láncszemei öt országot (Chile, Albánia, Magyarország, Izrael és Horvátország) fűznek össze. A történet a főszereplő, Ricardo (Chico - Eduardo Rózsa Flores) életútját követve bemutatja, hogy a különféle ideológiák összeütközése olykor elkerülhetetlenül háborúhoz vezet, melynek résztvevői gyakran akaratlanul sodródnak az eseményekkel, és a győzelem sosem hozza el számukra a remélt szabadságot. Szereplők Eduardo Rózsa Flores - Chico Vjekoslav Janković - Zagi Varga Richie - Jimmy Díjak Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (2002) - Legjobb rendező: Fekete Ibolya Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (2001) - Ökumenikus Zsűri díja: Fekete Ibolya 33. Magyar Filmszemle (2002) - Legjobb vágás: Kornis Anna 33. Magyar Filmszemle (2002) - Fesztivál Nagydíja: Fekete Ibolya Pálóczi Horváth Ádám Pálóczi Horváth Ádám (Kömlőd, 1760. május 11. – Nagybajom, 1820. január 28.) költő, író, hagyománygyűjtő. Kazinczy Klára költőnő férje. Élete Horváth György református lelkész és hollósi Somogyi Kata fia. Gyermekkorában sokat betegeskedett és tizenkét éves koráig falusi iskolákba járt Csiszáron, Bicskén és Kocson. 1773-tól a Debreceni Református Kollégiumban tanult logikát és retorikát. 1775. április 27-én togátus lett; azonban szenvedélyes, nyugtalan természete és a diákélet korhely mulatságaiban való részvétele miatt sok nézeteltérése volt elöljáróival. Ezért a teológiai tanulmányoktól elidegenedvén, a debreceni iskolától 1780-ban önként megvált. A nagyhírű Hatvani István tanártól matematikai képzettségéről jó bizonyítványt kapott és ez segítette a mérnöki hivatalhoz. Miskolcra ment patvariára és hét havi gyakorlat után Eperjesen a kerületi táblánál ügyvédnek és egyúttal mérnöknek is felesküdött. Pápára költözött, ahol mérnökként tevékenykedett. 1782-ben megnősült, majd Füreden illetve Szántódón gazdálkodott, s közben verseket írt. A Hol-mi köteteinek (1-3, 1788-1793) számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először "magyar tenger"-nek. Mint országosan ismert költő az 1780-as évektől levelezett Kazinczy Ferenccel. Csokonai Vitéz Mihályt is barátságába fogadta, elsőként ismerte fel költői nagyságát. A nyelvújítási küzdelemben semleges álláspontot képviselt. Később az ortológusok dunántúli csoportjához vonzódván elhidegült a széphalmi mestertől. 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt. Névtelenül jelent meg 1792-ben Felfedezett titok című szentimentális énregénye. Ez a korabeli szabadkőművesség tanításainak összefoglalása. Annak a köznemességnek a jellegzetes képviselője volt, amely a felvilágosodás eszméit összhangba tudta hozni a nemzeti múlt hagyományaival. Kurucos hazafiság és erős németellenesség jellemezte. Röpiratban szállt síkra a nők egyenjogúságáért és a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért. Petrikeresztúri tartózkodása idején (1812-1818) a Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t. Amikor németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, a versek megtévesztő átköltésével terelte el magáról a gyanút. A varasdi - majd zalaegerszegi - szabadkőműves páholy volt főmestere, jáprai Spissich János (1745-1804), zalai alispán halála után, Pálóczi Horváth Ádám, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828) közeli barátjával együtt vásárolta meg Spissich János fiától, apja könyvtárát, mivel a tervük volt az, hogy közösen építenek egyet a két családnak magán használatnak. 1812-ben Pálóczi Horváth Ádám Nagybajomról Petrikeresztúrra tette át lakását. 1814. június 21.-én I. Ferenc király leiratot intézett gróf Erdődy József magyar kancellárhoz. Eszerint tudomására jutott, hogy Somogy és Zala vármegyében igen botrányos énekeket énekelnek, melyek szerzője pálóczi Horváth Ádám, aki Zalában tartózkodott, de Somogyban is voltak birtokai, sőt Gömör vármegye közgyűlésén is különös ellenállást tanúsított. A botrányosnak nevezett ének a Stájer tánc volt. Mind a somogyi, mind a zalai alispán ártatlannak minősítette Horváthot. Jóindulatúan hallgatták ki, átgondolt védekezést készíthetett. A hivatalos leiratot kézhez kapta, másolatát Kazinczynak is elküldte. Lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832) zalai alispán a vizsgálati anyaghoz Horváth verseinek egy kis gyűjteményét is mellékelte, ezek már átírt, németellenességből kiforgatott, franciaellenesre módosított szövegek voltak. Utolsó betegsége idején, Pálóczi Horváth Ádám azonban ismét Nagybajomra tért vissza, ahol 1820. január 20-án megérezte halálát: a reggeli kávé után megilletődve mondta feleségének: "fiam bizon meghalok, nem állhatom ki ezt a világot", majd 25-én vérhányás és torokdaganat lepte meg és január 28-án meghalt. A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár sok kiadatlan munkáját őrzi. Házasságai 1793. május 11.-én elvált nejétől, Oroszy Juliannától (1766-1842), Oroszy Dániel, tótvázsonyi birtokos és Pázmándy Éva (1733-1800) lányától; de még ugyanezen év szeptember 16.-án újból megnősült, nádasdi Sárközy Istvánnak, a híres zalai alispánnak rokonhúgát vette el, nádasdi Sárközy Jusztinát. E nejétől szégyellvén a másodszori válást, csak ágytól és asztaltól szakadtak el 1808. június 16.-án. De második neje 1818. június 8.-án meghalt és az akkor már a sír szélén álló Pálóczi Horváth azon év augusztus 12-én újra hűséget esküdött kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy János magyarszékelyi református prédikátor leányának, a költői lelkű kazinczi és alsóregmeczi Kazincy Klárának (1785-1849). A Kazinczyhoz írott levelei és egyes költeményei belepillantást engednek viszonyukba. Művei Hunniás (1787) Online A lélek halhatatlansága felől való gondolatok, a mint azokat édes atyja halálakor szomorú szivvel rendbe szedhette (1788) Hol-mi (1788-1792, 1892) Magyar ódák, avagy Énekek (1788) Békesség angyala köszöntésire sümeghi banderiumnak felelettye (1790) A magyar asszonyok prókátora, a Budán öszve gyült rendekhez (1790) A férfiak felelete az asszonyokhoz. Arra a javallásra: hogy jó volna az asszonyokat is a közönséges gyülekezetekbe bébocsátani (1790) Két nagy hazafinak emlékezete (1790) Legrövidebb Nyári Éjtszaka (1791) Psychologia... (1792) Fogoly Hunyadi (1792) Fel fedezett titok (1792) Új kiadása: Budapest, Szépirodalmi, 1988. Egy nemes biztatás az hiv vitéz magyarokhoz (1796) Dunántúli verseskönyv (1802) A’ Böltsesség nagy Mestereinek A’ Szent Rend kezdetétül fogva a’ XIIdik Századig Biographiája úgy a’ mint azokat Rendel elő számlálja Hirám a’ maga idejeig; és Hiramon túl folytatja Aquinoi Tamás a’ maga életéig , kézirat, [1812] OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 1259. Ó és Új mint-egy Ötödfél-száz Énekek (1814) A tétényi leány Mátyás királynál (1816) Hyperboréi Zsenge (1817) Rudolphias (1817) A magyar Magóg pátriarkhátúl fogva I. István királyig (1817) A' magyar nyelv' dialectusairól (1821) Magyar Árion: azaz Muzsikai hang-mértékekre irott Énekek (kézirat) Sárvári járás A Sárvári járás Vas megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Sárvár. Területe 685,46 km², népessége 38 862 fő, népsűrűsége pedig 57 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én két város (Sárvár és Répcelak) és 40 község tartozott hozzá. A Sárvári járás a járások 1983. évi megszüntetéséig is létezett, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Sárvár volt. Johann Michaelis Johann Michaelis (Nagyszeben, 1813. november 9. – Alcina, 1877. június 27.) erdélyi szász evangélikus lelkész és pedagógus. Élete Apja seborvos volt. A gimnáziumot szülővárosában, felsőbb tanulmányait pedig a bécsi protestáns teológiai intézetben végezte. Visszatérte után szülővárosában 1835-ben felekezethez nem kötött felsőbb leányiskolát alapított, amelyhez 1845-ben bennlakással és élelmezéssel egybekötött intézetet csatolt. Mind a két intézet megszűnt 1849-ben, amikor vezetőjük Romániába menekült. 1838-tól a nagyszebeni ágostai evangélikus gimnázium tanára is volt és 1853-ban az ottani leányiskola igazgatója lett. Nagyszeben zenei életében is fontos szerepet játszott, különösen az 1838-ban keletkezett zeneegylet fölélesztése körül. 1849-től kezdve prédikátorként is működött. 1861. április 8-ától lelkész lett Alcinán. Művei Kleine deutsche Sprachlehre, nach Becker und Wurst bearbeitet, für Voksschulen Hermannstadt, 1840. (Újabb kiadása: Deutsche Sprachlehre für Volksschulen. Hermannstadt, 1867.). Anleitung zur Verfassung der im bürgerlichen Leben gewöhnlicher vorkommenden Aufsätze, mit besonderer Rücksicht auf das siebenbürgisch-sächische Privatrecht. Ein Handbuch für Schule und Haus. Hermannstadt, 1841. (2. jav. kiadás. Hermannstadt, 1847., 3. jav. kiadás. Hermannstadt, 1863.). Der deutsche Kinderfreund. Ein Lesebuch für Volksschulen von F. P. Wilmsen. Neue zum Gebrauche für siebenbürgische Volksschulen eingerichtete Ausgabe. Hermannstadt, 1847. Leitfaden zum Unterrichte in der Naturlehre für Anfänger. Hermannstadt, 1847. Leitfaden zum Unterrichte in der Naturgeschichte für Anfänger. Hermannstadt, 1847. (Ismét: Naturgeschichte für Volksschulen címel. Hermannstadt, 1869. és 1880.). Leitfaden zum Unterrichte in der Naturlehre für Anfänger. Hermannstadt, 1848. (Ismét: Naturlehre für Volksschulen címmel. Hermannstadt, 1868.). Soldatenlieder. Gesammelt und herausgegeben. Hermannstadt, 1849. Konfirmandenbüchlein. Ein Leitfaden bei dem Unterrichte evangelisch-lutherischer Konfirmanden. Hermannstadt, 1851. (1910-if tíz kiadást ért meg; magyar nyelven Molnár Viktor fordításában jelent meg. Brassó, 1861.). Predigt am ersten Advent-Sonntage 1858. welcher in Hermannstadt zugleich als Reformationsfest gefeiert wird, in der evangelischen Pfarrkirche A. K. zu Hermannstadt gehalten. (Zum Besten des Unterstützungsfondes für Gewerbtreibende). Hermannstadt, 1858. Oesterreichische Vaterlandskunde, mit besonderer Rücksicht auf das Kronland Siebenbürgen. Zum Gebrauche in den siebenbürgischen Volksschulen von einem praktischen Schulmanne. Zweite Auflage Mit einer Karte der österreichischen Monarchie. Hermannstadt, 1858. Festgebet zur Geburtsfeier Sr. kais. Hoheit des durchl Kronprinzen von Oesterreich Rudolph Franz Karl Joseph. Ohne Glauben gibt es keinen Frieden. Predigt. (Die eine Hälfte des Ertrages ist dem Mädchen-Schulfonde A. K., die amdere Hälfte der Unterstüztung einer armen Waise gewidmet). Hermannstadt, 1858. Von unsern Lieben in der andern Welt. Eine Gabe der Liebe für trauernde Herzen. Hermannstadt, (1859.). Predigt, gehalten am Feste Mariä Verkündigung 1860 in der evangelischen Pfarrkirche in Hermannstadt. Thema: Der wahre Schmuck christlicher Jungrauen, oder Ueber weibliche Erziehung. Der Gesammtertrag ist für die Abgebrannten in Bolkatsch bestimmt. Hermannstadt, 1860. Anleitung zur Benützung der neuen Handfiebel nach der Schreib-Lese-Methode. Zum Gebrauch in den siebenbürgischen Volksschulen. Zweite verbesserte und vermehrte Auflage. Hermannstadt, 1864. (1892-ig 13 kiadást ért meg). Rede zur Eröffnung der dritten Hauptvereins-Versammlung der Gustav Adolph-Stiftung für Siebenbürgen am 2. August 1865. Gehalten in der evangelischen Pfarrkirche A. K. zu Kronstadt … Der Ertrag ist dem Alzener Schulbaufonde gewidmet. Hermannstadt, 1865. Handbuch für Volksschulen. Erstes Heft. Die Sprachlehre. Hermannstadt, 1867. II. Heft. Naturlehre. 1869. III. Naturgeschichte. 1869. IV., V Geographie und Geschichte von Ungarn mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen. 1874. IV. Erdbeschreibung von Ungarn. 2. Auf. Neu bearbeitet von E. Albert Bielz, 1880. V. Geschichte … 3. kiadás, ujra átdolgozva. E. Alb. Bielz. 1888.). Die christliche Religion für Kinder auf Grund biblischer Erzählungen. Hermannstadt, 1869. (3. k. 1874., 6. k. U. ott, 1892.) Landwirtschaftslehre für Fortbildungsschulen. Hermannstadt, 1872. Steven Ray Nagel Steven Ray Nagel (Canton, Illinois, 1946. október 27. – 2014. augusztus 21.) amerikai űrhajós, ezredes. A kevesek egyike, aki mind a négy űrrepülőgépen teljesített szolgálatot. Felesége Linda Maxine Godwin űrhajósnő. Életpálya 1969-ben az University of Illinois egyetemen kitüntetéssel repüléstechnikai és űrhajózási diplomát szerzett. Ugyan ebben az évben a légierő tartalékos tiszti képzésén (AFROTC) repülőgép vezetői ismereteket szerzett. 1970-től az F–100 Super Sabre repülőgépre kapott kiképzést. Szolgált Angliában, Thaiföldön és hazájában. 1975-től a Légierő (USAF) berepülő pilótája. Az F–4 és az A–7D repülőgépek változatait tesztelte. 8000 órát tartózkodott a levegőben (repülő/űrrepülő). 1978-ban a California State University keretében megvédte gépészmérnöki diplomáját. 1978. január 16-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–1, STS–2 és STS–3 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. 1985-től 1995-ig az Űrrepülő Hivatal megbízott vezetője. Négy űrszolgálata alatt összesen 30 napot, 1 órát, 34 percet (721 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1995. február 28-án fejezte be. Űrrepülések STS–51–G , a Discovery űrrepülőgép 5. repülésének küldetésfelelőse. Három kommunikációs műholdat állítottak pályairányba. Egy önálló, csillagászati laboratóriumot kihelyeztek, majd visszanyertek a világűrből. Első űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 1 órát és 38 percet (169 óra) töltött a világűrben. 4 693 051 kilométert ( 2 916 127 mérföldet) repült, 112 alkalommal kerülte meg a Földet . STS–61–A , a Challenger űrrepülőgép 9. repülésének pilóta. Az első olyan Space Shuttle küldetés volt, melyet egy másik ország, Nyugat-Németország támogatott és irányított. Több mint 75 tudományos kísérletet végeztek: élettan, anyagfeldolgozás, biológia és navigáció. Egy űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 00 órát és 44 percet (168 óra) töltött a világűrben. 4 680 000 kilométert ( 2 909 352 mérföldet) repült, 112 kerülte meg a Földet. STS–37 , az Atlantis űrrepülőgép 8. repülésének parancsnoka. A legénység útnak indította a Compton űrtávcsövet . Egy űrszolgálata alatt összesen 5 napot, 23 órát és 32 percet (143 óra) töltött a világűrben. 3 952 972 kilométert ( 2 487 075 mérföldet) repült, 93 kerülte meg a Földet. STS–55 , a Columbia űrrepülőgép 14. repülésének parancsnoka. A Spacelab küldetését a DFVLR német űrügynökség szponzorálta. Az amerikai/német legénység két váltásban napi 24 órán keresztül dolgozott a tervezett 88 kísérlet elvégzésén az alábbi tudományágakban: folyadékok fizikája, anyagtudományok , élet– és biológiatudomány , földmegfigyelés, légkörfizika és csillagászat . Egy űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 23 órát és 40 percet (240 óra) töltött a világűrben. 6 701 603 kilométert ( 4 164 183 mérföldet) repült, 160 kerülte meg a Földet. Gyémánt szútra A Gyémánt szútra a mahájána Pradzsnyápáramitá, avagy a tökéletes bölcsesség szútrái egyik szútrája, amely kihangsúlyozza a nem-tartózkodás és a nem-ragaszkodás gyakorlatát. A szöveg szanszkrit nyelvű teljes címe Vadzsracchediká Pradzsnyápáramitá-szútra. A 20. század elején Stein Aurél a tunhuangi kéziratok között megtalálta a Gyémánt szútra kínai nyelvű verzióját, amelyen a 868. május 11-ei dátum szerepelt. A British Library szerint „ez számít a legkorábbi dátummal ellátott, teljességében fennmaradt nyomtatott könyvnek”. Címe A szútra legkorábbi ismert szanszkrit címe Vadzsraccsediká Pradzsnyápáramitá-szútra, amelynek hozzávetőleges fordítása „Vadzsra vágó bölcsesség tökéletessége szútra”. A magyar nyelvű, általánosan használt rövid címei a Gyémánt szútra és a Vadzsra szútra. Igen nagyra becsülik ezt a szútrát azokban az ázsiai buddhista országokban, ahol a mahájána irányzat az uralkodó. Ezekben a következő címeket használják: szanszkrit: �������������������������������, Vadzsraccsediká Pradzsnyápáramitá-szútra kínai : �����������, Csin-kang Po-cse-po-lo-mi-to Csing japán : ���������, Kongō hannya haramita kyō - rövid címe: ���, Kongō-kyō koreai : ��������, Kumgang panjabaramil kjong (Geumgang banyabaramil gyeong) - rövid címe: ���, Kumgang kjong (geumgang gyeong) mongol : Jeke kölgen szudur vietnámi Kim cương bát-nhã-ba-la-m�t-đa kinh - rövid címe: Kim cương kinh tibeti �����������������������������������������������������������������������������, wylie : ’phagsz pa sesz rab kji pha rol tu phjin pa rdo rdzse gcsod pa cses bja ba theg pa csen po’i mdo Története A szöveg teljes története nem ismert, azonban a japán tudósok általánosságban úgy vélik, hogy a Gyémánt szútra a „Pradzsnyápáramitá” irodalom keletkezésének korai időszakából való. Egyes nyugati tudós azon a véleményen van, hogy az Astaszáhaszriká Pradzsnyápáramitá-szútra a Gyémánt szútra korai változatából ered. A nyugati tudományosság korai időszakában Friedrich Max Müller értelmezte a Gyémánt szútrát. A szútra legelső kínai nyelvű fordítását egy Kumáradzsíva nevű tudós fordítónak tulajdonítják, aki az i.sz. 401-ben fordította ezt a művet. Kumáradzsíva fordítási stílusa könnyen felismerhető, nem a szó szerinti fordításra törekedett, hanem a tartalmat igyekezett átültetni gördülékeny nyelvezetbe. Az ő fordítását évszázadokon keresztül nagyra tartották és az ő munkája szerepel a tunhuangban talált tekercseken is. Kumáradzsíva után többen is megpróbálkoztak a szanszkrit szöveg lefordításával. 509-ben Bodhirucsi, 558-ban Paramártha, 648-ban Hszüan-cang és 703-ban Ji-csing ültette át a szöveget kínai nyelvre. A kínai buddhista szerzetes és utazó Hszüan-cang ellátogatott a 7. században a bamijáni (ma Afganisztán, korábban Gandhára) mahászánghika-lokottaraváda kolostorba. Az ő utazási beszámolói alapján a mai régészek rátaláltak az egykori kolostor romjaira. Feltártak itt több mahájána szútra nyírfakéregre készült kézirat maradványait, köztük a Vadzsraccshediká Pradzsnyápáramitá-szútrát (MS 2385), amely ma a Schøyen-gyűjtemény részét képezi. Ezt a kéziratot szanszkrit nyelven írták, díszes gupta írással. Ugyan ez a szanszkrit kézirat tartalmazza a Gyógyító Buddha szútrát (Bhaisadzsjaguruvaidúrjaprabhárádzsa-szútra) is. A Gyémánt szútra új kultúrát hozott létre, amely előtt hódoltak és amelyhez számtalan szövegmagyarázatot készítettek a kelet-ázsiai buddhista országokban. A Tang-dinasztia uralmának végére (907) már több mint 800 ilyen szövegmagyarázat készült csak Kínában. Ezek közül az egyik legismertebb a csan buddhista iskola hatodik patriarchája, Huj-neng által készített Alapvetések könyve. Tartalma és tanításai A Gyémánt szútra, sok más buddhista szútrához hasonlóan, az „Így hallottam” vagy „Magam hallottam egy alkalommal” (szanszkrit: eva� majá srutam) felvezetéssel kezdődik . A szútrában Buddha a napi élelemszerző alamizsna körútjáról visszatérve leül egy párnára. Ekkor érkezik hozzá egyik tanítványa, Szubhúti, akivel beszélgetést folytatnak az észlelés természetéről, kérdés-felelet formában. Buddha gyakran mond paradoxonnak tűnő állításokat, mint például „Szubhuti, azok, akikre te hivatkozol, valójában nem élőlények, de nem is nem-élőlények. Miért? Azért, mert az »élőlény« kifejezés csupán egy név.”. Úgy tartják, hogy Buddha abban segített Szubhútinak, hogy megértse a valóság természetét, hogy az nem érthető meg szavak által, amelyek csupán elnevezések. Buddha kiemelte, hogy a formák, a gondolatok és a koncepciók végső soron illuzórikusak, a megvilágosodás ezeken keresztül nem ragadható meg, azokat félre kell tenni. Hszing Jun Gyémánt szútrához írt szövegmagyarázatában négy fő pontot emel ki: az énhez való ragaszkodás nélküli adás cselekedetét, a mások megszabadítása az énhez és a máshoz való ragaszkodás nélkül, a ragaszkodás nélküli életvitel, és megvalósítás nélküli gyakorlás („ha tudatát nem befolyásolják az érzéki világ által keltett elképzelések”). A tanításban Buddha többször megismétli, hogy aki képes megjegyezni és elméjében tartani akár csak négy sort, az mérhetetlen érdemeket szerez. A 26. szakasz egy négysoros költeménnyel végződik: A tunhuangi nyomtatás A British Library-ban őriznek egy fablokkal nyomtatott könyvet, amely ugyan nem a legrégibb nyomtatott könyv a világon, viszont a legkorábbi dátummal ellátott, nyomtatott könyv a történelemben. A rendkívül finom megmunkálású könyv tanúsága szerint a könyvnyomtatásnak már akkor is komoly múltja létezett. A létező másolat egy hozzávetőleg 5 méteres tekercs . Stein Aurél régész talált rá a szövegre 1907-ben, aki egy a Mokao-barlangokat (más néven „Ezer buddha-barlangok” Tunhuang város közelében) őrző szerzetestől vásárolta meg. A szöveg végén elhelyezett kolofon belső részén a következő szöveg található: Ez mintegy 587 évvel korábban volt, mint Gutenberg első Biblia nyomtatása. 2010-ben Frances Wood író és történész a könyv helyreállításán dolgozott. A British Library internetes oldalán ma a teljes szöveg szabadon hozzáférhető. Berceli Béla Berceli Béla (Újpest, 1905. március 26. – Budapest, 1986. augusztus 31.) munkásmozgalmi aktivista, eszperantista, a Magyar Néphadsereg tábornoka, gazdasági vezető. Élete és munkássága 17 éves korában, 1922-ben egyszerre kapcsolódott be a munkásmozgalomba és az eszperantista mozgalomba. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete (MEME) 8. számú, újpesti csoportjának alapító tagja lett, majd titkára volt 1931-ig. 1923-tól a vasas szakszervezetnek és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP) is tagja volt. 1936-39-ben bátyja, Bleier Vilmos mellett dolgozott a Literatura Mondo kiadóban. 1944-ben munkaszolgálatra vitték, de a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom puccsa idején megszökött. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. Üzemi bizottsági elnök lett, majd 1948-ban rövid ideig gyárigazgató volt. Továbbra is aktívan részt vet az eszperantista mozgalomban. 1946-47-ben a MEME titkára volt, 1947-48-ban a Magyar Országos Eszperantó Egyesület főtitkára volt. 1947-49-ben ő adta ki a Literatura Mondo című eszperantó folyóiratot. 1948 végétől katonai szolgálatot teljesített hadnagyként, majd 1950-től a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott vezérőrnagyi rangban, 1956-ban a honvédségtől nyugállományba került. 1956-64-ben a hadiipari jelentőségű Orion gyár, majd 1964-69-ben a gödöllői Ganz Árammérőgyár igazgatója volt. 1965-74 között a Magyarországi Eszperantó Szövetség főtitkára volt. Forrás Magyar Életrajzi Lexikon Fellner Frigyes Németvölgyi Fellner Frigyes (Pest, 1871. július 11. – Mauthausen, 1945. február 13.) közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, felsőházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Élete A gimnázium befejezése után jogot végzett Budapesten, már fiatalon megtanult németül és franciául. 1894-ben az államtudományok doktora, 1896-ban jogtudományi doktor lett; 1897 ügyvédi oklevelet is szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. 1895-ben került a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt.-hez. Elnöki titkárként, 1904-től pedig a bank vezértitkáraként dolgozott; 1906-ban igazgatóhelyettes, 1910-ben igazgató, 1914-ben ügyvezető igazgató lett. 1919-től vezérigazgató-helyettes is volt. Banki gyakorlati munkája mellett széles körű tudományos és oktatói tevékenységet fejtett ki. 1901-től 1905-ig a Budapesti Kereskedelmi Akadémia nemzetgazdaságtan és pénzügytani tanszékén tanított. 1903-tól a budapesti magyar királyi tudományegyetem jog- és államtudományi karán agrárpolitikából magántanári képesítést nyert, 1914-ben ugyanott egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott; 1920-tól a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem Közgazdasági Karán tanított. Az 1921-1922-es tanévben a Közgazdasági Kar első dékánjává választották, ezért és tudományos munkásságának biztosítása végett banki állásáról lemondott. 1934-ben a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem prorektorává választották. Több gazdasági bizottság munkájában vett részt, 1919-ben a béketárgyalások pénzügyi előkészítését végző bizottság elnökévé nevezték ki. 1917-ben közgazdasági munkásságáért a király nemességet és a „németvölgyi” nemesi előnevet adományozta neki. A Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben levelező, 1936-ban rendes tagjává választotta. 1927-ben a felsőház póttagja, a képviselőnek megválasztott gróf Teleki Pál lemondásakor pedig automatikusan a felsőház tagja lett. Több hazai és külföldi (főként francia) tudományos társaság tagja volt; a Magyar Jogászegylet tiszteletbeli tagjává választotta, 1909-től részt vett a Közgazdasági Társaság irányításában. Szintén 1909-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet (Institut International de Statistique) rendes tagjai közé fogadta. Utolsó éveinek esetleges munkásságáról nincsenek adatok. Valószínűleg a zsidótörvények rá is vonatkoztak, ezért oktatói és publikációs tevékenysége is lehetetlenné vált. Közvetlenül az ország német megszállása, 1944. március 19. után hurcolták el, és a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg. Barátja és munkatársa, Éber Antal a Közgazdasági Szemle 1946 októberi számában írt róla nekrológot. Munkássága Tudományos kutatásaival három nagy területen: a nemzeti vagyon számítás, a nemzeti jövedelem számítás, valamint a fizetési mérleg és a pénzügystatisztika témakörökben alapozó munkásságot fejtett ki. Közgazdász-statisztikai kutatási eredményei annál inkább jelentősek, mivel azokat nem a statisztikai hivatal munkatársaként, hanem teljesen egyéni úton érte el. Első komolyabb munkáját (A nemzeti vagyon becslése, 1893) még egyetemistaként írta és rögtön jutalomban részesítették. Következő nagyobb munkája az MTA jutalmát érdemelte ki (A járadékbirtokok rendszere és alkalmazása Magyarországon, 1900), és több későbbi írása is akadémiai díjban részesült. Az MTA megbízásából írta A nemzetközi fizetési mérleg és alakulása Magyarországon (1908) című dolgozatát. Már előtte elkészítette a nemzeti vagyon becslésével, illetve a nemzeti jövedelem becslésével foglalkozó tanulmányait. Ez irányú kutatásait elmélyítve írta és tartotta meg Ausztria és Magyarország nemzeti jövedelme című akadémiai székfoglalóját 1916-ban, jóval később pedig a trianoni békeszerződés utáni országra vonatkozó tanulmányait (Csonka-Magyarország nemzeti vagyona, 1929; Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme, 1930). „Az 1945-ben végzett országos kárstatisztikai felvételnek nem volt más összehasonlítási és viszonyítási alapja, mint a Fellner által 1929-ben Csonka-Magyarországra készített becslése.” A fizetési mérleggel foglalkozó első tanulmányát szintén az akadémia megbízásából írta (A valuta rendezése Magyarországon, különös tekintettel a készpénzfizetések megkezdésére, 1911). Az első világháború után a Nemzetközi Statisztikai Intézet részére francia nyelven készítette el nagy jelentőségű munkáját 1923-ban, mely A mai Magyarország nemzetközi fizetési mérlege címen magyarul is megjelent. Tevékenysége ennél sokrétűbb volt. Foglalkozott a pénzrendszer reformjával, az agrárpolitika és a gazdasági válság kérdéseivel. Tagja volt a Közgazdasági enciklopédia (1929-1931) szerkesztő bizottságának. Cikkeket írt a Közgazdasági Szemlébe, a Statisztikai Közleményekbe, a Budapesti Szemlébe és külföldi szakmai folyóiratokba is. Munkái A nemzeti vagyon becslése (Bp., 1893) A járadékbirtokok rendszere és alkalmazása Magyarországon (Bp., 1900; Berlin, 1905) A nemzetközi fizetési mérleg és alakulása Magyarországon (Bp., 1908) La dette hypothécaire et les charges publiques des immeubles en Hongrie (Paris, 1909) A valuta rendezése Magyarországon, különös tekintettel a készpénzfizetések megkezdésére (Bp., 1911) Ausztria és Magyarország nemzeti vagyona (Bp., 1913) Ausztria és Magyarország nemzeti jövedelme. Székfoglaló (Bp., 1916) A mai Magyarország nemzetközi fizetési mérlege (Bp., 1924) A pénzrendszer reformja Magyarországon (Budapesti Szemle. 201. 1925) A földbirtokreform finanszírozása Magyarországon (Budapesti Szemle. 211. 1928) Csonka-Magyarország nemzeti vagyona] (Bp., 1929) Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme] (Bp., 1930). Távolkelet közlekedésügye (Bp., 1932) A Friend in London Az A Friend In London egy dán együttes, akik Dániát képviselték a 2011-es Eurovíziós Dalversenyen Düsseldorfban. A csapat tagjai: Tim Schou (vokál/gitár), Sebastian Vinther (gitár/vokál), Aske Damm Bramming (basszus/vokál), és Esben Svane (ütős/vokál). A zenekar 2005-ben alakult egy vostrupi bentlakásos iskolában, és már turnéztak Kanadában is. A 2011. február 26-án rendezett dán nemzeti döntőt, a Dansk Melodi Grand Prix-t Ők nyerték meg a New Tomorrow című dalukkal, amivel elnyerték a jogot, hogy képviseljék hazájukat a 2011-es Eurovíziós Dalversenyen. Düsseldorfban a dalverseny döntőjében ötödikek lettek. Amerikai eszkimó kutya Az amerikai eszkimó kutya (toy American Eskimo) egy angol fajta. Történet Kialakulása az 1900-as évekre tehető. A német spiccből kialakított fajta. Az amerikai tenyésztők az egyszínű, fehér példányokat részesítették előnyben, így ennek a színváltozatnak tiszta vonalban való előállításra törekedtek. Három méretben tenyésztik. Tekintet nélkül a méretre mindhármat egy standard szerint értékelik. Külleme Marmagassága 28-31 centiméter, tömege 3-5 kilogramm, de a leírás a toy típusra vonatkozik. Pofája, szőrzete, farka a spiccekéhez hasonló. Rókára emlékeztető, hegyes orra és felálló füle van. Zászlós farka hátára kunkorodik. Szőrzete hosszú és sűrű. Kis termete ellenére erőteljes testalkatú, izmos, háta széles és erős. Leggyakrabban egyszínű fehér, ritkán krémszínű. Jelleme Természete engedelmes és ragaszkodó. Wüstenrot Wüstenrot németországi település a Mainhardti-erdőben, körülbelül 6.600 lakossal, akiknek mintegy fele a településhez tartozó kisebb községekben él. Wüstenrot az alapítási helye és a névadója egy Európa több országában is közismert, 1921-ben alapított lakástakarékpénztárnak (Wüstenrot Bausparkasse). Földrajza Elhelyezkedése Wüstenrot a Mainhardti-erdő területén található, a heilbronni kerület délkeleti részén. A település vízfolyásainak többsége a Rot, egy részük a Brettach patakot táplálja, mindkét vízfolyás a Kocher folyóba ömlik. Wüstenrot szomszédos települései (nyugat felől indulva, az óramutató járása szerint): Beilstein, Löwenstein, Bretzfeld, Mainhardt, Großerlach, Spiegelberg és Oberstenfeld. A község öt nagyobb (korábban független önkormányzatiságú) településből és számos kisebb lakott helyből áll. Az öt nagyobb település: Wüstenrot, Finsterrot, Maienfels, Neuhütten és Neulautern. A kisebb lakott helyek közé tartozik Weiler, Bernbach, Greuthof, Hasenhof, Schmellenhof, Spatzenhof, Stangenbach, Stollenhof, Weihenbronn, Chausseehaus, Hals, Horkenbrück, Lohmühle, Berg, Binsenhof, Dörfle, Weiler Berg, Busch, Kreuzle, Oberheimbach, Ochsenhof, Schweizerhof, Walklensweiler, Blindenmannshäusle, Happbühl, Bärenbronn, Kühhof, Lauxenhof, Plapphof, Altlautern, Buchenbach és Lautertal. 2006 végén a település hivatalos lélekszáma 4.971 fő volt, akik közül 2.952 lakott Wüstenrotban, 1.675 fő Neuhüttenben, 1.098 fő Maienfelsben, 605 Neulauternben és 467 Finsterrotban. Története A római korban a mai település közelében húzódott a germániai limes, de maga a környék vélhetően nem volt lakott. A községre vonatkozó első említés 779-ből való, magának Wüstenrotnak a nevét 1325-ben említették először okiratban. A XI.-XII. században a környék a Löwenstein grófok birtokrészéhez tartozott, majd 1277 után a Hohenlohe család birtokolta. A XIV. században bukkan fel a település történetében a Maienfels család, amelyről a Brettach patak fölött magasodó, ma is látható vár a nevét vette. A XVI. századtól kezdtek üveget gyártani a környéken, az itt található nagy mennyiségű fa, mint fűtőanyag felhasználásával, erre ma is több helynév utal (pl. Neuhütten). A harmincéves háború egész Württemberg tartományt igen súlyosan érintette, ekkor Wüstenrot lakosságszáma is hozzávetőleg a korábbi felére csökkent. 1772/73 körül különös "ezüstláz" tört ki Wüstenrotban és környékén, miután egy természettudományos érdeklődésű, magas rangú egyházi személy, Friedrich Christoph Oetinger ércmintákat gyűjtött a község határában, melyekről egy önjelölt szász "bevizsgáló" szerencselovag elhitette vele, hogy magas ezüsttartalmúak, és rávette, hogy bányát nyisson ennek kitermelésére. A könnyen megszerezhető ezüst híre sokakat megtévesztett, köztük tisztek, katonák is voltak, sőt Friedrich Schiller költő apja, Johann Kaspar Schiller is a becsapottak között volt. A Riedel nevű csalót végül 1773 második felében letartóztatták, a Silberstollen nevű, két vágattal rendelkező bányát pedig – miután egyértelművé vált, hogy kevéske rézen kívül mást nem rejt itt a föld mélye – felhagyták, vágatait pedig nagyrészt betömték. Az egykori bánya 1986 óta védett természeti emlék. Az 1973-as közigazgatási és önkormányzati reform eredményeként, 1974-ben több szomszédos település egyesülésével jött létre a mai Wüstenrot, ennek érdekessége, hogy az egyesülő öt község korábban három járáshoz tartozott: Neuhütten és Maienfels Öhringenhez, Wüstenrot és Neulautern Heilbronnhoz, Finsterrot pedig Schwäbisch Hallhoz. Az újonnan létrejött önkormányzat a heilbronni járás része lett, a községházát pedig a terület földrajzi középpontja közelében, Weihenbronn településrészen, a térségen áthaladó (Weinsberget Mainhardttal összekötő) 39-es számú főközlekedési út mentén építették fel. Az egyesített település névadásánál sok vita zajlott ugyan, főleg Neuhütten és Wüstenrot között, végül a Wüstenrot győzedelmeskedett, figyelembe véve a lakosságszám mellett azt is, hogy a Georg Kropp által 1921-ben itt alapított lakástakarékpénztár eddigre már meglehetősen jó csengést szerzett ennek a településnévnek. Vallások Wüstenrot lakossága nagyrészt evangélikus, Finsterrot kivételével mindegyik nagyobb községrész önálló egyházközségnek számít és rendelkezik saját evangélikus templommal. Az Egyesült Metodista Egyháznak Wüstenrotban és Neuhüttenben van temploma. A helyi katolikusok Affaltrach egyházközséghez tartoznak, de Neuhüttenben templomuk is van. Jelen vannak még a településen kisebb egyházi közösségek is. Közélet Polgármester 1974–1990: Ernst Schlagenhauf 1990–2006: Roland Awe 2006–2014: Heinz Nägele 2014– : Timo Wolf Partnerközség Magyarország , Solymár . Wüstenrot 1989-ben lépett partnerkapcsolatba Solymárral , tekintetbe véve, hogy a második világháború után, 1946 április második felében közel 2000 solymári lakost telepítettek ki Németországba, és a kitelepítettek jelentős részét a heilbronni és a schwäbisch halli járásba, sokukat pedig konkrétan a mai Wüstenrotot alkotó, akkor még különálló településekre (legnagyobbrészt Neuhüttenbe) költöztették. Kultúra Wüstenrot régi tanácsházának épületében található a település mai múzeuma, amelynek gerincét egy helytörténeti gyűjtemény adja, de kapcsolódik hozzá egy, az üveggyártás történetét bemutató gyűjtemény, valamint egy, a magyarországi partnerkapcsolat relikviáit bemutató kisebb kollekció is. Található a közelben egy másik múzeum is, amely a wüstenroti alapítású lakástakarékpénztár történelmét mutatja be. Wüstenrot központjának talán legjellegzetesebb épülete a Szent Kiliánról elnevezett evangélikus templom, amely mai formáját az 1732-ben végrehajtott bővítés eredményeként nyerte el, és Wüstenrot főterének közelében fekszik a település művelődési központja is. Igen népszerű látnivaló még a maienfelsi várkastély, amely ma is lakott, de a tulajdonosok (a XVII. század óta itt élő Gemminis bárói család jelenlegi tagjai) engedélyével, korlátozottan (vezetéssel), a várban található evangélikus templom pedig szabadon látogatható. Érdekesség, hogy a várban – egy bérelt helyiségben – helyezkedik el Wüstenrot házasságkötő terme is, amely ideális helyszín a romantika kedvelői számára. Ismert emberek, akik a településhez kötődnek Georg Kropp ( 1865 – 1943 ), a Wüstenrot Lakástakarékpénztár alapítója. Ernst Kretschmer ( 1888 – 1964 ), német pszichiáter Las Valeras Las Valeras település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Las Valeras Cuenca, Olmeda del Rey, Chumillas, Piqueras del Castillo, Hontecillas, Valverde de Júcar, Albaladejo del Cuende, La Parra de las Vegas és Valdetórtola községekkel határos. Lakosainak száma 1547 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat Az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlése 1998. december 9-én fogadott el, előírja, hogy az emberi jogok helyzetének javítására tett törvényes erőfeszítéseik jegyében "az államok kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést annak biztosításáért, hogy az illetékes hatóságok minden erőszaktól, fenyegetéstől, megtorlástól, tényleges vagy elvi hátrányos megkülönböztetéstől, nyomásgyakorlástól és minden más önkényes cselekvéstől megvédjék" az emberi jogok védelmezőit. A nyilatkozat célja, hogy elismerje az emberjogi aktivisták, köztük jogászok, újságírók és szakszervezeti tisztségviselők munkáját. Története A nyilatkozatot Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata 50. évfordulójának kapcsán fogadták el, és közel két évtizedig tartó tárgyalássorozat kellett hozzá. A téma első ízben az ENSZ Emberjogi Bizottságának az 1980/23. számú határozatában jelent meg, amely felhívta a kormányokat, hogy „bátorítsák és támogassák az egyéneket és társadalmi szervezeteket jogaik és felelősségek gyakorlásában, hogy elősegítsék az emberi jogok érvényesülését.” Tartalma A bevezetés elismeri „az egyének, csoportok és egyesületek értékes munkáját, amellyel hozzájárulnak az emberi jogok elleni sérelmek tényleges megszüntetéséhez.” A második rész húsz cikkelyből áll, amelyek közül az első elismeri minden személynek azt a jogát, hogy „egyénileg vagy másokkal társulva elősegítse az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét nemzeti és nemzetközi szinten.” Az egyes államok elsődleges felelőssége, hogy megvédje, támogassa és működésbe hozza az emberi jogokat. Afanaszjevói kultúra Az afanaszjevói kultúra késő rézkori, kora bronzkori régészeti kultúra volt a Balkas-tó és a Bajkál közötti területen az Altaj északi oldalán, az Ob és a Jenyiszej felső folyása környékén a sztyeppe és az erdős sztyeppe övezetben i. e. 2300–1500 között. Más források az i.e 3300-2500 közötti időszakot adják meg. Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület területén ez volt az első termelő, földművelő–állattenyésztő kultúra. Néhány régész úgy gondolja, hogy genetikusan kapcsolódott a kelet-európai Jamna (gödörsíros)-kultúrához, a tokhárok keleti vándorlásához kötik létrejöttét mások azonban ezt a kapcsolatot nem látják elég megalapozottnak. A Jamna-kultúrából származó Andronovói kultúracsalád terjeszkedésével a Fjodorovo-kultúra váltotta fel. Mezőgazdaság Az Altaj vidékén ez volt az első termelő, földművelő-állattenyésztő kultúra. Népessége búzát, árpát termesztett, kecskét, juhot, marhát, baktriai tevét és lovat tartott. Mindezekkel valószínűleg ők ismertették meg Észak-Kína népességét, mert az észak-kínai nyelvi terminológiák mindezekre egy indoeurópai nyelvből, valószínűleg a tokhárokéból származnak. A lovakat étkezési célból tartották, kocsijaik elé bikákat és ökröket fogtak. Kézművesség Európai típusú textíliákat gyártottak, amelyekből sztyeppei típusú kaftánokat készítettek. A keréken való szállítást és közlekedést, valamint a fémművességet valószínűleg ők hozták és vitték tovább Észak-Kínába a nyelvi kölcsönszavak tanúsága alapján. A kocsikerekeik tömörek voltak, a kocsikat még nem lovak, hanem ökrök vagy bikák húzták. Body Moves (DNCE-dal) A Body Moves című dal az amerikai DNCE csapat 2016. szeptember 30-án megjelent kislemeze az azonos címet viselő DNCE című stúdióalbumról. A dalt Joe Jonas írta Rami Yacoubbal, illetve Albin Nedler és Kristoffer Fogelmark is közreműködött a dalban, és a produceri munkákban. A dalt a Republic Records kiadó jelentette meg. Videoklip A promóciós videoklipet 2016. október 11-én mutatták be, melyet Hannah Lux Davis rendezett. A videót a kritikusok provokatívként jellemezték, mivel Charlotte McKinney a zenekar tagjaival, és az alig öltözött táncosokkal flörtöl. Élő bemutató 2016. augusztus 26-án a csapat fellépett a The Today Show című reggeli műsorban, ahol előadták a Cake By The Ocean és a Toothbrush dalokat. Lehorgonyzási heurisztika A lehorgonyzási heurisztika egy érvelés- és döntéselméleti fogalom. Egy előre megadott kezdőértékhez való túlzott ragaszkodást jelent, hasonló jelenség mint a konzervativizmus. Téves és veszélyes merevség. Lehorgonyzási heurisztika A lehorgonyzási heurisztika arra indítja az embereket, hogy döntési szituációban (lehorgonyozva önmagukat) egy referencia-pontot fogadjanak el, és aztán ehhez igazítsák későbbi megoldási javaslataikat, még akkor is, ha a horgonyvetés helye nem alkalmas a kikötésre, vagyis a probléma megoldására. A horgonyok számtalan alakot ölthetnek. Lehetnek látszólag ártatlanok, mint egy ember öntudatlan megjegyzése, vagy egy újsághír, de lehetnek ártalmas előítéletek is, sztereotípiák. Sokszor kötődnek múltbeli eseményekhez vagy például a statisztikai hivatal által előre jelzett trendekhez. Egy termék piacra dobásakor tipikus horgony az elmúlt évek értékesítési adatainak tanulmányozása. Kiváló taktikának számít a partner gondolatainak horgonyra vetése alkuhelyzetben, például egy szolgáltatás árának meghatározásakor. A megrendelő gondolkodását legtöbbször behatárolja az eredeti ajánlat, és sokkal többet fizet a szolgáltatásért, mint amennyire feltétlenül szüksége volna. Lehorgonyzási heurisztika bemutatása kísérlettel A horgony hatás bemutatására jó példa az alábbi kísérlet: kérjük meg munkatársainkat, hogy becsüljenek meg különböző mennyiségeket, például valamelyik ország lélekszámát. Kérdezzük meg, hogy Franciaország lakossága nagyobb-e, mint 40 millió? és hogy mekkorára becsülik Franciahon népességét? A kollégák egy csoportját azonban így faggassuk: Franciaország lakossága nagyobb-e, mint 100 millió? Kutatók már nagyon sokszor elvégezték ezt a kísérletet, és kivétel nélkül minden esetben a második csoport több millióval nagyobb számot mondott, mint az első. Ezt az általános és veszedelmes jelenséget nevezik lehorgonyzásnak. Sok helyzetben az emberek aránytalanul nagyobb súlyt adnak az első megszerzett információnak, így első benyomásaik röghöz kötik a rákövetkező gondolatokat és véleményeket. Különböző kiindulópontok eltérő becsléseket nyújtanak, amelyek torzítanak a kezdeti irányba. A lehorgonyzás elkerülése Amennyiben tisztában vagyunk a horgonyok veszélyeivel, bizonyos óvintézkedésekkel csökkenthetjük azok befolyását. Az alábbi szempontokat célszerű szem előtt tartanunk: Használjunk többféle kezdőpontot és megközelítést ahelyett, hogy az első eszünkbe ötlőhöz ragaszkodnánk. Gondoljuk át a problémát magunkban, mielőtt másokkal konzultálnánk. Gyűjtsünk össze sok információt lehetőleg minél több forrásból, ezzel tágítsuk látókörünket, tereljük új irányba gondolatainkat. Ha segítséget kérünk másoktól, óvakodjunk tanácsadóink lehorgonyzásától, ne sugalljuk nekik elgondolásainkat, becsléseinket. Tárgyaláskor figyeljünk oda arra, hogy partnerünk első ajánlata ne horgonyozzon le bennünket, ugyanakkor törekedjünk arra, hogy saját előnyünkre használjuk ki a lehorgonyzás eszközét. Felhasznált irodalmak A jó coach munkája - ontológiai coaching módra - Dr. Kollárné Déri Kriszti - 2009 - http://www.csaladinet.hu/hirek/csaladi_temak/felnott_temak/13333/a_jo_coach_munkaja_-_ontologiai_coaching_modra http://pszichologus.freeblog.hu/archives/2008/08/29/A_jovo_elorejelezhetetlensege/ http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=145 Nora Salinas Nora Salinas (eredeti neve: Alicia Nora Ortiz Salinas) (Monterrey, Új-León, Mexikó, 1976. június 7. –) mexikói színésznő , modell. Élete Monterreyben született, szerény körülmények között nőtt fel 5 testvérével (Rodolfo, José Luis, Natalia, Gisela, Karla) együtt az amerikai határon fekvő Reynosa városában. Karrierje 1993-ban kezdődött, amikor megnyerte a Miss Taumaulipas címet, majd bekerült a Miss Mexikó verseny döntőjébe is ugyanebben az évben. Színészi karrierje 1994-ben kezdődött egy epizódszereppel. 1996-ban kapta első komolyabb sorozatszerepét, és ebben az évben bezsebelte az El Rostro del Heraldo díjat is. 1997-ben megkapta eddigi talán legnagyobb szerepét az Esmeraldában, ahol Gracielát alakította, majd egy újabb áttörést jelentő szerepet kapott a Rosalinda című sorozatban. Hírbe hozták Fernando Colungával és Chantal Andere testvérével is, de ezek később csak pletykának bizonyultak. 2002-ben hozzáment Miguel Borbollához, és megszületett első gyermeke José Miguel is ugyanebben az évben. A pár végül 2004-ben elvált. 2010 augusztusában lánya született, akit a Scarlett névre keresztelt. Telenovellái El bienamado ( 2017 )... Dulcina Samperio Amores con trampa ( 2015 )... Estefany Del Real La Malquerida ( 2014 )... Juliana Salmerón de Palacios La tempestad (A vihar) ( 2013 )... Rebeca "Becky" Un refugio para el amor ( Menekülés a szerelembe ) ( 2012 )... Aurora Talancón de Linares Como dice el dicho ( 2011 )... "quien mucho amenaza..." Elena Tiempo final ( 2009 )... Cristina Sarmiento Atrévete a soñar ( 2009 )... Nora Salinas (önmaga) Fuego en la sangre ( 2008 )... Sara "Sarita" Elizondo Acevedo Amor sin maquillaje ( 2007 )... Adriana Destilando amor ( Szerelempárlat ) ( 2007 )... Karen La fea más bella (Lety, a csúnya lány) ( 2006 )... Carolina Ángeles Carvajal Sueños y caramelos ( 2005 )... Lupita Amy, la niña de la mochila azul ( 2004 )... Emilia Álvarez de la Vega Navidad sin fin ( 2001 )... Alejandra María Belén ( 2001 )... Ana del Río Carita de ángel ( 2000 ) ... Estefanía Gamboa Larios "Tía Pelucas" DKDA Sueños de juventud ( 2000 ) ... Leticia del Rosal Rosalinda ( 1999 ) ... Fedra Pérez Romero Esmeralda ( 1997 ) ... Graciela "Gracielita" Peñarreal Linares vda. de Valverde Confidente de secundaria ( 1996 )... Bianca Agujetas de color de rosa ( 1994 )... Jessica Mumor Mumor egykor önálló község, 1965 óta Lenti városrésze. Fekvése Lentitől 2 km-re északkeletre, a 75-ös főút mellett fekszik. Története Vályi András szerint „Magyar falu Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Lentihez közel, és annak filiája, határja néhol tsekélyes, réttye jó, földgye sovany, legelője elég, fája van tűzre, Kerka vize határját mossa.” Fényes Elek szerint „Mumor, magyar falu, Zala vmegyében, 118 kath. lak. F. u. herczeg Eszterházy. Ut. p. A. Lendva.” 1965-ben csatolták Lentihez. Sport Mumor SE Nevezetességek Törpe csárda Tömegközlekedése Mumort Lenti helyi autóbuszjáratai közül az 1-es, 90-es és 94-es autóbuszvonalai érintik. A járatokat az ÉNYKK üzemelteti. A Csömödéri Állami Erdei Vasút legközelebbi megállóhelye Lentiszombathely - Mumor. 2010-es alpesisí-világkupa – női összetett A 2010-es alpesisí világkupa – női összetett végeredménye. Forrás FIS: Alpine World Cup 2010 ladies' overall standings (A FIS honlapján az idényzáró csapatversenyen szereplő országok is szerepelnek a listán, ez okozza a helyezési számok eltérését.) 4-nitro-klórbenzol A 4-nitro-klórbenzol szerves vegyület, képlete ClC6H4NO2. Halványsárga színű szilárd anyag. Iparilag más vegyületek és készítmények gyártására használják, beleértve a gumiban lévő antioxidánsokat. Izomerjei a szintén ClC6H4NO2 képletű 2-nitro-klórbenzol és a 3-nitro-klórbenzol. Előállítása Iparilag klórbenzol nitrálásával készül: A reakcióban 2- és a 4-nitro izomer is képződik, körülbelül 1:2 arányban, ezeket desztillációval választják el. Elsőként Holleman és munkatársai állították elő 4-bróm-klórbenzol nitrálásával. Felhasználásai A 4-nitro-klórbenzolból számos vegyület származtatható. Nitrálással 2,4-dinitro-klórbenzol és 3,4-dinitro-klórbenzol keletkezik. Vassal történő redukálása során 4-klóranilin képződik. A vegyületben a nitrocsoport elektronvonzó természete a benzolgyűrűt képessé teszi a nukleofil aromás szubsztitúcióra, amire a többi hasonló klórbenzol nem képes. Az erős nukleofilek, például a hidroxid, metoxid illetve amid hatására a klorid kicserélődik, így rendre 4-nitrofenol, 4-nitroanizol, illetve 4-nitroanilin keletkezik. Másik fontos felhasználása a 4-nitro-klórbenzolnak, hogy ha anilinnel kondenzálják, 4-nitro-difenil-amint kapnak. A nitrocsoport reduktív alkilezése másodrendű aril-amidokat ad, melyek hasznos antioxidánsok a gumigyártás során. Tökölyanum A Tökölyanum (Budapest V. kerülete, Veres Pálné utca 17–19.) Tököly-Popovics Száva (1761–1842) alapítványaként a pesti egyetemen tanuló szerb fiúhallgatók számára létrejött nevelőintézet 1838-ban. Vagyonát kezdetben az 1825-ben alakult egyesület a Matica Srpska, 1877-től a pesti görög-keleleti hitközség, 1900-tól az erre a célra felállított szerb bizottság kezelte. Az 1952-ben államosított működéséig több mint négyszáz, főleg hazai szerb fiatal szerzett diplomát pesti egyetemeken és főiskolákon bölcsészettudományi, jogi, mérnöki, orvosi vagy képzőművészeti szakokon.E kollégium falai között kapott helyet az 1860-as években a Preodnica (Előőrs) irodalmi társaság és itt működött a Matica srpska. 1996-ban a magyar kormány visszaadta a Budai Püspökségnek az épületet, így az alapítvány újra tudta kezdeni a munkát. Az épület története Az épület története három domborműnek köszönhetően a homlokzatról is leolvasható. Az első dombormű az 1790-ben Temesváron tartott egyházi és politikai kongresszust mutatja, ahol Tököly Száva is szót emelt a szerb egyházi jogok törvénybe iktatása mellett. A második a Tökölyanum alapítását ábrázolja: azt a pillanatot, amikor Tököly a szerb polgárok és az egyház képviselőinek jelenlétében bevezeti első ösztöndíjasait az újonnan emelt kollégiumba. A harmadik az új épület 1907-es avatását ábrázolja, melyet már Fellner Sándor tervei alapján építettek. Martinsheim Martinsheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 979 fő (1987. május 25.). Vöröskabátos rigó A vöröskabátos rigó (Turdus rufopalliatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén honos. Alfajai Turdus rufopalliatus grisior Turdus rufopalliatus interior Turdus rufopalliatus rufopalliatus Megjelenése Testhossza 21,5-24 centiméter, testtömege 74 gramm. Galamb Ferenc Galamb Ferenc (Makó, 1892. november 12. – Makó, 1960. február 6.) magyar országgyűlési képviselő. Életpályája Hat elemit végzett. 1906–1909 között tanoncként dolgozott. Az 1920-as, 1930-as években "párton kívüli" listavezető volt. 1944. november 20-án a képviselő-testület tagja lett. 1944. december 17-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett. 1944 után nem vett részt a politikában. Családja Szülei Galamb István és Panyor Katalin voltak. 13-an voltak testvérek. 1919-ben házasságot kötött Görbe Juliannával. Később Engedi Julianna élettársa volt. Bajorország vasútvonalainak listája Ez a lista a németországi Bajorország tartomány vasútvonalait sorolja fel ábécé sorrendben. A lista nem teljes. Vasútvonalak Aalen–Donauwörth-vasútvonal Allgäubahn Augsburg–Buchloe-vasútvonal Ammerseebahn Mering–Weilheim-vasútvonal Außerfernbahn Bamberg–Hof-vasútvonal Bayerische Oberlandbahn Bayerische Waldbahn Bayerische Zugspitzbahn Biessenhofen–Füssen-vasútvonal Bobingen–Landsberg am Lech-vasútvonal Buchloe–Memmingen-vasútvonal Donautalbahn Feucht–Altdorf-vasútvonal Filzenexpress Freilassing–Berchtesgaden-vasútvonal Fuchstalbahn Gräfenbergbahn Grafing–Wasserburg-vasútvonal Günzburg–Mindelheim-vasútvonal Hannover–Würzburg nagysebességű vasútvonal Holzkirchen–Rosenheim-vasútvonal Immenstadt–Oberstdorf-vasútvonal Ingolstadt–Treuchtlingen-vasútvonal Tutzing–Kochel-vasútvonal Landsberg am Lech–Schongau-vasútvonal Landshut–Plattling-vasútvonal Landshut–Rottenburg-vasútvonal Lechfeldbahn Lindau–Bludenz-vasútvonal Mangfalltalbahn Mittelschwabenbahn Mühldorf–Freilassing-vasútvonal Mühldorf–Pilsting-vasútvonal München–Augsburg nagysebességű vasútvonal München–Augsburg-vasútvonal München–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal München–Herrsching-vasútvonal München–Holzkirchen-vasútvonal München–Lindau-vasútvonal München–Mühldorf-vasútvonal München–Regensburg-vasútvonal Murnau–Oberammergau-vasútvonal Mühldorf–Burghausen-vasútvonal Mühldorf–Simbach am Inn-vasútvonal München–Rosenheim-vasútvonal Neu-Ulm–Kempten-vasútvonal Neumarkt-Sankt Veit–Landshut-vasútvonal Nürnberg–Augsburg nagysebességű vasútvonal Nürnberg–Augsburg-vasútvonal Nürnberg–Bamberg-vasútvonal Nürnberg–Cheb-vasútvonal Nürnberg–Crailsheim-vasútvonal Nürnberg–Feucht-vasútvonal Nürnberg–Erfurt nagysebességű vasútvonal Nürnberg–München nagysebességű vasútvonal Nürnberg–Regensburg-vasútvonal Nürnberg–Schwandorf-vasútvonal Nürnberg–Roth-vasútvonal Paartalbahn Passau–Neumarkt-Sankt Veit-vasútvonal Plattling–Bayerisch Eisenstein-vasútvonal Prien–Aschau-vasútvonal Regensburg–Hof-vasútvonal Regensburg–Neuoffingen-vasútvonal Regensburg–Oberkotzau-vasútvonal Regensburg–Passau-vasútvonal Riesbahn Rosenheim–Kufstein-vasútvonal Rosenheim–Mühldorf-vasútvonal Rosenheim–Salzburg-vasútvonal Rottalbahn Treuchtlingen–Würzburg-vasútvonal Ulm–Augsburg-vasútvonal Weilheim–Schongau-vasútvonal Wels–Passau-vasútvonal Wendelsteinbahn Wendlingen–Ulm nagysebességű vasútvonal Würzburg–Bamberg-vasútvonal Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium (2013. január 1-je előtt Kölcsey Ferenc Gimnázium és Kollégium) Nyíregyháza nagy múltú középiskolája. Elhelyezkedése Ma a Kölcsey Ferenc Gimnázium a Széchenyi utca 6. sz. alatt található, a belváros szívében. Közvetlen közelében található a Zrínyi Ilona Gimnázium és a Vasvári Pál Gimnázium is. Az iskola a Széchenyi utca és Benczúr tér sarkán található saroképület. Története A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium létrehozása a magyarországi tanítóképzés átszervezéséhez kötődik. A Nyíregyházi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet ugyanis 1914-ben nyitotta meg kapuit, és 1959-ig, a középfokú tanítóképzés felsőfokúvá szervezéséig látta el a feladatát. 1959-ig a fiú Felsőfokú Tanítóképző Intézet a Széchenyi utca 6. sz. alatti épületben működött, amely tehát mindvégig állami iskola volt. Mivel a tanítóképzés az említett korábbi formájában 1959-ben végleg megszüntetésre került, így az 1954/1955. tanévben szerveződött az első gimnáziumi osztály a Bethlen Gábor utcán lévő épületben, a kifutó tanítóképzés helyett. 1957-ben végeztek az utolsó tanítónők, 1958-ban érettségizett az első gimnáziumi osztály. 1958-ban kapta az intézmény az Állami Kölcsey Ferenc Leánygimnázium nevet, egyben ez gimnáziumunk jogelőd nélküli alapítási éve is. 1959 februárjában költözött az iskola a Széchenyi utca 6. sz. alatti épületbe a Bethlen Gábor utcáról a fiú Felsőfokú Tanítóképző Intézet helyére. Címere A gimnázium címere a Kölcsey család címeréből származik. "Kék alapszínű kerekded pajzs, amelyet farkába harapó zöld színű sárkánykígyó övez. A heraldikailag jobbra forduló sárkánykígyó hasából két, nagykarmú láb nő ki. A címerpajzson belül hármas halomra támaszkodó, páncélos ezüst jobb kar látható, amely három, természetes színű liliomot tart. A pajzs heraldikailag jobb felső részén ezüst színű, csökkenő sarló alakú hold látható, míg a másik oldalon, közvetlenül a páncélos, vágott jobb kar felett hatágú arany csillag. A páncélos jobb kar a pajzs alsó harmadában fekvő, zöld színű hármas halomra támaszkodik. A pajzs felett vitézi nyílt sisak látható, amelyet öt darab pánt fed, amely a heraldika szabályainak megfelelően kissé balra fordul. A sisak bélése vörös színű. A sisaktakarók mindkét oldalon kék-arany színűek. A sisakot a címertani korona egyik fajtája - sisakkorona - díszíti, amely ötágú lombkorona. Sisakdíszként gyakori heraldikai megoldásként a címerpajzs képe ismétlődik meg, azaz a páncélos jobb kar a három liliommal, az ezüst holddal és az arany csillaggal." Jelene Jelenleg a gimnáziumban tizenhat – évfolyamonként négy – osztályban folyik nappali tagozaton oktatás, ahol magas óraszámban tanulják a diákok a tantárgyakat. A 11. évfolyamtól lehetőség nyílik minden diák számára az érettségire felkészítő fakultatív csoportokban részt venni, emelt óraszámban tanulni – igény szerint. Tagozatok A gimnáziumba jelentkező tanulók négy tagozat közül választhatnak: Haladó angol tagozat ("A" osztály) Francia/olasz/spanyol tagozat ("B" osztály – A 2009 / 2010 -es tanévig a spanyol nyelvi csoporttal, 2015/2016-os tanévtől újra spanyol nyelvi csoporttal) Humán/informatikal tagozat ("C" osztály – A 2010 / 2011 -es tanévtől a spanyol nyelvi csoporttal, a 2015/2016-os tanévtől kezdve informatika csoporttal) Kezdő/haladó német tagozat ("D" osztály) Híres diákjai Kulcsár Anita , kézilabdázó Bárány Kristóf , táncos Mohácsi Máté, kosárlabdázó Testvériskolák Szatmárnémeti , Románia – Kölcsey Ferenc Főgimnázium Iserlohn , Németország – Märkirches Gymnasium Mülheim , Németország – Luisenschule Udine , Olaszország – Caterina Percoto Gimnázium Saint Pandelon , Franciaország – Sainte Elisabeth Gimnázium Páncélba zárt szellem (film, 1995) A Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell, további magyar címe Szellem a kagylóban, Palackba zárt szellem vagy Szellem a palackban, Japánban Mobile Armored Riot Police: Ghost in the Shell (����� GHOST IN THE SHELL; Kókaku Kidótai Gószuto in za seru; Hepburn: Kōkaku Kidōtai Gōsuto in za Sheru)) 1995-ben bemutatott japán–brit animációs tudományos fantasztikus film, amely Siró Maszamune azonos című mangáján alapszik. A filmet Osii Mamoru rendezte, forgatókönyvét Itó Kazunori írta, zenéjét Kavai Kendzsi szerezte. A Páncélba zárt szellem japán–brit nemzetközi koprodukcióban készült el a Kodansha gyártásában, együttműködve a Bandai Visual és a Manga Entertainment produkciós cégekkel és a Production I.G animációs stúdióval. A film cselekménye egy technológiailag magasan fejlett jövőben játszódik, főszereplője a kiborg Kuszanagi Motoko a 9-es Csoport nevű rendvédelmi szerv őrmestere, aki csapatával egy rejtélyes, Bábjátékosnak hívott hackert üldöz. Ahogy a nyomozás során egyre több bizonyítékot és gyanúsítottat talál, úgy fedezi fel politikai összeesküvések sorozatát és a Bábjátékos valódi azonosságát és céljait. A film átfogó filozófiai témái közt, a főszereplőn keresztül, fontos szerepet kap az önazonosság egy technológiailag fejlett világban. A főszereplőket Tanaka Acuko, Ócuka Akio és Kajumi Iemasza szólaltatják meg. A Páncélba zárt szellem ősbemutatója 1995. szeptember 23-án volt a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon, a mozik 1995. november 18-án kezdték vetíteni Japán szerte a Shochiku forgalmazásában. Nemzetközi szinten a Manga Entertainment forgalmazásában jelent meg. Magyarországon először az M1 vetítette 2004. szeptember 15-én Szellem a kagylóban címmel, majd mozibemutatójára 2006. november 26-án került sor az Odeon forgalmazásában. A kiadó még ez évben megkezdte a DVD-n való forgalmazást is. A Páncélba zárt szellemet széles körben tekintik minden idők egyik legjobb animefilmjének, az animerajongók körében kultuszfilmmé vált, a kritikusok pedig külön dicsérik a látványvilágát, melyet kiválóan valósítottak meg a hagyományos celluloidlapos és a számítógépes animáció kombinálásával. A film számos filmrendezőnek adott inspirációt, köztük a Wachowski nővéreknek, a Mátrix-filmtrilógia alkotóinak és James Cameronnak. 2004-ben Osii rendezésében elkészült a folytatás Páncélba zárt szellem 2. – Ártatlanság címmel, amelyet inkább önálló munkának és nem valódi folytatásnak tekintenek. 2008-ban Ghost in the Shell 2.0 címen megjelent a film digitálisan felújított változata, amely új hangot és háromdimenziós animációt tartalmaz. 2017-ben mutatták be az amerikai élőszereplős adaptációt Scarlett Johansson főszereplésével. Cselekmény 2029-ben a kibernetikus technológia fejlődésével lehetővé vált az emberi test „tuningolása”, például megnagyobbított agy, vagy akár teljes egészében kibernetikus részekkel való helyettesítése. Egy másik jelentős eredmény a kiberagy, a mechanikai burkolatú emberi agy, amely lehetővé teszi az internethez és más hálózatokhoz való kapcsolódást. Egy gyakran említett kifejezés a „szellem”, ami a mechanikus testben („páncél”) lakozó tudatra utal. Kuszanagi Motoko őrnagy a 9-es Csoport támadóalakulatának feje New Port Cityben, Japánban. Nakamura, az elhárítással foglalkozó 6-os Csoport parancsnoka utasítására végez egy külföldi diplomatával, megakadályozva egy Daita nevű programozó disszidálását. A külügyminiszter tolmácsának fejébe valaki behatol, feltehetően azzal a céllal, hogy egy közelgő diplomáciai találkozón meggyilkolja a küldötteket. A feltételezett elkövető a Bábmesternek hívott hírhedt hacker, aki képes behatolni mások agyába és irányítani őket. Kuszanagi embereivel, Batouval, Toguszával és Isikavával megkezdi a nyomozást, követve a telefonhívásokat, melyekkel a vírust küldték. Az üldözés során elfognak egy kukást és egy bűnözőt, azonban mindkettő csak agymosott ember, hamis emlékképekkel, akik nem adnak nyomot a Bábmesterről, a vizsgálat így zsákutcába kerül. A Megatech Body, egy „páncélt” gyártó vállalat, ami gyanúsan szoros kapcsolatot tart fenn a kormányzattal, meghackel és összerak egy kibernetikus testet. A test elszökik, de egy teherautó elüti. Ahogy a 9-es Csoport megvizsgálja a testet, a számítógép agyában egy emberi „szellemet” talál. Kuszanagiéknak fontos az ügy, mivel mindnyájuknak van érintettsége a Megatechhel. Váratlanul megérkezik Nakamura, hogy visszavigye a testet és a benne lévő programot. Azt állítja, hogy az agyban lévő „szellem” maga a Bábmester, akit a 6-os Csoport csalt a testbe. A test újra aktiválódik és azt állítja, hogy érző lény, s politikai menedéket kér. Miután a Bábmester röviden érvel arról, hogy mi jelent emberinek lenni, egy Nakamura kíséretében érkezett álcázott ügynök elterelő akciót indít és távozik a testtel. Kuszanagi csapata átverést sejt és azonnal üldözőbe veszik az ügynököt. Eközben a 9-es Csoport a „Project 2501”-et – ahogy korábban a Bábmester utalt magára – kutatja és kapcsolatba kerülnek Daitával, akinek a 6-os Csoport próbálja megakadályozni az ország elhagyását. Az Isikava által felfedezett információk alapján, Aramaki Daiszuke, a 9-es Csoport főnöke arra a következtetésre jut, hogy a 6-os Csoport maga hozta létre a Bábmestert különféle politikai célokra, de elvesztette felette az irányítást és ezért kétségbeesetten próbálják visszaszerezni a testet. Kuszanagi követi az autót, amely a testet szállítja egy elhagyatott épületbe, de egy nagy lépegető tank védi. Annak ellenére, hogy a Bábmester „szellemével” néz szembe, Kuszanagi a tankot erősítés nélkül támadja meg, de az majdnem megöli őt. A partnere, Batou időben megérkezik, hogy megmentse őt, és segít az agyának összekapcsolódni a Bábmesterrel. A Bábmester elmagyarázza Kuszanaginak, hogy a 6-os Csoport hozta létre, s mialatt a különböző hálózatok között vándorolt, érző lénnyé vált és elkezdett gondolkodni a létezésén. Teljes értékű élőlénynek tartja magát, mert vannak érzései és képes felfogni a létezését, azonban két dologra még nem képes, ami élőlénnyé tenné: a szaporodásra és a pusztulásra, ezért egy olyan fizikai agyban akar létezni, amely végül meghal. Mivel nem tudott elmenekülni a 6-os Csoport hálózatából, kibernetikus testbe kellett letöltenie magát. Miután Kuszanagival annak tudtán kívül kapcsolatba lépett, úgy véli, ő is megkérdőjelezi az emberiségét és nagyon sok közös van bennük. Azt javasolja, hogy vonják össze a szellemeiket, cserébe Kuszanagi a Bábmester minden képességét megszerzi. Kuszanagi elfogadja az egyesülést. A 6-os Csoport mesterlövészei eközben megközelítik az épületet és megpróbálják elpusztítani a Bábmester és Kuszanagi agyát, hogy eltussolják a Project 2501-et. A Bábmester „páncélja” megsemmisül, de Batou megvédi Kuszanagi fejét, hogy megmentse az agyát. Ahogy a 9-es Csoport közeledik a helyszínhez, a mesterlövészek visszavonulnak. Kuszanagi egy új kiborg gyermek testében ébred fel, Batou menedékházában. Elmondja Batounak, hogy a testében lévő szervezet se nem Kuszanagi, se nem a Bábmester, hanem kettőjük kombinációja. Megígéri Batounak, hogy újra találkoznak, majd elhagyja a házat és azon elmélkedik, hogy hová menjen, hiszen a „hálózat végtelen”. Megvalósítás Alapelgondolás, inspirációk Osii Mamoru rendező alapötlete és motivációi kapcsán elmondta, „A megérzéseim azt mondták, hogy ez a futurisztikus világról szóló történet azonnali üzenetet közvetít a mai világunknak. A számítógépek is érdekeltek a saját személyes tapasztalataim révén. Ugyanilyen érzésem volt a Patlabor esetében is, és azt gondoltam, érdekes lenne egy olyan film készítése, amely a közeljövőben zajlik. Még Hollywoodban is csak néhány olyan filmet készítettek, melyek egyértelműen ábrázolják a számítógépek hatását és hatalmát. Úgy gondoltam, hogy ezt a témát hatékonyabban lehet átadni animáción keresztül.”. Osii egy későbbi interjúban kifejtette, hogy a technológia megváltoztatja az embert, a japán kultúra részévé vált, és nagy befolyással bír rá. Osii elárulta, hogy mindig is érdekelte a technológia, emellett gyerekkora óta kétségei vannak saját személyes indentitásával kapcsolatban. Ez utóbbi minden japán fiatalt érintő témává vált. A rendező azon szemlélete, hogy takarékoskodjon az akciójelenetekkel, a producerek elégedetlenségét váltotta ki, Osii viszont annak tudatában is folytatta a film elkészítését, hogy több akcióval jobban eladható lenne a film. A Ghost in the Shell 2.0-n való munkálatok során Osii fő motivációja azt volt, hogy az eredeti film nem hasonlított a folytatásra, elsősorban látványvilágában. Úgy akarta feljavítani a filmet, hogy tükrözze a nézők a két film bemutatása között eltelt időben végbement szemléletváltását is. A szereplők és a helyszín megalkotása Okiura Hirojuki karaktertervező és kulcsanimációs felügyelő a főszereplő Kuszanagi Motokót sokkal érettebbnek és komolyabbnak alkotta meg, mint ahogy az eredeti mangában megjelenik. Okiura a manga fiatalos, huszonéves ábrázolása helyett olyan érett külsőt választott a szereplőnek, ami megfelel mentális korának. Motoko viselkedése is mentes a mangában jellemző humoros arckifejezésektől és lázadó természetétől. Osii a Páncélba zárt szellem helyszínének alapjául Hongkongot választotta. Első gondolata a jövőbeli helyszínhez egy ázsiai város volt, de lehetetlen lett volna a jövő városképének megtalálása, ezért úgy döntött, hogy Hongkong valós utcáit használja fel modellként. Elmondta, hogy Hongkong tökéletes hely és téma volt a filmnek számtalan cégtáblájával, felirataival és jellegzetes hangzavarával. A film mechatervezője, Takeucsi Acusi megjegyezte, habár a filmnek nincs kifejezett helyszíne, alapjául azonban nyilvánvalóan Hongkong szolgált, mert ez a város képviseli a film tematikáját, a régit és az újat, amely különös kapcsolatban áll az információáradat korában. A film felvétele előtt a művészek vázlatokat rajzoltak, amelyek kihangsúlyozták Hongkong kaotikus, zavaros és nyomasztó aspektusait. Animációs munka A Páncélba zárt szellem animációs munkái során egy új eljárást, az úgynevezett digitálisan létrehozott animációt (digitally generated animation, DGA) alkalmazták, amely a hagyományos celluloidlapos animáció és a számítógépes grafika (computer graphics, CG) ötvözése, melyhez a hangot is digitalizálják. Ezzel az új technikával olyan látványelemeket érhettek el, melyeket korábban túlságosan nehéz lett volna létrehozni. 1995-ben a DGA-t tartották az animáció jövőjének. A filmben a számítógépes grafikával előállított látványelemek három típusát alkalmazták: digitális elemekkel való munka, számítógép által létrehozott vizuális elemek és az emberi agy által felfogott látványvilág. A vágást az Avid Technology AVID rendszerével végezték, melyet azért választottak, mert sokoldalúbb és kevésbé korlátozott volt, mint más módszerek, és a különböző típusú médiákkal egy környezetben dolgozhattak együtt. A digitális elemekkel való munka kiterjedt mind az eredeti illusztrációkra, kompozíciókra, mind a hagyományos cell animációval történő manipulációra, hogy mélységérzetet hozzon létre és érzelmeket idézzen elő. A szűrőeffektusokat a háttéren alkalmazva, azok lencsehatásával érték el a mélység és a mozgás érzékeltetését, az előtér körvonalának eltorzításával és a távoli háttér elmosásával. A Páncélba zárt szellem egy egyedi világítási rendszert használt, amelyben a világosságot és a sötétséget maguk a cell képkockák adták a fényforrások és árnyékok figyelembe vételével, nem pedig a kontraszt és a fény változtatásával kerültek előállításra. Ogura Hiromasza látványtervező ezt „rendkívül szokatlan világítási technikának” nevezte. Néhány speciális effektust, mint Motoko hőoptikai álcaruháját, TIMA szoftverrel rendereltek. A folyamat egyetlen illusztrációt használ, és annak megfelelően manipulálja a képet és a hátteret, hogy milyen torzító effektusra van szükség, mindezt pedig anélkül teszi, hogy az eredeti rajzot megváltoztatná. Az így gyártott effektust visszahelyezik a képbe a jelenet befejezéséhez. Mialatt a film számítógépes grafikával készült képeit technikailag könnyű volt előállítani, azok megjelenése többszöri felülvizsgálaton esett át, hogy a jövőt megfelelően reprezentáló megjelenést érjék el. A CG használatának egy másik aspektusa olyan képek és effektusok létrehozása volt, amelyek azt szemléltették, hogy a főhősök a digitális hálózatra való kapcsolódáskor az elektronikus agyukban mit látnak maguk előtt. Ezeket a CG-jeleneteket videoformátumban generálták és a gyártás végső szakaszában adták a filmhez. A film nyitójelenetét többször megszakító, kijelzőn zöld számokból kialakuló stáblistáját Tanaka Szeicsi CG-rendező készítette. Tanaka olyan számítógépes nyelvet használt, amely a rómadzsi japán betűket alakítja át számokká, majd a számokat a számítógépbe bevéve generálta a stáblistát úgy, hogy a kódot a stábtagok számítógépes nyelven írt nevéből származtatta. Nisikubo Tosihiko animációs rendező felelt a film realizmusáért, aki törekedett a mozgások és az effektek pontos ábrázolására. Ennek érdekében egy Guamon működő létesítményben végeztek fegyverekkel kapcsolatos kutatásokat. Nisikubo a film valósághű ábrázolásának szemléltetéseként kiemelte a tankjelenetet, ahol a lövedékek szikráznak, amikor fémhez csapódnak, de nem, amikor fallal találkoznak. Hang és zene A Páncélba zárt szellem főszereplőit megszólaltató szeijúk Tanaka Acuko (Motoko), Ócuka Akio (Batou) és Kajumi Iemasza (Bábjátékos). A felvételeket egy csúcskategóriás stúdió végezte el, hogy kiváló minőségű hangot érjenek el. A hangzás megváltoztatására, különösen az elektronikus agyi beszélgetésekben, térhangosítást használtak. A Ghost in the Shell 2.0-ban a dialógusokat újra felvették, a szövegkönyvön pedig némileg változtattak a beszéd korszerűbbé tétele végett. Kajumi Iemaszát Szakakibara Josiko váltotta a Bábjátékos szerepében, ezáltal az eredetileg női testtel, de férfi hanggal rendelkező kiborg női hangot kapott. A film zeneszerzője, Kavai Kendzsi a főtémához megpróbálta elképzelni a film világát és átadni annak lényegét a zenében. A nyitótémához, a Making of Cyborghoz Jamato-kori ősi japán nyelvet használt. Zenei aláfestésnek a rendező eredetileg egyszerű dobolást kért, Kavai azonban úgy érezte, egy kórus sokkal hatásosabb lenne. Mivel a japán népdalok hagyományosan nem tartalmaznak kórust, ezért a kompozíció bolgár stílusú akkordok és tradicionális japán jegyek keveréke. A kísértő hangulatú kórus, amely számos alkalommal felcsendül a filmben, egy esküvői dal, amelyet azért énekelnek, hogy eloszlassanak minden, hamarosan bekövetkező gonosz befolyást. Sarah Penicka-Smith szimfonikus karmester megjegyezte, hogy a dal szövege jól illeszkedik a Motoko és a 2501-es (a Bábjátékos) közötti egységhez a film végkifejletében. Kavai eredetileg bolgár népdalénekeseket szeretett volna alkalmazni, de nem talált megfelelő előadókat, így japán népdalénekeseket választott. A Mai amami ikken! című dal eltér a filmzene többi darabjától, az ugyanis egy kantoni nyelvű popdal Fang Kha-ving előadásában. A film angol változatában a stáblista alatt a One Minute Warning című szám hallható, mely a Passengers néven együttműködő U2 és Brian Eno szerzeménye. A dal az Original Soundtracks No. 1 albumon jelen meg az album egyetlen filmdalaként. Andy Frain, a Manga Entertainment alapítója és a film vezető producere korábban az Island Records, a U2 kiadójának marketingigazgatója volt. Témák Számos kritika foglalkozik a film szexualitással és nemi identitással kapcsolatos kérdéseivel. Sharalyn Orbaugh a Motoko testének létrehozását bemutató nyitójelenet kapcsán megjegyezte, hogy „tökéletesen paradox bevezetés egy olyan elbeszéléshez, amely a szexuális / nemi identitás és az önazonosság természetéről szól egy olyan jövőbeli világban, ahol a szexuális reprodukció átengedte helyét a mechanikai replikációnak”. Motoko női identitását és megjelenését autonóm alanyisággal ellensúlyozzák, amely egy reproduktív szervek nélküli, menstruálni nem képes kiborg testként manifesztálódik. Orbaugh a Motoko kiborg replikációját bemutató nyitójelenet és a menstruáció hiányának egymás mellé helyezésével arra világít rá, hogy már rögtön az elején nyilvánvalóvá válik, a film témája a poszthumán alany reproduktív szexualitásának problematikája. A film bemutatja Motoko önazonosságával és létezésével kapcsolatos aggodalmait, mely egy teljes alanyisággal rendelkező létforma evolúciójával ér véget, a Bábjátékossal való új reprodukciós forma kialakításának köszönhetően. Austin Corbett a főhős csapatában tapasztalható szexualizáció-hiányt a feminitástól való szabadságként értékelte és megjegyezte, hogy Motoko „nyíltan nőies, de egyértelműen nem nő”. Motokót „formás” és a történet középpontjában álló erős női főhősnek nevezve, aki „szinte végig folyamatosan meztelen”, Roger Ebert megjegyezte, hogy egy, a Film Quarterly-ben megjelent cikk szerint bérmunkásnak lenni Japánban olyannyira kimerítő és elembertelenítő, hogy sok férfi (akik az animációs közönség legnagyobb részét alkotják), a szabadságot és a hatalmat a nőkre vetíti ki, és azonosulnak velük, mint kitalált szereplőkkel. Carl Silvio a Páncélba zárt szellemet egy „ellenálló film”-nek nevezte, mivel felcseréli a hagyományos nemi szerepeket, „felértékeli a [nemi jellegét vesztett] posztgender alanyt” és „háttérbe szorítja az anyagi test szexuális sajátosságait”. Megjelenések Japán A Páncélba zárt szellem ősbemutatója 1995. szeptember 23-án volt a Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon, a mozik 1995. november 18-tól játszották Japán szerte a Shochiku forgalmazásában. VHS-en 1996. április 25-én, DVD-n 2004. február 25-én, Blu-rayen 2007. augusztus 24-én adta ki a Bandai Visual. 2004 decemberében egy különleges, két DVD-s kiadás is megjelent, melyben a második lemez a szereplők adatait, az alkotó és a rendező életrajzát, valamint a film előzetesét és bemutatóját tartalmazza. A Ghost in the Shell 2.0 (GHOST IN THE SHELL������ 2.0; Gószuto in za Seru / Kókaku kidótai 2.0; Hepburn: Gōsuto in za Sheru / Kōkaku kidōtai 2.0) című felújított változat az Égenjárók 2008-as bemutatásának ünneplésére készült. A Ghost in the Shell 2.0-ban bizonyos jeleneteket kicseréltek a legújabb digitális animációs technikákkal, köztük 3D-s CGI-jal, készített változatra. Új főcím, digitális képernyők és holografikus kijelzők láthatók a filmben, valamint néhány rövid jelenetet kivágtak belőle. A Ghost in the Shell 2.0 bemutatója 2008. július 12-én volt Tokió, Oszaka, Nagoja, Fukuoka és Szapporo filmszínházaiban. DVD-n és Blu-rayen 2008. december 19-én jelent meg Japánban a Bandai Visual által. Észak-Amerika Az Egyesült Államokban a film 1996. június 18-án jelent meg VHS-en a Manga Entertainment és 1998. március 31-én DVD-n az Anchor Bay Entertainment által. A Manga Entertainment 2009. november 24-én adta ki Blu-rayen; ez a változat az eredeti és a felújított filmet is tartalmazza, de nem tartalmazza az audiokommentárokat és az Osiival készült interjút sem. A Manga Entertainment és az Anchor Bay Entertainment 2014. szeptember 23-án újból megjelentették Blu-rayen a filmet teljesen új HD formátumban. Ezt a kiadványt kritika érte az angol fordítás hiányosságai és az 5.1-es japán hang és a ráadás tartalmak hiánya miatt. Magyarország Magyarországon először televízióban volt látható a film, az M1 vetítette 2004. szeptember 15-én Szellem a kagylóban címmel, magyar szinkronnal. Mozibemutatója 2006. november 26-án volt az Odeon forgalmazásában. A kiadó még ez évben elkezdte DVD-n is forgalmazni, egylemezes, kétlemezes és digipack formátumokban. Elsőként a digipack jelent meg 2006. december 11-én, és csak az Xpress webáruházban volt kapható limitált számban. A kétlemezes DVD-kiadvány 2007. január 31-én, az egylemezes 2008. október 8-án került piacra. Mindegyik kiadványon megtalálható a japán 5.1-es és 6.1-es hang, az MTV által készíttetett 2.0-s és az új 5.1-es magyar hang és magyar felirat. A kétlemezes és digipack formátumok számos ráadás tartalommal bírnak, melyek egy részét a magyar kiadó készíttette: audiokommentár, werkfilmek a film készítésének körülményeiről és a digitális utómunkáról, érdekességek és információk a filmről és a szereplőkről, Páncélrománc: A cyberpunk krónikái – beszélgetés Kömlődi Ferenccel, Képregénybe zárt szellem – a manga és az anime összehasonlítása Varró Attilával, Szellem a vásznon – díszbemutató az Odeon-Lloyd moziban, Hangok a szellemhez – hogyan készült a szinkron, előzetes, exkluzív videoklip, A cyberpunk kulturális öröksége – dalok, klipek, képgaléria. Filmzene A Páncélba zárt szellem zenéjét Kavai Kendzsi szerezte és 1995. november 22-én jelent meg Japánban az RCA Records kiadásában. A lemez 11 számot tartalmaz, köztük Mizuno Josimasza Mai amami ikken! című dalát, melyet Fang Kha-ving énekel. A Ghost in the Shell 2.0 bemutatása után, a film Kavai Kendzsi által újrahangszerelt, 6.1-es zenéje is kiadásra került a BMG Japan által 2008. december 17-én. A lemezre 12. számként felkerült a filmelőzetes háttérzenéje is. A hangmérnök Randy Thom (Skywalker Sound) volt, aki korábban a Páncélba zárt szellem 2. – Ártatlanságon dolgozott. Fogadtatás A Páncélba zárt szellem 2,3 millió dollár bevételt hozott világszerte. Az első animefilm volt, amely felkerülhetett a Billboard No. 1. videoeladási listájára 1996-ban, az Egyesült Államokban több, mint egymillió DVD-t és VHS-t adtak el belőle. 2006-ban a 9. legjobban eladott anime DVD volt a tengerentúlon. A filmet széles körben tekintik minden idők egyik legjobb animefilmjének, a kritikusok külön dicsérik a látványvilágát, melyet kiválóan valósítottak meg a hagyományos celluloidlapos animáció és a CGI kombinálásával. James Cameron inspirációforrásként hivatkozott a filmre és a következőket mondta: „Az első valóban felnőtteknek szóló animációs film, amely irodalmi és vizuális szinten is kiváló.”. Niels Matthijs a Twitch Film munkatársa szerint a Páncélba zárt szellem nemcsak alapvető film a japán animációban, Kubrick 2001: Űrodüsszeiájával és Tarkovszkij Solarisával könyvadaptációk egy olyan hármasát alkotja, melyek népszerűségben túlszárnyalták az eredeti műveket és egy már népszerű márkának adtak új jelentést. Személyes kedvenceinek listáján a 48. helyet foglalja el. Raphael See a T.H.E.M. Anime Reviewstól ötből négy csillagot adott, dicsérve a rajzmunkát és a látványvilágot: „az animáció tiszta, gördülékeny és villámgyors, a rajzolás szeszélyes és éles”; azonban bírálta, hogy a végkifejlet kiszámítható. Clark Collis az Empire magazintól úgy vélekedett, hogy a film kiszámítható volt, de dicsérte az alkotói értékét, mely „mindenben megfelel annak, ami Hollywoodban készült akkoriban”. Chris Beveridge, a Mania.comtól vegyes kritikát írt a filmről, leszögezve, hogy „egy jó történet, de útközben néha megtorpan”. A The Nihon Review szintén dicsérte a rajzolást és az animációt, de néhány jelenetet „hasztalannak” talált. Johnathan Mays az Anime News Network újságírója méltatta a film számítógépes effektekkel kombinált hagyományos animációját, melyről úgy vélekedett, hogy „talán az egyik legjobb szintézis, amely animében valaha látható volt”. Helen McCarthy a 500 Essential Anime Movies című könyvében a „valaha megalkotott egyik legjobb animének” nevezi. Dicsérettel illeti a forgatókönyvet és az atmoszferikus filmzenét, hozzátéve, hogy „az akciójelenetek vannak annyira jók, mint napjaink CGI-effektekkel támogatott hollywoodi blockbustereiben, amelyek még mindig ámulatba ejtők.” Roger Ebert négyből három csillagot adott a filmnek, pozitívumként kiemelve a látványt, a zenét és a film témáját, de úgy érezte, hogy elsőre túl bonyolult és zavaros ahhoz, hogy megszólítson egy nagyobb nézőközönséget; ez nem egészen a második óráig tart, amikor a történet kezd értelmet kapni. A Páncélba zárt szellem a 106. helyet szerezte meg minden idők 150 legjobb animációs filmjét és sorozatát tartalmazó listáján, amelyet a 2003-as Tokiói Laputa Animációs Fesztiválra készítettek el egy nemzetközi szintű felmérés során, 140 animációs művész és kritikus megkérdezésével. A Rotten Tomatoes filmkritikai oldalon 96%-ban pozitív értékelést kapott és 47 kritika alapján 7,6/10-es átlagpontozást állapították meg. Kritikai konszenzusnak a következőt írja: „A modern animációt lenyűgöző módon kezelve, a Ghost in the Shell egy átgondolt, összetett csemege az animerajongók számára és egy tökéletes bemutató a műfaj új nézőinek.” A Time Out munkatársai a 83. helyre sorolták a filmet a 100 legjobb animációs filmet tartalmazó listájukon. A Total Film 75 legnagyobb animációs filmjét tartalmazó listáján a 39. helyet érte el. A Japán Kulturális Ügyekért Felelős Hivatal egy 2007-es közönségszavazásán a Páncélba zárt szellemet az 1990-es évek második legjobb japán animációs filmjének és minden idők tizedik legjobb japán animációjának választották. 2001-ben a Wizards Anime magazin 50 legjobb Észak-Amerikában megjelent animét tartalmazó listáján a negyedik helyet foglalta el a film. Az Anime Stars kritikusa abban látja a film népszerűségét vagy éppen népszerűtlenségét, hogy mindenkinek mást mond, mindenki megtalálja benne a neki szóló választ. Az ismertető zárásaként így fogalmaz: „[…] a film olyan, mint a hagyma. Van, akinek csípi a szemét, van, aki a hagymát is hagymával enné, de az biztos, hogy réteges. Tehát senki ne habozzon elmerülni a rétegek között, mindig találhat valami újat.” A Mondo magazin szerkesztői szerint a Páncélba zárt szellem túllépett az animék világán és a cyberpunk műfaj egyik alapműve lett, s ennek köszönheti, hogy az animék egyik „legfőbb hírvivőjévé” vált a nyugati világban. Dicsérték, hogy a film olyan kérdéseket feszeget, amellyel a nyugati filmekben sem foglalkoztak addig. Kulturális hatás A Páncélba zárt szellem az animerajongók körében kultuszfilmmé vált és számos kiemelkedő filmkészítőre hatással volt, különösen a Wachowski nővérekre, a Mátrix-trilógia alkotóira. Joel Silver producer, aki filmvászonra vitte a trilógiát, elmondta, hogy mikor először megmutatták neki az animét, az első gondolata az volt, „Mi ezt meg akarjuk csinálni igaziként.”. Isikava Micuhisza, aki a Production I.G producereként dolgozott az animációs filmen, megjegyezte, hogy a kiváló minőségű látvány erős inspirációforrásként szolgált a Wachowski nővéreknek. A Mátrix több ikonikussá vált elgondolást is átvett a filmből, mint a kiberteret jelző zöld számok digitális „esőjét”, melyet a film nyitójelenete inspirált, vagy azt, ahogy a szereplők a tarkójukon található lyukon keresztül csatlakoznak a Mátrixhoz. Párhuzamot vontak még James Cameron Avatar, Steven Spielberg A. I. – Mesterséges értelem és Jonathan Mostow Hasonmás című filmjével is. Kapcsolódó média A filmhez 1995. november 20-án kiadtak egy Photo CD-t, mely körülbelül 100 képet tartalmaz, köztük eredeti színes képeket, animációs anyagokat és lőfegyverterveket. Endó Akira spin-off regényt írt Ghost in the Shell: Burning City (����������; Kókaku kidótai sakunecu no tosi; Hepburn: Kōkaku kidōtai shakunetsu no toshi) címmel, amit 1995 novemberében publikált a Kodansha. Folytatása, a Ghost in the Shell 2: Star Seed (�����2: Star Seed; Kókaku kidótai 2: Star Seed; Hepburn: Kōkaku kidōtai 2: Star Seed) 1998 januárjában jelent meg. Analysis of Ghost in the Shell címmel egy könyvet adott ki a Kodansha 1997. szeptember 25-én. 2004-ben Osii Mamoru rendezésében elkészült a film folytatása, a Páncélba zárt szellem 2. – Ártatlanság. Mivel a filmnek drámaibb az atmoszférája, cselekménye pedig nem egyetlen személy köré épül, inkább tekinthető önálló műnek, semmint folytatásnak. 2017. március 31-én mutatták be az amerikai élőszereplős adaptációt Scarlett Johansson főszereplésével. 722 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek Évek: 717 – 718 – 719 – 720 – 721 – 722 – 723 – 724 – 725 – 726 – 727 Események Határozott dátumú események január 3. – a maja III. K'inich Ahkal Mo' Naab' trónra lép Palenque városában. november 30. – Szent Bonifácot II. Gergely pápa egész Germánia missziós püspökévé szenteli. Határozatlan dátumú események az év folyamán – Az arabok elfoglalják a kaukázusi kazár fővárost, Balandzsart. Asztúria megalapítása. Születések Bizonytalan dátum Asz-Szaffáh , eredeti nevén Abū l-ʿAbbās ʿAbdallāh ibn Mu�ammad , az Abbászida-dinasztia megalapítója és első kalifája († 754 ) I. (Kegyetlen) Fruela , a Kantábriai-házból származó asztúriai király , I. (Katolikus) Alfonz fia († 768 ) Habsburg–Tescheni Mária Terézia Anna főhercegnő Habsburg–Tescheni Mária Terézia Anna (Marie Therese Anna von Österreich–Teschen), (Bécs, 1845. július 15. – Tübingen, 1927. október 8.), osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, Habsburg–Tescheni Albert főherceg legidősebb leánya, württembergi hercegné. Élete Származása, testvérei Mária Terézia Anna édesapja Habsburg–Tescheni Albert főherceg (1817–1895) volt, Teschen II. hercege, császári-királyi tábornagy, Habsburg–Tescheni Károly főherceg (1771–1847) és Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnő (1797–1829) fia, II. Lipót német-római császár unokája. Édesanyja a Wittelsbach-házból való Hildegárd Lujza bajor királyi hercegnő (1825-1864) volt, I. Lajos bajor király (1786–1868) és Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő (1792–1854) leánya. Házasságukból két leány született, és egy fiú, aki azonban egyéves kora előtt meghalt: Mária Terézia Anna főhercegnő (1845–1927), aki 1865 -ben Fülöp württembergi herceghez (1838–1917) ment feleségül. Károly Albert Lajos főherceg (1847–1848), az egyetlen fiú, 18 hónapos korában meghalt himlőben . Matild Mária Adelgunda Alexandra főhercegnő (1849–1867), aki 18 éves korában tragikus balesetben veszítette életét, amikor a bécsi Hetzendorf kastélyban rendezett ünnepségen ruhája tüzet fogott és ő belehalt égési sérüléseibe. Legfiatalabb húgának, Matildnak születése körül keletkezett komplikációk következtében édesanyja nem szülhetett több gyermeket. Ifjúsága A főhercegi család nyaranta a Bécs melletti Badenben, a Weilburg kastélyban lakott, amelyet Matild Mária főhercegnő apai nagyapja, az 1847-ben elhunyt Károly főherceg építtetett feleségének, Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnőnek. A család a teleket Bécsben, Albert főherceg palotájában töltötte (az Albertina ma állami múzeum). Igen szoros kapcsolatokat ápoltak a császári családdal, Erzsébet császárné és királyné gyakran és szívesen látogatott unokanővéréhez, Hildegárd hercegnőhöz. Édesanyját 19 évesen veszítette el. 1864 márciusában Hildegárd hercegnő Münchenben részt vett bátyjának, II. Miksa bajor királynak (1811–1864) temetésén. Megfázott, tüdő- és mellhártyagyulladást kapott, és április elején meghalt. Házassága, gyermekei 1865. január 18-án Bécsben, a Hofburg kápolnájában (Kammerkapelle) feleségül ment Fülöp Sándor (Philippe Alexander) württembergi herceghez (1838–1917), Sándor Frigyes Vilmos (Alexander Friedrich Wilhelm) württembergi herceg (1804–1881) és Orléans-i Mária Krisztina francia királyi hercegnő (1813–1839) fiához, I. Lajos Fülöp francia király unokájához. A vőlegény először Erzsébet császárné legifjabb húgának, Zsófia Sarolta bajor hercegnő kezére pályázott, de itt kosarat kapott. Érdeklődése ezután fordult a Habsburg-család felé. Házasságukból öt gyermek született: Albert Mária württembergi herceg (1865–1939), aki 1886 -ban Margit Zsófia osztrák főhercegnőt (1870–1902) vette feleségül. Mária Amélia württembergi hercegnő (1865–1883) Mária Izabella württembergi hercegnő (1871–1904), szász hercegné. Robert württembergi herceg (1873–1947) Ulrich Mária württembergi herceg (1877–1944) A württembergi hercegné Ausztriában Fülöp herceg és felesége a bécsi Ringen felépíttették a nagyszerű Württemberg Palotát (Palais Württemberg), 1866-tól itt laktak. Mária Terézia Anna egyetlen élő testvére, Matild Mária főhercegnő, akit Savoyai Umbertó olasz trónörökös hercegnek (1844–1900), II. Viktor Emánuel olasz király fiának szántak feleségül, 18 éves korában, 1867. június 6-án tragikus balesetben veszítette életét. Családtagjainak, köztük Erzsébet császárnénak jelenlétében a badeni Weilburg kastélyban estélyre készült, amikor egy égő cigarettától lángra kapott a ruhája, és ő belehalt égési sérüléseibe. 1871-ben eladták a bécsi palotát, amelynek épületében az 1873-as bécsi Világkiállításra már a Hotel Imperiál kapott helyet. A hercegi pár a bécsi „Strudelhofba” költözött, Bécs 9. kerületében, az Alsergrundon. 1873–76 között Fülöp herceg a felső-ausztriai Altmünsterben, a Traunsee mellett villát építtetett, amelyet feleségéről „Villa Marie Therese”-nek nevezett el. 1955-ben az osztrák államszerződés értelmében az épületet az osztrák állam vette tulajdonába, restaurálás után ma szövetségi gimnázium található benne. A herceg örökölte anyjának, Mária Krisztina orléans-i hercegnőnek művészi hajlamát, igen tehetségesen fényképezett. A királyi trónörökös anyja 1891-ben a Württembergi Királyság trónusára II. Vilmos király (1848–1921) lépett, akinek nem voltak gyermekei. A trón jogos várományosa így a dinasztia mellékágából származó Fülöp herceg lett volna, Mária Terézia Anna főhercegnő férje. Mivel ő 10 évvel öregebb volt a királynál, ezért legidősebb fiát, Albert herceget nyilvánították a trón örökösének, ennek megfelelően oktatták és vonták be a Württembergi Királyság államügyeinek vezetésébe. 1905-ben Mária Terézia Anna főhercegnő férje, Fülöp herceg eladta a bécsi Strudelhof palotát, feleségével és családjával a stuttgarti Hercegi Palotába (Prinzenpalais) költözött. A legidősebb fiú, Albert herceg sikeres harctéri parancsnokként küzdötte végig az első világháborút. 1917 októberében a 79 éves Fülöp herceg elhunyt. 1918-ban II. Vilmos király lemondott, de Albert herceg már nem örökölhette a királyságot. Az özvegy Mária Terézia Anna hercegné a Stuttgart melletti Tübingenbe költözött. Fia, Albert herceg családjával a felső-svábföldi Altshausen kastélyban lakott, amelyet 1919-től a királytól kaptak. Mária Terézia Anna özvegy hercegné Tübingenben hunyt el 1927. október 8-án. Az altshauseni Szent Mihály templomban (Schloss- und Pfarrkirche St. Michael) ekkor már készen állt a fia által épített új családi kripta. Albert herceg itt helyezte végső nyugalomra édesanyját, és idehozatta Ludwigsburgban eltemetett apjának koporsóját is. Gideon Mantell Gideon Algernon Mantell (1790. február 3. – 1852. november 10.) angol szülészorvos, geológus és őslénykutató. Az egyik legelső dinoszaurusz fosszília felfedezőjeként ismert, melyet az Iguanodon fogaiként azonosított. Korai évek és orvosi karrier A Sussex megyei Lewesben született, a cipész Thomas Mantell és Sarah Austen ötödik gyermekeként. Egy, a St. Mary's Lane-en álló kis villaházban nőtt fel két nővérével és négy bátyjával. Már fiatalon érdeklődést mutatott a geológia iránt. Átkutatta a környező területek üregeit és kőfejtőit, ahol ammoniteszeket, halcsontokat, korallokat, tengeri sünök héjait és más kihalt állatok maradványait fedezte fel. A Mantell gyerekek nem tanultak a helyi gimnáziumokban, mivel az idősebb Mantell a metodista egyház követője volt, és a 12 ingyenes iskolát az anglikán hitűek számára tartották fenn. Ennek eredményeként Gideon egy lányiskolába járt a St. Mary's Lane-en, és egy idős hölgytől tanult meg írni és olvasni. Tanárnője halála után Mantell John Buttonnál, a radikális filozófiát követő Whig párt egyik tagjánál tanult tovább, aki Mantell apjáéhoz hasonló politikai nézeteket vallott. Két évet töltött el Buttonnal, majd magántanulóként nagybátyjához egy baptista miniszterhez került Swindownba. Mantell 15 éves korában tért vissza Lewesbe, ahol a Whig párti egyik vezetőjének közbenjárására, tanoncként öt évre egy James Moore nevű helyi sebész mellé került, aki gondoskodott Mantell elszállásolásáról, étkeztetéséről és orvosi ellátásáról. Az időszak kezdetén orvosi ampullákat tisztított, és gyógyszerek kiválogatásával és elrendezésével foglalkozott. Rövidesen megtanulta, hogyan kell tablettákat és más orvosságokat készíteni. Ő kezelte Moore gyógyszereit, kezelte a kimutatásokat, számlákat írt, valamint fogakat húzott. 1807. július 11-én Thomas Mantell 57 éves korában elhunyt. Örökségül pénzt hagyott a fiára, hogy folytathassa a tanulást. Gideon a tanoncévek vége felé előbbre akarta hozni az orvosi tanulmányait. Az emberi anatómiát kezdte tanulmányozni, és újonnan szerzett tudását nagy mértékben kiegészítette a The Anatomy of the Bones, and the Circulation of Blood (A csontok anatómiája és a vér keringése) című könyvvel, ami sok részletes ábrát tartalmaz a magzati és a felnőtt csontváz különféle részeiről. Hamarosan megkezdte hivatalos orvosi tanulmányait Londonban. Diplomáját a Királyi Sebészeti Akadémián (Royal College of Surgeons) szerezte meg, 1811-ben. Négy nappal később bizonyítványt kapott a Helybéli Asszonyok Szülészeti Egyletétől (Lying-in Charity for Married Women at Their Own Habitations), ami lehetővé tette a számára, hogy praktizálni kezdjen a szülészeten. Visszatért Lewesbe és azonnal kapcsolatba lépett korábbi tanárával, James Moore-ral. A kolera, a tífusz és a himlő-járványok elérkeztével Mantell rendkívül elfoglalttá vált, naponta több mint 50 pácienst kellett ellátnia, emellett pedig évente 2–300 gyermek születésénél segédkezett. Későbbi visszaemlékezései alapján „egymást követő hat vagy hét éjszakán” át is fent kellett maradnia, hogy ellássa megszaporodott orvosi kötelezettségeit. Éves bevételei eközben 250-ról 750 fontra emelkedtek. Bár vidéki orvosi praxisa túlságosan elfoglalttá tette, kevés szabadidejében mégis megpróbált időt szakítani a szenvedélyére, a geológiára, gyakran azzal töltve a kora reggeli órákat, hogy beazonosíthassa a Hamsey területén levő márgabányákból előkerült fosszíliákat. 1813-ban Mantell levelezni kezdett egy fosszilis csigák katalogizálásával foglalkozó természettudóssal, James Sowerbyvel, akinek számos csigaházat küldött át. Hálából Mantell tökéletes példányaiért, Sowerby az egyik fajnak az Ammonites mantelli nevet adta. December 7-én a Londoni Linné Társaság (Linnean Society of London) tagjává választották. Két évvel később megjelentette első cikkét a Lewes környékén talált fosszíliák jellemzőiről. 1816-ban feleségül vette Mary Ann Woodhouse-t, egy három évvel korábban elhunyt páciensének 20 éves lányát. Mivel a lány még nem múlt el 21 éves, az angol törvények értelmében kiskorúnak számított, így édesanyja hozzájárulását kellett kérnie, és hatósági engedélyért folyamodnia, hogy hozzámehessen Mantellhez. Miután megkapta a hozzájárulást és megszerezte az engedélyt, május 4-én házasságot kötöttek a St. Marylebone templomban. Mantell még ebben az évben megkezdte saját orvosi praxisát a Királyi Tüzérségi Kórházban (Royal Artillery Hospital) a Lewesben található Ringmerben. Geológiai kutatás Mary Ann Lyme Regisben, Dorset megyében tett szenzációs óriás krokodilra emlékeztető (a későbbiekben ichthyosaurusként azonosított) állatfosszília felfedezése arra inspirálta, hogy szenvedélyesen érdeklődni kezdjen a környékén található állati és növényi kövületek kutatása iránt. A dél-angliai krétaformációhoz tartozó sussexi „The Weald” néven ismert terület mészkőrétegéből tengeri eredetű, késő kréta időszaki fosszíliák kerültek elő. Mantell 1819-től kezdve a Cuckfield közelében levő Whitemans Greenben kezdett fosszíliákat gyűjteni egy kőfejtőben, ami a korábbi lelőhelyekkel ellentétben kréta időszaki szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák maradványait tartalmazta. A lelőhelyről, melyet egy történelmi erdős terület után, „Tilgate erdei rétegnek” (Strata of Tilgate Forest) nevezett el, a későbbiekben kiderült, hogy a kora kréta időszakhoz tatozott. 1820-tól több nagy méretű csontra bukkant Cuckfieldben, nagyobbakra, mint amekkorákat William Buckland talált az Oxfordshire megyei Stonesfieldben. 1822-ben, nem sokkal első (The Fossils of South Downs = A South Down-i fosszíliák című) könyve befejezése előtt, a felesége több nagy méretű fogat talált (egyes történészek szerint valójában a ő maga bukkant a kövületekre), melyeket nem tudott azonosítani. 1821-ben egy új könyvet készült írni Sussex geológiájáról, ami rövid időn belül sikert hozott a számára. A kétszáz előjegyző között IV. György is küldött egy levelet carltoni rezidenciájáról, mely szerint „Őfelsége elrendeli, hogy a neve kerüljön az előjegyzési lista elejére, négy példánnyal.”. Nem tudni, honnan tudott a király Mantellről, de Mantel válasza ismertté vált. A felélénkült és felbátorított Mantell megmutatta a fogakat más tudósoknak is, de ők cáfolták, hogy egy halhoz vagy emlőshöz tartozna, továbbá úgy vélték, hogy a többi Tilgate erdei fosszíliánál újabb rétegből származhat. A kiváló francia anatómus Georges Cuvier a fogakat egy orrszarvú maradványaként azonosította. Charles Lyell szerint azonban Cuvier egy késő esti parti után vizsgálta meg a tárgyat, és miután másnap reggel felébredt, már kételkedett az elemzése helyességében. „Másnap reggel azt mondta nekem, biztos benne, hogy ez valami egész más lehet.” A véleménye megváltozása azonban különös módon mégsem jutott el Angliába, ahol Mantell nevetség tárgyává vált a „tévedése” miatt. Mantell azonban továbbra is úgy gondolta, hogy a tárgy a mezozoikumból származik, végül pedig felismerte, hogy a fogak hasonlítanak az iguana gyíkok fogaira, bár azoknál hússzor nagyobbak. Becslése szerint az egykori tulajdonosuk legalább 18 méter hosszú lehetett. Elismerés A sziklaképződmények alapos tanulmányozása után is hiába próbálta bebizonyítani, hogy a fosszíliák a mezozoikumi régtegből valók. Híres vitájuk során William Buckland azt állította, hogy a fogak egy haltól vagy egy harmadidőszakban élt orrszarvútól származnak. Mikor bebizonyosodott, hogy Mantellnek volt igaza, már csak az volt a kérdés, hogyan nevezze el az új hüllőt. Először az Iguana-saurus nevet szánta neki, de kapott egy levelet William Daniel Conybeare-től, aki ezt írta: „Az hogy felfedezte az iguana és a fosszilis fogak közti hasonlóságot nagyon érdekes, az indítványozott név azonban nem igazán felel meg, mivel ugyanúgy használható a ma élő iguana megnevezésére is. Az Iguanoides vagy az Iguanodon jobb lenne.” Mantell megszívlelte a tanácsot és a lénynek az Iguanodon nevet adta. Évekkel később Mantell elegendő fosszilis bizonyítékot gyűjtött annak bemutatására, hogy a dinoszauruszok mellső lábai sokkal rövidebbek voltak a hátsóknál, ami bizonyítja, hogy a felépítésük eltért az emlősökétől ahogy azt Sir Richard Owen állította. Mantell igyekezett bebizonyítani, hogy a megkövült csigolyák, melyeket Owen egy sor különböző faj részének tulajdonított, mind az Iguanodonhoz tartoztak. Továbbá elnevezett egy új dinoszaurusznemet, a Hylaeosaurust és ennek eredményeként az őshüllők szakértőjévé vált. Késői évek 1833-ban Mantell átköltözött Brightonba, viszont az orvosi praxisa a terhére volt. A nyomor szélére került, de a városi tanács úgy döntött, hogy a házát azonnal múzeummá alakítják. A brightoni múzeum ötlete azonban elbukott, mivel Mantell nem volt hajlandó belépődíjat fizetni. 1838-ban a teljesen elszegényedett Mantell felajánlotta, hogy 5 000 fontért a teljes gyűjteményét eladja a British Museumnak, amely lealkudta az összeget 4 000 fontra. Mantell ezután a dél-londoni Clapham Commonba költözött, ahol orvosként dolgozott. 1839-ben elhagyta a felesége, Mary Mantell, a rá következő évben pedig fia, Walter kivándorolt Új-Zélandra. Walter a későbbiekben nagy jelentőségű fosszíliákat küldött haza az apjának. 1840-ben Hannah, Gideon és Mary lánya elhunyt. 1841-ben Mantell Clapham Commonnál egy tragikus szekérbaleset áldozatává vált, mely során leesett az üléséről és miután beleakadt a járműbe, az maga után húzta a földön. Mantell gerincsérülést szenvedett, ami teljesen legyengítette és tartós fájdalmat okozott a számára. Hajlott kora, bénultsága és állandó fájdalmai ellenére folytatta a megkövült hüllők utáni kutatást, és haláláig számos tudományos cikket és könyvet jelentetett meg. 1844-ben Pimlico-ba költözött, ahol 1845-től rászokott az ópiumra, amit fájdalomcsillapítóként használt. Halál és örökség 1852-ben Mantell túladagolta az ópiumot, amitől kómába esett. Még aznap délután elhunyt. A boncolás során kiderült, hogy skoliózistól szenvedett. Régi ellenfele, Richard Owen megszerezte Mantell gerincének egy darabját, amit egy polcon helyezett el a Királyi Sebészeti Akadémia épületében. A tárgy egészen a második világháborúig ott maradt, majd elveszett, illetve feltehetően megsemmisült egy német bombázás során. Mantell Clapham Common déli részén levő rendelőjéből fogászati rendelő lett. 2000-ben a cuckfieldi Whiteman's Greenben leleplezték a A Mantell Emlékművet (The Mantell Monument), amely Mantell felfedezésének, és őslénytani tudományos munkájának állít emléket. Az emlékmű azon a helyen áll, ahonnan előkerült az Iguanodon fosszíliája, amiről Mantell 1822-ben leírást készített. Mantellt a West Norwood Cemeteryben temették el egy Amon Henry Wildsnak tulajdonított szarkofágban, ami a másolata annak, amely Natakamani Ámon Templomában állt. (Az ammonitesz név véletlenül szintén az Amonból ered.) Diarville Diarville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 524 fő (2015). Diarville Forcelles-sous-Gugney, Marainville-sur-Madon, Pont-sur-Madon, Bouzanville, Housséville, Saint-Firmin és Ambacourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Temesgyarmat Temesgyarmat, 1904-ig Temesgyarmata (románul: Giarmata, Ghiarmata, korábban Iarmota vagy Iermata, németül: Jahrmarkt, helyi nyelvjárásban Johrmark) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól 12 kilométerre északkeletre fekszik. Délnyugati csücskét érinti a Temesvár–Lippa országút. Nevének eredete Neve magyar törzsnévből való. 1334-ben Zamar, Gormat és Garmat alakban fordult elő először. Nagygyarmatot 1554-ben Yarmat-i Bozorg, 1569-ben Veliqa Yarmad, 1717-ben Veliki Jermath néven írták, az akkoriban két település pedig 1700 után Gyarmata utraque, 1716-ban Jarmatha néven jelentkezett. Az -a végződés a szerbben ragadt rá. A németben népetimológia útján vette fel az 'éves vásár' jelentésű Jahrmarkt nevet, valószínűleg azután, hogy 1807-ben vásárjogot kapott. Története 1334–35-ben plébániájáról emlékeztek meg. A 15–18. században két falut alkotott, melyek 1767-ben két, egymással szomszédos dombon feküdtek. Kisgyarmatot Zsigmond 1407-ben vajdafalvi Vajdafi Miklósnak és fiának, Tamásnak adományozta. A család 1418-ban felvette a gyarmati előnevet, és 1515–20 közöttig bírta a két falut. A törökök kiűzése után Nagygyarmat 36, Kisgyarmat 28 házból állt, és mindkettőt szerbek és románok lakták. A kamara először 1722–24-ben telepített be húsz Mainz vidéki német családot, majd 1728–30-ban újabb harmincat, ezúttal Ellstein, Schimendenwaag, Kreuznach, Höchst és Zweibrücken falvakból. 1730-ban római katolikus plébániát alapítottak a településen. 1737–40-ben kb. ezerkétszáz Versecről és a Dél-Bánát más településeiről, a törökök támadása elől érkezett menekült duzzasztotta fel lakosságát. 1741 és 1763 között főleg a mainzi érsekségből, Pfalzból és Lotaringiából települtek be németek. Száz szerb és román családját részben 1765-ben Románkécsára, részben 1768-ban Kláriba költöztették. Helyükre Kempelen Farkas 1767-es feljegyzése szerint 238 új család, 1770 nyarán pedig 1005 fő érkezett, főleg Luxemburgból, Lotaringiából, a siegeni grófságból, Trierből és Pfalzból. A két település, Alt- és Neu-Iarmata ezután vált egységes községgé, amelynek a szerbek és románok kitelepítése idején az utcaképét is megváltoztatták. 1781-ben Sándor Mihály vásárolta meg árverésen, tőle 1794-ben Gyürky Istváné lett. Az uradalom felét Ambrózy Lajos örökölte, aki 1806 után délen és nyugaton négy utcával bővítette, ahová ún. „kontraktualisták” költöztek. 1807-ben mezővárosi kiváltságot kapott. 1883-ban gyógyszertár nyílt benne, majd 1888-ban megalakult a Temesgyarmatai Takarék- és Hitelegylet. 1904 és 08 között 547 lakosa vándorolt ki az Egyesült Államokba, de a kivándorlás csak 1923–24-ben érte el csúcspontját. 1909 után báró Csávossy Gyula méretett ki új parcellákat. Ugyanazon évben iskolává alakították át Gudenus Jenő kastélyát. 1956 után kivált belőle Kisgyarmatapuszta. Német lakói a 20. század második felében elhagyták. Helyüket 1945-től fokozatosan románok foglalták el. 1910-ben 5267 lakosából 4782 vallotta magát német, 318 román és 157 magyar anyanyelvűnek; 4916 római katolikus és 309 ortodox vallásúnak. 2002-ben 4405 lakosa közül 4279 vallotta magát román és 68 magyar nemzetiségűnek; 3887 ortodox, 279 pünkösdista és 133 római katolikus vallásúnak. Nevezetességei Savoyai Jenő kútja (Großer Brunnen) a falu központjában. A helyi monda szerint a herceg egy tölgyfát hasított szét a kardjával, és annak helyén tört volna fel a víz. Római katolikus templom (1860–61, tornya 1935). Híres emberek Plébánosa volt 1863 és 1872 között Schlauch Lőrinc későbbi szatmári püspök , bíboros. Itt született 1838-ban Ambrózy Béla földbirtokos, katona, a magyar méhészet egyik megalapítója. Itt született 1947-ben Peter Grosz író. Testvértelepülése Hoogstraten, Belgium Habsburg–Tescheni Vilmos Ferenc József főherceg Habsburg–Tescheni Vilmos Ferenc József főherceg (Erzherzog Wilhelm Franz Joseph von Österreich-Teschen und Toskana); (Póla, Dalmácia, 1895. február 10. – Kijev, Szovjetunió, 1948. augusztus 18., osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Teschen és Toszkána hercege, császári és királyi ezredes, majd Vaszil Visivanyij (Василь Вишиваний) néven az Ukrajna függetlenségért harcoló Szics lövészek(wd) (Szicsovi Sztrilci, Січові Стрільці) ezredese, ukrán nyelvű költő. Polgári nevén Wilhelm Habsburg (Вільгельм Габсбург). A két világháború között ausztriai emigrációban a Szabad Ukrajna mozgalmat segítette. A második világháború után a szovjet hatóságok Bécsben elfogták és a Szovjetunióba hurcolták. Sztálin börtönében halt meg. Élete Származása, testvérei Vilmos Ferenc osztrák főherceg 1895. február 10-én született a dalmáciai Pólában (ma: Pula, Horvátország). Édesapja Habsburg–Tescheni Károly István főherceg (1860–1933), Károly Ferdinánd főherceg és Erzsébet Franciska Mária főhercegnő fia, József nádor unokája, a császári és királyi Haditengerészet (k.u.k. Kriegsmarine) főfelügyelője volt. Édesanyja Habsburg–Toscanai Mária Terézia Antonietta főhercegnő (1862–1933), Károly Szalvátor főherceg és az olasz Bourbon (Borbone) házból való Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő leánya. A család a tescheni hercegségben, a sziléziai Saybuschban élt, a mai Lengyelország területén. A testvérek: Eleonóra Mária főhercegnő (1886–1974), aki 1913 -ban rangon aluli házasságot kötött Alfons von Klöss (1880–1953) cs. és kir. korvettkapitánnyal. Renáta Mária Karolina főhercegnő (1888–1935), aki 1909-ben feleségül ment Radziwill Jeromos (Hieronim Radziwiłł) lengyel herceghez (1885–1945). Férje szovjet koncentrációs táborban pusztult el. Károly Albert főherceg (1888–1951) császári és királyi tüzérezredes, aki 1919-ben lengyel állampolgár lett, Karol Olbracht Habsburg-Lotaryński néven. 1920-ban feleségül vette a svéd születésű Alice Elisabeth Ankarcronát (1889–1895), Badeni gróf özvegyét. Mechtildis Mária Krisztina főhercegnő (1891–1966), aki 1913-ban Olgierd Czartoryski lengyel herceghez (1888-1977) ment feleségül. Leó Károly főherceg (1893–1939) cs. és kir. százados, aki Lengyelországban Leon Karol Habsburg néven szerepelt. 1922-ben feleségül vette Marie-Clothilde de Thuillières-t, Montjoye-Vaufrey és la Roche grófnőjét (1893–1978). Vilmos Ferenc József főherceg (1895–1948), a későbbi Vaszil Visivanyij . Vilmos főherceg szülei voltak az első Habsburgok, akik a lengyelek által lakott Sziléziába költöztek, megtanultak lengyelül, Vilmos és testvérei már anyanyelvükként beszélték a nyelvet. Később valamennyien szakítottak a Habsburg családi hagyománnyal, és nem osztrák–magyar–bajor arisztokraták köréből választottak házastársat. Sorsukat Lengyelország sorsához kötötték. Az első világháború utolsó éveiben, 1915–18 között a lengyel monarchisták Vilmos apját, Károly István főherceget támogatták a tervezett Lengyel Királyság trónjának elnyerésében, a Lengyel Köztársaság kikiáltása azonban meghiúsította reményeiket. Pályafutása az Osztrák–Magyar Monarchiában Vilmos főherceg elvégezte a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiát. 1915-ben a 13. ulánus ezredben kezdte katonai szolgálatát. Mint Habsburg főherceg, rendszeresen együttműködött az Osztrák–Magyar Monarchia parlamentjeinek rutén és ukrán képviselőivel, akik nemzeti kisebbségük számára igyekeztek több jogot kivívni a Monarchián belül. A világháború végén ezredesi rangban az Ukrán Légió egyik gyalogos dandárjának parancsnoka volt, amely halicsinai (halicsi, azaz galíciai) rutén és ukrán nemzetiségű katonákból állt. 1917 végén, az Orosz Birodalom összeomlása után, Vilmos főherceg dandárja a központi hatalmak által megszállt Dél-Ukrajnában állomásozott. Ebben az időben Vilmos már folyékonyan beszélt ukránul, jól ismerte és kedvelte az ukrán nemzeti kultúrát, maga is írt verseket ukránul. Kitalált magának egy ukrán hangzású nevet, a Vaszil Visivanyijt, amelynek jelentése kb. „Ékes Vazul”. (Visivánka(wd) a gazdag hímzéssel díszített ing, blúz, az ukrán nemzeti viselet jellegzetes darabja). Barátai és támogatói egyre gyakrabban hívták őt ezen a néven. A Német Császárság az Oroszországtól elszakított új ukrán államot saját gyámsága alatt kívánta létrehozni, monarchisztikus államformában. 1918 tavaszán elterjedt, hogy az ukrán királyi trónt Vilmos főhercegnek ajánlották fel, de ő visszautasította ezeket az ajánlatokat. Ukrán barátai is szívesen látták volna őt a trónon, de maga Vilmos cáfolta ezeket a pletykákat. Májusban és júniusban Pável Szkoropadszkij, a németek által kinevezett hetman, aki saját helyzetét látta veszélyeztetve a központi hatalmak esetleges király-jelöltje által, a német nagykövetnél és magánál Vilmos császárnál tiltakozott Vilmos főherceg ukrajnai jelenléte ellen, és követelte, hogy távolítsák őt el az országból. A túl ismertté vált „Vilmos főherceg-afférba” maga Vilmos császár is beavatkozott. Végül a németek Szkoropadszkij támogatása mellett döntöttek. Valószínű azonban, hogy Vilmos főherceg ukrajnai állomásoztatásával és jelöltségének lebegtetésével a németek nyomást akartak gyakorolni a megbízhatatlan hetmanra. 1918 júliusában az osztrák hadvezetés létrehozta az 1.Ukrán Hadosztályt, amelyet hamarosan Szics lövészeknek (Січові Стрільці)(wd) kezdtek nevezni. A név Ukrajna nemzeti történelmének másfél évszázaddal korábbi időszakára, a hetmanok idejére utalt, amikor a szics kozákok nagy szerepet játszottak az törökök, az oroszok és a lengyelek ellen folytatott harcaiban, az önálló Ukrajna védelmében. Harcban a független Ukrajnáért 1918 decemberében, a világháborút lezáró fegyverszünet és a Monarchia széthullása után a központi hatalmak kiürítették Ukrajnát. Vilmos főherceg ezredesi rangban beállt az új ukrán állam kicsiny hadseregébe, hivatalosan is felvette a Vaszil Visiványi nevet, elvágva kötődését a Habsburg-családhoz. Az ukrán Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást. A Szics-lövészhadosztályt 1919-ben Szimon Petljura hetmannak, az új Ukrán Köztársaság katonai vezetőjének Direktóriuma alá rendeltek. Vilmos főherceg 1919-ben a Szics lövészek ezredeseként részt vett a fiatal Ukrajna függetlenségi harcában, amelyet a túlerőben lévő orosz fehérgárdisták, majd a bolsevikok ellen vívott, miközben tartaniuk kellett a lengyelek támadásától is. 1919 folyamán Vilmos ezrede a lengyel határon, Kamenyec-Podolszkij térségében állomásozott. Petljura hetman hadserege vereséget szenvedett az orosz fehérgárdistáktól, majd az azokat legyőző bolsevikoktól is. 1919 végére erőit lengyel területre szorították. 1920-ban a Lengyelországba menekült Petljura paktumot kötött Józef Piłsudski marsallal, aki területi engedményekért cserébe katonai segítséget ígért Ukrajnának. A megállapodás alapján az 1. Ukrán Hadosztály lengyel alárendeltségbe került. 1920 telén a lengyel hadsereg benyomult Ukrajnába, elfoglalta Kijevet, lengyel katonai kormányzatot állított fel. 1920 májusában azonban Bugyonnij tábornok parancsnoksága alatt a Vörös Hadsereg sikeres ellentámadásban elfoglalta Kelet-Ukrajna nagy részét, az ukrán-lengyel szövetségeseket Lembergen túlra vetette vissza. Petljura és az őt támogató lengyel hadsereg a(z akkori) ukrán-lengyel határra, Kamenyec-Podolszkijba vonultak vissza. A független Ukrajna ügye elveszett. Az 1921-es rigai békeszerződésben a lengyel kormány jelentős területi engedményeket tett Szovjet-Oroszország javára. Még a lengyel ellenőrzés alatt álló Nyugat-Ukrajna egyes területeit (így Kamenyec-Podolszkijt is) átengedte a bolsevikoknak, elismerte a szovjet-orosz kormány ukrajnai fennhatóságát, ejtette Petljurát és beleegyezett a független ukrán hadsereg leszerelésébe is. Piłsudski marsall, aki ekkor már nem volt államfő, a „gyávák békéjének” nevezte ezt a megállapodást. Vilmos főherceg – Vaszil Visivanyij ezredes – aki már az 1920-as Petljura–Piłsudski paktumot is Ukrajna elárulásának minősítette, tiltakozásul elhagyta Ukrajnát. Emigrációban a két világháború között Vilmos főherceg és néhány barátja, az ukrán Szics lövészek volt tisztjei, Lengyelországon át Münchenbe utaztak. Vilmos itt a polgári Wilhelm Habsburg nevet használta. Megnyitották az ukrán nemzetiségűek németországi irodáját, amely fő céljaként a független ukrán állam helyreállítását tűzte ki. 1921-ben a vesztes és szétzilált Németországban igen nehéz volt pénzügyi támogatást találni. Wilhelm Habsburg – azaz Vaszil Visivanyij ezredes – csak a német Önkéntes Hadtest (Freikorps) és a korábbi német megszálló haderő veteránjainak erkölcsi támogatásában bízhatott. Még 1921-ben felvette a kapcsolatot Theodor Freiherr von Cramer-Klett bajor nagyiparossal, az „Aufbau” („Újjáépítés”) szervezet alapítójával, amelyet eredetileg a német vállalkozók támogatására szántak, de hamarosan odatömörült mindenféle jobboldali és nacionalista csoport, köztük Vaszil Visivanyij ezredes Szabad Ukrajna mozgalma és a német nemzetiszocialisták is. 1921 végén Wilhelm Habsburg mozgalmát már sokféle eredetű és érdekű személy és csoport támogatta, köztük Kirill Romanov nagyherceg, a cári család tagja, trónkövetelő; Max von Scheubner-Richter baltikumi német politikus, aki 1919-ben a német Freikorps csapatait a független Lettországért vitte harcba; az orosz-lengyel Biskupski tábornok, aki 1920-ban egyesíteni akarta Ukrajnát Lengyelországgal; Ivan Poltavec-Osztranyica ezredes, Vaszil volt tiszttársa a Szics-gárdánál, aki magát „az utolsó hű kozáknak” nyilvánította; és Pavel Avalov-Bermondt orosz „herceg”, tábornok és kalandor, aki az antibolsevista harc jegyében a Freikorps lettországi küldetését még 1920-ban is folytatni akarta. 1921 tavaszán Wilhelm Habsburg „Szabad Ukrajna” mozgalmának támogatói 2 millió márkát adtak össze, és további pénzösszegek beérkezését várták. 1921 júniusában Visivanyij nyilvánosan megbízta Biskupski tábornokot, hogy bajor területen szervezzen egy új ukrán önkéntes hadsereget, a bolsevikok elleni harcra. Az „Aufbau” szervezet és a mögötte álló vállalkozók az ukrán ügy pénzügyi támogatásáért cserében természetesen azt kívánták, hogy ipari koncessziókat kapjanak a felszabadított Ukrajnában. 1921 szeptemberében Biskupski Magyarországra utazott, lovakat vásárolni az ukrán hadsereg részére. Maga Vaszil Visivanyij ezredes toborzó és kiképző központokat szervezett Berlinben és más német nagyvárosokban, ahol sok orosz és ukrán antibolsevik emigráns élt. Maga Erich Ludendorff tábornagy is megjelent néhány toborzó eseményen, ahol beszédeiben elítélően szólt a bolsevizmusról és a versailles-i békeszerződésről. A Szabad Ukrajna mozgalmat saját vezetői zilálták szét. Poltavec-Osztranyica ezredes – az „Aufbau”-t támogató üzleti csoportok megbízásából – a jelentkezők között külön toborzást folytatott, hogy Ukrajna helyett az Osztrák Köztársaság kormányának megdöntésére vezesse őket. Biskupski tábornok egy fantasztikus támadás tervét dolgozta ki Szovjet-Oroszország ellen, amelynek északi szárnyát a német Freikorps alkotta volna, orosz emigránsokkal és Romanov-párti monarchistákkal kiegészítve, Avalov-Bermondt tábornok vezetésével, a déli szárnyat az új ukrán önkéntes hadtest alkotta volna, Vaszil Visivanyij ezredes (azaz Wilhelm Habsburg) parancsnoksága alatt. A volt főherceg világosan átlátta, hogy az egyesült erők nagy hadjárata puszta fantazmagória, amely sohasem valósulhat meg. Az ellentétes érdekű Baltikum, a birodalmi Oroszország, és a szabad Ukrajna sohasem állhat ugyanazon az oldalon. A magánakciókkal mindegyik vállalkozó csoport katonai erőt próbált szerezni saját üzleti céljaihoz. A Szabad Ukrajna önkéntes hadseregének egységei néhány hónapon át München környékén lézengtek, 1922 elején a német kormány elrendelte feloszlatásukat. A hadsereg (Reichswehr) tisztjei megakadályozták, hogy az ukránok és oroszok fellázadjanak. Az 1922. április 16-án Németország és Szovjet-Oroszország megkötötte a rapallói egyezményt, amely megalapozta a két állam közeledését. Ennek feltételeként a német kormány nem tolerálhatta tovább területén a Szabad Ukrajna és az orosz monarchista mozgalom működését. Az „Aufbau” pénzügyi támogatását egy csapásra megszüntették. A felgyűlt pénzalapokat Ludendorff a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba mentette át. Harc Sztálin nemzetiségi politikája ellen 1925–29 között Wilhelm Habsburg Spanyolországban ingatlanügynökként dolgozott, majd visszatért Ausztriába. Állandó kapcsolatot tartott az Európába érkezett ukrán emigránsokkal, és ahol csak tudta, segítette az ukrán nemzeti ügyet, amelyet négy ellenséges megszálló hatalom igyekezett diszkreditálni. A lengyel hatalom ellenségesen viseltetett a kelet-galíciai ukránokkal (szokásos módszerük volt az ukrán templomok felgyújtása Karácsonykor és Húsvétkor, a lengyel rendőrség szerint a tetteseket az áldozatok között kellett keresni). A román kormány Bukovinában és Besszarábiában minden ukrán kulturális megnyilvánulást tiltott. A csehszlovák kormány az általa megszállt Kárpátalja ruténok lakta keleti területeit olyan elmaradott szegénységben tartotta, hogy az éhezés és járványok mindennaposak voltak. Szovjet-Ukrajnában a kommunista kormányzat folyamatos irtóháborút folytatott a parasztok és értelmiségiek ellen. 1932–33-ban, amikor Sztálin mesterséges éhínséget és tömeghalált idézett elő Ukrajnában, a Bécsben élő Wilhelm Habsburg tiltakozó gyűléseket szervezett Ausztriában és más országokban. Megpróbálta rávenni az európai kormányokat, gyakoroljanak nyomást a szovjet vezetésre. Az ukrán ortodox episzkopátus vezetőjének, Andrej Septitszkij metropolitának felhívására Párizsban az éhező Ukrajnát segítő nemzetközi bizottságot szerveztek, amelyben számos ismert külföldi személyiség működött, köztük Vaszil Visiványij, a Szics-lövészhadosztály tagja. Az ukrán nyelvű Szovoboda (Szabadság) c. emigráns újság adott hírt munkájukról. Elhurcolása, halála Az Anschluss (1938) után Wilhelm Habsburg Bécsben maradt. Tuberkulózisban szenvedett, idejének java részét gyógykezeléseken töltötte. A második világháború során a Gestapo megfigyelés alatt tartotta, az ukránokkal való kapcsolatai miatt. A náci politikai vezetés 1939-ig, a szovjet–német barátsági és megnemtámadási szerződés létrejöttéig támogatója volt az ukrán ügynek, utána azonban egyszerre kellett udvarolnia a szövetséges Magyarországnak, és a baráti Szovjetuniónak, ami az ukrán „nacionalizmus” erőteljes elítélését tette szükségessé. Visivanyijt különösen szorosan figyelték 1941 után, amikor a német csapatok által elfoglalt Ukrajna német helytartója (Reichskomissar) tömeges kivégzéseket rendezett, és dicsőítette a Sztálin által előidézett éhínség „hatékonyságát”. Wilhelm Habsburg, aki korábban sok támogatást kapott a berlini kormánytól az ukrajnai éhezők megsegítésére, most nyíltan hangot adott felháborodásának. Bécsben maradt egészen a világháború végéig, akkor sem menekült el, amikor Bécset megszállta a szovjet hadsereg. Bécs brit zónájában élt, onnan rabolták el 1947. augusztus 26-án a szovjet politikai rendőrség álruhás ügynökei. Kijevbe vitték, ahol a szovjethatalom elleni fegyveres felkelésben való részvételért halálra, majd életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. A Nemzetközi Vöröskereszt jelentése szerint 1948. augusztus 18-án halt meg a kijevi Lukjanovszka börtönben. Más források szerint halálának éve 1949. vagy 1950. Más osztrák hadifoglyok, akik szovjet hadifogságból tértek haza, állítják, hogy Vaszil Visivanyij, az ukrán Szics lövészek ezredese, született Habsburg–Tescheni Vilmos Ferenc József osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, József nádor dédunokája 1955 körül halt meg a Vlagyimir Volinszkij-i szovjet koncentrációs táborban, ahol fogvatartói és köztörvényes bűnöző rabtársai halálra kínozták. A Szovjetuniótól 1991-ben elszakadt önálló Ukrán Köztársaság (különösen a 2005-ös demokratikus fordulat óta) saját nemzeti hősének, az ukrán függetlenség harcosának tekinti a kalandos és ellentmondásos életű, tragikus sorsú Wilhelm Habsburgot. 1336 Zeelandia Az 1336 Zeelandia (ideiglenes jelöléssel 1934 RW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hendrik van Gent fedezte fel 1934. szeptember 9-én, Johannesburgban. Hegyi lednek A hegyi lednek (Lathyrus linifolius) a pillangósvirágúak családjába tartozó, európai elterjedésű, világoslilás-kékes virágú növény. Megjelenése A hegyi lednek 15–30 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyökeréhez sötét színű, nitrogénfixáló gumók kapcsolódnak. Szára egyenesen felálló, kétoldalt szárnyasan kiszélesedő, alapvetően sima. Váltakozó állású, nyeles levelei szárnyaltan összetettek, 2-4 pár levélkéből állnak. Kacsai nincsenek. A levélkék megnyúlt-elliptikusak, tompa végűek, ép szélűek. A szárhoz pálhalevéllel kapcsolódnak. Május-júniusban virágzik. Virágzata 2-6 virágból álló, hosszú szárú fürt. A virágok aszimmetrikusak, "pillangó" alakúak, 10–16 mm-esek, kezdetben mélyrózsaszín-halványlilák, később elkékülnek. A csésze öt levélből áll. Egy termője és tíz porzója van. Termése 25–45 mm hosszú, sima felületű, vörösbarna-feketésbarna hüvely, amelyben 6-10 mag található. Elterjedése és életmódja Európában és Észak-Afrikában honos. Inkább a kontinens nyugati és középső részén elterjedt, Kelet-Európában és az Ibériai-félszigeten ritka. Lombos erdők, bozótosok, erdőszélek növénye. Mészkerülő. Édeskés, dióízű gumói ehetőek, de fogyasztás előtt alaposan meg kell főzni, mert enyhén mérgezőek. Nagyobb mennyiségben nyersen fogyasztva idegrendszeri tüneteket okoz. Finnországban elterjedése egyértelműen köthető a vaskori településekhez, ezért feltételezik, hogy gyógyászati vagy gasztronómiai célzattal termesztették is. Skóciában a burgonyatermesztés kezdetéig fontos táplálékkiegészítő volt. Magyarországon védett, eszmei értéke 5 000 Ft. Közönséges csőrösmoha A közönséges csőrösmoha (Eurhynchium hians, szinonimája: Oxyrrhynchium hians ) egy nagyon változatos megjelenésű, kétlaki lombosmoha faj a Brachytheciaceae családból. Általában élénk sárgászöld színű növény. Jellemzői Ez a növényke egy oldaltermő (pleurokarp) lombosmoha. A növények hajtásai a talajon kúsznak, gyepje laza, a hajtások lapítottak, szabálytalanul elágazó, akár 15 cm hosszú is lehet. A levelek tetőcserépszerűen lehetnek összezáródók, de lazán állók is. A levelek 1 mm hosszúak, háromszög alakúak, fokozatosan hegyesedők, kissé homorúak. Levél szegélye körben fogazott. A levélér erősen fejlett, a levéllemez 3/4-ig ér és tüske formájában kilép a levél fonákán. A levélsejtek keskeny hosszúkásak, 5-8-szor hosszabbak szélességüknél, de a levél sarkaiban négyszögletesek. A spóratok nyele érdes, a tok tojásdad, hosszúkás, kissé hajlott. Élőhelye, elterjedése A közönséges csőrösmoha a tápanyagban gazdag, mérsékelten száraz, de inkább nedves talajokon szeret élni. A talaj kémhatásával szemben közömbös. Legtöbbször árnyékos erdőszéleken, agyagos talajon, kertekben, parkokban, árokpartokon gyakori. Közönséges mohafaj, mely az egész északi feéltekén elterjedt Észak-Amerika kivételével. Magyarországon is nagyon gyakori, vörös listás besorolása: nem veszélyeztetett (LC). Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Kleines_Schönschnabelmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Források Martin Nebel, Georg Philippi (Hrsg.): Die Moose Baden-Württembergs. Band 2: Spezieller Teil, (Bryophytina II, Schistostegales bis Hypnobryales). Ulmer, Stuttgart 2001, ISBN 3-8001-3530-2. Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5. Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 Internetes hivatkozások BBS Field Guide - Eurhynchium hians (Angol oldal) Swiss Bryophytes - Eurhynchium hians (Svájci oldal) Bildatlas Moose - Eurhynchium hians (Német oldal) Harakava Riki Harakava Riki (Jamagucsi, 1993. augusztus 16. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán U23-as válogatott tagjaként részt vett a 2016. évi nyári olimpiai játékokon. A Fülöp-szigetek az 1952. évi nyári olimpiai játékokon A Fülöp-szigetek a finnországi Helsinkiben megrendezett 1952. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 25 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Birkózás Szabadfogású Kosárlabda Tony Genato Antonio Martínez Antonio Tantay Carlos Loyzaga Eddie Lim Florentino Bautista José Cochongco Mariano Tolentino Melito Santos Pons Saldaña Rafael Hechanova Ramón Campos Eredmények SelejtezőB csoport 3. csoport Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás Férfi Svájc az 1960. évi téli olimpiai játékokon Svájc az egyesült államokbeli Squaw Valleyben megrendezett 1960. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 21 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Országok címereinek képtára Az alábbi képtár a független államok címereit mutatja be. 1952 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek – 2000-es évek Évek: 1947 – 1948 – 1949 – 1950 – 1951 – 1952 – 1953 – 1954 – 1955 – 1956 – 1957 Események január 8. – Amerikai –jugoszláv gazdasági együttműködési szerződés. január 26. – Pénzügyi reformok Romániában . január 30. – Lynde D. McCormick amerikai altengernagyot nevezik ki a Szövetséges Fegyveres Erők atlanti-óceáni legfelső parancsnokává (SACLANT). február 6. – IV. György halála után II. Erzsébetet koronázzák Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség királynőjévé. február 20 – 25. – Az Észak-atlanti Tanács lisszaboni ülésén átszervezik a Szövetség szerkezetét, így a NATO állandó szervezetté alakul Párizs központtal. február 21. – A Észak-atlanti Tanács létrehozza a Csatorna Főparancsnokságot, amelynek első főparancsnokává Sir Arthur Power admirálist nevezik ki. március 21. – Kwame Nkrumah – formálisan – elfoglalja a miniszterelnöki posztot Ghánában . április 1. – A helyi önigazgatási törvény bevezetése Jugoszláviában . április 4. – Az angol Hastings Lionel Ismay lesz a NATO első főtitkára. április 5. – A lengyel kormányzat egyezményt ír alá a varsói Kultúra és Tudomány Házának megépítéséről. április 10. – A Szövetséges Fegyveres Erők Atlanti-óceáni Legfelső Parancsnoksága megkezdi működését a Virginia állambeli Norfolkban . április 16. – A NATO ideiglenes főhadiszállása berendezkedik Párizsban , a Palais de Chaillot-ban. április 19. – A Szentszék a nagyváradi püspökség Magyarországon maradt részének ordináriusává nevezi ki a mindenkori csanádi püspököt. április 25. – Németország délnyugati részén Baden, Hohenzollern és Württenberg tartományok összevonásával megalakul Baden-Württemberg tartomány. április 28. – Az Észak-atlanti Tanács megtartja első ülését Párizsban . május 26 – 27. – A Román Munkáspárt KB plenáris ülése, amelyen kizárják a pártból Luka László pénzügyminisztert. május 27. – Párizsban Belgium , Franciaország , Olaszország , Luxemburg , Hollandia és a Német Szövetségi Köztársaság aláírja az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződést. (A francia nemzetgyűlés 1954-es ellenállása miatt nem lép érvénybe.) június 2. – Romániában Petru Grozát Gheorghe Gheorghiu-Dej váltja a kormányfői poszton. június 11. – Jugoszláv–nyugatnémet gazdasági egyezmény. július 1. Szlovákiában elrendelik a magyarlakta területeken a kétnyelvűséget, de a rendelet következetes alkalmazására nem kerül sor. Az Egyesült Államokban a „Védelmi Katalogizálási és Szabványosítási Törvény” elrendeli az egységes rendszer (szabványosított eljárás) alkalmazását a védelmi minisztérium részére. július 22. A Gamal Abden-Nasszer által vezetett Dhobat el Ahrar szervezet államcsínyt hajt végre Líbiában , megdöntve a monarchiát. A szejm elfogadja az új lengyel alkotmányt. (Lengyelország új államformája népköztársaság, ugyanakkor az államelnök tisztségét megszüntetik, helyébe az államtanács lép.) augusztus 10. – Megkezdi működését az Európai Szén- és Acélközösség . ( A szervezet ratifikálása! ) augusztus 12. – A meggyilkolt költők éjszakája Moszkvában augusztus 28. – A NATO tagállamok Párizsban aláírják a nemzetközi katonai parancsnokságok státuszáról szóló jegyzőkönyvet. szeptember 20. – Édith Piaf és Jacques Pills házasságot köt. szeptember 24. – Romániában kihirdetik az új alkotmányt, amely az 1936 -os szovjet alkotmány számos bekezdését szó szerint tartalmazza. október 26. – Parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban. november 1. – Az Amerikai Egyesült Államok felrobbantja az első hidrogénbombát ( Marshall-szigetek ). november 2 – 7. – A Jugoszláv Kommunista Párt VI., névváltoztató kongresszusa. (A kongresszus bírálja a sztálinista gyakorlatot, és megerősíti az önigazgatás politikáját. A párt felveszi a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) nevet.) november 4. – Az amerikai elnökválasztáson a Republikánus párti Dwight D. Eisenhower győz. november 17. Jugoszlávia megszakítja diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal Alojzije Stepinac kardinálissá való kinevezése miatt. Megkezdi működését a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a tudományos élet központi irányítója. november 20. – Az új lengyel nemzetgyűlés ( szejm ) megválasztja az államtanács tagjait, melynek elnöke Aleksander Zawadzki. november 20 – 27. – Csehszlovákiában az összeesküvéssel, államellenes felforgató tevékenységgel vádolt Rudolf Slánský és társai ellen lefolytatott per (a „csehszlovák Rajk-per”) vádlottjait – három személy kivételével – halálra ítélik. (Az ítéletet december 3-án végrehajtják.) november 22. – A lengyel szejm elfogadja az amnesztia-törvényt. december 26. – A Legfelsőbb Bíróság jogerősen helyben hagyta a Kádár János és társai perében első fokon meghozott ítéletet. az év folyamán – Átadják a felújított Petőfi hidat Budapesten . Csehszlovákiában megjelenik a II. világháború utáni első magyar verseskötet, Dénes György „Magra vár a föld” című műve. Az év témái 1952 a tudományban Alfred Hershey és Martha Chase a T2 bakteriofággal kísérletezve bebizonyítják, hogy a DNS és nem a fehérjék az örökítőanyag. Az első színes televízióadások . Az Amerikai Egyesült Államok első hidrogénbomba -kísérlete. A 99. és a 100. kémiai elem felfedezése. A buborékkamra megszerkesztése. 1952 a filmművészetben Charlie Chaplin : Rivaldafény René Clair : Az éjszaka szépei René Clément : Tiltott játékok Christian Jacques: Királylány a feleségem Sindó Kaneto : Hirosima gyermekei Doren- Gene Kelly : Ének az esőben (musical) Mizogucsi Kendzsi : O Haru élete Henry King: A Kilimandzsáró hava Jacques Tati : Hulot úr nyaral Orson Welles : Othello Fred Zinnemann : Délidő 1952 az irodalomban Samuel Beckett : Godot-ra várva (dráma) Pierre Boulle : Híd a Kwai folyón (kisregény) Isaac Asimov : Alapítvány és Birodalom Ernest Hemingway : Az öreg halász és a tenger (regény) Kurt Vonnegut : Gépzongora John Steinbeck : Édentől keletre (regény) 1952 a zenében Megkezdődik a világ egyik legnevesebb elektromos gitárjának , a Gibson Les Paul gyártása. 1952 a sportban Alberto Ascari megszerzi élete első Formula–1 -es világbajnoki címét. július 19. – augusztus 3. XV. Nyári olimpiai játékok – Helsinki , Finnország 69 ország részvételével. február 14. – február 25. VI. Téli olimpiai játékok Oslóban , 30 ország részvételével. Asztalitenisz –világbajnokság Bombayben . A magyar csapat két aranyérmet nyer. Vívó –világbajnokság Koppenhágában . Aranyérmes a magyar női tőrcsapat. Női kosárlabda –Európa-bajnokság Moszkvában . A magyar csapat a harmadik helyen végez. A Bp. Honvéd SE nyeri az NB 1 -et. Ez a klub harmadik bajnoki címe. Születések február 19. – Danilo Türk , szlovén államfő február 23. – Marshall Herskovitz zsidó származású amerikai filmproducer , rendező és forgatókönyvíró március 3. – Hrotkó Károly magyar kertészmérnök, dendrológus, egyetemi tanár március 11. – Douglas Adams , angol író († 2001 ) március 13. – Rapai Ágnes , magyar költő, író március 19. – Harvey Weinstein amerikai filmproducer március 25. – Juszt László , újságíró április 1. – Tőkés László , a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke április 4. – Gary Moore , ír gitáros , dalszerző , énekes († 2011 ) április 8. – Mózes Attila romániai magyar író, irodalomkritikus, szerkesztő († 2017 ) április 10. – Zoran Petrović jugoszláv nemzetközi labdarúgó-játékvezető április 10. – Steven Seagal amerikai színész április 12. – Oszvald Marika , magyar operetténekesnő, színésznő április 13. – Sinkovits-Vitay András , magyar színész, rendező április 16. – Anatolij Nyikolajevics Kvocsur orosz repülőtiszt, berepülőpilóta május 5. – Szerencsi Éva , magyar színésznő († 2004 ) május 5. – Jurgis Kairys , litván műrepülő, repülőgép-tervező május 20. – Szakácsi Sándor , Jászai Mari-díjas magyar színész († 2007 ) május 30. – Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas magyar karmester , zongoraművész és zeneszerző († 2016 ) június 4. – Lempert László , magyar-amerikai matematikus június 7. – Orhan Pamuk , Nobel-díjas író, a török posztmodern irodalom vezető alakja június 23. – Gyurkó János , magyar mérnök, politikus († 1996 ) június 25. – Erdő Péter magyar bíboros , prímás, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke , teológus, egyházjogász augusztus 4. – Demszky Gábor , Budapest főpolgármestere augusztus 5. – Faragó Tamás , olimpiai bajnok vízilabdázó, edző augusztus 6. – Balázs Klári , magyar énekesnő augusztus 18. – Patrick Swayze , amerikai színész († 2009 ) augusztus 19. – Jonathan Frakes amerikai színész szeptember 4. – Voga János , magyar műsorvezető, tanár, szövegíró, zenész szeptember 5. – Balkay Géza , Jászai Mari-díjas magyar színész († 2006 ) szeptember 18. – Pálinkás József , fizikus, politikus, akadémikus szeptember 25. – Christopher Reeve , amerikai színész († 2004 ) október 1. – Bari Károly , költő, műfordító október 5. – Vanderlei Luxemburgo , brazil labdarúgó edző október 5. – Clive Barker , angol író, filmrendező október 7 . – Vlagyimir Putyin , orosz miniszterelnök október 8. – Edward Zwick zsidó származású amerikai filmrendező és producer október 13. – Molnár Pál , a Balassi Bálint-emlékkard alapítója október 26. – Korcsmáros György rendező október 27. – Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdász és író november 5. – Oleh Volodimirovics Blohin , szovjet labdarúgó , ukrán sportvezető november 7. – David Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója november 15. – Magyar Bálint , szabaddemokrata politikus november 16. – Gálffi László Kossuth-díjas magyar színész november 29. – Csuka Mónika magyar énekes, gitáros november 30. – Mandy Patinkin amerikai színész, énekes december 7. – Kopek Rita magyar festőművész, képzőművészeti oktató Halálozások január 6. – Alfred Meebold botanikus, író, antropozófus (* 1863 ) február 6. – VI. György brit uralkodó (* 1895 ) február 29. – Navratil Ákos közgazdász, jogtudós, a 20. századi magyar közgazdaságtan jelentős elméleti tudósa, az MTA tagja (* 1875 ) március 17. – Láng Nándor régész, művészettörténész, klasszika-filológus, az MTA tagja (* 1871 ) április 1. – Molnár Ferenc író, drámaíró (* 1878 ) május 3. – Csanády György költő, újságíró, rádiórendező (* 1895 ) május 8. – William Fox amerikai filmproducer, a Twentieth-Century-Fox egyik alapítója (* 1879 ) május 20. – Gelei József magyar zoológus, az MTA tagja (* 1885 ) május 26. – Karafiáth Jenő politikus, miniszter, Budapest főpolgármestere (* 1883 ) május 28. – Werth Henrik magyar katonatiszt, Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke (* 1881 ) június 23. – Berty László olimpiai bajnok vívó (* 1875 ) augusztus 13. – Wilm Hosenfeld , aki megmentette a lengyel zongorista és zeneszerző Władysław Szpilman életét, amikor Varsó már romokban hevert (* 1895 ) augusztus 14. – Balesetben elhunyt Marcell Loubens barlangász. Tiszteletére ezt a napot később a barlangászok világnapjának nyilvánították. augusztus 27. – Kempelen Béla , családtörténetíró, heraldikus (* 1874 ) szeptember 7. – Marek József állatorvos, az MTA tagja, a magyar állatorvos-tudomány kiemelkedő alakja (* 1868 ) november 16. – Szolomija Amvroszijivna Kruselnicka , ukrán operaénekes, zenepedagógus (* 1872 ) november 18. – Paul Éluard (eredeti neve Eugéne Emile Paul Grindel), francia költő (* 1895 ) november 20. – Benedetto Croce , olasz idealista filozófus (* 1866 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. San Leonardo de Yagüe San Leonardo de Yagüe település Spanyolországban, Soria tartományban. San Leonardo de Yagüe Santa María de las Hoyas, Hontoria del Pinar, Palacios de la Sierra, Vilviestre del Pinar, Canicosa de la Sierra és Casarejos községekkel határos. Lakosainak száma 2083 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2-klórpropán A 2-klórpropán (más néven izopropil-klorid, klór-dimetilmetán, 2-propil-klorid, szek-propil-klorid) színtelen, gyúlékony szerves vegyület, halogénezett szénhidrogén. Kémiai képlete C3H7Cl, izopropil-alkohol tömény sósavval és cink-kloriddal történő refluxálásával állítható elő. Szerkezete Szerkezetileg klórorganikus vegyület és szekunder (2°) alkil-halogenid, utóbbi azt jelöli, hogy a klórhoz kapcsolódó szénatom két másik szénatomhoz kapcsolódik. Szerkezeti izomerje, az 1-klórpropán primer (1°) alkil-halogenid, mivel benne a klórhoz kapcsolódó szénatom csak egy másik szénatommal van kötésben. Reakciói Alkoholos kálium-hidroxiddal melegítve – dehidrohalogénezési reakcióban – propénná (alkénné) alakul. Az eliminációs reakcióval azonban verseng az SN2 nukleofil szubsztitúciós reakció (melléktermék), mert az OH− ion erős, sztérikusan nem gátolt nukleofil. Emiatt erre a célra megfelelőbb reagens például a kálium-terc-butoxid. Európai törpekuvik Az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Európában szigetszerűen, Skandináviától Kelet-Szibérián keresztül, Ázsia középső részéig fészkel. Laza állományú, idős tűlevelű erdőkben, lucosokban és erdei fenyvesekben fészkel. Alfajai nyugati törpekuvik (Glaucidium passerinum passerinum) – Észak - és Közép-Európa , Szibéria a Jenyiszej folyóig keleti törpekuvik (Glaucidium passerinum orientale) – Kelet-Szibéria, Mandzsúria , Észak- Kína , Szahalin és Hokkaido Megjelenése Testhosszúsága 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-36 centiméter, a testtömege pedig 55-80 gramm. A tojó nagyobb. Életmódja Kisemlősökre, madarakra és nagyobb rovarokra vadászik. Saját testsúlyát elérő állatokra is rátámad. Állandó madár, de a rosszabbodó körülmények hatására a magasan fekvő területekről alacsonyabb helyekre költözik. Gyors mozgású madár, nappal is vadászik. Szaporodása Fészket nem épít, általában harkályok odúját használja költésre. 5-6 tojást rak, melyeken a tojó kotlik 28-29 napig. A fiókákat a tojó eteti a hím által hordott élelemmel, 27-34 nap múlva repülnek ki. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon alkalmi vendég, de inkább csak ritka kóborló. Hazai fészkelését először 2010-ben Szögliget határában regisztrálták. A madár első gyűrűzése Tömörd madárgyűrűző táborában történt 2012. augusztus 25-én. Montignac (Gironde) Montignac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Montignac Bellebat, Ladaux, Baigneaux, Cantois, Martres, Saint-Genis-du-Bois és Targon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Neuperlach Süd (metróállomás) A Neuperlach Süd egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U5 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: München-Giesing–Kreuzstraße-vasútvonal U5 S7 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Therese-Giehse-Allee (Laimer Platz, U5) München-Perlach Neubiberg Rövidfarkúcickányok A rövidfarkúcickányok (Blarina) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó nem. Előfordulásuk A rövidfarkúcickányok előfordulási területe Észak-Amerika keleti felén van. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 élő faj tartozik: rövidfarkú cickány (Blarina brevicauda) (Say, 1823) - típusfaj Blarina carolinensis (Bachman, 1837) Blarina hylophaga Elliot, 1899 Blarina peninsulae Merriam, 1895 Rövidfilm a szerelemről A Rövidfilm a szerelemről (eredeti cím: Krótki film o milosci) egy 1988-ban készült lengyel romantikus dráma, melyet Krzysztof Kieslowski rendezett és ő volt az egyik forgatókönyvíró is. A film a Tízparancsolat című tévésorozat Ne paráználkodj! című epizódjának bővített változata, a két főszereplője Grazyna Szapolowska és Olaf Lubaszenko. Cselekmény A tinédzser Tomek a postán dolgozik, ezen kívül minden idejét leköti a szerelem. De sajnos ez egy viszonzatlan szerelem, sőt a nő még a fiú létezéséről sem nagyon tud. Tomek úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy a nő leveleit állandóan elkeveri a munkahelyén, ezért a nő többször jár a postára, ő meg gyönyörködhet benne. A kedvenc hobbija is a szerelmével kapcsolatos, esténként ugyanis letelepedik az ablak elé egy székbe, bekészíti magának a vacsorát és a jól beállított távcsövével kuksolni kezdi élete nőjét. Aztán a sors úgy hozza, hogy Tomek közelebbi kapcsolatba kerül ezzel a nővel, de túl tapasztalatlan hozzá és nem alakulnak jól a dolgok. Ezért Tomek öngyilkos lesz. Fogadtatás A Rövidfilm a szerelemről az IMDb-n 8,3/10-es osztályzatot kapott, 13476 szavazat alapján. A Rotten Tomatoes oldalán 93%-on áll, 5783 szavazat alapján. A film jól szerepelt a filmfesztiválokon is, a hazai rendezésű Polish Film Festival-on 1988-ban négy díjat is nyert (legjobb színésznő (Grazyna Szapolowska), legjobb operatőr (Witold Adamek), legjobb női mellékszereplő (Stefania Iwinska) és a Golden Lion díj is az övé lett). Szintén 1988-ban a San Sebastián-i Filmfesztiválon különdíjat nyert (legjobb film). 1989-ben pedig A Chicago-i filmfesztiválon Arany Hugó díj jelölést kapott. Országok listája legmagasabb pontjuk szerint Országok listája tengerszint feletti legmagasabb pontjuk szerint Felsmann József (tanár) Felsmann József (Nagymányok, 1835. október 14. – Budapest, Józsefváros, 1929. március 7.) főreáliskolai igazgató, Felsmann János testvérbátyja. Életútja Felsmann Ferenc és Wusching Magdolna fiaként született. A gimnáziumot Pécsett és Lugoson végezte 1846–tól 1852-ig; azután két évig nevelő volt. 1854–55-ben mint ösztöndíjas a pesti tanítóképző növendéke, 1856–57-ben a pesti reáliskolai tanárképző tagja volt. 1863–64-ben a pesti egyetemen a bölcseleti fakultást látogatta. 1857-ben a soproni császári és királyi helytartóság kinevezte a pécsi reáliskolában helyettes tanárrá és mint ezen iskola első tanára, ő rendezte azt be; 1858-ban ugyanazon intézet rendes tanára lett. 1862. november 5-én a pesti városi főreáliskolához választatott meg rendes tanárrá, ahol 1871. július 30-ig a német nyelvet tanította. 1864-ben középiskolai tanárságra képesíttetett Budán és azon évben beutazta Török- és Görögországot és Olaszország egy részét; különösen Athénben hosszabb ideig időzött és az ottani tanárok kalauzolása mellett pedagógiai és archelógiai tanulmányokat tett. 1866-ban Szász-, Porosz- és Bajorországban járt és az akkor nálunk mintákul ajánlott drezdai, lipcsei és berlini középiskolákat látogatta és tanulmányozta; felkereste Karl Ferdinand Rankét is, akivel hosszabb ideig értekezett a Magyarországon megindult középiskolai reformokról. 1871. júliusban Pest városa közgyűlése megválasztotta az újonnan alapított józsefvárosi (VIII. kerület) községi főreáliskola igazgatójává és megbízta ezen intézet szervezetével. 1875-ben meglátogatta Franciaországot és a párizsi világkiállításon, különösen az iskolai kiállításon tapasztalatait gazdagította. Áthajózott Angliába is, ahol különösen a tankönyvek ügyében szerzett alapos tájékozást. Ugyanezen évben az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak tagjává neveztetett ki. A magyar reáliskoláknak keletkezésük óta szóval és tollal mindig egyik előharcosa volt. Tevékeny részt vett általában a hazai tanügy, de különösen a reáliskoláknak átalakításában, terjesztésében és megszilárdításában; az ezen ügyben összehítt hivatalos enquetekben és társulati tanácskozásokban is részt vett. Az 1876-ban Szegeden és 1879-ben Székesfehérvárott rendezett kiállításon a tanügyi osztályok zsűrijének tagja és az 1885. évi budapesti országos kiállítás alkalmával a fővárosi reáliskolák kiállítási osztályának vezetője volt. A különböző hazai kiállításokon kiállított taneszközei díjakat nyertek. 1886-ban Budapest főváros köztörvényhatóságának tagja lett; azon kívül választmányi tagja volt különböző tudományos és közművelődési intézeteknek és működéseért az országos középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagjává választotta. 1903-ban vonult nyugdíjba, 1915-ben a Szent István Akadémia III. szakosztálya tagjává választotta. Írásai Számos tanügyi cikket, bírálatot és tudósítást írt a következő szaklapokba, folyóiratokba s gyűjteményes munkákba: a pécsi reáliskola programmja (1858. A reáltanoda), Der praktische Wegweiser (Pécs, 1859. Behandlung eines Lesestückes), Der katholische Christ (1860.), Tanodai Lapok (1860. A tanári tanácskozmányok kérdéséhez, Gymnasium-e vagy reáliskola? 1861. Reáltanodai reformok, 1862. Az osztrák birodalom tanügye a londoni világkiállításon), Pécsi Iparlapok (1862. A magyar királyság, Erdély, Croatia és Slavonia társországokkal az 1862. londoni világkiállításon, A pécsi gymnasiumi épület), Népnevelők Kalauza (Pécs, 1863–64. Árnyképek a házi nevelés köréből, A magyar néptanodák számára kiadott tankönyvekben előforduló olvasmányok tárgyalási módja, jutalomnyertes pályamunka), Idők Tanúja (1864. II. Úti jegyzetek Török- és Görögországból), Kalauz szerk. Riedl Szende (1865. A német dráma fejlődése), Országos Tanáregylet Közlönye (1867. Giseke Miklós Tivadar, irodalomtörténeti tanulmány, 1868. A polgári iskola, 1869–71. 1872. Polgári iskoláink álláspontja, 1873. A reáliskolai tanárok képzéséről, Középtanodák aránya és elhelyezése, A tanuló ifjuság katonai és fegyvergyakorlatairól, 1874. A distantiátlan iskolapad, 1878. A tankönyvek revisiója, 1879. Érettségi vizsgálatainkról, 1880. A reáliskolák helyzetéről, 1882. A reáliskolai tanterv módosításához, 1883. Trefort Á. közoktatásügyi miniszterhez felirat, A reáliskolai tanterv történetéből, 1887. Középtanodáink statistikájához, 1888. A decentralisatio és szakszerű felügyelet szükségessége a főváros községi iskoláiban), Pesti Napló (1868. 231. sz. A polgártanoda vagy felsőbb népiskola), Egyetemes Közokt. Szemle (1892. Az egységes középiskola). Az Egyetemes Magyar Encyclopaediába (1868–70.) több irodalomtörténeti és földrajzi cikket irt. Pécsett való tanárkodása idejében leginkább Nagymányoki név alatt irt. Munkái Földrajz az alreáltanoda első osztálya számára. Pest, 1857. (2. kiadás. Általános földrajz cz. Pest, 1865.) A német metrika alapvonalai. Pest, 1864. A magyar néptanodák számára kiadott tankönyvekben előforduló olvasmányok tárgyalási módja. Pécs, 1864. (A Népnevelők Kalauzában megjelent pályamunka utánnyomata.) A magyarországi középtanodák Névkönyve. Pécs, 1869. 1870. 1873. 1878. 1882. 1885. Hat évfolyam. Német olvasókönyv. Deutsches Lesebuch für Mittelschulen mit deutschen und ungarischen Anmerkungen. Első rész. Pécs, 1871. 2. kiadás, 1872. 3. k. 1874. 4. k. 1875. 5. k. 1876. 6. k. 1877. 7. k. 1879. 8. k. 1881. 9. k. 1883. 10. k. 1885. 11. k. 1886. 12. k. 1889. 13. k. 1891. 14. k. 1892. Pécs. Második rész. 1871. 2. k. 1873. 2. k. 1875. 4. k. 1877. 5. k. 1880. 6. k. 1884. 7. k. 1887. 8. k. 1890. 9. k. 1891. Pécs. Harmadik rész. 1872. 2. k. 1875. 3. k. 1878. 4. k. 1885. 5. k. 1890. 6. k. 1892. Pécs. Negyedik rész. 1872. 2. bőv. k. 1875. 3. bőv. k. 1883. 4. k. 1891. Pécs.) A Nibelungok. Prózában magyarította és jegyzetekkel ellátta. Pécs, 1871. (Ism. Tanáregyl. Közl.) Deutsche Grammatik für Mittelschulen. Bpest, 1874. (2. kiadás. Bpest, 1881.) Német grammatika középtanodák használatára. Bpest, 1875. (2. kiadás 1877. 3. bőv. és jav. k. 1879. 4. k. 1881. 5. jav. k. 1885. 6. k. 1888. Ism. Egy Philol. Közlöny. 7. k. 1891. Bpest.) Német tan- és olvasókönyv felsőbb iskolák használatára. Első rész. Stilistika. Bpest, 1876. Második rész. Poetika. Bpest, 1877. Német rhythmika alapvonalai. Különnyomat a Német tan- és olvasókönyv II. részéből. Bpest, 1877. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.) Gyakorló könyv a Német grammatikához. Bpest, 1879. Német nyelvtan, iskolai használatra. Bpest, 1887. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny. 2. k. 1888. 3. k. 1893. Bpest.) A kalocsai codex. Kk. ném. költemények gyűjteménye. Bp., 1895. Iskolai beszédek. Bp., 1906. Mányoki levelek a 17. századból. Bp., 1913. Mátrix-hajsza A Mátrix-hajsza, eredeti címén; Matrix Quest a Marvel Comics által kiadott G1-es Transformers képregényében 1990-ben megjelent ötrészes történet összefoglaló neve melynek részei a képregény 62. számától a 66. számáig bezárólag jelentek meg. A történet írója Simon Furman, rajzolói Geoff Senior, José Delbo. Az egyes részek egy-egy klasszikus filmen vagy könyvön alapulnak és azok hangulatát idézik fel. A történeteket tartalmazó kiadványok borítóján külön feltűnt a Mátrix-hajsza embléma, de ennek ellenére a történetfolyam szerves része volt és nem különálló történet. A történet Magyarországon a Transformers 18., 19. és 20 számában jelent meg 1994-ben. Előzmények A Mátrix-hajsza akkor vette kezdetét mikor Prímusz, a Transzformerek alvó istene a Kibertron szívében egy pillanatra felébredt, ezzel felhívva magára ősi ellensége, a bolygófaló Unikron figyelmét. Unikront csak az Autobotok szent Teremtő Mátrixa képes megállítani, ez azonban elveszett Optimusz Fővezér régi testével, mikor azt temetése alkalmával kilőtték a világűrbe. A Mátrix felkutatására több kis csapat indult útjára szerte a galaxisban. Cselekmény Saskeselyű Három Autobot Fejmester, Éjvadász, Szirén és Tömlőfej a Pz-zazz bolygón kezdik a hajszát a Mátrix után. A Pz-zazz barátságtalan bolygó, ahol burjánzik a bűnözés és a korrupció. A hatalmat két bandavezér, Gutt és B’hadad tartja a kezében. A kutatás közben Éjvadász és Szirén egy bandaleszámolás közepébe csöppennek. A lövöldözés során halálos lövést kap egy vétlen járókelő is, aki halála előtt egy csomagot ad Szirénnek melyen a bolygó sorsa múlhat. A titokzatos csomag egy madarat ábrázoló szobrot rejt. Egy különös nő, Miss Fatális arról mesél nekik, hogy a város közelében lévő hegyen van az Élet Forrása, ahol ha valaki megérint egy bizonyos tárgyat minden betegségből felgyógyul. Szirén kideríti, hogy a madár maga az Élet Forrása, amit elloptak a hegyről és aminek hatalmát a maffiavezérek és Miss Fatális is magának akarja megszerezni. Szirén visszahelyezi a szobrot az oltárra, ahonnan ellopták és a belőle áradó energia elkezdi felgyógyítani a romlott bolygót. Mielőtt azonban örülhetnének az elért sikernek, az Álcavezér Mennydörgés és néhány harcosa hátba lövi a három Autobotot. A történet a Humphrey Bogart főszereplésével készült, A máltai sólyom című filmet idézi. Humphrey Bogart egyik jellegzetes kalapos, cigarettás portréja meg is jelenik a képregényben egy utcai plakáton. Az űrbéli vadnyugat hősei Gázoló, Közelharc és Sikátor a Cheyne bolygó vad pusztaságában keresik a Mátrixot mikor arra lesznek figyelmesek, hogy néhány fegyveres egy gyereket vesz üldözőbe. Az Autobotok megmentik a gyereket a támadóktól. Hálából a gyerek szülei felajánlják, hogy vendégül látják őket a farmjukon. A földművesek elpanaszolják az Autobotoknak, hogy ők abban a reményben jöttek a Cheyene bolygóra, hogy békében élhessenek, de ehelyett a helyiek azzal vádolták meg őket, hogy gyilkosok és meg akarnak szabadulni tőlük. Közelharc egy különös lényre lesz figyelmes az ablakban, de mire odaérnek senkit nem találnak. A gazda megnyugtatja őket, hogy biztosan csak egy sivatagi állat volt az. Másnap Gázló és Sikátor a földművelésben segédkeznek a farmer családnak, Közelharc pedig elkíséri egyiküket a városba. A városban felbukkan Mennydörgés is aki szinté a Mátrixot keresi és katonáival rátámad Közelharcra, aki úgy tűnik elfelejtette kik azok az Álcák és, hogy mi az Mátrix. Mennydörgés megállapítja, hogy az Autobotnak átmosták az agyát, és mivel így nem lehet hasznára otthagyja a városban és továbbindul. Kisvártatva Közelharc visszanyeri az emlékezetét és visszatérve a farmra fegyvert fog a farmerekre. Kiderül, hogy a barátságos farmerek valójában vrobiánok, vagyis agyvámpírok akik áldozataikat lassan ölik meg. Az élet-halál harc során három Autobot kénytelen végezni támadóikkal. A történet számos klasszikus western elemet tartalmaz. Eredeti címe, a Kings of the Wild Frontier utalás lehet az 1955-ös Davy Crockett, King of the Wild Frontier című amerikai western-filmre. Halálos szenvedély Agyar, Duplafej és Zsebes a nagyrészt víz borította Pequod bolygón keresik a Mátrixot. Mikor az óceánon egy hajó maradványait vizsgálják Agyart megtámadja egy klud, egy óriási bálnaszerű lény. A támadás során Agyar elveszíti a bal lábát. Miután felépül megszállottan kezd vadászni az őt megnyomorító szörnyre. Mikor Agyarnak végül sikerül becserkésznie a kludot és megcéloznia egy szigonnyal Mennydörgés és Álcái rátámadnak. A támadás oka, hogy Mennydörgés kiderítette, hogy a klud kapcsolatba került a Mátrixszal. Mialatt a harcba Duplafej és Zsebes is bekapcsolódik Mennydörgés szellemi kapcsolatba lép a lénnyel és megtudja, hogy az egy lezuhant űrkompon keresztül került kapcsolatba a Mátrix erejével. Mennydörgés visszahívja Álcáit és a VsQs nevű hold felé veszik az irányt. Duplafej emlékezteti Agyart, hogy még mindig Autobot és az elsődleges feladata az élet védelme. Agyar végül megkíméli a krud életét és szabadon engedi. A történet alapjául Herman Melville Moby Dick című regénye szolgált. A cselekmény színhelyéül szolgáló Pequod bolygó neve egyben a regényben szereplő bálnavadászhajó neve is. A történetben szereplő város, Gottlieb utalás lehet Carl Gottliebre, a Cápa című film forgatókönyvírójára. Sötét teremtmény Optimusz Fővezér űrbe kilőtt koporsója a Cameron bolygó harmadik, VsQs nevű holdján csapódik be. A burkolata felszakadt és egy idegen lény mászik be a halott Optimusz testébe és kapcsolatba kerül a Teremtő Mátrix erejével. Néhány kutató megközelíti a koporsót és az átalakult lény rájuk támad. A holdon Űrdongó, Mogorva és Jazz kutatnak a Mátrix után egy elhagyott bázison. A létesítményben mintha háború dúlt volna és már csak az ott dolgozó kutatócsapat holttesteit találják. A három Autobotra hirtelen rátámad Mennydörgés és Álcai. Az egyik Álcát hirtelen elkapja egy, a sötétben megbúvó lény. Mennydörgés megérzi, hogy a lényt a Mátrix energiája táplálta és megpróbálja elvenni tőle azt. A harcban legyengült Autobotok megszerzik a Mátrixot és elindulnak űrhajójuk felé, de miután Mennydörgés végzett az ismeretlen lénnyel leszámol az Autobotokkal is. Az Autobotok hajóján visszatér a Bárkára és rátámad Optimuszra és harcosaira. A történet a Bolygó neve: Halál című filmet idézi. A cselekmény helyszíne a Cameron nevű bolygó harmadik holdja. Ez utalás James Cameronra a Bolygó neve: Halál rendezőjére akinek ez a film harmadik jelentősebb munkája volt. A nagy robaj Mennydörgés a Mátrix erejétől megerősödve pusztítani kezdi a Bárkán tartózkodó Autobotokat, Optimusz viszont nem meri kockáztatni, hogy a Mátrix megsérüljön. Mennydörgés felett végül teljesen átveszi a hatalmat a Mátrix megrontott ősi ereje és saját harcosait is gyilkolni kezdi. Optimus belátja, hogy Mennydörgést minden áron meg kell állítani, ezért harcba bocsátkozik vele. Mikor Mennydörgés a végső csapást akarja mérni Optimuszra, Éjvadász a Bárka hangárjában lévő egyik hajó szigonyával megcsáklyázza Mennydörgést és Tömlőfej kinyitja a hangárkaput. A vákuum kiszippantja a hajót és vele együtt Mennydörgést és a Mátrixot a mélyűrbe. Az Autobotok így ugyan megmenekültek Mennydörgéstől, de a Mátrixot is újra elveszítették és nélküle kell szembenézniük a közeledő Unikronnal. Parlophone A Parlophone lemezkiadót 1896-ban a Carl Lindström Társaság alapította 1896-ban. A lemezkiadó brit leányvállalata 1923-ban jött létre mint Parlophone Records, melynek hírnevét az 1920-as évek egyik vezető stílusa, a jazz határozta meg. Miután 1926-ban a Columbia Gramofontársaság megszerezte a Parlophone üzleti jogait, később Columbia Records, majd EMI lemezkiadó néven működött tovább. Ezek mellett a Parlophone címkét továbbra is használják. 2012. szeptember 21-én bejelentették a Parlophone cég leválását az egyesített csoportról, viszont míg a jogosítások folynak addig a kiadó Parlophone Label Group néven működik tovább. A korai Parlophone által kiadott felvételek közkincsnek számítanak, így a Warner Music Group bejelentette, hogy megszerzik az Európában és az USA-ban fellelhető felvételek jogait, mely együttes értéke eléri a 487 millió fontot. George Martin későbbi EMI asszisztens 1950-ben csatlakozott a céghez, és menedzser tisztséget tölt be a vállalatnál 1955-től, majd felvételeket készít a Goons-szal, a zongorista Mrs. Mills-szel, és a tinibálvány Adam Faith-vel. 1962-ben lemezszerződést ír alá az új liverpooli bandával a The Beatles-szel, illetve a kortárs manchesteri The Hollies bandával. Ezután a Parlophone lett az 1960-as évek egyik leghíresebb, és legrangosabb lemezkiadója. Sokáig a lemezkiadó által kiadott The Beatles "She Loves You" című dal volt a legkelendőbb brit kislemez 1964-ben, és további hét Beatles dal is első helyezést ért el a szigetországban. A vállalat története A Németországban 1896-ban alapított gyár a Parlophone márkanév alatt eredetileg lemezjátszók gyártását tervezte, mielőtt lemezkiadásba kezdett volna. A kiadó védjegye ₤ - L, a társaság Lindström nevéből adódóan alakult ki, és csak véletlenül hasonlít az angol font jelére, melynek latin neve Libra. 1923 augusztus 23-án a Parlophone megállapodást kötött az amerikai Okeh Records kiadóval, mely azt eredményezte, hogy Parlophone márkanév alatt adták ki az Egyesült Királyságban az amerikai dzsesszfelvételeket. 1927-ben a Columbia Gramofontársaság részesedést szerzett a Carl Lindström társaságtól, és ezáltal a Parlophone kiadótól is, így 1931-ben egyesült a két kiadó, és felvették a Columbia Gramophone Company nevet, majd az Electric Musical Industries Ltd (EMI) nevet. Kezdetben a kiadó megtartotta a Parlophone nevéhez fűződő státuszát, miszerint továbbra is dzsesszfelvételeket ad ki, és megvásárolta a jogokat az Okeh Records kiadótól. Néhány ritka felvétel megjelent az US Columbia, és USA Decca márkanév alatt is. A kiadó 1962-ben szerződést kötött a The Beatles-szel, így később a Parlophone lett az egyik leghíresebb és legrangosabb lemezkiadó. A lemezkiadó több kislemezt és albumot is megjelentetett az Apple kiadóval együttesen a brit szigetországban. 1965-ben létrehozták az Independent Recording Studiót (AIR) a Parlophone társaság beleolvadt az EMI Gramophone Company szervezetbe (EMI Records 1973), viszont ettől függetlenül a Parlophone címke megtartotta identitását, és a kiadó sokáig büszkélkedhetett a legkelendőbb brit kislemez, a She Loves You és a legjobb brit album eladásával - Pepper Lonely Hearts Club Band. Az album az első helyen tartózkodott a listákon, volt hogy 40 és 52 hétig is slágerlista vezető helyezett maradt 1964-ben. A Parlophone 1973-ban megszüntette a címkét, így a lemezekre az új EMI Records címke került. a Parlophone címke 1980-ban éledt újjá. Híres megjelenések A RHYTHM STYLE Sorozat A Rhythm Styles sorozatú lemezeket 1929 és 1930-ban a Parlophone adta ki az amerikai OKKeh lemezkiadóval közösen. A sorozat igazgatója Edgar Jackson volt, és olyan művészek felvételeit adták ki Angliában, mint Louis Armstrong, Bix Beiderbecke, Frank Trumbauer, Joe Venuti, Duke Ellington és más jelentős művészek, akik rögzíteni eredetileg az amerikai kiadónál rögzítették felvételeiket. A brit kiadás annyiban eltért az amerikaitól, hogy a lemezeken több művész felvételei voltak fellelhetők. A második New Rhythm Style sorozat 1931-ben látta meg a napvilágot, majd 1941-ben meg is szűnt. A lemezek ekkor még 78-as fordulatúak voltak. Manapság ezek a felvételek, illetve sorozatok a gyűjtők féltett kincsei közé tartoznak. A PARLOPHONE PNY Sorozat Az USA-ban 1929-ben létezett egy rövid életű címke az OKeh. Kezdetben az Okeh nyilvántartásokat és a katalógus számokat a Parlophone kiadón keresztül adták meg majd az OKeh megkezdte a PNY-34000 sorozatszámozását a lemezeken az Odeon ONY-36000 sorozattal együtt mely számozások az 1930-1931-ben kiadott lemezeken voltak találhatóak. Senki nem volt képes megállapítani, hogy miért volt két címke, illetve számozás az azonos felvételeket tartalmazó lemezeken. Mindenesetre a lemezgyűjtők és lemezkutatók - George Blacker, Carl Kenziora, Len Kunstadt - véleménye szerint nem hivatalos értékesítésre szánták a lemezeket, így nem lett volna megvásárolható az Egyesült Államokban. A Parlophone előadói CY7 The Chemical Brothers Coldplay (az USA-ban is) Alice in Chains All Saints Arcadia Alternative Radio Atlanta Smith Athlete Babyshambles BIG C Bat for Lashes The Beatles Beverley Knight Bliss Blur Bobby Lewis Bobby Tench Bri Walker Chiddy Bang Conor Maynard Deep Purple (az USA-ban és Kanadában is) Dick James The Divine Comedy Dorothy Squires Duffy Power Duran Duran (az USA-ban is) Dusty Springfield Eliza Doolittle Flanders & Swann The Fourmost G Frsh Gabrielle Aplin Gass George Harrison Goldfrapp The Good Natured The Good, the Bad and the Queen The Goons Gorillaz Gyllene Tider Humphrey Lyttelton Interpol Jay Simulation Jamelia Jim Dale John Barry Seven John Lennon Kay Kyser Keith Kelly King Brothers Kory Kuffs Kylie Minogue (Ausztráliában nem) Late of the Pier Laurie London Lily Allen (az USA-ban is) Love Sculpture Mansun Medina Morning Parade MPHO Mrs Mills Otis Waygood The Paramounts Paul McCartney (az USA-ban és Kanadában is) Pet Shop Boys (az USA-ban is) Peter Sellers Queen (az USA-ban és Kanadában is) Queen + Paul Rodgers (az USA-ban és Kanadában is) Radiohead (az USA-ban is) Rainbow Ffolly Rappin P Scarlet Party Shane Fenton Sky Ferreira Supergrass Temperance Seven Teresa Teng The Hollies Tina Turner Tinie Tempah The Verve TheViCkers Two Days Made Vince Taylor Vipers Skiffle Group Waltari Claes Cronqvist Claes Cronqvist (Landskrona, 1944. október 15. –) svéd válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1970 és 1974 között 16 alkalommal szerepelt a svéd válogatottban. Részt vett az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Svéd kupa (1): 1971–72 Svéd kupadöntő (1): 1975–76 Svéd bajnok (1): 1966 Edzőként Svéd kupadöntő (1): 1983–84 A Fülöp-szigetek az 1988. évi nyári olimpiai játékokon A Fülöp-szigetek a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 11 sportágban 31 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba ** - nem indult *** - kizárták (korai rajt) Habsburg–török háború (1716–18) Az 1716–18-as Habsburg–török háború vagy III. Károly első török háborúja (németül Venezianisch-Österreichischer Türkenkrieg vagy 1. Türkenkrieg Karls VI.) célja a hódoltsági terület teljes felszámolása volt, azaz a karlócai béke által a töröknek meghagyott Temesköz és Nándorfehérvár visszaszerzése. Az oszmán hadsereg a 17. század végén a Temesköz kivételével kiszorult a Magyar Király területéről. 1716-ban újabb Habsburg–török háború kezdődött, mely 1718-ban ért véget. III. Károly (VI. Károly néven német-római császár) háborút indított az Oszmán Birodalom ellen, Velencével szövetségben. Ennek során a császári–királyi hadak a péterváradi csatában súlyos vereséget mértek a török főseregre, sikeresen bevették Temesvárt, majd elfoglalták Nándorfehérvárt. A török kiűzése óta ez volt az első alkalom, hogy a Magyar Királyság egy külső hatalommal háborúzott, a bécsi kormányzattal katonai téren is együttműködve. Bár a háború a Habsburg seregek döntő győzelmével végződött, az 1735–1739-es orosz–osztrák–török háborúban az oszmánok visszafoglalták elveszített észak-boszniai és észak-szerbiai területeiket. Előzmények A karlócai békeszerződést az Oszmán Birodalom vezetése átmenetinek tartotta. Sem politikai szempontból, sem az iszlám vallásjog szempontjából nem tartották elfogadhatónak a Magyar Királyság korábban oszmán kézen lévő részeinek feladását. Az Oszmán Birodalom óriási emberanyag-tartalékokkal rendelkezett (azonban csapatainak felszereltsége, minősége, vezetőinek taktikai képzettsége kívánnivalót hagyott maga után), a 18. század elején több fronton is képes volt sikereket felmutatni. Baltaji Mehmed nagyvezír 1710–1711-ben vereséget mért Nagy Péter orosz orosz cár csapataira Moldvában, az orosz–török háború során. Ezt követően a hetedik török–velencei háborúban (1714–1718) az új nagyvezír, Damat Ali újból meghódította Moreát a velenceiektől 1715-ben. Mivel a Habsburg Birodalom megújította szövetségét Velencével, válaszul a törökök 1716-ban hadat üzentek III. Károlynak. Hadműveletek délen 1716 Amikor a porta megszegte az 1699. évi karlócai békét, Károly császár és király a török elleni harcokban és a spanyol örökösödési háborúban már bizonyító hadvezérét, Savoyai Jenő herceget 60–70 ezer katonával délre küldte. Savoyai Jenő kiválóan ismerte az oszmánok harcmodorát és a dél-magyarországi terepviszonyokat. A Habsburg-ház híveként és az Udvari Haditanács vezetőjeként komoly erőket tudott a török ellen mozgósítani. A keresztény sereg alvezére Pálffy János lett. Olyan jeles hadvezérek vonultak hadba a török ellen, mint Károly Sándor württembergi herceg (Belgrád későbbi kormányzója) vagy Mercy tábornok (a Bánság későbbi katonai parancsnoka). A császári és magyar hadak a Bács megyei Futakon gyülekeztek. Savoyai Jenő utasítására a császári hadmérnökök munkálatokba kezdtek a péterváradi erősség elavult védművein. A hadműveletek kezdetén Pálfy János gróf már 1716. augusztus 2-án, Karlócánál heves harcokat vívott a benyomuló törökökkel. Magyar részről a Pálffy-, Nádasdy- és Ebergényi-csoportok jelentős szerepet játszottak a Pétervárad alatt vívott ütközetben. A törökök keményen támadták a császári egységeket, az általuk ásott árkok helyenként 50–100 lépésnyire közelítették meg a keresztény hadak állásait. Augusztus 5-én reggel hét órakor Savoyai Jenő parancsot adott a támadásra. A küzdelmet az döntötte el, hogy a török lovascsapatok nem tudtak ellenállni a császári vérteslovasság rohamának. A péterváradi csatát aznap délre az oszmán sereg elveszítette, harmincezer török katona esett el, köztük maga Damat Ali negyvezír is. A távozó törökök hátrahagyták a felszerelésüket. Velük szemben a császári–királyi hadak mindössze 2122 halottat és 2358 sebesültet veszítettek. Akárcsak az 1697-es zentai csatában, a jól fegyverzett, jól kiképzett, szervezett manőverekre képes nyugati típusú hadsereg stratégiai és taktikai fölényben volt az oszmán hadakkal szemben, melyek újra és újra véres vereséget szenvedtek. A péterváradi csata után Savoyai Jenő fővezér Temesvár bevételét tűzte ki feladatul. Az ostrom biztosítását Pálffy magyar lovas egységei látták el, akik a vár felmentésére igyekvő, Belgrád térségéből érkező török felmentőcsapatot sikerrel szétverték. Temesvár ostroma 48 napig húzódott, a város nagy részét az ágyúzás elpusztította, végül Musztafa pasa, Temesvár utolsó török parancsnoka októberben letette a fegyvert. 1717 A következő évben, 1717-ben Savoyai Jenő a török szeme láttára szállította át a csapatait a Dunán, 70 ezer fős seregével körülzárta Belgrádot. A császári hadvezér komoly logisztika problémával szembesült: a Duna és a Száva közötti erősség csak délről, ellenséges területen keresztül volt támadás alá vehető. A császári hadak hosszabb ideig ostromolhatták volna Belgrádot, ha augusztus 14-én a belgrádi várban nem következik be egy lőporrobbanás. Miközben a várat ostromolta, az új nagyvezír, Khalil pasa erős felmentő serege az ő hadát kerítette be, mire a fővezér az ostromló sereg védelmére védősáncokat húzatott fel. Ha a várőrség és a oszmán főerő egyszerre támadták volna meg a hadseregét, nehéz helyzetbe került volna. De a nagyvezír belgrádi pasának szánt levelét hírnöke, Vékony János volt kuruc vitéz Pálffy János kezébe juttatta. Ebből Savoyai Jenő megtudta a támadás tervezett napját, és azt megelőzendő, 1717. augusztus 16-án teljes haderejével megtámadta a nagyvezír hadát, újból fényes győzelmet aratva. Belgrád őrsége két nappal később kapitulált, augusztus 22-én pedig elvonult. Ezután Savoyai Jenő Szendrőt, Szabácsot és Orsovát foglalta vissza. 1718 1718-ban a Habsburg hadvezetés Niš és Vidin elfoglalását tűzte ki célul, de ebben az évben komolyabb összecsapásra nem került sor. E diadalok hatására a szultán 1718. július 21-én megkötötte a pozsareváci (passarowitzi) békét, amelyben a török lemondott Belgrádról, Szerbia és Bosznia északi részéről és az Olt folyóig terjedő Kis-Oláhországról. Utolsó tatárjárás 1717-ben krími és dobrudzsai tatárok dúlták végig Erdélyt és a Máramarost. Az támadás célja a törökök ellen hadakozó osztrák seregek figyelmének elterelése, erőik megosztása volt. A tatárok eljutottak Nagybánya közelébe, végigrabolták Szatmárt és a Szamosközt, majd Ugocsa vármegyét pusztították. Ekkora a vármegyei csapatok és a felkelt magyar, román és más etnikumú parasztcsoportok kisebb-nagyobb vereségek sorozatát mértek a hordákra. Az utolsó tatárjárást az erdélyi megyék katonasága, néhány kisebb császári alakulat és a lakosság sikerrel visszaverte: a késve felvonuló helyi erők a zsákmánnyal elvonuló hordákat a Máramarosban utolérték, egy részüket szétverték, és több ezer magyar rabot kiszabadítottak. III. Ahmed szultán kapcsolatot létesített II. Rákóczi Ferenccel, mivel az egykori fejedelem még mindig egy új felkelés kirobbantására törekedett. Rákóczinak török, tatár és román segédhadakat, valamint két és félmillió arany pénzbeli támogatást ígért, hogy emigráns kurucokból és magyarországi felkelőkből sereget szervezzen. Rákóczi Esterházy Antalt bízta meg a felkelés kirobbantásával Magyarországon. A lakosság körében Esterházy kiáltványának nem sok visszhangja volt, ekkorra a magyar főnemesség már megtalálta helyét a Habsburg Birodalomban (pl. Károlyi Sándor), míg a földművelő nép békére vágyott. Spanyol támadás Kihasználva a Habsburg Birodalom lekötöttségét, a Bourbon kézben lévő Spanyol Királyság uralkodója háborút indított, hogy elfoglalja a spanyol örökösödési háborúban elvesztett itáliai birtokait. A hármas szövetség tiltakozását figyelmen kívül hagyva 1717 novemberében 8000 főnyi spanyol katonaság szállt partra a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetén. A birodalom későn reagált, hisz a Habsburg hadak zöme az észak-balkáni harcokban volt lekötve, és Savoyai Jenő herceg, a bécsi Haditanács elnöke el akarta kerülni egy súlyosabb itáliai háború kitörését. Csupán a Habsburg kézben lévő Nápolyi Királyság haderejét erősítette meg, mert úgy ítélte, a spanyol offenzíva Nápolyt is fenyegetheti. Bécsben óriási felháborodás fogadta a spanyol hadba lépést. Azt hangoztatták, hogy V. Fülöp a török kezére játszik, amikor hátba támadta a keresztény ügyért harcoló császári hadakat. Bár V. Fülöp Isztambulba küldte a követeit (kapcsolatba lépve Rákóczi bujdosóival is), a Habsburg Birodalom szerencséjére a spanyol–török összefogás elmaradt. A Szardínia elleni spanyol támadás kényszerhelyzetbe hozta Bécset. A hármas szövetség tagjai igyekeztek békekötésre bírni az oszmánokat és az ellenük harcoló államokat, hogy a Habsburg Birodalom minél előbb átcsoportosíthassa haderejét az itáliai hadszíntérre. Ennek érdekében brit és holland diplomaták érkeztek az Oszmán Birodalomba, hogy közvetítsenek a Porta és a Habsburgok között. Békekötés A pozsareváci béke (németül: Friede von Passarowitz) 1718. július 21-én, Pozsarevácon köttetett meg a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között. A törökök lemondtak a Temesi Bánságról, Szerbia és Bosznia északi részéről, Havasalföld nyugati feléről a Habsburg Birodalom javára, de megszerezték Velencétől annak peloponnészoszi birtokait. E békeszerződés után kezdődött a Temesi bánság betelepítése német telepesekkel. A béketárgyaláson a Magyar Királyság nevében III. Károly király küldöttei jártak el. Ugyan a magyar rendek báró Sándor Gáspár személyében követet delegáltak a törökökkel való tárgyalás céljából, azonban a bécsi kormányzat (a karlócai békekötést precedensként felhasználva) az összbirodalom nevében tárgyalt. Nem teljesült az a Habsburg követelés, hogy a török porta szolgáltassa ki „kellő büntetésük végett” Rákóczit, Bercsényit, Forgách Simont és Esterházy Antalt. Rákóczi és hívei az Oszmán Birodalomban maradhattak. A szultán a bujdosó Rákóczit és híveit a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóban telepítette le. Az egykori kuruc vezető, Károlyi Sándor a pozsareváci békekötés után így fogalmazott: „Isten Ő Szent Felsége az török hitetlenül felindult háborújának végét szakasztotta, dicsőséges Szent Koronánknak egész Magyarországot és Erdélyt úgy annyira egészében visszaadta, hogy csak egy tenyérnyit is a pogánynak benne bírni nem hagyott.” Nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmas török hadak továbbra is jelentős erőt képviselnek, a déli nagyhatalmat aligha sikerült volna legyőzni a Habsburgok segítsége nélkül. A békekötést követő időszak lehetővé tette, hogy a pragmatica sanctio által a Habsburg uralom megszilárdulhasson a Magyar Királyságban. Országok zászlóinak képtára Az alábbi képtár a független államok zászlajait mutatja be. Az államok nemzeti jelképei hivatalosan megadott arányaikban láthatóak a képtár egyes mezőiben. Szaúd-Arábia, Irak és Irán zászlóinak kivételével mindegyik lobogónak a zászlórúd felőli oldala van balról. Az említett három országban a lobogók jobb oldala található a rúd felőli oldalon. A Á B C Cs D Dz Dzs E É F G Gy H I Í J K L Ly M N Ny O Ó Ö Ő P Q R S Sz T Ty U Ú Ü Ű V W X Y Z Zs Buddhizmus Spanyolországban A buddhizmus Spanyolországban a harmadik számú vallás, a katolikus (70%) és az iszlám vallás után. A nem ábrahámi vallások közül a buddhizmus a legjelentősebb. Az ország területén jelentős buddhista sztúpák, kolostorok és elvonulási központok épültek, és a mintegy 300 buddhista központnak hozzávetőleg 50 000 fő regisztrált gyakorlója van. Története A spanyolok első találkozását a buddhizmussal a 16-17. századi spanyol hittérítők jelentették, akik Japánban és Kínában jártak, és többnyire félreértelmezett jelentéseket szállítottak haza Európába. A 19. századig tartó inkvizíció kemény megtorlásai hathatósan távol tartották a nem keresztény vallásokat az ibériai országtól, és 1970-ig igen korlátozott volt minden más vallás jelenléte. Ez nem jelenti azt, hogy kivételes gondolkodókhoz és felvilágosult értelmiségekhez ne jutott volna el a buddhista filozófia vagy Gautama Sziddhártha története. Federico García Lorca például 1918-ban egy Buddha című verset is publikált. Ezen kívül más művészeti ágakban is megjelent a buddhizmus, mint például Antoni Tàpies műveiben. Az első jelentős buddhista társulatok a demokratikus állam megalakulása és az új alkotmány életbelépése után, 1977-ben alapultak (zen és tibeti buddhizmus). Az új vallás szabadság lehetőséget biztosított arra, hogy még ebben az évben eljussanak az első jelentős buddhista tanítók Spanyolországba. Európa első tulkuja a spanyol országban született Oszel Tendzin rinpocse, akit az 1984-ben elhunyt Thubten Jese láma reinkarnációjaként ismertek fel. 1992-ben alapították és 2007-ben az állam is elismerte a spanyol buddhista szövetséget (Federación de Communidades Budistas de España, FCBE), amely ma összefogja és képviseli az összes spanyol buddhista szervezetet és iskolát az állami szervezetekkel szemben. A legnépszerűbb buddhista irányzatok ma a zen és a tibeti buddhizmus, azonban más buddhista irányzatok is jelen vannak az országban, ahol jelenleg kb. háromszáz buddhista központ működik, és több, mint húsz kolostor és elvonulási hely. A zen iskolák többsége a japán szótóhoz tartozik, a tibeti buddhizmus legnépszerűbb iskolája a kagyüpa. A kagyü iskola szervezésében épült meg 2003-ban Európa legmagasabb buddhista sztúpája, a 33 méteres málagai Benalmádena sztúpa. A gelug iskolához tartozó 14. dalai láma összesen hét alkalommal járt Spanyolországban, legelőször 1982-ben, legutoljára 2007-ben. A théraváda irányzatnak három jelentős központja működik Spanyolországban: a Dharnma Neru elvonulási központ, a vipasszaná meditáció spanyol szövetsége (Asociación Española de Meditación Vipassana) és a théraváda buddhizmus spanyol szövetsége (Asociación Española de Buddhismo Theravada). Megjegyzések Spanyolországban a vallás nélküliek aránya 20% Planica Planica (IPA: [plaˈniː�a]) egy alpesi völgy, ami Szlovénia északnyugati részén, Rateče határvárostól délre terül el, nem messze egy másik ismert síelő centrumtól, Kranjska Gorától. A völgy délebbi részén található Tamar, egy népszerű falmászóplacc a Triglav Nemzeti Parkban. Planica leginkább a síugrósánc miatt ismert. Az első sáncot még 1930-ban építették a Ponca hegy oldalában. 1934-ben Stanko Bouldek nagyobb sáncot épített, amit néha mamutsáncnak neveznek. Az első síugró, aki itt 100 méter felett produkált, az osztrák Sepp Bradl volt. Ez a világ legnagyobb síugrósánca, néha a "síugrósáncok anyjának" is nevezik. 1969-ben új sáncot épített Lado és Janez Gorišek. Ennek a K-pontja 185 méteren volt. 1986 óta, amikor Matti Nykänen 191 métert ugrott, a világrekordot leggyakrabban itt döntötték meg, nem más óriássáncokon (pl.: a Kulmon (Bad Mitterndorf, Ausztria), Obertsdorfban (Németország) vagy Vikersundban (Norvégia). 1994-ben a finn Toni Nieminen 200 méter fölé emelkedett. A jelenlegi rekordot 2005. március 19-én állította be egy fordulatos versenyen Bjørn Einar Romøren: először az edzésen ugrott 234 métert, majd a versenyen is túlugrotta a korábbi világrekordert, Matti Hautamäkit (235, illetve 239 méter). A síugrósánc infrastruktúra már teljesen elavult (a síugróknak fel kell sétálniuk a sánc tetejére). 2001-ben a Bouldek tervezte régi, K-120-as sánc összeomlott. Ennek ellenére, a FIS mégis itt rendezi az idényzáró versenyt a K-210-es sáncon, március 18-án és 19-én. Lehet reménykedni, hogy Planicában talán új aréna épül valamikor. Gare de Noisy-le-Roi Gare de Noisy-le-Roi vasútállomás Franciaországban, Noisy-le-Roi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Grande Ceinture line Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Nom-la-Bretèche - Forêt de Marly Szaturnusz-díj a legjobb sci-fi filmnek A legjobb sci-fi filmnek járó Szaturnusz-díjat évente adja át az Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films szervezet. A díjjal a sci-fi műfajának alkotásait jutalmazzák az első, 1973-as díjátadó óta. Győztesek és jelöltek (MEGJEGYZÉS: Az Év oszlop az adott művek megjelenési évére utal, a tényleges díjátadó ceremóniát a következő évben rendezték meg.) A győzteseket félkövér betűtípus és kék háttérszín jelzi. 5505 Rundetaarn Az 5505 Rundetaarn (ideiglenes jelöléssel 1986 VD1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Poul Jensen fedezte fel 1986. november 6-án. 9493 Enescu A 9493 Enescu (ideiglenes jelöléssel 3100 T-1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 26-án. Nevét George Enescu (1881–1955) román zeneszerző után kapta. Martok tábornok Martok tábornok a Star Trek sorozatban a klingon haderők parancsnoka, később a birodalom kancellárja. John Garman "J. G." Hertzler alakítja. Áttekintés A domínium egy évre elrabolta és egy elcseréltet állított a helyére. Worf segítségével kiszabadult. Pár hónap pihenés után visszatért és újra átvette a parancsnokságot. Martok a domíniumi háborúnak köszönhetően híresebb lett, mint maga Gowron főkancellár és ez a kancellárt erősen zavarta. Ezért átvette a klingon erők irányítását, majd Martokot olyan csatákba küldte, ahol semmi esélye nem volt. Worf (Mog fia, a Martok ház tagja, miután Martok befogadta) többször is megemlítette aggályait Gowron irigységéről, de Martok hű maradt a Klingon Birodalomhoz és a kancellárhoz. Mikor Worf hangot adott aggályainak, Gowron kihívta Worfot, aki megölte őt, és Martoknak adta a kancellári címet, miután Gowron megölésével az rászállt. Martok kancellár sikeresen győzelemre vitte a klingon erőket a domínium ellen a föderációs és romulán erők segítségével. Alternatíva A Star Trek Online játék történetvezetése szerint Martokot kihívja és rituális harcban megöli J'mpok, s így ő lesz az új kancellár, majd szinte első döntésként hadat üzen a Föderációnak, ez a fejlemény azonban nem része a hivatalos idővonalnak. Radar (dal) A "Radar" Britney Spears amerikai énekesnő 4. kislemeze, a Circus című albumáról. A dalt már 2007-ben felvették Britney Blackout albumára, de kislemezként nem jelent meg. Britney ragaszkodott hozzá, hogy jelenjen meg a dal kislemezként, ezért bónusz számként rakták fel a Circus-ra. A dal kislemez formában 2009 június 22-én jelent meg, a hozzátartozó videoklip pedig 2009 július 1-én. Videoklip A klipet 2009 május 27-én és 28-án forgatták Santa Barbaraban. A klipet Dave Meyers rendezte, aki már dolgozott Britney-vel olyan klipeken, mint például a Lucky, Boys és az Outrageous. A rendező szerint a klip egyfajta tisztelgés Madonna "Take A Bow" című videoklipje előtt a hasonló elemek miatt. A klipben Britney egy lovas kúriához érkezik, ahol a barátja várta. Később Britney egy erkélyről távcsővel lesi barátját, míg ő lovaspólózik. A videó zárásásban Britney és a barátja a naplementében sétál. Egyes állítások szerint 2008-ban is forgattak klipet London-ban, mivel eredeti tervek szerint ez lett volna a negyedik kislemez a Blackout-ról, de végül a klip sosem látott napvilágot. A "Radar" klipjét 2009 október 25-én töltötték fel Britney VEVO csatornájára. Élő Fellépések A számot Britney minden alkalommal előadta a Circus turnén. A megújult Britney: Piece of Me koncerteken egy átvezetővideóval játszották le a dalt. Ljubavicsi Ljubavicsi (oroszul: Любавичи, jiddisül: ��������� [Ljubávics]) falu Oroszország Szmolenszki területének Rudnyai járásában, amely az Orosz Birodalom korában stetl (zsidó kisváros) volt az akkori Mogiljovi kormányzóság Orsai járásában. A települést világszerte elsősorban mint a Chábád Lubavics haszid zsidó irányzat névadóját és egykori telephelyét ismerik. Jean Capelle Jean Capelle (Liège, 1913. október 26. – Liège, 1977. február 20.), belga válogatott labdarúgó. A belga válogatott tagjaként részt vett az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon. Vörösmellű cinege A vörösmellű cinege (Periparus rubidiventris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó, 12-13 centiméter hosszú madárfaj. A Himalája területén él, Indiától Mianmarig. A költési időt követően a magasabb hegyvidékről alacsonyabb területekre költözik. Rovarokkal és magokkal táplálkozik. Fészkét a talajtól 6 méteres magasságban helyezi el, faodúba. Áprilistól júniusig költ. Alfajai P. r. rubidiventris (Blyth, 1847) – a Himalája nyugati és középső része. P. r. beavani (Jerdon, 1863) – a Himalája keleti része, Kína délnyugati és középső része, Északkelet- Mianmar . P. r. saramatii (Ripley, 1961) – India északkeleti része, Északnyugat- Mianmar . Egyes szerzők a P. r. beavani alfajtól elkülönítik a P. r. whistleri (Stresemann, 1931) alfajt. Közönséges gyöngyházlepke A közönséges gyöngyházlepke (vándor gyöngyházlepke, Issoria lathonia) a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó helikonlepkék (Heliconiinae) alcsaládban az Issoria nem egyik faja. Neme (Issoriaa) a gyöngyházlepkék parafiletikus csoportjának tagja. Származása, elterjedése Eurázsiában és Észak-Afrikában él; Magyarországon mindenütt előfordul. Megjelenése, felépítése Szárnyainak fesztávolsága 42–50 mm – az első nemzedék valamivel kisebb a későbbieknél. A szárnyak alapszíne halványabb, illetve sötétebb vörösbarna. A szárnytő sárgás vagy vörösesbarna. Igen szabályos mintázata fekete pettyekből áll. Hátsó szárnya kiterjedtebben zöldes pikkelyekkel hintett; fonákján az ezüstszínű foltok igen nagyok, szinte összeérnek. A belső gyöngysor pettyei sötét rozsdabarna szalagban ülnek, és apró, ezüstös pupillájuk van. A rokon fajok közül egyiknek sincsenek ennyire fényes ezüstfoltjai. Csápbunkója hirtelen kiszélesedik. Szürkésfekete hernyójának sárgás hátvonalai finoman osztottak. Oldalait fekete foltsor és elmosódott, barnássárga vonalkák díszítik. Áltüskéi téglapirosak, az arca feketésbarna. Életmódja, élőhelye Vándor faj; röpte ennek megfelelően gyors. Dél-Európából minden évben Európa északibb területeire nyomul (hasonképpen Ázsiában is (India, Kína). Magyarországon főleg a szárazabb vidékeken, legelőkön, köves helyeken gyakori. Pihenő helyzetben szárnyait kiterjesztve sütkérezik. Egy évben három vagy négy nemzedéke repül (április-május, május-június, július-augusztus, szeptember-október). A hernyó tápnövényei különböző ibolya fajok (Viola spp.). A hernyó vagy a báb telel át. Hasonló fajok Magyarországon nincs. Bátorfi Csilla Bátorfi Csilla (Szombathely, 1969. március 3. –) magyar asztaliteniszezőnő. Több olimpián (az 1988-ason, az 1992-esen, az 1996-oson, a 2000-esen és a 2004-esen) is részt vett. A versenyzői pályafutását 2007-ben fejezte be. Jelenleg az olasz női asztalitenisz válogatott szövetségi kapitánya. Kiemelkedő eredményei Egyes Európa-bajnok (1986) Eb-3. (2002) Páros Vb-3. (1995) Európa-bajnok (1988, 1990, 1994, 2000) Eb-2. (1992, 2003) Csapat Vb-3. (1987, 1989, 1991) Európa-bajnok (1986, 1990, 2000) Eb-3. (2002, 2003) Vegyespáros Európa-bajnok (1994) Európa TOP-12 Bajnok (1987, 1992, 2001) Díjai, elismerései Az év magyar ifjúsági sportolója (1986) Az év magyar asztaliteniszezője (1986–1989, 1991–1994, 0997, 1999–2001 Az európai asztalitenisz hírességek csarnokának tagja (2015) Farkas Aladár (szobrász) Farkas Aladár (Újpest, 1909. március 27. – Budapest, 1981. december 11.) szobrászművész, Munkácsy Mihály- (1950, 1953) és SZOT-díjas (1972), érdemes művész (1971). Élete Újpesten született kilencgyermekes család hetedik gyermekeként. Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937 és 1939 között Párizsban volt, ahol az École des Beaux Arts-on képezte magát, bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. 1939-ben tért haza és a Szocialista Képzőművész Csoport tagja lett. 1946-tól 1948-ig a Magyar Állami Szénbányák kulturális osztályának vezetője és a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1947-ben Nolipa István Pál festővel közös kiállítást rendeztek. 1948-ban részt vett a Képzőművész Szövetség, majd 1949–1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete létrehozásában. 1952–1953-ban készítette a koreai nép küzdelmeit megörökítő szoborsorozatát. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Gyűjteményes kiállítását 1960-ban az Ernst Múzeumban rendezte meg Háy Károly festővel. 1965-ben a vietnámi háborút kisplasztikai kompozíciókban dolgozta fel, s ebben az évben állította ki műveit az Magyar Nemzeti Galéria. 1966-ban párizsi tanulmányúton volt. 1967-ben Vietnámba utazott Ho Si Minh meghívására. Munkássága Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával az 1930-as évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952–1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964–1965) szerzett. Emlékezete 2009 márciusában, születése századik évfordulója alkalmából életmű-kiállítással emlékezett meg róla a terézvárosi József Attila Klub. A tárlaton Lucien Hervé a művész munkáiról és műterméről 1983-ban készített fényképeit is kiállították. 2010-ben Hanoiban rendeztek tárlatot műveiből. A Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában 2011-ben két kiállítással – júniusban életmű-válogatással, szeptemberben a vietnámi kisplasztikasorozattal – emlékeztek meg művészetéről. Díjai Munkácsy Mihály-díj (1950, 1953) Szocialista Hazáért érdemrend (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1969, 1975) Érdemes művész (1971) SZOT-díj (1972) Főbb művei Köztéri szobrai Felszabadulási emlékmű (kő és bronz, Makó , 1948–1949) Labdázó fiú (bronz, Komló , 1954) Marx (bronz, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem , 1957) Felszabadulási emlékmű (bronz, Nagykanizsa , 1959) Ülő lány könyvvel (kő, Nyékládháza , 1964) Vándor Sándor síremléke (bronz, Kerepesi temető , 1965) Vándor Sándor-emléktábla (vörösmárvány, Budapest, Dózsa György út, 1966) Hintázó fiú mackóval (bronz, Kismaros , 1968) Ho Si Minh (bronz, Budapest, 1970) Sallai–Fürst-emlékmű (bronz, Angyalföld, 1973) Kisplasztikák, szobrok Anyám (1930) Lány korsóval (műkő, 1934) Ecce Homo (1935) Spanyol anya (1937) Ébredő Afrika (1938) Spanyol anya (1938) Teherben maradt (1938) Fölfelé (1940) Vetkőző nő (1940) József Attila (bronzplakett, 1940) József Attila (Budapest, 1942) Fasizmus (bronzplakett, 1943) Tollforgató (1956–1957) Gall kakas (1968) Neutronbomba (bronzplakett, 1981) Fontosabb kiállításai Budapest, Csók Galéria (1971; Hincz Gyula festővel) Budapest, Csontváry Terem ( 1976 ) Balassagyarmat ( 1975 ) Albumok Vietnám. Farkas Aladár plasztikái (Előszó: Goda Gábor ; Magvető, Budapest, 1967) Farkas Aladár (Előszó: Goda Gábor; Corvina, Budapest, 1984) Szobrász vagyok. Farkas Aladár 100 éves (József Attila Művészeti Centrum Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2009) Jegyzetek http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04100.htm, Farkas Aladár, 2017. október 9. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.) RKDartists. (Hozzáférés: 2018. május 3.) Meghívó a Katalisten Meghívó az Artportal.hu-n Források Artportal.hu Magyar életrajzi lexikon Hivatalos weblap Farkas Aladár hivatalos weblapja: www.farkasaladar.com Karakterblokk A karakterblokk olyan pontok halmaza, mely egy adott karaktert épít fel. A hagyományos VDU-kijelzők egy, a képernyőn végigpásztázó fénypontot használnak a kép megjelenítésére. A képernyőn látható karakterforma úgy alakul ki, hogy a kívánt pontok fényességét fokozzák a pásztázás során. Tehát minden karakter pontokból áll, az egy karakterhez tartozó ponthalmazt nevezzük karakterblokknak. A karakterblokkot magassága és szélessége jellemzi. Egy tipikus blokkot 15x9 pont épít fel, a pontmátrixprinterek azonban sokszor ennél kevesebb pontot nyomtatnak karakterenként, például draft módban 7x5-öt. Munije Munije (1880-ig Munja) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 43, közúton 51 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 11, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re délkeletre Nyugat-Szlavóniában, Rastovac és Turčević Polje között, az Ilova jobb oldali mellékvize Rastovac-patak bal partján fekszik. Története A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén még Turčević Polje nyugati részeként találjuk. Önálló településként csak 1890-ben szerepel először. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1890-ben 200, 1910-ben 306 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében nagyszámú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 44%-a szerb, 36%-a horvát, 19%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 42%-a cseh, 32%-a horvát, 20%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 35 lakosa volt. Lakossága (1857 és 1880 között lakosságát Turčević Poljéhoz számították.) Az idő szeme Az idő szeme (Time's Eye) Arthur C. Clarke és Stephen Baxter sci-fi regénye. A mű magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában jelent meg 2006-ban. Történet Titokzatos, apró szerkezetek tűnnek föl az űrben a Föld körül, idegen építésű műholdszerűségek. Mielőtt azonban az emberiség kinyomozhatná eredetüket, a berendezések működésbe lépnek, és bolygónkon egyszeriben szeletekre hasad az idő és a tér. Az időszámítás előtt évmilliókkal majomemberek fürkészik félve az eget, ahol egy titokzatos gömb lebeg a fejük felett. 21. századi ENSZ-békefenntartók hirtelen Rudyard Kipling korának Indiában állomásozó angol seregével szembesülnek, Dzsingisz kán ázsiai sztyeppéken száguldozó lovas felderítői egy Szojuz visszatérő egység utasaira bukkannak. Nagy Sándor expedíciós csapatai is megjelenik, valamint egy Australopithecus anya gyermekével. A rejtélyes katasztrófa túlélői valamennyien egyetlen cél felé igyekeznek, az egyetlen megmaradt város, a legendás Babilon irányába. A világnézetbeli különbségek azonban egyre leküzdhetetlenebbnek tűnnek, így a feldarabolódott a mongolok és a Szojuz legénységének egyetlen életben maradt tagja, összecsapnak Nagy Sándorral és az angol gyarmati hadsereggel, akit a 21. századi békefenntartók segítenek. Nagy Sándor és az angolok nyernek. Később az egyik 21. századi békefenntartónak sikerül hazajutnia. Aulnat Aulnat település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 4007 fő (2015). Aulnat Clermont-Ferrand, Lempdes, Malintrat és Pont-du-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7259 Gaithersburg A 7259 Gaithersburg (ideiglenes jelöléssel 1994 EG1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu, Urata Takesi fedezte fel 1994. március 6-án. Érseklél Koordináták: é. sz. 47° 45′ 08″, k. h. 17° 53′ 45″47.75225, 17.895869444444 Érseklél (szlovákul Arcibiskupský Lél) Nagykeszi településrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Fekvése Komáromtól 22 km-re nyugatra, a Duna bal partján fekszik. A trianoni békeszerződésig területe Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 2001-ben Nagykeszi 970 lakosából 830 magyar és 108 szlovák volt, az egykori Érseklél viszont már csak puszta, állandó lakosság nélkül. Története A középkori eredetű település (első írásos említése 1072-ből Lelu néven történik). A régi érsekléli érseki szék központja volt. 1247-ben már két Lél nevű falu is létezett. 1360-ban említik az érseki tulajdonban lévő falu jobbágyait. A 14. századtól különféle nemesi családok birtoka. Vályi András szerint „Nagy Lél, Érsek Lél. Két falu Komárom Várm. földes Urai több Urak Nagy Lél, Érsek Lélnek filiája, lakosaik katolikusok, és másfélék, határbéli földgyeik jók, noha néhol homokosak, vagyonnyaik külömbfélék”. Fényes Elek szerint „Érsek-Lél, népes magyar puszta, Komárom vmegyében, a Csalóközben, Komáromhoz 1 3/4 mfd., az öreg Dunára megy lábbal. Kiterjedése 706 hold, u. m. 600 h. szántó, a többi részint legelő, részint tagositott birtok, rét és erdős térség. Földe igen jó, s minden gabonanemet megterem. Lakja 53 katholikus. Áll a puszta 8 egész nemesudvarból (curia), mellyből Zámory család bir 4/8, Rakóvszky 3/8, Illés 1/2, Ghyczy is 1/2 nemesudvart. E helytől veszi nevét az esztergomi érsek papnemesi széke (sedes praedialis), mellyhez következő faluk és puszták tartoznak: Örs, Czudor-Illés, Ontopa, Érsek-Lél, Roczháza, Kis-Tany és Szilas. Eszéknek ezelőtt magánal volt tisztikara; hogy lesz jövendőre, nem tudjuk”. Az idők folyamán teljesen eltűnt, csak középkori eredetű (1865-ben átépített) katolikus temploma állt sokáig elhagyatva a határban. Bartal György szerint Leél I. István korabeli település volt, a király az esztergomi érsekség fegyveres szabadosait telepítette ide. A romos állapotban levő templomot az 1990-es évek elején lebontották, anyagából Nagykeszi belterületén építettek új templomot. Ismert emberek Itt született Erdős Renée írónő. Wetzlar Wetzlar város Németországban, Hessen tartományban. A Lahn-Dill körzet központja. Fekvése Az azonos nevű járás székhelye Koblenz közelében, a Lahn és a Dill folyók összefolyásánál. Fontos vasúti csomópont. Története A város története egészen a magyar honfoglalás koráig, 897-ig nyúlik vissza. A város egy királyi villa körül keletkezett; a 12. században szabad birodalmi várossá lett. 1693-tól birodalmi törvényszék székhelye volt, ám 1803-ban elvesztette önállóságát és Dalberg hercegének lett a tulajdonává. 1796. június 15-én Károly főherceg itt győzte le Jourdan francia hadait; a főherceg emlékét 1848-ban a csata színhelyén megörökítették. 1890-ben 8144 lakosa volt. 1977. január 1-jén egy közigazgatási reform keretében összevonták Gießennel, és megalapították Lahn városát, amely közösség azonban alig élt meg tíz évet. Közigazgatás Wetzlar városa közigazgatási-statisztikai szempontból 8 városrészre osztható fel, melyek nagy része valaha önálló település volt. Ezek a következők (zárójelben a lakosok száma főben): Városi tanács A városi tanácsnak 59 képviselője van. Gazdaság Miután 1862-ben két fontos vasútvonal találkozási pontjává vált, a wetzlari ipar gyors fejlődésnek indult, vaskitermelő, és feldolgozó központtá vált. A város ipara Buderus Siemens AG Philips Minox Leica Zeiss Bosch GmbH Közlekedés Vasút Az wetzlari állomásról induló járatok között számos expresszvonat van: RegionalExpress RE 9: Aachen – Köln – Siegen –Wetzlar–Gießen RegionalExpress RE 99: Siegen-Wetzlar-Gießen- Frankfurt RegionalBahn RB 40 (MittelhessenExpress) : Siegen-Dillenburg-Wetzlar-Frankfurt RegionalBahn/Express RB/RE 25: ( Koblenz )- Limburg -Wetzlar-Gießen-( Fulda ) Közút A város az A45 (Wetzlarer Kreuz, Wetzlar-Ost és Wetzlar-Süd), A480-as számú főutak kereszteződésében van. Légi közlekedés A várostól 65 km-re fekszik a frankfurti repülőtér. Kultúra Színházak Rittal Arena Wetzlar – 6000 férőhely Neue Kellertheater Wetzlar Múzeumok Das Stadt- und Industriemuseum – Városi és ipari múzeum Das Lottehaus – Charlotte Buff háza Das Jerusalemhaus Messingmuseum Sammlung historischer Mikroskope Ernst Leitz Landwirtschaftliches Museum Heimatmuseen Sammlung von Lemmers-Danforth Galéria Galerie am Dom Galerie im Stadthaus am Dom Atelier Ludwig Leitz mit dem künstlerischen Werk von Ludwig Leitz Galerie im "Alten Rathaus" Galerie im neuen Rathaus Galerie Atzbach, Grafiken und Illustrationen Média Aktuális újságok: Wetzlarer Neue Zeitung Wetzlarer Kurier Sonntagmorgenmagazin Nevezetességek Wetzlart Goethe 1849-ben felállított mellszobra díszíti annak emlékére, hogy Goethe hosszabb ideig itt illetve Garbenheim falucskában lakott és itt írta Az ifjú Werther szenvedései című művét. Testvérvárosai Avignon , Franciaország Siena , Olaszország Colchester , Nagy-Britannia Ilmenau , Németország Písek , Csehország Schladming , Ausztria Országos Epidemiológiai Központ Az Országos Epidemiológiai Központ magyar költségvetési szerv volt, amelynek feladata alapító okirata szerint „a fertőző betegségek epidemiológiájával, a járványügyi és klinikai mikrobiológiai vizsgálatokkal, valamint az immunbiológiai készítmények és meghatározott laboratóriumi diagnosztikumok ellenőrzésével” kapcsolatos szakmai irányítás, szervezés, kutatás, képzés és minőségellenőrzés. 2017. március 31. napjával jogutódlással – az Állami Egészségügyi Ellátó Központba történő beolvadással – megszűnt. Székhelye Székhelye 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. volt. Feladatai A Központ az egészségügyi intézmények részére bakteriológiai, szerológiai, virológiai, mikológiai, parazitológiai és járványügyi tipizálási vizsgálatokat végzett, diagnosztikai célra táptalajokat, sejtkultúrákat, szintetikus tápfolyadékokat, antigéneket, immunsavókat, baktérium- és típus fág-készítményeket termelt és megkeresésre a költségvetési szervek részére epidemiológiai adatokat szolgáltathatott. Története A népjóléti miniszter alapította az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 88. §-ában foglaltak végrehajtására. Felügyeleti szerve az Egészségügyi Minisztérium volt, közvetlen irányító szerve az Országos Tisztiorvosi Hivatal. Neve 2006-ig Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ volt. Az intézmény 2017. március 31. napjával beolvadt az Állami Egészségügyi Ellátó Központba. Vezetője dr. Melles Márta főigazgató főorvos 2. típusú Gumbel-eloszlás A valószínűségszámítás területén a 2 típusú Gumbel eloszlás a Gumbel-eloszlás egy változata. A 2 típusú Gumbel eloszlás sűrűségfüggvénye: ahol Ez azt jelenti, hogy hasonló a Weibull-eloszlással a következő behelyettesítések után: és . Megjegyzendő, hogy pozitív k esetén (mint a Weibull-eloszlásnál is), az a negatív lesz, ami itt nincs megengedve, mivel az egy negatív valószínűség sűrűséget eredményezne. esetén a középérték végtelen. esetén a szórásnégyzet végtelen. A kumulatív eloszlás függvény: esetén a momentum b = 1 esetén a Fréchet-eloszlást kapjuk. Alkalmazási terület Meteorológia Szeizmológia Kockázatkezelés Giesswein Sándor Giesswein Sándor (Tata, Komárom vm., 1856. február 4. – Budapest, 1923. november 15.) pápai prelátus, politikus, író, társadalomtudós, az MTA levelező tagja, keresztényszocialista politikus, országgyűlési képviselő, 1916-tól 1921-ig a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke. Életpályája A teológiát Bécsben és Budapesten végezte, 1878-ban szentelték pappá, 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1909-ben pápai prelátus lett. 1904-től a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke. A magyaróvári kerület néppárti jelöltjeként 1905-ben kapott mandátumot, és közel húsz éven át képviselte választóit a magyar parlamentben. Megtanulta, és aktív támogatója volt a volapük, majd az eszperantó nyelvnek. Giesswein az első világháború évei alatt egyre következetesebben békepárti lett, s a keresztény humanizmus szellemében támadta a terrort, a faji megkülönböztetést és a társadalmi igazságtalanságokat, 1910-ben a Magyar Békeegyesület elnöke lett. Támogatta a feministákat, majd a háború alatt az antimilitarista mozgalmakat. 1911-ben a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökévé választotta, ezt a tisztségét haláláig töltötte be. Nemzetközi Katolikus Eszperantista Szövetség vezetőségi tagja volt. Több eszperantó nyelvű prédikációt és szentmisét tartott, annak ellenére, hogy az eszperantó csak a második vatikáni zsinat után lett elfogadott liturgikus nyelv. Ilyen misékre és prédikációkra nemzetközi találkozók alkalmával került sor. 1923-ban megalapította az Eszperantisták Nemzetközi Békeligáját, itt haláláig elnökölt. Eredetileg Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, de 1958-ban földi maradványait exhumálták és a Győri bazilika altemplomában temették újra, ma is ott nyugszik. Munkássága Szerkesztette az Auróra című kereszténydemokrata irányvonalú politikai hetilapot 1919 decemberétől 1923-ig. Több könyve jelent meg nyelvészeti, filozófiai, politikai és társadalmi (szociológiai) témákról. Barankovics István 1947 augusztusában a Demokrata Néppárt zászlóbontásakor ezt mondta róla: „A mi nagy előfutárunk Giesswein, a modern szociális és demokratikus kereszténypolitika tiszta forrása.” Emlékére a magyaróvári templom kertjében fölállították mellszobrát, amelynek felirata: „Giesswein Sándor a szeretet és béke apostola.” Emlékezete - eszperantáliák Budapest VIII. Kerepesi temető, 53-1-82. Felszámolt sírhely. Dombóvár , katolikus temető ravatalozójának falán gránit emléktábla . Győr , Káptalandomb 7., Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Szeminárium fő lépcsőházában van felújítva, egy gipsz mellszobor. Győr, Püspöki Székesegyház altemploma. Kriptafülke, vörös gránittábla. Mosonmagyaróvár , Szt. Gotthárd plébániatemplom, Magyar utca felőli templomkert, mellszobor. Pécs , Papnövelde u. Eszperantó Park . Gránit emléktábla. Tata , plébánia épületének homlokzatán emléktábla (Kossuth tér 15.). Taksony , Szent Anna templom tetején: Szobor a Giesswein síremlékéről. Giesswein-emlékbizottság A magyaróvári Szent Gotthard egyházközség hozta létre 2006-ban a szociális felelősségvállalás - az örök emberi értékeken alapuló politizálás elismerésére. Giesswein-emlékéremmel tüntetik ki a Giesswein emléknapon a társadalmi környezet iránt nem közönyös egyéneket. Giesswein-emlékérmet kaptak: Böjte Csaba ferences rendi szerzetes - 2012 Kozma Imre atya - a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke - 2011 Iváncsics János egyetemi tanár - 2011 (posztumusz) Semjén Zsolt a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, miniszterelnök helyettes - 2010 Michl József Tata kereszténydemokrata polgármestere - 2009 Művei, publikációi (válogatás) Mizraim és Assur tanúsága. Az ó szövetségi szt iratok hitelessége és isteni sugalmaztatása az aegyptológia világításában. 1-2. köt. Győr, 1887-88 ( http://lexikon.katolikus.hu/G/Giesswein.html ) Az összehasonlító nyelvészet fő problémái (Győr, 1890) A katholikus egyház társadalmi missiója (Győr, 1896) Munkásvédelem (1901) Egyiptom és a Biblia (Budapest, 1909) Világegyetem és a lélek világa (Budapest, 1913) A szociális kérdés és a keresztény szociálizmus. Népiratkák 294. Szent István Társulat Budapest , (1914) A háború és a társadalomtudomány (Budapest, 1915) Egyén és társadalom (Budapest, 1915) Új idők küszöbén (Budapest, 1918) Vöröspikkelyes pókhálósgomba A vöröspikkelyes pókhálósgomba (Cortinarius bolaris) a pókhálósgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, mérgező gombafaj. Megjelenése A vöröspikkelyes pókhálósgomba kalapja 3–8 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, majd szélesen domború, néha meghajló. Alapszíne halvány barnássárga, de ezt sűrűn és egyenletesen téglavörös vagy borvörös, idősebb korban sötét rézvörös pikkelyek borítják. Húsa vastag, fehér színű, a tönk tövénél sárgára, narancssárga. Nyomásra, vágásra enyhén sárgul; íze és szaga nem jellegzetes. Sűrűn álló, tönkhöz növő lemezei piszkossárgák, a spórák érésével vörösbarnák vagy cinóberbarnák lesznek. A fiatal gomba lemezeit fehéres, pókhálószerű fátyol borítja. Spórapora rozsdabarna. Spórái 6-8 x 4.5-6 mikrométeresek, megnyúlt szférikus-ovális alakúak, felületük többé-kevésbé durva, ripacsos. Tönkje zömök, 4–8 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Színe halványsárga, amelyen a téglavörös szálak, pikkelyek gallérövet és alatta ráncos foltot, sávot alkotnak. Hasonló fajok Jellegzetes külseje alapján könnyen felismerhető. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka. Lombos fákkal képez mikorrhizát; savanyú talajú tölgyesekben, bükkösökben, gesztenyésekben, de néha fenyő alatt is terem augusztus végétől októberig. Enyhén mérgező, emésztőszervi panaszokat okoz. Rövidre zárás A rövidre zárás, vagy rövidzárlat elektrotechnikai fogalom, ahol két vagy több adott áramköri pont közötti összeköttetés ellenállása nagyon kicsi, elhanyagolható nagyságú. Véletlenszerű rövidre zárás A rövidre zárás közvetlenül összeköti a pontokat. Mivel a rövidzár ellenállása nagyon kicsi, azon keresztül nagyon nagy áram folyhat, a két pont közötti feszültségkülönbségnek megfelelően. Az átfolyó áram hővé alakul, mely felmelegíti, esetenként elégetheti a rövidzárt, vagy a vezetékeket. Nyomtatott áramkörök (NYÁK-ok) esetében további veszélyt jelenthet, ha NYÁK-lemezeknél a zárlat hatására az áramköri lemez elkezd szenesedni. Mivel a szén jó vezető, a szigetelési ellenállás drasztikusan lecsökken. A zárlati áram kivédésére túláramvédelmi elemeket (például olvadóbiztosítókat) szerelnek az áramkörökbe. Nulla ohmos ellenállás Nyomtatott áramköri lemezeknél használják. Kivitelét tekintve megegyezik a szabványos ohmos ellenállások kivitelével, de a tényleges ellenállása mΩ (milliOhm) nagyságrendű. Az áramkör két pontját köti össze, lehetővé téve az egységes kinézetet, ugyanakkor elkerülve a szintbeli kereszteződéseket. Áramváltók rövidre zárása Az áramváltóknál előírás a szekunder kapcsok rövidre zárása. Terhelés alatt egy kis ellenállást képviselő berendezéssel, vagy műszerrel gyakorlatilag rövidre zárják a szekunder kapcsokat. Ha a kört megszakítják, a teljes primer áram az áramváltó vasát gerjeszti, ami a szekunder kapcsokon magas, akár életveszélyes feszültséget hozhat létre. Transzformátorok rövidre zárása Transzformátorok mérésekor használják. A szekunder (kisfeszültségű) oldalt kis ellenállású berendezéssel, vagy műszerrel rövidre zárják. A primer oldalon felvett teljesítmény igen jó közelítéssel a primer és szekunder tekercsveszteség összegével lesz egyenlő. Rövidrezáráskor, mivel a szekunder feszültség elenyészően kicsi, és ugyanígy elhanyagolható a transzformátor indukált feszültsége is, tehát négyzetesen kicsi a vasveszteség az üzemi állapothoz képest. Kapacitások rövidre zárása Ha egy kapacitást villamosan valamilyen feszültségre feltöltenek, és nincs terhelve, a felhalmozott töltések (eltekintve a dielektrikumon folyó szivárgó áramtól) megmaradnak a kapacitáson. Ez veszélyes áramütést okozhat. A kapacitás rövidre zárásával a töltést ki kell egyenlíteni, a rajta lévő potenciálkülönbséget megszüntetni. Kábelek szigetelési ellenállásának mérésekor A szigetelési ellenállást szabványos mérőfeszültséggel (500-1000-2500-5000 V egyenfeszültség) végzik. A szigetelésvizsgáló a kábelre kapcsolva, azt kondenzátor módjára feltölti. A mérés befejezése után a kondenzátornál leírtak szerint a töltést ki kell egyenlíteni. Galvanométereknél A lengőtekercses galvanométereknél lényeges a nagy érzékenység, és a rövid beállási idő. Szállításkor a bemenő kapcsokat rövidrezárva a lengőrész elmozdulásakor az állandó mágnes a lengőtekercs meneteiben feszültséget indukál, és a gyakorlatilag nulla külsőköri ellenállás miatt a körben áram folyik, mely Lenz-törvénye értelmében akadályozza az elmozdulást. Átívelés A rövidre zárás speciális esete az átívelés. Ekkor ugyanis nem szükséges, hogy a vezetők fémesen érintkezzenek, a feszültség hatására a levegőn át is létrejöhet a rövidzárlat. Az átíveléshez minimum 327 V feszültség szükséges. 20 kV nagyságú feszültség kb. 1 cm száraz levegő átívelésére képes. A nagyfeszültség hatására a levegő ionizálódik, és az átívelés fenntartásához már kisebb feszültség, vagy nagyobb távolság is elegendő. A levegő nedvességtartalma, a felületek szennyezettsége és a csúcshatás az átívelés kockázatát növeli. Ekkor alacsonyabb feszültség, vagy nagyobb távolság esetén is bekövetkezhet. Ezért is tilos a nagyfeszültségű vezetékeket megközelíteni. A nagyfeszültségű ívelésnek igen látványos természeti megnyilvánulása a villám. Üzemi rövidre zárás Az MSZ 1585 szabvány (Villamos berendezések üzemeltetése - régi nevén: Erősáramú Üzemi Szabályzat) előírja, hogy villamos berendezések feszültségmentesítése során a leválasztott berendezést földelni és rövidre zárni szükséges. Ez történhet a berendezésbe beépített földelőszakaszolóval és/vagy külső földelő-rövidrezáró eszköz használatával. Leif Eriksson Leif Eriksson (óészakiul: Leifr Eiríksson, 980 körül – 1020 körül) viking (izlandi) felfedező. Ő volt az első európai, aki elérte kontinentális (szárazföldi) Észak-Amerikát – pontosabban a mai Új-Fundland (Kanada) területét. 980 körül született Izlandon Vörös Erik, egy gyilkosságért száműzött (norvégiai születésű) izlandi hajós második fiaként. Erik száműzetése során két telepet is alapított Grönlandon. Leifnek két fiú- (Thorvald és Thorstein) és egy lánytestvéréről (Freydís) tudunk. Egy fia született, Thorkell Leifsson. Egyik norvégiai tartózkodása során keresztény hitre tért. A norvég király szolgálatára is tartózkodott Norvégiában, majd onnan tért vissza Grönlandra, ahonnan arra a felfedező útra indult, amelynek során felfedezte a kontinentális Észak-Amerikát. A Grönlandiak sagája leírja, hogy Leif 1000 körül szállt vízre kb. 35 fős legénységgel. Az első szárazföldet, amit találtak, lapos sziklák borították – ez valószínűleg a mai Baffin-sziget lehetett. Ez után egy erdővel borított, sík földre érkezett, amelyet erdőiről Marklandnak nevezett el – ez lehetett a mai Labrador. A következő helyen, ahol partra szálltak, meg is telepedtek. Az időjárás enyhe volt, a patakokban pisztrángok és a mezőkön dús fű. Itt maradtak egész télen át. Az egyik ember szőlőt is talált, erről nevezték el a földet Vínlandnak. Letelepedésük után hamarosan találkoztak az észak-amerikai indián törzsekkel is. A jó kapcsolatok kialakítása érdekében lakomára hívták az indián törzs előkelőit, amelyen többek között tejet is felszolgáltak. Az indiánok azonban tejcukor-érzékenyek voltak, a lakoma után rosszul érezték magukat, és arra gyanakodtak, hogy az idegenek megmérgezték őket, így a kapcsolatfelvétel nem igazán sikerült. Egy viking saga szerint Leif nem találkozott emberekkel, amikor Amerikában partra szállt. Eriksson hazatért, és elmesélte, hogy mit látott. Ennek hallatára Erik másik fia, Thorvald is vállalkozott az útra, ő azonban 9 emberrel (indiánokkal) találkozott, akiket majdnem megöltek. Egy Skraeling, ahogy a vikingek nevezték (ami mai izlandi nyelven barbárt jelent), elmenekült, de hamarosan visszatért íjjal és nyíllal felfegyverkezett rengeteg társával, akik nem békés szándékkal jöttek. A vikingek keményen harcoltak. A csatában Thorvald meghalt, emberei Vínlandon temették el. Az 1950-es és 1960-as években végzett kutatások valószínűvé tették, hogy Leif Eriksson vínlandi telepe azonos az Új-Fundlandon talált L’Anse aux Meadows nevű régészeti lelőhellyel. Az amerikaiak minden október 9-én megtartják a Leif Eriksson napot. Leif Eriksson Napja http://www.sos.state.mn.us/docs/leifericksonday.pdf http://www.whitehouse.gov/news/releases/2008/10/20081008-5.html 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező (UEFA – 5. csoport) A 2010-es labdarúgó-világbajnokság európai 5. selejtezőcsoportjának mérkőzéseit, és a csoport végeredményét tartalmazó lapja. A csoport sorsolását 2007. november 25-én tartották a dél-afrikai Durbanban. A csoportban körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással a labdarúgó-válogatottak. A csoportelső automatikus résztvevője lett a 2010-es labdarúgó-világbajnokságnak, a csoport második helyezett csapata csak úgy játszhatott pótselejtezőt, ha a másik nyolc csoportban legalább egy válogatottnál jobb lett a csoport első öt helyezettje elleni összeredménye. A csoportban Spanyolország mellett Törökország, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Örményország és Észtország szerepelt. A mérkőzések időpontjairól 2008. január 8-án egyeztettek a selejtezőcsoportban szereplő labdarúgó-válogatottak képviselői Spanyolországban. A selejtezőcsoport programja elkészült, azonban az órákkal később érkező bosnyák képviselők elvetették azt. Mivel a mérkőzések időpontjairól a hivatalos, 2008. január 16-i határidőig sem született megállapodás, a csoport összes mérkőzésének időpontját a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség határozza meg számítógépes, véletlenszerű beosztással. A sorsolást 2008. január 30-án a XXXII. UEFA kongresszuson végezték el Zágrábban, Horvátországban. A végeredmény Továbbjutás Spanyolország 2009 . szeptember 9 -én kvalifikálta magát a világbajnokságra . Bosznia-Hercegovina 2009 . október 10 -én megszerezte a második helyet, ezzel együtt biztossá vált, hogy a világbajnoki részvételért mérkőzhet az európai-pótselejtezőn . Törökország 2009 . október 10 -én elvesztette minden esélyét a világbajnokságon való részvételre. Belgium 2009 . szeptember 9 -én elvesztette minden esélyét a világbajnokságon való részvételre. Észtország 2009 . szeptember 5 -én elvesztette minden esélyét a világbajnokságon való részvételre. Örményország 2009 . szeptember 5 -én elvesztette minden esélyét a világbajnokságon való részvételre, valamint 2009 . október 14 -én vált biztossá, hogy a csoport utolsó helyén végez. Ezáltal a csoportmásodik Örményország elleni eredményei nem számítanak a pótselejtezős helyek sorrendjénél. Mérkőzések ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- ---- Góllövőlista Alapvető sorrend: gólok száma (csökkenő); játszott percek (növekvő); országnév; játékosnév. Lapok Alapvető sorrend: kiállítások száma (csökkenő); második sárga lap miatti kiállítások száma (csökkenő); sárga lapok száma (csökkenő); országnév; játékosnév. Nézőszámok Az alábbi táblázat tartalmazza a csapatok otthoni mérkőzéseinek nézőszámait Alapvető sorrend: átlagos nézőszám (csökkenő); országnév Pápa Levente Pápa Levente (Tata, 1975. május 9.) magyar közgazdász, politikus, 2014-től 2016-ig az Együtt – A Korszakváltók Pártjának tagja, 2014 júniusától kilépéséig a párt elnökségének tagja, a párt gazdaságpolitikusa. Tanulmányai Érettségi bizonyítványát 1993-ban a tatai Eötvös József Gimnáziumban szerezte természettudományos tagozaton. ELTE fizika szakon kezdte felsőfokú tanulmányait, majd képzést váltott és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen Köztársasági ösztöndíjjal diplomázott 2004-ben pénzügy szakirányon. Egyetemi évei alatt 1999-2004-ig a Rajk László Szakkollégium szakkollégistája, ahol két évig a diákbizottságnak is tagja volt. A Magyar Közgazdász Egyesület tagja, 2008-ban Költségvetési fenntarthatóság címmel, 2012-ben A devizakitettség következményei címmel jelent meg publikációja. Szakmai pályafutása Egyetemi végzését követően 2004-2008-ig az Argenta Zrt. elemzője és portfóliókezelője, ahol hosszú-távú, külföldi tőkebefektetésekkel foglalkozott. 2008-2010-ig a Morrow Kft. ügyvezetőjeként reálszektori deviza- és kamatkockázattal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtott, majd 2010-2014-ig az OTP Bank devizastratégájaként régiós szintű befektetési javaslatok kidolgozása és a régiós piaci elemzési tevékenység felügyelete volt fő feladata. Az OTP Banktól kilépve kezdte el politikusi karrierjét. A politikában 2014 februárjában a kezdeti civil Milla mozgalomból érkezve lépett be az Együtt – A Korszakváltók Pártjába vezető gazdaságpolitikusként. A 2014-es országgyűlési választáson a párt országos listáján 6. helyen szerepelt. Júniusban a párt elnökségének tagjává választották, illetve augusztusban az Együtt Magyarországért Alapítvány Kuratóriumi Elnöke lett. A közalapítványt 2014 októberben átnevezték Váradi András Alapítvánnyá az alcsúti juhász tragikus halála után. 2015 februárjában a párt alelnökévé választották. 2016. szeptember 21-én bejelentette, hogy kilép a pártból, és lemond a pártalapítvány kuratóriumi elnöki pozíciójáról, mert az Együtt balra tolódott és nem akar részese lenni egy baloldali összefogásnak az MSZP-vel és a DK-val. Családja Édesapja Pápa Endre építőipari kalkulátor, édesanyja Stótz Edit cipőfelsőrész-készítő, nővére Pápa Bernadett általános iskolai tanár. Művei Pápa Levente–Valentinyi Ákos: Fiskális fenntarthatóság ; Argenta Zrt., Bp., 2007 ( Argenta tanulmányok ) Duba Stonska Duba Stonska falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik. Fekvése Dubrovnik városától légvonalban 44, közúton 61 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén, a Malostonski-csatorna partján fekszik. Története Területe már az ókorban lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Ilyen halomsír található a belterülettől délre, a település határában is. A határában fekvő egyik magaslaton ókori őrhely állt, a honnan a környező területek forgalmát tartották szemmel. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 66, 1910-ben 76 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 36 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1464-ben épült gótikus stílusban. Építtetője Mantovai Henrik volt. A templomot a 19. században bővítették, melynek során az eredeti gótikus épületből kevés maradt. Ekkor bontották el az eredeti apszist is, így a mai templom apszis nélkül áll. Liturgikus tárgyaiból említésre méltó egy kehely és miseruha. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság. Nathan Myhrvold Nathan Paul Myhrvold (Seattle, Washington állam, 1959. augusztus 3. –) amerikai műszaki vezérigazgató, majd társalapító a Microsoft szoftvervállalatnál. Életpályája Felsőfokú tanulmányokat a Kaliforniai Egyetemen (Los Angeles), majd Princetoni Egyetemen (New Jersey) folytatott matematikából, űrfizikából, elméleti fizikából, közgazdaságtudományból. PhD doktori vizsgája után egy évet töltött a Cambridge-i Egyetemen posztdoktori ösztöndíjjal Stephen Hawking elméleti fizikus vezetése alatt. Amerikába visszatérve Oaklandben (Kalifornia) megalapította saját szoftverfejlesztő cégét. 1986-ban megvásárolta a Microsoft, Myhrvold 1999-ig itt maradt. 1991-ben megalapította a Microsoft kutatási részlegét, a Microsoft Research-öt. 2000-ben az Intellectual Ventures megalapítója, 2010-ben már 30 000 szabadalmat kezelt az Intellectual Ventures Alap. 2012-ben már az egyik legnagyobb vállalat a Szilícium-völgyben beleértve Microsoft, Apple, Facebook. Már 2011-ben nagy vihart kavart az Intellectual Ventures üzleti gyakorlata, bírálták mint egy szabadalmi trollt. Az Intellectual Ventures leányvállalata a TerraPower, amelynek célja egy olyan nukleáris reaktor létrehozása, amely biztonságos és olcsó, Bill Gates stratégiája szerint zéró széndioxid-kibocsátás 2050-re. Bill Gates bemutatta ezt a tervet 2010-ben, a terv szerint az üzem természetes vagy szegényített uránnal fog működni 30 évig tankolás nélkül. Myhrvold küzd a globális felmelegedés/éghajlatváltozás ellen a környezetszennyező savas eső kiküszöbölésére, amelyet főleg az autók kipufogói és a széntüzelésű erőművek bocsátanak a légtérbe. Nathan Myhrvold díjnyertes természet- és vadvilág fotós is és paleontológiai kutatásokban, múzeumi expedíciókban vesz részt. Számos vezető tudományos folyóiratban publikál (Például: Science/Tudomány, Nature/Természet, Paleobiology/Ősbiológia, PLOS ONE, National Geographic Magazine, etc.). 2013 július 3-án esszét adott közre a Stratégiai terrorizmusról, a terrorizmus megelőzésének lehetőségeiről. Az üzleti és tudományos életben való részvétele mellett kulináris oklevelet is szerzett Franciaországban. Settle vezető éttermének szakácsával kiadott egy könyvet (Modernist Cuisine: The Art and Science of Cooking) a modern konyhák vezetéséhez, amelyben a főzéshez új technikákat és technológiákat írtak le. A kötet 2011 márciusában jelent meg, első helyet nyert a Memphis grill bajnokságon. Különböző európai nyelvekre is lefordították. Társszerzős kötete The road ahead / Bill Gates ; with Nathan Myhrvold and Peter Rinearson. London , GB [etc.] : Viking, 1995. XIV, 286 p. ill. Díjak, elismerések James Madison érem (2005, Princetoni Egyetem ) Ábrahámhegy megállóhely Ábrahámhegy megállóhely egy Veszprém megyei vasútállomás, Ábrahámhegy településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Balatonrendes megállóhely Badacsonyörs megállóhely Saint-Fargeau Saint-Fargeau település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 1644 fő (2015). Saint-Fargeau Ronchères, Saint-Amand-en-Puisaye, Lavau, Mézilles, Moutiers-en-Puisaye, Saint-Martin-des-Champs, Saint-Privé, Tannerre-en-Puisaye és Villeneuve-les-Genêts községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brestovac (Bor) Brestovac (cirill betűkkel Брестовац) egy falu Szerbiában, a Bori körzetben, a Bori községben. Népesség 1948-ban 2 051 lakosa volt. 1953-ban 2 120 lakosa volt. 1961-ben 2 350 lakosa volt. 1971-ben 2 201 lakosa volt. 1981-ben 2 121 lakosa volt. 1991-ben 3 140 lakosa volt 2002-ben 2 950 lakosa volt, akik közül 1 864 szerb (63,18%), 732 vlah (24,81%), 25 jugoszláv, 18 montenegrói, 14 cigány, 14 román, 11 macedón, 4 szlovák, 2 bolgár, 2 szlovén, 1 horvát, 1 magyar (0,03%) , 1 muzulmán, 1 ruszin, 1 ukrán, 17 ismeretlen. Női pontverseny pálya-kerékpározás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás női pontverseny versenyszámát augusztus 18-án rendezték a Laoshan-pályakerékpár-pályán. Végeredmény A verseny össztávja 25 km volt. A rövidítések jelentése a következő: DNF : nem ért célba San Luis Obispo San Luis Obispo város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 45 119 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Szentmargitfalva Szentmargitfalva község Zala megyében, a Letenyei járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén. Fekvése Keletről a Kötvélyes-erdő határolja, a legközelebbi település Aligvár (Muraszemenye). Egy fő út vezet a településen keresztül, Délre Aligvár található rajta, északra Kiscsehi. A Bázakerettye felé vezető út mellett több olajkutat is fellelhetünk, ezek közül az egyik a Budafa 1. Magyarország első olajkútja mely 1938-ban épült, a nyers olajat himba nélkül termeli. Területén átfolyik a s Szentadorjáni-patak, mely a Mura folyóba ömlik. Története Egy helyi legenda szerint a tatárjárás idején a Horvátország felé menekülő IV. Béla király gyermeke Margit (Árpád-házi Szent Margit) 1242-ben itt született, a település nevét róla kapta. A Sümeghy család részére 1794. október 13-án Ferenc király adományozta a Zala vármegyei Lovászi és Szentmargita nevű birtokokat. Onnantól a család a két nemesi előnevet kezdte használni: "lovászi és szentmargitai" Sümeghy család lett. A falu korábbi neve Szent-Marghit volt. Fényes Elek szerint a főutat a 19. században Sümeghy útnak hívták, mivel a lovászi és szentmargitai Sümeghy család bírta a települést. Fényes Elek 1851-es geográfiai szótára szerint a falut 84 katolikus lakta. Polgármestere 1990 és 2016 között Molnár Jánosné, akit 2017-től fia, Molnár János követett a polgármesteri szolgálatban. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 87,1%, cigány 8,9%. A lakosok 70,8%-a római katolikusnak, 3,4% reformátusnak, 6,7% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,1% nem nyilatkozott). Nevezetességek Árpádházi Szent Margit, Deszkakápolna Szent Margit szobra Harangláb Reformációs Emlékkereszt Első és második világháborús emlékmű Turul-szobor Látnivalók a közelben Budafai-arborétum Vétyemi ősbükkös Kistolmácsi-tó Csömödéri erdei vasút Mura-menti Tájvédelmi Körzet (hármashatár) Krčmaň Krčmaň település Csehországban, a Olomouci járásban. Krčmaň Velký Týnec, Majetín, Čelechovice és Grygov településekkel határos. Lakosainak száma 466 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Cervera de Pisuerga Cervera de Pisuerga település Spanyolországban, Palencia tartományban. Cervera de Pisuerga La Pernía, Polentinos, Brañosera, San Cebrián de Mudá, Mudá, Salinas de Pisuerga, Aguilar de Campoo, Olmos de Ojeda, Dehesa de Montejo, Castrejón de la Peña, Triollo, Velilla del Río Carrión, Boca de Huérgano és Vega de Liébana községekkel határos. Lakosainak száma 2359 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2010-es labdarúgó-világbajnokság (H csoport) A 2010-es labdarúgó-világbajnokság H csoportjának mérkőzéseit 2010. június 16-ától 25-éig játszották. A csoportban a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság győztese Spanyolország, valamint Svájc, Honduras és Chile szerepelt. A csoportból az első két helyezett jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. Az első helyezett a G csoport második helyezettjével, míg a második helyezett a G csoport győztesével mérkőzik a negyeddöntőbe jutásért. A csoportból Spanyolország és Chile jutott tovább. A mérkőzéseken 8 gól esett. A válogatottak helyezései a FIFA-világranglistán, 2009. november 20. óta: Az igazság nevében Az igazság nevében 2002-es amerikai akciófilm Andrew Davis rendezésében és Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Szereplők Arnold Schwarzenegger - Gordy Brewer, Los angelesi tűzoltó Francesca Neri - Selena Perrini Elias Koteas - Peter Brandt John Leguizamo - Felix Ramirez John Turturro - Sean Armstrong Cliff Curtis - Claudio Perrini Jsu Garcia - Roman Michael Milhoan - Jack Rick Worthy - Ronnie Cselekmény Gordon "Gordy" Brewer rettenthetetlen kemény los angelesi tűzoltó. Egy napon, mikor a családjához siet, egy kolumbiai terrorista bombatámadást hajt végre Los Angeles egyik forgalmas közterületén, melynek során Gordon családja is életét veszti. A tűzoltó bosszút esküszik, mindent maga mögött hagyva elindul Kolumbiába, hogy megtalálja családja gyilkosát. Borsevő törpetukán A borsevő törpetukán (Selenidera piperivora) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela trópusi párás síkvidéki erdeiben honos. Megjelenése Testhossza 25 centiméter, testtömege 140 gramm, csőrhossza 9 entiméter. A hím feje és mellkasa fekete, míg a tojó mellkasa szürke, feje teteje szürke, tarkója gesztenyebarna. Mindkét nem csőre fekete és vörös színű, szeme körül kék bőr található, fülénél pedig sárga folt. Életmódja Tápláléka legfőképp gyümölcsökből áll, emellett fogyaszt rovarokat is. Maximum 10 fős csoportokban figyelhetők meg, de leginkább párban. Szaporodása Fészekalja 4–5 fehér tojásból áll, melyet 16 napig költenek. A fiókák 40–42 nap után repülnek ki a fészekből. Nyírmada vasútállomás Nyírmada vasútállomás egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Nyírmada településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nyíregyháza–Vásárosnamény-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Rákóczitanya megállóhely Vásárosnamény külső megállóhely Honda Accord A Honda Accord egy kompakt családi autó, amelyet a japán Honda Motor Company, Limited készít 1976 óta. Összesen 10 generációja van. Az elmúlt 42 év alatt több mint 12 800 000 darab Accordot gyártott a Honda, amellyel ez az autó a Toyota Corolla, a Mercedes-Benz E-osztály, a Volkswagen Bogár, a Honda Civic, a Volkswagen Golf, és a Renault Clio platformjaira épuülő járművek után a hetedik legnagyobb darabszámban eladott az egész világon. Az Accordot több mint 160 országban értékesítik, így ez idő alatt a világ csaknem minden szegletébe eljutott. Népszerűsége a mai napig töretlen. Ezzel az értékkel tehát a Civic után az Accordot tartják a márka második legnépszerűbb autómodelljének. Első generáció (1976–1981) 1976-ban jelent meg a piacon a háromajtós Honda Accord, és egyből óriási sikert aratott. Ekkora a Honda, mint a kis fogyasztású, minőségi kategóriájú, élvezetes vezetést nyújtó autógyártó élt a köztudatban. A Civic által kikövezett úton haladva az Accord immár egy méretosztállyal feljebb is megfelelt a kor aktuális kritériumainak, ráadásul igen magas színvonalon. Mindeközben nagyobb lett az utastere és a teljesítménye, a stílusa, megjelenése még jellegzetesebb lett. Üzemeltetése sokkal gazdaságosabb volt mint a kategóriatársaké, és nem utolsó sorban a megbízhatóság terén is nagyot lépett előre. Az 1970-es évek közepén az Accord által kínált extra-felszerelések akkoriban még valóban különlegességnek számíottak: a törlő-, mosóberendezéssel is ellátott, füthető hátsó szelvédő vagy a kazettás magnóval felszerelt rádió egyáltalán nem volt még mindennapos. 1978-tól pedig már bőr üléshuzatot és légkondicionáló berendezést is lehetett az Accordhoz rendelni. Még az első generáció idején, 1979-ben mutatták be a négyajtós, lépcsőshátú kivitelt, amelyhez már 1,8 literes, 72 lóerős motort is lehetett választani, akár szervokormánnyal is. A modell utolsó évében, 1981-ben valódi luxuskiegészítőkkel bővölt a felszereltségi lista: megjelentek az elektromos ablakemelők, a központ ajtózár, és a magnóval kombinált sztereó rádió. Második generáció (1981–1986) A második generációs Accord 1981-ben mutatkozott be. A tengelytávolság és a hossz növekedésének köszönhetően nagyobb lett a hátsó üléstér és a csomagtartó. Az új kocsiszekrény és a belső kivitelezés tetszetősebbé varázsolta az Accordot, mindeközben minden más maradt a régi. Még ebben az évben megkezdődött a modell amerikai gyártása és forgalmazása. A következő modellévben az erőforrásokat is fejlesztették. Az 1,8 literes motor 11 lóerővel erősebb lett, köszönhetően az új hengerfejnek, valamint az egyes piacokon megjelent a kipufogógázok károsanyag tartalmának csökkentésére a katalizátor. A második generáció lezárásaként 1985-ben piacra került a hajtőanyag-befecskendezéssel ellátott SE-i változat is, ami újabb 24 lőerővel erősebb lett az elődjéhez képest. Harmadik generáció (1986–1990) A következő, harmadik generáció 1986-ban lépett színre. Ebben a Honda tovább növelte a tengelytávolságot, valamint a hosszúságot, amivel együtt járt a tömeg gyarapodása is. A jobb légellenállás – és természetesen a tetszetősebb küllem érdekében – előre bukólámpákat szereltek, amik csak felkapcolt állapotban növelték a menetellenállást. Ez a megoldás akkoriban és még ma is szokatlan a négyajtós autók körében. Negyedik generáció (1990–1994) 1990-ben az Accord kívül-belül megújult. Ez már a negyedik generáció, nagyobb, erősebb és még népszerűbb elődeinél. A tengelytávolság ismét nőtt, mint ahogy a súly is. Célarányosan letisztult a vonalvezetés, a holtteret minimalizáló nagy szélvédővel, vékonyka tetőoszloppal. A rendezett és finoman kimunkált megjelenés minden ízében a minőség és a megbízhatóság benyomását keltette. A hajtóanyag-befecskendezés általánossá vált. Az új 2,2 literes motor 125-130 löerős. Megjelent a kombi karosszéria is a kínálatban, ami még nem lehajtott hátsó ülésekkel is a négyajtós csomagterének több, mint a duplájával bírt. Ebben a sorozatban mutatkozott be a vezetőoldali légzsák, valamint a blokkolásgátlós fékrendszer is. Ötödik generáció (1994–1998) 1994-ben további fejlesztéseket hajtottak végre az Accordon. A motorok teljesítménye ismét megnőtt, az automatikus váltó kifinomultabb, az első légzsákok alaptartozékká váltak. Megjelentek az első VTEC-erőforrások is, amivel a teljesítmény és a gazdaságos üzemeltetés közötti látszólagos ellentmondást oldotta fel a Honda. Hatodik generáció (1998–2002) Az 1998–2002 közötti időszak a még nagyobbat és még jobbat égisze alatt telt. Az új karosszria karcsúbb és letisztultabb lett, miközben a beltér megnőtt. A VTEC-rendszerű, 2,3 literes motor immár 150 lóerő teljesítményű. A hatodik generációban került először bevezetésre a sportos tulajdonságokat magáénak tudó Type-R változat is. 2,2 literes motorja 212 lóerő leadására volt képes, és ennek útravitelében önzáró differenciálmű sietett a segítségére. Hetedik generáció (2002–2008) A 2002-es verzió immáron a hetedik generáció az Accordok sorában. Formája, vonalvezetése radikálisan más, mint az elődjéé. A Honda igazából ezzel az autóval közelítette meg először a prémium-kategóriát. Ehhez a modellhez fűződik a gyár első saját fejlesztésű dízelmotorjának bevezetse is, mellyel több díjat és neves elismeréseket is magáénak tudhat. A kombi karosszériaváltozat meredek ötödik ajtaja miatt mintha dacolna az aktuális trenddel, de ennek ellenére – vagy éppen ezért – rendkívül sikeres. A 2005-ös modellfrissítés során több aktív biztonsági berendwezés is bekerült az Accordba: többek közül bekerült még a sávelhagyásra fogyelmeztető rendszer, vagy a távolságtartó tempomat. Nyolcadik generáció (2008-2012) A nyolcadik generáció elsősorban az utasterében jelent előrelépést. A belső formaterve, a felhasznált anyagok és az összeszerelés a legmagasabb igényeknek is megfelel. A Honda környezetvédelem iránti elkötelezettségét a 2009-ben életbe lépő Euro5 károsanyag-kibocsátási határértékét teljesítő motorok is jelzik. Mind a szedán, mind az ősszel megjelent Tourer igazi egyéniség a saját szegmensében. Cahaignes Cahaignes település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Cahaignes Authevernes, Berthenonville, Cantiers, Château-sur-Epte, Civières, Fontenay és Fours-en-Vexin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fossza A fossza (Cryptoprocta ferox) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae) családjába tartozó Cryptoprocta nem egyetlen faja. Nem összekeverendő a tudományos nevén Fossa fossanának hívott fajjal, amit szintén összekevernek néha a falanukkal (angolul falanouc), mivel az előbbi másik neve fanaloka. Elterjedése Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig. Megjelenése Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; a nőstény testhossza 65–70 centiméter, a hímé 75–80 centiméter, farokhossza 70–90 centiméter, a nőstény testtömege 5–7 kilogramm, a hímé 6–10 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét. Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 centiméteresek. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házi macskáéra emlékeztet. Életmódja A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is. Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt. Szaporodása Szeptember – október a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán. A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet. Védettsége A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában. Állatkertekben is ritkán fordul elő. Mindössze kb. 100 egyede él a világ 33 állatkertjében, ebből nagyjából 60 egyed Európában. A fajmegmentési program nehézségei közé tartozik az, hogy kis számú alapítótól származnak az állatkerti fosszák, így nagy a beltenyésztettség kockázata. A szigorúan csak egyedül tartható, fajtársaira veszélyes ragadozót nem könnyű gondozni, egyszerre több helyet is biztosítani kell számukra, külön a hímnek és a nősténynek, illetve a felcseperedő utódaiknak. A Szegedi Vadaspark az országban elsőként mutatta be ezt a különleges emlőst. 2006-ban Németországból érkezett az első pár, amelyet külön tartottak egymástól a Madagaszkár-házban. Azóta több fossza is megfordult az állatkertben, jelenleg két példány él ott. Hosszú távú célja a vadasparknak azonban mindenképpen a ritka faj tartása és szaporítása. A kultúrában A Madagaszkár című animációs filmben a fosszák negatív szereplőkként tűnnek fel. Forrás Fossza (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.) A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.) Brehm: Az állatok világa Képek és videók a fosszáról Nyírmeggyes megállóhely Nyírmeggyes megállóhely egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Nyírmeggyes településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonal Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hodász vasútállomás Mátészalka vasútállomás Carolina González Carolina González (1972. január 27. – ) chilei nemzetközi női labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Carolina Patricia Gonzalez Urrutia. Pályafutása A FFCH Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Primera B, majd a Primera División játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói, illetve alapvonalbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti női labdarúgó bajnokságban kiemelkedően foglalkoztatott bíró. A nemzeti játékvezetéstől 2012-ben visszavonult. Nemzetközi játékvezetőként A Chilei labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2007-től tartotta nyilván női bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, Sudamericano Femenino), valamint Copa Libertadores Femenina klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. 2012-ben már nem A 2008-as U20-as női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. A 2010-es Sudamericano Femenino labdarúgó-bajnokságon a COMNEBOL JB hivatalnokként vette igénybe szolgálatát. A COMNEBOL JB küldésével a Copa Libertadores Femenina bajnokságban tevékenykedett. 728 (szám) A 728 (római számmal: DCCXXVIII) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 728-as a kettes számrendszerben 1011011000, a nyolcas számrendszerben 1330, a tizenhatos számrendszerben 2D8 alakban írható fel. A 728 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 23 · 71 · 131 szorzattal, normálalakban a 7,28 · 102 szorzattal írható fel. Tizenhat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 7, 8, 13, 14, 26, 28, 52, 56, 91, 104, 182, 364 és 728. A 728 az 5 csúcsú, címkézett, összefüggő egyszerű gráfok száma. A 728 négyzete 529 984, köbe 385 828 352, négyzetgyöke 26,98148, köbgyöke 8,99588, reciproka 0,0013736. A 728 egység sugarú kör kerülete 4574,15890 egység, területe 1 664 993,841 területegység; a 728 egység sugarú gömb térfogata 1 616 154 021,6 térfogategység. (A001187 sorozat az OEIS-ben) A Gin no szadzsi fejezeteinek listája Ez a lista Arakava Hiromu Gin no szadzsi című mangájának fejezeteit mutatja be. Fejezetlista Tankóbon formában még meg nem jelent fejezetek Siki no maki 26 ( ����� , ’Négy évszak fejezet, 26. rész’) Különfejezetek Arakava két különleges Gin no szadzsi-fejezetet is készített Hoszono Fudzsihiko mangaka Heroes’ Comeback jótékonysági projektjéhez. A két fejezet eredetileg a Súkan Sónen Sunday 2013 tizenegyedik és tizenkettedik számában jelent meg. A történet középpontjában Hacsiken meidzsi-kori felmenői vannak. A nyolc mangaka tizenhárom különfejezete végül 2013. április 30-án a 3.11 vo vaszurenai tame ni Heroes’ Comeback (3.11�������� �����������, ’A hősök visszatérnek, ne feledd 3.11-et’) című tankóbonba összeszedve is megjelentek. La Venta La Venta a legnagyobb és leghíresebb olmék központ, amely Mexikó Tabasco államának déli részén található. Virágzása az i. e. 9 – i. e. 5. század közé tehető. Műemléki központja az i. e. 6.-5. század körül nyerte el mai formáját. La Venta fontos kereskedelmi központ is volt, mivel a folyó és a Mexikói-öböl könnyű elérhetőséget biztosított. E kereskedelmi kapcsolaton keresztül erős szövetségeseket szereztek. Az épületek A C együttes A települést nagyjából észak-déli tengely mentén alakították ki, egy sor épületekkel határolt nyitott térségből áll. A régészek az egyes épületegységeket betűkkel jelölik, a legnagyobb a C együttes. Ennek több, mint 30 méter magas piramisa uralja azt a teret, amire a Stirling akropolisz néz. Az A együttes Az A épületegyüttes a legfontosabb szertartási épületcsoport. A piramistól északra áll. Központi nyitott tere két egymás melletti nyitott udvarra oszlik. A teret hosszú, párhuzamos halmok veszik körül. Az északi udvarban bukkantak rá az olmék sírleletekre. Ez két, egyenként 20 méter oldalszélességű, több ezere kígyókőből kirakott emberarc forma, amit 8 méter vastag különböző színű homokréteggel fedtek be. Ugyanígy fedtek be két, szintén több tonna kígyókőből készült padlózatot is. Az együttesből előkerült több kisebb lelet, melyek az olmék művészet remekművei között vannak: zöld kőből készült szekercék, antropomorf szobrocskák, amiket a Mexikói Nemzeti Embertani Múzeumban helyeztek el egy kőkerítés közelében. A leletek fölé, amik adományok voltak, az olmékok földhalmokat és bazaltoszlopokból álló sírkamrákat emeltek, kőszarkofágot helyeztek el, sz északi oldalra pedig hatalmas kőfejeket állítottak. A kőfejek La Ventába való szállítása nem volt könnyű, mert a legközelebbi kőbánya mintegy 90 kilométerre van innen, az olmékok pedig - hasonlóan a többi indián néphez - nem ismerték sem a kereket, sem az igavonó állatokat. A tömböket, amik 25 tonna súlyúak is lehetnek, valószínűleg vízi úton, tutajokon szállították a helyszínre. La Venta elhagyása La Ventát körülbelül i. e. 400 táján hagyták el a lakók, miután 24 emlékműből húszat megcsonkítottak épp úgy, ahogy néhány száz évvel korábban San Lorenzo Tenochtitlánban tették. Sokáig úgy gondolták, a csonkítások hátterében valamiféle népfelkelés állt, de manapság az az elterjedt és elfogadottabb nézet, hogy rituális csonkításról vagy a kőanyag újrahasznosítására tett kísérletekről volt szó. A régészeti múzeumpark La Venta területén kőolaj-kitermelést folytattak, ezért a régészeti lelőhely részben megsemmisült. A szobrokat a La Venta Villahermosa Múzeumparkba szállították át. Ez a hely inkább szabadtéri múzeum, mint régészeti park. A fejeket, a nagy oltár-trónusokat, a sztéléket, bazaltsírokat és egyéb szobrokat a buja növényzet közé helyezték el. Itt látható a kígyókőből kirakott emberarc is. Szobrok Az olmékok művészete leginkább az általuk készített hatalmas kőfejekről említésre méltó, de a nagy oltár-trónusok is jelentősek. A 4. oltáron a Földi Szörny kitátott torkából emelkedik ki egy alak, akit a kezében tartott kötél köt össze a két oldalára faragott dombormű alakjaival, akiket a foglyaiként vagy a rokonaiként lehet értelmezni. Az 5. oltáron a szörny torkából kiemelkedő alak (talán uralkodó) egy jaguárgyereket tart a karjában. A 2. számú sztélén jogarral és nagy fejdísszel van ábrázolva egy uralkodó, aki körül apró, repülő lények hemzsegnek. Forrás Davide Domenici: Mexikó és Közép-Amerika a Kolombusz előtti időkben . Gabo, 2001, ISBN 963-9237-68-X Hancock, Graham: Fingerprints of the Gods . Crown Publishing 1995 pg. 126 Tisza (Hunyad megye) Tisza románul: Tisa, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Jófőtől északnyugatra, Marosillyétől nyugatra, a Maros partján, Szolcsva és Laszó közt fekvő település. Története Tisza nevét 1327-ben említette először oklevél Paul de Tiza, Tiszai Pál szolgabíró nevében, aki később 1329-ben a (Boor Kalán) Bár–Kalán nemzetségből való származását igazolva 1332-ben megkapta Szermonostor harmadrészét. Az oklevelekben szereplő Tisza a Hunyad megyei Tiszával azonosítható, ahol a Maros völgyében fekvő Illyén ugyancsak birtokos volt a Kalán nemzetségbeli Pósa fia Nána is. 1491-ben p. Thyza et Kys Thyza néven, mint Déva vár tartozékát, Jófő város birtokát, 1733-ban Tisza, 1808-ban Tisza ~ Tiszsza, 1913-ban Tisza néven fordult elő az oklevelekben. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 1910-ben 954 lakosából 951 román volt, 3 magyar, melyből 949 görög keleti ortodox volt. Nevezetesség Szentlélek alászállása ortodox fatemplom Nordiques de Québec A Nordiques de Québec egy volt kanadai jégkorongcsapat, amely 1972 és 1979 között játszott a World Hockey Association-ben, majd a liga megszűnése után a National Hockey League-ben. A franchise pénzügyi problémák miatt 1995-ben Coloradóba költözött, és jelenleg Colorado Avalanche néven szerepel az NHL Nyugati főcsoportjában, a Központi divízióban. Jelentősebb játékosok Csapatkapitányok Beleértve a WHA-beli kapitányokat is Jean-Guy Gendron, 1972–1974 Michel Parizeau, 1974–1976 Marc Tardif, 1976–1981 Robbie Ftorek, 1981 André Dupont, 1981–1982 nem volt kapitány, 1982–1983 Mario Marois, 1983–1985 Peter Šťastný, 1985–1990 Steven Finn és Joe Sakic, 1990–1991 Mike Hough, 1991–1992 Joe Sakic, 1992–1995 Első körben draftolt játékosok Csak az NHL-ben draftolt játékosok 1979: Michel Goulet (20. helyen) 1980: nem draftolt 1981: Randy Moller (11. helyen) 1982: David Shaw (13. helyen) 1983: nem draftolt 1984: Trevor Stienburg (15. helyen) 1985: David Latta (15. helyen) 1986: Ken McRae (18. helyen) 1987: Bryan Fogarty (9. helyen) és Joe Sakic (15. helyen) 1988: Curtis Leschyshyn (3. helyen) és Daniel Doré (5. helyen) 1989: Mats Sundin (1. helyen) 1990: Owen Nolan (1. helyen) 1991: Eric Lindros (1. helyen) 1992: Todd Warriner (4. helyen) 1993: Jocelyn Thibault (10. helyen) és Adam Deadmarsh (14. helyen) 1994: Wade Belak (12. helyen) és Jeff Kealty (22. helyen) A Hírességek Csarnokának tagjai Michel Goulet, 1979 és 1990 között játszott a csapatban, 1998-ban került be a Hírességek Csarnokába. Guy Lafleur, 1989 és 1991 között játszott a csapatban, 1988-ban került be a Hírességek Csarnokába. Jacques Plante, 1973 és 1974 között volt edző, 1978-ban került be a Hírességek Csarnokába. Peter Šťastný, 1980 és 1990 között játszott a csapatban, 1998-ban került be a Hírességek Csarnokába. Maurice Richard , 1972 és 1973 között volt edző, 1961-ben került be a Hírességek Csarnokába. Visszavonultatott mezszámok 3 - J. C. Tremblay, hátvéd, 1972–1979 8 - Marc Tardif, balszárny, 1974–1983 16 - Michel Goulet, center, 1979–1990 26 - Peter Šťastný, center, 1980-1990 A csapat Coloradóba költözése óta ismét használatban vannak ezek a számok; jelenleg Peter fia, Paul Stastny, hordja a 26-os számot. 2010-es műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság Az olaszországi Torinóban a 100. alkalommal rendezték meg 2010. március 22. és március 28. között a műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokságot, 53 ország közel 200 versenyzőjével. Kvalifikálás Torinóban eddig világbajnokságot nem rendeztek, de 2006-ban olimpia, 2005-ben Európa-bajnokság volt a jégcsarnokban. A női szabadprogramban utoljára szerepelt világversenyen a visszavonuló klasszis, az Európa-bajnok Sebestyén Júlia. A következő országok indíthattak 2, vagy annál több versenyzőt: A versenyszámok időrendje A világbajnokság eseményei helyi idő szerint: Versenyszámok Férfi RP = rövidprogram, SZP = szabadprogram, VL = visszalépett Nők RP = rövidprogram, SZP = szabadprogram, VL = visszalépett Páros RP = rövidprogram, SZP = szabadprogram Jégtánc KT = kötelező tánc, ET = eredeti tánc, SZP = szabadprogram, VL = visszalépett Szávó János Szávó János (Törökszentmiklós, 1938.) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Labdarúgó-játékvezetőként Nemzeti játékvezetés 1971-ben debütált az NB I-ben, a Tatabánya–Csepel (2:0) bajnoki találkozó vezetésével. Hosszú és eredményes játékvezetői pályafutását 1984-ben, az Újpest–MTK (0:1) bajnoki mérkőzés vezetésével fejezte be. Első ligás mérkőzéseinek száma: 153 Nemzetközi játékvezetés Nemzetközi minősítésű, FIFA játékvezető társaival több nemzetek közötti válogatott- és kupa mérkőzésen illetve nemzetek közötti klubmérkőzésen szerepelt, mint segítő partjelző. Budislav (Svitavy járás) Budislav település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Budislav Jarošov, Lubná, Proseč, Poříčí u Litomyšle és Chotěnov településekkel határos. Lakosainak száma 457 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 5552 Studnička Az 5552 Studnička (ideiglenes jelöléssel 1982 SJ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1982. szeptember 16-án. Bardouville Bardouville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 655 fő (2015). Bardouville Anneville-Ambourville, Mauny, Quevillon, Saint-Martin-de-Boscherville, Saint-Pierre-de-Manneville és Yville-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lassina Paré Lassina Paré (1964. augusztus 24. –) Burkina Fasó-i nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján lett a Burkinabé Premier League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2009-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Burkina Fasó-i labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1997-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint CAF Champions League klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2009-ben a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 11 (2008. október 12.). Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra, illetve Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az CAF zónában vezetett. Nemzetközi asszisztensei testvérei Adolph Pare és Lossene Pare voltak. Afrikai nemzetek kupája Tunézia a 24., a 2004-es afrikai nemzetek kupája, Egyiptom a 25., a 2006-os afrikai nemzetek kupája, valamint Ghána a 26., a 2008-as afrikai nemzetek kupája labdarúgó rendezvénynek adott otthont, ahol az CAF JB bíróként foglalkoztatta. 2008-ban Koman Coulibaly állandó segítőjeként szolgált. Juan José Arreola Juan José Arreola Zúñiga (Ciudad Guzmán, 1918. szeptember 21. – Guadalajara, 2001. december 3.) mexikói író, akit elsősorban Confabulario (1952) című novelláskötete tette híressé. Juan José Arreola 1937 óta tanult színházművészetet a mexikóvárosi Escuela Teatral de Bellas Artes (Szépművészeti Színművészeti Iskola). 1941-ben jelent meg első könyve, a Sueño de Navidad (Karácsonyi Álmok). 1964-ben a mexikóvárosi egyetem (UNAM) professzora lett. Arreola bár keveset alkotott, de rendkívül fontos és jelentős író a 20. századi Latin-Amerika irodalmában. Arreola Juan Rulfo és Agustín Yañez társaságában Jalisco állam három nagy elbeszélője közé tartozik. Szövegeiben gyakran alakulnak a helyzetek szürreálissá. Mexikóban a TV irodalmi kommentátoraként széles rétegek ismerték. Rendkívül nagy szerepe volt a fiatal tehetségek támogatásában. Aki a XX. század 50-es és 60-as éveiben bontogatta szárnyait, elkerülhetetlenül kapcsolatba került vele (Elena Poniatowska, Carlos Fuentes, José Agustín vagy José Emilio Pacheco). Arreola művei évtizedek múltával sem veszítettek jelentőségükből. Caroline Cossey Caroline Cossey (Brooke, Norfolk, Egyesült Királyság, 1954. augusztus 31.) transszexuális angol modell. Barry Kenneth Cossey néven született, a világ egyik legismertebb átoperált személye, aki az első transszexuális volt a Playboy címlapján. Élete az átoperálás előtt és az átoperálás Barry Cossey Brooke-ban, egy norfolki kis faluban született és nőtt fel. Már a pubertáskorban feltűnt nála egy genetikai betegség, a Klinefelter-szindróma jelenléte, amely például sajátos női testalkattal, vagy a mellek enyhe megnagyobbodásával jelentkezik. Ahelyett, hogy XXY-kromoszómái lettek volna, Barry-nek XXXY-kromoszómái voltak. Önéletrajzában arról ír, hogy gyerekkorában boldogtalan volt, szenvedett nőiessége miatt. Felnőve Barry legközelebbi társa a nővére, Pam volt, akivel azt is játszhatta, hogy anyja ruháit vette fel. Az általános iskolát befejezvén elkezdett dolgozni, egy ruhaüzletben és egy hentes segédjeként. 16 évesen Barry elhagyta Norfolkot és Londonba költözött, ahol több különböző munkát vállalt. Londonba költözése után nemsokkal elkezdte az átalakulását, miután megismerkedett egy transszexuális nővel. 17 évesen elkezdte a hormonterápiát, és teljesen nőként élt. Showgirl-ként kezdett el dolgozni egy londoni éjszakai klubban. A döbbenet helyett szülei támogatták őt. A mellnagyobbító műtéte után Párizsban dolgozott showgirl-ként, és Rómában toplesz-táncosként, hogy összegyűjtse a pénzt a teljes műtétjére (SRS). 1974. december 31-én került sor a műtétre Londonban. Modellkarrierje Az átoperálás után a modellszakmába kóstolt bele és a társadalmi életben már nőként próbált érvényesülni. Dolgozott és randizott, anélkül, hogy felfedné mások előtt a múltját. Modellként a Tula nevet használta. Szerepelt az ausztráliai Vogue-ban és a Harper's Bazaar-ban, a brit The Sun magazinban is, és 1981-ben a Playboyban is. 1978-ban megnyert egy játékot az angol 3-2-1 showban, mely után egy újságíró leleplezte, hogy ő transszexuális, és azt tervezte, hogy ír a történetéről. Kikérdezte a családtagjait, kutatta a múltját. Caroline beperelte a show-t, mivel ezek után kiejtettek a műsorból, és végül az újságíró is megszakította vle a szerződését. Ezek után kevesebb közszereplést vállalt. 1981-ben szereplővállogatáson vett részt a For Your Eyes Only-című James Bond-filmhez. Bejutott. Miután a film 1982-ben kijött, a sajtó világgá kürtölte, hogy ő transszexuális, ezzel a szalagcímmel: A James Bond-lány fiú volt. A hír gyorsan terjedt és Caroline nagyon haragudott ezért, majdnem öngyilkos lett. Folytatta modell-karrierjét és 1982-ben elkezdte írni az (első) önéletrajzát, melynek címe Én nő vagyok. Élete ezután Miután a nyüzsgés elhalkult körülötte, Glauco Lasinio gróf jegyezte el őt, aki egy olasz reklámszakember volt, és egyben az első férfi, aki úgy randevúzott vele, hogy tudta az igazságot vele kapcsolatban. Kérvényezte az angol hatóságoknál, hogy változtassák meg az angol törvényeket a transszexuálisokkal kapcsolatban. Az indítvány elbukott ugyan, de jelenleg már az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt van az ügy. 1985-ben, miután felbontotta az jegyességét Lasinioval, Elias Fattal'-lal találkozott, egy zsidó üzletemberrel, aki nem tudott Caroline múltjáról, míg 1988-ban meg nem kérte a kezét. Ahelyett hogy ellökte volna magát, kérte inkább, hogy vegye fel a zsidó hitet, amit megtett. 1989. május 21-én házasodtak össze, pár héttel azután, hogy az Európai Bíróság elismert Caroline-t teljes jogú nőként. Miután visszatértek a nászútról, a The News of the World egy másik változatot tálalt a házasságukról. Fattal családja nagyon mérges lett és pár héttel később arra kérték, hogy érvénytelenítse a házasságát Caroline-nal. 1990. szeptember 27-én az Európai Bíróság az angol kormány döntését felfordította (Angliában született transszexuálisok törvényes nőként élhetnek a Gender Recognition Act szerint, de ez csak 2004-től van így). Caroline visszatért a modellkedéshez, amit már négy éve nem művelt. 1991-ben megjelenítette második önéletrajzi írását, A történetem-et, melyben ír a bürokráciával való harcairól is. 1991-ben szerepelt ismét a Playboyban. 1992-ben újra megházasodott, a kanadai David Finch-hez ment hozzá. A pár még mindig együtt van, Kennesaw-ban élnek, Georgiában, az USA-ban. Könyvei Tula. Én nő vagyok (I am a Woman) . 1982. Sphere. ISBN 0-7221-0583-5 Cossey, Caroline. A történetem (My Story) . 1991. Faber and Faber. ISBN 0-571-16251-7 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Caroline Cossey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Felső Tízezer (együttes) A Felső Tízezer 2015-ben alapított magyar együttes, melynek tagjai Sallai László (ének, gitár), Korándi Dávid (gitár, vokál), Balogh Gallusz (basszusgitár) és Hromkó István (dob). Története A Felső Tízezer 2015-ben alakult Sallai László, a Szabó Benedek és a Galaxisok tagjának kezdeményezésére, aki később az együttes dalszerzője és frontembere lett. A Korándi Dávid gitárossal alkotott duóhoz kis idő múlva csatlakozott a Mayberian Sanskülottsból ismert Balogh Gallusz basszusgitáros, valamint Hromkó István dobos, aki szintén a Mayberian Sanskülotts tagja. 2015 októberében a Normafa Records gondozásában jelent meg első albumuk Normális élet címmel, amely „generációs témákat feszeget” és „a huszonévesek útkereső kérdéseit” helyezi fókuszba. A lemez tíz számot tartalmaz, produceri munkálatait Nagy Bence végezte. Balogh Roland, a Magyar Nemzet újságírója szerint az album „egy tök jó, lendületes anyag, egy rakás aktuális életvezetési problémával megfűszerezve”, amely „épp olyan könnyed egy langy, andalító novemberi kora délutánhoz, ahogy egy füllesztő nyári napon egy balatoni kisbüfé előtti rozéfröccshöz”. 2016-ban Hip-hip-hurrá című dalukkal bejutottak az Index által szervezett Stenk dalverseny döntőjébe, 2017-ben a legjobb 30 közé jutottak A tévedés áldozata című szerzeménnyel. 2017. május 2-án Új városok épülnek címmel – szintén a Normafa Records kiadásában – a zenekar három számból álló középlemezt jelentetett meg, amelynek producere Lázár Domokos (az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek tagja) volt. Blaskó Zsófi, a Kultúrpart kritikusa kedvezően írt a kiadványról, az együttest pedig „az ultimate magyar zenei supergroup”-ként írta le, amely máris helyet követel magának a magyar indie rock színtér élvonalában. Az EP-t a HVG-nél beválasztoták az év első félévének hat legjobb magyar albuma közé. A lap kritikusai így írtak az albumról: „[a]z egyszerre csilingelős, markáns gitárpopos, sőt, fülbemászó lemezanyag […] a szokásos személyes, érzelmes, megindító, kissé nosztalgikus, de az eddig ismert Sallai-univerzumra jellemző megfelelő mennyiségű iróniával és humorral megfűszerezett, egyben emlékezetes és fülbemászó dalok gyűjteménye.” Az együttes második nagylemeze várhatóan 2017 őszén jelenik meg Majd lesz valahogy címmel. 73-as villamos (Budapest) A budapesti 73-as jelzésű villamos a Boráros tér és Óbuda, Vörösvári út között közlekedett. A járatot a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. üzemeltette. Története A 73-as villamos a BKVT körforgalmú járataként indult el a Sertésvágóhíd – Hentes utca – Soroksári út – Lónyai utca – Kiskörút – Vilmos császár út – Nyugati pályaudvar – Szabadság tér útvonalon. 1915 után útvonala módosult, a Nyugati pályaudvartól indult és a régi útvonalán közlekedett, de már Erzsébetfalváig. 1919. augusztus 15-én megszüntették. 1921. január 17-én indult újra Óbudáról a Pálffy térig, 1923. szeptember 30-ától pedig már a Nyugati pályaudvarig közlekedett. Útvonala annyiban különbözött a 72-es villamosétól, hogy a 72-es a Lajos utcában, a 73-as pedig a Bécsi úton közlekedett. 1924-től pedig a 7-es villamossal együtt ikerviszonylatként közlekedik az Óbuda, Vörösvári út – Lajos utca – Teréz körút – Bécsi út útvonalon. 1927. március 7-étől már a Boráros téren fordult vissza az ikerjárat Óbuda felé. 1933. március 20-án a 7-es és 72-es villamos útvonalát megváltoztatták, és a 73-as villamos megszűnt. Tudelai Benjámin Tudelai Benjámin (héberül: ����������� �����������), teljes nevén Benjámin ben Jóna (Tudela, 1130 körül – Kasztíliai Királyság, 1173) középkori zsidó utazó és útleíró. Élete és műve A hispániai Tudelából származott, és 1165–1173 között beutazta Franciaországot, Itáliát, a Bizánci Birodalmat, Szíriát, Palesztinát, Mezopotámiát, Perzsiát, Arábiát és Egyiptomot. Élményeit és tapasztalatait Az igazságszerető jámbor és tudós férfiú Benjámin utazásai (Mászóot) című héber nyelvű könyvében írta meg. Tudelai Benjámin különös figyelemmel kísérte az egy-egy adott helyen élő zsidók életét, és a keleti kereskedelmet. Általában megbízhatónak tekintik az általa személyesen látott dolgok leírását, a csak hallomásból ismert jelenségekkel kapcsolatban viszont már kritikusabb a történettudomány. Útjának célja valószínűleg szentföldi zarándoklata lehetett. Érdekes, hogy Palesztinában mindössze 1050 zsidó és 1500 szamaritánus családot talált. A művet először Konstantinápolyban nyomtatták ki 1543-ban. Jegyzetek Pallas, i. h. Scheiber, i. h. Magyar nyelvű fordítások Tudelai Benjámin teljes életműve mindezideig nem rendelkezik magyar nyelvű fordítással. Kisebb szemelvények jelentek meg műveiből: Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 196–197. o. Nagy András Ödönː Tudelai Benjámin utazásai. Palimpszeszt, 25. szám, 2006. Online Forrás Bokor József (szerk.). Tudelai Benjámin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. november 12. Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3 Gráfszendvics-probléma A matematika, azon belül a gráfelmélet, valamint a számítástudomány területén a gráfszendvics-probléma (graph sandwich problem) azon gráf megkeresésének a problémája, ami egy bizonyos gráfcsaládba tartozik és két másik gráf „szendvics”-ként közrefogja; az egyik a keresett gráf részgráfja, a másiknak pedig a keresett gráf a részgráfja.. A gráfszendvics-problémák az adott gráf valamely gráfcsaládba tartozása tesztelésének problémáját általánosítják, érdekességüket alkalmazási lehetőségeik mellett az adja, hogy felismerési problémák általánosításaként tekinthetők. A particionált próbagráf-osztályok felismerési problémája a gráfszendvics-probléma alesetének tekinthető. Problémafelvetés Precízebben, vegyünk egy V csúcshalmazt, az E1 kötelező élhalmazt és a nagyobb E2 élhalmazt, ekkor a G = (V, E) gráfot akkor nevezzük a G1 = (V, E1), G2 = (V, E2) pár „szendvicsgráfjának”, ha E1 ⊆ E ⊆ E2. A Π tulajdonságra vonatkozó gráfszendvics-probléma a következőképp határozható meg: A valamely gráfosztályra (a Π tulajdonságot teljesítő gráfokra) vonatkozó felismerési probléma megegyezik azzal a gráfszendvics-problémával, ahol E1 = E2, tehát az opcionális élhalmaz üres. Számítási bonyolultság A gráfszendvics-probléma NP-teljes, ha Π az a tulajdonság, hogy a gráf merev körű, összehasonlíthatósági gráf, permutációgráf, gyengén merev körű páros gráf vagy láncgráf (irányított kör-mentes vegyes gráf). Polinom időben oldható meg split gráfokra, küszöbgráfokra és olyan gráfokra, melyekben bármely öt csúcs tartalmaz legalább egy négy csúcs között futó feszített utat. A bonyolultsági osztályba sorolás eldőlt a H-mentességre vonatkozó gráfszendvics-problémákra, ahol H a négy csúcsból álló gráfok egyike. Közönséges magyal A közönséges magyal (szúrós magyal, téli magyal, Ilex aquifolium) az Aquifoliales rendben a magyalfélék (Aquifoliaceae) magyal (Ilex) nemzetségének típusfaja. Származása, elterjedése Nyugat- és Dél-Európából származik. Magyarországra dísznövénynek hozták be, de helyenként kivadult. Elsősorban bükkösökbe és tölgyesekbe települ be, de az erdőszéleken is képes meggyökerezni. Megjelenése, felépítése Cserje vagy ritkán legfeljebb 8 m magasra megnövő, tövétől ágas, örökzöld, kúp alakú fa. Fiatal hajtásai zölden pelyhesek, az idősebb ágak szürkék. Ágrendszere erősen elágazó. Tojásdad, fényes, bőrnemű, sötétzöld, hullámos szélű leveleinek nyele rövid. A hullámosan fogas leveleken a fogak hegye tüskés — mindez azonban elsősorban a fiatalabb példányok földközeli leveleire érvényes: az idősebb bokrokon és a magasabb ágakon többnyire egyszerű, ovális levelek nőnek. Kétlaki, apró, fehér virágai a levelek hónaljából nőnek: a porzósak háromvirágú bogernyőben, a fehér termősök többnyire magánosan, csak ritkán többesével. A virágok sok nektárt termelnek. Termése élénkpiros, 8–10 mm hosszú bogyó, aminek a csúcsa bemélyed. Életmódja, termőhelye Eredeti élőhelyén az erdők cserjeszintjében nő, ezért a tűző napot nem kedveli. A legjobb félárnyékba ültetni. Lassan növő, de kimondottan hosszú életű faj: többnyire mintegy száz évig él, de az ötszáz éves példányok sem túl ritkák. Fagytűrő és a metszést is jól viseli, emiatt sövénynek ideális. Május–júniusban nyílik. Az első komolyabb fagyok után a bogyók megpuhulnak, és ezután földre hullva több madárfaj kedvelt táplálékává válnak. Felhasználása Látványos, piros bogyói miatt dísznövénynek, szúrós levelei miatt elsősorban sövénynek ültetik. Télen is díszlő bogyói miatt a karácsonyi dekoráció kedvelt eleme. Bogyói az ember számára mérgezőek. Kertészeti változatok Ilex aquifolium ‘Ovata Aurea’ – nőivarú fajta. Bőven terem; sárga szélű levelei nagyon dekoratívak. Ilex aquifolium ‘Alaska’ – nőivarú fajta; ágai viszonylag sűrűn állnak. 3–4 méter magas, karcsú, kúp formájú fácskává cseperedik. Fénylő, feketészöld levelei az alapfajéinál kisebbek. Sok élénkpiros bogyót terem. Koszmosz–690 A Koszmosz–690 ( oroszul: Космос–690) űrbiológiai kísérletekre szolgáló szovjet Bion típusú műhold. Küldetés A Zenyit felderítő műholdon alapuló Bion (12KSZ) típusú műhold, melyet a kujbisevi CSZKB-Progressz vállalat gyártott. Programját szovjet, csehszlovák és román tudósok által összeállított kutatási program határozta meg. Jellemzői 1974. október 22-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Szojuz–U típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 90,4 perces, 62,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 223 km, az apogeuma 389 km volt. Tömege 5500 kg. Áramforrása kémiai akkumulátorok voltak. 35 laboratóriumi patkányon, teknősökön, rovarokon, különféle mikroorganizmusokon és a gombákon végeztek sugárbiológiai vizsgálatokat. A kutatási program, az űrhajón/űrállomáson kívül végzett, űrhajósokra ható sugártényezők hatásainak vizsgálata volt. Aktív szolgálati ideje 21 nap volt, november 12-én befejeződött, amikor egy gömb formájú, 2400 kg tömegű visszatérő egység, benne a kísérleti állatokkal ejtőernyővel tért vissza a Földre. Chile az 1998. évi téli olimpiai játékokon Chile a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bretocino Bretocino település Spanyolországban, Zamora tartományban. Bretocino Moreruela de Tábara, Faramontanos de Tábara, Burganes de Valverde, Milles de la Polvorosa és Bretó községekkel határos. Lakosainak száma 232 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Artemio Franchi Stadion (Firenze) Az Artemio Franchi Stadion (olaszul: Stadio Artemio Franchi) egy többrendeltetésű labdarúgó stadion Olaszországban, Firenzében. Jelenleg az Fiorentina otthona. Alkalmas atlétikai versenyek, koncertek és egyéb rendezvények lebonyolítására. A stadionról A stadiont 1931-ben építették, nézőterének befogadó képessége 46 389 fő. A stadion vezető építésze Pier Luigi Nervi, a 20. századi Firenze építészetének egyik meghatározó személyisége. A létesítményt vasbetonból építették, aminek fő tartó eleme egy 70 méter magas torony. A tornyot Marathon Towernek nevezik. A torony alapja körül a spirális lépcsők vezetnek a földszintről a toronyépület tetejére. Eredetileg "Comunale"-nak, létesítménynek nevezték, de 1991-ben a korábbi FIGC-elnök, Artemio Franchi tiszteletére átkeresztelték. Az 1990-es labdarúgó-világbajnokság A stadion több tatarozáson, átalakításon ment keresztül, az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra ideiglenesen eltávolították a futópályát, így 58 271 főre megnövelték a befogadóképességet. Három csoportmérkőzést és az egyik negyeddöntőt rendezték itt: Egyesült Államok - Csehszlovákia (A csoport) Ausztria - Csehszlovákia (A csoport) Ausztria - Egyesült Államok (A csoport) Argentína - Jugoszlávia (Negyeddöntő) Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva Ljudmila Mihajlovna Alekszejeva (oroszul: Людмила Михайловна Алексеева; Jevpatorija, 1927. július 20. –) orosz történész, politikus, ismert emberjogi aktivista, egykori szovjet emigráns. 1998–2004 között a Nemzetközi Helsinki Szövetség elnöki tisztét is betöltötte. Életútja A Moszkvai Állami Egyetemen szerzett diplomát, majd tanárnő lett. 1959–1968 között a Nauka (Tudomány) Kiadó régészeti és néprajzi szerkesztőségének szerkesztője, 1970–1977 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egyik társadalomtudományi intézetének munkatársa volt. 1952-ben belépett a kommunista pártba, Sztálin halála és Berija lelepleződése után világnézeti válságba került. Moszkvai lakása az ún. „másként gondolkodók” találkozóhelyévé, szamizdat raktárrá változott. Társaival fellépett az emberi jogok védelmében, 1967–1968-ban petíciókampányban vett részt a politikai okból perbefogottak jogainak tiszteletbentartása érdekében. Jogvédő tevékenysége miatt 1968-ban a szerkesztőségből elbocsátották, kizárták a pártból. Több alkalommal kihallgatásra vitték, házkutatást tartottak lakásán. Jurij Orlov javaslatára 1976-ban a szerveződő Moszkvai Helsinki Csoport (orosz kezdőbetűi: MHG) tagja lett, mely az 1976-os Helsinki záróokmány előírásainak betartására ügyelt a Szovjetunióban. 1977 elején kénytelen volt disszidálni, az USA-ban telepedett le. Itt a csoport külföldi képviselője volt, történeti munkáin, emlékiratain dolgozott, cikkeket írt. 1993-ban hazatért, nem sokkal később a Moszkvai Helsinki Csoport elnökévé választották. Egy ideig társelnöke volt az Összoroszországi Polgári Kongresszusnak és 1998–2004 között elnöke az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének. Mintegy 100 röpirata, cikke jelent meg az emberi jogok kérdéséről. Még az USA-ban írta Isztorija inakomiszlija v SZSZSZR. Novejsij period. („A másként gondolkodás története a Szovjetunióban. Újabb időszak.”) című művét, 1990-ben ugyanott adták ki emlékiratait The Thaw Generation („Az olvadás nemzedéke”) címen. 555 (szám) Az 555 (római számmal: DLV) egy természetes szám, szfenikus szám, a 3, az 5 és a 37 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 555-ös a kettes számrendszerben 1000101011, a nyolcas számrendszerben 1053, a tizenhatos számrendszerben 22B alakban írható fel. Az 555 páratlan szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 31 · 51 · 371 szorzattal, normálalakban az 5,55 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 5, 15, 37, 111, 185 és 555. Az 555 négyzete 308 025, köbe 170 953 875, négyzetgyöke 23,55844, köbgyöke 8,21797, reciproka 0,0018018. Az 555 egység sugarú kör kerülete 3487,16785 egység, területe 967 689,07712 területegység; az 555 egység sugarú gömb térfogata 716 089 917,1 térfogategység. Az 555 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 540, a Möbius-függvényé −1, a Mertens-függvényé 5. A szám a kultúrában Az 555-öt észak-amerikai filmekben, számítógépes játékokban, vagy hasonló területeken fiktív telefonszámként használják. Az 555-tel kezdődő telefonszámokat ugyanis általában nem adják ki. Sigemacu Josinori Sigemacu Josinori (Hirosima, 1930. április 2. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 1 mérkőzést játszott. Chile javasolt világörökségi helyszínei Chile területéről eddig öt helyszín került fel a világörökségi listára, valamint tizennyolc további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a világörökségi listára. A nemzetközi szerződést 2012 szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük Chile küldöttei 1980-ban. National Association for the Advancement of Colored People A National Association for the Advancement of Colored People (gyakran NAACP-nek rövidítik, magyarul Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért) az egyik legrégebbi és legbefolyásosabb polgárjogi szervezet az Amerikai Egyesült Államokban. Az NAACP-t 1909. február 12-én alakította W. E. B. Du Bois, Ida B. Wells, Archibald Grimké, Henry Moskowitz, Mary White Ovington, Oswald Garrison Villard és William English Walling, hogy az afro-amerikaiak jogaiért küzdjön. A társaság neve, melyet a hagyomány jegyében tartottak meg, egyike a „colored people” (színes bőrűek) kifejezés utolsó fennmaradt használatának. A társaságnak a marylandi Baltimore-ban van a központja. Szervezet Az NAACP központja Baltimore-ban van, a regionális irodák Kaliforniában, New Yorkban, Michiganben, Missouriban, Georgiában és Texasban vannak. A regionális irodák felelősek a hozzájuk tartozó államokban rendezett konferenciák koordinálásáért. A helyi, ifjúsági és főiskolai fiókok szervezik a tagok számára az egyedi programokat. 2007-ben az NAACP-nek körülbelül 400 000 fizető és nem fizető tagja volt. Források és jegyzetek Appiah, K. A. and Gates, Jr., Henry Louis, eds. Africana: The Encyclopedia of the African and African American Experience, in articles "Civil Rights Movement" by Patricia Sullivan (pp 441-455) and "National Association for the Advancement of Colored People" by Kate Tuttle (pp 1,388-1,391). ISBN 0-465-00071-1. Simkin, John: William English Walling biography. Spartacus Educational. [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 30.) NAACP Timeline. National Association for the Advancement of Colored People. [2010. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 30.) Texeira, Erin. „NAACP president to step down, cites discord with board”, Associated Press, USA Today (Hozzáférés ideje: 2007. március 4.) Ez a szócikk részben vagy egészben a National Association for the Advancement of Colored People című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Johannes Focher Johannes Focher (Hamm, 1990. január 20. –) német labdarúgó, 2013 óta a Borussia Dortmund II kapusa. Pályafutása Focher pályafutását a Hammer SpVg-nél kezdte. 2006. nyarán igazolt a Borussia Dortmund utánpótlásába. Itt 2007-ben nemzeti ezüstérmes lett a B-juniorcsapattal, 2009-ben ugyanezt az eredményt érte el az A-juniorcsapattal. A 2008–09-es szezonban a juniorkupában is ezüstérmet szerzett, de a döntőben nem játszott. A következő szezonban a Borussia Dortmund II-vel a negyedosztályban szerepelt, a szezon első felében kétszer, a másodikban 13-szor játszott. Csapatával feljutott a harmadosztályba. Itt Marcel Höttecke cseréje lett, de előbbi Roman Weidenfeller sérülése miatt az első csapat kispadjára került, Focher bemutatkozhatott a Kickers Offenbach ellen. A 2011–12-es szezon után a Bosman-szabály értelmében elhagyta a csapatot. Az osztrák Sturm Graz csapatába szerződött 2014. júniusáig. A Sportinformationsdienstnek ezt mondta: "Nem kellett sokat gondolkoznom a távozásról. A Sturm Graz házias klub, majdnem mint a német csapatok. Szeretném, ha a szurkolók ls a graziak megismernének." Fochernek Christian Gratzeivel kellett harcolni a kezdőcsapatba kerülésért. Peter Hyballa edző így vélekedett Focherről: "Christian Gratzei a kapu nagykutyája, Focher a kihívója. Mindkettejüknek versenyhelyzetet teremt, ami jó hatással van az egész csapatra. Johannes 197 centiméter magas, a kapu Gardemaßa. Erős talajon és levegőben, nagyszerű reflexei vannak. Örülök, hogy minket választott." 2013. szeptember 2-án egyéves szerződéssel visszatért a Borussia Dortmund II-höz. Ruffy Péter Ruffy Péter (Nagyvárad, 1914. július 28. – Budapest, 1993. december 28.) Pulitzer-emlékdíjas (1991) erdélyi magyar újságíró, író. Munkaállomásai Brassó Ruffy Péter az irodalmi rangú újságírás művelője; riporter és közíró. Pályáját az 1930-as évek derekán kezdte. Két nagyváradi napilapnál (Magyar Szó, Erdélyi Lapok) eltöltött „inaskodás” (1933–1934) után 1935-ben a fénykorát élő Brassói Lapok fogadta munkatársul. A két háború közti erdélyi közéletnek ez a legdemokratikusabb, legnyitottabb szellemiségű lapja a kezdő újságíró számára állandó publikációs lehetőséget biztosított, s egyszersmind politikai s erkölcsi előiskolául szolgált. Ruffy maga majd félszázadnyi idő távolából "legértékesebb újságírói műhelyének" tartja, mert az egykori szerkesztőség légkörében sajátította el a hírlapírás mesterségbeli fogásait. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli. Budapest A második bécsi döntést (Bécsi döntések) követően a lap megszűnni kényszerült, nyomdáját szétrombolta a Vasgárda, munkatársi közössége szétszóródott. Ruffy Péter 1940 őszén a pesti Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a német megszállásig, amikor is a lapot betiltották. Erre az időszakra emlékezve írja: "Riportot írtam és publicisztikát, gyakran foglalkoztam erdélyi kérdésekkel is. S azt írtam meg, amiben hittem, amíg csak lehetett." Olykor valóban kivételes történelmi pillanatok tanúja, például 1947-ben Oroszváron, a párizsi békeszerződést követő területátadásnál (Oroszvár, 1947), vagy 1954-ben, a baranyai Szabadszentkirályon. Ez utóbbi helységről írt riportja nemcsak azért figyelmet érdemlő, mert benne szociográfiai hitelességgel bizonyítja az ötvenes évek beszolgáltatási rendszerének tarthatatlanságát, hanem azért is, mert megfogalmazza a riporter-közíró ars poeticáját: "Az írás nem arra való, hogy játsszunk vele; ez arra való eszköz, hogy kimondjuk általa az igazat." Valóban, Ruffy Péter egész munkásságát áthatja az "igazat kimondani" szenvedélyes vágya. 1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol "történik valami". Kötetei (válogatás) Gyűjteményes riportkötetei Göcsejtől Hegyaljáig (1955) Romlás. Riportok a rumról (1957) Arcképek és történetek (1962) Csavargások (1963) Egy napom (1966) A riporter visszanéz (1967) Úttalan utakon (1974) Útleírásai Varsói hajnal. Lengyelországi útiélmények (1961) Szegedi képeskönyv (1964) Hazánk szíve, Budapest (1968) Történeti publicisztika Bujdosó nyelvemlékeink (1977) Koronánk könyve (1981) Magyar ereklyék, magyar jelképek (1988) Díjak, elismerések Rózsa Ferenc-díj II. fokozat (1960) Aranytoll díj (1980) Joseph Pulitzer-emlékdíj (1991) Petőfi-díj ( posztumusz , 1994) Ismael Fuentes Ismael Ignacio Fuentes Castro (Villa Alegre, 1981. augusztus 4. –) chilei válogatott labdarúgó. A chilei válogatott tagjaként részt vett a 2004-es és a 2007-es Copa Américán, illetve a 2010-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Chilei bajnok (1): 2010 Svéd királyok családfája Az alábbi családfák Svédország uralkodóit tartalmazzák. Kis számok jelentése a személyeknél: Ha 2 van: 1. születés – 2. halál Ha 3 van: 1. születés – 2. trónralépés – 3. halál Ha 4 van: 1. születés – 2. trónralépés – 3. trónfosztás/lemondás – 4. halál Dinasztiák: Yngling-ház ( 970 – 1061 ) Stenkil-ház ( 1061 – 1126 ) Estridsson-ház ( 1125 – 1130 , 1160 – 1161 ) Sverker-ház ( 1130 – 1156 , 1160 – 1173 , 1196 – 1208 , 1216 – 1222 ) Erik-ház ( 1156 – 1160 , 1167 – 1196 , 1208 – 1216 , 1222 – 1250 ) Folkung-ház ( 1250 – 1364 , 1385 – 1387 ) Mecklenburgi-ház ( 1363 – 1389 ) Valdemár-ház ( 1389 – 1412 ) Griffin-ház ( 1396 – 1439 ) Wittelsbach-ház ( 1441 – 1448 , 1654 – 1720 ) Knutsson-ház ( 1448 – 1457 , 1464 – 1465 , 1467 – 1470 ) Oldenburg-ház ( 1457 – 1464 , 1497 – 1501 , 1520 – 1523 ) Vasa-ház ( 1523 – 1654 ) Hesseni-ház ( 1720 – 1751 ) Holstein-Gottorp-ház ( 1751 – 1818 ) Bernadotte-ház ( 1818 -tól napjainkig) Jegyzetek Valójában VIII. Erik (†1067), I. Haakon (†1079), Sven (†1087), és Erik Årsäll (†1088) nem tagja a dinasztiának Forrás http://www.friesian.com/perifran.htm#scandinavia 953 a tudományban A 953. év tudományban és a technikában. Születések al-Karadzsí matematikus és mérnök († 1029 ) Stilja Stilja falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 23, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a hercegovinai határ melletti hegyvidéken fekszik. Története Stilja területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a település határában megtalálható halomsírok is igazolják. Sokan a település nevét is illír eredetűnek tartják, jelentése azonban ismeretlen. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. A szomszédos Prapatnicán a Vukojević-ház mellett az egész Vrgorska krajina legnagyobb kora középkori temetője található. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. Stilja a török uralom végével a 17. század végén 1696 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. Csak a Miletićek és a Vukovićok érkeztek Montenegróból. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakói kezdetben a zavojanei plébániához tartoztak, Stilja csak jóval később, 1922-ben lett önálló plébánia. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 486, 1910-ben 705 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 320 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma valószínűleg a 18. század első felében épült, de pontos építési ideje nem ismert. Az építés mindenképpen a török alóli felszabadulás és az új lakosság betelepülése után történt. Apszisát később építették hozzá, egyúttal hajóját két méterrel hosszabbították meg. Az oltár mögötti falon található a szentségtartó Jézus szíve és Páduai Szent Antal szobraival. A hajó falában Szűz Mária és Keresztelő Szent János szobrai láthatók. A templom falába néhány középkori sírkő van beépítve. A homlokzat feletti harangtoronyban három harang található. A templom körül ősi temető van középkori sírkövekkel. Ókori halomsírok találhatók Baraći, Kasać, Kolak és Maršići nevű településrészeken. Tamássy Zdenkó Tamássy Zdenkó (Vezseny, 1921. szeptember 6. – Budapest, 1987. június 9.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző. Életpálya Vezsenyben született 1921. szeptember 6-án. Szülei: Ilosvay Rózsi színművésznő és Tamássy (Leitner) Pál vezsenyi birtokos, zeneszerző. Előadóművésznek készült. 1940–1946 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanszakát, ahol Böszörményi Nagy Béla volt a mestere. Zeneszerzést Kókai Rezsőnél tanult. Majd a Magyar Rádiónál helyezkedett el. 1953–1954-ben a Zenei Osztály vezetője, később lektora a Könnyű Zenei Osztálynak, elnöke a Sanzon és Táncdal Bizottságnak. Szécsi Pál énekesnek, S. Nagy István szövegére írta a Kőbölcső, Dalos László szövegére a Micsoda nő című táncdalokat, Fenyvessy Gabinak, Szenes Iván szövegére a Mi ebből a tanulság?, Psota Irénnek, Darvas Szilárd szövegére az Én nem akarok mindenáron férjhez menni című számot. A kifejező hangulatok invenciózus mestere, dallamos, lírai szépségű muzsikája számos rádió-operettben, zenés játékban csendült fel (Százszorszép, 1956; Álomkastély, 1962 stb.) De igazi műfaja a filmzene volt.1951-től Kollányi Ágoston népszerű-tudományos rövidfilmjeinek kísérőzenéjét írta. A játékfilm műfajban Fábri Zoltán Hannibál tanár úr c. filmjének zenei aláfestésével mutatkozott be. 1958-tól dolgozott a Magyar Televízió számára is. Itt került a közönség elé művei közül több rövidfilm is, melynek zenéit Tamássy Zdenkó jegyzi: például a Menyegző és a Falusi idill, de tévéjátékokhoz is írt zenéket. Szabó István felkérésére a Mephisto, illetve a Redl ezredes c. filmekhez komponált kísérőzenét. Ő volt többek között a Régi idők focija, a Szeleburdi család, az Illetlenek, az Ismeri a szandi-mandit? és a Palacsintás király című nagy sikerű filmek zeneszerzője is. Színházi produkciókhoz is írt zenéket. Munkásságát 1966-ban Erkel Ferenc-díjjal is elismerték. 1987. június 9-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Műveiből válogatás Baranyi Ferenc – Tamássy Zdenkó: Vendégek (vígopera) (1975) Baranyi Ferenc–Tamássy Zdenkó: Olasz vendéglő (vígopera) (1985) Baróti Géza –Garai Tamás–Tamássy Zdenkó–Dalos László: Hotel Amerika (operett) Baróti Géza–Garai Tamás–Tamássy Zdenkó–Dalos László: Fő a vendég (zenés játék) Bondy Endre–Tamássy Zdenkó: Életre-halálra (zenés ballada) Dalos László–Tamássy Zdenkó: Joe bácsi (zenés játék) Raics István –Tamássy Zdenkó: Csipkerózsika (mesejáték) Károlyi Amy – Grimm fivérek –Tamássy Zdenkó: Hófehérke és a hét törpe (Bábjáték) (Állami Bábszínház) Ronald Harwood: Az öltöztető (a Madách Színház Kamaraszínházának előadása az Egyetemi Színpadon, 1980) zeneszerző: Tamássy Zdenkó Frank Lyman Baum–Tamássy Zdenkó: Óz a nagy varázsló (bábjáték) Benedek András –Tamássy Zdenkó: Százszorszép (bábjáték) (Állami Bábszínház) Beszterczei János– Füsi József –Tamássy Zdenkó: Hüvely Matyi (Bábjáték) (Állami Bábszínház) Filmográfia Rövidfilmek, mozifilmek, tévéjátékok Tamássy Zdenkó zenéivel Aggtelek (1955) A szánkó (1955) Hannibál tanár úr (1956) Nem igaz (1956) Több, mint játék (1956) Dani (1957) A nagyrozsdási eset (1957) Vacsora a Hotel Germániában (1958) Próbáld meg daddy! (1959) Menyegző (1962) Falusi idill (1962) Hagymácska (1962) Május (1963) Fáklyaláng (1963) Menazséria (1964) Hűség (1964) Kocsonya Mihály házassága (1965) A vörös vendégfogadó (1965) Svéd gyufa (1965) Kristóf, a magánzó (1965) Három történet a romantikáról (1965) A nagyfülü (1965) Viharban (1966) Kártyások (1966) Énekóra (Zenés Tv-színház) (1966) Búcsú a kikötőben (1966) Énekes madár (1966) Mélyrétegben (1967) A ravaszdi leányzó és az IBUSZ vendégek (1967) Bohóc a falon (1967) Jaguár (1967) Malva (1968) Cseppben a tenger (1968) Bors A papagáj akció című rész (1968) A kormányzó (1968) Vigyori (1968) Aranyszoba (1968) Diákszerelem (1968) Ismeri a szandi-mandit? (1969) Szemüvegesek (1969) Tisztújítók (1970) Szerencsés álmokat (1970) Só Mihály kalandjai (1970) Kisasszonyok a magasban (1970) A fehér kór (1970) Szeressétek Ódor Emíliát! (1970) A revizor (1970) Régi idők mozija (1971) Sárika, drágám! (1971) Végre hétfő (1971) Vidám elefántkór (1971) A legszebb férfikor (1972) Az élet szerelmese (1973) Tűzoltó utca 25. (1973) Régi idők focija (1973) A palacsintás király (1973) Utazás a holdba (1974) Ősbemutató (1974) A bohóc felesége (1974) Örökzöld fehérben feketében 2. (Zenés TV-színház) (1974) Vendégek (Zenés TV-színház) (1974) Svédcsavar (1975) Finish: Avagy Álmom az életem túlélte (1975) Asszony a viharban (1975) Autó (1975) Őszi versenyek (1975) Barátom Bonca (1976) Herkulesfürdői emlék (1976) Csaló az üveghegyen (1976) Labirintus (1976) Tükörképek (1976) Kántor Külvárosi őrszoba című rész (1976) Le a cipővel! (1976) Csongor és Tünde (1976) Illetlenek (1977) Gabi (1977) A kard (1977) Budapesti mesék (1977) A fantasztikum betör a detektívregénybe, avagy Daibret felügyelő utolsó nyomozása (1977) Apám néhány boldog éve (1977) Volt egyszer egy színház (1977) Csutak a mikrofon előtt (1977) Drága kisfiam (1978) A Zebegényiek (1978) Vakáció a halot utcában (1978) BUÉK! (1978) Szerelem (1979) Ússzatok, halacskák! (1980) Bolondnagysága (1980) A hiba nem az almában van (1981) Boldog születésnapot, Marilyn! (1981) Mephisto (1981) A szeleburdi család (1981) Optimisták (1981) Waterlooi csata (1982) Szívzűr (1982) Három szabólegények (1982) Viadukt (1983) Talpra, Győző! (1983) Buborékok (1983) Tizenhat város tizenhat lánya (1983) Olasz vendéglő (Zenés TV-színház) (1984) Különös házasság (sorozat) (1984) A rágalom iskolája (1984) Boszorkányszombat (1984) Legyél te is Bonca! (1984) Az élet muzsikája – Kálmán Imre (1984) Az idegen gyermek (1985) Redl ezredes (1985) A zöld torony (1985) Embriók (1985) Hajnali háztetők (1986) A fantasztikus nagynéni (1986) A falu jegyzője (1986) Isten veletek, barátaim (1987) Illatszertár (1987) Csinszka (1987) Hanussen (1988) Saulny Saulny település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1399 fő (2015). Saulny Lorry-lès-Metz, Amanvillers, Norroy-le-Veneur, Plesnois és Woippy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: x86-64 Az x86-64 az x86-os architektúra 64 bites leszármazottja: az x86 utasításkészlet-architektúra 32 bites (IA-32) verziójának kiterjesztése. Ez a kiterjesztés hatalmas mértékben megnöveli a használható virtuális és fizikai címteret az IA-32 lehetőségeihez képest, ezáltal pl. sokkal könnyebben kezelhetők nagyobb adathalmazok. Az x86-64 lehetővé teszi 64 bites általános célú regiszterek használatát és számos egyéb fejlesztést tartalmaz. Az eredeti specifikáció az AMD tervezése, megvalósításait az AMD, Intel, VIA és más cégek is elkészítették. Teljes mértékben visszafelé kompatibilis mind a 16 bites, mind a 32 bites x86 kóddal. Az architektúra AMD általi elnevezése AMD64, ugyanakkor az Intel a saját másolatát Intel 64-nek nevezte el (régebben Yamhill, Clackamas Technológia, CT, IA-32e és EM64T neveken volt ismert). Ez vezetett a hétköznapi nyelvben az x86-64 vagy x64 elnevezések használatához, mint gyártó-független fogalmakhoz, amikor a két közel azonos kivitelezésű architektúrára hivatkozunk. Az x86-64-et nem szabad összekeverni az IA-64-gyel, ami az Intel Itanium sorozatba tartozó processzorainak architektúrája. Ez utóbbinak az alap utasításkészlete nem kompatibilis a régebbi, 32 bites x86-os processzorokkal. AMD64 Az AMD64 utasításkészletet használják jelenleg az AMD következő processzorai: Athlon 64, Athlon 64 FX, Athlon 64 X2, Turion 64, Turion 64 X2, Opteron, Phenom, Phenom II és az újabb Sempron processzorok. Az AMD64 története Az AMD64 az az AMD alternatívájaként született az Intel és a Hewlett-Packard radikálisan különböző IA-64-es architektúrájára. Eredetileg „x86-64” néven lett bejelentve 2000 augusztusában. Az AMD célja az új architektúrával az volt, hogy a 64 bites számítási lehetőségeket hozzáadja a már létező x86-os architektúra képességeihez, szemben az Intel hozzáállásával, ami egy teljesen új 64 bites architektúrát szeretett volna megalkotni az IA-64-gyel. Az AMD 64 platform márkaneve és az AMD64 logó egy 4 tagú, Hals Speed, Simon Solotko, Christian Zdebel és Tom Kingből álló marketing-stratégia csoport munkájaként született. Az első AMD64-en alapuló processzor, az Opteron, 2003 áprilisában jelent meg. Az architektúra jellegzetességei Az AMD64 legfontosabb jellemzői a 64 bites általános célú regiszterek támogatása, 64 bites egészekkel történő aritmetikai és logikai műveletek elvégzése, és a 64 bites virtuális címek. A tervezők természetesen megragadták az alkalmat egyéb fejlesztések végrehajtására is. A legfontosabb változtatások például: A 64 bites egész típus teljes támogatása: Mindegyik általános felhasználású regiszter 32 bitesről 64 bitesre lett növelve, mindegyik aritmetikai és logikai művelet, a memóriából regiszterbe és regiszterből memóriába típusú műveletek, mind közvetlenül támogatják a 64 bites egészeket. További regiszterek: Az általános célú regiszterek méretének növelése mellett az x86-32-ben lévő névvel ellátott, általános célú regiszterek (eax, ebx, ecx, edx, ebp, esp, esi, edi) száma 8-ról 16-ra növekedett. Ezáltal lehetővé vált a lokális változóknak a verem helyett a regiszterekben történő tárolása, valamint a gyakran használt konstansok is helyet kaphatnak a regiszterekben. A gyors és kis méretű szubrutinok argumentumainak tárolására is nagyobb tárhely áll rendelkezésre. Mind a 16 regisztert lehet használni 64 bitesként (rax, rbx, rcx, rdx, rbp, rsp, rsi, rdi, r8..r15 néven), 32 bitesként (eax, esi, r8d stb), 16 bitesként (ax, si, r8w stb), 8 bitesként (al, sil, r8b stb). Ezen felül az ah, bh, ch, dh továbbra is használható. A több regiszter használatának hátránya, hogy magával hozza a több regisztermentést és -visszaállítást. Az AMD64-nek még így is kevesebb regisztere van, mint a legtöbb átlagos RISC processzornak (amelyeknek általában 32-64 regiszterük van) vagy mint a VLIW -típusú gépeknek, mint például az IA-64 , amelynek 128 regisztere van. További XMM (SSE) regiszterek: Hasonlóképpen a 128 bites XMM regiszterek (Streaming SIMD ( SSE )-utasítások) tárolására használatos) száma is 8-ról 16-ra növekedett. Nagyobb virtuális címtér: Az AMD64 architektúrára épülő jelenlegi processzormodellek legfeljebb 256 tebibájt (2 48 bájt) virtuális címteret tudnak megcímezni. Ez a határ a későbbi megvalósítások során 16 exibájtra (2 64 bájt ) növekedhet. A 32 bites x86-os ezzel szemben csak 4 gibibájtot tud kezelni. Ez azt jelenti, hogy lehetőség nyílik nagyon nagy fájlok kezelésére is oly módon, hogy az egész fájlt leképezzük a folyamat (eljárás) címterébe (ami általában gyorsabb, mint fájlszintű írás/olvasás-hívásokkal dolgozni), és nem kell a fájl részleteit külön-külön be- és kiírni a címtérbe. Nagyobb fizikai címtér: Az AMD64 architektúrára épülő jelenlegi processzorok legfeljebb 1 tebibájt (2 40 bájt) RAM-memóriát tudnak megcímezni; az architektúra engedélyezi ennek kiterjesztését 4 pebibájtra (2 52 bájt) a jövőben. Emulált módban, a Fizikai Cím Kiterjesztés (Physical Address Extension, PAE) támogatva van, ez támogatva van a legújabb 32 bites x86-os processzorokban is, engedélyezve a legfeljebb 64 gibibájthoz való hozzáférést. Utasításmutató-relatív adathozzáférés: Az utasítások hivatkozhatnak adattól függően az utasításpointerre (Relative Instruction Pointer - RIP regiszter). Ez pozíciófüggetlen kódot eredményez, ami gyakran használatos megosztott könyvtárakban, és valós időben történő hatékony kódbetöltésre. SSE utasítások: Az eredeti AMD64 architektúra átvette az Inteltől az SSE -t és az SSE2 -t, mint mag-utasításokat. Az SSE3 utasítások 2005 áprilisában lettek hozzáadva. Az SSE2 helyettesíti az x87-es utasításkészlet IEEE 80 bites számítási pontosságát, az IEEE 32 és 64 bites lebegőpontos számítási pontosságának választási lehetőségével. Ez lehetővé teszi a lebegőpontos számítások kompatibilitását más modern CPU-kkal. Az SSE és az SSE2 utasítások is ki lettek egészítve, hogy támogassák a 8 új XMM regisztert. Az SSE -t és az SSE2 -t támogatják az újabb 32 bites x86-os processzorok. Azok a 32 bites programok, amelyek SSE -t és SSE2 -t igényelnek, csak akkor fognak működni, ha megfelelő processzorral rendelkezik a rendszer. Ez a probléma nem jelentkezik 64 bites programoknál, mert minden AMD64-et támogató processzor támogatja az SSE -t és az SSE2 -t is. Az SSE és SSE2 utasítások használata az x87-es utasítások használata helyett nem csökkenti azon gépek számát, amelyeken a programok futni fognak. Az SSE és az SSE2 gyorsabbak, és hasonlóak a hagyományos x87-es utasításokhoz, az MMX-hez és a 3Dnow!-hoz, ez utóbbiak használata felesleges AMD64 alatt. A No-eXecute bit: Az NX bit (a laptáblázat 63. bitje) lehetővé teszi az operációs rendszer számára, hogy meghatározza, a virtuális címtérnek mely részei tartalmazhatnak végrehajtható kódot, és melyek nem. Amennyiben olyan területről történik kódvégrehajtási kísérlet, ahol ez nem engedélyezett, akkor memória hozzáférési hiba keletkezik, olyan, mint például amikor egy csak olvasható helyre akarnánk írni. Ez hivatott megnehezíteni a rosszindulatú kódoknak, hogy átvegyék a rendszer feletti uralmat „puffer-túlcsordulás” típusú támadásokkal. Szegmensleíró tulajdonságként ehhez hasonló védelem van az x86-os processzorokban is a 80286 -os óta. Ez a típusú védelem csak akkor működik, ha egy egész szegmensre vonatkoztatjuk. Az AMD volt az első, amely az x86 -os processzorokban használta a no-execute bit -et a lineáris címzési módnál. Ez a tulajdonság elérhető AMD64 processzorokban is emulált üzemmódban, és a jelenlegi Intel x86 processzorokban is, ha a PAE használatban van. A régi tulajdonságok eltávolítása: Az x86-os architektúra számos „rendszer-programozó” tulajdonsága nincs használatban a modern operációs rendszerekben, és nem elérhető az AMD64-en long (64 bites és kompatibilitás) üzemmódban. Ezek közé tartozik például a szegmentált címzés (habár az FS és a GS szegmens meg lett tartva valamilyen formában a Windows-kóddal való kompatibilitás érdekében), a feladat állapot váltás és a virtuális 8086-mód. Ezek a szolgáltatások természetesen megmaradtak az emulált módban, ami lehetővé teszi e processzoroknak, hogy 32 bites és 16 bites operációs rendszereket futtassanak módosítás nélkül. Megvalósítások A következő processzorok épülnek az AMD64 architektúrára: AMD Athlon 64 AMD Athlon 64 X2 AMD Athlon 64 FX AMD Opteron AMD Turion 64 AMD Turion 64 X2 AMD Sempron ("Palermo" E6-os változat és mindegyik "Manila" modell) AMD Phenom AMD Phenom II III. Gusztáv avagy az álarcosbál A III. Gusztáv avagy az álarcosbál Daniel Auber 1833. február 27-én Párizsban bemutatott ötfelvonásos operája. A szövegkönyv Eugène Scribe munkája. A témát a francia zeneszerzőn kívül még két másik operaszerző dolgozta fel: Giuseppe Verdi és Saverio Mercadante. Mikor Auber III. Gusztávja színre került, az eseményekben érintettek egy része még élt. Így Ribbin gróf (az egyik összeesküvő), John Jacob Anckarström kapitány (aki az operában Anckarström grófként szerepel) és annak felesége, Amélia, aki egyébként nem sokkal a darab színre vitele után járt is Párizsban. A III. Gusztáv avagy az álarcosbál a maga korában népszerű opera volt, a párizsi bemutató sikere után rövidesen az egész kontinenst bejárta. Az opera szereplői Játékidő: 183 perc Helyszínek: I. felvonás: terem a királyi palotában, II. felvonás: a jósnő kunyhója, III. felvonás: az akasztottak dombjánál, IV. felvonás: terem Anckarström házában, V. felvonás: terem a királyi palotában Az opera cselekménye I. felvonás A királyi palota egyik termében gyülekeznek az összeesküvők. Majd megérkezik maga a király, utána nem sokkal Anckarström gróf, aki egy ellene készülő összeesküvésre figyelmezteti uralkodóját. Ezután a ceremóniamester jelenik meg: arra kéri a királyt, hogy ő rendezze meg az általa írt balettelőadást. De III. Gusztáv egy orosz háború lehetőségeit latolgatva nem szívesen hagyná el palotáját, ezért végül odarendeli az egész balett-társulatot. Az igazságügyminiszter érkezik, és Averdson jövendőmondó asszony ellen tesz panaszt: kéri a jósnő száműzetését. A király azonban nincs meggyőződve kérése jogosságáról, ezért minden jelenlévőt meghív Arvedson szeánszára. II. felvonás A jósnő házában már sokan várakoznak. Többek között Christian, a kiszolgált királyi tengerész, aki nem kapta meg a remélt jutalmat. A jósnő azonban megnyugtatja: hamarosan pénzt és rangot fog kapni. A király álruhájában már elvegyült a tömegben, és ezt hallva egy papírost csempész a tengerész hátizsákjába. A matróz nem tud hova lenni az álmélkodástól. Ezután Amélia szolgája toppan be, és sürgős kihallgatást kér úrnőjének. Arvedson mindenkit kiküld a szobából, de a király elrejtőzik, és kihallgatja Amélia szavait. Az asszony bevallja a jósnőnek, hogy szerelmes a királyba, de érzelmeit feledni akarja. Arvedson egy fűből készült főzetet ajánl, amelyhez a szükséges alapanyagot Améliának kell beszereznie éjfélkor az akasztottak dombjánál. A király elhatározza, hogy majd maga is odamegy. Ekkor Anckarström gróf jön az egész udvartartással. A király álruhában jóslatot kér. Az asszony azt mondja neki, hogy az az ember fogja kioltani az életét, akivel most kezet fog. Gusztáv a mit sem sejtő Anckarströmnak nyújtja jobbját, és felnevet. Megfizeti a jósnő szolgáltatásait, és végül száműzi. III. felvonás Amélia és Gusztáv az akasztottak dombjánál találkoznak, és megvallják egymás iránti érzelmeiket. Ezután az asszony férje érkezik, és figyelmezteti a királyt, hogy az ellene szervezkedők a nyomában vannak. Meneküljön gyorsan, ő addig feltartóztatja a lázongókat. Nem ismeri fel az elfátyolozott hölgyet, és ígéretet tesz, hogy elkíséri Stockholm kapujáig. Az összeesküvők csalódottan eszmélnek rá, hogy a király kicsúszott a kezeik közül, de ragaszkodnak a hölgy leleplezéséhez. Anckarström döbbenve ismeri fel saját feleségét. A tömeg nevetve távozik, megvan a holnapi botrány. IV. felvonás Anckarström és felesége hevesen veszekednek. Az asszony bevallja érzelmeit, a férj minden haragja a király ellen fordul. Betoppan az összeesküvők vezére, Anckarström egyezséget ajánl, és maga is csatlakozik az elégedetlenkedőkhöz. Sorsvetéssel döntik el, ki lesz a király gyilkosa. A visszatérő Améliának kell egy vázából kihúznia az egyikük nevét. A kihúzott cetlin a férje neve szerepel. Oscar érkezik, és mindenkit meghív a holnap esti fényes álarcosbálra. Ez kapóra jön az összeesküvőknek, és elfogadják a meghívást. V. felvonás III. Gusztáv el akarja felejteni Amélia iránt érzett szerelmét, ezért annak férjét finn nagykövetté nevezi ki, így férj és feleség együtt elutazhatnak. Megkezdődik a bál. A forgatagban a király és Amélia egymás mellé sodródnak. Anckarström ekkor sújt le a tőrrel. A gárdisták lefegyverzik és elfogják a merénylőt, a haldokló király felfedi Améliával kapcsolatos terveit, mindenkinek megbocsát, majd meghal. Saulon-la-Chapelle Saulon-la-Chapelle település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 998 fő (2015). Saulon-la-Chapelle Bretenière, Izeure, Barges, Fénay, Longecourt-en-Plaine, Noiron-sous-Gevrey, Saulon-la-Rue és Thorey-en-Plaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Közönséges mórlepke A közönséges mórlepke (Lypusa maurella) egyes, régibb rendszertanokban a valódi lepkék (Glossata) közé sorolt zsákosmolyfélék (Lypusidae) családjának egyetlen faja. Időközben a zsákosmoly (Lypusa) nemet további fajokkal egészítették ki (tehát a korábbi „mórlepke” nevet ki kell egészíteni), a családot pedig az erdei díszmolyfélék (Amphisbatidae) családjába olvasztották. Elterjedése, élőhelye Európai faj. Hazánkban is él, de kevés helyről ismert. Megjelenése Csaknem egyszínű, fekete lepke, mintázat nélkül. Szárnyának fesztávolsága 14–16 mm. Életmódja Hernyója zuzmóféléken, egyetlen levélből szőtt zsákban él. Egy évben egy nemzedéke fejlődik ki. A május–júniusban rajzó lepkék éjszaka és nappal is aktívak; a mesterséges fény vonzza őket. Jürgen Croy Jürgen Croy (Zwickau, 1946. október 10. –) olimpiai bajnok német labdarúgókapus, edző. Az NDK válogatott tagjaként részt vett az 1972. és az 1976. évi nyári olimpiai játékokon, illetve az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Keletnémet kupa (2): 1966-67, 1974-75 Olimpiai bajnok (1): 1976 Olimpiai bronzérmes (1): 1972 Bogdan Docsev Bogdan Docsev (bolgárul Богдан Дочев) (Várna, 1935. június 26. – 2017. május 29.) bolgár nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Bogdan Guanev Docsev. Szakmai munkája központi ellenőr. Pályafutása Labdarúgóként 1958 és 1961 között a Szpartak Varna, 1961 és 1964 között a Levszki Szofija és 1964-65-ben a várnai Kremikovci csapatában szerepelt. Két mérkőzésen a bolgár labdarúgó-válogatottban is szerepelt. Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1966-ban tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1970-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1986-ban vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 148. Nemzetközi játékvezetés A Bolgár labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1977-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A bolgár nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Az aktív játékvezetést 1986-ban, a FIFA 50 éves korhatárának elérésekor fejezte be. Válogatott mérkőzéseinek száma: 11. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra és Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Mexikóban a labdarúgó-világbajnokságon ünnepelte 50. születésnapját. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1982-ben három csoportmérkőzés közül két alkalommal egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. Az Argentína–Magyarország (4:1) találkozót vezető Belaïd Lacarne bíró 2. számú segítője lehetett. 1986-ban három csoportmérkőzés közül két alkalommal egyes számú besorolást kapott, az egyik negyeddöntőben 2. számú pozícióban szolgált. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 7 (partbíró) Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Szakmai sikerek 1986-ban Mexikóban a FIFA 50. életévének betöltése, az aktív nemzetközi játékvezetéstől történő visszavonulása alkalmából Arany síppal jutalmazta. Amethystium Az Amethystium egy zenei projekt, melynek alapítója és máig egyetlen tagja a norvég producer-zeneszerző-zenész Øystein Ramfjord. Az Amethystium projekten belül három album látott napvilágot, amelyekre összefoglalóan „szitakötő-trilógiaként” szoktak hivatkozni, utalva ezzel a mindhárom album borítóján feltűnő szitakötőre. A projekt stílusában keveredik az ambient, az elektronikus- és popzene. Diszkográfia Stúdióalbumokok 2001 – Odonata 2003 – Aphelion 2004 – Evermind 2008 – Isabliss Válogatáslemezek 2006 – Emblem (Selected Pieces) Juan Pablo Bonet Juan Pablo Bonet(Torres de Borellén, Spanyolország 1563. – Torres de Borellén, 1633.) spanyol magas rangú hivatalnok és diplomata, az első ismert olyan mű szerzője (1620), amely siket gyermekek hangbeszédre tanításának módszertanát is tartalmazza. Gyógypedagógiai munkássága Minden történeti forrásmunka megemlíti, hogy Pedro de Ponce kiadatlan feljegyzéseit valószínűleg megismerte és hivatkozás nélkül használta fel. Azt azonban hitelt érdemlően tudjuk, hogy módszere jelentősen eltér a Ponce által alkalmazottól. A siketek tanítása terén való jártasságát ő is magántanítóként szerezte. Juan Pablo Bonet egyik nagy érdeme, hogy felismerte az akkor elterjedten használt betűztető (silabizáló) olvasástanítási módszer hátrányait, és kidolgozta a halló gyermekeknél is ajánlott hangoztatómódszert. A tanítási folyamatban a kiejtés, olvasás, írás, számolás és közismeretek tanítása követte egymást. A hangbeszédre tanításhoz a természetes jeleket és az általa szerkesztett ujjábécé-t is segítségül hívta. Fontosnak tartotta a szemléltetést, a tárgyak, képek, szavak egyeztetését, a kérdések és azokra adható válaszok gyakorlását. Jelentős elméleti munkássága is. Meghatározta a hallás folyamatának összetevőit (ható erő, megfelelő szerv, a lélek figyelme, a hangvezető), a némaságot, annak okait (a süketség és a nyelv beteges állapota). Főbb munkája Reduction de las letras y arte para enseńar a ablar los mudos. Madrid, 1620., magyar nyelven : A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete c. Budapest, 1907. Bretter Zoltán Bretter E. Zoltán (Kolozsvár, 1958. január 6. –) filozófus, volt országgyűlési képviselő, tanár. Tudományos munkássága 1978–1982 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia-történelem szakos hallgatója volt Kolozsváron. 1982–1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) filozófia-szociológia szakát végezte el. 1978–1981 között a kolozsvári Echinox folyóirat egyik szerkesztője volt. 1982-ben áttelepült Magyarországra. 1984–1987 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar (BTK) aspiránsa volt. 1987-ben Pécsre költözött. 1987–1996 között a Janus Pannonius Tudományegyetem filozófiai tanársegédjeként dolgozott, 1996–2007 között adjunktusa, 2007 óta docense. 2002-ben PhD-t szerzett filozófiai tudományokból. 2005 óta a Corvinus Egyetemen részmunkaidős. 2008–2011 között a Bukaresti Magyar kulturális Központ igazgatója. Kutatási területe az eszmetörténet, a modern liberalizmuselmélet, társadalomelmélet, valamint a román-magyar politikatörténet. Politikai pályafutása 1989 óta az SZDSZ tagja. 1989–1990 között az országos tanács tagja volt. 1996 óta Baranya megyei ügyvivőként is dolgozik. 1997–2008 között a pécsi szervezet elnöke volt. 1990–1998 között országgyűlési képviselőként dolgozott (1990–1994: Pécs, 1994–1998: Baranya megye). 1990–1992 között a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság tagja volt. 1992–1994 között az oktatási, ifjúsági és sportbizottság tagja volt. 1994–1998 között az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság tagja volt. 1992-1994 között az SZDSZ-frakció oktatáspolitikai szóvivője volt. 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban képviselőjelölt volt. 2002-ben és 2006-ban Pécs polgármesterjelöltje volt. 2002–2006 között önkormányzati képviselő volt. Családja Szülei Bretter György filozófus és György Ilona Katalin. 1987-ben feleségül vette Horváth Andreát. Egy fiuk született; Dávid Márk (1988), majd elváltak, és új párjával két gyermeküket nevelik. Művei Politika a határon . A Devlin-Hart-vita (Pesti Kalligram, 2004) ISBN 8071496421 Az elkötelezett tanító. Tiszteletkötet Csizmadia Sándor 65. születésnapjára ; szerk. Bretter Zoltán, Glied Viktor, Vörös Zoltán; Publikon, Pécs, 2012 A tudomány megszelídítése. Tanulmányok a közpolitika köréből ; szerk. Bretter Zoltán, Vörös Zoltán; Pécsi Tudományegyetem Politikai Tanulmányok Tanszéke, Pécs, 2013 Csatay Janka Csatay Janka, fehéregyházi Marosfy Csatai Janka (Budapest, 1888. november 30. – Budapest, 1971. április 17.) színésznő. Életútja Fehéregyházi Marosfy Sándor és Csatai Zsófia színésznő leánya. Hegyi Aranka színésziskoláját látogatta, majd 1901-ben a Tarka Színpadon játszott először. 1903. november 21-én fellépett a Király Színházban, az Aranyvirágban Ellen szerepében. 1905. november havában a Népszínház, 1916-ban a Vígszínház tagja volt. 1918. szeptember 25-én fellépett az Apolló Kabaréban, Liptai Imre A hadiparaszt című szatirikus komédia női főszerepében. 1918-ban a Városi Színházban játszott. 1921. április havától a Renaissance Színház, 1923-tól a Royal Orfeum tagja volt. 1929-ben a Belvárosi, 1943-ban az Új Magyar Színházban láthatta a közönség. Az 1930-as években külföldön élt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Fontosabb szerepei Irén (Góth S.–Pásztor Á.: Vengerkák) Primadonna (Bíró L.: Sárga liliom) Boszorkány (Kacsoh P.: János vitéz) Tverskoj grófnő (Karenina Anna) Tobák Janka (Az őrgróf) Boszorkány (János vitéz) Izabella (Kis kávéház) Carmen (Az ezredes) Minna (Burnett: A kis lord) Primadonna (Sárga liliom) Etel (Heltai J.: A tündérlaki lányok) Ludmilla (Verő: Leányka) Denise (Gavault-Ordonneau: Kisvárosi botrány) Dictator A dictator volt a Római Köztársaság legfőbb rendkívüli tisztviselője. Tetteiért nem lehetett felelősségre vonni hivatali idejének letelte után sem. Hivatalos megnevezése magister populi (a nép vezetője) volt, azonban a köznyelv hamarosan áttért a latin eredetű kifejezés használatára, mely több városban főtisztviselőt jelölt (Lanuviumban például még Cicero korában is). Szintén dictatornak neveztek bizonyos tisztviselőket, akiknek azonban rövid időtartamú, konkrét megbizatásokat adtak (perek lefolytatása, népgyűlés összehívása, ünnepségek rendezése), ezek azonban nem képviseltek nagy jelentőséget. A dictatorválasztás A dictatort súlyos veszély esetén a senatus kezdeményezésére és felhatalmazására az egyik consul nevezte ki. Legfeljebb 6 hónapig maradhatott hivatalban, és teljhatalmat gyakorolt. Köteles volt helyettest (magister equitum) választani, akit vagy ő maga, vagy a senatus jelölt ki. A dictatorhelyettesi címből (lovasparancsnok) következtethetünk arra, hogy kezdetben a dictator a gyalogos legiókat, míg helyettese a lovasságot vezette. A magister equitum teljes jogú helyettese volt a távollévő dictatornak. Míg viselte hivatalát, a többi magistratus megőrizte funkcióját, azonban a dictator alárendeltjei lettek. A Kr. e. 5. század második felében többször előfordult, hogy a főhatalmat nem consulok, hanem consuli hatalommal felruházott katonai tribunusok (tribuni militum) gyakorolták. Ezek csak az auguri testület jóváhagyásával nevezhettek ki dictatort. Később Lucius Cornelius Sulla interrex és Julius Caesar praetor által történt kinevezése teljességgel szabályellenes, jogtalan volt. A dictator személyére feltehetően javaslatot tett a senatus, azonban a kinevezést végrehajtó consul maga döntötte el, hogy kire ruházza a főhatalmat. Hogy melyik consul szerepe volt a kinevezés, arról a források eltérő információkat közölnek, ezért valószínűleg nem létezett szabályozás (talán sorsolással dőlt el, esetleg megegyeztek). Mindenesetre a senatus a legtöbbször a könnyebben elérhető consult kérte fel, de amennyiben mindkettő Róma (később Itália) területén kívül tartózkodott, nem lehetett szó kinevezésről. Amikor Kr. e. 217-ben a Trasimenus-tónál vereséget szenvedtek a rómaiak Hannibal pun hadaitól, és a két consulról nem érkezett hír, a nép prodictatort választott Quintus Fabius Maximus személyében, mivel valódi főtisztviselőt csak a consulok iktathattak be. A dictatori hatalom korlátai A dictatort több szabályozás is megakadályozta abban, hogy tartós egyeduralomra törjön: először is a féléves hivatali korlát, melynek letelte után különleges jogkörei megszűntek. A dictatornak nem volt beleszólása a pénzügyekbe, csak abból a pénzmennyiségből gazdálkodhatott, amit a senatus kiutalt számára. Itáliát sem hagyhatta el. Rómában nem közlekedhetett lóháton, kizárólag a senatus jóváhagyásával – feltehetően azért volt szükség erre a szabályozásra, hogy a hajdani királyi előjog ne szédítse meg az amúgy is óriási hatalommal bíró dictatort. A dictatori hatalom szimbólumai A dictator 24 lictorral rendelkezett, akik még a főváros területén is a bárdos fascest hordozták előtte. A hajdan királyokat, majd főbb magistratusokat megillető sella curulison foglalt helyet, és toga praetextát viselt. Az első dictator Amikor Kr. e. 510-ben elűzték Tarquinius Superbust Róma városából, az egyeduralom kialakítását megakadályozandó két consult bíztak meg a főhatalom (imperium maius) gyakorlásával, akik így kölcsönösen ellenőrizték egymást. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy egyes válsághelyzetekben célszerű egy kézbe helyezni az irányítást a gyorsabb és hatékonyabb intézkedések érdekében. Így aztán nagyon hamar, már Kr. e. 501-ben a dictatura bevezetésére került sor. Az első dictator személye és megválasztásának oka nem teljesen biztos: egyes források szerint a megtiszteltetés Titus Larciust, az egyik consult, míg mások szerint bizonyos Manlius Valeriust illette. Az okok között a fenyegető latin háború, a plebejusok megmozdulásai és a consulok Tarquinius-pártisága szerepel. A dictatorok kezdetben természetesen csak a patríciusok közül kerülhettek ki. Először Kr. e. 356-ban nevezett ki Marcus Popillius Laenas consul plebejus dictatort Caius Marcius Rutilus személyében. Kivételek, sajátos esetek Egyetlen dictatort vontak felelősségre hivatali évében elkövetett visszaélések miatt, mégpedig Veii elfoglalóját, Marcus Furius Camillust , akit öt évvel később, Kr. e. 391 -ben Lucius Appuleius tribunus vádolt meg a hadjárat során szerzett zsákmány igazságtalan elosztásáért. A pun háborúk idején többször áthágták a szabályokat: Az első pun háborúban Aulus Atilius Calatinus dictator elhagyta Itáliát, Kr. e. 249 -ben ugyanis Szicíliában harcolt a punok ellen. A második pun háborúban prodictatornak kikiáltott Fabius Maximust elfogadták dictatornak, azonban halogató taktikája a senatorok és a nép ellenkezését váltotta ki, hiába bizonyult eredményesnek Hannibal fáradó hadaival szemben. Még Fabius Cunctator („Halogató”) helyettese, a magister equitum Marcus Minucius Rufus is a parancsnok ellen fordult, és kiharcolta, hogy a senatus egyfajta társdictatorrá tegye, azaz ugyanolyan jogköröket birtokoljon, mint Fabius. Minucius hamarosan kudarcot vallott, és idő előtt lemondott, Fabius viszont mind a hat hónapot teljesítette. Nem sokkal ezután történt, hogy megszegték azt a szabályt, mely szerint egyszerre csak egy dictator lehet hivatalban: a cannaei csata (Kr. e. 216.) után Marcus Fabius Buteo mellett Marcus Junius Pera is dictatori kinevezést kapott a senatusban megüresedett székek feltöltésére. A különleges helyzet nem egészen egy napig tartott, ugyanis Fabius lemondott a hagyományokra való tekintettel. A dictatura vége Marcus Junius Pera volt az utolsó főhatalommal bíró dictator, az utolsó „egyéb feladatra kinevezett” dictatort Kr. e. 202-ben iktatták be. Ezek után nagy veszély esetén a consulokat ruházták fel dictatori hatalommal, a cím azonban megszűnt. Csak Sulla újította fel Kr. e. 81-ben, amikor megszerezte Rómát, azonban semmi sem jogosította fel a rangra, kinevezése pedig szabályellenes volt, ráadásul példátlan módon örökös dictatori címet kapott. Ugyanez a helyzet Julius Caesar esetében is, akinek halála után, Kr. e. 44-ben Marcus Antonius consul javaslatára hivatalosan is eltörölték a dictatori címet. Utóbb felajánlották Augustusnak, ő azonban nem fogadta el, tekintettel Sulla rossz emlékére. Baker-császárgalamb A Baker-császárgalamb vagy vanatui császárgalamb (Ducula bakeri) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nem megerősített, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Baker's Imperial-pigeon, Vanuatu Imperial-pigeon). Tudományos nevét John Randal Baker angol zoológusról kapta. Előfordulása Vanuatu területén honos. Megjelenése Testhossza 40 centiméter. Norges-la-Ville Norges-la-Ville település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 940 fő (2015). Norges-la-Ville Marsannay-le-Bois, Bellefond, Asnières-lès-Dijon, Savigny-le-Sec, Bretigny, Clénay és Messigny-et-Vantoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Felsőboldogfalvi református templom A felsőboldogfalvi református templom a község központjában álló középkori épület, amelyet középmagas, zsindelyezett kőfal övez. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke műemléképületként tartja nyilván. A templom története Felsőboldogfalva egyházát először az 1333. évi pápai tizedjegyzékben említették de Villa Sancte Marié néven. 1497-ben a korabeli dokumentumokban Boldogazzonfalvaként jegyezték be, ami azt bizonyítja, hogy Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma volt. Az 1567-es a regestrumban 5 kapuval szerepelt, 1576-ban Felső Boldog Asszonyfalva volt a neve. 1333-ban már plébániatemploma volt, a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizettek. A templom építése három korszakra osztható. Az első szakasz a 12. századra, vagy az 1241-es tatárjárást megelőző időszakra tehető. A kisebb méretű templom létét egyenes záródású szentélyének feltárt alapjai bizonyítják. A hajdani templomot a második szakaszban, a 13. században bővítették, a szentélyét egyenes záródással meghosszabbították. Abból az időszakból való mai hajója, a félköríves déli és a csúcsíves nyugati kapu, a diadalív nyílástávolsága és vállköve, a falképek, valamint a déli fal csúcsíves ablaka. A harmadik szakaszban templom építésekor figyelembe vették az előző elhelyezését és méretét. A templom ma a 15. századi átépítés formájában látható. A régi hajót új, sokszögzáródású, késő gótikus szentéllyel toldották meg, a hajót beboltozták és támpillérekkel erősítették, a nyugati homlokzat elé tornyot építettek. Az 1661-es tatárbetörések alkalmával megrongált templomot 1670-ben javították ki. Az 1974-es munkálatok során a mészréteg alól az északi fal egy kis szakaszán és a diadalív falán falképeket tártak fel. A templom részben középkori tornyát 1869-ben magasították. A templom leírása A hármas térfűzésű, keletelt templom nyugati felén áll a torony, amelyhez a támpillérsoros hajó és a közös tető alatt a vele egy szélességű, sokszögzáródású szentély csatlakozik. A torony 12 m magasságig középkori eredetű, a külső falat erős övpárkány koszorúzza, ezen emelkedik az 1868 után épített nagy ablakos, óraíves párkánnyal zárt felső rész, a megtört vonalú toronysisakkal. A hajó nyugati bejárata csúcsíves, kőkerete hengertagos profilt mutat. A déli falat a diadalívig egy támpillér tagolja, az első falmezőben kis szegmentíves ablak van, a második falmezőhöz ívelt oromzatú portikusz csatlakozik a déli félköríves bejárat előtt. A hajó északi falát két támpillér osztja szét: a kelet felőli első falmezőben egy nyitott ablak található, nyugat felé a fal kidomborodik, ahol hajdan toldaléképület állhatott. A hajóval azonos szélességű szentély a nyolcszög három oldalával zárul, déli és délkeleti falát csúcsíves ablakok törik át, a keleti falban is ugyanilyen ablak nyílott, de később befalazták. A templom belsejében a későbbi átalakítások jelei látszanak, hajdani boltozatának látható nyomai vannak. A hajófalak felfelé keskenyednek, de a középmagasságban észlelhető domborulatokon a gyámkövek nyomai láthatók. A hajót és a szentélyt 1670-ből származó festett kazettás mennyezet fedi. A csúcsíves diadalív, amely a hajót és szentélyt választja el, erőteljes beugrású, profilozott vállkövei ferde metszésen alakított vályúzatot mutatnak. A hajó északi oldalán található a szószék. A szentély falain a hajdani boltozat fiókjai és gyámkőhelyei látszanak, ahonnan a legutóbbi javításkor késő gótikus idomtégla-töredékek kerültek elő. A középkori templom felszereléséből egy részben átalakított gótikus kehely maradt meg, amely már a legrégebbi leltárak is említenek. A kehely talpán az IHESUS — MARIA felirat olvasható. Régi harangja 1715-ben készült, amelyet 1848-ban ágyúöntésre használtak fel. Az új harangok gyűjtésére 1863-67 között került sor, a két harang 1925-ben készült Resicán. A brassói Nagy József által 1894-ben épített orgonát 1895-ben szentelték fel, a 200 évvel régebbi orgonát a székelyudvarhelyi ferencrendi szerzetesektől vásárolták. A rokokó stílusban készült szószék koronája 1807-ből származik. A fából készült úrasztalát 1789-ben adományozta Derzsi Lőrinc. A fakarzat tartógerendáján az 1805-ös évszám olvasható. A templomot középmagas kőkerítés övezi, amely a 14. században épülhetett. A falképek Az északi fal ablakától a diadalívig terjedő szakaszon és a diadalív falán az 1974 -1975-ös javításkor falképekre bukkantak, akkor a hajó és a szentély padlója alatt két korábbi szentély alapfalai kerültek elő. A hajóban megtalált alapfal a diadalív nyílásszélességével megegyező szélességű, az egyenes záródású kis szentély és a hozzá tartozó hajó keleti és délkeleti falszögletének alapja. A gótikus szentély alatti alapfal egy nagyobb négyzet alapú egyenes záródású szentély fundamentuma, amely a mai hajó korábbi szentélyéül szolgált. Az északi falon megjelenő 120 x 180 cm-es falkép Szent Miklós egyik jótevő csodáját mutatja be. A diadalív északi oldalfalán 140 x 180 cm felületen a Keresztről való levétel jelenete látható Veronika kendőjével. A diadalív falának déli oldalán a Királyok imádása közismert jelenete körvonalazódik. A a 15. század első feléből származó, magas művészi szinten készült felsőboldogfalvi falképeket az erdélyi falképfestészet értékes emlékei között tartják számon. Az arctípusok, a ruházat, a fehér gyöngysorral szegélyezett glóriák, a rozettás díszű háttér, valamint a feliratok betűtípusai is a székelyderzsi templom déli falának falképeivel mutatnak hasonlóságot. Az átmeneti korból származó hajó falait az új szentély építése és a hajó gótikus átalakítása előtt ezen falképekkel díszítették. A falképek az 1974-es munkálatok során kerültek elő a mészréteg alól az északi fal egy kis szakaszán és a diadalív falán. A kép szélei csonkultak, a középen térdeplő Gáspár arca megsemmisült, Menyhárt és Boldizsár nem látszanak. A jelenet jobb oldalán, kék palástban Mária ülő alakja jelenik meg, igen finom arcvonásokkal megfestve, feje fölött a glóriában minuszkulás S. MA névbetűje. Két kezével az ölében ülő meztelen gyermek Jézust tartja, glóriájában az IHS — X névbetűkkel. Jobbját áldólag emeli az előtte díszes, világos alapú rozettákkal ékesített palástban térdeplő Gáspár felé, a ő glóriájának felirata: S. REX GASPAR. A hódoló király fölött kiterjesztett szárnyú angyal repül át, jobb oldalán Mária és a Gyermek, balfelől az alábbi szöveg olvasható: PUER NAT. E. I. BETLEM. A harmonikusan elrendezett jelenetben a vörös háttér fehér rozettákkal díszített. Bereczky Endre Bereczky Endre (Budapest, 1896. november 8. – Budapest, 1973. augusztus 2.) magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető. Életpálya A budapesti Műegyetemen diplomázott 1921-ben. A Beocsini Cementgyári Unió alkalmazásában, a Csehszlovákiai cementgyárakban: Lédecen (Ladce) és Litvaillón (Lietavaska Lucka) üzemmérnök, később főmérnök. A vállalat központjában, Pozsonyban beruházási főmérnök, majd műszaki igazgató. 1945-től a Selypi cementgyár főmérnöke lett. Az államosítást követően a Mész- és Cementipari Központ műszaki igazgatóhelyettese. 1951-től 1964-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a Szilikátkémiai Tanszék vezetője volt. 1952-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot. Oktató munkája során számos hallgatót, aspiránst nevelt, készített elő a tudományos pályára. 1953 éd 1954 között az egyetem dékánja volt. Nyugdíjazását követően Budapesten a Szilikátipari Központ Kutató és Tervező Intézetében folytatott cementipari kutatásokat. Az általa kifejlesztett heterogén cementek a mai napig fontos építőipari anyagnak számítanak. Tanulmányai Szakmai publikációi a hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg (Építőanyag, Zement-Kalk-Gips, Ton-Industrie Zeitung). Több előadást tartott a magyar és csehszlovák tudományos találkozókon, a berlini Technische Hochschule kongresszusán, a londoni Cementkémiai Világkonferencián. Bereczky Endre – Becz Jenő: Építőipari anyagtan c. könyv, 1950. Szakmai sikerek Hosszú ideig a Szilikátipari Tudományos Egyesület elnöki, társelnöki tisztét töltötte be. 1949 -ben Kossuth-díjat kapott, a heterogén cementekkel folytatott kutatásaiért. Honduras az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Honduras az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 12 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Lévay Tamás Lévay Tamás (Budapest, 1968. –) magyar újságíró, szerkesztő, zeneesztéta. Tevékenysége Nevéhez fűződik az 1986-ban illegálisan készült, szamizdat jellegű első magyarországi punk fanzine, az Isten malaca / Vérezz értem nevű kiadvány. 1987 szeptemberében kezdett publikálni az újvidéki kiadású Képes Ifjúság nevű hetilapban. Első szerkesztője Fenyvesi „Kokó” Ottó volt, aki az újság Maximumrocknroll rovatát irányította. Magyarországon 1988-ban kezdett publikálni, tevékeny részt vállalt a rendszerváltáskori magyar rocksajtó vezető lapjaiban. Dolgozott a Polip magazinnak, az Alterock magazinnak, a Magyar Narancs munkatársa 1989 szeptemberétől, a második próbaszámtól kezdődően 1990-ig. 1989-től a Rocker magazin rovatvezetője volt az újság 1991-es megszűnéséig. Ötödmagával alapító tagja volt az 1995 novemberében újraszervezett Wanted havilapnak, melynek 1998 novemberéig dolgozott. A kilencvenes években publikált az Új Magyarországban, a Rock Clubban és a Metal Hammerben. Az új évezredben folyamatosan jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben, a Demokratában, a Magyar Hírlapban, a Nagyításban és a TimeOut-ban. Az amerikai punk színteret elsőként mutatta be Magyarországon, a legjelentősebb zenészekkel, ideológusokkal interjút is készítve. Külföldi publikációk 1988-1996 között a San Franciscó-i Maximumrocknroll nevű amerikai punk magazin tudósítója volt. A magyarországi punk színtérről információkat adott a bostoni Forced Exposure fanzine-nek, a Los Angeles-i Flipside-nak. A nyolcvanas–kilencvenes években egyszemélyes magyarországi zenei információs központot üzemeltetett: ő vezette be az amerikai sajtóba a Vágtázó Halottkémeket, az Aurórát és a Trottelt. Rádiós tevékenység 1989-2004 között állandó külső munkatársa volt a Rockújság című havi rendszerességgel jelentkező rádióműsornak a Petőfi Rádióban. További műsorok, melyeknek munkatársa volt: Lemezbörze helyett, Infrahang, 30 év rockzenéje száz részben. Jelen Jelen pillanatban több, összefoglaló igényű, punk közeli témájú könyvön dolgozik, különös hangsúlyt fektetve a nyolcvanas évek szubkultúráira. Vincencia A Vincencia a latin Vincentius (magyarul Vince) férfinév női párja. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok január 27. február 1. április 20. Johannes Malka Johannes Malka (Herten, 1922. július 16. – 2017. február 23.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása sportvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1949-ben vizsgázott, 1952-ben országos bíró, 1953-ban minősítették az I. Liga játékvezetőjének. 1963-tól a Bundesliga bírója. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1969-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 51. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1959-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Törökországban és Görögországban vendégbíróként bajnoki mérkőzéseken működött. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 42. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1966-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 58. Válogatott mérkőzéseinek száma: 11. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Sportvezetőként 1978 -tól 1996 -ig az UEFA JB tagja, két éven keresztül elnöke. 1979 -től 1995 -ig a DFB JB elnöke volt. Írásai Hans Ebersberger / Johannes Malka / Rudi Pohler szerzőtársakkal szakmai kiadványt készített: Játékvezetés és a futball – ISBN 978-3-7853-1580-4 Szakmai sikerek 1978 -ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965 -ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. A Német Labdarúgó-szövetség tiszteletbeli tagja. Ev3 Az Ev3 típusú metrókocsikat a Metrovagonmas (korábban: Mityiscsi Gépgyár) gyártotta 1975 és 1979 között. A korábbi Ev típusnál erősebb, 66 helyett 72 KW-os motorral rendelkeznek, valamint nincs a homlokfal tetején FOK-Gyem kijelző. Bár a hivatalos adatok szerint ugyanannyi állóhellyel rendelkezik, mint az Ev típus, a vezetőfülke mögötti elektromos berendezéseket tartalmazó szekrény miatt 4-5 emberrel kevesebbet tud szállítani.[forrás?] Az Ev3 típusú metrók többségét átalakították vagy darabokra szerelték őket. Budapesten 2018. január 19-én volt a típus utolsó közforgalmi napja, korábban az M3-as vonalon, illetve 2013. április 30-ig a 2-es metró vonalán is közlekedtek. Rick Deckard Rick Deckard egy kitalált szereplő, aki Philip K. Dick kultikussá vált regényének, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-nak, és a regényből készült 1982-es kultuszfilmnek, a Szárnyas fejvadásznak a főszereplője. Deckard feltűnik még a film regényes folytatásaiban is. A Szárnyas fejvadász 2049 című folytatásban is fontos szerepet kap. Mindkét filmben Harrison Ford játssza. A szereplő ismertetése A filmadaptációban Deckard egy „blade runner” ('pengefutár', a magyar szinkronos változatban simán fejvadász) nevű speciális rendőri osztag tagja. A blade runnereket a Los Angeles-i rendőrség bízza meg a mesterségesen előállított humanoid teremtmények (replikánsok) levadászásával, egész pontosan „nyugdíjazásával”, akiknek illegális a Földön tartózkodniuk. A film elején tudomást szerez négy replikánsról, akik visszatértek a Földre, hogy saját élettartamukat - négy év - meghosszabbíttassák teremtőjükkel, a Tyrell Társasággal. Deckardöt, a kiégett - bár szakmájában a legtöbbre tartott - blade runnert akarják megbízni a szökött replikánsok nyugdíjazásával. Bryant szerint ugyanis csak neki van meg a „varázsereje”, ami a Nexus 6-os replikánsok elpusztításához kell. A Szárnyas fejvadász 2049-ben Deckard a katasztrófa sújtotta Las Vegas romjai között él kutyájával, amíg az új blade runner, K meg nem látogatja. Hamarosan elrabolják, és a Wallace Társaság épületében próbálják rávenni, hogy fedje fel, hol rejtőzik Rachael és az ő közös gyermeke. Később K menti ki, és elvezeti őt a gyermekéhez. A regényben Deckard egy aktív fejvadász, aki San Fransiscóban dolgozik. A feladata hat szökött android levadászása. Philip K. Dick eredetijében az androidok nem az élettartamukat akarják meghosszabbíttatni, hanem csak a gyarmati rabszolgaság elől menekültek. A „blade runner” kifejezést Dick nem használta a regényben, ennek ellenére mikor a művét több országban elkezdték kiadni, átírták a címet Blade Runnerre. Ember vagy replikáns? A rajongótáborban sokáig vitatémának számított Deckard identitása. Az 1992-es rendezői változatba beiktatott jelenet - Deckard egy egyszarvúval álmodik -, és a megváltoztatott befejezés összezavarta az embereket. A film minden változatának végén láthatjuk, ahogy Deckard felveszi az origami egyszarvút a padlóról, és eszébe jutnak Gaff szavai: „Kár, hogy ő sem él majd. De hát ki él?”. A rendezői - és a későbbi végső változat - már nem tartalmazza a moziverzió zárójelenetét. Véget ér akkor, amikor Deckard és Rachel a liftbe szállnak, mögöttük pedig bezárul az ajtó. Az eredeti regényben Deckard hovatartozását egyértelműbben leírja Dick, azaz: Deckard ember, bár a történetben Deckard és mások is megkérdőjelezik az emberségüket. Mikor Deckard és egy fejvadász társa egy művésznőt iktatnak ki - aki android volt -, eltűnődik azon, hogy miért kellett meghalnia, elvégre nem ártott senkinek a munkájával. További bizonyíték Deckard emberségére, hogy vallásos. Mercerista, aki egy Mercer nevű felsőbb lényben hisz. Empátiadobozával osztja meg a többi emberrel örömét, bánatát, és ez fordítva is igaz. Saját bevallása szerint egy android nem lenne képes ilyesmire. Habár a filmből nem derül ki, de a regényben elvégezte magán a Voight-Kampff tesztet, mellyel igazolta emberségét. A Szárnyas fejvadászban több utalás is igazolja, hogy Deckard replikáns. A replikánsok nagyon ragaszkodnak a fényképeikhez, melyek igazolják emlékeiket. Deckard szobájában is nagyon sok fénykép van fiatalkori önmagáról és a családtagjairól. Rachel ebből sejti, hogy a blade runner maga is replikáns, és megkérdezi tőle: „Azt a Voight-Kampff tesztet... elvégezte már magán?” Valamint Deckard senkinek nem mesélt az álmáról, ennek ellenére a hajtogatott egyszarvúból kiderül, hogy tudtak az álomról. Ebből arra következtethet a néző, hogy ezt az álmot betáplálták az agyába, tehát Deckard egy replikáns. A felismerés hasonlít arra pillanatra, amikor a blade runner Rachelt szembesítette az igazsággal. Deckard a lány titkolt emlékeit mondta a szemébe, és megkérdezte: „Elmondta bárkinek is? Az anyjának, Tyrellnek, vagy bárki másnak?” A Szárnyas fejvadász 2049-ben is előkerül Deckard identitása, mikor Wallace azt fejtegeti, hogy talán ő és Rachael nem véletlenül találkoztak, majd estek szerelembe. Ugyanakkor nem foglal állást sem az ember, sem a replikáns mivolta mellett. A K. W. Jeter által írt folytatások közül az Emberi tényezőben ismét előkerül ez a kérdés. A Roy Batty replikánsok templánsa arra gyanakszik, hogy Deckard, valamint az összes blade runner replikáns, beleértve Dave Holdent is. Hogy igaza volt-e vagy sem, nem derül ki a folytatásokból. Harrison Ford állítása szerint, mikor Ridley Scott-tal a szereplőről beszélgettek, abban állapodtak meg hogy Deckard ember. Később a rendező több interjújában ennek az ellenkezőjét erősítette meg. Scott azt állította, hogy Ford végül elvetette a szereplő emberi mivoltjára vonatkozó javaslatait. Megszemélyesítői Philip K. Dick Csúszkáló valóságok című esszé és beszédgyűjteményében olvashatjuk, hogy Rick Deckard szerepére Gregory Pecket találta alkalmasnak. Ennek ellenére tökéletesen meg volt elégedve Harrison Forddal. Így nyilatkozott a színészről: „Hiteles Deckard.” Meg volt győződve róla, hogy Ford alakítása nélkül Deckard sosem lenne hiteles szereplő, továbbá Dick számára élmény volt, hogy a saját kitalált szereplőjét egy ilyen színész alakításában láthatja megelevenedni. A színész az Elveszett frigyláda fosztogatói után szeretett volna drámaibb szerepeket játszani, így Steven Spielberg beajánlotta a Szárnyas fejvadászra. Ford úgy nyilatkozott a filmről, hogy nem tartozik a kedvencei közé. Számára rémálom volt a narrációk rögzítése. Véleménye szerint a film sikeresebb lehetett volna azok nélkül. Az 1992-es rendezői változatból eltávolították ezeket a narrációkat. Magyar szinkron mindhárom verzióhoz készült. A legelső, moziban vetített változatban Szersén Gyula kölcsönözte hangját a blade runnernek. A rendezői változatban már Csernák János hangján hallhattuk megszólalni Deckardot, aki a végső változatra is elvállalta a szerepet. A TV3 csatorna is készített egy szinkront a filmhez, amiben Mihályi Győző szinkronizálta. A film folytatásában ismét Csernák adta hangját a szereplőnek. Noritake Ken Noritake Ken (1922. július 18. – 1994. március 6.) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 1 mérkőzést játszott. Vincent Angban Vincent Atchouailou de Paul Angban (Yamoussoukro, 1985. február 2. –) elefántcsontparti válogatott labdarúgó. Llanberis-hágó A Llanberis-hágó (walesi nyelven Bwlch Llanberis) Walesben, a Snowdonia hegységben az A4086-os úton Llanberis és Pen-y-Pass között. A Glyderau és a Snowdon hegyek között húzódik. A hágó alján található Nant Peris falucska, amely a régi Saint Peris-templom köré épült. Gyakori buszjárat közlekedik Betws-y-Coed, Capel Curig, Pen-y-Gwryd és Pen-y-Pass irányából, valamint Pen-y-Pass, Nant Peris és Llanberis között. Marco Sejna Marco Sejna (Nyugat-Berlin, 1972. március 20. –) német labdarúgó, a Hertha BSC II kapusa. Porfirio Armando Betancourt Porfirio Armando Betancourt Cortez (La Lima, 1957. október 10. –) hondurasi válogatott labdarúgó. xHamster Az xHamster ingyenes, pornográf videomegosztó oldal, székhelye a Egyesült Államokbeli Houston, Texas államban. A weblap 2016 januárjában a 76. volt az Alexa világranglistáján. Rosszindulatú reklámok Conrad Longmore kutató állítása szerint az oldalakon megjelenő reklámokban rosszindulatú programok találhatók, amik a felhasználó engedélye nélkül telepítenek kártékony fájlokat a számítógépre. Longmore úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a legnagyobb veszélyt a két népszerű oldal – az xHamster és a Pornhub – jelenti. Buenache de Alarcón Buenache de Alarcón település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Buenache de Alarcón Alarcón községgel határos. Lakosainak száma 479 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 733 (szám) A 733 (római számmal: DCCXXXIII) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 733-as a kettes számrendszerben 1011011101, a nyolcas számrendszerben 1335, a tizenhatos számrendszerben 2DD alakban írható fel. A 733 páratlan szám, prímszám. Jó prím. Mírp. Pillai-prím. Kiegyensúlyozott prím. Normálalakban a 7,33 · 102 szorzattal írható fel. A 733 négyzete 537 289, köbe 393 832 837, négyzetgyöke 27,07397, köbgyöke 9,01643, reciproka 0,0013643. A 733 egység sugarú kör kerülete 4605,57483 egység, területe 1 687 943,175 területegység; a 733 egység sugarú gömb térfogata 1 649 683 129,9 térfogategység. A 733 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 732, a Möbius-függvényé −1. Gilbert- és Marshall-szigeteki hadműveletek A Gilbert- és Marshall-szigeteki hadműveletek a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren végrehajtott amerikai katonai akciók voltak. Az amerikaiak 1943 novembere és 1944 februárja között stratégiai fontosságú szigeteket foglaltak el, hogy elvágják Japánt déli területeitől, illetve megkönnyítsék a Japán Birodalom fontos bázisainak és magának a szigetországnak a bombázását. A hadműveleteket az amerikai flotta és a tengerészgyalogság hajtotta végre. A Gilbert-szigeteki offenzíva, amelynek célja Tarawa, Makin és Abemama elfoglalása volt, a Galvanikus hadművelet (Operation Galvanic) kódnevet kapta. Előzmények A japánok három nappal a Pearl Harbor elleni támadás után foglalták el a Gilbert-szigeteket. Makin-szigeten repülőteret építettek, és számos atollon helyeztek el helyőrséget, hogy szemmel tarthassák a szövetségesek hadmozdulatait a Csendes-óceán déli részén. 1942. augusztusában az amerikaiak végrehajtották a makini rajtaütést, amely nyilvánvalóvá tette a japánok számára, mennyire sebezhetők a szigeteken kialakított állásaik. Az akciót követően a japánok valódi erődítményekké alakították át a szigeteket, és megerősítették a helyőrségeket. A legnagyobb és stratégiai szempontból legfontosabb sziget a Tarawa-atoll volt. Az amerikai tengerészgyalogosok 1942. augusztus 17–18-án végrehajtották a makini rajtaütést, amelynek célja a japán létesítmények lerombolása, foglyok ejtése és információgyűjtés volt. A rajtaütés másik fontos feladata az volt, hogy elterelje a japánok figyelmét az amerikaiak guadalcanali hadjárata és a Tulagi partraszállásáról. A makini rajtaütés az első olyan szárazföldi akciók közé tartozik a második világháborúban, amelyben az amerikaiak támadóan léptek fel. Habár a tengerészgyalogosoknak sikerült semlegesíteniük a japán helyőrséget, az akció nem érte el kitűzött célját, viszont azáltal, hogy rámutatott a japán helyőrségek sebezhetőségére, arra sarkallta a birodalmat, hogy nagyobb gondot fordítson a védelemre. Ez később súlyos emberveszteséget okozott az amerikai inváziós erőknek. Az 1943 januári casablancai konferencián a szövetségesek elfogadták azt az alapelvet, hogy először a németeket kell legyőzni, Japánt csak a náci Németország kapitulációja után kell térdre kényszeríteni. Az európai hadműveletekkel párhuzamosan azonban a csendes-óceáni térségben is megkezdődtek az akciók. Az amerikaiak a „szigetről szigetre ugrás” jegyében összehangolt haditengerészeti, légi és kétéltű hadműveleteket indítottak különböző stratégiai fontosságú szigetek ellen. Tarawa A Tarawa-atoll északra az egyenlítőtől, délnyugatra Hawaiitól fekszik, ez utóbbitól négyezer kilométer választja el, Truktól, a japánok nagy haditengerészeti bázisától pedig mintegy 1300 kilométer. A sziget az Egyesült Államok és Ausztrália, illetve Új-Zéland közötti kommunikációs vonalon feküdt, így logikus választás volt a megtámadása. A sziget háromszög alakú, keleti oldala 29 kilométer, déli oldala 19 kilométer hosszú. Számos kisebb szigetből áll, a legnagyobb a délnyugati csücskén található Betio. A japánok 1941. december 10-én érkeztek a szigetre, és egy légi bázist építettek. A szigetet megerősítették, a tengerparton kókuszfa törzsekből 1-2 méter magas falat építettek, amelyek mögött géppuskafészkeket helyeztek el. Az atollon 62 nehéz- és 44 könnyűgéppuska, valamint négy 140 milliméteres és négy 203 milliméteres parti löveg várta az inváziós sereget. A helyőrség mintegy négyezer katonából állt. November 19-én az amerikai flotta – csatahajók, repülőgép-hordozók, cirkálók, rombolók és az ellátmányt szállító egyéb hajók – megérkezett Tarawához. Az amerikaiak az atollok elfoglalására kidolgozott új taktikájukat alkalmazták: a tengerészgyalogosok partra szállása előtt a haditengerészet és a légierő hevesen bombázta a szigetet. Másnap megkezdődött a partraszállás. A japánok parancsnoka a csata elején meghalt. Hiánya és a szétbombázott kommunikációs vonalak miatt a japánok nem tudtak komoly ellentámadást indítani, amíg az amerikaiak sebezhetőek voltak. Makin A Makin-atoll főszigete, Butaritari védelme a lagúna partjára összpontosított, ahol a hidroplánbázis volt. A japánok két harckocsiakdály-rendszert építettek ki. A nyugati a lagúna kétharmadáig húzódott, nagyjából három és fél méter széles, másfél méter mély volt. A vonalat egy tankelhárító ágyú, hat géppuska- és ötven lövészállás védte. A keleti akadály a nyugatinál kicsit szélesebb és mélyebb volt. Ezt szögedrótok és a másikhoz hasonló lőállások védték. A sziget másik, óceán felőli oldalán számos megerőstett pozíció várta a támadókat, 8 hüvelykes lövegekkel, harckocsielhárító-fegyverekkel, tíz géppuska- és 85 lövészállással. November 20-án 6 óra 3 perckor megkezdődött a partraszállás a Vörös kódnevű parton. Több jármű fennakadt a korallzátonyokon, utasaik így kénytelenek voltak derékig érő vízben gázolni a part felé. Ezzel párhuzamosan megindult a második partraszállás is a Sárga-part ellen. Az amerikai csapatok előrenyomulását nem tudták megállítani a fák koronájában rejtőzködő japán mesterlövészek és a különböző tűzerejű bunkerek. Az ellenállási gócok csak ideig-óráig lassították a haladást, amíg a hatalmas túlerőben lévő támadók meg nem semmisítették azokat. November 21-23-án az amerikaiak harckocsik segítségével folytatták a sziget megtisztítását. A japánok vesztesége 550 halott és 105 fogoly volt, utóbbiak építőmunkások voltak. November 24-én, a kora hajnali órákban a japán I–175-ös tengeralattjáró megtorpedózta a Liscome Bay repülőgép-hordozót, amely csak néhány órával korábban érkezett Makinhoz. A torpedó a légibombaraktárat találta el, és a robbanássorozat gyorsan elsüllyesztette a hajót. A Makinnál meghalt amerikaiak túlnyomó többsége a Liscome Bayen szolgált. Más ütközetek Abemama – 1943. november 20-án egy felderítő század szállt partra a Nautilus tengeralattjáróról, és megtámadta az atoll 25 tagú helyőrségét. A csata gyorsan eldőlt, valamennyi japán elesett. Kwajalein – Az atollért 1944. január 21. és február 3. között folyt a harc. A tengerészgyalogosok az atoll két pontján szálltak partra. A megszállók csaknem nyolcezer embert vesztettek az ütközetben. Eniwetok – Az ütközet 1944. február 17. és 23. között zajlott. Az atoll értékét leszállópályája és kikötője jelentette, ahonnan támogatni lehetett az északnyugatra fekvő Mariana-szigetek invázióját. Megítélése Holland M. Smith tábornok, az V. Kétéltű Hadtest főparancsnoka a makini rajtaütést okolta azért, hogy a japánok a fő hadműveletek idejére igazi erődrendszereket építettek ki a szigeteken. Úgy gondolta, hogy Tarawát ki lehetett volna kerülni, ezáltal megmentve több ezer amerikai katona életét. Chester Nimitz admirális és a flotta más parancsnokai ezzel szemben azon az állásponton voltak, hogy a Gilbert-szigeteken kiépített repterek elengedhetetlenül fontosak voltak a Marshall-szigetekért indított offenzívák során. Jegyzetek Benis M. Frank and Henry I. Shaw, Jr., History of U.S. Marine Corps Operations in World War II, Vol. 5; Victory and Occupation, (New York, NY: Penguin Books, 1990). Gen. Holland M. Smith and Perry Finch, Coral and Brass, (New York: Viking, 1974, 1976). Samuel Eliot Morison, History of United States Naval Operations in World War II, Vol. 7; Aleutians, Gilberts and Marshalls: June 1942-April 1944, (Edison, NJ: Castle Books, 2001). Bruce F. Meyers, Swift, Silent, and Deadly: Marine Amphibious Reconnaissance in the Pacific, 1942-1945, (Annapolis, MD: Naval Institute Press, 2004). Pearl Harbor To Guadalcanal, History Of The Marine Corps Operations In World War II, Volume I, p. 284. History of War History of War 1 PWOE 1 History.com 1 History.com: Gilbert Islands Campaign: Capturing Makin Atoll. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.) The Pacific War Online Encyclopedia: Abemama. (Hozzáférés: 2014. augusztus 28.) Forrás ↑ History of War 1: Operation Galvanic (1): The Battle for Tarawa November 1943. History of War. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 17. ↑ History.com 1: Battle of Tarawa. History.com. Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 22. ↑ PWOE 1: Tarawa. The Pacific War Online Encyclopedia. Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 22. Lévi ben Ábrahám Lévi ben Ábrahám ben Hajjim (Villefranche-de-Confluent, 1240/1250 körül – Arles, 1315 után nem sokkal) középkori franciaországi zsidó teológus és tudós. Enciklopédiát állított össze Livjat chén címmel, de a mű Széfer Ha-kólélként is ismeretes. Elsősorban Maimonidész arisztotelészi rendszerét követi, csak a Tóra történeti részeinek és az aggadának racionalisztikus értelmezésében mond újdonságokat. (Ezekért a vallásrombolónak tartott nézeteiért később Lévi ben Ábrahámot ki is átkozták a dél-franciaországi zsidó vallási vezetők.) Az enciklopédiának jelentős része a írt Montpellierben írt Széfer Ha-techúna ('A csillagászat könyve'), amely elsősorban Ábrahám ibn Ezra vélekedései nyomán halad. Forrás Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , II. köt., 25–26. o. Chilenosuchus A Chilenosuchus az aetosaurusok egyik kihalt neme. Fosszíliáit a chilei Antofagasta régióban találták meg. A Chilenosuchus jelenléte a lelőhelyéül szolgáló csontmedrekben ellentétben áll a rétegek megállapított korával. A fosszilis növények és gerinctelenek arra utalnak, hogy a késő karbon vagy a kora perm időszakból származik, azonban a Chilenosuchus egy aetosaurus, e csoport első képviselői pedig a késő triász idején tűntek fel. Az eredeti példányról készült gyenge minőségű fényképek és a kétségtelenül lényeges anyagok hiánya nem teszi lehetővé a határozott osztályozását, így kezdetben sok vita folyt arról, hogy vajon tényleg egy aetosaurus maradványát fedezték-e fel. Egy 2003-as, az anyag áthelyezésével kapcsolatos áttekintés azonban kimutatta, hogy valóban egy aetosaurusról van szó, és a réteg a triász időszakban keletkezett. A páncéllemezek hasonlósága alapján úgy tűnik, hogy a Chilenosuchus közeli rokonságban áll a Typothoraxszal. Felvetődött, hogy a később létrehozott Typothoraxinae klád tagja lehet a Typothoraxszal és más aetosaurusokkal együtt. Mivel sok egyéb különbség van közte és a további két aetosaurus között, a Chilenosuchus Stagonolepididae családon belüli elhelyezkedése a további maradványok felfedezéséig bizonytalan marad. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Chilenosuchus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Casamiquela, R.M. (1980). „Nota sobre restos de un reptil aetosauroideo (Thecodontia, Aetosauria) de Quimal, Cordillera de Domeyko, Antofagasta. Prueba de la existencia del Neotriásico continental en los Andes del Norte de Chile”. In Congreso Argentino de Paleontología y Bioestratigrafía, No. 2 y Congreso Latinoamericano de Paleontología 1 (1), 135–142. o. Breitkreuz, C., Helmdach, F., Kohring, R. and Mosbrugger, V. (1992). „Late Carboniferous intra-arc sediments in the north Chilean Andes: stratigraphy, paleogeography and paleoclimate”. Facies 26, 67–80. o. Desojo, J. B. (2003). „Redescripcion del aetosaurio Chilenosuchus forttae Casamiqueal (Diapsida: Arcosauria): presencia de Triasico continental en el norte de Chile”. Revisita Geologica de Chile 30 (1), 53–63. o. Parker, W. G.: Description of a new specimen of Desmatosuchus haplocerus from the Late Triassic of Northern Arizona (PDF). Unpublished MS thesis. Northern Arizona University, Flagstaff pp. 315, 2003. (Hozzáférés: 2009. április 30.) Phodzsangmacsha A phodzsangmacsha (hangul: ����, handzsa: ����, latin betűkkel: pojangmacha, ’sátorral fedett szekér’; röviden ��, phocsha) az utcai ételárusok elnevezése Dél-Koreában. Ezek lehetnek standok, mobilétkezdék, illetve műanyag sátrak. Jellemzőjük, hogy késő éjjelig-hajnalig nyitva tartanak, gyorsan elfogyasztható ételeket, alkoholt és alkohol mellé fogyasztott andzsu kísérőket kínálnak. Népszerűek az irodai dolgozók körében, akik munka után gyakran egy-egy phocshában találkoznak a munkatársakkal vagy isznak egyedül. Szöulban 2012-ben körülbelül 3100 ilyen utcai bódé volt. Története A phocsha a japán uralom megszűnése után jelent meg, eleinte csak sült verebet és szodzsut árultak ilyen utcai bódékban, az 1970-es évektől kezdve szélesedett a kínálat, felkerült a menüre többek között a csirkeláb, a grillezett hal, a tészta, a makkolli és a sör. Jellemzői A legtöbb phodzsangmacsha sátras jellegű, a járda szélén húzzák fel őket, általában egyszerű a berendezésük, műanyag székekkel és asztalokkal, de vannak mobil phocshák is, ahol gyorsan, állva fogyaszthatóak az ételek, vagy elvitelre lehet kérni. Jellemző harapnivalók a ttokpokki, a thügim, az omuk (��) vagy odeng (��), a szunde (��, a véres hurkához hasonló étel), a cson, a kimbap, a hottok vagy a pungoppang (���). A phodzsangmacshák általában illegális helyek, az önkormányzatok egyre többet záratnak be belőlük, mert nem tartják őket higiénikusnak és úgy vélik, rontják a városképet. Ennek ellenére ezek az étkezdék rendkívül népszerűek a helyiek körében. Gyakran szerepelnek a koreai sorozatokban is helyszínként. Vaunoise Vaunoise település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 102 fő (2015). Vaunoise Le Gué-de-la-Chaîne, Chemilli, Igé, Origny-le-Butin és Saint-Fulgent-des-Ormes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (20088) 1994 PQ10 A (20088) 1994 PQ10 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Didier Défago Didier Défago (Morgins, 1977. október 2. –) olimpiai bajnok svájci alpesisíző. 2003-ban lesiklásban, 2004-ben óriás-műlesiklásban nyert svájci bajnokságot. A világkupában első győzelmét 2002 decemberében szuper-óriásműlesiklásban nyerte. 2009 januárjában egymás után megnyerte a két legendás lesiklóversenyt Wengenben és Kitzbühelben. Erre ezt megelőzően legutóbb 2002-ben volt képes az osztrák Stephan Eberharter, svájciként pedig még 1992-ben Franz Heinzer. 2010 februárjában rendkívül szoros versenyben megnyerte a vancouveri olimpia lesikló versenyét 7 századmásodperccel megelőzve a norvég Aksel Lund Svindalt és 9 századmásodperccel az amerikai Bode Millert. Cornac (Lot) Cornac település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 356 fő (2015). Cornac Belmont-Bretenoux, Bretenoux, Estal, Frayssinhes, Gagnac-sur-Cère, Glanes, Saint-Laurent-les-Tours, Saint-Michel-Loubéjou, Sousceyrac-en-Quercy és Teyssieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Orsós Ferenc (patológus) Orsós Ferenc (Temesvár, 1879. augusztus 22. – Mainz, 1962. július 25.) sokoldalú, festészettel is foglalkozó, aktív politikai szerepvállalásáról is ismert magyar patológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja (1928-1945). Életpályája Tanulmányait Kolozsvárott és Debrecenben végezte, a diploma megszerzése után kórboncnokként dolgozott. Részt vett az I. világháborúban, 1917-18-ban oroszországi hadifogságban volt. 1918-tól a debreceni egyetem Kórbonctani Intézete, 1921-től a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetője, 1935-től a budapesti egyetem tanára. 1928-tól az MTA levelező tagja, 1940-től 1945-ös kizárásáig annak rendes tagja. Az Orvosi Kamara képviselőjeként tagja volt a magyar parlament felsőházának. 1944 decemberében végleg Németországba távozott. Nyugdíjazásáig a mainzi egyetem képzőművészeti módszertan, művészeti anatómia tanáraként dolgozott. Elnöke volt a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének. A MONE a kamarából szerzett iratok alapján 1941-ben összeállította a zsidó orvosok jegyzékét, azt átadta a Honvédelmi Minisztériumnak, szorgalmazva a rajta szereplő orvosok munkaszolgálatra történő behívását. A felsőház 1941. július 18-i ülésén a fajvédelmi törvény (az 1894. évi XXXI. tc. módosítása) mellett szólalt fel, a saját korában is tudománytalannak számító érvekkel támogatva a zsidó-keresztény vegyesházasságok betiltását. 1943-ban német felkérésre nemzetközi vizsgálóbizottság vizsgálta meg a Katyni tömeggyilkosság áldozatait, annak megállapítása érdekében, hogy mikor történt a tömeggyilkosság. Az Orsós Ferenc által vezetett vizsgálóbizottság megállapította, hogy a vizsgált 4450 holttest 1940 április-májusában került a tömegsírokba. Ezzel bebizonyítva azt, hogy a több ezer lengyel katonatiszt kivégzését a Szovjetunió hajtotta végre. Ugyanakkor a szovjetek a vérengzés elkövetésével már a háború ideje alatt a németeket vádolták - melyből következően Orsós Ferencet is hamis szakértői vélemény adásának vádjával illették. A háború után a Szovjetunió követelte az időközben Németországba távozott Orsós Ferenc kiadatását és felelősségre vonását. A Németország nyugati felét megszállt szövetségesek azonban mindkettőt megtagadták. Mivel nemzetközi színtéren nem tudták elérni kiadatását és felelősségre vonását, Magyarországon - távollétében - a háború egyik főbűnösének kikiáltva intéztek ellene támadásokat. Ennek körében azt is szemére vetették, hogy szakértői véleményeit szélsőjobboldali politikai nézetei alapján alkotta volna meg - közvetetten utalva ezzel a katyni tömeggyilkosság kapcsán végzett szakértői tevékenységére. 1944-ben a német megszállás után Csik László, az orvosi kamara akkori elnöke és Orsós kérvénnyel fordult a belügyminisztériumhoz, sürgetve a hatóságokat, hogy az addig megkímélt, polgári munkaszolgálatban alkalmazott zsidó orvosokat mielőbb deportálják. Ennek az akciónak a háború után végzett becslések szerint mintegy 2500-an estek áldozatul, az ország zsidó orvosainak több mint a fele. 1945. július 20-án a Matematikai és természettudományok osztálya javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia összes ülése (az akkori akadémiai közgyűlés) az MTA rendes tagjai közül kizárta. Az akadémiai tagságától megfosztó döntés indoklásában a következő szerepelt: „Orsós Ferenc dr. egyik szellemi vezére volt hazánkban a nemzeti szocialista Németország csatlósainak, mint a MONE elnöke végzetes szerepet játszott a magyar orvostársadalom egy részének a kipusztításában. Ezáltal egyik okozója lett az országot ért katasztrófának.” A mai napig nem került sor szakmai rehabilitálására. A Szovjetunió 1990-ben elismerte, hogy a katyni vérengzést valóban szovjet katonák követték el Sztálin parancsára, azaz Orsós Ferenc nem adott hamis szakértői véleményt az ügyben. Az MTA Tudományetikai Bizottsága 1993-ban úgy határozott, hogy nem indokolt Orsós Ferenc akadémiai kizárásának hatálytalanítása. Díja Corvin-koszorú (1930) Mährisch-Schlesische Centralbahn A k.k. privilegierte Mährisch-Schlesische Centralbahn (MSCB) egy magánvasút-társaság volt az Osztrák–Magyar Monarchiában, melynek vonalai a mai Csehország területén voltak. Története A pálya egyes szakaszait 1872 és 1875 között nyitották meg. A társaságot 1895. január 1-jén államosították. Vonalai Olmütz–Jägerndorf–Troppau (1872. október 1.) Jägerndorf–Hennersdorf (1872. október 1.) Jägerndorf–Leobschütz (1872. október 1.) Hennersdorf–Ziegenhals (1875. január 1.) Az MSCB korábbi koncessziója alapján később a k. k. österreichische Staatsbahnen a következő vasutakat építették meg: Kriegsdorf–Römerstadt (1878. október 15.) Erbersdorf–Würbenthal (1880. december 5.) Ezen a két vonalon az MSCB 1889. január 1-jén indította meg a forgalmat. Mozdonyai 1–14 25–26 27–29 30–32 Férfi egyéni időfutam kerékpározás a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás férfi egyéni időfutam versenyszámát augusztus 1-jén rendezték. Kvalifikáció A 2011-es UCI World Tour első tizenöt helyezettje, a Europe Tour első 7, az America Tour első 4, az Asia Tour legjobb két helyezettje, valamint az Oceania és az Africa Tour legerősebb országai egy-egy versenyzővel képviseltethette magát. Az időfutam-világbajnokság alapján néhány ország indíthatott egy plusz versenyzőt is, ezek Németország, az Egyesült Királyság, Svájc, Ausztrália, Hollandia, Kazahsztán, Dánia, Spanyolország, Svédország és Kanada voltak. Előzetes esélyek A verseny pekingi címvédője a svájci Fabian Cancellara volt, akitől ezen a versenyen is jó teljesítményt várt mindenki. Ám miután a mezőnyversenyen bukott, valamint megfejelt egy kordont is az esés után, kétségessé vált az indulása. Miután kiderült, hogy nem tört el a kulcscsontja a baleset során, úgy döntött, indul az időfutamon. A Tour de France győztese, Bradley Wiggins is komoly favoritnak számított, miután a francia körversenyen mindkét időfutamot nagy fölénnyel nyerte meg. A világbajnok Tony Martint sérülések hátráltatták, így kihagyta a Tourt, hogy az olimpiára már teljesen egészséges lehessen. További esélyesek voltak a fiatal amerikai Taylor Phinney, a Wigginshez hasonlóan ugyancsak brit, az őt a Touron megszorongató Chris Froome, Luis León Sácnhez, Marco Pinotti, Michael Rogers és Sylvain Chavanel. Útvonal A verseny rajtja és célja a Hampton Court Palace volt, a versenyzőknek egyetlen kört kellett megtenniük a 44 km-es szakasz során. Az útvonal keresztülhaladt délnyugat-Londonon, Kingstonon és Surrey-n. Végeredmény A nevezési listát augusztus elsején hozták nyilvánosságra. Dubravski Markovac Dubravski Markovac falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Dubravához tartozik. Fekvése Zágrábtól 42 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a megye keleti részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 135, 1910-ben 297 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Križi járásához tartozott. 2001-ben 169 lakosa volt. Nevezetességei A falu kis kápolnája 1935-ben épült. Jütök A jütök északi germán népét óészaki nyelven jotar-nak, óangolul Yte-nek illetve Eotas-nak, a rómaiak Eutii-nek, illetve Euthiones-nek nevezték. Az időszámítás kezdete körül Jylland félszigetén éltek, amely róluk kapta a nevét. A jütök az anglikkal és a szászokkal együtt az 5. században meghódították Britannia keleti-délkeleti területeit, miután már a 3. században is többször megtámadták a szigeteket. Az angol történetíró szerzetes, Szent Béda szerint Kentben, Hampshire-ben és a Wight-szigeten telepedtek le. Béda állítását régészeti leletek is bizonyítják. Később beolvadtak az angol népbe, a Jyllandon maradtak pedig a dánokba. Latabár Endre (színművész, 1852–1888) Latabár Endre, ifj., Latabár Lajos Endre (Győr, 1852. október 7. – Budapest, 1888. december 23.) színész. A Latabár-színészdinasztia tagja, id. Latabár Endre és Török Mária színészek fia, Latabár Kálmán Árpád testvére. Pályája 1852. október 11-én keresztelték Győrben. 1870-ben Lászy Vilmos társulatában kezdett játszani, Győrben. 1873-ban apjánál, id. Latabár Endre kassai színtársulatánál folytatta, majd még abban az évben Kolozsvárra szerződött kardalosnak. Gyógykezeltetése végett 1888-ban Budapestre ment, s itt hunyt el 36 évesen tüdővészben a Szent Rókus-kórházban. Temetése 1888. december 27-én délután volt, nagyszámú ismerőseinek és pályatársainak jelenlétében. A halottasháznál a Népszínház karszemélyzete énekelt gyászdalokat. Erotianosz Erotianosz (1. század) görög grammatikus. Hippokratész munkáihoz készített egy glosszáriumot, amely átdolgozott alakban ugyan, de ránk maradt Galénosz és Hérodotosz scholiastáinak Hippokratészre vonatkozó glosszáriumaival együtt. Életéről semmit sem tudunk. Temze-alagút Az 1843. március 25-én átadott Temze-alagút az első olyan alagút, amely a meder alatt köti össze egy folyó két partját. Tervezése London délkeleti részén, Rotherhithe és Wapping között nem lehetett hidat építeni a Temze felett, mert zavarta volna a kikötők hajóforgalmát, de a két part közötti kapcsolat miatt nagy szükség lett volna rá. 1805-ben megalakult a Thames Archway Company, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy alagúttal köti össze a folyó által elválasztott két városrészt. A társaság Richard Trevithick mérnököt bízta meg a kezdeti lépések felügyeletével. A tesztalagutat a korban szokásos módon építették: a kivájt szakaszt deszkákkal dúcolták alá. Ez azonban nem tartotta meg a meder alatti nedves és omladékony kőzetet, és a vízbetörések miatt a munkát abba kellett hagyni. A társaság 1809-ben feloszlott. A Thames Archway Company kísérletéhez hasonló okok miatt fulladt kudarcba egy másik kezdeményezés is. 1824-ben megalakult a Thames Tunnel Company, amely Marc Isambard Brunel francia származású mérnököt bízta meg az alagút megépítésével. Az építész Chelsea-ből Blackfriarsba költözött, hogy közel legyen az építkezéshez. A munkálatok 1825 márciusában kezdődtek a rotherhithe-i Szent Mária-templom közelében. Az első téglát Marc Isambard Brunel, a másodikat fia, a mindössze 19 éves Isambard Kingdom Brunel, a viktoriánus kor későbbi legnagyobb építésze és mérnöke helyezte el. A munkások először egy 15,24 méter átmérőjű, 12,8 méter magas téglahengert építettek egy vasgyűrűre, majd belülről elkezdték kiásni a földet. A gyűrű és az építmény a tégla súlyától szép lassan lesüllyedt a föld alá. Ez a téglahenger lett az alagúthoz levezető akna. A pajzs Marc Isambard Brunel korszakos újítása az úgynevezett pajzselővájó, a mai modern fúrópajzsok elődje volt, amelyet 1818-ban szabadalmaztatott. A Temze-alagút építése során használt szerkezetet Henry Maudslay építette. Brunel saját bevallása szerint a berendezés elvét a hajóférgek fafúrási technikájáról mintázta. A pajzselővájó a következő módon működött: présekkel előretoltak egy fogazott, téglalap alakú acéllemezt, amely akkora volt, mint a későbbi alagút átmérője. A munkások ennek a berendezésnek a védelmében kivájták az alagutat, a kitermelt földet és kőzetet pedig a felszínre hordták. Amikor a megfelelő méretűre vájták a kőzetet, a pajzsot újra előbbre nyomták. A falazó munkások közvetlenül a berendezés mögött dolgoztak. Az elővájó három emeleten elhelyezett 36 cellából állt, mindegyikben egy munkás dolgozhatott. A berendezést mindig csak 11 és fél centiméterrel, egy téglányival tolták előbbre. Az alagútláz Miután a téglahengerbe leengedték a pajzsot, megkezdődhetett a munka. Brunel a próbafúrások alapján úgy számított, hogy szilárd agyagban halad majd a berendezés, de kavics, homok és szennyezett víz ingatag elegyébe ütköztek, ami még veszélyesebbé tette a munkát. Az állandóan szivárgó víz megmérgezte az alagút levegőjét, és lázat, vakságot okozott; 1825 novemberében Marc Isambard Brunel is megbetegedett. 1826 áprilisában a rettentő körülmények miatt lemondott William Armstrong vezető mérnök, helyét a tervező alig húszéves fia vette át. Az ifjabbik Brunel bizonyítani akart, ezért szinte folyamatosan a mélyben volt, és rövid szunyókálásaihoz is csak egy kőműves pallót választott. Apja féltette az egészségét, ezért három segítőt nevezett ki mellé. Egyikük meghalt, a másik megvakult a bal szemére. 1826 őszén a fiatal főmérnök is megbetegedett. Vízbetörések Marc Isambard Brunel még nem ismerte a túlnyomásos alagútépítkezést, így nem tudta meggátolni, hogy a Temze többször is betörjön a munkaterületre. A folyó tizenegy alkalommal árasztotta el kisebb-nagyobb mértékben az alagutat. 1827. május 18-án a víz betört az alagútba, és végighömpölygött benne. Szerencsére a munkásoknak maradt idejük, hogy elérjék a felszínre vezető aknát. Isambard Kingdom Brunel 24 órán belül ismét az alagútban volt egy búvárharangban, amelyet a West India Dock Company-től kölcsönöztek, hogy megvizsgálja a víz pusztítását. A lyukakat féléves munkával vasrudakkal és több ezer, agyaggal töltött zsákkal tömték be. A vízbetörések ugyan lassították, de nem állították le teljesen a munkát, ugyanis a víz által vájt lyukakat minden alkalommal lezárták, majd a vizet kiszivattyúzták. Isambard Kingdom Brunel 1827 márciusában fényűző bankettet adott a készülő alagútban, hogy meggyőzze a kétkedő embereket a létesítmény biztonságáról. Egy évvel később, 1828. január 12-én a fiatal mérnök majdnem meghalt egy vízbetörésben. Brunel éppen a pajzson állt, amikor a bezúduló víz elsodorta: az áradatban csúnyán megsérült a lába. Munkája ezzel véget is ért, Bristolba ment lábadozni. A vízbetörés hat munkás életét követelte. 1828-ban anyagi nehézségek és a vízbetörések következményei miatt hét évre felfüggesztették a munkálatokat. Amikor újrakezdték, a korábbinál nagyobb pajzsot használtak. Sínek az alagútban A 11 méter széles, 7 méter magas, 406 méter hosszú alagút 18 év alatt készült el. A létesítmény a Temze szintje alatt 23 méterre húzódik, egy helyen mindössze négy méterrel halad a meder alatt. Az átadás napján ötvenezer ember sétált át a Temze túlsó partjára, az első tíz héten pedig egymillióan tették meg ezt az utat fejenként egy pennyért. Ez az elképesztő szám akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy a korabeli Londonnak kétmillió lakosa volt. 1865-ben az alagutat megvette az East London Railway Company vasúttársaság, és síneket fektetett le benne. Ma évente 14 millióan utaznak keresztül rajta. 2005-ben felújították az alagutat, ekkor – 140 évvel a létesítmény eladása után – ismét meg lehetett tekinteni gyalogosan a viktoriánus kor mérnöki remekművét. Az alagútban átadása után évente egyszer bazárt rendeztek, amelyen mutatványosok is felléptek, és tudományos bemutatók is voltak. A viktoriánus korban az alagutat a világ nyolcadik csodájának nevezték, de egyben hírhedt volt az árkádjai alatt magukat kínáló prostituáltjairól és a gyalogosokra leső tolvajokról is. Az alagútban szuveníreket is lehetett vásárolni. Marc Isambard Brunelt 1841-ben lovaggá ütötte Viktória királynő, aki maga is felkereste az alagutat. És mégis élünk Az És mégis élünk Somogyváry Gyula magyar író, költő regénye, mely a Rongyos Gárdáról és harcai által kikényszerített 1921. december 14-én megtartott soproni népszavazásról szól, amelyen a város polgárai a Magyar Királysághoz tartozásuk mellett döntöttek. Hálából a város megkapta a Civitas fidelissima (leghűségesebb város) címet. A könyv egy kitalált személy, Dersy Géza katona-főhadnagy szemével követi az eseményeket. Cselekménye A kerettörténetet egy, az „író” által egy vonaton véletlenül kihallgatott beszélgetés adja, mely vélhetően Dersy Géza és egy ismerőse közt folyik Dersy testvéréről, a háborús hős és régóta eltűnt Dersy Péterről. Géza közli az örömhírt, hogy Péter, akinek egy reménytelen ütközetbe kellett ellovagolnia, nem halt meg, hazajött. Géza elbeszéli Péter hazakerülésének történetét, egészen attól kezdve, hogy a háborúban eltűnt testvért elsiratta, és hazajött a frontról. Az elbeszélés tartalma pedig a következő: Désy Géza hazajön, és találkozik Évával, az árva lánnyal, akit Péter a nyomorból mentett meg azáltal, hogy név- és távházasságot kötött vele, mielőtt a halákos ütközetbe elment. Éva csak fényképről ismeri Pétert, de rajongva szereti, környezete aggodalma ellenében (hogy megőrül), valóban az őrülettel határos módon várja haza, és nem hajlandó „halálát” elfogadni. Géza hozzá, az „ángyikához” költözik, akit egy jólelkű, idős nőrokona segít. Géza ügyei intézése közben ismerkedik meg Kászony Jóskával, a délibábos „iridentával”, a Trianon utáni nyomorba döntött Budapesttel, illetve saját gyermekkori szerelmével, Violával (becenevén Olavi), akivel házasságot tervez. A házasságot többször kitűzik, azonban Géza katonai kötelezettségei miatt mindig el kell halasztani. A legutolsó ilyen kötelezettsége tolmácsként szerepelni Sopron és Nyugat-Magyarország antant bizottságnak való átadásánál. Géza itt lesz szemtanúja annak a felemelő eseménysorozatnak, melynek során sikerül az antant és az eredetileg vesztes, de vele immár szövetséges, a félkommunista Schober kancellár vezette Ausztria ördögi tervét, Magyarország újabb végzetes megcsonkítását megakadályozni. Szemtanúként számol be egy olyan rég elmúlt korról, mikor a hazájukért tenni nem rest és nem félő, a szomszédai álérzékenysége helyett saját népe érzékenységére is tekintettel lévő katonák, mint Ostenburg-Moravek Gyula, Prónay Pál és Héjjas Iván, illetve reálpolitikusok, mint gróf Bethlen István, és a Kászony Jóskákhoz hasonló délibábos álmodozók, ravasz együttműködése és az őket egyöntetűen támogató magyar nép összefog, hogy az ország külső és belső ellenségeit – a másságtisztelet és tolerancia elveinek maradéktalan betartásával, de a magyar népre is érvényesnek gondolva – a maguk helyére rakja. Amikor egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák, volt különítményesek, magyarok, németek, horvátok, szerbek, kunok, székelyek fogtak fegyvert, nem tűrve az antant „banditázását”, harcoltak az országrész megmaradásáért. Amikor egy országos érdekű népszavazáson (Sopron, 1921. december 14.) a nép nem volt rest és méltóztatott azon megjelenni, és saját érdekeinek megfelelően szavazni, figyelmen kívül hagyva a gyáva és sorsrontó – a szerző kifejezésével élve – „vörös agitátorok” propagandáját. A regény és a mögötte lévő események antitézisei „a magyar mindig vesztes” és hasonló önsorsrontó véleményeknek. A Rongyosgárda, felszereletlensége, szorongatott hadi és politikai helyzete dacára fényes győzelmeket arat, üde színfoltként a tragédiáktól hemzsegő huszadik századi magyar történelemben. A regény egyéb szálai is happy enddel végződnek. Péter végül hazakerül, s bár vagyonát elveszti, ennek ellenére boldogan élnek Évával. Géza pedig végül feleségül veheti Violát. Soffi A Soffi egy magyar rockegyüttes volt, melyet Doba Dániel (Kretens, M.Á.K.) , Urbán László (C.A.F.B.), Erdélyi Frigyes (M.Á.K.) és Pete Zsófia alapított 2004-ben. A zenekar egyetlen hivatalos nagylemeze, az EMI lemezkiadónál jelent meg Sugarpunk címmel. A zenekarral egy rövid játékfilm is készült "Vigyázz Zsófi" címmel. Az együttes Az együttes angol nyelven írta, játszotta és rögzítette dalait. Ezek közül a két legismertebb mű, a "Green light" és a "Try" című szerzemények voltak, melyekhez videoklipek is készültek. Lemez Sugarpunk ( 2009 ) (Nevezés, Fonogram díj -2009.Az év hazai pop-rock albuma) Videoklipek Green light Try Film Vigyázz Zsófi (2008, Írta Hazai Attila; Rendezte Balogh Zsolt) Tagok Pete Zsófia -ének Doba Daniel - basszusgitár Erdélyi Frigyes - gitár Urbán László - dob Natta-projekció A Natta-projekció molekulák térszerkezetének kétdimenziós bemutatására használt módszer. A módszert kidolgozója, Giulio Natta után nevezték el. Egy nyílt láncú szénhidrogén esetében a molekula láncát képező szénatomok közötti kötések a papír síkjában, a hidrogének vagy szubsztituensek pedig a fölött vagy az alatt helyezkednek el. Az ábrázolás síkja fölé mutató kötéseket fekete háromszög, a mögé mutatókat csíkozott háromszög jelöli. A Natta-projekció jól használható polimerek takticitásának bemutatására. 7355 Bottke A 7355 Bottke (ideiglenes jelöléssel 1995 HN2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Spacewatch projekt keretében fedezték fel 1995. április 25-én. Egyiptomi nyelv Az ókori egyiptomi nyelv az afroázsiai nyelvcsaládba (korábbi nevén sémi-hámi nyelvcsalád) tartozik, annak hat ága közül az egyik. A nyelvcsalád másik öt ága közül a sémi és a berber hasonlít rá, illetve a kusita ágba tartozó bedzsa nyelv. Az ókori Egyiptom háromezer éves történelmének folyamán mind a beszélt, mind az írott nyelv folyamatosan változott nyelvtanilag is és a szavak jelentésében is. Az ókori egyiptomi nyelvet és az egyházi nyelvként ma is használt kopt nyelvet együttesen egyiptomi nyelvnek nevezik. Története Az egyiptomi nyelv fejlődése összesen öt nagyobb szakaszra osztható. Ezek (Gardiner alapján): Óegyiptomi vagy óbirodalmi nyelv Az Óbirodalom és az első átmeneti kor nyelve (I.–VIII. dinasztia; i. e. kb. 3180–2240). A legkorábbi ismert nyelvváltozat; ennek idejéből származnak az első összefüggő nyelvemlékek, melyek döntő többsége vallásos szöveg vagy sírfelirat. A leghosszabb óegyiptomi nyelvű szövegek az ún. Piramisszövegek, a nemesek sírjaiban gyakoriak az önéletrajzi írások is. Nem sokban különbözik a következő nyelvváltozattól, a klasszikus egyiptomitól. Középegyiptomi vagy klasszikus nyelv A IX.–XI. dinasztiák (i. e. kb. 2240–1990) vernakuláris nyelvváltozata, később új elemekkel kiegészülve. A hivatalos feliratok és az irodalom nyelve a Középbirodalom idejétől egészen a XVIII. dinasztia végéig (i. e. kb. 1300), Ehnaton uralkodásáig, amikor a beszélt újegyiptomi nyelv lett az irodalom hivatalos nyelve (a vallásos szövegeket kivéve, melyeknél még ragaszkodtak a hagyományokhoz). A núbiai és szaiszi korban (i. e. 715–535) egy időre reneszánszát élte, hieroglif és hieratikus szövegeken gyakran használták a korabeli nyelvváltozat helyett. Ez az egyiptomi irodalom klasszikus nyelve, több műfajban is jelentős alkotások születtek: 1) halottkultusszal kapcsolatos szövegek, köztük a legjelentősebb a Koporsószövegek, 2) intelmek (Ptahhotep intelmei, Merikaré intelmei), 3) prózai történetek (Szinuhe, A hajótörött története, A paraszt panaszai), 4) himnuszok. A középegyiptomi az egyiptológusok által leginkább vizsgált nyelvváltozat, mert rengeteg különféle dokumentum maradt fenn ebből a korból, itt a legkisebb az eltérés a hivatalos és irodalmi szövegek nyelvváltozata között, helyesírása pedig következetesebb a többi nyelvváltozaténál. Az első középegyiptomi nyelvtankönyvet Adolf Erman adta ki 1894-ben, ezt Alan H. Gardiner műve követte 1927-ben. A 20. század közepére az egyiptológusok úgy gondolták, a középegyiptomi nyelvet teljesen sikerült megismerni, és az óbirodalmi felé fordultak, Hans Jakob Polotsky elmélete azonban 1944 után újraélesztette a vitát bizonyos kérdésekben. Újegyiptomi vagy későegyiptomi nyelv A XVIII.–XXIV. dinasztiák (i. e. kb. 1573–715) vernakuláris nyelvváltozata. Az Amarna-korban készült feliratokon látni először, főleg levelekben, üzleti dokumentumokban és irodalmi szövegekben szerepel, de a XIX. dinasztiától már templomi feliratokon is. Kevés szöveg van, ahol nem keveredik a klasszikussal. Jellemző a kölcsönszavak megjelenése. Vallási és szekuláris irodalmi művek nagy számban maradtak fenn ezen a nyelvváltozaton, köztük Wenamon története, a Chester–Beatty I papirusz szerelmes versei, valamint Ani intelmei. A ramesszida kor adminisztrációjának a nyelve is volt. A klasszikus és újegyiptomi közt lévő különbség nagyobb, mint ami az a középegyiptomit választja el az óegyiptomitól. A nyelv szintetikusból analitikussá vált. A két nyelv különbözőségét a latin és olasz vagy az ómagyar és a mai magyar közti különbözőséghez lehet hasonlítani. Az írott újbirodalmi nyelv pontosabban írja le a kor beszélt nyelvét, mint a középbirodalmi. Az 3, w, � gyenge mássalhangzókat, valamint a nőnemű .t végződést egyre gyakrabban elhagyták, valószínűleg mert szóban is lekoptak. A p3 (hímn.), t3 (nőn.) és n3 (tbsz.) mutató névmásokat határozott névelőként kezdték használni. A régi s�m.n=f igeformát felváltotta a s�m=f, ami prospektív és perfektív is volt. Múltidőt az �r segédigével is képeztek, pl. �r=f s3�3=f (ő megvádolta őt). A főnevek jelzőjeként használt mellékneveket gyakran főnevek váltották fel. Démotikus nyelv A XXV. dinasztia idejétől a késő római korig (i. e. kb. 715 – i. sz. 470) démotikus írással írt szövegek (közigazgatási és irodalmi) nyelve. Nyelvtanilag közel áll a későegyiptomihoz. Fontos irodalmi emlékei a Szetna-regény és Ankhsesonki intelmei. Kopt nyelv A kopt nyelv az egyiptomi nyelv utolsó változata. Az i. sz. 3. századtól használták, de Egyiptom arab hódítása (640) után az arab nyelv háttérbe szorította, beszélt nyelvként a 16. században kihalt, bohairi dialektusát azonban a kopt ortodox egyház és a kopt katolikus egyház liturgikus nyelvként használja, ahogy a katolikus egyház a latint. Módosított görög ábécét használ. Mivel ez az egyetlen egyiptomi nyelvváltozat, melynek írásos dokumentumaiban a magánhangzókat is jelölik, tanulmányozása közelebb visz az ókori egyiptomi nyelv kiejtésének megfejtéséhez. Az egyiptológusok a szaidi dialektust tanulják, mivel ennek van a legkevesebb olyan jellegzetessége, ami elválasztja a többi dialektustól; a szaidi és bohairi mellett még az ahmími dialektusa jelentős. Szaúd-arábiai labdarúgó-válogatott A Szaúd-arábiai labdarúgó-válogatott (arabul: ����� �������� ���� �����, magyaros átírásban: Míthab asz-Szaúdijja li-Kurat al-Kadam) – avagy becenevükön a zöld sólymok – Szaúd-Arábia nemzeti válogatottja, amelyet a Szaúd-arábiai labdarúgó-szövetség arabul: ������� ������� ���� ����, magyaros átírásban: Ittihád asz-Szaúdijja li-Kurat al-Kadam) irányít. Ázsia egyik legsikeresebb labdarúgó-válogatottja eddig öt alkalommal jutott ki a labdarúgó-világbajnokságra, három alkalommal hódította el az Ázsia-kupát, és 1992-ben ezüstérmes lett a konföderációs kupán. A csapat legnagyobb sikerét az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon aratta, ahol a nyolcaddöntőig menetelt. Mohammed ad-Daía, a csapat egykori kiváló kapusa tartja a világcsúcsot a legtöbb válogatottság tekintetében. Ázsia-kupa-szereplés 1956 – 1972 : Nem indult . 1976 : Visszalépett . 1980 : Nem indult . 1984 : Aranyérmes 1988 : Aranyérmes 1992 : Ezüstérmes 1996 : Aranyérmes 2000 : Ezüstérmes 2004 : Csoportkör. 2007 : Ezüstérmes 2011 : Csoportkör. 2015 : Csoportkör. Paczolay János Paczolai Paczolay János (Deménd, Hont megye, 1818. április 1. – Deménd, 1884. február 28.) ügyvéd, országgyűlési képviselő, az esztergomi főkáptalan főügyésze. Életrajz Nagy szerepet vitt a közéletben már az 1840-es években, amikor a pozsonyi országgyűlésre megválasztották. Tagja volt az 1848-49-es törvényhozásnak is, de a szabadságharcban nem vett részt, sőt élesen el is ítélte, amiért kevésen múlt, hogy a magyar kormány haditörvényszék elé nem állította. 1848-1849-ben Deménd falu birája volt. 1861. november 26-án feleségül vette kesselőkői báró Majthényi Csillát. A szabadságharc után teljesen visszavonult a magánéletbe s még 1865-ben is csak nagy rábeszélésre fogadta el az ipolysági kerület mandátumát; azóta egészen haláláig ezt a kerületet képviselte, s előbb a konzervatív párt tagja volt, majd a Deák-pártba lépett, később pedig a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Megyéjében tekintélyes állást foglalt el és az országgyűlésnek egyik legtiszteltebb alakja volt; tagja volt a vasúti bizottságnak és a delegációnak is. 1879-ben a herkulesi erejű embert szélütés érte; azért a fontosabb szavazások idején tolószéken vitette be magát a képviselőházba. Élete utolsó napjaiban egyetlen fia főbe lőtte magát. Elhunyt 1884. február 28-án este 6 órakor, örök nyugalomra helyezték Démenden 1884. március 2-án délután 3 órakor. Cikkei az egykorú politikai lapokban; beszédei a Közlönyben (1848-49.) és a Naplóban vannak; képviselőházi polemiái Tisza Kálmán ellen emlékezetesek. Umpferstedt Umpferstedt település Németországban, azon belül Türingiában. Umpferstedt Wiegendorf és Kromsdorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi egyéni mezőnyverseny kerékpározás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az kerékpáros versenyszámokat Lignano Sabbiadoróban rendezték. A férfi egyéni kerékpáros mezőnyversenyre július 7.-én került sor. A versenyt egy 6,6 kilométer hosszú körpályán rendezték, összesen 9 kört kellett megtenni. Cornel Casoltan Cornel Casoltan (1967. július 9. –) román labdarúgó. Seeland (Sachsen-Anhalt) Seeland település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 8401 fő (2014. december 31.). Népesség A település népességének változása: Carpodectes hopkei A Carpodectes hopkei a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjához tartozó faj. Rendszerezése A fajt Hans von Berlepsch német ornitológus írta le 1897-ben. Előfordulása Panama déli részén és Dél-Amerika északnyugati részén, Ecuador és Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mangroveerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 22-25 centiméter. Életmódja Főleg gyümölcsökkel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 27.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 27.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 27.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 27.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 27.) Nádai Pál Nádai Pál, Neumann (Cegléd, 1881. december 15. – Budapest, Ferencváros, 1945. június 19.) művészeti író. Életrajza Neumann Izidor és Kiss Jozefa fiaként született. 1909-ben a budapesti egyetemen kapta tanári és doktori diplomáját. Előbb reáliskolában tanított, 1910-től 1920-ig az Iparművészeti Iskolán oktatott. A Galilei-körnek tagja és előadója is volt. Haladó gondolkodása miatt mellőzésnek volt kitéve, ezen okból kifolyólag 1921-ben kérelmezte nyugdíjaztatását. Az 1920-as években igazgatója volt az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületnek (OMIKE), művészettörténetet adott elő. A Magyar Iparművészet című lap munkatársaként dolgozott. 1939-ig 12 önálló művét publikálták. Hazai (Huszadik Század, A Hét) és külföldi szaklapokon rendszeresen megjelentek cikkei iparművészeti és a művészeti nevelés témájában, számos kiadatlan műve kéziratban van. Felesége Kozma Irén volt. Fontosabb művei Bágyadt mosolygás (tárcák, Bp., 1910); Online Könyv a gyermekről (I – II., Bp., 1911); Az élet művészete (I – II., Bp., 1914); Az iparművészet Magyarországon (Bp., 1920); Ízlésfejlődés és stíluskorszakok (Bp., 1921); A reklám művészete (Bp., 1927); Az Universitas nyomdája (Bp., 1928); Kert, ház, napfény (Bp., 1932); A lakásberendezés művészete (Bp., 1939) Jegyzetek Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 2655/1945. folyószáma alatt. Forrás Magyar életrajzi lexikon Seelbach (Westerwald) Seelbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Metro Klub A Metro Klub a hatvanas években Budapest kultikus szórakozóhelyeként vált ismertté. A Dohány utca 22-24. szám alatt megtalálható épületben működött. A Metro Klubban alakult meg a Metro együttes. A Metro Klub helyszínei A Metro Klub korábbi helyszínei: Irányi utca Petőfi Sándor utca Rákóczi út 66. 1966-ban költözött az egykori Árkád Bazár épületébe. Az épület története 1908-ban nyílt meg az épület, amelyben a Késmárky és Illés játékáruház kezdte meg a működését. A korabeli lapok így írtak az áruházról: "A villamos fényárban csillogó fayance-díszítéssel kirakott áruház előtt a fővárosi közönség gyönyörködik, azt képzeli, hogy a mesék országában tündérpalota előtt áll, melynek ablakaiból ezer aranyhajú baba mosolyog le reája." A Metro Klub története A kettes metrónak 1953-ra kellett volna elkészülnie, de az építkezést le kellett állítani és a metrovonal építése 1963-ig szünetelt. Ebben az évben november 14.én született meg a határozat, amelynek értelmében 1973-ig kell elkészülni az építkezéssel. Az Árkád Bazár épületét a Közlekedési Építő Vállalatnak utalták. Az építőmunkások számára szórakoztatóközpontot szerettek volna létesíteni ezért ide költözött a Metro Klub. Metro Klub megjelenése a kultúrában Extázis 7-től 10-ig Kovács András által rendezett dokumentumfilm a magyar beatmozgalomról szól. Az alkotók a beatmozgalom híveit és ellenzőit is bemutatják. Részben a Metro Klubban készítették a filmet. “Akkoriban készültem a Staféta című filmre is, ami szintén fiatalokkal foglalkozik. Az irónia mellett komoly hiányérzetem is volt, sőt elégedetlen voltam. Én még népi kollégista voltam, és mi még azt énekeltük, hogy »Holnapra megforgatjuk az egész világot!«. Ez volt a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének indulójában. Tehát egy erőteljes társadalmi átalakulásban gondolkodtunk, ami egyszerre jelentett földreformot, az ipar államosítását, a népi írók törekvéseit, tehát „szocialisztikus” elképzelések sokaságát. Az akkori fiatalokat viszont mindez nem érdekelte. Ez a szociális beállítottság, ami bennünket, volt népi kollégistákat jellemzett, már nem létezett, bár – a NÉKOSZ-t talán ’49-ben oszlatták fel, és most ’69-ben tartunk – húsz év valóban eltelt a kettő között. Az irónia éppen azt fejezte ki, hogy ez a generáció a valódi dolgokkal már nem foglalkozik, hanem este héttől tízig – innen a cím – van valamilyen (zenei) elfoglaltsága, ami korlátozott, ami nem hatja át teljesen az ő mindennapjaikat.” (…) “Mint mondtam, az Extázisban van egy adag irónia. Bizonyos mértékig azért is kértem kölcsön Vitányi Ivántól ezt a címet, mert ő is »távolról« nézte a fiatalokat, mint én, nem azonosult a fiatal tömeggel, amely megtöltötte a koncerttermeket. Mi már idősebbek voltunk. Objektívan akartam megjeleníteni a beat-jelenséget, és mint társadalmi problémára akartam rá reflektálni.” - nyilatkozta a rendező a filmről. A film alkotói: RENDEZŐ: Kovács András FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Kovács András OPERATŐR: Bíró Miklós VÁGÓ: Láng Mária Egy este a Metro Klubban A Metro Klubban rögzítették a magyar könnyűzene történelmének első koncertalbumát. A rögzítés időpontja: 1970. május 31. Közreműködők Sztevanovity Zorán – ének, gitár Sztevanovity Dusán – ritmusgitár Frenreisz Károly – ének, basszusgitár Fogarasi János – billentyűs hangszerek, vokál Brunner Győző – dob, ütőhangszerek A bónuszdalokon Sztevanovity Zorán – ének, gitár Sztevanovity Dusán – ritmusgitár, vokál Schöck Ottó – billentyűs hangszerek Rédey Gábor (12–17) – basszusgitár, vokál Veszelinov András (12–17) – dob, ütőhangszerek Frenreisz Károly (18–20) – ének, basszusgitár, szaxofon Brunner Győző (18–20) – dob, ütőhangszerek A magyar beat aranykora 5 darab cd lemezből álló válogatáslemez. 1997-ben jelent meg a Reader’s Digest kiadásában. A lemez előadói: Koncz Zsuzsa Illés Zorán és a Metró együttes Omega Kovács Kati Bergendy-együttes Máté Péter Jelenleg A rendszerváltás után az épületben butikok, kávézók működtek az épületben. Jelenleg Metro Club Theatre néven működik szórakozóhely az egykori Metro Klub helyén. Fouencamps Fouencamps település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 221 fő (2015). Fouencamps Boves, Cottenchy, Dommartin, Hailles és Thézy-Glimont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sébastien Jeanneret Sébastien Jeanneret (1973. december 12. –) svájci válogatott labdarúgó. A svájci válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. Hum Bistrički Hum Bistrički falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Máriabesztercéhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 24 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén fekszik. Története Mária Magdolna tiszteletére szentelt templomát 1580-ban említik először. 1876-ban újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját. A településnek 1857-ben 709, 1910-ben 1179 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásához tartozott. 2001-ben 520 lakosa volt. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt temploma mai formájában 1876-ban épült. 1983-as magyar férfi vízilabda-bajnokság (első osztály) Az 1983-as magyar férfi vízilabda-bajnokság a hetvenhatodik magyar vízilabda-bajnokság volt. A bajnokságban tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A Vasas Izzó új neve Tungsram SC lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Padam, padam... Padam, padam a címe egy francia sanzonnak, amelynek első és legemlékezetesebb előadója Édith Piaf. Zeneszerzője Norbert Glanzberg(wd). A dal eredeti formájában (ISWC: T-003.013.499-6) is világhírű, de sorsa egy további utat is megtett, hasonlóképpen, mint a „Sorrentói emlék” Elvis Presley előadásában. A címe és zenéje Norbert Glanzberg (születési nevén Nathan Glanzberg) Galíciában született. Származása miatt hazájában és másutt is folytonos üldöztetésnek volt kitéve. A jelek szerint ere utal a dal címe: Pam-pam, illetve Padam-padam: a folytonosan menekülő, nyugvást sosem lelő ember szívdobogása. A szláv nyelvekban ez a szó a lehullás, az elveszés, az elenyészés kifejezése. Glanzberg zenéjének megértéséhez tudnunk kell egy gyermekkori esetéről. Amikor anyja először vitte moziba, a némafilmet zenekar kísérte. A gyermek észrevette, hogy az öröm és a bánat kifejezése mennyire hasonló lehet. Azt kérdezte: "Mondd, anya, hogyan lehet az, hogy a zene egyszerre sír is meg nevet is?". Ez az emlék jelent meg a harmincas-negyvenes évek francia sanzonjaiban, amelyek pergő ritmusú, szinte vidám zenéjéhez lírai és mélyen érzelmes szöveg társult. Sok évvel később, már ismert zeneszerzőként lejátszotta a telefonba egy költő barátjának ezt a muzsikát. Henri Alexandre Contet azzal reagált a hallottakra, hogy: "Ez a zene rabul ejt. Ettől nem tudok szabadulni. Ez olyan, mint a szívdobogás". Eben az értelemben és ebben a hangulatban született meg a vers. A dalt Édit Piaf énekelte hanglemezre 1951. október 15-én, és azonnal belépett az örökzöldek közé. Piaf szenvedélyes, érzelemtől fűtött előadásának jellegzetessége a dal befejező sorainak nagy hangerővel, magas hangon, kitartott módon való előadása: "...mindig csak hallom, és ebbe már belefásult a szívem". Változatok A dal címét – értelemszerűen – a refrén első sora szolgáltatja. Az eredeti változat viszont nem a refrénnel, hanem a szöveggel kezdődik. Egyes nyelvi változatokban a dal a refrénnel kezdődik. Henri Cortet (Édit Piaf 24250523) eredeti változata: (A szél muzsikál éjjel és nappal, mindig csak ezt a melódiát, mintha ezer zenész játszaná) A francia változatot újra hangszerelte egy román származású francia muzsikus: Constantin Minescaut (00020912228). Ez lett az alapja a Mireille Mathieu (576424919) és az André Léon Marie Nicolas Rieu (00132118713) változatnak (a zenemű azonosítója: ISWC: T-003.013.500-2). A dal szinte azonnal megjelent angolul is 1953-ban (ISWC: T-070.273.223-7). A szövegírók igyekeztek nagyjából hűen visszaadni a dal hangulatát – amennyire a slágergyáros Amerikában és Ausztáliában lehetséges. Szöveg: Mann Holiner (00014283117) és Alberta Nichols (00022307823). Ezt a változatot adja elő a Melachrino Strings zenekar. Hangszerelte Johnny Warrington. A szöveges változat előadója Vera Lynn. (Egy visszatérő melódia bánt, erre kell gondolnom mindig, folyton és folyton, a rég elmúlt napokra emlékezve.) Lawrence Welk és Bill Hayes zenekara (RCA) még 78-as normál lemezen is forgalomba hozta How it echoes the beat of my heart címmel. Szinte azonnal elkészült a magyar változat is Koncz Károly versével Sennyei Vera előadásában. Ez a szöveg nem teljesen a francia eredetinek a fordítása. Sennyei hűen követi a francia előadásmódot, vibrátókkal a hangjában hasonlóképpen, mint Piaf, vagy Fréhel. A lengyel változat (Alina Janowska előadásában): ("Bárhová csavarom a gombot, mindegyik rádió ugyanazt a dallamot adja...") Van egy viszonylag új változata is azonos szöveggel: Berezvai Márta (ének) és Rózsa György 00578283700 (gitár) A szöveget Reményi Gyenes István (00025712897) újraírta, ez lett a közismert változat. Előadói: Szinetár Dóra, Vári Éva, Gyurkovics Zsuzsa, Psota Irén, Koós Réka, Peller Anna, Soós Judit, Vágó Bernadett. A nagy átalakulás Már Piaf felvételein nagyzenekari kísérete volt a dalnak, üstdobbal, basszustubával. Nyilván ez, valamint a dal pergő tempója ösztönözte a feldolgozókat, hogy 4/4 ütembe, fox jellegű zenévé alakítsák, és szakszofon-centrikus muzsikává írják át. Dixieland-stílusúnak is nevezik ezt a feldolgozást; ebben a stílusban adta elő a Benkó Dixieland Band. A dal szövegéz Raye Don (Donald MacRae Wilhoite, Jr. 00025500914) írta. Azonosítója ISWC: T-070.266.391-9. Előadói Vince Riccie, Kenny Ball and his Jazzmen; szövege csak a refrént tartalmazza: (Jelentése körülbelül az, hogy a pasiknak milyen öröm ezeket a lányokat körbe-köbe járni). A Kenny Ball-féle felvétel 1960-ban készült, és 1961-ben került piacra. A német változat is 1961-ben készült (T-802.344.258-3), szövegírója Heinz Woezel (00033140433), Decca DX 2186 legismertebb előadója Vico Torriani. (Párizs legszebb lányai; varázsosak és édesek) Meghallhatható verziók Az ISWC a dalnak 186 előadói változatát tartja nyilván. Ezekből csak néhányat említünk, főképp olyanokat, amelyek meghallgathatóak az interneten: Norbert Glanzberg – Henri Cortot: Padam, Padam. a YouTube -on (1951) Édith Piaf . Koncz Károly: Padam, Padam. a YouTube -on (1952) Sennyei Vera . Padam, Padam. a YouTube -on (1952) Les Baxter & His Orch.. Raye Don: I still love you all. a YouTube -on (1961) Kenny Ball and His Jazzmen. Heinz Woesel: Marie - Michelle - Nanette. a YouTube -on (1961) Vico Torriani und Tanzorchester Klaus Wüsthoff. Glanzberg – Raye Don: YouTube-videó. a YouTube -on (1962) Vince Riccio. Don Raye: I still love you all. a YouTube -on (1962) Sam & His Rockin' Five. Raye Don: Marie, Michelle, Nanett. a YouTube -on (1989) Lucky Boys. Koncz Károly: Padam, Padam. a YouTube -on (1999) Berezvai Márta (ének), Rózsa György (gitár). Padam, Padam. a YouTube -on (2001) Tanja Bulanova (Татьяна Буланова). Kollár-Klemencz László : Néma harang. a YouTube -on (2009) Budapest Bár . Michael Felzenbaum (Михаил Натанович Фельзенбаум): Padam, Padam. a YouTube -on (2011) Polina Beliolvszkij (Полина Белиловская). Reményi Gyenes István : Padam, Padam. a YouTube -on (2013) Szinetár Dóra . Megjegyzések Carousel angolul körhinta Eredetileg sem a zeneszerző, sem a szövegíró nem tudott yiddisül Amifontaine Amifontaine település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 413 fő (2015). Amifontaine Goudelancourt-lès-Berrieux, Guignicourt, Juvincourt-et-Damary, La Malmaison, Prouvais, Saint-Erme-Outre-et-Ramecourt és Sissonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marcos Acuña Marcos Javier Acuña (Zapala, 1991. október 28. –) argentin válogatott labdarúgó, a Sporting CP játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Ferro Carril Oeste csapatában kezdte. 2014-ben a Racing Club igazolta le, ahol három szezont töltött. 2017 óta a portugál Sportingban játszik. A válogatottban Az argentin válogatottban 2016-ban mutatkozott be egy Kolumbiai elleni világbajnoki selejtezőn. Nevezték a 2018-as világbajnokságon résztvevő válogatott 23-as keretébe. Sikerei, díjai Argentin bajnok (1): 2014 Muppet Babies (televíziós sorozat, 2018) A Muppet Babies 2018-tól futó animációs Disney Junior sorozat, amely az azonos című 1984 és 1991 között vetített amerikai televíziós rajzfilmsorozat remake-je. Amerikában 2018. március 23-án tűzték műsorra. Magyarországon még nem mutatták be. Juba Juba (arabul: ����, klasszikus átírásban Dzsúba, modern átírásban Gyúba) Dél-Szudán fővárosa, a Fehér-Nílus folyónál fekszik. A kőolaj eladásából származó pénzeknek, és a beáramló, főleg kínai tőkének és vendégmunkásoknak köszönhetően egyike a világ leggyorsabban fejlődő fővárosainak. 2011-ben a lélekszám kb. 372 410 volt. Közlekedés A városban többnyire földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát. Tiszalöki vízerőmű A Tiszalöki vízerőmű Magyarország második legnagyobb teljesítményű vízerőműve, Tiszalöktől nyugatra, a Tisza 518. folyamkilométerénél található. Összkapacitása 12,9 MW. A duzzasztóműből, hajózsilipből és erőműből álló építményt 1959-ben fejezték be. Építése Már a 19. században felmerült a duzzasztómű felépítésének terve a Tisza szabályozásának keretében. A második világháború után dőlt el, hogy szemben a korábbi tervekkel, a létesítmény energiát is fog termelni. A duzzasztómű, melynek építése 1950-ben kezdődött, 1954 tavaszára készült el. 1958-ban átadták a hajózsilipet, és 1959 szeptember 22-én helyezték üzembe a vízerőtelepet. Az építkezésben 1950 és 1953 között hadifoglyok (leginkább szovjet fogságba eset magyarországi németek) is részt vettek. Jellemzői Az erőmű a Tisza bal partján található, 3 db, 4,8 m átmérőjű Kaplan-turbinával rendelkezik, melyek névleges teljesítménye egyenként 4,5 MW. A létesítmény víznyelése 300 köbméter másodpercenként. A hajózsilip a duzzasztómű jobboldali pilléréhez csatlakozik, a zsilipkamra hossza 85, szélessége 17 méter; mely képes akár 1200 tonnás uszályok átzsilipelésére is. Caius Titius Caius Titius (Kr. e. 2. század) római szónok, tragédiaköltő. Életéről semmit sem tudunk, munkái még töredékesen sem maradtak fenn. Nevét Cicero említi egyik munkájában, ugyanő jegyzi meg, hogy sokkal híresebb volt, mint szónok a tragédiaköltőnél. Ez arra utal, hogy kora egyik középszerű alkotója lehetett. 100% Scooter - 25 Years Wild & Wicked A "100% Scooter - 25 Years Wild & Wicked" a Scooter 2017 decemberében megjelent többlemezes válogatásalbuma. A kiadvány a 2017-2018-ban hasonló néven futó turnéhoz kapcsolódik, mely az együttes 25 éves jubileuma kapcsán került megrendezésre. Háromféle kiadásban és digitális változatban elérhető, számos extrával. Változatok Háromlemezes kiadvány Az alapváltozat normál digipak kiadványként érkezik. Három CD-jén az együttes eddig megjelent összes kislemeze megtalálható lesz, és az ígéretek szerint még egy vadonatúj kislemez is. CD1 Ramp! (The Logical Song) How Much Is The Fish? One (Always Hardcore) Move Your Ass! Friends Hyper Hyper Call Me Manana Fuck The Millennium Back In The U.K. No Fate Jumping All Over The World The Age of Love Aiii Shot The DJ J'adore Hardcore 4 A.M. I'm Lonely Army of Hardcore We Are The Greatest Can't Stop The Hardcore I'm Your Pusher In Rave We Trust CD2 Nessaja Maria (I Like It Loud) The Question Is What Is The Question Weekend! Mary Got No Lamb Bigroom Blitz Faster Harder Scooter I'm Raving Posse (I Ned You On The Floor) Rebel Yell Jigga Jigga! Apache Rocks The Bottom The Sound Above My Hair 999 (Call The Police) Ti Sento C'est Bleu Hello! (Good To Be Back) Stuck On Replay Today It's A Biz (Ain't Nobody) I Was Made For Lovin' You CD3 Endless Summer Fire The Night Bora! Bora! Bora! Oi Lass Uns Tanzen My Gabber Jump That Rock Radiate (SPY Version) Riot And No Matches David Doesn't Eat Friends Turbo Break It Up Shake That! Suavemente The Only One She's The Sun Let Me Be Your Valentine Behind The Cow Vallée De Larmes Ötlemezes kiadvány Ezen a változaton az első három CD tartalma ugyanaz, mint az alapváltozatnál. A negyedik CD egy különleges kiadvány lesz, melyen 11 Scooter-szám hallható, méghozzá zongorára hangszerelve, az ismert német zongoristanő, Olga Scheps tolmácsolásában. Az ötödik CD a "Who The Fuck Is H.P. Baxxter?" címet kapta, ez egy mixalbum lesz, rajta a Scooter válogatott remixeivel, B-oldalakkal, és ritkaságokkal. CD4 4 A.M. One (Always Hardcore) Friends How Much Is The Fish? I’m Lonely Ramp! (The Logical Song) Nessaja Weekend! Mary Got No Lamb Maria (I Like It Loud) Bigroom Blitz CD5 Maria (I Like It Loud) (R.I.O. Remix) Bigroom Blitz (Scooter Remix) Today (Scooter Remix) Opium The Only Club How Much Is The Fish? (Tony Junior Remix) Mary Got No Lamb (Arena Mix) In Rave We Trust – Amateur Hour (Anthem Club Mix) Kashmir Vallée De Larmes Frequent Traveller Metropolis Devil Drums Trance-Atlantic Way Up North Turn Up That Blaster Sunrise (Here I Am) (Ratty) Main Floor Acid Bomb Level One Giant’s Causeway A Little Bit Too Fast Soul Train The Pusher 2 Lighten Up The Sky Rhapsody In E Coldwater Canyon Back In Time The First Time Stuttgart Bramfeld Unity Without Words (Part II) Awakening Crank It Up Limited Deluxe Box Az öt lemez tartalma ugyanaz, mint az előző kiadásnál,azonban ezt a kiadványt díszdobozban adják ki. A doboz tartalma a 4-es CD (zongorára hangszerelt Scooter-számok) bakelitváltozatban, egy "Hands On Scooter" címre hallgató kazetta (a 2009-es albumról válogatott számokkal), és egy 112 oldalas könyv, képekkel, dalszövegekkel, és további információkkal. Ez a változat mindössze 2000 példányban kerül kiadásra. A kazetta A-oldalán Scooter-megamix található (megegyezik a hivatalos YouTube-on elérhető minimix-szel), a B-oldalon pedig az alábbi számok: Sido feat.Kitty Kat & Tony D.- Beweg Dein Arsch (3:29) Modeselektor feat.Otto Von Schirach - Hyper Hyper (5:16) Bloodhound Gang - Weekend (3:25) Jan Delay & Moonbootica - I'm Raving (4:54) K.I.Z. - Was kostet der fisch (4:37) Andreas Dorau - Aiii Shot The DJ (4:59) Alexander Marcus - Nessaja (5:14) Klostertaler - Friends (3:14) Auriac-sur-Dropt Auriac-sur-Dropt település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 182 fő (2015). Auriac-sur-Dropt Duras, Monteton, Pardaillan és Saint-Pierre-sur-Dropt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szojuz MSZ–07 A Szojuz MSZ–07 a továbbfejlesztett Szojuz űrhajó, amely egy orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó, negyedik űrrepülése 2017-ben a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ez a Szojuz típus 136. repülése az 1967-es első startja óta. A Szojuz MSZ–07 űrhajó az orosz parancsnok mellett, egy japán és egy amerikai űrhajóssal a fedélzetén indul a kazahsztáni Bajkonuri űrrepülőtérről a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Ott a három új űrhajós csatlakozik az űrállomás három főből álló személyzetéhez, immár az 54. állandó legénység tagjaiként. Küldetés Indítás A küldetés startja 2017. december 17-én, magyar idő szerint reggel 8 óra 21 perckor a kazahsztáni Bajkonurból, a Bajkonuri űrrepülőtér 1-es indítóállásából sikeresen megtörtént. A háromfokozatú Szojuz-FG hordozórakétának mindössze 9 percre volt szüksége, hogy az űrhajót Föld körüli pályára állítsa. Az űrállomáshoz (ISS) jutás korábbi tervezett dátuma 2017. december 27-e lett volna, amely időpontban az ISS pályája lehetővé tette volna a gyors megközelítést, vagyis a Szojuz MSZ–07 négy Föld körüli keringés (mintegy 6 óra) alatt csatlakozhatott volna az ISS-hez annak Föld felé néző oldalán, a Rasszvet modulnál. A december 27-ei dátum épp a karácsonyi és újévi ünnepek kellős közepére esett volna, így a földi személyzetre való tekintettel előrehozták a start időpontját 10 nappal korábbra, azonban emiatt az űrhajósoknak két napot (34 pálya megtételéhez szükséges időt) kell eltölteniük a szűkös Szojuzban, mielőtt átszállhatnának a sokkal tágasabb űrállomásra. Az űrhajósok azonban így 10 nappal többet tölthetnek a világűrben. Visszatérés Az űrhajó tervezett visszatérése a Földre 2018. június 3-án várható. K-pop-együttesek listája (2010-es évek) Ez a lista a 2010-es években debütált K-pop-együtteseket sorolja fel. Spliti repülőtér A spliti repülőtér (horvátul Zračna luka Split), más néven resniki repülőtér (IATA: SPU, ICAO: LDSP) nemzetközi repülőtér Horvátországban, Split városától 24 km-re északnyugatra, a Kaštela-öböl nyugati partján, Kaštela és a szomszédos Trogir városa területén. 2016-ban ez volt az ország második legforgalmasabb repülőtere a zágrábi repülőtér után, összesen 2,3 millió utas fordult meg rajta. A repülőtér a Croatia Airlines fontos bázisa, a légitársaság innen repül többek között Athénba, Frankfurtba, Londonba és Párizsba. A nyári időszakban fontos szerepet játszik a turizmusban. Története Split első kereskedelmi repülőgépjáratát 1931-ben indította az Aeroput jugoszláv légitársaság, amely Zágrábot kötötte össze Belgráddal Rijekán, Spliten és Szarajevón át. Ez a járat a második világháború kitöréséig fennmaradt. A jelenlegi repülőtér 1966. november 25-én nyílt meg. A forgalmi előtér mindössze 200×112 méteres volt, hat repülőgép fért el rajta, a tervezett kapacitás 150 000 utas volt. 1968-ban az utasok száma 150 737 volt, 1969-ben pedig 235 000. A forgalmi előteret 1967-ben bővítették, hogy tíz repülőgép férjen el rajta. 1979-ben új, nagyobb terminál épült, mert a szeptemberben Splitben rendezett a 8. Mediterrán Játékok miatt várható volt, hogy megnövekedik a reptér forgalma. Ugyanekkor megint bővítették a forgalmi előteret is. A háború előtti legmagasabb utasszámot 1987-ben érte el a repülőtér, ekkor 1 151 580 utas használta a repülőteret és összesen 7873 gép szállt le az év során. 1991-ben, a délszláv háború kitörésekor az utasforgalom szinte a nullára csökkent. Az ezt követő években a forgalom nagy részét a NATO és az ENSZ teherszállító gépei adták, többek közt C–5 Galaxy, MD-11, Boeing 747 és C–130 Hercules repülőgépek. 1995 után ismét erőre kapott a polgári légiforgalom, az 1987-es utasszámrekord végül 2007-ben dőlt meg. 2005-ben a terminált alaposan felújították, eggyel több kapuval, üveghomlokzattal, valamint többszínű LED-ekkel megvilágított, pálmákat idéző acéloszlopokkal. A repülőtér forgalma a nyári hónapokban a legnagyobb, mert Split rengeteg turistát vonz, emellett fontos közlekedési csomópont is. A hét legforgalmasabb napja a szombat, amikor több mint 100 repülőgép érkezik, több mint 25 000 utassal. Bővítési tervek A 21. század elején a nyári hónapokban megnövekedő forgalom szükségessé tette a repülőtér kapacitásának bővítését. A tervek szerint 2017-ben kezdődnek a munkálatok, új terminál, parkoló és forgalmi előtér épül, 2020 után pedig új gurulóutakkal növelik a futópálya kapacitását. Az új, 2011-ben épült forgalmi előtér kicsivel bővítette csak az előző kapacitását, de a biztonsági körülmények javultak. A beruházás költsége 13 millió euró volt. 34 000 m²-en jöttek létre új parkolóállások repülőgépek számára, a forgalmi előtér alatt adminisztrációs célokat szolgáló helyiségek, raktárak, műhelyek, irodák és más létesítmények helyezkednek el, amelyek a mellette épülő, 40 millió euróba kerülő és összesen 35 000 m² alapterületű terminált fogják kiszolgálni. Az új terminál 3,5 millió utasra fogja emelni a repülőtér kapacitását. Építésének megkezdését 2012 őszére tervezték, de sok késés után végül 2017 januárjában indult meg, befejezését 2019 nyarára tervezik. Farkas László (vegyész) Farkas László (Dunaszerdahely, 1904. május 10. – Róma, 1948. december 31.) vegyész, egyetemi tanár. Életútja Nagyváradon nevelkedett a zsidó hagyományokat csak elvétve követő család gyermekeként. A gimnázium elvégzése után Bécsben tanult kémiát az egyetemen, majd Berlinben folytatta tanulmányait az egyik legjobb német egyetemen (Technische Hochschule in Berlin-Charlottenburg), majd 1928-ban szerezte meg PhD diplomáját. Fritz Haber Nobel-díjas kémikus figyelt fel az ifjú tehetségre, és alkalmazta a híres Kaiser Wilhelm Intézetben mint asszisztense. Közben László öccse, Adalbert is kémia doktorátust szerzett is, ő is az intézetnél helyezkedett. Farkas testvérek több áttörést jelentő felfedezést tettek a KWI-ben, Lászlóval az ott töltött öt év alatt 22 tanulmányt jegyeztek. 1933-ban Hitler hatalomra jutásával az új törvények értelmében elbocsátották a Farkas testvéreket, professzoruk javaslatára Cambridge-be költöztek, ahol folytatták kutatásaikat. De mivel László ott szakmailag nem tudott kibontakozni, elfogadta Weizmann ajánlatát, és 1935-ben csatlakozott a Héber Egyetemhez. Röviddel utána az öccse is követte, aki 1941-ig dolgozott a tanszéken, majd utána az Amerikai Egyestül Államokba vándorolt, és ipari vegyészként folytatta karrierjét. A Farkas testvérek Palesztinába addigi kutatásukat, a hidrogénnel való kísérletezést folytatták, sőt a vizsgálatot a szénhidrogénre is kiterjesztette. Emellett azonban a kutatásaik gyakorlati alkalmazásaival igyekeztek hozzájárulni az jusuv iparához (Adalbert újfajta csomagolópapírt fejlesztett ki, amely megóvta a narancsokat szállítás alatt). Forrás Farkas László | Magyar Életrajzi Lexikon. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. december 31.) 100-as busz (Prága) A prágai 100-as jelzésű autóbusz a Zličín és a Prága-Václav Havel repülőtér között közlekedik, gyors összeköttetést teremtve a B metró és a repülőtér között. 1955 (szám) Az 1955 (római számmal: MCMLV) az 1954 és 1956 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1955-ös a kettes számrendszerben 11110100011, a nyolcas számrendszerben 3643, a tizenhatos számrendszerben 7A3 alakban írható fel. Az 1955 páratlan szám, összetett szám, szfenikus szám. Kanonikus alakja 51 · 171 · 231, normálalakban az 1,955 · 103 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 5, 17, 23, 85, 115, 391 és 1955. Az 1955 harmincnégy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb az 5853. Všestudy (Chomutov járás) Všestudy település Csehországban, Chomutovi járásban. Všestudy Bílence, Pesvice, Strupčice és Údlice településekkel határos. Lakosainak száma 188 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: XIV. Károly János svéd király Jean Baptiste Bernadotte (Pau, 1763. január 26. – Stockholm, 1844. március 8.) francia marsall, XIV. Károly János néven svéd, valamint III. Károly János néven norvég király 1818 és 1844 között, a Bernadotte uralkodóház alapítója. Élete Francia kispolgári családból származott. Sikeresen harcolt a francia köztársaság és a napóleoni háborúkban. 1810-ben az idős és utód nélküli XIII. Károly svéd király trónjának örökösévé tették meg, mivel Svédország részt vett a Franciaország elleni háborúkban, de Napóleonnal szemben így is alulmaradt, és a Riksdag, félve Svédország esetleges francia megszállásától, Napóleon kegyeit keresve jelölte ki Bernadotte-ot. Svédország koronahercegeként a marsall rövidesen már ténylegesen uralkodott a gyermektelen Károly helyett, de Napóleonnal cseppet sem volt felhőtlen a viszonya, mert Bernadotte nem nézte jó szemmel Napóleon hatalomra kerülését, császárrá választását még kevésbé. Napóleon nem bízott Bernadotte‑ban, és komolyan tartott attól, hogy Svédország és Franciaország között ismét háború tör ki. 1812-ben csatlakozott a Napóleon elleni hatodik koalícióhoz. Napóleon első menyasszonyát, Désirée Claryt vette feleségül. Egyetlen fia született, Oszkár herceg, a későbbi I. Oszkár király. Bernadotte rendelte el, hogy Svédország tartsa távol magát az európai ügyektől, mely semlegességi politikát a svédek azóta sem adták fel. Ezért a napóleoni háborúk nagy részétől távol maradtak a svédek, s nem csatlakoztak az Oroszország elleni támadáshoz sem. Viszont Napóleon megtörésére Bernadotte háborúba vezette a svédeket, és kivette részét a Hatodik koalíciós háború 1813. október 16–19. között megvívott sorsdöntő ütközetéből, a lipcsei csatából, a „népek csatájából”. A szövetséges parancsnokok Széchenyi Istvánnal küldtek üzenetet Bernadotte-nak akkor, s a gróf jelentősen hozzájárult, hogy a svédek még időben csatlakozhattak a franciák elleni támadáshoz. Claude Andrey Claude „Didi” Andrey (Genf, 1951. július 13. –) svájci labdarúgó-középpályás, edző. Forrás Claude Andrey adatlapja a weltfussball.de oldalon (németül) Orthopsittaca Az Orthopsittaca a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába sorolt madárnem. Egyetlen faja a vörös hasú ara (Orthopsittaca manilata). Egyes rendszertanászok szerint az újvilági papagájformák (Arinae), mások szerint a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozik – a kérdés még eldöntetlen. Régebbi rendszertanok az Ara nembe sorolták Ara manilata néven. Származása, elterjedése Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos. Megjelenése, felépítése Testének hossza 46 centiméter, tömege 360 gramm. Életmódja, élőhelye Alföldeken és dombságokban a vízparti vagy mocsaras területeket, pálmaligeteket kedveli. Egy fészekalja 3–5 tojás, amin a tojó 25 napig kotlik. A fészeklakó fiókák csak további 11 hét múlva repülnek ki. Kieli béke A kieli béke a Dánia–Norvégia és Svédország között 1814. január 14-én aláírt szerződés, melynek értelmében Dánia királya, (a napóleoni háborúk vesztese) átengedi a svédeknek Norvégiát, cserébe Svéd-Pomerániáért. A Kielben aláírt békeszerződés azonban sosem lépett hatályba: Svéd-Pomeránia Poroszországhoz került, Norvégia pedig kikiáltotta függetlenségét, alkotmányt fogadott el és királlyá választotta Keresztély Frigyes herceget. Egy rövid háború után végül perszonálunióra lépett Svédországgal a mossi megállapodás keretében. A Kieli béke nem érintette a korábban norvég függőség alatt álló Grönlandot, Izlandot és Feröert, amelyek dán fennhatóság alatt maradtak. Bikavér A bikavér két-három bor keverékéből összeállított cuvée. Magyarországon az egri és a szekszárdi borvidéken állítanak elő bikavért. A név eredete A „bikavér” elnevezés Garay János szekszárdi költő alkotása. Az 1846-ban írt Szegszárdi bordalában először a bort még a bika véréhez hasonlítja, majd pedig főnévként is használja: Más verseiben: Borvidékek sajátosságai Míg az egri borvidéknek a bikavér meghatározó bora, addig a szekszárdi borvidéken ez inkább csak a többi vörösbor mellett megjelenő kiegészítő csúcstermék. Ugyanakkor a márkanév ismertsége szempontjából az egri borvidéknek van előnye – ahol persze ez alapvető létérdek is. Egymásra nézve Az Egymásra nézve Makk Károly 1982-ben bemutatott filmje. A film Galgóczi Erzsébet Törvényen belül (1980) című kisregénye alapján íródott. Az első magyar film volt, ami pozitív figuraként szerepeltetett leszbikus főhőst. Szereplők Jadwiga Jankowska-Cieslak (Szalánczky Éva) Bánsági Ildikó (Szalánczky Éva hangja) Grażyna Szapołowska (Lívia) Hernádi Judit (Lívia hangja) Jozef Króner (Erdős elvtárs) Szabó Gyula (Erdős elvtárs hangja) Andorai Péter (Horváth Dönci, Lívia férje) Reviczky Gábor (Fiala újságíró) Bács Ferenc (Szklabonya) Pogány Judit (Magda) Szirtes Ádám (Blindics őrnagy) Ujlaki Dénes (Téeszelnök) Igó Éva (Pincérnő) Kun Vilmos (Vándor elvtárs) További szereplők: Antal Anette, Benkóczy Zoltán, Fáy Györgyi, Kamondy Ágnes, Kovács János, Makay Sándor, Oszkay Csaba, Pál Sándor, Székely B. Miklós A film díjai és jelölései Cannes-i fesztivál (1982) - Legjobb női alakítás : Jadwiga Jankowska-Cieslak Cannes-i fesztivál (1982) - Arany Pálma jelölés: Makk Károly San Marzano di San Giuseppe San Marzano di San Giuseppe község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Taranto megyében. Fekvése A Salento északi részén Tarantótól keletre fekszik. Története Első írásos említése a 13. századból származik, amikor még néhány tanya alkotta. A régészeti kutatások azonban bebizonyították, hogy a vidéket már a neolitikumban lakták. A 16. században albán menekültek érkeztek és telepedtek le itt. Hagyományaikat és nyelvüket a mai napig megőrizték, a településen él a legnagyobb számú apuliai arberes közösség. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santuario rupestre "Madonna delle Grazie" - a 12-13. században épült barlangtemplom a város központjától 3 km-re. San Carlo Borromeo-templom - a 16. század második felében épült. Felsőhideghegy Felsőhideghegy (horvátul Gornji Zebanec) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Szelencéhez tartozik. Fekvése Csáktornyától 11 km-re északra, községközpontjától Szelencétől 1 km-re délkeletre a Muraközi-dombság területén fekszik. Története A csáktornyai uradalomhoz tartozott, mely 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. III. Károly 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. A birtokot 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Vályi András szerint " ZEBANECZ. Horvát falu Szala Várm. földes Urai több Urak, fekszik Szelniczához közel, és annak filiája; határja tsekély." 1920 előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. 2001-ben 234 lakosa volt. Kékfejű tangara A kékfejű tangara (Tangara cyanicollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Dél-Amerikában Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és száraz szavannák és bokrosok, valamint ültetvények és erősen leromlott egykori erdők. Állandó, nem vonuló faj. Alfajai Tangara cyanicollis albotibialis Traylor, 1950 Tangara cyanicollis caeruleocephala (Swainson, 1838) Tangara cyanicollis cyanicollis (Orbigny & Lafresnaye, 1837) Tangara cyanicollis cyanopygia (Berlepsch & Taczanowski, 1884) Tangara cyanicollis granadensis (Berlepsch, 1884) Tangara cyanicollis hannahiae (Cassin, 1865) Tangara cyanicollis melanogaster Cherrie & Reichenberger, 1923 Megjelenése Testhossz 12-13 centiméter, átlagos testtömege 15.5 gramm. Ivari különbség, csak vizsgálattal állapítható meg. A faj a fej kék színezetéről kapta nevét. Szárnyszíne a tiszta sárga és a sárgászöld között változik. A szóban forgó faj hét alfaja e jegy alapján ismerhető el. A kék szín a madár lágyéktáján is feltűnik. Fiatal madarak tollazata tompább színezetű. Szaporodása Költési idő 14 nap, a fiókák 20 nap múlva hagyják el a fészket. Tartása és táplálásá A kékfejű tangarák szeretik a bogyókat, az apróra vágott gyümölcsöt és a jó minőségű lágy eleséget. Kínáljuk őket nektárral is, elsősorban a frissen beszerzett példányokat. Élő eleségre is szükségük van, leginkább a költés és fiókanevelés időszakában. Röpdéjük növényzete sűrű legyen. Egyes példányok bátortalanabbak, elesettebbek, ezért ha több tangarát tartunk, gondosan figyeljük torzsalkodásukat. Az egymásra talált tojó és hím mellől távolítsuk el a röpde többi madarát, mivel a pár fokozottan durva és agresszív lehet. A tangaraféléknek tollazatuk "karbantartásához" rendszeres fürdésre is szükségük van. Átlagos élettartam: 8 év. Tenyésztése Kínáljunk bőséges választékot fészkelőhelyekből a madaraknak: sűrű, bozótos zugokat, kosárkákat és odvas fatörzset. Biztosítsunk számukra elegendő mohát, szénát, falevelet, és a párzási és költési időszakban minél nagyobb nyugalmat. A tangarafélék egy költési időszakban egymás után két vagy akár három fészekaljat is felnevelhetnek. Sauvagnac Sauvagnac település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 61 fő (2015). Sauvagnac Le Lindois, Massignac, Roussines, Maisonnais-sur-Tardoire és Les Salles-Lavauguyon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alberto Zaccheroni Alberto Zaccheroni (Meldola, 1953. április 1. –) olasz labdarúgóedző. Számos első osztályú csapat edzője volt, 1999-ben scudettót nyert az Milan együttesével. Leginkább a kissé szokatlan 3-4-3-as felállás alkalmazásáról vált ismertté. Pályafutása során kizárólag olasz klubcsapatok szakvezetője volt. Pályafutása Zaccheroni 30 évesen kezdte edzőségi karrierjét. A negyedosztályú Cesenatico együtteséhez került ahol kétszer a 15. helyet érte el. 1985-ben került a Riccione csapatához, melyet két éven belül a negyedosztályba juttatott fel. Több alsóbb osztályú klubot követően 1995-ben az élvonalbeli Udinese szerződést kötött vele. ét év után egy 5. majd egy évre rá egy 3. helyet sikerült elérnie a csapattal, mely mindkétszer UEFA-kupa indulást eredményezett. Milan Az udinei sikerek felkeltették a milánói klub érdeklődését. A csapat az 1996-os bajnoki címük után két gyenge idényen volt túl. Fabio Capellót váltotta Alberto aki első évében bajnoki címig vezette az együttest. A csapathoz csábította korábbi klubjától Oliver Bierhoffot és Thomas Helveget. A következő év már nem volt ilyen sikeres: bár a bajnokságban a 3. helyen végeztek a BL-ben csoportjukban utolsók lettek, így kiestek a sorozatból. 2001-ben a 6. helyen végeztek, míg a BL-ben bár továbbjutottak az első csoportkörből, a másodikban csupán harmadikok lettek, így ismét búcsúzniuk kellett a trófeától. Ezt követően menesztették, helyére Cesare Maldini került. Lazio Római karrierje pár hónappal azt követően kezdődött, hogy Dino Zoffot menesztették a csapattól. A gyenge kezdés ellenére a bajnokság végére a 6. helyig vezette a fővárosiakat, mellyel jogot szereztek az UEFA-kupa indulásra. Súlyos vereséget szenvedett a fővárosi derbin a rivális Roma ellen (1–5). 2002-ben szerződést bontottak vele, helyére Roberto Mancini érkezett. Internazionale Közel két év kihagyást követően került ismét Milánóba, ezúttal az Interhez. Hector Cupert váltotta. A pontvadászatot a 4. helyen zárta együttesével, ám így is mennie kellett, helyére ismét Roberto Mancini került. Torino 2006-ban került a Torinóhoz. Azt a Gianni De Biasit váltotta mely a másodosztályból hozta fel a klubot. A sikerek nem jöttek, hat egymást követő vereség után az akkor elnök Urbano Cairo menesztette és visszahívta De Biasit. A bikák végül a 16. bennmaradó helyen végeztek. Juventus Három év kihagyás után ismét Torinóba igazolt. Szerződése 2010 nyaráig szól. Forrás Meghozták a döntést: Zaccheroni váltja Ferrarát (magyar nyelven). HJFS. (Hozzáférés: 2010. január 29.) Ádámosi unitárius templom Az ádámosi unitárius templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Maros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MS-II-m-A-15587 sorszámon szerepel. Története A templom 1518-ban épült, festett kazettás mennyezetét 1526-ban készítették. 1618 és 1695 között tíz zsinat színhelye volt. 1659. március 30-án az unitárius papság itt tett hűségesküt Barcsay Ákos fejedelemnek. 1663. október 21-én itt választották püspökké Koncz Boldizsárt. Dětenice Dětenice település Csehországban, a Jičíni járásban. Dětenice Rokytňany, Rožďalovice, Bačalky, Libáň, Košík, Ujkovice és Prodašice településekkel határos. Lakosainak száma 732 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sefro Sefro település Olaszországban, Marche régióban, Macerata megyében. Lakosainak száma 419 fő (2017. január 1.). Sefro Camerino, Fiuminata, Pioraco és Serravalle di Chienti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Beremend Beremend (németül: Behrend) nagyközség Baranya megyében, a Siklósi járásban, közigazgatási területén fekszik Magyarország legdélibb pontja. Határátkelőhely. Fekvése Beremend a Nyárád-Harkányi-síkon fekszik, a Drávától 10 kilométerre északra, közel Magyarország legdélibb pontjához. 2006 decemberében adták át az új határátkelőt, amely megfelel az uniós normáknak. Története Már az újkőkorban lakott terület volt, ez régészeti leletek bizonyítják. Az első okleveles forrás, 1281-ben említi, amikor a névadó Beremeni Péter 7 ekényi földjét eladta rokonának. Ennek emlékét őrzi a beremendi csücskös talpú címer, amelyben hasított szalagban a „BEREMEND1281” felirat olvasható. Más források szerint Berman, vagy Bermann névből eredhet az 1200-as évekből. Beremend virágkorát a Hunyadiak alatt élte: a 15. században mezővárosi ranggal bírt, vásártartási joggal rendelkezett. Az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi csata után a falu elnéptelenedett, csak az 1700-as évek elején kezdődött meg újra a falu benépesedése. 1769-ben már volt a faluban iskola. 1918 novemberétől 1921 augusztusig szerb megszállás alatt volt, 1921 nyarán a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része, szerepelt a szerb királyság minimális területi követeléseit bemutató 1919 májusi memorandumban is. Beremendhez tartozó egykori puszta Püspökbóly (1933-ig Rácbóly, horvátul Pišpek) amely a község központjától északkeletre található. A 19. század közepén Beremend egészéhez hasonlóan szerbek alkották népességének nagy részét. Az 1910-es évekre Beremend már német többségű lett, Püspökbóly azonban szerb többségű maradt. A puszta neve 1933-ig Rácbóly volt, amikor nevét az országban található Rác- kezdetű településnevek többségével együtt megváltoztatták. Itt született Manninger Jenő sebészprofesszor. Idegen elnevezései Horvátul a hivatalos neve Breme, de a Brime alakot a versendi horvátok, a Bremen alakot az átai horvátok használták. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 75,2%-a magyarnak, 1% cigánynak, 1,4% horvátnak, 0,2% lengyelnek, 3,5% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (24,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46,7%, református 9%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,3% (31,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Mendele Ferenc emlékház Megbékélés kápolna Beremendi-kristálybarlang (nem látogatható) Déli pont (kopjafa) Strandfürdő ( karsztvízzel ) Gazdaság Mészkőbányászat . Beremendi Cementgyár (Duna-Dráva Cement Kft. Beremendi Gyár) Mészgyár ( Carmeuse Hungary Kft. Beremendi Gyár) Híres szülöttei Adam Dragosavljević magyarországi szerb pedagógus, nyelvújító. Bertalan Lajos (1838–1901) mérnök Mendele Ferenc Ybl-díjas építész, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség igazgatója Manninger Gusztáv Adolf (1910–1982) magyar mezőgazdász, egyetemi tanár. Manninger Jenő (1918–2008) sebészprofesszor. Hegyi Sándor (1932–2009) válogatott labdarúgó, hátvéd. 1955–1956-os osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1955–1956-os osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának negyvenötödik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 14 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Rapid Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Rapid Wien az 1955-56-os szezon bajnoka. A Rapid Wien részt vett az 1956–57-es bajnokcsapatok Európa-kupájában . Az FC Wien és az ESV Austria Graz kiesett a másodosztályba. Porrima A Porrima (Gamma Virginis) a Szűz csillagkép harmadik legfényesebb csillaga. Arich néven is ismert. A szabad szemmel 2,9 magnitúdó fényesnek látszó csillag 39 fényév távolságban van tőlünk. Valójában két nagyon hasonló csillag van egymáshoz olyan közel, hogy csak távcsővel különíthetőek el egymástól. Leírása A két azonos színképtípusú (F0V) csillag a közös tömegközéppont körül kering 169,1 éves periódussal. Egyik csillag feltételezett változó NSV 5859 néven. Mivel a Porrima közel van az ekliptikához, időnként elfedi a Hold, nagyon ritkán valamelyik bolygó. A legközelebbi, Hold általi fedés 2017-ben lesz, két alkalommal is. A június 3-án este, a navigációs szürkület idején bekövetkező jelenség jól megfigyelhető lesz, mivel a belépés egy órával delelés után történik. A fél évvel későbbi, október 18-án esedékes fedés újhold idejére, azaz nappalra esik, amikor a Nap erős fénye miatt még a Hold sem látható szabad szemmel. Kettőscsillag Kettősségét P. Richaud fedezte fel 1689-ben. Első mérését Bradley és Pound végezte 1718-ban. A WDS adatbázisában 1544 mérését tartják nyilván. A rendelkezésre álló megfigyelési adatokból Strand 1937-ben, Söderhjelm 1999-ben, végül Docobo és Scardia egymástól függetlenül 2006-ban publikált - egymástól nem nagy mértékben eltérő - pályát. A továbbiakban hivatkozott paraméterek Docobo pályaelemeinek felhasználásával készültek. Scardia 2007-ben minimális mértékben módosította a pályaelemeket: a jobb oldali ábra ezek felhasználásával készült. A pálya nagy numerikus excentricitása (0,882) következtében a komponensek távolsága egymástól 3 és 70 csillagászati egység között, látszó szögtávolsága 0,368 és 5,345 ívmásodperc között változik. A periasztron 2005,51-kor, ezt megelőzően 1836,41-kor volt. Pontosan ebben az időpontban - a periasztron pontos időpontjáról természetesen nem tudva - F.G.W. Struve 0,25"-et és 151,6 fokos pozíciószöget mért. 2005 közepén a USNO 66 centiméteres refraktorával számos alkalommal mérték 0,36-0,38" értékkel. A periasztron átmenet évében, 2005-ben a társcsillag 76 fokos látszó pályaívet tett meg. A paraméterek változása A felfedezés óta mért adatok feldolgozásával Strand 1935-ben kiszámította a Porrima komponenseinek keringését: az általa meghatározott pályaelemekből adódó látszó paramétereket (szögtávolság és pozíciószög) a periasztron közeli időszakra a táblázat első három oszlopa tartalmazza. A további hetven év méréseinek figyelembe vételével 2006-ban Docobo által számított új pálya eredményei a középső két oszlopban láthatóak. Végül az utolsó három oszlop tartalmazza Christopher Taylor 2003 és 2005 közötti méréseit, amelyek mutatják Strand pályájának valóságostól való eltérését. Kísérőcsillagok A kettőscsillagok környezetében gyakran mérnek távolabbi kísérőket. A különböző időpontban végzett észlelések különbsége segíthet annak vizsgálatában, hogy az egyes csillagok gravitációs kapcsolatban vannak-e, esetleg közös sajátmozgásúak-e? A Porrima mellett négy további csillagot mértek az idők folyamán, melyek jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza. Hazai amatőr megfigyelése A Porrima szabad szemes, egyenlő fényessége, közelségéből adódó nagy szögtávolsága és viszonylag rövid periódusa folytán - a periasztron ±3 éves időszakát kivéve - kedvelt célpontja a kettőscsillagok iránt érdeklődő amatőr csillagászoknak. A 2005 júliusában bekövetkezett maximális közelség előtt utoljára 2001-ben érkezett pozitív megfigyelés a kettőscsillagról a Meteor rovatához. 2008 júliusában a csillagok közti távolság már meghaladta az 1 ívmásodpercet, miáltal komolyabb amatőr műszerekkel már vizsgálható volt. 2011-ben a szögtávolság eléri az 1,6"-et, így felbontása kisebb távcsövekkel is lehetséges. Jegyzetek Ez az alfejezet az angol Wiki alfejezetének felhasználásával készült. Nagyon szoros kettőscsillag BU 607 néven SIMBAD lekérdezés: Porrima Yale Catalog of Bright Stars szerk.: Mizser Attila: Fogyatkozások, csillagfedések, Amatőrcsillagászok kézikönyve, Harmadik, javított és bővített, Budapest, 2006: Magyar Csillagászati Egyesület. ISBN 963 06 0197 4 WDS adatbázis lekérdezés 2010. április 27. INTERNATIONAL ASTRONOMICAL UNION COMMISSION 26 (DOUBLE STARS) Sixth Catalog of Orbits of Visual Binary Stars szerk.: Szentmártoni Béla: Kettőscsillag útmutató, Kézirat gyanánt, Orosháza, 1980: Alkor csillagászati szakkör Christopher Taylor, Hanwell Community Observatory „Meteor”, Budapest XXXVI. (7-8.), 120-121.. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X. Forrás ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA) Sigy-en-Bray Sigy-en-Bray település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 520 fő (2015). Sigy-en-Bray Argueil, Bois-Guilbert, Bois-Héroult, Bosc-Édeline, La Chapelle-Saint-Ouen, La Ferté-Saint-Samson, La Hallotière, Le Héron, Le Mesnil-Lieubray, Morville-sur-Andelle, Nolléval és Rouvray-Catillon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mefenitoin A mefenitoin (INN: mephenytoin) parciális epilepszia kezelésére szolgáló gyógyszer. A hidantoin-származékok csoportjába tartozik. A barbiturátokhoz hasonló EEG-változásokat okoz az agyban. Fizikai/kémiai tulajdonságok Fehér színű kristályos anyag. Oldódik acetonban, kloroformban és dimetil-szulfoxidban. Hatásmód A kiterjedt kutatások ellenére a mefenitoin pontos hatásmódja még nem ismert. Minden jel arra mutat, hogy a feszültségfüggő Na+-csatornák aktiválódási gyakoriságát csökkenti a motor cortex-ben (az agykéregnek a nem-akaratlagos mozgásokért felelős részében). Metabolizmus A mefenitoinnak két sztereoizomerje van, melyek különbözőképpen bomlanak le. Az S-mefenitoin első lépésben S-4´-hidroximefenitoinná hidroxilálódik a CYP2C19 enzim hatására. E folyamat bizonyos populációkban az enzim genetikai károsodása miatt lelassul. Ennek gyakorisága európaiaknál 2–5%, japánoknál 18–23%. A mefenitoint e tulajdonsága miatt általánosan használják a CYP2C19 fenotípusának meghatározására mind járványtani tanulmányokban, mind gyógyszerészeti kutatásokban. Az R-mefenitoin N-demetiláció révén R-nirvanollá (R-fenil-etil-hidantoinná) alakul. Ez az aktív metabolit. E folyamatban egy másik enzim (CYP2B6) vesz részt; itt nincsen populációk közötti (genetikai) különbség. Mellékhatások A mellékhatásokat három csoportba sorolják. A paciensek között egyéni érzékenység miatt nagyobb különbségek lehetnek: vér dyscrasia (az összetétel kóros megváltozása): leukopénia, neutropénia, agranulocytosis, trombocitopénia és pancytopenia, ritkán eosinophilia, monocytosis és leukocytosis. E mellékhatások többsége a fehérvérsejtek különböző típusának mennyiségi csökkenését jelenti, és a szervezet immunrendszerének működését befolyásolja. nyálkahártya elváltozások: torokfájás, láz, nyálkahártya vérzés, a mandula megduzzadása, a fogíny károsodása (mely csökkenthető rendszeres fogmosással és ínymasszírozással), bőrelváltozások (kiütés, sárgaság) központi hatások: homályos látás, zavartság, fáradtság, álmatlanság, szédülés, álmosság (melyet az alkoholfogyasztás felerősít) Ezek közül a második az első következménye, és ez járhat a legkomolyabb következményekkel. A fentiekhez emésztőrendszeri panaszok társulhatnak (hányinger, hányás, székrekedés, nagyon ritkán gyomorfájás). Javasolt a koffein fogyasztásának minimalizálása. A mefenitoin számos gyógyszerrel kölcsönhatásba léphet, többek között a fogamzásgátló tablettákkal is, ezért az orvosnak fontos tudnia minden gyógyszerről, amit a beteg szed. Az oxazolidin-származékok ugyancsak dyscrasiát okozhatnak, ezért a mefenitoint nem szabad ilyen szerrel együtt szedni. Mefenitoint szedő epilepsziás terhes nők esetén előfordultak magzati károsodások, de a bejelentett esetekből nem lehetett egyértelmű összefüggést megállapítani. Emberi kísérleti adatok a dolog természetéből adódóan miatt nincsenek, ezért az orvosnak ilyen esetben mérlegelnie kell. A mefenitoin második vonalbeli szer, mivel a többi szerhez képest nagyobb a dyscrasia gyakorisága. Akkor írják fel, ha a biztonságosabb gyógyszerek valamiért nem (elég) hatékonyak. Laboratórium ellenőrzés A mefenitoin folyamatos laboratóriumi ellenőrzést igényel, különösen a szedés elején. A javasolt gyakoriság: a szedés megkezdése előtt két héttel az alacsony dózis után két héttel a teljes dózis elérése után ezután egy éven keresztül havonta ezután 3-havonta. Ha az abszolút neutrofilszám 1600–2500 közé esik vissza, ismét vissza kell térni a 2-hetenkénti ellenőrzésre. Ha a szám 1600 alá kerül, a szer szedését abba kell hagyni (a neutropénia veszélye miatt). A mefenitoin a fehérjék által kötött jód szintjének csökkenését okozhatja a szérumban. A normális alá csökkenhet a dexametazon vagy metirapon teszt eredménye. Megnövekedhetik a szérumban a vércukor, az alkalin foszfatáz és a γ-glutamil transzpeptidáz szintje. Adagolás Szájon át. A kezdő adag 50–100 mg. Az adagot legalább egy hét elteltével lehet 50–100 mg-mal növelni. A teljes adag felnőtteknél 200–600, gyermekeknél 100–400 mg. Fontos, hogy a gyógyszert három részletben, egyenlő időközönként, mindig ugyanakkor kell bevenni. Ez biztosítja a szer állandó szintjét a vérben. Ha mégis kimarad két adag egymás után, orvosi ellenőrzésre van szükség. Orvosi engedély nélkül nem szabad abbahagyni a szedést, egyébként az epilepsziás görcsök kiújulhatnak, agyi hipoxiát okozva, mely az életet is veszélyeztetheti. Ugyancsak nem szabad orvosi engedély nélkül a gyógyszert másik mefenitoin hatóanyagú gyógyszerrel helyettesíteni. Célszerű étkezéskor vagy tejjel együtt bevenni, ez csökkenti az emésztőrendszeri mellékhatásokat. A bevétel után fél órán keresztül nem szabad lefeküdni. Célszerű, ha a beteg magával hordja a gyógyszert, hogy egy esetleges rosszullét esetén lehessen tudni a gyógyszer szedéséről ill. a betegségéről. Készítmények A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben: Epiazin Epilan Insulton Mesantoin Mesdontoin Mesontoin Methoin Methylphenetoin Metydan Phenantoin Sacerno Sedantional Sedantoin Sedantoinal Triantoin Magyarországon nincs forgalomban. Tuileriák palotája A Tuileriák palotája vagy röviden Tuileriák (franciául: Palais des Tuileries; (szó szerint „a cserépgyárak palotája”) a francia uralkodók lakhelye volt Párizsban. Nevét onnan kapta, hogy egy régi cserépgyár helyére épült. Ma a Tuileriák (franciául Les Tuileries, helyes kiejtéssel '[Lé Tüjlerí]', vagyis 'A Cserépgyárak') kifejezés általában ezt a palotát jelenti. Ezenkívül Les Tuileries a neve annak a párizsi központi városnegyednek is, ami a Louvre palota, a rue de Rivoli (Rivoli utca) Place de la Concorde (Egyetértés tere) és a Szajna között terül el. A városnegyed súlyponti részét a Tuileriák kertje (franciául Jardin des Tuileries) foglalja el. A palotát 1564-ben kezdték építeni Medici Katalin királyné kezdeményezésére. Építése után több egymást követő rezsim is megnagyobbította, és végül a homlokzata elérte a 266 métert. Több francia uralkodó, úgy mint IV. Henrik, XIV. Lajos, XVI. Lajos, XVIII. Lajos francia királyok, végül III. Napóleon császár lakóhelye lett. 1871-ben szélsőséges forradalmi elemek felégették. Romjainak legnagyobb részét 1882-ben távolították el. Az abszolutista monarchia (ancien régime) alatt A XIII. században a Les Tuileries területén cserépgyár volt. A XVI. században Neufville de Villeroy pénzügyminiszter vette meg a telket és építtetett egy fogadóházat rajta, ami később I. Ferenc édesanyjának, Savoyai Lujza hercegnőnek birtokába került. Az építés kezdete Medici Katalin királyné, II. Henrik király özvegye, (aki férje halála után kormányzói címet és státust kapott, hogy a királyi címet öröklő kiskorú fia, II. Ferenc nevében kormányozzon), elhatározta, hogy új lakóhelyre lesz szüksége. Az igen babonás Katalin előző lakóhelyét, az egykori Hôtel des Tournelles-t elátkozottnak tartotta, ennek közelében veszítette életét férje, II. Henrik, egy lovagi torna során elszenvedett baleset következtében, amikor ellenfelének eltört lándzsája áthatolt a sisakján. Medici Katalin lebontatta a Louvre melletti cserépgyárakat, és Philibert Delorme és Jean Bullant építészektől egy óriási palota építését rendelte meg. A palota eredetileg két hatalmas, egymással párhuzamos épületből állt volna, köztük négy kisebb épülettel és három belső udvarral, de ezekből az ancien régime alatt végül is csak egyetlen épület valósult meg. Kezdetben a mesterműnek tekintett boltozatos lépcsősoráról nevezetes központi, kupolás pavilonhoz két épületszárny csatlakozott volna. A déli szárny végén még egy pavilont építettek 1570-ben (Pavillon de Bullant), de az északi szárnyat sosem fejezték be. Végül Medici Katalin mégsem költözött be a palotába, és következő fiának, IX. Károly uralkodása alatt az építkezés lassacskán abbamaradt. Később Katalin harmadik fia, III. Henrik rendezett néhány fogadást a palotában, de lakóhelyül még ő maga sem használta. 1588. május 12-én, „a barikádok napja” során azonban a király a Tuileriák kertjén át tudott elmenekülni Párizsból. A nagy építési terv A XVII. század elején IV. Henrik elhatározta, hogy összeköti a Tuileriák palotáját a Louvre palotával, mégpedig egy nagy fedett folyosóval, galériával. Ezt annak idején „nagy építési tervnek” (Grand Dessein) nevezték. Ezt a fedett folyosót, ami a Grande-Galerie (Nagy Galéria) vagy a Galerie du bord d’eau (Vízparti Galéria) néven a mai napig is megvan, Jacques-Androuet du Cerceau építette 1607 és 1610 között. A Nagy Galéria építésével egyidejűleg egy második fedett folyosó, a Kis Galéria (Petite-Galerie) építését is elkezdték, ez a Bullant pavilont kötötte össze a Nagy Galériával. A kettő találkozási pontjában még egy pavilont építettek, ennek eredeti neve a Folyó pavilonja volt, de 1669-ben „Flóra pavilonná” kereszteltek át. Ezáltal a Louvre palota és a Tuileriák palotája egybeépült. IV. Henrik halála után a Tuileriák palotáját ismét elhanyagolták. Unokája, XIV. Lajos folytatta a munkát. Hogy az épület szimmetriát kapjon, 1659 és 1666 között Louis Le Vau és François d’Orbay épített egy új pavilont úgy, hogy az északra a Bullant pavilonnal szimmetriát képezzen. Ezt először Északi pavilonnak, majd Színház pavilonnak keresztelték el. Ezután a Kis Galériának megfelelően a Színház-pavilon mellett egy új galériát építettek, ami a Galerie des Machines (Gép Galéria) nevet kapta, később pedig a Flóra-pavilonnal szimmetrikusan még egy pavilont, melynek neve először Pomone pavilon, majd Marsan pavilonja lett. Évtizedek teltek el megint mielőtt a munka tovább folytatódott. A palota szimmetrikus lett ugyan, de darabos, és részeinek építési stílusait tekintve inhomogén volt. Ennek kijavításával Le Vau lett megbízva, aki a központi pavilont Óra-pavilonnak (Pavillon de l’Horloge) átnevezve kupolával látta el és nagyobbra építette. Ugyanakkor a két szárnyát is, meg a Kis Galériát is újjáépítette klasszikus stílusban. A palota története a francia forradalom és a Konzulátus idején A forradalom kitörése után, 1789. október 6-án XVI. Lajost feleségével, Marie Antoinette királynéval és gyermekeikkel együtt a versailles-i kastélyból beköltöztették a Tuileriákba. A palota uralkodói lakhellyé vált. Beköltözésük idején a Mária Terézia hercegnő és Lajos Károly trónörökös már a palota régi királynéi lakosztályában éltek, ezért anyjuk, Marie Antoinette a földszint kerti oldalára költözött, míg Erzsébet hercegnő (Madame Elisabeth), XVI. Lajos király nővére a Flóra pavilon első emeletét foglalta el. A királyi család 1792-ig élt a palotában, gyakorlatilag „szobafogságban”, őrizet alatt. 1791. június 21-én megkísérelték a szökést, de Varennes-nél elfogták és visszahozták őket a Tuileriák palotájába. A következő évben, 1792. augusztus 10-én forradalmi nyomásra innen is távozniuk kellett a Louvre Carrousel szárnyába, mert a forradalmi vezetőség a királyi lakosztályokat közösségi célokra akarta felhasználni. A király testőrségével megbízott Svájci Gárda kaszárnyája már üres volt: száz gárdistának ugyan sikerült a helyi lakosság egyes tagjai segítségével elmenekülni, de nagy többségüket (kb. 600 főt) lemészárolta a felkelt tömeg. A körhinta terére (Place du Carrousel) augusztus 21-én felállították a guillotine-t. 1793. május 10-én a Nemzeti Konvent költözött be a palota Gépek galériájába; az épületet Nemzeti Palotának kiáltotta ki. A Konventtel együtt egyik bizottsága, a Comité de salut public (Közjóléti Bizottság) is ebbe a palotába költözött, a Comité de Sûreté générale (Általános közvédelmi bizottság) pedig egy a palota közelében levő főnemesi palotába (hôtelbe). A Tuileriák palotája számos történelmi esemény színhelyévé vált. Ilyen volt a girondisták proskripciója és Robespierre bukása a Direktórium alatt, majd 1795 és 1799 között a Conseil des Anciens (Öregek Tanácsa) tartotta üléseit a palotában. A századfordulón, 1800. február 19-én Napoléon Bonaparte, az Első Konzul költözött be a palota első emeletére, a volt királyi lakosztályba. Cambacérés, a Második Konzul külső szállást talált, de Lebrun, a Harmadik Konzul a Flóra pavilont foglalta el. . Az I. Császárság, a Bourbon-restauráció és a Júliusi Monarchia Napóleon itt-tartózkodása alatt a Tuileriák palotája keveset fejlődött, de 1806-ban a Gépek galériájának belsejét újjáépítették, és egy kápolnát, valamint egy látványosságokra szánt nagytermet létesítettek benne. Ezzel egyidejűleg a Körhinta terén (Place du Carrousel) egy diadalívet is építettek a római diadalívek mintájára, ami a palota új bejáratává vált és ma is látható (Arc de triomphe du Carrousel). IV. Henrik király Nagy építési tervének folytatásaként I. Napóleon császár építtetett egy új galériát is, ami a Körhinta terének északi határa lett. 1804-ben, amikor VII. Piusz pápa Napóleon császárrá koronázása alkalmával Párizsba látogatott, szállását vendéglátói a Flóra pavilonban, a forradalomban kivégzett Madame Elisabeth volt lakosztályában rendezték be. Ebben a palotában született 1809-ben Napóleon egyetlen törvényes fia, Napóleon Ferenc József herceg, akinek anyja a császár második felesége, a Habsburg–Lotaringiai-házból származó Mária Lujza császárné volt. A trónörököst Napóleon a római király címmel ruházta fel. Napóleon 1815-ben végleg távozott, a palotába a visszatérő XVIII. Lajos király költözött be. Ő volt az egyetlen király, aki ebben a palotában halt meg (1824-ben). Örökébe öccse, X. Károly lépett, de 1830-ban a forradalom miatt menekülni kényszerült, a palotát a felkelők ismét kifosztották. Egy éven át üresen állt, mert Lajos Fülöp király (Louis Philippe d’Orléans) inkább a közeli Palais-Royal palotában lakott. Egy befolyásos politikus, Casimir-Pierre Périer tanácsára a monarchia tekintélyének javítása érdekében a király végül mégiscsak beköltözött a Tuileriák palotájába. A palota egy éven át nagyszabású és költséges renováláson ment keresztül. Így az Óra pavilonban egy nagy lépcsőházat építettek, ami a mai napig fennmaradt. Lajos Fülöp az eredeti tervek megvalósításaként szerette volna egyesíteni a Tuileriákat és a Louvre-t, de tervét pénzhiány miatt el kellett vetni, és az csak III. Napóleon császár idején valósult meg. 1848-ban újabb forradalom tört ki, Lajos Fülöp elmenekült, kikiáltották a köztársaságot, és a palotát ismét kifosztották. A forradalom alatt és egy ideig utána is hadikórházként használták. 1852-ben Louis-Napoléon Bonaparte köztársasági elnök költözött bele, miután puccsal császárrá kiáltatta ki magát. A palota a Második Császárság idején A Második Császárság alatt a palota ismét az uralkodók fényes lakhelyévé vált. A forradalom idején eltűnt régi etikett (apródok, kamarások, a palota prefektusai) most helyreállt. A palota mesés ceremóniák és ünnepségek színhelyévé vált. Itt zajlott le például III. Napóleon és Eugénie de Montijo polgári esküvője 1853. január 29-én. III. Napóleon megvalósította az eredeti tervet is a Tuileriák palotájának a Louvre palotával való teljes összekapcsolásával, amit az előzetesen megkezdett északi galéria meghosszabbításával ért el. A Tuileriák és a Louvre együttesen 1870-re Európának legjelentősebb, és egyik legszebb palotájává vált. Amikor azonban III. Napóleon vereséget szenvedett 1870-ben Sedannál, lázadások törtek ki, és a tömeg haragjában ismét a Tuileriák palotáját támadta meg. A császár távollétében 1870. szeptember 4-én Eugénia császárné a Flóra pavilonon és a Louvre Nagy Galériáján keresztül menekült el. A palota leégetése és lebontása Az uralkodók eltávozása után 1870-ben a palotát Párizsi kommün hatóságai vettek igénybe ünnepségek és hangversenyek céljára. Így a Maréchaux szalonban tartották meg a kommünárdok koncertjét; 1871. május 10-én a nemzeti gárda sebesültjeinek támogatására tartottak egy hangversenyt, május 18-án pedig három hangverseny is volt, amit óriási tömeg hallgatott. A hangversenyekkel a kommünárdok az uralkodók fecsérlő életmódját akarták a tömegnek bemutatni, hogy előkészíthessék a palotának, mint az uralkodók jelképének tervezett elpusztítását. Bergeret, a palota-bizottság feje kijelentette, hogy „Mire a Tuileriák palotájával végzek, abból már csak hamu marad!” A felégetés 1871. május 22-én és 23-án a szélsőséges Dardelle utasítására egy 12 fős csoport petróleumot, szurkot és terpentint öntözött a palota lakosztályainak padlójára és falaira. Az Óra pavilon bejáratához egy hordó puskaport tettek, a Maréchaux szalonban mindenféle gyúlékony anyagot halmoztak fel, hogy az egészet lángra gyújthassák. Este kilenckor a puskaport felrobbantották. A palota három napig égett. Bergeret és társai a Louvre teraszáról figyelték művüket. Május 27-ére a palotából csak a kormos falak maradtak meg. Lebontás A Kommün leverése után már 1872-ben számos petíciót nyújtottak be a palota részleges, vagy teljes restaurálását kérve. A tűzvész valójában csak a berendezést, padlókat, a tetőt és az ablakokat pusztította el teljesen, a falak többé-kevésbé épségben maradtak. 1876-ban egy parlamenti tanács elhatározta, hogy a palota maradványait semmiképpen sem fogják teljesen eltüntetni. A francia parlament alsóháza (Chambre des députés) sok sok vita után végül 1879-ben mégis a maradványok többségének eltávolítása mellett döntött, így 1883-ban a Flóra pavilon, a Marsan pavilon és két galéria kivételével mindent lebontottak. A lebontást elnyerő magánvállalkozó 33 000 aranyfrankot fizetett a lebontandó romokért. A lebontott épületrészeket úgy értékesítette, ahogy tudta. Így a Körhinta (Carrousel) udvarának rácsát az Esterházy család vette meg kastélyának díszítésére. Két hatalmas oszlop más francia kastélyokba került, egy harmadik pedig a kerítésfal egy részével együtt a berlini Schwanenwerder szigetre. Pozzo di Borgo korzikai herceg megvásárolt néhány értékes követ saját kastélyának szépítésére, míg a többi kőmaradványokat az állam osztotta szét Párizsban. A központi pavilon homlokzatát, órájával együtt, ami vitathatatlanul a palota legszebb részlete volt, ma a párizsi George Cain téren, a megmaradt szobrokat pedig a Körhinta diadalíve (Arc de Triomphe du Carroussel) alatt épített teremben csodálhatjuk. Legendája A palotához kapcsolódik Jean l’écorcheur („Perzselő János”) legendája. Eszerint ezt a mészárost Medici Katalin királyné parancsára gyilkolták meg, aki úgy gondolta, Jean már túl sokat tud a palota titkairól. A legenda szerint halála előtt azt kiáltotta, hogy „Még visszajövök!” Később egy csillagjós azt állította, hogy a kivégzett mészáros megjelent előtte és megjósolta, hogy a palota lakóival együtt el fog pusztulni. Jean l’écorcheur szellemét petit homme rouge des Tuileries vagyis a Tuileriák palotájának kis vörös embere néven emlegetik, aki többször is megjelent volna a palota lakóinak. A palota felégetésének egyes szemtanúi határozottan állították, hogy a szellem valóban megjelent a lángoló Maréchaux szalon egyik ablakában. Megjegyzések A palota kertjéről kapta nevét Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének "A Tuileriák kertje" tétele. Regettő Regettő, (szlovákul: Regetovka, ukránul: Rehetyivka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 28 lakosából 22 szlovák és 5 ruszin volt. Fekvése Bártfától 15 km-re északra az Alacsony-Beszkidekben a lengyel határ mellett fekszik. Története Vályi András szerint "REGETŐ. Regetnoka. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Gróf Áspermont Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Bártfához 1 3/4 mértföldnyire; határja hegyes, és nehéz termésű, fájok van, ’s más vagyonnyaik is." Fényes Elek szerint "Regető, orosz falu, Sáros vmegyében, a makoviczi uradalomban, Zboró fil., 16 r., 340 kath. lak. Ut. p. Bártfa. " 1910-ben 277, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. A falu ma inkább üdülőközpont, hat, különböző nehézségű sípályával (esti sielési lehetőséggel), sífelvonókkal, turistaszállóval és étteremmel. 2001-ben 14 lakosából 8 ruszin, 4 szlovák és 1 cseh volt. Nevezetességei Szent Demeter tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1893 -ban épült. A falu a téli sportok kedvelőinek paradicsoma. Hongkong címere Hongkong címere (valójában: emblémája) egy vörös színű korong, középen egy fehér ötszirmú virággal, a Bauhinia blakeana orchideafa virágával, amely Hongkongot szimbolizálja. A virág erezete és az azok végén elhelyezett öt csillag is vörös színű. A csillagok a Kínától való elválaszthatatlanságra utalnak. A korong körül az ország neve olvasható kínaiul és angolul. A címer motívuma megtalálható a zászlón is. A címer vörös színe megegyezik a Kínai Népköztársaság címerében használt színnel. The The A The The egy brit alternatív rock együttes. Az együttest 1979-ben alapították. Legnagyobb sikert hozó albumaik az 1983-ban megjelent Soul Mining, és az 1986-os Infected, amelyek szerepelnek az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Diszkográfia Soul Mining (1983) Infected (1986) Mind Bomb (1989) Dusk (1993) Hanky Panky (1995) NakedSelf (2000) Tony (2010) Moonbug (2012) Hyena (2015) CakePHP A CakePHP egy nyílt forráskódú webes keretrendszer. Az MVC tervezési mintát követi és PHP-ben íródott, koncepcióját a Ruby on Rails után örökölte, MIT License alatt adják ki. A CakePHP felhasznál sok jól ismert szoftverfejlesztési koncepciót, és szoftvertervezési mintát, mint a convention over configuration, model–view–controller (MVC), active record, association data mapping, and front controller. A CakePHP fejlesztése 2005-ben kezdődött, amikor egy lengyel programozó Michal Tatarynowicz megírt egy kezdetleges gyors alkalmazás fejlesztést lehetővé tevő keretrendszert PHP-ben, és elnevezte Cake-nek. MIT license alatt publikálta a keretrendszert, és megnyitotta az online közösség fejlesztői számára. 2005 decemberében L. Masters és G. J. Woodworth megalapította Cake Software Foundation-t, hogy népszerűsítsék a fejlesztést a Cake PHP-ben. Az 1.0-s verzió 2006 májusában került kiadásra. Többek között a Ruby on Rails inspirálta a projektet, a CakePHP sok koncepciót átvett belőle. A közösség azóta megnőtt és több alprojektet is létrehozott. 2009 októberében egy project manager Woodworth és egy fejlesztő N. Abele kiszálltak a projektből, hogy saját projektjeikre tudjanak fókuszálni, beleértve a Lithium webes keretrendszert (ami korábban a Cake projekt része volt). A megmaradó fejlesztői csapat tovább folytatta a fejlesztést, a korábban kijelölt ütemtervek, elképzelések mellett. Konferenciák A Cake Software Foundation évenként CakePHP konferenciát rendez, amit CakeFest-nek neveznek. Ez eleinte félévenként került megrendezésre 2008-ban[forrás?] Bognár Géza (villamosmérnök) Bognár Géza (Budapest, 1909. december 3. – Budapest, 1987. február 7.) kétszeres Kossuth-díjas villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Csaknem három évtizeden keresztül, 1950-től 1977-ig volt a Távközlési Kutatóintézetben folyó tudományos-mérnöki munka meghatározó alakja. Nevéhez fűződik a mikrohullámú rádió-összeköttetések hazai fejlesztésének elméleti és gyakorlati megalapozása. Életútja 1937-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1938-ban a budapesti Posta Kísérleti Állomás fejlesztőmérnöke lett, később osztályvezetőként dolgozott az intézetben 1950-ig. 1950-ben a Távközlési Kutatóintézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, 1970-től 1976-ig pedig az intézet tudományos igazgatója volt. 1977-ben vonult nyugállományba. Kutatómunkájával párhuzamosan a Budapesti Műszaki Egyetemen is oktatott megbízott előadóként. 1970 novembere és 1975 márciusa között a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottságának (MSZMP KB) tagjaként tevékenykedett. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Munkássága Pályája elején a rádiótechnikai mérőműszerek tanulmányozásával foglalkozott, nagyfrekvenciás mérési eredményei gyakorlati alkalmazásával hozzájárult a hazai rádiólétesítmények második világháború utáni újjáépítéséhez és fejlesztéséhez. Az 1940-es években munkatársaival demonstrációs céllal kifejlesztette az első magyar távolbalátó vevőkészüléket (tkp. televíziót) és rádiólokátort, valamint összefoglalta a radartervezés lehetséges módozatait. A későbbi években a híradástechnikán belül mérnöki munkássága középpontjában a mikrohullámú átvitelen alapuló hírközlési rendszerek, az irányított mikrohullámú rádió-összeköttetések tervezése és fejlesztése állt. Willoner Gedeonnal együtt megteremtették az időosztású sokcsatornás – azaz az egyetlen csatornán több információ egyidejű továbbítására alkalmas – mikrohullámú rádió-összeköttetések elméleti alapjait. Behatóan foglalkozott a mikrohullámú távközlési rendszerek több részletkérdésével, így például e berendezések elektroncső-követelményeivel és információkapacitásuk növelésének elméleti lehetőségeivel. Kísérleti eredményei gyakorlati alkalmazásával sikeresen fejlesztette ki a tizenkét csatornás átviteli rendszer technikáját. Ő irányította annak a szakembergárdának a munkáját, amelynek feladata a 4000, 6000, 8000 megaherzes frekvenciatartományban működő mikrohullámú rádióberendezések megtervezése volt. Pályája során egyetemi jegyzeteket és számos szakcikket publikált, emellett részt vett az 1972-től a magyar és a szovjet tudományos akadémia gondozásában megjelenő Problems of Control and Information Theory című szaklap szerkesztésében. Társasági tagságai és elismerései 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1958-ban rendes tagjává választották. 1956 és 1960 között a tudományos testület titkára, 1960 és 1964 között főtitkárhelyettese, 1973 és 1976 között pedig alelnöke volt. 1964-től 1970-ig a Műszaki Tudományok Osztályának titkári, 1970-től 1973-ig elnöki tisztét töltötte be, emellett részt vett az MTA Nemzetközi Kapcsolatok, valamint Távközlési Rendszerek Bizottságában folyó munkában is. 1980-ban a Lengyel Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Szerepet vállalt több egyéb hazai tudományos, tudománypolitikai testület munkájában. Így 1962-től haláláig tagja, majd elnökségi tagja volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak, illetve a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsnak. 1963-tól 1984-ig közreműködött az Állami és Kossuth-díj Bizottság tevékenységében. 1966-tól haláláig töltötte be a Nemzetközi Rádiótudományi Unió (URSI) magyar nemzeti bizottságának elnöki tisztét, de tagja volt a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) nemzeti bizottságának, a Műszaki Kutatásokat Koordináló Tanácsnak, valamint a Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnökségének is. 1949-ben rádiótechnikai fejlesztései elismeréseként a Kossuth-díj első fokozatát ítélték neki. 1956-ban Willoner Gedeonnal megosztva a Kossuth-díj második fokozatát kapták meg a sokcsatornás mikrohullámú rádió-összeköttetések fejlesztése terén végzett kísérleti és gyakorlati munkájukért. 1971-ben, illetve 1975-ben a Puskás Tivadar-díj, 1976-ban az Akadémiai Aranyérem kitüntetettje lett. Emellett több állami díj birtokosa volt: a Magyar Munka Érdemrend bronz (1948), illetve ezüst fokozata (1950), a Munka Érdemrend (1958, 1960), a Munka Érdemrend arany fokozata (1969), a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének második fokozata (1975) és a Szocialista Magyarországért Érdemrend (1979). Főbb művei Sokcsatornás irányított sugárzású rádió távközlési rendszerek: A Budapesti Műszaki Egyetem 4. évf. gyengeáramú vill. mérnökhallgatói számára. Összeáll. Laszip Sándor. Budapest: Tankönyvkiadó. 1951. Irányított sugárzású távközlési rendszerek. Összeáll. Kollányi Miklós. Budapest: Mérnöki Továbbképző Intézet. 1952. III. Lajos címzetes nápolyi király III. Lajos (franciául: Louis III d'Anjou), (Anjou, 1403. szeptember 25. – Cosenza, 1434. november 15.) Anjou és Touraine hercege, Maine és Provence grófja, címzetes nápolyi király 1417-től haláláig. Hosszú küzdelmet folytatott Aragóniai Alfonzzal Nápoly birtoklásáért, de a végső győzelem előtt váratlanul elhunyt. Élete Édesapja, II. Lajos címzetes nápolyi király halála után örökölte annak címeit. 1419 márciusában V. Márton pápa Nápoly királyává koronázta. Lajos megnyerte magának Muzio Attendola zsoldoskapitányt (condottiere), akinek a segítségével tekintélyes zsoldoshadsereget állított fel, és Nápolyba hajózott meghódítani a királyságot. Mivel nápoly királynője, II. Johanna azonban nem őt, hanem V. Alfonz aragóniai királyt ismerte el utódának 1421-ben, Alfonz Nápolyba ment megvédeni az államot Lajos törekvései elől. Lajosnak sikerült ugyan a királyság egy részét meghódítania, de Aragóniai Alfonz jelentős területeket nem engedett az uralma alá. Milve Alfonz Johanna uralkodói hatalmát is magának kezdte követelni, 1423-ban Johanna – megmásítva korábbi döntését – Lajos jelölte ki utódnak, egyúttal kijelölte a Calabriai Hercegség kormányzójának. 1433 áprilisában Lajos is ki lett tagadva az örökségből, de még abban az évben (június folyamán) újra kijelölte utódjának Johanna. Lajos időközben meghódította a Nápolyi Királyság nagy részét, és épp Aragóniai Alfonz elűzését készítette elő, amikor váratlanul – Johanna előtt 2 hónappal – elhunyt. Örököse fivére, René lett. Jegyzetek Charles Cawley, "Medieval Lands", 2006-2013, http://fmg.ac/Projects/MedLands/ANJOU,%20MAINE.htm Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403–404. o. Forrás Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 Hongkongi Filmarchívum A Hongkongi Filmarchívum (kínaiul: �������, pinjin: Xiānggǎng Diànyǐng Zīliàoguǎn, magyaros: Hsziangkang Tienjing Celiaokuan) a hongkongi önkormányzat alá tartozó intézmény, melynek célja a hongkongi filmek gyűjtése, megőrzése. Több mint 6300 tekercs filmet tárolnak itt 7200 m²-en, négy emeleten; emellett pedig más, filmekkel kapcsolatos anyagokat is őriznek, például forgatókönyveket, filmplakátokat, filmes magazinokat. A filmarchívumnak vannak állandó és ideiglenes kiállításai és egy 125 fős moziterme is. Tiszatarrós Tiszatarrós (szerbül Тараш / Taraš) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban. Fekvése Nagybecskerektől északnyugatra, a Tisza bal partján, Kumán, Csúrog és Elemér közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik. Története Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már III. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200 körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített. Neve már szerepelt az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között. 1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is. A falu a török hódoltság alatt elpusztult, és gróf Mercy 1723–1725-ös térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk. 1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták. 1775–1778 között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre. 1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták. 1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb, illetve 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott. Nevezetességek Görögkeleti temploma - 1851 -ben épült Nagy Ferenc István Nagy Ferenc István (Heves, 1952. november 23. –) nemzetközi hírű Széchenyi-díjas biológus, az MTA rendes tagja, az MTA Szegedi Biológiai Központ Növénytani Intézetének csoportvezetője, majd 2018-tól a Biológiai Központ igazgatója. Életútja Tanulmányai Tanulmányait 1959-ben kezdte a hevesi Általános Iskolában, majd az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban 1971-ben érettségi vizsgát tett. A jövő tudományának tartották a biológiát tanárai. Ezért már 15 évesen eldöntötte: molekuláris biológus lesz. Egyetemi tanulmányait 1972-77-ben végezte Szegeden a József Attila Tudományegyetemen és biológus szakos diplomát kapott 1977-ben. Négy év múlva ugyanitt, 1981-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett a biokémia és genetika tudományterületén, mentora Maliga Pál. (disszertáció címe: Segregation and Recombination of Chloroplasts and Mitochondria in Nicotiana Somatic Hybrids) 1997-ben megszerezte a biológiai tudományok doktora címet. (disszertáció címe: Molecular mechanism of light- and circadian regulated gene expression) Pályafutása alatt több magyar és nemzetközi ösztöndíjat nyert. 1978-ban az UNESCO ösztöndíját, 1983 és 1985 között New York-i Rockefeller ösztöndíjat. A Howard Hughes Medical Institute nemzetközi ösztöndíját 1995-től 2010-ig háromszor ítélték neki. 1998-ban a Brit Tudományos Tanács ösztöndíjasa, 1999-2002 között mint Széchényi, míg 2008-2009 között a freiburgi Research Institute for Advanced Studies ösztöndíjas professzoraként kutatott. Oktatási tevékenysége A növénybiológust a hazai tudományos élet elsősorban kutatóprofesszorként tartja számon, de számos külföldi egyetemen tanít és itthon is végez oktatási tevékenységet. 2000-ben alapító tagja volt a SZTE Molekuláris Biológiai Doktori Iskolának. Társult tagja a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Növénybiológiai Intézet doktori iskolájának. PhD-hallgatók részére végez szervező és előadói tevékenységet. Összesen huszonhat kutató diák munkáját felügyelte. 1986 és 1987 között egyetemi adjunktus volt a New York-i Rockefeller Egyetemen. 2002-től a Kölni Max Planck Research International School Tudományos Testületének tagja. 2004-től az Albert-Ludwig Egyetemen, Németországban tiszteletbeli professzorként PhD-hallgatóknak speciális laboratóriumi technikákat és fotóbiológiát oktat. 2008-tól egyetemi tanár az edinburghi egyetemen, ahol növényi sejt- és rendszerbiológiát tanít. Tudományos munkássága Pályája kezdete óta azt igyekszik megérteni, miként alkalmazkodnak a növények a természeti környezethez. A növények klónozásának titkát 1977-ben a Szegedi Biológiai Központban, Maliga Pál csoportjában ismerte meg. Szakterülete a növényi molekuláris biológia, valamint a molekuláris foto- és kronobiológia. Tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely az elsők között vezette be a molekuláris biológiai módszereket a növényi génexpresszió vizsgálatába. Munkacsoportja a molekuláris genetika, a biokémia és a sejtbiológia módszereit használva nemzetközi hírnevet vívott ki a fotoreceptorok és a cirkadiánóra által szabályozott jelátviteli láncok működésének molekuláris szintű jellemzésével. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2016-ban rendes tagjává választották Nemzetközi konferenciákon rendszeresen tart előadást a világ számos pontján. Eddig több mint húsz alkalommal volt meghívott előadó Svájcban, Kínában, Németországban, Argentínában, USA-ban, Skóciában, Franciaországban, Portugáliában, Japánban, stb. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja. Szakmai publikációinak száma 151. Vezetői tevékenység A Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetben 1987 óta koordinálja kutatócsoportja munkáját. 1988-1996. Svájcban a Baseli Friedrich-Miescher Institute csoportvezetője volt. 1998-ban a Szegedi Növénybiológiai Intézet igazgatóhelyettesének nevezték ki. 2000-től hat éven keresztül főigazgatóként irányította a Gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontot és szervezte 250 kutató munkáját. 2006-tól ismét a Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Intézetében kutatócsoportot vezet és igazgatóhelyettes. Kutatási pályázatok Háromszor elnyerte a Howard Hughes intézet a közép-kelet-európai kutatókat hazatérésre ösztönző támogatását, összesen több mint másfél millió dollárt, egyetlen növénybiológusként. Pályafutása alatt közel húsz kutatási pályázatot nyert itthon és külföldön. A legjelentősebbek: Characterisation of molecular mechanism mediating rapid proteolysis of the photoreceptor phyA. National Science Foundation for Academic Research (2010-2013) Forschungsprogramm "Internationale Spitzenforschung II/2" der Baden-Württemberg Stiftung. Plant Photoreceptors: from Basic Research towards Applications in Biomedicine and Bioengineering (2010-2013) Ultraviolet light induced signaling and perception in Arabidopsis thaliana. Howard Hughes Medical Institute International Research Fellow (2006-2010) Ultraviolet light perception in Arabidopsis thaliana, Humboldt Research Foundation, Freiburg, (2001-2004) Circadian clock controlled signalling in Arabidopsis thaliana. Howard Hughes Medical Institute International Research Fellow (2000-2005) Szervezeti tagságai Növényélettani Bizottság Leopoldina Német Természettudományos Akadémia American Society of Plant Physiology Cell and System Biology, Edinburgh, UK (elnök) EMBO Council European Research Council, Advanced Research Grant, zsűri Max-Planck Intézet Nemzetközi Doktori Iskolája tudományos tanács The Plant Journal (tanácsadó) Freiburg University (címzetes egyetemi tanár) Kitüntetései Straub F. Brunó Emlékplakett (1988) Humboldt Research Award (1997) Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999-2003) Wolfgang Paul Award (2001) Akadémiai Díj (2004) Tankó Béla-díj (2005) Széchenyi-díj (2008) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2013) Főbb művei Rizzini L., Favoury J., Cloix C., Faggionato D., O'Hara A., Kaiserli E., Baumeister R., Schäfer E., Nagy F., Jenkins G., Ulm R. (2011) Perception of UV-B by the Arabidopsis UVR8 protein. Science 332: 103-106. Fehér B., Kozma-Bognár L., Kevei E., Hajdu A., Binkert M., Davis S., Schäfer E., Ulm R., Nagy F. (2011) Functional interaction of the circadian clock and UV RESISTANCE LOCUS-8 controlled signaling pathways in Arabidopsis thaliana. Plant J. 67:37-48. Favory J-J., Stec A., Gruber H., Rizzini L., Oravecz A., Funk M., Albert A., Cloix C., Jenkins G.I., Oakeley E.J., Seidlitz H.K., Nagy F., Ulm R. (2009) Interaction of COP1 and UVR8 regulates UV-B-induced photomorphogenesis and stress acclimation in Arabidopsis. EMBO J. 28, 591-601. Sáfrány J., Haász V., Máté Z., Ciolfi A., Fehér B., Oravecz A., Stec A., Dallmann G., Morelli G., Ulm R., Nagy F. (2008) Identification of a novel cis-regulatory element for UV-B induced transcription in Arabidopsis. Plant J. 54, 402-414. Photomorphogenesis in Plants and Bacteria, Function and Signal Transduction Mechanisms. (Schäfer E., Nagy F. szerk.), 2007. Springer, Dordrecht, The Netherlands Kevei É., Gyula P., Fehér B., Tóth R., Viczián A., Kircher S., Rea D., Dorjgotov D., Schäfer E., Millar A.J., Kozma-Bognár L., Nagy F. (2007) Arabidopsis circadian clock is regulated by the small GTPase LIP1. Curr. Biol. 17, Oravecz A., Baumann A., Máté Z., Brzezinska A., Molinier J., Oakeley E.J., Ádám É., Schäfer E., Nagy F., Ulm R. (2006) CONSTITUTIVELY PHOTOMORPHOGENIC 1 is required for the UV-B response in Arabidopsis. Plant Cell 18, 1975-90. Ryu J.S., Kim J.I., Kunkel T., Kim B.C., Cho D.S., Hong S.H., Kim S.H., Fernandez A.P., Kim Y., Alonso J.M., Ecker J.R., Nagy F., Lim P.O., Song P.S., Schäfer E., Nam H.G. (2005) Phytochrome-specific type 5 phosphatase controls light signal flux by enhancing phytochrome stability and affinity for a signal transducer. Cell 120, 395-406. Dodd A.N., Salathia N., Hall A., Kevei É., Tóth R., Nagy F., Hibberd J.M., Millar A.J., Webb A.A. (2005) Plant circadian clocks increase photosynthesis, growth, survival, and competitive advantage. Science 309, 630-633. Ulm R., Nagy F. (2005) Signalling and gene regulation in response to ultraviolet light. Curr. Opin. Plant Biol. 8, 477-482. Ulm R., Baumann A., Oravecz A., Máté Z., Ádám É., Oakeley J., Schäfer E., Nagy F. (2004) Genome-wide analysis of gene expression reveals HY5 function in the UV-B response of Arabidopsis. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 101, 1397-1402 Bauer D., Viczian A., Kircher S., Nobis T., Kunkel T., Panigrahi K., Ádám É., Fejes E., Schäfer E., Nagy F. (2004) COP1 and multiple photoreceptors control degradation of the negative regulator PIF3, a transcription factor, required for light signalling in Arabidopsis. Plant Cell 16, 1433-1445. Kircher S., Gil P., Kozma-Bognár L., Fejes E., Speth V., Bauer D., Ádám É., Schäfer E., Nagy F. (2002) Nucleo-cytoplasmic partitioning of the plant photoreceptors phytochrome A, B, C, D and E is differentially regulated by light and exhibits a diurnal rhythm. Plant Cell 14, 1541-1555. Nagy F., Schäfer E. (2002). Phytochromes control photomorphogenesis by differentially regulated, interacting signaling pathways in higher plants. Ann. Rev. Plant Biol. 53: 329-355. Doyle M.R., Davis S.J., Bastow R.M., McWatters H.G., Kozma-Bognár L., Nagy F., Millar A.J., Amasino R.M. (2002) EARLY FLOWERING 4, a gene controlling circadian rhythms and flowering time in Arabidopsis thaliana. Nature 419, 74-77. Kircher S., Kozma-Bognár L., Kim L., Ádám É., Harter K., Schäfer E., Nagy F. (1999) Light quality and quantity dependent nuclear translocation of phyA and phyB photoreceptors in higher plants. Plant Cell 11, 1445-1456. Szekeres M., Németh K., Koncz-Kálmán Zs., Mathur J., Kauschmann A., Altmann T., Rédei G.P., Nagy F., Schell J. és Koncz Cs. (1996) Brassinosteroids rescue the deficiency of CYP90, a cytochrome P450, controlling cell elongation and de-etiolation in Arabidopsis. Cell 85, 171-182. Kolár C., Ádám É., Schäfer E., Nagy F. (1995) Expression of tobacco Cab genes is controlled by two circadian oscillators in a developmentally regulated fashion. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 92, 2174-2178. Odell J.T., Nagy F., Chua N.-H. (1985) Identification of DNA sequences required for activity of a plant promoter: the CaMV 35S promoter. Nature 313, 810-812. Tiszatenyő Tiszatenyő község Jász-Nagykun-Szolnok megye Törökszentmiklósi járásában. Fekvése Tiszatenyő Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tiszától keletre, Törökszentmiklós közvetlen szomszédságában található. Megközelítése Szolnokról kiindulva 4 módon lehet megközelíteni: a 4-es főúton Törökszentmiklós felől, a 442-es úton Martfű felől, és vasúton a 120-as Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonalon és 130-as Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalon (a két vonal Szolnok vasútállomástól Tiszatenyő vasútállomásig közös). Vasúton 17 km, közúton 27–30 km-re van Szolnoktól. Önkormányzat A település képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 10 főből áll. Története A település környékén megtalálták mind a körösi, mind a hatvani kultúra nyomait, így a vidék már az ősidőktől kezdve bizonyítottan lakott. A települést (ami tulajdonképpen csak egy uradalmi major cselédházakkal) és egy kolostort írásos források először csak 15. században említik meg. Később a területen egy szétszórt tanyákból álló település volt. Többek úgy gondolják, hogy ez a település nem azonos a maival, és nem tekinthető az elődjének sem, mert a mai település szerintük csak a 20. században, 1950. február 15-én vált önállóvá. Ekkor változott meg a település neve Pusztatenyőről Tiszatenyőre. A vidék kétszer is elnéptelenedett: először a török hódoltság alatt, másodszor a Rákóczi-szabadságharc alatt. 1703-tól többször is kifosztották a települést a rácok. A terület csak 1720 után kezdett el újra benépesünlni. A vidék hosszú ideig az Almássy család, majd a Léderer család birtoka volt. A mai településen (aminek utcái, házai, telkei szabályos tervezésűek) a tornác nélküli lakóházak, apró melléképülettel és kis udvarral a régebben beépített porták jellemzői. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Gazdasága Mezőgazdaság Tiszatenyő lakóinak a kezdetektől kezdve javarészt a mezőgazdaság jelenti a megélhetési forrást. A település egykor önálló termelőszövetkezetét összevonták a törökszentmiklósi Béke termelőszövetkezettel, de 2001-ben az akkor már a földtulajdonosok szakszervezeteként működő társulást is felszámolták. Manapság a helybeliek őstermelőként és magánvállalkozóként művelik földjeiket. A legjellemzőbb a kalászos gabona és olajnövények termesztése. Ipar A négy nagyobb település közelsége megnehezítette az ipar elterjedését Tiszatenyőn, hosszú ideig csak az uradalmak és a majorságok mesteremberei végeztek ilyen jellegű munkákat. Vallás A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 31,8%-a római katolikus, 15,6%-a református, 0,4%-a evangélikus, 0,3%-a pedig görögkatolikus vallású. A lakosság 1,1%-a más egyházhoz, vagy felekezethez tartozik. 46,2% nem tartozik egyetlen egyházhoz, vagy felekezthez sem. 4,6% ismeretlen, vagy nem válaszolt. Nevezetességei Faluház Szent István szobra kopjafa Jegyzetek Tiszatenyő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2017. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2017. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.) A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora http://portal.ksh.hu/pls/portal/! CP.hnt2.telep?nn=09627 Forrás Tiszatenyő település rövid története Gornje Komarevo Gornje Komarevo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek belvárosától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre, a Sziszeket Hrvatska Dubicával összekötő 224-es számú út mentén fekszik. Története Komarevo neve 1435-ben bukkanfel először „possessio Komarnyche” alakban. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Ober-Komarovecz” néven találjuk, tehát ekkor már a régi Komarevo két részre válik, alsó és felső részre. 1857-ben 328, 1910-ben 624 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1991 júliusától októberéig többször támadták tüzérséggel a közeli szerb falvakban állomásozó szerb erők. Temploma és lakóházai súlyos károkat szenvedtek, lakói közül többen megsebesültek, de a falu horvát védői sikeresen verték vissza a támadásokat. 2011-ben 506 lakosa volt. Nevezetességei Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1846 -ban épült. 1991-ben a július 29-én és október 3-án, a szerb felkelők és a JNA csapatai által végrehajtott sorozatos tüzérségi támadások következtében tornya, tetőzete és mennyezete súlyosan megrongálódott, de helyreállították. A honvédő háború hőseinek emlékműve és emlékszobája. Zerrenthin Zerrenthin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Naupliosz (argonauta) Naupliosz (görögül: Ναύπλιος) a görög mitológiában Euboia királya. Klütoneusz fia, Oiax, Nauszimedón és Palamédész apja. Amikor megtudja, hogy fiát Odüsszeusz fondorlatának eredményeképpen kivégezték mint árulót, elmegy a Trója alatt táborozó görögökhöz, hogy helyreállítsa a koholt vád alapján elítélt Palamédész becsületét, és elégtételt kapjon haláláért, de egyiket sem sikerül elérnie. Ekkor sorra felkeresi a hadba vonult görög hősök asszonyait, és házasságtörésre biztatja őket. A Trója alól hazafelé tartó görög flotta megtévesztésére hamis jelzőtüzet gyújt a Kaphéreusz-fokon (Euboia szigetének déli nyúlványán), melynek következtében számos hajó összetörik a part menti sziklákon. Honguemare-Guenouville Honguemare-Guenouville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 684 fő (2015). Honguemare-Guenouville Barneville-sur-Seine, Bosgouet, Bouquetot, Bourg-Achard, Hauville és Le Landin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Allinges Allinges település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 4364 fő (2015). Allinges Anthy-sur-Léman, Armoy, Draillant, Lyaud, Margencel, Orcier, Perrignier és Thonon-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Barjols Barjols település Franciaországban, Var megyében. Lakosainak száma 3051 fő (2015). Barjols Tavernes, Brue-Auriac, Châteauvert, Pontevès és Varages községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arthur P. Hayne Arthur P. Hayne (Charleston, 1788. március 12. – Charleston, 1867. január 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Karolina, 1858). 10016 Yugan A 10016 Yugan (ideiglenes jelöléssel 1978 SW7) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1978. szeptember 26-án. Ségur-le-Château Ségur-le-Château település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Ségur-le-Château Beyssenac, Saint-Éloy-les-Tuileries, Saint-Julien-le-Vendômois és Payzac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gillenfeld Gillenfeld település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Nauru Koordináták: d. sz. 0° 31′ 44″, k. h. 166° 56′ 04″-0.52888888888889, 166.93444444444 Nauru szigetállam a Csendes-óceán nyugati részén, Mikronéziában. Fővárosa hivatalosan nincs. Területe 21,3 négyzetkilométer. Felszíne korallmészkőből és foszfátból épül fel. A sziget lapos atoll. Éghajlata trópusi, sok csapadékkal, főként november és február között. Földrajz Az Egyenlítőtől 0,5-fokra délre található Mikronéziában, a Csendes-óceán nyugati medencéjében. A legközelebbi szárazföld Kiribati-hoz tartozó Banaba Island 300 km-re keletre. Óceánia legkisebb önálló állama. A korallmészkőből álló ovális sziget belső fennsíkját vastag foszfátréteg borította. Mára csaknem teljesen kibányászták, mészkősziklás táj maradt vissza. Legmagasabb pontja 65 méter a tengerszinttől. A szigetet korallzátony veszi körül. Ezen mesterséges átjárókat vágtak, hogy a hajók megközelíthessék a szigetet. A 100-300 méter széles parti sávban laknak az emberek és ez a sáv alkalmas földművelésre. Délnyugaton van egy kis belső lagúna, annak a partja is lakó- és mezőgazdasági terület. A sziget belseje pedig az említett, eredetileg foszfátsziklákból álló fennsík. Az ivóvíz kevés. Gyűjtik az esővizet, de erősen függ a lakosság a sziget egyetlen, elöregedett tengervíz-sótalanító üzemétől. Az éghajlat egész évben egyenletesen meleg. A levegő mindig párás, de a csapadék eloszlása egyenlőtlen, éven belül is, és a különböző évek között is nagy ingadozás lehetséges. Ez az El Niño jelenségtől függ. Élővilág, környezetvédelem A sziget eredeti élővilágának nagy kárt okozott a kókusztermesztés bevezetése és a behurcolt állatok: patkány, kutya, macska, házisertés. Jelenleg mindössze 60 növényfaj él a szigeten. Nincs őshonos emlős, de él egy őshonos nádiposzáta faj ((Acrocephalus rehsei) és vannak őshonos rovarok, rákok. A foszfátbányászatból származó, tengerbe ömlő iszap súlyosan károsította a környező tengerek élővilágát is, megritkultak a környéken a halak. Súlyos aggodalmat okoz az éghajlatváltozástól és főleg a tengerszint esetleges megemelkedésétől való félelem. A sziget területének legkevesebb 80%-a elég magasan van, de pontosan ez a magasabban fekvő terület jelenleg lakhatatlan. Folyik egy bányarehabilitációs program. Gazdasága Foszfátbányászata világgazdasági jelentőségű volt Naurunak (elsősorban Ausztráliába, Új-Zélandba, Japánba, és Nagy-Britanniába exportálták). Gazdasága a foszfátexporton alapult, mígnem a készletek 2007-ben végleg kimerültek. Most már a hajózásból, a légi közlekedésből és a kikötői vám szedéséből próbálja átrendezni a naurui állam a gazdaságot. Jelentős bevételt hoz az Ausztrália által fenntartott menekülttábor bérleti díja, ahová az illegális bevándorlókat deportálják. Történelme John Fearn fedezte fel 1798-ban. 1888-ban Németország annektálta, ezt a szigeten élő német telepesek kérték, a köztük és bennszülöttek 12 klánja közt kialakult feszült viszonyok miatt. 1914-ben az ausztrálok kezére került, 1919-ben brit mandátumterület, a japán megszállást (1942–1945) leszámítva az ausztrálok igazgatták függetlensége elnyeréséig, 1968-ig. 1969-től a Nemzetközösség tagja. Lakosság 2006-ban 13 287 fő volt az ország lakossága, ennek 69%-a őslakos, 13%-a kiribati, 9%-a tuvalui, 2,5%-a Fülöp-szigeteki és 2%-a kínai. A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság többsége keresztény. A lakosság 36%-a a protestáns naurui kongregacionalista egyház, 10%-a pedig a független naurui egyház tagja, 33%-a katolikus, 13%-a pünkösdista hitű. A népesség 2%-a nem vallásos, 6% pedig egyéb vallások híve. Nauru kis ország révén kevés termőfölddel és vízzel rendelkezik, ezért sok készételt és konzervet importál. Ennek az lett a következménye, hogy az ország 40%-a cukorbeteg. Politika Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Nauru egy népképviseleti demokratikus köztársaság. Az államfő az elnök, aki egyben a kormány vezetője is. A 18 tagú, egykamarás parlamentet háromévente választják. Naurunak nem jelentős a pártpolitikája; a jelöltek általában függetlenek. A három legjelentősebb politikai párt a Demokrata Párt, a Naurui Első Párt és a Központi Párt. Külképviselet Az alábbi országokban vannak diplomatái: Ausztrália, Fidzsi-szigetek, Nagy-Britannia, India, Japán, Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Tajvan, Thaiföld, USA. Pártok Naoero Amo, Nauru First Party Naurui Demokratikus párt, Democratic Party Naurui Centrumpárt, Centre Party Közlekedés Lásd még: Naurui nemzetközi repülőtér Nauru 30 km-es közúthálózattal rendelkezik, ebből 24 km burkolt és 6 km burkolatlan. A vasúthálózat csupán 3,9 km-es, amit kizárólag teherszállítási célokra használnak. A szigeten működik egy mesterséges kikötő és egy nemzetközi repülőtér. Nauru nemzeti légitársasággal is rendelkezik Our Airline néven. Sport Olimpia Nauruban a lakosság 95%-a túlsúlyos, az országban nem túl népszerű a sport. Nauru legnagyobb sikersportága a súlyemelés. Az ország eddig négy alkalommal képviselte magát a Nyári Olimpiai játékokon: 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben, és 2008-ban. A 2008-as pekingi olimpián egy versenyző, Itte Detenamo képviselte az országot súlyemelésben, a +105 kg-os súlycsoportban, ahol szakításban 175 kg-os eredménnyel a 9., lökésben 210 kg-os eredménnyel a 10., összetettben pedig 385 kg-os végeredményt ért el. Detenamo kétszeres Óceánia bajnok (2006, 2007), és egyszeres ezüstérmes (2008). A 2004-es athéni olimpián három naurui képviselte hazáját: Yukio Peter, Itte Detenamo és Reanna Maricha Solomon. Mindhárman súlyemelésben indultak. A megnyitó ünnepségen Yukio Peter vitte a naurui zászlót. Yukio Peter a férfi 69-kg-os kategóriában 302,5 kg-mal összetettben 8. helyet ért el, Itte Detenamo a férfi +105 kg-osok közt összetettben 347,5 kg-os eredménnyel a 14. helyen végzett, Reanna Maricha Solomon pedig a női +75 kg-os súlycsoportban, 220 kg-os teljesítménnyel a 11. helyen zárt. A 2000-ben Sydney-ben rendezett nyári olimpián két sportoló delegálta magát a játékokra: Cherico Detenamo és Marcus Stephen. A zászlóvivő Marcus Stephen volt. Cherico Detenamo a férfi 100 m-es síkfutásban indult, de az első fordulóban kizárták doppingvétség miatt. Marcus Stephen a férfi 62 kg-os súlyemelésben képviselte Naurut, és 285 kg-os összetett eredményével 11. helyezett lett. 74 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek Évek: 69 – 70 – 71 – 72 – 73 – 74 – 75 – 76 – 77 – 78 – 79 Gornje Obuljeno Gornje Obuljeno falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 3, közúton 9 km-re északkeletre a Dubrovniki tengermelléken, Nova Mokošica felett fekszik. Mára már teljesen egybeolvadt Nova Mokošicával olyannyira, hogy Gornje Obuljeno Nova Mokošica egyik utcája lett, de hivatalosan ma is önálló település. Története A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A térség 1399-ben lett a Raguzai Köztársaság része. A mokošicai Urunk mennybemeneteléről elnevezett plébániát, melyhez a település is tartozik 1769-ben alapították az Ombla-patak torkolatánál. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Az 1980-as évek elején elkezdődött Nova Mokošica építése, mellyel Gornje Obuljeno fokozatosan összeépült. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen, majd súlyos harcok után még októberben megszállta a települést. A házakat kirabolták, majd felgyújtották. A lakosság elmenekült, így a település 1992. májusáig lényegében lakatlan maradt. A horvát hadsereg a slanoi felszabadító hadművelet során 1992. május 26-án verte ki a JNA egységeit a településről és környékéről. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. A településnek 2011-ben 124 lakosa volt, akik főként a közeli Dubrovnikban dolgoztak, illetve mezőgazdasággal foglalkoztak. Népesség (1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították. 1971-ig Obuljeno néven Donje Obuljenoval egységes települést képezett.) Gazdaság A helyi lakosság legnagyobb része Dubrovnik városában dolgozik, kisebb része mezőgazdasággal foglalkozik.. Diego Luna Diego Luna Alexander (Mexikóváros, 1979. december 29. –) mexikói színész, producer, rendező. Gyermekkor Diego Luna Fiona Alexander brit jelmeztervező és Alejandro Luna mexikói díszlettervező gyermekeként jött világra. Édesanyja a színész kétéves korában autóbalesetben elhunyt. Mindkét szülője fontosnak tartotta, hogy gyermekük a filmek világában nőjön fel, így Luna gyermekkorának nagy részét forgatásokon töltötte. Pályafutása Diego Luna már gyermekként televízióban, filmekben és színpadon játszott. Első nagyobb szerepeit telenovellákban játszotta Gael García Bernal oldalán, akivel máig a legjobb barátok. Szintén Bernallal tűnt fel a kritikusok által is elismert Anyádat is! (Y tu mamá también) című 2001-es mexikói filmben, amelyet Oscar-díjra is jelöltek. Azóta több mexikói és amerikai filmben játszott, többek között a Dirty Dancing 2, a Terminál, a Nikotin és a Rossz pénz című alkotásokban. Az élet könyve című animációs filmben beszéd- és énekhangját kölcsönözte a főszereplő Manolo Sancheznek. 2016-ban ő alakította Cassian Andort a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet című filmben, amely meghozta neki az igazi nemzetközi ismertséget. Magánélet Luna 2008-ban házasodott össze Camila Sodi mexikói modellel. Két gyermekük született, egy fiú, Jerónimo és egy kislány, Fiona. 2013-ban elváltak. Filmjei Antonieta ( 1982 ) A halál édes illata ( 1999 ) Mielőtt leszáll az éj ( 2000 ) Anyádat is! ( 2001 ) Frida ( 2002 ) Vámpírok: A gyilkos csapat ( 2002 ) Nikotin ( 2003 ) Salamina katonái ( 2003 ) Fegyvertársak ( 2003 ) Dirty Dancing 2 ( 2004 ) Terminál ( 2004 ) Rossz pénz ( 2004 ) (Sólo Dios Sabe), 2006 A sötétség ideje ( 2006 ) (El búfalo de la noche), 2007 Imitátorok ( 2007 ) A bosszú angyalai ( 2008 ) Passzolj, tesó ( 2008 ) Milk ( 2008 ) Csempészek ( 2012 ) Latin macsó visszavág ( 2012 ) Elysium - Zárt világ ( 2013 ) Az élet könyve ( 2014 ) (Me quedo contigo), 2014 Az utolsó emberig ( 2016 ) Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet ( 2016 ) Egyenesen á t ( 2017 ) Bakos Gáspár Bakos Gáspár Áron (külföldön Gaspar A. Bakos) (Siófok, 1976. február 27. –) Magyar Örökség díjas csillagász, fizikus, az amerikai Harvard Smithsonian Asztrofizikai Intézet kutatója, tizenhárom exobolygó felfedezője. Művei Bakos, G. Á., Sahu, K. C., Németh, P. 2001, Revised Coordinates and Proper Motions of the Stars in the Luyten Half-Second Catalogue, Accepted to APJ Suppl. Series, astro-ph/0202164 . See also this page for further details. Bakos, G. Á. 2001, RTLinux driven HAT for All Sky Monitoring, Smale Telescope Astronomy on Global scales, Eds. Claudia Lemme and Wen Ping Chen, ASPCS (IAU coll.~183) (ps.gz) . See also this homepage. Bakos, G. Á., Benko, J. M.,. Jurcsik, J. 2000, Identification and astrometry of variables in M3, Acta Astronomica, 50, 221, astro-ph/0004259, ADS entry, see also this page. Sahu, K. C., Vreeswijk, P., Bakos, G. Á. et al. 2000, Discovery of the optical counterpart and early optical observations of GRB990712, ApJ, 540, 74 astro-ph/0003378., ADS entry . Bakos, G. Á. , Jurcsik, J. 1999, The Instability Strip of M3, ASP Conference Series, 203, 255, astro-ph/0004311 , ADS entry . Kiss, L. L., Alfaro, E. J., Bakos, G. Á., Csák, B., Szatmáry, K. 1999, On the monoperiodicity of the suspected delta Scuti star Iota Bootis, IBVS #4698 (Postscript , Source , ADS entry). Kiss, L. L., Vinkó J., Balog, Z., Alfaro, E., Bakos, G, 1999, Recent photometric and spectroscopic results of Cepheid variables, ASP Conference Series, 173, 349, ADS entry . Some GCN (GRB Coordinates Network) Circulars: Rol, E. et al. 1999, GCN #358, Optical Observations of GRB990627 Bakos, G. Á. et al. 1999, GCN #387, The discovery of GRB990712 Few IAU Circulars: Bakos et al. 1999, IAUC #7225, GRB 990712 Észak-Korea himnusza Az Egukka (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Aegukka, ’hazafias dal’) Észak-Korea nemzeti himnusza. Szövegét Pak Szejong (���, Pak Se-yeong) (1902–1989) írta, zenéjét Kim Vongjun (���, Kim Won-gyun) (1917–2002) szerezte. 1946 és 1948 között a történelmi Korea himnuszának szövegét használták, amelyet az Auld Lang Syne című dalra énekeltek. 1948-ban már nem énekelték a szövegét, csak a dallamát játszották le nyilvános eseményeken. 1948-tól a ma is ismert, Acshimun pinnara (Achimun bitnara) („Reggel, ragyogj fel!”) kezdetű dal lett Észak-Korea himnusza. Aarau Aarau város Svájcban, Aargau kanton székhelye. Fekvése Svájc északi részén, a Jura déli lábánál, az Aare folyó jobb partján, Zürichtől nyugatra található. Története Az első írásos emlék a városról 1248-ből való Arowe néven, amely valószínűleg utal az Aare folyóra. 1240 körül Kyburg grófjai alapították, 1264-ben a Habsburgok kezére került, 1415-től Bern birtokolta. Itt volt 1798-ban a Helvét Köztársaság katonai tanácsának utolsó gyűlése. 1798. március 22-én a Helvét Köztársaság fővárosa lett. A parlament a mai városházán volt, a Direktórium (kormány) pedig a mai «Haus zum Schlossgarten»-ben. 1803. Szeptember 20-án a kormány Luzernbe költözött. Gazdaság Nyomdászat. Óraipar. Cipőgyártás. Lakosság Nyelvek A lakosság 20,4%-a 2000-ben külföldi volt. Minden harmadik külföldi a volt Jugoszláviából, Német és olasz területekről érkezett. 84,5%-a német, 3,3%-a olasz, 2,9% szerb-horvát, 1,4% spanyol, 1,1% francia, 1% albán, török anyanyelvű. Vallások A lakosság túlnyomó többsége református (43,5%). A város népességének 29,2%-a római katolikus, 5%-a muzulmán, ortodox 3%, egyéb 2%. Testvértelepülések Neuchâtel Svájc Delft Hollandia Reutlingen Németország Látnivalók Fennmaradt középkori óvárosa a városfalakkal és a kaputoronnyal. Stadtkirche ( 15. század , gótikus ) Városháza (1529 előtt épült, majd barokk átépítése 1762-ből) Séguret Séguret település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 847 fő (2015). Séguret Crestet, Gigondas, Rasteau, Roaix, Sablet és Vaison-la-Romaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tiszavid Tiszavid község Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Vásárosnaményi járásában. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közepén, Vásárosnaménytól északra, a Tisza jobb partján található település. Vásárosnamény 12,5 km, Tiszaadony 7 km, Tiszaszalka 2 km, Vámosatya 8 km, Gelénes 10,5 km távolságra található. Nevének eredete A település nevének előtagja a Tisza folyóra utal, míg utótagja valószínű, hogy az 1063-ban élt, s a Gutkeled nemzetséghez tartozó Keled fia Vid comes (ispán) nevére utal, aki Salamon király udvari tanácsosa volt. Története Vid neve az oklevelekben 1298-ban tűnik fel először, amikor itt egyezkednek a Gutkeled nemzetségbeli Várdai Aladár fiai Káta nemzetségbeli Gabrianus fiaival Márok(Márokpapi) ügyében. 1312-ben Károly Róbert király, mint örökös nélkül elhunyt Ranold fia Péter birtokait - melyeket Aba nemzetségbeli Omodeus és fiai foglaltak el - Apagyi Péter-nek adta. 1397 előtt Wassa István is birtokos volt itt, aki de Wid, máskép de Wassili melléknévvel élt. Mind két melléknév az ő birtokától lett véve, mivel az említett Yid (Vid) Szabolcs megyében feküdt és Wassa birtok volt. E Wassa István birtokos volt ekkor a Szörény vármegyében fekvő Szörénybalázsdon is. Tiszavid 1978 és 1990 között a szomszédos Tiszaszalka része volt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református temploma 1912 - 1913 között épült. Jakcsu A jakcsu (hangul: ��) vagy cshongdzsu (��) erjesztéssel készülő koreai alkoholos ital. Készítésekor gőzön főtt, lehűtött rizshez Aspergillus oryzae-kultúrát tesznek és vízzel összekeverik, majd 10-20 napon keresztük 20-25 C°-os hőmérsékleten erjesztik. Az edénybe bambuszból font szűrőt (��, jongszu) helyeznek és ebben gyűjtik össze a tiszta italt. Készülhet árpából és búzából is. A jakcsu tulajdonképpen a makkolli tetejéről leszűrt, tiszta színű ital, erre utal a másik neve is (�, cshong). Ismert változatok Kjongdzsu Kjodong popcsu (�� ����): a kjongdzsui Cshö család által készített hagyományos jakcsu, 1986 óta a szellemi örökség része. Ragacsos rizsből, adalékmentesen készül, 17% alkoholtartalmú. 100 napig erjesztik, majd egy évig érlelik. Hanszan szogokcsu (�� ���): az észak-cshungcshongi Hanszanból származó ital a legendák szerint a Pekcse királyság idejében is létezett már. Krizantémmal ízesítik, 18% alkoholtartalmú. Tukók A tukók (Ctenomyidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család. A családba csak egy nem tartozik, a Ctenomys. Tudnivalók A 60 tukófaj közti rokonsági kapcsolat, manapság még nincs pontosan meghatározva. A rendszerezők még vitatkoznak ezen. A család legközelebbi rokona a degu (Octodon degus) és a csalitpatkányfélék (Octodontidae) többi faja (Woods & Kilpatrick, 2005). Az összes tukófaj Dél-Amerika területén él. Ezek az állatok azt az ökológiai fülkét töltik be, amelyet Észak-Amerikában a tasakospatkány-félék (Geomyidae). Az állatok tömzsi testűek és rövid lábúak. Bőrük nem szűk, hanem elnyúlt, hogy könnyebben mozoghassanak a földalatti járataikban. Mellső mancsuk meghosszabodott, valószínűleg a járatok ásásához alkalmazkodva, hátsó lábfejeiken keményebb szőrök vannak, hogy könnyebb legyen a szőrápolás. Nagy fejükön kis fülek vannak. Farkuk szőrös. Átlag hosszuk 15 - 25 centiméter, súlyúk 700 gramm is lehet. A fajok között vannak társaság kedvelő, de magányosabb fajok is. A legtársasabb faj, a Ctenomys sociabilis, amelynek egyben a legnagyobb genetikai változatossága is van. Rendszerezés A nembe az alábbi 60 faj tartozik: Ctenomys Blainville, 1826 Ctenomys argentinus Conterras & Berry, 1982 Ctenomys australis Rusconi, 1934 Ctenomys azarae Thomas, 1903 Ctenomys bergi Thomas, 1902 Ctenomys boliviensis Waterhouse, 1848 Ctenomys bonettoi Conterras & Berry, 1982 Ctenomys brasiliensis Blainville, 1826 - típusfaj Ctenomys budini Thomas, 1913 fehérhasú tukó (Ctenomys colburni) J. A. Allen, 1903 Ctenomys coludo Thomas, 1920 Ctenomys conoveri Osgood, 1946 Ctenomys coyhaiquensis Kelt & Gallardo, 1994 Ctenomys dorbignyi Contreras & Contreras, 1984 Ctenomys dorsalis Thomas, 1900 Ctenomys emilianus Thomas & St. Leger, 1926 Ctenomys famosus Thomas, 1920 Ctenomys flamarioni Travi, 1981 Ctenomys fochi Thomas, 1919 Ctenomys fodax Thomas, 1910 Ctenomys frater Thomas, 1902 Ctenomys fulvus Philippi, 1860 Ctenomys goodfellowi Thomas, 1921 Ctenomys haigi Thomas, 1917 Ctenomys johannis Thomas, 1921 Ctenomys juris Thomas, 1920 Knight-tukó (Ctenomys knighti) Thomas, 1919 Ctenomys lami Freitas, 2001 Ctenomys latro Thomas, 1918 Ctenomys leucodon Waterhouse, 1848 Ctenomys lewisi Thomas, 1926 Ctenomys magellanicus Bennett, 1836 Ctenomys maulinus Philippi, 1872 Ctenomys mendocinus Philippi, 1869 Ctenomys minutus Nehring, 1887 Ctenomys occultus Thomas, 1920 Ctenomys opimus Wagner, 1848 Ctenomys osvaldoreigi Contreras, 1995 Ctenomys pearsoni Lessa & Langguth, 1983 Ctenomys perrensi Thomas, 1898 Ctenomys peruanus Sanborn & Pearson, 1947 Ctenomys pilarensis Contreras, 1993 Ctenomys pontifex Thomas, 1918 Ctenomys porteousi Thomas, 1916 Ctenomys pundti Nehring, 1900 Ctenomys rionegrensis Langguth & Abella, 1970 Ctenomys roigi Contreras, 1988 Ctenomys saltarius Thomas, 1912 Ctenomys scagliai Contreras, 1999 Ctenomys sericeus J. A. Allen, 1903 Ctenomys sociabilis Pearson & Christie, 1985 Ctenomys steinbachi Thomas, 1907 Ctenomys sylvanus Thomas, 1919 Ctenomys talarum Thomas, 1898 Ctenomys torquatus Lichtenstein, 1830 Ctenomys tuconax Thomas, 1925 Ctenomys tucumanus Thomas, 1900 Ctenomys tulduco Thomas, 1921 Ctenomys validus Contreras, Roig, & Suzarte, 1977 Ctenomys viperinus Thomas, 1926 Ctenomys yolandae Contreras & Berry, 1984 Jednotná škola A Jednotná škola (lapcímének magyar fordítása Egységes iskola) szlovák nyelven megjelenő pedagógiai szaklap volt az egykori Csehszlovákiában. A havilapot a Szlovák Pedagógiai Lapkiadó vállalat jelentette meg Pozsonyban. Az 1970-es években 4000-es példányszámban adták ki. Jegyzetek az 1970-es években Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony The Ultimate Sin A The Ultimate Sin című Ozzy Osbourne szólóalbuma 1986. február 22-én jelent meg. A lemezen hallható dalokat Ozzy és Jake E. Lee jegyzi, kivéve a záró számot, a „Shot in the Dark”-ot, melyet közösen írtak a Bob Daisley helyére érkezett Phil Soussan (ex-Wildlife) basszusgitárossal, aki az ezredforduló környékén be is perelte bizonyos elmaradt jogdíjak miatt Ozzy-t. Meg kell említeni a Tommy Aldridge helyére érkezett fiatal dobos-tehetséget, Randy Castillo-t (ex-Wumblies), akit a Mötley Crüe dobos Tommy Lee ajánlott be Ozzy-éknak és a sors fintora, hogy amikor Tommy elhagyta a Mötley-t, Randy vette át a helyét a csapatban. A billentyűket egy bizonyos Mike Moran kezelte, aki szakmai berkekben igen ismert és elismert stúdió-zenésznek számított. Ez már jóval keményebb lemez, mint az ezt megelőző Bark at the Moon. Az album dalai The Ultimate Sin – 3:45 Secret Loser – 4:08 Never Know Why – 4:27 Thank God for the Bomb – 4:53 Never – 4:17 Lightning Strikes – 5:16 Killer of Giants – 5:41 Fool Like You – 5:18 Shot in the Dark – 4:16 Dudás Endre Dudás Endre, Muhoray Endre (Szeged, 1820. február 29. – Zenta, 1888. június 2.) jegyző, tanító, városi tisztviselő. Élete A középiskolát s tanítóképzőt Szegeden és Pécsett végezte; azután tanító és jegyző volt Torontál megyében (1844–1847.), később Zentán; a szabadságharcban mint hadnagy vett részt a bácskai mozgózászlóaljnál, a szőregi, hegyesi, stb. csatákban. Azután gyakorló ügyvéd, majd rendőrkapitány (1861.) és 1885-től adótiszt volt Zentán. Művei A tiszáninneni koronai kerület rövid multja, jogviszonya és a korona mint földesurávali dézsmapere. Szeged, 1868. Cikkei megjelentek a Magyar Gazdában (1844. II. 6. sz. Puszta-keresztúri takarékmagtár, 1846. Torontáli takarékmagtár), a Pesti Hirlapban (1848.), Magyar Hirlapban (1850.); az 1850-es években a szerb vajdaság ellen intézett politikai cikkeivel tűnt ki. 139gy busz (Budapest) A budapesti 139-es (gyors 139-es) jelzésű autóbusz a Déli pályaudvar és a Gazdagréti lakótelep között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története 1987. január 1-jén a Gazdagréti lakótelep és a Déli pályaudvar között 139-es jelzéssel új járatot indítottak. December 31-én elindult a 139-es busz is a gyorsjárattal azonos vonalon, ezentúl a 139-es csak csúcsidőben közlekedett. 1995-ben megszűnt a 139-es busz, a gyorsjárat ismét teljes üzemidőben közlekedett és az Alkotás utcában a megszűnő alapjárat megállóiban is megállt. 2008. január 1-jén a 139-es busz jelzése 139-esre változott és új megállót kapott a Gazdagréti útnál. Saint-Symphorien-le-Valois Saint-Symphorien-le-Valois település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 808 fő (2015). Saint-Symphorien-le-Valois Bolleville, La Haye, Montgardon, Neufmesnil és Surville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 13A busz (Székesfehérvár) A székesfehérvári 13-as autóbusz betétjárataként a 13A a Csapó utca és az Alba Ipari Zóna, Babér u. végállomások között közlekedik. A 13-as busszal összehangoltan közlekedik. A délelőtti és esti órákban, valamint szabad- és munkaszüneti napokon csak a 13A közlekedik – a 13-asnál rövidebb útvonalon – , így megnehezítve a Vasútállomáshoz való eljutást a Szedreskerti lakónegyedből. Járművek Főleg szóló kocsik járnak rajta, valamint ritkábban csuklós Mercedes Conecto O345G, Ikarus 280. Története 2008. december 14-én hozták létre a 13-as hétvégi és csúcsidőn kívüli kihasználatlansága miatt, a Szedreskerti lakónegyedből átkerült a Csapó utcába a végállomás. Így, a 13-asnál rövidebb útvonalon, vele összehangoltan közlekedik. 2014. június 28-tól a Zsurló utca helyett a Babér utcában van a végállomása. Az Alba Ipari Zóna jelentős bővülése indokolttá tette, hogy a Babér utcába tereljenek több buszjáratot is, a 13A-n kívül a 13-as, 13G és 16-os buszoknak is az Alba Ipari Zóna, Babér utca lett a végállomása. A régi végállomáshoz (Alba Ipari Zóna, Zsurló u.) az újonnan létrehozott 13Y busz jár, ami a 13G busszal azonos útvonalon közlekedik a végállomása előtti megállóig. Port-au-Prince nemzetközi repülőtér A Port-au-Prince nemzetközi repülőtér (más néven Toussaint Louverture) a Haiti-beli Port-au-Prince város nemzetközi repülőtere. Fekvése Port-au-Prince város középpontjától 6 km-re északkeletre található, minden oldalról lakott terület veszi körül. A tengerparttól 4 km-re keletre van. Légitársaságok, célállomások Air Caraibes (Pointe-à-Pitre, Santo Domingo) Air Canada (Montréal) Air France (Cayenne, Fort-de-France, Miami, Pointe-à-Pitre) Air Transat (Montréal) American Airlines (Fort Lauderdale, Miami, New York-JFK) Caribair (Barahona) Caribintair (Barahona , Nassau, Santiago de los Caballeros, Santo Domingo, Santiago de Cuba) Copa Airlines (Panamaváros) Dominair (Santiago de los Caballeros) Pan Am World Airways Dominicana (Santo Domingo, Santiago de Cuba) SkyKing (Providenciales) Spirit Airlines (Fort Lauderdale) Tortug' Air IBC Airways (Miami) ABX Air (Miami) Amerijet (Miami) Arrow Air (Miami, San Juan) Bilecik (település) Bilecik Törökország Bilecik tartományának székhelye, 40000 körüli lakossal. Története A bizánci időkben Belekoma néven ismerték. A várost nagy valószínűséggel a trákok egy népcsoportja, a thünök alapították i.e. 1950 körül. Az egyetlen nevezetesebb műemlékét, illetve annak romjait még a bizánciak építették, itteni helytartójuk székhelyeként. Nevezetességek Belikoma vár - A sziklás dombtetőn álló vár maradványai lépcsőkön közelíthetők meg. Bégadan Bégadan egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2008 – 2014 Jacques Durieux 2014 – 2020 Martine Sallette Látnivalók XI. században épült apátság Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák annuaire-mairie.fr Méhes Marietta Méhes Marietta (Budapest, 1958. június 17.) magyar énekesnő, színésznő, 1984 óta az USA-ban él. Életpályája Általános iskoláit külső körülmények miatt több helyen végezte. Intézetben is élt. 17 évesen férjhez ment Méhes Lóránthoz (ekkortól használja a Méhes nevet). Kőbányai gyári munka mellett érettségizett le, a Képzőművészeti Gimnázium esti tagozatán. Underground körökben forgott, ismeretségbe került a kor számos újító szellemű, avantgard művészegyéniségével, köztük Dobai Péterrel, Szentjóby Tamással, Erdély Miklóssal, Hajnóczy Péterrel, valamint Bódy Gáborral, akitől első gyermeke, Zita született 1977-ben. A dekadens, dekoratív Méhes Marietta az 1980 nyarán alapított Trabant együttes énekesnőjeként, dalszövegírójaként, de leginkább mint platinaszőke filmszínésznő vált ismertté. Karrierje azonban nem tartott sokáig: 1984-ben disszidált, s 1986 óta New Yorkban él, ahol alkalmazott grafikával, webdesignnal foglalkozik. Második gyermeke már az USA-ban született. Bódy halála végképp elidegenítette Magyarországtól. Hosszú ideig nem látogatott haza, később is csak egyszer-egyszer, magánjelleggel. Publicitást 2011 januári „hivatalos” látogatása kapott, amikor azért jött el Budapestre, hogy föllépjen két nosztalgiakoncerten az egykori Trabanttal. Filmszerepei Szerelmem, Elektra – (magyar filmdráma, 1974; r. Jancsó Miklós statiszta (nincs a stáblistán) A kétfenekű dob (filmszatíra, 1977; r. Gazdag Gyula , Objektív Stúdió) – statiszta (nincs a stáblistán) Diorissimo (kisfilm, 1980; r. Xantus János , BBS ) – főszerep Női kezekben (kisfilm, 1981; r. Xantus János, BBS) Kopaszkutya (zenés filmszatíra, 1981; r. Szomjas György ) – nincs a stáblistán Rutinmunka (tv-játék, 1982; r. Bácskai Lauró István ) – Baba Kutya éji dala (filmdráma, 1983; r. Bódy Gábor , Társulás Stúdió) – a katonatiszt felesége Eszkimó asszony fázik (filmdráma, 1984; r. Xantus János) – Mari (főszerep) Anche lei fumava il sigaro... (filmdráma, 1985; r. Alessandro di Robilant , David Scott; munkacíme Giobbe volt, a Taorminai Filmfesztiválon Solo per amore címmel mutatták be) – Brambilla (főszerep) Időt töltök (dokumentumfilm 1983–84-es koncertfelvételekből, 1993; r. Gazsi Zoltán, BBS) Hanglemez Eszkimó asszony fázik (filmzene, 1984; FAVORIT SPS 70631 kislemez ) Grafika Izzó parázs 84–94 . Újhullámos versantológia illusztrátora. (Eredeti kiadás: 1984; 2. kiadás: Virgil Kiadó, Kőszeg, 1994.) 968 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek – 980-as évek – 990-es évek – 1000-es évek – 1010-es évek Évek: 963 – 964 – 965 – 966 – 967 – 968 – 969 – 970 – 971 – 972 – 973 Események A kalandozó magyarok egyik csapata Szaloniki , másik kontingensük Konstantinápoly közelében harcol a Bizánci Birodalom erőivel. Adud ad-Daula fárszi emír meghódítja Kermánt az Iljászidáktól . A terület élére Saraf nevű fiát nevezi ki. Káfúr halála után a fiatalkorú Ahmad , Ali ibn al-Ihsíd fia lesz Egyiptom emírje . Születések az év folyamán – II. Ethelred angol király († 1016 ) az év folyamán – III. Rómanosz bizánci császár († 1034 ) az év folyamán – al-Hamadání , arabul alkotó perzsa író és költő, a makáma műfajának megteremtője Hont (keresztnév) A Hont német eredetű név, egy Szent István király idejében Magyarországra érkezett német lovag neve. A név jelentése bizonytalan, talán száznagy vagy ifjú, legény. Gyakorisága Az 1990-es években a Hont szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 9. október 11. október 20. Nausea A Nausea (hányinger) egy USA-ból származó crust/street punk zenekar volt. Tagok: Al Long, Amy Miret, Victor Venom, John John Jesse, Roy Mayorga, Neil Robinson, Pablo Jacobson és Jimmy Williams. 1985-ben alakultak meg New Yorkban. Fennállásuk alatt két nagylemezt jelentettek meg. 1992-ben feloszlottak. Diszkográfia/Stúdióalbumok Extinction (1990) Extinction: The Second Coming (1993) Chinvali Chinval (az elején a c és a h hang egyaránt ejtendő, oszétul Цхинвал vagy Чъреба, kiejtve chinval illetve csreba, grúzul ��������) a Grúziához tartozó, de facto azonban független Dél-Oszétia fővárosa a Nagy-Liakvi folyó mellett, a grúz fővárostól, Tbiliszitől mintegy 90 kilométerre északnyugatra, 860 méteres tengerszint feletti magasságban. Területe 7,4 km², lakossága 2008-as becslés szerint 30 ezer (mintegy 90%-uk orosz állampolgár). Neve Neve a grúz Krchinvali' (����������, szó szerint „gyertyánok földje”) szókapcsolatból származik. A várost 1934-ben Sztálinról Sztaliniri névre nevezték át, ez is maradt a neve 1961-ig. A mai oszétok a Chinval nevet használják, lehagyva a szó végi i-t (a grúz nyelvben ez a nominativus eset). A város másik, nem hivatalos oszét neve Csreba. Története Területét már a bronzkorban lakták. A feltárt települések és a régészeti anyag azt mutatja, hogy a területet egyaránt érte ibériai (mai Kelet-Grúzia) és kolkhiszi (Nyugat-Grúzia) hatás, és a szarmata kulturális elemek is kimutathatók. A legkorábbi grúz forrás, amelyben előbukkan, mint kartlii falu, 1398-ban keletkezett, későbbi források szerint azonban a 3. századi grúz király Aszfagur alapított itt erődítményt. A város több középkori építészeti emlékkel büszkélkedhet, amelyek közül a legrégibb a 8. és 10. század között épült Szent György templom. A 18. század elején kis „királyi város” volt, amelyet főleg a kolostorok szolgái laktak. 1801-ben Grúzia más keleti területeivel együtt az Orosz Birodalom kebelezte be. Az Észak-Kaukázust Tbiliszivel és Gorival összekötő kereskedelmi úton fekvő Chinvali fokozatosan kereskedővárossá fejlődött, kevert zsidó, grúz, örmény és oszét lakossággal. Az 1910-es években 5033 lakost számláltak meg, akiknek 42,3%-a zsidó, 33%-a grúz, 13,4%-a örmény volt és csak 11%-a oszét. Az 1918 és 1920 közti időszakban, amikor Grúzia rövid időre függetlenné vált Oroszországtól, a város véres összecsapások helyszíne volt a Grúz Népi Gárda és a bolsevikok pártját fogó oszét parasztok közt. 1921 márciusában a bevonuló Vörös Hadsereg létrehozta a helyi szovjethatalmat. Egy évvel később Chinvali a Grúz SZSZK-n belül létrehozott Oszét Autonóm Terület fővárosa lett. Ezt követően a város oszét többségűvé vált, a városiasítás és a korenizáció (vagy nativizálás) erőltetett politikája miatt, amelyek következtében a környező vidékek oszét lakói beáramlottak Chinvaliba. A városipari központtá vált, fa- és feldolgozóüzemekkel, számos kulturális és oktatási intézménnyel, mint a nagy tiszteletet kivívó Pedagógiai Intézet (ma Chinvalii Állami Egyetem) és egy drámaszínház. A legutolsó, 1989-es népszámlálás idejére a város lakossága 43 ezerre duzzadt. Az 1989-től 1992-ig tartó grúz-oszét konfliktus idején a város etnikai feszültség, majd a grúz és oszét erők közti fegyveres összecsapás színtere volt. Az 1992-es szocsi tűzszüneti egyezmény az oszétok kezében hagyta Chinvalit. A város lakossága jelentősen csökkent az 1980-as évek óta és gazdaságára erősen rányomta bélyegét a Dél-Oszétia státusza miatt fennálló bizonytalanság. A 2008 augusztusában kirobbant dél-oszétiai háború során a város jelentős károkat szenvedett, emberéletben és anyagiakban is. Testvérvárosai Tiraspol , Dnyeszter Menti Köztársaság Szuhumi , Abházia 1984-es NHL-draft Az 1984-es NHL-draftot a kanadai Montréalban, a Montréal Forumban tartották meg, 1984. június 9-én. A későbbi legenda Mario Lemieux kelt el az első helyen. Sok olyan játékos viszont nagyon hátul talált csapatra, akik későbbi Hírességek Csarnokának tagjai lehetnek vagy már azok. Ilyen pl: Brett Hull, Luc Robitaille és Patrick Roy. Valamint Tom Glavine-t is ledraftolták, aki a Major League Baseballben futott be nagy karriert. A draft Kilencedik kör *Megjegyzés: a Buffalo Sabres a 186. helyen Eric Weinrich nevét mondta, de ő még a draft során nem érte el a minimum korhatárt Tizenegyedik kör *Megjegyzés: a Philadelphia Flyers kiválasztotta Petr Ruckát a 225. helyen, de őt már a Calgary Flames kiválasztotta a 200. helyen. Újezdec (Svitavy járás) Újezdec település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Újezdec Cerekvice nad Loučnou, Bučina, Morašice és Makov településekkel határos. Lakosainak száma 106 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Egyszerűsített kínai írás Az egyszerűsített kínai írás a kínai írás egyik standard változata. A Kínai Népköztársaság kormányának kezdeményezésére dolgozták ki és vezették be általános használatát az 1950-es években, abban a reményben, hogy ez hozzájárul az akkor még nagy mértékű írástudatlanság felszámolásához. Ma hivatalosan a Kínai Népköztársaságban és Szingapúrban használják. Az írásreform Az írásjegyek terén az utolsó változtatást az 1950-es években hajtották végre. Az 1949-ben hatalomra került kommunisták egyik fő célkitűzése az írástudatlanság felszámolása volt. Annak érdekében, hogy az írásjegyek tanulását megkönnyítsék, az írásjegyek jelentős részét egyszerűsítették, az őket alkotó vonások számát csökkentették, bár az írásjegyek alapvető szerkezetén nem változtattak. Azóta a hagyományos kínai írásjegyeket, vagyis a „bonyolult írásjegyeket” fan-ti-ce- (fantizi)nek ���, míg az „egyszerű írásjegyeket” csien-ti-ce- (jiantizi)nek ��� / ��� nevezik. Az írásreform gondolata 1892-ben vetődött fel először. A mozgalom célja az volt, hogy az ideogrammák alkotta írást egy latin betűs, alfabetikus írással váltsák fel. Ez nagy segítséget nyújtott volna az analfabetizmus felszámolásában, és nagyban megkönnyítette volna az oktatást. A probléma nemcsak akkoriban, de a mai napig megoldhatatlannak bizonyult. A könnyebbség kedvéért azonban nekiláttak az írásjegyek egyszerűsítésének. Ennek köszönhetően a bonyolult írásjegyek mintegy 80%-át sikerült olykor 10–15 vonással is leegyszerűsíteni. 1958-ban a Kínai Népköztársaság Írásreform-bizottsága megalkotta a kínai nyelvre alkalmazott latin betűs átírásrendszert, az úgynevezett pinjin (pinyin) átírást. A pinjin (pinyin) átírást 1979. január 1. óta a Kínai Népköztársaságban megjelenő idegen nyelvű kiadványok kínai nevek és szavak átírására kötelezően használja. A latin betűs átírás azonban csak segítséget nyújthat és az írásjegyek mellett kiegészítésül szolgálhat, ám azokat – részben a zenei hangsúlyok miatt, részben az írásjegyekben foglalt többletinformáció miatt – sohasem válthatja fel. Az írásreform eredményeképpen 1955 óta ma már a kínai írás is vízszintesen, balról jobbra halad, felváltva a hagyományos fentről lefelé vezető oszlopokat. Az újságcikkek címében, a plakátokon és a könyvek gerincén azonban még ma is találkozhatunk függőleges írásjegysorokkal. A másik jelentős változás, amiben a modern kínai könyv különbözik a hagyományostól, hogy most már nem „hátulról” kell fellapozni a köteteket. Elterjedése Nemcsak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is az egyszerűsített írásjegyek a hivatalosak, a kínai nyelvű könyveket, újságokat is ezekkel nyomtatják. Tajvanon azonban mind a mai napig a hagyományos, bonyolult írásjegyeket tekintik hivatalosnak. Az 1997-ig, a visszacsatolásig fan-ti-ce- (fantizi)t használó Hongkong és Makaó kulturális hatásának eredményeképpen a Kínai Népköztársaságban is reneszánszát éli a hagyományos írásjegyek használata az olyan nem hivatalos kiadványokon, mint pl. termékismertetők, reklámok, dalszövegek stb. Az írásjegyek egyszerűsítésének módszerei és logikája Az alábbiakban az írásjegy-egyszerűsítés legjellemzőbb formáinak összefoglalása látható példákkal illusztrálva. A több elemből álló írásjegy összetett, bonyolult tagját egyszerűbb alakkal helyettesítették: � → �; � → �; � → � stb. Az írásjegy bonyolult elemét az adott szóhoz fonetikailag hasonló vagy azzal megegyező egyszerűbb írásjeggyel helyettesítették: � → �; � → �; � → � stb. Egész írásjegy-elemek elhagyása: � → �; � → �; � → � stb. Az írásjegy leegyszerűsített kézírásos formáját, változatát tették meg a nyomtatott alaknak: � → �; � → �; � → � stb. Az írásjegyet az egyszerűbb régi változatával helyettesítették: � → �; � → �; � → � stb. A bonyolult radikális (vagy gyök-) elem helyett egyszerűbbet szerkesztettek: � → �; � → �; � → � stb. Az írásjegybe új fonetikai elemet szerkesztettek: � → �; � → �; � → � stb. Az írásjegyet egy azonos vagy hasonló hangzású írásjeggyel vonták össze:: � → �; � → �; � → � stb. Több bonyolult írásjegyet egy, újonnan szerkesztett egyszerű írásjegyben egyesítettek: � és � → �; � és � → �; � és � → � stb. Az egyszerűsített írásjegy-elemeket minden további írásjegyben, ahol az adott elem szerepel, következetesen használják: � → �; � → �; � → � stb. � → �; � → �; � → � stb. � → �; � → �; � → � stb. Mértéke Jianhuazi zong biao, "Az egyszerűsített kínai írás teljes listája" 1986-ra állt teljesen össze, mely a következőket tartalmazta: 1. táblázat, mely tartalmaz 350 egyszerűsített karaktert, melyeket nem lehet más karakterekké generálni 2. táblázat, mely 132 egyszerűsített karaktert tartalmaz és 14 teljesen különböző kínai karaktert, melyeket szintén nem lehet más karakterekké átalakítani 3. táblázat, 1753 egyszerűsített karaktert tartalmaz, melyek összhangban vannak a 2. táblázat jeleivel. Melléklet, mely tartalmaz: 39 karaktert 35 hely nevet jelölő karaktert, melyeket módosítottak, hogy ritka karaktereket ismertekkel helyettesítsenek. Dì yī pī yìtǐzì zhěnglǐ biǎo („Karaktervariánsok egyes számú jegyzéke”) Szintén mutat helyesírásbeli különbségeket a Kínai Népköztársaságban, Hongkongban és Tajvanon. 1027 elavultnak ítélt karaktervariáns újbóli átdolgozása 1993 -ban. Tajvanon , Hongkongban ezek elavultak, de mások használatban maradtak. Összhangban a japán egyszerűsített írásjegyekkel A második világháború után Japán is egyszerűsített egy kínai írásjegykészletet, amit a japán nyelvben használnak. Újezdec (Uherské Hradiště járás) Újezdec település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Újezdec Vážany, Ořechov, Medlovice, Hostějov, Stříbrnice és Syrovín településekkel határos. Lakosainak száma 245 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Aaron Burr Aaron Burr (Newark, 1756. február 6. – Staten Island, 1836. szeptember 14.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New York, 1791–1797), valamint harmadik alelnöke (1801–1805). 2011-es Australian Open – női páros Ez a szócikk tartalmazza a 2011-es Australian Open női páros mérkőzéseit. Serena Williams és Venus Williams volt a címvédő, de Serena sérülése miatt ebben az évben nem indultak el a versenyen. A tornát az első kiemelt páros, Gisela Dulko és Flavia Pennetta nyerte, miután a döntőben 2–6, 7–5, 6–1-re verték a Viktorija Azaranka–Marija Kirilenko-kettőst. Gare de Rassuen Gare de Rassuen vasútállomás Franciaországban, Istres településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ligne de la Côte Bleue Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Fos-sur-Mer Gare d’Istres Jughead (Lost) 2009. január 28-án került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 86. részeként. Elizabeth Sarnoff és Paul Zbyszewski írta, és Rod Holcomb rendezte. Az epizód Desmond David Hume centrikus. Az előző részek tartalmából Daniel felfedte társainak, hogy Ben kimozdította őket az időben, így folyamatosan más idősíkba kerülnek. Faraday beszélt a még a Hattyúban raboskodó Desmonddal, és megkérte, keresse meg az anyját. Des 2007-ben felriad álmából, és hirtelen emlékezni kezd Dan üzenetére. A folytatás - Külvilág, 2005 Desmond a Fülöp-szigetekhez tartozó Mabuhay szigetén egy Efren Salonga nevű orvost keres. Miután megtalálta, visszarohan vele a hajóra, és leviszi Penny-hez, aki már jó ideje vajúdik. A doktor levezeti a szülést, majd közli, hogy a gyermek fiú. Külvilág, 2007 Hume a part közelében Nagy-Britanniáról beszél fiának, azon belül pedig Skóciáról, ahol megismerte Penelope-t. Penny is megjelenik a fedélzeten, és kiegészíti azzal a történetet, hogy ugyanitt tört össze a szíve is, valamint a fiú nagyapja meg akarta öletni Des barátait. Desmond megnyugtatja Pent, hogy csak elmegy Oxfordba, felkeresi Faraday anyját, azt követően pedig indulnak is. Charles Widmore sosem fogja megtudni, hogy ott jártak. Ezt meg kell tennie, hogy megmenthesse hátrahagyott társait. Sziget, 1954 Miles-ék a patakhoz tartanak, ahogy Sawyer azt meghagyta nekik. Daniel bevárja Charlotte-ot, és afelől érdeklődik, hogy érzi magát. Lewis elmondja, kettős látása van, szédül, és még a feje is jobban fáj, mint eddig. Dan megáll, Charlotte pedig rákérdez, tudja-e, mi baja van. A fizikus szerint nem lesz semmi probléma, ő legalábbis nem fogja engedni. Miles hátraszól társainak, hogy megérkeztek a partra, de sehol senki. Azon gondolkodnak, hol lehetnek a többiek, mikor Straume észrevesz egy aknához csatlakozó huzalt. Azonnal odaüvölt az előtte sétáló embereknek, hogy álljanak meg, ám már késő. Az aknák felrobbannak, a két túlélő meghal, a fák közül pedig íjakkal és puskákkal felfegyverkezett emberek jönnek elő. Egy fiatal nő a Miles által rangidősnek kijelölt Faraday-hez fordul, és megkérdezi, muszáj volt-e idejönniük. Külvilág, 2007 Penny még mindig nem érti, miért kell Desnek egy hirtelen beugrott emléke miatt felkeresnie Dan anyját. A férfi leszögezi, csak szól neki, hogy a fia még mindig a Szigeten van, aztán este már el is hajózhatnak. Pen megkéri őt, hogy azt is ígérje meg, hogy sosem tér vissza a Szigetre. Hume nem érti, egyáltalán miért is kéne visszamennie. Ezután kilép a kabin ajtaján. Sziget, 1954 A fiatal nő Dant kérdezi, hogy hol vannak a többiek. Miles szerint biztos ők is felrobbantak a támadóik aknáitól, ahogy két társuk is. A szőke azt feleli, a robbanószereket nem ők helyezték el, hanem Straume-ék. Juliet elmondja Locke-nak, a két foglyuk azok közül való, akik megtámadták őket este a parton. Sawyer szeretné tudni, hol járt eddig a kopasz, de Burke félbeszakítja a beszélgetést. Szerinte később is sztorizgathatnak, most inkább a társaikkal kéne törődni. James felhozza, hogy kötél híján nem tudják a két támadót magukkal vinni, így meg kell őket ölni. Ekkor az egyik idegen latinul megkérdezi a másikat, hogy miért nincs fogva tartóikon egyenruha. Juliet mindezt érti, mivel latinul a Többiek szoktak beszélni, tehát a két ember is közéjük tartozik. A Charlotte-ékat kísérő csoport Miles megérzése szerint épp négy nemrég eltemetett amerikai katona fölött halad el. Hármukat lelőtték, a negyedik pedig sugárfertőzésben halt meg. Időközben Daniel is észrevesz valamit, mégpedig azt, hogy az egyik ember keze be van kötve. Dan érdeklődne a kínaitól, hogy mit hallott még a sír környékén, ekkor viszont a szőke nő közbeszól, hogy megérkeztek a táborukba. Azonnal beszól az egyik sátorba Richardnak, ahonnan ki is sétál Richard Alpert. Egy gyors bemutatkozás után Alpert megkérdezi, hogy a bombájukért jöttek-e vissza. Külvilág, 2007 Desmond az Oxford Egyetemen Daniel adatai után érdeklődik, de nem tudnak információval szolgálni, mivel semmilyen Faraday nem szerepel a nyilvántartásukban. Des ezt követően Dan laboratóriuma felé veszi az irányt. A termet zárva találja, így belöki az ajtót. Odabent meglel néhány berendezést azok közül, melyeket a fizikus évekkel ezelőtti találkozásukkor használt. Azóta valaki letakarta őket, és a tárgyak egy részét is elszállították. A földön egy fényképet is lát, ami Danielt egy fiatal nő társaságában ábrázolja. A kutakodás közben megjelenik egy gondnok, aki megkéri a férfit, ne érjen hozzá a fizikus dolgaihoz. A jövevény tud Faraday időutazásos kísérleteiről, amiket nevetségesnek tart. Felajánlja Hume-nak, hogy eltekint a rongálásától, amennyiben azt hazudja barátainak, hogy nem talált semmi mást, csak egy őrült ember néhány holmiját. Desmond beleegyezik, és már távozik is, de még megkérdezi, miért törölték Daniel adatait a nyilvántartásból. A gondnok elmondja, nem csodálja, hogy az illetékesek ezt tették azok után, amiket Dan művelt egy bizonyos lánnyal. Sziget, 1954 A Többiek Milest, Charlotte-ot és Danielt egy sátorban helyezik el. Straume szerint halálra vannak ítélve, ám ezt Faraday nem így látja. Ő úgy véli, csak ki kell tartaniuk a következő időugrásig, amikor is minden eltűnik. Azt viszont ő sem tudja megmondani, ez mikor fog bekövetkezni. Lewis nem érti, hogy miért teszik ezt velük, erre a fizikus felvilágosítja, hogy valószínűleg azért, mert azt hiszik, az amerikai hadsereg tagjai. Ezért ha élni akarnak, meg kell őket hagyni ebben a hitben. Richard belép a sátorba, és megkérdezi, hol vannak a többiek. Dan nem árulja el, mert abban a hitben él, hogy akkor megölnék őket. Alpert felvilágosítja, hogy ők kezdték az egészet azzal, hogy a szigetükre érkeztek kísérletezni. Rájuk lőttek, ők pedig csak védekeznek. Daniel elmondja, hogy ők csak tudósok, erre pedig Richard úgy reagál, hogy biztosan a bomba megjavítását tervezik. A fizikus rákérdez, hogy a hidrogénbombára gondol-e, mert ha igen, akkor valóban az a céljuk. Van is rajta javítanivaló, ha az egyik támadó égési sérüléseit veszi alapul. Mivel a szerkezet nagyon instabil, hatástalanítania kell, különben mind meghalnak. Alpert nem tudja, bízhat-e foglyában, hiszen akár egy öngyilkos-akciót is tervezhet. Faraday azzal bizonyítja be, hogy ezt nem tenné meg, hogy közli, mellette ül az a nő (Charlotte), akibe halálosan szerelmes, nem tudna neki ártani. Richard így már hisz neki, de kilátásba helyezi a lehetőséget, hogy ha Dan mégis megkísérli átverni, Lewis fogja megszenvedni az ostobaságát. Locke-ék a patakhoz tartanak. A kopasz megpróbálja szóra bírni az egyik támadót, aki meg is osztja vele, hogy a többi túlélő már valószínűleg halott, mivel Sawyernek hála pontosan tudták, hova fognak menekülni. Juliet latinul közli a fogollyal, nem ők az ellenségek. Megkéri, vigye őket a táborukba Richard Alperthez, nem fogják őket bántani. Az idegen beleegyezik, és már el is kezdi ismertetni az útvonalat, mikor a társa kitekeri a nyakát, majd menekülni kezd. James felszólítja Johnt, hogy lője le, de ő nem tudja megtenni, Ford pedig mellélő. Az elmulasztott lehetőség miatt felelősségre vonja a kopaszt, aki elmondja, azért nem tudta megölni, mert ő az egyik embere. Külvilág, 2007 Desmond megtalálja azt a házat, amit keresett. Kopogtat, egy nő nyit neki ajtót. Des bemutatkozik, és közli, hogy Theresa Spencert keresi, Daniel Faraday-től kapta meg a címét. A név hallatán a nő (Abigail) beinvitálja, és felkíséri testvére szobájába. A fiatal hölgy gépekre csatlakoztatva fekszik ágyában. Abigail közli, most nincs köztük. Néha felébred, olyankor kisgyereknek képzeli magát, és a babáját keresi. Hume távozni készül, ám ekkor a nő a fejéhez vágja, hogy Faraday is ugyanezt tette. Otthagyta Theresa-t a súlyos betegségével. Desmond ezen elképed, de azon még inkább elcsodálkozik, hogy Abigail Charles Widmore-t említi megmentőjükként. Widmore mellékesen Daniel kísérleteit is finanszírozta, valamint a következményekért is vállalta a felelősséget. Sziget, 1954 Miles meglepődve hallja, hogy az USA az ’50-es években hidrogénbombákat tesztelt a Csendes-óceán déli részén. Charlotte felhozza, hogy Dan mást is kitalálhatott volna, amivel meggyőzhette volna Alpertet. Faraday azzal indokolja meg tettét, hogy amit mondott, mind igaz. Időközben megérkezik a szőke nő is, és kiadja a parancsot az indulásra. Alpert kioldozza a kezét, közben elmondja a katonák igaz történetét: 1 hónapja 18 amerikai katonába ütköztek a dzsungel közepén. Megadták nekik a békés távozás lehetőségét, de ők nem éltek vele, ezért egy, a ranglétrán feljebbálló személy parancsának értelmében meg kellett halniuk. A következő másodpercben megérkezik a táborba a John elől menekülő férfi. Daniel kiléte felől érdeklődik, Richard pedig megnyugtatja, hogy ő oldja meg a problémájukat, ezért a szőke nőt, akinek neve Ellie, el is küldi, hogy kísérje el a fizikust. A srác ezt elmondja, hogy leszerelték őket, de ő elmenekült, a támadói pedig nem követték, mivel a vezetőjük túl öreg a tempó tartásához. Azonban ez így korántsem igaz. John, Juliet és James távolabbról figyelik a tábort. Burke vezette őket oda, mivel tudja, hol szokott tartózkodni Richard. Locke fel is teszi a kérdést, hogy milyen idős lehet, de erre csak azt a választ kapja, hogy öreg. A kopasz reményét fejezi ki, hogy folytathatják a korábban elkezdett beszélgetésüket a sziget megmentéséről. Közben Sawyer tudatja velük, Faraday-t most viszi el egy nő a dzsungelbe. John elindul a tábor felé, és meghagyja társainak, hogy ad nekik 10 perc előnyt, csak azután fedi fel magát a Többieknek. Ellie megkérdezi Danielt, miért bámulja. A férfi először tagadja ezt, de aztán igazat ad a nőnek, azt is elmondja, hogy nagyon hasonlít valakire. Ellie megáll, és fegyvert szegez a fizikusra, mivel nem hiszi el a meséjét. Dan közli, ő a legjobb esély a megmenekülésükre, mivel csak ő tudja hatástalanítani a bombát. A szőke nő ki is adja neki az utasítást a műveletre, mivel megérkeztek a Jughead nevű szerkezethez, ami egy emelvényről lóg lefelé. Faraday némi vizsgálódás után tisztes távolságra siet az eszköz mellől. Ellie azonnal fegyvert fog rá, és a lövéssel fenyegetőzik, de a férfi hamar meggyőzi, hogy egy hidrogénbomba közelében nem a legjobb ötlet tüzelni. Daniel ólmot vagy betont kér, amivel betömheti a megrepedt burkolatot, mert az potenciális veszélyt jelent. Utána pedig óvatosan le kell szedni a bombát, majd el kell temetni. A nő nem hisz neki, ezért Dan felfedi, hogy 50 év múlva, mikor a Szigetre érkezik, minden rendben van. Ellie ennek hallatára még inkább elveszti bizalmát a fizikusban. Ekkor megjelenik Sawyer és Juliet, s a fegyver eldobására kényszerítik a nőt. James meglepve hallja, hogy Faraday felfedte titkukat a Többiek egy embere előtt. Külvilág, 2007 Desmond beront Charles Widmore irodájába. Az öreg kiküldi titkárnőjét és testőrét. Hume közli, nem válaszokat akar adni, inkább ő szeretne kapni a kérdésére. Amint megkapta őket, el is tűnik, nem látják többet egymást. Des rögtön rákérdez, hol van Daniel Faraday anyja. Charles kerüli a válaszadást, először ő szeretné megtudni, hogy a lánya biztonságban van-e. Választ nem kap, így kénytelen felírni a nő címét, aki jelenleg Los Angelesben él. Desmond már távozna is, mikor az öreg utána szól, hogy az üzenet kézbesítése után hagyjon fel mindennel, bújjanak el oda, ahol eddig is voltak, mert nem szeretné, ha Penny-nek baja esne. Ugyanis most egy nagyon hosszú történetbe ütötték az orrukat, amihez semmi közük sincsen. Sziget, 1954 John Richard nevét üvöltözve besétál a táborba. A Többiek fegyvert fognak rá, végül Alpert is megjelenik. A kopasz bemutatkozik, s még hozzáteszi azt is, hogy Jacob küldte. Richard leteteti a fegyvert, de a srác, aki elmenekült Julietéktől, nem akar engedelmeskedni, ezért a férfi ráparancsol: "Azt mondtam, tedd le a fegyvert... Widmore." Locke megkérdezi a fiatalembert, hogy Charles Widmore-nak hívják-e. Widmore hetykén válaszol, John pedig közli, örvend a találkozásnak. Külvilág, 2007 Visszatérve a hajóra Desmond elmondja Penny-nek, hogy nem találta meg Faraday anyját, mert meghalt. A nő átlát a szitán, és az igazságot akarja tudni, így Hume elmondja, hogy Los Angelesben van, de ez már nem az ő dolga. Pen aggódik, hogy ha a férfi másnap szintén egy hasonló emlékkel ébred, újrakezdődik az egész. Des leszögezi, el fogja felejetni azokat az álmokat, mivel most már csak ők fontosak neki: Penelope és Charlie. Semmiért sem hagyná el őket. Penny sejti, hogy ez nem működne így, ezért kijelenti, ők mindenhová követni fogják. Sziget, 1954 Richard a Johntól kapott iránytűt nézegeti, közben pedig a történetét hallgatja. Locke megkérdezi, hogyan hagyhatja el a Szigetet, de Alpert nem nagyon szeretné ezt elmondani neki, mivel szigorúan bizalmas információnak tartja. A kopasz elmondja, hogy fontos dolgok várnak rá odakint, valamint ő a Többiek vezetője. Richard közli, a vezetőjelölteket többek között gyerekkoruk óta figyelik, a látottak alapján döntenek sorsukról. John megkérdezi, hogy melyik évben vannak most, s mikor megtudja, hogy 1954-ben, megkéri Alpertet, hogy 1956. május 30-án legyen Tustin városában, mivel ott fog megszületni. Így bebizonyosodhat, hogy igaza van. Amint elhangzott ez a mondat, újból jelentkeznek az időutazás jelei. Locke kétségbeesve kérleli Richardot, mondja el, hogyan juthat ki a Szigetről, de nem kapja meg a választ. Sziget, ismeretlen időpont A tábor eltűnt, de John, Sawyer, Juliet, Daniel, Miles és Charlotte ott maradtak, ahol voltak. Dan odarohan Charlotte-hoz, hogy eloldozza. Miután ez sikerült, a haját kezdené el simogatni, ekkor viszont Lewis elveszti egyensúlyát, majd ájultan a földre zuhan, miközben az orrából ömlik a vér. Montperreux Montperreux település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 837 fő (2015). Montperreux Oye-et-Pallet, La Cluse-et-Mijoux, Les Grangettes, Les Hôpitaux-Vieux, Malbuisson, Saint-Point-Lac és Touillon-et-Loutelet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 9689 Freudenthal A 9689 Freudenthal (ideiglenes jelöléssel 4831 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Duellmanohyla chamulae A Duellmanohyla chamulae a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Mexikó endemikus faja. Természetes élőhelye a mérsékelt égövi erdők, trópusi vagy szubtrópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók. A fajra élőhelyének elvesztése jelent fenyegetést. Calascio Calascio község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, L’Aquila megyében. Fekvése A megye északkeleti részén fekszik. Határai: Carapelle Calvisio, Castel del Monte, Castelli, Castelvecchio Calvisio, Isola del Gran Sasso d’Italia, Ofena és Santo Stefano di Sessanio. Története Első írásos említése 816-ból származik, amikor a San Vincenzo al Volturno-apátság birtoka volt. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Rocca Calascio San Nicola-templom Madonna della Pietà-templom Swetter A Swetter magyar együttes, mely muzsikájában a népdalokat ötvözi rockzenei elemekkel. Országos ismeretségre 1988-ban tettek szert, mikor a Ki mit tud? c. tehetségkutató műsor döntőjéig jutottak. Ezután felvették első albumuk anyagát a Magyar Rádióban. A romániai forradalom kitörése után Kolozsváron is felléptek. Előzenekarként léptek fel a Budapest Sportcsarnokban Joan Baez előtt, a Petőfi Csarnokban a Toten Hosen előtt, valamint a Fekete Lyukban a VHK előtt. Koncerteztek a II. Magyar Rock Fesztiválon és a miskolci DVTK-Stadionban, majd Kassán is. Hosszabb szünet után 2007-ben álltak újra össze, 2007. július 18-án Mert az ének nem változott címmel koncertet adtak a diósgyőri várban. Ezt a koncertet a Magyar Televízió 1-es adása is közvetítette, valamint DVD-n is megjelent. Tagok Bikics Tibor - szintetizátor , zongora Heffner Attila - gitár , furulya , sámándob, mandolin , ének Kázsmér Kálmán - basszusgitár Laki Zoltán - Hammond-orgona Pásztor Zsuzsa - ének Szebeni János - ének Udvardi-Lakatos Márton - dob Lemezeik Kislemezek Indulj el egy úton / Nem arról hajnallik (SPS 70811) Grönlandi farkas A grönlandi farkas (Canis lupus orion), a farkas (Canis lupus) grönlandi alfaja. Valószínűleg kihalt. Egyes feltételezések szerint külön faj, de erre nincs bizonyíték. Mások szerint a sarki farkas (a C.l. arctos) Grönlandon élő populációja. Tulipán (keresztnév) A Tulipán a tulipán szóból származó női név. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok június 11. augusztus 1. október 5. Koszóver Koszóver, ukrán nyelven Косів Верх, falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ökörmezői járás]]ban. Fekvése Felsőkalocsától délnyugatra fekvő település. Története A 817 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Koszóver falucskának a 2001 évi népszámláláskor 16 lakosa volt. Szeplőtelen fogantatás katedrális (Peking) A Szeplőtelen fogantatás katedrális (kínai:������, pinjin: Xuānwǔmén Tiān Zhǔtáng, magyaros átírás szerint: Hszüanvumen Tien Csutang) más néven Nantang (kínai: ��) vagyis Déli Katedrális egy történelmi római katolikus templom Pekingben (Kína). A katedrális első formája 1605-ben épült, amivel Peking legrégebbi katolikus templomának számít, az épületet 1904-ben építették át jelenlegi barokk stílusú külsejére. 2007 szeptembere óta érseke Joseph Li Shan, egyike azon keveseknek, akiket elismer mind a Kínai Hazafias Katolikus Egyház, mind a Vatikán. Történelem A Szeplőtelen fogantatás katedrális 1605-ben épült Van Li császár uralkodása idején (Ming-dinasztia). Amikor az olasz jezsuita, Matteo Ricci Pekingbe érkezett, a császár engedélyezte neki, hogy jelenlegi katedrálistól nyugatra telepedjen le a Xuanwumen kerületben. Lakhelye közelében egy kis kínai stílusú kápolna állt, akkoriban Xuanwumen kápolna volt a neve (������). 1650-ben Shunzhi császár idején a német jezsuita Johann Adam Schall von Bell egy új templom építésén kezdett dolgozni a Xuanwumen kápolna helyén. Az építési munkálatok két év alatt befejeződtek. A császár jó viszonyban volt Schallal, kedvelte a templomot, számos alkalommal tett látogatást ott, majd egy kő sztélét helyeztetett oda, melyre „császári rendeletre épült” (��) szavakat írták. 1690-ben Peking megkapta első római katolikus püspökét, a ferences Bernardin della Chiesa személyében, a templomot innentől katedrálisnak nevezték. 1703-ban Kang-hszi császár uralkodása idején az épületet bővítették és felújították, tíz évvel később az európai stílusú építmény elkészült, mely a második ilyen épület volt Pekingben a Canchikou templom után. 1720-ban egy földrengés során elpusztult. Az újjáépített kereszt formájú épület barokk stílusban készült, 86 méter hosszú és 45 méter széles lett. 1730-ban ez ismét földrengés áldozata lett, Jung-cseng császár 1000 tael ezüsttel támogatta a felújítást. Az javítások után a katedrális nagyobb és magasabb ablakokat kapott. 1775-ben a katedrálist tűzvész pusztította el. Csien-lung kínai császár 10 000 tael ezüstöt adott az építési munkálatokra, illetve elhelyezett egy saját kezével készített kalligráfiákkal írt táblát. 1838-ban Tao-kuang császár a katolikus egyházzal szembeni konfliktusok miatt a templomot lezáratta, majd a második ópium háború végén működhetett ismét. 1860-ban nyitották meg újra Joseph Martial Mouly püspök irányítás alatt. Az 1900-ban kitört bokszerlázadás idején Peking minden temploma a vandálok célpontjává vált, és 1900. június 14-én a Szeplőtelen fogantatás katedrálist földig rombolták. 1904-re alakult ki végül jelenlegi állapota. 1979-ben Michael Fu Tieshan püspököt a katedrálisban szentelték fel, ami az első jelentősebb esemény volt a kínai katolikus egyház életében a kulturális forradalom után. Komoróczy Géza Komoróczy Géza (Budapest, 1937. augusztus 11. –) Széchenyi-díjas magyar hebraista, assziriológus, író, történész. Életpályája Édesapja, a református felekezetű dr. Komoróczy György (1909–1981), levéltáros, a Debreceni Állami levéltár vezetője, édesanyja, a római katolikus Bisitzky Mária (1909–1988), gimnáziumi gyakorló- vezető tanár volt. Komoróczy Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1961-ben, a prágai Károly Egyetemen 1963-ban végzett. 1961–1962-ben a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője volt. 1962 óta az ELTE BTK-n tanít. 1985-ben létrehozta és hosszú időn át vezette az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékét. 1981-ben, 1983–1984-ben és 1987-ben Portlandben, 1991-ben és 1993-ban a Brown Egyetemen volt vendégprofesszor. 1989-ben a berlini Wissenschaftskolleg, 1994-ben pedig a bécsi Embertudományi Intézet tagja volt. 1989-től a Zsidó Tudományok Nemzetközi Uniójának vezetőségi tagja. 1990–1991-ben a Társadalomtudományi Társaság elnöke, 1991 és 1994 között a budapesti magisztrátus tagja volt. 1993–1994-ben a Demokratikus Charta szóvivőjeként tevékenykedett. 1992-től 1998-ig a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, 1999 óta tiszteletbeli elnöke. 1976-ban elnyerte a nyelvtudományok kandidátusa tudományos fokozatot. Főbb művei Gilgames. Ékírásos akkád eposzok , vál., jegyz., utószó Rákos Sándorral (1960) Hat héber kézirat a holt-tengeri tekercsek közül (1961) Bábel tornya. Az ókori Közel-Kelet mítoszai és mondái: Héber mítoszok és mondák (1964) (lengyelül, litvánul is) Az ókori Mezopotámia történetének sumer és akkád nyelvű forrásai (1965) Gilgames – Agyagtáblák üzenete. Ékírásos akkád versek Rákos Sándorral (1966) Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódításig , egy. jegyzet (1967) „Fénylő ölednek édes örömében…” . A sumer irodalom kistükre, ant., összeáll., ford., bev., jegyz. (1970) Sumer és magyar?, tan. (1976) A sumer irodalmi hagyomány , tan. (1980) Az ókori Mezopotámia vallásai (1988) Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori Keleten , tan. (1992) [2. jav. kiad., 1995] A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem, 1-2. ; szerk. Komoróczy Géza; Városháza–MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Bp., 1995 ( Hungaria Judaica ) (angolul is) Mitológia és humanitás. Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára ; szerk. Szilágyi János György, Komoróczy Géza, ford. Bencze Ágnes, Karsay Orsolya, Sajó Tamás; Osiris, Bp., 1999 ( Osiris könyvtár. Történelem ) Héber mítoszok és mondák. A Bibliából ; feldolg., tan., jegyz. Komoróczy Géza; jav., átd. kiad.; Móra, Bp., 2000 Holocaust. A pernye beleég a bőrünkbe ; Osiris, Bp., 2000 ( Osiris zsebkönyvtár ) Shlomo J. Spitzer–Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig ; MTA Judaisztikai Kutatócsoport–Osiris, Bp., 2003 ( Hungaria Judaica ) A zsidók története Magyarországon, 1-2. ; Kalligram, Pozsony, 2012 Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban Kárpátalja, a 16. századtól a 19. század közepéig ; Aposztróf, Bp., 2013 ( Hungaria Judaica ) "Nekem itt zsidónak kell lenni". Források és dokumentumok (965-2012) ; Kalligram, Pozsony, 2013 Zsidók a magyar társadalomban. Írások az együttélésről, feszültségekről és az értékekről, 1790-2012, 1-2. ; gyűjt., szerk., bev. Komoróczy Géza; Kalligram, Pozsony, 2015 Holocaust ; Ab Ovo, Bp., 2016 Díjai, kitüntetései Ábel Jenő-emlékérem (1985) Scheiber Sándor-díj (1996) Bibó István-díj (Soros; 1997) Pro Urbe Budapest díj (1997) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1997) A Soros Alapítvány alkotói ösztöndíja (1999) Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002) Magyar Zsidó Kultúráért díj (2002) Széchenyi-díj (2007) Prima díj (2008) Wallenberg-díj (2016) Hazám-díj (2016) Radnóti Miklós antirasszista díj (2017) (207481) 2006 HC31 A (207481) 2006 HC31 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2006. április 24-én. Proto-onkogén A proto-onkogén (angol: proto-oncogene) egy olyan gén, mely a sejtosztódás jelátviteli folyamataiban vesz részt termelt fehérjéje által. Aktivációja (például túltermelése) után pedig tumor indukáló tényező lehet belőle, ún. onkogén. Azokat a géneket, melyek mutációjuk vagy kóros mértékű expressziójuk következtében elősegítik a sejtek daganatos átalakulását proto-onkogéneknek nevezzük. A proto-onkogének (sejtosztódást ellenőrző fehérjék csoportja) termékei elsősorban a sejtciklust, differenciálódást és apoptózist szabályozó, a jelátviteli folyamatokban résztvevő fehérjék. A legtöbb tumorsejtben az ún. proto-onkogének legalább egyike mutációt szenved (ilyenkor onkogénnek, „rákot okozónak”, nevezzük őket). Azokat a géneket, melyek mutációjuk vagy kóros mértékű expressziójuk következtében elősegítik a sejtek daganatos átalakulását proto-onkogéneknek nevezzük. A proto-onkogének termékei elsősorban a sejtciklust, differenciálódást és apoptózist szabályozó, a jelátviteli folyamatokban résztvevő fehérjék. A sejtek növekedését szabályozó, rákos megbetegedést elősegítő gének, melyek általában a sejtek szaporodását, apoptózisát, vagy a sejtciklusba lépést szabályozzák. Onkogének nemcsak a transzformációt kiváltó vírusokban (v-onc), hanem normális sejtekben is megtalálhatók (c-onc). Ez utóbbiakat proto-onkogéneknek nevezzük. A proto-onkogének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek a jelátvitelben vesznek részt. Mitogén szignált közvetítenek az extracelluláris mátrix felől a citoplazmán át a sejtmagba. A fehérjéknek hét olyan osztálya van, amelyek tipikusan mutált formában találhatók a tumor sejtekben. Ezekbe a csoportokba tartozó fehérjék valamilyen fokon hatással vannak a sejtproliferációra. Ide tartoznak a növekedési faktorok, a receptoraik, a szignált átvivő fehérjék, a transzkripciós faktorok, a DNS hibajavító enzimek, a sejt ciklust szabályzó fehérjék (mint a ciklinek, Cdk-ok, CKI) és az apotózist szabályzó fehérjék (pl. Bcl-2 vagy a p53). Proto-onkogének felfedezése Rous sarcoma vírus (RSV; a csirke retrovírusa) Peyton Rous 1911-ben fibroszarkómából (kötőszöveti tumor) származó mintákat izolált csirkéből, feldarálta azokat, majd centrifugálással eltávolította a sejteket. A felülúszót olyan kispórusú szűrőn szűrte át, amelyen még baktérium sejtek sem jutottak át, majd a szűrt oldatot csirkékbe oltotta. A legtöbb beoltott csirkében szarkóma alakult ki. Később kimutatták, hogy a fertőző ágens egy vírus melyet, felfedezőjéről, Rous sarcoma vírusnak neveztek el. 55 évvel később, 1966-ban Rous Nobel-díjat kapott a felfedezéséért. Bebizonyosodott, hogy az RSV egy retrovírus, melynek RNS genomja reverz transzkripcióval DNS-sé alakul, s beépül a csirke genomba. A nem-transzformáló retrovírusok gag, pol, és env géneket tartalmaznak, melyek a vírus szerkezeti elemeit, a reverz transzkriptázt és egyéb fehérjéket kódolnak. A tumoros transzformációt okozó retrovírusok, mint pl. az RSV, tartalmaznak egy plusz onkogént is, amely az RSV esetében a v-src gén (a sarcoma szóból; kiejtése „szárk”). A rákkutatásban a következő áttörés 1977–ben történt, amikor Michael Bishop és Harold Varmus kimutatták, hogy a csirke és más fajok genomja tartalmaz egy a v-src-al rokon gént. Ezt a normális celluláris proto-onkogént c-src-nek nevezték el, hol a „c” a celluláris eredetet jelzi, szemben a „v” virálissal. Bishop-ék 1989-ben részesültek Nobel-díjban e felfedezésükért, amely alapvetően megváltoztatta a rákkutatás addigi orientációját, mivel kiderült, hogy nem csupán vírusok hordoznak onkogéneket, hanem normális celluláris gének is átalakulhatnak ezekké (celluláris onkogénné). Sejtosztódást befolyásoló fehérje proto-onkogének A proto-onkogének normál celluláris gének, melyek a növekedés szabályozásában vesznek részt. Daganat alakulhat ki, ha ezen gének szabályozhatatlanná válnak, s helytelenül aktiválódnak. Az onkogénekkel homológ celluláris gének a proto-onkogének. A sejtosztódást indukáló proto-onkogének rendellenesen aktiválódnak, amely megnövekedett expresszió egy új genomikus régióban, új funkcióval rendelkező fúziós protein képződése. A poroto-onkogének a sejtek szaporodását serkentő módon szabályozzák. Ezek a gének növekedési faktorokat, ezek receptorát, egyéb szignál proteineket és transzkripciós faktorokat kódolnak. Egy proto-onkogént kétféle mutáció alakíthat onkogénné: a fehérje szerkezetét megváltoztató domináns-negatív hatást okozó mutáció; a genetikai szabályozó szekvenciában létrejövő mutáció, ami magasabb szintű génexpressziót okoz. A megváltozott proto-onkogén a továbbiakban folyamatosan sejtosztódásra ad parancsot, ezért a nem-osztódó sejtek osztódni kezdenek, az eleve osztódó sejtek pedig gyorsabb ütemű osztódásba kezdenek. Az abnormális viselkedés megjelenéséhez a proto-onkogén gének két allélja közül elegendő egyiknek a mutációja. A proto-onkogének főbb típusai: Növekedési faktorok FGFs, PDGF Növekedési faktor receptorok EGFRs (tirozin kináz aktivitással bírnak) Szignál transzdukciós proteinek Ras, SRC, ABL Transzkripciós faktorok c-Myc, c-Fos, c-Jun Sejt-ciklus szabályozók ciklin D, CDK4, CDK inhibítorok Mikro RNS-ek Növekedési faktorok (GF) Növekedési faktorok (GF) túlzott kifejeződése G0 → G1 állapotváltozást képes előidézni olyan sejtekben, amelyek eredetileg G0 állapotban vannak. A továbbiakban, a megnövekedett GF aktivitás a sejtek kontrollálatlan szaporodásához vezethet. Fibroblaszt növekedési faktorok (FGF, fibroblast growth factors) A növekedési faktorok egy nagy családját alkotják, melyek a sebgyógyulásban, az angiogenezisben (vérérképződés) és az embriogenezis folyamataiban játszanak szerepet, de túlzott kifejeződésük tumort okozhat. Vérlemezke-eredetű növekedési faktor (PDGF; platelet-derived growth factor) Normálisan az extracelluláris mátrix képződésében játszik szerepet. Továbbá, a PDGF is a sebgyógyulás egyik komponense; normális feladata az epitél sejtek stimulálása a seb körül azért, hogy szaporodjanak és kijavítsák a sérülést. Magas szintű expressziója (pl. autokrin stimuláció által) sejtszaporodást okozhat. A proto-onkogének szerepének egy korai bizonyítékát a v-sis vírus onkogének szolgáltatták. A v-sis a PDGF egy csonkolt verziójának bizonyult. Az onkogén forma jelentősége az aberráns lokalizáció lehet (citoplazmatikus, a szekretált helyett), ami PDGF jelút inadekvát (nem sérülés hatására történő) stimuláláshoz vezet, ez pedig rákos elfajulást okozhat. Növekedési faktor receptorok (GFR) A növekedési faktorok kapcsolódása a receptoraikhoz dimerizációt okoz, ami egy szignál transzdukciós útvonalat aktivál. Több olyan GFR-t sikerült azonosítani, amelyek képesek aktiválódni a ligand kötődésének hiányában is. Epidermális növekedési faktor receptorok (EGFR) A tirozin kináz receptorok legalább három tagjáról (erbB-1, erbB-2, és erbB-3) bizonyosodott be, hogy mutációt követően ligand kötődés hiányában is szignálokat közvetít a sejtbe. Az erbB-1 (más néven HER2; human epidermal growth factor receptor 2) egyértelműen köthető a rákképződéshez. A csirkéből származó virális (retrovírus) erbB gén egy EGF receptort kódol, amely mindkét végénél rövidebb a celluláris formánál. Ez a csonkolt receptor úgy működik, mintha folyamatosan ligand kapcsolódna hozzá. A normális c-erbB fehérjék mennyiségének növekedése génsokszorozódás révén, egy másik folyamat, amely karcinogenezishez, különösen emlőrákhoz, vezethet. A gén amplifikáció a DNS szekvenciák többszörös kettőződésének eredménye, melyet a DNS replikáció hibája okoz. Ret proto-onkogén A Ret proto-onkogén egy másik növekedési faktor receptor (tirozin kináz receptor), amely a GFR-l-4 sejtfelszíni receptorral való heterodimerizáció (különböző molekulák összekapcsolódása) révén képes megkötni a GDNF (glial-derived neurotrophic factor) jelmolekulát, amely fontos szerepet játszik a vesefejlődésben és az idegi differenciálódásban. A papilláris pajzsmirigy ráksejtek gyakran kromoszómális átrendeződéseket tartalmaznak. Ezek olyan fúziós géneket eredményeznek, amelyek fehérjetermékének amino-terminális végén különböző fehérjékből álló peptidek vannak, míg a C-terminális véget a ret fehérje tirozin kináz doménje alkotja. Ez a fúziós fehérje tirozin kináz aktivitással rendelkezik, mely független a GDNF jelmolekula kapcsolódásától. Intracelluláris szignál transzdukciós proteinek Az intracelluláris szignál transzdukciós proteinek képviselik következő szintet, ahol sejt szaporodásának irányításában hiba léphet fel. Ras onkogén A Ras onkogén az emberi tumorok 30%-ában aktiválódik. A rákos transzformációért főként a 12, 13, és 61. kodonok mutációi felelősek, aminek fő oka az, hogy ezek a mutációk inaktiválják a RAS fehérje GTPáz aktivitását, s így az nem képes saját magát az aktív RAS-GTP-ből az inaktív RAS-GDP állapotba alakítani. Magyarul, a RAS fehérje befagy az aktív állapotba, azaz mitogén indukció nélkül is aktiválja a downstream folyamatokat (pl. MAP kinázokat). A ras néhány specifikus mutációja jellemző bizonyos rák típusokra. A 12. kodon pozícióban való pontmutáció, amely a glicint (GGC), valinná (GTC) alakítja át, a hólyagrákok jellemzője; míg a glicin szerinné (AGC) való mutációja a tüdőrákok jellemzője. Ras mutációk találhatók még a következő tumorféleségekben: vastagbél, hasnyálmirigy, mellékvese, stb. Tumort okozó mutáció nem csak a Ras-ban, hanem a GDP GTP átalakulást segítő fehérjékben (GAP) is bekövetkezhet. Nem-receptor tirozin kinázok A nem-receptor tirozin kinázok a proto-onkogének egy másik fontos csoportját képezik. Az alábbi gének is onkogénekké válhatnak: citoplazmás tirozin kináz gének (citoplazmás tirozin kináz gének, mint pl. az src) A c-SRC kináz gátlását az SH2 domén tirozin aminosavának (Tyr530 = 530. aminosav) foszforilációja biztosítja, azáltal, hogy megváltoztatja a fehérje térszerkezetét. A vastagbél tumoroknál az onkogén src jellemzője egy peptid szakasz elvesztése, amely magában foglalja a Tyr530-et, ezért ez az aberráns protein nem képes inaktív állapotba kerülni, azaz folyton bekapcsolt (aktív) állapotban van. szerin/ treonin kinázok szerin/ treonin kinázok, mint pl. a RAF és a MAPK gének; és sejtmagi kinázok (sejtmagi kinázok, mint pl. az abl.) Az Abl (a Philadelphia kromoszómában érintett gén) A Philadelphia kromoszóma egy abnormálisan rövid 22-es kromoszóma. DIA 18. A krónikus mieloid leukémiában (CML; chronic myeloid leukemia) szenvedő páciensek tumorsejtjeiben egy kromoszóma transzlokáció a 9-es kromoszómán elhelyezkedő Abl gént közel hozza a 22-es kromoszómán lévő Bcr (break-point cluster region) génhez, melynek eredményeként fuziós fehérje képződik (BCR/ABL), amely szabályozhatatlan tirozin kináz aktivitással rendelkezik. Ez a fúziós fehérje szerepet játszik egyes leukémiák kialakulásában. Transzkripciós faktorok Az onkogének végső célpontja transzkripció szabályozása. Sok onkogén maga egy transzkripciós faktor. Ezek a faktorok normálisan alacsony szinten termelődnek, s csak akkor emelkedik meg a szintjük, ha erre vonatkozó szignálokat kapnak a környezetből. A c-myc A transzkripciós faktorok, beleértve a proto-onkogén myc-et is, integráló szerepet töltenek be a különböző jelutakon beérkező osztódást befolyásoló szignálokat illetően. A c-myc onkogén aktivációja a gén túlzott és vagy konstitutív (folytonos) működését jelenti. A myc (8. kromoszómán helyezkedik el) transzlokációja egy olyan genomiális régióba, ahol egy erős promóter helyezkedik el (pl. a 14. kromoszómán lévő immunglobulin gének közelébe) a c-myc túlzott mértékű kifejeződéséhez vezet. A c-myc ilyen onkogénikus aktivációja a Burkitt’s limfómában figyelhető meg. A c-Myc gén különböző vírusok integrációjának gyakori célpontja. A c-Fos A c-Fos proto-onkogén a c-Jun (egy másik proto-onkogén)-al heterodimert képezve alkotja az AP1 (activator protein-1) transzkripciós faktort, amely különböző folyamatokban szereplő gének transzkripciójának serkentésében játszik szerepet. Az AP1 többféleképpen is aktiválódhat. Normálisan, a c-fos mRNS rövid életű, tehát a mitogénekre való válaszreakciója csak átmeneti. A c-fos 3’ végének deléciója a mRNS instabilitásáért felelős szekvencia (ATTTATTT) elvesztését okozza. Tehát, a mutáció egy hosszú életű mRNS-t, s így több transzkripciós faktor molekulát eredményez, ami az AP1 által szabályozott gének magasabb expressziójával jár. A c-fos gén onkogénné válásának egy másik mechanizmusa, a promóter ún. szérumra reagáló elemének a mutációja, ami azt eredményezi, hogy a c-fos gén a szérum mitogének hiányában is aktív lesz. A sejtciklus szabályozók zavara A sejtciklus szabályozók zavara is rákképződéshez vezethet. ciklin D A ciklin D a G1 → S átmenetben játszik szerepet. CDK inhibitorok p16, p21, p27 miRNS-ek Az onkogének újonnan felfedezett csoportját képezik (egyesek tumorszupresszorok). Celluláris proto-onkogén onkogénné átalakulás Genetikai mechanizmussal Kvantitatív változás (mennyiségi, genetikai szabályozásbeli változás): a proto-onkogén fehérjék mennyiségi változása (a gén amplifikációja) vagy a génexpresszió megjelenése olyan sejtekben, ahol eddig nem volt jellemző (szabályozási mutáció: mutáció a promóter/enhanszerben, vagy kromoszómális transzlokáció, melynek révén a gén más szabályozó elemek irányítása alá kerülhet). E változások eredményeként a kérdéses fehérjék aminosav összetétele nem változik, „csak” nagyobb mennyiségben lesznek jelen, mint normálisan, ill. megjelennek olyan sejtekben, ahol eddig nem fejeződtek ki. Ha a genom transzpozonjai vagy a genomba integrálódó vírusok (retrovírusok) a proto-onkogének szabályozó régiójába épülnek be, akkor a génexpresszió megváltozhat, mert a vírus vagy a mobilis elem saját promóterei átvehetik a szomszédos gén kifejeződésének irányítását. Kvalitatív változás (minőségi, szerkezeti változás): a proto-onkogén kódoló régiójában történő, aminosav változással járó, pontmutáció vagy deléció. A keletkezett onkoprotein serkentő stimulusok nélkül is aktív: folyamatosan sejtosztódást serkentő jeleket küld. Továbbá, kromoszómális transzlokáció következtében új funkcióval rendelkező fúziós onkoprotein jöhet létre (pl.Philadelphia kromoszóma). Nem-genetikai mechanizmusok A proto-onkogének onkogénekké alakulhatnak nem-genetikai mechanizmusok által is, melyek lehetnek epigenetikai változások (pl. hiszton acetiláció, vagy demetiláció, miRNS hatások, stb.) vagy különféle (pl. gyulladási vagy virális) faktorok hatásra. Onkogéneket aktiváló genetikai változások Ha a celluláris onkogének normálisan fejeződnek ki, akkor, proto-onkogéneknek nevezzük őket. A vírusok onkogénjének a „normális” működése a tumorképzés, ezért ők nem rendelkeznek proto-onkogénekkel. A celluláris proto-onkogének szerkezete evolúciósan erősen konzervált, ami arra utal, hogy rendkívül fontos szerepet játszanak az eukarióta sejtek életében. Gyakorlatilag, minden ismert esetben az onkogének a szignál transzdukciós útvonalak komponensei, s olyan jeleket fognak fel (receptorok), ill. utasításokat hajtanak végre (intracelluláris jelfehérjék), amelyek az osztódás serkentésére vonatkoznak. Az onkogéneket aktiváló genetikai változások a következők lehetnek: strukturális mutációk, melyek a gén szerkezetét változtatják meg, s azt eredményezik, hogy az általuk kódolt fehérje beérkező jel híján is folyamatosan aktív lesz (pl. egyes protein kinázok, vagy a Ras) szabályozási mutációk, melyek egy gén kifejeződését változtatják meg: megnövekedett génexpresszió, vagy génkifejeződés rossz helyen, rossz időben (pl. növekedési faktorok és transzkripciós faktorok). A genetikai okok mellett, egy gén epigenetikai változások eredményeként is onkogénné válhat. Aktiváció A proto-onkogén onkogénné válhat akár eredeti funkciójának kicsiny megváltozásával is. Két fő aktivációs okot ismerünk: A fehérje szerkezetét megváltoztató mutáció a proto-onkogénben, mely lehet: fehérje ( enzim ) aktivitás növekedés a szabályozás elvesztése hibrid fehérje keletkezése ( kromoszomális hiba miatt a sejtosztódásban ). Egy ilyen aberráció az őssejtben felnőttkori leukémiához vezet. A fehérje koncentráció növekedése, melyet okozhat fehérje kifejeződés növekedése (szabályozási hiba miatt) megnövekedett fehérje stabilitás, megnövelve az életidejét és aktivitását a sejtben gén duplikáció, mely nagyobb mennyiségű fehérjét eredményez. Proto-onkogének onkogénné aktiválódásának biokémiai mechanizmusai Az itt leírt öt mechanizmus közül az első négy onkogén termékének a megnövekedését jelenti transzkripciójának fokozódása miatt; a fehérje szerkezetében nincs semmiféle változás. Ez azt jelenti, hogy egy onkogén mennyiségének kóros fokozódása elégséges lehet egy sejt malignussá tételéhez. Az ötödik mechanizmus, a pontmutáció, vagy deléció, a fehérje szerkezetének megváltozását jelenti, miközben annak mennyisége nem nő. Ebből az következik, hogy a malignitás felé billentheti a sejtproliferáció kényes szabályozási folyamatait kulcshelyzetben működő regulációs fehérje szerkezeti abnormalitása. promoter beilleszkedés enhancer beilleszkedés kromoszómális transzlokáció gén amplifikáció pontmutáció vagy deléció Proto-onkogének a tumorterápiában Napjainkban az orvostudomány kétségkívül legdivatosabb ága a molekuláris medicina területei, az egyik a molekuláris terápia vagy elterjedt nevén génterápia. Bár a génterápia éppen csak belépett a klinikai kipróbálás fázisába, és eddig a várakozásoknál kevesebb eredményt hozott, a kísérletek újabb és mind kidolgozottabb protokollokkal nagy intenzitással folynak (2009-ig több mint 1300 kísérleti génterápiás protokollt fogadtak el). Bár eddig (2016) génterápiás „gyógyszer” forgalmazását még nem hagyták jóvá, szakértők véleménye szerint a nem túl távoli jövőben rutinszerűen fognak alkalmazni valóban hatékony génterápiás kezeléseket. Indokolt tehát a jövő lehetőségeinek rövid áttekintése. A kipróbálás alatt álló terápiás eljárásokat két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik esetében az érintett sejtekbe kisméretű, ismert szekvenciájú nukleinsavakat juttatnak be, melyekkel specifikus gének expresszióját módosítják. ez az oligonukleotid terápia. Az antisens oligonukleotidok és ribozimek mellett újabban nagy terápiás lehetőségeket látnak az RNS-interferencia jelenségében is. Kisméretű kettősláncú RNS-ekkel (siRNS-ek) szekvencia-specifikus poszttranszkripciós géncsillapítás érhető el. Az siRNS-ek majdani terápiás alkalmazásának indikációs területe megfelel az említett oligonukleotid inhibitorokénak. Különösen reményt keltőek a daganat-terápiában tesztelt célzott géncsillapítást előidéző siRNS-kezelések (a teljesség igénye nélkül: humán papillomavírusok onkogénjei, a bcr/abl fúziós gén, pontmutációt szenvedett ras és B-raf gének, fokozottan expresszálódó β-katenin és multidrog rezisztencia gének kifejeződésének gátlása). Tumorok génterápiájában lehetséges a proto-onkogének csendesítése, amely korábban az antiszensz RNS-ek bevitelét jelentette, napjainkban miRNS-ek és duplaszálú RNS-ek bevitele RNS - interferencia céljából. Történelemfilozófia A klasszikus történelemfilozófia Karl Löwith meghatározása szerint „a történelem olyan szisztematikus értelmezését jelöli, amelynek princípiuma összefüggést teremt a történeti események és következmények között, és egy végső értelemre vonatkoztatja őket”. Fő kérdése tehát így foglalható össze: „mi értelme van a történelemnek, hol az a rendező elv, amelynek segítségével felmutatható ez az értelem?” A végre és értelemre irányuló történetfilozófiai koncepció gyökereit – módosított formában – az Ószövetség vagy Zsidó Biblia könyveiben is megtaláljuk. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a történeti könyvek „történelemfelfogása” – amennyiben beszélhetünk ebben az összefüggésben történelemfelfogásról – nem egyezik meg teljes egészében például a prófétai könyvek idő- és történelemértelmezésével.) Az Újszövetség beteljesültnek tekintette az Isten által kormányzott történelmet vagy történetet, és kevés jelentőséget tulajdonított a világi eseményeknek. A középkori gondolkodók szintén az isteni tervvel összefonódott emberi eseményeket tekintették csak figyelemreméltónak. (Történelemteológiai szempontból jelentősebb szerzők közé tartozik Joachim, Hippói Szent Ágoston és Orosius.) A „történelem filozófiája” kifejezést Voltaire használta először, és a felvilágosodás programját követve, szekularizált formában, az isteni gondviselésre nem hivatkozva írta meg a világtörténelmet. Istenbe és a keresztre feszítettbe vetett hit elvesztésével a felvilágosult történetfilozófia központi problémája lett a teodicea kérdése. Az emberi észbe és haladásba vetett hitre változtatott keresztény eszkatológiai gondolat a francia felvilágosodás képviselői mellett (mint például Voltaire, Condorcet vagy Rousseau) a német idealizmus legfontosabb szerzőinek (Kant, Hegel, Schelling) is központi témájává vált. A ciklikusan fejlődő (emelkedő és hanyatló) történelem képét – bizonyos antik illetve Ibn Khaldúntól származó előzmények után – a 20. században Oswald Spengler vázolta fel A Nyugat alkonya című munkájában. Spengler nyomán Arnold J. Toynbee is jelentős történelemfilozófiai megállapításokra jutott, tovább árnyalva a ciklusos történelemképet. Velük és a történelem haladását valló gondolkodókkal szemben Julius Evola az emberiség, a kultúra és a társadalom involúciós (degenerálódó) folyamatát vélte felismerni. A 20. század végén Francis Fukuyama A történelem vége című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. Samuel Huntington azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása). A történelemfilozófiai irodalomban új kezdeményezésnek számít Szmodis Jenő törekvése (Kultúra és sors), amellyel összhangba igyekszik hozni a spengleri történelemképet azzal a régebbi felismeréssel, hogy a keleti társadalmak és kultúrák (India, Kína, valamelyest az iszlám világ és Japán) viszonylagos állandóságot, de legalábbis lassúbb változást mutatnak, mint a nyugatabbiak (mezopotámiai, görögi, római, nyugati kultúrkör). Szmodis megkülönbözteti egymástól az úgynevezett duális princípiumú, ciklusosan fejlődő kultúrákat másfelől az úgynevezett monisztikus, stagnáló kultúrákat. A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik. Playback A playback (ejtsd: [pléjbek]; az angol playback, tulajdonképpen ’visszajátszás’ szóból – ennek ellenére angolul a jelenségre nem ezt a szót, hanem a lip sync, azaz „zenére tátogás” kifejezést használják) a könnyűzenében olyan előadásmód, amelyben a zene és az énekhang valójában felvételről megy, a zenekar, az énekes vagy együttes pedig a játékot vagy az éneklést csak szimulálja, vagyis csak egy látványszerepet játszik. A playback használatára az ige helyesen „playbackel” (és nem *playbackol). A playback fajtái A playbacknek több fajtája lehet, amelyeket az előre felvett elemek, illetve az élő hang különböző mértékű kombinációi tesznek ki. Teljes playback esetén mind a zene, mind az ének felvételről szól. Sok zeneszámhoz azonban készítenek instrumentális (hangszeres) változatot is, amely tulajdonképpen az éneket tartalmazó hangsáv nélküli változat (lévén, hogy a modern stúdióalbumok felvételeit ma már több, külön-külön felvett hangsáv alkotja, amelyeket később számítógéppel mixelnek össze: ezek közül az egyik az ének). Ennek egyik célja pontosan az, hogy az énekes élő zenekar nélkül tudjon élőben énekelni, miközben a zene felvételről megy. Gyakran alkalmaznak olyan előadásmódot élő koncerteken is, amelyeknél a zene, illetve az ének egyes részeit – amelyeket nem lehetne élőben előadni – előre felveszik. Vannak énekesek, akik a dal nehezen kiénekelhető és alapos felkészültséget igénylő részeihez playbacket alkalmaznak, a többi részt pedig élőben adják elő: pl. a nagyon magas és elnyújtott hangok esetén, a „kicsúszás” elkerülése érdekében. A playback használatának okai A playback használatának egyik leggyakoribb oka, hogy az adott helyszínen nincsenek meg az élő zene játszásához, illetve az élőben történő énekléshez szükséges feltételek. Ez főleg olyan televíziós műsorokban és rendezvényeken jellemző, ahol egymást követően több énekes vagy együttes lép fel. Természetszerűen így playbacket használnak a legtöbb filmben és videoklipben is (bár vannak kivételek, például Bruce Springsteen Streets of Philadelphia klipje, melyben élőben énekelt). Más esetekben az együttes vagy énekes nincs kellőképpen felkészülve az adott mű élő előadására: vagy azért, mert még új műről van szó (ami gyakran a promóciós fellépéseken fordul elő), vagy – speciális esetekben – az énekes vagy zenész csak jelképes szereplő, de a felvétel valójában nem tőle származik. Előfordulhat az is, hogy az énekes egyéb okok – pl. betegség – miatt kényszerül ezen előadásmódot alkalmazni. Szintén vannak olyan énekesek, akik csak stúdiókörülmények között tudják a maximumot kihozni magukból (a mai technika számos korrigálási lehetőséget biztosít a stúdiófelvételeken), ezért sokszor nem vállalják az élőben éneklést. Más okok maga a mű jellegéből adódhatnak, vagyis ha olyan elemeket, éneklési részeket tartalmaz, amelyeket nem lehetne élőben – egyidejűleg táncot is feltételezve – előadni (pl. túl gyors szöveg, átfedések a szöveges részek között, több szólamot ugyanaz az énekes énekel, számítógépes technikával eltorzított hang, stb.). A playback különösképpen jellemző a modern popzenére, ahol számos énekes biztonsági megfontolásokból ezt a technikát alkalmazza, hogy közben látványos koreográfiai elemekkel díszített, sok mozgást tartalmazó előadást nyújthasson. Ennek oka a tüdő véges kapacitása: a megfelelő énekléshez és az egyidejű mozgáshoz rendkívül nagy fizikai munkára lenne szükség, ezért ez gyakorlatilag nehezen kivitelezhető, legfeljebb csak a nagyon edzett énekesek képesek rá. Playback botrányok Szélsőségesebb esetekben az együttes tagjainak egyáltalán nincs valós énekhangjuk és zeneismeretük, viszont tetszetősen néznek ki és „eladhatóak”, ezért menedzsereik felkérik őket, hogy más, sokkal kevésbé „marketingelhető” énekesek hangjára tátogjanak. A legnagyobb ilyen botrány a Milli Vanilli nevéhez fűződik, de számos más előadóról is feltételezték vagy kijelentették, hogy nem ők énekelték a számaikat – például New Kids on the Block, Whigfield, Fun Factory, Bobby Farrell. Magyarországon a 90-es években igencsak elterjedt volt ez a jelenség; többek között az UFO, Fresh, 4F Club, Carpe Diem, Soho Party alkalmazott „bérénekeseket”. A csinos, fiatal, jól táncoló, de szerény énektehetséggel rendelkező lányoknak több bérhangjuk is volt (például Kozma Orsolya, Keresztes Ildikó, Czerovszky Henriett), akik felénekelték helyettük a számokat, de az elért sikerekből nem igazán részesedtek. Egy másik botrány a pekingi olimpia megnyitójához kapcsolódik: a kilencéves Lin Miaoke elsöprő sikert aratott mikor elénekelt egy kínai hazafias dalt, de később kiderült, hogy csak tátogott egy másik gyerek énekére, akit a politikai bizottság túl csúnyának talált ahhoz, hogy szerepeljen az ünnepségen. Makaói nemzetközi repülőtér A Makaói nemzetközi repülőtér (kínaiul: ������; pinjin: Aomen Guoji Jichang; népszerű magyar: Aomen Kuocsi Csicsang portugálul: Aeroporto Internacional de Macau) (IATA: MFM, ICAO: VMMC) Makaó különleges igazgatású terület nemzetközi repülőtere, mely Taipa szigetének keleti részén, illetve a part mentén létesített mesterséges szigeten található. A repülőtér 1995 novemberében nyitotta meg kapuit, azóta pedig a Kína és Tajvan közötti utasforgalom egyik fontos állomásává nőtte ki magát. Emellett sok járat indul Kína belső területei és Délkelet-Ázsia nagyvárosai felé is. 2012-ben a reptéren 4 491 065 utas és 27 794 tonna áru fordult meg. Hongkonghoz hasonlóan Makaónak is saját bevándorlási törvényei vannak, és a szárazföldi Kínától különálló vámterületet képez, így minden nemzetközi járattal érkező utas (köztük a kínaiak és a hongkongiak is) vám- és bevándorlási vizsgálaton esik át. Általános adatok A repülőtér fő épületei Taipán, a kifutópálya a sziget partjától keletre fekszik, 3420 m hosszú, és betonból készült. A repülőteret a makaói kormány által megbízott Makaói Nemzetközi Repülőtér Társaság (Sociedade do Aeroporto Internacional de Macau S.A.R.L.) üzemelteti. Ugyanez a vállalat felelt a reptér építéséért is. 2001-ben a kormány jóváhagyta társaság azon kérvényét, hogy 2039-ig üzemeltethesse a létesítmény. Története A reptér 1995 novemberében, az akkori portugál fennhatóság ideje alatt nyitotta meg kapuit az utazók előtt. A repülőtér építését hosszas diplomáciai egyeztetés előzte meg. Megépítésében Portugália a jövendőbeli különleges igazgatású terület autonómiájának biztosítását látta. Ezzel szemben Kína a jövőbeli működés költségei miatt aggódott. A kínai diplomáciát nagyban befolyásolta a szomszédos Csuhaj (Zhuhai) városának lobbija, mely saját repülőterének igyekezett nemzetközi státust szerezni. Végül a két fél egyezségre jutott, és a Makaói Nemzetközi Repülőtér Társaság zöld utat kapott az építéshez. Azelőtt Makaó két ideiglenes, kis repülőknek fenntartott légikikötővel rendelkezett. Ezek mellett több állandó helikopter-leszállóhely is működött. Az 1940-es évek végén a Cathay Pacific légitársaság hidroplán járatokat üzemeltetett Hongkong és Makaó között. Az 1990-es években csak az East Asia Airlines hongkongi helikopter járatai biztosították a légi közlekedést. Korábbi létesítmények Makaón: Portugál Haditengerészeti Légierő hidroplán bázisa Taipa szigetén ( 1927 - 1933 és 1937 - 1940 között) Portugál Haditengerészeti Légierő hidroplán bázisa a szárazföldi rész délkeleti részén, a külső kikötőben (1940- 1942 között) Ideiglenes leszállópálya Coloane szigetén Létesítményei A repülőtér kifutópályája egy mesterséges szigeten létesült Taipa mellett. Utóbbin található a fő terminál és az irányítótorony is. A kifutópályát két töltésút köti össze a főbb létesítményekkel. A pályán Category II-es műszeres leszállító rendszer (ILS) működik, ami a pilóták számára a leszállópálya helyes megközelítésében és a pontos leszállásban nyújt segítséget. A repülőteret évi 6 millió utas befogadására tervezték, így akár 2000 utast is ki tud szolgálni egy óra alatt. A reptéren éjszakai forgalmi tilalom nincs érvényben, így egész nap fogadhatja a járatokat, melyek számára 24 parkolóhely, 4 jetway és 10 beszállókapu áll rendelkezésre. Kis alapterülete ellenére a létesítmény Boeing 747-es és Antonov 124-es gépeket is képes fogadni, ami a külföldi áruk behozatalában játszik fontos szerepet. A reptér utasellátó létesítménye naponta akár 10 000 adag ételt tud előállítani. A navigációs- és kommunikációs berendezések a kifutó két végén találhatóak. Tájfunok idején a repülőteret bezárják. Reptéri tűzoltóság A makaói repülőtér egy többfunkciós mentő- és tűzoltóhajóval (Flor de Lotus) rendelkezik. A hajó két tűzoltó fecskendővel és kiegészítő mentőcsónakokkal rendelkezik. A létesítmény területén két tűzoltóság és elsősegély-állomás található, az egységek pedig 1 Oshkosh TI 3000-es és 5 Rosenbauer Panther RBM 36.705 6x6 ARFF típusú tűzoltóautóval vannak felszerelve. Forgalma 2012-ben a repteret 41 997 járat érintette, ami 4 491 065 utast jelent, ami 11%-os növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Ugyancsak növekvőben volt a kereskedelmi és magán jellegű charter járatok forgalma. Míg 2011-ben 1010, addig 2012-ben 1209 chartergép vette igénybe a makaói repteret. Ugyanebben az évben 27 794 tonna áru fordult meg a repülőtéren, ami 29,7%-os csökkenés a 2011-es áruforgalomhoz viszonyítva. Légitársaságok és úti célok A makaói légikikötő az Air Macau bázisrepülőtere. A legtöbb járattal rendelkező makaói légitársaság mellett több kínai, Fülöp-szigeteki, dél-koreai, malajziai, tajvani, vietnami, szingapúri és thaiföldi légitársaság is jelen van, járataikkal pedig az adott országok, illetve Japán nagyvárosaiba lehet eljutni. 1996 és 1998 között a TAP Portugal is indított a Lisszabon-Makaói vonalon járatokat. 2010-es megszűnéséig a reptér a Viva Macau légitársaság bázisrepülőtereként is szolgált. Más bérlők Makaói Vámszolgálat Makaói Bevándorlási Hivatal Makaói Kereskedelmi Repülés Központja (Macau Business Aviation Centre) Golden Crown China Hotel - a reptér fő termináljával átellenben Ezek mellett néhány üzlet, étterem, postahivatal, bankfiók, illetve vámmentes bolt is működik a repülőtér területén. Földi közlekedés A repülőtér autóbusszal, személygépkocsival és taxival is megközelíthető. A járművek számára a terminál mindkét oldala mellett parkolók találhatóak. Reptéri transzfer A kínai szárazföld és Hongkong irányába átszálló utasok számára „két vám, egy ellenőrzőpont” szolgáltatás működik. Az utasok közvetlen reptéri transzferjárattal a makaói vámhivatal kikerülésével is eljuthatnak a Makaói Kompterminálhoz vagy a Taipa Ideiglenes Kompterminálhoz. Autóbusz A Makaói-félsziget, Taipa, Cotai és Coloane irányába: Transmac: 26-os és AP1-es járatok T.C.M.: N2-es járat Reolian: 36-os, MT1-es és MT2-es járatok Nemzetközi buszjárat A reptérről induló nemzetközi buszjárattal Kína szárazföldi városaiba (Huatao (Huadao), Kanton, Panjü (Panyu), Tungkuan (Dongguan), Kungpej (Gongbei)i határátkelőhely, Hengcsin (Hengqin)i határátkelőhely) lehet eljutni. A „két vám, egy ellenőrzőpont” szolgáltatás a Hengcsini határátkelőhelyen is igénybe vehető. Reptéri szálloda Közvetlenül az induló járatok várótermével szemben épült fel a Golden Crown China Hotel, ahol az utasok megszállhatnak. Környezeti hatások Mivel a repülőtér viszonylag távol van a zsúfoltan lakott területektől, a nap 24 órájában működhet. A repülők okozta zaj miatt nem kell hangfogó berendezéseket építeni, azonban a közeli Csuhajban (Zhuhaiban) megnőtt az északi irányba tartó gépek miatti zajszennyeződés. Ennek ellensúlyozására a repülőgépeknek tilos a Csuhaji (Zhuhai-i) légtér egy részét használni. 97-es villamos (Brüsszel) A brüsszeli 97-es jelzésű villamos, ami 2007. július 2-án indult el, a Louise/Louiza és a Dieweg megállók között közlekedik, érintve Uccle északi részét, Forest és Saint-Gilles központját, ahogyan a régi 18-as villamos tette. Története 2007. július 2-án indították el, akkor még a Stalle (P)-t, a régi 91-es villamos végállomását használta, majd később a 18-as és 91-es villamosok összevonásaként a Diewegre került át a végállomása. Üzemidő A 97-es villamost a STIB üzemelteti. Egész nap közlekedik a vonal teljes hosszán 5.20-tól 1 óráig. X – Jubileumi Koncertalbum Az X - Jubileumi Koncertalbum a Ganxsta Zolee és a Kartel 1995-ben megjelent koncertalbuma, mely fennállásuk 10. évfordulóját ünnepli. Az albumra az eddig megjelent legnagyobb slágerek kerültek fel, valamint az Ötökör című TV műsor főcímzenéje, mely csak ezen az albumon hallható. Megjelenések CD Magyarország Private Moon Records PMR 349472 2 Ötökör (Original) A Jó A Rossz És A Kartel Gerilla Nincs Semmi Jobb Mint Egy Ringyó Route 66 Néhány Jó Dolog Blow-Feld Vs. O.J.Bond Döglégy For Prezident Külvárosi Mese Fekete Ló Való Világ Vato Loco Bumm A Fejbe Keleti Oldal - Nyugati Oldal Szesztilalom Ötökör (Koncert Változat) Fjodor Vaszilevics Kudrjasov Fjodor Vaszilevics Kudrjasov (oroszul: Фёдор Васильевич Кудряшов; Mamakan, 1987. április 5.) orosz válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Rosztov játékosa. Bekerült a hazai rendezésű 2017-es konföderációs kupán résztvevő orosz keretbe. Kucsmás szíbia A kucsmás szíbia (Heterophasia capistrata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezés A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Cinclosoma nembe Cinclosoma capistratum néven. Alfajai Heterophasia capistrata bayleyi (Kinnear, 1939) Heterophasia capistrata capistrata (Vigors, 1831) Heterophasia capistrata nigriceps (Hodgson, 1839) Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután, Kína, India, Nepál és Pakisztán területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, magaslati cserjések, valamint szántóföld és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 24 centiméter, testtömege 28-47 gramm. Életmódja Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Férfi hadipuska, összetett az 1900. évi nyári olimpiai játékokon A férfi hadipuska, összetett versenyszáma egy az öt közül amit az 1900. évi nyári olimpiai játékok, sportlövészet versenyei alatt megrendeztek Párizsban. 1900. augusztus 3. és augusztus 5. között rendezték meg. 30 versenyző, 6 nemzetből indult, mindenhonnan 5-en. Végeredmény Egyéni Mind a három pozíció beleszámított, így a megszerezhető pont max. 1200 volt. Csapat Mind az öt versenyző végeredménye beleszámított, így a megszerezhető pont max. 6000 volt. Sehmatal Sehmatal település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Farkaspetőfalva Farkaspetőfalva (szlovákul: Vlkanová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Farkasfalva és Petőfalva egyesítése. Fekvése Besztercebányától 8 km-re délre, a Garam bal partján fekszik. Története 1294-ben említik először, de a falu maga valószínűleg a 14. század első felében keletkezett. 1828-ban 30 házában 233 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel foglalkoztak. A 19. század elején uradalmi malom működött a területén. Vályi András szerint "FARKASFALVA. Vlkanova. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Urai Bohus, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Badin mellett, Zólyomhoz fél mértföldnyire. Ámbar földgyének 2/3. része sovány, határja hegyes, és kősziklás, ’s nehezen míveltetik, káposztás, és kender földgyeit Garam vize néha elönti; de mivel legelője elég, földgyének egy negyede termékeny, a’ hol határja is síkos, az Uraságtól fája épűletre, és tűzre, Zólyomban pénzel, és szekerrel is pénzt kereshetnek, ’s vagyonnyaikat jól eladhattyák, és a’ községnek két kaszásra való réttyei is van, első Osztálybéli. " "Alsó, és Felső Petőfalva, vagy Petőfölde, Illyésfalvának is hívják. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Urai Gerhárd, és Bohus Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Badinhoz közel, mellynek filiája, határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, második osztálybéli." Fényes Elek szerint "Farkasfalva, tót falu, Zólyom vármegyében, a Garam bal partján, Zólyomhoz éjszakra 1 1/2 órányira: 96 kath., 137 evang. lak. Határa a jobbak közül való s szép káposztát, gabonát terem. F. u. többen." "Petőfalva (Petyova), tót falu, Zólyom vgyében, a Garan bal partján: 42 kath., 153 evang. lak., s igen jó határral. F. u. többen. Ut. p. Beszterczebánya." A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 380, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 851 lakosából 811 szlovák volt. 2011-ben 1231 lakosából 987 szlovák volt. Nevezetességei Reneszánsz kastélya a 17. században épült, ma szállodaként üzemel. John Clifford, Clifford bárója John Clifford (Conisborough-vár, 1435. április 8. − Ferrybridge, 1461. március 28.) angol báró és katona volt, aki a Lancaster-házat szolgálva esett el a rózsák háborújában, a ferrybridge-i csatában. Élete John Clifford az angliai Conisborough várban született. Apja Thomas Clifford báró, anyja egy másik nemesi család sarja, Joan Dacre volt. Margaret de Bromflete-t, Henry Bromflete, Vessy első lordjának lányát vette feleségül, akitől négy gyermeke - Richard, Thomas, Elizabeth és Henry - született. Lordi címét 1455. május 22-én örökölte meg, amikor apja elesett az első Saint Albans-i csatában. Rövid élete során a skót határvidék általános biztosa, Westmorland főispánja és a Penrith-vár parancsnoka volt. Gúnyneve Mészáros volt. 1458. februárjában Henry Beauforttal, Somerset hercegével és Henry Percyvel, Northumberland grófjával Londonba vonult, hogy kárpótlást kérjenek a yorkiak által meggyilkolt apjukért. VI. Henrik és a királyi tanács igényükre válaszul felszólította az első Saint Albans-i csata yorki vezetőit, Richard Neville-t, Salisbury grófját és hasonló nevű fiát, Warwick grófját, hogy fizessenek kártérítést az elesettek örököseinek. A Lancaster-ház oldalán harcolt a koronáért folyó örökösödési háborúban. 1460. december 30-án részt vett a nagy lancasteri győzelemmel, Plantagenet Richárd yorki herceg halálával végződött wakefieldi csatában. A hídon ő gyilkolta meg Richárd 17 éves fiát, Edmund rutlandi grófot. Másnap lovaggá ütötték. Edward Hall krónikaíró szerint ő volt az, aki az elesett yorki herceg fejét levágta, majd egy papírkoronát tett rá. 1461. február 17-én részt vett a második Saint Albans-i csatában. Március 28-án hajnalban lovasaival rajtaütött az Aire folyó északi partján táborozó yorki csapatokon. A váratlan támadással sok yorkit meggyilkoltak, és visszafoglalták a folyón átívelő híd északi végét. A támadásban meghalt a yorkiak egyik vezére, Lord Fitzwater. Napközben a IV. Eduárd angol király és fő szövetségese, Richard Neville, Warwick grófja megtámadta a hidat a déli oldalról. A véres küzdelemben rengeteg yorki esett el, a krónikaíró Jean de Wavrin szerint közel háromezer ember halt meg a küzdelemben. John Clifford csak akkor adta fel a híd védelmét, amikor megtudta, hogy Lord Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és felé tart. Clifford kiadta a parancsot a visszavonulásra Towton felé, ahol a lancasteri fősereg állomásozott, de nem ért el odáig, mert Fauconberg lovasai elébe vágtak, és rátámadtak csapatára. John Cliffordot a nyakán találta el egy nyílvessző, és meghalt. 1461 novemberében birtokait elkobozták, és azokat különböző York-párti urak között osztották szét. Érdekesség William Shakespeare VI. Henrik című drámájában igen vérszomjasnak ábrázolja. A harmadik felvonás harmadik színében, amely a wakefieldi csatában játszódik, Clifford leszúrja Richárd yorki herceg még gyermek fiát, Edmundot, hiába próbálja megmenteni őt nevelője, a káplán. Clifford ezt mondja, amikor megtalálja a fiút: "Káplán, el innen! Pap vagy, megkiméllek. / De ki atyám’ megölte, átkozott / York herczeg e porontya halni fog" . (Lőrincz [Lehr] Zsigmond fordítása) Humán 9-es kromoszóma A 9-es kromoszóma egy a 24-féle humán kromoszóma közül. Egyike a 22 autoszómának . A 9-es kromoszóma jellegzetességei Bázispárok száma: 138 429 268 Gének száma: 919 Ismert funkciójú gének száma: 778 Pszeudogének száma: 309 SNP -k (single nucleotide polymorphism = egyszerű nukleotid polimorfizmus) száma: 449 980 A 9-es kromoszóma génjei abl 9q34.1 A 9-es kromoszómához kapcsolódó betegségek Az O.M.I.M rövidítés az Online Mendelian Inheritance in Man, azaz Mendeli öröklődés emberben adatbázis oldalt jelöli, ahol további információ található az adott betegségről, génről. Ammoniteszek Az ammoniteszek (magyar kládnevükön előrenéző szifótölcséres lábasfejűek) kihalt tengeri állatok, a puhatestűek (Mollusca) törzsében a fejlábúak osztályába sorolt ammonoideák névadó alosztálya. Maradványaik kitűnő korjelzők, mivel egy-egy nemük általában legfeljebb 1-2 millió évig élt; evolúciójuk viszonylag gyors volt. A Tethys-óceán üledékeiből képződött kőzetek az egész Eurázsiai-hegységrendszerben megtalálhatóak, a fajok elterjedési területe igen széles volt. Az, hogy az adott ammonitesz nemekhez abszolút korok (vagy inkább intervallumok) rendelhetők, az üledékekben található vulkáni tufák izotópos vizsgálatának köszönhető. Elnevezésük eredete Az ammoniteszek váza első ránézésre a csigákéhoz hasonlít, de a legtöbb csigával ellentétben nem három dimenziósan, vertikális tengely körül, hanem síkban csavarodott, dorzális irányban. Általában szabályos spirálban csavarodó héjuk volt (bár voltak nem spirális páncélú fajtáik is, a „heteromorfok”), és nevüket is erről kapták. Az idősebb Plinius „Ammonis cornua”, azaz (az egyiptomi isten) Ammon szarvai néven említi az ammonitesz fosszíliákat, mert az istent általában kosszarvakkal ábrázolták. Az ammoniteszek fajainak neve gyakran ‑ceras végződésű: a görög κέρας szó jelentése „szarv”. Az ammonitesz-ház Vázuk jellegzetes logaritmikus spirál. A logaritmikus spirálok önmagukkal hasonlók és önmagukkal kongruensek minden hasonlósági transzformációra. (Nagyításuk-kicsinyítésük ugyanazt eredményezi, mint elforgatásuk a pólus körül.) Nagyításuk tényezővel az eredeti görbét adja. Az ammonita spirál jellemzője, hogy a legtöbb faj a névadó Amon-Ré kosszarvával ellentétben nem térben csavarodik (bár ismertek heteromorf ammoniták, amelyek térben csavarodnak), hanem síkban, dorzális irányban és az óramutató járásával megegyező irányban. A ház egy primitív, hólyag alakú kamrácskából indult ki. Amikor az állat kinőtte lakókamráját, másik építésébe kezdett, átköltözött a következőbe, ami már nagyobb volt, mint az előző. A korábbi kamra elzáródott egy kalcitlemezzel a későbbitől. A legkülső lakókamrát egy cső kötötte össze az összes korábbi kamrával, ez a szifó. Ezen keresztül idegek és erek futottak. Ezzel képes volt arra, hogy változtassa az elhagyott kamrák gáz-, és folyadék-összetételét. Így az ammonitesz a Nautilushoz hasonlóan lebeghetett és magasságot változtathatott. A kamrák válaszfalainak és a ház külső héjának csatlakozása a loba (vagy lobus), rajzolatuk sokszor látható a fosszíliák felszínén. Ezek jellegzetes alakúak, olyannyira, hogy a csoport belső rendszerezésének alapját képezi. Rokonsági kapcsolataik Annak ellenére, hogy az ammoniteszek is külső házas lábasfejűek voltak, legközelebbi ma élő rokonaik nem a nautilusok, amelyek szintén külső vázas lábasfejűek, hanem a Coleoidea alosztály, amelyhez a tintahalak is tartoznak. A szilur-devon időszakban élt bactriteszek leszármazottai mind az ammoniteszek, mind a ma élő többi lábasfejű, az igencsak konzervatív Nautilus csoporttal, amelyek orthocerasszerű ősöktől származnak. Az Orthocerasok szifója a Nautilushoz hasonlóan központi helyzetű, míg a Bactritesé ventrális, peremi helyzetű volt. Az ammoniteszeket a Nautilus-féléktől a szifótölcsér alapján különítik el: az ammoniteszek szifótölcsére mindig előre néz. A szifótölcsér a kamraválaszfal kitüremkedése a szifó körül. Táplálkozásuk Vázukban talált ételmaradványokból tudjuk, hogy elsősorban rákokat, halakat fogyasztottak, de bizonyára számos egyéb, váz nélküli gerinctelent is zsákmányoltak, és ezeket feltehetően az aptychus nevű állkapcsi rágószervükkel őrölték meg. Észak-Amerika felső kréta tengeri képződményeiből ismert olyan héjlelet, ami egy mosasaurus támadásából származó páros fogsor lenyomatot is megőrzött. Mivel tudjuk, hogy egykori szerepük a tengerekben hasonló volt a mai halakéhoz, ezért valószínű, hogy igen fontos szerepet töltöttek be az egykori táplálékláncban és számos Ichtyosaurus, Plesiosaurus és Mosasaurus fő táplálékai lehettek. Fejlődéstörténetük A bactritoida nautiloidáktól eredő ammonoida cephalopodák először a késő szilur vagy a kora devon időszakban jelentek meg, mintegy 400 millió évvel ezelőtt (mya), és a kréta kor végén (65 mya) haltak ki, a dinoszauruszokkal együtt. Az ismert ammonitesz-ház mellett maradványaik még az aptychusok is, amelyek vélhetően operculumként (ház-fedélként) és szájszervekként is szolgálhattak. Mivel találtak olyan ammonitesz vázat, ahol a lakókamra ventrális oldalán kisebb aptychusok is sorakoztak, egyes fajaik mindenképpen elevenszülők lehettek. Az ammoniteszeken belül inkább evolúciós fauna, mintsem tényleges rendszertani szempontból megkülönböztetünk ó-, közép és újammonitákat. Ezen ammonitesz-faunák körvonalaznak 3 nagy (Sepkoski-féle) tömeges kihalási hullámot, melyek a Perm időszak végén, a triász-jura határon és a kréta végén következtek be. A perm–triász kihalási esemény során eltűntek a Goniatites-féle, egyszerű kamravarratvonalú (loba-vonal) ammoniák és a Bactritesek egyenes házú leszármazottai (a belemnitidák kivételével. A triász időszakban igen nagy számú ammonitesz-nem jelent meg, az alaptípusuk az ún. ceratidae vonal, jellegzetes varratvonalukkal. Az ausztriai Hallstatt triász időszaki kőzetei tanúsága szerint igen nagy számban éltek ammoniteszek ebben az időszakban. Hazánkban a Balatonról elnevezett Balatonites nem képviselőinek híres leleteit a Balaton-felvidéken találták meg. A triász–jura kihalási eseményt egyedül a Phylloceratidae család élte túl, amiből, jelenlegi tudásunk szerint, származott az összes jura és kréta időszaki ammonitesz. A hettangiban a szűk köldökű Phyllocerasokkal együtt feltűnő Lytocarasok valószínűleg a Phyllocerasok tág köldökű leszármazottai voltak. A felső triászban már megkezdődött a Phyllocerasok őseineél a kamravarratvonalak igen erőteljes differenciálódása, ami egyes újammonitáknál igen bonyolultan kifejlődött. Mellékalakok Az ammoniták körében több esetben is kifejlődtek kicsavarodott valamint (első látásra) szabálytalan alakú típusok is, az ún. heteromorf ammoniteszek. Korábban úgy gondolták, hogy az ammonita-ág egyfajta rend szintű "elöregedése" zajlott volna le. Az újabb felfogás szerint az ammoniteszek adaptációjának jeleiről van szó, azaz nem "leépülésről" van szó, hanem éppen ellenkezőleg, progresszív jelenségről. A mellékalakok házfelépítése levezethető a normál típusból és egymásból a legtöbb esetben. A főbb változatok a következők: a ház csigaházszerűen, vertikális tengely körül csavarodik, vagy a szomszédos kanyarulatok nem érintkeznek egymással. Előfordul, hogy a ház valamilyen mértékben kicsavarodik (számos átmenet létezik) de mindvégig megmarad a szabályos spirál alakzat vagy a váz kicsavarodik és eltér a logaritmikus spiráltó, kampószerűen visszahajlik vagy más módon eltér, a váz teljesen egyenessé válik, és különleges, gombolyag-szerű házformák is ismertek. Bővebben lásd:Ancyloceratina Rendszerezésük Paleoammonoidea (vagy Clymenatoidea ) rend (egyszerű lobusúak) Clymenatida alrend Goniatida alrend Aulacoceratida alrend Mesoammonoidea (vagy Ceratitida ) rend (négylobusúak) Anarcestida alrend Ceratida alrend Prolecanitida alrend Neoammonidea (vagy Phylloceratida ) rend (ötlobusúak) Az ammoniteszes mészkő Jellemző ammoniteszes mészkő az ún. "ammonito rosso", a gerecsei és bakonyi jura kori képződményekben is megtalálható vörös színű, gumós, néhol kissé kovás ammoniteszekben gazdag mészkő. Ilyen mészkőből faragták ki Mátyás király Visegrádi palotájának híres díszkútját vagy Magyarország több fontos középületének padlózatát és lábazati borítását. A vörös, jura kori mészköveket hazánkban a Gerecsében bányásszák, de megtalálható még a Villányi-hegységben és a Bakonyban is. Az ammoniteszek jellegzetesen gumós, alsó jurai mészkövekben fordulnak elő a legnagyobb számban. Sokvirágú rózsa A sokvirágú rózsa (Rosa multiflora) a Rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó rózsafaj. Hazája Japán, Korea. Jellemzői Akár 3 méter magasra is megnövő, elhajló vagy kúszó ágú rózsa faj. Tüskéi aprók, horgosak. Ágai gallyakkal rakódnak be, melyeken június-júliusban tömegesen nyílnak szedervirághoz hasonló, fehéres virágai kúpos sátorvirágzatban. Termése apró, piros csipkebogyó. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető, futórózsaként is alkalmazható. Egy-két öntözéssel a szárazabb viszonyokat is jól tűri, általánosan használt alany. A futó, a polyanthák és a babarózsák egyik őse. Forrás Kertészeti Dendrológia (Szerk: Dr. Schmidt Gábor) KEÉ Házinyomdája 1991. Moiremont Moiremont település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 210 fő (2015). Moiremont Chaudefontaine, Florent-en-Argonne, La Neuville-au-Pont, Vienne-la-Ville és Vienne-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1402 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1350-es évek – 1360-as évek – 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek Évek: 1397 – 1398 – 1399 – 1400 – 1401 – 1402 – 1403 – 1404 – 1405 – 1406 – 1407 Események július 20. – I. Bajazid oszmán szultán az ankarai csatában Timur Lenk fogságába esik, és ezzel megkezdődik az oszmán interregnum . szeptember – Luxemburgi Zsigmond örökösödési szerződést köt IV. Albert osztrák herceggel , melyben kölcsönösen elismerik egymás örökösödési jogát. szeptember 3. – Giovanni Maria Visconti herceg (Gian Galeazzo fia) uralkodásának kezdete Milánóban ( 1412 -ig uralkodik). szeptember 14. – A homildon hill-i csata. Az észak-angliai nemesi sereg Henry Percy vezetésével legyőzi a skót sereget, melyet Douglas grófja vezet. Zsigmond Garai Miklóst nevezi ki nádorrá, egyúttal elmozdítja hivatalaikból azokat, akik nem tartoznak a Garai-ligához. Erre a Kanizsai-liga a trónkövetelő László nápolyi király pártjára áll és csatlakozik a Dalmáciát hódoltató nápolyi sereghez. november 26. – Évreux-i Blanka navarrai infánsnő ( 1425 -től I. Blanka néven Navarra királynője ) feleségül megy az I. Mária szicíliai királynő halálával 1401 -ben megözvegyült I. (Ifjú) Márton szicíliai királyhoz . Blankát az esküvőt követően még ugyanaznap Palermóban Szicília királynéjává koronázzák. december 25. – Nagyváradon a Kanizsai-liga Nápolyi Lászlót ismeri el magyar királynak. Születések Lajos savoyai herceg († 1465 ). Vinod Khanna Vinod Khanna (Pesavar, 1946. október 6. – Mumbai, 2017. április 27.) indiai színész, politikus. Filmjei Man Ka Meet (1968) Nateeja (1969) Sachaa Jhutha (1970) Aan Milo Sajna (1970) Mastana (1970) Purab Aur Paschim (1970) Mera Gaon Mera Desh (1971) Reshma Aur Shera (1971) Mere Apne (1971) Elaan (1971) Hungama (1971) Rakhwala (1971) Preetam (1971) Jaane-Anjaane (1971) Dost Aur Dushman (1971) Hum Tum Aur Woh (1971) Memsaab (1971) Guddi (1971) Parichay (1972) Do Yaar (1972) Ek Bechara (1972) Ek Hasina Do Diwane (1972) Ek Khiladi Bawan Pattey (1972) Parchhaiyan (1972) Kuchhe Dhaage (1973) Aarop (1973) Achanak (1973) Anokhi Ada (1973) Dhamkee (1973) Gaddaar (1973) Paanch Dushman (1973) Pyaar Ka Rishta (1973) Haath Ki Safai (1974) Imtihan (1974) Kunwara Baap (1974) Patthar Aur Payal (1974) Chowkidar (1974) Farebi (1974) Zameer (1975) Qaid (1975) Prem Kahani (1975) Sewak (1975) Hera Pheri (1976) Lagaaam (1976) Nehle Pe Dehla (1976) Shankar Shambhu (1976) Shaque (1976) Parvarish (1977) Adha Din Adhi Raat (1977) Amar Akbar Anthony (1977) Khoon Pasina (1977) Hatyara (1977) Aap Ki Khatir (1977) Jallianwala Bagh (1977) Maha Badmaash (1977) Chor Sipahee (1977) Main Tulsi Tere Aangan Ki (1978) Daaku Aur Jawan (1978) Muqaddar Ka Sikandar (1978) Aakhri Daku (1978) Khoon Ka Badla Khoon (1978) Khoon Ki Pukaar (1978) Inkaar (1978) Lahu Ke Do Rang (1979) Do Shikaari (1979) Yuvraaj (1979) Meera (1979) Sarkari Mehmaan (1979) The Burning Train (1980) Qurbani (1980) Garam Khoon (1980) Zalim (1980) Bombay 405 Miles (1980) Ek Aur Ek Gyaraah (1981) Khuda Kasam (1981) Jail Yatra (1981) Kudrat (1981) Rajput (1982) Raajmahal (1982) Insaan (1982) Daulat (1982) Taaqat (1982) Daulat Ke Dushman (1983) Insaaf (1987) Satyamev Jayate (1987) Zameen (1987) Dayavan (1988) Rihaee (1988) Aakhri Adaalat (1988) Faisla (1988) Chandni (1989) Batwara (1989) Suryaa: An Awakening (1989) Mahaadev (1989) Ustaad (1989) Muqaddar Ka Badshaah (1990) Jurm (1990) CID (1990) Lekin... (1990) Maha-Sangram (1990) Kaarnama (1990) Pathar Ke Insan (1990) Khoon Ka Karz (1991) Farishtay (1991) Dharam Sankat (1991) Garajna (1991) Parampara (1992) Humshakal (1992) Nishchaiy (1992) Maarg (1992) Police Aur Mujrim (1992) Waqt Ka Badshah (1992) Kshatriya (1993) Insaniyat Ke Devta (1993) Eena Meena Deeka (1994) Ekka Raja Rani (1994) Pyar Ka Rog (1994) Janam Kundli (1995) Muqadama (1996) Dus (1997) Himalay Putra (1997) Dhaal (1997) Deewaanapan (2001) Kranti (2002) Leela (2002) Bhola in Bollywood (2004) Pehchaan: The Face of Truth (2005) Godfather (2007) Risk (2007) Halla Bol (2008) 99 (2009) Wanted (2009) Fast Forward (2009) Dabangg (2010) Red Alert: The War Within (2010) Dabangg 2 (2012) Players (2012) Ramaiya Vastavaiya (2013) Koyelaanchal (2014) Chooriyan (2015) Dilwale (2015) Ek Thi Rani Aisi Bhi (2017) Bogád Antal Bogád Antal István (Budapest, 1944. március 28. –) magyar költő, publicista, keresztény-konzervatív közéleti személyiség. Élete Édesapja építészkalkuláns, édesanyja cukrász volt. Bár aktívan az 1956-os forradalomban nem vett részt, emlékeit egy esszében megörökítette. A közéletben 1983-tól vett részt, amikor a demokratikus ellenzék munkájába bekapcsolódott. 1986-ban aláírója volt a kelet-európai ellenzékiek által készített Memorandumnak. A rendszerváltás után aktívan tevékenykedett Magyarországon azért, hogy állítása szerint valódi rendszerváltás történjék, mert szerinte az addigi elit átmentette hatalmát a gazdaságba. Politikai munkássága Az 1994-es kormányváltás után, mikor az MSZP és az SZDSZ került hatalomra, Bogád több írásában kifejtette, miszerint az ország banánköztársasággá silányodott. Részt vett több olyan tiltakozáson is, melyek szerint a magyarságot tudatosan tönkreteszik, elsorvasztják. Rendszeres publicistája a radikális jobboldalhoz sorolt Rendszerváltó fórumnak, a Nemzeti Hírhálónak, valamint a Váralja Szövetségnek. Családja Csepelen lakik. Nős, négy felnőtt fiúgyermek édesapja. Főbb művei Őszi üzenet ; grafika Lázár Ervin; ABC Szamizdat, Bp., 1990 Őszi üzenet ; grafika Komáromi János; szerzői, Bp., 1990 Ki volt Dr. Krassó György ? Tizenkét évesen a Forradalomban, emlékeim 1956-ról A felemás rendszerváltozás társadalmi vetülete. A Gyöngyvirághoz verseskötet önkiadás Komáromi János grafikáival illusztrálva Budapest, 2002. A Gyöngyleányhoz verseskötet, 2007. Illusztráció: Komáromi János Kikericsfélék A kikericsfélék (Colchicaceae) az egyszikűek (Liliopsida) osztályában a liliomvirágúak (Liliales) rendjének egyik családja. Az APG III-rendszerben a korábban ide tartozó, ám morfológiailag jól megkülönböztethető monotipikus Petermannia génuszt külön családdá emelték ki, Petermanniaceae néven. Tulajdonságaik Gumós vagy hagymagumós növények. Bibéjük lebenyezett, a hat lepellevél egy-egy porzót zár be a rügyben. Magházuk felső állású. A kikerics (Colchicum) fajok, lepelleveleinek alja hosszú csővé nőtt össze: ez a cső rejti a föld alatt elhelyezkedő magházat, amelyben a mag csak tavasszal érik a földfelszín fölé emelkedő tokterméssé. Fitokémiai különlegességük a kolchicin nevű tropolon-alkaloid termelése. Életmódjuk A tavaszi kikericsfélék (például magyar kikerics, sárga kikerics) levelek közt nyílnak. Az őszi fajok (például őszi kikerics, homoki kikerics) levele csak tavasszal bújik elő. E fajok termése a telet föld alatti tokban vészeli át, és csak tavasszal, levélnyílás után érik be. Jellemző hazai fajaik Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) üde réteken és ligetekben gyakori mérges növény. A Villányi-dombságon , a Szársomlyó hegyen szubendemikus a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) . Alföldi homokpusztáinkon pannóniai endemikus faj a homoki kikerics (Colchicum arenarium) . Szeged és Debrecen környékének tölgyeseiben (valamint a kolozsvári Szénafüvek természetvédelmi területen) él a tavaszkikerics ( Bulbocodium vernum ). Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat jogsértő cselekmények egy típusa, amelyeket a törvény tilt. Fogalma A kereskedelmi gyakorlat a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása, tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketingtevékenysége vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilos. Szabályozás az Európai Unióban A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, mint például a megtévesztő reklám és az agresszív értékesítési módszerek (pl. zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás) alkalmazása tilos az Európai Unió összes tagállamában. A fogyasztók bizalmatlanok a határokon átnyúló vásárlással kapcsolatban, mivel nem biztosak jogaikban, és tartanak az esetlegesen előforduló csalásoktól. Az új uniós szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a fogyasztókat ugyanolyan szabályok védjék az agresszív kereskedelmi gyakorlatok és a tisztességtelen eszközöket használó kereskedők ellen akkor is, ha a sarki vegyesboltban, és akkor is ha az interneten, külföldi eladótól vásárolnak. 752 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek Évek: 747 – 748 – 749 – 750 – 751 – 752 – 753 – 754 – 755 – 756 – 757 Események március 23. – Szent Zakariás pápa utódaként Istvánt választják Róma püspökévé. (Felszentelésére nem kerülhetett sor, mivel két nappal megválasztása után szélütést kapott és meghalt.) március 26. – II. (III.) István pápa megválasztása. (Szent Zakariás pápa megüresedett székét foglalta el, miután az első utód, II. István beiktatása előtt meghalt.) Születések az év folyamán – Eiréné bizánci császárnő († 803 ) Észak-anatóliai-hegység A Pontuszi-hegység vagy Észak-anatóliai-hegység (törökül Doğu Karadeniz Dağları, vagyis Kelet-fekete-tengeri hegység) egy kettős ívű hegyvonulat a Fekete-tenger délkeleti partja mentén, Törökország északi részén, és egészen Örményországig nyúlik. Ma használatos egyik nevét az ókori Pontoszról kapta, melynek egykori területén húzódik, másik neve a földrajzi helyzetéből következik. Legmagasabb pontja a Kaçkar-hegy, 3932 méterrel. Főként fenyőerdő borítja, keleti részein a kaukázusi vegyes erdőkbe megy át. Déli részén húzódik az Anatóliai-fennsík. Az Észak-anatóliai-hegység egy keskeny partsáv után, szinte közvetlenül a Fekete-tenger délkeleti partjaiból emelkedik ki. A Variszkuszi-hegységrendszer tagja. Nyugat-keleti vonulatai keletre haladva kissé emelkednek. Az Ankarai-fennsík felőli 2500 méteres magasság a keleti részen bőven 3000 méter fölé magasodik. Folyói szintén kelet-nyugati irányúak, néhány közülük keskeny szorosokon tör át a Fekete-tenger felé. Északi lejtői meredekek és csapadékosak, gyümölcstermesztésre alkalmasak. Hagyományos termékei a mogyoró, tea, dohány és olajbogyó (olívabogyó), a 20. században cseresznye és citrusfélék honosítására is sor került. Magasabb régióiban kiváló legelők találhatók. Déli lejtőin kevés a csapadék, az erdők ritkásabbak, sztyeppei jellegű a táj. Ez a térség ritkán lakott, az itt élő népesség a folyóvölgyekre koncentrálódik. Egykori vulkanizmusának köszönhetően gazdag színesfémek érceiben. Sok helyen található kőszén is. Élővilága változatos hegyvidéki élőhelyet mutat. Madarai közül a kaukázusi nyírfajd, az örvös rigó, a vöröshomlokú csicsörke és a hajnalmadár kiemelkedő jelentőségű. A térség az emberiség ókori történetének kiemelkedően jelentős helyszíne. A Hettita Birodalom északi peremvidékét alkotta, első ismert népei a kaskák és a hajok. Az utóbbiak a ma is a közelben élő örmények közvetlen ősei. 1957-es Formula–1 argentin nagydíj Az 1957-es Formula–1-es világbajnokság szezonnyitó futama az argentin nagydíj volt. Futam Juan Manuel Fangio bajnoki címe után elhagyta a Ferrarit és a Maseratihoz igazolt. Mike Hawthorn visszatért a Ferrarihoz, ahol Peter Collins és Eugenio Castellotti csapattársa lett. Az évadnyitó argentin nagydíjra csak a Ferrari és a Maserati küldte el autóit. Stirling Moss ezen a versenyen még a Maseratival indult, mielőtt átigazolt a Vanwallhoz. A brit győzött az időmérő edzésen, Fangio és Jean Behra előtt. Castellotti a Lancia-Ferrarival volt az egyetlen az első sorban, aki nem Maseratival indult. A rajtnál Behra szerezte meg a vezetést Fangio előtt, Moss autója megsérült, ezért az első kör végén kiállt a boxba hosszú javításra. Eközben Castellottié lett a vezetést, de Behra visszaelőzte. Hamarosan Collins állt az élre, de rövid idő múlva kuplunghiba kiállt a boxba. Ezután ismét Behra vezetett, de Fangio később az élre állt. Castellotti megpördült, ezért elveszítette harmadik helyezését. Ezután mindkét Ferrari: Hawthorn és Musso is kuplunghiba miatt kiesett. Castelloti maradt a Maseratik egyetlen üldözője, de kereke leszakadása miatt ő is feladta a versenyt. Az élen Fangio és Behra harcolt a győzelemért, végül az argentint intették le elsőként. Carlos Menditéguy harmadik, és Harry Schell negyedik helyével az első négy helyet a Maserati szerezte meg. Moss a leggyorsabb kört autózva egy pontot szerzett. Statisztikák Juan Manuel Fangio 21. győzelme (R), Stirling Moss 3. pole-pozíciója, 7. leggyorsabb köre. Maserati 6. győzelme Vezető helyen: Jean Behra: 8 kör (1-2/9-12/81/84) Eugenio Castellotti: 6 kör (3-8) Peter Collins: 13 kör (13-25) Juan Manuel Fangio: 73 kör (26-80/82-83/85-100) Eugenio Castellotti és Cesare Perdisa utolsó versenye. Seichebrières Seichebrières település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 199 fő (2015). Seichebrières Combreux, Ingrannes, Nibelle és Vitry-aux-Loges községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tankcsapda (együttes) A Tankcsapda egy magyar rockegyüttes, amelyet 1989 februárjában alapított Debrecenben Lukács László gitáros/énekes, Buzsik György dobos és Tóth Laboncz Attila „Labi” basszusgitáros. A zenekar kezdeti punk rock stílusába fokozatosan vegyült bele a hard rock/heavy metal hangzás, amellyel egyre szélesebb közönségréteget sikerült megszólítaniuk. A Tankcsapda egyik legfontosabb védjegyének és népszerűségük kulcsának a mára egyetlen alapító tagként megmaradt Lukács egyedi dalszövegei számítanak. A zenekar napjainkban Magyarország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb rock zenekara. A 2006-ban megjelent Mindenki vár valamit platinalemez státuszt ért el, de 2001 óta minden albumuk legalább aranylemez lett. Legutóbbi stúdióalbumuk a 2014-ben megjelent Urai vagyunk a helyzetnek című lemez. Története Kezdetek (1989–1993) Az első szárnypróbálgatások után hivatalosan 1989. október 14-én alakult meg az együttes, ezen a napon léptek fel először ezen a néven az Auróra előzenekaraként Debrecenben. Első demófelvételeiket már 1989 decemberében elkészítették Baj van!! címmel. Első két albumukon a számok döntő többsége még punk stílusú volt, de az idő haladtával egyre inkább egy igazi rockzenekarrá alakultak át, melyből kifolyólag egyre kevesebb punk stílusú számuk született. Az 1990-es év állandó turnézással telt, több külföldi (német) és hazai helyszínen szerepeltek, többek között a Petőfi Csarnok színpadán is. Az állandó utazás ellenére 1990 nyarán elkészítették első stúdióalbumukat Punk & Roll címmel, majd 1992-ben A legjobb méreg címmel újabb kazettát adtak ki. 1994-ben a két album újra megjelent egy kazettán, illetve CD-n. A kazetta A oldalán a Punk & Roll, míg B oldalán A legjobb méreg volt hallható. A CD-változatra az U. S. és a Félre a tréfát (akusztikus hangulat verzió) című dalok már nem fértek fel, így ezek csak a kazettán találhatóak meg. 1993 januárjában kilépett a basszusgitáros Tóth Laboncz Attila, akinek a helyére a korábban technikusként dolgozó Molnár „Cseresznye” Levente érkezett, míg a basszusgitárt Lukács Laci vette át. Az együttes folyamatosan koncertezett tovább, és olyan nagy nevekkel lépett egy színpadra, mint a Sex Action vagy a Moby Dick. Augusztusban a Tankcsapda zajos sikert aratott a Zánkai Poppiacon, ekkor figyelt fel rájuk későbbi kiadójuk. Út az elismertség felé (1994–1999) 1994 márciusában látott napvilágot a zenekar első CD-n is megjelenő nagylemeze Jönnek a férgek címmel. A csapat nagy elismerésként élte meg, hogy június 7-én ők játszhattak a Motörhead előtt, amit egy közös buli követett. Szintén fontos mérföldkő az együttes életében, hogy ezen év augusztusában a Sziget Fesztiválon megtarthatták első, igazán nagy koncertjüket. 1995-ben egy kisebb német turnét követően áprilisban útjára indult a Hazudós zenekarok versenye című koncertsorozat, melyen a Tankcsapda a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk és a Nyers együttes társaságában járta be az országot. A koncerteket követően szeptemberben látott napvilágot második nagylemezük Az ember tervez címmel. A koronghoz tartozó turné egy karácsonyi Petőfi Csarnokos koncerttel zárult, mely a debreceni nagykoncertekhez hasonlóan később hagyománnyá vált a zenekar számára. 1996 májusában megjelent a csapat első koncertlemeze Eleven címmel, valamint bearanyozódott második albumuk (Az ember tervez), melyért átvehették történetük első aranylemezét. Novemberben Lukács ejtőernyős balesetet szenvedett és kórházba került, de hamar felépült. Szintén novemberben került a boltokba egy, a Tankcsapda addigi történetét feldolgozó dokumentumfilm, és a …’Cause for Sale című EP is, amely hat korábbi Tankcsapda-dal idegen nyelvű változatát tartalmazta. Az 1997-es év egy rövid szlovák és német klubturnéval indult, majd elkezdték magyarországi körútjukat, de le kellett mondaniuk minden tavaszi koncertjüket, miután egy áprilisi, kecskeméti koncert előtt Buzsik György lezuhant a színpadról. Lukács és Cseresznye kényszerűségből dobgép segítségével írt új dalokat. A Sziget Fesztiválon megjelent az első könyv az együttesről Tankcsapda címmel. Szintén a fesztiválon adtak interjút a francia MCM és az európai MTVe zenecsatornáknak. Szeptemberben a Connektor :567: nagylemez megjelenése után az együttes bejelentette, hogy Buzsik György nélkül folytatja tovább karrierjét, helyére Elek Ottó került, aki végigdobolt a Tankcsapdával számos turnét, többek között a Junkies és az Irigy Hónaljmirigy oldalán is. 1999-ben a Sony Music kiadó szerződést kötött a csapattal, a Ha zajt akartok! című nagylemez már a Sony gondozásában látott napvilágot. Szeptemberben Lukács Laci az együttes egyik régi ismerősével, Fejes Tamással kettesben rögzített egy demót, ebből született meg később a Mennyország tourist című szám. A zenekar tizedik születésnapját egy hajdúszoboszlói koncerten ünnepelte meg, ahol újra az eredeti felállásban léptek színpadra. A rajongóknak szánt 10 éves jubileumi, kizárólag kiadatlan felvételeket tartalmazó album Tankológia címmel novemberben jelent meg. Az év végén az együttes búcsút intett menedzserének, Kémeri Péternek, és kicsit korábban dobosának, Elek Ottónak is. A befutott Tankcsapda (2000–2011) Az új évet (és évezredet) már Fejes Tamással a dobok mögött kezdték, de csak kettesben, mivel Cseresznye több hónapra az Amerikai Egyesült Államokba utazott. A következő nagylemez, az Agyarország hosszas utómunkálatok után 2001 januárjában került a boltokba, és alig fél év alatt bearanyozódott. 2002 elején CD-változatban négy meg nem jelent dallal kiegészítve újra kiadták a Baj van!! című bemutatkozó kazettát, amely az eredeti verziótól sem hangzásban, sem megjelenésben nem tért el. Ez az év meghozta az együttes számára az első komolyabb szakmai elismerést: az Arany Zsiráf díj kiosztón a modern rock kategóriában nyertek az Agyarországgal. Az új nagylemez munkálatai 2003 elején kezdődtek, márciusban már meg is jelent róla az első maxi, Szextárgy címmel. A folyamatos stúdiómunka mellett a turnézást sem hagyták abba, valamint júliusban kiadták az Itt vannak a tankok! című turnéfilmet is. Az Élni vagy égni nagylemez 2003. szeptember végén jelent meg, és az együttes addigi legsikeresebb vállalkozásának bizonyult, alig két hónap alatt aranylemez lett. Ezután nem meglepő, hogy a Tankcsapda 2004-ben szakmai díjak (Emerton, Fonogram, Artisjus) egész sorát söpörte be. A lemezről kimásolt klipek sorra meghódították a hazai zenei csatornákat, mi több, az Örökké tart kislemez több rádió játszási listájának elejére ugrott. 2004-ben Lukács a Sziget Fesztivál előtt pár nappal ismét ejtőernyős balesetet szenvedett, ezért számos nyári fellépését (köztük a Szigetit is) kénytelen volt lemondani az együttes. Ebben az évben A legjobb mérgek címmel egy kétlemezes 'best of' válogatással lepték meg rajongóikat. Két év alkotómunka után 2006 áprilisában megjelent a Tankcsapda legújabb nagylemeze Mindenki vár valamit címmel, melyet egy nagyszabású országos koncertturné keretében népszerűsítenek. A majdnem 2 évig tartó turné befejezése után 2007. november 8-án koncertlemezt adtak ki a Mindenki Vár ValamiTour-on rögzített anyagokból, Elektromágnes címmel. Az album a nevét egy új stúdiófelvételről kapta, amely megtalálható a lemezen. Ebben az évben a zenekar a SoproniRocks platformon belül leforgatta a kizárólag online megtekinthető California Über Alles klipet, és kisorsolta a zenekar két gitárját a rajongói között. 2009-ben a Pesti Est mellékleteként kislemezen kiadták a Köszönet, doktort. Október 14-én, a zenekar huszadik születésnapján jelent meg a Minden jót című 11. Tankcsapda-album az Alexandra Records gondozásában. 2010-ben a Mindentől távolhoz, majd 2011-ben a Új nap várhoz készítettek klipet is. Rockmafia (napjainkban) 2012. január 16-án váratlan bejelentés érkezett: a sikeres 2011-es Új nap vár turné után távozott a gitáros Molnár Levente "Cseresznye". A hivatalos indoklás szerint távozásának oka az együtt töltött évek alatt megfáradt emberi kapcsolat volt. Február 20-án jelentette be az együttes, hogy Cseresznye utódja, az új gitáros, Sidlovics Gábor "Sidi" lesz, a Zanzibar és Mafia zenekarok korábbi tagja. Az új taggal kibővült Tankcsapda azonnal megkezdte az új stúdióalbum munkálatait. Március 26-án mutatták be az első új dalukat és a hozzá készült videoklipet Mi a fasz van? címmel. Június végén újabb dal, a Hatalom nélküli rend következett, majd a két számot kislemezen is kiadták. A trió új nagylemeze 2012. november 8-án jelent meg Rockmafia Debrecen címmel. Az album már a megjelenés másnapján aranylemezzé vált, 5000 eladott példány után. Tagok Jelenlegi felállás Lukács László – ének, szólógitár (1989–1992); ének, basszusgitár (1993-tól) Fejes Tamás – dob (2000 óta) Sidlovics Gábor "Sidi" – gitár (2012 óta) Egykori tagok Buzsik György – dob (1989–1997) Elek Ottó – dob (1997–2000) Tóth Laboncz Attila „Labi” – basszusgitár, vokál (1989–1992) Molnár Levente „Cseresznye” – gitár, vokál (1993–2012) Diszkográfia Punk & Roll (1990) A legjobb méreg (1992) Jönnek a férgek (1994) Az ember tervez (1995) Connektor :567: (1997) Ha zajt akartok! (1999) Agyarország (2001) Baj van!! (2002, 1989) Élni vagy égni (2003) Mindenki vár valamit (2006) Minden jót (2009) Rockmafia Debrecen (2012) Urai vagyunk a helyzetnek (2014) Dolgozzátok fel! (2016) Díjak, elismerések VIVA Televízió ~ Megawatt Ászok Díj: 2004 Magyar könnyűzenéért VIVA Comet díj (2013) Periophthalmus kalolo A Periophthalmus kalolo a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Periophthalmus kalolo előfordulási területe az Indiai- és a Csendes-óceánokban van. Kelet-Afrikától Szamoáig sokfelé megtalálható, többek között Ázsia indiai-óceáni partjain, valamint Ausztrália északi részén is. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 14,1 centiméter hosszú. A hátúszóján 8-16 tüske és 10-12 sugár, míg a farok alatti úszóján 1 tüske és 9-11 sugár ül. A rokon Periophthalmus argentilineatustól az ezüstös szürke csíkozások hiánya és a részben összeforrt hasúszók különböztetik meg. Egy hosszanti sorban 66-86 pikkely ül. Az első hátúszója közepes méretű és lekerekített; majdnem a szélén egy fekete sáv húzódik, amelynek közelében számos kis, fehér pont ül; egyik tüskéje sem hosszabb a másiknál. A második hátúszón egy szürke csík van. A két hátúszó nincs összekötve. Életmódja Trópusi halfaj, amely egyaránt megél a sós- és brakkvízben is. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet, de 2 méternél lejjebb nem úszik. Gyakran az iszapon, köveken vagy a mangrovék gyökerein pihen. Apálykor keresi a táplálékát, amely lehet férgek, rákok, rovarok vagy soksertéjűek. Felhasználása Ennek az iszapugró gébnek, mint sok más rokonának nincs halászati értéke. 1957-es Formula–1 pescarai nagydíj Az 1957-es Formula–1-es világbajnokság hetedik futama a pescarai nagydíj volt. Futam A belga és holland nagydíj elmaradása miatt az FIA engedélyezte a pescarai nagydíj világbajnokságba helyezését. A sportág történetének leghosszabb, 25 km hosszú pályáját az olaszországi Pescara város körüli közutakon rendezték. Enzo Ferrari nem küldte el autóit a nagydíjra, mivel a bajnoki cím sorsa már eldőlt, és ezzel tiltakozott az olasz kormány azon döntése ellen, amely betiltotta a közúti versenyzést (Alfonso de Portago korábbi halálos balesete miatt a Mille Miglián). Luigi Mussónak azonban sikerült meggyőznie Ferrarit, hogy adjon kölcsön neki egy autót, amellyel privát versenyzőként részt vehet. A pole-pozíciót Fangio szerezte meg Stirling Moss és Luigi Musso előtt. A rajtnál Musso állt az élre, Brooks még az első körben mechanikai probléma miatt kiállt. Ezután Moss vette át a vezetést Mussótól, de a két autó együtt haladt tovább a tizedik körig, amikor Musso motorhiba miatt kiesett. Az autójából kifolyó olajon Fangio megcsúszott, amelynek következtében egyik kereke meg is sérült. Fangio visszatért, de Mosst nem tudta utolérni. A brit nagy előnyének köszönhetően egy italra is kiállhatott a nagy hőségben. Schell harmadikként, Lewis-Evans negyedikként végzett. Statisztikák Stirling Moss 4. győzelme, 9. leggyorsabb köre, Juan Manuel Fangio 28. pole-pozíciója (R). Vanwall 2. győzelme Vezető helyen: Luigi Musso: 1 kör (1) Stirling Moss: 17 kör (2-18) In the Dark Az In the Dark Dev amerikai énekesnő egyik dala. The Cataracs közreműködésével készült a szám a The Night the Sun Came Up című albumra. A korong második kislemezeként jelent meg a szám 2011. április 25-én az Universal Republic gondozásában. A dallal az énekesnő azt akarta megmutatni, hogy ő már felnőtt, érett nő. Egy hivatalos remixváltozat is készült, Flo Rida közreműködésével. A dal dance-pop és eurodance elemekre épül, de a szaxofon használata is felfedezhető a számban. A kritikusok pozitívan fogadták a dalt, főleg a szaxofon miatt, viszont dalszövege megosztotta őket. Az Egyesült Államokban 11. lett a Billboard Hot 100 listán, Kanadában, Dániában, Írországban, Skóciában és az Egyesült Királyságban top 40-es lett, míg Szlovákiában első helyezést ért el. Háttér Az In the Dark című dalt Dev a The Cataracs mellett szerezte, mely csoport Niles Hollowell-Dhar és David Singer-Vine duója. A dal producerei is ők voltak. Dev szerint a dal rendkívül „ízletes”. Egy interjúban kifejtette, hogy felnőtt nőnek érzi magát, és a három év után - mely alatt a The Cataracs mellett dolgozott - készen áll, hogy kiadjon egy ilyen dalt. 2011 januárjában vették fel a dalt, az elsők között volt, melyek Dev debütáló albumára felkerültek. A munkálatok Los Angeles-ben folytatódtak Manny Marroquin közreműködésével, majd Tom Coyne dolgozott a dalon New Yorkban. A felvétel 2011. április 25-én jelent meg digitálisan letölthető formátumban a The Night the Sun Came Up című album második kislemezeként. A rádiók május 24-én, illetve a sikeresebb dalokat sugárzó adók június 21-én kezdték játszani. Az Egyesült Királyságban EP formában jelent meg három remixváltozattal és a videoklippel. Flo Rida is közreműködött egy hivatalos remixen, melyet Dev rádióbarátnak ítélt. Egy újabb változat már 50 Cent közreműködésével készült, illetve egy nem hivatalos változat is felkerült a világhálóra, mely Kanye West-tel közösen készült. Kereskedelmi fogadtatás Az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 lista 92. helyén debütált 2011. augusztus 20-án, három hónappal kiadása után. Október 22-én érte el legjobb, 11. helyezését. Debütáló, Bass Down Low című kislemezénél jóval sikeresebbnek bizonyult, mely csak 61. helyezést ért el. A felvétel a Heatseekers Songs és Hot Dance Club Songs listákon első helyezett lett. A Pop Songs és Radio Songs listák nyolcadik helyét foglalta el. 2011. november 18-án a RIAA arany minősítést ítélt a dalnak. Kanadában 83. helyen debütált a Canadian Hot 100 listán 2011. szeptember 17-én, majd hat héttel később 15. helyezést ért el. In Australia, the song debuted at number 64 on the singles chart, A dán Tracklisten listán 36. helyezéssel debütált július 29-én. Legjobb helyezése itt a 22. volt. Szlovákiában 30. helyről indult, és első lett hét héttel később. Az Egyesült Királyságban 37. helyen debütált a brit kislemezlistán augusztus 27-én, viszont nem múlta felül a Bass Down Low sikereit. Írországban 33. helyezésig jutott el a kislemez. III. Róbert skót király III. Róbert (eredeti nevén John Stewart), (1337. augusztus 14., Scone-i palota – 1406. április 4. Presley-i apátság) Skócia királya volt 1390. és 1406. között. II. Róbert (későbbi skót király) és első felesége, az arisztokrata származású Elizabeth Mure első gyermekeként, s első fiaként született. Megatánc A Megatánc a TV2 magyar táncos tehetségkutató showműsora. 2006 második felében futott, a Megasztár harmadik és negyedik szériája között, ahhoz hasonló formátummal, annak férfi műsorvezetőjével, Till Attilával és a harmadik széria zenei producerével, Novák Péterrel. A műsor nyertese Kováts Gergely Csanád lett, aki egy három hónapos New York-i táncösztöndíjat kapott a Broadway Dance Centerbe. Formátum A műsor a nyári válogatóval indult, ahonnan az öt tagú zsűri 41 táncost juttatott tovább. Ők egy táborban vettek részt, ahol az elődöntőkre készítették fel őket. Az elődöntőkből 16 fő, nyolc férfi, nyolc nő jutott tovább. Az ezt követő döntőkben már a nézők szavazatai és a zsűri döntése is számított. Az első hét döntőben két-két fő, egy nő és egy férfi esett ki, míg a nyolcadik döntőben Olter Wanda és Kováts Gergely Csanád egymással küzdöttek meg a Megatánc nyertesének címéért. Megatánc CD A műsor indításával egy időben került a boltokban a Megatánc – A legjobb zenék (nem csak) táncolóknak! című album, melyen a műsor szignálján kívül 18 különböző táncstílust képviselő dal is helyet kapott. Az album összeállításában részt vett a műsor zenei producere, Novák Péter. Forrás A Megatánc archívuma Kelemen László (színigazgató) Kelemen László (Kecskemét, 1762. július 26. – Csanádpalota, 1814. december 24.) az első magyar színigazgató, színműíró. Életpályája Erdélyből eredő nemesi származású római katolikus családból való. Apja, nemes Kelemen Mihály kántor, 1732. szeptember 29.-én született Makón, anyja, Török Anna, makói származású jómódú telkes-jobbágyi családból való volt (1757. április 24.-én kötöttek házasságot). Kelemen László jogi pályára készült, és 1788-ban végezte tanulmányait. Röviddel az ügyvédi oklevél megszerzése után Grassalkovich Antal gödöllői birtokán helyezkedett el. Az állás szép jövedelemmel járt, így némi vagyont is szerzett. A tanult, művelt ifjú közmegbecsülésben részesült, és a vagyonosabb polgári osztálynál is szívesen látott vendég volt. Még mint jurátus Budán Balogh János királyi tanácsos házánál is megfordult, és ennek tanácsára utazott külföldre. Innen visszatérve, keserűen tapasztalta a magyar nemzetet szokásaiban, nyelvében, érzésében elidegenedettnek, elmaradottnak. Látta Európa főbb városainak színházait, tapasztalta a színészet hatását a nemzeti öntudatra. Ettől kezdve egy állandó színház alapítása foglalkoztatta. Ráday Pál gróf hatalmas pártfogásával és Kazinczy Ferenc buzdítására kis színjátszó társaságot (három nő és tíz férfi) szervezett, és leküzdve az alakítás nehézségeit, 1790. október 25-én eljátszották Budán Simai Kristóf Igazháziját. A társulat lelke és vezére, 1791. szeptember 1-jétől 1792. április 26-áig igazgatója Kelemen László volt. Ő tárgyalt az országgyűléssel, helytartótanáccsal, a német színház bérlőjével és magánszemélyekkel. Ők mutatták be 1793. május 6-án az első magyar nyelvű operát, Chudy József Pikkó herceg és Jutka Perzsi című darabját. A kellő pártolás hiányában és viszálykodások miatt azonban 1796. április 10-én a társulat feloszlott; adósságaik zálogául ruhatárukat és díszleteiket hagyták hátra. Kelemen a társulat egy részével vándorútra kelt, hogy vidéken próbáljon szerencsét. Kecskeméten azonban társulata végkép szétesett, tehetségesebb tagjai a kolozsvári magyar színtársulathoz szerződtettek. Kelemen még egy kísérletet tett Nagyváradon 1800-ban, ahol rövid ideig mint igazgató szerepelt; de sehogy sem sikerült társulatát vidéken újraszerveznie, miután vagyona teljesen elfogyott. Ekkor nejével, Lipcsei Máriával együtt Ráckevén telepedett le, ahol kántortanítóként alkalmazták. Ráckeve leégése után Makóra költözött, majd onnan nemsokára Csanádpalotára vonult vissza. Színészi pályája legnagyobb sikerét Bessenyei György A filozófus című darabjának Pontyi szerepében aratta. Néhány színésztársához (például Sehy Ferenchez, Láng Ádám Jánoshoz) hasonlóan maga is magyarított színműveket a társulat számára. Carlo Goldoni egyik vígjátékát német közvetítéssel ültette át magyarra (A tettetett beteg) és mutatta be társulatával 1792. május 14-én. Német nyelvről összesen tizenöt színművet magyarított, közülük kettő ismeretes nyomtatásban. Házassága és leszármazottjai Felesége Lipcsei Mária. Házasságukból született: Kelemen István ( 1810 — 1885 ), Szeged városi tanítója. Neje, Sólyom Ottilia ( 1805 - 1873 ) voltak. Kelemen Kálmán Kelemen László Kelemen Mária Kelemen Verona Emlékezete Alakját később színpadi művekben Vahot Imre , Jókai Mór , Váradi Antal és Dényes Samu örökítette meg. Emlékét 1953 óta utcanév őrzi Budapest II. kerületében ( Pasaréten ). Róla nevezték el a csanádpalotai Művelődési Házat. A Színészköztársaság című dráma neki és az első magyar társulatnak állít emléket. Az ősbemutatót a Szegedi Nemzeti Színházban tartották 2015. január 29-én. Művei Életében kiadott művei A gazda asszony, avagy megfizet az öreg harang . Vígjáték két felvonásban. ford. Pest, 1792. (Ifj. Stephanienak Die Wirthschafterin c. színműve; előadták 1792. máj. 17. és 28., 1793. jan. 28., dec. 11. és 1795-ben egyszer.) Csapó Péter vagy a kincsásók , vígj. 4 felv. Ford. U. ott, 1792. (előadták 1795 szept. 5., még egyszer és 1793-ban kétszer.) Életében kéziratban maradt művei Tettetett beteg avagy az igaz orvos , vígj. 4. felv. ( Molière színműve; előadták 1792. máj. 14., 20., jún. 16., 1793. jan. 16., júl. 1. 1794. júl. 30.) Garbanczai, vagyis: az inas, atya és nász egy személyben , vígj. 3 felv., ford. (előadták 1792. júl. 19., aug. 25., 1793. ápr. 10., 26., 1794. febr. 28.) A szolgálatból kimaradt katonatisztek vagy állhatatosság és kétségbeesés , vígj. 5 felv. ford. (ifj. Stephanic után; előadták 1793. máj. 14., még kétszer, 1793. júl. 19. aug. 15., nov. 8., 1794. júl. 14.) Gyermekek fenyítése vagy a testámentom , vígj. 4 felv. ford. (előadták 1793. jún. 21., júl. 12., szept. 23., 1794. máj. 30.) Az esméretlen atyafi, vagy egy háznépnek lerajzolása , érzékeny játék 3 felv. ford. (előadták 1793. okt. 16., nov. 25., 1794. máj. 21., 1807. nov. 25.) A módi szeretők vagy milyen férjet kell választani , vígj. 3 felv. ford. Bretzner vagy ifj. Stephanie után (előadták 1794. febr. 5., ápr. 30., 1795. febr. 6., 1807. jún. 5., 1808. júl. 22.) A különös nagybátya , vígj. 4 felv. Ziegler Fr. W. után ford. (előadták 1794. jún. 19., 1809. márc. 10.) A magyar háznak atyja vagy az ifjú háznép , érzékeny játék 5 felv. Gemmingen után ford. (előadták 1794. szept. 19., nov. 5., 1807. nov. 2.) Lassú víz partot mos , vígj. 4 felv. Schröder Fr. L. után ford. (előadták 1794. okt. 22., 1795. jan. 16., jún. 12., 1808. aug. 5., 1809. ápr. 10., 1810. aug. 30.) Othello a velenczei szerecsen , szomj. 5 felv. Shakespeare -Schröder után ford. (előadták 1795. jún. 3., 1809. máj. 29., aug. 16., 1810. aug. 24., 1813. nov. 12. és Székesfehérváron 1814.) A magyar háznép anyja , érzékeny játék 5 felv., gróf Soden után (előadták 1807. nov. 7-én Pesten.) Benkő még a következő színdarabját említi: Háládatos fiú, A ház tisztessége 1794. (talán a Magyar háznak atyja más címmel.) Flagey-Rigney Flagey-Rigney település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Flagey-Rigney Loulans-Verchamp, La Tour-de-Sçay és Larians-et-Munans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Újkeresztények Újkeresztények (spanyolul cristianos nuevos, portugálul cristãos novos) néven a középkortól a spanyolok és a portugálok azokat a mórokat (moriszkók), zsidókat és leszármazottaikat ismerték, akik (többnyire fizikai vagy adminisztratív erőszak hatására) áttértek a keresztény hitre. A szót azért alkalmazták, hogy az áttérőket (conversos) megkülönböztessék az eleve keresztény, vagy „ókeresztény” lakosságtól (spanyolul cristianos viejos, portugálul cristãos velhos), akiknek nem kellett elviselniük az áttérőket övező gyanakvást és az őket érő üldöztetéseket. Az áttérőkre, különösen a zsidókra a marrano (a szó többféle értelmezési lehetőségének egyike: „disznó”) gúnynevet is elterjedten használták. A nem keresztény hitűek sorsa a spanyol és portugál területeken a 14. századtól kezdetben közös volt az Ibériai-félszigeten: állandó gazdasági, szociális, sőt fizikai nyomás alatt tartották őket, hogy áttérjenek. A későbbiekben, a tömeges áttérést követően azonban Portugália és a félsziget más államai egy időre különböző útra tértek. A későbbi spanyol területeken folyamatos volt az üldözés, az emiatt kirobbant felkelések, és végül el is űzték az újkeresztényeket. Portugáliában ezzel szemben az 1497-ben kikényszerített áttérési hullámot követően az újkeresztény közösségek gyarapodásnak indultak. Portugáliát nem érték el azok a lázongások sem, amelyek a többi államban a 14. századtól a zsidókra nehezedő nyomás fokozódása közepette robbantak ki, például 1391-ben Sevillában és más városokban. Ezek a lázongások nagy rombolást idéztek elő a zsidók tulajdonában, sok zsidó áttéréséhez vezettek, és ez a folyamat a 15. században is folytatódott. Az inkvizíciót Spanyolországban 1478-ban és Portugáliában 1536-ban az eretnekség elleni harc nevében hozták létre. Az újkeresztényekről azt feltételezték, hogy közülük sokan továbbra is titokban korábbi vallásukat gyakorolják (nem kevés joggal, de voltak köztük olyanok is, akik valóban őszintén áttértek). 1492-ben Spanyolországból, 1497-ben pedig Portugáliából is kiűzték a zsidókat, de mindkét országban maradtak zsidó újkeresztények. A moriszkókat 1610 körül utasították ki Spanyolországból. Az újkeresztények üldözésének igazolására Portugáliában és Spanyolországban is megjelent a „tisztavérű (spanyolul limpieza de sangre, portugálul limpeza de sangue) ókeresztények” fogalma. Portugáliában az újkeresztények és az ókeresztények közti jogi megkülönböztetésnek Sebastião de Melo, Pombal márkija 1772-ben született rendelete vetett véget. Murillo de Gállego Murillo de Gállego település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Murillo de Gállego Las Peñas de Riglos, Ayerbe, Biscarrués, Santa Eulalia de Gállego, Agüero, Ardisa, Luna és Puendeluna községekkel határos. Lakosainak száma 175 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Every Day I Have to Cry / You Wouldn’t Know Az Every Day I Have to Cry / You Wouldn’t Know dalokat tartalmazó Bee Gees kislemez 1965-ben jelent meg. Közreműködők Közreműködők: Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének stúdiózenészek: gitár, basszusgitár, dob A lemez dalai A oldal: Every Day I Have to Cry (Arthur Alexander) (1962), monó 2:05, ének: Barry Gibb B oldal: You Wouldn’t Know (Barry Gibb) (1965), monó 2:15, ének: Barry Gibb Megjegyzés A számok a Festival Studio Harris Street-i telepén lett rögzítve kétsávos magnófelvételen. Az A oldal Arthur Alexander szerzeménye, eredetileg Steve Alaimo előadásában hangzott el. Dalszövegek You Wouldn’t Know Csángó irodalom Csángó irodalom a Kárpátok gerincvonalától keletre vagy nyugatra élő, csángóknak nevezett magyar csoportokról szóló vagy tőlük származó irodalom. A csángó szó eredete és irodalmuk Magának a csángó szónak eredete máig is vitás, valószínűleg az 'elcsatangol' értelmű elcsángál tájszólásbeli ige származéka, de ennek ellenére a tudományos irodalomban elfogadott elnevezés. Lakhelyük, történelmi múltjuk és tájnyelvi sajátosságaik szerint külön foglalkozunk 1. a moldvai, 2. a bukovinai, 3. a gyimesi és 4. a barcasági csángó irodalommal. 1. A moldvai csángóság A moldovai csángóság eredetének, nyelvének, néprajzának, népesedésének, településtörténetének szinte két évszázad óta csaknem végeláthatatlan irodalma van. A történeti, nyelvi és néprajzi kérdések legtöbbször összefonódnak benne. Az irodalomból a megjelenés időrendi sorrendjében elsőként Bandinus Márk marciánopoliszi érsek 1646. évi moldvai egyházmegye-látogatásáról szóló legrégibb s megbízható, terjedelmes jelentését kell említeni, melyet Codex Bandinus néven tart számon a tudomány; latin eredetijét V. A. Urechia (Bukarest 1895), magyar fordítását Domokos Pál Péter adta ki. A 18. század 1780-as éveiből fontos dokumentum Zöld Péter 1781-ben kelt jelentése: Notitia de rebus Hungarorum, qui in Moldavia et ultra degant; a latin eredetit közölte Veszely, Imets és Kovács Utazás Moldva-Oláhhonban c. munkája (Mv. 1870), magyar fordítását Domokos Pál Péter az i. m. 51–60. lapján. Az első teljes egészében a csángókkal foglalkozó mű P. Gegő Elek A moldvai magyar telepekről (Buda 1838) c. akadémiai munkája. Ezt követően a csángó kérdésre terelte a figyelmet a Döbrentei Gábor 'kérdései' s Petrás Incze 'feleletei' a moldovai magyarok felől (Buda 1842) c. párbeszédes munka. Petrás közli elsőnek a magyarság moldvai településeinek legteljesebb névsorát, s különösen értékes Klézsén gyűjtött 21 népdala. Az utazók, tudósítók útleírásai között említést érdemel még Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845 (I–II. Pest 1851), valamint Ballagi Aladárnak az 1887-i moldvai útjáról szóló beszámolója: A magyarság Moldvában Nyelvészeti szempontból három értékes közlés érdemel figyelmet a budapesti Magyar Nyelvőrben: Szarvas Gábor A moldvai csángó nyelvről c. tanulmánya (1874/1–2), Petrás Incze János klézsei pap népnyelvi közlései és Munkácsi Bernát A moldvai csángók nyelvjárása c. cikksorozata (1881–82). Közben újabb útleírások, beszámolók tartották fenn az érdeklődést a csángók iránt, így Szádeczky Lajos úti emlékei a Moldván át c. cikkben. Koós Ferenc Életem és emlékeim : 1828–1890 c. munkájában a moldvai katolikus egyházak 1858-as állapotának ismertetésénél tért ki a csángókra. Az 1900-as évek elején Rubinyi Mózes tett közzé egy sor közleményt a moldvai csángókról, főleg nyelvészeti szempontból. Újabb közlemények megkísérelték a csángóság eredetének meghatározását nyelvi alapon, így Munkácsi Bernát, Melich János, Horger Antal, Zolnai Gyula, Karácsonyi János és Losonczy Zoltán cikkei. A csángó irodalomban külön hely illeti meg a finn nyelvész Yrjö Wichmannt, aki 1906-ban öt hónapot töltött a Roman melletti Szabófalván. Népnyelvi anyaggyűjtéséből több tanulmányt tett közzé. Legfontosabb halála után kiadott nagy csángó szótára. Ez az irodalom új művekkel, tanulmányokkal gyarapodott az 1918-at követő évtizedekben is. Így az 1920-as években sokat foglalkozott vele Bitay Árpád. Az Erdélyi Irodalmi Szemlében megjelent jelentősebb cikkek és tanulmányok: Viola József, a moldvai fejedelem orvosa, mint a moldvai magyar népköltés gyűjtője (1924); Moldvai csángók legrégibb írott nyelvemléke (1924); Zöld Péter a csöbörcsöki magyaroknál (1924); A moldvai magyarság (1926). 1910 és 1936 között Csűry Bálint volt a csángó nyelvjárás leghivatottabb búvára. Elsősorban a csángó alaktant dolgozta ki a Magyar Nyelvben megjelent írásaiban: A székely és csángó mondat hanglejtése (1930); A moldvai csángó igealakok (1932); A moldvai csángó kicsinyítő képzőről (1932). Sort kerít (Szathmáry Balázs álnéven) úti beszámolóra is: A moldvai magyarok közt (Napkelet, Budapest, 1930). A csángó kérdés egyik legkitartóbb munkatársa Domokos Pál Péter. Moldvai útjain szerzett tapasztalatait írta meg és népdalgyűjtését közli A moldvai magyarság c. könyvében. Későbbi kiadványában újabb balladákat, népdalokat közölt, s 1979-ben Budapesten kiadta "...édes Hazámnak akartam szolgálni..." c. alatt több más dokumentum közt Petrás Ince János Tudósítások c. munkáját. A XX. század közepén a csángó irodalomban szaporodott azoknak a tanulmányoknak, önálló kiadványoknak a száma, amelyek megkíséreltek mind történelmi, mind néprajzi, népköltészeti vonatkozásban, magas tudományos szinten tiszta képet adni a csángóságról. Történeti vonatkozásban jelentős Mikecs László munkássága, ma is a legjobb tájékoztató a csángó kutatók számára összefoglaló jellegű munkája: Csángók (Budapest, 1942). Ugyanő új szempontok szerint foglalta össze a csángók eredetét és történetét A Kárpátokon túli magyarság c. tanulmányában (1944), s feldolgozta a Bandinus-kódex névanyagát: A moldvai katolikusok 1646-47. évi összeírása (ETF 171). A néprajz terén kiváló eredményeket mutatott fel Lükő Gábor. A budapesti Néprajzi Múzeum Értesítőjében megjelent tanulmányai a moldvai csángók kendermunkáját és régimódi méhészetét (1934), hajviseletét és fejrevalóit (1935) dolgozta fel, majd A moldvai csángók című kötetben (Budapest, 1936.) új utat nyitott a néprajz és a népnyelv együttes településtörténeti alkalmazásával. Az addigi kutatásokat mélyítette el népzenei, népköltészeti, nyelvészeti vonatkozásban Hegedűs Lajos Moldvai csángó népmesék és beszélgetések (Budapest, 1952) és Domokos Pál Péter-Rajeczky Benjámin Csángó népzene c. kötete (I. Budapest, 1956). Jelentősen gazdagította a csángókról szóló irodalmat az 1940-es évek végétől a kolozsvári folkloristák és nyelvészek helyszíni munkája. A folkloristák gyűjtéséből állította össze Faragó József és Jagamas János a Moldvai csángó népdalok és népballadák c. kötetet (1954), majd ennek alapján kialakult képet Kallós Zoltán gazdagította Balladák könyve c. gyűjteményében (1970) közölt ismeretlen csángó balladákkal. A csángó nyelvatlasz gyűjtőmunkálatait régebbi moldvai gyűjtőmunkája után 1949-ben Szabó T. Attila indította meg munkatársaival; az anyaggyűjtésből több részlettanulmány született s egy kitűnő összefoglalás a néprészek meghatározásáról és földrajzi elhelyezkedéséről (Kik és hol élnek a csángók? A Nyelv és múlt c. kötetben, Budapest, 1972). A nyelvjáráskutatás folytatója és teljessé tevője Márton Gyula. A gyűjtőmunkálatok számos konkrét eredménye fűződik nevéhez. Az egész moldvai csángó magyar folklórgyűjtésről Faragó József nyújtott összefoglaló képet (Igaz Szó, 1972/1 és Művelődés 1979/11). Tárgyi vonatkozású néprajzi összefoglalást és helyzetképet 1949-i moldvai gyűjtőmunkája alapján Kós Károly nyújtott Csángó néprajzi vázlat címmel. A csángó népéletet és alakjait Ignácz Rózsa regénye (Született Moldovában, Budapest, 1940.) emelte a szépirodalomba, amíg azonban itt a csángók elhagyatottsága színeződik tragikus összképbe, az 1944-es felszabadulást követően Balázs Péter helyszíni riportjai az Igazságban (1948), az Utunkban (1949) és a Korunkban (1957), Kovács György A szabadság útján : moldvai csángók között c. könyve (1951), majd Beke György A Hétben (1971) s a Magunk keresése c. kötetében (1972) megjelent csángó tárgyú riportjai a kortárs író szemével láttatják a moldvai magyarság életét. A moldvai csángók sorából íróként jelentkezett a szabófalvi Lakatos Demeter románul és magyarul írt költeményeivel, és Szeszka Erdős Péter, aki a csángó múltnak a népi tudatban élő elemeit gyűjtötte s Imreh Istvánnal közösen állította össze A szabófalvi jogszokásokról c. adatközlést (Népismereti dolgozatok 1978). 1979-ben "egy kérdés újabb megközelítése" címen Ferenczi Géza foglalkozott a csángókkal (A Hét, 1979/18), a felvetett kérdéshez Szilágyi N. Sándor nyelvész Amit még nem mondtak el a csángó névről c. írásában (A Hét 1979/24) szólt hozzá, kabar-kazár eredetet keresve, majd Szőcs István tett kísérletet a "csángó" szó szokatlan hangjeladással való magyarázatára (Nép vagy – név? A Hét 1979/27). Az irodalomban a csángók iránt megnőtt érdeklődést jelzi Csáky Zoltán "képzelt riport"-ja egy moldvai csángóasszonyról ("Engem anyám úgy szeretett". Magnófelvételek nyomán, A Hét 1979/38) és Salamon Anikó magnetofon-lejegyzése (Móduvának szép tájaind, Igazság 1979. szeptember 23.). Ennek az érdeklődésnek felelt meg csángó táncosok és énekesek megjelenése a Román Televízió magyar adásaiban (1979). 2. A bukovinai székely-csángó A bukovinai székely-csángó telepekre vonatkozóan nyelvjárási alapon foglalja össze a bukovinai magyarok eredetét Horger Antal A bukovinai Józseffalva nyelvjárásáról c. tanulmányában (Szily-emlékkönyv, Budapest, 1918); népköltészeti közlemény Balla Péter Népzenei gyűjtés a bukovinai magyar falvakban c. tanulmánya (Ethnographia, Budapest, 1935). Minden kérdésre felvilágosítást nyújt Oberding József György két tanulmánya: A vándorló bukovinai magyarok (Hitel 1939/3) és A bukovinai magyar népcsalád helyzetképe (Hitel 1939/4). Említést érdemelnek Jancsó Elemér A bukovinai magyarok mai helyzete (Magyar Szemle, Budapest, 1934) és A bukovinai magyarok (Korunk 1938/1) c. cikkei is. 3. A gyimesi csángók A gyimesi csángók eredetével elsőnek Erdélyi Lajos tanulmánya, A gyimesi, moldvai és bukovinai csángók eredete (Magyar Nyelv, Budapest, 1908) foglalkozott. Néprajzi, nyelvjárási vonatkozású közlemények találhatók továbbá az Erdélyi Múzeum 1932-es évfolyamában Balogh Ödön tollából. Vámszer Géza A gyimesi csángók c. tanulmánysorozata a Keleti Újság 1939-es novemberi számaiból újraközlésben is hozzáférhető (Életforma és anyagi műveltség, 1977. 194-200.). A két világháború közötti gyimesi parasztmozgalommal foglalkozott Titu Georgescu-Fodor László: A gyimesvölgyi parasztok felkelése (1960). 4. A barcasági csángók A barcasági csángókra vonatkozó irodalomból Kolumbán Lajos A hétfalusi csángók a múltban és jelenben (1903) és Horger Antal Hétfalusi csángó népmesék (Bp. 1908) c. munkái mellett megemlítendő Árvay József A barcasági Hétfalu helynevei (Kolozsvár, 1943) c. műve; ez nemcsak a helyneveket, hanem a bevezetésben a hétfalusi csángók népiségtörténetét is taglalja részletes könyvészet alapján. Hétfalusi csángó meséket Sipos Bella gyűjtött s adott ki. A hétfalusi csángók korszerű önismeretének kialakulásához a "Háromszék és Hétfalu politikai, gazdasági, szépirodalmi hetilapja" belső címmel Sepsiszentgyörgyön megjelent Délkelet c. lap (1929-32) járult hozzá jelentősen; a táj költője, Tóthpál Dániel borúlátóan írja Dalok és jajok (Brassó 1932) c. verskötetének Türkösön kelt ajánlásában: "A csángó népé ez a kötet. Azé a népé, amelytől eddigelé mindenki, még a saját fiai is csak vettek, de viszontszolgálatul soha semmit, de semmit, még szeretetet sem adtak." A helyismeretet szolgálták a tatrangai Pál András, a bácsfalusi Bálint András és Kiss Béla csernátfalusi lelkész helytörténeti közlései is. Utóbbi a székelység és a csángók kapcsolataira derített fényt a hétfalusiak eredetéről szóló tanulmányában (Erdélyi Helikon 1938/3). A helyi hagyományokat korszerűen idézte fel Halász Gyula a hétfalusi forradalmár-költőnek, Zajzoni Rab Istvánnak válogatott verseit megjelentetve és magyarázva (1957); a XX. század második felének helyi kérdéseit tárgyalta a brassói Új Idő hasábjain Beke György. Vita Zsigmond A hétfalusi csángók kutatói c. cikkében (Brassói Lapok 1980/8) a Csángó Múzeum régi terveit újította fel. A korszerű néprajztudomány igényességével tárta fel a Brassó megyei csángók hajdani életkörülményeinek egy fontos részletét Kós Károly Hétfalusi szekeresség c. tanulmányában. A barcasági csángó folklórt és népművészetet, melyben sajátosan elegyülnek magyar, román és szász motívumok, sikerült hagyomány-hűen feltámasztani. A tíz Brassó megyei magyarlakta falu népszokásainak, viseletének, fafaragásának, eredeti bútorainak, fazekasságának és népdalkincseinek Seres András a szorgalmas kutatója, anyagából a Művelődés 1973/3-4-es számában közölt részleteket, s több kötete jelent meg nyomtatásban. Szentimrei Judit a csángó szőttesekkel foglalkozott, Binder Pál pedig a barcasági magyarok régi művelődéstörténetét dolgozta fel. Bibliográfiát a barcasági csángók néprajzáról, népművészetéről és népköltészetéről Bretter Emánuel állított össze (Könyvtár, 1977/2). Szeptencújfalu Szeptencújfalu (szlovákul Hajná Nová Ves, korábban Hajnovejsa, vagy Zahajnovejsa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Fekvése Nagytapolcsánytól 10 km-re délnyugatra található. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a bronzkorban és a vaskorban éltek emberek. A mai település eredetileg két falu volt: Szeptenc és Újfalu, melyeket 1358-ban és 1381-ben említenek először. A divéki Korosi család birtoka, később a Szerdahelyi, Ocskay és Steiger családoké. A Szerdahelyiek 1609-ben reneszánsz várkastélyt építettek ide, melyhez Szent Imre tiszteletére szentelt kápolnát építettek. 1715-ben szőlőskertje, 11 jobbágy és 5 zsellérháza volt. 1783-ban 35 család élt a faluban. 1828-ban 42 házában 292 lakosa élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint " ÚJFALU. Sz. Újfalu. Nyitra Várm. földes Urai Szerdahelyi, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Bajnához nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű." Fényes Elek szerint "Ujfalu, (Szeptenecz) (Hajnovegsza), Nyitra m. tót falu, Bajna fil. 210 kath., 45 evang., 15 zsidó lak. F. u. Zerdahelyi, s mások. Ut. p. Nagy-Ripény." Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szeptencz-Ujfalu, Sarluskától északra. Tót falu, 327 túlnyomóan r. kath. és kevés ág. ev. és izr. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Nyitra-Ludány. Itt van báró Steiger Albertnénak gyönyörü várkastélya és remek parkja. E kastélyt még a Zerdahelyiek építtették, ezektől az Ocskay-család örökölte és az Ocskayaktól került a jelenlegi tulajdonos birtokába. A kastélyt, mely várszerűen van építve, csak nemrég renoválták stilszerüen. Különösen szép belső udvara, olasz renaissance stilü boltívsorával. A községben dextringyár is van. E falu hajdan két külön álló hely volt: Septencz (Septench) és Ujfalu (Vyfalu) elnevezéssel. Még a XV. század elején is, amikor a Divék-nemzetségből származó Korosiak voltak a földesurai, külön említtetnek. A későbbi földesurak voltak a Zerdahelyiek és az Ocskayak, jelenleg pedig br. Steiger Albertné, szül. Zamojszky Mária grófnőnek van itt nagy birtoka." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. A háború után a báró Steiger család birtokolta. 1924-ig téglagyár működött a községben. Népessége 1910-ben 494, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 357 lakosából 350 szlovák volt. 2011-ben 332 lakosából 324 szlovák. Nevezetességei Pompás várkastélyát 1609 körül építtette a Szerdahelyi család. 1816 -ban és 1924 -ban átépítették. A kastélyt angolpark övezi értékes fafajtákkal. Késő román stílusú kápolnája sírbolttal a 19. század végén épült. Nepomuki Szent János szobra 1776 -ban készült. Megbántottál / Nem vagy szép A Megbántottál / Nem vagy szép az Omega kislemeze 1967-ből, az első, amire Adamis Anna is írt szöveget. Megjelenések 1967 SP 1984 Legendás kislemezek LP (csak az A) 1992 Az Omega összes kislemeze 1967–1971 CD 2003 Trombitás Frédi és a rettenetes emberek CD - bónuszdalok Dalok A: Megbántottál (Presser Gábor - Adamis Anna, S. Nagy István) B: Nem vagy szép (Presser Gábor - Verebes István, S. Nagy István) Az együttes tagjai Benkő László - billentyűs és fúvós hangszerek, vokál Kóbor János - ritmusgitár, ének Laux József - dob, ütőhangszerek Mihály Tamás - basszusgitár, vokál Presser Gábor - billentyűs hangszerek, ének Presser Gábor még nem volt teljes jogú tag, de már akkor is játszott és a zenét ő szerezte. Daarlerveen vasútállomás Daarlerveen vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Hellendoorn városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mariënberg–Almelo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Vroomshoop vasútállomás Vriezenveen vasútállomás Békefi Remig Békefi Remig (született: Bröckl József, Hajmáskér, 1858. augusztus 3. – Eger, 1924. május 21.) ciszterci szerzetes, pap, zirci apát, történetíró, neveléstörténész, egyháztörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1896, rendes: 1908) Élete Édesapja molnárként dolgozott. Az ifjú József a negyedik elemit és a gimnázium hat osztályát Veszprémben végezte. 1874. szeptember 17-én nyújtotta be felvételi kérelmét a zirci ciszterciekhez, így a hetedik osztályt már magántanulóként végezte el a zirci gimnáziumban. Érettségi vizsgája kitűnő eredménnyel sikerült. Zircre visszatérve 1877. június 25-én tett egyszerű fogadalmat. Tanulmányait 1880-ban fejezte be, ennek igazoló okirata már a magyarosított Békefi József Remig névre állíttatott ki. 1880. július 16-án ünnepi fogadalmat tett, ifjú kora miatt csak 1881. augusztus 7-én szentelték pappá. Supka Jeromos apát az 1880/81. tanévben Pécsre rendelte, ahol történelem és földrajz szakon képezte magát tovább. Tüdővérzése miatt sokat betegeskedett, emiatt a tanítással is fel kellett hagynia egy időre. Ezt az időszakot a szentgotthárdi kolostorban töltötte, és itt érett meg azon elhatározása is, hogy megírja rendjének történetét. Sikeres tanári vizsgát tett Kerékgyártó Árpád Alajos történelem- és Hunfalvy János földrajztanárok előtt a budapesti tudományegyetemen 1882-ben, majd az 1882/83. tanévben újra Pécsre rendelték. Hunfalvy János biztatására kezdett foglalkozni Keszthely magyar lakói néprajzi hagyományainak tanulmányozásával, s tulajdonképpen az első rendtörténettel kapcsolatos munkáját írta meg Keszthely és környékének néprajza címmel. Ezzel az alapvető helytörténeti munkával egyúttal a bölcsészdoktori tudományos fokozatot is megszerezte. Mivel egészségi állapota továbbra sem javult, így a pécsi főgimnáziumban nem taníthatott. Supka Jeromos apát így a zirci novinciátusokhoz küldte, ahol tanári és apáti jegyzői feladatokat látott el. Békefi első, monografikus jellegű rendtörténeti munkája, A pilisi apátság története 1184–1541 1891-ben jelent meg Pécsett, Supka Jeromos apát költségén. Ez a mű a tervezett zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok történetének első kötetét alkotta. A következő évben jelent meg a második kötet, mely az 1541–1814 közötti időszakot taglalta. Ezzel nyerte el a szakmai elismerésen felül a hittudományi kar Horváth-féle 300 forintos jutalmát, valamint rendtársai is felfigyeltek rá. Ez idő tájt volt esedékes Supka Jeromos apát utódjának megválasztása is, ahol Békefi a szavazatok egyharmadát nyerte el, azonban másokkal ellentétben ő éppen azért imádkozott, hogy ne az ő gyönge vállaira helyezzék a rend vezetésének súlyos terhét. Egyetemi katedrát kapott, majd az újonnan megválasztott apát, Vajda Ödön rendfőnök gróf Csáky Albin oktatási miniszterhez fordult, hogy Békefi Remig egyetemi magántanárrá történő kinevezését elősegítse. Békefi 1893. március 13-án tartotta székfoglaló előadását, melynek címe Az Árpádkori magyar történelem bölcselete volt. A magántanári hivatással egyidejűleg a rendje hazai történetével és a magyar művelődéstörténettel kapcsolatos adatokat gyűjtésére is lehetősége nyílt. 1894-ben, Pécsett jelent meg újabb kötete A czikádori apátság története címmel, melyben a ciszterci apátságok feldolgozásának folytatása volt. Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend c. 1896-ban megjelent munkájának elismeréseképpen 1896. május 15-én Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészeti, Társadalmi és Történeti Tudományok Osztálya Történettudományi Alosztályába választotta a levelező tagjai közé. Október 2-án tartotta székfoglaló felolvasását A ciszterek középkori iskolázása Párizsban címmel. Folytatta kutatómunkáját: a tervezett zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok történetének harmadik része, A pásztói apátság története I. kötet. 1190–1702. 1898-ban látott napvilágot Budapesten. Másfél évtized leforgása alatt 50 köz- és magánlevéltár anyagát kutatta át majd dolgozta fel ezen munkájában. Monostortörténeti terve félbemaradt, mivel egyetemi feladatai és az iskoláztatás történetének megírása miatt túl nagy terhet róttak volna a vállára. A ciszterci Rend múltja Magyarországon c. tanulmányában 800 évre tekintett vissza, Békefi kutatásainak köszönhetően az évszázadok során alapítottak kolostorok közül 25 szerzetesi és 4 apácakolostor létezésére derült fény. Az egyetemen tisztelet és szeretet övezte, tanítványaira mint munkatársakra tekintett, dolgozataikat a Művelődéstörténeti értekezések több mint hetven dolgozatot közreadó sorozatában publikálta. A diákok egymás között Fra Angelico néven emlegették professzorukat. A Hogyan lettek a ciszterciek tanítórenddé Magyarországon? című értekezését a pásztói és pilisi apátság visszaállításának, valamint az egri gimnázium rendi kézre való visszajuttatásának 100. évfordulójára alkalmából készítette el 1902-ben. 1908. április 30-án került be a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai közé, az elhivatottan végzett, nagy forrásanyagot feldolgozó munkájának, valamint a közép- és újkori magyar egyház- és oktatástörténet, illetve a ciszterci rend és a magyarok külföldi iskolázásának kutatásában elért tudományos eredményeinek érdemeként. Február 8-án tartotta székfoglaló előadását A pécsi egyetem címmel. Vajda Ödön Pál 1911. július 11-én bekövetkezett halála után a rend tagjainak többsége Békefi Remiget óhajtotta a megüresedett apáti székbe. Az apátválasztás 1911. szeptember 19-én zajlott le, melyet követően november 21-én kinevezést nyert a királytól. 1912. január 6-án pedig hornburgi gróf Hornig Károly veszprémi püspök avatta Békefit a 47. zirci apáttá. Kinevezését követően tanári állásáról lemondott, ám 1912. május 15-én ennek ellenére megkapta a nyilvános rendes tanári címet és jelleget. Ebben az évben megalapította a budai Szent Imre Gimnáziumot. Tudományos munkásságát az Orvosok, betegségek és gyógyítás Magyarországon az Árpádok korában c. 1912-ben megjelent füzetével zárta le. A történelmi viszonyok megváltoztával Békefi Remig egy olyan önálló rendi szervezet kiépítésén kezdett munkálkodni, amely csupán a római generális apáttól függ. XI. Piusz pápa Exstat in Hungaria kezdetű brévéjével került sor a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elismertetésére 1923. január 27-én, melynek Békefi prézes apátja lett. A sok munka aláásta egészségét is, már betegen fogott neki 1924 tavaszán, hogy meglátogassa a rendi kolostorokat és gimnáziumokat. Vizitációs körútját Egerben fejezte be. Itt hunyt el május 21-én, mint a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja. Négyesy László akadémikus, irodalomtörténész egri ravatalánál, egykori tanítványa, gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig zirci temetésén búcsúztatta. Emlékezete Emlékművét 1934-ben állították fel a Zirci Arborétum területén. 1926-52 között a mai Béri Balogh Ádám utca viselte a nevét. Művei Keszthely és környékének néprajza (Bp. 1884) A pilisi apátság története (Pécs, 1891-92); A czikádori apátság története (Pécs, 1894); Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai cziszterczi Rend (Bp. 1896); A czisztercziek középkori iskolázása Párisban (Bp., 1896); A ciszterczi rend története Magyarországban 1142-1896 (Bp., 1896); A pásztói apátság története. I:1190-1702 , II:1702-1814 , III:Oklevéltár 1342-1812 (Bp., 1898-1902); A sárospataki ev. ref. főiskola 1621-iki törvényei (Bp., 1899); A debreczeni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei (Bp., 1899); A marosvásárhelyi ev. ref. iskola XVII. századi törvényei (Bp., 1900); III. Béla és a magyar nemzet művelődése (Bp., 1900); A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt (Bp., 1901); A bolognai jogi egyetem XIV. és XV. századi statutumai (Bp., 1901); Hogyan lettek a ciszterciek tanítórenddé Magyarországon? (Bp. 1902) A Balaton környékének egyházai és várai á középkorban (Bp., 1907); Az iskolázás története Magyarországon 1000-1883-ig (Bp., 1907); A népoktatás története Magyarországon 1540-ig (Bp. 1906) A pécsi egyetem : székfoglaló (Bp., 1909); A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig (Bp., 1910). Orvosok, betegségek és gyógyítás Magyarországon az Árpádok korában (Bp. 1912). Ájmen Mászlúszí Ájmen Mászlúszí (arabul: ���� ��������; Tunisz, 1984. szeptember 14. –) tunéziai válogatott, aki jelenleg a Étoile du Sahel játékosa. Sikerei, díjai Klub Étoile du Sahel Tunéziai bajnokság : 2007, 2016 Tunéziai kupa: 2012, 2014, 2015 Tunéziai ligakupa: 2005 CAF Konföderációs kupa: 2006 CAF-bajnokok ligája : 2007 Törvényhatósági Tudósítások Kossuth Lajos 1832 végén került az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésre, mint a távollevő főrendek követe. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832–től 1836-ig), amelyben a liberális reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát (azért, hogy elkerülje a cenzúrát) sokszorosított magánlevelek formájában népszerűsítette. A reformországgyűlés 1836 tavaszi berekesztése után az ellenzék elvei szolgálatában továbbra is ébren akarta tartani a közvélemény érdeklődését a közélet iránt és hasonló szellemben szerkesztette a megyegyűlésekről beszámoló 'Törvényhatósági Tudósítások'at (1836–37) Kossuth és az Országgyűlési Tudósítások, mek.oszk.hu OK Corral! Az OK Corral! az angol származású ICE MC 4. és egyben utolsó kimásolt kislemeze a Cinema című albumról. A dal a belga kislemezlista 43. helyéig jutott. Megjelenések 7" Németország ZYX 6359-7 OK Corral! (Buffalo Mix) - 3:07 OK Corral! (Buffalo Groove) - 3:14 12" Spanyolország Metropol Records MRP-124-MX Ok Corral (Buffalo Mix) - 4:50 Ok Corral (Buffalopella) - 1:25 Ok Corral (Buffalo Groove) - 3:16 Ok Corral (Radio Cut) - 3:10 Vid (név) A Vid régi magyar személynév, a latin Vitus név délszláv eredetű alakja. Rokon nevek Vida : a Vid régi magyar alakváltozata. Vidos : a Vid névnek a régi magyar -s kicsinyítőképzős változata. Víd : a Vid alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években a Vid, Víd, Vida és a Vidos szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok Vid, Vida, Vidos június 15. Híres Videk Hidvégi Vid tornász Deli Vid regényhős ( Szigeti veszedelem ) Heinrich Lang (festő, 1810–1859) Heinrich Lang (München, 1810 – Bécs, 1859. október 30.) német festő és rajzoló. Életútja A müncheni művészeti akadémián végezte tanulmányait, majd 1850-ben Bécsbe költözött és itt dolgozott. 1854 és 1856 között az Osztrák Művészegyletben (Österreichischer Kunstverein) kiállítást rendezett akvarelljeiből és ceruzarajzaiból. Képeiből Önarckép, akvarell, 1840 Vázlatkönyv portrékkal, 1841-48 Blick vom Donaukanal gegen das Rotenturntor, tollrajz, 1850 körül Das Neutor, ceruzarajz, 1850 Dominikanerkirche, akvarellesített ceruzarajz, 1850 Das Stockhaus bei Neutor am Salzgries, akvarell, 1858 Tájkép, akvarell Badeni villa, olaj Forrás Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950 Online-Edition 4. kötet, 440-441. oldal Milinko Pantić Milinko Pantić (1966 szeptember 5.-) korábbi jugoszláv labdarúgó. Az 1996-1997-es szezon végén ő lett az UEFA-bajnokok ligája az évi gólkirálya. Pályafutása 29 éves korában az Atlético Madridnál újonnal kinevezett edző Radomir Antić megkereste Pantićt, és le is igazolták a jugoszláv középpályást. Az 1996–1997-es UEFA-bajnokok ligája gólkirálya lett az 5 góljával. Sikerek Partizan Jugoszláv labdarúgókupa győztes ( 1988 - 1989 ) Jugoszláv labdarúgó-bajnokság győztes ( 1985–1986 ; 1986–1987 ) Atlético Madrid Spanyol labdarúgókupa győztes ( 1995 - 1996 ) Spanyol labdarúgó-bajnokság győztes ( 1995–1996 ) Milinte Árpád Milinte Árpád (Marcali, 1976. május 4. –) magyar labdarúgó, posztját tekintve kapus. Pályafutása A Videoton FC csapatában kezdte profi pályafutását, először NB I-es mérkőzésen 1997. szeptember 24-én lépett pályára a Békéscsabai Előre FC ellen 5–1-re megnyert bajnokin. A debütáló szezonját követően alapemberré vált és a 2001–2002-es szezonig ő számított a Videoton első számú kapusának. Az ezt követő két évben mindössze hét mérkőzésen állt ő a kapuban. Egy szezont a másodosztályban is töltöttek, amelyet rögtön megnyerve újra visszajutottak a legmagasabb osztályba. Hat év után igazolt el Székesfehérvárról és egy évig az FC Sopron kapusa volt. Ezután szintén egy évig volt a portugál másodosztályban szereplő União Madeira játékosa. A követő szezon kezdetén hazatért Magyarországra, a ZTE-hez, de itt Varga Zoltán mögött csak második számú kapusnak számított, mindössze 5 bajnoki mérkőzésen védett. 2006-ban visszatért egyik nevelőegyesületéhez a Kaposvári Rákóczihoz. A sikeresnek mondható itt töltött két év után (kupa-elődöntő, bajnoki 6. és 7. helyezés) személyes okokra hivatkozva elfogadta a BFC Siófok ajánlatát, ahol stabil kezdőjátékos tudott lenni a 2008–2009-es szezonban. Csapatával , többek közt a DVSC-t kiverve, a Magyar Kupa elődöntőjéig jutott, de a bajnokságban csak a 15. helyet sikerült elérniük. Miután a csapata kiesett az első osztályból ingyen visszatérhetett Kaposvárra, ahol újból kezdőkapusként számoltak vele. A 2009 januárjában megrendezett IX. Duna Takarék - Videoton Baráti Kör országos kispályás labdarúgó teremtornán részt vett a Villanegra nevű csapat kapusaként és posztján a legjobb játékosnak választották. A válogatottban Játszott az utánpótlás válogatottban, de a felnőtt válogatottban nem szerepelt. Sikerei, díjai Másodosztályú magyar bajnok : 2000 Magyarkupa -döntős: 2001 Military science fiction A military science fiction (avagy katonai science fiction) a science fiction egyik alműfaja, aminek fő jellemzőjei: a főkarakterek egy katonai szolgálat tagjai, egy fegyveres konfliktus zajlik le, általában az űrben, vagy egy olyan bolygón, ami nem a Föld. A military sci-fi mű alapját a konfliktus, az alkalmazott taktikák, a katonai szolgálat célja és a tagok részletes leírása alkotja. A történetek gyakran merítenek ihletet a múltbéli vagy jelenlegi földi konfliktusokból, de az országokat helyettesítik bolygókkal vagy galaxisokkal; a csatahajókat űr-csatahajókkal és néhány eseményt is megváltoztatnak, így a szerző ki tudja vetíteni, mi történhetett. Jellemzői Hangsúlyt kapnak a hagyományos katonai virtusok, mint a bátorság, áldozatkészség, kötelességtudat és bajtársiasság, és a cselekményt általában egy katona vagy tiszt szemszögéből mesélik el. Jellegzetesen a technológia sokkal fejlettebb, mint a jelenben, és részletesen van leírva. Néhány történetben a fegyverek hasonlóak, mint amiket ma használunk, de a társadalom változott meg. Elsődlegesen a háborúkat nem kutatással és fejlesztéssel vagy logisztikával nyerik meg, hanem akaraterővel, bátorsággal, előrelátással és más katonai virtusokkal. Sok történetben a technológiai fejlődések a cselekmény előrehaladásának központját jelentik. Az űropera egyik részhalmaza egybevág a katonai science fictionnel, ami a nagymértékű űrcsatákra koncentrál futurisztikus fegyverekkel. Ilyen történetekben a katonai hangszínt és a fegyverrendszert nagyon komolyan lehet venni. Az egyik szélsőség spekuláció jövőbeli háborúkról, vagy ilyen háborúk hatásairól; a másik véglet katonai összeesküvések sci-fi köntösbe öltöztetve. A "katonai űropera" kifejezést is használják néha ezen alfajok jelölésére, például Sylvia Kelso kritikájában, amikor Lois McMaster Bujold Vorkosigan-sorozatáról írt. Története A military science fiction jellemvonásai elsőként George Chesney "The Battle of Dorking"-jában (A dorkingi csata) jelentek meg. Ezután jöttek más művek is, például H. G. Wellstől a "The Land Ironclads (A földi páncélosok)". Amikor a science fiction már különálló műfajjá nőtte ki magát, a military science fiction is alfajának tekintette magát. Egy korai mű H. Beam Piper Uller Uprising-ja (1952) (ami az 1857-es indiai lázadáson alapul). Két másik korai military sci-fi regény Robert A. Heinlein Csillagközi inváziója és Gordon Dickson Dorsaija (1960), sokak szerint ezek miatt lett az alfaj népszerű a fiatal olvasóközönség számára. A vietnámi háború miatt a tapasztalt veteránok is elkezdtek military science fictiont írni, mint például David Drake és Joe Haldeman. Az 1970-es évek alatt a műfaj népszerűségét növelték a Haldeman Örök háborújához és Drake Hammer's Slammerséhez hasonló művek. A novellák is népszerűek voltak, amiket az olyan könyvekben gyűjtöttek össze, mint a Combat SF, amit Gordon R. Dickson szerkesztett. Ebben az antológiában az egyik első Hammer's Slammers-történet szerepel, valamint egy BOLO-történet Keith Laumertől és egy Berserker-történet Fred Saberhagentől. Ezt az antológiát tartják az első olyannak, amiben csak háborús sci-fi történeteket közölnek le. A kategóriát a There Will be War kilenckötetes antológiasorozat (szerkesztette John F. Carr) segített aktívan tartani. Nézőpontok Számos szerző írt olyan történeteket, amikben politikai üzenetek is szerepeltek a művük kisebb-nagyobb témájaként. David Drake gyakran írt a háborútól való rettegésről és a háború feleslegességéről. Számos Hammer's Slammers könyve utószavában leírta, hogy az írásának célja olyan emberek tanítása, akik nem tapasztalták meg a háborút, de akik dönthetnek úgy (szavazással vagy saját politikai nézetek létrehozásával), hogy elindítanak vagy támogatnak egy háborút. David Weber ezt mondta: Példák A military science fiction megjelenik könyvekben, filmekben, filmsorozatokban, animékben és videojátékokban. Duino-Aurisina Duino-Aurisina település Olaszországban, Trieszt megyében. Lakosainak száma 8564 fő (2017. január 1.). Duino-Aurisina Doberdò del Lago, Monfalcone, Trieszt, Sežana, Komen és Sgonico községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nagy István (író) Nagy István álneve Gyökér István (Kolozsvár, 1904. február 22. – Kolozsvár, 1977. április 24.) erdélyi magyar író, a Román Akadémia tagja, Nagy Károly pedagógus apja. Élete Munkáscsaládban született, a Fellegvár sziklalakásainak egyikében, a Sáncalján nőtt fel. Az elemi iskola ötödik osztályát félbehagyva asztalosmesterséget tanult. 1920-ban a gyufagyárban inassztrájkot szervezett, 1922-ben a bútorgyárban szakszervezeti főbizalminak választották. Vándormunkásként dolgozott Bukarestben, Brăilán és Galacon. Visszatérve Kolozsvárra bútorasztalos lett és részt vett a Román Munkássegély szervezésében. 1933-34-ben Józsa Bélával szerkesztette és írta az Írjatok! című kommunista szépirodalmi lapot. Munkásmozgalmi tevékenysége következtében megjárta Jilava és Doftana börtöneit. 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, majd Caracalba internálták. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián. 1945-ben főszerkesztője volt a Képes Újságnak, 1945 után a Román Munkáspárt kolozsvári tartományi bizottságának tagja lett, majd nemzetgyűlési képviselő. 1948-1952 között a Bolyai Tudományegyetem tanára és rektoraként működött. 1952-ben felfüggesztették párttagságát azzal az indokkal, hogy együttműködött a fasiszta népi írókkal. 1954-ben rehabilitálták, 1955-ben állami díjjal tüntették ki. Első írásait a Gaál Gábor szerkesztette Korunk, a Józsa Béla szerkesztette Szolidaritás és a kolozsvári Világosság közölte. 1936-ban Özönvíz előtt című drámájával díjat nyert az Erdélyi Helikon pályázatán. Munkatársa volt a Magyar Csillagnak, a Kelet Népének, a Szabad Szónak és a Népszavának. Pályájának és műveinek megismertetéséhez jelentős mértékben hozzájárult Abafáy Gusztáv. Művei Földi Jánost bekapta a város, kisregény, Kolozsvár, 1932 Nincs megállás, regény, Kolozsvár, 1933 Vékony az ajtó, novellák, Kolozsvár, 1934 Külváros, Kolozsvár, 1939 Oltyánok unokái I. Kolozsvár, 1941, I-II. Budapest, 1941 A szomszédság nevében, regény, Budapest, 1941 A Boldog utcán túl, elbeszélések, Budapest, 1943 Bérmunkások, munkásjellemek, Kolozsvár, 1945 Özönvíz előtt, dráma, Kolozsvár, 1945) Ember a jég hátán, kisregény, Kolozsvár A gyár ostroma, színdarab, Kolozsvár, 1947 Réz Mihályék kóstolója, regény, Budapest, 1946 Erdélyi úton, cikkgyűjtemény, Kolozsvár, 1947 Minden jog a szerzőé, kisregény, 1950 A legmagasabb hőfokon, regény, 1951 Egy év a harmincból, regény, 1951 Ünnep a mi utcánkban, novellák, 1952 A mi lányaink, regény, 1954 Huszonöt év I-II., karcolatok, novellák, elbeszélések, 1956 A harc hevében, irodalmi vallomások és észrevételek, Marosvásárhely, 1957 Hetedhét országon keresztül Indiába, riportkönyv, 1957 Szívesen, máskor is, novellák, 1959 Ácsék tábort vernek, ifjúsági regény, 1961 Íróavatás, vallomások, 1961 Nézd meg az anyját, vígjáték, 1964 Szépségverseny, novellák, 1964 Városi hétköznapok, regény, 1964 Sáncalja, önéletrajzi regény I., 1968 Ki a sánc alól, önéletrajzi regény II., 1969 Hogyan tovább? önéletrajzi regény III., 1971 A piros szemű kiskakas. Novellák ; bev. Sőni Pál; Dacia, Kolozsvár, 1972 ( Tanulók könyvtára ) Az aranykakas krónikája. A Dermata cipő- és bőrgyár története, Kolozsvár, 1971 Szemben az árral. Önéletrajzi regény. 1935-1944 ; Kriterion, Bukarest, 1974 Az asztalos meséje. Az író meséi. Novellák, elbeszélések ; bev. Szász János; Creangă, Bukarest, 1985 Kilincselők ; vál., előszó Mózes Attila; Kriterion, Bukarest, 1988 Aki lemaradt a hajóról ; Hét Krajcár, Bp., 2004 Jefferson megye (New York) Jefferson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül New York államban található. Megyeszékhelye Watertown. Lakosainak száma 119 504 fő (2013. július 1.). Jefferson megye St. Lawrence, Oswego és Lewis megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Kilburn Park (metróállomás) A Kilburn Park a londoni metró egyik állomása a 2-es zónában, a Bakerloo line érinti. Története Az állomást 1915. január 31-én adták át a Bakerloo line végállomásaként. 1915. február 11-étől átmenő állomásként üzemel. 2017-es londoni terrortámadás (Southwark) A 2017. június 3-i londoni terrortámadás este 10 óra környékén történt, amikor három merénylő a London Bridge-en egy kisteherautóval a járókelők közé hajtott, majd a közelben lévő Borough Markethez hajtottak és a környéken lévő éttermekben és pubokban embereket kezdtek megkéselni. A merénylők 8 embert öltek meg és 50-et megsebesítettek. A merényletért az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta a felelősséget. Az elkövetők Három férfi, a 22 éves Youssef Zaghba, a 27 éves Khuram Shazad Butt és a 30 éves Rachid Redouane hajtotta végre a támadást. A marokkói-olasz származású Zaghba Bolognában élt anyjával. 2016-ban a polgárháborús Szíriába akart szökni, de az olasz hatóságok feltartóztatták. A rendőröknek azt is mondta: „Terrorista leszek”. Nem sokkal a merénylet előtt költözött Londonba, ahol egy étteremben dolgozott. Butt pakisztáni születésű brit állampolgár, szintén tudtak róla a hatóságok, de nem tartották veszélyesnek. Kiderült, hogy korábban szerepelt a Dzsihadista a szomszédban (The Jihadist Next Door) című brit dokumentumfilmben, ahol nyíltan beszélt szélsőséges nézeteiről és imádkozott az Iszlám Állam zászlaja előtt. Redouane marokkóinak és líbiainak vallotta magát, a média szerint skót feleségével Írországban lakott. Bevándorlásakor hamis nevet és életkort adott meg a hatóságoknak. Butt és Redouane a kelet-londoni Barking városrészben éltek. A terrorcselekmény Valószínűleg Butt volt a terv kiötlője, és Redouane bérelt lakásának padlásterében dolgozták ki a merénylet részleteit. Butt megelőző este a London külvárosi Harold Hillben egy fehér Renault kisteherautót bérelt. Eredetileg egy 7,5 tonnás teherautót szerettek volna bérelni, de nem volt hozzá elég pénzük. A támadók palackokból és ragasztószalagból készült hamis robbanóöveket viseltek, a rendőrség szerint azért, hogy félrevezessék őket és alkalom adtán túszhelyzetet hozhassanak létre. Kerámiapengés konyhai késekkel szerelték fel magukat, amiket a csuklójukhoz szíjaztak. 2017. június 3-án este a London Bridge-en a bérelt furgonnal közel 80 km/h-s sebességgel a járókelők közé hajtottak és több embert elgázoltak. Ezt követően a jármű a Barrow Boy and Banker pub előtt karambolozott, a terroristák itt elhagyták a furgont. A Stoney Streeten haladva több étteremnél és pubnál embereket kezdtek lemészárolni, végül a három terroristát a kiérkező biztonsági erők a Wheatsheaf Pubnál, az első bejelentés után 8 perccel lelőtték. A rendőrség gyújtóbombákat és az öngyilkos merényletekhez használható robbanóövet is talált a teherautóban. Az áldozatok A támadásban nyolcan haltak meg, ötvenen pedig megsérültek, közülük tízen kerültek válságos állapotba. Az elhunytak között három francia, két ausztrál, valamint egy-egy új-zélandi, brit és spanyol állampolgár volt. Politikai következmények A támadásra 5 nappal a 2017-es brit parlamenti választás előtt került sor. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője lemondásra szólította fel Theresa May miniszterelnököt, mert korábban belügyminiszterként csökkentette a rendőrség létszámát. A választási kampányt a merénylet miatt egy napra felfüggesztették, de magát a választást nem halasztották el. Érdekességek 130 brit muszlim vallási vezető közös nyilatkozatot adott ki arról, hogy nem hajlandók imát mondani és megbocsátani az elkövetők június 5-i temetésén, és arra kérték a világ többi muszlim vezetőjét is, hogy kövessék a példájukat. Ez addig példa nélkül álló esemény volt, mivel korábban mindig mondtak imát a terroristák temetésén. Florin Morariu, egy Londonban dolgozó román pék és Roy Larner, egy helyi Millwall -szurkoló is puszta kézzel szállt szembe a terroristákkal. – A rendőrség senkinek sem tanácsolja ezt, éppen ellenkezőleg, menekülést vagy elrejtőzést javasolnak hasonló szituációban. Juhász Gyula-szobor (Makó) Juhász Gyula makói szobra a Belvárosban, a Juhász Gyula Református Szakképző Iskola épületének előkertjében található. A városban 1913 és 1917 között tanárként dolgozó költőt Humenyánszki Jolán örökítette meg. A kőszobrot 1980-ban avatták föl. Az alkotás hasonló stílusban készült, mint Ságvári Endre szobra, ami Gerizdes városrészben áll. Arturo Bucciardi Arturo Bucciardi (1914. május 11. – 1970. december 8.) chilei labdarúgóedző. Az 1950-es világbajnokságon Chile szövetségi kapitánya volt.. A Club Deportivo Universidad Católica csapatában 1940-es és 1950-es években játszott és edzősködött. Corronsac Corronsac település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 781 fő (2015). Corronsac Rebigue, Aureville, Deyme, Espanès, Montbrun-Lauragais és Pompertuzat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. Jakab angol király I. Jakab angol király, Skóciában VI. Jakab (Edinburgh, 1566. június 19. – Theobalds House, 1625. március 27.), Anglia, Skócia és Írország királya volt. Skóciában 1567. július 24-étől, Angliában és Írországban 1603. március 24-étől haláláig uralkodott. Anglia első Stuart uralkodója volt; a trónon I. Erzsébetet követte, aki utód nélkül halt meg. Skóciában sikeres uralkodó volt, de ezt angol királyként nem lehet elmondani róla. Képtelen volt együttműködni az ellenséges parlamenttel; amikor az alsóház tanácsa ellenére nem emelte elég magasra az adókat, a kincstár jelentős bevételektől esett el. Politikai abszolutizmusra való hajlama, rossz gazdálkodása és népszerűtlen kegyeltjei mind az angol polgárháború kitöréséhez vezettek, melynek során fiát, I. Károlyt letartóztatták és kivégezték. Jakab életében az angol és skót kormányzat viszonylag stabilan működött. Nagy Alfréddal egyetemben Jakab volt az egyik legműveltebb angol vagy skót király. Uralkodása alatt tovább virágzott az Erzsébet-korabeli kultúra; a tudomány, az irodalom és a képzőművészet színvonala tovább nőtt. Ebben az időszakban alkotott többek között William Shakespeare és Sir Francis Bacon. Jakab maga is elismert tudós volt, olyan műveket írt, mint a Daemonologie (Démonológia, 1597), a The True Law of Free Monarchies (A szabad monarchiák igaz törvénye, 1598), a Basilikon Doron (Királyi ajándék, 1599) és A Counterblaste to Tobacco (kb. A dohány ellen, 1604). Ifjúkora Jakab egyetlen gyermeke volt Máriának, a skótok királynőjének és Stuart Henriknek, Skócia iure uxoris királyának, Albany hercegének (ismertebb nevén Lord Darnley). Jakab VII. Henrik egyenes ági leszármazottja, dédanyja Tudor Margit, VIII. Henrik nővére volt. Anyja bizonytalan körülmények között uralkodott: Mária és férje római katolikus volt, és a protestáns nemesek lázadásával kellett szembenézniük. Házasságuk nem volt zökkenőmentes. Mialatt Mária Jakabbal volt terhes, Lord Darnley szövetséget kötött a lázadókkal, és megölte Mária magántitkárát, David Rizziót. Jakab 1566. június 19-én született az edinburgh-i várban, és automatikusan Rothesay hercege, valamint Skócia nagyfejedelme (Great Steward) lett, mivel a királyi család legidősebb férfi tagja és trónörökös volt egyszerre. Eredeti neve Károly Jakab, első nevét keresztapjáról, IX. Károly francia királyról kapta; ő volt az első angol király, akinek két keresztneve volt. Apját 1567. február 10-én egyik lovasával és szeretőjével Hamiltonék edinburgh-i házában megölték, hogy így álljanak bosszút Rizzio haláláért. A gyilkossággal James Hepburnt, Bothwell negyedik grófját gyanúsították. Május 15-én Mária összeházasodott Bothwellel, de ennek nyomán még népszerűtlenebb lett. A protestáns lázadók letartóztatták és Loch Leven kastélyába zárták. Arra kényszerítették, hogy a koronát fiának adja át; Mária július 24-én lemondott az akkor tizenhárom hónapos Jakab javára. Jakab nem ismerhette meg apját, így egész életében udvarának férfi tagjaira támaszkodott; az első Esmé Stewart, Lennox első hercege volt. Jakab szinte csak magával foglalkozott, felesége nem nagyon érdekelte; ez talán amiatt volt, hogy anyja Bothwell segítségével tervelte ki Jakab apjának megölését. A nonkonformisták gyakran mondták: „Erzsébet király volt: most Jakab a királynő”, és a mondás sokáig fennmaradt. Az anglikán egyház megszilárdítása és az 1533-ban kiadott Buggery Act (szexuális szokásokat szabályozó törvény) megerősítése a szodómiát még szigorúbban szankcionálta. Az uralkodásról szóló Basilikon Doron című könyve szerint a szodómia „olyan szörnyű bűn, melyet sohasem bocsáthatsz meg”. Kormányzók Jakabot 1567. július 29-én a stirlingi Holyrood templomban koronázták meg mint VI. Jakab skót királyt. A skót uralkodó osztály vallásos meggyőződésének tiszteletben tartásával Jakabot a skót presbiteriánus egyház elvei szerint nevelték, és presbiteriánus emberek (vagy szimpatizánsok) tanították. Uralkodásának korai szakaszában a hatalmat régensek tartották a kezükben, az első James Stuart, Moray első earlje, Jakab anyjának házasságon kívül született féltestvére volt. Mária 1568-ban kiszabadult fogságából, ezután egy rövid, zűrzavaros időszak következett. Lord Moray a langside-i csatában legyőzte Mária seregeit, Máriát pedig arra kényszerítette, hogy Angliába meneküljön. Angliában viszont Erzsébet börtönbe záratta Máriát. 1570-ben Mária egyik támogatója megölte Lord Morayt. Utódja Jakab apai nagyapja, Matthew Stewart, Lennox negyedik earlje volt, aki 1571-ben hasonló véget ért. Utána Jakab gyámja, John Erskine, Mar első earlje következett, aki 1572-ben halt meg. Az utolsó régens James Douglas, Morton negyedik earlje volt, aki sokkal erősebb volt, mint elődei. Jakab tanításáért George Buchanan történész és költő volt felelős. Uralkodása Angliában I. Erzsébet királynő volt a Tudor-család utolsó sarja, aki utód nélkül halt meg. Jakab volt a legesélyesebb az angol trónra, hiszen a dédanyja Tudor Margit volt, VIII. Henrik nővére. 1601-től kezdve bizonyos politikusok, közöttük is minisztere, Sir Robert Cecil, titkos megállapodásokat kötöttek annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a folyamat. Amikor Erzsébet már haldoklott, Cecil megküldte az előre megszövegezett proklamációt. 1603. március 23-án meghalt Erzsébet, Jakabot pedig még aznap kikiáltották királynak. Április 5-én Jakab elhagyta Skóciát azzal, hogy háromévente visszatér (mely ígéretét később nem tartotta meg). Dél felé tartó útja során a nagybirtokosok szívélyesen fogadták, ő pedig elcsodálkozott az angol föld gazdagságán. Érkezése konfliktusmentes volt, koronázására július 25-én került sor. Az uralkodás nehézségekkel kezdődött. A monopóliumok és az adózás rendje miatt feszültségek voltak, és az Írország elleni háború miatt is adósságokba keveredett a kincstár. Jakab már uralkodásának kezdetén túlélt két ellene szőtt összeesküvést. Ennek keretében letartóztatták Lord Cobhamet és Sir Walter Raleigh-t. Akik a királyi tanácsban nagy személyi változásokat reméltek, azoknak csalódniuk kellett; kicsivel később került csak be a királyi tanácsba Henry Howard és unokaöccse, Thomas Howard, és öt skót nemes. Eleinte Sir Robert Cecil (később Salisbury grófja) vitte a mindennapi államügyeket, Thomas Egerton segedelmével. Így a király a nagyobb horderejű dolgokra koncentrálhatott: Anglia és Skócia uniójának erősítése, a külföldi kapcsolatok javítása, és különféle szabadidős tevékenységek, például a vadászat. Jakab terve az volt, hogy egyesíti az angol és a skót koronát. 1604-től felvette címei közé a "Nagy-Britannia királya" címet, de ténylegesen csak Skóciában használhatta, az angol parlament ellenállása miatt. Külpolitikájában sikeresnek volt mondható. 1604-ben végre békét kötött a spanyolokkal, amely béke törékeny volt, hiszen a katolikusok elnyomása miatt a feszültség megmaradt a két ország közt. Egy disszidált katolikus, Guy Fawkes, azt tervezte, hogy a levegőbe röpíti összeesküvő-társaival együtt a parlament épületét, 1605. november 5-én, az új parlament második ülésszakának megnyitóján. A lőporos összeesküvésként elhíresült merénylet-kísérletet elhárították, a konspirációban résztvevőket (akiknek a célja az uralkodó megölése és az állam zűrzavarba taszítása volt) kivégezték. A siker hatására Jakab pozíciói megerősödtek, és többek között ennek köszönhetően hoztak egy új törvényt 1606-ban, mellyel a katolikusok további elnyomása zajlott - megerősítették azt a szabályt, hogy halállal büntették azt, aki a pápa fennhatóságát a király felé helyezte. Mindazonáltal Jakab eltűrte a katolikus vallásukat titokban gyakorlókat az udvarban, mert szükségét érezte a támogatásuknak. Nagy összegekkel támogatta a Biblia angolra fordított változatának elkészítését, melyet széles körben használnak ma is. Magánélete Jakab szexuális beállítottsága a történészek részéről is viták tárgyát képezi. Tény, hogy szívesen töltötte az idejét barátai és udvaroncai körében. Egyes leírások szerint Esmé Stewart (Lennox hercege), Robert Carl (Somerset earl-je), és George Villiers (Buckingham hercege) is a szeretője volt. Ugyanakkor mások szerint ezek közeli barátságok voltak, és nem szexuális természetűek. Ezt az is alátámasztja, hogy hét gyermeke született, két vetélés mellett. Halála Ötven éves kora körül Jakabot számos nyavalya kínozta. Ízületi gyulladás, köszvény, és vesekő-bántalmai is voltak, amellett kihullottak a fogai és rengeteget ivott. Életének utolsó évében annyira beteg volt, hogy királyi teendőit sem tudta ellátni. Egyesek szerint örökletes porfíria-betegsége lehetett, amelytől kései leszármazottja, III. György is szenvedett. 1625. március 27-én halt meg szívrohamban, hosszan tartó betegség után. Gyermekei Felesége, Oldenburgi Anna (1574. december 12. – 1619. március 2.) dán és norvég királyi hercegnő 7 gyermeket szült Jakabnak: További információk, források Ez a szócikk részben vagy egészben a James VI and I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. New England Patriots szezonok Ez a New England Patriots szezonjainak listája az American Football League-ben és a National Football League-ben. Megjegyzések Az AFL-nek nem volt rájátszása 1963-ban.A Patriots holtversenyben nyerte a Keleti csoportot a Buffalo Bills-szel. Egy különleges, egy meccses rájátszást játszottak, hogy eldöntsék, ki képviseli a Keleti csoportot. A New England Patriots és a Baltimore Colts ugyanazzal a mutatóval fejezték be az 1976-os szezont. A döntetlen miatt, a Colts lett a Csoport Bajnok és a Patriots jutott tovább Wild Carddal a rájátszásba. Az NFL a 14 meccses szezont felemelte 16-ra. A New England Patriots és a Miami Dolphins ugyanazzal a mutatóval végeztek az 1978-as szezonban. A döntetlen miatt a Patriots lett a Csoport Bajnok és a Dolphins jutott Wild Carddal a rájátszásba. Az 1982-es NFL-szezont lerövidítették 16 játékról 9 játékra a játékossztrájk miatt. A rájátszásba jutáshoz a csoport beosztásokat figyelmen kívül hagyták, és mindkét főcsoportból az első nyolc csapat jutott tovább. Az 1987-es NFL-szezont lerövidítették 16 játékról 15 játékra a játékosok sztrájkja miatt. A New England Patriots és a Miami Dolphins ugyanazzal a mutatóval fejezték be az 1994-es szezont. A döntetlen miatt, a Dolphins lett a Csoport Bajnok és a Patriots jutott tovább Wild Carddal a rájátszásba. A New England Patriots és a Miami Dolphins ugyanazzal a mutatóval fejezték be a 2001-es szezont. A döntetlen miatt, a Patriots lett a Csoport Bajnok és a Dolphins jutott tovább Wild Carddal a rájátszásba. The Tuck játék A Patriots, a Jets, és a Dolphins ugyanazzal a mutatóval fejezte be a 2002-es szezont. A döntetlen miatt, a Jets lett a Csoport Bajnok. Sem a Patriots, sem a Dolphins nem kvalifikálta magát a rájátszásba. A Patriots, a Dolphins, valamint a Baltimore Ravens ugyanazzal a mutatóval fejezték be a 2008-as szezont. A szabályok miatt a Dolphins lett a Csoport Bajnok és a Baltimore jutott tovább Wild Carddal a rájátszásba. A Patriots nem jutott be a rájátszásba. A 2012-es NFL-szezon végén a Patriots és a Texans egyaránt 12-4-es mutatóval zárt. A szabályok szerint a New England jobb kiemelést kapott a rájátszásban az egymás elleni eredménynek köszönhetően. A 2014-es NFL-szezon végén a Patriots és a Broncos egyaránt 12-4-es mutatóval zárt. A szabályok szerint a New England jobb kiemelést kapott a rájátszásban az egymás elleni eredménynek köszönhetően. A 2015-ös NFL-szezon végén a Patriots, a Broncos és a Bengals egyaránt 12-4-es mutatóval zárt. A szabályok szerint a Denver végzett a New England és a Cincinnati előtt az egymás elleni eredményeknek, valamint a New England a Cincinnati előtt a közös ellenfelek elleni jobb mutatónak köszönhetően. Oláh Ibolya Oláh Ibolya (Nyíregyháza, 1978. január 31. –) magyar énekesnő, dalszerző. Élete Roma családban született. Szülei lemondtak róla, csecsemőotthonba került, majd a tiszadobi nevelőintézetben zöldség- és fűszernövény-termesztő szakmunkás-képesítést szerzett. Öntevékenyen kezdett énekelni és gitározni. Tanult egy budapesti zeneművészeti szakiskolában is, de félbehagyta. Sikertelenül próbálkozott néhány alkalommal énekesi vetélkedőkön, míg végül a 2003–2004-es Megasztár (TV2) átütő sikert hozott számára a második helyezéssel. 2004. június 5-én 400 000 ember előtt énekelt egy ingyenes budapesti rendezvényen, amelyen Sting is fellépett. 2005. augusztus 19-én Bozóki András kulturális minisztertől Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott. 2005. augusztus 20-án este, a hivatalos állami ünnep nyitányaként ő énekelte el a Magyarország című dalt (René Dupéré – Geszti Péter). Brüsszelben, az Európai Parlament épületében, valamint Hollandiában is fellépett már. 2011 novemberében a nyilvánosság előtt is vállalta, hogy leszbikus. 2013 szeptemberében csatlakozott a Karmapirin nevű nyíregyházi bluesrock zenekarhoz. A kapcsolat rövid ideig tartott. 2014-ben az énekesnő bekerült A Dal 2014 eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe 1 percig sztár című dalával. 2016 elején a Gondolj rám c. film egyik dalát adta elő a szerzővel, Presser Gáborral, melyhez klip is készült. Még ugyanebben az évben 2 dalt készített Zoohacker & Furák formációval, valamint a 2016 őszén megjelenő Keresztes Ildikó Most c. lemezén az "Elég szép" c. Szűcs Norbert-Szabó Ágnes szerzeményben duettet énekelt Keresztes Ildikóval. Oláh Ibolyát olyan zenekarok, előadóművészek inspirálták a zenei pályán, mint Linda Perry, Alanis Morissette, Pink, Keresztes Ildikó, a Guns N’ Roses, a Rolling Stones, az Aerosmith és a Queen. Videoklipjei 2004. október 25. Nem kell 2005. november 13. Magyarország 2011. december 1. Még Utoljára Színházi szerep A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1. Filmszerep 2008 : Tímár Péter : Casting minden Elismerései 1998 - Kifutó II. helyezés 2004 - Megasztár II. helyezés 2004 - Esélyegyenlőségi díj 2004 - Rádió1 Megasztár különdíj 2004 - Szabolcs megyei közgyűlés ezüst emlékérme 2004 - Gundel művészeti díj 2004 - Tiszadobért Gyűrű 2004 - Story értékdíj 2005 - Polgárjog-díj (nem vette át) 2005 - VIVA Comet - jelölés a „Legjobb énekesnő” kategóriában 2005 - Miniszteri Elismerő Oklevél 2006. - Fonogram díj - jelölés az „Év albuma” kategóriában 2010. - Kornay Mariann művészeti díj Több arany-, platina- és dupla platinalemez Kiadványok Oláh Ibolya naplója Anyácskától 2004. október 18. Aczél Gergő: Megasztár könyv A Napló-titok 2005. november „Tiszadobtól Brüsszelig” (Hadas Kriszta) Arató András: Arcnovellák Kardos Genovéva: Sikeresek, határok nélkül 2008. november 13. Labdarúgó-pályafutása A 2005–06-os idényben két alkalommal szerepelt az MTK élvonalbeli csapatában kezdőjátékosként, és ezzel az ezüstérmes csapat tagja volt. 2005. október 30. – Angyalföldi SI – MTK 0–7 2005. november 5. – MTK – Debreceni VSC NLS 6–0 Begaszentgyörgy Begaszentgyörgy (korábban Bégaszentgyörgy, szerbül Житиште / Žitište, régi szerb nevén Sveti-Jurat, Begej Sveti Đurađ, németül Sankt Georgen vagy Sankt Georgen an der Bega, románul Sângeorgiu de Bega, Jitiște, magyarul a 19. század végéig Szentgyörgy) községközpont a szerbiai Vajdaság Közép-bánsági körzetében, Nagybecskerektől északkeletre. Története A Temes–Béga-síkon, a Béga-csatorna bal partján fekvő, sakktáblás elrendezésű település első írásos említését 1319-ből ismerjük, amikor Károly Róbert a Kartal nemzetségbeli Kartali Tamás ilyédi várnagynak és testvérének Etelének adományozta a Zenthgyurgh nevű falut, később aztán Itebő, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdezsk és Vida helységekből álló uradalmának középponti helyéről Itebeinek írta magát, és még 1452-ben is az Itebei család birtoka volt, ebben az évben azonban a Himfiek rátörtek a helységre, és azt elpusztították. A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551. után, egy időre szerbek telepedtek le itt. A török hódoltság megszűntekor egyetlen ház sem maradt meg benne. A gróf Mercy-féle térképen is St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként volt feltüntetve. Ezt a pusztát a kincstár egy ideig Becskerek város használatára engedte át, Kenderes és Deszpotovecz-pusztákkal együtt, melyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe. 1751-1760-ban a kamara a régi Szentgyörgy helyére mintegy ezer főből álló határőrvidéki katonaságot telepített le, ekkortájt több szerb család elköltözött Szentgyörgyről azokba a helységekbe, a melyekből 1774-ben a kiváltságos kikindai kerület alakult. A szerbek helyébe Arad vármegyéből románok telepedtek le, mivel azonban ép akkor épült a Béga-csatorna, a gyakori árvizeknek kitett lakosságot áttelepítették a régi helységtől déli irányban a vízszabályozási vonalnak egyik partosabb helyére, a hol most is áll. 1781-ben Szentgyörgy is a Kiss család földesúri hatósága alá került, a román lakosságának nagy része ekkor Pancsova vidékére költözött. Helyükbe Kiss Izsákné (Lukács Katalin) Bács-Bodrog, Torontál- és Temes vármegyék községeiből svábokat telepített le itt, akik a visszamaradt szerbek között csak 1814-ben alakíthattak külön községet. 1919-ig Magyarországhoz, Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. A község szülötte volt Szentgyörgyi István (1881–1938) szobrász. 1947-ig a település neve Senđurađ (Сенђурађ), azaz Szentgyörgy. Népesség 1910-ben a település 2814 lelket számlált, melyből 1454 német, 1034 szerb és 214 magyar nemzetiségű volt. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a 3242 lakos 88%-a szerb volt. Nevezetességek Római katolikus temploma - 1815 -ben épült, a második világháború után lerombolták Görögkeleti temploma - 1810 -től 1839 -ig épült Rocky szobor - Rocky Balboa, illetve az őt akakító Sylvester Stallone szobra Békey Imre Békey Imre, Drescher (Buda, 1832. október 6. – Budapest, 1889. február 23.) ügyvéd, pedagógus, író, fővárosi királyi tanfelügyelő, miniszteri osztálytanácsos. Békey István öccse. Élete Atyja Drescher Máté, aki családi nevét 1845-ben változtatta Békeyre, akkor helytartósági hivatalnok, később titkár, majd királyi tanácsos lett és 93 éves korában elhunyt, anyja Fridrich Antónia. Békey Imre a gimnáziumot a pesti piaristáknál végezte s 1847-ben az egyetemre ment, ahol 1850-ig a bölcseletet, 1854-ig a jogot hallgatta; a következő évben a budai császári és királyi helytartóságnál lépett szolgálatba. Később két évig mint szolgabírói tollnok Egerben és Székesfehérvárott működött. Az 1860 októberi diploma után ismét visszakerült szülővárosába, ahol egy évvel rá törvényhatósági aljegyzővé, az 1867. évi tisztújításkor pedig, amikor már ügyvédi diplomája is volt, tanácsnokká választották. Mint a tanügyi bizottság elnöke rohamosan szervezte a fővárosi népiskolákat, a polgári- és községi reáliskolákat szaporította, úgy, hogy Budapesten tíz év alatt több mint két millió forint költséggel húsznál több palotaszerű iskolai épület emelkedett. 1873-ban, mikor a főváros egyesítése után új tisztválasztás történt, egyhangúlag a főváros első tanácsosa lett. 1878-ban a kormány meghívására államszolgálatba lépett és a közoktatási minisztériumban osztálytanácsossá neveztetett ki. Azután a budapesti tanító- és tanítónő-képzők igazgatótanácsának elnöke és a főváros tanfelügyelője lett. 1878-ban a párizsi világkiállításon zsűritag volt és a francia becsületrend lovagkeresztese lett, később pedig a francia közoktatásügyi miniszter a francia tudomány- és művészeti akadémia tagjává (officier d' Academie) nevezte ki. Arcképe: Vereby Soma, Honpolgárok Könyvében. (Schilling bécsi kőnyomó intézetéből.) Munkái Budapest főváros tanügyi hatóságainak, tanárai s tanítónőinek… névtára s jegyzéke. Az említett iskolák főbb szabályaival. Bpest, 1875. Szabályzat a főváros elemi népiskoláinak szervezése és a tanítói fizetések rendezéséről. U. ott, 1877. Szabályzat a fővárosi iskolák rendes és rendkivüli szünnapjaira… U. ott, 1877. Utasítás a fővárosi iskolai hatóságok számára… U. ott, 1877. Hivatalos jelentés az 1878. évben Párisban tartott egyetemes kiállításról. Az elemi közoktatás. U. ott, 1879. (A magyar országos statisztikai hivatal kiadványai I. füzet. I. rész.) Budapest főváros közoktatásának vázlatos története. 1868–1881. U. ott, 1882. Sok hírlapi cikket is írt. Albuquerque közlekedése Albuquerque (Új-Mexikó) közlekedése (más amerikai nagyvárosokhoz hasonlóan) igen sokrétű. Légi közlekedés A légi szállításért két repülőtér a felelős: az Albuquerque International Support (továbbiakban: ABQ) és a Double Eagle II. Az utóbbi kizárólag katonai- és magángépeket indít/fogad, míg az első a kereskedelmi gépek forgalmát látja el. Az ABQ területén 4 kifutó is található, melyek közül a leghosszabb meghaladja a 4200 métert is, vagyis akár a világ legnagyobb repülőgépe (Airbus A380) is minden gond nélkül tudna landolni. 2006-ban a gépmozgások száma 192.520 volt, utasforgalma 2007-ben több, mint 6.667.000 fő volt, ami szinte megegyezik Ferihegy utasforgalmával. Az Államok vezető légitársaságai rendszeresen indítanak járatokat a nagyobb városok felé, de 1-2 diszkont-légitársaság is megtalálható. Egyetlen összefüggő terminálból áll a létesítmény, melyen 23 utashíd található; a terminál fel van osztva A és B részekre. Mindezek mellett teherforgalmat (cargo) is bonyolít: az ABX Air, a FedEx és a UPS jóvoltából. Vasúti közlekedés Az Amtrak Chicago - Los Angeles közötti Southwest Chief járata érinti a belvárost. A New Mexico Rail Runner Express és a BNSF közös munkájának köszönhetően valósul meg a vasúti közlekedés túlnyomó része. A városból elérhető Sandoval, Bernallio és Valencia megyék, valamint Belen és Bernallio városok is. Várhatóan 2008 végére készül el a pálya, mely összeköti Albuquerquet Santa Fe városával. Vízi közlekedés A város folyója a Rio Grande, melyen a hajó forgalom alacsony. Kizárólag teherszállítás történik, s az is csak ritkán. Közúti közlekedés A várost érinti az I-25-ös és az I-40-es Interstate-autópályák, melyek a városközponttól keletre keresztezik egymást. Csomópontjuk a város legforgalmasabb pontja. Ezenkívül érinti még a 66-os US-autópálya is, mely a városban Central Avenue néven fut át a városon.Számos lámpával ellátott kereszteződések vannak ellátva biztonsági kamerákkal, melyek azokat az autókat figyelik, akik meghaladják a lámpa piros jelzését. Tömegközlekedés A város tömegközlekedését az ABQ RIDE látja el, mely kiázórlag autóbuszokat üzemeltet. A társaság jól kiépített buszhálózattal rendelkezik a városban. Útvonalhálózat 37 vonal található a városban, melyek közül 13 mindennap, 7 hétköznap és szombat, 17 pedig csak hétköznap közlekedik. Közöttük található a város két gyorsjárata is: a 766-os és a 790-es. Közlekedik naponta: 1, 2, 3, 5, 8, 10, 11, 16/18, 31, 66, 141, 155, 766 Közlekedik hétköznap és szombat: 36, 50, 51, 53, 54, 157, 790 Közlekedik hétköznap: 6, 7, 12, 13, 34, 40, 92, 93, 94, 96, 97, 98, 140, 151, 162, 222, 317 Díjszabás *: Csak érvényes diákigazolvánnyal vehető igénybe! **: Csak az Egyetem külön igazolásával vehető igénybe, melyet évenként be kell szerezni! Brian Labone Brian Leslie Labone (Liverpool, 1940. január 23. – Liverpool, 2006. április 24.) angol válogatott labdarúgó. Az angol válogatott tagjaként részt vett az 1968-as Európa-bajnokságon és az 1970-es világbajnokságon. Pályafutása A válogatottban 1962 és 1970 között 26 alkalommal szerepelt az angol válogatottban. Tagja volt az 1968-as Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapatnak. Sikerei, díjai Angol bajnok (2): 1962–63, 1969–70 Angol kupa (1): 1966 Angol szuperkupa (2): 1963, 1970 Európa-bajnoki bronzérmes (1): 1968 De vogels van Holland A De vogels van Holland (magyarul: Hollandia madarai) egy dal, amely Hollandiát képviselte az 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt Jetty Paerl adta elő holland nyelven. Ez volt Hollandia első szereplése a versenyen. A dal az április 24-én tartott holland nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát. Az 1956-os versenyen rendhagyó módon mindegyik ország két dallal vett részt. A másik holland induló Corry Brokken Voorgoed voorbij című dala volt. A dal a francia sanzonok stílusában íródott, melyben az énekes arról beszél, hogy a világon sehol sem olyan muzikálisak a madarak, mint Hollandiában. A május 24-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben elsőként adták elő, a svájci Lys Assia Das alte Karussell című dala előtt. Ezzel ez a dal az Eurovíziós Dalfesztivál történetének legelső dala. Az 1956-os verseny volt az egyetlen, ahol nem tartottak nyílt szavazást, hanem a szavazatok összesítése utána a zsűri elnöke bejelentette, hogy melyik dal végzett az első helyen. Így nem lehet tudni, hogy milyen eredményt ért el a dal a szavazás során, azon kívül, hogy nem nyert. A következő holland induló Corry Brokken Net als toen című dala volt az 1957-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Lidia Wysocka Lidia Wysocka (1916. június 24. – Varsó, 2006. január 2.) lengyel színházi és filmszínésznő. Filmjei Kochaj tylko mnie (1935) Papa się żeni (1936) Wrzos (1938) Ostatnia brygada (1938) Gehenna (1938) Serce matki (1938) Doktór Murek (1939) Złota Maska (1939) Irena do domu! (1955) Sprawa pilota Maresza (1955) Nikodem Dyzma (1956) Rozstanie (1960) Sekret (1973) Zaczarowane podwórko (1974) W obronie własnej (1981) Duka János Duka János (Margitta, 1907. január 2. – Csíkszereda, 1990. december 2.) ifjúsági író, folklórgyűjtő, tanító. Életpályája Margittán született 1907. január 2-án. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte, majd Csíkszeredában a Tanítóképzőben szerzett diplomát 1925-ben. Pedagógusi pályáját falusi tanítóként kezdte, később Csíkszeredában körzeti iskolafelügyelő, majd 1945 után tanfelügyelő volt. Az 1950-es évek végén, tevékenységét rendszerellenesnek nyilvánították és hamis vádakkal eltávolították a tanügyből. Szépirodalmi munkásságát ifjúsági íróként kezdte, első novelláját 1936-ban adták ki. Írásait a Vasárnapi Harangszó és a Csíki Néplap közölte, tanulmányai a Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményeiben jelentek meg. „Duka Jánosnak a székely népköltészet iránti szeretete és csodálata egy élet kitartó munkájának vált hajtóerőjévé.” / Vöő Gabriella/ Életművének kiemelkedő része folklórgyűjtői tevékenysége volt. Tanfelügyelőként a falvakat járva közel került az ott élő emberekhez, megismerte hagyományaikat, népköltészetüket. Megörökítette azokat a szellemi értékeket, amelyekkel a székelység körében találkozott. Szerette a székely nép gondolkodásmódját, beszédstílusát, megfigyelte a közösségek életét, feljegyezte jellegzetes szólásaikat, értékelte a rendkívül sajátságos „csavaros székely észjárást”. Adatközlői a székelyföld falvainak lakói voltak, értelmiségiek és egyszerű gazdálkodó emberek. Gyűjtőmunkájában nagy segítséget nyújtott Vámszer Géza, akivel mindvégig kapcsolatot tartott fenn. Csúfolódó székelyek című gyűjteményével, 1961-ben a magyarországi X. Néprajzi Gyűjtőpályázaton II. díjat nyert. Ebből a gyűjteményből A rátótidák típusmutatója címmel, részletek jelentek meg Kovács Ágnes és Maróti Lajosné közreműködésével, A magyar falucsúfolók típusai című kiadványban 1966-ban. Szaktanulmányai jelentek meg a Népismereti Dolgozatok című 1976-os és 1978-as köteteiben is. Népművészeti és népköltészeti gyűjtéseit a Hargita napilap és a Napsugár gyermekfolyóirat közölte. Különböző tematikájú, változatos elbeszélői stílusú folklórgyűjteménye az élet minden területét bemutatta. Több évtizedes munkájának eredményeként egy gazdag életművet hagyott hátra. Munkásságának elismeréseként a Magyar Néprajzi Társaság, a Tudományterjesztő Társaság valamint 1990-től a Kriza János Néprajzi Társaság tagjává választották. 1990. december 2-án hunyt el Csíkszeredában. ”Duka János egyike volt azoknak, akik felismerték, hogy önmagukon, szűkebb életkörükön túl, a másik emberért, emberközösségért, a nemzeti közösségért is cselekedni kell. Diákkorában elkezdett, majd tanítóként és tanfelügyelőként folytatott folklórgyűjtő munkássága révén az eszményi önkéntes folklórgyűjtő példaképeként marad az utókor emlékezetében.” / Dr. Balázs Lajos / Művei Gyermekszíndarabok. Csíkszereda, 1946. Székely lakodalom, Székely fonó. Csíkszereda, 1947. Csángó magyar lakodalmi versek és mondókák. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957. Falvaink gúnyversei. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957. Gyimesi babonás szokások. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957. „Gyimesi kontyoló”. In: Néprajzi Közlemények. 1960/3-4 sz. A dörzsölő. Bihari népszokás az Érmelléken. In: Művelődés 1974/11 Margittai vásár. In: Népismereti dolgozatok, 1976. Csíkszentlélek tízeseiről. In: Népismereti dolgozatok, 1978. Kilenc kéve hány kalangya? Anekdoták a székelyekről. Bukarest, 1983. Elsüllyedt kincs. Mesék. Bukarest, 1993. Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Csíkszereda, 1995. Mikor hagyja el az ész az embert? Csíkszereda, 2000. Bihari betyártörténetek és más anekdoták. Csíkszereda, 2003. Csíki furfang. Csíkszereda, 2003. Székely anekdoták. Mikor hagyja el az ész az embert? ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007 Norvég garnéla A norvég garnéla (Pandalus borealis) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Pandalidae családjába tartozó faj. Előfordulása A norvég garnéla előfordulási területe az Atlanti- és a Csendes-óceánok északi, hideg vizeiben van. Alfajai Pandalus borealis borealis - az atlanti-óceáni alfaj, amely Új-Angliától kezdve, északra a kanadai Új-Fundland és Labrador , valamint a Baffin-sziget tengervizein keresztül, keletre Grönlandig , Izlandig és a norvégiai Spitzbergákig található meg. Európa vizeiben az Északi-tengerben és a La Manche csatornában fordul elő. Pandalus borealis eous - korábban a csendes-óceáni alfajnak számított, de manapság elnyerte az önálló faji státuszát Pandalus eous Makarov, 1935 név alatt. Az elterjedési területe ívet alkot az Ohotszki-tengertől északkeletre a Bering-szoroson keresztül, egészen délkeletre az USA -beli Washington államig. Megjelenése A nyolcéves élettartama alatt a hím 120 milliméteresre, míg a nőstény 165 milliméteresre nő meg. Ez a faj a nemváltó állatok egyike; azaz az egyed hímként kezdi az életét, de 2-3 éves korában a heréi elkezdenek átalakulni petefészekké és nőstényként éli le hátralevő életét. Életmódja Ez a kis rák 20-1330 méteres mélységek között él, általában a puha iszapba elrejtőzve. A 0-8 Celsius-fok közti vízhőmérsékletet kedveli. Felhasználása A norvég garnéla a halászipar egyik fontos célzsákmánya. Főképp Norvégia és Kanada halásszák. A norvégok az 1900-as évek elejétől, míg a kanadaiak az 1980-as évek elejétől halásszák ezt a rákot. 2008-ban, Kanada 164 ezer tonnát foghatott ki belőle. Habár világszinten a faj nincs veszélyeztetve, 2013-ban, az állománycsökkenés miatt Új-Anglia vizeiben leállították a kifogását. Emberi fogyasztásra alkalmas, emiatt nagy számban fogyassza a fajunk. A kitinpáncéljából kitozánt lehet kinyerni. Továbbá a szántóföldek trágyázásához is felhasználható. 10125 Stenkyrka A 10125 Stenkyrka (ideiglenes jelöléssel 1993 FB24) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC program keretében fedezték fel 1993. március 21-én. Montrécourt Montrécourt település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 231 fő (2015). Montrécourt Saulzoir, Haussy és Saint-Aubert községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vida Károly Vida Károly (Páké (Háromszék megye), 1819. március 19. – Nagyvárad, 1862. január 4.) hírlapíró és szerkesztő. Élete Pákéban született, ahol apja a széknek bírája és vagyonos ember volt. Vida hétéves korában a székelyudvarhelyi kollégiumba küldetett, a humaniorákat Nagyenyeden végezte. Nehány hétig Nagykunságon volt mérnöki gyakorlaton. 1838-ban Németországban, Franciaországban és Belgiumban tett utazást tudományos szempontból, különösen a répacukorgyártást szándékosan megismerni. Egy év mulva hazatérvén, a politikai lapokban lépett fel mint levelező és iparűző. 1843-ban mint szerkesztői segéd foglalkozott az Erdélyi Híradó mellett. A lap megszűnése után Magyarországra költözött és jelen volt az 1843. évi országgyűlésen. 1844-ben Párizst látogatta meg és ott a természeti tudományokat, különösen a vegytant tanulmányozta egy évig, mikor újra tapasztalati utazást tett Dél-Franciaországban, Észak-Németországban és Svájcban. 1845-ben visszatérvén hazájába, szakadatlanul a zsurnalisztika terén az akkori konzervatív párt táborában működött. Ipari és gazdászati cikkeket írt a Műiparba (1841), a Magyar Gazdába (1842, 1847), a Hetilapba (1846), Természetbarátba (1847) és az Új Magyar Múzeumba (I. 1851-52). Mint a Budapesti Híradó rendes munkatársa számos cikket írt, melyek közül említésre méltók: a «Gázvilágítás», mely nem csekély meglepetést okozott, továbbá a Nád- és répacukorról szóló értekezése. Kossuth Lajos ellen intézett levélciklus «Levél a szerkesztőséghez» c. alatt; «Az erdélyi szászokról»; «Helyzetünk s a legsürgetősb reformok» cikksorozat; «Egy plebejus gr. Dessewffy Emilhez» kilenc levél; «Talpon legyünk» sat. Írt birálatokat is. 1848. március 18-án az eddig is általa vezérelt lap már szerkesztői firmája alatt jelent meg (megszűnt július 15-én); 1848. július 19-én a «Figyelmező» politikai napilapnak volt kiadó-szerkesztője Pesten és utóbb Pozsonyban; ez azonban 1850 elején betiltatott és Vida Erdélybe falusi magányába vonult. Végre még egyszer mint szerkesztő szerepelt, ugyanis 1856. április 1-től június 30-ig kiadószerkesztője volt a Kolozsvári Közlönynek és 1856. július 1-től a Magyar Futár című Kolozsvárt hetenként kétszer megjelent politikai lapnak, mely 1859 nyarán a «Közcsend háborítás» címen indított per befejeztéig szünetelt; míg 1859. október 15-én végképp megszűnt. Munkái Elmélkedések a magyar nemzet viszontagságainak története felett. Pest, 1852. A növekedő új világhatalom. Szózat a földbirtok érdekében. Kolozsvár, 1860. Restaurátió vagy revolutió? Őszinte szó a magyar nemzethez. Lipcse, 1861. (Névtelenül.) Ausztriával-e vagy a nélkül? Második őszinte szó a magyar nemzethez. A restauratio vagy revolutio szerzőjétől. Pest, 1862. (Névtelenül.) Dachsbach Dachsbach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1398 fő (1987. május 25.). Radovan (Ivanec) Radovan falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Ivanechez tartozik. Fekvése Varasdtól 11nbsp;km-re délnyugatra, községközpontjától 10km-re keletre fekszik. Története A történelmi dokumentumok szerint a mai templom helyén a középkorban egy Szent Lőrinc tiszteletére szentelt plébániatemplom állt. A plébánia székhelyét azonban később Lovrečanba helyezték át valószínűleg azért, mert az nagyobb település volt. A templom első írásos említése 1638-ból származik. Az egyházi vizitáció dokumentumában Oškoci főesperes feljegyzi, hogy a templom szentélye félköríves záródású, fából készült és régi. Három oltára van. Harangtornya magas, kőből épített, benne egy haranggal. A templom körül temető van. 1760 és 1765 között a régi templomot lebontották és újat építettek helyette. A bontás közben a munkások meglepve tapasztalták, hogy a régi templom falába egy Szűz Mária-szobor van befalazva. Ezért a felépült új templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Egy 1771-ben készített egyházi dokumentum is megerősíti, hogy a Szent Lőrinc-templomot lebontották és anyagának felhasználásával újat építettek. A falunak 1857-ben 142, 1910-ben 249 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 385 lakosa volt. Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt barokk temploma 1760 és 1765 között épült, berendezése nagyrészt 19. századi. Szűz Mária oltára 18. századi, nagyon szép, gazdagon díszített és számos figurális elem díszíti. A templom legértékesebb műkincse az a 15. századi fából készített Szűzanya-szobor, mely egykor a régi templom falában volt elrejtve. Orgonája egy manuálos rokokó stílusú, az orgonaépítés egyik nagymestere Simon Ottonischer építette 1777-ben. I. Joscelin edesszai gróf I. Joscelin edesszai gróf és galileai fejedelem (franciául: Josselin de Courtenay; Franciaország, 1070-es évek? – Kaiszun, 1131. október 1. előtt) francia nemes, keresztes lovag, 1102–1112 között Turbesszel uralkodója, 1113–1119 között Galilea fejedelme és Tibériás hercege, 1118–1131 között Edessza grófja. Élete Származása és ifjúkora Josselin de Courtenay valamikor az 1070-es évek elején látott napvilágot Joscelin courtenay-i úr és Isabelle de Montlhéry másodszülött gyermekeként. A Courtenay-ház egyike volt azon francia főnemesi családoknak, amik a keresztes hadjáratok révén gazdagodtak meg és emelkedtek fel. A családnak két másik fiúgyermeke volt: az idősebb Milo örökölte a francia főnemesi címet és vele együtt a birtokot, a fiatalabb Geoffrey pedig Josselinhez hasonlóan katonai pályára lépett. Édesanyja révén Josselin de Courtenay elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt Baudouin de Bourcq frank lovaggal. Az első keresztes hadjárat meghirdetésekor Josselin de Courtenay valószínűleg a szomszédos Nevers urával, II. Vilmos nevers-i gróffal együtt csatlakozott a keresztes sereghez. Öccse, Geoffrey de Courtenay szintén felvette a keresztet. Minthogy a száli törvény értelmében nem elsőszülött fiúgyermekként sem Josselin, sem öccse nem számíthatott a vagyon és a birtok megöröklésére, a keresztes háborúk remek felemelkedési lehetőséget jelentettek számukra. Josselin de Courtenay a második hullámban, 1102-ben érkezett meg a Szentföldre, ahol addigra már nagyjából körvonalazódtak a későbbi keresztes államok határai. Baudouin de Bourcq ekkor már mint edesszai gróf uralkodott; Josselin de Courtenay pedig unokatestvére szolgálatába szegődött. Hűséges és kiváló helyettesnek bizonyult, így a gróf ráruházta országa egyik felének kormányzását. Az Eufrátesz folyótól nyugatra eső vidékeket csak nagy nehézségek árán lehetett megtartani a folytonos szaracén betörések és támadások miatt, e feladat pedig a terület központja után turbesszeli úrnak is nevezett Josselin de Courtenay lovagra hárult. Magánélete; házasságai és gyermekei Josselin de Courtenay egész életét és politikáját az unokatestvéréhez, Baudouin de Bourcq-hoz fűződő hűséges viszonya határozta meg. Szentföldre érkezését követően szinte azonnal barátság alakult ki kettejük között, amit azonban áthatott a hűbéri rendszer kikényszerítette alá- és fölérendelt viszonya. Josselin de Courtenay mindig tisztelettel tekintett a nála magasabb pozícióban lévő unokatestvérére, akit sosem szűnt meg támogatni és segíteni. Turbesszeli uralkodóként és edesszai grófként egyaránt a vallási türelem jellemezte politikáját: az örményekhez első felesége révén került közel, és velük való jó viszonyát mindvégig megőrizte. Vezetői képességeit dicséri, hogy az állandó fenyegetettség dacára turbesszeli birtokát felvirágoztatta és gazdaggá tette. Josselin de Courtenay 1104 körül feleségül vette I. Konstantin örmény fejedelem egyik leányát. A hercegnő eredeti keresztneve nem ismeretes, házassága után a Beatrix néven kezdték emlegetni. A hercegnő az önálló örmény egyház tagja volt; éppen ezért népszerűségnek örvendett honfitársai körében és férjét is megkedveltette az örményekkel. Beatrix örmény hercegnő és Josselin de Courtenay kapcsolatából egyetlen fiúgyermek származott: Joscelin (1104 körül–1159), később Edessza grófja. Első felesége halálát követően Josselin de Courtenay újranősült. Második hitvese Richárd salernói herceg és itáliai normann nemes leánya, Hauteville Mária salernói hercegnő lett. A hercegnő fivére, Roger salernói herceg antiókhiai régensként szintén befolyásos és előkelő bárónak számított a szentföldi nemesség körében. A házasságból egy leánygyermek származott, akinek a keresztneve nem ismert. Türoszi Vilmos krónikája alapján a leánygyermek később a Szent Mária rendház apátnője lett a Szentsír-templom közelében, és valamikor 1162 után hunyt el. Uralkodása Turbesszeli uralkodóként és galileai fejedelemként 1103 nyarán a nemrégiben muszlim fogságból kiszabadított I. Bohemund antiochiai fejedelemmel Josselin de Courtenay kisebb hadjáratot indított Aleppó környékére. A várostól északra lévő Muszlimíje települését elfoglalták, a muszlim lakosságra súlyos adókat vetettek ki. A két lovag ezután Maras ellen szándékozott vonulni, ahol a bizánci császár nevében Torosz marasi nagyúr uralkodott. Erről értesülvén Butumitész bizánci hadvezér a marasiak védelmére sietett, a város ostromát így az antiókhiai fejedelem és Josselin de Courtenay elvetették. A rá következő évben viszont a bizánci csapatokat visszarendelték a fővárosba, így 1104 tavaszának elején I. Bohemund fejedelem és Josselin de Courtenay megint az nagyrészt örmények lakta várost tűzték ki célpontul. A marasi uralkodónak nem állt rendelkezésére fegyveres erő, és a környező területek uraitól sem várhatott segítséget. Torosz nagyúr átadta a várost a turbesszeli uralkodónak; Josselin de Courtenay cserébe lehetővé tette a tróntól megfosztott uralkodó számára, hogy elutazzék a császárvárosba. Március közepe táján Josselin de Courtenay elvágta az Aleppó–Eufrátesz közötti összeköttetést, lehetővé téve a környéken a további portyázást. Eközben a szeldzsuk törökök szervezett, összefogott katonai inváziót indítottak Edessza ellen. II. Balduin gróf segítséget kért és kapott az antiókhiai udvartól; az egyesített edesszai, galileai és antiókhiai hadak május 7-én a harráni csatában súlyos vereséget szenvedtek, s ráadásul a gróf és Josselin de Courtenay török fogságba került. Az unokatestvérek egy ideig ugyanazon helyen raboskodtak, de Szukmán mardini szultán halála után Josselin de Courtenay a szultán fivéréhez, Ilgází emírhez került. Az emír azon fáradozott, hogy megszerezze magának a néhai bátyja birtokolta területek feletti uralmat unokaöccse ellenében, ehhez viszont pénzre volt szüksége. Húszezer dinárért és katonai támogatásért cserébe felajánlotta Josselin de Courtenay szabadon bocsátását. A frank lovag turbesszeli alattvalói gyorsan előteremtették az összeget, így 1107-ben urukat elengedték. Josselin de Courtenay ezután minden erejét unokatestvére kiszabadítására fordította. Az edesszai grófot rabként tartó Dzsaválí emír hatvanezer dénárt kért az uralkodóért cserébe; a hatalmas összegnek Josselin de Courtenay csak a felét tudta előteremteni. A meglévő harmincezer dénárral a lovag személyesen ment el az emír udvarába, és önmagát ajánlotta fel túsznak unokatestvéréért cserébe, míg a gróf összeszedi a hiányzó pénzt. Dzsaválít „ez a gesztus meghatotta… Elfogadta Balduin helyett Joscelint, majd pár hónappal később, részben lovagiasságból … szabadon engedte, bízva ígéretében, hogy mindenképpen meg fogja fizetni a hiányzó pénzt. Nem kellett csalódnia.” A II. Balduin fogsága alatt régenskedő Tankréd galileai fejedelem ugyan beleegyezett abba, hogy előteremti a harmincezer aranyat, Edessza városát ellenben csak hűségeskü fejében volt hajlandó visszaadni a grófnak. II. Balduin ebbe a jeruzsálemi király hűbéreseként nem egyezhetett bele, s ezért Vazul örmény fejedelemhez fordult. Az örmény uralkodó háromszáz besenyő zsoldost állított ki a gróf kérésére, továbbá megszerezte a környékbeli örmények támogatását is. Bernát antiókhiai pátriárka és Josselin de Courtenay mint turbesszeli uralkodó szintén az edesszai gróf pártját fogták: velük szemben a galileai herceg kénytelennek bizonyult meghátrálni és átadni az uralmat a jogos és törvényes uralkodónak. Josselin de Courtenay ezután visszatért turbesszeli birtokára; ám továbbra is hűségesen szolgálta az edesszai grófot és többször közvetített közte és I. Balduin jeruzsálemi király között. 1111-ben az összefogott moszuli–mardini–marágai muszlim seregek támadást terveztek Turbesszel ellen. Júliusban neki is fogtak a város ostromának, azonban a saizári szultán segítségkérésére és Ahmad-Il marágai kurd herceg javaslatára – akivel Josselin de Courtenay titokban fenntartotta a kapcsolatot – a mozlimok felhagytak a vár megvívásával, hogy helyette a régóta ellenük szervezkedő Tankréd galileai fejedelmet szorongassák meg. 1112 nyarán Maudúd moszuli atabég támadást indított Edessza ellen. Josselin de Courtenay leleplezett egy, az unokatestvére ellen szőtt összeesküvést – idejében tájékoztatta II. Balduint, aki gyorsan leszámolt az árulókkal. A tél folyamán ellenben a gróf váratlanul Josselin de Courtenay ellen fordult, árulással vádolta meg. Josselin de Courtenay „viselkedése nem nyújtott alapot Balduin gyanújához: valószínűleg mindennek Balduin féltékenysége volt az oka:” az állandó betörésektől sanyargatott Edesszával szemben Turbesszel virágzott, az örmény lakosság körében Josselin de Courtenay töretlen népszerűségnek örvendett, míg az edesszai gróf megváltozott politikája miatt kivívta az örmények gyűlöletét. Az év végén II. Balduin gróf az udvarába hívatta unokatestvérét, ahol egy mondvacsinált indokál fogva – nem látta el birtokairól a szükséges élelemmel hűbérura háznépét – börtönbe záratta. II. Balduin gróf kicsikarta unokatestvérétől a turbesszeli hűbérbirtokról való lemondást, majd szabadon eresztette. Josselin de Courtenay délre utazott a fővárosba; a jeruzsálemi király 1113 legelején kárpótlásul ráruházta a galileai fejedelmi címet. A Galileai Fejedelemség egyike volt a királyság legnagyobb területű és fekvéséből adódóan legjelentősebb hűbérbirtokainak. A fejedelemség fontosságából kifolyólag sokkal szervesebben kapcsolódott a királyi udvarhoz, mint a többi hűbéres állam. A galileai fejedelmi cím ekkor még nem öröklődött, a mindenkori tibériási herceget a jeruzsálemi király nevezte ki. Az is előfordult, hogy rövidebb ideig nem is volt galileai fejedelem, mint például a Tankréd galileai fejedelem halála és Joscelin fejedelem kinevezése közt eltelt pár hónapnyi idő alatt. Edesszai grófként 1118. április 2-án I. Balduin jeruzsálemi király anélkül hunyt el, hogy utódját megnevezte volna. A királyi tanács rögtön az uralkodó halála után összeült a kérdés megvitatására, hogy ki legyen a következő jeruzsálemi király. A legtöbb nemes azon a véleményen volt, hogy a koronának családon belül kell maradnia; így viszont csak két ember jöhetett szóba: a néhai király bátyjaként III. Euszták boulogne-i gróf és unokatestvéreként II. Balduin edesszai gróf. A tanács legbefolyásosabb tagja Joscelin galileai fejedelem volt, ő pedig az edesszai gróf pártját fogta. A galileai hercegnek sikerült meggyőznie a tanácstagokat arról, hogy neki semmilyen személyes érdeke nem fűződik az edesszai gróf királlyá tételéhez, erre pedig indokként saját alaptalan megvádolását és száműzését hozta fel bizonyítékként. A valóságban a fejedelem arra számított, hogy unokatestvére majd a „gonoszságát ekkora jósággal viszonozó” rokona javára mond le az edesszai trónról. Arnulf jeruzsálemi pátriárka szintén kiállt a gróf alkalmassága mellett, így a tanács végül őt szavazta meg királynak. 1118. április 21-én az immár jeruzsálemi királyként uralkodó II. Balduin a számításoknak megfelelően unokatestvérét nevezte meg utódjakén az edesszai trónon. Minthogy ekkor még a galileai fejedelmi címet is viselte, Joscelin gróf nem indult el rögvest új országába. Edessza kormányzása az ottmaradt Morfia jeruzsálemi királynéra és Galéran du Puiset frank nemesre hárult egy rövid ideig. Joscelin mint tibériási herceg a galileai birtokot védte a damaszkusziak ellen. Ősszel a királyi csapatokkal kiegészülve a galileai had betört a „damaszkuszi éléskamrába”, Deraa területére. 1119 tavaszán a galileai fejedelem két hűbéresével a transzjordániai Jarmúk folyó mellett legeltető beduin törzsön ütött rajta. A keresztesek megkezdték a beduinok bekerítését, akik azonban értesültek a támadásról, és időben csapdát állítottak a Geoffroy de Bures vezette osztagnak. Az eltévedt Joscelin fejedelem nem tudott emberei segítségére lenni; visszavonult a galileai fővárosba. Innét a királyért küldetett, aki hadával megjelenvén a megfélemlített beduinokat sarc fizetésére kényszerítette. 1119. júliusban Joscelin gróf és fejedelem északra utazott: a király formálisan is beiktatta edesszai birtokaiba, amiknek kormányzását ettől fogva ténylegesen I. Joscelin gróf intézte. Ezzel egyidejűleg a gróf lemondott galileai birtokairól; a galileai fejedelmi címet a király Guillaume de Bures frank lovagra ruházta. 1120-ban Ilgází emír hadjáratot vezetett az edesszai állam ellen. A támadást ugyan az edesszai gróf visszaverte, de Bernát antiókhiai pátriárka a biztonság kedvéért a királytól kért segítséget. II. Balduin békét kötött a muszlimokkal, egyértelműen meghúzva a határvonalat a keresztes és a muszlim államok között. A békekötés nem jelentette az állandó határvillongások végét; 1121. júliusban például az edesszai gróf betört a szomszédos szaracén vidékre, Dzsazíratba és jelentős zsákmánnyal tért haza. 1122. szeptember 13-án I. Joscelin edesszai gróf egy szarúdzsi ütközet közben a mozlim Balak szarúdzsi és hanziti herceg fogságába esett, s a harpurti várban börtönözték be. A jeruzsálemi uralkodót tették meg az edesszai területek régensének, ezért a király északra ment, hogy átvegye az állam kormányzását. 1123-ban a határ védelmezése közben őt is elfogták, és unokatestvére mellé zárták. Harpurt vára örmények lakta vidéken feküdt; I. Joscelin edesszai gróf uralkodása alatt mindig is jó kapcsolatot ápolt az örményekkel, akik első feleségére való tekintettel elfogadták őt. Egy harpurti örmény paraszt értesítette a gróf edesszai örmény alattvalóit, akik erre álruhában bejutottak a harpurti börtönbe és legyőzték a helyőrséget. Megegyezésük alapján az edesszai gróf elhagyta a várat, míg a király ottmaradt annak megvédésére. A három örmény társaságában menekülő edesszai gróf sikeresen átjutott az ellenséges csapatok között, utána pedig két felfújt tömlőt használva úszógumi gyanánt átkelt az Eufráteszen. Turbesszelbe érve felfedte kilétét felesége és az udvar előtt, de nem időzött ott sokáig. Antiókhiában remélt sereget gyűjteni, csakhogy jelentéktelenül kicsiny haderőt sikerült összeszednie, ezért a fővárosba utazott. Miután rabláncait felajánlotta a Kálvária oltárán, összehívta a királyi tanácsot. A tanács csapatokat állított fel a jeruzsálemi uralkodó kiszabadítására; de eddigre a szarúdzsi herceg már visszafoglalta és megerősítette a harpurti erődöt. I. Joscelin nem merte megtámadni a várat: elbocsátotta seregét és visszatért a turbesszeli udvarba. Még ugyanebben az évben az edesszai gróf másodszor is megpróbálkozott unokatestvére kiszabadításával, de a muszlimoktól vereséget szenvedett. 1124. júniusban a gróf a jeruzsálemi királynéval együtt utazott el tárgyalni a király elengedéséről. II. Balduin időközben átkerült a saizari emír fennhatósága alá, aki nyolcvanezer dinárért hajlandó volt szabadon engedni a királyt. A váltságdíjból mindössze húszezret sikerült előteremteni, ezért a hiányzó összeg kifizetésének biztosítéka a király legkisebb leánya, Ioveta hercegnő és az edesszai gróf egyetlen fia lett. Az 1125-ös győztes azazi csata során szerzett zsákmányból váltották ki a hercegnőt és az edesszai trónörököst is. 1127 őszén az edesszai gróf sikeresen portyázott az aleppói területeken. A király elvárásának ellenben nem tudott megfelelni: nem működött együtt II. Bohemund antiókhiai fejedelemmel egy aleppói hadjárat erejére. A két keresztes fejedelem között lévő feszültségnek több oka is volt. Egyrészt egy korábban kötött muszlim–edesszai béke értelmében az edesszai koronához kerültek olyan területek, melyek korábban az antiókhiai államhoz tartoztak. Másrészt Mária salernói hercegnő hozományához tartozott Azaz városa is, amit a régensként kormányzó bátyja ígért oda az edesszaiaknak. A nagykorúvá érő II. Bohemund antiókhiai fejedelem nézetei szerint viszont régensének nem állt volna jogában városokat adományozni, így megtagadta Azaz átadását. Válaszul I. Joscelin török zsoldosokkal megerősített seregével feldúlta a határszélen fekvő falvakat, annak ellenére is, hogy hadjárata hírére az antiókhiai pátriárka kiközösítette az egész grófságot. A viszályt elsimítandó maga a jeruzsálemi király sietett északra 1128 elején: az edesszai grófot rávette, hogy adja vissza a zsákmányt az antiókhiai fejedelemnek és mondjon le felesége hozományáról. I. Joscelin edesszai gróf könnyen engedett, mivel „megbetegedett s betegségében az ég büntetését látta.” 1131. augusztusban az edesszai seregek egy kis várat ostromoltak Aleppótól északra. A csatasorok ellenőrzése közben a gróf alatt beomlott egy akna; az öreg és amúgy is egyre betegebb uralkodó súlyosan megsebesült, felépülésére semmi remény nem látszott. Haldoklott, mikor Gázdí danismendi emír ostrom alá vette Kaiszun várát. I. Joscelin gróf a fiát szerette volna a város megsegítésére küldeni, de örököse a helyzet reménytelenségére hivatkozva dacolt a paranccsal. Az idős edesszai uralkodó erre hordágyon vitette magát serege élén a törökök ellen. Jövetelére nem számítottak, emiatt a megrettent danismendi emír visszavonult. „Egy futár sietve Joscelinhoz lovagolt, aki a földre tétette hordágyát és hálát adott Istennek. Az erőfeszítés és a lelki megrázkódtatás túl sok volt számára, ott halt meg az országút szélén.” Örökébe fia lépett, II. Joscelin edesszai gróf néven. Megjegyzések A galileai fejedelmeket gyakran szokás tibériási hercegeknek is titulálni a fejedelemség fővárosa, Tibériás után. A két cím valójában megegyezik, ugyanazt jelöli. Ismert még Élisabeth de Montlhéry néven is. Torosz marasi nagyúr egyéb névváltozatai: Tatul, Taphnuz, Tafroc. Minden bizonnyal Arda jeruzsálemi királyné édesapjáról van szó. Tennessee whisky A Tennessee whisky (az amerikai angolban többnyire Tennessee whiskey) amerikai whiskyfajta, mely kizárólag Tennessee államban készül, nagyobbrészt kukoricából álló gabonacefréből, belül elszenesített, új tölgyfahordókban érlelve. Előállítását tekintve maradéktalanul megfelel a bourbon whisky szabályozásának, és egyes eredetvédelmi egyezmények is „Tennessee államban készült straight bourbon whiskyként” rögzítik, a szakma azonban általában önálló whiskyfajtaként kezeli. A két whiskyfajtát jobbára az különbözteti meg egymástól, hogy a Tennessee whiskyt érlelés előtt juharfából (általában cukorjuharból) készült faszénen szűrik, ez azonban nem minden Tennessee whiskynél kötelező, illetve a bourbon whiskynél sem tilos. Története A ma ismert Tennessee whisky a 19. századi Lincoln megyei whisky (Lincoln county whiskey) utódja, melyet ekkor még nem érlelés előtt, hanem érlelés helyett szűrtek, így csökkentve a nyers whisky kellemetlen mellékízeit, karcosságát. A 19. század végén Tennessee-n kívül is neves volt a Lincoln megyei – illetve a hasonlóan készült Robertson megyei – whisky, mert ekkoriban még sok whiskyt fogyasztottak teljesen nyersen. A whisky faszenes szűrése azonban nem Lincoln megyei találmány: a finomítóoszlopok elterjedése előtt több országban is használtak faszént a nyers gabonapárlatok szűrésére, és ekkoriban Kentucky állam szeszfőzőinek is nagyjából egyharmada készített így whiskyt. Már egy 1809-es pennsylvaniai szeszfőző kézikönyv is juharfaszenet ajánl a whisky szűrésére. A mai értelemben vett Tennessee whisky első ismert említése egy 1908-as tanulmányból származik, ami már a ma ismert módszert részletezi, hordós érleléssel együtt. Az itt leírt Cascade Pure Whiskyt a Geo. A. Dickel & Co. gyártotta, ami a ma ismert George Dickel jogelődje volt. Ekkor már a Jack Daniel’s No. 7. sem fehér „Lincoln megyei”, hanem érlelt whisky volt, de ekkor még nem nevezték Tennessee whiskynek, és azt sem tudni, hogy szűrték-e. A Jack Daniel’s szűrt fehér whiskyjét ekkor egyszerűen White Lincoln County Whiskey néven adták el.) A szesztilalom Tennessee-ben 1910-ben kezdődött és először 1938-ban lehetett újra legálisan whiskyt főzni, de csak 1942-ig, amikor a második világháború miatt 1946-ig ismét az egész Egyesült Államokban megtiltották. A fehér whisky ekkor már szűrt formában sem volt versenyképes, így az eredeti Lincoln megyei whisky már nem tért vissza. Más amerikai whiskyfajtákat követve ezt is belül elszenesített, új tölgyfahordókba töltötték, így jelent meg újra az 1908-ban leírt Tennessee whisky a Jack Daniel’s lepárlóban, ami eredetileg a történelmi Lincoln megye területéhez tartozott, és 1959-ig e whiskyfajta egyetlen előállítója volt. A Tennessee whisky fogalma csak az 1940-es évektől alakult ki. A szesztilalom után az amerikai whiskyfajtákat szövetségi törvényben rögzítették, melynek értelmében a Jack Daniel’s-t Tennessee straight bourbon whiskyként kellett volna forgalomba hozni, ami ellen a gyártó hevesen tiltakozott, és többszöri tárgyalás után végül 1941-ben hatósági állásfoglalást kapott arról, hogy az itala eltér a bourbon whiskytől, és egyszerűen whiskyként forgalmazható, így végül Tennessee whiskyként került forgalomba. A 20. század második felében a cégnek sikerült bevezetnie a Tennessee whiskyt mint whiskyfajtát az italszakmába és a köztudatba annak ellenére, hogy törvényben egészen 2013-ig nem szabályozták. 1956-ban a Schenley Distilling Company sikertelenül próbálta felvásárolni a Jack Daniel’s-t, majd szeszfőzdét építtetett a Tennessee állambeli Coffee megyében, egy mérföldnyire onnan, ahol az 1894-ben elhunyt George Dickel érdekeltségébe tartozó Cascade szeszfőzde 1920-ig működött. Az itt gyártott, Jack Daniel’s-hez hasonló ital lett a George Dickel Tennessee Whisky, amit elször 1959-ben cefréztek, majd 1964-ben palackoztak. E két nagy gyártó mellett később két kisüzemi szeszfőzde is Tennessee whisky készítésébe fogott: a Benjamin Prichard's 1997-ben, majd a Collier and McKeel 2009-ben. 2009-ben Tennessee közgyűlése módosította azt a sok éve érvényes rendeletet, mely a 95-ből csak három (Lincoln, Moore és Coffee) megyének engedélyezte a szeszes italok előállítását. A felülvizsgált törvény további 41 megyének adott engedélyt a szeszfőzésre. A változástól kisebb szeszfőzdék megjelenését várják, és ezáltal többféle Tennessee whisky megjelenését. A Jack Daniel’s az 1941-es hatósági állásfoglalást sokáig „rendeletként” állította be, és sikeresen elterjesztette az italszakmában és a köztudatban, hogy a Tennessee whisky törvényben szabályozott whiskyfajta lenne, amit juharfaszénen kötelező szűrni. A valóságban azonban a Tennessee whisky mint szabályozott italfajta 2013 előtt nem létezett – kivéve olyan, az 1990-es években kelt nemzetközi egyezményekben, melyekben viszont „Tennessee államban készült straight bourbon whiskyként” határozták meg. 2013-ban Tennessee állam helyi rendeletben szabályozta a Tennessee whisky név használatát. Szabályozása A Tennessee whisky nem tartozik a szövetségi törvények által szabályozott amerikai whiskyfajták közé, gyártását Tennessee állam egy 2013-as rendelete szabályozza, mely az akkori négy gyártó whiskyjét vette alapul. Tennessee whisky néven csak olyan whisky palackozható, amely megfelel a bourbon whisky előírásainak (legalább 51% kukoricatartalmú gabonacefréből főzik, legfeljebb 80% alkoholig finomítva, érlelése pedig belülről elszenesített tölgyfahordókban történik legfeljebb 62,5%-os alkoholtartalommal), és érlelés előtt juharfaszénen szűrik – kivéve a Benjamin Prichard's Tennessee whiskyjét, ami korábban is szűrés nélkül készült, így ezt a szerzett jogát a szabályozás is rögzíti. A juharfaszenes szűrés pontos módját és mértékét nem írják elő, ahogyan kötelező érlelési idő sincs. A rendelet ugyan közvetlenül csak Tennessee államban hatályos, de a gyakorlatban egész Észak-Amerikára és az Európai Unióra is kiterjed, mert a szövetségi törvények és bizonyos eredetvédelmi megállapodások értelmében máshol készült italt nem lehet Tennessee whiskyként forgalmazni. Mivel a Tennessee whisky címkézése még egy-egy márkán belül sem egységes, a 2013-as rendelet mind a négy akkor használt variációt rögzítette. Tennessee Whiskey ( Jack Daniel's Gentleman Jack, Jack Daniel's Single Barrel, Benjamin Prichard's, Collier and McKeel ) Tennessee Whisky ( George Dickel Barrel Select ) Tennessee Sour Mash Whiskey ( Jack Daniel's Old No. 7 ) Tennessee Sour Mash Whisky ( George Dickel No. 8, George Dickel No. 12 ) A sour mash, azaz savanyúcefrés eljárás szinte kizárólagosan elterjedt a hagyományos amerikai whiskyk gyártásakor, így a négy elnevezés ugyanazt a whiskyfajtát takarja. A gyártók egy része azt állítja, hogy a Tennessee whiskyt a juharfaszenes szűrés élesen megkülönbözteti a bourbon whiskytől, bár a Benjamin Prichard's szűrés nélkül készül. A bourbon whiskyhez tilos ízesítő- vagy színezőanyagokat keverni, ezért elterjedt tévhit, hogy a juharfaszenes szűrés miatt a Tennessee nem lehet bourbon. Valójában a bourbon whiskyt is gyakran szűrik faszénnel valamilyen formában, és nem volna jogi akadálya annak, hogy a Tennessee whiskyket bourbon whiskyként forgalmazzák. Egyes szakértők szerint a Jack Daniel's csak marketingcélokból hozta létre a Tennessee whisky fogalmát, annak íze bőven a bourbon whisky ízprofiljában foglal helyet, és a kentucky bourbönhöz képest általánosságban eltérő jellegének akár a cefre összetételéhez is több köze lehet, mint a szűréshez. Előállítása A gyártás legnagyobb része megegyezik a bourbon whiskyével: nagyobbrészt kukoricából álló, általában rozzsal és árpamalátával kiegészített, savanyított gabonacefrét készítenek, melyet a két nagyobbik gyártónál folyamatos üzemű cefreoszloppal (beer still) főznek le, majd az így kapott alszeszből (low wine) kisüsttel (spirit still vagy doubler) készül a nyers whisky (high wine vagy white dog). A Tennessee whiskykben azonban jellemzően több a kukorica és kevesebb a rozs, mint a tipikus kentucky bourbönben. Érlelés előtt vastag juharfaszénrétegen szűrik át, mely a párlat bizonyos összetevőit kisebb-nagyobb mértékben megköti. Egyes szakértők szerint a módszer mai jelentősége, hogy a whiskynek így rövidebb érlelésre van szüksége ahhoz, hogy elveszítse a nyers jellegét, de cserébe részben áldozatul eshet a karaktere. A mai gyártók a juharfaszenes szűrést előszeretettel nevezik „lincoln megyei eljárásnak” (Lincoln county process), ám ez a kifejezés csak a Jack Daniel's 1950-es évekbeli újjászületésével jelent meg. A módszert eredetileg egyszerűen szűrésnek (leeching) vagy szénszűrésnek (charcoal leeching) nevezték, és Lincoln megyén, illetve Tennessee államon kívül is alkalmazták. A whisky érlelése belül elszenesített új tölgyfahordókban történik, jellemzően legalább négy évig. Kiliansroda Kiliansroda település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Laboissière-en-Santerre Laboissière-en-Santerre település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 162 fő (2015). Laboissière-en-Santerre Faverolles, Fescamps, Grivillers, Lignières, Marquivillers és Piennes-Onvillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Székely körvasút A székely körvasút a Székelyföldet lefedő vasúthálózat azon része, mely összeköti Brassó, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely városokat, vagyis a székelyföldi nagyobb városok többségét. A már korábban (az 1870-es években) megépült vonalszakaszokat a 19–20. század fordulóján egészítették ki, utolsó szakasza, Csíkcsicsó és Déda között, 1909-ben készült el. Viszont soha nem épült meg a Csíkszereda–Székelyudvarhely vonal, bár nagy szükség lett volna rá. Békás (Magyarország) Békás község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Fekvése A legközelebbi vasútállomás a Győr–Celldömölk-vasútvonalon Mezőlak, kb. 2 km) Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 88,6%-a magyarnak, 0,5% németnek, 3,7% cigánynak, 0,9% ukránnak mondta magát (11,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,7%, református 6,4%, evangélikus 8,2%, felekezeten kívüli 3,2% (19,6% nem nyilatkozott). Duke Ellington Edward Kennedy "Duke" Ellington (Washington USA, 1899. április 29. – New York, 1974. május 24.) afroamerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző, a jazz és az amerikai zene egyik legnagyobb hatású alakja. Életútja Kezdetek 1899. április 29-én született Washingtonban. A Duke (azaz herceg) becenevet gyermekkori barátai akasztották rá elegáns öltözete és arisztokratikus modora miatt (az apja komornyik volt). Nyolcéves korától vett zongoraleckéket, de akkor még jobban vonzotta a baseball. 14 éves volt, amikor profi zongoristák játékának hatására felébredt benne a komoly érdeklődés a hangszer iránt. Iskola után ún. soda shopban dolgozott, ez ihlette első számon tartott művét, a Soda Fountain Raget. Képezte magát, kottaolvasást és összhangzattant is tanult, valamint ragtime zongoristákat utánzott. Eleinte Washington környéki klubokban és kávézókban lépett fel, majd a barátaival alakított zenekarral bálokon és követségi partikon zenéltek fehér közönségnek is, ami akkoriban ritkaságszámba ment. A szesztilalom időszaka Helyi sikereik ellenére úgy döntött, elfogad egy meghívást Wilbur Sweatman New York-i zenekarába. 1923-ban az Elmer Snowden vezette Washingtoniansban játszott, amelynek a vezetését is ő vette át a következő évben. 1927-re a keleti parton már jól ismertek voltak, és az év végén elnyerték a harlemi Cotton Club házizenekari státuszát, amelyben 1931-ig megmaradtak. Ez hatalmas lehetőség volt, és a heti rendszerességű rádióadások meghozták a felemelkedést Ellingtonnak. A szesztilalom időszaka volt ez, a közönség kizárólag fehérekből állt, akik buja örömöket kerestek Harlemben, a fekete előadók pedig azt nyújtották nekik, amit kívántak: tánczenét, vaudeville-t, burlesque-et, valamint a lealacsonyító megnevezésű jungle soundot. A 30-as évek folyamán a Duke sok felvételt készített, amerikai és európai turnékra ment, s népszerűsége nőttön nőtt. Olyan kifejezések kezdtek feltűnni a sajtóban mint "Amerika legnagyobb élő zeneszerzője", de Ellington továbbra is szerényen csak "a mi zongoristánk"-nak titulálta önmagát. Zenészei közül megemlítendő Juan Tizol pozanos, Cootie Williams trombitás, és a nagyszerű esz-altós, Johnny Hodges. Aranykor Billy Strayhorn 1939-ben lépett be a zenekarba mint hangszerelő, zeneszerző, alkalmi zongorista, Ellington legjobb barátja és zenei alteregója. Nagyjából ugyanekkor érkezett a tenorszaxofonos Ben Webster és a briliáns fiatal bőgős, Jimmy Blanton. Egybehangzó vélemények szerint a Blanton-Webster párossal a zenekar néhány olyan számot készített, amelyek Ellington életművének legjavába tartoznak. Az afro-amerikaiak történetét illusztráló Black, Brown and Beige szvitet 1943-ban mutatták be a Carnegie Hallban, Ellington gyakorlatilag ezzel lépett elő az éjszakai klubok elismert előadójából komoly művésszé. Ezt a koncertet 1948-ig öt másik követte, mindegyiken az alkalomra kidolgozott, hosszabb lélegzetvételű szvitet játszottak. Pangás és másodvirágzás Az 50-es évekkel beköszöntött a szólóénekesek és a rock & roll kora, s egyúttal leáldozott a big bandeknek. A zenészek folyamatos cserélődése rányomta bélyegét a zenekar hangzására, stílusára, és a hangszerelésre is, mert inkább a stabilabb fafúvós szekcióra épített Ellington és Strayhorn. Továbbra is készítettek hosszabb kompozíciókat, de már nem csak a Carnegie Hallnak dedikálva, emellett írtak szimfonikus művet (Night Creature, 1955), televíziós produkciót (A Drum is a Woman, 1956) és filmzenét (Anatomy of a Murder, 1959). Folyamatosan turnéztak Amerikában, és az évtizedben háromszor is megjárták Európát. A kissé megkopott népszerűségüket az 1956-os Newport Jazz Festivalon adott fantasztikus koncerttel sikerült visszaállítani, amelyből egy Time címlapsztori is kerekedett. Legendássá vált Paul Gonsalves szólója a Diminuendo And Crescendo In Blue című számban, aminek hatására a tömeg őrjöngeni kezdett. Diadalmenet A 60-as években Ellington változatlanul komponált, előadott, felvételeket készített, ekkorra azonban már számos korábbi slágere a kulturális kánon részévé vált, és a jogdíjakkal jelentősebb bevételre tett szert. Különféle elismerésekkel, kitüntetésekkel ünnepelték otthon, s immár külföldön is, megfordult Európában, a Közel-Keleten, Indiában, Japánban, Latin-Amerikában és a Szovjetunióban. Ezek az utazások újabb szerzeményeket inspiráltak, így például a Far East Suite-ot (1964) vagy az Afro-Eurasian Eclipse-t (1970). Fájdalmasan érintette Strayhorn, majd Hodges halála, az előbbi emlékezetének szentelte az And his mother called him Bill albumot (1967). Utolsó éveiben a liturgikus zene felé fordult, több vallásos számmal tárta a nyilvánosság elé a hitét, amely addig teljes mértékben a magánügyének számított. 1974. május 24-én hunyt el tüdőrákban. Személyiségének hihetetlen vonzereje lehetett, ha 47 évig ilyen sikeresen egybetartotta a zenekart, és akadtak olyanok mint a hűséges Harry Carney, aki mind a 47-et lehúzta a „főnökkel”. A zenekarban megforduló zenészek száma több, mint százra tehető, és velük Duke mindig szót tudott érteni, egyéniségükre szabott szólókkal kedveskedett nekik, apjuk helyett is apjuk volt. Vér szerinti fia, Mercer Ellington, maga is elismert zeneszerző volt, bár folyamatosan küzdött apja árnyékával. Emlékezete Duke Ellington hatása szinte felbecsülhetetlen. Stílusa az 1940-es évektől kisebb vagy nagyobb mértékben a legtöbb jazz zenekarra hatással volt. Kertész Ákos Makra című regényében Makra és Vali a luxemburgi adón Duke Ellingtont hallgatnak. Díjai, elismerései Ismertebb szerzeményei East St. Louis Toodle-Oo 1927 Black & Tan Fantasy 1927 Black Beauty 1928 Creole Love Call 1928 The Mooche 1929 Rent Party Blues 1929 Old Man Blues 1930 Ring Them Bells 1930 Mood Indigo 1931 Rockin’ in Rhythm 1931 It Don’t Mean a Thing (If It Ain’t Got That Swing) 1932 Sophisticated Lady 1933 Jungle Nights in Harlem 1934 Harlem Speaks 1935 In a Sentimental Mood 1935 Echoes of Harlem 1936 Clarinet Lament 1936 Caravan 1937 Blue Reverie 1937 Jeep's Blues 1938 Empty Ballroom Blues 1938 Prelude to a Kiss 1938 Battle of Swing 1939 Blue Light 1939 Ko-Ko 1940 Concerto for Cootie 1940 Conga Brava 1940 Jack the Bear 1940 Sepia Panorama 1940 Cotton Tail 1940 Never no lament (Don't get around much anymore) 1940 I Got it Bad (and That Ain’t Good) 1941 Just Squeeze Me (But Don't Tease Me) 1941 C-Jam Blues 1942 I’m Beginning to See the Light 1944 Trumpets no end 1946 Diminuendo in blue 1946 Harlem 1950 Satin Doll 1953 A Drum Is a Woman 1956 Malletoba Spank 1959 Such Sweet Thunder 1959 Szvitek, koncertművek, filmzenék A teljesség igénye nélkül: Black, Brown, and Beige 1945 Newport Jazz Festival Suite 1956 A Drum Is a Woman 1956 Royal Ancestry (Portrait of Ella Fitzgerald) 1957 Shakespearean Suite 1957 Toot Suite 1958 Jump for Joy 1959 Anatomy of a Murder 1959 (filmzene) Peer Gynt Suites Nos 1,2 (1960) Nutcracker Suite 1960 Paris Blues 1961 (filmzene) The Far East Suite 1964 Assault on a Queen 1966 (filmzene) The Second Sacred Concert 1967 New Orleans Suite 1971 Díjak Grammy-díjak 1959, Legjobb Filmzenei Album (Best Sound Track Album), Anatomy Of A Murder 1959, Legjobb Zenei Kompozíció (Best Musical Composition), Anatomy Of A Murder 1959, Legjobb Tánczenekari Előadás (Best Performance By A Dance Band), Anatomy Of A Murder 1966, Jazz Legjobb Hangszeres Előadás (Best Instrumental Jazz Performance), Ellington '66 1966, Legjobb Eredeti Jazz Kompozíció (Best Original Jazz Composition), In The Beginning God 1966, Grammy Lifetime Achievement Award 1967, Jazz Legjobb Hangszeres Előadás (Best Instrumental Jazz Performance), Far East Suite 1968, Jazz Legjobb Hangszeres Előadás (Best Instrumental Jazz Performance), And His Mother Called Him Bill 1968, Grammy Trustees Award 1971, Jazz Legjobb Big Band Előadás (Best Jazz Performance By A Big Band), New Orleans Suite 1972, Jazz Legjobb Big Band Előadás (Best Jazz Performance By A Big Band), Toga Brava Suite 1976, Jazz Legjobb Big Band Előadás (Best Jazz Performance By A Big Band), The Ellington Suites 1979, Jazz Legjobb Big Band Előadás (Best Jazz Performance By A Big Band), Duke Ellington At Fargo, 1940 Live Istenszülő elszenderedése templom (Nagyhalmágy) A nagyhalmágyi Istenszülő elszenderedése templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Arad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-m-A-00608 sorszámon szerepel. E80 (európai út) Az E80-as európai út Lisszabont (Portugália) és Gürbulak-ot (Törökország) köti össze, és az alábbi országokon halad át: Portugália : Lisszabon – Coimbra - Aveiro - Viseu - Guarda Spanyolország : Salamanca - Valladolid – Burgos - Vitoria - San Sebastián Franciaország : Pau - Toulouse – Narbonne - Montpellier - Nîmes - Aix-en-Provence - Nizza Olaszország : Livorno - Róma – Pescara Horvátország (Olaszországból komppal lehet eljutni ide): Dubrovnik Montenegró : Podgorica Szerbia Koszovó : Pristina Szerbia (ismét): Niš Bulgária : Szófia – Plovdiv Törökország : Edirne - Isztambul – İzmit – Gerede Merzifon - Amasya – Erzincan - Erzurum – Horasan - Dogubayazit Gürbulak Irán Touffréville Touffréville település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 317 fő (2015). Touffréville Bavent, Cuverville, Escoville, Sannerville és Troarn községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lugan (Tarn) Lugan település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 402 fő (2015). Lugan Saint-Sulpice-la-Pointe, Azas, Garrigues, Lavaur, Saint-Jean-de-Rives és Saint-Lieux-lès-Lavaur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Piaristák A piarista rend katolikus tanító szerzetesrend. Teljes neve: Ordo Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum, azaz a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendje, röviden piaristák. Régebbi magyar elnevezése: kegyestanítórend vagy kegyesrend. Tagjai a szokásos szerzetesi fogadalmak mellett vállalják a gyermekek neveléséről való különleges gondoskodást. Története A sikeres kezdetektől a bukásig (1617–1656) Alapítója Kalazanci Szent József (1557–1648) spanyol származású pap volt, aki 1597–98-ban munkatársaival együtt „kegyes”, azaz ingyenes és vallásos iskolát (scholae piae) nyitott Rómában, elősorban szegény családok gyerekei számára. Az iskola eleinte a Tiberisen túli városrészben, a Santa Dorotea-plébánia mellett, majd a római belváros különféle helyein működött, végül 1612-ben jótevőik támogatásával Kalazancius megvásárolta az iskola számára a San Pantaleo-templom mögötti Torres-palotát. 1601-től kezdve az alapító és munkatársai együtt laktak az iskola épületében. A Kegyes Iskolák Kongregációjának nevezett, fogadalmak nélküli közösség első szabályzata 1603-ban született. Az állandó tanítói karról és az intézmény jövőjéről Kalazanci Szent József úgy próbált gondoskodni, hogy azt egyesítette a Leonardi Szent János által alapított Isten Anyjáról nevezett (luccai) papi kongregációval. Az együttműködés azonban nem volt sikeres, így három év múlva kettéváltak és V. Pál pápa 1617. március 6-án létrehozta a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációját, amelyet XV. Gergely pápa 1621. november 18-án ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé emelt (és törölte elnevezéséből elődje, V. Pál nevét), majd 1622. január 31-én jóváhagyta az alapító által megfogalmazott alapszabályt (Konstitúciókat) és kinevezte Józsefet a rend generálisává (praepositus generalis) A piarista rend tehát a szabályozott papokhoz hasonló klerikusi rend lett, tagjai a világi papok szokásos reverendáját viselték. A laikus segítő testvérek (fratres operarii) a tanításban nem, csupán az iskolán kívüli kisegítő munkákban vettek részt. A piarista szerzetesek és iskolák száma rohamosan emelkedett, eleinte Itália kisebb-nagyobb városaiban (Frascati, 1616; Narni, 1618; Genova, 1625; Nápoly, 1626; Firenze, 1630; Palermo, 1633 stb.) majd megtelepedtek Morvaországban (Nikolsburg 1631), Lengyelországban (Varsó és Podolin, 1642), sőt 1630-ban Michelangelo Tonti bíboros rájuk bízta az általa alapított a római Collegio Nazareno nemesi konviktus vezetését is. 1637-ben már 27 rendházban 362 piarista szerzetes és 70 novícius élt. A rend befolyásos támogatói által kikövetelt gyors terjeszkedés miatt azonban a piaristák szegényes, alkalmatlan körülmények között éltek, sőt sokuk képzése is hiányos maradt. 1627-ben a rend vezetői megengedték, hogy egyes segítőtestvérek klerikusi státusba (clerici operarii) lépjenek. Mindez azonban feszültségeket és erkölcsi lazulást okozott a renden belül. Ráadásul a rend életébe a Szent Inkvizíció is beavatkozott. 1643-ban apostoli vizitátort küldött ki Silvestro Pietrasanta jezsuita személyében, eltávolította a rend éléről Józsefet, és helyére első asszisztensként a nagyravágyó és rosszindulatú Mario Sozzit (1608–1643), majd annak halála után generális vikáriusként a pedofil hajlamú, de befolyásos családból származó Stefano Cherubinit (1600–1648) nevezte ki. Mivel a feszültségek irányításuk alatt csak tovább nőttek, 1646. március 16-án X. Ince pápa a rendet elöljárók és fogadalmak nélküli kongregációvá fokozta le. Az akkorra már több mint félezer piarista közül mintegy kétszázan elhagyták a rendet, de új tagok is csatlakoztak, így amikor VII. Sándor pápa 1656. január 24-én visszaállította a kongregációt, annak 320 szerzetese volt. Mindenütt elismerést arató munkájuknak köszönhetően IX. Kelemen pápa 1669. október 23-án ismét teljes jogú szerzetesrenddé tette a Kegyes Iskolákat. Az első piarista iskolákban elsősorban alapfokú, anyanyelvű képzést nyújtottak, tehát írás-olvasást, számtant és hittant tanítottak. Különös hangsúlyt helyeztek a kalligráfia, a zene és a magasabb matematikai ismeretek oktatására. Utóbbi téren a legmodernebb ismereteket is bevonták a tanításba. A firenzei piaristák például szoros kapcsolatban álltak Galileo Galielivel, és az ő tudományos nézeteit tanították. A sajátos – bár nem mindenütt alkalmazott – módszerek közé tartozott a tanítás közben egymást váltó gyerekcsoportok által folyamatosan végzett ima (oratio continua) és a gyerekek hazakísérése az iskolából. A barokk fénykor (1656–1781) A rend visszaállítása után azonnal folytatódott a további terjeszkedés, elsősorban Közép-Európában. A piaristák megtelepedtek Ausztriában (Horn, 1657), Magyarországon (Privigye, 1666), Litvániában (Dąbrowica, 1684), Badenben (Rastatt, 1715) és Erdélyben (Beszterce, 1717). 1683-ban az alapító szülőföldjén, Spanyolországban is gyökeret vertek a piaristák (Moyá). Az első rendházakat tipikusan kisebb, Közép-Európában sokszor protestáns többségű városokban alapították, de a rend elismertségét jelezte, hogy 18. század elején már a fővárosokban is megkezdték munkájukat (Bécs, 1698; Pest, 1717; Vilnius, 1720; Madrid, 1728; Prága, 1752; Milánó, 1759). 1706-ban 8 rendtartományban (provincia) és 94 rendházban 950 piarista élt, 1724-re pedig 1680-ra nőtt a számuk. A rend vezetői – a rossz tapasztalatokból okulva – különös hangsúlyt helyeztek a növendékek képzésére. 1660-ban a dél-itáliai Chietiben, majd 1661-ben a római Szent Pantaleon-rendházban hoztak létre központi növendékházat. Utóbbi főként azután vált jelentőssé, hogy Carlo Giovanni Pirroni generális (1677–1685) szinte alapjától átépíttette a rendházat, továbbá újjászervezte a növendékházakat, és egységesítette a képzési követelményrendszert (Ratio studiorum, 1681). A komolyabb tudományos képzéssel együtt járt azonban, hogy a rend tevékenységében idővel egyre nagyobb súlyt kapott a latin nyelvű gimnáziumi, sőt a filozófiai és teológiai oktatás. A rend közép-európai iskolái például már kizárólag gimnáziumi osztályokból álltak. Ez számos helyen konfliktusokhoz vezetett, elsősorban a hasonló intézményeket működtető jezsuitákkal, míg végül 1730-ban XII. Kelemen pápa kinyilvánította, hogy a piaristáknak joguk van magasabb szinteken is tanítani. Az iskolák mellett a piaristák vezettek árvaházakat, nemesi konviktusokat, szemináriumokat, elvállalták plébániák vezetését (elsősorban anyagi okokból), és többen működtek közülük hittérítőként, elsősorban a Habsburg Birodalom protestáns vidékein. A rend élén a generális állt, akit az eleinte hat, majd 1758-tól 12 évente Rómában ülésező generális káptalan (capitulum generale) választott meg. A legfontosabb ügyekben négy asszisztensével együtt döntött. Eleinte ők nevezték ki a rendtartományok (provincia) élén álló provinciálisokat is, ez azonban idővel a tartományi káptalanok által választott tisztség lett. A provinciális nevezte ki a kisebb és nagyobb rendházak (residentia vagy collegium) elöljáróit (superior vagy rector), akik egyben az ahhoz tartozó iskolákat is irányították. A rend elfogadottságát jelezte, hogy alapítóját, Kalazanci Józsefet 1748-ban boldoggá, majd 1767-ben szentté avatták. A rend, amelynek közel 3000 tagja volt, akkoriban érte el történetének egyik csúcspontját. A felvilágosodás eszméjének terjedésével, amely az iskolázást igen nagyra értékelte, a piaristák szerepe is tovább nőtt, elsősorban Mária Terézia uralkodása alatt a Habsburg Birodalomban, valamint Lengyelországban, ahol fontos oktatási intézmények vezetését bízták rájuk. Sok helyen piaristák vezették tovább az 1773-ban föloszlatott jezsuita rend iskoláit is (Ravenna, Siena, Raguza, Trencsén, Kolozsvár, Kőszeg, Selmecbánya, Trier stb.). Ezzel együtt azonban megkezdődött a rend elvilágiasodása is, amely odavezetett, hogy a piaristákat egyre inkább tudós tanárnak és egyre kevésbé szolgáló szerzetesnek tekintették. A nemzeti önállóság kora (1781–1904) Mivel a 18. század közepétől az európai államok a felvilágosodás eszméit követve mindenhol saját felügyeletük alá vették az iskolai oktatást, ez a század végére a piarista rend nemzetközi szervezetének széthullásához vezetett. 1781-től II. József császár (más szerzetesrendekhez hasonlóan) kivonta a Habsburg Birodalomban lévő piarista rendtartományokat a generális joghatóság alól. Pár év múlva ugyanez történt Spanyolországban is. Ettől kezdve a lengyel, cseh, osztrák és magyar rendtartományok egymástól is függetlenül működtek, de a spanyolországi és itáliai piaristák megőriztek bizonyos egységet. 1804-ben VII. Pius pápa „Inter graviores” kezdetű bullájával úgy rendelkezett, hogy hatévenkénti váltással egyszer a spanyolok, egyszer az itáliaiak közül válasszanak generálist (magister generalis), míg a másik felet saját maguk által választott „vicarius generalis” kormányozza. Ezt azonban nem mindig tartották be pontosan, és a gyakorlatban a két fél egymástól függetlenül működött. Az állami beavatkozás azonban a 19. század elejétől már nemcsak a rendi kapcsolatok megszűnését, hanem a föloszlatást is jelentette. A Habsburg Birodalom országaiban ugyan a piaristák – hasznosnak ítélt intézményként – elkerülték a szekularizációt, de a francia befolyás alá került német tartományokban 1802 és 1808 között minden piarista rendházat föloszlattak. Ez Spanyolországban 1837-ben történt meg, de néhány rendháznak sikerült túlélnie ezt az időszakot. 1845-től Jacinto Feliu (1845–1864) generális szervezte újra a rendet. Támogatta a Paula Montal által létrehozott spanyol piarista nővérek rendjének (Pio Instituto de las Religiosas Hijas de Maria Escolapias) alapítását és ő küldött először piaristákat Amerikába, Kubába (Camagüey, 1858). A század végén a spanyol piaristák Chilében (Concepión, 1886) és Argentínában (Buenos Aires, 1891) is iskolát nyitottak. A napóleoni háborúk súlyosan károsították az itáliai rendtartományokat is, különöen a campaniait (Nápoly környéke), a liguriait (Genova környéke) és a rómait. A szardíniai és a szicíliai csak kisebb károkat szenvedett, a toszkánai (Firenze környéke) és apuliai (Dél-Itália) piaristákat viszont nem érte bántódás. Ezért a generálisok pedig 1845-től Róma helyett Firenzéből kormányozták az itáliai piaristákat. Az ismét gyarapodó rendet azonban keményen sújtották az egyesült Olaszország kormányzatának 1860 és 1870 között hozott egyházellenes intézkedései. A szicíliai és a szardíniai rendtartomány teljesen megszűnt, és 1874-ben a római San Pantaleo-rendházat is államosították. Lengyelországban az ország földarabolása nehezítette meg a rend működését, bár a rendtartományok igyekeztek követni a politikai határok változásait. Az orosz uralom alá került részeken 1832-ben bezárták az egyházi iskolákat, majd 1863-ban a szerzeteseket minden tevékenységüktől is eltiltották, és sokukat Szibériába deportálták. 1873-ban azonban néhány piaristának sikerült visszatelepülnie a krakkói rendházba. Bár az osztrák és a cseh provincia nem volt kitéve effajta üldözésnek, de a liberális szellemű hatóságok – a tanárok képesítésének hiányára hivatkozva és a rend rossz anyagi helyzetét kihasználva – 1871-re minden piarista iskolát államosítottak. Emiatt a rendtagok létszáma is folyamatosan csökkent. Ezzel szemben Magyarországon a piaristák tudományos és pedagógiai munkásságukkal komoly szerepet játszottak a nemzeti kultúra és tudomány terjesztésében és ápolásában és ezáltal széles körű elismerést vívtak ki a rend számára. Bár emiatt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után büntető intézkedéseket is el kellett szenvedniük, de az 1867. évi kiegyezés után elérték, hogy a piarista növendékek államilag elismert tanári oklevelet szerezzenek, az általuk vezetett gimnáziumok pedig állami és önkormányzati támogatással modern, országos jelentőségű tanintézményekké fejlődjenek. A 19. század második felének itáliai generálisai egyre többet foglalkoztak a rend egységének újbóli megteremetésével. A spanyol José Calasanz Casanovas (1868–1884) Apostoli Szentszék általi kinevezése bizonyos mértékben a rend egységének helyreállítását jelentette. Casanovas 1877-ben udvariassági látogatást tett a Habsburg Birodalomban is. Utódja, Mauro Ricci (1884–1900) 1886-ban ismét Rómába tette székhelyét, és az 1892-ben és 1898-ban általa összehívott egyetemes káptalanokon már néhány spanyol és lengyel atya is megjelent. 1893-tól adták ki az Ephemerides Calasanctianae című rendi folyóirat, amely némi kihagyásokkal azóta is a rend hivatalos közlönye (1893–1899, 1901–1915, 1932–). Végül az egység megteremtése Alfonso Maria Mistrangelónak (1900–1904) volt köszönhető, aki generálissá történt kinevezésekor már Firenze érseke volt, később pedig bíboros lett (1915). Apostoli vizitátorként végiglátogatta a közép-európai és a spanyolországi rendtartományokat, és elérte, hogy 1904. június 29-én X. Pius pápa „Singularitas regiminis” kezdetű bullájával jogilag is megteremtette a rend egységét. A 20. század kihívásai A újra egyesült rendnek 1909-ben 133 rendházban 2180 tagja volt, akik többségét a spanyolok (1383 fő) alkották. Itáliában 307, Magyarországon 394, egyebütt Közép-Európában pedig csak 96 piarista élt. Ezért 1906-ban az első közös káptalanon a spanyol Manuel Sánchezt (1906–1910) választották meg generálisnak. Az ezt követő években sok spanyol piarista érkezett Itáliába, sőt Lengyelországba és Ausztriába is, hogy kisegítsék az ottani megfogyatkozott létszámú piaristaságot. Bár a spanyolok között nem akadt annyi elismert tudós és tanár, mint például Magyarországon, de sokkal inkább megtartották a hagyományos szerzetesi értékeket. A régiók közötti mentalitásbeli különbség a 20. század folyamán egyre csökkent, főként a növendékek egységesülő képzésének és a szerzetesi szegénységet szigorító rendi reformoknak köszönhetően. Rómában 1923-ban visszavásárolták a római San Pantaleo-rendházat, ahol 1928-tól ismét megnyílt a nemzetközi növendékház, amely 1936-ban a Monte Marióra költözött. 1930-ra elkészültek az új egyházi törvénykönyv által megkövetelt (1940-re véglegesített) konstitúciók, majd 1946-ra a regulák. A spanyol Leodegario Picanyol (1896–1968) munkássága révén az 1930-as évektől megindultak a tudományos rendtörténeti kutatások, amelynek legnagyobb eredménye Kalazanci Szent József levelezésének kiadása volt 20 kötetben, 1950–1988 között (Picanyol mellett Claudio Vilá Palá és Sántha György szerkesztésében). A 20. század világháborúi és totalitariánus diktatatúrái sem kerülték el azonban a piaristákat. Az első világháború utáni határváltozások folytán a magyar rendtartomány számos rendházát iskoláját elveszítette. A megmaradt rendházakból jöttek létre 1925-ben a romániai, majd 1930-ban a szlovákiai rendtartományok. A spanyol polgárháborúban 1936–1939 között 272 piarista halt meg erőszaktól vagy börtönben, közülük 13-at 1995-ben boldoggá avattak: Dionisio Pamplona (1868–1936), Manuel Segura (1883–1936), David Carlos (1907–1936), Faustino Oteiza (1890–1936), Florentino Felipe (1856–1936), Ignacio Casanovas (1893–1936), Enrique Canadell (1890–1936), Matías Cardona (1902–1936), Francisco Carceller (1901–1936), Carlos Navarro (1911–1936), José Ferrer (1904–1936), Juan Agramunt (1907–1936), Alfredo Parte (1899–1936). A második világháború után szovjet megszállás alá került közép-európai államokban a piarista rendet is megszüntették (Romániában és Csehszlovákiában) vagy csak igen korlátozottan engedték működni (Magyarországon és Lengyelországban). Az 1947. évi káptalanon a magyar tartományfőnököt, Tomek Vincét választották generálissá, aki összesen 20 évig vezette a rendet. Ekkor kezdődött meg a rend nagyobb arányú Európán kívüli működése. A kommunista üldözés elől menekülő magyar és lengyel piaristák egy csoportja 1949-ben megtelepedett az Amerikai Egyesült Államokban (Derbygg, 1951), az 1950-es évektől a különböző spanyol rendtartományok Dél- és Közép-Amerika számos államában kezdtek iskolai és lelkipásztori munkát Brazíliától egészen Mexikóig, a baszk provincia tagjai pedig 1950-ben Japánban telepedtek meg. Az 1962 és 1965 közötti II. vatikáni zsinat után súlyos identitásválság rázta meg a rendet, amelyből sokan kiléptek és csökkent a hivatások száma is. 1965-ben a rendnek 2535 tagja volt, ez 1976-ra 1800-ra csökkent. 1967–69 között tartották mag a zsinat által előírt speciális egyetemes káptalant. Ezen előkészítették az új Konstitúciókat, amelynek végleges változata 1984-re készült el. A misszós tevékenység azonban tovább folytatódott. A katalán rendtartomány tagjai 1963-ban Szenegálban, a kasztíliaiak 1979-ben Egyenlítői-Guineában és 1995-ben Gabonban (Libreville), az aragóniaiak 1989-ben Kamerunban, az argentinok 1994-ben Indiában, a baszkföldiek pedig 1995-ben a Fülöp-szigeteken (Cebu City) kezdtek misszióba. 1990-től, a kommunizmus bukása után Közép-Európában is sok helyen újból megnyíltak a piarista iskolák, sőt a lengyel piaristák a Fehéroroszországhoz csatolt egykori lengyel területen is megkezdték a munkát. Eközben Nyugat-Európában 1926-tól az osztrák piaristáknak ismét sikerült elemi iskolákat nyitniuk, és Olaszországban is több helyen új, modern intézetek épültek, de a létszám csökkenése miatt ezek vezetése egyre inkább kikerült a rend kezéből. Az itáliai és közép-európai rendtartományok fogyatkozó létszáma és az iskolák növekvő szaktanárigénye mindenütt ahhoz vezetett, hogy a piarista iskolákban többségében világi tanárok tanítanak. Ezért a rend tevékenysége a tanítás mellett sok helyütt az ifjúsági lelkipásztorkodás felé fordult. Ezt jelzi, hogy 1947-ben még csak hét plébániát vezettek piaristák, 2001-re azonban az a szám 105-re növekedett. Lelkisége A rend jelmondata „Pietas et litterae” (kegyesség és tudomány). Ez a formula gyakran fölbukkan a Kalazanci Szent József által 1621-ben összeállított Konstitúciókban és jól összefoglalja a rend lelkiségének és pedagógiájának lényegét, arra törekvését, hogy egyszerre akarja nevelni az embert és a keresztényt. A pietas a rend „sajátos életeszményének rendező elve, amelyet magyarra csak jobb szó híján fordíthatunk kegyeletes lelkülettel. Valami okos és mégis gyöngéd érzelmekkel átszőtt alapmagatartást jelent ez a szó, tiszteletet a teremtés minden értéke iránt, családias közvetlenséget, amellyel az ember megtalálja helyét a teremtő és megváltó Isten terveiben, és tevékenyen, de szerényen igyekszik előmozdítani a közösség javát.” (Jelenits István) A litterae jelentése: tudomány. A litterae-vel a hátában ugyanis a pietas azt fejezi ki, hogy a Teremtőhöz az emberi tudás és igazságkeresés útjain akarunk eljutni. Az a litterae pedig, amelyet megelőz a pietas, olyan tudomány, amely megismerése tárgyához megilletődve közelít, mert üzenetnek és ajándéknak tartja, és bízik abban, hogy a hit és a tudás összegyeztethető, mert a valódi tudomány sohasem állhat szembe a hittel. A rend lelkiségének és pedagógiájának további fontos elemei: a Krisztusra való hivatkozás központi szerepe: ő az Atyához vezető út és a jó tanítómester, aki befogadja a kicsinyeket és a szegényeket Szűz Mária anyai közbenjárása a szegénység szeretete, a szegény Krisztus követésének kifejezéseként és osztozásként azoknak a szegényeknek a sorsában, akiket a rend szolgálni akar alázatos büszkeség amiatt, hogy a piaristák az „igazság munkatársai” („cooperatores veritatis” vö. 3Jn 1, 8; Konst. 6) a nevelés olyan eszköz, amely az egyes ember és a társadalom javát szolgálja a rend nevelői hivatásának kedvezményezettjei a szegények, megjelenési formája pedig apostoli szolgálat az iskola a nevelés legjobb és leghatékonyabb eszköze a nevelésnek kora gyermekkortól kell kezdődnie, amikor a gyermekek lelke még formálható a nevelésnek inkább a rossz megelőzésével kell foglalkoznia, semmint a növekedésben lévő rossz elfojtásával a nevelőnek segítenie kell a fiatalt, hogy olyan képességekre tegyen szert, amelyekkel jól beilleszkedhet választott hivatásába és a társadalomba világos, célratörő és gyakorlatias módszerek alkalmazása, nyitottság az új és valóban hatékony módszerek iránt Címere A rend jelvényének (címerének) középpontjában Szűz Mária monogramja áll (egymásba fonódó M és A betűk). A monogram fölött kereszttel ékesített nyitott korona, alatta pedig a görög MP ΘY betűk, a Métér Theou (Isten Anyja) szavak nagybetűs rövidítése látható. A MP ΘY betűk és a korona a luccai kongregáció címeréből származnak, ezt Kalazanci Szent József 1617-ben, miután a piaristák kiváltak a luccai kongregációból, Mária monogrammjával egészítette ki. 1619-től már végleges formájában használták. A korona arral utal, hogy Szűz Mária a Kegyes Iskolák Királynője is. Az ábrázolásokon a címerpajzsot (a jezsuita jelvény mintájára) leggyakrabban egyenes és hullámos sugarak veszik körül. Színes ábrán a pajzsmező általában kék, az alakok pedig aranyszínűek. Névhasználata A piaristák választott szerzetesi neve – a kármeliták példáját követve – kezdettől fogva két részből áll: az egyik egy hagyományos személynév, a másik pedig egy ahhoz kapcsolódó titulus, amely egy hittitokra, vagy egy másik szentre utal. Az alapító maga a Josephus a Matre Dei (Isten Anyjáról nevezett József) nevet vette föl. A piaristák eleinte családi nevük helyett csak e titulussal kiegészített szerzetesi nevüket használták, de 18. század végén a titulus szerepét fokozatosan az örökölt családnév vette át. A szerzetesi név első fele általában eltért az eredeti keresztnévtől (például Stephanus a S. Ladislao eredeti neve Erdős Ádám volt), de a 19. század második felétől egyre inkább szokássá, majd a 20. századtól kizárólagossá vált a keresztnév megtartása. A rend legfőbb elöljárói (praepositi generales) José de Calasanz (a Matre Dei) 1622–1642 Mario Sozzi (a S. Francisco) vicarius generalis 1642. december 30. –1643. november 10. Stefano Cherubini (ab Angelis) superior generalis 1643. november 11. –1646. március 16. A rend visszaállítása után (1656–1796) Juan García de Castillo (a Jesu et Maria) 1656–1659 Giuseppe Fedele (a Visitatione) vicarius generalis 1659. február 16. –május 11. A szétszakadt rend itáliai elöljárói Giuseppe Beccaria (a S. Ildephonso) 1796–1808 Arcangelo Isaia (a S. Theresia) vicarius generalis 1808–1814 Iacopo Baldovinetti (a S. Joanne Bapt.) vicarius generalis 1814–1816 Stanislao Stefanini (a S. Vincentio Ferrerio) vicarius generalis 1816–1818 A szétszakadt rend spanyolországi elöljárói (vicarii generales) Gabriel Hernández (a S. Felice) 1805–1825 Pío Pena (a S. Didaco) 1825–1826 Pascal Suárez (a Nomine Maria) 1826–1830 Lorenzo Ramo (a S. Blasio) praepositus generalis 1830–1833 Francisco Solá (a Maria Sanctissima) praepositus generalis 1833–1836 Francisco Solá (a Maria Sanctissima) 1836–1845 Cayetano Losada (a Virgine Carmelitana) commissarius generalis 1845. Jacinto Feliu (de Virgine Angelorum) commissarius generalis 1845–1864 Ramón del Valle (a S. Josepho Calasanctio) 1864–1869 José Balauger (a Virgine Dolorosa) 1869–1875 Juan Martra (a Jesu et Maria) 1875–1885 Manuel Pérez (a Matre Dei) 1885–1894 Francisco Baroja (a S. Iosepho Calasanctio) 1894–1897 Pedro Gómez (a Nomine Mariae) 1897–1900 Eduardo Llanas (a SS. Rosario) 1900–1904 A rend újraegyesítése után (1904–) Adolfo Brattina (ab Immaculata Conceptione) 1904–1906 Manuel Sánchez (a Virgine Dolorosa) 1906–1910 Egidio Bertolotti (a S. Iosepho Calasanctio) vicarius generalis 1910–1912 Thomas Viñas (a S. Aloisio) 1912–1923 Giuseppe del Buono (a S. Philippo Nerio) vicarius generalis 1923–1929 Giuseppe del Buono (a S. Philippo Nerio) 1929–1947 Tomek Vince (a S. Antonio Patavino) 1947–1967 Laureano Suárez (a SS. Sacramento) 1967–1971 Teofilo López (a S. Ioseph) vicarius generalis 1971–1973 Angel Ruiz (a Sacris Cordibus) 1973–1985 José Maria Balcells (a SS. Sacramento) 1985–2003 Jesus Maria Lecea (a Matre Dei) 2003–2009 Pedro Aguado (a Iesu Nazareno) 2009– Neves piaristák Itália Kalazanci Szent József (1556–1648) a piarista rend alapítója Glicerio Landriani (1588–1618) Kalazanci Szent József egyik első munkatársa, kanonizációja folyamatban van Pietro Casani (1572–1647), a Luccai Kongregáció tagjaként csatlakozott a Kegyes Iskolákhoz és Kalazanci Szent József leghűségesebb munkatársa lett, 1995-ben az egyház boldoggá avatta Agostino Passante (1653–1732) VI. Károly császár udvari prédikátora, majd Pozzuoli püspöke (1724) Giuseppe Agostino Delbecchi (1697–1777) generális, Alghero püspöke (1751), majd Cagliari érseke (1763) Paolino Chelucci (1681–1754) a rendi növendékek tanára, matematikai, fizikai és retorikai művek szerzője Odoardo Corsini (1702–1765) filozófus, a piarista eklektikus filozófia megalapítója, a pisa-i egyetemen tanára Vito Antoni Colapinto (1701–1758) az apuliai rendtartomány szentéletű novíciusmestere, Pompilio Maria Pirotti barátja Pompilio Maria Pirrotti (1710–1766) prédikátor és lelkivezető, 1890-ben boldoggá, majd 1934-ben szentté avatták. Giovanni Battista Beccaria (1716–1781) fizikus, az elektromosság kutatója Ottavio Assarotti (1753–1829) a süketnémák nevelésére létesült első itáliai intézet alapítója Genovában Tommaso Pendanola (1800–1883) a süketnémák intézetének alapítója Sienában Celestino Zini (1825–1892) Siena érseke, Celestina Donatival együtt a piarista nővérek (Suore Calasanziane) rendjének társalapítója Eugenio Barsanti (1821–1864) olasz piarista, a belső égésű motor feltalálója Giovanni Giovanozzi (1860–1928) kiváló szónok, szeizmológus Ernesto Balducci (1922–1992) népszerű előadó és lelkiségi író Spanyolország Basilio Sancho (1728–1787) spanyol királyi prédikátor, majd Manila érseke a Fülöp-szigeteken (1766) Felipe Scio (1738–1796) az első teljes spanyol nyelvű bibliafordítás szerzője Lorenzo Ramo (1772–1845) spanyolországi generális, majd Huesca püspöke Faustino Míguez (1831–1925) tanár, gyógynövény-szakértő, és az Isteni Pásztornő Leányai Kalazanciusi Intézmény (Pio Instituto Calasancio Hijas de la Divina Pastora) nevű apácarend társalapítója, 1998-ban boldoggá avattak Melquiades Guilarte (1835–1916) kalligrafikus Pedro Gómez (1841–1902) egy kiváló héber nyelvtan szerzője Ramon Castelltort (1915–1966) spanyol költő Bruno Martínez Sacedo (1907–1972) misszionárius Nicaraguában, ahol földrengés áldozata lett, kanonizációja folyamatban van Pedro Díez Gil (1913–1984) a kisgyermekek szeretett nevelője Zaragozában, kanonizációja folyamaban van Ausztria Adolf Groll (1682–1743) osztrák provinciális, majd generális, végül Győr püspöke (1730) Florian Dalham (1713–1795) fizikus és egyháztörténész Gratian Marx (1712–1810) az osztrák örökös tartományok gimnáziumi tantervének megalkotója (1775) Georg Kugelmann (1785–1853) a rendi növendékek mestere, szentség hírében hunyt el Joseph Misson (1803–1875) alsó-ausztriai nyelvjárásban írt költeményeket Csehország Gelasius Dobner (1719–1790) történész, Csehország korai történetének kutatójao Lengyelország Stanisław Konarski (1699–1773) a lengyel iskolai oktatás megújítója Onufry Kopczyński (1735–1817) az első lengyel nyelvtan szerzője. Jakub Felkowski (1776–1848) a süketnémák és vakok intézetének alapítója Varsóban Adam Stanisław Krasiński (1810–1895) vilniusi püspök, deportáltként húsz évet töltött Szibériában Szlovákia Branecky József (1882–1962) szlovák történelmi regények szerzője Az édes élet Az édes élet (La dolce vita) egy 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját az Arany Pálmát. Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is. Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma. Történet Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát. A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, hogy hogyan, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnó egykedvűsége. A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes. A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is. Szereplők Marcello Mastroianni (Marcello Rubini) (magyar hangja: Latinovits Zoltán ) Anita Ekberg (Sylvia) (magyar hangja: Váradi Hédi ) Anouk Aimée (Maddalena) Yvonne Furneaux (Emma) Magali Noël (Fanny) Alain Cuny (Steiner) Annibale Ninchi (Marcello apja) Díjak, jelölések Cannes-i fesztivál ( 1960 ) díj: Arany Pálma – Federico Fellini Oscar-díj ( 1962 ) díj: legjobb kosztüm – Piero Gherardi jelölés: legjobb rendező – Federico Fellini jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Federico Fellini, Tullio Pinelli, Ennio Flaiano, Brunello Rondi jelölés: legjobb látvány – Piero Gherardi BAFTA-díj ( 1961 ) jelölés: legjobb film – Federico Fellini David di Donatello-díj ( 1960 ) díj: legjobb rendező – Federico Fellini Brian Sullivan (jégkorongozó, 1980) Brian Sullivan (USA, Massachusetts, Marshfield, 1980. június 27.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb karrierjét a Northeastern University-n kezdte 1999–2000-ben. Az 1999-es NHL-drafton a Dallas Stars választotta ki a nyolcadik kör 243. helyén. Az egyetemen 2003-ig játszott. 2003–2004-ben a University of Massachusetts Bostonon játszott majd felkerült az AHL-be a Springfield Falconsba és a Lowell Lock Monstersbe. A két csapatban összesen kilenc mérkőzésen lépett jégre. 2004–2005-ben az ECHL-es Florida Everbladesban és a Trenton Titansban szerepelt végül a szezon végén visszavonult. Barna Márta Barna Márta (Kunmadaras, 1955. március 5. –) filmesztéta, filmkritikus, író, költő, szakíró. Élete Budapesten az Ady Endre Általános Iskolában tanult, a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1973-1978-ig szerzett magyar népművelés szakos diplomát Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatán, 1980-ban üzemvezetői, 2006-ban európai uniós rendezvényszervezői, 2006-ban uniós pályázatok figyelésére (PAFI) feljogosító oklevelet szerzett. 2014. március 28-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen közigazgatási alapvizsgát tett. 1984 óta férjével, fiával, menyével Újbudán, Gazdagréten élnek. 1978-2013 március 1-ig volt a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (1986 óta Budapest Film) közművelődési üzemvezetője, a filmforgalmazási munkabizottág titkára, 1996-tól 2013. február 28-ig a Műsorszóró Főosztály vezetője. 2013. március 1-óta a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Nemzeti Filmirodáján vezető főtanácsosként dolgozik. 1983-1990-ig volt a megszűnt Film Színház Muzsika szerződéses főmunkatársa, a Magyar Filmek Forgatásán című rovatot írta, szerkesztette. Számos filmkritikája, tanulmánya jelent meg, a Film Színház Muzsikában, a Filmkultúrában, a Filmvilágban, a Móra Kiadó GYIK Híradójában, Az én újságom című folyóiratban, a Pest megyei Hírlapban, a Mestermunkában, az ORION Újságban, a Magyar Ifjúságban, az Útonban, a Mozgó Képekben, a Budapesti Fórumon, a Medosz Lapjában, a Pesti Hírlapban, az Új Magyarországban, a Magyar Nemzetben, a Literátorban, az Aprószentekben, a Szövetségben (Polgári Körök Lapja), az Új Katedrában (2013-ban is), a Kalejdoscópban, a kanadai és az amerikai magyarság folyóiratában. Kötetek Barna Márta: Filmajánló jegyzék a középiskolák számára, Főmo, Bp. 1983. Carlos Atarés Saura, életút-tanulmány és bibliográfia, Arany Füzetek sorozat, 1984. Arany füzetek sorozat, szerk. Emlék az ezredvégről, versek, novella, Literátor Könyvek, 1984. Két világ határán, Carlos Saura esszé, Literátor könyvek, 1985. Pósa Zoltán breviáriuma, I, kiadás vers, Coldvell könyvek, 2009. Pósa Zoltán breviáriuma, II. kiadás, vers, 2011. Barna Márta Merev apokalipszis című elbeszélése megjelent Pósa Zoltán Lila tricikliturgia (Széphalom Könyvműhely, 2017) című regényében a 102-118. oldalon A fent említett regényben (Lila tricikliturgia,(Széphalom Könyvműhely 2017) megjelent Barna Márta Kiborító hideg őszi szél című verse (123.old), valamint a Gyökértelen szerelem, az Őrízd álmom gazdag bojtját, és a Világba bőgő őrült váteszek című Barna Márta versek a 124. oldalon. Tagságai A TDDSZ Alapító tagja, ( 1989 ) MÚOSZ, ( 1990 ) FIDESZ, ( 2002 ) KLTE Baráti Köre , KLTE Kossuth Klub, ( 2013 ) Magánélete 1976-ban házasságot kötött Pósa Zoltánnal. Egy fiuk született; Pósa Máté újságíró (1977). Békés Békés város Békés megyében. A Békési járás központja. Fekvése Gyulától északnyugatra, Békéscsaba és Mezőberény közt fekvő település. Nevének eredete Első ispánjáról, Békésről kapta a nevét a vár, a város és a megye is. Története A régészeti kutatások szerint a település mai területe lakott volt már az i. e. 5-4. évezredben (Körös-kultúra). Időszámításunk kezdetéig állattenyésztő és földművelő népcsoportok váltakozva lakták (illírek, kelták), majd az i. sz. első évezredben állattenyésztő lovas nomádok követték egymást (szkíták, gepidák, avarok, jazigok, vandálok, gótok, hunok). A honfoglalás óta bizonyítottan háromszor pusztult el, 1711 óta folyamatosan lakott. Békés város nevének eredete a honfoglalás korába nyúlik vissza, ekkor a területet szétszórt avar és bolgár telepesek népesítették be, akik felett a balkáni Bolgár Birodalom ispánjai gyakoroltak fennhatóságot. A magyarok Árpád vezetése alatt győzték le őket, majd Ond törzsének Barsa és Csolt (vagy Vatha) nemzetsége szállta meg a vidéket. Az Árpád-házi királyok idején Békés az egyházi és világi igazgatás, s egyúttal a gazdasági, kulturális élet területi központja volt. Több kisebb település állt mai területén, amelyek többsége nem volt hosszú életű, néhány azonban önálló településként vagy településrészként fennmaradt: Bélmegyer, Csatár, Dánfok, Hidas, Kiskamut, Nagykamut és Murony. Határrészként, puszták nevei megőrizték az egykori falvakat: Csapegyház, Csapcsalja, Csarna, Détér, Gyúr, Mezőszentmiklós és Verebes. A település mint megyeszékhely szépen fejlődött, virágzott. Okleveles említése 1220-ban fordul elő, ahol „Bekues” néven írnak róla. Az 1241-es tatárjárás súlyos válságot okozott, a lakosság elmenekült, Békés elnéptelenedett. A tatár pusztítást követően lakói 1295-ben tértek vissza, hanyatlása is ekkor kezdődött, mivel várát nem állították helyre, de még mint megyei székhelyet említik. Luxemburgi Zsigmond király 1403-ban Maróti János macsói bánnak adományozta, 1404-ben vásárjogot kapott, következő évben pedig már városnak említik. A gyulai várat is Maróthy János építtette 1403-1405 között, amely egyúttal az uradalom központja lett; Békés ezzel elvesztette addigi centrális szerepét, a gyulai uradalom fennhatósága alá került. 1566-ban Gyula elfoglalása után Békést is megszállták a törökök, az itt tartózkodó őrség folyamatosan pusztította a környéket, de a település fennmaradt, török földesura maga a szultán volt. A törökök „palánk”-nak nevezett erősséget építettek. Az 1590-1591-i zsoldlajstromból kiderül, hogy az itt állomásozó török katonaság 238 főnyi volt. A 15 éves háború (1591-1606) megrendítette a török uralmat, így Gyula parancsnoka, Cserkesz Omer, hogy minden erejét Gyula védelmére koncentrálhassa, 1595 októberében felégettette a békési palánkot, melynek során szinte elnéptelenedett a település. A török uralom alatti pusztítás visszavetette a magyar városiasodást, a települések lakosságát csaknem teljesen elpusztította, azzal együtt a településeket is. A megmaradt népesség jóformán nomád életet élt. A 17. század második felében elkezdődött a török kiűzése az országból, Békés számára újra nehéz idők következtek, hiszen hol a török, hol a Gyulát több éven át fenyegető császári hadak rabolták ki. 1698-ban Lindner kamarai tiszttartó helyszíni szemléje 10 lakóról számol be. Rákóczi 1703. november 28-án a lakosságot a könnyebb védhetőség érdekében Karcagra költözteti, egészen 1707-ig, majd innen Sarkadra telepíti őket. Otthonaikba csak 1711-ben a szatmári békét követően költözhettek vissza, innentől számítjuk a mai város alapítását. A gyors fejlődésnek indult településnek a belső vándorlás nem volt elegendő ahhoz, hogy lakosságának létszáma jelentősen növekedjen, 1715-ben még csak 535 fő volt. A vármegyét szolgálataiért az udvartól megkapó Harruckern János György 1720-ban, hogy birtokait jövedelmezővé tehesse, s ehhez a termelőmunkát beindíthassa, telepítésbe fogott. Az első telepesek az Alföld északi megyéiből (Nyírség és Bihar) jöttek, és a sok szabad földnek, valamint a nagy természetes népszaporulatnak köszönhetően a falu lakossága növekedésnek indult. A népességnövekedésnek több összetevője volt, a növekedést elsősorban a természetes szaporulat adta, kisebb részben a helyi lakosság visszatelepedése és más nemzetiségűek betelepítése, bevándorlása. A szomszédos településeken nagy számban telepedtek le szlovákok (Békéscsaba), németek (Mezőberény, Gyula), Békésre ez nem volt jellemző. A magyar lakosság mellett csak kis számban, leginkább házasodás révén kerültek ide más nemzetiségűek. Ez azonban csak mennyiségi gyarapodást hozott, nem eredményezett strukturális változást. A lakosság eleinte elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott, ami azzal magyarázható, hogy a terület újra művelés alá vétele, a növénytermesztés, jóval több befektetést követelt volna meg. A XVIII-XIX. század gazdálkodására jellemző a rétgazdálkodás, az extenzív állattartás és a halászat. Harruckern Ferenc 1775-ben bekövetkezett halálát követően örökösödés révén Békés és környéke 1798-ban a Wenckheim grófok kezébe került. Leírás a településről a 18. század végén: Népességének növekedése folyamatos, egészen az 1780-as évekig, amikor rövid, 10 éves stagnálás következett be. Ez annak tudható be, hogy a hirtelen növekedés meghaladta a település népesség-eltartó képességét, melynek hatására a településen feszültségek keletkeztek, a korszak demográfiai folyamataival ellentétben Békés már ekkor népesség kibocsátó, például 1786-ban főképp Békésről kivándoroltakkal telepítik be a bánsági Magyarittabét (Novi Itebej). Az 1848-as forradalmat követően a település rendezett tanácsú város lett. 1858-ban megépült a Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonal, amely a várost nem érintette, így az országban jellemző ipari fejlődés elkerülte, forgalmi árnyékba került. Ez odáig vezetett, hogy 1872-ben Békés elvesztette városi rangját, nagyközséggé vált. Lakossága elsősorban mezőgazdaságból élt, kiterjedt tanyavilág épült a település határában. A következő évtizedek visszalépést hoztak a község életében, amin az sem segített, hogy 1883-ban elkészült a Murony–Békés-vasútvonal, majd 1902-ben a Alföldi Kisvasút is. A megye másik három települése (Gyula, Békéscsaba, Orosháza) mellett mind gazdasági jelentőségben, mind pedig népességszámában lemaradt. A foglalkozási viszonyokban az agrárjelleg dominált. A XX. század elején megindult a polgárosodás, bizonyítéka, hogy több új, meghatározó épületekkel gyarapodott a település, 1903-ban megépült a gimnázium, 1904-ben a mai városháza. Ennek a viszonylagos fejlődésnek az első világháború vetett véget. A tanácshatalom Békést városi rangra emelte, amit azonban a Tanácsköztársaság leverése után elveszített. A világháború vége felé a román megszállás nehézségeit kellett elviselnie. 1939-ben az ország legnagyobb községe volt. A második világháború után négy új község alakult Békés határában: Bélmegyer (1946), Murony (1950), Kamut (1950) és Tarhos (1954). Ekkor a nagyközség lakossága 21 ezer fő alá csökkent. 1969-ben a nagyközségi címet, majd 1973. április 15-én a városi címet is visszakapta. A városi jogállás megszerzését követően iparosítási kísérletek történtek, hogy a település minél több lakosnak megélhetést tudjon nyújtani, de ezek a kezdeményezések a rendszerváltás idején többnyire életképtelennek bizonyultak. Az 1980-ban bekövetkezett jobb oldali Kettős-Körös gátszakadása után a keleti határában kiépült tanyavilága, valamint Rosszerdő néven ismert külterületi része - jellemzően vályog építésű házainak köszönhetően - teljesen megsemmisült. Az elmúlt évtizedben valódi városi arculatot nyert, de alapvetően megőrizte kisvárosi hangulatát, amelyet a valódi iparosodás elmaradásának köszönhet. Címer A címerpajzsban kék mezőben, levágott, derékszögben behajlított páncélos jobb kar, vörös színű, négy ezüst ponttal (körrel) díszített arany nyelű, és szegélyű zászlót tart. A pajzson ezüst sisak nyugszik, rajta nyílt, arany színű korona. A sisakdísz vállban elvágott, tompaszögben behajlított kivont ezüst kardot tartó páncélos jobb kar. Logó A logó leírása: a város főtéri hídjának, híd melletti pavilonjainak grafikus ábrázolása. Szlogen A város szlogenje: Békés - a hidak városa. Hidak A Békésen található hidak listája: Kettős-Körös híd Széchenyi téri híd Cseresznye utcai híd Tápcsatorna híd Fábián utcai híd Malomasszony-kerti híd Vargahosszai csatorna I. Vargahosszai csatorna II. Vargahosszai csatorna III Vargahosszai csatorna IV. Sikkonyi híd Csallóközi utcai híd Csók zugi híd Fúró utcai híd Jámbor utcai híd Kisvasúti híd Erzsébet ligeti híd Új Csók híd Népesség A település népességének változása: Turizmus, nevezetességek Fürdő Wenckheim-kastély Közlekedés Békés vasútllomás a hivatalos megfogalmazás szerint szünetelő személyforgalmú Murony–Békés-vasútvonal végállomása, amely az Alföldi Kisvasút átrakója is volt. Látnivalók Templomok Református templom Műemléki református templom. A copfstílusú épület mai formáját 1905-ben kapta. Az 1732-ben épült kisméretű téglatemplom állandó bővítése, alakítása eredményezte a mai külsőt. Orgonája az ország 2. legnagyobb református templomban lévő orgonája. Római katolikus templom 1795-ben barokk stílusban épült római katolikus templom. A szentély oldalán függő hatalmas festmény Jantyik Mátyás, békési születésű festőművész utolsó alkotása, és többek között Orlai Petrics Soma egyik képe is látható. Ortodox templom (a Sparral szemben) Görög és román hívők számára épült ortodox templom, védőszentje: Istenszülő születése. Szép arányú épület, belsejében öttengelyes ikonosztáz épült. A képek az aradi származású, kiváló mester Stefan Tenecki művei, keretezésük a copfstílus naturális levél-virág koszorújából készült. Egykori zsinagóga – ma pálinka centrum Baptista imaház Pünkösdi imaház Temetők Rózsa temető Malomvégesi temető Zsidó temető, ravatalozó, Winkler egykori békési rabbi sírjával, Szarvasi út. Ortodox temető (Szarvasi út) Intézmények, infrastrukturális létesítmények Békés Városi Egyesített Egészségügyi Intézmény és Rendelőintézet Tüdőbeteg-gondozó Intézet Egészségház Békés Megye Képviselő-testülete Hajnal István Idősek Otthona Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Békési Polgári Védelmi Iroda Békés Megyei Levéltár Békési Fióklevéltára Békés Városi Kulturális Központ Békés Városi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum Békés Városi Püski Sándor Könyvtár Békés Városi Területi Gondozási Szolgálat Piacfelügyelet Békési Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság Múzeumok Jantyik Mátyás Múzeum (Széchenyi tér 6.) 18. század végi barokk épület, volt gazdatiszti lakás. Békési Galéria (Széchenyi tér 4.) Bér-ház 1885. 1885-ben épült a Magyar Királyi Szálloda - ismertebb nevén a Bérház - amelyben a Városi Könyvtár és Galéria kapott helyet. Falán emléktábla hirdeti, hogy a II. világháborút követően 1949-ben, az épületben nyílt meg a vidék első művelődési otthona. Békési Ház (Tájház - Durkó u. 9.) Parasztház 1866 Durkó utca városképi jelentőségű utcaképe. A 8. sz. alatti gazdaház adott helyet a tájháznak, amelyben a parasztgazdaság összegyűjtött emlékeit, tárgyi kultúráját jellemző berendezési tárgyait, eszközeit láthatjuk. Iskolamesteri lakás (Petőfi S. u. 41.) Mini Vasúttörténeti Park (Gőzmalom sor 12.) A 377,269 pályaszámú gőzmozdony volt a Pálinkafőzde gőzszolgáltatója a 90-es években. A mozdony, két kocsi, egy takaros megállóhely alkotja a parkot. Köztéri szobrok, emlékművek Veress Kálmán Forradalmi Emlékműve Református parókia öreg épülete előtti falon emléktábla őrzi Arany János 1851. évi itt tartózkodásának emlékét. A parókia másik emlékeztetője Karacs Terézre, a magyar nőnevelés úttörő alakjának békési tartózkodására hívja fel a figyelmet. Nemrég itt avatták fel Szabó Lőrinc 20. századi jeles magyar költő emléktábláját. Széchenyi tér délkeleti végében áll Pásztor János szobrász első világháborúban elesett katonák emlékműve, valamint vele szemben az 1996-ban avatott eltörött harangot találjuk, a második világháborúban elesett, illetve áldozatokká vált békésiek emlékére. Az 1904-ben épült Városháza falának kazettájában Irányi Dániel szobra található. A márciusi ifjak egyike, a város egykori országgyűlési képviselőjének mellszobrát tekinthetjük meg. Természeti látnivalók Békés város jellegzetessége a rendkívüli méretű külső kertövezet, amely a lakóterülettel közvetlenül határos, és mintegy 3000 békési család háztartásának fontos bázisa. Főleg szilva- alma-, meggy-, cseresznye- és diófák, konyhakerti növények lelhetők fel. Az utóbbi 200 évben tucatnál többször fordult elő a térségben földrengés. Közülük a legjelentősebb pusztítást az 1978-as, a Richter-skála szerinti 4,5-es erősségű rengés okozta, melynek epicentruma Békés volt. A különböző földtani kőzettípusok igen változatosak: lösz, homok, agyag, iszap és kavics váltogatja egymást. A település legfontosabb folyóvize napjainkban a Kettős-Körös, amely az 1855-57 közötti folyószabályozást megelőzően Békés területén, ma Doboz-Szanazugnál összefolyó Fekete- és Fehér-Körösből keletkezett. A folyó vízszintjét az 1968-ban átadott békési duzzasztóval szabályozzák. Figyelemre méltóak a rétegvizek, mint ivóvíz források, nagyobb mélységben pedig gyógyhatású melegvizet is tártak fel a településen, amelyre gyógyfürdőt építettek Oktatási intézmények Középiskolák Szegedi Kis István Református Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola és Kollégium. Az 1552-ben alapított iskola működése gyakorlatilag folyamatos. Méltán viseli a nemzeti kultúra fejlesztésében jeles érdemeket szerzett Szegedi Kis István reformátor nevét. Békés Megyei Tisza Kálmán Közoktatási Intézmény Általános Iskolák Békés Városi Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola Reményhír Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Békés Városi Karacs Teréz Általános Iskola Óvodák Békési Kistérségi Óvoda és Bölcsőde, Baky u. 4. Tagóvodák Baky u. 4. sz. Csabai u. 30. sz. Hunyadi tér 1/1. sz. Korona u. 1. sz. Nevelő u. 1. sz. Ótemető u. 2. sz. Teleki u. 26. sz. Bölcsődék Földvár Bölcsőde, Fábián u. 25/2. 2. sz. bölcsőde, Bajza u. 1. 3. sz. bölcsőde, Rákóczi u. 16. Kulturális intézmények Békés Városi Általános Művelődési Központ - Alapfokú Művészeti Iskola Békés Városi Püski Sándor Könyvtár Média Békés Mátrix - Békési Közösségi Hírportál, 142 000 fotó, 1400 videó, 14 000 cikk - 24 órában frissítve! Békés Tv - A város HÍRADÓJA Torony Rádió Békési Újság - Mindig van mit olvasni! Sportélete Kézilabda ERSTE-Békési Férfi Kézilabda Klub Női Kézilabda Tornaegylet Labdarúgás: Békési Football Club Kosárlabda: Békés és Vidéke ÁFÉSZ Sportegyesület, Békési SZSK - férfi kosárlabda klub Asztalitenisz: Békési TE Tenisz: Békési Tenisz Klub Ökölvívás: Békési TE, Surman Box Klub, Box és K-1 Kajak-Kenu: Békés Kajak-Kenu Club Atlétika: Békési Diákatlétika Klub Békési Diákok Atlétikai Clubja Torna: Békési Torna Egylet Lövészet: Városi Lövész Klub Sakk: Békési TE Érdekesség Ahogy a többi szomszédos városnak Békésnek is volt egy gúnyneve. Ez a Madzagfalva. Ennek a népi mondák, hagyományok a gyökerei (például: minden békésinek mindig van a zsebében madzag, a várost egyszer körbe kerítették madzaggal hogy azokhoz ne jusson el a harangszó akik nem járultak hozzá a harangtorony megépítéséhez). A tájegység tájszólás az í-zés, különösen az é-k helyén (ennek értelmében: "Bíkís"). A gyógyvize a hévízivel egyenértékű. 1892-ben Békésen megalakult sportkör, a Békési Torna Egylet (az egyesület napjainkban is működik), az egyik legrégebb vidéki sportklub hazánkban. 1896-ban itt volt Magyarországon az első vidéki filmbemutató. 1949-ben itt alakult az ország első művelődési otthona. A II. világháború után, 1949. május 12-én Békésen nyitották meg az első szabadpolcos könyvtárat. Ma az Alföldi medence egyik legmélyebb része. Napjainkban ennek a következményei az időnként kipattanó földrengések, írásos feljegyzések szerint az utóbbi 200 évben tucatnál többször fordult elő a térségben ez a természeti jelenség. Közülük a legjelentősebb pusztítást az 1978-as, a Richter-skála szerinti 4,5-es erősségű rengés okozta, melynek epicentruma Békés volt. Békésen adták először (mindössze egy évvel a "legnagyobb magyar" halálát követően, 1861-ben) közterületnek Gróf Széchenyi István nevét. Híres emberek Itt születtek Itt született 1738 -ban Szikszai György debreceni esperes-lelkész, teológiai író, nyelvész († 1803) Itt született 1797 -ben Giba Antal földmérő-mérnök († 1846) Itt született 1817-ben Beregszászy Lajos a legjelentősebb magyar zongoragyáros († Budapest 1891) Itt született 1824 -ben Somlyai Gábor földművelő, író († 1900 ) Itt született 1864 -ben Jantyik Mátyás festőművész († Békés 1903 ) Itt született 1868 -ban Veres Endre történész († Pécs, 1953 .) Itt született 1890 -ben Durkó Antal gimnáziumi tanár, múzeumvezető († Békés 1978 ) Itt született 1893 -ban B. Szabó István miniszter († Békés 1976 ) Itt született 1894 -ben Csurka Péter író, újságíró († Balatonalmádi 1964 ) Itt született 1909 -ben Hepp Ferenc diákatléta, sportszótárkészítő († Budapest 1980 ) Itt született 1911 -ben Püski Sándor könyvkiadó († Budapest 2009 ) Itt született 1928 -ban Béládi Miklós József Attila-díjas irodalomtörténész és kritikus († Budapest 1983 ) Itt született 1944 -ben Bajkó Károly olimpiai bronzérmes birkózó Itt született 1933 -ban Janáky Viktor Munkácsy Mihály-díjas (1986), és Pro Urbe-díjas (1978) keramikusművész, grafikus († Budapest, 1999 ) Itt született 1939 -ben Erdei Árpád büntető eljárásjogász, egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság volt alelnöke Itt született 1946 -ban Minya Mária Munkácsy Mihály-díjas (1980) szobrász és keramikusművész Itt született 1964 -ben Jantyik Csaba , színművész, énekes, szinkronszínész Itt született 1968 -ban Milák Brigitta festőművész. Itt született 1989 -ben Cifra Anita magyar válogatott kézilabdázó Díszpolgárai 1988: Gulyás György karnagy, Balogh László országgyűlési képviselő, TSZ-elnök, Inokai János MSZMP I. titkár, 1992: Bíró Lajos gimnáziumi igazgató (posztumusz), Polgár Lajos gimnáziumi tanár (posztumusz), Dézsi Zoltán Gyergyószentmiklós polgármestere, Dr. Hepp Ferenc a Testnevelési Tudományos Kutatóintézet létrehozásáért, Kecskeméti Gábor gimnáziumi tanár 1993: Dr. Sebők Elek ügyvéd (posztumusz), B. Szabó István miniszter, országgyűlési képviselő, HM államtitkár (posztumusz) 1996: Dr. Püski Sándor könyvkiadó 1998: Makoviczki János tanácselnök, Dr. Sós Sándor, Vámos László 2005: Dr. Durkó Antal gimnáziumi tanár, múzeumvezető (posztumusz) 2007: Dr. Tóth József hidrogeológus 2013: Pataki István (posztumusz) polgármester 2015: Dr. Hepp Ferenc (posztumusz) ortopéd- és sport szakorvos, az iskolanévadó fia 2016: Mezei János Gyergyószentmiklós korábbi polgármestere 2017: Sebestyénné Farkas Ilona zenepedagógus, karvezető A Békés Városért Díj kitüntetettjei 1979. Gulyás György - vezető karnagy Debrecen 1980. Szász Lajos - nyug. igazgatóhelyettes Békés 1980. Novákné Juhász Márta - építészmérnök Szeged 1980. Novák István - építészmérnök Szeged 1981. Dr. Sós Sándor - MTVB osztályvezető Békéscsaba 1981. Vámos László - MTVB osztályvezető Békéscsaba 1981. Siraki Ferenc fhdgy MN Műszaki Alakulat - árvízvédelemért Orosháza 1982. Szatnkó Mihály - nyug TSZ elnök Békés 1982. Balogh László - országgyűlési képviselő TSZ elnök Békés 1982. Dr. Buzás Gábor nyug. TSZ elnök Békés 1982. Barta István -nyug. MHSZ titkár Békés 1983. Végh László - nyug. pedagógus Békés 1983. Kovács Sándor - nyug. TSZ elnök Murony 1983. Csontos Sándor - MTVB főmérnök Békéscsaba 1983. Kisvárdai Tibor - nyug. Békési Szolg. Szöv. Vezetője Békés 1985. Dr. Varga Imre - nyug. ÁFÉSZ ig elnök Békés 1985. Nagy Mihály - A Kosárgyár igazgatója Békés 1985. Dr. Tarsoly Lajos - bíró (VB tag, tanácstag) Békés 1985. Makoviczki János - Városi Tanács elnök Békés 1985. Polgári István - békési kisiparos Békés 1986. Inokai János - MSZMP Városi Bizottság első titkára Békés 1988. Csók Sándor - OTP BM Ig igazgatója Békés 1988. Nagy Gábor - Városi Szakszervezeti Bizottság titkára Békés 1988. Szabó Zoltán - MÁV főépítésvezetőség Békéscsaba 1989. Tamási Géza - Békés Megyei Építőipari Szöv. elnöke Békés 1989. Dr. Gyarmathy Olga nyug. középiskolai tanár Békés, Békés - Tarhosi Baráti Kör titkára 1995. Dr. Szudy Géza - posztumusz pedagógus, író Békés 1995. Fejes Antal - zeneiskola igazgató Békés 1995. Dr. Veres Mária - köztisztviselő Békés 1995. Körözsi Ferenc - karnagy - tűzoltóság Békés 1995. Szöllősi Ferenc - rendőr - zászlós Békés 1995. Nagy Károly - sportvezető Békés 1995. Pankotai Gábor - kajak - kenu - világbajnok Békés 1996. Dr. Szekeres János - főorvos Békés 1996. Püski Imréné - köztisztviselő Békés 1996. Eisele Vera - pedagógus Békés 1997. Dr. Szabó Ferenc - főorvos Békés 1997. Dr. Lipták Pál - gyermekorvos Békés 1997. Csuta György - festőművész Békés 1997. Nagy Gábor VB elnök, nyugd. Közigazg. Tev. Békés 1997. Szatmári István - törvénybíró Békés 1998. Bozay Attila - zeneszerző Békés 1998. Laborczy Aladár- tanár Békés 1998. Minya Gábor - vállalkozó Békés 1998. Takács Istvánné - pedagógus Békés 1998. Dr. Vladár János - orvos Békés 1999. Kállai Jenőné - pedagógus Békés 1999. Varga Sándor - tanár Békés 1999. Püski János - vállalkozó a választási bizottság elnöke Békés 2000. Jenei Béla -tanár Békés, Hégely László -mg vállalkozó, hagyományőrző népdalkör Békés 2001. Papp László - posztumusz városi főépítész Békés 2001. Dr. Gyöngyössy György - orvos Békés 2001. Fábián Mihály - vállalkozó Békés 2001. Tarjáni Ferenc - kürtművész Budapest 2002. Juhász Lajosné - pedagógus Békés 2002. Úti Éva - könyvtárigazgató Békés 2002. Nagy Sándor - szobrász Békés 2002. Nagy László - nyugdíjas egyesület Békés 2003. Rácz Rezső - nyugdíjas egyesület Békés 2003. Dr. Fakas István - háziorvos Békés 2003. Márton László - posztumusz - fényképész Békés 2003. Dávid Mátyás - iskolaigazgató Békés 2003. Kökéndy Józsefné - zenetanár Békés 2004. Dr. Daróczi Mária - nyugalmazott VB titkár Békés 2004. Dr. Olajos Károly - nyug. rendőrkapitány Békés 2004. Kis László - nyugalmazott VT VB Békés 2004. Dr. Kovács Eszter - városi tisztifőorvos Békés 2005. Ferenczi Sándor - nyugalmazott köztisztviselő Békés 2005. Kökéndy József - nyugd zeneiskolaigazgató volt polgármester Békés 2005. Verbai László - volt tanácselnök LISZ KFT vezetője Békés 2005. Dr. Baranyai István - háziorvos Békés 2005. Lukács Eszter - hímző népi iparművész Békés 2006. Dr. Pálkáné Dr. Vass Gizella - bíróság nyug. elnöke Békés 2006. Juhos János - fényképész vállalkozó Békés 2006. Békési Mihály - pedagógus, sportvezető Békés 2006. Kovács István - húsipari egyéni vállalkozó Békés 2006. Kecskeméti Ferencné - gyógyszerész Békés 2007. Varga László - nyugalmazott középiskolai tanár Békés 2007. Dr. Matolcsy Kálmán - posztumusz - háziorvos Békés 2007. Eperjesi József - nyugalmazott szociális otthoni igazgató Békés 2008. Fejes Antalné - nyugalmazott zenetanár Békés 2008. Mester Péter - Békési Városvédő és Szépítő Egyesület Eln Békés 2008. Szabó Gerzson - hagyományőrző amatőr filmes Békés 2008. Dr. Szuromi Pál - pszichiáter főorvos Békés 2008. A Békés Városi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Békés 2009. Dr. Kovács Imre - fogszakorvos Békés 2009. Katona Gyula - református lelkipásztor Békés 2009. Békési Zoltán - igazgató Békési Pálinka Zrt. Békés 2009. Barta István Zoltán - vállalkozó - Barta Udvar Békés 2009. Schimpl Miksáné - nyug. pedagógus Békés 2009. Balogh József - asztalitenisz - szakvezető edző Békés 2013. Szilágyi Erzsébet népművelő 2013. Varga István hentes és szakács 2013. Szeverényi Barnabás tanár 2014. Kállai Júlia grafikusművész, tanár 2014. Jákli Jánosné közmunka programvezető 2014. Horváth Elek zenepedagógus 2015. Dacziné Dúzs Julianna hobbikertész 2015. Püski Sándor grafikusművész 2015. Juhász Zoltán cukrászmester 2016. Ladányi Zoltán rendőr ezredes, kapitányságvezető 2016. Szatmári László "Szatyi" vállalkozó 2017. Miklós Lajos ny. mérnök, a városvédő egyesület elnöke 2017. Szegfű Katalin újságíró, médiatanár 2017. Takács János tanár, sportvezető Itt haltak meg 1892 -ben Karacs Teréz író Testvérvárosai Gyergyószentmiklós , Románia ( 1993 ) Magyarittabé , Szerbia ( 2006 ) Myszków , Lengyelország ( 2014 ) Hegyközkovácsi , Románia ( 2016 ) A homok titkai A homok titkai (Mulheres de Areia) 1993-as brazil televíziós sorozat, amely egy 1983-as teleregény alapján készült. Történet A filmsorozat egy ikerpárról (Ruth és Raquel) szól, akik teljes ellentétei egymásnak. Lesarkítva a dolgokat, Ruth a jó, Raquel a gonosz. Egy napon Ruth megismerkedik Marcossal, akivel rögtön egymásba szeretnek. Raquel azon van, hogy szerelmüket tönkretegye, mert Marcos vagyonára fáj a foga. Sikeresen el is választja őket egymástól, s hozzámegy feleségül. A sorozat főbb szereplői még az ikrek szülei: Floriano és Isaura. Floriano kedvence inkább Ruth, míg felesége Raquel-t szereti jobban. Marcos apja Virgilio, édesanyja pedig Clarita. Marcos húgát Malunak hívják. Virgilio egy pénzéhes, hatalommániás, rosszindulatú ember, Clarita viszont érzékeny, gyöngéd, csöndes asszony, aki imádja mindkét gyermekét. Malu gyűlöli az apját, mert az öngyilkosságba kergette a vőlegényét, Gilberto-t. A lány folyton azon van, hogy borsot törjön az apja orra alá. Marcos próbálja jó irányba befolyásolni lázadó szellemű testvérét, mivel nagyon szeretik egymást. Fontos szereplők még a ,, Holdkóros " Tonho, húga, Glorinha és a házvezetőnőjük, Alzira. Tonho még kisfiú korában végignézte, ahogy apját annak üzlettársa, Donato lelöki egy magas szikláról és meghal. Ez a tragikus élmény olyan maradandó károsodást okoz nála, hogy kissé zavart lelkű felnőtt válik belőle, ennek ellenére igen éles eszű, jólelkű és tehetséges fiú, aki gyönyörű homokszobrokat készít a tengerparton. Glorinha és ő a nevelőapjukkal, Donatoval élnek egy házban, Pontal d'Areia-ban, aki úgy szerezte halászati vállalkozását, hogy megölte Tonho apját, akinek több hajója és alkalmazottja is volt a faluban. Donato nem is titkolja, hogy fülig szerelmes nevelt lányába, s feleségül akarja venni, ő azonban egy halászt, Tito-t szereti, Alzira pedig titokban Tonho-ba szerelmes. Tonho nagy szerelme Ruth, aki csak barátságot érez iránta. A ,, Holdkóros " utálja Raquel-t, mert az mindig szétrombolja a szobrait és kigúnyolja őt a ,, betegsége " miatt. Raquel valójában Vanderley-be szerelmes, akivel együtt járt, mielõtt hozzáment Marcoshoz. Eltervezték, hogy a lány beházasodik a gazdag családba, aztán néhány hónap múlva elválik Marcostól, és az így szerzett vagyonnal feleségül mehet szeretõjéhez, aki ugyancsak imádja a pénzt. Marcos volt menyasszonya, Andrea összefog Virgilioval, hogy mielőbb elválasszák egymástól Marcos-t és Raquel-t. Tervükbe még Vanderley-t is belevonják, akinek sok pénzt ígérnek, ha sikerül elérnie Raquelék válását. Ruth egy darabig Virgilio unokahúgánál, Arlete-nél dolgozott tanítónőként, annak birtokán. Igen jó barátságba kerültek, hiszen Arlete ápolta a lányt, miután kisfia halvaszületett, szerelme pedig faképnél hagyta. A sors furcsa fintora révén most Arlete épp ahhoz az emberhez, azaz Césarhoz készül hozzámenni, aki összetörte Ruth szívét. Arlete-nek erről fogalma sincs, mivel Ruth nem mondta el neki a férfi nevét. César Marcos legjobb barátja, s majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátta barátja újdonsült feleségét, Raquel-t, mivel először azt hitte, hogy ő Ruth. (Nem tudta, hogy Ruth-nak van egy ikertestvére.) Arlete birtokán dolgozott intézőként Alaor, aki beleszeretett Ruth-ba és feleségül kérte, de a lány nemet mondott neki. Végül úgy hozta a sors, hogy a fiú megismerkedett Maluval, és kieszelték, hogy összeházasodnak, csakhogy felbosszantsák Virgiliot, akit már az is lesújtott, hogy Marcos egy halász lányát vette el. Kicsit később Alaor beleszeret Maluba, aki apránként elkezdi viszonozni férje érzéseit. Érdekességek Glória Pires és Raul Cortes és Guilherme Fontes később együtt szerepelt A pampák királyában. Pártai Lucia Pártai Lucia (Budapest, 1961. január 4. –) magyar meteorológus. Élete Egyetemi tanulmányait az ELTE-TTK meteorológus szakán végezte, majd később ugyanitt programozó matematikus végzettséget is szerzett. 1984–1985 között meteorológiai műhold-információk vizsgálatával foglalkozott, különös tekintettel az optimális interpoláció módszerére. 1985-ben a légköri szennyeződések terjedését vizsgálta. 1986–1988 között légköri prognosztikai modelleket kutatott. 1988–1994 között részt vett az első meteorológiai számítógépes szakértői rendszer létrehozásában. 1994–től a Nemzeti Információs Infrastruktúra-fejlesztési Program kommunikációs projektvezetője. 1999-ben az első hazai internetes élő meteorológiai televíziós műsorsorozat alkotója volt. 1989–1999 között az MTV reggeli műsoraiban, 1999-től pedig az MTV Napkelte című műsorában meteorológiai szakértő, előadó. 1991–től a Rádió11, 1994–től a Calypso Rádió műsorvezető-szerkesztője, az MTV „Kalendárium” tudományos ismeretterjesztő magazin műsorvezetője. 1992 óta az EWS (European Weather Service), az Eumet.hu ügyvezető igazgatója. Az eumet eredményes előrejelzéseket szolgáltatott igazgatásának idején a magyar Himalája expedícióknak és a japán, olasz, indiai, amerikai expedícióknak. Az EWS továbbá kiszolgálja többek között a Balaton átúszást, a Kék-szalag vitorlásversenyeket, a Madagaszkári Benyovszky Móric expedíciót, hazai és nemzetközi útvonal-előrejelzéseket, speciális rendezvények helyszíneit. Felhasznált forrás Hermann Péter. Ki kicsoda (CD-ROM), Biográf Kiadó (2002). ISBN 963 8477 64 4 Egyéb kiegészítések Pilis - A Település - Akikre büszkék lehetünk. (Hozzáférés: 2010. március 12.) Az EWS. (Hozzáférés: 2010. március 12.) Story of the Year A Story of the Year egy amerikai post-hardcore együttes St. Louisból. Zeneileg igen sokoldalú, a tiszta ének, tipikus screamo-kiáltás, és a kemény gitárritmusok egyvelege. Történetük A Story of the Year együttest 1996-ban alapították Big Blue Monkey néven, de egy korábbi blueszenekarral való névhasonlóság miatt átnevezték a ma használatos névre. Néhány demo és EP felvétele után 2001-ben a Maverick Recordshoz csatlakoztak, és meg is jelent első albumuk. 2003-ban jelent meg a második albumuk Page Avenue címmel. Az ismertséget az „And the Hero Will Drown” című szám hozta meg nekik a Need For Speed: Underground nevű számítógépes játékból. Az „Anthem of Our Dying Day” és az „Until the Day I Die” a Page Avenue című albumról a 10., illetve a 12. helyet érték el a toplistákon. 2005 novemberében jelent meg a második stúdióalbum, az In the Wake of Determination, amelyből egy hónap alatt 750 000 példányt adtak el. 2006-ban az első daluk a Take me back. Tagok Dan Marsala (1996–) – ének Ryan Phillips (1996–) – gitár Phillip Sneed (2003–) – gitár, ének Adam Russell (1996–) – basszusgitár Josh Willis (1996–) – dob Greg Haupt (1996–2002) – gitár Diszkográfia Page Avenue (2003) In the Wake of Determination (2005) The Black Swan (2008) The Constant (2010) Saint-Germain-le-Châtelet Saint-Germain-le-Châtelet település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 640 fő (2015). Saint-Germain-le-Châtelet Romagny-sous-Rougemont, Angeot, Anjoutey, Bethonvilliers, Bourg-sous-Châtelet, Felon, Lagrange és Menoncourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi kettes szánkó az 1968. évi téli olimpiai játékokon Az 1968. évi téli olimpiai játékokon a szánkó férfi kettes versenyszámát február 18-án rendezték Villard-de-Lans-ban. Az aranyérmet a Klaus-Michael Bonsack, Thomas Köhler összeállítású keletnémet páros nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar páros. Eredmények A verseny két futamból állt. A két futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. Heinrich von Kleist Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist (Frankfurt an der Oder, 1777. október 18. – Berlin közelében, 1811. november 21.) német drámaíró, lírikus és publicista. Írói munkássága a weimari klasszicizmus és a romantika korszakába tehető. Munkásságának kezdetén Schiller korai tragédiái és a korban divatos „történelmi lovagdrámák” hatottak rá. Legismertebb művei a Heilbronni Katica című „történelmi lovagjáték”, Az eltört korsó és az Amphitryon című vígjátékok, a Penthesilea című tragédia, illetve a Kohlhaas Mihály és O. márkiné című elbeszélések. Szerb Antal véleménye szerint „Ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat”. Hegedüs Géza pedig így értékeli: „már régóta kétségtelen, hogy a 19. század első évtizedének Goethe és Schiller mellett Kleist a harmadik legnagyobb drámaírója.” Élete Családja, tanulmányai és katonai szolgálata (1777-1799) Ősi pomerániai nemesi családból származott, amely Poroszországban magas rangra emelkedett, tagjai között számos tábornokkal és földbirtokossal, de tanult emberekkel és diplomatákkal is. Kleist apja, Joachim Friedrich von Kleist (1728 – 1788) törzskari kapitánykényt szolgált 24-es gyalogsági ezrednél, amely Odera-Frankfurtban állomásozott. Első házasságából, Caroline Luise von Wulffen-nel († 1774), két lánya született, Wilhelmine és Ulrike Philippine (1774-1849). Második házasságából, Juliane Ulrike von Pannwitz-cel (1746-1793), születtek Friederike, Auguste Katharina, Heinrich, Leopold Friedrich és Juliane. Apja halála után 1788-tól Kleist Berlinben nevelkedett Samuel Heinrich Catel református lelkész intézetében. Valószínűleg Catel ébresztette fel Kleist érdeklődését a klasszikus írók művei illetve a felvilágosodás filozófusai iránt. 1792-ben az ifjú Kleist a családi hagyományokhoz híven belépett a porosz hadseregbe. Ernst von Rüchel parancsnoksága alatt részt vett a Franciaország ellen folytatott rajnai hadjáratban, illetve a mainzi köztársaság elleni ostromban. Növekvő kétségei ellenére Kleist megmaradt a katonaság kötelékében és 1795-ben zászlóssá, majd 1797-ben hadnaggyá léptették elő. Közben azonban barátjával, Rühle von Liliensternnel magánúton matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott Potsdamban és felvételt nyert az egyetemre. 1799 márciusában kinyilvánította azt a szándékát, hogy feladja az elviselhetetlennek tartott katonai szolgálatot, és életét a várható családi ellenállás dacára nem a gazdagság, dicsőség, méltóság elérésének, hanem szelleme kiművelésének és a tudományok tanulmányozásának szenteli. Tanulmányai (1799–1801) Miután kérelmezte az elbocsátását a katonai szolgálatból és Ernst von Rüchel ellenkezése ellenére meg is kapta, Kleist 1799 áprilisától Odera-Frankfurtban matematikát, fizikát, kultúrtörténetet, latint és rokonai megnyugtatására kamarai tudományokat tanult. Különösen érdekelte a Christian Ernst Wünsch által előadott fizika, ahol professzorától különórákat is vett a kísérleti fizika terén. A felvilágosodás korának más szerzőihez hasonlóan (például Goethe, Achim von Arnim és Novalis) a természettudományok jelentették számára azt az objektív eszközt, amely segítségével saját magát, a társadalmat és a világot megismerheti és jobbá teheti. A tudományos képzés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Kleist hamarosan elégtelennek érezte a könyvekből szerezhető tudást, ezzel a magatartással azonban nem sok megértésre számíthatott környezetében. 1799-ben megismerkedett egy porosz tábornok lányával (Wilhelmine von Zenge), akit 1800 elején el is jegyzett. 1800-ban három szemeszter után megszakította a tanulmányait és önkéntesként dolgozott a berlini porosz gazdasági minisztériumban, noha ez saját felfogása szerint nem felelt meg a „szabad szellem művelésén” alapuló élettervnek. A döntés hátterében az eljegyzés állt: a menyasszony családja elvárta, hogy Kleist állami hivatalt viseljen. A minisztérium megbízásából Kleist 1800 nyarán titkos küldetésbe utazott, vélhetőleg gazdasági kémkedés céljából. A hivatásbeli, társadalmi és egyéni problémák („az élet nehéz játék …, az embernek állandóan új kártyát kell húznia miközben még nem tudja, hogy melyik az adu“ – levél féltestvérének, Ulrikénak, 1801. február 5.), amelyekkel Kant olvasása előtt szembesült, állhattak az úgynevezett „kanti válság“ hátterében. Kant fényében a felvilágosodás túl egyszerű elképzeléseit egyszeriben túlhaladottnak látta. Ezt írta Wilhelminének 1801. március 22-én: Kleist azért hivatkozott a Kant olvasása által kiváltott krízisre, hogy filozófiai igazolást nyújtson életének ennek a tétovázással, halasztással és téves döntésekkel teli szakaszára. Azok a levelek azonban, amelyeket 1801. március 22 előtt írt, világossá teszik, hogy már hónapokkal az úgynevezett kanti válság előtt elfordult a tudományoktól, és semmiképpen nem azért, mert a biztos tudás lehetőségében kételkedett, hanem azért, mert a tudományokkal való foglalkozás már nem izgatta. Párizs és Thun (Svájc) (1801–1804) 1801 tavaszán nővérével, Ulrikével együtt Drezdán át Párizsba utazott. A francia fővárost erkölcstelennek találta, de a francia felvilágosodás szerzői, (Helvétius, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau) szándékai ellenére hatással voltak rá (Levél Wilhelminének, 1801. augusztus 15.) Kleist csalódásait és tapasztalatait a józan ésszel szembeni kételyek formájában dolgozta fel. Rousseau-olvasmányainak hatására kedvet kapott a paraszti élethez. 1802 áprilisától a svájci Thun mellett lakott egy szigeten. Wilhelminével szakított, mivel a lány nem osztotta elképzeléseit a paraszti élettel kapcsolatban. Itt folytatta Párizsban elkezdett szomorújátékát (Die Familie Schroffenstein), dolgozott a Robert Guiskard Herzog der Normänner című szomorújátékon és nekifogott a Der zerbrochne Krug című vígjátéknak. 1803 elején Kleist Németországba utazott. Drezdában megismerkedett Friedrich de la Motte Fouqué-val és újra találkozott fiatalkori barátjával, Ernst von Pfuellel. Pfuel társaságában ismét Párizsba utazott. Ott kétségbeesésében elégette a Guiskard már elkészült részeit, mivel úgy gondolta, hogy nem képes megvalósítani az elképzelt koncepciót. „Az ég megtagadja tőlem a hírnevet, minden földi javak közül a legnagyobbat!“ írta 1803. október 26-án Ulrikénak. Ezt követően Kleist arra az elhatározásra jutott, hogy a francia hadseregben Anglia ellen harcol, hogy „a csatában hallja halálát“, de egy ismerőse rábeszélte, hogy térjen vissza Potsdamba. 1803 decemberében Kleist ismét Németországban volt és Berlinben diplomáciai szolgálatba lépett. Königsberg (1804–1807) A pénzügyi osztályon végzett rövid tevékenység után 1805-től Königsbergben az államigazgatásban dolgozott. Itt újra találkozott az időközben férjhez ment Wilhelminével. Kleist befejezte a Der zerbrochne Krug-ot és az Amphitryon-on dolgozott, illetve a Michael Kohlhaas és a Das Erdbeben in Chili című elbeszéléseken. 1806 augusztusában Kleist közölte barátjával, Rühle von Liliensternnel azt a szándékát, hogy kilép az állami szolgálatból, és a drámai munkásságából tartja el magát. A Berlin felé vezető út során Kleistot és kísérőjét 1807 januárjában a francia hatóságok feltételezett kémkedés miatt letartóztatták és a Pontarlier melletti Fort de Joux-ba, majd a Châlons-sur-Marne-i hadifogolytáborba szállították. Feltételezhetően ott írta a Die Marquise von O… című novellát és tovább dolgozott a Penthesileán. Drezda (1807–1809) Kiszabadulása után 1807 augusztusában Berlinen át Drezdába utazott, ahol megismerkedett Schiller barátjával, Christian Gottfried Körnerrel, a romantikus Ludwig Tieckkel, Gotthilf Heinrich von Schuberttel, Caspar David Friedrichhel és mindenekelőtt a filozófus Adam Heinrich Müllerrel és a történész Friedrich Christoph Dahlmannal. Müllerrel együtt adta ki 1808 januárjától a Phöbus művészeti folyóiratot. Az első füzetet, benne a Penthesilea részletével elküldte többek között Goethének, aki válaszában kifejezte csodálkozását és értetlenségét. 1808 decemberében a Napóleon-ellenes spanyol ellenállásnak, Poroszország elfoglalásának és az osztrák szabadságharc kezdetének hatására Kleist elkezdte írni a Die Hermannsschlacht című drámát. A darab tárgya, amellyel Kleist visszanyúlt a német irodalomban a 16. század óta létező Arminius-kultuszhoz, a Kr. u. 9-ben lejátszódott teutoburgi csata volt, amelyben a germánok három római légiót semmisítettek meg. A Napóleonnal szembeni ellenállás megerősödésének reményében Kleist és Dahlmann 1809. május 21-22-én Prágába utaztak. Itt az osztrák hazafias körökben forogva azt tervezték, hogy hetilapot adnak ki Germania címen, amely a német szabadság szócsöve lett volna. Az osztrák kapituláció következtében a terv nem valósult meg. Ebben az újságban kellett volna megjelenniük Kleist úgynevezett politikai írásainak (Was gilt es in diesem Kriege?, Katechismus der Deutschen abgefasst nach dem Spanischen, zum Gebrauch für Kinder und Alte, Lehrbuch der französischen Journalistik, Germania an ihre Kinder). Novemberben Kleist Odera-Frankfurtba érkezett és egy hónapra rá ismét Berlinbe utazott, és rövid megszakítással ott is maradt egészen haláláig. Berlin (1809–1811) Kleist Berlinben megismerkedett többek között Achim von Arnimmal, Clemens Brentanoval, Joseph von Eichendorffal, Wilhelm Grimmmel, Karl August Varnhagen von Ensevel és feleségével, Rahellel. Ebben a körben Kleist tagja volt a keresztény-német asztaltársaságnak. 1810 áprilisában jelent meg elbeszéléseinek első kötete (Michael Kohlhaas, Die Marquise von O…, Das Erdbeben in Chili) és szeptemberben a Das Käthchen von Heilbronn, amelynek bemutatását azonban Iffland mint berlini színigazgató elutasította. A Phöbus megszűnte után Kleist 1810. október 1-jétől új lapot indított, a Berliner Abendblätter-t. Ez naponta jelent meg, helyi hírekkel, amelynek meghirdetett célja a nép minden rétegének szórakoztatása és a nemzeti ügy elősegítése volt. Olyan neves szerzők írtak a lapba, mint Ernst Moritz Arndt, Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Otto August Rühle von Lilienstern, Friedrich Karl von Savigny és Friedrich August von Staegemann. Kleist maga is itt adta közre a Gebet des Zoroaster, Betrachtungen über den Weltlauf, Brief eines Malers an seinen Sohn, Allerneuester Erziehungsplan és Über das Marionettentheater című műveit. A lap közönségcsalogató különlegessége a rendőrségi hírek közzététele volt. 1811 tavaszán a lap a fokozódó cenzúra miatt megszűnt. Mivel Kleist álláskeresési próbálkozása a porosz közigazgatásban sikertelen maradt, és az 1809-ben megkezdett színjátékát, a Prinz von Homburg-nak a bemutatását III. Frigyes Vilmos 1814-ig megtiltotta, rövid idő alatt több elbeszélést kellett írnia a megélhetés érdekében. Így született többek között a Das Bettelweib von Locarno és a Die Verlobung in St. Domingo. Teljesen elszegényedve és belsejében „úgy megsebezve, hogy mondhatnám, fáj a napvilág, amikor kidugom az orromat az ablakon“ (levél Marie von Kleistnak, 1811. november 10.), az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Társat keresve az öngyilkossághoz, több próbálkozás után megtalálta a gyógyíthatatlan rákos beteg Henriette Vogel személyében. Az asszony egyetértésével Kleist először szíven lőtte őt, majd főbe lőtte magát. Irodalomtörténeti jelentősége Drámai művei Kleist első tragédiája, a Die Familie Schroffenstein (elkészült 1803-ban, ősbemutató 1804-ben a grazi Nemzeti Színházban) Shakespeare drámáinak stílusára hasonlít és a Kleist életművében központi szerepet játszó témákkal foglalkozik: sors kontra véletlenség, illetve szubjektív (elő)ítélet kontra objektív valóság. A második tragédia, a Penthesilea (1808) Euripidész három tragédiáján alapul; hőse az amazonkirálynő, aki egy Trója előtti csatamezőn Akhilleuszért vív harcot. Az emelkedett beszédstílus, az akkoriban elképzelhetetlen harci jelenetek és a kegyetlenség miatt a darab Kleist életében nem aratott sikert, első ízben 1876-ban mutatták be Berlinben. A két tragédiánál sokkal sikeresebb volt a Das Käthchen von Heilbronn, oder Die Feuerprobe 1808 című romantikus színmű, tele költészettel és rejtélyekkel, amely mindmáig megőrizte népszerűságét. "Drámai erőben és dramaturgiai megszerkesztettségben alighanem legtökéletesebb színjátéka a „Homburg hercege", az önpusztító felelősségtudat tragédiája. Ez a herceg, egy katonai alakulat parancsnoka, királyának parancsa ellenére rohamot vezényel. És győz. Magatartásával azonban megsértette a katonai fegyelmet, ami lazulást okozhat a tisztikarban. Hadbíróság elé állítják. Megmenekülhetne, hiszen sok az enyhítő körülmény, ő azonban felismeri, hogy fegyelmezetlenségével romboló hatású az egész katonai fegyelemre, és maga erőszakolja ki, hogy ítéljék halálra. - Természetesen ez Kleist túlzásainak és fegyelem-mániájának a megfogalmazása." (Hegedűs Géza) A vígjátékban Kleistnak a Der zerbrochne Krug szerzett hírnevet. A Die Hermannsschlacht című darab (1809) történelmi tárgyú, ugyanakkor tele van a saját korára vonatkozó politikai utalásokkal. A Prinz Friedrich von Homburg, a kleisti életmű egyik csúcsa, először 1821-ben Ludwig Tieck kiadásában került nyilvánosságra az író hátrahagyott írásainak kötetében. A Robert Guiskard című nagyszabásúnak tervezett dráma töredék maradt. Prózai művei és lírája Kleist mestere volt az elbeszélésnek, és a Michael Kohlhaas a korszak egyik legfontosabb német nyelvű elbeszélése. Ebben a Luther Márton korabeli lócsiszár feladja családját, társadalmi pozícióját és minden vagyonát, legvégül a jogi normákat is megsérti, hogy egy viszonylag kis értékű peres ügyben, ahol igazságtalanul bántak vele, igazságot szerezzen. Jelentősek még a Das Erdbeben in Chili, Die Marquise von O. és Die heilige Cäcilie oder die Gewalt der Musik című elbeszélései is. Kleist hazafias és franciaellenes kötő volt, ami megnyilvánul a Germania an ihre Kinder és a Kriegslied der Deutschen című költeményeiben. A versek hátteréhez tudni kell, hogy ebben az időben a Német-római Birodalom részben francia megszállás alatt állt. Hatása Heinrich von Kleist művei ellentmondásos, ugyanakkor tartós hatást gyakoroltak a kortársakra. „A kortársakat inkább sokkolta a képek erőszakossága, az érzések kitörésének mértéktelensége, a helyzetek durvasága, a szép konvenciók semmibevétele, mint amennyire vonzották ennek a nyelvnek az ereje, a ritmikus dinamikája, a széles drámai ívek és költői szépsége.“ Az ellentmondásos fogadtatás során Kleistot ellentétes világnézetű csoportok vallották magukénak. Egyszerre tartották az irodalmi modernség elismert előfutárának és a Német Császárság nemzeti-soviniszta vonulata harcosának. Különösen a Német Császárság 1871-es megalapítása járt Kleist újrafelfedezésével és egyre erősebb politikai igénybevételével. Kortársi megítélése Már Kleist első kiadott műve, a Die Familie Schroffenstein (1802) szkeptikus ugyanakkor jóindulatú kritikákat csalt elő a kortársakból. A névtelenül kiadott Kleist-műről Ludwig Ferdinand Huber írt kimerítő recenziót. Huber 1803 márciusában azt írta, hogy az ismeretlen szerző rábírta, hogy kezdeti szkepszisét arra a lelkes reményre cserélje, hogy „végre ismét egy olyan tetterős harcos jelentkezett a költői babérokért, amilyenre Parnasszusunknak épp most szüksége van“. A darab az elismerés ellenére sem keltette fel a színházak érdeklődését. Négy évnek kellett eltelnie az újabb Kleist-mű, az Amphitryon című vígjáték kiadásáig. Az Amphitryon, egy Molière-darab átdolgozása, amely hidat teremtett két nemzeti irodalom között, Napóleon 1806. október 27-i berlini bevonulása miatt csekély visszhangra lelt. A következő megmérettetés a Zerbrochner Krug ősbemutatója a weimari udvari színházban Johann Wolfgang von Goethe irányításával, aki a darabnak kétszeri elolvasás után „rendkívüli érdemeket“ tulajdonított. A weimari ősbemutató közönsége hosszúnak és tiltakozónak tartotta a művet, ami tartózkodást váltott ki a szerzővel szemben. Ezzel a félresikerült bemutatóval Kleist sorsa kortárs színpadi szerzőként megpecsételődött. A Penthesilea részleteinek erősen elidegenedett, pantomimszerű színpadraállítása 1811-ben Berlinben szintén megbukott a közönségnél, és Kleist politikai publicistaként sem aratott sikert. Az író életében az egyedüli sikertörténet a Das Käthchen von Heilbronn című színdarab bécsi bemutatója volt 1810. március 17-én. „Mindenesetre a publikum – mint általában végig a 19. században – sokkal jobban értékelte a darabot, mint a kritika, aki már a műfajt illetően is szkeptikus ellenállást mutatott.” Kleist-reneszánsz és -mítosz Kleist látványos öngyilkossága mellett elsősorban balsorsa határozta meg évtizedeken át a róla alkotott képet. Különösen negatívan hatott Goethe elutasítása és a nem-hiteles Goethe-idézet („a hipochonder Kleist északi élessége") megjelentetése. Majd csak a megváltozott történelmi feltételek között került sor a Kleist-fogadtatás újjászületésére, amely tartósan megváltoztatta az író megítélését. A 19. század második felében, de különösen a század végén Kleists drámáit és elbeszéléseit olyan ellentétes vonatkozásokban fedezték fel újra, mint a német egyesítés illetve az irodalmi modernség. „Benne akarták látni a születő birodalom prófétáját és a poroszság mintaképét – mint a németség megtestesülését.“ Kleist nacionalista vonásainak elismerése a 19. század vége után folytatódott a nemzetiszocialista kultúrpolitikában is, amely úgy tekintette a Hermannsschlacht egyedi hőstetteinek igenlését és a Prinz Friedrich von Homburg választófejedelmének alázatosságot megkövetelő magatartását, mint a fasiszta Führerkultusz előfutárát. A hazafias Kleist politikai indíttatású felfedezése mellett a 19. század fordulóján a fiatal szerzők az irodalmi modernség jegyében programszerűen fordultak Kleist művei felé. A weimari klasszikusoktól való eltávolodása miatt Kleist példaként szolgált a fiatal nemzedéknek ahhoz, hogy elszakadjanak Goethe mindenekfelettvalóságától. Kleist újraelismerésének következményeképpen a 20. század elején a fiatal polgári demokratikus írok nemzedéke, köztük Gerhart Hauptmann, Frank Wedekind, Carl Sternheim és Georg Kaiser újra felfedezte magának az írót, mint a kísérleti és szubjektív irodalmi irányzat előörsét. Amint azt Sinkó Ervin írta Kleist születésének 150. évfordulóján, „A naturálizmusnak és az expressionizmusnak kellett jönni, hogy Kleist érdekessé váljon”. Műveinek feldolgozása A 19. századtól a jelenkorig Heinrich von Kleist számos zeneszerzőt megihletett. A zeneművek részben az író műveiből, részben életéből vették témájukat. A zenei feldolgozások között színpadi zenék és szimfonikus költemények mellett több opera is született. Egyedül a Das Käthchen von Heilbronn alapján nyolc opera íródott. A zenei feldolgozások közé tartozik: Felix Draeseke (1835–1913) kantátát írt a Germania an ihre Kinder szövegére és szimfonikus előjátékot komponált a Penthesileához. Hugo Wolf (1860–1903) Penthesilea című szimofnikus költeménye az azonos című darabon alapul. Hans Pfitzner (1869–1949) színpadi zenét írt a Das Käthchen von Heilbronn -hoz. Richard Wetz (1875–1935) Kleist-nyitányát az író élete ihlette. Othmar Schoeck (1886–1957) egyfelvonásos operát írt a Penthesileából. Fritz Geißler (1921–1984) vígoperája a Der zerbrochne Krug . Hans Werner Henze (1926) operát írt a Prinz Friedrich von Homburg alapján. Das Erdbeben von Chili (A chilei földrengés) volt az irodalmi modellje Awet Terterjan (1929 - 1994) A rengés című operájának. 1935 óta Kleist műveit többször megfilmesítették. Különösen sok feldolgozása van a Der zerbrochne Krug című vígjátéknak (többek között Emil Jannings 1937-es filmje), Das Käthchen von Heilbronn-nak és a Prinz Friedrich von Homburg-nak. A leggyakrabban megfilmesített Kleist-elbeszélés a Michael Kohlhaas, amely többek között Volker Schlöndorff és Edward Bond 1969-es filmjének, illetve Miloš Forman 1981-es („Ragtime“-jának az alapjául szolgál. Szintén Michael Kohlhaas történetét dolgozza fel Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában, illetve Hajnóczy Péter A fűtő című elbeszélésében. Művei Robert Guiskard, Herzog der Normänner 1802–1803, megjelenés 1808, ősbemutató 1901, Berlin Die Familie Schroffenstein , 1803, ősbemutató 1804, Graz Der zerbrochne Krug (Az eltört korsó), 1803–1806, ősbemutató 1808, Weimar Amphitryon , 1807, ősbemutató 1899, Berlin Das Erdbeben in Chili (A chilei földrengés), 1807 Die Marquise von O… (O. márkiné), 1808 Die Hermannsschlacht (Hermann csatája), 1808, megjelent 1821, ősbemutató 1860, Breslau Penthesilea (Pentheszileia), 1808, ősbemutató 1876, Berlin Das Käthchen von Heilbronn oder Die Feuerprobe. Ein großes historisches Ritterschauspiel , (Heilbronni Katica) 1807–1808, ősbemutató 1810, Bécs Michael Kohlhaas. Aus einer alten Chronik , 1808 Katechismus der Deutschen (A németek katekizmusa), 1809 Anekdoten , 1810–1811 Das Bettelweib von Locarno (A locarnói koldusasszony), 1810 Die heilige Cäcilie oder die Gewalt der Musik. Eine Legende , 1810 Über das Marionettentheater (A marionettszínházról), 1810 Über die allmähliche Verfertigung der Gedanken beim Reden , posztumusz kiadás 1878 Die Verlobung in St. Domingo (Eljegyzés Santo Domingón), 1811 Der Findling , 1811 Der Zweikampf , 1811 Prinz Friedrich von Homburg oder die Schlacht bei Fehrbellin (Homburg hercege), 1809–1811, ősbemutató 1821, Bécs Magyarul Heilbronni Katicza, vagy A tűzpróba. Történeti nagy lovagjáték ; ford., bev. Reviczky Gyula; Érdekes Könyvtár, Bp., 1887 ( Érdekes könyvtár ) Michael Kohlhaas. Történeti elbeszélés ; jegyz. Vajda Gyula; Lampel, Bp., 1900 ( Német könyvtár ) Az eltört korsó. Vígjáték ; ford. Sebestyén József; Lampel, Bp., 1905 O marquise ; ford. Telekes Béla; Világosság Ny., Bp., 1911 ( Nyugat könyvtár ) Kohlhaas Mihály ; ford. Mikes Lajos; Lampel, Bp., 1912 ( Magyar könyvtár ) Kohlhaas Mihály ; ford. Kőhalmi Béla; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1922 ( Regényfüzér ) Kohlhaas Mihály ; ford. Baksa Kelemen; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1922 ( Regényfüzér ) Amphitryon. Vígjáték Molière nyomá n; ford. Szabó Lőrinc; Singer-Wolfner, Bp., 1939 Kohlhaas Mihály. Regény ; ford. Kardos László; Révai, Bp., 1949 ( Révai könyvtár ) A póruljárt bíró ; ford. Székely György, népi színjátszó színpadra feldolg. Pándi Lajos, díszlet- és jelmezterv. Rimanóczy Yvonne; Művelt Nép, Bp., 1952 ( Színjátszók könyvtára ) Az eltört korsó / Amphitryon. Vígjáték ; ford. Németh László, Szabó Lőrinc, utószó, jegyz. Vajda György Mihály; Európa, Bp., 1957 O. márkiné ; ford. Kászonyi Ágota; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1966 Kohlhaas Mihály / Homburg hercege ; ford. Kardos László, Tandori Dezső; Európa, Bp., 2003 ( Európa diákkönyvtár ) Heilbronni Katica avagy. Nagy történelmi lovagdráma. A Tűzpróba ; ford. Petra-Szabó Gizella; Európa, Bp., 1974 Heinrich von Kleist válogatott művei ; vál. Györffy Miklós, ford. Antal László et al., jegyz. Bendl Júlia; Európa, Bp., 1977 Eljegyzés Santo Domingón. Elbeszélések ; ford. Antal László et al., utószó Deák Tamás; Kriterion, Bukarest, 1979 ( Horizont könyvek ) Sütő András : Egy lócsiszár virágvasárnapja. Heinrich von Kleist krónikája nyomán ; in: Sütő András: Színművek ; sajtó alá rend. Ablonczy László; Szépirodalmi, Bp., 1989 ( Sütő András munkái ) Elbeszélések ; ford. Antal László et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1995 Esszék, anekdoták, költemények; ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1996 ( Heinrich von Kleist összegyűjtött művei ) Drámák, 1-2. ; ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1998 Levelek ; ford. Földényi F. László, Forgách András, Márton László; szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 2000 ( Heinrich von Kleist összegyűjtött művei ) Esszék, anekdoták, költemények ; ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 2001 ( Heinrich von Kleist összegyűjtött művei ) Elbeszélések ; ford. Antal László et al., szöveggond., jegyz. Földényi F. László; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 2001 Pentheszileia. Tragédia ; ford. Tandori Dezső; Nemzeti Színház, Bp., 2005 ( Nemzeti Színház színműtá r) Próza ; ford. Antal László et al., szöveggond., jegyz. Földényi F. László; Kalligram, Bratislava, 2013 Chalabre Chalabre település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 1111 fő (2015). Chalabre Montbel, Montjardin, Rivel, Saint-Benoît, Sonnac-sur-l’Hers és Villefort községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Anla Anla település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 102 fő (2015). Anla Bertren, Créchets, Ilheu, Izaourt, Sarp, Antichan és Aveux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: John Flournoy Montgomery John Flournoy Montgomery (1878. szeptember 20. – 1954) amerikai üzletember és diplomata, 1933 júniusa és 1941 márciusa között az Amerikai Egyesült Államok magyarországi követe. Magyarország, a vonakodó csatlós (Hungary: The Unwilling Satellite) című, 1947-ben kiadott emlékirata a korszak értékes forrása. Élete Montgomery a Missouri állambeli Sedalia városában született, és iskoláit is itt végezte. 26 éves korában kötött házasságot Hedwig Wildivel, akivel két lányuk született. Montgomery sikeres karriert futott be a tejiparban, különösképpen a sűrített tej feldolgozása terén. 1925 és 1933 között a vermonti International Milk Company elnöke volt. A Demokrata Párt lojális támogatója volt, és fáradozásai elismeréseként Franklin D. Roosevelt 1932-es elnökké választása után diplomáciai állást ajánlottak fel neki. Budapesti kiküldetése 1933 júniusában tette le szolgálati esküjét mint az Egyesült Államok magyarországi követe. (Montgomery eredetileg azt remélte, hogy Bécsbe küldik.) Feladata volt a politikai intrikák megfigyelése nem csak Budapesten, hanem a szomszédos országokban (Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) és a régió más államaiban is, többek között Bulgáriában, Lengyelországban, Németországban és Olaszországban. Szolgálata idején Montgomery több száz közeli kapcsolatot alakított ki a magyar és az európai politikai osztályok képviselőivel. Megbeszélései tartalmát rendszeresen lediktálta, emellett részletes naplót vezetett. Előszeretettel jegyezte fel az ismerőseiről megszerzett személyes adatokat is. Ugyanakkor mozgásterét szűkítette, hogy kizárólag angolul beszélt, ami megakadályozta abban, hogy közelebbi ismereteket szerezhessen a közép- és munkásosztály politikai tevékenységére nézve. A magyar politikai vezetés tisztában volt a Hitler náci rendszerével szemben táplált amerikai ellenszenvnek, és saját hasonló nézeteinek rendszeresen hangot adott Montgomery irányában. A követ ezeket az üzeneteket továbbította Washingtonba is. Meggyőződése volt, hogy a náciknak tett magyar engedmények feltétlenül szükségesek és elkerülhetetlenek voltak, és hogy az ország nem rendelkezett valódi politikai mozgástérrel. Magyarország, a vonakodó csatlós című emlékirataiban így írt erről: Budapest után Montgomeryt 1941 márciusában hívták vissza posztjáról, három hónappal azt megelőzően, hogy Magyarország a tengelyhatalmak oldalán hadbalépett volna a Szovjetunió ellen. Ő azonban azután is elkötelezett híve maradt a magyar függetlenségnek, hogy az év decemberében az Egyesült Államok is bekapcsolódott a háborúba. Elkeserítette a főváros jelentős részének elpusztulása a budapesti csata során, illetve az, hogy Magyarország a háború után szovjet érdekszféra alá került. Emellett Horthy Miklós kormányzóval ápolt jó kapcsolatáról sem feledkezett meg. Miután Horthy a háború végén amerikai fogságba került, Montgomery felhasználta washingtoni befolyását annak érdekében, hogy a kormányzót ne helyezzék vád alá a nürnbergi per során. Horthyt részletes kihallgatásnak vetették alá, és később tanúként beidézték Edmund Veesenmayer perében, de ő ellene soha nem indítottak eljárást bármely a háború előtt vagy alatt tett lépéséért. Montgomery a perek után is támogatta a Horthy családot. Miután áttelepültek a portugáliai Estorilba, amerikai magyarok részvételével alapítványt hozott létre a javukra. 1954-es halála után lánya, Jean gondoskodott a volt kormányzóról és feleségéről, egészen halálukig. Emlékiratai Montgomery 1947-ben adta ki budapesti tartózkodásáról írt emlékiratait Magyarország, a vonakodó csatlós címmel. A könyvet a mai napig széles körben használják a háború előtti magyar politika vizsgálatában. Egyedivé teszi, hogy nyugati szemszögből nézett, ám mégis a helyi viszonyok alapos ismeretét tükröző képet alkot a két háború közötti Magyarországról. További részleteket világítanak meg azok a Montgomery iratai között szereplő személyes feljegyzések, amelyek a követnek a magyar vezetőkkel folytatott számos megbeszéléséről szólnak. Ezekre Frank Tibor bukkant rá miután találkozott Montgomery lányával, Jeannel, és korlátlan hozzáférést kapott tőle apja irataihoz. E feljegyzések egy részét Frank adta ki a Discussing Hitler: Advisors of U.S. Diplomacy in Central Europe, 1934-1941 című kötetben. Emlékezete Alakja felbukkan Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében, mint a főhős bűnügyi újságíró egyik riportalanya. Török Ferenc (pirotechnikus) Török Ferenc (Szentes, 1952. január 22. –) magyar pirotechnikus. Élete 1973-óta a Mafilm alkalmazottja és 1975-től az egyik vezető pirotechnikusa. Magyar filmes produkciók több százában dolgozott ezidáig pirotechnikusként valamint sok nemzetközi filmben is. Filmes pirotechnikai munkák mellett nagyon sok tűzijáték kivitelezője is volt országszerte, többek között a 2002-es, 2003-as budapesti augusztus 20-i tűzijáték társkivitelezője is. Filmjei 2009. Vándor örömlány 2009. Eagle Of The Ninth 2009. Don Juan 2009. Iris 2008. Benedek Elek Meséi 2008. 100 feet 2008. Good 2007. Utóirat 2007. Diótörő 2007. Tejút 2007. Márió, a varázsló 2007. Lora 2006. Csapatleépítés 2006. Kútfejek 2006. Szabadság, szerelem 2006. 56 csepp vér 2005. Szőke Kóla 2005. Az igazi mikulás 2005. Stambuch 2005. Le a fejjel! 2005. A halál kilovagolt Perzsiából 2003. Kontroll 2003. Kaffka Margit és Bauer Henrik 2002. Napoléon 2001. Nexxxt 2001. Üvegtigris 2001. Torzók 1998. Biztosítás 1992. A skorpió megeszi az ikreket reggelire 1989. Bye-bye Chaperon Rouge 1989. Vadon EBCDIC EBCDIC (ejtsd: "ebszidik") az IBM nagyszámítógépein és operációs rendszerein, mint a z/OS, az OS/390, a VM és a VSE, valamint a minikomputerein, mint OS/400 és i5/OS használt 8 bites karakter kódolási, vagy kódlap rendszer. Több más, nem IBM platformon is használják, mint a Fujitsu-Siemens BS2000/OSD, a HP MPE/iX, és az Unisys MCP. Az EBCDIC elnevezés az angol Extended Binary Coded Decimal Interchange Code, azaz a bővített, binárisan kódolt decimális (adat)csere kód rövidítése. A lyukkártya rendszerből származik, és szoros kapcsolatban van a 6 bites binárisan kódolt decimális kóddal, amit az IBM minden számítógépe és perifériája használt a késői 1950-es és a korai 1960-as évek között. Története Az EBCDIC rendszert az IBM alakította ki 1963 és 1964 között, és az IBM System/360 rendszerekkel együttesen került bejelentésre. Az akkor már létező, binárisan kódolt decimális kódrendszer bővítése volt. A tervezése az ASCII-tól teljesen függetlenül történt. Az EBCDIC 8 bites kódolású kód, szemben a 7 bites ASCII-vel. Érdekes, hogy az IBM volt az egyik fő támogatója az ASCII szabványosítási bizottságának. Ugyanakkor, az IBM-nek nem volt ideje elkészítenie az ASCII perifériáit (mint például kártyalyukasztó), ezért a System/360 számítógép rendszereit EBCDIC kódolással szállította, mivel a cég időre csak az EBCDIC perifériáit tudta használni. A System/360 széles körben sikeres lett, vele együtt az EBCDIC is. Minden IBM nagyszámítógép periféria és operációs rendszer (kivéve a Linux-ot a zSeries-en) egységes EBCDIC kódolást használ, és szoftver kódolja azt át más kódrendszerekre. Sok periféria hardvere nyújt hasonló "fordítási" szolgáltatást a modern nagyszámítógépeknél (mint az IBM zSeries) ideértve azokat a hardver szintű processzor utasításokat, amelyek jelentősen meggyorsítják a különböző kódtáblák közötti konverziókat. A tervezése idején az EBCDIC a lyukkártyákon keresztül viszonylag egyszerű adatbeviteli lehetőséget nyújtott a nagyszámítógépeken. Mivel a nagyszámítógépeken kívül máig sem használ más lyukkártyákat, az EBCDIC biztosítja a nagyszámítógépes világban a visszafelé kompatibilitás egy fontos részét. A kódolásnak különösebb technikai előnye az ASCII alapú kódokkal, mint az ISO-8859 sorozat vagy a Unicode, nincsen. Mint az egy byte-os bővített ASCII kódtábla, a legtöbb EBCDIC kódtábla is csak 2 nyelvet enged meg (angol és egy másik nyelv) az adatbázisok és szöveges (text) fileok használatánál. Amikor a soknyelvű szövegek támogatása valódi igényként jelentkezett, a rendszernek sokféle karaktert kellett támogatnia. Ezt általában a Unicode valamilyen formájának a támogatásával oldották meg. Létezik egy EBCDIC Unicode Transzformációs Formátum amit UTF-EBCDIC-nek neveznek, és a Unicode konzorcium javasolta a használatát, de a nyílt adatcsere környezetben, illetve az EBCDIC alapú rendszerekben szinte soha sem használták. Az IBM nagyszámítógépek támogatják az UTF-16-ot, de natív módon nem támogatják az UTF-EBCDIC-et. Technikai részletek Az EBCDIC és az ASCII-alapú kódlapok semmilyen szinten nem kompatibilisek egymással. Mivel a számítógépek "számokból" értenek, a kódlapok valójában nem mások, mint számokhoz karakterek rendelése. Azonos értékek különböző karaktereket jelentenek, kódtáblától függően. EBCDIC formában tárolt értékeket konvertálni kell, mielőtt ASCII alapú gépekre, mint személyi számítógép átkerülhet. Egy egyedülálló EBCDIC byte 8 bitet foglal el, amelyeket két félre, két nibblere oszthatunk. Az első négy bit a zóna – zone és a karakter kategóriáját jeleníti meg, a második négy bit, a szám – digit, ami az adott karaktert azonosítja. Teljesen összhangban vannak a karakterek hexadecimális kódjai és a lyukkártya kódok az EBCDIC-ben. Ennek az az oka, hogy az IBM a lyukkártyán 12 lyukasztható sort definiált oszloponként, és oszloponként legfeljebb két lyukasztás engedélyezett, az első lyukasztásnak valahol az első 3 sorban kell lennie (ezt nevezték zónának), a második lyukasztás pedig fennmaradó 9 sorban (ezt nevezték számnak) lehet. Így a zónához a 0-3 értékek, míg a számhoz a 0-9 értékek köthetők. Az EBCDIC kezdeti változata csak a (0xf-zone)<<4+szám alapján működött, és csak az alsó-bal 10x4-es részhez (a következő táblán látható) voltak karakterek rendelve. Az első 64 kódhelyen (00-3F) a vezérlő karakterek vannak, amelyek közül 33 megegyezik az ASCII-val. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a 33 karakter azért különböző: míg az ASCII a kocsi vissza – carriage return (CR) és az soremelés – line feed (LF) kódokat használja, amelyek általában sorvég jelölők az ASCII szöveg fájlokban, addig az IBM még pluszban bevezette az új sor – newline (NL) ls a vissza újsor – reverse newline (RNL) kódokat. A többi 31 vezérlő karaktert terminál- és eszköz vezérléshez használják, többnyire az IBM valamilyen saját hardverére jellemző funkcionalitással ruházta fel. Az EBCDIC kódolásnak számtalan változata létezik, különböző országokra testre szabva. Néhány Kelet-Ázsiai ország az EBCDIC két byte-os bővített változatát használja, ami megengedi a kínai, japán és koreai karakterek megjelenítést a nagyszámítógépeiken. A két byte-os EBCDIC bővítésnél vannak ún. "shift vagy váltó kódok", a [0x0E,0x0F] amelyekkel a két- és egy byte-os mód között lehet váltani. Az IBM a sokféle kódtáblát egy speciális névvel azonosítja, ami egy szám, ez a CCSID (Coded Character Set IDentifier – kódolt karakterkészlet azonosító). Sajnálatos módon, azonos CCSID érték mellett is lehetségesek különböző karakterkiosztások. Például, az "új sor" karakter más értékű a z/OS UNIX System Services-nél, szemben más EBCDIC alapú operációs rendszerekkel. Ez egy állandó problémát jelent a gépek közötti EBCDIC kódú szövegek átvitelénél. A kódtábla felépítése A következő kódtábla, a CCSID 500-as, az EBCDIC egyik változata. A 00–3F között, és FF-en vannak a vezérlő karakterek, 40 a szóköz, 41 a nem törhető szóköz, és CA a soft hyphen. A karaktereket az ISO 8859-1-nek megfelelő kódokkal ábrázoljuk: Apróságok A híres nyílt forráskódú szoftverek támogatója és ismert hacker, Eric S. Raymond írta Jargon File-jában, hogy az EBCDIC volt az, amit korai programozók és hackerek általánosan utáltak, mivel rendkívül sok, egymással nem kompatibilis változata volt, ami miatt még programokat is kellett módosítani, és az IBM versenyt támasztott a már általánosan bevezetésre kész ASCII-vel. Egy másik állandó kifogás volt az EBCDIC-el szemben, hogy mivel követte a lyukkártya kódolást, nem volt zárt a karakterkódok sorozata, szemben az ASCII-vel. A kódtábla alapján látható, hogy az "I" és a "J", valamint az "R" és az "S" karakterek kódjai nem folyamatosan követik egymást, ezért a programokban külön ciklussal lehet csak vizsgálni, hogy egy karakter valóban "betű-e". Ennek az ellentmondásnak köszönhető, hogy az EBCDIC sok vicc forrása lett. Egy a legismertebbek közül: Lásd még EBCDIC-kódlap, Latin-1 karakterkészlettel 037-es kódlap (angol, portugál) 285-ös kódlap (ír, angol) Egyéb, angol nyelvű hivatkozások Character Data Representation Architecture (CDRA) from IBM Contains IBM's official information on codepages and charsets. F.0 Appendix F. Code Pages from AS/400 International Application Development V4R2 ICU Converter Explorer Contains more information about EBCDIC, including DBCS EBCDIC (Double Byte Character Set EBCDIC) ICU Charset Mapping Tables Contains Unicode mapping tables for EBCDIC and many other character sets LegacyJ- EBCDIC Table Computer Character Set Table (angol nyelven). [2007. október 27-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.) Unicode Technical Report #16: UTF-EBCDIC Online tool to convert from EBCDIC to ASCII and vice versa EBCDIC-to-ASCII Test Tool Simple on-line tool outputs ASCII from EBCDIC input. 2000 character limit. EBCDIC-codepages with Latin-1-charset (JavaScript) ZIPped version Blog resource for EBCDIC The Jargon File: E: EBCDIC Magyar Csillag A Magyar Csillag (1941. október 1. — 1944. április 1.) irodalmi és kritikai folyóirat, a Nyugat utódja a második világháború alatt. Babits Mihály halálával megszűnt a Nyugat kiadásának jogfolytonossága, a lapengedély Babits személyéhez kötődött. Kényszerűségből új címen indított lapot Illyés Gyula Schöpflin Aladár társszerkesztővel, Magyar Csillag címen, de a cél ugyanaz volt, mint a Nyugattal, őrizni az értékeket és a humánumot, függetlenedni a politikától. Illyés Gyula összefogta a magyar irodalom legjobbjait, a népi írókat és az urbánusokat is. Tárgyválasztásuk sokoldalú volt: nemzeti önismeret, népi kultúra, történelem, 20. századi irodalom, világirodalom, képzőművészet, zene. 1943 novemberében Hírünk a világban címen indítottak vitát. A Magyar Csillag megjelentetését Magyarország német megszállása elsöpörte. Clayton Lewis Clayton Rhys Lewis (Wellington, 1997. február 12. –) új-zélandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Scunthorpe United játékosa. Bekerült a 2016-os U20-as OFC-bajnokságon, a 2017-es U20-as labdarúgó-világbajnokságon és a 2017-es konföderációs kupán részt vevő keretbe. Sikerei, díjai Klub Auckland City Új-zélandi bajnok – Alapszakasz : 2015–16, 2016–17 Új-zélandi bajnok – Rájátszás : 2015–16, 2016–17 OFC-bajnokok ligája : 2015–16, 2016–17 ASB Charity Cup: 2015–16, 2016–17 Válogatott Új-Zéland U20 U20-as OFC-bajnokság : 2016 OSO 8 OSO–8 (Orbiting Solar Observatory) amerikai napkutató műhold. Küldetés A program célja Napkutatás. A Nap elektromágneses sugárzásának vizsgálata az ultraibolya és a röntgentartományban, valamint az égbolt, a geokorona és az állatövi fény tanulmányozása. Jellemzői Tervezte a NASA, építette Ball Brothers Research Corporation (BBRC). Megnevezések: OSO–8 (Orbiting Solar Observatory); OSO I; COSPAR: 1975-057A. Kódszáma: 7970. 1975. június 21-én Floridából, a Légierő (USAF) Cape Canaveral rakétaindító bázisáról, az LC–17B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról, egy Thor–Delta (586/D112) hordozórakétával, a TETR–3 navigációs műhold társaságában állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 95,60 perces, 32,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 539 kilométer, az apogeuma 553 kilométer volt. Tömege 1066 kilogramm. Mérési adatait magnóra rögzítette, illetve közvetlenül a földi állomásokra továbbította. 1978. október 1-jén befejezte aktív szolgálatát. 1986. július 9-én 4036 nap (211,05 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Sejtmembrán A sejtmembrán (más néven sejthártya, plazmamembrán vagy plazmalemma) az élő sejtek mindegyikének külső felszínén megtalálható, kb. 5 nm (10−9 m) vastagságú hártya. Feladata, hogy körülvegye és elkülönítse a sejt belső állományát (intracelluláris tér) annak külső környezetétől (extracelluláris tér), ugyanakkor kontrollált kapcsolatokat teremtsen a sejt külső- és belső környezete között, valamint más sejtekkel. A sejtmembrán szerkezetéről alkotott elképzelések fejlődése A sejtmembrán szerkezetéről alkotott elképzelések a vizsgálatára alkalmas biokémiai, morfológiai és egyéb eljárások fejlődésével változtak, és a vizsgálati eredményeknek mind jobban megfelelő membrán-modellek kidolgozásához vezettek. A jelenlegi korszerű biokémiai és morfológia vizsgálatok eredményeivel kétségtelenül az ábrán is sémásan bemutatott Singer-Nicolson-féle folyékony mozaik modell van a leginkább összhangban. A sejtmembrán szerkezetére vonatkozó kutatásokban kétségtelenül a kémiai-biokémia módszerek jártak elől. Ezekből következtettek arra, hogy a sejtmembrán alapja kettős lipid réteg, a melyhez olyan fehérjekomponensek kapcsolódnak, amelyek a kettős réteg alapstruktúrájának megbontása nélkül nem vonhatók ki, ezek az integráns membránfehérjék, valamint olyanok, amelyek leválasztása az alapstruktúrát megőrző, kíméletesebb módszerekkel is lehetséges, ezek a perifériás membránfehérjék. Az ismeretek bővülésének függvényében követték egymást a Davson – Danielli, majd a megfelelő felbontóképességű elektronmikroszkópok és az alkalmas fixálási és ultravékony metszetkészítési eljárások kidolgozásával a Robertson-féle szendvics, vagy egység membrán (unit mambrane) modell. Az ultravékony metszetek vizsgálatára alapuló elektronmikroszkópos eredmények azonban megint csak értelmezési problémákkal jártak a membrán alapszerkezetét tekintve, ugyanakkor jelentős előrelépés volt, hogy felismerték a sejtek közötti kapcsoló szerkezeteket (junctionalis complexus), valamint bizonyos hámsejtek felszíni és alapi membránjainak speciális képződményeit (csillók, mikrobolyhok ill. a vesehámsejtek alapi membránjának redőzöttsége, vagy a hámok alapi rétegének sajátos kapcsolódását az alaphártyához (féldesmosomák)). A morfológiai vizsgálatok terén az igazi áttörést a fagyasztva töréses (és fagyasztva maratásos technikák - angolul: freeze fracture, freeze etching - hozták). Ezeknél a gyorsan mélyhűtött anyagok vákuumtérben repesztésre kerülnek. A repedés leginkább a membránok mentén ill. belsejükben halad. A törési felszínekről vákuumgőzöléssel készített lenyomatok (replikák) nagy felbontású elektronmikroszkópokon vizsgálhatók. Így már közvetlen betekintést lehetett kapni a membránok és speciális kapcsolószerkezeteik struktúrájába. Az itt – nagyon röviden és hiányosan – áttekintett kutatások vezettek el a ma általánosan elfogadott Singer–Nicolson-féle folyékony mozaik membránmodellhez. Ezzel, és a membránok speciális területeinek szerkezetével részletesebben foglalkozni kell. A Singer-Nicolson-féle membránmodell A Singer-Nicolson-féle membránmodell szerint a membrán alapja egy folyékony lipid kettősréteg , amelyben beágyazva "úsznak" és hidrofób-hidrofil kölcsönhatásokkal rögzítettek az integráns (transzmembrán) membránfehérjék. Ezeknek valamint a külső felszín felé néző lipidmolekulák egy részéhez szénhidrát komponensek kapcsolódnak, amelyeknek összessége a sejtburok. Ez utóbbi biztosítja a membránfelszín fix negatív töltéseit, egyesek közülük antigénkén (pl. vércsoport antigének), vagy speciális anyagok (pl. növényi eredetű vörösvérsejt kicsapódást okozó anyagok, phitohemagglutininek) kötőhelyeiként szolgálnak. Az integráns fehérjék belül a belső perifériás fehérjékhez, ill. a sejtváz elemeihez kötődnek. Az integráns fehérjék adják a fagyasztva hasított membránképeken a jellegzetes (8.5 nm-es) részecskéket. Az integráns membránfehérjék nevüket onnan kapták, hogy a membrán más elemeitől csak erőteljes - a membránszerkezetet súlyosan károsító kémiai módszerekkel távolíthatók el - míg a perifériás membránfehérjék enyhe behatásokkal is leválaszthatók. A folyékony lipid kettősréteg - amely a membrán alapja - lényegében a lipidek kettős tulajdonságából, nevezetesen abból következnek, hogy ezek a molekulák hidrofil és hidrofób részekkel is rendelkeznek. A hidrofób részek zsírsav maradékok, míg a hidrofil részeket (legegyszerűbb esetben; foszfolipidek), foszforsav maradékon keresztül kapcsolódó molekularészek alkotják. Ebből következik, hogy a foszfolipidek hidrofil részei a sejten kívüli és belüli vizes fázisokhoz, míg hidrofób részeik – hidrofób-hidrofób – kölcsönhatással egymás felé orientálódnak. A membránok alapszerkezetében vannak egységesen leírható elemek, de ez nem jelenti azt, hogy az alapstruktúra mellett ne lennének nagyon is sajátos feladatú membránrészletek. A membránok – viszonylag egységes alapszerkezetük ellenére - távolról sem statikus szerkezetek. Ellenkezőleg még a legegyszerűbb membránokban is – mint pl. a vörösvértestek membránja – számos olyan tulajdonság és működés ötvöződik, amelyek biztosítják az adott sejtféleség optimális működéseit. Az integráns fehérjék Ezek adják a fagyasztva hasított membránképeken a jellegzetes, intramembrán (8.5 nm-es) részecskéket. Az integráns membránfehérjék nevüket onnan kapták, hogy a membrán más elemeitől csak erőteljes - a membránszerkezetet súlyosan károsító kémiai módszerekkel távolíthatók el - míg a perifériás membránfehérjék enyhe behatásokkal is leválaszthatók. A folyékony lipid kettősréteg - amely a membrán alapja - lényegében a lipidek kettős tulajdonságából, nevezetesen abból következnek, hogy ezek a molekulák hidrofil és hidrofób részekkel is rendelkeznek. A hidrofób részek zsírsav maradékok, míg a hidrofil részeket (legegyszerűbb esetben; foszfolipidek) foszforsav maradékon keresztül kapcsolódó molekularészek alkotják. Ebből következik, hogy a foszfolipidek hidrofil részei a sejten kívüli és belüli vizes fázisokhoz, míg hidrofób részeik (zsírsavláncok) – hidrofób-hidrofób – kölcsönhatással egymás felé orientálódnak. A membránkomponensek mozgékonyak Ez a mozgékonyság meglehetősen sokrétű. A legegyszerűbb a lipid komponensek mozgása, amely egyrészt jelenti a zsírsavláncok membránon belüli mozgásait, másrészt a molekulák forgó mozgását és oldalirányú vándorlását. Ritkán a két réteg közötti molekulacserélődés is megtörténik. Ez a mozgás egyrészt a zsírsavak telítettségi fokától, másrészt a membránba beépült koleszterin molekulák arányától függ. Minél nagyobb a telített zsírsavak és a koleszterin aránya, annál lassabbak ezek a mozgások. Az integráns fehérjék mozgásai szintén oldalirányúak (transzláció, lateralis diffúzió), de sokkal több tényezőtől függenek és szabályozottabbak. Ezeket befolyásolja az, hogy kapcsolódnak a sejt belső vázához (sejtváz, citoszkeleton), amelyek részben meghatározzák mozgásaikat és eloszlásukat, ugyanakkor szerepe lehet a külső antigén- és növényi hemagglutinin (fitohemagglutinin) kötőhelyekhez receptorok kapcsolódó anyagoknak is. Az integráns (transzmembrán) fehérjék funkciója rendkívül szerteágazó A felszínre kinyúló részeik adják meg a sejtek sajátos „arculatát”, amelyek alapján pl. az összetartozó sejtek felismerik egymást, és szövetekbe tömörülnek. A felszíni régióikon vannak azok a receptor (biokémia)ok, amelyek képesek azokat a hormonokat specifikusan megkötni, amelyek nem képesek áthatolni a membránon. (A membránon a zsíroldékony szteroid hormonok tudnak diffúzióval áthatolni.) A transzmembrán fehérjék receptor (biokémia)aihoz kötődő hormonok hatására a fehérjéken olyan szerkezeti módosulások (konformációváltozások) következnek be, amelyek vagy ioncsatornák nyitásával vagy zárásával, vagy a molekula citoplazmatikus végének szerkezetváltozásával képesek a sejtműködését módosítani. (Ahhoz tehát, hogy egy bizonyos sejt érzékeny legyen valamilyen hormonra, rendelkeznie kell az adott hormont kötő receptor (biokémia)ral.) Az integráns fehérjemolekulák belső része szolgál ioncsatornákként, amelyek nyitott vagy zárt állapotát az említett hormonkötődések mellett még számos fizikai (pl. feszültség) és kémiai tényező (csatornablokkolók) befolyásolja. A sejtmembránok viszonylag jó zárófunkcióik ellenére sem képesek megakadályozni a vízoldékony kis molekulájú anyagok, így a K+, Na+ és Ca2+ ionok passzív diffúzióját. A sejteken belüli folyadékban azonban ezeknek az ionoknak a koncentrációja alapvetően eltér a sejtközötti folyadékétól, és ennek az ionösszetételnek az állandósága a sejt normális működésének, sőt túlélésének is alapvető feltétele. A sejtmembrán aktív transzportmechanizmusai A sejtmembránban aktív transzportmechanizmusok, ionpumpák működnek (nagy valószínűség szerint a transzmembrán fehérjékhez kötődve) mint a Na-K pumpa és a Ca-pumpa, amelyek az ATP-t energiaforrásul használva, koncentrációgradienssel szemben is át tudják juttatni a membránon ezeket az ionokat, és képesek fenntartani a koncentrációviszonyokat. A sejteken belül is bonyolult membránrendszerek találhatók, amelyekre itt nincs mód kitérni. Annyi megemlíthető, hogy a lipid kettősréteg ezeknek is alapja. A plazmamembránok komponenseinek „összeszerelését” a Golgi-készülék végzi. Nagyobb anyagrészecskék felvétele és leadása A sejtek jelentős része képes nagyobb anyagrészecskéket felvenni (pl. a falósejtek sejttörmelékeket, baktériumokat stb.), ill. nagyobb folyadékcseppeket leadni (pl. a mirigysejtek a váladékcseppeket). Ez nem a fentiekben ismertetett membránon keresztüli transzportmechanizmusokkal történik. A membrán itt mintegy „becsomagolja” a felvételre ill. leadásra kerülő részecskéket vagy folyadékcseppeket és másodlagosan, belső membránokkal fúzionálva juttatja el a sejten belüli lebontás sejtszervecskéjéhez (lizoszóma; lysosoma), vagy a mirigysejt csúcsi részének sejthártyájával fúzionálva a kilökődés helyéhez. A sejtek oldalsó felszíne: sejtközötti kapcsolatok, kapcsolószerkezetek A sejtközötti kapcsolatok alaptípusai főként az egyrétegű hengerhámoknál figyelhetők meg a legtípusosabb formában.(Persze ezen kapcsolatok fő elemei más szövetekben is megvannak, és nagyon fontos funkciókkal bírnak.) A sejtközötti kapcsolatok legtípusabb formája a junkcionális komplexus. Egy sejt és a környező hámsejtek között (csúcsi, apicalis felszínükhöz közel, de még az oldalsó felszínükön) típusosan a következő kapcsolatok vannak: Zonula occludens (tight junction) Ez az intercelluláris rést lezáró kapcsolat. A szomszédos sejtek membránjai összeolvadnak. Ez hálózatosan, elhelyezkedő rajzolatot alkot fagyasztva töréses készítményeken. A képződmény folyamatosan körülveszi a sejtet, és kapcsolódik a szomszédos sejtekhez. Megakadályozza a kontrollálatlan anyagáramlást a sejtközötti réseken keresztül. Zonula adherens A szomszédos sejteken azonos magasságban helyezkedik el. A sejt-közötti résben vele azonos sávban „ragasztóanyag” van. A cytoplazmatikus felszínen sejtváz elemek kötődnek hozzá. A sejtek mechanikai kapcsolatában játszik szerepet. Macula communicans A szomszédos sejtek sejthártyái közvetlen közelségbe kerülnek egymással, és a megmaradó beszűkült rést olyan molekulák hidalják át, amelyek mindkét szomszédos sejt membránján áthatolnak, és ioncsatornaként működnek. Így az ingerület közvetlenül át tud terjedni egyik sejtről a másikra. A csillószőrös hengerhámnál fontos szerepük van a csillók mozgásinak összehangolásában, de ilyen jellegű kapcsolatokon terjednek az ingerületek a szív- és simaizom sejtjei között is. Macula adherens (desmosoma) A szomszédos sejtek membránjain egymással szemben, kerek vagy ovális foltként helyezkednek el. A sejt-közötti résben közöttük ragasztó anyag van. A cytoplazmatikus felszínen a sejtváz elemei – mikrotubulusok és mikrofialmentumok rögzülnek rajtuk. Szerepük a sejtek mechanikus kapcsolatának biztosításában van. A sejtek alapi (basalis) felszíne A sejtek alapi, basalis felszínének speciális szerkezetei közül kettőt szükséges megemlíteni. Az egyik az alaphártyával bíró többrétegű hámok basalis sejtjei és a basalis membrán közötti – egyoldalú macula adheresnseknek megfelelő hemidesmososmák (ez a hámnak az alaphoz való mechanikai rögzítését szolgálja), a másik a nagy folyadékforgalmat lebonyolító vesehámsejtek basalis membránjának bőséges redőzöttsége basalis csíkolat. Utóbbit a nagy folyadékforgalmat szolgáló membrán-felszínt növelő sejtmembrán redők és a közöttük lévő mitokondriumok képezik. A sejtek csúcsi (apicalis) felszíne Itt két funkcionálisan fontos képződmény említhető. Az egyik, a légutak egy részét bélelő csillószőrös hengerhám sajátos belső szerkezetű, összehangolt mozgásokra képes csillószőrei, amelyek mozgása a légutak tisztántartását szolgája; a másik, a mikrobolyhok bélhámsejteken, amelyek a bélhámsejtek felszívó felszínének megnagyobbítását eredményezik. 9811 Cavadore A 9811 Cavadore (ideiglenes jelöléssel 1998 ST) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az ODAS program keretében fedezték fel 1998. szeptember 16-án. Chalamera Chalamera település Spanyolországban, Huesca tartományban. Chalamera Ballobar, Huesca, Alcolea de Cinca, Ontiñena, Albalate de Cinca, Belver de Cinca és Osso de Cinca községekkel határos. Lakosainak száma 111 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1429 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek Évek: 1424 – 1425 – 1426 – 1427 – 1428 – 1429 – 1430 – 1431 – 1432 – 1433 – 1434 Események január 10. – Jó Fülöp burgundi herceg megalapítja az Aranygyapjas rendet február 12. – A rouvray csata. Az angolok megvédenek egy Orléans -ba ellátmányt szállító konvojt a franciák támadásától. április 27. – Az orleans-i csata. A Jeanne d’Arc és Alencon hercege vezette sereg felszabadítja Orleans-t. május 7. – A Jeanne d’Arc vezette francia sereg megsemmisíti a Loire déli partján levő angol hídfőt. május 15. – I. Blanka navarrai királynőt Pamplonában a férjével, II. Jánossal együtt királlyá koronázzák. június 19. – A patay-i csata. A Jeanne d'Arc vezette francia sereg szétzúzza az angol erőket és kiűzi őket a Loire völgyéből. július 16. – VII. Károly francia királyt Reimsben megkoronázzák. szeptember 8. – Jeanne d'Arc sikertelen támadást indít Párizs felszabadítására és megsebesül. IV. Alexioszt fia IV. Jóannész követi a Trapezunti Császárság trónján ( 1458 -ig uralkodik). Tűz pusztítja el Turku városát. Corteo A Corteo a Cirque du Soleil kanadai székhelyű cirkusztársulat kortárs cirkusz műfajú előadása, amely premierje 2005. április 21-én volt Montréalban. A műsor mindjárt a legelső városban rekordot döntött, ugyanis a 2005. május 24-ig több mint 200 000 ember volt kíváncsi az előadásra, amely jóval meghaladta a korábbi rekordot, amit a Varekai bemutatója tartott 180 000 eladott belépővel. A műsor kezdetben cirkuszsátorral utazott, az utolsó ilyen eladást 2015. december 13-án tartották Quitóban, Ecuador fővárosában. 2017. november 20-án a Cirque du Soleil bejelentette, hogy a show újra turnéra indul, ezúttal az arénában. Az újbóli előadássorozat 2018. március 2-án mutatkozott be New Orleansban. A Cortéo egy olasz szó, jelentése kíséret, magyar fordításban ünnepi menet. A történet egy bohócról szól, aki végignézi a saját temetésén zajló karneváli hangulatot. A műsor részben átveszi National Gallery of Canada The Grand Parade: Portrait of the Artist több jelenetét is. A műsort Daniele Finzi Pasca rendezte, aki a svájci Teatro Sunil bohóccsoport alapítója, valamint a Cirque Éloize igazgatója. Az előadás kör alakú forgószínpadon zajlik. Időnként egy festményekkel illusztrált függönyt engednek a színpadra, amely kettéosztja azt. Szereplők Elhunyt bohóc (Mauro) Clowness Óriás bohóc Kis bohóc Loyal Whistler Fehér bohóc Angyalok Műsorszámok Légtornászok csillárokon Gumiasztal ágyak Cyr kerék Hulahopp Léggömb-repülés Ugródeszka Álló zicc Kristálypoharak és tibeti éneklő tál Zsonglőrködés Szabadlétra Gurtni duó Akrobatika nyújtókon Cserélődő műsorszámok Diabolo Nincs műsoron Ritmikus gimnasztika Szóló gurtni légtornász Alacsony drót Tissue Adagio duó Lábzsonglőr Komikus póniidomítás Élő marionett-bábuk Golf Zene A előadás zenéjét eredetileg Philippe Leduc és Maria Bonzanigo komponálta volna, később viszont további zeneszerzők csatlakoztak hozzájuk, többek között Jean-François Côté és Michel A. Smith is átdolgozott több dalt. Az előadás rendezője Daniele Finzi Pasca is hozzájárult dalszövegekhez. Cirque du Soleil Musique kiadta a Corteo zenei albumát, amely Kanadában 2006. szeptember 23-án, az USA-ban 2006. október 7-én jelent meg. Az albumhoz 61 zenész és énekes, egy 16 tagú kórus és egy 13 tagból álló vonóskar járult hozzá. A dalszövegek olasz, francia és spanyol nyelvűek. Az alábbi lista az album dalait tartalmazza, mellettük a jelenlegi produkciók szerepelnek. Funerale (Nyitány 1. rész) Ritornare (Nyitány 2. rész) Rêve d'un pantin (Élő marionett-bábuk) Les chevaux à bottes (Komikus póniidomítás) Nos dejó (Cortege) Klezmer Moment (Léggömb-repülés) Prendersi per mano (Légtornász duó) Anneaux (Cyr kerék) El cielo sabrá (Kötéltánc) Fugue (Légtornászok csillárokon) Volo volando (Légtornászok csillárokon) Un tierno y dulce (Álló zicc) Balade au bout d'une échelle (Szabadlétra) Garda lassù (Álló zicc) Triangle tango (Ritmikus gimnasztika) Che finalone (Akrobatika nyújtókon) Zenekar Roger Hewett — karmester , billentyűs hangszerek Gérard Cyr — billentyűs hangszerek , szaxofon Michel Vaillancourt — gitár Buddy Mohmed Suzie Gagnon — harmonika Kit Chatham Gale Hess — hegedű , klarinét Paul Bisson — énekes Marie-Michelle Faber — énekes Filmográfia 2006. április 11-én jelent meg az előadás filmes változata. 2005-ben forgatták Kanadában. A film 2007-ben elnyerte a legkiemelkedő képminőségért és szerkesztésért járó Emmy-díjat, majd egy Gemini-díjat is. Turné A Corteo 20005-ös premierjét követően a műsort több, mint 5 millión látták. Az 1000. előadást 2008. januárjában San Diegóban, az 1500. előadást 2009. júniusában Nagojában, a 2000. előadást 2010. szeptemberében Kazánban, a 3500. előadást 2015. márciusában Bogotában rendezték. A Corteo (a Cirque du Soleil többi műsorához hasonlóan) egy észak-amerikai turnéval (2005–2008) kezdett, amelyet 2009-ben egy japán turné követett. Ezután került sor egy európai (2010–2013), majd egy dél-amerikai turnéra (2013–2015). Az utolsó cirkuszsátoros előadást 2015. december 13-án tartották Quitóban. Egy hároméves szünet során a műsort aréna formátumhoz igazították, amit New Orleansban, Louisianában mutattak be 2018 márciusában. Kitadani Hirosi Kitadani Hirosi (���� ���) született: 1968. augusztus 24. japán énekes, zeneszerző. Elsősorban JAM Project tagjaként ismert, de szólóban is énekel anime dalokat. Legismertebbek a One Piece anime első (We are!), tizenötödik (We go!) és a tizenkilencedik (We can) opening dalai. Karrier Kitadani Hirosi 1994-ben kezdte meg énekesi karrierjét a Stagger nevű zenekarban. Ez a formáció csak egy albumot jelentett meg. Majd több éves hallgatás után jött meg az első nagy áttörés az énekes számára, amikor országszerte ismert lett a One Piece anime első nyitódalával, a We are-ral. Annak ellenére, hogy ez a dal sikeres lett, évekig nem hallatott magáról. A következő önálló dala a Kamen Rider animéhez írt ending dal, a Hatenaki Inochi (������) és a Revolution. 2003-ban csatlakozott a JAM Project-hez. Emblematikus tagja lett a csapatnak, ő a mókamester, valamint ő írja a legvadabb dalokat is, például PRAISE BE TO DECEPTICON, Go! Stand Up! vagy Ha (�). Az együtteshez való csatlakozás után sem énekelt sokat szólóban, fontosabbnak tartja azt, hogy a csapathoz tartozik. A 2008-as világ körüli turnéjuk hatására jelentősen nőtt az énekes ismertsége világszerte, jellegzetes stílusának köszönhetően sok rajongóra tett szert hazáján kívül is. Szólókarrierje során két stúdióalbumot jelentetett meg: R-new (2008) és Real (2012). Az első album csapattársa, Okui Maszami kiadójánál, az evolution-nál jelent meg. Az énekesnő több dal alá vokálozik, így lágyabb hangzásúak lettek azok a dalok. A kiadvány mellé DVD is járt, melyből kiderül, hogy a dalokat egy kis stúdióban vették fel az énekes zenész barátaival, valamint fény derül főzőtudományára is, többször magától csinált ebédet. A második album csak CD formátumban jelent meg. 2014-ben jelent meg válogatásalbuma, mely Kitadani Hirosi karrierjének 15. évfordulója alkalmából jelent meg. Ez az album 15 animéhez írt dalt tartalmaz, melléjük két új szerzemény is került. Jelenleg legutolsó kislemeze 2013-ban jelent meg Baku Atsu! Geist Crusher (���!����������) címmel, mely a Geist Crusher anime Nintendo 3DS-hez megjelent játékadaptáció betétdala. A 2008-as világ körüli turné után elsősorban Dél-Amerikában lett ismert, 2009 óta a kontinens több országába visszajár anime rendezvények vendégeként. Emellett tagja még az SV TRIBE nevű formációnak, mely két kislemezt jelentetett meg. Diszkográfia Stúdióalbumok [2008.08.27] R-new [2012.08.08] Real Válogatásalbum [2014.08.27] SCORE Kislemezek [1999.11.20] We are! (������) [2002.03.20] Alive a Life [2002.04.20] Bakutó Szengen! Daigunter (����!������) [2002.04.27] Tocugeki Gunka Gun Parade March (��������������) [2002.09.26] Revolution [2003.06.25] Szeinaru Kemonotacsi (��������) [2004.02.25] Taijó no Transform!! (���Transform!!) [2006.02.15] Madan Szenki Rjúkendó (�����������) [2006.08.23] Justice of Darkness ~Jókai Ningen Bem no Theme (Justice of darkness �����������) [2007.11.21] Endless Dream [2009.11.25] Rescue Taiszó (�������) [2011.11.16] We go! (������) [2013.12.18] Baku Atsu! Geist Crusher (���!����������) Komárom ostroma (1848–49) A komáromi vár ostroma az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő katonai és politikai jelentőségű eseménye volt, amely 1848 decemberében kezdődött meg, és 1849. szeptember 27-éig, a komáromi vár átadásáig tartott. A Klapka György vezette várvédők a világosi fegyverletétel után másfél hónapig kitartottak az osztrák túlerő ellen és egész Európában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül. A komáromi vár 1848-ban 1848-ban Wilhelm Mertz volt a komáromi vár parancsnoka, aki hűséges volt a Habsburg uralkodóházhoz, de képtelen volt a hatalmas erődítmény védelmére a város forradalmi érzelmű lakosságától (3 zászlóalj gyalogsággal és 50 tüzérrel rendelkezett). Mertz ezért segítséget kért Magyarország katonai parancsnokától, Ignaz Lederer tábornoktól, aki azonban május 11-én álruhában hozzá menekült, miután Pesten törvényszék elé idézték a tüntető nép szétveréséért. Később a Csillagerődből álruhában menekült tovább Bécsbe Mertz segítségkérésével, amelyre azonban nem érkezett válasz. V. Ferdinánd király június 13-i levele alapján kényszerből ugyan engedelmeskedett a forradalmi magyar kormánynak, de ugyanakkor ágyúkat szegeztetett a városra. Augusztus első napjaiban a vár magyarellenes beállítottságú horvát legénységét (a komáromiak panaszára) Bécsbe szállították és egy olasz zászlóalj érkezett a várba. Batthyány Lajos miniszterelnök utasítására augusztus 10-én az 1200 komáromi nemzetőr mellé 1200 esztergomi nemzetőr érkezett a városba Besze János és Kosztolányi Mór őrnagy vezetésével a vár őrizetére. Mertz 10 napig nem engedte be őket a várba, a Nádor-vonal bástyáiban helyezték el őket. Szeptember 10-én újabb esztergomi nemzetőrök érkeztek a városba Majthényi István alezredes vezetésével, aki Batthyány Lajos miniszterelnök írásbeli parancsával felszólította Mertzet a vár parancsnokságának átadására. Ő azonban nem bocsátotta be őket a várba, ezzel tovább súlyosbítva a feszült viszonyt a vár és a város között. Szeptember 15-én a Gönyűn állomásozó császárhű egységeket rendelte Komáromba, terve azonban kitudódott. A polgármester, Amtman Jenő szétszedette a dunai hajóhidat, így a zászlóalj nem jutott át a Dunán a várba. A két nappal később a városban pusztító tűz okozását a lakosság a várbelieknek tulajdonította. Szeptember 29-én a vár legénysége letette az esküt a magyar alkotmányra és az osztrák parancsnokság elhagyta a várat. Várparancsnokká Majthényi István alezredest nevezték ki. Az erődöt október 19–20-án, valamint november 6–7-én Kossuth Lajos is meglátogatta, utóbbi alkalommal Bem József kíséretében. A legénység száma folyamatosan bővült, 1848 végén már 10 640 főt tett ki. A város lelkes hazafias hangulatára jellemző, hogy a kért 298 újoncon kívül még 70-en jelentkeztek önként katonai szolgálatra. Folytatódtak a város védelmét biztosító félbeszakadt erődítési munkák, ekkor kezdték a monostori Homokhegyet földsáncokkal megerősíteni. A Csillagerődben állandóan egy zászlóalj és 90 tüzér állomásozott. A vár ostroma (1848–49) 1848 decemberében megindult az osztrák támadás Magyarország ellen. A II. hadtest december 30-án érkezett Komárom alá és Wrbna altábornagy megadásra szólította fel a vár védőit. Ramberg és Neustadter tábornokok ostromgyűrűvel vették körül a várost. Majthényi tábornok értesülve Buda várának elfoglalásáról január 7-én a haditanácson felvetette a vár feladását, amit a tisztek felháborodással fogadtak és Majthényi lemondott parancsnoki tisztségéről. Az új parancsnok Török Ignác lett, akinek kinevezését később a kormány is megerősítette és egyben tábornokká nevezte ki január 28-án. A vár legénysége a tűzkeresztségen január 13-án Nyárasdnál esett át, ahol csatában megfutamították az osztrákokat, az ellenség parancsnokát is megölve. A január 22-i jeges ár elöntötte a Vág-Duna menti laposokat, ezzel megközelíthetetlenné tette a várat észak és kelet felől. Márciusban bezárult az osztrák ostromgyűrű, az ostromlók parancsnokságát Balthasar Simunich altábornagy vette át, aki Ácson rendezte be főhadiszállását. Számuk 14 133 fő volt. Simunich a monostori Homokhegyen tüzelőállást rendezett be, melyet március 17-én Querlonde alezredes megkísérelt visszafoglalni, de ez nem sikerült (Újszőny nagy része viszont leégett). Március 20-án megkezdődött a város bombázása nehéztüzérséggel, amely egy hónapig tartott. Simunich célja a lakosság fellázítása volt, de a komáromiakat nem tudta megtörni (korabeli szállóige szerint: Lőhetsz német, de be nem jössz !). Március végén Welden táborszernagy vette át az ostromlók vezetését, aki március 31-én a Vág-Duna felől próbálta meg elfoglalni Komáromot. A várból és a vág-dunai hídfőből azonban kereszttűzbe vonták az ostromlókat, akik másfél óra után kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanekkor kézitusában az Apáli-szigetnél is megfutamították az osztrákokat. Április elején a megáradt Duna könnyítette meg a vár védelmét és április 4-én hír érkezett a városba a felmentő sereg elindulásáról. Ekkor kezdték meg (állandó bombazáporban) a hajóhíd megépítését az Öregvár és a Csillagerőd között, amely április 7-ére elkészült. Ezután az osztrákok a Csillagerőd elfoglalására törekedtek, de erőfeszítéseik kudarccal jártak. Április 10-én megérkezett a városba Lenkey János és átvette a vár parancsnokságát, majd őt az április 20-án egy huszárcsapat élén érkezett Guyon Richárd váltotta fel. Végül április 22-én Damjanich János és Klapka György vezetésével megérkezett a városba a felmentő sereg is, amely azonnal hozzálátott az ostromgyűrű szétzúzásához. Elkezdték Szőny ágyúzását, mivel az ottani katolikus templom tornyából tartották az osztrákok a várat megfigyelés alatt, majd támadást intéztek a Csallóközben állomásozó császári katonaság ellen, szétrombolva az ostromlók által épített Duna-hidat Lovadnál (Csallóközaranyos közelében). Az április 26-ára virradó éjszakán rajtaütésszerű támadásban a monostori Homokhegyet (Sandberg) is visszafoglalták az osztrákoktól és kiverték őket Újszőnyből. A honvédség Damjanich János és Görgey Artúr vezetésével 14 órás csatában áttörte az ostromgyűrűt és Mocsáig vetette vissza az ellenséget. Az április 26-i győzelem után megkezdődött a körvédelem kiépítése, mely május 20-ára be is fejeződött. Újszőny körül a monostori Homokhegytől a Csillagerődig sáncsort vontak, melyet a fontosabb pontokon tíz kiserőddel erősítettek meg. Körsáncok épültek a dunai Erzsébet-szigeten és az Apáli-szigeten is. A kormány május 28-án Klapka Györgyöt nevezte ki várparancsnokká. Az ő parancsára elkezdődött a Monostori-erőd építése Thaly Zsigmond irányítása alatt. Ezzel elkészült a körvédelem és a megerősített vártüzérség 292 ágyúja nézhetett szembe az osztrákokkal. A komáromi honvédek részt vettek a budai vár visszafoglalásában is. 1849 júniusában a cári orosz hadsereggel támogatott osztrák sereg újra támadásba indult a forradalmi magyar csapatok ellen. Július 2-án Haynau vezetésével a komáromi csatában sikertelenül próbálták elfoglalni a várat az egyesített osztrák-orosz hadak. Ezután a városba érkezett felvidéki zászlóaljakkal együtt (a kormány utasítására) a magyar erők megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből dél felé (július 11-én), hogy a Tisza-Maros térségébe vonuljanak át. A kitörési kísérlet meghiúsult, és a második komáromi csatában 2300-an vesztették életüket a szabadságharc legvéresebb csatájában. A sikertelen kitörési kísérlet után, július 12-én Görgey csapatai a Duna bal partján vonulva elhagyták Komáromot, a városban Klapka György parancsnoksága alatt a II. és a VIII. hadtest maradt, 24 zászlóaljjal és 12 lovasszázaddal (összesen 18,3 ezer fő). A tábornok megszervezte a vár védelmét és július 14-én bevezette az ostromállapotot (a vár élelemraktárait a környező falvakban folytatott rekvirálásokkal feltöltötték, az idegeneket kiutasították a városból, szükségpénzt bocsátottak ki). Az ostromló sereg parancsnokságát Csórich altábornagy vette át, 16 zászlóalj gyalogos, 6 század lovasság állt rendelkezésére 12 000 katonával. A komáromi honvédek rajtaütéses akcióban megtámadták a császáriak tatai élelmiszerraktárait, melynek során 100 hadifoglyot ejtettek és egyben hozzájutottak az ostromló sereg hadrendjéhez. Július 30-án újabb kitörést hajtottak végre a Mátyusföld irányában, amelynek célja az ellenség figyelemének elterelése volt. A legfontosabb kitörésre augusztus 3-án került sor, Almáson, Mocsán és Igmándon törtek rá az ellenségre a honvédek és gazdag zsákmányt ejtettek (többek között 30 ágyút, 35 élelmiszerszállító hajót, 800 sertést és 2600 szarvasmarhát) és mintegy 1000 hadifoglyot is ejtettek. A győzelem lelkesedéssel töltötte el a lakosságot, pár nap alatt mintegy 6 ezer újonc jelentkezett Komáromban. Komárom kapitulációja Az augusztus 3-i vereségük után az osztrákok augusztus 20-ára ismét helyreállították az ostromgyűrűt. Az augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően az osztrák hadvezetés Komárom bevételét tűzte ki célul. A komáromi várat tekintélyes számú emberrel továbbra is Klapka tábornok védte az ostromra felsorakozó egyesített császári haderők mintegy 40 000 katonájával szemben. Klapka közben négy megbízható emberét szétküldte az országba, akik visszatérve jelentették, hogy a szabadságharc ügye elbukott. A fegyverletétel híre után a várőrség kettészakadt, a „vörös republikánusok“ csoportja az utolsó csepp vérig való küzdelem mellett volt, a másik rész a józan megfontolás híve volt – a feltétel nélküli megadást elutasítva, a vár védőinek járó amnesztia fejében hajlandó volt a vár átadására. Az osztrák haderő többszöri sikertelen felszólítás után és az osztrák tábornokok (Csorics osztrák altábornagy, Alcaini alezredes illetve az orosz fővezér (Paszkevics) fenyegetése után Haynau 1849 augusztusában küldte az utolsó felszólítást. 1849. szeptember 1-jén kezdődtek meg az alkudozások (tárgyalások) a vár meghódolására. A komáromi őrség 10 pontban állapította meg a megadás feltételeit. Az alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette, hogy a pontok egy része az egész országra kiterjedő feltételeket szabott. Például: „Adassék általános közbocsánat az országnak, s az összes magyar hadseregnek, a magyar bankjegyek értékesíttessenek, s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel látassanak el”. Az osztrákok elutasították a várvédők feltételeit, így kiújultak a harcok. Szeptember 5-én 15 katonaszökevényt végeztek ki a városban, majd 5 nappal később a Klapka meggyilkolására Komáromba küldött osztrák kémet is agyonlőtték. Szeptember 25-én Ószőnynél került sor a szabadságharc utolsó katonai összecsapására. Szeptember 27-én végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, az úgynevezett „hódolati szerződést”. Ennek színhelye Haynau hadiszállása, a Komáromtól kb. 4 km-re levő Herkálypuszta volt. A fegyverletétel feltételéül korábban szabott országos amnesztiáról és a többi hasonló követelésről Klapkáék lemondtak, és az új feltételek már csak a komáromiakra vonatkoztak. A megadás feltételei a következők voltak: A megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németül Geleitschein-t) kaptak. (Ezek a papírok sok embernek mentették meg az életét a megtorlás idején, köztük Jókai Mórnak is.) Klapka a város valamennyi polgári tisztviselőjének is megszerezte a menlevelet katonai állományba vételükkel, így mintegy 30 ezren jutottak hozzá. Október 1–4. között az egész erődrendszert átadták az osztrákoknak, Klapka utolsó szemléjét október 2-án, a Csillagerőd mellett tartotta. Cartoonito Spanyolország A Cartoonito Spanyolország (spanyolul: Cartoonito España) a Cartoonito gyerekcsatorna spanyol adásváltozata. 2011. szeptember 1-jén indult a Boomerang Spanyolország helyén. Rendelkezik egy időcsúsztatott csatornával, amely egy óra eltolódással sugároz. Ennek neve Cartoonito +1. Az adó a 3–7 éves gyerekeknek sugároz gyermekműsorokat. A Turner bejelentette, hogy a spanyol Cartoon Network és Cartoonito 2013. június 30-án sugároz utoljára, de a honlapok továbbra is működnek. Műsorok Bébi bolondos dallamok SamSam Jelly Jamm Pizsamás banánok Én kicsi pónim The Adventures of Chuck and Friends Plectrohyla pycnochila A Plectrohyla pycnochila a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Mexikó endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. A hármak jele A hármak jele (eredeti címén The Sign of Three) a Sherlock című televíziós sorozat nyolcadik epizódja, a harmadik évad második epizódja, amelyet 2014. január 5-én mutattak be a BBC-n. Ebben az epizódban kerül sor John és Mary esküvőjére, amelyen Sherlocknak kell beszédet mondania. Miközben felidéz néhány korábbi esetet, hirtelen rájön, hogy a résztvevők közt is egy gyilkos van. A történet nagy vonalakban megegyezik Sir Arthur Conan Doyle "A négyek jele" című novellájáéval. Cselekmény Lestrade nyomozó és Donovan őrmester épp azon vannak, hogy annyi hosszú év után végre valami disznóságon kapják a Waters-családot, hogy elítélhesse őket a bíróság. Ám a döntő pillanatban Lestrade egy SMS-t kap Sherlocktól, azzal a szöveggel, hogy azonnali segítségre van szüksége a Baker Street-en. A legrosszabbra gondolva odarohan és rendőri erősítést is kér, ám megdöbbenésére Sherlock mindössze annyit kér tőle, hogy segítsen az esküvői beszéde megírásában - ugyanis John felkérte a tanújának. Az esküvő reggelén Mrs. Hudson megjegyzi, hogy a házasság minden embert megváltoztat. A lagziban John kitörő örömmel fogadja egykori felettesét, James Sholto őrnagyot, aki teljes elszigeteltségben, visszavonultan él, amióta elvesztett egy teljes osztagot, amely csak újoncokból állt, Afganisztánban. Sherlocknak ez gyanús lesz, ugyanis a férfiról John előtte sosem beszélt, ezért felhívja Mycroftot. Vele azonban csak vitába keveredik, miután a bátyja is megerősíti abban, hogy a házasság mindenkit megváltoztat. Amikor a beszédre kerül a sor, eleinte nagyon nehezen lendül bele, de feloldódik, miután felolvassa az esküvői táviratokat. Előbb megható módon beszél Johnhoz fűződő barátságáról, majd úgy dönt, megoszt a hallgatósággal pár vicces esetet, amin együtt dolgoztak. Az első ügy egy Bainbridge nevű őré, aki a királyi őrségnél szolgál, és úgy érzi, valaki egyfolytában megfigyeli őt. Sherlock és Watson felkeresik őt, ám mire odaérnek, a férfit valaki leszúrta - és ami még különösebb, a zuhanyzóban, ami belülről zárva volt. Ráadásul se a fegyver nincs meg, se nyomok, melyek a tettes menekülésére utaltak volna. Lestrade kérdésére Sherlock bevallja, hogy ezt az ügyet sosem sikerült megoldania, de ez egy jó példa kettejük különbségére: amíg ő a bűnügyet akarta megoldani, addig John az áldozat életét mentette meg hősiességével. Ezután egy újabb esetről kezd el mesélni. John legénybúcsújának alkalmával alaposan leittasodnak, és még tökrészeg állapotban vállalnak egy új ügyfelet. Tessa, a nővér, úgy érzi, mintha egy szellemférfival randizott volna, ugyanis akivel együtt vacsorázott, arról megtudta, hogy már hetekkel korábban elhunyt. Sherlock és John a helyszínre mennek, de botrányos viselkedésük miatt értük jönnek a rendőrök, és a fogdán éjszakáznak. Végül Lestrade simítja el az ügyüket. Másnap Sherlock olyan nőket keres, akiket hasonló módon vertek át, de nem sikerül kapcsolatot találni az esetek között. Végül John segítségével jön rá, hogy az elkövető egy házas férfi, aki ráunt a házaséletre, és magát nemrég elhunyt embereknek kiadva randizik nőkkel az elhunytak lakásán. Mielőtt sor kerülne a tósztra, Sherlock hirtelen megdöbben, és kiejti a kezéből a pezsgőspoharat. Ugyanis ekkor emlékszik vissza újra az esetekre, és feltűnik neki egy közös jellemző: Tessa ismerte John középső nevét (Hamish), pedig ő ezt soha nem használja, mert nem szereti. A nő csak onnan tudhatta ezt a nevet, hogy látta az esküvői meghívót. Végül kikövetkezteti, hogy mindegyiküknek köze volt valamilyen szinten Sholtóhoz: az illető azért akart a bizalmukba férkőzni, hogy eljusson az őrnagyhoz, és erre a legalkalmasabb pillanatot akkor találta meg, amikor az úriember kimozdult otthonról: az esküvőt. Sherlock átad erről egy cetlit Sholtónak, aki felrohan a szobájába, és magára zárja az ajtót, majd pisztollyal fenyegetőzik. Sherlock, Mary és John könyörgésére csak akkor hajlandó kijönni, ha az esete megoldásra kerül. Sherlocknak bevillan, hogy az ügy szoros kapcsolatban van az őr megoldatlan esetével: mindkettejükön egyenruha volt ugyanis. A tettes mindkettejüket leszúrta már korábban, de az egyenruhához tartozó öv annyira szoros, hogy nem engedi, hogy elvérezzenek - arra csak akkor kerül sor, amikor leveszik az egyenruhát. Sholto, ezt hallván, úgy dönt, hogy akkor hagyja magát itt és most elvérezni, de Sherlock meggyőzi, hogy kegyetlenség lenne ezt tenni pont John esküvőjén. Sholto ennek hatására engedi, hogy John ellássa a sebeit. Aznap este a tettes kilétére is fény derül: Lestrade letartóztatja az esküvői fotóst, Jonathan Smallt. A tettére az volt az indíték, hogy a testvére az egyike volt azoknak, akik odavesztek Afganisztánban, és ezért bosszút esküdött. Bainbridge-et csak azért kellett leszúrnia, hogy elpróbálja a tettét. Ezután John és Mary tánca alatt Sherlock hegedül, és véletlenül elszólja magát, hogy megállapította: Mary terhes. Megnyugtatja őket, hogy nagyszerű szülők lesznek, hiszen eddig vele is elbírtak. Bár a nap vidáman zárul, Sherlock egyedül hagyja el a mulatság kellős közepén a lagzit, mert rájön, hogy tényleg nem lesz semmi olyan, mint régen. Érdekességek Az epizódban felbukkan Irene Adler karaktere is, méghozzá Sherlock elmepalotájában, gondolkodása közben. A "hármak jele", mely az epizód címe is egyben, nemcsak "A négyek jele" novellára utalás, hanem ahogy Sherlock is elmondja az epizód végén, John, Mary, és a közös gyermekük is éppen három fő. A lagzi eseményeinek leforgatására a bristoli Goldney Hall-ban került sor. Murtas Murtas település Spanyolországban, Granada tartományban. Murtas Albondón, Lobras, Cádiar, Ugíjar, Alcolea, Turón és Albuñol községekkel határos. Lakosainak száma 473 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: ECPP Vitória da Conquista Az Esporte Clube Primeiro Passo Vitória da Conquista, röviden Vitória da Conquista, vagy ECPP egy brazil labdarúgó csapat, melyet Vitória da Conquista városában hoztak létre. A klub a Baiano bajnokság résztvevője. Játékoskeret 2015-től Radunić Radunić falu Muć községben Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Fekvése Split központjától légvonalban 25, közúton 41 km-re északra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északnyugatra, a dalmát Zagora központi részén fekszik. Története A település neve a Radunić család nevéből származik, mely egykor domináns család volt a faluban. Ma többségük Kaštel községben, Kaštel Stari és Kaštel Novi területén él. A térség 1685 körül szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a ferencesek Boszniából és Hercegovinából érkezett katolikusokkal telepítették be. A 18. században már az ogorjei plébániához tartozott, sőt 1882-ig a plébániaház is Radunićon állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1880-ban 174, 1910-ben 238 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Lakossága 2011-ben 86 fő volt akik az ogorjei plébániához tartoztak. Anna-barlang Az Anna-barlang egy Lillafüreden található mésztufabarlang, közel a vízeséshez. Nagyon különleges barlang, hiszen az egész világon csak hat, hozzá hasonló barlang létezik. Ennek az oka, hogy a mésztufabarlangok általában nem látogathatók, külön engedély kell a belépéshez. Ezért hazánk egyik egyedi, természeti értéke. Idegenforgalomra kiépített barlang, melyet 1951-ben védetté, majd 1982-ben fokozottan védetté nyilvánítottak. Leírása 272 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang teljes hossza 568 méter, ebből 200 méter látogatható. A barlangban fakadó források vizét Miskolc vízellátásánál hasznosították. A barlangban nemcsak szép mészkőalakzatok tekinthetők meg, hanem megkövesedett növények és a növények lenyomatai is. A téli szezon kivételével egész évben látogatható, a turistáknak kiépített, 380 méteres szakasz bejárása körülbelül fél óráig tart. Magyarország idegenforgalmi barlangjai közül itt készült el az első, olyan világítási rendszer, amely LED-es fényforrásra épül. A kiépítés célja a lámpaflóra terjedésének visszaszorítása volt. Ekkor a barlang más létesítményei is megújultak. A Szinva patak vize által lerakott mésztufával egy időben keletkezett, egymástól független, 34 nagyobb üregnek a mesterséges tágításával és összekötésével alakították ki. A barlangban 28 ízeltlábú fajt, valamint simaorrú denevéreket és patkósdenevéreket figyeltek meg. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók a barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai. Neve Az Anna név eredete vitatott. Egyes állítások szerint ezt a nevet még Fazola Henrik adta a múlt században, mások szerint a helyi erdész feleségéről nevezték el. Vannak, akik szerint Szent Anna nevéről lett elnevezve és vannak, akik szerint egy hercegnő miatt kapta ezt a nevet. A Magyar Hírlap 1926. augusztus 4-i számában rövid hír olvasható arról, hogy Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos a napokban nyitotta meg a barlangot a nyilvánosság számára, amelyet Pfeiffer Gyulánéról, a barlang első, női látogatójáról Anna-barlangnak neveztek el. Előfordul az irodalmában Anna-mésztufabarlang, Csepegő-kő-barlang (Kordos 1984), Forrás-barlang, Forrás-mésztufabarlang (Kordos 1984), Hámor-barlang (Stach 1929), Hámori barlang, Hámori-barlang (Kordos 1984), Háromforrás-barlang (Kordos 1984), Hétforrás-barlang (Kordos 1984), Négyforrás-barlang (Kordos 1984), Négyforrás-mésztufabarlang, Petőfi Sándor-barlang (Kordos 1984), Petőfi Sándor-mésztufabarlang néven is. Kutatástörténete A barlangot 1833-ban fedezték fel Stark András bányász segítségével, amikor a hámori kohók vízellátása érdekében nyitottak egy tárót a mészkőben. Hamar népszerű turistalátványosság lett, Petőfi Sándor is megfordult itt 1847. július 8-án. A század második felére azonban a vashámorok bezárásával egy időben a barlang is feledésbe merült. Először az 1912-ben itt járt Kadić Ottokár adott részletes ismertetést a barlangról 1921-ben. 1912-ben nyitották meg újra, majd 1927-ben, amikor a Palotaszállót építették, újabb üregekre bukkantak. Ekkor vájták ki a mai bejáratot és vezették be a villanyvilágítást. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk egyik nagy hírű, nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípusnak a legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppköveknek a szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek a segítségével, színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is. A cikkben látható egy fénykép, amely a barlangban készült. 2011-ben felújították a világítást. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. Régi hasznosítása Régen templomként is üzemelt a barlang és miséket tartottak benne. Ez a funkció akkor szűnt meg, amikor a közelben felépült a hámori templom. Ma még mindig lehet esküvőket tartani, de előtte a Nemzeti Parktól engedélyt kell kérni. A háborúk idején óvóhelyként szolgált. Ekkor néhány, itt található cseppkövet megrongáltak, letörtek, hogy többen beférjenek. Érdekességek Az egyik teremben a barlangászok az egyik képződményt Éva almafájának nevezték el és a teremnek Paradicsom-terem lett a neve. A gyerekek viszont átkeresztelték Brokkoli-teremmé, mivel a benne található képződmények brokkolira hasonlítanak, nem paradicsomra. A tárlatvezetés közben át kell menni egy hármas kapu valamelyik ágán. A választást mindegyik látogató maga hozza meg. Ennek csak a hívő emberekre nézve van jelentősége, mivel vallási értelemben kell választani. Megközelítés Tömegközlekedéssel A 15-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, majd A vízesés felé elindulni. A gyalogút a függőkerten keresztül vezet, a pontos helye táblával van megjelölve. Az 5-ös buszról Palotaszálló megállónál kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve. A LÁEV kisvasútról Lillafüred állomáson kell leszállni, át kell menni a kisvasúti gyalogos aluljárón, majd a patak irányába a függőkert felé menni. A függőkerten belüli irány táblákkal meg van jelölve. Egyéni közlekedéssel A legközelebbi parkolóhely Felső-Hámornál van, ahol ott lehet hagyni a gépjárművet. Célszerű a település nyugati végénél, az Ámor-vendégház közelében parkolni, majd a patak mentén felfelé haladni a palotaszálló felé, amelynek a tornya jól látható. A függőkertbe érkezéskor azonnal a bejárat látható. A függőkert akadálymentesen elérhető, de kerékpártároló nincs. SB/DV 32b sorozat Az SB/DV 32b egy szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a Déli Vasútnál (németül: Südbahngeselschaft, SB), mely egy osztrák-magyar magánvasút-társaság volt. Az SB 32a sorozattal szerzett kedvező tapasztalatok alapján az SB tíz mozdonyt építtetett a floridsdorfi és a bécsújhelyi mozdonygyárakkal. A 32b sorozatként beszámozott mozdonyokat 1878-ban szállították és az 1601-1610 pályaszámokat kapták. Az SB 32a sorozattal ellentétben ezek a mozdonyok belső vezérlésűek voltak és a kazán tetején elhelyeztek egy homokdómot is. Mind a tíz mozdonyt a Divača–Pula vonalon használták. 1918 márciusa után valamennyi mozdony Olaszországé lett, ahol az FS 291 sorozatba kerültek. Továbbra is az eredeti vonalakon közlekedtek, és 1926 és 1929 között selejtezték őket. Silly-en-Gouffern Silly-en-Gouffern település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 392 fő (2015). Silly-en-Gouffern Villedieu-lès-Bailleul, Aunou-le-Faucon, Urou-et-Crennes, Almenêches, Aubry-en-Exmes, Bailleul, Le Bourg-Saint-Léonard, La Cochère, Occagnes, Le Pin-au-Haras, Sai, Sévigny és Tournai-sur-Dive községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Solférino Solférino település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 340 fő (2015). Solférino Commensacq, Escource, Labouheyre, Lüe, Morcenx, Onesse-Laharie, Sabres és Sindères községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hunter S. Thompson Hunter Stockton Thompson (Louisville, Kentucky, 1937. július 18. – Woody Creek, Colorado, 2005. február 20.) amerikai író és újságíró, a gonzó újságírás kiemelkedő alakja. Írásaiból több filmfeldolgozás is készült, legismertebb az 1998-as Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas), amit Terry Gilliam rendezett Johnny Depp és Benicio del Toro főszereplésével. Élete Louisville-ben született 1937-ben, apja Jack Robert Thompson (1893–1952) világháborús veterán, anyja Virginia Ray Davison (1908–1998) könyvtárosként dolgozott a Louisville Public Library-ben. 14 éves volt, amikor apja váratlanul meghalt. Anyja alkoholista lett, és egyedül nevelte őt és két öccsét. Az iskolában problémás gyerek volt, de kiváló sportoló. Karrierjét sportújságíróként kezdte a floridai Eglin légibázison, ahol pilóta volt. Eközben esti kurzusokat látogatott a Floridai Állami Egyetemen, és a The Command Courrier sportrovatának lett szerkesztője. 1958-ban leszerelt a légierőtől, ahol amúgy is kezelhetetlenként tartották számon, és rövidesen New Yorkba költözött, ahol belevetette magát a beatmozgalom furcsán hedonista világába, és a The Times-nak dolgozott irodai mindenesként. Képes volt többször írógéppel lemásolni Scott Fitzgerald A nagy Gatsbyjét és Ernest Hemingway-től a Búcsú a fegyverektőlt, hogy begyakorolja az írók stílusát. Innen engedetlensége miatt kirúgták. Következő munkahelyéről is hamar elküldték, mert tönkretette az irodai cukorka automatát és belekötött egy étteremtulajdonosba, aki a lap egyik állandó hirdetője volt. Ezután Puerto Rico-ba költözött, hogy az El Sportivo-nak írjon. A lap hamar tönkrement, de Thompson az országban maradt. Az itteni élményei inspirálták a Rumnapló című regényét, ami sokkal később, 1998-ban jelent csak meg. Ekkoriban írta a Prince Jellyfisht is, ami máig kiadatlan regénye maradt. 1965-ben Carey McWilliams, a The Nation szerkesztője felkérte, hogy írjon cikket a Hell’s Angels motoros bandáról. A cikk megjelenése után rengeteg kiadó megkereste, hogy írjon egy egész könyvet. Thompson egy éven át kísérte a motorosokat, így született meg a Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról c. könyv, tudtukon kívül. A tagok később részesedést követeltek a könyv utáni jogdíjakból. A Hell's Angels könyv meghozta az igazi sikert, több neves magazin és napilap is megvette a cikkeit, publikálhatott például a The New York Times, a Harper’s vagy a Pageant hasábjain is. Az 1960-as évek végén két fontos cikke is megjelent a Times-ban a hippi- és beat mozgalmakról, ezek után egy egész kötetet tervezett az Amerikai Álom haláláról. Chicagóba költözött, ahol tanúja volt az egyik legbrutálisabb összecsapásnak tüntetők és rendőrök között, amit Martin Luther King április 4-i beszéde robbantotta ki. Ez óriási hatással volt Thompson politikai szemléletére. 1970-ben heccből indult az aspeni seriffválasztáson, ahol többek között a drogok legalizálását ígérte. Itt használta először a híres gonzó öklöt, mint védjegyét. Ugyanebben az évben írta híressé vált cikkét a Scanlan’s Monthly magazinnak a Kentucky Derbyről (The Kentucky Derby Decadent and Depraved), amit az első igazi gonzó cikkeként tartanak számon. Ennél dolgozott együtt először a brit grafikussal, Ralph Steadmannel, aki későbbi műveit is illusztrálta. Nem sokkal a cikk megjelenése után ismerkedett meg a chicagói politikai aktivista és ügyvéd Oscar Zeta Acostával, mert a mexikói származású tévés újságíró, Rubén Salazar meggyilkolásáról akart vele interjút készíteni a Rolling Stone-nak. Ehelyett azonban együtt utaztak Las Vegasba, a Mint 400 sivatagi motorversenyre tudósítani. Ezek az élmények inspirálták leghíresebb regényét, a Félelem és reszketés Las Vegasbant. 1973-ban a Rolling Stone számára írt cikksorozatot Richard Nixon elnökválasztási kampányáról, ennek gyűjteménye a Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72. A 80-as évek végén főleg a San Francisco Examinernek írt kritikákat, cikkei minősége napról napra változott. 1983–94-ig megjelentették a legfontosabb cikkeit négy kötetben Gonzo Papers I.-IV. címmel. 1998-ban jelent meg a Rumnapló is, 2003-ban A félelem birodalma, 2004-ben pedig az utolsó könyve, aHey Rube. Karrierjét sportújságíróként fejezte be, de a halála előtti években már ez is nehézséget okozott számára. Mivel ezt felismerte, 2005 február 20-án woody creek-i otthonában főbe lőtte magát. Fél évvel Thompson halála után Johnny Depp 3 millió dollárért öntetett egy ágyút, hogy Aspen közelében (Woody Creekben) kilőhesse az író hamvait. Az eseményen Thompson 300 ismerőse vett részt. Magyarul megjelent művei Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában (ford. Vágvölgyi B. András, Narancs Könyvek, 1993) ISBN 963-7840-92-3 Félelem és reszketés Las Vegasban. Őrült utazás az amerikai álom fellegvárában ; ford. Vágvölgyi B. András; 2. jav. kiad.; Új Mandátum, Bp., 1999 Hell's angels. Vad rege az Angyalokról ; ford., előszó, kieg. Vágvölgyi B. András; Konkrét Könyvek, Bp., 2003 ISBN 963-210-087-5 Rumnapló ; ford. Totth Benedek; Konkrét Könyvek, Bp., 2005 ISBN 963-7424-02-4 A félelem birodalma. A rossz csillagzat alatt született gyermek reszketésteljes titkai az amerikai évszázad utolsó napjaiból ; Konkrét Könyvek, Bp., 2006 ISBN 963-7424-16-4 Félelem és reszketés Las Vegasban. Veszett utazás az amerikai álom kellős közepébe ; ford. Pritz Péter; Cartaphilus., Bp., 2011 ( Filmregények ) Színdarabok GONZO: A Brutal Chrysalis Róla vagy a műveiből készült filmek 1978 – Fear and Loathing on the Road to Hollywood 1980 – Ahol a bölény dübörg ( Where the Buffalo Roam ) 1988 – Hunter S. Thompson: The Crazy Never Die 1998 – Félelem és reszketés Las Vegasban ( Fear and Loathing in Las Vegas ) 2003 – Breakfast With Hunter 2004 – Come on Down: Searching for the American Dream 2005 – When I Die 2006 – Buy the Ticket & Take the Ride: Hunter S. Thompson on Film 2006 – Free Lisl: Fear and Loathing in Denver 2006 – Blasted!!! The Gonzo Patriots of Hunter S. Thompson 2008 – Gonzo: The Life and Work of Dr. Hunter S. Thompson 2012 – Rumnapló ( The Rum Diary ) 2001–2002-es spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A La Liga 2001-02-es szezonja volt a bajnokság hetvenedik kiírása. A bajnokságban 20 csapat vett részt, a győztes a Valencia CF lett. Ez volt a klub ötödik bajnoki címe. Kereszttáblázat Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2009. december 19. Forrás: angol Wikipédia 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Albán labdarúgókupa Az albán labdarúgókupa vagy albán kupa (hivatalos nevén Kupa e Shqipërisë) a legrangosabb nemzeti labdarúgókupa Albániában, amelyet először 1939-ben rendeztek meg "Kupa e Mbretit" (magyarul:"Király-kupa") néven. Egy évvel később nem rendezték meg a II. világháború kitörése miatt, majd csak 1948-ban indult a következő sorozat "Kupa e Republikes" ("Köztársasági-kupa") elnevezéssel. A jelenleg is használatos nevet 1991. óta viseli. A legsikeresebb klubok a KF Tirana és a Partizani Tirana, amelyek eddig 15 alkalommal hódították el a trófeát. Az albán kupa az ország második legrangosabb labdarúgó versenykiírása, az albán bajnokság után. A kupa győztese jogán Albánia csapatot indíthat az Európa-liga első selejtezőkörében. Sekina Gyülekezet A Sekina Gyülekezet bejegyzett magyarországi egyház, vezetője Barna Gyula lelkipásztor. Nagy részben magyarországi keresztény cigányokból áll. Történelem és jelenkor A közösség egy pünkösdi-karizmatikus evangélista hittérítő (Franz Warde) tevékenységének hatására alakult 1991 novemberében. Kezdetben a tagok az Evangéliumi Pünkösdi Közösségben alkottak gyülekezetet a ma is használatos Sekina Gyülekezet néven. A kis közösség a kilencvenes évek derekán függetlenítette magát az anyaegyháztól, megalakult a független Sekina Gyülekezet. Gyülekezetük vagy házicsoportjuk működik Budapesten, Esztergomban, Komáromban, Győrött, Tatán és Almásfüzitőn. A 2002-es és a 2003-as évben egyetlen fő sem ajánlotta fel adóját a gyülekezet részére. 2004-ben egyetlen személy adójából 11 000 forintot sikerült megkapniuk (1%). Az ezredfordulón így vall ifj. Barna Gyula alapító, lelkész: „Megtértünk heten, a Roma Pop együttes. Az evangéliumot először hirdette nekünk Franz Warde (Fardi) evangélista. Másnap mi, akik megtértünk (az együttes), kibéreltünk egy kultúrtermet és szétkürtöltük mindenkinek a hírt, hogy megtértünk, jöjjenek hallják meg az öröm üzenetet! Telt ház lett az este, megtértek sokan. Áprilisban alámerítkeztünk harminchárman, aztán Krisztus igéje terjedt mint a vírus, de pozitív értelemben. Eltelt egy pár év, most három gyülekezetet látunk el Isten kegyelméből.” Wierzbno (metróállomás) A Wierzbno egy metróállomás Varsóban a varsói M1-es metró vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Racławicka (Młociny, M1-es metróvonal) Wilanowska (Kabaty, M1-es metróvonal) Bosman-szabály A Bosman-szabály az Európai Bíróság C-415/93. számú ítéletének népszerű elnevezése. A Bosman-ügy Jean-Marc Bosman belga labdarúgó keresettel fordult az Európai Bírósághoz. Bosman ugyanis 1990-ben visszautasította a szerződéskötést klubjával, az RC Liege-zsel, ennélfogva felkerült a klub áthelyezhető (sportnyelven: átigazolható) játékosainak listájára. A belga URBSFA (Labdarúgó-szövetségek Belga királyi Uniója) és az UEFA akkori gyakorlata szerint a klub 11 743 000 belga frankot kért a játékos átigazolásáért más kluboktól. Mindez, a klubok által foglalkoztatható külföldi játékosok számának maximálását kimondó szabállyal együtt, lehetetlenné tette, hogy Bosman más klubnál elhelyezkedjen. A Bíróság 1995. december 15-i ítéletében kimondta, hogy az áthelyezési díjak nem összeegyeztethetők az EK-Szerződés 39. Cikkében (egykori 48. Cikkében) foglalt szabállyal, azaz a személyek szabad mozgásának a jogával. Megállapította továbbá, hogy a külföldi játékosok számának korlátozása az Európai Unió tagállamai állampolgárai közötti hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg (ún. megkülönböztetés állampolgárság alapján). Forrás Timothy Bainbridge: EU mindentudó. HVG Könyvek, 62. old. HVG Kiadó, 2004. ISBN 963 7525 521 Almdudler Az Almdudler egy gyógynövénytartalmú osztrák szénsavas üdítőital. Története Az első üveg üdítőt Erwin Klein, bécsi szódavíz és limonádékészítő mester palackozta 1957-ben, melyet esküvői ajándéknak szánt feleségének, Ingridnek. A harminckét-féle gyógynövénykivonatot tartalmazó üdítőital azóta is változatlan receptúrával készül, mesterséges aromát és tartósítószert nem tartalmaz. Az Almdudler palack formája 55 éve változatlan. A palackon Mariann és Jacob, egy hagyományos osztrák népviseletbe öltözött pár látható. Napjainkban Az Almdudler megalakulása óta családi tulajdonban lévő osztrák vállalkozás, amely 1971-ben osztrák állami kitüntetést kapott. Székhelyük egy különleges, Almdudler palack formájú székház Bécs-Grinzingenben, amelyet 2009-ben Zöld Építészeti Díjjal jutalmaztak. Az épület környezetbarát anyagokból készült és környezetbarát energiát használ. Az épület tetőteraszán organikus méhészet van. Az Almdudler minden évben megrendezi Bécs legnagyobb partiját a Bécsi Városházán, amelyet Trachtenparchen Ball-nak neveznek. A rendezvény különlegessége a hagyományos osztrák népviseletben való megjelenés. Az Almdudler 1989-ben indította exportját a német piacon, azóta már több európai országban is megtalálható. Magyarországon az üdítő 2012 óta elérhető. Forrás Hivatalos weboldal 7636 Comba A 7636 Comba (ideiglenes jelöléssel 1984 CM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1984. február 5-én. Bohumilice Bohumilice település Csehországban, a Prachaticei járásban. Bohumilice Bošice, Čkyně, Vimperk és Svatá Maří településekkel határos. Lakosainak száma 323 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bukovel Bukovel (ukránul: Буковель) síközpontközpont Ukrajna nyugati részén, az Ivano-frankivszki területen. A Keleti-Kárpátokban, a történelmi határ közelében, Poljanicja település mellett fekszik 900 méterrel a tengerszint fölött; közigazgatásilag Jaremcséhez tartozik. 65 km-es pályarendszerével Kelet-Európa legnagyobb síterepe. A magyar síelők körében a legnépszerűbb ukrajnai síközpont; Budapesttől 530 km-re, bő 7 órányi útra, a magyar határtól pedig 230 km-re fekszik, a Tatár-hágó felől jó minőségű bekötőúton közelíthető meg. Földrajz A területen öt különálló hegy található: a Bukovel (1127 m), a Csorna Kleva (1246 m), a Babin Pohar (1180 m), a Dovha (1372 m) és a Bulcsinoka (1150 m). A Babin Pohar túloldalán található a Gorgánok természetvédelmi terület. A síszezon az időjárástól függően jellemzően december elejétől április közepéig tart. Történelem Bukovel korábban egy apró síterep volt néhány pályával és elöregedett felvonóval. A modern síterep kiépítése 2000-ben kezdődött az első új sípályák és -felvonók helyének kiválasztásával és a síközpont mestertervének elkészítésével az osztrák Plan-Alp és a kanadai Ecosign részvételével. 2001 végén készült el az első, 691 méter hosszú sílift a Bukovel-hegy északi lejtőjén, mellyel párhuzamosan épült ki az első, 2002 októberében elkészült 1000 méteres ülőszékes felvonó a hegy északnyugati oldalán. 2003-ban nyílt meg a második (a 2A jelű) pálya egy ülőszékes felvonóval, majd 2004-ben a 7A pálya egy húzólifttel. A síközpont 2004-ben még mindössze 50 000 vendéget fogadott; ez a 2005–2006-os szezonra 206 000-re, 2006–2007-re 850 000-re, 2010–2011-re pedig 1 200 000 napi látogatásra emelkedett, amiből 10–11%-ot tett ki a külföldi látogatók aránya. 2012-ben a világ leggyorsabban növekvő síterepének számított. 2008-ban felmerült a 2018. évi téli olimpiai játékok megpályázása is, ezt azonban az infrastruktúra fejletlensége miatt ejtette az Ukrán Nemzeti Olimpiai Bizottság. 2010-ben botrányt okozott, hogy felmentették a Gorgánok természetvédelmi terület tíz éve hivatalában lévő igazgatóját, mert nem járult hozzá a Bukovelbe vezető új út megépítéséhez, ami a természetvédelmi területen a törvény alapján tilos volt. Sport Síterep Bukovelben jelenleg 16 sílift üzemel egy nagyjából 65 km összhosszúságú pályarendszeren. A 61 pályaszakaszból 12 kék (kezdő) jelölésű, 41 piros (középhaladó) és 8 fekete (haladó); ez összesen 26 km-nyi kék, 28 km-nyi piros és 11 km-nyi fekete pályát jelent. A leghosszabb az 5G jelű, 2106 méteres pálya. A felvonók közül 11 négyszemélyes ülőlift, egy három- és egy kétszemélyes ülőlift, valamint egy húzólift. A pályarendszer legmagasabb pontja az 1372 méter magas Dovha hegy, míg legmélyebb pontja 890 méteren fekszik, így függőleges kiterjedése 482 méter. A síelőket három síiskola és öt síkölcsönző szolgálja. 16:30 és 19:30 között esti sízésre is lehetőség van. Síelésen kívül más téli sportok is űzhetők: korcsolyapálya is található a területen, valamint kutyaszánozásra is lehetőség van. Nyári sportok Az üdülőhelyet eleve négy évszakos célpontnak tervezték. Ennek megfelelően a sípályákon kívül többek között bringapark (46,7 km-nyi downhill és cross country pályával), kis fűtött tó stranddal, paintball és airsoft pálya, kötélpályák, lovaglás és rafting áll a vendégek rendelkezésére. A környéken gyalogtúra-útvonalak is vannak. Bukovelben található Ukrajna legnagyobb, 6,8 hektáros mesterséges tava, ahol egy 2 km hosszú strandon kívül vízisí, wakeboard, kajakozás, jetski és búvárkodás is űzhető. Turizmus Maga az üdülőhely 1500 vendéget tud elszállásolni, többek között hét szállodában. A tágabb környéken további 12 000 ember szállhat meg. 1436 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1380-as évek – 1390-es évek – 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek Évek: 1431 – 1432 – 1433 – 1434 – 1435 – 1436 – 1437 – 1438 – 1439 – 1440 – 1441 Események Határozott dátumú események január 13. – Rozgonyi Péter egri püspök újjászervezi az egri várban a Szent István prépostságot. Határozatlan dátumú események április – VII. Károly francia király ünnepélyesen bevonul Párizsba . Az év folyamán: Vlad Dracul havasalföldi fejedelem elűzi I. Sándort Havasalföld trónjáról. Prága meghódol Zsigmond királynak és cseh királynak ismeri el. A huszita harcok azonban tovább terjednek a Felvidékre , sőt Erdélyre és a Délvidékre is. Elkészül az első egyházi összeírás (Rollo) Málta szigeteiről. Összesen 11 egyházközséget említenek Születések június 6. – Johann Müller Regiomontanus német matematikus, csillagász, tankönyvíró († 1476 ) I. Krešimir horvát király I. Kresimir (? – 945) a középkori Horvát Királyság harmadik uralkodója volt, a Trpimir-házból, aki 935-ben lépett trónra, apja, II. Trpimir halálakor. Két fia volt, az idősebb Miroszláv és a fiatalabb Mihály Kresimir. Halála után a két fia egymás ellen harcolt, és mindkettőből király lett. A Dukljai Pap Krónikája szerint Petar, a fiatalabb testvére, Duklja vajdája volt. Uralkodása alatt megőrizte Horvátországot erős katonai hatalomnak. A név eredete A Krešimir név eredete régóta kérdés alatt áll. Manapság az az elmélet érvényesül, hogy két szó kombinációjából keletkezett: a „krijesti“ vagy „krijesiti“ parancsszóból, amelyet „szikrálj”-nak értelmezik, valamint a „mir” (béke) szóból. Ezek szerint a név azt jelentené, hogy „az aki békében fénylik”, vagyis „megvilágosodott”. A másik elmélet szerint a latin „Cresmur”-ból ered, amelynek jelentése „(szent olajjal) felkenni”. Ezek szerint a név „felkentet” jelent, ami a király kereszténységének bizonyítéka lenne. Millenniumi problémák A Millenniumi Problémák hét olyan matematikai problémát takar, amelyek megoldására 2000-ben magas pénzjutalommal járó díjat alapított az amerikai Clay Matematikai Intézet. Ezek közül hat még mindig megfejtésre vár, amellyel a kiváló matematikusok a dicsőségen túl az egyenként egymillió amerikai dollárt is elnyerhetik. A Poincaré-sejtést Grigorij Jakovlevics Perelman 2002-ben már megoldotta. A problémák Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés Hodge-sejtés Navier–Stokes-egyenletek P=NP probléma Poincaré-sejtés - Grigorij Jakovlevics Perelman már megoldotta Riemann-sejtés Yang–Mills-elmélet A problémák leírása Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés A Birch és Swinnerton-Dyer sejtés a racionális számok fölötti elliptikus görbékhez kapcsolódik, és azt kérdezi, hogy az elliptikus egyenleteknek véges vagy végtelen sok racionális megoldása van-e. Azt már tudjuk, hogy nincs megoldóképlet ezekre a megoldásokra. A hivatalos megfogalmazás Andrew Wilestől származik. Hodge-sejtés A Hodge-sejtés az algebrai geometria legfontosabb sejtése. A nem szinguláris komplex algebrai varietásokról és részvarietásaikról szól. A sejtés szerint bizonyos de Rham-féle kohomológiaosztályok újra algebraiak, és megegyeznek a részvarietások homológiaosztályainak Poincaré-duálisának összegével. A speciálisabb hivatalos megfogalmazás Pierre Deligne műve. Itt projektív varietásokról van szó, és a Hodge-ciklusoknak az algebrai ciklusok racionális lineáris kombinációjának kell lennie. Navier–Stokes-egyenletek A Navier–Stokes-egyenletek a folyadékok mozgását írják le. Habár az egyenleteket már a 19. században ismerték, a részletes elmélet még mindig nincs kidolgozva. A feladatot Charles Fefferman fogalmazta meg. P=NP probléma Egy feladat P-ben van, ha megoldható determinisztikus polinom idejű algoritmussal. Egy feladat NP-beli, ha megoldható nem determinisztikus polinom idejű algoritmussal, ami azt jelenti, hogy megoldása polinom idejű determinisztikus algoritmussal ellenőrizhető. Látszik, hogy a P-ben levő feladatok NP-beliek is, hiszen a megoldó algoritmus bizonyítja is, hogy a megoldás helyes. A kérdés az, hogy az NP-beli feladatok mind P-beliek-e. A sejtés az, hogy NP nem egyenlő P-vel. A kérdést gyakran a legfontosabb matematikai problémának tekintik. Megoldása messzemenő következményekkel járna nemcsak a matematikában, a kriptográfiában és a számítástudományban, hanem más tudományokban és a filozófiában is. Poincaré-sejtés A sokáig igazolatlan sejtés a topológia nevezetes problémája volt. Azt állítja, hogy bármely egyszeresen összefüggő háromdimenziós zárt sokaság homeomorf S3-mal, a háromdimenziós gömbfelülettel. Érdekessége, hogy az állítást már az 1960-as években belátták más dimenziókra, csak a háromdimenziós eset állt ellen, mert három dimenzióban nem működtek a más dimenziókban használt módszerek. Az orosz tudományos akadémia Sztyeklov intézetének munkatársa, Grigorij Perelman 2002-ben megoldotta a sejtést, 2010-ben pedig megkapta érte a Clay Intézet Millennium-díját, amit azonban nem volt hajlandó átvenni. A megoldást az interneten publikálta, ezért meg is változtatták a díj átvételének feltételét, ugyanis a megoldásnak egy matematikai lapban kellett volna megjelennie. Azóta újabb bizonyításokat is találtak. Riemann-sejtés A nevezetes Riemann-sejtés a komplex Riemann-féle zéta-függvény nem valós komplex gyökeiről szól. Azt állítja, hogy az összes ilyen gyök valós része 1/2. Megoldásának messzemenő következményei lennének a számelméletben, különösen a prímszámok eloszlásában. Ha a sejtés nem igaz, akkor a prímszámok eloszlása nem olyan egyenletes, mint ahogy feltételezik. A Riemann-sejtés Hilbert listáján is szerepel. Hivatalos megfogalmazása Enrico Bombieritől származik. Yang–Mills-elmélet A fizikában a Yang–Mills-elmélet Maxwell elméletének általánosítása. Az elmélet a szín-elektromágneses mezőről szól, ahol a színek hordozzák a töltéseket. A klasszikus mezőelmélet szerint a hatás fénysebességgel terjed, ami tömeg nélküli közvetítő részecskékre, gluonokra utal. A színbebörtönzés elmélete szerint azonban a gluonok nem mozoghatnak szabadon, hanem tömeggel bíró részecskékbe vannak zárva. A bezártság egy másik aspektusa az aszimptotikus szabadság, ami lehetővé teszi az elmélet alkalmazását kis energiák esetén is. A feladat az elmélet szigorú megalapozása. A hivatalos megfogalmazás Arthur Jaffe és Edward Witten keze műve. Amphiglossus Az Amphiglossus a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó nem Rendszerezés A nembe az alábbi 38 faj tartozik. Amphiglossus alluaudi Amphiglossus andranovahensis Amphiglossus ankodabensis Amphiglossus anosyensis Amphiglossus ardouini Amphiglossus astrolabi Amphiglossus crenni Amphiglossus decaryi Amphiglossus elongatus Amphiglossus frontoparietalis Amphiglossus gastrostictus Amphiglossus igneocaudatus Amphiglossus intermedius Amphiglossus johannae Amphiglossus macrocercus Amphiglossus macrolepis Amphiglossus mandady Amphiglossus mandokava Amphiglossus melanopleura Amphiglossus melanurus Amphiglossus minutus Amphiglossus mouroundavae Amphiglossus nanus Amphiglossus ornaticeps Amphiglossus poecilopus Amphiglossus polleni Amphiglossus praeornatus Amphiglossus punctatus Amphiglossus reticulatus Amphiglossus spilostichus Amphiglossus splendidus Amphiglossus stumpffi Amphiglossus stylus Amphiglossus tanysoma Amphiglossus tsaratananensis Amphiglossus valhallae Forrás Biolib szerinti rendszer besorolása IMAX Az IMAX (az Image Maximum rövidítése, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy maximális képhatás) a kanadai IMAX Corporation cég által kifejlesztett filmformátum, amely a hagyományosnál sokkal nagyobb méretű és felbontású képek vetítésére szolgál. A szabványos IMAX vetítővászon 22 méter széles és 16 méter magas, de lehet ennél nagyobb is (30 m). Napjainkban az IMAX a legelterjedtebb[forrás?] a nagyméretű filmformátumok között. Története Az IMAX formátumot négy kanadai, Graeme Ferguson, Roman Kroitor, Robert Kerr és William C. Shaw tervezte. Első kísérletük az 1967-es világkiállításon bemutatott többprojektoros rendszer volt, ám a vele kapcsolatos technikai nehézségek miatt egyszerűsítették a rendszert, és az 1970-es világkiállításra elkészítették az egyprojektoros IMAX változatot. 1971-ben Torontóban átadták az első állandó jellegű IMAX rendszert. Technikai specifikációk 70 × 48,5 mm filmméret vízszintes képtovábbítás (jobbról balra) 24 kép másodpercenként 1,43:1 képarány A standard IMAX rendszer mellett két más változat és létezik: az IMAX Dome-ot (korábbi nevén OMNIMAX-ot) egy kupolára vetítik, így a nézőt teljesen körbeveszi a film; az IMAX 3D filmeket pedig két, a két emberi szemnek megfelelően elhelyezkedő kamerával veszik fel, majd a két filmet egymásra merőleges polarizációval ugyanarra a vászonra vetítik; a néző egy speciális, polárszűrős szemüveget visel, ami révén a két szem mindegyike csak a neki megfelelő filmet látja, így a film három dimenziós benyomást kelt. IMAX mozik Magyarországon, több más európai országhoz hasonlóan, a Cinema City Internationalnek kizárólagos joga van az IMAX mozik üzemeltetésére. Az első magyar IMAX mozi 2007 őszén nyílt volna meg a budapesti Arena Plazában, azonban meg nem nevezett okok miatt csak 2008. január 17-én adták át. A legközelebbi külföldi IMAX filmszínház Bécsben található. Jelentősebb IMAX filmek Tiger Child ( 1970 ) Garden Isle ( 1973 ) To Fly! ( 1976 ) Hail Columbia! ( 1982 ) Grand Canyon: The Hidden Secrets ( 1984 ) The Dream is Alive ( 1985 ) Niagara: Miracles, Myths and Magic ( 1986 ) Rolling Stones To The Max ( 1991 ) A nagy mélység titkai * ( 1994 ) The Wings of courage ( 1995 ) T-Rex: Vissza a krétakorba * ( 1998 ) The Old Man and the Sea ( 1999 ) – Oscar-díjas ( 72. Oscar-gála ) A csodálatos Galápagos 3D * (1999) Dolphins ( 2000 ) – Oscar-díj jelölt ( 73. Oscar-gála ) Shackleton's Antarctic Adventure ( 2001 ) Űrállomás 3D * ( 2002 ) NASCAR 3D: The IMAX Experience * ( 2004 ) Szafari 3D - a Dél-Afrikai kaland * ( 2005 ) Roving Mars ( 2006 ) U2 3D* ( 2007 ) A sötét lovag * ( 2008 ) Godzilla 3D to the MAX ( 2009 , utómunkálatok alatt) Harry Potter és a Félvér Herceg * ( 2009 ) Transformers 2 - A bukottak bosszúja (2009) (imax-jelenetek) James Cameron's Avatar * ( 2009 ) Toy Story 3 * ( 2010 ) TRON:Örökség 3D ( 2010 ) Thor IMAX 3D Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2. rész (2011) Éjsötét árnyék (2012) A sötét lovag: felemelkedés (2012) A Hobbit: Váratlan utazás (2012) Gravitáció (2013) Interstellar (Csillagok között) (2014) Terminator Genisys* ( 2015 ) Jurassic World * (2015) Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő * (2015) A Dzsungel könyve (2016) Legendás állatok és megfigyelésük * (2016) * Magyarországon is bemutatják/bemutatták. Diez Diez település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 12 073 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: 1985-ös magyar női kézilabda-bajnokság (első osztály) Az 1985-ös magyar női kézilabda-bajnokság a harmincötödik női kézilabda-bajnokság volt. A bajnokságban tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A Bakony Vegyész új neve Veszprém SE lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1985 magyar bajnokságok - kezitortenelem.hu Komáromi járás (Szlovákia) A komáromi járás (Okres Komárno) szlovákiai közigazgatási egység, a Nyitrai kerület része. Összterülete 1100 négyzetkilométer, lakossága 103 995 fő (2011). Székhelye Komárom (Komárno), gépkocsijelzése KN. A járás legnagyobb része az egykori Komárom vármegye területén fekszik, keleti részén Búcs, Bátorkeszi, Dunamocs és Karva községek Esztergom vármegyéhez tartoztak. 2006-ban lakosságából 69,23% magyar, 27,35% (29 239 fő) szlovák és 3,42% más nemzetiségű volt. 2011-ben 103 995 lakosából 66 356 (63,8%) magyar és 29 463 (28,33%) szlovák volt. 1994 óta (Bogya és Gellér szétválásával) 41 község alkotja a Komáromi járást, ebből 3 visel városi címet (Komárom, Gúta és Ógyalla). Története A Komáromi járás 1923-ban jött létre, mai határait az 1960-as közigazgatási átszervezéskor alakították ki, azóta változatlanok. A járás mai területe a Magyar Királyságban nagyrészt Komárom vármegyéhez tartozott, csak a négy legkeletibb község volt Esztergom vármegye része, maga Komárom városa pedig szabad királyi, illetve törvényhatósági jogú városként nem tartozott egyik megyéhez sem és nem volt járási székhely sem. Komárom megye északi, Duna-balparti része két járásra oszlott: a Vág-Dunától nyugatra a Csallóközi járás feküdt, melynek székhelye Nemesócsa volt, keletre pedig az Udvardi járás Ógyalla székhellyel. Esztergom vármegye Duna-balparti része a Párkányi járást alkotta. 1918-ban az említett megyéknek a Dunától északra fekvő összes területei csehszlovák uralom alá kerültek, amit a trianoni békeszerződés véglegesített 1920-ban. 1922-ig kis módosításokkal a korábbi közigazgatási felosztás maradt érvényben. A járások nevét székhelyüknek megfelelően módosították, így a Csallóközi járás neve Nemesócsai lett, az Udvardié pedig Ógyallai. Emellett Esztergom és Győr vármegye Csehszlovákiához csatolt részeit összevonták Komárom megyével, így a Párkányi járás is ennek része lett, a Győr megyéből idekerült hét községet (a Csilizközt) pedig a Nemesócsai járáshoz osztották be. 1923. január 1-jén Csehszlovákia közigazgatási átszervezésével megszűnt a Magyar Királyságtól örökölt vármegyerendszer és Szlovákia területén hat nagymegye alakult. Ekkor Komárom elvesztette megyeszékhely rangját és törvényhatósági jogát, ugyanakkor járási székhely lett. Az ettől kezdve Pozsony megyéhez tartozó Komáromi járás tulajdonképpen az egykori Csallóközi járás helyét vette át: ennek községeit fogta össze Komárom városával, a csilizközi községeket pedig átcsatolták a Dunaszerdahelyi járáshoz. Határai ezután 1949-ig változatlanok voltak, eltekintve az 1938 és 1945 közötti átmeneti magyar uralom időszakától. Az Ógyallai járás határai szintén nem változtak, a Párkányihoz viszont keleten hozzácsatoltak néhány községet az egykori Hont vármegyéből, és e két járást Nyitra megyébe osztották be. 1928-ban a nagymegyék megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, és az említett járások mind a szlovák tartomány irányítása alá kerültek. 1938-ban az első bécsi döntés nyomán a Komáromi járás mai teljes területe Magyarország része lett, ahol az ismét önállóvá vált Komárom vármegye és Esztergom vármegye között osztoták fel. A Komáromi járás területe az 1923-ban kialakítottól csak annyiban tért el, hogy Komárom ismét kivált belőle törvényhatósági jogú várossá alakulva, Kamocsát és Szimőt pedig átcsatolták Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye Érsekújvári járásához, ahogy az Ógyallai járás északkeleti részét is. A második világháború után, 1945-ben visszaállt az 1938 előtti országhatár és járási felosztás. A kommunista hatalomátvétel után Csehszlovákia közigazgatási felosztását 1949-ben jelentősen átalakították. Ekkor hozták létre a Nagymegyeri járást (okres Čalovo), melyhez átcsatolták a Komáromi járás Nagykeszitől és Ekeltől nyugatra fekvő községeit és a Dunaszerdahelyi járás keleti részét. Ugyanekkor Szimőt és Kamocsát ismét az Érsekújvári járáshoz csatolták. Így 1949-től mindössze 8 község (Csallóközaranyos, Ekel, Gúta, Keszegfalva, Komárom, Megyercs, Nagykeszi és Örsújfalu) tartozott a Komáromi járáshoz, ezzel az akkori Csehszlovákia kisebb járásai közé tartozott. Szlovákia területe ekkor ismét hat, most kerületnek nevezett nagyobb közigazgatási egységre tagolódott, melyek közül a Nagymegyeri járás a Pozsonyihoz, a tőle keletre fekvő járások pedig a Nyitraihoz tartoztak. Csehszlovákia közigazgatási felosztásának újabb átszervezésekor, 1960. július 1-jén a megszűnt Ógyallai járás valamennyi községét, a szintén megszűnt Nagymegyeri járás Ekecstől és Nagymegyertől keletre fekvő kisebb részét, valamint az ugyancsak megszűnt Párkányi járás négy legnyugatibb községét (Dunamocs, Karva, Búcs, Bátorkeszi) a Komáromi járáshoz csatolták, melyet a Nyugat-Szlovákiai kerületbe osztottak be. 1990-ben a kerületek megszűntek, de a Komáromi járás területe se ekkor, se Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezésekor nem változott, amikor a Nyitrai kerülethez osztották be ismét. Vega de Liébana Vega de Liébana település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Vega de Liébana Camaleño, Potes, Cabezón de Liébana, Pesaguero, La Pernía, Cervera de Pisuerga, Velilla del Río Carrión és Boca de Huérgano községekkel határos. Lakosainak száma 765 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ziffer Sándor Ziffer Sándor (Cziffer) (Eger, 1880. május 5. – Nagybánya, 1962. szeptember 8.) magyar festő, érdemes művész. Mind a magyarországi, mind a romániai festészeti mozgalmakban fontos szerepet töltött be. A nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelkedő festője, mestere és művészetszervezője. Életpályája Az Iparművészeti Iskolában tanult Budapesten, majd a müncheni akadémiára ment, ahol Hans-Joachim Rauppnál tanult, majd Anton Ažbe iskoláját látogatta. Itthon 1904-től Hollósy Simon volt a mestere. 1906-tól a nagybányai művésztelepen festett. Közben tapasztalatokat szerzett Párizsban, Berlinben, Hamburgban és újra Münchenben. Ezekben a városokban alkotásait is bemutatta kiállításokon. Magába szívta a posztimpresszionisztikus, majd az expresszionista és a kubista stílusirányzatok formajegyeit. Nagybányán ő a neósok csoportjába tartozott. 1908-1911-ig tagja volt a Szinyei Merse Pál által vezetett MIÉNK művészcsoportnak. 1918-ban végleg Nagybányán telepedett le, ahol 1935-1945-ig tanított, s korrigálta a festőnövendékek rajzait, festményeit. Számos romániai magyar és román festőnek, köztük Karácsony Jánosnak, Agricola Lídiának Ziffer volt a mestere. Ziffer nemcsak kiváló festő, hanem kiváló rajzoló is volt, néhány festménye szinte grafikus hangvételű, például a Morgó völgye c. alkotása 1923-ból, természetesen kifejezetten grafikai alkotásai is vannak, köztük Nő macskával címmel. A Nagybányán helyben maradt magyar művészek többsége a második világháború után valóságos nyomorszinten élt. Még Ziffer Sándor is nehezen jutott társadalmi elismeréshez. Vida Géza szobrászművész érdeme, hogy 1950-ben az idős mester személyi nyugdíjat kaphatott, s majd 1954-ben Munkaérdemrenddel tüntették ki. 1957-ben Nagybányán és Kolozsvárott gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. 1962-ben Nagybányán érte a halál, a nagybányai (volt református) temetőben helyezték örök nyugalomra. Művészete A századelő modern festői irányzatait össze tudta egyeztetni a nagybányai plein air hagyományokkal, soha nem engedett az epigonoknak, mindig friss, színes, dekoratív, expresszív, s racionálisan átgondoltak voltak az ő alkotásai. Alkotói korszakának csúcspontja a két világháború közti időszakra esik. Később baleset érte, a második világháború után már csak műtermének ablakából tudott festeni. Emlékiállítások 1996-ban Nagybányán és Budapesten, 1998-ban Budapesten, 2004-ben és 2007-ben szülővárosában, Egerben rendeztek műveiből kiállítást. Művei ott szerepeltek a Magyar Nemzeti Galéria 2006-os kiállításán, melyet Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig címen rendeztek. Művei közgyűjteményekben (válogatás) Nő macskával (Év. nélkül, szén, papír, 9,5 x 16 cm) Rippl-Rónai Múzeum , Kaposvár Önarckép (c. 1908, olaj, karton, 41 x 30 cm) Janus Pannonius Múzeum , Pécs Útkanyarban álló két gyerek Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Tájrészlet kerítéssel ( 1910-es évek eleje, olaj, vászon, 91,5 x 109 cm) MNG Hajók a Szajnán (1911, olaj, vászon, 46 x 61 cm) MNG Tájkép (1913, olaj, karton, 128,5 x 94,5 cm) MNG A Morgó völgye (1923, olaj, vászon, 80 x 98 cm) Máramaros Megyei Múzeum, Nagybánya Vizimalom (1923 Olaj, vászon, 65 x 79,5 cm) JPM Nagybányai tájkép (1925 olaj, vászon, M.690 mm x Sz.553 mm) Székely Nemzeti Múzeum , Sepsiszentgyörgy Nagybányai táj (1925, olaj, vászon, 80 x 98 cm) Máramaros Megyei Múzeum, Nagybánya A régi pénzverde (1932, olaj, vászon, 80 x 100 cm) Művészeti Múzeum, Kolozsvár Nagybányai tájkép (1933 olaj, vászon; M.745mm x Sz.995mm) Önarckép (1936 MNG) Leány korsóval (1941 olaj, vászon; M.1000 mm X Sz.675 mm; Székely Nemzeti Múzeum) Társasági tagság MIÉNK (1908-1911) Nagybányai Festők Társasága ( NFT ) (1911-1937) Rilhac-Rancon Rilhac-Rancon település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 4527 fő (2015). Rilhac-Rancon Ambazac, Le Palais-sur-Vienne, Bonnac-la-Côte, Limoges és Saint-Priest-Taurion községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Guadalupei bazilika A Mexikóvárosban található Guadalupei bazilika a világ egyik leghíresebb temploma és leglátogatottabb Mária-kegyhelye. Azon a Tepeyac dombon épült fel, ahol a katolikus hívők szerint 1531-ben Juan Diego előtt megjelent Szűz Mária, azaz a Guadalupei Szűzanya. A mai épület 1976-ban nyílt meg, de mellette egy több száz éves templom is áll: korábban az volt a guadalupei bazilika. A kegyhelyet, ahol ma is látható Mexikó legértékesebb vallási ereklyéje, Juan Diego tilmája a Mária-képpel, évente mintegy 20 millióan látogatják (többen, mint a Vatikánt), a forgalom jó része december 12-ére, a Guadalupei Szűzanya ünnepére koncentrálódik: 2016-ban például közel 6,2 millióan érkeztek erre a napra. Története A régi templom A katolikus hívők szerint 1531. december 9-én, amikor egy Juan Diego nevű, néhány évvel azelőtt megkeresztelkedett indián a Tepeyac nevű dombnál járt, megjelent Szűz Mária, és arra kérte őt, hogy kezdeményezze Juan de Zumárraga püspöknél ezen a helyen egy templom építését. Az egyház azonban bizonyítékokat szeretett volna, és egyelőre nem egyezett bele az építésbe. Az indián december 12-én újra találkozott a Szűzanyával, aki ezúttal arra kérte, hozzon a hegy tetejéről virágokat, amelyek a zord téli idő ellenére nyíltak ott. Diego a virágokat tilmájába rejtette, és úgy vitte el a püspökhöz, ám amikor ott kinyitotta a ruhát, azon megjelent egy Mária-kép. Ez a tilma ezután Mexikó és az egész katolikus világ egyik legfontosabb ereklyéjévé vált. Ezeknek az eseményeknek volt köszönhető, hogy később a Tepeyacon valóban felépült egy kápolna, amelyet 1622-ben Juan Pérez de la Serna érsek szentelt fel. Ennek állapota azonban a 17. század végére annyira leromlott, hogy már az összedőlés fenyegette, ezért elhatározták, hogy az évről évre egyre növekvő számú zarándokok fogadására egy új, nagyobb és szebb templomot építenek fel itt. Az építkezés, amelynek összköltsége körülbelül 500 000 peso körül lehetett, 1695-ben kezdődött Pedro de Arrieta építész tervei alapján, még Francisco de Aguiar y Seijas érseksége idején. Az 1699 és 1708 között hivatalban levő Juan de Ortega Montañés érsek (aki rövid ideig Új-Spanyolország alkirálya is volt) személyesen gyűjtött adományokat az építkezéshez, Ventura de Medina y Picazo és Pedro Ruiz de Castañeda kapitány pedig 30 000, illetve 50 000 pesóval járult hozzá. A templom felszentelésére végül 1709. május 1-én került sor. A négy toronnyal, a kupolával és a főkapu félnyolcszöges záródásával a feljegyzések szerint hasonló elemeket tartalmazó jeruzsálemi templomhoz való kötődést szerette volna kifejezni a tervező, aki a bejárati kapukba a Juan Diego-féle történet eseményeit illetve apostolokat és prófétákat ábrázoló domborműveket helyezett el. A templomhoz tartozó káptalan 1749-ben jött létre. A 18. század végén vagy a 19. század elején, amikor a klasszicista stílus uralkodott, megsemmisült az eredeti hatalmas barokk oldár, amely az egész apszist elfedte, és amelynek 16, szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel díszített oszlopa, tizenöt különböző méretű szobra volt, emellett pedig 41 angyal és 88 aranyozott ezüstfülke díszítette. Új oltárát, amelyet nagyrészt Manuel Tolsá készített, 1837 decemberében avatták fel, de egy 1895-ös ünnepség miatti bővítési és átépítési munkák miatt ez is elpusztult, helyette készült el a ma is látható oltár. A templom 1904-ben nyerte el a bazilika rangot. Mivel az idők során az épület süllyedni kezdett, ráadásul különböző részei nem egyformán, ezért szerkezetében károk keletkeztek. A kupolát tartó oszlopok ma is betonnal vannak körülvéve. A balesetveszélyesség miatt később be is kellett zárni, ám az 1999. május 5. és 7. között tartott II. Nemzeti Eukarisztikus Kongresszustól kezdve újra nyitva áll, igaz, az „igazi” guadalupei bazilika már nem ez, hanem az 1976-ban mellette megnyílt új templom. Az új templom Az új épület alapkövét 1974. december 12-én tették le, majd Manuel Dario Miranda érsek áldotta meg. A Pedro Ramírez Vázqez tervéből kiinduló építkezés kevesebb mint két évig tartott: 1976. október 12-én már ünnepélyesen fel is avatták az elkészült épületet. Az épületek A régi templom A régi, szürke kőből és vöröses tezontléből épült bazilika háromhajós, tizenöt boltozat fedi, középen a legmagasabb, itt található a csegelyeken nyugvó kupola is. Baldachinnal fedett oltárjának fő díszei Juan Diego és Juan de Zumárraga szobrai, amelyek a szent képe előtt térdelnek. A falak nagy méretű festményei a Guadalupei Szűzanya-kultusz eredetének fő eseményeit ábrázolják, a kőből készült retablók pedig szintén Mária-jelenéseket mutatnak be. A négy alacsony toronnyal rendelkező épület külsőleg kevéssé díszített, kapuinak barokk díszei is hiányoznak. Az új templom Az új épület kör alaprajzú, éppen 100 méter átmérőjű. Alapozása 344 oszlopot tartalmaz, amelyek leérnek egészen a föld alatt 40 méter mélyen húzódó, már szilárd kőzetrétegekig, így megakadályozva a régi templomhoz hasonlóan történő süllyedést. Az építkezéshez 50 000 tonna földet kellett eltávolítani a helyéről, a teljes új épület össztömege pedig ennek mintegy kétszerese. Tágas belső terét kifejezetten azért alakították ki, hogy minél több zarándokot legyen képes befogadni: körülbelül tízezren férnek el benne. A legnagyobb turisztikai vonzerejét az jelenti, hogy ma is itt látható a híres ereklye, Juan Diego tilmája a Mária-képpel. Egyes vélemények szerint a kör alaprajz a keresztény isten egyetemességét is jelképezi. A templom tetőszerkezete egy hatalmas sátorra emlékeztet, de jelképezi Szűz Mária védelmező köpönyegét is. A „sátor” csúcsát egy 42 méter magas, vastag oszlop tarja (amely nem a középpontban, hanem attól nyugatra helyezkedik el), ebben az oszlopban találhatók a templom irodái. A felső szinten kilenc kápolna csatlakozik a belső térhez, a földfelszín alatt pedig egy több mint 15 000 fülkéből álló kriptarendszer helyezkedik el, valamint tíz kápolna. 5807 Mshatka Az 5807 Mshatka (ideiglenes jelöléssel 1986 QA4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1986. augusztus 30-án. Liechtenstein az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Liechtenstein a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Francesca Caccini Francesca Caccini (Firenze, 1587. szeptember 18. – Firenze, 1640.) olasz előadóművész, zeneszerző, költő, zenetanár. Giulio Caccini lánya. Francesca az első női zeneszerző, akinek opera került ki a tolla alól. Élete és munkássága 1587-ben Firenzében született és valószínűleg apja tanította zenére. Először, mint énekes lépett a közönsége elé 1600-ban, a Medici Mária és IV. Henrik francia király esküvője alkalmából rendezett ünnepségen. Természetesen Francesca is, akárcsak testvérei, a Concerto Caccini tagja volt. Énekelt Peri Euridicéjének bemutatóján is, elsősorban az apja által írt részekben működött közre. A Caccini család 1604-ben Párizsba látogatott, apja magával vitte lányát is. 1607-ben ment férjhez, a firenzei Camerata egyik tagjához (Giovanni Battista Signorini). Francesca 1627-ig maradt a Mediciek szolgálatában, majd az 1630-as években pár évig megint a család szolgálatában állt. Eleinte a Caccini concerto tagja volt, de később megalakította saját együttesét, testvérével Settimia Caccinivel és Vittoria Archilivel együtt Concerto delle donne néven. Érdeklődése ekkor fordult végleg a zeneszerzés felé. Számos intermédium mellett számos operát is komponált a Medicieknek. 1625-ben jelenik meg nyomtatásban Ariosta Orlando furiosoja nyomán írt operája (a mű kedvelt opera téma volt a XVII-XVIII. században, többek között Vivaldi és Joseph Haydn is operát írt belőle). A La liberzione de Ruggiero dall’isola d’Alcina a lehendő IV. Ulászló lengyel király itáliai látogatása alkalmából került bemutatásra. A darab operatörténeti szempontból több jelentőséggel is bírt. A műben világosan elkülönülnek az áriák és a recitativók, megjelenek a formailag zárt áriák. Az alkotás elősegítette az olasz opera rövid lengyelországi virágzását. Az opera óriási sikert aratott és három évvel később Varsóban is bemutatásra került. Közben Francesca kétszer is megözvegyült és újra férjhez ment. Harmadik férje egy szenátor volt. Mint szenátor feleség halt meg Firenze városában 1640-ben. Eredeti zeneszerző volt, képes volt kilépni apja árnyékából, kialakította saját, önálló stílusát és kora legünnepeltebb zeneszerzőnője lett. Életművét öt opera és számos intermédium alkotja, de említett operája mellett, műveinek csak egy kisebb gyűjteménye maradt fenn az Il primo libro delle muschine. A kötet kisebb egyházi és világi darabokat tartalmaz. A szerző művészete az apja által is képviselt monodikus hagyomány ápolója és tovább fejlesztője. Wieskirche Wieskirche vagyis Wies temploma rokokó zarándoktemplom Bajorországban, az Alpok lábainál, a Steingaden községhez tartozó Wies faluban. A templomot 1745-54 között építette a Johann Baptist és Dominikus Zimmermann testvérpár. A zarándoktemplom a megkorbácsolt Megváltónak van szentelve; ezt a szobrot 1730-ban készítették Magnus Straub atya és Lukas Schweiger testvér a felső-bajorországi Steingaden kolostorban. A wies-i zarándoklat 1738. június 14-én kezdődött, amikor egy parasztcsalád könnyeket látott a szobor szemében. 1740-ben építettek egy kápolnát a szobornak, de ez nem volt elég nagy a zarándoktömeg fogadására. Ekkor került sor II. Marinus apát alatt a mai rokokó stílusú templom építésére. Az oltárképet a müncheni udvari festő Balthasar August Albrecht készítette. A négy nagy nyugati teológus (Szent Jeromos, Szent Ambrus, Szent Ágoston és I. Gergely pápa) szobrát a tiroli Anton Sturm érett munkája. Az orgona 1957-ben készült. Dominikus Zimmermann, aki már majdnem 70 éves volt, nem tudott megválni a templomtól, amelyet legszebb munkájának tartott. Ezért a templom bejáratához közel épített magának házat, és ott élt haláláig. Hálaadásképpen a templom sikeres befejezéséért festett egy képet, amelyen magát ábrázolja, amint a megkorbácsolt Megváltó előtt térdel. A 19. század elején a szekularizáció során a templomot el akarták árverezni és lebontani, de a helyi parasztok összefogtak a megmentésére. 1983-ban a Wieskirche a Világörökség részévé vált; ezután 1985 és 1991 között 10,6 millió német márkát költöttek a restaurálására. Napjainkban évente több, mint egy millióan keresik fel a templomot. Jekatyerina Ivanovna Poisztogova Jekatyerina Ivanovna Poisztogova, született Zavjalova (oroszul: Екатери́на Ива́новна Поисто́гова [Завья́лова]; Arzamasz, Nyizsnyij Novgorod-i terület, Szovjetunió, 1991. március 1. –) olimpiai bronzérmes orosz atlétanő, futó. 5812 Jayewinkler Az 5812 Jayewinkler (ideiglenes jelöléssel 1988 PJ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A. Noymer fedezte fel 1988. augusztus 11-én. Székelyjó község Székelyjó község (románul: Comuna Săcuieu) község Kolozs megyében, Romániában. Központja Székelyjó, beosztott falvai Havasrogoz, Viság. Fekvése Kolozs megye nyugati részén helyezkedik el a Vlegyásza-hegységben, Kolozsvártól 76, Bánffyhunyadtól 22 kilométerre. Szomszédai: északon és nyugaton Kissebes, keleten Kalotaszentkirály, délkeleten Meregyó, délnyugaton Bihar megye. A 300-as vasúti fővonaltól és az E60-as európai úttól egyaránt 10 kilométerre van. A község a DC128, DC129 és DC130 községi utakon közelíthető meg. Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 1466 fő volt, melynek 84,45%-a román és 13,03%-a roma. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 94,88%-a ortodox, 2,25%-a pünkösdista. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: a havasrogozi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templom ( LMI-kódja CJ-II-m-B-07744) a havasrogozi 16-os számú ház (CJ-II-m-B-07743) a visági fatemplom (CJ-II-m-B-07810) Megyei szinten védett területek: Piatra Banișorului Vlegyásza-hegység 1855 az irodalomban Az 1855. év az irodalomban. Események Sárosi Gyula kiszabadul a königgrätzi várfogságból Megjelent új művek Megjelenik posztumusz Honoré de Balzac 1844-ben írt, befejezetlen regénye: Les paysans (Parasztok) George Sand francia írónő: Histoire de ma vie (Életem története) Herman Melville amerikai író történelmi regénye: Israel Potter: His Fifty Years of Exile William Makepeace Thackeray regénye: The Newcomes (A Newcome család) Gustav Freytag német író regénye: Soll und Haben (Tartozik és követel, magyarul Kalmár és báró címen is ismert) Eduard Mörike elbeszélése: Mozart auf der Reise nach Prag (Mozart prágai utazása) Gottfried Keller svájci író leghíresebb műve: Zöld Henrik (Der grüne Heinrich), „az egyetlen német realista regény, amely az orosz, francia, angol remekművek egyenrangú társa.” Első három kötete 1854-ben, a negyedik 1855-ben jelenik meg Joseph Victor von Scheffelnek a 10. században játszódó történelmi regénye: Ekkehard Lev Tolsztoj : Szevasztopoli elbeszélések (Севастопольские рассказы, 1855–1856) Költészet Alfred Tennyson elbeszélő költeménye: Maud Henry Wadsworth Longfellow amerikai költőnek a Kalevala mintájára írt eposza: Hiawata (The Song of Hiawatha) Walt Whitman Leaves of Grass (Fűszálak) című verseskötete Dráma Megjelenik a Szovremennyik folyóiratban Ivan Turgenyev öt évvel korábban elkészült drámája: Egy hónap falun (Месяц в деревне). A darabot csak több mint húsz évvel később mutatták be Magyar nyelven Újabb Arany János -balladák látnak napvilágot: Zács Klára, Bor vitéz, Szibinyáni Jank, Árva fiú Erdélyi János gyűjteménye: Magyar népmesék Kemény Zsigmond regénye: Özvegy és leánya (három kötet, 1855–1857) Vörösmarty Mihály egyik utolsó és egyik legnagyobb költeménye: A vén cigány (a Pesti Napló ban) Születések február 14. – Vszevolod Garsin orosz író († 1888 ) április 9. – Reviczky Gyula költő, író († 1889 ) április 29. – Ferenczy József irodalomtörténész († 1928 ) május 21. – Émile Verhaeren francia nyelven író belga szimbolista költő († 1916 ) július 7. – Ludwig Ganghofer német költő, író († 1924 ) december 8. – Vlagyimir Alekszejevics Giljarovszkij orosz író († 1935 ) Agnès Varda Agnès Varda (Brüsszel, 1928. május 30. –) francia filmrendező. Az egyetlen nő a francia új hullám rendezői között. Életpályája Provence-ban nőtt föl. Művészettörténetet tanult a Sorbonne-on Párizsban, aztán a Théâtre National Populaire fotósa lett. Első filmjét Chris Marker és Alain Resnais biztatására készítette (Pointe Courte, 1954). A film az új hullám egyik első darabja. A film két különböző narratív vonalat és stílust használ: egy házaspár kapcsolatát mondja el, mellette pedig és egy halászfalu életét mutatja be amatőr szereplőkkel, a neorealizmusra emlékeztető képi világban. A film szerkezetét William Faulkner Vad pálmák c regénye ihlette. Számos dokumentumfilmet és esszéfilmet is készített. A legjelentősebb ezek közül A guberálók és én (Les Glaneurs et la glaneuse , 2000), amit több díjjal is elismertek. Férje Jacques Demy (szintén újhullámos filmes) volt, akinek az életéről a Jacquot de Nantes (1990) című filmet forgatta. Filmjei Színészként A rochefort-i kisasszonyok (1967) Charlie kettős élete (2002) Operatőrként A kisasszonyok 25 évesek (1993) (forgatókönyvíró és filmrendező is) Kukázók (2000) (forgatókönyvíró és filmrendező is) Filmproducerként Az úgynevezett kariatídák (1984) (forgatókönyvíró és filmrendező is) Forgatókönyvíróként Párbeszéd (1956) (filmrendező is) Ó évszakok, ó kastélyok (1958) (filmrendező is) A part mentén (1958) (filmrendező is) Cléo 5-től 7-ig (1962) (filmrendező is) Boldogság (1965) (filmrendező is) Teremtmények (1966) (filmrendező is) Utolsó tangó Párizsban (1972) A nő válaszol (1975) (filmrendező is) Az egyik énekel, a másik nem (1976) (filmrendező is) Sem fedél, sem törvény (1985) (filmrendező is) Kung Fu mester (1988) (filmrendező is) A nantes-i Jacquot (1991) (filmrendező is) 101 éjszaka (1995) (filmrendező is) (27691) 1981 EA29 A (27691) 1981 EA29 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Barna skapuláré A római katolikus egyház szentelményei közé tartozik több szerzetesrend skapuláréja (vállruhája). Ezek közül a legfontosabb és legelterjedtebb a Kármelhegyi Boldogasszony barna skapuláréja. XV. Benedek pápa szavai: „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!” A barna skapuláré története A Kármelita Rend A skapuláré története szorosan összefonódik a Kármelita Rend történetével. A Kármel-hegy a Szentföldön fekszik, a Földközi-tenger mentén húzódik 30 km hosszan. A hegység kemény mészkövében számtalan barlang és hasadék nyújt menedékhelyet mindazoknak, akik visszavonultan és magányosan kívánnak szemlélődni. Már Illés próféta és tanítványa, Elizeus is ide vonultak vissza. A kora keresztény korban is élt itt számtalan remete. Ők aztán 1209 körül szorosabb remeteszövetséget hoztak létre és szilárd szabályok szerint való életre határozták el magukat, így megalapították az első, szabályzat szerint élő karmelita kolostort. Ezután egész Európából megindult a szerzetesek áramlása ide, úgyhogy Palesztinában rövid időn belül 15 újabb kolostor keletkezett. A fiatal szerzet azonban sokat szenvedett a szaracénoktól. Ezért a karmelita rend priorja megengedte, hogy az Európa különböző országaiból származó szerzetesek visszatérhessenek hazájukba, hogy ott új karmelita kolostorokat alapíthassanak. Ilyen módon terjedt el a rend Dél-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Aquitania-ban és Spanyolországban. A szaracénok végül elpusztították a Kármel hegy kolostorait és a még ott élő szerzetesközösség minden tagját lemészárolták. Stock Szent Simon 1212-ben néhány angol szerzetes is visszajutott hazájába, hogy ott kolostorokat alapítsanak. Angliában ugyanekkor élt egy Simon nevű remete, aki már 12 évesen elhagyta apja házát, hogy egy tölgy lyukas odvában vegyen lakást magának. Valószínűleg ezért kapta a szent a Stock (bot) melléknevet. Simon már 48 éves volt, amikor a Szentföldről elűzött szerzetesekre bukkant. Mivel e szerzetesek Szűz Mária iránti nagy szeretete mélyen megragadta őt, csatlakozott hozzájuk. 50 évesként küldték el Oxfordba tanulni, ahonnan Simon néhány év múlva doktori címmel tért a kolostorba vissza. 80 éves aggastyán volt, amikor a rend hatodik generálisává választották. Ezzel azonban súlyos terhet róttak rá, mivel rendjét nem nézték szívesen Európában. A 13. század elején már két másik kolduló rend alakult: a dominikánusok (1216-ban) és a ferencesek (1223-ban). Ezért Rómában bizonyos pártok gyanakvó szemmel néztek a Szentföldről importált rendre. Attól féltek, hogy a kolduló rendekből vadhajtások nőnek, és hogy a kolduló szerzetesekből csapatok alakulnak. Ezért nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a rendet elnyomják és felszámolják. A Kármelhegyi Boldogasszony átadja a barna skapulárét Ekkor Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal: Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Karmelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált. A Skapuláré Társulat A skapulárét minden megkeresztelt katolikus személy felveheti. A skapulárét papok és diakónusok áldhatják meg és adhatják fel; rajtuk kívül még más erre felhatalmazott személyek is feladhatják azt. Kétféleképpen lehet felvenni a skapulárét: Skapuláré Társulathoz való csatlakozási szándék nélkül - ilyen formában bármely pap, diakónus feladhatja; Skapuláré Társulathoz való csatlakozási szándékkal - ehhez szükséges a Kármelita Rend engedélye. Már Stock Szent Simon életében megalakult az úgynevezett „skapuláré rend”, más néven Skapuláré Társulat. Nemsokára nagy és kiemelkedő személyiségeket lehetett ebben a skapuláréban látni, mint például Szent Lajos francia királyt és az ő egész királyi családját. Az idők során praktikus okokból a világi hívők számára kis vászondarab váltotta föl a vállruhát, amelyet szintén átvetve viselnek. Ebben a formájában két barna szövetdarabkából áll, melyet két zsinór vagy szalag köt össze. Általában kép is van a szövetdarabokon: az egyiken a Kármelhegyi Boldogasszony, a másikon pedig Jézus Szentséges Szíve látható. 1900 óta X. Pius pápa engedélyezte a skapuláré helyettesítését egy éremmel, melynek egyik oldalán Jézus Szentséges Szíve, másik oldalán a Kármelhegyi Boldogasszony ábrázolása látható. A Skapuláré Társulat kötelmei Törekedni kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni (vagyis papok és szerzetesek az egyházi rendnek megfelelő, házasok a keresztény házasság erkölcsének megfelelő, és hajadonok illetve nőtlenek a nem-házasoknak előírt állapotban). El kell imádkozni az úgynevezett máriás napi imákat, pl. a skapuláré imát, vagy tartózkodni kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől (böjt), vagy egy rózsafüzért naponta el kell imádkozni. A barna skapuláré viselőinek tett ígéretek Mária megóv bennünket az örök pokol tűzétől; Mária a halálunkat követő első szombaton kiszabadít bennünket a tisztítótűzből. Az első kegyelmi kiváltságban Mária nem a bűneink ellenére való üdvösségünket ígéri meg, hanem azt, hogyha a skapuláré viselése közben az a szerencsétlenség érne bennünket, hogy súlyos bűnbe esnénk, Mária az isteni kincsekből olyan hatékony kegyelemmel érintené meg szívünket, hogy ennek hatására üdvös módon megváltoznánk és megtérnénk. Ha csak nem állunk makacsul ellen ennek a kegyelemnek, akkor Mária ilyen módon megmenti lelkünket, úgy hogy bemehetünk az örök üdvösségbe. A skapuláré második kegyelmi kiváltsága abból áll, hogy Mária a halálunk utáni első szombaton kiszabadít a tisztítótűzből. Ez az úgynevezett szombati kiváltság XXII. János pápa egy látomásán alapszik. Sok későbbi pápa erősítette meg ezt. Skapuláréhoz kötött búcsúk 32 pápa gazdagította a barna skapulárét viselő közösséget búcsúkkal. A búcsú lehet teljes vagy részleges. Teljes búcsú Teljes búcsú nyerhető: a Skapuláré legelső felvételének napján, Stock Szent Simon (május 16.), Kármelhegyi Boldogasszony (júl. 16.), Szent Illés próféta (júl. 20.), Lisieux-i Kis Szent Teréz (okt. 1.), Avilai Szent Teréz (okt. 15.), kármelita Mindenszentek (nov. 14.), Keresztes Szent János (dec. 14.) ünnepén. Részleges búcsú A Skapuláré ill. Érem kegyes használata (pl. egy gondolat, egy odafigyelés, egy érintés, egy csók…) azon kívül, hogy szövetségünket erősíti a Boldogságos Szűzzel és Istennel, részleges búcsúval jár, amelynek értéke annak arányában emelkedik, hogy ki-ki a jámborságnak és buzgalomnak milyen mértékével rendelkezik. Ezeknek a búcsúknak az elnyeréséhez az alábbi feltételeknek kell eleget tennünk: szentségi gyónás, szentségi áldozás, a pápa szándékára való imádság (pl. Miatyánk , Üdvözlégy ). ígéret arra, hogy meg akarom tartani a Skapuláré Társulat kötelmeit. A Kármelhegyi Boldogasszony a Mária-jelenésekben A mi századunkban is új jelentőséget nyert a skapuláré: 1858-ban Lourdes -ban a Szűzanya Bernadette Soubirous -nak, mint Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg utoljára, július 16-án, a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén. 1917. október 17-én Fátimában az utolsó jelenés utolsó képe a Kármelhegyi Boldogasszony képében, skapuláréval látható Szűzanya volt, amint ezt előzőleg kétszer is megígérte a látnok gyermekeknek, és ugyanígy tanított négy esztendőn át Garabandalban (1961), ahol Szent Mihály főangyal előre bejelentette, hogy a Szűzanya a Kármelhegyi Boldogasszony képében fog megjelenni, s valóban így is látták, rendkívül nagy skapuláréval jobb csuklóján. A további jelenések alkalmával is látták ezt a barna skapulárét a Szűzanya karján. Mikor a fatimai látnokot, Lucia nővért (aki a Kármelita Rend tagja lett) megkérdezték, miért jött Mária utolsó fátimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.” II. János Pál pápa és a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláréja Rómában, a Szent Péter bazilikához vezető Via della Conciliazione sugárúton van a Kármelhegyi Szűzanya temploma, amelyet mai formájában, 1728. november 11-én szentelte fel XIII. Benedek pápa. A plébánia templom minden évben ünnepélyes körmenetet tart a Borgonak nevezett patinás városrész jellegzetes utcáin, a hívek nagyszámú részvételével. A konfraternitás tagjai vállukon hordozzák körbe a Kármel-hegyi Szűzanya 1922-ben készült kegyszobrát, amelyet XI. Piusz pápa áldott meg 1928-ban egy magánkihallgatás során. A kegyszobor Máriát, mint aranyozott fa trónuson ülő Királynőt ábrázolja, mellette a Gyermek Jézussal. 2001. szeptember 12-én, a Szűzanyától kapott ajándék, a Skapuláré 750. évfordulója alkalmából II. János Pál pápa helyezett koronát a Boldogasszony kegyszobor fejére, a Szent Péter téren megtartott kihallgatás során. A városrészről ún. Traspontinai-nak nevezett Kármel-hegyi Szűz temploma számos II. János Pál pápához fűződő emléket őriz. Amikor 1991. február 10-én felkereste a plébánia közösségét, büszkén mutatta meg skapuláréját, ezekkel a szavakkal: „Én a Kármel-hegyi Szűz skapuláréját már gyermekkorom óta hordom”. A Szűzanya kegyszobrát őrző oldalkápolna előtt kitett kép emlékeztet erre az eseményre, római tájszólásban hozzátéve: a Pápa „egy közülünk”. A fénykép a fiatal Karol Wojtyła-t ábrázolja, munkás sapkával a fején, még azokból az évekből, amikor a kőfejtőben dolgozott. Csupasz felső testén jól látható nyakában az említett skapuláré. Karol Wojtyla és a barna skapuláré (angol) II. János Pál pápa, néhány nappal az ellene 1981. május 13-án 17 óra 17 perckor elkövetett merénylet után, azzal a kéréssel fordult a plébánia karmelita atyáihoz, hogy küldjenek számára egy új skapulárét, mivel ami rajta volt, véres lett a lövések következtében. (Még hozzátartozik a krónikához, hogy Ali Agca, a török terrorista – saját elbeszélése szerint – mielőtt véres tette elkövetésére indult volna, éppen a templom közelében lévő Traspontina kávézóba tért be.) A Szentatya, miután megkapta az új skapulárét, másnap egy csokor rózsát küldött a Szűzanya kegyszobrának díszítésére, hálából, hogy a skapuláré megóvta életét. San Severo San Severo város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Foggia megyében. Fekvése A Tavoliere delle Puglie északi részén fekszik, Foggiától északra. Története A települést a 11. században alapították egy kis, bencések által alapított templom körül. 1053-ban Robert Guiscard csapatai San Severo mellett arattak győzelmet IX. Leó pápa seregei felett (civitatei csata). Miután a lakosai fellázadtak a Szicíliai Királyság ellen, II. Frigyes 1233-ban elpusztította, a területet pedig a templomos lovagoknak adományozta. A város a középkorban Capitanata (mai Foggia megye és Molise területe) székhelye volt. 1579-ben eladták a Sangro hercegi családnak. 1799-ben francia csapatok pusztították el, majd Torremaggiore apátságának ajándékozták. A második világháborúban amerikai csapatok főhadiszállása volt. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói a 12. századi, majd barokk stílusban átépített Santa Maria Assunta-katedrális a román stílusjegyeket viselő San Severino-templom nemesi paloták (Érseki palota, Palazzo del Seminario) Híres emberek Itt született 1888 . december 30 -án Mario Carli olasz író. Császári és Királyi 15. Ferenc Salvatore Huszárezred Az 15. "Ferenc Salvatore" Huszárezred a Habsburg Birodalom Hadseregének egyik huszárezredeként lett felállítva. AZ 1867-es Kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig. 1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 15. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is korábbi nevén hívták az ezredet. Története A dragonyos ezredet 1701. szeptember 9-én alapította I. Lipót császár engedélyével Christian Ernst von Brandenburg-Bayreuth tábornok. Kezdetben 4 századdal rendelkezett, amit Bayreuthban besorozott legénységgel hoztak létre. Később további 8 századot alakítottak ki csehországi legénységgel. 1731-ben az 1727-ben felállított századokat átadta a de Ligne , Jörger és Vehlen dragonyos ezredeknek 1760 átalakítás Chevauxlegers Ezreddé 1762 átalakítás Dragonyos Ezreddé 1768-ban a gránátos század átadásra került az újonnan felállított 1. Karabélyos Ezrednek (3. Dragonyos Ezred), eközben megkapta a megszüntetett de Ville Vértes Ezred egy századát 1769 megkapta 39. Lovassági Ezred számozást 1775 átadásra került a megszüntetett Liechtenstein Dragonyos Ezred egyik osztálya 1798 átnevezés 7. Könnyű Dragonyos Ezreddé 1802 átnevezés 5. Dragonyos Ezreddé, a megszüntetett 5. Modena Dragonyos Ezredének egyik osztályát átvette 1860 átalakítás 10. Vértes Ezreddé 1867 átalakítás 10. Dragonyos Ezreddé 1873 átalakítás 15. Huszárezreddé Kiegészítő körletek Az ezrdet a következő területekről egészítették ki: 1781-ben Csehországból 1807-60 Alsó- és Felső Ausztria 1853 14. Gyalogezred kerülete 1857-60 4. és 49. Gyalogezred kerülete 1860 dél-stájerország, Krajna és Partvidék tartományokból, 47. 17. és 22. Gyalogezred kerülete 1873-ban huszárezreddé való átalakítását követően Nagyvárad , Debrecen és Munkács 1883–1889 Szatmárnémeti , Munkács , Máramarossziget 1889-től a VI. Hadtest kerülete - Kassa Ezred tulajdonos 1701 Gróf Christian Ernst von Brandenburg-Bayreuth tábornagy 1712 Gróf Georg Wilhelm von Brandenburg-Bayreuth lovassági tábornok 1727 Gróf Victor Philippi vezérőrnagy 1740 Gróf Ludwig Balayra lovassági tábornok 1753 Gróf August Porporatti vezérőrnagy 1757 Carl Friedrich von Zweibrücken-Birkenfeld 1760 Carl August Pfalzgraf von Zweibrücken-Birkenfeld ezredes 1781 Christian zu Waldeck herceg ezredes 1798 névváltoztatás: 7. Könnyű Dragonyos Ezred 1798–1801 betöltetlen 1801 I. Miksa bajor király 1817 Lajos Károly Ágost herceg 1825-től I. Lajos bajor király 1868 Edmund zu Schwarzenberg tábornagy 1873-97 Gróf Erdödy Pálffy Móric 1898 Ferenc Salvatore főherceg táborszernagy Ezred-parancsnokok 1873 – Pokorny Lajos alezredes- ezredes 1879 – Hertelein Mihály ezredes 1885 – Czerlien Márk ezredes 1890 – Ballács Vince alezredes-ezredes 1893 – Alfred von Remiz ezredes 1898 – Edgar Zuna alezredes 1898 – Richard Henike von Temsburg, alezredes-ezredes Hadműveletek Spanyol örökösödési háború 1702-ben az ezred egészen a Rajna folyóig nyomult előre, és részt vett Landau megszállásában és a Friedlingeni csatában. 1703-ban harcolt Munderkingennél, majd átvezényelték észak-tirolba, majd ezt követően Trientbe. Részt vett Kufstein elfoglalásában. Habsbrug ellenes mozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc 1704 harcok: Székesfehérvár , Léva , Koronczó. 1705 harcok: Sárvár , Vöröskő vára , Zsibó . Áthelyezték Erdélybe. 1706 részt vett az alsószilvási-csatában, majd a Felvidékre helyezték át. 1707 a Pálffy-hadtest alárendeltségébe került és az osztrák-magyar határnál állomásozott. 1708 részt vett a trencséni csatában. 1709 három század részt vett a mindszenti csatában és Simontornya elfoglalásában. Részt vett Veszprém elfoglalásában. 1710 harcok Nagyvázsonynál , Vépnél , Karakónál , Rédicsnél és Marcalinál . 1711 négy század részt vett Kassa megszállásában. Velencei-osztrák-török háború 1716 ütközet Carlowitznál és részvétel a péterváradi csatában, utána Temesvár megszállására rendelték ki. 1717 Belgrád megszállása és a dunai-híd biztosítása, A törökök üldözése, és Zwornik felderítése. 1734/35 Savoyai Jenő hadseregében való részvétel a Rajnánál.* 1737 Báró Festetics József parancsnoksága alatt elfoglalták Bagna-Palánkot. Orosz–osztrák–török háború 1738 az ezred a fő hadsereg része volt, és vett részt a szerbiai harcokban. 1739 a grockai csatában súlyos veszteségeket. Osztrák örökösödési háború 1744 bevonulás Bajorországba, majd előrenyomulás a Rajnáig. 1745 harcok Oberpfalz-nál, két század részt vett az amberg-i és pfaffenhofen-i csatában. 1746/47 járőrszolgálat a Itáliában. 1756 Áthelyezés Csehországba. Hétéves háború 1757 harcok Reichenberg-nél és Jungbunzlau-nál és részt vett a kolini- boroszlói, és a leutheni csatában. 1758 harcok Domstadtlnál, Holitznél Hochkirchnél. 1759 Járőrszolgálat. 1760 súlyos veszteségeket szenvedett Strehlánál. 1761 járőrszolgálat Szászországban . 1762 harcok Döbelnnél, Wilsdruffnál és Dippoldiswaldenél. 1778-79 Járőr-és biztosítási szolgálat Csehországban. Orosz-osztrák török ellenes háború 1788 Horvátországi harcok. Dubica és Újvidék elfoglalása. 1789 Belgrád elfoglalása Koalíciós háborúk 1793 harcok a Felső-Rajna mentén. Csaták: Rheinzabern, Landau, Killstett, Hördt, Bettenhofen városánál. 1794 részt vett a nyugat-pfalzi csatákban. 1795 két osztály részt vett a bacharachi csatában. 1796 harcok Malsch és Cannstatt-nál, majd a Latour-hadtest alárendeltségében részt vett a friedbergi- sz isari és a schliengeni csatában. 1797 járőr-és biztosítási szolgálat a Felső-Rajna vidékén. Harcokra nem került sor. 1799 harcok Svájcban : Winterthurnál és Zürichnél. 1800 harcok a Voralbergben és Tirolban .. Harcok Breisachnál és Schliengennél, Wettenhausennél, Schwabmünchennél és Hohenlindennél. 1805 részt vett az ulmi csatában 1809 áthelyezés Itáliába, ahol az ezred részt vett a sacili-csatában. Még abban az évben Magyarországrra rendelték és részt vett a győri-csatában. 1809-ben a németországban harcoló Osztrák Császári Hadsereg III. Hadtestje alá rendelték. Részt vett az eglofsheimi-, asperni- és a wagrami csatában. 1813 járőr-és biztosítási szolgálat Ausztriában. 1814 részt vett a mincioi csatában. Száznapos uralom 1815 Csaták a dél-franciaországban. Majd Elszász megszállásában vett részt. Risorgimento 1821-ben az ezred biztosítási műveletekben vett részt Itáliában, Nápoly térségében, 1848–49-es ausztriai forradalmaj és szabadságharcok 1848-ban a lombardiai forradalom leverésében játszott szerepet. Egy osztály részt vett a santa lucia-i csatában, egy másik osztály pedig a mantuai csatában vett részt. 1849 Dem Reservekorps zugeteilt hatte das Regiment keine Kampfhandlungen Szárd–francia–osztrák háború 1859 az ezredet nem vetteték be. Porosz–osztrák–olasz háború 1866-ban részt vett a öniggrätzi csatában . Első világháború A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetettél be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására. Megszüntetése 1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a nagy múltú Császári és Királyi 15. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e. Szervezete A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat. 1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban. Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el: az 1. osztály volt az ezredesi-osztály a 2. osztály volt az alezredesi-osztály a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály 1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története. Lásd még Császári és Királyi Huszárok Források, megjegyzések Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999. Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000. Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs 1898–1905. Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs 1967. B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs 1999. Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München 1974. Nazibugas Nazi-Bugas (uralkodott Kr. e. 1333-ban) Babilónia egyik kassú királya volt. Az ismeretlen származású király a rövid ideig uralkodó, lázadásban odaveszett Karahardast követte a trónon, de a lázongásban hamarosan maga is életét vesztette. A kaotikus viszonyoknak I. Assur-uballit asszír király, Karahardas nagyapjának beavatkozása vetett véget: seregei II. Kurigalzut segítették trónhoz. Rima San Giuseppe Rima San Giuseppe település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 56 fő (2017. január 1.). Rima San Giuseppe Alagna Valsesia, Boccioleto, Carcoforo, Macugnaga, Mollia, Riva Valdobbia és Rimasco községekkel határos. Népesség A település népességének változása: O hayat benim Az O Hayat Benim (magyar címe: Sorsok útvesztője) egy török televíziós sorozat, amit eredetileg a FOX sugárzott 2014-től 2017-ig. Cselekmény Bahar, egy fiatal lány, aki Isztambulban él. Az anyja Nuran, az apja Ilyas, a nővére Efsun. Mivel a családja rossz pénzügyi helyzetben van, Baharnak abba kell hagynia az iskolát, s elkezd dolgozni egy falatozóban, hogy pénzt keressen. Ő egy kedves, optimista, értékes lány ellentétben a nővérével. Bahart a valójában örökbefogadták. Ő a lánya Mehmet Emir Atahannak, egy gazdag, sikeres üzletembernek. Ez titok sok ember számára, Bahar sem tudja. Egyszer régebben az igazi nagyapa, Yusuf, nem akarta, hogy a lánya, Hasret feleségül menjen Mehmet Emirhez. Ő választotta el őket, majd eltitkolta a terhességet Mehmet Emir elől. A szülés során, Hasretnek, Bahar anyjának, azt mondták, hogy Bahar meghalt, ám valójában elvették tőle. Bahar biológiai nagyapja, Yusuf, hazudott Mehmet Emirnek, azt mondta neki, hogy Hasret öngyilkosságot követett el, mert ő elválasztotta Mehmet Emirtől, de igazából ő életben volt. Ettől kezdve Yusuf Bahart Ilyas gondjaira bízta, aki egy becsületes munkás. Azt kérte, hogy nevelje fel Bahart, mintha a saját lánya lenne. Évekkel később, amikor Yusuf megtudta, hogy haldoklik, az az utolsó kívánsága, hogy láthassa az unokáját. Sok év után, Yusuf meglátogatja Mehmet Emirt és elmondja neki, hogy van egy lánya. Eközben Nuran és Ilyas nem mondta el Baharnak az igazságot arról, hogy ki ő. Amikor az Atahan család keresi Bahart, Nuran és Ilyas elhitetik velük, hogy Efsun Mehmet Emir és Hasret lánya. Efsun akkor kezdi élni azt az életet, ami Bahart illeti meg. Szereplők Ezgi Asaroğlu - Bahar Baho Atahan German ( Sarı ) Keremcem - Ateş German Ceren Moray - Efsun Efsoş Demirci Atahan Ozan Güler - Arda Ardiş Atahan ( Pipet ) Ayşenaz Atakol - Nuran Nuroş German Sinan Albayrak - Mehmet Emir Atahan Ahu Sungur - Hülya Atahan / Papatya Cem Ozer - Kenan Erksan ( Opticmen/Dexter ) Oya Başar - Sultan Erdemli ( Grand teyzoş ) Erdal Cindoruk - Salih Sarıkaya Nesime Alış - Adile Görkem Gönülşen - Beyza Bahar Şahin - Müge Atahan Serkan Şenalp - Cemal Saydam Aybüke Pusat / Beril Kayar - Zeynep Erdemli Zerrin Sümer - Ganimet Gano Koçak Ayça Damgacı - Muzaffer Koçak Selen Görgüzel - Cevriye Koçak Ecem Baltacı - Hanife Koçak ( Hanifay ) Ayçin Inci - Zühal Karasu Makbule Meyzinoğlu - Figen ( Figo ) Cahit Gök - Volkan Karasu ( Volki-tolki ) Gökhan Mete - Pertev Karasu Yusuf Akgün - Orkun Baytan İncilay Şahin - Hamiyet Baytan Selen Seyven - Reyhan Kaygısız Ayumi Takano - Teya Kartal Balaban - Murat Hira Koyuncuoğlu - Nehir Erksan Kebire Tokur - Hayriye Saydam Ceyda Ateş - Cemre Atahan Muhammed Kurtuluş Ayyıldız - Toprak Hülya Şen - Meryem Süleyman Atanısev - İlyas Demirci Yeşim Ceren Bozoğlu - Nuran Demirci Didem İnselel - Fulya Atahan Turgay Aydın - Asım Gülsoy Büşra Çubukçuoğlu - Hatice Şan Bingöl - Alp Toprak Sezgi Mengi - Onur Nurşim Demir - Edibe Atahan Zeynep Eronat - Mücella Mümü Demirci Gülsen Tuncer - Semra Neslihan Acar - Süreyya Güzide Arslan - Seçil Seço Çevik Birgül Ulusoy - Sakine Sako Çevik Denizhan Caner - Sadik Erkiran Mehmet Vanlıoğlu - Yilmaz Erkiran Erol Aksoy - Yusuf Erkıran İclal Aydın - Hasret Erkıran Ercüment Fidan - Eyüp Saka Meriç Özkaya - Yıldıray Yıldo Gencer Oguzhan Baran - Fethi Gürsoy Murat Cen - Murat Fuat Balyemez - Fuat Suat Köroğlu - Burhan Zafer Kalfa - Ediz Sümaz Abdullah Toprak - Alperen Güren Cem Kılıç - İsmail Iso Demirkan Deniz Celiloğlu - Ömer Aziz Barış Büktel - Cengiz Murat Donbaz - Orhan Özgün Çoban - Toros Güney Larissa Gacemer - Arzu German Egemen Samson - Doruk German Ahmet Yenilmez - Tayfun German Korhan Okay - Osman Erkıran Ezel Salık - Güleser Erkıran İrfan Çınar Var - Berat Erkıran Bülent Bilgiç - Kenan Zafer Altun - Hasan Umur Yiğit Vanlı - Berk Murat Soydan - Nedim Nihal Menzil - Refika Ayla Algan - Ayten Ergül Coşkun - Esma Gülsoy Derya Uçar - Arzu İrem Hatun Bora - Esma Ece Irtem - Sinem Okan Tokmak - Emre Reyhan İlhan - Reyhan Kartepe Ayhan Yıkgeç - Ayhan Kartepe Halil Kumova - Iskender Kartepe Vedi İzzi - Necati Kurşunoğlu Muhammed Cangören - Affan Affoş Mutallib Rana Cabbar - Macit Caner Yılmaz - Ferdi Volkan Alkan - Hayrettin Görkem Türkeş - Vural Gülten Çelik - Şükriye Alican Bayhan - Burak Pınar Aydın - Tülay Ali Savaşçı - Behçet Arakon Egemen Ertürk - Age Ardişçı Adnan Başar - Adat Saydam Umut Külen - Mert Umut Açabuğa - Şimuz Vural Ceylan - Seyfi Engin Özgör - Engin Çiki Ayşegül Kaygusuz - Denize Çiki Ece Baykal - Durdana Fatma Karabiber - Gulnaz Sezgin Uygun - Sezgin Ertan Güntav - Halim Cumhur Korkmaz - Metin Müge Kırgıç - Alcina Şener Savaş - Arkan Musa Çiçek - Ahmet Sağır Hamdi Alkan - Hamo Albánia az őskorban Albánia az őskorban más európai területek, és különösen a közeli égei-tengeri partvidék őstörténetének tükrében viszonylag későn települt be, amennyire az a régészeti eredmények alapján megítélhető. Az ember legkorábbi ismert hódítása a Kryegjata-völgy, ahonnan az őskőkor felső szakaszában, mintegy 40 000 évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögető közösség tárgyi emlékei ismertek. Az i. e. 6000-ig ívelő ős- és középső kőkori évezredekből csupán tucatnyi régészeti lelőhelyről tudunk. Közülük a legjelentősebbek Konispol őskori barlangja (i. e. 24 700), az i. e. 10 000-et megelőző időkből a xarrai pattintott kőeszköz-leletek, és a Dajti-hegy emberi hajlékai, majd a mezolitikumból Kryegjata, Konispol, Gajtan stb. egyre differenciáltabb tevékenységről tanúskodó kő-, kova- és csonteszközei. A neolitikumot megelőző őstörténeti emlékek sorában kiemelkedő jelentőségű az i. e. 7000 körüli goranxiai kovakőbánya és kőszerszám-készítő telep. 2013-ban lezárult ásatások eredményeként lett ismert a mezolitikum utolsó szakaszában, i. e. 6600 körül a Maliqi-tó vidékén létrejött Vashtëmia települése, amely Európa-szerte az egyik legkorábbi mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkozó közösségként ismert. Az égei–anatóliai régióból érkező bevándorlók magukkal hozták termelőgazdálkodási módszereiket. A hagyományos zsákmányoló életmód(wd) mellett, a neolitikus forradalmat megelőzve főként juh- és kecsketartással, de növénytermesztéssel is foglalkoztak. Az újkőkorban megsokasodtak az emberi letelepedés nyomai a mai Albánia területén, s éppen a maliqi síkvidéknek a korai neolitikumtól a bronzkorig lakott települései (Vashtëmia, Dunavec–Maliq, Podgorie stb.) lettek a neolitikum emberének műveltségi központjai (Maliq-kultúra). Munkaeszközeik differenciálódása, agyagművességük technológiai és tipológiai fejlődése, temetkezési szokásaik és ősanyatiszteletük az egyre intenzívebb regionális kapcsolatok révén más folyóvölgyi települések kultúrájára is hatott. Ugyanakkor a Magas-Albániában vagy attól nyugatra élt népesség műveltségében kimutatható az Adria- és a Duna-medence kultúráinak számottevő befolyása is. A középső újkőkorban, az i. e. 5–4. millenniumban megindult egy etnokulturális szempontból egységes népesség kialakulása, amelyet a maliq–dunaveci, cakrani, kolshi, xarrai stb. lelőhelyek kerámiatöredékeinek formai és díszítésbeli hasonlósága (simított felületű fekete és szürke edények, szürke vonalfestés stb.), a négylábú rituális agyagtárgyak és az ősanyatiszteletről valló agyagszobrocskák elterjedtsége, valamint a halottak magzati pózban való eltemetése jellemez. Ezek az egységesülés irányába ható társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok – továbbra is a Maliq-kultúra kisugárzó hatásával – a késő neolitikum évszázadaiban megerősödtek. A jelentős fejlődésen átment mezőgazdaság és a nyomában járó népességgyarapodás maga után vonta az állandó települések és lakóházak általánossá válását (verem- és cölöpházak(wd)), új szerszámtípusok megjelenését (kapa, őrlőkő, fonókerék stb.). A korábbi monokróm, vonalfestéses edényekkel szemben teret hódítottak a vörös-fekete kerámiák, tovább fejlődött az ornamentika. Az őskor és az ókor közötti kőrézkorban, az i. e. 3. évezred második felében egyfelől egyre intenzívebbé vált a növénytermesztés, az első rézeszközök megjelenése pedig további technológiai és gazdasági fejlődést eredményezett. Az agyagművesség területén megőrizték az újkőkori technikákat, de a tágabb balkáni térség régészeti műveltségeinek hatására új formákkal is gazdagodott fazekasságuk. Másfelől mindezek a folyamatok nem függetleníthetőek a kelet-európai sztyeppék nomád pásztornépeinek az i. e. 3. évezredben lezajló bevándorlásától. Ezek a paleo-indoeurópai népelemek a régészeti adatok tükrében a kőrézkor végére számottevően hatottak a mai Albánia területén lakó mediterrán népek műveltségére, de a vidék neolitikus-eneolitikus népessége végül asszimilálta a bevándorlókat. Az albán régészettudomány szerint ezen folyamatok eredményeképpen alakult ki az ókorban illírként ismert ethnosz magja, a protoillír vagy preillír népesség. Kutatástörténet Albánia területén az első rendszeres régészeti vizsgálatok a 20. század elején indultak meg. 1904-ben az osztrák Carl Patsch(wd) végzett az ismert ókori helyszíneket számba vevő topográfiai felmérést. A magyar Nopcsa Ferenc 1907 utáni észak-albániai kutatóútjai során földtani és néprajzi vizsgálatai mellett a vidék őstörténeti emlékeit is kutatta. Az első világháborúban, 1916-ban az Észak-Albániát megszálló Osztrák–Magyar Monarchia megbízásából Camillo Praschniker és Arnold Schober(wd) végeztek ókorrégészeti kutatómunkát a Shkodra és Fier közötti területen, majd 1918-ban Apollónia és Mallakastra vidékén. Az őskorra vonatkozó első jelentős eredményt Pirro Marconi olasz régész érte el, aki 1936-ban megkezdte a Vlorához közeli Velça késő újkőkori barlangjának feltárását. 1937-es tanulmányában elsőként foglalta össze az albániai neolitikum társadalmi-műveltségi folyamatait. Megállapította, hogy Albánia területe az újkőkorban ha szórványosan is, de lakott volt. A népesség barlangokban vagy magasabban fekvő kezdetleges településeken élt. Leletanyagaik csont-, szaru- és kőeszközökben bővelkednek, kerámiáikat geometrikusan díszítették. A népesség műveltségét kapcsolatba hozta a Duna-völgy és a Balkán más korabeli régészeti kultúráival, de Dél-Itália, nevezetesen a modern Puglia neolitikus tárgyi anyagával is. A második világháborút követően indultak meg az országban az állami tudományos intézetek égisze alatt és albán régészek vezetésével zajló első ásatások. Bár elsősorban a már ismert ókori romvárosok (pl. Apollónia) feltárása adta a kutatómunka fő irányvonalát, az állampárti tudományszervezés a hazai régészet egyik fő feladatául az ókori illír népesség és a modern albán etnikum közötti etnokulturális kapcsolatok feltérképezését tűzte ki. Ez az iránymutatás elsősorban az ókori illír települések ásatását lendítette fel, de megindultak az ősrégészeti kutatások is. A délkelet-albániai Maliqi-tó lecsapolási munkálatai során, 1948-ban földmunkások kovakésekre, szarueszközökre és cserépedény-töredékekre bukkantak, majd felszínre kerültek azoknak az újkőkorszaki cölöpházaknak a maradványai is, amelyeket Maliq gyűjtőnéven a mai Albánia legjelentősebb neolitikus régészeti lelőhelyeként ismerünk. A rendszeres maliqi ásatások azonban nem indultak meg rögtön, az albán ősrégészet fénykora csupán az 1957 és 1975 közötti években érkezett el, elsősorban Muzafer Korkuti(wd) irányításával. Az 1961 és 1966 között, majd 1973–1974-ben és 1988–1989-ben végzett dunaveci és maliqi ásatások vezető régészeinek egyike, Frano Prendi(wd) máig érvényesen a legjelentősebb neolitikus településként aposztrofálta Maliqot, amely a kora neolitikumtól a bronzkor végéig, több ezer éven át kontinuus lakossága révén relatív kronológiai sorként, „őskori kalendáriumként” a régióban lezajlott műveltségi-etnikai folyamatok pontos lenyomatát szolgáltatja a kutatóknak. 1965–1966-ban Muzafer Korkuti és Zhaneta Andrea(wd) feltárták Tren újkőkortól lakott barlangját. 1966–1967-ben végzett ásatások eredményeként lettek ismertek a szintén újkőkori kamniki és barçi, valamint a kőrézkori treni lelőhelyek. A párt iránymutatásának megfelelően az albán őstörténeti kutatások elsősorban az albán nép etnogenezisét tartották szem előtt, és azt vizsgálták, az i. e. 2. évezredig miféle műveltségi és társadalmi folyamatok vezettek az illír, és ezen keresztül az albán ethnosz kialakulásához. Jól jelzi ezt a törekvést, hogy egy 1971-ben megjelent régészeti album ezzel a mondattal kezdődhetett: „Az albánok ősei már az őskor óta ezt a földet lakják.” Az 1980-as évek újabb eredményeket hoztak az ősrégészet területén, amelyek segítettek a vaskor előtti idővonal teljesebbé tételében, főként az illír etnogenezis kontextusában. Emellett a figyelem az addig e szempontból kevéssé vagy egyáltalán nem kutatott területek felé fordult. Megindultak az ásatások a kora újkőkori Vlushában, a Mat völgyében, ahol feltárták az újkőkortól lakott Blazi- és Neziri-barlangokat, feltáró ásatások folytak Kolsh neolitikus településén, valamint a korai újkőkortól lakott Katundasi-barlangban. A régészeti munkálatok során megismert eredmények az 1980-as évek végére árnyaltabbá tették Albánia őskori műveltségének területi tagoltságát és kapcsolatait a Balkán-félsziget más régészeti kultúráival. Az 1991-es albániai rendszerváltást követően az ország tudományos életének szervezeti kereteit új alapokra helyezték, a tudományos kapcsolatok újjászerveződtek. Sok évtizedes elzárkózás után kiépült a szakmai együttműködés a nemzetközi tudóstársadalommal, az albán régészek más nemzetek szakembereivel összefogva végeztek ásatásokat az ország területén. 1992 és 1994 között Muzafer Korkuti és Karl M. Petruso vezetésével albán–amerikai vegyes kutatócsoport folytatott ásatásokat a dél-albániai Konispol térségében, a Saraqin-hegy 1989-ben felfedezett barlangjában, ahol az őskőkori ember megtelepedésének 27 000 évvel ezelőtti nyomait tárták fel. 1998-ban indult meg a Muzafer Korkuti és Jack L. Davis(wd) vezette albán–amerikai régészcsoport feltárómunkája az Apollóniához közeli Kryegjata-völgyben, amelynek eredményeként napvilágra került az Albánia területéről ismert legkorábbi, mintegy 40 ezer évvel ezelőtti emberi hajlék. Az ezt követő évtizedek egyik legnagyobb régészeti szenzációja az albán Ilir Gjipali(wd) és az amerikai Susan E. Allen vezetésével 2010 és 2013 között feltárt Vashtëmia őskőkori települése volt, amelyet i. e. 6600-tól Európa egyik legkorábbi, állattartással és növénytermesztéssel is foglalkozó társadalma lakott. Az ezredfordulót, és különösen Koszovó 2008-as függetlenné válását követően az új állam területén is megindultak az albán tudományos intézetek finanszírozta régészeti kutatások. Az őskor szempontjából kiemelkedő jelentőségű ásatások folytak Adem Bonguri és Shafi Gashi vezetésével 2002 és 2010 között a Prizren melletti Vlashnja(wd) határában, amelynek során egy a korai újkőkortól a késő bronzkorig kontinuus települést tártak fel. Őskőkor (i. e. 10 000 előtt) Az ember letelepedésének legkorábbi nyomait a mai Albánia területén, az Apollóniához közeli Kryegjata-völgy európai viszonylatban kései, 40 ezer éves késő őskőkori települését 1998 és 2003 között tárták fel. Az ásatások során az ott élt vadászó és gyűjtögető közösség mintegy 3300 kőeszközét vették leltárba (bőrvakarók, lyukasztók, marokvésők stb.), amelyek anyagvizsgálata fényt derített arra, hogy a terület a középső kőkorszak végéig lakott volt. Jelentőségében az őskőkor másik kiemelt régészeti leletegyüttese a Dél-Albániában, Konispol vidékén 1992 és 1994 között a Saraqin-hegy Kerçmói-barlangjában (Shpella e Kerçmoit) és környékén feltárt, egyszerűen megmunkált kova- és kőeszközök (kaparó-, vágó-, faragó- és lyukasztószerszámok). A legkorábbi eszközanyagot a barlang járószintje alatti 4,2 méteres mélységből előkerült, a szervesanyag-részeken elvégzett szénizotópos kormeghatározás alapján 26 700 éves, helyi kvarcból kidolgozott leletek képviselik. A régészeti irodalom a neandervölgyi típusú, zsákmányoló népességhez kötődő leletet a mai Epirusz, Thesszália és Montenegró területén élt korabeli népesség műveltségével rokonítja. Ugyanitt feltárták 12 ezer évvel ezelőtti megtelepedés nyomait is. A leletanyagban nagy számban képviselt csiszolt vöröskova-eszközök már az elejtett állatok sokrétű feldolgozásáról tanúskodnak. További jelentős, az i. e. 10 000 előtti időszakra keltezhető, őskőkori albániai régészeti helyszínek közé tartozik a Xarra közelében feltárt felszíni depozit és annak kőeszköz-leletegyüttese, a Mat-vidéki Blazi-barlang (Shpella e Blazit), ahol a kovaszerszámok mellett kezdetleges csonteszközöket és impressodíszítéses agyagedényeket is találtak, továbbá a Tirana melletti Dajti-hegy oldalában feltárt emberi hajlékok. Középső kőkor (i. e. 10 000–6000) A mezolitikum vagy középső kőkorszak időszakából a 2000-es évekig meglepően kevés régészeti lelet volt ismert Albánia területéről. Az egyetlen jelentősebb emlékanyagot az észak-albániai Gajtan melletti barlangból előkerült csont- és kovaeszközök, valamint a konispoli lelőhely mezolitikus rétegeiben talált mikropengék, vakarók, fogazott retusú eszközök képviselték. A 2003-ban lezárult kryegjatai ásatások a paleolitikumtól lakott terület középső kőkori, i. e. 8000–6000 közötti rétegeit is feltárták. Az innen előkerült, mintegy nyolcszáz mikrolit és kőeszköz azt valószínűsíti, hogy időszakos településként használták. 2004-ben Orikum közelében folytatott ásatások során a középső kőkortól a neolitikumig keltezhető pattintott köveket találtak. 2006-ban tárták fel az i. e. 7000 körüli goranxiai kovakőbányát és kőszerszám-készítő telepet, amely háromezres leletanyagával az őskori bányászat és eszközgyártás egyik kiemelkedő jelentőségű régészeti helyszíne. Hasonló korú, de kisebb jelentőségű kovakőbányák ismertek a közeli Derviçan és Lazarat települések határából. Az emberi megtelepedés mezolitikumi nyomai ismertek a Butrinti-tó melletti Diaporiból, kőeszközeik háromszög alakú hegyei a moustérien(wd) kultúrához sorolják műveltségüket. További jelentős középső kőkori lelőhelyek Albánia területéről: Bisht-Palla, Rrëza e Kanalit, a himarai Spilei-barlang (Shpella e Spilesë) és a bogazi Szűz Mária-barlang (Shpella e Shën Marisë). A mezolitikumot lezáró korszak legnevezetesebb helyszíne az 1973-ban már felfedezett, de csak 2010–2013 között feltárt Vashtëmia települése. Legkorábbi rétegei a szénizotópos korvizsgálat alapján az i. e. 9200-as évekre keltezhetőek, i. e. 6600–6200 közötti rétegének archeobotanikai és -zoológiai leletei pedig már egy állattartással és növénytermesztéssel is foglalkozó közösségről tanúskodnak. Ezzel Vashtëmia a neolitikus forradalmat megelőzve Európa-szerte az egyik legkorábbi település, amelynek letelepedett lakói mezőgazdasági tevékenységet is űztek. Termesztett növényeik közé tartozott a tönkebúza, az alakor, az árpa és a lencse, a fellelt csontmaradványok pedig a juh, a kecske, a sertés és a szarvasmarha háziasítását igazolják. A gyűjtögetés, vadászat (gímszarvas, európai őz, vaddisznó, mezei nyúl és teknős) és halászat (ponty- és angolnafélék) továbbra is kiegészítették gazdasági tevékenységüket, amelynek fő gerincét a régészeti vizsgálatok alapján a juh- és kecsketartás adta. Újkőkor (i. e. 6000–2600) Az emberi megtelepedés nyomai Albánia területén az újkőkorszak i. e. 6000 és 2600 közötti szakaszával sokasodnak meg, elsősorban a délkelet felől, az anatóliai és égei-tengeri partvidék irányából i. e. 6500–6400 körül meginduló vándorlás következtében. A neolitikus műveltségjavak terjedési irányaiban fontos szerepet játszottak Magas-Albánia jobbára északnyugat–délkeleti irányú vonulatai. Az égei–anatóliai civilizációk elsősorban az ettől keletre elterülő vidékek, például Maliq kultúrájára hatottak a neolitikum korai szakaszában (pl. vonaldíszes és festett kerámiák), míg az Adriai- és Jón-tenger partvidékén terjedő impressokultúra elősorban az adriai és epiruszi műveltségi területekhez kapcsolta a mai Magas-Albánia nyugati előterének korabeli népességét. A délkelet-albániai maliqi síkvidék lett a neolitikum emberének műveltségi központja, de emellett további jelentős települések ismertek a Drin, a Mat, a Shkumbin és a Vjosa folyók völgyeiből. Ugyanezeken a völgyeken keresztül fokozatosan megindult az árucsere a környező, virágzó műveltségi központok, a Duna-medence, majd a későbbi Makedónia és Thesszália korabeli népességével. Ugyanakkor az elzártabb hegyvidékek, és különösen a partvidéki, jobbára mocsaras sík területek lakatlanok maradtak. A korábbi zsákmányoló életmódot Vashtëmia példáján ekkor kezdték el fokozatosan felváltani a neolitikus forradalom vívmányai, a letelepedett életforma, az állattartás és a növénytermesztés, elsősorban a termékeny folyóvölgyekben. Bár a korabeli népesség továbbra is lakta a barlangokat, egyre általánosabbak lettek a jellemzően veremházakból álló nyílt települések. Korai újkőkor (i. e. 6000–4500) A korai újkőkorból, különösen annak alsó szakaszából ismertek olyan ember lakta helyek, ahol a korábbi mezolitikus anyagi kultúra továbbélése – egyszerű kovaeszközök és a vadászó életmódról valló mikrolitok(wd) – mellett hangsúlyos szerepet kapott a mégoly kezdetleges fazekasság is. A középső kőkor és az újkőkor közötti műveltségi átmenetként felfogható közösségek fazekasságát még gyengén égetett, durva felületű szürke agyagedények, egyszerű formák (egyenes peremek és edénytalpak, kezdetleges fogantyúk) és a díszítés feltűnő hiánya jellemzi. Legjelentősebb példái a vlushai lelőhelyről ismertek, amely egyúttal a mai Albánia egyik legkorábbi neolitikus települése is. Hasonló átmeneti műveltségi viszonyokról tanúskodnak Burim és Konispol korai újkőkori rétegeinek legkorábbi szakaszai is. Ugyanakkor a Burimnál feltárt neolitikus település leletanyagának barbotin-(wd) és impressokerámiái a starčevói kultúra legkorábbi rétegeivel rokoníthatóak és a neolitikus civilizációk közötti regionális kapcsolatok feléledésére utalnak. Az Albánia területén végzett korai neolitikus ásatásokról előkerült leletanyag döntő többsége, a csontból, kovából és kőből készült munkaeszközök sokasága és változatossága, a festett és díszített agyagedények, főként a vörös kerámia általános elterjedése azonban Vlushával szemben már egy fejlettebb és differenciáltabb tárgyi kultúrájú neolitikus népesség felemelkedéséről tanúskodik. Az e korban megjelenő temetkezési szokások, a halottaknak a lakóház padlójába való elhantolása, az ősanyát ábrázoló égetett agyagszobrocskák szervezettebb keretek között zajló spirituális életről, a communitas(wd) meglétéről vallanak. A korai újkőkor típusos műveltségei közé tartoznak a maliqi síkvidék mezőgazdasági települései, Vashtëmia, Dunavec és Podgorie; a Mat-völgyi Blazi-barlang, a Berat környéki Katundasi-barlang és a konispoli lelőhely; valamint a Kolshnál feltárt, veremházakból álló neolitikus falu. E három lelőhelyegyüttes anyagi kultúrája, legfőképp kerámialeletei egyszersmind három eltérő régészeti kultúrát írnak le. Az ember már a mezolitikum végén, az i. e. 7. évezred második felében letelepedett a később jelentős kulturális és gazdasági szerepet betöltő Maliqi-tó vidékén. Az i. e. 6400-as évektől kontinuus Vashtëmiából és az i. e. 5800-as évektől lakott Podgoriéből előkerült agyagedényleletek, monokróm vagy fehér ráfestéssel díszített vörös kerámiák, az ún. devolli típusú impressodíszítés, később pedig a barbotintechnika elterjedése a thesszalo-makedón terület egyes régészeti műveltségeivel, a szészklói, az anzabegovói és a vršniki kultúrákkal való kapcsolatokról tanúskodnak. Ettől némiképp eltért a dunaveciek agyagművessége, amelyet barbotintechnikával díszített fekete edények, négylábú rhütonok, és ugyancsak thesszáliai párhuzamokból ismert antropomorfikus terrakottafigurák jellemeznek. A műveltségi párhuzamok alapján bizonyosra vehető, hogy a Maliqi-tó környéki neolitikus települések alapítása az égei–anatóliai vidékről bevándorolt állattartó-növénytermesztő népességhez fűződik. A számos kőbaltát és -fejszét, csontárt és -tűt felsorakoztató podgoriei egyébként a legkorábbi ismert albániai lelőhely, ahol a korabeli népesség halottait a házak padlójába temette. Az ásatások során Vashtëmia i. e. 5800–5300 közötti építőtechnikájáról is hozzávetőleges képet kaptak a kutatók: a földbe mélyedő cölöplyukak, a nád- és falenyomatos sárrétegek, a tapasztott sárban található nagy mennyiségű árpatörek-maradványok cölöpházak építéséről vallanak, ahogy cölöpházakban élt az i. e. 6100 körültől lakott Dunavec népessége is. A vashtëmiaiak eszközanyagát kvarcból és radiolaritból készült pengék, az öltözeteik készítéséhez használt, csontból gyártott árak, tűk, kezdetleges vetélők képviselik. A Blazi-barlangban és Xarránál napvilágra került impressodíszítéses edények az Adria-medence keleti partján virágzó smilčići kultúra hatását igazolják. A Kukës környéki Kolsh településén feltárt barbotindíszítéses kerámiák és a barna vonalas vörös agyagedények a rudniki és a starčevói műveltségek hatását feltételezik. Középső újkőkor (i. e. 4500–3500) A neolitikum középső szakasza a Nyugat-Balkán területén élő népesség virágzásának tanúja volt. A mai Albánia területén a korszak legjellemzőbb folyamata, hogy bár tetten érhetőek a területileg elszórt népességelemek műveltségbeli különbségei, de az egyre erőteljesebbé váló árucsere-kapcsolatok révén megindult egy etnokulturális szempontból egységes népesség kialakulása. A maliq–dunaveci, cakrani, kolshi, xarrai stb. középső újkőkori lelőhelyek kerámiatöredékeinek formai és díszítésbeli hasonlósága, a négylábú rituális agyagtárgyak és az ősanyatiszteletről valló agyagszobrocskák elterjedtsége, a halottak magzati pózban való eltemetése már egy jól körülhatárolható nyugat-balkáni műveltség térhódítását feltételezi a mai Albánia területén. Bár az i. e. 5–4. évezred nyelvi és antropológiai vonatkozásai egyáltalán nem vagy kevéssé ismertek, a tárgyi anyag és a szellemi műveltség, a technológia és az életmód eme közös vonásai alapján az albán régészettudomány a középső neolitikumot az illír etnogenezis egyik meghatározó korszakának tekinti. Az i. e. 4500 és 3500 közötti középső újkőkori millennium legjelentősebb központja a Korça környéki Dunavec folyócska és az egykori, halban gazdag Maliqi-tó erdő borította, termékeny síksága volt (Dunavec II). Az állattartás és a gabonatermesztés mellett a népesség fő megélhetési forrása a zsákmányoló gazdálkodás volt, a leletek között gímszarvas-, róka-, vaddisznó- és oroszlánmaradványokat(wd) egyaránt találtak. Lakhelyeik a korábbi, kezdetleges cölöpházakkal szemben a tó visszahúzódása miatt átmenetileg a talajszintre épített házak voltak. A korabeli népesség kidolgozott kőeszközei a famegmunkálás és az ácsmunka fejlett szintjére utalnak. A maliqi kultúra fazekasságának tanúi az ásatásokról előkerült, a korai neolitikumból már ismert, starčevói típusú barbotintechnikával díszített, de ezúttal simított felületű, fekete és szürke edények. A felületképzés és a színezés megújítása mellett további, a korabeli pelagoniai(wd) és thesszáliai műveltségekkel rokonítható új formák és díszítőeljárások is megsokasodtak, így például a csípett vagy karcolt motívumok, a fekete alapra felvitt szürke vonalfestés, vagy éppen kezdetleges antropomorfikus ábrázolások. A maliqi népesség kultuszának emlékei az alvó helyzetben házaik padlójába temetett halottak, az antropomorf, többnyire a földanyát ülő helyzetben ábrázoló agyagszobrocskák és az újkőkorból már ismert, rituális célokra használt, rhüton jellegű, állatalakú négylábú agyagedények vagy -asztalkák. E műveltségjavak innen terjedtek tovább a Vjosa völgyében található, Fier melletti Cakran korabeli népességéhez, a két helyszín kerámiaanyagának hasonlósága mindenesetre szembetűnő. A cakrani lelőhely veremházakból álló településének eszközanyagában – kova-, kő-, csont- és tülökeszközök, őrlőkövek, égetőkemencék mellett – számottevő a maliqi kultúrából ismert szürke vonalfestéses, simított fekete kerámia jelenléte. Az ugyaninnen előkerült festett agyagtöredékeket figyelembe véve a thesszáliai népességgel való közvetlen kereskedelmi kapcsolat is feltételezhető. A maliqi centrummal közös műveltség további bizonyítékai, hogy halottaikat szintén veremházaik padlójába temették, valamint nagy számban kerültek elő Cakranban is a Maliqból már ismert ülő földanyaszobrok és rituális agyagtárgyak. Utóbbi edényfajták egyébként nem egyedülállóak a középső neolitikum albániai lelőhelyein, további példányaik ismertek Kolsh, a Blazi- és a Katundasi-barlang ásatásaiból, és az Adria-menti műveltségi centrumok hatására utalnak. Ugyancsak e műveltségi kör hatásáról tanúskodik még délebbre, a Konispolnál feltárt és az őskőkor óta lakott Kerçmói-barlang középső neolitikumi, az i. e. 4. évezredre keltezett rétege. Az itt folytatott ásatások leletanyagában nagyszámban fordulnak elő impressodíszítéses vagy szürke vonalas fekete kerámiák, állatalakú kultikus edények. A közelítően egységesnek mondható anyagi és szellemi műveltségű területet a korszak végére itt-ott némiképp eltérő tárgyi kultúra foltozta, pontosabban az előkerült leletek újonnan érkező műveltségi hatásokról árulkodnak. A Mat-vidéki Bazi-barlang középső neolitikumi rétegeiből a szürke lineáris és spirális vonalas fekete kerámia mellett megjelent a dalmát partvidékről ismert barna kerámia. A maliqi lelőhelynek a középső neolitikum végét jelölő Dunavec II rétegéből ismertek az első kétszínű, vörös-fekete agyagedények, a kávébarna és a szürke vonalfestés, valamint a fejlettebb díszítőmotívumok (pl. szilvamag). Késő újkőkor (i. e. 3500–2600) A késő neolitikum évszázadai a Nyugat-Balkánon lezajló további társadalmi, gazdasági és műveltségi virágzás tanúi voltak, amelynek legjelentősebb centrumaként továbbra is Maliq maradt. Az állattenyésztés, de főként a növénytermesztés jelentős fejlődésen ment át, színesedett a földművelő és feldolgozóeszközök palettája, mindez maga után vonta az állandó települések és lakóházak általánossá válását. A távolabbi balkáni területekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok szintén intenzívebbek lettek, aminek hatása a tárgyi műveltség dinamikus változásában is tetten érhető. A Maliqi-tó vidékén élő népesség döntően talajra épült, sárral és agyaggal tapasztott falú házait i. e. 2900 körül váltották fel végérvényesen a kétosztatú, szabad tűzhellyel rendelkező, faszerkezetű, de továbbra is sárral tapasztott nádfalazatú cölöpházak, amelyek a bronzkor utolsó szakaszáig, az i. e. 2. évezred végéig folyamatosan lakottak voltak. Késő újkőkori településeik (Maliq Ia, Ib, II, IIa, IIb) szerkezete előrehaladott társadalmi szervezetről vall. A munkaeszközök formai és funkcionális tipológiájukat tekintve tovább differenciálódtak, megjelent a kőkalapács, az agancskapa és az őrlőkő. A szövés ismeretére utaló fonókerék (a rokka elődjének) felbukkanása pedig arra utal, hogy a gabonatermesztés vált a fő gazdasági tevékenységgé, amelyet a zsákmányoló gazdálkodás csak kiegészített. A neolitikum korábbi, középső szakaszához képest jelentős változások figyelhetőek meg az agyagművesség területén is. A korábbi monokróm, esetleg vonalfestéses edényekkel szemben többségbe kerültek a vörös-fekete (pontosabban hasukon vörös, felső peremükön fekete) kerámiák, a lineáris, spirális és egyéb geometrikus vonaldíszítések színezése pedig széles körben mozgott (fehér, vörös, barna stb.). A thesszáliai dimínii kultúra hatásáról árulkodik az agyagedényekbe metszett vagy egyszerre több színnel festett szalagmintázat megjelenése. A korábbi időszakokéhoz képest e korszak agyagedényei jóval nagyobb formai és díszítésbeli változatosságot mutatnak, és a mai Koszovó területén virágzó runiki(wd) és tjerrtorjai településekkel való kapcsolatokra utalnak. Az ugyancsak ebben az időszakban megjelent terrakotta nőfigurák készítésének technológiája feltehetően a Balkán-félsziget középső vidékeiről, a vinča–tordosi kultúra területéről jutottak el ide. A maliqi fazekasság alakulásában megmutatkozó nagyszámú külső hatás csupán elemeiben módosította a középső neolitikum agyagművességét, s az továbbra is megtartotta sajátos jellegét. A Maliq-kultúra kisugárzó hatása a késő újkőkorban is tetten érhető, a maliqi leletanyaggal rokonítható, festett és mintázott agyagtárgyak ismertek Xarra, Kamnik, a Blazi-, Neziri- és Katundasi-barlangok területéről. Az i. e. 2800 és 2700 közé datált kamniki lelőhely agyagégető kemencéiben a maliqihoz hasonló, két vagy három színnel dekorált edények mellett narancsszínű, spirális vonalakkal díszített, sajátosan kamniki kerámiát és nőalakot formázó agyagtárgyak is kikerültek. A gazdasági és társadalmi fejlődés nyomában járt a lakónépesség megnövekedése, amelynek következtében az ember korábban nem lakott, a műveltségbeli hatásoktól jobban elzárt területeken is megtelepedett. E lelőhelyek a Maliqból kisugárzó műveltségi területen belül egyfajta zárványként funkcionáltak sajátos kulturális elemekkel. A Korçához tartozó, már a kora újkőkor óta lakott Barç területén tárták fel egy késő újkőkorszaki kultúra temetkezési helyét, amelynek sírmellékleteiben világos és okker színezetű kerámiákat találtak. A közeli Burimasban, a Thatë-hegység oldalában kiásott korabeli településen a korábbi korszakok vörös vonalas fekete kerámiája mellett szintén világos színezetű monokróm, esetleg barna vonalfestéses agyagedény-töredékek is előkerültek. A korszak másik jelentős régészeti helyszíne a Vlorától délkeletre fekvő Velça egyik barlangja, ahol nagyszámban tártak fel csonttűt, kerek, tányérszerű edényeket és kanalakat, a kőeszközöket pedig kalapácsok, nyílhegyek és kések képviselik. A velçai helyszín agyagedény-töredékei szintén sajátosak, mázatlan és mázas edényeiket egyaránt geometrikus barna, vörös vagy fehér vonalakkal díszítették. Kőrézkor (i. e. 2600–2100) A kőrézkorral jelentős változások köszöntöttek a maliqi kultúra népességére. Az állattenyésztés és a földművelés rohamosan fejlődött, a Maliq és Sovjan környéki növénytermesztés intenzívebbé válását jelzik az i. e. 2500 körülről adatolható első irtásföldek az addig erdővel borított területeken. Cölöpházakból álló településeiket rönkfából rótt fallal vették körbe. Továbbra is használatban maradtak a korábbi, változatos kő-, csont- és szarueszközök, a kőrézkorra datált rétegekből előkerült hálósúlyok(wd) és horgok(wd) nagy száma pedig a halászat fejlődését tanúsítja. Emellett megjelentek az első rézből készült szerszámok, döntően rézfejszék. A Maliq környékéről előkerült öntőformák és -edények, rézforgácsok a rézérc helybeni feldolgozását(wd), a rézolvasztás és -finomítás technológiai fejlődését igazolják. Az agyagművesség területén nagyrészt a korábbi, újkőkori technikák, színező- és díszítőeljárások továbbélése figyelhető meg, a leletanyagban továbbra is domináns a fehér, barna, vörös vagy szürke vonalfestéses kerámia. Ezek mellett azonban elterjedtek a szürke és fekete mázas edények is, a vonaldíszítés mellett általános lett a karcolt indamotívumok és a pontozott háromszögminták alkalmazása. Az edények külső és/vagy belső peremét egyre gyakrabban emelték ki vörösre vagy fehérre festett sávval. Formai téren szintén megmaradtak az újkőkori hagyományt folytató ivóedények, tálak, rövid nyakú és szűk szájnyílású típusok, de új edényváltozatok is megjelentek: elliptikus nyílású ivóalkalmatosságok, széles nyakú vagy éppen nyak nélküli, gömbölyded és kúp alakú agyagedények, sütőedények. E változások némelyikére nagy hatást gyakorolt a Dardaniában(wd) (Hisar(wd), Glladnica, Bubanj(wd)) és Pelagoniában (Szérvia(wd), Armenokhóri(wd)) virágzó közösségek kultúrája, de egyes kulturális elemek a tágabb balkáni térség (Dikili Tash(wd), Sălcuţa(wd), Krivodol(wd)) sőt, Trója eneolitikus régészeti műveltségeivel is rokoníthatóak. A késő rézkori leletek, a Balkánon, az égei partvidéken és Anatóliában tapasztalható hasonló formavilágú, technológiájú és ornamentikájú agyagedények alapján meglehetősen kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok feltételezhetőek a korszak végére. Ahogy a korábbi korszakokban, a maliqi kultúra kisugárzó szerepe továbbra sem szűnt meg a mai Albánia területén, műveltségelemeinek elterjedését igazolja több kőrézkori régészeti lelőhely tárgyi anyaga: Kamnik, Shupenza–Gradec, Kukës–Dajç, Nezir és több Drin-völgyi helyszín. A Kamnik mellett feltárt korabeli települést szintén ebben az időszakban erődítették, de a maliqi „rönkvárral” ellentétben kövekből épült töltéssel. A Thatë-hegység oldalában, Burimasnál feltárt kőrézkori lelőhely kerámiaanyagában a szürke vonalas fekete edény dominál, ezzel rokonítható, bár némiképp kezdetlegesebb a Fekete-Drin-völgyi Gradec korabeli agyagművessége. A Kis-Preszpa-tó vidékén, Tren határában feltárt, az újkőkortól lakott barlang kőrézkori rétegeiben a maliqi lelőhelyéhez hasonló agyagedények kerültek elő, de fejlettebb díszítőtechnikával, amit leginkább a lineáris vagy spirális vonalak festése vagy pontozása jellemzett. Sajátos, a bronzkor anyagi kultúrájába átvezető műveltségi átmenetként értékeli a régészettudomány a Lengarica-völgyben, Benjë-Novoselánál feltárt késő kőrézkori barlanglakást. Leletanyagában a szürke és fekete simított kerámia mellett megjelentek a szürke vonalas félkör alakú ivóedények, a két fogantyúval ellátott, magas vállú amfórák. Az anyagszerkezeti vizsgálatok rámutattak, hogy az itteni agyagművesek korukat megelőzve csak a bronzkor elején elterjedt technológiát használtak. Átmenet a bronzkorba: a nagy indoeurópai vándorlás Az őskor és az ókor közötti időszak nagy kérdése, hogy a mai Albánia területén élő korabeli népesség műveltségi és technológiai viszonyait érő számottevő változás miként hozható összefüggésbe a paleo-indoeurópai népek bevándorlásával. Másként feltéve a kérdést, milyen etnokulturális folyamatok járultak hozzá a görögök által később pelaszgoknak nevezett népelemek, és végső soron az illírek bronzkori megjelenéséhez. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a helyben élő őslakos népesség műveltségi és etnikai viszonyainak alakulásában a kelet-európai sztyeppékről érkező nomád paleo-indoeurópai népességelemek nagy szerepet játszottak. E népek első hulláma a trákok őseivel már a neolitikum végén megjelent a Balkán térségében, és egyes elméletek szerint az i. e. 3. évezred végéig további indoeurópai csoportok vándoroltak Délkelet-Európába. Egy másik elmélet szerint az i. e. 3. évezred végének egyetlen, hatalmas beköltözési hulláma rajzolta át a Balkán etnokulturális képét, és az érkezők az addig itt élő mediterrán vagy baszkoid népeket asszimilálták vagy fokozatosan nyugat felé szorították. Muzafer Korkuti az ismert albániai régészeti adatok alapján úgy vélte, hogy a műveltségi javak kölcsönös asszimilációs folyamatok hosszú során keresztül cserélődtek az egyes népességek között, amit a kőrézkor robbanásszerű társadalmi és gazdasági fejlődése gyorsított fel. A maliqi, treni, benjë-novoselai stb. ásatások is visszaigazolták, hogy a bronzkori tárgyi kultúra nem egy korábban elpusztult műveltség romjaira települt, hanem a kőrézkor óta folyamatosan, megszakítás nélkül ott élő, a bevándorlók által magukkal hozott műveltségjavakat átvevő népességhez kötődik. Mindezek alapján úgy fest, hogy a keletről beáramló népesség a Balkán-félsziget nyugati területeinek műveltségi viszonyait nem rajzolta át, a korábban is itt lakó neolitikus-eneolitikus népesség csupán átvett néhány kulturális elemet, és asszimilálta a bevándorlókat. Az albán régészettudomány szerint e folyamat eredményeként alakult ki a bronzkor elejére a későbbi illír etnikum magja, a protoillír vagy preillír népesség. Nyelvészeti megközelítésben több elmélet közismert a korabeli etnokulturális folyamatok értelmezésére. Az egyik Vladimir Georgiev(wd) bolgár nyelvészhez fűződik. Georgiev bár elfogadta a sztyeppei népek nagy arányú bevándorlásának az i. e. 3. évezred végére való keltezését, mégis azt valószínűsítette, hogy kisebb csoportjaik már az újkőkor végétől megjelentek a régióban, és magukkal hozták indoeurópai nyelvüket is. Úgy vélte ugyanis, hogy amennyiben a nyugat-balkáni népesség nyelvének indoeuropaizálódása csupán a kőrézkor végén, a bronzkor elején, az i. e. 3. évezred végén történt meg, az meglehetősen fejlett nyelvi állapot behozatalát feltételezi. Másként ugyanis nem magyarázhatóak a mindössze egy évezreddel későbbi balkáni indoeurópai nyelvek, az ógörög, az illír, a trák(wd) stb. közötti jelentős különbségek. Egy másik elmélet szerint az illírek indoeurópai ősei csak a bronzkor középső szakaszában, az i. e. 2. évezred közepén, a dór vándorlás időszakában érkeztek a Balkán-félszigetre. 1958–1959-es spanyol labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Segunda División 1958-59-es szezonja volt a bajnokság huszonnyolcadik kiírása. A bajnokságban két csoportra osztva 16-16 csapat vett részt. Anna Karina Anna Karina (születési neve: Hanna Karin Blarke Bayer) (Koppenhága, Dánia, 1940. szeptember 22. –) francia modell, színésznő, filmrendező. Jean-Luc Godard volt felesége. Élete Egyéves kora előtt, édesapja elhagyta családját, Anna anyai nagyszüleihez került, ahol négyéves koráig maradt. A következő négy évet egy gyermekotthonban töltötte, majd visszatért édesanyjához. Ezt az időszakot rettenetesnek élte meg, csak arra vágyott, hogy szeressék, többször megkísérelt elfutni otthonról. Karrier Karrierjét Dániában kezdte, ahol kabarékban énekelt, dolgozott modellként, reklámokban szerepelt. 14 évesen megjelent egy olyan dán rövid filmben, ami később díjat nyert Cannes-ban. Táncot és festészetet tanult, és egy ideig festményeinek eladásából élt. 17 évesen, 1958-ban Párizsba költözött, ahol találkozott Pierre Cardinnal és Coco Chanellel. Modell karrierje csúcsán figyelt fel rá Jean-Luc Godard. Az első filmszerepe Guy Debord rendezte On the Passage of a Few Persons Through a Rather Brief Unity of Time volt. Godard életrajzírója, Colin Macabe szerint, Godard a bemutatkozó játékfilmjének szereplőválogatása közepén látta meg Annát a Palmolive egy sorozatában. Godard egy fontos meztelen részt ajánlott fel neki a filmben, de ő visszautasította. Ez a szerep később nem jelent meg a filmben. 1961-ben Az asszony, az asszony című filmjéért megkapta Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díját, de filmes karrierje nem csupán Godard filmjeire korlátozódott. Ebben az évben feleségül ment Jean-Luc Godardhoz. A színészet mellett énekléssel is foglalkozott, az 1960-as évek elején Sous le soleil exactement és a Roller Girl című dallal aratott nagy sikereket. Ezután felvett egy albumot, majd hangversenykörútra ment. Írt, vezényelt és főszerepet játszott a Viktóriában, egy zenés autós moziban, filmezett Montréalban, Quebecben és Saguenayben-Lac-St-Jean-ban, 2007-ben. Godard után háromszor ment férjhez: második férje, Pierre Fabre (1968–1973), szövegkönyvíró-színész, harmadik Daniel Duval (1978–1981) színész-igazgató és a negyedik Dennis Berry igazgató (1982–1994). Logaritmus A logaritmus két szám között értelmezett matematikai művelet, amely közeli kapcsolatban van a hatványozással. A pozitív b szám a alapú logaritmusán (ahol a egytől különböző pozitív szám) azt a kitevőt értjük, melyre a-t emelve b-t kapjuk. Például 1000-nek 10-es alapú logaritmusa 3, mert 10 harmadik hatványa 1000. A b szám a alapú logaritmusát jelöli, amely tehát az egyetlen valós szám, amelyre Például , ugyanis, ha a 81-et a logaritmus alapjának, azaz a 3-nak hatványaként írjuk fel, akkor a kitevő 4 lesz: A logaritmus képzése a gyökvonáshoz hasonlóan egy bizonyos értelemben a hatványozás megfordítása, de amíg a gyökvonás az összefüggés alapján az eredmény és a kitevő ismeretében keresi az alapot, addig a logaritmus az eredmény és az alap ismeretében a kitevőt határozza meg. A logaritmust John Napier vezette be a szorzást, hatványozást tartalmazó számolások megkönnyítésére. Az elnevezés a görög „λόγος” (logosz, arány) és „ἀριθμός” (arithmosz, szám) szavak összetételéből származik. A számítások megkönnyítésére logarléceket és logaritmustáblázatokat készítettek, amelyek hamarosan elterjedtek a tengerészetben, a tudományokban és a mérnökök között. Ezek az eszközök a logaritmus azonosságait használják fel. A logaritmus mai jelölése Leonhard Eulertől származik, aki elsőként kapcsolta össze az exponenciális függvénnyel. A 10-es alapú logaritmust a természettudományokban és a mérnöki tudományokban használják. Jelölése: . A természetes logaritmus alapja az e Euler-konstans (Euler-féle szám), és a matematikában széleskörűen alkalmazzák. Jelölése (matematikai szakszövegekben sokszor ). A 2-es alapú logaritmust a számítástudományban és az informatikában alkalmazzák. Jelölése egyszerűen , az alap kiírása nélkül. Német nyelvterületen erre az jelet használják. A logaritmikus skálák kis tartományon széles tartományú mennyiségeket képesek ábrázolni. Így működik például a látás és a hallás. A decibel egy olyan viszonylagos egység, ami teljesítmények, vagy amplitúdók arányainak logaritmusát méri. A kémiában a pH a vizes oldatok kémhatását méri. A földrengések nagyságát is logaritmikus skálában mérik. A bonyolultságelméletben is megjelennek, például az összehasonlításos rendezések bonyolultsága legalább . Az általánosan használt logaritmusfogalom tehát a pozitív valós számok körében érvényes, de kiterjeszthető a negatív és a komplex számokra is. A valós számokon a logaritmus – rögzített alap esetén – a hatványozás inverz művelete. Ez megmarad a komplex számok fölött is. Egy másik változat a diszkrét logaritmus, amit a kriptográfiában is használnak. Jellemzés Ahogy a logaritmus definíciója is mutatja, a pozitív számokon értelmezett (egytől különböző, pozitív alapú) függvény az a alapú exponenciális függvény inverze (egészen pontosan a képlet szerint a jobbinverze), vagyis az jelölést alkalmazva minden pozitív x számra Emellett a logaritmusfüggvény balinverze is az a alapú exponenciális függvénynek: Eszerint a logaritmus művelete a következő eljárással állítja elő a kimenetét. A az az utasítás, mely az x pozitív számot felírja az a alap valahányadik hatványaként, majd ennek a hatványnak a kitevőjét leolvassa és ezt adja értékül a kifejezésnek: Például log101000=3, log10100000=5, log101 000 000 000=9, illetve log1010n=n. A tízes alapú logaritmus tehát „a 0-kat számolja meg”. Így az A szám számjegyeinek száma 10-es számrendszerben az szám egészrésze. Általában c-es számrendszerben felírt A szám számjegyeinek száma: egészrésze. Alternatív definíciók Egy alternatív definíció a logaritmus azonosságaira támaszkodik, de hatványsorával és a természetes logaritmus az integráljaként is definiálható, amiből a többi logaritmus az alap megváltoztatására szolgáló képlettel kapható. Ez az utóbbi két definíció nem vonatkoztatható a diszkrét logaritmusra. A logaritmus egy izomorfiasereg, és más ilyen izomorfia nincs. A természetes logaritmus az integrállal kapható, ha t > 0. A logaritmus hatványsora: . Mindezekről az összefüggésekről alább bővebben is szót ejtünk. Jelölésrendszer A számításokban leggyakrabban a tízes és a kettes alapú logaritmust, valamint az e alapú ún. természetes logaritmust használják. Ezek jelölésére országonként és tudományáganként különböző rövidítések használatosak. Magyarországon a 10-es alapú logaritmust leggyakrabban jelöli (például középiskolai tankönyvekben is). Az angolszász mintára készült számológépeken a tízes alapú logaritmus jele log(x). A tízes alapú logaritmust még közönséges logaritmusnak is nevezik. Kézi számolásokhoz egyszerű használni a tízes számrendszerhez való alkalmazkodás miatt: Így a 10-es alapú logaritmus kapcsolódik a decimális jegyek számához: a számjegyek száma az a legkisebb egész, ami szigorúan nagyobb a szám 10-es alapú logaritmusánál. Például . A következő egész a 4, ami valóban megegyezik a számjegyek számával. A függvénytáblázatból a logaritmus törtrésze, a mantissza olvasható ki; a karakterisztikát a felhasználónak kell megadnia a szám nagyságrendje alapján. Általában egy számrendszerben a szükséges számjegyek száma aszimptotikusan egyenlő a szám megfelelő alapú logaritmusával. A másik gyakran használt logaritmus a természetes logaritmus, aminek az alapja az Euler-féle szám, az e. Ennek jele általában ami a latin „logarithmus naturalis” (természetes logaritmus) kifejezés rövidítése. Gyakran azonban, főleg a számítástudományban log(x) jelöli a természetes logaritmust, míg a tízes alapút log10(x). A matematikai analízisben széleskörűen használják kellemes analitikai tulajdonságai miatt. Elterjedt a statisztikában, a gazdaságtani elméletekben, a fizikában, kémiában és egyes mérnöki alkalmazásokban is. A kettes alapú logaritmust az információelméletben és a számítógép-tudományban használják, alkalmazkodva a kettes számrendszerhez. Az információelméletben a természetes logaritmus is előfordul. A zeneelméletben szintén eleve adva van a kettes alap, mivel egy hang és oktávjának frekvenciájának aránya 2. A cent két szomszédos, egyenletesen temperált hang frekvenciájának arányának logaritmusa 1200-zal szorozva. A fényképészetben az expozíciós időt mérik kettes alapú logaritmikus skálán. Tulajdonságok Alakja: Összefüggések A logaritmusfüggvény művelettartó leképezés a pozitív számok szorzással ellátott halmaza és a valós számok összeadással ellátott halmaza között. Az algebra szaknyelvén ez azt jelenti, hogy a függvény izomorfizmus a és az csoport között. A szorzásból összeadást csinál, az osztásból kivonást, az 1-ből 0-t. Mondhatjuk, hogy a logaritmus függvény a hatványozást szorzásra, a szorzást összeadásra vezeti vissza. Tetszőleges a pozitív, nem 1 számra és x, y pozitív számra: Az azonosságok a logaritmus vagy definíciójából helyettesítéssel származtathatók. Az összeg és a különbség logaritmusára ismert azonosság nem könnyíti meg a számolást: tehát Bármely logaritmus visszavezethető egy tetszőleges másik alapra: A különböző alapú logaritmusfüggvények tehát egymás konstansszorosai. A tudományos számológépek általában csak 10-es vagy természetes logaritmust tudnak számolni. Egy adott x pozitív számnak még a logaritmusa is ismert egy ismeretlen b-re, akkor a b szám így számítható: Analitikai tulajdonságok A logaritmus mélyebb tanulmányozása a függvény fogalmára támaszkodik. Ez egy olyan reláció, ami értelmezési tartományának minden eleméhez hozzárendel egy, és csakis egy értéket. Ezekből az értékekből áll a függvény értékkészlete. A valós logaritmus, mint függvény a pozitív számokon értelmezett, és értéke befutja a teljes valós számkört. Ahhoz, hogy a logaritmusfüggvény jóldefiniált legyen, meg kell mutatni, hogy a egyenlet megoldható, és megoldása egyértelmű, ha b és y is pozitív, és b nem egyenlő eggyel. Ez a Bolzano-tétellel bizonyítható. Eszerint egy folytonos függvény nem ugorhat át egy értéket; ha azon az intervallumon, ahol folytonos, felveszi az a és a b értékeket, akkor minden olyan értéket felvesz, ami a és b között van. Ez megmutatható az függvényre a fenti kikötésekkel. Mivel f akármilyen kicsi és akármilyen nagy pozitív értékeket is felvesz, így minden y > 0 számhoz található és alkalmas x0-ra és x1-re. Emiatt a Bolzano-tétel szerint megoldható. Továbbá, mivel f szigorúan monoton nő, ha b 1-nél nagyobb, és szigorúan monoton csökken, ha b 1-nél kisebb, a megoldás egyértelmű. Ez az egyértelmű megoldás y b alapú logaritmusa, . A fenti kikötéseknek megfelelő b-vel, mint alappal az y-hoz annak logaritmusát hozzárendelő függvény a logaritmusfüggvény, vagy logaritmus. A függvény alapvető jellemzője a fenti szorzatképlet: Pontosabban, ha b > 1, akkor a logaritmus az egyetlen monoton növő függvény, ami eleget tesz az f(b) = 1 és függvényegyenlet-rendszernek. Inverz függvény A hatvány logaritmusára vonatkozó képlet alapján minden x számra Szavakkal: a b alapot x-edik hatványra emelve és ennek b alapú logaritmusát véve visszakapjuk a b számot. Megfordítva, ha y pozitív szám, és akkor először a logaritmust véve és erre emelve az alapot visszakapjuk az y számot. Tehát bármelyik műveletet végezzük előbb és a másikat később, mindannyiszor visszakapjuk az eredeti számot. Emiatt a b alapú logaritmus a b alapú hatványfüggvény inverz függvénye. Az inverz függvények közeli kapcsolatban állnak az eredeti függvénnyel. Grafikonjuk megkapható az x és az y koordináták felcserélésével, azaz az x = y egyenesre való tükrözéssel. A hatványfüggvény grafikonjának (t, u = bt) pontja az (u, t = logbu) pontot adja a logaritmus grafikonján, és megfordítva. Emiatt logb(x) tart a végtelenbe, ha x tart a végtelenbe, hogyha b nagyobb 1-nél. Ekkor logb(x) monoton nő. Ha b < 1, akkor a logb(x) függvény a mínusz végtelenhez tart. Ha x a nullához tart, és b > 1, akkor a logaritmus a mínusz végtelenhez tart; ha pedig b < 1, akkor végtelenhez tart. Derivált és primitív függvény A függvények egyes analitikai tulajdonságai átvihetők az inverz függvényre. Ilyen tulajdonság a folytonosság és a differenciálhatóság. Így, mivel deriválható, ezért is differenciálható. Szavakkal: egy folytonos függvény ott deriválható, ahol nincs töréspontja. Továbbá, mivel deriváltja az exponenciális függvény tulajdonsága alapján, ezért a láncszabály szerint deriváltja: Így a b alapú logaritmusfüggvény pontbeli érintőjének meredeksége . Továbbá deriváltja , eszerint határozatlan integrálja . Az általánosított függvény argumentummal: A jobb oldalon álló hányados logaritmikus deriváltja. Az derivált kiszámítása felhasználásával logaritmikus differenciálás néven ismert. Az primitív függvénye: Más alapú logaritmusokra a logaritmus alapváltásával egy szorzótényező jelenik meg. A természetes logaritmus mint integrál Ha t pozitív, akkor a természetes logaritmusa megegyezik 1/x dx integráljával 1-től t-ig: Más szavakkal, megegyezik az x tengely és az 1/x grafikonja között 1-től t-ig terjedő területtel. Ez az analízis alaptételének és annak a következménye, hogy deriváltja 1/x. Az egyenlet jobb oldala a természetes logaritmus definíciója lehet. A logaritmus szorzásra és hatványozásra vonatkozó összefüggései is származtathatók ebből. Például az szorzatképlet: Az első egyenlet két részre osztja az integrált, míg a második elvégzi az helyettesítést. A bal oldali területet felfelé megnyújtjuk t-szeresére, és vízszintesen összenyomjuk t-edrészére, akkor a terület területe változatlan. Megfelelően eltolva újra illeszkedni fog az függvény grafikonjához. Emiatt a bal terület, ami integrálja t-től tu-ig, ugyanaz, mint 1 integrálja u-ig. Ez a második egyenlőséget geometriailag demonstrálja. A hatványra vonatkozó összefüggés hasonlóan bizonyítható: ahol a második egyenletben a változók helyettesítése: . A természetes számok reciprokainak összege a harmonikus sor: szorosan kapcsolódik a különbséghez. Ha n tart a végtelenbe, akkor a különbség az Euler–Mascheroni-konstanshoz konvergál. Ez segít elemezni az algoritmusok bonyolultságát. A logaritmus egy másik integrál reprezentációja: Ez azzal igazolható, hogy értéke megegyezik x = 1-ben, és ugyanaz a deriváltja. Transzcendencia Az egyváltozós valós függvényt algebrai függvénynek nevezzük, ha kielégíti a függvényegyenletet, ahol az egyes -ek az x változó polinomjai. Azokat a valós függvényeket, amelyek nem algebraiak, transzcendens függvénynek nevezzük. Nevezetes tény, hogy a logaritmusfüggvény transzcendens. Kiszámítása Bizonyos esetekben a logaritmus könnyen számítható, például lg 1000 = 3. Általában hatványsorok vagy a számtani-mértani közép felhasználásával számítják. Használhatók adott pontosságú táblázatok is a logaritmushoz. A Newton-módszer szintén alkalmazható, mivel inverz függvénye, az exponenciális függvény gyorsan számítható. Ha csak a bitenkénti eltolás és az összeadás érhető el alapműveletként, akkor keresőtáblák és CORDIC-szerű módszerek használhatók a logaritmus számítására. A bináris logaritmus algoritmus a kettes alapú logaritmust számolja sorozatos négyzetre emeléssel, ami ezt a kapcsolatot használja ki: Hatványsorok Minden 0 < z < 2 valós számra: Mivel ez a logaritmus Taylor-sora, ezért ez értelmezhető úgy is, hogy a függvények egyre jobban megközelítik a természetes logaritmust. Például, ha z = 1,5, akkor a harmadik approximáció értéke 0,4167, ami 0,011-del nagyobb, mint ln(1,5) ~ 0,405465. A sorral a természetes logaritmus akármennyire megközelíthető, ha elég sok tagot összegezünk.Az elemi analízisben ln(z)-t tekintik a sor határértékének. Azonban a konvergencia nem érvényes mindenütt az értelmezési tartományban, ugyanis ez a sorozat a természetes logaritmus z = 1 körüli Taylor-sora, ami nem konvergálhat nagyobb sugarú körben, mert z = 0-ban a logaritmus nincs értelmezve. A Taylor-sor z = 1, |z| < 1-re nyújt közelítést: Például a z = 0,1-re az első közelítés ln(1,1) ≈ 0,1, aminek hibája kevesebb, mint 5%, hiszen ln(1,1) ~ 0,0953. Gyorsabban konvergáló sorok Egy másik ismert sor az area hiperbolikus tangens függvényen alapul: minden valós z > 0 számra. A szigma jelöléssel Ez a sor a Taylor-sorból származtatható, de gyorsabban konvergál annál, különösen, ha z közel van 1-hez. Ha z = 1,5, akkor az első három tag által a logaritmusra adott közelítés hibája megközelítően . A gyors konvergencia tovább gyorsítható: Legyen y ≈ ln(z) egy pontatlan közelítés. Legyen . Ekkor z logaritmusa: . Minél jobb a kezdeti y közelítés, annál közelebb lesz A 1-hez. Ez az A az exponenciális hatványsorral számítható, ami gyorsan konvergál, ha az adott y nem túl nagy. A nagyobb számok logaritmusa kisebb számok logaritmusának összegére bontható, például ha , akkor . Az egészek logaritmusa egy rokon módszerrel számolható. A fenti sor alapján: Ha az n szám logaritmusa ismert, akkor ez alapján számolható . A számtani-mértani közepek módszere A számtani-mértani közepek módszere egy viszonylag pontos közelítést ad a természetes logaritmusra. A következő képlet -et pontossággal (vagy p jegy pontossággal) közelíti (Carl Friedrich Gauss nyomán): ahol x és y számtani-mértani közepét jelöli. Ez úgy kapható, hogy először kiszámoljuk a pozitív x és y számok számtani és mértani közepét. Ezután ezt ismételgetjük a megkapott két számmal. Ezek gyorsan konvergálnak egy közös határértékhez, az számtani-mértani középhez. Az m szám a pontosságot biztosítja. Nagyobb m-ekhez az pontosabb értéke kell, de az eredmény is pontosabb. A π és az ln(2) konstansok más módszerekkel számolhatók. Határértékek Hurwitz nyomán A természetes logaritmusra teljesül: ekvivalensen amit a L’Hospital-szabály is megerősít. Ezen alapulnak az Adolf Hurwitz által a illetve sorozatok a természetes logaritmussal definiált határértékei ahol Mivel és mert monoton csökken és monoton nő, azért mindkét sorozat konvergens. Mivel és , adódik az egyenlőség mindkét határértékre: Azonban az kiszámítására a vészes kiegyszerűsödés (kivonáskor elvesző pontosság) miatt gyakorlatilag alkalmatlan. Egyes bináris jegyek kiszámítása Egy másik lehetőség a logaritmus kiszámítására, ha a számításokat kettes számrendszerben végezzük, és a jegyeket egymás után rendre számítjuk. Ez az eljárás egyszerűen implementálható, mivel elkerüli az időigényes osztásokat, és könnyen alkalmazható a fixpontos aritmetikához is. A kettes alapú logaritmus kiszámításához először leszámolják a kettes számrendszerbeli jegyeket, a számot 1 és 2 közé normálva. A művelet csak kettővel való osztásokat vagy szorzásokat igényel, ami binárisan nagyon gyors művelet. (Ezek számát meg kell jegyezni.) Ha az adott szám x, akkor logaritmusa ábrázolható, mint: Az x szám négyzetre emelése tehát egy jeggyel balra tolja a kettes logaritmust. A keletkező szám egészrésze a keresett logaritmusérték következő bináris jegye. Ez a jegy akkor 1, amikor x2 ≥ 2. Ha ez a feltétel teljesül, akkor x-et felezéssel újra normálják, ami nincs hatással a további jegyekre. Az algoritmus pszeudokódja: A kezdeti normálás során alkalmazott kettővel való szorzások számát utólag ki kell vonni a logaritmusértékből, vagy ha osztásokra volt szükség, hozzá kell ahhoz adni. (Mert egy szám kettővel való szorzása a logaritmusnál 1 hozzáadásával egyenértékű.) (Az áttekinthetőség kedvéért a pszeudokód nem tartalmazza, de természetesen a ciklusból ki kell lépni; vagy adott pontosság elérésekor, vagy ami kézenfekvőbb, előre meghatározott számú logaritmusjegy létrehozásakor.) Analóg számológép A logaritmus analóg számológéppel is kiszámítható. Az eredmény az Ua feszültség, ami a bemeneti Ue feszültség logaritmusa. Ez a dióda áram-feszültség exponenciális karakterisztikáját használja ki. A mellékelt ábra a logaritmáló elvi felépítését mutatja be, egy D diódával és egy R ellenállással. Negatív és komplex számok logaritmusa A logaritmus általánosítható minden, nullától különböző komplex számra, így a negatív számokra is. Adott z komplex szám természetes logaritmusa az a komplex szám, ha A más alapú logaritmusok ebből számíthatók. Ez azonban nem egyértelmű. Nézzük meg egy komplex szám logaritmusát: ahol a valós szám, a komplex szám abszolútértéke, mely a képlettel számítható ki, és pedig a és a valós tengely pozitív része által bezárt szög (radiánban). Az argumentum nem egyértelmű; ha argumentuma a komplex számnak, akkor és is argumentuma z-nek, ugyanis a 2π hozzáadása vagy kivonása a komplex számsík egy 360 fokos forgatásnak felel meg, ami minden komplex számot önmagára képez. Az argumentum főértéke az a φ, amire . Jelölése . (Egyes szerzők ehelyett a megkötést használják.) A komplex szinusz és koszinusz, vagy a komplex exponenciális függvény felhasználásával r-re és φ-re rendre a következők teljesülnek: Innen következik, hogy e a-adik hatványa z, ha ahol φ a z argumentumának főértéke, és n tetszőleges egész. Minden ilyen a érték logaritmusa z-nek. Ezekből végtelen sok van, szemben az egyértelmű valós logaritmussal. A logaritmus egyenletei erre a végtelen értékű logaritmusra megmaradnak. Az -val definiált érték a logaritmus főértéke, . A pozitív számok argumentumának főértéke 0, így a komplex logaritmus főértéke valós szám, és megegyezik a valós logaritmussal. A főértékre szorítkozva azonban elvesznek az azonosságok, mert az egyenlőség lehet, hogy a logaritmus egy másik értékét választva teljesülne. A jobbra lent látható kép a természetes logaritmus főágát mutatja be. A negatív oldalon a szín az argumentum ugrása miatt változik meg hirtelen. Ez csak azzal kerülhető el, hogy az argumentum nagyságára nem teszünk kikötést, de ekkor visszakapjuk a végtelen értékű logaritmust. Habár a negatív számok logaritmusa is értelmezett a komplex számsíkon, a negatív számok logaritmusának nincs főértéke. Egy komplex szám alapú logaritmust pedig kiszámíthatunk az előbbi összefüggések alapján: , ahol és komplex szám. Negatív számok logaritmusa kiszámítható az előző összefüggésekkel, ugyanis minden valós szám egyben komplex szám is: , ahol egy negatív szám. Az eredmény képzetes része π, mert minden negatív szám az arg függvényben i*π-t ér. Most nézzünk meg pár példát: 1. példa: 2. példa: Más exponenciális függvények inverzei A matematikában több részterületen is használják a hatványozást, így az inverz függvények is szóba kerülnek. Például a mátrixok hatványozásának egyik inverz függvénye a többértékű mátrixlogaritmus. Egy másik példa a p-adikus számokon értelmezett p-adikus logaritmus, ami a p-adikus exponenciális inverze. Mindezeket a valós Taylor-sor alapján definiálják. A differenciálgeometriában egy exponenciális leképezés egy sokaság egy pontjabeli érintőteret a pont környezetére képezi. Ennek inverzét szintén logaritmikus leképezésnek nevezik. A véges csoportok körében egy elem hatványa az elem önmagával való szorzásával kapható meg. Mivel véges csoportban az elemek rendje véges, negatív kitevőkre nincs szükség, mivel az elemek inverze is előáll pozitív kitevős hatványként. Az x csoportelem b csoportelem alapú diszkrét logaritmusa az az egész n szám, ami megoldja az egyenletet. Jelen ismereteink szerint míg a hatványozás véges csoportokban gyorsan elvégezhető, addig a diszkrét logaritmus bizonyos csoportokban nehezen számítható. Ezt az aszimmetriát kihasználják a nyilvános kulcsú titkosírásban, például a Diffie–Hellman-kulcscsere eljárásban, ami lehetővé teszi a titkosírás kulcsának cseréjét nyilvános csatornán. A Zech-féle logaritmus véges testek multiplikatív csoportján értelmezett diszkrét logaritmus. A további logaritmusszerű inverz függvények közé tartoznak az iterált logaritmus, a ln(ln(x)) kettős logaritmus, ami a kettős exponenciális inverze; a hiper- vagy szuperlogaritmus, ami a tetráció inverze; a Lambert-féle W függvény, ami a f(w) = wew inverze; és a logit, ami a logisztikus függvény inverze. Kapcsolódó fogalmak Absztrakt algebrai szempontból a egyenlőség csoportizomorfia a pozitív valós számok szorzásra vett csoportja és a valós számok additív csoportja között. E között a két csoport között csak a logaritmusfüggvények teremtenek csoportizomorfiát. Ezzel az izomorfiával a Haar-mérték, Lebesgue-mérték a valós számokon megfelel a dx/x mértéknek a pozitív valós számokon. A komplex analízisben és az algebrai geometriában a df/f alakú differenciálformák logaritmikus pólusokként ismertek. A polilogaritmus definíciója: A természetes logaritmussal kifejezve: Li1(z) = −ln(1 − z), továbbá Lis(1) éppen a ζ(s) Riemann-féle zéta-függvény. Alkalmazások A logaritmusnak számos alkalmazása van a matematikában és azon kívül. Ezek jelentős része a skálainvarianciát használja fel. Például a nautilus héjának minden egyes kamrája olyan, mint az előző, de egy konstans tényezővel nagyobb. Emiatt a héj keresztmetszete logaritmikus spirál. Benford törvénye is a skálainvarianciára hivatkozik. A logaritmus az önhasonlósághoz is kapcsolódik, emiatt jelenik meg az oszd meg és uralkodj típusú algoritmusok műveletigényében önhasonló geometriai alakzatok fraktáldimenziójának is logaritmus használatával számítható ki. A logaritmikus skálák akkor hasznosak, ha vagy különböző nagyságrendű mennyiségeket kell egy skálán ábrázolni, vagy az abszolút különbség helyett a relatív megváltozást kell megjeleníteni. A logaritmus több tudományos képletnek is része, mint a Ciolkovszkij-egyenlet, a Fenske-egyenlet és a Nernst-egyenlet. Számítások A fenti tulajdonságok segítségével, ha minden szám logaritmusát tudjuk, akkor a szorzások csupán összeadás műveletével elvégezhetőek, sőt, a hatványozást először szorzásra visszavezetve szintén két összeadással elvégezhetjük. A kitevők összeadását a logaritmus értékeket skálájában tartalmazó logarléc használatakor egyszerű tologatással megoldhatjuk. A logarlécet napjainkban már nemigen használják, de az elv továbbra is használható például számológépekben. Mivel a logaritmus additívvá teszi az egymással szorzódó mennyiségeket, mint például állapotok valószínűségét, alapvető szerepet játszik a statisztikus fizikában használatos entrópia, illetve azzal gazdag analógiákat mutató információmennyiség, hírérték megadásában. Bonyolultság A bonyolultságelmélet a számítástudománynak az az ága, amely az algoritmusok végrehajtásának idejét vizsgálja. A logaritmusok azoknak a feladatoknak a vizsgálatában jelennek meg, amelyeket úgy oldanak meg, hogy részproblémákra osztják, azokat megoldják, majd ezekből állítják elő a feladat megoldására. Erre a módszerre oszd meg és uralkodj módszerként is utalnak. Például a logaritmikus keresés egy rendezett listában keres egy elemet. Ehhez a középső elemet vizsgálja meg. Ha ez kisebb, akkor a nagyobb, ha nagyobb, mint a keresett elem, akkor a kisebb elemek között keres tovább ugyanígy. Ha az adott elem megegyezik a vizsgált elemmel, akkor megvan a keresett elem. Ha a lista már nem osztható tovább, és nem találta meg a keresett elemet, akkor a keresett elem nincs a listában. Az esetek legalább felében ez összesen összehasonlítást jelent. Hasonlóan az összefuttatásos rendezés megfelezi a kapott listát, rendezi a két részt, majd összefuttatva kapja meg a teljes lista rendezését. Az egy elemű listák rendezettje önmaguk. Ez összesen . A bonyolultságelméletben rendszerint nem határozzák meg a logaritmus alapját, mert az egy konstans szorzót jelent, és ettől a bonyolultságelmélet eltekint. Ha f(x) függvény, akkor logaritmikusan nő, ha egy logaritmusfüggvény konstansszorosa. Ez azt is jelenti, hogy logaritmusfüggvény. Például egy természetes szám leírásához egy rögzített számrendszerben szükséges jegyek száma logaritmikusan nő a számhoz képest. Más szavakkal, az eltárolásához szükséges memória logaritmikusan nő a számmal. A biológiában azonban az exponenciális növekedést nevezik logaritmikusnak. Entrópia és káosz Az entrópia egy adott rendszer rendezettségét méri. A statisztikai termodinamikában az információk elméletében Az összeg az összes i állapotot, illetve elemet magába foglalja. Itt pi az adott állapot vagy elem valószínűsége, k a Boltzmann-állandó. Az információelméletben az információ mennyiségét méri. Ha N üzenet mindegyike egyforma valószínűségű, akkor a kiválasztott üzenet információtartalma log2(N) bit. A Ljapunov-kitevők dinamikus rendszerek kaotikusságát méri a logaritmussal. Például, ha egy részecske egy ovális billiárdasztalon mozog, akkor a kiindulópont kis mértékű megváltoztatása is a részecske útjának nagy mértékű változását eredményezi. Az ilyen rendszerek determinisztikusan kaotikusak, mivel megjósolható, hogy kis mérési hibák is nagy különbséget eredményeznek a végső állapotban. A determinisztikusan kaotikus rendszerekben legalább egy Ljapunov-kitevő pozitív. Fraktálok A logaritmus megjelenik a fraktáldimenziók definíciójában. A fraktálok önhasonló geometriai alakzatok, ami azt jelenti, hogy (legalább köznapi vagy statisztikai értelemben) hasonlók önmaguk egy részével. Például a Sierpiński-háromszög lefedhető három önmaga felére kicsinyített másolatával, így Hausdorff-dimenziója log(3)/log(2) ≈ 1,58. Egy másik logaritmuson alapuló definíció a dobozszámlálási dimenzió, ami különböző méretű dobozokkal való fedésből indul ki. Valószínűségszámítás és statisztika A valószínűségszámításban is megjelenik a logaritmus. A nagy számok törvénye szerint egy szabályos érmével nagyon sokszor dobva a fejek aránya megközelíti az 1/2-et. A tétel nem állít semmit sem a fej és az írás különbségéről, az a végtelenbe tartva végtelenre nőhet. Az 1/2-es arány körüli ingadozásokat az iterált logaritmus törvénye írja le. A logaritmus a lognormál eloszlásra is jellemző. Ha egy mennyiség eloszlása normális, akkor logaritmusának eloszlása lognormális. A lognormális eloszlás gyakori, és hátterében sok pozitív értékű, összeszorzódó valószínűségi változó áll. Erre egy példa a turbulencia tanulmányozása. A paraméteres statisztikai modellek egyike a maximum-likelihood becslés. Ebben a modellben a likelihood függvény legalább egy olyan paramétertől függ, amit becsülni kell. Ez a függvény ott maximális, ahol logaritmusa maximális, mivel a logaritmus monoton nő. Ennek egyszerűbb megtalálni a maximumát, különösen akkor, ha a likelihood függvény független valószínűségi változók több tényezős szorzata. Benford törvénye a számjegyek eloszlását írja le különféle adathalmazokban, például épületek magassága. Eszerint annak a valószínűsége, hogy egy számadat első jegye d, megegyezik a mennyiséggel, függetlenül a mértékegységtől. Így az adatok 30%-a 1-gyel, 18%-a 2-vel kezdődik, és így tovább. Ezt a szabályszerűséget használják például könyvelési csalások leleplezésére. Számelmélet A természetes logaritmus kapcsolódik a prímszámok (2, 3, 5, 7, 11 stb.) eloszlásához, ami a számelmélet egy régi nevezetes problémája. Minden x egész számhoz rendeljük hozzá a nála nem nagyobb pozitív prímek számát; ezt a függvényt π(x) jelöli. Ennek aszimptotikus közelítése a prímszámtétel szerint: ami azt jelenti, hogy a két függvény hányadosa tart az egyhez, ha x tart a végtelenbe. Eszerint annak a valószínűsége, hogy egy x-nél nem nagyobb véletlen szám prím, közelítőleg fordítottan arányos x számjegyeinek számával. Egy jobb közelítés: A Riemann-hipotézis megfogalmazható π(x) and Li(x) összehasonlításával. A számok prímtényezőiről szóló Erdős–Kac-tételben szintén megjelenik a logaritmus. Az n faktoriálisának logaritmusa ( ) kifejezhető, mint Ebből levezethető a Stirling-formula, ami n! approximációja. Logaritmikus skálák A logaritmus használatával mennyiségek sok nagyságrendjét egy skálára sűríthetjük. Ennek hasznosságát gyakran a gyakorlat és természet törvényszerűségei is alátámasztják. A különböző fizikai mennyiségék (hangerősség, hangmagasság, fényintenzitás stb.) által keltett, általunk érzékelt fiziológiai érzet a fizikai jel (teljesítményének) logaritmusával arányos. Ez indokolja a logaritmussal arányos decibel-skálák bevezetését. A decibel a teljesítmény 10-es alapú logaritmusának 10-szerese, vagy az elektromos feszültség 10-es alapú logaritmusának 20-szorosa. Használják az elektromos jelek szállítása közbeni feszültségesés mérésére, a hangok teljesítményének mérésére az akusztikában, vagy a fény elnyelődésének mérésére az optikában és a spektrometriában. A jel-zaj arányt is decibelben mérik. A csúcs jel-zaj arányt használják a képtömörítés és a hangminőség mérésére. Az érzékelés leírásában gyakran jelenik meg a logaritmus. A hangmagasság érzete a hang frekvenciájának logaritmusával arányos, azaz például egyenletes léptéknek észlelt oktávok rendre a frekvencia 2-, 4-, 8-szorosát jelentik. A csillagok fényességét mérő magnitudó is logaritmikus. A pszichofizikában a Weber–Fechner-törvény szerint az inger és az érzet erőssége között logaritmikus kapcsolat van. Ez azonban kevésbé pontos, mint egyes ma használt összefüggések, mint például Steven törvénye. Hick törvénye szerint a választási idő arányos az alternatívák számának logaritmusával. Fitt törvénye szerint egy tárgy méretének és távolságának logaritmusa arányos az odasietés idejével. A matematikában képzetlen embereknél tendencia, hogy a mennyiségeket logaritmusuk szerint becsülik meg, például a 10 az 1 és a 100 között félúton van. Az alaposabb matematikai képzés ezt bizonyos körülmények esetén lineáris irányba tolja el. Logaritmikus továbbá a földrengés erősségét jelző Richter-skála is; a földrengés által kibocsátott energia 10 alapú logaritmusa. Például, ha egy földrengés erőssége 5,0, akkor 32-szer (101,5) akkora; a 6,0 erősségű 1000-szer (103) akkora, mint egy 4,0 erejű földrengés. Egy további példa a vizes oldatok pH-ja, ami a oxóniumionok koncentrációjának 10-es alapú logaritmusának ellentettje. Például a semleges pH-jú vízben ez a koncentráció 10−7 mol·L−1, ami szerint a pH 7. Az ecet pH-ja 3. A különbség az oldatban levő oxóniumionok koncentrációjának 10000-szeresét jelzi; eszerint az ecetben 10−3 mol·L−1 oxóniumion található. Zene A hangmagasság logaritmikus észleléséhez a zenének is alkalmazkodnia kell. Az egyenletes hangolásban az egyes hangközök mérete csak a két hang távolságától függ, és nem maguktól a hangoktól. Például az a' (440 Hz) és a b' hangok (466 Hz) közötti hangköz ugyanakkora, mint a b (466 Hz) és a h (493 Hz) hangok közötti. Eszerint a frekvenciák közötti arányok megegyeznek, vagy csak annyiban térnek el, amennyiben a fül nem érzékeli a különbséget: A hangközöket az elnevezések mellett (például nagy szekund, kis terc, tiszta kvint) logaritmikusan célszerű mérni. A logaritmus alapja 21/12, ami az oktáv frekvenciaarányához és az oktáv által tartalmazott 12 hanghoz alkalmazkodva ez a legkisebb nem prím hangköz, a kis szekund frekvenciaaránya. Ez a száz cent. A centet a nem egyenletesen temperált hangolások beállításához használják. Grafikonok A szemilog grafikonok a logaritmikus skálát is szemléltetik. Az egyik tengelyen, tipikusan a függőlegesen a skála logaritmikus, Például az itt látható grafikon több nagyságrendet összenyomva mutatja be a német hiperinflációt az 1920-as években. Ezeken a grafikonokon az alakú exponenciális függvények képe egyenes. A természetben talált legtöbb összefüggés (például fizikai képlet) hatványfüggvény alakú. Ha mindkét tengelyen szereplő értékeknek logaritmusát ábrázoljuk, az ún. log-log ábrán bármely hatványfüggvény lineáris alakot vesz fel, a meredekség pedig a kitevőt adja meg: A fenti elvet használják ki a gyakran alkalmazott különböző logaritmikus grafikonokon, például a Bode-diagram, amely egy rendszer átviteli függvényének log-log ábrázolása. Története Előzmények A babilóniak Kr. e. 2000–1600 körül kezdték el alkalmazni a negyednégyzet algoritmust szorzásra, ami csak összeadást, kivonást és egy, négyzetek negyedét tartalmazó táblázatot használt. A módszer alkalmazásához ki kell számítani a tényezők összegét és különbségét, és az összeg négyzetének negyedéből kivonni a különbség négyzetének negyedét. Mivel adott két egész szám összege és különbsége egyszerre páros és páratlan, a táblázatban az egyszerűség kedvéért elhagyták a páratlan négyzetekből adódó negyedeket, azaz minden négyzet negyedének vették az egészrészét. Azonban ez még nem volt alkalmas osztásra, mert ahhoz még a reciprokok táblázatára is szükség lett volna, vagy egy olyan eljárásra, amivel gyorsan lehetett volna reciprokot számolni. A módszert az újkorban újra felfedezték, és 1817-től kezdve egészen a számológépek elterjedéséig kiadtak negyednégyzeteket tartalmazó táblázatokat nagy számok pontos szorzásához. Az indiai Virasena azzal foglalkozott, hogy hányszor lehet elfelezni egy páros számot. 2 egész kitevős hatványaira ez a logaritmus. Ezt ardhacchedának nevezte. Továbbá foglalkozott hasonló függvényekkel 3 és 4 alapra (trakacheda és caturthacheda). Ma ezt a p-adikus számok kapcsán a számok rendjének nevezzük. Michael Stifel 1544-ben Nürnbergben kiadott Arithmetica integrája tartalmazott egy táblázatot az egészekről és 2 hatványairól, ami egy korai logaritmustáblának tekinthető. A 16. és a 17. században közelítő pontosságú szorzásra és osztásra a prosthaphaeresis algoritmust használták, ami a képleten alapulva összeadásra, kivonásra és táblázatok használatára egyszerűsítette a műveleteket. A logaritmus azonban még ezt is tovább egyszerűsítette. Az Euler-formulával kimutatható az összefüggés a két képlet között. Napiertől Eulerig A logaritmusok módszerét John Napier 1614-ben jelentette meg Mirifici Logarithmorum Canonis Descriptio címen. Jobst Bürgi (avagy Joost Bürgi, Justus Byrgius) logaritmustáblája 1620-ban jelent meg, de nem terjedt el széles körben. Ez egy egyhez közeli számot használt alapnak, és az 1-től 10-ig terjedő számok logaritmusát tartalmazta. Napiertől eltérően nem definiálta a folytonos logaritmusfüggvényt, és nem elemezte az interpolációk pontosságát sem. Még a használat szabályait sem írta le, bár ezt a hiányosságát később pótolta. Ezt külön adták ki. Johannes Kepler az Ephemeris fordításához logaritmustáblákat használt, ezért művét Napiernek ajánlotta. Napier rendszerének megjelenését ugyan megelőzte Jobst Bürgi, ám ő ahelyett, hogy a köz szeme előtt nevelte volna fel gyermekét, már születése után magára hagyta. Napier ismételt kivonásokkal kiszámolta (1 − 10−7)L értékét minden egész L-re 1-től 100-ig, ahol is megközelítően 0,99999 = 1 − 10−5-t ért el. Ezután kiszámolta ezeknek a szorzatait 107(1 − 10−5)L-nel 1-től 50-ig, és hasonlókat számolt 0,9998 ≈ (1 − 10−5)20-nal és |0,9 ≈ 0,99520-nal is. Mindezek a számítások 20 évig tartottak, és lehetővé tették, hogy 5 és 10 millió között minden N-hez megadja azt az L számot, ami megoldja az egyenletet. Az L számot először mesterséges számnak nevezte, de később a logaritmus nevet adta neki, mivel a szám arányt jelöl. Napier kapcsolata a természetes logaritmussal: ami egy nagyon pontos approximáció, és megfelel az megfigyelésnek. A logaritmus hamarosan találkozott az igényekkel, és gyorsan népszerűvé vált. Bonaventura Cavalieri (Itália), Edmund Wingate (Franciaország), Xue Fengzuo (Kína) művei, és a német Johannes Kepler Chilias logarithmorum című műve segítette az elterjedésben. 1649-ben Alphonse Antonio de Sarasa, aki korábban Grégoire de Saint-Vincent tanítványa volt, kapcsolatba hozta a logaritmust a hiperbola kvadratúrájával. Rámutatott arra, hogy a hiperbola alatti f(t) terület x = 1-től x = t-ig eleget tesz a következőnek: Ennek előzményeként Grégoire de Saint-Vincent 1647-ben megjelent könyvében, az Opus geometricum quadraturae circuli et sectionum coni vizsgálta a kúpszeleteket. Ebben bizonyította, ha a pontok abszcisszái mértani arányban állnak, akkor a hiperbola íve és az abszcisszák által meghatározott görbe alatti terület számtani arányban van. Ezt felhasználva látta be Alphonse Antonio de Sarasa a fenti összefüggést, és a kapcsolatot a logaritmussal. A természetes logaritmust Nicholas Mercator 1668-ban kiadott könyvében, a Logarithmotechniában vezette be, habár John Speidell matematikatanár Napier nyomán már készített természetes logaritmus táblázatot. 1730-ban Euler definiálta a természetes alapú exponenciális függvényt és logaritmust, és megmutatta, hogy e kettő inverze egymásnak. Történelmi alkalmazások A számítások leegyszerűsítésével a logaritmus hozzájárult a természettudományok, különösen a csillagászat fejlődéséhez. Kritikus fontosságú volt a geodéziában, az égi navigációhoz, és sok más területhez. Pierre-Simon Laplace szerint a több hónapos számításokat néhány naposra rövidíti, és a hibákat is csökkenti. A számológépek megjelenése előtt a logaritmust táblázatok alapján használták. Az első ilyen táblázatot Napier után nem sokkal Henry Briggs készítette 1617-ben. Ezután egyre pontosabb és egyre nagyobb számtartományokra készültek logaritmustáblázatok. Ezek a táblázatok tartalmazták és értékét, ahol az x szám egy bizonyos lépésközzel befutott egy tartományt, és b legtöbbször 10 volt a 10-es számrendszerhez való alkalmazkodás miatt. Briggs táblázata az 1–1000 egészek logaritmusát tartalmazta 8 jegyes pontossággal. A inverz függvényét, -et antilogaritmusnak nevezték. A logaritmus alapvető tulajdonságai alapján a szorzást összeadásra, az osztást kivonásra, a hatványozást szorzásra, és a gyökvonást osztásra vezették vissza. Ezután az így kapott érték antilogaritmusát keresték vissza ugyanabban a táblában. Így a c és a d számok szorzata és hányadosa A 10-es alapú logaritmus nullákat számláló tulajdonságára támaszkodva egyes táblák külön adták meg a karakterisztikát (a logaritmus egészrészét) és a mantisszát (a logaritmus törtrészét). A tízes alapú logaritmusának karakterisztikája 1-gyel nagyobb, mint x karakterisztikája, így a 10-es alapú logaritmustábla értelmezési tartománya kibővíthető. Így például, ha adva vannak az 1-től 1000-ig terjedő egész számok 10-es alapú logaritmusai, 3542 logaritmusa közelíthető így: Egy másik alkalmazás a logarléc volt, amiben két logaritmikus skálát használtak a számításokhoz. Az első logarlécet 1620–1630 körül az oxfordi Edmund Gunter készítette, és csak egy logaritmikus skálája volt. További mérőeszközökkel kombinálva szorozni és osztani lehetett vele. 1632-ben a cambridge-i William Oughtred két Gunter-vonalzó összetételével megalkotta a modern logarlécet. Ezeken a skálákon a számok logaritmusuk különbségével arányos távolságra kerültek. A felső skála elcsúsztatásával lehetett összeadni a logaritmusokat. Például a felső skálán az 1 és a 2 közötti távolságot az alsó skálán 1-től 3-ig terjedő távolsághoz adva a szorzat az alsó skáláról olvasható le. Az elektronikus számológépek elterjedéséig (1970-es évek) használták még mérnökök és kutatók is, mert a pontosság árán fel lehetett gyorsítani a számításokat. Bohutín (Šumperki járás) Bohutín település Csehországban, Šumperki járásban. Bohutín Bludov, Olšany, Ruda nad Moravou és Chromeč településekkel határos. Lakosainak száma 779 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Milliermolyfélék A milliermolyok (milliermolyfélék, Millieridae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjében a kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) osztagának egyik családja mindössze 3 nemmel. Korábban a Tineina osztag levélmolyfélék (Choreutidae) családjába sorolták őket. Magyarországon egy fajuk él: farkasalmamoly ( Millieria dolosalis avagy Millieria dolosana Heydenreich, 1851) San Stefanó-i béke A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án (Julián naptár szerint február 19-én) írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták. Előzményei Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg. Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti egyezményt is. Főbb pontjai Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával. Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat. A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát. Megalakult Bulgária , amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger partvidékét is (Nagy-Bulgária). Oroszország megkapta Besszarábiát . A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst. A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált. Következményei A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként. Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe. A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt. Mareuil (Dordogne) Mareuil település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1042 fő (2015). Mareuil Puyrenier, La Chapelle-Montabourlet és Gout-Rossignol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Olümpé Olümpé (ógörög Ολύμπη, latin Olympe, albán Olimpe) ókori görög romváros az egykori Épeirosz területén, a mai Albánia délnyugati részén, Vlora városától légvonalban 8 kilométerre délkeleti irányban, a mai Mavrova falu határában. Neve gyakran helytelenül Olümpia / Olympia alakban jelenik meg a forrásokban. A területen a 2010-es évekig csupán szórványos régészeti feltárásokat végeztek, így Olümpé története kevéssé ismert. Az egykori várost védő falak maradványai ma is láthatóak, ezek két szakaszban, az i. e. 4. század elején, illetve végén épültek. Az ásatások során napvilágra került fazekasmunkák (főként importált ión edények) alapján már az i. e. 7. században is lakták a várost. Olümpé korabeli gazdasági és kereskedelmi jelentőségéről vallanak az innen előkerült, helyben veretett pénzérmék. 1990-ben tárták fel a város nekropoliszának huszonkét sírját, amelyek az i. e. 4. és 1. század között keletkeztek. Olšany (Jihlava járás) Olšany település Csehországban, a Jihlavai járásban. Olšany Dyjice, Ořechov, Nevcehle, Vápovice, Stará Říše és Urbanov településekkel határos. Lakosainak száma 76 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Különleges utazások A Különleges utazások 54 Jules Verne-regényből álló könyvsorozat, amely 1863 és 1905 között jelent meg. A sorozat művei: 1862 – Öt hét léghajón (Cinq semaines en ballon) 1864 – Utazás a Föld középpontja felé (Voyage au centre de la Terre) 1865 – Utazás a Holdba (De la Terre à la Lune) 1866 – Hatteras kapitány (Les Aventures du capitaine Hatteras) 1868 – Grant kapitány gyermekei (Les Enfants du capitaine Grant) 1870 – Nemo kapitány (Húszezer mérföld a tenger alatt) (Vingt mille lieues sous les mers) 1870 – Utazás a Hold körül (Autour de la Lune) - az Utazás a Holdba folytatása 1871 – Az úszó város (Une ville flottante)' 1872 – Három orosz és három angol kalandjai (Aventures de trois Russes et de trois Anglais) 1873 – A prémvadászok (Le Pays des fourrures) 1873 – 80 nap alatt a Föld körül (Le Tour du monde en quatre-vingts jours) 1875 – A rejtelmes sziget (L'Île mystérieuse) 1875 – A Chancellor (Le Chancellor) 1876 – Sztrogof Mihály (Michel Strogoff) 1877 – Fekete Indiák (Les Indes noires) 1877 – Hector Servadac 1878 – A tizenöt éves kapitány (Un capitaine de quinze ans) 1879 – A bégum ötszázmilliója (Les Cinq cents millions de la Bégum) 1879 – Egy kínai viszontagságai Kínában (Les tribulations d'un chinois en Chine) 1880 – A gőzház (Az Acélelefánt) (La Maison a vapeur) 1881 – Nyolcszáz mérföld az Amazonason (La Jangada) 1882 – A Robinsonok iskolája (L'École des Robinsons) 1882 – A zöld sugár (Le Rayon vert) 1883 – A makacs Keraban (Keraban, a vasfejű) (Kéraban-le-Têtu) 1884 – A lángban álló szigettenger (L’Archipel en feu) 1884 – Dél csillaga (L'etoile du sud) 1885 – Sándor Mátyás (Mathias Sandorf) 1886 – Egy sorsjegy története (Un Billet de loterie) másik címe: Kamp Ole sorsjegye (például a MEK -ben is ezen a címen található) 1886 – Hódító Robur (Robur-le-Conquérant) 1887 – Észak Dél ellen (regény) (Nord contre Sud) 1887 – Haza, Franciaországba (Le Chemin de France) 1888 – Kétévi vakáció (Deux Ans de vacances) 1889 – A névtelen család (Famille-sans-nom) 1889 – Világfelfordulás (Sans dessus dessous) (az Utazás a Holdba folytatása) 1890 – Cirkuszkocsival a Sarkvidéken át (César Cascabel) 1891 – A Franklin kifut a tengerre (Branicanné asszony) (Mistress Branican) 1892 – Várkastély a Kárpátokban (Le Château des Carpathes) 1892 – Bombarnac Klaudius (Egy riporter jegyzőkönyve) 1893 – Senkifia (P'tit-Bonhomme) 1894 – Antifer mester csodálatos kalandjai (Mirifiques Aventures de maître Antifer) 1895 – Az úszó sziget (L’Île à hélice) 1896 – A francia zászló (Face au drapeau) 1896 – Clovis Dandentor (Clovis Dardentor) 1897 – Jégszfinx (Le Sphinx des glaces) 1898 – Az Orinocon fölfelé (A büszke Orinoco) (Le Superbe Orénoque) 1899 – A különös végrendelet (Le Testament d'un excentrique) 1900 – Új hazában (Seconde patrie) 1901 – Város a levegőben (A majmok birodalma) (Le Village aérien) 1901 – Cetvadászok (Jean-Marie Cabidoulin kalandjai) 1902 – A két Kip testvér (Les Frères Kip) 1903 – Az Antillák világa (Bourses de voyage) 1904 – Véres dráma Livóniában (Un drame en Livonie) 1904 – A Világ Ura (Maître du monde) 1905 – A Szahara tengere (L'Invasion de la mer) Forrás Volker Dehs, Jean-Michel Margot, Zvi Har’El: The Complete Jules Verne Bibliography: I. Voyages Extraordinaires. Jules Verne Collection (Hozzáférés: 2018. ápr. 1.) En otra piel Az En Otra Piel (Más bőrében) egy amerikai telenovella a Telemundótól. Főszereplői: María Elisa Camargo, Laura Flores, David Chocarro, Jorge Luis Pila és Vanessa Villela. A sorozat 2014. február 18-án 21:00 órakor került adásba a Telemundo csatornán. A történet alapja a Magyarországon is vetített, 2005-ben készült, Második élet. Magyarországon még nem került adásba. Történet A történet egy nőről szól, akit férje megmérgez, hogy megszerezze a vagyonát, azonban ő visszatér egy fiatal gyönyörű nő testében, hogy bosszút álljon. Mónica ötvenes éveiben járó tehetséges zongoraművész. Mexikóvárosi koncertje után megismerkedik a fiatal Adrianával. Adriana elveszíti amulettjét, amely Mónicához kerül. Mónica visszatér Los Angelesbe családjához, de élete megváltozik. Látomások gyötrik, hogy Adriana veszélyben van. Mónicát megmérgezi az unokahúga, Elena, aki már régóta viszonyt folytat Gerardoval, Mónica fiatal férjével. Mónica lelke azonban továbbél Adriana testében. Legfőbb célja, hogy visszatérjen lányaihoz és megvédhesse őket. 185 Eunike A 185 Eunike a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1878. március 1-én. Call to Arms A Call to Arms a Sick of It All ötödik stúdióalbuma. 1999. február 23-án dobták piacra. Ez volt a SOIA első nagylemeze, amely a Fat Wreck Chords kiadó gondozásában került piacra. Dalok Let Go Call to Arms Potential for a Fall Falter The Future is Mine Guilty Falling Apart Sanctuary Morally Confused Hindsight Martin Pass the Buck Quiet Man Drastic (Just a) Pansy Nagy László (labdarúgó, 1949) Nagy László (Buzsák, 1949. október 21. –) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, edző. Pályafutása Játékosként 1962-ben kezdett el futballozni a fonyódi labdarúgó-csapatban, majd 1965-ben igazolt az Újpesti Dózsához, ahol pályafutásának legnagyobb sikereit élte át. Első felnőtt sikere az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerzett aranyérem volt. 1969-ben lett először magyar bajnok, melyet a Dózsával sorozatban hatszor megvédett, kilencszeres magyar bajnoki cím tulajdonosa. Emellett ötszörös MNK győztes [1969, 1970, 1975, 1982 és 1983-ban] a Magyar Népköztársaság Kupát is megnyerte. 355 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt. A magyar labdarúgó-válogatott-ban először 1970-ben szerepelt. 1974-ben az utánpótlás Európa-bajnok válogatott tagja volt. Kisebb visszaesések után 1978-ban és 1979-ben ismét magyar bajnok a Dózsával, ill. 1982-ben MNK-győztés lett. 1983-ban távozott az Újpesttől, majd egy évig a svájci Locarno együttesében vezette le aktív pályafutását. A magyar válogatottban huszonöt alkalommal szerepelt. Edzőként Még játékosként, 1980-ban szerzett szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán. Első munkahelye edzőkén régi klubja, az Újpesti Dózsa lett, melynek pályaedzője, ill. a tartalékcsapat edzője lett 1985-ben. 1992-ben vállalta első vezetőedzői pozícióját a BKV Előre együttesénél, majd 1994-ben rövid ideig Bicskén edzősködött. 1995-ben az MTK pályaedzője volt Bicskei Bertalan mellett, majd 1996-ban az Újpest FC vezetőedzője lett, ahonnan 1997-ben menesztették. Pár hónappal később a Siófok FC csapatánál dolgozott, majd 1999 és 2001 között a Kecskeméti TE vezetőedzőjeként dolgozott. Rövid szünet után egy hónapig a Marcali futballklub edzője, később Ercsiben és a Felcsút FC-nél dolgozott két és fél évet ( NB III - NB II. bajnoki cím.) Edzői munkái mellett szakkommentátorként is dolgozik több televíziós sportcsatornánál. Síugrás az 1992. évi téli olimpiai játékokon Az 1992. évi téli olimpiai játékokon a síugrás versenyszámait február 9. és 16. között rendezték Courchevelben, Albertville-től 50 kilométerre. Három versenyszámban avattak olimpiai bajnokot. A versenyeken magyar versenyző nem vett részt. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) (29090) 1981 EY3 A (29090) 1981 EY3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang egy barlang, amely Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található. A Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjének a második leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Barit-barlang. Leírása A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső bányaszintjén, az északi sziklafalnak a délkelet felé néző, keleti, jobb oldali részén, a márga és a Discocyclina tartalmú mészkő határán van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak és a közeli Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak körülbelül ugyanabban a magasságban, egymástól öt méterre vannak a bejáratai. A Keleti-kőfejtő 13. sz. barlang is közel van hozzá. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és függőleges tengelyirányú. Egy kőris nőtt a bejárati részben és a fa a bejárati vasrácson keresztül ér a felszínre. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek oldóhatása miatt keletkezett. A bejárati akna két méter mély. Három terem van a barlangban a Kormos-terem, a Sün-terem és a Vau-terem. A legmélyebb pontja a nyugati részén található Sün-terem aljából nyíló szakaszban van, a legmagasabb pontja az északi részén található Vau-teremben helyezkedik el. Gömbfülke figyelhető meg benne. A barlangban denevérek fordulnak elő. A lezáratlan barlang bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A Sün-terem a nevét a mennyezetén látható, kipreparálódott, eocén Echinoida miatt kapta. Előfordul az irodalmában 6-os barlang (Acheron 1993), 6-os-barlang (Fehér, Fritz 1995), 6-os sz. barlang (Fehér 1994), 6-os sz barlang (Fehér, Fritz 1996), 6. sz. barlang (Kárpát 1984), 6.sz. barlang (Kárpát 1984), 6.sz.barlang (Kárpát 1984), 6. sz barlang (Kraus 2004), 6.sz. munkahely (Kárpát 1987), 6. sz. objektum (Fehér 1994), 6. sz. üreg (Kárpát 1983), DK-i kőfejtő 6. sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 6-7. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Kormos-barlang (Fehér 1994), Kormos barlang (Fehér 2012) és Mátyás-h. DK-i 6. barlang (Kárpát 1984) néven is. Kutatástörténete A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban megjelent, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van. 1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és az alaprajza is látható. A térkép szerint 235 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. A 6. sz. üregben felhalmozódott szemét nagyon megnehezítette a barlang megismerését és a barlangot csak a hulladék eltávolítása után tudták megnézni. Az üvegszilánkok balesetveszélyessé tették a közlekedést a barlangban és hátráltatták az üregben végzett tevékenységüket. Próbabontásokat végeztek a barlang északi részein. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép. 1984-ben Kárpátné Fehér Katalin mérte fel és a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép két keresztmetszettel. Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak a kőfejtő északi felében, 235 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Kilenc méter hosszú és két méter mély. A hévíz által kioldott barlang hasadék mentén jött létre és gömbfülkés. A barlanggal szemben található a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak megegyezik a hasadékiránya a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang hasadékirányával és a két barlang valószínűleg egy rendszert alkotott. A jelentésben található a kőfejtő homlokfaláról egy olyan fénykép, amelyen be van jelölve a barlang bejárata és egy olyan fénykép, amelyen közelről látható a barlang bejárata. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, az alaprajzi barlangtérképe és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang. Az 1987. évi, szakosztályi jelentésben van egy összefoglalás a kőfejtőnek a feltáró kutatás szempontjából fontos, bontási helyeiről. Közvetlenül a bejárat alatt indul egy északi irányba lejtő, kőzettörmelékes járat, amelybe másfél métert előrelátni és folytatódik a légrés. Ezen a helyen célszerű bontani és enyhén behúzó légáramlás is észlelhető. A kőfejtő barlangjai közül ebben a barlangban van az egyik, legoptimálisabb munkahely a feltárás szempontjából. Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992. november 7-én Kraus Sándor vizsgálta a barlangot. A feljegyzésében az olvasható, hogy borsóköves a nyugat felé lemenő járat és kalcit veszi körül a tömböket. Belül egy kellemes, nagy bivakhely van. 1993-ban a szakosztály a barlang bejárata után, a talpszinten induló, nagyon lapos járatkezdeményt kibontotta, amelynek a kemény agyagtalpát egy belső teremből, vagy felfelé induló járatból származó kőtörmelék fedte. Egy lapos járatba jutottak, ahonnan egy kis terembe lehetett bemászni. Az omladékot eltávolítva fedeztek fel egy szűk lyukat a terem végében. Nem tudtak bekúszni és ezért a nyílást vésőgéppel tágították. Amikor járható méretű lett benéztek és egy meredeken felfelé induló járatot pillantottak meg. Nem látszott biztonságosnak az omladéklejtő és ezért először, kívülről néhány, nagy követ próbáltak meg eltávolítani, majd bekúsztak a járatba. Néhány, kis üreg mellett egy meredeken felfelé indulót is észrevettek, amelyben fennakadt nadrágfoszlányok voltak. A foszlányok valószínűleg a felette kezdődő Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang kitöltéséből kerülhettek be. Nem bontották össze a két barlangot, de pontosan felmérték az összefüggést. Az 1993. évi jelentés szerint 24 méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy beszámoló a barlang kutatásáról, valamint egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van. 1993-ban Szabó Zoltán mérte fel és a felmérés alapján készült egy alaprajzi barlangtérkép. 1994 júliusában Fehér Katalin kapott engedélyt a barlang kutatására és dokumentálására. Fehér Katalin és csoportja az 1994 nyaráig ismertté vált járatnak a nyugati végpontján kezdte meg a munkát a kemény, kalcitrétegek alkotta kitöltésben. A Sün-terembe vezető járat többszöri, vésőgépes bontás után nyílt meg. A járat egy kovás hasadékra illeszkedik, amely a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang irányába halad. A folyosó falain sok a borsókő. Borsókövet a kőfejtő barlangjaiban addig nem találtak. A járat északkeleti végpontján elhelyezkedő szűk rész bontásakor áthalmozott, többszöri elöntés nyomait tartalmazó kitöltés került elő. A száraz, finomszemcsés, agyagos kitöltésben sugaras, nagykristályos kalcittömbök, aragonitdarabok és visszaoldott borsókövek voltak. A járat talpa egy nehezen bontható, összefüggő, kalcitos kitöltésben ért véget három–négy méter bontás után. Ezen a ponton jutottak tovább a főte átlyukasztásával egy terembe, amelynek Vau!-terem lett a neve. Kovatömbökből álló omladék alkotta a terem alját, a mennyezete a kovás hasadékban harapódzott fel. Az északnyugati, oldott oldalfalában nyílik egy keskeny kereszthasadék, a falait borsókő fedi. A sok vésés, omlasztás ellenére még nem tudtak továbbjutni a teremből. A másik bontási helyük a Sün-terem bejáratánál található keresztkova áthalmozott kitöltése volt. Itt is használniuk kellett a vésőgépet a kemény, átcementálódott anyag miatt. A bontással átjutottak a 37-es járatba, amely egy négy méter mély, másfélszer egy méteres, szabad légterű üreg. Valószínű volt, hogy lefelé haladva az oldott szálkőfala mellett tovább tudnak majd jutni. A Kormos-terem járatának a kovás hasadéka tovább folytatódik a Kürtős-barlangban, amelyet ezért nem kezeltek külön barlangként, hanem a Kormos-barlang részének tekintették. Fehér Katalin szerint az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1993. évi jelentésében hasonló megállapítást tett. A járat délkeleti végpontján a bontási helyet egy leszakadt, oldott falú kőtömb zárja el. A nehezen hozzáférhető, szűk helyen többször próbáltak átjutni, de nem sikerült. A következő évben akarták folytatni a próbálkozást. 1994-ben fel lett mérve a barlang és 1994 augusztusában Fehér Katalin rajzolt egy az alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, amely 1:100 méretarányban készült. Az alaprajzi barlangtérkép-vázlatot tartalmazó térképlapon együtt van ábrázolva a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlanggal. A délkeleti kőfejtő digitalizált, szpeleotopográfiai térképének az elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint az alaprajza. A barlang DK/6-7 jelzéssel van jelölve a térképen. A térkép alapján meg lett állapítva, hogy a sün-termi járat a törmelékrézsű tetején található Acheron 26. sz. barlangtorzóban folytatódik. Ebben az irányban, a bányaudvar túlsó falában nyílik a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang. A mérések alapján feltételezhető, hogy a két, jelenleg elszigetelt helyzetű barlang között összefüggés volt, mert a preformáló hasadékuk egybeesik. 1995. február 21-én Kraus Sándor vizsgálta a barlangot és mintát gyűjtött belőle. A feljegyzése szerint bontanak fent, a mészkő és a márga határánál. 1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport három, kutatási helyet vizsgált meg a barlangban, amelyek közül kettőnek találták a további feltárását biztatónak. 1995. február 25-én a Vau!-terem végpontján a csoport próbabontást végzett. A végponti szűkületbe fejjel lefelé kellett leereszkedni és ebben a testhelyzetben kellett dolgozni. Nem próbálkoztak a szűkület szélesítésével, mert az oldalfalak és a mennyezet omlásveszélyes volt. A járat folytatásából erős légmozgást észleltek, de a felszerelésükkel nem tudták folytatni a kutatást. Meg lehet próbálni egy kerülőakna kihajtását a terem alatt, de a többi, kutatási helyen ígéretesebbnek találták a további járatok feltárását, ezért az itt folytatott kutatómunkát bizonytalan ideig elhalasztották. A 37-es járat egy kovás, széles hasadéknak az átrendeződött kitöltésében van. Azonos az iránya a Sün-terem járatának az irányával. A Sün-terem járatának az alsó szintje. Az alján egy kicsi, körülbelül két méter átmérőjű terem van. A hasadékkitöltés tömbjei alkotják a mennyezetet, a talpszintet és a nyugati fal kivételével az oldalfalakat. A továbbkutatáshoz biztos támpontot nyújt a bonyolult szakaszban a nyugati fal oldott szálkőzete. A terem közepét egy nagyméretű, leszakadt kőtömb foglalja el, amelynek a látható része körülbelül 70 köbdeciméter. A nyugati fal és a kőtömb között, a talpszint süllyesztésével végezték a kutatást. Lefelé haladva, a felső, 40–50 centiméteres részen sárga agyagba, szürke agyagba és kovaporba ágyazódott, kis kődarabokból, valamint kis kovadarabokból álló, laza kitöltésben dolgoztak. A felső, 40–50 centiméteres részt elhagyva finomodott a törmelék, elfogytak a kődarabok és a kovadarabok, egyre tömörebb lett a kitöltés. A terem belseje felé, vagyis a terem közepén található tömb felé hajlott a szálkőfal és ezért lett a kutatási hely egyre szűkebb. Abba kellett hagyni a munkát 70–80 centiméter mélységben. A munkát nehezítette az is, hogy megszűnt a tavasszal észlelt, enyhe légmozgás és ezért csak kis időt lehetett eltölteni a szellőzetlen helyen a lebegő por miatt. Nem érték el a kőtömb alját a talpszint süllyesztésekor. A Vau!-termet a Sün-teremmel összekötő járatnak az északnyugati falában, a Sün-teremtől egy méterre találtak egy fejletlen kereszthasadékot, amelynek a mennyezete egy átkovásodott, 10–15 centiméter széles mészkősávból áll. A mészkősáv körülbelül 80%-át száraz, 0,5–1,5 centiméter vastag, néhány helyen kicsit visszaoldott cseppkőkéreg borítja. A járattalpa olyan, mint a főfolyosóé, azaz száraz, kovás lisztbe ágyazódott, visszaoldódott, a falakról levált képződménydarabokból, leginkább borsókő darabokból és mészkődarabokból áll. A járattalptól felfelé másfél méterig követhető az alakzat. Ezen a helyen még nem bontottak, mert biztatóbbnak tűnő helyeken kutattak. A Vau!-teremnek az omlásveszélye és a nehéz megközelíthetősége, valamint a 37-es járat alsó végpontjának a beszűkülése, a kitöltésének a keményedése, a cementáltsága miatt abbahagyták ezen a két helyen a feltáró kutatást. A Vau!-terem felől jövő, nagyon erős légmozgás azonban arra utal, hogy egy nagy rendszer helyezkedhet el a járat folytatásában, ezért kell próbálkozniuk a továbbjutásra kisebb reményt adó helyeken is. 1995. augusztus 7-én kezdték el a sün-termi kereszthasadék feltárását. Először az itt elhelyezett, a Vau!-termi és a 37-es járat végponti bontásából származó, körülbelül két köbméternyi anyagot kellett a felszínre vinniük, hogy ki tudjanak alakítani egy megfelelő méretű munkahelyet. Ezután kezdték el a járattalp süllyesztését a kereszthasadék torkolatánál. A laza, könnyen bontható kovalisztbe ágyazott, vegyes összetételű törmelékben, 50 centiméter mélyen, körülbelül negyed négyzetméteres alapterületen 10–15 darab, 8–20 centiméter átmérőjű kalcitgömböt találtak. Ezekből metszet készült. A kalcitgömbök a kalcitgömb méretétől függően, kettő–négy milliméter vastag, a középpontból kiinduló kalcittűkből állnak. 1995. augusztus 8-án a kitöltésben két méter mélységig ástak le és egy kis légrésre bukkantak a bal oldali falban. Tervezték, hogy a feltárás dokumentálása után folytatni fogják ezen a ponton a munkát. Az 1995. évi csoportjelentésben van egy beszámoló az 1995. évi kutatásról. A jelentés szerint a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang egy rendszert alkot a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlanggal. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang keleti végpontjának, amelyet omladék zár le, az átbontásával esély van a Vau!-terem omladékzónájának a megkerülésére. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejáratánál építettek egy standot, amely a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang feltárása miatt készült. A jelentésben látható az 1994-es és az 1995-ös években történt felmérésen alapuló, alaprajzi barlangtérkép, amelyet Fehér Katalin szerkesztett és 1:100 méretarányban készült, valamint négy, színes fénykép. Az elsőn a sün-termi ág bejárati szűkülete, a másodikon a sün-termi ág középső szakasza, a harmadikon a Vau!-terem bejáratának a borsóköves szűkülete, a negyediken a Sün-terem bejárata látható. A jelentésbe bekerült a szpeleotopográfiai térkép, egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 6-7. sz. barlangja a neve. A kőfejtő északi sarkában, 15 méter relatív magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak öt méterre van egymástól a bejárata. A barlangban egy jellegzetes, csőszerű, hévizes kürtő kapcsolódik egy lapos folyosóhoz. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. 1996. március 24-én Kraus Sándor azt jegyezte fel, hogy állandó és erős a huzat a barlangban. A bivakhelynek használható Kormos-teremben két nappali pávaszemet és denevérguanót látott. Egy kanyarnak a mennyezetén, egy repedésben egy kis, barna denevér volt. A járatban borsókő van, amely néhány helyen dióhéj szerkezetű. Vékony kalciterek vannak kipreparálódva keresztben. A mennyezet hosszában kovás. Sok kalcit ágyúgolyót és kalcitlemezt, valamint egy száraz, kis cseppkőlefolyást is megfigyelt. Minden száraz. Három mintát gyűjtött benne. 1996-ban a Pagony Barlangkutató Csoport tagjai 2,5 méter hosszan, másfél–két méter mélységig a talpszint süllyesztésén dolgoztak a sün-termi járat végén, a Vau!-terem szűkülete előtt. A Vau!-termi omladék megkerülése volt a céljuk. A süllyesztéssel kalcitos, kemény réteget értek el, melyben nem tudtak továbbjutni kézi eszközökkel. A kitermelt anyagot két lépcsőben, a Sün-termen és a Kormos-termen keresztül juttatták a felszínre. Egy két méter mély kutatóaknát ástak a Sün-terem északi végén, egy keskeny kereszthasadékot követve. Az áthalmozott kitöltésből 10–20 centiméter átmérőjű, általuk ágyúgolyónak nevezett kalcitgömbök kerültek elő. A süllyesztést abbahagyták, mert az alsó részén sem tágult a hasadék. A csoport 1996-os jelentésében az olvasható, hogy a délkeleti kőfejtő egyik legfontosabb, ősmaradvány lelőhelye a Sün-termi-ágának kovája. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang között felvett, elméleti keresztszelvény adatai szerint a délkeleti kőfejtő legmélyebb szintje az alsó udvar, amely 206 méter tengerszint feletti magasságban van és a 216 méter tengerszint feletti magasságban lévő, felső udvar északi fala 249 méter tengerszint feletti magasságig terjed. A bányászat miatt szétválasztott barlangrendszer, azaz a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang az északi fal keleti részén helyezkedik el. Egy letolódási zóna mentén keletkezett a barlangrendszer egy része. A valószínűleg jelentős vastagságú, kitöltő üledéken kívül egy helyen kalcitlemez szinlők láthatók. A zónával párhuzamosan haladó járat nyugati végén egy északkeleti irányú járat kezdődik és ez a járat az oldásformáival, a borsókő kiválásaival emlékeztet a Szemlő-hegyi-barlang Hosszú-folyosójára. A különlegessége, hogy a járat egy lapos réteglap síkját követve, Bryozoa tartalmú márgában jött létre és az iránya megegyezik az északi falnak a hasonló irányú kovazónájával. A járat szintesen haladva kifut a márgából és eléri a nummuliteszes mészkövet. A járat mennyezetében megtalálható a kovaanyag és a tengelyét kipreparálódott kalcittelér-maradványok jelzik. A barlangban, körülbelül 230 méteres szinten kiválási szinlő és kalcitlemezek vannak, amelyek 20 méterrel magasabban találhatók, mint a rózsadombi barlangokban eddig ismert, hasonló képződmények. Ezeknek a képződményeknek vagy a két, Mátyás-hegyi kőfejtő közötti, de a törmelék miatt nem kimutatható, tektonikus elmozdulás miatt eltérő az elhelyezkedése, vagy a 240 méteres, édesvízi mészkőszinthez kapcsolhatók. Az apró, nagyon töredezett kalcitlemezek felhalmozódási szintje valamivel magasabb, régi karsztvízszintet jelöl, amely sűrűn változott. Ennek a karsztvízszintnek a nyoma lehet a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang vízszint-kiválási szinlője. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang északkelet felé vezető járata reményt ad további járatok feltárására. A barlangszakasz jól követhető, tektonikai sík mentén halad és omlás zárja le a végét. Jelentős, régi légmozgásra utalnak a barlangban lévő borsókövek. A veszélyes omladékzóna elbontásával van remény a további járatok feltárására. A végponti huzat a kőfejtő felől érkező, kis járaton jön be és télen a márga repedésein át, felfelé távozik. Úgy tűnik, hogy a kis járat visszafelé kitágul és érdemes lenne a bontását megpróbálni. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangban, a gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 méterrel mélyebben lévő mészkő elérésére a tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges. 1996. december 12-én Sásdi László azt mondta Kraus Sándornak, hogy a szürke kalcitgombócok Korpás László szerint mélységi, őskarszt kitöltések. Katódluminoszkópban világítanak Kraus Sándor vizsgálata alapján. Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben az van írva, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1997. évi kutatótáborának az egyik tervezett kutatási helye volt. A 6-os barlangban lehet bontani, ahol remény van lefelé és északi irányba haladó járatok feltárására. A járatok folytatása kézi geofizikai módszerrel, azaz varázsvesszővel ki van mutatva. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójába bekerült a barlangból származó két minta vékonycsiszolatának a leírása. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében egy kissé át vannak fogalmazva a Pagony Barlangkutató Csoport 1996. évi jelentésében leírtak. Az egyesület jelentésében az olvasható, hogy a letolódási zónával párhuzamos járat nummuliteszes és bryozoás márga határán jött létre. Továbbá az is le lett írva, hogy egyértelműen kimutatható a mérések alapján egy boltozat, amelynek az északi fal tetején, a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang felett helyezkedik el a látható, legmagasabb pontja. A kézirathoz mellékelve van egy fénykép, amelyen egy letolódási vonal látható a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang mentén. A Pagony Barlangkutató Csoport 1998 és 2002 között, a tervezettel ellentétben nem kutatott a barlangban időhiány és létszámhiány miatt. Kraus Sándor 2004. december 25-i feljegyzése szerint a kőfejtőt alaposabban kellene kutatni. A barlang kalcitgombócai egyedülálló alakzatok, sehol nem látott hasonlót, még képen sem. Ezek ráadásul reduktív közegben, lehet, hogy mélykarsztban jöttek létre, mert katódluminoszkópban világítanak. 2005-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület három tagja, Kovács Jenő, Kovács Richárd és Szabó Evelin mérte fel és a felmérés alapján, 2005. március 20-án Kovács Richárd szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet három keresztmetszettel. A felmérés szerint 58 méter hosszú, 9,4 méter függőleges kiterjedésű, nyolc méter mély és 1,4 méter magas. 2012-ben a Pagony Barlangkutató Csoport tagjai elkezdték az előző években felhalmozott kitöltés kihordását a barlangból, de a téli időjárás miatt abba kellett hagyniuk és azt tervezték, hogy tavasszal folytatják a munkát. 2012. szeptember 29-én Kraus Sándor azt jegyezte fel, hogy a magasan, márga és a Discocyclina tartalmú mészkő határán lévő bejáratán egy vasrács található, de ajtó nincs rajta. A bontott anyag átvödrözése közben még néhány gombóc került elő. A barlang száraz és poros, valamint lehet, hogy enyhe légmozgás van a szűk részeken. Kovapúder. Az ajtókereten leereszkedve, a majdnem gömbölyű falakat egy-két centiméter vastag kiválás fedi egyenletes vastagságban. Karfiol borsókőhöz hasonló, de nem látszik rétegesnek, csak a néhány milliméter vastag kalcitok érintkezési felületeinek a vonalai díszítik. Egy kőris nőtt a bejárati részben és a fa a bejárati vasrácson keresztül ér a felszínre. Egyenesen előre egy lejtő halad és a balra, nyugatra található, vízszintes nyílás vezet a Kormos-terembe. A falakon borsókövek vannak, amelyeket az egykori tüzelés korma fed. Egy kicsit tágul a járat egy négykézláb járható átbújó után. Itt mélyítették az aljzatot is és keményre cementálódott, fehér, szürke, vagy sárga, vízszintes rétegek tárultak fel. Egy emberfejnyi gombóc is ilyen anyagból lett konkréció. Élesen jobbra kanyarodva lehet elérni a főjáratot. Ez egy majdnem függőleges kovatelér kipergésével, tágulásával jött létre. A szélessége és a magassága változó, lent az oldalait nagyrészt kiválás fedi. A teteje néhány helyen gömbösre oldódott a márga jellegzetes pontsoraival. Egy szép, nagy tengerisün alja is megfigyelhető. A kényelmesen járható járat végén vastagon képződött, apró, egy kicsit kalcitszivacs rostosságú, borsókő jellegű kiválás van. Benne, a sok sárga csomó között fehér csomók vannak. A teteje két–három centiméter vastagon kemény és a belseje morzsolódik. Kraus Sándorék innen vödrözték kifelé a többször átrakott anyagot az előtte elhelyezkedő, széles részre, úgy, hogy kerülték a nagy porképződést. Ezen a részen a falak tagoltságát részben a kőzetből kipreparálódott kalcittelérek és a kalcitteléreket borító borsókő okozzák. Az előrébb található, szélesebb terem mellől indul lefelé egy új, kiásott járat, ahová Kraus Sándorék ekkor nem mentek le. Az átrakott anyagban néhány kalcitgombóc, kalcittöredék és egy nagy kő volt, amelyre lehet, hogy kalcitlemez rakódott. A 2012. évi jelentésében közölte a barlangban végzett megfigyeléseit, öt mintának a leírását és a jelentéshez mellékelve lett hét minta vékonycsiszolatának a fényképe. 2013-ban eltávolították a felhalmozott kitöltést a barlangból és ezért a 32-es járat is járható lett. 1861 Komenský Az 1861 Komensky (ideiglenes jelöléssel 1970 WB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luboš Kohoutek fedezte fel 1970. november 24-én. Magyar Fotográfiai Múzeum A Magyar Fotográfiai Múzeum Kecskeméten található. (Kecskemét, Katona József tér 12.) A múzeum több százezer pozitívot és negatívot őriz. Emellett dokumentumok, fényképezőgépek, fotós felszerelési tárgyak, laboratóriumi eszközök is gazdagítják a gyűjteményt. A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban kezdte azt a gyűjtést, ami a múzeum törzsanyaga. A múzeum szakszerű tudományos munkát végez. Szokásos múzeumi szolgáltatásai mellett hiteles másolatok készítésével, restaurálással, fotók vásárlásával, árusítással és értékbecsléssel is foglalkoznak. Könyvtára, adattára és a fényképgyűjteménye a kutatóknak is rendelkezésére áll. 2003. óta működtet a múzeum egy internetes szakmai portált. Xerox Hálózati Rendszerek A Xerox Network Services (XNS) egy protokollkészlet (protocol suite), melyet a Xerox fejlesztett ki a Xerox Network Systems Architecture segítségével. Általános célú hálózati kommunikációt, belsőhálózati routingot és csomagtovábbítást biztosít, beleértve olyan magas szintű szolgáltatásokat, mint a megbízható folyamok (reliable stream) és a távoli eljáráshívások. Az XNS előkészítette és befolyásolta az Open Systems Interconnect (OSI) hálózati modell fejlesztését. Az XNS-t a Xerox PARC-nál fejlesztették a ’80-as évek elején, erősen a korábbi (és rendkívül befolyásoló) PARC Universal Packet (PUP) protokollkészletre alapozva, mely ugyanott készült a ’70-es évek végén; néhány protokoll az XNS készletben a PUP készletben megtalálhatónak kis mértékben módosított változata. Az XNS-t a kutatás/fejlesztés irányultságú PUP kereskedelmi utódának szánták. A protokollkészlet specifikációját public domain alá helyezték. Mivel a public domain része, az XNS általános helyi hálózati (LAN) protokollá vált a ’80-as években, majd különböző mértékben praktikus része lett az összes hálózati rendszereknek a ’90-es évekre. Mindemellett a TCP/IP-re is volt kis hatással. A ’80-as években az XNS-t a 3Com használta és, kis módosításokkal, számos más kereskedelmi rendszer, melyek ismertebbé váltak nála, köztük az Ungermann-Bass Net/One, a Novell NetWare, és a Banyan VINES. Alap belsőhálózati protokoll A legfőbb belsőhálózati- réteg (internetwork) protocoll az Internet Datagram Protocol (IDP) volt. Az IDP közeli leszármazottja a PUP belsőhálózati protokollnak (internetwork protocol), és nagyjából összhangban van az Internet Protocol (IP) réteggel a TCP/IP-ben. Kezdettől fogva az Ethernet helyi hálózat (local area network) kiegészítésének készült (melyet szintén a Xerox fejlesztett), a teljes XNS hálózati cím (network address) egy 32 bites hálózati számból, egy 48 bites hostcímből és egy 16 bites socketszámból áll; a hostcím gyakran a host MAC címe (MAC address). A hálózati szám azokban az esetekben, amikor a host (még) nem ismeri a saját hálózati számát, speciális értékkel bír, melynek jelentése: ’ez a hálózat’. A TCP/IP-vel ellentétben az IDP headerben a teljes hálózati cím része a socket mező, így a magasabb szintű protokolloknak nem kell megvalósítaniuk demultiplexelést; az IDP csomagtípusokat is szolgáltat (míg az IP ezt sem). Ráadásul az IDP-ben volt még egy tartalomjegyzék is, mely lefedte a teljes csomagot, de ez opcionális volt, nem kötelező. Az IDP csomagok hossza elérte az 576 byte-ot, tartalmazva a 30 byte-os IDP header-t, ám rövidebb volt, mint az IP-é, melynél minden hosztnak támogatnia kellett a legalább 576 byte-os, de az akár 65K byte-os csomagokat is. Egyes PUP hosztpárok a részhálózatokon akár ennél is nagyobb csomagokat használtak, de egyetlen PUP rauteren sem volt elvárás, hogy kezelje őket, de még mechanizmus sem volt definiálva arra, hogy felderítse, a közbeeső routerek képesek-e kezelni ezeket. És persze a csomagokat nem lehetett feldarabolni, mint az IP-nél. Az XNS is tartalmazott belsőhálózati szinten egy egyszerű echo protokollt, hasonlót, mint az IP pingje, csak ez alacsonyabb szinten működött. A Routing Information Protocol-t (RIP), ami a PUP Gateway Information Protocol leszármazottja, használták routerinformáció-cserélő rendszernek, és (kis módosításokkal, hogy passzoljon más protokollcsomagok címzéseihez) ma is használják más protokollcsomagokban. Átviteli réteg protokollok Két fő átviteli réteg protokoll létezett. Mindkettő nagyon eltérő a PUP elődjeiktől (predecessor): A Sequenced Packet Protocol (SPP) visszaigazolásos átviteli protokoll volt, a TCP hasonmása; egyetlen fő technikai különbsége, hogy a szekvencia-számok számolták a csomagokat, nem a byte-ok, mint a TCP-ben és a PUP BSP-jében; ez volt a Novell IPX/SPX közvetlen előzménye. A Packet Exchange Protocol (PEP) kapcsolat nélküli nem megbízható protokoll volt, hasonló viselkedéssel, mint az UDP , és elődje lett a Novell PXP-nek. Az XNS, mint a PUP, az EP-t, vagyis az Error Protocol-t használta a hibák (mint pl. elveszett csomagok) jelentésére. Ez csomagok egy egyedi, szűrhető halmazát biztosította a hibák kezeléséhez. Alkalmazások Az eredeti Xerox elképzelés szerint az alkalmazás-protokollok, mint pl. a távoli nyomtatás vagy a fájlkezelés, egy távoli eljáráshívási protokoll felett futottak volna, amit Courier-nek neveztek. Viszont ezek a Xerox alkalmazás-protokollok sosem kerültek széles körű használatba, mert a legtöbb üzleti szolgáltatás, ami XNS-t használt, mint pl. a Novell Netware, megírták a saját alkalmazás-protokolljaikat. Hatása Az XNS-t legutoljára a Xerox és a DocuTech 135 Publishing System közötti kommunikációra használták, azóta az IP kiterjedt jenléte miatt hanyagolják. Mégis meghatározó szerepet játszott a hálózati technológia fejlődésében a ’80-as években az által, hogy felhívta a szoftver- és hardverkereskedők figyelmét a számítási platformok fontos szerepére az egyszerre több hálózati protokoll-köteg szimultán kiszolgálásához. Részben elősegítette a 4.2BSD hálózati alrendszer tervezését azzal, hogy egy második protokollkészletet is szolgáltatott: egy Internet-protokolloktól merőben eltérőt; azzal, hogy mindkét csomagot egy kernelben implementálták, a Berkeley kutatói megmutatták, hogy tervezés többre képes, mint pusztán az internet protokoll. Néhány változtatásra végül szükség volt még ahhoz, hogy az összes Open Systems Interconnection (OSI) protokollt kiadják. Jalta Jalta (ukrán és orosz írással Ялта, krími tatár nyelven Yalta) járási jogú város a Krím-félszigeten. Jelentős üdülőváros a Fekete-tenger északi partján. Neve a görög γιαλος (am. biztonságos part) kifejezésből ered. 2014 március 16-án, jelentős orosz katonai beavatkozás keretében tartott referendumon Krím-félsziget lakossága, 83,1%-os részvétel mellett, a leadott szavazatok 96,7%-os többséggel kinyilvánította azon szándékát, hogy Krím önálló köztársaságként csatlakozzon az Oroszországi Föderációhoz. 2014 márciusa óta Krími Köztársaság részeként a város orosz fennhatóság alá került, melyet Ukrajna és a nemzetközi közösség sem ismert el hivatalosan. Földrajz A Krím déli részén húzódó Krími-hegység vonulata és a tengerpart közötti szűk 5-8 km-es sávban helyezkedik el a Nagy-Jalta üdülőhely, Jaltával a központtal valamint Gurzuf, Masszandra, Livádia, Koreiz, Miszhor, Szimeiz és Forosz településekkel. Éghajlat Klímája szubtrópusi, melyet az enyhe és csapadékos tél, hűvös tavasz, forró és hosszú nyár, valamint meleg ősz jellemez. A januári átlaghőmérséklet 4 °C, júliusban pedig 24 °C. Az átlagos csapadékmennyiség 560 mm évente. Növényzet Télen virágzik a hóvirág, az ibolya, a kankalin, a jázmin, a mandula, a mogyoró, a som és a szamóca. A tavasz a legvirágosabb évszak. A nyár a rózsa, a liliomfa, a gránátalma, a babérrózsa és a lilaakác virágzásának az ideje. A cseresznye és a szőlő szüretelés ideje is. Történet 15. század első felében a Mangupa fejedelemséghez tartozott 1475 -től Oszmán Birodalomhoz tartozik 1774 a Krími Tatár Kánság függetlenné vált 1783 -tól az orosz birodalom része 19. század elején a mai Jalta területén, Jalta, Autka és Gyerekoj falvak álltak 1838 -ban kapta meg a városi címet és lett járási székhely. Az 1917-es októberi orosz forradalom után a 20-as, 30-as években jelentős fejlesztések történtek. Felújították a kikötőt, üzemek épültek. Az infrastruktúrában óriási eredmény volt a Szevasztopol–Jalta magasfeszültségű vezeték üzembe helyezése. A helyben termelt dohány feldolgozására fermentáló üzem épült. 1944. április 16-án véget ért az 1941 óta tartó német megszállás 1945. február 4-én kezdődött a jaltai konferencia , ahol a szövetségesek, a Szovjetunió , az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselői megállapodtak a második világháború utáni Európa politikai felosztásáról. 1954-ben Nyikita Hruscsov javaslatára, gazdasági és területellátási indokból, Krímet az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolta. Ezzel egyidejüleg, az Ukrán SzSzK-tól a félszigettel megeggyező határmenti területsáv lett az Oroszországi SzSzSzK-hoz csatolva. a Szovjetunió felbomlásakor Ukrajna részeként szakadt le a Szovjetunióról. 1991-ben hivatalos és eredményes referendumot tartottak, ahol elnyerte önállóságát. A referendum eredményét elismerte Ukrajna. 1992-ben létrehozták a Krím önálló alkotmányát, de ezt rövid idővel később az Ukrán Parlament (Verhova Rada) eltörölte. 1998-ban, (az 1991-es referendum eredményéhez képest jóval szerényebb mértékű) önállóságot biztosító autonómiát kapott. Erről nem tartottak népszavazást. Gazdaság Az 1970-es években a Masszandra Borászati Kombinát állította elő a Szovjetunió teljes bortermelésének közel a felét. Szintén jelentős mennyiségű illóolaj készült a helyi Krím Rózsája cég üzemeiben. Közlekedés A város közlekedésének érdekessége, hogy Szimferopollal a világ leghosszabb, 86 km-es trolibuszvonala köti össze Turizmus A Fekete-tenger vízének sótartalma megközelíti az óceánokét, de a felületi rétegekben csak a fele. A legmelegebb napokon a tengervíz hőmérséklete a partközelben eléri a +26 °C,. A strandoláson kívül különleges éghajlata miatt, légzőszervi és számos egyéb betegségben szenvedőknek is kifejezetten javasolt az üdülés Jaltában, illetve a Krím-félsziget déli partvidékén. Látnivalók Buharai emír palotája (1907-11). Mór stílus, ma a Jalta Szanatórium része Aranyszájú Szent János -székesegyház (1832-1998) Szent Hripszime örmény templom (1909-14), Zahorodna u. 8. Ucsan-Szu vízesés, 4 km-re, 95 m magas Alekszandr Nyevszkij-székesegyház (1903) Szadova u. Badarszko kúria (1902-10) Scsorsza u. 2. Masszandra Park Rakparti sétány Partmenti (Primorszki) Park Mária-templom (1885), Csehov u. Csehov Szanatórium (20. század eleje) Halturina u. Szent Tiron Tódor-templom, Selomejevszka u. Magaracs Szőlészeti és Borászati Intézet, Kirov u. 25. Túrák vezetéssel, borkóstolóval. Kötélpálya a Dicsőség- és Darszan- dombra Csehov Színház, Jekatyerinszka u. 11. Magyar Fotótörténeti Társaság A Magyar Fotótörténeti Társaság (Mafot) 2007 nyarán alakult egyesület. Alapítói és tagjai fotómuzeológiával, fotótörténettel, fotókultúrával foglalkozó szakemberek. A Mafot mint szakmai szervezet alapítása óta aktívan részt kíván venni a gyűjteményekben őrzött fotográfiai dokumentumok védelmével, archiválásának módszertanával, nyilvántartásával és tudományos feldolgozásával összefüggő feladatok megoldásában. Fontosnak tartja a gyűjtemény-, és műtárgyvédelmi kérdésekkel kapcsolatos információk összegyűjtését és közvetítését, és iránymutató szakmai állásfoglalások kialakítására törekszik a fotográfiai dokumentumok forgalmával és piaci felhasználásával kapcsolatos kérdésekben. A Társaság legfőbb céljának tekinti, hogy a védendő kulturális javak sorában a fotográfiák számára is biztosítsa a történeti fontosságuknak megfelelő helyet. Ennek érdekében tudományos és ismeretterjesztő programjain és internetes felületein szorgalmazza a fotóműtárgyak és fotódokumentumok megbecsülését, védelmét, társadalomtörténeti kutatását és nyilvánosságra hozását. Honlapján adattárak, digitalizálásra és műtárgyvédelemre vonatkozó alapelvek is elérhetők. Hivatalos székhelye a Néprajzi Múzeum épületében található. Arvillard Arvillard település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 846 fő (2015). Arvillard Allevard, La Chapelle-du-Bard, Détrier, Presle, La Rochette és Saint-Rémy-de-Maurienne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plesippus A Plesippus az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó kihalt nem. Tudnivalók Sokszor a Plesippust tartják a Dinohippus és Equus átmeneti lovának. A híres maradványokat, amelyeket az idahoi Hagerman mellett (Hagerman réteg, pliocén kori 3.5 millió éves) fedeztek fel, Plesippus kövületeknek tekintették. A maradványokat elnevezték Plesippus shoshonensisnek, de további tanulmányozások azt mutatják, hogy valójában a legősibb Equusról van szó. Az állat körülbelül 425 kilogramm súlyú lehetett, körülbelül olyan nehéz, mint egy arab telivér. A pliocén végén az időjárás Észak-Amerikában lehűlt, és az állatok kényszerítve voltak, a délre költözésre. A Plesippus fajok egyik csoportja 2.5 miilió évvel ezelőtt a Bering-földhídon keresztül átköltözött Eurázsiába. I. Luciusz pápa I. Szent Luciusz (latinul: Lucius), (kb. 205 – 254. március 5.) nyolc hónapig töltötte be egyházfői tisztségét, 253. június 25. és halála között. Ő volt a keresztény egyház 22. vezetője. Élete Elődjét, Cornelius pápát Trebonianus Gallus császár idején száműzték Centumcellaebe, és felszentelése után a császári hatalom Luciust is erre kényszerítette. 253-ban lépett trónra Valerianus császár, aki engedékenyebb volt elődjénél, így Luciust is szabadon engedte. Cyprianus szerint Lucius kötött egy írásbeli megállapodást Corneliusszal arról, hogy a bűnbocsánat kérdésében nem engednek a novatianusoknak. Ennek megfelelően is cselekedett, hiszen amikor visszatért száműzetéséből megbocsátott azoknak, akik Decius császár idején a keresztényüldözések miatt megtagadták hitüket. Ezzel szembekerült az ellenpápa Novatinusszal. A vitákban azonban nem tudott elmélyedni, hiszen újabb üldözések törtek ki, és Valerianus ezúttal nem kímélte meg Lucius életét. Vértanúságát március 4-én ünneplik. A Calixtus-katakomba földjébe temették el, ahol sírfelirata még mindig látható. A történelem folyamán földi maradványait átvitték a trasteverei Szent Cecília-templomba, Szent Cecília relikviáival együtt. Fejét egy ereklyetartóba helyezték, és a dán főváros, Koppenhága Szent Ansgar-katedrálisába szállították. 1100 körül a relikvia átkerült Roskildébe, miután Luciust a dán Sjælland védőszentjének avatták. Egyébként a pápa Koppenhága védőszentje is. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). [2017. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 6.) 585 Bilkis Az 585 Bilkis egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit August Kopff fedezett fel 1906. február 16-án. 586-os busz Az 586-os busz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, Monor és Nyáregyháza között közlekedik, Csévharaszt érintésével. 2016. október 2-áig 2240-es jelzéssel közlekedett. Megállóhelyei *Ezt a megállót csak néhány menet érinti. Jalutorovszk Jalutorovszk (oroszul: Ялуторовск) város Oroszországban. Közigazgatásilag a Tyumenyi területhez tartozik. Történeti áttekintés Népesség 2002-ben 36 088 lakosa volt, melyből 31 990 orosz, 2 403 tatár, 399 ukrán, 278 német, 209 örmény, 114 fehérorosz, 97 csuvas, 61 azeri, 58 kazah, 54 komi stb. 2010-ben 36 493 lakosa volt, melyből 30 877 orosz, 2 255 tatár, 340 ukrán, 228 örmény, 194 német, 85 azeri, 83 csuvas, 63 fehérorosz, 62 kazah, 53 üzbég, 50 kirgiz stb. Tournon-sur-Rhône Tournon-sur-Rhône település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 10 326 fő (2015). Tournon-sur-Rhône Mauves, Plats, Saint-Barthélemy-le-Plain, Saint-Jean-de-Muzols, Mercurol, La Roche-de-Glun, Tain-l’Hermitage és Mercurol-Veaunes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Abbey Road (album) 1969. szeptember 26-án (az USA-ban október 1-jén) jelent meg a Beatles tizenkettedik albuma, az Abbey Road. Bár előbb jelent meg, mint a Let It Be, mégis ez volt az, amit utoljára vettek fel és ezért sokan a zenekar hattyúdalának tartják. Az album producere George Martin volt. A rajongók szerint ez a Beatles egyik legjobb albuma. A Rolling Stone minden idők 500 legjobb albuma listáján a 14. helyre sorolták. Emellett szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album eredete A katasztrofális Get Back-ülések után (melyek anyagát a kiadás előtt Let It Be-re keresztelték át) Paul McCartney felajánlotta George Martinnak, hogy a Beatles készít egy albumot, úgy, „mint a régi szép időkben… ahogy szoktuk”, félretéve a Fehér Album felvétele alatti konfliktusokat. Martin belement, de csak azzal a feltétellel, hogy a zenekar „úgy dolgozik, mint régen”; az album ennek a kompromisszumnak az eredménye. A két oldal stílusa sokban eltér; erre azért volt szükség, hogy mind John Lennon, mind McCartney elégedett legyen. Az első oldal (Lennon javaslatára) külön dalokból áll, míg a második oldal dalai (McCartney javaslatára) egy hosszú egyveleggé állnak össze. Az album címe eredetileg Everest lett volna. A dalok John Lennon Az album nyitódalát, a Come Together-t Lennon eredetileg Timothy Leary kampánydalának szánta, aki indult az 1969-es kaliforniai kormányzóválasztáson; a dal 1969. október 31-én kislemezen is megjelent, A-oldalán George Harrison Something című dalával. Morris Levy később beperelte Lennont, mert szerinte ellopta Chuck Berry You Can't Catch Me című dalából a „Here come old flat-top” sort. Az I Want You (She's So Heavy) Lennon Yoko Ono iránt érzett szerelmét fogalmazza meg; 7 perc 47 másodpercével ez a második leghosszabb Beatles-dal (a leghosszabb a Revolution 9). A dalt túl hosszúnak találták egy albumra, ezért egyszerűen elvágták valahol.) A dal második felében hallható „szél”-effektet Moog-szintetizátorral állították elő. A Because című dalban szintén főszerepet játszik a hangszer (Harrison játszott rajta). A dal akkordjai Beethoven Holdfény szonátáján alapulnak. Sun King: A Somethingról leválasztott részt Lennon önálló dallá dolgozta át. A szövege három angol nyelvű sor és három sor újlatin (olasz, spanyol portugál) zagyvaság. Paul McCartney McCartney első dala az albumon, a Maxwell's Silver Hammer egy kalapácsos gyilkosról szól. Még a Let It Be felvétele idején írta, ahogy az a Let It Be című filmben is látható. Az Oh! Darling felvételével naponta csak egyszer próbálkozott, hogy hangja friss maradjon. A gyakorlást fürdés közben végezte. George Harrison Az album A oldalának 2. dala a Something, Harrison talán legjobban sikerült szerzeménye. Két és fél hónap alatt mintegy negyvenszer vették fel, a felvételek között volt olyan, amelyen Eric Clapton volt a szólógitáros, és volt olyan is, amelyben túl hosszú volt a hangszeres rész, ezt leválasztották és átdolgozták, a címe Sun King lett. A Something egy, a kedvesével tökéletesen elégedett férfi ki nem mondott vallomása is lehet, bár a nő nincs megszólítva, George a hallgatóknak mond el mindent a kedves mozgásáról, mosolyáról, a kötődésről. Here Comes the Sun: ezt a dalt is többször vette fel az együttes, az egyik felvételen Lennon nem is volt jelen. A dalban véget ér a tél, elolvad a jég, visszatér a mosoly az arcokra. Ringo Starr Octopus's Garden: a dalhoz az ötletet egy Szardínián látott polip adta Ringónak. Ezt a dalt is többször vették fel, de Ringo mindaddig nem volt elégedett, amíg Harrison nem segített neki (a segítségért cserébe semmilyen igényt nem támasztott). Az „egyveleg” Az album tetőpontja a tizenhat perces egyveleg, ami több rövid dalból áll, ezeket Paul McCartney és George Martin elegyítette egy szvitbe. A dalok többségét demó formában vették fel a The Beatles és a Let It Be (munkacím: Get Back) albumok készítésével kapcsolatos megbeszéléseken. A dalok egyébként sem a lemezen, sem a lemezborítón nem „Medley” (esetleg „The Medley”) címmel jelennek meg, hanem a saját címükkel azonosíthatóak, viszont a YouTube-on hallható egy Abbey Road Medley című egyveleg. Az "egyveleg" dalai: You never give me your money Sun King Mean mr. Mustard Polythene Pam She came in through the bathroom window Golden slumbers Carry that weight The end Her Majesty A The end után körülbelül 20 másodpercnyi szünetet követően hallható Lennon/McCartney nagyon rövid dala, a Her Majesty, Paul előadásában. Ez nem minden albumon van meg, de amelyiken rajta is van, annak a lemezborítóján sem szerepel a címe. Érdekességek A híres borító A borító képe, mely az Abbey Road Studios előtti zebrán készült az Abbey Roadon, John Kosh kreatív menedzser ötlete és McCartney vázlata alapján készült 1969. augusztus 8-án délelőtt fél 12 körül, melyet Iain Macmillan egy imbolygó létrán állva fényképezett, miután rendőri segítséggel tíz percre megállították a forgalmat. A képen az együttes tagjai balról jobbra haladnak, de ugyanekkor készült egy másik fotó is, ahol az együttes tagjai az ellenkező irányba haladnak, és eredetileg ezt szánták borítóképnek is, de végül a másik képet használták fel. A rajongók és turisták azóta is előszeretettel fotózkodnak a zebrán a forgalmat is gyakran akadályozva ezzel. A lemezborító főszereplője a „halott” Paul. Halálának már 1966-ban híre kelt, erre más albumokon hallható dalok (Yellow Submarine, A Day in the Life, Strawberry Fields forever, Glass onion), és egyes lemezborítók is utalnak. A Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemezborítóján egyesek szerint hemzsegnek a halál-szimbólumok: Siva isten egyik karja Paulra mutat, akinek a feje fölött egy tenyér látható, a basszusgitár virágokból van kirakva, a hátlapon egyedül Paul áll háttal a képen. A Magical Mystery Tour borítóján Paul rozmárnak van öltözve... Az Abbey Road lemezborítójának első oldala gyászmenetet ábrázol: „John megy elöl, a Prédikátor, utána Ringo, a Sírásó, őt követi Paul, a Megboldogult, végül a sort George, a Gyászoló zárja.” Szintén az első oldalon, George feje mögött egy fehér színű Volkswagen látható, aminek a rendszáma LMW 28IF. A „28IF” jelentheti azt is, hogy Paul 28 éves lenne, ha.... Az természetesen nem baj, hogy Paul még csak 27 éves, hiszen a hindu misztika a fogantatástól kezdve számítja az életkort. A „bogár” egyébként 1986-ban egy árverésen 2530 angol fontért kelt el, és jelenleg Wolfsburgban (Németország), az Autostadt Múzeumban látható. A borító hátsó oldalán egy kerítés fényképe van, melyen ez a felirat olvasható: Beatles Abbey Road N... (a többit egy elsuhanó fiatal nő szoknyája eltakarja). Látható, hogy a Beatles felirat S betűje megrepedt. Paulnak sok idejébe és energiájába került, amíg meggyőzte a hallgatókat, hogy igenis él és dolgozik. Felvételi részletek "I Want You (She's So Heavy)". Első felvételi nap: 1969. február 22. a Trident Studiosban. Írta: John. Ének: John. Producer: Glyn Johns, Chris Thomas, George Martin. Hangmérnök: Barry Sheffield, Jeff Jarratt, Tony Clark, Geoff Emerick, Phil McDonald. "Something". Első felvételi nap: 1969. április 16. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: George. Ének: George. Producer: George Martin, Chris Thomas. Hangmérnök: Jeff Jarratt, Glyn Johns, Phil McDonald, Geoff Emerick. "Oh! Darling". Első felvételi nap: 1969. április 20. az Abbey Road 3. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: Chris Thomas, George Martin. Hangmérnök: Jeff Jarratt, Phil McDonald. "Octopus's Garden". Első felvételi nap: 1969. április 26. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Ringo. Ének: Ringo. Producer: Chris Thomas, George Martin. Hangmérnök: Jeff Jarratt, Phil McDonald. "You Never Give Me Your Money". Első felvételi nap: 1969. május 6. az Olympic Studiosban. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Glyn Johns, Phil McDonald, Geoff Emerick. "Her Majesty". Első felvételi nap: 1969. július 2. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Phil McDonald. "Golden Slumbers"/"Carry That Weight". Első felvételi nap: 1969. július 2. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Phil McDonald, Geoff Emerick. "Here Comes the Sun". Első felvételi nap: 1969. július 7. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: George. Ének: George. Producer: George Martin. Hangmérnök: Phil McDonald, Geoff Emerick. "Maxwell's Silver Hammer". Első felvételi nap: 1969. július 9. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Phil McDonald. "Come Together". Első felvételi nap: 1969. július 21. az Abbey Road 3. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Phil McDonald. "The End". Első felvételi nap: 1969. július 23. az Abbey Road 3. stúdiójában. Írta: Paul. Ének: Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Phil McDonald. "Sun King"/"Mean Mr. Mustard". Első felvételi nap: 1969. július 24. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Phil McDonald. "Polythene Pam"/"She Came in Through the Bathroom Window". Első felvételi nap: 1969. július 25. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John/Paul. Ének: John/Paul. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Phil McDonald. "Because". Első felvételi nap: 1969. augusztus 1. az Abbey Road 2. stúdiójában. Írta: John. Ének: John, Paul, George. Producer: George Martin. Hangmérnök: Geoff Emerick, Phil McDonald. Források The Beatles - Abbey Road Medley. a YouTube-on Molnár Imre-Molnár Gábor: Halhatatlan Beatles, 221-222. oldal; magánkiadás, Molnár Imre-Molnár Gábor, Budapest, 1986, ISBN 963-500-451-6. Molnár Imre-Molnár Gábor. Halhatatlan Beatles. Budapest: Szerzői kiadás (1986). ISBN 963-500-451-6 Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben az Abbey Road című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Sun King (song) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Newcastle Jets FC A Newcastle United Jets FC egy 2000-ben alapított ausztrál labdarúgócsapat, melynek székhelye Új-Dél-Wales államban, Newcastle városában található és az ország legmagasabb osztályában az A-League-ben szerepel. A Newcastle Jets egyike azoknak a kluboknak, akik túlélték a már megszűnt NSL bajnokságot. A klub hazai mérkőzéseit a Hunter Stadiumban játssza, amely 33 000 fő befogadására képes. Sikerei A-League rájátszás: 1 Menedzserek Ian Crook (2001–04) Richard Money (2005) Nick Theodorakopoulos (2006) Gary van Egmond (2006–09) Branko Čulina (2009–11) Craig Deans (megbízott) (2011) Gary van Egmond (2011–14) Clayton Zane (megbízott) (2014) Phil Stubbins (2014–) Szolnoki cukorgyár Az 1914–2007 között üzemelő szolnoki cukorgyár a magyarországi rendszerváltáskor működő 12 cukorgyár egyike volt. Története Az alapítástól a második világháborúig A Szolnoki Cukorgyár Rt.-t 1912. március 14-én alapították a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank budapesti székházában. Az 5 millió koronányi alaptőkéből 1,6 millió a Kereskedelmi Banké volt, 1 milliót a vele szoros üzleti kapcsolatban álló prágai Živnostenska banka jegyzett. A döntő befolyás a Kereskedelmi Banknál maradt, mivel az összes részvény felett a vezetésével álló szindikátus rendelkezett. Szolnok városa ingyenes telekkel, harminc évre szóló városi adókedvezménnyel és 80 000 korona hitellel támogatta a gyár felépítését; a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egyesület vállalta 5000 holdra szóló cukorrépaszerződések megkötését. Hatvany-Deutsch Sándor, a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnöke ellenezte az új cukorgyár létrehozását, mert az erős belföldi verseny a már meglévő cukoripari érdekeltségei ellen hatott volna. A Hatvany-érdekcsoport 40%-ot ajánlott a Kereskedelmi Banknak a sarkadi cukorgyár 3 000 000 koronáról 8 000 000 koronára emelendő alaptőkéjéből, ha lemond a szolnoki gyár alapításának tervéről. A sarkadi gyár kapacitását napi 1000 tonnáról 2200 tonnára emelték volna, így az a szolnoki körzetbe tartozó termelők cukorrépáját is feldolgozta volna. A bank nem fogadta el az ajánlatot, és a szolnoki gyár megépítése mellett döntött. Rövid idővel az alapítás után, 1912. július 17-én a szolnoki és a hatvani cukorgyár tíz évre szóló szerződést kötöttek a répafelvásárlásban történő együttműködésre. A gyár építésével Viktor Benes prágai vállalkozót bízták meg, aki korábban már három cukorgyárat épített Magyarországon. Az építkezés 1913 tavaszán kezdődött el cseh és szlovák munkásokkal, akik közül számosan a cukorgyárban maradtak dolgozni. Ezzel párhuzamosan a Kereskedelmi Bank kölcsönt nyújtott a MÁV-nak a csongrád–tiszaföldvári vasútvonal kiépítéséhez, ehhez csatlakozott a gyári iparvágány. 1914. szeptember 20-án a gyár készen állt a cukorrépa fogadására, de az első világháború kitörése megnehezítette az alapanyag ellátást. Ráadásul egy kormányrendelet következtében 1915. január 1-jétől a termelőknek jogukban állt felmondani a korábban kötött szerződéseket. A répaellátás biztosítására a következő években gyár saját répát is termelt a Pusztaszőreg, Abony, Tószeg, Fábiánpuszta és Törökszentmiklós határában bérelt földeken. Hogy a korábban épült gyárak, elsősorban a hatvani és mezőhegyesi cukorgyár) ne tudja elhódítani a répatermelőket, a szolnoki gyár hosszú lejáratú kölcsönöket nyújtott nekik. A cukorgyártás a háborús évek alatt a következőképpen alakult: 1919. júliusban a román csapatok elfoglalták a cukorgyár területét, és lefoglalták a paládicsi bérelt gazdaság teljes élelmiszer- és állatállományát. A megszállás miatt a Tiszántúlon termett répát csak részben sikerült beszállítani. A gyár berendezései azonban nem károsodtak számottevően, így a háború után sikerült eljutni a stabilizációhoz. A gazdasági élet normalizálódásával a répatermelés növekedett, elsősorban a nagybirtokosok körében. Az 1921/22-es üzleti évtől kezdve öt éven át a szolnoki cukorgyár jelentős mértékű bérfeldolgozást végzett az Weiss Manfréd által újonnan alapított, ám gyár nélküli Csongrádmegyei Cukorgyár Rt. számára, illetve a trianoni békeszerződés következtében Jugoszláviához került újverbászi cukorgyár számára. 1924/25-ben a szolnoki cukorgyár egyike volt az angliai Bury St Edmonds-i cukorgyár alapítóinak. A 300 000 font alaptőkéjű vállalat részvényeinek felét magyar részvényesek jegyezték, a szolnoki gyár 30 000 font értékű részvényt birtokolt. A gyár létrehozásának irányítását magyar szakemberekre bízták. Az állami támogatások következtében az angol cég több mint 30%-os osztalékot tudott fizetni, így a befektetett tőke három év alatt megtérült. A két világháború között a gyár jelentős összegeket fordított a műszaki fejlesztésre, 1921/22-ben új cukorfinomító állomást helyeztek üzembe, 1935-ben pedig nagyobb rekonstrukcióra került sor, amelyet a Láng Gépgyár végzett. A második világháborútól a privatizációig 1948 márciusában a szolnoki cukorgyárat a többi magyar cukorgyárral együtt államosították; az irányításukat a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Cukoripari Igazgatóság végezte. 1964. január 1-jétől pedig az ország tizenegy cukorgyárát és a Cukoripari Kutató Intézetet magába foglaló Magyar Cukoripar országos nagyvállalat részeként működött tovább. 1971-ben a cukorgyárak önálló vállalatokká alakultak a Cukoripari Vállalatok Trösztjén belül. 1980-ban a tröszt megszűnt, innentől kezdve a gyár teljesen önállóan gazdálkodott. A privatizációtól a bezárásig 1991. június 26-án a szolnoki cukorgyárban a Béghin-Say francia cukoripari vállalat szerzett tulajdonrészt és irányítási jogosultságot. 2003 márciusában a többségi tulajdonos a Nordzucker AG lett, aki elhatározta az általa megvásárolt magyarországi cégek fúzióját. A szolnoki és a szerencsi gyárak beolvasztása az ekkor már csak a hatvani cukorgyárat működtető Mátra Cukor Zrt-be 2004. július 1-jén történt meg. 2007. novemberében a társaság igazgatósága bejelentette, hogy élve az EU cukorpiaci rendtartásának reformja által kínált lehetőséggel, a társaság visszaadja a termelési kvótájának egy részét, és bezárja a 6000 tonna répa/nap kapacitású szolnoki gyárat. A gyár bontása 2008. nyarán kezdődött el, és 2011-ben a cukorsiló bontásával fejeződött be. 7720 Lepaute A 7720 Lepaute (ideiglenes jelöléssel 4559 P-L) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 26-án. Reingers Reingers osztrák község Alsó-Ausztria Gmündi járásában. 2018 januárjában 635 lakosa volt. Elhelyezkedése Reingers Alsó-Ausztria Erdőnegyedének (Waldviertel) északnyugati részén fekszik, közvetlenül a cseh határ mellett, a Braunaubach folyó mentén. Legfontosabb állóvizei a Braunaubach felduzzasztásával létrehozott Müllerteich, valamint a Kalkteich. Reingers az európai vízválasztón fekszik, a Braunaubach a Moldván keresztül az Északi-tengerbe, míg kisebb patakjai a Fekete-tengerbe viszik vizüket. Területének 43,2%-át erdő borítja. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Grametten (53 lakos 2018-ban), Hirschenschlag (112), Illmanns (61), Leopoldsdorf (215) és Reingers (194). A környező önkormányzatok: délkeletre Eggern, délre Eisgarn, nyugatra Litschau, északnyugatra Haugschlag, északra Nová Bystřice, keletre Staré Město pod Landštejnem (utóbbi kettő Csehországban). Nová Bystřice felé határátkelő működik, Lakosság A reingersi önkormányzat területén 2018 januárjában 635 fő élt. A lakosságszám 1951 óta (akkor 1116 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 97,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,2% a régi (2004 előtti), 0,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 94,7%-a római katolikusnak, 3,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a Szentháromság-plébániatemplom 1784-ben épült. Leopoldsdorf kápolnája a helytörténeti múzeum a hírhedt 19. századi rabló, Grasl ("az Erdőnegyed Robin Hoodja") barlangja az ún. "kenderfalu" A Keresztapa III. A Keresztapa III. (The Godfather: Part III) 1990-ben bemutatott színes, amerikai filmdráma Francis Ford Coppola rendezésében. Parádés szereposztás kíséretében e nagyszabású film méltó lezárása a filmtörténet legklasszikusabb trilógiájának. A Keresztapa III.-ban a filmtörténelem legnagyobb családregénye folytatódik. Al Pacino a hatvanas éveiben járó mindenható Keresztapa, akit két cél vezérel: hogy családját letérítse a bűn útjáról, és hogy megfelelő utódot találjon magának. Lehet, hogy ez az utód a heves Vincent (Andy Garcia) lesz… de lehet, hogy épp ő az, aki Michael álmait a törvényes üzletről az erőszak poklává változtatja. Szereplők Al Pacino - Don Michael Corleone - Végvári Tamás (Első szinkron), Végvári Tamás (Második szinkron) Diane Keaton - Kay Adams - Egri Márta (Első szinkron), Kovács Nóra (Második szinkron) Andy García - Vincent Mancini - Rékasi Károly (Első szinkron), Selmeczi Roland (Második szinkron) Talia Shire - Connie Corleone Rizzi - Földessy Margit (Első szinkron), Vándor Éva (Második szinkron) Eli Wallach - Don Altobello - Benkő Gyula (Első szinkron), Szabó Ottó (Második szinkron) Joe Mantegna - Joey Zaza - Szersén Gyula (Első szinkron), Papp János (Második szinkron) Bridget Fonda - Grace Hamilton - Radó Denise (Első szinkron), Incze Ildikó (Második szinkron) Sofia Coppola - Mary Corleone - Fazekas Zsuzsa (Első szinkron), Náray Erika (Második szinkron) Történet 1979-et írunk. Michael Corleone elhagyta Lake Tahoe-i birtokát és visszaköltözött New Yorkba. Létrehozta a Vito Corleone alapítványt, és azon munkálkodott, hogy vállalkozásait törvényes útra terelje. A film elején a katolikus egyház jótékonykodásai miatt épp a Szent Sebestyén-rend keresztjével tünteti ki. Az esemény után a tiszteletére rendezett ünnepségen megjelenik Kay is, akivel azóta elváltak, valamint a lánya, Mary, és a fia, Anthony, aki az énekesi karrierért feladja a jogi egyetemet. Apja neheztel rá a döntése miatt, de beleegyezik Kay nyomására. A partin megjelenik Vincent Mancini is, Sonny Corleone törvénytelen fia, aki segítséget kér a Keresztapától, mivel összetűzésbe keveredett Joey Zasával, aki a Corleone család által hátrahagyott törvénytelen üzletet vezeti. Vincent és Zasa összetűzésbe keverednek Michael szobájában. Ezután Vincent felajánlja szolgálatait Michaelnek, aki a szárnyai alá veszi őt. Még aznap éjjel két fegyveres tör Vincent életére a lakásán, de kudarcot vallanak, és ő végez velük. Michael Corleone eközben a Vatikán részesedését szeretné kivásárolni az Immobiliare nevű cégből. Ez az üzlet mindennél fontosabb lenne, ám a korrupt vatikáni bankárok mereven ellenzik a tervet. Don Altobello, egy öreg maffiózó közli Michaellel, hogy régi partnerei szeretnének beszállni az üzletbe, hogy ott mossák tisztára a pénzüket. Michael ellenzi az ötletet, de később mégis összehív egy találkozót Atlantic Citybe. Zasát kihagyja terveiből, mire ő feldühödve távozik, az ellenségének kikiáltva Michaelt. Percekkel később egy helikopter jelenik meg az épület felett, és tüzet nyit a tetőablakra. Majdnem minden jelenlévő meghal, de Michaelt Vincent ki tudja menekíteni. Don Corleone még aznap este diabéteszes rohamot kap, kórházba kell őt szállítani. Eközben Vincent és Michael lánya, Mary között szerelem bontakozik ki, annak ellenére, hogy unokatestvérek. Vincent bosszút forral Zasa ellen, melynek végén meg is öli őt. Michael ezt hallván haragra gerjed. Megtiltja Vincentnek és Marynek, hogy találkozzanak. A család Szicíliába megy, hogy megnézzék Anthony fellépését az operában, és hogy megkössék a Vatikánnal az üzletet. Olasz földön Michael arra kéri Vincentet, hogy színleljen árulást Don Altobello előtt, mert rá gyanakszik a gyilkosságokkal kapcsolatban. Altobello elhiszi a mesét, és megismerteti Vincentet Licio Lucchesivel, aki az események mögött áll. Mindeközben Michael meggyónja egy papnak bűneit. Kay is Szicíliába érkezik, ahol Michael körbevezeti őt, és a bocsánatáért könyörög. Kiderül, hogy még mindig szeretik egymást. Ám ekkor rossz hírek érkeztek: Michael öreg barátja, Don Tommasino halott: újra kezdődnek a leszámolások. Mindeközben a Vatikánban megválasztják I. János Pált, aki hajlandó az Immobiliare-üzletbe belemenni. Vincent elmondja Michaelnek, hogy bérgyilkosokat béreltek fel, hogy eltegyék őt láb alól. Vincent visszavágna, de Michael figyelmezteti, hogy ha egyszer belekezdenek, nincs visszaút. Mivel ő már úgy érzi, erre nem képes, ezért átadja Vincentnek a bosszú beteljesítésének jogát, egyben megteszi őt az új Keresztapának. Ezért cserébe csak annyit kér, hogy hagyja békén Maryt. Ezután Palermóba utazik a család Anthony fellépésére. Miután a merénylők megmérgezik a pápát, már csak Michaelt kell eltüntetni az útból. Bár végül sorra leszámolnak velük, egy mesterlövész mégis bejut az operába, ahol előadás közben akar végezni Michaellel. Ez nem sikerül neki, de az előadás végén, a nagy kavarodásban tüzet nyit. Azonban nem Michaelt, hanem Maryt sebzi halálra a két golyó. Michael a fájdalomtól szinte eszét veszti. A film zárójelenetében az idős és magányos Michael Corleone szicíliai kertjében egyedül hal meg. Díjak és jelölések Arany Málna díj (1991) díj: legrosszabb új sztár (Sophia Coppola) díj: legrosszabb mellékszereplő (Sophia Coppola) Oscar-díj (1991) jelölés: legjobb film (Francis Ford Coppola) jelölés: legjobb rendező (Francis Ford Coppola) jelölés: legjobb operatőr (Gordon Willis) jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (Andy Garcia) jelölés: legjobb látványtervezés (Gary Fettis, Dean Tavoularis) jelölés: legjobb eredeti filmzene (John Bettis, Carmine Coppola) jelölés: legjobb vágás (Barry Malkin, Lisa Fruchtman, Walter Murch) Golden Globe-díj (1991) jelölés: legjobb filmdráma jelölés: legjobb rendező jelölés: legjobb filmzene (Carmine Coppola) jelölés: legjobb betétdal (Carmine Coppola – John Bettis: Promise Me You'll Remember ) jelölés: legjobb férfi főszereplő (filmdráma) (Al Pacino) jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (Andy Garcia) jelölés: legjobb forgatókönyv (Francis Ford Coppola, Mario Puzo) Fotogramas de Plata (1992) díj: legjobb külföldi film (Francis Ford Coppola) American Society of Cinematographers (1991) jelölés: legjobb operatőr (Gordon Willis) Directors Guild of America (1991) jelölés: legjobb rendezés (Francis Ford Coppola) Keleti György Keleti György (Losonc, 1946. május 18. –) magyar katona, országgyűlési képviselő, honvédelmi miniszter. Utóbbi 1994–1998 között a Horn-kormányban. Élete Általános iskolai tanulmányait Budapesten kezdte és Bukarestben folytatta, végül a magyar fővárosban fejezte be, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1964-ben. Sorkatonai szolgálata után felvételt nyert a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, amit 1969-ben végzett el, híradó szakon. Ekkor lépett be az MSZMP-be is. 1969–70-ben századparancsnokként, majd 1971-ben zászlóaljparancsnok-helyettesként teljesített szolgálatot Vácott. 1974–77 között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, politikai munkás szakon. 1977-től a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, 1988-ban ezredes, majd 1989-től a HM szóvivője lett. 1992-ben leszerelt, nyugalomba vonult és politikusként folytatta karrierjét, még ugyanebben az évben belépett az MSZP-be. 1994-ben honvédelmi miniszteri tárcát kapott a Horn-kormányban, amelyet 1998-ig betöltött. Passzív dohányzás Passzív dohányzásról akkor beszélhetünk, ha valaki dohányfüstöt lélegez be, de nem ő dohányzik. Ez esetenként sokkal károsabb lehet, mint az aktív dohányzás. A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a dohányfüstben tartózkodás halált, betegséget és rokkantságot okoz. Összefüggés mutatható ki a passzív dohányzás és a szív- és érrendszeri betegségek, a szívinfarktus és az érelmeszesedés kialakulása között. A passzív dohányzás tönkreteszi az ereket, amelyek így elveszítik tágulási képességüket, valamint könnyebben léphetnek föl véralvadási zavarok. A passzív dohányzás következményei miatt a dohányzást Magyarországon is betiltották az éttermekben, a bárokban és a night klubokban, ahogy több más országban is. Musculus brachioradialis A musculus brachioradialis egy izom az ember alkarján. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A felkarcsont (humerus) linea supracondylaris lateralis részének nevezett helyről és azon belül a 2/3-áról ered. Az orsócsont (radius) processus styloideus radii-nak nevezett részén tapad, ami az orsócsont vége. Funkció Supinatiós végállásban a pronatiót, pronatiós végállásban a supinatiót segíti. Középállásban a könyökízületi flexor. Beidegzés, vérellátás A nervus radialis (C5, C6, C7) idegzi be és az arteria recurrens radialis látja el vérrel. Iszapbogárfélék Az Iszapbogárfélék (Heteroceridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Calleville-les-Deux-Églises Calleville-les-Deux-Églises település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 335 fő (2015). Calleville-les-Deux-Églises Val-de-Saâne, Beauval-en-Caux, Belleville-en-Caux, Biville-la-Baignarde, Saint-Vaast-du-Val és Tôtes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (29106) 1981 EL25 A (29106) 1981 EL25 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Ausztrália (kontinens) Ausztrália természetföldrajzi értelemben, azaz az összefüggő szárazulatok kiterjedését tekintve a legkisebb jelenkori kontinens. A legek kontinense: legkisebb, legalacsonyabb, legidősebb, legszárazabb, leglefolyástalanabb, legjégtelenebb (jégtakarómentes), a legkülönösebb állat- és növényvilággal rendelkező, legtávolabbi (Európához képest), valamint a legutoljára felfedezett lakott kontinens.[forrás?] Geológiája Geológiai értelemben Ausztrália nem önálló kontinens, hanem a Nagy-Ausztráliának vagy Szahulnak nevezett összefüggő kontinentális kéreg része, amely magába foglalja Új-Guinea, Tasmania és az ezeket összekötő kontinentális self területeit is, valamint a tágabb értelemben vett lemez Új-Zéland nagyobb részét is. Ezen területek a földtörténet során bekövetkező tengerszintcsökkenések miatt többször egyetlen összefüggő szárazfölddé váltak (regresszió), a tengerszint-emelkedések ezzel szemben többször is a selfterületek tengervízi elöntését (transzgresszió) eredményezték. Geopolitikai értelemben gyakran Ausztráliához sorolják (Új-Guineán kívül) teljes Új-Zélandot és Óceánia szigetországait is. Ezt a régiót általában a Ausztrália és Óceánia szókapcsolattal jelölik. Ez azonban nem nevezhető kontinensnek, mivel Új-Zéland délkeleti része Ausztráliától független, Zélandia nevű kontinentális kérgen, a csendes-óceáni szigetvilág pedig a teljes egészében óceáni kéreg által alkotott Csendes-óceáni lemezen helyezkedik el. Élővilága Ausztráliát sokan az „állatok rejtekének”, és „az élő kövületek kontinensének” nevezik. Valóban sok olyan állatcsoport él itt, amely más földrészeken évmilliókkal ezelőtt kihalt. Ausztrália korán elszakadt a többi kontinenstől, így állatvilága a világ más részeitől elszigetelten fejlődött. Legkülönlegesebb állatai a tojásrakó emlősök: a kacsacsőrű emlős és a hangyászsünfélék. Ausztráliában él az erszényesek legnagyobb része. Közülük a kengurufélék a legismertebbek. A legkisebb patkányméretű, a legnagyobb, az óriáskenguru eléri a két métert is. A kontinens madárvilága gazdag és különleges. Nevezetes az emu és a sisakos kazuár. A lantfarkúmadár színpompás tollazatával tűnik ki.Itt az állatfajok 80%-a csak ezen a kontinensen található meg. Benépesítése Az őslakosok (aborigins) nagy részét kiirtották vagy kitelepítették, helyükre Anglia köztörvényes bűnözőit és politikai foglyait telepítették, ezáltal úgyszólván börtönszigetté téve Ausztráliát. Később szívesen fogadták az önkéntes betelepülőket a 20. század harmadik harmadáig, azóta csak a magasabb műveltségű, fehér rasszhoz tartozókét támogatják. A többiek csak turista- vagy tanulóvízummal léphetnek be, igazolva a visszaút és az ott-tartózkodás költségeinek meglétét. Ausztrália országai Ausztrália és Tasmania egészét egyetlen ország, az Ausztrál Államszövetség foglalja el, amit ezért politikaföldrajzi értelemben Ausztráliának neveznek. Az elnevezés megtévesztő, mivel a természetföldrajzi és geológiai kontinens és az azonos nevű ország nem ugyanazt a területet jelentik. Az ugyancsak Nagy-Ausztráliához tartozó Új-Guinea területén Indonézia és Pápua Új-Guinea osztozik. Bár a legnépesebb városai Sydney vagy Melbourne, a fővárosa Canberra. Északi összetett az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon az északi összetett versenyszámait február 23. és 28. között rendezték meg Calgaryban. Új versenyszámmal bővült a program, a csapatversennyel. Részt vevő nemzetek A versenyeken 13 nemzet 44 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (4) Csehszlovákia (TCH) (4) Egyesült Államok (USA) (4) Finnország (FIN) (4) Franciaország (FRA) (4) Japán (JPN) (3) Kanada (CAN) (1) Lengyelország (POL) (1) NDK (GDR) (3) NSZK (FRG) (4) Norvégia (NOR) (4) Svájc (SUI) (4) Szovjetunió (URS) (4) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Aracena Aracena település Spanyolországban, Huelva tartományban. Aracena Alájar, Linares de la Sierra, Los Marines, Cortelazor, Hinojales, Corteconcepción, Puerto Moral, Zufre, Higuera de la Sierra, La Granada de Río-Tinto, Campofrío, El Campillo és Almonaster la Real községekkel határos. Lakosainak száma 8048 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jalševec Svibovečki Jalševec Svibovečki falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdfürdőhöz tartozik. Fekvése Varasdtól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re keletre, a Bednja-patak jobb partján fekszik. Története A település neve az égerfa horvát nevéből (jalša) származik, tulajdonképpen égerfákkal benőtt helyet jelent. Keletkezési idejéről nincsen adat, de a 16. században a török támadások következtében ez a terület pusztaság volt. A török veszély elmúltával területét a török elől menekülőkkel és elszegényedett nemesekkel telepítették be. Jalševec a sviboveci Háromkirályok plébánia területéhez tartozott, innen kapta megkülönböztető második nevét. 1857-ben 150, 1910-ben 422 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 100 háza és 364 lakosa volt. Nevezetességei A Szenvedő Krisztus utikápolna barokk stílusban épült. Agra (Lombardia) Agra település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 412 fő (2017. január 1.). Agra Dumenza, Luino és Maccagno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A hűség jutalma A hűség jutalma Joseph Haydn 1781. február 25-én Eszterházán bemutatott háromfelvonásos operája. Az opera története 1779-ben egy tűzvész alkalmával nagyobb károk keletkeztek a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színházban. A károk felmérése után a herceg rögtön elrendelte az épület rendbehozatalát, és a megnyitó ünnepségre új operát rendelt Haydntól. Haydn általában más szerzők számára készített librettókat zenésített meg, amiket Pietro Travagalia jelmez- és díszlettervező, az operák színpadra állításáért felelős technikus dolgozott át. Azonban a tűzvész után Travagalia nem tudott Haydn segítségére lenni, mert a színház renoválásának munkálatai túlságosan lekötötték. Így ez alkalommal a zeneszerző maga választotta ki a számára megfelelő librettót és dolgozta azt át. Haydn hosszas keresgélés után Cimarosa L’infedeltà fedele című operája szövegkönyvének a feldolgozása mellett döntött. Új címet választott a darabnak, majd átalakította librettót. Az építészek acsarkodása és az esős időjárás miatt az építési munkálatok nem a tervezett ütemben zajlottak, így a színház megnyitására csak több hónappal a tervezett dátum után kerülhetett sor. Az opera bemutatója 1781 februárjában zajlott le, és akkora sikert aratott, hogy éveken át műsoron maradt. Ez akkoriban ritkaságnak számított. A következő évben új szereplőgárdával állították színpadra a darabot. Ekkor a zeneszerző az új énekesek adottságait figyelembe véve kissé átdolgozta a művet: új részeket iktatott be és több régebbi részletet kihúzott. Ekkor került Perrucchetto gróf szólama basszusból tenor fekvésbe. A szövegkönyv is módosult. Az opera második verziója is nagy sikert aratott, 1784-ben és 1785-ben is többször előadták. 1784-ben a mű Bécsben is színre került, 1785-ben pedig Endrődy gróf pozsonyi operatársulata is felvette a repertoárjába. A darab Bécsben nagy sikert aratott, egyik előadásán II. József is részt vett. Az opera autográf kézirata sajnos töredékesen maradt fent, ma az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. A BBC az 1950-es évek végén tervbe vette több Haydn-opera felvételét. Ekkor került sor a töredékes partitúra kiegészítésére. Ezt a Franz Xaver Girzick által a pozsonyi előadás számára németre fordított változat 1957-ben fellelt zongoraátirata alapján végezték el. Később a torinói nemzeti könyvtárban előkerült az opera egy későbbi, de a teljes hangszerelést tartalmazó kiadványa. Ez a partitúra tette világossá a kutatók számára, hogy az opera egyes részleteit a zeneszerző átdolgozta. Az 1958-ban helyreállított partitúra zenei anyaga nem egyezik teljes mértékben sem az 1781-es, sem az 1782-es változattal, ennek egyik oka, hogy Haydn több alkalommal rövidítéseket hajtott végre a zenei anyagon. Elsősorban a terjedelmes recitativókat húzhatta meg. Így nehezen állapítható meg, hogy pontosan mely zenei részletek is hangozhattak el az ősbemutatón. A 20. században egyébként elsőként a Holland Fesztiválon állították színpadra a darabot. A fesztivál 1959-ben kezdte el az elfeledett Haydn-operákat bemutató sorozatát. Az opera cselekménye I. felvonás Diana egy nimfa vétke miatt pestissel sújtotta Cumae városát, majd egy szörnyet telepített a város melletti tóba, akinek minden évben két hű szerelmest kell feláldozni, mindaddig, amíg egy önfeláldozó szerelmespár önként nem mond le életéről. Közeleg az áldozat bemutatásának az ideje, ezért a város lakói Diana templomában megpróbálják kiengesztelni az istennőt: ajándékokat, áldozatokat hoznak neki és közben fohászkodnak hozzá. Filide Celia álnéven érkezett a városba, egykori szerelemesét jött megkeresni. Fileno ugyanis halottnak hitte szerelmét, miután a lányt megmarta egy kígyó, ő pedig elmenekült. Nerina Celia felbukkanása miatt búslakodik, ugyanis mióta a lány megjelent, régi udvarlója, Lindoro, felé se néz, minden figyelmét az új jövevénynek szenteli. Közben Amaranta Melibeóért epekedik, és bár a férfinek tetszik az asszony, az nem viszonozza az érzelmeit. Perrucchetto gróf rablók elől menekülve téved a városba. Amarantának kapóra jön a feltűnése, a férfi ugyanis hamarosan udvarolni kezd neki. Csakhogy az nemsokára megpillantja Nerinát, és ezután a nimfának kezdi el tenni a szépet. Nerina elpanaszolja Filenónak, hogy szerelme elhagyta Celia miatt. Közben Fileno arról énekel, hogy még mindig minden nőben Filidéjét keresi. Nem is sejtik, hogy egy és ugyanazon személyről beszélnek. Ezután Fileno magányos sétára indul az erdőbe, ahol összetalálkozik Celiával, akiben felismeri egykori szerelmét. A szerelmesek öröme azonban nem tart sokáig: Melibeo és Lindoro a közelben leskelődik, mert a szörny számára keresik az áldozatot. Fileno félti kedvese életét, ezért hirtelen éktelen ordítozásba kezd, és elzavarja szerelmét. II. felvonás Fileno teljesen reménytelenek érzi a helyzetét, ezért öngyilkosságra készül. Közben hírét veszi, hogy Celia Lindoróval készül összeházasodni, majd Melibeo a különc gróffal hozza hírbe a lányt. Fileno elhatározza, hogy bosszút áll a volt kedves hűtlenségén, és Nerinának kezd el udvarolni. Amaranta is kétségbeesik, hiszen végre beleszeretett a grófba, és akkor most ő is elhagyja. Eközben a városban bejelentik, hogy Diana tiszteletére vadászatot rendeznek. Melibeo pedig addig mesterkedik, amíg mindenkivel el nem hiteti, hogy Celia és Perucchetto szerelmesek egymásba. Ezután a közösség elhatározza, hogy őket fogják feláldozni a szörnynek. III. felvonás Az áldozatokat a tó felé hurcolja a tömeg, amikor előlép Fileno, és felajánlja magát a pár helyett, mert ő még mindig szereti Celiát. Ekkor hirtelen kürtök harsannak, és megjelenik Diana istennő a kíséretével. Megbocsát a városnak és visszaadja a templomnak az aranyszívet, amit előtte itt őriztek, csak a büntetés kihirdetésekor elvette azt. Ezután leleplezi Melibeo mesterkedéseit, majd nyilával megöli a cselszövőt. Elrendeli, hogy Fileno Filidével, Amaranta pedig a gróffal kössön házasságot. A nép hálaimájával ér véget az opera. Felvételek Celia – Lucai Valentini Terrani, Fileno – Tonny Landy, Amaranta – Frederica von Stade, Perrucchetto – Alan Titus, Nerina – Ileana Cortrubas, Lindoro – Luigi Alva, Melibeo – Maurizio Mazzieri, Diana – Kari Lövaas. Közreműködik: a Lausanne -i Kamarazenekar és a Suisse Romande Rádió Énekkara, vezényel Doráti Antal . A felvétel helye és ideje: Epalinges ( Svájc ), Grande Salle, 1975. június. A kiadás éve: 1993. Philips , 432 430-2, 3 CD ADD Stereo. Celia – Pászthy Júlia, Fileno – Fülöp Attila, Amaranta – Kincses Veronika , Perrucchetto – Vághelyi Gábor, Nerina - Zempléni Mária, Lindoro – Rozsos István, Melibeo – Gregor József , Diana – Tokody Ilona . Közreműködik: a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Liszt Ferenc Zeneakadémia kamarakórusa, vezényel Sándor Frigyes. A felvétel helye és ideje: Budapest , Olasz Intézet, 1976. Kiadás: 2000. Hungaroton HCD 11854 3 CD DDD Stereo Tivoli (Koppenhága) A Tivoli egy híres vidámpark és szórakozónegyed Koppenhágában, Dániában. Kapuit 1843. augusztus 15-én nyitotta meg. A Klampenborg közelében lévő Dyrehavsbakkent leszámítva ez a legrégebbi vidámpark, amely érintetlenül maradt fenn napjainkig. Történet A vidámpark neve először „Tivoli & Vauxhall” volt, a „Tivoli” a párizsi Jardin de Tivoli-ra utal (mely a Róma közelében fekvő Tivoliról kapta a nevét), a „Vauxhall” pedig a londoni Vauxhall Gardens-re. A Tivoli alapítója, Georg Carstensen (1812-1857) azzal a meggyőző érvvel kapott engedélyt a park létrehozására a királytól, VIII.Keresztélytől (Christian VIII), hogy „ha az emberek jól szórakoznak, akkor nem gondolkodnak a politikáról”. Már a kezdet kezdetén számos látványosságot kínált a Tivoli: egy képzeletbeli Kelet stílusában megalkotott épületek sokaságát, színházat, zenei színpadokat, éttermeket és kávézókat, virágoskerteket és olyan szórakozási lehetőségeket, mint a körhinta és egy korai, egyszerű, színpadias vasút. Sötétedés után színes lámpák világították be a kertet. Bizonyos estéken különleges, látványos tűzijáték fénye tükröződött a Tivoli taván. Hans Christian Lumbye (1810-1874) zeneszerző volt a Tivoli zenei igazgatója 1843 és 1872 között. Főképp a bécsi keringőszerzők inspirálták, mint a Strauss család (Johann Strauss és fiai), és így az "Északi Strauss" néven vált ismertté. Sok műve a mai napig hallható a Tivoli Szimfonikus Zenekar előadásában. Froude-szám A Froude-szám dimenzió nélküli szám, folyadékok áramlásának egyik hasonlósági kritériuma a Reynolds-számhoz hasonlóan. Két áramlás akkor hasonló, ha a kialakuló tehetetlenségi erők és a nehézségi erők aránya azonos. A Froude számnak olyan áramlásoknál van jelentősége, melyeknél a folyadék súlyának jelentős szerepe van, így a szabad felszíni hullámmozgásnál, a hajó dinamikában valamint az olyan áramlásoknál, ahol lebegő szilárd részecskéket tartalmaz az áramló közeg, például pneumatikus szállításnál. A Froude szám az összefüggésből számítható, ahol A hajódinamikát léptékhelyes modellek speciálisan erre a célra épített medencékben való vontatásával vizsgálják. A levonható következtetések céljából az életnagyságú hajó és a modell Froude-számának meg kell egyeznie. Azonban, mivel a hajó közegellenállását a hullámellenálláson kívül a víz viszkozitása miatti súrlódás is befolyásolja, a Reynolds-számoknak is egyezőeknek kell lenniük. I. Margit dán királynő I. Margit (dánul: Margrete Valdemarsdatter), (1353 márciusa – 1412. október 28.) Dánia, Norvégia és Svédország királynője, a kalmari unió megalapítója, mellyel több mint egy évszázadra egyesítette Skandinávia országait. Házassága Margit 1353 márciusában született IV. Valdemár dán király és Helvig Estridsen schleswigi hercegnő hatodik, legfiatalabb gyermekeként. Mindössze hatéves volt mikor eljegyezték az akkor tizennyolc éves VI. Haakonnal, Norvégia királyával, aki IV. Magnus svéd király fia volt. A házassági szerződéssel valószínűleg egy katonai szövetség is együtt járt és Valdemár segítséget nyújtott Magnusnak, annak lázadó fia, XII. Erik ellen. Valdemár a szerződéssel szerette volna visszakapni Skåne tartományt, amelyet 1332-ben zálogosítottak el Svédországnak. A házassági szerződés valóban tartalmazta a helsingborgi vár visszajuttatását, de Valdemár többet akart, és 1359-ben seregével átkelt az Øresundon és megszállta Skånét, látszólag Magnust támogatva fia ellen. 1359 júniusában a lázadó herceg, Erik váratlanul meghalt, a svéd király pedig, mivel már nem volt szüksége katonai segítségre, minden megállapodást semmisnek tekintett, beleértve Margit és Haakon eljegyzését is. Valdemár azonban nem vonult ki Skånéból, sőt seregét hajóra rakva, átkelt Gotland szigetére és elfoglalta Visby városát. Visby a Hanza-szövetséghez tartozott, így a svéd király és a Hanza egyesítették erőiket a dánok ellen. Ezzel egyidejűleg Magnus király tárgyalásokat kezdett a holsteini herceggel, annak lánya és Haakon közötti házasságról. A hercegnő el is indult 1362 decemberében Svédországba. Hajója azonban viharba került és a dán fennhatóság alá tartozó Bornholm szigetére kényszerült. A hercegnőt Lund érseke elé vitték, aki kijelentette, hogy a házassággal megszegné az egyház törvényét, mivel Haakon már Margittal volt eljegyezve. Mindeközben az egyesített Hanza–svéd seregek sem tudtak sok sikert felmutatni, kénytelen voltak feladni Helsingborg ostromát is. A szembenálló felek végül békét kötöttek és Magnus elismerte az eljegyzés jogosságát. Az akkor tízéves Margit Koppenhágában házasodott össze Haakon királlyal és utána férjéhez költözött Norvégiába. Régens és kormányzó IV. Valdemár 1375-ben meghalt és nem hagyott fiú örököst maga után. A két lehetséges trónörökös Margit ötéves fia, Olaf és Margit legidősebb nővérének, Ingeborgnak Albert nevű fia volt. Ingeborg azonban ekkorra már meghalt és Margit maga mellé állítva a dán nemességet, sikeresen biztosította fia számára a koronát. Kiskorú fia helyett Margit uralkodott régensként. Mikor Haakon 1380-ban meghalt, Olaf megörökölte a norvég trónt is. 1387-ben a tizenhét éves Olaf váratlanul meghalt és a következő évben Margitot Dánia és Norvégia kormányzójává választották. Már azelőtt is ügyesen és hozzáértően uralkodott, sikerült visszaszereznie Schleswiget is Holstein-Rendsburg grófjaitól, akiknek azt már több mint egy nemzedék óta elzálogosították. Mivel a gyakran lázadozó jütlandi nemesség főleg Schleswigből és Holsteinből kapott támogatást, ezzel az ő lábuk alól is kihúzta a talajt. Miután sikeresen stabilizálta helyzetét Dániában, Margit Svédország felé fordíthatta a figyelmét, ahol az elégedetlenkedő nemesek nyílt lázadásba kezdtek a népszerűtlen Albert király ellen. A svéd főnemesek egy része felajánlotta Margitnak, hogy ha segít elűzni Albertet, akkor elismerik az ország kormányzójának. Margit sereget gyűjtött és megindult Svédország felé. 1388 márciusában a Dalaborg várban tartott gyűlésen a svéd nemesség elfogadta Margit minden feltételét és kormányzójuknak választották. Egy évvel később a Mecklenburgba menekült Albert egy zsoldossereggel visszatért, ám megfutamították és fogságba esett. Margit immár mindhárom királyság teljhatalmú úrnője lett. Pomerániai Erik Mivel életben lévő gyermeke nem volt, Margitnak meg kellett neveznie örökösét. 1389-ben örökbe fogadta nővérének, Ingeborgnak az unokáit, Pomerániai Eriket és Katalint. A hétéves Eriket trónörökössé nyilvánította, és a nevében régensként uralkodott tovább. A öröklés biztosítása érdekében 1397 júniusában egy hármas országgyűlést hívtak össze Kalmarba és június 17.-én, Szentháromság napján Eriket Dánia, Norvégia és Svédország királyává koronázták. A három skandináv királyság egy unióban egyesült, ám mindegyik megtartotta a saját törvényeit és szokásait és külön kormányozták őket. Néhány évvel később a tizennyolc éves Eriket nagykorúvá nyilvánították, de a gyakorlatban Margit uralkodott, egészen a haláláig. Politikája Bár Margit megtartotta a korábbi Államtanácsot (vagy Titkos Tanácsot), de befolyását a minimálisra csökkentette és bizonyos pozíciókat be sem töltöttek. A törvényes rendet szigorúan betartották és a nemesi túlkapásokat megtorolták. Margit minden volt királyi birtokot (több százat) visszaszerzett, amelyeket még a IV. Valdemár előtti zavaros időkben adtak zálogba vagy adományoztak el. Dániában pénzreformot hajtott végre és a régi elértéktelenedett rézpénzt jó ezüsttel cserélte le. Kalandortermészetű apja ellentéteként, külpolitikájában óvatos és semleges volt, mindazonáltal a volt dán birtokokat igyekezett visszaszerezni, Gotland szigetét visszavásárolta Mecklenburgi Alberttől és a livóniai lovagrendtől.. 1402-ben tárgyalások kezdődtek IV. Henrik, Anglia királya és Margit között egy kettős házasságról, melyben Erik feleségül vette volna az angol király lányát, Filippát, Katalin pedig nőül megy Henrik fiához, a leendő V. Henrikhez. A százéves háborúban lekötött Anglia így próbált szövetségest szerezni Franciaország ellen, de az északi királyságok csak egy szigorúan védelmi szövetségre voltak hajlandóak. Erik és Filippa házasságára azonban így is sor került. Erik húga, Katalin a rajnai palotagrófhoz ment feleségül. Halála 1412. október 28.-án a flensburgi kikötőben horgonyzó hajóján, Margit váratlanul meghalt. A roskilde-i katedrálisban temették el, ahol szarkofágja ma is megtekinthető. Forrás Etting, Vivian (2009), Margrete den første, Nordisk Forlag A/S, ISBN 978-87-02-07177-1 Jules Pascin Jules Pascin (névváltozat: Pincas, eredeti teljes neve: Julius Mordecai Pinkas, bolgár: Жул Паскин; Vidin, 1885. március 31. — Párizs, 1930. június 5.) spanyol és bolgár származású francia festő. Az École de Paris jellegzetes képviselője. Élete Atyja spanyol-szefárd zsidó családból származott, s gabonakereskedéssel foglalkozott, édesanyja szerb-olasz származású volt. Bulgáriából Bukarestbe költözött a család, Jules Pascin ott járt iskolába, majd 17 éves korától Bécsben, Münchenben, Berlinben folytatott képzőművészeti tanulmányokat. 1905-ben Párizsban telepedett le a Montmartre-on. Számos barátot talált az avantgárd festők körében, köztük Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, George Papazov. Bohém életet élt, hamarosan a „Montparnasse hercege” lett, művésztársaival a Dóm kávéházban találkozott. Franciaország és Bulgária hadban állt 1914-től, e miatt Pascin az első világháború idejét Amerikában töltötte, az amerikai állampolgárságot is megkapta 1920-ban, majd 1927-ben újra Amerikába utazott állampolgárságának meghosszabbítása végett. Még Párizsban ismerkedett meg Hermine David festőnővel, Jacques-Louis David dédunokájával, Hermine utána utazott, New Yorkban megtartották az esküvőt. Az első világháború után visszamentek Párizsba. Az 1920-as évek elején rövid időre Bulgáriába, később Tuniszba látogatott. Hajlamos volt a depresszióra és sok alkoholt fogyasztott, önkezével vetett véget életének 45 éves korában. Megvágta a kezét, vérével a falra felírta szeretője nevét (Lucy Krohg), s felakasztotta magát montmartre-i stúdiójában. Temetésén nagy tömegek vettek részt, az iránta való tiszteletből temetése napján valamennyi párizsi képkereskedő bezárta galériáját. A Montparnasse temetőben nyugszik. Munkássága Már Münchenben is rajzolt szatirikus lapnak (Simplicissimus), rajzait szívesen fogadták a párizsi lapok is. Kiváló társasági ember volt, tiszteletnek örvendett a művészek körében. Mint szatirikus karikaturistának az expresszionista stílus vált kifejező erejévé. Témáiban leginkább Honoré Daumier és Henri de Toulouse-Lautrec örököse. Rajzain és olajképein a francia bordélyházak és mulatók világát örökítette meg virtuóz rajzzal és könnyed ecsetkezeléssel. Erotikus, melankolikus hangulatú portréi mellett olykor tájképeket és biblikus tárgyú műveket is festett. Akár Amerikában, Párizsban vagy Tuniszban készített vázlatait, portréit nézzük, mindenképpen a két világháború közti időszak egyik hiteles tanúja. Számos jeles európai és amerikai múzeum őrzi műveit. Művei (válogatás) A kávéház (1906) Hermine az ágyban Ebéd (1923) Jean Oberle portréja (1924) Anya és gyermeke Mimi Laurent portréja (1927-1928) Ginette és Mireille (1929) Manolita (1929; Musée National d'Art Moderne, Párizs ) Szalon Marseille-ben A tékozló fiú Salomé Salamon ítélete Harmadik pun háború A harmadik pun háború a Római Köztársaság és Karthágó között zajlott háború, mely véget vetett Karthágó fennállásának. A Karthágó és a római szövetséges Massinissa numidiai király között keletkezett viszályban Róma döntőbíróként lépett fel. Miután kiszolgáltatták minden hadieszközüket, olyan teljesíthetetlen feltételeket kaptak (rombolják le a városukat és a parttól 10 mérföldnyire építsék újjá), amelyre csak elutasítás lehetett a válasz. Ezzel Kr. e. 149-ben elkezdődött az újabb háború Róma és Karthágó között. A szülővárosukat elszántan védő punok az első római kísérleteket a város elfoglalására mind a tenger, mind a szárazföld felől visszaverték. Az Uticáig hátráló római inváziós erőkre a Haszdrubal vezette karthágóiak Kr. e. 148-ban nyílt ütközetben mértek vereséget. A következő évben Scipio Aemilianus vette át a légiók parancsnokságát. Scipio a kikötőért vívott két kulcsfontosságú csata megnyerésével, valamint Haszdrubal nepheriszi táborának a megsemmisítésével megpecsételte Karthágó sorsát. Az ostromlók súlyos utcai harcokban jutottak el a védelem utolsó támpontját jelentő fellegvárig. A punok sok esetben a megadás helyett inkább a halált választották: az Esmun-szentély védői például magukra gyújtották a templomot. Végül a várost a rómaiak Kr. e. 146-ban foglalták el. Karthágót a rómaiak lerombolták, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladták, a város birtokainak egy részét Africa néven provinciává szervezték, másik részét Numidia kapta meg. Stazione di Nola (Circumvesuviana) Stazione di Nola (Circumvesuviana) vasútállomás Olaszországban, Nola településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Nola–Baiano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cimitile Stazione di Saviano Wilbur Norman Christiansen Wilbur Norman „Chris” Christiansen (Melbourne, Ausztrália, 1913. augusztus 9. – Dorrigo, Új-Dél-Wales, 2007. április 26.) ausztrál rádiócsillagász, villamosmérnök. Munkájával segített bebizonyítani, hogy az emberiség egy spirálgalaxisban él. Amikor a rádióteleszkópok még forradalmi újításnak számítottak, saját maga tervezett és épített egyet. Első ízben tanulmányozta a Nap rádiósugárzását, először az új-dél-walesi Potts Hillben, majd a róla elnevezett Chris Cross Telescope-pal (Badgerys Creek, Új-Dél-Wales). Élete és munkássága Apja egyházi személy volt, anyja zenetanárként dolgozott. 1934-ben a melbourne-i egyetemen diplomázott. 1935-ben MSc, 1953-ban DSc fokozatot szerzett. A második világháború alatt kifejlesztett egy módszert, ami megnehezítette az ausztrál rádiókapcsolat lehallgatását a szövetségesekkel. 1948-ban csatlakozott a CSIRO-hoz, ahol a rádiófizikai osztály vezetője volt az 1950-es években. Meglévő antennákat használva Sydney-ben és Tasmaniában napfogyatkozást figyelt meg, ennek során a zajok forrását akarta meghatározni. A különböző helyeken, egy időben végzett megfigyelések lehetővé tették, hogy a zaj forrását lokalizálja a Nap felszínén. „Ekkor azt gondoltam: miért kellene várnunk a napfogyatkozásokra?” Ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy a Napot egy új eszközzel, rádióteleszkóppal kellene tanulmányozni. Egyetlen nagy antenna helyett 32 db, tányér alakú antennát javasolt megépíteni (ezzel a megoldással a zaj csökkenthető volt). Az egyenként 1,8 méteres antennák 1951-ben épültek meg. Az antennák kelet-nyugati irányban helyezkedtek el egy már nem használt, Fleurs Field nevű, második világháborús repülőtér mentén (Badgerys Creek közelében, Sydney-től délnyugatra). Egy második menetben (1953) az antennákat észak-déli irányban építették meg, így állt elő a Chris Cross Telescope. A 64 tagból álló antennarendszer hatékony eszköz volt a tudósok kezében a Nap tanulmányozására. A Fourier-transzformációk kiszámítását abban az időben még csak kézzel tudták elvégezni, ezért egy teljes napfelület leképezésének kiszámítása fél évet vett igénybe. Később megerősítette, hogy rádiósugárzás a Tejútrendszer minden irányából érkezik. 1960-tól 1978-ig a Sydney Egyetem villamosmérnöki karának vezetője volt. Christiansen részt vett egy pekingi látogatáson, aminek során segített megtervezni Kína első rádióteleszkópját. A Potts Hill-i elrendezést később megvalósították Indiában is Christiansen érdeklődése messze túlterjedt a csillagászaton. Felemelte a szavát a vietnámi háború ellen, és tiltakozott az ellen is, hogy az Egyesült Államok hidrogénbombát robbantson a Van Allen sugárzási övben. Úgy gondolta, hogy ez katasztrofális következményekkel járna. Hindmannel közösen Christiansen vizsgálta a 21-cm-es sugárzást is. Eredményeik a Tejútrendszer két további karját mutatták ki. 1979-ben nyugdíjba vonult és Canberrában telepedett le. Minden elalvás előtt saját bevallása szerint szerette Ludwig van Beethoven, Johannes Brahms és hasonló szerzők műveit hallgatni. Felesége, Elspeth 2001-ben meghalt. Peter nevű fiuk az 1990-es években meghalt. Volt még két fia, Steve és Tim. Beceneve „Chris Christiansen” volt. Betöltött pozíciói A Nemzetközi Csillagászati Unió alelnöke A Nemzetközi Rádiócsillagászati Unió elnöke Ausztrál-kínai külügyi osztály tagja (1979–1982) Az Ausztrál Akadémia tagja (1959) Művei W.N. Christiansen, J.A. Högbom: Radio Telescopes , Cambridge University Press, 1969 - alapműnek számít a rádiócsillagászok körében, 1985-ben oroszul és kínai nyelven is megjelent. Gottasecca Gottasecca település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 148 fő (2017. január 1.). Gottasecca Camerana, Dego, Prunetto, Saliceto, Cairo Montenotte, Castelletto Uzzone és Monesiglio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Straubing-Bogen járás Straubing-Bogen járás egy járás Bajorországban. Straubing-Bogen járás Straubing, Landshut, Dingolfing-Landau, Deggendorf, Regen, Cham és Regensburg járásokkal határos. Lakosainak száma 81 062 fő (1987. május 25.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Almár megállóhely Almár megállóhely egy Heves megyei vasútállomás, Eger településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Eger–Szilvásvárad-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Eger-Felnémet vasútállomás Szarvaskő megállóhely 7750-es elnöki proklamáció korrupcióban érintett személyek beutazásának felfüggesztéséről 2004. január 12-én George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyilatkozatot adott ki korrupcióban részt vevő vagy abból hasznot húzó személyek egyesült államokbeli belépésének felfüggesztéséről (angolul To Suspend Entry as Immigrants or Nonimmigrants of Persons Engaged in or Benefiting from Corruption). A proklamáció szoros összefüggésben áll az 1977-es Foreign Corrupt Practices Act(en) (FCPA) nevű törvénnyel, amely súlyos szankciókkal fenyegeti a külföldön korrupciós tevékenységet folytató amerikai vállalatokat és magánszemélyeket. Az elnöki proklamáció jogi ereje a rendeletének felel meg. Az amerikai jogszabálynak az alkalmazása egy szövetséges ország kormányzati vezetőivel szemben rendkívül súlyos lépésnek számít. Hasonló, beutazást korlátozó jogszabályok a világ más országaiban is léteznek. Tartalma A 7750-es elnöki rendelet elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba történő bevándorlás és beutazás szempontjából foglalkozik a korrupció témájával. A dokumentum a bevezetőjében hivatkozik a korrupció által okozott társadalmi károkra és az ellene folytatott nemzetközi küzdelem szükségességére. Ennek alapján a rendelkező részben a következő fő döntéseket rögzíti: Felfüggeszti a belépés lehetőségét az Egyesült Államok területére olyan jelenlegi vagy volt köztisztviselők számára, akik anyagi előnyt kértek vagy fogadtak el köztisztviselői jogállásukból következő előnyök megadása érdekében és ez jelentős káros hatással volt az Egyesült Államok nemzeti érdekeire. olyan személyek számára, akik anyagi előnyt nyújtottak vagy ajánlottak fel köztisztviselő számára azok köztisztviselői jogállásából származó előnyök elnyerése érdekében, és ez jelentős káros hatással volt az Egyesült Államok nemzeti érdekeire. olyan köztisztviselők számára, akik közpénzek felhasználása vagy jogi, választási, illetve más nyilvános folyamatokba való beavatkozásuk révén jelentős károkat okoztak az Egyesült Államok nemzeti érdekeinek. fenti személyek házastársai, gyermekei és háztartásának tagjai számára, akik kedvezményezettjei voltak a fenti személyek által szerzett anyagi előnyöknek. A kitiltás konkrét személyre vonatkozik, független attól, hogy az illető magántermészetű vagy hivatalos (diplomáciai) úton venne részt az Egyesült Államokban. Alkalmazása Alkalmazásáról nincsenek nyilvánosan elérhető statisztikák, de eddig nagyon ritkán került sor rá. AZ USA kormányzata általában helyi magánszemélyek – többnyire korrupcióval foglalkozó bírók, állami tisztviselők – vagy amerikai cégvezetők bejelentése alapján kezdi el az eljárást. Alkalmazásáról az amerikai külügyminisztérium legmagasabb rangú köztisztviselője, a külügyminiszter helyettese, az Undersecretary for Political Affairs dönt. A döntés meghozatalához nem szükséges hivatalos vizsgálati eredmény (nyomozás, bírósági döntés), ami külföldön az amerikai hatóságok részére amúgy sem lenne lehetséges. Nem kerül sor az érintettek előzetes értesítésére vagy meghallgatására sem. A döntéshez elegendő, ha „meggyőző erejű bizonyítékok” állnak rendelkezésre. Ilyen bizonyítékok lehetnek például az illegális pénzmosást bizonyító banki átutalások bizonylatai vagy titkosszolgálati információk. Az amerikai külügyminisztériumot a Bevándorlási és Állampolgársági Törvény (Immigration and Naturalization Act) főszabályként arra kötelezi, hogy tartsa titokban a rendelet által érintett személyek nevét. A törvény 222. paragrafusának (f) szakasza rendelkezik az adatok bizalmas kezeléséről: a vízum- és beutazásiengedély-eljárások összes dokumentuma titkos, beleértve a kérelem esetleges elutasítását is, kivéve, ha olyan ügy áll a háttérben, ami az USA-ban is bűncselekménynek számít és az információ kiadásához bűnmegelőzési, nyomozati vagy igazságszolgáltatási érdek fűződik. Kizárólag az érintettet értesítik a kitiltási döntés megszületése után. Fellebbezés Az eljárás adminisztratív, nem jogi természetű, így az érintettet nem illetik meg a büntetőügyek vádlottjaihoz hasonló jogok. A döntés ellen nem lehet fellebbezni, és a vízumtilalom egész életre szól. Konkrét esetek Alkalmazása Magyarország köztisztviselőivel szemben Az Egyesült Államok 2014 októberében a 7750-es elnöki proklamáció alapján megtagadta a beutazás lehetőségét hat magyar köztisztviselőtől. A Legfőbb Ügyészség 2014. decemberi megkeresésére az Egyesült Államok hivatalos szervei válaszul azt közölték a magyar hatóságokkal, hogy „az amerikai hatóságok semmilyen konkrét adattal nem rendelkeznek, információikat a sajtó- és az internet nyilvánosságán keresztül szerezték be, úgy, mint egy hírügynökség riportjai és a magyar sajtóhírek”. Alkalmazása Románia és Bulgária köztisztviselőivel szemben 2015 májusában Hoyt Brian Yee, az amerikai külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára egy kongresszusi meghallgatáson közölte, hogy román és bolgár volt és jelenlegi kormányzati tisztségviselők is kitiltásra kerültek az USA-ból korrupció miatt. Szerelem zálogba Szerelem zálogba (Lo que la vida me robó – Amit az élet elvett tőlem) egy 2013-ban-2014-ben forgatott mexikói filmsorozat Angelique Boyer, Sebastián Rulli, Luis Roberto Guzmán, Daniela Castro és Grettell Valdez főszereplésével. A sorozat a 2003-ban készült Tiszta szívvel című telenovella remakeje. Magyarországon 2014. március 27-én tűzte műsorra az RTL II. Cselekmény A történet Agua Azulban, a festői szépségű faluban játszódik, ahol a csinos Monserrat Mendoza (Angelique Boyer) módos családja él. Édesanyja, Graciela (Daniela Castro) semmilyen körülmények között nem hajlandó lemondani a jólétről, még akkor sem, amikor férje, a nyugalmazott tengernagy Lauro Mendoza (Rogelio Guerra) már mindent elveszített. Családja megélhetési problémáinak megoldásához kinézi lányának az ideális férjnek Sebastiánt. Sebastián de Icaza (Osvaldo de León) igen befolyásos család sarja, de Monserrat nem hajlandó hozzámenni feleségül. Monserrat szíve ugyanis már foglalt, szerelme José Luis (Luis Roberto Guzmán), akit azonban nem fogad el a Mendoza család, mert csak tizedes, aki nem tud ígéretes jövőt biztosítani lányuknak. Monserrat úgy dönt, hogy felbontja jegyességét Sabastiánnal, de édesanyja nem hagyja ennyiben a dolgot és új jelölt után néz a lánya számára. Megtudja, hogy Alejandro (Sebastián Rulli), a közeli birtokon dolgozó fiatalember igazi apja nem más, mint Benjamín Almonte, aki gazdag és nagy hatalmú ember. Az erőskezű apa halálos ágyán felfedi titkát, így Alejandro lesz az örököse. Graciela kétségbeesésében Alejandro pénzügyi segítségét kéri, aki ezt meg is adja, de zálogba Monserrat szerelmét kéri. Graciela és fia, Dimitrio (Osvaldo Benavides), akik nem akarják elveszíteni kiváltságos helyzetüket, mindent megtesznek, hogy szétválasszák a szerelmeseket. Becsapják Monserratot, és közben a hatóságok Josét gyilkossággal vádolják. A fiú ártatlan, ennek ellenére börtönbe zárják. Az édesanya kényszeríti lányát, hogy menjen hozzá Alejandróhoz és cserébe a férfi kifizeti az adósságaikat. Az esküvőt megtartják és Montserrat idővel beleszeret a férjébe. Ám ekkor újra felbukkan José Luis, aki mindenképp vissza akarja szerezni becsületét és igaz szerelmét. Érdekességek Angelique Boyer és Sebastián Rulli korábban már játszottak főszerepet a Teresa című telenovellában és később ismét főszerepet játszottak az Ana három arca című telenovellákban; illetve 2014-től a valóságban is egy párt alkotnak. Angelique Boyer , Sebastián Rulli , Alejandro Ávila és Margarita Magaña korábban már jászottak együtt a Teresa című telenovellában. Angelique Boyer , Francisco Gattorno és Eric del Castillo korábban már játszottak együtt a Bűnös vágyak című telenovellában. Angelique Boyer , Sebastián Rulli , Ana Bertha Espín , Eric del Castillo és Carlos de la Mota később ismét együtt játszottak az Ana három arca című telenovellában. Sebastián Rulli és Ana Bertha Espín korábban már játszottak együtt a Rubí, az elbűvölő szörnyeteg című telenovellában. Daniela Castro és Francisco Gattorno korábban már játszottak együtt Az én bűnöm című telenovellában. Sergio Sendel és Grettell Valdez később ismét együtt játszottak a Veronica aranya című telenovellában. Nagy Miklós Kund Nagy Miklós Kund, betűjegyei: NMK, (Nagyenyed, 1943. december 6. –) erdélyi magyar publicista, szerkesztő, művészeti író, műfordító. Életútja Szülővárosában a Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1961), a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán román-magyar szakos (1965), majd a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán magyar-francia szakos (1973) tanári diplomát szerzett. Tanár Szentgericén (1965-68), majd riporter, szerkesztő, kulturális osztályvezető a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásánál (1968-1985), ahol elsősorban az irodalom és a művészetek népszerűsítésével foglalkozott. Fontosabb műsorai: Irodalmi és művészeti Napló, Rádiószínház, Megy a magnó vándorútra interjúsorozat, Rádiókabaré, Vers mindenkinek, Vendégkönyv, Meghívottak klubja. A Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának megszűnése után könyvtáros a Maros Megyei Könyvtárban (1985), majd szerkesztő a Vörös Zászló megyei napilapnál (1985-1989). Az 1990-ben újraindított Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, a felújított Kemény Zsigmond Társaság egyik alapító tagja, a Videoklip Stúdió riportere, dokumentumfilmese. 1994-ben a II. marosvásárhelyi rövidfilmfesztivál Alternativa c. háromnyelvű alkalmi lapját szerkeszti. Rádiószínházi produkciók, hangjátékok, tévés összeállítások, kabaréjelenetek szerzője. 1990-től a marosvásárhelyi Népújság belső munkatársa: művelődési rovatvezető, 1991 decemberétől főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő 2012-ig. 1991-től - nyugdíjasként jelenleg is - szerkeszti a lap heti irodalmi-művészeti mellékletét, a 2016-ban már 25 éves Múzsát. Óraadó tanár a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen (1999-2003) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (2004-2007). Számos romániai és külföldi lap, folyóirat közölte írásait, számtalan televíziós interjú, riport, valamint fordítások (román-magyar, ill. magyar-román) is fűződnek a nevéhez. 1990-től a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), továbbá a Népújság Alapítvány tagja, 2002-től az E-MIL, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. 1995-től a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi alelnöke, a névadó hagyatékát ápolva a Bernády Ház rendezvényeinek műsorvezetője, házigazdája, a Bernády Napok szervezője. 2000-től a Helikon-Kemény János Alapítvány alelnöke, rendezvényeinek és a Marosvécsi Találkozóknak egyik szervezője. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, a Marx József fotóklub és más hasonló tömörülések rendezvényeinek gyakori közreműködője. Tárlatnyitók, könyvbemutatók, irodalmi estek aktív részvevője. Számos antológiában, tanulmánykötetben, művészeti és fotóalbumban olvashatók írásai, bevezető esszéi. Több, mint harminc könyve jelent meg, irodalomtörténeti, képzőművészeti, színházi kötetek, antológiák szerzője, szerkesztője. Munkásságáért számos rangos díjat és elismerést kapott. Köteteiből, munkáiból Szerzőként jegyzett kötetei: Helikoni arcképcsarnok I-II. Emlékkönyv (Hunyadi László szobrászművész plakettjeivel). Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997. Műterem. Beszélgetés huszonegy Maros megyei képzőművésszel. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1998. Műterem. Beszélgetés huszonegy erdélyi képzőművésszel. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999. Az örökifjú Ariel. 50 éves a Marosvásárhelyi Bábszínház. Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Marosvásárhely, 1999. Bábel Amerikában. Tengerentúli naplójegyzetek. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2000. Múzsák fellegvára. Marosvásárhely. Biró Family Könyvkiadó, Budapest, 2000. Volt jövőkbe nézve. Válogatás a Múzsa irodalmi anyagából /1991 – 2001/. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2001. Simon Endre . Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó , Csíkszereda, 2002. Műterem. Beszélgetés huszonkét elszármazott erdélyi képzőművésszel. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003. Maszelka János . Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda, 2004. Gyarmathy János. Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. Kedei Zoltán . Mentor Művészeti Monográfiák. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004. Hunyadi Mária. Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. Aki a könyveknek szolgál. A Tőzsér-postától a Pallas-Akadémiáig. Alutus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005. Kiss Levente. Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Hunyadi László művészete. Erdély kulturális öröksége (Tarjányi Józseffel együtt). Közdok Kiadó, Budapest, 2006. Míg a magnó összekapcsolt. Interjúk, beszélgetések. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Szabó Duci. Életinterjú. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007. Születésnapi idővallató. Kozma Mária 60. születésnapjára. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008. Bocskay Vince. Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008. Galéria a Bernády Házban. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2009. Vadárvácska. A művésztelep 5 éve. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009. Gyarmathy János. Mentor Művészeti Monográfiák. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010. Bandi Kati. Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010 Farkas Ibolya . Beszélgetőkönyv. Prospero könyvek. Korunk – Komp-Press Könyvek, Kolozsvár, 2011. Kuti Dénes . Kismonográfia. Műterem sorozat. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012. Bálint Károly. Élet-Jelek. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012. Kolozsvári Puskás Sándor. Élet-Jelek. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2013. Vida Árpád Katalógus. Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely, 2014. Galéria a Bernády Házban 2. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2015. Fényt adott, fényt kapott. Márton Áron. Az emberkatedrális. A XI. Vadárvácska művésztelep alkotásaiból. F.– F. International Kft. Kiadó, Gyergyószentmiklós, 2015. Orth István ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2016 ( Élet-jelek ) Fontosabb esszék, tanulmányok, előszók, interjúk, más írások saját és más szerkesztésű könyvekben, antológiákban: Támadás a székház ellen. Fehér könyv. Az 1990. március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen, Püski Kiadó, Budapest, 1991. Bővített 2. kiadás, Marosvásárhely, 2015. Szól a rádió. A Marosvásárhelyi Rádió 40 éve. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998. Bernády György emlékezete. Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999. A Mecénás. Kemény János és a Helikon (Az író halálának 30. évfordulójára). Helikon-Kemény János Alapítvány, Marosvásárhely, 2001. Megtartó másság – Tuenda alteritas – Interetnica în metafore și imagini. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2002. Látvány és gondolat – a Bolyaiak a képzőművészetben. A tér úttörője. Bolyai János emlékév. Marosvásárhely 2002. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2003. Vers, bonts vitorlát! Poesia, apri la vela! Kovács András Ferenc. Torony és tövis. Torre e spina. Albino Comelli. Tempo és amore. Idő és szerelem. L’Autore Libri Firenze, 2006. Bernády György emlékiratok. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2007. „Vásárhelynek lelke van”. Magyar irodalmi élet a két világháború közötti Marosvásárhelyen. Marosvásárhely történetéből 2. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2007. Bolyai Alkotótábor – Marosvásárhely. Erdélyi Magyar Műszaki Társaság Marosvásárhelyi Fiókja, 2007. Arcok és azonosságok a változó időben. Datu Victor. MasterDruck, Marosvásárhely, 2007. A tetten ért idő. Xantus. Égi dimenziók. Tipographic Kiadó, Csíkszereda, 2008. Marosvásárhelyi Városháza. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2008. Bernády György és kora. Katalógus. Maros Megyei Múzeum. Bernády Gyűjtemény. Művészetmalom. Szentendre, 2007. október 20. – 2008. február 17. „Lappangva mészben, szétmaró időkben”. Bálint Zsigmond. Dacolva sorssal, idővel. Maros megyei műemléktemplomok és templombelsők. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Marosvásárhely, 2010. 800 év Isten kezében. A Vadárvácska művésztelep alkotásaiból. Gyergyóalfalu, 2013. Félévszázad tollal, mikrofonnal. Székely Ferenc. A szülőföld ölében. Beszélgetés tíz magyar íróval. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta, 2014. Balázs József arcképcsarnoka. A lélek tükrei. F.-F. International kft. Gyergyószentmiklós, 2014. Köznapok megosztott szépsége. Török Gáspár EFIAP. Vallomások képekben. Marosvásárhely, 2014. Önerőből, szakadatlanul. Marx József fotóklub. Marosvásárhely, 2015. Én és a kabaré. Dalparódiák. Csujogatók. 25 maradhat? A Gruppen-hecc kabarétársulat első 25 éve. Székely Szabó Zoltán, Marosvásárhely, 2015. Műfordítások: Hagyomány, avantgárd, modernizmus (Tradiție, avantgardă, modernism). Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum, Marosvásárhely, 2011 - román-magyar fordítás Tabăra de creație Bolyai din Tg. Mureș. Pod spiritual durat în spațiu și timp (A marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor. Szellemi híd a tér és idő dimenziójában). Repere ale artei plastice mureșene. ANSID Kiadó, Marosvásárhely, 2006 - magyar-román fordítás Nostalgii renăscute prin arta naivă mureșeană (Időutazás naivokkal). Ilarie Gh. Opriș, Vasile Mureșan. Arta naivă. Județul Mureș 1970-2012. Editura Nico, Tg. Mureș, 2012 - magyar-román fordítás Díjak, kitüntetések, elismerések Népújság Nívódíj, 1994 MÚRE Nívódíj, 2004 Pro Libro Senator – a Maros Megyei Könyvtár kiválósági díja, 2008 Felfalusi Fibula (Fibula de la Suseni) - Maros megye kiválósági díja, 2010 Pro Cultura Hungarica díj, 2013 Maros Megyei EMKE életmű-díja, 2013 Reményik Sándor Díj, 2015 Bernády György Emlékplakett, 2015 2017: Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díja Barnas Barnas település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 206 fő (2015). Barnas Mayres, Mazan-l'Abbaye, Montpezat-sous-Bauzon, Le Roux, La Souche és Thueyts községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bek Bek (vagy Bak; neve jelentése egyiptomi nyelven: szolga) ókori egyiptomi udvari főszobrász Ehnaton uralkodása alatt. Apja, Men ugyanezt a pozíciót töltötte be Ehnaton apja, III. Amenhotep uralkodása idején; anyja, Roi egy héliopoliszi asszony volt. Bek Héliopoliszban nőhetett fel, ebben a napkultuszáról híres városban, ahol Ehnatonnak még herceg korában feltehetőleg volt egy palotája. A héliopoliszi tanítások befolyásolhatták Ehnaton későbbi vallási nézeteit. Bek innen követte urát Ahet-Atonba, ahol ő felügyelte a király templomi szobrainak készítését. Ő irányította szobrokhoz szükséges kő beszerzésére nyitott asszuáni és Gebel esz-Szilszile-i kőfejtők megnyitását is. Egy Asszuánban fennmaradt, a 9. év körül készült, sziklába faragott sztélé a két szobrászt, Ment és Beket mutatja, amint uraik előtt hódolnak. Jobboldalt Men látható III. Amenhotep szobra előtt; a szobor kétségkívül híres kolosszusainak egyike, melyet Men készített; ez a jelenet a hagyományos művészeti stílusban készült, az Amarna-korra csak az utal, hogy a fáraó neve – Nebmaatré Amenhotep – helyett uralkodói neve, a Nebmaatré szerepel kétszer egymás után leírva, hogy ne kelljen leírni Ámon nevét, kinek kultuszát ebben az időben üldözték. Baloldalt Amarna-stílusban, Aton ragyogó sugarai alatt ábrázolják Beket, amint hódol Ehnaton előtt, aki istenének mutat be áldozatot, a felirat szerint Aton nagy templomában. A sztéléről Ehnaton és Aton nevét később kivésték. Bek azt állítja a sztélén, hogy ő „a tanítvány, akit őfelsége okított”, ez feltételezhetően arra utal, hogy az ő irányítása alatt születhettek azok az Amarna-kori szobrok, melyek a korábbi hagyománytól eltérően nem idealizált képet mutattak az uralkodóról és családjáról, hanem az igazságot igyekeztek bemutatni, nemritkán el is túlozva azt. Egy ma Berlinben található szobor – a világ talán legkorábbi ismert önarcképe – feleségével, Taherettel együtt ábrázolja Beket, és itt is hangsúlyozza, hogy a fáraó tanította. Egy szintén Asszuánban található, erősen megrongálódott falrajzot, mely Ehnatont uralkodásának korai éveiben, még Amenhotepként ábrázolja, Atont pedig sólyomfejű emberalakként, szintén Bek készíttethetett. Más, az Amarna-korban élt szobrászok neve is fennmaradt, például Thotmeszé és Jutié. Forrás Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, ISBN 0-500-27621-8, pp.93,94 Aldred, op.cit., pp.259–260 Aldred, op.cit., p.262 Aldred, op.cit., p.93 Aldred, op.cit., p.94 Haiti az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Haiti az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Újtohán Újtohán (románul: Tohanu Nou, németül: Neutauchen) falu Romániában, Brassó megyében. Fekvése Brassótól 23 kilométerre délnyugatra, a Törcsvári-szoros előterében nyíló síkság peremén fekszik. Története Mai helyén 1769-ben alapította 119 ótoháni ortodox család, akik a határőrség szervezésekor nem kívántak áttérni görögkatolikus hitre, és ezért 1765-ben elhagyták régi falujukat. Az új helyen is folytatták régi mesterségüket, és fazekassággal foglalkoztak. Az edényekhez kétféle, „zsíros” és „homokos” agyagot kevertek össze, amelyet az ótoháni határban, vagy az új falu Rozsnyó felőli, a Szohodol-patak mellett fekvő Bătătura nevű határrészében ástak. A brassói szász céhes fazekasok ugyan megpróbálták őket távol tartani a város környéki lelőhelyektől, de a falu határában vagy Keresztényfalván jó minőségű fehér agyagot is találtak, amelyet vörösre vagy zöldre festve fel tudtak használni máz készítéséhez. Termékeiket mértani formákkal vagy stilizált levélmintákkal díszítették, és főként a Törcsvár vidéki falvak lakóinak és a négyfalusiaknak árusították. Kályhások is dolgoztak a faluban: egy Beșinar nevű toháni fazekas 1757-ben cserépkályhát készített a törcsvári vár számára. Az uradalom valószínűleg más toháni fazekasokat is alkalmazott, Șerban Opri 1824-ben például már harminc éve szolgált a várnak. 1849-ben 51 fazekasát írták össze. Az utolsó égetőkemencét 1955-ben döntötték le. A törcsvári váruradalomhoz, 1876-tól Fogaras vármegyéhez tartozott. 1893-ban határának 44%-a volt rét, 41%-a szántó és 9%-a legelő. Lakói juhot nem, csak viszonylag kevés szarvasmarhát tartottak. 1956-ban közigazgatásilag Ótohánhoz, majd Zernesthez csatolták. 1850-ben 820 lakosából 810 volt ortodox vallású román. 2002-ben 1411 lakosából 1405 volt román nemzetiségű; 1365 ortodox és 35 evangéliumi keresztény vallású. Látnivalók Az Istenanya templomi bemutatásának szentelt ortodox temploma 1779-ben, Ioan Boghici brassói kereskedő adományából épült. Híres emberek Itt született 1868-ban Traian Moșoiu tábornok, hadügyminiszter. Stazione di Nuoro Stazione di Nuoro vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Nuoro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Macomer-Nuoro-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Sólrun Løkke Rasmussen Sólrun Løkke Rasmussen (teljes nevén Solrún Jákupsdóttir Løkke Rasmussen, Feröer, 1968. november 22.) Lars Løkke Rasmussen dán miniszterelnök feröeri felesége, tanár és dániai helyi politikus. Pályafutása Eredetileg azért költözött Dániába, hogy – apja példáját követve – gyermekorvosnak tanuljon. Orvosi tanulmányait azonban politikus-feleségi és családanyai teendői miatt félbehagyta, és helyette 2001 és 2005 között tanári végzettséget szerzett a Zahlens Seminariumban. Két cikluson keresztül, 1998-tól 2005-ig Græsted-Gilleleje község tanácsának tagja volt a Venstre színeiben, és a helyi pártszervezet elnöki tisztét is betöltötte. 2005 óta a Dán Királyi Színház balettnövendékeit oktatja a színház iskolájában matematikára, fizikára, természetismeretre és angolra. Magánélete 1998-ban kötött házasságot Lars Løkke Rasmussennel, aki abban az évben lett a Venstre alelnöke és Frederiksborg megye polgármestere. Három gyermekük van: Bergur (1989), Lisa és Simun. Családjában is ápolja a feröeri hagyományokat; otthon grind is kerül az asztalra, és szívesen visel feröeri népviseletet is. Cosmic Origins Spectrograph A Cosmic Origins Spectrograph (magyarul: Kozmikus Eredetvizsgáló Spektrográf ) a Hubble űrtávcső egy harmadik generációs műszere. A COS kizárólag az ultraibolya fényt képes látni, és egyben az eddigi legérzékenyebb UV-spektrográf, amit valaha az űrbe juttattak. Két csatornán a keresztül képes méréseket végezni: az első a FUV távoli ultraviola 115-től 205 nm-ig , a második NUV pedig a közeli ultraviola tartományban 170-től 320 nm-ig. Amíg a COS inkább a pontszerű célpontok vizsgálatában jeleskedik, mint például: csillagok, kvazárok vagy exobolygók, addig a STIS remekül kiegészíti nagyobb látószögével, ha például egy galaxist kell vizsgálni. Tudományos céljai Mint ahogy neve elárulja, a kozmosz eredetével kapcsolatos kutatásokhoz használják NASA és ESA kutatói. A Világűr nagy struktúráinak és az galaxis közi anyag eredetének a megállapítása. Galaxisok kialakulásának és fejlődésének folyamatának a vizsgálata. A csillagok és bolygórendszereik eredete. EM–29 Az EM–29, vagy M–29 magyar iskola- és futárrepülőgép, melyet az EMESE Kísérleti Repülőgépgyár gyártott az 1940-es évek elején. Története A gépet Szegedi József és Jancsó Endre tervezte 1941-ben a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnél (MSrE) a Magyar Királyi Honvéd Légierő számára az M–25 Nebuló túrarepülőgép elemeinek felhasználásával. A típusból 1942–1943 között 25 darabot gyártott a ferihegyi EMESE Kísérleti Repülőgépgyár. A gépet a légierő repülőszázadai használták futár feladatokra. A típus egy példánya újjáépítve 1945 után is repült. Műszaki jellemzői Alsószárnyas kialakítású repülőgép. A törzs acélból készült rácsszerkezet, melyet vászonnal borítottak. A szárny kétfőtartós, fából készült és rétegeslemez borítást kapott. A kétszemélyes kabin zárt, az ülések egymás mellett találhatók. Futóműve hárompontos, farokfutós, a futók nem behúzhatók. A főfutók szárai áramvonalas burkolatot kaptak. A főfutók kerekeinek nyomtávolsága 2 m. Az orr részbe építették a 78 kW-os (105 LE) maximális teljesítményű MÁVAG-Hirth HM 504–A2 négyhengeres, léghűtésű, lógó hengerelrendezésű soros motort, amely kéttollú fa légcsavart hajtott. Debreceni Dózsa Debreceni (I.) Dózsa (1291 előtt – 1322) katona, hadvezér, az interregnum idején Károly Róbert híve, seregeinek egyik vezére, amiért cserébe egy időben erdélyi vajda, majd nádor is volt. A Debrecenben a 13. századtól a 15. század elejéig birtokos Debreceni család legnevezetesebb tagja. Életrajza 1307 tavaszán Ottó bajor herceg (aki egyben 1305–1308 között magyar király is volt) Dózsának ajándékozta az örökös nélkül a királyra szállt Szabolcs megyei Elep birtokot, mivel szerinte Dózsa a Barsa nembeli Kopasznak, Bekének és Lászlónak, az ő híveinek rokona. Ez elég valószínűtlen állítás, mivel a Debreceni család egy tagja sem tartozott az Ottót támogató párthoz. A király ezzel az adománnyal akarta az oldalára állítani Dózsát s ezzel az egész Debreceni családot. Viszont ők I. Károly állandó hívei voltak azóta, hogy az Magyarországra érkezett. Ezt nagyon jól tudta Károly Róbert is, mert a Csák Máté elleni hadjárat jutalmaként a király 1311. szeptember 26-án Dózsának adományozta a Pest megyei Páth birtokot, amelyet ajándékbirtokok egész sora követett. 1311 őszén Csák Máté a meggyilkolt Aba Amadé fiaival szövetséget kötött, akik 1312. június 15-én a rozgonyi csatában teljes vereséget szenvedtek I. Károly király hadaitól, akiket segítettek a johannita lovagok, a kassai polgárok és a szepesi szászok. A seregek egyik vezére Debreceni Dózsa volt. Ez az ütközet jelentős fordulópont az oligarchiák elleni küzdelemben. A király azonban nem használta ki a győzelmét, mivel nem fordult szembe erőteljesen Csák Mátéval és szövetségeseivel. Ennek ellenére az ország jelentős részében meg tudta szilárdítani a hatalmát. A rozgonyi csata után Dózsa, Károly Róbert legbizalmasabb környezetébe került, sőt a király Dózsa egyik gyermekének, talán Debreceni Jakabnak lett a keresztapja. A bensőbb viszonyt erősítette az a tény, hogy I. Károly többnyire kikérte Dózsa mester tanácsait, melyekkel megszilárdította a közhatalmat. Ennek jegyében a megbízhatatlan tisztségviselőket hűséges híveire cserélte le. Elindította a közjavak visszaszerzését és felszámolta a hatalmaskodásokat. 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában. 1317-ben a király a Borsa Kopasz-féle lázadás leverésével bízta meg, amit pár hónap alatt sikerrel végre is hajtott; 1317 tavaszán a debreceni csatában fényes győzelmet aratott, s nem sokkal később a sólyomkői várban Kopaszt el is fogta, majd lefejeztette. Innét 1318-ban Károly Róbert Erdélybe vezényelte egy másik oligarcha család, Kán László fiai ellen, akiket szintén csakhamar legyőzött. Eredményeiért cserébe még 1317-ben Károly kinevezte Bihar, illetve (részben párhuzamosan) Szabolcs vármegyék (fő)ispánjává, valamint 1318-ban Erdély vajdájává és szolnoki ispánná. Bihari ispánságát 1318-ban visszaadta a szabolcsit azonban 1322-ig megtartotta. Eközben 1320-ban Károly leváltotta az erdélyi vajdaságról, cserébe nádorrá nevezte ki. Nádori tisztét 1322-ig tarthatta meg, ekkor Szatmár vármegye ispánja lett. Örökölt és szerzett birtokait Debrecen központtal egyesítette; nádori tisztségét is innét gyakorolta. Faumont Faumont település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2150 fő (2015). Faumont Bersée, Coutiches, Flines-lez-Raches, Moncheaux, Mons-en-Pévèle, Râches és Raimbeaucourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: IPsec Az Internet Protocol Security (IPsec) egy protokoll csomag az Internet Protokoll (IP) alapú kommunikáció biztonságosabbá tételére a kommunikációs viszony minden egyes csomagja hitelesítésével és titkosításával. Biztonsági architektúra Az IPsec csomag egy nyílt szabvány. Az IPsec az alábbi protokollokat használja: Authentication Headers (AH) Encapsulating Security Payloads (ESP) Security Associations (SA) Szoftver megvalósítás NRL IPsec, one of the original sources of IPsec code. OpenBSD "IPsec" a Juniper Operating Systems-ben "IPsec" a Cisco IOS Software-ben "IPsec" a Microsoft Windows-ban, nevezetesen a következőkben: Windows XP, Windows 2000, Windows 2003, Windows Vista, Windows Server 2008 , és Windows 7 Szabványosítás állása Az IPsec-et az IPv6-tal párhuzamosan fejlesztették ki. Az IPsec-nek rendelkezésre kell állnia az IPv6 minden szabványos megvalósításában. További információk All IETF active security WGs IETF ipsecme WG ("IP Security Maintenance and Extensions" Working Group) IETF btns WG ("Better-Than-Nothing Security" Working Group) (chartered to work on unauthenticated IPsec, IPsec APIs, connection latching)] Securing Data in Transit with IPsec WindowsSecurity.com article by Deb Shinder IPsec at the Open Directory Project IPsec on Microsoft TechNet Microsoft IPsec Diagnostic Tool on Microsoft Download Center An Illustrated Guide to IPsec by Steve Friedl Security Architecture for IP (IPsec) Data Communication Lectures by Manfred Lindner Part IPsec Creating VPNs with IPsec and SSL/TLS Linux Journal article by Rami Rosen Szabványok Az alábbi RFC-kben foglalt szabványok vonatkoznak az IPsec-re: RFC 2367 : PF_KEY Interface RFC 2401 : Security Architecture for the Internet Protocol (IPsec overview) Obsolete by RFC 4301 RFC 2403 : The Use of HMAC-MD5-96 within ESP and AH RFC 2404 : The Use of HMAC-SHA-1-96 within ESP and AH RFC 2405 : The ESP DES-CBC Cipher Algorithm With Explicit IV RFC 2409 : The Internet Key Exchange RFC 2410 : The NULL Encryption Algorithm and Its Use With IPsec RFC 2412 : The OAKLEY Key Determination Protocol RFC 2451 : The ESP CBC-Mode Cipher Algorithms RFC 2857 : The Use of HMAC-RIPEMD-160-96 within ESP and AH RFC 3526 : More Modular Exponential (MODP) Diffie-Hellman groups for Internet Key Exchange (IKE) RFC 3706 : A Traffic-Based Method of Detecting Dead Internet Key Exchange (IKE) Peers RFC 3715 : IPsec-Network Address Translation (NAT) Compatibility Requirements RFC 3947 : Negotiation of NAT-Traversal in the IKE RFC 3948 : UDP Encapsulation of IPsec ESP Packets RFC 4106 : The Use of Galois/Counter Mode (GCM) in IPsec Encapsulating Security Payload (ESP) RFC 4301 : Security Architecture for the Internet Protocol RFC 4302 : IP Authentication Header RFC 4303 : IP Encapsulating Security Payload RFC 4304 : Extended Sequence Number (ESN) Addendum to IPsec Domain of Interpretation (DOI) for Internet Security Association and Key Management Protocol (ISAKMP) RFC 4306 : Internet Key Exchange (IKEv2) Protocol RFC 4307 : Cryptographic Algorithms for Use in the Internet Key Exchange Version 2 (IKEv2) RFC 4308 : Cryptographic Suites for IPsec RFC 4309 : Using Advanced Encryption Standard (AES) CCM Mode with IPsec Encapsulating Security Payload (ESP) RFC 4478 : Repeated Authentication in Internet Key Exchange (IKEv2) Protocol RFC 4543 : The Use of Galois Message Authentication Code (GMAC) in IPsec ESP and AH RFC 4555 : IKEv2 Mobility and Multihoming Protocol (MOBIKE) RFC 4621 : Design of the IKEv2 Mobility and Multihoming (MOBIKE) Protocol RFC 4718 : IKEv2 Clarifications and Implementation Guidelines RFC 4806 : Online Certificate Status Protocol (OCSP) Extensions to IKEv2 RFC 4809 : Requirements for an IPsec Certificate Management Profile RFC 4835 : Cryptographic Algorithm Implementation Requirements for Encapsulating Security Payload (ESP) and Authentication Header (AH) RFC 4945 : The Internet IP Security PKI Profile of IKEv1/ISAKMP, IKEv2, and PKIX RFC 6071 : IPsec and IKE Document Roadmap NexGen A NexGen egy 1986-ban alapított, volt amerikai félvezetőipari magáncég, székhelye Milpitas, California, USA. x86 alapú mikroprocesszorokat tervezett és forgalmazott. Az AMD 1996-ban felvásárolta. A felvásárlás oka az volt, hogy a NexGen-nek voltak új, innovatív processzortervei, az AMD-nek pedig gyártókapacitása. Így született meg a K6, majd a K6-II és III. Nx586 A vállalat eredetileg 386-kompatibilis processzort szeretett volna kifejleszteni, de mivel közel 5 évig tartott a processzor kifejlesztése, időközben megjelent a 486, és a Pentium, és így a processzort fejlesztés közben mindig a legújabb architektúrákhoz igazították. A processzor 1994-ben jelent meg. Ellentétben az Intel Pentium, az AMD K5, és a Cyrix chipekkel, az Nx586 nem Socket5/Socket7 foglalatba illeszkedett, hanem egy teljesen saját foglalatot használt. Az Nx586 nem tartalmazott FPU-t, az a Nx586PF modell megjelenésével került a chipbe. A processzor az IBM gyártósorain készült. Az Nx586 volt az egyik első olyan x86-processzor, ami nem közvetlenül hajtotta végre az x86-utasításokat, hanem RISC utasításokká alakította őket. Laurentio de Campeggio Laurentio De Campeggio olaszul Lorenzo Campeggio latinul Laurentius Campeggius (Milánó, 1471, 1472, vagy 1474. november 7. – Róma, 1539. július 25.) itáliai bíboros, diplomata. Testvére Tommaso De Campeggio is egyházi pályára lépett és szintén látott el diplomáciai feladatokat. Élete Eleinte világi életet élt és családja volt, hanem amikor felesége meghalt, bánatában a papi pályát választotta. 1499-ben még jogtanár volt a Bolognai Egyetemen, ahol 1500-ban doktorátust szerzett. Pápai nunciusként I. Miksa német-római császárt próbálta lebeszélni, hogy a pisai zsinathoz csatlakozzék, konkurenciát teremtve ezzel a pápának. Ugyanebből a célból Milánóba ment II. Francesco Sforza herceghez. 1514-től 1517-ig újból a császárnál teljesített diplomáciai szolgálatot. A pápától megkapta a feltrei püspökséget, de arról lemondott Tommaso javára 1520-ban. 1523-tól 1526-ig Bologna, 1524-ben Salisbury, 1530-tól 32-ig Huesca, 1533-tól 37-ig Parenzo, 1534-től 1536-ig az észak-olasz Candia püspöke, ill. adminisztrátora volt A török elleni nagy szövetség létrehozásán fáradozott, amelyhez a pápa Angliát is csatlakoztatni kívánta. Campeggio VIII. Henriknél 1518-19-ben volt ezért követségben. Közben a bíboros foglalkozott a reformálás gondolatával, 1520-ban a Signatura justitiae tagja lett és 1522-ben egy szakvéleményt állított össze VI. Adorjánnak. 1524-ben legátus volt a nürnbergi birodalmi gyűlésen, ahol nem tudta megakadályozni, hogy nemzeti zsinat kerüljön összehívásra, de egy reform-összejövetelt kieszközölt Regensburgban a délnémet fejedelmek és püspökök részére. 1525-ig Magyarországon is járt VII. Kelemen pápa megbízásából, ahol igyekezett megszüntetni a belső viszályokat, mivel az ország hadban állt a törökökkel. Közreműködött a Német Lovagrend ügyében is, mivel annak nagymestere áttért az evangélikus vallásra és jogot formált a rend észak-lengyelországi birtokaira. Megpróbálta ugyancsak eredménytelenül Henrik angol királyt eltéríteni attól a szándékától 1528-ban, hogy elváljon Aragóniai Katalin nevű spanyol feleségétől, de 1529-re kudarcot vallott a próbálkozása és a canterbury érsek semmisé nyilvánította a házasságot, ami az anglikán egyház kialakulását vonta maga után. Az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen V. Károly német-római császár segítségével próbálta egy táborba vonni részben az Oszmán Birodalom ellen a katolikusokat és protestánsokat, de nem tudta meggátolni a szakadást. Ekkor már súlyos beteg volt, de elvállalta a vicenzai zsinaton való részvételt, végül a zsinatot nem tartották meg. Anna és a sziámi király (film, 1946) Az Anna és a sziámi király (eredeti cím: Anna and the King of Siam) egy 1946-ban bemutatott amerikai romantikus filmdráma, mely Margaret Landon Anna és a király című regénye alapján készült. A történet Anna Leonowens Sziámban töltött éveiről írt emlékiratainak eseményeit dolgozza föl. A történetet 1951-ben átdolgozták musicalre (The King and I), 1956-ban zenés filmre (Anna és a sziámi Király), majd 1999-ben filmre (Anna és a király). A legfőbb különbség az egyes filmek között, hogy Tuptim karaktere ebben a változatban kevésbé szimpatikus, mint a későbbi film és musical változatokban. Kapcsolatuk ellenséges Annával. Cselekmény Anna Leonowens (Irene Dunne) és fia, Louis (Richard Lyon) 1862-ben Bangkokba érkeznek, hogy Anna a tanára legyen Mongkut király (Rex Harrison) gyermekeinek. Érkezésekor a Kralahome (miniszterelnök) (Lee J. Cobb) személyes jellegű kérdéseket tesz föl neki, amire Anna felháborodik, nem ismervén ezt az általános ázsiai szokást. Kralahome azt mondja Annának, hogy a palotában kell maradnia, holott a király meghívó levelében külön szállást ígért a tanárnőnek. Anna a következő napon a királlyal szeretne beszélni, hogy a ház ügyét megbeszéljék. A király is személyes kérdéseket tesz föl, melyekre Anna talpraesetten válaszol. Mivel megnyerte a király tetszését, bemutatja az új tanárnőt feleségének és 67 gyermekének, utasítva, hogy mindannyiukat tanítania kell. Annát elbűvöli a család, de azért emlékezteti a királyt a külön házzal kapcsolatos ígéretére. Mongkut azt állítja, nem emlékszik ilyen ígéretre és ragaszkodik hozzá, hogy Anna a palotában lakjon, hogy tanítványai könnyebben elérhessék, ha szükség van rá. Anna köti az ebet a karóhoz, mire egy lepusztult házat mutatnak neki a halpiacon, így végül is a palotát választja. Anna számos dolgot tanít a királyi családnak. Ezalatt a Kralahome külső fenyegetésről számol be a királynak. Éjjelente Mongkut magához rendeli Annát, hogy a Bibliáról vagy más tudományos kérdésekről beszélgessenek. Az egyik ilyen beszélgetés után Anna egy megláncolt rabszolgát fedez föl egy kisbabával. Ő L'Ore, aki Tuptimhoz, az új királyi feleséghez tartozik. Tuptim nagyon fiatal és elkeseredett, amiért a palotába hozták. Visszautasítja, hogy elengedje L'Ore-t, bár annak férje még fizetni is hajlandó lenne érte. Anna beszél az ügyről a királlyal, emlékeztetve őt arra a törvényre, hogy a rabszolgát szabadon kell engedni, ha fizetnek érte, és hogy ez mindenkire vonatkozik. Mongkut megkérdi őt, hogy Viktória királynő a törvény fölött áll-e. Anna elmagyarázza neki, hogy sem ő, sem Lincoln elnök nem áll a törvények fölött, az amerikai polgárháborúról is mesél a királynak. Mongkut levelet ír Lincolnnak, melyben néhány elefántot ajánl neki, melyeket válaszában Lincoln megköszönve visszautasít. Tuptim nem sokkal később megmutatja Annának azt az ékszert, amit a király adott neki, hogy elengedje rabszolgáját. Mongkut angol vendégeket vár és megkéri Annát, hogy öltöztesse föl legszebb feleségeit európai módra, hogy megmutathassa a látogatóknak, ő nem egy barbár uralkodó. Britannia védnöksége alá akarja vonni Sziámot. Anna azt javasolja, hívják meg több nemzet nagyköveteit, és sikeres estélyt rendeznek számukra. Az időközben eltűnt Tuptimra egy buddhista templomban bukkannak férfi öltözetben. Bíróság elé kerül, ahol elmondja, azért ment a monostorba, mert úgy érezte, nem találja máshol a helyét. Felvették őt szerzetesnek és Phra Palat, korábbi vőlegénye lett a tanítója, aki azonban nem ismerte föl a férfi ruhába bújt nőt. Anna a királyhoz rohan segítségét, aki azonban rossz néven veszi, hogy Anna egyáltalán tud a történtekről. Anna elveszíti a türelmét és azt mondja a királynak, hogy nincs szíve és hogy barbár. Mongkut máglyára küldi Tuptimot és Phra Palatot, ekkor Anna úgy dönt, elhagyja az országot. Lady Thiang úgy érzi emiatt, hogy csalódott Annában, majd azt mondja, Csulalongkorn herceg talán nem lesz jó király, ha Anna nem marad, hogy tanítsa őt. Eközben Anna fia életét veszti egy lovas balesetben. A Kralahome tájékoztatja Annát arról, hogy Mongkut királyi temetésben részesíti fiát, és arról, hogy ezzel a király bizonyos módon bocsánatot kér amiatt, ami Tuptimmal történt. De amikor Mongkut kéri Annát, hogy tegyen eleget továbbra is titkári kötelezettségeinek, Anna visszautasítja és a tanítást folytatja. 1865-ben a britek, 1867-ben a franciák és 1870-ben Amerika is konzulátust nyitottak a fejlődő országban. Évekkel később, amikor Csulalongkorn már fiatalemberré nőtt, Annát a haldokló Mongkut ágyához hívják. A király elismeri, hogy mindenben Annának volt igaza, és hogy jó hatással volt gyermekeire. Hálája kifejezése után meghal. A Kralahome megkéri Annát, hogy maradjon és segítse a herceget az uralkodásban. Amikor Csulalongkornt megkoronázzák, első dolga az, hogy eltörli az uralkodó előtti földreborulást. Szereplők Irene Dunne - Anna Owens Rex Harrison - Mongkut király Linda Darnell - Tuptim Lee J. Cobb - Kralahome Gale Sondergaard - Lady Thiang Mikhail Rasumny - Alak Dennis Hoey - Sir Edward Tito Renaldo - herceg Richard Lyon - Louis Owens Fogadtatás 1946-ban Talbot Jennings és Sally Benson forgatókönyvre adaptálta Margaret Landon történetét Irene Dunne és Rex Harrison főszereplésével. A filmet eleinte engedélyezte a thai kormány, ám 1950-ben már betiltották a másodszori bemutatását. Válaszul thai szerzők, Seni és Kukrit Pramoj megírták saját beszámolójukat 1948-ban és elküldték az amerikai politikusnak és diplomata Abbot Low Moffatnak, aki felhasználta azt saját, Mongkut, the King of Siam című életrajzi művéhez (1961). Moffat a Pramoj testvérek kéziratát a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta 1961-ben. Az akkor újonnan függetlenné vált Indiában betiltották, mert szerintük pontatlanságokat tartalmazott egy keleti királyra nézve. A film 1947-ben két Oscar-díjat nyert és további három jelölést is kapott. 1959–1960-as spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A La Liga 1959-60-as szezonja volt a bajnokság huszonkilencedik kiírása. A bajnokságban 16 csapat vett részt, a győztes az FC Barcelona lett. Ez volt a klub nyolcadik bajnoki címe. Lohme Lohme település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Dunafalva Dunafalva (horvátul Topolovac) község Bács-Kiskun megye Bajai járásában, a Duna bal partján. Története A község 1954-ben alakult meg Dunaszekcsőnek a Duna bal oldalán fekvő külső részeiből. 1996. január 1-jéig Baranya megyéhez tartozott, azóta Bács-Kiskun megyéhez tartozik. A megye és a Dél-Alföldi régió legnyugatibb települése. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,6%-a magyarnak, 2,8% cigánynak, 1,2% horvátnak, 10,5% németnek mondta magát (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,1%, református 2,8%, evangélikus 0,6%, görög katolikus 0,2%, felekezeten kívüli 10% (13,7% nem nyilatkozott). Nevezetességei Még ma is látható római kori leletek. Székicsér A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Európa, Délnyugat-Ázsia és Afrika területén honos. Telelni Afrika trópikus részére vonul. Alfajai Glareola pratincola pratincola Glareola pratincola boweni Glareola pratincola erlangeri Glareola pratincola fuelleborni Glareola pratincola limbata Glareola pratincola riparia Megjelenése Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-65 centiméter, testtömege 70-95 gramm közötti. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torkán jellegzetes folt van, fekete kerettel. Életmódja Fecske módjára a levegőben kapkodja el, vagy a földön keresgéli ízeltlábúakból és egyéb rovarokból álló táplálékát. Szaporodása Talajra, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 3 tojásból áll, melyen a két szülő 17-19 napig kotlik. Fiókái fészekhagyók. A Kárpát-medencei előfordulása Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Hortobágyon, a Nagykunságban és ritkábban a Duna–Tisza közén található meg. Védettsége A Természetvédelmi Világszövetség listáján szerepel, még mint nem fenyegetett. Európában veszélyeztetett fajnak számít, Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft. Egy utca névadója A fajról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Dompierre-sur-Charente Dompierre-sur-Charente település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 456 fő (2015). Dompierre-sur-Charente Chaniers, Chérac, Rouffiac, Saint-Sauvant és Saint-Sever-de-Saintonge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Francia Idegenlégió A Francia Idegenlégió (franciául: Légion étrangère, „képi blanc” a sapkájuk elnevezése) elit katonai alakulat a francia hadseregen belül. 1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni. A 19. század folyamán fontos szerepet játszott a francia gyarmatbirodalom terjeszkedésének és védelmének elősegítésében, de részt vett a legtöbb, Franciaországot is érintő háborúban (például porosz–francia háború, az első és második világháború, vietnámi háború stb.). Mindig a legveszélyesebb helyeken vetették be őket, és ehhez mérten szenvedtek veszteségeket is. Sikerét a hagyományos katonai szakértelmen kívül az „esprit de corps”-nak (csapatszellem) is köszönheti, aminek segítségével a különböző országokból érkező és sokféle kultúrájú férfiakat egy családdá kovácsolja. Az Idegenlégió nemcsak fizikailag megterhelő (bár kevésbé extrém a kiképzés, mint más elitosztagoknál, például a Special Air Service-nél), hanem rendkívül nagy nyomást gyakorol a katonák lelkivilágára is. 2006-ban a jelentkezők 13 százaléka bizonyult alkalmasnak. Története Kezdetek A Francia Idegenlégió felállítását Lajos Fülöp francia király rendelte el 1831. március 9-én kiadott rendeletével, mivel az országban sok külföldi katona tartózkodott, és az 1830. júliusi forradalom óta nem lehetett idegen önkénteseket a francia hadsereg állományába felvenni. Kilenc nappal a megalakulása után kiadtak egy kiegészítő határozatot, ami leszögezte, hogy franciák nem léphetnek be a Légióba. Eleinte főleg bukott forradalmárok, bajkeverők és bűnözők jelentkeztek soraiba, így kezdetben csak rossz hírnevet vívott ki magának az új alakulat. A civilek és a legionáriusok között kialakult temérdek konfliktus miatt a kormány úgy döntött, Algériába helyezi át a szervezet központját. E helyszín 130 éven keresztül volt az egység otthona, és a zord körülmények hamar rádöbbentették a katonákat a bajtársiasság és a fegyelem fontosságára. Az első négy évben csak Algériában tevékenykedett a Légió, amely ekkoriban még csak hat zászlóaljból állt, és egy adott zászlóaljon belül általában azonos nemzetiségű férfiak harcoltak. Az Idegenlégió Spanyolországban VII. Ferdinánd király halálával trónviszály tört ki Ferdinánd leánya és bátyja, II. Izabella és Don Carlos infáns között. Mivel Anglia és Portugália Izabellát támogatta, Franciaország úgy döntött, hogy hatalmi pozíciójának megőrzése miatt egységeket küld Spanyolországba. A választás az Idegenlégióra esett, és 1835. augusztus 17-én a franciák átadták az alakulat feletti ellenőrzést a spanyoloknak, valamint ezen a napon összevonták a zászlóaljakat, hogy vegyes nemzetiségűek legyenek, mivel korábban a „nemzeti” zászlóaljak között ellenséges viszony keletkezett. Bár a Légió parancsnoka, Joseph Bernelle(en) rengeteg újítást vezetett be (francia mint közös nyelv, új fegyvernemek) és maga az egység is derekasan helytállt, 1835. december 16-án Lajos Fülöp király felhatalmazást adott egy „új” Légió létrehozására. A „régi” Légiót egy zászlóaljra zsugorították és később fel is oszlatták, a maradék 500 légiós visszatért Franciaországba, ahol beléptek az „új” Idegenlégióba, de itt elvették rendfokozatukat, és nem ismerték el egyetlen spanyolországi előléptetésüket és kitüntetésüket sem. Háborúk sorozata Az újonnan létrehozott egységet Algírba küldték, ahol Abdel-Káder, Maszkara emírje ellen harcoltak, aki 1847-ben megadta magát, de a harcok ténylegesen csak 1882-ben értek véget. Algéria lett a Légió otthona, és részben ők látták el az ottani európai lakosság védelmét is. Időközben Lajos Fülöp megbukott, és Louis Bonaparte (I. Napóleon császár unokaöccse), a II. köztársaság megválasztott köztársasági elnöke 1851-ben III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát. 1854 és 1856 között az Idegenlégió részt vett a krími háborúban, majd 1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban is. Sikereik ellenére azonban még mindig mostohán bántak velük (például az itáliai beavatkozást követő győzelmi felvonulás után rögtön visszaküldték őket Algírba). Mexikó Az 1850-es évek végén Mexikóban polgárháború dúlt, és mivel meglehetősen költséges volt, az állam európai befektetőknek adott kötvényekkel próbálta adósságait törleszteni. A terv nem tűnt hatásosnak, és a mexikói gazdaság helyzete tovább romlott, ami a kölcsönök visszafizetésének leállításához vezetett. A befektetők ezt nem nézték jó szemmel, és kormányaikat (többek között a franciát is) sikerült meggyőzni egy közös katonai akció szükségességéről. III. Napóleon egy franciabarát uralkodót kívánt Mexikó trónjára ültetni, Ferdinánd Miksa osztrák főherceg személyében. 1862-re már csak a francia haderő volt Mexikóban, így elhárult minden akadály. Mivel a dolgok nem mentek zökkenőmentesen (gerillaháború, elhárított támadások), kénytelenek voltak a Légiót is bevetni, amely itt alapozta meg a legendás hírnevét. 1863. április 30-án egy konvoj megerősítésére kiküldték az 1. zászlóalj 3. századát, amelynek vezetését Jean Danjou századosra bízták. Cameroné-nál összetűzésbe kerültek a mexikói lovasság és gyalogság három zászlóaljával. A légiósok az Hacienda de la Trinidad gazdaságba szorultak vissza, ahol a végsőkig harcoltak, maga Danjou is meghalt, és az utolsó három harcképes túlélő feltűzött szuronyokkal kirontott az addigra már lángoló házból, de egy franciául beszélő mexikói ezredesnek köszönhetően sikerült a tisztességes megadást elérni. A legionáriusok megtarthatták fegyvereiket és elláthatták a sebesülteket, a halottakat pedig teljes katonai tiszteletadással temették el. A camerone-i ütközet napja a Légió legfontosabb ünnepévé, Danjou százados fából készült keze pedig a legfontosabb ereklyéjévé vált ezután. A mexikói bevetés 1866 decemberében ért véget. Porosz–francia háború Habár a Légió rengeteg gonddal küszködött a porosz–francia háború előtt és alatt, nagy veszteségek árán helytálltak. A problémák okai a mexikói kaland utáni leépítésekben és a francia hadsereg, illetve a hadvezetés siralmas állapotában keresendők. Eleinte nem akarták bevetni, mivel az 1831-es törvény megtiltotta a francia földön való harcolást az alakulatnak, és a német önkéntesekben sem bíztak (akkortájt a katonák több mint 58%-a német volt). További bajok merültek fel a szétzilált egységek, a rossz ellátás és a képzetlen újoncok formájában. Gyarmati harcok Mivel a francia–porosz háború megtépázta a franciák tekintélyét és az ország területe is csökkent, a kormány egy gyarmatbirodalom kiépítésén kezdett el munkálkodni, amelyhez a Légió segítségét is igénybe vették. Algéria már a franciák fennhatósága alá tartozott, és az első világháborúig bezárólag Szenegállal, Új-Kaledóniával, Tahitival, az Új-Hebridákkal (Vanuatu), Indokína egy részével (Tuyen Quang ostroma 1885-ben hasonlított a cameronei ütközethez), Tunisszal, 1885-ben Tajvannal (Formosa) és Madagaszkárral, 1892-ben Benin egy részével (Dahomey), 1893-ban Szudán egyes részeivel és 1907-ben Marokkóval gyarapodott a francia birodalom területe. A két világháború Az első világháború elején sok külföldi özönlött az Idegenlégióba, mivel sokan nem akartak kimaradni a harcokból. Fiatal amerikai önkéntesek (például Cole Porter) is jelentkezett legionáriusnak, mivel országuk csak később lépett be a háborúba. A megnövekedett létszám miatt új gyalogezredeket (régiments de marche – RM) alakítottak. Az alakulat ebben a háborúban vívta ki az elit jelzőt, mivel rengeteg ütközetben (például hangard-i erdei harcok) kiemelkedően teljesítettek a nehéz körülmények és a nagy veszteségek ellenére is. Nem hivatalos adatok szerint a Légió a nyugati fronton 11 000 katonát vesztett. A két világháború között Marokkóban és Szíriában törtek ki lázadások, de 1927-re ezeket nagyrészt felszámolták, és a második világháború kitöréséig viszonylagos nyugalomban teltek a Légió napjai. A lovasezredet (Régiment Étranger de Cavalerie – REC) is ekkor hozták létre, mivel idejétmúlt volta ellenére a sivatagban hatásosnak bizonyult. A második világégés érdekes helyzettel szolgált a Légió számára. Amikor a németek megszállták Franciaországot, az alakulat egy része a Vichy-Franciaországot támogatta, amíg a többiek a Szabad Francia Erőkhöz csatlakoztak. A szíriai harcokban egymás ellen is harcoltak, de később már az egész Idegenlégió a Szabad Francia Haderőhöz csatlakozott. Kiemelkedő esemény a 13. könnyűdandár győzelme a Német Afrika-hadtest felett Bir-Hakeimnél. 1945-től napjainkig A világháború után az Idegenlégió Indokínában harcolt a Viet Minh nacionalistái ellen. A harcok egészen 1954-ig elhúzódtak, és az alakulat több ütközetben (Cao Bang), Dien Bien Phu is bizonyította elszántságát. A háborút azonban végül elveszítették a franciák. Két újonnan alakított egység is részt vett ebben a háborúban: az 1. és a 2. ejtőernyős zászlóalj (1er és 2ème Bataillon Étranger de Parachutistes – 1 BEP és 2 BEP). 1953 novemberében az ANL hadserege támadásokat intézett a franciák ellen, ami egy nyolc éven át tartó háborúba torkollott. „Saját hazájában” a Légió sikereket ért el, de mivel a IV. köztársaság megbukott, és a frissen kinevezett De Gaulle tábornok-elnök megbuktatása (amelyben az 1. ejtőernyősezred (1 REP) is részt vett, és amelyet ezért később fel is oszlattak) is kudarcba fulladt, az alakulat 1961-ben elhagyta Algériát, és a francia Aubagne-ba költözött. Bár felmerült a Légió feloszlatásának gondolata is, ezt az elit jelleg miatt hamar elvetették. Ezután megkezdték átalakítását: több ezredet megszüntettek vagy összevontak, és a francia érdekekkel összhangban a világ válságos területeire küldték őket bevetésre. Csádban háromszor avatkoztak be helyi konfliktusokba (1969–1970, 1978–1979, 1983–1984), végeztek mentéseket Dzsibutiban (1976), Zaire-ben (1978) és Gabonban (1990), békefenntartást Libanonban (1982–1983), a Balkánon (1992), Ruandában (1994), valamint részt vettek az 1956-os szuezi partraszállásban és az Irak elleni Öbölháborúban is. Toborzás és az Idegenlégió mindennapjai A Légióval kapcsolatban rengeteg tévhit terjedt el a világban. A „legnépszerűbb” talán, hogy bűnözőket, bajkeverőket és más kétes alakokat vár a soraiba. Eleinte így volt, de manapság már szigorú feltételekhez kötik a felvételt, a jelentkezők felét általában elutasítják különböző okok miatt (fizikai, pszichológiai, egészségügyi alkalmatlanság). Ha kiderül az illetőről, hogy büntetett előéletű vagy házas, akkor általában azonnal megszakítják a felvételi eljárást. Az illető családi állapota azért fontos, mert a Légió élete egyáltalán nem családorientált. Később azonban légiósok is házasodhatnak, de ennek vannak előfeltételei, például a civil név visszaállítása. A névváltoztatás nem kötelező, de a belépő önkéntes kérheti azt. A tisztek nagy része francia, illetve akiből tiszt lesz egy idő után, annak fel kell vennie a francia állampolgárságot. Bár franciák hivatalosan nem lehetnek a legénység tagjai, mégis sok francia szolgál az alakulatban. (A felvételnél is tudják a francia állampolgárságot, csak nemzetiségileg máshová titulálják őket.) Általában belgának vagy svájcinak vallják magukat, ami többé-kevésbé magyarázatot ad francia hangzású nevükre és kitűnő nyelvtudásukra. Jelentkezni csak a francia csendőrségeken, illetve az Idegenlégió saját toborzóközpontjaiban lehetséges. A francia nyelv ismerete nem alapfeltétel, a kiképzés alatt biztosítanak nyelvoktatást. Az újoncoktól a legtöbb személyes holmit elveszik (többek között az útlevelet is), és rengeteg teszten (intelligencia, egészségügyi és különféle interjúk) esnek át az aubagne-i bázison. Ha ezeken túljutottak, akkor az Idegenlégió kiképzőbázisára, Castelnaudaryba szállítják őket. Itt négy hónapos kiképzésen vesznek részt, amely három részből (erőnléti, fegyverismereti és taktikai) áll, és a végén egy sor vizsga következik. A tényleges belépés csak sikeres vizsga után történik meg, ahol az illető nemet is mondhat. Ha elfogadja a szerződést, akkor öt évig kell szolgálnia a Légiót, valamint ekkor osztják be a kilenc ezred egyikébe. A légió létrejötte óta mintegy 600 000 ember szolgált benne. A légiósok megoszlása országok szerint: Felépítése 1962-ig az Idegenlégió központja az algériai Szídi-Bel-Abbesz volt. Manapság a világ több pontján is van támaszpontja, de a főhadiszállás a franciaországi Aubagne-ban található, nem messze Marseille-től. Kilenc ezrede és egy kisebb alegysége van: Franciaország 1er Régiment Étranger – A Légió 1. ezrede (1 RE), 1841-ben alapították, és jelenleg Aubagne-ban, a főhadiszálláson állomásozik, 4e Régiment Étranger – A Légió 4. ezrede (4 RE), 1920-ban alapították, és jelenleg Castelnaudaryban (kiképzés) állomásozik, 1er Régiment Étranger de Cavalrie – A Légió 1. felderítőezrede (1 REC), 1921-ben alapították, és jelenleg Orange-ban (páncélozott egységek) állomásozik, 2e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 2. gyalogosezrede (2 REI), 1841-ben alapították, és jelenleg Nîmes -ben állomásozik, 2e Régiment Étranger de Génie – A Légió 2. műszaki ezrede (2 REG), 1999-ben alapították, és jelenleg Saint Christolban állomásozik, 1er Régiment Étranger de Génie – A Légió 1. műszaki ezrede (1 REG), jelenleg Laudun-ben állomásozik, Korzika 2e Régiment Étranger de Parachutistes – A Légió 2. ejtőernyősezrede (2 REP), 1948-ban alapították, és jelenleg Calviban állomásozik, Francia külterületek 3e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 3. gyalogosezrede (3 REI), 1920-ban alapították, és a Francia Guyana -i Kourou -ban állomásozik, Détachement de Légion Étrangere de Mayotte – A Légió mayotte-i különítménye (DLEM), 1976-ban alapították, és a mayotte-i Dzaoudziban állomásozik, Afrika 13e Demi-brigade de Légion Étrangere – a Légió 13. könnyűdandárja (13 DBLE), 1940-ben alapították, és az Egyesült Arab Emírségekben állomásozik. Felszerelés Egyenruha A Légió egyenruhája jelenleg a Centre Europe F2 (Közép-európai F2) álcázó terepszínű ruházat. Négy színből áll (sárgásbarna, barna, zöld és fekete), és 1991-ben vezették be. Már a második világháború után is használtak terepszínű ruházatot, de 1963-ban megszüntették használatát, mivel a lázadó 1. ejtőernyősezrednek is hasonló egyenruhája volt. Fejfedőként zöld barettet hordanak, aranyszínű (az 1er REC-nek ezüstszínű) légiós jelvénnyel a jobb szemük felett. Bevetéskor általában Spectra rohamsisakot viselnek, amelyet a füleknél elhelyezkedő kidudorodásokról lehet felismerni. Ezen kívül még létezik egy szürkés-khaki színű díszegyenruha is, amelyet terre de France-nak (Franciaország földje) hívnak, amely nagy piros vállbojttal rendelkezik (helyettesítendő a rendfokozatot jelölő váll-lapot). Az Idegenlégió legismertebb „ruházati cikke” talán a képi blanc (fehér kepi). A tisztek és az altisztek általában fekete kepit viselnek, felső szegélyén piros arany vagy ezüst zsínórsávokkal (ezek is a rendfokozatot mutatják). További része még a fejfedőnek az állszíj (tiszteknél és tiszthelyetteseknél aranyozott, a többieknél fekete) és a kendő, bár ez utóbbit csak régebben használták. A legionáriusok az első 5 év letöltése után kapnak egy fordított ék alakú sávot, amelyet az egyenruhájuk bal karján viselnek. Utána ötévenként kapnak egy újabbat, bár az alakulat törekszik arra, hogy senki se szolgáljon húsz évnél tovább. Fegyverek Az Idegenlégió nagyjából ugyanazokat a fegyvereket használja, mint a francia hadsereg, bár az alakulat változatos felépítése miatt néha eltér ettől a gyakorlattól Maroklőfegyver PA MAC 50 (Pistolet Automatique Manufacture D’Armesde Chatelrault Modele 1950): a francia hadseregben rendszeresített maroklőfegyver. PAMAS G1: Beretta 92G 1990 óta használják, és a csendőrség hatására (ott 1989-ben vezették be) döntöttek használata mellett. Glock 17 9 mm Géppisztoly Heckler & Koch MP5: Az 1980-as évek vége felé vezették be, mert bizonyos speciális helyzetekben nagyon hasznosnak bizonyultak. Heckler & Koch MP5 SD3: Az MP5 hangtompítóval szerelt változata. Gépkarabély FAMAS F1/G2 rohampuska: Jellegzetes fegyver, mert a tár a markolat mögött, a tusba építve helyezkedik el. A katonák Le Claironnak (a kürt ) is nevezik alakja miatt. Az 1980-as évek közepe óta használják. Puska Benelli M4: 12-es kaliberű pump-action shotgun (= sörétes puska) Géppuska Minimi: 5,56×45 mm NATO A.A NF1: 7,62×51 mm NATO könnyű géppuska. Gépjárműveken, harckocsikon és helikopteren egyaránt alkalmazzák. 12,7 mm M2 Browning : .50-es kaliberű nehéz géppuska. Bár a fegyver egy 80 éves konstrukción alapszik, a kategóriájában a mai napig a legmegfelelőbb. Mesterlövészpuska FRF1/FRF2 7,62 mm L96A1 PGM 12.7 Hécate 12,7 mm Barrett M82 Tankelhárító fegyverek : L.R.A.C. 89 MM F1: (Lance Roquette Anti-Char De 89 MM Modele F1) AT4 CS: Ez a svéd fegyver alig 10 kg, és tüzelés után az indítócső eldobható. Járművek Szállítójármű Peugeot P4: 1982-ben rendszeresítették, és általában géppuskával, tankelhárító fegyverrel, vagy esetleg éjjellátó készülékkel látják el. ACMAT (Ateliers de Construction Mécanique de L'Atlantique) Quad Moto neige (motoros szán) Páncélozott jármű AMX–10/AMX–10RC – 1979 óta használják. Teljesen kétéltű, 7,2 km/h-val tud közlekedni a vízben. Egy 105 milliméteres löveggel és egy 7,62 milliméteres géppuskával rendelkezik. VAB (Véhicule de l’Avant Blindé) – Kétéltű páncélozott szállító harcjármű 4×4 illetve 6×6 kerékképlettel. Nukleáris vagy vegyi támadás esetén is használható (NBC). VBL (Véhicule Blindé Léger) – Könnyű páncélzattal ellátott kétéltű jármű. Különféle variációkban készül: könnyű vagy nehéz géppuskatartóval, parancsnoki, rádiós stb. A jármű nukleáris vagy vegyi támadás esetén is használható (NBC). VAC (Véhicule articulé chenillé) – páncélozott lánctalpas szállító jármű. Repülőgép C–130 Hercules – közepes szállító repülőgép. Transall C–160 – Legionáriusok és az ejtőernyősök szállítására, kiképzésre használják. CASA CN-235 - közepes hatótávolságú két hajtóműves szállító repülőgép. Speciális jármű Minotaur – Aknamentesítő jármű MLF (Moyen léger de franchissement) EMAD (Engin multifonctions d’aide au déploiement) – A műszaki csapatok által használt többfunkciós tereprendező jármű MFRD (Moyen de Forage Rapide de Destruction) – A műszaki csapatok által használt útromboló jármű MPG (Moyen Polyvalent du Genie) – Többfunkciójú katonai műszaki eszközök (francia képgyűjtemény) MATS (Matériel d’amélioration de la traficabilité des sols) – Útjavítás fémborítással Híres legionáriusok A Légióban számos olyan személy szolgált, akik később politikai, művészi, vagy a nemzeti hadseregükben vezetői pályát választották. A Légió a kultúrában A Francia Idegenlégióról a közvéleményben általánosan elfogadott romantikus nézet, hogy itt a civil életüket elhagyó bűnözők, nincstelenek próbálnak szerencsét. Ezt a nézetet csak erősítik az idők során megjelent regények, dalok vagy filmek. Wildenberg Wildenberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1068 fő (1987. május 25.). Horizontális koordináta-rendszer A horizontális koordináta-rendszer egy csillagászati koordináta-rendszer, amelyben elhelyezhetőek az égbolton látható objektumok. Az égboltot gömb alakúnak látjuk, az égitestek látszólag ezen a gömbfelületen helyezkednek el, ezért a pozíciójukhoz elég az irányukat meghatározni. Ehhez két adatra van szükség; egy hosszúsági és szélességi koordinátára. Alapsíkja a látóhatár síkja, két pólusa a zenit és a nadír. Egyik koordinátája az azimut (jele A), a zenitről nézve a déli irányból indulva az óramutató járásával egyező irányban 0°-tól 360°-ig mérik. A másik koordináta a magasság (jele h), a látóhatártól felfelé, a vertikális körön felfelé +90°-ig, lefelé –90°-ig számoznak. Ebben a rendszerben – az égbolt elforgása miatt – a megfigyelés helyétől és időpontjától függően folyamatosan változnak az objektumok koordinátái, tehát ez egy helyi koordináta-rendszer, szemben az abszolút II. ekvatoriális és ekliptikai rendszerekkel. Zimmern (Saale-Holzland-Kreis) Zimmern település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: SIE Santa Monica Studio A Santa Monica Studio egy az SCE Worldwide Studios részeként működő videojáték-fejlesztő cég, amely a Sony Computer Entertainment tulajdonában áll. Mint, ahogy arra a neve is utal, a cég székhelye a kaliforniai Santa Monicában található. Főként a God of War sorozat fejlesztéséért felelős. Ők készítették el a Kinetica motort, melyet először a Kinetica, majd később a God of War és a God of War II, valamint a Zipper Interactive SOCOM: U.S. Navy SEALs játéka használt. 430TX A 430TX egy Intel chipset. Tulajdonságai Felhasználható asztali és mobil PC -kben Használhatók a 66 Mhz-es külső órajellel működő processzorok PCI 2.1 kompatibilis Integrált adatút választó Integrált DRAM vezérlő 4MB-256MB memória 64MB-os DRAM/SDRAM támogatás Használható memóriatípusok: EDO FPRAM SDRAM 6 RAS vonalas kiválasztás Frissítési módok: RAS előtti CAS frissítés az EDO és az SDRAM-nál Kiterjesztett frissítés az EDO és az SDRAM-nál EDO RAM esetében képes a RAM saját magát önállóan frissíteni Integrált L2 cache vezérlő: 64MB DRAM cache-elhető 256K v. 512K cache memória Burst SRAM-okból 64K*32 SRAM is használható Teljes, szinkron 30/33 Mhz PCI vezérlő: 4 PCI sín master A változó hosszúságú PCI ciklusokhoz egy változtatható hosszúságú időzítő Tápellenőrzés tulajdonsága: Dinamikus órajel leállítás Felfüggeszti a RAM működését Felfüggeszti a lemezmeghajtók működését Belső órajel vezérlés SDRAM és EDO RAM frissítése önfrissítéssel történik meg a takarékos állapot alatt Teszt tulajdonság USB port használata 324 lábú MGA 430TX rendszervezérlő és adatút választó Forrás Markó Imre: PC hardver Laurindo Pitta (hadihajó) A Laurindo Pitta a Brazil Haditengerészet mélytengeri vontatóhajója volt, részt vett az első világháborúban. Ma múzeumhajó. Története A Laurindo Pittát Nagy-Britanniában építették 1910-ben, Brazília megrendelésére. Típusa szerint mélytengeri vontatóhajó. A vontatóhajó ahhoz a flottához tartozott, amit Brazília első világháborúba való belépése után küldött az európai hadszíntérre. A Pitta az újonnan felállított Hadműveleti Tengerészeti Különítménynek (Portugálul:Divisão Naval em Operações de Guerra, röviden DNOG) tagja lett. A Pittán kívül további hét hajó tartozott a flottához, Pedro Max Fernando Frontin admirális vezetése alatt. Mára a Brazil Expedíciós Hadsereg a harcokban részt vett hajói közül egyedül a Laurindo Pitta maradt épségben. A Haditengerészethez tartozott a világháború után is, vontatóhajóként működött az 1990-es évekig a Rio de Janeiró-i tengerészeti bázison. 1997-ben az állam felújította és átalakította múzeumhajóvá. Ülőhelyeket építettek bele és állandó kiállítás mutatja be a hajón a brazil hajók első világháborús szereplésének történetét. A hajó a Guanabara-öbölben, egy sétány mellett horgonyoz és a látogatókat viszi turnusokban közel másfél órás vízi kirándulásokra . Balaton (autótípus) A Balaton egy 1956-ban gyártott törpeautó volt. Története A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1955-ben jelölt ki egy üzemet, amely a törpeautók tesztelésével és gyártási lehetőségeivel foglalkozhatott. A választás a Székesfehérvári Motorjavító Vállalatra esett, ahova a Minisztérium egy háromtagú bizottságot küldött, akik felügyelték a munkát, segítették a dolgozókat. Ezek közül ketten repülőgép-tervezők voltak: Kerekes Pál és id. Rubik Ernő, valamint Bengyel Géza, a Danuvia motorkerékpárgyár konstruktőre. Ezen kívül tanulmányozhatták az olasz Isetta, a német Messerschmitt Kabinroller, valamint a Goggomobil modelljeit. Az utóbbinak 250 köbcentis volt a motorja, akárcsak annak a Csepel motorkerékpár-motornak is, amit be akartak illeszteni, így ez lett a mérce. 1956-ra lett kész a két törpeautó prototípusa, az Alba Regia és a Balaton. 2A busz (Győr) A győri 2A jelzésű autóbusz a 2-es autóbusz betétjárata. 2009. február 2-án indult, amikor a Révai Miklós utca és a Korányi Frigyes tér között közlekedő üresjáratokat meghirdették menetrend szerinti járatként is. A Korányi Frigyes tér és a Révai Miklós utca között közlekedik. A Korányi téri végállomástól a Honvéd ligetig útvonala teljesen megegyezik a 2-esével. Onnan a Szent István úton egyenesen közlekedve az Iparkamara előtti úton kanyarodik el a Révai utcai decentrum (végállomás) felé. Nevezetesebb autóbusz megállók Töltésszer- Keksz- és Ostyagyár (Régi neve:Koestlin) A 2010 januári menetrendváltással neve egyszerűen "Töltésszer"-re módosult. A város egyik meghatározó élelmiszeripari létesítménye volt. Több évtizeden keresztül több száz dolgozót kellett elszállítani műszak kezdésekre és a sihták végére. A gyárat eladták, főbb részeit a múlt évben elbontották, Egy épülete maradt meg raktárnak. A Győrben maradt édesipari árú termelését kiköltöztették az Ipari parkba , a többit áthelyezték Székesfehérvárra , illetve külföldön termelik, a világhírű, a bevezetett márkanév alatt. Híd utca : Rába Quelle Gyógy-, Termál- és Élményfürdő A Híd utcai szanatóriummal együtt a fizikoterápiás betegek „paradicsoma”. A gyógyfürdő ezen kívül a szabadidő kulturált eltöltésére is lehetőséget biztosít. A terület szanálása előtt több nagyhírű győri gyár is működött a közelben: Cereol Növényolajipari gyár, Tejüzem. Rába kettős híd: A Radó-szigeten keresztül a belvárosi Bécsi kapu teret köti össze az újvárosi Rát Mátyás térrel. Zechmeister utca Klastrom szálló : Zechmeister Károly Győr város első polgármestere nevét viseli az utca. A történelmi belváros külső kerületén helyezkedik el. Egyrészt követi a belváros megtelepülését a környező mocsaras, süllyedékes területen, másrészt a belvárosból kitiltott közlekedési eszközök forgalmát szabályozza, a Rába partja mellett. A karmelita templom melletti hajdani kolostor oldalfalánál van a megálló, közvetlenül a Klastrom szálló bejárata mellett. A szocialista időkben elkobzott ingatlan évtizedekig kihasználatlanul állt, míg a hetvenes évek elején a városvezetésnél kezdeményezték turisztikai felhasználását. A szállodai rész kivételével, a rendszerváltás után, az egyház visszakapta jogos tulajdonát. Honvéd liget A Szent István úton lévő megálló Győr régi közlekedési tengelyén, a városon átvezető 1-es úton fekszik. A téren át elérhető a győri főpályaudvar, a polgármesteri hivatal különböző épületekben elhelyezett részlegei. Megyeháza. (Az Aradi vértanúk útja kezdetén): A buszmegálló a Szent István úti kereszteződés mellett a Megyeháza és a Vízügyi Igazgatóság modern palotája mellett található. A megyeház másik oldalán van a győriek kedvenc sétáló és bevásárló utcája, a Baross utca . A túlsó felén áll a Polgármesteri hivatal központi épülete a Városháza. Innen is elérhető a főpályaudvar illetve egy alagúton keresztül a vidéki buszpályaudvar. A megyei városi hivatal épületei 5 perc alatt bejárható körben találhatók meg. Iparkamara ( Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ) a Lloyd (Széchenyi tér 7.) tér keleti oldalát foglalja el. Itt működött a Vigadó, Győr egyik kávéháza, mely a reformkorban fontos szerepet töltött be. A 18. század második felében a Győri Lloyd Általános Kereskedelmi Társulat székháza lett, később a Kereskedelmi és Iparkamara tevékenykedett benne. A Széchenyi tér felújításával együtt tervezték meg az Iparkamara új épületbe helyezését, amelyre 1-2 évvel ezelőtt került sor. Mellette új szálloda üzemel az idelátogató szakembereknek. Útvonal leírás A Révai Miklós utcából induló busznak 5, a Korányi Frigyes térről indulónak 6 megállója van. Vielleségure Vielleségure település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Vielleségure Bastanès, Bugnein, Lagor, Lucq-de-Béarn, Méritein, Navarrenx, Ogenne-Camptort és Sauvelade községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Államok vezetőinek listája 1033-ban 1028 – 1029 – 1030 – 1031 – 1032 – 1033 – 1034 – 1035 – 1036 – 1037 – 1038 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – II. János herceg ( 1029 – 1034 ) Anglia – Nagy Canute király ( 1016 – 1035 ) Barcelona – I. Görbe Berengár Rajmund, Barcelona grófja ( 1018 – 1035 ) III. Nagy Sancho navarrai király hűbérese Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg 1012 – 1033 társuralkodó, 1033 – 1050 uralkodó; V. Pandulf herceg, 987 -től társuralkodó ( 1014 – 1033 ) Bretagne – III. Alain herceg ( 1008 – 1040 ) Burgundia – A királyság 1032 -ben beolvadt a Német-római Birodalomba . Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Bulgária – Bizánci uralom 1018 és 1040 között Capuai Hercegség – IV. Pandulf herceg újra ( 1026 – 1038 ) Csehország – Ulrik cseh herceg ( 1012 – 1033 ); Jaromír cseh herceg ( 1033 – 1034 ) Dánia – II. Nagy Knut király – Norvégia ura is ( 1018 – 1035 ) Franciaország – I. Henrik francia király ( 1031 – 1060 ) Anjou – III. Fulk gróf ( 987 – 1040 ) Aquitánia – VI. Kövér Vilmos herceg ( 1030 – 1038 ) Blois – II. Odo gróf ( 1004 – 1037 ) Champagne – (hiányzó információ) Flandria – IV. Balduin gróf ( 988 – 1036 ) Gascogne – Eudes herceg ( 1032 – 1039 ) Maine – I. Herbert gróf ( 1015 – 1032 ); Interregnum 1032 és 1036 között Normandia – Ördög Róbert herceg ( 1028 – 1035 ) Reims – Arnould érsek, Reims grófja, Roucy grófja ( 1021 – 1033 ); Guy érsek ( 1033 – 1055 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Gaeta – I. Pandulf herceg ( 1032 – 1038 ) Grúzia Bagratida Dinasztia – IV. Bagrat, király ( 1027 – 1072 ) Horvátország – I. István horvát király ( 1030 – 1058 ) Írország – Donnchad mac Briain nagykirály ( 1024 – 1064 ) Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszláv nagyherceg ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – III. Bermudo León királya és Galicia királya ( 1028 – 1037 ) Portugália – III. Mendo gróf ( 1028 – 1050 ) Lengyelország – II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem ( 1032 – 1035 ) Magyarország – I. István király ( 997 – 1038 ) Nápolyi Hercegség – IV. Sergius herceg ( 1002 – 1036 ) Navarra – III. Nagy Sancho király ( 1000 – 1035 ) Német-római Birodalom – II. Konrád német-római császár ( 1024 – 1039 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – VI. Fekete Henrik bajor herceg ( 1026 – 1041 ) Burgundia – A királyság 1032 -ben beolvadt a Német-római Birodalomba , II. Konrád király ( 1032 – 1039 ) Karinthia – Adalbero herceg ( 1011 – 1035 ) Alsó-Lotaringia – II. Gothelo herceg ( 1023 – 1044 ) Meissen – II. Ekkehard őrgróf ( 1031 – 1046 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – IV. Hermann herceg ( 1030 – 1038 ) Felső-Lotaringia – III. Frederick herceg ( 1027 – 1033 ); I. Gothelo herceg ( 1033 – 1044 ) Itáliai Királyság Aquileia – Poppo pátriárka ( 1019 – 1045 ) Milánó – Ariberto da Intimiano milánói érsek ( 1018 – 1045 ) Spoletói Hercegség – II. Hugó herceg ( 1020 – 1035 ) Norvégia – I. Nagy Knut király ( 1028 – 1035 ) Pápai állam – IX. Benedek pápa ( 1032 – 1044 , majd 1045 , majd 1047 – 1048 ) Salernói Hercegség – IV. Waimar herceg ( 1027 – 1052 ) Skócia – II. Malcolm skót király ( 1005 – 1034 ) Svédország – III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Domenico Flabanico dózse ( 1032 – 1043 ) Wales Gwynedd – Iago ab Idwal ap Meurig király ( 1023 - 1039 ) Powys – Rhydderch ab Iestyn király ( 1023 - 1033 ) Deheubarth – Rydderch ap Iestyn király ( 1023 - 1033 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia ) – al-Kaid ibn Hammad ( 1028 – 1045 ) Egyiptom és Levante – Abu al Haszan Ali Al-Zahir li-lzaz Din Allah, Fátimida kalifa ( 1021 – 1036 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zírida emír ( 1015 – 1062 , 1048 -ban kikiáltotta a függetlenséget) Etiópia – Germa Szejum császár ( 999 – 1039 ) Mukurra – III. Georgiosz király ( 1030 ?- 1080 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kadír bagdadi kalifa ( 991 – 1031 ); Al-Kaim bagdadi kalifa ( 1031 – 1075 ) Ani (Örményország) – I. Hovhannesz, Ani királya ( 1020 – 1040 ?) (IV. Asot trónkövetelő 1021 – 1040 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa – Harsapála király ( 1015 – 1035 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) Csalukja (Nyugati Csalukja) – II. Dzsajaszimha király ( 1015 – 1042 ) Csola – I. Radzsendra Csola király ( 1012 – 1044 ) Ghazni – Szihab ud-Davlah Maszud ( 1031 – 1041 ) Gudzsarát , Szolanki-dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán – Uralkodó – Go-Ichijo császár ( 1016 – 1036 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína , Északi Szong Dinasztia – Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kína , Kitán Birodalom – Csingzong ( 1031 – 1055 ) Korea ( Korjo ) – Tokcsong király ( 1031 – 1034 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Pála Birodalom – Naja Pála király ( 1027 – 1043 ) Perzsia – Falak al-Muali Manucsehr Gabúsz Zijarida uralkodó ( 1012 – 1031 ); Anusiravan Manucsehr Zijarida uralkodó ( 1031 – 1043 ) Pratihara – Jaszapála király ( 1024 – 1036 ) Transzoxánia – Juszuf Kadír Kara-khanida uralkodó ( 1026 – 1032 ); 1032 – 1042 : Hiányzó információ. I. Mária angol királynő I. Mária (London, 1516. február 18. – London, 1558. november 17.) (angolul: Mary I, írül: Máire I, walesiül: Mari I Tudur, spanyolul: María I) angol és ír királynő 1553. július 19-étől egészen haláláig. Házassága révén 1554-től nápolyi királyné és ausztriai főhercegnő, 1555-től Luxemburg, Brabant, Limburg és Alsó-Lotaringia hercegnéje, Flandria, Hainaut, Artois, Hollandia és Burgundia grófnéja, 1556-tól Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Nápoly, Szicília, Mallorca és Navarra királynéja. A Tudor-házból származott. VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin egyetlen, felnőttkort megért gyermeke volt. Uralkodása alatt a római katolikus vallást próbálta visszaállítani az akkor már protestáns angolok között. A Katolikus melléknévvel is szokták illetni, valamint Véres Máriának is szokás nevezni a protestánsok elleni kemény fellépése miatt. A sors iróniája, hogy pont annak az V. Károly német-római császárnak lett a menye, akihez kislány korában apja, VIII. Henrik hozzá akarta őt adni. (V. Károly Mária anyjának, Katalinnak volt az unokaöccse. Károly édesanyja, Johanna volt Katalin nővére.) Élete VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin kasztíliai és aragón infánsnő ötödik és első csecsemőkort túlélt gyermeke. 1527-ben Mária nem hivatalosan Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig. Amikor Henrik a feleségét magától eltaszította és házasságát önhatalmúlag felbontotta, Máriára szomorú napok virradtak. 1533-ban megszületett Erzsébet, VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna lánya. Máriát semmibe vették, törvénytelen gyereknek nyilvánították. Emiatt évekig gyűlölte mostohaanyját, Boleyn Annát, Erzsébetre pedig neheztelt, mivel a kislány kitúrta őt jogos örökségéből. Amikor 1536-ban Boleyn Annát lefejezték, és Erzsébet is kegyvesztett lett, úgy tűnt, megjavult a viszony Mária és Erzsébet között, ugyanis akkor már összekötötte őket az a sajnálatos tény, hogy apjuk mindkettőjüket eltaszította magától, ráadásul mindkét hercegnő édesanyjának haláláért Henrik volt a felelős. (Aragóniai Katalin halálában csak közvetve játszott szerepe, mivel az asszony az igen méltatlanul lebonyolított válásuk miatt esett ágynak, szomorúságában. Boleyn Anna kivégzését azonban Henrik maga rendelte el.) Mindezek ellenére Mária félelemmel vegyes csodálattal tekintett VIII. Henrikre, akit mindig is idealizált, nem mint édesapát, hanem mint uralkodót. Tisztelte apját, akiben megvolt az a karizma és kellő határozottság, hogy az ország törvényeit szigorúan betartatva is élvezhesse alattvalói szeretetét, viszont azzal nem értett egyet, ahogy apja az ország vallásának ügyeit intézte. (Mária elkötelezett katolikus volt, Henrik azonban hivatalosan is áttérítette birodalmát a protestantizmus angol változatára, az ún. anglikán vallásra, amikor nőül vette Boleyn Annát, akiről köztudott volt, hogy lutheránus teológiai nézeteket vall.) Henrik utolsó felesége, Catherine Parr igyekezett jó viszonyt kialakítani Máriával és Erzsébettel. Mindketten visszatérhettek az udvarba. Az 1544-ben kihirdetett trónörökösödési rend jogosnak ismerte ugyan el Máriának a trónra való igényét, de mivel a VI. Eduárd nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le katolikus vallásáról, ők (elsősorban a northumberlandi herceg) Eduárd korai halála után Máriát a trónöröklésből kizárták és Jane Greyt ültették a trónra. El akarták fogni Máriát, de ő addigra elszökött, és királynővé kiáltatta ki magát. Követői nagy számmal akadtak. A Tower úgy határozott, hogy Lady Jane Grey apjának kell seregével Mária ellen vonulnia, de Jane inkább megsemmisítette Eduárd törvényét, mintsem apját odaküldte volna. Így Mária trónra kerülhetett, amelyet Jane Greynek csak 9 napig sikerült megtartania. Mária, a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553. augusztus 3-án Londonba katolikus híveivel, és kegyetlenül elbánt ellenfeleivel. Uralkodása Koronázása Egyre többen álltak az oldalára, ami egyben azt is jelentette, hogy nagyobb eséllyel tudott küzdeni a protestánsok ellen egész Angliában. VIII. Henrik elsőszülött lányaként jobban tisztelték, mint Erzsébetet, és így könnyen elfogadták, hogy ő lett Anglia királynője. Mindazokat, akik megpróbálták megváltoztatni a trónutódlás törvényét, kivégeztette. Lady Jane-t és jövendőbéli uralkodótársát, Guilford Dudleyt bezáratta a Towerbe. Mária finoman felszólította népét, hogy térjen vissza a katolikus vallásra. Nyílt titok volt vallási meggyőződése, de ekkor még semmilyen súlyosabb következménye nem volt erős hitének. Erzsébetre nagyobb nyomás nehezedett. A leghelyesebb döntés az lett volna, ha ő is áttér, és katolikusként élte volna tovább napjait. A helyzet kísértetiesen hasonlított Eduárd és Mária régi viszonyára, csupán fordult a kocka: most Mária ült a trónon, és Erzsébet volt az, aki egyelőre nem változtatta meg nézeteit, akármennyire várták is el tőle. A nyilvánosság előtt továbbra is fenntartották a látszatot, hogy kapcsolatuk kifogástalan, jó testvérekhez méltó. A koronázás előtt Erzsébet kihallgatást kért nővérétől, és könnyek között kérte bocsánatát, amiért eddig nem a katolikus vallást gyakorolta, és tudatlanságával mentegetőzött. Hamar „meg kellett törnie”, hogy a koronázás már békében történjen, és Mária semmilyen elhamarkodott döntést ne hozzon ellene. Szeptember 7-én, Szűz Mária születésének ünnepén ment végbe a ceremónia, s négy nappal később megnyitották a parlamentet is. Megtették az első lépéseket a katolicizmus helyreállításának érdekében, majd Aragóniai Katalin és Henrik házasságát törvényesnek nyilvánították, így Mária abszolút törvényes uralkodóként foglalhatta el helyét a trónon. Mária és Fülöp herceg Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, hogy elhagyja az udvart, ami mindkettőjüknek megfelelt. A királynő már harminchét éves volt, férj nélkül. Egyre kisebb esélye volt arra, hogy gyermeket hozzon a világra. (Főleg az akkori betegségek és veszélyek mellett.) Tény volt, hogy egy királynő posztja addig nincs teljes biztonságban, amíg férjhez nem megy, és meg nem erősíti kapcsolatát valamely országgal a házasság által. Mária segítséget kért V. Károlytól, egykori jegyesétől, aki régebben sokat segített neki, amikor még élt VIII. Henrik. Jegyesek voltak egy ideig, de a sors úgy hozta, hogy nem házasodtak össze, és a spanyol király másik nőt vett el. Időközben megözvegyült, de túl öreg és „megfáradt” volt ahhoz, hogy összeházasodjanak, ezért fiát ajánlotta, Fülöp herceget, az ellenreformáció buzgó harcosát. Fülöp is özvegy volt, de mindössze huszonhat éves. V. Károly a házasságkötés alkalmából a Nápoly (Szicília) királya címről lemondott fia javára, hogy a házasulandó felek egyenrangúak legyenek. Fülöp Angliába utazott, és 1554. július 25-én a winchesteri székesegyházban a püspök adta őket össze. Jegygyűrűje egyszerű volt, hogy szűz hajadonok módjára menjen férjhez, s ez által is kifejezze mély vallásosságát. Érdekes módon Fülöpnek spanyol létére lenyűgöző angol származásvonala volt. Házasságuk a Lancaster családfa szerteszét futó ágainak találkozása. Korabeli feljegyzések szerint Fülöp nem volt szerelmes feleségébe, aki idősebb volt nála 11 évvel, ám a királynő állítólag rajongott férjéért, aki minden bizonnyal jó néhányszor megcsalta hitvesét házasságuk négy és fél éve alatt. (Olyan feltételezések is napvilágra kerültek akkoriban, miszerint Fülöp titokban szerelmes volt sógornőjébe, felesége féltestvérébe, Erzsébet hercegnőbe, s azt remélte, ha Mária meghal, ő majd nőül veheti az újdonsült királynőt. Ez a pletyka azért nem lehet hiteles, mert sok évvel később, 1588-ban pont Fülöp volt az, aki hadat üzent Erzsébet királynőnek, a köztük lévő, feloldhatatlan vallási ellentétek miatt, ugyanis a király hithű katolikus volt, míg Erzsébet protestáns teológiai nézeteket vallott.) Károly az eretnekség és Franciaország ellen harcolt, ezért Mária és Fülöp házassága kedvezőnek bizonyult, és az angliai területek is erősíthették volna céljai elérésében. Másik fiát, Ferencet, már eljegyezte a skótok királynőjével, Stuart Máriával. Vallási szempontból is kecsegtető volt az ajánlat, hisz Angliában számos „eretnek” tartózkodott, így Károly alattvalóinak ez a terület szinte olyan volt, mint egy „kísérleti laboratórium”, s Angliát Habsburg-gyarmattá tehették volna. Fülöp ugyan nem túl lelkesen, de engedelmeskedett apjának. Az angol királyi udvarnak nem tetszett, hogy Mária a spanyolokkal köt szövetséget a házasság által, csak úgy, mint Anglia népének. A déli és délkeleti területeken felkelés indult. Felkelés Mária ellen A spanyol házasság híre nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Thomas Wyatt-féle összeesküvéshez vezetett. 1554-ben indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki nemrég szabadult a Towerből, a Carew család, és Sir Thomas Croft vezetésével. Anglia déli és középső részeit felosztották egymás közt, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét, s Courtneay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez, amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe került. Azt tervezték, hogy francia segítséggel meggátolják Anglia Habsburg-gyarmattá válását, azonban kiderült, hogy mit terveztek. A felkelők az ijedtségtől idő előtt léptek, és a négy felkelő területből három vereséget szenvedett. Hiába volt minden próbálkozás, a felkelés megbukott, Wyatt megadta magát, követői pedig vagy elfutottak, vagy elfogták őket. Guilford Dudleyt és Lady Jane Grey férjét lefejezték, és megcsonkított maradványaikat eltemették a St. Peter Vincula kápolnában. Lady Jane volt a következő, őt sem kímélték. Csupán tizenhét éves volt. Erzsébetben rémületet keltett nővére kegyetlensége, hisz a felkelők az ő nevében léptek fel, és nem Lady Jane nevében. Nagy esély volt arra, hogy ő is úgy végzi, ahogy a nála három évvel fiatalabb lány. Mária levelet írt húgának, melyben megkérte, hogy térjen vissza az udvarba, és megígérte, hogy szívélyesen fogadják majd. Erzsébet nem hitt neki, és betegségre hivatkozva visszautasította. Erzsébet sorsa a legfontosabb napirendi kérdéssé vált. Ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot, és maga Mária is egyik nap azt állította, hogy lefejezteti húgát Courtenayval együtt, másnap pedig különítményt küldött érte, hogy elhozassa az udvarba. Erzsébet továbbra is betegségre hivatkozva tért ki az ajánlat elől, egészen addig, amíg elég erősnek nem nyilvánították, és muszáj volt elmennie nővéréhez. Útközben valóban megbetegedett, és így sokkal később ért az udvarba, mint ahogy tervezték. A királynő nem volt hajlandó személyesen fogadni. Érkezése napján fejezték le Lady Jane apját, és folyamatosan gyűltek a bizonyítékok Erzsébet ellen. Wyatt a kihallgatások során tagadta, hogy Mária halálát akarták volna elérni a felkelésekkel, ám épp elegendő ürügyük volt arra, hogy Erzsébetet bezárassák a Towerbe. Hiába írt levelet, amelyben minden vádat cáfolt, csak időt sikerült nyernie: Winchester és Sussex grófja elmentek érte, és átvitték a Towerbe. Erzsébet a Towerben Mária tanácsnokai azon fáradoztak, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a birtokán, azonban amikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját észre sem venné. Erzsébet megadta magát, nem volt más választása. Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében jelentette, hogy sem Erzsébetnek, sem Courtenaynak nincs köze a felkelésekhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit. Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá. A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat is toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt tartották Woodstockban. A felkelőket továbbra is országszerte üldözték, lefejeztették, vagy feldaraboltatták. Anglia népe lassan jobban tisztelte és szerette a királynő testvérét, mint magát Máriát. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el. Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária legnagyobb hívei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően alacsony szinten volt. Úgy kellett őriznie a királynő húgát, hogy a házi őrizet elég szabadságot adjon neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatónak vélt. Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet mellett áll. Ő volt a háztartás pénzügyi irányítója, és Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, ezért kénytelenek voltak továbbra is ott tartani. Parry körül feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert szükségét látták annak, hogy a háztartás érdekében felkeressék a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse Erzsébet jogait. Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy támogassa azokat. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerek lehetnek – noha azért tudni akart róluk. Tárgyalások által akart megegyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és félreértéseken alapulnak az ellene szóló vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot adtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt, Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgát, hiába bizonygatta az ártatlanságát a leveleiben. A tanács megosztott volt. Erzsébetnek odaadóan kellett részt vennie a katolikus szertartásokon, s ezt minden akadékoskodás nélkül meg is tette. Egyetlen dolgot tett, amely egyeseknek szemet szúrt: angol nyelvű bibliát kért, a litániát és a rövid szentekhez való fohászkodást angolul mondta. Mária megkérte, hogy latinul mondja ezeket az imákat, s húga engedelmeskedett. A vádolás és mentegetőzés továbbra sem ért véget. Erzsébet kezdte feladni a reményt, hogy helyzete gyorsan megoldódhat, és kérvényt adott be, hogy közelebb költözhessen Londonhoz. Természetesen ezt is megtagadták tőle. Bedingfielddel továbbra sem jött ki, és nyílt megvetéssel kezelte. A férfi kérelmezte, hogy mentsék fel állásából, de még csak válaszra sem méltatták. A házi őrizet nem egészen egy évig tartott. Ez idő alatt gyorsan zajlottak az események, s ez az időszak volt talán Mária uralmának csúcspontja. Róma fennhatósága A parlament mindeddig ellenezte, hogy ismét Róma fennhatósága alá kerüljön az anglikán egyház, s helyreállítsa az egyház kényszerítő hatalmát az eretnekekkel szemben. Az új parlament első dolga volt, hogy eltöröljék azt az ítéletet, miszerint Reginald Pole bíboros felségáruló. A bíboros egyben követ és pápai legátus volt, s célja az volt, hogy megbékítse Rómát Angliával. Kifejtette küldetését a parlament mindkét házában, s nem sokkal ez után mindkét ház elfogadott egy elvi határozatot arról, hogy visszatérnek Rómához. A parlament megszüntette a VIII. Henrik és VI. Eduárd által kiadott egyházi törvényeket és elismerte a pápa szupremanciáját, Mária pedig örömmel mondott le az angol nemzeti egyház feje címéről. Egyúttal azonban üldözni kezdte a protestáns valláshoz ragaszkodó főpapokat, és többüket máglyahalálra ítélte. Néhány hónap alatt számos tudós lelkészt égettek meg és ennek a révén nevezték el a protestánsok a királynét Véresnek. VIII. Henrik egykori Angliája rendkívül sikeres volt. A Rómától való elszakadás kellemes nemzeti érzést indított el az emberekben. Az ország elszigeteltsége büszkeséggel töltötte el a népet. Úgy vélték, hogy a vallás változhat, de Anglia sorsa és hivatása változatlan marad. Mária terhessége: neki vagy az angoloknak? Ahogy a többi uralkodónőtől, Máriától is elvárták, hogy gyermeket foganjon. Pole megáldotta, s nem sokkal ezután beszélni kezdtek terhességéről. Károly nagy örömmel fogadta, hogy unokája lesz, és biztosra vette, hogy kisfiút hoz majd a világra. Az egész ország imádkozott, és áldását küldte a királynőre. Szinte biztosra vehető, hogy Erzsébet nem csatlakozott az imákhoz, viszont kötelezően részt kellett vennie a pompás szertartásokon, amelyek a hírt követték. „Végül április 4-én a király és a királynő Hampton Courtba költöztek húsvétra, és a szertartásra, melynek során a királynő »elfoglalja szobáját«. Ettől fogva, a szülést megelőző heteket, mindvégig elzárkózva, elkülönülve kellett volna töltenie. De az anyaságba vetett bizalma és büszkesége arra késztette, hogy megtörje ezt a hagyományt, és néhány nap múlva, április 23-án, Szt. György napján megjelent a palota ablakában, hogy onnan nézze férjét, amint a helyreállított egyház minden pompájával vezeti a térdszalagrend védőszentjének ünnepségeit. A királynő gondosan ügyelt arra, hogy odalent a tömeg oldalnézetből lássa, s így »százak« lehettek szemtanúi dicsfényének, mely felduzzadt testét övezte.” 1555. április 30-án szárnyra kelt a hír, hogy a királynő egy egészséges fiúgyermeket hozott a világra, és megkondultak a harangok. A francia udvarba is ilyen tartalmú hírek érkeztek. Erzsébettel közölték, hogy milyen szerepet szánnak neki a keresztelési szertartáson, de másnap kiderült, hogy a hírből semmi sem igaz, és Mária továbbra is terhesnek vallotta magát. Mária egyre rosszabb állapotban volt, és felmerült a gyanú, hogy „terhessége” csak valamilyen betegség szövődménye, hacsak nem valami cselszövés része. A királynő a gyermek megszületése után is még terhesnek jelentette ki magát, és várt az „újabb” szülésre. Emiatt tekintik sokan Mária terhességét álterhességnek. Ugyanakkor David Starkey kijelenti, hogy Mária édesanyja is hasonlóan reagált és nyilatkozott első, 1510-es szülése után, amikor egy halott lánygyermeket hozott a világra. „Katalin valójában már januárban elvetélt, ezt a tényt azonban titokban tartották. Mi több, mivel hasa továbbra is nagy maradt, Katalin és orvosai meggyőzték magukat arról, hogy valamiképp még mindig állapotos. Azon feltevés alapján, miszerint eljött az ideje, Katalin, a szokásos szertartások közepette, szülőszobájába vonult, mire duzzadt hasa egyszeribe lelohadt. A király tombolt, a tanács nyíltan feltette a kérdést, vajon Katalin képes-e egyáltalán megfoganni, a spanyol követ pedig azon tűnődött, hogyan hiheti bárki is, hogy állapotos, miközben folyamatosan menstruál.” Aragóniai Katalin angol királyné esetében soha semmikor, még ez eset kapcsán sem merült fel az álterhesség gyanúja, hiszen ő aztán élveszületett gyermekeket is szült, és egy gyermeke, Mária a felnőttkort is megérte. „Mária rendületlenül tovább remélt, és hitte, akárcsak az anyja negyven évvel azelőtt, hogy vetelése ellenére (vagy bármi volt is az a meg nem nevezett dolog, ami történt), továbbra is terhes maradt.” Boleyn Anna angol királynéval kapcsolatban is felmerült az 1534-es várandóssága esetén az álterhesség gyanúja, de Antonia Fraser az alábbi érvekkel cáfolja ezt a feltételezést. „Megkockáztattak olyan elméletet is, hogy álterhességről volt szó csupán, amelyet Anne királyné kétségbeesett türelmetlensége idézett elő. Ez azonban fölöslegesen bonyolult magyarázat. Egyetlen aprócska bizonyíték szólhat mellette (a hivatalos bejelentés egyáltalán nem meglepő hiányán kívül), az is pletyka csupán, amelyet Chapuys másod- vagy harmadkézből vehetett át. Eszerint 1534 őszén az újabb kis kaland, amely annyira bosszantotta Anne királynét, annak tulajdonítható, hogy a királynak kételyei támadtak, vajon felesége csakugyan enceinte (terhes) volt-e. Az efféle megjegyzés, még ha elhangzott is, könnyen magyarázható Henrik király jól ismert tulajdonságával, hogy lehetőleg elhatárolta magát minden szerencsétlen eseménytől, és mindjárt igazolni is akarta magatartását. Semmiképpen sem nyomhat többet a latban, mint a pozitív bizonyítékok sora, a többi között magáé a királyé is. A legnyomósabb érvet amellett, hogy Anne királyné 1534-ben terhes volt, és elvesztette a gyermeket – valószínűleg kisfiút –, a jövő hozza meg. Akkor, az e téren bekövetkező, újabb katasztrófában a király már annak bizonyságát látja majd, hogy Anne-től sem várhat fiú örököst; ez a következtetés aránytalan lett volna, ha Erzsébet világra jötte az egyetlen eset.” Mária esetében is feltételezhető, hogy halott gyermeket szült. Életkora (39) nem zárja ki a várandósság lehetőségét, viszont megnöveli a születendő gyermek genetikai rendellenességeinek kockázatát. Felmerült, hogy Tudor Mária gyermektelenül hal meg, és Stuart Mária, a skótok királynője került volna trónra katolikus mivoltából fakadóan, de a Habsburgoknak ez veszedelmet jelentett: az ő uralma alatt egyesülne a két szigetkirályság, és francia–brit uralom jönne létre, ezért Erzsébetet tartották a legkecsegtetőbb trónörökösnek. A királynő hónapokon keresztül ragaszkodott terhességének illúziójához. Húga mindvégig mellette volt, s megpróbált rajta segíteni. Az emberek azt beszélték, hogy talán sosem volt terhes. II. Fülöp nehezen bírta elviselni a híreszteléseket. Elhatározta, hogy menti, ami még menthető, és távozik. Azt üzente, hogy néhány hétig lesz távol, de később jócskán meghosszabbodott ez a távollét. Mária helyzete ellenére elmondható, hogy mindent elért, amit akart: visszaállította a katolicizmust, és hozzáment ahhoz a férfihoz, akihez akart, és sikerült megtartania trónját, de élete hanyatlani kezdett. Erzsébet elhagyja az udvart, összeesküvések Mária kezébe vette a kormányzást, mivel húga kezdett ismét zavaróvá válni. Megnyitotta negyedik parlamentjét. Angliát sokan elhagyták ez eretneküldözések és az összeesküvések miatt. Újabb összeesküvésekhez készülődtek, Henry Dudley és Ashton vezetésével. Mária kormányzatát akarták megbuktatni ismét, Erzsébet és Courtenay trónra lépésével. Csupán hangnemében különbözött a felkelés a Wyatt-féle összeesküvéstől. Erzsébetről szabadabban beszéltek, és teljes mértékben őt használták fel a szervezkedéshez, tudta nélkül. Erzsébet ekkor huszonkettedik életévében járt. Az ő egyénisége vált a felkelők legjobb toborzójává, habár a nyilvánosság előtt nem sokat beszéltek róla, és neve csak a trónutódlásra vonatkozó törvényben szerepelt nyilvánosan. Az összeesküvők sikeresen hozzájutottak a kincstárhoz, Dudley és Ashton elhajóztak Franciaországba, hogy embereket toborozzanak. Pole bíboros tudomást szerzett mindenről, mindazonáltal lassan tudták magakadályozni és összegyűjteni a felkelés tagjait, hisz a vezetők Franciaországban tartózkodtak. Erzsébet híveit letartóztatták, és fegyveres őrséget állítottak háza köré. Legalább akkora veszélyben volt, mint a Wyatt-felkelések idején, de meg kellett őriznie higgadtságát. Londoni lakhelyén rábukkantak egy rejtekhelyre, amelyben tiltott könyveket, röpiratokat, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Fülöptől függött minden. A vád teljes egészében készen állt Erzsébet ellen, berendelhették volna az udvarba, vagy a Towerbe, de akár Spanyolországba is száműzhették volna. Fülöp azonban kedvelte Erzsébetet, ezért úgy döntött, hogy arra kéri Máriát, ejtsen el minden vádat, és fejezzen be minden vizsgálatot ellene, így elengedték híveit. Gyémántot küldtek neki a tisztaság szimbólumaként. A királynő teljes mértékben hallgatott férjére. Amint megérezték a gyengeséget, támadtak. Fülöp Erzsébet egyik legnagyobb támogatójaként lépett elő, s ez isteni ajándék volt. A királynő valódi érzései kiderültek tetteiből. Húga régi ellenségének fia kapott megbízást, hogy vezesse Erzsébet háztartását – hisz Fülöp erre nem adott ki különösebb parancsot. Sir Thomas Pope így őrizet alatt tartotta, persze finoman, jó látszatot keltve. (Bedingfieldnél mindenestere jobban látta el feladatát.) Kisebb lázadás történt, mert egy fiatal iskolamester grófnak adta ki magát, és Erzsébetet kiáltotta ki királynőnek, önmagát pedig királynak, de nyomban kivégezték. Mária levelet írt Pope-nak, hogy tájékoztassa, ha összeesküvést gyanít, és derítse ki, mi áll a mögött, hogy így meggyalázták nevét. Ennek a lázadásnak nem volt se ereje, se lendülete, és valószínűleg nem állt a hátterében összeesküvés. Októberben a királynő megszabadította húgát Pope felügyeletétől, és engedélyezte, hogy Londonba menjen a báli szezonra, s felajánlotta, hogy a karácsonyt az udvarban töltse. Erzsébet boldogan, s díszes pompával indult el, ám meghívását váratlanul visszavonták, és december 3-án elindult visszafelé Hatfieldbe. Erzsébet mint feleségjelölt A Fülöp által kiszemelt vőlegény, Emánuel Filibert, Piemont hercege volt. Jó kapcsolatot ápolt a Habsburgokkal, épp ezért kérte meg unokatestvérét, Fülöpöt, hogy segítsen neki menyasszonyt találni. Erzsébet volt a legígéretesebb jelölt. Filibert spanyol volt és katolikus, a Wyatt-felkelések idején semlegesíthette volna Erzsébetet, de akkor maga Károly akadályozta meg házasságukat. Piemont hercege Angliába utazott, hogy hivatalos kérőként jelenjen meg, de ekkor Erzsébet még woodstocki börtönében volt, és hevesen tiltakozott az ötlet ellen. Megfenyegették, hogy ha nem házasodnak össze, akár meg is halhat. Máriát, a skótok királynőjét nevezték volna ki hivatalos trónörökösnek. Nehéz helyzetbe került. Ha a menekülés útját választotta volna, teljesen le kellett volna mondania arról, hogy később trónra kerüljön. Ki akarták csempészni külföldre, hogy ott majd akár akarja, akár nem, hozzáadják Filiberthez, de a francia követ figyelmeztette Erzsébetet. 1556. december elején, szemtől szemben visszautasította a javasolt házasságot. Mária kivételesen egyetértett Erzsébettel, habár eleinte teljesen máshogy vélekedett, végül sikerült megegyezniük. Teljes mértékben visszautasították az ajánlatot. Fülöp támogatása így már nem sokat ért. Mária állítólagos második terhessége Mindamellett Mária nem érte el célját. A külügyi politika terén nagy veszteség és szégyen érte a spanyolok érdekében Franciaország ellen harcoló angol csapatokat és Calais a franciák kezére került (1558). Fülöp három hónapot töltött Angliában, miután bevonta az országot a franciák elleni háborúba, és elvesztették Calais-t. Mária ismét úgy vélte, hogy áldott állapotban van, ám a terhességnek semmilyen jele sem mutatkozott 10 hónapon keresztül. Megírta végrendeletét, mert attól félt, hogy belehal a szülésbe. Az országban terjedő influenzajárvány őt is megbetegítette, és komolyan legyengült az állapota. A királynő beismerte, hogy nem lesz gyereke. Legjobban attól félt, hogy utód nélkül húga követi majd a trónon, és a katolikus hit elveszíti szerepét, de fejet kellett hajtani a törvények előtt: Erzsébet következett, és ez ellen semmit se tehetett. Kijelentette, hogy csak akkor uralkodhat, ha tartozásait törleszti, és megtartja a katolikus hitet, ám Erzsébet azt mondta neki, hogy úgy cselekszik, ahogy szíve diktálja, és ahogy az ország népének javára válik cselekedete. Mária halála Fülöp továbbra is támogatta Erzsébetet, de félő volt, hogy azt gondolják majd; Erzsébet csak spanyol támogatással képes megszerezni a hatalmat, ezért visszautasította segítségét. Mária haldoklott. Beismerte, hogy húgát illeti a trón, és 1558. november 17-én, a hajnali órákban eltávozott az élők sorából. Cseppet sem nyugodt élete ellenére csöndesen és békésen halt meg. Abban a keserű meggyőződésben hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött, hiszen húga, Erzsébet Angliát újra protestánssá fogja tenni. Bélik Pál Dezséri Bélik Pál (19. század) katolikus pap. Élete Papi pályát választván, 1811-ben végezte a négy évi teológiát Győrött és káplán lett Kisbéren; innen 1814-ben Banára ment plébánosnak, 1831 körül pedig Tamásira, Sopron megyébe. Munkái Panegyricus dum regimen almae dioecessis Jaurinensis ritu solemni capesseret cels. princeps. Comaromii, 1819. Munus parentale, quod Ernesti principis in Schwarzenberg episcopi Jaurinensis… piis manibus sacravit. U. ott, 1821. Hajdar ibn Kávúsz al-Afsín Hajdar ibn Kávúsz al-Afsín (arabul ���� �� ����� ������� [�aydar ibn Kāwūs al-Afšīn], ? – Szamarra, 841. május/június) a transzoxániai Usrúszana (vagy Uszrúsana) fejedelme (titulusa a neve állandó részeként használt afsín), az Abbászida Kalifátus kiemelkedő hadvezére volt. A horászáni Táhiridákkal vívott hatalmi harcban árulással és pogánysággal vádolták meg és kivégezték. Felemelkedése Usrúszanát, a Szamarkandtól Hudzsand vidékéig terjedő térséget először al-Mahdi abbászida kalifa (775–785) idején hódoltatták a muszlim seregek, de fejedelmei hűsége nem volt szilárd: mind Hárún ar-Rasíd, mind a keleti birodalomfélben őt követő al-Mamún hadjáratokat volt kénytelen indítani a Kávúsz nevű fejedelem ellen. Miután a kalifává váló al-Mamún Mervből Bagdadba települt, az afsín családjában viszály robbant ki, melynek során egy riválisa meggyilkolását követően Kávúsz Hajdar (eredetileg feltehetően Hajdár [�aydār]) nevű fia elmenekült és a kalifánál keresett menedéket (817–820 körül). Hajdar iránymutatását követve 822-ben újra kalifai hadak törtek Usrúszanára, Kávúsz pedig végleg meghódolt és felvette az iszlámot; Hajdar rivális fivére, Fadl pedig északra menekült, a nomádok közé. Így apja halálát követően, amelynek dátuma egyébként nem ismert, Hajdar vált Usrúszana fejedelmévé, megörökölve az afsín titulust. (Később Fadl is a kalifa szolgálatába állt.) Az elkövetkező években Hajdar a trónörökös, Abu Iszhák, a későbbi al-Mutaszim kalifa kíséretében szolgált. Amikor előbbit Egyiptom élére helyezték, al-Afsín Barka (Kirenaika) kormányzója lett, és ilyen minőségben 831-ben leverte a koptok és a Nílus-delta vidékén élő beduinok lázadását. Ebben az időszakban állítólag ő szervezte meg a trónörökös „nyugatiak” (al-magáriba) néven ismert testőrségét az alsó-egyiptomi nomádokból. A csúcson Al-Mamún 833-as halálakor fivére lelkére kötötte, hogy kalifaként minden erővel munkálkodjon az Északnyugat-Iránt és a mai Azerbajdzsán területét mintegy 817 óta uraló, horramita Bábak lázadásának leverésén. Al-Mutaszim 835 júniusában al-Afsínt a felkelés által veszélyeztetett Dzsibál, Ádzarbajdzsán és Armínija kormányzójává nevezte ki, és rendkívül magas zsoldot biztosított a számára. A hadvezér gondosan újjáépíttette a térségben Bábak hívei által lerombolt erődöket, és Bardzsandban vert tábort, amit védművekkel vett körül, és horramiták bázisául szolgáló hegyvidék felderítésére is nagy hangsúlyt helyezett. Ennek és a folyamatosan érkező, jelentős számú erősítésnek – ami kalifai seregeket és önkénteseket egyaránt magába foglalt – csak hosszú idő alatt, 837 augusztusában sikerült bevennie al-Baddzt, Bábak várát, ráadásul a lázadó ezután még majdnem egy hónapig bujkált az örmény hegyvidéken, és csak a helyi földbirtokosok adták ki nagy váltságdíj ellenében a hadvezérnek. Al-Afsín 838 januárjában vonult be Bagdadba. A kalifa és a trónörökös személyesen fogadta, és értékes ajándékokkal halmozta el, egyúttal Szindh kormányzóságát is megkapta eddigi tisztségei mellé. Még ebben az évben elkísérte al-Mutaszimot az Amorionig jutó bosszúhadjáratára a Bizánci Birodalom ellen, ahol seregteste győzelmet aratott Theophilosz bizánci császár hadai felett a dazimoni csatában, elfoglalta Ankürát, ahol egyesült a kalifa vezetésével érkező főerőkkel. Amorion ostrománál ő vezette a jobb szárnyat. A bukás Al-Afsín, bár sikerei csúcsán volt, minden jel szerint úgy érezte, hogy a Horászán élére kinevezett Abdalláh ibn Táhir és a dzsibáli Abu Dulaf al-Idzsli veszélyezteti a befolyását a perzsa térségben és az udvarban, ezért kapcsolatba lépett a mázandaráni hűbéres fejedelemmel (iszbahbadz), Mázjár ibn Kárinnal, aki nehezményezte, hogy a Táhiridák az ő tartománya ügyeibe is be kívántak avatkozni. Mázjár 839-ben felkelést robbantott ki a nehezen megközelíthető, magas hegyek által védett tartományában. Al-Afsín feltehetően arra épített, hogy Ibn Táhir kudarcot vall a Mázjár elleni harcban, ami így horászáni helytartóságának elvesztésével járt volna, és helyét valószínűleg az udvarban szintén jó pozíciókkal rendelkező al-Afsín szerezte volna meg. Terveit azonban keresztülhúzta a központi sereg gyors és erőteljes reakciója, valamint az, hogy Mázjárt elhagyták rokonai és hadvezérei, így Ibn Táhir gyors győzelmet tudott aratni a felkelők ellen. A Szamarrába vitt és ott kivégzett Mázjár vallomása alapján ellenfelei támogatásával a vezír, Ibn az-Zajját és a főkádi, Ahmad ibn Abi Duád vádat emelt al-Afsín ellen. Felrótták neki, hogy áttérése ellenére nem metélkedett körül, hogy felettébb díszes, iszlámellenes és pogány műveket és bálványokat birtokol, illetve hogy hazájában megkorbácsoltatott egy müezzint és egy imámot, amiért a térségre vonatkozó egyezményeket megszegve egy pogány szentélyt mecsetté alakítottak át. Azzal is megvádolták, hogy Bábak elleni hadjárata azért húzódott el, mert ő maga is szimpatizált a felkelőkkel. Hogy az ellene felhozott vádak mennyire voltak igazak, az eldönthetetlen, mindenesetre a perben bizonyítékként felhozott könyvek és bálványok manicheus és buddhista szimpátiáira utalhatnak. Hosszas pert követően végül börtönbe vetették, ahol halálra éheztették. Nezabudice Nezabudice település Csehországban, Rakovníki járásban. Nezabudice Hracholusky, Pavlíkov, Velká Buková és Branov településekkel határos. Lakosainak száma 74 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pidzsin nyelv A pidzsin nyelv olyan közvetítő szerepű keveréknyelv, amely két vagy több nyelv ötvöződéséből jön létre, és amelynek alapjául a magasabb műveltségű vagy nagyobb számú lakosság anyanyelve szolgál. Kezdetleges formáik általában soknyelvű csoportok alkalmi együttélésekor alakulnak ki, mint például hadifogolytáborokban. Keletkezésük A pidzsin nyelvek keletkezése, vagyis az ún. pidzsinizálódás a spontán egyéni nyelvtanuláshoz hasonló tevékenység azzal a különbséggel, hogy ebből idővel új nyelvi rendszer keletkezik. Ennek kiváltó oka a sokféle anyanyelvű lakosság egymás közti kommunikáció iránti szükséglete olyan körülmények között, ahol egy adott nyelv tökéletes elsajátítása – műveltségi szintkülönbségek és egyéb társadalmi tényezők miatt – nem várható el egyik féltől sem. A történelem folyamán már létező közvetítőnyelv hiányában bármikor létrejöhettek ilyen keveréknyelvek. Az egyik legrégebbi ismert pidzsin nyelv a lingua franca (a 14–19. században a hajósok, kereskedők, rabszolgák újlatin alapú keveréknyelve volt a Földközi-tenger partvidékén), ezért ma ezt az elnevezést gyűjtőfogalomként is használja a szakirodalom a fontos közvetítő szerepet betöltő nyelvekre. A pidzsin nyelvek többnyire csak beszélt nyelvek, írásbeliséggel nem rendelkeznek. Pidzsin és kreol nyelv A pidzsin nyelv és a kreol nyelv közötti alapvető különbség, hogy míg a pidzsin nyelv mindig csak közvetítő jellegű marad (tehát nem válik a lakosok kizárólagos anyanyelvévé), addig a kreol nyelv a hosszas együttélés következtében teljesebb nyelvi rendszerré fejlődik, és a lakosság egy részének vagy egészének az anyanyelvévé válik. 4316 Babinkova A 4316 Babinkova (ideiglenes jelöléssel 1979 TZ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. október 14-én. Megyeri Barna Megyeri Barna (Nagyvárad, 1920. július 12. – Budapest, 1966. március 14.) szobrászművész. Apja Nagyváradon városi főmérnök, édesanyja görög hercegnő. Az avantgárd törekvések és a természetelvű plasztika közötti átmenetet képviseli. Életrajza 1937-1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Kisfaludi Strobl Zsigmond. Az 1940-es években már érdeklődési körébe kerültek a síkformák mozgatásában rejlő lehetőségek, azok téralakító hatása, mint Wehner Tibor írja: »A papír szobrászati múltja meglehetősen rövid periódust ölel fel a modern magyar művészetben az első papírplasztikai kísérletek minden bizonnyal Megyeri Barna 1950-es és 1960-as években született hajtogatott-vágott papírmunkáihoz köthetők« 1942-ben kizárták a főiskoláról. Katona lett, haditudósító Szovjetunióban. 1945-től Kolozsvárott, 1947-től Budapesten élt, az Epreskertben dolgozott. Medgyessy egyik munkatársa volt, 1955-ben ő fejezte be Arany János mellszobrát. Műveire hatással volt Medgyessy művészete. 1960-1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. 1962-ben Párizsban töltött négy hónapot. Díjak, elismerések 1947 Kultuszminisztérium díja 1965 Munkácsy Mihály-díj Egyéni kiállítások (válogatás) 1964 Csók Galéria, Budapest Bakky Sándor ral 1971 Magyar Nemzeti Galéria , Budapest, emlékkiállítás 1972 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1978 Déri Múzeum, Debrecen 1979 Zichy-kastély, Óbuda 1992 Óbudai Társaskör 1998 Barcsay Terem, Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola Csoportos kiállítások (válogatás) 1947 Alkotás Művészház őszi tárlata 1948 Magyar grafikai kiállítás, Stockholm, Fővárosi Képtár, Budapest, A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon, Budapest 1952 Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1964 szegedi és balatoni Nyári Tárlat; Mai magyar kisplasztika, Csók Galéria, Budapest 1991 A hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Köztéri művei (válogatás) 1949 Szovjet katona szobra, Rákoshegy, vasútállomás haraszti mészkő, 1992-ben lebontva és áthelyezve a Buda Tétényi szoborparkba 1950 Bányász szobor, Komló, haraszti mészkőkő 1957 Prométheusz szobor, Kazincbarcika, vörösrézlemez domborítás 1960 figurális díszek, bronzdomborítás, Metropol Szálló 1961 Nyugalom, haraszti mészkő, Budatest XIV., Erzsébet királyné útja 10. 1962 dombormű, krómacél, 1962, Ózd- Bolyok, bölcsőde 1962 embléma, fém, zománc, Budapest, Csepel, Tranzit 1964 Spartacus szobor, Budapest, Kerepesi út 159. aranylapozott alumínium 1965 Európa elrablása Debreceni Agrártudományi Egyetem, bronz 1965 Szélkakasok, 1965, Gödöllő, víztorony 1966 mennyezetplasztika, Nemzeti Színház 1965 Olvasó lány, Hallgató lány, Eger, haraszti mészkő 1976 Fekvő nők, mészkő, Eger, Tanárképző Főiskola Kollégium 1972 Facsemetét ültetők, Kecskemét, Kertészeti Főiskola Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen Fővárosi Képtár, Budapest Magyar Nemzeti Galéria , Budapest. Taponas Taponas település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 972 fő (2015). Taponas Genouilleux, Guéreins, Belleville, Dracé és Saint-Jean-d'Ardières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nebovidy (Brno-vidéki járás) Nebovidy település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Nebovidy Moravany, Ostopovice, Střelice és Ořechov településekkel határos. Lakosainak száma 762 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Balatonalmádi vasútállomás Balatonalmádi vasútállomás egy Veszprém megyei vasútállomás, Balatonalmádi településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Balatonfűzfő vasútállomás Káptalanfüred megállóhely Alcippe poioicephala Az Alcippe poioicephala a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Thomas C. Jerdon brit zoológus írta le 1844-ben, a Thimalia nembe Thimalia poioicephala néven. Alfajai Alcippe poioicephala alearis (Bangs & Van Tyne, 1930) Alcippe poioicephala brucei Hume, 1870 Alcippe poioicephala davisoni Harington, 1915 Alcippe poioicephala fusca Godwin-Austen, 1877 Alcippe poioicephala haringtoniae Hartert, 1909 Alcippe poioicephala karenni Robinson & Kloss, 1923 Alcippe poioicephala phayrei Blyth, 1845 Alcippe poioicephala poioicephala (Jerdon, 1844) Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Kína, India, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 16,5 centiméter, testtömege 17-23 gramm. Életmódja Rovarokkal táplálkozik, de nektárt is fogyaszt. Fausztusz A Fausztusz latin eredetű férfinév, jelentése: szerencsés. Női párja: Fausztina. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 15. Reitter-gőzmalom (Dunaföldvár) A dunaföldvári Reitter-gőzmalmot 1884-ben alapították. Alapítója és tulajdonosa Reitter Ferenc volt (Dunapentele, 1855 – Dunaföldvár, 1918. február), aki 1881-ben költözött Dunaföldvárra. A ma működő malomhoz vezető utca azonban nem róla, hanem apjáról, Reitter Józsefről kapta a nevét. Története Magyarországon a malomiparban az 1850-es években tértek rá a gőzgépek alkalmazására. Nem csupán Dunaföldváron, de országosan is összefüggött a modern ipar kialakulása a mezőgazdasággal. Reitter Ferenc dunaföldvári malmának kezdeti teljesítménye 24 mázsa búza/nap volt, a gabonát természetesen már gépi erővel dolgozták fel. Amikor Reitter Ferenc anyagilag megerősödött, korszerűsíteni kezdte az üzemet. Németországból hozatott gépeket, amelyek szívógázas motorral működtek, többségük már az 1800-as évek végén is. 1890-ben Reitter egy hatkabinos fürdőt is létesített, 1898-ban pedig saját gőzmalma és fürdője ellátására artézi kutat készített. Ez volt Dunaföldváron az első artézi kút. Ebben az időben a búzát gabonakereskedők hozták, akik azt a malomnak nagy haszonnal adták tovább. Magának a lisztnek az értékesítését a malom végezte. A környező települések gazdái viszont saját búzájukat hozták őrlésre, amit haza is szállítottak. A malom dolgozóinak létszáma 20 fő volt, közülük 14-en a gépeknél dolgoztak. Az üzem felújítási költségei azonban nem térültek meg a bevételekből. A település és a környék jómódú parasztsága azonban részvényeket vásárolt, és 1919-ben megalakult a Dunaföldvári Polgári Gőzmalom Részvénytársaság. Nyereségesen termelni a gazdasági válság időszakában sem tudott, mert a munka irányításába részvényesi jogon hozzá nem értők is beleszóltak, másrészt a válság a mezőgazdaságban is fokozatosan jelentkezett. A városban nem csak a gőzmalom, hanem a helyi Erzsébet téren fúratott artézi kút is Reitter Ferenc nevéhez fűződik. 1905 júliusában a község pályázatot hirdetett a térre egy szökőkút elkészítésére. A munkát Reitter vállalta és 1906 augusztusában el is kezdte, de műszaki nehézségek miatt a 157 m mély kút fúrását csak 1907 nyarán fejezte be. A föld feletti részt Melocco Péter budapesti gyáros készítettte. A kutat hivatalosan csak 1908-ban adták át; átadása után száz évvel is helyén állt. 1918-ban részvénytársaság alakult egy új dunaföldvári gőzmalom felállítására. Reitter februárban meghalt, malmát az új cég megvásárolta és tovább működtette, de még ugyanebben az évben megkezdte egy új malom építését. Ez a malom – erősen átalakítva – ma is működik. A Reitter-féle malomról és annak sorsáról más vélemény is ismeretes. Balatonboglár Balatonboglár város Somogy megyében, a Fonyódi járásban. A Balatonboglári borvidék központja. Fekvése Balatonboglár a Balaton déli partján Balatonlelle és Fonyód városokkal szomszédos, a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal és az M7-es autópálya mentén található. Közeli települések Fonyód , Ordacsehi , Balatonlelle Városrészek A város a vasúttól északra elterülő üdülő övezetre, a keleti részen fekvő Császtára, a Vár- és Kápolna dombokra, a kaposvári út körül elhelyezkedő lakó- és ipari területekre, a nyugati részen található lakó- és üdülőövezetre, valamint Szőlőskislak társközségre tagolható. Története 1940 és 1944 között itt épült fel és működött a Lengyel Gimnázium és Líceum, amely a lengyel menekültek gyermekeinek képzését szolgálta. Az iskola vezetője Varga Béla katolikus pap, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke volt. Az iskola a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye. 1979. január 1-jével Balatonlellével összevonták, Boglárlelle néven. A rendszerváltás után helyi népszavazás alapján került sor a két település önállósodására. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,5%-a magyarnak, 2,5% németnek, 0,2% lengyelnek mondta magát (16% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,7%, evangélikus 2,6%, református 5,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezet nélküli 8,8% (27% nem nyilatkozott). Turisztikai értékei Az átutazó legelőször a Gömbkilátót pillantja meg Várdombon. A domb egész évben nyugalmas és közkedvelt kirándulóhely. A kilátó esti kivilágítása a távolabbi veszprémi partokról is látható. A Várdombon a nyolcvanas években számtalan nyári rendezvény vonzott nagyobb tömegeket, rendelkezett szabadtéri színpaddal, impozáns pergolával. A domb tövében található a Hétház utca, amely a város legelső villanegyede volt. A város főutcáján – a Dózsa György út mentén – a posta klasszicista épületét láthatja az átutazó. A régi üzletsorok helyén az utóbbi években elegáns üzleti negyed épült. Fonyód felé haladva balra még fellelhetők Balatonboglár régi fényét felidéző polgári villák. Az új bevásárló központtal szemben a többször átépített vasútállomás épülete tűnik fel. A Balatonbogláron tartósan időző üdülő és kiránduló vendég számára a város sokszínű arcát mutatja. Több évtizede nyaranta tömegeket vonz Balatonboglárra az is, hogy itt van a Balaton-átúszás végpontja. Híres balatonbogláriak Bagó Bertalan rendező Epres Attila színész Nádorfi Lajos operatőr, fotóművész Nyírő Beáta színésznő Somlyó György költő, író, esszéíró, műfordító Szabó Éva keramikus, porcelántervező művész Takács Sándor repülőgép-pilóta Urányi János olimpiai bajnok kajakozó Nevezetességei Római katolikus templom (műemlék) – tervezte: Dr Kotsis Iván (volt műegyetemi tanár), építette: Varga Béla (egykori plébános, a Nemzetgyűlés egykori elnöke, a lengyel iskola alapítója) Művelődési ház, a háború alatt lengyel iskolának helyt adó épület Evangélikus templom (tervezte: Nagy Tamás) „Vörös” kápolna (műemlék) „Kék” kápolna (műemlék) Gömbkilátó Teleki Pál miniszterelnök bronzszobra (állítva: 2005-ben) Varga Béla „Nemzeti Sírhelye” (helyreállítva: 2005-ben) Hajókikötő (az első balatoni kompjárat kikötője) Bárány-kúria Ágoston-Madách-kastély Borházak és pincészetek Balatonboglári Borgazdasági Zrt. Balaton-környéki borosgazdák Balatoni Szőlőskert Szövetkezet Pince Balla Pince ( Balatonkeresztúr ) Bormanufaktura Szőlő és Borgazdaság Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet Buzássy Pince (Balatonlelle) Chapel Hill Conrads Bioborászat Dél-Balatoni Borút Egyesület Hujber Pince Balatonboglár Ignáczy Borpince Illés Gyula és Fiai Családi Pincészet Katona Borház Kékfrankos pince Kishegyi Pince (Balatonlelle) Koltai Pince Konyári Pincészet Légli Szőlő és Bortermelő Kft. Miklós Pince Opperheim Pince (Dél-Balaton) Országh Pince (Balatonlelle) Öregbaglas Rt., Kéthely Pócz pincészet ( Balatonlelle ) Rádpusztai Lovascentrum – Balaton Pince Szent Anna Borház Szent Donát Pince Szent Donatus pincészet (Balatonlelle) Szent Kristóf Pincészet Szentpály Pincészet Topos Pince Treffpunkt GAR 2000 Kft.- Zamárdi Trunkó Pincészet Vitalit Kft. BB Borház Kft. Szerencsi Iskola és Művésztelep Az alkotótábort 1976-ban Szatmáry István alapította Deim Pál, Csiky Tibor, Misch Ádám és Fajó János művészeti vezetésével. 1976-1978-ig Telkibányán, 1979-1981-ig Göncön, 1982-93-ig Encsen működött. 1990-ben vált egyesületté, majd 1994-től kezdve Szerencs városa ad otthont az alkotótábornak. Minden év július második hetétől kerül megrendezésre 80-140 fiatal részvételével, akik 4-5 országból jönnek a kéthetes időszakra. Az alkotótábor szellemiségét a geometrikus, konkrét, absztrakt művészet hatja át. Célja: a tehetségek felkutatása és a felsőoktatásba való bejutásra való felkészítése. Módszerének lényege az önkéntesség. A szabadiskola mára már művésztelep is egyben, ahol már saját nevelésű, érett művészek is dolgoznak. Szekciók és szekció vezetők Festő: Fajó János (művészeti vezető) Építész: Kapy Jenő Kompozíciós alapismeretek: Kludovácz András Grafika: Boros Tamás (2000-2006), Kovács Tamás László Fotó: Matkócsik András Természet utáni stúdiumok: Pataki Balázs Fotólabor: Standovár Júlia Kerámia: Sturm Orsolya Plasztika: Zalavári József Művésztelep Műhelymunka A műhelymunka a Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában zajlik. Az ifjú alkotók és tanáraik számára a Városi Kollégium ad szállást. Kiállítás Az alkotótáborban készült művek minden év augusztusában kiállításra kerülnek Budapesten, ahol az alkotók hozzátartozói mellett más érdeklődőknek is lehetőségük nyílik megtekinteni a munkákat. Forrás Fajó János: Síkfestészet. Osiris Kiadó - Magyar Iparművészeti Egyetem, 1999. Budapest http://www.kulcsmagazin.hu/cikk.php?id=2663 http://www.szabadiskola.hu/ Nebraska Nebraska az Amerikai Egyesült Államok 37. tagállama. Az állam az USA középső részén, a Magas-síkság és a Mississippi-fennsík találkozásánál fekszik. Fővárosa Lincoln, legnagyobb városa Omaha. Elnevezése az indián Ní Btháska kifejezésből származik ami sima vizet jelent. Ez valószínűleg a Platte folyóra utal, amely átszeli az államot. Nebraska az USA mezőgazdasági szempontból egyik legjelentősebb tagállama. Történet 1854. május 30-án a Kansas-Nebraska törvény hozta létre Kansas és Nebraska államot. Ekkor Nebraska székhelyéül Omahát jelölték ki. A telepesek első nagy hulláma 1860-ban érkezett Nebraskába, mivel a szövetségi kormány szabad területnek minősítette az államot. Mivel az állam nagy része füves puszta volt, a telepesek házaikat erdős részek közelében alakították ki. Nebraska 1867-ben vált az USA teljes jogú tagállamává, röviddel az amerikai polgárháború után. Ekkor az állam székhelye Omaha helyett Lancaster lett, amelyet később Lincolnak kereszteltek át Abraham Lincoln, a meggyilkolt amerikai elnök tiszteletére. Földrajz Nebraska északon Dél-Dakota, keleten Iowa, délkeleten Missouri, délen Kansas, délnyugaton Colorado, nyugaton pedig Wyoming állammal határos. Az állam keleti határa megegyezik a Missouri folyó vonalával. Nebraska 93 megyével és kettő időzónával rendelkezik. Az úgynevezett központi idő az állam keleti felét, míg a hegyi idő Nebraska nyugati részét uralja. Az államot három folyó szeli át nyugat felől. A Niobrara északon, a Platte középen, a Republican folyó pedig délen folyik és torkollik bele a Missouri folyóba. Éghajlat Nebraskában keleti felében a nedves kontinentális, nyugati felében félszáraz klíma uralkodik, ám az átlaghőmérséklet viszonylag egységes. A nyár forró, a tél hideg. Az éves átlagos csapadékmennyiség keletről nyugatra csökken. Évente 65-90 cm hó hull átlagosan. Nebraskában az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 48 °C volt. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -44 °C-t 1936-ban mérték. Nebraska az ún. Tornado Alley-ben (Tornádó folyosó) fekszik, ezért a tavaszi és nyári hónapokban gyakoriak a zivatarok. A tornádók is ebben az időszakban a leggyakoribban. Julian Mytnik Julian Mytnik (Krakkó, 1911. november 24. – Krakkó, 1976) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása hivatásos katona. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1952-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1964-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1957-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1960-ban búcsúzott. Eikozapentaénsav Az eikozapentaénsav, röviden EPA (C19H29COOH) egy telítetlen zsírsav. Tudnivalók Az eikozapentaénsavat, a prosztaglandinok bioszintézisének eme fontos kiindulási anyagát az embergyógyászat is hasznosítja, egyebek között szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására. Ez ugyanis a többi zsírsavnál hatásosabban csökkenti a vér triglicerid- és koleszterinszintjét, gátolja a véralvadást, amelynek következtében a vérrögök nem tudnak kialakulni. Bár az eikozapentaénsav a természetben viszonylag sok helyen fellelhető, mesterségesen létrehozni meglehetősen nehézkes és bonyolult feladat. Az 1980-as évek elején, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Távol-keleti Tudományos Központjában két biológus arra a felismerésre jutott, hogy Ázsia csendes-óceáni partján élő tengerisünök (Echinoidea) egyike, az úgynevezett Strongylocentrotus intermedius fajnak a nemi mirigyeiben, emésztőszerveiben és páncéljában meglepően sok az eikozapentaénsav. Ázsia e részében és Japánban ezt a tengerisünfajt az élelmiszeripar már eddig is hasznosította: nemi mirigyeiből készítik az ínyenccsemegének számító, úgynevezett „tengerisün-kaviárt”. E tengerisünök nemi mirigyeiben az eikozapentaénsav mennyisége az összes bennük levő zsírsavnak több mint a 30 százalékát teszi ki. A legtöbb ilyen sav a hím tengerisünök mirigyeiben található meg. A kutatók az eikozapentaénsavat a tengerisünök szerveiből és szöveteiből ezüstsókkal átitatott szilikagéllel vonták ki, s így 97–98 százalékos tisztaságú savat sikerült kapniuk. Forrás Élet és Tudomány (Priroda) Kondé család A Kondé család már valószínűleg a 13. század második felében Pozsony vármegyében élt. Pókateleki előnevet használtak, melyet 1342-ben Zomor fia Miklós szerzett meg. Miklósnak 3 fia volt: Tamás, Jakab és János. Jakabot a források 1379-1414 között említik, tőle származik az ún. Fekete-ág. Ezen ágból származó János fia László (Fekethe de Pokathelek), Hédervári György familiárisa, a husziták elleni harcokban szerzett érdemeiért kapott 1434. szeptember 29-én Regensburgban armálist. László unokaöccse János kezdte a Kondé családnevet használni. 1470-ben szerepel Gömör vármegyében Kondé Imre, mint krasznahorkai várnagy. Ő zálogba kapta a Heves megyei Bocs község felét. 1549-ben Kondé Lázár részt vett a dunántúli megyék közös Pozsony megyei törvényszéki ülésén. A 17. század közepén Kondé István Thurzó Ilona grófnő szolgálatában állt. 1650-ben a család Nagyfödémesen szerepelt. Kondé György özvegye Némethy Katalin (később Belussi Miklósné) 1667-ben Nagyszombatban élt és a kisudvarnoki Kondé birtokrészekért pereskedett. Kondé Miklós (1732 körül-1802) nándorfehérvári címzetes püspök, majd nagyváradi püspök volt. Reiszig Ede szerint: "Kondé. (Pókateleki.) Zomor fia Miklós 1342-ben Pókatelekre nyert adományt, a mely egész a 19. század közepéig a család birtokában maradt. Az 1755. évi összeírásban is több tagja szerepel Pozsony vármegyében. A 19. század első felében Siposkarcsán bírt földesúri joggal. Czímer: kékben, koronás, hármas zöld halmon, a paizs felső jobb sarkában hatágú aranycsillagtól s a felső balsarokban ezüstfélholdtól kísért, görbe kardot tartó, felülről és alulról egy-egy nyíllal átdöfött könyöklő, pánczélos kar. Sisakdísz: paizsbeli kar. Takarók: kékarany, veresezüst." Massalavés Massalavés település Spanyolországban, Valencia tartományban. Massalavés Alberic, Alzira, L’Alcúdia, Benimodo és Guadassuar községekkel határos. Lakosainak száma 1596 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Expelled from Paradise Az Expelled From Paradise (japánul: ����, magyarul: Kiűzetés a paradicsomból) 2014-ben bemutatott japán animációs sci-fi film. A filmet Seiji Mizushima rendezte, a forgatókönyvért Gen Urobuchi felelős. A gyártás a Toei Animation műhelyében készült, és a Graphinica követte el. A disztribúciót a T-Joy végezte együttműködésben a Toei Company-val. A film ősbemutatója Európában a svédországi ConFusion anime találkozón volt 2014. december 11-én. Seiji Mizushima személyesen is részt vett a bemutatón valamint a filmhez kapcsolódó kérdezz-felelek szekciót is ő vezette személyesen. A filmet az Aniplex USA vitte be az Egyesült Államokba, és 15 moziban mutatták be szerte az országban 2014. december 13-i kezdettel. Cselekmény Angela Balzac, a DEVA űrállomás magas besorolású ügynöke az űrállomás vezetőitől feladatba kapja, hogy számolja fel a "Frontier Setter" (magyarul kb. "Horizontfigyelő"-nek lehetne értelmesen fordítani) kódnevű hekkert – aki feltételezhetően a régi Földön bujkál. A hekker már többször behatolt a DEVA rendszereibe, és az űrállomás lakói számára közvetít a DEVA vezetőségének propagandájával ellentétes üzeneteket. A DEVA lakói nem rendelkeznek virtuális testtel életük nagy százalékában, az itt született gyermekek elméjét 1600 nappal a születésük után digitalizálják, és onnantól fogva virtuális síkon léteznek. Lehetőség van fizikai testet kérni, de ez általában a fajfenntartás kivételével csak a DEVA hivatalos ügynökeinek jár, a régi Földre szóló missziók esetén. Angelát leküldik tehát a régi Földre, ahol egy Dingo nevű ügynök várja, aki a DEVA helyi szabadúszó kapcsolata. Dingo első lépése, hogy Angela és a DEVA közötti orbitális kommunikációra is képes egységet szétlövi, indoklásként azt hozza fel, hogy ha a hekker ilyen könnyen képes volt betörni a DEVA rendszereibe, akkor egy szempillantás alatt kideríti Angela tartózkodási helyét, és a meglepetésszerű támadás lehetősége odaveszik. Elindulnak tehát ketten Frontier Setter felkutatására és megállítására. A kutatásuk eredményeképpen kiderül, hogy Frontier Setter valójában egy mesterséges intelligencia, aki eredetileg a "Genesis Ark" (kb. "A teremtés / keletkezés bárkája") nevű és Föld körüli pályáról induló emberi legénységgel rendelkező felderítőűrhajó konstrukciós munkálataival volt megbízva, azonban az évek alatt saját személyisége fejlődött ki. Angela visszatér DEVA-ra, ahol jelenti a feletteseinek, hogy Frontier Setter ártalmatlan, és csak a belekódolt misszióját kívánja végrehajtani, ami mellesleg azzal jár, hogy napokon belül végleg elhagyja a Naprendszert. A DEVA vezetői nem elégszenek meg ezzel a válasszal, és Angelát Frontier Setter elpusztítására utasítják, nehogy valaki képes legyen felébük kerekedni hatalomban valaha is. Angela ezt visszautasítja, emiatt azonnali hatállyal virtuális börtönbe zárják az elméjét. Innen Frontier Setter szabadítja ki, majd a digitalizált elméjét visszatranszportálja Angela földön ragadt ügynöktestébe. A DEVA vezetői természetesen nem hagyják annyiban a hatalmukon esett újabb csorbát, több tíz ügynököt küldenek a földre Angela, Dingo és Frontier Setter végleges kiiktatására. Angela és Dingo úgy döntenek, hogy életük árán is megpróbálják feltartóztatni a DEVA ügynököket amíg Frontier Setter a tervek szerint előkészíti a kilövést, és elhagyja a Földet, majd a Genesis Ark-hoz hozzácsatlakozva a Naprendszert is. Frédi, a csempész-rendész A Frédi, a csempész-rendész (eredeti cím: The Man Called Flintstone) 1966-ban bemutatott, mára klasszikussá vált amerikai rajzfilm, amely a Frédi és Béni című televíziós rajzfilmsorozata alapján készült. A rendezői és producerei Joseph Barbera és William Hanna, a forgatókönyvírói Harvey Bullock és R.S. Allen, a zeneszerzői Ted Nichols és Marty Paich. A mozifilm a Hanna-Barbera gyártásában készült, a Columbia Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve akciófilm, bűnügyi film, filmmusical, filmvígjáték, kalandfilm és kémfilm. Amerikában 1966 augusztus 3-án mutatták be a mozikban. Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyekből az elsőt 1978. június 18-án vetítették le az MTV1-en, a másodikat 2006 júniusában vetítették le a Cartoon Network-ön a televízióban. A Magyar Televízió által készült magyar szinkronnal 1993 elején a ZOOM Kft. forgalmazásában VHS-en adták ki, majd 2008-ban DVD-n is a Cartoon Network által készült magyar szinkronnal együtt. Televíziós megjelenések 1. magyar változat: MTV-1 2. magyar változat: Cartoon Network , Boomerang 2002–2003-as német labdarúgókupa Lásd még 1. Bundesliga 2002-03 Francia U21-es labdarúgó-válogatott A Francia U21-es labdarúgó-válogatott Franciaország 21 éven aluli labdarúgó-válogatottja, melyet a Francia labdarúgó-szövetség irányít. U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság 1978 : nem jutott ki 1980 : nem jutott ki 1982 : Negyeddöntő 1984 : Negyeddöntő 1986 : Negyeddöntő 1988 : Aranyérmes 1990 : nem jutott ki 1992 : nem jutott ki 1994 : 4. hely 1996 : Bronzérmes 1998 : nem jutott ki 2000 : nem jutott ki 2002 : Ezüstérmes 2004 : nem jutott ki 2006 : Elődöntő 2007 : nem jutott ki 2009 : nem jutott ki 2011 : nem jutott ki 2013 : nem jutott ki 2015 : nem jutott ki 2017 : nem jutott ki Olimpiai szereplés 1992 : Nem jutott ki 1996 : 5. hely 2000 : Nem jutott ki 2004 : Nem jutott ki 2008 : Nem jutott ki 2012 : Nem jutott ki Keret A francia válogatott 23 fős kerete az november 9-i Bulgária és november 13-i Szlovénia elleni mérkőzésekre. A félkövér betűs játékosok már kaptak meghívót a felnőtt csapatba. Jegyzetek Dernière sélection (francia nyelven). French Football Federation, 2017. május 19. (Hozzáférés: 2017. május 23.) Forrás Hivatalos weboldal Porunk hőse A Porunk hőse (Local Hero) egy 1983-as angol-amerikai film (magyarul A kisvárosi hős címmel is megjelent). Írója és rendezője Bill Forsyth, főszerepben pedig Burt Lancaster és Peter Riegert láthatóak. A film írórendezője BAFTA-díjat, valamint a nemzetközi és a New York-i kritikusok díját is elnyerte. A film zenéjét, ami talán még a filmnél is ismertebbé vált Mark Knopfler készítette. Cselekmény Mac MacIntyre egy hatalmas olajvállalat alkalmazottja, aki Felix Happer, főnöke és az olajtársaság igazgatója megbízásából egy kis skóciai faluba utazik, mivel Happer oda szeretné a legújabb olajfinomítóját építeni. MacIntyre feladata, hogy a helyi lakosságot megnyerje az ügynek. A városi léthez szokott férfi kezdetben nem igazán találja a helyét a nyugalmas tengerparti közegben, de nemsokára megszokja és megszereti a kistelepülés sajátosságait és kedves lakóit. A megbízás is láthatóan jól alakul, mivel a helyiek felkarolják a finomító tervét, ami számukra fejlődéssel és munkahelyekkel kecsegtet. Egyedül egy tengerparton éldegélő öregúr nem adná semmiért az otthonát, MacIntyre meg is érti miért. Hozzá aztán maga Happer jön látogatóba és végül úgy tűnik mindenki megkapja amit szeretne, kivéve MacIntyre-t, akit hazaküldenek, de az otthoni üres életében honvágya van a csendes, nyugodt hely után. Szereplők Burt Lancaster - Felix Happer Peter Riegert - Mac MacIntyre Fulton Mackay - Ben Knox Denis Lawson - Gordon Urquhart Norman Chancer - Moritz Peter Capaldi - Danny Oldsen Rikki Fulton - Geddes Alex Norton - Watt Jenny Seagrove - Marina Jennifer Black - Stella Kim Sinuk Kim Sinuk (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Kim Shin-wook; Kvacshon, 1988. április 14. –) dél-koreai válogatott labdarúgó, jelenleg a Csonbuk Hjonde (Jeonbuk Hyundai) játékosa. Pályafutása A 2011-es Ázsia-kupán bronzérmesek lettek a válogatottal, valamint a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon is tagja volt a keretnek. Sikerei, díjai Klub Ulszan Hjonde (Ulsan Hyundai) AFC-bajnokok ligája : 2012 Csonbuk Hjonde (Jeonbuk Hyundai) K League 1: 2017 AFC-bajnokok ligája : 2016 Válogatott Dél-Korea Kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokság : 2015, 2017 2018-as kolumbiai elnökválasztás A 2018-as kolumbiai elnökválasztást 2018. május 27-én illetve 2018. június 17-én tartották, két fordulóban. A győzelemhez a szavazatok 50%+1 szavazatát kell megszerezni. Ha az első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget, akkor második fordulót kell tartani és a két legtöbb szavazatot kapott jelöltnek kell indulnia. Az elnök mandátuma 4 évre szól és a 2015-ös törvénymódosítással nem választható újra, így az eddigi elnök Juan Manuel Santos nem indulhatott a posztért. Ez az első elnökválasztás a 2016-ban a FARC gerillaszervezettel kötött békemegállapodás óta, amivel lezárult a mintegy 50 évig tartó kolumbiai polgárháború. A választást a Demokratikus Központ tagja Iván Duque Márquez nyerte. Választási törvény Kolumbia Alkotmányának értelmében azok számítanak választópolgárnak, akik betöltötték a 18. életévét és nem tagjai Kolumbia Haderejének (rendőrség, hadsereg, tengerészet és légierő). Emellett nem büntetett előéletűek és nem állnak bírósági eljárás alatt. Az elnökválasztással egyidőben az alelnököt is megválasztják. Az alkotmány 191. cikkelyének értelmében az elnök és alelnök-jelöltnek is kolumbiai születésűnek és kolumbiai állampolgárnak kell lenni valamint 30 évnél idősebbnek kell lennie. A választásokat két adminisztratív szerv bonyolítja le az országban: Kolumbiai Polgári Regisztrációs Iroda (Registraduría Nacional del Estado Civil) és a Kolumbiai Nemzeti Választási Tanács (Consejo Nacional Electoral), utóbbi szervezet a választás törvényességét ellenőrzi és felügyeli. Elnök-jelöltek Iván Duque Márquez Iván Duque egy ügyvéd, aki a jobboldali Álvaro Uribe Kolumbia 2002-2010 közötti elnöke alapította Demokratikus Központ jelöltje. 2014 és 2018 között Bogota szenátora volt. Duque politikájában Álvaro Uribe örökösének tartja magát, aki megválasztása esetén folytatni akarja Uribe piacbarát, neoliberális gazdaságpolitikáját. Gazdasági kérdésekben bányászati és mezőgazdasági reformot akar elnöksége véghez vinni. Nem ért egyet a 2016-ban a FARC gerillaszervezettel kötött békemegállapodással, állítása szerint a békemegállapodás túl elnéző a szervezettel, amit ő nem bontatna fel megválasztása esetén, csak szükséges változtatásokat hajtana végre. Elnöksége fel akarja venni a harcot a drogkereskedelemmel. Élesen ellenzi Venezuela politikáját, az onnan érkező menekülthullámot szerinte "közösen kell más latin-amerikai országokkal megoldani, nem csak Kolumbiának" és elképzelhetőnek tartja, egy komolyabb humanitárius válság kialakulását. Gustavo Petro Petro a baloldali Tisztességes Lista jelöltje. Közgazdász, 1991-1994 és 1998-2006 között a kolumbiai Képviselőház tagja, 2006-2010 között szenátor és 2012-2015 között Bogotá polgármestere. Fontosnak tartja, a korrupcióellenes és a klímaváltozás elleni harcot és a társadalmi egyenlőtlenség felszámolását. Támogatja a FARC-cal kötött megállapodást, de nem tartja megfelelőnek a megvalósítását. Sergio Fajardo Fajardo a balközép, progresszív pártok jelöltje. 2004-2007 között Medellín polgármestere és 2012-2015 közötti Antioquia megye kormányzója volt. Kampányának középpontjában a foglalkoztatás állt: 1,5 millió új munkahely megteremtéséről beszélt illetve az oktatásra, kultúrára és tudományra szánt pénzek növeléséről. Venezuelát egy olyan országnak tartotta, amely "nem tud a gazdagsággal mit kezdeni, és Venezuela egy diktatúra". Germán Vargas Lleras Vargas Lleras ügyvéd, 2003-2004 a Szenátus elnöke, 2010-2012 között belügyminiszter, 2012-2013 lakhatási ügyekért felelős miniszter, 2014-2017 között az ország alelnöke. A jobboldali-liberális pártok jelöltjeként vett részt a választáson. Kampányában az egészségügyi rendszer szabályozását, adócsökkentést és 1,2 millió új munkahely megteremtéséről beszélt. Humberto de la Calle De la Calle a Kolumbiai Liberális Párt jelöltjeként indult a választáson. 71 éves korával, ő a legidősebb jelölt, 1991-1993 között belügyminiszter, 1994-1996 között az ország alelnöke, 2012-2016 között a FARC gerillaszervezettel folytatott béketárgyalások vezetője. Kampányában 500 ezer és 1 millió közötti új munkahely megteremését hangoztatta valamint a korrupcióellenes harcot, munkahelyi esélyegyenlőség megteremtését is megnevezte. Újős Szász-Újős (románul Fântânele, németül Eisch, Neuösch, Erbdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése A Melles-patak mentén helyezkedik el. Szomszédos falvak: Szászzsombor, Aranyosszászmóric, Fűzkút, Lompérd, Budatelke. Története A szász szócska a régi lakosság eredetére utal, az új pedig arra, hogy a Basta féle hadjárat után újra kellett telepíteni a falut. Az Ős pedig személynév. Sokgyökerű település tehát Újős… A faluban van különben még Ős nevű lakos. A régészek szerint a kelták laktak itt először, a 70-es években talált kelta temető(La Tene korszak) is ezt bizonyítja. 1288-ban az oklevelek Ws-nek írják. 1294-ben Ews, Eos, 1333-ban Us, 1578-ban Eöshely, 1721-ben Szász-Újős formában jelentkezik. 1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet, 1333-ban szintén 2 garast, 1334-ben 2 garast, 1335-ben pedig 4 garast. Temploma korábbi időszakból származik. Későbbi oklevélben szereplő Szász előneve is emlékeztet arra, hogy eredetileg szász település volt. A reformáció előtti középkori templom az 1601–1603-as népirtás után pusztulásnak indul, szász lakói már nem tudják fenntartani a templomot. Lebontják, és 1784-től új helyen építik mai templomukat, mely 1794-re készül el. A régi az egykori tó fölött állott. A reformáció idején a templom hívei lutheránusok lesznek, majd 1620 után reformátusok. A XVIII. században és e század elején is református anyaegyház. 1622-ben egy kelyhüket eladják. Régi lakóiról a helynevek is tanúskodnak: 1343-ból Miskepataka, Pahorerdő, Pajorerdőbérc, Pajor-bérckút, Németkút pataka, Szászföld, Kisaj, Hidegkút pataka, Or, Szénáskút pataka, Él, Malombérc; 1462-ből Malomhegy, Stracfölde, Rozva-pataka; 1478-ból Németerdő, 1640-ből Pajzsdomb. 1914-ben Újősnek 935 lakosa volt, 418 vallotta magát magyarnak, 518 pedig románnak. Vallási felekezet szerint 518 ortodox, 365 református és 37 izraelita. Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Talma Kiadó 2001: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro Rinyakovácsi Rinyakovácsi község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése Nagyatádtól északkeletre, Jákó, Gige és Csököly közt fekvő település, de szilárd burkolatú úton csak keletről közelíthető meg. Története Rinyakovácsi nevét a 14. század elején említették először az oklevelek, neve 1332-1337 között már szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, mely szerint már plébániája is volt. 1421-ben Illyemindszenti János itteni birtokait Zsigmond királytól a Tamási család nyerte adományul. 1448-ban Kowaczy módon írva említették az oklevelekben, az Ellyevölgyiek birtokaként, majd 1536-ban a Fórys család és Ellyewelgyi László birtoka volt, 1550-ben pedig Alya Mátyás és Fórys Miklós voltak a földesurai. Az 1554 évi adólajstromban – már Kovácsi írásmóddal – csak 4 házzal írták össze, 1571-ben pedig 5 házzal, majd a 16. század végén elpusztult és csak 1720-ban kezdett újból benépesülni, és mint puszta Gigéhez tartozott. 1726-tól a herczeg Esterházyaké volt. A 20. század elején Somogy vármegye Nagyatádi járásához tartozott. 1910-ben 335 magyar lakosa volt. Ebből 83 római katolikus, 244 református, 6 izraelita volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 34,5% cigánynak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 79,7%, református 6,8%, felekezet nélküli 6,1% (7,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református temploma - a 18. században épült. Persona (sorozat) A Shin Megami Tensei: Persona vagy ahogy Japánban ismerik a PERSONA (����; Hepburn: Perusona) egy szerepjátékokat tartalmazó sorozat, melyet az Atlus fejlesztett és adott ki. A sorozat a Megami Tensei sorozat egyik spin-offja, amely démonidézőkről szól. Ezzel ellentétben a Persona sorozat tizenéves gyerekekről szól akik meg tudják idézni a belsőjük megnyilvánulását, a Personájukat. A sorozat első játéka, a Megami Ibunroku (�����) ami azt jelenti, hogy az „Istennő Különös Meséinek Története”, ezzel jelezvén egy melléktörténetet vagy egy másik univerzumot. A sorozat drasztikus változáson ment keresztül a Shin Megami Tensei: Persona 3 alatt, melyeket a Shin Megami Tensei: Persona 4-ben tovább finomítottak. A sorozat minden tagjában máshogy idézik meg a szereplők a Personájukat, például az Evokerek segítségével a Shin Megami Tensei: Persona 3-ban vagy Tarot kártyákkal a Shin Megami Tensei: Persona 4-ben. Ugyan Japánon kívül a Persona sorozat tagjain megjelenik a Shin Megami Tensei név, azonban a Persona sorozat valójában a Shin Megami Tensei fősorozat spin-offja. Játékok A sorozat két animéből és kilenc játékból áll, ebből öt főjáték; egy a PlayStation 2-es Shin Megami Tensei: Persona 3 feljavított változata, a Shin Megami Tensei: Persona 3: FES; egy a PlayStationös Revelations: Persona remakeje, a Shin Megami Tensei: Persona, egy a PlayStation 2-es Shin Megami Tensei: Persona 3 feljavított portja, a Shin Megami Tensei: Persona 3 Portable és egy pedig a PlayStationös Persona 2: Innocent Sin remakeje. A sorozat második címét két játékban adták ki: a Persona 2: Innocent Sin-t 1999-ben és a Persona 2: Eternal Punishment-et 2000-ben. Mindkét játékot PlayStationre adták ki. Csak az Eternal Punishment-et fordították le és adták ki Észak-Amerikában. Eddig a kilenc játék közül csak egyet nem adtak ki Észak-Amerikában, a Persona 2: Innocent Sin-t, de ugyanezen játék remakjének észak-amerikai kiadását még nem erősítették meg. A Shin Megami Tensei: Persona 3 drasztikus változást hozott a sorozatban azzal, hogy bemutatták a szocializációs elemeket. A játékos egy középiskolás tanulót irányít aki napközben iskolában jár, iskola után a játékos szabadon dönthet mit szeretne tenni, például elmehet moziba vagy a barátjaival is töltheti idejét. Ezek mind befolyásolják a játék harcait, amelyek éjszaka történnek. Az Evokerek; pisztoly alakú tárgyak miatt is ismertté vált a játék, melyekkel főbe lövik magukat a szereplők, hogy megidézzék Personáikat. Főjátékok Revelations: Persona (1996: PlayStation, 1999: Microsoft Windows, Japánban Megami Ibunroku ( ����� ) néven ismert) Persona 2: Innocent Sin (1999: PlayStation, nem adták ki Észak-Amerikában) Persona 2: Eternal Punishment (2000: PlayStation) Shin Megami Tensei: Persona 3 (2006: PlayStation 2, első Európában is megjelent Persona játék) Shin Megami Tensei: Persona 4 (2008: PlayStation 2) Persona 5 (2016: PlayStation 3 , PlayStation 4 ) Remake-ek Shin Megami Tensei: Persona 3: FES (2007: PlayStation 2) Shin Megami Tensei: Persona (2009: PlayStation Portable) Persona 3 Portable (2009: PlayStation Portable) Persona 2: Innocent Sin (2011: PlayStation Portable) Persona 4: The Golden (2012: PlayStation Vita) Spin offok Persona 4: The Ultimate in Mayonaka Arena (2012: arcade, PlayStation 3, Xbox 360) Anime Persona: Trinity Soul (2008) Persona 4: The Animation (2011) A sorozat jövője 2010 márciusában a Persona 3 és Persona 4 rendezője és producere, Hasino Kacura azt nyilatkozta a Dengeki PlayStation japán videojáték-magazinnak, hogy elkezdték a Persona sorozat következő játékának fejlesztését. Azt is megemlítette, hogy be kíván vezetni olyan dolgokat, melyekre számítani lehet a sorozattól és, hogy meg akar változtatni olyan dolgokat, melyet meg lehet változtatni ezen kereteken belül. 2009 szeptemberében Meguro Sódzsit az Atlus egyik alkalmazottját a Sony weblapján a PlayStation 3-ra készülő Persona 5 producerének jelölték meg. Azonban az Australian Classification Board 2010. május 24-ei besorolása a PS3-as verzió mellett egy PSP változatot is listázott, amely azt is jelentheti, hogy az Atlus kizárólag Sony PSP-re fogja elkészíteni. Az E3 2010 rendezvényen bejelentettek egy játékot Nintendo 3DS konzolra; viszont azonkívül, hogy a Persona sorozat tagja mást nem tudni róla, azt sem, hogy egy másik játék portja, remakeje vagy pedig egy teljesen új játék lesz. Gyakori elemek Personák Mindegyik játékban máshogy idézik meg a Personákat és ezeknek a Personáknak különböző képességeik vannak. A Revelations: Persona-ban minden szereplőnek három Personája lehet, az erősebb Personákat a démonoktól elnyert kártyák Velvet Roomban való kombinálásával lehet megszerezni. Ezeket a kártyákat nem a démonokkal való harcban kapja a játékos, hanem ezekkel való beszélgetésekben, ez a Megami Tensei sorozat többi játékában is megtalálható. Mindkét Persona 2 játékban a Personák megidézése a Revelations: Persona-éhoz hasonló, azonban a szereplők csak az árkánumuknak megfelelő Personákat idézhetik meg. Philemon a főszereplők Personáit egy erősebbé alakítja át. A Persona 3-ban a Personákat a „Specialized Extracurricular Execution Squad” tagjai az Evokerük segítségével idézik meg. Minden szereplő Personájának megvannak az erősségei és a gyenge pontjai is és mindegyik egy Főbb Árkánumba tartozik. A játékban a Főhős az egyetlen olyan szereplő aki több Personát is magával tud vinni, amivel nagyobb szélességű képességekre tehet szert, mint bármely másik szereplő. A Persona 3-tól a csapat tagjainak Personái átalakulnak egy erősebb változatba bizonyos történeti események hatására. A Főhős képes több Personát is magával vinni és váltani ezek között a harcok alatt, ezzel nagyobb szélességű képességekre szert téve, hasonlóan a Persona 3-hoz. Tárgyalási rendszer A Megami Tensei játékokhoz hasonlóan a játékos démonokat szervezhet a csapatába, a Revelations: Persona-ban és a Persona 2-ben a játékos beszélgethet a démonokkal, hogy pénzt, tárgyakat vagy információkat szerezzen. Ezt hívják a „Contact” rendszernek. Ezek a beszélgetések a harcok alatt történnek, amelyekkel a játékos akár az egész harcot átugorhatja. A démonokkal való beszélgetéshez a játékos kiválasztja az egyik szereplőt amelyik a démonnal fog beszélni. Minden szereplőnek négy egyedi módszere van a kommunikációhoz, például a démonoknak való hízelgés vagy az éneklés. Minden ellenfélnek saját személyisége van és minden módszerre máshogy reagálnak. Ez lehet öröm, félelem, düh vagy szomorúság. Ha a játékos eléggé felkeltette a démon figyelmét akkor az adhat a játékosnak egy kártyát, amellyel Personákat hozhat létre a Velvet Roomban. A Persona 2-ben minden szereplő különböző módon veheti fel a kapcsolatot a démonokkal, például a játék főszereplője, Maya aki egy magazinnál dolgozik, interjút készít a démonokkal, míg Uala jósol nekik. A játékos nem csak egy szereplőt használhat, hanem egyszerre hármat is. A Revelations: Persona-hoz hasonlóan a démonoknak saját személyiségük van és ez befolyásolja a különböző módszerekre való válaszukat. A játékos négy választ idézhet elő: düh, félelem, öröm vagy érdeklődés. Ugyanazon válasz háromszori előhozása esetén a démon tenni fog valamit; egy dühös démon megtámadja a játékost, egy megfélemlített elmenekül, egy boldog démon pénzt vagy tárgyakat ad a játékosnak, míg egy érdeklődő démon Tarot kártyákat ad a játékosnak, amelyekkel új Personákat lehet létrehozni. Social Linkek A Social Linkekek a Persona 3-ban jelentek meg először, de a Persona 4 szerves részét is képezi. A Social Linkek az élet és randiszimulátor játékok elemeit viszi be a játékba. A Persona 3-ban játékos egy középiskolás diákot irányít aki napközben iskolában jár, iskola után a játékos szabadon dönthet mit szeretne tenni, például elmehet moziba vagy a barátjaival is töltheti idejét. Ezek mind befolyásolják a játék harcait amik éjszaka történnek. A Persona 4-ben a Social Linkek jóval nagyobb lehetőséget rejtenek a játékos számára. A Social Linkek a Főhős által kötött barátságokat szimbolizálják, mindegyik egy Főbb Árkánumhoz tartotozik. Amikor egy Social Link létrejön akkor az 1-es szinten kezd, de ha a Főhős sok időt tölt azzal a személlyel akkor az akár 10-es szintre is emelkedhet. Mivel a „tápolás” vagy más néven „grinding” nem túl hatékony módja a Personák fejlesztésének, ezért a Social Linkek a játékmenet szerves részét képezik. A Social Linkek bónuszokat adnak a játékosnak ha a Velvet Roomban egy új Personát hoz létre. A Social Linkek a Főhős képességeit is befolyásolják, amelyek játékonként eltérőek: a Persona 3-ban a kisugárzását, az intelligenciáját és a bátorságát, a Persona 4-ben pedig a felfogását, a szorgalmát, a bátorságát, a tudását és a kifejező képességét, de ezek különböző egyéb tevékenységekkel is növelhetők. Ezek a képességek befolyásolják a Social Linkeken kívüli mindennapi tevékenységeket is. Velvet Room A Velvet Room egy különleges szoba, amely szinte mindegyik Shin Megami Tensei: Persona játékban megtalálható, általában egy Igor nevű személy vezeti és a funkciója az egész sorozat alatt ugyanaz; a Personák kombinálása. Ennek módszere a játékok között eltérő, a Revelations: Persona-ban a démonoktól kapott kártyák kombinálásával lehet létrehozni új Personákat. A A Persona 2-ben szintén a démonoktól kapott kártyák kombinálásával lehet létrehozni új Personákat, azonban mindegyik szereplő megszabott Personákát használhat csak. Persona 3-ban csak a főszereplő képes belépni a Velvet Roomba ahol több Personát kombinálhat így létrehozva egy új erősebbet. Az új Persona azon Personák képességeit örökli amikkel létrehozták, ezenfelül bónusz tapasztalati pontokat kaphat ha a megfelelő Social Link szintje elég nagy. A főszereplő szintjének meg kell egyezni vagy nagyobbnak kell lennie mint a létrehozni kívánt Personáé. A Persona Compendium tartalmazza az összes korábban regisztrált Personát, innen a játékos bármikor visszahívhatja őket egy megadott pénzösszegért. A Persona 4-ben a Velvet Room szerepe a Persona 3-éhoz hasonló, de már új szolgáltatásokkal bővült. Mindegyik Persona az egyik Főbb Árkánumot jelképezi. Ha a Persona árkánumához tartozó Social Link szintje magas akkor a Persona bónuszokat fog kapni. A bónusz annál nagyobb minél nagyobb a Social Link szintje. Fogadtatás A Shin Megami Tensei: Persona sorozat összességében pozitív kritikákat kapott, az újabb játékok esetében dicsérték a harcrendszert és az erős történeteket. A randiszimulátor elemek beépítését a sorozatba nagyon sok kritikus tetszését elnyerték. A GameSpy egyik tesztelője, Patrick Joynt dicsérte a sorozat szocializációs elemeit, és ezeket mondta rá: „szinte teljesen lenyűgöző” és „nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire jól meg lett csinálva”. A Persona 3 és a Persona 4 számos „évtized legjobb szerepjátéka” listának az élén vagy annak közelében helyezkedett el. Az RPGFan „Az elmúlt évtized legjobb 20 RPG-je” listáján a Persona 4 negyedik, míg a Persona 3 a második helyen végzett a Shin Megami Tensei: Digital Devil Saga mögött. Az RPGamer az „Évtized legjobb RPG-i” listáján az első helyre sorolta a Persona 3-at. Hierakónpoliszi templom A hierakónpoliszi templom az ókori Egyiptom időben első ismert temploma, az ókori Nehen város szent körzete. Jelentősége a predinasztikus és az archaikus korokban igen nagy lehetett, amelyet a nagy fogadalmi letétként ismert leletegyüttes bizonyít, de még a Középbirodalom, sőt az Újbirodalom korában is építettek hozzá részeket. A templom a falakkal körbevett 300 méter hosszú és 400 méter széles hierakónpoliszi erőd délkeleti sarkában helyezkedik el. Hasonló jellegű templom eddig csak még délebbre, Szuenet (Asszuán; görögül Szüéné) városában került elő. A templom A templom az ősi Nehen városában áll, amelynek neve azonos az egyik legkorábbi sólyomistenség, Nehen nevével. A később legkiterjedtebb tiszteletben részesülő Hór (görög Hórusz) istennel azonosulva neve Hór, a neheni alakra módosult, a város görög neve (Hierakónpolisz) is a Sólyom Városa jelentésű. Valószínűleg nem véletlen, hogy e korai város sólyomistenségének tisztelete a későbbiekben egész Egyiptomban elterjedt. Hasonlóan beszédes momentum, hogy később a felső-egyiptomi korona szentélye is Nehenben állt. A templom a város egy korábban már lakott részén épült meg, mivel az ásatások a templom alapjai alatti rétegekben is találtak edényeket. A templom első változata egy egyszerű, gyékényfonatokból és faácsolatokból épített szentély volt, amelynek neve Per Ur (pr-wr, Nagy Ház). Narmer buzogányának ábrázolása alapján bejárata előtt egy fa pavilon állt, amely talán az ünnepi trónus helye volt. Az építmény alapját négy hatalmas faoszlop képezte, amelyekre a falakat erősítették. Az építmény hátsó végében három olyan helyiség volt, amelyek megfelelnek a későbbi templomok hasonló elhelyezésű szentélyeinek. Egészen a Dzsószer-piramis egy évezreddel későbbi építéséig ez a templom és templomkörzet vált minden templom alaptípusává. A szentély a pavilonnal együtt egy mesterséges dombon állt, amely valószínűleg jelképes tartalmú, és kapcsolatba hozható a legkorábbi uralkodósírok alakjával is (például a Günther Dreyer által rekonstruált Dzset-sírral). A domb egy legalább 40×15 méteres, ovális elkerített udvaron áll. A templomkörzetet fával és gyékénnyel erősített, illetve díszített vályogfal vette körül. Maga a templom ennek nyugati részén helyezkedett el. A predinasztikus korszakban a templomudvaron állatáldozatokat tartottak. A templomból előkerült, Nagy Letétnek nevezett leletegyüttes predinasztikus és archaikus kori (I-II. dinasztia korabeli), kultikus jellegű tárgyakat tartalmaz. Ezek valószínűleg a II. dinasztia végén, Haszehemui, vagy Szanaht idején kerültek ide. A tárgyak több gócban helyezkedtek el, magában a templomban, a pavilon környékén, és a domb és a kerítésfal közötti részről. Ez utóbbi csoport tartalmazta a hátrakötözött kezű foglyot ábrázoló csaplyukat, életnagyságú, térdelő alattvalókat mintázó szobrokat és a Narmer-palettát. A neheni templom alapvető fontosságú a korai időszakok megértése terén. A templom építményét a Középbirodalom korában ötkamrás szentéllyé alakították, innen került elő az Újbirodalom korában ide eltemetett réz- és aranylemezekből készült, tollakkal díszített sólyomfej. Toxic Twin Towers Ball Toxic Twin Towers Ball néven rockkoncertet rendeztek a londoni Wembley Stadionban, 1999. június 26-án. Az esemény fő zenekara az Aerosmith volt, de fellépett még Lenny Kravitz, a Stereophonics, a The Black Crowes és a 3 Colours Red is. A koncert elnevezése onnan jött, hogy akkoriban a Wembley Stadionban állt két „Twin Towers”, a Toxic kifejezés pedig a toxikus ikrekre, azaz Steven Tylerre és Joe Perryre utalt. Az előadás az Aerosmith Nine Lives Tour elnevezésű 1999-es turnéjának a keretében valósult meg. Az Aerosmith által játszott dalok Toys in the Attic Same Old Song and Dance Love in an Elevator Falling in Love (Is Hard on the Knees Rag Doll Dream On Janie's Got a Gun Livin' on the Edge Sick as a Dog Full Circle Kiss Your Past Good-Bye Pink Draw the Line Rice Pudding (Instrumentális) Stop Messin' Around Mother Popcorn / Walk This Way I Don't Want to Miss a Thing Cryin Dude (Looks Like a Lady) Ráadás Train Kept A-Rollin What It Takes Sweet Emotion / Heartbreaker ( Led Zeppelin feldolgozás) 4334 Foo A 4334 Foo (ideiglenes jelöléssel 1983 RO3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1983. szeptember 2-án. Virtuális dedikált szerver A virtuális dedikált szerver vagy virtuális privát szerver (VPS) egy olyan virtuális számítógép, amelyet internetes tárhelyszolgáltatás részeként értékesítenek. A virtuális dedikált szerver saját operációsrendszer-másolatot futtat, az ügyfeleknek pedig ezekhez a rendszerpéldányokhoz rendszergazdai szintű hozzáférésük van. Így gyakorlatilag bármilyen alkalmazást telepíthetnek, amely az adott típusú rendszeren futtatható. A virtuális dedikált szerverek gyakorlatilag minden jelentős szempontból egyenértékűek a fizikai dedikált szerverekkel, azonban mivel szoftveralapú, sokkal könnyebben létrehozható és konfigurálható. A virtuális dedikált szerverek ára jóval alacsonyabb, mint a fizikai dedikált szerveké, ám mivel a fizikai hardvereszközöket más virtuális szerverekkel osztják meg, a teljesítmény esetenként kisebb lehet. Ez elsősorban azon múlik, hogy a kiszolgáló-csomópontban található rendszerpéldányok terhelése mekkora az adott pillanatban. Virtualizáció A szervervirtualizáció mögött ugyanaz a hajtóerő áll, ami a múltban az időmegosztás és a multiprogramozás kidolgozását is ösztönözte. Bár az erőforrások az időmegosztáshoz hasonlóan oszlanak meg a virtuális szerverpéldányok között, a virtualizáció nagyobb fokú biztonságot tesz lehetővé, a felhasznált virtualizációs módszertől függően, mivel az egyes szerverek teljesen elkülönülnek egymástól és saját teljes értékű operációs rendszereket futtatnak, amelyeket egymástól függetlenül is újra lehet indítani. A fizikai szerverek olyan módon történő particionálása, hogy több külön szerverként működhessenek, a VMware ESX Server 2001-es debütálását követően kezdett egyre népszerűbbé válni. A fizikai szerveren rendszerint egy hypervisort (vagy magyarul hiperfelügyelőt) futtat, amelynek a feladata a virtuális számítógépek és operációs rendszerek (guestek) futtatása, amelyek erőforrásait felosztja és felügyeli. A guestek számára a fizikai szerver erőforrásainak egy adott részét osztja ki olyan módon, hogy az más erőforrásokhoz nem fér hozzá, azok nem képezik részét a virtuális gépnek. A VPS saját operációs rendszerpéldányt futtat, melyhez az ügyfelek rendszergazdai szintű hozzáféréssel bírnak és bármely kompatibilis szoftvert telepíthetnek, ugyanakkor tekintettel a megosztott erőforrásokra a VPS processzorideje, RAM memóriája és lemezterülete általában limitált. A VMware és a Hyper–V uralják ugyan a házon belüli vállalati szervervirtualizációs piacot, a VPS szolgáltatóknál nem használják őket ilyen nagy arányban, elsősorban áruk és korlátozásaik miatt. A VPS szolgáltatók ezek helyett rendszerint az OpenVZ, Virtuozzo, Xen vagy KVM termékeket használják. Virtuális webtárhely A szolgáltatók napjainkban egyre gyakrabban biztosítják webtárhely (hoszting) szolgáltatásaikat virtuális dedikált szervereken, a hatékonyabb erőforrás-megosztás érdekében, a hagyományos webtárhely szolgáltatás kiterjesztéseként. A korlátlan webtárhely szolgáltatások esetében az adott sávszélességen továbbított adatmennyiség nincsen korlátozva. Az ilyen típusú szolgáltatásokat általában 10 Mbit/s, 100 Mbit/s vagy 1000 Mbit/s sávszélességgel kínálják, egyes esetekben akár 10Gbit/s sávszélességgel is. Ez azt jeleni, hogy a felhasználó havonta elméletben 3,33 TB-ot használhat fel 10 Mbit/s sávszélesség esetén, 333 TB-ot 1000Mbit sávszélesség esetén, bár a gyakorlatban ezek a valóban kihasznált kapacitás jóval kisebb. Virtuális szerverek esetén ezen a sávszélességen több szerverpéldány osztozik, így a szolgáltatók technikai lehetőségeivel és az infrastruktúra átviteli kapacitásával együtt a korlátlan felhasználás a gyakorlatban nem valósul meg. A virtuális szerverhoszting-szolgáltatások éppen ezért a legtöbb esetben sávszélesség-megosztási feltételek elfogadásával vehetőek igénybe. Felhő alapú VPS A dinamikus VPS-eket általában felhő alapú (cloud) szerverekként említik. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában mára már nagy teret nyertek a piacon ezek a típusú VPS megoldásokkal szemben. A felhő alapú virtuális dedikált szerverek lényege, hogy nem egyetlen fizikai szerveren, dedikált önálló gépen osztoznak, hanem egy nagyságrendekkel nagyobb számítási és tárhelykapacitással bíró szerverfarm erőforrásain. Mint a hagyományos VPS-megoldások esetében, az alapelv itt is az, hogy az erőforrások a szükségesnél nagyobb mennyiségben álljanak rendelkezésre, így a szerverfarm kapacitásaink osztozó dedikált szerverpéldányok a terheléstől függően mindig elegendő erőforráshoz juthatnak a teljes rendelkezésre állás érdekében. Ennek érdekében általában redundáns infrastruktúra kerül kialakításra, így az egyes hardvereszköz komponensek meghibásodása nincsen hatással a rendelkezésre állásra, a rendszer más részei át tudják venni a kieső kapacitás funkcióit. A felhő alapú VPS azért tesz szert egyre nagyobb népszerűségre a hagyományos VPS-megoldásokkal szemben, mert a redundáns kialakítás miatt a felhasználók elméletileg minden esetben elérhetik saját VPS-üket. A bővítés jóval hatékonyabb a rendelkezésre álló többletkapacitásnak köszönhetően, így akár azonnal is kivitelezhető ahelyett, hogy a fizikai hardverelemek bővítésére hosszabb ideig kellene várnia az ügyfeleknek. A hagyományos VPS-ekkel szemben a rendszer újratelepítéséhez és az erőforrások változtatásához sem kell rendszergazdai segítség, a felhasználók önkiszolgáló irányítópulton, egy virtuális felhasználói felületen módosíthatják a megfelelő beállításokat. A felhő alapú rendszerek sokszor biztonságosabbak is a hagyományos VPS rendszereknél. Mivel az egész szerverfarm és a szervereken tárolt több ezernyi virtuális szerver adatainak védelmét kell biztosítani a szolgáltatónak, s erre nagyobb mértékű erőforrások is állnak rendelkezésére, ezek a rendszerek sokkal jobban védettek az illetéktelen betörési, hozzáférési próbálkozásokkal szemben. A modern szerverfarmok fizikailag is biztonságosabbak, mivel tervezésükkor és megépítésükkor nem csak a megfelelő biztonságtechnikai szempontokra, a hűtőrendszer kialakítására figyelnek, de arra is, hogy a létesítmények a természeti katasztrófákkal szemben is ellenállóak legyenek. Ez természetesen nem jelent teljes védelmet, ám a legtöbb esetben magasabb rendelkezésre állást biztosít a felhasználók számára. Waldburg (Württemberg) Waldburg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3149 fő (2014). Abdul Ahad Mohmand Abdul Ahad Mohmand (arabul: �������� �����) (Sardah, 1959. január 1.) afgán űrhajós. Életpálya Az afgán légierő pilótájaként szolgált. A Kabuli egyetemen mérnöki diplomát szerzett, majd elvégezte a légierő akadémiáját. 1988-tól űrhajóskiképzésben részesült. 1992-ben Németországban telepedett le, 2003-ban megkapta a német állampolgárságot. 1988-ban az Interkozmosz-program keretében a háromszemélyes Szojuz TM–6 fedélzetén indult a Mir–3 űrállomásra, mint az űrhajó kutató pilótája. Az űrhajó parancsnoka Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov, fedélzeti orvosa Valerij Vlagyimirovics Poljakov volt. Tartalék űrhajós társa Mohammad Dauran Ghulam Masum kutató pilóta volt. Feladata volt fényképfelvételeket készíteni Afganisztán területéről, különféle méréseket végezni, orvosi és biológiai kísérleteket végezni. Kilenc napot követően a Szojuz TM-5 fedélzetén tértek vissza a Földre. Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Megkapta a külföldieknek adható Szovjetunió Hőse kitüntetést. Szekeres Eszter Szekeres Eszter, született Klein Eszter, külföldön Esther Szekeres (Budapest, 1910. február 20. – Adelaide, 2005. augusztus 28.) magyar-ausztrál matematikus. Élete Klein Eszter budapesti gimnazistaként a matematika iránt érdeklődőket tömörítő Anonymus-csoport tagja volt, Erdős Pállal, Turán Pállal, Szekeres Györggyel és másokkal együtt. Egy ilyen összejövetelen felvetette a következő problémát: Miután hagyta Szekeres Györgyöt, Erdős Pált és a többi tanulót gondolkozni, bemutatta az ő megoldását. Ezt követően Szekeres és Erdős közös dolgozatban (1935) általánosították az eredményt; ezt a kombinatorikus geometria egyik alapvető eredményének tekintik. Erdős az eredeti problémát „Happy End-problémának” keresztelte, mivel Szekeres és Klein 1937. június 13-i házasságához vezetett. A zsidóüldözés elől Sanghajba menekültek – férje vegyészként egy gyárban dolgozott –, ott vészelték át a második világháborút, a japán megszállást és a kommunista fordulat kezdetét. Itt született meg Peter fiuk is. Ahogy a háborús helyzet fokozódott, a kisgyermekkel elmenekültek, és Hongkew-ban, lényegében a sanghaji gettóban éltek. 1948-ban férje Adelaide egyetemének matematikai tanszékén kapott adjunktusi állást. Évekig Svéd Márta adelaide-i lakásában éltek. 1954-ben született meg Judy lányuk. 1963-ban a család Sydneybe költözött. Szekeres Eszter itt a Macquarie Egyetemen adott órákat, és a középiskolás diákok matematikatudását fejlesztette. 1984-ben másokkal együtt megalapított egy heti matematikatudás-fejlesztő összejövetelt, ami azóta mintegy 30 csoportot foglal magába, melyek hetente találkozókat tartanak, és inspirálják Ausztrália és Új-Zéland középiskolás diákjait. 2004-ben egészségi okokból visszaköltöztek Adelaide-be. Férjével utolsó heteiket egy szanatóriumban, közös szobában töltötték. Ugyanazon a napon, 2005. augusztus 28-án, kevesebb mint egy óra eltéréssel haltak meg, Adelaide-ben. Turhan Hatidzse szultána Turhan Hatidzse szultána(1627-1683. augusztus 4.) Ibrahim szultán hitvese, annak uralkodásának idején (1640-1648) haszeki szultána, majd fia, IV. Mehmed szultán uralkodása alatt (1648-1687) válide szultána. Anyósával, Köszem szultánával együtt az oszmán történelem legbefolyásosabb női alakjai közé tartozott, vele ért véget a nők szultanátusa. Korai élete Turhan Hatidzse, akinek eredeti neve ismeretlen, valószínűleg ruszin (ukrán) származású. Nem volt egyéves mikor tatárok elrabolták, majd eladták rabszolgának. 12 éves korában, a krími kán ajándékaként került a Topkapı palotába. Anyósa Köszem szultána, ő maga pedig Ibrahim szultán ágyasa, hitvese. Egyike a szultán nyolc feleségének, bár hivatalos mennyegzőjük sohasem volt. Dördüncü Haseki Sultan néven is emlegetik, aminek szó szerinti jelentéseː Negyedik hitves, negyedik feleség. 1642. január 2-án adott életet a későbbi IV. Mehmed szultánnak. IV. Mehmed trónralépése Ibrahim szultánt 1648. augusztus 8-án megfosztották trónjától, majd megfojtották, utódja a még gyermekkorú IV. Mehmed lett. A szokásjog szerint így Turhan Hatidzsét illette a válide (a szultán édesanyja) pozíció, mint a hárem vezetőjét, azonban a janicsárok támogatásával újra Köszem szultána ragadta magához ezt a pozíciót és vele együtt a hatalom gyakorlását. Ezt követően emlegették Köszemet Naib-i-Sultanat (kormányzó) vagy Büyük Valide Sultan (anyakirálynő) míg Turhan Hatidzsét Küçük Valide Sultan (valide szultánnak kevés, vagy alkalmatlan) néven. Természetesen elkerülhetetlenné váltak a hatalmi harcok, és a nép nem nézte jó szemmel Köszemnek a janicsárokra, illetve a birodalomra való befolyását, míg Turhan Hatidzse a magánkamara eunuchjainak és a nagyvezír támogatását tudhatta magáénak. Köszem ebben a hatalmi harcban mindenképpen le akarta taszítani trónjáról az új uralkodót, helyére pedig egyik unokáját ültetni, történészek szerint abból a célból, hogy az könnyebben befolyásolható lett volna, így a hatalom teljes egészében a válide szultánára szállt volna. Végül Köszemet 1651. szeptember 2-án meggyilkolták, utódja pedig Turhan Hatidzse lett. Valide szultánaként Vetélytársa halála után Turhan lett a válide. Hatidzse többször kísérte fiát a fontos diplomáciai találkozókon, és nem egyszer folytatott megbeszéléseket fia háta mögött a magas rangú vezírekkel. Bár a kormányzás gyakorlatilag az ő kezében volt, elődeivel ellentétben megosztotta azt fiával, akit mint uralkodóját is tisztelt és szeretett. Kormányzóságának csak két dolog vetett gátatː a kandiai háború és az annak következtében fellépő pénzügyi válság. 1656-ban Köprülü Mehmed pasát nevezték ki nagyvezírré, aki elődeivel ellentétben felül emelkedett és megoldotta a birodalom problémáit, aminek következtében Turhan átadta neki a politikai vezírséget. Építészet Leslie P. Peirce történész professzor Turhan Hatidzse életében fordulópontként jellemezte az 1656-os évet. Azzal, hogy átadta a hatalom gyakorlását nagyvezírének, azzal saját politikai befolyását gyengítette. Így viszont sokkal több ideje volt mással, így például az építészetekkel foglalkozni. 1658-ban indultak az első ilyen munkálatok, minek következtében - csakúgy mint saját korában Hódító Mehmed - a velencei fenyegetésre válaszul a Dardanelláknál erődöt építtetett, melynek egyik bejárata az európai másik pedig az ázsiai oldalon még ma is látható. Turhan Hatidzse legnagyobb építészeti alkotása az Isztambulban található Yeni mecset befejezése. A dzsámit még Szafije szultána kezdte építtetni a Eminönü történelmi városrészben, amely jórészt muszlim lakta része volt a fővárosnak. A szultána a nem muszlimokkal való együttélés jegyében emeltette a mecsetet, aminek 1597-ben rakták le az első kövét. Szafije halála után az építkezések leálltak, 57 évig nem nyúlt senki az építményhez, amit az 1660-as tűzvész szinte teljesen lerombolt. Hatidzse szultána 1665-re teljesen felújíttatta valamint kibővíttette, így iskola, szökőkút, piac és sírhely is található az épületegyüttesben. Ez volt az első nő által emeltetett mecset a birodalomban. 1683-as halála után őt is a Yeni mecsetben temették el. Államok vezetőinek listája 1941-ben Ezen az oldalon az 1941-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (olasz protektorátus megszállás alatt) Uralkodó – III. Viktor Emánuel albán király (1939–1943) Helytartó– Francesco Jacomoni (1939–1943), Albánia helytartója Kormányfő – Shefqet Vërlaci (1939–1941) Mustafa Kruja (1941–1943), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg – Philippe Pétain (1940–1944), lista Episzkopális társherceg – Ricard Fornesa i Puigdemasa (1940–1943), ügyvivő, lista Belgium (monarchia) Német kormányzó – Alexander von Falkenhausen (1940–1944) Belga kormány száműzetésben Uralkodó – III. Lipót király (1934–1951) (házi őrizetben) Kormányfő - Hubert Pierlot (1939–1945), lista Bulgária (monarchia) Uralkodó – III. Borisz cár (1918–1943) Kormányfő – Bogdan Filov (1940–1943), lista Cseh–Morva Protektorátus (német protektorátus) Német kormányzó – Konstantin von Neurath (1939–1943) Reinhard Heydrich (1941–1942), ügyvezető Államfő - Emil Hácha (1938–1945), lista Kormányfő – Alois Eliáš (1939–1941), lista Csehszlovák emigráns kormány Elnök - Edvard Beneš (1940–1945) Kormányfő - Jan Šrámek (1940–1945) Dánia (német megszállás alatt) Uralkodó – X. Keresztély király (1912–1947) Kormányfő – Thorvald Stauning (1929–1942), lista Német kormányzó - Cécil von Renthe-Fink (1940–1942) Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Nagy-Britannia királya (1936–1952) Kormányfő – Winston Churchill (1940–1945), lista Finnország (köztársaság) Államfő – Risto Ryti (1940–1944), lista Kormányfő – Rudolf Walden (1940–1941), ügyvivő Johan Wilhelm Rangell (1941–1943), lista Åland – Kormányfő – Viktor Strandfält (1938–1955) Franciaország (köztársaság) Államfő – Philippe Pétain (1940–1944), lista Kormányfő - Philippe Pétain (1940–1942), lista Görögország (a tengelyhatalmak megszállása alatt) A Görög Királyságot 1941. május 7-én követte a tengelyhatalmak által megszállt Hellén Állam. Uralkodó – II. György király (1935–1947) Kormányfő – Joánisz Metaxász (wd) (1936–1941) Alexandrosz Korüzisz (1941), lista Német kormányzó – Günther Altenburg (1941–1943) Olasz kormányzó – Pellegrino Ghigi (1941–1943) Államfő – Jorgosz Colakoglu (1941–1942) Görög emigráns kormány A kormány 1941. május 23-án száműzetésbe vonult. Uralkodó – II. György király (1935–1947) Kormányfő – Emanuíl Cuderósz (1941–1944), lista Hollandia (német megszállás alatt) Német kormányzó - Arthur Seyß-Inquart (1940–1945) Holland emigráns kormány Uralkodó – Vilma királynő (1890–1948) Miniszterelnök – Pieter Sjoerds Gerbrandy (1940–1945), lista Horvátország (részlegesen elismert állam, német megszállás alatt) 1941. április 10-én jött létre. Uralkodó – II. Tomiszláv király (1941–1943) Államfő – Ante Pavelić (1941–1945) Kormányfő – Ante Pavelić (1941–1943) Izland (parlamentáris monarchia) Uralkodó – X. Keresztély (1918–1944) Régens – Hermann Jónasson + Stefán Jóhann Stefánsson + Eysteinn Jónsson + Jakob Ragnar Valdimar Möller + Ólafur Thors (1940–1941) Sveinn Björnsson (1941–1944) Kormányfő – Hermann Jónasson (1934–1942), lista Írország Uralkodó – VI. György ír király (1936–1949) Államfő – Douglas Hyde (1938–1945), lista Kormányfő – Éamon de Valera (1932–1948), lista Jugoszláv Királyság (monarchia) Jugoszláviát a tengelyhatalmak 1941. áprilisában elfoglalták és részben annektálták. Horvátország és Montenegró kikiáltották függetlenségüket, Szerbia pedig katonai kormányzat alá került. Uralkodó – II. Péter király (1934–1945) Régens – Pál herceg + Radenko Stanković + Ivo Perović (1934–1941) Német kormányzó – Helmuth Förster (1941), Szerbia katonai parancsnoka Ludwig von Schröder (1941), Szerbia katonai parancsnoka Heinrich Danckelmann (1941), Szerbia katonai parancsnoka Franz Böhme (1941), Szerbia meghatalmazott parancsnoka Paul Bader (1941–1943), Szerbia meghatalmazott parancsnoka Kormányfő – Dragiša Cvetković (1939–1941), Jugoszlávia miniszterelnöke Dušan Simović (1941), miniszterelnök Milan Aćimović (1941), Szerbia Főbiztosainak elnöke Milan Nedić , (1941–1944), A Szerb Nemzeti Megmentés Kormány minisztertanácsának elnöke Jugoszláv emigráns kormány 1941. április 14-én a kormány emigrációba vonult. Uralkodó – II. Péter király (1934–1941) Kormányfő – Dušan Simović (1941–1942), lista Lengyelország (Németország annektálta) 1941. júniusában Németország elfoglalja a szovjetek által megszállt területeket. Lengyel emigráns kormány Államfő – Władysław Raczkiewicz (1939–1947) Kormányfő – Władysław Sikorski (1939–1943), lista Liechtenstein (parlamentáris monarchia) Uralkodó – II. Ferenc József herceg (1938–1989) Kormányfő – Josef Hoop (1928–1945), lista Luxemburg (Németország annektálta) Luxembourgi emigráns kormány Uralkodó – Sarolta nagyhercegnő (1919–1964) Kormányfő – Pierre Dupong (1937–1953) , lista Magyarország (monarchia) Államfő – Horthy Miklós (1920–1944), lista Kormányfő – Gróf Teleki Pál (1939–1941) Keresztes-Fischer Ferenc (1941), ügyvivő Bárdossy László (1941–1942), lista Monaco (monarchia) Uralkodó – II. Lajos herceg (1922–1949) Államminiszter – Émile Roblot (1937–1944), lista Montenegró (olasz/német megszállás alatt) 1941. július 12-én, az olasz megszállás alatt, kikiáltotta függetlenségét. Kormányzó – Serafino Mazzolini (1941) Alessandro Pirzio Biroli (1941–1943) Kormányfő – Blažo Đukanović (1941–1943), a Nemzeti Bizottság elnöke Németország Államfő - Adolf Hitler (1934–1945) Kancellár - Adolf Hitler (1933–1945) Norvégia (német megszállás alatt) Német kormányzó - Josef Terboven (1940–1945) Norvég emigráns kormány: Uralkodó – VII. Haakon király (1905–1957) Kormányfő - Johan Nygaardsvold (1935–1945), lista Olasz Királyság (monarchia) Uralkodó - III. Viktor Emánuel király (1900–1946) Kormányfő – Benito Mussolini (1922–1943), lista Portugália (köztársaság) Államfő – Óscar Carmona (1926–1951), lista Kormányfő – António de Oliveira Salazar (1933–1968), lista Románia (monarchia) Uralkodó - I. Mihály király (1940-1947) Kormányfő – Ion Antonescu (1940–1944), lista San Marino (köztársaság) San Marino régenskapitányai: Federico Gozi és Salvatore Foschi (1940–1941) Gino Gozi és Secondo Menicucci (1941) Giuliano Gozi és Giovanni Lonfernini (1941–1942), régenskapitányok Spanyolország (totalitárius állam) Államfő – Francisco Franco (1936–1975) Kormányfő – Francisco Franco (1938–1973), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : Marcel Pilet-Golaz (1928–1944), Philipp Etter (1934–1959), Ernst Wetter (1938–1943, elnök), Enrico Celio (1940–1950), Eduard von Steiger (1940–1951), Karl Kobelt (1940–1954), Walther Stampfli (1940–1947) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó – V. Gusztáv király (1907–1950) Kormányfő – Per Albin Hansson (1936–1946), lista Szlovákia (részben elismert állam) Államfő – Jozef Tiso (1939–1945) Kormányfő – Vojtech Tuka (1939–1944) Szovjetunió (szövetségi népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Joszif Sztálin (1922–1953), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Mihail Kalinyin (1919–1946), lista Kormányfő – Vjacseszlav Molotov (1930–1941) Joszif Sztálin (1941–1953), lista Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó – XII. Piusz pápa (1939–1958) Államtitkár – Nicola Canali bíboros (1939–1961), lista Afrika Dél-afrikai Köztársaság (monarchia) Uralkodó – VI. György , Dél-Afrika királya (1936–1952) Főkormányzó – Sir Patrick Duncan (1937–1943), Dél-Afrika kormányát igazgató tisztviselő Kormányfő – Jan Smuts (1939–1948), lista Egyiptom (monarchia) Uralkodó – Fárúk király (1936–1952) Kormányfő – Huszejn Szerri Pasa (1940–1942), lista Etiópia (monarchia) Uralkodó – Hailé Szelasszié császár (1930–1974) Miniszterelnök – Wolde Tzaddick (1936–1942) Libéria (köztársaság) Államfő – Edwin Barclay (1930–1944), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő – Roberto María Ortiz (1938–1942), lista Bolívia (köztársaság) Államfő – Enrique Peñaranda (1940–1943), lista Brazília (köztársaság) Államfő – Getúlio Vargas (1930–1945), lista Chile (köztársaság) Államfő – Pedro Aguirre Cerda (1938–1941) Jerónimo Méndez (1941–1942), lista Ecuador (köztársaság) Államfő – Carlos Alberto Arroyo del Río (1940–1944), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő – Eduardo Santos (1938–1942), lista Paraguay (köztársaság) Államfő – Higinio Moríñigo (1940–1948), lista Peru (köztársaság) Államfő – Manuel Prado Ugarteche (1939–1945), lista Kormányfő – Alfredo Solf y Muro (1939–1944), lista Uruguay (köztársaság) Államfő – Alfredo Baldomir (1938–1943), lista Venezuela (köztársaság) Államfő – Eleazar López Contreras (1935–1941) Isaías Medina Angarita (1941–1945), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő – Franklin D. Roosevelt (1933–1945), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő – Rafael Ángel Calderón Guardia (1940–1944), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) De facto országvezető – Rafael Trujillo Molina (1930–1961) Államfő – Manuel de Jesús Troncoso de la Concha (1940–1942), lista Salvador (köztársaság) Államfő – Maximiliano Hernández Martínez (1935–1944), lista Guatemala (köztársaság) Államfő – Jorge Ubico (1931–1944), lista Haiti (köztársaság) Államfő – Sténio Vincent (1930–1941) Élie Lescot (1941–1946), lista Honduras (köztársaság) Államfő – Tiburcio Carías Andino (1933–1949), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György király (1936–1952) Főkormányzó – Alexander Cambridge (1940–1946), lista Kormányfő – William Lyon Mackenzie King (1935–1948), lista Kuba Államfő – Fulgencio Batista (1940–1944), lista Kormányfő – Carlos Saladrigas Zayas (1940–1942), lista Mexikó (köztársaság) Államfő – Manuel Ávila Camacho (1940–1946), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő – Anastasio Somoza (1937–1947), lista Panama (köztársaság) Államfő – Arnulfo Arias (1940–1941) Ricardo Adolfo de la Guardia Arango (1941–1945), lista Ázsia Afganisztán (monarchia) Uralkodó – Mohamed Zahir király (1933–1973) Kormányfő – Mohammad Hasim Khan (1929–1946), lista Irak (monarchia) Uralkodó – II. Fejszál király (1939–1958) Régens – 'Abd al-Ilah (1939–1941) Saraf ibn Radzsih al-Favvaz (1941) 'Abd al-Ilah régens (1941–1953) Kormányfő – Rasíd Ali al-Gajlani (1940–1941) Taha al-Hasimi (1941) Rasíd Ali al-Gajlani (1941) Dzsamil al-Midfai (1941) Núri al-Szaid (1941–1944), lista Irán (monarchia) Uralkodó – Reza Pahlavi sah (1925–1941) Mohammad Reza Pahlavi sah (1941–1979) Kormányfő – Ali Manszur (1940–1941) Mohammad Ali Foroughi (1941–1942), lista Japán (császárság) Uralkodó – Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő – Fumimaro Konoe herceg (1940–1941) Tódzsó Hideki (1941–1944), lista Jemen (monarchia) Uralkodó – Jahia Mohamed Hamidaddin király (1904–1948) Kína (köztársaság) Államfő – Lin Szen (1931–1943), Kína Nemzeti Kormányának elnöke, lista Kormányfő – Csang Kaj-sek (1939–1945), lista Nankingi Kínai Köztársaság (japán bábállam) Államfő - Vang Csing-vej (1940–1944) Mandzsukuo (japán bábállam) Uralkodó - Pu Ji (1932–1945) Kormányfő - Csang Csing-huj (1935–1945) Tibet (el nem ismert, de facto független állam) Uralkodó – Tendzin Gyaco , Dalai láma (1937–) Maszkat és Omán (abszolút monarchia) Uralkodó – III. Szaid szultán (1932–1970) Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Jumdzságin Cedenbál (1940–1954), a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő – Goncsigín Bumcend (1940–1953), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő – Horlógín Csojbalszan (1939–1952), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó – Tribhuvana király (1911–1950) Kormányfő – Dzsuddha Samser Dzsang Bahadur Rana (1932–1945), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó – Abdul-Aziz király (1902–1953) Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó – Ananda Mahidol király (1935–1946) Kormányfő – Plek Pibunszongram (1938–1944), lista Törökország (köztársaság) Államfő – İsmet İnönü (1938–1950), lista Kormányfő – Refik Saydam (1939–1942), lista Tuva (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Szalcsak Toka (1932–1944) Államfő – Hertek Ancsimaa-Toka (1940–1944) Kormányfő – Szarig-Dongak Csimba (1940–1944) Óceánia Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Ausztrália királya (1936–1952) Főkormányzó – Alexander Hore-Ruthven (1936–1945), lista Kormányfő – Robert Menzies (1939–1941) Arthur Fadden (1941) John Curtin (1941–1945), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó – VI. György Új-Zéland királya (1936–1952) Főkormányzó – George Monckton-Arundell (1935–1941) Sir Michael Myers (1941), Új-Zéland kormányának adminisztrátora Sir Cyril Newall (1941–1946), lista Kormányfő – Peter Fraser (1940–1949), lista Indiai sül Az indiai sül vagy fehérfarkú sül (Hystrix indica) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Előfordul Ázsia távol-keleti részén és a Közel-Keleten. Afganisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Kína, Grúzia, India, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Kazahsztán, Nepál, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Srí Lanka, Törökország, Türkmenisztán és Jemen területén honos. Valószínűleg előfordul Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. Élőhelye a szavannák és füvespuszták, erdők, bozótosok és hegységek. A Himalájában 2400 m magasságban is előfordul. Megjelenése Az indiai vagy fehérfarkú sül nagyságára nézve a borznál kissé nagyobb, testhossza kb. 70–90 cm között mozog, de nagyobbnak látszik tüskeruhája miatt. A farka hosszúsága kb. 8–10 cm, vállmagassága 24 cm, a súlya 11–18 kg között változhat. Karmainak színe sötét és szaruszínű, a szeme pedig fekete. A fején nincsenek tüskék, az arcán csak néhány szál szőr van, a felső ajkán viszont több sorban, fénylő fekete bajuszsörtét visel, mely a szeme fölött és alatt található szemölcsökön is megjelenik. A nyakától végig a hátán, hosszában durva, hátrasimuló görbe tüskékből álló sörénye van, melyet fel tud borzolni, a tüskék a háton fekete-fehér sávozásúak. Ezek a sörték nagyon hajlékonyak és hosszúak, a színük a fehér és szürke között váltakozik, hegyük fehér. Ezek a tüskék az állat védelmét szolgálják, a tüskék hossza 15–30 cm. A tüskék belül üregesek, belsejük szivacsos állományú, megmetszett tollszárhoz hasonló csövecskék, de a gyökerük hosszú és vékony nyélből áll. Az indiai sül minden tüskéjét jól fel tudja borzolni izmai segítségével, amelyek egész testfelületét behálózzák. Születésükkor a tüskék még egészen fehérek és puhák és csak később keményednek meg. Felnőttkorában viszont veszélyesek lehetnek, ugyanis a tüskék könnyen megsebesítik a támadókat. Veszély esetén a sül felmereszti tüskéit és a felszín alatt lévő erősebb tüskékkel komoly sérüléseket okozhat. A sül farkán lévő tüskék kétfélék, az egyik tüske vékonyabb és hegyesebb, mint a másik, amely vastagabb és a vége lecsapott. Ezekkel a tüskékkel a sülök egyfajta csörgő „hangokat” tudnak kiadni magukból, amelyek az egymás közötti kommunikációt szolgálják. Életmódja A sül magányos életmódot folytat. Nappal a föld alatt, a saját maga által kiásott folyosókban pihen, éjszaka aktív. Ilyenkor keresi táplálékát, amely különféle gyökerekből, kéregből, fák leveleiből áll. Téli álmot nem alszik, de hosszabb időt tölt a föld alatt, mint a nyári időszakban és ilyenkor az egész napot átalussza. Éjszakai tevékenységére jellemző, hogy a többi éjszakai állattal ellentétben nem csöndben mozog, hanem hangosan csörtet a bozótban és a farkával csörög, valamint időnként röfögésszerű hangot hallat, ami messzire hallatszik. A sötétben jó látszanak legyezőalakban kitárt fehér tüskéi is, így a megfigyelők számára könnyen felismerhető a sül jelenléte a vadonban. Táplálkozása Étrendjében egyaránt szerepelnek a gyümölcsök és a zöldségek is, valamint a különböző növényi részek, gumók. Kedveli a fák kérgét és a magokat is, de a csontokat is megrágja. Szaporodása A sülök vemhességi ideje 4 hónap, ez kb. 113 nap, amelynek a végén 2-4 utód születik. A kölykök viszonylag fejlettek, nyitott szemekkel és rövid, fehér puha tüskékkel születnek. Anyjuk 2 hónapos korukig táplálja őket. A sülök ivarérettségüket 2 éves korukban érik el és általában 20 éves korukig élnek. Porąbka Porąbka falu Lengyelország déli részén, a Sziléziai vajdaságban. Testvérvárosa Túrkeve Malacocincla cinereiceps A Malacocincla cinereiceps a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Arthur Hay Tweeddale írta le 1878-ban, a Drymocataphus nembe Drymocataphus cinereiceps néven. A besorolása erősen vitatott, egyes szervezetek a Pellorneum nembe sorolják Pellorneum cinereiceps néven, mások a Trichastoma nembe Trichastoma cinereiceps néven. Előfordulása Délkelet-Ázsiában, a Fülöp-szigetekhez tartozó, Palawan szigetén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13 centiméter, testtömege 22–26 gramm. Életmódja Feltehetően gerinctelenekkel és növényi anyagokkal táplálkozik. 5951 Alicemonet Az 5951 Alicemonet (ideiglenes jelöléssel 1986 TZ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1986. október 7-én. IV. Agisz spártai király IV. Agisz (görög betűkkel Ἆγις, Kr. e. 265 körül – Kr. e. 241) Spárta Eurüpontida királya volt. Főleg reformjairól volt híres, amelyeknek csak töredékét tudta megvalósítani. Egy hadjáratáról való visszatérést követően királytársa, az Agiada II. Leónidasz elfogatta és kivégeztette. Élete Ifjúkora II. Eudamidasz spártai király fiaként született meg. Kr. e. 244-ben került hatalomra. A sztoikus filozófus, Sphairosz befolyása következtében társadalmi reformokat kívánt bevezetni Spártában. Mivel ekkorra már csak 700 teljes jogú spártai polgár maradt, illetve körülbelül 100 nagybirtokos aki az állam termőterületeinek nagy részét birtokolta. Ezt az állapotot szerette volna IV. Agisz orvosolni éppen ezért egyik hívét, Lüszandroszt eforosszá választotta. Lüszandrosz egy javaslatot terjesztett a vének tanácsa elé, melyben azt kérte a tanácstól, hogy engedjék el az adósok tartozásait, a spártai polgárok között 4500, a körüllakók között pedig 15 000 földparcellát osszanak szét, elősegítve ezzel a fejlődésüket, és biztosabb megélhetésüket. Ezenkívül gondolt arra is, hogy a lecsökkent spártai polgárságot az arra alkalmas körüllakókból lehetne újra felduzzasztani. Hogy a reformokkal szembeni ellenállásnak véget vessen, Lüszandrosz elküldte hivatalából a konzervatív társkirályt, II. Leónidaszt és elűzött ötbb reformellenes ephoroszt is. Halála Miután azonban Lüszandrosz megvált tisztségétől, az eforoszok között ismét a konzervatív politika lett az elfogadott. Kihasználva hogy Agisz fegyverbe vonult az Anatóliát fenyegető aitólok ellen, (mégpedig az akháj szövetség oldalán) visszahívták a konzervatív II. Leónidaszt. Leónidasz kihasználta a köznép elbizonytalanodását Agisszal kapcsolatban, ezért visszatértekor elfogatta, és kivégeztette. Forrás Hellén államférfiak (Tóth Könyvkereskedés és kiadó KFT., Debrecen) ISBN 963-596-308-4 Balatoni halfajok listája Az alábbi lista a Balatonban leggyakrabban előforduló halfajokat tartalmazza. Forrás http://www.balatonihalaszat.hu/new/balatonihalok.html Pázsit Richárd Pázsit Richárd (Budapest, 1986. május 16. –) magyar labdarúgó, jelenleg az osztrák ASK Hausmening játékosa. Személyes adatok Születési dátum: 1986. május 16. Születési hely: Budapest, Magyarország Magasság: 178 cm Súly: 75 kg Poszt: középpályás Klubadatok 2005 Újpest FC 2006-2007 Jászapáti VSE 2007 Mezőkövesd-Zsóry 2008 Pieta Hotspurs 2009-2013 SCU Ybbsitz 2013- ASK Hausmening Strandlabdarúgás Egy alkalommal lépett pályára a magyar strandlabdarúgó-válogatottban, barátságos mérkőzésen, Lengyelország ellen 2008. február 9-én Egerben. Jorkyball A magyar válogatott tagjaként bronzérmet nyert a 2010-es jorkyball világbajnokságon Bordeaux-ban. ETR 460 Az ETR 460 az FS olasz vasúttársaság nagysebességű billenőszekrényes villamos motorvonata. A FIAT Ferroviaria (most Alstom Ferroviaria) gyártotta 1993 és 1995 között. Összesen 10 szerelvény készült el. A szerelvények két vonófejből és a közöttük lévő öt személykocsiból, a bárkocsiból és az étkezőkocsiból állnak. It's My Life – The Album Az It's My Life – The Album a német DJ - Produkciós csapat Sash! első bemutatkozó albuma, mely 1997. augusztus 25-én jelent meg a Multiply és Polygram Records kiadó égisze alatt. Az albumról 4 dalt másoltak ki kislemezre, többek között az Encore Une Fois, Stay, It's My Life, valamint az Ecuador című kiadványokat, melyek több slágerlistásra is felkerültek. Az albumból létezik egy szimpla egy lemezes változat, valamint egy későbbi két lemezt tartalmazó kiadvány remixekkel. Az album az Egyesült Királyságban platina státuszt kapott. Megjelenések LP UK Multiply Records – MultyLP1 A1 Mighty Break 5:59 A2 The Final Pizzi 5:14 A3 Cheating Twister 5:18 B1 Stay 5:57 Vocals – La Trec B2 Sweat 5:56 Vocals – La Trec B3 Hoopstar 6:55 Featuring – Nonex , Vocals – La Trec C1 It's My Life 6:17 C2 Encore Une Fois 6:29 Vocals – Sabine Ohmes C3 Ecuador 5:55 Vocals – Rodriguez D1 It's My Life (NBG Mix) 5:53 Remix – Natural Born Grooves D2 Encore Une Fois (Future Breeze Mix) 6:29 Remix – Future Breeze, Vocals – Sabine Ohmes D3 Ecuador (Bruce Wayne Mix) 5:49 Remix – Bruce Wayne 2003-as Le Mans-i 24 órás verseny A 71. Le Mans-i 24 órás versenyt 2003. június 14. és június 15. között rendezték meg. Megjegyzések Pole pozíció – #7 Team Bentley – 3:32.843 Leggyorsabb kör – #8 Team Bentley – 3:35.529 Táv – 5146.05 km Átlagsebesség – 214.33 km/h Legnagyobb sebesség – Dome Mugen & Dome Judd – 337 km/h (időmérőn) Theodore W. Richards Theodore William Richards (1868. január 31. – 1928. április 2.) amerikai vegyész. 1914-ben első amerikaiként megkapta a kémiai Nobel-díjat számos kémiai elem pontos atomsúlyának megméréséért. Tanulmányai Theodore W. Richards 1868. január 31-én született Philadelphia külvárosában, Germantownban, kvéker családban. Művészcsaládba született: apja, William Trost Richards tengertájképeiről ismert festő, anyja pedig az író és költő Anna Matlack Richards volt. Theodore az ötödik gyermekük (és harmadik fiuk) volt. Anyja úgy vélte, hogy az iskolák a legbutább tanulókhoz mérik a tananyagot, ezért saját maga oktatta gyerekeit, elemi és középszinten is. Hatévesen összebarátkozott a Harvard Egyetem kémiaprofesszorával, Josiah Parsons Cooke-kal, aki távcsővel megmutatta neki a Szaturnusz gyűrűit, és ez felkeltette Theodore-ban az érdeklődést a tudomány iránt. Tizennégy évesen beiratkozott a Haverford College-be és bár addigi formális oktatása a Pennsylvaniai Egyetem néhány kémiaelőadásának meghallgatására szorítkozott, évfolyamelsőként végzett. 1885-ben a Harvardon folytatta tanulmányait, hogy közvetlenül Cooke-tól tanulhasson. Bár ő volt az évfolyamon a legfiatalabb, kémiából a többiek előtt teljesített. Pályafutása A Harvard diákjaként Richards azon dolgozott - Cooke felügyelete alatt -, hogy a vízben pontosan meghatározza a hidrogén és oxigén súlyarányát. Az arányt ő 1:15,96-nak mérte, amivel megcáfolta a Prout-hipotézist, miszerint minden elem atomsúlya a hidrogénének pontos sokszorosa. Kísérletei során megtanulta a gondos, alapos és türelmes laboratóriumi munkát, amelynek későbbi tevékenysége során nagy hasznát vette. 1888-ban megszerezte doktorátusát és kiváló disszertációja miatt ösztöndíjjal jutalmazták, aminek révén egy évet Németországban (Göttingenben, Lipcsében, Münchenben és Drezdában) töltött, ahol az egyetemeken fizikai kémiát tanult. Miután 1889 őszén visszatért, a Harvard tanáraként folytatta pályafutását. Egyeteméhez végig hű maradt (bár 1907-ben egy évet Berlinben töltött vendégprofesszorként). Gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán, 1891-ben instruktor, 1894-ben docens, 1901-ben professzor lett (utóbbit idő előtt kapta, mert a Göttingeni Egyetem felajánlotta neki a fizikokémiai tanszék vezetését). 1903-1911 között ő volt a kémiai tanszék vezetője, majd a Wolcott Gibbs Laboratórium igazgatója 1912-től haláláig. Munkássága Richards munkássága elsősorban a különböző elemek atomtömegének minél pontosabb megmérésre irányult, majd 300 közleményének fele ezzel a kérdéssel foglalkozik. A víz hidrogén-oxigén arányának meghatározása után elsősorban fémekkel foglalkozott és igazolta, hogy bár a kobalt a periódusos rendszerben a nikkel előtt van, atomtömege meghaladja azét. Ezenkívül meghatározta a réz, vas és stroncium atomsúlyát is. Kidolgozott egy műszert, egy nefelométert, a minta nedvességtartalmának meghatározására. 1905-re rájött, hogy az addig etalonnak tekintett atomtömegek mérése során nem vették figyelembe a mérési módszer során használt ezüstsók oldékonyságát és az beszennyezte a mintákat. Alaposságára jellemző, hogy a túlium sóját 15 ezerszer kristályosította újra a kellően tiszta minta eléréshez. Számos elem (ezüst, nitrogén, klór, nátrium, kálium) súlyát újra meghatározta és a nemzetközi tudományos közösség az ő értékeit fogadta el valósnak. Richards tanítványai 30 további elem pontos súlyát mérték meg. A radioaktivitás felfedezése után Richards megmérte az urán bomlása után visszamaradt ólom atomtömegét, és megállapította, hogy az különbözik a természetes ólométól, vagyis az elemeknek több különböző atomsúlyú változata létezhet. Eredményei igazolták Frederick Soddy 1913-as izotópelméletét. Richardsnak ezenkívül jelentős eredményei voltak a termokémia és elektrokémia területén és kidolgozta a később hamisnak bizonyuló elméletét az összenyomható atomokról. Díjai Theodore W. Richards 1914-ben - első amerikaiként - kémiai Nobel-díjat kapott az elemek atomtömegének pontos meghatározásáért. Ezenkívül megkapta a Royal Society Davy-érmét (1910), a Kémiai Társaság Faraday-érmét (1911), az Amerikai Kémiai Társulat Willard Gibbs-érmét (1912) és számos tudományos társaság tiszteletbeli vagy tényleges tagja volt. Családja Richards 1896-ban vette feleségül Miriam Stuart Thayert, egy harvardi teológusprofesszor lányát. Három gyermekük született: Grace Thayer, William Theodore (kémiaprofesszor, 1940-ben öngyilkos lett) és Greenough Thayer Richards (építész). Theodore W. Richards 1928. április 2-án halt meg a massachusettsi Cambridge-ben, 60 éves korában. Julie Walters Julie Walters (Julia Mary Walters, 1950. február 22., Smethwick –) BAFTA- és Golden Globe-díjas angol színésznő. Filmjei 2011 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2) - Molly Weasley 2010 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1) - Molly Weasley 2009 - Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince) - Molly Weasley 2008 - Mamma Mia! - Rosie 2007 - Jane Austen magánélete (Becoming Jane) - Mrs. Austen 2007 - Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) - Molly Weasley 2006 - Sally Lockhart rejtélyes történetei: Rubin és füst (Sally Lockhart Mysteries - The Ruby in the Smoke)-Mrs. Holland 2006 - Sofőrlecke (Driving Lessons)-Evie Walton 2005 - Az utolsó vizsga (Ahead of the Class)-Marie Stubbs 2005 - Gyerekkorom Afrikában (Wah-Wah)-Gwen Traherne 2004 - Harry Potter és az azkabani fogoly (film) (Harry Potter and the Prisoner of Azkaban)- Molly Weasley 2004 - Mickybo meg én (Mickybo and Me) - Mickybo anyja 2003 - Felül semmi (Calendar Girls)-Annie 2002 - Harry Potter és a Titkok Kamrája (film) (Harry Potter and the Chamber of Secrets)- Molly Weasley 2001 - Harry Potter és a bölcsek köve (film) (Harry Potter and the Sorcerer's Stone)- Molly Weasley 2000 - Billy Elliot-Mrs. Wilkinson 1998 - Műszak után, Las Vegas! (Girl's Night)-Jackie 1997 - Melissa-Paula 1997 - Intim kapcsolatok (Intimate Relations)-Marjorie 1994 - Micsoda nő ez a férfi (Just Like a Woman)-Monica 1994 - Nővérem, nővérem (Sister My Sister)-színész 1991 - Csupa balláb (Stepping Out)-színész 1990 - Koldusopera (Mack the Knife)-színész 1988 - Buster -színész 1987 - Hegyezd a füled! (Prick Up Your Ears)-Elsie Orton 1983 - Rita többet akar - szebb dalt énekelni (Educating Rita)-színész Díjak és jelölések 2001 - BAFTA-díj - a legjobb női mellékszereplő (Billy Elliot) 2001 - Oscar-jelölés - a legjobb női epizódszereplő (Billy Elliot) 2001 - Golden Globe-jelölés - a legjobb női epizódszereplő (Billy Elliot) 2000 - Európai Film-jelölés - a legjobb színésznő (Billy Elliot) 1984 - Oscar-jelölés - a legjobb színésznő (Rita többet akar - szebb dalt énekelni) 1984 - Golden Globe-díj - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Rita többet akar - szebb dalt énekelni) Kovács Erzsébet (röplabdázó) Kovács Erzsébet, Beslityné (Erdőbénye, 1934. január 14. – 2017. szeptember 19.) válogatott magyar röplabdázó. Pályafutása 1953-ban a budapesti Leövey Klára Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1950 és 1953 között a Ganz TE illetve a Ganz Villany röplabdázója volt. 1953 és 1962 között a Vasas csapatában játszott. 1952 és 1961 között 54 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Világbajnokság 6.: 1952 Európa-bajnokság 6.: 1958 Magyar bajnokság bajnok: 1952–53 (terem), 1953, 1958–59, 1961–62 2.: 1951, 1955, 1960–61 Magyar kupa győztes: 1951, 1952 2003-as Radio Disney Music Awards A 2003-as Radio Disney Music Awards volt a második díjátadó gála, melyet a Radio Disney állomáson , Burbankben tartották. Hilary Duff volt a legnagyobb nyertes az évben. Ssi-ruukok A ssi-ruukok (angolos írásmóddal egyes számban: Ssi-ruu, többes számban: Ssi-ruuk) a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik értelmes, hüllőszerű faja. Leírásuk A ssi-ruukok hüllőszerű értelmes lények, akik a Lwhekk nevű bolygóról származnak; Y. u. 4-ben megtámadták a Bakura nevű bolygót. Átlagmagasságuk 2 méter, néhányuk 2,2 méter magas is lehet; testtömegük 350 kilogramm. Bőrszínük nagyon változatos; lehet kék, vörös, aranysárga, sárga, zöld, barna vagy fekete; az egyedek helyét, rangját a bőrszín határozza meg. A bőrük igen vastag és szívós, a lövéseket és kisebb égéseket is kibírja. A pikkelyszínük alapján két alfajuk különböztethető meg: a kék pikkelyű (politikai pálya) és a vöröses pikkelyű (katonai pálya). Megjelenésben igen hasonlítanak a földi dromaeosauridákra (két lábon járó, óriás gyíkokra). Habár a hüllőkhöz sorolják be őket, e nép egyedei melegvérűek. A lábaik izmosak és erősek; gyors szaladásra képesek. A kezeiken három-három fogókarom ül, amik visszahúzhatók. A nagy és izmos farkuk segít az egyensúlytartásban, szükségesetben ütőfegyverként is használható. Az arcuk csőrszerű képződményben végződik. A szájukban éles fogak ülnek. A ssi-ruukok a kemény bőrük mellett nagyon erősek is; erejük felér egy kifejlett vuki erejével is. Ragadozó életmódot folytatnak. Anyanyelvük a ssi-ruuvi nyelv, bár egymásközt inkább szagjelzésekkel kommunikálnak. Emiatt csak a tolmácsok és fordítók tanulják meg a galaktikus közös nyelvet. A szemük fekete és igen érzékeny a fényre; a szemet három szemhéjréteg védi. Általában 100-120 évig élnek. Orrukban nyelvszerű, sötét színű, visszahúzható szagérzékelők vannak, amikkel megérzik a másik egyed stressz reakcióit. Történelmük A faj számára a dominancia jelentős szereppel bír. A galaktikus polgárháború során a birodalom nagy részét elfoglalták. Egy speciális technológiával kiszívták az élőlények életerejét (főként a humanoidokét), és az így kinyert energiát használták fel droidjaik és egyéb gépezeteik működtetésére. A kisebb méretű rokonaikat, a barna színű p’w’eckeket már évezredek óta rabszolgaként tartották; egészen addig, míg Lwothin felszabadította a népét. Megnevezett ssi-ruukok Yifaii - férfi; korai űrkutató Ivpikkis - férfi; admirális Keeramak - hímnős; mutáns egyed Firwirrung - férfi; kísérletező Sh'tk'ith - férfi; kísérletező Megjelenésük a könyvekben, képregényekben, videojátékokban A ssi-ruukokról a „The Truce At Bakura” című regényben olvashatunk először. Azóta több könyvben, képregényekben és videojátékokban is megjelentek. Brin (metróállomás) Brin egy metróállomás Olaszországban, Genova városában a Genovai metró 1-es vonalán. Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Dinegro Higany(I)-oxid A higany(I)-oxid, régies nevén merkurooxid egy szervetlen fémoxid, összegképlete Hg2O. Fekete vagy feketésbarna színű por, vízben oldhatatlan, mérgező. Kémiailag instabil vegyület, könnyen higany(II)-oxiddá és elemi higannyá alakul. Fizikai és kémiai tulajdonságai Fekete vagy feketésbarna színű por. Vízben oldhatatlan, de salétromsavban feloldható. Kémiailag instabil vegyület, könnyen higany(II)-oxiddá és elemi higannyá alakul. A higany(I)-oxid és a bárium-oxid elegye levegőn hevesen, robbanásszerűen reagál kén-hidrogénnel. Hidrogén-kloriddal kalomelt (higany(I)-klorid) képez. Hidrogén-peroxiddal érintkezve annak robbanásszerű bomlását okozza. Kénnel vagy foszforral ütésre, dörzsölésre robbanó elegyet alkot. Balesetvédelem A higany(I)-oxid erősen mérgező anyag, belélegezve, lenyelve vagy bőrön keresztül a szervezetbe jutva halált is okozhat. Kerülni kell a bőrrel való érintkezést. Nem éghető anyag, de melegítve ingerlő, maró vagy toxikus gázok szabadulnak fel vagy robbanás következhet be. Környezetre, főként a vízi élővilágra káros hatással van. Toyota Mirai A Toyota Mirai az első sorozatgyártásba és kereskedelmi forgalomba került hidrogén alapú üzemanyagcellával meghajtott autó, amit a Toyota fejlesztett ki és hozott forgalomba 2014 végén Japánban. Története A Mirait a Toyota korábbi, FCV-nek nevezett, üzemanyagcellás tanulmányautójának tapasztalatai alapján alakították ki. Az autó nevének jelentése japánul jövő. 2014 decemberében került forgalomba Japánban, és ekkor a gyártó az amerikai és európai forgalmazás megkezdését 2015-re tervezte. 2015-re 700 Mirai legyártását vették tervbe. 2015. októberéig a Toyota 350 Mirait értékesített világszerte és 2016-ra további 2000, 2017-re 3000 autó eladását tervezték. Az első Mirai modellek 2015. augusztusának elején érkeztek meg Európába, de az autó forgalmazása csak azokban az európai országokban kezdődhetett meg ahol létezett hidrogén töltőállomás: Nagy-Britanniában, Németországban és Dániában. A gyártó 50-100 európai eladásra számított 2017-ig. Működése A gyártó által megállapított hatótávolsága 480 kilométer, de teszt során 502 kilométert is mértek. Az autó üzemanyagcellái hidrogén felhasználásával állítanak elő elektromos áramot, ami villanymotort hajt meg. Az üzemanyagot két darab, összesen 122 literes tank tárolja, amelyek összesen 5 kilogramm hidrogén befogadására alkalmasak. Az üzemanyagcellát egy akkumulátor is kiegészíti, ami a fékezéskor keletkező energia tárolására szolgál. A rendszer előnye, hogy az üzemanyag utántöltése – az elterjedt belső égésű motorokhoz hasonlóan – mindössze néhány percet igényel. További előnye, hogy a belső égésű motorokkal szemben a rendszer szinte zajtalan, és károsanyag-kibocsátása nulla, mivel a hidrogén elégetése során égéstermékként csak víz keletkezik. Hátránya ugyanakkor, hogy a tartályok és akkumulátor térigénye miatt az autó méreteihez viszonyítva meglehetősen kis csomagtér marad. Az autó elterjedését nehezítette, hogy a hidrogén tankolásához szükséges üzemanyagtöltő állomások rendszere az autó kereskedelmi forgalomba hozatalakor a világ egyetlen országában sem létezett. 1960–1961-es magyar női röplabdabajnokság Az 1960–1961-es magyar női röplabdabajnokság a tizenhatodik magyar női röplabdabajnokság volt. A bajnokságban tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A VM Háztartási Bolt új neve Bp. Vörös Meteor lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség Sz+: Nyert szett Sz-: Vesztett szett P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1962 Palace Dance Club A Palace Dance Club Magyarország egyik legrégebben működő klubja. 1990-ben nyitotta meg kapuit Siófokon az Ezüstparton. A klub a nyári balatoni szezonban (június végétől augusztus végéig) alapvetően a környéken nyaraló turisták éjszakai szórakozási igényeit hivatott kielégíteni. Nyáron minden nap nyitva van. Az év többi részében a klub zárva tart. A partyk alkalmával legtöbbször külföldi sztár dj-k lépnek fel a magyar élvonalbeli dj-k kíséretében. A zenei vonalat leginkább a progressive-house jellemzi, de előfordul house, electro és ritkábban trance is a kínálatban. A klub részei Garden Erotic bar Lounge Pizzéria Camelot középkori étterem Café (Siófok belvárosában, a Petőfi sétányon található) Partikronológia Az alábbi táblázatban szereplő kiemelt rendezvények adatai a klub honlapjáról, valamint az ott megjelent e-flyerekről származnak. Balatonlelle felső vasútállomás Balatonlelle felső vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Balatonlelle településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Balatonszemes vasútállomás Balatonlelle megállóhely Magyar LMBT kronológia (2000-es évek) Az alábbi kronológia a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket érintő fontosabb magyar eseményeket tartalmazza a 2000-es évekből. 2000 január 10. – A Barátok közt c. sorozatban az egyik főszereplő, Hoffer Misi bevallja egyik barátjának, hogy a saját neméhez vonzódik. A családi konfliktusok és heteroszexuális próbálkozások után Róbert mellett megtalálja boldogságát. (lásd: 2001. március 1. ) június 6. – Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Jogi és emberi jogi bizottsága jelentésében Magyarországot név szerint is elítéli, amiért nem azonos a beleegyezési korhatár az azonos és különnemű párok számára június 29. – július 2. – Az V. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. december 19. – Erkel Tibor MIÉP -es képviselő az oktatási miniszterhez címzett kérdésében a Labrisz Leszbikus Egyesület oktatási programját támadja. A kormány képviselője felszólítja az iskolaigazgatókat, hogy ne vegyenek részt a programban. december 2-3. – Az SZDSZ kongresszusa A korszakváltás programja címmel elfogadja a párt hosszútávú programját. A dokumentum külön fejezetben foglalkozik a szexuális kisebbségek egyenlőségével. (lásd: 2006. január 22. , 2007. február 25. ) 2001 március 1. – Elcsattan az első melegcsók a Barátok közt -ben. (lásd: 2000. év eleje ) április 17. – A kormány előterjesztésére a Parlament elfogadja a Munka törvénykönyvének hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó jogharmonizációs célú módosítását. A vonatkozó Európai Unió irányelv ellenére a szexuális irányultság nem kerül be a megnevezett tulajdonságok közé. július – A Sziget-ügy. Tarlós István óbudai polgármester és a Sziget Fesztivál szervezői egy szerződés keretében megállapodnak, hogy nem lesznek melegrendezvények a Szigeten. Tiltakozássorozat indul, és hivatali visszaélés miatt feljelentik a polgármestert. A szervezők visszakoznak. A bíróság 2002 márciusában megsemmisítette a szerződés ezen kitételeit. július 5–8. – A VI. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. szeptember 4–5. – Az ORTT első ízben marasztal el olyan tévé ( A Hét ), illetve rádió (Vasárnapi Újság) műsorokat, amelyek előítéletesen mutatják be a homoszexuálisokat. Bár a műsorok fellebbeznek, az ORTT októberi döntésében megerősíti első határozatát. Az MTV a bíróságon fellebbez a döntés ellen. A per ítélethozatal nélkül zárul, mivel a felek 2002 -ben megegyeznek, hogy egy újabb, a melegek szempontjait bemutató műsor kerül sugárzásra. szeptember 19. – A Fővárosi Törvényszék bejegyezte a Budapest Pride -ot szervező Szivárvány Misszió Alapítványt. október – Terry Black , aki korábban transzvesztita előadóművészként dolgozott, örökbe szeretne fogadni egy újszülöttet. A gyámhatóság először jóváhagyja a kérvényt, majd miniszteri közbenjárásra visszavonják. Az ügy végére csak 2005-ben kerül pont. október 2. – A Szivárvány Misszió Alapítvány bejegyzése jogerőre emelkedett. A szervezet a Háttér Társaság , a Labrisz és az azóta megszűnt Lambda egy-egy képviselőjét, továbbá az alapítóktól független kurátorokat tömörítette magába. 2002 február – Választási részvételre buzdító plakátok jelennek meg az utcákon, amelyek között egy leszbikus párt ábrázoló is szerepel. A plakátot támadják mind a jobboldali szervezetek (a leszbikusság nem az utcára való), mind a leszbikusszervezetek (a sztereotipikus ábrázolásmód miatt). március – A Szimpozion Egyesület megalapítása. A szervezetet 2003-ban jegyzi be a bíróság. június 27–30. – A VII. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. február 28. – A kötelező sorkatonai szolgálat alkalmassági feltételeit előíró miniszteri rendeletből kikerül a homoszexualitás , mint személyiségzavar. június 28. – Az Alkotmánybíróság megsemmisíti a HIV fertőzéssel kapcsolatos szabályozást. A döntés után olyan szabályozást fogadnak el, amely szerint az anonim szűrésben részt vevő személy még a fertőzöttség kiderülése esetén is megőrizheti anonimitását, illetve megszűnik a fertőzött környezetének kötelező szűrővizsgálata. szeptember 3. – Az Alkotmánybíróság azonos beleegyezési korhatárt ír elő az azonos és a különböző neműek közti szexuális aktusokra. (lásd: 1993. szeptember 13. ) október 17. – A katonaságon kívüli fegyveres szervek ( rendőrség , tűzoltóság , nemzetbiztonsági szolgálat) alkalmassági feltételeit előíró miniszteri rendeletből is kikerül a homoszexualitás , mint személyiségzavar. október – A Szimpozion Egyesület által szervezett Pocok Klub (későbbi nevén: Szimpozion Klub) első alkalmának megtartása. 2003 január – Megjelennek az első magyar meleg és leszbikus valóságshow-szereplők az RTL Klub Való Világ című műsorában. január 31. – A szerződéses állományú katonák alkalmassági feltételeit előíró miniszteri rendeletből kikerül a homoszexualitás , mint személyiségzavar. január 25. – A kormány elfogadja az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját és tematikáját, amely az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeinek bővítését tartalmazza, nem javasolja viszont a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetését. A tematikában foglaltak nem kötelező érvényűek a végleges tervezet kidolgozása során. (lásd: 2006. március 31. ) június 10. – Hivatalosan is megalakul az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért Egyesület a magyarországi keresztény-meleg önszerveződések hivatalos képviseletére. (A Fővárosi Bíróság 2003. szeptember 25-én jegyzi be.) 2006 októberében Öt Kenyér Egyesületre változtatja a nevét. július 3–6. – A VIII. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. július 13. – A HírTV egyik műsorában Usztics Mátyás súlyosan sértő kijelentéseket tesz a meleg és leszbikus emberekre. A Háttér panaszt nyújt be az ORTT -hez. A HírTV a panasz elbírálása előtt lehetőséget biztosít meleg szervezeteknek álláspontjuk műsorban történő kifejtéséhez. július 21. – Megalakul a Sokszínű Magyarország Polgári Kör , amely a jobboldali melegeket és leszbikusokat kívánja összefogni. A Polgári Köröket összefogó szervezet vezetője a Kör megalakulását provokációnak minősíti. A Kör októberben Egyesületté alakul, majd 2004 júniusában megszűnik. szeptember – Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter hivatalos tárgyalást kezdeményez a melegszervezetekkel. Rendszeres havi konzultációban állapodnak meg. A kezdeményezés néhány hónap múlva elhal. október – Korábbi döntését megmásítva a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság megtagadja az özvegyi nyugdíj kifizetését egy férfinak, aki ugyan több mint tíz évet élt élettársi kapcsolatban azonos nemű párjával, de a kapcsolat egy része az élettársi kapcsolat megnyitását lehetővé tevő 1996-os döntés előttre esett. (lásd: 2003. december 23. ) október 10. – A Károli-ügy. Szexuális irányultsága miatt elbocsátanak egy lelkész-hallgatót a Károli Gáspár Református Egyetemről . (lásd: 2004. január 4. ) október 11. – Az Öt Kenyér Közösség Imádkozzatok üldözőitekért! mottóval nyilvános szentmisén emlékezik „a történelemben bármikor is meggyilkolt, megnyomorított melegekre, valamint pusztítóikra és mindazokra, akik hallgatásukkal, közömbösségükkel bűntársakká váltak a pusztításban”. A mise helyszíne a budai Orbán tér; a mise végeztével gyertyákat gyújtanak a közeli Apostoli Nunciatúra bejárata előtt. A rendezvényt megelőzően levélben értesíttették Juliusz Januszt , Magyarország apostoli nunciusát. Az értesítésre nem érkezett válasz. december 22. – A Parlament elfogadja Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt, amely széles körben tiltja a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést . A jobboldali pártok kivennék a szexuális irányultságot a védett tulajdonságok közül. december 23. – Az özvegyi nyugdíj kapcsán kialakult vitában a Kormány dönt, a 248/2003. sz. kormányrendelet alapján az azonos neműeknél is be kell számítani 1996 előtti együtt töltött éveket. (lásd: 2003. október ) 2004 január 4. – A Károli Gáspár Református Egyetem Kari Tanácsa tanulmányi anyagot bocsát ki, miszerint homoszexuális irányultságú hallgatók a lelkészképzésben nem vehetnek részt. Magyar Bálint oktatási és Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter elítéli az egyetem gyakorlatát. A Háttér Társaság a Melegekért február 11-én pert indít. (lásd: 2005. június 8. ) július 1–4. – A IX. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. október 27-31. – Budapesten tartja 26. éves konferenciáját az ILGA. Megnyitó beszédében Göncz Kinga a regisztrált élettársi kapcsolat tervezett bevezetését említi. december 5. – Melegszervezetek Civil Zsibvásárt rendeznek a Kultiplexben , hogy az adományozás új formáját meghonosítva forrásokat teremtsenek működésükhöz. 2005 február 19. – A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség országos küldöttgyűlésén Semjén Zsolt az SZDSZ kapcsán „szakállas bácsikról” beszél, összemosva a homoszexualitást a pedofíliával . A kijelentés miatt aláírás-kampány indul, melyben követelik, hogy Semjén mondjon le emberi jogi bizottsági alelnöki tisztéről. Az SZDSZ az eset kapcsán Szakállas Bácsi díjat alapít, melyet a szerintük intoleráns közéleti megszólalásokért ítélnek oda. február 19. – Ugyanitt Családvédelmi Charta 2005 néven a szexuális kisebbségek jogi diszkriminációját szorgalmazó kezdeményezést fogadnak el. Melegszervezetek közös nyilatkozatban tiltakoznak. március 10. – Ungár Klára SZDSZ -es politikus egy televíziós műsorban nyíltan beszél leszbikusságáról. Bár szexuális irányultságát korábban sem titkolta, tévés szereplése az első magyar politikusi coming out . május 17. – Göncz Kinga , ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter miniszteri közleményt ad ki a Homofóbia Ellenes Világnap alkalmából. Melegszervezetek , valamint az SZDSZ Új Generáció közleményt adnak ki. (lásd: 2006. május 17. ) május 24. – Az SZDSZ hat képviselője az azonos nemű párok előtt is nyitva álló regisztrált élettársi kapcsolat bevezetéséről szóló törvényjavaslatot nyújt be a Parlamentnek . A javaslat tárgyalását az illetékes bizottság elnapolja. június – Az Öt Kenyér Közösség állásfoglalást tesz közzé Megfontolások az azonos neműek párkapcsolatáról címmel. június 16. – Megalakul az SZDSZ Új Generáció Melegjogi Munkacsoportja, az első pártpolitikai keretek között működő melegkezdeményezés. június 8. – A Károli-ügyben a Legfelsőbb Bíróság jogerősen az Egyetemnek ad igazat, a bíróság ugyanakkor a szexuális irányultságot az emberi méltóság lényegéhez tartozó, „lényegi tulajdonságnak” minősíti, ezzel megerősíti az LMBT szervezetek közérdekű keresetindítási jogát, valamint kimondja, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény egyházi felsőoktatási intézményekre is vonatkozik, ez alól csak a hitéleti képzés jelent kivételt. (lásd: 2004. január 4. ) július 7–10. – A X. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál július 9. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Volt Fesztiválon elmondott beszédében kiáll az azonos neműek párválasztási szabadsága mellett, a házasság megnyitását azonban nem tartja időszerűnek. (lásd: 2007. március 15. ) augusztus 4. – Az SZDSZ Új Generáció Melegjogi Munkacsoportja demonstrációt szervez az Iráni Nagykövetség elé két meleg fiatal kivégzése elleni tiltakozásul. október 8. – Gyurcsány Ferenc személyében először említi magyar miniszterelnök a homoszexuálisokat a holokauszt áldozatai között. A beszédre az Egyesült Államokban kerül sor. október 29. – Leszbikus Identitások Fesztiválja december – Terry Black jogerősen örökbe fogadhatja a már négy éve nevelt Danikát. december 3. – A Parlament elfogadja az egészségügyi törvény módosítását, így a jövőben idős vagy meddő egyedülálló nők is részt vehetnek mesterséges megtermékenyítésben . A leszbikus párkapcsolatban élők számára ez a lehetőség továbbra sem áll nyitva. (lásd: 2006. január 22. ) december 9. – A Habeas Corpus Munkacsoport gyertyafényes demonstrációt szervez a Lengyel Nagykövetség elé a varsói Egyenlőség Menet nevű homoszexuális felvonulás betiltása, valamint a lengyel Nők és Férfiak Esélyegyenlőségéért Felelős Kormányhivatal megszüntetése miatt. (lásd: 2006. március 14. ) 2006 január 13. – A tűsarok.org portálon interjú jelenik meg Kósáné Kovács Magdával melyben többek között elmondja, „nem is hajtom például, hogy az azonos neműek törvény előtt elismert házassági szerződést, vagy együttélési szerződést köthessenek. … Vagy lehet törvényt alkotni erről, de akkor itt véresre fogják verni azt, aki egy azonos neművel kézen fogva sétál.” . (lásd: 2006. június 22-25. , 2006. november 8. ) január 22. – Az SZDSZ küldöttgyűlése elfogadja a párt választási programját. (lásd: 2000. december 2-3. ) Csalódást kelt a párt korábbi házasság felvetése után, hogy változatlanul csak a regisztrált élettársi kapcsolatot szorgalmazza, a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban pedig megszüntetettnek tekinti a továbbra is fennálló diszkriminációt. (lásd: 2005. december 19. ) március 24. – Lech Kaczyński lengyel elnök magyarországi látogatására civil szervezetek tüntetést szerveznek, hogy ezzel tiltakozzanak a lengyel kormány homofób intézkedései ellen. A rendőrség nem engedi a tüntetőket a Sándor-palota közelébe. (lásd: 2005. december 9. ) március 21. – A választási kampány hajrájában Mikola István ( Fidesz ) egy pécsi rendezvényen a következőt mondja: „nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet. A másság menete, félmeztelen fiúk a fiúk nyakába; lányok a lányok nyakába, fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene” . Bayer Zsolt , a Magyar Nemzet publicistája arról beszél 25-én Hódmezővásárhelyen , „ha a liberálisnak tartott angol Oliver Cromwell feltámadna, s elvinnék a meleg büszkeség napján szervezett felvonulásra, ahol harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi vonul fel, rablóhúst csinálna valamennyiből, kardélre hányná mindet” . Ugyanezen a hétvégén Semjén Zsolt a KDNP országos nagygyűlésén: „Mi… a normalitás védelmezői vagyunk. Elég volt a devianciából, a meleg büszkeségből, s abból az értékrombolásból, amit az SZDSZ művelt!” „Varsó polgármestereként volt bátorsága, hogy az ifjúság és a közerkölcs védelmében kivágja Varsóból a meleg felvonulást.” Végül pedig ugyanő 28-án azzal példálózik egy pásztói fórumon, hogy hova vezetne, ha Ungár Klára feleségül vehetne egy nőt, és hogyan reagálna erre nagytermészetű Kovács László . március 31. – Az Igazságügyi Minisztérium megjelenteti az új Polgári Törvénykönyv családjogi könyvének tervezetét. A tervezetben az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeinek bővítése, és a létező élettársi kapcsolat fakultatív (jogkövetkezmények nélküli) regisztrációja szerepel, de a regisztrációval létrejövő élettársi kapcsolat nem. (lásd: 2003. január 25. , 2006. december 31. ) május 17. – Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium sajtóközleményt ad ki a Homofóbia -ellenes Világnap alkalmából. Az előző év gyakorlatától eltérően a közleményt nem személyesen a miniszter jegyzi. (lásd: 2005. május 17. ) május 24. – Az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája és az Amnesty International Vessünk véget a gyűlöletnek címmel szemináriumot rendez a Homofóbia -ellenes Világnap alkalmából. június 22–25. – A XI. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. A fesztivál megnyitóbeszédében Ungár Klára név említése nélkül bírálja azokat a törekvéseket, melyek a melegek érdekeire hivatkozva akarják korlátozni a melegek jogait, egyértelművé téve, hogy a maximumot követelik, a házasságot és az örökbefogadást. (lásd: 2006. január 13. ) A felvonulást az immár szokásosnak mondható Bégány Attila féle ellentüntetésen kívül bekiabálások kísérik. június 29. – A HVG hetilap legfrissebb száma interjút közöl Tarlós Istvánnal, melyben a melegek jogait firtató kérdést azzal a fordulattal kerüli meg, hogy „erről a speciális ügyről talán meg kellene kérdezni az SZDSZ ügyvivőit” . Az SZDSZ Új Generáció közleményben tiltakozik. augusztus 9. – A Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában tartott beszélgetésen az SZDSZ -es Léderer András mellett a meghívott Semjén Zsolt helyett a KDNP -t képviselő Lukács Tamás is támogatja a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetését, miközben a házasság megnyitásától továbbra is határozottan elzárkózik. Később heves bírálatok érik a Jobbik és az IKSZ részéről "túlságosan megengedő hozzáállásáért". (lásd: 2007. január 6. ) augusztus 17. – Tízéves működés után megszűnik az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért . Az egyesület továbbviszi az Öt Kenyér nevet, és folytatja társadalmi tevékenységét. (lásd: 1996. augusztus 1. ) augusztus 31. – Megalakul a Mozaik Ökumenikus Közösség . (Első hirdetése a 2006. novemberi Másokban jelenik meg.) október 21. – Első alkalommal rendezik meg Budapesten az azonos nemű párok tánc világbajnoksága, valamint a Csárdás Kupa. november 8. – Az Európai Parlament szocialista frakciója által a melegek alapvető jogairól szervezett konferencia megnyitóbeszédében Kósáné Kovács Magda elmondja, „helytelen, hogy a magyar iskolákban még mindig tabu a melegekről és a jogaikról való oktatás” . (lásd: 2006. január 13. ) november 13. – Mocsonaki László, a Háttér Társaság a Melegekért ügyvivője a melegek érdekében végzett tevékenységéért állami elismerésben, „Szociális Munkáért díj” -ban részesül. december 11. – Az egészségügyi reformhoz kapcsolódóan a Kormány meg akarja szüntetni a külsődleges nemi jellegek megváltoztatására irányuló beavatkozások társadalombiztosítási támogatását. Mivel Gusztos Péter SZDSZ -es képviselő ezt megakadályozó módosító javaslatát végül elfogadják, Molnár Lajos SZDSZ -es egészségügyi miniszter zárószavazás előtti módosító javaslatával a részleges finanszírozással egyezik ki, hogy aztán kormányrendelettel 90%-ban határozzák meg a részleges térítés díj mértékét. december 14. – A Szimpozion Baráti Társaság Bújj elő! kampányát sajtótájékoztatón mutatja be Virág Zsolt. december 16. – Megalakul a Transzszexuálisok Magyarországi Egyesülete. december 18. – Az Országgyűlés elfogadja a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló új törvényt. A jövőben a magyar vagy EU állampolgár élettársa is elismerhető családtagként, és ilyen módon jogosulttá válhat magyarországi tartózkodásra. december 31. – Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megjelenteti az új Polgári Törvénykönyv öröklési jogi könyvének tervezetét. A tervezetben a bejegyzett élettársak a házastársakkal teljesen azonos elbírálás alá esnek, és a be nem jegyzett élettársak jogai is bővülnek. (lásd: 2006. március 31. , 2007. október 29. ) 2007 Január január 6. – Egy sajtótájékoztató során Lévai Katalin társadalmi vitát javasol az azonos neműek házassága kapcsán. (lásd: 2007. szeptember 21. ) A KDNP azonnal visszautasítja még a felvetést is. (lásd: 2006. augusztus 9. ) január 19. – Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület társadalmi vitát indít az azonos nemű párok tartós együttélésének jogi szabályozása kapcsán. (lásd: 2007. március 22. ) Február február 7. – Kóka János SZDSZ elnökjelölti kampánynyitó rendezvényén Török Gusztáv, Kalocsa polgármestere szerint ha „rétegüzeneteket” fogalmazunk meg, azt az adott rétegnek kell elmondani csak, különben másokat taszíthatunk vele. február 21. – Az SZDSZ Új Generáció Regisztrálj! estet és partyt rendez a regisztrált élettársi kapcsolatok bevezetésének támogatására Budapesten, az A38 hajón beszélgetéssel, koncerttel és diszkóval. február 25. – Kóka János SZDSZ elnökjelölt nyilvánosságra hozza esélyegyenlőségről szóló vitairatát, melyben megismétli a Korszakváltás programjában megfogalmazott célokat. (lásd: 2000. december 2-3. , 2007. március 14. ) A Jobbik Szodoma-díjjal „jutalmazza” vitairatáért. Március március 1. – A Marom Klub zsidó egyesület és Pilpul nevű internetes életmód magazinja kerekasztal-beszélgetést szervez a homoszexualitásról a budapesti Sirály kávéházban. március 9. – Magyar Bálint és Sándor Klára az SZDSZ számára készített cselekvési tervben az azonos nemű párok házasságkötésének lehetővé tételét javasolják, miközben továbbra sem biztosítanák a leszbikus párkapcsolatban élő nők lombikprogramokban való részvételét. (lásd: 2005. december 19. ) március 14. – Fodor Gábor SZDSZ elnökjelölt nyilvánosságra hozza a szabadságjogokról szóló politikai programját, melyben Kóka Jánoshoz hasonlóan csak „a házassággal azonos jogokat biztosító” regisztrált élettársi kapcsolat mellett foglal állást. (lásd: 2007. február 25. ) március 15. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Művészetek Palotájában , az állami ünnepségen „Összetartozunk” címmel elmondott ünnepi beszédében számos példa között említi ezt is: „Megingathatatlanul hihetsz hagyományosnak gondolt férfi-női szerepekben, a család semmi mással nem pótolható összetartó erejében, vagy férfiként férfi, nőként nő szerelmére vágysz, ezzel együtt is összetartozunk.” 20-án riporteri kérdésre válaszolva egyértelművé teszi, hogy kijelentése nem értelmezhető a melegjogok bővítésének szorgalmazásaként. (lásd: 2005. július 9. , 2007. július 4. ) március 22. – Melegszervezetek az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett működő Tanácsadó Testület által kezdeményezett társadalmi vitában közösen foglalnak állást a házasság jogintézményének megnyitása mellett, mivel a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetését diszkriminatívnak tartják. (lásd: 2007. január 19. , 2007. szeptember 21. ) Május május 17. – Az SZDSZ Új Generáció Homofóbia-ellenes Chartát fogad el. Június június 17. – Az SZDSZ Új Generáció nyílt levélben kritizálja az új Ptk. élettársakra vonatkozó szabályait, és egyeztetést kezdeményez a miniszterrel. június 25. – A Parlament ellenszavazat nélkül elfogadja az új menedékjogi törvényt, amely a szexuális irányultság szerinti diszkriminációt az üldöztetés egyik formájának tekinti. Július július 4. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kormányülést követő sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva kijelenti, hogy a kormányprogramban is szereplő, a házassághoz hasonló jogokat biztosító regisztrált élettársi kapcsolat bevezetése a „polgári jogi szabályozás tárgyát képező kérdés” . (lásd: 2007. március 15. , 2007. július 25. ) július 5-8. – A XII. Leszbikus-, Meleg-, Biszexuális- és Transzneműfesztivál. A fesztivál megnyitóbeszédében Szetey Gábor államtitkár coming outol . (lásd: 2007. július 8. ) július 5. – Az SZDSZ ügyvivői határozatban állnak ki a házasság azonos nemű párokra való kiterjesztése mellett. (lásd: 2007. szeptember 20. ) július 8. – Az LMBT fesztivál keretében szervezett felvonulást minden eddiginél nagyobb, erőszakos ellentüntetés kíséri. A felvonulást követő buli helyszínéről távozó résztvevőket több támadás éri. Az összes parlamenti párt elítéli a történteket, bár a hangsúlyokat máshova helyezik. Az MSZP és az SZDSZ az ellentüntetőket támadja, a Fidesz a rendőrség felelősségét firtatja, a KDNP az erőszak mellett a melegfelvonulást is elítéli. Több szolidaritási kezdeményezés is indul a melegek mellett. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet a rendőrségi fellépés elmaradását kritizálja. július 10. – Horváth Ágnes egészségügyi minisztert és Szetey Gábor frissen előbújt államtitkárt becsmérlő, a homoszexualitást betegségként beállító cikk jelenik meg a Magyar Orvosi Kamara honlapján. Az SZDSZ tiltakozik, a Kamara elnöke magánvéleménynek minősíti az írást, a minisztérium közleményben cáfolja a cikk homoszexualitásra vonatkozó állításait. A cikket eltávolítják a honlapról, a Kamara diszkrimináció-ellenes nyilatkozatot ad ki. Orvosok egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezd a cikk ellen. július 14. – Civil szervezetek a Büntető törvénykönyv módosítását kezdeményezik, hogy a vallási és etnikai csoportok mellett a homoszexuálisok elleni erőszak is gyűlölet-bűncselekményként legyen büntetve. július 14. – A Humanista Párt szimbolikus meleg esküvőt tart, hogy felhívják a figyelmet a melegek és leszbikusok intézményes megkülönböztetésére . július 19. – Dr. A. T. népszavazást kezdeményez a melegházasságról . (lásd: 2007. július 31. ) július 25. – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a TV2-nek adott interjújában a melegekre vonatkozóan kijelenti, hogy „én általában a jogegyenlősítés pártján állok” , miután Bárdos András riporter tisztázza számára, hogy „a házasság szóhoz szerintem senki nem ragaszkodik” . (lásd: 2007. július 4. ) július 31. – Az OVB burkolt alkotmánymódosításra hivatkozva elutasítja Dr. A. T. népszavazási kezdeményezését a melegházasságról . (lásd: 2007. július 19. , 2007. október 15. ) Augusztus augusztus 29. – A Lánchíd Rádió internetes oldalán Szetey Gábor nyíltan meleg államtitkárt egy náci koncentrációs tábor előtt, rózsaszín háromszöget viselve ábrázoló fotómontázst tesznek közzé. A Kormány sajtótájékoztatón és közleményben határolódik el a kép közlésétől. A Rádió elnézést kér, a felelősöket elbocsátják, a képet eltávolítják. augusztus 31. – A Magyar Gárda megalakulása kapcsán tartott ötpárti, nemzetközi sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelenti, a Kormány a Polgári Törvénykönyv módosítását kezdeményezi, hogy a kisebbségek (köztük nevesítve a szexuális kisebbségek ) könnyebben felléphessenek a bántó megnyilvánulásokkal szemben. (lásd: 2007. október 29. ) Szeptember szeptember 10. – Sólyom László az Országgyűlés őszi ülésszakának első ülésnapján, napirend előtti felszólalásában kijelenti: „az alkotmányosság nem tűri az erőszakot. Az erőszakot és az erőszak közvetlen érzelmi előkészítését büntetni kell. (…) Nem lehet eltűrni azt az erőszakot sem, amit ellentüntetők a homoszexuálistüntetés után elkövettek.” szeptember 20. – Az SZDSZ sajtótájékoztatón jelenti be, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani a házasság azonos neműek előtti megnyitására vonatkozóan. (lásd: 2007. július 5. , 2007. szeptember 24. ) szeptember 21. – Lévai Katalin EP -képviselő nyilvános parlamenti meghallgatást tart a szexuális irányultság miatt diszkrimináció témájában. Az eseményen Demeter Judit az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke bejelenti: a Hatóság mellett működő Tanácsadó Testület az azonos neműek házasságának lehetővé tételét javasolja a Kormánynak. (lásd: 2007. március 22. ) Ugyanakkor Lévai Katalin a TV2 Tények műsorában arról beszél, hogy a házasság mellett a regisztrált élettársi kapcsolatot is megfelelő formának tartja a jogegyenlőség megteremtésére. (lásd: 2007. január 6. ) szeptember 24. – SZDSZ -es képviselők – szeptember 20-i sajtótájékoztatójukkal összhangban – a házasság megnyitására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtanak be a Parlamentnek . (lásd: 2007. szeptember 20. , 2007. október 1. ) Október október 1. – Az MSZP -frakció döntést hoz arról, hogy nem támogatja az SZDSZ házasság megnyitására vonatkozó törvényjavaslatát, egyúttal határidő megjelölése nélkül felszólítja a kormányt, hogy az azonos neműek együttélésének jogi kérdéseit a regisztrált élettársi kapcsolat bevezetésével rendezze. (lásd: 2007. szeptember 24. , 2007. november 6. ) október 7. – D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke a homoszexualitást élet elleni véteknek nevezi a reformáció hónapjának ünnepélyes megnyitóján. Két nappal később Gusztos Péter SZDSZ -es képviselő közleményben tiltakozik. október 15. – Az Alkotmánybíróság , népszavazási kezdeményezésről soron kívül döntve, közvetve kimondja a melegházasság alkotmányellenességét. (lásd: 2007. július 31. , 2007. október 28. ) október 28. – Sólyom László köztársasági elnök a Nagycsaládosok Országos Egyesületének megalakulási évfordulóján kijelenti, hogy a házasság és a család intézménye nincs veszélyben, mivel az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy házasság csak férfi és nő között lehet. (lásd: 2007. október 15. ) október 29. – A Parlament elfogadja a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását, amely a szexuális kisebbségiek és civil szervezeteik számára is lehetővé teszi az általában a csoport ellen irányuló sértő megnyilatkozások elleni jogi fellépést. (lásd: 2007. augusztus 31. , 2007. november 13. ) október 29. – Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megjelenteti az új Polgári Törvénykönyv tervezetének újabb, immár a minisztérium álláspontját tükröző változatát. A tervezetben szerepel az anyakönyvvezető előtt kötött bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye, amely a házassággal azonos jogokat ad a feleknek a lakáshasználat, a tartás és az öröklés területén. Az örökbefogadás továbbra sem lenne engedélyezett. (lásd: 2006. december 31. , 2007. november 14. , 2008. március 25. ) November november 6. – Az SZDSZ házasság megnyitására vonatkozó törvényjavaslatának tárgysorozatba vételét 2 igen ( Gusztos Péter SZDSZ , Donáth László MSZP ), 8 tartózkodás ( MSZP ) és 9 nem ( FIDESZ , KDNP , MDF ) szavazattal elutasítja a kijelölt Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság. (lásd: 2007. október 1. ) november 13. – Sólyom László köztársasági elnök álláspontja szerint a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása több ponton alkotmányellenes, ezért előzetes normakontrollra megküldi az Alkotmánybíróságnak . (lásd: 2007. október 29. ) november 14. – A Kormány elfogadja az eddig csak az új PTK tervezetében szereplő bejegyzett élettársi kapcsolat előrehozott bevezetéséről szóló előterjesztést. (lásd: 2007. október 1. , 2007. október 29. ) november 16. – A Kormány benyújtja a Parlamentnek a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot. (lásd: 2007. november 14. , 2007. november 20. ) LMBT szervezetek üdvözlik a döntést, de az örökbefogadás kapcsán kritizálják a javaslatot. A Patent Egyesület közleményben tiltakozik a diszkrimináció ellen. A katolikus egyház a család elleni támadásként értékeli a javaslatot. november 20. – Az Kormány bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatának általános vitára alkalmasságát 11 igen és 8 nem szavazattal elfogadja az első helyen kijelölt Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság. (lásd: 2007. november 16. ) november 26. – Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 11 igen, 6 nem, 4 tartózkodás mellett a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősíti. December december 17. – A Parlament elfogadja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot. 2009. január 1-jétől az azonos és különnemű párok anyakönyvvezető előtt léphetnek bejegyzett élettársi kapcsolatra. A bejegyzett élettársak jogai és kötelezettségei az örökbefogadás és a névviselés kivételével megegyeznek a házastársakéval. december 21. – Balikó Tamás a Nemzeti Színház igazgatói pályázatának vesztese egy lapinterjúban vallásosságát és heteroszexualitását hangsúlyozza. A Magyar Színházi Társaság nyilatkozatban ítéli el Balikót, mivel megjegyzését a nyertes pályázó szexuális irányultsága és vallása elleni támadásként értékelik. Balikó elnézést kér. december 29. – A Sólyom László köztársasági elnök aláírja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. A törvényt 2007. évi CLXXXIV számmal hirdetik ki a december 30-i Magyar Közlönyben . 2008 Február február 10. – A Nagycsaládosok Országos Egyesülete beadványban kéri az Alkotmánybíróságtól a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény alkotmányellenességének kimondását. LMBT szervezetek sajtónyilatkozatban szállnak vitába a beadvánnyal. Március március 3. – A FIDESZ plakátpályázatára olyan alkotás érkezik, amely az SZDSZ -t a homoszexualitással kapcsolja össze. Az alkotás felkerül a párt hivatalos honlapjára. Az SZDSZ homofóbnak minősíti a plakátot, és tiltakozik ellene. március 25. – Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megjelenteti az új Polgári Törvénykönyv tervezetének újabb változatát. A tervezetben külön fejezetként szerepel a 2007. évi CLXXIV. törvény által bevezetett bejegyzett élettársi kapcsolat . A tervezet lehetőséget biztosít a házasságban élő, nemváltáson áteső transzszexuálisok számára, hogy házasságukat bejegyzett élettársi kapcsolatként folytassák. (lásd: 2007. október 29. , 2007. december 17. ) Április április 29. – Az KDNP sajtótájékoztatón jelenti be, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. Az SZDSZ homofóbnak minősíti a törvény elleni támadást. Május május 10. – A pápa magyar püspökökkel ötévente tartott találkozóján elmondott beszédében üdvözli, hogy a magyar katolikus egyház fellépett a bejegyzett élettársi kapcsolat intézmények bevezetése ellen. A pápa véleménye szerint az új törvény alkotmányellenes. A kormányszóvivő megvédi a törvényt. A szocialisták az Európai Parlamentben kritizálják a pápa beavatkozását, míg a KDNP védelmébe veszi. Június június 5. – A Kormány benyújtja az Országgyűlésnek az új Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot. A tervezetbe visszakerül a jelenlegi családjogi törvényben is megtalálható (de a korábbi tervezetekben eltörölni kívánt) szabály, amely a házastársak általi örökbefogadás előnyben részesítését írja elő. (lásd: 2007. október 29. , 2007. december 17. , 2008. március 25. ) június 4. – A melegfesztiválon való részvételre buzdító plakátok közül többön gyermekek is szerepelnek. A plakátok kapcsán vita indul a meleg szervezetek között, több szervezet tiltakozik, a KDNP feljelentést tesz. A két hónappal később közzétett ombudsmani jelentés szerint a készítőknek körültekintőbben kellett volna eljárniuk. június 11. – Egy Budaörsön tartott közmeghallgatáson az egyik részt vevő a homoszexuálisokat sértő megjegyzéseket tesz, majd ezt követően Káhn János Fidesz - KDNP képviselő a képviselőtestület ülésén provokatív kérdésben tér vissza az incidensre. Helyi SZDSZ -es és MSZP -s politikusok elhatárolódnak, és a képviselő lemondását követelik. június 11. – A BRFK a közelekedés aránytalan sérelmére hivatkozva betiltja az évek óta azonos helyszínen tartott Meleg Méltóság Menetet. A döntés ellen tiltakoznak a meleg szervezetek, a rendezvényt megnyitó Lévai Katalin EP-képviselő, Demszky Gábor főpolgármester, az SZDSZ-Új Generáció, valamint több jogvédő szervezet. A rendőrség másnap visszavonja határozatát. június 18. – Több szélsőjobboldali honlapon felhívás jelenik meg a melegfelvonulás erőszakos megakadályozására. Az SZDSZ-Új Generáció közösség elleni izgatás miatt feljelentést tesz, a Védegylet a Tilos Rádió és 16 jogvédő szervezet szintén kiáll a felvonulás mellett. június 19. – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fóruma közös sajtótájékoztatón bírálják a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetését, beadványban fordulnak az Alkotmánybírósághoz a törvény alkotmányellenességének megállapításáért. június 27. – Ismeretlenek Molotov-koktélt dobnak az egyik melegbárra. A rendőrség garázdaság miatt indít nyomozást. Melegszervezetek követelik, hogy a rendőrség emberölés kísérlete ügyében nyomozzon, mivel az elkövetők tisztában voltak vele, hogy a szórakozóhelyen emberek tartózkodnak. Július július 2. – Ismeretlenek négy Molotov-koktélt dobnak az egyik melegszaunára. Egy ember könnyebb sérüléseket szenved. A VIII. kerületi ügyben – az előző heti esettel összevontan – az V. kerületi rendőrség folytatja az eljárást. A személyi sérüléssel is járó esetben megállapított tényállás: rongálás. július 2-6. – A XIII. LMBT Fesztivál július 5. – Az LMBT Fesztivál keretében szervezett Meleg Méltóság Menetet bejelentett és be nem jelentett ellentüntetők zavarják meg, akik tojásokkal, kövekkel és Molotov-koktélokkal támadnak a felvonulókra és az őket védő rendőrökre. A rendezvényen részt vevő több politikust és közéleti szereplőt is megtámadják. Az MSZP , az SZDSZ , a FIDESZ és az MDF , Szabó Máté ombudsman , Rauch Edit a SZMM esélyegyenlőségi államtitkára, Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter, valamint az Országos Cigány Önkormányzat elítéli az erőszakos fellépőket. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a szélsőségekkel szembeni fellépés kapcsán összehívja a közjogi méltóságokat és meghirdeti a Magyar Charta mozgalmat. július 5. – Egy rendőrségi mentőautó személyzete megtagadja a segítséget a Meleg Méltóság Menet egyik résztvevőjétől, egy könnygáztól fuldokló cukorbeteg felvonulótól. A mentők ellen fegyelmi indul. július 7. – Három férfi megver egy békésen üldögélő melegpárt a Rudas Fürdőben. július 15. – Civil szervezetek kezdeményezik, hogy a Btk . Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak bűncselekmény tényállását terjesszék ki a szexuális orientáció és nemi identitás alapú erőszakos cselekményekre is. július 31. – Az SZDSZ kilépésre szólítja fel egyik helyi szervezetének vezetőjét, miután a politikus rasszista és homofób nézeteinek ad hangot. November november 10. – A Parlament elfogadja a melegfelvonuláson történtekre válaszul készült Btk -módosítást, amely többek között tartalmazza a gyűlölet-bűncselekményre vonatkozó tényállás kiterjesztését a „lakosság egyes csoportjaira”, ezáltal az LMBT közösség tagjaira is. Ugyanakkor a Parlament új törvény fogad el a gyűlöletbeszéd szabályozására, amely a szexuális irányultság szerinti csoportok tagjainak is lehetővé teszi, hogy polgári jogi úton lépjenek fel a megalázó és félelemkeltő magatartásokkal szemben. December december 15. – Az Alkotmánybíróság megsemmisíti a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ugyanakkor kimondja, hogy az azonos nemű pároknak joguk van a házassághoz hasonló családjogi státuszra. Gyurcsány Ferenc utasítja az igazságügyi minisztert egy új bejegyzett élettársi kapcsolat törvény elkészítésére. 2009 Február február 6. – Az RTL Klub Mónika Show című adásában egy azonos nemű párt adnak össze. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete sajtóközleményben tiltakozik. Az ORTT vizsgálatot indít, de végül nem ítéli el a műsorszolgáltatót. február 11. – A Kormány új bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot fogad el. A javaslat az azonos nemű párok vonatkozásában megegyezik a korábban elfogadott, majd az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvénnyel. (lásd: 2007. december 17. , 2008. december 15. , 2009. április 16. ) Március március 12. – Az Egyenlő Bánásmód Hatóság első ízben hoz elítélő határozatot szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés kapcsán. A panaszos egy meleg férfi, akit, miután felvállalta szexuális irányultságát, kirúgták a tánciskolából, ahová korábban évekig járt. Április április 20. – A Parlament 199-159-8 arányban elfogadja az új bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot. A FIDESZ és a KDNP alkotmányellenesnek tartja a törvényt, a Magyar LMBT Szövetség tiltakozik. (lásd: 2009. február 11. ) Május május 7. – Sólyom László aláírja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. A Magyar Közlönyben 2009. évi XXIX. számon hirdetik ki. A törvény kapcsán több alkotmánybírósági beadvány készül. Június június 14. – Nemzeti radikális szervezetek találkozót tartanak Szegeden, ahol együttműködésben állapodnak meg. Az együttműködés tartalmáról egy konkrétum hangzik el: bejelentik, hogy mindent meg kívánnak tenni a 2009-es melegfelvonulás megakadályozásáért, amelyre mint „deviánsok menetére” hivatkoznak. A Magyar LMBT Szövetség tiltakozik, és meghallgatást kérnek Sólyom László köztársasági elnöktől. Július július 1. – Hatályba lép a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény. július 18. – Az Echo TV Képtelenségek c. műsorában a melegeket gyalázzák. Melegszervezetek panaszának helyt adva az ORTT elítéli a műsort. július 30. – Magyar művészek egy csoportja interneten terjesztett videóban tiltakozik a homofóbia ellen, mely Lily Allen Fuck You című számára készült videoklip. A dal szövege többek között arról szól, hogy a homofóbok „baszódjanak meg”, illetve „gyűlöljük, amit csináltok, gyűlöljük az egész bandátokat”. Augusztus augusztus 8. – Melegszervezetek gyertyagyújtással emlékeznek az egy héttel korábbi Tel Aviv-i homofób merénylet áldozataira. augusztus 28. – Ékes Ilona fideszes országgyűlési képviselő sajtótájékoztatóján a melegfelvonulás betiltását követeli, és a homoszexualitást mentális betegségként említi. Meleg- és jogvédő szervezetek tiltakoznak. Az MSZP bizottsági tagságáról történő lemondásra szólítja fel a képviselőt, a FIDESZ magánvéleménynek minősíti az elhangzottakat, a KDNP kiáll Ékes mellett, augusztus 28. – 13 budapesti nagykövetség közleményben áll ki a melegfelvonulás mellett. augusztus 28. – A Magyar Helsinki Bizottság a melegfelvonulás melletti kiállásra szólítja fel Sólyom László köztársasági elnököt és a parlamenti pártokat. Az SZDSZ , az MDF és az MSZP pozitívan reagál a kezdeményezésre. augusztus 30 – szeptember 6. – 14. Budapest Pride - Leszbikus, meleg, biszexuális, és transznemű film- és kulturális fesztivál augusztus 31. – Az OVB elutasítja a homoszexualitás reklámozásának betiltására irányuló népszavazási kezdeményezést. Szeptember szeptember 5. – Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség sajtótájékoztatón a tiltakozik a melegfelvonulás ellen. szeptember 5. – Miután a rendőrség kordonokkal zárja el az ellentüntetőket a felvonulóktól, atrocitások nélkül lezajlik a „Meleg Méltóság Menet”. Az ellentüntetők a rendőrökre támadnak, 41 személyt őrizetbe vesznek. Egy kisebb csoport megver egy a fesztivál pólóját viselő lányt, a rendőrség első ízben rendel el nyomozást melegvonatkozású ügyben közösség tagja elleni erőszak miatt. szeptember 7. – Nyilvánosságra kerül egy korábbi felvétel, amelyen Molnár Oszkár Edelény polgármestere és fideszes országgyűlési képviselő romákat és melegeket sértő kijelentéseket tesz. A FIDESZ helyi ügynek minősíti a kerdést, az MSZP lemondásra szólítja fel a politikust. szeptember 8. – A KDNP újra alkotmánybírósági beadványban támadja a bejegyzett élettársi kapcsolatot . szeptember 21. – Az Országgyűlés zárószavazás előtti módosító javaslattal eltávolítja az új Ptk.-ból az élettársak és bejegyzett élettársak partner gyermekének örökbefogadását lehetővé tevő szakaszait. A Magyar LMBT Szövetség közleményben tiltakozik. szeptember 22. – Az OVB elutasítja a melegfelvonulások betiltására irányuló népszavazási kezdeményezést. Október október 7. – Az ORTT elmarasztalja az Echo TV -t egy melegeket gyalázó műsora miatt. október 30. – Az OVB ismét elutasítja a melegfelvonulások betiltására irányuló népszavazási kezdeményezést. November november 9. – Az Országgyűlés ismét elfogadja az új Ptk .-t. Az új változat lehetővé teszi élettársak számára, hogy örökbefogadják partnerük gyermekét. A bejegyzett élettársak számára ez a lehetőség nem áll nyitva. A Magyar LMBT Szövetség üdvözli a módosítást, de diszkriminatívnak nevezi a bejegyzett élettársak kihagyását. Lőkös Ildikó Lőkös Ildikó (Szeged, 1957. február 25.) színházi dramaturg, egyetemi tanár. Életpályája 1975–1979 között a Budapesti Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1979–1980 között Maglódon volt magyar-történelem szakos pedagógus. 1980–1982 között a Karikás Frigyes utcai általános iskola tanára volt. 1985–1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt Ungvári Tamás és Bacsó Péter osztályában. 1988–1992 között az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja volt. 1992–1994 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban volt dramaturg. 1997–2000 között és 2012-2013 között a tatabányai Jászai Mari Színházban dolgozott dramaturgként. 1998–2012 között az Új Színház dramaturgja volt, de közben, 2002–2003 között a Vidám Színpad dramaturgja is volt. 2013-2014 között a Bárka Színház dramaturgja. 2014 óta a Játékszín dramaturgja. 1993–1998 között, majd 2012-ben is tv-műsorokat szerkesztett, dolgozott többek közt Friderikusz Sándorral is. 1995–2009 között drámatörténetet tanított a Pesti Barnabás Gimnáziumban. 2001 óta a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke. 2004-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem DLA hallgatója. 2005–2007 között, és 2014-től újra a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének dramaturgia tanára volt. 2006–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szövegértést és drámaolvasást oktatott. Családja Szülei: Lőkös Zoltán (1925-1999) újságíró és Lázár Ilona (1931-). 1979-ben házasságot kötött Kelecsényi Lászlóval. Két gyermekük született: Vera (1982) és János (1983). Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 5; színészként: 1. Szerzőként Ballada a senki fiáról (2004) Migrénes csirke (2004) Királyi kaland (2008) Sörgyári capriccio (2011) A pasi a szomszéd sír mellől (2013) Színészként Szigligeti Ede : Liliomfi....Kányai szomszédasszonya Dramaturgként Erdmann: Mandátum (1989) Eörsi István : Sírkő és kakaó (1989) Gray: Kicsengetés (1990) Illés-Vas: Trisztán (1993) Dorst: Ezt a levelet Fernando Krapp írta nekem (1993) Shakespeare-Zsótér: Zalaszentivánéji álom (1993) Marinkovicz: Glória (1994) Szigligeti Ede : Liliomfi (1997) Cocteau: Rettenetes szülők (1998) Noren: Az éjszaka a nappal anyja (1999) Caragiale: Micsoda éjszaka! (1999) Goldoni: Szmirnai komédiások (1999) Nyári kalandok (2009) Csiky Gergely : Ingyenélők (2000) Nagy Ignác : Tisztújítás (2000) Molière : A fösvény (2001, 2007) Gianotti: A vén szerelmes (2001) Thomas: A mi erdőnk alja (2002) Vaszary Gábor : Az ördög nem alszik (2002) William Shakespeare : Lear király (2002) Hamlet (2003) Rómeó és Júlia (2006) Sok hőhó semmiért (2006) A makrancos hölgy (2009) Frisch: Biedermann és a gyújtogatók (2004) Kusan: Galócza (2004) Erdős Virág : Biblia (2005) Péterfy Gergely : A vadászgörény (2005) Szabó–Bereményi: Az ajtó (2005) Anouilh: Médeia (2006) Moldova György : Malom a pokolban (2006) Williams: Az ifjúság édes madara (2006) Weiss: Marat/Sade (2006) Závada Pál : Bethlen (2007, 2010) Csokonai Vitéz Mihály : A méla Tempefői (2007) Hubay–Ránki–Vass: Egy szerelem három éjszakája (2007) Nagy–Parti: Tisztújítás (2007) Makk–Lőkös–Lackfi–Sebő: Királyi kaland (2008) Hunyady Sándor : Júliusi éjszaka (2008) Térey János : Jeremiás avagy Isten hidege - felolvasószínház (2010) Kundera–Fekete: A lét elviselhetetlen könnyősége (2008) Einsemann–Baróti–Dalos: Bástyasétány 77 (2009) Molnár Ferenc : A hattyú (2009) Erdős-Forgách-Garaczi-Háy-Tasnádi: Magyar staféta (2009) Ács János : Casanova Nuovo (2009) Garaczi László : Ovibrader (2010) Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül (2010) Márta–Szálinger: Csodálatos mobilvilág (2010) Divinyi Réka : A Játékkészítő (2015) Könyv Új Színház – könyv, 1998-2008 ; szerk. Lőkös Ildikó; Új Színház, Bp., 2007 Díjai Bálint Lajos-vándorgyűrű (2001) Jászai Mari-díj (2006) Nibbiola Nibbiola település Olaszországban, Piemont régióban, Novara megyében. Lakosainak száma 791 fő (2017. január 1.). Nibbiola Garbagna Novarese, Novara, Terdobbiate, Vespolate és Granozzo con Monticello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bullay Bullay település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Ana-Maria Avram Ana-Maria Avram (Bukarest, 1961. szeptember 12. – 2017. augusztus 1.) román zeneszerző. Fontosabb művei Métaboles klarinétra (1985) Threnia I hegedűre és zenekarra (1986) Signum Gemini I klarinétra, ütőshangszerekre (1988) Signum Gemini II klarinétra, zongorára, ütősökre (1989) Ekagrata zenekarra (1990) Axe gordonkára (1993) Swarms hegedűre (1993) De sacrae Lamentationem zenekarra (1993) Ikarus I elektronikus zene (1994) Ikarus II vonósnégyesre (1994) Chaosmos zenekarra (1996) In Nomine Lucis zenekarra (1997) Nouvelle Axe vonószenekarra (1997) Labyrinthe zenekarra (1997) New Arcana , zenekarra (1998) Doryphories I–II zenekarra (2000) Un raggio Ardente e di si chiara luce vonószenekarra (2000) Telesma klarinétra, ütőhangszerekre és számítógépes hangokra (2001) Lux Animae zenekarra és számítógépes hangokra (2004) Voices oh the Desert zenekarra és számítógépes hangokra (2005) The Endless Burning Fire zenekarra és számítógépes hangokra (2005) Costa Rica az 1992. évi téli olimpiai játékokon Costa Rica a franciaországi Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Kongó Gumi A Kongō Gumi|�������|Kabushiki Gaisha Kongō Gumi}} japán építési vállalat, amely a világ legrégebben működö önálló cége volt, amíg 2006-ban a Takamatsu nevű csoport tagja nem lett. Az oszakai székhelyű Kongō Gumit 578-ban alapították, tehát több, mint 1400 éves, és a világ legrégebbi ma is működő vállalata. Története Az alapítók koreiak voltak, akiket Sótoku herceg hívott meg Pekcséből, hogy építsék föl a Shitennō-ji buddhista templomot. Az alapítók úgy döntöttek, hogy Japánban maradnak, és építési munkákból fognak élni. Az évszazadok teltével a vállalat számos híres épületet húzott fel, ők építették például az oszakai várkastélyt. Egy három méter hosszú 17. századi tekercs felsorolja a tulajdonosok 40 generációt a vállalat kezdetéig. Ahogy más neves japán családok esetében, a név lányágon is öröklődött úgy, hogy a benősülők felvették a Kongō nevet. Scandal (Scandal-album) A Scandal (stilizálva SCANDAL, ideiglenes címén SCABEST47) a Scandal japán pop-rock együttes negyedik válogatásalbuma, amely 2017. február 15-én jelent meg az Epic Records Japan kiadó gondozásában. A kiadványra a rajongók által választott harmincnégy zeneszám, illetve kettő új dal került fel. A lemez egyik korlátozott példányszámú kiadása mellé egy Candy Stripper-pólót, míg a másik mellé egy a 2016-os európai koncertsorozatuk beszámoláját tartalmazó DVD-t csomagoltak. A lemezt 2017 márciusa és júliusa között egy 53 állomásos koncertsorozattal fogják támogatni, mely során Japán mind a negyvenhét prefektúrájában fel fognak lépni. A lemez számlistáját a rajongók szavazatai alapján állították össze, 34 dalt ez alapján választottak ki, amiket két teljesen új dallal egészítettek ki. A kiadvány két új dalát, a Hellót és a Freedom Fighterst élőben először a Kaettekita Best Xmas című szólókoncertjükön adták elő. A Hello rádiós bemutatkozása az FM802 Rock Kids 802: Ochiken Goes On!!, míg a Freedom Fightersé a Tokyo FM J-Wave: Groove Line Z című műsorában volt 2016. december 26-án. A kiadvány újramaszterelésért Takigucsi „Tacky” Hirosi volt a felelős, borítóit Komacsi Vataru festette. Valerij Ivanovics Horoskovszkij Valerij Ivanovics Horoskovszkij (ukrán betűkkel: Валерій Іванович Хорошковський; Kijev, 1969. január 1.) ukrán üzletember, vállalkozó, politikus. 2009–2012 között az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elnöke volt, 2012. január 18-tól Ukrajna pénzügyminisztere és első miniszterelnök-helyettes. A több ukrán TV-társaságban is érdekeltséggel bíró U.A. Inter Media Group cég tulajdonosa. A kijevi 75. számú általános iskolában tanult. 1986-ban esztergályos-tanulóként kezdett el dolgozni a kijevi Arszenal gyárban. Később a kijevi állatkertben volt gépkocsivezető. 1987–1989 között sorkatonai szolgálatát teljesítette a Szovjet Hadseregben. A katonai szolgálat után beiratkozott a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem jogi karára, ahol 1994-ben végzett. 1991-ben kezdett el vállalkozással foglalkozni. Kezdetben pénzügyi szolgáltatásokat végzett, az összeomlott szovjet pénzügyi rendszer romjain pénzátutalással és adósságbehajtással foglalkozott. 1994-ben alapította első cégeit, a Venda Ltd.-t, a Bovi és a Merx International cégeket. (Utóbbi Ukrajna legnagyobb bútorgyártója.) Politikai karrierje 1995-ben a Kijevi területen egy időközi választáson indult képviselőjelöltként, de nem jutott parlamenti mandátumhoz. Még abban az évben részt vett a Népi Demokrata Párt (NDP) megalapításában, majd 1996-ban bekerült a párt vezető testületébe is. 1997–1998 között Valerij Pusztovojtenko miniszterelnök tanácsadójaként tevékenykedett. 2000-ben a Pusztovojtenko vezette Oscsadbank (Takarékpénztár) felügyelőbizottságának tagja lett. Miután Pusztovojtenkót leváltották a bank éléről, Horoskovszkijnak is távoznia kellett a bank felügyelőbizottságából. https://gordonua.com/ukr/news/politics/-bogoslovska-horoshkovskij-zaraz-velikij-mizhnarodnij-biznesmen-i-gromadjanin-monako-213940.html Energiafejlesztés Az emberiségnek szüksége van energiára a létfenntartáshoz, aminek biztosítása az energiafejlesztés feladata. Az energiafejlesztés nemcsak a minél több energia megtermelését, hanem a felhasználás észszerűsítését, a takarékoskodást is jelenti, az élhető környezet megőrzése érdekében. A külső energiaforrásoktól való függés Minden biológiai életnek szüksége van a fenntartásához külső energiára. A legtöbb növény képes fotoszintézisre, néhány baktérium képes természetes kémiai energiát használni. A többi szervezet pedig többnyire a tápláléklánc által szolgáltatott energián él. Az ember biológiai szükségletein túl, az energia lényeges komponense a technológiailag fejlett társadalmak áruinak és szolgáltatásainak. Ez az energia általában lehetővé teszi, hogy különböző éghajlati körülmények között éljünk nagy létszámban, és gyakran komfortos körülmények között. A külső energiától való függés mértéke társadalmanként más, ahogy az éghajlat, a komfort és a kibocsátás is. A növekvő komfort növekvő külső energiát igényelhet, azonban az energiahatékonyság növelésével ez a folyamat lassítható. Az energiafejlesztés koncepciója ezért magában foglalja a növekvő hatékonyságú és felelősségteljes energiagyűjtő és felhasználó sémák útján növekvő emberi komfortot és szabadságot. Az energiafejlesztés határai Bármely energiaforrás emberi felhasználása a mennyiségi növekedés határaiba ütközik. A 21. század elején ennek nézőpontja globális dimenziókat nyert. Az elsődleges fosszilis energiaforrások, mint a kőolaj és földgáz, a kimerülés felé tartanak, ami bekövetkezhet egy generáción belül (ld. Hubbert-csúcs hipotézis). Az energiafejlesztéshez szorosan kötődnek az energiafelhasználás környezeti hatásaival, mint például az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak. Az energiafelhasználás területei részei a sokat vitatott fenntartható fejlődés problematikájának. Energiaforrások Az energiaforrások olyan anyagok vagy folyamatok, amelyek elég nagy koncentrációjú energiával rendelkeznek ahhoz, hogy könnyű legyen őket magasabb energiájú állapotból alacsonyabb energiájú állapotba vinni, emberi ellenőrzés mellett, és hogy így a különbség felhasználható legyen emberi célokra. Az árapály-energia – ami a Naprendszer mechanikájából ered –, a nukleáris fűtőanyag és a szintén belőle eredő geotermikus energia – amelyek pedig régi, szupernóvaként felrobbant csillagok belsejében magfúzióval keletkezett nehéz atommagok bomlásából származnak – kivételével minden földi energia forrása a Nap, amiben szintén nukleáris folyamatok játszódnak le az energiatermelés során. Fosszilis tüzelőanyagok A fosszilis tüzelőanyagok alatt a bányászott szenet és szénhidrogéneket – kőolajat vagy földgázt – értjük, amelyek lebomlott növények és állatok maradványai. Ezek elégetése gőzt fejleszt, ami egy turbinát hajt meg, ami egy hozzákapcsolt generátor útján elektromosságot fejleszt. Érvek mellette Viszonylag kis mennyiségű tüzelőanyag nagy mennyiségű elektromosságot tud fejleszteni. A gáztüzelésű erőművek hatékonyak, a széntüzelésűek hatékonysága sokat fejlődött az utóbbi időkben. A fosszilis tüzelőanyagok könnyen elérhetőek és jelenleg nagy mennyiségben állnak rendelkezésre. Ha több energiára van szükség, akkor egyszerűen több tüzelőanyagot kell felhasználni. A fosszilis tüzelőkhöz kitermeléssel könnyű hozzájutni. Szállításuk problémamentes, különösen ha az erőmű közel van a forráshoz. A fosszilis tüzelőanyagok más energiaforrásokkal összehasonlítva olcsók. Mivel nagy készletek vannak belőlük világszerte, a fajlagos költségük viszonylagosan alacsony. A technológia kiaknázásukra létezik, ezért nem kell pénzt költeni más technológiák kidolgozására. Érvek ellene Nem megújuló források, amelyek végül elfogynak majd. Történetesen a fosszilis energiaforrások folyamatosan képződnek, de mi ennél kb. 100 ezerszer gyorsabban használjuk őket. Kitermelésük bonyolultabb lesz, ha a legelérhetőbb lelőhelyeket kimerítettük. A kitermelés drágább és veszélyesebb lesz, ahogy a bányászat egyre mélyebbre hatol és az olajfúrótornyok egyre kijjebb mennek a tengerre. Elégetésük szennyezőanyagokat juttat az atmoszférába . Egyes ilyen anyagok, mint a szén-dioxid hőfogó gázok, amelyek a sugárzási kényszerrel erősítik az üvegházhatást , ami globális felmelegedéshez , erősebb viharokhoz, és a szélsőséges időjárás miatt növekvő költségekhez vezet. Más szennyezők, mint a kén-dioxid , jelen vannak a savas esőkben , az olajfúrás és olaj szállítása pedig olajszennyezéssel átitatott területeket hagy maga után. Az erőművek közelében élőkre egészségügyi kockázatot jelentenek a füstgázok, és a por A legtöbb fejlett ország készletei kimerültek, ami könnyen vezethet függőséghez vagy diktatórikus rendszerek támogatásához/tűréséhez Korlátozott mennyisége miatt háborúk kiváltó oka is lehet Szélenergia Ez az energiafajta a szél energiáját fogja be a szélturbinák lapátjaival. A turbinák hajtják a generátorokat, amik áramot fejlesztenek. A széltornyokat általában csoportosan, szélfarmokon telepítik. Érvek mellette A szélerőmű nem okoz víz- vagy légszennyezést, mivel benne nem mennek végbe kémiai folyamatok, nincsenek melléktermékek, mint a szén-dioxid . Megújuló energiaforrás , azaz sohasem fog elfogyni. A széltornyok előnyösek a félreeső területeken élőknek, ahová bonyolult elvezetni az elektromos távvezetéket egy erőműtől. Egy széltornyot könnyű bárhol felállítani. A szélturbina alatt továbbra is lehet földet művelni vagy legeltetni. A jövő generációira nem hagyunk környezeti költséget. Érvek ellene A szélenergia rapszodikus, nem jósolható meg, mikor fúj a szél . Mivel állandó szélerősségre lenne szükség az állandó teljesítményhez, a csökkenő szélerősség csökkenő energiatermeléshez vezet, így a szolgáltatott energia mennyisége nem tervezhető. Egy szélturbina teljesítménye általában kisebb 10 megawattnál , ami sokkal kisebb, mint a legtöbb erőműé. Kereskedelmi mennyiségű áramfejlesztéshez egy szélfarmnak nevezett mező kell. A szélfarmok lerombolhatják a táj természeti szépségét, jelentősen átalakítják a tájképet. Mivel a szolgáltatott energia mennyisége nem tervezhető, a szélerőművek mellett azonos teljesítményű forgó tartalékot kell készenlétben tartani. A szélfarmok akadályozzák az éjszakai lehűlést, ezért helyi felmelegedést okoznak, elősegítve a bolygó további melegedését. Biomassza A biomassza alkalmazása a biológiai eredetű hulladék vagy megújuló energiaforrások – például növényzet, mint kukorica, energiafű, fa vagy állati trágya – felhasználását jelenti – biogáz, bioetanol vagy közvetlen hő- vagy elektromos energia termelése céljából. A szemét és a trágya metán fejlesztésére használható, amit csővezetéken lehet az erőművekbe ill. háztartásokba szállítani. Gabonából bioetanolt lehet erjeszteni, repcéből, napraforgóból olajat lehet sajtolni járművek hajtására. Érvek mellette A szerves hulladékot jól fel lehet így használni. Ez az újrahasznosítás erősíti a filozófiát, miszerint semmit sem szabad a Földön elpazarolni. Az eredmény kevesebb igény a Föld erőforrásaira, és a Föld kapacitásának megnövelése, mivel a nem megújuló forrásokra kisebb az igény. A biomassza bőséges és általánosan megújul. Elméletileg soha nem fogy el, mint üzemanyag, mivel állandóan újratermeljük. A Földön bárhol fellelhető. A Földön bárhol fellelhető, ezért enyhítheti az energianyomást a harmadik világon és az egyéb energiában szegény országokon. Ha nem elégetjük, hanem más módszerrel aknázzuk ki – mint erjesztés és pirolízis – a környezeti hatás kicsi lesz. Az így termelt alkohol tisztán ég és kevésbé terheli a környezetet, mint a fosszilis energiaforrások. Az eladási gondokkal küszködő mezőgazdaságnak új piacot jelent. A közvetlen égetés kisebb környezeti terhelést jelent, mint a fosszilis energiaforrásoké, a szén-dioxid pedig nem járul hozzá az üvegházhatáshoz, mivel olyan ciklus részeként termelődik, ami fel is használja ezt a szén-dioxidot a vegetáció éves megújulásakor. Érvek ellene A bizonytalan eredetű szemét égetése légszennyezést okozhat. A metán elégetve színtelen, szagtalan, és nem szennyezi a környezetet, mivel a Co^2 megkötik a növények, ha ugyanannyi fát égetünk el, mint amennyit ültetünk, akkor a fa megköti az elégetett fa által keletkezett szén-dioxidot. energiatermelés. Jelenleg ez az energiatermelési forma meglehetősen drága, a növények termelése, az alkohol erjesztése és lepárlása többe kerül, mint a kőolaj bányászata, szállítása és lepárlása. Kis mennyiségű termelése nem gazdaságos, mivel a növények termelése több energiát igényel, mint amennyi elektromos energiát nyerünk belőle. Az ideális a nagy léptékű termelés. Viszont metánt kiválóan lehet előállítani a háztartási hulladékból, amit főzésre lehet használni.(és így már megéri) Mivel a fa is a biomasszák közé tartozik, és mivel a fák általában 20-40 éves megújulási ciklusúak, a fa alapú biomassza tüzelés kellő kontroll hiányában az adott területen az erdősültség átmeneti, vagy huzamos csökkenését okozhatja, ennek összes hátrányával együtt… Az energiatermelést célzó mezőgazdaság élelmiszerhiányt okozhat. Ha nem tartjuk be a 20%-os korlátozást... Hidrogén tüzelőanyag Más energiaforrásoktól eltérően a hidrogén a Földön nem gyűjthető, vagy fogható be. A hidrogént gyártani kell, nettó energiaveszteséggel. Mint olyan, kémiai energiatárolót képvisel, és nem elsődleges energiaforrást. Energiaforrásként használni vagy a) üzemanyagcellára van szükség a hidrogén és az oxigén vízzé alakítására, közvetlenül elektromosságot termelve vagy b) a hidrogén elégethető (kevésbé hatékonyan, mint az üzemanyagcellában) egy belső égésű motorban (például Mazda RX-8 -ban található Wankel-motor ). Érvek mellette A hidrogén színtelen, szagtalan, nem szennyező anyag. Egyetlen égésterméke a tiszta víz. Ez kiküszöböli a szmogot képző kipufogógázok keletkezését, valamint a szén-dioxid-kibocsátást, ami hozzájárulhatna a globális felmelegedéshez . A hidrogén a legkönnyebb kémiai elem és az üzemanyagok közül a legjobb az energia-tömeg aránya. Emiatt gazdaságilag versenyképes a benzinnel és a gázolajjal. A hidrogén bárhol előállítható, még házilag is a legbőségesebb földi kémiai anyagból, a vízből. Következésképpen az emberek nem szorulnak az OPEC -országok fosszilis üzemanyagaira. Az elektrolízis az üzemanyagcellában történő áram-újratermeléssel több, mint 50% hatékonyságú, ez hatékonyabb, mint a pumpált víz- vagy más mechanikai alapú tárolás. Kettős falú tankban az állandó tárolás hosszú ideig megbízható, a belülről kiszivárgó gáz visszapumpálható. Érvek ellene Bizonyos mennyiségű vulkáni kibocsátáson kívül a hidrogén tiszta formában nem létezik a természetben. Könnyűsége miatt a Föld gravitációja nem elegendő ahhoz, hogy az atmoszférában visszatartsa a jelenlegi hőmérsékletek mellett, mivel a szökési sebességnél nagyobb sebességre tehet szert (a hélium ugyancsak elszökik). Vannak aggodalmak, miszerint egy hidrogénalapú gazdaság negatív hatással lenne a Föld hidrogénháztartására, mivel folyamatosan hidrogén jutna az atmoszférába, onnan pedig a világűrbe. Jelenleg nagyon bonyolult jelentős energiabefektetés nélkül hidrogént nyerni. A víz felbontása hidrogénre és oxigénre elektrolízissel sok energiát használ. A számítások szerint 1,4 joule elektromosság kell 1 joule hidrogén előállításához. Fosszilis tüzelőanyagokat használva energiaforrásként a vízbontáshoz, a keletkező légszennyezés teljesen lerontja az üzemanyagcella pozitív hatását. Sokkal hatékonyabb a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen használata. Jelenleg hiányzik az infrastruktúra és a szükséges villamos hálózat az üzemanyagcellás járművek széles körű ellátásához. Óriási befektetést igényelne a hidrogénüzemek megépítése, és minden jármű motorjának és üzemanyagtankjának lecserélése. A hidrogént nehéz kezelni, raktározni és szállítani. Nehéz, ormótlan tartályokat igényel a gázként, és összetett szigetelő edényeket mélyhűtött folyadékként való tárolása. Ha mérsékelt hőmérsékleten és nyomáson van rá szükség, akkor a tároláshoz metálhidrid abszorber lehet szükséges. A szállítás szintén bonyolult, mert minden tartályból könnyedén szivárog. Mindezek miatt a hidrogénhajtás nagyon drága. A jelenlegi üzemanyagcellák drágák, mivel platina katalizátor van bennük. Árapály-energia Az árapály-energia kiaknázásához egy árapálymedence nyílásához (tölcsértorkolathoz) gátat kell építeni. A gát (vagy vízlépcső) turbinák és generátorok segítségével áramot fejleszt. Érvek mellette Az árapályenergia szinte ingyen van, amint a gát megépült. Nincs szükség üzemanyagra, a fenntartási költségek pedig relatíve alacsonyak. Az árapály rendkívül megbízható jelenség, azt is könnyű megmondani, mikor lesz magas és mikor alacsony az árapály. Naponta kétszer van apály ill. dagály is, ami az árapályenergiát könnyen kezelhetővé teszi. Megújuló energiaforrás , mivel a Nap és a Hold gravitációs vonzását használja ki. Érvek ellene Jelenleg nem gazdaságos, mert a kezdeti költség, a gát megépítése nagyon sokba kerül. A hatékonyság korlátozott, mivel naponta csak kb. 10 órán át képes energiát szolgáltatni, amikor az árapályhullám kifelé vagy befelé mozog a medencébe, és az energiatermelés nem a fogyasztáshoz igazodik. A gát elzárja a halak mozgásának és a közlekedés útját, amit költséges rendszerekkel kell újra lehetővé tenni. A gát lerombolhatja a körülvevő vízi ökorendszert. A környezeti hatás igen nagy lehet mindkét folyásirányban, mivel megváltoztatja a környező területek elöntését, megváltoztatva sok élőhelyet . Napenergia A napfényből napelemekkel lehet elektromosságot termelni, vagy a napfényt parabolikus tükörrel fókuszálva vizet lehet forralni és így gőzt fejleszteni. A naperőművek száma nagy ütemben növekszik. Érvek mellette A napenergia megújuló energiaforrás , amíg a Nap létezik, energiája eléri a Földet . A napenergia felhasználása nem jár légszennyezéssel . Napos országban távol eső helyeken is lehet használni, akár a szélturbinákat, anélkül is lehet ott áramhoz jutni, hogy távoli erőművektől kellene odavinni egy távvezetékkel. A napenergia hatékonyan használható közvetlenül fűtésre vagy vízmelegítésre. A technika elterjedésével a napelemek, nappanelek gyártási költsége jelentős mértékben csökken. A fotovoltaikus erőművek árnyékban is termelnek energiát, nem úgy mint a napelemek. Tehát még csak nem is kell teljes, erős napsütés a működéshez. Érvek ellene A napenergia nem nagyon megbízható, mert a Földet elérő napfénytől függ. Ezért a napelem hatástalan éjszaka, és kevésbé hatékony felhős időben. A napenergia jelenleg nem költséghatékony. A fotovoltaikus erőművek drágák, kb. 10% hatékonyságúak, a megtérülési idejük mintegy 5 éves nagyságrendű. A napenergia hatékony napi felhasználásához tároló, szállító és háttérkapacitásra van szükség, mivel a napenergia termelése nem a fogyasztáshoz, hanem a napfényhez igazodik. A napelemek vízszintesen polarizálják a fényt, így a vízi rovarok azt vízfelületnek tekintik, ezért ide teszik le a petéiket, amik így meghalnak. Geotermikus energia A geotermikus energiatermelés a Föld mélyének hőjét hasznosítja. Lyukakat fúrnak a mélybe, amin keresztül vizet juttatnak a forró kőzetekhez, aminek hatására gőz keletkezik. A gőzzel turbinákat forgatnak meg, ami generátorokat hajtva áramot generál. Érvek mellette Nincs légszennyezés, mivel a gőzfejlesztés nem tüzelőanyag elégetésével, hanem a Föld belső hőjével történik. Az erőmű megépítése után az üzemeltetés nagyon olcsó. Egy kis energia szükséges a víz pumpálásához, de ezt az erőmű többletenergiájával biztosítani lehet. A geotermikus erőművek relatíve kicsik és sokkal kisebb hatással vannak a környezetre, mint az árapályerőművek vagy vízerőművek. Érvek ellene A geotermikus energia csak a Föld bizonyos részein áll rendelkezésre felhasználható formában. A felszín közelében forró kőzetnek kell lennie, aminek elég nagy mélységűnek kell lennie ahhoz, hogy bele lehessen fúrni. A kőzet fajtája szintén fontos a fúrhatóság szempontjából. Egy idő után egy geotermikus telep kimerül, már nem fűti fel annyira a vizet, mint korábban. Ez az illető helyszínt évtizedekre alkalmatlanná teszi az energiatermelés szempontjából. Mély lyukak fúrása veszélyes gázokat és ásványokat szabadíthat fel a Föld mélyéből, amelyek elhelyezése problémát okozhat. Vízenergia A vízenergia felhasználásakor egy folyó gravitációs esését egy helyre koncentrálják duzzasztógáttal, vagy malomárokkal. Ezen a helyen turbina vagy vízkerék segítségével generátort, malmot vagy más gépet (régebben például szövőgépet) hajtanak meg, hogy elektromos áramot fejlesszenek, vagy mechanikai munkát végezzenek. Ha elég elektromos energia áll rendelkezésre, akkor az elektromos generátor visszafelé is működtethető, mint villanymotor, amivel vizet vissza lehet szivattyúzni a magasabban levő víztározóba későbbi felhasználás céljából. Érvek mellette Más erőművekkel ellentétben a vízerőmű azonnal maximális teljesítményre tud állni, és mindig a fogyasztási igénynek megfelelő energiát tud termelni, mivel a tározóban a víz tárolható, a vízturbinák pedig rendkívül gyorsan beindíthatók. Azaz rendkívül alkalmas csúcserőműnek. Az elektromosság bármikor termelhető, mivel a vízmennyiségnek nincs olyan napi ingadozása, mint a szélnek , napfénynek és árapálynak , ezért ez egy megbízható energiaforrás. Alaperőműnek is alkalmas. Nem termel szemetet és légszennyezést. Megújuló energiaforrás. Az erőmű megépítése után nagyon alacsonyak a fenntartási költségei és viszonylag olcsó áramot tud előállítani. Ahol nagy mennyiségben elérhető, teljesen megoldhatja a terület vagy ország áramellátását. Érvek ellene Egy duzzasztógát építése óriási környezeti változásokkal jár. A gát alatti vízmennyiség és vízminőség megváltozik, ami a vízi és szárazföldi növények életét befolyásolja. Mivel a folyóvölgy elárasztásával jár, sok helyi faj élőhelye eltűnik, a helybeli lakosságnak át kell települnie. A duzzasztógát építése rendkívül drága, ezért az áram kezdeti költségei nagyon magasak. A vízenergia csak ott aknázható ki, ahol nagy mennyiségű víz áll rendelkezésre. Az elárasztás nagy erdőket önthet el. Ahogy a növényzet bomlik, metán kerül a levegőbe, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez (bár ez csak egy egyszeri hatás). Nukleáris energia Az atomerőművek a fosszilis erőművekhez hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy a hőt az urán maghasadása szolgáltatja a nukleáris reaktorban. A hasadás szabályozott láncreakcióként megy végbe, aminek során nagy mennyiségű energia szabadul fel, amivel gőzt fejlesztenek. Ez megforgatja a turbinákat, amik generátorokat hajtva elektromosságot termelnek. Érvek mellette Kis mennyiségű üzemanyagból rendkívül nagy mennyiségű energia nyerhető. 1 kilogramm urán vagy tórium energiaegyenértéke egyenlő 3,5 millió kilogramm szénével . Az energia előállítása kb. ugyanannyiba kerül így, mint szénből, azaz nagyon olcsó. Az erőműveket szigorúan őrzik, a reaktor maga vasbeton reaktorcsarnokban van elhelyezve és így relatíve védett a terrortámadásokkal és a szélsőséges időjárással szemben. Az atomerőmű nem bocsát ki légszennyezést , szén-dioxidot vagy kén-dioxidot az atmoszférába , ezért nem járul hozzá a globális felmelegedéshez vagy a savas esőkhöz . Az uránérc bányászata és dúsítása, az atomerőművek építése és bontása – mint minden erőmű esetén –, valamint a kapcsolódó szállítások során van üvegház hatású gázkibocsátás, de ez az urán nagyobb energiakoncentrációja miatt sokkal kisebb, mint a hagyományos tüzelőanyagok bányászata és szállítása esetén, mivel sokkal kisebb tömegeket kell megmozgatni. Érvek ellene A maghasadás során keletkező hulladék mérgező és rendkívül radioaktív , ami állandó és költséges kezelést és megfigyelést igényel a nukleáris hulladéklerakók területén, ahol 1-3 ezer évig tart, amíg a kimerült üzemanyag visszasüllyed a természetes uránérc radioaktivitásának szintjére. Magas fokozatú nukleáris baleset esetén, mint amilyen Csernobilban történt, a hatás a közeli emberi településekre katasztrofális lehet. A közvélemény emiatt rendkívül aggódik az atomerőművek biztonsága miatt. Az erőmű építése rendkívül költséges, és a biztonságos szétszerelés költségeit a leállítása után bele kell venni ezekbe a költségekbe. Az atomerőművek terjedése összefügghet az atomfegyverek terjedésével, mivel mindegyik nagy mennyiségű urándúsítással jár. Nem megújuló energiaforrás, korlátozottan rendelkezésre álló, elég magas koncentrációjú érclelőhelyekkel. Nyomokban a legtöbb kőzetben előfordulnak a használható nehéz elemek, de ezek kinyerése nem gazdaságos. Az erőművek védelme is emeli a költségeket, különösen a terror elleni háború korában. Túlságosan is centralizált módon állítja elő az energiát, egy esetleges leállás rendkívül sok embert érinthet. Energiaszállítás Míg új energiaforrásokat csak ritkán fedezünk fel, vagy válnak elérhetővé új technológiák által, az elosztás technológiája állandóan fejlődik. Az üzemanyagcellák gépjárművekben való használata például előrelátott elosztási technológia. Felsorolunk néhány megszokott elosztási technológiát, ami az energiafejlesztés története során fontos volt. Tüzelőanyagok Elektromos hálózatok Energiatárolás Míg a legtöbb energiahordozó tárolható, az elektromosság maga nem. Ezért sokféle módszert fejlesztettek ki, ami az elektromos energiát más energiaformává alakítja és úgy tárolja. A megfelelő módszer a szállítás és energiafelszabadítás könnyűsége alapján választható ki. Kémiai Gravitációs Elektromos kondenzátorok Mechanikai Nyomás: Lendkerekek és rugók Jövőbeli energiafejlesztés A jelenlegi tudásunkból kiinduló jóslatok a jövő többféle lehetőségét vázolják fel. Egyes jóslatok a Malthus-elmélettel hozhatók párhuzamba. Sok közülük komplex tudományos modell, olyan szcenáriókra alapozva, amiket A növekedés határai fogalmazott meg először. A modellek különféle stratégiákat ajánlanak, és remélhetőleg megtalálják az utat a fenntartható fejlődéshez. A rövid távú energiaválságok szintén az energiafejlesztés problémái közé tartoznak. A létező technológiák az új energiaforrások – mint a megújuló energiaforrások, maghasadás és magfúzió – ígéretesek, de kitartó kutatást és fejlesztést igényelnek, beleértve a lehetséges mellékhatások vizsgálatát is. A mesterséges fotoszintézis szintén a kutatás és fejlesztés tárgya. A nem hagyományos energiaforrások, mint a szél, a víz, a biomassza vagy a nap hasznosítása feltartóztathatatlanul bővül. Kőfejtő-gejzírürege A Kőfejtő-gejzírürege egy részben lefejtett barlang, amely a Tihanyi-félszigeten található. A barlangrom a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén helyezkedik el. Földrajzi helyzete Az Aranyháztól körülbelül 200 méternyire, délnyugatra lévő, majdnem teljesen lefejtett, kis méretű forráskúp maradványában található. A Belső-tótól mintegy 500 méternyire, délre, körülbelül 160 méter tengerszint feletti magasságban van. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Kutatástörténete A barlangot, helyesebben annak a romját Pávai-Vajna Ferenc (1931) említette először. Ő azt írta „...félig lebontott gejzírkúp, ürege tölcsérszerű, benne oldási nyomok”. Az írásához fényképet is mellékelt a barlangromról. Bertalan Károly (1958, 1972) a lefejtés előrehaladottabb állapotáról számolt be „...részben lefejtették, roncsa még látható volt a harmincas években.” Halász Árpád (1967) a vizsgálódásának ideje szerinti méretét is megadja: „kb. 1 méter magas, 1 méter mély, 5 méter széles”. Legutóbb pedig Eszterhás István (1983, 1987) vette lajstromába. Leírása A barlangrom mai méretei egyeznek a Halász Árpád által közölt adatokkal, csak a cserjék sűrű szövevénye tette még kevésbé hozzáférhetővé. A vegetáció körülbelül 50 év óta növi be, mert a Pávai-Vajna Ferenc által közölt fényképen még növénymentes. A barlangmaradványban ugyan oldásnyomokat már nem sikerül felismerni, de néhány milliméteres, nagyjából gömbös formájú mészkonkréciók sokaságát igen. E mészkonkréciók nagyon hasonlítanak a hideg vízi borsókövekhez. Talán feltételezhetjük, hogy a barlang kialakulásának volt hideg vízi fázisa is. A kör alaprajzú barlangmaradvány kitöltésének a feltárása talán újabb ismereteket is adna. Csekély jelentőségű barlangrom. Előfordul az irodalmában 3/4-barlang, Aranyház szomszédságában lebontott gejzírkúp ürege, Kőfejtő gejzirürege és Tihanyi kőfejtő gejzírürege néven is. Az ötödik elem Az ötödik elem (franciául: Le cinquième élément, angolul: The Fifth Element) egy könnyed hangulatú 1997-es francia-brit sci-fi-akciófilm Luc Besson rendezésében, Bruce Willis, Milla Jovovich, Gary Oldman, Ian Holm, Chris Tucker és Luke Perry főszereplésével. A film látványvilágának erős európai stílusú képregény-beütése van, ezt Jean Giraud (Moebius) és Jean-Claude Mézières tervezte. A film Eric Serra által komponált zenéje mára legendássá vált, kiváltképp a földönkívüli díva, Plavalaguna operaéneke. Cselekmény Minden ötödik évezredben, mikor három bolygó egy vonalban áll, a gonosz testet ölt és a fényt sötétséggel, az életet halállal fenyegeti. E gonosz elleni fegyvert egy egyiptomi templom rejti. A fegyvert az univerzum öt elemének együttes ereje aktiválja: az első négy a víz, a tűz, a föld és a levegő, amik háromszögű kövekben öltenek formát, s az ötödik elem egy fenségesebb lény, emberi testbe zárva, de fejlettebb génállománnyal. Ezen öt elem együtt életre hívja az Isteni Fényt, ami eltünteti a Végső Gonoszt újabb ötezer évre. A mondoshawanok helyezték e fegyvert a Földre, egy régi és titokzatos faj. A gonoszról és a fegyverről való tudást generációról generációra adják tovább a mondoshawanok szolgálatában álló papok. 1914-ben a mondoshawan őrzők eljöttek a kövekért, mert azok már nem voltak biztonságban itt a közelgő első világháború miatt. Háromszáz évvel később, mikor a Végső Gonosz ismét fenyeget, a Szövetségi Hadsereg csatahajója érkezik elébe. A parancsnok kiadja az utasítást a tüzelésre, de a Gonosz csak nagyobb lesz tőle, s bekebelezi a hajót a legénységgel együtt. A kormány engedélyezi a mondoshawanok visszatérését, hogy segítsenek a Gonosz legyőzésében, magukkal hozván az elemeket a Földre. Ám a rettegett fegyvergyártó, Jean-Baptiste Emmanuel Zorg, akit a Végső Gonosz (vagy ahogy ő ismeri, Mr. Árnyék), megbízott a kövek megszerzésével, elrendeli az elemeket szállító mondoshawan űrhajó elpusztítását. Az összes mondoshawan halálát leli, mikor a szétlőtt hajó egy holdra zuhan, de a földieknek sikerül megmenekíteniük egy kezet. Regenerálják, hogy a Feljebbvaló Lényt visszahozzák az életbe; egy vörös hajú, bámulatos energiával rendelkező, okos és gyönyörű nőként jelenik meg, aki az univerzum minden lelkének utolsó reménye. A nő rögvest megszökik a laboratóriumból, s a mélybe veti magát, egyenesen Korben Dallas repülő taxijába. Dallas egy háborús hősből lett taxisofőr. Korben, aki korábban a Szövetségi Hadsereg elit különleges alakulatának őrnagya volt, elviszi a nőt a Gonosz természetét ismerő Vito Cornelius paphoz, s ott kiderül, hogy a tökéletes lény neve Leeloo Minai Lekatariba-Laminai-Tchaii Ekbat De Sebat (röviden Leeloo). Leeloo elárulja Corneliusnak, hogy az első négy elem nem volt rajta a szétlőtt hajón. Helyette a Mondoshawanok egy földönkívüli operaénekesnőre, Diva Plavalagunára bízták a megőrzését. Leeloonak a Fhloston bolygón kell kapcsolatba lépnie a Dívával, ahol az énekesnő egy jótékonysági esten lép fel. Mivel a Mangalorok, egy ork-szerű faj, akiket Zorg bérelt fel, a négy elem nélkül tértek vissza, Zorg nem hajlandó fizetségben részesíteni őket, de egy fegyvercső meggyőzi egy ZF1-es fegyvereket tartalmazó láda átadására. Ám egy kíváncsi Mangalor megnyom egy piros gombot az egyik kéziágyún, ami egy bomba kibiztosítójának bizonyul. A túlélő Mangalorok bosszúra éhesek. A kormány szintén értesül a Díváról a Mondoshawanoktól, ezért úgy döntenek, újra szolgálatba állítják Dallast, s elküldik őt a kövekért. Hogy eljuttassák a Fhlostonra, „megvesznek” egy vetélkedőt, aminek jóvoltából a nyertes két jegyet kap a bolygóra. Négy ember próbálkozik Korbenként feljutni a járatra: a valódi; Cornelius tanítványa, David, Leelooval; Zorg embere, Jobbkéz (akit kudarca után Zorg felrobbant a telefonfülkével együtt) és két alakváltó Mangalor harcos (akik azért akarják maguknak a köveket, hogy alkuba kényszerítsék Zorgot). Végül Dallas és Leeloo száll fel együtt a gépre, amin ott van a piperkőc rádiós DJ, Ruby Rhod is. Cornelius, mivel David helyett az igazi Korben szállt fel Leelooval, jegy nélkül titokban felkapaszkodik a szellőzőrendszerbe. Rögtön azután, hogy koncertet adott a Fhloston légkörében pályára állt űrhajón, Plavalagunát a közben kitört lövöldözésben véletlenül lelövik a Mangalorok, akik át akarják venni az irányítást a hajó felett. Zorg is megérkezik, hogy maga szerezze meg a köveket. Egy nukleáris bombát helyez el az űrhajó hoteljében, s magához veszi a Díva szobájában talált faládát, abban a hitben, hogy az elemek abban vannak. Távozásakor rátalál Leeloora (aki egész este a Mangalorok ellen harcolt). A nő a szellőzőjáratba ugrik, ám a plafonon keresztül lövéseket kap és megsebesül. Miután Zorg elhagyja a dokkot, éktelen haragra gerjed, felfedezvén, hogy a kövek nincsenek nála. Azt követően, hogy magához vette a négy elemet valódi rejtekhelyükről – a Díva testéből –, Korben megfékezi a Mangalorokat, megölve a szörnyek vezetőjét. Ezután a hotel bombadetektora észleli a Zorg által elhelyezett robbanószerkezetet, s a vendégek a hotel/hajó elhagyására törekszenek. A haragos Zorg visszatér a hotelbe, miközben mindenki menekül, és ő hatástalanítja a bombáját az utolsó pillanatban, de egy Mangalor túlélő saját pokolgépét beindítva megöli őt. Ezalatt Lindberg elnök, a Szövetségi Területek vezetője alkalmazottaival ünnepli Korben sikeres küldetését. Az öröm azonban megszakad, amikor az egyik tudós értesíti az elnököt, hogy a Gonosz (most egy 1200 km átmérőjű tűzgolyóként) helyzetet változtatott, és a Föld felé tart felgyorsulva. Korbennek csak két órája marad a fegyver előkészítésére. Mialatt Korben, Leeloo, Cornelius és Ruby Rhod a Föld felé tart Zorg hajóján, a Végső Gonosz egyre közelebb kerül a bolygóhoz. Leeloo közben rákeres a “háború” szóra a hajó számítógépén, s elborzasztja az emberiség kegyetlensége. Már csak tizenöt perc marad hátra, mikor a csapat megérkezik a fegyver helyére. Leeloo nem akarja megalkotni az Isteni Fényt. “Mi végre az élet megmentése, ha mást se csináltok, csak elpusztítjátok?” De Korben biztosítja róla, hogy akad olyan dolog, amit érdemes megmenteni, úgymint a szerelem, s elárulja a nőnek, hogy szereti. Megcsókolják egymást, az Isteni Fény formát ölt és megállítja a Végső Gonoszt, csupán 100 km-rel a becsapódás előtt. Az elkérgesedik, majd egy ártalmatlan második holddá alakul. Másnap reggel Lindberg elnök embereivel a Nukleologikai Központba látogat, hogy köszönetét fejezze ki Korbennek. Ám Dallas épp nem ér rá, mivel Leelooval van elfoglalva a regenerációs kamrában… A zene Eric Serra kísérőzenéjében akad néhány közel-keleti jellegű dallam. A népszerű taxiüldözéses jelenet zenéje, a "Alech Taadi", Khaled előadásában nem található meg a filmzene-albumon, ugyanakkor Khaled N'ssi N'ssi című lemezén meghallgatható. Plavalaguna előadásának második felében mind a zene és az ének klasszikus stílusból drámai hirtelenséggel technóra vált át. Ezt a váltást Leeloo és a Mangalorok harcának jelenetei kísérik, felváltva mutatva a Dívát és Leeloot kétségbeesett küzdelme közben, a zenét a vágásokhoz koreografálva. Az első rész (Lammermoori Lucia) és a második rész (A Díva tánca) külön számként szerepel Az ötödik elem hivatalos filmzene-albumán, de egymást követik, és egynek hat a két szám, ahogy a filmben is. Az első rész vége egy apró átmenettel olvad bele a második kezdetébe. A Díva tánca opera-performansz a Lammermoori Luciából használ fel zenét (harmadik felvonás, Őrület-ária, "Oh, giusto cielo!...Il dolce suono"). Az énekhangot Inva Mula-Tchako albán operaénekesnő szolgáltatja, ugyanakkor Plavalagunát Maïwenn Le Besco francia színésznő alakítja. Mivel Plavalaguna űrlény, a zenében akad néhány vokalizáció, amit fizikailag lehetetlen előadni, így ezeket digitálisan módosították. A koncertjeleneteket a Covent Gardeni Royal Opera Houseban vették fel, kivéve azokat a momentumokat, amikor a Díva mögött feltűnik a Fhloston bolygóra néző űrhajó ablaka. Érdekességek A film címe az ókori görög filozófusokig vezethető vissza, akik "(alap/ős)elem"-nek ( arkhé ) nevezték azokat a dolgokat, amikből a világ keletkezett és amik minden mást alkotnak. Különböző filozófusok különféle őselemeket neveztek meg, de a föld, a tűz, a víz és a levegő közül néhány sokuknál előfordul. Öt alapelemre Arisztotelész természetfilozófiája épül (az említett négy mellett az ötödik elem nála az éter volt). A film egyik fő karaktere Leeloo - a neve Lilit egy változata, aki sumer istennő illetve Bibliai démon. Noha a film angol nyelvű és a futurisztikus New Yorkban játszódik, francia–brit produkció, nagyrészt az angliai Pinewood Studiosban készült, néhány mauritániai felvétellel. Habár a történet 300 évet ugrik előre 1914-ből, a jövőkép 2263-ban játszódik, majdnem 350 év múlva. A filmben beszélt isteni nyelvet Luc Besson rendező találta ki. Milla Jovovich megtanulta folyékonyan beszélni. Az egyik jelenetben Zorg Nietzschétől idéz: "Ami nem öl meg, erősebbé tesz." Bruce Willisnek van egy albuma ezen a címen, amit a nyolcvanas évek közepén rögzített. A jövőbeli New York Cityben még megtalálható a Central Park eredeti méretében és helyén, de 30,5 méterrel a felszín fölött. Egy rövid felvételen látható a New York-i kikötő, illetve hogy jóval kevesebb a víz (a Szabadság-szobor szigete már kapcsolódik a szárazföldhöz). Eszerint vagy a föld emelkedett meg, vagy a víz szorult vissza. Ugyanakkor űrbeli jeleneteken látszik, hogy a Földön még megvannak az óceánok. Korben sosem találkozik Zorggal a film folyamán, de még csak nem is tudnak egymásról. Korben Zorg egy kisebb cégének alkalmazottja volt, de az egymilliós leépítésnél elbocsátották. Csak Cornelius találkozik Zorggal, Korben összes ütközete a Mangalorokkal történik. Leeloo az egyetlen szereplő, aki megküzd Zorggal. Vizuális motívumként Korben gyakran látható egy hatalmas háromszöggel, Zorg pedig egy hatalmas körrel a háta mögött. Mikor az ABC először adta le Az ötödik elem et, digitálisan eltávolították a filmben szereplő sárga boltíveket, mivel a tv-ben a McDonald’s szponzorként működött közre. Korben Dallas lakásában észrevehető a falon a brazil nemzeti labdarúgócsapat egyesületének zászlaja. Korben Dallas eredetileg egy rakétagyári munkásnak indult. Mikor a film előkészületei leálltak a kilencvenes évek elején és Besson a Léon, a profi ba kezdett Jean Renóval , Jean-Claude Mezieres képregényrajzoló , aki Az ötödik elem designere, folytatta a The Circles of Power rajzolását, a Valérian: Spatio-Temporal Agent sorozat 15. részét. Ebben szerepelt S'Traks, egy repülő taxit vezető karakter. Bessonnak ez megtetszett, így felhasználta az ötletet filmjéhez. A forgatókönyv eredeti változatában Zorg szembekerül Korbennel és a többiekkel a hotelben. Nem sikerül megölnie őket, mivel kifogy a lőszer a ZF1-eséből. Korben és csapata elmenekül, s Zorg aktiválja fegyvere védőmezőjét. Túléli az űrhajó megsemmisülését és a Fhloston bolygóról megkísérli felhívni titkárnőjét egy új űrhajóért, ám a ZF1 telefonjának elemei lemerülnek. Ez a verzió olvasható a regényváltozatban. A DVD -n a halláskárosultak részére készült angol feliratban Leeloo következő mondatait olvashatjuk: "Mlarta", "Big Ba-Dah Big Boom", "Akta", "Seno Akta Gamat", "San agamat chay bet. Envolet", "Danko", "Domo Danko" és "Apipoulai". A többi helyén az "ismeretlen nyelv" felirat áll, illetve adott esetben az "isteni nyelv". A film bővelkedik a Csillagok háborújá ra tett utalásokban. A nyitójelenet utánozza A Birodalom visszavág ét, ahol a birodalmi rohamosztagosok Boba Fettel elszállítják Han Solo lefagyasztott testét Felhővárosból . Egy katonanőnek hasonló a haja Leia hercegnő Egy új reménybeli hajviseletéhez, bár a nő, ironikus módon, egy trampli. A pap jelmeze rendkívül emlékeztet Obi-Wan Kenobi ruhájához a IV. részből . Vito Cornelius szerzetes szintén megfelel Obi-Wan Kenobi karakterének, mint a főszereplő segítője, illetve egy ősi rend utolsó képviselője. A szövetségi hadihajó tervezése hasonló a Birodalmi Csillagrombolókéhoz. A mangalor szó hasonlatos a Star Wars-univerzum mandalore vagy mandalori szavaihoz. Plavalaguna pedig egy twi'lekre emlékeztet. Az ideges rabló-jelölt, aki megtámadja Dallast, mikor az elhagyná a lakását, Mathieu Kassovitz francia filmrendező és színész, Luc Besson jóbarátja. Az ötödik elem et Super 35 mm-es formában vették fel. Egyfajta digitális viccként a repülő autók rendszámára a "New York, a baszd meg állam" feliratot írták. Természetesen ezt a néző nem látja. Dallas lakásában látható néhány manga -kiadás, köztük Osamu Tezuka Adolf ja és a Sanctuary Fumimura Shótól és Ikegami Ryoichitől. A kormánynál ülő rendőrt a McDonald'snál lebegő autóban Mac McDonald amerikai színész alakítja, aki Frank Hollister kapitányt játszotta a brit Red Dwarf című sorozatban. A bemutató tájékán az a hír járta, hogy a film egyike egy kétrészes filmsorozatnak, s a második rész címe Mr. Árnyék lenne (a Végső Gonosz neve után). Ilyen film azonban nincs tervbe véve. A film jelmezeit a francia divattervező, Jean-Paul Gaultier alkotta. Loja tartomány Loja tartomány Ecuador egyik tartománya, amelyet délről El Oro tartomány, északról Azuay tartomány valamint keletről Zamora-Chinchipe tartomány határol. Jelenlegi földrajzi helyén a spanyol Alonso de Mercadillo alapította, miután egy földrengés a korábbi területet elpusztította. Cuxibamba völgynek is nevezik, amely kecsua nyelven „mosolygós völgy”-et jelent. Történelmi épületei miatt Loja város a turisták egyik kedvelt települése, amely híres a Vírgen del Cisne vallási fesztiválról (szeptemberben) valamint a zenészeiről. Fontos zenei felsőoktatási intézmények találhatók Lojában, amelyek közül a Conservatorio Nacional de Música intézményéből kerülnek ki Ecuador legjelentősebb muzsikusai. Gyakran emlegetik Loját Ecuador zenei fővárosaként. Egy lojai legyen énekes, vagy ha az nem, akkor költő, máskülönben művész lesz belőle. A városban van még két egyetem is: az Universidad Tecnica Particular De Loja) és az Universidad Nacional de Loja. Loja várostól 42 km-re délre van Vilcabamba, amelyet a hosszú élet völgyeként ismernek. A település lakossága hosszú életnek örvend a kedvező éghajlatnak és a termálvíznek köszönhetően. Tudósok és kutatók sokat tanulmányozták a földrajzi körülményeket, az éghajlatot, a talajt és a vizet. Még neves magazinokban is jelentek meg cikkek (Readers Digest és National Geographic) a saját elméletükkel a vilacambai emberek hosszú életének megmagyarázásához. Lojában volt először elektromos áram Ecuadorban azután, hogy elindították 1896-ban egy vízerőművet. Földrajz Az Andok-hegység egyik völgyében húzódó város (tengerszint fölött 2,225 m) lakossága 404 835 fő a 2001-es népszámlálási adatok szerint. Loja várost barátságos és kedves városnak tartják. A tartományi székhely Loja, Ecuador egyik legrégibb városa 2001-ben természetvédelmi díjat kapott. Loja tartományban többféle mikroklíma található a Zamora és a Malacatos folyók által határolt területen, amelyek különböző ökológiai zónákat alkotnak. A nedves Amazonas őserdő és a száraz, csendes-óceáni partvidék között egymást érik a különféle éghajlatok. A tartomány területének 86%-át hegyek borítják. Gazdaság Az elmúlt időszakban nagy beruházások történtek. Bíbortetű farmokat hoztak létre a nemzetközi textil és kozmetikai ipar kiszolgálására. A tartományban termelt cukor és kávé belső piacra készül. Loja területén rég óta folyik bányászat (főleg arany), amelynek környezetkárosító hatása is van. Gazdaság A tartomány híres növényeiről, madárfajairól és pillangóiról, amelyek gyakran láthatók az itt lévő védelem alatt álló nemzeti parkokban. A legjelentősebb ezek közül az 1 463 m2 területű Podocarpus Nemzeti Park, amely a tengerszint fölött 1000 m és 3690 m között helyezkedik el. A területen élnek medvék, pumák és egzotikus madarak is. A park növényvilágának 40%-a endemikus, csak erre a területre jellemző. Több mint hatszázféle madár honos a nemzeti park területén. Kantonok A tartományban 16 kanton van. Gábor Andor-díj A Gábor Andor-díjat 1958-ban Gábor Andor író emlékezetére alapította özvegye, Halpern Olga. Az alapítvány Halpern Olga alapítványának összegéből évente egy-egy (1992-ben két személy kapta) fiatal költőt vagy írót jutalmaznak Gábor Andor születése évfordulóján (január 20.). Eredetileg kétévente került sor a díj átadására. Decathlon A Decathlon francia érdekeltségű sport áruházlánc a világ számos országában van jelen, több mint 40 ezer alkalmazottat foglalkoztatva. A multinacionális áruházlánc nagyobb kereskedelmi parkok közvetlen közelében próbál elhelyezkedni, ahol több funkcionálisan elkülönülő áruháztípus (hipermarket, barkácsáruház, műszaki áruház, stb.) található. A Decathlon ma is terjeszkedik. Decathlon Magyarországon Magyarországon 2005. májusában nyitotta első létesítményét Budaörsön, amely az M1-es autópálya mellett elterülő kereskedelmi parkban található. Napjainkban (2018) huszonöt sportáruház található az ország különböző településein. A jövőben további áruházak nyitása várható a nagyobb városok kereskedelmi parkjaiban. 2018. augusztus 22.-én megnyitott az első ausztriai üzlet a Bécs melletti Vösendorfban, a Schopping City Süd északkeleti részén. A Decathlon Ausztria céget Pósfai Gábor a Decathlon Magyarország vezérigazgatója fogja vezetni. Áruházak Magyarországon Budaörs (2005.május) Csömör (2005. július) Dunakeszi (2005. szeptember) Budapest Soroksár (2007.június) Székesfehérvár (2007. augusztus) Miskolc (2008. december) Zalaegerszeg (2009. szeptember) Maglód (2009. december) Kecskemét (2009. október 30.) Szombathely (2009. november 21.) Dunaújváros (2009. december) Győr (2007. december) Debrecen (2011. július) Nyíregyháza (2013. augusztus 27.) Pécs (2013. november 7. ) Szeged (2013. november 25.) Szolnok (2015.november 7.) Velence (2016. június 01.) Budapest Nyugati tér (2016. augusztus 27.) Tatabánya (2016. szeptember 19.) Sopron (2016. november 19.) Budapest - Corvin Plaza (2016. december 3.) Eger (2017. november 25.) Békéscsaba (2017. december 2.) Veszprém (2018. május 5.) Áruházak Ausztriában A Decathlon ausztriai vállalatát Pósfai Gábor, a magyarországi Decathlon vezérigazgatója vezeti. 1.Vösendorf, SCS Épülő áruházak Solymár (várható átadás 2019) Tervezett áruházak Kaposvár (várható átadás 2019) Érd (várható átadás 2020) Szekszárd (várható átadás 2020) Siófok (várható átadás 2021) Sandra Oh Sandra Oh (Kanada, Ontario, Ottawa, 1971. július 20. –) kanadai színésznő. Élete Sandra Oh Ottawában született, ott is nőtt fel. Négyévesen kezdett balettozni, tízévesen pedig már első szerepét játszotta. Tizenhat évesen komoly produkciókban bukkant fel a televízióban, a színházban és reklámokban is. A National Theatre School of Canadán három évet tanult, majd a diploma megszerzése után azonnal egy CBC tévéfilmben kapott szerepet, a The Diary of Evelyn Lauban. Az igaz történet egy költőről szól, aki elszökött otthonról, majd drogos lett, és prostituáltként végezte. Oh-t alakításáért jelölték az Emmy-díj kanadai megfelelőjére, a legjobb színésznőnek járó Gemini-díjra. Az első Genie-jét, a kanadai Oscart a Double Happiness főszerepéért kapta, amelyben egy kínai–kanadai lányt formált meg. 1996-ban Los Angelesbe költözött, hogy a Rita Wu című HBO produkcióban szerepeljen. A Six Feet Under-ben, a Further Tales of the City-ben, a Judging Amy-ben, az Under the Tuscan Sun-ban, a Rick-ben, a Bean-ben, a Guinevere-ben, a The Red Violin-ban, a Waking the Dead-ben, a The Princess Diaries-ban, a Pay or Play-ben, a Dancing at the Blue Iguana-ban, a Long Life-ban, és a Happiness and Prosperity-ben is játszott. A Last Night című kanadai produkcióért 1999-ben másodszor is megkapta a legjobb színésznőnek járó Genie-t. Oh mindig is szeretett színházban játszani, a New York-i közönség előtt is fellépett, sőt egyik alakításáért megkapta a Theatre World Awardot. 2005-ben elvállalta a Grace klinika Dr. Christina Yang szerepét, amellyel egy csapásra ismertté vált. Kapott a sorozatért Golden Globe-ot és ötször jelölték eddig Emmyre érte. Oh Alexander Payne rendezésében szerepelt a Kerülőutakban, de szerepel független filmekben is, a Cake-ben, a Wilby Wonderful-ban és a 3 Needlesben is. Az új évezred elején Los Angelesben él. Díjak és jelölések 2009 - Emmy-jelölés (A Grace klinika) 2008 - Emmy-jelölés (A Grace klinika) 2007 - Emmy-jelölés (A Grace klinika) 2006 - Emmy-jelölés (A Grace klinika) 2006 - Golden Globe-díj (A Grace klinika) 2005 - Emmy-jelölés (A Grace klinika) Frémestroff Frémestroff település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 298 fő (2015). Frémestroff Altrippe, Freybouse, Grostenquin, Hellimer és Laning községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miléna A Miléna szláv eredetű női név, jelentése: kedves, szelíd. Rokon nevek Miletta : a Miléna továbbképzése olasz kicsinyítőképzővel. Milica, Milla Gyakorisága Az 1990-es években a Miléna és a Miletta szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok január 24. május 24. Miletta július 6. Híres Milénák, Miletták Milena Knežević montenegrói kézilabdázó Mileena, a Mortal Kombat videojáték-sorozat szereplője (29763) 1999 CH20 A (29763) 1999 CH20 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. február 10-én. Bioalletrin A bioalletrin kártékony házi rovarok (szúnyog, házilégy és csótány) elleni szer. Egyike az Egészségügyi Világszervezet által fejtetűirtásra ajánlott szereknek. Rendszerint a hatását erősítő piperonil-butoxiddal együtt alkalmazzák. A mezőgazdaságban rovartiró (pl. szúnyogirtó) szerek hatóanyagaként is forgalomban volt. 2008. augusztus 22-étől az EU-ban kivonták a forgalomból (lásd alább). Halakra és méhekre nagyon veszélyes, de vízben UV-fény hatására fotolízis(en) útján gyorsan lebomlik. Hatásmód Az élősködők idegrendszerében a feszültségfüggő nátriumcsatornák(en) működését módosítja. Először izgalmi állapotot, majd bénulást okoz. Melegvérűekre jóval kisebb mértékben hat. Emlősökre gyakorolt toxicitása csekély, nagy mennyiségben belélegezve, lenyelve vagy bőrön át különböző idegrendszeri tüneteket okoz. Az emberi szervezetben sokféle hidrolitikus és oxidatív folyamat útján bomlik le, végül a vizelettel ürül. Fizikai/kémiai tulajdonságok Narancssárga színű, gyakorlatilag szagtalan olaj. Az alletrin 8 lehetséges sztereoizomerjéből kettőnek – az [1R,transz;1R]-nek és az [1R,transz;1S]-nek – 1:1 arányú keveréke. Vízben 4,6 ± 0,3 mg/l mennyiségben, forró vízben, savas és lúgos oldatokban jól oldódik, acetonnal, etanollal, toluollal, hexánnal elegyedik. Szintetikusan állítják elő. Viták a bioalletrin rákkeltő hatásáról A Levegő Munkacsoport a 2009-es szúnyogirtással kapcsolatban azt állította, hogy „Az S-bioalletrin pedig emberen lehetséges rákkeltő hatású anyag.”, és forrásként a PAN adatbázisra hivatkozott. A lapon az S-bioalletrin az „U.S. EPA Carcinogens” sorban „Suggestive” megjelöléssel, azaz D-kategóriájú szerként szerepel. Ez azt jelenti, hogy nem tekinthető az ember számára rákkeltőnek, bár a rákkeltő hatást kizárni sem lehet. A Munkacsoport másik állítása szerint az Európai Bizottság 2007/565/EK határozata szerint „2008. augusztus 22-től az EU területén ezek a szerek nem forgalmazhatóak”. Ez a határozat nincs összefüggésben a rákkeltő hatással. A biocid termékeket bizonyos időközönként felülvizsgálját. A vizsgálatot a gyártónak kell kérnie, ami ez esetben nem történt meg – feltehetően azért, mert a szer gyártása már nem gazdaságos. Ilyen esetben a szer forgalmazási engedélyének lejárta előtt kiskereskedelmi forgalomba került termékek árusíthatók és felhasználhatók (a szavatossági időn belül). Készítmények A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben: önállóan: Zanzevia Spiral piperonil-butoxiddal kombinációban: Cruzzy Jacutin N Limpacid Para Para Piojicida Para Special Shampoo for Lice and Nits Para Special Spray for Lice and Nits Paralice Parasidose Lotion Para-Speciaal Sarnapen Scabene Scabene Aerosol Zanzevia Plate Magyarországon nincs forgalomban. Jambville Jambville település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 844 fő (2015). Jambville Lainville-en-Vexin, Montalet-le-Bois, Oinville-sur-Montcient, Frémainville és Seraincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Indicator Az Indicator a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a mézkalauzfélék (Indicatoridae) családjába tartozó nem. Családjának a névadó típusneme. Tudnivalók Ennek a madárnemnek a neve arra a tulajdonságára utal, mely szerint az embereknek megmutatja a méhek kolóniáit, hogy aztán a szétvert kolóniából kivehesse a méhlárvákat és méhviaszt. Ezek a fajok fészekparaziták; tojásaikat más madarak, főleg Lybiidae és harkályfélék odúfészkeibe rakják. Az Indicator tojók 5-7 napon keresztül, általában 5 tojást raknak le. Mindegyik tojás más fészekbe kerül. A kikelt Indicator fiókák kidobják mostohatestvéreiket a fészekből; ha nem, akkor éles és horga csőrükkel halálos sebeket ejtenek a tojásokon, illetve fiókákon. Rendszerezés A nembe az alábbi 11 faj tartozik: malajziai mézkalauz (Indicator archipelagicus) Temminck, 1832 Indicator conirostris (Cassin, 1856) Indicator exilis (Cassin, 1856) feketetorkú mézkalauz (Indicator indicator) (Sparrman, 1777) Indicator maculatus Gray, 1847 Indicator meliphilus (Oberholser, 1905) kis mézkalauz (Indicator minor) Stephens, 1815 Indicator pumilio Chapin, 1958 pikkelyestorkú mézkalauz (Indicator variegatus) Lesson, 1830 Willcock-mézkalauz (Indicator willcocksi) Alexander, 1901 indiai mézkalauz (Indicator xanthonotus) Blyth, 1842 St. Egidien St. Egidien település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Hajdú László (színművész) Hajdú László (Hajdúböszörmény, 1983. szeptember 9.) színész. Pályafutása 1998 és 2002 között a debreceni Ady Endre Gimnáziumban tanult, majd 2002 és 2006 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt Jordán Tamás és Lukáts Andor osztályában. A budapesti Katona József Színházban volt negyedévesként színházi gyakorlaton. 2006 szeptemberében szerződött a Komáromi Jókai Színházhoz. Beszél angolul és németül. Fontosabb színházi munkái Shakespeare: Hamlet - 12 Hamlet, rendező: Lukáts Andor, SZFE Monteverdi: Poppea megkoronázása, rendez.: Lukáts Andor, Fischer Iván, SZFE 44feet (Piazzola-est), rendező - koreográfus: Ladányi Andrea, SZFE Tutto ogh tvier (táncelőadás), rendező-koreográfus: Ladányi Andrea, SZFE Turandot közfürdő, rendező-koreográfus: Bozsik Yvett, Katona József Színház, Budapest Gothár-Selmeczi-Kapecz: Diótörő - Kék egér, rendező: Jordán Tamás, SZFE Halász Péter: Önbizalom - Harry Newton, rendező: Halász Péter, SZFE Szép Ernő: Patika - Ignác, rendező: Babarczy László, SZFE Victor Hugo: Királyasszony lovagja - Don Guritan, rendező: Keszég László, SZFE Bertold Brecht: Násztánc - Fiatalember rendező: Funk Iván, SZFE Szívcirkusz Varieté - Eckermann, rendező:: Can Togay, Kari Györgyi M. Ravenhill: Shopping and Fucking - Gary, rendező: Alföldi Róbert, Thália Színház, Budapest Fontosabb színházi szerepei a komáromi Jókai Színházban Molnár Ferenc: Doktor úr - Bertalan, rendező: Schlanger András Szép Ernő: Patika - Borgida, rendező: Verebes István Martin McDonagh: Macskabaj - Davey, rendező: Lukáts Andor Dosztojevszkij: Karamazov testvérek - Szmergyakov, rendező: Martin Huba, Gárdonyi Géza: A bor- Baracs Matyi, rendező: Bezerédi Zoltán Királyfi Árminka (Grimm - Albert - Barabás - Lőrinczy: Hófehérke meg a törpék) Herse (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja) Közreműködő (Kálmán Imre - Stein Leo - Jenbach Béla - Gábor Andor - Békeffi István - Kellér Dezső: Csárdáskirálynő) I. Diák (Kodály Zoltán - Paulini Béla - Harsányi Zsolt: Háry János) Kar (Szophoklész: Antigoné) Callimaco (Niccolo Machiavelli: Mandragora) Kömény Móka (Tamási Áron: Énekes madár) Larry (Ken Ludwig: Primadonnák) Nyikolaj Lvovics Tuzenbach (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér) Sebastian, fiatal nemes (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok) Főúr, Konferanszié (Békeffi István - Lajtai Lajos: A régi nyár) Filmjei Kossuthkifli (tv-sorozat, 2015) Kurvák iskolája (kisjátékfilm, 2011) Egyszer élünk - Gál Tibi (Tar Sándor), Rend.: Molnár György Presszó (tv-sorozat, 2008) Kire ütött ez a gyerek? (tv-film, 2007) Herminamező – Szellemjárás (2006) Egy kis jó (SZFE-vizsgafilm, Rend.: Kiss Anna) Zsebzsötem (kisjátékfilm, 2002) Séta (1999) Tranzit (1999) Dillingen an der Donau Dillingen an der Donau település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 15 803 fő (1987. május 25.). Fekvése Burgautól északkeletre fekvő település. Története A település a 15-16. században püspöki székhely, majd 1554-től 1804-ig egyetemi város is volt. A középkorias városképet ma is uralja a 3. században épült, egykori püspöki várkastély (Rezidenzsschloss) magas falakra épült reneszánsz tömbje. Az egyetem (1688-1689) rokokó díszterme, az Arany terem (Golderee Saal) 1761-1764 között készült el. Az épületben most a városi könyvtár működik. A szomszédságában álló egykori jezsuita kollégium 1736-1738 között barokk stílusban épült. Érdemes meglátogatni rokokó könyvtártermét is. 1610-1617 között emelték a volt jezsuita egyetemi templomot (Studienkirche Mariä Himmelfahrt). Belsejének díszítése 1750-1765 rokokó stílusban készült. Nevezetességek Püspöki várkastély Egyetemi templom Az egyetem díszterme Itt születtek, itt éltek Adalbero (a grófi Dillingen családból) püspök Augsburg 887-910 Dietrich von Plieningen (1453-1520), humanista Leonhard Wiedemann (kb 1470-1646) apát Heinrich Vogtherr (1490-1556), festő Walpurga hausmannin (1510 / 1527-1587), Dillinger boszorkányperek áldozata Jerome Agricola Otto (született Bauer) (1571-1627) püspök Brixen Christian Keifferer (kb 1575-1636) zeneszerző kolostor Weißenau Georg Rösch (1577-1634), segédpüspök Eichstatt Leonhard Hága (1589-1635), festő és rajzoló Matthias Eyrl a Eyersperg (1614-168) polgármestere, Wiener Neustadt Henry Roth (1620-1668), a misszionárius Indiában Heinrich Scherer (1628-1704) geográfus, matematikus Athanasius Dillingen (1635-1714), született John HOFACKER Johann Adam Swarcz (1730-1767), az első könyv nyomtató Ecuador Sebastian Ferenc Braunn (1762-1842) bajor altábornagy Wilhelm Bauer (1822-1875), a (német) tengeralattjáró feltalálója Max Joseph Oertel (1835-1897), egyetemi tanár és az orvostudomány úttörője Hugo Freiherr von Habermann (1849-1929), festő Thessa Gradl (1867-1914), szoprán Hannes Messemer (1924-1991), színész Heinz Butz (született 1925), festő és rajzoló, a Müncheni Képzőművészeti Akadémia professzora Niklas Holzberg (* 1946), filológus Anselm Kampik (* 1949), szemész professzor a müncheni és würzburgi Wolfgang Öxler (* 1957), bencés, a St. Ottilien hetedik apátja Heinrich Wangnereck (1595-1664), jezsuita teológus Matthias Wolcker (1704-1742), festő Heinz Piontek (1925-2003), író Peter Rummel (1927-2014), katolikus egyház történész Erich Pawlu (* 1934), író Flik 10 A Flik 10 (magyarul: 10. repülőszázad) az Osztrák-Magyar Légierő egyik első világháborús repülőszázada volt. Története A századot az elsők között szervezték meg 1914-ben, néhány hónappal a háború kirobbanása előtt. Az orosz hadba lépés következtében a hadvezetés átcsoportosította a 3., 5., 7., 8. és 11. repülőszázadokat. Míg a 10. repülőszázadot csupán 1915. májusában (az olasz hadba lépés következtében) csoportosították az orosz frontra. A repülőszázadban 2 híres ászpilóta szolgált, Otto Jäger és Karl Urban. Több közös vonása is akad a pilótáknak, ugyanis mindketten fejenként 5 légi győzelmet arattak a században, illetve mindketten bevetés közben szenvedtek hősi halált. A háború (amely a repülőgép állomány szinte teljes elveszítésével járt) után, a békeszerződések következtében a légierő mint fegyvernem megszűnt a Monarchia területén, ennek következtében az összes repülőszázadot feloszlatták. Lásd még Császári és Királyi Légierő Osztrák–Magyar Monarchia Forrás Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő, i. m. 66. old. Szabadon (A szökés) A Szabadon (Killing Your Number) A szökés című amerikai sorozat negyedik évadának utolsó, huszonkettedik része és egyben a sorozat záró epizódja. Összességében a hetvenkilencedik rész. Cselekmény Az epizód kezdetén Michael és Sara arról tanakodnak, hogy mit fognak csinálni, ha ennek az egésznek vége. Közben Mahone hívja őket és értesíti, hogy a bombával valami nincs rendben, mert nem robban. Erre Michael közli Alex-szel, hogy akkor neki kell működésbe léptetnie. Christina feldúltan kérdezi Mahone-t, hogy miért nem működik a Scylla, aki úgy tesz, mintha nem tudná, miről van szó. Erre a nő megparancsolja Downeynak, hogy ölje meg Mahone-t, aki közben megpillantja a bomba biztosító gombját. Mahone-nak sikerül ártalmatlanítania Downeyt és megszöknie Lincolnnal, mielőtt felrobbanna a bomba. A hotelhez épp megérkezik Michael és Sara is. A nő Lincet kórházba vinné, aki azt mondja, hogy az felér a börtönnel. Habár az apartman felrobban, látjuk, hogy Christinát megvédte Downey teste, megmozdul a keze. Eközben Krantz megölni készül Zsebest, de megcsörren a telefon. Sara telefonja az. Zsebes veszi fel, a hívó fél pedig Sucre. Sucre tudni akarja, hol van Michael és Lincoln. Zsebes azt mondja, hogy az anyjukkal vannak. Van egy ötlete, hol lehetnek, de nem telefonon akarja elmondani. Találkozót beszélnek meg egy óra múlva a parkban. Krantz elküldi Zsebest egy másik emberével. A parkban Zsebes közli Sucréval, hogy csapdába sétált, mert nem egyedül van, ám döbbenten látja, hogy a másik ember már halott. Megpillantja C-Note-ot is, akik elkapják. C-Note felhívja a titokzatos megbízóját, és közli vele, hogy náluk van Sara mobilja, ahonnan egy bizonyos számot hívtak többször is. Csakis Michael lehet az. Michael arra a megállapításra jut, hogy el kell pusztítaniuk a Scyllát, mert Krantz így is-úgy is meg fogja őket ölni. Hirtelen megcsörren Michael mobilja, a vonal másik oldalán pedig Kellerman van, akiről kiderül, hogy nem halt meg. Egy csoport kiszabadította, akik szintén tönkre akarják tenni a CÉG-et, mint egykoron Michael apja is. Kellerman azt mondja Michaelnek, hogy megfelelő kezekbe kellene juttatnia a Scyllát: délután 5 órakor érkezik egy ENSZ nagykövet, aki átvenné. Michael követeli Kellermantól, hogy állítsa meg Krantzot. Paul beleegyezik, és azt mondja, hogy mihelyst a Scylla biztonságban van, újra tiszta lappal kezdhetnek mindent. Ejtenek minden ellenük felhozott vádat. Michael nem tudja, hihet-e neki. Kellerman azt mondja, hogy a Scylla jobbá tudja tenni a világot. Nem kell, hogy neki higgyen, higgyen az ENSZ embereinek. Linc egyre rosszabbul van. Ezalatt Krantz és Ralph rájönnek, hogy Zsebest vagy elkapták, vagy megölték. Telefont kapnak, hogy bemérték Linc mobilját. Ralphék a helyszínre mennek. Eközben Sucre és Franklin kikérdezik Zsebest Krantz hollétét illetően, de Theodore nem mond semmit. Fejjel lefelé lógatják, azonban még mindig nem beszél. A kórházban az FBI ügynökök Self aktáit bogarásszák és látják, hogy Mahone is benne van. Az egyre rosszabb állapotban lévő Self már alig van magánál, de ha nehezen is, írni még tud. Az ügynököknek azonban nem tálal ki semmit. Sara megérkezik a kórházba Mahone kíséretében. Sara besurran egy raktárba gyógyszerekért. Amikor egy ápolónő bemenni készül a raktárba, Mahone kérdezgetni kezdi, ami azonban az FBI-ügynököknek is feltűnik. Lent az autóban Lincoln azt mondja Michaelnek, hogy ha ott kell hagynia, akkor hagyja. Michael határozottan visszautasítja ezt, nem hagyja el, mert a testvére. Linc szerint Christina nem ezt mondta, ám az öccse szerint az anyjuk csak kitalálta ezt, de ha igaz is, az sem változtat semmin. Amikor Sara kilép a raktárból látja, hogy Mahone-t bilincsben viszik el. Visszamegy a kocsihoz, ahol bead Lincnek egy injekciót, amivel kicsit jobban lesz. Michael azt tanácsolja, hogy hagyják most Mahone-t, miután a megfelelő kezekbe juttatták a Scyllát, úgyis szabad lesz ő is. Hirtelen megjelenik Ralph, aki visszaviszi őket a Tábornokhoz, ahol Michael tagadja, hogy náluk lenne a Scylla. Ekkor Krantz bekapcsolja a tévét, és megdöbbenve látják a megkötözött Sofiát, fegyvert fogva rá. Krantz a Scyllát követeli, vagy Sofia meghal. Ezalatt Mahone-t kihallgatják, aki ragaszkodik hozzá, hogy mindannyiukat felültették, de az ügynökök szerint hazudik. Michael és Linc hollétét akarják megtudni. Krantzékhoz közben hirtelen megérkezik az erkélyen keresztül Sucre és C-Note is: Zsebes valószínűleg beszélt. Ralphot agyonlövik, a Tábornokra pedig fegyvert szegeznek. Michael megparancsolja Krantznak, hogy engedjék el Sofiát, aki telefonon fel is hívja a fogvatartókat. A tévén keresztül látják, hogy Sofiát elengedik. Ezután Michael le akarja lőni Krantzot, de Sara és Sucre lebeszélik. Megbilincselik és otthagyják az apartmanban. Michael megkérdezi C-Note-tól, hogy miért bízik meg Kellermanban, aki erre azt feleli, hogy nincs más választásuk. Amint leérnek a kocsijukhoz, megpillantják az érkező rendőröket. Sucre a saját kocsijával el tudja vágni az útjukat, de őt elkapják. Ezután a raktárba, ahol vannak, megérkezik Christina az embereivel. Már készülne elmenni a nő a Scyllával, amikor a fia, Michael fegyvert fog rá. Egy pillanatig hezitál, de végül meghúzza a ravaszt, de nem sül el a fegyver. Az anyja, mielőtt lelőné, azt mondja, hogy Scofieldként született, de Burrowsként fog meghalni. Hirtelen két lövés dördül: Sara agyonlőtte Christinát, aki pedig eltalálta Michaelt a vállán. Sara elviszi Lincolnt a kórházba, Michael pedig találkozik Kellermannal egy irodaházban. Átadja a Scyllát egy bizonyos Solomon Okellának, aki az ENSZ-től jött, ám az nem működik, mert Michaelnél van egy hiányzó rész. Meg akar győződni róla, hogy Okella megbízható, aki erre el akar menni. A fáradt és meggyötört Michael azt mondja, hogy nem akar többé menekülni. Odaadja a hiányzó darabot is, és a Scylla működik. Okella elégedett, akárcsak Kellerman, aki közli Michaellel, hogy vége van, megcsinálta. Krantznak sikerül kiszabadítania magát, ám rendőrök érkeznek és letartóztatják. Nem sokkal később Michael, Linc, aki megkapott minden kórházi ellátást, Mahone, Sucre, Sara és C-Note egy asztalnál ülnek Kellermannal, aki átnyújtja nekik az aláírandó papírokat. Aláírják, és végre mindegyikük szabad, akárcsak a szeretteik, akik biztonságban vannak, de még van egy utolsó dolog, amiről dönteniük kell. Zsebes is felmentést akar a segítségéért. Kellerman a többiekre bízza a döntést. Michael és Linc odamennek Zsebeshez, aki a folyosón várakozik. Megbocsátást és kegyelmet kér. Linc azt mondja, hogy szavaztak és kap egy rágógumit a börtönbe visszavezető útra. Ezek után Michaelt és Sarát láthatjuk, akik a parton sétálnak. Michael azt mondja, hogy a legjobb apa szeretne lenni. Mindketten nagyon boldogok. Ám hirtelen Michaelnek újabb orrvérzése támad. Ez csak egyet jelenthet. Michael azt mondja, jól van. Megölelik egymást, de látjuk, amint Sara sírni kezd. A következő jelenetben négy évvel később vagyunk. Először Mahone-t láthatjuk, amint képeslapot küld Pamnek, majd pedig kéz a kézben elsétál újdonsült barátnőjével, Felicia Langgal. Chicagóban, a boldog Sucre a kislányával játszik, és azt mondja neki, hogy két napon belül visszajön. C-Note-nak új munkája van és élvezi a szabad életet. Közép-Amerikában Linc és Sofia boldogan élnek, LJ iskolában van. Búcsúzkodnak, megölelik egymást. Egy chicagói szanatóriumban az agyhalott Don Selfet látjuk, aki néz kifele az ablakon, közben pedig csorog a nyála. A halálsoron Krantz tábornokot készülnek kivégezi a villamosszékben. A férfi utolsó szavai: 'Semper, paratus.' Washingtonban Kellerman képviselő lett, akit a sajtó szeret, ám a tömegből hirtelen előlép az egykori társának, Danny Hale-nek az özvegye, aki szembeköpi a sok ember és fényképező láttára. Kellerman beszáll az autójába, és látni, hogy megviseli a dolog. Zsebest pedig a Fox Riverben láthatjuk újra, amint meghallja, hogy az egyik rab a negativitás fogságáról beszél. A férfi egy könyvet tart a kezében a GATE vállalatról. Visszaemlékezve arra az életre, amit az a cég adhatott volna neki, Zsebes megparancsolja a férfinak, hogy soha többet nem akarja azt a könyvet látni. A többi elítélt fél Zsebestől, újra ő a rabok vezetője a börtönben, és láthatjuk, hogy újra fogják a zsebét, mint annak idején. Egy utcai vásáron Közép-Amerikában Sarát látjuk, akinek egy sebhely van a jobb vállán, és épp virágot vesz. Michaelnek mondja, hogy ideje menni. Michael azonban a kisfia, Michael Jr. Azt mondja neki, hogy menniük kell meglátogatni aput. Az epizód és a sorozat végén Sara, Michael Jr., Lincoln, Sucre és Mahone egy temetőbe mennek. A kisfiú ráteszi a virágokat egy sírkőre, amin Lincoln egy origami darut helyez el. Mindegyikük megemlékezik és lerója tiszteletét. Ahogy elmennek a sírkő mellett, az utolsó jelenetben a sírkövet látjuk, az alábbi felirattal: Michael J. Scofield 1974. augusztus 10. – 2005. április 11. Férj, apa, testvér, nagybácsi, barát ’Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.’ (ez utóbbi egy Mahátma Gandhitól való idézet) Érdekesség Az utolsó képsorok alatt a Spiritualized 'Lay it down slow' című száma hallható. Széleslábú vakond A széleslábú vakond (Scapanus latimanus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Csendes-óceán partvidékének lakója Közép-Oregontól a Kaliforniai-félsziget északi részéig. Az elterjedési területe keletre, egészen Nevadáig kinyúlik. Akár 3000 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Alfajai A hagyományos rendszerezés szerint, ennek a vakondfajnak 12 alfaja van. Azonban 2004-ben, egyes rendszerező a mexikói S. l. anthonyi nevű alfajt önálló fajjá emelnék; ha ez megvalósulna, akkor ez az „új faj” magával vinne egyéb alfajokat is, úgyhogy a széleslábú vakondnak csak öt maradna. Viszont ezt a feltételezést még nem fogadta el mindenki, és a széleslábú vakond ezidáig megtarthatja az összes alfaját. Scapanus latimanus anthonyi J. A. Allen, 1893 Scapanus latimanus campi Grinnell & Storer, 1916 Scapanus latimanus caurinus F. G. Palmer, 1937 Scapanus latimanus dilatus True, 1894 Scapanus latimanus grinnelli Jackson, 1914 Scapanus latimanus insularis F. G. Palmer, 1937 Scapanus latimanus latimanus Bachman, 1842 Scapanus latimanus minusculus Bangs, 1899 Scapanus latimanus monoensis Grinnell, 1918 Scapanus latimanus occultus Grinnell & Swarth, 1912 Scapanus latimanus parvus F. G. Palmer, 1937 Scapanus latimanus sericatus Jackson, 1914 Megjelenése A széleslábú vakond átlagos hossza 14-19 centiméter; a hím valamivel nagyobb a nősténynél. A testtömege 39-55 gramm között mozog. Bundája a sötétbarnától az ezüstösig változik. Szájában 44 darab egy vésetű fog ül. A mellső lábai, amint neve is mutatja, szélesek, az ásáshoz alkalmazkodtak. Életmódja Üreglakó állatként puha, azonban jó lefolyású talajokra van szüksége. A földben kétféle járatai is lehetnek; a felszínközeliek, ezek hosszú kiemelkedésként láthatóak, és mély járatok, melynek felszíni kezdete a „kis vulkánhoz” hasonló vakondtúrás. Egy-egy járatban egyszerre, csak egy példány tartózkodhat, azonban ha ez elpusztul vagy elvándorol, két napon vagy ennél kevesebb időn belül is egy másik uralmába veszi az üresen maradt járatot. Tápláléka főképp földigilisztákból és más talajlakó gerinctelenekből tevődik össze, de ha muszáj akkor növényi eredetű táplálékot is képes fogyasztani. Szaporodása Január-februárban párzik. Egy alomban 2-5 kis vakond lehet. Ezek márciusban vagy áprilisban jönnek világra, egy mélyen található kamrában. Moranbong Band A Moranbong Band (hangul: �����, Moranbong Aktan, handzsa: �����, latin betűkkel: Moranbong Akdan) Észak-Korea első állami lányegyüttese, melyet Kim Dzsongun (Kim Jong-un) hozott létre 2012 júliusában, a Pocshonbo Elektronikus Együttes utódjaként, annak a programnak a keretében, melynek célja „folyamatosan fejleszteni a hagyományos és populáris zenét kiegyensúlyozott módon, hogy megfeleljenek a koreaiak gondolkodásmódjának, érzelmeinek és esztétikai ízlésének, miközben megfelelnek a korszak követelményeinek és a nép kívánságainak is.” Az együttest az észak-koreai állami hírügynökség világhírű és stílusos együttesként (���� �����) határozza meg. Története Az együttest Kim Dzsongun (Kim Jong-un) személyesen válogatta össze, a tagok egy része hangszeres zenész, más részük énekesnő. Az együttes látványvilágában és a játszott zenében is eltér az Észak-Koreában megszokott normától, könnyedebb, „nyugati” dallamokat is játszottak első hivatalos koncertjükön, például a Rocky betétdalát és Frank Sinatra My Way című dalának instrumentális változatát. A hölgyek csillogó miniruhát és ékszereket viseltek, ami merőben ellentétes a korábbi észak-koreai öltözködési szabályokkal. Tagjai Hjon Szongvol (���, Hyon Song Wol) : vezető Szonu Hjanghi (����, Sonu Hyang Hui) , Hong Szugjong (���, Hong Su Gyong) : elektromos hegedű Csha Jongmi (���, Cha Yong Mi) : elektromos brácsa Ju Undzsong (���, Yu Un Jong) : elektromos cselló Kim Hjangszun (���, Kim Hyang Sun) , Ri Higjong (���, Ri Hui Gyong) : szintetizátor Cshö Dzsongim (���, Choe Jong Im) : szaxofon Kim Jongmi (���, Kim Yong Mi) , Kim Dzsongmi (���, Kim Jong Mi) : zongora Ri Junhi (���, Ri Yun Hui) , Han Szundzsong (���, Han Sun Jong) : elektromos dob Kang Rjonghi (���, Kang Ryong Hui) , Kang Phjonghi (���, Kang Pyong Hui) : elektromos gitár Ri Szollan (���, Ri Sol Ran) , Cson Hjerjon (���, Jon Hye Ryon) : basszusgitár Kim Jugjong (���, Kim Yu Gyong) , Kim Szolmi (���, Kim Sol Mi) , Rju Dzsina (���, Ryu Jin A) , Pak Migjong (���, Pak Mi Gyong) , Csong Szuhjang (���, Jong Su Hyang) , Pak Szonhjang (���, Pak Son Hyang) , Ri Mjonghi (���, Ri Myong Hui) , Ra Jumi (���, Ra Yu Mi) , Ri Okhva (���, Ri Ok Hwa) , Ri Szugjong (���, Ri Su Gyong) : vokál Hvang Dzsinjong (���, Hwang Jin Yong) , Kim Ulljong (���, Kim Un Ryong) , Csang Dzsonge (���, Jang Jong Ae) : vezetőhelyettes U Dzsonghi (���, U Jong Hui) : alkotói részleg rendező An Dzsongho (���, An Jong Ho) : alkotói részleg rendezőasszisztens Pekingi látogatásuk 2015 decemberében az együttes tagjai Kínába utaztak, de órákkal a koncert kezdése előtt hazarendelték őket, ezt később kommunikációs problémákkal indokolták, azonban nagy a valószínűsége hogy a kínai médiában nagy figyelmet kapott az együttes vezetője, Hjon Szongvol (Hyon Song-wol), akiről az a hír járja, hogy az észak-koreai vezető, Kim Dzsongun (Kim Jong-un) volt barátnője. Más feltételezések szerint azért maradt el a koncert, mert Kína alacsonyabb rangú politikusokat küldött volna a rendezvényre, amit egyébként Kína az észak-koreai hidrogénbomba bejelentésével indokolt. Később napvilágot láttak olyan információk is, melyek szerint a kínai politikusok arra kérték az együttes tagjait, hogy egyes elemeket (pl. a felszálló észak-koreai rakétákat) vágják ki a háttérben futó videóanyagból, mert provokatívak lehetnek. A kínai cenzorok az amerikaiakat bíráló, és „kiéhezett farkasoknak” nevező dalszövegeket sem hagyták jóvá, és felesleges provokációnak nevezték azokat. Az észak-koreaiak a kínaiak kéréseinek nem tettek eleget, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök pedig bejelentette távolmaradását a rendezvényről. Az észak-koreai média annak ellenére, hogy az együttes Pekingbe (Beijing-be) utazásakor több közleményt is kiadott, a koncert elmaradását, és az együttes visszatérését elhallgatta. Calypso Rádió A Calypso Rádió a Magyar Rádió (MR) regionális kereskedelmi csatornája volt 1989 és 2002 között. Története A Calypso Rádió egyike volt az első Magyarországon működő kereskedelmi rádióknak. A kereskedelmi jellegű, szórakoztató és könnyűzenei műsorokat sugárzó adót a Magyar Rádió és a Multimedia Organisation közösen alapította 1989-ben. Középhullámon, Budapest 70 km-es körzetébe sugározták adását Lakihegyről. A rádió a frekvenciamoratórium idején stabil hallgatói táborral rendelkező kereskedelmi rádióként működött. Az adás főszerkesztője B. Tóth László volt, a műsorvezetők között megfordult Albert Györgyi, Déri János, Fenyő Miklós, Fiala János, Dombóvári Gábor, Kudlik Júlia, Molnár Dániel, Novotny Zoltán, Pörzse Sándor, Szegő Tibor, Szilágyi János, Sztevanovity Zorán, Török László. A rádió 8 és 19 óra között működött, és elsősorban könnyűzenét sugárzott. Bevezette a hallgatói betelefonálást a műsorba, játékokat szervezett, ahol saját termékeket lehetett nyerni (Calypso-zokni). Az 1990-es évek végére Magyarországon egyre több kereskedelmi rádió működött, amelyek a jó minőségű vételt lehetővé tevő ultrarövidhullámon működtek és egyre inkább elszívták a hallgatóit. Az évtizedes tervek ellenére a rádiót nem helyezték át az ultrarövidhullámra. A hanyatló hallgatottságú adótól előbb B. Tóth László alapító főszerkesztőt bocsátották el, majd 2002 nyarán eladásra kínálták fel a rádiót. Az eladási pályázat sikertelenül zárult, ezért az MR 2002 végére megszüntette. A rádió utolsó adását 2001. november 30-án sugározta. A „Calypso” márkanevet 2007-ben egy gödöllői vállalkozás az MR ellenállása miatt sikertelenül kísérelte meg feltámasztani. Szomáli nyelv A szomáli nyelv (szomáliul af-Soomaali, arab írással ���������) a keleti kusita nyelvekhez tartozó afroázsiai természetes nyelv. Legközelebbi rokonai az ohomó és az afar nyelv. A szomáli a legjobban dokumentált kusita nyelv, 1900 előtti akadémiai adatokkal rendelkezik. Beszélők száma A szomáli beszélőinek tényleges száma ismeretlen. Egy forrás szerint Szomáliában 7,78 millió ember beszéli a nyelvet, míg a világon ezen személyek száma kb. 12,65 millió. A Dutch Universiteitsbibliotheek Utrecht becslése a szomáli népességet 10 és 15 millió közé teszi. Változatai A szomáli nem egységes nyelv, nagyjából hat-nyolc önállósult, saját normákkal bíró dialektusra oszlik, többségük nem olyan jól dokumentált, mint a hivatalos szomáli irodalmi nyelv: Észak-közép szomáli nyelv – Észak-Szomália, Darood és Alsó-Jubaföld Benadir nyelv – két különálló része van: az északi benadir nyelv (Abgaal, Ajuraan, Gaaljacal) és a déli benadir nyelv (Xamari, Bimaal) Asraf nyelv – Shingaani és Alsó-Shebelle Maji nyelv vagy jabarti nyelv – Észak-Szomália, Buur-Hakaba és Dél-Szomália nyelve Digil nyelv – Garre, Tunni és Dabarre tartományok nyelve Jiidu Harriet Bland Harriet Claiborne Bland (Missouri, St. Louis, 1915. február 13. – Texas, Fort Worth, 1991. november 6.) olimpiai bajnok amerikai atléta. Két versenyszámban is részt vett az 1936-os berlini olimpiai játékokon. Annette Rogers, Betty Robinson és Helen Stephens társaként aranyérmet nyert a négyszer százas váltóversenyen. A százméteres síkfutás versenyére is benevezett, itt azonban nem ért el jó eredményt. Egyéni legjobbjai 100 méter síkfutás - 12,2 s (1932) Brinon-sur-Sauldre Brinon-sur-Sauldre település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 1004 fő (2015). Brinon-sur-Sauldre Clémont, Sainte-Montaine, Chaon, Pierrefitte-sur-Sauldre, Souesmes, Cerdon és Isdes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Posta Biztosító A Posta Biztosító társaságai – a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és Magyar Posta Biztosító Zrt. – a Magyar Posta Zrt. (33,1%) és a német Talanx International AG (66,9%) közös leányvállalatai. Üzleti működésének kezdete óta (2003) a legdinamikusabban növekedő biztosítótársaságok közé tartozik a magyar piacon. Történet 2002. április - a Magyar Posta Zrt. és a Talanx International AG együttműködési megállapodást írt alá, a Posta Biztosító létrehozásáról. 2002. december – Megkapja működési engedélyét a Magyar Posta Biztosító Zrt. és a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. 2003. - Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és a Magyar Posta Biztosító Zrt. megkezdte működését. 2005. – új arculat kialakítása mindkét társaságra. 2007. – ISO 9001:2000 tanúsítványt szerzett a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és a Magyar Posta Biztosító Zrt. 2011.- a bankbiztosítási szegmensben Magyarország piacvezető biztosítója volt. 2012. – aláírják a kétmilliomodik szerződést. 2012-től 2016-ig Magyar Olimpiai Bizottság utasbiztosítója. 2014. január 2. – a biztosítási piacon elsőként vezetett be olyan nyugdíjbiztosítási terméket, amelyre igényelhető a 20%-os adójóváírás. Tulajdonosi háttér Magyar Posta Zrt. Az 1867 óta fennálló Magyar Posta Zrt. megbízható szolgáltatásainak köszönhetően régóta élvezi Ügyfelei bizalmát. Köszönhető ez annak is, hogy folyamatosan javítja postai és pénzügyi szolgáltatásainak színvonalát. A Magyar Posta a biztosítótársaságok közül - függő biztosításközvetítőként - kizárólag a Magyar Posta Biztosító és Magyar Posta Életbiztosító termékeit értékesíti. Talanx Konszern A hannoveri székhelyű Talanx-csoport 150 országban tevékenykedik aktívan. A Talanx-csoport Németország harmadik és Európa 7 legnagyobb biztosítói csoportja lett 2014-ben. A csoportot a Standard & Poor A + / stable (erős) , a Hannover Re Group AA-/stable (nagyon erős) besorolással látta el. Díjak, elismerések Magyarország legjobb életbiztosítója a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. 2014-ben és 2015-ben Támogatások A Magyar Olimpiai Bizottság Arany fokozatú támogatója A Posta Biztosító számára fontos, hogy jelenünk élvonalbeli magyar sportolói, mindazok, akiktől a jövő világraszóló sikereit reméljük, biztonságban és nyugodt körülmények között készülhessenek fel arra, hogy legendás elődeik nyomdokaiba lépve olyan eredményeket érhessenek el, amelyekért mindannyian szívből szurkolunk, és amelyek örömében Magyarország minden polgára biztosan büszkén osztozik majd. A Posta Biztosító ezért állt a Magyar Olimpiai Bizottság mellé. Vezetőség Igazgatóság Pandurics Anett – igazgatóság elnöke Kenesei János – igazgatósági tag Péli Árpád – igazgatósági tag Kovács Gábor (erdőmérnök) Kovács Gábor (Szeged, 1941. november 3. –) magyar erdőmérnök, egyetemi tanár. Élete, tevékenysége Apja Kovács József, az Ásotthalmi Erdészeti Szakiskola oktatója volt, anyja Bodnár Margit, Kálmán nevű öccse pedig zenetanár, 2011-ben Kanadában elhunyt, Felesége Stojalowski Erika, könyvtáros volt nyugdíjazásáig a Nyíregyházi Főiskolán. Egy fiuk van, Dr. Kovács Gábor Ákos jogász. A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett, 1960-ban. Erdőmérnöki diplomát szerzett a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Mérnöki karán, 1965-ben. Kezdő mérnökként négy éven át a Nyírségi Állami Erdőgazdaságban dolgozott. Ezt követően közel tizenöt éven át a Felsőtisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál tervezőmérnök, árvízvédelmi és folyószabályozási szakágazati vezető, majd az utolsó őt évben a nyíregyházi szakaszmérnökség irányítója volt. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Munkájának meghatározó része: a környezet- és természetvédelem valamint a vízgazdálkodás kapcsolata. 1983-tól a Debreceni Erdőfelügyelőség Szabolcs-Szatmár megyei területi osztályvezetőjeként dolgozott, Nyíregyházán. Szakmai irányításának eredményeképpen a Szatmár-beregi tájban elsősorban őshonos fafajokból álló erdőket hoztak létre, míg a Nyírségi homokon az akác- és nyárgazdálkodás fejlesztését tartotta feladatának. 1993-tól a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, majd a jogutód Nyírerdő Rt. vezérigazgatója. Irányításával az erdőgazdaság szakmailag és pénzügyileg stabilizálódott, a térség meghatározó jelentőségű szakmai műhelyévé vált. 2004 óta nyugdíjas. A Sóstó-Gyógyfürdők Zrt. felügyelő bizottsága elnöke 2010-2015 között. 2004. márciusától tíz éven át tulajdonosa és ügyvezető igazgatója az ERDŐTÁJ Kft.-nek. Erdészeti szaktanácsadással, erdőértékeléssel foglalkoznak. Tagja több civil szervezetnek, a Nyíregyházi Rotary klubnak elnöki tisztségét egy ciklusban töltötte be. A Nyíregyházi Városi Református egyházközség presbitere volt a múltszázad nyolcvanas éveiben. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának tagja volt egy ciklusban, majd zsinati világi bírónak választották meg. Két ciklusban egyházkerületi világi bírói tisztséget is vállalt. A Debreceni Egyetemen négy erdészeti és vadgazdálkodási tárgy oktatására kérték fel. Címzetes egyetemi tanár. Tanított több agrár- felsőoktatási intézményben, munkakapcsolatot tart a hazai és számos külföldi erdészeti kutató intézettel, egyetemi tanszékekkel, ukrajnai és romániai erdészeti vállalkozásokkal. Az alföldi erdőtelepítéssel, a Nyírség erdészeti és vízgazdálkodási problémáival, a nyárfatermesztés gyakorlati kérdéseivel, valamint a dámvaddal foglalkozó publikációi a hazai erdészeti szaksajtóban és külföldi kiadványokban egyaránt olvashatóak. Az Országos Erdészeti Egyesület munkájában 1963. óta vesz rész. Volt helyi csoport titkár, majd 10 éven át a helyi csoport elnöke. Nyugdíjazását követően két ciklusban a díjbizottság tagjaként tevékenykedett. Elismerései Az Alföldi Erdőkért Emlékérem Az ÁPV Rt. Életmű Díja A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004) Az Országos Erdészeti Egyesület Bedő Albert Emlékérme Dunaújvárosi Kohász KA A Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia, régi nevén a "Dunaferr", egy magyar NB I-es női kézilabda klub. Története Dunaferr A csapat legsikeresebb korszaka az 1990-es évek és a 2000-es évek közepére datálódik, amely időszak alatt nyertek öt magyar bajnoki címet és öt Magyar Kupát. Beállítottak egy egyedülálló rekordot azzal, hogy mindhárom nagy kontinentális versenyt megnyerték. A Kohász , ahogy a rajongók hívják a klubot, először megnyerte a Kupagyőztesek Európai Kupáját 1995-ben, majd három évvel később az EHF Kupát is. 1999-ben a szlovén Krim Ljubljana elleni döntő visszavágóján a 26-26-os döntetlen is elég volt hozzá, hogy a női EHF-bajnokok ligája trófea is bekerüljün a dunaújvárosi gyűjteménybe. Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia A Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia létrehozására vonatkozó egyeztető tárgyalások már 2010. nyarán megkezdődtek. A sportszakmai együttműködéshez csatlakozott a Dunaújvárosi Városi Sportiskola, a Dunaferr SE és a Dunaújvárosi Női Kézilabda SE is. A Dunaújvárosi Főiskola – Dunaújvárosi Kézilabda Akadémia Nonprofit Kft. 2011. március 1-jén jött létre. Az ügyvezetői feladatokkal Szemenyei Istvánt, a szakmai irányítással Radulovics Bojanát bízta meg a közgyűlés. A 2011/2012-es bajnoki évadnak a DNKSE-vel kötött együttműködési megállapodás alapján látott neki az együttes. 2011. őszén csatlakozott a stábhoz Mátéfi Eszter, aki már a hosszú távú tervek előkészítésében is szerepet vállalt. Az NB I-es felnőtt csapatot versenyeztető gazdasági társaság nem tudta tovább vállalni a működtetést, így reális veszélye volt annak, hogy az élvonalból eltűnik a dunaújvárosi kézilabda. A DF-DKA bejelentette, hogy átveszi a felnőtt csapatot is, és benevezi az NB I/B bajnokságba. A Magyar Kézilabda Szövetség ezt nem támogatta, viszont felajánlotta a klubnak a 12. kiadó indulási jogot az első osztályban. A 2012/2013-as szezont hivatásos sportszervezetként Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia néven kezdhették. Nevek és támogatók Elnevezések 1979–1989: Dunaújvárosi Kohász SE 1989–2004: Dunaferr SE 2004–2009: Dunaferr NK 2009–2010: Dunaújvárosi NKKSE 2010–2012: Dunaújvárosi Regale Klíma 2012–jelenleg: Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia Szurkolók A klub leghűségesebb szurkolói a Red Alert ultracsoport, mely 1998. május 8-án alakult. Sokáig mind a négy Dunaferr SE csapatsport szakosztály mérkőzéseire jártak (futball, jégkorong, női/férfi kézilabda). Napjainkban már csak a Kohász női kézilabda csapatát támogatják, de alkalomadtán megjelennek az Acélbikák jégkorong meccsein is. Bemutatkozás, képek a facebook oldalukon: https://www.facebook.com/RedAlert1998/?ref=ts&fref=ts Sikerei Magyar női bajnokság Bajnok (5 alkalommal): 1998, 1999, 2001, 2003, 2004 Ezüstérmes (4 alkalommal): 1997, 2002, 2005, 2008 Bronzérmes (4 alkalommal): 1996, 2000, 2006, 2007 Magyar Kupa Győztes (5 alkalommal): 1998, 1999, 2000, 2002, 2004 Ezüstérmes (4 alkalommal): 1994, 2003, 2005, 2008 EHF Bajnokok Ligája Győztes (1 alkalommal): 1999 Elődöntős (2 alkalommal): 2004, 2005 EHF Kupagyőztesek Európa Kupája Győztes (1 alkalommal): 1995 EHF Kupa Győztes (2 alkalommal): 1998, 2016 Elődöntős (1 alkalommal): 2003 EHF Klubcsapatok Európa Bajnoksága Győztes (1 alkalommal): 1999 Harmadik helyezett: 1998 Negyedik helyezett: 1995 Sportcsarnok Név: Dunaújvárosi Sportcsarnok Város: Dunaújváros , Magyarország Befogadóképesség: 1,200 néző Cím: 2400 Dunaújváros, Eszperantó út 2-4. Csapat Edzői stáb Szakmai vezető: Radulovics Bojana Ügyvezető: Szemenyei István Technikai vezető: Györgyné Oblisz Anita Vezetőedző: György László Edző: Zdravko Zovko Kapusedző: Vártok Ákos Erőnléti edző: Ferling Bernadett Gyúró: Bába Mihály Orvos: Dr. Úr Viktor Eredmények Nemzetközi kupamérkőzések rövidítések: Hazai: hazai eredmény / Vendég: idegenbeli eredmény / Összesített: összesített eredmény/helyezés CS: csoportkör / KV: kvalifikációs kör / 1/16: a 16 közé jutásért / 1/8: nyolcaddöntő / 1/4: negyeddöntő / 1/2: elődöntő / D: döntő / B: bronzmérkőzés Huszák István Huszák István (Székesfehérvár, 1906. augusztus 21. – Szeged, 1995. november 14.) Kossuth-díjas orvos, ideggyógyász, egyetemi tanár. Kutatási területe Neurobiokémia, klinikai neurofiziológia. Életpályája Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott 1925-1931 között. 1931-ben avatták orvosdoktorrá. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján kapott állást (1931-35), innen átkerült az Orvos Vegytani Intézetbe (1935-37), majd Miskolczy Dezső Agykutató Intézetébe (1937-38). Pályafutását az Ideg-Elmekórtani Klinika és Agykutató Intézetben folytatta beosztottként (1938-1944), majd tanszékvezető egyetemi tanárként (1944-77), 1977. június 30-án vonult nyugalomba, de tudományos szaktanácsadóként (1977-1992) továbbra is a klinikán maradt, 1992-ben emeritálták. Egyetemi magántanárrá habilitálták 1943-ban Ideg- és elmebetegségek kóroktana és körvegytana témakörből. Nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki 1947. március 21-én, nyilvános rendes tanárrá 1950. augusztus 15-én. Az orvostudományok doktora címet 1952-ben érte el. Dékáni tisztséget 1950-51-ben és 1960-61-ben töltött be. Külföldi szakmai tapasztalatcserén vett részt Stockholmban az Orvosi Nobel Intézet Biokémiai Osztályán (1941-42, másfél év). 1961-ben Kanadában volt előadói körúton, 1970-ben a Londoni Egyetem (University College London) dékánjának felkérésére Angliában tartott előadássorozatot, 1971-ben Indiában adott elő. Mind tudományos közleményeivel, mind külföldi előadásaival nemzetközi szinten is megmérette magát. Számos tudományos tisztséget töltött be, hazai és nemzetközi tudományos társaságokban, hazai és külföldi szakfolyóiratok szerkesztőbizottságaiban működött. Tudományos közleményei (válogatás) Über den Oxydationsmechanismus des sympathischen Gewebes. In: Biochem. J. 1932. Über die Bedeutung der Fumarsaure rur die tierische Gewebsatmung. (Társszerzőkkel) In: Z. Physiol. Chem. 1935. Über die Funktion des Peroxydase - Systems der Pflanzen In: Z. Physiol. Chem. 1937. Über die Eisenporphyrinver - bindungen in der Nebenniere. In: Biochem. Z. 1942. Über den Oxydationsmechanismus der weissen Masse des Zentralnervensystems. In: Acta Chem. Scand. 1947. The biochemistry of neuroallergic reactions. In. Acta Psycho Neurol. 1958. Beitrage zur Biochemie der neuroallergischen Reaktionen. In: Allergie und allergische Erkrankungen. 1. (Hrsg. E. Rajka) Budapest, 1959. Akadémiai K. 399-409. p. Disturbances of porphyrin metabolism in schizophrenia. In: Acta Physiol. Acad. Sci. Hung. 1970. Biochemical aspects of multiple sclerosis. In: Handbook of Neurochemistry. Vol. 7. (Ed. A. Lajtha) New York-London, 1972. Plenum Pro 47-91. p. Tudományos tisztségei Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) Ideggyógyász Szakbizottsági tag (1954-); MTA I. sz. Klinikai Bizottsági tag (1958-62); *MTA Biológiai és Orvostudományi Osztály Minősítő Bizottsági tag (1958-67); MTA Pszichológiai Bizottsági tag (1960-); ETT Plenum tag (1960-67); MTA-ETT Idegrendszeri Kutatásokat Koordináló Bizottsági tag (1970-). Társasági tagság Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága; Magyar Pszichológiai Társaság (alapító tag); Magyar Élettani Társaság; Korányi Sándor Társaság; Magyar Biokémiai Egyesület ; Magyar Kémikusok Egyesülete Biokémiai Szekció, Magyar Elektroencefalográfiai Társaság; Eur. Acad. of Allergy; World Federation of Neurology; World Federation of Neurology Commission of Neurochemistry; Int. Soc. for Neurochemistry igazgatósági tag (1971-), ezen társaság budapesti kongresszusának szervezője és elnöke (1971); Int. Brain Research Org. tanácskozó tag; Soc. Int. de Psychopathologie de l'Expression; Ges. f. Psychiatrie u. Neurologie Berlin (1982-), Magdeburg (1983-) tiszteleti tag. Díjak, elismerések Munka Érdemrend (1956); Kossuth-díj (1960); Kiváló Orvos (1968); Munka Érdemrend arany fokozat (1970); Hetényi Géza-emlékérem (1971); Poznani Akadémia emlékérme (1972); Hőgyes Endre-emlékérem (1973); Jancs6 Miklós-emlékérem (1975); "A magyar egészségügyi felsőoktatás érdekében végzett eredményes munkájáért" (1976); Szent-Györgyi Albert-emlékérem (1989). Choratice Choratice település Csehországban, a Benešovi járásban. Choratice Sázava, Drahňovice, Ostředek, Vodslivy és Xaverov településekkel határos. Lakosainak száma 69 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Romániai magyar nemzetiség (könyv) A Romániai magyar nemzetiség a Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1981-ben magyarul (5000 példányban) és román fordításban (3000 példányban) megjelent tanulmánykötet, Koppándi Sándor, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Propaganda Osztályának akkori aktivistája szerkesztésében. Története A belső címlapon olvasható szöveg szerint a kötet anyagának összeállításában a Politikai Tudományok és a Nemzetiségi Kérdés Tanulmányozásának Intézete és a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa is részt vett. Az aláíratlan Előszó szerint a kötet célja, hogy "... szintézis-tanulmányok révén összképet adjunk a romániai magyarság létének alapvető mozzanatairól, gyarapítva az olyan kiadványok számát, amelyek nemzetiségünk megismerését és önismeretét célozzák". Alább pedig: "Ezek a tanulmányok reméljük kiegészítik az olvasók ismereteit a romániai magyar nemzetiség politikai, gazdasági, társadalmi helyzetéről és történelmi múltjáról. Ugyanakkor adatok és tények fényében körvonalazzák a magyar nemzetiségű dolgozók szellemi életét, hozzájárulását a tudomány, a kultúra fejlesztéséhez, s vázolják a szépirodalom, a színház, a zene és képzőművészet terén elért eredményeket." A politikai frazeológiát kerülő megfogalmazás a kötetben közölt, többnyire tárgyszerű, az egyes ágazatokban elért eredményeket felsorakoztató tanulmányok egy részére is jellemző, azokra elsősorban, amelyek egy-egy tudomány- vagy művészeti ág eredményeinek összképét rajzolják meg: így Vincze Mária és Szabó T. E. Attila a természettudományos irodalom, Spielmann József az orvostudomány és gyógyszerészet, Balázs Sándor és Bodor András a társadalomtudományi gondolkodás, Péntek János a nyelvtudományi kutatások, dr. Kós Károly a néprajz, Faragó József a folklór, Kovács János a tömegművelődés, Székely Zoltán a múzeumok, Jakó Zsigmond Pál a könyvtárak, Szász Béla a könyvkiadás, Gálfalvi Zsolt a romániai magyar irodalom, Balogh Edgár a közírás, Szász János és Bodor Pál a sajtó, Veress Dániel a hivatásos színjátszás, László Ferenc a zenei, Banner Zoltán a képzőművészeti élet egészéről készített áttekintést. A kötet anyagának másik részét olyan tanulmányok teszik ki, amelyek a téma történelmi-politikai betájolását hivatottak elvégezni, illetve a könyvet a pártpropaganda akkori irányvonalába beállítani. Koppándi Sándor, a könyv szerkesztője és Lőrinczi László, a Párttörténeti Intézet nemzetiségkutató munkaközösségének akkori irányítója A nemzetiségi kérdés megoldása című közös tanulmányukban idézik is a kommunista párt XI. kongresszusának határozatából azt a részt, mely szerint: "Pártunk szüntelen őrködni fog a marxizmus-leninizmus nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos elveinek az életben való rendíthetetlen alkalmazása, a teljes jogegyenlőség betartása felett, azoknak a feltételeknek a megteremtése felett, amelyeknek biztosítaniuk kell nemzetiségi különbség nélkül minden állampolgár tevékeny részvételét szocialista hazánk sorsának irányításában" s hozzáteszik: "Ez a lelkesítő perspektíva készteti arra a nemzetiségeket, hogy a román néppel együtt egyre nagyobb mértékben részt vegyenek a jövőteremtő munkában, ez emeli egyre magasabb szintre a román nemzet és az együttlakó nemzetiségek szilárd egységét és testvériségét" (i. m. 28). A kötetben Demény Lajos, Bányai László, Damian Hurezeanu és Constantin Vlad egy-egy tanulmányban Románia és benne a magyar kisebbség múltjának egyes szakaszait tekinti át; Fazekas János pedig A román nép és az együttlakó nemzetiségek egysége és testvérisége a mai Románia haladásának hajtóereje címmel járul hozzá a kötetben foglaltak politikai betájolásához. Debreczi Árpád, az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetője az anyanyelvű oktatást mutatja be természetesen a hivatalos adatok tükrében , míg Nagy Ferdinánd, Kovászna megye akkori párt-elsőtitkára a megye gazdasági helyzetét 1977-es állapotában. Nagy Ferdinánd írása, valamint az 1977-ben elhunyt Mikó Imre 1976-ban közölt Beszélgetések az egyházakról című interjúsorozata a magyar egyházak püspökeivel: Márton Áronnal, D. Nagy Gyulával, dr. Papp Lászlóval, dr. Kovács Lajossal és Szedressy Pállal jelzi, hogy a kötet igen hosszú idő alatt készült, s megjelenését, valamint tárgyszerű hangvételű dolgozatainak elfogadását a cenzúra és a pártellenőrzés részéről egy viszonylag kedvező politikai konjunktúra tette lehetővé. Nem sokkal a kötet megjelenése után azonban a pártpropaganda elindította azoknak a valóságot primitíven és durván meghamisító kiadványoknak a sorozatát, amelyeket majd a világnyelveken is megjelentet, s amelyek részei a Ceauşescu-rendszer egyre nyilvánvalóbbá és közismertebbé váló kisebbségellenes politikájának. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2010. Yaacov Scheiner Yaacov Scheiner (héber betűkkel ���� �����) (1946. november 16. –?) izraeli nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1985-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1993-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés Az Izraeli labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1987-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1993-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 5. Scanner Cop II A Scanner Cop 2 - Volkin bosszúja egy 1995-ben készült amerikai horrorfilm. A film az Agyfürkészők-sorozat ötödik része és a Scanner Cop-sorozat második része, egyben mindkét sorozatnak a legutolsó tagja. A cselekmény A kaliforniai sivatagban, egy isten háta mögötti településen a seriff letartóztat egy csavargót(Patrick Kilpatrick). Nem tudják azonosítani, nem beszél, még a nevét sem hajlandó elárulni. Mindössze egy kis aprópénzt, egy elnyűtt újságpapírt és egy doboz gyógyszert találnak nála. Csakhamar orvost hívnak hozzá, aki felismeri a tablettákat: ezt szedik az úgynevezett szkennerek, hogy kordában tartsák különös erejüket. A fogoly túljár a seriff eszén, s egy járőrkocsival elmenekül. Mikor Sam Staziak(Daniel Quinn) értesül az eseményekről, rögtön tudja, ki állhat a halálesetek mögött, s azonnal a rejtélyes szökevény nyomába ered. Alophoixus Az Alophoixus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) tartozó családja tartozó nem. Rendszerezés A nemet Eugene William Oates írta le 1889-ben, jelenleg az alábbi 7 faj tartozik ide: Alophoixus phaeocephalus szürkearcú bülbül (Alophoixus bres) Alophoixus frater Finsch-bülbül (Alophoixus finschii) fehértorkú bülbül (Alophoixus flaveolus) sápadthasú bülbül (Alophoixus pallidus) rozsdáshasú bülbül (Alophoixus ochraceus) Gare de Saltatojo Gare de Saltatojo vasútállomás Franciaországban, Furiani településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bastia-Ajaccio-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Furiani Gare de Ceppe Masten Gregory Masten Gregory (Kansas City, 1932. február 29. – Porto Ercole, Olaszország, 1985. november 8.) volt amerikai autóversenyző, Formula–1-es pilóta. Pályafutása Kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt, és az ő örökségéből vásárolta első autóját 19 évesen. 21 éves koráig ugyan hivatalosa nem juthatott hozzá ehhez a pénzhez, de addig is egy rokonának versenycsapatában edződött, majd 18 évesen megnősült, így elérve, hogy idő előtt felvehesse a hagyatékot. Rendkívül gyenge látása miatt erős szemüvegeket kellett viselnie. Már a harmadik viadalán győzni tudott, és sikeresen szerepelt a továbbiakban is különböző amerikai futamokon. Ekkor kapta a “Kansas Villáma” becenevet. Eredményeinek köszönhetően 1953-ban meghívták a nagy presztízsű “Buenos Aires 1000 km” elnevezésű sportautó-versenyre, amely első külföldi viadala volt. Hazájában és Európában is próbált feltűnést kelteni, de az áttörésre 1957-ig várnia kellett: ekkor az 1000 kilométeres Buenos Aires-i verseny megnyerésével felhívta magára a figyelmet. A Formula–1-ben 1957-ben, Monacóban debütált egy Maserati 250F volánjánál és a harmadik helyen intették le. Németországban és a pescarai versenyen 4-4 lett és hatodikként végzett a világbajnokságon. Első éve után a Ferrari is megkereste őt, ám a kevés versenyzési lehetőséget biztosító szerződésajánlatra végül nemet mondott. 1958-ban is Maseratival versenyzett, kevésbé sikeresen. Ezután váltott, és a következő években Cooper, Porsche, Lotus, Lola és BRM autókkal indult. 1959-ben a Cooper harmadik számú versenyzője lett Jack Brabham és Bruce McLaren mellett.A Holland Nagydíjon a rajtnál Bonnier állt az élre, de Gregory a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. A következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett. A Portugál Nagydíjon második helyen ért célba és az összetett bajnokságban 9. lett. Ezek után legközelebb 1962-ben szerzett pontot. A UDT Laystall Racing Team pilótájaként az amerikai nagydíjon a 6. helyen ért célba. Az 1965-ös olasz nagydíj volt karrierje utolsó Formula–1-es versenye. 1965-ben az osztrák Jochen Rindttel és az amerikai Ed Hugussal megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1965-ig 38 Nagydíjon vett részt, ezután sportkocsiversenyeken indult. Barátja, a svéd Jo Bonnier 1972-ben, LeMans-ban bekövetkezett halála miatt befejezte versenyzői pályafutását. Amszterdamban telepedett le, és gyémántkereskedő lett. 53 éves korában, 1985. november 8-án szívinfarktusban hunyt el az olaszországi Porto Ercole-ben. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér:pole pozícióból indult Dőlt: leggyorsabb kört futott) KkStB 164 sorozat A kkStB 164.01 egy szertartályos gőzmozdony volt a cs. kir. Államvasutaknál (k. k. Staatsbahnen, kkStB), amely mozdony eredetileg a Bukovinai HÉV (Bukowinaer Lokalbahnen) tulajdona volt és KONRAD HOHENLOHE volt a neve. A háromcsatlós szertartályos mozdonyt 1906-ban építette a Krauss Linzben. A mozdony belsőkeretes, külső vezérlésű, túlhevítős, ikergépes volt. A kkStB-nél a 164.01 pályaszámot kapta. Az első világháború után a mozdony a Román Államvasutak (CFR) tulajdonába került, további sorsa ismeretlen. Itești Itești település és községközpont Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése Románvásártól délre, a DN2-es út mellett fekvő település. Története Községközpont, 4 falu: Ciumași, Dumbrava, Făgețel és Itești tartozik hozzá. A 2002-es népszámláláskor 1393 lakosa volt, melynek 96,62%-a román, ebből 95,86% görögkeleti ortodox, 1,31% római katolikus, a többi egyéb volt. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 1598 lakosa volt. Szabadszentkirály Szabadszentkirály község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban. Fekvése Baranya megyében, Szentlőrinctől délkeletre fekvő település. Szomszédos települések: Bicsérd, Pécsbagota, Velény és Gerde. Története Szabadszentkirály (Szentkirály) nevét az oklevelek 1326-ban említették először Bart néven. 1332-1335 között Bart. (sac.) de S. Rege formában említették nevét. 1326-ban a pécsi káptalan kiküldöttjeként szereplő papja volt említve. A község nemességét állítólag Zsigmond királytól nyerte. A település a török időkben is lakott maradt. 1681-ben I. Lipót királytól új adománylevelet kaptak, amelyet Baranya vármegye 1697-ben megtartott közgyűlésén hirdetett ki. Minthogy azonban az adománylevél neveket nem sorol fel, csak a szentkirályi nemeseket említi, a vármegye közgyűlése 1716-ban utasította őket, hogy a családok egyenként bizonyítsák be nemesi származásukat. Pártfogásért újból a királyhoz fordultak, annál is inkább, mert a káptalan kényszerítette őket a jobbágyi szolgáltatások teljesítésére. III. Károly 1720-ban újból megerősítette Lipót adománylevelét és utasította a vármegyét, hogy minden erőszakkal szemben védelmezze meg őket. A közgyűlés erre bizottságot küldött ki, amely 1721-ben a helyszínen okmányok és tanúvallomások alapján megállapította 15 család nemességét, amelyet 1725-ben az általános nemesi vizsgálatok során újból elismertek. A 20. század elején Baranya vármegye Szentlőrinci járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 849 lakosa volt, melyből 833 magyar, ebből 836 római katolikus, 6 református, 6 izraelita volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 9,9% cigánynak, 1,3% horvátnak, 1% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,3%, református 3,8%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 5,9% (18,9% nem nyilatkozott). Lakóinak száma korcsoportok szerint A helyi önkormányzat adatai szerint: Nevezetességei Római katolikus temploma 1849 -ben épült. Szent István -szobor Esik eső, szép csendesen csöpörög Az Esik eső, szép csendesen csöpörög egy magyar népballada. Feldolgozás: Források Ludvig József : A csitári hegyek alatt: Magyar dalok zongorára, gitárakkordokkal. Budapest: Zeneműkiadó Koncert 1234 Kft. 29. o. ISMN 979-0-900529-4-5 Felvételek Esik eső. Romantikus Erőszak YouTube (2016. máj. 26.) (Hozzáférés: 2017. júl. 27.) (audió) Három levele van az eperfának / Esik eső, szép csendesen csöpörög / Kutyakaparási csárda. Sándorfalvi Citerazenekar YouTube (1974. máj. 30.) (Hozzáférés: 2017. júl. 27.) (audió) 0:37–2:00. Esik eső szép csöndesen csöpörög. Kikindai Betyárok YouTube (2016. ápr. 25.) (Hozzáférés: 2017. júl. 27.) (videó) 1:49-ig. Tarazona de la Mancha Tarazona de la Mancha község Spanyolországban, Albacete tartományban. Lakosainak száma 6363 fő (2017). Földrajza Tarazona de la Mancha Albacete, La Gineta, Montalvos, La Roda, Fuensanta, Casas de Benítez, Villalgordo del Júcar, Quintanar del Rey, Villagarcía del Llano és Madrigueras községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Botlatókő A botlatókövek (németül: Stolpersteine) Gunter Demnig német szobrász alkotásai; a nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. A művészi projekt révén egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális óriás „emlékmű” jön létre. A botlatókövek a nácik által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak (szintók, cigányok stb.), az ellenállási mozgalmak tagjainak, homoszexuálisoknak, Jehova tanúinak, keresztény ellenzékieknek és fogyatékkal élőknek állítanak emléket. Az áldozatok egyik, legnagyobb adatbázisát a Jad Vasem Intézet kezeli Jeruzsálemben. „Itt lakott…” Gunter Demnig, aki azt vallja, hogy „egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”, elkezdte gyűjteni a német nemzetiszocializmus ideje alatt üldözöttek, és deportáltak adatait. Múzeumokkal, iskolákkal, túlélőkkel és az áldozatok családjaival együttműködve kutatott az archívumokban. Amikor megszerezte egy-egy személy halálának hiteles adatait, elkészítette a „felejtés útjába állított” macskaköveket, és azokat az áldozatok egykori lakhelye előtti közterületen, a földbe süllyesztette. Minden kis emléktábla az „Itt lakott” (Hier wohnte) szöveggel kezdődik, melyet a név, a születési idő, valamint az illető sorsának alakulása követ. A kövek telepítése minden esetben az egyén utolsó, szabadon megválasztott lakhelyén történik. A botlatókövek elkészítésének és kihelyezésének költségeit kollektívák, civilszervezetek, egykori tanúk (Zeitzeugen), iskolai osztályok, szakmai és közösségi szervezetek tagjainak adományaiból fedezik. Egy kő telepítéséhez – az utazási távolság függvényében – 95-130 € szükséges. Az első kövek A botlatókövek ötlete több, a kölni szintók kitelepítésére emlékező művészi akció során fogalmazódott Gunter Demnigben az 1990-es évek elején. 1994-ben mutatta be az első 250 követ a kölni evangélikus templomban, az Antoniterkirchében. Próbaképpen 1995. január 4-én helyezte el az első botlatóköveket Kölnben, engedély nélkül, amiért eljárás indult ellene. A következő akció 1996-ban Berlin Kreuzberg kerületében volt, amelynek során – ugyancsak előzetes engedély nélkül – illesztett a járdába 51 emlékező macskakövet az Oranienstraßén. 1997-től már hatósági engedélyekkel is rendelkezett, ekkor mintegy 600 emlékkő került kihelyezésre. Időközben a megemlékezettek köre kibővült más üldözötti kategóriákkal, s térben is: egész Európára. Külföldön első alkalommal az Osztrák Holokauszt Emlékszolgálat felkérésére rakott le botlatóköveket a Salzburg melletti St. Georgenben, Jehova tanúi emlékére. Magyarországon 2007. április 27-én helyezte el az első botlatókövet Gunter Demnig, Budapest, Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, és aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. E követ április és augusztus között több is követte Budapesten és vidéken egyaránt. 2013 októberéig több mint 42 500 botlatókő került elhelyezésre Németországban, majd Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Franciaországban, Csehországban, Hollandiában, Horvátországban, Lengyelországban, Luxemburgban, Magyarországon, Norvégiában, Romániában, Olaszországban, Oroszországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Ukrajnában. Tervezik elhelyezésüket Dániában is. A világon elsőként Budapesten szedtek fel botlatókövet: 2012. szeptember végén, a kihelyezés másnapján, valaki eltüntette a Laub Magdolnára (1914–1944) emlékeztető macskakövet a Budapest 12. ker. Greguss utca 9. sz. elől. A botlatókövek telepítése A kőletételek teljes szervezése Európa-szerte – így hazánkban is – Gunter Demnig kezében van. Őt, illetve koordinátor munkatársát kell megkeresni angol vagy német nyelvű elektronikus levélben. A kőfelirat elkészítéséhez szükség van az áldozat pontos, történelmileg hiteles adatainak felkutatására: név, születési dátum, sorsának alakulása (deportálás időpontja, munkaszolgálat stb.), halál helye és időpontja, valamint utolsó, szabadon megválasztott lakhelyének címére. Az adatok beszerzésében, pontosításában, illetve hitelesítésében fontos szerepe jut a helytörténeti és holokausztkutató intézeteknek, dokumentációs központoknak. Mivel a járda közterület, a kőletételhez szükséges az illetékes önkormányzat előzetes engedélye, amit egy rövid kérelemben lehet igényelni, megjelölve a megemlékezés célját, valamint a kihelyezni tervezett botlatókő pontos helyét (lakcím) és elhelyezésének körülményeit. Egy magyarországi botlatókő kihelyezése 110 €, amit az igénylőnek kell a művész számára kifizetnie. Magyarországi helyszínek A 2017. július 15-i állapot szerint. Négyesfő A négyesfő a polgári heraldika jellegzetes rúnaszerű címerábrája. Legegyszerűbb formájában a feje az arab négyes számhoz hasonló jelkép. Ez különféle variációkban fordulhat elő, kiegészülhet a mesterjegyekre emlékeztető nyúlványokkal is. Németországban nagyon gyakori és német hatásra terjedt el polgári címerekben, Franciaországban viszont szinte ismeretlen. A polgári címerek szimbólumainak rendszerezésére és nevezéktanuk kidolgozására Tompos Ernő tett kísérletet. Az eredetével kapcsolatban bizonytalanság uralkodik. Egyes vélemények szerint a kereskedőket jogosan megillető négy százalékos haszonra utal. A kereskedők görög istene Merkúr volt, ezért a négyesfőt "Merkúr pálcájának" is nevezik, noha jobban megfelel a Jupiter asztrológiai és alkímiai bolygószimbólumának. A Merkur-kereszt is inkább a Jupiter szimbólumának felel meg. A Jupitert az okkultizmusban a legszerencsésebb bolygónak tartják. Szorosan összefügg a bölcsességgel, a tudással és a hittel. Az optimista hozzáállás, a munkahelyi és házassági siker jelképe, az olyan emberé, aki az igaz dolgokért küzd és az evilági élvezeteket keresi. A görög mitológiában a főisten, Zeusz képében jelenik meg. Könnyen lehet, hogy a különféle mesterjegyes, számunkra értelmezhetetlen vonalkombinációk, köztük a négyesfő változatai, valamilyen jeles esemény, születés, sikeres üzlet dátumának asztrológiai aspektusát vagy alkímiai elvének a képi megjelenítését rejti. Ilyen aspektus például a coniunctio aurea, a Jupiter és a Szaturnusz, az "ikerplanéták" együttállása, mely ritkán fordul elő, ezért az asztrológiában különösen jelentősnek és szerencsésnek tartották ("királyaspektus"). A királyaspektus asztrológiai jele pedig a Jupiter és a Szaturnusz bolygószimbólumainak az összetételéből jön létre. Egy másik aspektus (azaz az ellentétes princípiumok együttállása, egyesülése), melynek nagy jelentőséget tulajdonítottak, a Mars és a Vénusz együttállása, mely a lehető legnagyobb mértékű erkölcstelenséget okozza. A Nap, a Hold (a nő, illetve a férfi) és a Merkúr együttállása a coniunctio triptativa. Agymosás (film) Az Agymosás (Laviamoci il cervello – ROGOPAG) 1963-ban bemutatott fekete-fehér, olasz–francia szkeccsfilm, „négy szerző négy története a világvége vidám vetületeiről”. Forgatókönyvírók és rendezők: Roberto Rossellini (Szeplőtlenség), Jean-Luc Godard (Az új világ), Pier Paolo Pasolini (A túró) és Ugo Gregoretti (A kapirgáló csirke). A film eredeti címében szereplő ROGOPAG a rendezők vezetékneveinek kezdőbetűiből alkotott mozaikszó, ám a történetek sorrendje nem felel meg a címnek, ugyanis Rossellini szkeccse után Gregoretti, majd Godard, végül Pasolini rövidfilmje következik. Mottó vezet be minden epizódot. A korabeli olasz cenzúra elrendelte Pasolini epizódjának kivágását az államvallás meggyalázása miatt, s ugyanezért a vádért a rendezőt egy római bíróság 4 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A portugál változatból ugyancsak kimaradt A túró, a történetek sorrendje pedig ez volt: Gregoretti, Godard, Rossellini. A magyar szakirodalomban a film Emberi viszonylatok címmel is előfordul. Az előzmények Az Agymosás ötlete 1962 februárjában született meg Roberto Amoroso producer fejében. A szkeccsfilmek akkoriban kezdtek divatba jönni, és Amoroso úgy gondolta, érdemes lenne a „szerzői film” néhány jelentős alakját felkérnie, hogy forgassanak egy-egy rövidfilmet Az élet szép címmel tervezett összeállítás számára. 3 hónappal később az egyik felkért rendező, Pier Paolo Pasolini megmutatta neki A túró című filmnovellát. Amoroso csak beleolvasott, és az volt a véleménye, hogy a szöveg „a közerkölcsöt és az egész közönséget sértő arcátlanságok halmazát tartalmazza”. A nézeteltérés nyilvánosságra került, a Lo Specchio című újság egyenesen megdicsérte Amorosót, amiért „nem áldoz milliókat arra, hogy Pasolini újabb támadást intézzen az Egyház, az olasz polgárság, a kapitalisták, az angyalok és a szentek ellen”. Amoroso októberben szerződésszegés miatt pert indított, 60 millió líra kártérítést követelt. Az ügy Alfredo Bini színrelépésével vett kedvező fordulatot. Bini volt Pasolini első két filmjének a producere, aki a botrányok ellenére is hitt a művész tehetségében. Az új producer átvette a produkciót, megtartotta az eredetileg felkért rendezőket is, sőt ő javasolta, hogy az alkotók vezetékneveinek (ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti) kezdőbetűiből alkossák meg a film címét. Az epizódok Szeplőtlenség A cselekmény „A mai embert gyakran nyomasztja a névtelen szorongás, és a napi küszködésben öntudatlanul az egykori tápláló menedékhez fut: az anyaölhöz. Ennek az énjétől immár megfosztott embernek a szerelme is az anyaöl visszasírása.” (Alfred Adler) Anna Maria, a csinos utaskísérő Bangkokban tölt egy kis időt kollégáival, mielőtt újabb útra indulnának. A lány lefotóztatja magát a vőlegénye számára. A szerencsés férfi egy calabriai ügyvéd, állítólag nincs túl jó viszonyban az apjával, aki bíró. Anna Mariát rövidesen a repülőgépen látjuk viszont, amely Tokió felé tart. Az egyik utas Rheingold márkájú sört kér, de sajnos nem tudnak adni neki. A Joe nevű férfi csodálkozik ezen, hiszen szerinte Anna Maria kitűnő modellje lehetne ennek a márkának. Az események újra Bangkokban folytatódnak. Városnézés közben Anna Maria találkozik az utassal. Beszélgetni kezdenek, s mivel mindkettőjüknél van kamera, kölcsönösen lefilmezik egymást. Kiderül, hogy ugyanabban a szállodában laknak. Este a hotel éttermében a férfi részegen átül a nő asztalához. A botrány elkerülése érdekében Anna Maria távozik. Később a férfi behatol a nő szobájába, szerelmet vall Anna Mariának, s megpróbálja leteperni. A nő ellöki magától, mire Joe mozdulatlanul elterül a padlón. Anna Maria élesztgetni próbálja. A férfi magához tér. A stewardess anyáskodni kezd vele, lemossa az arcát, és aludni küldi. Joe a nő ágyába fekszik, azt állítja, rosszul van. Anna Maria borogatást hoz neki. A férfi horkolva elalszik. Közben odahaza Carlo megkapja Anna Maria filmjét. Menyasszonya beszámolt neki Joe-ról is. A vőlegény pszichiáter ismerőse úgy gondolja, hogy az amerikai férfi Ödipusz-komplexusban szenved. Szerinte Anna Maria csak úgy tud megszabadulni hódolójától, ha kihívóan kezd viselkedni. Eddig ugyanis éppen anyáskodó magatartása vonzotta a férfit. Anna Maria megfogadja a tanácsot: rövidesen kihívó sminkkel, szőke hajjal látjuk viszont. Egy mulatóban találkozik Joe-val. A nő táncolni hív egy teljesen ismeretlen férfit. Joe felháborodva távozik. A történet vele és Carlóval ér véget. Otthonukban mindketten mohó pillantásokkal nézegetnek egy-egy filmet Anna Mariáról, csak éppen az egyik filmen az anyáskodó lány látható barna hajjal, a másikon pedig a szőke démon. Joe majdnem rámászik a vászonra, úgy simogatja és csókolgatja a vetített képet. Főszereplők Rosanna Schiaffino (Anna Maria) Bruce Balaban (Joe) Maria Pia Schiaffino (utaskísérő) Gianrico Tedeschi (a pszichiáter) (nem szerepel a stáblistán) Carlo Zappavigna (Carlo, Anna Maria barátja) (nem szerepel a stáblistán) Érdekességek A női főszereplő, Rosanna Schiaffino az Agymosás producere, Alfredo Bini felesége volt. Házasságuk 1977 -ben bomlott fel. Schiaffino pályája nagyjából ekkor véget is ért, egyértelmű forrás azonban nem bizonyítja, hogy visszavonulása válásának vagy új házasságának következménye lett volna. A kapirgáló csirke A cselekmény „Miként a szög könnyen hatol a kövek eresztékeibe, úgy furakszik titkon a bűn a kalmárságba.” (Prédikátor könyve 12,2) A cselekményt a II. Multinacionális Kutatási Szimpózium történései foglalják keretbe. Az eseményre meghívott amerikai professzor a fogyasztásról és a fogyasztási szokásokról tart előadást. Lényegében az általa elmondottakat illusztrálja az epizód. Togni úr és családja este reklámokat néz a tévében. Másnap a család elindul, hogy megtekintsenek egy telket, melyet meg szeretnének vásárolni. A kocsiban a gyerekek különféle reklámszlogeneket ismételgetnek. Útközben megállnak egy gyorsétteremnél, amelyhez egy üzlet is tartozik. A szülők és a gyerekek igazi fogyasztókhoz méltón vásárolnak össze mindent, amiről azt hiszik, szükségük van rá. Utána beülnek a gyorsétterembe. A családfő a választható kétféle menü kapcsán kiselőadást tart arról, mi a különbség egy kapirgálós és egy tápon nevelt csirke között. A megrendelt menüt azonban ők is olyan gépiesen kapják, mintha tápos csirkék lennének. Végre megérkeznek tulajdonképpeni úti céljukhoz. A telekügynök szerint azonban 5-6 ezer négyzetméteres telket kéne inkább vásárolniuk, nem pedig ezer négyzetméterest, mert utóbbitól csak frusztrálva éreznék magukat. Togni úr egymillió lírát tudna azonnal kifizetni, az ügynök szerint azonban ennyi pénz csupán előlegnek elegendő a legolcsóbb telekre. A házaspár vitatkozni kezd, a férj szerint azért nincs elegendő pénzünk, mert az asszony nem jól osztja be a jövedelmüket. Végül úgy döntenek, hogy inkább nem vesznek telket, de szégyellik ezt bevallani az ügynöknek, inkább elszöknek előle. Este van már, mikor hazafelé indulnak. Az asszony és a gyerekek elalszanak a kocsiban. A férj fejében még ekkor is a különféle reklámajánlatok keringenek. Életüknek egy tragikus karambol vet véget. Főszereplők Ugo Tognazzi (Togni) Lisa Gastoni (Togni felesége) Ricky Tognazzi (a házaspár fia) (Riky Tognazzi néven szerepel a stáblistán) Antonella Taito (a házaspár lánya) Érdekességek A filmbeli házaspár kisfiát a férfi főszereplő Ugo Tognazzi saját fia, Ricky Tognazzi játszotta. Az akkor 7 éves kisfiúnak nem ez volt az első filmszerepe. Később édesapja nyomdokaiba lépett, nemzetközi hírnevet azonban rendezőként ért el. Az Ultrák című nagy visszhangot kiváltott 1991 -es alkotása a futballhuliganizmusról szólt, feltérképezve a jelenség társadalmi-szociális hátterét is. Togni urat este álarcba öltözött kisfia fogadja otthon, játékpisztollyal a kezében. Az apa sikertelenül próbálja kitalálni, hogy fia éppen kinek öltözött. A kölyök büszkén mondja: „Pasolini vagyok!” „Remek” – válaszol az apa nem túl lelkesen. Az apát alakító Ugo Tognazzi 6 évvel később az egyik főszerepet játszotta Pasolini Disznóól ( 1969 ) című filmjében. Az epizód egyik betétdala a korszak egyik legismertebb olasz slágere, a Guarda come dondolo . Az új világ A cselekmény „Milyen váratlan, abszurd következményei lehetnek az atomjövőnek, amely jövő már elkezdődött? Ilyen hatások érhetnek anélkül, hogy bárki észrevenné. A robbanások orvul átalakíthatják az embert. Egyik pillanatról a másikra minket is megfertőzhetnek. Apró módosulások lesznek, amelyek az elkerülhetetlen pusztuláshoz vezetnek.” (A történet mesélője) Hősünk néhány hónapja ismerte meg Alexandrát, akibe szenvedélyesen beleszeretett. Egy este a lány bevallotta, hogy a vonzalom kölcsönös. A férfi, aki addig aludni se tudott, két napig tartó mély álomba zuhant. Miután magához tért, lement újságot venni. Ebből értesül egy Párizs környéki atomrobbanásról. Természetesen azonnal felhívja Alexandrát, és megnyugodva hallja, hogy a lánynak semmi baja. Megbeszélnek egy találkozót, ám a férfi egész délelőtt hiába várja a lányt. Rátelefonál, és kiderül, hogy Alexandra uszodába ment. A férfi utánamegy. Csodálkozva látja, amint Alexandra megcsókol egy ismeretlen fiút. Otthon, lefekvés előtt a férfi tudni szeretné, Alexandra miért nem szereti már őt. A lány azt állítja, elment a délelőtti randevúra, szerinte a férfi volt az, aki nem jelent meg. Partnere kérdésére azt feleli, nem tudja, ki volt a megcsókolt srác az uszodában. Másnapra hagyják a problémák tisztázását. A férfi már hajnalban felkel, hogy mindent el tudjon intézni, mire Alexandra felébred. Úgy látja, a város megváltozott. Az embereket titokzatos hisztéria kerítette hatalmába, kétes hatású gyógyszereket szednek. Látszólag minden rendben van, de valami sötét, gonosz erő kezdte rombolni az emberi tudatot, az emberekből kiveszett az erkölcsi érzék. A friss újsághír szerint azonban az atomrobbanás ellenére semmilyen veszély nem áll fenn. A férfi otthon észreveszi, amint Alexandra is valamilyen tablettát vesz be. Hősünk úgy érzi, a logika halála kezdődött el, ami őt valahogy elkerülte. Egy iskolai füzetbe kezdi lejegyezni a gondolatait, s az írást a szabad világból való utolsó tudósításnak nevezi. Főszereplők Jean-Marc Bory (a férfi) (Jean Marc Bory néven szerepel a stáblistán) Alexandra Stewart (Alexandra) Michel Delahaye (nem szerepel a stáblistán) Jean-André Fieschi (nem szerepel a stáblistán) André S. Labarthe (a hang) (nem szerepel a stáblistán) Érdekességek Jean-Luc Godard pályája során több epizódfilm elkészítésében is közreműködött, amelyek különleges kapcsolatban állnak egész összefüggő életművével. Például a Párizs, ahogyan látja... című szkeccsfilm Godard epizódjában az a történet elevenedik meg képekben, amelyet Jean-Paul Belmondo mesél el a bárban Anna Karinának Az asszony, az asszony című filmben stb. A világ legszebb szélhámosságai ( 1964 ) című összeállításban ismét Ugo Gregorettivel került össze, a Szerelem és düh ben (1969) pedig Pier Paolo Pasolinivel. A túró A cselekmény „Nincs semmi elrejtett dolog, melynek meg nem kell jelentetni, vagy mely elrejtethetnék, hanem szükség, hogy nyilvánvalóvá legyen. Ha valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja.” (Márk evangéliuma) „A pénzváltóknak pénzeket elhinté és az asztalokat elfordítá, És a galambok árosinak monda: Vigyétek el ezeket innét, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárságnak házává.” (Máté evangéliuma) „Nem nehéz megjósolni e történet elfogult, kétértelmű, felháborodott bírálatait, én mégis kijelentem: tekintsük bár A túrót egy szenvedély történetének, számomra a lehető leghatalmasabb és a történetet elbeszélő – ha mégoly fennkölt – szöveget sosem írták le.” (Pier Paolo Pasolini) Egy Rómához közeli réten bibliai témájú filmet forgatnak. Stracci, az örökké éhes nincstelen statiszta játssza a Jézussal együtt keresztre feszített egyik lator parányi szerepét. A férfi látogatóba érkező családjának adja aznapi élelmiszeradagját. Álruhába öltözve sikerül még egy adag ennivalót szereznie, melyet elrejt, hogy gyorsan visszacsempéssze a kölcsönvett jelmezt. Mire visszatér, a női főszereplő dédelgetett ölebe megette az eldugott ennivalót. A könnyező Straccinak azonban szerencséje van: a forgatásra látogató újságíró megveszi tőle a kutyát, mert azt hiszi, az övé. A kapott ezer lírával Stracci boldogan elrohan, és az út mentén árusító férfitól megveszi az összes túrót. Utána szalad vissza a forgatásra. A stáb többi tagja folyamatosan gúnyolja azért, hogy állandóan éhes. Amikor szerepe szerint a keresztre kötözik, az egyik női statiszta levetkőzik előtte. Mivel a készülő film sztárja azzal fenyegetőzik a rendezőnek, hogy elmegy, ha nem veszik fel azonnal az ő jeleneteit, Straccinak végre lehetősége nyílik arra, hogy hozzálásson a túró elfogyasztásához. Mohó falatozása mulatságos látványossággá válik. Egyre többen gyűlnek köré, kinevetik, de a tréfa kedvéért etetni kezdik, újabb és újabb fogásokat hoznak elé. Amikor Stracci jelenetének felvételére kerül sor, a jóllakott férfi már nem tudja elmondani néhány szavas szövegét: meghal a kereszten. A rendező e szavakkal búcsúzik tőle és a nézőtől: „Szerencsétlen Stracci! Meg kellett halnia ahhoz, hogy észrevegyük, hogy élt.” Főszereplők Orson Welles (a rendező) Mario Cipriani (Stracci) Laura Betti (a díva) Edmonda Aldini (a másik díva) Ettore Garofolo („angyal”) Maria Bernardini (Natalia, a vetkőző nő) (nem szerepel a stáblistán) Elsa De Giorgi (a producer felesége) (nem szerepel a stáblistán) Rossana Di Rocco (Stracci lánya) (nem szerepel a stáblistán) Vittorio La Paglia (Pedoti, az Italia Sera újságírója) (nem szerepel a stáblistán) Tomas Milian (centurio) (nem szerepel a stáblistán) Franca Pasut (látogató) (nem szerepel a stáblistán) Adele Cambria (látogató) (nem szerepel a stáblistán) Érdekességek A film mottóinak egyike Máté evangéliumá ból származik. Pasolini következő alkotása a Máté evangéliuma (1964) volt. A túró volt Pasolini és Danilo Donati , a később Oscar-díjjal elismert díszlet- és jelmeztervező első közös munkája. A dívát alakító Laura Betti Pasolini legbelső baráti köréhez tartozott. A túró volt az első közös alkotásuk. A producer feleségének szerepében néhány pillanatra feltűnik Elsa De Giorgi, aki később a rendező utolsó filmje, a Salo, avagy Szodoma 120 napja ( 1975 ) egyik mesélője lett. A filmben látható amatőr szereplők némelyike Pasolini egyéb alkotásaiban is szerepelt. A Straccit játszó Mario Cipriani A csóró ( 1961 ) egyik fontos mellékszereplője volt. Cipriani kőművesként dolgozott Carlo Lizzani A púpos ( 1960 ) című filmjének forgatásán. Akkor barátkozott össze Pasolinivel, aki színészként működött közre Lizzani opuszában. A túró ban egy angyalt játszó Ettore Garofolo volt Pasolini előző filmje, a Mamma Róma (1962) egyik főszereplője. A forgatásra látogató vendégek között felbukkan A csóró két női epizodistája, Franca Pasut (Stella) és Adele Cambria (Nannina). Cambria később Pasolini Teoréma ( 1968 ) című alkotásában is szerepelt. A túró bibliai élőképének egyik ismeretlen fiatalja később a Dekameron ban ( 1971 ) kapott kisebb szerepet mint a szerencsétlen Lisbetta egyik bátyja. Péchy család A péchújfalusi nemes és gróf Péchy család Sáros vármegye legrégebbi családjainak egyike. Története Első, dokumentumokkal alátámasztható őse László, ki a családi hagyományok szerint Szigetvár környékéről menekült Kolozsvárra a török elől, hol polgárjogot nyert. Feleségétől, Brigittától 3 fiú (Gáspár, Márton és György) valamint 4 leánygyermeke (Orsolya, Anna, Márta és Erzsébet) maradt. A család életébe 1551-ben Lippa ostroma hozott jelentős változást: míg György elesett az ostrom alatt, Gáspár és Márton a vár bevételénél tanúsított vitézségükért I. Ferdinándtól 1553-ban több birtokot, majd 1555. június 20-án címeres nemeslevelet kaptak. 1556. szeptember 8-án kapták adományba többek közt a Sáros vármegyei Ujfalut, ami a család fészke lesz. A falut tulajdonosairól rövid időn belül már Péchy-Ujfalunak, majd Péchujfalunak vagy Pécsújfalunak említik, amiből a család előneve - péchujfalusi - ered. Márton, aki több követségben járt, s Lengyelországban Báthory Istvánt is több éven át híven szolgálta, 1600 táján utód hátrahagyása nélkül halt meg, mindenét testvérére, Gáspárra hagyva. Gáspár, aki előbb Izabella magyar királyné apródja volt, 1551 körül Nádasdy Tamás familiárisaként lépett királyi szolgálatba. 1560-ban mint királyi biztos a gyulai vár udvarbírája. A továbbiakban is királyi megbízatásokat kapott, követségekbe járt és atyai jóakarója, Nádasdi Tamás nádor ügyeit intézi. 1560 táján elvette Dóczy Margitot, Dóczy Miklós és Ártándy Ilona lányát, akitől három fia három ágon vitte tovább a családot, úgymint Gáspár, Zsigmond és Pál ága. A család az évszázadok során kiterebélyesedik, többek közt szatmári, abaúji, bihari ágakat eresztve. Tagjai között több jelentős személyt is találhatunk. Gáspár ága (idősebb ág) Gáspár leszármaztottai közül: Imre székely határőr ezredesként Erdélybe származott, s Gyergyóalfalun alapított családot tamásfalvi Túri Klárával. A család ezen ága - legjobb tudomásunk szerint - az 1800-as évek végén kihalt. Andor posta és távírda főtiszt Budapesten, 1868-ban született, leszármazottai élnek. Albin 1844-48 közt magyar királyi testőr, unokája Kálmán, altábornagy. Utolsó ismert fiúági leszármazottja Vilmos, aki 1920-ban Columbusban (Ohio, USA) született. Antal Sáros vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, 1855-ben született, leszármazottai élnek. Nándor 1838-ban sárosi aljegyző, fiúágon utolsó két ismert leszármazottja William, és Louis, az 1890-es években születtek Elisabethben (New York, USA). István, akitől a kiskinizsi valamint a kihalt tiszadobi ág eredt. Gáspár, 1808-ban Abaúj vármegye táblabírája, az abaúji evangélikus ág feje, kinek megemlítendő unokája, Tamás , aki többek közt 12 éven keresztül volt az országgyűlés elnöke; leszármazottai élnek. Zsigmond ága Zsigmond 1610-1621 közt szepesi kamarai tanácsos, 1630-tól felsőmagyarországi főpostamester, s a felsőmagyarországi jövedelmek adminisztrátora. Fia Gábor, aki sárosi alispán volt, ennek unokája pedig szintén Gábor, aki sárosi adminisztrátor és szeptemvir. Ennek a Gábornak egyik fia, ismét Gábor, ugyancsak szeptemvir volt, feleségül vette Majthényi Katalint, akitől József nevű fia született. Józsefet 1810. november 16-án grófi méltósággal ruházták fel. E grófi ág 1909-ben, Kálmán halálával kihalt. Megemlítendő még dédunokája, Zsigmond, aki 1741-től alnádor, 1747-től Bereg vármegye adminisztrátora volt. 1987-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő Az 1987-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőben, a BEK 32. döntőjében a portugál Porto és a nyugatnémet Bayern München mérkőzött Bécsben. A mérkőzést a Porto nyerte 2–1-re. A portugál csapat részt vehetett az 1987-es UEFA-szuperkupa döntőjében. Therese Albertine Louise von Jakob Robinson Therese Albertine Louise von Jakob, asszonynevén Robinson írói nevei: Talvj (leánynevének kezdőbetűi) és Ernst Berthold (Halle, 1797. január 26. – Hamburg, 1870. április 13.) német írónő, Edward Robinson tudós neje. Pályája 1807-ben elkísérte professzor édesapját harkovi útjára Oroszországba. Itt ismerkedett meg a szláv nyelvekkel és első verseit is itt írta. 1816-ban vissztért Halléba, később Walter Scott két regényét is lefordította németre, melyek Ernst Berthold név alatt jelentek meg. A többi munkája Talvj név alatt látott napvilágot. 1828-ban ment férjhez Edward Robinson tudóshoz, őt tudományos utazásain is elkísérte. Amerikába érkezve az indián nyelveket tanulmányozásához fogott. Írt számos elbeszélést is. Munkái Volkslieder der Serben (2 kötet, Halle 1825-26, 3 kiad. Lipcse 1853) Versuch einer geschichtl. Charakteristik der Volkslieder german. Nationen stb. (Lipcse 1840) Die Unechtheit der Lieder Ossians (u. o.) Geschichte der Colonisation von Neuengland (u. o. 1847) Historical view of the Slavei languages (New-York 1850) Gesammelte Novellen (2 kötet, Lipcse 1874) Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Eyjafjallajökull Az Eyjafjallajökull ( kiejtés, IPA: ˈ��jaˌfjatl̥aˌjœkʰ�tl̥) Izland déli részén található, kb. 1600 méter magasra emelkedő jégtakaró. A jég alatt egy aktív vulkán található. A vulkán 2010-es kitörése megbénította a légi közlekedést Európa és az Atlanti-óceán északi része fölött. Elhelyezkedése Az Eyjafjallajökull Reykjavíktól mintegy 150 km-re kelet-délkeletre helyezkedik el. A jégmező korábban közvetlenül a tenger partján volt, de a vulkáni aktivitás és a jég által felhalmozott hordalék hatására a part ma a hegytől mintegy öt-tíz kilométerre délre található. Az egykori tengerpart nyomait őrzik a hátrahagyott sziklák. A jégmező déli előterében számos vízesés van; közülük a leghíresebb a Skógafoss. A jégmező és a tenger között halad el az Izlandot körülfutó 1-es számú autóút. Itt van a legközelebbi lakott település is, a 25 lakosú Skógar. Vulkánkitörések Az Eyjafjallajökull alatti vulkán viszonylag gyakran mutat aktivitást. 2010-et megelőzően a legutolsó kitörés 1821-23-ban volt. A tűzhányó 2010-ben kétszer is kitört; először március 20-án, másodszor pedig április 14-én. Helladikus kultúra A helladikus kultúra a görög szárazföld bronzkori kultúrája, amely a krétai művészettel párhuzamosan fejlődött. A mükénéi kultúra közvetlen előzménye. A leletek alapján három korszakra oszthatjuk, akárcsak a Kükládok szigeteinek bronzkori kultúráját. A helladikus kultúra kezdeti szakasza leginkább az ősművészettel rokonítható, annak neolitikus sajátosságaival. Ez az elnevezés azonban ugyanolyan összefoglaló név, mint az ókori itáliai művészet, s egybevonja a görögök előtti, kisebb népek művészetét az első görög törzsek művészetével, végső soron a mükénéi kultúrával. Kora helladikus kor (Kr. e. 2500-1950 k.) A helyi népek művészetét anatóliai, kükladikus és közép-európai hatások formálták neolit kultúrából bronzkori kultúrává. Főbb települések Athén, Korinthosz, Tirünsz, Orchomenosz, Malthi, Eutreszisz, Lerna, melyekre később a mükénéi kor városai és a mai modern városok épültek. E városi rétegekben számos lakóház-típust találunk: patkó alakú; nagy, emeletes, ún. úri ház; kerek lakótorony vagy kultuszhely és a megaron első formái. Kerámiájuk viszonylag fejlett volt. Ennek első típusa az ún. ősfirnisz-kerámia, amit bekarcolt díszítéssel láttak el. A később kialakult díszítési stílust is firnisz (zománc) használata jellemezte: agyag alapon firniszes, firniszes alapon fehérrel festett geometrikus motívumok. Leggyakoribb kerámiaforma az amfora és a csőrös csésze. Árkádiából fejlett fémművességre utaló ékszerek, aranyedények kerültek elő. A lernai pecsétnyomók viszont már krétai hatásra utalnak. Középhelladikus kor (Kr. e. 1950-1580 k.) E korszak az első görög törzsek bevándorlásával kezdődött. A városokat megerődítették (Mükéné, Braurón, Malthi). A lakóházakban a megaron vált mintává, találunk félköríves és egyenes lezárásúakat is, de vannak ovális alaprajzú házak is. Ekkor honosodott meg a fazekaskorong, forradalmasítva a kerámiát. Az edények gyakran utánozzák fémmunkák formáját, díszítésük lehet élénk és egyszerűbb, fekete, szürke, vörös vagy sárga színekkel. A fémművesség is fejlődésnek indult, ezüstszöges tőrök, arany diadémák mutatják ezt. A középhelladikus kort mindvégig krétai hatás érte, ami gyorsította a fejlődést, s a késő helladikus kultúra, azaz a mükénéi kultúra kialakulásához vezetett. Forrás Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp, 1966. Zlatni prsti (album) A Zlatni prsti a Zlatni prsti együttes 1976-ban megjelent első nagylemeze, melyet az RTB adott ki. Katalógusszáma: LP 55-5278. Az album dalai A oldal Želim Imam pravo na to Dođi u život moj Draga Čokolada B oldal Nemam snage Pevam ti poslednji put Priče o meni Ti nikad nećeš znati Pevajmo ljubavi Forrás http://rateyourmusic.com/release/album/zlatni_prsti/zlatni_prsti/ Ruud Gullit Ruud Gullit (Amszterdam, 1962. szeptember 1. –) holland labdarúgó. Sztár volt az 1980-as, 1990-es években. 1987-ben Aranylabdát kapott, a World Soccer Év játékosa volt 1987-ben és 1989-ben. Személyes adatai Magassága: 191 cm. Tömege: 88 kg. Gyerekeinek száma: hat Feleségei: Estelle Gullit ( 2000 . június 3-ától ) ebben a házasságában 2 gyereke született Cristina Pensa ( 1994 – 2000 . május) ebben a házasságában 2 gyereke született Yvonne de Vries ( 1984 – 1991 ) ebben a házasságában 2 gyereke született Sportpályafutása Amszterdamban született, labdarúgó pályafutása a Haarlamben kezdődött, mielőtt még a Feyenoord sztárja nem lett, majd a PSV Eindhoven-ben folytatta pályafutását. Silvio Berlusconi a PSV-től a játékost megvásárolta az AC Milan számára. A legendás Milan játékosaként együtt játszott honfitársaival Marco Van Basten-nel és Frank Rijkaard-al, valamint olasz világklasszisokkal is, mint Paolo Maldini és Franco Baresi. 1987-ben Aranylabdát kapott, BEK-győztes csapat tagja volt 1989-ben és 1990-ben. Helye a csapatban a középpályán fedezetként és csatárként volt. Labdarúgó pályafutása Angliában folytatódott, majd visszavonulása után edzőként folytatta futballsikereit. A holland nemzeti válogatottban 66 mérkőzést játszott, melyeken 16 gólt szerzett. Jellegzetesen afro-frizurát viselt, reggae-dalokat énekelt lemezre, valamint néhány filmszerepben is feltűnt. Holland, német, francia, olasz és angol nyelven beszél. Klubjai játékosként Haarlem ( 1979 - 1982 ): 91 mérkőzés, 32 gól Feyenoord ( 1982 - 1985 ): 85 mérkőzés, 30 gól PSV Eindhoven ( 1985 - 1987 ): 68 mérkőzés, 46 gól AC Milan ( 1987 - 1993 ): 117 mérkőzés, 35 gól Sampdoria ( 1993 - 1994 ): 31 mérkőzés 15 gól AC Milan ( 1994 ): 8 mérkőzés, 3 gól Sampdoria ( 1994 - 1995 ): 29 mérkőzés, 9 gól Chelsea ( 1995 - 1996 ): 49 mérkőzés, 4 gól Klubjai edzőként Chelsea ( 1996 - 1998 ) Newcastle United ( 1999 ) Feyenoord ( 2004 - 2005 ) Los Angeles Galaxy 2007 - 2008 Eredményei Holland bajnoki cím és holland kupagyőzelem: 1984 (Feyenoord) Holland bajnoki cím: 1986 és 1987 (PSV Eindhoven) Az év labdarúgója Hollandiában: 1986 és 1987 (PSV Eindhoven) Aranylabda: 1987 ( 1988 -ban Marco van Basten (holland, Milan), mögött második helyet kapott) World Soccer – Év játékosa ( 1987 , 1989 ) Világkupa-győzelem: 1989 , 1990 (AC Milan) Európai szuperkupa-győzelem: 1989 , 1990 (AC Milan) Bajnokcsapatok Európa-kupája-győzelem: 1989 és 1990 (AC Milan) Olasz bajnoki cím: 1988 , 1992 és 1993 (AC Milan) Európa-bajnok: 1988 (Hollandia) Olaszkupa-győzelem: 1994 (Sampdoria) Angolkupa-győzelem: 1997 (Chelsea, mint edző) Válogatott mérkőzésen Svájc ellen mutatkozott be, 1981. szeptember 1-jén, 19. születésnapján. Riotuerto Riotuerto település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Riotuerto Liérganes, Medio Cudeyo, Entrambasaguas, Ruesga, Arredondo és Miera községekkel határos. Lakosainak száma 1615 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Valeč (Třebíč járás) Valeč település Csehországban, a Třebíči járásban. Valeč Stropešín, Dolní Vilémovice, Hrotovice, Odunec, Dalešice és Třebenice településekkel határos. Lakosainak száma 799 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Upponyi-hegység Az Upponyi-hegység az Északi-középhegység (földrajzi nagytáj) része, azon belül a Bükk-vidék kistája. Nevezik még Upponyi-hegyhátnak és Upponyi-rögnek is. Elhelyezkedése Nyugatról a Heves–Borsodi-dombság, északról és keletről a Borsodi-medence, délről a Bükk-vidék tetőrégiója határolja. Kialakulása Legidősebb kőzetei az ország legidősebb kőzetei közé tartozó 470-450 millió éves (ordovícium) palássá préselt tengeri üledékek. Az üledékes kőzetek képződése egészen a karbon végéig, mintegy 300 millió évvel ezelőttig folytatódott. A víz mélységének állandó változása miatt ezek az üledékek sokfélék: homokkő, agyag, mészkő és dolomit is található közöttük (pl. a mészkőből és meszes agyagpalából álló, karbon korú Lázbérci formáció vagy a nagy szervesanyag-, vas- és mangánlerakódásokat is tartalmazó agyagpalából álló, szilur korú Tapolcsányi agyagpala formáció). Az üledékes kőzetek közé a devon időszakban vulkáni kőzetek nyomultak. Az Upponyi-hegységet alkotó kőzetek fiatalabb változatai építik fel a Bükk alaphegységét. Felszíne A hegység átlagos magassága 400-450 m. A Bán-patak völgye és a Lázbérci-víztározó két részre osztja: a nyugati része egy kiemelt sasbérc (Közép-Bérc, 429 m), melyet főleg a karbonból származó pala, kristályos mészkő és összepréselt homokkő épít fel. Karsztjelenségekben szegény, csak az Upponyi-szorosban található néhány kisebb barlang (pl. Upponyi kőfülke, ahol jégkori ősember nyomaira bukkantak). A mintegy 500 méter hosszú szoros a víz pusztító munkájának eredménye, igazi szurdokvölgy. Keleti része az óidei alaphegységet a miocénből származó homok, agyag és kavics, illetve szintén miocén korú, de vulkáni eredetű andezit agglomerátum.[forrás?] Ezekből a nagy sziklákból a külső erők pusztító hatásának köszönhetően jellegzetes alakú kőgombák jöttek létre. Itt alakult ki tömbös csuszamlással Magyarország második legnagyobb ál-barlangrendszere, a Damassa-szakadék, mely Bánhorváti határában, a Csom (Som)-völgy oldalában található. 200-300 évvel ezelőtt egy földrengés hatására az andezit-agglomerátum 10-15 méter magas tömbökben 10 méter mélyen a völgybe csúszott. A sziklák között helyenként még nyáron is megmarad a hó. Élővilág A hegység legnagyobb részén agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak. Uralkodó növénytársulása a cseres-tölgyes, de az Upponyi-szoros környékén sziklagyepek és bokorerdők is előfordulnak. Természeti értékeit a Lázbérci Tájvédelmi Körzet óvja, a dédestapolcsányi Szalamandra-tanösvény mutatja be. Egykori (miocén) flórájának nyomai (sárgás és fekete levéllenyomatok) az Upponyi-szorosban maradtak fenn. Állatvilága a Bükkéhez hasonló, különlegessége a kerecsensólyom, az uhu és a fekete gólya fészkelése. Szelek (album) A Szelek a Dalriada együttes negyedik, 2008. április 14-én megjelent folk metal albuma. A lemez a megjelenés hetében a Mahasz lemezeladási listájának második helyén nyitott. Számok listája Szelek (intro) Mégegyszer… A nap és a szél háza Hajnalpír Égi madár Hazatérés Égnek ostora Hej, virágom A szikla legendája Világfutó szél Tavaszköszöntő Közreműködők Binder Laura – ének Ficzek András – gitár , ének Németh Szabó Mátyás – gitár Varga György – basszusgitár , ének Rieckmann Tadeusz – dob , ének Kurz András – billentyűs hangszerek Forrás Encyclopaedia Metallum - Szelek adatlap Mahasz archívum Helle Thorning-Schmidt Helle Thorning-Schmidt (Rødovre, 1966. december 14.) dán politikus, a Szociáldemokraták elnöke, 2011 óta Dánia miniszterelnöke. Ő az ország történetében az első nő, aki betölti ezt a posztot. Pályafutása 1999-ben az Európai Parlament tagja lett, ahol elsősorban munkaügyi kérdésekkel foglalkozott. 2005-ben választották a Folketing tagjává. Miután az általa vezetett baloldali blokk megnyerte a 2011. szeptember 15-i választásokat, kormányalakítási megbízást kapott II. Margit dán királynőtől. Családja 1996-ban ment feleségül Stephen Kinnockhoz, a korábbi brit munkáspárti vezető, Neil Kinnock fiához. Két lányuk van, Johanna és Camilla. Lányaival Koppenhágában él, míg férje Davosban dolgozik a Világgazdasági Fórumnál. Férje a 2015-ös brit parlamenti választásokon a munkáspárt színeiben mandátumot szerzett. Aldeavieja de Tormes Aldeavieja de Tormes település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 103 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Négysarok régió Koordináták: é. sz. 36° 59′ 56″, ny. h. 109° 02′ 43″36.998976477778, -109.045172275 Négyes sarok (Four Corners) annak a földrajzi pontnak az elnevezése, ahol az Amerikai Egyesült Államok Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Utah államainak észak–déli és kelet–nyugati irányban futó határai találkoznak. A határponton a Négyeshatár Emlékmű áll. Az emlékmű nem pontosan az eredetileg tervezett helyen van, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága azonban úgy döntött, hogy a határok kerülnek át az emlékmű középpontjába. Nevezetességét nemcsak az adja, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyetlen négyes határcsatlakozása, hanem egyben fontos régészeti kultúrák lelőhelye, és indián rezervátumok, valamint nemzeti parkok területe. Itt van a navahó nemzeti park és a utah indiánok rezervátuma is. A régió legnépesebb városa az új-mexikói Farmington. A Four Corners egyben jelenti a négyes határcsatlakozás földrajzi környezetét is, amely régió magában foglalja a Colorado-fennsík egy részét, a Chelly kanyon Nemzeti Parkot, a Hovenweep Nemzeti Parkot, a Mesa Verde Nemzeti Parkot, a Chaco-kanyont és a Monument Valleyt is. Agárd Agárd egy település Fejér megye Gárdonyi járásában, a Velencei-tó déli partján, Székesfehérvártól 15 kilométerre keletre. Közigazgatásilag Gárdonyhoz tartozik. Agárd könnyen megközelíthető vasúton (Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal) és közúton (7-es főút, 6212-es közút) egyaránt. Első okleveles említése 1193-ból származik. A település Gárdonnyal együtt viszonylag jelentéktelen maradt egészen a 20. századig, amikor az üdülőkultúra kezdett megerősödni. Az 1960-as években kerültek be az ország legfontosabb turisztikai célpontjai közé. Története Agárd területén bronzkori leleteket is találtak, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a tóparton, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Agárdpuszta első okleveles említése 1193-ból való, ekkor királyi birtok volt. 1543-ban a Székesfehérvárt elfoglaló törökök feldúlták Agárdot és Gárdonyt, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történtek a pusztára, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnált. 1775 decemberében Ürményi Józsefé lett a terület, ahol 1780-ban, a II. József király által elrendelt népszámlálás során 4 házat, 7 családot és 34 lakost regisztráltak. A pusztán 2 vendégfogadó, valamint egy kocsma állt. Az 1786-os helységnévtárban a település már faluként szerepelt. 1814-ben Ürményi Miksa felépíttette a Szent Anna-kápolnát, melynek oltárképe Szent Annát, Máriát és Szent Joachimot ábrázolja. 1840-től Ürményi a saját kezébe vette a birtok irányítását, amely ennek hatására nagy fejlődésnek indult. 1841-től önálló lelkészség is működött a területen. 1848-49-ben már Gárdonyhoz hasonló szerepet játszott a környék életében. Közben Gárdony is fejlődésnek indult. A környék a Nádasdy család marhaállományának legeltetésére szolgált a 19. században, innen a Bika-völgy elnevezés, amellyel illetik Agárd déli térségét. A Déli Vasút 1861-ben építette meg a Budapest-Székesfehérvár vasútvonalat, mely Agárdot is érinti. Az 1870-es években csatolják Agárdot (Dinnyéssel együtt) Gárdonyhoz, ami így jelentős településsé fejlődik. Az 1930-as években népszerű üdülőhellyé válik a Velencei-tó partja, a fejlesztések célja a Balaton tehermentesítése volt. Az 1848-as forradalmat követően gróf Nádasdy Lipót lett a 3569 kataszter nagyságú birtok új tulajdonosa. Feleségének, gróf Forray Júliának köszönhető, hogy megvásárolta Agárdpusztát, ahol kiemelkedő fejlesztéseket hajtott végre, többek között katolikus iskolát szervezett és átépíttette a kápolnát is. A szomszédos uradalmakhoz képest jelentős fejlődést tudhatott magáénak. A lakosság száma egyre nőtt - 1856-ban 365 fő, 1872-ben pedig már 421-en laktak a településen, akik főként idénymunkásként dolgoztak a pusztán. Néhány évtizeddel később az agárdi uradalomban, 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot hazánk neves írója, Gárdonyi Géza Ziegler Géza néven. Anyja a Szent Anna kápolnában római katolikus vallásra kereszteltette meg. Apja, Ziegler Sándor a Nádasdy gazdaság kovácsa volt, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt fegyverkovácsként dolgozott. Ezért később Aradon börtönbe zárták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Német származása ellenére magáénak érezte a magyar nemzeti eszmét és fiait is ebben a szellemben nevelte. Géza születését követően elköltözött a család a településről. 1863. augusztus 22-én meghalt Forray Júlia grófnő, aki nagyon szerette Agárdot, ezért kívánságára itt temették el. Sírja fölé hatalmas obeliszket emeltetett Nádasdy Lipót. A Nádasdy családnak köszönhetően Agárd lett a vezető uradalom Dinnyés és Gárdony előtt, akiknek neve összeforrt a nemzet és a közérdek szolgálatával. Itt alkalmazták a környék gazdaságai közül elsőként a gőzekét. A folyamatos fejlesztésnek is köszönhetően bő termést tudhatott magának az uradalom, melyet a piacra kellett juttatni, ezért 1892-ben Nádasdy Ferenc 15.000 Ft-os hozzájárulásával a Déli Vasúttársaság megépítette az agárdi kitérőt. Az I. világháború nagy változást hozott. A férfi munkaerő hiánya miatt megbénult Agárdpuszta élete. A Tanácsköztársaság ideje alatt földmunkásszervezetet hoztak létre, melynek cselédekből álló bizalmi testülete a birtokot termelőszövetkezetté alakította. Az uradalmi tiszteknek közreműködésével az 1920-as években már jó gazdasági eredményeket értek el. 1926-ban szerződést kötöttek a Magyar-Holland Magvetési vállalattal, melynek köszönhetően nagy mennyiségben termeltek virágot és dísznövényt, amit aztán Hollandiába szállítottak. 1928-ban azonban megkezdődött az uradalom feldarabolása a család eladósodása miatt. Az új tulajdonosok egyike Sigray István mérnök lett, aki a birtokát nagy szakértelemmel igazgatta. A mintagazdaságából származó bánkúti búza vetőmagját az egész országban hasznosították, sőt kanadai és moszkvai kiállításokra is eljutott. A Nádasdy-birtok felosztásának jelentős szerepe volt abban, hogy Agárdon megkezdődött a fürdőtelep kialakítása. Egy 1930-ban tartott vármegyei értekezleten határoztak a tó egész déli partján kialakítandó fürdőéletről. A villatelep kiépítésére Agárd adottságait ítélték kedvezőbbnek, míg az üzletek, műhelyek számára Gárdony volt alkalmasabb. Ennek köszönhetően a harmincas években Agárd rohamos fejlődésnek indult. 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, amelyet Nádasdy-féle Fürdő- és Üdülőtelepnek neveztek el. 1934-ben pedig a Pénzügyminisztérium építtetett 26 szobás üdülőt a településen. A fejlődés további kiterjesztésére megalakult az Agárdi Templomépítő Bizottság és az Agárdi Fürdő Egyesület, melynek egyik vezetője az agárdi birtokos Sigray István lett. Az egyesület részt vett a Velence-tavi Országos Szövetség munkájában is, és együtt dolgozták ki a tó teljes szabályozására vonatkozó elképzeléseket. A balatoni műút megépítésével könnyen megközelíthetővé vált a település, valamint a gárdonyi benzinkút létesítésével még vonzóbb lett Agárd. A helyi tulajdonosok a környezet szépítésére, a kopár területre 30 ezernél is több gyorsan növő facsemetét ültettek ki. Bevezették a villanyt, több artézi kutat fúrtak, korszerű strandot hoztak létre. 1936-ban a fejlettségi szintje miatt fürdőhely minősítést kapott. Az 1930-as évek végén létesítették az első postahivatalt és felszerelték a telefont is. 1937-ben épült meg a református templom, majd 1938-ban a Szent István királyról elnevezett katolikus templom. 1944-re az új parcellázásnak köszönhetően 760 nyaralóból álló telep alakult ki, melynek köszönhetően a nyári időszakra 4-5 ezer főre bővült a lakossága. A vasúti közlekedés hatására rengeteg, főként budapesti és székesfehérvári fürdőzni vágyó kereshette fel a tavat. 1944 őszén érte el a háború a települést, a fronthelyzet 1944. december 7-től 1945. március végéig tartott. A három és fél hónapig zajló harcok alatt jelentős károkat szenvedett el Agárdpuszta, illetve a fürdőtelep. 1947-ben a Fürdő- és Sportegyesület közreműködésével társadalmi megmozdulások keretében hozták rendbe az utakat, vízelvezető árkokat illetve a strandokat. A második világháborút követő földreform után termelőszövetkezeti csoportok alakultak. 1957-ben az Agárd-zichyújfalui Állami Gazdaság 7761 kat. hold területen gazdálkodott, amelynek 81%-a szántó, 5%-a legelő, 4%-a pedig gyümölcsös volt. A lakosság az állami gazdaság, illetve a termelőszövetkezetnek köszönhetően gyorsan nőtt és ezzel együtt a gyermekek száma is emelkedett, akiknek az oktatásáról az 1959-ben állami támogatással épült új iskola gondoskodott. 1968-ban Agrokomplex néven három állami gazdaság egyesült, 1969-ben pedig átadták a Phylaxiát, az Állami Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalat kísérleti állattartó telepét. Agárd fejlődése az 1970-es években már olyan mértékűvé vált, hogy Gárdony belterületévé kellett nyilvánítani. 1972-ben 4 hektáron létesült a Velence-tavi Vízi sport Iskola, mely a vízi sportok utánpótlásáról hivatott gondoskodni. A fejlesztések kizárólag Agárdra koncentrálódtak, megkezdték a tószabályozást, illetve a csatornázást és kialakították a település szélén található 23 hektáros Parkerdőt is, mely a mai formájában a sportokat kedvelőket hivatott kiszolgálni. A kormányprogram keretében megvalósult fejlesztések fellendítették a környék idegenforgalmát. Ekkor építették ki a Parkstrandot, a szabad strandot, korszerűsítették a Napsugár strandot, valamint elkészült a Touring-Hotel, a Nemes Kócsag Kemping és az Agárd-Motel is. 1976-ban Agárd nyugati részen sorházakat emeltek, továbbá az óvodát és az iskolát is bővítették. A 20. század utolsó évtizedeiben az ország egyik legkulturáltabb idegenforgalmi területe lett, nem ritkán 40-50 ezer ember kereste fel a tavat. A térség idegenforgalmi értékét növeli a bikavölgyben feltörő 58 fokos termálvíz, amelynek hasznosítására épült termálfürdő munkálatai 1984-ben fejeződtek be, új távlatokat nyitva ezzel a turizmus fejlődésében. Időközben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő kinőtte magát és állami támogatással 2008-ra jelentősen kibővülve várja az oda látogatókat. Néhány éve az általános iskola (és gimnázium) és az idősek otthona fűtését a termálvízzel oldják meg. Oktatás Agárdon a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola biztosítja az általános és középfokú oktatást. Az iskolát 1959-ben alapították. A második világháború előtt is működött iskola Agárdon, azonban nem folytonosan, évtizedes kihagyásokkal. Ilyenkor az agárdi és gárdonyi diákoknak Zichyújfaluba kellett iskolába járniuk, ugyanis ott a Zichy család az 1810-es évek óta iskolát tartott fönn. 2017. április 21-én átadásra került a „Csuka Csarnok” névre elkeresztelt „C” típusú tornaterem Agárdon, amit a Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében 388 millió forintból épített fel a Primofor Kft. és a Primogen FM Kft. A tornaterem alapkőletétele 2016. május 12-én volt, ahol időkapszula került elhelyezésre. Sándor Károly Labdarúgó Akadémia A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia 2001-ben lett alapítva, a labdarúgók képzését Agárdon 4,6 hektárnyi területen végzik. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia az Ürményi–Hartig–Nádasdy–Sigray-kastélyban kapott helyett. A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia az MTK Budapest FC utánpótlásnevelő-akadémiája. A labdarúgó-akadémia a Chernel István Gimnáziummal működik együtt. A labdarúgó-akadémia a külföldi labdarúgó-egyesületek közül a Liverpool LFC-vel működik együtt. 2015. szeptember 14-én felavatták Sándor Károly szobrát az akadémia területén. Infrastruktúra Közlekedés Agárd vasúti megállóhelye a 30a számú (Budapest-Déli - Székesfehérvár) vasútvonalon van. A vasútvonal nagyon jó közlekedési feltételeket biztosít Agárd számára két nagyváros, Székesfehérvár és Budapest felé egyaránt. A 7-es főúton busszal elérhető Budapest és Székesfehérvár, buszjárat kapcsolja össze Zichyújfaluval és Pákozddal is. Agárdot érinti a déli parton (Velence-Gárdony-Agárd-Dinnyés útvonalon) közlekedő, helyi járat szerű körjárat is. Agárd hajóállomása a Velencei-tavi hajózás központja. Kereskedelem Agárdon számos kisvállalkozás tart fönn üzletet. Köztük zöldség-gyümölcs kereskedéseket, vegyeskereskedéseket, szaküzleteket. 2011-ben a Lidl Magyarország Kft. adott át szupermarketet a településen. Agárdpuszta Agárdpuszta Agárd legősibb része. Első okleveles említése 1193-ból való. A Velencei-tótól délre, a Zichyújfaluba vezető 6212-es közút mellett található. Itt született és keresztelkedett Gárdonyi Géza. Nevezetességei a Szent Anna-kápolna, a labdarúgó akadémia a kastéllyal, a rönkvár és a Gárdonyi Emlékház. Könnyen megközelíthető a Gárdonyi Géza utcai sétányt végigjárva vagy a Székesfehérvár - Zichyújfalu, Gárdony - Zichyújfalu és Velence - Zichyújfalu viszonylatú autóbuszjáratokkal. Agárdpusztát már régóta nem szokás elkülöníteni Agárdtól. 2001-es adatok szerint népessége 44 fő, a lakások száma 14. A 2013-ban már nem különítette el a KSH sem, eszerint népessége 0 fő, a lakások száma szintén 0. Vallás A Szent Anna-kápolnát 1814-ben Ürményi Miksa építtette Kasselik Fidéllel. A kápolna oltárképe Szent Annát, Máriát és Joákimot ábrázolja, Hesz János Mihály festménye. Hesz János 1815-ben festette meg az oltárképet, majd a kép monumentális változatával, az esztergomi Szent Anna-plébániatemplom fő oltárképével 1829-ben készült el, mely teljesen megegyezik az agárdi oltárképpel. Ma az esztergomi bazilikában tekinthető meg. Ebben a kápolnában keresztelték meg a hazaszeretet nagy példaadóját, az Egri csillagok halhatatlan íróját, Gárdonyi Gézát. A kápolna anyakönyvében még ma is megtalálhatók Gárdonyi (Ziegler) Géza születési adatai. A kápolnát 2013-ban a Gárdonyi Géza emlékév keretében fölújították, ugyanis évek óta elhagyatott volt. Újbóli felszentelését Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök végezte. Az 1934-ben megalakult a Agárdi Templomépítő Bizottság 1937. június 27-én szenteltette fel a református templomot. A szentelési imát Dr. Kovács Sándor evangélikus püspök mondta. A templomot a Velencei-tó "elvarázsolt kastélyá"-nak is szokták nevezni többek között a falra felfuttatott borostyán miatt. A bizottság 1938-ra felépítette a Szent István király római katolikus templomot, Hesz János tervei alapján. A templom ekkor Agárdpuszta filiája, majd 1947-től plébánia, 1949-től önálló lelkészség. 2000 óta az épület helyi védettséget élvez. Gazdaság Agárdi Pálinkafőzde Az Agárdi Pálinkafőzde Kft. vállalkozást 2001. augusztus 9-én alapította Vértes Tibor és Szabó László. A pálinkafőzde hivatalos megnyitója és az első pálinkák megjelenése 2002. szeptember 21-én volt. 2005-ben a Pannonhalmi Főapátság és az Agárdi Pálinkafőzde együttműködésével forgalomba került a Bencés Likőrcsalád, aminek a receptjét 1735-ben jegyezte le Reisch Elek. 2006-ban 70 millió forintból látogatóközpontot épített a pálinkafőzde. 2013-ban New York és New Jersey államokban piacra lépett az Agárdi Pálinkafőzde. A Szupermenta szilvapálinka terméktesztjén az Agárdi Miraculum Szilva Pálinka lett a kóstolók kedvence. Turizmus Rendezvények Agárd (és a Velencei-tó környék) legnagyobb és leghíresebb rendezvénye kétségkívül a Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivál. A rendezvénysorozat minden év májusában megrendezésre kerül. Vendéglátás Csutora Étterem Gulyás Csárda Strandok Agárdi Popstrand Parkstrand Napsugár Strand Agárdi Szabadstrand Holdfény Strand (Agárd - Gárdony határa) Szállodák, kempingek Touring Hotel Agárd Motel Viking Hotel Bagolyvár Vendégház Nemes Kócsag Kemping Pákász Tanya Látnivalók Gárdonyi Géza Emlékház A Gárdonyi Géza Emlékház Gárdonyi Géza szülőházában berendezett múzeum. Az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeum mellett az ország jelentős Gárdonyi-emlékhelye. 2014. augusztus 2-án avatták fel a szülőház falán huszonkét Fejér megyei származású és kötődésű magyar költő és író emlékfalát. Rönkvár Az agárdi rönkvár a Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből megismert egri vár kicsinyített mása. A Gárdonyi Géza szülőháza mellett épült fel a Gárdony város és az Agárdi Termálfürdő turisztikai vonzerejének tematikus fejlesztése nevezetű projekt keretében, megnyitója 2012. április 27-én volt. Velencei-tavi Galéria A Velencei-tavi Galéria három szintből álló épület, kulturális rendezvények, kiállítások, összejövetelek színhelyéül szolgáló helyszín. A Velencei-tavi Galéria hosszabb ideje használaton kívüli, helyi védettség alá tartozó magánépületből lett kialakítva. Az épület földszintjének alapterülete 176 m², a galériaszintjének alapterülete 92 m²2, a tetőterének alapterülete 80 m². Agárdi Tematikus Sétány Az Agárdi Tematikus Sétány a Gárdony város és az Agárdi Termálfürdő turisztikai vonzerejének tematikus fejlesztése nevezetű projekt keretében jött létre, a sétány 2012. április 26-án került felavatásra. A sétány részét képezi a Nádasdy-obeliszk, az Agárdi Pálinkaház, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia, a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium, az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő, a Gárdonyi Géza Emlékház és az agárdi rönkvár. A sétány mentén tájékoztató táblák lettek elhelyezve. Madárvárta Az agárdi Madárvárta, más néven a Chernel István Madárvárta a Chernel István utca 57. cím alatt lelhető föl, vezetője Borsányi András. Az agárdi Madárvártát 1957 és 1959 között építtette idősebb Radetzky Jenő, aki 1991-ben bekövetkezett haláláig vezette a Madárvártát. A Madárvártán fedezték fel az egyetlen hazai lelőhelyét a hagymaburoknak, továbbá a Madárvártán jelezték első ízben a fehérfarkú lilebíbic és a kék fú hazai előfordulását. További látnivalók Szent István király-templom Református templom Szent Anna-kápolna Nádasdy-kastély (Sándor Károly Labdarúgó Akadémia) Egykori Strandszálloda Katonai emlékpark Huszár Imre: Szarvas Laborc Ferenc: Vízbe lépő nő Gárdonyi Géza mellszobra Bory Jenő : Tótündér Huszár Imre: Női akt Palotai Gyula: Fésülködő (termálfürdő) Laborc Ferenc: Kozmikus formák Országzászló Nádasdy-obeliszk Gárdonyi egész alakos szobra az emlékháznál A település az irodalomban Agárd az egyik, érintőlegesen említett helyszíne Mattyasovszky Jenő Hód zsákutcában című bűnügyi regényének. Meigné Meigné település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 368 fő (2015). Meigné Dénezé-sous-Doué, Forges, Les Ulmes és Verrie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Flines-lès-Mortagne Flines-lès-Mortagne település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1664 fő (2015). Flines-lès-Mortagne Maubray, Bruille-Saint-Amand, Château-l’Abbaye, Hergnies, Mortagne-du-Nord és Péruwelz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 150-es évek Évszázadok: 1. század – 2. század – 3. század Évtizedek: 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek – 130-as évek – 140-es évek – 150-es évek – 160-as évek – 170-es évek – 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek Évek: 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 Híres személyek Antoninus Pius római császár (138–161) Anicét pápa ( 155 - 166 ?) Mastrinka (Trogir) Mastrinka falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik. Fekvése Trogir központjától 3 km-re keletre, Dalmácia középső részén Čiovo szigetének északi részén fekszik. Közút köti össze a szomszédos Arbanijával, Žednóval és Trogirral. Története A település csak 2001-ben vált külön a szomszédos Arbanijától. Lakossága 2011-ben 947 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek. Lakosság (1991-ig adatait Arbanijához számították.) Nevezetességei Tengerpartjának köves és aprókavicsos strandjai elsősorban a csendre vágyóknak nyújtanak ideális helyet a pihenésre. Scarlino Scarlino település Olaszországban, Toszkána régióban, Grosseto megyében. Lakosainak száma 3842 fő (2017. január 1.). Scarlino Castiglione della Pescaia, Follonica, Gavorrano és Massa Marittima községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: On the Run Az On the Run (egyszerűsített kínai: ���, pinjin: Wǒ Hěn Máng, magyaros átírásban: Vo hen mang) Jay Chou mandopopénekes nyolcadik stúdióalbuma, mely 2007-ben jelent meg. Az album kínai címének szó szerinti fordítása „Elfoglalt vagyok”. Ez volt az első albuma, melyet Chou saját kiadója, a JVR Music jelentetett meg, és az első, melyen az énekes-dalszerző amerikai countryzenével kísérletezett. Az album dalszövegei nagy mértékben merítenek Chou magánéletéből. A lemezből 2 200 000 példány fogyott. Számlista Az összes szám szerzője Jay Chou. Forrás Jay Chou Discography ��� ���� (Jay Chou 10 Years Retrospective) (kínai nyelven). PLEM. (Hozzáférés: 2010. szeptember 18.) Meilhan (Landes) Meilhan település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 1142 fő (2015). Meilhan Campagne, Carcarès-Sainte-Croix, Le Leuy, Saint-Martin-d’Oney, Saint-Yaguen, Souprosse és Tartas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Palancsa Dorottya Palancsa Dorottya (Budapest, 1995. május 18. –) kétszeres világbajnok, magyar válogatott curling játékos, jelenleg az Újpesti TE játékosa. Kiss Zsolttal duóban győzött a 2013-ban Budapesten megrendezett, világbajnokokat és világbajnoki érmeseket is felvonultató tornán a vegyes párosok küzdelmében. A curling vegyes-páros számában kétszer nyert világbajnokságot, először 2013-ban Frederictonban, majd 2015-ben Szocsiban. 2014-ben negyedik helyezést ért el Dumfriesben. 2016 januárjában megnyerték a pozsonyi Curling Champions Tour elnevezésű versenyt. Fontosabb eredményei Vegyes-páros világbajnok (2013, 2015 ) Női csapat országos bajnok (2014, 2015) Vegyes-páros országos bajnok (2012, 2013, 2014) Egyéni országos bajnok (2012, 2013, 2014) Ifjúsági országos bajnok (2010, 2011, 2014) Magyar Kupa győztes (2012) Vegyes-páros VB 4. hely (2014) Év játékosa díj (2012, 2013, 2014) Jennifer Lash Jennifer Lash (Chichester, 1938. február 27. – Odstock, Wiltshire, 1993. december 28. ) angol író- és festőnő ( férjezett néven Jini Fiennes-ként is ismert). Élete és művészi tevékenysége Írói nyilvános bejelentkezését az 1961-ben megjelent Burial című első novellája jelentette. 1962-ben kötött házasságot Mark Fieness fotográfussal. Magánéletéte és művészi tevékenységének körülményeit alapverően férje jelentős családi környezete határozta meg: Ralph és Joseph (színészek), Martha és Sophie (filmproducerek és) Magnus Fiennes (zeneszerző) valamint az archeológus unokaöcs Michael Emery környezete . 1986-ban kezdődő rákbetegsége során több fájdalmas műtéten esett át. Ezek hatására határozta el - majd hajtotta végre - a könyvben és filmen is közismertté vált egyéni zarándokútját Írországon, Anglián, Francia- és Spanyolországon át Santiago di Compostelába. Lash 1993. december 28-án, ötvenöt évesen családi környezetében hunyt el. A Fieness család - az elhunyt különös kérését teljesítve - a saját maga által kékre festett koporsóban kísérte a temetőbe, ahol gyermekei helyezték sírjába. Megjelent művei The Burial The Climate of Belief Get downthere and Die The dust Collector From May To October Blood Dies Források, irodalom A szócikk alapvetően a wiki.de szócikkre alapoz, valamint a 2002-ben megjelent Zarándokút kötetre. Weblinks The Peerage. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Wilhelmsfeld Wilhelmsfeld település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3166 fő (2014). 7A busz (Salgótarján) A salgótarjáni 7A jelzésű autóbuszok a Helyi autóbusz-állomás és a Fáy András körút között közlekednek a Helyi Autóbusz-állomás - Kórház - Fáy András körút - Kórház - Helyi Autóbusz-állomás útvonalon. Menetideje 30 perc, a vonalon szóló buszok közlekednek. Története A Kemerovó-lakótelep 1960-as évekbeli átadását követően sokáig nélkülözni kellett, az ott lakóknak a helyi járati autóbuszokat, ugyanis a Dimitrov út (ma Losonci út és Alkotmány út) állapota sokáig nem volt alkalmas menetrend szerinti autóbusz-közlekedésre. 1970-ben indult el a 7-es jelzésű járat a Helyi járati autóbusz-állomás – Dimitrov út – Kemerovo körút útvonalon. Még ugyanebben az évben elindult a párja 7A jelzéssel azonban az a járat a Kórház felé közlekedett. A járatok sokáig tartózkodás után indultak vissza a Kemerovó-lakótelepi végállomásról (ez a megálló valószínűleg a mai Fáy András körút 20. megálló lehetett) a helyi járati autóbusz-végállomásra. Ez a rendszer 1981. október 5-én szűnt meg azóta a buszok tartózkodás nélkül járnak körbe a Kemerovó-lakótelepen. 1989-ben egy ikerjárata indult 37-es jelzéssel a Déli decentrum–Kórház–Kemerovo körút útvonalon. A 7A az Északi fordulóig, a 37-es a Déli decentrumig járt. 1997-ben a helyi járati autóbusz-állomás Déli decentrumba költöztetése után a 7A vette át a 37-es szerepét. 2001-ben a Fáy András körút felújítása miatt az év augusztus 31-től szeptember 8-ig a 7-es és 7A buszok csak a Losonci út 61. megállóig jártak. Közlekedés A járatok egész nap közlekednek, két járat induló állomása tér el az eredetitől. Munkanapokon a 6:25-ös a Sugár úttól, iskolai előadási napokon a 11:40-kor induló járat az Uzoni Iskolától indul. Sörtés bokorcsiga A sörtés bokorcsiga vagy pelyhes csiga (Trochulus hispidus) Európában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj. Külseje A sörtés bokorcsiga háza 4–5 mm magas, 6–9 mm széles, 5,5-6 kanyarulatból áll. A ház erősen lapított kúp formájú, színe sárgás szarubarna vagy vörösesbarna, kerületén néha világosabb sáv látható. A héj egyenetlenül rovátkolt, felszínét 0,2-0,3 mm-es szőrök borítják meglehetősen sűrűn. A szőrök könnyen letörnek, ezért inkább csak a fiatalabb példányokon láthatóak, de a tág (a ház átmérőjének 1/8-1/4 részét kitevő) köldökben is megmaradhatnak. Szájadéka félhold alakú, belső peremén fehér ajakduzzanattal. Maga a csiga barnásszürke, testének elülső része sötétebb. Előfordulása és életmódja A mediterrán félszigetek kivételével egész Európában honos, a Brit-szigetektől egészen az Urálig. A Pireneusi-félszigeten Madridtól délre már nem fordul elő, csakúgy mint Görög- és Olaszországban. Az Alpokban és a Pireneusokban 2300 méter magasan is megtalálták, de jellemzően az 1600 m alatti területek lakója. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken él, az Alföldön ritka. A nedves, vízközeli élőhelyeket kedveli; ritkásabb erdőkben, bozótosokban, patakparton vagy kertekben, gyakran csalánosban fordul elő a növények között, a földön vagy fadarabok és kövek alatt. Megtalálható alpesi réteken, útszéli árkokban és gyomos, kórós területeken is. Spanyolországban száraz (de nem túl száraz) élőhelyeken is megél. Április és szeptember között szaporodik; 1-1,5 mm-es petéit 15-40-es csomókban rakja le lehullott levelek alá vagy a talajba. A peték 18-25 nap múlva kelnek ki és a következő év végére lesznek ivarérettek. Magyarországon nem védett. Prímtényező A számelméletben egy pozitív egész szám prímtényezőin vagy törzstényezőin a szám prímszám osztóinak összességét értjük. Egy pozitív egész szám prímfelbontása: a szám prímtényezőinek listázása, annak figyelembevételével, hogy hányszor szerepelnek a szám osztói között. A számelmélet alaptétele kimondja, hogy minden pozitív egész szám egyféleképpen bontható fel prímtényezők szorzatára. A prímtényezős felbontást a rövidség érdekében hatványformában szokás felírni. Például melyben a 2, 3 és 5 prímtényezők multiplicitása 3, 2 illetve 1. A felbontást a szám kanonikus alakjának is nevezik (pl. ). Egy n szám p prímtényezőjét tekintve p multiplicitása az a legnagyobb a kitevő, amire pa osztója n-nek. Egy n pozitív egész számra a prímtényezők száma és a prímtényezők összege (a multiplicitást nem tekintve) olyan számelméleti függvények, melyek additívak, de nem totálisan additívak. Négyzetszámok A négyzetszámok arról ismerhetőek meg, hogy minden prímtényezőjük páros multiplicitással rendelkezik. Például a 144 (a 12 négyzete) prímtényezői: Ezeket átrendezve: Mivel minden prímtényező páros számúszor jelenik meg, az eredeti szám kifejezhető valamely kisebb szám négyzeteként. Hasonlóan, a köbszámok prímtényezőinek multiplicitása a 3 többszöröse s.í.t. Relatív prímek A közös prímtényezővel nem rendelkező pozitív egész számokat relatív prímeknek (angolul: coprime) nevezik. Ha a és b pozitív egész számok relatív prímek, ha legnagyobb közös osztójuk lnko(a, b) = 1. Az euklideszi algoritmussal meghatározható, hogy két szám relatív prím-e prímtényezőik ismerete nélkül is; az algoritmus a számjegyek száma szerint polinomiális időben fut le. Az 1 szám minden pozitív egésszel és önmagával is relatív prím. Ennek oka, hogy nincsenek prímtényezői, ő az üres szorzat. Tehát lnko(1, b) = 1 bármely b ≥ 1. Kriptográfiai alkalmazásai A számok prímfelbontása titkosítási rendszerek kriptográfiai biztonságának fontos részét képezi; a probléma ismereteink szerint a polinomiálisnál hosszabb időt vesz igénybe; viszonylag könnyű olyan problémát megalkotni, aminek megoldása az univerzum életkoránál hosszabb időt venne igénybe jelenlegi algoritmusainkkal. Omega-függvények Az ω(n) (omega) megmutatja az n szám különböző prímtényezőinek számát, míg a Ω(n) (nagy omega) függvény, az n szám összes prímtényezőjének a számát Ha akkor Például 24 = 23 × 31, így ω(24) = 2 és Ω(24) = 3 + 1 = 4. ω(n) értéke n = 1, 2, 3…-ra 0, 1, 1, 1, 1, 2, 1, 1, 1, … ( A001221 sorozat az OEIS -ben) . Ω(n) értéke n = 1, 2, 3…-ra 0, 1, 1, 2, 1, 2, 1, 3, 2, … ( A001222 sorozat az OEIS -ben) . Nedzsef kormányzóság En-Nedzsef kormányzóság (arab betűkkel ������ ����� [Mu�āfa�at an-Naǧaf]) Irak 18 kormányzóságának egyike az ország déli részén. Északon Kerbela és Bábil, északkeleten Kádiszijja, délkeleten Muszanna, délen Szaúd-Arábia, nyugaton pedig Anbár kormányzóság határolja. Székhelye esz-Nedzsef városa. Ruzicskatelep Ruzicskatelep románul: Rudicica, falu Romániában, a Bánságban, temes megyében. Fekvése Magyarmedves közelében fekvő település. Története Ruzicskatelep románul: Rudicica korábban Magyarmedves része volt. 1956-ban 44 lakosa, 1992-ben 172 lakosa volt, ebből 163 román, 3 magyar volt. A 2002-es népszámláláskor 48 lakosából 40 román, 8 magyar volt. Ashland megye (Ohio) Ashland megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye Ashland. Lakosainak száma 53 043 fő (2013. július 1.). Ashland megye Lorain, Medina, Wayne, Holmes, Knox, Richland és Huron megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Scatophagus A Scatophagus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és az árgushalfélék (Scatophagidae) családjába tartozó nem. Nevük A Scatophagus-fajok mindenfélét megesznek, úgy az algát, mint az ürüléket is; valószínűleg innen ered a tudományos nevük is, mivel a görög „skatos” ürüléket, és a „phagein” evést, evőt jelent. Rendszerezés A nembe 2 recens faj és 1 fosszilis faj tartozik: árgushal (Scatophagus argus) ( Linnaeus , 1766) Scatophagus tetracanthus ( Lacépède , 1802) † Scatophagus frontalis Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Casimiro Torres Casimiro Torres Valdes (1906. – ...), chilei válogatott labdarúgó, edző. A chilei válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon. Horní Slatina Horní Slatina település Csehországban, a Jindřichův Hradec-i járásban. Horní Slatina Hříšice, Budíškovice, Budeč és Knínice településekkel határos. Lakosainak száma 136 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Turnu Măgurele Turnu Măgurele város Romániában, Teleorman megyében. Bukaresttől kb. 125 km távolságra délnyugatra fekszik, a bolgár határon, a Duna bal partján. A várostól 2 kilométerre délnyugatra van az Olt torkolata. A Duna túlpartján Nikápoly bulgáriai város van vele szemben. 2002-ben 30 187 lakosa volt. Története Fennmaradtak annak a római kori hídnak a maradványai, amelyet Nagy Konstantin császár építtetett 330-ban. A város nevének jelentése hegyi torony és arra a toronyra vonatkozik, amely egy védelmi fal része volt a bizánci I. Iusztinianosz idejéből. A fal romjai ma is láthatóak. A város 1417-1829 között török uralom alatt volt. Az 1848-as forradalomnak itt volt a kiindulópontja: a városhoz tartozó Islaz faluban adták ki a nevezetes Islazi kiáltványt. Scatophagus frontalis A Scatophagus frontalis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és az árgushalfélék (Scatophagidae) családjába tartozó fosszilis faj. Tudnivalók A Scatophagus frontalis a Tethys-óceánban, a középső eocén korszak iején élt. Maradványait Észak-Olaszországban, a Monte Bolca nevű rétegben fedezték fel. Mariahilfer Straße Koordináták: é. sz. 48° 11′ 55″, k. h. 16° 21′ 03″48.198611111111, 16.350833333333 A Mariahilfer Straße Bécs egyik leghosszabb és legismertebb bevásárlóútja. A belvárost köti össze a külső Penzing kerülettel. Nevét (Máriasegíts-i út) az egykoron Bécs elővárosából 6. bécsi kerületté alakult Mariahilf település nevéből. Az út vonala A bécsiek által Mahü-nek is nevezett útnak van egy belső (innere) és egy külső (äußere) része. Ezeket a nem hivatalos megnevezéseket azonban mind a köznyelv, mind a média használja, illetve a város tömegközlekedésében is használatosak. Mariahilfer Straße belső A Mariahilfer Straße a mariahilfi (6. kerület) Gabonapiacnál (Getreidemarkt), illetve a neubaui (7. kerület) Múzeum téren (Museumsplatz) kezdődik, a bécsi körút közelében, a fent említett két kerület határaként, és az első rövid szakaszán erősen emelkedik egészen a Mariahilf Gürtelig. Mariahilfer Straße külső Ez a rész a Mariahilfer Gürtelnél kezdődik és a Schloßalleeig tart a város nyugati felében. Bár itt is számtalan üzlet található, ezen az útszakaszon még sincsenek nagy nemzetközi üzletek. Ezen a szakaszon közlekedik a villamos is, a sűrűbben lakott belső részen leváltotta az U3-as metró. Decsi-kódex A Decsi-kódex egy 17. század elején készült kéziratos énekeskönyv, amelyet Tolna megyei Decs községben szerkesztettek. A mű vallásos verseken kívül históriás énekeket tartalmaz. (pl. Tinódi Lantos Sebestyén János király fiáról való szép énekét). A kódex a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van. Forrás Magyar irodalmi lexikon . Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 204. o. (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7) Sörényes lúd A sörényes lúd (Chenonetta jubata) egy közepes méretű ausztrál díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Chenonetta nem egyetlen faja. Előfordulása Ausztrália keleti és délnyugati részének, valamint Tasmania folyói mentén illetve nedves rétjein előforduló faj. Kóborlásai során eljut Új-Zélandra és Pápua Új-Guineára is. Életmódja Többnyire párokban vagy kis csapatokban szeret tartózkodni. Annak ellenére, hogy jól úszó faj, a többi récétől eltérően viszonylag ritkán tartózkodik a vízben. Növényevő faj, többnyire vízinövényeket, magvakat fogyaszt vagy a nedvesebb területeken füvet legel. Megjelenése Testhossza 45-50 centiméter. A hím madárnak barna feje és foltos szürkésfehér melle van. Hátának tollazata feketén csíkozott. Hasa, farka és csőre fekete, szárnyai szürkék, lábai sötétszürkék.A tojónak világosbarna feje és barnásszürke teste van. Szeme felett és alatt két fehér csík látható.A fiatal madarak színezete a tojóra emlékeztet. Szaporodása Párzási időszaka szeptembertől novemberig tart. Fészekalja 8-12 krémszínű tojásból áll, melyen 28 napig kotlik. A fiókák fészekben tartózkodási ideje a kikelés után 57 nap. Szélről legeljetek A Szélről legeljetek (más szövegkezdettel Kecskék, legeljetek) egy régi magyar táncdal. Takácstánc címmel is hivatkoznak rá. A 16–17. században az állatokat lábon hajtották a vásárra. Az állatok legelhettek az út szélén az utat övező fákig. A dal utolsó két sora az itatásra alkalmas településeket sorolja fel. Sok szólamú kánonban is énekelhető. Belépés az ütemek elején. Feldolgozások: Kotta és dallam Szélről legeljetek, fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili kút, szanyi kút, szentandrási, sobri kút. (Mivel Páli község kimaradt, egyes változatokban megtoldják egy kiáltással: "Páli rosszvödör" ) Jegyzetek Bárdos Lajos: Hét kurta kórus. Musica Viva Kamarakórus, karnagy: Lázár Emese YouTube (2016. aug. 27.) (Hozzáférés: 2016. júl. 13.) (videó) 3:13–3:32. Források Weblapok: Szélről legeljetek. Szegedi piaristák (Hozzáférés: 2016. aug. 27.) (kotta és szöveg) Népdalgyűjtemények: Szép magyar dalok (kóta és szöveg). Összeállította: Kerényi György . Budapest: Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet. 125. o. Kerényi György : Körbe-körbe: Kánongyüjtemény. 2. füzet, 46.kotta. Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba . II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 221. kotta Tankönyvek: Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 87. o. 125. kotta Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 309. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához: Művészeti, zeneelméleti és magyar népzenei alapismeretek. Tizedik, bővített kiadás. Pécs: Kulcs a muzsikához kiadó. 2003. 332. o. ISBN 963 03 5519 1 Feldolgozások: Muszty Bea – Dobay András: Csalamádé: 5. Nagy Daloskönyv. 5. kötet (hely nélkül): Muszty-Dobay Bt. 150. o. ISMN 979 0 801659 00 2, gitárkísérettel Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 7. kotta Kilenc szerző 44 kis zongoradarabja magyar népi dallamokra: I. füzet. Szerkesztette és összeállította Reschofsky Sándor. Nyolcadik kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1963. 14. kotta (Horusitzky Zoltán feldolgozása) Felvételek Táncdallamok - Szélről legeljetek. Szvorák Katalin és a Téka együttes YouTube (2002. nov. 12.) (Hozzáférés: 2016. aug. 27.) (audió) Szélről legeljetek. Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara, vezényel Csányi László YouTube (1985. jún. 21.) (Hozzáférés: 2016. aug. 27.) (audió) Szélről legeljetek: Néptánc - 1977. Zalka Máté Katonai műszaki főiskola tánckara YouTube (2016. júl. 21.) (Hozzáférés: 2016. aug. 27.) (videó) Szélről legeljetek. Sitkei Citerazenekar és HÁNCS YouTube (2013. feb. 18.) (Hozzáférés: 2016. aug. 27.) (videó) 0:35-ig. Molnár Farkas-díj A Molnár Farkas-díj magánkezdeményezésként létrejött és finanszírozott magyar építészeti elismerés. 2004-ben alapította az N&n Galéria. A magyar építészet területén végzett kiemelkedő tevékenységért ítélik oda, évente egy alkalommal, a galéria tanácsadó testülete és kurátorainak javaslata alapján. A díjat 2004-2011 között (2006 kivételével) a névadó Molnár Farkas építész lánya, Molnár Éva adta át. A Molnár Farkas-díjat 2013-2014-ben, valamint 2016 óta nem ítélték oda. A díjat Megyik János szobrászművész készítette, Molnár Farkas Vörös kockaház című, 1923-as épületterve alapján. Díjazottak 2004 : Tomay Tamás és U. Nagy Gábor építészek 2005 : Dévényi Tamás és Kunszt György építészek 2006 : Gábor Eszter művészettörténész, Bán Ferenc építész 2007 : Karácsony Tamás építész 2008 : ifj. Janáky István építész 2009 : a díjat nem adták ki 2010 : Vargha Mihály építész, újságíró (posztumusz) 2011 : Ferkai András építészettörténész és Janesch Péter építész 2012 : Zalotay Elemér építész 2013 : a díjat nem adták ki 2014 : a díjat nem adták ki 2015 : Batár Attila építész, építészeti író Maszkolt DNS A számítógép-hálózatok területén a maszkolt DNS (split-horizon DNS, split-view DNS vagy split-brain DNS – azaz osztott horizontú, osztott nézetű vagy hasított agyú DNS) a Domain Name System (DNS) implementációinak (a névkiszolgálóknak) azon képessége, hogy a DNS-ben tárolt információk más-más szeletét mutassák, melyek közt a választás általában a DNS-lekérdezés forráscíme szerint történik. A maszkolt DNS célkitűzése a biztonság és az adatvédelem növelése azáltal, hogy a nem biztonságos, nyilvános hálózat (pl. az internet) irányába fizikai vagy logikai elkülönítést alkalmazva kevesebb DNS-információt enged áramolni. A maszkolt DNS megvalósítható hardveralapú elkülönítéssel vagy szoftveres megoldással is. A hardveres esetben külön DNS-szerver eszközökre van szükség a szóba jövő hálózatoknak megfelelően. A szoftveres esetben vagy a DNS-szoftver több példánya fut ugyanazon a hardveren, vagy speciális szerverprogramot alkalmaznak, ami gyárilag képes diszkriminálni egyes DNS-zóna-hozzáféréseket. Ez utóbbi funkciót számos szervermegvalósítás tartalmazza, és sokszor tulajdonképpen ezt értik a maszkolt DNS-szerver alatt, hiszen az első fajta implementációt bármilyen DNS-szerverprogrammal meg lehet valósítani. A maszkolt DNS és a DNSSEC A maszkolt DNS fő sajátossága, hogy ugyanarra a DNS-lekérdezésre különböző autoritatív válaszokat adhat, míg a DNSSEC a DNS-ből kinyert adatok igazságtartalmát biztosítsa. Ezek a nyilvánvalóan ütköző célok egy nem körültekintően megtervezett hálózati környezetben könnyen zavarokat, téves biztonsági riasztásokat stb. okozhatnak. A két, eltérő filozófiájú DNS-funkció összekapcsolására léteznek kidolgozott ajánlások. Will Palmer Will Palmer (Southwater, 1997. február 15. –) angol autóversenyző, jelenleg a Formula Renault 2.0 NEC bajnokságban versenyez. Édesapja, Jonathan Palmer egykori Formula–1-es pilóta, testvére, Jolyon Palmer 2015 és 2017 között a Lotus és a Renault Formula–1-es pilótája volt. Eredményei Teljes BRDC Formula 4 Championship eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Eurocup Formula Renault 2.0 eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes BRDC British Formula 3 eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Szélvihar (Smallville) A Szélvihar a Smallville című amerikai televíziós sorozat első évadjának huszonegyedik, befejező epizódja, melyet eredetileg a WB 2002. május 21-én sugárzott. Az epizód írója Philip Levens és Alfred Gough, rendezője Greg Beeman. Az epizód történetében az ifjú Lex Luthor megpróbálja saját kezébe venni sorsának irányítását; Whitney Fordman elhagyja Smallville városát, hogy tengerészgyalogosnak álljon; Roger Nixon újságíró felfedezi és nyilvánosságra akarja hozni Clark Kent titkát; Lana Lang pedig egy hatalmas szélviharba közepébe keveredik. A Szélvihar rendezője, Greg Beeman megpróbált olyan képi világot megteremteni az epizód szereplői körül, mely összhangban van a közelgő viharral. Az első évad utolsó epizódjában a Whitney Fordmant alakító színész, Eric Johnson távozását is jelentette a sorozat állandó szereplői közül, bár a Smallville második és negyedik évadában vendégszínészként még kétszer látható volt. Annak ellenére, hogy az évadzáró epizód nézőszáma a sorozat pilot epizódjának még a felét sem érte, a kritikusok igen pozitívan értékelték. A Szélvihar első sugárzását követően két díjnak is jelölte volt. Az epizód cselekménye Lionel Luthor (John Glover) megjelenik a LuthorCorp Smallville-i üzemében és bejelenti, hogy „vezetői hibák” miatt bezáratja azt. Ezzel a felelősséget annak vezetőjére, Lexre (Michael Rosenbaum) hárítja, akivel közli, hogy ez csak gyakorlóterep volt a számára, a gyakorlatnak pedig vége és vissza kell térnie Metropolis-ba. Clark (Tom Welling), Pete (III Sam Jones), Chloe (Allison Mack), és Lana (Kristin Kreuk) eközben az iskola tavaszi bájára készülnek. Whitney (Eric Johnson) bejelenti Lanának, hogy a bál napján elhagyja a várost és csatlakozik a tengerészgyalogsághoz. Lex meg akarja megszervezi, hogy az üzem alkalmazottai az ő segítségével felvásárolják az üzemet, hogy így biztosítsa azok megélhetését. Ehhez megpróbálja meggyőzni a munkásokat, hogy vegyenek fel jelzálogot a házaikra. Roger Nixon (Tom O’Brien), egy gátlástalan újságíró próbára teszi Clark képességeit és egy bombát helyez el a család furgonjába. Clark sértetlenül vészeli át a robbanást, ami bárki mást megölt volna, Nixon pedig kamerával rögzíti az eseményeket. Lex közli apjával mit tervez, az pedig megmutatja neki a szerződést, miszerint megvásárolta a Smallville-i takarékpénztárat, hogy így azonnal megszerezhesse a munkások házait, ha azok nem tudnák fizeti a felvett jelzálogot. Nixon a Talonba tudatja Clarkkal, hogy tud a titkáról, melyet követően a család beszélgetését is lehallgatja és megtudja, hogy Clark űrhajója a Kent farm viharpincéjében van, a hajó hiányzó darabja pedig Lex tulajdonában. Mikor Nixon felkeresi Lexet, az űrhajó darabját is ellopja Clark, Chloe, és Pete megérkeznek a bálra, ahol elbúcsúznak Whitneytől, aki Clarkra bízza, hogy vigyázzon Lanára. Miközben a lány kiviszi Whitneyt a buszpályaudvarra, az időjárás is egyre viharosabbra fordul. Nixon eközben a Kent farm viharpincéjében rátalál Clark űrhajójára. Az egyre hevesebb vihar miatt Lana kocsijával egy árokba borul. Jonathan (John Schneider) és Martha (Annette O’Toole) rátalálnak Nixonra a pincében, miután az űrhajó magával hozott darabja ismét egyesült azzal. Nixon kijelenti, hogy szándékában áll az egész világgal tudatni amit felfedezett és elmenekül a viharba. Jonathan megpróbálja megállítani a férfit, és követi őt. A bálon tudatják a diákokkal, hogy viharriadó lépett életbe, ezért Clark elrohan, hogy megnézze Lana biztonságban van e. A Luthor birtokon Lex és Lionel heves vitába kezdenek, mikor a vihar hirtelen betör az épületbe, Lionel pedig egy rázuhanó oszlop alá szorul. Mielőtt Clark segíteni tudna Lanán, a lány kocsiját Lanával együtt magába szippantja az egyik forgószél. Clark a tornádóba rohan, hogy megmentse őt. Az epizód háttere A sorozat megalkotói, Alfred Gough és Miles Millar a Smallville első évadjának befejező epizódjában mindenképpen szerettek volna két elemet belevenni: egy iskolai bált és forgószeleket. Bár Jeph Loeb Superman for All Seasons című képregénye, melynek egyik történetében szintén tornádó sújtja Smallville városát, nagy hatással volt mindkettejükre a sorozat megalkotásakor, a forgószél ötletét mégis egy rádióadás adta, melyben arról számoltak be, hogy egy középiskolát az ott tartott bál alkalmával megrongált egy tornádó. Forgatás Greg Beeman rendező az epizód jeleneteit úgy tervezte meg, hogy azok tematikájukban egy „készülő vihart” idézzenek. Beeman szándéka szerint a Szélvihar igen nyugodtan kezdődik, majd fokozatosan egyre hevesebb lesz. Az első jelenetben Lex látható, amint megcsapja Lionel leszálló helikopterének szele, aki azért érkezik, hogy bezárassa az üzemet. Beeman nyilatkozata szerint ezzel a képsorral a készülő vihar hangulatát kívánta megalapozni. Az ezután következő jelenetek nyugodt légkörben folytatódnak, de ahogy a cselekmény halad előre a kamera mozgása is észrevehetően gyorsul és többet köröz, egészen a vihar megérkezéséig és annak tetőpontjáig. „Az egész epizódot folyamatosan áthatja a káosz könnyed légköre, amit megpróbáltam az irányításom alá vonni.” – mondta Beeman. Ennek a légkörnek a folyamatos építése jelentette az epizódban a legnagyobb kihívást; Beeman szerette volna a drámát, a látványt és a vihar szelét egyszerre, párhuzamosan intenzívebbé tenni. A különleges hatásokért felelős Mike Walls hatalmas szélgépeket hozatott, melyeket az 1996-os Twister című filmben alkalmaztak, hogy még érezhetőbbé tegyék a vihar szél sebességét, mely lecsapni készül a kisvárosra. Maga a „szél” először akkor szerepel először, mikor Chloe a bálba indulva megérkezik, hogy felvegye Clarkot a Kent farmon. Ez a még „gyengéd” fuvallat minden jelenettel egyre intenzívebbé válik. Mire Lana elbúcsúzik Whitneytől a buszállomáson, a szél már nagyon erős. Egy másik probléma, amivel Beeman az epizód forgatása során szembeszült, hogy azt a realitás talaján tartsa és ne rugaszkodjon el tőle túlságosan. A rendező véleménye szerint a Szélvihar pontosan azt adja, amit a sorozattal kapcsolatban elképzelt, vagyis „egy kamasz szemszögéből és megtapasztalásán át mutatja be” a cselekményt. „Ha szerelmes vagy, akkor fülig az vagy. Ha félsz, akkor rettegsz. Ha szomorú vagy, akkor megszakad a szíved. Az érzelmek nagyon erősek, de ez nem azt jelenti, hogy az előadás túlzó.” – nyilatkozta Beeman. Ez a Szélvhiar történetében Whiney távozásában, mely Lanának fájdalmat okoz; Clark és Chloe kísérleti kapcsolatában, melynek során megpróbálják kideríteni, hogy vajon „szerelmesek lehetnek e egymásba”; Roger Nixon gonoszságában és Jonathan elszántságában, hogy megvédje a családját; valamint Lionel és Lex apa-fiú harcában csapódik le. Beeman ezeket az eseményeket egy opera részeinek tekintette, melyben a szereplők alakításának is ehhez kell igazodnia anélkül, hogy túlzóak legyenek. A Szélvihar forgatása során Rob Maiernek, a sorozat kivitelezési koordinátorának és arculattervezőjének különösképpen sok munkája volt a Kent farm helyszénéül szolgáló Andalinis farmon, valamint a Zero Avenue-nál (az Egyesült Államok és Kanada határán futó egyik út) forgatott jeleneteknél, mely utóbbinál az epizód cselekményében a három tornádó lecsap Lanára. A Luthor birtokon játszódó jelenet, melyben a vihar betöri a ház egyik hatalmas festett üvegablakát Lex és Lionel összetűzésekor, szintén nagy kihívást jelentett a kivitelező stáb számra. Az alkotók a Smallville Save Me című főcímdalát játszó Remy Zero nevű együttest is felkérték, hogy személyesen jelenjenek meg az évadzáró epizódban. Az együttes tagjai a felvételek alkalmával szembesültek azzal, hogy élő eladást tartani egy televíziós műsor felvétele során nem olyan egyszerű, mint amilyennek először gondolták. A megfelelő felvételek elkészítése miatt, Beeman nem hagyhatta, hogy a zenekar a megszokott hangerővel adja elő dalait a jelenetek során. Nem volt ritka, hogy a zenekar csupán tettethette a játékot, amíg a színészek táncoltak vagy éppen párbeszédet folytattak. Ezzel szemben alkalmanként teljes hangerővel kellett játszaniuk. Különleges látványelemek A forgatás során különösen elővigyázatos előkészítést igényelt az a jelenet, melyben a Luthor birtokon Lionelre rázuhan egy oszlop. A csapat tudta, hogy melyik oszlopot kell kidönteniük, de azt nem, hogy hol vágják el azt, mivel nem tudták, hogy Beeman hogyan akarja felvenni a jelenetet. A forgatás napján azonban már minden a terveknek megfelelően zajlott. Az oszlop zuhanásakor Lionel szerepét egy kaszkadőr vette át, majd a szereplőt alakító John Glover helyet cserélt vele az oszlop alatt. A hatalmas erejű szélgépek szintén veszélyt jelentettek a stáb tagjaira és a színészekre is egyaránt. Eric Johnson, a Whitney Fordmant alakító színész nyilatkozata szerint a szélerősség miatt még a legkisebb törmelék is kárt tehetett volna bárkiben. A Martha Kentet alakító Annette O’Toole maga is megtapasztalta a szélgépek erejét a Kent farm viharpincéjében játszódó jelenetben, melyben Jonathan a tomboló szélviharban kirohan a pincéből, hogy üldözőbe vegye Nixont. A jelenetben a stáb a szélgép mellett száraz leveleket is alkalmazott, hogy még élethűbbé tegyék a képeket. A levelek a jelenet forgatása során O’Toole arcába csapódtak, valamint az erős szél is fojtogatta őt. A szereplők fejlődése Az évadzáró epizódban több szereplő is jelentős fejlődésen megy keresztül, amit már az őket alakító is régóta vártak. Lana Clarkrának és Chloéra való féltékenysége a bál előtt tapasztalható először a sorozatban. A Lanát alakító Kristin Kreuk véleménye szerint a lány féltékenysége nem akaratlagos, és még támogatni is szeretné Clarkot, hogy közeledjen Chloéhoz. Eric Johnson nyilatkozata szerint örült, hogy az epizódban az általa alakított Whitney végre egy olyan oldalát mutathatta meg, melyet már korábban is szeretett volna. A jelenetben Whitney a bál előtt, tudván, hogy azon már nem vehet részt, felkéri Lanát, hogy kettesben táncoljanak. Hogy a szereplőnek nagyobb mélységet adjanak, melyre korábban nem került sor, Millar és Gough úgy döntöttek, hogy Whitneyt úgy írják ki a sorozatból, hogy háborúba küldik ahelyett, hogy egyszerűen végeznének vele. Ez a gondolat először az évad felénél ötlött fel a sorozat két megalkotójában. Megölni nem szerették volna Whiney-t, mivel arra gondolta, hogy még a későbbiek folyamán még visszatérhetne a sorozatba, így inkább a „nemes és hősies elbocsátás” mellett döntöttek. Az epizódban jött el Lex számára az a pillanat, mikor felvetődik benne az a gondolat, hogy milyen lenne az élete, ha azt nem az apja irányítaná. A szereplőt alakító Michael Rosenbaum véleménye szerint a jelenet, melyben Lex habozik és vívódik a gondolattal, hogy segítsen e apjának kijutni a rázuhant oszlop fogságából, egy igen jelentős mérföldkő, mivel a nézők itt először láthatja az a gonosz embert, akivé Lex egy napon válni fog. Abban a rövid pillanatban Lex megfeledkezik róla, hogy ki ő, és ha ott sorsára hagyta volna apját, már akkor bizonyosan a „sötét oldal felé fordult volna”. Bemutatása és fogadtatása A Smallville első évadjának utolsó epizódját első, 2002. május 21-i bemutatása alkalmával 3,8 millió néző követte figyelemmel, ami így május 20. és 26. közé eső héten a 68. helyet érte el az összesített nézettségi listán. Ez 54%-os visszaesést jelentett a nézőszám tekintetében a sorozat pilot epizódjával összehasonlítva, mely 8,4 millió fős nézettséget tudhatott magáénak. A Szélvihar két díj jelöltje is volt, bár ezek közül egyiket sem nyerte el. 2003-ban a Golden Reel-díj „legjobb hang televíziós epizódban” kategóriájának (Best Sound Editing in Television Episodic) jelöltje volt, valamint Attila Szalay, az epizód operatőre is jelöltje volt a Canadian Society of Cinematographers társaságának díjának. Az epizód bemutatása után többnyire pozitív kritikai megítélésben részesült. Brian Ford Sullivan, a The Futon Critic írója úgy vélte, hogy az évadzáró epizód „négycsillagos kiszolgálást” nyújtott, az izgalmas befejezése pedig kecsegtető kezdetet ígér a következő évadhoz. Sullivan toplistájában a Szélvihar a tizenötödik helyet foglalta el 2002 legjobb televíziós epizódjai között. A TVDVDReviews.com írója, Jonathan Boudreaux ismertetőjében az évad legerősebb epizódjának nevezte, melyben a legjelentősebb szerepet az játszott, hogy a Szélvihar központjában a szereplők voltak, míg a „kriptonit háttérbe szorult”. Eric Moro, a Mania.com írójának a véleménye szerint a Szélvihar sikeresen „használta fel a természetfelettit a kamaszok életének metaforájaként”, valamint sikerült visszaadnia az egész évad hangulatát, minden történetszálat egybefognia és lebilincselő folytatást ígérve befejeznie. Neal Bailey az epizód ismertetőjében már jóval vegyesebb érzelmeket táplált, melyben úgy vélte, hogy mindazok ellenére, amit az epizód elért, nem volt semmivel sem jobb mint az évad többi epizódja, mely nem felet meg a megelőlegezett várakozásnak, melyet az egyes szereplők tette sejtetni véltek. A Smallville magyar változatában Clark Kent hangját adó Markovics Tamás a Szélvihar-t nevezte meg, mint kedvenc epizódját a sorozat első két évadjából. 2019-es atlétikai világbajnokság A 2019-es atlétikai világbajnokság rendezésére 2014 áprilisáig Eugene, Doha és Barcelona adta be a pályázatát. A győztes pályázót 2014 novemberében Monacóban nevezték meg. A titkos szavazáson a katari Doha kapta meg a rendezés jogát. Karl Sigmund von Hohenwart Karl Sigmund von Hohenwart (magyarosan Hohenwart Károly Zsigmond) gróf, (1824. február 24. – 1899. április 26.) osztrák politikus, miniszterelnök. Életpályája Nagybátyja, Franz Joseph Hannibal von Hohenwart (1771-1844), Krajna korona-tartomány emelése körül szerzett nagy érdemeket és ő reá hagyta nagy vagyonát. Hohenwart a bürokráciai pályán haladt felfelé, egy ideig (német időben) Fiumében, majd Karintiában és Felső-Ausztriában szolgált. A polgárminisztérium alatt mint helytartó működött ez utóbbi tartományban. Amikor az alkotmányhű párt és bizalmi férfiai a kabinetben (Hasner, Eduard Herbst, Giskra) 1871 tavaszán a választási törvény revíziójának kérdésében a koronával, továbbá a csehekkel s lengyelekkel ellenkezésbe jutottak és a kabinet április 4-én állásáról visszalépett, Potockinak átmenetét jelző minisztériuma után a császár 1871. február 4-én közmeglepetésre Hohenwart grófot bízta meg az új kabinet megalakításával, amelyben Jireček-, Habietinek- és Schäfflén kívül még néhány föderalisztikus, avagy klerikális politikus nyert tárcát (Holzgethan, Scholl, Grocholski). Bármennyire is emlegette Hohenwart a birodalmi alaptörvények és a centralisztikus tradíció tiszteletben tartását: az ellenzék padjaira szorult szabadelvű németek az első pillanattól kezdve a föderalizmus és klerikalizmus előharcosát látták Hohenwartban és elkeseredett harcot folytattak ellene. A többséggel rendelkező ellenzék az új minisztériumnak összes javaslatait (így a Galícia számára követelt autonómiát is) elvetette és május 26-án Herbst indítványának értelmében bizalmatlanságot szavazott a Hohenwart-kabinetnek, melyet azzal vádolt, hogy a dualizmussal meg nem férő politikájával a fennálló alkotmányt veszélyezteti. Ferenc József azonban május 30-án bizalmának új jelét adta a kabinetnek és így Hohenwart gróf továbbra is megmaradt a kormány élén. Augusztus 11-én Hohenwart a birodalmi gyűlést feloszlatta és a tartományok gyűléseit hívta össze, amelyek szeptember 14-én kezdték tárgyalásaikat. Ezek sorából a cseh tartománygyűlés vonta magára a közfigyelmet, mely a német képviselők kilépése után a cseh közjog elismerését követelte a Hohenwart-kabinettől, amely kívánságnak Hohenwart elvileg csakugyan eleget tett. Azután Csehországnak Ausztriához való viszonyát szabályozták föderalisztikus alapon és azt követelték, hogy a többi koronatartomány közjogi állását is e szellemben rendezzék. Elvégre a csehek azt követelték, hogy a császár magát cseh királlyá koronáztassa és a cseh alkotmányra esküt tegyen. Hohenwart ezekre is kedvezően felelt, ámde Beust külügyminiszter mégis elérte, hogy a császár határozatát a döntő pillanatban elnapolja. Míg ezalatt a viszonyok Ausztriában egyre bonyolultabbá váltak, id. Andrássy Gyula gróf magyar miniszterelnök erélyesen kikelt Hohenwart politikája ellen, amelyben ő is a dualizmus veszélyeztetését látta és szükségesnek mondta ennek a politikai irányzatnak a bukását. Hasonlóan nyilatkozott a közös hadügyminiszter is. A császár sem zárkózhatott el ezen érvek elől és ezért az október 20-án tartott minisztertanácsban a cseh közjog és ún. cseh alapcikkelyek szentesítését megtagadta. Erre a Hohenwart-kormány október 26-án beadta lemondását, amelyet a császár október 30-án (a németek nagy örömére, a csehek bánatára), elfogadott. Hohenwart azonban bukása óta is egyre nagy szerepet játszott az osztrák parlamentáris életben és amint 1893-ig szlovén, cseh és német (klerikális) csapatával a Taaffe-kabinetnek volt az egyik kiváló támasza, úgy később a Windischgrätz-kormánynak és a koalíciónak az egyik oszlopa. Egyébként az utolsó parlamentáris válság óta Hohenwart híveinek száma megfogyott. Az akkoriban készülő választójogi reformnak, amely a munkásoknak is biztosított volna néhány helyet a birodalmi gyűlésben, Hohenwart és pártja nem volt nagy barátja, a Cilliben alapítandó szlovén gimnázium kérdésében pedig Hohenwart és hívei annyira sürgették ennek az intézetnek a felállítását, hogy fellépésükkel magát a koalíciót és az ezen alapuló kabinet fennállását veszélyeztették (1894 február - március). 1885-től a legfelsőbb osztrák számvivőszéknek volt az elnöke. Molnár Ferenc (kunkapitány) Jászberényi Molnár Ferenc (Jászberény, 1729 – ?) ügyvéd és a kunok kapitánya. Élete Középiskoláit szülővárosában végezte; a jogot Egerben tanulta. Azután királyi táblai ügyvéd lett és 1764-65-ben Pesten ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd a Szirmay grófok jószágainak igazgatója lett. Később a jász és kun kerületi törvényszék bírája és a kis-kunoknak kapitánya volt. A jászberényi Jász Múzeumban őrzött elefántcsont kürtöt először Molnár Ferenc azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében, ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”. Molnár Ferenc e mende-mondája úgy meggyökeresedett a köztudatban, hogy ki sem lehetett irtani; pedig Décsy Antal már 1814-ben tiltakozott ellene. Munkái Patvarista novitius, cum principali, de rebus politico-civili & statistico-moralibus, in gratiam inclitae juventutis hungaricae dialogice inductus. Agriae, 1762. Jász-Berény várossában lévő Leel kürthének, vagy jász-kürtnek esmérete. Két rézbe vágott rajzolatokkal. Bécs és Pozsony, 1788. (2. kiadás. Pest, 1803., 3. k. Pest, 1808., 3. helyesebben 4. k. Pest, 1838. Latinul: Bécs, 1789., 2. k. Pest, 1803., 3. k. Pest, 1808. A rézmetszeteket fia M. Antal rajzolta és metszette). Magyar Kátó, Melly a magyar rósás versetskékben tölt magyaroknak kedvekért ki-bocsájtatott, és némelly magyar köz-példa-beszédekkel a második részben meg bővíttetett. Bécs és Pozsony, 1789. (Ism. Jász-Nagykun-Szolnok 1884. 12. sz.). Kéziratban maradt Jászberény leirása és Bona cardinalis kézi könyvének magyar fordítása versekben. Jegyzetek Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete Lehel kürtje A Pallas nagy lexikona Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Hikueru Hikueru, Tiveru vagy Te Karena egy teljesen körbezárt atoll sziget a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Hikueru a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Hikueru szigetcsoportnak a része. A Hikueru szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. A Hikueru szigetcsoport másik négy tagja Marokau, Ravahere, Reitoru és Tekokota. A szigetcsoport legészakibb szigete Tekokata. Tőle délre az első sziget Hikueru 22km-re. Hikueru délnyugati szomszédja Reitoru 42km-re, délkeletre pedig Marokau (46km) és Makatea (55km). Marokau és Ravahere egy külön álló apró szigetcsoportot képez, mely a Két csoport-szigetek nevet viseli. Hikureu Tahititől 680km-re fekszik keletre. Hikueru atoll kör alakját nem töri meg tengerszoros. Mély, belső lagúnájába ezért nem lehet vízen keresztül bejutni. Az ovális alakú atoll 15 km hosszú és 9,5 km széles. A teljes víz feletti területe 107 km². Koralljai között sok motu van, ezek összterülete 25 km². Hikueru lakossága mintegy 200 fő állandó lakos volt a 2007-es népszámláláskor. Az egyetlen település a szigeten Tupapati, amely a sziget északnyugati részén található. Hikueru szigetén játszódik Armstrong Sperry Call It Courage című regénye, amely 1940-ben elnyerte a Newbery Medalt. Története Hikueru atollt legelőször Louis Antoine de Bougainville francia felfedező fedezte fel a nyugat számára 1768-ban. Domingo de Boenechea spanyol hajós 1774. október 31-én pillantotta meg Hikuerut Aguila nevű hajóján. Ekkor a "San Juan" nevet adta a szigetnek. A 19. században Hikueru francia gyarmat lett. Ekkor a lakosság 30 fő volt (1850. környékén). A század végére az atoll gazdasága fellendült. A szigeten létrehozott gyöngykagyló telepekről Európába szállítottak gyöngyöt ruhagombnak, elsősorban a németek számára. A szezonálisan működő farmon olykor 5000 ember is dolgozott. A helyi hittérítők a búvárokat kényszerítették egy templom építésére is, amely korall sziklákból épült. Ez a templom a mai napig a szigetcsoport a leghatalmasabb épülete. Az 1903-as trópusi ciklon hatalmas károkat okozott a szigeteken. A 12 méteres hullámokat korbácsoló pusztító vihar 377 emberéletet követelt (közülük 261-en a Hao szigetről), amelyet később Jack London is részletesen leírt a "South Sea Tales" című regényében. A 20. század első felében egy impozáns templomot építettek (a polinéziai atollok tekintetében nézve) korall sziklákból Tupapati faluban. Az 1988-as népszámláláskor már csak 123 főt találtak életben Hikueru szigetén. Közigazgatás Közigazgatásilag Hikueru atoll egy önálló települési önkormányzat. Hozzá tartozik Marokau, Ravahere, Reitoru és Tekokota. Gazdasága Létezik a szigeten egy 1400 méter hosszú leszállópályával ellátott repülőtér a fő motutól északra, amelyet 2010-ben adtak át. A létesítményt 2005-ben kezdték el építeni a külföldi légiósok. Ezáltal ma már a turizmus számára is elérhető a Hikueru sziget. 2011-ben újabb leszállópályát építettek, amelyről egyszerűbb eljutni a fő motura. A sziget lakossága kopra gyűjtögetésből él. Az 1970-es évekig Hikueru volt a Tuamotu-szigeteken történő mélytengeri búvárkodás egyik központja. 2010. júliusában a teljes napfogyatkozás alkalmával rengetegen látogattak a szigetre, amelyre legutoljára évtizedekkel azelőtt volt csak példa. Mészáros Lázár-díj A Mészáros Lázár-díj honvédelmi miniszteri rendelettel 2004-ben alapított állami elismerés. A díj odaítélése A Mészáros Lázár-díjat a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség feladatainak megvalósítása érdekében a humánpolitika munka területén kifejtett kiemelkedően jelentős elméleti és gyakorlati tevékenység elismerésére adományozza évente, augusztus 20-án, állami ünnepünkön. A díjazottak jogosultak a „Mészáros Lázár-díjas” cím használatára és az erre utaló miniatűr jelvény viselésére. (Ha a díj odaítélése és átadása közötti időben a kitüntetendő személy elhalálozik, a plakettet, az oklevelet és a díjjal járó pénzjutalmat házastársa vagy leszármazottja veheti át.) A honvédelmi miniszter által alapítható és adományozható elismerésekről szóló mindenkori rendelet az összes díj éves kontingensét úgy határozza meg, hogy Mészáros Lázár-díjban évente gyakorlatilag 1-2 fő részesülhet. A díjak leírása és viselése A díjakkal oklevél, plakett és anyagi elismerés jár. A pénzjutalom összege a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom mindenkori összegének 20%-a. Plakett, álló ovális alakú, rajta a névadó arcmása és neve. Anyaga bronz, mérete 70x100 mm (alkotója ifj. Szlávics László ). Kitűzője kerek, rajta a díjat megjelenítő motívumokkal, mérete 20 mm. A miniatűr jelvényt a szolgálati, köznapi és ünnepi öltözet esetén a zubbony jobb oldalán, a zsebtakaró felett kell viselni. Díjazottak 2005 – Vágási László ezredes 2006 – Angyal István ezredes 2006 – Nádas János mérnök ezredes 2007 – Erdélyi Lajos ny. dandártábornok 2007 – Palásti Ferenc dandártábornok 2008 – Magyar Ferenc mérnök ezredes 2008 – Vilner Péter mérnök ezredes 2009 – Kása Maximné dr. Csutor Magdolna 2009 – Katona Károly mérnök dandártábornok Azerbajdzsán a 2011-es úszó-világbajnokságon Azerbajdzsán a 2011-es úszó-világbajnokságon nyolc versenyzővel vett részt. Ondefontaine Ondefontaine település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 344 fő (2015). Ondefontaine Aunay-sur-Odon, La Bigne, Danvou-la-Ferrière, Jurques, Le Mesnil-Auzouf, Roucamps, Saint-Georges-d’Aunay és Seulline községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Biot (Alpes-Maritimes) Biot település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 9876 fő (2015). Biot Antibes, Valbonne és Villeneuve-Loubet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Garamkovácsi Garamkovácsi (szlovákul Kozárovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Lévától 12 km-re északnyugatra, a Garam jobb partján fekszik. Története 1075-ben I. Géza király oklevelében Kouachi néven említik először. A garamszentbenedeki bencés apátsághoz tartozott. 1241-ben a tatárok a környékbeli falvakkal együtt elpusztították. 1433-ban a Felvidékre betörő lengyelek rabolták ki a települést. 1530-ban és 1581-ben a török fosztotta ki. 1647-ben az esztergomi pasa támadta meg és gyújtotta fel a falut. 1683-ban Lotaringiai Károly török ellen harcoló két ezrede telelt át a faluban. 1755-ben 608-an lakták. 1763-ban egy tűzvészben az egész falu leégett. 1779-ben 724, 1828-ban 136 házában 898 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1878-ban nagy árvíz pusztított. Vályi András szerint "KOVÁCSI. Bars Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Mellékhez nem meszsze, mellynek filiája, fája van, szőleje gyűmöltsös fákkal bővelkedik, legelője elég, el adásra alkalmatos módgya van a’ Bánya Városokban, és Szent Benedeken, melly alig vagyon fél órányira hozzá." Fényes Elek szerint "Kovácsi, (Kaszarovecz), Bars m. tót falu, Sz. Benedekhez 1/2 mfld, 890 kath. lak., kik bort és gyümölcsöt termesztenek. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Léva." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Népessége 1880-ban 1214 lakosából 1096 szlovák és 96 magyar anyanyelvű volt. 1890-ben 1343 lakosából 1269 szlovák és 48 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 1594 lakosából 1514 szlovák és 63 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 1621 lakosából 1442 szlovák és 175 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 1774 lakosából 1703 csehszlovák és 43 magyar volt. 1930-ban 1869 lakosából 1863 csehszlovák és 4 magyar volt. 1991-ben 1894 lakosából 1792 szlovák és 8 magyar volt. 2001-ben 1902 lakosából 1780 szlovák és 10 magyar volt. 2011-ben 1998 lakosából 1887 szlovák és 9 magyar volt. Nevezetességei Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 16. században épült, 1718 -ban barokk stílusban építették át. 1790 -ben és 1927 -ben megújították. A temetőben levő kápolna a 19. században épült klasszicista stílusban . 7th Dragon A 7th Dragon (��������; Hepburn: Sebunsu Doragon) egy szerepjáték Nintendo DS kézi konzolra, melyet az imageepoch fejlesztett és a Sega adott ki Japánban 2009. március 5-én. Történet A 7th Dragon Eden világában játszódik, melynek 80%-át a sárkányok uralják. A játék célja felettéb egyszerű: „meg kell ölni minden sárkányt vagy az emberi faj megszűnik létezni”. Játékmenet Amikor a játékos elkezdi a kalandozásait a következő kasztok közül meg kell alkotnia a karaktererét: mágus, hercegnő, csavargó, lovag, szamuráj, harcos vagy gyógyító. A harcokon kívül a játék felülnézeti kameraállást használ, míg harcokban oldalról mutatja az eseményeket. Fejlesztés A játék producereként Kodama Rieko szolgált, míg a tervezési csapat tagja volt Kosiro Juzo zeneszerző, mota szereplő tervező, valamint Jamamoto Akifumi szörny tervező. A projekt élén a Trauma Center és az Etrian Odyssey sorozatok első játékait jegyző Niinou Kazuja rendező állt. Fogadtatás A Famitsu újságíróinak pontszámai: 9/8/8/8, 33 pont. A játék megjelenésének hetében a második legsikeresebb játék volt a maga eladott 80 000 példányával. A következő héten még 22 000 darab kelt el belőle. Gozsdu-udvar A Gozsdu-udvar a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között hét négyszintes épületből (4800 m²) és hat udvarból áll, amelyhez hozzáadódik a Holló utca 10. szám alatti, szintén négyszintes épület. Az épületegyüttest a román nemzetiségű Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott Gozsdu Alapítvány építette 1901-ben, Czigler Győző tervei szerint. A Gozsdu-udvar pár percre található Budapest egyik legforgalmasabb részétől, a Deák Ferenc tértől és az Andrássy úttól. A tágabb városrészt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Története Az épületegyüttes építtetője a Gozsdu Alapítvány. A tervezés 1900-ban kezdődött. A főtervező Czigler Győző egyetemi tanár, korának elismert építésze volt. A Gozsdu-udvart 1952-ben államosították, mely állapotot az 1953. évi magyar–román államközi szerződés jóváhagyta. A rendszerváltás után 1999-ben értékesítették magánbefektetőknek (Autoker Kft.). Modern fejlesztések A Gozsdu-udvar összesen 60 000 m² beépített terület foglal magába, és az épületegyüttes földszintjén a 200 méter hosszú sétány körül 12 000 m² kereskedelmi területtel rendelkezik. Az épületegyüttes áll 7 régi, eredeti épületből (számozásuk I-től VII-ig), melyek 6 udvart fognak közre (A-tól F-ig), valamint egy új épületből, amely a IV-hez dilatációs réssel csatlakozva a Holló utcáig ér, illetve a Holló utca 6-tal acélszerkezetű gyaloghídon kapcsolódik össze. A sétány a Király utca és a Dob utca között teremt összeköttetést. A passzázst a Madách sétány keresztezi a C udvaron keresztül a Holló utcáig. Az eredeti hét épület része volt a második világháborúban Pesten kialakított gettónak. A beruházó 249 luxusszínvonalú lakást tervezett kialakítani a 8 épületben (127 a régi, 122 az új épületekben), melyek többségét külföldi vásárlók vették meg befektetési céllal. A kávézók, éttermek, galériák és exkluzív üzletek mellett a Holmes Place wellnessláncnak is lesz itt központja. A Holmes Place mozgásstúdiót hoz létre, benne 186 négyzetméteres fogadószinttel, üvegfalú látványlifttel és egy nagy belmagasságú, 1466 m²-es térrel. Több fitnesz‑ és kondicionálóterem, különböző típusú szaunák és gőzfürdő, valamint úszómedence épül. A Gozsdu épületegyüttes részét képező Holló utca 6. szám alatti épületben parkolóház működik. Az udvar homlokzatát az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre, maga az udvar belváros egyik szórakoztató központjává vált, ahol évente közel egymillió ember fordul meg az éttermekben, kávéházakban, kulturális intézményekben. A 2002 és 2008 között zajló átépítési munkálatok alatt az épületegyüttes nagy része lakatlan volt. A földszinten – és nyáron az udvarokban – kávézók, éttermek és kiállítótermek működnek. A Király utcai bejárathoz közeli vendéglátóhelyek nagy forgalommal üzemelnek. A szórakozóhelyek vendégkörében igen sok a külföldi turista. Érdekességek 1998 -ban Ákos itt forgatta a Végre című videoklipjét . 1999 nyarán az OFF Társulat itt adta elő a Városi Levegő szabadtéri táncelőadás-sorozata keretében a Mesterséges légzés című darabját. Yamakasi (film) A Yamakasi (eredeti cím: Yamakasi - Les samouraïs des temps modernes) 2001-ben készült, 87 perces francia akciófilm. A Yamakasi a parkour sportot űzők körében kultuszfilmmé vált. Cselekménye A filmben szereplő fiatalok létrehoztak egy új utcai sportot, a parkourt, és lassan meghódítják a várost - pontosabban a falakat, a tetőket, a hidakat. Macskaügyességgel ugrálnak egyik házról a másikra, villámgyorsan kúsznak-másznak a falakon, és könnyű szívvel néznek szembe a veszéllyel. Ők a yamakasik, a modern idők szamurájai. Nem hisznek semmilyen törvényben, legyen szó gravitációról vagy rendőrségről. A zárt ajtók, vagy a "Tilos az átjárás" tábla ellenállhatatlan kihívást jelentenek számukra. A párizsi fiatalok csodálattal adóznak nekik, és megpróbálják utánozni őket. Egy nap azonban a kilencéves, szívbeteg Dzsamal megpróbálja utánozni társait, felmászik egy fára, de lezuhan. Sürgős szívátültetésre van szüksége, ehhez pedig sok pénzre, de azonnal! A yamakasik átérzik felelősségüket, és mindenáron segíteni akarnak. Kockára teszik az életüket és megszegik a törvényt - most először. Stáblista Alkotók rendező: Ariel Zeitoun író: Charles Perriere forgatókönyvíró: Luc Besson, Philippe Lyon, Julien Seri zeneszerző: DJ Spank, Joey Starr operatőr: Philippe Piffeteau díszlettervező: Fred Lapierre jelmeztervező: Olivier Bériot producer: Luc Besson executive producer: Virginie Silla látványtervező: Fred Lapierre, Caroline Duru, Frédéric Duru vágó: Yohann Costedoat, Yann Hervé Szereplők Baseball - Châu Belle Dinh Pókember - Williams Belle La Belette - Malik Diouf Zicmu - Yann Hnautra Rocket - Guylain N'Guba-Boyeke Sitting Bull - Charles Perriere Tango - Laurent Piermontesi Vincent - Maher Kamoun Michelin - Bruno Flender Fatima - Afida Tahri Aila - Amel Dzsamel Dzsamel - Nasszim Fajd Prónay Albert Báró tótprónai és blatnicai Prónay Albert (1801. március 31. – Tóalmás, 1867. augusztus 14.) táblabíró, helytartó, titkos tanácsos, koronaőr, evangélikus egyházkerületi felügyelő. Élete Prónay Lajos és Wartensleben grófnő fia. 1846-ban Pest vármegye főispáni helytartójává nevezik ki, később a hétszemélyes tábla bírája, majd belső titkos tanácsos. 1860-ban koronaőrré választották, majd újra táblabíró. 1840-ben nagybátyja, Prónay Sándor halála miatt az ő helyére választják az akadémia igazgatósági tanácsában. Serényen részt is vett az akadémia munkájában. Tagja volt az országbírói értekezletnek és tanácskozásoknak is, melyet Apponyi György gróf hívott össze.[forrás?] 1837 és 1860 között a Bányai Evangélikus Egyházkerület felügyelője. Forrás Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1969. Nagy Iván : Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IX. kötet [Paál - Rottal]. Pest: Ráth Mór. 1862. 492–493. o. Bokor József (szerk.). Bányai ev. egyházkerület, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X M. Tudós Társasági névkönyv astronómiai naplóval és kalendáriummal 1842-re. Buda: (kiadó nélkül). 47. o. Autreville (Vosges) Autreville település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 181 fő (2015). Autreville Punerot, Barisey-au-Plain, Colombey-les-Belles, Saulxures-lès-Vannes, Selaincourt és Harmonville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lavilleneuve Lavilleneuve település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 64 fő (2015). Lavilleneuve Val-de-Meuse és Rangecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lavilletertre Lavilletertre település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 501 fő (2015). Lavilletertre Bouconvillers, Chavençon, Liancourt-Saint-Pierre, Lierville, Monneville, Tourly, Chars és Neuilly-en-Vexin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thermopülai csata (1941) Az 1941-es thermopülai csata a Görögország elleni német invázió része volt. A csatát a németek nyerték, ennek következményeként az utolsó szövetséges csapatok is elhagyták a görög szárazföldet is áthajóztak Kréta szigetére. A csata A német csapatok Görögországot április 6-án támadták meg. A szövetségesek természetesen a görögök segítségére siettek, de miután Bulgária is megtámadta Görögországot, az ország sorsa megpecsételődött. A német-olasz-bolgár csapatok gyors ütemben haladtak előre dél felé. A szövetséges csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a németek elől egészen a Thermopülai-szorosig. Itt azonban az ausztrál - új-zélandi csapatok megkísérelték tartani a szorost, amíg a sereg többi részét evakuálják Kréta szigetére. Bernard Freyberg tábornok kiadta a parancsot a csatára való felkészülésre, majd a hadtestek elfoglalták állásaikat. A német támadás április 24-én indult. A szövetségesek megsemmisítettek 15 német harckocsit, de nem tudtak hosszú ideig ellenállni a Wehrmacht rohamának, már egy nap elteltével vissza kellett vonulniuk. A visszavonulás sikeres volt, elérték a tengerpartot, ahonnan evakuálták őket. Ejeme Ejeme település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 130 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 300-as évek Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek Évek: 300 301 302 303 304 305 306 307 308 309 Események 301 -ben Örményország a világon először államvallássá teszi a kereszténységet 300 körül létrejönnek az első kelet- polinéziai civilizációk 303 . február 23-án megkezdődik a Római Birodalomban a 10. keresztényüldözés Híres személyek Diocletianus római császár Bokmål A bokmål (szó szerint „könyvnyelv”) a két norvég írott sztenderd nyelv közül a gyakoribb. (A másik a nynorsk). A norvégiai népesség mintegy 85-90%-a használja a bokmålt, attól függetlenül, hogy milyen nyelvjárást beszélnek. Általában ezt oktatják a norvégot idegen nyelvként tanulóknak is. A bokmål használatát a kormányzati Norvég Nyelvi Tanács szabályozza. Egy másik helyesírási sztenderdet, a riksmålt a civil Norvég Nyelvi és Irodalmi Akadémia felügyeli. Az első bokmål helyesírást 1907-ben hozták létre hivatalosan, akkor riksmål néven, kifejlesztése 1897-ben kezdődött. A korábban Dániával fennálló unió óta használt írott dán adaptációja volt a norvég városi elit, különösen az oslóiak használta dán-norvég koiné nyelvhez. Miután 1923-ban az Aftenposten nevű nagy konzervatív lap az 1907-es helyesírást kezdte el használni, az írott dán kikopott a norvégiai használatból. A bokmål nevet akkor kapta, amikor a Lagting (a norvég parlament egyik háza) egyetlen szavazattal elvetette a javaslatot, hogy az írott nyelvet nevezzék dán-norvégnek. Mintegy 6,3 millióan használják. A kormány nem szabályozza a „beszélt” bokmålt és azt ajánlja, hogy a normál kiejtés a beszélő saját nyelvjárásának fonológiáját kövesse. Ennek ellenére létezik a norvég nyelvnek egy olyan beszélt változata, amelyet általánosan a beszélt bokmål „de facto” sztenderdjének tekintenek. Szongott Rudolf Szongott Rudolf (? – ) magyar szakíró, fordító, könyvkiadó, az ún. tradicionális létszemlélet egyik hazai képviselője, szerzője. Munkássága Írói-szerkesztői tevékenysége a hazai tradicionális iskolához köthető, melynek első folyóiratát, az Arkhét közösen szerkesztette az iskolaalapító és -vezető László Andrással. Tanulmányainak többsége szintén az iskola kiadványaiban jelent meg. Viszont az eddigi egyetlen saját könyve, Az ember mint a teremtés foglalata című munka mind a mai napig kiadatlan maradt. Egy ideig előadóként is működött: órákat tartott a Szigeti Árpád által létrehozott A Hagyomány és Transzcendencia Iskolájában, valamint a Hyperion Szellemtudományi Akadémián. Fordítóként az ő nevéhez fűződik Julius Evola két fő művének, a Lázadás a modern világ ellen és A szexus metafizikája című értekezések magyar nyelvre való átültetése, melyek közül utóbbit az általa vezetett UR Könyvkiadó jelentetett meg. Az olasz ezoterikus szerzőn kívül fordított még Eckhart mestertől, Mircea Eliadétól, Leo Schayatól és Otto Weiningertől is. Bibliográfia Saját művei Az ember mint a teremtés foglalata (kiadatlan kézirat) Írásai, tanulmányai (válogatás) Metafizika, mítosz, vallás . In: Őshagyomány 13. 1993. szeptember, 2–8. A hierarchia, a szent uralom rendje . In: Őshagyomány. 1993. december, 37–44. A Fény . In: Őshagyomány 15. 1994. március, 9–16. A tradíció szent ereje . In: Arkhé I. 1994. május, 59–69. Hegyibeszéd . In: Őshagyomány 16. 1994. június, 12–25. A magyar genius-ról . In: Őshagyomány 17. 1994. szeptember, 18–35. Arkhé és telos . In: Arkhé II. 1994. október, 99–105. A művészet ígérete . In: Arkhé III. 1995. május, 11–18. Fordításai Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen . Kötet, 1997. Julius Evola: A szexus metafizikája . UR, 2000. Leo Schaya: Kabbala és hagyomány . In: Arkhé I. 1994. május. Eckhart mester 68. prédikációja . In: Arkhé II. 1994. október. Mircea Eliade: Az idő transzmutációjának indiai szimbóluma . In: Arkhé II. 1994. október. Otto Weininger: Az időprobléma . In: Arkhé II. 1994. október. Kagisho Dikgacoi Kagisho Evidence Dikgacoi (1984. november 24. Brandfort, Dél-afrikai Köztársaság) dél-afrikai labdarúgó, aki jelenleg a Crystal Palaceban játszik középpályásként. Pályafutása Kezdeti évek Dikgacoi a Cardiff Spurs ifiakadémiáján kezdett futballozni, profi pályafutását 2005-ben, a Bloemfontein Young Tigersben kezdte meg. Itt figyelt fel rá a Golden Arrows, akik le is igazolták. Új csapatában Dél-Afrika egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát és hamarosan ő lett az Arrows csapatkapitánya. Fulham 2009. augusztus 4-én Dikgacoi maga jelentette be, hogy sikeres próbajáték után sikerült megegyeznie a Fulhammel. Az átigazolás augusztus 26-án lett hivatalos, mivel ekkor kapta meg a munkavállalási engedélyt az Egyesült Királyságban. Addig korábbi csapatával, a Golden Arrows-zal edzett, hogy megőrizze formáját. Október 14-én debütált a Premier League-ben egy West Ham United elleni meccsen. 41 percnyi játék után kiállították, amiért megütötte Scott Parkert. Válogatott Dikgacoi 2007. május 27-én, Mauritius ellen mutatkozott be a dél-afrikai válogatottban. A 2008-as afrikai nemzetek kupáján és a 2009-es konföderációs kupán is szerepelt a csapattal. Ronald Zubar Ronald Zubar (Les Abymes, 1985. szeptember 20. –) guadeloupe-i válogatott francia labdarúgó, az amerikai New York Red Bulls hátvédje. Öccse a szintén labdarúgó Stéphane Zubar. Forrás Ronald Zubar adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Nickajack-tó A Nickajack Lake egy mesterséges tó Tennessee államban, amelyet a Nickajack duzzasztógát építésekor keletkezett, és része a Tennessee Valley Authoritynak. A tó a Nickajack duzzasztógáttól a Chickamauga duzzasztógátig terjed, ide építették Chattanooga városát. A Tennessee folyó kiterjesztése a Grand Canyon of Tennessee. Nickajack vízmagassága tengerszinttől számítva 211 méter magas, s egész év folyamán ezen a szinten marad, ellentétben a közeli Chickamauga tóval. Barsi Dénes Barsi Dénes (eredeti neve: Harcsa Dénes) (Jóka, 1905. július 7. – Dunaújváros, 1968. január 5.) József Attila-díjas (1962) író, újságíró. Életpályája Barsi Dénes, eredeti nevén Harcsa Dénes parasztcsaládban született 1905. július 7-én Jókán. 1926-ban tanítói oklevelet szerzett Debrecenben. Az oklevél megszerzése után 1927-ben a körösszegapáti református iskolához került mint helyettes tanító. Még abban az évben megválasztották kántortanítónak. Tagja volt az Országos és Bihar vármegyei Református Tanítóegyesületnek. Később a Komádi melletti Dobaipusztán tanított. 1933-1935 között jelent meg a Komádi és Vidéke című lap, amely országos hírnévre tett szert. Barsi Dénes helyi tanító és író, Szabó Pál biharugrai író és Sinka István vésztői költő szerkesztette és írta. 1934-ben jelent meg Barsi első verse az újságban, ezután vált rendszeressé a vers rovat, amely közölte Sinka írásait és költeményeit, majd pedig Szabó Pál írásait. Ettől kezdve mondhatjuk a lapot a három bihari író lapjának. 1935 októberében megindították a Kelet Népe című folyóiratot. Az új folyóirat kiadását a három szerkesztő a Sebes-Körös hídján határozta el. A lapot Budapesten szerkesztették, majd 1938-ban egyesült a Válasszal. Később Szabó Pál lemondott kiadói jogáról Móricz Zsigmond javára. Barsi rendszeresen írt cikkeket – főként parasztkérdésekről – a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratokba. Részt vett a népi írók vitáiban és találkozóin. 1945-1946 között a fővárosban élt, a Parasztszövetség lapjának, a Magyar Parasztéletnek a szerkesztője. A Magyar Közösség koncepciós perében 1947-ben koholt vádakkal börtönbüntetésre ítélték. 1949-től a Tiszántúlra visszatérve napszámosként kereste kenyerét. 1957 után egymás után jelentek meg regényei a régi és az átalakuló falusi életről. 1961-ben Dunaújvárosba költözött, hogy a város társadalmának történetét megírja, de betegsége ebben már megakadályozta. 1968. január 5-én halt meg Dunaújvárosban. Művei Bolond gomba (kisregény, 1941) A Császár-malom titka (kisregény, 1941) Mezei füst (regény, 1943) Jehova tanúja (regény, 1957) Szentjánosbogár (elbeszélések, 1958) A tüskebokor kivirágzik (ifjúsági regény, 1959) Lázgörbe (regény, 1961) Eltűnik a vajdakincs (ifjúsági regény, 1962) Sorsváltás (regény, 1963) Sötétből világosba (elbeszélések, 1966) Ne reszkess, apafej! (ifjúsági regény, 1966) Parázs a hamuban (regény, 1968) Újhold a pusztán (összegyűjtött versek, 1990) Isten a magyar mezőn (összegyűjtött versei, 2005) Emlékezete 1988-ban Vésztőn , a mágori szoborparkban avatták fel Varga Géza Ferenc szobrászművész róla készült alkotását. 1990-ben Dunaújvárosban a Fodor Sándor alkotta mellszobrát avatták fel. Dunaújvárosban utca is őrzi emlékét. 2006 óta a komádi általános iskola Barsi Dénes nevét viseli. Strání Strání település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Strání Vágújhelyi járás, Slavkov, Korytná, Horní Němčí, Březová, Suchá Loz és Nová Lhota településekkel határos. Lakosainak száma 3494 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Természeti katasztrófa A természeti katasztrófa természeti okokból bekövetkező olyan esemény, ami emberek vagy egyéb élőlények nagy létszámú csoportjának életkörülményeit hosszabb-rövidebb ideig hirtelen és nagy mértékben, negatív irányban befolyásolja. A természeti katasztrófa váratlan vagy elháríthatatlan módon következik be. Napjainkban – főleg az ebben érdekelt nagy biztosítótársaságok adatai alapján – földrengést, vulkánkitörést, árvizet vagy bármilyen egyéb csapást akkor minősítenek katasztrófának, ha az áldozatok száma meghaladja a húszat, vagy a kár összege a hatmillió dollárt. Az ember mindent megtesz elkerülésükre, elhárításukra vagy előre jelzésükre. Ez a törekvés hívta létre a világ legjobban működő „politikamentes” szervezeteit: a nemzetközi időjárás-megfigyelést, a trópusi hurrikánokat követő hálózatot, a vulkanológiai és földrengésfigyelő hálózatot (amelynek álma az előrejelzés), a vízügyi együttműködéseket, stb. Fajtái Geológiai katasztrófák vulkánkitörés tefrahullás lávafolyás iszapár ( lahar ), jégkitörés izzófelhő vulkáni gáz afrikai gyilkos tavak okozta fulladásos halál (a Monoun-tó és a Nyos-tó Kamerunban és a Kivu-tó Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán) vulkáni hamu földrengés földcsuszamlás , hegy- és partomlás – földcsuszamlást több tényező is okozhat: a heves esőzés, a földrengések, robbantási műveletek, a talaj eróziója (a túlzott fakitermelés, intenzív legeltetés, szántás, felégetés következtében). Veszélyzónák Magyarországon: az egész Duna-mente, Dunaszekcső környéke, Kulcs, Rácalmás, Dunaújváros, a teljes balatoni magaspart Balatonfűzfőtől Balatonvilágosig, a Tihanyi-hegyoldal, a Mátra nyugati oldalán Mátraszentimre környéke, a Tokaji hegység északi oldalán Telkibánya környéke, Abaújvár, Nyíri, Hollóháza, Bózsva, Pusztafalu. a földi mágneses mező gyengülése, pólusváltás. A hawaii lávaalakzatok vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld mágneses tere pólusváltozásokat szenved néhány tízezer évtől néhány millió évig tartó periódusok során, átlagosan 250 000 évenként. A legutóbbi ilyen esemény az ún. Brunhes-Matuyama pólusváltozás volt 780 000 évvel ezelőtt. Hidrológiai katasztrófák cunami vihardagály lavina árvíz aszály – éhínség és elsivatagosodás jégeső havazás, hóvihar az Aral-tó kiszáradása a Csád-tó kiszáradása Klimatikus/légköri katasztrófák szélvész tornádó trópusi ciklon, hurrikán eljegesedés , kis jégkorszak klímaváltozás El Niño és La Niña Tűzkatasztrófák erdőtűz szénlelőhely elégése Földönkívüli eredetű katasztrófák a Föld összeütközése kisbolygóval vagy üstökössel űrvihar - nagy erejű napkitörés napszél erőssége vagy gyengesége szupernóva -kitörés (Az Éta Carinae, a legközelebbi szupernóvává válható csillag kb. 10.000 fényévnyire van) fekete lyuk keletkezése vagy sugárzása kozmikus sugárzás felerősödése Bioszféra katasztrófák Növények és/vagy kártevőik okozta katasztrófák Szent Antal tüze, azaz anyarozs (Claviceps purpurea) mérgezés burgonyavész (Phytpthora infestans) – a nagy írországi éhínség szilfavész (Ceratocystis ulmi) kávérozsda (Hemileia vastatrix) a „kék penész” (dohányperonoszpóra) az Opuntia kaktusz kártétele Ausztráliában közönséges vízijácint (Eichhornia crassipes) az 1950-es évek végén a Panama-kórt okozó talajlakó gomba kipusztította a Gros Michel banánfajtát 1963-ban megjelent a Cavendish banánfajtát pusztító Sigatoka-kór Állatok okozta katasztrófák sáskajárás krumplibogár kártétele kukoricabogár kártétele fehér szövőlepke szőlő- filoxéra (Dactulosphaira vitifoliae) inváziós fajok kártételei (pl. harlekinkatica , harlekincincér) patkányok és a fekete halál ( pestis ) a nyulak túlszaporodása Ausztráliában kóbor háziállatok (kutyák, macskák, disznók stb.) elszaporodása okozta károk a lemmingek túlszaporodása cetek partravetődése Betegségek, járványok, epidémiák malária kolera TBC lépfene lepra influenza , madárinfluenza , sertésinfluenza SARS AIDS Ebola , Marburg-vírus , és más trópusi vérzéses lázak Jövőbeli katasztrófák Katasztrófák, amelyekre nem számítunk - "fekete hattyú"-vészhelyzetek 2012-ben A tengerszint-emelkedés miatt eltűnő szigetországok: Maldív-szigetek , Kiribati , Tuvalu Már úton vannak hozzánk az új paraziták A permafrosztba fagyott higany felolvadása Ismeretlen, halálos betegségre figyelmeztet a WHO (Az X-kór egyelőre nem létezik, tudományos szemszögből nézve az "ismert ismeretlen", az esemény, amiről nem tudni, hogy pontosan mikor, hol és milyen formában, de nagy valószínűséggel be fog következni. Lehet egy idáig teljesen ismeretlen vírus, ami az állatvilágból átugrik az emberekre, lehet egy mesterséges, katonai, biotechnológiai fejlesztés, ami elszabadul, lehet ismert kórokozók mutációja, egyesülése, vagy akár összehangolt terrortámadás eredménye.) Musée maritime fluvial et portuaire de Rouen A Musée maritime fluvial et portuaire de Rouen a franciaországi Rouen kikötőjének történetét bemutató múzeum. A roueni kikötő az egyik legnagyobb az országban. A múzeumot 1999-ben nyitották meg. A múzeum fő témái: a kikötő története fényképekkel, és egy kiállítótér a II. világháború által okozott pusztításról; a kikötő infrastruktúrája és a Szajnán épített létesítmények, amelyek a legnagyobb hajók számára is hajózhatóvá teszi; Rouen legnagyobb vitorláshajói, egy kiállítóteremmel az Új-Kaledóniából nikkelt szállító hajókkal; a kereskedelmi flotta, számos teherhajó makettjével, melyek közül sok a múzeumnak otthont adó hangár előtt vagy annak közelében dokkolt; folyami hajózás; hajóépítés; bálnavadászat, egy bálnacsontvázzal; a tengeralattjárók története, Robert Fulton Nautilisának reprodukált belső terével. A múzeum közepén egy hétéves közönséges barázdásbálna csontváza látható, amit a roueni természettudományi múzeum adott kölcsön. 2004-es Formula–1 olasz nagydíj Az olasz nagydíj volt a 2004-es Formula–1 világbajnokság tizenötödik futama, amelyet 2004. szeptember 12-én rendeztek meg az olasz Autodromo Nazionale Monzán, Monzában. Időmérő edzés A első helyről Rubens Barrichello, a másodikról Juan Pablo Montoya , Michael Schumacher harmadikként rajtol a futamon. Futam A harmadik helyről induló Michael Schumacher az első körben hibázott és a mezőny végéről volt kénytelen folytatni a versenyt. A német végül a második helyen fejezte be a futamot csapattársa, Barrichello mögött. Harmadikként Jenson Button végzett, a szintén BAR-Hondás Szató előtt. Ötödik Juan Pablo Montoya, hatodik David Coulthard, hetedik Antônio Pizzonia, a nyolcadik pedig Giancarlo Fisichella lett. Ez volt Jarno Trulli utolsó versenye a Renault csapatánál, az olasz a japán nagydíjon már a Toyota alakulatával vett részt. Statisztikák Vezető helyen: Rubens Barrichello: 21 (1-4 / 37-53) Fernando Alonso: 6 (5-10) Jenson Button: 24 (11-34) Michael Schumacher: 2 (35-36) Rubens Barrichello 8. győzelme, 10. pole-pozíciója, 14. leggyorsabb köre, 2. mesterhármasa (gy, pp, lk) Ferrari 180. győzelme. Giorgio Pantano utolsó, Jarno Trulli utolsó Renault-os versenye. Willem Hesselink Dr. Willem Frederik Hesselink (Arnhem, 1878. február 8. – 1973. december 1.) egy holland válogatott labdarúgó és kémikus volt. Az SBV Vitesse Arnhem egyik alapító játékosa, valamint a Bayern München játékosa, edzője és elnöke is volt. A HVV Den Haag csapatával kétszer nyert holland labdarúgó bajnokságot. Élete Willem Hesselink Hollandiában, Arnhem-ben született 1878. február 8.-án. 1892-ben 14 évesen alapító tagja volt az SBV Vitesse Arnhem labdarúgó csapatnak. 1892 és 1899 között 2 alkalommal szerzett holland bajnoki ezüstérmet. Az ezredforduló előtt 1899-ben elhagyta szülővárosát, és a HVV Den Haag csapatba igazolt. Két szezont töltött új csapatában, és kétszer meg is nyerte a holland bajnokságot. 1902-ben ismét klubot váltott. A német Bayern Münchenbe igazolt. 1903-ban kinevezték a bajor alakulat edzőjévé, valamint Franz John távozása miatt a klub elnökévé is. Willem Hesselink lett a Bayern München történetének első edzője. 1905-ben behívták a Holland labdarúgó-válogatottba. Rotterdamban május 15.-én 30.000 néző előtt léphetett pályára a Belga labdarúgó-válogatott ellen. A 74. játékpercben Hesselink megszerezte a vezetést a hollandoknak, ezzel elindítva egy gólzáporos mérkőzést: 4-0-ra győzött Hollandia. 1905-ig volt a Bayern München játékosa, 1906-ig pedig elnöke. 1908-ban visszatért szülővárosába, és a Vitesse csapatában folytatta a labdarúgást. Pályafutását itt is fejezte be 1919-ben. Újabb trófeákat nem sikerült nyernie, viszont közel állt a végső sikerekhez. Háromszor holland bajnoki ezüstérmes és egyszeres holland kupa döntős lett. Több évig edzője és pénztárosa volt a csapatnak, 1917-től 1922-ig elnöke is. Miután befejezte labdarúgói pályafutását, kémikusként dolgozott tovább a bűnyügyben, és doktori címet szerzett. 1978 február 8.-án 95 évesen hunyt el. Sikerei, díjai Vitesse Holland bajnokság ezüstérmes (5): 1898, 1899, 1913, 1914, 1915 Holland-kupa döntős (1): 1912 HVV Den Haag Holland bajnok (2): 1900, 1901 Huáscar Inti Cusi Huallpa Huáscar (Kecsua nyelven: Waskhar; 1491 ?, Huascarpata, – 1532, Cuzco, mai Peru) apja, Huayna Capac halálát követően 1525-től 1532-ig az Inka Birodalom uralkodója. Huayna Capac halálát megelőzően birodalmát a számára legkedvesebb fiai között két részre osztotta. Huáscar a déli területek fölött szerezte meg a hatalmat, míg féltestvére, Atahualpa az északi területeknek lett a kormányzója. Nem sokkal később azonban háború robbant ki a két testvér között, amelynek pontos oka nem tisztázott. Juan de Betanzos krónikás szerint –akitől a legtöbb információnk származik a Huáscar-Atahualpa konfliktust illetőn- a féltestvérek közötti harc Huáscar zsarnoksága miatt robbant ki. Ezen állítást azonban kellő óvatossággal kell kezelni, hiszen Betanzos információi elsősorban Atahualpa egyik korábbi feleségétől származtak. A krónikás írásai szerint Atahualpa hadvezére Quizquiz, 100000 harcossal indult Huáscar 60000 fős serege ellen. Betandoz elbeszélései révén megismerhettük az inkák kegyetlen harcmodorát: az írásaiból kiderül, hogy Atahualpa büntetésként kitépette a törzsfőnökök szívét, és kényszerítette azok követőit a holttestek elfogyasztására. A polgárháború Atahualpa győzelmével zárult, de a spanyolok jelenléte megpecsételte az új inka uralkodó és magának az Inka Birodalomnak a sorsát egyaránt. Stade de Reims A Stade de Reims egy francia labdarúgócsapat. Jelenleg a francia elsőosztályban szerepel. Története A klub két kiemelkedő sztárja Raymond Kopa és Just Fontaine volt. Albert Batteux irányítása alatt kétszer is megmérkőztek a Real Madriddal a BEK döntőjében, ám mind a két alkalommal alulmaradtak. Stadionja A csapat stadionja a 25 000 férőhelyes' Stade Auguste Delaune'. Itt rendezték az 1938-as labdarúgó-világbajnokság egyik mérkőzését. A jelenlegi játékoskeret Frissítve: 2018. augusztus 8. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem matematikusai Kolozsvárott 1872-ben nyílt meg az első modern egyetem, amely 1881-ben felvette a Ferenc József Tudományegyetem nevet. 1919-ben, a hatalomváltás miatt, el kellett menekülnie, előbb Budapesten, majd Szegeden működött, majd 1940-ben (részben) visszaköltözött Kolozsvárra. 1945-ben jogutód nélkül megszüntették, amikor létrehozták a Bolyai Tudományegyetemet. Ez utóbbit 1959-ben erőszakkal egyesítették a Victor Babeş Tudományegyetemmel, létrehozván a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet. Matematika az egyetemen A kolozsvári egyetem korábban vált fontos matematikai központtá, mint a budapesti. A 20. század elején olyan hírességek tanítottak itt, akikre ma is állandóan hivatkoznak a matematika oktatása során is. Riesz Frigyes és Haar Alfréd funkcionálanalízisbeli, Fejér Lipót sorelméleti eredményei, Farkas Gyula híres egyenlőtlenség-rendszerekre vonatkozó lemmája (amely a nevét viseli) ma az alapképzés részei, a világ minden táján matematikát tanuló diák hall ezekről. Kezdetben Brassai Sámuel és Martin Lajos tanította a matematikát, habár egyikük sem volt képzett matematikus, Brassai nem is foglalkozott a matematika kutatásával. Vályi Gyula és Réthy Mór már más szemlélettel rendelkeztek, fontosnak tartották nemcsak a tanítást, de a kutatást is. Brassai minden gáncsoskodása ellenére Vályi Gyula ápolta a Bolyai-kultuszt, rendszeresen tartott előadást a Bolyai-geometriáról. Schlesinger Kolozsvárra kerülésével meglendült a nemzetközi kutatásba való bekapcsolódás. A csúcs azonban akkor jött el, amikor Fejér Lipót, Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Farkas Gyula (aki fizika előadásokat tartott, de matematikusként is számon tartjuk) tevékenykedtek a kolozsvári egyetemen. Klug Lipót az ábrázoló geometria máig egyik legnagyobb alakja. Említésre érdemes még Schmidt Ágoston, a Kolozsvári Piarista Főgimnázium tanára, aki 1873-ban Rostockban doktorált, és 1874–1879 között magántanárként működött az egyetemen. Akkor ő volt az egyetlen a kolozsvári egyetemen, akinek doktori fokozata volt. Sem Brassai Sámuel, sem Martin Lajos nem voltak doktorok, autodidakták lévén, az egyetem díszdoktorokká avatta őket. 1911-től Dávid Lajos, aki akkor székelyudvarhelyi tanárként dolgozott, magántanárként tanított a kolozsvári egyetemen (kéthetenként tartotta az óráit). 1940-ben a Szegedről visszakerülő egyetemre Riesz Frigyes nem jött vissza, csak Szőkefalvi-Nagy Gyula aki a szegedi tanárképzőből 1939-ben került az egyetemre, és aki a tanítás és kutatás mellett Kolozsváron dékáni szerepet is vállalt a háborús körülmények közepette igen nehézkesen működő egyetemen. Az ebben az időben még itt tevékenykedők közül (Borbély Samu, Varga Ottó, Dávid Lajos) csak Borbély Samu maradt a háború befejezése után is ameddig engedték, mert a magyar állampolgárságú tanárokat már nem tűrték meg az egyetemen az 1948-as tanügyi reform után. A matematikustanárok listája 1872–1945 között a következő matematikusok tanítottak a Ferenc József Tudományegyetemen: A szegedi egyetemen 1922 és 1940 között tanársegédek voltak: Radó Tibor, Kalmár László, Lipka István. 1940 és 1945 között a következő gyakornokok dolgoztak a kolozsvári egyetemen: Fejes Tóth László, Molnár József, Nemes Béla, Gáspár Gyula és Fila Jenő. Könyvek és egyetemi jegyzetek Az egyetem matematikusainak könyvei és kézzel írott sokszorosított egyetemi jegyzetei jó része ma is megtalálható a kolozsvári egyetem matematikai könyvtárában. Ezek közül több elérhető digitalizált formában. A jegyzeteket egyetemi hallgatók írták le gyorsírással az előadásokon, majd átírták, és azután került sor a sokszorosításukra. Kőszegi Judit Kőszegi Judit (Kőszeg, 1944. július 25. –) magyar grafikus, karikaturista, illusztrátor. Szignói: judi, J Életpályája 1962-ben végzett a Kanizsay Dorottya Leánygimnáziumban. 1965–85-ig az EKISZ-nél dolgozott. 1966-ban a Fiatal Művészek Klubjában Barát József karikaturistával közös kiállítást rendeztek. 1967-ben részt vett a Műcsarnokban rendezett Országos Karikatúra Kiállításon. Karikatúrái: judi aláírással a Füles, Ludas Matyi, Ifjúsági Magazin stb. újságokban jelentek meg külsősként. Alkalmi humorújságokban is közölték rajzait: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK. Grafikusként hirdetéseket, reklámgrafikákat, kártyanaptárokat, szórólapokat, plakátokat tervezett, többek között a Sportpropagandának, Édesiparnak, Húsiparnak, Tejiparnak, OTP-nek, Országos Egészségnevelési Intézetnek, Országos Balesetmegelőzési Bizottságnak, Budapesti Vidámparknak. (Rajzolt figurái közül legismertebbek a nyelvét kinyújtó és az orrát megnyaló kis tehénke, mely sokáig a tejpar emblémája volt,- illetve a Csemege-rágógumi furulyás oroszlánja.) Illusztrált verses kifestőket (Romhányi József, Peterdi Pál és Rigó Béla verseivel), mesekönyveket, nyelvkönyvet, propaganda kiadványokat. 1980-tól férjével, Ujlaki Lajos grafikussal az alkalmazott grafika területén dolgoztak együtt, de készítettek pl. KISZ-iskolának oktató jellegű diafilmhez grafikákat is. 1985-től szabadfoglalkozású. 1994-től a JL Grafikai Bt-nél volt grafikus. 1996 óta a francia Azuria Association Artistique et Culturelle Internationale tagja. 2010 óta az Axel-Springer Kiadó lapjaiba és a VIVA UHU rejtvénylapjaiba ismét rajzol karikatúrákat keresztrejtvényekhez. Kiállítások Csoportos kiállításai: Fiatal Művészek Klubja, Budapest (Barát József karikaturistával közös) Műcsarnok, Budapest MÚOSZ, Budapest Kőszeg Önálló kiállításai: Fővárosi Művelődési Ház, Budapest Kőszeg Publikációi Ludas Matyi (1966–76) Magyar Ifjúság (1966–70) Csúzli (1968) Ludas Matyi Magazin (1970–71) Mindent Tudó Kis Ludas (1967) Plajbász és Paróka (1968–70) Zsákbamacska (1968–71) Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968) Élet és Irodalom (1969) BÚÉK (1971) Napos Oldal (1971) Majális(1973) Tollasbál (1974–81) Kis Aktivisták Köre (1977) Pesti Műsor Szilveszter (1977) Népszava Évkönyv (1978) Ludas Matyi Évkönyv (1978) Éva Évkönyv (1980–83) Színész Újságíró Magazin (1986) Buprenorfin A buprenorfin (INN: buprenorphine) részleges agonistaként hat a µ-opioid receptorokon valamint antagonistaként a κ-opioid receptorokon. Emellett központi hatású, erős fájdalomcsillapító tulajdonsággal rendelkezik. Hatása Az analgetikus hatás a központi idegrendszerben a specifikus opiátreceptorokkal fennálló interakción alapul. Az opioid fenntartó kezelésben annak köszönhető alkalmazása, hogy lassan disszociál a µ-receptorról, ami hosszabb időtartamon keresztül minimálisra csökkentheti a függőségben szenvedő betegek kábítószer-szükségletét. Mellékhatásai hasonlóak más erős opioid analgetikumokéihoz. Ugyanakkor a buprenorfin kevésbé hajlamosít függőségre, mint a morfin. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Buprenorphinum néven hivatalos. Védjegyezett nevű készítmények Bupren Transtec Nagy magyar helyesírási szótár A Nagy magyar helyesírási szótár (ISBN 9639450200) 2002-ben jelent meg a Szalay Könyvkiadó kiadásában (Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás). A címében szereplő „nagy” szó arra utal, hogy készítői az elérhető legnagyobbnak szánták: 515 oldalán 36 145 címszót, valamint 116 009 szókapcsolatot és toldalékos alakot tartalmaz (ez azonban még mindig alatta marad a 2004-es Osiris-féle Helyesírásban feldolgozott 213 974 szóalaknak). Szakmailag dr. Szathmári István nyelvész, professor emeritus ellenőrizte; ajánlása a könyv hátsó fülén olvasható. Bevezetője szerint általános céllal készült: diákoknak és átlagembereknek éppúgy, mint különféle szakmák, tudományágak művelőinek. A szótári tételek gyakoribb szókapcsolatai és összetételei mellett tájékoztat a tulajdonnevek ‑val/‑vel ragos és melléknévképzős alakjáról. Eligazít a nehezebb elválasztású szavak (tulajdonnevek, idegen és összetett szavak) megfelelő alakjáról, az elterjedtebb hazai és más nyelvi mozaikszók terén (feloldásukat, jelentésüket és ragozott alakjukat is megadva), valamint – helyesírási szótáraktól szokatlan módon – a gyakoribb idegen szavak eredetét és szófaját is közli. A címszavak félkövér betűvel szerepelnek; a szófaj, az eredet, az elválasztás és a rövidítések feloldása, az értelmezések, példamondatok pedig dőlttel. Grétsy László az Édes Anyanyelvünk 2003. februári számában ismertette (15. oldal, „Egy új helyesírási szótárról”). Recenziójában elismeréssel szólt róla, csupán három apróbb hibát fedezett fel benne. Sempigny Sempigny település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 803 fő (2015). Sempigny Carlepont, Chiry-Ourscamp, Noyon, Passel, Pont-l’Évêque és Pontoise-lès-Noyon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Champrond Champrond település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 69 fő (2015). Champrond Montmirail, Melleray, Vibraye és Lamnay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ryan Mason Ryan Glen Mason (London, Anglia, 1991. június 13. –) egyszeres angol válogatott labdarúgó. Pályafutása Tottenham Hotspur Mason nyolcéves korában csatlakozott a Tottenham Hotspur ifiakadémiájához, majd 2008 augusztusában megkapta első profi szerződését a csapattól. Az első csapatban 2008. november 27-én, egy N.E.C. elleni UEFA-kupa-meccsen mutatkozott be, a hosszabbításban csereként váltva David Bentleyt. A 2008/09-es idényben 31 meccsen 29 gólt szerzett az ifibajnokságban, amivel gólkirály lett. 2009. június 13-án kölcsönvette a harmadosztályú Yeovil Town, csapattársával, Steven Caulkerrel együtt. Augusztus 8-án debütált a csapatban, a Tranmere Rovers ellen. A Colchester United ellen szerezte első gólját, egy szabadrúgásból, majd következő meccsén, az Exeter City ellen is eredményes volt egy távoli lövésből. Utóbbi gólját a BBC Sport is beválogatta a hét legszebbjei közé. 2009. november 5-én jó teljesítménye miatt a Yeovil 2010 májusáig meghosszabbította a kölcsönszerződését. 2010. március 13-án a Tottenham visszahívta magához. 2010 augusztusában a másodosztályban szereplő Doncaster Rovershez került kölcsönben két hónapra. Öt bajnokin játszott, majd 2011 januárjában ismét kölcsönvette a csapat, ezúttal a szezon végéig. Ezúttal tíz bajnokin kapott lehetőséget. 2011. július 28-án új, kétéves szerződést kapott a Spurstől, majd azonnal ismét kölcsönadták a Doncasternek, a teljes 2011/12-es szezonra. Kölcsönszerződése azonban 2011 novemberében felbontásra került, amikor a Tottenham visszahívta. 2012. január 1-jén csapattársával, Harry Kane-nel együtt a szezon végéig kölcsönadták a Millwallnak. 2012. szeptember 20-án pályára lépett a Tottenham Lazio elleni Európa-liga-meccsén, de ismét csak a hosszabbításban állhatott be. Hat nappal később, a Carlisle United elleni Ligakupa-mérkőzésen pályafutása során először bekerült a londoniak kezdőjébe. A téli átigazolási időszak utolsó napján Mason kölcsönben a francia Lorient-hoz igazolt az idény végéig. 2013. április 23-án visszatért a Spurshöz, miután csak a tartalékcsapatban kapott lehetőséget. A következő évad előtt, 2013. július 23-án a teljes szezonra kölcsönvette a Swindon Town. Augusztus 31-én, a Crewe Alexandra 5-0-s legyőzése során mesterhármast szerzett. A 2014/15-ös szezon előtt a Tottenham részt vett egy amerikai felkészülési tornán, ahol Mason olyan jól teljesített, hogy a menedzser, Mauricio Pochettino nevezte őt a Premier League-keretbe. 2014. szeptember 24-én megszerezte első profi gólját a Spursben, egy Nottingham Forest elleni Ligakupa-meccsen. Három nappal később, a rivális Arsenal ellen a Premier League-ben is bemutatkozhatott. Ezután állandó tagjává vált a londoniak első csapatának. 2014. november 2-án, az Aston Villa ellen Mason mellkason fejelte az ellenfél játékosát, Christian Bentekét, aki válaszul kézzel megütötte. Az eset után Bentekét kiállította a játékvezető, Mason azonban a pályán maradhatott. A mérkőzést követően az Angol labdarúgó-szövetség (FA) 20 ezer fontra büntette mindkét csapatot, amiért nem tudják fegyelmezni játékosaikat. 2015 januárjában Mason új, öt és fél évre szóló szerződést írt alá csapatával. Később, egy Swansea City elleni találkozón megszerezte első gólját az angol élvonalban. 2015. szeptember 13-án megszerezte második bajnoki gólját a Tottenham színeiben, egy Sunderland elleni meccsen, ahol a találkozó legjobbjának is megválasztották. Ugyanazon a találkozón azonban egy kisebb sérülést is szenvedett, ami miatt a következő néhány mérkőzést kénytelen volt kihagyni. Egy Bournemouth ellen 5-1-re megnyert mérkőzésen tért vissza a csapatba felépülése után. 2016. február 18-án csapatkapitányként lépett pályára a Fiorentina elleni Európa-liga-mérkőzésen. Hull City 2016. augusztus 30-án a Hull City klubrekordnak számító 13 millió fontért leigazolta Masont. A Burnley ellen mutatkozott be, a 73. percben csereként váltva David Meylert. Szeptember 21-én a ligakupában a Stoke City ellen szerezte meg első gólját a klubban. 2017. január 22-én a Chelsea elleni bajnoki mérkőzésen a 14. percben összefejelt Gary Cahill-lel és koponyatörést szenvedett, hosszasan ápolták a játéktéren, utána kórházba szállították, megoperálták. 2018. február 13-án bejelentette visszavonulását. Válogatott pályafutása Mason egy Oroszország elleni mérkőzés alkalmából kapta meg első behívóját az angol U19-es válogatottba, de nem kapott játéklehetőséget. 2009 októberében ismét behívták az angolok U19-es Eb-selejtezőire, ahol háromból két meccsen pályára lépett és Szlovákia ellen gólt is szerzett. 2011 februárjában az U20-as válogatottban is debütálhatott, Franciaország ellen. 2015. március 23-án behívták a felnőtt válogatottba, egy Litvánia elleni Eb-selejtezőre, valamint egy Olaszország elleni barátságos meccsre. Csak az utóbbin kapott játéklehetőséget, az utolsó 16 percre beállva. Ő adta a gólpasszt, mely után Andros Townsend beállította az 1-1-es végeredményt. Sikerei, díjak Tottenham Hotspur Angol Ligakupa döntős (1) : 2014–2015 Kézi videojáték-konzolok listája Ez a kézi videojáték-konzolok listája, ami a kézi videojáték-konzolokat sorolja fel időrendi sorrendben. A listán csak beépített kijelzővel és cserélhető játékokkal rendelkező hordozható videojáték-konzolok szerepelnek. A beépített játékokat futtató kézikonzolok a dedikált konzolok közé vannak sorolva. Cassagne Cassagne település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 630 fő (2015). Cassagne Betchat, Belbèze-en-Comminges, Marsoulas, Mazères-sur-Salat, Roquefort-sur-Garonne, Salies-du-Salat és Escoulis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sankt Jakob im Rosental Sankt Jakob im Rosental (szlovénül Šentjakob v Rožu) osztrák mezőváros Karintia Villachvidéki járásában. 2016 januárjában 4249 lakosa volt. Elhelyezkedése Sankt Jakob im Rosental Karintia déli részén fekszik, közvetlenül a szlovén határ mellett, a Rosental völgyében. Északról a Dráva, délről a Karavankák hegyei fogják közre. Az önkormányzat 21 falut és egyéb települést fog össze: Dragositschach (55 lakos), Dreilach (58), Feistritz (261), Fresnach (19), Frießnitz (173), Gorintschach (120), Greuth (88), Kanin (93), Längdorf (197), Lessach (86), Maria Elend (514), Mühlbach (233), Rosenbach (339), St. Jakob im Rosental (651), St. Oswald (145), St. Peter (86), Schlatten (393), Srajach (138), Tallach (317), Tösching (61), Winkl (212). A környező települések: nyugatra Finkenstein am Faaker See, északnyugatra Rosegg, északra Velden am Wörther See, északkeletre Ludmannsdorf, keletre Feistritz im Rosental, délre Jesenice (Szlovénia), délnyugatra Kranjska Gora (Szlovénia). Története A Rosental a hallstatti korban már lakott volt, a szomszédos Rosegg területén nagy temetőt tártak fel a régészek. Sankt Jakob területén Schlatten templomában őriznek egy késő ókorból származó, Mithrásznak szentelt oltárkövet. A 6. században szlávok telepedtek meg a völgyben, számos helynév árulkodik az ő örökségükről. Miután a szlávok államát a Frank Birodalom a 9. században meghódította, elkezdődött megtérítésük és nagy számú bajor telepes is érkezett Karintiába. Sankt Jakob templomát a 11. században építtette Ozzi gróf, egy bajor nemes, aki 1024-ben megalapította Ossiach apátságát is. 1472 és 1483 között a betörő törökök több alkalommal kifosztották a települést. A napóleoni háborúk idején 1809-1813 között Sankt Jakob (akárcsak egész Felső-Karintia) a francia fennhatóságú Illír tartományok része volt. Sankt Jakob 1888-ban szakadt el Rosegg önkormányzatától és vált önállóvá. 1901-1906 között megépült a Karavankákon átvezető vasút, ami fellendítette a község gazdasági életét. Az első világháború után fegyveres konfliktus robbant ki Ausztria és Jugoszlávia között Dél-Karintia szlovénlakta vidékeinek hovatartozása miatt. A stratégiai fontosságú Karavanka-alagutak miatt a jugoszlávok megszállták Rosenbachot, Sankt Jakobot és Rosegget, de az osztrák hadsereg 1919 májusára kiűzte őket. Az 1920 októberi népszavazáson Sankt Jakob szavazóinak többsége (54%-a) a Jugoszláv Királysághoz való csatlakozásra voksolt, de mivel a szavazókörzetben 59%-os többséget értek el az Ausztriát támogatók, a település Karintiában maradt. A második világháborúban a szlovén nemzetiség tagjait erőszakkal kitelepítették. Maria Elend és Rosenbach vasútállomásait több alkalommal bombázták. Sankt Jakob 1981-ben mezővárosi státuszt kapott. Lakossága A Sankt Jakob-i önkormányzat területén 2016 januárjában 4249 fő élt, ami visszaesést jelent a 2001-es 4465 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 94,2%-a volt osztrák, 1,2% boszniai, 1,2% német állampolgár. 16,4% tartozott a szlovén kisebbséghez (1910-ben a lakosok 90%-a volt szlovén). 89,8% római katolikusnak, 2,3% evangélikusnak, 4,7% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók Maria Elend temploma a mai formájában gótikus épület, jelentős barokk módosításokkal és román stílusú toronnyal. 1267-ben építették az ossiachi bencés szerzetesek, majd miután a 15. század végén a törökök elpusztították, gótikus stílusban újjáépült. Maria Elendtől délre található a Kápolnahegy ( Kapellenberg ), rajta két kápolnával: a kisebbik, fatornyos épület 1731-ben készült, a nagyobbik 1751-ben. Utóbbit egy gazdag grazi nő építette, aki megesküdött, hogy ha betegségéből felgyógyul, a kis kápolna helyette egy nagyobbat emeltet a Szűz Máriának. Az új kápolna végül a régi mellé épült. A kápolnáktól kis távolságra található egy forrás (ún. Krisztus-forrás vagy Vodica) és fölötte egy 1767-ből származó faépítmény. A gyógyító hatásúnak tartott forrás sok vallásos zarándokot vonz. Sankt Jakob plébániatemploma Valentin Oman modern freskóival Schlatten Szt. Orsolya-temploma, benne a Mithrász-kővel John Tyler Morgan John Tyler Morgan (Athens, 1824. június 20. – Washington, 1907. június 11.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Alabama, 1877–1907). Bétheniville Bétheniville település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1281 fő (2015). Bétheniville Aussonce, Hauviné, La Neuville-en-Tourne-à-Fuy, Saint-Clément-à-Arnes, Pontfaverger-Moronvilliers és Saint-Hilaire-le-Petit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Harry Seeley Harry Govier Seeley (London, 1839. február 18. - London, Kensington, 1909. január 8.) angol paleontológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Seeley”. Élete és munkássága Harry Seeley Londonban született. Richard Hovill Seeley ékszerész és annak második feleségének, Mary Goviernek a fia volt. A kensingtoni Royal School of Mines-ban tanult, aztán 1859-től Adam Sedgwick asszisztense lett Cambridge-ben, a Woodwardian Museumnál. 1863-ban Cambridge-ben a Sidney Sussex College-ban sikeresen elvégezte tanulmányait. A British Museum is és az angol Geological Survey is meghivta Seeleyt munkatársnak, de ő mindkettőjük meghívását visszautasította, mivel önállóan akart dolgozni. Később elfogadott a cambridge-i King's College-ben egy földrajztanári állást. 1876-ban a londoni Bedford College-ban dolgozott. 1896 és 1905 között a Dulwich College geológiai és fiziológiai oktatója, illetve a londoni King's College geológiai és ásványtani professzora volt. 1872-ben feleségül vette Eleanora Jane-t, aki William Mitchell of Bath leánya volt. Harry Seeley leánya, Maude Arthur Smith Woodward FRS-tag felesége lett. Seeley 69 évesen, a londoni Kensingtonban halt meg. A Brookwood temetőben temették el. Dinoszauruszok Seeley a dinoszauruszokat két csoportra osztotta, a hüllőmedencéjűekre (Saurischia) és a madármedencéjűekre (Ornithischia). A csoportok különválasztásánál, Seeley figyelembe vette a medencecsontokat és az ízületeket is. 1888-ban kiadta tanulmányát, amelyről egy évvel korábban már előadást is tartott. A kortárs őslénykutatók, abban az időben sokféle kategóriába helyezték a dinosauruszokat; a kategóriák megalkotásában a lábfejek és a fogak alakja játszott szerepet. A mai napig csak a Seeley-féle csoportosítás maradt fent. Ő volt az első, aki megértette, hogy a madarak nem a madármedencéjűek leszármazottjai, hanem a hüllőmedencéjűeké. Harry Seeley annyira különbözőnek tartotta a két csoportot, hogy egyik javaslata szerint a dinoszauruszokat szét kéne választani, nem pedig egyetlen csoportnak tekinteni, mivel úgysem egy őstől származnak. Csak az 1980-as években, az új kladisztikus vizsgálatok bizonyították be, hogy a hüllőmedencéjűek és a madármedencéjűek csoportjainak a triász korban közös őse volt. Élete során Seeley számos dinoszaurusznak adott nevet, és sok maradványt írt le. Híres könyve, amelynek címe „Pterosaurs, Dragons of the Air” (1901), a pteroszauruszok és a madarak párhuzamát hivatott bemutatni. Seeley szerint a pteroszauruszoknak és a madaraknak közös őse volt, de manapság tudjuk már, hogy ez az állítás nem igaz. Sir Richard Owen őslénykutatót felbőszítette azzal az állítással, miszerint a pteroszauruszok melegvérűek és aktív repülők voltak, mivel Owen ezeket az állatokat hidegvérű, lassú, siklórepülőnek tartotta. Manapság tudjuk, hogy Seeleynek volt igaza. 1879 júniusában megválasztották FRS-tagnak, a hüllőkkel és dinoszauruszokkal kapcsolatos kitartó munkájáért. 1887-ben elnyerte a Croonian Lecture meghivását. Harry Seeley által alkotott és/vagy megnevezett taxonok Az alábbi linkben megnézhető Harry Seeley taxonjainak egy része. Stréberek és Rémek A Stréberek és Rémek (eredeti cím: Nerds and Monsters) 2014-től futó kanadai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek rendezői Greg Sullivan és Josh Mepham. A zeneszerzője Hal Beckett, a producere Kathy Antonsen Rocchio. A tévéfilmsorozat a Slap Happy Cartoons Inc. gyártásában készült, a 9 Story Media Group forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték-sorozat. Kanadában 2014. március 12-étől a YTV sugározta, Magyarországon 2016. december 31-étől a Megamax adta. Szereplők Emberek Dudley Squat – A göndör világos barna hajú, piros pólós, vajszínű nadrágos, szemüveges, alacsony fiú. Irwin Chang-Stein – A sötétbarna hajú, sárga-zöld pólós, barna nadrágos, szemüveged, nagy orrú, alacsony fiú. Becky Hooger – A vörös hajú, zöld masnis, szeplős, fogszabályzós, zöld-fehér csíkos pólós, kék nadrágos, piros cipős, magas lány. Stan Grissle – A szőke hajú, kék pólós, szürke nadrágos, izmos, magas fiú. Szörnyek Zarg Skur Lyle Urp Vink Maiden Cheena Epizódok 1. évad Kedves naplóm! / Rémvezér Tengeri szendvics / Strébertlon Szerelem duda / Rémfolyosó Házassági emlék / Légy a vacsorám / Rém büff Pénz beszél / Az árulás hangja Ami az enyém, az az enyém! / Hódítás mesterfokon Cheena kisasszony tojást rak / Nullás hősök Srácok és babák / Hőhullám Kösz Tesó! / Szerelmeim végveszélyben Szörnyen rossz látás / Stan, a lángelme Dudley, a szolga / A nagy szörny eljövetele Fabricki / Dobozba zárt álmok Rémlátomás / A pókus suttogó Várvezér / Szörnylabda A virág erő / Cheenah kisasszony eltűnt Traiguera Traiguera település Spanyolországban, Castellón tartományban. Traiguera Canet lo Roig, Cervera del Maestre, La Jana, San Jorge, San Rafael del Río és Ulldecona községekkel határos. Lakosainak száma 1434 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Huétor-Tájar Huétor-Tájar település Spanyolországban, Granada tartományban. Huétor-Tájar Salar, Loja, Villanueva Mesía és Moraleda de Zafayona községekkel határos. Lakosainak száma 10 236 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Todenbüttel Todenbüttel település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Konstruktív bizalmatlansági szavazás A konstruktív bizalmatlansági szavazás (németül konstruktives Misstrauensvotum, spanyolul moción de censura constructiva) a bizalmatlansági szavazás egy formája. Konstruktív bizalmatlansági indítvány esetén a parlament csak úgy vonhatja meg a bizalmat a kormányfőtől, ha egyúttal megválasztja utódját is. Ezt a fajta szavazást Nyugat-Németországban alkalmazták először. Azóta része lett olyan más országok jogrendszerének is, mint Albánia, Belgium, Izrael, Lesotho, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia és Spanyolország. Semsey András semsei Semsey András (1754. – 1814. március 2.) főispán. Életútja Semsey András ezredes fia. 1778-ban részt vett mint királyi biztos a Maroson túl fekvő úgynevezett bánsági három megye visszacsatolásában és szervezésében; ekkor Torontál megye alispánjává nevezték ki, s részt vett az úrbér behozatalában. 1786-ban a királyi tábla ülnöke, majd a Hétszemélyes Tábla bírája lett. 1789-ben a m. kir. udvari kancelláriánál, 1791-ben a császári-királyi kamaránál alkalmazták és itt tanácsos lett. 1797-től Ugocsa megye főispáni helyettese, a Szent István-rend vitéze, 1803-tól ugyanazon megye valóságos főispánja, 1802 február 26-tól királyi személynök. 1807-ben Abaúj vármegyei főispán, 1808-ban kamarai elnök lett. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908. A Magyar Televízió örökös tagja A Magyar Televízió örökös tagja (röviden: MTV örökös tagja) cím 2004. október 22-én került átadásra első, 12 tagjának, melyet az MTV örökös tag Alapítvány kuratóriuma ítélt oda. Az örökös tagok választása életük végéig szólt. Valamelyikük halála esetén a kuratórium 2012-ig – a tagság intézményének megszűnéséig – három hónapon belül új örökös tagot választott. Az MTV örökös tagjai Az MTV örökös tagja címet 2004. október 22-én, ünnepélyes keretek között adták át először – Rudi Zoltán, az MTV Rt. akkori elnökének szavaival – „a magyar közszolgálati televíziózás nagy öregjei”-nek, akik a következők voltak: Antal Imre műsorvezető, Balogh Mária az MTV első női riportere, Czabarka György operatőr, Horváth Ádám rendező, Kézdi Lóránt díszlettervező, Kudlik Júlia bemondó, aki a Deltát és más műsorokat évtizedeken át vezette, Lénárt István a koordinációs főosztály volt vezetője, Mahrer Emil, aki 22 éven át rendezte a Telesportot, Palásti Pál zenei szerkesztő, Sík Igor vezető operatőr, Vértessy Sándor riporter és Vitray Tamás műsorvezető-szerkesztő. 2005-ben elsőként Kézdi Lóránt hagyta el a tagok közül az élők sorát, helyére Bednai Nándort, az MTV első rendezőjét választották. 2007-ben Mahrer Emil és Palásti Pál is elhunyt, helyükre Bíró Istvánné vágó és Bíró Miklós operatőr került. 2008. május 22-én titkos szavazással Antal Imre helyére Horváth Lórántot, a köztelevízió egykori ügyvezető elnökét választotta meg a „zsűri”. Az MTV Örökös Tag Alapítvány kuratóriuma 2009 januárjában a köztelevízió egyik legtapasztaltabb műszaki szakembereként említett Horváth Pált Czabarka György, szeptemberben pedig Mihályfi Imrét, „a nagyobbik köztévé egyik alapítóját ”, Balázs Béla-díjas rendezőt Bíró Istvánné helyére választotta. A cím odaítélésében Horvát János, Esztergályos Károly, Szegvári Katalin, Szinetár Miklós és Wisinger István döntött. 2012 márciusában Sík Igor, májusában Vértessy Sándor hunyt el. Eközben az örökös tagság intézménye megszűnt, az örökös tagok sora új jelöltekkel már nem bővült. Az addigi díjazottak az elismeréssel járó havi járandóságukat továbbra is életük végéig megkapják. Szabadon dönthettek továbbá arról, hogy jelölésük esetén régi címük megtartása mellett átlépnek-e az új elismerési rendszerbe, ugyanis a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap bejelentette azt is, hogy közmédia kiválósága címmel új díjat alapított, melynek odaítéléséről az MTVA, valamint a négy közszolgálati médium vezérigazgatója dönt. 2013-ban az MTV örökös tagok (akkor Balogh Mária, Bíró Miklós, Bednai Nándor, Horváth Lóránt, Horváth Ádám, Horváth Pál, Kudlik Júlia, Lénárt István, Vitray Tamás és Mihályfi Imre) testületileg megkapták a MÚOSZ tiszteletbeli tagja címet. Még ebben az évben Bednai Nándor is eltávozott. Az MTV örökös tag Alapítvány Az MTV örökös tag Alapítványt a Rudi Zoltán vezette Magyar Televízió Részvénytársaság hozta létre 2004. szeptember 27-én. Az alapítvány elsődleges célja a MTV Rt. közszolgálati műsorszolgáltató szakmai színvonalának erősítése – elsődlegesen az egyetemes, illetve a nemzeti kulturális örökség értékeinek ápolása, a kulturális sokszínűség érvényesülésének biztosítása, az ennek érdekében végzett magas színvonalú munka finanszírozása, elismerése által. Az alapítvány szándékában állt e célkitűzése mellett, annak keretében egy olyan erkölcsi tiszteletadásban, szakmai elismerésben, anyagi támogatásban részesíteni az MTV Rt. azon munkavállalóit, akik az MTV Rt. életében és munkájában a kulturális örökség megóvása, kulturális értékteremtő tevékenység folytatása során meghatározó szerepet töltenek, illetve töltöttek be, amely kifejezi a részvénytársaság megbecsülését és elősegíti kulturális tevékenységük folytatását. A kuratórium e célból kiválasztott az alapítvány rendes tagjain túl további 12 személyt az MTV örökös tagja címre, akik számára az alapítvány havonta a kuratórium által meghatározott összegű támogatást nyújtott. Az örökös tagok választása életük végéig szólt. 2012-ig valamely örökös tag halála esetén a kuratórium három hónapon belül új örökös tagot választott, de attól az évtől az örökös tagság intézménye abban a formában hosszabb távon nem maradt fenn. A kuratórium 2014. májusi ülésén tagjai az MTV Nonprofit Zrt-vel, mint alapítóval egyeztetett módon július 1-jei hatállyal lemondtak tagságukról, mert a továbbiakban az MTVA és az MTV Nonprofit Zrt. más szervezeti formában, de az addigiakkal azonos mértékben kívánta támogatni az örökös taggá választottakat. Szinetár Miklós (2004–?) Dr. Molnár György (?–2014) A kuratórium egyéves időtartamra 12 rendes tag ot választott az MTV Rt. munkavállalói, illetve nyugalmazott munkavállalói közül. Az alapítvány szervezésében rendszeres szakmai konzultációkat, kulturális eseményeket szervezhettek és valósíthattak meg. A tevékenység ellenértékeként a kuratórium tagjainak díjazást állapíthatott meg. Az alapítvány rendes tagja e minőségének időtartama alatt örökös taggá nem volt választható. A – 2012-ig – 12 örökös tag ot életre szólóan az alapítvány kuratóriuma választotta. A kitüntető címen kívül életjáradék jellegű havi nettó 200-240 ezer forintos juttatást, valamint örökös belépőt kaptak az intézménytől. Méta (játék) A méta egy hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett – többnyire gyerekekből, diákokból álló – csapat játszik. Története A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a vidéki települések ifjúsága is átvett. A falu népe őrizte és továbbalakította a játékot. II. Lajos idejéből származó források szerint a lovagok is játszottak egyfajta métajátékot, amely azonban nem volt azonos a gyerekek és fiatalok alább leírt szórakozásával. Tekintve, hogy a méta eredete több évszázadra nyúlik vissza, egy feltételezett alapformára nem következtethetünk vissza, s az azóta eltelt időben a játéknak sok változata elterjedt. Így a méta családjába tartozik a krikett és a baseball is. Játékszabályok Az általános szabályok szerint a 20-30 méter hosszú, két rövidebb végén vonallal (métavonal) határolt pálya közepén található a különféleképpen megjelölhető – krétával felrajzolt, kövekből vagy fákból kirakott – cél (vár, tilos hely, méta). Az egyik csapatot az ütők, a másikat pedig a kapók vagy fogók alkotják. A játék során a 60-70 centiméteres ütővel, tulajdonképpen bottal vagy husánggal (métabot, métaütő, kámpa, kampaverő, mángorló) felszerelkezett csapatok tagjai a vonal mögött felsorakoznak. A kapók egyike az ütőknek sorra adogatja (vagy az ütőjátékosok dobják fel maguknak), a rongy-, bőr- vagy nemezlabdát, akik azt a lehető legerősebben és a legtávolabbra igyekeznek elütni a métabottal. Az elütést követő pillanatban az ütő elrohan a tilos helyre, ahol nem lehet a labdával megdobni, és ezt követően – ha a helyzetet úgy méri fel – ugyancsak szaladva igyekszik visszaérni a vonal mögé, ahol csapatának többi tagja várakozik. Mindeközben ha valamelyik fogó elkapja az általa elütött labdát, és még visszaérkezése előtt eltalálja vele a soros ütőt, a két csapat helyet cserél: az ütőkből lesznek a kapók, és fordítva, a kapókból az ütők vagy az éppen futó játékosból fogoly lesz. Ha a fogók egyike még röptében elkapja a labdát, ugyancsak szerepet cserél a két csapat. A méta különféle változatai a várméta (várasdi), a körméta és a futóméta (népi nevei longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós méta). Azonban más helyeken más szabályok szerint játszhatják/játsszák ezt a játékot. A Kincskereső kisködmönben, A Pál utcai fiúkban és Heinrich Böll Biliárd fél tízkor című regényében is említik. Pásztor Árpád A Muzi című regényében részletesen leírja a játék pesti változatát. Søren Peter Christensen Søren Peter Christensen (Langskov, 1884. október 30. – Faaborg, 1927. október 12.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és a svéd rendszerű csapat összetettben ezüstérmes lett. Klubcsapata a Skytterforeningernes Hold volt. 1963-as afrikai nemzetek kupája Az 1963-as afrikai nemzetek kupája a negyedik volt a sorban, amit az Afrikai Labdarúgó-szövetség rendezett. A házigazda Ghána volt, és a ghánai labdarúgó-válogatott első tornáján rögtön bajnok lett. A csoport 1963. november 22. 1963. november 26. 1963. november 28. B csoport 1963. november 24. 1963. november 26. 1963. november 28. Bronzmérkőzés 1963. november 30. Döntő 1963. december 1. Schauerberg Schauerberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Hvadzsong állomás Hvadzsong (Hwajeong) állomás a szöuli metró 3-as vonalának állomása Kjonggi (Gyeonggi) tartomány Kojang (Goyang) városában. Grabovnica (Csázma) Grabovnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 23, közúton 31 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re keletre, Csázma és Bojana között, a Grabovnica partján fekszik. Története A mai falu a török kiűzése után a 17. században betelepített falvak közé tartozik. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Grabovnicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Grabovicza” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Grabovnicza” néven 30 házzal, 100 katolikus és 56 ortodox vallású lakossal találjuk. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 272, 1910-ben 379 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 379 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek. Nevezetességei Szent Vid tiszteletére szentelt kápolnája a településtől délre található. Grabovnicán hagyomány, hogy adventkor, karácsonykor és újévkor a Salaj-birtokot több mint egymillió égővel világják ki. Az itt kialakított témaparkban turistalátványosságként ez alkalomból valóságos karácsonyi mesevilág jelenik meg. Plymouth Argyle FC A Plymouth Argyle FC teljes nevén Plymouth Argyle Football Club egy angol labdarúgócsapat. Jelenleg a negyedosztályban szerepelnek, ahol az előző szezonban az 5. helyen végeztek. Azon kevés klub egyike, amely zöld szerelésben játssza hazai mérkőzéseit (a másik például a Yeovil Town FC). A bajnokság legdélibb, ezenkívül legnyugatibb csapata, de a szurkolók ennek ellenére nagy számban utaznak a csapat idegenbeli mérkőzéseire. [forrás?] Jelenleg Plymouth a legnagyobb város, amelynek még sosem volt első osztályú csapata. (2008-ig Kingston upon Hull volt). Jelenlegi keret 2017. március 16-án. Ismertebb játékosok Fred Binney Jack Cock Jack Robinson Sammy Black Paul Mariner Bill Harper Bruce Grobbelaar John Hope Peddie David Jack Archie Goodall Jack Leslie Forbes Phillipson-Masters Billy Rafferty Tommy Tynan Peter Shilton Andy Morrison Taribo West Mickey Evans David Friio Paul Wotton Halmosi Péter Buzsáky Ákos Sylvan Ebanks-Blake Az évszázad csapata Edző: Paul Sturrock Mutnofret Mutnofret („A gyönyörű Mut”) királyné az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia idején, I. Thotmesz felesége, II. Thotmesz anyja. Címei alapján („A király leánya”; „A király testvére”) valószínűleg I. Jahmesz leánya és I. Amenhotep testvére. Ennek ellenére nem ő volt I. Thotmesz főfelesége, hanem Ahmesz. II. Thotmeszen kívül valószínűleg ő volt az anyja a fáraó többi fiának, Amenmoszénak, Uadzsmesznek és Ramoszénak is. Ábrázolása fennmaradt fia kolosszusának lábánál; unokája, III. Thotmesz Deir el-Bahari-i templomában; egy, a Ramesszeum közelében talált sztélén, valamint egy szobrát megtalálták Uadzsmesz kápolnájában. Fia uralkodása alatt még életben volt. Címei: A király felesége (�m.t-n�swt), A király anyja (mwt-n�swt). Semussac Semussac település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 2337 fő (2015). Semussac Arces, Le Chay, Corme-Écluse, Cozes, Grézac, Médis, Meschers-sur-Gironde és Saint-Georges-de-Didonne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hvalinszki járás A Hvalinszki járás (oroszul: Хвалынский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Szaratovi területen. Székhelye Hvalinszk. Népesség 1989-ben 15 297 lakosa volt. 2002-ben 12 962 lakosa volt. 2010-ben 23 887 lakosa volt, melyből 20 208 orosz, 1 434 tatár, 450 mordvin, 315 csuvas, 247 ukrán, 197 örmény, 86 azeri, 54 kazah stb. A számok magukba foglalják a város adatait is. Giuliana Giuliana település Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében. Lakosainak száma 1904 fő (2017. január 1.). Giuliana Caltabellotta, Chiusa Sclafani, Sambuca di Sicilia, Bisacquino, Contessa Entellina és Campofiorito községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Molnár Krisztina Rita Molnár Krisztina Rita (Budapest, 1967. október 11. –) költő, író, tanár, múzeumpedagógus. Családja Édesapja Molnár László zeneszerző, karmester, a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, édesanyja Ferenczi Mária. Három gyermeke van: Péter, György, Márton. Tanulmányai A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően az ELTE TFK-n magyar-könyvtár diplomát, valamint az ELTE BTK-n magyartanár és múzeumpedagógus diplomát szerzett. Művészetének jellemzése Költészetének legfontosabb jellemzői a feszes forma, a klasszikus versformák (időmértékes versek, szonett, villanella gyakori alkalmazása, és a rendkívül kimunkált, kidolgozott, "csiszolt" szerkesztés. Témáit szívesen veszi a környező világból, a város, a természet, a környező emberek jelennek meg gyakran költeményeiben. De nem csak a kézzel fogható környezet: a költőt körülvevő "szellemlények" - régi korok írói, költői, zeneszerzői - és más történelmi figurák egyaránt. Tagságai: A Szépírók Társasága és a Magyar Műfordítók Egyesülete tagja. Művei Menedékjog (antológia, 1990) Közelkép (verseskötet, 1998) Különlét (verseskötet, 2008) Kőház (verseskötet, 2013) Maléna kertje. Mese gyerekeknek és felnőtteknek ; Naphegy, Bp., 2013 Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik (mese, 2015) Kréta-rajz (meseregény, 2016) A víz ösvénye. Térforgó (kisregény, 2016) Derűs hétköznapok (gyermekkalendárium, 2017) Levél egy fjord partjáról (verseskötet, 2017) Az alábbi lapokban jelentek meg versei: Alföld, Holmi, Magyar Napló, Mozgó Világ, Az irodalom visszavág, Élet és Irodalom Kovács Lajos (polgármester) Kovács Lajos (Tállya, 1839 – Miskolc, 1915) jogász, Miskolc polgármestere, aki nem volt hivatalban. Élete Kovács Lajos iskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd az itteni Jogakadémián tanult 1861 és 1863 között. Jogi pályáját Egerben kezdte, majd 1867-ben költözött Miskolcra. A Hunyadi utcán lakott, később átköltözött a Kun József utcára (ma Kishunyad utca 6.). Az 1848-as függetlenségi eszmékben hitt, ezért is látogatta meg Kossuth Lajost Turinban, Mocsáry Lajos (1826–1916), Borsod megyei alispán társaságában. Később ő lett a Függetlenségi és 48-as párt megyei elnöke. Elnöke volt a Miskolci Ügyvédi Kamarának, 1895-ben pedig Borsod vármegye tiszti főügyésze lett. Soltész Nagy Kálmán után őt jelölték polgármesternek, de a jelölés hatalmas – jogi köntösbe bújtatott – politikai csatározásba torkollott. 1902. június 24-én a városi közgyűlés megválasztotta polgármesternek. Megtartotta programbeszédét, letette a hivatali esküt és átvette a város pecsétjét. A polgármesteri címre szintén pályázó dr. Németh Imre ügyvéd és támogatói azonban minden alkalmat kihasználtak a megbízatás ellehetetlenítésére. Jogi csatározásokba kezdtek, névleg a „tisztinyugdíj szabályzat” elveire hivatkozva, ami miatt Kovács Lajos nem tudta elfoglalni az előírás szerinti nyolc napon belül a polgármester székét, így lemondottnak számított. Kovács Lajos valóban lemondott úgy, hogy ténylegesen sohasem volt Miskolc gyakorló polgármestere. Új procedúra kezdődött, melynek során Szentpáli István lett a polgármester. Kovács Lajos 1915-ben hunyt el, halála alkalmából a város érdekében végzett munkájáról jegyzőkönyvben emlékeztek meg: „… az elhunyt egy emberöltőn át volt tagja a törvényhatóságnak, bizottságnak, illetve előzően a képviselő testületnek. Ezen hosszú idő alatt … a városunknak politikai közjótékonysági társadalmi téren lelkes buzgalommal működő tagja volt. Az ő tiszteletreméltó emléke nem fog elmúlni a testi elmúlást jelentő halálával…”. Konsztandínosz Micotákisz Konsztandínosz Micotákisz (görög betűkkel: Κωνσταντίνος Μητσοτάκης; Halépa, 1918. október 18. – Athén, 2017. május 29.) görög politikus, miniszterelnök. Az athéni egyetemen jogi és közgazdasági diplomát szerzett. 1946-ban választották meg először parlamenti képviselőnek. 1980-81-ben és 1992-ben külügyminiszter, 1990 és 1993 között Görögország miniszterelnöke volt. Szabványos nyomás és hőmérséklet A kémiában és a fizikai kémiában használjuk a hőmérséklet és a nyomás szabványos értékének fogalmát (angol eredetiben: STP, azaz: standard condition for temperature and pressure), amely ahhoz szükséges, hogy lehetővé váljék az eltérő eredetű kísérleti eredmények összehasonlítása. A legnagyobb jelentőségű az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) és a National Institute of Standards and Technology (NIST), habár nem mindegyik nevezhető általánosan elfogadott hivatkozási alapnak. Más intézetek eltérő referenciákat fogalmaztak meg. Aktuálisan az IUPAC szabványa a hőmérsékletre 0 °C (273,15 K, 32 °F), az abszolút nyomásra 100 000 Pa (14,504 psi, 0,986 atm), a NIST viszont 20 °C (293,15 K, 68 °F) hőmérsékletet és 101 325 Pa (14,696 psi, 1 atm) nyomást használ. Az ISO 13553 nemzetközi szabványában földgázra és folyadékokra a 288,15 kelvin és 101 325 Pa referencia feltételt írja elő. Ipari és kereskedelmi áramlásmérés és fogyasztásmérés szükségessé teszi a referencia feltételek félreértésmentes megadását, habár sok könyv, folyóirat; gépek és berendezések reklámozásánál ezt figyelmen kívül hagyják. Javasolható a térfogatra vonatkozó referencia körülmények jelölése, valahogy így: V(273,15 K, 101 325 Pa)m³. A magyar szóhasználatban az ilyen mennyiségeket normálköbméternek nevezik. Meghatározások A múltban A 2010 előtti hatvan évben a hivatalos és a tudományos méréseknél, – ha metrikus értékeket használtak, – általában a Celsius, illetve Fahrenheit értékekből, esetleg a technikai atmoszféra értékéből, illetve a torr mértékegységből konvertált számokat használtak 0 °C (273,15 K; 32,00 °F) és 101 325 Pa (1 atm, azaz 760 torr). Éppígy használatosak voltak a brit mértékegységrendszerből származó adatok (Amerikában United States Customary Units néven; Európában Imperial Units néven ismeretes): 60 °F (15,56 °C; 288,71 K) és 14,696 psi (1 atm). Jelenleg A nemzetközi szervezetek különféle definíciókat használnak jelenleg is. Ezek egy része a lenti táblázatban megtalálható; korántsem mindegyik. Az IUPAC 1982-ben áttért a korábbi 0 °C és 101 325 Pa (1 atm) értékről a 0 °C és 100 000 Pa (1 bar) értékre. További figyelemre méltó esetet mutat az olajipar. A régebben használt 60 °F és 14,696 psi értéket (főként Észak-Amerikában) 60 °F és 14,73 psi értékre változtatták. Európában és Dél-Amerikában a földgáz termelő vállalatok a 15 °C (59 °F) and 101 325 Pa (14,696 psi) referenciaértéket használják. Így hát az International Organization for Standardization (ISO)-nak, a United States Environmental Protection Agency (EPA)-nak és a National Institute of Standards and Technology (NIST)-nek többféle definíciót kell értelmeznie. Az orosz állami szabvány (GOSzT 2939-63) a következő normál állapotot határozza meg: 20 °C (293,15 K), 760 mmHg (101 325 N/m²) és nulla relatív nedvességtartalom. Az SATP (Standard Ambient Temperature and Pressure) értékek – többek között az Egyesült Államok Szabványügyi Intézete (National Bureau of Standards) – által kiadott termodinamikai vonatkozású dokumentumokban 100 000 Pa (1 bar) nyomásra, de különféle hőmérsékletekre vonatkoznak, mint normál állapotra; néhol eltérő relatív nedvességtartalom értékekre. Megjegyzések: National Bureau of Standards: Országos Szabványügyi Hivatal (jogutódja a NIST ) Society of Petroleum Engineers: Olajipari Mérnökök Társulata Occupational Safety and Health Administration: Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Minisztérium Energy Information Administration: Energiaügyi Minisztérium Air Movement and Control Association: Levegő Kezelési és Szállítási Társaság Federal Aviation Administration: Szövetségi Légügyi Hatóság EGIA: Electricity and Gas Inspection Act (of Canada): Elektromos- és gázenergia felügyeleti törvény SATP: Standard Ambient Temperature and Pressure: Szabványos környezeti hőmérsékleti és nyomási értékek Az eredeti nyelvű idézetekben tizedesvessző helyett tizedespont szerepel, ha azt a szöveg teljessége megkívánja Nemzetközi szabványos atmoszféra Az aeronautikában és az áramlástanban az "International Standard Atmosphere" (ISA, Nemzetközi Szabványos Atmoszféra) a nyomást, hőmérsékletet, sűrűséget és a hangsebességet a tengerszint feletti magasság függvényében definiálják. Az Egyesült Államokban ezt egészen a 65 000 láb (19812 m) tengerszint feletti nyomásig szabványosították. Szabványos laboratóriumi körülmények Ezen a néven nevezik, habár laborról-laborra változó értékeket tapasztalunk. A hőmérséklet például 0 és 25 °C közötti értékű lehet, kulturális szokások, klimatikus körülmények befolyásolják. Új Dél Wales-ben például 25 °C és 100 000 Pa. Az American Society of Testing and Materials (Anyagok és Anyagvizsgálatok Intézete) ASTM E41 vizsgálati szabványaiban különleges körülményeket is elő szokott írni. Moláris térfogata A moláris térfogat értékének megállapításához feltétlenül rögzíteni kell a referenciafeltételeket, különben félrevezető lehet a gáz térfogatának, vagy térfogatáramának meghatározása tekintetében. A moláris térfogat az egyesített gáztörvényből meghatározható: , átrendezve: ahol Amerikai mértékegységekkel: A fentiek alapján a következő értékek számíthatóak: V / n = 8,3145 × 273,15 / 101 325 = 0,022 413 968 m³/mol, 0 °C-on és 101.325 kPa V / n = 8,3145 × 273,15 / 100 000 = 0,022 710 953 m³/mol, 0 °C-on és 100 kPa V / n = 8,3145 × 298,15 / 101 325 = 0,024 466 m³/mol, 25 °C-on és 101 325 Pa V / n = 8,3145 × 298,15 / 100 000 = 0,024 790 m³/mol, 25 °C-on és 100 000 Pa V / n = 10,7316 × 519,67 / 14,696 = 379,48 ft³/lbmol, 60 °F-on és 14.696 psi (vagy 0,8366 ft³/gram mol) V / n = 10,7316 × 519,67 / 14,730 = 378,61 ft³/lbmol, 60 °F-on és 14,73 psi A műszaki irodalomban gyakran összetévesztik a specifikus gázállandót és az univerzális gázállandót. A specifikus gázállandót az M moláris tömeggel számítjuk: Az Egyesült Államok szabványos légállapotához a 8,314 4621 m³·Pa/(mol·K) értéket használják. Az lbmol mértékegység fontban adja meg a mól definícióját (0,012 kg szén-12 tömegét). A szilicium moláris térfogata 12,058 833 01m −6 m³/mol; a fentivel azonos mértékegységet használva: 0,000 012 058 833 m³/mol Továbbiak Atmoszféra ISO 1 – Referencia hőmérséklet előírt geometriájú termékekhez Standardállapot 19-es busz (Nyíregyháza) A nyíregyházi 19-es buszvonal a Sóstói úti kórház és Gumigyár (Michelin) között közlekedik. Megállóinak száma Gumigyár (Michelin) felé 14, a Sóstói úti kórház felé 13 db. A vonalat az Észak-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Járművek Solaris Urbino 12, Solaris Urbino 15, MAN Lion’s City Útvonal Gumigyár (Michelin) felé: Sóstói úti kórház - Etelköz - Városi Stadion - Stadion utca - Északi krt. 4. - Északi krt. 25. - Mező u. - Bethlen G. u. 67. - Derkovits u. 5. - Derkovits u. 73. - Derkovits u. 108. - Gumigyár (PHOENIX) - Rókabokori u. - Gumigyár (Michelin) A Sóstói úti kórház felé: Gumigyár (Michelin) - Gumigyár (PHOENIX) - Derkovits u. 108. - Derkovits u. 73. - Derkovits u. 5. - Mező u. 5. - Széna tér - Északi krt. 25. - Északi krt. 4. - Stadion u. - Városi Stadion - Etelköz - Sóstói úti kórház Stazione di Ponte della Venturina Stazione di Ponte della Venturina vasútállomás Olaszországban, Alto Reno Terme településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Porrettana-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Molino del Pallone Stazione di Porretta Terme Jeremi Wiśniowiecki Jeremi Michał Korybut Wiśniowiecki (Ukránul: Ярема Вишневецький) (1612. augusztus 17. – 1651. augusztus 20.) lengyel herceg, katona, hadvezér, Lublin hercegvajdája. Élete 1612-ben született gazdag hercegi családban. Keresztelésekor két nevet kapott, a Jeremi (nagyapja nyomán) és a Michael nevet (apja nyomán). Fiatalon beutazta egész Európát. Kis ideig egy Jezsuita Egyetemen és egy olasz kollégiumban tanult, majd Hollandiában katonai tapasztalatot szerzett. Visszatért hazájába és a családi birtokokat igazgatta, amelyek a mai Ukrajna nagy részét foglalták magukba. Birtokát gyakran nevezték „Lublini államnak”, mert kiterjedése nagyobb volt, mint sok akkori államé. Saját hadserege is volt, amely több ezer főt számlált, soraikban nagy számmal voltak a - feljegyzések szerint - magyar zsoldosok és önkéntesek is. 1632-ben az ortodox vallásról áttért a római katolikus hitre és attól kezdve az ukrán ortodox parasztokat és pópákat próbálta nem egy esetben erőszakkal áttéríteni. Számos háborúban és hadjáratban részt vett és katonai tapasztalatokat szerzett, csapatai azonban gyakran élősködtek az ukrán parasztokon és óriási hadisarcokat szedtek. A Szmolenszki Hadjárat (1633-1634) során elkísérte Aleksander Piaseczyńskit, a Déli Hadsereg vezérét és több fontos ütközetben is részt vet, mint Putywl ostroma. Ezekben a háborúkban tetemes vagyonra tett szert, hasonlóan a magánháborúiban is. Nem sokkal később Samuel Łaszcz mágnás ellen kellett harcolnia, és bár győzött, sok ellenséget is szerzett magának. Jó pár hadjáratot vezetett külhonba, így Moldvába is lengyel, ukrán és kozák csapatai élén. Ez volt az oka, hogy 1636-ban a Szejm ellenezte a húga, Anna és IV. Ulászló lengyel király házasságát. Wiśniowiecki maga Gryzelda Zamoyskát vette feleségül, lánya pedig Tomasz Zamoyski kancellárhoz ment hozzá, 1639-ben. Eközben, 1637-ben Mikołaj Potocki hetman oldalán a Pavel Pavluk vezette ukrán lázadók ellen, a következő évben pedig Dymitr Hunia ellen harcolt. Ezek után ő és barátai a velük ellenséges vagy engedetlen lengyel mágnások elleni terrorba kezdtek és többeket megöltek vagy megkínoztak. 1641-ben meghalt a nagybátyja és a maradék birtokok is rá szálltak, de egy kis konfliktusra még volt Aleksander Ludwik Radziwillal, aki azt állította, hogy a földet ő örökölte. Saját jobbágyai és Ukrajna népének körében óriási gyűlölet övezte elviselhetetlen adói, kegyetlensége, zsarnoki uralma és fokozódó magánháborúi, valamint az ortodoxok üldözése miatt. Lassacskán az őt korábban szolgáló kozákok is meggyűlölték. Amikor kitört az 1648–54-es kozák–lengyel háború, ő is harcba indult, s komoly katonai hozzáértésről tett tanúbizottságot. Zbarazs ostromakor sikeresen védte a várat a többszörös túlerőben lévő kozák-tatár erőkkel szemben, míg végül szabad elvonulás fejében el nem hagyhatta a várat. A beresztecskói csatában az ő ezredei fordították a csata kimenetét a lengyelek oldalára és súlyos vereséget mértek a kozákokra. Az elfogott felkelőkkel mindig szörnyű kegyetlenséggel bánt el: megégetésekkel, karóba húzásokkal, csonkításokkal büntette őket, ezzel még inkább elmélyítette az ukránok és kozákok vele szemben érzett gyűlöletét. Halála 1651. augusztus 20-án, 11 órakor halt meg. Azonnal szóbeszédek kezdtek keringeni a halálával kapcsolatban. Hogy megnyugtassák a katonákat, vizsgálatot indítottak az ügyben és elrendelték a boncolást. Sajnos pontos leírás nem maradt fenn, csak egy üzenet, amely szerint a herceg belső szervei (különösen a belek és a szív) nagyon zsírosak voltak. Nem sikerült megállapítani a halál okát. Négy teória van: Kolera vagy hasmenés - abban a korban sok emberrel végzett a kolera Ételmérgezés Arzénmérgezés Szélütés A kultúrában A híres lengyel gitárosnak, Jacek Kaczmarskinak szól róla egy dala. Ő az egyik szereplője Henryk Sienkiewicz Irodalmi Nobel-díjas lengyel író Tűzzel, vassal című regényének, ami az 1648-ban kitört ukrán lázadás eseményeit dolgozza fel. Az 1999-es, azonos című filmben Andrzej Seweryn alakította. Ostoros garnéla Az ostoros garnéla (Palaemon adspersus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Palaemonidae családjába tartozó faj. Az állat a Palaemon ráknem típusfaja. Előfordulása Az ostoros garnéla a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban éppúgy előfordul, mint a Balti-tenger északi és nyugati partvidékén, és egyike a leggyakoribb garnéláknak, amelyeket a piacokon kínálnak. Megjelenése Az ostoros garnéla 5 centiméter hosszú, áttetszően szürke vagy zöldesbarna, sötét csíkokkal, lábain sárga foltokkal. A hátpajzs homloki részén előremeredő, hosszú csőrnyújtvány (rostrum) gyengén hajlott és egy csúcsban végződik. Az első járólábpár apró, a második nagyobb ollókat visel. Életmódja A sekély vizekben növényekkel benőtt sziklás fenéken, sőt az árapályzónában tartósan megmaradó tócsákban is megtaláljuk ezt a kis méretű rákot. A brakkvizekben is megél. Jóllehet nem nagyon félénk, és táplálékkeresés közben gyakran a fürdőzők lábát is csipkedi, kézzel mégis nehezen fogható meg. Széles faroklegyezőjét maga alá csapva hirtelen hátrafelé iramodik. Moszatokkal, szerves törmelékkel és különféle apró állatokkal táplálkozik. Karlowszky Károly Lajos Karlowszky Károly Lajos (Nyíregyháza, 1810 körül – Szolyva, 1875. augusztus 20.) orvosdoktor. Élete Nyíregyházai (Szabolcsm.) származású; 1835-ben a pesti egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet; azután Nyíregyháza város főorvosa volt. Meghalt 1875. aug. 20. Szolyván (Beregm.) 65. évében. Cikkei a M. Gazdában (1846. A trágya és annak hatása); a Fürdői Lapokban (1868. A hársfalvi ásványvíz.) Munkái Dissertatio inaug. medico-pharmacol. de Creosoto. Budae, 1835. A szolyvai és ploszkói savanyúvizek rövid leírása természet-, vegy- és kórtani tekintetben. Munkács, nov. 1. 1855. Szeged. A gyógyfürdők és égvényes savanyúvizek alkatrészeinek hatása és használatáról különösen Hársfalvára alkalmazva. Irta különösen fürdővendégek számára. Eperjes, 1871. Tüdeusz Tüdeusz (görög betűkkel Τυδεύς) aiol herceg Kalüdónban, a Heten Thébai ellen című történet hőseinek egyike. Oineusz és Peroboia vagy Althaia fia, testvérei Meleagrosz és Déianeira. Anyja személye egyes változatokban más és más. Az egyik szerint Oineusz elcsábította Hipponoosz leányát, Periboiát, a másik szerint Zeusz őrületet bocsátott Oineuszra, aki a saját leányával, Gorgéval nemzette Tüdeuszt. Menekülés Kalüdónból Tüdeusz hirtelen haragú, gátlástalan emberré vált, de nagy harcos volt. Ifjúkorában egy vadászat alkalmával szóváltásba keveredett többekkel és a kialakuló csetepatéban több rokonát, köztük Alkathoósz nevű nagybátyját megölte. A legendának több változata maradt fenn, egy fontos variáció szerint nagybátyjait testvére, Meleagrosz ölte meg a kalüdóni vadkanvadászat alkalmával. A thébai epikus ciklus negyedik darabja, az Alkmaiónisz szerint másik nagybátyja, Melasz fiai, Phéneusz, Eurülaosz, Hüperlaosz, Antiokhosz, Eumédész, Szternopsz, Xanthipposz és Szthenelaosz Oineusz tórnjára törtek, ezért mindegyiküket megölte. Phereküdész viszont arról tud, hogy bátyját, Óleniaszt gyilkolta meg. Mindenesetre Argoszba menekült, ahol Adrasztosz király hozzáadta leányát, Déipülét. Adrasztosz ugyanis azt a jóslatot kapta, hogy leányait egy vadkanhoz és egy oroszlánhoz kell feleségül adnia. Az udvarába menekülő Tüdeusz és a más okból szintén hozzá futó Polüneikész pedig éppen vaddisznóval és oroszlánnal díszített pajzsokat viselt. Tüdeusz és Déipülé házasságából született az egyik legnagyobb görög hős, Diomédész. A Hetek hadjárata Tüdeusz nevéhez fűződik a nemeai játékok alapításának egyik változata. Eszerint Lükurgosz nemeai király Opheltész nevű fiát megfojtotta egy kígyó, és az ő emlékére rendeztek sportversenyeket először Nemeában. (Más verzió szerint Héraklész a nemeai oroszlán legyőzésének emlékére rendezte.) Ezen az első nemeai játékokon Tüdeusz ökölvívásban lett bajnok. A két menekült herceg rávette Adrasztoszt, hogy segítse őket visszaszerezni trónjukat. Először Thébai ellen vonultak, ez a Hetek háborúja, amelyben nagy hőstetteket könyvelhetett el; párviadalokban győzte le sorra a város védőit, a csatában egyszerre hetven thébai harcost késztetett menekülésre. Thébainak éppen hét kapuja volt, minden vezérnek jutott egy, Tüdeuszé a Krénisz-kapu volt. A háború végén azonban halálos sebet kapott Melanipposztól. Melanipposzt Adrasztosz megölte és a thébai levágott fejét a haldokló Tüdeusznak adta. (Más változatban a thébai neve Mékiszteosz vagy Asztakosz.) Pallasz Athéné épp segítséget akart nyújtani Tüdeusznak, azonban amikor meglátta, hogy Tüdeusz a legyőzött ellenség fejét kettévágja és agyvelejét megeszi, inkább hagyta meghalni. Apollodórosz változatában Amphiaraosz szándékosan adta neki a fejet, mikor látta, hogy Athéné segíteni akar Tüdeusznak, mivel addigra már gyűlölte Tüdeuszt, amiért Thébai ellen vonultak. Az elesett ostromlók holttesteit sokáig nem temették el, kivéve Tüdeuszt. Korábban Tüdeusz követként is járt Thébaiban – ő szólította fel Eteoklészt, hogy adja át a trónt Polüneikésznek, közben sorban kihívta párbajra a thébai harcosokat –, azonban a visszaúton ötven fegyveres állt lesben, megtámadták és meg akarták ölni. Tüdeusz minden ellenfelét legyőzte, az utolsót, Maiónt életben hagyta. Ez a Maión temette el hálából. Vándory Béla Géza Vándory Béla Géza (Újpest, 1885. május 10. – Alsógöd, 1939. május 4.) színész, főhadnagy. Családja Apja Vándory Gusztáv parlamenti gyorsíró revizor, anyja Sindolni Hermine. Bátyja Vándory Gusztáv színész, felesége Márkus Angéla színésznő. Életútja Színészakadémiát végzett és 1907-ben kezdte a pályát, dr. Farkas Ferencnél, Szabadkán, majd Mezei Kálmán, Szilágyi Dezső, Miklóssy Gábor voltak az igazgatói. Az első világháborúban bevonult. 1921 szeptemberétől a Nemzeti Színház tagja volt, itt epizódszerepeket játszott 1932-ig. Kitüntetései A hadiékítményes K. a. érdemkereszt, a II. oszt. ezüst Vitézségi- és a Sebesülési-érem, a Károly csapatkereszt, a kardokkal és sisakkal díszített háborús emlékérem tulajdonosa és a német Ehrenlegion emlékérmese volt. Vándory Gusztáv Vándory Gusztáv (Budapest, 1882. december 6. – Budapest, 1964. november 16.) színész. Életútja Az Országos Színművészeti Akadémiát végezte el, 1904 virágvasárnapján. Tanárai voltak: Újházi Ede, Gál Gyula, Csillag Teréz és Császár Imre. Nagybecskereken lépett fel először, Ocskay Sándor szerepében, 1904 húsvétján. Igazgatói voltak: Balla Kálmán, dr. Farkas Ferenc, Feld Zsigmond, Beöthy László, Vajda László, dr. Faludi Jenő, Neumann Dezső. 1905. január 15-én vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, a Dolovai nábob leánya Bilitzky szerepében és az Egyenlőségban mint Ernent. 1904-6-ban Miskolcon, 1906–07-ben Szabadkán lépett színpadra. 1907-től a Magyar Színháznál szerepelt 1940-ig. 1943 és 1957 között a Fővárosi Operettszínház, 1955-7-ben a Blaha Lujza Színház művésze volt. Szerepelt 1922 és 1925 között a Belvárosi Színházban, 1932-ben a Vígszínházban és a Király Színházban, 1942-ben és 1948-ban a Madách Színházban, 1948-ban pedig a Művész Színházban. Tanított az Országos Színészegyesület filmiskolájában is. Családja Szülei Vándory Gusztáv parlamenti gyorsíró revizor és Sindolni Hermina. Öccse Vándory Béla Géza színész. Felesége Tubay Margit, színésznő, született 1886-ban, Dunaharasztin. Házasságot kötöttek 1905. augusztus 8-án Budapesten, a Ferencvárosban. Leánya Vándory Margit színésznő. Fontosabb színházi szerepei Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely) Charley (Thomas: Charley nénje) Numphidius Sabinus (Felkai F.: Néró) Bertrand (Szépség) Miklics János (Quartett) Dávid Viktor (Mihályiné két lánya) Ularszky (Hotel Imperial) Baradlay Ödön (Kőszívű ember fiai) De Siriex (Fedora) Harry Douglas (Az élet királya) 2012-es IndyCar Series szezon A 2012-es IZOD IndyCar Series szezon a tizenhetedik szezonja az IndyCar Series-nek és a 101. szezonja az amerikai nyíltkerekes versenyzésnek. A 96. indianapolisi 500-at május 27-én, vasárnap rendezték meg, melyet Dario Franchitti nyert meg immáron 3. alkalommal. ICONIC Projekt Létrehoztak egy bizottságot 2010-ben, amely a 2012-ben bevezetendő autó paramétereit határozzák meg. a bizottság tagjai: Randy Bernard, General William R. Looney III, Brian Barnhart, Gil de Ferran, Tony Purnell, Eddie Gossage, Neil Ressler, Tony Cotman és Rick Lon. Az ICONIC által kiírt kasztni pályázatra öt gyár nevezett be, a BAT Engineering, a Dallara, a DeltaWing Racing Cars, a Lola és a Swift. Ezek közül végül is a Dallara lett a befutó. Az új kasztni Az ICONIC által kiírt pályázatot a Dallara nyerte, így ők kapták meg a lehetőséget, hogy elkészítsék az új generációs IndyCar kasztnit. De a rajongók igényeit is figyelembe vették, így a Dallara nem az egész kasztni, hanem csak egy biztonsági cellát fog gyártani, amelyre úgynevezett aerodinamikai kitet (első szárnyat, hátsó szárnyat, oldalszekrényeket, és motorborítást foglalja magában) bárki tervezhet. Az új kasztni elődjénél jóval olcsóbb lesz, 349,000 dollár, és az Indianapolisban felépülő új Dallara gyárban fogják gyártani őket. Az aerodinamikai kiteket, a gyártók maximum 70,000 dollárért értékesíthetik, ezzel megkönnyítve a csapatok anyagi helyzetét. 2011. április 30-án 15-0-s szavazással elutasították az új autó bevezetésének 2013-ra halasztását a költségek csökkentésére hivatkozva. 2011. május 12-én mutatták be az új autót, két darabot, egy oválpályára konfigurált és egy nem oválpályára konfigurált változatot. Az új autó első hivatalos tesztjére 2011 szeptemberében kerül sor, az autót a 2005-ös és 2011-es Indy 500 győztes Dan Wheldon és csapata a Bryan Herta Autosport lesz a hivatalos tesztcsapat, de ez félbeszakadt mert 2011. október 16-án a Las Vegas-i szezonzáró versenyen Wheldon halálos balesetet szenvedett, ezért az új Dallara IndyCar autót DW12 névre keresztelték Dan Wheldon emléke előtt tisztelegve. Motorformula Az új nyílt motorformula soros elrendezésű négyhengeres és V elrendezésű hathengeres maximum 2,4 literes lökettérfogatú turbófeltöltős motorok használatát teszi lehetővé. A motorok különböző kivitelekben készülnek, az oválmotor teljesítménye 550 lóerős, a rövid oválmotor teljesítménye 650 lóerős, míg a nem oválpályás kivitelű motorok teljesítménye 700 lóerős. A 2007 és 2011 között használt 100%-os etanol helyett bioetanolt (E85) fognak használni a csapatok és versenyzők. Gyártók A Dallara a biztonsági cella mellett aerodinamikai kitet is gyártani fog. A Chevrolet bejelentette, hogy a Penske csapattal együttműködve visszatérnek az IndyCarba motorgyártóként. Hasonló bejelentést tett a Lotus is, így ők is fognak motort gyártani, a Cosworth-al együttműködve. A Honda továbbra is marad a szériában mint motorszállító. Az aerodinamikai kitek bevezetését a csapatok kérésére 2013-ra halasztották. Bejelentett motorgyártók Chevrolet Honda Lotus Változások a versenynaptárban Szerződésben álló versenyek A São Paulo Indy 300 2019-ig áll szerződésben. A Honda Grand Prix of St. Petersburg 2013-ig áll szerződésben, de a városvezetés szeretné meghosszabbítani a szerződést. A Toyota Grand Prix of Long Beach 2015-ig áll szerződésben, továbbhosszabbítási lehetőséggel 2020-ig. A Barber Motorsports Parknak hároméves szerződése van ami 2012-ben jár le. A Baltimore Grand Prix 2015-ig áll szerződésben. Az Edmonton Indy 2013-ig áll szerződésben. Új versenyek Az IndyCar Series 2005 után ismét versenyt rendez a Kaliforniai Fontana-ban található oválpályán, ezúttal éjszakai verseny lesz és ősszel kerül megrendezésre. A Detroit Indy Grand Prix visszatér 2012-ben, azt követően, hogy 2009-ben törölni kellett a versenyt a naptárból. A bajnokság első alkalommal rendezett volna versenyt Kínában, azon belül Qingdaoban egy 3,8 mérföld hosszú utcai pályán, a viadalra augusztus 19-én került volna sor, de szponzorációs okok miatt törölték a versenynaptárból a kínai versenyt. Megszűnő versenyek A japán Twin Ring Motegi versenypálya nem rendez IndyCar versenyt 2012-től. A bajnokság nem fog visszatérni 2012-ben Milwaukkeba, New Hampshirebe és Kentuckyba A bajnokság törölte a Las Vegas-i versenyt a naptárból Dan Wheldon halálos balesete miatt. Csapatok és versenyzők Az összes csapat Dallara-féle aerocsomagot használ mivel a többi aerocsomag bevezetését 2013-ra halasztották. (R)=Újonc Versenyeredmények 1 A Toyota Grand Prix of Long Beach előtt a Chevrolet az összes autójában motort cserélt, mellettük a Dragon Racing és a Dreyer & Reinbold Racing szorult motorcserére. Az IndyCar szabályainak értelmében ez 10 rajthelyes büntetéssel jár. Az időmérő edzésen Briscoe szerezte meg a pole pozíciót de hátrasorolták a motorcsere miatt az időmérőt követően, emiatt a negyedik legjobb Dario Franchitti indulhat a pole pozícióból, de ettől függetlenűl a statisztikák szerint Briscoe-é lett a pole pozíció, vagyis ő kapja a pole pozícióért járó plusz pontot és a pénzdíjat is. 2 Ryan Hunter-Reay szerezte meg a pole pozíciót az időmérő edzésen, de motorcsere miatt 10 rajthelyes büntetést kapott ezért Franchitti indulhat az élről a versenyen. Bajnokság állása Versenyzők bajnoksága Pontrendszerek: Az Indianapolisi kvalifikáción bónusz pontokat kapnak a versenyzők. Gyártók bajnoksága A gyártók versenyének pontrendszere szerint a három gyártó közül a legjobb eredményt elérő gyártó 9 pontot, a második legjobb 6 pontot, a legrosszabb 3 pontot kap minden verseny után. Lenzkirch Lenzkirch település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 4970 fő (2015. december 31.). Pléchâtel Pléchâtel település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 2716 fő (2015). Pléchâtel Bain-de-Bretagne, Bourg-des-Comptes, Mernel, Poligné, Saint-Malo-de-Phily, Saint-Senoux és Pancé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Állatorvos-tudományi Könyvtár A SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum Budapesten található. A könyvtár története Az Állatorvosi Tanintézetet 1787-ben alapították és ekkor mindjárt gondoskodtak könyvek beszerzéséről is. Az első száz esztendő hányattatásai és anyagi gondjai után a 19. század végén elindult a könyvtár feldolgozása. 1873-ban teljes leltár, majd szakrend és használati szabályzat is készült Nádaskay Béla kórboncnok munkája nyomán. A XX. század első évtizedében tevékenykedő Magyary-Kossa Gyula elkészítette az első nyomtatott katalógust, gyűjtötte a hungarikumokat és megírta a Magyar állatorvosi bibliográfiát, amely máig irányadó mű a témában. A háború előszelében a folyamatos megújulás és fejlődés töretlen volt, de a használat nem mindig érte el a kívánt szintet, mint azt Hutÿra Ferenctől olvashatjuk: „A mult tanév közepétől kezdve a hallgatóság is használhatja a közel 12000 kötetet tartalmazó könyvtárt, a mi annál jelentősebb dolog, mert főiskolánk távol van a főváros közkönyvtáraitól s ezért ezeket hallgatóink alig kereshetik fel. Azt hittük, hogy főiskolánk hallgatósága nagy örömmel fogja fogadni az új berendezést és kiadó módon használja fel majd a kedvező alkalmat, hogy a könyvtárban levő orvosi és természettudományi munkák olvasgatásával a rövidre fogott tankönyvek és jegyzetek által megszabott körön túl is bővítse és mélyítse ismereteit. Ebben a várakozásunkban, legalább eddig, sajnosan csalódtunk. A hallgatók közül csak aránylag nagyon kevesen látogatták az olvasótermet, míg a nagy többség alig vett a reá nézve annyira hasznos intézményről tudomást.” (Hutÿra Ferenc: Beszámoló az 1909/1910. tanévről. In.: A Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola kiadványai 1908-1911.) Az első világháború alatt a személyzet egy része bevonult és az épp csak megnyitott ifjúsági olvasótermet zárva tartották. A két világháború között az anyagi nehézségek ellenére tovább fejlődött a könyvtár: például a külföldi tudományos folyóiratok - néhány oktató közbenjárására - külföldi alapítványok támogatásával folyamatosan érkeztek a könyvtárba. Az 1950-es években az addig elérhető betűrendes cédulakatalógust az ETO (Egyetemes tizedes osztályozás) segítségével szerették volna tartalom szerint is kereshetővé tenni. Ez nem bizonyult annyira egyszerűnek, hiszen az állatorvoslás annyira speciális, hogy nehéz volt a meglévő kifejezésekkel leírni, de ez a lépés mégis jól mutatja, hogy lépéseket tettek a minél szélesebb kör számára elérhető könyvtár kialakításához. A következő évtizedek a könyvtárszakmai munka és az olvasók kiszolgálásával teletek. Az 1980-as évek a teljes felújítást hozták magukkal. Az olvasóterem ma is látható berendezése és díszítései is ekkor készültek (a hatalmas kovácsoltvas csillár kivételével, mert az a 2000-es évek elején készült el). A kor kívánalmainak megfelelő modern könyvtárat alakítottak ki ekkor. 2000-ben jött létre a Szent István Egyetem és a Könyvtár ennek keretein belül működik azóta is, mint SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár (ma már: Könyvtár, Levéltár és Múzeum). Gyűjtemények Modern gyűjtemény A könyvtár modern állománya körülbelül 70000 kötet. Ennek 1986 utáni része kereshető az online katalógusban, a többi a hagyományos cédulakatalóguson keresztül érhető el. Az állomány egy része szabadpolcon található, ahol a hosszú évek alatt kialakult speciális szakrend szerint vannak elhelyezve a könyvek. Az olvasóterem részét képezi a folyóirat-olvasó, ahol az állatorvosi szakma magyar irodalmát és a legfontosabb külföldi szakfolyóiratokat lehet megtalálni. Magyary-Kossa Szakmatörténeti Könyvgyűjtemény Az 1980-as években alakították ki a szakmatörténeti könyvgyűjteményt. Nevét Magyary-Kossa Gyula állatorvosról kapta, aki 1901 és 1910 között vezette a könyvtárat. Ő készítette el a könyvtár első nyomtatott katalógusát és az első magyar állatorvosi bibliográfiát is. A gyűjtemény körülbelül 4000 kötetet tartalmaz, és számtalan állatorvos-történeti szempontból érdekes mű található benne (kézzel írt hallgatói jegyzetektől a színes, anatómiai rajzokkal illusztrált művekig). Itt található Vegetius Mulomedicinájának egy példánya, vagy Tolnay Sándor 1795-ben megjelent Barmokat orvosló-könyve is. A gyűjtemény látogatható, használatához azonban kutatási engedélyt kell kérni. Magyar Állatorvosi Bibliográfia 1990-től az online katalógusban kereshető a Magyar Állatorvosi Bibliográfia, ami tartalmazza a magyar szerzőktől magyar szakfolyóiratokban és (a lehetőségekhez mérten) a külföldi szakirodalomban megjelent cikkek adatait. Régebbi kötetek 1971-től papír formában a könyvtár olvasótermében érhetők el. Egyetemi publikációk A könyvtárban találhatóak az Állatorvos-tudományi Karon (korábban Egyetemen) született szakdolgozatok, szakállatorvosi szakdolgozatok, TDK dolgozatok, PhD disszertációk és az akadémiai illetve kandidátusi értekezések is. Az egyetemi dolgozók publikációi, a szakdolgozatok stb. elektronikus változatának gyűjtése és szolgáltatása a Magyar Állatorvos-tudományi Archívumban történik (Hungarian Veterinary Archive). Szolgáltatások A könyvtár nyitva áll az Egyetem hallgatói, oktatói és az érdeklődő számára egyaránt és könyvek kölcsönzésén, a helyben való folyóirat olvasáson túl, lehetőséget biztosít: az irodalomkutatás megismerésére (könyvtári informatika néven) szakadatbázisokban való keresésre, folyóiratok papír és elektronikus eléréséhez, történeti anyagok kutatásához személyesen (vagy akár az interneten is) Levéltár A levéltárban a 18. század végétől az 1990-es évekig találhatunk anyagokat. A fond és állagjegyzék megtekinthető a könyvtár honlapján. 1985-ben jelent meg a Szögi László Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára 1787-1972 című kiadvány, amely a levéltár gondjaiban található anyagokról ad részletes felvilágosítást. Azóta megjelent hat kötet Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez címmel, Bakonyi Ferencné, Gábor Iván, Szögi László, Drobinoha Angéla, Cserey Lászlóné és Kiss Márton közreműködésével, amely válogatottan ugyan, de ízelítőt adnak a levéltárban található anyagokból (1786 - 1970). A kötetek teljes szöveggel tartalmazzák az adott korszak legérdekesebbnek ítélt anyagait. Múzeum A mai múzeum 1984-ben nyílt meg, de volt előzménye: még a két világháború között Daday András (állatorvos professzor) hozott létre múzeumot, ami sajnos később a történelem forgatagában eltűnt. A múzeum az egyetemi campuson található, a G épületben. Nyitva tartás: szerdán 13-16 óra között, vagy előzetes bejelentkezés alapján (vezetés is kérhető). A kiállított tárgyak, könyvek és képek jól illusztrálják az állatorvoslás, az oktatás és a technika fejlődését. A jelenlegi gyűjtemény tartalmilag több részre osztható: 1-9. tárló: a hazai állatgyógyászat korabeli eszközei 10-29. tárló: a hazai állatorvos-képzés fejlődésének fontos lépései a 30. tárlóban és a nyitott polcon: egy katona állatorvosi ládában a 20. sz. elejének állatorvosi műszerei 31.-48. tárlóban: Vastagh György, ifj. állatszobrai találhatóak. 2008 ősze óta elérhető a virtuális állatorvosi múzeum is, amely a múzeum tárgyait teszi megtekinthetővé az interneten keresztül. Forrás Állatorvos-tudományi Könyvtár honlapja Winkler Bea - Striczky Péter: Az Állatorvos-tudományi Könyvtár, Levéltár és Múzeum története (1787–2000). Budapest, 2009. ISBN 978-963-269-136-7 Online hozzáférés Francis Poulenc Francis Jean Marcel Poulenc (IPA: [f��̃sis ��̃ ma�s�l pul�̃k]; Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.) francia zeneszerző, a Hatok (Les Six) csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Claude Rostand egy 1950 júliusában írott kritikájában úgy jellemezte őt, mint aki „félig kurafi, félig szerzetes”, ez a címke azóta elválaszthatatlanul összeforrott a nevével. Életpályája Édesapja a Poulenc Frères vegyészeti cég, a későbbi Rhône-Poulenc egyik alapítója volt. Francis Ricardo Viñes-nél és Carles Koechlinnél tanult. Az első világháború után a Hatok (Les Six) csoportjának tagja lett. Megfogalmazása szerint a Hatok közös vonása "az elmosódottság helyett a melódiához és a kontrapunkthoz, a pontossághoz, az egyszerűséghez való visszatérés". Poulenc a fauvista irányzathoz 1936-ig hű maradt. Ezután főként egyházi zenét írt. A Père Lachaise temetőben nyugszik, Párizsban. Magánélete Poulenc nyíltan homoszexuális volt. Élettársa Pierre Bernac (1899–1979) bariton énekes és keresett tanár volt, kinek 1935-ben állandó zongorakísérője lett. Miként Britten Peter Pearsnek, Poulenc is Bernacnak írta legtöbb vokális művét. Főbb művei Operái Tiresias keblei (Les mamelles de Tirésias, 1944 ) – ősbemutató: 1947 . június . A karmeliták beszélgetései (Les Dialogues des Carmélites, 1953 ) – az ősbemutatón, a milánói Scalában olaszra fordítva hangzott el 1957. január 26-án (Dialoghi delle Carmelitane). Az emberi hang (La voix humaine, 1958 ) – ősbemutató: 1959 . február 6. Egyéb művei Des œuvres bouffonnes: Les Mamelles de Tirésias ( 1947 ) Egyházi művek: Litániák a Fekete Szűzmáriához (Litanies à la vierge noire) ( 1936 ), Stabat mater ( 1950 ), Gloria Balettek: A szarvasünők (Les biches) ( 1924 ) zongoraverseny 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság (A csoport) A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság A csoportjának mérkőzéseit június 12. és június 20. között játszották. A csoportban Portugália, Spanyolország, Oroszország és Görögország szerepelt. A csoportból Portugália és Görögország jutott tovább. A mérkőzéseken 12 gól esett. Mérkőzések Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): Az időpontok helyi idő szerint (UTC+1), zárójelben magyar idő szerint (UTC+2) olvashatók. Turócszentpéter Turócszentpéter (szlovákul Turčiansky Peter, vagy Sväty Peter) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Fekvése Turócszentmártontól 5 km-re délre a Turóc bal partján fekszik. Története A település neve 1309-ben tűnik fel először, amikor területét Doncs mester zólyomi ispán Dénes fia Tamásnak adja. A falut közvetlenül azonban csak 1323-tól "Scenpeter, Zenpeter, Zenthpetur" néven említik. 1386-ban Zaturcsányi Pál fiának birtoka. A 18. században a Szennesy, a 19. században a Nyáry családé volt. 1784-ben 32 házában 199 lakos élt. 1828-ban 22 háza és 203 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyógyolaj készítéssel és árusítással, gyógynövényekkel foglalkoztak. Vályi András szerint "SZENT PÉTER. Tót falu Túrócz Várm. földes Urai Dávid, és Szenesi Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok. Nem régiben a’ parochiális pintzében értzérre találtak, melly jó reménységet szolgáltat; határja középszerű." A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. Népessége 1910-ben 203, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 319 lakosából 309 szlovák volt. 2011-ben 397 lakosából 387 szlovák volt. Nevezetességei Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1309 és 1327 között épült gótikus stílusban . A 17. század közepén reneszánsz stílusban építették át. 1940 körül korszerűsítették. Belsejében sok gótikus részlet látható. Berendezése 18. századi. Gótikus szobrait a Turócszentmártoni Szlovák Nemzeti múzeumba szállították. Reneszánsz eredetű kastélya a 16–17. században épült, a 19. század végén romantikus stílusban átépítették. Urbána Az Urbána az Urbán férfinév női párja. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok május 25. James J. Davis James J. Davis (Tredegar, 1873. október 27. – Takoma Park, 1947. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Pennsylvania, 1930–1945). Súlyemelés az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Az 1976. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben kilenc súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. Az 1972. évi olimpia óta a nyomásgyakorlatot törölték, így ezen az olimpián a versenyzőknek két fogásnemben – szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták. Éremtáblázat A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve. Magyar részvétel Az olimpián kilenc súlyemelő képviselte Magyarországot, akik összesen egy második, egy harmadik, egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik helyezést értek el, és ezzel tizenöt olimpiai pontot szereztek. Ez tizenkét ponttal kevesebb, mint az előző, müncheni olimpián elért eredmény. Az egyes súlycsoportokban a következő magyar súlyemelők indultak (a sportoló neve után zárójelben az elért helyezés): A3-as autópálya (Bulgária) Az A3-as autópálya, más néven Sztruma autópálya, (Bolgárul:Автомагистрала Струма) az az út, amelyik építés alatt áll Bulgáriában, és ha kész lesz, gyorsabban el lehet jutni Görögországba. Tulajdonságai Része az nevű európai kereskedelmi útvonalnak, amely Miskolctól egészen Szalonikiig tart. A teljes autópálya hossza 156 km, de ebből még csak 33 km épült meg 2x2 sávon. Egyelőre még csak a Dupnica városáig lehet csak eljutni, de az út gyorsan épül, a tervek szerint 2021-re a teljes vonalon kész lesz. Gánt Gánt község Fejér megyében, a Bicskei járásban, Székesfehérvártól 24 km-re északra. Egykor jelentős bányásztelepülés volt, ma a Vértes egyik fontos turisztikai célpontja. Fekvése „A Vértes hegység déli szélének egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre, Csákvártól nyugatra” – írja Károly János Fejér vármegye története című munkájában. Székesfehérvártól 24 kilométerre található. A csapadék karsztvíz formájában raktározódik. A Vértes hegység földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxitréteg fed; ez volt Magyarország első, Európában is ismert bauxitlelőhelye. Története Gánt első említése 1193 -ban, III. Béla király oklevelében. A török időkben teljesen elnéptelenedett. 1750-es években kezdték benépesíteni szlovák, majd német telepesek. 1776 – 1777 -ben megépült a katolikus templom. 1781 -ben már katolikus iskolája is volt. 1920 -ban fedezték fel a környék bauxitkincsét . Az első külszíni bauxit bányát 1926 -ban nyitották. Ebből 1988 -ig bezárólag 13,6 millió tonna nyersanyagot termeltek ki. 1928 körül 2 kisebb települést hozzácsatoltak: Kőhányást és Vérteskozmát. 1950-es években Bodajk -Gánt között kisvasút létesült az ásványi anyag elszállítására. 1976 -ban nyitották meg a település szélén lévő Bauxitbányászati Múzeumot. Kőhányás története 1753 -ban említették először az egyutcás, csak néhány házból álló települést. 1818 -ban már iskolája is volt. 1873 -ban épült az Esterházy -kápolna az előtte lévő feszülettel. 1925 -ben építették országúttá a települést átszelő utat. Ez az út az Esterházyak két birtokközpontját Csákvárt és Majkot köti össze. 2013 -ban több mint 5 millió forintból teljesen felújították az Esterházy -kápolnát. Vérteskozma története Ősidők óta lakott terület. 1300 körül említik először, mint a Gesztesi várhoz tartozó terület. A török időkben elnéptelenedett. 1740-es évek elején az Esterházyak német telepesekkel népesítették be a települést. 1778 -ban megépült a település katolikus temploma. 1908 Kozma település megkapta a „vértes” előtagot. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 60,9%-a magyarnak, 20,4% németnek mondta magát (38,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 36,8%, református 4,4%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,5% (46,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Vértes Tájvédelmi Körzet Bauxitbánya múzeum: 1926 novemberében kezdődött meg a bauxitbányászat Gánton. A bauxitbánya lelőhelyét Taeger Henrik kutatásai alapján Balás Jenő székely származású bányamérnök fedezte fel. Balás Jenő irodája a jelenlegi Vértes vendéglőben volt, ma a helyiség emlékszobaként tekinthető meg. A Gánti bánya Európa leggazdagabb bauxitbányája volt. A bányát 1962 december 31-én bezárták. Ma múzeumként működik (Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás). Bauxit földtani park: Gánti-barlang Híres szülöttei Göröcs János , 61-szeres magyar válogatott labdarúgó. Német labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Bundesliga a német labdarúgó-bajnokság első osztálya, melyben 18 csapat vesz részt. A Bundesliga elnevezést az osztrák labdarúgó-bajnokságra is használják, valamint a két országban számos sportágban a legmagasabb versenyszintet jelenti. Németországban szokatlan módon sokáig nem alakul ki országos bajnoki rendszer (mint ahogy ez a legtöbb országban megtörtént). A Bundesligát csak 1963-ban hozták létre. A bajnokságot a Német labdarúgó-szövetség (németül: Deutscher Fußball-Bund, DFB) alapította, ám jelenleg a Német Labdarúgó-liga (németül: Deutsche Fußball Liga, DFL) működteti. Története Alapító tagok A válogatott veresége 1962-es labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében Jugoszlávia ellen (0–1) vezetett odáig (többek között), hogy létrehozzanak egy egységes, országos nemzeti bajnokságot. Hermann Gösmann, a DFB újonnan megválasztott elnöke 1962. július 28-án hozta létre a Bundesligát Dortmundban, melynek első kiírása az 1963–1964-es szezonban volt. Az újonnan létrehozott professzionális német bajnokságot a hosszú ideje működő, 1888-ban alapított angol bajnokságról mintázták. Akkoriban öt Oberliga volt (melyek az első osztálynak feleltek meg), amiket az NSZK földrajzi szempontból történő felosztása szerint alakítottak ki. Ezek szerint Északi- (Oberliga Nord), Déli- (Oberliga Süd), Nyugati- (Oberliga West), Délnyugati- (Oberliga Südwest) és Berlini (Stadtliga Berlin) Oberligát különböztettek meg. A szovjet megszállás alatt álló NDK saját bajnoki rendszerrel rendelkezett. Negyvenhat klub jelezte a részvételi szándékát az új ligában. Tizenhat csapatot választottak ki a pályán elért sikereik alapján, gazdasági ismérveket figyelembe véve és az figyelve, hogy mindegyik Oberliga képviseltesse magát. Fontos kritérium volt továbbá az is, hogy minden városból csak egy csapat indulhatott (ennek esett áldozatul többek között a Bayern München is). Az alábbi tizenhat csapat a Bundesliga alapító tagja: Oberliga Nord: Eintracht Braunschweig , Werder Bremen , Hamburger SV Oberliga West: Borussia Dortmund , 1. FC Köln , Meidericher SV (ma MSV Duisburg ), Preußen Münster, Schalke 04 Oberliga Südwest: 1. FC Kaiserslautern , 1. FC Saarbrücken Oberliga Süd: Eintracht Frankfurt , Karlsruher SC , 1. FC Nürnberg , TSV 1860 München , VfB Stuttgart Stadtliga Berlin: Hertha BSC Berlin Az első Bundesliga-mérkőzést 1963. augusztus 24-én játszották le. Az első bajnok az előzetesen esélyesnek tartott 1. FC Köln lett (45 ponttal), míg mögötte a Meidericher SV és az Eintracht Frankfurt végzett (egyaránt 39 ponttal). A csapatok rangsorolásának szabályai A bajnok személye kizárólag a Bundesligában lejátszott mérkőzések alapján dől el. Minden csapat megmérkőzik az összes többi klubbal hazai pályán és idegenben is. Eredetileg a győzelemért kettő, a döntetlenért egy, míg a vereségért nulla pont járt. Az 1995–1996-os szezon óta a győzelemért három pontot adnak, a döntetlen és a vereség pontozása nem változott. A bajnokság végére a legtöbb pontot gyűjtő egyesület nyeri meg a német bajnoki címet. Jelenleg az első két helyezett csapat kvalifikálja magát automatikusan az UEFA-bajnokok ligája csoportkörébe, míg a harmadik és a negyedik helyezett a bajnokok ligája selejtezőjének 3. fordulójában indulhat. A tabella utolsó két helyén végző csapat kiesik a másodosztályba, amíg a másodosztály első két helyezettje feljut az élvonalba. A tizenhatodik helyen végző klub a másodosztály bronzérmesével játszik oda-visszavágós osztályozót. A párharc győztese a következő idényben az élvonalban indulhat, míg a vesztes a másodosztályban. Az azonos pontszámmal rendelkező csapatokat az alábbi szabályok szerint rangsorolják: A bajnokságban lejátszott összes mérkőzés gólkülönbsége. A bajnokságban lejátszott összes mérkőzésen szerzett több gól. Az egymás elleni eredmények (egymás ellen szerzett összes pont). Az egymás elleni eredmények gólkülönbsége. Az egymás ellen szerzett több idegenbeli gól. A bajnokságban lejátszott összes mérkőzésen szerzett több idegenbeli gól. Ha két csapat a fenti ragsorolás alapján is azonos mutatókkal rendelkezik, akkor egy semleges pályán megrendezett mérkőzésen döntik el a helyezéseket. A Bundesliga történetében erre azonban még nem került sor. A csapatok játékoskeretét illetően a mérkőzésre jelölt keretben nem lehet ötnél több EU-n kívüli játékos. Hét cserejátékost lehet jelölni a keretbe, melyek közül három szerepelhet a találkozón. Változások a bajnokság lebonyolításában Csapatok száma az élvonalban: 1963/64–1964/65: 16 1965/66–1990/91: 18 1991/92: 20, amíg a kelet - és a nyugatnémet bajnokságot összevonták Németország újraegyesítése után 1992/93 óta: 18 Kieső csapatok száma: 1963/64–1973/74: 2 1974/75–1980/81: 3 1981/82–1990/91: 2 automatikus kieső, valamint a 16. helyezett oda-visszavágós osztályozót játszott a másodosztály harmadik helyezettjével az élvonalbeli indulás jogáért 1991/92: 4 1992/93–2007/08: 3 2008/09-től: 2 automatikus kieső, valamint a 16. helyezett oda-visszavágós osztályozót játszik a másodosztály harmadik helyezettjével az élvonalbeli indulás jogáért Az európai kupákba való kvalifikáció története Bajnokcsapatok Európa-kupája/UEFA-bajnokok ligája : 1955-1992 közt a BEK -ben csak a bajnok és a BEK német címvédője indulhatott, ha a két csapat nem volt egyező. Erre csupán két példa volt, hogy egyszerre két német csapat is szerepelt: 1975/76 és 1976/77 . 1992-1997: csak a bajnok (1992-től kezdve az UEFA-bajnokok ligája a Bajnokcsapatok Európa-kupája utódja.) 1997–1999: az első két helyezett 1999–2012: az első két helyezett automatikusan bejutott a csoportkörbe (a csoportkör a 2003–2004-es kiírástól kezdődött). A DFB UEFA-együtthatójától függően egy vagy két klub (többnyire egy) a harmadik selejtezőkörben indulhatott, amely továbbjutása esetén bejutott a csoportkörbe. 2012-jelenleg: az első három helyezett egyenesen bejut a csoportkörbe, és a negyedik a harmadik selejtezőkörben indulhat. UEFA-kupa/Európa-liga (a 2008–2009-es kiírást követően Európa-liga néven fut tovább): Az 1999–2000-es szezontól kezdődően a DFB-Pokal (német kupa) győztese automatikusan kvalifikálta magát. A DFB UEFA-együtthatójától függően nullától további három résztvevőig terjedt az indulók száma. Az UEFA Fair Play táblázata alapján a 2005–2006-os idényben a DFB egy ráadás helyet kapott az UEFA-kupában , amelyet az 1. FSV Mainz 05 nyert el a Bundesliga legsportszerűbb csapata jogcímen. 2012-jelenleg: az 5. és 6. automatikusan a csoportkörbe jut, a kupagyőztes/második vagy ha kvalifikálták már magukat valamely UEFA -tornára, akkor a bajnokság soron következő csapata (a hetedik) indulhat a selejtezőn. Ha a bajnokság negyedik helyezettje kiesik az UEFA-bajnokok ligája harmadik selejtezőkörében, akkor az Európa-liga csoportkörében folytatja tovább nemzetközi szinten való szereplését. Kupagyőztesek Európa-kupája : 1960-1999 A DFB-Pokal győztese indulhatott a Kupagyőztesek Európa-kupájában . Ma ez a csapat az Európa ligában indulhat. A 2014–2015-ös szezon csapatai Bayer 04 Leverkusen Bayern München Borussia Dortmund Borussia Mönchengladbach Eintracht Frankfurt Hertha BSC SC Freiburg Hamburger SV Hannover 96 TSG 1899 Hoffenheim FC Augsburg 1. FSV Mainz 05 1. FC Köln Schalke 04 SC Paderborn 07 VfB Stuttgart Werder Bremen VfL Wolfsburg A 2013–2014-es szezonban az 1. FC Köln és az SC Paderborn 07 jutott fel a Bundesliga 1-be, míg az utolsó két helyen végzett az Eintracht Braunschweig és az 1. FC Nürnberg, így kiestek a Bundesliga 2-be. Eddigi bajnokok Összesen 43 csapat nyert már német bajnoki címet. A Bayern München 26 alkalommal lett bajnok, ezzel ő a csúcstartó, „Rekordbajnok” . Az őket követő legtöbb bajnokságot a Dynamo Berlin (10; mely címeket a kelet-német bajnokságban szerezték) és az 1. FC Nürnberg (9) nyerte. A legtöbb Bundesliga címet szerző csapatok a Bayern Münchenen (26) kívül a Borussia Mönchengladbach (5), a Borussia Dortmund (5), valamint az Werder Bremen (4). Őket követi a Hamburger SV és a VfB Stuttgart három elsőséggel, majd az 1. FC Köln és az 1. FC Kaiserslautern jön két bajnoki címmel, míg a TSV 1860 München, az Eintracht Braunschweig, az 1. FC Nürnberg és a VfL Wolfsburg egy alkalommal végzett a bajnokság élén. 2004-ben kiosztották a „Verdiente Meistervereine” (hozzávetőleges jelentése: „nagyszerű bajnok klubok”) titulust az olasz Juventus gyakorlatát követve, ami szerint a bajnoki cím vagy egyéb trófea többszöri elnyerése után egy aranycsillagot visel a mezén és a címerében. Ezt minden országban eltérő módon használják, Németországban az a gyakorlat, hogy három bajnoki cím után egy, öt bajnoki cím után kettő, tíz bajnoki cím után három, húsz bajnoki cím után négy csillagot viselnek. 2005 novemberében a DFB hozzájárult ahhoz, hogy az összes korábbi német bajnok viselhessen egy csillagot, beleértve az összes férfi bajnokot 1903 óta, és az összes női bajnokot 1974 óta, valamint az összes keletnémet bajnokot is. Bundesliga-bajnokok Bayern München (26) Borussia Dortmund (5) Borussia Mönchengladbach (5) Werder Bremen (4) Hamburger SV (3) VfB Stuttgart (3) Összes bajnoki cím (beleértve a nem Bundesligában szerzett, 1963 előtti bajnoki címeket is) Egyéb rekordok A legtöbb bajnoki címet nyerte: Bayern München (27 bajnoki cím) A legtöbb szezont teljesítette a Bundesligában: Hamburger SV (50 szezon, jelenleg az 51. idényében szerepel) A legtöbb győzelem egy szezonban : Bayern München (29 győzelem, 2012–2013 ) A legkevesebb vereség egy szezonban : Bayern München (1 vereség, 1986–1987 és 2012–2013 ) A leghosszabb győzelmi sorozat : Bayern München (15 mérkőzés, 2005 . március 19. – szeptember 20. és 2013 . január 19. – május 5. ) A leghosszabb veretlenségi sorozat : Bayern München (37 mérkőzés, 2012 . november 3. –) A legtöbb lőtt gól egy szezonban : Bayern München (101 gól, 1971–1972) A legkevesebb kapott gól egy szezonban : Bayern München (18 kapott gól, 2012–2013 ) A legtöbb pont egy szezonban : Bayern München (91 pont, 2012–2013 ) A legnagyobb előny : Bayern München (25 pont, 2012–2013 ) A legkorábbi naptári bajnok : Bayern München ( 2013 . április 6. ) A legtöbb mérkőzés kapott gól nélkül egy szezonon belül : Bayern München (21 mérkőzés, 2012–2013 ) Minden mérkőzésen legalább egy gól : Bayern München ( 2012–2013 ) és 1. FC Köln (1963/64) A legjobb gólkülönbség : Bayern München (+80, 2012–2013 ) A legtöbb idegenbeli győzelem egy szezonban : Bayern München (15, 2012–2013 ) A legkevesebb hazai vereség egy szezonban : Bayern München (1 vereség, 1986-1987 és 2012–2013 ) A legkevesebb idegenbeli vereség egy szezonban : Bayern München (0 vereség, 1986-1987 és 2012–2013 ) A legtöbb idegenben szerzett pont : Bayern München (47 pont, 2012–2013 ) A leghosszabb idegenbeli győzelmi széria: Bayern München (9 győzelem, 2012–2013) A legkevesebb idegenben elszenvedett gól : Bayern München (7 gól, 2012–2013 ) A legkorábbi őszi bajnok : Bayern München (14. forduló, 2012–2013 ) Az őszi szezon legjobb gólkülönbsége : Bayern München (+37 gól, 2012 ) Az őszi szezon legkevesebb kapott gólja : Bayern München ( 2012-2013 ) és VfB Stuttgart ( 2003-2004 ) (7 gól) Az első 5 idegenbeli meccs kapott gól nélkül : Bayern München ( 2012-2013 ) A legjobb szezonstart : Bayern München (8 győzelem, 2012-2013 ) A legjobb tavaszi szezon : Bayern München (49 pont, 2012-2013 ) A legjobb tavaszi szezonkezdet : Bayern München (14 győzelem, 2012-2013 ) A legtöbb gól egy szezonban : 1 097 gól 306 mérkőzésen (1983–1984, gólátlag: 3,58) A legkevesebb gól egy szezonban : 790 gól 306 mérkőzésen (1989–1990, gólátlag: 2,58) A legtöbb kiállítás egy szezonban : 98 piros lap (1994–1995) A legöbb gólt szerezte: Gerd Müller , mindet az Bayern München játékosaként (365 gól, 1965–1979 között). A legöbb öngólt szerezte: Manfred Kaltz a Hamburger SV -ből (6 öngól). A legöbb mérkőzést játszotta: Karl-Heinz Körbel, mindet az Eintracht Frankfurt játékosaként (602 mérkőzés, 1972–1991 között). A legidősebb játékos Klaus Fichtel volt Schalke 04 -ből (43 éves). A legfiatalabb gólszerző Nuri Şahin volt a Borussia Dortmundból (16 évesen és 335 naposan). A legtöbb kiállítást kapta: Jens Nowotny (8 kiállítás), Stefan Effenberg , Sergej Barbarez és Torsten Kracht (mindannyian 7 kiállítás). A legtöbb büntetógólt szerezte: Manfred Kaltz (53 büntetőgól, 7-et rontott). A legtöbb gólt kapó kapus : Eike Immel 829 kapott gól (534 mérkőzésen). A legtöbb kapott gól nélküli mérkőzéssel rendelkező kapus: Oliver Kahn 196 mérkőzés (557 lejátszott mérkőzésből). A legtöbb bajnoki cím játékosként : Mehmet Scholl és Oliver Kahn (8 bajnoki cím). A legtöbb bajnoki cím edzőként : Udo Lattek (8 bajnoki cím). Az edzőként eltöltött leghosszabb időszak: Volker Finke (több mint 16 év). A legrosszabb csapat : a Tasmania 1900 Berlin (1965–1966) a birtokosa a szokatlan címeknek a "legrosszabb teljesítmények" listáján. A "leggyorsabb gól": Karim Bellarabi ( Bayer 04 Leverkusen ) 9 másodperc alatt rúgta. A bajnokság helyezése az UEFA-rangsorban A 2014-2015-ös szezonra vonatkozó UEFA rangsor első öt helyezettje (Dőlt betűvel az előző szezonbeli helyezés, zárójelben az UEFA-együttható): 1 (2) Liga BBVA (93.855) 2 (1) Premier League (84.177) 3 (3) Bundesliga (80.927) 4 (4) Serie A (66.272) 5 (5) Liga ZON Sagres (60.966) Szépen úszik a vadkacsa a vízen A Szépen úszik a vadkacsa a vízen kezdetű magyar népdalt Lajtha László gyűjtötte a Pest megyei Bogyiszlón 1922-ben. A dallamnak számos kisebb-nagyobb eltérésű variációja van. Kotta és dallam Szépen úszik a vadkacsa a vízen. Szépen legel a lovam a réten. Szépen szól a csengő a nyakába'. Tiéd leszek én babám nemsokára. Jegyzetek Bogyiszló ma Tolna megyéhez tartozik. „Tiszta forrás település”. Bogyiszló (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (kotta, szöveg audió) Forrás Szépen úszik a vadkacsa ja vízen. Csemadok (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (kotta és szöveg) Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 45. o. Lakodalmas nóták és köszöntők. Szerkesztő: Ludvig József . Miskolc: Koncert 1234 Kft. 13. o. A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 130. o. Felvételek Szépen úszik a vadkacsa a vízen - The wild duck nicely swims in the water. YouTube (2016. feb. 2.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió) Szépen úszik a vadkacsa.wmv. Énekel: Szíjgyártó Sándor YouTube (2012. ápr. 11.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió) Szépen úszik a vadkacsa a vízen. Énekel: Tóth Búvár Kálmán YouTube (2015. feb. 11.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió, fényképek) Marosszéki kerekerdő - szépen úszik a vadkácsa a vízen - szárnya a madárnak. YouTube (2012. nov. 2.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (videó) 1:07–2:20. Szépen úszik a vadkácsa a vízen. Atlantic együttes. Énekel: Nagy Zsolt YouTube (2013. júl. 20.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió, fényképek) Szépen úszik a vadkacsa a vízen. Lugosi Tibor (tárogató) YouTube (2015. márc. 2.) (Hozzáférés: 2016. feb. 27.) (audió) A3-as autópálya (Románia) Az A3-as autópálya (erdélyi szakasza magyarul: Észak-erdélyi autópálya, románul Autostrada Transilvania) egy nagyrészt még építés alatt álló romániai autópálya a Bukarest–Ploiești–Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors államhatár útvonalon. Eddig csak a Bukarest–Ploiești (56 km) és a Kolozsvárt elkerülő Aranyosgyéres–Magyarnádas (61 km) szakaszok készültek el belőle. Története Első szakaszát 2004-ben kezdték el építeni. A bejelentést követően azonban több hónapon keresztül csak a kisajátítások és a helyi logisztikai bázis kiépítése folyt. A 2004-es kormányváltást követően pedig azért késlekedett sokáig az építkezés indulása, mert a Tăriceanu-kormány átvizsgálta az elődje által megkötött szerződéseket. Az A3-assal kapcsolatos tervek komoly politikai vitát is kiváltottak, ugyanis a kormány egy ideig az A1-est, ezt az Erdélyt csupán annak szélén érintő autópályát tartotta szem előtt. Ez érthetően nem volt ínyére sok erdélyi politikusnak – magyaroknak és románoknak egyaránt. Például Emil Boc kolozsvári polgármester, egyben demokrata pártelnök is megpróbálta meggyőzni a koalíciót egy Erdély központi területeit is érintő beruházás értelmes mivoltáról. Az észak-erdélyi autópályát ellenző kormány érve az volt, hogy az ország az A1-esre kap kölcsönt az Európai Beruházási Banktól (EIB), egyszerre két autópályára pedig nincs elég pénz. Eredetileg a Brassó - országhatár szakaszon az amerikai Bechtel cég volt a kivitelező, de 2011 elején a második Boc-kormány nem fizette ki a Bechtelt, az pedig az alvállalkozóit. A kormány túlságosan drágának találta a Bechtel munkáját, ezért augusztusban felbontotta a szerződést a céggel, amely a továbbiakban csak a már megkezdett Berettyószéplak–országhatár közötti szakaszon dolgozhatott. A további szakaszok megépítésére új közbeszerzést írtak ki. 2013 májusának végén a második Ponta-kormány teljesen felbontotta a szerződést a Bechtellel, cserébe 37,2 millió eurós kártérítést fizetett neki. A projekt bizonyos részeit 2014-től az Európai Unió finanszírozza. A Marosvásárhely–Aranyosgyéres szakaszt 85%-ban az Európai Unió finanszírozza. Bukarest – Ploiești A Bukarest-Ploiești közötti 62 kilométeres szakasz 2007 óta épül, 56 km-t 2012. július 19-én átadtak a forgalomnak. Aranyosgyéres – Gyalu 2009. december 1-jén átadták az első, Torda és Gyalu közötti 42 km-es szakaszt. 2010. november 13-án a Torda–Aranyosgyéres közötti 10 km-es szakasz nyílt meg. A kivitelező az amerikai Bechtel cég volt. Gyalu - Nádasszentmihály Gyalu és Nádasszentmihály között két szakaszban épül az autópálya. Az első, 8,7 km-es szakasz Gyalu és Magyarnádas között valósul meg. Ezen szakasz megépítésére a román szállításügyi minisztérium 2012 augusztusában írta ki a versenypályázatot. A 73-81 millió euró + áfa értékű beruházásnál a Kolozs megyei munkálatokat állami költségvetésből finanszírozzák. A versenytárgyalást elnyerő vállalatnak az építkezés megkezdésétől számított hat éven belül kellett befejeznie a mindössze 8,7 kilométeres szakaszt. 2014. augusztus 5-én kezdődött meg az építkezés. Ez a szakasz 2017 novemberében készült el, de a Kis-Szamos híd nem volt a projekt része, így ennek hiányában a szakasz használhatatlan volt. A kivitelező a román UMB Spedition. A hiányzó hídra időközben új versenytárgyalást írtak ki, és 2017 októberében írták alá az autópályaszakasz építésére vonatkozó szerződést. A kivitelező az olasz Tirrena Scavi. A híd megépítése a Bechtel feladata lett volna, a Torda - Gyalu szakasz részeként, ám az amerikai céggel felbontották a szerződést elkészülte előtt. A teljes szakasz átadására 2018 szeptember 28-án került sor. Épülő és tervezett szakaszok Ploiești - Brassó Több sikertelen próbálkozást követően, egyelőre nem biztosított a finanszírozása ennek a szakasznak. Egy 6,3 km-es szakaszra vonatkozó tervezési és kivitelezési szerződést aláírtak 2017 őszén. Ez a szakasz Barcarozsnyó és Keresztényfalva között kellene megvalósuljon. Brassó - Fogaras Ez a szakasz a kormány távlati tervei között szerepel. Fogaras - Segesvár A Fogaras és Segesvár közötti szakasz megépítése kérdésessé vált, mivel a kormány által meghatározott útfejlesztési tervben nem szerepel. Segesvár - Marosvásárhely A Segesvár és Marosvásárhely közötti szakasz megépítése kérdésessé vált, mivel a kormány által meghatározott útfejlesztési tervben nem szerepel. Az állam Marosvásárhelytől Jászvásár felé szeretné fejleszteni az autópálya hálózatot az A8-as autópálya megépítésével. Marosvásárhely - Aranyosgyéres Marosvásárhely és Aranyosgyéres között az autópálya öt szakaszban fog megvalósulni. Az első szakasznak Marosvásárhely és Nyárádtő között kell megépülnie. 2015. március 11-én írták alá a Marosvásárhely–Nyárádtő közötti autópályaszakasz építésére vonatkozó szerződést, de ezt később felbontották, és új versenypályázatot írtak ki. A második, 10,1 km-es szakasz Nyárádtő és Marosugra között épül. 2015. február 24-én írták alá a Nyárádtő–Marosugra közötti autópályaszakasz építésére vonatkozó szerződést. Ez a szakasz várhatóan 2018 végére készül el, a kivitelező az osztrák Strabag. A harmadik, 3,6 km-es szakasz Marosugra és Radnót között épül. 2015. február 19-én írták alá a Marosugra–Radnót közötti autópályaszakasz építésére vonatkozó szerződést. Ez a szakasz várhatóan 2018 őszére készül el, a kivitelező a német Geiger cég. A negyedik, 17,9 km-es szakasz Radnót és Maroskece között épül. Átadása 2019 őszén várható, kivitelezője az olasz Astaldi. Az ötödik, 15,7 km-es szakasz Maroskece és Aranyosgyéres között épül. 2015. február 19-én írták alá a Maroskece–Aranyosgyéres közötti autópályaszakasz építésére vonatkozó szerződést. Átadása 2019 őszén várható, kivitelezője az román Straco Grup. Gyalu - Nádasszentmihály Gyalu és Nádasszentmihály között két szakaszban épül az autópálya. A második, 16,8 km-es szakasz Magyarnádas és Nádasszentmihály között fog megvalósulni. Erre a szakaszra 2016-ban aláírtak egy tervezési és kivitelezési szerződést az olasz Maltauro céggel, amit 2017-ben felbontottak, és új versenypályázatot fognak kiírni, várhatóan 2018-ban. Nádasszentmihály - Berettyószéplak A Nádasszentmihály és Berettyószéplak között megvalósuló autópályának több szakaszán zajlanak az előkészületek, és várhatóan 2018-ban versenypályázatot írnak ki a Nádasszentmihály és Magyarzsombor közötti 13,3 km-es szakaszra, a Magyarzsombor - Vaskapu közötti 12,2 km-es szakaszra, valamint a Szilágynagyfalu és Berettyószéplak közötti 13,5 km-es szakaszra. Berettyószéplak - Bors A Berettyószéplak és Bors közötti autópályát a Bechtel félkész állapotban hagyta. Az autópálya kezelő társaság 2015 megpróbálta befejezni az autópályát, és versenypályázatot írtak ki, melynek nyertese a spanyol Corsan cég volt. 2016 novemberében a szerződést felbontották, és három szakaszra tagolva új versenypályázatot írtak ki. A pályázatokat 2018 február 19-ig lehetett benyújtani, a nyertes pályázatok kihirdetése 2018-ban várható. Az első, 26,4 km-es szakasz Berettyószéplak és Margitta között kell megépüljön, a második, 28,6 km-es szakasz Margitta és Bihar között kell megépüljön, a harmadik, 5,4 km-es szakasz Bihar és Bors (országhatár) között kell megépüljön. Nyomvonala A Bukaresttől Brassón, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Zilahon és Nagyváradon keresztül egészen a magyar határon fekvő Nagyszántóig érő, összesen 588 kilométer hosszú (amelyből a Brassó–Nagyszántó, azaz az erdélyi szakasz hossza 420 km) autópálya a magyarországi M4-esre csatlakozik majd Nagykerekinél. Havasalföldi szakaszok: Bukarest – Moara Vlăsiei : 19,5 km (13,5 km kész van) Moara Vlăsiei– Ploiești : 43 km (kész van) Plojest– Comarnic : 48,6 km Comarnic– Brassó : 58 km Erdélyi szakaszok: 1A: Brassó - Fogaras - 48,81 km 1B: Fogaras - Segesvár - 53,37 km 1C: Segesvár - Marosugra - 58 km (13,7 km épül) 2A: Marosugra - Aranyosgyéres - 37,19 km (épül) 2B: Aranyosgyéres - Kolozsvár (nyugat) - 52,55 km (kész van) 3A: Kolozsvár (nyugat) – Nádasszentmihály - 25,5 km (9 km kész van) 3B: Nádasszentmihály - Berettyószéplak - 75,48 km 3C: Berettyószéplak - Bors - 64,5 km Díjfizetés Az A3-as autópálya használata teljes hosszában díjköteles. Az egységes matrica megvásárlása kötelező, amely érvényes a nemzeti utakra és az autópályákra egyaránt. Üzemeltetés és karbantartás Az üzemeltetési és fenntartási tevékenységet jelenleg három autópálya-mérnökség biztosítja: Gyalui központ a 422-es kilométerszelvényben Aranyosgyéresi központ a 369-es kilométerszelvényben Snagovi központ a 24-es kilométerszelvényben Épülő mérnökségek: Nyárádtői központ a 320-as kilométerszelvényben Bartha Andrea Bartha Andrea (Budapest, 1961–) díszlet-és jelmeztervező, képzőművész. Életpályája Budapesten született. San José de Costa Rica Universidad de Costa Rica egyetemén kezdte festészeti, illetve művészettörténeti tanulmányait. Párhuzamosan a Teatro Nacional de Costa Rica alkalmazta díszletfestőként, majd tervezőként. Mozgásművészeti tanulmányait a Compañia de Danza de Costa Rica társulatánál kezdte. Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait; művészettörténet–esztétika szakon diplomázott, majd posztgraduális tanulmányokat folytatott színháztörténeti és színházelméleti tárgykörben. A színházi látvány témájához kapcsolódóan publikációi jelentek meg, mint például kortárs képzőművészek színpadi tervezéseit taglaló cikke a Magyar Építőművészet című folyóiratban vagy Kéméndy Jenő munkásságát ismertető cikksorozata a Színháztechnikai Fórumban. Színpadi látvány a századelőn című kiadványa az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában jelent meg (1990). Elméleti tanulmányai mellett nem hagyott fel a képzőművészettel, sem a mozgásművészettel, érdeklődése az alternatív színházi, táncszínházi, illetve multimediális kísérletek felé fordult. Több magyar, illetve külföldi csoport gyakorlati munkájában vett részt táncosként, színészként vagy tervezőként. Egykori újhullámos zenekarok imázsáért is felelős (például Napoleon Boulevard, Kentaur). A Pankrátor Balett Akció Csoport egyik alapító tagja, amely számos multimédiás performance, happening létrehozója volt a 80–90’-es évek fordulóján. 1991 óta elsősorban színpadi tervezőként ismert, számos magyar, illetve külföldi (Nagy-Britannia, Csehország, Dánia, Svédország, Szlovákia) színháznak dolgozott. Tervezéseinek száma száz felett van. Rendszeres munkatársa volt Alföldi Róbert, Eszenyi Enikő, Marton László rendezéseinek. Megkapta az X. Országos Színházi Találkozó díját a legjobb jelmezért (Leonce és Léna Budapesti Kamaraszínház). A Magyar Színikritikusok Díját kapták a következő tervezései: Heilbronni Katica (Vígszínház 1993), Mesél a bécsi erdő (Pesti Színház 1994), A sirály (Budapesti Kamaraszínház 1996), Az olasz szalmakalap (Vígszínház 1997). 2003-ban a Szlovák Színikritikusok Díját, a DOSKY-t kapta a legjobb jelmezért, illetve a legjobb díszletért (Három nővér Divadlo Andrea Bagara – Nitra). Többször jelölést kaptak tervezései itthon és külföldön. Külön említést érdemelnek innovatív tervezései Shakespeare-adaptációkhoz. Cameron Mackintosh felkérésére több országban is (Dánia, Svédország, Fülöp-szigetek, Magyarország) úgynevezett „non-replika” jelmezeket tervezett a Miss Saigon című musicalhez. Frank Wildhorn kérte fel Carmen című musicalje ősbemutatójának látványtervezésére Prágában (Hudební Divadlo Karlín 2008). 2010-ben Elton John Aida c. musicaljének új változatán dolgozott Gabriel Barre rendezővel. Számos csoportos kiállításon vett részt tervezőként, 2004-ben önálló tervezői kiállítása volt JEL/MEZEK-DE/SIGNS címmel. Képzőművészként továbbra is aktív. Legfontosabb tervezései 2009–1991 Próza Cseresznyéskert Vígszínház 2007 Romeo és Júlia Új Színház 2006, Szegedi Nemzeti Színház 1999 A lónak négy lába van Pesti Színház 2005 Stuart Mária Pesti Színház 2005 De Sade márki 120 napja (ősbemutató) Bábszínház 2005 Három Nővér Új Színház 2004, Divadlo Andrea Bagara – Nitra 2003 Tévedések vígjátéka Vígszínház 2004, Prágai Nemzeti Színház 2000 Az orleansi szűz Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 2002 Shopping and Fucking Thália Stúdió 2002 Macbeth Tivoli Színház 2001, Vígszínház 1995 Hamlet Divadlo Andrea Bagara – Nitra 2001 Szentivánéji Álom Szegedi Nemzeti Színház 2001 Figaro házassága Tivoli Színház 2000 Sok hűhó semmiért Prágai Nemzeti Színház 1999, Vígszínház 1999 A vágy villamosa Tivoli Színház 1999 A vihar Vígszínház 1999 Haramiák Budapesti Kamaraszínház 1998 A velencei kalmár Tivoli Színház 1998 A sirály Budapesti Kamaraszínház 1997 Ahogy tetszik Pozsonyi Nemzeti Színház 1996 Baal Vígszínház 1995 Mesél a bécsi erdő Pesti Színház 1994 Heilbronni Katica Vígsátor 1993 Leonce és Léna Budapesti Kamaraszínház 1991 Zenés, musical, opera Tavaszébredés (Spring Awakening) (non-replica) Nyugati Teátrum/Operett Színház 2009 Carmen! (ősbemutató) Hudební Divadlo Karlín 2008 A csárdáskirálynő Hudební Divadlo Karlín 2007 Oltári fiúk (non-replica) Thália Színház/Operett Színház 2007 Mária evangéliuma Margitszigeti Szabadtéri Színház 2006 Miss Saigon (non-replica) Győr 2004, Manila 2000, Stockholm 1998, Koppenhága 1996 Attila Margitszigeti Szabadtéri Színház 2004 Sweet Charity Operett Stúdió 2003 Kabaré Operett Stúdió 2002 Az utolsó öt szín (ősbemutató) Magyar Állami Operaház 2000 Olasz szalmakalap Vígszínház 1997 Valahol Európában (ősbemutató) Operett Színház 1995 My Fair Lady Békéscsabai Jókai Színház 1993 West Side Story Vígszínház 1992 Georg Raphael Donner Georg Raphael Donner (Essling, 1693. május 24. – Bécs, 1741. február 15.) az európai barokk-kor jeles osztrák szobrásza. Életpályája Georg Raphael Donner életéről ma is elég keveset tudunk. 1693. május 24-én született egy Bécshez közeli kis faluban, Esslingben. A keresztségben csak a Georg nevet kapta, nem lehet tudni, mikor vette fel a Raphaelt, illetve a fiatalkorában használt Johannt. Apja, Peter Donner eredetileg ácsmester volt, aki 1689-ben a Heiligenkreuz im Wienerwald melletti Preinsfeldből telepedett át Esslingenbe, ahol némi földet vásárolt magának. Georg után még hat gyermek – három fiú és három leány – született a Donner családban. A fiúk valamennyien a művészi pályát választották, de hírnevet Georgon kívül csak Matthäus szerzett magának A tizenegy éves Georgot apja az esslingeni kegyúr támogatásával Bécsbe küldte tanulni. Ott első mestere egy Johann Kaspar Brenner nevű aranyműves volt. Tőle azonban hamarosan elkerült az ekkor Heiligenkreuzban tevékenykedő Giovanni Giuliani mellé. A szobrászat szakmai fogásait elsősorban ettől az olasz származású mestertől tanulta meg, és ott, Heiligenkreuzban alakult ki általános műveltsége is. A ciszterci kolostor atyái latinul is megtanították. 1711-ben és 1715-ben szülei elhunytak. 1715-ben megnősült. Felesége, Eva Elisabetha Prechtl 1719-ben leánygyermeket szült, a kicsi azonban hamarosan meghalt. Ebből az időből Donner művészi pályája szempontjából lényeges eseményről szinte nem is ismerünk adatot. 1724-ben neve egy iraton udvari díszítőszobrászként szerepel, de nem tudjuk, hogy a cím mögött milyen konkrét tevékenység húzódhatott meg. Bár a húszas évek elejéről ismerjük Donner néhány munkáját, de művészi tevékenységét csak 1725-től lehet nyomon követni. Ekkortól dolgozott műhelyével a salzburgi Mirabell-kastély lépcsőházának plasztikai díszítésén. A munka 1727 őszén befejeződött, s mivel még ez előtt meghalt a megbízó, Harrach érsek, Donnernek új lehetőségeket kellett keresnie. 1728 végén, vagy legkésőbb 1729 elején lépett a nagy műveltségű Esterházy Imre esztergomi hercegprímás szolgálatába. Ettől kezdve egy évtizeden át Pozsonyban dolgozott, népes műhelye élén. A fennmaradt dokumentumok udvari szobrászként, sőt építészeti igazgatóként is említik. Műhelye az érsek nyári palotájában volt. Mecénása nem folyósított számára állandó fizetést, de a sorozatos megbízások így is biztosították megélhetését. Donnernek 1729–39 között Pozsonyban számos lehetősége nyílt arra, hogy az érsek megbízásai mellett más megrendelők kívánságainak is eleget tegyen. Ekkor készítette a magyar főúri udvarok számára ólom kisplasztikáinak sorozatát, és itt alkotta első nagy bécsi kompozícióit is. 1734-ben szerződést kötött az érsekséggel a süttői márványbánya bérletére. 1739 végén egy magyarországi utazás után ismét Bécsbe költözött. Élete végén Gurkban tett eleget nagyobb megbízásnak, de ottani munkáját már teljesen be sem tudta fejezni: 1741. február 15-én rövid betegség után Bécsben meghalt. Felesége (furcsa ellentmondás a megelőző évtized kiegyensúlyozott anyagi helyzete után) kölcsönpénzből temettette el. Életműve Donner első ismert műve egy terrakotta Pietà. A fekete színű, eredetileg valószínűleg öntési modellnek készült, s hátsó oldalán „DONNER 1721" felirat olvasható. „Roppant szűkszavú ez a szobor. Lemond a drapériák drámai hatást keltő izgatott lebegéséről, és lemond a barokk művészetnek a néző felé áramló színpadias hatásairól. Az anya itt teljesen egyedül marad fiának megtört, halott testével… láttatván … végletes egyedülmaradását a tehetetlen testtel, amit a felfelé törekvő háromszögű kompozíció szigorúsága is hangsúlyoz.” (K.P.) Philipp Doun és Gundacker grófok két kisméretű portréreliefje. Az egymással egyébként rokonságban is álló két úr arcképe valószínűleg párdarabként, egyetlen megrendelő kérésére készült. A két relief kiemelkedik a kor hasonló munkái közül. Ezt elsősorban azzal érte el Donner, hogy a kompozíció eszmei és valóságos súlypontjává a háromnegyed-profilba forduló, egyéniséget sugárzó arcokat tette. Az első nagyszabású megbízáshoz 1725-ben jutott. A salzburgi érsek, Harrach gróf 1721-től Johann Lukas von Hildebrandttal építtette át a Mirabell-kastélyt. Donner megbízása a lépcsőház plasztikai díszítésére szólt. Elképzelhető, hogy egykori mestere ajánlására került Salzburgba. A lépcsőházban Donner saját kezű munkája csak Paris figurája. Az életnagyságnál nagyobb, sárgás untersbergi márványból faragott fiatal férfi alakja antik motívumokat idéz. A szigorúan egy nézetre komponált szobor hangsúlyos kontraposztban áll: a test súlyának legnagyobb részét a jobb láb, kisebb részét a könyökével fatörzsre támaszkodó bal kar viseli. E kettős támasztás a nyugalomban levő testen az apró mozgásoknak egész sorozatát indítja el. 1726 decemberében már a lépcsőház második emeleti - eredetileg lámpát tartó - puttó-csoportjainak elkészítésére kötött szerződést, de ezeket már minden bizonnyal a tervei alapján dolgozó műhely készítette el. Salzburgi éveiből egy sorozat érem is fennmaradt. A műfaj átlagából nem kiernelkedő, láthatólag rutinnal, jó mesterségbeli tudással mintázott darabok, s elkülönülnek az életmű egészétől. Nyilvánvaló, hogy a pálya e korai szakaszában elsősorban pénzkereseti lehetőséget jelentettek. A salzburgi munkákkal párhuzamosan Donner egy Nepomuki Szent János-szobrot készített Linzbe , a keresztesek templomának külső fala elé, a J. Lucas von Hildebrandt által tervezett fülkébe. (A XX. század elején az egész kompozíciót áthelyezték a városi plébániatemplom falára.) A szent figurája - a Parishoz hasonlóan - untersbergi márványból faragta. A látható kronogrammából az 1727-es évszám olvasható ki. A török kiűzése utáni korszak pozsonyi pezsgő építési tevékenysége, amely Esterházy érsek szoros bécsi és magyarországi kapcsolataival társult, távlatban is megfelelő lehetőséget biztosítottak a lassan hírnévre vergődő művésznek. 1729-32 között a pozsonyi dóm Alamizsnás Szent János-kápolnájának szobrászati díszítésén dolgozott. (Pigler A. feltételezi, hogy az építészeti tervek az akkor szintén Pozsonyban működő Johann Emanuel Fischer von Erlachtól származnak. Újabban ezt többen vitatják.) Tény, hogy a szobrászi és építészeti elképzelések kölcsönösen kiegészítik egymást. A pozsonyi dóm északi mellékhajójából belépve a kis kápolnába, a látogató egy valósággal mesebeli világba lép. A különböző - szürke, fehér, vörös - márványok, az aranyozott stukkók, az oltár bronz domborművei minden változatos színbeli gazdagságuk ellenére is finom harmóniát alkotnak, Donner meglehetősen nagy műhelyének a munkái. A prímás síremléke, az oltár két oldalán levő hatalmas angyalok, a predella és a szentségház ajtajának bronz reliefjei Donner saját kezű alkotásai. A hercegprímás carrarai márvány figuráját és a süttői vörös mészkőböl faragott térdeplőt körülölelő sötétszürke hátterű fülke nem egyszerűen a szobor helye. A néző első benyomása az, hogy a kompozíciót Donner ott a helyszínen bontotta ki egyetlen nagy kőtömbből. „Ebben a kompozícióban nincs semmi esetleges. Esterházy Imre térdelő alakja véglegesen, befejezetten és a környezettől elválaszthatatlan módon van jelen a kápolnában.” (K.P.) A pozsonyi dóm 1733 - 1735 között készült főoltárát 1865 -ben szétbontották A megmaradt egykorú kép csak érzékelteti, de teljességében felidézni nem tudja azt a hatást, amit az ifjabb Fischer von Erlach architektúrája és Donner plasztikái együttesen nyújthattak. Az oltárból csupán részletek maradtak meg: a két hatalmas Adoráló angyal - 1875 -től a budapesti Nemzeti Múzeumban , újabban pedig a Magyar Nemzeti Galériában , valamint Szent Márton és a koldus csoportja – a pozsonyi dóm jobb oldali mellékhajójában. Máig sem sikerült biztosan megállapítani, hogy Donner hol és hogyan ismerte meg az ólom-ón ötvözet öntési technikáját, amelyet nagy méretekben ennél a munkájánál alkalmazott először. Az ilyen öntésmód gyakorlata korábban a francia művészetben terjedt el. Donner azonban nem járt Franciaországban, s az első szakírás is csak 1743-ban jelent meg nyomtatásban a franciák öntési eljárásáról. (Michael Schwarz, az 1968-ban megjelent Donner-monográfia szerzője ezért lehetségesnek tartja, hogy a művész németországi utazása idején, tehát 1715-20 között kerülhetett kapcsolatba olyan öntőműhellyel, ahol ismert volt ez a technika.) Michael Schwarz, az 1968-ban megjelent Donner-monográfia szerzője ezért lehetségesnek tartja, hogy a művész németországi utazása idején, tehát 1715-20 között kerülhetett kapcsolatba olyan öntőműhellyel, ahol ismert volt ez a technika. Elgondolkoztató, hogy – legalábbis ismert munkáiban – egy egész évtizeden át nem próbálkozott az ólommal, azután pedig a harmincas évektől annyira megszerette, hogy már csak kivételesen dolgozott más anyaggal. Éppen ezért nem szabad kizárnunk azt a lehetőséget sem, hogy talán éppen Pozsonyban – ahol nagy múltú harangöntő műhely is működött – találkozott Donner olyan mesterrel, aki ismerte az új technikát. A pozsonyi Szent Márton–csoportot nézve nehéz eldönteni, hogy tömbszerűsége vagy mozgalmassága tekinthető meghatározóbbnak? A zárt, határozottan lehatároló körvonalakat a főoltárt díszítő kompozíció funkciója is megkövetelte. Donner azonban olyan rendkívüli szigorral foglalta egységbe a kétfigurás csoportot, hogy a szobor reliefszerű megjelenése ma sem bomlik meg, amikor pedig nem az eredeti elhelyezésben látjuk és a környezet szervezett tere hiányzik körülötte. A gazdag belső mozgástartalmak - az ágaskodó ló, a szent előrehajló törzse, a köpenyt karddal kettéhasító jobb kar, a koldus ellentétes irányú fej- és testtartása - kölcsönösen erősítik, élénkítik egymást. Szent Márton, a későbbi tours-i püspök pannóniai származását a magyar huszáruniformis jelzi. Magát az akciót a lovas gazdagon részletezett öltözetének és a koldus teljes mezítelenségének ellentéte teszi azonnal érthetővé. Donner nem akar mesélni. Ami valóságos történés mégis jelen van a kompozícióban, az is elsősorban a szobor „belügye": a három test - ló, lovas, fekvő alak -formai egységének megteremtése. Ugyanígy teszi „belüggyé", formai kérdéssé Donner a ruhátlan és felöltözött testek festői ellentétét is. Donner talán legnagyobb hatású műve az a két jóval életnagyságon felüli méretű Adoráló angyal, amelyet ma a budapesti Nemzeti Galériában őriznek. Az egykori pozsonyi főoltáron a Szent Márton-csoport szomszédságában csak mellékszereplők voltak, lenyűgöző erejük azonban így is érvényesülhetett. a két Adoráló angyal egy, a valóságban sosem létezett mozgási pillanatban jelenik meg. Mindkettő lendületben van. Az első benyomásunk az, hogy éppen megérkeztek, de ettől az elsőtől nem elválasztható a második - ha nem éppen ez az első -, hogy véglegesen és mozdíthatatlanul vannak a helyükön. Eredeti elhelyezésükben - valószínűleg az Alamizsnás Szent János-kápolna szobrászi díszéhez hasonló módon - a szentély plasztikai és építészeti együttesét tették dinamikussá. E dinamika érdekében törekedhetett Donner arra is, hogy a tömegében nagyjából azonos két Adoróló angyal mégse alkosson tökéletesen szimmetrikus egységet. A különbséget a bal oldali zártabb, a jobb oldali nyitottabb tömege, a kéztartások más-más módja hangsúlyozzák elsősorban. Szobrainak letisztult formavilága és világos vonalvezetése ellentétben állt kortársainak és elődeinek túlhajtott barokk stílusával, és később ez ösztönözte Donner követőit mind több klasszikus idea és módszer átvételére. Donner művészetének magyarországi hatása Georg Raphael Donner, a nagy osztrák szobrász tevékenysége ugyanúgy elválaszthatatlan az 1730-as években Magyarországtól, mint később, a század második felében a festő Maulbertsché. Az utóbbi Szombathelytől Székesfehérvárig a Dunántúl templomaiban festette csodálatos freskóit, Donner csak Pozsonyban dolgozott. Iskolája és hatása mégis meghatározóbb volt a század folyamán az egész magyarországi művészetre - nemcsak a szobrászatra, hanem a festészetre is. A pozsonyi székesegyház egykori főoltárának angyalai szinte a kor jelképévé váltak, másaik köszöntik újra és újra városaink és falvaink barokk templomaiban a látogatót. Donner neve értékmérővé vált, s az maradt máig. Nem egy vidéki plébánia féltve őrzött feszületéről tartja ma is a helyi köztudat, hogy az ő alkotása. Pozsonyi, bécsi, gurki monumentális szobrai vagy a múzeumokban őrzött kisebb ólomfigurái egyaránt megragadják az utcáról belépő alkalmi nézőt és a szakembert. Az alkalmi néző pontosan azt kapja szobraitól, amit ettől a műfajtól elvár: világosan, mindenki által érthető nyelven kifejtett mondanivalót, atlétikus férfitesteket, üde, valóban szép női formákat. A szakértőt ugyanakkor a kompozíciók finom harmóniája, a belső egyensúly, a biztos statika, a barokk sallangoktól megtisztított egyszerű plasztika is megragadja. Magabiztos és magától értetődő művészet Donneré: ez a tulajdonsága tette tanítványai, nagy műhelyének munkatársai és a közvetlen környezetén kívül eső szobrászok számára is oly vonzóvá. Hatása alól - jellemző módon - még egykori mestere, az olasz származású Giovanni Giuliani sem tudta kivonni magát. Maga Donner sohasem tanított a bécsi Akadémián, de tanítványai és követői - elsősorban öccse, Matthäus Donner, továbbá Balthasar Ferdinand Moll, Jakob Schietterer vagy a festők közül Kaspar Franz Sambach és Paul Troger - csakhamar ott is meghonosították művészetének szellemét. A festő Adam Friedrich Oeser, aki a harmincas évek elején Donner pozsonyi műhelyének munkatársa, volt mestere művészeti elképzeléseit a klasszicizmus elméleti megalapozója, Winckelmann számára közvetítette. A követők azonban - mint ez általában lenni szokott - képtelenek voltak rá, hogy a hagyatékot mint élő organizmust fogják fel. Kezükben a század hetvenes-nyolcvanas éveire Donner meleg, lélegző formái kihűltek, meg¬merevedtek. Donner olyan szobrászi világot teremtett, amelyet saját belső, öntörvényű élete választott el a külső világtól: a kő ugyan kő maradt, az érc pedig érc, de átlényegült és életre kelt kompozícióiban. Késői követői művészetének éppen ezt a leglényegesebb vonását nem tudták utánozni: náluk a szobor többnyire halott kő, hideg fém, üres forma maradt. Donner felfedezett valamit, de ez a felfedezés, úgy látszik, csak az ő kezében válhatott igazi értékké. Nagyszámú követője a donneri plasztika élő organizmusának csak a száraz vázát volt képes megsokszorozni. Forrás, irodalom A. Pigler : Georg Raphael Donner - Leipzig-Wien, 1929 Pigler Andor : Georg Raphael Donner élete és művészete (az előbbi kötet képeivel, szöveg erősen kivonatolt.) - Budapest, 1933 Pigler Andor: Georg Raphael Donner élete - Budapest, 1933 Nagy Barna: Pozsony plasztikája a Donner és Messerschmidt közti időszakban. Nemzeti Kultúra 1935 III/3-4, 128-140. Aggházy Mária : Georg Raphael Donner ismeretlen magyarországi alkotásai - Szépművészet, 1941 Aggházy Mária : Neu entdetkte Werke G. R. Donners und seines Kreises aus der Gegend von Pressburg - Acta historiae Artium 1954 M. Schwarz : Georg Raphael Donner - München, 1968 M. Malikova : Die Schule Georg Raphael Donners in der Slowakei - Mitteilungen der 0sterreichischen Galerie, 17/1973 Kovács Péter : Donner - Budapest, 1979 Z. Francová : K viedenskej výstave "Georg Raphael Donner". Pamiatky a múzeá 1994/ 1, 38-39. Művészlexikon (1./p.:184.) - Budapest, 1994, Corvina Kiadó - ISBN 963-13-3967-X Enciklopédia Britannica Hugarica 2005. CD ver. Azonos helyesírású nemzetközi szavak listája a magyar és más nyelvek között Az alábbi lista azokat a nemzetközi szavakat tartalmazza betűrendben, amelyek írott alakja – és többé-kevésbé a jelentése is – egybeesik a magyar és más, latin ábécét használó nyelv(ek)en. A szavak mellett – szintén betűrendben – az azonos helyesírást használó nyelvek szerepelnek. Azok a szavak, amelyek alakja azonos vagy nagyon hasonló, viszont jelentése eltérő (vagyis az ún. hamis barátok), a hamis barátok a magyar és más nyelvek között listán szerepelnek. Lista szavak szerint, betűrendben A, Á aga – horvát agilis – latin akku – finn algebra – angol, cseh, dán, lengyel, német, norvég, olasz, svéd, szlovák alibi – angol, német, olasz, szlovák alkohol – cseh, horvát, lengyel, szlovák allergia – finn, latin, olasz alma – azeri alpinista – latin , olasz , spanyol, szlovák ambulancia – spanyol , szlovák anarchia – latin , szlovák apostol – bosnyák, horvát, román, szerb artista – latin , olasz , portugál , spanyol , szlovák atom – angol, cseh, dán, horvát, román, svéd, német B banán – cseh, szlovák banda – horvát, olasz, spanyol, szlovák bank – angol, dán, fríz, holland, indonéz, krími tatár, lengyel, német, norvég, svéd, volapük benzin – dán, horvát, német, török bestia – latin, olasz, spanyol bikini – angol, horvát, német, olasz, spanyol, szlovák bója – szlovák bomba – cseh, olasz, spanyol, szlovák bunker – horvát, szlovák C cédula – spanyol ciklus – horvát civil – angol, horvát, olasz, portugál, román, spanyol, szlovák cukor – szlovák D diafilm – szlovák diagram – szlovák diapozitív – szlovák diéta – szlovák dráma – szlovák E, É egoista – latin, olasz, szlovák elektron - cseh, dán, észt, német, svéd epika – horvát, szlovák éter – spanyol, szlovák evangelista - spanyol evidencia – spanyol, szlovák extra – angol, latin, spanyol, szlovák F feminista – latin, olasz, spanyol, szlovák figura – horvát, latin, olasz, spanyol film – angol, dán, francia, cseh, horvát, lengyel, német, norvég, olasz, román, svéd, szlovák, török fizika – horvát forma – cseh, horvát, latin, olasz, portugál, spanyol, szlovák formula – latin, olasz, szlovák G gazda – szlovák golf – angol, baszk, dán, észt, finn, francia, galiciai, holland, horvát, indonéz, izlandi, katalán, lengyel, luxemburgi, maláj, norvég, olasz, spanyol, svéd, szlovák, török, vietnami gorilla – finn H habitus – latin hamburger – angol, horvát, német, szlovák hierarchia – latin, szlovák horror – angol, latin, portugál, spanyol hotel – angol, horvát, német, portugál, román, spanyol, szlovák humor – latin, német, spanyol, szlovák humorista – latin, spanyol, szlovák I idea - angol, szlovák ikra – horvát, szlovák impala – finn index – angol, francia, holland, latin, szlovák inercia – spanyol interferencia – spanyol, szlovák internacionalista – spanyol, szlovák ion – angol, spanyol irrelevancia – spanyol K kabát – szlovák kamera – horvát, szlovák kamion – horvát karburátor – szlovák karfiol – szlovák kategória – szlovák klinika – szlovák koala – finn kocka – szlovák kompót – szlovák konzul – horvát, szlovák krém – szlovák kupola – horvát, szlovák kúra – szlovák L lavór – szlovák lift - angol, bosnyák, holland, horvát, román, szerb, szlovák, volapük liga – olasz, román, spanyol, szlovák lila – spanyol, holland, olasz, német lista – olasz, portugál, román, spanyol logika – horvát, szlovák M matematika – baszk, szlovák matrac – szlovák maximum – angol, latin, szlovák melódia – szlovák menta – latin, spanyol mentor – latin, spanyol, szlovák menü - német, török mi (személyes névmás) – horvát minimum – angol, latin, szlovák momentum – latin motel – angol, spanyol, szlovák motor – angol, latin, német, román, spanyol, szlovák múzeum – szlovák N nacionalista – spanyol, szlovák neutron - angol, bosnyák, cseh, dán, észt, francia, horvát, latin, lengyel, német, román, skót, svéd O, Ó optimista – latin, spanyol, szlovák optimum – latin, szlovák P paprika – horvát, szlovák, német papir - norvég pár – szlovák parabola – angol, azeri, baszk, bosnyák, cseh, horvát, indonéz, latin, lengyel, lett, olasz, skót, szlovák, szlovén, szerb, ukrán paradigma – latin, spanyol, szlovák paranoia – latin, spanyol, olasz park – angol, azeri, bolgár, cseh, dán, észt, fehérorosz, holland, horvát, lengyel, német, norvég, orosz, szlovák, szlovén, szerb, svéd, tatár, török parlament – német, román, szlovák pata – spanyol pedál – szlovák planéta – kasub, szlovák pipa - olasz pódium – spanyol, szlovák pohár – szlovák pompa – olasz, spanyol, szlovák populista – spanyol, szlovák posta – olasz, török profit – angol, horvát, szlovák program – angol (amerikai), román, szlovák propaganda – latin, spanyol, szlovák publicista – latin, spanyol, szlovák publikum – német, szlovák púder – szlovák puding – szlovák, német pulóver – szlovák pult – szlovák puma – angol, francia, német, olasz, portugál, spanyol, szlovák pumpa – szlovák purista – latin, olasz, spanyol, szlovák R radar – angol, horvát, spanyol, szlovák randevú – szlovák realista – latin, olasz, portugál, spanyol, szlovák recept – horvát, szlovák referencia – spanyol, szlovák referendum – horvát, szlovák rekord – német, szlovák relevancia – spanyol, szlovák robot – angol, spanyol, szlovák rotor – latin, spanyol, szlovák rum – angol, szlovák S sors – latin spanyol – indonéz, jávai sport – albán, angol, cseh, dán, francia, holland, horvát, német, norvég, olasz, román, svéd T tábor – cseh, szlovák tarifa – spanyol, szlovák taxi – angol, dán, francia, holland, horvát, izlandi, lengyel, norvég, olasz, román, spanyol, svéd, szlovák tea – angol telefon – cseh, dán, német, norvég, román, svéd, török tepsi – török terror – angol, latin, spanyol terrorista – latin, olasz, portugál, spanyol tigris – latin tinta – spanyol torta – olasz, spanyol, szlovák tulipán – spanyol, szlovák tumor – latin, spanyol, szlovák tundra – angol, szlovák túra – szlovák turbina – latin, olasz, portugál, spanyol turbulencia – spanyol turista – latin, olasz, portugál, spanyol, szlovák turné – szlovák, török turnus – szlovák U ultimátum – cseh, spanyol, szlovák V váza – cseh, szlovák vipera - olasz vehemencia – spanyol, szlovák veranda – spanyol, szlovák, olasz vodka – angol, cseh, spanyol, szlovák volumen – latin, spanyol Z zebra – angol, bosnyák, cseh, lengyel, olasz, portugál, svéd, szerb, szlovák zóna – cseh, szlovák Állkapcsilábas rákok Az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) a rákok (Crustacea) altörzsének sokféle csoportot magában foglaló osztálya. Ide tartoznak az Ostracodák (Kagylósrákok), Copepodák (Evezőlábú rákok), Branchiurák (Haltetvek) a Tengeri makkok, és számos más csoport. A Maxillopoda monofiletikus származása erősen kétséges, és nem igazán van közös jellemző, ami alapján indokolt lenne egy csoportba sorolni ezeket az állatokat. Egy hipotézis szerint a Maxillopodák nagyobb testméretű rákok lárva stádiumban történő ivaréretté válásával (pedomorfózis) alakultak ki. Így ezek az állatok már nem érték el teljes fejlettségüket, ezzel magyarázható a kevesebb szelvény és végtag, illetve a kis testméret. Az újebb rendszertani kutatások szerint azonban a Maxillopoda nem egységes csoport, mely az ősi Malacostracákból vált ki, hanem korábban, a rákok evolúciójának kezdetén, az ősi rákokból. A Maxillopodákra az 5-6-5 szelvényes testfelépítés jellemző, az 5 feji szelvény öt pár végtagot visel, a 6 torszelvény szintén hat párat, a potrohszelvények pedig végtag nélküliek. A test végét a telson zárja le, melyen farokvilla, függelék lehet. Pár kivételtől eltekintve, a Maxillopodák aprók, ide tartozik a legkisebb ismert ízeltlábú is, a Stygotantulus stocki. Testük gyakran rövid, csökevényes potrohhal, sokszor egyáltalán nincsenek végtagjaik. A kacslábú rákoktól eltekintve, melyek lábaikkal szűrögetnek, a legtöb Maxillopoda a maxillájával (állkapcsával) táplálkozik. A fosszíliák alapján a kambriumig nyúlik vissza a Maxillopodák eredete, amikorról kacslábú rákok és féregatkák (Pentastomidae) kerültek elő. Rendszerezésük Általában hat alosztályt sorolnak a Maxillopodák osztályába, és egyes rendszerek ide sorolják az Ostracodákat (kagylósrákok) is. A hat alosztály közül csak a Mystacocarida kizárólag szabadon élő; a többi csoport közül a Tantulocaridák, Pentastomidák és a Branchiurák paraziták, és az Copepodák, illetve a Thecostracák közt is akadnak élősködők. Damien Chazelle Damien Sayre Chazelle (Providence, Rhode Island, 1985. január 19. –) amerikai rendező, forgatókönyvíró. Élete Damien Sayre Chazelle 1985. január 19-én született Providence-ben, Rhode Islandon. Az édesanyja, Celia Sayre Chazelle (született Martin) egy amerikai–kanadai író és történelemtanár, apja pedig Bernard Chazelle, eredetileg Franciaországból származik. Chazelle-nek van egy nővére, Anna, aki színésznő és cirkuszi előadó. Legjobb munkája a Kaliforniai álom (La La Land) című 2016-os film volt, amiért megkapta az Oscar-díjat a Legjobb rendező kategóriában, 32 évesen, 2016-ig a legfiatalabbként. Ezért a filmért nyert még két Golden Globe-díjat is a Legjobb rendező, és a Legjobb forgatókönyv kategóriákban. Help! (dal) 1965. július 23-án (az USA-ban július 19-én) jelent meg a The Beatles Help! című dala az azonos című kislemezen. (A lemez B oldalán az I’m Down című dal hallható.) Ez volt a Help! című album és az azonos című film címadó dala. Kislemezként három hétig vezette a brit és amerikai listákat. A szövegben John Lennon saját érzéseit, a hírnév okozta nyomást fogalmazza meg. Három társát meglepte, hogy Lennon így gondolkodott a sikerükről, de érthetőnek tartották. Mivel Lennon bizonytalanság-érzete nem fért össze a Beatlesről kialakult nyugodt közképpel, úgy gondolta, hogy a rajongók nem érthetik, hogy valójában miért írta meg a dalt. A Playboynak adott interjúban ezt mondta: „Kövér voltam, depressziós, és tényleg segítségért kiáltottam”. Feldolgozások A Beatles Help! című albuma. A dal sztereóban hallható, a zenei alapon más ének és vokál van. Jeremy Irons Jeremy Irons (Cowes, Wight-sziget, Anglia, 1948. szeptember 19. –) Oscar- és Golden Globe-díjas angol színházi, film- és televíziós színész. Karakteres hangja több dokumentumfilmben és rajzfilmben hallható, de hangoskönyv-felolvasóként is ismert. Korai évek Irons az Anglia déli partjai mellett található Wight-szigeten született 1948-ban. A Shernborne-i magán fiúiskolában tanult 14 és 18 kora között. Tagja volt a négytagú Four Pillars of Wisdom ("A bölcsesség négy pillére") nevű fiúbandának, amelyben dobosként és harmonikásként lépett fel. Egy komédiás-duó tagjaként ünnepségeken, rendezvényeken szórakoztatta társait. Karrier Kezdeti színpadi szerepek Két éven keresztül tanult a bristoli Bristol Old Vic Theatre School színiiskolában, ahol csatlakozott az állandó színtársulathoz. Később aktív szerepet vállalt az iskola adománygyűjtési felhívásainak szervezéseiben (elnökként). Londonba költözése után színházakban kapott állást. 1971-ben szerepelt a Godspell című musicalben, majd később a Wyndham's Theatre nevű színházban kapott állást. Debütálás a televízióban Az 1970-es években indult be televíziós karrierje. Szerepelt többek között a Play Away című gyermekműsorban, valamint az 1974-ben bemutatot a Notorious Woman, valamint a The Pallisers című BBC-sorozatokban. Előbbiben Liszt Ferencet alakította. Két egymás utáni alkalommal is könyvadaptációkban lépett fel; az 1977-ben bemutatott, a Herbert Ernest Bates regényéből készült 13 részes Love for Lydiában, valamint az 1978-as Aidan Higgins-adaptációban, a Langrishe, Go Downban. Átütő sikert szintén egy újabb regényadaptációval ért el, az Evelyn Waugh regényén alapuló, 1981-ben bemutatott Az utolsó látogatás című minisorozattal. A főszereplő, Charles Ryder szerepében nemzetközi figyelmet nyert, Golden Globe és Emmy jelölést is kapott. 1981-ben szerepelt először mozifilmben, Meryl Streeppel, A francia hadnagy szeretőjében. 1986-ban Robert De Niróval volt látható, A misszióban (1986), amiért Golden Globe-díjra jelölték a legjobb drámai színész kategóriában. David Cronenberg Két test, egy lélekben levő munkájáért (1988) elnyerte a New York-i Filmkritikusok Egyesülete legjobb színész díját. Az 1990-es évek elején kedvezően alakult a karrierje: A szerencse forgandó (1990) című filmben nyújtott alakításával – melyben partnernője Glenn Close volt – Oscar- és Golden Globe-díjat, valamint számos filmkritikusi díjat magáénak tudhatott. Az 1992-ben bemutatott Lápvilágban felesége, Sinéad Cusack oldalán tűnt fel. Fiával, Samuel Irons-szal és apósával, Cyril Cusackkel is játszott már együtt a Danny, a világbajnok című tévéfilmben (1989). Azóta jobbnál jobb szerepeket vállalt: A Végzetben (1992) fia barátnőjét elcsábító apát játszik, a Die Hard sorozat harmadik részében negatív karakterben is kipróbálhatta magát. 1996-ban, a Lopott szépségben (1996), Alex Parrish-t, a leukémiás írót, majd a Lolitában (1997) Humpert Humpert-et alakítja, aki vonzódik egy 12 éves lányhoz, Lolitához. A vasálarcosban (1998) Aramis volt, a négy testőr egyike. Az új évezredben visszatért a tv-filmekhez: A hosszúsági fok (2000), Az utolsó hívás (2002), Elizabeth (2005). Ezek közül a legsikeresebb számára az Elizabeth volt, amiért megkapta az Emmy-díjat és a Golden Globe-díjat. 2009-ben Steve Martinnal és Jean Renóval volt látható A rózsaszín párduc 2-ben. Legutóbbi produkciója a részben Magyarországon forgatott Borgiák című mini-sorozat, melyben az egyik címszereplőt, VI. Sándor pápát alakítja. A második évad forgatása 2011. szeptemberében kezdődött Etyeken. A BBC Shakespeare-sorozatában IV. Henriket alakítja 2012-ben. Magánélete 1969-ben vette feleségül Julie Hallamot, akitől még ugyanabban az évben el is vált. 1978-ban újranősült; második felesége az ír származású színésznő, Sinéad Cusack. A párnak két gyermeke született, Samuel James (1978. szeptember 16.) és Maximilian (Max) Paul (1985. október 17.). Szüleihez hasonlóan Max is a színészi karriert választotta, míg Samuel - bár pár filmben feltűnt apja mellett - fényképész lett. Felesége révén több híres rokonra szert tett: sógornői Sorcha Cusack, Niamh Cusack és Catherine Cusack színésznők, mostohafia pedig az ír politikus Richard Boyd Barrett. 1998-ban feleségével megvásárolták a Kilcoe kastélyt, amelynek felújítására aztán rengeteg pénzt költöttek. Érdekességek Az 1984-es "The Real Thing"-ért Tony-díjat nyert. Remekül lovagol és síel. Utál főzni, de szeret kertészkedni és imádja a természet szépségét. 1995. június 1-jén megbírságolták 225 USD-re és három évre felfüggesztették a motorkerékpár-engedélyét, mert motorjával 156 km/h-val hajtott. Két olyan filmje is van, amiben az általa alakított karakter család- és keresztneve megegyezik: a Lolita (Humbert Humbert) és a And Now... Ladies and Gentlemen ) (Valentin Valentin). 1996-ban a tizenegyedik előadóművész lett, aki megnyerte a Triple Crown-t: Tony-díj (1986), Oscar-díj (1991), Emmy-díj (1996) 2000-ben a cannes-i fesztivál zsűritagja volt. Van egy pecsétgyűrűje, amibe PDI van belevésve. Ez az apjáé, Paul Dugan Ironsé volt. A Portsmouth F.C. angol futballcsapat támogatója. Egyéb díjai díj: César-díj (2002) - Tiszteletbeli César díj: Európai Filmdíj (1998) - Életműdíj díj: Emmy-díj (1997) - Legjobb alámondásos hang - The Great War and the Shaping of the 20th Century díj: Pusan Nemzetközi Filmfesztivál (1997) - Különdíj díj: San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál ( 1997 ) - Donostia Életműdíj díj: Giffoni Filmfesztivál (1990) - François Fruffaut-díj 1523 a tudományban Az 1523. év a tudományban és a technikában. Építészet a westminsteri Szent Margit-templom építése Születések Gabriele Falloppio anatómus, orvos († 1562 ) Csepregi kistérség A Csepregi kistérség kistérség Vas megyében, központja: Csepreg. Két város van a kistérség területén: Csepreg és Bük. 3 általános iskola működik a kistérségben: Csepregen, Bükön, Bőn. Gyógyszertárai: Csepreg, Bük, Sajtoskál. Fekvése Kőszeghegyaljai és Répce menti kistérség. Története 2007-ben Hegyfalu innen átkerült a Sárvári kistérségbe. Nevezetességei Római katolikus templom(gótikus) Helytörténeti kiállítás Schöller-kastély Rottermann-kastély Szent Katalin templom és zárdaépület Boldogasszony-kápolna Szentkúti kápolna Büki Gyógyfürdő Szapáry-kastély Római katolikus templom November 19. November 19. az év 323. (szökőévben 324.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 42 nap van hátra. Névnapok: Erzsébet, Abda, Abdéel, Abdi, Abdiás, Abdon, Ábner, Barlám, Béta, Betsabé, Bodor, Csöre, Ilze, Lizavéta, Lizett, Lizetta, Maxim, Obadiás, Örzse, Szavéta, Véta, Zobor Események 461 – Hilár pápa megkezdi uralkodását. 1274 – I. Rudolf német királyt a nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazza, hogy II. Ottokárt megfossza Csehországon és Morvaországon kívüli tartományaitól. 1316 – V. Fülöp francia király trónra lép. 1377 – Nagy Lajos magyar király a brassóikhoz írt levelében arról biztosítja a kereskedőket, ha „úgy, ahogy reméli” Havasalföld a kezébe kerül, csökkenteni fogja a vámokat. 1493 – Kolumbusz Kristóf egy szigethez érkezik, melyet a helyi lakosok Boriquen-(Boriken) szigetnek neveztek. Ez a sziget ma Puerto Rico . 1514 – II. Ulászló magyar király megerősíti Werbőczy István Hármas-könyvét . 1608 – A Szent Koronával magyar királlyá koronázzák II. Mátyást , a koronázási szertartáskor a drapérián először szerepelnek a piros-fehér-zöld színek. 1711 – II. Rákóczi Ferenc és kísérete Danckába költözik. 1725 – III. Károly magyar király Fiumét szabadkikötővé nyilvánítja. 1809 – Az Ocanai csatában a francia csapatok 29.000 fős serege megsemmisítő vereséget mér az 50 000 fős spanyol hadseregre. 1816 – I. Sándor orosz cár megalapítja a Varsói Egyetemet az Orosz Birodalom 3. egyetemét 1840 – Kossuth Lajos Pest vármegye közgyűlésén tartott beszédében gróf Széchenyi Istvánt a „legnagyobb magyarnak” nevezi. 1892 – Wekerle Sándor kormányt alakít. 1900 – Elindulnak Budapest utcáin első gyűjtőútjukra a Posta által forgalomba állított automobiloknak nevezett járművek (valójában háromkerekű motoros levélgyűjtő triciklik). 1905 – Megnyitják a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát . (A zárókövet ünnepélyesen csak december 8-án helyezik el.) 1912 – Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra. 1917 – Befejeződik a Caporettói áttörés , Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak Olaszország belseje felé. 1919 – A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást. 1922 – A szultanátus hívei II. Abdul-Medzsidet kiáltják ki az Oszmán Birodalom szultánjának . 1938 – A prágai Nemzetgyűlés jóváhagyja a Szlovákia és Kárpátalja autonómiájáról szóló törvényt, az ország hivatalos elnevezése Cseh–Szlovákiára (Česko–Slovensko) változik. 1942 – Szovjetunió elkezdi téli offenzíváját a doni fronton a németek ellen. 1946 – Az ENSZ tagja lesz Afganisztán , Izland és Svédország . 1960 - Budapesten a VII. kerületben a Dohány utca 42. szám alatt megnyílik a Tarka Színpad . 1969 – Leszállnak a Holdra az Apollo–12 űrhajósai ( Charles Conrad és Alan Bean ). 1969 – A Malév egyik Tu–134 típusú repülőgépe Isztambulban a vizes pályán túlfut a leszállópályán, és súlyos balesetet szenved. 1971 - Sütő András darabját ekkor játszották először Magyarországon. Kaposváron mutatták be a Pompás Gedeon című darabot. Az színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője: Komor István volt. 1977 – Anvar Szadat egyiptomi elnök megérkezik Izraelbe , ezzel megkezdődik a normalizálódás a két állam között. 1985 – Mihail Gorbacsov szovjet vezető és Ronald Reagan amerikai elnök először találkoznak Genfben . 1989 – Magyarország egymilliárd dolláros rövid lejáratú gyorssegélyt kap a Közös Piactól . 1990 – A Varsói Szerződés és a NATO tagállamai Párizsban aláírják a CFE-szerződést. 1992 – Palotás János lesz a Vállalkozók Pártjának elnöke . 1995 – A lengyel elnökválasztás második fordulójában Aleksander Kwaśniewski legyőzi Lech Walesát . 1999 – Az első kínai űrhajó, a Sencsou–1 sikeres pilóta nélküli űrutazást hajt végre. 2004 – Pusztító orkán csapást mér a Magas-Tátra fenyveseire. 2009 – Megkezdi működését a Class FM magyarországi, országos lefedettséggel rendelkező kereskedelmi rádió. 2016 – A Class FM kereskedelmi rádió analóg sugárzása megszűnik, miután frekvenciaengedélye hét évvel az indulás után lejár. Születések 1571 – Lackner Kristóf soproni polgármester , városbíró , jogtudós , ötvös, író († 1631 ) 1600 – I. Károly angol király († 1649 ) 1711 – Mihail Vasziljevics Lomonoszov orosz fizikus , kémikus , a Tömegmegmaradás törvényének kidolgozója († 1765 ) 1770 – Bertel Thorvaldsen izlandi származású dán szobrász, a klasszicizmus egyik legnagyobb képviselője († 1844 ) 1805 – Ferdinand de Lesseps francia mérnök , diplomata , a Szuezi-csatorna építője († 1894 ) 1806 – Benczur József magyar evangélikus tanár († 1886 ) 1831 – James A. Garfield az Amerikai Egyesült Államok 20. elnöke , hivatalban 1881 -ben († 1881 ) 1833 – Wilhelm Dilthey német filozófus , pszichológus , pedagógus († 1911 ) 1839 – Emil Škoda cseh gépészmérnök , a Škoda Művek jármű- és fegyvergyár alapítója († 1900 ) 1841 – Schulek Frigyes magyar építész , műegyetemi tanár , az MTA tagja, Schulek János apja († 1919 ) 1843 – Ortvay Tivadar történész, régész, földrajztudós, az MTA tagja († 1916 ) 1851 – Pfaff Ferenc magyar műépítész († 1913 ) 1859 – Somló Sándor magyar színész , színigazgató , író († 1916 ) 1870 – Endre Béla magyar festőművész († 1928 ) 1875 – Mihail Ivanovics Kalinyin orosz bolsevik forradalmár, szovjet politikus , az SZKP PB tagja, államfő († 1946 ) 1881 – Márkus László , magyar színházi és filmrendező , díszlet - és jelmeztervező, kritikus, drámaíró († 1948 ) 1882 – Aurel Vlaicu erdélyi román mérnök , feltaláló, a repülés egyik úttörője († 1913 ) 1887 – James Batcheller Sumner Nobel-díjas amerikai biokémikus († 1955 ) 1888 – José Raúl Capablanca Kubai sakkozó , a sakk harmadik világbajnoka (1921–1927) († 1942 ) 1889 – Bokros Birman Dezső Kossuth-díjas magyar szobrász- és festőművész , érdemes művész († 1965 ) 1900 – Anna Seghers német írónő , Radványi László felesége († 1983 ) 1902 – Antos Kálmán zeneszerző , egyházkarnagy, orgonista, zenepedagógus († 1985 ) 1912 – George Emil Palade az egyetlen román születésű Nobel-díjas , amerikai biokémikus († 2008 ) 1917 – Indira Gandhi indiai politikus , miniszterelnök , az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (INC) tagja, Dzsaváharlál Nehru lánya († 1984 ) 1919 – Kézdi Árpád építőmérnök, az MTA tagja, a talajmechanika és a geotechnika kiemelkedő tudósa († 1983 ) 1921 – Anda Géza magyar származású svájci zongoraművész († 1976 ) 1925 – Eddie Russo (Edward Russo) amerikai autóversenyző († 2012 ) 1927 – Major Pál magyar színész , érdemes művész († 1985 ) 1927 – Lator László Kossuth - és József Attila-díjas magyar költő , esztéta , műfordító 1928 – Pernye András Erkel Ferenc-díjas magyar zenetörténész , zenekritikus , pedagógus († 1980 ) 1933 – Larry King , a CNN amerikai hírtelevízió műsorvezetője („Larry King Live”) 1933 – Popper Péter magyar pszichológus, pszichoterapeuta († 2010 ) 1934 – Kósa András magyar színész († 2001 ) 1936 – Ljubiša Samardžić szerb színész, rendező. († 2017 ) 1938 – Ted Turner amerikai multimilliomos, a CNN tulajdonosa 1942 – Calvin Klein amerikai divattervező 1943 – Király László József Attila-díjas erdélyi magyar író , költő 1943 – Kokas László magyar színész, operetténekes, tanár 1943 – Vajda László Jászai Mari-díjas magyar színművész († 1995 ) 1944 – Balogh Tamás magyar színész 1944 – Straub Elek magyar üzletember 1952 – Koltai Judit magyar színésznő, rendező 1953 – Robert Beltran amerikai színész 1954 – Vantara Gyula magyar mérnök , politikus , Békéscsaba egykori polgármestere 1957 – Ofra Haza izraeli popénekes († 2000 ) 1961 – Meg Ryan amerikai színésznő 1962 – Jodie Foster kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő 1963 – Terry Farrell amerikai színésznő 1969 – Philippe Adams belga autóversenyző 1982 – Takuya Nakase japán tornász 1987 – Feng Csö kínai tornász Lazaccápa A lazaccápa (Lamna ditropis) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A lazaccápa legfőbb elterjedési területe a Csendes-óceán északi részén van; az Ohotszki-tengertől a Bering-tengerig. Ez az állat azonban megtalálható délfelé, egészen Kalifornia déli részéig is, a mexikói Alsó-Kaliforniáig (Baja California). Megjelenése Ez a halfaj általában, csak 180 centiméter hosszú, azonban 305 centiméteresre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 175 kilogramm. 180-240 centiméteresen számít felnőttnek. A cápa háti része és a hátúszó, egyszínű sötét, míg az alsó része fehér sötét foltokkal. Életmódja A lazaccápa nyílt tengeri ragadozó, amely 650 méteres mélyre is leúszhat, de általában, csak 152 méter mélyre megy le. A sark alatti és a mérsékelt övi vízeket kedveli. Magányosan vagy kisebb csoportban is vadászik. Tápláléka halakból áll. Bár a gyors úszó lazaccápa képes lehet sérüléseket okozni az embernek, kevés olyan eset ismert, ahol emberre támadt volna, ha volt ilyen egyáltalán. A halászok zsákmányát meg-megdézsmálja. Szaporodása Ennek a cápafajnak a kicsinyei, az anyahal testében kelnek ki a tojásból. Egy alomban legfeljebb 4 kis lazaccápa lehet. Felhasználása A lazaccápát iparilag, csak kis mértékben halásszák. Azonban a sporthorgászok kedvelik. Alpujarra de la Sierra Alpujarra de la Sierra település Spanyolországban, Granada tartományban. Alpujarra de la Sierra Cádiar, Lanteira, Ugíjar, Bérchules és Válor községekkel határos. Lakosainak száma 1021 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Karlum Karlum település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Pottawattamie megye Pottawattamie megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Council Bluffs. Lakosainak száma 92 728 fő (2013. július 1.). Pottawattamie megye Harrison és Mills megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Kovács Noémi Kovács Noémi (Nyíregyháza, 1981. május 14.) újságíró, krimiíró, történész. Élete, pályafutása Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában, Nyíregyházán végezte. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban megörökölte Friderikusz Sándor iskola rádióját, ezzel indult újságírói karriere. 2002-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett Adásrendező - TV-szerkesztő diplomát Rangos Katalin osztályában, majd a Századvégen tanult politikai kommunikációs szakértő szakon. Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történész szakán folytatta. 2015. június 16-án sikeres államvizsgát tett. Első cikkei 14 éves korában jelentek meg a Kelet-Magyarország belpolitikai rovatában. Első novelláit 15 évesen publikálták novelláskötetek. Írásaival novellaíró versenyeket, versmondásával szavalóversenyeket nyert. 18 éves korában, főiskolai tanulmányai közben a Magyar Televízió Regionális Híradójának műsorvezetője, az Úton - Európa Magazin, majd a Satellit TV magazinjainak riportere és szerkesztője lett. A főiskola elvégzése után Bárdos András felkérte a TV2-n induló műsora, a Jó estét, Magyarország! riporterének. 2003-ban az MTV Híradó, a Gazdasági Híradó (Daróczi Dáviddal) és az Uniós Hírek riportere, a Cirkáló – Utazási Magazin szerkesztője volt. A 2004. évet Nagy-Britanniában töltötte. Az MTV tudósítójaként Londonból a Magyar Magic az Egyesült Királyságban című rendezvénysorozatról közölt hosszú riportokat, közben az MTV állományba vette. Rövid ideig a Közéleti Főszerkesztőség tagja volt, majd a Kulturális Főszerkesztőség Művészeti osztályán kezdett dolgozni. London után Amszterdamba utazott, hogy a Partra, magyar! című rendezvényről tudósítson, majd Brüsszelbe hívták a kulturális intézet megnyitójára. A Vigyázz! Kész! Jazz!" műsor műsorvezetőjeként és több dokumentumportré rendezőjeként tartják számon: (A Darvas, A Zenthe, Egy mesés hang – Portré Szabó Gyuláról) 2005-ben a Rakott című műsorral párhuzamos futó és a Stúdió műsor örökösének tartott Allegro című műsor műsorvezetője és szerkesztője volt. Bemutatta, hogy egy kulturális műsor is érdekelheti a bulvár médiát azzal, hogy egy Karády Katalinról szóló párbajra hívta a Rakott műsorvezetőjét, Karafiáth Orsolyát, amit meg is nyert. Majd elindította Magyarország első és egyetlen kulturális oknyomozó magazinját, a Művész-kémet Ezután a TV2-höz igazolt. 2008-ig a TV2 Aktív és Magellán című műsorának riportere volt. Árpa Attila producer felkérésére A TV2 meg én, 10 éves a TV2 című műsor riportere lett, 2008-ban a bűnügyi területet választotta. 2008 és 2010 között az ATV Tetthely című bűnügyi magazinjának főszerkesztő - műsorvezetője volt. A Who is Who lexikon szerint az ő nevéhez fűződik a bűnügyi illusztráció meghonosítása Magyarországon. Közben 2009 szeptemberétől egy éven át az Országos Polgárőr Szövetség sajtófőnöke lett. Munkásságát a Polgárőr Érdemkereszt Arany fokozatával ismerték el. 2011-ben elindította saját internetes képeslapját, Magyarország első multimédiáját a nagy hírportálok alternatívájaként Sikeradó névvel és a sikerek, értékek, „jó hírek” üzenetével. 2012-től a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) óraadó tanára. 2013-ban az Athenaeum Kiadó felfedezte krimiíróként. Megjelent első krimije a Lélekölő az Athenaeum Kiadó gondozásában. 2013-ban létrehozta az Interaktív Krimiszínházat, amelyet azóta is üzemeltet. 2014-ben az Athenaeum Kiadó kiadta második regényét, melynek címe: Gyilkos vágy. 2015. szeptember 1.- 2016. április 30. között a Faktor.hu senior újságírója (szakterület: bűnügyek, történelem) 2016. május 1. óta az Origó senior újságírójaként dolgozik elsősorban bűnügyi és történelmi területen. Főbb művei Lélekölő (2013) Gyilkos vágy (2014) Főbb díjai, kitüntetése Polgárőr Érdemkereszt Arany fokozata (2010) Gare de Thomery Gare de Thomery vasútállomás Franciaországban, Thomery településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Fontainebleau - Avon Gare de Moret - Veneux-les-Sablons Georg Simon Ohm Georg Simon Ohm (Erlangen, 1789. március 16. - München, 1854. július 6.) német fizikus és matematikus. Életpályája Polgárcsaládba született 1789. március 16-án Erlangenben; ősei több generáción át lakatosok voltak. Maga Ohm is vándorolt, és vizsgát tett a céhben. 1817-ben kezdett tanítani a kölni gimnáziumban, ahol a matematika és fizika tanára volt. 1826-ban ismertette először az általa felfedezett és róla Ohm törvénynek nevezett fizikai törvényszerűséget, amely egy elektromos vezetékszakaszon átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. 1828 és 1832 között a berlini hadi iskolában tanított. 1830-tól foglalkozott a hangtannal. 1833-tól a nürnbergi műegyetem igazgatója. 1849-ben a müncheni egyetemen a fizika rendkívüli, majd 1852-ben rendes tanára lett. 1837-ben Pouillet a francia akadémiának két művet adott át, amelyek Ohm művének alapjain készültek. Ezáltal a tudományos külföld figyelme a német tudós felé fordult: a sokat vitatott mű a Taylor és Scientific Mémoirs II. kötetében jelent meg, angol fordításban, a Royal Society pedig az ünnepelt tudóst a Copley-éremmel ajándékozta meg, és kültagjai sorába választotta. Münchenben halt meg 1854. július 6-án. Művei Az első könyve 1817-ben jelent meg Erlangenban Grundlinien zu einer zweckmässigen Behandlung der Geometrie als höheren Bildungsmittels címen. Ezután a galvánláncról néhány értekezést közölt, nevezetesen: Vorläufige Anzeige des Gesetzes, nach welchem Metalle die Contact-Elektricität leiten (Schweigg. Journ. XLIV. és Pogg. Ann. IV. 1825); Bestimmung dieses Gesetzes, nebst einem Entwurfe zu einer Theoried. Voltaischen Apparates (Schweigg. XLVI. 1826); Theorie der elektroskopischen Erscheinungen der Säule (Pogg. Ann. VI. VII. 1826). E munkálatok Kutatásait matematikai elméletbe öntötte Die galvanische Kette mathematisch bearbeitet című művében. 1830-ban Ohm működését még irányban a hangtan terén, folytatta. 1843. már meg is jelent egy dolgozat, amely a tudósnak e téren kivitt sikereit foglalta magába és melynek címe: Ueber die Definition des Tons und die Theorie der Sirene und ähnlicher tonbildender Vorrichtungen (Pogg. Ann. LIX. köt. 513. old.). 1849-ben Beiträge zur Molecularphysik (Nürnberg) című műve jelent meg. Bár Ohm több kötetből álló sorozatot tervezett, művét nem fejezte be; második kötete, amely a Dynamik der Körpergebilde címet viseli, csak kéziratban van meg, a harmadikat és negyediket pedig, melyek a tulajdonképpeni fizikai vizsgálatokat foglalták volna magukban, Ohm meg sem írta. 1852-ben jelent meg Erklärung aller in einaxigen Krystallplatten zwischen geradlinig polarisirtem Lichte wahrnehmbaren Interferenz-Erscheinungen (Denkdschr. d. Münch. Ak., VII. köt., 1. és 2. rész) című munkája. Müncheni egyetemi előadásait Grundzüge der Physik (Nürnberg 1854) c. művében írta le. Somogy Lipót Perlaki Somogy Lipót Márton, Somogy Leopold, Somogyi (Szentmárton, Sopron megye, 1748. november 19. – Szombathely, 1822. február 20.) szombathelyi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, egyházi író. Élete Somogy Leopold és Bácsmegyei Klára fia. Tanult Sopronban a jezsuiták gimnáziumában; a bölcselet I. évét Bécsben, a Pázmáneumban, a II. évét Győrben hallgatta. 1766-ban a győri püspöki szemináriumba vették fel. 1771 decemberében miséspap lett és Magyaróvárra küldték segédlelkésznek. A Jézus-társaság feloszlatása (1773) után Győrben az etika tanárának nevezték ki; három év múlva szentszéki jegyző, 1781-ben káptalani káplán és hitszónok lett. 1787-ben plébános Kismartonban, 1790-ben Győrben és ugyantt egyszersmind kanonok és a szeminárium rektora, 1794-ben győr-belvárosi plénbános, 1801-ben locsmándi főesperes lett. 1802-ben Hétszemélyes Tábla ülnöke, később a budai királyi tábla ülnöke, 1805-ben pápóci prépost volt, 1806. június 17-én kinevezett, augusztus 26-án megerősített szombathelyi megyés püspök lett. November 10-én foglalja el székét, ezután a székesegyház belső díszítő munkáinak befejezésén dolgozott, majd a nyugdíjas papok otthonát is felépíttette. 1821-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze, amellyel az 1822-es nemzeti zsinatra való készült fel. Munkái Egész esztendőnek vasárnapra szóló prédikátziók ... többnyire franczia kútfők után kidolgozva. Győr, 1786. Két kötet. Rede über den wundervollen Blutschweiss des gnadenreichen Marien-Bildes, welches in der Raaber Domkirche verehret wird. Bey der besonderen Feyerlichkeit, womit am 19ten März 1799. desselben hunderjähriges Andenken begangen worden. Vorgetragen von... U. ott. Halottas beszéd mellyben ...Galánthai gróf Eszterházy Károlynak ... az egri megye püspöki főpásztorának ... midőn Pápa városában közelebb-lévő főméltóságú véreitől harmadnapi szomorú gyász egyházi pompával tiszteltetve ditső emlékezetét foglalta, és élő nyelvvel hirdette Szent-Ivány havának 10. napján 1799. eszt. U. ott. Lob-. u. Trauerrede dem hochseligen Andenken des Hochw. Cardinals... Josephs aus dem Hause der Grafen von Batthány... gewidmet, und bey Gelegenheit der in... Pressburg abgehaltenen... Exequien am 12 ten Christ-Monats 1799. vorgetragen. U. ott. Ditső István Király Krisztusnak buzgó nagy apostola, Máriának tökélletes hív tisztelője, kinek mind életében, mind halála óráján, a religióért és népének javáért való gondoskodását beszédben foglalta és az háladó tiszteletre rendeltetett nemzeti ünneplésnek alkalmatosságával Bétsben..., 1801. Kis-asszony-havának 23. napján élő nyelvvel hirdetett. Béts, 1801. A magyar Sionnak újonnan való fel-épülése, avagy is a Szent Benedek szerzetének Szt. Márton hegyén örvendetes ünnepléssel meg lett vissza állítása alkalmatosságával elmondott beszéd. Pozsony, 1802. Halotti beszéd mellyel Méltgs. Felső-Büki Nagy József úrnak tzimeres igazságát és feddhetetlen jámbor életét lerajzolta és a midőn 1802. eszt. Boldog-Asszony havának 7-dik napján, temetésének alkalmatosságával a gyászos egyházi tzeremoniák tartanának élő nyelvvel hirdette. Bécs, 1802. Dictio Illetve ac Rev. Dni L. S. de Perlak episcopi Sabariensis dum regimen almae suae dioecesis ritu solemni capesseret habita Sabariae 10-ma Novembris 1806. Sabariae. Levele (Szombathely, 1819. febr. 9.) a megye alispánjához a Pesten felállítandó nemzeti színház ügyében (Budapesti Hirlap 1903. 342. sz.) Helsinki osztály A Helsinki osztály a Finn Haditengerészet rakétás gyorsnaszádokból álló hajóosztálya volt. Az 1980-as évek elejétől gyártották, összesen négy egységet épített a finn Wärtsilä hajógyár. Az első két egységet a 2002-ben vonták ki, majd a maradék két hajót 2008-ban eladták Horvátországnak, ahol napjainkban is a Horvát Haditengerészet állományába tartoznak. Meßkirch Meßkirch település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 8302 fő (2015. december 31.). Meßkirch Wald községgel határos. Személyek Itt született Martin Heidegger (1889–1976) filozófus November 30. November 30. az év 334. (szökőévben 335.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 31 nap van hátra. Névnapok: András, Andor, Amál, Amália, André, Bandó, Dormán, Endre, Tarján, Trajánusz, Tullió Fontosabb események 1215 – Rómában befejeződik a negyedik lateráni zsinat . 1406 – XII. Gergely pápa hivatalba lép. 1729 – Az országgyűlés kimondja, hogy minden év végével a törvénykezési iratok a vármegyei levéltárakban helyezendők el. Az eredeti iratokat itt megőrzik, azokról másolat készíthető, de az eredetit kiadni senkinek nem szabad. 1782 – Az Egyesült Államok és Anglia Párizsban aláírja a békeszerződést, ezzel véget ér az amerikai függetlenségi háború . 1872 – Lejátssza első hivatalos mérkőzését az angol labdarúgó-válogatott Skócia ellen, az eredmény 0–0-s döntetlen. 1886 – Párizsban megnyílik a Folies Bergère táncos mulató. 1927 – XI. Piusz pápa Serédi Jusztiniánt nevezi ki esztergomi érsekké . 1939 – A Szovjetunió megtámadja Finnországot . (Téli háború) 1944 – A visszavonuló német csapatok robbantással elvágják a lakihegyi adótorony tartóköteleit, aminek következtében a torony eldől és összetörik. 1947 – Szegeden fölszentelik a Honvéd téri református templomot . 1959 – Megkezdődik az MSZMP első kongresszusa (VII. kongresszus néven). A kongresszuson felszólal Hruscsov is. 1962 – U Thant burmai diplomatát megválasztják az ENSZ harmadik főtitkárának. 1963 – Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál . 1966 – Barbados függetlenné válik Nagy-Britanniától . 1967 – Dél-Jemen kikiáltja függetlenségét Nagy-Britanniától . 1979 – Angliában megjelenik a Pink Floyd lemeze, a The Wall . 1990 – Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása. 1982 – A Magyar Televízió megkezdi a Képújság rendszeres kísérleti adását. 1989 – Alfred Herrhausent, a Deutsche Bank elnökét – autójába rejtett pokolgép felrobbantásával – meggyilkolja a RAF . 1996 – Az edinburghi várban elhelyezik a skót nemzeti szimbólumot, a Scone-i követ (Végzet Köve, vagy a Koronázókő). 1997 – Lemond Václav Klaus cseh miniszterelnök , helyére – ideiglenes jelleggel – a technokrata Josef Tosovsky, addigi jegybankelnök kerül. 1999 – Marrákesben , az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét felveszik a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára. 2007 – Az AtlasJetair magán légitársaság – Isztambulból Ispartába tartó – gépe, 49 utassal és hét fős legénységével a fedélzetén lezuhan. Születések 1327 – András calabriai herceg , Károly Róbert magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő koronázott férje (consort) († 1345 ) 1340 – Jean de Berry , II. János francia király fia († 1416 ) 1466 – Andrea Doria genovai admirális, államférfi († 1560 ) 1508 – Andrea Palladio észak-itáliai reneszánsz építész († 1580 ) 1628 – Cseke István magyar jezsuita rendi tanár († 1679 ) 1667 – Jonathan Swift ír-angol szárm. író , a „Gulliver” szerzője († 1745 ) 1700 – (Árva) Bethlen Kata erdélyi magyar földbirtokos, mecénás , írónő († 1759 ) 1791 – Lamberg Ferenc Fülöp osztrák tábornok, politikus († 1848 ) 1796 – Carl Loewe német zeneszerző († 1869 ) 1810 – Oliver Fisher Winchester amerikai fegyver- és lőszergyáros, a Winchester-ismétlőpuska feltalálója († 1880 ) 1813 – Charles-Valentin Alkan francia zeneszerző, kora egyik legnagyobb zongoravirtuóza († 1888 ) 1817 – Theodor Mommsen Irodalmi Nobel-díjas német író , politikus († 1903 ) 1834 – Jósa András magyar orvos , a nyíregyházi kórház névadója († 1918 ) 1835 – Mark Twain amerikai író († 1910 ) 1843 – Kiss József magyar költő , A Hét című folyóirat főszerkesztője († 1921 ) 1847 – Hőgyes Endre magyar orvos († 1906 ) 1857 – Angyal Dávid történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja († 1943 ) 1867 – Vaszary János magyar festőművész , főiskolai tanár († 1937 ) 1868 – Gaál Gaszton magyar földbirtokos, politikus († 1932 ) 1874 – Lucy Maud Montgomery kanadai írónő († 1942 ) 1874 – Sir Winston Churchill brit államférfi, az Admiralitás első lordja , miniszterelnök († 1965 ) 1875 – Heim Pál magyar orvos , gyermekgyógyász, egyetemi tanár († 1929 ) 1878 – Márffy Ödön magyar festőművész , grafikus († 1959 ) 1885 – Maticska Jenő magyar festőművész († 1906 ) 1886 – Bíró Mihály magyar festőművész , grafikus , szobrász († 1948 ) 1900 – Dusóczky Andor orvos, az első magyar okleveles sportorvos († 1971 ) 1902 – Kovács Margit Kossuth-díjas szobrász , keramikus -művész († 1977 ) 1904 – Dienes András magyar író , Petőfi -kutató († 1962 ) 1909 – Darvas Szilárd magyar író, költő , humorista , kabarészerző, konferanszié († 1961 ) 1914 – Charles Hawtrey (er. George Frederick Joffre Hartree) angol színész („Folytassa…” sorozat) († 1988 ) 1915 – Henry Taube Kémiai Nobel-díjas kanadai születésű amerikai kémikus († 2005 ) 1916 – Somogyvári Rudolf magyar színész († 1976 ) 1920 – Virginia Mayo amerikai színésznő († 2005 ) 1930 – Jacques Hamel francia pap, a 2016-os roueni terrortámadás mártírja († 2016 ) 1932 – Alex Blignaut dél-afrikai autóversenyző († 2001 ) 1935 – Trevor Blokdyk (John Trevor Blokdyk) dél-afrikai autóversenyző († 1995 ) 1935 – Csalog Zsolt magyar író , szociográfus, szociológus († 1997 ) 1937 – Ridley Scott angol filmrendező 1943 – Terrence Malick amerikai filmrendező 1945 – Roger Glover walesi zenész , a Deep Purple basszusgitárosa 1949 – Temesi Ferenc magyar író 1952 – Mandy Patinkin amerikai színész, énekes 1955 – Billy Idol brit punk - és rockénekes , zeneszerző 1960 – Gary Lineker angol labdarúgó 1961 – Hidas Pál fizikus, az MTA Wigner FK RMI tudományos főmunkatársa († 2015 ) 1965 – Ben Stiller amerikai filmszínész , forgatókönyvíró , filmrendező és producer 1966 – Mika Salo (Mika Juhani Salo) finn autóversenyző 1968 – Anca Boagiu román politikus, miniszter 1968 – Des'ree angol énekesnő 1971 – Szabó Palócz Attila vajdasági magyar író , költő , drámaíró , színművész , újságíró 1973 – Antal Nimród magyar filmrendező 1981 – Teddy Dunn amerikai színész 1981 – Iváncsik Gergő magyar kézilabdázó 1982 – Elisha Cuthbert , kanadai színésznő 1982 – Valentin Titánia magyar színésznő 1983 – Vlagyiszlav Poljakov kazah úszó 1986 – Lize-Mari Retief dél-afrikai úszónő 1988 – Éder Krisztián (SP) magyar rapper , énekes 1990 – Magnus Carlsen norvég sakkozó Ritzville Republic város az USA Washington államában. Lakosainak száma 1673 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Castagnaro Castagnaro település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 3779 fő (2017. január 1.). Castagnaro Badia Polesine, Giacciano con Baruchella, Terrazzo, Villa Bartolomea és Terrazzo, Italy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: SSE2 Az SSE2 az Intel SSE kiegészítő utasításkészletének továbbfejlesztett változata, amely végső soron az MMX bővítés teljes leváltását célozta. Elsőként 2001-ben jelent meg a Pentium 4 processzor első verziójában. A 70 utasítást tartalmazó SSE-hez képest 144 új SIMD utasítás található benne, újabb adattípusokat (duplapontos lebegőpontos) is bevon a vektoros feldolgozásba. Az AMD is beépítette processzoraiba (ennek további 8 regiszterrel kibővített változatát), az AMD64 64 bites Opteron and Athlon 64 CPU-kkal kezdve, 2003-ban. Az optimalizált codec kitűnően hasznosítja a Pentium 4 processzor ágazatvezető teljesítményjellemzőit, köztük a gyors memória-alrendszerben és az SSE2 utasításkészletben rejlő előnyöket. A valamennyi Pentium 4 és NetBurst architektúrára épülő Celeron processzorban megtalálható SSE2 utasítások javítják a multimédiás és internetes alkalmazások, valamint a játékszoftverek futtatásának képességét. Mézières-sur-Oise Mézières-sur-Oise település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 520 fő (2015). Mézières-sur-Oise Berthenicourt, Châtillon-sur-Oise, Itancourt, Séry-lès-Mézières és Sissy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marie Lachapelle Marie Lachapelle (Marie-Louise Lachapelle) (Párizs, 1769. január 1. – 1821. október 4.) francia nőgyógyász. Életpályája Édesanyja a Hôtel-Dieu nevű kórház „Madame Duges” néven ismert szülésznője, édesapja Louis Dugès, tisztorvos. Marie édesanyjától már lánykorában tanulja a szülésznői szakmát, aztán Heidelbergben Franz Naegele professzor hallgatójaként nőgyógyászatot. Visszatérve Párizsba megbízták a Hospice de la Maternité megszervezésével, ahol új módszereket vezetett be a bábaképzésben. Több ezer szülést vezetett le, az általa kidolgozott módszerekkel megkönnyítette a vajúdást, új helyreállító műtéti technikát fejlesztett ki. Tapasztalatait Pratique des Accouchements, ou Mémoires et Observations choisies, sur les points les plus importans de l'Art; Par Mme. Lachapelle, sage-femme en chef de la maison d'Accouchement de Paris (Szülészeti eljárások, avagy Madam Lachapelle, a párizsi szülőotthon bábájának és vezetőjének emlékei és tapasztalatai szakmája legfontosabb részleteiről) címmel jegyezte fel; ezeket unokaöccse 1821–1825 között három kötetben tette közzé. 1792-ben ment hozzá egy Lachapelle nevű sebészhez; egy lányuk született. Gárdonyi Géza Emlékmúzeum Koordináták: é. sz. 47° 54′ 23″, k. h. 20° 22′ 54″47.906388888889, 20.381666666667 A Gárdonyi Géza Emlékmúzeum Gárdonyi Géza egri otthonában berendezett, 1952-ben megnyílt irodalmi emlékhely, ahol az író 1897-től 1922-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. A Gárdonyi utca 28. szám alatt működő múzeum a Dobó István Vármúzeum szervezeti egysége. Egykori muzeológusa, Korompai János tevékenysége nyomán közel eredeti állapotában rekonstruálva, az író egykori bútordarabjaiból, berendezési tárgyaiból, relikviáiból és könyvtárából összeállított állandó kiállítás várja a látogatókat. Története Az 1891 után Budapesten újságíróskodó Gárdonyi a főváros társadalmi életéből kiábrándulva vidéken keresett magának lakhelyet. 1896 októberében Egerben járt, s barátai ösztönzésére 1897. február 10-én 750 forintért vásárolta meg az egri vártól keletre elterülő Sáncnegyedben, a Hóhér-domb lankáin álló Takács utcai parasztházat. Március végén indultak meg az átalakítások, melyek során megemelték a házfalakat, a kisebb ablakokat nagyobbakra cserélték le, továbbá új cserépfedés került a tetőre. Az író édesanyjával és két idősebb fiával – Sándorral és Józseffel – 1897. június 22-én költözött Egerbe. A ház a hagyományos háromosztatú parasztházak alaprajzi sajátosságainak megfelelően a déli oldalán húzódó tornácból, belül pedig egy pitvarból (előszobából), és az abból balra, illetve jobbra nyíló egy-egy szobából áll. A balra eső – az utcára, illetve az egri várra néző – szobát az író foglalta el, itt alakította ki hálóhelyét és első dolgozószobáját, a család többi tagja a hátsó szobát foglalta el, a könyveket pedig az egymásra torlódó könyvesszekrényekkel jobb híján az előszobában helyezték el. A helyszűke hamarosan nyilvánvalónak bizonyult, emellett Gárdonyit zavarta munkájában az utcáról beszűrődő zaj. Így hát kapva kapott az alkalmon, amikor megvételre ajánlották a szomszédos területet: megvásárolta, és családja számára 1899-ben egy új házat építtetett rajta. Ugyanakkor megtoldotta a régi ház hátsó szobáját, hogy az kétszeresére növekedett, és itt alakította ki új dolgozószobáját, míg az utcafronti szobát továbbra is hálószobaként használta. A meghosszabbított rész fölé, a mennyezetbe ablakot vágatott, így dolgozóasztala közvetlen természetes megvilágítást kapott. Kevéssel később a hálószobája előtti földsávot is megvásárolta a várostól és előkertet alakított ki az így nyert területen, míg háza körüli kertjét valóságos arborétummá fejlesztette. Huszonöt éven keresztül, 1897 nyarától egészen 1922. október 30-án bekövetkezett haláláig élt itt az író. A teremtő egri magányhoz, „egri remeteségéhez” kötődnek életművének maradandó darabjai (Az én falum, 1898; Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908; Szunyoghy miatyánkja, 1913; Ida regénye, 1920; stb.). Halálát követően fiai eredeti állapotában őrizték meg a lakóház berendezését és relikviáit. Idősebbik fia, Gárdonyi Sándor a második világháború során is mindent megtett a hagyaték megőrzéséért, és végül törekvései eredményeként 1952-ben a régi házban az eredeti bútorzattal és Gárdonyi közel teljes magánkönyvtárával megnyílt a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum. Az egyben maradt hagyaték egy része – levelezések, jegyzetek, okmányok, újságkivágatok, berendezési tárgyak – ekkor a Dobó István Vármúzeumba került, s az emlékmúzeumban Gárdonyi tízezer kötetesre rúgó magánkönyvtára, illetve házának főbb berendezési tárgyai maradtak. 1962 után a Dobó István Vármúzeum irodalomtörténész muzeológusa, Korompai János kezelte és bővítette a Gárdonyi-emlékhely gyűjteményét, elvégezte a hagyaték tételes nyilvántartásba vételét és rendszerezését. Az egykor nagy kiterjedésű Gárdonyi-kertet a 20. század során felparcellázták, de a megmaradt kert több fáját és cserjéjét még Gárdonyi ültette. A Gárdonyi fiúknak felépített új házat lebontották, helyén ma modern lakóépület áll. Állandó kiállítása A látogató az előszobán keresztül jut be a házba, ahol a fal mentén sorakozó, az író hagyatékából fennmaradt könyvekkel, bekötött szakfolyóiratokkal és zeneműgyűjteményekkel teli könyvszekrények mellett az író József nevű fiáról festett portréja látható egy festőállványon. Emellett itt található Gárdonyi utazóbőröndje, amellyel konstantinápolyi, franciaországi és olaszországi útjain járt, anyagot gyűjtendő készülő történelmi regényeihez. A bal oldalra nyíló helyiség az író utcafrontra néző, kétablakos hálószobája volt. Itt található egyszerű rézágya – amely később halálos ágya is lett –, valamint a két ablak között egy kisebb faragott dolgozóasztal. Ez volt 1897-es Egerbe költözésekor első íróasztala, ezen írta meg Az én falum novelláit és az Egri csillagokat. Az asztalon díszes zenélő órája áll, felette a falon pedig Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című pannójának részlete függ Gárdonyi saját kezű reprodukciójában. A hálószoba ágy felőli fala, illetve a ruhásszekrények ajtótáblái is tanúi az író műkedvelő festészetének: tájképei mellett fivéreiről és fiairól készített portréfestményei is megtalálhatóak itt. A helyiség további berendezési darabjai az író kedves pianínója, fajansz mosdószekrénye, öntöttvas kályhája, valamint a konstantinápolyi útjáról hozott hatalmas keleti szőnyeg. Az előszobából jobbra nyíló dolgozószoba csaknem eredeti állapotában várja a látogatókat. A helyiség méretei impozánsak, a ház átalakítása során Gárdonyi 11 méteresre hosszabbíttatta meg a szobát. A rekonstruált fal- és mennyezetfestés mellett figyelmet érdemel a dolgozószoba távolabbi végében, az író nagy dolgozóasztala fölött a mennyezetbe vágott világítóablak. Gárdonyi életében jobbadán innen kapott megvilágítást a szoba, a tornác felőli ablakok tábláit ugyanis rendszerint szorosan zárva tartotta az író. Az ablakokkal szembeni hosszabbik, valamint a két oldalsó fal mentén Gárdonyi könyvtárának helyet adó könyvszekrények sorakoznak. A szoba túlsó felében áll nagy dolgozóasztala, előtte, a helyiség központi részén vendégfogadásra alkalmas zöld kárpitos ülőgarnitúrája és dohányzóasztala helyezkedik el. A bejárat közelében áll Dankó Pista cigányprímás cimbalma, amelyet zálogban hagyott a sanremói gyógyíttatására pénzt kölcsönző Gárdonyinál. A berendezés kisebb darabjai az író szenvedélyeiről vallanak: az íróasztal közelében utolsó, befejezetlen festménye áll egy szőnyegárus székely legényről, az ablak közelében a technikai-tudományos újdonságokra nyitott Gárdonyi fényképezőeszközeit és mikroszkópját, valamint közel negyven tajtékpipát tartalmazó pipatóriumát helyezték el. Ugyancsak az ablakok közelében található az író életének dokumentumaiba betekintést nyújtó tárló Gárdonyi kézirataival, jegyzeteivel és hivatalos okmányaival. Az épület utcafronti és tornác felőli falán három emléktábla állít emléket az író munkásságának. A kertnek a ház háta mögé eső részében, Gárdonyi kedvelt pihenőhelyén helyezték el 1965-ben az író ülő bronzszobrát, Somogyi Árpád alkotását. Simor-kódex A Simor-kódex írott nyelvemlék a 16. század elejéről; eredetileg az óbudai klarisszák számára másolták. Kis nyolcadrétű hártyakódexnek 7 levélnyi töredéke. Részleteket tartalmaz Assisi Szent Ferenc életéből, azonos a Virginia-kódex egy részével. Nevét Simor János esztergomi érsekről kapta, akihez a kódex egy parasztembertől jutott Eppel Esztergom vármegyei faluban. A bíboros a kódexet a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az eddigi kutatások szerint a Nádor-kódex, a Nagyszombati kódex és Simor-kódex másolója ugyanaz a személy volt; szintén ő az egyik másolója a Debreceni kódexnek is. Forrás A Pallas nagy lexikona Madas Edit: Magyar nyelvű kódexirodalom (1440 k. –1530 k.) Schwarcz Katalin: A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században Simor-kódex: XVI. század eleje. Közzéteszi, bevezetés, jegyzetek: VEKERDY Lilla, Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, ELTE, 1988. (Régi Magyar Kódexek, 6.) Burgaszi-öböl A Burgaszi-öböl (bolgárul: Бургаски залив) a Fekete-tenger egyik legnagyobb öble a bolgár tengerparton. Az öböl a Fekete-tenger legnyugatibb része. Legnagyobb szélessége 41 km, és 31 km mélyen nyúlik be a szárazföldbe. Legmélyebb pontja 25 m-rel van a tengerszint alatt. Határai a partvonal, valamint az Emine-fokot és a Maszlen-fokot összekötő egyenes vonal. Az öböl déli részén több kisebb sziget fekszik, a legfontosabbak a Szent Iván-sziget, a Szent Péter-sziget, a Szent Anasztázia-sziget és a Szent Tamás-sziget. Remshalden Remshalden település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 13 630 fő (2014). Testvértelepülések Gournay-en-Bray , Franciaország , 1989 óta Etyek , Magyarország , 1994 óta Elterlein , Németország Obreck Obreck település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 40 fő (2015). Obreck Burlioncourt, Château-Voué és Hampont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 15273 Ruhmkorff A 15273 Ruhmkorff (ideiglenes jelöléssel 1991 GQ3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1991. április 8-án. Ryszard Kaczorowski Ryszard Kaczorowski (Jelita, Białystok 1919. november 26. – Szmolenszk közelében, 2010. április 10.) lengyel politikus. Halála és temetése 2010. április 10-én az oroszországi Szmolenszk közelében hunyt el, miután a Lengyel Légierő kötelékébe tartozó Tu–154-es elnöki különgép, amely a katyni vérengzés 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre szállította őt és kíséretét, feltehetően a sűrű köd következtében, a szmolenszki katonai repülőtér leszállópályájától néhány száz méterre lezuhant. A tragédiában 96 fő vesztette életét, köztük számos lengyel politikai és katonai vezető is. Schengen Schengen egy kis bortermelő városka a luxemburgi Remich kantonban, az ország legdélkeletibb pontján, közel a német–francia–luxemburgi hármashatárhoz. Neve akkor vált ismertté, amikor 1985. június 14-én, a városkán átfutó Mosel folyón az épp ott horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták a schengeni egyezményt. Boldog Martín Martínez Pascual Boldog Martín Martínez Pascual (Valdealgorfa, 1910. november 11. – Teruel, 1936. augusztus 18.) boldoggá avatott római katolikus pap, a spanyol polgárháború vértanúja. Korai élete Egyszerű, szerény körülmények között élő, mélyen vallásos családba született 1910. november 11-én. Apja ács volt. Már kora ifjúságában elnyerte a környezete rokonszenvét azzal, hogy jószívű és kedves gyermek volt, mindemellett élte a falusi gyermekek gondtalan életét. Mély hite már gyermekkorában megmutatkozott, sokat imádkozott és ministrált. Kortársai szerint már Martín gyermekkorában megmutatkozott annak a csírája, amilyenné érett felnőttként vált: szelíd, vidám, áldozatos és igazi vezető egyéniség volt. Szülei azt szerették volna, ha a fiúból – a kor egyik legvonzóbb és anyagilag legbiztosabb pályáját választva – rendőr lesz, de ő a papságra készült. Szemináriumi tanulmányait a Zaragozához közel eső belchitei szemináriumban végezte el. Tanulmányaiban nem volt kiemelkedő, de népszerű személyiségként a többi kispap előtt példaként állt. 1934. november 4-én szubdiakónussá, 1935. február 10-én diakónussá szentelték. 1935. június 15-én szentelték pappá Tortosában. Első újmiséjét a szemináriumban mutatta be, majd ezt követően szülőfalujába, Valdealgorfa településre utazott, hogy ott második szentmiséjét celebrálja. Papi élete és vértanúsága 1935–1936 folyamán, P. Martín a murciai Szent József-szemináriumban volt lelki vezető és latintanár. 1936-ban már erősen éreztette hatását a spanyol polgárháború. 1936. június 26-án Tartosa településen vett részt lelkigyakorlaton (ezen az Egyházmegyei Papi Testvérület (Sacerdotes Operarios Diocesanos) 30 tagja is részt vett, később közülük 22 fő lett vértanú), majd szülőfalujában mutatott be szentmisét, mely az utolsó nyilvános szentmiséje lett. A köztársaságpárti milicisták 1936. június 26-án érkeztek meg Valdealgorfa településre azzal a kifejezett szándékkal, hogy őt letartóztassák. Ekkor papi öltözékét letéve civil ruhában előbb szülei házában bújt meg, majd házról házra menekülve (közben sok helyen gyóntatva és áldoztatva) bujkált. Később a falun kívül egy barlangban talált menedékre, ahol húsz napig tartózkodott. Ezen időszakot alatt szinte folyamatos imádsággal töltötte, tudatosan készülve a vértanúságra. Augusztus 18-án a köztársasági bizottság rendeletet adott ki, amely előírta, hogy a település valamennyi papjának meg kell jelennie. Erről Martin távol maradt ezért apját letartóztatták, s kivégzéssel fenyegették még. A hír hamar eljutott P. Martínhoz, aki azonnal elindult a faluba. A visszaemlékezések szerint nem látszott rajta félelem, s folyamatosan vidám volt. Amikor az egyik milicista azt közölte vele, hogy sem neki, sem a rokonainak nem esik bántódása közölte, hogy ő mindenkinek megbocsát, majd elköszönt rokonaitól, s biztosította a milicistákat, hogy nekik is meg fog bocsátani azért, mert megölik. Egyben közölte velük, hogy ő kicsoda, s hogy pap. Amíg a többi letartóztatottal együtt lehetett megáldoztatta őket. Rövid időn belül tehergépkocsin elszállították, hogy kivégezzék. Mielőtt a kivégzésre került volna a sor megkérdezték tőle, hogy kíván-e valamit mondani. Erre ő csak nagyon szerényen azt mondta: „Semmit sem szeretnék, csak áldásomat adni rátok és kérem Istent, hogy ne rója fel nektek azt az őrültséget, amit el fogtok követni.” Ezt követően arra utasították, hogy forduljon el, hogy a hátát mutassa a kivégzőknek, mire a milicistákhoz fordult, és azt mondta nekik: „Szembenézve fogok meghalni, mert nem tettem semmi rosszat.” A lövések eldördülésekor azt kiáltotta: „Éljen Krisztus Király!”, majd átölelte nála is fiatalabb paptestvérét Martín Fustert, akinek első újmiséje óta alig telt el egy hónap. Emlékezete Különösen azért maradt fenn emlékezete, mivel közvetlenül a kivégzése előtt fénykép készült róla, amelyen derűs, majdhogynem vidám arccal fogadta a halált. Tisztelete hamarosan elterjedt, majd az Egyházmegyei Papi Testvérület (Sacerdotes Operarios Diocesanos) kilenc tagjának mártírhalála, élükön Boldog Pedro Ruiz de los Pañosszal, elismerést nyert, Szent II. János Pál pápa 1995. október 1-jén, együtt más 20. századi spanyolországi mártírokkal boldoggá avatta őket. Fóriss Ferenc Fóriss Ferenc (Heves, 1892. szeptember 2. – Miskolc, 1977. június 7.) botanikus, lichenológus, középiskolai tanár. Életrajza Hevesen született 1892. szeptember 2-án, a település melletti Vesszőspusztán, a Coburg hercegek uradalmában erdőőr édesapja házában nevelkedett. Innen ered természet iránti szeretete, mely vonzalmát neves tanárai Xantus Gábor, Budai József és Jaloveczky Péter is jó érzékkel ismerték fel és tovább erősítették benne. Már Miskolcon, a gimnáziumi évek alatt, majd 1907–1911 között Losoncon a tanítóképzőben is rendszeresen gyűjtötte a környék növényeit. Másodéves korában már több mint 1500 növényből álló herbáriuma volt. Figyelme a virágtalan növényekre is kiterjedt, különösen késő ősszel és kora tavasszal, amikor kevesebb virágos növényt lehetett találni. Amikor harmadéves korában, 1910. áprilisában a Somoskőn rengeteg zuzmót gyűjtött, tanára a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárától kért segítséget. Timkó György, a Növénytár akkori lichenológusa részletes választ és szakirodalmat küldött, és felhívta Fórisst Budapestre "személyesen megbeszélgetni a zuzmók ügyét". Az ott töltött egy hét alatt olyan mély benyomások érték az akkor 17 éves diákot, amelyek egész további életére kihatottak. 1911-ben Budapestre került, ahol beiratkozott a Polgáriiskolai Tanítóképzőbe. 1912-ben és 1913-ban a Kudzsiri-havasokban tett tanulmányutakat. Ugyanakkor, amikor csak tehette, közös kirándulásokon vett részt a Növénytár dolgozóival. Elsősorban Budapest környékén botanizáltak, de jártak az Alföldön és másutt is. 1914. június 27-én megszerezve tanári oklevelét, a növénytárban lett szakgyakornok. 1914. aug. 18-án, alig egy hónap múlva azonban, be kellett vonulnia. Ahol a háború alatt megfordult (Galícia (1915), Rózsahegy, Tarcsafürdő, Csót (1916) és Nagysikárló (1918)), mindenütt gazdag zuzmógyűjteményre tett szert. A Galíciában általa a gorlicei fronton gyűjtött zuzmókat Szatala Ödön rendezte sajtó alá "Enumeratio lichenum ad Ferenc Fóriss in Galicia lectorum" címmel (Folia Cryptogamica, 1930)). 1918. november 30-án tért vissza a Növénytárba. 1919 elején tanár lett a miskolci II. sz. állami polgári fiúiskolában. 1946-tól általános iskolákban tanított, 1955-ben "Kiváló tanár" kitüntetést kapott. 1957-ben vonult nyugalomba. A tanítás mellett céltudatosan építette ki saját kutatási feltételeit, önképzéssel, szakmai kapcsolatteremtés útján szerzett magának igen jó nevet bel- és külföldi tudományos szakkörökben. Munkássága Lichenológiai pályafutása során nyolc munkája jelent meg florisztika és taxonómia tárgykörben, ezekben 12 új fajt, illetve változatot írt le. Három fajt és egy változatot róla is neveztek el. A Bükkben végzett 25 éves rendszeres gyűjtőmunkája alapján tervezett egy Bükk zuzmóflórát is (kb. 1400 taxon mintegy 15 000 termőhelyi adatával), amely nem jelent meg. A „Diploschistes-nemzetség fajainak elterjedése a Kárpát-medencében” című tanulmányát 1949-ben ismertette az MTA rendezte Botanikai Napokon. Az akkor még biztosan létező kéziratának további sorsa ismeretlen. Lelkes gyűjtőmunkája eredményeként komoly zuzmókollekciót hozott létre. A második világháború alatt gyűjteménye megrongálódott, mintegy 25–30%-a tönkrement. Gondosan vezetett gyűjtőnaplóiból ennek jelentős részét rekonstruálni tudta. Naplói a miskolci Hermann Ottó Múzeum tulajdonában vannak. Az 1960-as évek elején a legértékesebb részt összekészítette és átadta a Természettudományi Múzeum Növénytárának. Gyűjteményének kisebb részei a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Pécsi Tudományegyetem Növénytani tanszékén, ill. több más iskolában lelhetők fel. Baráti kapcsolatot tartott fenn a Növénytár lichenológusaival. Leginkább Timkó György és Szatala Ödön, később pedig Kőfaragó-Gyelnik Vilmos voltak rá a legnagyobb hatással. Levelezésben állt számos hazai és külföldi botanikus kollégával. Sajnos korai szakmai levelezése a háború alatt megsemmisült. 1917-ben belépett a Növénytani Szakosztályba. Alapító tagja volt a Magyar Botanikusok Borbás Társaságának (1938) és az ebből különvált Magyar Növénytani Társaságnak (1940). Egy cikluson keresztül (1942–1943) az utóbbi alelnöke is. Legismertebb tanítványa Kiszelyné Vámosi Anna. Főbb munkái Adatok a Kudzsiri havasok zuzmóflórájának ismeretéhez. Botanikai Közlemények, 1928. Heves község zuzmói. Botanikai Közlemények, 1931. Lichenes in tractu Tarcsafürdő (comit. Vas) collecti. Acta Biologica (Szeged), 1934. Adatok Szatmármegye zuzmóinak ismeretéhez. Botanikai Közlemények, 1937. Squamariae duae e Borsodense Hungariae. Tisia, 1937. Megjegyzések Ferenc Fóriss: Lichenes Bükkenses exsiccati Fasc. I.–V. (No 1–100)-hoz. Borbásia, 1940. Újabb adatok Szeged és környékének zuzmó-flórájához. Acta Botanica (Szeged), 1942. Új zuzmófajok és fajváltozatok Magyarország flórájában. Botanikai Közlemények, 1957. Mori Mori település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 9746 fő (2017. január 1.). Mori Ala, Arco, Brentonico, Isera, Nago–Torbole, Ronzo-Chienis és Rovereto községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lukóca Lukóca (1886-ig Lukavicza, szlovákul: Lukavica) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. 2011-ben 149 lakosából 147 szlovák volt. Fekvése Zólyomtól 15 km-re északkeletre fekszik. Története 1389-ben „Lukauicha” alakban említik először. 1424-ben „Lwkocza” néven említik, ekkor részben nemesek, részben jobbágyok lakták. A 16. századig várbirtok volt. Vályi András szerint „LUKAVICZA. Tót falu Zólyom Várm. földes Urai Beniczky, és Ozdroviczky Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Felső Micsinyinek szomszédságában, és annak filiája, földgyének 1/4 része sovány, legelője elég, 1/3 része termékeny, fája szűken, sarjút is kaszálnak, piatzozásra Zólyomban 1 mértföldnyire.” Fényes Elek szerint „Lukavicza, tót falu, Zólyom vmegyében: 14 kath., 98 evang. lak. F. u. többen. Ut. p. Bucsa.” 1910-ben 165, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. 2001-ben 155 szlovák lakosa volt. Nevezetességei Neogótikus haranglába a 19. század utolsó harmadában épült. Harangja 1920 -ban készült. Az épületet 1950 -ben és 1992 -ben megújítoták. Ílam Ílam Srí Lanka szigetének tamil neve. Többféle kiejtése létezik, úgymint: Eezham, Ezham, Iizham és Ilam. A Tamil Ílam Srí Lanka hagyományosan tamilok által lakott területeit jelenti. A szó eredete Bizonyos vélemények szerint a Szinhála vagy Szimhála ókori szingaléz szó tamil leszármazottja, amely a sziget nemzetét jelentette. Mások a Toddy (pálmabor) tamil nevéből származtatják a szót. Korai emlékek A szó a Szangam korszakban jelent meg az Ílattu Púthanthevánar (angol: Poothan Thevan from Eelam) című költemény címében. Ezért időrendileg az Ílam szó elsődlegesen a Szimhála vagy Szinhála Srí Lankai szóhoz kapcsolható. A Csola korszakban a szó helynevek részeként is megjelent feliratokon, mind pálmaborkészítők céheinek nevében, mind Tamilnádu és Kerala pálmabor készítőinek településneveiben. Még ma is találkozhatunk az Ílacserri (Íla települése) elnevezéssel Kerala tartományban. A szó tovább él Kerala tartomány jelentős pálmaborkészítő kasztjának nevében is. L’art pour l’art L’art pour l’art (magyarul: ’művészet a művészetért’) Ez a kifejezés a művészet öncélúságát vallja, vagyis hogy a létét önnön szépsége indokolja, s éppen ezért nem kell semmilyen társadalmi, politikai, vallási, erkölcsi vagy gazdasági célt szolgálnia, az igazi művész feladata az örök szépség ábrázolása. Előtörténet Sem időhöz, sem korhoz nem köthető feltétlenül a l’art pour l’art, legjobb példa erre a Milói Vénusz c. szobor, amelyet 1820-ban találtak meg Milosz görög sziget közelében, s 1821-től a Louvre-ban tekinthető meg. Kr. sz. előtt kb. 100 évvel készülhetett, ma is csodájára jár a világ a szobor múlhatatlan szépségének, robusztus volta mellett is a nőiesség és a kecsesség, azaz az örök szépség szimbóluma, maga mögé utasította az addig legszebbnek tartott Medici Vénuszt. Gondoljunk arra, hogy az angol William Blake költő, festő és grafikus saját korában teljes meg nem értettségben alkotott, az utókor számára meg kimeríthetetlen tárház az ő művészete. Egy korabeli esztéta megállapíthatta volna, hogy Blake a l’art pour l’art jegyében alkot. Története Victor Cousin (1792-1867) francia filozófus az elsők közt fogalmazta meg a l’art pour l’art, az öncélú művészet jelszavát. Esztétikája szerint a művészeti formában a belső szellemi szépség jelenik meg. Az eszményi szépség nem az egyesben található, hanem maga az isten az, amely minden szép és fenséges ősforrása. A művész sajátos szépérzéke csupán önmagából táplálkozik. Théophile Gautier (1811-1872) francia költő, író és kritikus esztétikai nézeteivel a parnasszizmus költői gyakorlatát igazolja. Szerinte a művészet az erkölcsi érdektől és a hasznosságtól független öncél (l’art pour l’art). A műalkotás legfőbb alkotó elemének a forma csiszoltságát tekinti. Gautier szerint csak az lehet szép, ami nem való semmire, a hasznos eleve rút, mert valamilyen szükségletet elégít ki. A parnasse fő képviselői Gautier mellett Leconte de Lisle, követője Léon Dierx, François Coppée, José María de Heredia, Sully Prudhomme, Anatole France, Paul Verlaine. Charles Algernon Swinburne (1837-1909) a preraffaelitákhoz közel álló költő költeményei és verses drámái mellett jelentős kritikai írásokat tett közzé angol írókról, köztük William Blake-ről. Swinburne használta először a l’art pour l’art kifejezést az Angliában 1867-ben épp akkor elhunyt Charles Baudelaire-rel kapcsolatban, akitől Ave atque Vale című elégiájában búcsúzott el. A 19. század közepétől a költészetben a l’art pour l’art egyik legtudatosabb képviselője a francia Stéphane Mallarmé, akinek legjobb barátja az impresszionista festészet szálláscsinálója, Édouard Manet. Az angol Oscar Wilde Dorian Gray arcképe c. művében a szépséget az emberi élet mitikusan felfogott tartalmaként ábrázolja. Németországban Stefan George (1868-1933) és a köréhez tartozó költők és gondolkodók teremtették meg a német l’art pour l’art-ot. A művészet önmagáért elvet vallják, s megteremtik a fegyelmezett, tiszta nyelv ideálját. A sajátos george-i vers a maga egyszerű, szigorúan megkomponált szerkezetével, kemény és hideg méltóságával azt a benyomást kelti, mintha márványból faragták volna. A tartalmat idővel mágikus forrássá mitizálják, amely csak a beavatottak számára érthető. Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) festőművész alkotásai az örök szépségről, derűről, optimizmusról árulkodnak. A magyar Ferenczy Károly számos festménye, pld. Madárdal c., és Csók István számos alkotása is ebbe a körbe tartozik, pld. Tél a tavaszban, Keresztapa reggelije c. képei. A l’art pour l’art-tól nem idegen a humor sem, jó példák Honoré Daumier karikatúrái. Sokszor egész művészeti társaság, művészeti irányzat számos tagja kötelezi el magát a l’art pour l’art mellett, pld. a parnasszizmus, a szimbolizmus költői, a naturalista és impresszionista festészet alkotói, egyes expresszionisták, a konceptuális művészet vagy az 1986-ban alakult magyar L’art pour l’art Társulat. (Alapítója: Laár András) Křesetice Křesetice település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Křesetice Kutná Hora, Malešov, Úmonín és Kluky településekkel határos. Lakosainak száma 678 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Leon Goretzka Leon Goretzka (Bochum, 1995. február 6. –) német válogatott labdarúgó, jelenleg a német első osztályban szereplő Bayern München játékosa. Pályafutása Fiatal évei Goretzka 1999-ben került a Werner SV 06 Bochum csapatába, ahonnan 2001-ben távozott a VfL Bochum akadémiájára. A 2010–2011-es szezonban az U17-es csapatban 23 bajnokin lépett pályára és 11 gólt szerzett, valamint 3 gólpasszt is kiosztott. A következő szezonban az U17-es csapatban 7 mérkőzésen 6 gólt szerzett, majd felkerült az U19-be. 15 mérkőzésen szerzett 11 gólt és 2 gólpasszt is jegyzett. Ezek után felkerült a felnőtt csapatba. Vfl Bochum 2012 júliusában csatlakozott a VfL Bochum felnőtt keretéhez. Augusztus 4-én debütált a Bundesliga 2-ben a Dynamo Dresden ellen, ahol rögtön gólt szerzett, amivel 1–1-re hozta fel a mérkőzést, és végül 2–1-re nyertek. Schalke 04 2013 júliusában a német első osztályban szereplő Schalke együttese szerződtette le. Válogatott Az U16-os válogatottban 2010. október 15-én debütált az északír U16-os válogatott ellen, ahol a 44. percben gólt szerzett. A 2012-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ezüst érmes lett, mivel tizenegyesekben kikaptak a holland U17-es válogatott ellen a döntőben. Sikerei, díjai Válogatott U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntős: 2012 Felnőtt válogatott Konföderációs kupa Aranyérmes (1): 2017 Egyéni Fritz-Walter-Medál-Arany díj (U17): 2012 Konföderációs kupa Ezüstcipő, Bronzlabda (1): 2017 Ínségeledel Az ínségeledel vagy szegények étele olyan olcsó, könnyen hozzáférhető táplálék, amit az emberek nagy szegénység, (háború vagy a mezőgazdaság, illetve a kenyérgabonák termesztéséhez kedvezőtlen időjárás által kiváltott) éhínség idején fogyasztanak. Gyakran az ételhez kötődik a szegénység, rossz idők képzete, és bőségesebb időkben kerülik a fogyasztását vagy alacsonyabb társadalmi státushoz kapcsolódik. Változó, hogy egy-egy kultúra különböző időszakaiban mit tekintenek ínségeledelnek: egyes ételek, mint a homár vagy más rákfélék ínségeledelnek számítanak egyes társadalmakban, luxusételnek másokban. Például a burgonya Magyarországon kezdetben a szegények ételének számított, csak az 1700-as évek végén jelent meg a középosztály asztalán. A nagy éhínségek idején fogyasztott ételek nem feltétlenül tápanyagszegények. Némelyik ínségeledel egészen tápláló, épp ezért fogyasztották a nehéz időkben. Általában azonban nem túl változatosak, kevésbé finomak, mégis hosszú időn át fogyasztják őket, amíg jobb minőségű étel nem áll rendelkezésre. Az éhínség elmúltával az emberek gyakran kerülik ezeket az ételeket, még akkor is, ha egy változatosabb étrend fontos részét képezhetnék. Magyarországon A lápos-mocsaras területeken a sulyom tüskés termését („vízigesztenye”) főzve-sütve fogyasztották, lisztjéből kenyeret is sütöttek; Nagy Jenő szerint az 1850–60-as években Nyíregyházán nagy tömegben, csemegeként fogyasztották, az alföldi piacokon a két világháború között még árusították. Bengyele, böngyöle néven különböző vízi, vízparti növények (nád, káka, gyékény) lisztes gyöktörzsét, gumóját fogyasztották nyersen, sütve vagy főzve, ínséges időkben főleg áradásos, belvizes években a gyékény összetört, összedarált gumóit sós vízzel kovásszá keverve, meggyúrva bodakpogácsa, lepénykenyér sütéséhez is felhasználták. Valószínűleg honfoglalás előtti táplálékaink közé tartozik. Hasonlóan hasznosíthatók szárazabb területeken a mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus) lisztes gumói. A sztyeppék jellegzetes ínségeledele a tátorján (tatárkenyér), melynek káposztához hasonló ízű gyökereit, leveleit, hajtását fogyasztották. A mályvák levele és termése (papsajt) is fontos ínségeledel volt, a tatárjárás idején Nagyvárad környékén volt, aki mályván vészelte át a nehéz időket. Sok vadon élő hagymafajt is fogyasztottak, közülük némelyiket, mint a medvehagymát újra „felfedezték”. Ínséges időkben, kenyérpótlék gyanánt a tölgy, a bükk, a fenyő kérgét is lisztté őrölték. 1500-as adat szerint a magyarok éhínség idején tölgymakkliszt kenyeret ettek. 1718-19-ben Csíkszékben cseremakkot, galagonyát, megőrölt mogyorórügyet is ettek. A 19. század rosszabb éveiben a tarack, moha, szalma, megőrölt kukoricacsutka, tölgymakk, fűrészpor is a kenyérbe került. Az aszályos 1863-ban a Nagykunságban a búza, rozs konkolyos ocsújából darált fakéreggel, kukoricacsutkával keverve sütöttek „kenyeret”. Világszerte A kenyérdiófa (Brosimum alicastrum) termését a maják termesztették, a jelenkori Közép-Amerikában elutasított ínségeledel. A karórépát (Brassica napobrassica vagy Brassica campestris var. rapifera) Európában az első világháború során fogyasztották, Németországban különösen népszerűtlen maradt. A noni (Morinda citrifolia) gyümölcsét átható szaga és keserű íze miatt tartogatják a végső esetekre. Afrikában a sivatagi tövistök vagy nara (Acanthosicyos horridus) ritka ínségeledel. A nagy ír éhínség idején tengeri moszatokat, köztük vörös pálmamoszatot és ír moszatot ettek a part menti vidékeken. Az 1944-es holland éhínség idején, 1944-45 telén Hollandia nácik által megszállt területein az emberek tulipánhagymákkal és cukorrépával voltak kénytelenek beérni. A finn pettuleipä kenyeret rozsliszt és pettu keverékéből sütik, mely utóbbi az erdeifenyő megszárított és megőrölt nyalábkambiumából és floémjából áll. Az USA Maine államában és Kanada atlanti partvidékén a halat és rákféléket a szegények eledelének tartották, a rákok páncélját inkább a hátsó udvarban ásták el, nehogy azok a szemét közé keveredjenek, és szomszédaik megtudják, hogy már rák evésére kell fanyalodniuk. Jared Diamond : Összeomlás – Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez című könyvében azt állítja, hogy a szegények ételének tartott tengeri ételek, köztük a halak, gyűrűsfókák és bálnák fogyasztásának visszautasítása hozzájárult a grönlandi norvég települések 15. századi megszűnéséhez. A Szovjetunióban , illetve Oroszországban éhínségek idején csalán - és labodafajokból, valamint más vadon termő fűfélékből készítettek kenyereket, leveseket. Az északnyugati olasz régiókban (Piedmont, Parma és Liguria ) éhínség idején, így a második világháború során macskákat is fogyasztottak. Aleksander Bosak Aleksander Bosak (1993. augusztus 14. –) lengyel autóversenyző, jelenleg a GP3-as Arden International pilótája. Eredmények Teljes GP3-as eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Vallecalle Vallecalle település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 133 fő (2015). Vallecalle Murato, Rutali, Olmeta-di-Tuda és Rapale községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Karnaki rejtekhely A karnaki rejtekhely vagy cachette a karnaki Ámon-templom hetedik pülónja és főtengelye közti udvarban lévő verem, melyben az ókori Egyiptom legnagyobb szoborleletét találták. A rejtekhelyre 1903-ban bukkant rá munkálatai során a Gaston Maspero felügyelete alatt dolgozó Georges Legrain, és a felfedezést követő években összesen kb. 20 000 különböző szobor és egyéb tárgy került elő belőle. Története A templom történelmének évszázadai alatt egyre több szobornak kellett helyet találni. A megoldást az jelentette, hogy a régebbi szobrokat egy föld alatti aknában helyezték el, így a szent területen maradtak, még ha nem is lehettek szem előtt többé. Szintén helyhiány miatt kerülhettek ide a templomba látogatók által ajándékozott áldozati tárgyak. A szobrokat egyszerre helyezték el a rejtekhelyen. Legrain munkásai 1903. december 26-án találták meg az első tárgyat a rejtekhelyen, I. Széthi egy sztéléjét. Ez alatt három szoborra bukkantak, majd még lentebb további leletekre. Az év végére körülbelül negyven ép szobor került elő, húsz töredék és számtalan egyéb tárgy, köztük bronzfigurák és rituális kellékek. Nemsokára a leletanyag már 751 szoborból és töredékből, kb. 17 000 bronztárgyból, faszobrocskából, egész sor sztéléből, obeliszkből, áldozati asztalból, fém- és kőedényből, építészeti elemekből és Ámon szent állata, a kos csontjaiból állt. Legrain nagy óvintézkedéseket tett a tárgyak megőrzésére. A leleteket 1905-ben tíz vasúti kocsival és két, az utat többször is megjáró hajóval szállíttatta a kairói Egyiptomi Múzeumba. Több leletnek így is nyoma veszett, bár sok közülük újra felbukkant a világ múzeumaiban. Legrain minden egyes leletről gondos leírást készített, fényképekkel és a hieroglifák másolatával és fordításával, műve azonban, ha befejezte, nagyrészt elveszett. 1906 és 1925 közt kb. 250 szoborról közzétette leírását, azóta más egyiptológusok kb. 50 szobrot dokumentáltak. Az ásatást Legrainék 1905 júliusának közepén nem befejezték, csak abbahagyták a beáramló víz okozta veszélyek miatt; valószínű, hogy nem került még elő minden itt elhelyezett tárgy. A szobrok Egyiptom ókori történelmének szinte minden korszaka képviselteti magát; a legkorábbi tárgyak a rejtekhelyen az Óbirodalom idejéből származnak, a legkésőbbiek a ptolemaida korból. Ezzel a szobrászat fejlődésébe is átfogó betekintést nyújtanak. Az Óbirodalom idejéből kevés szobor került a rejtekhelyre; említést érdemel közülük az V. dinasztiabeli Neuszerré király szobra. A Középbirodalom már több szoborral képviselteti magát, a XII. dinasztia legfontosabb uralkodóinak, I. Szenuszertnek, III. Szenuszertnek és III. Amenemhatnak mindnek találhatóak itt szobrai. Még a viharos történelmű második átmeneti korból is került ide pár darab. A legtöbb szobor az Újbirodalom (különösen a XVIII. dinasztia), a harmadik átmeneti kor és a XXV. dinasztia idejéből származik, amikor Théba a legjelentősebb város volt. A XXVI. dinasztia idejéből, amikor ismét Északon volt a hatalom középpontja, kevesebb szobor került a rejtekhelyre, de a XXX. dinasztia és a ptolemaida kor idején ismét több; a legtöbb lelet az időszámítás előtti utolsó négy évszázadból származik. Palazzo dei Cartelloni A Palazzo dei Cartelloni vagy Palazzo Viviani palota Firenze történelmi központjában. Története A palotát a matematikus Vincenzo Viviani építette a 17. század végén. Az ő rendeletére készültek el a homlokzatot díszítő latin nyelvű feliratok, amelyek Galileo Galilei munkásságának állítanak emléket. Az épületet Giovan Battista Nelli tervezte. Az épületet díszítő Galilei-szobor Giovanni Caccini műve. Viviani halála után (1703) a palota Paolo Panzanini apát tulajdonába került, majd 1733-ban a tervezője, Nelli vásárolta meg. A következő századokban a palota többször is tulajdonost cserélt. Napjainkban az amerikai Studio Art Centers International non-profit egyesület székhelye, amely szépművészeti tanfolyamokat tart diákoknak. Leírása Nevét a bejárat két oldalán található kőtábláról (cartellone) kapta, amelyre a Galileit dicsőítő feliratok vannak felvésve. Az épület közepén egy kis kert található. A palota belső termeit a századok során többször is átalakították. Freskóinak és kazettás mennyezeteinek többsége 19. századi. Figyelemre méltóak az első emelet trompe-l’œil freskói. Lagonosticta A Lagonosticta a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 11 faj tartozik: vöröscsőrű tűzpinty (Lagonosticta senegala) nagy pettyesamarant (Lagonosticta nitidula) pettyes amarant (Lagonosticta rufopicta) álarcos amarant (Lagonosticta larvata) feketehasú amarant (Lagonosticta rara) világoscsőrű amarant (Lagonosticta landanae) sötétvörös amarant (Lagonosticta rubricata) Kulikoro-amarant (Lagonosticta virata) sziklaamarant (Lagonosticta sanguinodorsalis) Reichenow amarantja vagy csádi amarant (Lagonosticta umbrinodorsalis) Jameson-amarant (Lagonosticta rhodopareia) Előfordulásuk Afrikában, a Szahara alatti területeken honosak. A természetes élőhelyük szubtrópusi és trópusi erdők, legelők, szavannák és cserjések. Megjelenésük Testhossza 9–11 centiméter közötti. Életmódjuk Fűmagvakkal és rovarokkal táplálkoznak. Degré Degré település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 797 fő (2015). Degré Lavardin, Aigné, Chaufour-Notre-Dame, Cures és La Quinte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stalowa Wola Stalowa Wola város Lengyelországban a Kárpátaljai vajdaság északi részén a Visztula és a San folyók mentén a Stalowa Wolai járásban. Stalowa Wola Lengyelország legfiatalabb városai közé tartozik: városjogokat csak 1945. április 1-jén kapott, a város három falu, Pławo, Chyłów és Swołów egyesítéséből jött létre. Földrajzi helyzete A város a Sandomierzi völgykatlanban fekszik, ahol a jellegzetes folyómenti sík sáv neve Nadsanie. Stalowa Wola a régió egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. A Stalowa Wolai pályaudvarnak közvetlen összeköttetése van Przemyśllel, Krakkóval, Lublinnal, Varsóval, Poznańnyal és Bydgoszczcsal, a Felső-Sziléziai Upari Körzet(GOP) városaival, Wrocławval és Tarnobrzeggel. 1945-1975 között a város a Rzeszówi vajdasághoz tartozott, 1975 és 1998 között pedig a Tarnobrzegi vajdasághoz. Története A város három kisebb település: Pławo község és Nisko valamint Rozwadów városok egyesítéséből alakult a Küzponti Ipar Körzet (COP) létesítésével összhangban, hogy helyet adjon az úgynevezett Déli Iparművek építésének. Pławót, melynek területén épült a város, először a 15. század elején említik. A közeli Przyszówban állt Jagelló Ulászló vadászkastélya, melyet 1358 előtt építettek. A 15. század végén Pławo a király birtokában volt. A lakosság vadászattal, fakitermeléssel, méhészkedéssel ás földműveléssel foglalkozott. A svéd háborúk alatt 1656-ban a Visztula és a San összefolyásánál Stefan Czarniecki hetman és X. Károly Gusztáv svéd király csapatai csaptak össze. 1772-ben Lengyelország első felosztása során Pławo királyi falu Niskoi kamarai domínium részévé vált, mely az osztrák kincstárhoz tartozott. 1837-1867 között ez a birtok a Richenbach bárók magántulajdona lett, majd a Resinger mágnás család birtokába került. Az első világháború alatt a birtokot Maxmilian Franck földbirtokosnak adták el. Pława lakosai számára sorsdöntő jelentőségű volt 1937-ben a Központi Ipari Körzet tervének nyilvánosságra hozása és 1938-tól a Déli Iparművek építésének megkezdése. A II. világháború kitörése előtt az gyárépületek egy része és az előre gyártott elemekből épített lakótelep felépült. Az új települést Stalowa Wolának hívták. A város neve az akkori hadügyminiszter, Tadeusz Kasprzycki egy mondatából származik, aki a COP tervezetével kapcsolatban azt mondta, hogy: jest to stalowa wola narodu polskiego wybicia się na nowoczesność("a lengyel nép acél akarata a korszerűsítés kivívása"). A megszállás évei alatt a lakótelepen és a kohóban az az ellenállási mozgalom szerveződött. A megtorlás miatt sok lakos elesett. A rzeszówi várból tömegesen szállították a foglyokat a megsemmisítő táborokba. 1944 augusztusában a szovjet csapatok bevonultak a városba. 1945. április 1-jén Stałowa Wolát városi rangra emelték. 1953-ban Stałowa Wola járási jogú város lett. Gyors fejlődésnek indult a település. Új lakótelepek, utcák, sok középület, gyár, több alsó-, középfokú és főiskola, kulturális és sport létesítmény épült. A város fejlődése közvetlenül kapcsolódott a Déli Iparművekhez, mely 1948-ban a Huta Stałowa Wola (Stałowa Wolai Kohó) nevet kapta. Több éven keresztül a Huta óriási kombináttá vált, mely az ország több városában rendelkezett gyárakkal (Gépgyárakkal és kohászati üzemekkel) és a fejlődés csúcsán mintegy 35 000 embert foglalkoztatott. A rendszerváltás után a továbbra is működő nagyolvasztót privatizálták. A másik nagy ipari létesítmény a hőerőmű. Eredetileg az erőművet a kohó kiszolgálására építették, később a korszerűsítések végrehajtása után hőszolgáltató erőművé építették át, mely a lakosság és az ipar számára gőzt és meleg vizet termelt. Mali Turini Mali Turini (olaszul: Turini Piccola) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveta Nedeljához tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti felén, Labintól 8 km-re nyugatra, községközpontjától 11 km-re délnyugatra, a Raša szurdokának keleti oldalán fekszik. Története A településnek 1880-ban 118, 1910-ben 104 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban a Labini járásból Kršan, Raša és Pićan mellett újra megalakult Sveta Nedelja község, melynek a település is része lett. 2011-ben 35 lakosa volt. Boldogasszony köve Boldogasszony köve egy szikla Bükkszentkereszten, benne egy olyan mélyedéssel amelybe bele lehet ülni. Egyesek szerint a kőnek gyógyító ereje van. Története A helyi monda szerint Krisztus halála után anyja, Mária bánatában a világot járta. Bükkszentkereszt mellett elhaladva ezen a kövön pihent meg, amely felvette ültének formáját. Szűz Mária testétől költözött a kőbe gyógyító erő. Mivel a települést a 18. században alapították, újkori történetről lehet szó, melynek alapja, hogy a kácsi búcsúra igyekvők itt gyülekeztek, és onnan visszatérve itt pihentek meg. Állítólag nagyon gyorsan kipihenték magukat, ezért gondolták, hogy a kőtől kaptak erőre. Forrás Bükkszentkereszt hivatalos honlapjának tájékoztatója Egy bükkszentkereszti szálló tájékoztatója A Geocaching.hu leírása Cobra Kai A Cobra Kai (magyarul nem jelent meg) 2018-ban indult amerikai webes vígjáték-drámasorozat, mely az 1980-as években bemutatott Karate kölyök-filmek folytatása. A sorozat a YouTube Premium nevű fizetős videomegosztó oldalon érhető el. A sorozat a Karate kölyök-filmek után 34 évvel játszódik, a főszerepben ismét Ralph Macchio és William Zabka látható, immár felnőttként. A történt szerint Johnny Lawrence (Zabka) újra megnyitja egykori dódzsóját, a Cobra Kai-t és eközben fiatalkori rivalizálása is újraéled az őt a legelső filmben egy karateversenyen legyőző Daniel LaRussóval (Macchio). A Cobra Kai-t pozitívan fogadták a kritikusok és a nézők is. 2018. május 10-én bejelentették, hogy a sorozatból egy második évad is készülni fog, melyet a tervek szerint 2019-ben mutatnak be. Összefoglalás A Cobra Kai az első film után 34 évvel játszódik, középpontjában a kudarcot kudarcra halmozó, alkoholista Johnny Lawrence áll, aki a hírhedt Cobra Kai dódzsó újranyitásával próbálja meg helyrehozni életét. Ezzel régi rivalizálása is feléled a vele ellentétben sikeres Daniel LaRussóval. Látszólag tökéletes élete ellenére LaRusso is nehézségekkel küszködik, miután apjaként tisztelt mentora, Mr. Miyagi évekkel korábban meghalt. A történet során Johnny iskolai zaklatástól és kiközösítéstől szenvedő tizenéveseket vesz a szárnyai alá és a Cobra Kai agresszív tanításaival önbizalmat ad nekik. Ám tanítványai hamarosan átesnek a ló túloldalára, különösen Johnny legelső és legjobb tanítványa, Miguel Diaz. Mindeközben Daniel – tudtán kívül – épp Johnny elkallódott fiát, Robby Keene-t kezdi el tanítgatni a Miyagi-féle karatéra, ezzel életcélt és pozitív életszemléletet adva a problémás fiatalnak. Nemsokára Johnny és Daniel a tanítványain keresztül is szemben találja magát egymással. Szereplők Főszereplők Ralph Macchio – Daniel LaRusso William Zabka – Johnny Lawrence Courtney Henggeler – Amanda LaRusso Xolo Maridueña – Miguel Diaz Tanner Buchanan – Robby Keene Mary Mouser – Samantha LaRusso Vendégszereplők David Shatraw – Tom Cole Ken Davitian – Armand Zarkarian Randee Heller – Lucille LaRusso Martin Kove – John Kreese Pat Morita (Mr. Miyagi) és Elisabeth Shue (Ali Mills) archív felvételeken tűnik fel a sorozatban. Fogadtatás Kritikai visszhang A sorozat fogadtatása a kritikusok részéről pozitív volt. A Rotten Tomatoes-on 100%-os értékelésen áll, a kritikai összegzés szerint a Cobra Kai jó értelemben érzelgős és nosztalgikus hangulatát, illetve a tizenévesek szorongásainak bemutatását a jól megírt karakterek is erősítik. A Metacritic oldalon a sorozat súlyozott átlaga 100-ból 72 lett (11 kritikus véleménye alapján). Nézettségi adatok Az első, ingyenesen közzétett epizódot a feltöltés utáni 24 órában 5,4 millió alkalommal tekintették meg. Obrsani Obrsani (macedónul: Обршани) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Krivogastani járásában. Népesség 2002-ben 793 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Vikingek: A tenger urai A Vikingek: A tenger urai (eredeti cím: Leif Ericson: The Boy Who Discovered America) 2000-ben megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amelyet Phil Nibbelink írt és rendezett. A zenéjét Stephen Bashaw szerkesztette, a Phil Nibbelink Productions készítette. Amerikában 2000-ben, Magyarországon 2001 októberében adták kis VHS-en. Pobladura de Pelayo García Pobladura de Pelayo García település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 379 fő (2017). Földrajza Pobladura de Pelayo García Bercianos del Páramo, Villamañán, San Millán de los Caballeros, Laguna de Negrillos, Zotes del Páramo és Laguna Dalga községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Giuseppe Peano Giuseppe Peano (Cuneo, Piemont, Olaszország, 1858. augusztus 27. – Torino, Olaszország, 1932. április 20.) olasz matematikus, logikatudós, nyelvész, a matematika axiómarendszereinek egyik megalapítója. Gottfried Wilhelm Leibniz és George Boole munkásságát követve igyekezett megalkotni a matematika formális logikai alapjait. Életpályája Mint ötödik gyermek született egy földműves családban, a Cuneo közelében fekvő, Tetti Galant nevű városban (Liguria, kb. 80 km-re Torinótól). Előbb szülőhelyén, majd Cuneóba járt iskolába, ahová naponta 10 kilométert kellett gyalogolnia, de remek tanulmányi eredményei voltak, s így a torinói egyetemre mehetett tanulni, ahol már 22 évesen diplomát szerzett matematikából. 1884-től tanított a torinói egyetemen és 1890-ben professzorrá nevezték ki. Élete végéig ezen az egy egyetemen tanított. Tanárként arra törekedett, hogy a hétköznapi ember is megérthesse egy logikusan felépített axiómarendszer segítségével az alapfogalmakat. Kutatásai A valós függvénytanban, a topológiában ért el kiemelkedő eredményeket. Nevéhez fűződik egy olyan folytonos görbe konstruálása, amely átmegy egy egységnégyzet minden pontján, azaz kitölti a négyzetet (Peano-görbe). 1889-ben publikálta a modern matematika első axiómarendszerét (Peano-axiómarendszer), és sikerült megalapoznia vele a természetes számok elméletét. Peano nevéhez fűződik a Latino sine flexione nevű mesterséges nyelv megalkotása is. A természetes számok Peano-axiómái Legyen olyan halmaz, melyen definiálva van egy függvény (successor: rákövetkező). Ekkor teljesülnek a következők. . . . . ( matematikai indukció elve). Axiómarendszerekről D. R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach c. könyvében azt a játékot teszi meg Peano öt posztulátumával, hogy kicseréli az axiómákban szereplő közismert fogalmakat mögöttes jelentés nélküli szavakkal. Érdekes kísérlet, hogy vajon megértjük-e, hogy mi mit jelent (az eredeti axiómák ismerete nélkül): A Szellem dzsinn. Minden dzsinnek van metája (ami szintén dzsinn). A Szellem semelyik dzsinnek sem metája. A különböző dzsinneknek különböző a metája. Ha a Szellem rendelkezik X-szel, és minden dzsinn továbbadja X-et a metájának, akkor minden dzsinn megkapja X-et. Aicurzio Aicurzio település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 2099 fő (2017. január 1.). Aicurzio Sulbiate, Verderio Inferiore és Bernareggio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pobladura del Valle Pobladura del Valle település Spanyolországban, Zamora tartományban. Pobladura del Valle Matilla de Arzón községgel határos. Lakosainak száma 300 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Bouillonville Bouillonville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 147 fő (2015). Bouillonville Euvezin, Pannes, Thiaucourt-Regniéville és Beney-en-Woëvre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pieter Coecke van Aelst Pieter Coecke van Aelst vagy Pieter Coecke van Aelest (Aalst, 1502. augusztus 14. — Brüsszel, 1550. december 6.) németalföldi építész, szobrász, falikárpit- és üvegfestményrajzoló, teoretikus, V. Károly udvari festője, az id. Pieter Bruegel mestere és apósa. Életpályája Festészeti tanulmányokat 1517-1521 közt folytatott Brüsszelben Bernard van Orley flamand festő, faliszőnyeg- és ólomüvegtervezőnél. Az 1520-as évek közepén Itáliában ismerkedett a reneszánsz és manierista művészettel, nagy hatással volt rá Raffaello, Leonardo da Vinci munkássága. Da Vinci hatására festette meg ő is az utolsó vacsora c. festményét, mely több másolatban is fellelhető. 1527-ben Antwerpenben telepedett meg, s tagja lett a helybeli Szent Lukács céhnek. Megnősült, de hamarosan meg is özvegyült. Építészeti műveiből csak az antwerpeni városháza egy kandallója maradt fenn. Jelentékeny volt gobelin és üvegfestménytervezői tevékenysége. Brüsszeli műhelyében számos szőnyeget készített, szőnyegmintáit főképpen Hieronymus Bosch és Raffaello festményei nyomán tervezte meg, egyik fő megrendelője a Vatikán volt. Műhelye olyan mennyiségben képes volt szőnyegek előállítására, hogy piacot keresett szőnyegjeinek, ezért 1533-ban brüsszeli kereskedőkkel Konstantinápolyba utazott, de üzlet nem jött létre, mert a iszlám vallású törökök sem az emberek, sem az állatok ábrázolását nem fogadták el. Van Aelst egy évig maradt Törökországban, megtanulta a török nyelvet, s rajzokat készített az ottani városokról, tájakról, népszokásokról, hét fametszete került kiadásra ezzel összefüggésben. Éppen I. Szulejmán oszmán szultán uralkodásának idejéből valók e metszetek, tehát a magyarországi történelem tanulmányozása szempontjából is fontosak, hiszen Magyarország egyharmada ekkor közvetlen török uralom alatt állt. Van Mandel leírta könyvében, miket ábrázolnak a török témájú fametszetek, mely szerint Ezen metszetek jelenetei beszédes hátterekkel vannak ábrázolva, s a ruhaviseletek is alapos megfigyelés nyomán kerültek a képekre. Az alábbi metszeten a török szultán kilovagolását mutatjuk be, jól kivehetők a képen a korabeli építmények, köztük a bizánci a templom, a Hagia Szophia, továbbá az egyiptomi obeliszk, melyet még Theodosius emeltetett, ezek még ma is megvannak. A török katonai tábort ábrázoló metszeten saját magát is ábrázolta a festő török ruházatban és íjjal a kezében. Egy év múltán hazaérkezett Németalföldre, újra megnősült, házasságából született leánygyermeke felnőve Van Aelest tanítványának, id. Pieter Bruegelnek lett a felesége, ennek folytán Ifj. Pieter Brueghel Van Aelst unokája. Van Aelst sokoldalú egyéniség volt, az építészet, a grafika, a festészet, a gobelintervezés és az üvegfestés terén is megállta a helyét. Több nyelven (flamand, olasz, francia, török) írt és beszélt, az 1530-as és az 1540-es években kiadta flamand nyelven Vitruvius Építészetről szóló alapművét, majd Serlióét flamandul (1539) és franciául (1545) is. Számos oltárképet, szárnyas oltárt, festményt, arcképet festett, életének utolsó éveiben V. Károly német-római császár udvari festője lett, az ő szolgálatában halt meg Antwerpenben. Széthi (alkirály) Széthi ókori egyiptomi tisztségviselő, Kús alkirálya volt a XIX. dinasztia korának végén, Sziptah fáraó uralkodása alatt. Felesége neve Amenemtaiau volt, fiuk, Amenemheb főíjász, őfelsége harci kocsizója, a déli földek felügyelője. Széthi említései: Rehpehtuf királyi hírvivő felirata Abu Szimbelben , melyen kijelenti, hogy akkor járt itt, „amikor ura idejött kinevezni Kús alkirályát. Széthit pozíciójába”. Széthi címei itt: „örökös herceg”, „nemesember”, „Kús alkirálya”, „Ámon arany földjeinek felügyelője”, „legyezőhordozó a király jobbján”, „a fáraó levelezésének királyi írnoka”, „az istálló első elöljárója”, „a király szeme Felső-Egyiptomban”, „a király füle Alsó-Egyiptomban”, „ Thot holdisten főpapja”, „a kincstár felügyelője” és „a levelek írnokainak felügyelője Ramszesz-Meriamon palotájának udvarában.” Noferhór királyi hírvivő felirata Buhenben, melyen említi, hogy „jutalmakat hozott Ta-Szet hivatanokainak és elhozta Kús alkirályát, Széthit első útjára”. Említik emellett Szehelben, valamint az Asszuán és Philae közti úton, illetve fia, Amememheb egyes emlékművein is. Juno partszakasz A Juno partszakasz a normandiai partraszállás alkalmával a szövetségesek egy partraszállási övezete volt. A mintegy 6,5 km hosszú partszakasz földrajzilag a Calvados megyei Courseulles-sur-Mer és Saint-Aubin-sur-Mer között, a partszakaszok felosztása szerint a Gold partszakasz és a Sword partszakasz között helyezkedett el. Megszállását kanadai csapatok végezték. Történet Csupán 8 óra előtt néhány perccel értek a föveny közelébe, amikor már érzékelhető volt a dagály. A műszaki akadályok víz alá kerültek, így nem tudtak utat nyitni az újabb érkezőknek. A víz mélysége miatt számos jármű veszett oda, míg a katonáknak meg kellett küzdeniük az emelkedő vízzel és a heves német ellenállással. A késés miatt a legnagyobb veszélyt az utánpótlás szállításának egyik helyszínéül kijelölt Carpiguet repülőtér elfoglalásának csúszása jelentette. Minden nehézség ellenére a D-napon itt is kijutott megközelítőleg 20.000 katona és 3.000 jármű a partra. Az inváziós sereg megállítására a németek cölöpök végére erősített aknákat, úgynevezett Rommel-spárgákat telepítettek a parti rész széles sávjába. Ontario Ontario tartomány Kanada délkeleti részében. Kanada legnépesebb tartománya, területét tekintve pedig Québec után - a kanadai territóriumokat nem számítva - a második legnagyobb. Fővárosa Toronto, Kanada legnagyobb városa, de Ontarióban van a kanadai szövetségi állam fővárosa, Ottawa is. A tartomány népessége a kanadai statisztikai hivatal 2008 januári becslése szerint 12 861 940, Kanada teljes népességének több mint egyharmada. Területe 1 076 395 km² (Magyarország tizenkétszer férne el benne), szárazföldi területe 917 741 km², édesvízi területe 158 654 km². Bővelkedik vízterületekben, nevét is az Ontario-tóról kapta. (A tó neve a huron ontarí:io szókapcsolatból származik, amelynek jelentése „nagy tó”, vagy az irokéz skanadario - vagyis „szép víz” - szókapcsolatból.) Egyike Kanada alapító tartományainak (Québeckel, Új-Brunswickkal és Új-Skóciával együtt). Kanada legjelentősebb ipari tartománya, amely 2004-ben a teljes kanadai ipari termelés 52%-át adta. Elhelyezkedése Nyugati szomszédja Manitoba tartomány, keleten Quebec, délen az Amerikai Egyesült Államok tagállamai: nyugatról kelet felé haladva Minnesota, Michigan, Ohio, Pennsylvania (az Erie-tónál) és New York. Közös határai az Egyesült Államokkal többnyire természetesek, az Erdők tavától (angolul Lake of the Woods) a Nagy-tavakon keresztül a Szent Lőrinc-folyóig Cornwall közelében. Ontario az egyetlen kanadai tartomány, amely szomszédos a Nagy-tavakkal. Földrajza Ontario a következő földrajzi régiókból áll: Északnyugaton és a középső vidékeken a gyéren lakott Kanadai pajzs, amely a tartomány területének több mint felét foglalja el. Jobbára terméketlen vidék, de ásványkincsekben, tavakban és folyókban gazdag. Alrégiói Északnyugat-Ontario és Északkelet-Ontario. Az északi és északkeleti periférián a gyakorlatilag lakatlan, mocsaras, illetve ritkás erdőkkel fedett Hudson-öböl alföld. A mérsékelt éghajlatú, termékeny és sűrűn lakott vidékek a Nagy-tavak mentén és Szent-Lőrinc folyó völgyében helyezkednek el délen. Dél-Ontario alrégiói: Délnyugat-Ontario (nyugati részeit korábban Nyugat-Ontariónak nevezték), az Ontario-tó nyugati vége körül az Aranypatkó (angolul Golden Horseshoe ), Közép-Ontario (bár földrajzilag nem ez a tartomány közepe) és Kelet-Ontario. Bár igazi hegyvidékek a tartományban nincsenek, nagy fennsíkokkal rendelkezik, elsősorban az északnyugat-délkeleti irányban elnyúló Kanadai pajzs vidékén, illetve a déli régión keresztülvágó Niagara-lépcső. Az észak-amerikai lombhullató erdők zónája lefedi Ontario délnyugati részét, északi határa a Nagy-Toronto térség az Ontario-tó nyugati végén. A tartomány legismertebb természeti szépsége a Niagara-vízesés. A Szent Lőrinc-csatorna rendszerén a tengerjáró hajók egészen az Ontario északnyugati részében lévő Thunder Bayig juthatnak el. A Huron-tótól északra számított Észak-Ontario a tartomány területének mintegy 85%-át foglalja el, a lakosság 94%-a ugyanakkor Dél-Ontarióban él. Délnyugat-Ontarióban, Windsor és Detroit közelében található az Erie-tóba nyújtózó Point Pelee Nemzeti Park, a szárazföldi Kanada legdélibb területe. (Az Erie-tavon lévő, még Kanadához tartozó Pelee-sziget és Középső sziget még ettől is kicsit délebbre vannak.) Történelem Az vidéken az indiánok mellett sokáig csak nagyon kevés európai származású ember élt. A népesség akkor indult növekedésnek, amikor a brit kormány az amerikai függetlenségi háború meg az 1812-es háború idején a hozzá hű lojalistákat, akik az Amerikai Egyesült Államokból menekülni kényszerültek, itt telepítette le. Emiatt alakult ki az a helyzet, hogy Québec máig francia nyelvű, Ontario pedig angol. A vasúthálózat kiépülése után indult meg a nagyarányú európai bevándorlás. Bár az újonnan érkezett bevándorlók egy része tovább ment még nyugatabbra, Ontario lakossága is gyorsan nőtt. Ugyanakkor az északi vidékek nagyon gyér lakosságúak máig. Sokféle ipar települt meg, de a 20. század folyamán a fő jövedelemforrás a gépkocsigyártás volt. Az 1970-es évektől kezdve az újonnan érkezett bevándorlók többsége már nem európai eredetű, így az eredetileg angolszász tartomány mára multikulturálissá vált. 1903-as magyar vívóbajnokság Az 1903-as magyar vívóbajnokság a negyedik magyar bajnokság volt. A tőrbajnokságot április 24. és 25. között rendezték meg Budapesten, a MAC margitszigeti vívótermében, a kardbajnokságot pedig április 24. és 26. között Budapesten, a selejtezőt a MAC margitszigeti vívótermében, a döntőt a Vigadóban. Psychic TV A Psychic TV brit együttes. 1981-ben alakultak meg Londonban, a Throbbing Gristle zenekar első mellékágazataként (a második a Coil volt). A Coilhoz hasonlóan ők is több néven léptek fel. Egyszer már feloszlottak, 1999-ben, de 2003-ban újraegyesültek. Több albumot is kiadtak pályafutásuk alatt. Különböző műfajokban játszanak: experimental music, acid house, indusztriális zene, pszichedelikus rock, poszt-rock. Tagok Genesis P-Orridge - éneklés, szövegírás (1982-) Edward O'Dowd - gitár (2003-) Jeff Berner - gitár (2010-) Alice Genesse - basszusgitár (2003-) John Weingarten - billentyűk (2014-) Volt tagok: Alex Fergusson - gitár (1982-1986) Peter Christopherson - billentyűk (1982-1983, 2010-ben elhunyt) Fred Giannelli - billentyűk (1988-1993) Larry Thrasher - hangszerek (1993-1999) Pénzes Mihály Pénzes Mihály (1950 –) válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A Rába ETO labdarúgója volt. A válogatottban 1974-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban. 1903 a sportban 1903 a sportban az 1903-as év fontosabb sporteseményeit tartalmazza az alábbiak szerint: Események Megrendezik az első Tour de France -t. Az első nemzetközi teniszbajnokság Budapesten . A Arthur Battishill Yolland kezdeményezésére, a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) által kiírt versenyen férfi egyesben a győzelmet a későbbi olimpiai bajnok brit Josiah Ritchie szerezte meg. Harmadik alkalommal rendezik a magyar gyorskorcsolya bajnokságot, melynek férfi nagytávú összetett versenyét Manno Miltiades nyeri 5 helyezési ponttal. Az FTC nyeri az a magyar labdarúgó-bajnokságot . Ez a klub első bajnoki címe. 6116 Still A 6116 Still (ideiglenes jelöléssel 1984 UB3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1984. október 26-án. Hyla femoralis A 'Hyla femoralis a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti területén honos. A természetes élőhelye mérsékeltövi erdők, mocsarak és időszakos édesvízi tavak. Megjelenése Testhossza 25-37 milliméter. Vöröses barna színű, de lehet szürke, vagy zöldesszürke is. Narancssárga vagy szürkés fehér foltok vannak a combján. Életmódja Szöcskékkel, tücskökkel, bogarakkal, hangyákkal, darazsakkal és ugró pókokkal táplálkozik. Szabó Elemér (súlyemelő) Szabó Elemér (1937 –) Európa-bajnoki bronzérmes magyar súlyemelő, edző, sportvezető és közéleti személyiség. Korábbi versenyzőként és sportvezetőként Debrecen és Hajdú-Bihar megye súlyemelősportjának kiemelkedő egyénisége, szervezője és vezetője. A többszörös magyar bajnok sportoló az 1961-es súlyemelő-Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, valamint magának tudhat egy világbajnoki hatodik helyezést is. Jelenleg a DVSC edzőjeként, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Súlyemelő-szövetség elnökeként dolgozik. Élete és pályafutása 1937-ben született. Kezdetben a tornász-, a labdarúgó-, valamint az akrobata-pályafutás érdekelte. A súlyemeléssel 1955-ben ismerkedett meg, majd egy évvel később, 1956-ban mint sportág kezdett el vele foglalkozni a Debreceni VSC csapatánál. 1961-ben 345 kilogrammos eredményével a harmadik helyet szerezte meg a Bécs városában megrendezett Európa-bajnokságon pehelysúlyban. Sportpályafutása során ezen kívül még több alkalommal szerzett magyar bajnoki címet, illetve elért egy világbajnoki hatodik helyezést is. Továbbá számos nemzetközi verseny sikeres szereplője volt sportolói pályája idején. Kezdetben még pehelysúlyban, később könnyűsúlyban, pályafutása végéhez érve pedig már váltósúlyban vett részt a különböző sportversenyeken. Az aktív versenyzés befejezését követően 1977-ben a DVSC-DEAC csapatának edzőjévé nevezték ki. Ilyen jellegű munkássága alatt tanítványai közül többen értek el kiemelkedő eredményeket különböző felnőtt- és utánpótlásszinten megrendezett nemzetközi versenyeken. Ő indította ismét útjára a DVSC keretén belül korábban már megszüntetett súlyemelő-szakosztályt. Tanítványai összesen két második helyezést szereztek a 2007-ben megrendezett felnőtt magyar bajnokságon. Egyik legismertebb tanítványa a többszörös magyar bajnok Czinege Tamás. Több mint 20 éve tevékenykedik a Hajdú-Bihar Megyei Súlyemelő-szövetség elnökeként. 2007. október 18-án a debreceni képviselő-testület egyik ünnepi ülésén „a súlyemelésben elért kiemelkedő hazai és nemzetközi sportolói, edzői tevékenységéért, az utánpótlás-nevelésben betöltött jelentős szerepéért, közéleti munkásságáért” Hajós Alfréd-díjban részesítette. 2008. november 22-én, Hajdú-Bihar megye napján Ungai János mellett „fél évszázados versenyzői, sportvezetői és edzői tevékenységéért” a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat által adományozott Kovács Pál-díjjal tüntették ki Berettyóújfaluban. Sikerei, díjai 2007: Hajós Alfréd-díj 2008: Kovács Pál-díj Fukoku kjóhei Fukoku kjóhei (����, "gazdag ország, erős hadsereg"), japán szállóige, mely a Meidzsi-kor alatt terjedt el Japánban egy másik szállóige mellett, mely úgy szólt szonnó dzsói, azaz "Tiszteld a császárt, űzd ki a barbárt!". Etimológia A kínai belháborúk ideje alatt, a politikai gyakorlatban nagy hangsúlyt fektettek az állami vagyon növelésére és a katonai haderők fejlesztésére. Eredetileg a kifejezés is Kínából származik (Fuguo Qianbing), s ezt vették át a japánok fukoku kjóheire fordítva. Jelentősége A szlogen azért is jelentős, mert a Meidzsi-kori vezetők ezt tekintették célkitűzésnek. A kifejezés arra is utal, hogy a japánoknak a politikai életben is változásokat kell létrehozni, megújítani a társadalom felépítését, ezzel felzárkózva a Nyugathoz. A kormány nagy erőfeszítéseket tett az iparosítás megvalósításában, elsőként eltörölve a régi intézményeket, melyek gátolták a fejlődést, s új intézményeket hoztak létre, melyek a gazdasági és politikai modernizációt segítették. Ezenkívül a magánvállalkozások is kritikus szerepet kaptak a sajátos Japánban, s a magánszektort később, az 1870-es évek során is bírálták (Japan Inc). Ez jelképezte a megerősödő japán nacionalizmust. Történelem Az Ivakura-misszió európai útja által, ez a kifejezés nemcsak a nacionalista eszközöket/nemzeti célokat demonstrálta, de a nemzetközi politikában való tudatosságot is jelképezte ebben az időben. Okubo Tosimicsi és Itó Hirobumi is tanácsot kapott Otto von Bismarck német kancellártól, melyek Japán fejlődését szolgálták. Ezek a tanácsok magukba foglalták a katonai és gazdasági megerősödést, mint célt, hogy egy erős államot hozzanak létre, s közben megőrizve a függetlenséget. A fukoku kjóhei célja egy erős kormányzati átalakítás volt. Okubo úgy gondolta, hogy a Meidzsi kormány óriási szerepet játszik egy új és egyértelmű politika kialakításában. Merkantilista elképzelései voltak és elutasította Fukuzava Jukicsi nézeteit a szabadkereskedelemről. A szabad kereskedelmet Itó is elutasította, s a védővámok bevezetését javasolta, s ezzel együtt az egyenlőtlen szerződések (1850-es évek során kötött Japán számára hátrányosnak bizonyuló szerződések) revízióját. Hiszen a védővámok megtiltásával Japánnak gazdasági hátrányt okoztak a nyugati államok. Az új politika öt összetevője: (1) az állam fontos szerepet kap a gazdaság fejlesztésében; (2) import lehetőségek a versenyképes iparágak számára, ez esetben a pamut áruk a legfontosabbak (a textilipar vált a legjelentősebb iparággá a korszakban); (3) a nyugati technológiák alkalmazása, mely szintén a fejlődésben segíti az országot; (4) az export fejlesztése, melynek során már nemcsak kézműves termékekkel, teával és selyemmel kereskednek, hanem egyre nagyobb értékű termékekkel is; (5) a külföldi hitelek elkerülése. Mindent összevetve azonban, a nyugati elvek átvétele, s a nyugati minta követése nem orvosolta a különbözőségeket Japán és Európa között. Inkább egy jelzéssé vált, miszerint a japánok elfogadják a másfajta politikai elveket, s be is tudják építeni a rendszerükbe. Japánban növekedett a kereskedelem és az iparosítás folyamata, mely felvette a harcot a nyugati befolyással, egy katonailag és pénzügyileg erős állam létrehozásával, s ezzel jelentős szerepet vállalva az imperializmusban. Pénzes asszony kerestetik A Pénzes asszony kerestetik (eredeti cím: A New Leaf, alternatív cím: Férj válaszúton) 1971-ben bemutatott romantikus vígjáték. Elaine May nem csak az egyik főszereplője a filmnek, hanem írója és rendezője is (ez a film az első rendezése). Elaine May konzultált Dr. Dominick Basile botanikus professzorral (Columbia University), a filmben előforduló növénytani szövegeket ő írta. Dr. Basile biztosított néhány botanikai berendezést, amik a filmben láthatók és Elaine May az övéről másolta le a filmben szereplő irodát, amit Henrietta használ. Magyarországi bemutató: 1972. augusztus 31. A film már a bemutatója idején kritikai sikert aratott. Több rangos filmes díjra való jelölés ellenére gyengén teljesített a pénztáraknál, így a potenciális nézők közül méltatlanul kevesen hallottak róla. Cselekménye Henry Graham teljesen tönkrement: örökségének vége, mert folyamatosan többet költött, mint amennyit a tőkéje (200 000 dollár) kamatozott, és ezt csak akkor veszi észre, amikor már késő. Egy fillérje sem maradt, csak a piros, kétajtós sportautója, egy Ferrari (ami minden alkalommal elromlik, és amit fehér bukósisakban vezet) és a modern műtárgyakkal berendezett lakása. Ezeket azonban nem akarja eladni. Csodálkozva és kissé értetlenül hallgatja bankárját, aki azt próbálja elmagyarázni neki, hogy a számlája kimerült, ezért többé nem fogadják el a csekkjeit. Harold, Henry Graham komornyikja azt tanácsolja neki, hogy vagy legyen öngyilkos, vagy vegyen el egy gazdag nőt. Henry az utóbbit választja. Ehhez azonban idő kell, és addig is élnie kell valamiből, ezért pénzéhes Harry nagybácsijától 50 000 dollár kér kölcsön. A nagybácsi hat hétre ad pénzt, azzal a feltétellel, hogy hat héten belül vissza kell fizetnie a pénzt, vagy hat hét után ennek a tízszeresét kell visszafizetnie. Harry tehát kétségbeejtő helyzetben van. Sem tehetsége, sem szakértelme nincs semmihez (később kiderül, hogy történelem-szakot végzett az egyetemen). Öt heti próbálkozás után még nem találta meg a megfelelő partnert a házasságra, azonban egy alkalommal felbukkan az ideális jelölt, egy elhunyt iparmágnás egyedülálló, gazdag örököse, aki ráadásul ügyefogyott és csak a botanika érdekli. Ő Henrietta Lowell, aki csak azt szeretné elérni az életben, hogy egy ismeretlen növényt fedezhessen fel, amit ő nevez majd el. Még azon a héten szombaton nyélbe ütik a házasságot, bár Andrew McPherson, Henrietta Lowell ügyvédje (aki elkényelmesedett gazdag ügyfele mellett) megpróbálja lebeszélni Henriettát a házasságról, még a nagybácsi és Henry közötti kölcsönszerződés másolatát is megszerzi, hogy azzal bizonyítsa Henry tisztességtelen szándékait. Henrietta azonban nem hallgat rá, bár Henry őszintén feltárja, hogy valóban a végső kétségbeesés szélére jutott. Az ifjú házasok először Henrietta házába mennek, ahol nagyszámú léhűtő áll „alkalmazásban” csillagászati fizetésekért, amiért szinte alig tesznek valamit. Henry az egész társaságot kirúgja (a kertész kivételével) és új alkalmazottakat vesz fel. A kertésztől műtrágyákról és mérgekről érdeklődik, kiderül azonban, hogy itt vegyszermentes a kertészet. Henry egy méregtannal foglalkozó könyvet tanulmányoz. Később kiderül, hogy az alkalmazottakat nem is Henrietta vette fel, hanem a házvezetőnő, akit viszont az ügyvéd vett fel. Amikor elmennek az ügyvédhez panaszkodni az elbocsátásuk miatt, ő lebeszéli őket a jogi úttól, mivel évekig irreálisan magas fizetéseket kaptak. Henrietta, aki az egyetemen botanikát tanít, mert ez a szenvedélye, egyik nap örömmel újságolja, hogy a nászutuk alatt gyűjtött egyik páfrány egy addig ismeretlen növény, aminek ő Henry nevét adta. Henryt a dolog láthatóan kibillenti az egyensúlyából, amikor megtudja, hogy egyféle „halhatatlanságot” ért el (a tudományos könyvek lábjegyzeteiben). Henrietta javaslatára (aki növényeket akar gyűjteni) kettesben vadvízi evezésre mennek. Ez Henrynek kapóra jön, mert abban reménykedik, hogy baleset történik Henriettával és ezzel megszabadul ettől az idegesítő nőszemélytől. Amikor csónakjuk beborul a hideg vízbe, és Henrietta azt mondja, hogy nem tud úszni, úgy tűnik, eljött a kedvező alkalom. Henry tempósan kiúszik a partra, amíg Henrietta egy ágba kapaszkodik. Henry lassan leveszi mindkét cipőjét, majd azt tanácsolja Henriettának, hogy vegyen mély levegőt és engedje el az ágat. Amikor azonban a nőt elsodorja a vadul áramló víz, észreveszi a parton azt a páfrányt, ami az ő nevét viseli, beugrik a vízbe a nő után, és kimenti. Úgy látszik, mégsem akarja, hogy Henrietta meghaljon. Fogadtatás A filmet jól fogadták a kritikusok. Roger Ebert, a neves filmkritikus 4 csillagot adott a lehetséges 4-ből, és azt mondta róla: „túláradóan vidám, különös és melegszívű”. A New York Times kritikusa, Vincent Canby szerint: „gyönyörű és gyengéden bolondos film, ami az amerikai film legalább két hagyományát eleveníti fel” Díjak, jelölések A filmet 1971-ben három díjra is jelölték, de egyiket sem kapta meg: Golden Globe-díj Legjobb komédia vagy musical kategóriában - elvesztette a Hegedűs a háztetőn nel szemben Golden Globe-díj Legjobb színésznő (komédia vagy musical) kategóriában Elaine May számára - elvesztette Twiggy -vel szemben ( The Boy Friend , 1971) Writers Guild of America díj a legjobb adaptált vígjátéknak másik médiából Elaine May számára - elvesztette John Paxtonnal szemben ( Kotch , 1971) Alternatív befejezés és vágás Miután Elaine May már tíz hónapot töltött a vágással és nem volt hajlandó megmutatni az eredményt a Paramount Picturesnek, Robert Evans producer elvette tőle a kópiát és újravágta a filmet. Elaine May változata a pletykák szerint 180 perces volt, és tartalmazott egy mellékszálat, amiben Henry a ház könyvelésében felfedezi, hogy Henriettát zsarolta az ügyvédje, McPherson és egy másik szereplő (akit William Hickey játszott) kétséges bizonyítékok alapján. Henry mindkettőt megmérgezi. Ez a bűn terheli Henry lelkét, aki ezek után a házasságát büntetésként fogja fel. Evans a filmet 102 percesre rövidítette, a mellékszálat teljesen kihagyva. May dühös volt a jelentős vágás miatt és megpróbálta eltávolítani a nevét a stáblistáról, de sem ez, sem a Paramount perlése nem sikerült neki (amiben azt szerette volna elérni, hogy nem mutassák be a rövidített filmet). Roger Ebert filmkritikus ehhez azt tette hozzá: „May kisasszony a hírek szerint elégedetlen volt a bemutatott verzióval; újságírói értesülések szerint az eredeti ennél egy órával hosszabb volt és két gyilkosságot tartalmazott. Matthau, akinek jobban tetszett a bemutatott változat, azt javasolta, hogy az író-rendező-főszereplők talán jobb, ha hagyják, hogy másvalaki végezze a film vágását. Talán így helyes. Általánosságban elfogult vagyok a rendezők irányában ebben a kérdésben.” Vincent Canby kritikus megjegyzi a The New York Timesban: „mivel nem láttam May kisasszony változatát, a film, amivel találkoztam, minden rendezőnek dicséretére szolgálna, de elméleti síkon May kisasszonynak igaza van. Ha minden stúdió figyelmen kívül hagyná a rendezők elképzeléseit, sok esetben kevésbé lenne vidám a végeredmény.” A film készítése A filmet nagyrészt Maine államban és Oakland Gardensben forgatták (Queens, New York City). Az Aries Productions és az Elkins Productions International Corporation közös vállalkozásában készült. Ez utóbbinak még egy produkciója volt, az 1973-as Judy Garland film, A Doll's House (Babaház). Pénzügyi kérdések A film eredeti költségvetése 1,8 millió dollár volt, ez jelentősen túllépte a 4 millió dolláros végösszeggel. A forgatás 40 nappal volt hosszabb a tervezettnél, a vágás több mint 10 hónapot vett igénybe. A forgatás alatt Howard W. Koch producer megpróbálta Elaine Mayt eltávolítani, de az ő szerződésében volt egy 200 000 dolláros kártérítés kilátásba helyezve erre az esetre, így erre nem került sor. Gáspár Mihály Gáspár Mihály (Nagygencs, 1883. december 21. – Szombathely, 1961. március 1.) gazdálkodó, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője. Élete Ifjúkora és közéleti szereplővé válása A gazdálkodó Gáspár Mihály és Danka Katalin gyermeke. Öten voltak testvérek. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után családi gazdaságban kezdett dolgozni. 1923-ban a községi bírónak valamint a római katolikus egyházközség elnökének is megválasztották. Nagygencsen községháza, három tantermes iskola és népház épült föl azalatt a tizenhat év alatt, amíg a falu életét irányította. Tagja lett a KALOT helyi szervezetének. Pártpolitikai szerepvállalása és a megtorlás 1946-ban belépett a Demokrata Néppártba. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon pártja Vas megyei listájáról került be az Országgyűlésbe. Miután a Demokrata Néppárt 1949-ben beszüntette működését és a frakciója megszűnt, pártonkívüli képviselőként folytatta munkáját a parlamentben. Mandátumának lejárta után visszatért a gazdálkodáshoz, és felhagyott a politizálással. 1950-ben családjával kuláklistára tették. Földjét táblásították, és egy jóval rosszabb minőségű csereföldet adtak helyette. A Kádár-rendszer elején bekövetkező téesz-szervezések idején megmaradt földjével őt is a helyi termelőszövetkezetbe kényszerítették. A megrázkódtatást nem tudta elviselni. Az önállóság és a vagyon elvesztése következtében öngyilkosságot követett el. Tokay György Tokay György (Kolozsvár, 1939. március 27. – 2016. március 3.) romániai magyar politikus, diplomata, 1990 és 2004 között parlamenti képviselő a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviseletében. 1996 és 1997 között kisebbségügyi miniszter Victor Ciorbea majd Radu Vasile kormányaiban. Művei Irházi János: Jó bolondok ügyvédje. Beszélgetések Tokay Györggyel; Riport, Nagyvárad, 2012 El Far d’Empordà El Far d’Empordà település Spanyolországban, Girona tartományban. El Far d’Empordà Figueres, Vila-sacra, Fortià, Vilamalla és Santa Llogaia d'Àlguema községekkel határos. Lakosainak száma 568 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Miniac-sous-Bécherel Miniac-sous-Bécherel település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 755 fő (2015). Miniac-sous-Bécherel La Baussaine, Bécherel, Cardroc, La Chapelle-Chaussée, Irodouër, Longaulnay, Romillé és Saint-Pern községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Malibu Malibu a Los Angelestől néhány kilométerre északra kezdődő, kelet-nyugati irányban elhúzódó Santa Monica-hegység déli lejtőitől az óceán partjáig húzódó keskeny, de hosszú part menti sáv. Nevét az őslakos indiánok Humaliwu (itt a hullámok hangosak) kifejezése után kapta. Hivatalos közigazgatási megnevezése: Malibu Incorporated City. A közeli Hollywood filmcsillagainak kedvelt lakóhelye, filmek gyakori helyszíne. Malibu története Humaliwo, a csumas indiánok fővárosa A tengerparti sávot és a hegységbe felnyúló völgyeket a halászattal, vadászattal foglalkozó békés csumas indiánok lakták a legkorábbi időktől fogva. Feljegyzések szerint igen ügyes kézművesek voltak. Legnagyobb településük az ezres lélekszámú Humaliwo a Malibu patak lagúnát alkotó torkolatánál volt. Neve csumas nyelven annyit jelent, „itt a hullámok hangosak”. Az első európai felfedező Az első európai expedíció két hajója 1542. október 10-én érkezett Juan Rodríguez Cabrillo spanyol felfedező parancsnoksága alatt. Három napot maradtak, a spanyol király nevében birtokba vették a környéket, elnevezték a kis falucskát az őslakosok számtalan kenuja után Pueblo de las Canoas-nak, a kenuk városának, feltöltötték vízkészletüket, majd távoztak. A következő több mint kétszáz év alatt semmi változás nem történt. Néha kikötött egy-egy hajó vizet vételezni, de a csumasok háborítatlan életét semmi sem zavarta meg. A spanyol gyarmatosítás A következő expedícióra 1775-ben került sor. A fénykorán már túllévő spanyol birodalom Kalifornia északabbi területeinek kolonizálásával kívánta megelőzni a terület angol, esetleg orosz érdekkörbe vonását. Juan Bautista de Anza vezetésével 250 főből álló expedíció indult el Mexikóból. Ismeretlen sivatagokon, hegyeken át vándoroltak észak felé. Következő év február 22-én a hegyek között egy kis patak forrása mellett táboroztak le, amikor a csapat egyik katonájának, Felipe Santiago Tapiának (1745–1811) kilencéves fia, egy bizonyos Jose Bartolome Tapia (1766–1824) lóra pattant, majd egy régi indián ösvényt követve néhány mérföldet lelovagolt a patak folyása mentén és első, a szárazföld felől érkező európaiként meglátta a malibui lagúnát. Az expedíció által bejárt és feltérképezett helyeken ferences missziók létesültek, megkezdődött az őslakosság keresztény vallásra térítése majd a betelepülés. Rancho Topanga Malibu Sequit Spanyol szokás szerint a meghódított területeken királyi tulajdonban lévő nagybirtokokat alakítottak ki, ezek egyike lett az 1804-ben létrehozott, a mai városnál nagyobb méretű, 43 kilométer hosszan elnyúló 53 négyzetkilométeres Rancho Topanga Malibu Sequit, melynek első gazdája az időközben fényes katonai karriert befutott és ennek jutalmaként a birtok használati jogát gazdálkodás céljára megkapó fentebb említett José Bartolome Tapia lett. A család a spanyol uralom vége után is megtarthatta birtokát. A húszezer főre becsült csumas törzs tagjait más helyeken, pl. a San Fernando völgyben telepítették le, ahol az embertelen munka- és életkörülmények, betegségek hatására a törzs a kihalás szélére került. A birtok következő gazdája egy Leon Victor Prudhomme (1822–1871) nevű fiatal francia lett, aki feleségül vette Felipe Santiago Tapia unokáját, majd annak özvegyétől 1848-ban megvette a birtokot. A szerződés aláírására véletlenül éppen azon a napon került sor, amikor Kaliforniában megtalálták az aranyat. A tömegesen érkező aranyásók, kalandorok ellátása komoly jövedelmet biztosított a birtok számára. Időközben a rövid mexikói uralom is a végéhez ért, kezdett kialakulni a jövendőbeli Kalifornia állam. Az új hatalom megfelelő igazolások hiányában nem ismerte el Prudhomme jogát a területre, pereskedések kezdődtek. Néhány évvel később az aranyláz fellendülése is véget ért, a jövedelem megcsappant, Prudhomme egyre nehezebben tudta viselni a sok éve tartó pereskedés költségeit. A birtokért tovább harcolni nem kívánó Prudhomme vevőt keresett, amit egy Matthew Keller (1811–1881) nevű ír-mexikói férfi személyében meg is talált. A később Don Mateo nevet felvett férfi, annak ellenére, hogy tudott a tulajdonviszony körüli problémáról, 1400 dollárért megvette a birtokot, így ő lett a annak harmadik gazdája 1857-től. Hét évvel később a bíróságon sikerült rendezni a birtokviszonyt. A Rindge-korszak 1892-ben, 11 évvel Don Mateo halála után fia eladta a birtokot, amit Frederick Hastings Rindge (1857–1905), egy különféle gazdasági ágazatokban érdekelt, dúsgazdag és különc, de kivételesen jólelkű és emberbarát bostoni vett meg 140 ezer dollárért. Egész életében gyenge egészségi állapotban volt, rossz volt a szíve és súlyos, akkoriban még kezelhetetlen cukorbetegségben szenvedett, ezért egy különlegesen jó klímájú és egészséges helyre kívánt költözni, amit ezen a helyen meg is talált. Ő, majd özvegye lett a negyedik, egyben utolsó kizárólagos tulajdonosa a közel ötven kilométer hosszú partszakasznak. Hamarosan további vásárlásokkal az eredeti 13316 acre területű birtokot 17100 acre területre bővítette. A századforduló körüli években a Rancho Malibu régi hagyományait folytatva virágzó gabonatermelő és marhatenyésztő gazdaság volt. Ahol ma gazdag hírességek luxusvillái állnak, alig száz évvel korábban gabona és gyümölcs termett és több ezer marha legelt. Akkoriban a mai Los Angeles is egy pár száz lakosú falucska volt és a mai város legnagyobb részén babot termeltek. Noha volt egy nagy házuk Los Angelesben (a ház azóta műemléki védettséget élvez), Rindge felépített egy lakás és a birtok vezetésére egyaránt szolgáló házat a mai Serra Retreat tövében. 1903-ban egy tűzvész a házat elpusztította. Az egyre gyengébb egészségi állapotba kerülő Frederick Hastings Rindge 1905 júniusában északra utazott, egy bánya esetleges megnyitása, valamint pihenés céljából, ahol augusztus elején váratlanul diabéteszes kómába esett, majd meghalt. Közvetlenül a halála előtt még egy nagy ültetvényt hoztak létre a birtokon, valamint ekkor készült el a terményszállító hajók fogadására épített malibui móló is. Az elkövetkező években özvegye, Rhoda May Knight (1864-1941) vezette tovább a birtokot. Mrs. Rindge férje álmai szerint járt el, de annak barátságos és kompromisszumképes természete nélkül. Malibu a jövőben afféle állam az államban, zárt, magántulajdonban álló Riviéra lett volna, amit csak lassan, szigorúan meghívásos alapon kívántak megnyitni az idegenek előtt. Tervei megvalósítása azonban szembement a tényleges közakarattal, valamint a helyi hatóságokkal. Igen határozott és céltudatos irányítása felvirágzás helyett a teljes összeomlásba vitte a birtokot és a családot. Harc a vasútépítőkkel Az első probléma a vasútépítőkkel volt. Még 1904-ben a Southern Pacific Railroad Company a birtok teljes hosszán keresztül akarta megépíteni a Santa Monica - Santa Barbara vasútvonalat. Mivel egy jogszabály szerint két, egymással párhuzamosan futó vasút nem engedélyezhető, a tervet az elzárkózásban hívő tulajdonosoknak úgy sikerült megakadályozni, hogy egy rövid életű saját vasútvonalat építettek a nagy vasúttársaság távol tartására, mely 1908-ban nyílt, de csak két évtizedig volt használatban. A vonal neve Hueneme, Malibu and Port Los Angeles Railroad volt. Teljes hosszában sohasem készült el, főként a birtok terményeit szállította birtok nyugati területéről a malibui mólóhoz. Ügyvezető igazgatója, egyben az ország történetének egyetlen női vasúttársaság igazgatója Mrs. Rindge volt. Az országút elkészülte után a vasútra nem volt többé szükség, leállították, vasanyagjának egy részét felhasználták a Rindge-gát építésekor. A birtok lezárása A közel ötven kilométer hosszú birtokon csak gyenge minőségű gazdasági utak voltak, melyeket évtizedek óta bárki szabadon használhatott. 1907 márciusában azonban váratlanul, fegyveresekkel őrzött kapukat emeltek a bevezető utakra. A határon attól fogva az alkalmazottakon és meghívottakon kívül senkit nem engedtek át. A lezárást azzal indokolták, hogy a fegyelmezetlen, sokszor az út mentén éjszakázó átutazók felelősek a gyakori tűzesetekért. A közvetlen szomszédok egy része is kizárólag rajtuk keresztül tudta megközelíteni saját birtokát. Őket ötletszerűen egyszer átengedték, másszor nem. Los Angeles és Ventura megye között a termékeket ezután csak kerülő úton lehetett szállítani a San Fernando völgy irányában. Apály idején a nedves parti homokon ugyan szabad volt közlekedni, de a helyenként vízbe nyúló sziklák akadályozták a továbbjutást. Magára a birtok területére való lépés tiltott volt. Miután több incidens is történt, az első per a család ellen a kapuk felnyitása és a szabad közlekedés biztosítása végett 1907 végén kezdődött. A per folyamán a felelőtlen átutazók által okozott bozóttüzekkel indokolták a birtok lezárását. Az elkövetkező évtizedek folyamatos pereskedésekkel teltek, egészen Mrs. Rindge haláláig. 1917-ig minden szinten a Rindge család nyerte meg a pereket, így a birtok tíz éven keresztül zárva maradt. Perben álltak többek között Los Angeles és Ventura megyével, Kalifornia állammal, a Földhivatallal, és az útfejlesztésekért felelős hivatallal is. Harc az útépítőkkel Az automobilizmus gyors és korai fejlődésével egyre inkább megjelent az igény egy Santa Monica és Ventura megye között, a parton épített útra, a hosszú, kanyargós és veszélyes hegyi elkerülő utak helyett. Egy igen keskeny és rossz minőségű gazdasági út ugyan már húzódott a part mentén, de a birtok lezárása után azt idegenek nem használhatták. Mivel az új és várhatóan forgalmas út a birtok legértékesebb területén húzódott volna, azt teljes hosszában elvágva a vízparttól, ismét igen költséges pereskedés kezdődött. Végül a megye győzött, 1919-ben megkezdődött az útépítés. Frederick Hastings Rindge „Queen of Malibu” néven is emlegetett özvegye lóháton, töltött puskával, fegyveres zsoldosokkal fogadta az útépítőket a birtok kapujában. Három napig sikeresen tartották a frontot, de végül minden hiába volt. Két évnyi, a tengerig nyúló sziklák miatt helyenként igen nehéz munka után, 1921. november 3-án nagy ünnepség és ezer autó felvonulásával megnyitották a megye által épített part menti országutat. A megyei által épített országút rövidebb és biztonságosabb közlekedést tett lehetővé északi irányba, de keskeny volt, szilárd útburkolat nélkül. Az 1920-as évek közepén Santa Monicától déli irányba már készen volt a korszerű, széles Roosevelt Highway állami országút, ám a másik irányban, a malibui ranch határán egyszerűen véget ért a pálya. Alig zárult le a megyével való csatározás, mikor Kalifornia is bejelentette, folytatni kívánja az országutat Ventura megye felé, Malibun keresztül. Az igen költséges pereskedés újra kezdődött, az állammal való csatározás megjárta az amerikai Legfelsőbb Bíróságot is, ahol a William H. Taft, későbbi elnök vezette bíróság 1923. június 11-én, a közjóra való tekintettel elutasította a Rindge család igényét. 1929 júniusában megnyitották a Roosevelt Highway mai nevén Pacific Coast Highway utat. Malibu évszázados elszigeteltsége ezzel végleg véget ért. A Rindge-korszak és az egységes Malibu ranch vége A bevételek növelésére 1925-ben megalapították a Marblehead Land Company céget a birtok ingatlanfejlesztésének bonyolítására, majd közvetlenül a lagúna mellett megkezdődött a kimondottan filmeseknek szánt Malibu Movie Colony felépítése. A Marblehead Co. által épített házakat eredetileg tíz év bérletre adták, az első igénylő egy Anna Q. Nielson nevű némafilmsztár volt 1926 körül. 1926-ban egy száz munkást foglalkoztató kis díszcsempegyárat alapítottak, neve Malibu Potteries. Kiváló minőségű, művészi színvonalú termékei mai napig megtalálhatók Beverly Hills régebbi villáiban és középületeiben. A gyár 1931 novemberében részben leégett, 1932-ben újranyitották, de még ugyanabban az évben a Nagy gazdasági világválság miatt tönkrement és bezárt. Mrs. Rindge a válság előtti utolsó jó évben, 1928-ban megkezdte ötven szobás kastélyának építését amit azonban befejezni már nem tudott, majd az egyre apadó bevételek és a növekvő terhek miatt kénytelen volt megkezdeni az addig egységes birtok felparcellázását, megindult a közeli Hollywoodból a nyugalomra vágyó filmsztárok betelepülése és az eredetileg csak tíz év bérletre kiadott Malibu Movie Colony telkeinek eladása. A sors iróniája, hogy a világtól elvonulni kívánó különc Rindge család pont azoknak a hírességeknek adta el a birtokot, akik végül a Malibu nevet világszerte ismertté tették. A családon és a birtokon azonban már ez sem segített. Az egykor igen gazdag és tiszteletreméltó családdal és a birtokkal kapcsolatos, többnyire negatív hangnemű cikkek szinte hetente jelentek meg a Los Angeles Times napilapban, a közvélemény is ellenük fordult, napirenden voltak a különféle perek. A család birtokában számos egyéb, nagy értékű ingatlan és vállalkozás is volt, ezeket maradéktalanul elsöpörte a Nagy gazdasági világválság. 1938 júniusában Mrs. Rindge hivatalosan is csődöt jelentett. Egy évvel később egy régi és viszonylag csekély összegű tartozás miatt le is tartóztatták, valamint bíróság elé állították. A bíró úgy búcsúzott el tőle, hogy elég volt a bajkeveréseiből. A néhány évtizede még dúsgazdag és befolyásos Mrs. Rindge minden vagyonát elvesztett nincstelenként halt meg egy Los Angeles-i kórházban, 1942-ben. Úgy tartják, ha felismeri az idők szavát, nem megy szembe a megyével és az állammal, nem vállal fel évtizedes, rendkívül költséges pereskedéseket, az akkor még jól menő birtok számára is igen megterhelő vasútépítést, története szerencsésebb véget érhetett volna. Így azonban néhány elhibázott döntés, valamint a gazdasági világválság megpecsételte a birtok sorsát. A századfordulón még virágzó Rancho Malibu még megmaradt részét Mrs. Rindge halálakor már igen komoly adósság terhelte. Az egykori hatalmas birtok továbbdarabolását és eladását a Marblehead Land Company folytatta, melynek ügyvezetője lánya, Rhoda Rindger Adamson volt. A Rindge-korszak öröksége A Rindge család által Malibuban létrehozott számos értékből szinte semmi sem maradt fent. Az egykori vasút nyomtalanul eltűnt, mára a pályája is nehezen beazonosítható, néha az otthagyott és eltemetődött talpfák közül egy-egy felszínre kerül a pálya mentén. A móló mellett álló díszcsempegyárat lebontották, ötven szobás épülő kastélyuk a Serra Retreat félbemaradt, 1942-ben eladásra került a Ferences rendnek, 1970-ben tűzvész áldozata lett, de később újjáépült. A másik megmaradt emlék az Adamson ház, lányuk, Rhoda Rindge Adamson a laguna mellett, a parton épített háza. 1968-ban autóparkoló építése miatt le akarták bontani, a városvédők 14 évi küzdelme után azonban felvették az amerikai történeti emlékhelyek listájára, mára a helyi múzeum (Malibu Lagoon Museum). Az egykor a gabonaszállító hajókat fogadó malibui móló mára turistalátványosság, filmek gyakori helyszíne. A Malibu patak felsőbb folyása mentén, mintegy 4 kilométerre a várostól, nehezen megközelíthető helyen áll a birtok vízellátásának megoldására 1926-ban megnyitott látványos Rindge-gát. A mögötte lévő víztározó az évtizedek alatt feltöltődött. A rossz állapotú, magára hagyott gát lebontása, vagy műemlékké nyilvánítása egyaránt szóba került. Malibu napjainkban A mára inkább végeláthatatlan villanegyednek, mintsem európai értelemben vett városnak nevezhető Malibu néhány évtized alatt hatalmas változásokon ment át. Felépült az első posta, benzinkút, az első motel, 1936-ban megnyitották a közönség számára a malibui mólót. Már az 1920-as évek végétől megindult a filmsztárok betelepülése, felépült az első zárt, őrzött utca, a Colony Drive, melyet még sok hasonló, idegenek elől lezárt övezet követett. A Malibuban forgatott Csirpe (Gidget) című film, valamint a Beach Boys együttes hullámlovas témájú dalai indították el az ötvenes évek hullámlovas mozgalmát, melynek legfőbb helyszíne a malibui Zuma Beach volt. Nagyarányú parcellázások kezdődtek, a partvonal mostanra sok helyen kilométereken keresztül szinte megközelíthetetlen az egybefüggő villasorok miatt. A völgyekben és az enyhe lejtőkön is nagyarányú villaépítkezések kezdődtek. Az egykori gabonatermelő és marhatenyésztő gazdaság néhány évtized alatt Kalifornia legdrágább és legelegánsabb lakóövezetévé vált. Az 1991-ben végrehajtott közigazgatási reform keretében az eredeti Malibu ranch nyugati széléről nyolc kilométernyi területet lecsatoltak a szomszédos Ventura megyéhez, majd a 34 kilométer hosszú, több, különböző nevű partszakasz Malibu Incorporated City néven egyesült. Az egyesülés célja a nagyobb fokú önállóság elnyerése, ezáltal egy gyorsforgalmi autópálya, egy atomerőmű és egy több százezer ember szükségleteit kiszolgálni képes csatornázási rendszer építésének megakadályozása, a település vidékies jellegének megőrzése. A város központja és az önkormányzat hivatala a malibui laguna mentén található. Látványosságok A Balaton északi partjára emlékeztető táj, a déli fekvésű, homokos partjáról és hatalmas hullámairól ismert partszakasz, a néhány száz méter magasságú, helyenként az óceán partjáig nyúló Santa Monica hegység számtalan természeti, építészeti, történelmi, kulturális értéket rejt. A környék kiválóan alkalmas túrázásra, fürdőzésre és vízisportolásra. Ki kell hangsúlyozni, Malibu gyakorlatilag egy 34 kilométer hosszú villanegyed. Európai értelemben vett belvárosra, sétálóutcákra, part menti kiépített sétányra nem szabad a látogatónak számítani. Városi sétáknál a hely elit jellege miatt előfordul, hogy kapuval lezárt és őrzött villaparkokkal találkozunk, az óceán mentén villasorokkal szegélyezett hosszú, szintén idegenek elől elzárt magánpartokba ütközhetünk. Ezek a zárt övezetek a nem ott lakó helybéliek elől ugyanúgy el vannak zárva, mint a turistáktól. Hegyvidéki túráknál az időjárás, valamint néhány veszélyes állat és növényfajta okozhat gondot. A lagúna környéke A hosszan elnyúló város központja a Malibu patak torkolata mentén fekszik. Itt a legfontosabb látványosság a patak lagúnát, afféle tavacskát alkotó torkolata, mely természetvédelmi övezet. Saját autóparkolója van, kis gyalogos hidakon a terület könnyen bejárható. Közvetlenül a lagúna partján fekszik az eredeti állapotában felújított, parkosított Adamson ház, mely a helytörténeti múzeum. Az Adamson háztól 400 méterre keletre található az 1905-ben épített, a 2000-es évek elején felújított híres malibui móló, filmek gyakori helyszíne. A mólóval szemközt a hegyek tövében a zárt és őrzött, nagyobb lakótelep nagyságú Serra luxusvilla övezet található, közepén egy dombon az egykori Rindge kastély, mára Serra Retreat néven ferences kolostor, mely korlátozott számban látogatókat is fogad. A kolostor mögött néhány luxusvilla látható, Mel Gibson, Britney Spears, Charles Bronson és Olivia Newton-John voltak a lakói. Közvetlenül mögöttük kezdődnek a hegyek. A patak felső folyása mellett kisebb országút és gyalogösvény vezet a Santa Monica hegység belsejébe. A lagúnától nyugat fele A lagúnától közvetlenül nyugat felé találjuk a filmsztárok negyedét, a zárt és őrzött Malibu Colonyt. Az egyetlen utcából és két sor házból álló telep saját partja a szintén zárt Malibu Beach. Malibu Colony és a lagúna között egy golfpálya van, közvetlenül felettük, az autóút másik oldalán található a városközpont. Erre azonban mindössze egy közepes méretű bevásárló és szabadidőközpont (Malibu Country Mart), az 1972-ben nyílt, majd 2006-ban két termesre bővített kicsi, de rendkívül elegáns mozi, a könyvtár, valamint az önkormányzat épülete emlékeztet. A Malibu Colony után a Bluff természetvédelmi park található, mely a 2007-es tűzvész során súlyosan károsodott. Felette, a hegyoldalban látható a kisebb lakótelep méretű, természetközeli módon kialakított Pepperdine University egyetem parkokkal, tavacskákkal körülvett épületcsoportja. Az egyetem területén található a modern művészeteknek szentelt Weisman Museum of Art. Néhány kilométerrel nyugatra, Barbra Streisand 1993-ban leégett birtokán alakították ki a Ramirez Canyon Parkot, mely hetente egyszer, szerdai napokon látogatható, előzetes bejelentkezéssel. Tovább, nyugat felé található a Point Dume fok, kilátóhely, természetvédelmi övezet, a vízparton különleges sziklaalakzatokkal. A lagúna és a fok között csak egyetlen, szabadon látogatható partszakasz van, az Escondido Beach, a kajakosok és a kutyások partja. A többi partszakaszra a szabályok szerint kutyát nem szabad bevinni. Közvetlenül a Point Dume fok után fekszik a látogatható Westward Beach majd a legnagyobb szabad partszakasz, a Zuma Beach, mely a szörfösök paradicsoma. Felette található a Zuma Canyon National Park, lovastúrák kedvelt helyszíne. A villákkal sűrűn beépítettTrancas Beach után már ritkulnak a házak. Három, egészen rövid látogatható partszakasz következik, az El Matador Beach, a La Piedra State Beach, majd az El Pescador State Beach. Az utolsó az egyik legszebb partszakasz, a látogatható Leo Carillo Beach különleges szikláival, vizesbarlangjaival, a kormoránok sziklájával. Vele szemben egy kanyon húzódik a hegység belsejébe, majd az út eléri Malibu határát. A lagúnától keletre A mólótól keletre az egyik legdrágább és legexkluzívabb partszakasz következik, a Carbon Beach, folyamatosan vízparti villákkal beépítve. Közvetlenül a villák mögött már a hegyek kezdődnek. Ezután egy hatalmas, meredek, szinte függőleges sziklaletörés következik, a Big Rock, a hegység itt szinte az óceánig ér. A letörés feletti lankákon itt is villanegyed épült az utóbbi évtizedekben. A néhány évtizede még teljesen lakatlan terület első lakója, egyben a Rindge birodalomtól független El Rancho Piedra Gorda (Big Rock Ranch) első gazdája egy bizonyos Philip McAnany (1870–1955) nevű férfi volt, aki a hegyre vezető Big Rock Drive utat egymaga építette fel, egy traktor segítségével, 1915 táján. Az út a nyolcvanas években kapott szilárd burkolatot. McAnany nevét a beépített terület legszélén egy kis utca őrzi, a legvégén, közvetlenül Olivia Newton-John egykori birtoka mellett még látható 1993-ban leégett házának a maradványa. A Big Rocktól kissé keletre, néhány kilométerre a hegyek között találjuk a Tuna Canyon Parkot, amely egy természetvédelmi övezet. Ezután hamarosan a Malibu keleti határának számító Topanga Canyon következik. A kanyontól néhány száz méternyire található az igen fontos történeti emlékhely, a Getty Villa Museum, felette a Santa Ynez Canyon Park természetvédelmi övezet. Tovább haladva kelet felé, már a Los Angelesszel egybenőtt Pacific Palisades majd Santa Monica házai következnek. Túrák a Santa Monica hegységben A sok helyen közvetlenül az óceán partjánál kezdődő, 500 méter átlagos magasságú hegyvidéket patakok által vájt völgyek szabdalják, a völgyeket követve autóutak és gyalogösvények indulnak a hegység belseje felé. A közigazgatásilag már részben nem Malibuhoz tartozó hegyvidék számtalan természeti látnivalót kínál. Számos, kisebb vízeséssel tarkított patakvölgy, hegyi tavak, érdekes sziklák, kopár fennsíkok, tölgyesek, bozótosok, festői kilátóhelyek váltakoznak. Ezek egy része autóval is megközelíthető, mások azonban csak kerékpárral, vagy hosszabb-rövidebb gyalogtúrával érhetőek csak el. Lovasturizmus számára külön kijelölt ösvények vannak. A hegység viszonylag alacsony magassága és hosszú gerince miatt kiválóan alkalmas többnapos gerinctúrára. A hegység legismertebb látványosságait járja be a több, mint száz kilométer hosszú turistaösvény, a Backbone Trail System. A hívogatóan barátságos hegy azonban a szépségek mellett több veszély forrása. A túrázás biztonsági szabályai A biztonság végett néhány szabály betartása ajánlott: Csak jó egészségi és kipihentségi állapotban vágjunk túrának. Pontos térkép, elegendő mennyiségű víz és élelem, segélyhívó telefon mindig legyen velünk, GPS ajánlott. Napsapka és napszemüveg szükséges, erős túracipő és inkább hosszú nadrág javasolt. Túrázás előtt tájékozódjunk az időjárási viszonyokról, túl melegben, várható esőzések vagy a veszélyesen erős és forró Santa Ana szél idején nem tanácsos elindulni. Szálláshelyünkön tájékoztassuk a személyzetet túránk pontos útvonaláról és a visszaérkezés várható idejéről. A veszélyhelyzetek elkerülésére egyedül nem tanácsos hosszabb túrára indulni. Lehetőleg többedmagunkkal vagy szervezett túracsoporttal, szakképzett vezetővel induljunk távolabbi helyek meglátogatására. A túrákra a nagy meleg és a csörgőkígyók miatt kutyát vinni nem javasolt, egyes turistaösvényekre kutyát vinni nem engedélyezett. A pontos, részletes szabályokról tájékoztatók vannak a szálláshelyeken elhelyezve, melyeket tanácsos betartani. Veszélyes növények és állatok Közönséges és nagyon gyakori növény a mérges tölgy (Toxicodendron diversilobum) nevű cserje, melynek a legkisebb érintése, vagy akár egy hozzásúrlódott nadrágszár napokkal későbbi érintése is heteken keresztül tartó, igen fájdalmas, ekcéma jellegű bőrgyulladást okoz. A mérges tölgy miatt a túrázáshoz erős, zárt túracipő, hosszú nadrág, hosszú ing, a nap miatt sapka szükséges. A nadrágot és cipőt a túra befejeztével szintén a mérges tölgy miatt azonnal le kell venni és hideg vízben, védőkesztyűben vagy elkülönítve mosógépben ki kell mosni. A legveszélyesebb állatfaj az igen gyakori csörgőkígyó. Gazos területeken, pincékben, garázsokban, fészerekben, de akár a villák udvarán is gyakran előfordul. A néhány, leghidegebb téli hónapot leszámítva bárhol és bármikor felbukkanhat. Nem agresszív, a mérge erős, de viszonylag lassan hat. Az ott lakók részéről való elővigyázatosságnak, a jól fejlett és gyors mentőszolgálatnak köszönhetően a halálos marás igen ritka. Túrázás közben az ösvényekről a mérges tölgy és a kígyók miatt nem tanácsos letérni még rövid távra sem. Humorosnak tűnő, de igen fontos szabály, az ösvényen heverő faágat átlépni tilos, mert lehet, hogy egy mozdulatlan csörgőkígyó. Marás esetén a legfontosabb, azonnal az összes ruhát, ékszert, órát levenni a megmart testrészről, értesíteni a 911-es számon a mentőket, majd nyugalomban maradni. A filmekben látott módszereket (a seb kiszívása, kivágása, stb.) nem javasolt alkalmazni. A vidék csúcsragadozója a puma. A Santa Monica hegység legritkábban lakott részein alkalmilag felbukkanhat, de kerüli az embereket, ezért extrém helyzeteket leszámítva (például kölykei háborgatása), nem jelent veszélyt. A néha felbukkanó hiúz és prérifarkas szintén nem veszélyes az emberre. A legfontosabb szabály, felbukkanásuk esetén szigorúan tilos elfutni előlük. Malibu partszakaszai keletről nyugatra Topanga County Beach Las Tunas State Beach (látogatható) Big Rock Beach Las Flores Beach La Costa Beach Carbon Beach (zárt) Malibu Pier (a móló és környéke, látogatható) Malibu Surfrider County Beach (a laguna és a móló közötti terület, látogatható) Malibu Lagoon State Beach (a laguna környéke) Malibu Beach (zárt) Amarillo Beach (zárt) Puerco Beach Corral State Beach Dan Blocker County Beach (látogatható) Latigo Beach Escondido Beach (kutyával is látogatható partszakasz) Paradise Cove Beach Little Dume Beach Big Dume Beach Point Dume State Beach (látogatható) Westward Beach (látogatható) Zuma Beach County Park (a legnagyobb látogatható partszakasz) Trancas Beach (zárt) Broad Beach (zárt) Lechuza Beach El Matador State Beach (látogatható) La Piedra State Beach (látogatható) El Pescador State Beach (látogatható) Nicholas Canyon County Beach (látogatható) Leo Carrillo State Beach (látogatható) Ventura County Line Beach (látogatható) Zárt partszakaszok A partvonal sok helyen több kilométer hosszan folyamatosan be van építve házakkal, a parttól alig ötven méterre futó országútról helyenként a vizet hosszú szakaszon látni sem lehet. A helyi törvények szerint a villák és a víz dagálykori vonala közötti terület a ház gazdáját illeti meg, ezért hosszú, idegenek elől kerítéssel lezárt partszakaszok alakultak ki. Az amerikai parthasználati törvény viszont azt is kimondja, a dagály és az apály vonala közötti nedves homok (wet sand) már a közterület, ahol bárki jogosan tartózkodhat napkeltétől napnyugtáig. Fentiek alapján az apály időszaka alatt a nedves homok területén a zárt partszakaszokon is végig szabad sétálni. A nedves homok területéről a száraz homokra átmenni, a villákat megközelíteni, napnyugta és napkelte között a területen tartózkodni viszont már törvényellenes. A nedves homok területén jogosan tartózkodó turisták sem számíthatnak különösebben barátságos fogadtatásra az ottlakók részéről. A villatulajdonosokat kötelezték bizonyos távolságokként lejáratokat biztosítani a vízhez, amit ők ahol csak lehetett, elszabotáltak. A meglévő kevés lejárat nagyon jól van álcázva, arra különösen ügyeltek, hogy a lejáratok környékén véletlenül se legyen parkolóhely. A néhány száz partmenti villa tulajdonosa fenyegetve érzi nyugalmát és kiváltságait, érthető módon foggal-körömmel védené szó szoros értelemben különbejáratú kis partocskáját a kevésbé gazdagok és szerencsések elől, akik viszont ezt egyre rosszabb néven veszik. A villák előtti partszakaszok felszabadítására egyfajta békés mozgalom bontakozott ki az utóbbi években. A területen több zárt partszakasz is található, ilyen a Trancas Beach, a lagunánál nyugat felé kezdődő Malibu Beach és a mólótól kelet felé húzódó Carbon Beach. A zárt partszakaszokon is találhatók panorámás éttermek, magasabb, de még megfizethető árkategóriában. Látogatható partszakaszok A lagunától nyugatra található a kutyával is látogatható Escondido Beach, a Point Dume fok utáni Westward Beach, utána a hosszabb Zuma Beach, a szörfösök, könnyűbúvárok és fürdőzők paradicsoma, majd a rövidebb El Matador Beach, La Piedra Beach és az El Pescadero Beach, végül a Leo Carillo Beach. Sztártúrák Malibu a némafilm korszak óta kedvelt lakóhelye a filmsztároknak, médiaszemélyiségeknek. Számtalan híresség tart fent lakó vagy hétvégi házat a környéken. Ezek lehetnek zárt, őrzött lakóparkokban, vízparti villasorokban, de lehetnek akár önálló villák vagy birtokok is. Az első ilyen filmes telep az 1920-as években létesült és azóta is létező Malibu Colony. Sokan abból a célból keresik fel a várost, hogy kedvenc színészük házát megtekintsék, esetleg személyesen is láthassák őket. Erre minimális az esély, mivel a legtöbb sztár csak alkalmilag használja malibui villáját, a villák többsége zárt és őrzött lakóparkokban van, magas kerítésekkel körülvéve. Szóbaelegyedni velük egyrészt szinte lehetetlen, másrészt a törvény által zaklatásnak minősül és tiltott. A sztárok (többnyire reménytelen) érkezésére hosszasan várni, őket követni, zaklatni szigorúan tilos és kötelező letartóztatást eredményez. A rendőrökkel való vitatkozás, pláne az ellenszegülés ebben az esetben sokkal többet árt, mint használ. A szigorú rendelkezésnek elsősorban a sztárokat követő megszállottaktól és a bűnözőktől való félelem az oka. Egyéni sztártúrára csak kellően felkészülve, nagyon körültekintően és tapintatosan ajánlott vállalkozni. Tematikus buszos sztártúrák rendszeresen indulnak szakképzett vezetők segítségével. A malibui séták fontos szabályai Biztonságuk és nyugalmuk érdekében következetesen betartott és szigorú szabályok védik a sztárokat és a helyi lakosokat. A villákat többnyire hivatásos biztonsági szolgálatok őrzik távfelügyelettel, gyanús tevékenység esetén vagy maguk jönnek ki, vagy értesítik a rendőrséget. A villákba különös ok nélkül (pl. vészhelyzet) becsöngetni, benyitni, a nagyobb, nyitott birtokokra engedély nélkül behatolni, azokon átmenni (trespassing), a zárt övezetekbe és zárt lakóparkokba engedély nélkül bemenni, a lakókkal vagy a személyzettel csevegésszerű beszélgetést kezdeményezni, feltűnően ólálkodni (loitering) és feltűnően magánbirtokot fotózni, a vízparti villák előtt a száraz homokon sétálni, napnyugta és napkelte között a villák előtti vízparton bárhol tartózkodni tilos. A turista több helyen ütközhet „Trespassing and loitering forbidden by law” (átjárni és őgyelegni a törvény által tiltott), vagy hasonló szövegű táblába. A „no trespassing” a táblával megjelölt területre való engedély nélküli belépést, azon áthaladást tiltja akkor is, ha nincs egyértelmű kerítés a terület körül. A „loitering” (őgyelgés, ólálkodás) egy elmosódott fogalom, az életvitelszerű csavargástól az akár néhány perces ácsorgásig bármire alkalmazni lehet, gyakran akár külső megjelenés alapján alkalmazzák. Nem kifejezetten a turisták ellen hozták, hanem elsősorban a gyanúsan ácsorgó, hosszasan egy helyben tartózkodó, fel-alá sétálgató személyekre vonatkozik, akiknél felmerül az esetleges bűnelkövetés szándéka (pl. kábítószerárusok, prostituáltak, parkolókban ődöngő autótolvajok, terepszemléző betörők, stb.). Magánterület (plázák, sportlétesítmények, stb. is) gazdája, vagy felügyelője külön indoklás nélkül felkérhet bárkit, hogy erre a szabályra való tekintettel a területet hagyja el. A kaliforniai törvény lehetővé teszi, hogy egyértelműen nyilvános közterületen tartózkodva (magánlakóparkok utcája, plázák, stb. nem számítanak annak) magánterületet az intimszféra megsértése nélkül szabadon lehessen fotózni nem haszonszerzési céllal. Magánterületen tartózkodva (ez lehet lakás, villa, pláza, egyéb magánterület) már csak a terület gazdájának, vagy kezelőjének beleegyezésével szabad fotózni. Üzleti célú fotó készítéséhez mindenképpen engedélyre van szükség. Természetvédelmi övezetek, parkok, múzeumok, érdekességek Malibu környékén Az alábbi, nem teljes lista a Santa Monica hegység Malibu határain kívül eső, de a kis távolság miatt a város vonzáskörzetéhez tartozó nevezetességeit is tartalmazza. Malibu Lagoon State Beach - természetvédelmi övezet Adamson House, National Historical Site - kulturtörténeti helyszín Serra Retreat, az egykori Rindge kastély, ferences misszió Malibu Bluffs Park Point Dume State Beach - természetvédelmi övezet Robert H. Meyer Memorial State Beach - természetvédemi övezet Tuna Canyon Park Santa Ynez Canyon Park Red Rock Canyon State Park Stunt Ranch State Park Calabasas Peak State Park Summit Valley Edmund D.Edelman Park Marvin Braude Mulholland Gate Park Corrall Canyon Park Malibu Creek State Park Peter Strauss Ranch Truinfo Creek Park Rocky Oaks Park Malibu Equestrian Park Charmlee County Regional Park Salwiwa Native American Indian Natural Area Arroyo Sequit Park Weisman Museum of Art, a Pepperdine Egyetem területén Ramirez Canyon Park, Barbra Streisand egykori birtoka, hetente egyszer látogatható Zuma Canyon National Park Solstice Canyon Getty Villa Museum Rindge gát Hindu templom MASH film forgatási helyszíne Kormoránok sziklája a Leo Carillo State Beach területén, a Grease első jelenetének és Sandra Dee Csirpe című filmjének forgatási helyszíne Paramount díszlet western falu Backbone trail, turistaösvény a hegység teljes hosszán át Kulturprogramok Évente rendezik meg a malibui filmfesztivált, a zenei fesztivált, a chilifesztivált és a golfversenyt. Novemberben tartják a Malibu International Marathon futóversenyt. Kisebb helyi rendezvények, vásárok, koncertek, fesztiválok gyakran vannak. Az önkormányzat közlekedési és vészhelyzeti rádióállomása a WPTD 1620 AM, a Pepperdine Egyetem területén is működik rádióállomás, a KWVS 101.5 FM. Több rádiócsatorna számára átjátszóadó működik. A helyi közszolgálati tévécsatorna a Local Cable Channel 3. A város saját lapja a Malibu Times és a Malibu Surfride News. Közlekedés A közlekedés gerincét az óceán partján futó Pacific Coast Highway jelenti, de a hegyeket is több országút szeli át, pl. a filmekből ismert Mulholland Highway. A hegység völgyein keresztül haladó legfontosabbak utak keletről nyugatra felsorolva a Topanga Canyon Road, Tuna Canyon Road, Las Flores Canyon Road, Malibu Canyon Road, Latigo Canyon Road, Kanan Dume Road, Encinal Canyon Road, Decker Road, a parttól a hegy felé, majd onnan Los Angeles felé tartó Mulholland Highway, valamint Malibu közgazgatási határa után két kilométerrel a Yerba Buena Road. Hétköznap reggeltől kora estig átlag félóránként, hétvégén jóval ritkábban és csak délutánig jár a helyi 534-es autóbusz a Trancas Canyon (a Zuma Beach távolabbi vége) és Los Angeles között. A part teljes hosszában van helyközi buszjárat, de a közlekedés alapját a személyautó jelenti. A parkolóhely kevés, sok helyen fizetős, a parkolódíjak a nálunk szokásos magasabb díjakhoz hasonlóak. Utószezonban, hétköznap, rossz időben könnyen lehet parkolóhelyet találni, nyáron és hétvégén viszont sokszor szinte reménytelen. A természetvédelmi területek egy részében egész napra szóló behajtási, egyben parkolási díjat szednek az autósoktól, ezek összege 5 és 15 dollár között mozog általában. A kapuval lezárt és őrzött lakóparkokba idegeneket csak meghívásra engednek be. A területen vasút, villamos nem található. A helyi tilalom miatt sétahajó sem jár Malibu partszakaszán. Gazdaság Malibu területén, a laguna közelében található a HRL Laboratories high-tec cég, mely 1960-ban Malibuban mutatta be a világ első működő lézerét. Ezt, valamint néhány szőlőgazdaságot leszámítva számottevő ipar és mezőgazdaság nincs. Több, főleg alkoholizmust és kábítószerfogyasztást gyógyító, luxusszintű rehabilitációs intézet működik Malibuban. A terület, jellegéből adódóan lényeges idegenforgalommal rendelkezik, de a tömeges turizmust minden erővel igyekeznek távoltartani. Ennek megfelelően csak viszonylag csekély számú és kisebb méretű szálloda és vendéglátóhely található, inkább a magasabb árkategóriában. Nagy méretű szállodák, toronyépületek építése nem engedélyezett. Az önkormányzat bevételének java része a magas ingatlanadóból származik. Oktatás Malibu területén több általános iskola található, ezek a Point Dume Marine Science Elementary School (6955 Fernhill Drive), a Juan Cabrillo Elementary School (30237 Morning View Drive), a John L. Webster Elementary School (3602 Winter Canyon Road) köziskolák, az Our Lady of Malibu magániskola (3625 Winter Canyon Road) és az episzkopikus egyház által fenntartott, mindössze néhány diákot fogadó St. Aidan's School (28211 Pacific Coast Highway). Két iskolai tábor működik a hegyek között, ezek a Miller Fred C. Camp School (433 South Encinal Canyon Road) és Kilpatrick Vernon Camp School (427 South Encinal Canyon Road). Két középiskola található, a Malibu High állami (30215 Morning View Drive) és a Colin McEwen High School magániskola (23410 Civil Center Way). Malibu központjához közel található az ultramodern Pepperdine University egyetem. Problémák Földmozgások Malibu a földkéreg egy igen aktív részén fekszik, a szárazföldi és óceáni lemezek találkozásánál, a kisebb földrengések szinte mindennaposak. Gyakori az erős szárazság, majd a nagyfokú esőzések, áradások, következtében kialakuló földcsuszamlás, sárlavina. A látszólag erős, lejtős, beépített domboldalak is helyenként veszélyesen instabilak. A Santa Ana szél és a tűzvészek Főleg a téli hónapokban gyakori a szárazföld felől orkán sebességgel fújó extra száraz és forró Santa Ana szél. A Santa Ana alatt megszaporodnak a rosszullétek, öngyilkosságok, bűnesetek. Elég egyetlen eldobott csikk a fékezhetetlen tűzvész fellángolásához. A tomboló lángok átcsaphatnak a négysávos Pacific Coast Highway úton is, így akár a partmenti házak is leéghetnek. A közelmúlt legnagyobb tűzvészei 1993-ban, 1996-ban és 2007-ben voltak, mindhárom az őszi Santa Ana szél idején. A kisebb tüzek szinte rendszeresek. Az 1993-as tűz villák százait pusztította el, ekkor égett le Barbra Streisand villája is. A 2007-es tűz alatt elpusztult a laguna melletti Bluff természetvédelmi park nagy része, vízparti villák égtek le az úton átcsapó lángok miatt. Csatornázás A csatornázás a terület egészén nem megoldott. Régebben felmerült egy több százezer embert is kiszolgálni képes komplett csatornarendszer kiépítése, de a tömeges betelepülésektől és a terület vidékies arculatának elvesztésétől való félelem miatt elvetették, így a legmodernebb luxusvillák is emésztővel vannak felszerelve. Szociális problémák A filmcsillagairól és luxusvilláiról híres Malibu lakosságának nagyobb része egyáltalán nem milliomos, az amerikai középosztályhoz tartozik, annak megfelelő átlagos jövedelemmel. A megélhetési költségindex viszont Malibuban négyszerese az amerikai átlagnak. A munkanélküliség megfelel az átlagnak. Az ingatlanárak rendkívül magasak, akárcsak az ingatlanadó. Bűnözés Malibu közigazgatási területén alacsony a bűnözési ráta, kb. évi 200 eset jut százezer lakosra. A bűncselekmények legnagyobb része vagyon ellen irányuló; lopás, betörés. Az erőszakos bűnesetek száma kifejezetten alacsony. Lövöldözés, gyilkosság kivételesen fordul elő, bandaháború a területen ismeretlen fogalom. Graglia Graglia település Olaszországban, Piemont régióban, Biella megyében. Lakosainak száma 1531 fő (2017. január 1.). Graglia Camburzano, Lillianes, Muzzano, Settimo Vittone, Donato, Mongrando, Netro és Sordevolo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Rive d’Arcano Rive d’Arcano település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 2464 fő (2017. január 1.). Rive d’Arcano Colloredo di Monte Albano, Dignano, Fagagna, Majano, San Vito di Fagagna, Coseano és San Daniele del Friuli községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pszczyna vasútállomás Pszczyna vasútállomás egy lengyelországi vasútállomás, Pszczyna városban, a belvárostól keletre. Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Piasek Goczałkowice Pszczyna Czarków Balla Zsófia Balla Zsófia (Kolozsvár, 1949. január 15. –) erdélyi magyar költő, újságíró, 2016 óta a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagja. Édesapja Balla Károly író. Életpályája Szülővárosában a Zenelíceumban érettségizett; 1972-ben a zeneakadémia tanári szakán végzett. 1965 óta jelennek meg versei. 1972-1985 között a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásánál dolgozott zenei szerkesztőként. 1978-1982 között a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör vezetője volt. 1980-1989 között nem kapott útlevelét. 1994-ig különböző romániai magyar lapoknál dolgozott, mint például az Előre (1985-1989), Családi Tükör (1989-1992), A Hét (1992-1994). 1990 óta a Román Írószövetség választmányi tagja, valamint a Magyar Írószövetség tagja. 1992-től a pécsi Jelenkor szerkesztőbizottsági tagja. 1993 óta felváltva él Budapesten és Kolozsváron. 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Művei (válogatás) A dolgok emlékezete. Versek; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1968 Apokrif ének. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1971 Vízláng. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1975 Második személy. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1980 Kolozsvári táncok. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1983 Asa cum traieti. Versuri ; románra ford. Aurel Orobetea, előszó Grete Tartler; Kriterion, Bucuresti, 1983 Hóka fóka fióka. Versek gyermekeknek ; Kriterion, Bukarest, 1985 Balla Károly: Elcserélt ünnep. Novellák, kisregények ; bev. Szász János, sajtó alá rend. Balla Zsófia; Kriterion, Bukarest, 1985 (Romániai magyar írók) Himnusz a békéhez. Versek ; vál. Balla Zsófia; Kriterion, Bukarest, 1986 Csak a béke... (antológia magyar költők műveivel); vál. Balla Zsófia; Kriterion, Bukarest, 1989 A páncél nyomai. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1991 Elven tér. Versek, 1965-86 ; Magvető, Bp., 1991 Egy pohár fű. Versek ; Jelenkor, Pécs 1993 Ahogyan élsz. Válogatott és új versek ; Jelenkor, Pécs, 1995 Triangulum, avagy száz ördög közt három szentek. Bábjáték három képben ; Seneca, Bp., 1997 Schönes, trauriges Land. Gedichte ; vál., ford. németre Hans-Henning Paetzke; Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1998 ( Edition Suhrkamp , 2085.) Spirituoso. Versek / Gedichte / Poems / Poèmes ; ford. Báthori Csaba et al.; Jelenkor–Lettre, Pécs–Bp., 1999 Schwerkraft und Mitte. Gedichte ; ford. németre, utószó Daniel Muth [Báthori Csaba]; DAAD, Berlin, 2001 ( Spurensicherung , 6.) Bodor Ádám: A börtön szaga. Válaszok Balla Zsófia kérdéseire. Egy korábbi rádióinterjú változata ; Magvető, Bp., 2001 (lengyelül is) A harmadik történet. Versek ; Jelenkor, Pécs, 2002, ISBN 9636763097 Rózsa és Ibolya. Arany János meséjét bábszínpadra írta Balla Zsófia ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008 A nyár barlangja. Versek ; Kalligram, Pozsony, 2009 Kényszermunka, erőltetett menet, tömeghalál. Túlélő bori munkaszolgálatosok visszaemlékezései, 1943-1944 ; szerk. Balla Zsófia; Minerva, Bp., 2015 Más ünnepek. Versek ; Kalligram, Bp., 2016 Díjak, kitüntetések (válogatás) 1980 – A Kolozsvári Írói Egyesület Díja 1983 és 1991 – A Román Írószövetség Díja 1992 – Az Első Romániai Könyvszalon Költészeti Díja 1992 – A Magyar Napló Díja 1994 – A Hét nívódíja 1995 – A Soros Alapítvány életműdíja 1999 – DAAD-ösztöndíj 2001 – Magyar Irodalmi Díj 2010 – Artisjus irodalmi nagydíj 2012 – Látó-nívódíj – vers Ürmössy Anikó Gellért Lajosné Ürmössy Anikó, Ürmössy Anna Emma (Selmecbánya, 1892. augusztus 30. – Budapest, 1968. február 27.) színésznő, előadóművésznő. Életútja Ürmössy Kálmán és Váry Anna leánya. 1916-ban szerzett diplomát a Színművészeti Akadémián. 1916-ban az Andrássy-úti Színházban (akkor Modern Színpad) kezdte pályáját, később a Belvárosi Színházban játszott. 1918-ban a Fasor Kabaréban, 1918-tól az Andrássy úti, 1924–1926 között a Renaissance, 1926–27-ben ismét a Belvárosi Színházban szerepelt. 1933–34-ben a Bethlen téri Színház művésze volt, majd 1951 és 1955 között a Nemzeti Színházban lépett színpadra. Megzenésített Ady-, Kosztolányi- és József Attila-verseket adott elő. Férje Gellért Lajos volt, akivel 1918. január 10-én kötött házasságot Budapesten, az Erzsébetvárosban. Fontosabb szerepei Toncsi (Gellért L.–Szánthó D.: A nagy riport) Gyilkos nő (Szirmai R.: Előre megfontolt szándékkal) Rézi néni (Gellért L.: Timosa) Aiffres Aiffres település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 5523 fő (2015). Aiffres Niort, Fors, Prahecq, Saint-Martin-de-Bernegoue, Saint-Symphorien és Vouillé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ecgfrith merciai király Ecgfrith (†796 decembere) Mercia királya, aki 796-ban uralkodott egy rövid ideig. Élete, uralkodása Offa király fia és örököse volt. Anyja Cynethryth. 787-ben Offa társuralkodóvá koronázta, majd apja halála után 796 júliusában követte őt a trónon. Azonban Offa erőfeszítései ellenére, amivel megpróbálta fia trónutódlását bebiztosítani, a feljegyzések szerint Ecgfrith mindössze 141 napot uralkodott, ami azt jelenti, hogy Offa halálának július 26-i vagy július 29-i dátumától számítva Ecgfrith december 14-én vagy december 17-én halt meg. Ecgfrith volt az első angolszász király, akit keresztény felszenteléssel koronáztak meg. Magyar Zoltán (tornász) Magyar Zoltán (Budapest, 1953. december 13. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, kétszeres olimpiai bajnok magyar tornász, sportvezető, állatorvos. Pályafutása 1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett elem, a Magyar-vándor első bemutatása. Pályafutása alatt lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává. Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai olimpiai győzelme után vonult vissza. 1979-ben a Testnevelési Főiskolán torna szakedzői, 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1989-től továbbra is a MOB tagja. 1989-ben a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének (MOTESZ) elnökségi tagja lett, 1996-ban újraválasztották. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségi tagja 1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díját. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Ugyanebben az évben a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2008-ban a MOTESZ alelnöke lett. 2009-től a MOB elnökségi tagja. A MOB Hagyományőrző Bizottságának elnöke. 2011-ben a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnöke lett.(újraválasztva: 2013, 2016) 2015. március 11-én választották a Nemzet Sportolójává Buzánszky Jenő helyére. Sporteredményei kétszeres olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980) olimpiai 3. helyezett (összetett, csapat: 1980) olimpiai 4. helyezett (összetett, csapat: 1976) olimpiai 5. helyezett (lóugrás: 1976) háromszoros világbajnok (lólengés: 1974, 1978, 1979) világbajnoki 4. helyezett (összetett, csapat: 1974) világbajnoki 6. helyezett (összetett csapat: 1978, 1979) háromszoros Európa-bajnok (lólengés: 1973, 1975, 1977) Világkupa-győztes (1975, 1978) Universiade-győztes (1977) hússzoros mesterfokú magyar bajnok Díjai, elismerései Az év magyar tornásza (1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980) Az év magyar sportolója (1974, 1978, 1980) Az FTC örökös bajnoka A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994) Magyar Örökség díj (1997) Ferencvárosért emlékérem (1999) A magyar tornasport halhatatlanja (2008) Prima díj (2012) Pro Urbe Budapest díj (2014) A Nemzet Sportolója (2015) Ferencváros díszpolgára (2016) Obříství Obříství település Csehországban, a Mělníki járásban. Obříství Mělník, Neratovice, Zálezlice, Libiš, Kly, Chlumín és Hořín településekkel határos. Lakosainak száma 1410 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Palencia CF A Palencia CF, teljes nevén Palencia Club de Fútbol egy már megszűnt spanyol labdarúgócsapat. A klubot 1960-ban alapították, székhelye Palencia városa volt. Ismertebb játékosok Óscar Ferrero Carlos Echarri Joaquín López Hugo Módigo Norberto Huezo Antonio Teixidó Paco Bonet Benigno Chaparro Kenai-hegység A Kenai-hegység hegylánc az Amerikai Egyesült Államok Alaszka államában. A hegylánc 192 km hosszan nyúlik el a Kenai-félsziget déli végétől a Chugach-hegységig. A Harding– és a Sargent-jégmezők, és még további gleccserek ebből a hegységből erednek. A hegységből több halban gazdag folyó ered, többek között a Kenai-folyó és a Russian-folyó. A Kenai indián neve a "Truuli”. A Kenai nevet az észt Constantin von Grewingk geológus, mineralógus publikálta először 1849-ben, I.G. Voznyeszenszkij 1842-ben keletkezett úti beszámolója nyomán. A hegység csúcsai Baird Peak - 1127 m Carpathian Peak - 1785 m Mount Alice - 1605 m Paradise Peak - 1602 m Phoenix Peak - 1571 m Tiehacker Mountain - 1211 m Truuli Peak - 2015 m Fukóz A fukóz (vagy 6-dezoxi-l-galaktóz) egy hexóz dezoxicukor; képlete: C6H12O5. A természetben az l-ramnózhoz hasonlóan az L konfigurációjú módosulata fordul elő. Az emlősök, rovarok és növények sejtjeinek N-kötésű glikánjaiban található, valamint a fukoidán poliszacharidok fő alkotó monomere is. l-fukózegységekből épülnek fel egyes algák sejtfalát alkotó poliszacharidok. Az l-fukóznak a piranózgyűrűt tartalmazó α-módosulata ismert. A fukózt az alfa-fukozidáz enzim metabolizálja. Sant Guim de la Plana Sant Guim de la Plana község Spanyolországban, Lleida tartományban. Sant Guim de la Plana Massoteres, Torà, Ivorra, Sant Ramon, Torrefeta i Florejacs és Guissona községekkel határos. Lakosainak száma 177 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Estacada Estacada (kiejtése: ˌ�st�ˈke�d�) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Clackamas megyéjében Portlandtől 48 km-re délkeletre helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 2695 lakosa volt. A város területe 5,34 km2, melyből 0,13 km2 vízi. Történet A település postahivatala 1904 februrjában nyílt meg, Estacada városi rangot pedig 1905 májusában kapott. A helyszínen eredetileg a Clackamas-folyón üzemelő, Portlandet ellátó vízerőmű dolgozóinak szállásai voltak. Mivel a területet közúton nem lehetett elérni, a gát építőinek szállítására az Oregon Power Railway Company Portland és Estacada között vasútvonalat létesített. A Hotel Estacada megépülte után a település vasúti kapcsolatának köszönhetően a portlandiek kedvenc hétvégi pihenőhellyé vált. A vonatok vegyes üzemben közlekedtek, utasokat és teherszállítmányokat is fuvaroztak. A gát elkészülte után a helyi gazdaság fő mozgatórugója a faipar lett. A 20. század elején villamos közlekedett Portlandig. A korábbi vasútvonalat teljesen felszámolták. Elnevezés A város nevének eredetéről több elmélet is napvilágot látott. Egyik ilyen szerint a név a település egyik vezetője lányai, Esther és Katie nevéből származik, de róluk nem áll rendelkezésre információ. Egy másik teória szerint az elnevezés a spanyol „Estacado” szóból ered, melynek jelentése „cölöpökkel kijelölt”. A nevet először George Kelly javasolta az Oregon Water Power Townsite Company felsővezetőinek 1903. december 27-i megbeszélésén. Kelly a nevet véletlenszerűen választotta ki; a térképen a texasi Llano Estacado helyére bökött. Más javaslatok voltak még a Rochester, a Lowell és a Lynn. Az USA-ban még egy azonos nevű hely található Arizonában. Földrajz és éghajlat Földrajz A Népszámlálási Hivatal adatai alapján a város területe 5,34 km2, melyből 0,13 km2 vízi. A település körül nagyrészt farmok találhatóak; a területet délről Springwater, nyugatról Eagle Creek, északról és délről pedig a Hood-hegyi Nemzeti Erdő határolja. Vízszabályozás Az Estacadán átfolyó Clackamas-folyó a Willamette-, az pedig a Columbia-folyóba torkollik. A Clackamas-folyó Estacadától északra húzódó szakaszán négy gát (River Mill, a Faraday és Oak Grove terelőgátak és North Fork) épült; az Oak Grove-gát a folyó Oak Grove-i ágán található. A gátakat és a hozzájuk kapcsolódó infrastrukturát a Portland General Electric üzemelteti. A Faraday-gát elődje a Cazadero, amely az 1964 karácsonyán zajló áradás során megsemmisült. Éghajlat A város éghajlata a Köppen-skála szerint meleg nyári mediterrán (Csb-vel jelölve). A legcsapadékosabb a november–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb pedig január. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 2695 lakója, 1062 háztartása és 672 családja volt. A népsűrűség 517,3 fő/km2. A lakóegységek száma 1155, sűrűségük 221,7 db/km2. A lakosok 92%-a fehér, 0,8%-a afroamerikai, 0,7%-a indián, 1,2%-a ázsiai, 0,2%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 2,7%-a egyéb-, 2,4%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 7,5% (6,1% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,2% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 35,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 43,8% házas, 14% egyedülálló nő, 5,5% pedig egyedülálló férfi; 36,7% pedig nem család. 30,4% egyedül élt; 15,1%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,53 személy élt; a családok átlagmérete 3,16 fő. A medián életkor 35,7 év volt. A város lakóinak 26,8%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,3% 18 és 24 év közötti, 27,2%-uk 25 és 44 év közötti, 24,6%-uk 45 és 64 év közötti, 12,9%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,8%-a férfi, 50,2%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 2371 lakója, 850 háztartása és 591 családja volt. A népsűrűség 455,1 fő/km2. A lakóegységek száma 886, sűrűségük 170,1 db/km2. A lakosok 84,86%-a fehér, 0,17%-a afroamerikai, 1,43%-a indián, 1,77%-a ázsiai, 0,04%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 9,91%-a egyéb-, 1,81%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 12,78% (11,4% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 1,2% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 39,9%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,9% házas, 13,1% egyedülálló nő; 30,4% pedig nem család. 26,2% egyedül élt; 13,9%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,78 személy élt; a családok átlagmérete 3,26 fő. A város lakóinak 29,6%-a 18 évesnél fiatalabb, 10,5% 18 és 24 év közötti, 28,5%-uk 25 és 44 év közötti, 20,5%-uk 45 és 64 év közötti, 11,1%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 33 év volt. Minden 100 nőre 93,2 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 90,9. A háztartások medián bevétele 39 200 amerikai dollár, ez az érték családoknál $46 445. A férfiak medián keresete $37 269, míg a nőké $22 267. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $17 049. A családok 10,1%-a, a teljes népesség 12,9%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 15,8%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 5,9%. Infrastruktúra Oktatás A városnak két általános- (River Mill- és Clackamas River Elementary School) és egy középiskolája (Estacada Middle School), valamint egy gimnáziuma (Estacada High School) van, ezek az Estacadai Iskolakerület alá tartoznak. A helyi közkönyvtár csatlakozott a Clackamas megyei Könyvtár-információs Hálózathoz. Közlekedés A TriMet 30-as busza vasárnap kivételével naponta megáll a városháza előtt. A Sandy Area Metro ugyaninnen Sandybe indít járatokat, amelyekről át lehet szállni Gresham felé, illetve gyorsvasúti vonalakra. A településtől 1,6 km-re északkeletre fekszik a Valley View magánrepülőtér. Média A település hetilapja a Pamplin Media Group által kiadott The Estacada News. Aigiszthosz Aigiszthosz görög mitológiai alak, Thüesztész fia és egyben unokája, mivel apja saját leányával, Pelopiával nemzette. Amikor megszületett, anyja elhagyta, és a fiút pásztorok nevelték fel. Pelopia Atreusz felesége lett, és a mítosz egy változata szerint a megszületett gyermeket Atreusz a sajátjaként nevelte fel. Atreusz Aigiszthosszal akarta megöletni Thüeszthészt, ám a fiú kardjában felismerte a saját, Pelopiánál hagyott kardját, s rájött, hogy az ő fia áll előtte. Ekkor ő parancsolta meg fiának, hogy ölje meg Atreuszt, amit az meg is tett, elűzte Atreusz fiait, s így Thüeszthészé lett a mükénéi trón. Később a Spártába visszatérő Agamemnón bosszút állt apja halála miatt Thüesztészen, Aigiszthoszt pedig száműzte. Amikor Agamemnón elment a trójai háborúba, Aigiszthosz visszatért Mükénébe, és Klütaimnésztra, Agamemnón felesége a szeretője lett. Elhatározták, hogy a hazatérő Agamemnónt meggyilkolják, s ezután Aigiszthosz lett Mükéné királya. Hét évig uralkodott, és Klütaimnésztrától két gyermeke született: Alétész és Érigoné. Oresztész, Agamemnón elűzött fia bosszút állt apja meggyilkolásáért, és megölte Aigiszthoszt és saját áruló anyját, Klütaimnésztrát is. Aigiszthosz történetére az ókorban számos vázafestmény utal, amelyeken szinte kizárólag Oresztész bosszúját ábrázolják. A modern művészetben Eugene O’Neill Amerikai Elektra című drámája és Richard Strauss Élektra című operája érinti a történetet. Nejem, nőm, csajom A Nejem, nőm, csajom egy 2012-ben bemutatott magyar romantikus filmvígjáték. Történet A film négy fiatal nőről szól, akik különböző viszonyok között élnek ugyan, de közös bennük, hogy valamilyen párkapcsolati problémával küzdenek. A sztár-műsorvezető Helgát (Schell Judit) az emészti, hogy sosem tudott még tartós párkapcsolatot összehozni, és érzi, hogy legújabb, ígéretes udvarlója, József (Rudolf Péter) is rejteget valamit előle. Vera (Gubik Ági) házaséletét az bolygatja fel, hogy férje, Attila (Stohl András) kételkedni kezd abban, hogy valóban tőle van-e a rá szerinte nem is hasonlító közös gyerekük. Szilvi (Lovas Rozi) a boldogító igen kimondására készül, vőlegénye viszont inkább swingerpartiba járna, és nagyon nem fűlik a foga a házasság kötelékeihez. Flóra (Tompos Kátya) pedig gyanút fog, hogy hittantanár férje talán örömlányokhoz jár, ezért nyomozni kezd utána. Németh István (mérnök) Dr. Németh István (Csömödér, 1944. november 7. – 2018. április 30.) műszaki egyetemi doktor, címzetes egyetemi docens. 2014. május 31-ig a Büki Gyógyfürdő Zrt. elnök-vezérigazgatója. Több országos és régiós szervezet elnöke, vezetője. Főbb iskolái Állami Általános Iskola Egyházasrádóc 1950–1959 Kölcsey Ferenc Általános Gimnázium Körmend 1959–1963 Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar 1964–1969 okl. építőmérnök Erdészeti és Faipari Egyetem Sopron 1976–1978 okl. tájrendező és környezetvédő szakmérnök Tudományos fokozat, cím: műszaki egyetemi doktor (dr. univ.) 1986; c. egyetemi docens 2005 NYME Munkahelyei Entzbruder Szakközépiskola, Szombathely, 1969–1971 mérnök-tanár Mélyépítési Tervező Vállalat Nyugat-dunántúli Közműtervező Osztály, Szombathely, 1971–1981 vezetőhelyettes Vas megyei Víz-és Csatornamű Vállalat, Szombathely, 1981–1993 igazgatóhelyettes-főmérnök Büki Gyógyfürdő Zrt., Bükfürdő, 1993–2014 elnök-vezérigazgató Főbb társadalmi tisztségek, megbízatások A Hidrológiai Társaság Nyugat-dunántúli Területi Szervezete alelnök, elnök MTESZ Vas Megyei Szervezete alelnök, elnök Vas Megyei Mérnöki Kamara alelnök, elnök, tiszteletbeli elnök Vas Megyéért Egyesület alelnök Pannon Termál Klaszter Egyesület elnök Magyar Fürdőszövetség alelnök, elnök, társadalmi elnök A Gyógyfürdőügyi és Klimatológiai Világszervezet SPA - Menedzsment Bizottság elnök Büki Testedzők Köre elnök, tiszteletbeli elnök Egyházasrádóci Sport Egyesület szakosztály igazgató, tiszteletbeli elnök Egyéb Külföldön is végzett tízéves közműtervezési gyakorlat birtokában Vas megyében vezetésével létrejött a korszerű víz-, csatorna- és fürdőszolgáltatás szervezeti rendszere, szolgáltatási, diagnosztikai, ellenőrzési, valamint informatikai bázisa. Irányításával befejeződött a megye teljes vízellátása, jelentősen bővült a színvonalas szennyvízelhelyezés megoldása. Országos újdonságként a fedett uszodában megszervezte a komplex fürdőkezelések Nappali Kórházi Osztályát. Több mint 22 évig végzett munkájának eredményeként a Büki Gyógyfürdő Zrt. sikeresen megoldotta a rendszerváltozás utáni krízishelyzetet, önerőből Magyarország második legnagyobb gyógyfürdőjévé, nemzetközileg is elismert gyógyüdülő központjává fejlődött. Közreműködésével a részvénytársaság jelentős oktatási, képzési bázisa a hazai fürdő- és rekreációsszakember-ellátásnak, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktató intézménye lett. Ezen, valamint az egyetem gazdasági tanácsa elnökeként is végzett tevékenységéért megkapta az egyetem legmagasabb kitüntetését, az NYME Díszpolgára címet. Szakmai irodalmi munkássága A legjelentősebbek a közel ötven könyv, szakcikk tanulmány közül: Fürdők Kézikönyve, Budapest 2006. Magyar Fürdőszövetség és a Hungary Thermal Country. In: Spa-developments o medicial waters, Yokohama, 2009, FEMTEC. Mindezeken túl mintegy száz konferencia, tudományos ülésszak előadójaként is szerepelt kül- és belföldön. Számos szakmai, sport valamint társadalmi országos és regionális elismerés, kitüntetés tulajdonosa. Cseresznye utcai híd (Békés) A Cseresznye utcai híd Békés városában található. Története Az 1830-as évekből származó, Pető-féle térképen még nincs jelölve a mai Cseresznye utca, de a Konsitzky malom megépítése után feltehetően szükség lett egy hídra is. Egy 1901-ben írott, postai pecséttel ellátott képeslap szerint már létezett itt egy teljes egészében fából készített híd. Ennek a hídnak a hídfőkiképzése, a tartószerkezete, a korlátja és a járófelülete is fából készült. A leírások szerint a híd előterében kiszélesedő mederrészt abban az időben lóúsztatóként használták. Több, ma is élő idős ember elmondása szerint egészen az 1930-as évekig szokás volt a lovakat ott lemosni, úsztatni. Átépítése 1961-ben történt meg, majd 1965-ben a 47-es főközlekedési út részeként, a Cseresznye utca többi részével együtt aszfaltburkolatot kapott. A Cseresznye utca jelenlegi hídja már előre gyártott vasbeton szerkezetű, építési éve 1964. A kocsipálya szélessége 7,00 m, az egyik oldalán 1,30 m szélességű gyalogjárdával és vasszerkezetű korláttal. Tervezője az Út- és Vasúttervező Vállalat, kivitelezője a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság volt. 2006-tól a békéscsabai elkerülő út átadásától a 47-es számú főút már nem Békésen keresztül vezet, hanem Mezőberény felé. A régi 47-es út nyomvonalát Békéscsabától Mezőberényig már 470-es főútnak hívják, a 470-es út keresztül megy Békésen és Cseresznye utcán ennek az útnak a része a Cseresznye utcán lévő híd. La–250 A La–250 Anakonda az 1950-es években a Szovjetunióban a Lavocskin tervezőirodában kifejlesztett magassági nehéz elfogó vadászrepülőgép prototípus volt. Fejlesztés Az 1950-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan szubszonikus, gépágyúval felfegyverzett vadászrepülőgép, mint a Jak–25 képtelen elfogni gyors, nagy magasságban támadó célpontokat, amit a sugárhajtású stratégiai bombázógépek új generációja jelentett. 1953-ban ennek a problémának a megoldására a Lavocskin vezette OKB–301 tervezőiroda a Berkut légvédelmi rendszer kiegészítését javasolta közelharc rakétákkal. A Berkut rendszer, mely Moszkva légvédelmét volt hivatott biztosítani, radarállomások és légvédelmi rakéták, valamint földi irányítású elfogó vadászgépek kiterjedt hálózatából állt. A Lavocskin által javasolt rakéta a G-300 volt, melynek irányítása elektroncsöves rendszeren alapult és olyan nehéz volt (körülbelül 1000 kg), hogy a szovjet arzenál egyetlen vadászgépe sem tudta hordozni. Ehelyett egy Tu–4 bombázógépet (ez a Boeing B–29 szovjet másolata volt) alakítottak át úgy, hogy négy G–300 típusú rakétát lehessen a szárnya alá függeszteni. Ez a rendszer a G-310 kódjelet kapta. Mindeme nehézségek mellett a G–300 tervezett hatótávolsága csak 15 km, legnagyobb magassága 20 000 m volt. A G–310 1952 tavaszán 10 felszállást hajtott végre, ezek alapján a további próbákat felfüggesztették, mivel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1952 novemberében a szovjet kormány elrendelte a K–15 kompleksz fejlesztését. A K–15 "250" jelű elfogó vadászgépekből állt (később átnevezték La–250 kódnévre), melyek "275" kódjelű irányított rakétákkal lettek volna felszerelve. A La–250 képes lett volna elfogni 1250 km/h sebességgel (M=1,18 Mach számú) 20 000 m magasan és a légibázistól legfeljebb 500 km távolságra haladó céltárgyakat. A rakétákat kezdetben a Vozduh–1 földi rendszer irányította volna, melytől a repülés végső fázisában, 40 km-re a céltól fedélzeti radar vette volna át az irányítást és automatikus gyújtóberendezés robbantotta volna fel a cél közelében. A "275" jelű lövedéket 870 kg tömegűre tervezték és folyékony üzemanyagú rakétamotor hajtotta volna, legnagyobb tervezett sebessége elérte volna a 3900 km/h értéket. 125 kg konvencionális robbanóanyaggal töltött robbanófeje tervezett hatásos körzetének sugara 50 m. A La–250 két "275" rakétával lett volna felszerelve a törzs alatt hosszanti elrendezésben. A K–15U radarral és a Klimov VK–9 hajtóművel felmerült nehézségek miatt a repülőgépet gyökeresen áttervezték, K–15M radarral szerelték fel és kisebb teljesítményű Ljulka AL–7 hajtóműveket építettek be. Ezek a változások viszont megkívánták a könnyebb "275A" alkalmazását (érdekes, hogy bár a lövedék tömege 800 kg-ra csökkent, a robbanófej tömege 140 kg-ra nőtt). Az új sárkány kisebb törzzsel és delta szárnnyal a korábbi változat nyilazott szárnya helyett az La–250A kódnevet kapta. A "275" rakéták most a szárny alatti felfüggesztéseken kaptak helyet. A sárkány könnyítése nem ellensúlyozta a hajtómű szerényebb tolóerejét és a tervezett repülési teljesítmények nem érték el a La–250-ét. A repülőgép erőltetett áttervezése mellett az OKB Lavocskin megbízást kapott a "275" típusú rakéta új változatainak tervezésére is. A fél-aktív radarvezérlésű "277", a nukleáris töltettel ellátott "279" és a szilárd hajtóanyagú "280" típust párhuzamosan fejlesztették. Az első La–250 prototípus végül 1956. június 16-án gurult ki a betonra. Az öt prototípus próbarepüléseit katasztrófák kísérték, részint a hidraulikus erőátviteli rendszer és a futómű meghibásodása, valamint a pilótafülkéből való rossz kilátás miatt (ezt később korrigálták az orr enyhe megdöntésével). A La–250A 1956-ban mindössze egyszer, 1957-ben csak hatszor, 1958-ban pedig 14-szer szállt fel. A lassú előrehaladást megelégelve a szovjet légierő 1959-ben minden munkát leállított a K–15 rendszeren. A K–15 rendszer fejlesztésekor megtanult leckét egy új elfogó vadászrepülőgép rendszer követelményeinek kialakításánál hasznosították, ami a Tu–28 (későbbi jelzése: Tu–128) elfogó vadászrepülőgép megalkotásához vezetett. A La–250 sikertelen, nehézségekkel terhelt története nyugaton is megismétlődött a Convair F–102 Delta Dagger és az F–106 Delta Dart elfogó vadászgép hasonlóan komplikált megalkotásakor. Műszaki adatok (La–250A) Személyzet: 2 fő Méretek Hossz: 26,8 m Fesztáv: 13,9 m Magasság: 6,5 m Szárnyfelület: 80,0 m² Tömegadatok Üres tömeg: 18 988 kg Terhelt tömeg: 24 500 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 27 500 kg Hajtómű Típusa: 2 x Ljulka Al–7F gázturbinás sugárhajtómű utánégetővel Tolóerő: 98,0 kN Teljesítményadatok Legnagyobb sebesség: 1800 km/h, fedélzeti rakéták nélkül Hatótáv: 2000 km Magasság: 17 000 m Szárny felületi terhelése: 306 kg/m² Tolóerő–súly arány: 0,41 Fegyverzet 2 x légiharc rakéták szárny alá függesztett tartókon "275," "277," "279," vagy "280". Stazione di Remanzacco Stazione di Remanzacco vasútállomás Olaszországban, Remanzacco településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Udine-Cividale-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Gottardo Stazione di Moimacco Molnár Ágnes (politikus) Molnár Ágnes (Szeged, 1956. május 12. –) orvos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, országgyűlési képviselő. Végzettség 1980-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen általános orvos diplomát szerzett, majd 1985-ben csecsemő-és gyermek szakorvosként tett vizsgát. Munkahely 1980-ban a Soproni Állami Szanatórium gyermekosztályán kezdte pályáját. 1982-től 1992-ig a soproni Erzsébet Kórházban a gyermekosztályon dolgozott. 1995-től 1998-ig gyermekorvosként praktizált. 1998-tól 2006-ig az Arcus Kereskedelmi Kft-nél igazgató, emellett (2002-2006) önkormányzati képviselő Sopronban. 2006-tól országgyűlési képviselő. A 2010. évi országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP Győr-Moson-Sopron megyei területi listán szerzett mandátumot. Közéleti megbízatások 2003-tól tagja a Fidesznek, melyben elnöki koordinátor és regionális politikai igazgató címet is betölt. A Polgári Sopronért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nyelvtudás Német nyelven beszél. Családi állapota Férjezett. Forrás Kormány cikk Bíró Ica Bíró Ica (született: Borúzs Ilona) (Budapest, 1957. május 30. –) fitnesz-szakértő, modell, színésznő, énekesnő. Élete Bíró Ica ruhaipari középiskolában tanult, varrónőként végzett. 2003-ban elvégezte a Testnevelési Egyetem testépítő–fitnesz szakát, oktatóként vizsgázott. Az OKISZ Laboros Király Panni javaslatára lett modell, aki így biztatta: Az 1980-as és 1990-es években ismert fotómodell és manöken volt. Ebben az időben rengeteg fénykép, címlap készült róla, például az Ez a Divat újságban is, de a Luxus Áruház egyik modellje is Ő volt. Több mint 100 kártyanaptár maradt fenn róla. Kártyanaptár-királynőként említik. 1995-ben lett a fitneszvilág ismert tagja. 1990-ben a Pokolgép együttessel való közös munka gyümölcseként jelent meg első albuma Metal Lady címmel. Második lemezét az Ossiannal készítette, melynek címe: Azé a nő, aki megműveli. 2016-ban ismét modellkedett. A Gyöngy Narancs kampány reklámvideójában szerepelt. Magánélete Bíró Antal, majd Berki Gyula felesége volt, később pedig együtt élt Trunkos András producerrel is. Mindegyik kapcsolatában megtartotta a Bíró nevet. 1985-ben született meg lánya, Brigitta. Albumai Metal Lady (1990) Azé a nő, aki megműveli (1994) Lélekszépítés Könyvek Testszépítő kézikönyv ; Serenia Studió, Bp., 1996 A megújulás titkai test- és lélekszépítés bibliája ; Alexandra, Pécs 2005 Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3. Campbeltown whiskyrégió A Campbeltown whiskyrégió volt valaha Skócia „whiskyfővárosa”. Az 1880-as években legalább 21 whiskylepárló működött itt, ma mindössze három üzemel. Campbeltown a Kintyre-félsziget – Skócia délnyugati nyúlványa Észak-Írország felé – csúcsához közel fekszik Argyllshire-ben. Amikor a régió whiskytermelése a csúcson volt, akkor a testes, nehéz, tőzeges whiskyk voltak jellemzők rá, az 1920-as években még „büdös halként” is jellemezték. Ezután leáldozott a régiónak, s hosszú ideig a Higland whiskyrégióhoz sorolták, egyedül Springbank őrizte meg világhírét. Glengyle 2004-ben kezdett üzemelni s ezután a Scotch Whisky Association újra önálló régiónak ismerte el Campbeltownt. Campbeltown Single Malt whiskyk Springbank Glengyle Glen Scotia Donji Viduševac Donji Viduševac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 27, közúton 35 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, a Glinát Zágrábbal összekötő 31-es számú főút és a Glina-folyó, illetve Gornji Viduševac és Dvorišće között fekszik. Története Donji Viduševac a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. A 18. század elején még csak néhány ház volt Viduševacon, a plébániatemplom helyén pedig csak egy fakápolna állt. 1727-ben Gornji Viduševacon felépítették a régi templomot. 1731-ben Branjug zágrábi püspök megalapította a viduševaci plébániát, melyhez akkor Viduševacon kívül Dvorišće, Jame, Trstenica és Hađer is hozzá tartozott. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1900-ban 554 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én az akkor kikiáltott független Horvátország része lett. A falut már július 16-tól ágyúzták a szerb erők. Miután a glinai horvát rendőrparancsnokságot és város horvát polgári lakosságát támadás érte július 26-án a horvátok megszervezték Donji és Gornji Viduševacba való kimenekítésüket. 1991. szeptember 30-án a JNA csapatai és szerb felkelők megtámadták a települést. A harcoknak 16 horvát katona és polgári lakos lett az áldozata. Tömegsírjuk és emlékművük a gorni viduševaci temetőben található. Október 1-jén a falut elfoglalták, a horvát lakosságot elűzték. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 179 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Népesség (1857-től 1890-ig, valamint 1910-től 1931-ig lakosságát Viduševac néven Gornji Viduševachoz számították.) Nevezetességei Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. 1991 szeptember 30-án a szerbek lerombolták. Mára a helyi hívek teljesen újjáépítették. Urraca Fernández Urraca Fernández de León (? – 1007) leóni és navarrai királyné Születésének helye és ideje nem ismert. Fernán González burgosi és kasztíliai gróf és első felesége, Sancha Sánchez ötödik gyermekeként született. Apai nagyszülők: Gonzalo Fernández burgosi gróf és Muniadona asztúriai nemeshölgy. 1007-ben hunyt el. Édestestvérei Gonzalo, aki Fronilde Gómezt vette nőül, Diego Rodríguez Porcelos kasztíliai gróf feltételezett unokáját Sancho, ő apai nagyanyja, Sancha után kapta a keresztnevét Munio García (938-995), aki 960-ban feleségül vette Ribagorzai Évát, II. Rajmund gróf leányát, s hét közös gyermekük (két fiú és öt leány) jött világra, Mayor, Száncsó, Urraca, Gonzáló, Elvíra, Toda és Oneca. Muniadona, ő Gómez Díaz (Saldaña grófja) hitvese lett Házasságai Urraca 951-ben ment férjhez először, III. Ordoño leóni királyhoz, akinek egy fiút (Ordoño) és egy leányt (Teréza) szült frigyük mintegy öt éve során. (Egyes feltételezések szerint három gyermekük született: Ordoño, Teréza és Bermudo.) Teréza apáca lett, ám Ordoño sajnos még fiatalon meghalt. 958-ban, III. Ordoño halála után Urraca újból férjhez ment. Második hitvese IV. Ordoño leóni király lett, aki két év múlva elhunyt. Közös gyermekük nem született. 962-ben ismét oltár elé állt, ezúttal II. Sancho pamplonai király felesége lett. (Mindkettejük egyik nagyapja I. Sancho pamplonai király volt.) Frigyükből négy örökös jött világra: García (964 körül - 1000 vagy 1004), 994 decemberétől IV. García néven később ő lett Pamplona királya. 981 augusztusában García nőül vette Jimena Fernándezt, Cea 2. grófjának második leányát. Ramiro (?-992) Gonzalo, ő kormányozta Aragónia grófságát, édesanyjával, a régens Urraca királynéval együtt. Urraca, aki Almanzor muszlim-ibériai vezér hitvese volt, mielőtt kolostorba vonult. Egy fiuk született, Abd al-Rahman. Marigny (Marne) Marigny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Marigny Pleurs, Angluzelles-et-Courcelles, La Chapelle-Lasson, Gaye és Thaas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Enrique Labo Revoredo Enrique Labo Revoredo (Lima, 1939. március 2. – 2014. július 2.) perui nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása banktisztviselő. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1965-ben tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1969-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1988-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Perui labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1972-től (artotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A perui nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Chile rendezte a 6., az 1987-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. 1987-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Két csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 2 (partbíró). Copa América A 31., az 1979-es Copa América labdarúgó tornának nem volt házigazdája. A tornát a CONMEBOL szervezte. Paraguay a 32., az 1983-as Copa América, Argentína a 33., az 1987-es Copa América tornát rendezte, ahol a CONMEBOL JB játékvezetőként alkalmazta. Mundialito 1980-ban a labdarúgó-világbajnokságok 50. évfordulójára a FIFA Argentínában Copa de Oro de Campeones Mundiales, Mini világbajnokság emléktornát rendezett. A tornán azoknak az országoknak a válogatottjai vettek részt, akik elnyerték a világbajnokságok döntőit. Hollandia Anglia visszalépésével kapott meghívást. A tornán játékvezetői szolgálatra kapott megbízást. Olimpia Az 1980. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Klara Pölzl Klara Pölzl, férjezett Klara Hitler (Spital, 1860. augusztus 12. – Linz, 1907. december 21.) osztrák származású asszony, Adolf Hitler édesanyja. Élete Az ausztriai Spitalban született 1860. augusztus 12-én Johann Baptist Pölzl és Johanna Hüttler gyermekeként. 1885-ben férjhez ment Alois Hitler vámügyi tisztviselőhöz. Aloisnak ez már a harmadik házassága volt. Klara korábban cselédként dolgozott nála, annak első házassága alatt. Összesen hat közös gyermekük született, közülük csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort. Klara 1885 májusában életet adott első gyermekének, Gustavnak, akit 1886 szeptemberében Ida, 1887-ben pedig Otto (aki mindössze 3 napig élt) követett. 1887. december 2-án Gustav, majd 1888. január 15-én Ida is torokgyíkban meghaltak. Adolf 1889. április 20-án, Edmund 1894. március 24-én (1900. február 2-án kanyaróban meghalt), Paula pedig 1896-ban született meg. A család 1892-ben Passauba, 1895-ben Fischlhamba, 1898-ban Leondingba, majd 1905-ben, már az apa nélkül Linzbe költözött. Klara kedves, jólelkű asszony volt. Férjével szemben inkább meggyőzéssel szerette volna rávenni fiát a jobb tanulmányi eredmények elérésére. Alois 1903-ban elhunyt, ami nem okozott különösebb anyagi problémát a családnak, mivel az asszony férje után magas özvegyi nyugdíjat kapott. 1907 januárjában Klarát mellrákkal megoperálták, ennek ellenére december 21-én ő is távozott az élők sorából. Halála nagyon megviselte Adolfot, aki szerette édesanyját és a fényképét mindig magánál tartotta. Hitler állítólag ezzel a fényképpel a kezében halt meg[forrás?] 1945-ben. Horváth Alexandra (színművész) Horváth Alexandra (Szabadszállás, 1990. február 20. –) magyar színésznő, bábszínésznő. Életpályája 1990-ben született Szabadszálláson. Két éves korában, szülei válása miatt édesanyjával Szegedre költözött. A Szegedi Nemzeti Színházban gyerekszerepekben játszott. A helyi Deák Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Mivel nem vették fel a színművészeti egyetemre, 2009-2012 között a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskolában tanult, és szerzett színész II. képesítést. 2012-2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, bábszínész szakon. 2017-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei Hessmese (Csokonai Színház, Debrecen) – rendező: Tengely Gábor Boldizsár Ildikó: Amália (Ódry Színpad) – egyszemélyes bábos vizsgaelőadás – rendező: Horváth Alexandra Hol utca hány (Ódry Színpad) – musical – rendező: Tengely Gábor Kaukázusi Krétakör (Budapest Bábszínház) – rendező: Vidovszky György Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk (Trafó – Füge produkció) – rendező: Kelemen Kristóf Zéró (Ódry Színpad) – mozgásszínházi előadás , rendező – koreográfus: Ladányi Andrea Kistigris és Kismackó (Ciróka Bábszínház, Kecskemét) – rendező: Kovács Petra Homokember (Ódry Színpad) – rendező: Szász János mackóélet/mackóálom (Ódry Színpad) – rendező: Tengely Gábor Filmes és televíziós szerepei Válótársak (2016) Jupiter holdja (2017) 20535 Marshburrows A 20535 Marshburrows (ideiglenes jelöléssel 1999 RV74) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 7-én. Standon Standon falu az Egyesült Királyságban, Angliában, kelet-Hertfordshire megyében. Lakosainak száma 4141 fő. A falu templomát, a St Mary-t a szász időkben emelték, de jelentős felújítást végeztek rajta a viktoriánus korban. A greenwichi délkör a falu nyugati részén halad keresztül. A faluban valaha hetivásárt és évente kétszer országos vásárt tartottak. A johanniták is megtelepedtek itt, és kórházat és iskolát alapítottak. A falutól nyugatra lévő mezőn áll a Balloon Stone, egy nagy homokkőszikla, ami azt a helyet jelöli, ahol Vincenzo Lunardi 1784-ben az első hőlégballonos repülést hajtotta végre Angliában. Finsburyben kelt útra, és két órával később ezen a helyen szállt le. Jegyzetek Parish Headcounts, Area: Standon CP. Neighbourhood Statistics. Office for National Statistics, 2001. (Hozzáférés: 2009. május 2.) Guide to Rural England, 6. oldal Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Standon, Hertfordshire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás David Gerrard: Guide to Rural England: The South of England , Travel Publishing Ltd., 2004, ISBN 1-904-43413-4 (angolul) Dutra DR–50 A Dutra DR–50 univerzális ömlesztettáru-szállító dömper, amelyet a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) gyártott az 1950–1960-as években. Egyes változatai önrakodó kivitelben készültek. Magyarországon kívül elterjedten használták más szocialista országokban is. Fő felhasználási területe az építőipar volt, de más gazdasági ágazatokban is sok jármű üzemelt. 1948-ban államosították a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát, ahol a háborús károk felszámolása után 1950-ben indult újra a termelés. A Vörös Csillag Traktorgyár mint állami vállalat első modelljeinek egyike a DR–50 dömper lett, amelyet a Jáműfejlesztési Intézetben (JÁFI) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A cél egy könnyen, olcsón és tömegesen gyártható, egyszerű, igénytelen teherszállító jármű kialakítása volt, amely a világháború utáni újjáépítés igényeit ki tudta elégíteni. A gyár 1955-ben kezdte el a sorozatgyártást, amely 1966-ig folyt. A traktorokat külföldön a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat forgalmazta. A 6 tonna teherbírású járműbe egy 60 LE-s Csepel D–413 dízelmotort építettek. A járműnél a merev hátsó híd, a hajtómű, a motor, valamint az ezekhez konzollal kapcsolódó mellső futómű egy egységet alkotva képezi az alvázat. A mellső futómű független kerékfelfüggesztésű. A kerekek lengőkarjai egy keresztben elhelyezett laprugón nyugszanak. Vezetőállásának érdekessége, hogy a kormányoszlopon két kormány található, valamint kettőzött kezelőszervekkel rendelkezik, a vezető ülése pedig átfordítható. Így a jármű mindkét irányba vezethető, ez megkönnyítette a rakodást. A 3,5 m³ térfogatú billenő plató úgy volt kialakítva, hogy a rögzítő zár feloldása után a teher súlyának hatására lebillent. A plató kiürítése után a járművel hátratolattak, majd egy erős fékezéssel a plató visszabillent szállítási helyzetbe, ahol a zár rögzítette. Az alaptípust később továbbfejlesztették. Megjelent az önrakó berendezéssel ellátott változat. Majd az 1961-ben megjelent, 7 tonnára növelt teherbírású DR–50D már zárt vezetőfülkét kapott, igaz, ezzel le kellett mondani a második kormánykerékről. A DR–50-en alapult a FRAK–B1 forgórakodó. 1969-ben továbbfejlesztett változata a 10 tonna teherbírású G–116, amelybe már hathengeres Csepel D–613 dízelmotort szereltek. Ezt a modellt a VCST gödöllői gyáregysége készítette. A DR–50 egyes elemeit felhasználták a VTCS későbbi traktorjainál. Lilli Gruber Dietlinde Gruber, ismertebb nevén: Lilli Gruber (Bolzano, 1957. április 19. –) olaszországi újságírónő, televíziós műsorvezető, írónő, olaszországi politikus. Az 1980-as évek eleje óta újságírással foglalkozik, karrierjét a Rai regionális híradójában a TGR műsorvezetőjeként kezdte, később a Rai 2 TG2 valamint a Rai 1 TG1 híradóinál dolgozott. A berlini fal leomlásakor és az iraki háborúban volt a Rai kiküldött tudósítója. 2004-2008 között európai parlamenti képviselő volt a baloldali Egyesült Olajfa koalíció jelöltjeként. 2008 óta a LA7 olasz kereskedelmi csatorna Otto e mezzo (Fél kilenc) című közéleti háttérműsort vezeti. Életrajza Gruber német nemzetiségi családba született. Anyanyelvi szinten beszél németül és olaszul. Édesapja Alfred Gruber, német nyelvű, épületgépészeti vállalkozás tulajdonosa. Szülei válása után Egnában nőtt fel két bátyjával. A bolzanói Marcellina nővérek nyelvi szakközépiskolájában tanult. Velencében diplomázott idegen nyelvek és irodalom szakon. Újságírói gyakorlatra a TeleBolzano csatornánál és a tartományi l'Adige és Alto Adige napilapoknál tett szert. Ezután az olasz közmédia Rai Sender Bozen nevű, regionális német nyelvű műsoraiban dolgozott. Az 1980-as évek elején a Rai TGR Trentino/Alto Adige regionális híradójának szerkesztőségében dolgozott. 1986-ban Antonio Ghirelli vezetése alatt került a TG2 híradóhoz. Itt a délutáni kiadást vezette, 1989-ben a berlini fal leomlásakor a Rai kiküldött tudósítója volt. 1990-ben átment a TG1 híradóhoz, ahol eleinte a külpolitikai hírekkel foglalkozott, később az esti 20 órakor kezdődő legnézettebb főkiadást vezette. Emellett háborús helyszíneken kiküldött tudósítóként is dolgozott: a délszláv háború, az iraki háború és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások során tudósította a Rai-t. 1997-ben megkapta az Algheroi újságírónőknek járó aranyalbum díjat. Ezen kívül a Corriere della Sera és a La Stampa napilapoknak is dolgozott. Az 1990-es években külföldön is dolgozott: a német ProSieben heti magazinját a Focus TV-t vezette 1996-ban, 1998-ban a német közszolgálati Südwestfunk egyik talk showját vezette. 2004-ben otthagyta a Rai-t, mivel állítása szerint a 2. Berlusconi-kormány vezetése alatt nincsen sajtószabadság. Ekkor jelölteti magát az európai parlamenti választásokon a baloldali Margaréta-párt színeiben az "Egyesült Olajfa" választási koalíció részeként. Az északi-keleti és közép-olasz tartományokat magába foglaló választókerületet megnyeri. Az európai parlamentben az Európai Szocialisták Pártja frakciójának tagja. Az Öböl-menti államok kapcsolatáért felelős delegáció elnöke, a polgári szabadság, igazságügyi, belügyi bizottságok tagja illetve az Iránnal való kapcsolatokért felelős delegáció tagja. 2008-ban lemondott európai képviselői munkájáról és visszatért Olaszországba, ahol újságíróként dolgozik. A LA7 nevű olasz kereskedelmi csatorna Otto e mezzo című közéleti műsor vezetője. Emellett könyveket írt, Ereditá és Tempesta című könyvei a 19. században és a 20. században játszódnak, aminek főszereplői saját családja. 2016-ban megírta az Prigionieri dell'Islam (Az Iszlám foglyai) című tanulmányát. Részt vett a Bilderberg-csoport éves gyűlésein 2012, 2013, 2015 és 2016-ban. Könyvei Quei giorni a Berlino. Il crollo del Muro, l'agonia della Germania Est, il sogno della riunificazione: diario di una stagione che ha cambiato l'Europa , con Paolo Borella, Torino, Nuova Eri edizioni RAI, 1990. ISBN 88-397-0594-5. I miei Giorni a Baghdad , Milano, Rizzoli, 2003. ISBN 88-17-87317-9. L'altro Islam. Un viaggio nella terra degli sciiti , Milano, Rizzoli, 2004. ISBN 88-17-00372-7; Milano, BUR, 2005. ISBN 88-17-00846-X. Chador. Nel cuore diviso dell'Iran , Milano, Rizzoli, 2005. ISBN 88-17-00847-8; Milano, BUR, 2006. ISBN 88-17-01224-6. America anno zero. Viaggio in una nazione in guerra con se stessa , Milano, Rizzoli, 2006. ISBN 88-17-01265-3; Milano, BUR, 2007. ISBN 978-88-17-01804-3. Figlie dell'Islam. La rivoluzione pacifica delle donne musulmane , Milano, Rizzoli, 2007. ISBN 978-88-17-01840-1. Streghe. La riscossa delle donne d'Italia , Milano, Rizzoli, 2008. ISBN 978-88-17-02487-7. Ritorno a Berlino. Il racconto dell'autunno che ha cambiato l'Europa , con Paolo Borella, Milano, Rizzoli, 2009. ISBN 978-88-17-03481-4. Eredità. Una storia della mia famiglia tra l'impero e il fascismo , Milano, Rizzoli, 2012. ISBN 978-88-17-04537-7. Tempesta , Milano, Rizzoli, 2014. ISBN 978-88-17-07567-1 Prigionieri dell'Islam. Terrorismo, migrazioni, integrazione: il triangolo che cambia la nostra vita , Milano, Rizzoli, 2016. ISBN 978-88-17-08854-1 Miniszterelnöki Kormányiroda A Miniszterelnöki Kormányiroda 2018-tól Magyarországon a negyedik Orbán-kormány megalakulását követően létrejött, a kormányfő közvetlen irányításával működő új közigazgatási egység. A sajtóban Biró Marcell neve merült fel, mint a Miniszterelnöki Kormányirodát vezető államtitkár. Feladatköre Az új Kormányiroda várhatóan a Kormány döntéseinek előkészítését és végrehajtását felügyeli, és részben a Miniszterelnökségtől vesz majd el hatásköröket. Feladata lesz a kormány-előterjesztések ellenőrzése. Az új törvények esetében ennek a szervezetnek kell majd előzetesen összhangba hoznia a törvényszöveget az alaptörvénnyel, az uniós joggal és az egyéb hazai jogszabályokkal. Mindezt úgy, hogy a jogszabályok előkészítésében sem a Miniszterelnöki Kabinetiroda, sem a Miniszterelnökség vezetője nem élhet esetleges személyes befolyással. Koordinálni fogja a minisztériumok közigazgatási államtitkárainak munkáját, és hozzá rendelik a kormányzati ellenőrzéseket végző Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Itt lesz az egységes hírszerzési központ is. Aveize Aveize település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 1129 fő (2015). Aveize Sainte-Foy-l'Argentière, Pomeys, Souzy, Saint-Genis-l'Argentière, La Chapelle-sur-Coise, Duerne, Grézieu-le-Marché és Meys községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bíró Lajos (szobrász) Bíró Lajos (Csenger, 1959. október 9. –) szobrász. Életpályája Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Borbás Tibor, Czinder Antal és Laluja András tanítványaként végzett. 1982-88-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Somogyi József növendéke volt. 1989-től nyolc évig a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában szobrászatot tanított. Kiállítások Csoportos kiállítások (válogatás) 1987 Szőnyi-ösztöndíjasok kollektív kiállítása, Csontváry Terem, Budapest 1990 20. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 1991 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Képző- és Iparművészek Kiállítása, Körmöcbánya - Nagybánya 1994 I. Beregi Képzőművészeti Tárlat, Vásárosnamény 1995 Bronz Háromszög : vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza; Uherské Hraditste, Múzeum, Körmöcbánya 1997 Magyar Szalon '97, Műcsarnok , Budapest. Egyéni kiállítások (válogatás) 1986 Püspökladány 1987 Galerie Saskia, Tampere , Finnország Művei Köztéren (válogatás) Than Károly -portré (bronz, mellszobor, 1987, Budapest, Than Károly Vegyipari Szakközépiskola) Dózsa György -portré (bronz, mellszobor, 1987, Tyukod ) Mécsest tartó kisfiú (bronz, állószobor, 1988, Mátészalka, Jubileumi emlékpark) Héliosz kancáival (bronz, mészkő, 1989, Ajka , Új Városközpont) Táncoló kislány (bronz, fa, 1990, Mátészalka, Gyermekotthon) A II. világháború alatti lengyel menekültek emlékműve (bronz, bazalt, 1990, Nyíregyháza, Sóstógyógyfürdő , Blaha L. sétány) Kölcsey Ferenc (bronz, dombormű, 1992, Fehérgyarmat , Beregszász ) Balázs Ferenc mellszobra (bronz, kő, 1992, Mátészalka, Kölcsey park) Berda József -portré (bronz, mellszobor, 1992, Budapest, IV. ker., Piac tér) Hét vezér kútja (márvány, szoborkompozíció, 1993–96, Mátészalka, Művelődési Központ előtt) Hősi emlékmű (1993, Nádor, Református templom előtt) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, emlékmű, 1993, Mándok ) A háborúk áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, emlékmű, 1993, Opályi) A II. világháború áldozatainak emlékműve (bazalt, szürkemészkő, 1994, Mátészalka, Református temető) Kossuth Lajos mellszobor (bronz, süttői márvány, szobor, 1996, Tyukod) Móricz Zsigmond mellszobor (bronz, kő, szobor, 1997, Mátészalka) Kölcsey Ferenc szobor (bronz, szobor, 1998, Mátészalka, Kölcsey park). Kálvin szobra (Mátészalka, 1999) Báthory István mellszobra ( Nyírbátor ) Közgyűjteményben (válogatás) Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Városi Galéria, Nyíregyháza Díjak 1986 Herman Lipót-díj 1985 - 1988 Szőnyi István-ösztöndíj 1994 I. Beregi Képzőművészeti Tárlat díja Művésztelepek, Szimpóziumok 1988 mátészalkai Nemzetközi Szobrász Szimpózium 1997 Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep 2012-es Vuelta ciclista a España A 2012-es Vuelta a España augusztus 18-án kezdődik Pamplonában és szeptember 9-én fejeződik be Madridban. A verseny 23 napja alatt 3360 km-t tesznek meg a kerekesek. Végeredmény Összetett Pontverseny Hegyi pontverseny Kombinált verseny Csapatverseny Pszkovi-tó A Pszkovi-tó (oroszul: Псковское озеро, magyar átírásban: Pszkovszkoje ozero) észt nevén Pihkva järv tó Oroszországban és Észtországban. A Peipus-Pszkovi-tórendszer része, 709 km²-es vízfelületével annak 20%-át képezi. Északról a Tyeploje-tó kapcsolja a Peipus-tóhoz. Miután a Pecseri járást 1945-ben Észtországtól a Pszkovi területhez csatolták, a tó partjának és vízfelületének nagy része (utóbbinak 94%-a) Oroszországhoz tartozik. Konvergens evolúció A konvergens evolúció olyan folyamat, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki. A szárny kifejlődése a konvergens evolúció működésének klasszikus példája. Habár a madarak és a denevérek legutolsó közös ősének nem volt szárnya, mindkét állatcsoportnál kialakult az evezőszárnyú repülés képessége. A szárnyaik felépítése hasonló, mivel a szárny alakjára ugyanazok a fizikai megszorítások vonatkoznak. A hasonlóságuk az eredetükkel is magyarázható, az evolúció ugyanis csak a meglevő dolgokra hat, így a szárnyak a végtagok módosulásával jöttek létre, melyre a csontvázaik szerkezete szolgál bizonyítékkal. A konvergens evolúció jellegzetességei közé tartoznak az analóg struktúrák, melyek a homológ struktúrákkal ellentétben nem közös eredetűek. A denevérek és a pteroszauruszok szárnyai jó példák az analóg struktúrákra, ugyanis amíg a denevérek szárnya homológ az emberek és más emlősök karjaival, ősi állapotuk hasonló volt, mégis más célt szolgálnak. A különböző ősöktől származó fajokban a konvergens evolúció révén kialakult hasonlóságot homopláziának nevezik. Ezzel szemben a homológia a közös őstől származó, nem konvergens evolúció révén kifejlődött hasonlóságot jelöl. A konvergens evolúció ellentéte a divergens evolúció, mely során a rokon fajoknál különböző jellegzetességek fejlődnek ki. Ezt a jelenséget a népszerű elmélet szerint molekuláris szinten az adaptív változásokhoz nem kapcsolódó véletlenszerű mutáció okozza (lásd „long branch attraction”). A mutáció hatása azonban mindig véletlenszerű és a mutációk legnagyobb része az élettel összeegyeztethetetlen változásokhoz vezet. Ezért mutáció helyett az egyes populációkban mindig jelen lévő változatosság is szóba jöhet egyszerű okként. A változatosság az egyes tulajdonságok kifejlődésének egyedenként különböző mértékét jelenti. Az evolúciós váltás és a párhuzamos evolúció a konvergens evolúcióhoz hasonló, mégis attól eltérő módon megy végbe. Az evolúciós váltás arra utal, hogyan fejlődnek ki hasonló jellemzők a hasonló ökoszisztémákban élő egymástól független fajoknál különböző időszakokban (példa erre a Ichthyosaurusok és a cápák hátuszonya). A párhuzamos evolúció akkor megy végbe, amikor két független fajnál egyazon időben és ökotérben fejlődve hasonló jellegzetességek alakulnak ki, mint például a lovak és a Palaeotheriumok esetében. A konvergencia szót a szociokulturális evolúció elmélete is használja egyes jelenségek leírására. Okai A hasonlóság lehet annak eredménye is, hogy a szervezetek hasonló ökológiai fülkéket töltenek be, azaz hasonló életmódot folytatnak. Klasszikus példa erre Ausztrália erszényesekből álló faunája és az Óvilág méhlepényes emlőseinek összehasonlítása. A két fejlődési vonal kládokat alkot – azaz a csoportjukon belül saját közös őssel rendelkeznek, és közelebb állnak egymáshoz, mint bármely más klád tagjaihoz –, e két elszigetelt populációban mégis hasonló életformák alakultak ki. Számos egyedi testfelépítésű állat, például a kutyafélék és az erszényesfarkas vagy a repülő mókusok és a siklóerszényes-félék, egymástól független módon mindkét területen kifejlődtek. Jelentősége Közkedvelt vitatéma, hogy a konvergencia hatásai mennyire érintik az evolúció termékeit. Steven Jay Gould Wonderful Life című könyvében kijelenti, hogy ha az élet szalagját visszatekernénk, és újra lejátszanánk, az élet egész más irányba fejlődne. Simon Conway Morris ellenben azt állítja, hogy a konvergencia domináns erő az evolúció során, ami hasonló környezeti és fizikai körülmények mellett minden életformára hatással van, mivel létezik egy „optimális” állapot, ami felé az élőlény elkerülhetetlenül fejlődni fog, így jelent meg például az intelligencia a főemlősök, a hollók és a delfinek esetében. A konvergencia hatása nehezen mérlegelhető, így nincs mód a vita objektív lezárására. Példák Az egyik legismertebb példa a konvergens evolúcióra a fejlábúak (például a kalmárok) és a gerincesek (például az emlősök) kameraszeme. Az utolsó közös ősük csupán egy nagyon egyszerű fényérzékelő ponttal rendelkezett, ám a fejlődésük során mindkét csoportnál rendkívül kifinomult szervek alakultak ki, melyek közt van egy apró különbség; a fejlábúak szeme eltérő irányban van „bekötve”, az erek és idegek ugyanis a retinájuk hátulsó részén kapcsolódnak, míg az emlősöknél elöl. A szerv összetett felépítésétől eltekintve a szerkezeti hasonlóság jól illusztrálja, hogy az olyan biológiai problémáknak, mint a látás, létezik optimális megoldásuk. Azonban az evolúció kényszerpályára is vezethet, így például a legtöbb ízeltlábúnál (például a rovaroknál) összetett szem alakult ki, ami az emlősök kameraszemével összehasonlítva több szempontból is hátrányosnak tekinthető (nem csak a méret és a felbontás tekintetében), bár vannak akik úgy gondolják, hogy a két különböző rendszer meglétének jó oka van. Az összetett szem nagyobb rezgésegyesítő aránnyal rendelkezik, ami az emberi szemmel láthatónál jóval nagyobb sebességű változások észlelését teszi lehetővé. Emellett az elrendezése nagyobb látómezőt biztosít, nagyobb jelfeldolgozási igény nélkül, alkalmazkodva az állat kisebb méretéhez és kisebb agyi jelfeldolgozó kapacitásához. Az ízeltlábúaknál talán azért nem fejlődött ki a kameraszem, mert erre nincs mód a látás minőségének csökkenése nélkül, illetve azért, mert a nagy felbontás nem a legfőbb tulajdonság a rovarok fejlődése során, ugyanis a megfelelő neurális feldolgozóképesség fejlődése nélkül feleslegessé válik. 1544 a tudományban Az 1544. év a tudományban és a technikában. Publikációk Michael Stifel megjelenteti az "Arithmetica integra" című munkáját. Sebastian Münster: Cosmographia universalis (a Föld országainak leírása) Születések május 24. - William Gilbert fizikus ( 1603 ) Christian Wursteisen matematikus ( 1588 ) Mormanno Mormanno község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Laino Castello, Morano Calabro, Orsomarso, Papasidero, Rotonda, Viggianello és Saracena. Története A 9-10. században alapították a longobárdok. Nevének első írásos említése a 11. századból származik. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria del Colle-templom Santa Maria degli Angeli-templom Sant’Anna-templom Santa Caterina-templom Santa Apollonia-templom Santa Maria Assunta-templom Madonna del Suffragio-templom Jeruzsálemi görög pátriárkák listája Az alábbi lista a jeruzsálemi ortodox egyház legfőbb méltóságának viselőit, a jeruzsálemi pátriárkákat tartalmazza (akik valójában 451-ig pedig csak érsekek voltak). Az első jeruzsálemi püspök a hagyomány szerint Ifjabb Szent Jakab apostol volt az 1. században. Azóta megszakítatlan láncban folytatódik a jeruzsálemi pátriárkák sora egészen a jelenlegi viselőig, III. Teofilig. A nevek görögös – illetve, ha van ilyen, magyaros – alakban szerepelnek. Asszinti orogén fázis Az asszinti orogén fázis (assynti, vagy cadomi orogén) az asszinti orogén ciklus második, fiatalabb szakasza. 650–550 millió évvel ezelőtt zajlott le, a proterozoikum végén, a neoproterozoikum ediakara időszakában. Ebben az időszakban Skóciától Közép-Európáig húzódott egy geoszinklinális tenger, a Frank–Podóliai-tenger. Legfontosabb maradványai a Massif Central (Francia-középhegység), a Vogézek, Schwarzwald, a Podóliai-hátság és az Azovi-síkság területén találhatók. A cadomian (cadomi) név a normandiai Caen 1021–1025 között használatos nevéből származik, az asszinti elnevezés a német nevezéktan része. Az orogenezis A hegységképződés a Frank–Podóliai-tenger aljzatának szubdukciója miatt következett be, ami az Armorika-őskontinens alá tolódott be. A kontinentális talapzaton (self) folyt az üledékek keletkezése, a kontinentális lemezen szinorogén vulkanizmus zajlott riolitos kiömlési és gránitos mélységi magmás kőzetek kíséretében. Sok helyen migmatitosodás, azaz a korábbi üledékek visszaolvadása tapasztalható. Kőzetei, ásványai Jellegzetes képződményei a kriogén eredetű tillites rétegekre települnek. Skóciában torridon homokkő, Norvégiában durva szemű, törmelékes arkóza. A Vogézek, Alpok és Kárpátok vonulataiban több kristályos (metamorfizálódott) sorozat ismert. Magyarországon a Soproni-hegység gneiszének, csillámpaláinak és fillitjeinek eredeti kőzetei valószínűleg ekkor képződtek. Emellett migmatitok és mikrogránitok találhatók a Mecsek déli előterében. A korábbi prekambriumi algás eredetű kőszenes összletek a Ladoga-tó környékén vulkanikus hő hatására grafitos kőszénné alakult (sungit). Dél-Amerikában itakolumit nevű homokkő képződött, amelynek összefogazódott szemcséi miatt a kőzet kis mértékben hajlítható. Ugyanitt jelentős itabirit-lelőhelyek is kialakultak, amelyek oolitos vasércek, többnyire vasszilikátokká alakulva. Kurd nacionalizmus A kurd nacionalizmus egy politikai és társadalmi mozgalom, amit a kurdok azért hoztak létre, hogy a szülőföldjükön létrejöjjön egy önálló és szuverén állam, Kurdisztán, ahol a kurd emberek alkotnák a többséget. Jelenleg ez a helységekkel tagolt régió Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén fekszik, amely kis mértékben Örményországba is átnyúlik. A kurdok az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozó népcsoport. A korai kurd nacionalizmus egészen az Oszmán birodalom jelenlétéig nyúlik vissza, ahol a kurdok jelentős kisebbséget alkottak. A birodalom feloszlatását követően azonban ezek a kurd többségben lakta területeket osztották szét Irak, Irán, Törökország és Szíria között. Ezzel a kurdok lettek a világon a legnagyobb etnikai kisebbség, közel 40 millió fővel. A kurd nacionalista mozgalmakat betiltották Törökországban, Iránban, Irak többségben arab lakta területein és Szíriában. Ezek az egyesületek a viszonylag kevésbé veszélytelen tartományokat egyesítve próbálták létrehozni a független Kurdisztánt. Először az 1970-es években az iraki kurdoknak volt célja egy nagyobb önállóság kivívása és akár a teljes függetlenség megszerzése a Ba'asz párttal szemben, aki ezt a mozgalmat erélyes erővel elfojtotta. Az 1980-as években a Kurdisztáni Hazafias Unió megtámadta Török államot, mely statáriummal válaszolt. Az 1991-ben lezajlott Öbölháború után az iraki kurdok védelmét NATO vállalta, aki a repüléstilalmi övezet bevezetésével megvédte az iraki diktátor Szaddám Husszein hadseregével szemben őket, illetve lehetővé tette számukra a jelentős önállóságot és az önkormányzat létrehozását Iraki központi kormányzat hatáskörén kívül. 2003-ban, az iraki invázió után elűzték Szadddam Husszein diktátort, megalakult az Iraki Kurdisztán autonóm régió, amely ugyan nem teljesen független terület, de az önkormányzatiság kezdetét vette. A kurd diaszpóraság a kurd nacionalizmust már régóta vallotta és támogatta. Történelem Az első kurd nacionalista harc a 19. század végén következett be, amikor egy egységes mozgalom egy önálló, független Kurd állam létrejöttét követelte. Felkelések csak szórványosan fordultak elő de csak a 19. században, az Oszmán centralista politikát követően jelentek meg az első modern kurd nacionalista mozgalom, melynek vezetője a kurd földbirtokos és a jelentős nagyságú Shemdinan család feje Sheik Ubeydullah. 1880-ban Ubeydullah kérte a kurdok politikai autonómiáját vagy teljes függetlenségét és Kurdisztán állam feltétel nélküli elismerését. A Kajári, illetve az Oszmán birodalmi felkelőket végül Ubeydullah és az oszmán törökök, más előkelőkkel együtt száműzték őket Isztambulba. A kurd nacionalista mozgalmak az első világháborút követően emelkedtek fel. Az Oszmán Birodalom felbomlása után törzsgyökeres változások mentek végbe az utódállamban, Törökországban. Elsősorban radikális szekularizáció, mely erősen irtózott a muszlim vallású kurdoktól. Ezeken kívül a központosított hatalom, mely veszélyeztette a helyi törzsfők erejét és a kurd autonómiát, ráadásul az erősödő török nacionalizmus az új Török Köztársaságban nyilván fenyegetve és kitaszítva, kiközösítve érezhették magukat a kurdok. A nyugati nagyhatalmak (különösen az Egyesült Királyság és Franciaország) harcoltak a törökök ellen, megígérték a kurdoknak, hogy segíteni fognak nekik a Kurd szabadság kivívásáért, az ígéret azonban később megbukott. Egy bizonyos szervezet, a Kürdistan Teali Cemiyeti központi szerepet játszott kurd azonosságtudat létrehozásában. Ez előny volt a politikai liberalizáció idejében, a török Második Alkotmánybírósági Időszakban (1908-1920), hogy ötvözzék a kurd kultúrát és nyelvet a politikai nacionalista mozgalommal. 20. századi orosz antropológusok azt sugalmazták, hogy a kurdok egy európai faj (szemben az ázsiai törökökkel) a fizikai jellemzők és a nyelvük alapján, amely része az indoeurópai nyelvcsoportnak. Ez a kijelentés bátorította a kurdokat, mint különálló etnikai kisebbséget, megállapításaik ma is elfogadottak. Az 1950-es években a kurdok politikai tisztségeket is szereztek és elkezdtek dolgozni a Török Köztársaság szerkezetén, azonban a kurdok integrációja az 1960-as puccs miatt megbukott. 1970-ben egy evolúciós változás ment végbe a kurd nacionalizmusban, ugyanis a marxista politikai gondolkodás kapott helyet. Ez az elv azonban szembeállt a helyi feudális hatalommal, ennek ellenére a szélsőbaloldali szeparatista csoport, a pkk kurdisztáni munkáspárt megalakult. Oszmán Birodalom A millet-rendszer alatt a kurdok a hierarchia legtetején álltak, ugyanis a szunnita iszlám vallás követői voltak (millet-i hakimiye). Miközben az Oszmán Birodalom megkezdte a modernizációt és a centralizációt (más néven Tanzimát [1829-1879]), a kurdok megőrizhették önállóságukat, a törzsfőnökök pedig az erejüket. A török porta alig tett kísérletet, hogy megváltoztassa a hagyományos agrár kurd társadalmak erejét, ugyanis a kurdok földrajzi helyzete ezt nem tette lehetővé. A birodalom déli és keleti peremén, hegyvidékeken éltek, ami korlátozta a közlekedési és a kommunikációs kapcsolatokat. A birodalom ügynökeinek (képviselőinek) viszonylag alacsony volt a hozzáférhetősége a kurd területekhez, így kénytelen voltak megállapodni a kurd törzsfőnökökkel. Ez alátámasztotta a kurdok felhatalmazását és az autonómiát, hatására az oszmán kádinak és muftinak nem volt a hatásköre vallási törvények kiadatására a legtöbb kurd régióban. 1908-ban a radikális török nacionalista mozgalom a török etnikai identitás radikális formáját érvényesítve bezárta az oszmán egyesületeket és a nem török nyelven működő iskolákat. Ők indították el a politikai elnyomás mellett kiálló kampányt az etnikai kisebbségek, így a kurdok, lázok és örmények ellen, azonban a háborús időkben nem szállhattak szembe velük jelentős mértékben. Az első világháború végén még a kurdok legálisan tudták az ügyeiket kurdul intézni, követhették még az egyedi hagyományaikat, magukat külön etnikai csoportnak tartották. Az 1920-ban aláírt Sévresi békeszerződés "javasolt" egy független kurd és örmény államot, de egy török nacionalista kormány Török Köztársaság létrehozását követően ezt megakadályozta, az 1923-as Lausanne-i békeszerződés pedig nem tesz említést a kurdokról. Az egykor politikailag egységes Oszmán Kurdisztán területeit szétosztották Irak, Törökország és Szíria között. Törökország Az 1920-as ideiglenes alkotmány egyenlő állampolgári jogokat biztosított ugyanis az alkotmány 8-as cikke kimondja, hogy az országot a törökök mellett a kurdok is alkotják, akiket egyenjogú polgárként kell kezelni. Azonban az 1923-ban megalakult Török Köztársaság lehetővé tette, hogy folyamatosan, egyre jobban csökkentse az országban lakó kurdok polgári jogait. A kalifátust eltörölték, valamint a Kurdisztán és a kurd szavak említését betiltották, intézményeiket, így a kurd medreszéket bezáratták. Újságaikat, vallási és testvéri szervezeteiket, illetve az egyesületeiket beszüntették. Az 1850-es korai köztársasági kormány a felkelések után biztosította a kurdok állampolgári jogait és jogi következményeket vont maga után, aki a felkelések során kurdokat ölt meg. Tehát kevesebb 100 év leforgása alatt a kisebbség joga jelentősen zsugorodott. A Kurd régiókat statárium alá vonták és tilos volt a kurd nyelvet használni, hagyományokat követni, kurd nevet adni. Ez az elnyomás vezetett a kurd nacionalizmus születéséhez az 1960-as, 1970-es években. Ebben az időszakban a mozgalom elsődleges célja az volt, hogy a sérelmeit elmondja a török kormánynak a törvényes csatornákon keresztül. Azonban ezek a kísérletek kudarcba fulladtak. Az 1961-es török kormány viszonylag enyhített az elnyomáson és átmenetileg a kurd polgári jogokat biztosította: engedte a sajtó-, és szólásszabadságot, illetve az egyesületek engedélyezését számukra. Az 1964-es politikai pártokról szóló törvény büntette a kurd politikai pártokat és nem ismerte el az idegen nyelvek létezését Törökországban. 1972-ben korlátozták az egyesületek és a politikai szervezetek tevékenységét. Az 1960-as és 1970-es időkben a sérelmek békés megoldása kudarcba fulladt. Az 1982-es török alkotmány 57-es cikke tilt minden olyan tevékenységet, amely káros a Török Köztársaság nemzeti és területi egységére, így a kurd polgárjogokat korlátozták és az egyenlőség elismerése nélkül egy külön csoportként kezelték őket. 1984-ben a Kurdisztáni Munkáspárt a saját kezébe vette az irányítást és megkezdte a lázadást a Török Köztársaság ellen. A PKK-s felkelések rendre erőszakba torkollottak, míg be nem vezették az állandó tűzszünetet 1999-ben. Ez idő alatt komoly veszteségeket szenvedett a szervezet, emellett sor került néhány társadalmi és politikai változtatásra. 1991-ben a törvény 2932-es cikkét kitörölték, így a kurd nyelvet használhatták az informális (nem hivatalos) beszédre és a zenékhez, azonban politikai és oktatási célokra nem használhatták, illetve a médiában. Ugyanebben az évben az új terrorizmus elleni törvényjavaslatot fogadtak el, mely meghatározta, hogy bármilyen cselekvés, intézkedés, melynek célja a Köztársaság megformálása, annak nevezhető. Így lényegében a kurd politikai aktivistákat üldözték és néhány alapvető hangadási formát. 2004-ben a törvényeket tovább liberalizálva lehetővé tették a kurd nyelvű adásokat és más egyéb, korábbi korlátozásokat, köztük a kurd nevek adását a csecsemőknek, ami előtte szintén be volt tiltva. Irak Brit mandátum az Első-világháború után Az első világháború után Irak brit mandátum alá került. Hogy elkerüljék a haragot, a britek az Északi kurd régiókban jelentős autonómiát biztosított a kurdoknak, illetve felismerték nacionalista követeléseiket. Így a britek megpróbálták intézményesíteni a kurd etnikai azonosságtudatot az 1921-es Iraki ideiglenes Alkotmány idején, mely kimondta, hogy Irakban két etnikai csoport van jelen: név szerint a kurdok és az arabok, emellett a kurd nyelv az arab mellett egyenjogú volt. Az iraki kormány az országot két különböző régióra osztotta szét, egy arab és egy kurd régióra. A két vezetőség figyelemmel kísérte a kurdok vándorlását: az egyik a nem-törzsi városlakókat figyelte, a másik pedig a vidéki törzsek népességét szemlélte, hogy visszaszorítsa, megakadályozza a városi migrációjukat. A kormány a vidéki kurdokat előnyben részesítette például a törzseknek törvényes joghatóságuk volt, adókedvezményekben részesültek és biztosította a parlamentben a helyüket. Ezek mellett saját iskolákat üzemeltethettek, mely nem függött az államtól. Ezeket az intézményeket 1950-es években bezárták. 1932-ben szélesítették a kurd jogokat a helyi nyelvtörvényben. Ahhoz, hogy Irak a Népszövetségbe (kétségtelenül brit befolyás alatt) csatlakozzon, a kurdok számára az országnak alkotmányos védelmet kellett biztosítania, mely megvalósult. A két világháború közötti időszakban a politikai jogok szélesebbé váltak (a brit beavatkozásoknak köszönhetően). Egy sor erőtlen kormány pedig megakadályozta néhány arab nemzeti érzelmű mozgalom létrehozását, azonban ez nem volt elég. Később hatalomra kerülő nacionalista kormányok nemzetközpontú államok létrehozását tűzték ki célul, az Iraki egység (al-Wahda al-Iraqiyya) a szunnita arab kormánnyal együttműködve kormányzott. Ebben az új alkotmányban nem szívesen látták az országban lévő nem arab nemzetiségű embereket, így a kurdokat sem. A második világháború után Az 1950-es, '60-as illetve a '70-es években egy sablont követtek. Az új arab vezető azt állítja, hogy a kurdokat egy különálló és egyenrangú etnikai csoportként kezeli, mely Irakban politikai jogokban is részesül. Az 1960-as alkotmány például a kurdokat és az arabokat partnerként kezeli az országban. Mivel az Iraki Köztársaság egyik alaptörvénye biztosítja az egyenlő jogokat. Miután sikeresen bebetonozták az erejüket, a kormány meg akarta fosztani a kurdokat politikai joguktól, betiltani a nacionalista pártjaikat, elpusztítani a kurd falvakat, erőszakkal betelepíteni őket legfőképpen a kőolajban gazdag területek köré. Ennek eredményeként az Iraki Kurdisztánban állandósultak a harcok, míg 1970-ben meg nem kötötték a békemegállapodást. Megígérte a kurd önrendelkezést, politikai képviseletet a központi kormányzatban, biztosították a nyelvi jogot, elismerve Irak heterogenitását. Ezeken kívül szervezetek, egyesületek szabadságát, emellett számos más engedményeket is lehetővé tettek köztük az állampolgári jogokat is. Ez mind 4 éven belül kellett volna megtörténnie. 1974-ben azonban egy lazább autonómia törvény ténylegesen megvalósult, cserébe azonban sokkal gyengébb állampolgári védelmet tettek lehetővé, így a konfliktus hamarosan kezdetét vette. Az 1980-as években, különösen az Iraki-Iráni háborúban egy különös esemény következett be: körülbelül 500.000 kurd civilt küldtek fogolytáborba Irak keleti és déli részén, az Iraki fegyveres erők pedig lerombolták falvaikat, tanyáikat, melyek a harcterülethez közel vagy közvetlenül ott helyezkedtek el. Ugyancsak ebben az időszakban az iraki hadsereg vegyi fegyvereket vetett be a kurdok ellen. Az Öbölháború után Az Öbölháború után az ENSZ egy önálló, független biztonsági menedéket alapított Észak-Irakban az USAF és a RAF közreműködésével, melyek légi védelmet biztosítottak. A Kurd Regionális Kormány előtt a polgárok a tapasztalt polgári jogokat soha nem élvezték. Iskolai egyesületek, civil és női szervezetek alakultak, intézményesítették a toleranciát, például régiónként létrehozhatták a saját etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeiket. 2003-as iraki invázió illetve Szaddám Husszein bukása után a kurdok visszautaztak Irakba, ahol az autonóm terület ígéretével szembesültek, emellett állampolgárságot is kaptak. Egy központi, etnikai modellt hoztak létre jelentős kisebbségi jogokkal, mely a diszkrimináció ellen harcolt. 2005-ös új Iraki alkotmány a kurdot hivatalos nyelvként kezeli az arab mellett, elismeri a kurd emberek nemzeti jogait, az állampolgárok számára az abszolút egyenlőséget biztosít, függetlenül faji, vallási vagy nemi hovatartozásától. Hogy ez alkotmány mennyire fogja tudni hatékonyan biztosítani a kurdok védelmét, egyenlő állampolgári jogait, jelenleg tisztázatlan a zűrös és instabil belpolitikai helyzet miatt. Szíria Miután a Said sejk forradalom kudarcba fulladt, a kurdok ezerszámra elmenekültek Délkelet-Törökországból a szomszédos Szíriába, ahol a francia mandátumú hatalom állandó állampolgárságot biztosított számukra. A franciák támogatták a függetlenségi mozgalmakat, ami része volt az Oszd meg és uralkodj taktikának, emellett jelentős számú kurd embert toboroztak a helyi fegyveres erőknek. Azonban a kurdok elnyomása tovább fokozódott, miután megalakult Egyiptom és Szíria egyesülésével az Egyesült Arab Köztársaság, ami ugyan részben több követelést is teljesített, de a rendőri és katonai akadémiákon a kurdok felvétele szigorúan tilos (ez a mai napig érvényes). 1962-ben 120 000 kurd embertől (a szíriai kurdok 40%-tól) megfosztották az állampolgárságot, amikor a kormány ürügyként azt állította, hogy valójában törökök és irakiak illegálisan tartózkodnak az országban. Az állampolgárságtól megfosztott, hontalan kurdok így megfelelő okot találtak rá, hogy bevezessék a kötelező hadviselést. A kurd nyelvet és a kulturális kifejezéseket betiltották, mely a napig aktuális. . 1962-ben tervet dolgoztak ki „arab öv” címen, melyben első lépésként a kurd helységnevek megváltoztatása szerepelt. Második lépés a térség tényleges elarabosítása volt, melyben a kurd lakosságot falvaik elhagyására kényszerítették, és helyükre arabokat telepítettek. Ezt azonban soha nem hajtották végre teljesen. 1963 után, a Ba'ath rezsim alatt nem történt lényeges változás. A kormány nem volt hajlandó végrehajtani a földreformot végrehajtani azon a területen, ahol a kurdoknak kedvezett volna, 1971-ig. Az 1970-es évektől ugyan kezdett enyhülni a feszültség, de a késői 1980-as években a kurdoktól megtagadták a szíriai állampolgári státuszt, emellett a hazai etnikumtól egyéb okmányokat, például útleveleket érvénytelenítettek. A szíriai polgárháború kezdetével a kormányerők felhagytak a kurd lakta területekkel, így a kurdok ezeket a területeket önállóan kormányozták. YPG YPJ pésmerge Észak és Északkelet Szíriában, a kurd többségű területek összecsatolásával egy önálló, autonóm területet hoznának létre (Iraki Kurdisztán mintájára) vagy akár teljes függetlenséget is megvalósíthatnák, mint Kurdisztán részeként. Irán A kurd és a perzsa nyelv és a kultúra közötti rokonságot összevetették a törökkel és arabbal. A kiegyenlítettebb népességegyensúly az etnikai többséget képviselő perzsák és a kisebbséget alkotó kurdok között azt eredményezte, hogy egy kissé szokatlan állampolgári jogokat élvezhettek az iráni kurdok, és habár a függetlenséget nem kapták meg, autonómiában részesülhettek. Kajár Birodalom idejében Az irániakat az iszlám vallással, azon belül a síita ágával hozták összefüggésbe, eszerint törvénykeztek. Amíg a legtöbb kurd szunnita iszlám vallású, addig Iránban nagyjából egyenletesen oszlik el a szunnita és a síita, illetve annak az irányzatnak egy töredéke például a szufik. Mivel a vallást előbbre helyezték, mint az etnikai hovatartozást, a kurdok a többségi társadalom részei voltak és élvezte széleskörű állampolgári jogait. Ellentétben az Oszmán Birodalommal, a társadalmi rend fennmaradt, míg a császári rendszer hanyatlani kezdett. Egy modern reformmozgalom a 19. században kovácsolta össze a modern iráni identitást, a kurdok hasznára. Ez idő alatt a szunnita és síita kurdok előnyben részesültek, kiváltságos pozíciókat foglaltak el, mint muszlimok, szemben más etnikumokkal például keresztény örményekkel, zsidókkal, zoroasztriánusokkal, akik az élelmiszeriparban dolgoztak és joguk volt koronaföldet vásárolni. Bár azt érdemes hozzátenni, hogy előnyben részesítették azokat a földkérőket, akik támogatták a muszlimokat. Ez a fölény segítette a kurdokat, hogy erős ellenőrzés alatt tartsák az élelmiszertermelést és a földeket. Az etnikai korlátozások hiányában megengedték, hogy a kurd törzsi vezetők és előkelők megvásárolják a kormányhivatalok irodáit, így ennek következtékben a kurdok az iráni politika szerves részét képezték, ráadásul a kormány mint kisebbséget nem tagadta meg, etnikai hovatartozásukat sem kérdőjelezték meg. Ezt alátámasztja, hogy a kajárok néhány törzsfőnöknek kormányzati pozíciót adtak, cserébe biztosították számukra a belbiztonságot. Ebben a rendszerben számos kurd ért el katonai, politikai vagy diplomáciai pozíciókat. A 19. század közötti és a korai 20. századi Iránban nem alakult ki olyan radikális nacionalista mozgalom, mely társadalmilag kirekesztett volna embereket etnikai hovatartozás alapján, hanem kidolgozta az iráni azonosságtudat elméletét, azonban ezt kapcsolták össze etnikailag a perzsákkal. Alkotmányos monarchia idejében Az alkotmányos monarchia létrejöttét követően, 1925-ben Reza Shah által megváltozott a kurdok kedvező társadalmi helyzete. Hasonlóan a többi államokhoz, létre akart hozni egy perzsa iráni homogén nemzetállamot, az etnikai kisebbségektől, így a kurdoktól pedig megfosztani az egyenjogúságot, betiltani a kulturális szavaikat. Ezek a kisebbségek kénytelen voltak kényszerből együtt élni a perzsa kultúrával, többeket letartóztattak csak azért, mert kurd nyelven beszéltek. Azonban a kurdok különleges helyet foglalhattak el az etnikai alapú nacionalizmusban a perzsa és a nem arab kulturális hasonlóságok miatt. Az iráni parlament ugyanis nem etnikai, hanem vallási alapon volt szétosztva, így a kurdok nagyobb politikai erőt képviselhettek például az örményeknél vagy zsidóknál. Az állam bevezette a kötelező katonai sorozást, az iskolákat államosították, hogy integrálják a városi kurd lakosságot, azonban többségük vidéki maradt. A második világháború után a szovjet csapatok kivonultak a kurd régióból (ahol Mahabádi Köztársaság jött volna létre, autonóm kurd kormánnyal), azonban a Sah betiltott néhány kurd politikai pártot, nyílt politikai pártrendszert vezetett be, ahol egyébként a fermán uralkodott. 1958-ban jelentős változás ment végbe, ugyanis lehetővé tették a kurd kulturális szervezetek és diákszervezetek tevékenységét, azonban politikai pártok alapítását még korlátozták. Más országokkal szemben a kurdok szabadon publikálhatták saját nyelvükön a történelmi és kulturális információkat. Azonban mivel jelentős beruházást és katonai támogatást kapott a nyugati világtól, Irán az 1950-es, 60-as években rendőrállam lett, mely minden polgári jogot beszüntetett. Irán a forradalom után Az iráni forradalom után néhány kurd csoport (köztük a Iráni Kurdisztán Demokrata Párt) az iráni baloldallal és kommunista csoportokkal szövetkezett Khoemeini Ayatollah kormánya ellen. A kurd autonómiáért való lázadást Teherén 1979-ben erőszakkal elfojtotta, több ezer kurd lázadó és civil életét vesztette. Az új teokratikus kormány kidolgozta a nacionalizmus új elméletét, melyet a síita iszlám vallással kapcsolt össze. Khomeini megerősítette a hatalmát, miután kizárta a szunnita kurdokat a kormányhivatalokból, korlátozták a szólásszabadságot, és felfegyverezték a kurd régiókat is, hogy belekényszerítsék őket az iraki-iráni háborúba. Más országokhoz képest a kurdoknak még mindig nem publikálhattak, nem ünnepelhették az ünnepeiket, nem viselhették a tradicionális ruháikat és nem használhatták a kurd nyelvet (kivéve, ha az oktatáshoz szükséges). 1997-ben jelentős fejlesztés következett be, ahol a kormány lehetővé tette a kurd nyelvet a médiában, bár néhány kiadványt később korlátozott. PJAK felkelés Az iráni kormány szembekerült a kurd etnikai elszakadást követelő gerilla csoporttal, Kurdisztáni Szabad Élet Pártjával (PJAK) 2004-ben. A PJAK szorosan kapcsolódik a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK), akik Törökország és a Török Kormány ellen harcolnak. A szeparatista csoport még alakulása évében véghezvitte az első fegyveres támadását az Iráni Kurdisztánban, miután az iráni biztonsági erők tüzet nyitottak és megöltek 10 kurd embert egy kurd demonstrációban. 2005 júliusában Északnyugat-Iránban háromhetes kurd zavargás tört ki, válaszul a biztonságiak megöltek 20-at, 300 embert pedig megsebesítettek közülük. A tiltakozások tovább folytatódtak miután egy kurd aktivistát megöltek a rendfenntartók július 9-én Mahabádban. 2005 októberében ezek a felvonulások tovább folytatódtak. Egyes kurd források szerint legalább 100 ezer biztonsági ember harci helikopterekkel jelent meg a kurd régiókban, hogy megállítsák a tiltakozókat. Az Iráni Kurd Demokrata Párt sürgette a nemzetközi szervezeteket, emberjogi aktivistákat és a nemzetközi közösséget, hogy tegyen lépést az Iráni Iszlám Köztársaság vérontásáért. Hussein Yazbadah, a Kurdisztáni Szabadság Párt általános titkára (aki emigrációban élt még ekkor Erbilben) szintén bírálta a brutális fellépéseket. Még ugyanebben az évben a PJAK tárgyalni kezdett au iárni biztonsági erőkkel Merivan régióban. Az isztambuli Cihan hírügynökség állítása szerint több mint 100 biztonsági tag halt meg a PJAK által 2005-ben. 2006 februárjában 10 kurd tüntetőt tettek láb alól a rendőrök. A Kurdisztáni Szabad Élet Pártja válaszul háromszor támadt két iráni bázisra április 3-án. A harcosok 24 biztonsági tagot öltek meg, megtorlásul 10 kurd demonstrálóra tüzet nyitottak Makuban a biztonságiak. Április 10-én 7 PJAK tagot letartóztattak, amiért az volt a gyanú, hogy megöltek három rendfenntartót. Röviddel ezután, április 21-én és egy héttel később az iráni biztonsági erők 100 tüzérségi lövedéket mértek a PJAK pozícióira a Kandil-hegy közelében, az Iraki határt érintve az iraki védelmi minisztérium szerint. Ez támadás becslések szerint legfeljebb 10 kurd harcossal végzett. 2006. május 8-án Kermánsáhban a PJAK tagjai egy bombát dobtak le, mely megsebesített 5 embert egy kormányépületben. Az amerikai hírügynökség azt állította, hogy az iráni hadsereg megkezdte a bombázásokat az által elfoglalt Irak-Iráni határ mentén. Azonban a kormány azt állította, hogy elsődleges célpontjai a PJAK voltak. Számos civil meghalt. Május 27-én a PJAK tagjai négy iráni katonát öltek meg az iráni Kurdisztánban, a PKK-hoz közeli Roj TV számolt be erről. Szeptember 5-én Sardasht közelében megöltek az iráni erők több mint 30 kurd fegyverest, 40-en pedig megsebesültek. Szeptember 28-án az iráni kormány azt mondta, hogy a PKK két tagja (melyet Irán rendszeresen összekever a PJAK-kal) felrobbantott egy gázvezetéket Nyugat-Azerbajdzsánban. 2007. február 24-én egy iráni helikopter lezuhant Nyugat Azerbajdzsán területén, benne 13 katonával, köztük több elit Forradalmi gárdásitával és az iráni hadtest vezetőjével. PJAK magára vállalta az esetet, ugyanis az állították, hogy egy vállról indítható rakétával végeztek a helikopterrel. A kormány azonban ezt cáfolta ls a rossz időjárási viszonyokra fogta a balesetet. Ezt követően, Irán ellentámadást indított Nyugat -Azerbajdzsán keleti részén , közel a török határhoz. Az Irán állami hírügynökségek szerint az összecsapásokban 47 kurd lázadó és 17 iráni katonát öltek meg február 25 és március 1 között. Augusztusában a PJAK lázadók azt állították, hogy sikerült lelőniük egy iráni katonai helikoptert, mely a bombázást folytatta volna. Kurd tisztek szerint augusztus 23-án iráni csapatok lerohantak számos kurd falvat Észak-Irakban. 2008. augusztusában az iráni nyomás hatására az egyik Iraki Kurdisztánban uralkodó párt, a PUK támadást indított a PJAK ellen. a KDP vezetője és elnöke, Maszúd Barzáni többször is hangoztatta, hogy elutasítja PJAK fellépését Irán ellen. 2008. október 11-én az IRNA iráni hírügynökség közleménye alapján a Baszidzs iráni vallási milícia tagjai megöltek 4 kurd gerillát egy összecsapásban, az iraki határhoz közel. 2008. november 10-én PJAK bejelentette, hogy leállít minden műveletet Irán ellen, és a török hadsereg ellen fog harcolni. 2009. április 24-én a PJAK lázadók megtámadtak egy rendőrőrsöt Kermánsáh tartományban. Jelentések szerint a heves tűzharcban 18 rendőr és 8 lázadó vesztette életét. Az iráni kormány szerint azonban 10 rendőr és ugyanennyi lázadó halt meg. A Heidelberg Nemzetközi Konfliktusvizsgáló Intézmény (HIIK) azt állította, hogy az április 24-én és 25-én történt PJAK rendőrépületek elleni támadások, melyek Kermánsah és Kurdisztán tartományokban történtek, összesen 11 rendőr és több mint 10 kurd harcos vesztette életét. Irán egy héttel később válaszolt, amikor kurd falvak ellen nehézfegyverzetű harci helikoptereket vetett be Panjwin térségben, mely átnyúlik Irak térségében. Az iraki határrendészeti tisztek szerint a területet Irán támadta meg, mely figyelmen kívül hagyta a PJAK egy védőbástyáját, mely a rajtaütés célja lett volna. 2010-ben a PJAK magára vállalta a 3 Forradalmi Gárdista halálát Nyugat Azerbajdzsánban. Az év elején az iráni rendőrség letartóztatott egy gyanúsítottat egy ügyész megöléséért, ugyanebben a tartományban a kurd fegyveresek összecsaptak az iráni rendőrséggel. 2011. március 24-én két iráni rendőr meghalt további 3 pedig megsérült Kurdisztán tartományban, Sanandaj városában. Április elsején 4 határőr vesztette életét és 3 másik megsebesült Marivan városában. Április 4-én az Iráni Forradalmi Gárda elmondása szerint az elkövetők a Sanadajban történt támadás során meghaltak. Június 19-én egy iráni TV honlapja (IRIB TV) számolt be arról, hogy két kurd lázadót megöltek, egy PJAK tagot pedig megsebesítettek az iráni biztonsági erők Nyugat-Azerbajdzsán tartományban. Július 16-án az iráni hadsereg egy nagyszabású offenzívát indított a szervezet ellen Észak Irak hegyvidéki részeiben. Július 17-én a Forradalmi Gárda megölt legalább 5 PJAK harcost egy rajtaütés során, melynek célja az volt, hogy megsemmisítse a csoport északnyugat-iráni szárnyát. Eközben a PJAK állítása szerint legalább 21 katonát sikerült kiiktatniuk. Kurdok lélekszáma A kurdok pontos lélekszámát nehéz megállapítani több okból kifolyólag: számos országban a kurdokat nem számolják össze népszámláláskor; a folyamatos politikai napirendek miatt általában kicsinyítik vagy nagyítják a kurd lélekszámot; kizárhatnak olyan csoportokat mint például a zazák; Irakban és Szíriában a folyamatos zavargások történtek az elmúlt években; a kurd közösség folyamatos népességnövekedése miatt az aktuális számok gyorsan elavulnak. Ma 32 és 40 millióra becsülik a számukat. Zoran Filipović Zoran Filipović (Titográd, 1953. február 6. –) korábbi jugoszláv válogatott labdarúgó, edző. Transzferábilis rubel A transzferábilis rubel nemzetközi elszámolási egység volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa idején 1964 és 1991 között. Az ezt a pénzeszközt használó felek ebben tartották nyilván kereskedelmi bevételeiket, illetve tartozásaikat. A transzferábilis rubelnek nevével ellentétben nem volt valódi köze az orosz rubelhez, amelytől korabeli árfolyama is jelentősen eltért. A transzferábilis rubel elszámolását a Moszkva városában működő Nemzetközi Gazdasági és Együttműködési Bank végezte a nemzeti bankok közreműködésével. A transzferábilis rubelt a KGST-n kívüli országok nem fogadták el hivatalos fizetőeszköznek. Kuba a mai napig 4,2 milliárd transzferábilis rubel adóssággal tartozik hazánk felé, míg Észak-Korea a 815 milliós adósságának nagy részét képező összeg elengedését kérte 2008-ban. Ezen összegek átszámítása a ma forgalomban lévő hivatalos fizetőeszközökre azonban nem történt még meg. Oszakai várkastély Az oszakai várkastély egy japán kastély Oszaka Csúó-ku városrészében. Az épület Japán egyik leghíresebbje a maga nemében, a történelem folyamán fontos szerepet játszott. A várkastély mintegy 60 000 négyzetméteres területen fekszik, ahol összesen 13 épület található, többek között a Toyokuni szentély is. A várkastély nyitva áll a közönség előtt, fesztiválok népszerű színhelye. Könnyen elérhető a közeli vasútállomásról. Története 1583-ban Tojotomi Hidejosi kezdte meg a várkastély építését védelmi feladatok ellátására. 1585-re el is készült a belső rész, de ekkor Tojotomi úgy döntött, hogy kibővítteti a várat, hogy az ellenségnek még nehezebb dolga legyen, ha be akarja venni az épületet. 1598-ra teljesen elkészült a komplexum, Tojotomi Hidejosi meghalt, így a vár a fiáé, Tojotomi Hidejorié lett. 1600-ban Tokugava Iejaszu megtámadta és le is győzte Hidejori seregeit, így helyébe lépett. 1614 telén Tokugava újabb támadást intézett Hidejori ellen, de nem tudtak bejutni a várba, így Tokugava parancsot adott katonáinak, hogy töltsék fel a várárkot, hogy így könnyebben bejuthassanak. 1615 nyarán Hidejori még egy utolsó kísérletet tett, hogy kiássa a várárkot, de Tokugava újból elküldte seregeit, és Hidejori katonáival együtt elesett. A várkastély a Tokugava családé lett, míg a Tojotomi család kihalt. 1620-ban a vár akkori birtokosa, Tokugava Hidetada sógun parancsot adott a várkastély újjáépítésére, kibővítésére. A belső kastélyt megmagasíttatta és új falakat húzatott fel. Az akkor emeltetett falak a mai napig állnak. 1665-ben egy hatalmas viharban villámcsapások miatt leégett a főépület. 1843-ban tíz évnyi hanyagolás után a sógun adományokat gyűjtött a környéken lakóktól, hogy az égetően szükséges felújításokat elvégeztethesse a várkastély tornyain. 1928-ban Oszaka vezetősége felújítást eszközölt a főépületen, majd 1945-ben a bombázások során jelentős kár keletkezett a felújított részeken. 1995-ben a városi vezetés újabb felújítás mellett döntött, melyet két év múlva be is fejeztek. Roraima-hegy A Roraima-hegy (Spanyolul: Monte Roraima vagy más nevén Tepuy Roraima, Cerro Roraima; portugálul: Monte Roraima) a Pacaraima-hegység tepuiláncának legmagasabb hegye. A hegy első leírása az angol felfedező Walter Raleigh-től származik 1596-ból. A 31 km² területű táblahegy, melyet minden oldalról 400 méteres sziklafalak határolják, Venezuela, Brazília és Guyana hármashatárán található. A Roraima-hegy Guyanai-felföldön elterülő, 30 000 km² összterületű venezuelai Canaima Nemzeti Park délkeleti részében található, és a felföld legmagasabb pontjának számít. Ezek a táblahegyek a Föld egyik legrégibb geológiai alakulatainak számítanak, korukat kétmilliárd évre becsülik a szakértők, kialakulásukat pedig a prekambrium idejére teszik. A hegyen található Guyana legmagasabb pontja (2772 m), azonban Venezuelában és Brazíliában találhatóak magasabb hegycsúcsok is. A hegy 2810 méteres legmagasabb csúcsát Maverick Stone-nak nevezik (spanyolul: Carro Maverick), mely teljes egészében a venezuelai részen található. A nevét onnan kapta, hogy a csúcs alakja a Ford autógyár Maverick típusú autójára hasonlított. Neve a pemon indián törzstől származik, jelentése: A patakok nagy és örökké termékeny anyja. Állat- és növényvilága A hegyen található állat- és növényfajok nagy része csak erre a helyre jellemző. Számos örökzöld növény él itt, illetve a meredek falakon és a csúcson olyan növények találhatóak, mint a kürtvirágfélék családjába tartozó húsevő Heliamphora, a harangvirág, vagy a ritka Rapatea. A hegyen az év majdnem minden napján esik az eső. A hegytető nagy részén kopár homokkő, elszórtan pedig bokrok (Bonnetia roraimae) és algák találhatóak. Az alacsony, gyér és tüskés növényzet a homokos, mocsaras részeken is megtalálható, melyek a sziklás csúcsot tarkítják. A talaj tápanyagának nagy részét a hegy pereméről lefolyó zuhatagok mosták el, itt található néhány a világ legmagasabb vízesései közül. A hegy állatvilága is több tekintetben egyedülállónak számít. A táblahegyet is magába foglaló nemzeti parkban számos emlős él, így itt is megtalálhatóak olyan, az amazóniai esőerdőkre jellemző állatok, mint a háromujjú lajhár, sörényes hangyász, dolmányos hangyász, közönséges tapír, óriástatu, kapibara, pettyes paka, örvös pekari, erdei kutya, arany aguti, ormányos medve, farksodró, amazóniai nyestmedve, nyársasszarvasok, jaguár, jaguarundi, oncilla, puma, hosszúfarkú macska. A főemlősöket a keleti éjimajom, a vörös bőgőmajom, az örvös kabócamajom, a feketefejű uakari, a rőt csuklyásmajom és a fehérarcú sátánmajom képviselik a területen. Kevésbé elterjedt fajok közé tartoznak a fehérhasú oposszum, a vidraoposszum, az álarcos egéroposszum, közönséges pamparóka és a hosszúfarkú menyét, a rágcsálók közül pedig a Zygodontomys brevicauda, illetve a Podoxymys, a Rhipidomys és a Cavia nem fajai. A madárvilágot több száz faj képviseli, ezek között túlsúlyban vannak az esőerdőkre jellemző fajok: fehérarcú réce, Aplomodo-sólyom, barnaarcú aratinga, pávakakukk, guatemalai füleskuvik, üregi bagoly, Morgan-verébsármány, hollókeselyű, Aulacorhynchus derbianus és kolibrifélék. Ezek mellett a régióban őshonos és a tepuik vidékére jellemző fajok is élnek a hegyen és környékén: Phelps-sarlósfecske, tepui aranybegy, tepui ökörszem, Crypturellus ptaritepui, Demerara-papagáj, zöld tirika vagy tepui papagáj, roraima lappantyú, Campylopterus hyperythrus, pávakolibri, Heliodoxa xanthogonys, Syndactyla roraimae vagy Automolus roraimae, Myrmothera simplex, Pipreola whitelyi, fehérfejű pipra és Xenopipo uniformis vagy Chloropipo uniformis. Testméretük és nehézkesebb mozgásuk miatt a hüllők és kétéltűek főleg a hegy lábánál vannak jelen, és itt is számos esőerdei faj található: zöld leguán, tejufélék, andoki lándzsakígyó, Bothrops taeniata, néma csörgőkígyó, korallkígyók, közönséges óriáskígyó. A varangyfélék családjába tartozó Oreophrynella nigra mellett itt megtalálható az Oreophrynella quelchii, egy diurnális varangy, amely a hegy kövein és a cserjésében él, és a sebezhető állatfajok listáján is szerepel. Brazíliában és Venezuelában egyaránt védett állatnak számít. A barlangi faunát denevérek, zsírfecske, szöcskék, pókok és soklábúak képviselik. A vékony talajréteg ökoszisztémáját a túrázók veszélyeztetik leginkább. Az általuk eldobott szemét beszivárog a talajba, és felborítja annak egyensúlyát, illetve a mikroorganizmusok szaporodására is hatással van. Megmászások A vízesések miatt nedves sziklafalak nehézzé teszik a hegytető megközelítését, ezért az első megmászásra csak 1884-ben került sor, amikor azon év decemberében a brit biológus, Everard im Thurn egy erdős lejtőn feljutott a táblahegyre. Az ide érkező látogatók ma is ezt az útvonalat használják. Napjainkban a túrázók többsége a venezuelai oldal felől közelíti meg a hegyet, vezetőik pedig Paraitepui település pemon indiánjai közül kerülnek ki. Bár sűrűn járt és jól jelzett az útvonal, mégis könnyen el lehet tévedni a hegyre vezető úton. A hegyet legtöbbször felhők ölelik körül, amik a látási viszonyokat nehezítik. Paraitepui-ból a túrázók többsége két nap alatt ér el a hegy lábához, majd egy napot szánnak a „La Rampa” nevet viselő, lépcsőszerű ösvényen való haladásra a tető felé. Északról, Guyana felől hosszabb és nehezebb az út. Emellett helikopterrel is megközelíthető a közeli venezuelai városból, Santa Elena de Uairén-ből. A tepuit hegymászók is felkeresik, főleg a brazil és a guyanai oldal felől. 2013-ban egy osztrák dokumentumfilm (Jäger des Augenblicks - Ein Abenteuer am Mount Roraima) bemutatta Kurt Albert, Holger Heuber és Stefan Glowacz mászását, amint a guyanai oldalról közelítik meg a Roraima-hegyet. Az ilyen mászások, és az adott nemzeti parkok zárt részeire való belépés külön engedélyeket igényelnek. A brazil oldalról való hegymászás nehezebben megvalósítható, mivel a hegyet a Raposa Serra do Sol bennszülötteinek rezervátumán keresztül lehet csak megközelíteni, ahol az indiánok, a telepesek és a hatóságok között gyakran alakul ki fegyveres konfliktus. Kultúra A hegy már jóval az európai felfedezők érkezése előtt jelentős szerepet töltött be a helyi bennszülöttek életében, számos mítosz és legenda kötődik a helyhez. A Gran Sabana területén élő pemon és kapon törzsek egy kivágott hatalmas fa tönkjeként tekintettek a hegyre. Hiedelmük szerint ezen a fán termett a világ összes gyümölcse és gumós zöldsége, és amikor Makunaima, a mitikus szélhámos kivágta azt, földre zuhant, ami egy szörnyű özönvizet okozott. 1912-ben került kiadásra Arthur Conan Doyle Az elveszett világ című regénye, amely cselekményének helyszínére erősen hasonlít a Roraima vidéke, ezért sokan úgy tartják, hogy az író a táblahegy környékéről mintázta saját művének helyszíneit. 2006-ban a Roraima-hegy volt az úti célja az Animal Planet The Real Lost World című televíziós dokumentumfilmjének, melyben modern kori felfedezők (Rick West, Hazel Barton, Seth Heald, Dean Harrison és Peter Sprouse) követték a hegy első megmászóinak Im Thurnnak és Harry Perkinsnek a nyomdokait. A cím utalás Conan Doyle hasonló című regényére. A Disney/Pixar 2009-es animációs filmjét, a Fel!-t is a Roraima-hegy (illetve a Kukenán-tepui) inspirálta. A film Blu-ray kiadásán egy rövid anyag található, melyben az alkotók felmennek a hegyre, hogy ötleteket nyerjenek az elkészítendő filmhez. Írásbeliség Az írásbeliség fogalma általában az írásos kultúra azon szakaszát jelöli, amelyben már létezik legalábbis felirat-kultúra, a feliratok hagyománya illetve esetleg kódexek. Tehát kulturális tartalmak, információk kézírásos rögzítése szöveges alakban (irodalom, liturgia, oklevelek, történelmi témájú szövegek stb.) Másrészt viszont a szóbeli hagyományokkal való foglalkozás során felmerült annak az igénye, hogy írásbeliség alatt az irodalmi kompetencia is értendő legyen. Terminológiai ellenpárja, egyben médiatörténeti elődje a szóbeliség, ill. szájhagyomány, örököse pedig a könyvnyomtatás korszaka a Gutenberg-galaxis, majd a digitális írásbeliség. Az írásbeliség korszaka tehát a sumer rovásírástól az egyiptomi hieroglifákon át napjainkig tart, mert bár a fő szerepe mára a nyomtatott írásnak van, illetve ezt leváltva a digitális írásnak, a kézírást máig is nap mint nap használjuk . Marshall McLuhan az írásbeliséget irodalmi kódexkultúrának és feliratkultúrának is nevezi, amely alatt kulturális tartalmak kézírásos rögzítését és így szó szerinti megőrzését érti. Az írás, az írni tudás képezi a hagyományok, a kultúra és a művelődés nagyobb formátumú megőrzésének alapját. Az írásbeliség azonban nem hirtelen szakítás a szóbeli hagyományokkal, mert a kéziratokat általában hangosan felolvasták. Az írás megjelenése egyben a vizualitás növekvő dominanciáját is jelentette, amely más érzékszervi benyomássokkal támogatta a szabályok és rendszerűségek felismerését. Ez pedig az ok-okozati összefüggések könnyebb rendszerezését és a matematikai gondolkodást segítette elő. Ismert kutatói Az írásbeliség kutatásával foglalkoztak illetve foglalkoznak többek között Milman Parry, Eric Alfred Havelock, Jan Assmann , Walter Jackson Ong Jack Goody Ian Watt. Kovászna megye községeinek listája Ez a lista Kovászna megye községeit sorolja fel a magyar elnevezés ábécésorrendjében. 20571 Tiamorrison A 20571 Tiamorrison (ideiglenes jelöléssel 1999 RA135) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Minna Canth Minna Canth, születési nevén Ulrika Wilhelmina Johnsson (Tampere, 1844. március 19. – Kuopio, 1897. május 12.) finn író, költő. Pályafutása Canth akkor kezdett írni, amikor a családi függöny üzletet vezette, valamint otthon özvegyként nevelt hét gyereket. Munkásságának fő témája a nők jogai, különösen a kortárs uralkodó kornézetben. Úgy vélte az ellentétes kifejezésmód lehetővé teszi, hogy a nők törekvései megvalósuljanak. A Papin perhe című műve a legismertebb. A saját korában ő egy ellentmondásos személy volt, a regényeiben megjelenített ötletek és a korszellem különbözősége miatt, valamint ebben az ellentmondásosságban szerepe volt annak is, hogy erősen képviselte a saját álláspontjait. Minna Canth az első nő, aki megkapta a saját „zászlós napját” Finnországban, 2007. március 19-én. A legfontosabb munkái Minna Canth legfontosabb művei a Työmiehen vaimo (A munkásember felesége) 1885-ből, valamint az Anna Liisa, amit 1895-ben írt meg. Työmiehen vaimo A Työmiehen vaimóban, a főszereplő Johanna összeházasodott Ristóval, aki egy alkoholista, és elpazarolja a felesége összes pénzét. Johanna nem tehetett semmit, a pénze törvény szerint a férjéé, nem az övé. A színdarab premierje botrányt okozott, de néhány hónappal később a parlament életbe léptette a tulajdon elkülönítéséről szóló új törvényt. Anna Liisa Anna Liisa egy tragédia, ami egy 15 éves lányról szól, aki házasságon kívül terhes lesz, de nem sikerül elrejtenie a terhességét, és amikor a gyermeke megszületik, megfojtja ijedelmében. Szerelmének, Mikkónak az anyja segít neki eltemetni a babát az erdőben, de pár évvel később, amikor Anna Liisa össze akar házasodni a vőlegényével, Johannesszel, Mikko és az anyja megzsarolják őt. Azzal fenyegetik, hogy felfedik sötét titkát, ha nem megy feleségül Mikkóhoz, de Anna Liisa ezt elutasítja. Végül Anna Liisa eldönti, hogy bevallja, amit tett. Börtönbe kerül, de úgy tűnik, ezután megtalálja a nyugalmát. Regényeit nem olvashatjuk magyarul. Dejan Perić Dejan Perić (Óbecse, Szerbia 1970. szeptember 22. –) szerb kézilabdakapus, a magyar MKB Veszprém KC volt játékosa. Pályafutása során megfordult a FC Barcelona, és a Celje Privovana Lasko csapatában is. Bajnokok Ligája győztes. Jelenleg az RK Vardar Szkopje kapusedzője. Pályafutása Perić a Dinamo Pančova csapatánál kezdett kézilabdázni, majd 16 évesen a szerb nagycsapathoz, az RK Crvena Zvezda Beogradhoz került. A jugoszláv válogatottban 18 évesen, 1988-ban mutatkozott be Zágrábban, a Jugoszlávia - Dánia összecsapáson. A válogatottal egy világbajnoki és egy Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Szerb bajnokként igazolt 1992-ben az Atlético Madridhoz, 2004-ben továbbállt a szintén spanyol Teucro Pontevedrohoz. 1995-ben döntött úgy, hogy a szlovén bajnokságban egyeduralkodó Celjéhez szerződik. Ezzel a csapattal 8-szor nyerte meg a szlovén bajnokságot, 7-szer a kupát, de legnagyobb sikerét is itt aratta, 2004-ben megnyerték az Bajnokok Ligáját. Ezután újra Spanyolországba szerződött, az FC Barcelona csapatát választotta. Ezzel a csapattal újra el tudta hódítani a Bajnokok Ligája serlegét, 2005-ben. 2006-tól Magyarországon, az MKB Veszprém KC csapatánál játszott. Ezzel a csapattal magyar bajnok és kupagyőztes tudott lenni, emellett egy nemzetközi kupagyőzelemet is begyűjtött. A 2007/08-as idényben a Bajnokok Ligájában indulhatott csapatával, onnét azonban már a csoportkörben búcsúzni kényszerültek, de a EHF-kupagyőztesek Európa-kupája sorozatban még folytathatták a küzdelmeket, amelyet végül veretlenül meg is nyertek, a döntőben a német Rhein-Neckar Löwen csapatát verve. A 2011-es idény után ismét Celjében folytatta pályafutását. Pályafutását 2013-ban fejezte be. Sikerei Magyar bajnokság : 2-szeres győztes 2007/08, 2008/09 Magyar kupa: 3-szoros győztes 2006/07, 2008/09, 2009/10 Spanyol Bajnokság: 1-szeres győztes 2006 Szlovén bajnokság: 8-szoros győztes 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2003, 2004 Szlovén kupa: 7-szeres győztes 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2004 EHF-bajnokok ligája : 2-szeres győztes 2004, 2005 EHF-kupagyőztesek Európa-kupája : 1-szeres győztes 2008 Pietro Gnocchi Don Pietro Gnocchi [ˌpj�ːtro ˈ��kːi] (Alfianello, Lombardia, 1689. február 27. – Brescia, 1775. december 9.) olasz barokk zeneszerező, egyházkarnagy, római katolikus pap és történész. Élete Édesapja módos kisbirtokos volt. Pietro a család négy gyermekéből másodikként született. Szülőfalujában kezdett iskolázás után két fivérével a közeli Bresciába ment bölcsészeti és zenei képzésre. 1707. április 2-án papi habitust ölthetett, de a felszentelésig még további filozófiai és teológiai tanulmányok vártak rá. 1712–13-ban a bresciai dóm kórusában énekelt. Ezt a posztját otthagyva Velencébe utazott, hogy a Szent Márk-székesegyház karnagyától, Antonio Biffitől összhangzattant és ellenpontot tanuljon. Rövid időre visszatért Bresciába, ajánlólevelet szerzett európai körútjához. A legjobb német, osztrák, cseh, lengyel énekes accademiákat kereste fel, hogy újabb ismereteket szerezzen. Megfordult Magyarországon is. Bresciába visszatérve hangszeres és énekiskolát szervezett (Scuola di Suono e di Canto). Zeneszerzőként és oktatóként hírneve eljutott Itália távoli részeiig. Az elért eredményei hatására 1723. június 16-án a dóm karnagyává nevezték ki. 1762. április 10-én az orgonistai posztot is megkapta. Közben káplán volt a város egyik legrégibb templomában, a San Giorgióban. Ide is temették el. A rendkívül termékeny zeneszerző nagy mennyiségű történeti, régészeti kutatómunkát végzett. Feldolgozta Brescia és környéke római kori feliratait, megírta tizenkét római császár feleségének életét, az ókori Görögország földrajzát. Ez utóbbi munkája a legterjedelmesebb: 25 kötetbe gyűjtötte „jegyzeteit” (notizie) a témában. Szerzeményei csaknem kizárólag egyháziak. Hangját a Velencében elsajátított stílus határozta meg, de műveiben előfordul a régi a cappella ének mellett, a Gnocchi idejében újnak számító concertáló, szólót és kórust váltogató, sok fúvóst foglalkoztató templomi zene is. Legtöbb műve az osztott kórus (cori spezzati) technikáját alkalmazza. A zenetörténetbe beírta magát meghökkentő, földrajzi műveltségét csillogtató címadásával is. Miséi címében előfordul a kontinensek neve, Svájc, Magnificatjaiban (12 db) a La Plata folyó, a Fülöp-szigetek, az „ismeretlen föld”, a Rialto híd, a veronai aréna, a római Colosseum. Világi művei közt – részben tájszólásban írt – buffoáriák, triószonáták, vonósegyüttesere írt concertók találhatók. Tudományos és zeneművei többsége kiadatlan, bresciai könyvtárakban találhatók. Walter Hill Walter Wesley Hill (Long Beach, Kalifornia, USA, 1942. január 10. –) Emmy-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer. Élete Egyetemi tanulmányait a Michigani Állami Egyetem történelem-angol irodalom szakán végezte el. Dolgozott olajfúróként és az építőiparban az 1960-as években, mielőtt rendező-asszisztens lett 1967-ben. 1972 óta ír forgatókönyveket. 1975 óta filmrendező is. Filmjei Producerként A harcosok (1979) (rendező és forgatókönyvíró is) A nyolcadik utas: a Halál (1979) A bolygó neve: Halál (1986) (forgatókönyvíró is) Blue city (1986) (forgatókönyvíró is) Vörös zsaru (1988) (rendező és forgatókönyvíró is) Mesék a kriptából (1989-1996) (forgatókönyvíró is) Variációk két ökölre (1992) A végső megoldás: Halál (1992) (forgatókönyvíró is) Geronimo - Az amerikai legenda (1993) (rendező is) Az utolsó emberig (1996) (rendező és forgatókönyvíró is) Alien 4. – Feltámad a Halál (1997) Döbbenet (2000) Vitathatatlan (2002) (rendező és forgatókönyvíró is) Deadwood (2004) (rendező is) Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004) Megtört ösvény (2006) (rendező is) Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2. (2007) Rendezőként A nagy bunyós (1975) (forgatókönyvíró is) Gengszterek sofőrje (1978) (forgatókönyvíró is) Jesse James balladája (1980) (forgatókönyvíró is) A lápvidék harcosai (1980) (forgatókönyvíró is) 48 óra (1982) (forgatókönyvíró is) Ha eljönnek a bomberek (1984) (forgatókönyvíró is) Szórd a pénzt és fuss! (1985) Crossroads (1986) Különös kegyetlenséggel (1987) Johnny, a jóarcú (1989) Megint 48 óra (1990) (forgatókönyvíró is) Trespass (1992) Vad Bill (1995) (forgatókönyvíró is) Perversions of Science (1997) Szupernova (2000) Fejlövés (2012) Forgatókönyvíróként Hickey és Boggs (1972) A szökés (1972) A sakkozó tolvaj (1973) Mackintosh embere (1973) Felkavart víz (1975) Dog and cat (1977) Szökésben (1993) Díjai Emmy-díj (2004, 2007) az amerikai filmrendezők céhének díja (2005) Christian Jürgensen Thomsen Christian Jürgensen Thomsen (1788 december 29 - 1865 május 21) dán régész volt, aki kifejlesztette a korai régészeti technikákat és módszereket. 1816-ban kinevezték annak a régészeti" gyűjteménynek a vezetőjévé, amely később a Dán Nemzeti Múzeummá fejlődött Koppenhágában. A régiségek kiállításra történő előkészítése és osztályozása közben úgy döntött, hogy a három korszakos rendszernek megfelelő időrendben mutatja be azokat. Más tudósok már korábban felvetették, hogy az őstörténet a kőeszközök korától a bronzeszközök korába és vaseszközök korába fejlődött, de ez csak leletekkel nem alátámasztott evolúciós rendszer volt. Thomsen finomította a három korszakos rendszert mint kronológiai rendszert, látva, hogy egyes leletek mely más leletekkel vannak közeli kapcsolatban. Így ő volt az első, aki az őstörténet tényeken alapuló időrendi szakaszolását kialakította. Ennek eredményeként neki tulajdonítják az európai őskor (és ókor) három korszakos rendszerének kialakítását. Thomsen írta az első szisztematikus értekezéseket a népvándorlás-kori arany lemezpénzekről. Thomsen tanulmánya a koppenhágai múzeum leleteiről a stilisztikai változás, a díszítés és a kontextus közötti kapcsolatot; felismerte annak fontosságát, hogy vizsgálja a "zárt leletek" céljait, ami lehetővé tette számára a különböző korszakok (kő - bronz -vas) közös tárgyainak meghatározását. Eredményeit a Ledetraad til Nordisk Oldkyndighed (Útmutató az északi antikvitáshoz) című művében tette közzé 1836-ban, amelyet 1848-ban angolul is kiadtak. Hozzájárulásai a régészethez 1816-ban Thomsent választották a Dán Királyi Bizottság a Régiségek Összegyűjtésére és Megőrzésére első kiállításának kurátorává. Mivel ez fizetés nélküli megbízás volt, Thomsen saját eszközei és érmegyűjtői tapasztalatai álltak rendelkezésre. Thomsen valószínűleg ismerte az őstörténet három korszakos modelljét Lucretius, Vedel Simonsen, Montfaucon és Mahudel munkái révén, és úgy döntött, hogy időrendben rendezi a gyűjtemény anyagát. Mielőtt ezt megtehette volna, a leleteket szét kellett válogatnia anyaguk és az általuk jelzett szaktudás szerint, de sok lelet környezetét ismerve látta, hogy néha találtak durván megmunkált leleteket finoman megmunkáltakkal együtt és fémtárgyakat kőeszközökkel együtt. Egy egyszerű technológiai vagy evolúciós megközelítés helyett rájött, hogy külön feladat annak meghatározása, hogy melyik korszakban készítették az eszközöket. Thomsen úgy döntött, hogy feltérképezi milyen típusú jelenségek történtek együtt és melyek nem. Ez lehetővé tette számára, hogy felismerje a kizárólag az egyes időszakokban jelentkező trendeket. Ily módon fedezte fel, hogy kőeszközöket találtak borostyánnal, kerámiával, üveggyöngyökkel együtt, míg a bronz leleteket mind vassal, arannyal, ezüsttel együtt, de ezüst tárgyakat csak vassal együtt. Azt is megállapította, hogy a bronz fegyverek nem fordulhatnak elő vas tárgyakkal-, így minden korszakot a vágóeszközök előnyben részesített anyaga alapján lehet meghatározni. Azt is megállapította, hogy a sírmellékletek típusai a temetkezési típusok között változtak: kőeszközöket találtak a nem hamvasztott holttestekkel együtt és a kőkamra sírokban, a bronz fegyverek és kürtök palasírokban, a vas pedig kamrasírokban talált nyílhegyekben fordult elő. Amikor ellenzői feltették a költői kérdést, hogy miért nem volt "üveg kor", Thomsen azt válaszolta, hogy üveggyöngyöket találtak mind a három időszakból, de üvegtálakat csak a vaskorból. Thomsen számára a lelet körülményei jelentették a kulcsot a kormeghatározáshoz. 1821-ben ezt írja egy levélben társának, Schrödernek: "semmi sem fontosabb, mint kiemelni, hogy eddig még nem fordítottunk elég figyelmet arra, hogy miket találtak együtt", majd a következő évben: "még mindig keveset tudunk a legtöbb régiségről ... csak a jövő régészei lesznek képesek eldönteni, de soha nem lesznek képesek rá, ha nem figyelik meg, hogy milyen tárgyak fordulnak elő együtt és gyűjteményeink nem lesznek tökéletesebbek." Az együtt-előfordulásoknak ez a hangsúlyozott elemzését és a régészeti összefüggések rendszeres figyelembe vételét engedélyezte Thomsen a gyűjtemény anyaga időrendi keretének kialakításához és a kevésbé ismert eredetű új leletek kronológiai besorolásához. Ily módon, Thomsen rendszere egy igazi kronológia rendszer helyett inkább egy evolúciós és technikai rendszer. Kronológiáját 1825-ben hozta létre és a múzeum látogatóinak az ő módszerét tanította. Thomsen cikkeket és brosúrákat is kiadott, amelyekben hangsúlyozta a leletek körülményeinek fontosságát a későbbi értelmezés és a kormeghatározás szempontjából. Végül, 1836-ban tette közzé az "Útmutató az északi antikvitáshoz" című illusztrált monográfiáját, amelyben leírta a kronológiáját és megjegyzésit, hogy mely leletek fordultak elő egymással együtt. Korábbi régiséggyűjtőkhöz, például Winckelmannhoz hasonlóan Thomsen figyelmet szentelt a stilisztikai elemzésnek is, de ő kronológiai keretét használta annak bizonyítékául, hogy stilisztikai fejlődés történt és nem fordítva. Thomsen azért tudott korai felismeréseivel bekapcsolódni a régészet fejlődésébe, mert nagyon sokféle anyagot kellett áttekintenie, amelyet sokan gyűjtöttek egy nagy, homogén kulturális területről.Ő volt az első, aki egy kronológiai rendszert fejlesztett inkább, mint egy spekulatív evolúciós modellt. Thomsen jelentős hatással volt a későbbi generációk őstörténészeire Skandináviában és olyan régészeknek tanította módszerét, mint J.J.A. Worsaae, Bror Emil Hildebrand, majd később Oscar Montelius. Lényegesen befolyásolta azonban a kortárs svéd őstörténészeket is, mint például Sven Nilssont. Az "Útmutató az északi antikvitáshoz" című művet 1848-ban adták ki Angliában, Worsaae-nek az "Ősi régiségek Dániában" című művét pedig 1849-ben. A két mű lényeges befolyással volt a régészet eleméletének és gyakorlatának a fejlődésre Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. 8169 Mirabeau A 8169 Mirabeau (ideiglenes jelöléssel 1991 PO2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1991. augusztus 2-án. Velszki járás A Velszki járás (oroszul Вельский муниципальный район) Oroszország egyik járása az Arhangelszki területen. Székhelye Velszk. Népesség 1989-ben 71 474 lakosa volt. 2002-ben 61 819 lakosa volt, melynek 96,7%-a orosz. 2010-ben 54 792 lakosa volt. Enslavement of Beauty Az Enslavement of Beauty egy szimfonikus black metal együttes Norvégiából. 1995. januárjában alakult, alapító tagjai: Ole Alexander Myrholt (vokál, dalszöveg) és Tony Eugene Tunheim (gitárok, komponálás). A következő évek anyagok felvételével, és a kifejezésmód fejlesztésével telt. 1998. nyarán felvették a Devilry & Temptation című demót. 1999-ben pedig kiadták a Traces O'Red című albumot, amely igen pozitív fogadtatásban részesült. 2000. novemberében visszatértek a stúdióba, hogy felvegyék következő nagylemezüket, a Megalomaniát, amelynek elkészítésében már Asgeir Mickelson (Borknagar/Spiral Architect) és Hans-Aage Holmen is részt vett. 2007-ben kiadták a jelenleg legutóbbi albumukat, Mere Contemplationst. Zenéjük még mindig igen melankolikus, erős klasszikus zenei behatással, de kifejezetten heavy metal hangzással. Dalszövegeikre befolyást gyakorolnak William Shakespeare és Marquis De Sade munkái. Albumok Traces O' Red (1999) Megalomania (2001) Mere Contemplations (2007) The Perdition (EP) (2008) Le Born (Haute-Garonne) Le Born település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 513 fő (2015). Le Born Verlhac-Tescou, Beauvais-sur-Tescou, Villemur-sur-Tarn és Montvalen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Halhatatlanok Társulata Halhatatlanok Társulatát a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztősége, a Stúdió kulturális hetilap alkotói, Érdi Sándor és Szegvári Katalin hozták létre 1996-ban, egy portrésorozat ötlete nyomán. A társulat Örökös Tagjait a nagyközönség választja meg azon előadóművészek közül, akikről úgy vélekedik, hogy tehetségükkel, a nemes célok melletti kiállásukkal, valamint a rendelkezésükre álló eszközökkel sokat tettek a kultúráért, a művészetért és a társadalomért. Az Örökös Tagság elnyerése még a sikerhez legjobban hozzászokott színészek számára is nagy megtiszteltetés. Eredetileg a közönség tíz színpadi művésznek ítélte oda a díjat. Jelenleg neves művészekből és közéleti személyiségekből álló kuratórium négy kategóriában (színésznő, színész, operaénekes, táncművész) jelöl ki négy-négy művészt, akiknek a neve felkerül a szavazólapra, amelyet országos, illetve regionális napi- és hetilapok több alkalommal közölnek. A nézők szavazatai alapján végül kategóriánként két-két művésszel bővül a Halhatatlanok Társulata. Ők a legújabb Örökös Tagok. Az új tagok lábnyomát a Magyar Televízió nyilvánossága előtt rögzítik, majd a budapesti Nagymező utca Operettszínház előtti kiszélesített, parkosított, utcabútorokkal berendezett részén helyezik el. Az elkészült lábnyomokat eredetileg a burkolathoz illeszkedő, időtálló nemes gránitból formázták. Később a lenyomatokat fém öntvényből készítették el. A közönség megszavaztatása, ezáltal a díjak odaítélése – pénz, illetve hivatalos támogatottság hiányában – 1999 és 2003, valamint 2010 és 2013 között szünetelt. 2013-ban a Klubrádió vállalta, hogy – folytatva a korábbi hagyományt – teret ad a szavazásnak, a díjátadó gálának, valamint a nyertesekről készülő portréknak. Örökös Tagok 1990-es évek Színésznő: Psota Irén , Tábori Nóra , Tolnay Klári Színész: Benkő Gyula , Darvas Iván , Gábor Miklós , Kállai Ferenc Operaénekes: Melis György , Simándy József , Tokody Ilona Színésznő: Almási Éva , Lukács Margit , Törőcsik Mari Színész: Bessenyei Ferenc , Haumann Péter , Hofi Géza , Sinkovits Imre Operaénekes: Gregor József , Kincses Veronika , Polgár László Színésznő: Komlós Juci , Máthé Erzsi Színész: Agárdy Gábor , Zenthe Ferenc Zenés színész: Galambos Erzsi , Oszvald Marika Operaénekes: Ilosfalvy Róbert , Rost Andrea Színésznő: Csomós Mari , Molnár Piroska Színész: Garas Dezső , Huszti Péter Operaénekes: Kováts Kolos , Marton Éva Táncművész: Orosz Adél , Seregi László 2000-es évek Színésznő: Halász Judit , Lehoczky Zsuzsa Színész: Avar István , Kern András Operaénekes: Hamari Júlia , Molnár András Táncművész: Havas Ferenc , Szakály György Színésznő: Béres Ilona , Moór Marianna Színész: Bárdy György , Bodrogi Gyula Operaénekes: Miller Lajos , Sass Sylvia Táncművész: Dózsa Imre , Keveházi Gábor Színésznő: Básti Juli , Udvaros Dorottya Színész: Lukács Sándor , Tordy Géza Operaénekes: Moldován Stefánia , Sólyom-Nagy Sándor Táncművész: Kun Zsuzsa , Markó Iván Színésznő: Hámori Ildikó , Margitai Ági Színész: Gálvölgyi János , Kulka János Operaénekes: Fokanov Anatolij , Kalmár Magda Táncművész: ifj. Harangozó Gyula , Pongor Ildikó Színésznő: Berek Kati , Vári Éva Színész: Hegedűs D. Géza , Jordán Tamás Operaénekes: Ágai Karola , Komlóssy Erzsébet Táncművész: Hágai Katalin , Kiss János Színésznő: Csákányi Eszter , Venczel Vera Színész: Bálint András , Harkányi Endre Operaénekes: Berkes János , Misura Zsuzsa Táncművész: Román Sándor , Volf Katalin Színésznő: Bánsági Ildikó , Pécsi Ildikó Színész: Eperjes Károly , Koncz Gábor Operaénekes: Mészöly Katalin , Tréfás György Táncművész: Lőcsei Jenő , Pártay Lilla 2010-es évek Színésznő: Lorán Lenke , Pogány Judit Színész: Gálffi László , Szilágyi Tibor Operaénekes: Berczelly István , László Margit Táncművész: Novák Ferenc , Uhrik Dóra Színésznő: Eszenyi Enikő , Kútvölgyi Erzsébet Színész: Mácsai Pál , Sinkó László Operaénekes: Lukács Gyöngyi , Ötvös Csaba Táncművész: Bajári Levente , Popova Aleszja Színésznő: Pap Vera , Börcsök Enikő Színész: Balázsovits Lajos , Fodor Tamás Operaénekes: Kertesi Ingrid , Kálmándi Mihály Táncművész: Metzger Márta, Juronics Tamás Portréfilmek A megválasztott örökös tagokról a Magyar Televízió Stúdió kulturális hetilap szerkesztősége portréfilmet készített. Benkő Gyula (riporter: Szegvári Katalin, rendező: Molnár György, adás: MTV1, 1996.07.28. 22:20) Tábori Nóra (riporter és rendező: Mácsai Pál, adás: MTV1, 1996.09.15. 22:20) Tokody Ilona (riporter: Vitray Tamás, rendező: Fehér György, adás: MTV1, 1996.10.20. 22:35) Psota Irén (riporter: Kristóf Gábor, rendező: Szirtes Tamás, adás: MTV1, 1996.11.24. 22:40) Melis György (riporter: Szegvári Katalin, rendező: Veszprémi András, adás: MTV1, 1996.12.29. 22:25) Kállai Ferenc (riporter: Érdi Sándor, adás: MTV1, 1997.01.27. 21:35) Tolnay Klári (riporter: Vágó István, rendező: El Eini Szonja, adás: MTV1, 1997.02.24. 21:50) Gábor Miklós (riporter és rendező: Felvidéki Judit, adás: MTV1, 1997.03.12. 21:50) Darvas Iván (riporter: Szegvári Katalin, rendező: El Eini Szonja, adás: MTV1, 1997.09.09. 20:55) Törőcsik Mari (riporter: - rendező: Maár Gyula, adás: MTV1, 1997.10.13. 20:00) Gregor József (riporter: Szegári Katalin, rendező: Horváth Ádám, adás: MTV1, 1997.11.16. 22:50) Haumann Péter (adás: MTV1, 1998.02.26. 21:00) Almási Éva (riporter: Molnár Gál Péter, rendező: Szabó Szilárd, adás: MTV1, 1998.03.12. 21:00) Kincses Veronika (adás: MTV1, 1998.05.18. 21:15) Lukács Margit (riporter: Érdi Sándor, adás: MTV1, 1998.06.15. 21:00) Polgár László (riporter: Szabó István, rendező: Petrovics Eszter, adás: MTV1, 1998.07.13. 21:10) Bessenyei Ferenc (riporter: Molnár Gál Péter rendezte: Erdőss Pál, adás: MTV1, 1998.08.10. 21:00) Sinkovits Imre (riporter: Érdi Sándor, adás: MTV1, 1998.09.28. 21:00) Komlós Juci (riporter: Érdi Sándor, rendező: Erdőss Pál, adás: MTV1, 1998.11.02. 21:00) Galambos Erzsi (riporter: Érdi Sándor, rendező: Petrovics Eszter, adás: MTV2 1999.02.24. 21:00) Rost Andrea (adás: MTV1, 1999.05.06. 21:00) Máthé Erzsi (riporter: Szegári Katalin, rendező: Erdőss Pál, adás: MTV1, 1999.07.01. 21:00) Agárdy Gábor (riporter: Érdi Sándor, rendező: Erdőss Pál, adás: MTV1, 1999.07.22. 21:00) Ilosfalvy Róbert, adás: MTV1, 1999.09.12. 23:10) Molnár Piroska (riporter: Szegvári Katalin, adás: MTV1, 1999.10.21. 21:00) Garas Dezső (adás: MTV1, 2000.01.09. 22:55) Zenthe Ferenc (adás: MTV1, 2000.04.24. 22:15) Oszvald Marika (adás: MTV1, 2000.07.12. 20:30) Lehoczky Zsuzsa (riporter: Szegvári Katalin, adás: MTV1, 2003.11.18. 21:05) Halász Judit (riporter: Érdi Sándor, adás: MTV1, 2003.12.16. 21:05) Szakály György (adás: MTV1, 2004.01.13 21:05) Kern András (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV1, 2004.02.10 21:05) Havas Ferenc (adás: MTV1, 2004.03.09 21:05) Molnár András (adás: MTV1, 2004.04.12 22:45) Avar István (adás: MTV1, 2004.05.24 21:05) Bodrogi Gyula (adás: MTV1, 2004.10.12 21:15) Moór Mariann (adás: MTV1, 2004.11.01 22:10) Miller Lajos (adás: MTV1, 2004.12.12 15:25) Sass Sylvia (adás: MTV1, 2004.12.26 15:45) Bárdy György (adás: MTV1, 2005.01.11 21:05) Keveházi Gábor (adás: MTV1, 2005.02.27 15:50) Béres Ilona (adás: MTV1, 2005.03.13 15:30) Dózsa Imre (adás: MTV1, 2005.05.15 15:50) Markó Iván (adás: MTV1, 2005.12.10 18:05) Moldován Stefánia (riporter: Siklós Erik, adás: MTV1, 2006.01.07 18:05) Sólyom-Nagy Sándor (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2006.03.12 11:05) Tordy Géza (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV2 2006.04.11 14:35) Básti Juli (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2006.04.29 18:10) Lukács Sándor (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV2 2006.05.02 14:30) Udvaros Dorottya (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2006.05.20 18:05) Kun Zsuzsa (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2006.06.05 16:20) Gálvölgyi János (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2006.12.25 21:55) Margitai Ági (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2007.01.27 17:05) ifj. Harangozó Gyula (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2007.03.15 14:10) Kalmár Magda (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2007.03.24 9:40) Kulka János (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2007.04.09 17:05) Hámori Ildikó (riporter: Siklós Erik, adás: MTV1, 2007.05.28 18:00) Fokanov Anatolij (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2007.07.15 17:05) Pongor Ildikó (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2007.08.12 17:05) Jordán Tamás (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2007.10:22 18:30) Kiss János (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2007.12.01 16:45) Hegedűs D. Géza (riporter: Krizsó Szilva, adás: MTV1, 2007.12.25 16:50) Komlóssy Erzsébet (riporter: Siklós Erik, adás: MTV1, 2008.03.22 17:05) Vári Éva (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2008.04.06. 16:35) Berek Kati (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2008.04.27 16:30) Hágai Katalin (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2008.05.04 17:35) Ágai Karola (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2008.06.01 16:30) Venczel Vera (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2009.12.24. 17:30) Bálint András (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV1, 2008.12.26. 17:20) Volf Katalin (riporter: Siklós Erik, adás: MTV1, 2009.03.07. 17:05) Román Sándor (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2009.03.15. 17:30) Berkes János (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2009.04.13. 17:10) Harkányi Endre (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2009.05.01. 15:20) Misura Zsuzsa (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2009.06.01. 16:05) Csákányi Eszter (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2009.10.18. 16:30) Eperjes Károly (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2009.12.25. 16:30) Pártay Lilla (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2009.12.31. 15:00) Koncz Gábor (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV1, 2010.03.15. 16:55) Pécsi Ildikó (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2010.05.22. 17:55) Lőcsei Jenő (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2010.08.21. 1:20) Bánsági Ildikó (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2011.03.04. 0:10) Tréfás György (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2011.03.18. 0:10) Mészöly Katalin (riporter: Juszt László, adás: MTV1, 2011.04.01. 0:15) Novák Ferenc (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV1, 2011.04.15. 0:10) Uhrik Dóra (riporter: Kulka János, adás: MTV1, 2011.04.29. 0:10) Lorán Lenke (riporter: Schrancz Edit, adás: MTV1, 2011.05.13. 23:55) Pogány Judit (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2011.05.27. 0:20) Szilágyi Tibor (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2011.06.10. 23:50) Berczelly István (adás: MTV1, 2011.06.24. 0:30) Gálffi László (riporter: Krizsó Szilvia, adás: MTV1, 2011.07.09. 0:45) László Margit (riporter: Sugár Ágnes, adás: MTV1, 2011.07. 22 23:55) Jegyzetek Kultúr Kavalkád 2009/5 Népszava cikke (2011.05.30.) A szinhaz.hu cikke Hofi Gézáról, Huszti Péterről, Kováts Kolosról, Marton Éváról, Orosz Adélról és Seregi Lászlóról nem készült portréfilm. Simándy József röviddel a tervezett portré felvétele előtt hunyt el. A Törőcsik Mariról készült adásként Maár Gyula "Törőcsik Mari Cannes-ban" c. dokumentumfilmje került bemutatásra. A Csomós Marival 1999-ben Érdi Sándor által készített beszélgetést 2004-ben mutatták be a Mestersége: színész sorozatban. 2013 óta, amióta a Klubrádió támogatja a szavazást, rádióműsor készült a díjazottakról. Forrás ↑ Kultúr Kavalkád 2009/5: Berkovich Kata, Somfai Lídia, Szakál Szilvia (2009. május). „Címlapsztori: Örökös tagság gála 2009”. Kultúr Kavalkád online magazin 3. évfolyam (5. szám), 3-12. o. (Hozzáférés ideje: 2012. november 5.) ↑ Népszava cikke (2011.05.30.): S. E.: Mi vár a Halhatatlanok Társulatára?. Kultúra. Népszava Online, 2011. május 30. (Hozzáférés: 2012. november 5.) A Halhatatlanok Társulata – Örökös Tagság. Örökös tagok. Kis Média Ügynökség Kft., 2007. (Hozzáférés: 2012. november 5.) Érdi Sándor: Örökös tagság. Pallas Páholy, 2004. (Hozzáférés: 2012. november 5.) ↑ A szinhaz.hu cikke: MTI: Ismét lehet szavazni a Halhatatlanok társulatának jelöltjeire. szinhaz.hu. Budapest: Szinház.hu - Magyar Színházi Portál (2013. okt. 23.) (Hozzáférés: 2013. okt. 23.) Rácsgráf A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy rácsgráf, csempézési gráf vagy hálógráf (lattice graph, mesh graph vagy grid graph) olyan gráf, melynek valamely Rn euklideszi térbe történő beágyazása szabályos csempézést alkot. Ebből az is következik, hogy a gráfot saját magába vivő bijektív transzformáció csoportja maga is háló, csoportelméleti értelemben. Általában nem tesznek éles különbségtételt az absztrakt gráfelméleti rácsgráf és annak lerajzolása (gyakran síkba vagy 3D térbe rajzolása) között. Ezt a fajta gráfot röviden rácsnak vagy hálónak is nevezik (lattice, mesh, grid), de használják ezeket a kifejezéseket a végtelen gráf valamely véges részletének leírására is, például „egy 8×8-as rács”. A hálógráf (lattice graph) kifejezést a szakirodalomban esetenként más, valamely szabályos szerkezettel rendelkező gráfra is alkalmazzák, mint például teljes gráfok Descartes-szorzatára. Derékszögű rácsgráf A rácsgráfok gyakori típusa a derékszögű rácsgráf, négyzetrácsgráf vagy négyzethálógráf (square grid graph); ennek a gráfnak a csúcsai a sík egész koordinátájú pontjainak felelnek meg, ahol az x koordináták 1…n közé, az y koordináták pedig 1…m közé esnek, és két csúcs közt akkor húzódik él, ha a nekik megfelelő pontok közötti távolság éppen 1. Más szavakkal, a leírt ponthalmaz egységtávolsággráfjáról van szó. Tulajdonságok A derékszögű rácsgráf az n - 1 és m - 1 élű útgráfok Descartes-szorzatával áll elő. Mivel az útgráfok mediángráfok, ezért a derékszögű rácsgráf is mediángráf. Minden rácsgráf páros, ami könnyen ellenőrizhető a csúcsok sakktáblaszerű kiszínezésével. Egy útgráf tekinthető n×1-es rácsgráfnak is. A 2×2-es rácsgráf megegyezik a 4-körrel. Minden H síkbarajzolható gráf a h×h-rács minora, ahol . Egyéb fajtái A háromszögrácsgráf olyan gráf, ami egy háromszögű rácsnak felel meg. A sík véges ponthalmazának Hanan-rácsa olyan gráf, amit a halmaz pontjain keresztül húzott összes függőleges és vízszintes egyenes metszéspontjai határoznak meg. Néha a bástyagráfot (a sakkjátékban szereplő bástya nevű figura sakktáblán lehetséges lépéseit megjelenítő gráfot) is rácsgráfnak nevezik. Tarsem Singh Tarsem Dhandwar Singh (Pandzsáb, India, 1961. május 26. –) indiai filmrendező. Mozifilmes munkái mellett videoklipek és reklámfilmek rendezéséről is ismert. Élete Apja repülőgépes mérnök. A Himalájában nőtt fel. Előtte Iránban élt, de apja oda küldte, mert látható volt, hogy Iránban a mullahok fognak hatalomra jutni, és úgy ítélte meg, hogy ez negatív következményekkel járna a gyermek neveltetésében. Tarsem Shimla indiai városban a Bishop Cotton Schoolba járt, majd 1985-ben az Egyesült Államokba ment, és elvégezte az Art Center College of Designt (Pasadena, Kalifornia). Zenés videoklipek rendezésével kezdte karrierjén, ezek között volt többek között a Hold On az En Vogue-tól, a Sweet Lullaby a Deep Foresttől és az R.E.M. slágere, a Losing My Religion. Ez utóbbi 1991-ben elnyerte „Az év legjobb videója” címet az MTV Video Music Awardson. Több tucat reklámfilmet forgatott olyan márkáknak, mint a Nike, a Levi's és a Coca-Cola. Első mozifilmje A sejt (The Cell) (2000) volt, aminek Jennifer Lopez a főszereplője. A második, A zuhanás („The Fall”), egy fantasy-film, amely a 2006-os Torontói nemzetközi filmfesztiválon mutatkozott be, az észak-amerikai mozikba 2008-ban került. 2011-es, harmadik filmje az Immortals címet viseli (más címe: War of the Gods). Tervei között szerepel a Grimm-testvérek Hófehérke meséjének feldolgozása. Londonban és Los Angelesben is van lakása. Filmográfia The Brothers Grimm: Snow White (2012) Immortals (2011) A zuhanás (2006) The Cell (2000) Díjak, elismerések Grammy-díj A Pepsi „We Will Rock You” reklámja A spot, amit a Pepsinek rendezett, az egyik legjobban kidolgozott reklámnak számít. A történetben római gladiátorok láthatók, a zene a Queen együttes We Will Rock You című száma. A szereplőket olyanok alkotják, mint Enrique Iglesias (az európai/amerikai verzióban) és Amr Dijáb (a közel-keleti verzióban). Ők a császár figuráját játsszák, aki Pepsiket halmozott fel maga körül. Britney Spears, Pink és Beyoncé Knowles gladiátorokat alakítanak. Eleinte a gladiátorok egymás ellen küzdenek, majd a császár ellen fordulnak. A közel-keleti változatban, amikor megtámadják a császárt, az oroszlánt küld ellenük. A film készítése után Beyoncé Knowles, Enrique Iglesias, Amr Dijáb és Pink is több nyilatkozatban dicsérték Tarsem rendezését. Rendessytelep Rendessytelep Budapest XVIII. kerületének egyik városrésze. Fekvése Határai: Nefelejcs utca a Malomkő utcától – József utca – Fonal utca – Tinódi utca – Egressy Gábor utca – Lakatos út – Üllői út – a MÁV lajosmizsei vonala – Malomkő utca a Nefelejcs utcáig. Története A terület névadója Rendessy Károly óbudai pékmester, aki megvásárolta és felparcelláztatta a területet a 19. század végén. 1907-ben ezen a területen létesült a Kispesti Textilgyár. 1958 és 1968 között itt építették fel a Lakatos úti lakótelepet. Forrás a KSH 2001-es népszámlálási adatai Budapest teljes utcanévlexikona Színészpók A színészpók (Salticus scenicus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül az ugrópókfélék (Salticidae) családjába tartozó faj. A Salticus póknem típusfaja. Előfordulása A színészpók az északi félteke egész területén elterjedt, gyakran nagy számban megtalálható. Megjelenése A nőstény hossza 6 milliméter, a hímé 5 milliméter. A pók könnyen felismerhető a fekete potrohán keresztben futó széles fehér csíkokról. A zsákmányát a pók erős elülső lábaival tartja meg. A tapogató lábak (palpuszok) a hímnél a párosodást segítik, a hímivarsejtek átadására szolgálnak. A színészpók csáprágóival ragadja meg zsákmányát és mérget fecskendez a sebbe. Feltűnően nagy szemével 360 fokos szögben látja környezetét. Életmódja A színészpók magányosan él és a meleget kedveli. Tápláléka kis rovarok, például legyek, szúnyogok, hangyák és bogarak. Fogságban 2-3 évig él, élettartama a szabad természetben nem ismert. A nőstény hosszabb életű, mint a hím. Szaporodása A párzási időszak az év legmelegebb hónapjaiban van. A nőstény évente egyszer párzik. Móra d’Ebre Móra d’Ebre település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Móra d’Ebre Ascó, Garcia, Tarragona, Móra la Nova, Tivissa, Benissanet, Corbera d'Ebre és La Fatarella községekkel határos. Lakosainak száma 5625 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mórahalmi járás A Mórahalmi járás Csongrád megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Mórahalom. Területe 561,71 km², népessége 29 535 fő, népsűrűsége 53 fő/km² volt a 2012. évi adatok szerint. Egy város (Mórahalom) és 9 község tartozik hozzá. A Mórahalmi járás a 2013-ban teljesen újonnan létrehozott járások közé tartozik, Mórahalom korábban soha nem volt járási székhely, sőt 1950-ig Szegedhez tartozott, ahogy a járás több más települése is. Pterodactyloidea A Pterodactyloidea (a görög πτερόν vagy pterón: "szárny" és δάκτυλος vagy dáctylos: "ujj" szavakból: "Szárnyasujjú") repülő őshüllők voltak, a pteroszauruszok (Pterosauria) rendjének két alrendje közül a fejlettebb. A középső jura kor idején jelentek meg. A Rhamphorhynchoidea alrendtől rövid farkuk és a szárnyaikat feszítő hosszú metacarpus (kézcsontok) különböztetik meg őket. A legfejlettebb fajoknak nem voltak fogaik. Sok fajnak csonttaréj volt a fején, amely például a Nyctosaurus vagy a Tapejara nemek fején hatalmasra nőtt. A pterodactylusok, különösen az Azhdarchidae családba tartozók voltak az utolsó pteroszauruszok, mielőtt az egész rend kihalt a kréta időszak végén, a dinoszauruszokkal és a legtöbb tengeri hüllővel együtt. A Pterodactyloidea nevet olykor kiterjesztően valamennyi pterosaurusra használják. A közismert Pterodactyloidea-nemek közé tartoztak például a Dsungaripterus, a Pteranodon és a Quetzalcoatlus. Taxonómiájuk Rend Pterosauria Alrend Pterodactyloidea Öregcsalád Ornithocheiroidea Család Istiodactylidae Család Ornithocheiridae Család Pteranodontidae Öregcsalád Ctenochasmatoidea Cycnorhamphus Feilongus Pterodactylus Család Ctenochasmatidae Alcsalád Ctenochasmatinae Alcsalád Gnathosaurinae Öregcsalád Dsungaripteroidea Germanodactylus Herbstosaurus Kepodactylus Normannognathus Tendaguripterus Család Dsungaripteridae Öregcsalád Azhdarchoidea Család Lonchodectidae Család Tapejaridae Thalassodromeus Tupuxuara Család Azhdarchidae Bizonytalan besorolású pterodactylusok (incertae sedis) Araripesaurus Mesadactylus Puntanipterus Santanadactylus Péronne (Somme) Péronne település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 7652 fő (2015). Péronne Allaines, Barleux, Biaches, Brie, Bussu, Cléry-sur-Somme, Doingt, Éterpigny és Mesnil-Bruntel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 24 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek Évek: i. e. 29 – i. e. 28 – i. e. 27 – i. e. 26 – i. e. 25 – i. e. 24 – i. e. 23 – i. e. 22 – i. e. 21 – i. e. 20 – i. e. 19 Események Augustus tizedik consulsága . Tiberius quaestor lesz. Caius Aelius Gallus egyiptomi helytartóságának vége. Születések Bizonytalan dátum Marcus Iunius Silanus Torquatus, római államférfi, Africa provincia proconsulja , kétszer töltött be consuli tisztséget († 39 után) Publius Petronius, római senator , fél évig töltött be consuli tisztséget († 46 körül) Gulliver utazásai (film, 1939) A Gulliver utazásai (eredeti cím: Gulliver's Travels) 1939-ben bemutatott egész estés amerikai rajzfilm, amely a világhírű Jonathan Swift azonos története alapján készült. A forgatókönyvet Edmond Seward, Dan Gordon, Cal Howard, Tedd Pierce, Izzy Sparber és Edmond Seward írta, a rajzfilmet Dave Fleischer rendezte, a zenéjét Victor Young szerezte, a producere Max Fleischer volt. A Fleischer Studios készítette, a Paramount Pictures forgalmazta. Amerikában 1939. december 22-én mutatták be a mozikban, Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyből az elsőt 1963. december 26-án a Magyar Televízióban vetítették le a televízióban, a másodikat 1994-ben adták ki VHS-en a Fümotó forgalmazásában. Szereplők További magyar hangok (1. szinkronban): Csűrös Karola , Gombos Katalin , Kőmíves Sándor További magyar hangok (2. szinkronban): Bartucz Attila, Czvetkó Sándor , Faragó József , Imre István, Kerekes József , Pethes Csaba, Rosta Sándor , Szirtes Gábor , Szokol Péter , Wohlmuth István Betétdalok All's Well Faithful/Forever It's a Hap-Hap-Happy Day Bluebirds in the Moonlight (Silly Idea) I Hear a Dream (Come Home Again) We're All Together Now Tuzson Zoltán Tuzson Zoltán (Marosvásárhely, 1960. január 1. –) erdélyi magyar matematikus, tanár. Életpályája Szülei Tuzson Zoltán (1933. november 7. – 2013. december 14.) oktatómester és Ilyés Regina (1940. január 1. –) szövőnő. Tanulmányait a marosvásárhelyi 4-es számú általános iskolában kezdte (1967-1975), majd a marosvásárhelyi Vegyipari Líceumban folytatta (1975-1979), ahol 1979-ben leérettségizett. 1979-1980 között a bodzavásári 01708 katonai egységnél topográfusként teljesítette a hadkötelezettségét. Egyetemi tanulmányait a brassói Tudományegyetem matematika karán folytatta (1980-1984), ahol Constantin Marinescu dékán témavezetése mellett 1984-ben sikeresen államvizsgát tett, és évfolyamelsőként végzett. 1984-2001 között a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Líceum matematika tanára, szakmódszertanos, és óraadó tanár az Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett részén, a Székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskolán 2002-ig. 2001-től a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban tanít a matematika-informatika és a teológia-filológia szakokon, és 2011-től újra óraadó tanár a Székelyudvarhelyi Tanítóképző Főiskolán. A matematika módszertanának tanára, könyvíró és, matematikaversenyek és tanítónő-továbbképzők szervezője és lebonyolítója. Hazai és külföldi szaklapok munkatársa, szerkesztőségének a tagja, rovatvezetője. Nős, felesége Réka (1966. augusztus 24. –), egyetlen leánya Kamilla-Lilla (1993. március 30. –). Munkássága 1992-től a kolozsvári Matematikai Lapok (mai MatLap) szerkesztő bizottságának a tagja, és a lapban közel 100 cikkét publikálták. 1997-től a Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány (MaTeGye) gondozásában megjelent ABACUS matematika lapokban elindította a „Logi-sarok” rovatot, amiben havonta 3 feladvány és az előzőek megoldása jelenik meg. Napjainkig több mint 350 feladvány látott itt napvilágot, és a rovat nagy népszerűségnek örvend. Ennek a mintájára 2011-ben elindította a kolozsvári MatLap-ban a „Logikai feladványok” rovatot is, aminek szintén nagy olvasótábora alakult ki. 1984-2001 között a Benedek Elek Tanítóképző Líceumban évente lebonyolított országos tanítónői továbbképzőkön, vizsgákon módszertant és matematikát tanított, és közben szakmódszertanos tanárként számos, tanítónő által írt I. fokozatú dolgozat irányítója volt. 1996-ban segédkönyvet írt a Tanítóképzők és a Tanítóképző Főiskola számára, amelynek a címe „Hogyan oldjunk meg aritmetikai feladatokat?” és 1996- 2011 között folyamatosan javította és bővítette ezt, amit napjainkban is használnak, egyetlen magyar nyelvű ilyen témájú könyv, referenciának számít a szakirodalomban. A könyvnek 200 példánya 2011-ben a Bukaresti Kulturális Minisztérium jóvoltából 11 megyei közkönyvtárba került be. Ugyancsak 2012-ben a még 2011-ben megjelent „Miért nem lehet?” című könyvnek 200 példánya a Magyar Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából bekerült a magyarországi közkönyvtárakba, továbbá 50 darab a romániai közkönyvtárakba. A 2016-os esztendőben, a KELLO-nak a 6. Márai könyvellátási programja keretén belül, a "Furfangos Fejtörő Feladatok gyerekeknek" című könyvből 225 példány került a magyarországi közkönyvtárakba. Szakterületei a valós analízis, logika, analógiák, aritmetika, matematikadidaktika. A tanulók tehetségápolásával és gondozásával is foglalkozik, tanulói számos matematikai versenyen vettek részt, és részesültek dobogós díjazásban. A különböző szaklapokban megjelent eredeti cikkeinek a száma több mint 200, és a kitűzött feladatainak a száma is meghaladja a 250-et. Díjai, kitüntetései Ordinul Meritul pentru învăţământ în grad de Cavaler, 2004 [oktatási érdemrend, lovagi fokozat) A legösszetettebb módszertani kiadvány díj, 2004, Csíkszereda Farkas Gyula-emlékérem , 2010, Kolozsvár Megjelent művei Könyvei Hogyan oldjunk meg aritmetikai feladatokat, Ábel kiadó 2011, 348. oldal Miért nem lehet?, Ábel kiadó, 2011, 136 oldal Gondolkozz logikusan, Ábel kiadó, 2014, 123 oldal Furfangos Fejtörő Feladatok Gyerekeknek, Ábel Kiadó, 2015, 76 oldal Észcsiszoló Bongárd-problémákkal, Ábel Kiadó, 2016, 128 oldal A kolozsvári Matematikai lapokban (Matlap) megjelent cikkek Egy érdekes számsorozatról, ML 1/1981 (43-47. o.) Az ML 17814. és 0:19 feladataival kapcsolatban, ML 1/1981 (43-47. o.) Az ML 17241 és a KöMaL F.2502 feladatainak általánosításairól, ML 11-12/1986 (435-441. o.) Az általánosított trigonometrikus polinomok zérushelyeinek számáról, ML 3/1988 (107-109. o.) Egy határérték kiszámításáról ML 10/1985 (387-391. o.) Folytonos periodikus függvények összegének periodikusságáról, ML 5/1989 (179-183. o.) Területszámítási feladatok ML 9/1989 (327-332. o.) Miért nem lehet? (I.), ML 6-7/1990 (251-256. o.) „Rablómesék”, ML 8-9/1990 A Zeta(2m) meghatározása elemi módszerek segítségével ML 10, 11,12/1990 (351-367. o.) Feladatok a matematikai indukció tanításához ML 6/1991 (226-233. o.) Miért nem lehet? (II.) ML 6/1991 (233-238. o.) Érdekes matematikai számkombinációk és összefüggések ML 8/1991 (311-312. o.) Területszámítási feladatok rajzokban, ML 9-10/1991 (351-355. o.) Szórakoztató matematikai- logikai feladványok, ML 9-10/1991 (403-405. o.) A szimmetria szerepe egyes feladatok megoldásánál ML 3/1992 (88-93. o.) Analógia teszt (geometriai alakzatok), ML 5/1992 (178-181. o.) Emlékeztető ábrák a körrel kapcsolatos ismétléshez (I.) ML 6/1992 (218-223. o.) Emlékeztető ábrák a körrel kapcsolatos ismétléshez (II.) Feladatok, ML 9/1992 (346-348. o.) Miért nem lehet? (III.), ML 7/1992 (252-260. o.) Analógia teszt (Számkombinációk) ML 9/1992 (337-342. o.) Konvex függvények összegzéséről, ML 1/1993 (1-6. o.) Két folytonos periodikus függvény folytonos függvényéről ML 2/1993 (44-48. o.) Analógia teszt (Betűkombinációk), ML 3/1993 (91-93. o.) Gyökmennyiségekkel kapcsolatos gyakoribb típushibák, ML 4/1993 (131-138. o.) Szinusz- és koszinusztétel néhány alkalmazása, ML 6/1993 (210-215. o.) Szórakoztató matematika, ML 7/1993 (278. o.) Függvényekkel kapcsolatos feladatok ML 8/1993 (299-306. o.) Analóg teszt (Hamis analógiák), ML 9/1993 (328-332. o.) A végtelen leszállás elve ML, 10/1993 (370-376. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (I.) A mérlegelv és egyenletek megoldása ML, 3/1984 (81-86. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (II.), A mérlegelv alkalmazása egyenletrendszerek megoldásánál, ML 4/1994 , (124-128. o.) A Venn-Euler diagram felhasználása halmazelméleti feladatok megoldására, ML 5/1994 (174-178. o.) Algebrai azonosságok szemléltetése, ML 6/1994 (210-218. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (III.), A fordított út módszere és egyenletek megoldása, ML 7/1994 (256-261. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (IV.), Kiküszöbölés módszer és egyenletrendszer megoldása, ML 8/1994 (294-299. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (V.), A helyettesítés módszere és egyenletrendszerek megoldása, ML 9/1994 (329-334. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (VI.), A hipotézisek módszere és kézismeretlenes egyenletrendszerek megoldása , (I. kategória) ML 10/1994 (364-369. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (VII.), A hipotézisek módszere és kézismeretlenes egyenletrendszerek megoldása , (II. kategória) ML 1/1995 (16-21. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (VIII.), A hipotézisek módszere és háromismeretlenes egyenletrendszerek megoldása, ML 2/1995 (50-54. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (IX.), Típusegyenletrendszerek megoldása az elemi osztályokban, ML 3/1995 (92-97. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (X.), Egyenletrendszerek megoldása szakaszos ábrázolással, ML 4/1995 (125-130. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (XI.), Az ábrázolás lehetőségeinek különböző lehetőségei, ML 5/1995 (165-170. o.) Az aritmetika és az algebra kapcsolatai (XII.), Egyenlő arányok sorozata és az aritmetikában, ML 2/1996 (50-54. o.) A golyós számológépektől néhány összegképletig, ML 10/1995 (367-375. o.) Téglalapmódszer I. ML 7/1996 Téglalap módszer II. ML 8/1996 Összegek racionális törtfüggvényként való felírhatóságáról I. ML 7/1997 Érdekes pitagoraszi számhármasokról ML 7/1997, (253-256. old.) Összegek racionális törtfüggvényként való felírhatóságáról II. ML 10/1997 Felkészültem-e a felvételire, versenyvizsgára? ML 9/1997-6/1998. A k-szögszámoktól a Pell típusú egyenletekig, ML, 2/1999, 41-46. o. Jól felkészültem-e matematikából? ML 9/1998-ML 6/1999-12-19 A heurisztikus okoskodás szépségeiből, ML 9/2000 (326-328. o.) Egy szórakoztató matematikai feladat kapcsán, ML 10/2000 (397-398. old.) Útvonalak száma rekurzív számlálással, ML 4/2003, 121-126. old Egy gyufarejtvény kapcsán, ML 8/2004 (281-285. old) Egy szórakoztató matematika feladat kapcsán II., ML 6/2005 (232-233. old) Egy szórakoztató matematika feladat kapcsán III., ML 7/2005 (276-277. old) Mitől függ és mitől nem?, ML 8/2005 (315-316. old) Az A: 1653. feladat általánosítása, ML 5/2006 (195-196. old.) Területátalakítási feladatok rajzokban I., ML 7/2006 (241-248. o.) Területátalakítási feladatok rajzokban II., ML 8/2006 (284-291. o.) Magasabbfokú mátrixegyenletek megoldása, ML 5/2007 (161-168. o.) Az A:1848. feladat általánosítása, ML 6/2007 (220-221. o.) Egy érdekes logikai feladatról, ML 7/2007 (259-260. o.) Az A:1901 feladat általánosítása, ML 9/2007 (337-339. o.) Feladatok a matematikai indukció tanításához, ML 8/2008 (284-291. o.) Egyenletek és egyenletrendszerek megoldása a Zn halmazon. (I), ML 2/2009 (41-45. o.) Egyenletek és egyenletrendszerek megoldása a Zn halmazon. (II), ML 3/2009 (81-45. o.) Egyenletek és egyenletrendszerek megoldása a Zn halmazon. (III), ML 4/2009 (121-124. o.) Egyenletek és egyenletrendszerek megoldása a Zn halmazon. (IV), ML 5/2009 (161-166. o.) Egyenletek és egyenletrendszerek megoldása a Zn halmazon. (V), ML 6/2009 (201-206. o.) Magasabbfokú mátrixegyenletek megoldása, ML4/2010 (121-124. old) Variációk egy egyenlőtlenség kapcsán, ML5/2010 (162-165. old) Permutációegyenletek, ML9/2010 (321-325. old) Mit jelent az, hogy határozatlan eset? ML2/2011 (41-44. old) A logikai táblázat módszere I. ML9/2011 (325- 330. old) A logikai táblázat módszere II. ML10/2011 (382-384. old) Elsőrendű rekurziós összefüggéssel értelmezett sorozatok tanulmányozása zsebszámológéppel ML9/2012 (322-329. old) A teveszabály és alkalmazásai, ML1/2013 (1-7. old) Perigal négyzete, ML2/2013 (41-46. old) A fogótétel alkalmazása sorozatok határértékének a kiszámolására ML4/2013 (121-129. old) Tangramcsodák ML6/2013 (202-207. old) A figurális számokról I. ML7/2013 (242-248. old) A figurális számokról II. ML8/2013 A figurális számokról III. ML9/2013 A figurális számokról IV. ML10/2013 A Sturm-módszer és alkalmazása, ML2/2014 (41.-46. old) A logikai táblázat módszere III., ML 6/2014 (208-213. old) A lehetetlenségre visszavezetés módszere, ML8/2014 A kreativítás fejlesztése logikai-matematikai feladványokkal ML9/2014 Az ellenpéldával történő cáfolás az elemi matematikában ML7/2015, (248.-254. old) Szélsőérték problémák elemi megoldása I., ML8/2015, (285.-290. old) Szélsőérték problémák elemi megoldása II., ML9/2015, (321.-327. old) Szélsőérték problémák elemi megoldása III., ML10/2015, (366.-371. old) Az okostelefonok és a táblagépek a gráfelméleti témakörök oktatásában, ML1/2016, (1.-6. old) Vigyázat! Gondolataink fertőzhetnek!, ML2/2016, (42.-46. old) Fejszámolási tippek, trükkök, ötletek I., ML7/2016 Fejszámolási tippek, trükkök, ötletek II., ML8/2016 A brassói Gammában megjelent cikkek Metode cinematice pentru rezolvarea unor probleme de geometrie, GAMMA 1/1984 (8-6. o.) Despre marea teoremă a lui Fermat, GAMMA 2-3/1984 (8-10. o.) Asupra şirului Leibniz, GAMMA 1-2/1985 (7-8. o.) Despre anumite relatii într-un triunghi legate de octocentrul lui, GAMMA 3/1985 (10-12. o.) Despre o teoremă de algebră, GAMMA 3/1985 (12. o.) Rezolvarea problemelor de geometrie în planul numerelor complexe (I.) GAMMA 1/1986 (10-12. o.) Rezolvarea problemelor de geometrie în planul numerelor complexe (II.) GAMMA 2/1986 (16-18. o.) Az Octogon Mathematical Magazine-ben megjelent cikkek From k-Angle Numbers to Pell Type Equations, OCTOGON 2/1998, (101-110. o.) The Generalization Of One Of Gergone’s Theorems, OCTOGON 1/1999, 88/93. o. A Generalization Of The Chinese Remainder Theorem, OCTOGON, Vol.9/No.1B/April 2001. A Solution To OQ. 373, OCTOGON, Vol.9/No.1B/April 2001 On The Open Problem OQ. 493, OCTOGON, Vol.9/No.1B/April 2001. Cubic Numbers, Which Are Tetrahedron Numbers A The Same Time, OCTOGON 1/1999, 119/123. o. A Solution To OQ. 188., OCTOGON 2/1999, 126-129. o. A Solution To OQ. 277., OCTOGON 1/2000 A Solution To OQ. 278., OCTOGON 1/2000 Internal analogies between isomorphic geometric structures, OCTOGON XXI., 1-2/2013, 108-122. o. The analogue and generalization of one theorem of Gergonne, Vol. 22. No. 2/2014 A bukaresti Gazeta matematică Seria-A-ban megjelent cikkek Despre calculul unei limite GM-A 2/1987 (81-85. o.) A bukeresti Gazeta matematică Seria B-ben megjelent cikkek O discutie asupra subiectelor de la examenul de definitivat profesori I., sesiunea sept.1987, GMB 10/1989 (366-371. o.) A budapesti Középiskolai Matematikai Lapokban (KöMaL) megjelent cikkek Egyes diofantikus egyenletek megoldásáról KöMaL 8-9/1984 (352-354. o.) A kolozsvári Didactica Matematicii-ban megjelent cikkek Sume finite de funcţii periodice continue, Lucrările Seminarului „Didactica Matematicii” vol.6., 1989 (317-332. o.) A szegedi ABACUS-ban megjelent cikkek (https://web.archive.org/web/20130320022753/http://www.mategye.hu/?pid=abacus) Töltögetési feladatok I. ABACUS, február/1997. Töltögetési feladatok II. ABACUS, március/1997 Töltögetési feladatok III. ABACUS, április/1997. Kedvenc Feladatom, ABACUS, 2000. december, 23-24. old. Kedvenc Feladatom, ABACUS, 2002. szeptember, 14. old. A Matematika Tanítása-ban (MaTa) (Budapest, Szeged) megjelent cikkek Általánosított feladatok térbeli analógiája MaTa 2/1995 (367-375. o.) Tippek, Trükkök, Ötletek MaTa 5/1996 Trigonometriai egyenlőtlenségek algebrai bizonyítása I. MaTa 1/1997 Permutáció alkalmazása egyenlőtlenségek szerkesztésére és bizonyítására MaTa 2/1997 A pitagoraszi tételcsoport analógja, és általánosításának az analógja a tetraéderben MaTa 1/2013, 6-9. o. A Sturm-módszer és alkalmazása MaTa 1/2013, 19-24. o. A Polygon-ban (Szeged) megjelent cikkek Az aranymetszés és a Fibonacci számok mindenütt, XXI., 1-2/2013 (108-122. old) A Ven-diagram és a logikai szita alkalmazása, XXII., 1-2/2014 (141.-151. old) Variációk egy logikai feladat kapcsán, XXIII., 1-2/2016 (123-131. old) A Teaching of mathematics-ban (TM) (Belgrád, Szerbia) megjelent cikkek From matchstick puzzles ti isoperimetric problems TM 2013, Vol. XVI, 1, 12-17. old A Teaching Mathematics and Computer Science-ban (TMCS) (Debrecen) megjelent cikkek The study of sequences defined by first order recursion by means of a pocket calculator, TMCS 11 (2013), 2 (1-10. old) Hiperadaptáció A hiperadaptáció (túláltalánosítás) a dialektusérintkezésből származó nyelvi jelenség. Az egyik nyelvváltozat beszélői megkísérlik átvenni a másik nyelvváltozat jellegzetességeit, de a két változat közötti megfeleléseket túláltalánosítják, ezért az utánzott nyelvváltozatban egyébként meg nem lévő formákat hoznak létre. A túláltalánosítás legismertebb típusa a hiperkorrekció (túlhelyesbítés); más formái a hiperdialektizmus és a hiperurbanizmus. Lásd még hiperurbanizmus hiperdialektizmus hiperkorrekció normatúlteljesítés Forrás Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. 85–86. ISBN 963-7171-738 1550 Évszázadok: 15. század – 16. század – 17. század Évtizedek: 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek – 1540-es évek – 1550-es évek – 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek Évek: 1545 – 1546 – 1547 – 1548 – 1549 – 1550 – 1551 – 1552 – 1553 – 1554 – 1555 Események Határozott dátumú események február 7. – Giovanni Maria Ciocchi del Monte bíborost választják pápává, aki a III. Gyula nevet veszi fel. február 10. – Angoulême-i Margit navarrai királyné temetése a Lescari Székesegyházban, Pau mellett. november 13. – Kemény János vezette székelyekek a szászsebesi csatában legyőzik a moldvai vajda seregét. november 16. – Kendeffy János a hátszegi csatában megveri a török-havasalföldi sereget, ami a moldvaiakkal akar egyesülni. Határozatlan dátumú események az év folyamán – Heltai Gáspár és Hoffgreff György megalapítja az első nyomdát Kolozsváron . Születések január 31. – I. Henri de Guise guise -i herceg, hadvezér, a Szent Liga vezetője († 1588 ) június 27. – IX. Károly francia király († 1574 ) szeptember 17. – V. Pál pápa († 1621 ) október 4. – IX. Károly svéd király († 1611 ) John Napier skót matematikus († 1617 ) Türkmén labdarúgó-válogatott A türkmén labdarúgó-válogatott Türkmenisztán nemzeti csapata, amelyet a türkmén labdarúgó-szövetség (türkmenül: Türkmenistan Futbol Federasiýasy) irányít. Nagy meglepetésre kvalifikálták magukat a 2004-es Ázsia-kupára, ahol viszont már a csoportkör után búcsúztak és mindössze csak egy döntetlent tudtak elérni Szaúd-Arábia ellen. Világbajnoki szereplés 1930 - 1994 : Nem indult, Szovjetunió része volt 1998 - 2018 : Nem jutott be Ázsia-kupa-szereplés 1956 - 1992 : Nem indult, Szovjetunió része volt 1996 : Nem jutott be 2000 : Nem jutott be 2004 : Csoportkör 2007 : Nem jutott be 2011 : Nem jutott be 2015 : Nem jutott be Aventino Az Aventino egy olaszországi folyó, mely az Abruzzókból ered, a Monte Secine (1883 m) lejtőin, Palena mellett. Átszeli Chieti megyét majd Casoli mellett a Sangróba torkollik. A folyó vizének felduzzasztásával alakították ki a Sant'Angelo tavat. Mellékfolyói az Avello, Verde és Rio Secco. Meljan Meljan falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik. Fekvése Varasdtól 29 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re északra a Ravna gora délnyugati lábánál fekszik. Története A falunak 1857-ben 264, 1910-ben 486 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ivaneci járáshoz tartozott. 2001-ben a falunak 69 háztartása és 208 lakosa volt. Nevezetességei A Ravna gorán álló Szentlélek -kápolna maradványai A fau felett emelkedő Ravna gorán áll Háromkirályok -kápolna, melyet gróf Draskovich II. János építtetett 1619 -ben. A kápolna a 18. század elején egy tűzvészben leégett, de a század második felében és a 19. században megújították. Ekkor kapta orgonáját is. Belsejében három oltár és szószék található. Búcsúnapjait a Háromkirályok és a Szentlélek eljövetelének ünnepnapjain tartják, mivel a hegyen egykor egy Szentlélek-kápolna is állt. Toldalagi Pál Toldalagi Pál, Toldalaghy (Kolozsvár, 1914. január 7. – Budapest, 1976. április 15.) költő. Verseit közölte a Pesti Napló, az Élet, a Nyugat, a Magyar Csillag, a Vigília és az Ezüstkor. 1948-tól 1957-ig hallgatásra kényszerült. Kötetei Hajnali versenyfutás. Versek (Budapest, 1936) Ím, üdvözöllek. Versek (Bp., 1940) Végítélet ablaka (Bp., 1948) Szitáló évek ; Magvető, Bp., 1957 Szárnyalás. Versek (Bp., 1965) Valamilyen éden felé (Bp., 1968) Igézet és valóság. Versek (Bp., 1971) A visszahívott tenger (Bp., 1973) Napló. Versek (Bp., 1974) Ámulattól a döbbenetig (Bp., 1976) Zord labdajáték (Bp., 1976) Oldott magány. Válogatott versek ; vál., előszó, jegyz. Tarbay Ede ; Szent István Társulat, Bp., 1995 Árnyak zenéje. Kallódó versek, 1934-1976 ; szerk., szöveggond., bev., jegyz. Basa Viktor; Napkút, Bp., 2010 Forrás Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1981. 788. o. ISBN 963-05-2500-3 Toldalékcső A toldalékcső (más néven hangcsatorna, artikulációs csatorna, vokális traktus, szupraglottális üregrendszer, rezonátorrendszer) a hangképző szerveknek a hangszalagok fölötti részétől az ajkakig terjedő részeit jelenti: azt az üreget, amely a gégefőben létrehozott hangot megszűri és megformálja. A hangszalagok és a köztük lévő hangrés ugyanis differenciálatlan hangot képez, mely az ajakformálással, a különböző nyelvállásokkal, állkapocsállásokkal stb. formálódik differenciált hangokká. Elsősorban három üreg alkotja: a garatüreg, a szájüreg és az orrüreg, valamint pár további testrész, amelyek ezek mentén és körül helyezkednek el: állkapocs, ajkak, pitvar (a fogsor előtti rész), fogak, nyelv, kemény és lágy szájpadlás, nyelvcsap (ínycsap, ínyvitorla). A toldalékcső a légzőszervekkel (légcső, tüdő, rekeszizom), a gégefővel és a hallószervekkel – és mindezek vezérlőjével, az aggyal – együttesen teszi lehetővé a beszédet. A toldalékcső becsült hossza felnőtt férfiaknál 16,9 cm, felnőtt nőknél 14,1 cm. A zárt toldalékcső térfogatát átlagosan 130 cm³-re becsülik a nőknél és 170 cm³-re a férfiaknál. Megjegyzés A vokális traktus nem tévesztendő össze a vokális csatornával. Bóbita Bábszínház A Bóbita Bábszínház Pécs egyetlen bábszínháza, amely 2011 óta a Zsolnay Kulturális Negyedben található. A Bóbita a dél-dunántúli régió egyetlen önkormányzati bábszínháza, amely közel 50 éve szerzett országos hírnevet az 1965-ös Ki mit tud? vetélkedőnek is köszönhetően. A hagyományos, gyermekeknek szánt bábszínházi előadásokon kívül - melyek elsősorban a klasszikus meseirodalomra épülnek - szabadtéri és felnőtt darabokat is játszanak. A társulat számos ízben szerzett nemzetközi és hazai bábfesztiválokon elismerő díjakat (Horvátországban, Szerbiában, Lengyelországban, Montenegróban és Szlovákiában). Európa sok országán kívül Ázsiában is több helyen tartottak vendégelőadásokat. A bábszínház kiemelkedő rendezvénye a 3 évenként megrendezésre kerülő Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál. A színház épületében a korábbi bábok bemutatására szolgáló bábmúzeum, egy kézműves galéria és egy mesekuckó is működik. Története A Bóbita Bábszínház előtt már működött Pécsen bábszakkör a Művelődési Központban. A Népművészeti Intézetnek köszönhetően 1951-től jelentős írók kapcsolódtak be a bábművészetbe (pl: Tamási Áron, Weöres Sándor, Mészöly Miklós, Szentkuthy Miklós) írásaikkal. Kós Lajos 1961-ben került a pécsi szakkörhöz, amely még abban az évben - fennállásának 10. évfordulóján - felvette Weöres Sándor egyik költeménye után a Bóbita nevet. A bábszínház épülete az 1905-ben Pilch Andor építész tervei alapján épült kupolás épület lett, amelyben korábban a Pécsi Jótékony Nőegylet működött. Ez az épület csupán pár méterre van Pécs belvárosának legfontosabb sétálóutcájától, a Király utcától. Az együttes hamar ismertté vált humoros, show-jellegű felnőtt- és gyerekelőadásaival (Operasaláta, Séta az állatkertben), valamint instrumentális rockzenére készült szöveg nélküli műsoraival (Pink Floyd - Kalevala, Emerson, Lake and Palmer - Egy kiállítás képei). A sikerhez nagyban hozzájárult az 1965-ös Ki mit tud? vetélkedő. A társulat az 1968-69-es felújítást követően az épület alagsorából feljutott az épület hatalmas klubhelyiségébe. Azonban a nagyobb javítási munkákkal egészen 1981-ig kellett várni. Ekkor alakították ki a későbbi 206 ülőhelyes nézőteret a színházban. A két évtizeden át tartó kimagasló teljesítmény elismerése volt, hogy még ebben az évben - a vidéki bábegyüttesek közül elsőként - hivatalos bábszínházi státuszt kapott, a Pécsi Nemzeti Színház bábtagozataként. A Bóbita Bábszínház 2004. január 1-jétől vált önálló intézménnyé. A bábszínház 2011 márciusában költözött a Mária utcai kupolás épületből a Zsolnay Kulturális Negyedbe, a jelenlegi épületébe (7626 Pécs, Felsővámház u. 50.), ahol egy 185 férőhelyes nagyteremmel, valamint egy 70 fős kamarateremmel várja a látogatókat. Az egykor DoZsó névre hallgató épület nevét Dr. Doktor Sándor nőgyógyászról és a Zsolnay Vilmos Művelődési Ház összerövidítéséből kapta. A nagyobb tér több lehetőséget is rejt magában. Az új helyen az 1999 óta megnyílt állandó bábmúzeum mellett helyet kapott egy Kézműves terem is. A színházi élményt egy Mesekuckó és egy Kakaóbár egészíti ki. A bábmúzeumban a régi darabok hősei kerültek kiállításra. Rakalj Rakalj (olaszul: Castelnuovo d’Arsa) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Marčanához tartozik. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 22 km-re, községközpontjától 11 km-re északkeletre, a Raša-öböltől 2 km-re, az öböl feletti fennsíkon fekszik. Története A falutól északra emelkedő Gomil nevű magaslaton már a történelem előtti időben erődítmény állt. A középkori Rakalj nem a mai helyén, hanem a falutól keletre az öbölhöz sokkal közelebb, a Szent Miklós-fok felett 93 méter magasan, a tengertől mintegy 200 méterre feküdt ott, ahol a vár romjai és a Szent Ágnes templom áll. A régészeti leletek tanúsága szerint Rakalj vára helyén már a történelem előtti időben is erődítmény, majd római erőd állt. A középkori várat 1312-ben „Castellare de Rachir” néven említik először, a ma is látható romok azonban már valószínűleg a 11. században épültek. A vár 1342-ben „Castrum Novum” alakban szerepel. Több tulajdonos után 1536-ban Barbannal együtt a Loredan család birtoka lett. Ekkor azonban a vár már nagyon rossz állapotban volt és birtokosai azt elhagyva a mai falu területére telepedtek át. A régi Rakaljt is elhagyta a lakosság és területe máig is lényegében lakatlan maradt. Épületei közül egyedül a Szent Ágnes templom maradt meg épen. A magaslaton álló templom az innen nyíló nagyszerű kikátás miatt ma is a turisták kedvelt kilátóhelye. A falunak 1857-ben 689, 1910-ben 874 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (gabona, gyümölcs és szőlő termesztés) és állattartásból éltek. Sokan dolgoztak a közeli kőbányában, mások Pólába jártak dolgozni. A falu híres volt fazekasairól is. Az I. világháború után a falu Olaszországhoz került. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 438 lakosa volt. Ma a lakosság fő megélhetési forrása a turizmus. Nevezetességei Rakalj (Rachele) középkori várából mára csak a falak és őrtornyok romjai maradtak, melyek több helyen emeletnyi magasságban állnak. A várromok közelében álló Szent Ágnes templom volt a falu régi plébániatemploma. A templom négyszög alaprajzú, homlokzata felett kis nyitott harangtoronnyal. Gótikus kapuzatán az 1495 -ös évszám olvasható. A templomot 1967-ben renoválták. Belsejében a 15. századból száramzó glagolita felirat látható. A templomot kívül alacsony körítőfal övezi, ahonnan pompás kilátás nyílik a Raša-öbölre. A templomban ma már nincsenek vasárnapi misék, de az év bizonyos napjain még hagyományosan miséznek benne. A szép fekvésű templomot gyakran választják esküvők színhelyéül is a környező települések fiataljai. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült, később többször megújították. Eredetileg négyszög alaprajzú épület volt apszis nélkül, emelt szentéllyel. 1757-ben apszissal és oldalkápolnával bővítették. A templomban fennmaradt az eredeti kőből faragott két angyalt ábrázoló domborművel díszített szentségtartó, Domonkos mester műve 1425-ből. Említésre méltók még oltárai és egy Madonna-szobor. Harangtornya 1831-ben épült, 18 méter magas. A Krnica felé menő út mellett találhatók a Szent Teodóra templom romjai. A korabeli források szerint helyén egykor a pólai bencések azonos titulusú kolostora állt. Charcé-Saint-Ellier-sur-Aubance Charcé-Saint-Ellier-sur-Aubance település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 772 fő (2015). Charcé-Saint-Ellier-sur-Aubance Les Alleuds, Blaison-Saint-Sulpice, Brissac-Quincé, Chemellier, Saint-Saturnin-sur-Loire és Saulgé-l’Hôpital községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I Remember Yesterday Az I Remember Yesterday Donna Summer amerikai énekesnő ötödik nagylemeze, amely 1977-ben jelent meg. Producerek: Giorgio Moroder és Pete Bellotte. A felvételek a müncheni Musicland Studiosban és az ugyancsak müncheni Arco Studiosban készültek. Akárcsak az énekesnő előző három albuma, úgy az I Remember Yesterday is egy meghatározott koncepció szerint készült. A felvételek témája zömmel most is a szerelem, a hangszerelés diszkózenei, ám amíg az „A” oldal 4 dalból álló egyvelege a korábbi évtizedek zenei világát idézi meg, addig a lemez befejező szerzeménye, az I Feel Love az akkoriban még jövőnek számító hangzást előlegezi meg. Az album nemcsak kereskedelmi siker lett, hanem megalapozta Donna hírnevét mint komoly előadóművész. Ennek köszönhetően kérték fel még 1977-ben A mélység című film betétdalának (Down, Deep Inside) előadására: John Barry szerzeménye Donna előadásában ugyancsak világsláger lett. Háttér-információk A lemez „A” oldalán 4 dal hallható egyveleg formájában: az I Remember Yesterday az 1940-es évek, a Love’s Unkind az 1950-es évek, a Back in Love Again pedig az 1960-as évek hangzásvilágát egyesíti az 1970-es évekre jellemző (euro)discozenével. A „B” oldal első három felvétele a jelen különböző zenei világát képviseli: a Black Lady a „keményebb” ritmusokat, a Take Me jellegzetes Donna Summer-felvétel a korábbi albumok stílusában, a Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) pedig egy nagyon szép R&B ballada. Az I Feel Love lüktető ritmusaival a jövő zenei divatját előlegezte meg: állítólag ez volt az első popzenei felvétel, amelynek hangszerelése kizárólag szintetizátorokra épült. Ami biztos, hogy az I Feel Love volt az első olyan Donna Summer-sláger, melynek sikere a Love to Love You Baby népszerűségével vetekedhetett. A dal az évtizedek alatt igazi örökzöld lett, 2004-ben a Rolling Stone magazin minden idők legnagyobb slágerei között a 411. helyre sorolta. Népszerűségét jelzik a különféle feldolgozások is. Ezek egy része az eredeti felvételt variálja Donna énekével (mint például Patrick Cowley 1982-es remixe). A vokálra is kiterjedő feldolgozások közül említésre érdemes a Bronski Beat 1985-ös, a Roxette 1988-as és Vanessa Mae 1997-es verziója. A Bronski Beat első nagylemezének egyik felvételén csak az I Feel Love-ot dolgozta fel, majd maxilemezen, különböző változatokban egyveleget készítettek belőle, melyhez felhasználták a Love to Love You Baby, illetve a Johnny Remember Me motívumait is. A maxiverziók egyik közreműködője a Soft Cell volt énekese, a szólóban is ismert Marc Almond volt. Egyes popsztárok csak bizonyos motívumokat használtak fel a nagy slágerből. Sarah Brightman a The Adventures of the Love Crusader című 1979-es diszkófelvételén idézi fel a dalt néhány másodpercre, de rajta kívül Kylie Minogue, Madonna, sőt még a Red Hot Chili Peppers is ihletet merített az I Feel Love-ból. Ezek után szinte hihetetlen, de 1977-ben az illetékesek annyira nem voltak biztosak a sikerben, hogy eleinte csupán a Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) kislemez „B” oldalára tették az I Feel Love-ot. Mikor a dal népszerűvé vált, az újabb kislemez-kiadásokon már megcserélték a két felvétel sorrendjét. A dalok „A” oldal I Remember Yesterday (Moroder – Bellotte – Summer) – 4.45 Love's Unkind (Moroder – Bellotte – Summer) – 4.24 Back in Love Again (Moroder – Bellotte – Summer) – 3.54 I Remember Yesterday (Reprise) (Moroder – Bellotte – Summer) – 3.02 „B” oldal Black Lady (Moroder – Bellotte – Summer) – 3.47 Take Me (Moroder – Bellotte – Summer) – 5.03 Can't We Just Sit Down (And Talk It Over) (Tony McCaulay) – 4.25 I Feel Love (Moroder – Bellotte – Summer) – 5.53 Alternatív kiadás 1982 I Feel Love ( Amerikai Egyesült Államok , Casablanca Records. Katalógusszám: 6480 089, 9279 636) „A” oldal I Feel Love – 5:53 Take Me – 5:03 Can't We Just Sit Down (And Talk It Over) – 4:25 Black Lady – 3:47 „B” oldal I Remember Yesterday – 4:45 Love's Unkind – 4:24 Back in Love Again – 3:54 I Remember Yesterday (Reprise) – 3:02 Közreműködők Brooklyn Dreams, Dani McCormick, Marti McCall, Patti Brooks, Petsy Powell (háttérvokál) Thor Baldursson (keverés, billentyűs hangszerek, szintetizátor) Jürgen Koppers (hangmérnök, keverés) Allen Zentz (maszterelés) Giorgio Moroder, Robby Wedel (szintetizátor) Keith Forsey (dobok, ütős hangszerek) Geoff Bastow, Mats Björklund (gitár) Les Hurdle (basszusgitár) Benny Gebauer, Dino Solera, Franko Tgomina, Hanus Berbe, Hermann Breuer, James Polivka, Lee Harper, Rudi Füsers (fúvós hangszerek) Giorgio Moroder, Pete Bellotte (producer) Gribbit (design) Victor Skrebneski (fotó) Különböző kiadások LP 1977 Casablanca Records (814 162-1, Amerikai Egyesült Államok ) 1977 Casablanca Records (NBLP 7056, Egyesült Államok) 1977 Casablanca Records (7C 062-99136, Svédország ) 1977 Atlantic (ATL 50 378, NSZK ) 1977 Oasis (NBLP 7056, Brazília ) 1977 Groovy (GR 9003, Hollandia ) 1977 GTO (GTLP 025, Anglia ) 1977 WEA Filipacchi Music (50 376, Franciaország ) 1977 Embassy (S CBS 31718, Egyesült Államok) 1982 Casablanca Records (6480 089, Egyesült Államok) CD 1991 Casablanca Records (826 237-2, Németország) Kimásolt kislemezek 7" 1977 Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) / I Feel Love (Atlantic, 10 958, Franciaország) 1977 Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) / I Feel Love (Astor, Casablanca Records, NB 884, Ausztrália ) 1977 Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) / I Feel Love (Casablanca Records, NB 884, Egyesült Államok) 1977 Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) / I Feel Love (Casablanca Records, NB 884X, Egyesült Államok) 1977 I Feel Love / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) (Casablanca Records, 7C 006-99196, Svédország) 1977 I Feel Love / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) (GTO, GT 100, Anglia) 1977 I Feel Love / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) (Atlantic, ATL 10 963, NSZK) 1977 I Feel Love / Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) (Groovy, GR 1226, Hollandia) 1977 I Remember Yesterday (Part 1) / I Remember Yesterday (Part 2) (Groovy, GRS 15010, Hollandia) 1977 I Remember Yesterday / Back in Love Again (Atlantic, ATL 11 028, NSZK) 1977 I Remember Yesterday / Spring Affair (GTO, GT 107, Anglia) 1977 Love’s Unkind / Autumn Changes (GTO, GT 113, Anglia) 1977 Love’s Unkind / Black Lady (Groovy, GR S 15 044, Hollandia) 1977 Love’s Unkind / Black Lady (Atlantic, ATL 11 063, NSZK) 1982 I Feel Love (Part 1) / I Feel Love (Part 2) (Casablanca Records, FEEL 7, 6180 136, Anglia) 1992 I Feel Love / Bad Girls (Collectables, COL 4332, Egyesült Államok) 12" 1977 Back In Love Again / Try Me, I Know We Can Make It / Wasted (GTO, GT 117, Anglia) 1977 I Feel Love / Theme from The Deep (Down, Deep Inside) (Casablanca Records, NBD 20104, Egyesült Államok, dupla „A” oldalas) 1977 I Feel Love / Theme from The Deep (Down, Deep Inside) (Casablanca Records, 7C 052-99518Z, Svédország) 1979 MacArthur Park / I Feel Love (Casablanca Records, DS 12006, Egyesült Államok) 1982 I Feel Love (Patrick Cowley Mega Mix) / I Feel Love (Patrick Cowley Mega Edit) (Casablanca Records, FEEL 12, Anglia) 1982 I Feel Love (Patrick Cowley Mega Mix) / I Feel Love (Patrick Cowley Mega Edit) (PolyGram, 2412, Franciaország, promo) 1994 Love to Love You Baby / I Feel Love (Casablanca Records, PRO 1167-1B, Egyesült Államok, promo) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Patrick Cowley Mega Mix) (Twelve Seventeen, CX 03, Hollandia) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th St Mix) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) / Melody of Love (Junior Vasquez DMC Mix) (Manifesto, FESX 1, Anglia) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th St Mix) / I Feel Love (12" Masters At Work Mix) / I Feel Love (Masters At Work Hard Dub) (Mercury, 852 283-1, Olaszország) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th Street Mix) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) / I Feel Love (12" Masters At Work Mix) / I Feel Love (Masters At Work Hard Dub) / I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Tuff Dub) (Manifesto, DONDJ 1/2, Anglia, promo) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (12" Masters At Work Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th St) / I Feel Love (Summer '77 Re-Eq '95) / I Feel Love (Junior Vasquez Melody Of Love ) (Manifesto, DONDJ 3, Anglia, promo) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th St. Mix) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) / Melody Of Love (Junior Vasquez DMC Remix) (Mercury, 852 259-1, Anglia) 2001 I Feel Love (Patrick Cowley Mix) / Fool’s Gold (A „B” oldal előadója a The Stone Roses ) (Club Lassique, cc10, Egyesült Államok) 2005 I Feel Love (Qattara Remix) / I Feel Love (Almighty Remix) (Casablanca Records, FEELLOVEDJ1, Egyesült Államok) 2007 I Feel Love / Love to Love You Baby (Casablanca Records, NBD 20 104, Egyesült Államok) I Feel Love (Klubbheads Rollercoaster Mix) / I Feel Love (D-Bop Mix) (EMI Records, 12EMDJ 503, Anglia, promo) CD 1995 I Feel Love (Rollo Mix Edit) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) / I Feel Love (Masters At Work 86th St Mix) (Casablanca Records, 852 485-2, Egyesült Államok) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix – Radio Edit) / I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (12" MAW Mix) (Casablanca Records, 852 293-2, Egyesült Államok) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix) / I Feel Love (Masters At Work 86th St Mix) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) / Melody of Love (Junior Vasquez DMC Mix) (Mercury, Manifesto, 852 259-2, FESCD 1, Anglia) 1995 I Feel Love (Rollo & Sister Bliss Monster Mix – Radio Edit) / I Feel Love (Summer '77 Re-EQ '95) (PolyGram, 852 292-2, Hollandia) 2005 I Feel Love (Qattara Remix) / I Feel Love (Almighty Remix) (Casablanca Records, FEELLOVECJ1, Anglia, promo) 2005 I Feel Love (Qattara Remix) / I Feel Love (Almighty Remix) / I Feel Love (12" Masters At Work Mix) (Casablanca Records, FEELLOVECJ2, Egyesült Államok, promo) Az album slágerlistás helyezései Anglia: Legmagasabb pozíció: 3. hely Ausztria: 1977. augusztus 15-étől 20 hétig. Legmagasabb pozíció: 3. hely Egyesült Államok, pop: Legmagasabb pozíció: 9. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 11. hely Japán: Legmagasabb pozíció: 77. hely Norvégia: 1977. A 32. héttől 17 hétig. Legmagasabb pozíció: 5. hely NSZK: Legmagasabb pozíció: 7. hely Svédország: 1977. június 17-étől 13 hétig. Legmagasabb pozíció: 13. hely Legnépszerűbb slágerek I Remember Yesterday Anglia: 1977. szeptember. Legmagasabb pozíció: 14. hely Ausztria: 1977. december 15-étől 4 hétig. Legmagasabb pozíció: 24. hely Egyesült Államok, dance: Legmagasabb pozíció: 1. hely Hollandia: Legmagasabb pozíció: 24. hely Love’s Unkind Anglia: 1977. december. Legmagasabb pozíció: 3. hely Ausztria: 1978. március 15-étől 8 hétig. Legmagasabb pozíció: 18. hely Egyesült Államok, dance: Legmagasabb pozíció: 1. hely Hollandia: Legmagasabb pozíció: 32. hely Írország: Legmagasabb pozíció: 2. hely NSZK: Legmagasabb pozíció: 18. hely Back in Love Again Anglia: 1978. április. Legmagasabb pozíció: 29. hely Can’t We Just Sit Down (And Talk It Over) Egyesült Államok, pop: Legmagasabb pozíció: 104. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 20. hely I Feel Love Anglia: 1977. július. Legmagasabb pozíció: 1. hely Ausztria: 1977. augusztus 15-től 20 hétig. Legmagasabb pozíció: 1. hely Egyesült Államok, AC: Legmagasabb pozíció: 45. hely Egyesült Államok, dance: Legmagasabb pozíció: 3. hely Egyesült Államok, pop: Legmagasabb pozíció: 6. hely Egyesült Államok, R&B: Legmagasabb pozíció: 9. hely Hollandia: Legmagasabb pozíció: 1. hely Írország: Legmagasabb pozíció: 9. hely Japán: Legmagasabb pozíció: 1. hely Norvégia: 1977. A 44. héttől 3 hétig. Legmagasabb pozíció: 8. hely NSZK: Legmagasabb pozíció: 3. hely Svájc: 1977. augusztus 28-ától 9 hétig. Legmagasabb pozíció: 2. hely Svédország: 1977. július 29-étől 12 hétig. Legmagasabb pozíció: 5. hely Halikarnasszosz ostroma Halikarnasszosz ostroma i. e. 334-ben történt, amikor III. Alexandrosz makedón király (népszerű nevén Nagy Sándor) megostromolta a Perzsa Birodalom kezén lévő Halikarnasszosz városát. Amikor i. e. 334-ben Nagy Sándor elindította a perzsák elleni hadjáratát, a kor legfejlettebb ostromgépeivel rendelkezett. Ezeket a gépeket apja, II. Philipposz, idején fejlesztették a makedónok ilyen magas színvonalúra. Sándor granikoszi csatában aratott győzelme után Kis-Ázsiában megszűnt a perzsa ellenállás, így a makedón sereg zavartalanul masírozhatott dél felé az Égei-tenger partján. Útjuk közben a városok egymás után adták meg magukat, miután a perzsa helyőrségek elmenekültek a hódító közeledtére. Sándornak azonban kis flottája volt, amely a szárazföldi sereg nélkül hasznavehetetlen volt, így a perzsa hajóhadnak teljes volt az uralma a tenger felett. A perzsák Halikarnasszoszban alakították ki egyik fontos támaszpontjukat, ahova a makedón sereg hamarosan megérkezett. A város három szárazföldi oldalát a széles várárkon kívül erős, tornyokkal megerősített falak védték, ahonnan íjászok és íjkatapultok tudták lőni nyilaikat a támadókra. A falakon belül még három hatalmas fellegvár is volt. A tenger felől könnyen megközelíthető volt, a perzsa flottát pedig semmi nem akadályozta, hogy biztosítani tudja az utánpótlást. A védelmet a rhodoszi Memnón szervezte meg Orontobatész káriai satrapával együtt, aminek áttörése Nagy Sándor addigi legnagyobb katonai kihívását jelentette. A makedónok a figyelmüket a város északkeleti kiszögellésére összpontosították. Először feltöltötték a falakat övező védőárkokat, majd ostromtornyokat építettek, hogy a védőket torziós hajítógépekből kilőtt nyíl- és kőesővel űzzék el az erődítményekről. Eközben alul faltörő kosokkal igyekeztek ledönteni a falakat. A védők egyre elkeseredettebb kitörésekkel válaszoltak, és megpróbálták felgyújtani az ostromgépeket, a falakat pedig járulékos téglaépítménnyel erősítették. Az íjászok és a katapultok mindkét oldalon megállás nélkül tüzeltek, így mind a támadóknak, mind a védőknek védeniük kellett a fejeiket. A makedónoknak rövidesen két bástyát és a köztük húzódó falat sikerült lerombolniuk, és a mögötte épített másodlagos, félhold alakú téglavédművön is sikerült már egy kisebb lyukat ütniük. Ekkor történt, hogy egy éjjel két ittas makedón katona egymaga próbálta áttörni a falat a sérült helyen, mire az őrök kitörtek, makedón társak pedig utánuk zúdultak, és nagyszabású harc alakult ki. A védőket végül sikerült visszaszorítani, azonban az íjászok nyílzápora arra kényszerítette Sándort, hogy átmeneti tűzszünetet kérjen, amíg halottaikat összegyűjtik. A tűzszünet után viszont folytatódott az ostrom, és mivel a hevenyészve épített téglavédmű nem állhatott sokáig ellen a makedón ostromgépezetnek, a védők egy utolsó nagy kitörésre szánták el magukat. Az ostromtornyok egy részét sikerült felgyújtani, a makedón ellentámadás viszont visszaszorította a védőket a városba. Memnón és tisztjei, látva a helyzet reménytelenségét, úgy döntöttek, hogy visszavonulnak a falakról a két belső fellegvárba, amelyeket a tengerről könnyen el lehetett látni, maguk után pedig felgyújtották fegyverraktárakat és a falakra épült ellentornyokat. Sándor lemondott a fellegvárak megostromlásáról, inkább felgyújtotta a várost, és egy kisebb helyőrséget hátrahagyva (3000 gyalogos és 200 lovas) kelet felé folytatta hadjáratát. Az ostrom nagyobb veszteségeket okozott Sándornak, mint a védőknek, a város pedig még egy évig tartotta magát, csak i. e. 332 elején volt kénytelen feladni az ellenállást, addig a perzsák bázisa maradt. Podgorica–Shkodra-vasútvonal A Podgorica–Shkodra-vasútvonal egy normál nyomtávú, egyvágányú, nem villamosított 63,5 km hosszú vasútvonal Montenegróban és Albániában, Shkodra és a montenegrói főváros, Podgorica között. A vasútvonal kapcsolódik a híres Belgrád–Bar-vasútvonalhoz, a Nikšić–Podgorica-vasútvonalhoz Podgoricaban és a Shkodra–Vora-vasútvonalhoz Shkodráben. A vonalat Podgorica-Tuzi között 29,5 km hosszan a ŽCG, Tuzi és Shkodra között 34 km hosszan az Hekurudha Shqiptarë üzemelteti. Ez a vonal Albánia egyetlen nemzetközi vonala. Jelenleg elsősorban csak teherszállítás zajlik rajta. Története A vasútvonal 1984 és 1985 között épült. Jelenleg tervben van a vonal kiváltása egy újépítésű nagysebességű vasútvonallal. Malmerspach Malmerspach település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 515 fő (2015). Malmerspach Mitzach, Saint-Amarin és Moosch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cserkészet fiúknak A Cserkészet fiúknak (eredeti cím: Scouting for Boys: A Handbook for Instruction in Good Citizenship) az első könyv a cserkészetről, melyet annak alapítója, Robert Baden-Powell írt és illusztrált. Fiatalkori és későbbi katonai élményei, valamint a Brownsea szigeti első cserkésztábor tapasztalai alapján írta ezt a könyvét. A könyv a Biblia, a Korán és Mao Ce-tung Vörös könyvecskéje után a világ 4. legolvasottabb könyve volt a 20. században. Magyar kiadása 1994-ben jelent meg. A könyv megszületése Baden-Powell, mint katonatiszt több kézikönyvet is írt a katonai felderítésről. Ezek legnagyobb meglepetésére az iskolás korú fiúk között nagy népszerűségre tett szert. A búr háború és a Brownsea-szigetén 24 fiúval való táborozás tapasztalataival kiegészítve 1908-ban jelent meg a Scouting for Boys. Elsőként hat különálló füzetecskében látott napvilágot a mű, de a sikerre való tekintettel ugyanebben az évben újra kiadták könyv alakban is. Az évek folyamán többször is átdolgozásra kerültek a fejezetek. Ezeket kezdetben maga Bi-Pi végezte el, a halála után pedig más szerkesztők. A könyvből 1946-ban készítették el az úgynevezett világtestvériségi kiadást, amelyet William Hillcourt szerkesztett és ez lett azután lefordítva magyarra is 1994-ben. A könyv eredeti, 1908-as kiadását az Oxford University Press 2004-ben újra megjelentette Elleke Boehmer szerkesztésében. Magyar kiadás Magyarul a könyv teljes egészében először 1994-ben lett kiadva a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége kiadásában, a Cserkészvezetők könyvtára sorozat 2. számaként. Ugyanakkor ezt megelőzően többen is próbálkoztak a könyv magyarra való átültetésével. Elsőként Dr. Szillasy Aladár 1908-ban, majd Kanitz István 1911-ben látott neki a fordításnak. Később Szőllősy István fordított le több fejezetet is, de kiadásra csak a "Lovagiasság" című rész került. Fejezetek A magyar kiadás az 1946-ban megjelent világtestvériségi kiadás fordítása és annak a szerkezetét is követi. Ami más, az az Előszó a magyar kiadáshoz és a Függelék című részek hozzáadása illetve elhagyták az utolsó két "tábortüzet". A világtestvériségi kiadásban a fejezetek száma meg lett növelve úgy, hogy fele annyi tábortüzet tartalmaznak, mint a Bi-Pi által szerkesztett változatok. Valamint hiányzik a vezetőkhöz szóló rész is, ami jó tanácsokat, játékokat, képzési segítségeket tartalmaz. Ezzel szemeben tartalmazza Bi-Pi utolsó szavait a cserkészekhez, melyeket nem sokkal halála előtt vetett papírra és Bi-Pi életének rövid történetét is. Előszó Baden-Powell szavai a könyv olvasóihoz és életének meghatározó pillanatainak bemutatása. Szőllősy István fordítása. Bevezetés a "CSERKÉSZET FIÚKNAK" világtestvériségi kiadásához A Nemzetközi Cserkésziroda vezetőjének előszava, melyben a könyv rövid történetét és a világtestvériségi kiadás megszületését ismerteti. Szőllősy István fordítása. Előszó a magyar kiadáshoz A magyar kiadás megszületését és a fordítás történetét tartalmazza. Itt közlik le Baden-Powell A cserkészvezető című könyvének magyar fordítójának a nevét is, melyre a könyv kiadása után derült fény. Az előszót Papp Emil, a Magyar Cserkészcsapatok Szövetségének országos ügyvezető elnöke írta. 1. fejezet. Cserkészkedés 1. tábortűz. Mi a cserkész dolga? 2. tábortűz. Mit csinál a cserkész? 3. tábortűz. Hogyan légy cserkész? 4. tábortűz. A cserkészőrs 2. fejezet. Az ösvényen 5. tábortűz. Élet a szabadban 6. tábortűz. Vízi- és repülőcserkészet 7. tábortűz. Jelek és parancsok 3. fejezet. Tábori élet 8. tábortűz. Utászmunka 9. tábortűz. Táborozás 10. tábortűz. Tábori főzés 4. fejezet. Nyomolvasás 11. tábortűz. "Jelolvasás" 12. tábortűz. Csapázás 13. tábortűz. "Olvass a jelekből" - avagy a következtetés 5. fejezet. Az erdei élet tudománya 14. tábortűz. Cserkelés 15. tábortűz. Az állatok 16. tábortűz. A növények 6. fejezet. Légy szívós, cserkész! 17. tábortűz. Hogyan légy erős? 18. tábortűz. Egészséges szokások 19. tábortűz. Előzd meg a betegséget! 7. fejezet. Lovagiasság 20. tábortűz. A mások iránti lovagiasság 21. tábortűz. Önfegyelem 22. tábortűz. Önnevelés 8. fejezet. Életmentés 23. tábortűz. Készülj fül a balesetre! 24. tábortűz. Mit tegyél balesetnél? 25. tábortűz. Segíts másokon! 9. fejezet. Állampolgári kötelességeink 26. tábortűz. A jó állampolgár (27. tábortűz. A nemzetközösség és a Birodalom ) (28. tábortűz. Világtestvériség) Bi-Pi utolsó üzenete A Főcserkész utolsó sorai a Föld valamennyi cserkészéhez melyet a halála után az iratai között találták meg. "Bi-Pi" története William Hillcourt, az Amerikai Cserkészfiúk Szövetségének vezetőtisztje által írt rövid Baden-Powell életrajz. Függelék A függelék a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége fogadalmának, cserkésztörvényeinek szövegét és az Isten iránti kötelességről vallott irányelveit tartalmazza. 1091 Évszázadok: 10. század – 11. század – 12. század Évtizedek: 1040-es évek – 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek Évek: 1086 – 1087 – 1088 – 1089 – 1090 – 1091 – 1092 – 1093 – 1094 – 1095 – 1096 Események Szent László átkel a Száván és Horvátországot a dalmát határig meghódítja. Az országot vármegyékre osztja és élére unokaöccsét Álmos herceget teszi meg. Horvátország meghódításakor a magyar király azonban szembekerül a bizánci császárral, aki a kunokat az ország megtámadására bírja. Kapolcs kun vezér betör Erdélybe , majd Biharba . Szent László király a kunokat előbb a Temes mellett, majd a fősereget Orsovánál megveri. Szent László király horvátországi hódításai miatt ellentétbe kerül II. Orbán pápával , ezért az év végén szövetséget köt IV. Henrik német-római császárral . Henrik herceg I. Vilmos angol király fia a trón megszerzése érdekében fellázad fivére, II. Vilmos angol király ellen, de a lázadás elbukik. A normannok I. Roger gróf vezetésével elfoglalják Szicíliát és Máltát a mohamedánoktól. Az Almoravidák serege elfoglalja Sevillát véget vetve az Abbászidák uralmának. A londoni hidat vihar sodorja el. Cardiff várának építése. Viktória porosz királyi hercegnő Viktória porosz királyi hercegnő, férjezett Viktória schaumburg–lippei hercegné (németül: Prinzessin Viktoria von Preußen, Prinzessin zu Schaumburg-Lippe, teljes nevén Friederika Amalia Wilhelmine Viktoria; Potsdam, 1866. április 12. – Bonn, 1929. november 13.) porosz királyi és német császári hercegnő, házassága révén schaumburg–lippei hercegné. Élete Viktória porosz királyi hercegnő 1866. április 12-én jött világra a potsdami Neues Palaisban III. Frigyes német császár (1831–1888) és Viktória brit királyi hercegnő (1840–1901) ötödik gyermekeként, egyben második leányaként. Édesapja még csupán trónörökösi rangban volt születésekor, a porosz királyi címet a hercegnő nagyapja viselte. Édesanyja a brit királyi családól származott; Viktória brit királynő legidősebb leánya volt. E rokoni szál révén a brit uralkodónő jelentős befolyást gyakorolt gyermekeire és unokáira egyaránt. Viktória hercegnőt május 24-én keresztelték meg az uralkodócsalád hagyományainak megfelelően protestáns hitre. A családi körben csak Moretta vagy ifjabb Viki becenéven ismert Viktória porosz hercegnőnek boldog gyermekkorban volt osztályrésze. Szüleivel és testvéreivel leginkább a berlini és a potsdami palotában élt; valamint gyakorta tett látogatásokat anyai nagyanyja udvarába. Testvéreitől eltérően a hercegnő nem állt szoros viszonyban szüleivel, kapcsolatukat nemegyszer feszültség jellemezte. A hercegnőnek édesanyjával akadtak nézeteltérései. Viktória porosz hercegnő számára az első férjjelölt a portugál király fia volt. A terv azonban hamar feledésbe merült, minthogy a hercegnő gyengéd érzelmeket táplált Sándor bolgár fejedelem és battenbergi herceg irányába. A fiatal fejedelmet az oroszok és a poroszok ültették trónjára, és a két ország együttesen ellenőrizte a bolgár belügyeket. Sándor fejedelem azonban mindinkább a gyámkodástól való megszabadulásért küzdött, szembefordulva az oroszokkal és a poroszokkal. 1879-ben a fejedelem a porosz udvarba látogatott, ekkor ismerkedett meg Viktória hercegnővel. A hercegnő szülei és a brit udvar támogatta a bolgár fejedelem és a hercegnő házassági terveit, a porosz „vaskancellár” azonban ellenezte. Otto von Bismarck szerint ha egy porosz hercegnő feleségül menne a bolgár fejedelemhez, akkor az a porosz befolyást erősítve több szempontból is sértené az orosz érdekeket. A kancellár úgy látta, a britek a házasság felhasználásával próbálnak meg éket verni a poroszok és az oroszok közé. A kancellár meggyőzte saját érvei helyességéről a porosz uralkodót is, aki nem engedélyezte unokája házasságát a bolgár herceggel. A fejedelem később egy operaénekesnővel létesített viszonyt és kötött rangon aluli házasságot. Viktória hercegnő csak 1890-re adta fel a reményt, hogy feleségül mehet választottjához. Szülei ekkor Adolf schaumburg–lippei herceg (1859–1916) személyében jelölték ki jövendőbelijét. A hercegnő beletörődött szülei választásába; az eljegyzést 1890 júniusában hivatalosan is bejelentették. Az esküvőt 1890. november 18-án tartották a német fővárosban, az anyacsászárné palotájának kápolnájában. A házasság boldogtalanul alakult – egy korai vetéléstől eltekintve nem születettek gyermekeik, és a porosz királyi hercegnő sosem rejtette véka alá megvetését férje az uralkodócsaládok között alacsonynak számító származása miatt. A házaspár olaszországi és egyiptomi nászútját követően a bonni Schaumburg-palotában rendezte be állandó otthonát. A palota később a német kancellár lakhelyeként szolgált. Az első világháború közepén 1916-ban a porosz hercegnő özvegyen maradt. Két évvel később a németországi forradalmak eredményeként kikiáltották a köztársaságot, a hercegnő több rokona száműzetésbe kényszerült. Az országban maradott hercegek vagyonát ugyanakkor nem államosították, így Viktória hercegnő anyagi helyzete továbbra is biztosított volt. Az özvegy hercegné magányosan, elszigetelten élt egészen 1927-ig. Ekkor a hercegnő megismerkedett egy nála harmincöt évvel fiatalabb orosz kalandorral. Alekszandr Anatoljevics Zubkov (1901–1936) egy ősi orosz nemesi családból származott, aki az orosz forradalom után menekülni kényszerült szülőföldjéről. Családja, elsősorban testvérei heves ellenkezése ellenére is 1927. november 19-én a porosz hercegnő az otthonában orosz ortodox szertartás keretében összeházasodott az orosz kalandorral. Második férje hamar tetemes adósságokba verte magát szerencsejátékokkal. Viktória hercegnő rendezte férje tartozásait, de ez felemésztette egész vagyonát: még a palota bútorait is árverésre kellett bocsátania. Az árverés után a hercegnő egy szerényen berendezett egyszobás lakásba költözött Bonn egyik külvárosába. A hercegnő a férjétől való válást fontolgatta, miután Alekszandr Anatoljevics Zubkov elhagyta őt és külföldre távozott. Viktória porosz királyi hercegnő és schaumburg–lippei hercegné 1929. november 13-án hunyt el teljes szegénységben egy bonni kórházban, tüdőgyulladás következtében. Pár nappal korábban jelentette be válási szándékát. Nővére, Margit porosz királyi hercegnő és hessen–kasseli hercegné közbenjárására a hercegnőt a hesseni uralkodócsalád kriptájában temették el. Emlékiratait Was mir das Leben gab – und nahm címen adták ki. Szemán Ferenc Szemán Ferenc ("Öcsi") (Ungvár, 1937. március 27. – Ungvár, 2004) festőművész. Élete 'Szemán Ferenc ("Öcsi") 1937. március 27-én született a kárpátaljai Ungváron. 1953-ban az Ungvári 10. számú középiskolában érettségizett. 1953–1958 között az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanult, amelyet kitüntetéssel fejezett be. Tanárai a kárpátaljai képzőművészet legnagyobb alakjai voltak, mint Erdélyi Béla, Manajló Fedor, Sepa Antal. 1958–1960 között magánhallgatóként elvégezte a Tallinni Képzőművészeti Főiskolát is. 1962-ben már több megyei tárlaton is bemutatkozott. Első tárlatát 1968-ban Ungváron nyitotta meg, azonban ezt pár nap múlva bezárták. Ezután az ukrajnai kiállítótermek hosszú ideig, egészen a 90-es évek elejéig zárva maradtak előtte. Csak a szovjet birodalom széthullása és az ideológiai inkvizíció pusztulása hozta meg Öcsi számára a megérdemelt elismerést és hírnevet. 1972–1974 között az Ungvári Művészeti Alap munkatársa. Az 1980-as évek végéig Ungváron mint dekoratőr dolgozott a festészet mellett. 1989-ben az Egyesült Államokba látogatott, ahol a New York-i múzeumok gyűjteményeivel ismerkedett. 1990-ben részt vett a kárpátaljai festőművészek budapesti nagy közös tárlatán. 1991-ben egyik alapítója lett a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, és még ez évben megkapta a határon túli magyar képzőművészek számára alapított nemzetközi Hollósy Simon-díjat. 2004-ben a Kárpátaljai Magyar Nívódíjak Hollósy Simon Képzőművészeti Díját vette át. Szemán „Öcsi” 2004-ben Ungváron, életének hatvanhetedik évében, váratlanul hunyt el. Munkássága Festőművészként, ezen belül portréfestőként mint a zsánerképek mestere írta be nevét a képzőművészet történetébe. A 20. század 60-80 éveiben az underground irányzat jeles képviselője, a 60-as évek ukrán avandgardjának egyik legkiemelkedőbb, lázadó szellemű művelője volt, de maradandót alkotott a modern művészetben is. Öcsi határtalan képzeletgazdagsággal rendelkezett, munkáiban a látszólag összeegyeztethetetlen formák esztétikailag egységes világgá forrtak össze. Alkotásai megtalálhatók a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban, illetve Ukrajna, Oroszország, Észtország, Örményország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Izrael, Németország, Kanada és az Egyesült Államok magángyűjteményeiben is. 1965-ben a szednyivi alkotótáborban, 1992-ben a mezőkövesdi nemzetközi alkotótáborban, 1996-ban a lakitelki alkotótáborban dolgozott. 1997-ben ismét meghívást kapott a mezőkövesdi alkotótáborba, 1999–2000-ben pedig a romániai alkotótáborok résztvevője volt, majd 2001-ben a monoki alkotótábor munkájában vett részt. Kiállításai Fiatal képzőművészek köztársasági kiállítása (Kijev, 1966) Kárpátaljai Írószövetség Központja (Ungvár, 1968) Tudósok Háza, (Puskino, 1968) Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Árkád Galéria (Budapest, 1968) Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár, 1990), (Szemán-portrék)* Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Kárpátaljai Honismereti Múzeum, (Ungvár, 1991) Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár, 1992) (Szemán Ferenc alkotásainak retrospektív tárlata) Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár, 1993) (Magyar rapszódia) Kárpátaljai Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár, 1995) Vajdasági és Kárpátaljai Művészek (MKIT), Magyarok Világszövetsége (Budapest, 1996) Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár, 1996) Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása, Kárpátaljai Néprajzi Múzeum (Ungvár, 1997) Biológiai tudományos kutatóközpont épülete (Puscsino, Moszkvai terület, 1997) Szent Martin művészkávézó (Munkács, 1998) Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészeti Kiállítás (Ungvár, 2002) Népművészeti Múzeum (Ungvár, 2003) (Virágok Ungvár nőinek - akvarellek) Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása a Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum kiállítótermében (Ungvár, 2004) Pecserszki Lavra Nef-galériája (Kijev, 2004) Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum (Ungvár, 2009, 2012) Stazione di Roccella Jonica Stazione di Roccella Jonica vasútállomás Olaszországban, Roccella Ionica településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jonica-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Caulonia Stazione di Gioiosa Jonica Gjoumri Gjoumri (örményül: �������, törökül: Gümri) Örményország második legnagyobb városa, Sirak tartomány székhelye. Jerevántól 120 km-re északnyugatra helyezkedik el. A város neve a történelem folyamán többször is megváltozott: 1840 és 1924 között Alekszandropol (Александрополь), majd 1924 és 1990 között Leninakan (Ленинакан / ���������) volt a neve. Történelme Gjoumri egyike Örményország legrégebbi településeinek, a környező területek lakosságáról már az i. e. 8. századból vannak urartui feljegyzések. A város helyén levő első települést görög telepesek alapították, feltehetően i. e. 401-ben. A történészek úgy tartják, hogy Xenophón a Fekete-tengerhez való visszatérésekor áthaladt a városon. A középkorban fontos város volt, mint az örmény lázadók központja, akik az arab fennhatóság (733–755) ellen harcoltak. Sport A városban nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás és a háromszoros örmény bajnok Sirak csapata. Híres szülöttei, lakói A városban született Hacsatur Kostojanc (1900–1961) szovjet-örmény neurofiziológus, az MTA tagja. Sztanovoj-felföld A Sztanovoj-felföld (oroszul: Становое нагорье, Sztanovoje nagorje; burját nyelven: Ара Хинган, jelentése 'külső Hingan') 2200–3000 m magasra emelkedő hegységek rendszere Oroszországban, a Szibéria déli hegyvidékeihez tartozó Bajkál-Sztanovoj-hegyvidéken. Elhelyezkedése A Bajkál-hegytömeg legmagasabbra emelkedő része. Nyugat-délnyugatról kelet-északkeleti irányba elnyúló párhuzamos hegyláncok alkotják, melyek néhol nagyobb hegyközi medencéket fognak közre. A Bajkál-tó, illetve a Bajkálmellék északi részétől kelet felé kb. 700 km hosszan, az Oljokma (a Léna mellékfolyója) középső folyásáig húzódik; dél felől keretezi a hegyvidék három északi felföldjét (Észak-bajkáli-felföld, Patom-felföld, Oljokma–Csara-felföld). A Sztanovoj-felföld nyugati felét a Felső-Angara völgyétől északra a Felső-angarai-hegység és a Gyeljun-Uran-hegység vonulatai, délre pedig az Észak-mujai- és a Dél-mujai-hegység párhuzamosan futó láncai foglalják el; legmagasabb csúcsaik 2700 m-ig emelkednek. A hegységek által közrefogott Felső-angarai-medence és Muja–Kuanda-medence 450–900 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Az észak felé folyó Vityim völgyétől keletre fekvő rész a magasabb: a Kodar-, a Kalar- és az Udokan-hegység csúcsai 2800 m-ig érnek; a Kodar-hegységben található az egész Bajkál-vidék legmagasabb pontja, a BAM-csúcs (3072 m). A keleti rész nagyobb hegyközi mélyedése a Csara-medence és a Felső-kalari-medence. Jellemzői Főként az archaikumból és a proterozoikumból származó metamorf kőzetekből (kristályos pala, kvarcit, gneisz) épül fel, a medencéket a kainozoikumban lerakódott üledékek vastag rétegei töltik ki. Jellemző ásványkincsei az arany, a réz, a fluorit, a szén, valamint ritkaföldfémek, ittrium, kriolit. A Vityim völgyétől nyugatra található Oroszország egyik legnagyobb azbeszttelepe. A magasabb, keleti hegységeket alpi domborzati formák, sziklás gerincek, meredek hegyoldalak és csúcsok, vízesések, a jégkorszaki gleccserek által kivájt völgyek, kárfülkék és kártavak (tengerszemek) jellemzik. Az éghajlat szélsőségesen kontinentális. A nyár a medencékben forró és két-három hónapig tart, a magashegységekben hűvös és rövid (néha alig egyetlen hónap). A tél hosszú és nagyon hideg, a medencékbe igen kevés csapadék jut el. Mindenfelé jellemző az állandóan fagyott talaj. A folyóhálózat sűrű, táplálásában jelentős szerep jut az olvadékvizeknek. A Vityim mellett a felföld jelentős folyója a Felső-Angara, a Cipa, a Csara, a Kalar és a Muja. Sok a kisebb tó, különösen a medencékben. A hegyek lejtőit többnyire daur vörösfenyőből álló hegyi tajga borítja. 1200 m felett az erdő egyre ritkul, alpesi rétek, csenevész nyírek és hegyi tundra váltja fel; a legmagasabb tetők többnyire kopárak. A Kodar-hegység legmagasabb részeiről számos kisebb gleccser indul lefelé. A medencék alján mocsaras rétek terülnek el; a homokos talajok növényzetét a vörösfenyővel kevert erdeifenyő uralja. Marilyn Manson (együttes) A Marilyn Manson egy amerikai rockegyüttes, illetve az együttes énekesének művészneve is; az industrial metal, alternatív metal, sokk-rock irányzatokba sorolják őket (illetve magukat); de több más stílusban is alkotnak (glam rock, dark rock, gothic rock). Show-elemeikkel, megjelenésükkel és zenéjükkel nagy felháborodást kavartak, szinte felrázták az Egyesült Államokat, sokan botrányosnak, visszataszítónak tartják az együttes stílusát, ezzel szemben az együttesnek rengeteg rajongója van, és világszerte sokak körében örvend népszerűségnek. Az együttes 2009 májusáig 50 millió lemezt adott el világszerte. A név eredete A Marilyn Manson eredetileg csak az énekes-vokálosnak a neve volt (valódi neve: Brian Hugh Warner), az együttes neve Marilyn Manson & the Spooky Kids volt, ezt később rövidítették Marilyn Mansonra. A név Marilyn Monroe – színésznő és szexszimbólum – és Charles Manson sorozatgyilkos nevének párosítása. Az együttesből több tagnak is hasonló neve van, pl.: Madonna Wayne Gacy, Ginger Fish, Zsa Zsa Speck, Gidget Gein, Olivia Newton-Bundy stb. Az együttes története Marilyn Manson & The Spooky Kids (1989–1993) Az együttes története a 80-as évek legvégén kezdődik a floridai Fort Lauderdale-ben, itt találkozott az eredetileg Ohióból származó Brian Warner és Scott Putesky, akik 1989-ben alapították meg az együttest Marilyn Manson & The Spooky Kids néven. Megállapodtak, hogy mindenki megváltoztatja a nevét, az új névben pedig egy szexszimbólum keresztnevét keresztezik egy sorozatgyilkos vezetéknevével. Így Brianből Marilyn Manson, Scottból pedig Daisy Berkowitz lett. Manson írta a dalszövegeket, Daisy gitározott, hangszerelte a dalokat és programozta a dobgépet (mivel dobosuk akkor még nem volt), a basszusért Olivia Newton-Bundy, a szintetizátorért Zsa Zsa Speck felelt. Bár az utóbbi kettő rövid időn belül távozott a zenekarból, hamar sikerült új tagokat szerezni. Gidget Gein vette át a basszust, a szintetizátor mögé pedig Madonna Wayne Gacy állt. Első demójukat 1989-ben "Meat Beat Cleaver Beat" címmel adták ki, amelyből kapott egy példányt Trent Reznor, a Nine Inch Nails frontembere, Mansonék későbbi mentora is. 1990-ben végre sikerült találniuk egy dobost, akit Sara Lee Lucas névre kereszteltek. 1993-ig több demót is készítettek, az utolsót Refrigerator címen. Ebben az évben rövidült az együttes neve Marilyn Mansonná, és Gidget Geint is kidobták a zenekarból túlzott heroinfogyasztása miatt, akinek a helyét Twiggy Ramirez vette át. Portrait Of An American Family – Smells Like Children (1994–1995) Első lemezüket Trent Reznor segítségével adták ki 1994-ben "Portrait Of An American Family" címmel, miután a Nine Inch Nails frontembere szerződtette őket saját, Nothing Records nevű kiadójához. Reznor volt a lemez producere is, melyről 3 számot adtak ki kislemezként: "Get Your Gunn", "Lunchbox" illetve "Dope Hat". Az albumból több mint 2 és fél millió példány kelt el világszerte. A Nine Inch Nails tárasaságában, 1994-ben indultak első turnéjukra. Már ekkor borzolták a kedélyeket színpadi előadásmódjukkal. Ez év őszétől majdnem az év végéig tovább turnéztak a Nine Inch Nails-szel. 1994 legvégén pedig Manson azzal botránkoztatta meg ismét a közvéleményt, hogy tiszteletbeli tagságot kapott az Anton Szandor LaVey által alapította Sátán Egyházában. A következő évben kivált az együttesből Sara Lee Lucas. Ennek oka az volt, hogy Lucast nem tartották elég jó dobosnak, ezen véleményét az énekes pedig úgy hozta a dobos tudtára, hogy egy koncert közben felgyújtotta a dobfelszerelést (illetve véletlenül a zenésztársát is). Miután megtalálták helyettesét Ginger Fish személyében, megjelentették a Smells Like Children című maxilemezt, amely a népszerűvé vált Sweet Dreams feldolgozás révén hamar dupla platinává vált, széles körű ismertséget hozva az együttesnek. Azóta az albumból több mint 4 millió példányt adtak el világszerte. Antichrist Superstar (1996–1997) 1996-ban, az Antichrist Superstar felvételei közben Daisy is elhagyta a zenekar sorait, az ő helyét Zim Zum vette át a turné idejére. 1996 őszén megjelent az együttes második albuma, a hírhedt Antichrist Superstar, ami a Billboard lista 3. helyén debütált, és több mint 7 millió példány fogyott belőle világszerte.[forrás?] A Beautiful People és a Torniquet című dalokhoz felforgató videoklip született, majd világ körüli turnéra indultak, melynek a Dead To The World Tour nevet adták. A turné nem volt mentes a botrányoktól sem, Manson bibliát tépett szét, dobfelszerelést gyújtott fel, vagdosta magát, a pletykákkal ellentétben viszont szexre, állatáldozásra, sátánidézésre soha sem került sor.[forrás?] Több dalukat filmzeneként is felhasználták, A Long Hard Road Out Of Hell-t a Spawn című filmben, az Apple of Sodom a Lost Highway – Útvesztőben, a The Suck for Your Solution pedig a Private Parts című filmben szerepelt. Mechanical Animals (1998–1999) 1998-ban megjelent a "Dead To The World" turné videója, melyet még ebben az évben követett az új album, Mechanical Animals címen, ami a Billboard lista 1. helyén landolt, és több mint 8 millió fogyott belőle.[forrás?] A lemez felvételei után Zim Zum elhagyta az együttest, hogy szólókarrierbe kezdhessen, helyét John5 vette át. Manson meglepetést okozott a lemez eddigiektől gyökeresen eltérő hangzásvilágával. A tőlük megszokott kemény industrial metál helyett ez az album sokkal lágyabb, melankolikusabb. A hangzásvilághoz idomult az együttes külső megjelenése is, színes, csillogó, glammes megjelenés jellemző. Az album első kislemeze a Dope Show volt, mely elnyerte az MTV Music Awardson a legjobb rock klipnek járó díjat, az 1999-es MTV Music Awardson pedig felléptek a "Rock Is Dead" című kislemezes dalukkal, mely a Mátrix című film betétdala is volt. 1999 áprilisában ismét kritika érte az együttest, amikor a Columbine középiskolában két fiatal megölt 12 tanulót, egy tanárt és saját magukkal is végeztek. A tragédia után Mansont vádolták meg azzal hogy az ő zenéje ihlette meg a fiatalokat a bűntettre.[forrás?] Az esettel kapcsolatban Manson a következőket nyilatkozta: „… Sokan elfelejtik és nem ébrednek a tudatára annak, hogy a kétségbeesés illetve a hipokrízis kritikájaként indítottam a zenekaromat. A Marilyn Manson név sohasem népszerűsítette azt a szomorú tényt, hogy Amerika a Time magazin címlapjára tette a gyilkosokat, és olyan hírhedtté változtassa őket, mint a kedvenc filmcsillagjainkat. Jesse James-tól Charles Mansonig a média a bűnözőket nemzeti hősökké nemesítette. Ezt tették, kreáltak két újabb ilyen »hőst« abból a szaros Dylan Kleboldból meg Eric Harrisből, amikor fényképeiket az összes újság elejére benyomták. Ne lepődjön meg senki, ha a hányatott sorsú fiatalok őket nevezik ki majd két új bálványuknak…” Holy Wood (In The Shadow Of The Valley Of Death) (2000–2002) Novemberben megjelent a Last Tour On Earth című koncert-DVD, majd az együttes 2000-ben elkezdte készíteni új albumát, amely 2001-ben Holy Wood néven jött ki. A Billboard 13. helyén debütált. Ez lett az együttes legnagyobb példányszámban fogyó albuma. Több mint 9 millió példányt adtak el belőle. Az új LP ismét változást hozott, részben visszatértek a régi, sötét, hangosabb zenéjükhöz, mellyel élesen bírálják az egyházat, a médiát és az amerikai társadalmat. A "Nobodies" című számot kifejezetten a Columbine középiskolában történtek ihlették. Ezúttal a lemez borítója váltott ki nemtetszést a keresztény érzelmű emberekből, mivel az illusztráción Manson látható, amint Jézushoz hasonlóan egy feszületen lóg, és állkapcsa is hiányzik. Ezt a borítót több országban be is tiltották, és arra kötelezték a kiadót, hogy takarja le Manson arcát. Az első kislemez október végén jelent meg, a Disposable Teens című dallal és néhány feldolgozással. A Guns God And Government Tour az eddigiekhez képest botránymentes volt. Ezután kétszer is szerepeltek az Ozzfesten, majd 2002-ben Twiggy Ramirez kilépett az együttesből. Az ő helyére Tim Skold, az ex-KMFDM tag érkezett, aki a következő album társproducere is lett. The Golden Age Of Grotesque – Lest We Forget (2003–2005) Az új albumnak a Golden Age Of Grotesque címet adták, amely 2003 májusában került a boltokba, és a Billboard 1. helyén nyitott. A megjelenése óta több mint 4 millió példány fogyott el belőle.[forrás?] A lemez 2 kislemeze "Mobscene", illetve a "This Is The New Shit" jó eredményeket ért el a slágerlistákon, illetve szívesen játszották őket a rádiók és a zenecsatornák. Október 29-én megjelent egy újabb koncert-DVD, amelyet a Guns, God and Government World turnén készült felvételekből vágtak össze. A Grotesquhez Burlesque turné után a gitáros John 5 kivált az együttesből, az ő helyét ezután Mark Chaussee, koncertzenész töltötte be, 2005-ig. Nem sokkal a turné után az együttes összeállította best of albumát, amelynek a Lest We Forget címet adták, amelyen a legjobb dalok mellett a Personal Jesus című feldolgozás is helyet kapott. Az album a Billboard 200-as listájának 9. helyén debütált és világszerte több mint 3 millió példányt adtak el belőle. Az új turné keretein belül Magyarországon is koncertet adtak. Eat Me Drink Me (2007–2008) A turné után hosszú ideig Manson esküvőjén kívül Ditta Von Teese-vel semmi sem történt az együttes körül. A hosszabb szünet után 2007 júniusában jelentkeztek új albummal, melynek címe Eat Me Drink Me lett. Az új anyag a 8. helyen nyitott a Billboard Top 200-as listáján, és több mint 800.000 darabot adtak el belőle annak ellenére is, hogy jóval a megjelenés előtt a teljes album elérhetővé vált az interneten. Szintén ebben az évben Madonna Wayne Gacy helyét Chris Vrenna vette át billentyűsként, aki már korábban helyettesítette a dobos Ginger Fish-t, 2004-2005-ben. 2007-ben Rob Holliday lett a zenekar basszusgitárosa, mert Tim Skold basszusgitárosból gitárossá vált. Az albumra melankolikus, elvont hangulat a jellemző, melynek hátterében a sikertelen házassága áll, az album központi témája így a szerelmi csalódás. Az első kislemez a Heart-Shaped Glasses volt, melynek erotikus videoklipben akkori barátnője, Evan Rachel Wood szerepelt. Ezt követte a Putting Holes In Happiness című videó. Már a lemez megjelenése előtt turnéra indultak, melyen európai fesztiválokra látogattak el, majd egy rövid szünet után egy körülbelül 30 megállós koncertsorozatot indítottak a thrash metal egyik legmeghatározóbb együttesével, a Slayerrel, majd ismét Európa következett, mely után hamarosan bejelentették, hogy a zenekar egykori emblematikus figurájának számító dalszerző-basszugitáros, Twiggy Ramirez visszatér az együtteshez gitárosként. Az újraegyesülést egy észak-amerikai turnéval ünnepelték meg, melyen főképp a régi, még együtt írott dalok hangzottak el. The High End of Low (2009) 2008. január 9-én jelentették be, hogy Tim Skold, a gitáros elhagyja az együttest, Twiggy Ramirez pedig basszusgitárosként visszatér az együttesbe. Ezután kis ideig a gitáros szerepét Rob Holliday töltötte be. 2008 júniusában magyarul is megjelent Manson 1998-as önéletrajzi kötete Út a Pokolból címmel. 2008. augusztus 13-án az ETP festival sajtótájékoztatóján Manson bejelentette, hogy Rob Holliday helyett Wes Borland (Limp Bizkit, Black Light Burns) lett a gitáros. Marilyn decemberben bejelentette két új szám címét a még mindig névtelen albumról: "I Wanna Kill You Like They Do In The Movies" és "Armagoddamnmotherfuckinggeddon" Marilyn Manson új albumának neve "The High End of Low". A lemez 2009. május 26-án jelent meg. A Billboard 200-as lista 4. helyén nyitott. Amerikában az első héten 49.000 darabot adtak el belőle. Manson így nyilatkozott az albumról: „erőszakos és kegyetlen lesz”. Január 12-én Rudy Coby, Manson egyik barátja és munkatársa myspace-es blogjában bejelentette az új album első dalát, melynek címe: "Devour". Rudy azt mondta az albumról, hogy nagyon súlyos, és hogy annyira jó, hogy nincs kedvenc száma róla. „Azt gondolom, hogy az életem véget ért és elkezdődött. A lemez hangzása olyan, mint a vég, de ez majdnem optimista... Ez egy főnix a tűzből, egy megváltás, feltámadás” – mondta Marilyn Manson. Wes Borland elment a zenekarból, hogy újra régi együttesével, a Limp Bizkittel dolgozhasson. Helyét az addig basszusgitáros Twiggy Ramirez vette át. Az új basszeros Andy Gerold lett, akit aztán egy évvel később, 2010-ben Fred Sablan váltott le. A "We're From America" című szám március 27-én ingyen letölthető volt a zenekar hivatalos oldaláról, április 7-én pedig megjelent digitális formában. A hivatalos első kislemez mégsem ebből készült, hanem az "Arma-goddamn-motherfuckin-geddon" című számból. Ez a dal április 13-án került a rádiókhoz, a klipet május 14-én mutatták be. 2009. július 4-én a VOLT Fesztivál keretein belül Magyarországon is koncertet adott az élő legenda. A fellépése rekordot döntött: több mint 25.000 ember volt kíváncsi az Antikrisztus Szupersztárra. November 4-én megjelent az új klip a zenekar hivatalos oldalán, a "Running To The Edge Of The World". Born Villain (2010–2012) Marilyn Manson egy Metal Hammer interjúban jelentette be a nagy hírt: "Már neki is álltunk a turnézás közbeni dalszerzésnek – hasonlóan ahogy az Aladdin Sane című David Bowie album is készült –, így a vártnál is jóval hamarabb jöhet az új lemez." - mondta Mr. Manson, aki 2011 májusában egy kiáltvánnyal, illetve egy fél percnél is rövidebb dal- és kliprészlettel jelezte, hogy készül új albumával, a 2009-es The High End Of Low folytatásával. 2011. augusztus 28-án az LA Silent Theater-ben bemutatásra került az új album előzeteseként szolgáló, Born Villain névre keresztelt 6 és fél perces rövidfilm, melyet a Transformers filmek sztárja, Shia LaBeouf rendezett. A bemutató zártkörű volt, de szeptember elsején már az interneten is elérhetővé vált a videó. A rövid film DVD-n is megjelent, amelyhez egy könyv társult Shia LaBeouf és Karolyn Pho kampányfotóival Campaign címen. Szeptember elsején Manson és Shia dedikálták a könyvet, és aki megvásárolta, az jelen lehetett a dedikálást követő exluzív Born Villain vetítésen is. Szeptember 2-án a kisfilm felkerült a zenekar hivatalos oldalára is, Manson pedig bejelentette, hogy az új album címe szintén Born Villain lesz. November 3-án, a The Path Of Misery kiállítás keretein belül Manson bejelentette , hogy az új album februárban jelenik meg. Emellett azt is elárulta, hogy a Born Villain kisfilmben hallható dal címe Overneath The Path Of Misery. Az MTV O Music Awards 2011 díjátadójának Too Much Ass For TV kategóriájában Marilyn Manson nyert a Born Villain kisfilmmel. 2011 februárjában Ginger Fish kilépett az együttesből és Jason Sutter lett az utódja, illetve Chris Vrenna is távozott. A Born Villain végül 2012. május 1-jén jött ki és a Billboard 10. helyén debütált. Ehhez egy 163 állomásos lemezbemutató turné is tartozott, ami a Hey, Cruel World... címet viselte és 2013 nyaráig tartott. 2013-ban egy ideig Spencer Rollins töltötte be a billentyűsi feladatokat a koncerteken. Az Born Villainról két dalból lett kislemez: a "Slo-Mo-Tion"-ból és a "No Reflection"-ből. Ez utóbbit Grammy-díjra is jelölték. The Pale Emperor (2013-2016) 2013-ban Gil Sharone lett az új dobos, Paul Wiley pedig az új gitáros, miután Twiggy Ramirez ismét basszusgitáros lett a távozó Fred Sablan után. 2013 májusában Manson megerősítette, hogy Tyler Bates, zeneszerző, producerrel dolgoznak az új albumán. Az új kiadványról már a megjelenés előtt, 2014-ben több kislemezt kiadtak: "Third Day of a Seven Day Binge", "Deep Six" és "Cupid Carries a Gun". Utóbbi a Salem című sorozat főcímdala lett, míg a "Killing Strangers" című szám a John Wick zenéjévé vált. Maga a The Pale Emperor 2015. január 15-én jelent meg. Több, mint 51 000 eladással és a Billboard 8. helyével nyitott. Ez volt a zenekar legjobb nyitánya az Eat Me, Drink Me óta. A The Pale Emperor kritikailag is sikeres volt, a Rolling Stone magazin ezt az albumot választotta az év legjobb metal albumának. Később még kiadták a "The Mephistopheles of Los Angeles" és a "The Devil Beneath My Feet" című kislemezeket és lemezbemutató turnéra indultak, aminek The Hell Not Hallelujah volt a címét és amelynek keretein belül több koncertet is adtak a The Smashing Pumpkins-zal és a Slipknot-tal. 2015-ben a koncertsorozat kezdetével új billentyűsre is szükség volt, akit meg is találtak Daniel Fox személyében. Tyler Bates a turnéhoz is csatlakozott gitárosként, azonban 2015 áprilisában kilépett, hogy filmzenés munkáira koncentrálhasson. 2016 júliusában azonban újra csatlakozott Mansonhoz. Heaven Upside Down (2016-) Manson 2016. július 19-én jelentette be, hogy új, SAY10 című albumuk 2017 Valentin napján fog megjelenni. Azt ígérte, hogy az új lemez különbözni fog The Pale Emperortól és inkább erőszakos dalok lesznek rajta, mintsem érzelmesebbek. 2016. november 8-án, a 2016-os amerikai elnökválasztás napján megjelent egy 76 másodperces videó, amiben Manson vélhetően Donald Trump, amerikai elnök levágott fejét tartja a kezében, alatta pedig az új album egy részlete hallható. 2016. december 6-án jelentették be, hogy következő turnéjuk során Budapestre is ellátogatnak. Azonban a lemez nem jelent meg február 14-én, majd egy ideig nem is lehetett hallani Manson felől. Tavasszal különös videók jelentek meg közösségi oldalain, majd az énekes májusban törte meg a csendet, amikor egy, az Arthur király: A kard legendája című film premierjén készült interjúban elmondta, hogy az új album készen van, címe Heaven Upside Down lesz, ahogy a turnéé is. A koncertsorozat meg is kezdődött a július 20-i, budapesti fellépéssel, aztán másfél hónappal később megjelent az új nagylemez első kislemeze, a WE KNOW WHERE YOU FUCKING LIVE, a Heaven Upside Down pedig október 6-án jött ki. Az együttes tagjai Jelenlegi tagok Marilyn Manson – ének (1989–) Twiggy Ramirez – basszusgitár (1993–2002, 2008-2009, 2014–), gitárok, vokál (2009–2014) Gil Sharone – dobok (2013–) Paul Wiley – gitárok, vokál (2014–) Tyler Bates – gitárok, vokál (2014–2015, 2016–) Daniel Fox – billentyűsök (2015–) Korábbi tagok Zsa Zsa Speck – billentyűsök (1989–1990) Olivia Newton Bundy – basszusgitár (1989–1990) Gidget Gein – basszusgitár (1990–1993) Sara Lee Lucas – dobok (1990–1995) Daisy Berkowitz – gitárok (1989–1996) Zim Zum – gitárok (1996–1998) John 5 – gitárok (1998–2004) Madonna Wayne Gacy – billentyűsök (1990–2007) Tim Sköld – gitárok (2006-2008), basszusgitár, vokál (2002–2006) Ginger Fish – dobok (1995–2011) Chris Vrenna – billentyűsök (2007–2011) Fred Sablan – basszusgitár (2010–2014) Korábbi koncertzenészek Chris Vrenna – dobok (2004–2005) Mark Chaussee – gitárok (2004–2005) Rob Holliday – gitárok (2008), basszusgitár, vokál (2007–2008) Wes Borland – gitárok (2008) Andy Gerold – basszusgitár (2009) Jason Sutter – dobok (2012–2013) Spencer Rollins – billentyűsök (2013) Diszkográfia 1994 – Portrait of an American Family 1995 – Smells Like Children (EP) 1996 – Antichrist Superstar 1997 – Remix & Repent (EP) 1998 – Mechanical Animals 1999 – The Last Tour On Earth (koncertalbum) 2000 – Holy Wood (in the Shadow of the Valley of Death) 2003 – The Golden Age of Grotesque 2004 – Lest We Forget (The Best Of) (válogatásalbum) 2007 – Eat Me, Drink Me 2009 – The High End of Low 2012 – Born Villain 2015 – The Pale Emperor 2017 – Heaven Upside Down Videográfia Get Your Gunn Lunchbox Dope Hat Sweet Dreams(Are Made Of This) The Beautiful People Tourniquet Cryptorchid Man That Your Fear Long Hard Road Out Of Hell The Dope Show I Don't Like The Drugs(But The Drugs Like Me) Rock Is Dead Coma White Astonishing Panorama Of The Endtimes Disposable Teens The Fight Song The Nobodies Tainted Love mOBSCENE This Is The New Shit (s)AINT Personal Jesus This Is Halloween Heart-Shaped Glasses(When The Heart Guides The Hand) Putting Holes In Happiness Arma-Goddamn-Motherfuckin-Geddon Running to the Edge of the World No Reflection Slow-Mo-Tion Hey, Cruel World Deep Six The Mephistopheles Of Los Angeles Third Day Of A Seven Day Binge We Know Where You F**king Live Say10 Kill4Me Filmográfia Lost Highway – Útvesztőben ( 1997 ) Spawn (song) ( 1997 ) Private Parts (song) ( 1997 ) Jawbreaker ( 1999 ) House on Haunted Hill (song) 1999 ) Matrix (1999) Clone High ( 2000 ) Book of Shadows: Blair Witch 2 (song) ( 2000 ) From Hell (score, 2001 ) Not Another Teen Movie (song, 2001 ) Life as a House (Song) ( 2001 ) Resident Evil (score, 2002 ) Bowling for Columbine (interview, 2002 ) Queen of the Damned (song) ( 2002 ) The Hire: Beat The Devil ( 2003 ) Party Monster ( 2003 ) Doppelherz (director, score) 2003 ) The Heart Is Deceitful Above All Things ( 2004 ) Saw II (song, 2005 ) House of Wax (song, 2005 ) Living Neon Dreams ( 2006 ) Rise: Blood Hunter ( 2006 ) Funny Games (song) ( 2008 ) Phantasmagoria: The Visions of Lewis Carroll (acting, directing, writing, score) ( 2009 ) King Shot ( 2009 ) Minszki metró A minszki metró (belarusz nyelven Мінскі метрапалітэн) Fehéroroszország egyetlen metrórendszere, melyet 1984. június 30-án nyitottak meg Minszkben. Két vonalának, a Maszkovszkajának (kék vonal, belarusz nyelven Маскоўская, magyar jelentése: Moszkvai) és az Avtazavodzkajának (piros vonal, belarusz nyelven Аўтазаводзкая, magyarul: Autógyári) együttes hossza 37,2 km és összesen 28 állomásuk van. 2014-ben 872 700 fő használta naponta. Története Az 1-es metró építését 1977. május 3-án kezdték el és 1984. június 30-án adták át, ezzel a minszki lett a kilencedik metróhálózat a Szovjetunióban. Az 1-es metró eredetileg 8 állomással nyílt meg Instytut Kuĺtury–Moskovskaja szakaszon. 1986-ban egy megállóval hosszabb lett, az Uschod állomásig közlekedett. 1990. december 31-én átadták a 2-es metrót Traktarny zavod–Frunzienskaja szakaszon, majd 1991-ben új megállóhelyet kapott Pieršamajskaja néven. 1995 júliusától 2005 novemberéig ötször bővítették a 2-es metró vonalát, ekkor érte el jelenlegi 18,1 kilométeres hosszát. 2007 és 2014 között az 1-es metrót is meghosszabbították mindkét irányba: a vonal 6 új állomást kapott, jelenlegi végállomásai Malinaŭka (Malinovka) és Uručča (Uruchcha). Incidensek 2011. április 11-én bomba robbant a Kastryčnickaja állomáson (a két metróvonal egyetlen átszállási kapcsolatánál). A robbantásban 15-en meghaltak és 204-en megsebesültek. Kakaós csiga A kakaós csiga (eredeti nevén: csokoládés tekerge) péksütemény. Általában leveles tésztából készül, de házilag kelt tészta is jellemző. A tészta csiga alakban tekeredik, közé kakaókrém kerül, tetejét gyakran porcukor díszíti. Rokon sütemények még a diós csiga, a csokis csiga, a mogyorós csiga, a fehér csokis csiga, a pizzás csiga. Története Egy gödi cukrászmester készítette 33. születésnapja alkalmából barátainak 1908. január 10-én. Azonban a cukrászdába is került belőle, és a vásárlók körében hatalmas sikert aratott. Hozzávalók 50 dkg liszt 25 dkg kakaó 5 dkg vaj 5 dkg cukor 4 dl tej 2 dkg élesztő 2 tojás olaj Elkészítési módja A tojássárgákat a cukorral habosra keverik, majd hozzáöntenek három deciliter tejet. A maradék tejet meglangyosítják, belemorzsolják az élesztőt, és egy kiskanál cukorral felfuttatják. A lisztbe beleöntik a tojássárgás és élesztős masszát, és kicsit összekeverik. Majd hozzáadják az olvasztott vajat, és összegyúrják az egészet. Egy órán keresztül kelesztik. Ha megkelt, kétfelé szedik a tésztát. A belisztezett deszkán nyújtják ki az egyiket egy centiméter vastagra. Olajjal megkenik a tetejét, és rászórják a kakaó felét. Óvatosan feltekerik, majd levágnak belőle 2-3 cm-es szeleteket. Ugyanezt teszik a másik adag tésztával is. A tepsit kibélelik sütőpapírral, ráhelyezik rá a csigákat, és előmelegített sütőben kisütik. Uruguay az olimpiai játékokon Uruguay az 1924-es nyári olimpián vett részt először, és azóta az összes nyári játékokon jelen volt, kivéve az 1980-ast, amelyiket az Amerikai Egyesült Államokhoz csatlakozva bojkottált. Az ország eddig egyetlen téli olimpiai játékokon volt jelen, az 1998-ason. Az ország sportolói 10 érmet nyertek, legeredményesebb sportáguk a labdarúgás. Az Uruguayi Olimpiai Bizottság 1923-ban jött létre, a NOB még ebben az évben felvette tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Julio César Maglione. George Gray George Gray (New Castle, 1840. május 4. – Wilmington, 1925. augusztus 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Delaware, 1885–1899). Németh Oszkár Németh Oszkár (1946. október 5. –) magyar rockzenész, dobos; főként a Tolcsvay-trió illetve a Fonográf együttes tagjaként ismert. Életpályája Zorán kísérő zenekarában is feltűnt, valamint vendégzenészként szerepelt annak 2002-ben megjelent Zorán című lemezén. Tagja volt a Tolcsvay-triónak is, továbbá játszott az az Alfonz kalandjai, majd a Bojtorján-együttessel, Bródy Jánossal, a N. O. coM.M.enttel. Bár sohasem számított frontembernek, a legnagyobb sikereit a Tolcsvay-trió illetve a Fonográf együttes tagjaként érte el. Bourbon–Szicíliai Lujza toszkánai nagyhercegné Lujza Mária Amália Terézia, olaszul Luisa Maria Amelia Teresa di Borbone-Due Sicilie (* Nápoly, 1773. július 27.) – † Bécs, 1802. szeptember 19.), a Bourbon-ház nápolyi ágából származó királyi hercegnő, Mária Terézia császárné és királynő unokája, III. Ferdinánd nagyherceggel kötött házassága révén toszkánai nagyhercegné. Élete Származása, testvérei Lujza Mária Amália királyi hercegnő a casertai királyi palotában született 1773-ban. Édesapja a Bourbon-házból való IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825) (a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király) volt, III. Károly spanyol király és Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő, spanyol királyné fia. Édesanyja Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814) volt, I. (Lotaringiai) Ferenc német–római császár (1708–1765) és Mária Terézia császárné (1717–1780) leánya, akit himlőben elhalt nővérei (Mária Johanna Gabriella, 1750–1762 és Mária Jozefa, 1751–1767) helyett adtak feleségül Ferdinándhoz 1768-ban. Lujza Mária Amália hercegnő tizennyolc (!) testvér közül másodikként született: Mária Terézia Karolina hercegnő (1772–1807), II. (I.) Ferenc császár felesége, német-római majd osztrák császárné. Lujza Mária Amália hercegnő (1773–1802), toszkánai nagyhercegné, Ferenc császár sógora. Károly Titusz Ferenc Gennaro, Calabria hercege (1775–1778), kisgyermekként meghalt. Mária Anna Jozefina (Giuseppina) hercegnő (1776–1780), kisgyermekként meghalt. Ferenc Januárius (Gennaro) , Calabria hercege (1777–1830), 1778 -tól trónörökös, 1830 -tól I. Ferenc néven nápoly–szicíliai király. Mária Amália hercegnő (1779–1783), kisgyermekként meghalt. Mária Krisztina Amália Terézia hercegnő (1779–1849), aki Károly Félix szárd–piemonti királyhoz , Savoya hercegéhez (1765–1831) ment férjhez. Gennaro Károly Ferenc herceg (1780–1789), gyermekként meghalt. József Catello Gennaro herceg (1781–1783), kisgyermekként meghalt. Mária Amália Terézia hercegnő (1782–1866), aki Orléans-i Lajos Fülöp francia királyhoz (1773–1850) ment feleségül. Mária Krisztina (*/†1783), születésekor meghalt. Mária Antonietta Terézia hercegnő (1784–1806), aki VII. Ferdinánd spanyol király (1784–1833) első felesége lett. Mária Klotild Terézia hercegnő (1786–1792), gyermekként meghalt. Henrietta (Enrichetta) Mária Kárméla hercegnő (1787–1792), kisgyermekként meghalt. Károly Gennaro Ferenc herceg (1788–1789), kisgyermekként meghalt. Lipót János József herceg (1790–1851), Salerno hercege, aki 1816 -ban unokahúgát, Mária Klementina főhercegnőt (1798–1881), I. Ferenc császár leányát vette feleségül. Albert Fülöp Maria herceg (1792–1798), gyermekként meghalt. Mária Erzsébet Terézia hercegnő (1793–1801), gyermekként meghalt. Házassága, gyermekei 1790. augusztus 15-én Nápolyban képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából való III. Ferdinánd toszkánai nagyherceggel (1769–1824), azaz Ferdinánd József János főherceggel, II. Lipót (1747–1792) német-római császárnak, magyar és cseh királynak, és a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőnek (María Luisa de España, 1745–1792), német-római császárnénak második fiához. Az ünnepélyes esküvőt Bécsben tartották, 1790. szeptember 19-én. Házasságukból hat gyermek született, de csak hárman érték meg a felnőttkort. Karolina Fernanda (Ferdinanda) Terézia (1793–1802), gyermekkorban meghalt. Ferenc Lipót főherceg (1794–1800), gyermekkorban meghalt. Lipót főherceg (1797–1870), 1824–1859-ig II. Lipót néven Toszkána nagyhercege. Mária Lujza Jozefa Krisztina Róza főhercegnő (1799–1857). Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801–1855), aki Károly Albert szárd–piemonti királyhoz ment feleségül. Egy halva született gyermek (*/† 1802) 1799-ben Bonaparte tábornok csapatai bevonultak Firenzébe, a nagyhercegi család Bécsbe menekült. Az 1801-es lunéville-i béke és az aranjuezi szerződés értelmében Ferdinándnak le kellett mondania Toszkána nagyhercegének címéről, országát Bonaparte a csatlós Etruriai Királysághoz csatolta. Lujza Mária nagyhercegnő három gyermekét már a bécsi száműzetés éveiben hozta a világra. Utolsó gyermeke halva született, és rövidesen (1802. szeptember 19-én) az anya is meghalt gyermekágyi lázban, 29 éves korában, alig három hónappal azelőtt, hogy férje, Ferdinánd az 1802. december 26-ai párizsi békeszerződés értelmében kárpótlásul megkapta volna a Salzburgi Hercegérsekség szekularizált birtokait. 1814-ben, a napóleoni háborúk lezárulása után, az özvegy III. Ferdinánd visszatérhetett a toszkánai nagyhercegi trónra, majd 1821-ben, Lujza Mária halála után 9 évvel másodszor is megnősült. A 25 éves Mária Ferdinanda szász hercegnőt (1796–1865), Miksa szász királyi herceg (1759–1838) és Karolina Mária Bourbon–parmai hercegnő (1770–1804) leányát vette feleségül, aki elhunyt Lujza Mária Améliától született saját fiának, Lipót főhercegnek sógornője volt. A házasság gyermektelen maradt. Kínai muntyákszarvas A kínai muntyákszarvas (Muntiacus reevesi) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Tudományos nevét John Reeves angol gyarmati tisztviselő után kapta, aki 1812-ben a Brit Kelet-indiai Társaság egyik vezetője volt. Előfordulása A kínai muntyákszarvas megtalálható Tajvanban, a kínai Fucsien és Csöcsiang tartományokban, a Japán Boso-félszigeten és Oshima-szigeten. Az állatot betelepítették Hollandiába, Angliába és Írországba. Alfajai Muntiacus reevesi jiangkouensis Gu & Zu, 1998 - Kína Muntiacus reevesi micrurus Sclater, 1875 - Tajvan Muntiacus reevesi reevesi Ogilby, 1839 - Kína Megjelenése A felnőtt állat 95 centiméter hosszú, 50 centiméter marmagasságú és 10-18 kilogramm testtömegű. A hímeknek kis agancsa van, de ez alig 10 centiméteres vagy ennél is kisebb. A hímek ezekkel döfködik egymást. A veszélyesebb fegyverük azonban a megnyúlt szemfog, amellyel véresre sebezhetik egymást, ez 5,1 centiméter hosszú is lehet. A Muntiacus reevesi micrurus, amely a tajvani alfaj, valamivel sötétebb színű, mint a szárazföldi alfajok. Életmódja Az állat fűvel, rügyekkel, fiatal hajtásokkal és dióval táplálkozik. Ha alkalma adódik, akkor étrendjét tojásokkal és dögökkel egészíti ki. Magányos állat, mely hajnalkor és sötétedéskor mozog. Szaporodása A nőstény életének első évében válik ivaréretté. A párzási időszak egész évben lehet. A vemhesség 209-220 napig tart. Üvegszál (textilipar) Az üvegszál a műszaki textíliák egyik legfontosabb nyersanyaga. A szálasanyagok hivatalos csoportosítása szerint a mesterséges szálasanyagok között a szervetlen anyagokból készült szálak egyike. Kémiailag a szilikátok családjába tartozik. Nem kristályos, hanem amorf szerkezetű. Fő alkotóeleme a szilicium-dioxid, ami mellett különböző más fémoxidokat is tartalmaz, amelyekkel kémiai és fizikai tulajdonságait állítják be. Felhasználják folytonos szálak és rövid szálak formájában egyaránt, részben textiltechnológiai eljárásokkal feldolgozva, részben – a rövid szálakat – más anyagokba bekeverve. Az üvegszálakból készült textíliák műszaki felhasználásaik (kompozitgyártás, építőipar stb.) mellett dekorációs célokra is használatosak, emellett az üvegszálaknak mint optikai szálaknak a távközlésben is fontos szerepe van. Történet Az üvegszál már az ókorban is ismert volt, a föníciaiak és az egyiptomiak is készítettek durva üvegszálakat, amelyeket tárgyakra ráolvasztva díszítésre használtak. Ezt a technikát a rómaiak is átvették és később, a 16. –18. században a velenceiek továbbfejlesztették, vázákat, tányérokat díszítettek vele. Ekkor még felhevített vékony üvegrudakból húzták a szálakat. 1713-ban René Antoine Ferchault de Réaumur (akinek nevét a róla elnevezett Réaumur-skáláról is ismerjük) készített szövésre alkalmas üvegszálat. 1830 körül Napóleon koporsójához egy üvegfonalakkal díszített terítőt készítettek. Türingiai üvegfúvók a 19. században honosították meg az angyalhaj néven ismert terméket, amivel karácsonyfákat díszítenek. Ebből fejlődött ki a Hermann Schuller alapította üveggyár, ahol először készítettek meghatározott átmérőjű üvegszálat. Tisztán üvegfonalból készült szövetet először 1842-ben Louis Schwabe készített Manchesterben. A fonalat megolvadt üvegnek apró lyukon való áthúzásával állította elő és ezzel megalapozta ezt a máig is használt technikát. Az első üvegszál-gyártó manufaktúrát 1866-ban a francia Jules de Brunfaut alapította Bécsben. 6–12 µm átmérőjű üvegszálakat állított elő, amelyeket parókák, sapkák, menyasszonyi fátylak készítésére használt. 1893-ban Edward Drummon Libbey a Chicagóban tartott Columbia Világkiállításon olyan ruhát mutatott be, amelynek anyaga üveg- és selyemszálak kombinációjával készült szövet volt, az üvegszálak a selyem vastagságának megfelelő vastagságúak voltak. A jelenleg is alkalmazott korszerű eljárások az amerikai Russel Games Slayternek az üveggyapot gyártására az 1930-as években kidolgozott találmányán alapulnak, amelyre gyárat is alapított. Itt elsősorban rövid üvegszálakat (üveggyapotot) gyártott. 1938-ban cégét egyesítette egy másik üveggyárral (Owens-Illinois Glass Co.), ahol munkatársaival, John Thomas-szal és Dale Kleisttel a folyamatos üvegszálak gyártástechnológiáját is kifejlesztették. Az általuk előállított folytonos üvegszál vastagsága 4 µm volt. Az üvegszálaknak műanyag kompozitok erősítésére való felhasználására az első kísérlet 1930-ban volt, amikor egy hajótestet készítettek el így poliészter gyantába ágyazott üvegszálakból. Az 1940-es években az USA légiereje és tengerészete kezdett alkalmazni üvegszál erősítésű kompozitokat és 1945-ben már közel 32 ezer tonna üvegszálat használtak fel katonai célokra. Az üvegszálak típusai és alkotórészei Az üvegszálakat többféle változatban gyártják, amelyek mindegyike bizonyos tulajdonságok kiemelését szolgálja. Szokásos típusmegjelöléseik a következők: A típus: közönséges nátronüveg, nem lúgálló; AR típus: lúgálló (pl. beton szilárdítására használatos); C típus: korrózióálló, vegyszerálló; D típus: kis dielektromos veszteséget biztosító típus (pl. radarállomásokon használatos) ; E típus: a legáltalánosabban használt, „közönséges” üvegszál, az üvegszálak 90%-a ebben a típusban kerül forgalomba. Kiváló hő- és elektromos szigetelő; M típus: nagy rugalmassági modulusú, lúgmentes, nedvességgel szemben ellenálló; R típus: gyártóktól függően különböző tulajdonságú üvegek jelzése; S típus: nagy szilárdságú; T típus: a C típus az USA-ban gyártott változata; Az üveg fő alkotóanyaga a szilicium-dioxid (SiO≤ 2), amely – az üvegszál fajtájától függően – 60–70%-ot képvisel. Emellett – ugyancsak a típustól függően – különböző mennyiségekben tartalmaz alumínium-, kalcium-, magnézium-, bór-, nátrium-, kálium-oxidokat is. A leggyakrabban használt típusok nyersanyagait az alábbi táblázat foglalja össze: Az üvegszálak előállítása Folytonos üvegszálak A Slayter által kidolgozott eljáráson alapuló üvegszálgyártás alapja, hogy a szilicium-dioxidot (SiO2) 1400 °C-ra hevítik, majd hideg víz rápermetezésével gyorsan visszahűtik 1200 °C-ra, így nem kristályosodik és amorf szerkezetűvé válik. Az olvadékot a szálképző lap apró (a kívánt szálvastagságtól függően 4–34 µm átmérőjű) nyílásain préselik át és a kifolyó viszkózus folyadékot víz rápermetezésével lehűtik. Így alakulnak ki a folytonos szálak (filamentek), amelyeket nagy sebességgel (sokkal gyorsabban, mint ahogy az üvegszál képződik) csévékre tekercselnek, miközben a sebességkülönbség miatt meg is nyúlnak. Az üvegszálakat a felcsévélés során folyamatosan védőbevonatal látják el, ami a szál tömegéhez képest 0,5–2%-ot képvisel. Célja a rovingban levő szálak összetartása és a szálak védelme a felület sérüléseitől a további feldolgozási műveletek során. Kenőanyagként különböző műgyantákat használnak, amelyek jól tapadnak az üveghez. Ezeknek a védőbevonatoknak a jelenlétére a kompozitgyártásnál nagy figyelmet kell fordítani, hogy a szál és a kompozit mátrix anyaga tökéletesen egymáshoz tapadjon. A szálképző lapon több ezer nyílás van, az ezeken kijövő egyedi szálakat nagyjából ezresével az ún. rovingba fogják össze. A roving finomsága a benne levő egyedi szálak vastagságától függ és azt a fonalaknál alkalmazott finomsági számozási rendszer szerint Európában tex-ben, angol nyelvterületen yard/font-ban (yd/lb) adják meg. (1 yd/lb = 0,153 tex.) Rövid üvegszálak A gyártási folyamat itt is az üveg megolvasztásával kezdődik. A megolvadt üveget az olvasztó tartály nyílásain kilépő szálakra nagy sebességű gőz- vagy forró levegőáramot fújnak, amely nyújtja és darabolja a szálakat. A lehulló, 200–380 mm hosszú szálakra (angolul: staple fibres) olajat permeteznek és egy forgó dobon gyűjtik össze, ahonnan szalag formájába tömörítve választják le azokat. Ez a szalag ugyanúgy nyújtható és sodorható, mint a pamut- vagy gyapjúszálakból készített szalagok (lásd bővebben a Fonás címszó alatt). Olyan eljárás is ismeretes, amely szerint a szálakat üvegrudak hevítéssel megömlesztett végéből húzzák. Az egymás mellett elhelyezett üvegrudakból húzott, 7–10 µm vastagságú szálakat egy dobra tekercselik, majd meghatározott hossz elérésekor leválasztják a dobról és 70–120 mm hosszú darabokra vágják. Aprított üvegszálak A csak néhány (3–13) milliméter hosszúra darabolt, 10–13 µm vastag üvegszálakat (angolul: chopped fibres) műanyag kompozitok erősítésére, továbbá tömörített szalagok formájában szigetelőanyagként használják. Üveggyapot Üveggyapot készítésénél a megolvadt üveget egy apró lyukakkal ellátott hengeres tartályba folyatják, amely nagy sebességgel forog. A folyékony üveg a centrifugális erő hatására kitüremlik a lyukakon és a közben ráfújt forró levegő- vagy gázáram hatására megnyúlt szálakká alakul. A szálakat egy futószalagon gyűjtik össze, ahol rendezetlen állapotú, vattaszerű halmazt alkotnak, amit ráfújt kötőanyaggal, majd ezt követő hőkezeléssel szilárdítanak meg. A kötőanyagtól függ, hogy az így képződött anyaghalmaz mennyire lesz hajlékony vagy kemény. Az üveggyapotot általában hőszigetelő anyagként használják fel. Az üvegszálak védőbevonata A gyártás során az üvegszálakra kopásállóságuk javítására védőbevonatot permeteznek. Az üveggyapot elektrosztatikus feltöltődése ellen a kötőanyagba antisztatizáló készítményt kevernek. Kompozitok gyártására szánt üvegszálakat olyan bevonattal látják el, amely elősegíti a mátrix anyaghoz való kötődésüket. Ha az üvegszálakból olyan textíliát szándékoznak készíteni, amit később színeznek, ennek megfelelő bevonatot kell felvinni a szálakra, amely lehetővé teszi a színezőanyag megkötését. Az üvegszálak tulajdonságai Az alábbi adatok a legáltalánosabban használt E-üvegre vonatkoznak. Fizikai és mechanikai tulajdonságok Mikroszkópi kép – A bevonat nélküli üvegszál mikroszkóp alatt sima, szerkezet nélküli képet mutat. Keresztmetszete kör, átmérője a szál hossza mentén enyhén ingadozik, felületi egyenetlenségek nem láthatók rajta. Vastagság – A leggyakraban alkalmazott üvegszálak vastagsága 17 vagy 24 µm. A hang- és hőszigetelésre, valamint szűrőkben használt üveggyapot 6–10 µm átmérőjű üvegszálakból áll. Textilipari célokra legalább 70, de inkább több mint 100 elemiszálból álló üvegfonalak alkalmasak. Szakítószilárdság, szakadási nyúlás – Az üvegszálak igen nagy szilárdságúak A leggyakrabban alkalmazott E típusú üvegszál adatait összehasonlítva más, ugyancsak nagy szilárdságú szintetikus szálasanyagokéval, az alábbi táblázat foglalja össze. A szakítóhossz az az elméleti szálhosszúság, amely alatt a szál saját súlya alatt elszakadna. Matematikailag a GPa-ban kifejezett szakítószilárdság és a g/cm³ -ben kifejezett sűrűség hányadosának százszorosa. Rugalmasság – Az üvegszál rugalmas visszaalakuló képessége 100%, azaz a szakadási nyúlás határán belül megfeszítve a tehermentesítéskor azonnal visszanyeri eredeti hosszát. Hajlékonyság – A textilipari célokra készült üvegszálak viszonylag hajlékonyak, mert az igen vékony szálakat a gyakorlatban a vastagságukhoz képest többnyire nagy görbületi sugarú ívben kell meghajlítani. Ez teszi lehetővé például a több elemiszálból készült fonalak sodrattal való egyesítését. Nedvszívó képesség – Az üvegszál nem nedvszívó, ami villamosipari felhasználása szempontjából nagyon hasznos tulajdonság. Az üvegszálakból font fonalakban ill. az ezekből készült kelmékben a kapilláris hatás erősen érezteti a hatását, ezért ezek a kelmék vízzel érintkezve hamar átnedvesednek. Hő hatása – Az üvegszál éghetetlen. 300 °C körül szilárdsága csökkenni kezd (400 °C-nál eredeti szilárdságának már csak 65%-át mutatja), 650 °C-nál meglágyul, majd 800 °C körüli hőmérsékleten megolvad, égési gázok vagy hamu azonban eközben nem keletkezik. Igen jó hőszigetelő. Elektromos tulajdonságok Ellenállás – Az üvegszál fajlagos ellenállása 1013 Ωcm nagyságrendű, ami azonban függ a nedvességtől. Átütési feszültség – Az üvegszövetből készült szigetelőanyagok átütési feszültsége a levegőével egyezik meg, mert a szikra az üvegszövet hézagain üt át. Dielektromos állandó – 1 MHz frekvenciánál 6,4, 1 GHz frekvenciánál 6,13. Az E-üveg kiemelkedik jó elektromos szigetelő tulajdonságával. Optikai tulajdonságok Törésmutató – Az üvegszálak légüres térre vonatkoztatott törésmutatója – típusonként kissé változóan – 1,54 körül van, levegőre vonatkoztatva pedig 1,65. Kémiai tulajdonságok Vegyszerállóság – Az üvegszálak összetételük szerint különbözőképpen bírják a vegyszerek hatásait. Általában savállók, de a fluorsav, az erős sósav és a forró kénsav és foszforsav oldja őket. Az E-üveg nem lúgálló, gyenge lúgok forrón, tömény lúgok hidegen is roncsolják. Ha kifejezetten vegyszerálló üveget kell használni, erre a C-üveg a megfelelő. Színezhetőség – Az üvegszálakban az anyagukhoz kevert színezékek a fénytörés miatt nem tudják hatásukat érvényesíteni, ezért a szálakat csaknem színtelennek látjuk, még akkor is, ha színezéket tartalmaznak. Az üvegszálak textilipari feldolgozása Rövid szálak A rövid szálakból a szokásos eljárásokkal – az üvegszálak adottságainak megfelelő konstrukciójú gépeken – fonalak fonhatók, a folytonos szálak pedig a filamentfonalakhoz hasonlóan dolgozhatók fel. Üvegfonalak textilipari feldolgozására a szövés, a kötés (textilipar), a varrvahurkolás és a fonatolás egyaránt alkalmas, azonban figyelembe kell venni, hogy az üvegszálak az erős hajlítgatást nem bírják, ezért például kötésnél szemeket nem lehet belőlük kialakítani, más technikával (lánc- ill. vetülékbefektetés) kell az üvegfonalat a kötött kelmében elhelyezni. A rövid szálak egy fontos alkalmazási területe a nemszőtt kelmék gyártása. Folytonos szálak A folytonos üvegszálakból többféle eljárással is készítenek textilipari feldolgozásra alkalmas fonalakat. Sodrás nélkül vagy méterenként néhány száz menetből álló sodrattal filamentkötegeket készítenek – ez az ún. roving –, amely szövőgépen vagy láncrendszerű kötőgépen (itt csak lánc- ill. vetülékbefektetéssel!) közvetlenül feldolgozható. Két szálköteget összesodorva üvegcérnát készítenek, ami textilipari feldolgozásra alkalmas. Légfúvásos eljárással (amikor a folyamatosan képződő szálkötegekre rájuk merőlegesen bizonyos időnként hirtelen levegőt fújnak és ezzel ott pontszerű szakaszokon kissé összekuszálják a szálakat, ami azután összetartja a szálköteget) képeznek textilipari feldolgozásra alkalmas üvegfonalakat. Ha a légfúvásos eljárást 2-3 egymás mellett futó szálkötegen alkalmazzák, mégpedig úgy, hogy a két szálköteg sebessége között különbség van, akkor a szálakon hurkok keletkeznek, amelyek jelentősen emelik az ilyen fonalakból készült textília hőszigetelő képességét. A folytonos üvegszálak közé keverhetnek poliészterszálakat is, ami nagy mértékben javítja a fonal és a belőle készült textília hajlékonyságát és kopásállóságát. Az ilyen fonalakat rendszerint együtt dolgozzák fel alumínium- vagy rézszálakkal (nagyon vékony huzalokkal) villamosipari felhasználásokban. Teflon-bevonattal ellátott, vékony acélszálakkal erősített üvegszálakat készítenek varrás céljára, üvegszálas textíliák további megmunkálásához. Az üvegszál-termékek felhasználása Az üvegszálakat és az azokból készült textilanyagokat főleg műszaki textíliák gyártásához használják fel. Műanyag kompozitok – Az üvegszálak ill. a belőlük készült kelmék egyik legfontosabb felhasználási területe a műanyag kompozitok gyártása, ahol ezeket mint erősítőanyagokat alkalmazzák. Az üvegszál-erősítés egyrészt javítja a műanyag szilárdságát és rugalmassági modulusát, másrészt elősegíti, hogy a kompozit alkatrész hő hatására ne deformálódjék. Üvegszál erősítésű műanyag kompozitokat igen nagy mennyiségben használ a járműipar, a villamosipar, az építőipar, de más, iparcikkben is igen elterjedten használatosak. Építőipari alkalmazások – Az építőipari anyagokba bekevert üvegszálak javítják a szilárdsági tulajdonságokat, csökkentik a betonelemek repedési hajlamát és javítják az élettartamát, víz alatti betonozásnál csökkentik a kimosódás veszélyét, vízzáró beton készítésénél megakadályozzák a beton alkotórészeinek szétválását. Vakolatok készítésénél javítják a habarcs minőségét, csökkentik lehullásának veszélyét. Egyre nagyobb jelentőségű a textil vázszerkezetű beton, az ún. textilbeton, amelyben a vasbetonban alkalmazott acélrudak helyett szén- vagy üvegszál-kábeleket alkalmaznak. Üvegszál erősítés esetén lúgálló AR betont használnak. A textilbeton egyik nagy előnye, hogy azonos terhelést sokkal könnyebb textilbeton szerkezet bír el, mint a vasbeton. Ennek egyik oka, hogy az üveg- vagy szénszál-kábelek sokkal kisebb sűrűségűek (könnyebbek), mint az acél, másrészt az, hogy vasbetont esetében 3–4 cm vastag betonrétegnek kell körülvennie az acélrudakat, hogy kellően elszigeteljék azokat a nedvességtől, míg a textilbeton esetében 1 cm vastag réteg is elegendő. Ugyancsak nagy előny, hogy a textilbeton vázszerkezete nem korrodál. Elterjedten használnak olyan falburkoló anyagokat is, amelyek hordozóanyagát részben vagy teljesen üvegfonalakból készült kelmék (szövetek, kötött vagy nemszőtt kelmék) képezik. A fonatolt üvegszerkezetek rúd alakú kompozitok gyártásában használatosak. A textiltapéták egy részét is üvegszövet alkotja. Az üveggyapot legfőbb felhasználási területe az épületek hő- és hangszigetelése. Kiváló elektromos szigetelő tulajdonsága miatt a villamos ipar is használja. Egészségügyi vonatkozások A hazai kutatások azt állapították meg, hogy a korszerű eljárásokkal készült üvegszálak és ezeken belül a leginkább kritikus üveggyapot olyan geometriai paraméterekkel (szálhossz, átmérő) rendelkezik, ami már alig belélegezhető, de belélegzés esetén sem jut el a tüdőbe és a sejtnedvek hatására feloldódik, azaz nem okoz tüdőkárosodást. A Nemzetközi Kémiai Biztonsági Kártyák (International Chemical Safety Cards, ICSC) 0157. sz., szintén az üveggyapotra vonatkozó lapja szerint az üveggyapot kiporzását meg kell akadályozni, mert belélegzés esetén köhögést, torokfájást, nehéz légzést okoz, a bőrön viszketést, vörösödést okoz, a szembe kerülve fájdalmat, vörösséget okoz, lenyelés esetén nem okoz tüneteket, rákkeltő hatása emberen nem bizonyított. Megjegyzések Érdekes módon minél vékonyabb egy üvegszál, annál nagyobb a felületegységre eső (N/mm² ) szakítóereje. Ennek az az oka, hogy a szál vékonyítását erőteljes nyújtással végzik, ami által a szál tengelye mentén rendeződő molekulák között erősebb kapcsolatok jönnek létre. A fény légüres térre vonatkozó törésmutatója egy hányadossal is kifejezhető, amelynek számlálója a fény terjedési sebessége légüres térben (300 000 km/s), nevezője a fény terjedési sebessége az adott anyagban. 457 (szám) A 457 (római számmal: CDLVII) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 457-es a kettes számrendszerben 111001001, a nyolcas számrendszerben 711, a tizenhatos számrendszerben 1C9 alakban írható fel. A 457 páratlan szám, prímszám. Normálalakban a 4,57 · 102 szorzattal írható fel. A 457 négyzete 208 849, köbe 95 443 993, négyzetgyöke 21,37756, köbgyöke 7,70262, reciproka 0,0021882. A 457 egység sugarú kör kerülete 2871,41569 egység, területe 656 118,48411 területegység; a 457 egység sugarú gömb térfogata 399 794 863,0 térfogategység. A 457 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 456, a Möbius-függvényé −1. Asterix tizenkét próbája Az Asterix tizenkét próbája (eredeti cím: Les Douze travaux d'Astérix) 1976-ban bemutatott egész estés, mára klasszikussá vált francia rajzfilm, amely az Asterix-sorozat 3. része. A rajzfilmet René Goscinny és Albert Uderzo képregénye alapján írta és rendezte, a zenéjét Gérard Calvi szerezte, a producere Georges Dargaud volt. A Dargaud Films készítette, a Gaumont forgalmazta. Franciaországban 1976. október 20-án, Magyarországon 1988. március 3-án mutatták be a mozikban. Niederhosenbach Niederhosenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Üvegtészta Az üvegtészta egy Ázsiában népszerű tésztafajta, amely vékony, akár a cérnametélt, és átlátszó, amikor megfő. Általában mungóbablisztből készítik. Kínában lapokat is gyártanak belőle. A kínaiak több néven is ismerik (fenszi (fěnsī) ��, tungfen (dōngfěn) ��), japánul haruszame ��, koreaiul tangmjon ��, a vietnámi neve pedig mi�n. Használatos egytálételekben, levesekben, töltött tésztákban is, de salátákban, sőt italokhoz is felhasználják. Önmagában íztelen tésztaféleség. Ingus Autonóm Terület Az Ingus Autonóm Terület a Szovjetunió, azon belül az Orosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság egyik autonóm területe volt 1922. november 7. és 1934. január 15. között. A közigazgatási központja Vlagyikavkaz volt. Története Az Ingus Autonóm Területet 1922. november 7-én hozták létre a Hegyvidéki ASZSZK ingus területéből. A terület kijelölt székhelye Vlagyikavkaz volt, ami ugyan ekkor nem volt szerves része az autonóm területnek, autonóm városi címmel rendelkezett. 1924. október 16-án az Ingus AT-t az Észak-kaukázusi régió igazgatása alá helyezték. 1934. január 15-én az Ingus Autonóm Terület összeolvadt a Csecsen Autonóm Területtel, létrehozva a Csecsen-Ingus Autonóm Területet. Közigazgatás Eredetileg a területet 3 járásra osztották: acsaluki, gorni és navranoszvszki járásra. 1926. március 8-án az acsaluki járást átnevezték Szedoszki járássá, valamint létrejött a városkörnyéki járás (Vlagyikavkaz környéke). 1931. október 1-től az alábbi járásokra oszlott az Ingus AT: Galazinszki járás Nazranyi járás Városkörnyéki járás Szedoszki járás Népesség Az 1926-os szovjet népszámlálás szerint a terület teljes lakossága 75 133 fő volt. Nemzetiségi összetétele a következő volt: Walter Pandiani Walter Gerardo Pandiani Urquiza (Montevideo, 1976. április 27. –) uruguayi labdarúgó, a svájci Lausanne-Sport csatára. 2007-ben ő lett az Európa-liga gólkirálya. Rendelkezik olasz állampolgársággal is. Forrás Walter Pandiani adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Minuszinszki járás A Minuszinszki járás (oroszul: Минусинский район) Oroszország egyik járása a Krasznojarszki határterületen. Székhelye Minuszinszk. Népesség 1989-ben 25 803 lakosa volt. 2002-ben 26 729 lakosa volt. 2010-ben 25 873 lakosa volt. Horváth Ferenc (színművész, 1913–1993) Horváth Ferenc (névváltozata: Horvát; Budapest, 1913. június 8. – Budapest, 1993. március 31.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, színigazgató, főiskolai tanár, érdemes- és kiváló művész. Életpályája 1913-ban született Budapesten zsidó családban. A Színművészeti Főiskola hallgatója volt 1932-1935 között. Először Homonnai István színtársulatának tagja lett, majd Szolnokon játszott, később egy évadot Debrecenben. 1939-1941 között a Goldmark Színház előadásaiban szerepelt. 1945-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító igazgatója, amely egy év múlva Honvéd Színház, 1951-től Magyar Néphadsereg Színháza néven működött tovább (ma Vígszínház). 1953-1970 között a Madách Színház társulatának tagja. 1952-1954 között a Színművészeti Főiskola beszédtanára volt. Pályájának súlyponti része a kiváló versmondó képessége volt. Főbb színházi szerepei Gilbert (Armont–Vandenberghe: Fiúk, lányok, kutyák) Matróz (Rahmanov: Viharos alkonyat) Ludas Matyi (Móricz Zs.) Rjumin (Gorkij: Nyaralók) Előadóestjei A XIX. század költői Hiába, Pest csak Pest Vers és dal a Várban Díjai és kitüntetései Érdemes művész (1955) Jászai Mari-díj (1958) Kiváló művész (1970) Stanley-kupa A Stanley-kupa az National Hockey League bajnoki címéért járó trófea. A kupát évente adják át a rájátszás győztesének. Ez az egyetlen trófea az amerikai professzionális ligákban kiosztott díjak közül, amelyből nem készítenek újat évente. Csupán addig marad a bajnok csapatnál, amíg a jövő évi győztesnek át nem adják. Továbbá a Stanley-kupa a legrégebbi sport trófea Észak-Amerikában. Az eredeti Stanley-kupa ezüstből készült, 18.5 centiméter magas és 29 centiméter átmérőjű volt. A jelenlegi kupa ezüst és nikkel ötvözetéből készült 89,54 centiméter magas és 15 kg súlyú. A trófeához számos hagyomány és legenda kapcsolódik. A legősibb hagyomány, hogy a győztes csapat tagjai pezsgőt isznak a kupából. A kupára rágravírozzák a győztes csapat tagjainak a nevét. Ha erre már nincs elegendő hely, akkor egy újabb ezüst abroncsot forrasztanak rá, ezzel biztosítva a szükséges felületet. 1992-ben és 2017-ben a nem növelték tovább a kupa méretét, hanem a legrégebbi abroncsot leszerelték. Ezeket a Hírességek Csarnokában állították ki. A kupa története A Stanley Kupa születése Lord Frederick Walter Stanley kanadai kormányzó nevéhez fűződik. Lord Stanley és családja rajongott a jégkorongért. Olyannyira, hogy két fia Arthur és Algernon nemcsak, hogy egy jégkorongcsapatot alapított, de aktívan segítettek a mindmáig fennálló jégkorong liga, az Ontario Hockey Association megalapításában is. Arthur és Algernon vették rá apjukat, hogy adományozzon egy díjat az újonnan alakult liga bajnokának. Lord Stanley vásárolt is egy hét és fél hüvelyk magas, tizenegy és fél hüvelyk széles ezüstserleget 10 guineáért, és megbízott két ottawai nemes férfiút, John Sweetlandet és Philp D. Rosst, hogy felvigyázóként őrködjenek a Kupa felett. Ezen felül felállította az alábbi rendszabályokat: a győztes jó állapotban juttassa vissza a Kupát a felvigyázóknak, amennyiben azt egy újabb győztesnek átadni szükséges minden győztes csapat neve és győzelmének éve vésettessék bele a Kupára illesztett ezüstgyűrűbe a Kupa versengés jutalma legyen, és ne tulajdonolhassa egy csapat véglegesen, még ha egynél többször nyerte is el bármiféle vita esetén a felvigyázók hatáskörébe tartozzék eldönteni, ki a Kupa győztese valamely felvigyázó kiválása esetén újabb felvigyázó neveztessék ki A Montreal Hockey Club volt az első csapat amely elnyerte a kupát 1893-ban. A kupa későbbi története során más jégkorong ligákban is megfordult. Arra is akadt példa, hogy egyszerre három különböző ligának a bajnokcsapata küzdött érte. Végül 1926-tól vált de facto, majd 1947-ben a kupa felvigyázóinak jóváhagyásával de jure a National Hockey League bajnoki trófeájává. Castell A Castell egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. Elhelyezkedése A Castell a Kolóniák (Colonies) régióban helyezkedik el. Leírás A Castell volt a gossamok szülőhazája. A Kolóniákban helyezkedett el a Perlemian Kereskedelmi Útvonalon. Kis részén városok és gyártelep találhatók, ami a gossamok építettek. Történelme A Castell a Galaktikus Köztársasághoz YE 22000-ben csatlakozott, amikor az a Magból kifelé terjeszkedett. A gazdasági válságban évtizedekre összeroppant bolygót a Kereskedőtestület karolta fel, és pénzt pumpált a gazdaságába megvéve a bolygó nagy részét. Ez arra kényszerítette a gossamokat, hogy a Testületnek dolgozzanak, ha meg akarják tartani a tulajdonukat. Shu Mai később megvette a bolygót, bár az adókat továbbra is magasan tartotta. A klónok háborúja idején a Galaktikus Köztársaság visszafoglalta a Castellt a Független Rendszerek Konföderációjától nem sokkal a Peremvidék ostroma előtt. Mai elnök elkeseredettségére Dooku gróf ezt a tervei szerves részének tekintette. A Galaktikus Birodalom rabszolgasorba taszította a lakosságot, arra kényszerítette őket, hogy a Birodalmi Flotta számára gyártson értékeket. Megjelenése Egyik filmben sem jelenik meg. 2088 Sahlia A 2088 Sahlia (ideiglenes jelöléssel 1976 DJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1976. február 27-én. Osztornya Osztornya (szlovákul Osturňa, németül Asthorn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. 2011-ben 336 lakosából 319 fő szlovák volt. Fekvése Késmárktól 38 km-re északnyugatra, az Osztornya-patak széles völgyében 7 km hosszan fekvő gorál falu. Története A települést 1313-ban említik először, első lakói a mai Kárpátalja területéről bevándorolt ruszinok voltak. Fejlődésnek azonban csak 1590 körül indult, amikor soltésza révén a vlach jog alapján ruszin pásztorokat telepítettek ide, a nedeci várhoz tartozó területre. Vályi András szerint "OSZTURNYA. Oszturn. Szepes Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Frankovának szomszédságában, mellynek filiája, legelője elég van, földgye majd hasonló Jurghoz." Fényes Elek szerint "Oszturnya, orosz falu, Szepes vmegyében, elszórva a Kárpát hegyei közt: 100 romai, 1709 gör. kath. lak. Gör. kath. parochia. Ut. p. Késmárk." 1910-ben 1354, többségben ruszin lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. 2001-ben 398 lakosából 370 fő szlovák volt. Nevezetességei Szent Mihály arkangyalnak szentelt görögkatolikus temploma 1796 -ban épült. 1937 -ben és 1947 -ben átépítették. A faluban sok eredeti népi épület látható. A falutól északra terül el a Nagy-Osztornyai Természetvédelmi Terület tavakkal, tőzegláppal, gazdag vízinövényzettel. Minversheim Minversheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 676 fő (2015). Minversheim Morschwiller, Alteckendorf, Huttendorf, Mommenheim, Schwindratzheim és Wittersheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Charing Cross (metróállomás) A Charing Cross a londoni metró egyik állomása az 1-es zónában, a Bakerloo line és a Northern line érinti. Története Az állomást 1906. március 10-én adták át a Baker Street and Waterloo Railway részeként (mai Bakerloo line) Trafalgar Square névvel. Egy évvel később a Northern line állomását is üzembe helyezték Charing Cross néven (később a Charing Cross (Strand) és a Strand nevet is viselte). 1979-ben mind a két állomás megkapta a Charing Cross nevet és 1999-ig a Jubilee line egyik állomásaként is üzemelt. Mózer János Mózer János (szlovákul: Ján Mozer, ukránul: Іван Іванович Мозер, Iván Ivánovics Mozer, oroszul: Иван Иванович Мозер, Iván Ivánovics Mozer) (Munkács, Beregi zsupa, Csehszlovákia, 1933. december 21. – Moszkva, Oroszország, 2006. november 2.) magyar származású ukrán, fehérorosz és szovjet labdarúgófedezet, csatár és labdarúgóedző. Kétszeres szovjet labdarúgóbajnok és a szovjet bajnokság kétszeres bronzérmese. A szovjet kupa győztese és kétszeres döntőse. A Moszkvai válogatott-csapat tagjaként 1956-ban elsőbbséget szerzett a Szovjet Szpartakiád labdarúgótornáján. Az 1955-1956. években a nemzeti válogatottban néhányszor képviselte a Szovjetuniót és az 1956. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó selejtező mérkőzésein is szerepelt. 1958-ban őt felvették a 33 legjobb szovjet labdarúgók közé (2. számú lista). Szovjet sportmester és Oroszország érdemes labdarúgóedzője. Pályafutása Játékosként A pályafutását 1946-ban a Dinamo Mukacsevo gyermekcsapatában kezdte, de 1949-ben már bekerült a felnőttkeretbe. A fiatal tehetség egy év múlva átkerült az Ukrán labdarúgó-bajnokság másodosztályában szereplő Bolsevik Mukacsevo-ba, majd 1951-ben őt meghívták a szintén másodosztályú Szpartak Uzsgorodhoz. A labdarúgó-karrierje igazából ezt követően teljesedett ki, amikor 1952-ben ő átigazolt a szovjet bajnokság első osztályában szereplő Dinamo Minszk-hez, amellyel bronzérmes lett. Az igazi tehetsége azonban a moszkvai évei alatt bontakozott ki, amikor 1956-ban először, majd 1958-ban másodszor is, akkor már a Szpartak Moszkva játékosaként elnyerte az országos bajnoki címet és a szovjet kupa győztese is lett. Később eredményesen képviselte a Belarusz Minszk és a Dinamo Minszk klub színeit, melynek csapatkapitánya volt az 1964-1965. években. A szovjet bajnokságban összesen 293 hivatalos mérkőzésen vett részt és 46 gólt szerzett az első osztályú csapatok játékosaként. A szovjet nemzeti válogatott csapatban 1955. február 6-án debütált az India elleni barátságos labdarúgó-meccsen, az utolsó hivatalos mérkőzését pedig Magyarország ellen játszotta Moszkvában, 1956. szeptember 23-án, amelyen a magyar csapat győzött 1:0-ra. Edzőként Az aktív labdarúgást befejezése előtt, 1964-ben elvégezte a Fehéroroszországi Állami testnevelési egyetemet és 1968-ban a Moszkvai ifjúsági sportiskolában helyezkedett el előbb edzői munkakörben, majd vezetőedzőként a fiatal labdarúgókkal foglalkozott. Később azonban a Sinnik Jaroszlavl és a Dinamo Minszk mestercsapatokat irányította és a Dinamo Sportklub Központi Tanácsában töltött be különböző vezetői beosztásokat. Az 1975-1976. és az 1984-1985. években már a Dinamo Moszkva klubigazgatója volt, az 1979-1980. és az 1985-1987. években pedig - a moszkvai klub edzője. Időközben a Dinamo Sportklub Oroszországi Tanácsát is irányította, majd 1988-tól kezdődően a Lev Yashin érdemes sportmester nevét viselő moszkvai sportiskola igazgató-helyetteseként dolgozott. Ezt követően 1993-ban a Dinamo-Gazovik Tyumeny csapatot edzette, később pedig a Dinamo Moszkva klub technikai igazgatója és a vezérigazgató asszisztense volt. Sikerei, díjai Szovjet bajnokság bajnok (2): 1956, 1958 bronzérmes (2): 1954, 1957 Szovjet kupa kupagyőztes: 1958 döntős (2): 1957, 1965 Szovjet Szpartakiád győztes: 1956 ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’ (2. számú lista): 1958 ’’Szovjet sportmester’’ kitüntető cím: 1959 ’’Oroszország érdemes labdarúgóedzője’’ kitüntető cím: 1981 Delaware-öböl A Delaware-öböl az Atlanti-óceán egyik nagy tengeröble Észak-Amerikában. Földrajzi helyzete Az USA keleti partján, New Jersey és Delaware állam között, a Delaware folyó torkolatában terül el. Hossza 84 km, legnagyobb szélessége 56 km. Délnyugatról a Delmarva-félsziget határolja le. Az öböl bejáratát két kisebb félsziget szűkíti be: északról, a szárazföld felől a May-fok (Cape May) , délről, a Delmarva-félsziget felől a Henlopen-fok (Cape Henlopen) . A Delaware folyón még a nagy óceánjárók is felúszhatnak Wilmington, illetve Philadelphia kikötőjéig. Története 1609-ben fedezte föl Henry Hudson angol hajós, aki a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából az Északnyugati átjárót kereste. Mivel könnyen megközelíthető és a viharoktól jól védett, a gyarmatosítás időszakában több, fontos kikötőt is építettek itt. Frank Andås (játékvezető) Frank Andås (1975. szeptember 26. –) norvég nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága országos minősítését követően 2005-ben lett a Tippeligaen asszisztense. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végzett. Első ligás mérkőzéseinek száma: 176 (2015. augusztus 15.). Nemzetközi játékvezetés A Norvég labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2004-től tartotta nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Európa-liga, UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzésen segítette a játékvezetőt az oldalvonal mellől. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Mexikó a 14., a 2011-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, az Egyesült Arab Emírségek a 14., a 2013-as U17-es labdarúgó-világbajnokságot rendezte, ahol a FIFA JB asszisztensként foglalkoztatta. 2011-ben és 2013-ban Svein Oddvar Moen állandó kísérőjeként tevékenykedett. 2013-as U17-es labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Brazíliába a XX., a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB partbíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseken az UEFA, AFC, illetve COMNEBOL zónákban tevékenykedett. 2014-ben Svein Oddvar Moen állandó kísérőjeként szolgált. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, Ukrajnába, Lengyelországba a XIV., a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Franciaországba a XV., a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve Ukrajnába és Lengyelországba a XIV., a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB partbíróként foglalkoztatta. 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság Svein Oddvar Moen játékvezető állandó asszisztenseként tevékenykedett. Olimpiai játékok 2012. évi nyári olimpiai játékok A 2012. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. A Mosoly-rend lovagja A Mosoly-rend lovagjai (eredeti cím: Kawaler Orderu Uśmiechu) 1979-ben bemutatott egész estés lengyel rajzfilm, amely Lolka és Bolka című televíziós rajzfilmsorozat alapján készült. Lengyelországban 1979-ben mutatták be a mozikban. Magyarországon 1981. január 3-án az MTV 1-en vetítették le a televízióban. Szereplők Lolka – Egyik szereplő, a valamennyi fekete szálas hajú, fehér pólós, lila nadrágos fiatalabbik testvér. Bolka – Másik szereplő, a fekete hajú, sárga ruhás, piros rövidnadrágos idősebbik testvér. Zosterophyllopsida A Zosterophyllopsida a korpafüvek törzsének (Lycopodiophyta) egyik osztálya, mely korábbi rendszerekben az ősharasztok (Psilophytopsida) egyik családját alkotta a harasztok törzsében (Pteridophyta) Zosterophyllaceae néven. Azonban a Zosterophyllumok az ősharasztokhoz képest egy igen fontos eltérést mutatnak: a sporangiumok már nem elliptikusak, hanem inkább vese alakúak – akárcsak a ma is élő korpafüveknél –, csaknem teljesen ülők vagy igen rövid nyelűek, és füzérszerűen sorakoznak a hajtások csúcsi részén. Tracheidáikat gyűrűs és létrás vastagodás jellemzi. Az osztály névadó ősnövénye a Zosterophyllum, amely 15–20 cm magas növény lehetett, valószínűleg mocsárban élt, és testének nagy része a víz alatt helyezkedett el, hisz gázcserenyílásokat csak a szárrendszer végágain, a telómákon találtak. A csoportba tartozó nemzetségek még a Gosslingia, a Crenaticualis és a Sawdonia. Sing Hallelujah A Sing Hallelujah a nigériai születésű Dr. Alban 3. kimásolt kislemeze az One Love című albumról. Az albumon az eredeti változat hallható, azonban nem ez a verzió lett sláger. A dalt 1992-ben rögzítették, és több slágerlistára is felkerült. A dal hasonlóan sikeres lett, mint az It’s My Life című dal. A 2000-es években a dalt újra keverték, és számos remix készült belőle. Tracklista "Sing Hallelujah!" (short) – 4:00 "Sing Hallelujah!" (long) – 6:30 "Sing Hallelujah!" (short) – 4:00 "Sing Hallelujah!" (long) – 6:30 "Sing Hallelujah!" (paradise dub) – 4:59 "Sing Hallelujah!" (original version) – 4:24 "Sing Hallelujah!" (Easter mix N.C.) "Sing Hallelujah!" (Easter edit N.C.) "Sing Hallelujah!" (DJ's eurotrans remix) Szicília–Tunézia-alagút A Szicília–Tunézia-alagút egy tervezett vasúti alagút Szicília és Tunézia között a Földközi-tenger alatt. A terv szerint öt alagút épülne mintegy 155 km hosszan négy mesterséges sziget között, amelyeket a kitermelt földből építenének fel. Az ENEA is érdeklődik a terv iránt, szeretne egy előzetes tanulmányt készíteni a megvalósíthatóságról. 1909–1910-es belga labdarúgó-bajnokság (első osztály) A belga labdarúgó-bajnokság első osztályának 1909–1910-es szezonja volt a bajnokság 15. szezonja. A bajnokságban 12 csapat vett részt, a bajnok a Royal Union Saint-Gilloise lett. Entomodestes Az Entomodestes a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: fekete klarinétmadár (Entomodestes coracinus) fehérfülű klarinétmadár (Entomodestes leucotis) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Longeville-lès-Metz Longeville-lès-Metz település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 4069 fő (2015). Longeville-lès-Metz Le Ban-Saint-Martin, Montigny-lès-Metz, Metz és Scy-Chazelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 10963 van der Brugge A 10963 van der Brugge (ideiglenes jelöléssel 2088 T-1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 25-én. Schlaiten Schlaiten település Ausztriában, Tirolban a Lienzi járásban található. Területe 36,64 km², lakosainak száma 475 fő, népsűrűsége pedig 13 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 876 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Saint-Laurent-des-Bâtons Saint-Laurent-des-Bâtons település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 221 fő (2015). Saint-Laurent-des-Bâtons Saint-Michel-de-Villadeix és Saint-Marcel-du-Périgord községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Üzbegisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon Üzbegisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon 19 sportolóval vett részt. Vízilabda Elena Dukhanova Daiana Dadabaeva Aleksandra Sarancha Eseniya Piftor Evgeniya Ivanova Liliya Umarova Natalya Plyusova – kapitány Anna Sheglova Ramilya Halikova Ekaterina Morozova Anastasiya Osipenko Anna Plyusova Guzelya Hamitova Kopek Janka Kopek Janka magyar színésznő. Életpályája A Budapesti Osztrák Iskolában tanult. 2006-2009 között a Pesti Magyar Színiakadémia tanulója volt. 2009-2014 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2014-től a Vígszínház tagja. Filmes és televíziós szerepei Marslakók (2012) Csőrös sás A csőrös sás (Carex rostrata) a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó növényfaj. Leírása Magassága 30–80 centiméter, szártövi levélhüvelyei barnásvörösek, enyhén hálózatos erűek, szára tompán 3 élű, sima, 3–5 milliméter széles levelei árkoltak, szürkészöldek, szélükön visszagöngyöltek. Füzérkéi 2–8 milliméter hosszúak, tömlői majdnem vízszintesen elállók, gömbös tojásdadok, bemélyedt erűek, hirtelen 2 fogú csőrbe keskenyedők, éretten barnásak. Június-júliusban virágzik. Változata Carex rostrata var. rostrata Élőhely Vízpartokon, tavaknál, lápokon, szinte egész Európában elterjedt, nálunk ritka sásfaja. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él, valamint a Mátrában is megtalálhatóak állományai. Charles-François Daubigny Charles-François Daubigny (Párizs, 1817. február 15. – Párizs, 1878. február 19.) francia tájképfestő és rézkarcoló, a barbizoni iskola egyik alapító tagja. Életpályája Festő családból származott, apja, sőt, nagyapja is festő volt. Már fiatalon olasz tanulmányúton volt, otthon hirdető vállalatoknak, könyvkiadóknak rajzolt fejléceket, s régi képeket restaurált. Minden szabad idejét a Szajnánál töltötte. Daubigny 1838-ban mutatkozott be a párizsi Salon évenként rendezett kiállításán a Mi Asszonyunk templom látképe (=Vue de Notre-Dame de Paris) című képével, jóformán észre sem vették. Neki éppen úgy nem felelt meg a Salon műértőinek, befutott művészeinek és közönségének tradicionális, hagyománytisztelő ízlése, mint számos kortárs 19. századi francia festőnek, akik között Daubigny is saját, eredeti ábrázolási módját és stílusát kereste. Nem maradt meg az akadémikus, eklektikus stílus művelőinek sorában. Így lett a barbizoni iskola néven ismert festői művészcsoportosulás egyik alapító tagja az 1830-as évek végétől, majd 1853-tól barátjával, Honoré Daumier-vel egyre többet járt le a Párizstól délkeletre fekvő Barbizonba. Ott találkoztak Jean-François Millet-vel, Corot-val és Théodore Rousseau-val, köztük Daubigny is megtalálta saját egyéni hangját, alkotásait leginkább a falusi élet, az emberek által művelt táj és a folyók, a folyópartok ihlették, a barbizoniak közül elsők közt érzett rá a plein air-re. Egyszerre fordított hátat a romantikának és lett előfutára az impresszionizmusnak, ecsetje alatt posztromantikus és praeimpresszionista alkotások születtek. 1862-ben jelentkezett először rézkarcokkal. 15 darabból álló finom rézkarc-ciklusának címe: Utazás egy hajón (=Voyage en un bateau). Jó barátja volt a fiatal impresszionistáknak, köztük Claude Monet, Paul Cézanne, néhányukat anyagilag is segítette. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található négy képe közül a Villerville környéke című a legkiválóbb. Emlékezete Emlékműve Auvers-sur-Oise -ban található. Diplocaulus A Diplocaulus a fosszilis Nectridea rendjébe, ezen belül a Keraterpetontidae családjába tartozó nem. Előfordulása A Diplocaulus elsősorban a mai Amerikai Egyesült Államok déli részén, Oklahomában és Texasban lévő lelőhelyek kövületeiből ismert. Azonban biztosan szélesebb körben is elterjedt volt, mert Marokkóból is származik néhány kövület. A kövületek kiszáradt folyók és mocsarak lerakódásaiból származnak. Az üledékképződés a korai permben ment végbe körülbelül 280 millió évvel ezelőtt. Megjelenése A Diplocaulus hossza legfeljebb 1,3 méter, testtömege 15 kilogramm lehetett. Törzse meglehetősen merev és lapos volt, hogy ellenálljon a folyó áramlásának. Bőre valószínűleg teljesen sima volt – mint a mai kétéltűeké –, ami szintén áramvonalasan hatott. A szarvszerű oldalsó koponyanyúlványok talán a felhajtóerőnek nyújtottak pótlólagos felületet, az ellenségek elrettentését szolgálták és a kopoltyút védték. Szélcsatornában végzett kísérletek bizonyítják, hogy a koponyának a nyak felé történő 25 fokos elfordítása ellenáramban a szárnyakra hasonlító nyúlványokat az állattal együtt felemelte. A mozgásba lendült állatot lapos törzse tovább hajtotta felfelé. Széles szájnyílásának köszönhetően fáradhatatlanul szedhette áldozatait. A nyúlványok egyik csúcsától a másikig 35 centiméter volt, ez a széles koponya hatásos evezőlapát volt. Nyugalmi állapotban a nehéz fej nem okozott nagyobb megterhelést, még a rugalmas nyakizmoknak sem. Nagy szeme a koponya felső részén helyezkedett el, így a Diplocaulus jól látott, miközben a folyómederben pihent. Az evezőkormányként szolgáló hátsó lábán úszóhártya volt. Rövid lábát nemigen tudta használni a szárazföldön. Hosszú és izmos farka, víz alatti evezőként szolgált. Amikor az állat felfelé haladt, valószínűleg gyors farkcsapásokkal segítette magát. Életmódja A Diplocaulus vízi vadász volt, édesvizű tavak és folyók aljzatán állt lesben. Tápláléka halak, kisebb kétéltűek és azok ebihalai, rovarok, férgek és más gerinctelenek. Más nagyobb kétéltűek és édesvízi cápák vadászhattak rá. Rendszerezés Eddig 2 faját fedezték fel: Diplocaulus salamandroides - típusfaj Diplocaulus magnicornis Rokon fajok A Diplocaulus legközelebbi rokona a rá hasonlító Diploceraspis volt, amelynek szarvszerű nyúlványai is voltak, és valószínűleg hasonló életmódot folytatott. Mindkét állat a Nectridea rendhez tartozott, és a perm időszakban élt. Aveyron megye községei Aveyron megyében 304 település található. Valsinni Valsinni község (comune) Olaszország Basilicata régiójában Matera megyében. Fekvése A megye délnyugati részén fekszik, egy, a Sinni folyó völgye fölé emelkedő dombon. Története A település valószínűleg az egykori görög város, Lagaria helyén épült fel. Első említése a 11. századból származik Favale néven. A következő századokban nemesi birtok volt, majd 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello - egykori nemesi vár Santa Maria Assunta-templom Santissima Annunziata-kápolna Barátcinege A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus palustris néven. Előfordulása A barátcinege alapvetően európai madárfaj. Az Ibériai-félsziget és Skandinávia nagy része, Írország és Skócia kivételével az egész kontinensen elterjedt. Anatólia fekete-tengeri partvidékén is előfordul. Leginkább bükk- és tölgyerdőkben találkozhatunk vele. Alfajai európai barátcinege (Poecile palustris brevirostris) Taczanowski, 1872 – Észak - és Közép-Európa angol barátcinege (Poecile palustris dresseri) (Stejneger, 1886) – Egyesült Királyság Poecile palustris ernsti (Yamashina, 1933) Poecile palustris hellmayri Bianchi, 1902 Poecile palustris hensoni (Stejneger, 1892) olasz barátcinege (Poecile palustris italicus) (Tschusi & Hellmayr, 1900) – Olaszország Poecile palustris jeholicus (O. Kleinschmidt & Weigold, 1922) Poecile palustris kabardensis (Buturlin, 1929) Poecile palustris palustris (Linnaeus, 1758) délkelet-európai barátcinege (Poecile palustris stagnatilis) (C. L. Brehm, 1855) – Balkán-félsziget , Görögország Megjelenése A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kékcinkével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre. Átlagos testhossza 11-12 centiméteres, testtömege 10-13 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 18-20 centiméter körül mozog. Életmódja Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében hernyók, lószúnyogok, pókok, bogarak, poloskák szerepelnek. Állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. Olykor madáretetőkön is látható. Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „pitcsú” vagy „hars-cséé” hívások, illetve a negatív hatást jelző „csikka-bí-bí-bí”. Szaporodása A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek. Kárpát-medencei előfordulása Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható, rendszeres fészkelő. Magyarországon az állomány a Dunántúli- és Északi-középhegységben, illetve a Mecsekben a legsűrűbb, az Alföld délkeleti részén viszont egyáltalán nem élnek barátcinegék. Becslések szerint Magyarországon 58 000 – 105 000 fészkelőterritórium található. Védettsége A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint. (6037) 1988 EG A (6037) 1988 EG egy földközeli kisbolygó. Jeff T. Alu fedezte fel 1988. március 12-én. Alekszandr Vlagyimirovics Scsukin Alekszandr Vlagyimirovics Scsukin (orosz: Александр Владимирович Щукин) (Bécs, 1946. január 19. – Moszkvai terület, 1988. augusztus 18.) szovjet katonai pilóta, kutató űrhajós. Élete 1946-ban született Bécsben, ahol apja katonai szolgálatot teljesített. Mivel apját többször áthelyezték, a Szovjetunió különböző részein nőtt föl, köztük Leningrádban és Petropavlovszk-Kamcsatszkijban. A középiskolát Krasznodarban végezte el. 1966-ban a szovjet hadsereg repülőkiképzésben részesítette. 1970-ben Volgográdban a repülőfőiskolán szerzett diplomát. Az NDK-ban teljesített szolgálatot, majd 1976-ban tartalékállományba került, őrnagyi rendfokozattal. 1980-ban Moszkvában, esti egyetemen speciális (berepülő) repülőgépész oklevelet kapott. Vizsgáját követően a polgári légiközlekedésben alkalmazott utasszállító repülőgépek, illetve katonai gépek (szállító, vadász) berepülő pilótája. Mintegy 50 repülőgéptípussal 3000 órát repült. Kiválasztották a Buran űrrepülőgép egyik pilótájának. 1977. július 12-től részesült űrhajóskiképzésben. 1984-ben 1. osztályú tesztpilóta lett. Halála 1988. augusztus 18-án egy Szu–26M műrepülőgéppel végzett gyakorló repülést. Ez volt a negyedik felszállása ezzel a géptípussal. A szemtanúk elmondása szerint mintegy ezer méteres magasságban háton dugóhúzóba esett, de rövid idő után sikerült repülőgépét kivenni ebből a repülési helyzetből, azonban ezután mindjárt újabb dugóhúzóba esett és – mivel nem volt elég magassága az újabb kivételhez – a földnek csapódott. A Moszkvai területen, Zsukovszkij városban temették el. Családja Felesége Galina Alekszandrovna Scsukina (Subabko). Két gyermekük született, Olga lányuk, aki 1991-ben meghalt és Jegor fiuk. Jegor maga is katonai pilóta. Részvétele az űrprogramban Scsukin 1986-tól haláláig vett részt a szovjet űrprogramban, de ténylegesen űrrepülése nem volt. 1987-ben a Szojuz TM–4 tartalék kutató-pilótája volt. A Buran űrrepülőgéppel hat légköri próbarepülést végzett 1986-87-ben. September (énekesnő) Petra Linnea Paula Marklund az az művésznevén September egy svéd származású énekesnő. Kezdetek September első maxija 2003-ban került kiadásra ez volt a "La La La (Never Give It Up)" amely megalapozta Petra első sikereit Svédországban. Még ebben az évben kiadják második dalát a "We Can Do It"-t. 2004-ben jelenik meg első albuma September címmel közben kijön a harmadik dal is "September All Over". Első nemzetközi sikereket a "Satellites" című dal hozza meg számára amelyet a Catchy Tunes ad ki, még ebben az évben megjelenik az új album is "In Orbit" címmel. Mérsékeltebb sikereket hoz számára a "Looking For Love","Flowers on the Grave" és az "It Doesn't Matter". 2006-ban jelenik meg az "In Orbit" albumról September következő nemzetközi sikereket elért dala a "Cry For You". 2007-ben érkezik az új album a " Dancing Shoes" amelynek első maxija a "Can't Get Over". 2008-ban kiadják "September (US release") és az "Dancing in Orbit" albumokat amit nemzetközi piacra szánnak September legsikeresebb dalaival. " Dancing Shoes" albumról még 2 dal jelenik meg az Until I Die" és a "Because I Love You". Majd egy rövid szünet után 2011-ben érkezik az új stúdióalbum, a "Love CPR". Album első dala már megjelenik 2010 novemberében "Resuscitate Me". Az album érdekessége egyaránt tartalmazz svéd és angol nyelvű dalokat. Petra egy interjúban elmondta hogy következő albuma már nem September néven fog megjelenni, hanem Petra Marklundként. 2012-ben jelenik meg a két utolsó September-dal, a "Party In My Head" és a "Hands Up". Albumok és Kislemezek September In Orbit Dancing Shoes September (US release) Dancing in Orbit Gold Cry for You Love CPR Közreműködések Shiller feat.September-Breathe Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 15.) Petra Marklund (Artist från Enskede) AC Pisa Az Associazione Calcio Pisa 1909, rövidítve AC Pisa Calcio 1909 egy olasz labdarúgócsapat, a 2016–17-es bajnokságtól a másodosztályban szerepel. Története Associazione Calcio Pisa 1909 (korábban Pisa Calcio) egy olasz labdarúgó klub Pisában, Toszkánában. A klubot 1909-ben alapították Pisa SC néven, majd 1994-ben Pisa Calcio néven újraalakult a csapat, a hatodosztályban kezdve szereplését. Jelenlegi nevét 2009 óta használja. Kétszer nyerte meg a Mitropa kupát 1986-ban és 1988-ban. Haza mérkőzéseit a Arena Garibaldi – Stadio Romeo Anconetani stadionban játssza, a pálya a klub 80-as évekbeli korábbi elnökéről, Romeo Anconetaniról kapta a nevét. 2008-ban elbukták az osztályozót az US Lecce ellen, így nem tudtak feljutni a Seria A-ba, jelenleg a harmadosztályban szerepelnek. Magyarok a klubban Ging József az 1910-es és 1920-as években játszott Olaszországban, többek közt az AC Pisában, visszavonulása után többször edzője is volt a klubnak. Rajczi Péter a 2007-08-as szezonban szerepelt az akkor másodosztályú csapatban, a 2015-16-os szezonban az Atalanta BC kölcsönjátékosaként Forgács Dávid szerepelt a csapatban. Rendőri korrupció Rendőri korrupció az, ha rendőr önös (általában anyagi) érdekből olyan lépéseket tesz, melyek ellentétesek a rendőrség társadalmi feladatával. Ez általában azt jelenti, hogy a rendőr anyagi, politikai vagy természetbeni előnyért cserébe eltekint az eljárástól, vagy súlyosabb esetben részesévé válik a bűncselekménynek. Küzdelem a rendőri korrupció ellen A korrupció visszaszorításáért maga a rendőrség is tesz például belső ellenőrök alkalmazásával. A Magyar Köztársaság Rendőrsége 2007. május 22-től zöld számot is üzemeltet a jogsértések megelőzése, megszakítása és felderítése érdekében. Egyes országokban létezik civil ellenőrzés is a rendőrség felett. Magyarországon 2008 óta a Független Rendészeti Panasztestület hivatása a rendőrség tevékenysége feletti civil, rendőri hierarchián kívülálló kontroll megvalósítása. A művészetekben A rendőri korrupció témáját rengeteg film feldolgozta. Palladianizmus A palladianizmus európai építészeti irányzat, ami Andrea Palladio olasz építész (1508-1580) építészetéből ered. A "palladioi" kifejezés rendesen olyan stílusú épületekre vonatkozik, amiket Palladio saját munkái inspiráltak. Amit ma palladianizmusnak hívunk, az Palladio eredeti koncepcióinak továbbfejlődése a 17-18. században. A palladianizmust sokan kapcsolatba hozták a klasszicizmussal, de valójában inkább a reneszánsz nagyon késői hajtásának tekintendő, mint erre Nikolaus Pevsner rámutatott Az európai építészet története c. munkájában. A palladianizmus különösen a 17. századi Angliában volt népszerű. A 18. század közepén újra divatba jött nemcsak Angliában, hanem sok észak-európai országban is. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. Nikolaus Pevsner: Az európai építészet története, Bp., 1972. Kurt Becher Andreas Ernst Kurt Becher (Hamburg, 1909. szeptember 12. – Hamburg, 1995. augusztus 8.) SS ezredes, aki aktívan részt vett a magyarországi zsidók deportálásában. Élete Gazdag családba született. 1934-ben lépett be az SS lovashadosztályba, ahol előbb hadnagy lett, majd ezredes. Részt vett 1939-ben Lengyelország lerohanásában. Csapata sok zsidót legyilkolt az offenzíva során, de személyes részvételét a gyilkosságokban nem sikerült bizonyítani. 1944-ig Oroszországban szolgált, majd Magyarország 1944. március 19-i megszállása után az SS Gazdasági kirendeltségének magyarországi elnöke lett. Ennek a szervezetnek az volt a célja, hogy a magyarországi zsidók vagyonát minél teljesebben kisajátítsák. A háború után Bechert is háborús bűnösnek nyilvánították, Nürnbergben letartóztatták, de egy magyar származású zsidó, Kasztner Rezső tanúvallomása nyomán, amelyben Becher magyarországi tevékenységét pozitívan állította be, szabadon engedték (ami miatt Kasztner 1957-ben, Izraelben gyilkosság áldozata lett). A háború után Becher sikeres üzletember lett, 1960-ban az NSZK egyik leggazdagabb embereként tartották számon; ő volt az igazgatója többek között a Köln-Handel Gesellschaftnak is, de a magyar élelmiszerexportőr Monimpex Külkereskedelmi Vállalat nyugat-német képviseletét is ellátta. 1961-ben elvállalta, hogy tanúvallomást tesz Adolf Eichmann ügyében, akinek Jeruzsálemben volt a pere, de csak egy feltétellel: nem utazik Izraelbe, így vallomását Németországban rögzítették. Csernai Zoltán Csernai Zoltán (Békéscsaba, 1925. január 21. – Budapest, 2005. november 26.) magyar sci-fi-író, szerkesztő. Élete Csernai Zoltán 1925-ben született Békéscsabán, az Alföld Viharsaroknak is nevezett szegletében, szegény sorú családban. Anyja és nagyapja nevelte tízéves koráig, amikor a nagyapát elvitte a vérmérgezés. Ezután édesanyjával és mostohaapjával élt, ám mostohaapja hét év múlva meghalt. A tanulás mellett korrepetált. 1943-ban érettségizett Békéscsabán kereskedelmi középiskolában. 1947-ig a Békéscsabai Takarékpénztárban dolgozott gyakornokként. 1947-65 között a sarkadi cukorgyár tisztviselője volt. Közben levelező tagozaton elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, ahol 1960-ban diplomázott. Két fia született, Péter 1953-ban és Pál 1956-ban. 1965-től a budapesti Cukoripari Kutatóintézet osztályvezetőjeként, 1971-től főkönyvelőjeként dolgozott. 1986-ban nyugdíjba vonult. Szenvedélyesen és sokat olvasott, szerette a népmeséket, Verne és Wells művei erősen hatottak a képzeletére. A cukorgyári időkben kezdett publikálni, a megyei lapban és a Délmagyarországban jelentek meg kisebb írásai, novellái. 1956-57-ben kezdte gyűjtögetni a történelmi, régészeti, csillagászati, antropológiai és egyéb tudományos rejtélyek anyagait. Első kisregényét elutasították, de nem csüggedt, újabb anyaggyűjtésbe fogott, ezúttal a havasi emberről, a jetiről. Ekkor született meg első regényének, illetve egy fantasztikus tri- vagy tetralógia – terve, amelynek első kötetét 1961-ben a Móra Könyvkiadó publikálta Titok a Világ Tetején címmel. Ezt követte 1964-ben Az özönvíz balladája, majd 1971-ben az Atleóntisz, majd 1986-ban a Tollaskígyó utolsó visszatérése. Írt két ifjúsági regényt (kiskorától egészen idős koráig lelkes horgász volt, ezek a kalandjai köszönnek vissza e művekben) számos rádiójátékot és novellát. Könyveit több idegen nyelvre lefordították. Több novellája olvasható a Galaktika antológiában. Művei Titok a világ tetején – tudományos-fantasztikus regény, 1961 [németül: Berlin, 1963, csehül: Prága, 1974] [második kiadás: Kossuth Kiadó , 1974, ISBN 963-09-0044-0] Az özönvíz balladája – tudományos-fantasztikus regény, 1964 [németül: Berlin, 1973] Atleóntisz – tudományos-fantasztikus regény, Budapest, 1971, Kozmosz Könyvek, IF 1288–f–7173 Csukák, harcsák és rosszcsontok – ifjúsági regény, Budapest, 1972, Móra Könyvkiadó A boldogságcsináló – tudományos-fantasztikus regény, Budapest, 1980, Kozmosz Könyvek, ( Kozmosz Fantasztikus Könyvek ), ISBN 963-211-376-4 Béke a Kék Bolygón – elbeszélések, 1980 : Követ. Kergekór. A Sátán Háromszöge. Farkaskölykök és vízipockok – ifjúsági regény, Budapest, 1985, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, ISBN 963-11-3750-3 Tollaskígyó utolsó visszatérése – tudományos-fantasztikus regény, Budapest, 1987, Kozmosz Könyvek, (Kozmosz Fantasztikus Könyvek), ISBN 963-211-732-8 A sziget - Az idő hídján (novellagyűjtemény) – tudományos-fantasztikus novella (Szerk. S. Sárdi Margit) Budapest, Möbius, 2000. (83-106. oldal) Szerkesztőként Vámpírok és csillagok (vál., szerk., 1988) Budapest nem felel (szerk., 1989) A fekete sugár (szerk., 1989) A hazugság halála (szerk., 1989) A rádiumkirály (szerk., 1989) Képregény Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő : Visszatérés a Földre (Sam J. Lundwall) / Titok a világ tetején (Csernai Zoltán) / Doktor Diagoras ( Stanisław Lem ) 2012-es műugró-világkupa A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 2012-ben a 18. alkalommal rendezte meg nyolc versenyszámban, 41 ország közel 220 sportolójával február 20. és február 26. között a 2012-es nyári olimpiára kvalifikáló műugró Világkupa-viadalt a brit fővárosba, Londonban. A nyári ötkarikás játékokra a világkupa – a férfiaknál és a nőknél egyaránt megrendezett – egyéni számainak első 18 helyezettje, míg a szinkronugróknál az első nyolc páros szerzett egyenes ági indulási jogot. Egyéni számban, a viadal zárónapján, egy úgynevezett kvalifikációs pótnaponot rendeztek a középdöntőből kiszorult versenyzők számára, ahol az első öt között végző jogosultságot szerezhetett az olimpiai részvételre. A versenyszámok időrendje A világkupa eseményei helyi idő szerint: A versenyen részt vevő országok A versenyen 41 nemzet vett részt, melyen Magyarország négy női (Barta Nóra, Gondos Flóra, Kormos Villő, Reisinger Zsófia) versenyzőt indított. A hivatalos versenylistán Kelemen Tamás is szerepelt 3 méteren, de a magyar küldöttségnek mégsem lett a tagja. Versenyszámok Nők 3 méteres szinkronugrás A magyar szakvezetés a 3 méteres szinkronműugrásba eredetileg nevezett Gondos Flóra, Reisenger Zsófia duót visszaléptette. Rakovec (Ljubešćica) Rakovec falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Ljubešćicához tartozik. Fekvése Varasdtól 14 km-re délkeletre, községközpontjától 1 km-re keletre, a Bednja jobb partján, a Kalnik-hegység lejtőjén az A4-es autópálya közelében fekszik. Története 1857-ben 127, 1910-ben 156 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 41 háza és 125 lakosa volt. Nevezetességei Szent Anna -kápolnája 1938 -ban épült. A Keresztelő Szent János -kápolnát 1978 -ban építették. Longinosz Longinosz, teljes nevén Kassziosz Longinosz (ógörögül: Κάσσιος Λογγῖνος, latinul: Cassius Longinus), (Athén, 213 körül – Palmüra, 273) késő ókori újplatonista görög filozófus. Longinosz Athéni családban született. Fiatalon sokat utazott, rétorként és filozófusként csakhamar nagy hírnévre tett szert szülővárosában. Eunapius „eleven könyvtár”-nak és „járókelő múzeum”-nak nevezte. Utazás közben megismerkedett Zénobiával, Palmüra királynőjével, akinek bizalmas tanácsadója is lett. A királynő legyőzése után (273) Longinoszt Aurelianus római császár parancsára kivégezték. Történeti, filozófiai, nyelvészeti és kritikai tárgyú írásaiból csak töredékek és címek maradtak ránk. Retorikájának egy töredéke Apszinész retorikájába került; ezt Longinosz művének Ruhnken minősítette át. Egy másik művét (melynek szerzője előbb meghatározza a fenségesség jellemzőit, és aztán bemutatja a fenséges stílus forrásait és eszközeit) sokáig az ő művének tartották, újabban azonban egy 1. századi névtelen írónak (talán Theonnak) tulajdonítják. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Longinus 315 Constantia A 315 Constantia a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1891. szeptember 4-én. Tartós állapotú meghajtó A tartós állapotú meghajtó (más néven félvezető alapú meghajtó vagy szilárdtest-meghajtó, angol rövidítése SSD (a Solid-state drive kifejezésből)) félvezetős memóriát használó adattároló eszköz. Bővebben, az SSD egy olyan, mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, ami memóriában tárolja az adatot, a környezetéhez, illetve a gazdaszámítógéphez a merevlemezekhez hasonlóan SATA vagy egyéb (SCSI, PCI Express, USB, stb.) csatlakozófelülettel csatlakozik és azokhoz hasonlóan blokkos adatelérést biztosít. Az SSD eszközökben a gyártók különböző típusú memóriákat használhatnak, mint pl. flash vagy különböző RAM fajták – ezt az ár- és a teljesítményigények határozzák meg. A szilárdtest – angolul solid state – szó arra utal, hogy ez a technológia nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, mint a hagyományos merevlemezek, hajlékonylemezek (floppyk). A mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny, mint a hagyományos merevlemez, hangtalan, kevés hőt termel, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések, az adathozzáférés egyenletesen gyors. Az SSD-ket előszeretettel építik be laptopokba, subnotebookokba, netbookokba (pl. Asus Eee PC), valamint PC-kbe is, annak ellenére, hogy ezek tárolási egységre vetített ára nagyobb, mint a hagyományos merevlemeznek. Emiatt ahol lehetőség van több adattárolót alkalmazni, ott elsődlegesen az operációs rendszer és programok gyorsítására használják, az egyéb adatokat hagyományos merevlemezeken tárolják. Története Az első SSD-k már a számítástechnika őskorában megjelentek: az elektroncsöves számítógépek ferritgyűrűs memóriája szilárdtest-tárolónak tekinthető. A ferritgyűrűs tár nagyon drága volt, ezért és az eleinte mágneshengeres, később mágneslemezes külső tárolóegységek megjelenése miatt a ferritgyűrűs memória kiment a divatból. Később, az 1970-es és 1980-as években az IBM, Amdahl és Cray korai szuperszámítógépeiben félvezetős memóriaelemekből kialakított SSD-k voltak, de ezek a megrendelésre készült eszközök a megfizethetetlen áraik miatt elég ritkán használt termékek maradtak. 1978-ban a StorageTek cég kifejlesztette az első modern szilárdtest-meghajtót. Az 1980-as évek közepén a Santa Clara Systems bemutatta a BatRam nevű terméket, amely 1 megabites DIP RAM tömbből és egy kontrollerből állt, ami merevlemezt emulált. A csomag egy tölthető elemet is tartalmazott, ami arra szolgált, hogy a memória-áramkörök tartalmát megőrizze akkor is, amikor az eszköz nincs feszültség alatt. Az 1983-as Sharp PC-5000 128 kilobájtos szilárd tároló kazettákat használt, ezekben buborékmemória volt. A memória háttértárként való felhasználása céljából született, a problémát szoftveres úton megközelítő technológia volt az 1980-as években megjelent RAM disk. A RAM disk virtuális lemez: a számítógép memóriájából lefoglalt tárterület. Elterjedéséhez hozzájárult, hogy a merevlemez akkoriban drága volt, a floppy pedig lassú. Egyes rendszerek, mint például az Amiga sorozat, az Apple IIgs és később a Macintosh Portable támogatta a RAM diskről való indítást. A központi memória egy kis részéért cserébe a rendszer másodpercek alatt képes volt elindulni ezzel a módszerrel. Néhány rendszerben elem is volt, így a memória képes volt megőrizni a tartalmát a gép kikapcsolt állapotában is. 1995-ben a M-Systems bemutatta a flash-alapú szilárdtest meghajtót. Az M-Systemst megvette a SanDisk 2006 novemberében. Ezt követően a SSD-k sikeresen felváltották a merevlemezeket a katonai és repülőiparban, valamint egyéb nagy megbízhatóságú alkalmazásokban, ahol rendkívül magas MTBF-re (hibák közötti átlagos idő) van szükség, amit a szilárdtest-meghajtó képes biztosítani. 2007-ben a néhány gigabájtos SSD-k népszerűvé váltak a netbookok és subnotebookok tárolójaként. 2008. június 20-án a Mtron Storage Technology dél-koreai cég Szöulban egy kiállításon bemutatott egy SSD-t, aminek az írási sebessége 240 MB/s, olvasási sebessége 260 MB/s, teljes kapacitása 128 GB volt. A cég nyilatkozata szerint ilyen eszközökkel már a 2009-es évben terveztek megjelenni a piacon. 2010-ben a Samsung bemutatta vállalati környezetbe szánt SSD-it, 64, 128 és 256 GB-os kapacitással. Felépítés, működés Alapvetően két technológia létezik, a DRAM és flash alapú. DRAM SSD Tápellátást igénylő (annak megszűnése esetén törlődő) memóriaelemeket tartalmazó tömbökből épül fel, mint például a számítógépek központi memóriája. Ez rendkívül gyors írást, olvasást és keresést biztosít. Nagy adatbázisok és grafikus alkalmazások sebességének növelésére használják. Ezek a meghajtók akkumulátorral rendelkeznek az adatvesztés megakadályozására, a drágább modelleket mentőlemezzel is ellátják, az áramkimaradás esetén fellépő adatvesztés kivédésére. Előnyük a gyorsaság és az egyszerű felépítés. Hátrányuk a magas ár – 80-800 USD/gigabájt –, valamint a nagy energiafelvétel, magas fogyasztás és ennek következtében a melegedés. Felhasználásuk ipari és katonai téren jelentős. Flash SSD A nem felejtő memórián alapuló SSD-k (NAND SSD) a 2000-es évek második felében terjedtek el, az alacsonyabb ár miatt – 3-10 USD/gigabájt – egyre nagyobb szerepet kaptak. A flashmemória leglényegesebb tulajdonsága, hogy áramfelhasználás nélkül is megőrzi az adatokat. Sebessége elmarad a DRAM mögött. A memóriacellák csak korlátozott számú írás-olvasást képesek elviselni, így ez a paraméter határozza meg az eszköz élettartamát. A flash memóriás tárolók szervezése bonyolultabb a DRAM-énál, a különböző gyártók különféle fizikai felépítéssel, kontroller- és hibajavító algoritmusokkal igyekeznek elkerülni a flash memóriacellák „halálából” adódó adatvesztést, valamint a cellák egyenletes terhelését biztosítani. A flash alapú SSD-knél három technológiát lehet megkülönböztetni: a SLC (Single Level Cell), MLC (Multi Level Cell) és a TLC (Triple Level Cell) technológiákat. SLC technológia esetén egy memóriacellában egy bit tárolódik, az MLC esetén 2, míg a TLC esetén 3. Az SLC gyorsabb, hosszabb életű és drágább, mint az MLC, valamint az MLC előnyei ugyanezek a TLC-vel szemben. SSD gyártók A-DATA, Active Media Products, AMD, Apacer, Corsair, Compustocx, Fusion, Intel, Kingston, Memoright, Team Group, pureSilicon, SanDisk, Samsung, Seagate, Western Digital Előnyök és hátrányok Előnyök a merevlemezzel szemben rövid indulási idő, nincs felpörgés, Power On - Ready átmenet 1 s mozgó alkatrészek teljes hiánya olvasási várakozási idő 12,5 μs ( mikroszekundum ) (merevlemezeknél 5,5~12 milliszekundum) írási várakozási idő 33 μs (merevlemezeknél 5,5~12 milliszekundum) olvasási sebesség 540 MB/s (felsőbb árkategória) írási sebesség 520 MB/s (felsőbb árkategória) alacsony áramfelvétel kis hőtermelés a zaj teljes hiánya (nincsenek mozgó alkatrészek, például motor vagy fej) mechanikai megbízhatóság – képes elviselni szélsőséges ütést, vibrációt, nyomást, hőmérsékletet bármilyen helyzetben beépíthető, használható (fejjel lefelé, döntve) rögzítésnél csak a csatlakozók egyben tartására kell figyelni, az eszköz akár szabadon is "lóghat" széles hőmérsékleti tartományban képes működni – egy tipikus merevlemez 5-55 °C között, míg a flash SSD -40-85 °C között is működőképes viszonylagosan állandó olvasási és írási teljesítmény kis fizikai méret és tömeg Az SSD hátrányai az újraírások száma (elvileg) korlátozott: kezdetben a flash-memória 3000-10 000-szer volt írható, manapság ez akár az 5 milliót is elérheti. ma még fajlagosan drágább, mint egy HDD. Bellevue-la-Montagne Bellevue-la-Montagne település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 413 fő (2015). Bellevue-la-Montagne Céaux-d’Allègre, Chomelix, Félines, Monlet, Saint-Geneys-près-Saint-Paulien, Saint-Pierre-du-Champ és Vorey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csernefalva Csernefalva falu Romániában, Máramaros megyében, Cernești központja. Fekvése Máramaros megyében, Magyarlápostól északnyugatra, Rózsapatak és Kővárfonác között fekvő település. Története Csernefalva nevét az oklevelek 1424-ben említették először Charnakapolnok néven. Ekkor a település Drág fiainak Györgynek és Sándornak jutott. 1427-ben neve Cserna tapoly, 1475 táján Cherna capal, 1553-ban Cernika Kapalnok, 1602-ben Czarnafalva, 1650-ben Csernafalva néven volt írva. A település Kővár tartozéka volt, lakosai oláhok voltak. 1543-ban Drágffy Gáspáré, majd 1546-és 1552 között özvegyéé volt. 1553-1554-ben Drágffy György volt birtokosa. 1556-ban Izabella királyné Drágffy György magtalan halála után e birtokát Báthory Györgynek és nejének Báthory Annának, s fiának Istvánnak adományozta. 1565-ben Báthory György Miksa császár elleni lázadása miatt fejváltságul Kővár várát, s tartozékait a császárnak engedte át. 1567-ben János Király visszafoglalta a kővári várat, s tartozékaival együtt - így Csernefalvát is - beregszói Hagymási Kristóf bihari főispánnak, s Nagyvárad főkapitányának adományozta. 1583-ban Báthory Zsigmond a falut a kapniki ezüstbányászat céljából 2 évre, majd 1585-ben 12 évre Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe. 1591-ben Báthory Zsigmond fejedelem Herberstein Felicián halála után annak örököseivel a haszonbért megújította újabb 6 évre. 1602-ben a fejedelem e birtokot Cselényi Farkasnak adományozta. 1609-ben a Kővárhoz tartozó birtokot vajdafalvi Onkerreiter Mihálynak adományozta. 1630-ban Brandenburgi Katalin Csernefalvát Erdélyi Istvánnak, s nejének -mindszenti Krisztinának adta zálogba 3000 forintért. 1650-ben mint fiskális birtok Kővárhoz tartozott. 1651-nen II. Rákóczi György a Kővárhoz tartozó falut Bánffy Zsigmondnak adományozta. 1651-től egészen az 1700-as évek végéig a Bánffyak voltak birtokosai. 1794-ben a "fiskus" a Bánffy örökösöktől magához váltotta és Teleki Károlynak engedte át. 1820-ban a település gróf Kornis Ignác özvegyéé volt 1898-ban gróf Teleki Géza örököseinek birtoka volt. A község határában van in Valea Uliuluj (fekete víz forrás). A hagyomány szerint erről vette nevét Csernefalva. 1831 évi összeíráskor a falunak 722 lakosa volt. 1891-ben 922 lakosából 18 római katolikus, 856 görögkatolikus, 2 református és 46 izraelita. Házainak száma: 219, határa 7875 kataszteri hold volt. Nevezetességek Görögkatolikus kőtemploma 1867 -ben épült, s 1872 -ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1858 -tól vezetnek. 2012-es romániai tüntetések A 2012-es romániai tüntetések január 12-én robbantak ki, a második Boc-kormány egészségügyi reformjai ellen, de az államfő Traian Băsescu lemondását is követelni kezdték. A tüntetések Bukarestben összecsapásokba torkolltak a biztonsági erőkkel, akik könnygázt és gumibotot is bevetettek a – jobbára köveket és Molotov-koktélokat használó – tüntetők ellen. Január 16-ig mintegy 60-an sérültek meg és legkevesebb 250 személyt letartóztattak. A tüntetések okai A tüntetések szimpátia-megmozdulásnak indultak a SMURD elnöke, Raed Arafat mellett, aki ellenezve a kormány új egészségügyi törvényét – melynek értelmében privatizálják az egészségügyi intézmények nagy részét – lemondott egészségügyi államtitkár-helyettesi megbízatásáról. A tüntetések Január 12-én egy békés demonstrációt tartottak Marosvásárhelyen Raed Arafat támogatására. Január 13-án Bukarestben is megmozdulások zajlottak, mintegy 1000 ember vonult előbb az Egyetem térre, majd a Cotroceni-palota elé. Január 14-én a tüntetések erőszakba torkolltak, egyes demonstrálók kővel és Molotov-koktélokkal támadtak a békefenntartásra kivezényelt rendőri és csendőri alakulatokra. A békefenntartók a tömeg feloszlatására könnygázt vetettek be. Január 15-én a tüntetők már kormányellenes jelszavakat skandálva vonultak ki az Egyetem térre, majd kövekkel, petárdákkal és Molotov-koktélokkal ismét rátámadt a csendőr alakulatokra, akik könnygázzal és gumibotokkal válaszoltak, az összecsapásban többen megsérültek, köztük 10 csendőr is. Habár a kormány a tüntetések hatására visszavonta az egészségügyi törvényt, a tüntetések – kormányellenes színezetet kapva – tovább folytatódtak. Időközben az ország összesen 41 városában vonultak fel tüntetők, de összecsapásokra csak Bukarestben került sor. A tüntetések továbbra ezt követően is folytatódtak, de a továbbiakban békésen, összecsapások nélkül. A folytatódó tiltakozások hatására Emil Boc visszahívta Arafatot posztjára, aki kész visszatérni, miután a kormány visszavonta a lemondását kiprovokáló törvényt. Január 20-án Bukarestben sor került a tüntetés sorozat eddigi legnagyobb tüntetésére, amelyen az ellenzéki pártok is képviseltették magukat. A tüntetők létszáma 7 000 – 10 000 között mozgott. A demonstráció békésen zajlott le, habár a karhatalmi erők is nagy létszámmal vonultak ki az utcára, tömegoszlatásra nem került sor. Január 25-én először beszélt a nyilvánosság előtt Traian Băsescu államfő, aki elismerte az elkövetett hibákat, de leszögezte, hogy nem hajlandó lemondani és fő célkitűzésének tartja a hibák helyrehozását. Reakciók Emil Boc kormányfő elismerte a lakosság tüntetéshez való jogát, de elítélte a tüntetők egy részének vandalizmusát, a belügyminiszterrel együtt pedig szigorú karhatalmi intézkedést helyezett kilátásba a vandalizmusra vetemedők ellen. A folytatódó tiltakozások hatására február 6-án a miniszterelnök és kormánya bejelentette lemondását. Csernek Csernek település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Csákigorbó keleti szomszédjában fekvő település. Története Csernek nevét az oklevelek 1336-ban említették először Cernuk néven. 1351-ben Churnucteluk, 1378-ban Charnateleke, 1625-ben Czarnak néven írták nevét. A település első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak; Sombor fiai Gyula és Pető és Gyula fia János, és Pál fia András, akik a birtokot 1336-ban Pogány Istvánnak adták cserébe. 1378-ban Nagy Lajos király Bebek Györgynek és Imrének adományozta. 1509-ben Bebek János Somi Józsának adta zálogba. 1554-ben Somi Anna özvegy Balassa Imréné a birtok felét, mely a kolozsmegyei Almás várához tartozott férjére Patócsy Boldizsárra hagyta. 1564-ben II. János király a Somi Anna gyermekeire szállt birtokot, azok hűtlensége miatt tőlük elvette, és Némethi Ferenc tokaji várnagynak és nejének, Balassa Zsófiának és annak testvérének, Balassa Margitnak adományozta. 1577-ben Balassa Zsófia férjéé Csáky Lászlóé volt. 1595 előtt Kendy Gábor birtoka volt, Báthory Zsigmond azonban hűtlensége miatt tőle elvette, és Bocskai Istvánnak adományozta. Csernek másik birtokosa ekkor Csáky István volt. 1625-ben Csáky István volt a település birtokosa. 1696-ban török hódoltsági falu volt. 1788-ig Diószeghy Sámuelnek is volt itt birtokrésze, melyet tőle a kincstár hűtlensége miatt lefoglalt. 1820-ban végzett összeíráskor gróf Haller János, Telegdi Samu, Eperjesi János, Varsányi Pál, Vajda Gábor, gróf Wass Samuné, gróf Bethlen család, gróf Csáky Rozália volt a település birtokosa. 1832-ben gróf Csáky Gábor halála után az örökösei megosztoztak annak birtokain. Csernek gróf Lázár Józsefnek jutott. 1837-ben 199 lakosa volt, 27 házban. 1891-ben 568 lakosából 12 római katolikus, 811 görögkatolikus oláh, 9 református, 12 izraelita. A házak száma ekkor 99. Határa 1961 kataszteri hold volt. Csernek a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus fatemploma - 1855 -ben építették újjá fából, a falu északi részében levő oldalra. 1860 -ban Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1824 -től vezetnek. Jessie A Jessie 2011-től 2015-ig sugárzott amerikai televíziós filmsorozat, amelyet Pamela Eells O'Connell, Danny Kallis és Jim Geoghan alkotott. A forgatókönyvet Marina Benirow és Eric Schaar írta, a sorozatot Bob Koherr és Phill Lewis rendezte, a zenéjét John Adair és Steve Hampton szerezte, a producere Pamela Eells O'Connell és Shari Tavey, a főszerepben Debby Ryan látható. A Disney Channel Original Productions készítette, az It's a Laugh Productions és a Bon Mot Productions forgalmazta. Műfaja szituációs komédiasorozat. Amerikában 2011. szeptember 30-ától az amerikai Disney Channel kezdte el vetíteni, Magyarországon pedig 2011. december 31-étől a magyar Disney Channel kezdte el sugározni. Ismertető A történet egy lányról szól, aki úgy dönt, hogy munkát keres New Yorkban. A munkát megtalálja, de később kiderül, hogy a választása hiba volt. Ugyanis négy gyerek dadája lesz egy gazdag családnál. Az egyik gyereknek képzeletbeli barátja van, míg a másiknak egy varánusza. Szerepel még Bertram, a lusta főkomornyik, és Tony, a húszéves portás, aki beleszeret Jessie-be. Castellavazzo Castellavazzo település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében. Castellavazzo Erto e Casso, Forno di Zoldo, Longarone és Ospitale di Cadore községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Jamie Lee Curtis Jamie Lee Curtis (Los Angeles, Kalifornia, 1958. november 22. –) kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, író. A Sikolykirálynő, gyermekkönyv író, férje révén a Lady Haden-Guest cím birtokosa, de ezt a címét az Amerikai Egyesült Államokban nem használja. Az Activia szóvivője és The Huffington Post nevű online újság bloggere. Élete Jamie Los Angelesben, Kaliforniában született a híres színész Tony Curtis és Janet Leigh lányaként. Apai nagyszülei magyarországi zsidó emigránsok voltak. Szülei 1962-ben elváltak, anyja Robert Brandthez ment feleségül. Egy nővére van, Kelly Curtis, aki szintén a színészi pályát választotta, és számos féltestvére, apja későbbi házasságaiból: Alexandra, Allegra, Ben, és Nicholas Curtis, aki 1994-ben drog túladagolásban halt meg. Első szerepét a Columbo: A szuperintelligens gyilkos című epizódjában játszotta mint pincérnő. Debütáló filmszerepe, az 1978-as Halloween - A rémület éjszakája című filmben Laurie Strode volt. Ezután a 80-as években több horrorfilmben is játszott, innen ered Sikoly királynő neve is. Majd később krimikben és vígjátékokban szerepelt. Magánélete 1984. december 18-án feleségül ment Christopher Guesthez, Haden-Guest bárójához. A házaspárnak két örökbefogadott gyermeke van. Ezen kívül Jamie Jake Gyllenhaal „keresztanyja”. Gyerekkönyvek When I was Little: A Four-Year Old's Memoir Of Her Youth, 1993. Tell Me Again About The Night I was Born, 1996. Today I Feel Silly, and Other Moods That Make My Day, 1998; Where Do Balloons Go?: An Uplifting Mystery, 2000. I'm Gonna Like Me: Letting Off a Little Self-Esteem, 2002. It's Hard to Be Five: Learning How to Work My Control Panel, 2004. Is There Really A Human Race?, 2006. Big Words for Little People, ISBN 978-0-06-112759-5, 2008. My Friend Jay, 2009, edition of one, Díjak, jelölések 1995 - Golden Globe-díj - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Két tűz között) 1990 - Golden Globe-díj - a legjobb színésznő vígjáték tv-sorozatban (Anything But Love) 2004 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Nem férek a bőrödbe) 1998 - Emmy-díj jelölés - a legjobb színésznő TV-filmben (Nicholas ajándéka) 1996 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb színésznő tv-filmben (The Heidi Chronicles) 1992 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb színésznő vígjáték tv-sorozatban (Anything But Love) 1989 - Golden Globe-díj jelölés - a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (A hal neve Wanda) Valtournenche Valtournenche egy község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Elhelyezkedése Aostától 26,5 km-re található. Turizmus Valtournenche kedvelt alpesi üdülőhely, elsősorban az alpesi sí rajongói körében. Felvonói összeköttetést biztosítanak a szomszédos Zermattal (Svájc) és a Plateau Rosa gleccserrel is. STS–83 Az STS–83 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 83., a Columbia űrrepülőgép 22. repülése. Küldetés A háromnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői Kereskedelmi megrendelések érdekében a Spacelab laboratórium kapacitását használták. Első nap 1997. április 4-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,5 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 298 kilométer, az apogeuma 302 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 127 340 kilogramm, leszálló tömeg 117 802 kilogramm. Szállított hasznos teher 10 169 kilogramm. Eredeti program szerint 15 nap 16 óra időtartamra tervezték a küldetést. Az elektromos ellátásban bekövetkezett technikai hiba veszélyeztette az űrhajósok életét, az űrrepülőgép létét. A programot az STS–94 küldetésén megismétlik. Hasznos teher Spacelab mikrogravitációs laboratóriumban (MSL) négy fő létesítményben 19 anyagtudományi vizsgálatot kívántak végezni. A legénység 12 órás váltásokban végezte előírt feladatát. Izotermák kemence – a Japán Űrügynökség (NASDA) által kifejlesztett tudományos kutatóeszköz (folyékony fémek és ötvözetek hevítése, hűtése). Electromagnetic Containerless Processing Facility (TEMPUS) – elektromágneses kemencében ömlesztett üveg- és fémes folyadékok kísérlete. Combustion Module-1 (CM-1) – égési kísérletek végzése a NASA és a Lewis Research Center együttműködésében. Droplet Combustion Experiment (DCE) – cseppek égési folyamatának vizsgálata. Orbital Acceleration Research Experiment (OARE) – a mikrogravitációs környezetben fellépő rezgések mérése, elősegítve a kutatási folyamtok pontosságát. Cryogenic Flexible Diode (CRYOFD) – hőcső kísérletek, eszközök (rugalmas csövek) tesztelése, hogy a földi technológiákba alkalmazásra kerüljenek. Shuttle Amateur Radio Experiment (SAREX) – rádióamatőrökkel biztosított programszerű kapcsolat. Harmadik nap 1997. április 8-án a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 3 napot, 23 órát, 13 percet és 38 másodpercet töltött a világűrben. 2 400 000 kilométert (1 500 000 mérföldet) repült, 83 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–83 küldetéssel együtt) James Donald Halsell (3), parancsnok Susan Kilrain (1), pilóta Janice Elaine Voss (3), hasznos teher parancsnok Michael Landon Gernhardt (2), küldetés specialista Donald Alan Thomas (3), küldetés specialista Roger Keith Crouch (1), hasznos teher specialista Gregory Thomas Linteris (1), hasznos teher specialista Tartalék személyzet Catherine Grace Coleman küldetésfelelős Paul David Ronney küldetés specialista Alan Eugene Johnston küldetés specialista Visszatérő személyzet James Donald Halsell (3), parancsnok Susan Kilrain (1), pilóta Janice Elaine Voss (3), hasznos teher parancsnok Michael Landon Gernhardt (2), küldetés specialista Donald Alan Thomas (3), küldetés specialista Roger Keith Crouch (1), hasznos teher specialista Gregory Thomas Linteris (1), hasznos teher specialista Jessie Lamb testamentuma A Jessie Lamb testamentuma (The Testament of Jessie Lamb) egy 2011-ben megjelent ifjúsági soft science fiction regény Jane Rogers tollából. A regény tartalmaz disztópikus és apokaliptikus jegyeket, de tekinthetünk rá fejlődésregényként is. Rogers elnyerte vele az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra is. A regényt magyar nyelven 2013-ban adta ki az Ad Astra, Béresi Csilla fordításával. Cselekmény A közeljövőben elszabadul egy vírus, mely elsődlegesen a terhes nőket támadja meg, korra való tekintet nélkül. Nem tudni, hogy a bioterrorizmus okozta ezt a szörnyűséget, vagy más. A jövőben a tudományellenes ökoterroristák csapnak össze utcai bandákkal és radikális feministákkal. Mások a kórra keresnek gyógyírt. Sok fiatal már nem mer gyermeket vállalni, mert félnek a vírustól. Ebben a jövőben él Jessie Lamb, az átlagos kamaszlány, akinek a szemszögéből ismerszik meg a történet, jobban mondva a naplóbejegyzéseiből. Magyarul Jessie Lamb testamentuma; ford. Béresi Csilla; Ad Astra, Bp., 2013 Nem én voltam! A Nem én voltam! (eredeti cím: I Didn't Do It) 2014-től 2015-ig futott amerikai televíziós filmsorozat, amely az amerikai Disney Csatorna sorozata, 2014. január 17-én kezdték vetíteni és 2015. október 16-án ért véget. Magyarországon, pedig 2014. június 21-től vetíti a Disney Csatorna. Történet Lindy, Logen és barátaik már gimibe járnak, közben rengeteg kalandban vesznek részt, sok új diákkal ismerkednek meg, köztük lesz pár szerelem is. De vajon képesek lesznek kiállni a mindennapi új kalandokat? Pignicourt Pignicourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 196 fő (2015). Pignicourt Bertricourt, Menneville, Neufchâtel-sur-Aisne, Orainville, Variscourt, Brienne-sur-Aisne és Auménancourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Public relations A közönségkapcsolatok, vagy angol kifejezéssel public relations (ejtsd: [ˌp�bl�k r�ˈle���nz]; rövidítve pr, ill. péer) tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával kölcsönös megértést, jóakaratot és támogatást építsen és tartson fenn. Fogalma Az emberek a különböző társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális stb. funkcióik ellátására szervezeteket hoznak létre. Ezek lehetnek: profitorientált, nem profitorientált, kormányzati/államigazgatási szervezetek. Egy szervezet környezetével kialakított viszonya lehet pozitív és negatív is. De mindkét esetben tudatosan fejleszthető. Pozitív a viszony, ha a szervezet teljesítményét környezete elismeri, értékeli, pozitívan minősíti (vásárolja termékeit, igényli szolgáltatásait, voksol képviselőjére, stb.). Ekkor a szervezetben bíznak, elfogadják hibáit, stb., hírneve pozitív. Negatív a viszony, ha mindennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. A környezet nem ismeri el, nem értékeli a szervezet teljesítményét (nem veszi termékeit, nem szavaz rá, elutasítja vagy közömbös). A public relations a hírnévről szól. A PR a hírnevet gondozza azzal a céllal, hogy megértést és támogatást nyerjen és befolyásolja a véleményt és a viselkedést, kommunikációs kapcsolatokat alakítson. Alternatív meghatározások Kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és kapcsolatok tudatos szervezése, melynek célja az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése, fenntartása. (A Magyar Public Relations Szövetség definíciója szerint) A CERP, az Európai Public Relations Konföderáció által ajánlott meghatározás: A public relations a kommunikáció tudatos szervezése. A public relations menedzsmenti, irányítási tevékenység. A közönségkapcsolatok célja elérni az egyének, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös megértést és létrehozni a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat, a kétirányú kommunikáció útján. (A meghatározás szerzője: Barát Tamás, a CERP Alelnöke) A közönségkapcsolatok az a tudományterület, amely a hírnevet gondozza. A közönségkapcsolatok mindig a hosszú távú stratégia alapja, így egyedi vállalati, vagy ismert személyiség történetének az építése is egyben. Ezek a történetek biztosítják, ugyanis elsősorban a megértést és segítik a média megjelenést. Szakterületei Vállalati kommunikáció Belső kommunikáció Public Affairs Lobbi Marketing kommunikáció Hírnév menedzsment Sajtókapcsolatok Kríziskommunikáció Eseményszervezés Támogatás (A szervezet szakmai profiljához illő szponzoráció, adományozás) Céljai maga az adott szervezet és tevékenységének megismertetése a "közönséggel" a hírnév menedzselése a bizalom megteremtése és ápolása megváltoztatni a célcsoportoknak a szervezetről alkotott képét (a szervezet szempontjából) kedvezőbb irányba esetleges későbbi vásárlási szándék felkeltése érdekek képviselete (a belső kommunikációban) a lojalitás megteremtése és erősítése Feladata A szervezet és környezete közötti kommunikációs kapcsolatok elemzése, kommunikációs programok szervezése, tervezése és kivitelezése, értékelése. Eszközei kutatások sajtókapcsolatok online pr, közösségi média nyomtatványok, hírlevelek filmek, videók konferenciák vendéglátás szponzorálás üzemlátogatás kiállítások, rendezvények Bogner-lépcső Az úgynevezett Bogner-lépcső: 1. manipuláció – ingyen reklám 2. információ – mire kíváncsi? 3. kommunikáció – szervezeti és közérdek együtt: párbeszéd 4. konfliktus menedzsment – proaktivitás, imázs-védelem 5. környezeti integráció – beágyazódás a társadalomba A „PR” szakterületei Belső PR: A szervezet vezetése és a dolgozók közti kommunikációs kapcsolatok szervezése, a kommunikációs szakemberek együtt működnek a humánpolitika szakembereivel. Külső PR: Magába foglalja a szervezet teljes külső kommunikációs kapcsolatrendszerét. Briefing A Briefing az a dokumentum, amely a munkához szükséges információkat tartalmazza, avagy eligazítás. A Briefing fajtái: 1. Tender/versenyprezentáció 2. akciómegbízás 3. Eseti megbízás A Briefing elemei: Az ügyfél neve, a feladat indoka, a feladat célja, a célcsoportok meghatározása, geodemográfiai jellemzők szerint, az akció időzítésének meghatározása, költségkeret meghatározása, a rendelkezésre álló idő A Briefing fakultatív elemei: Cégtörténet, piaci pozíció, üzletmenet, főbb versenytársak, a kommunikáció hitelét jelentő információk, a kommunikáció hangvétele és stílusa, kötelezendően felhasználandó formai elemek, arculati elemek, szereplők, speciális igények. A Briefing alternatív elemei: Stratégiai tervek, preferált médiumok, a párhuzamos marketingkommunikációs aktivitás információi. 1. Tender/versenyprezentáció: Jelentős, esetenként éves szintű projektek, a szakmai összeférhetetlenség kizárásával. Tartalmaznia kell a piaci, stratégiai, márka-és céginformációkat. 2. Akciómegbízás: Csak az adott Public Relations akció megtervezéséhez szükséges információt tartalmazza. 3. Eseti megbízás: Az adott akcióba illeszkedő megbízás esetében csupán a legszükségesebb feladatinformációkat kell tartalmaznia. A „PR” – mint rövidítés – kiejtése „A public relations” angol kifejezés a többi idegen eredetű köznyelvi szóhoz hasonlóan kis kezdőbetűvel írandó. Hasonlóképpen a rövidítése is kisbetűs: pr. Ejtésmódja a magyar fonetika szerint péer.” (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása, amely hivatalos nyilatkozatra a Magyar PR Szövetség kérte fel a szakmai testületet.) Nová Hradečná Nová Hradečná település Csehországban, a Olomouci járásban. Nová Hradečná Libina, Klopina, Kamenná, Lipinka, Šumvald és Troubelice településekkel határos. Lakosainak száma 802 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ecsetfarkú patkánykenguru Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a diprotodontia rendjéhez és a patkánykenguru-félék (Potoroidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Egykor egész Dél- és Délnyugat-Ausztráliában előfordult, mára azonban néhány szigetszerű folttá zsugorodott elterjedési területe. Ez a néhány folt Ausztrália délnyugati csücskében található. Más vidékeken az állomány kipusztult. Alfajai Bettongia penicillata penicillata Bettongia penicillata ogilbyi 1967-ben Norman Wakefield egy új patkánykengurufajt fedezett fel az északkelet-ausztráliai Queenslandben, amely a Bettongia tropica tudományos nevet viseli. Egyes vélemények szerint azonban ez nem önálló faj, hanem a Bettongia penicillata egyik alfaja. Megjelenése Hasonlóan a többi patkánykenguruhoz, sokkal kisebb, mint a valódi kenguruk. Testtömege csupán 1,1-1,6 kilogramm. Szürkés, néhol sárgásszürke szőrzet borítja testét, amely a hasoldalon világosszürkébe megy át. A farok hátulsó harmadát fekete szőrpászmák fedik, amelyek egyfajta „ecsetet” alkotnak a farok végén. Innen nyerte a faj az „ecsetfarkú” elnevezést. Életmódja Éjjel aktív állat, a nappal fészkébe húzódik vissza. Fészkét fűszálakból és ágacskákból alakítja ki. A fészekanyagot farkával nyalábolja fel, s így viszi az épülő fészekhez. Jobbára magányosan él és aktívan védelmezi területét. Tápláléka főként növényi eredetű, de néha kisebb gerincteleneket is elfogyaszthat. Néhány gombafaj földalatti tenyésztestét kedveli leginkább. Szaporodása A többi erszényeshez hasonlóan igen rövid a vemhességi ideje: csupán 21 nap. Az utód 90 napos korában mászik ki először az erszényből, de még hetekig visszajárogat oda. Öt és fél hónaposan válik ivaréretté és akár hat évig is élhet a természetben. Az eddigi rekordot egy fogságban tartott nőstény egyed tartja 14 éves élettartammal. Természetvédelmi helyzete Állományát súlyosan veszélyeztetik a kóbor macskák és a rókák, amelyeket eredetileg nem honosak Ausztráliában, hanem az ember telepítette be őket. Emiatt a legvédettebb fajok közé tartozik, és az állatkertek világszerte azon igyekeznek, hogy mesterséges körülmények között minél nagyobb eredménnyel szaporítsák őket. Magyarországon csak a Budapesti Állatkertben tartják. Itt rendszeresen szaporodik is. 3166 Klondike A 3166 Klondike (ideiglenes jelöléssel 1940 FG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yrjö Väisälä fedezte fel 1940. március 30-án. Horváth István (politikus, 1970) Horváth István (Szekszárd, 1970. február 28. – ) magyar agrármérnök; 2006. május 16. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Életútja 1998-ban a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban maturált. 1995-ben a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán agrármérnök végzettséget szerzett. 1998 és 2006 között a Szekszárd helyi önkormányzatának képviselője. 2006 és 2014 Szekszárd polgármestere. 2006. május 16. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. A Tolna megyei 1. számú országgyűlési egyéni választókerület képviselője. Német és angol nyelven társalgási szinten beszél. Campos del Río Campos del Río település Spanyolországban, Murciában. Campos del Río Murcia, Albudeite, Alguazas, Mula, Ricote, Ojós, Villanueva del Río Segura és Las Torres de Cotillas községekkel határos. Lakosainak száma 2022 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Le Chateley Le Chateley település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 88 fő (2015). Le Chateley Biefmorin, Champrougier, Chemenot és Colonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Courteix Courteix település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 63 fő (2015). Courteix Aix, Couffy-sur-Sarsonne, Saint-Pardoux-le-Neuf és Saint-Rémy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Földmegfigyelés A földmegfigyelés a Föld világűrből való megfigyelése különböző (aktív vagy passzív) érzékelő eszközök (műholdak) segítségével. A földmegfigyelés objektív lefedettséget nyújt térben és időben. Az űrbeli érzékelők adatokat gyűjtenek a Földről, olyan területeket is beleértve, amelyek túl távoliak vagy másképpen elérhetetlenek földi felderítéssel. A földmegfigyelő rendszer (EOS) Föld körüli pályájú és alacsony inklinációjú műholdak összehangolt rendszere, melynek célja a földfelszín, a bioszféra, az atmoszféra, a Föld szilárd rétegének és az óceánok hosszútávú megfigyelése. A földmegfigyelés folyamata nemcsak a kibocsátott vagy visszavert energia érzékelését, hanem a mért adatok feldolgozását, elemzését és alkalmazását is magába foglalja. Fizikai alapok Az elektromágneses sugárzásnak alapvető tulajdonsága a frekvencia. A rövid hullámhosszú (gamma- és röntgen) sugárzástól a hosszú hullámhosszú (mikrohullámú és rádióhullámú) sugárzások összessége alkotja az elektromágneses spektrumot vagy színképet. Mielőtt a távérzékeléshez használt sugárzás eléri a földfelszínt, keresztülhalad a légkörön, és az atmoszférában található gázokkal és részecskékkel kölcsönhatásba kerül a beérkező fény és sugárzás, melynek két típusa lehet: szóródás és elnyelődés. Az űrbeli megfigyeléshez és adatgyűjtéshez az elektromágneses spektrumnak csak azok a részei használhatók, melyeket nem befolyásolnak az említett hatások. Ezeket légköri ablakoknak nevezzük. Az a sugárzás, ami nem abszorbeálódik és nem szóródik szét, eléri a földfelszínt és három lehetséges formában kölcsönhatásba kerül vele: a sugárzást elnyeli, áthalad rajta vagy visszaverődik róla. Ezek egymáshoz viszonyított aránya a hullámhossztól és a felszín anyagától függ. A földmegfigyelés során a legfontosabb a visszavert sugárzás érzékelése, mérése. A reflektancia két szélsőséges forma között változhat: tökéletes és diffúz visszaverődés. A visszaverődés mértéke és formája szintén a felszín vagy a megfigyelt tárgy anyagától, tulajdonságaitól függ. Rögzítési technika és fényképezés Fényképes Távérzékelt fényképes adatok úgy készülnek, hogy a tárgyról visszaverődő közvetlen sugárzást veszik filmre. A hullámhosszok tartománya, amelyet a fényképező eszközök érzékelnek, korlátozottak a kamerában található film és a szűrő érzékenysége által. A film spektrális érzékenységének tartománya az ultraibolyától (UV) az infravörösig terjedhet. Szűrőket is használnak a különböző filmtípusokkal közösen, azért, hogy leszűkítsék a felvételre kerülő hullámhossztartományt, vagy hogy csökkentsék a légköri háttérsugárzást. A többsávos kamerákat, amelyek egyidejűleg rögzítenek több felvételt ugyanazon tárgyról, többsávos (multi-spectral) képek előállítására használják. Az ilyen kamerák különböző film és szűrő kombinációkat használnak a különböző hullámhossztartományok rögzítésére. A film lehet egy spektrális sávra érzékeny (mint az egyrétegű fekete-fehér filmek) vagy többre (mint a három rétegű színes filmek). A négy filmtípus, amelyeket űrfelvételeknél használhatnak, a következők: Fekete-fehér a látható tartományban ( pánkromatikus ) 'térképező' ( mapping ) film – nagyjából egyforma érzékenységű az összes látható tartományra. Sokszor a filmet egy ’mínusz-kék’ ( minus-blue – kéket elnyelő) szűrővel együtt használják, hogy kiszűrjék a légköri háttérsugárzást az elektromágneses spektrum kék végéről. ’felderítő’ ( reconnaissance ) film – kevésbé érzékeny a kék hullámhossztartományra, így kisebb a légköri zaj. Fekete-fehér a közeli infravörös tartományban Színes a látható tartományban Hamis színes a közeli infravörös tartományban Digitális Az adatoknak digitális vagy numerikus formátumban kell lenniük ahhoz, hogy egy számítógép feldolgozhassa. A digitális képen a színek számok formájában vannak jelen. A grid (vagy valamelyik másik leképezési) mintát használják arra, hogy rögzítsék a kép színeit, minden egyes cella egy vagy több színkódból áll.A digitális érzékelők közvetlenül szám formátumban rögzítik a sugárzást. A legtöbb esetben a nulla a semmilyen (vagy a legkisebb érzékelhető) sugárzást rögzíti, és a legnagyobb rögzíthető szám a legnagyobb sugárzási szintet jelenti. A legtöbb távérzékelt képnél ez a legmagasabb sugárzási szint a 255-ös számhoz van rendelve. Ezzel a felbontással 256 különböző fényintenzitású színt lehet rögzíteni a digitális képen. Érzékelők (szenzorok) A szenzorok az érzékelés módja szerint 2 csoportba sorolhatók: passzív: az energia, ami az érzékelt sugárzáshoz szükséges, külső forrásból származik – pl. a Napból –, az érzékelő a visszavert sugárzást rögzíti aktív: az energiát, amit az érzékelő rendszeren belül generálnak, kívülre irányítják, és a visszatérő energiatöredéket mérik meg (a radar egy példa rá) Passzív Nem pásztázó Nem képalkotó Megméri a célterület összes pontján a sugárzást, feldolgozza, és jelenti az eredményt egy elektromos jelerősség vagy valamely más mennyiségi érték formájában. Ilyen érzékelők lehetnek: Mikrohullámú (radiométer) Mágneses Gravitációmérő Fourier-spektrométer egyéb Képalkotó (kamera) A felszabaduló elektronok ionizálnak egy anyagot, mint pl. ezüst (Ag) a filmen, és mivel a cél minden egyes pontjához köthető sugárzás, az eredmény egy kép lesz. A kamerák típusai a fény tartományai alapján a következők lehetnek: Monokróm (egyszínű) Színes a látható tartományban Infravörös Hamis színes az infravörös tartományban egyéb Pásztázó Képalkotó A felszabaduló elektronok egy képalkotó eszközre hatnak, mint pl. TV vagy számítógép-monitor, oszcilloszkóp vagy elektromos érzékelők Image plane scanning TV camera Solid scanner Object plane scanning Többsávos letapogatórendszer (Multispectral Scanner (MSS)) A többsávos letapogatórendszer, ahogy a neve is mutatja, egy olyan távérzékelő eszköz, amely a sugárzást több különböző hullámhosszon méri, ezek a látható, közel-infravörös, közép-infravörös, és termális-infravörös tartományai az elektromágneses spektrumnak. Mivel a hullámhosszakat ezekben a tartományokban jelentősen befolyásolják a légköri zajok, ezeknek az eszközöknek a hasznossága a földmegfigyelésben korlátozottak lehetnek a légköri viszonyok által. Az MSS eszközök digitálisan rögzítik az észlelt sugárzást több meghatározott hullámhossz ’csatornában’ vagy ’sávban’. Az elve ennek a rögzítési módszernek ugyanaz, mint a kameráknál a szűrők használata a korlátozott hullámhossztartomány felvétele érdekében. Például, ha megfelelő szűrőt használunk, hogy a kék fényt rögzíthessük, egy teljesen piros tárgy feketén jelenik meg, mert csak a kék fény megy át a szűrőn a film felvételekor. mikrohullámú radiométer Ezek a passzív érzékelők rövidebb hullámhossztartományban dolgoznak, legfeljebb 300 mm-ig, a mikrohullámú tartomány termál sugárzását mérik. A hullámhosszok azon tartománya, amelyet a mikrohullámú radiométer érzékel, a Föld energiaspektrumának alacsonyabb energia-tartományú részével egyezik meg. A passzív sugárzás intenzitása függ a tárgy hőmérsékletétől, a beeső sugárzástól, a kisugárzástól, visszaverődéstől és a törésmutatótól. Mivel ezek az érzékelők viszonylag alacsony energiaszinten dolgoznak, a képek zajosak, így rosszabb felbontásúak is és összetettebb feldolgozást igényelnek. A passzív mikrohullámú radiométert általában a tengerjég, valamint egyéb tengeri tulajdonságok, mint pl. felszíni szél, jégkiterjedés és esőviszonyok térképezésére használják. Napjainkban több új érzékelőt is fejlesztenek speciálisan erre a fontos területre. A mikrohullámú érzékelőrendszereknek, mindegy hogy aktívak vagy passzívak, fontos szerepük van a globális klíma és időjárás rendszer tanulmányokban. Ezeknek az adatait máris felhasználták a meteorológia és az óceánkutatás számos területén, valamint az újabb kutatások a szárazföldi alkalmazásokra is kiterjednek. Aktív A radar térbeli helyzet és távolság meghatározására alkalmas műszer. A kisugárzott, majd visszavert mikrohullámú jel visszaérkezési idejét mérve meghatározható az objektum távolsága a műszertől. A mikrohullámú tartomány több sávra osztható, amelyek különböző jelenségek vizsgálatára alkalmasak. A mikrohullám egyenes vonalban terjed, a légköri hatások – mint a pára, felhőzet vagy a csapadék – csillapítják. Nem pásztázó Nem képalkotó Mikrohullámú radiométer Mikrohullámú magasságmérő Az aktív mikrohullámú mérőműszerek radar műszereken alapulnak. A radaros magasságmérés egy technika, amely a felszín feletti magasságot tudja mérni, a rádió-magasságmérő segítségével. A működési elve az, hogy a radar kibocsát egy hullámot, majd ez a hullám visszaverődik a felszínről, és ezt a visszaérkező hullámot értékeli ki. A radaros magasságmérés a földfelszín magasságára vonatkozó mérési adatokat szolgáltat, amelyek segítségével meg lehet határozni a tengeri jégtakaró kiterjedését, az óceán kisléptékű felszíni különbségeit, valamint a szélsebességet. A fontosabb műholdakon található magasságmérők: ERS 1 és 2: Ku-sávú (13,8 GHz) rádió-magasságmérő, amelyet az Európai Távérzékelő Műholdon (ERS 1 és 2) 1991. július 17-én és 1995. április 21-én lőttek fel. GEOSAT Ku-sávú (13,5 GHz) rádió-magasságmérő, amelyet a GEOSAT műholdon 1985. február 12-én lőttek fel. Seasat: Ku-sávú (13,5 GHz) rádió-magasságmérő, amelyet a Seasat műholdon 1978. június 27-én lőttek fel. TOPEX/Poseidon: Ku-sávú (13,6 GHz) és C-sávú (5,3 GHz) dupla frekvenciájú Topex radar, amelyet a TOPEX/Poseidon felületén 1992. augusztus 2-án lőttek fel. CryoSat-2: SILAR Lézeres vízmélységmérő Lézeres távolságmérő Pásztázó Képalkotó Image plane scanning PPAR (Passive phased array radar) Object plane scanning RAR (Real aperture radar) SAR (Synthetic aperture radar): az érzékelő, ahogy halad a pályáján, minden megfigyelt pontot lát elölről, felülről és hátrafelé visszatekintve, amíg ez a pont beleesik a sugárnyalábba. Utólagos digitális adatfeldolgozással az utazási idő és a jelek kibocsátási ideje alapján határozható meg a visszaverési pont képe. KEO rendszer A ismeret-orientált föld megfigyelési rendszer (KEO – Knowledge-centric Earth Observation) jelenleg a világ legnagyobb nyilvános távérzékelési adatfeldolgozó rendszere. A három kulcsszó: a „nyilvános”, a „távérzékelési” és az „adatfeldolgozó” kifejezések érzékeltetik, hogy egy komplex és integrativitásra törekvő rendszerbe nyerhetnek betekintést az alkalmazók. Az adatok hozzáférhetőségének megkönnyítésével, feldolgozásuk és interpretációjuk automatizálásával a KEO úttörő lehetőségeket nyújt a tudományos kutatások és az alkalmazói fejlesztések számára egyaránt. Az egészen egyszerű elemzések elvégzése mellett a folyamattervezés eszközével komplex döntéstámogatói rendszerek alakíthatók ki a KEO rendszer segítségével. Légi fényképezés A légi fényképezés célja a földfelszín levegőből történő fényképezése. Ezek a fotók általában repülőgépre vagy helikopterre szerelt kamerával készülnek. A kamera tengelyállása többféle lehet: fekvő, erősen ferde, ferde, függőleges. A függőleges tengelyállású kamerával készült képeket ortofotó-nak is nevezik. Az egymás után készülő légifotók között legalább 60%-os átfedés szükséges, illetve a felette lévő sávból kb. 20–30%. A repülés pontos adatait és körülményeit minden fényképen keretjel-ek rögzítik: repülési magasság a kép sorszáma fókusztávolság óra illesztő jel szelencés libella : jelzi, hogy mennyire függőleges tengelyállásból készült a felvétel Torzulások a légi fényképen: perspektív (látszati): függőlegestől eltérő optikai tengely esetén keletkezik ilyen torzulás, ennek mértéke a kép minden pontján eltérő irányú és nagyságú magasságkülönbségből eredő: a képen látható függőleges tárgyak a kép belseje felől látszólag kifelé dőlnek, ennek mértéke egyenes arányban van a tárgyak magasságával és mélységével, illetve a kép közepétől való távolságukkal A légifényképek felhasználása fotogrammetria : a légifotók mérhető, műszaki tartalmát hasznosítja, ennek segítségével például térképeket lehet létrehozni légifénykép-interpretálás: komplex vizsgálat, mely kiterjed a fénykép paramétereire, a fotó belső tartalmára, a lefényképezett tájra, objektumra, ehhez jó minőségű légi fotók szükségesek. Elemezhető: tónusok: színes, szürke – nedvességtartalomra, felszín szerkezetére lehet ezek alapján következtetni színek, színárnyalatok árnyékhatás – erdők és felhőzet vizsgálata Műholdas földmegfigyelés Űrfelvételek tulajdonságai Térbeli felbontás Az érzékelő és a felszín meghatározza, hogy a mekkora területről történhet az adatgyűjtés, illetve a gyűjtött adatok mennyire részletesek. Az űrfelvételeken felismerhető legkisebb részletek az érzékelő térbeli felbontásától függenek. Minden műholdkép alapegysége a pixel, a térbeli felbontás tehát attól függ, hogy egy pixel mekkora területnek felel meg. Spektrális felbontás A műholdak érzékelőberendezései egy-egy hullámhossz-tartományban készítenek felvételeket, ezeket sávoknak nevezik. A spektrális felbontás azt jelenti, hogy egyidejűleg hány képsávban készülnek felvételek: pankromatikus: 1 sáv, multispektrális: 3–20 sáv, hiperspektrális: 20–300 sáv. Radiometriai felbontás Az érzékelők radiometriai felbontásától függ, hogy a visszavert sugárzás változásait mekkora mértékben tudja megkülönböztetni, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a képet alkotó pixelek hányféle színárnyalatot vehetnek fel. Időbeli felbontás Egy adott földrajzi hely két egymást követő megfigyelése között eltelt idő, vagyis a visszatérési idő. Landsat-program Amerikai földmegfigyelő és erőforrás-kutató műholdcsalád. Napjainkra a Landsat-program 7 műholdat számlál. A Landsat TM szenzor sávjainak alkalmazási területei: SPOT program Francia erőforrás-kutató műholdsorozat. IRS program Indiai erőforrás-kutató műholdcsalád. ERS Az ESA (Európai Űrügynökség) első földmegfigyelő műholdjai. ENVISAT Az ESA (Európai Űrügynökség) földmegfigyelő műholdja, 2002.03.01-én állították pályára. Számos földmegfigyelő érzékelő-berendezéssel szerelték fel. Öt évvel a tervezett élettartama után, 2012. április 8-án megszakadt vele a kapcsolat. Radarfelvételek tulajdonságai A radaros távérzékelési eszközök az általuk kibocsátott hullámok visszaverődését mérik. A visszaverődés intenzitása alapján általában szürkeárnyalatos skálát használva ábrázolják a radarképet. radarképen fekete felületek: sima felszínek, nyugodt vizű régiók, mert ezek gyakorlatilag tükörként viselkednek (tökéletes a visszaverődés), a beeső sugárzás nem az érzékelő antenna irányába verődik vissza radarképen világos felületek: durva, érdes felszínek – olyan felszíni változások, melyek mérete hasonló a radar által kibocsátott hullámhosszhoz – (diffúz visszaverődés), szögletes objektumok (a sarokhatás miatt dupla visszaverődés) A fémből készült objektumok is fényesen jelennek meg a radarfelvételeken, mivel nagy a dielektromos állandójuk. A talaj vagy a vegetáció nedvességtartalma is felerősíti a visszaverődés mértékét. A radarhullámok fontos tulajdonsága a polarizáció: mely síkban rezegnek a kibocsátott hullámok. vízszintes (HH) függőleges (VV) keresztpolarizált (HV, VH) A Naruto epizódjainak listája Ez a lista a Naruto című animesorozat epizódjainak felsorolását tartalmazza. Az animesorozat Kisimoto Maszasi azonos című mangájának adaptációja, melyet Date Hajato rendezett és a Studio Pierrot, illetve a TV Tokyo gyártásában készült. Az animesorozat a manga első huszonhét fejezetét dolgozza fel 135 epizódban, a maradék 85 epizód úgynevezett filler (töltelék epizód), melynek cselekménye nem volt látható a mangában. A sorozat Uzumaki Naruto, egy hiperaktív kamasz nindzsa kalandjait követi végig, aki folyton az elismeréséért küzd és célja, hogy faluja legerősebb nindzsája, azaz a hokage legyen. A 220 részből álló sorozatot 2002. október 3. és 2007. február 8. között sugározta Japánban a TV Tokyo. Az angol változatot 2005. szeptember 10-én kezdte vetíteni a Cartoon Network a Toonami nevű műsorblokkjában. Mivel 2008. szeptember 20-án a csatorna megszüntette a Toonami műsorblokkját, a sorozatot csak alkalmanként vetítette, de a megszokott időben. A 209. epizód volt az utolsó, melyet láthattak a nézők, bár a Viz Media állította, hogy a többi epizódot is leadják a televíziók, végül nem kerültek adásba. A maradék epizódok azonban kiadásra kerültek a 9. évad DVD-jén, mely 2009. szeptember 22-én jelent meg, illetve a kanadai YTV Bionix nevű műsorblokkjában és az angol Jetix UK is műsorra tűzte. A sorozat epizódjait DVD-n adták ki. Az első DVD sorozat volt az egyetlen, mely VHS formátumban is megvásárolható volt. Összesen öt DVD sorozat van, minden egyes DVD-n négy epizód található. A sorozat három dobozos kiadásban is megvásárolható volt 2009 folyamán. A legújabb DVD sorozat a Naruto legjobb jelenetei, melyben egy válogatást láthatunk az első 135 epizód jeleneteiből. Az angol változatot 2006. március 28-ától adta ki a Viz Media DVD formátumban. Az első 26 DVD-kötet egyes lemezei négy-négy epizódot tartalmaznak, míg a 27. kötettől kezdődően ötöt. A vágatlan változatot dobozos DVD formájában került piacra, mindegyik 12-15 epizódot tartalmaz, a történetfejezetek hosszának megfelelően. Magyarországon az animét két csatorna kezdte sugározni: a Jetix 2007. február 12-től és az Animax 2008. december 10-től. Előbbi az angol Jetix által megvágott változatot adta, míg utóbbi az eredeti, vágatlan változatot sugározza. A két változathoz két külön szinkron készült, bár a főbb szereplőknél vannak hangbéli átfedések. A Jetix – a 26. epizód kivételével – az első 104 epizódot sugározta, de mivel a csatorna megszűnt, s az utódja, a Disney Channel csak saját készítésű műsorokat ad, ezért nem várható folytatás. Az Animax 2010. június 9-én fejezte be az első 104 epizód sugárzását, majd 2010. december 15-től leadta a sorozat hátralévő epizódjait, az utolsó, 220. epizód 2012. február 1-jén volt látható. A Naruto sippúden magyarországi vetítése bizonytalan. A magyar változat még nem került DVD formátumba. Az epizódok magyar címei a Animax-en sugárzott változat megfelelői. Nemzetközi sugárzások A Naruto animesorozatot eddig több, mint negyven országban vetítették. A legtöbb csatorna szinkronizált változatot sugárzott, néhol felirattal vetítették. A japán mellett számos más nyelvű szinkron is készült, köztük angol, magyar, német, francia, olasz, arab, spanyol, tagalog, dán, lengyel és portugál. Epizódlista OVA-epizódok Az eredeti Naruto animéhez öt kiegészítő OVA-epizód készült. Az első kettőt, az Akaki Jocuba no Kuróbá vo Szagasze és a Takigakure no Sitó Ore ga Eijú Dattebajo! címet viselő epizódokat első alkalommal a Sónen Jump Jump Festa 2003-as és 2004-es rendezvényén vetítették le, majd később DVD formátumban is megjelentek. A második epizód angol változata 2007. május 22-én jelent meg DVD-n a Viz kiadásában. A Konoha no Szato no Dai Unzókai című harmadik epizód egy bónuszlemezen került forgalomba a Naruto: Ultimate Ninja 3 nevű PlayStation 2-videojáték mellett. Észak-Amerikában a speciál az első mozifilm gyűjtői változatában jelent meg. A negyedik, Cuini gekitocu! Dzsónin tai Genin!! Muszabecu zairanszen taikai kaiszai!! című OVA egy rövidfilm, mely az első Naruto-filmmel jelent meg. Az ötödik OVA-epizód a The Cross Roads nevet viseli. A teljes egészében CGI-animációval készült OVA-t a 2010-es Jump Festán mutatták be. A történet a csúninvizsga előtt játszódik, amikor Orocsimaru szemet vetett Ucsiha Szaszukéra, aki ekkor még a 7-es csapat tagja volt. A Súkan Sónen Jump japán és angol oldalán egyaránt megnézhető az epizód. Möckern (Türingia) Möckern település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 127 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Csernisevszk Csernisevszk (oroszul: Чернышевск) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Csernisevszki járás székhelye. Elhelyezkedése A Kuenga (a Silka mellékfolyója) mentén, az Aleur torkolatánál helyezkedik el, vasúton Csitától 389 km-re északkeletre. Története A 19. század végén a területen kozákok telepedtek le. Közelükben, az Aleur folyó túlsó partján 1914-ben vasútállomás épült. A vasútépítők telepe és a kozák falu egyesülésével jött létre a mai település, melyet 1957-ben Nyikolaj Csernisevszkij íróról neveztek el. A település az 1930-as években, a vasúti pálya bővítése (vasúti depo, a második sínpár építése) idején kezdett fejlődni. 1934-ben járási székhely, 1938-ban városi jellegű település lett. Népessége 2002-ben 13 031 fő 2010-ben 13 359 fő volt. Nemanice Nemanice település Csehországban, a Domažlicei járásban. Nemanice Poběžovice, Rybník, Mnichov, Klenčí pod Čerchovem, Postřekov, Česká Kubice, Treffelstein és Waldmünchen településekkel határos. Lakosainak száma 251 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Anthology (Michael Jackson-album) Az Anthology Michael Jackson amerikai pop- és R&B-énekes egyik korai albuma, válogatásalbum a Motown kiadónál megjelent dalaiból. Szerepelnek közte testvéreivel közös együttese, a The Jackson 5 dalai, valamint korábban kiadatlan, 1973-ban felvett dalok is. Az album 1986. november 14-én jelent meg, majd 1995. november 8-án újra kiadták. Számlista Egyes lemez Got to Be There Rockin’ Robin Ain’t No Sunshine Maria (You Were the Only One) I Wanna Be Where You Are Girl, Don’t Take Your Love From Me Love Is Here and Now You’re Gone Ben People Make the World Go ‘Round Shoo-Be-Doo-Be-Doo-Da-Day With a Child’s Heart Everybody’s Somebody’s Fool Greatest Show on Earth We’ve Got a Good Thing Going In Our Small Way All the Things You Are You Can Cry on My Shoulder Maybe Tomorrow (The Jackson 5) I’ll Be There (The Jackson 5) Never Can Say Goodbye (The Jackson 5) It’s Too Late to Change the Time (The Jackson 5) Dancing Machine (The Jackson 5) Kettes lemez When I Come of Age Dear Michael Music and Me You Are There One Day in Your Life Make Tonight All Mine Love’s Gone Bad That’s What Love Is Made Of Who’s Looking for a Lover Lonely Teardrops Cinderella Stay Awhile We’re Almost There Take Me Back Just a Little Bit of You Melodie I’ll Come Home to You If N’ I Was a God Happy (Love Theme from Lady Sings The Blues ) Don’t Let It Get You Down Call on Me To Make My Father Proud Farewell My Summer Love Bourg-en-Bresse–Bellegarde-vasútvonal A Bourg-en-Bresse–Bellegarde-vasútvonal egy egyvágányú, normál nyomtávolságú, 25 kV 50 Hz AC áramrendszerrel villamosított, 64,7 km hosszú vasútvonal Franciaországban. Története A vasútvonal története 1866-ban kezdődött. A francia Compagnie des Dombes et des Chemins de Fer du Sud Est (DSE) társaságot 1866-ban alapították, mely megépítette a vasútvonalat Bourg-en-Bresse és La Cluse között. De a tényleges munkák csak 1872. szeptemberében indultak meg. A nehéz terep miatt az építkezés lassan haladt, ezért a vonalat fokozatosan adták át. Az első 22 km-es szakaszt 1876. március 10-én nyitották meg Bourg-en-Bresse és Simandre-sur-Suran között. Még ugyanezen év július 6-án meghosszabbították 3 km-rel Bolozon-ig. Ez a 3 km-es rövidke szakasz két jelentős műtárgyat is tartalmazott, a Racouse-alagutat (1,7 km) és a Cize-Bolozon viaduktot (245 m) az Ain folyó felett, mely 339 000 frankba került. A különleges viadukt két szintes volt, melyen a vasutat is és a közutat is átvezették. Később a vonalat tovább hosszabbították Bolozon át egészen La Cluseig. Az ide vezető úton további három alagút építésére volt szükség, többek között a vonal leghosszabb alagútjára is, a 2,6 km hosszú Mornay-alagútra. A teljes vonal végül 1882. április 1-én nyílt meg. 1883. május 26-án a DSE eladta a vonalat a PME vasúttársaságnak. 2006-ban a vasútvonal jelentősen átépült, ugyanis szükség volt egy gyorsabb kapcsolatra Párizs és Genf között. A vonalat 2006-ban bezárták és megkezdődött egy átfogó felújítási és fejlesztési munka. A rekonstrukció során a vasútvonal sebességet 120 km/h-ra növelték, és 25 kV 50 Hz váltakozó árammal villamosították. Felújították az alagutakat is és 18 vasúti átjárót váltottak ki felüljárókkal. Napjainkban a regionális vonatokon kívül így már TGV motorvonatok is közlekednek a felújított vonalon. Anthology Volume Two Az Anthology Volume Two az amerikai Dio heavy metal zenekar ötödik válogatásalbuma. A lemez azokat a sikeres dalokat tartalmazza, amelyek kimaradtak az Anthology-ról, mintegy kiegészítve azt. Serain Serain település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 411 fő (2015). Serain Beaurevoir, Prémont, Élincourt és Malincourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sztephanosz Büzantiosz Sztephanosz Büzantiosz (középgörög Στέφανος Βυζάντιος) az i. sz. 6. században tevékenykedő bizánci nyelvész, lexikográfus volt. Neve ismert Sztephanosz Büzantinosz és Stephanos Byzantios alakban is. Életútja Életéről egyetlen fennmaradt műve alapján alkothatunk képet. Ezek alapján a 6. század második harmadában uralkodó I. Iusztinianosz bizánci császár kortársa volt, és valószínűleg Büzantionban élt. Munkássága Sztephanosz elsősorban egyetlen fennmaradt művéről, Ethnika (Ἐθνικά) című helynévtáráról, más megközelítésben földrajzi lexikonáról ismert. Művét eredetileg 55-60 könyvben adta közre, de napjainkra csupán néhány töredék, illetve egy bizonyos Hermolaosz 6. és 10. század közötti kivonatos ismertetése (epitomé) maradt fenn. Ezek alapján az Ethnika elsősorban földrajzi nevek tára, de Sztephanosz közölte a felsorolt településekkel, vidékekkel, népekkel kapcsolatos eredetmondákat is. Miután elsősorban nyelvtudós volt, nem földrajzi szempontból dolgozta fel a közreadott névanyagot, hanem nagy figyelmet fordított például a helynevek etimológiai magyarázatára, illetve az azokból képzett melléknevek alaktani jellemzőire. Munkájának, illetve az az alapján készült epitoménak a legnagyobb jelentősége, hogy újraközli olyan ókori földrajztudósok, például Milétoszi Hekataiosz, Polübiosz, Sztrabón műveinek, köztük mára elveszett munkáknak az adatait. A keletkezése utáni időszakban előszeretettel használták Sztephanosz Ethnikáját hasonló jellegű munkák zsinórmértékéül. A Kónsztantinosz Porphürogennétosz nevéhez fűződő 10. századi enciklopédiaírási munka egyik fontos forrása és mintája volt. A kora középkori epitomé a reneszánsz időszakában is szívesen forgatott olvasmány volt, ebből az időszakból mintegy kétszáz kéziratos másolat maradt ránk. Első korszerű kiadása Augustus Meineke nevéhez fűződik, aki 1849-ben Ethnicorum quae supersunt címmel rendezte sajtó alá az általa ismert teljes szöveget. Földra Földra (románul: Feldru) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Naszódtól 15 km-re keletre, a Nagy-Szamos völgyében, az annak jobb partján futó 17D főút menti település. Népessége 1910-ben 2977 lakosából 2756 fő román, 104 magyar, 95 német volt. A népességből 2708 fő görögkatolikus, 122 izraelita, 71 római katolikus vallású volt. A 2002-es népszámláláskor 5488 lakosa közül 5485 fő (99,95%) román, 2 (0,03%) magyar, 1 (0,02%) német volt. Története Földra avagy Nyírmező nevét 1440-ben említette először oklevél Nyirmezeo alakban. 1546-ban Feldrev, 1552-ben Nyermezö, 1601-ben Birkenaua, 1733-ban Feldru, 1750-ben Földru, 1760–1762 között Földra, 1808-ban Földra, Felden, 1861-ben Földra, 1913-ban Földra néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Beszterce-Naszód vármegye Óradnai járásához tartozott. Frank János Frank János (Budapest, 1925. június 11. – Budapest, 2004. június 13.) Széchenyi-díjas művészettörténész. Életpályája Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte (1947–1951). A kötelező gyakornoki évet a Szépművészeti Múzeumban töltötte (1951–1952). A gyakorló év letelte után a szentendrei Ferenczy Múzeumban kapott segédmuzeológusi állást (1952-1955). 1955-ben bekerült a Műcsarnokba előadói, főmunkatársi, majd 1983-1992 közt kiállítási osztályvezetői beosztásba. Már 1951-től rendezett hazai, sőt külföldi kiállításokat is, vállalta a kiállítások előkészítését, katalógusok szerkesztését. Annyira bedolgozta magát ezen a területen, hogy az 1980-as évektől Budapesten és vidéken, de az 1985-86-os tanévben az ELTE művészettörténeti tanszék hallgatóinak is tartott tárlatrendezésekkel kapcsolatos előadásokat. Kutatási területe a 20. századi és a kortárs művészet, továbbá a tárlatrendezés elméleti kérdései. Egyre több, a későbbiekben már mások által készített kiállítási katalógusokhoz írt bevezető tanulmányt, írt továbbá műkritikákat, cikkeket, interjúkat, memoárokat. 1964-től publikált képzőművészeti cikkeket az Élet és Irodalom című hetilapban, az ÉS mellett 1973-89 közt a The New Hungarian Quarterly, 1979-1984 közt pedig a Budapest című havi szemle egyik képzőművészeti kritikusaként működött. Emlékezete Egyik tanítványa, Néray Katalin írta róla: „Mindent tőle tanultunk. Nemcsak azt, hogy a tárlatot rendezi valaki, hanem, hogy a művészettörténész kritikai szerepe a műtermi válogatásnál kezdődik, hogy a kiállító terembe nem rakunk aszparáguszt és pálmafát, és a festmény nem lehet a szobor háttere [...] hogy hogyan kell egy katalógust tisztességesen megszerkeszteni. Stílust tanultunk tőle, kitartást, túlélést.” Kötetei (válogatás) Szöllősi (Corvina, 1974); Szóra bírt műtermek (Magvető, 1975); Szabó Vladimir (Corvina, 1976); Paizs (Képzőműv. Alap Kiadó, 1979); Az eleven textil (Corvina, 1980); Makovecz Imre (Corvina, 1980); Román György (Corvina, 1982); Czóbel (Corvina, 1983); Magyar plakát 1945–1985 (katalógushoz tanulmány, Műcsarnok, 1985); Tisztelet Berczeller Rudolfnak (katalógushoz tanulmány, VII. Nemzetközi Kisplasztikai kiállítás, Műcsarnok, 1978); Dunántúlról a fények – Gyarmathy Tihamérról ( Németh Lajos 60. születésnapjára tanulmányok - az ELTE és az ELTE művészettörténet tanszék kiadása, 1993); Tisztelet Jankovits Józsefnek (katalógushoz tanulmány, VIII. Nemzetközi Kisplasztikai kiállítás, Műcsarnok, 1990); „Kis vésőütések” - Csiky Tibor - 1932–1989 (ÚM, 1991/2); Tárlatok-Szertartások (a Műcsarnok kiadása, 1992); Enclaves-Zárványok, Maria Lugossy , francia, német és magyar nyelven (Birdyland Editions, Paris, 1992); Harasztÿ István (Új Művészet Kiadó, 1993); A Műcsarnok negyven éve 1950–1990, tanulmány (a Műcsarnok kiadása, 1996); A kinetikus szobrász, Harasztÿ István életmű-katalógus tanulmány (Műcsarnok, 1998); Tasista geometria, Hencze Tamás pályaíve ( Holmi , 1998. július); Szövés=életmód, Nagy Judit katalógus-tanulmány (magánkiadás, 1998); Előbb a kocka, aztán az emberfő, Gulyás Gyula katalógus-tanulmány (Ludwig Múzeum, 1999). Díjak, elismerések (válogatás) Munkácsy Mihály-díj (1977); MAOE-díj (1995); Ipoly Arnold Érem (1996); Széchenyi-díj (2003). Barátok közt (6. évad) A Barátok közt 6. évadát (2003. augusztus 25. – 2004. július 23.) 2003-ban kezdte sugározni az RTL Klub. A befejező rész tartalma Tóninak egyre kevésbé tetszik, hogy Norbi Noémi körül legyeskedik. Miklós és Nóra eközben egyre kétségbeesettebben próbálják Tónit távol tartani Norbitól, akiről úgy gondolják, rossz hatással lehet fiukra. Zsolt és Andrea kapcsolata egyre szorosabb lesz, miközben Zsolt egy aljas trükkel próbálja Pistit lejáratni Andrea előtt. Mialatt Brigitta igyekszik visszaszerezni Géza bizalmát és szerelmét, Dezső újabb tervet eszel ki arra, hogyan kerülhetne közelebb Brigittához. Tamara holmija közt Claudia legnagyobb rémületére egy Zsófiról készült portrét talál egy felirattal, amely világosan utal arra, hogy Tamara a barátságnál jóval többet érez Zsófi iránt. Zsuzsa és András továbbra is ellenségesek Claudiával, aki eközben újabb tervet eszel ki arra, hogyan okozhatna Andrásnak fejfájást. Egy nemes gesztus György részéről arra sarkallja Petrát, hogy visszavonja korábbi véleményét Györggyel kapcsolatban. Tamara tudja, hogy Zsófi nem akarja elveszíteni Imrét, és bántja a lelkiismerete, mert része volt Zsófi és Imre összeveszésében, ezért megpróbálja megbékíteni Imrét. Elviszi neki az egyik rajzát, amelyik Zsófit ábrázolja. Imre először nem akarja elfogadni, de mivel Orsolya azt tanácsolja neki, legyen liberálisabb Zsófival, a „művészpalántával”, köszönettel elfogadja a portrét Tamarától. Nóra megtudja, hogy László leszidta Orsolyát, amiért részt vett Zsuzsa rögtönzött partiján, és önző magatartással vádolja meg Lászlót. Orsolya visszautasítja László „békülési” ajándékát, mondván, hogy ajándékokkal nem lehet megvásárolni az érzelmeit. Miközben László azon lamentál, hogy újabb családi krízis várható, András és Zsuzsa sajnálattal állapítják meg, hogy László egy húron pendül Claudiával. Tóni megpróbál kibékülni Noémival, de a lány keresztülnéz rajta. Két nyomozó érkezik, hogy kikérdezze Tónit, Norbi alibijét igazolandó. Amikor a rendőrök elmennek, Nóra és Miklós kérdőre vonják Tónit a hamis történet miatt, amivel igazolta Norbi alibijét, Tóni pedig leszidja Norbit, amiért nem figyelmeztette előre a nyomozók várható látogatására. Miközben Nóra és Miklós nagyon aggódnak a gyerekük miatt, Tóni figyelmezteti Norbit, nehogy kikezdjen Noémival. Miközben Miklós és Nóra igyekeznek távol tartani Tónit Noémitól, Tóni beszélgetni szeretne a lánnyal, de az nem áll szóba vele. Később Nóra elviszi Tónit vásárolni, és figyelmezteti a fiút, hogy ha kell, napi 24 órán át mellette lesz és vigyáz rá. Közben Norbi és Noémi üdvözlik egymást, és Noéminak megtetszik a fiú. Norbi megkéri Noémit, adjon át egy üzenetet Tóninak, akit ez nagyon bosszant, és azzal vádolja meg a barátját, hogy ki akar kezdeni Noémival. Claudiának nem tetszik, hogy Andrea még szorosabbra fűzte kapcsolatát Zsolttal. Zsolt figyelmezteti Pistit, hogy nemsokára ő (Zsolt) lesz a kávéház vezetője, és Pisti nagyon vigyázzon magára, ha ki akar jönni Zsolttal. Pisti elpanaszolja Claudiának, hogy Zsolt azt fontolgatja, hogy kirúgja, mire Claudia elmeséli Andreának, hogy Pisti attól tart, el fogja veszíteni az állását. De Zsolt elhiteti Andreával, hogy ő csak a jó munkakapcsolatot akarta megalapozni Pistivel. Zsolt ezek után nekilát, hogy lejárassa Pistit. Elvesz egy ötezrest a pénztárból, majd egy tízezressel fizet a vacsoránál, amikor Andrea is jelen van, és azt állítja, hogy csak egy ötezrest adott Pistinek, aki nem figyelt oda, és tízezresből adott neki vissza. Később Andrea éjszakára is ott marasztalja Zsoltot. Miközben Brigitta elhatározza, hogy visszaszerzi magának Gézát, Dezső – hogy Brigitta közelében lehessen – azzal a kéréssel fordul Lászlóhoz, adja neki Zsolt megüresedett állását a futárcégénél. Amikor Brigitta ezt megtudja, figyelmezteti Dezsőt, szálljon le róla, és megkéri Lászlót, ne alkalmazza Dezsőt, de László elutasítja. Közben Pál és Tilda ebédidőben szeretkeznek, és elalszanak. Lászlót bosszantja, hogy Tilda megint elkésett a munkából. Orsolya veszekszik Lászlóval, amiért Brigitta kedvéért nem vonta vissza Dezső alkalmazását. Orsolyának nem tetszik, hogy László így megváltozott, és azon tűnődik, miért lett Lászlónak az üzlet a legfontosabb az életében. László azzal vág vissza, hogy megkérdezi, mikor fog Orsolya elválni végre Leventétől. Orsolya kijelenti, azt szeretné, ha László megint ugyanaz az ember volna, akibe annak idején beleszeretett. László, hogy Orsolya kedvébe járjon, mégsem veszi fel Dezsőt futárnak. Miközben Zsófi és Imre kibékülnek, Claudia megtalálja a portrét, amit Tamara készített Zsófiról, a rajz hátára írt szerelmi vallomással. Titokban találkozik Imrével, és megkéri, finoman adja Zsófi tudtára, mit érez iránta Tamara. Másnap reggel Imre megmutatja Zsófinak a rajzot és az üzenetet, de Zsófi azt gondolja, az egészet csak Claudia találta ki. Claudia kedvesen ráveszi Tamarát, vallja meg Zsófinak, hogy beleszeretett. Zsuzsa úgy dönt, nem tekinti többé Claudiát Kata és Dani keresztanyjának. Lászlót bosszantja, hogy nem fogadták el András pályázatát a tenderre. Emlékezteti Andrást a figyelmeztetésére: veszélyes dolog üzleti ajánlatokat visszautasítani, de András Lászlót okolja a kudarcért, mivel a pályázati anyag nem érkezett meg időben rendeltetési helyére, és úgy dönt, nem hosszabbítja meg szerződését László futárcégével. Zsuzsa megtudja, hogy Claudia keresztanyaságát nem lehet megszüntetni, de úgy dönt, a lehető legnagyobb távolságot fogja fenntartani a családja és Claudia között. Petra és György biciklitúrára indulnak, de Györgyöt váratlanul behívják a kórházba: egy beteget kell átvinnie egy másik épületbe, mivel az ügyeletes betegszállító megbetegedett. György a kórházban igyekszik felvidítani Endrődi Krisztiánt, egy halálos beteg fiút, és elhatározza, hogy a saját szakállára kiviszi egy rövid időre a kórházból. Schlier (Gemeinde) Schlier település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3817 fő (2014). Glasgow-kupa A Glasgow Kupa egy egyenes kieséses rendszerű labdarúgó torna volt a glasgowi csapatok között. Évenként rendezték meg 1887-től 1988-ig, bár az utolsó tornát nem bonyolították le. Jelenleg a Celtic, a Rangers, a Clyde, a Partick Thistle és a Queens Park utánpótláscsapatai vesznek részt rajta. A tornán az Old Firm résztvevői domináltak, a Celtic és a Rangers, az utóbbi rendelkezik a legtöbb győzelemmel, 44-gyel. A Celtic 29 alkalommal nyert. A többi rendszeresen részt vevő csapat a Clyde, a Partick Thistle, a Queens Park, és a Third Lanark voltak. Az európai labdarúgó tornák megjelenésével, mint például a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) és az UEFA-kupa a Glasgow Kupa kevésbé fontossá vált, így az utóbbi években a tornát számos alkalommal nem rendezték meg. Odd Frantzen Odd Frantzen (Bergen, 1913. január 20. – Bergen, 1977. október 2.) norvég labdarúgócsatár. Otthonában lett emberölés áldozata. Ráday utca A Ráday utca Budapest IX. kerületében található, a Kálvin teret köti össze a Boráros térrel. Nevét Ráday Gedeon (1713-1792) műgyűjtőről és költőről kapta. A 28-as számú házban található a Ráday Könyvtár, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, a Dunamelléki református egyházkerület Püspöki Hivatala, és itt van a Ráday Gyűjtemény. Az utca ma főként éttermeiről nevezetes. Korábbi nevei: 1777-től Harasztierstrasse (Haraszti út), 1782-től Otschaerstrasse (Ócsai út), 1784-től Ketschkemeterstrasse (Kecskeméti út), 1804-től Schorokscharergasse (Soroksári utca), 1874-től Soroksári utca, 1906-tól Ráday utca. Jelentősebb épületei 4. szám: Costes étterem 9. szám: Fodor Gyula által 1911-ben tervezett lakóház 11–13. szám: lakóház, amelyet 1847-ben Hild József tervezett és 1861-ben Wieser Ferenc átépített 14. szám: lakóház 1911-ből, Dénes Dezső és Mellinger Artúr tervezésében 18. szám: Ybl Miklós által tervezett lakóház 1875-ből 22. szám: 1910-ben épült lakóház. Itt található Istók János szobrász, a Bem-szobor alkotójának az emléktáblája, ami a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye 36. szám: Zofahl Lőrinc tervei szerint 1859-ben átépített lakóház. Középrizalitjának ablakai között eredetileg Szűz Mária és Szent József szobrok álltak. 38–40. szám: 1911-ben épült lakóház 43–45. szám: Szent Imre Kollégium, 1910-ben épült Szőts Imre és Siegel Albin tervei alapján. 50. szám: az SZDSZ székháza 2010 után 58. szám: Goethe Intézet Forrás Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 341–342. o. ISBN 963-05-6411-4 Budapest teljes utcanévlexikona, Sprinter Kiadó, 2003 Melocactus violaceus A Melocactus violaceus a kaktuszfélék családjába tartozó növény. Akárcsak a Melocactusok nemzetségének többi tagjánál, ennél a fajnál is a növény tetején helyezkedik el a cephalium, amely egy gyapjas-sörtés rész, ahol sűrűn helyezkedik el a tövispárna, melynek megnevezése az areola. A növény virágai kizárólag ebből a részből fejlődhetnek ki. Élőhelye A Melocactus violaceus Brazíliában őshonos, endemikus faj. Természetes élőhelyén a száraz, szavannás területeket és a homokos tengerpartokat részesíti előnyben. Veszélyeztetettsége E kaktuszfaj egyedeit elsősorban az olyan emberi tevékenységek veszélyeztetik, mint az ipar, a bányászat, illetve a mezőgazdaság. A növény veszélyeztetettségét élőhelyének fokozatos elvesztése okozza. Vilaragut Jolán mallorcai királyné Vilaragut Jolán (1320/25 – 1369/72), katalánul: Violant de Vilaragut, spanyolul: Violante de Vilaragut, olaszul: Iolanda di Villaragut, franciául: Yolande de Vilaragut, okcitánul: Iolanda de Vilaragut, németül: Jolant(h)e von Vilaragut, latinul: Iolans de Vilaraguto (Vila Acuto), Aumelas algrófnője saját jogán, első férje révén Mallorca királynéja, második férje révén Braunschweig-Lüneburg hercegnéje. A valenciai katalán származású Vilaragut család tagja. Vilaragut János Jeromos apjának, Vilaragut János valenciai alkormányzónak az apai nagynénje. II. András magyar király ükunokája. Élete Vilaragut (II.) Berengárnak (–1358 után), Albaida bárójának, Sanmartí és Subirats urának, valamint Mallorcai Saurának (vagy Laurának, Maurának) (–1333), II. Jakab mallorcai király természetes lányának a lánya. 1347-ben feleségül ment III. Jakab mallorcai királyhoz, aki anyja révén az elsőfokú unokatestvére volt. A mallorcai király, akit sógora, IV. Péter aragóniai király 1343-ban elűzött Mallorcáról, mert nem volt hajlandó letenni neki a hűbéresküt, első felesége, Aragóniai Konstancia halála (1346) után egy évvel nősült újra. A házasságból két kislány született: Esclarmunda (1348–1349) és Mária, de mindketten meghaltak kiskorukban. Férje, a trónjáért küzdő III. Jakab 1349. október 25-én halt meg a IV. Péter ellen vívott Llucmajor melletti csatában Mallorca szigetén. A mallorcai király özvegye és gyermekei az aragón király fogságába kerültek. Jolán királyné 1352-ben nyerte vissza szabadságát, amikor is II. János francia király udvarába menekült, aki kinevezte Aumelas algrófjává, mely címet Mallorca királyai viseltek korábban, viszont e titulust csak 1362-ig viselte. A francia király továbbá 1352-ben összeházasította Jolánt Braunschweigi Ottóval. Jolán királyné mostohalányát, Aragóniai Erzsébet (Izabella) mallorcai királyi hercegnőt pedig összeházasították a mostohaapjának, Braunschweigi Ottónak a montferrati rokonával, a Palaiologosz-házi II. János montferrati őrgróffal 1358-ban, mely házasságból öt gyermek született. Mostohafia, a mentálisan retardált IV. Jakab címzetes mallorcai király, akinek az elszenvedett lelki kínzások mély nyomot hagytak a lelkében, melyeket a nagybátyja, IV. Péter aragóniai király követett el rajta, amikor 12 éves korától 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta a mallorcai trónörököst, csak 1362-ben szabadult meg a fogságból. 1363-ban a testileg jó fizikumú Jakabot összeházasították a nála 11 évvel idősebb I. Johanna nápolyi királynővel V. Orbán pápa ajánlására. A házasság, úgy tűnt, minden nehézsége ellenére szerencsés az utódlás tekintetében, mert a királynő hamarosan teherbe esett, de az örömbe üröm vegyült, hiszen nem tudta kihordani a gyermekét, és elvetélt. Ekkor végleg megromlott a házastársak közötti kapcsolat, és férje dührohamai miatt az éltéért aggódó Johanna száműzte férjét, aki elvesztett országáért harcolt a nagybátyjával, majd e küzdelem közepette vesztette életét 1375-ben. Időközben meghalt Jolán királyné 1372-ben vagy még pár évvel korábban, majd özvegye Braunschweigi Ottó 1376-ban feleségül vette mostohafiának özvegyét, a negyedszer is a további utódok születésének a reményébe vetett hittel házasodó, ötvenéves nápolyi királynőt, akinek ő megérte a végzetét. Braunschweigi Ottó mindkét házassága gyermektelen maradt, hiszen sem Jolán királyné, sem I. Johanna királynő nem fogant meg Ottótól. Jolán királyné után így nem maradtak utódok, hiszen első házasságából született lányai még kisgyermek korukban meghaltak. Gyermekei 1. férjétől, III. (Aragóniai) Jakab ( 1315 – 1349 ) mallorcai királytól , 2 leány: Esclarmunda ( 1348 – 1349 ) mallorcai királyi hercegnő Mária (megh. fiatalon) mallorcai királyi hercegnő 2. férjétől, Braunschweigi Ottótól ( 1320 – 1399 ), gyermekei nem születtek Camprovín Camprovín település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. Camprovín Badarán, Cárdenas, Nájera, Arenzana de Abajo, Arenzana de Arriba, Castroviejo, Ledesma de la Cogolla és Baños de Río Tobía községekkel határos. Lakosainak száma 148 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lupoglav (Brckovljani) Lupoglav falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Brckovljanihoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 30 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a megye keleti részén fekszik. Története A település iskoláját 1830-ban alapították. A régi iskolaépületet 1831-ben Alagovich Sándor püspök támogatásával építették, majd 1857-ben bővítették. 1893-ban Lupoglava önálló község lett. A falunak 1857-ben 1425, 1910-ben 1628 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Dugoseloi járásához tartozott. 1993-ban az újjáalakított brckovljani község része lett. 2001-ben 1064 lakosa volt. Nevezetességei Boldog Augustin Kazotić tiszteletére szentelt plébániatemploma 1818-ban épült. Legnagyobb értéke Antonio Michelazzi szobrászművész 1743 körül a zágrábi székesegyház számára készített márvány oltára. Kenny Earl Edwards Kenny Earl Edwards amerikai dobos, legtöbben a Manowar együttes egykori tagjaként ismerik, jelenleg a HolyHell tagja. 1992-ben csatlakozott a Manowarhoz, Scott Columbus utódjaként. Játéka egyetlen lemezen hallható, mely The Triumph of Steel címen jelent meg. Elkötelezettségét mutatva a beszállása után elégette régi dobcuccát. Kenny 1995-ig volt a zenekar tagja, mígnem vissza nem tért a dobok mögé Scott Columbus. Játékstílusa a The Triumph of Steelen sokoldalú és dinamikus volt. Elődjénél gyakrabban használta a kétlábdobokat, bár Scott játéka viszont egyszerűbb és hatásosabbnak tűnik sokak szerint. 2005-ben alakította meg HolyHell zenekarát, mely szimfonikus metalt játszik, és a Manowar kiadója, a Magic Circle Music égisze alatt működik. Diszkográfia Manowar: The Triumph of Steel (1992) HolyHell: Apokalypse EP – 2007 HolyHell – 2009 Forrás http://www.musicmight.com/person/edwards/kenny+earl Aranyosszék (hetilap) Aranyosszék radikális szemléletű politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap Tordán (1932-1940). Első száma 1932. július 30-án jelent meg. Felelős szerkesztője Heltmann Ervin, főszerkesztő Várfalvi Mór (1934-36), társszerkesztő Dávid György (1937-38). A lap felkarolta a Balázs Ferenc-féle falukutató és vidékfejlesztő mozgalmat, beszámolt az illegális kommunista párt vezette helyi megmozdulásokról. 1935-től önálló Irodalmi Mellékletet indított Aranyosszék falusi dolgozói számára; a megjelent három füzetben Pálfy Miklós Édes anyaföld című novellája folytatódik. A lap 1940 decemberében szűnt meg. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1981. Estei Mária Beatrix modenai hercegnő Estei Mária Beatrix (ismert még mint Modenai Mária Beatrix hercegnő, olaszul: Duchessa e Principessa Maria Beatrice d'Este; 1750. április 7. – 1829. november 14.), az Estei-házból származó modenai és massai hercegnő, aki a Massa és Carrara Hercegség uralkodó hercegnője 1814–től 1829-es haláláig. Férjével, Ferdinánd Károly Antal főherceggel együtt a Habsburg–Lotaringiai-ház Estei–Modenai ágának megalapítója. Saját apai örökségét mint Modena, Reggio és Ferrara hercegei címe fia, a későbbi IV. Ferenc modenai herceg vitte tovább. Gyermekei között olyan személyek is megtalálhatóak mint Mária Terézia Johanna szárd–piemonti királyné, Mária Leopoldina pfalzi és bajor választófejedelemné és Mária Ludovika osztrák császárné is. Élete Származása Mária Beatrix Rikarda hercegnő 1750. április 7-én született Modenában, a hercegi székvárosban. Édesapja III. Herkules Rinaldo modenai herceg (1727–1803) volt, Modena és Reggio Hercegség trónörököse (1780-tól III. Herkules néven uralkodó hercege). Édesanyja a Cybo-Malaspina családból való Mária Terézia hercegnő (1725–1790) volt, 1731-től Massa és Carrara Hercegség uralkodó hercegnője, I. Alderano massa–carrarai herceg (1690–1731) leánya. Szülei házasságából két gyermek született: 1750-ben az első, Mária Beatrix hercegnő. Három évvel később, 1753 januárjában megszületett öccse, Rinaldo trónörökös herceg, aki azonban már májusban meghalt, négy hónapos korában. Mivel a házaspárnak több gyermeke már nem született, az elsőszülött lett a szülők összes címeinek és birtokainak (négy hercegségnek) egyedüli várományosa. 1790-ben Mária Beatrix (már férjezett osztrák főhercegnéként) megörökölte elhunyt anyjának, Cybo-Malaspina Mária Terézia hercegnőnek örökségét, és Massa és Carrara Hercegség uralkodó hercegnője lett (Duchessa Sovrana di Massa e Principessa di Carrara). Megözvegyült apja, Estei Herkules herceg még ugyanebben az évben újra megnősült, ezúttal rangon aluli házasságot kötött Chiara Manini polgárleánnyal, akitől egy fia született, Ercole Rinaldo (1770–1795), Scandiano márkija, Mária Beatrix féltestvére, aki később a hercegi milícia (Milizia Estense) parancsnoka lett. A törvénytelen fiú öröklési igénye azonban nem előzhette meg a törvényes leszármazottét. Házassága, gyermekei A négy hercegség egyedüli várományosa igen kívánatos „partinak” számított az európai fejedelmi udvarokban. Mária Beatrix hercegnő kezéért erős versengés indult. Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, német-római császárné, aki 14 élő gyermekét számára a Habsburg-dinasztia számára előnyös módon házasította ki, különösen igyekezett szoros családi kötelékeket szőni a kisebb itáliai monarchiákkal (a Toszkánai Nagyhercegséggel, a Pármai Hercegséggel, a Nápoly–Szicíliai Királysággal). A Modenai Hercegséget is hasonló módon kívánta hozzákötni a Habsburg Birodalomhoz. Ezért egyik legkisebbik fiát, Ferdinánd Károly Antal főherceget (1754–1806) már egészen kicsi korában eljegyezte a modenai herceg egyetlen leányával. Estei Herkules herceg (ekkor még trónörökösként) szívesen beleegyezett a házasságába, mert így biztosítva látta az Estei hercegi birtokok törvényes öröklését. 1771. október 15-én a 21 éves hercegnő Modenában feleségül ment a 17 éves osztrák főherceghez. A menyegzői rendezvények sorában szerepelt Johann Adolf Hasse „Il Ruggiero” c. operájának ősbemutatója is. Mária Beatrix várható apai öröksége, modenai és Reggio hercegségei, valamint anyai öröksége, Massa és Carrara Hercegsége a Habsburg–Lotaringiai-ház rendelkezése alá jutott. A főhercegi házaspár részére a Mária Terézia 1777-ben felépíttette a monzai Királyi Villát (Villa Reale). A házasság boldognak bizonyult. A főhercegi pár megalapította a Habsburg–Lotaringiai-ház Estei (más néven Este-Modenai) ágát (Haus Österreich-Este). 10 gyermekük született, közülük heten érték meg a felnőtt kort. József Ferenc főherceg (*/† 1772), születésekor meghalt. Mária Terézia Johanna főhercegnő (1773–1832), aki I. Viktor Emánuel szárd–piemonti királyhoz ment feleségül. Jozefina főhercegnő (1775–1776), kisgyermekként meghalt. Mária Leopoldina főhercegnő (1776–1848), aki Károly Tivadar (Theodor) pfalzi és bajor választófejedelemhez , majd Lajos arco-i grófhoz (Ludwig von Arco) ment feleségül. Ferenc József Károly főherceg (1779–1846), 1814–1846-ig IV. Ferenc néven Modena uralkodó hercege, aki Savoyai Mária Beatrix szárd királyi hercegnőt vette feleségül. Ferdinánd Károly József főherceg tábornagy (1781–1850), a napóleoni háborúkban a császári hadak főparancsnoka, 1830-tól Galícia főkormányzója. Miksa József főherceg (1782–1863) tüzértábornok, erődítési szakértő, 1835–63-ig a Német Lovagrend 56. Nagymestere . Mária Antónia főhercegnő (1784–1786), kisgyermekkorban meghalt. Károly Ambrus főherceg (1785–1809), magyar hercegprímás, 1808-tól esztergomi érsek . Mária Ludovika Beatrix főhercegnő (1787–1816), osztrák császárné, magyar és cseh királyné, I. Ferenc osztrák császár harmadik felesége. A hercegi örökségek sorsa 1780-ban elhunyt Mária Beatrix nagyapja, Estei III. Ferenc modenai herceg, aki egyben Lombardia császári helytartója is volt. Ercole herceg örökölte a modenai hercegi trónt, III. Herkules néven. II. József német-római császár saját öccsét, Ferdinánd Károly Antal főherceget, Mária Beatrix férjét nevezte ki Lombardia helytartójává, Milánó székhellyel. 1790-ben Mária Beatrix megörökölte elhunyt anyjának, Cybo-Malaspina Mária Terézia hercegnőnek örökségét, és Massa és Carrara Hercegség uralkodó hercegnője lett (Duchessa Sovrana di Massa e Principessa di Carrara). A francia forradalom eseményei során 1796-ban Napoléon Bonaparte tábornok csapatai bevonultak Milánóba. Október 6-án letették III. Herkules herceget. A modenai és a reggio-i hercegségeket a franciák által kreált Ciszpadániai Köztársasághoz csatolták, amelyet a következő évben a Ciszalpin Köztársaságba olvasztottak. A hercegi család Ausztriába menekült. Egy ideig Triesztben és Brünnben éltek, majd Mária Beatrix kisebb gyermekeivel Bécsújhelyre költözött, Ferdinánd Károly Antal főherceg az idősebb fiúkkal a bécsi Belvedere kastélyban élt. 1801-ben lunéville-i békeszerződés a hercegi családnak a németországi Breisgau és Ortenau hercegségeket adta kárpótlásul elveszített birtokaikért. 1803-ban elhunyt III. Herkules herceg, az Este-család utolsó férfi tagja. Modena és Reggio Hercegségét – a száli törvény értelmében – Mária Beatrix helyett férje, Ferdinánd Károly Antal főherceg, tehát a Habsburg–Lotaringiai-ház örökölte. 1806-ban Mária Beatrix saját anyai örökségét, Massa és Carrara Hercegségeket névlegesen is a Francia Császársághoz csatolták, Lucca és Piombino Hercegség néven, ennek kormányzója Napóleon császár nővére, Élisa Bonaparte lett. Ugyanebben az évben hunyt el a férje, Ferdinánd Károly Antal főherceg. Mária Beatrix főhercegné 1806-ban a bécsi Herrengasse 7. alatt felépíttette a Modena palotát (Palais Modena). (Halála után a palotát a hercegnő fia, majd unokája, V. Ferenc modenai herceg örökölte, 1875-ben Ferenc Ferdinánd főhercegre, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösére szállt, az első világháború után az osztrák államra szállt, ma az Osztrák Köztársaság Belügyminisztériumának székhelye). 1814-ben, a Napóleon bukása után összeülő bécsi kongresszus döntése értelmében Mária Beatrix hercegnő ismét birtokba vehette az anyai örökségét képező két hercegséget. Apai örökségét, Modena és Reggio Hercegségét Mária Beatrix legidősebb fia, Ferenc főherceg vette birtokba, IV. Ferenc néven lépett a modenai hercegi trónra 1815-ben. Mária Beatrix 1829-ben hunyt el Bécsben. A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában (Kaisergruft) temették el. Halála után fia, IV. Ferdinánd modenai herceg saját koronája alatt egyesítette Massa és Carrara Hercegségeit, és bekebelezte őket Modena és Reggio Hercegségébe. Enya-diszkográfia Enya ír énekesnő megjelent lemezei: Albumok és a róluk megjelent kislemezek Enya (1987; 1992-ben The Celts címen is megjelent) I Want Tomorrow (1987) The Celts (1992) Watermark (1988) Orinoco Flow (1988) Evening Falls… (1988) Storms in Africa (1989) Exile (1991) Shepherd Moons (1991) Caribbean Blue (1991) How Can I Keep from Singing? (1991) Book of Days (1992) Marble Halls (1994) The Memory of Trees (1995) Anywhere Is (1995) On My Way Home (1996) Paint the Sky with Stars (1997; válogatásalbum két új dallal) Only If… (1997) A Box of Dreams (1997-1998; válogatásalbum, 3 CD, összesen 46 dal) A Day without Rain (2000) Only Time (2000) Wild Child (2001) Only Time (Remix) (2001) Only Time – The Collection (2002; válogatásalbum, 4 CD, összesen 50 dal + egy videoklip és egy képernyővédő) Amarantine (2005) Amarantine (2005) It’s in the Rain (2006) If I Could Be Where You Are (csak Japánban jelent meg, promó CD változatban; B oldal: It’s in the Rain) (2006) Someone Said Goodbye (csak az USA-ban jelent meg, promó CD változatban; B oldal: Someone Said Goodbye (Remix)) (2006) And Winter Came… (2008) Trains and Winter Rains (2008) White Is in the Winter Night (2008) My! My! Time Flies! (2009) The Very Best of Enya (válogatásalbum; 2009) Dark Sky Island (2015) Echoes In The Rain (2015) Más kiadványok EP-k 6 Tracks (EP, 1989) The Christmas EP (1994; az Oíche Chiúin és 4 másik, nem karácsonyi dal szerepel rajta) Christmas Secrets (2006; 4 karácsonyi dal) Sounds of the Season EP (2006; a Christmas Secrets en szereplő dalok és 2 másik karácsonyi dal) Albumhoz nem kapcsolódó kislemezek Oíche chiúin (Silent Night) (1989) May It Be (2002) Videokazetták és DVD-k Moonshadows (VHS és lézerlemez, 1991) The Video Collection (VHS és DVD, 2001) Tüzes alkony A Tüzes alkony (eredeti címén: Old Gringo) egy 1989-ben bemutatott amerikai film, amely a mexikói forradalom idején játszódik. Cselekmény A történet 1913 végén kezdődik, amikor két amerikai állampolgár egymástól függetlenül elhatározza, hogy Mexikóba megy. A fiatal nő, Harriet Winslow a Miranda nagybirtokos-család haciendájára készül tanítónak, Ambrose Bierce híres, idősödő író pedig talán élete utolsó kalandját keresi a mexikói forradalomban. Chihuahua városában, szilveszter éjjelén mindketten találkoznak Tomás Arroyóval, a forradalom egyik tábornokával, aki elviszi Harrietet az haciendára, ám ott nem a Miranda család várja az új tanítót, hanem huertista kormánykatonák, akikkel a forradalmárok harcba keverednek. Az öreg Bierce ugyan elbújik a lövöldözés elől, de végül a forradalmárok megérkező vonatát egy váltó átkapcsolásával úgy irányítja, hogy áttörje az épület falát, így a forradalmároknak sikerül betörniük és győzelmet aratniuk. Arroyo csapata ezután letáborozik az haciendában, és hiába tudják, hogy a Torreón felé induló Pancho Villának szüksége lenne rájuk, nem mozdulnak el. Kiderül, hogy Arroyo valójában a Miranda család fejének törvénytelen fia, és most feltámad benne a kettős érzés: egyrészt harcolni szeretne a nagybirtokosok ellen a forradalom oldalán, másrészt viszont kezdi érezni, hogy ő ennek a családnak az utolsó sarja, és ez az érzés itt tartja az haciendán. Bierce-nek és Arroyónak is megtetszik Harriet, és ő is kedveli mindkét férfit, de végül Arroyóba lesz szerelmes. Bierce-t a forradalmárok jóindulatúan „berángatják” a csapattal utazó örömlányhoz, akivel beszélgetni kezd, de azt mondja, fizetni elvből nem fog. Ezért megegyeznek, hogy fizetség helyett egy könyvét adja oda a lánynak. Amikor később Harriet a lánnyal beszélget, meglátja nála a könyvet, és ekkor derül ki számára, hogy a férfi nem más, mint Ambrose Bierce, a híres író, akinek korábban minden művét elolvasta. A legtöbb forradalmárhoz hasonlóan Bierce is azt szeretné, ha a csapat továbbindulna délre, ezért vitába keveredik Arroyóval, és elégeti az hacienda tulajdonviszonyairól szóló papírokat. Arroyo annyira feldühödik ezen, hogy lelövi Bierce-t. Harriet a chihuahuai amerikai nagykövetségre megy bejelenteni a gyilkosságot, ám nem árulja el, hogy ki volt az áldozat: azt hazudja, hogy apja volt az, aki pedig valójában a kubai háborúban tűnt el, de anyja halottnak hitte, ezért éveken keresztül egy üres sírhelynél szokták gyászolni. Bierce pedig egyszer arról mesélt Harrietnek, hogy őt is egy üres sírhely várja valahol, így ez a hasonlóság is hozzájárult ahhoz, hogy a lány szinte apjának kezdte érezni az írót. A történet végén megjelenik Pancho Villa is, aki engedetlenség miatt agyonlöveti barátját, Arroyót, de hogy egy amerikai állampolgár meggyilkolásáért ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, aláírat Harriettel egy papírt, miszerint Bierce nem gyilkosság áldozata lett, hanem őt is engedetlenség miatt kellett kivégezni. Ezért az aláírásért kapja meg cserébe Harriet az író testét, hogy otthon eltemethesse. Szereplők Jane Fonda ... Harriet Winslow Gregory Peck ... Ambrose Bierce Jimmy Smits ... Tomás Arroyo tábornok Patricio Contreras ... Frutos García ezredes Jenny Gago ... La Garduna Gabriela Roel ... La Luna Sergio Calderón ... Zacarías Guillermo Ríos ... Monsalvo Pedro Armendáriz Pardo ... Pancho Villa Fogadtatás A film díjakat nem kapott, viszont 1990-ben Jane Fondát jelölték az Aray Málna-díj legrosszabb színésznő kategóriájában. A film valóságalapja A film kevés valós elemet tartalmaz, körülbelül annyi benne a megtörtént esemény, hogy Ambrose Bierce valóban átment ezekben az időkben Mexikóba, és kapcsolatba került a forradalommal. Ám hogy hogyan halt meg, sőt, hogy meghalt-e egyáltalán a következő hónapokban, az máig sem tisztázott kérdés, rengetegféle elmélet létezik. T2 A T2 harckocsi az Amerikai Egyesült Államok hadseregének alap-közepesharckocsija. Ezen a bázisfejlesztésen később sok különböző típust építettek fel. 1934-ben a Rock Island Arsenal gyártotta. A harckocsi tömege éppen a közepes/könnyű kategória határa közelében van, ezért sokszor a könnyűharckocsik között említik. A harckocsi első változatánál oldalanként 12 darab, páronként kapcsolt és függesztett, kis méretű futógörgő alkotta a futóművet. Ezt igen sokszor módosították, először oldalankénti 8 darab, kissé nagyobb, majd oldalankénti négy darab, közepes méretű görgőre, amelyek azonban mindvégig páronként kaptak felfüggesztést. T49 A T49 második világháborús amerikai kísérleti könnyű páncélvadász volt. A harcjármű fejlesztését 1942 tavaszán kezdték el, a cél egy gyors mozgású és könnyű páncélvadász kifejlesztése volt. A kis tömegre azért volt szükség, hogy a járműveket - az M4 Shermanokhoz hasonlóan – hajók segítségével, nagy mennyiségben tudják átszállítani az európai frontra. A tesztelések kimutatták, hogy a kezdetekben tervezett 57 mm-es ágyú nem biztosít megfelelő tűzerőt, ezért azt 75 mm-es ágyúkra cserélték. Az új jármű így 1942 végére át is esett a vizsgákon, ám sorozatgyártására nem került sor. A hadsereg végül az M18 Hellcat-et választotta. Le Cloître-Saint-Thégonnec Le Cloître-Saint-Thégonnec település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 663 fő (2015). Le Cloître-Saint-Thégonnec Berrien, Pleyber-Christ, Plougonven, Plounéour-Ménez, Plourin-lès-Morlaix és Scrignac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pétervári Zsolt Pétervári Zsolt (Veszprém, 1983.) magyar közgazdász, politológus. Szakmai tevékenysége 2007-ben diplomázott a Miskolci Egyetem politológia mesterszakán, majd ugyanott két posztgraduális gazdaságtudományi végzettséget is szerzett. A Méltányosság Politikaelemző Központ vezető elemzője (2007-2009), az Antall József Alapítvány kutatója (2006-2008), majd kutatási igazgatója volt (2012-2014). 2009-2010-ben a Képes Újság című hetilap Aktuális rovatának rovatvezetője. Az Új Egyenlítő című társadalmi és kulturális folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, valamint a havilap rendszeres szerzője 2013 és 2016 között. 2006-tól 2014-ig az Országgyűlés Hivatala több szakbizottságának, illetve részlegének külső szakértője (pl. Környezetvédelmi Bizottság, Nemzeti Összetartozás Bizottsága, Házelnöki Titkárság). Ezt követően - az alábbiakban részletesen bemutatott publikációs tevékenysége mellett - projektmenedzseri középvezetői beosztásokat töltött be a hazai KKV-szféra több középvállalatánál pályázati területen, mely tevékenységét jelenleg is végzi. Publikációi, média-szereplései 2008 óta jelennek meg írásai leginkább az Élet és Irodalomban, a Beszélőben, a HVG-ben, valamint az Új Egyenlítőben. Emellett több más online hírforrásban is publikál (pl. Gondola, Stop). 2007 és 2012 között rendszeres szereplője az országos média vezető elemző műsorainak (pl. ATV - Tét, Klub Rádió - Kontra és Hetes Stúdió, Info Rádió - Aréna, Lánchíd Rádió - Sprőd, Echo TV - Napi Aktuális, Kossuth Rádió - 180 Perc, Duna TV - 6-tól 8-ig). Publikációinak száma meghaladja a százat, emellett több tanulmánykötet szerkesztője is volt. Ezek közül a legolvasottabbak az alábbiak: Korszerű szövetkezeti ismeretek; szerk Pétervári Zsolt, 2016. (Jövőegyetem-könyvek) A korlátlan hatalom hálózata (a tanulmány a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetben került közlésre)., A körbezárt politika , szerk. Novák Zoltán, Csizmadia Ervin, Pétervári Zsolt; Méltányosság Politikaelemző Központ-L'Harmattan, Bp. 2009 (Méltányosság-könyvek) Konszenzus és küzdelem ; szerk. Novák Zoltán, Pétervári Zsolt, Szentpéteri Nagy Richard; Méltányosság Politikaelemző Központ–L'Harmattan, Bp., 2008 ( Méltányosság-könyvek ) Szépirodalmi tevékenysége 2015-ben a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány esszépályázatán harmadik helyezésben részesítették. 2017-ben a Kortárs művészeti folyóirat esszépályázatának első helyezettje lett, valamint még abban az évben a Kortárs értekezés-pályázatának második helyezését is elnyerte. Szakmai elismerései, díjai 2012-ben tudományos tevékenységéért a Máltai Lovagrend bronzmedáljával tüntették ki. 2008-ban a Kelemen Gyula Alapítvány kutatói díjában részesült, melynek köszönhetően a magyar választástörténetet kutathatta. 2007-ben és 2008-ban az Antall József Alapítvány kutatói díjában részesült, melynek révén az angolszász konzervativizmus társadalompolitikáját, gazdaságfilozófiáját és eszmerendszerét kutathatta. Robecco sul Naviglio Robecco sul Naviglio település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 6766 fő (2017. január 1.). Robecco sul Naviglio Abbiategrasso, Cerano, Magenta, Cassinetta di Lugagnano és Corbetta községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ivica Kralj Ivica Kralj (szerbül: Ивица Краљ, Tivat, 1973. március 26. –) montenegrói és jugoszláv válogatott labdarúgókapus. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (3): 1992–93, 1995–96, 1996–97 Szerb-montenegrói bajnok (1): 2004–05 Jugoszláv kupagyőztes (1): 1998 Portugál bajnok (1): 1998–99 Holland bajnok (2): 1999–2000, 2002–03 TBG Hungária-Beton Kft. A TBG Hungária-Beton Kft. magyarországi transzportbeton gyártó társaság. Tulajdonos A TBG Hungária-Beton Kft. tulajdonosa a Duna-Dráva Cement Kft. DDC Beton üzletág A Duna-Dráva Cement Kft. Beton üzletága transzportbeton-gyártással foglalkozik. A szokványos, illetve különleges, például szulfátálló, vízzáró vagy éppen kopásálló betontípusok modern betonüzemekben, a legkorszerűbb vezérlési technika használata mellett kerülnek előállításra. Az üzletág a DDC jóvoltából erős alapokon nyugvó, biztos háttérrel rendelkezik, ahol a transzportbeton gyártás mellett a helyszínre szállítás és a betonpumpával történő továbbítás is a szolgáltatások közé tartozik. Kapacitás és referenciák A vállalat betongyártó kapacitása eléri az egymillió köbmétert. Számos közismert építmény kivitelezésében működött közre építőanyag-beszállítóként. A TBG termékeinek felhasználásával épült például a Megyeri híd, a Kőröshegyi völgyhíd, a Művészetek Palotája, a Budapest-Esztergomvasútvonal, az M4-es metró Fővám téri és Gellért téri állomásai, vagy éppen a kecskeméti Mercedes Gyár. I. e. 328 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek Évek: i. e. 333 – i. e. 332 – i. e. 331 – i. e. 330 – i. e. 329 – i. e. 328 – i. e. 327 – i. e. 326 – i. e. 325 – i. e. 324 – i. e. 323 Események Római consulok : C. Plautius Decianus és P. Cornelius Scapula vagy P. Plautius Proculus és Cornelius Scipio Barbatus Fregellae latin colonia megalapítása a Volscusok földjén Grand-Verly Grand-Verly település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 140 fő (2015). Grand-Verly Lesquielles-Saint-Germain, Tupigny, Vadencourt és Petit-Verly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: MAN NL 202 MAN NL 202 1989 tavaszán mutatta be az MAN a VÖV II. szabványra alapozó új városi autóbuszát. A típus a MAN SL 202 utódja. A gyártó első sorozatban gyártott alacsony padlós autóbusza típusa volt. Az autóbuszok a második ajtóig alacsony padlósak majd a második ajtótól színházpadlós kialakításúként emelkedett a padlószint. A kocsi hátsó része irányába, ezért a háromajtós kivitelnél a harmadik ajtónál már lépcső került beiktatásra. 1992-ben a típus némi ráncfelvarráson esett át ez már MAN NL 202(2) típusnév alatt futott. Az NL 202-eseket Németországban az üzemeltetők selejtezték. A maradék néhány fennmaradt példány főleg magánüzemeltetőknél vagy más országokban üzemel. Csuklós változata a MAN NG 272. MAN NL 202 (2) A típus belső sorozatneve: MAN A10. 1992-ben mutatták be. Az MAN NL 202-eshez képest némi átalakításon esett át. A második ajtóig az ablakkeret alsó íve alacsonyabbra került, az utasülések korszerűbbekre lettek cserélve. 2001-ig gyártották. Az eredetileg egy típus később típuscsaláddá szélesedett ki. A buszt lehetett kapni mind dízel mind pedig gázüzemű illetve 2 és 3 ajtós kivitelben. 1994-ben készült el a típus a gázüzemű változata az MAN NG 232 CNG. (Compressed Natural Gas) 1995-ben került bele Euro II-es motor. Ezek MAN NL 222, NL 312 típusjelzések alatt futottak. Ugyan ebben az évben készült el a típus jobbkormányos változata MAN NL262 típusjelzéssel. 1997-ben jelent meg a típus utódja az MAN NL 222/223. MAN A10-esek Magyarországon Magyarországra a típus szinte valamennyi példánya használtan érkezett. Jelentős részük Németországból. A buszok többsége magántulajdonban található és főleg áruházi járatokon teljesítenek szolgálatot, de néhány példány menetrend szerinti forgalomban is részt vett/vesz. A Volán társaságok közül a Balaton Volán üzemeltet néhány darabot ide használtan Németországból érkeztek a kocsik. Jellemzően Veszprém és Balatonfüred helyi járatain közlekednek. A Volánbusz korábbi alvállalkozója a Weekendbus is alkalmazta ezt a típust helyközi járatokon. MAN NL 262 A típus jobbkormányos változata. Ebből Ausztráliába és Hong Kong-ba gyártottak 2 ajtós kialakítású városi szóló autóbuszok. Ausztráliában A Torrens Transit üzemeltetésében Dél-Ausztrália Szövetségi Államban közlekednek. Hong Kong Citybus 80 db-ot vásárolt. Három kivétellel a teljes flotta aktívan üzemel. New Lantau Bus 5 db-bal rendelkezik. Ezek a 37-es és a 38-as vonalakon közlekednek. DBTSL 10 db-bal rendelkezik ebből 5 db-ot használtan vásárolt. Ezen példányok a 4-es, 7-es, 9-es, 9A-s, DB01R-es és a DB03R-as vonalakon közlekednek. MAN EL 202/222/262 1993 és 1998 között volt gyártásban. Magas padlós városi autóbusz. Gyártották Németországban az MAN gyárban is, de több példány is készült a szlovén Avtomontaž gyárban is. Nemere (szél) A nemere Székelyföld keleti részén, a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-medencében és a Csíki-medencében uralkodó száraz hegy-völgyi szél. Nevét a Nemere-hegységről kapta, mivel a hegy felől fúj. Erős, viharos, hideg, néha jeges szél, mely néha hetekig is eltart, és embert, állatot, sőt házakat is elseper. 1902. április 19-én Csíksomlyón a levegő páratartalma a nemere idején 12%-ra süllyedt. Forrás Bokor József (szerk.). Nemere, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Európai Meteorológiai Szolgálat. Léglexikon. Songs from the Big Chair Az 1985-ös Songs from the Big Chair a Tears for Fears második nagylemeze. A mai napig a legeladottabb albumuk. A brit albumlistán a 2. helyig jutott (hat hónapig volt top 10-es és több mint egy évig top 40-es), míg Amerikában öt hétig vezette a listákat. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Több nemzetközi sláger szerepelt rajta: Mothers Talk, Shout, Everybody Wants to Rule the World és Head Over Heels. Az album címe egy sorozat szereplőjétől ered, aki disszociatív személyiség, és egyedül analitikusának székében ("big chair") érzi magát biztonságban. Bónyi Adorján Bónyi Adorján (Margitta, 1892. december 10. – Budapest, 1967. január 31.) író, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. Pályája A kolozsvári egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1919 és 1944 között a Pesti Hírlap munkatársa, irodalmi szerkesztője, később a Kis Újság olvasószerkesztője volt. Novelláinak, regényeinek hősei főként a főváros világából és szülőföldjéről, a bihari tájakról valók. Szinte futószalagon készített történeteit egyszerű meseszövés és romantikusan fordulatos helyzetek jellemzik. Humora könnyed, az író a drámai helyzetekből is többnyire megnyugtató megoldásokat kínál olvasóinak. 1931 és 1944 között több film forgatókönyvének megírásában is közreműködött. Munkái Holnap. (Regény. Budapest, 1917) A boldog asszony. (Regény. Budapest, 1918) Az éjféli vendég. (Regény. Budapest, 1918) Délibáb. (Regény. Budapest, 1918) Szerenád. (Regény. Budapest, 1918) A császárnő katonája. (Novellák. Budapest, 1919) A néma vándorok. (Regény. Budapest, 1919) Elcserélt élet. (Regény. Budapest, 1920) Köd. Regény. (Budapest, 1921) A sárga kastély. (Regény. Budapest, 1922) Az égő hegy. (Regény. Budapest, 1923) Szomjúság. (Regény. Budapest, 1923) Élet a halálban. (Regény. Budapest, 1924) Jómadár. (Regény. Budapest, 1925) A mennyei híd. (Regény. Budapest, 1928) Kék bálvány. (Regény. Budapest, 1930) Az elcserélt ember. (Színmű. Kamara Színház: 1930) Szélcsend. (Színmű. Nemzeti Színház: 1933) Úri világ. (Regény. Budapest, 1935) Kaland a Riviérán. (Regény. Budapest, 1937) Hódítás. (Vígjáték. Nemzeti Színház: 1937) Négyes fogat (Regény. Budapest, 1942) Tűnő élet (Regény. Budapest, 1947). Szabó László (újságíró) Szabó László (Kerelőszentpál, 1918. augusztus 6. – Kolozsvár, 1997. február 3.) erdélyi magyar művelődési szakember, újságíró, író. Életútja Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1937), majd az I. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója volt (1942–44). Később a BBTE-n szerzett egyetemi diplomát történelem–magyar nyelv és irodalom szakon (1966). 1945-től Kolozsvárt a tartományi, majd a megyei művelődési bizottságban művelődési szakelőadóként dolgozott, közben 1956–60 és 1977–80 között aligazgatója volt az Állami Magyar Operának. Újságírói, írói tevékenysége Első írása, egy szociográfiai cikk, a Március 1942. októberi számában jelent meg. Később főként a művelődési és művészeti eseményekhez kapcsolódva, gyakran közölt az Igazságban (a Filharmónia népi együtteséről: 1963. november 28.; a kolozsvári népi egyetemről: 1967. augusztus 31., a mákófalvi bábos csoport bukaresti sikereiről: 1971. február 4., a néptáncmozgalomról: 1973. június 21., 1973. október 6.), ritkábban a Művelődésben (Székely Györgyről: 1973/1), A Hétben. Színháztörténeti forrásértékű a Helikonban több folytatásban megjelent tanulmánya (Az elfelejtett színházi évad. 1990/52. – 1991/3), a kolozsvári Magyar Színház 1945-ös évadának történetéről. Hagyatékában kéziratban maradt Egy katona éjszakái – a Dnyesztertől a Tatár-hágóig c. emlékirata, Népi együttesek rivaldafényben c. krónikája és művészportréja Szabó György táncoskomikusról. Üzlet a korzón Az Üzlet a korzón (eredeti cím: Obchod na korze) egy 1965-ben bemutatott, fekete-fehér, Oscar-díjas csehszlovák film. A lengyel Ida Kamińskát, a női főszereplőt pedig 1967-ben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelölték. Cselekmény 1942-ben a náci Németországgal szövetséges Szlovákiában az árjásítás során Tono Brtko egy zsidó üzlethez jut. A kifosztott tulajdonos, egy öreg hölgy semmit nem ért az eseményekből. Brtko tulajdonképpen szánja, de bizonytalanságban tartja a nénit. Figyelmezteti ugyan a koncentrációs táborba kerülés veszélyére, de hiába. Amikor elfogják, az idős asszony belehal a rémületbe. Tono Brtko szégyenében öngyilkos lesz. Szereplők Ida Kamińská – Rozália Lautman ( Pártos Erzsi ) Jozef Kroner – Toni Brtko ( Tyll Attila ) Hana Slivková – Evelyna Brtková ( Kelemen Éva ) Martin Hollý – Imre Kuchar, a könyvelő ( Gáti József ) František Zvarík – Markus Kolkocký, a rendőr ( Kautzky József ) Díjak Golden Globe , 1965 — Legjobb idegennyelvű film Oscar-díj, 1966 — Legjobb idegennyelvű film Cannes-i fesztivál , 1966 — Különdíj Jurta Színház A Jurta Színház 1987-ben nyílt meg a Népligetben, tervezői Szabó Ottó, Koffler Antal és Csertus Ferenc. Fennállása alatt Művészetbarátok Egyesülete sok rendezvényének és kiállításának adott helyet. Története Az épületet Romhányi László 1985-ben saját pénzéből kezdte el építeni. 1987. április 14-én nyílt meg (ma is áll, csak más, az eredeti célhoz képest eltérő funkcióval üzemel). 1987-től Romhányi töltötte be az igazgatói és a főrendezői posztot, és állandó társulatot szervezett. A vállalkozás rövid idő alatt kudarcba fulladt, pénzügyi botrányok és jogviták következtében, amelyek során be is zárták az épületet. A színház vezetősége ezek ellenére is a magyar irodalom pártolását és magyar szerzők műveinek színrevitelét tűzte ki céljául. Olyan rangos szerzők műveiben gondolkodtak, mint Páskándi Géza, Ratkó József, Weöres Sándor, Szentmihályi Szabó Péter, Nemeskürty István, Kósa Ferenc, azonban az előadások nagy része elmaradt, és a bemutatott darabokat gyenge produkciók jellemezték. Az 1980-as évek végén, a rendszerváltás idején különböző politikai pártok használták az épületet, színházi jellege egyre inkább háttérbe szorult. Előadások A Színházi adattárban regisztrált bemutatók száma: 8. 1987. szeptember 19.: Weöres Sándor : A kétfejű fenevad (rendezte: Romhányi László ) 1987. szeptember 30.: Bencsik Imre : Pillanatnyi pénzzavar (rendezte: Geréb Attila) 1987. október 12.: Herczeg Ferenc : Bizánc (rendezte: Romhányi László) 1987. december 9.: Tolnai Ottó : Izéke homokozója, avagy a mammuttemető (rendezte: Jancsó Miklós ) 1988. február 27.: Páskándi Géza : A vigéc (rendezte: Mihályfy Sándor ) 1988. március 26.: Sólyom Ildikó: Megtörténhetett!? (rendezte: Romhányi László) 1988. május 22.: Nyirő József : Jézusfaragó ember (rendezte: Kazán István ) 1988. június 11.: ?: Népliget-story (rendezte: Kazán István) Megjegyzések Hozzáférés: 2017. augusztus 14. Longueville-sur-Aube Longueville-sur-Aube település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Longueville-sur-Aube Boulages, Charny-le-Bachot, Étrelles-sur-Aube, Méry-sur-Seine, Plancy-l’Abbaye és Saint-Oulph községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Suat Serdar Suat Serdar (Bingen am Rhein, 1997. április 11. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, aki jelenleg az 1. FSV Mainz 05 játékosa. Statisztika 2017. október 28-i állapot szerint. Danica Patrick Danica Sue Patrick (Beloit, Wisconsin, 1982. március 25. –) amerikai autóversenyző, a NASCAR Nationwide Series- ben áll rajthoz a JR Motorsports színeiben, 2012-ben pedig a Sprint Cup-ban is bemutatkozik a Stewart-Haas Racing autójában. A világ 2005-ben figyelt fel rá, amikor élete első Indianapolis 500-án a negyedik helyen ért célba. A futamot 19 körön keresztül vezette is, így ő lett az első nő a legendás verseny történetében, akinek sikerült az élre állnia. Ezzel az eredményével az Indy 500 újonca lett, a szezon végén pedig az IRL-ben is elnyerte ugyanezt a titulust. 2009-ben megszerzett harmadik helyével minden idők legjobb női eredményét tudhatja magáénak. Első eredményei 1992-ben, 10 évesen gokartozással kezdte autóversenyzői pályafutását a wisconsini Sugar River Raceway-en, és megnyerte a bajnokságot. 16 éves korában Angliába ment versenyezni. Versenyzett a Formula-Fordban és Formula Vauxhallban, a Brit Forma-Ford bajnokságban, a híres Formula Ford Fesztiválon pedig a második helyet szerezte meg Anthony Davidson mögött, mely a legjobb női versenyző által elért helyezés, valamint a legjobb amerikai eredmény a verseny történetében (előtte az ex-IndyCar és Formula 1-es pilóta, az 1985-ös Indianapolis 500 győztese Danny Sullivan volt a legjobb USA-beli a fesztiválon: 1972-ben 4. volt). 2003-ban az amerikai Toyota Atlantic Championship bajnokságban folytatta a Rahal Letterman Racing autójának volánja mögött. Ebben az évben a Barber Dodge Pro Seriesben állt rajthoz, a következő évben a Toyota Atlantic bajnokságban versenyzett. A szezon folyamán szerzett egy pole pozíciót és két dobogós helyezést. 2004-ben a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. IndyCar Series 2005 Danica 2005-ben az Indy Racing League-ben folytatta pályafutását a Rahal Letterman Racing színeiben. Névjegyét a szezon ötödik versenyén, az indianapolisi 500 mérföldes viadalon tette le, mikor a második sor elejére kvalifikálta magát, majd a futamon első nőként tizenkilenc kör erejéig vezetett is, végül a negyedik helyre hozta be az autóját, s elnyerte a 2005-ös Indy 500 legjobb újoncának járó díjat is. Egy hónappal később Kansasben megszerezte első pole-pozícióját (ez korábban csak Sarah Fishernek sikerült), majd augusztusban Kentuckyban ismét a legelső helyről indulhatott, akárcsak Chicagolanden, ezzel pedig beállította Tomas Scheckter rekordját az újonc évben begyűjtött pole-ok tekintetében. A szezont a 12. helyen zárta, valamint ő lett az év újonca az IRL-ben. A 2005-ös év után 2006-ban elindult a Daytona-i 24 óráson is. 2006 A 2006-os idénynyitó homestead-i időmérőn a harmadik helyet szerezte meg de a futamon nem indult se ő se Buddy Rice mert a csapattársuk Paul Dana az egyik szabadedzésen halálos balesetet szenvedett. Emiatt az ő szezonjuk csak St.Pete-ben kezdődött. Az Indy 500-on a nyolcadik helyről indulhatott és ott is ért célba. Az Indy 500 után úgy döntött a Rahal Letterman Racing, hogy az ovál versenyeken a többi csapattal együtt a Dallara karosszériát használják de a nem ovál versenyeken még visszatérnek a Panoz karosszériára. A szezonban elért legjobb eredménye két negyedik hely Nashville-ből és Milwaukee-ből. A michigan-i verseny vége előtt három körrel a vége előtt kifogyott az üzemanyag Patrick autójából ezért csak a tizenhetedik helyen rangsorolták a futam után. Az utolsó versenyét ezzel a csapattal Chicago-ban futotta és a bajnokságban az előző évi tizenkettedik helyhez képest hármat javítva kilencedik lett a bajnokságban. Novemberben a "March of Dimes" az év sportolónője díjat Patrick-nek ítélte oda. 2007 2006. július 25-én jelentették be, hogy Patrick 2007-től az Andretti Green Racing pilótája lesz. Első versenyén új csapatával csak a tizennegyedik helyen rangsorolták mert a 154. körben a falba rohanva kiesett a versenyből. St.Pete-ben a nyolcadik míg Japánban a tizenegyedik helyen ért célba. Ebben az évben is indult az indianapolisi 500 mérföldes versenyen. Amikor a versenyt megszakították egy időre a nagy eső miatt akkor épp a második helyen haladt csapattársa Tony Kanaan mögött. Az újraindítás után kezdett hátrébb csúszni de a 166. körben megint leállították a versenyt - ezúttal már végleg - akkor a nyolcadik helyen állt és itt is rangsorolták. A következő futamon Milwaukee-ben körhátrányban ért célba mert Dan Wheldon meglökte az autóját és ki kellett mennie a boxba, aztán a futam után egy kisebb afférba keveredett Wheldonnal. A texasi versenyen egy ideig ismét autózhatott az első helyen 2005. után először, és a verseny végén a harmadik helyen ért célba ezzel megszerezte első dobogós helyezését a sorozatban. Az új iowai pályán rendezett futamon egy baleset miatt csak a tizenharmadik helyet sikerült megszereznie. A watkins glenni futamon a tizenegyedik helyen ért célba és a vasárnapra halasztott nashville-i futamon ismét harmadik lett Texas után. Mid-Ohio-ban az ötödik hellyel a legjobb eredményét érte el nem ovál pályán. A michigani futamon a hetedik helyet szerezte meg de nem kellett volna sok, hogy a 143. körben történt baleset részese lesz. A Kentucky futamon húsz körrel a verseny vége előtt defekt miatt a falnak csapódott és kiesett. A sonomai futamon megint az első tíz között végzett méghozzá a hatodik helyen. A detroiti futamon a tizenegyedik helyről indult és a második helyet szerezte meg a futamon ezzel a legjobb eredményét el nem ovál pályán és IndyCar pályafutásában is. Az évzáró versenyen ezúttal nem sikerült az első hatban végeznie mert csak tizenegyedik lett mert a verseny vége előtt hét körrel boxkiállásra kényszerült a kevés üzemanyag miatt. A bajnokságban hetedik helyen végzett 424 ponttal. 2008 2008-ban második szezonját kezdte meg az Andretti Green Racing csapattal és a Homestead-i évnyitón megszerzett hatodik helyével a legjobb helyezést érte el ezen a pályán. A következő St.Pete-i futamon a tizedik helyen ért célba. A japán versenyen viszont sikerült megszereznie első IndyCar győzelmét és ezzel az első győztes versenyzőnőt avatta az IndyCar Patrick személyében. Ezzel a győzelemmel Shirley Muldowney után először nyert női versenyző futamot autóversenyzésben. A győzelmet 5.8594 másodperces előnnyel Hélio Castroneves előtt szerezte meg akinek az utolsó körökben szinte teljesen elfogyott az üzemanyagja. A Kansas-i versenyen viszont műszaki hiba miatt kiesett. Az indianapolisi 500-on szintén kiesett mert a boxutcából kijövet ütközött Ryan Briscoe-val és később nagyon dühösen megindult Briscoe csapata felé de egy biztonsági őr visszafordította a saját csapata felé. Az Indy 500 utáni első versenyen Milwaukee-ben kilencedik míg Texas-ban tizedik lett. Iowa-ban és Richmond-ban egyaránt hatodik helyet szerzett. A szezon végén a hatodik helyet szerezte meg a bajnokságban és az Amerikai versenyzők közül ő végzett a legjobb helyen. 2009 A 2009-es indianapolisi 500-on a második helyet szerezte meg Hélio Castroneves mögött és Dan Wheldon előtt ezzel a legjobb indianapolisi 500 eredményét szerezte meg eddigi pályafutása során és az első női versenyző lett aki dobogóra állhatott az Indianapolis 500-on. A következő Milwaukee versenyen Patrick az ötödik helyet szerezte meg majd a Texas-i versenyen hatodik lett. Patrick-et a Motorola szponzorálta a szezon első versenyein de Kansas.től a Boost Mobile lett a szponzora a szezon végéig. A Toronto-i versenyen az egész csapat nagyon rosszul szerepelt az időmérő edzésen, Patrick-nek is csak a 18. helyet sikerült megszereznie de a csapattársai sem lehettek boldogabbak a 17., 20. és 22. rajthelyeikkel. A versenyen viszont tizenkét pozíciót javítva a hatodik helyen ért célba. A bajnokságot az ötödik helyen fejezte be ezzel nemcsak a csapatából lett a legjobb hanem az egész szezont uraló Penske és Ganassi pilótapárosaik mögött lett a legjobb. 2010 A 2010-es esztendő nagy kihívás elé állította Patrickot, miután az IndyCar szezon mellett a NASCAR Nationwide-ban is rajthoz állt a JR Motorsports színeiben. Az Indianapolis 500 nem a tervek szerint alakult, ugyanis az autó beállításaival küszködött, s emiatt csak a kiábrándító 23. rajtpozíciót érte el. Interjúiban többször megismételt "it's not my fault" (nem az én hibám) mondatával ellenszenvet váltott ki számos Indy-rajongóból, melynek a lelátókon hangot is adtak. Danica végül a verseny során megmutatta, hogy a kis közjáték ellenére igenis tud vezetni, s 17 helyet javítva a 6. pozícióban ért célba. Patrick legjobb eredményei az évben két második hely volt, melyeket Texas-ban Homestead-Miami-ban ért el. A szezonban töretlenül folytatta sorozatát, az egymás után következő befejezett versenyek tekintetében: 2009 St. Pete óta minden futamon célba ért. A 2010-es év végén ez zsinórban 33 versenyt jelent. 2011 Patrick a 2011-es szezonban is párhuzamosan folytatja a versenyzést az IndyCar Series –ben és a Nationwide Series-ben. Csapatai 2011-ben is az Andretti Autosport, illetve a NASCAR –ban a JR Motorsports a GoDaddy.com támogatásával. Az ez évi Indianapolis 500 majdnem balul sült el számára, ugyanis a változó időjárási körülmények miatt nem tudta bebiztosítani a helyét a mezőnyben a Pole Dayen, úgyhogy az indulás jogának elnyerésére a Bump Dayig várnia kellett csapattársaival, Marco Andretti–vel, Mike Conway–jel és Ryan Hunter-Reay–jel együtt. Végül Danica a 26. rajthelyet szerezte meg, azonban – miután a verseny előtt a Foyt csapat versenyzőt cserélt (kitették Bruno Junquierát, aki a 19. helyre kvalifikálta az autót, s helyére azt az amerikai Hunter-Reay-t ültették, aki viszont az Andretti Autosport autójával nem tudott bekerülni a 33-ba), s a mezőny végéről indult - egy hellyel előrébbről, a 25. pozícióból vághatott neki a versenynek. Az 500 mérföldet – melyet az utolsó kanyar után nyert meg a brit Dan Wheldon - okosan végigversenyezve végül a 10. helyen ért célba. Jó szereplésével a Nationwide-ban is kezdi egyre jobban megvetni a lábát, februárban Daytonában majdnem sikerült megszereznie első győzelmét, mindössze két kört hiányzott a versenyből amikor egy balesetnek köszönhetően végül a 14. helyen ért célba. Legjobb eredményét, egy negyedik helyet márciusban Las Vegasban érte el, ez a NASCAR történetében ezidáig legjobb hölgyversenyző által szerzett pozíció. 2011. augusztus 25-én Patrick és szponzora, a GoDaddy.com hivatalos sajtótájékoztató keretén belül bejelentette, hogy a szezon végén nem újítja meg lejáró szerződését az Andretti Autosporttal és 2012-től a Nationwide-ban folytatja karrierjét a JR Motorsports versenyzőjeként teljes szezonban, valamint a tervek szerint 8-10 verseny erejéig a legmagasabb kategóriában, a Sprint Cup Series–ben is bemutatkozik a Stewart-Haas Racing autójának volánja mögött. A Las Vegas-i évadzáró versenyen Dan Wheldon is részese volt a tizenöt autót érintő tömegbalesetnek melyben Wheldon később életét vesztette - Patrick szerencsésen elkerülte a balesetet -, a versenyt leállították később törölték de a versenyzők kimentek a pályára és megtettek öt lassú kört, hogy Wheldon előtt tiszteleghessenek, és ezt hármas sorokban tették meg Wheldon indianapolisi 500-as győzelmei előtt tisztelegve, a csapattagok több száz méteres sorfalat állva tisztelegtek Wheldon előtt. Egyéb médiaszereplések A versenyzés mellett Danica foglalkoztatott modell és televíziós személyiség. A világ legnagyobb domain név és tárhely szolgáltatójának, a GoDaddy-nek egyik reklámarcaként számos reklámfilmben szerepelt már, melyeket olyan nagy eseményeken sugároztak az Egyesült Államokban országszerte, mint pl. a Super Bowl. Láthattuk továbbá 2006-ban Jay-Z Show me what you got című klipjének videojában, melyben Nationwide-beli csapatfőnökével, a NASCAR szupersztár Dale Earnhardt Jr.-ral száguldozott, valamint feltűnt a CSI:NY hatodik szezonjának The Formula című epizódjában, ahol a gyilkossággal gyanúsított autóversenyzőt, Liza Gray-t alakította. A Simpson család rajzfilmben önmagát szinkronizálta, de karaktere feltűnt a South Park-ban is. Patrick modellként szerepelt az amerikai Sports Illustrated fürdőruha mellékletében és az FHM férfimagazinban is. 2006 májusában jelent meg önéletrajzi könyve, a Danica: Crossing the Line. 2011 nyarán szerződést kötött Justin Timberlake divatcégével, a William Rast-tel (a vállalat volt a 2011-es indianapolisi 500 győztes autójának főszponzora), melynek értelmében Danica lesz a márka napszemüvegeinek hivatalos reklámarca. Az IMG ügynökség képviseli. 2011-ben a tekintélyes Forbes gazdasági szaklap által közzétett, a világ legjobban kereső sportolónőit felsoroló listán a harmadik helyet tudhatja magáénak Marija Sharapova és Caroline Wozniacki mögött. Magánélet Danica édesanyja, Beverly és édesapja, T.J. egy vakrandin találkoztak. Érdekesség, hogy T.J hómobillal versenyzett, míg felesége szerelőként dolgozott. Egy testvére van, Brooke. Házas, férje Paul Hospenthal fizikoterapeuta. 2005 novemberében kötöttek házasságot. Danica a férje kedvéért felvette a római katolikus vallást. Innervisions Az 1973-as Innervisions Stevie Wonder tizenhatodik albuma. A kilenc dal különböző témákkal foglalkozik. Az album az ARP szintetizátor használatáról nevezetes. A lemezt gyakorlatilag egyedül Wonder készítette, szinte az összes hangszeren ő játszik. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Nemes György Nemes György (Debrecen, 1910. március 21. – Budapest, 1998. szeptember 11.) magyar író, újságíró, sajtótörténész. Nemes Katalin zongoraművész férje, Nemes Anna műfordító édesapja. Életpályája 1937-ben végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdászként. A második világháborúban munkaszolgálatos volt az orosz fronton. 1945-től a Szabad Nép segédszerkesztője, majd rovatvezetője volt. 1950-től a Néplap szerkesztője volt. 1951-től az Országos Béketanács titkáraként dolgozott. 1956-tól az Érdekes Újság újságírója lett. 1959-től a Nagyvilág segédszerkesztőjeként tevékenykedett. 1960-tól az Élet és Irodalom segédszerkesztője, 1963-tól főszerkesztője volt. Művei A sajtó műhelytitkai (tanulmány, 1948) A magyar sajtó 250 éve I. (Dezsényi Bélával, tanulmány, 1954) Kilenc hónap (regény, 1961) Júliusi utazás (elbeszélés, 1961) Kánaán (regény, 1963) Egyetlen pillanat (regény, 1965) Háló ( Hanna hálót sző ) (kisregény, 1967) Tettenérés (regény, 1968) 12 elbeszélés (elbeszélések, 1969) Rossz egyedül (cikkek, karcolatok, 1970) Nincs titok (regény, 1970) Siessünk. - Dávid és Klotild (2 regény, 1971) Pontosvessző (karcolatok, 1973) Behajtani tilos! (elbeszélés, 1974) Véleményem szerint (cikkek, 1975) Utazás, varázslattal (elbeszélés, 1978) Tiszteletlenül jelentem (esszék, karcolatok, 1978) A fél múlt (önéletrajzi regény, 1979) A királyság nyolcadik jele (elbeszélés, 1980) Hogy is van ez? (esszék, karcolatok, 1981) Bal-jobb, bal-jobb (önéletrajzi regény, 1983) Elefánt a könyvesboltban (tárcák, 1984) Kilincs nélkül (kisregény, 1985) Dávid és Klotild (kisregény, 1986) Interurbán (1986) A morgás joga (karcolatok, 1987) Ráadás (önéletrajzi regény, 1989) Támár (1990) Díjai Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950, 1952) Munkaérdemérem (1955) Koreai II. o. Nemzetizászló Érdemrend (1958) A Munka Érdemrend arany fokozata (1965, 1970, 1974, 1980) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) A Békemozgalom Kitüntető Jelvénye (1984) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985) 6245 Ikufumi A 6245 Ikufumi (ideiglenes jelöléssel 1990 SO4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Urata Takesi fedezte fel 1990. szeptember 27-én. Veneux-les-Sablons Veneux-les-Sablons település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 4822 fő (2015). Veneux-les-Sablons Champagne-sur-Seine, Fontainebleau, Moret-Loing-et-Orvanne, Saint-Mammès és Thomery községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Schläfli-szimbólum A geometriában a Schläfli-szimbólum sokszögeket, poliédereket és magasabb dimenziós politópokat, parkettázásokat, térkitöltéseket ír le. A svájci Ludwig Schläfli után nevezték el. Alakja , ahol, ha egész, akkor egy megfelelő oldalszámú sokszöget jelöl. Ha tört, akkor egy csillagsokszöget jellemez, ahol a számláló a csúcsok számát, a nevező pedig azt adja meg, hogy körbemenve hányadik pontokat kell összekötni. A Schläfli-szimbólumban szereplő számok sorrendjének megfordítása az eredetileg leírt objektum duálisát írja le. Definíció A Schläfli-szimbólum egy rekurzív leírás, ami a sokszögből indul ki. A szimbólumban q azt adja meg, hogy a p sokszögből hány találkozik egy csúcsban. Ha egy négy dimenziós politópban minden él körül r szimbólumú poliéder találkozik, akkor Schläfli-szimbóluma , és így tovább. A poliédereknek lehetnek csillagsokszög lapjaik is. A {p,q,r,...,y,z} szabályos politóp lapjának Schläfli-szimbóluma {p,q,r,...,y}. Ugyanennek a poliédernek a csúcsalakzata {q,r,...y,z}. A poliédereknek lehetnek csillagsokszög lapjaik is. A szimbólum reprezentálhat véges sokszöget, poliédert, politópot, vagy euklideszi vagy hiperbolikus szabályos parkettát vagy térkitöltést a defektusától függően. Ha a defektus pozitív, akkor lapok felhajtogathatók az eggyel magasabb dimenziós térbe, így politópot alkothatnak. A nulla defektus azt jelzi, hogy az illeszkedő lapok kitöltik az adott dimenziójú euklideszi teret. A negatív defektus nem lehetséges az euklideszi térben, de a hiperbolikus térben már igen. A csúcsalakzatot többnyire véges politópnak fogják fel, de néha érdemesebb parkettázásnak vagy térkitöltésnek tekinteni. A szabályos politópok duálisainak Schläfli-szimbóluma megegyezik az eredeti Schläfli-szimbólum megfordításával. Az önduális politópok Schläfli-szimbóluma így szimmetrikus. Szimmetriacsoportok A Schläfli-szimbólum szorosan kapcsolódik az azonos indexű tükörszimmetrikus csoportokhoz, amelyeket Coxeter-csoportoknak is neveznek, és szögletes zárójelbe tesznek. Így a [3,3] Coxeter-csoport a tetraéder, a [3,4] az oktaéder, és [3,5] az ikozaéder tükörszimmetriái által generált csoport jele. Példák Sokszögek és csillagsokszögek egy -szög. a pentagramma . és rendre a és heptagrammák jele. Mindezek az alakzatok önduálisak. Szabályos testek A szabályos testek Schläfli-szimbólumai: az önduális tetraéder. az oktaéder, a megfordított az oktaéder duálisa, a kocka. az ikozaéder, a megfordított az ikozaéder duálisa, a dodekaéder. Platóni parketták a háromszögparketta, az inverz ennek a duálisa, a hatszögparketta. az önduális négyzetparketta. Kepler-Poinsot-testek A Kepler-Poinsot-testek Schläfli-szimbólumai: a nagy ikozaédert, az inverziója a duálisát, a nagy csillagdodekaédert írja le. a nagy dodekaédert, az inverzió a duálisát, a kis csillagdodekaédert jellemzi. Négy dimenziós szabályos politópok a pentakhoron, a tesszerakt (négy dimenziós hiperkocka), duálisa pedig a hexadekakhor néven is ismert szabályos 16-cellát jellemzi. az önduális szabályos 24-cella, másként az ikozitetrakhor. a 120-cella, inverziója a szabályos 600-cella. Magasabb dimenzióban Magasabb dimenzióban a politóp Schläfli-szimbóluma {p1, p2, ..., pn − 1}, ha lapjainak Schläfli-szimbóluma {p1,p2, ..., pn − 2}, és csúcsalakzatának Schläfli-szimbóluma {p2,p3, ..., pn − 1}. Egy szabályos politóp lapjának csúcsalakzata és csúcsalakzatának lapja ugyanaz: {p2,p3, ..., pn − 2}. Négynél magasabb dimenzióban dimenziónként három szabályos politóp van: {3,3,3,...,3} a szimplex; {3,3, ..., 3,4} a keresztpolitóp; és {4,3,3,...,3} a hiperkocka. Konkáv szabályos politópok nincsenek ezekben a dimenziókban. Uniform prizmák Az uniform prizmák alacsonyabb dimenziós szabályos politópok Descartes-szorzatai: p-gonális prizma: a p .4.4 csúcsalakzatú politóp definiálható, mint { } × {p}, ahol { } a szakasz. {p,q}-éderes prizma: a { } × {p,q} szorzat. p-q duoprizma: {p} × {q}. Általánosításai Coxeter a kváziszabályos poliéderekre is kiterjesztette a Schläfli-szimbólumot a csúcsok dimenziójának jelölésével. Ez lett a még általánosabb Coxeter-Dynkin diagram kiindulópontja. Norman Johnson egyszerűsítette a jelölést azzal, hogy a csúcsszimbólumokra bevezette az r prfixet. A t jelölés a legáltalánosabb, és közvetlenül megfelel a Coxeter-Dynkin diagram gyűrűinek. Mindegyik szimbólumnak van alternációja, ahol a Coxeter-Dynkin diagramon a gyűrűket lyukak helyettesítik a h prefixszel. Ez a változtatás csak bizonyos feltételekkel vihető végbe. Travie McCoy Travis Lazarus "Travie" McCoy (1981. augusztus 6.-) amerikai énekes, rapper. A Gym Class Heroes együttes tagja, melyet gyerekkori barátjával, Matt McGinleyvel alapított. Szólóalbuma, a Lazarus 2010-ben jelent meg. Életrajz, korai évek New Yorkban született és nevelkedett. Gyermekként 4 hónapig tolószékbe kényszerült egy gördeszkás baleset után, a mozgáskorlátozottsága miatt érdeklődése a művészetek felé fordult. 15 évesen egy tetoválószalonban gyakornok volt, majd elkezdte tetoválni barátait. Zenei ízléséről azt állítja, hogy sosem volt egy tipikus hiphop-kölyök. Kedvenc együttesei a Snapcase, Earth Crisis, Company Flow és az Arsonists voltak. Gimnazista korában dobolt. Apjával és testvérével alapítottak egy együttest, a "True Life Playas"-t. A gimnáziumban találkozott egy testnevelés óra során Matt McGinleyval, akivel később a Gym Class Heroes-t alapították. Miután leérettségizett a Geneva gimnáziumban, a Munson-Williams-Proctor Arts Institute-ban folytatta tovább tanulmányait, 20 évesen azonban úgy döntött, hogy kilép, mert inkább zenéléssel és tetoválással akar foglalkozni. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Courtry Courtry település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 6668 fő (2015). Courtry Le Pin, Villeparisis, Coubron, Vaujours és Chelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Matthew Pennington Matthew Pennington (Warrington, Anglia, 1994. október 6. –) angol labdarúgó, a Leeds hátvédje kölcsönben az Evertontól. Pályafutása Everton Pennington 11 éves korában csatlakozott az Everton ifiakadémiájához. 2013 júliusában megkötötte első profi, két évre szóló szerződését a klubbal, majd később 2018-ig hosszabbított. 2014. január 2-án a harmadosztályú Tranmere Rovers egy hónapra kölcsönvette. Két nappal később, a Wolverhampton Wanderers ellen mutatkozott be, végigjátszva a mérkőzést. Január 25-én megszerezte profi pályafutása első gólját, a Crewe Alexandra ellen. Február 22-én visszahívta az Everton az U21-es csapat megerősítésére, de március 27-én visszatért a Tranmere-hez a szezon végéig. 2014. november 27-én a Coventry City január 4-ig kölcsönvette. Kölcsönszerződését később február 7-ig, majd a szezon végéig meghosszabbították. 2015 januárjában a Coventry Telegraph című lap szavazásán a hónap legjobb játékosának választották, az idény végén pedig Tony Mowbray menedzser és szakmai stábja megválasztotta az év legjobb fiataljának. 2015 júliusában pályára lépett az Everton első csapatában, a Dundee és Leeds United elleni barátságos meccseken. Augusztus 26-án tétmeccsen is bemutatkozhatott, egy Barnsley elleni Ligakupa-meccsen. 2016. március 23-án a Walsall a szezon végéig kölcsönvette, de április 21-én visszahívta az Everton a védelmét sújtó sérüléshullám miatt. Válogatott pályafutása Pennington 2013. március 21-én, egy Törökország elleni mérkőzésen mutatkozott be az angol U19-es válogatottban. A 70. percben állt be csereként. Azután kapott meghívót, hogy az FA Youth Cupban jó teljesítményt nyújtott jobbhátvédként. Jonathan Knott Jonathan Knott (1967 –) 2012 és 2016 között az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. Élete Oxfordban szerzett jogi diplomát (MA), a Chartered Institute of Management Accountants (CIMA) tagja. Angol, francia, spanyol és magyar nyelvtudással rendelkezik. Házas, felesége Angela Susan Knott. Egy lányuk és két fiuk van. Pályája 1988-ban került a brit Külügyminisztériumhoz, ahol két évig a Drogellenes Együttműködési Főosztály referenseként dolgozott. 1991 és 1995 között Havannában harmad-, majd másodtitkár volt a politikai és sajtóosztályon, ezt követően egy évig az Európai Ügyek Igazgatóságán töltött be pozíciót. Mexikóvárosban négy évig szolgált első titkárként, a politikai, gazdasági és segélyezési ügyekkel foglalkozó osztály vezetőjeként. 2000-től 2005-ig a párizsi OECD-misszió első titkára volt, majd a külügyminisztérium kereskedelmi igazgatóhelyettesi posztját töltötte be 2008-ig. 2008 és 2011 között Szöulban volt nagykövet-helyettes, valamint a brit kereskedelemfejlesztési és befektetés-ösztönző szervezetének (UK Trade & Investment) vezetője. 2012-ben lett az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. Budapesten Mint az Egyesült Királyság nagykövete, Magyarországon számos ügyet képvisel. Ezek között állandó és időszakos feladatok is adódnak. Hivatala jellegénél fogva a nagykövet segíti az antirasszista célokat. Támogatta egy holokauszttal kapcsolatos kiadvány megjelentetését, és roma integrációs programokat. Támogatója az emberi jogi filmnapok megtartásának. A 2012-es olimpiai játékok évéhez kapcsolódó GREAT kampány során számos tevékenységben aktívan részt vett. Az üzleti kapcsolatok élénkítése érdekében szervezett például termékbemutatót a nagykövetségen illetve főleg az angol kultúriparhoz, popkultúrához kapcsolódó eseményeket. Klein Pampau Klein Pampau település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Funny Girl (dal) A "Funny Girl" Laura Rizzotto lett-brazil énekes által írt és elénekelt dal. Digitális, letölthető formátumban 2017. december 6-án vált elérhetővé. Ez a dal képviselte Lettországot Portugália fővárosában, Lisszabonban a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Eurovíziós Dalfesztivál 2017 decemberben bejelentették, hogy Rizzotto lesz a Supernova 2018, a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál lett előválogató versenyének egyik szereplője, ahol a "Funny Girl" című számot fogja előadni. Miután online és élő meghallgatáson is továbbjutott a dal, bekerült a televízióban is bemutatott számok közé. Rizzotto a harmadik elődöntőben szerepelt február 17-én, és egyike lett annak a két előadónak, akiket a február 24-i döntőben is meghallgattak. Február 24-én ezt a dalt választották a verseny legjobbjának. A dalt ezután Portugáliában, Lisszabonban 2018. május 10-én, a második elődöntőben játszották el ismét. Christmas Wish A Christmas Wish Olivia Newton-John harmadik karácsonyi albuma, melyen ismert karácsonyi dalok mellett új szerzeményeket is énekel. Az album ismertetése A Christmas Wish Olivia harmadik karácsonyi albuma a ’Tis The Season és a Christmas Collection után. Producere és egyik közreműködője a kanadai Amy Sky. A 2007 karácsonyára megjelentetett albumon hagyományos karácsonyi dalok (pl. Silent Night, What Child Is This?, Little Drummer Boy, Deck the Halls), valamint újabb és külön album számára írt dalok egyaránt megtalálhatók nagyzenekari kísérettel. Az album legrégebbi dala a XVI. századi eredetű What Child Is This?. Az egyes dalokat nagyzenekari betétek kötik össze. A dalok egy részét Olivia egyedül énekli, de duett-partnerként több vendégművész is közreműködik az albumon, néhány Magyarországon kevésbé ismert énekes, valamint Barry Manilow. Az album egyik érdekessége a Jim Brickman new age zongorista játékával kísért Mother's Christmas Wish, valamint az ötvenes évek slágereinek stílusában íródott Christmas On My Radio. Az album három alkalommal került kiadásra, 2008-ban egy, 2009-ben két számmal bővítve, azonos borítóval. Az album dalai O Come All Ye Faithful Angels We Have Heard on High (Interlude) Every Time It Snows (with Jon Secada) Away in a Manger (Interlude) We Three Kings First Noel (Interlude) Mother's Christmas Wish (with Jim Brickman) Jesus, Joy of Man's Desiring (Interlude) Angels in the Snow What Child Is This? (Interlude) Silent Night (with Jann Arden) O Come, O Come Emmanuel (Interlude) All Through the Night (with Michael McDonald) Little Drummer Boy (Interlude) Underneath the Same Sky The Christmas Tree (Interlude) Little Star of Bethlehem Deck the Halls (Interlude) Instrument of Peace (with Marc Jordan) We Wish You a Merry Christmas (Interlude) Christmas On My Radio A Gift Of Love (with Barry Manilow) Bonus dalok In The Bleak Midwinter (a 2008-as második kiadáson) Instruments Of Peace (with Amy Sky) (a 2009-es harmadik kiadáson) Every Time Is Snow (with Mark Masry) (a 2009-es harmadik kiadáson) Közreműködők Jon Secada Jim Brickman Jann Arden Michael McDonald Marc Jordan Barry Manilow Amy Sky Mark Masri Kiadások Warner - 5144248172 ( Ausztrália , 2007. november 5) Compass/ONJ Productions - cat.no.: 39792 ( USA , Kanada , 2007. november 6) Compass/ONJ cat.no: 43736 (Kanada, 2008, második kiadás) ? 2010. január, harmadik kiadás Forrás http://olivianewton-john.com/discography.html https://web.archive.org/web/20050618232756/http://www.onlyolivia.com/ Tom A Tom (oroszul Томь) folyó Oroszországban, Nyugat-Szibéria délkeleti részén, az Ob jobb oldali mellékfolyója. Orosz neve a ket nyelvből származik, ahol a to:m szó jelentése: „a Kety folyó”. Földrajz A Tom Hakaszföldön ered, a Kemerovói területen folyik keresztül és a Tomszki terület déli részén ömlik az Ob folyóba. Hossza: 827 km, vízgyűjtő területe: 62 000 km², közepes vízhozama a torkolatnál: 1110 km³/sec (vízgyűjtő területéhez képest igen nagy). Az Abakan-hegység nyugati lejtőin ered és nyugat felé halad, majd Novokuznyeck városnál éles kanyarral északi irányba fordul. A Kuznyecki-medencén folyik keresztül, a Szalair hegyvonulat és a Kuznyecki-Alatau közötti területen. Ezen a részen meredek esésű, szűk völgyben haladó hegyi folyó. Alsó szakaszának végén sík vidékre ér, futása lelassul, völgye kiszélesedik, így jut el Tomszk város alatti torkolatáig. A folyó nagyrészt olvadékvizekkel táplálkozik. Tavaszi árvize a hegyekben lévő hó olvadásától függően több hullámban érkezik és nagy jégtorlaszok képződésével jár, különösen az alsó szakaszon, ahol az olvadás csak később kezdődik. Mellékfolyók Kevés jelentős mellékfolyója van, ezeket az alsó szakaszon veszi fel: bal oldalon a Mrasz-Szu és a Kondoma (ez utóbbi Novokuznyeck város folyója); jobb oldalon az Usza. Városok, víztározó Mezsdurecsenszk Novokuznyeck Kemerovo Jurga Tomszk A Kuznyecki-medence Szibéria egyik legfontosabb nehézipari központja, szénbányászata, kohászata, vegyipara országos jelentőségűek. Az ipar és a kb. 3 milliós lakosság vízszükségletét szinte kizárólag a Tom biztosítja. Az üzemek által kibocsátott szennyvíz nagy koncentrációban tartalmaz mérgező anyagokat, köztük fenolt és stronciumot is (Kemerovo vegyészeti kombinátja). A Tom az ország egyik legszennyezettebb folyójának számít, bár az utóbbi években az ipari termelés csökkenése miatt a szennyezettség mértéke kissé mérséklődött. 1975-ben a középső szakaszon, Krapivinszknál nagy víztározó építését kezdték meg, a zöld mozgalmak tiltakozása miatt azonban 1989-ben leállították. Sorsáról döntés 2007-ben várható. A félbehagyott építkezés miatt jelenleg a folyó csak az alsó szakaszon hajózható. Sziklarajzok A Tom völgye régészeti és történelmi emlékekben különösen gazdag. Köztük legismertebbek a Kemerovo és Jurga közötti, 2-4000 éves sziklarajzok (Tutalszkoje és környéke), melyek feltehetően az obi-ugor népek elődeitől származnak. Ed Miliband Edward Samuel Miliband (London, 1969. december 24. –) brit politikus. 2005 óta parlamenti képviselő, 2007 és 2010 között Gordon Brown kormányának tagja volt, főleg energia- és klímaügyi kérdésekkel foglalkozott. A Munkáspárt (Labour) vezetője, egyben az ellenzék vezére volt az Egyesült Királyságban 2010. szeptember 25-től 2015-ig. Családja, tanulmányai Apja Ralph Miliband lengyel zsidó származású marxista teoretikus volt. Brüsszelben született, lengyel zsidó emigránsok gyermekeként. Anyja, Marion Kozak Częstochowában született lengyel zsidó családban, és lengyel családok rejtegették őt és édesanyját a náci megszállók elől. Mindketten a holokauszt elől menekültek Angliába, ahol menedékjogot kaptak. Bátyja, David Miliband, a Labour korábbi kormányában külügyminiszter volt és a Munkáspárt 2010-es belső vezetőválasztásán csak hajszállal maradt alul testvérével szemben. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen és a London School of Economics-on (LSE) végezte. A Munkáspárt élén A Munkáspárt 2010-es vezetőválasztási kampányában még három másik magas rangú Labour-politikus – Ed Balls volt oktatási miniszter, Andy Burnham egykori egészségügyi miniszter, és Diane Abbott képviselő, a brit alsóház első fekete bőrű női tagja – is részt vett, de a közvéleménykutatások alapján kezdettől fogva valószínű volt, hogy a bonyolult, többfordulós vezetőválasztási folyamatból a Miliband testvérek valamelyike kerül ki győztesen. Ed Miliband vezetővé választásával brit kommentátorok véleménye szerint baloldali fordulat volt várható a Munkáspárt politikájában, véget vetve a Tony Blair és Gordon Brown nevéhez fűzhető „Új Labour” időszakának. Ed Miliband megválasztása utáni első beszédében kijelentette: büszke Blair és Brown vezetői vívmányaira, ám a Munkáspárt a májusi választásokat csúnyán elvesztette, és ezután változásra van szükség. Határozottan elhatárolódott a Blair idején kezdődött iraki háborútól is, mondván: ez „rettentő bizalomvesztést” okozott a választók körében. Az igazi fordulat azonban elmaradt és miután pártja súlyos vereséget szenvedett a 2015. május 7-i választáson, bejelentette lemondását. Halmai János Halmai János (Nyitra, 1903. március 3. – Budapest, 1973. július 23.) gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1956). Életrajza Nyitrán született 1903. március 3-án. 1921–1922-ben Bonyhádon volt gyógyszerészgyakornok, majd 1925-ben a budapesti egyetemen gyógyszerészi oklevelet szerzett. 1927-ig vidéki gyógyszertárakban dolgozott. Tudományos pályafutását a budapesti egyetem Növénytani Intézetében kezdte. 1935-ben szerzett gyógyszerészi doktorátust. 1939-től a Gyógyszerismereti Intézetben dolgozott. 1942-ben egyetemi magántanári képesítést nyert. 1949-től a gyógynövény- és drogismereti tanszék vezetője, 1957-től 1971-ig, nyugdíjazásáig egyetemi tanár volt. Budapesten hunyt el 70 évesen, 1973. július 23-án. Munkássága A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerészettörténeti szakosztályának alapítója. Tudományos munkássága a farmakognóziát és a gyógyszerészettörténetet ölelte fel. Főleg drogok azonosításának, értékmérésének, hamisítások felismerésének módszereit tanulmányozta, fontos szerepet játszott a gyógynövények szabványelőiratainál is. Az V. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai részének szerkesztője, és elnöke a VI. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai albizottságának. Közel száz közleménye többek között a magyar és nemzetközi gyógyszerészet nagy alakjaival foglalkozott. 1956-ban megkapta a Kabay-emlékéemet, 1966-ban pedig a Weszprémi-emlékérmet is. Főbb munkái A drog-önellátás kérdése (Pápa, 1942) Kossuth-csillag, rénuszrudacska. Gyógynövények, növények, drogok, magyar népies és latin nevei (Budapest, 1948) Farmakognozia ( Novák Istvánnal , Budapest, 1963). Serena Williams Serena Jameka Williams (Saginaw, 1981. szeptember 26. –) négyszeres olimpiai bajnok, korábbi világelső amerikai hivatásos teniszezőnő. Huszonháromszor nyert egyéniben Grand Slam-tornát (Australian Open – 2003, 2005, 2007, 2009, 2010, 2015, 2017; Roland Garros – 2002, 2013, 2015; Wimbledon – 2002, 2003, 2009, 2010, 2012; 2015; 2016; US Open – 1999, 2002, 2008, 2012, 2013, 2014). Egyike azon kevés teniszezőnek, akiknek sikerült teljesíteniük az ún. „Non-Calendar Year” karrier Grand Slamet, azaz mind a négy nagy tornán diadalmaskodni (a Grand Slam az egy naptári évben elért négy győzelmet jelenti). Párosban is elérte ugyanezt nővére, Venus oldalán, mivel mindegyik tornán legalább kétszer diadalmaskodtak: összesen tizennégy Grand Slam-győzelmet arattak együtt, valamint a 2000-es sydney-i, a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián is diadalmaskodtak női párosban. Vegyes párosban is kétszeres győztesnek vallhatja magát: 1998-ban Makszim Mirni partnereként nyert Wimbledonban és a US Openen. Összesen tehát harminckilenc Grand Slam-győzelmet aratott, amivel az örökranglistán a negyedik helyet foglalja el. Huszonhárom egyéni győzelmével holtversenyben második az örökrangsorban, és a legtöbb győzelmet szerezte az open érában. A 2002-es Roland Garrostól a 2003-as Australian Openig négy Grand Slam-tornát nyert zsinórban („Serena Slam”), a döntőkben mindig nővérét legyőzve, ezzel ő lett Margaret Court, Steffi Graf és Martina Navratilova után a negyedik teniszező az open érában, aki mind a négy Grand Slam-torna címvédője volt egyszerre. Először fordult elő a női tenisz történetében az is, hogy ugyanaz a két játékos játsszon négy egymást követő Grand Slam-torna döntőjében. Nővérével egymás elleni mérlegük jelenleg 16–11 Serena javára (2017. január 28-án). 2016. december 29-én számolt be eljegyzéséről, amely szerint vőlegénye Alexis Ohanian, a Reddit társalapítója. 2017. április 20-án bejelentette, hogy 20 hetes terhes, és a 2017-ben már nem lép pályára, de a 2018-as szezonban visszatér. 2017. november 16-án New Orleansban házasságot kötött Alexis Ohaniannel, a Reddit társalapítójával. Magánélete Gyermekkora 1981. szeptember 26-án született a Michigan állambeli Saginaw-ban. Apja Richard Williams, anyja Oracene Price. Price öt gyermeke közül Serena a legfiatalabb. Féltestvérei Yetunde (1972–2003), Lyndrea és Isha Price. Édestestvére Venus Williams. Amikor a gyerekek kicsik voltak, a család a Kalifornia állambeli Comptonba költözött, s Serena itt kezdett el teniszezni 5 éves korában. Amikor Serena 9 éves volt, a Williams család Floridába költözött, ahol ő és Venus a Rick Macci által vezetett tenisz akadémiára járt. Ő fedezte fel a Williams nővérek különleges tehetségét. Pályán kívüli tevékenységei 2008-ban Williams segítségével megépítették a róla elnevezett középiskolát a kenyai Matooniban (Serena Williams Secondary School). A Haitin bekövetkezett természeti katasztrófa miatt 2010 januárjában Williams más női és férfi játékosokkal együtt részt vett egy jótékonysági eseményen az Australian Open kezdete előtti napon, s a teljes bevétel a földrengés károsultjaihoz került. 2011 szeptemberétől Williams az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) jószolgálati nagyköveteként tevékenykedik, ezzel olyan elődök nyomdokaiba lépett, mint Audrey Hepburn, Harry Belafonte, Mia Farrow, David Beckham, Orlando Bloom és Shakira. Játékstílusa Williams elsősorban alapvonal-játékos. Játékának lényege a labdamenetek azonnali irányítása, erőteljes és kiegyensúlyozott szervákkal, kemény adogatásfogadásokkal és energikus alapvonalütésekkel. Williams tenyeresét és kétkezes fonákját a legerősebb ütések között tartják számon a női mezőnyben. Agresszív játékának, kockázatos stílusának fő része a szervája. Eddigi legerősebb adogatása 128 mph (206 km/h) volt, amelyet 2010-ben a Roland Garroson ütött. Ez a szerva a második leggyorsabb a női mezőnyben 1989 óta, nővére, Venusé után. Williams nagyon jó támadójátéka mellett jó védekezéséről is híres. Profi karrierje 1995–1998 Bemutatkozó évei Williams ITF-tornákon egyáltalán nem játszott. Első profi felnőtt versenyén 13 éves korában, 1995 szeptemberében indult el a kanadai Québecben. Itt a selejtező első fordulójában vereséget szenvedett az amerikai Annie Millertől. 1996-ban nem indult versenyeken. 1997-ben három sikertelen selejtező után feljutott a főtáblára Moszkvában, ahol az első fordulóban vereséget szenvedett. A nagy áttörés Chicagóban jött el a számára, ahol a világranglistán 304. helyet elfoglaló Williams a főtáblán két Top 10-es játékost is legyőzött a francia Mary Pierce, majd az amerikai színekben játszó, magyar származású Szeles Mónika személyében. Végül az elődöntőben kikapott a szintén amerikai Lindsay Davenporttól. Az 1997-es évet már a legjobb 100-ban, a 99. helyen végezte. Az első teljes szezonja az 1998-as év volt, amelyet a sydney-i tornával kezdett. A kvalifikációból indulva ezúttal legyőzte Davenportot a negyeddöntőben, de az elődöntőben kikapott a spanyol Arantxa Sánchez Vicariótól. Williams 1998-ban elindult élete első Grand Slam-versenyén, az Australian Openen (rögtön a főtáblán), ahol az első fordulóban nagy csatában legyőzte a 6. kiemelt román Irina Spirleát, majd a második fordulóban kikapott testvérétől, Venus Williamstől. Ez volt profi karrierjük első összecsapása egymás ellen. Ebben az évben még nem sikerült egyéniben tornát nyernie. Miamiban először játszott egy világelsővel, a svájci Martina Hingisszel, akitől a negyeddöntőben nagyon szoros mérkőzésen kapott ki. Következő tornáján, Rómában szintén a negyeddöntőben szenvedett újabb vereséget Venustól. Párosban és vegyes párosban viszont jelentős sikereket ért el. A fehérorosz Makszim Mirni oldalán sikerült megnyernie a wimbledoni vegyes páros bajnokságot, majd a US Openen is diadalmaskodtak. Venus oldalán két páros versenyt is nyertek az évben, Oklahomában és Hannoverben. Serena az 1998-as évet a már legjobb húszban, éppen a 20. helyen fejezte be. 1999–2001 Bejutás a legjobb tízbe 1999 februárjában megnyerte élete első WTA-döntőjét Párizsban, a fináléban az Australian Open döntősét, a francia Amélie Mauresmót győzte le. Ezután tornát nyert Indian Wellsben is, ahol a győzelemhez vezető úton legyőzte Davenportot, Pierce-t és Steffi Grafot is. Miamiban ismét bejutott a döntőbe a világelső Martina Hingis legyőzésével, ahol a WTA történetének első testvérdöntőjében három szettben kikapott Venustól. Ezzel megszakadt 16 meccses győzelmi sorozata. Április 5-én debütált a legjobb 10-ben kilencedikként. A salakszezonban Serena és Venus párosban megnyerték a Roland Garrost. A US Open előtti felkészülési tornák közül Serena megnyerte a Los Angeles-i tornát, majd folytatta jó sorozatát, és megnyerte a US Opent is Kim Clijsters, Conchita Martínez, Szeles Mónika, Lindsay Davenport és Martina Hingis legyőzésével. [Videó (1)] A Williams család nagy örömére a nővérek a páros versenyt is megnyerték. A második teljes évét Serena a 4. helyen fejezte be. A 2000-es év nem kezdődött jól Williams számára, mivel esélyesként már a negyedik körben kiesett az Australian Openen, s nem tudta megvédeni párizsi címét sem. A Roland Garrost pedig sérülés miatt hagyta ki. Wimbledonban tért vissza, ahol az elődöntőig menetelt, ott viszont ismét kikapott nővérétől, Venustól. Párosban ugyanakkor újabb sikereket ért el testvérével. Megnyerték a wimbledoni páros bajnokságot, így már csak az Australian Openen nem tudtak nyerni párosban. A US Openen nem sikerült megvédenie a címét, mivel a negyeddöntőben kikapott a második kiemelt Davenporttól. Szeptemberben Venus oldalán párosban aranyat nyertek a sydney-i olimpián. A 2000-es évet a hatodik helyen fejezte be. A 2001-es év első két tornáján, Sydney-ben és az Australian Open egyaránt a negyeddöntőkben szenvedett vereséget a világelső Martina Hingistől. Párosban viszont Venusszal megnyerték az Australian Opent, így sikerült teljesíteniük a „Non-Calendar Year”-t párosban. Serena ezt követően márciusig nem játszott, majd másfél hónap szünet után megnyerte az indian wells-i tornát, ahol Kim Clijsterst győzte le a döntőben. Torontóban újra tornát nyert, majd a US Openen a negyedik fordulóban Justine Henint, a negyeddöntőben Davenportot, az elődöntőben pedig Hingist legyőzve bejutott a döntőbe, ahol azonban kikapott Venustól. Ezt az évet is a hatodik helyen zárta. 2002–2003 „Serena Slam” Williams a 2002-es év elején sérüléssel bajlódott, feladta elődöntős mérkőzését Sydneyben, majd vissza is lépett az Australian Opentől. A sérülésből visszatérve megnyerte első tornáját Scottsdale-ben, majd Miamiban is tornát nyert. Mindkét fináléban az amerikai Jennifer Capriatit múlta felül. Mivel pedig Miamiban (fordított sorrendben) legyőzte a világranglistán első Jennifer Capriatit, a második Venus Williamset és a harmadik Martina Hingist is, a női tenisz történetében ő lett a második játékos, aki ugyanazon a tornán legyőzte a világranglista első három helyezettjét (korábban Steffi Graf hajtotta ezt végre az 1999-es Roland Garroson). A salakszezon során Serena három tornán indult el a Roland Garros előtt. Charlestonban a 3. kiemeltként a negyeddöntőben kikapott Patty Schnydertől. Májusban Berlinben bejutott élete első salakos tornadöntőjébe, ahol kikapott a belga Justine Henintől. Rómában is a döntőig jutott, s ezúttal sikerült legyőznie Henint. A Roland Garros negyeddöntőjében nagyrészt francia közönség előtt legyőzte a hazai pályán játszó Mary Pierce-t, az elődöntőben Jennifer Capriatit, a döntőben pedig testvérét, Venust is. [Videó (2)] Serena dominanciája a következő versenyén, a Wimbledonban is folytatódott. A döntőben az ekkor világelső nővérét győzte le, így először nyert Wimbledonban. [Videó (3)] Karrierje során ekkor nyert meg először szettveszteség nélkül egy Grand Slam-tornát. A 19 egymás után megnyert mérkőzésnek köszönhetően 2002. július 8-án karrierje során először a világranglista vezetője lett. Wimbledon és a US Open között csak egy tornán indult el, de Los Angelesben a negyeddöntőben búcsúzott. A US Opent szettveszteség nélkül nyerte meg, a döntőben nővérét, Venust győzte le. [Videó (4)]Ezzel 2002-ben sorozatban három Grand Slam-tornát nyert meg. Az év végét világelsőként zárta. 2003 első versenye Serena számára az Australian Open volt. Az elődöntőben óriási csatában győzte le Kim Clisjterst: a harmadik szettben 2-5-ös vesztésre állt, két meccslabdát is hárított, mégis megnyerte a mérkőzést, és bejutott a döntőbe, ahol Venus volt az ellenfele. A döntőt nagy csatában megnyerte[Videó (5)], ezzel a hatodik női teniszezővé vált, akinek sikerült a „Career Grand Slam”, azaz egymás után megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát (rajta kívül ez csak Billie Jean Kingnek, Margaret Courtnak, Chris Evertnek, Martina Navratilovának és Steffi Grafnak sikerült). A páros döntőt is a Williams nővérek nyerték, megszerezve hatodik páros bajnoki címüket is a Grand Slam-tornákon. Serena ezután folytatta jó sorozatát. Az elkövetkező három versenyéből kettőt megnyert (Miami, Párizs), és a harmadikban is csak a döntőben kapott ki (Charleston). Rómában az elődöntőben kapott ki. A Roland Garroson nem sikerült megvédenie címét, mivel az elődöntőben kikapott a későbbi győztestől, Justin Henintől. A júniusban kezdődő wimbledoni tornát viszont megnyerte, az elődöntőben Henint, a döntőben pedig testvérét, Venust legyőzve. [Videó (6)] Ebben az évben ez volt az utolsó tornája. Térdsérülés miatt visszalépett a US Opentől is. Augusztusban elvesztette a világelsőséget is 57 egymást követő hét után. Ekkoriban magánéletében tragédia érte, mivel 2003. szeptember 14-én megölték féltestvérét, Yetunde Price-t. 2004–2006 Sérülések és váratlan eredmények Williams térdsérülésének és valószínűleg Yetunde halálának következtében visszalépett a 2004-es Australian Opentől, és számos egyéb kisebb tornától is. Márciusban tért vissza. Első versenye a kemény pályás miami torna volt, ahol a nyolcaddöntőben legyőzte például a nem egészen 17 éves Marija Sarapovát is, a döntőben pedig felülmúlta a szintén orosz Jelena Gyementyjevát. Ezzel sorozatban harmadszorra nyerte meg ezt a tornát. A salakszezonban összesen négy tornán indult el, de jelentős sikert egyiken sem ért el, s a Roland Garroson is a negyeddöntőben esett ki. A 2001-es wimbledoni teniszbajnokság után így először kapott ki egy Grand Slam-tornán az elődöntő előtt. Wimbledonban a döntőben kikapott a fiatal orosz tehetségtől, Marija Sarapovától. Ezt követően 1999 után ismét a legjobb tízen kívülre került a világranglistán. Bal térdének sérülése miatt kihagyta az athéni olimpiát is. Az év hátralévő versenyei közül csak egyet nyert meg Pekingben, legyőzve a korábbi bajnokot, az orosz Szvetlana Kuznyecovát. Az évet a 7. helyen zárta. 2001 óta először fordult elő vele, hogy nem nyert Grand Slam-tornát az adott szezonban. 2005-ben azonban megnyerte a Australian Opent, másodszor pályafutása során. A döntőben a világelső Lindsay Davenportot győzte le három szettben. [Videó (7)] Az Ausztráliában aratott győzelem után sérülések hátráltatták, még a Roland Garrostól is visszalépett. Wimbledonban a harmadik körben, a US Openen a negyedik körben búcsúzott. Tizenegyedikként volt rangsorolva az év végén, így 1998 óta először először zárta az évet a legjobb tízen kívül. 2006-ban csupán négy tornán indult el. Az Australian Openen a harmadik fordulóban búcsúzott. Legközelebb csak júliusban lépett pályára, mivel visszalépett a Roland Garrostól, Wimbledontól és több egyéb tornától is, emiatt április 10-én kiesett a legjobb 100-ból. Júliusban már csupán a 139. volt a ranglistán, de az évet végül kilencvenötödikként zárta, mert Cincinattiben és Los Angelesben is az elődöntőig jutott, a US Openen pedig a negyedik körben esett ki. 2007–2008 Vissza a legjobb tízbe A 2007-es Australian Openen Williams nem kiemeltként indult el, mivel 81. volt a ranglistán. A harmadik körben nagy csatában verte az orosz Nagyja Petrovát, a negyedik körben Jelena Jankovićot búcsúztatta, a negyeddöntőben 3–6, 6–2, 8-6-ra győzte le az izraeli Sahar Peért, az elődöntőben két szettben múlta felül a cseh Nicole Vaidišovát, majd a döntőben simán verte az első kiemelt Marija Sarapovát. [Videó (8)] Nyolcadik Grand Slam-győzelmét testvérének, Yetunde-nek ajánlotta. Miamiban folytatódott a szezonja, ahol döntőben legyőzte Justine Henint. A következő néhány hónap nem sikerült olyan jól Williams számára, mivel tornát nem sikerült nyernie, s Roland Garroson, Wimbledonban és a US Openen is a negyeddöntőben búcsúzott. Mindháromszor az ekkoriban világelső Justin Henintől kapott ki. Az év végén sérülések hátráltatták, két mérkőzését is fel kellett adnia. A 2007-es év végén újra a legjobb tízben volt, hetedikként fejezte be ezt az évet. 2008-ban az Australian Open hetedik kiemelt volt Williams, de már a negyeddöntőben kikapott a világranglista negyedik helyén álló Jelena Jankovićtól. Az elkövetkező három versenyét viszont megnyerte (Bengaluru, Miami, Charleston). A Roland Garroson ötödik kiemelt létére elég korán búcsúzott, mert meglepetésre a harmadik fordulóban vereséget szenvedett a szlovén Katarina Srebotniktól. Wimbledonban ismét jó formában játszott, mivel a harmadik körben legyőzte például a korábbi wimbledoni bajnokot, Amélie Mauresmót, s végül bejutott a döntőbe is, de ott kikapott nővérétől, Venustól. A Williams testvérek ezen a tornán párosban újabb Grand Slam-trófeát szereztek. A 2008-as pekingi olimpián Williams kikapott a későbbi győztes Jelena Gyementyjevától a negyeddöntőben. Párosban testvérével ugyanakkor megnyerték második olimpiai aranyukat. A döntőben a spanyol Anabel Medina Garrigues és Virginia Ruano Pascual alkotta duót győzték le. Az olimpia után Serena szettveszteség nélkül megnyerte a US Opent, a döntőben a szerb Jelena Jankovićot győzte le. [Videó (9)] A világranglistán másodikként zárta az évet négy tornagyőzelemmel. 2003 óta ez volt a legjobb szezonja. 2009 Újra világelső A 2009-es évet Sydney-ben kezdte, ahol első kiemelt volt. A negyeddöntőben nagy csatában, meccslabdáról fordítva győzte le a későbbi világelső dán Caroline Wozniackit. Ezt követően kikapott az olimpiai aranyérmes Jelena Vjacseszlavovna Gyementyjevától az elődöntőben. Az Australian Openen második kiemeltként megnyerte a tornát, a döntőben az orosz Gyinara Szafinát győzte le. [Videó (10)] Ezzel az újabb Grand Slam-győzelemmel újra világelső lett. Párosban Venusszal is megnyerték a tornát. Februárban Dubajban az elődöntőben szenvedett vereséget testvérétől, majd egy hónappal később, Miamiban visszavágott neki, szintén az elődöntőben, a döntőben viszont simán kikapott a fehérorosz Viktorija Azarankától. A Roland Garros előtt három tornán indult el, meglepetésre mindhármon az első fordulóban kikapott. A Roland Garroson a 2. kiemelt volt, ahol a negyeddöntőben óriási csatában kikapott a későbbi győztestől, az orosz Szvetlana Kuznyecovától. Wimbledonban az elődöntőben meccslabdáról fordított Jelena Gyementyjeva ellen, s 6–7(4), 7–5, 8–6-ra nyerte meg a mérkőzést. A döntőben nővérét, a harmadik kiemelt Venust győzte le két szettben. [Videó (11)] Ez volt tizenegyedik egyéni Grand Slam-győzelme. A US Open előtti felkészülési versenyeken legjobb eredménye a torontói elődöntő volt, ahol ismét Gyementyjeva győzte le. A US Openen második kiemeltként volt rangsorolva. Az elődöntőben a 2009-ben visszatérő belga Kim Clijsters volt az ellenfele. A mérkőzést a kiválóan játszó Clijsters nyerte, bár nem viharok nélkül. Serena Williams ugyanis döntő fontosságú pillanatban, az első szett elvesztése után a második játszmában, 5–6, 15–30-as állásnál második szervát ütött, de a vonalbíró lábhibát – ezzel pedig kettős hibát – ítélt. Clijsters így meccslabdához jutott, mire Williams hevesen reklamálni kezdett, egészen addig, amíg pontbüntetést nem kapott, ezzel pedig a belga játékosnak nem is kellett teniszeznie az utolsó pontért, megnyerte az elődöntőt. Párosban nővérével, Venusszal megnyerték a viadalt. Williams két tornán indult csak el a US Open után. Pekingben gyors vereséget szenvedett, viszont az év utolsó versenyét, az évadzárót dohai vébét megnyerte. A csoportkörök során legyőzte Venus Williamset, Jelena Gyementyjevát és Szvetlana Kuznyecovát is. Az elődöntőben a második szettben Caroline Wozniacki feladta ellene a találkozót. A döntőben ismét nővérével játszott, akit két szettben legyőzött. Karrierje során második alkalommal végezte az évet világelsőként, 16 tornán indult az évben. Párosban a második helyen végeztek Venusszal, habár csak hat tornán indultak az évben. 2010 Dominanciája folytatódik a női mezőnyben Első tornáját Sydney-ben játszotta, ahol a döntőben kikapott a címvédő Jelena Gyementyjevától. Az Australian Openre címvédőként érkezett, egyéniben és párosban is. Egyéniben a negyeddöntőig úgy menetelt Serena, hogy egyszer vesztette el csak az adogatását. A negyeddöntőben a fehérorosz Azarankát győzte le hatalmas csatában 4–6, 7–6(4), 6–2-re szett- és brékhátrányból megfordítva a mérkőzést. Az elődöntőben a 16. kiemelt kínai Li Nán kerekedett felül. A döntőben a visszatérő belga Justine Henint győzte le 6–4, 3–6, 6–2-es arányban. [Videó (12)] Nővérével párosban is sikerült megvédeniük címüket, a döntőben a Huber–Black-duót győzték le. Ezután sérülésének következtében több, mint három hónapot kihagyott Serena, öt tornától visszalépett. Május elején tért vissza, a salakpályás szezon első nagy tornáján, Rómában, ahol az elődöntőben a szerb Jelena Jankovićtól kapott ki három szettben úgy, hogy meccslabdája is volt. A következő versenyen, Madridban a 2. fordulóban játszotta élete leghosszabb mérkőzését. Ellenfele az orosz Vera Dusevina volt, s a mérkőzés 3 óra 26 percen át tartott. A harmadik fordulóban kikapott Nagyja Petrovától. Párosban Venusszal viszont sikerült megnyerniük a madridi versenyt. A Roland Garroson a negyeddöntőben kapott ki a későbbi döntős Samantha Stosurtól. Williamsnek meccslabdája is volt a döntő szettben, de ezt nem sikerült kihasználni, végül 8–6-ra Stosur nyerte a harmadik szettet. Így 2003 óta ezúttal sem sikerült túljutnia a negyeddöntőn itt Párizsban. Párosban viszont újabb sikert értek el Venusszal, megnyerték a páros bajnokságot, ezzel karrierjük során először a világranglista élére álltak párosban. Wimbledonban a döntőben az orosz Vera Zvonarjovát győzte le, s szettveszteség nélkül nyerte meg a tornát. [Videó (13)] Párosban címvédők voltak nővérével, de a negyeddöntőben kikaptak a Zvonarjova–Vesznyina-duótól. Július 7-én Münchenben, egy étteremben Williams törött üvegbe lépett. Tizennyolc öltéssel varrták össze az ujját, de az elkövetkező napokban egy barátságos mérkőzésen részt vett Zürichben, ahol vereséget szenvedett a belga Kim Clijsterstől. A mérkőzésen rekordszámú közönség vett részt, összesen 35 681-en figyelték a két teniszcsillag bemutató mérkőzését. Lábsérülése két műtéti beavatkozást is igényelt és ez megakadályozta, hogy 2010-ben újra pályára léphessen. 2010. október 11-én elvesztette a világelsőségét is. A szezon végén negyedikként rangsorolták, annak ellenére, hogy csak 6 tornán indult. Párosban tizenegyedikként zárta az évet, pedig csupán négy tornán indultak Venusszal. 2011 Visszatérés sérülése és egészségügyi problémái után A lábsérülésből való rehabilitációja miatt visszalépett az Australian Opentől. Kiesett a legjobb tízből, ezzel legalacsonyabb helyezését érte el 2007 márciusa óta. 2010. március 2-án szóvivője bejelentette, hogy Williams tüdőembóliát kapott. A kórházi ápolás után hazatért, és otthon lábadozott. Serena majdnem egy év kihagyás után, Wimbledon előtt egy héttel tért vissza a pályára. Eastbourne-ben az első fordulóban legyőzte a bolgár Cvetana Pironkovát, majd a második körben kikapott Vera Zvonarjovától. Következő tornája a wimbledoni bajnokság volt, ahol címvédőként indult el. Ranglistás helyezése (25.) ellenére a szervezők az első 8 kiemelt közé rangsorolták. Az első fordulóban a francia Aravane Rezaï volt az ellenfele, akit 6–3, 3–6, 6–1-re legyőzött. A második fordulóban felülmúlta a román Simona Halepet is 3–6, 6–2, 6–1-re. A harmadik fordulóban 6–3, 6–2-re győzte le az orosz Marija Kirilenkót. Williams számára a 11 hónapos kihagyás után a wimbledoni negyedik forduló volt a végállomás, ahol kikapott a francia Marion Bartolitól két játszmában. A sikertelen címvédés következtében Williams nagyon visszaesett a ranglistán, egész a 175. helyig. Egy hónappal később, Stanfordban játszotta harmadik tornáját. Mivel a 169. volt a világranglistán, nem volt kiemelt, de így is döntőbe jutott. A harmadik fordulóban simán legyőzte Marija Sarapovát (6–1, 6–3). Az elődöntőben a német Sabine Lisickit verte 6–1, 6–2-re, aki pár héttel korábban elődöntős volt Wimbledonban. A döntőben a francia Marion Bartoli volt Serena ellenfele, akinek sikerült visszavágnia a wimbledoni vereségért, s 7–5, 6–1 arányban megnyerte a meccset, s vele a stanfordi tornát. A 2010-es wimbledoni bajnokság óta, több mint egy év után először nyert tornát Williams. A következő tornája a torontói Rogers Cup volt, ahova a stanfordi győzelemnek köszönhetően már a legjobb 100 tagjaként érkezett. Az első két fordulóban két szettben verte az ukrán Aljona Bondarenkót és a német Julia Görgest. A következő két fordulóban csak három szettben tudott nyerni, legyőzve a kínai Cseng Csiét és a cseh Lucie Šafářovát. Az elődöntőben a negyedik kiemelt Viktorija Azarankát verte sima két szettben 6–3, 6–3-ra, a döntőben pedig az ausztrál Samantha Stosurt győzte le 6–4, 6–2-re. Ezzel sorozatban két tornát nyert egymás után, s ez volt karrierje 39. tornagyőzelme. Cincinnatiben sikerrel vette az első fordulót, a másodikban viszont már nem állt ki Stosur ellen, sérülésre hivatkozva visszalépett a tornától. A két tornagyőzelemnek köszönhetően a ranglistahelyezése már elég volt a kiemeléshez (28.) a US Openen, ahol 2009 után játszott újra először. Az első fordulót nagyon könnyen nyerte meg a szerb Bojana Jovanovski ellen 6–1, 6–1-re. Ezzel a győzelemmel 45–0-ra javította a Grand Slam-tornákon játszott első fordulós mérkőzéseinek arányát, vagyis eddig még soha nem kapott ki egy Grand Slam-torna első körében. A második fordulóban a holland Michaëlla Krajiceket győzte le 6–0, 6–1-re, majd a harmadik körben a világranglistán ötödik, itt negyedik kiemelt Viktorija Azarankát 6–1, 7–6(5)-ra. A következő mérkőzésén a korábbi Roland Garros-győztes Ana Ivanovićot búcsúztatta 6–3, 6–4-gyel, majd a 17. kiemelt Anasztaszija Pavljucsenkovát 7–5, 6–1-gyel a negyeddöntőben. A döntőbe jutásért a világelső Caroline Wozniackival kellett megvívnia, és sima két szettben 6–2, 6–4-re őt is legyőzte. A döntőben viszont meglepetésre az ausztrál Samantha Stosur nyert 6–2, 6–3-as arányban. Serena számára ez volt a 2011-es év utolsó WTA-mérkőzése. Visszalépett a tokiói és pekingi versenytől is. A 2011-es évet tizenkettedikként zárta. 2012 Karrier Golden Slam Serena a 2012-es évet nem Sydney-ben kezdte (ahol általában szokta, ha nem sérült), hanem Brisbane-ben, amelyet az év első hetén rendeztek. Williams négy hónapos kihagyás után, a US Open óta először lépett pályára. Az első fordulóban könnyed győzelmet aratott a dél-afrikai Chanelle Scheepers ellen. A második fordulóban egy gémre volt a győzelemtől, amikor kifordult bokája és orvosi kezelésre szorult. Habár a mérkőzést megnyerte a szerb Bojana Jovanovski ellen, sérülése miatt a versenyt nem tudta folytatni, így visszalépett a tornától. Williams második tornája az évben az Australian Open volt. Tizenkettedik kiemeltként az első három fordulót sikerrel vette. Legyőzte az első fordulóban az osztrák Tamira Paszeket 6–3, 6–2-re, a második fordulóban a cseh Barbora Strýcovát 6–0, 6–4-re, a harmadik fordulóban pedig Arn Grétán kerekedett felül 6–1, 6–1 arányban. A negyedik fordulóban óriási meglepetésre az orosz Jekatyerina Makarova sima két szettben legyőzte Williamset, 6–2, 6–3 arányban. Williams Andy Roddickkal indult volna vegyes párosban, de Roddick sérülése miatt kénytelenek voltak visszalépni, még mielőtt elkezdődött volna az első forduló. Februárban két mérkőzést játszott a fehéroroszok ellen a Fed-kupában, ahova több év után tért vissza. Két győzelmével segítette az amerikai csapatot a fehéroroszok legyőzésében. Serena márciusban tért vissza Miamiban, ahol utoljára 2009-ben lépett pályára. Az első három mérkőzését sima két szettben megnyerte. Első mérkőzésén a kínai Csang Suaj ellen diadalmaskodott, majd legyőzte a 21. kiemelt olasz Roberta Vincit 6–2, 6–1-re, a negyedik fordulóban pedig Samantha Stosuron is két játszmában kerekedett felül 7–5, 6–3 arányban. A negyeddöntőben azonban nem sikerült folytatni jó szereplését. Az egykori világelső Caroline Wozniacki állította meg 6–4, 6–4 arányban. Williams következő tornája a charlestoni zöld salakos premier torna volt. Ezen a versenyen Serena utoljára 2008-ban vett részt, akkor tornagyőztesként hagyta el a várost. Az első fordulóban kiemeltként nem kellett játszania. A második fordulóban azonban a 2011-ben döntős, Jelena Vesznyinya volt az ellenfele, akit 6–3, 6–4 arányban legyőzött. A harmadik körben a 17. kiemelt Marina Eraković 6–2, 6–2-es legyőzése után a negyeddöntőben Sabine Lisicki volt az ellenfele, akinek az első szettben megsérült a bokája, ezért kénytelen volt feladni a mérkőzést Williams 4–1-es vezetésénél. Az elődöntőben a második kiemelt Samantha Stosur ellen kellett játszania Serenának, aki a negyeddöntőben legyőzte Serena testvérét, Venus Williamst, így megakadályozta a Williams lányok egymás elleni elődöntőjét. Serena azonban kiváló játékkal legyőzte az ausztrált, a mérkőzés során csak két gémet engedélyezett neki és így az eredmény 6–1, 6–1 lett. A döntőben Williams folytatta menetelését és nagyon simán legyőzte Lucie Šafářovát 6–0, 6–1 arányban. Ezzel megszerezte 40. tornagyőzelmét és a kilencedik helyre lépett előre a ranglistán. Williams újabb Fed-kupa szereplésével hozzásegítette az amerikaiakat a világcsoportba való visszakerüléshez a jövő évtől. Serena az ukránok ellen salakon két győzelmet szerzett, mivel legyőzte Leszja Curenkót és Elina Szvitolinát is sima két szettben. Az európai salakszezont a madridi kék salakos versenyen kezdte Williams. Az első fordulóban legyőzte az orosz Jelena Vesznyinyát 6–3, 6–1-re, majd Anastaszija Pavljucsenkovát szintén két szettben, 6–2, 6–1-re. A harmadik fordulóban a korábbi világelső Caroline Wozniacki ellen három szettre kényszerült, de az elvesztett első szett után simán megnyerte a mérkőzést 1–6, 6–3, 6–2 arányban. A negyeddöntőben lenyűgöző játékkal győzött az orosz Marija Sarapova ellen 6–1, 6–3 arányban. Az elődöntőben a selejtezőből menetelő cseh Lucie Hradecká volt az ellenfele. A mérkőzést 7–6(5), 6–0-ra nyerte meg. A döntőben esélyt sem adva legyőzte a világelső Viktorija Azarankát 6–1, 6–3 arányban és megnyerte a tornát. Madridi győzelmével feljött a 6. helyre a ranglistán. A salakszezont a madridi torna utáni héten, Rómában, immár vörös salakon folytatta. Az első fordulóban legyőzte a kazah Galina Voszkobojeva, majd az orosz Nagyezsda Petrovát és a spanyol Anabel Medina Garriguest. A hazai pályán szereplő Flavia Pennetta azonban a negyeddöntőben csuklósérülés miatt feladta a mérkőzést, így Williams 4 lejátszott játék utána elődöntőbe került. A kínai Li Na elleni elődöntőtől azonban hátsérülés miatt Serena visszalépett a mérkőzés előtt, bár a madridi és római torna 2 hete alatt lejátszott 10 mérkőzés is lehet, hogy közrejátszott a visszalépésben. A Roland Garrosra Williams nagy favoritként érkezett, mivel a salakszezonban nagyon meggyőző játékot mutatott. Az első fordulóban azonban óriási meglepetésre a francia Virginie Razzano legyőzte az ötödik kiemelt Williamset, aki két labdára is volt a győzelemtől a második szettben. A döntő szettben Serena hét mérkőzéslabdát is hárított, de a mérkőzés végeredménye végül 6–4, 6–7(5), 3–6 lett Williams szempontjából. Williams az 1999-es Ausztrál Open óta először indult vegyes párosban. Partnere az amerikai Bob Bryan volt, de a torna vegyes párosban is hamar véget ért számukra, miután 7–5, 3–6, [10–6] arányban alulmaradtak az argentin Dulko–Schwank-duó ellen. Williams következő versenye wimbledoni teniszbajnokság volt, ahol hatodikként emelték ki. Az első mérkőzésén legyőzte a cseh Barbora Strýcovát, majd Czink Melindát a második körben. A harmadik fordulóban a 2008-as wimbledoni elődöntős Cseng Csie volt az ellenfele. Williams nagy csatában legyőzte a kínait 6–7(5), 6–2, 9–7 arányban és a mérkőzés során 23 ászt ütött, ami wimbledoni rekorddá vált a női mezőnyben. A negyedik fordulóban a kazah Jaroszlava Svedova volt az ellenfele, akit szintén nagy csatában tudott csak legyőzni 6–1, 2–6, 7–5 arányban. A negyeddöntőben két szettben legyőzte a címvédő Petra Kvitovát 6–3, 7–5-re, majd az elődöntőben a második kiemelt Viktorija Azarankát is megállította és legyőzte 6–3, 7–6(6)-ra. Az elődöntő során Azaranka ellen 24 ászt ütött, ezzel megdöntötte saját rekordját. A döntőben az élete első Grand Slam döntőjét játszó Agnieszka Radwańska volt az ellenfele, aki három szettre kényszerítette Williamset, de végül Serenának sikerült felülkerekedni a lengyel lányon és 2010 után újra meghódította Wimbledont. [Videó (14)] A torna folyamán egyéniben összesen 102 ászt ütött, ezzel megdöntötte saját 2010-ből származó rekordját (89 ász) és a legtöbb ászt ütötte mind a nők s férfiak között is, mivel a férfiaknál ebben az évben a legtöbb ászt Philipp Kohlschreiber ütötte, szám szerint 98-at. A díjátadó ceremónia során könnyekkel küszködve megköszönte családjának, barátainak és csapatának, hogy mindig kitartottak mellette a legnehezebb időkben is. Párosban a 2010-es wimbledoni bajnokság óta indultak először együtt nővérével Venusszal. Serena és Venus nem kiemeltként indult a versenyen. A döntőig vezető úton legyőzték például a 4. kiemelt Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-párost, illetve az elődöntőben a világelső Liezel Huber–Lisa Raymond-duót. A döntőben a 6. kiemelt cseh Andrea Hlaváčková–Lucie Hradecká-kettős ellen diadalmaskodtak 7–5, 6–4-re, így megnyerték 13. páros Grand Slam-tornájukat. A wimbledoni győzelem utáni héten Williams címvédőként és első kiemeltként lépett pályára Stanfordban. A döntőig vezető úton csupán csak 10 játékot vesztett. A döntőben az amerikai Coco Vandeweghe volt az ellenfele, aki szerencsés vesztesként került a főtáblára. A mérkőzést 7–5, 6–3 arányban megnyerte, s így 43 tornagyőzelmével az aktív játékosok között a legtöbb tornagyőzelemmel rendelkezik, testvérével, Venusszal együtt. A stanfordi győzelem után Williams visszautazott Európába és részt vett a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Londonban. A mérkőzéseket az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáin játszották le, ugyanott, ahol a wimbledoni bajnokságokkor. Williams az első fordulóban az egykori világelső Jelena Jankovicsot győzte le 6-3, 6-1-re, majd a második fordulóban Urszula Radwańskát 6-2, 6-3 arányban. A harmadik fordulóban a 2010-es wimbledoni finalistát, Vera Zvonarjovát állította meg 6-1, 6-0 arányban. A negyeddöntőben sima két szettben legyőzte a szintén egykori világelső, Caroline Wozniackit 6-0, 6-3-ra, majd az elődöntőben a világelsőt, Viktorija Azarankát állította meg 6-1, 6-2 arányban. A döntőben esélyt sem adva diadalmaskodott az orosz Marija Sarapova felett 6-0, 6-1 arányban. [Videó (15)][Videó (16)] A torna folyamán összesen 17 gémet vesztett, és egy szettet sem vesztett. Győzelmével teljesítette a Karrier Golden Slamet, amely azt jelenti, hogy megnyerte az összes Grand Slamet egyéniben legalább egyszer, illetve az olimpiai aranyat. Ezt Steffi Graf után második női teniszezőként érte el. Továbbá az első teniszező mind a férfiak, s nők körében, aki birtokolja a Karrier Golden Slamet egyéniben és párosban is. Serena és Venus párosban címvédőként indult, de mivel csak egy tornán indultak az elmúlt 2 évben, ezért nem voltak kiemeltek. A Williams nővérek párosban szett veszteség nélkül megnyerték az olimpiai aranyat, miután a döntőben legyőzték a cseh Andrea Hlaváčková–Lucie Hradecká-duót 6–4, 6–4-re. Ezzel a győzelemmel Serena és Venus az első olyan teniszezőkké váltak, akiknek sikerült négy olimpiai aranyat nyerni. Az olimpia után a Cincinnati Masters következett, ahol Serena második kiemeltként versenyzett és csak a egyéniben indult, párosban nem. A negyeddöntőben a német Angelique Kerber volt az ellenfele, akitől 6–4, 6–4-es vereséget szenvedett Augusztus 27-én vette kezdetét a 2012-es év utolsó Grand Slam-tornája, a US Open. Serena egyéniben és párosban is indult, utóbbiban szokás szerint testvérével. A páros verseny ezúttal nem sikerült olyan jól, mint az előző két szereplésük, nem voltak kiemeltek és a harmadik körben búcsúztak. Egyesben nagyon jól ment neki a játék, Andrea Hlaváčková ellen a negyedik körben 6–0, 6–0-s eredménnyel menetelt tovább. Ez már zsinórban a harmadik 6–0-s szettje volt, ugyanis a 3. körben is így fejezte be az utolsó játszmáját. Egészen az Ana Ivanović elleni negyeddöntő első szettjéig 23 játékot nyert folyamatosan. Az elődöntőben a 2012-es Roland Garros döntősével, Sara Erranival játszott, akit 6–1, 6–2-es eredménnyel ejtett ki a versenyből. A döntőben az első kiemelt Viktorija Azaranka ellen játszhatott 15. egyéni Grand Slam győzelméért. A mérkőzést Serena erősen kezdte, az első szettet 6–2-re megnyerte. A második játszma elejétől viszont Azaranka megerősödött, koncentráltabban játszott, míg Serena egyre többet hibázott. Az eredmény így 6–2, 2–6-ra alakult, tehát döntő szettre került sor. A harmadik játszma szoros volt egészen 5–5-ös állásig, amikor is Williams hozta az adogatását, majd azt követően elvette ellenfeléét, így 7–5-ös eredménnyel megnyerte a harmadik szettet. [Videó (17)] Érdekesség, hogy 1995 óta először volt háromszettes a US Open női egyes döntője. A pekingi versenytől betegség miatt visszalépett. Williams számára az év utolsó versenye az isztambuli vébé volt, ahol harmadikként rangsorolták Azaranka és Sarapova után. A csoportmérkőzések során 6–4, 6–1-re legyőzte a német Kerbert, 7–6(2), 6–2-re a kínai Lit és 6–4, 6–4-re a világelső Azarankát. Az elődöntőben két szettben, 6–2, 6–1-re legyőzte Radwańskát. A döntőben Sarapova volt az ellenfele, aki ellen sima két szettben 6–4, 6–3-ra győzött, ezzel megnyerte hetedik tornáját az évben. Az évet Williams harmadikként zárta. 2013 Williams a 2013-as évet Brisbane-ben kezdte, ahol szettet sem vesztve meg is nyerte a tornát. Sima két szettben legyőzte Lepchenkót, Cornet-t, Stephenst. Az elődöntőben nem kellett mérkőzést játszania, mert a világelső Azaranka visszalépett a mérkőzés előtt. A döntőben az orosz Pavljucsenkovát győzte le 6-2, 6-1 arányban. Serena az Ausztrál Openen harmadikként volt rangsorolva. Rögtön az első mérkőzésén bokasérülést szenvedett, s bár eljutott a negyeddöntőig, ott az amerikai Stephens ellen már hátproblémákkal is küzdött, így a torna előtt esélyesnek számító Williams három játszmában, 3–6, 7–5, 6–4-re kikapott honfitársától. Párosban is vereséget szenvedtek testvérével, Venusszal a világelső és későbbi győztes Errani–Vinci-duótól. A Roland Garroson első kiemelt volt, s remek játékkal karrierje során másodszor is megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot. A döntőben Marija Sarapovát győzte le 6–4 6–4 arányban, ezzel megszerezve tizenhatodik Grand Slam-győzelmét. 2017 áprilisában bejelentette, hogy gyermeket vár. Szeptember 1-én lánya született. Tornagyőzelmei Egyéni (72) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros (23) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Pénzdíjai 2017. november 7-i állapot szerint Díjai, elismerései Newcomer of the Year (az év felfedezettje): 1998 Most Improved Player (a legtöbbet fejlődő játékos): 1999 Az év páros játékosa ( Venus Williamsszel ): 2000, 2009 Player of the Year (az év játékosa, WTA): 2002, 2008, 2009, 2012, 2013, 2014 Comeback Player of the Year (az év visszatérő játékosa): 2004 Az év sportolója (Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, AIPS) (2017) Jegyzetek Serena Williams nővérét legyőzve 23. GS-sikerét aratta. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2017. január 28.) Williams sisters net gold in doubles, beating Spaniards in final. ESPN, 2008. augusztus 17. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Williams testvérek nyerték a női párost. sportgeza.hu, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.) Serena completes amazing 12-month run with fourth Slam. USA Today, 2003. január 26. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.) Head-to-Head, Serena Williams vs Venus Williams. WTA Tennis. (Hozzáférés: 2017. január 28.) SERENA ANNOUNCES ENGAGEMENT TO REDDIT CO-FOUNDER ALEXIS OHANIAN (angol nyelven). WTA, 2016. december 29. (Hozzáférés: 2017. április 20.) SERENA WILLIAMS CONFIRMS PREGNANCY ANNOUNCEMENT (angol nyelven). WTA, 2017. április 19. (Hozzáférés: 2017. április 20.) Serena weds fiancé Alexis Ohanian in New Orleans (angol nyelven). WTA, 2017. november 18. (Hozzáférés: 2017. november 18.) Serena Williams, Info – Biography. WTA Tennis. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena életrajza. Serena Williams hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Venus, Serena reflect as they prepare for Fed Cup. Blackathlete.net, 2007. április 22. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams in Kenya on charity tour. People's Daily Online, 2008. november 15. (Hozzáférés: 2011. október 2.) Haiti earthquake: Roger Federer and top players raise £114,000 for victims. The Telegraph, 2010. január 17. (Hozzáférés: 2011. október 2.) Serena Williams az UNICEF jószolgálati nagykövete lett. Sport Géza, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2011. október 5.) Serena Williams Named UNICEF Goodwill Ambassador. Tennis-X, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. október 5.) Gimpy Jankovic swats away defending champion Williams. ESPN, 2008. január 22. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams And Capriati in Final. The New York Times, 2008. január 22. (Hozzáférés: 2003. március 29.) IDS Serve Speed Leaders. WTA Tennis. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Not So Fast, Kiddo. Sportsillustrated, 2008. szeptember 15. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams, Ranking History. WTA Tennis. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Championships Notes: Apr. 3, 2004, 2004. április 3. (Hozzáférés: 2011. október 2.) ("Runner-Up in 1999 [...] falling to No.6 V.Williams in first all-sister singles final in professional tennis history") Serena Williams, Career In Review. WTA Tennis. (Hozzáférés: 2011. október 2.) Knee injury leads Serena to bow from final tourneys. Philly.com, 2003. október 18. (Hozzáférés: 2011. október 2.) California: Man Sought In Shooting Death. The New York Times, 2004. január 15. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena to miss Games. BBC Sport, 2004. augusztus 11. (Hozzáférés: 2011. október 2.) Serena Pulls Out, Citing Ankle Injury. Los Angeles Times, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Injured Serena pulls out of Miami. BBC Sport, 2006. március 17. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Superb Williams wins Aussie title. BBC Sport, 2007. január 27. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena takes title in epic final. BBC Sport, 2007. március 31. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena loses her cool, open semi to Clijsters. NBC Sports, 2009. szeptember 13. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams is fined $10,500 for tirade at U.S. Open. Los Angeles Times, 2009. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Williams, Henin set for final. ESPN, 2010. január 30. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Jankovic stuns Serena to reach Rome final. ABC News, 2010. május 8. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Jankovic vs Serena Highlights (Rome 2010). YouTube-videó, 2010. augusztus 9. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena staves off Dushevina in Madrid. ESPN, 2010. május 10. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena routs Zvonareva for fourth Wimbledon title. TENNIS.com, 2010. július 3. (Hozzáférés: 2011. október 1.) For first time, Serena Williams reveals details of her foot injury. USA Today, 2010. szeptember 2. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Kim Clijsters beats Serena Williams in exhibition before record crowd of 35,681. The Seattle Times, 2010. július 8. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams could surrender top spot after withdrawing from Tokyo and Beijing. Sportintelligence, 2010. szeptember 24. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams withdraws from Australian Open. Australian Open honlapja, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Tennis star Serena Williams home after treatment for blood clot. USA Today, 2011. március 2. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Williams Returning to Tour. The New York Times, 2011. június 6. (Hozzáférés: 2011. október 1.) Serena Up To 45-0 In Grand Slam Openers. WTA Tennis, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2011. október 2.) Serena wins in first match since U.S. Open final. Tennis.com, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2012. január 5.) Serena hurts ankle in win; withdraws from Brisbane. Tennis.com, 2012. január 4. (Hozzáférés: 2012. január 5.) Australian Open: Williams d. Paszek. Tennis.com, 2012. január 17. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Serena wins second-rounder in straight sets. Tennis.com, 2012. január 18. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Australian Open: Williams d. Arn. Tennis.com, 2012. január 21. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Serena ousted from Aussie by Makarova. Tennis.com, 2012. január 23. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Roddick, Serena team for Aussie mixed. Tennis.com, 2012. január 19. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Injured Roddick out three weeks, no Davis Cup. Tennis.com, 2012. január 19. (Hozzáférés: 2012. február 3.) Fed Cup: Serena, Venus, McHale clinch 5-0 win for USA. USA TODAY, 2012. február 12. (Hozzáférés: 2012. március 14.) Wozniacki beats Serena in straights. TENNIS.com, 2012. március 27. (Hozzáférés: 2012. április 9.) Serena routs Stosur to roll into Charleston final. TENNIS.com, 2012. április 7. (Hozzáférés: 2012. április 9.) Serena routs Safarova for 40th title in Charleston. TENNIS.com, 2012. április 8. (Hozzáférés: 2012. április 9.) Williams tops Wozniacki in three for Madrid QFs. TENNIS.com, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. május 14.) Serena cruises by Sharapova in Madrid. TENNIS.com, 2012. május 11. (Hozzáférés: 2012. május 14.) Serena to meet Azarenka in Madrid final. TENNIS.com, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2012. május 14.) Serena routs Azarenka to win Madrid Open. TENNIS.com, 2012. május 13. (Hozzáférés: 2012. május 14.) Serena withdraws from Rome semi with back injury. TENNIS.com, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Serena loses to Razzano, suffers earliest Slam exit. TENNIS.com, 2012. május 29. (Hozzáférés: 2012. június 27.) Serena loses another opener, in mixed doubles. TENNIS.com, 2012. június 1. (Hozzáférés: 2012. június 27.) Serena Williams racks up Wimbledon-record 23 aces. Denverpost, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Wimbledon 2012: Serena breaks 100-ace barrier. NDTV sports, 2012. július 5. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Serena beats Radwanska in three sets for title. TENNIS.com, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 9.) She's done it again! Serena Williams wins her fifth Wimbledon title as she draws level with sister Venus... and then the pair go on to win the ladies' doubles title. Dailymail.com, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Serena Williams hits 102 aces during the tournament. Wimbledon.com. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Williamses beat Huber, Raymond in semis. TENNIS.com, 2012. július 6. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Serena bags her second Wimbledon title of the year as Williams sisters edge tight final. Dailymail.com, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 9.) Serena tested, but wins Stanford in straights. TENNIS.com, 2012. július 15. (Hozzáférés: 2012. július 17.) Serena drops just one game to Zvonareva. TENNIS.com, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Olympics tennis: Serena Williams & Maria Sharapova into final. BBC.co.uk, 2012. augusztus 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Serena: Olympic win best tournament performance. TENNIS.com, 2012. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Serena Williams Beats Sharapova for Olympic Gold. abcnews.go.com, 2012. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Olympics: S. Williams d. Sharapova. TENNIS.com, 2012. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Williams sisters defend Olympic doubles gold. TENNIS.com, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Venus and Serena Williams win Olympic gold. cbsnews.com, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.) Serena Williams falls to Germany's Kerber. SportsIllustrated.com, 2012. augusztus 17. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) Kevin Armstrong: U.S. Open Insider: Williams sisters out in doubles. NYDailyNews.com, 2012. szeptember 3. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) Allen St. John: The Paradox of Dominance: Serena Williams at the U.S. Open. Forbes, 2012. szeptember 9. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) Erin Bruehl: Serena regroups to defeat Azarenka and win fourth US Open. usopen.org, 2012. szeptember 9. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) Serena withdraws from China Open. tennis.com, 2012. szeptember 28. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.) Serena, Radwanska, Sharapova win in Istanbul. tennis.com, 2012. október 23. (Hozzáférés: 2012. november 1.) Serena tops Li. tennis.com, 2012. október 24. (Hozzáférés: 2012. november 1.) Serena Williams beats Victoria Azarenka at WTA Championships. BBC Sport, 2012. október 25. (Hozzáférés: 2012. november 1.) Serena Williams and Maria Sharapova set for WTA final. BBC Sport, 2012. október 27. (Hozzáférés: 2012. november 1.) Serena Williams beats Sharapova in WTA Championships final. BBC Sport, 2012. október 28. (Hozzáférés: 2012. november 1.) Serena cruises by Lepcenko in Brisbane. ESPN, 2012. december 30. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Serena Williams wins 21 in Brisbane. ESPN, 2013. január 1. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Serena beat Anastasia Pavlyuchenkova to win the title in Brisbane. BBC, 2013. január 5. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Serena rolls her ankle. FOX Sports, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Serena was enduring an ankle injury she sustained in the first round as well as back pains. DailyMail, 2013. január 24. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Sloane Stephens beats Serena. DailyMail, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Venus and Serena lose in doubles. NYTimes, 2013. január 22. (Hozzáférés: 2013. február 16.) Tenisz: Serena Williams bejelentette, gyermeket vár. nemzetisport.hu, 2017. április 19. (Hozzáférés: 2017. április 20.) Tenisz: megszületett Serena Williams gyermeke. nemzetisport.hu, 2017. szeptember 1. (Hozzáférés: 2017. szeptember 2.) WTA Awards (angol nyelven). WTA Tour Inc.. (Hozzáférés: 2015. március 8.) Hosszú Katinka a világ második legjobb sportolója. index.hu, 2017. december 29. (Hozzáférés: 2017. december 29.) Videók listája ↑ Videó (1): Serena Williams vs Martina Hingis (US Open Final 1999). YouTube, 2010. október 9. (Hozzáférés: 2012. október 9.) ↑ Videó (2): Serena Williams vs Venus Williams (French Open 2002 Final). YouTube, 2008. február 2. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (3): Serena Williams vs Venus Williams (Wimbledon 2002 Final). YouTube, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (4): Serena Williams vs Venus Williams (US Open 2002 Final). YouTube, 2011. augusztus 26. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (5): Serena Williams vs Venus Williams (Australian Open 2003 Final). YouTube, 2011. december 15. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (6): Serena Williams vs Venus Williams (Wimbledon 2003 Final). YouTube, 2011. október 6. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (7): Serena Williams vs Marija Sarapova (Australian Open 2005 Final). YouTube, 2011. július 12. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (8): Serena Williams vs Marija Sarapova (Australian Open 2007 Final). YouTube, 2009. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (9): Serena Williams vs Jelena Jankovic (US Open 2008 Final). YouTube, 2011. szeptember 23. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (10): Serena Williams vs Dinara Safina (Australian Open 2009 Final). YouTube, 2012. január 20. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (11): Serena Williams vs Venus Williams (Wimbledon 2009 Final). YouTube, 2010. május 14. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (12): Serena Williams vs Justine Henin (Australian Open 2010 Final). YouTube, 2011. december 5. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (13): Serena Williams vs Vera Zvonarjova (Wimbledon 2010 Final). YouTube, 2011. július 12. (Hozzáférés: 2012. március 15.) ↑ Videó (14): Serena Williams vs Agnieszka Radwanska (Wimbledon 2012 Final). YouTube, 2012. július 7. (Hozzáférés: 2012. július 9.) ↑ Videó (15): Serena Williams vs Marija Sarapova (London 2012 Olympic Games Final). YouTube, 2012. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.) ↑ Videó (16): Serena Williams vs Marija Sarapova (London 2012 Olympic Games Final full replay). YouTube, 2012. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.) ↑ Videó (17): Serena Williams vs Viktorija Azaranka (US Open 2012 Final). YouTube, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.) Traînou Traînou település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 3243 fő (2015). Traînou Loury, Boigny-sur-Bionne, Donnery, Fay-aux-Loges, Mardié, Sully-la-Chapelle és Vennecy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Loup-en-Comminges Saint-Loup-en-Comminges település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Saint-Loup-en-Comminges Bazordan, Villemur, Gensac-de-Boulogne és Nizan-Gesse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Glavica (Sukošan) Glavica falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sukošanhoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 25 km-re délkeletre, a tengertől 4 km-re északkeletre, a zárai repülőtértől 9 km-re délre, Dalmácia északi részén a Vrčevo-hegy alatt található. Története A felette magasodó Vrčevo-hegy már az ókorban stratégiai fontosságú pont volt, ahol az illírek erődje állt. A 15. és 16. században az Oszmán Birodalom egyik őrtornya volt ezen a helyen. A hegy egykori erődített voltáról az itt található sáncnyomok és régi használati tárgyak adnak bizonyságot. A falu lakosságát csak 2011-től számlálják önállóan, amikor 185 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak. Nevezetességei A településen október 7-én zarándoklatot tartanak a Vrčevo-hegyre annak emlékére, hogy 2008. október 1. és 7. között tizenegy környékbeli zarándok hétnapos, 280 km hosszú zarándoklatot tett Međugorjéből a Vrčevo-hegyre egy 1,2 méter magas Mária-szoborral, amely talapzatával együtt 25-30 kilogrammot nyomott. A helyi lakosság adományaiból épült fel a hegyen a Rózsafüzér királynője kápolna, melyről a nép a hegynek a "Gospino brdo" nevet adta. A kápolnához az északkeleti oldalon keresztút vezet. Star Wars: Boba Fett Boba Fett (Boba Fett): A Star Wars univerzumban játszódó, nyolc különböző történetből álló képregénysorozat 1995. decembere és 2006. áprilisa között képregényfüzetekben, 1998. januárja és 2007. márciusa között gyűjteményes képregényekben (TPB), majd 2010. márciusában Omnibus képregényben jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. Boba Fett történetei 3 évvel az Új remény eseménye előtt és 10 évvel az Új remény eseménye után játszódnak. Star Wars: Darth Plagueis Star Wars: Darth Plagueis James Luceno 2012. január 20-án megjelent Csillagok háborúja regénye. A könyv 35 év cselekményét öleli fel, a könyv három részből. Az első rész a Yavini csata előtt 67–65 évvel történik, a második rész a Yavini csata előtt 54–52 évvel történik, a harmadik rész a Yavini csata előtt 34–32 évvel történik. A könyv epilógusában megjelenik a gyermek Anakin Skywalker. A könyv borítójának grafikáját Torstein Nordstrand készítette. A könyv Magyarországon 2013-ban jelent meg a Szukits Könyvkiadó gondozásában, Szente Mihály fordításával. Főszereplők Darth Plagueis Darth Tenebrous Palpatine Darth Maul 11-4D Miralem Sulejmani Miralem Szulejmani (szerbül: Миралем Сулејмани) (Belgrád, 1988. december 5.) szerb válogatott labdarúgó, pontosabban támadó szellemű szélső. Profi karrierjét a belgrádi FK Partizan csapatánál kezdte 2005-ben. Egy év múlva átigazolt Hollandiába, az SC Heerenveen csapatához, de 2 év után már az Ajax Amsterdam csapatánál folytatta karrierjét. 2015 óta a Young Boysban játszik. A válogatottban először 2008 februárjában lépett pályára egy Macedónia elleni barátságos mérkőzésen. Első gólját pedig 2012. szeptember 11-én, a 2014-es vb egyik selejtezőmérkőzésén lőtte Wales ellen. Pályafutása Fiatalkor Szulejmani első klubja fiatalkorában a belgrádi BSK Batajnica volt. Itt egészen 2000-ig folytatta a labdarúgást. Ezután átkerült az ugyancsak belgrádi Partizan Belgrád ificsapatába. Itt egészen 2005-ig volt az ificsapat tagja. Partizan Belgrád A 2005–06-os szezonban már bekerült az elsőcsapat keretébe. Nem sikerült nagyon jól a bemutatkozása, mivel a szezonban csak egy mérkőzésen lépett pályára. A következő, 2006–07-es szezonban pályára sem lépett. Ennek ellenére őt tartották a szerb labdarúgás legújabb tehetségének. Ennek gyorsan meg is lett az eredménye. Több holland klub - AZ Alkmaar, FC Groningen, SC Heerenveen - az Eredivisie-ből is felfigyelt a fiatal szerb játékosra. Végül az SC Heerenveen lett a befutó, 2006. december 6-án Sulejmani aláírta a szerződést és januárban csatlakozott is klubhoz. SC Heerenveen Bár az átigazolás egyszerűen történt, többen vitatott lépésnek tartották. Végül a Partizan Belgrád csapata és a Szerb labdarúgó-szövetség utolsó ülésén a szövetség felfüggesztette Szulejmani játékjogát 2007. május 11-ig. A Heerenveen fellebbezést nyújtott be a FIFA-nál. Az elsődleges ítélettel megszüntették a felfüggesztést de a második döntésük viszont ismét a felfüggesztés mellett volt. Emiatt 2007. május 13-ig váratott magára a debütálás. Ekkor a Heerenveen ificsapatában mutatkozott be a Heracles Almelo ificsapata ellen. Ezt 3:0-ra megnyerték és ehhez Sulejmani is hozzájárult egy gólpasszal. Első mérkőzését a felnőttcsapatban július 7-én játszotta le. Ez csak egy tét nélküli barátságos mérkőzés volt egy holland amatőrklub, az SV Lelystad'67 ellen. Megnyerték 0:3-ra és itt lőtte be Sulejmani első gólját. Első tétmérkőzéses debütálására augusztus 17-ig kellett várni. Ez a 2007-08-as szezon nyitómérkőzése volt a Willem II Tilburg ellen, 0:0-val végződött. A második fordulóban meg is szerezte az első bajnoki gólját. Az Amsterdam Arenában az Ajax elleni 4:1-re elveszített mérkőzésen. A szezon elég szegényesen kezdődött a csapat számára, körülbelül a hetedik fordulónál indult be a játék. A szezon első felében a szerb több poszton is játszott, hogy Afonso Alves eligazolása után hogyan fogja tudni őt pótolni. A széleken vált be leginkább, 4 gólig és 5 gólpasszig jutott. A tizedik fordulóban, hazai pályán az ő góljával győzték le a PSV Eindhoven csapatát. Miután januárban Alves eligazolt a Middlesbrough csapatához, Szulejmani vette át a helyét a támadásoknál. Nagyon jól pótolta a brazilt. Miután végetért a szezon, ők az ötödik helyen zártak. Sulejmani mindegyik mérkőzésen pályára lépett és ő lett a csapat házi gólkirálya. Összesen 15 gólt és 10 gólpasszt szerzett 34 mérkőzés alatt. Ebben az idényben ő nyerte meg az "Év Tehetsége" díjat. A díj elnyerése után egy műfüves focipályát ajándékozott a szülővárosának. A Heerenveen az ötödik helyen zárta a szezont. Ezzel még esélyük volt bejutni a BL-selejtezőkörébe. A rájátszás első mérkőzésén az Ajax-al csaptak össze. Miután mindkét mérkőzést elveszítették 5:2-es összkülönbséggel, a másik vesztes NAC Bredával csaptak össze az UEFA-kupába való bekerülésért. Sikerült is nekik. Sulejmani nem tudott egyik rájátszásban sem pályára lépni, mivel az utolsó bajnokin kapott sérülése nem javult. A lenyűgöző debütáló szezonja miatt több csapat is felfigyelt rá. Az Eredivisie-ból az Ajax, a Feyenoord és a PSV is érdeklődését fejezte ki iránta, a Premier League-ből pedig a Chelsea. Végül az Ajax lett a befutó. AFC Ajax 2008. július 4-én fejeződött be a spekuláció, Szlejmani átigazolásával kapcsolatban. Ekkor jelentette be az Ajax, hogy megkötötték a szerződést. Az amszterdami csapat 16,25 millió €-t fizetett ki a szerb támadóért. Ez lett az eddigi legdrágább átigazolás a holland piacon belül. Sulejmani 5 évre írt alá. Egy interjúban azt állította, hogy ő maga sem tudott arról, hogy az Ajax ennyit fizetett ki érte. Augusztus 3-án debütált először, egy barátságos mérkőzésen az angol Sunderland ellen. Az első tétmérkőzése, amelyet új klubjában játszott a 2008–09-es szezon első fordulójában volt. Az edző, Marco van Basten alapembernek tekintette őt. Leginkább szélsőként játszott de még az irányító középpályás szerepét is kipróbálta. Olyan társai voltak a támadásban mint Huntelaar vagy Suarez. Augusztus 30-án a Willem II otthonában kezdett az Ajax. Annak ellenére, hogy 2:1-re kikaptak Szulejmani már az első mérkőzésén megszerezte első bajnoki gólját. Az első szezonjában nem teljesített rosszul. 27 bajnoki mérkőzést játszott le és ezeken 8 gólt és 7 gólpasszt szerzett. Emellett még játszott 6 mérkőzést az UEFA-kupában. A szerb Borac 1:4-es legyőzésekor megszerezte élete első gólját is az európai porondon. A következő, 2009–10-es szezon már nem alakult számára ennyire jól. Ennek ellenére már az első fordulóban megszerezte első idei gólját az FC Groningen ellen. 2009 júliusában edzőcsere történt a csapatnál. Marco van Bastent az ugyancsak holland Martin Jol váltotta. Egyrészt ennek is köze volt ahhoz, hogy Sulejmani sokkal kevesebb lehetőséget kapott. Az új edző nem volt nagyon megelégedve a szerb fizikumával. Jol elmondta, hogy számít Miralem-re de csak a cserepadon kapott nagyrészt helyet. A szezon első felében még általában minden mérkőzésen pályára lépett, de tavasszal már nagyon kevés lehetőséget kapott. Ugyanez volt a helyzet a Holland-kupában is. A bajnokságban összesen 17 mérkőzésen lépett pályára és csak 2 gólt tudott szerezni. Az európai porondon 9 mérkőzést játszott. Pályára lépett az Európa-liga minden csoportmérkőzésén és a kieséses szakaszban is a Juventus ellen. Az olaszok ellen szerzett is egy gólt. Az első mérkőzésen, Amszterdamban ő szerezte meg a vezetést az Ajax-nak. Ennek ellenére az Ajax kiesett, mivel a mérkőzést 1:2-re a Juventus nyerte és a visszavágón, Torinóban pedig 0:0 lett. A 2010–11-es szezont majdnem az angol bajnokságban kezdte. Mivel a nyáron az Ajax és a West Ham United megállapodott Szulejmani 1 éves kölcsönbeadásáról. De mivel Angliában elutasították a szerb munkavállalási engedélyét, ezért nem jött létre belőle semmi. Maradt az Eredivisie-ben. Ebben a szezonban már újra sokkal több lehetőséget kapott. Bár decemberig általában csak csereként lépett pályára. Amikor december elején Martin Jol lemondott és Frank de Boer vette át a csapat irányítását, akkor lett a kezdőcsapat egyik alapembere. A játéka is jobb lett és sokkal gólveszélyesebb lett. Január 27-én a Holland-kupa negyeddöntőjében 2 gólt lőtt a NAC Breda ellen 4:1-re megnyert mérkőzésen. Miután a Bajnokok ligájából kiesett az Ajax, februárban az Európa-liga nyolcaddöntőjében az Anderlechtel csaptak össze. Mindkét mérkőzést az Ajax nyerte meg. A visszavágón, Amszterdamban Sulejmani góljaival nyertek 2:0-ra. Őt választották a "mérkőzés emberének". A szezont két nagyon fontos mérkőzéssel fejezték be. Május 8-án a Twente ellen ugyan elbukták a Holland-kupa döntőjét 3:2-re de egy héttel később viszont hazai pályán 3:1-re legyőzték őket a bajnokság utolsó fordulójában. Ezzel a győzelemmel megelőzték a Twente csapatát és megnyerték a bajnokságot. Miralem mindkét mérkőzésen nagyon jó volt és rászolgált első bajnoki címére. A 2011–12-es szezont nagyon jól kezdte. A De Graafschap elleni 1:4-re megnyert nyitómérkőzésen őt választották csapata és az 1. forduló legjobbjának. A jó játéka mellett 2 góllal segítette csapatát a győzelemhez. Szeptember 14-én játszotta 30. nemzetközi kupamérkőzését a francia Olympique Lyon ellen. Ezen a BL-csoportmérkőzésen szenvedett el egy sérülést de szerencséjére 10 nap múlva már ismét pályára léphetett. A bajnokság első felében elég jól teljesített, 14 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Viszont tavasszal már nem sikerült betalálnia. Március 4-én pedig véget is ért számára az idei szezon. A Roda Kerkrade elleni mérkőzésen szenvedett egy súlyos sérülést. A mérkőzés után megvizsgálták az orvosok és javaslatukra a szezon többi mérkőzésén már nem lépett pályára. Mivel az Ajax-nak sikerült a bajnoki címvédés, így Miralemnek is sikerült elnyernie második bajnoki címét csapatával. Legközelebb nagyjából öt és fél hónap múlva augusztus 25-én, a következő - 2012–13-as - szezon harmadik fordulójában lépett pályára. Ezen a NAC Breda ellen 5:0-ra megnyert hazai mérkőzésen a második félidő közepén kapott lehetőséget. Szeptember 15-én, a bajnokság 5. fordulójában hazai pályán játszottak az RKC Waalwijk csapata ellen. Annak ellenére, hogy Sulejmani csak a második félidőben lépett csereként a pályára, ez karrierjének egy fontos mérkőzése volt mivel ekkor játszotta 100. bajnoki mérkőzését az Ajax csapatánál. Végül ebben a szezonban általában a Jong Ajax-ban játszott, a felnőttcsapatban pedig csak 5 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Ennek az oka az volt, hogy a csapat edzője, Frank de Boer nem volt megelégedve az idei teljesítményével. A bajnokságot - akárcsak az utóbbi két évben - idén is az Ajax nyerte, így Sulejmani ismét egy bajnokcsapat tagja volt. A szezon végén lejárt a szerződése és így 5 év után ingyen igazolhatott Portugáliába, a Benfica Lisszabon csapatához. Benfica Lisszabon Első mérkőzését a Benfica-ban július 13-án játszotta. Ez egy felkészülési mérkőzés volt, a svájci Étoile Carouge FC ellen. Ezt a mérkőzést 6:1-re nyerte a lisszaboni csapat, Sulejmani pedig kétszer talált be. Válogatott A nemzeti válogatottban 2008. február 6-án debütált egy 1:1-re végződő barátságos mérkőzésen Macedónia ellen. Ezek után néha kapott lehetőséget a válogatottban de nem lett alapembere a szerb válogatottnak. Első válogatottbeli góljára 4 évet és 7 hónapot kellett várnia. Ezalatt összesen 8 alkalommal lépett pályára a válogatottban. 2012. szeptember 11-én, Sulejmani 9. válogatottbeli mérkőzésén belőtte a várva várt gól is. Ekkor a 2014-es világbajnokság selejtezőmérkőzésén léptek pályára Wales csapata ellen hazai pályán. Ezt 6:1-re megnyerték a szerbek és Sulejmani csereként pályára lépve a csapata utolsó gólját lőtte be. Statisztika 2013. június 14. Sikerei, díjai Csapat AFC Ajax Bajnoki cím (3x) : 2011, 2012, 2013 Holland kupagyőzelem (1x) : 2010 Egyéni Az Eredivisie Év-tehetsége: 2008 Szenedzsemib Inti Szenedzsemib Inti ókori egyiptomi vezír volt az V. dinasztia idején, Dzsedkaré Iszeszi uralkodása alatt. Családja Feleségét Tjefinek hívták. Több gyermekük ismert: Szenedzsemib Mehi , a legidősebb fiú szintén vezírként szolgált, valószínűleg Unasz uralkodása alatt. Fetekti, akit három fiú közül a középsőként ábrázolnak szüleivel egy mocsári jelenetben, és talán azonos egy Kaherptah Feteki nevű személlyel, akit a gízai G 5560 sírba temettek, címei szerint bíró volt, Memphisz és Leontopolisz nomoszok elöljárója, Hufu piramisa wab -papjainak felügyelője, Iszeszi piramisa új településeinek elöljárója, az írnokok elöljárója, Felső-Egyiptom tízeinek nagyja, előkelő az ő helyén, a Holddal kapcsolatban álló írnokok elöljárója, Maat papja. Hnumenti talán a második fiú lehetett; Unasz alatt szolgált, később vezír lett. Nianhmin apja halotti kultuszának felolvasópapjaként szolgált, ábrázolják Szenedzsemib Inti sírjában. Sírja Szenedzsemib Inti masztabasírja a gízai G 2370. A sír falaira Dzsedkaré Iszeszi Szenedzsemibnek címzett dekrétumait vésték. Ezekben a király dicsőíti a hivatalnokot, ami nagy büszkeségre adott okot Szenedzsemib családjának. Az egyik dekrétumot „a főbírónak, a király minden építkezései felügyelőjének, a királyi dokumentumok írnokai elöljárójának, Szenedzsemibnek” címezték. Ebben említik egy udvar vagy medence tervezését az Iszeszi szed-ünnepére emelt jubileumi palota területén belül. A palota neve „Iszeszi lótusza” lehetett, bár ez vitatott. A dekrétum kiadásának dátuma valószínűleg a 16. jószágszámlálás éve, a 3. évszak 4. hónapjának 28. napja. Egy másik, Szenedzsemib Mehinek címzett levélben egy „Iszeszi szent házassági kápolnája” nevű épület – talán egy Hathor-kápolna – feliratainak vázlatairól van szó. Szenedzsemib Inti még Iszeszi uralkodása alatt meghalt. Sírjának feliratai beszámolnak arról, hogy fia, Szenedzsemib Mehi engedélyt kér és kap arra, hogy Turából hozasson neki szarkofágot. Később ő maga is vezír lett. FC Bayern München (sakk) Az FC Bayern München sportegyesületének a sakk osztálya 1980-ban alakult meg. Az osztály rendelkezik egy férfi és egy női csapattal. Történelem Az FC Bayern München sportegyesületének sakk osztálya 1980-ban alapult meg az egyesület és az 1908-ban alapult Münchener Schachclub Anderssen sakk csapat egyesülését követően. A sakk osztály pénzügyi támogatását Heinrich Jellissen veszi át, akit megválasztanak az osztály elnökévé. A sakk-klub hamarosan Németország egyik legsikeresebb klubja lett. A sakk osztály férfi csapata 1983 és 1995 között élte aranykorát: 9 alkalommal nyerte meg a német sakkbajnokságot és 10 alkalommal nyerte meg a német villámsakkbajnokságot, valamint 1992-ben Solingenben megnyerte a Sakk-klubok Európa-kupáját. Ebben a korszakban olyan nagymesterek voltak a klub tagjai, mint Robert Hübner, Artur Juszupov vagy a magyar Ribli Zoltán. Heinrich Jellissen 1994 decemberi hirtelen halála nemvárt fordulatokat okozott a sakk osztálynál. Az egyesület újdonsült elnökévé az egykori aranylabdás labdarúgó Franz Beckenbauert választották meg, aki korlátozta a pénzügyi költségvetéseket és inkább a labdarúgásba fektetett, így a férfi csapatot kizárták az Oberliga Bayern-be. Az 1999-2000-es szezonban a férfi csapat feljutott a másodosztályba, majd 2008-ban az elsőosztályba. 2002-ben a női csapat is feljutott az első osztályba. 2011-ben a férfi csapat története során 11. alkalommal nyeri meg a német villámsakkbajnokságot. (Az OSG Baden-Baden csapatával megosztott rekordnak számít.) 2010-ben az egyesület 107 taggal rendelkezik. Eredmények Férfiak Német sakkbajnokság Bajnok (9): 1983, 1985, 1986, 1989, 1990, 1991, 1992, 1993, 1995 (megosztott rekord a OSG Baden-Baden csapatával) Német villámsakkbajnokság Bajnok (11): 1984, 1985, 1987, 1988, 1989, 1990, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 2011 (rekord) Német sakk örökranglista : ötödik hely Sakk-klubok Európa-kupája Győztes (1): 1992 Nők Német sakkbajnokság másodosztály Feljutás (2): 2002 Acclamatio Acclamatio, latinul: felkiáltás. Az ókori Rómában így nevezték a senatus, vagy a színházban, cirkuszban, népgyűlésen összegyűlt nép tetszésének, illetve nemtetszésének közfelkiáltásokban kifejeződő jeleit, majd a korai császárkorban acclamatióval (közfelkiáltással) választották meg a császár által kijelölt hivatalnokokat a névleges népgyűléseken. Përmet Përmet (török Permedi; görög Πρεμετή / Premetí) kisváros Albánia délkeleti részén, a görög határ közelében, Gjirokastrától légvonalban 25 kilométerre északkeleti irányban. Gjirokastra megyén belül Përmet község, valamint Përmet alközség központja, egyúttal ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése is. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Përmet népessége 5945 fő. A nagy múltú, de évszázadokon keresztül kis népességszámú települést az albániai kommunizmus évtizedeiben szimbolikus jelentőségű „hős város”-ként tartották számon, a második világháború során ugyanis a kommunista partizánok első hadi sikereinek egyik fő helyszíne volt, majd 1944 májusában itt tartották meg az Enver Hoxha egyszemélyi hatalmát konszolidáló përmeti kongresszust. Fekvése Përmet a Dél-albán-hegység vagy Albán-Epirusz északi peremvidékén, a Vjosa folyó bal partján fekszik. Délnyugatról a Dhëmbel-hegy(wd) (Maja e Dhëmbelit, 1966 m), délkeleti irányból pedig a Nemërçka-hegység két csúcsa, a Poliçani-hegy (Maja e Poliçanit, 1838 m) és a Dritai-hegy (Maja e Dritës, 2198 m) övezi. Északon, a Vjosa túlpartján a mallakastrai hegyvonulatok déli, 1200 méter fölé csak ritkán magasodó gerincei határolják. A Tepelenát a Vjosa völgyén keresztül Korçával összekötő SH75-ös jelű főút mentén fekszik, a megyeszékhelytől, Gjirokastrától közúton 65, a kónitszai határátkelőhelytől 35 kilométerre. Történelme Përmet vidéke lakott volt már az őskor idején is, de a mai település története csak a középkorig vezethető vissza. A város első említése 1431-ből ismert Premeti alakban. Az oszmánok 1417-ben foglalták el a települést, és az Ergiri (Gjirokastrai) szandzsákon belüli Permedi vilajet központjává tették. Ezekben az évszázadokban épült a romjaiban a Város-sziklán ma is látható vár. Bár Përmet lakossága nem volt számottevő, kisebb közigazgatási központ szerepét a 20. századig megtartotta. 1878-ban a Yanyai (Janinai) vilajeten belül a Permedi kaza (törvényhatósági járás) központja volt. Epirusz önkényura, Ali Tepeleni pasa a 19. század elején kiterjesztette hatalmát Përmetre és Libohovára is, és bár Ibrahim pasa, a berati szandzsákbég több ízben próbálta tőle erővel visszaszerezni Përmetet, kísérletei rendre kudarcot vallottak. 1847-ben Labëria vidékén fegyveres felkelés tört ki az oszmán fennhatóság ellen, főként a kötelező sorozás és a kivetett adók mértéke miatt. A lázadás kezdeti sikerei utat engedtek az oszmánellenes érzelmek kitörésének más albán lakta vidékeken is, így Përmet körzetében is fegyvert fogtak az elégedetlenkedők. A Porta fennhatósága ellen kirobbant 1912-es albán felkelés során, augusztus 14-én Përmet is a felkelők kezére került. Albánia függetlenségének kikiáltása (1912. november 28.) után megalakult az első nemzeti kormány, amelynek fennhatóságát 1912–1913 telén Përmet városa is elismerte. 1913 márciusában a görögök bevonultak Dél-Albániába, és március 17-én elfoglalták Gjirokastrát, Tepelenát és Përmetet. Az albán–görög államhatárról döntő, 1913. december 17-ei firenzei egyezmény a várost Albániának ítélte. Ezt a döntést azonban a görögök nem fogadták el, s továbbra sem evakuálták csapataikat a dél-albániai területekről. 1914. február 28-án Gjirokastra fővárossal kikiáltották az Észak-epiruszi Autonóm Köztársaságot, amely magában foglalta a Korça és Himara közötti területeket, így Përmetet is. Az első világháború kitörésekor, 1914 szeptemberében olasz katonaság vonult be a területre, október 31-én azonban a görögök visszafoglalták Përmetet. 1916. június 21-én az előrenyomuló olaszok elől a görögök evakuálták a települést, az rövid időre ismét albán terület lett, mígnem október 9-én az olaszok újra be nem vonultak a városba. A világháborút lezáró béketárgyalások során, 1919. március 6-án a brit és francia küldöttség olyan tervezetet nyújtott be, amely alapján az albán–görög államhatár Përmettől északra húzódott volna, az amerikaiak ezzel szemben Albániának ítélték volna a városkát. Végül az olaszok javaslatára kompromisszumos megoldásként visszaállították a status quót, az 1913-as firenzei egyezmény által megállapított határokat, így Përmet végleg albán területen maradt. 1925. április 5-én jelent meg a hír a sajtóban, hogy a belügyminisztérium leleplezett egy kormányellenes, Eshref Frashëri nevéhez köthető összeesküvést, amelynek központjai Beratban, Korçában és Përmetben voltak. Albánia olasz megszállását követően, a második világháború első éveiben a Jorgucat–Gjirokastra–Përmet vidék a 23. Ferrara gyalogoshadosztály és a 131. Centauro páncéloshadosztály felvonulási területe volt. 1940. november 25-én a görög hadsereg albán területre lépett, s az olaszok december 2-án feladták a várost, hogy visszavonuljanak a Këlcyrai-szoros felé. December 5-én a görögök bevonultak Përmetbe, ahol a helyiek és a környék lakói felszabadítóknak kijáró ovációval köszöntötték őket, pár hónap elteltével, 1941. április 18-án azonban az olaszok visszafoglalták a települést. 1942-től lakói aktívan részt vettek a megszállók elleni küzdelemben, s az évek során az olaszok és a németek megtorlásul négyszer is felégették Përmetet. 1942. július 15-én a Nemzeti Front soraiban harcoló Bilal Nivica megsemmisített egy a tepelenai országúton, a közeli Pacomiti-hídnál elvonuló olasz fegyver- és ellátmánykonvojt. Bosszúból a megszállók húsz falut felégettek és 400 albánt hurcoltak el a Porta Romana-i koncentrációs táborba. 1942. november 28-án Xhelal Starovecka és Ramiz Araniti partizáncsapata tört be Përmetbe, és harminckét olasz katonát ölt meg. 1943. január 6-án csapatuk ismét megtámadta a várost, ezúttal hatvankét olasz katona esett el, száz megsebesült, a partizánok pedig számottevő mennyiségű fegyvert és muníciót zsákmányoltak. 1943. július elején nemzeti frontos gerillák támadták meg a város olasz védőit, de azok nehézfegyverzettel visszaverték őket. Ekkor kommunista partizáncsapatok csatlakoztak a gerillákhoz, és egyesült erővel július 3-án elfoglalták Përmetet; a harc során mintegy ötszáz olasz katona halt meg. Përmet ezzel a partizánok kezére került, s 1944. január 25-én itt alakult meg a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom 6. partizánbrigádja. Ekkor azonban az olaszokat felváltó német megszálló csapatok már közeledtek a városhoz: a partizánok január 21-én még a közeli Tenda e Qypitnél megfutamítottak egy német alakulatot, de január 26-án már elhagyták Përmetet, s két nap múlva, január 28-án a németek bevonultak a városba. Május elején ismét a partizánok ellenőrzése alatt állt a város, és 1944. május 24-e és 28-a között itt ült össze az Albán Kommunista Párt përmeti kongresszusa, amelyen megvetették a leendő népi demokratikus államrend közjogi alapjait és létrehozták főbb hatalmi szerveit. A résztvevők megalakították a törvényhozó Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot, Enver Hoxha elnöki irányításával megkezdte működését az ideiglenes kormány, és elkészült a leendő Albánia első alkotmánytervezete is. Az addig irreguláris Nemzeti Felszabadítási Mozgalom az ország reguláris haderejévé lépett elő, melynek főparancsnokául szintén Hoxhát nevezték ki. Përmetben összpontosult tehát Enver Hoxha kezében a pártvezetés mellett az ország politikai és katonai irányítása is, ami évtizedekre meghatározta Albánia sorsát. A kommunista történetírási hagyományban ennek megfelelően gyakorta hivatkoztak a përmeti konferenciára mint a népi demokratikus Albánia bölcsőjére. 1944. júniusában újabb támadást indítottak a németek Dél-Albániában. A kommunisták június 5-én Përmet mellett visszaverték őket, később azonban mégis ismét német kézre került több albán város, köztük Përmet is. 1991 februárjában a demokratizálódási folyamat elleni tiltakozásul több más albániai város mellett Përmetben is tiltakozások folytak, és a helyiek bekapcsolódtak az Enver Önkéntesei (Vullnetarët e Enverit) nevű szövetség szervezésébe. Nevezetességei Albánia-szerte nevezetes a përmeti bor és raki. Përmet évről évre megrendezi saját borfesztiválját (Festa e Verërave) és népzenei seregszemléjét. A Përmet fölé magasodó folyóparti Város-sziklán (Guri i Qytetit) középkori vár romjai állnak. A város két, műemléki védelem alatt álló lakóépülete (Ylli Imam és Lilo Vangjeli kőházai) az oszmánkori építészet jegyeit hordozza magán. A belvárostól délre található a fedett tornácos Szent Miklós-templom (Kisha e Shën Nikollës vagy Kisha e Shën Kollit), amelynek freskóit az állami ateizmus 1967 után elpusztította ugyan, de az eredeti faragott mennyezet máig fennmaradt. Ikonosztáza állami védelmet élvez. Közelében áll a Szent Paraszkevi-templom (Kisha e Shën Premtes), 1973 óta védett műemlék. A 20. század elején Përmet a bektásik egyik fontos dél-albániai központja volt, amely Berattal együtt a prishtai kerülethez tartozott. Érdekes módon a közeli Frashër falu tekkéje (derviskolostora) a vlorai bektásik szent helye volt. A város délnyugati határában a halveti szerzetesrend tekkéje áll. Az 1944. májusi përmeti kongresszusnak a város szülötte, Odhise Paskali szocialista realista szobra állít emléket a város főterén, de a város bejáratánál még áll a 6. partizánbrigád 1944. januári megalakulásának emlékműve is. 1963 óta műemléki védelem alatt áll a kongresszusnak helyet adó lakóépület. A város közelében, pár kilométerre található a leusai Mária mennybemenetele templom (Kisha e Fjetjës së Shën Mërisë), művészi értékű falfestményekkel és ikonosztázzal. Az exonarthexben rossz állapotú, de szokatlan tematikájú (pl. pelikánok), míg a belső térben a bűnös lelkek pokolbéli kínszenvedéseit ábrázoló freskók maradtak fenn. Përmettől délre, Lipa e Vjetër falucskában a bolengai vár (Kalaja e Bolengës), valamint a Szent Ilona-kolostor (Manastiri i Shën Elenës) érdemel említést. A Përmetet övező hegyvidék természeti értékei szintén számottevőek. A várostól északra, 1200 hektáron terül el a Hotovai-fenyves (Bredhi i Hotovës) nemzeti parkja. Nevezetesek két vízfolyásának vadregényes szurdokvölgyei, a Lengarica-kanyon és a Kosova-kanyon. Nevezetes szülöttei Turhan Përmeti (1839–1927) politikus, diplomata, Albánia kétszeres miniszterelnöke Sejfulla Malëshova (1901–1971) költő, kommunista politikus Odhise Paskali (1903–1985) szobrászművész Stefanaq Pollo (1923–1997) történettudós Ugyancsak përmeti származású a Gjika család, amelynek tagjai Romániába vándoroltak ki, s Ghica néven több leszármazottuk híres lett Romániában, így például Ion Ghica és Dimitrie Ghica miniszterelnökök, vagy a Dora d’Istria írói álnéven ismertté lett Elena Ghica. Rády Krisztina Rády Krisztina (Budapest, 1968. augusztus 23. – Bordeaux, 2010. január 10.) műfordító, kulturális szervező, producer és rádiós szerkesztő. 1996 és 1999 között a Párizsi Magyar Intézet művészeti vezetője. Pályafutása Francia és portugál nyelv, irodalom és kultúra szakon szerzett diplomát. A kilencvenes évek elején részt vett a rendszerváltás utáni kulturális mozgalomban, a Tilos az Á programszervezői közé tartozott. 1993-ban rendezte a Zene ünnepét a budapesti Francia Intézetben. A Sziget Fesztiválon ismerkedett meg Bertrand Cantat francia zenésszel, a Noir Désir együttes vezetőjével. 1997-ben házasodtak össze. 1996-ban jelent meg Franciaországban a Le Grand guide de Budapest a Gallimard kiadó gondozásában. Rády Krisztina fordítóként és szerkesztőként működött közre az útikönyv megjelenésében. 1996 és 1999 között a Párizsi Magyar Intézet művészeti vezetője. 2001-ben a francia kulturális minisztérium és az AFAA (Association française pour l’action artistique) megbízta a Magyar Kultúra Éve zenei eseményeinek rendezésével. 2002-ben és 2003-ban a cseh és lengyel kortárs zene fesztiváljait szervezte. 2002-ben, amikor Krisztina második gyermeküket várta, Cantat Marie Trintignant-nal költözött össze. A színésznő Cantat ütéseitől esett kómába, és 2003. augusztus 1-jén elhunyt Vilniusban. Krisztina volt férje mellett tanúskodott a bírósági tárgyaláson 2004 márciusában. 2004-ben Robert Lacombe művészeti tanácsadóval produkciós irodát hozott létre, amely a Sziget Fesztivál francia programját, a francia és frankofón zenekarok és énekesek fellépését szervezte. Lefordította Molnár Ferenc Liliom színművét (Liliom ou la vie et la mort d’un vaurien), melyet Marseille-ben a Théâtre Gyptis adott elő 2004. március 9. és 24. között. 2005-ben a France Culture rádióban hangzott el nyolc órás sorozata a magyar színházról, és magyar drámaírókról. 2005. december 12-én a Comédie de Reims-ben zenés irodalmi előadást tartottak József Attila költeményeiből À cœur pur (Tiszta szívvel) címmel. A verseket Rády Krisztina és Kardos Gábor fordították franciára. Denis Lavant színművész adta elő a verseket, és Serge Teyssot-Gay, a Noir Désir zenésze gitározott. A versek magyarul is elhangzottak Nagy Zsolt színművész és Rády Krisztina tolmácsolásában. A Reims-ben tartott irodalmi est könyv és CD formájában is megjelent 2008-ban az Editions de Seuil kiadó gondozásában. 2005-ben illetve 2006-ban jelentette meg Schwajda György Miatyánk (Notre père), és Tasnádi István Phaidra (Phèdre 2005) színművét. Rády Krisztina fordította magyarra a Persepolis és az Asszonybeszéd képregényeket. 2010. január 10-én Bordeaux-ban vetett véget életének. Píndaro de Carvalho Rodrigues Píndaro de Carvalho Rodrigues (São Paulo, 1892. június 1. - Rio de Janeiro, 1965. augusztus 30.) brazil labdarúgóhátvéd, edző. Múlt és Jövő A Múlt és Jövő folyóirat, majd könyvkiadó; az egyik legrégibb, és legtovább fennálló magyar lap- és könyvkiadó. A folyóirat múltja és jövője 1911-ben alapította Patai József, és 1944 márciusáig, a német megszállásig folyamatosan működött. Az akkor közel egy milliós magyar zsidóság kulturális és művészeti orgánuma volt. 1988-ban, a magyarországi rendszerváltozás történelmi eseményét kihasználva újította fel Kőbányai János. A folyóirat 1994 óta egészült ki könyvkiadóval, amelynek műszámai évről évre dinamikusan nőnek. A folyóirat és a könyvkiadás közös szerző és szerkesztői gárda, s részben közös olvasóközönség révén kölcsönösen kiegészítik egymást. Az olvasók és a legkülönbözőbb nyelveken magyar emlékekből táplálkozó, vagy magyar témákkal foglalkozó szerzők - diaszpóra a diaszpórában - a világ legkülönbözőbb pontjain élnek, Magyarországon kívül: legtöbben Izraelben, Nyugat-Európában és az USA-ban. A Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó programja szorosan kapcsolódik a magyar zsidóság rendszerváltozás utáni talpra állásának szociológiailag is megragadható igényeihez. Kiadja az új, a koruk változásaira reagáló új zsidó irodalmat, a magyar zsidó történelem kutatásainak eredményeit, valamint az elmúlt száz év zsidó szellemi termésének az újra-felfedezése során összegyűjtött és aktualizált szellemi kincseket becsatolja az egyetemes magyar (s ezen keresztül) a világ szellemi vérkeringésébe. Ez annál is inkább fontos, mert valaha a judaizmus egyik legjelentősebb központja Magyarország volt, s olyan szerzők, mint Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác, Bacher Vilmos, Blau Lajos, Heller Bernát, Scheiber Sándor, Hahn István és még sokan mások, az egész világon ismertek. S az ő emlékük, szellemi pozícióik ébrentartása, örökségük gondozása és továbbépítése mind itthon és mind a világban gazda nélkül maradt. Erről a szellemvidékről indultak olyan nemzetközileg is ismert jelentős szerzők, mint Molnár Ferenc, Arthur Koestler, Efrájim Kishon, George Mikes, vagy számos világhírű hollywoodi forgatókönyvíró vagy rendező. A holokauszt nemcsak a magyar zsidóság történelmét pusztította el, de megannyi ragyogó karriert tört derékba a koncentrációs táborokban. Az ő munkájukat és szellemüket folytatják, azzal is, hogy nevüket és művüket szeretnék megismertetni az egész világgal. Ilyen Pap Károly, a prózaíró, s Ámos Imre, a festő: ők az egyszerre zsidó és modern ősök, akikre szellemi azonosságunkat visszavezetik. A kiadó a világ friss judaisztikai műveiből, a legkülönfélébb nyelveken született zsidó irodalmat magyar fordításokban adja közre. A szorosan vett zsidó tárgyú témákon túl érdeklődik a tolerancia, a multikulturalizmus és a nonfiction irodalom iránt is. A negyedéves lap tematikus számai is egy-egy könyv-antológia igényével lépnek fel. Az utóbbi évek egy-egy ország zsidóságára koncentráló számainak egyik funkciója, hogy az ottani zsidó szellemi fórumokkal és személyiségekkel kapcsolatot teremtsünk. Ennek egyik legjobban sikerült momentuma az izraeli, a lengyel, a francia, a német zsidó, vagy zsidó érdeklődésű értelmiséggel és műhelyeikkel való kapcsolatfelvétel. Az 1998-as és '99-es évet - mind a folyóirat témáiban, s mind a könyvkiadásban - az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint Izrael állama születésének 50. évfordulója határozta meg. A 150. évforduló egyúttal a magyarországi zsidók magyar zsidókká válásának a mozzanata is. Ez az egész magyar történelem egyik meghatározó eseménye, mert a felszabadított-felszabadult zsidó energiák lökték Magyarországot a modernitás sínjére. Ez a tény legalább olyan meghatározó, mint a sínpár végállomása: a magyar holokauszt. Az új Múlt és Jövő Az új Múlt és Jövő folyóirat (ahogyan gyakran rövidítik: MéJ, s tudományos közleményekben hozzáteszik: ÚF, azaz: új folyam) 1988 decemberében jelentette meg első számát, egy antológiát. 1989-ben két folyóiratszám látott napvilágot, majd 1990-től rendszeresen, évente négyszer jelentkezik. Esszé, történelmi, szociológiai és judaisztikai tanulmány, szépirodalom, képzőművészet, riport, interjú: ezek a fő műfajai. Fotó- és illusztrációs anyagok kisebb része kerül csak föl az internetre, de tervbe van véve egy illusztrációs archívum létrehozása, amellyel segítségére lennének mindazoknak, akik hasonló témákkal foglalkoznak. A külföldi előfizetők tábora nő, ezért számaik végén angol nyelvű tartalmat és összefoglalót is közölnek; ez feltétele annak is, hogy a külföldi egyetemi könyvtárak megrendeljék a lapot. A lapszámokat többnyire tematikus elvek szerint szerkesztik. Az utóbbi évek egy-egy ország (izraeli, lengyel, francia, német) zsidóságára koncentráló kiadványok egyik funkciója, hogy az ottani zsidó szellemi fórumokkal és személyiségekkel megvalósuljon a kapcsolatfelvétel. Az 1998-as és '99-es évet mind folyóiratunk témáiban, mind könyvkiadásban az 1848-as magyar szabadságharc és forradalom 150. évfordulója, valamint Izrael Állam születésének 50. évfordulója határozta meg. A Figyelő rovat a magyar nyelven megjelent, zsidó témájú könyvek, cikkek annotált bibliográfiája - ezért a magyar judaisztikával foglalkozók számára megkerülhetetlen a Múlt és Jövő folyóirat ismerete. Az alapító A lap alapítója, Patai József (Gyöngyöspata, 1882. jan. 5. - Tel-Aviv, 1953): író, költő, műfordító. Héber teológiai tanulmányokat folytatott Nyitrán, a pesti Rabbi képzőben, majd a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult. 1907-ben doktori diplomát, 1908-ban tanári oklevelet szerzett. 1908 - 1921 között budapesti gimnáziumi tanár. 1912-től a Múlt és Jövő c. zsidó folyóirat szerkesztője. 1940-ben kivándorolt Palesztinába. A hazai és külföldi zsidóság körében igen széles körű, cionista szellemű, a zsidó nemzeti öntudat felkeltését célzó tevékenységet folytatott. Külföldi kézirattárakban a középkori héber költők ismeretlen alkotásait kutatta fel. Szerkesztette a Magyar-Zsidó Könyvtárat, a Magyar-Zsidó Almanachot. - F. m. Sáásué Alumim (héber versek, Bp., 1902); Babylon vizein (versek, Bp., 1906); Bajza és Lessing (Bp., 1907); Templomi énekek (Bp., 1910); Héber költők (I - V., műfordítások, Bp., 1910 - 12); Sulamit, látod a lángot? (versek, Bp., 1919); A föltámadó Szentföld , (Bp., 1926); Herzl (életrajz, Bp., 1932); Patai József összegyűjtött művei (I - III.,. Bp., 1938); Sirim (héber költemények, Tel-Aviv, 1946). - Irodalom. Pap Károly: P. J. (Nyugat, 1933): Peterdi Andor: P. J. (Múlt és Jövő, 1935.) Információk a lapról Főszerkesztő: Kőbányai János Cégvezető: Fenyő Ágnes Tördelőszerkesztő: Jeges Erzsébet Művészeti vezető: Kálmán Tünde Kiadó Kiadó neve: Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó Székhelye: Budapest Postacím: 1024 Budapest Keleti Károly u. 16. Telefon: 316-70-19, 438-38-06, 438-38-07 Fax: 316-70-19 Nyomtatott változat Cím: Múlt és Jövő Egyéb címadat; közreműködő: Zsidó kulturális folyóirat / főszerkeaztő: Kőbányai János, Budapest : Múlt és Jövő Alapítvány, Évek: 1911- Periodicitás: negyedévenként ISSN: ISSN 0864-8646 Nyomtatott változat rekordjának URL-je: http://corvina.bibl.u-szeged.hu/corvina/opac?idno=bibJAT00000953 Témakör Főtémakör: Társadalomtudományok Témakör: Történelem, helytörténet Altémakör : Európai országok történelme, Művelődéstörténet Főtémakör: Társadalomtudományok Témakör: Néprajz, antropológia Altémakör : Kulturális antropológia Főtémakör: Társadalomtudományok Témakör: Szociológia, társadalomkutatás Altémakör : Kisebbségek Főtémakör: Társadalomtudományok Témakör: Politika, államigazgatás Altémakör : Politikatörténet Tárgyszó Tárgyszó: Izrael, judaisztika, közélet, kultúra, szépirodalom, társadalomtudomány, zsidóság Típus A kiadvány típusa: időszaki kiadvány A kiadvány típusa: kulturális Formátum Formátum: HTML Nyelv Nyelv: magyar Tartalomjegyzék nyelve: angol, magyar Kapcsolat Kapcsolódó kiadvány: Álef - A zsidó egyetem kulturális folyóirata Kapcsolódó kiadvány URL: http://www.jcc.hu/orki/alef Kapcsolódó kiadvány: Szombat Kapcsolódó kiadvány URL: http://www.szombat.org Kapcsolódó kiadvány: Erec Kapcsolódó kiadvány URL: http://www.erec.hu Kapcsolódó kiadvány: Új Élet Kapcsolódó kiadvány URL: http://www.zsido.hu/ujelet Online megjelenés Évadatok: 1998- Digitális változat évadatai: 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008 Számozás: 1998. 2-3.sz. - . Változat: Online változat Állapot A kiadvány állapota: folyamatos Tartalom: szelektált Dokumentumazonosító A kiadvány weboldala A kiadvány az OSZK gyűjteményében EPA azonosító: EPA-00284 Nyomtatott változat ISSN 0864-8646 . Iaszón Iaszón (görög betűkkel Ἰάσων) Aiszón és Polümédé fia, Krétheusz unokája; az argonauták vezetője. Megszerezte Kolkhiszból az aranygyapjút Peliasz királynak, és feleségül vette a kolkhiszi király lányát, Médeiát, ki varázserővel bírt. Médeia bosszút állt Peliasz királyon, ezért menekülniük kellett Iólkhoszból. Korinthoszban telepedtek le, ahol két fiuk született. Iaszón azonban elhagyta családját, és a korinthoszi király, Kreón lányát, Glaukét készült elvenni. Médeia mérgezett nászajándékkal megölte Glaukét és Kreónt, mi több, saját két fiát is megölte, hogy Iaszónnak még nagyobb fájdalmat okozzon. Grand Theft Auto Online A Grand Theft Auto Online egy online többjátékos akció-kaland videojáték, amelyet a Rockstar North készített és a Rockstar Games adott ki. A játék a Grand Theft Auto V videojáték alapjain fekszik. A videojáték először 2013. október elsején jelent meg PlayStation 3 és Xbox 360 konzolokra, majd 2014. november 18-án PlayStation 4 és Xbox One konzolra is. A játék PC-re 2015. április 14-én jelent meg. A PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Windows-ra történő megjelenése egybeesett a Grand Theft Auto V-ével. 2015. március 10-től elérhető a GTA Online Heists, amelynek keretében nagyszabású rablásokat hajthatunk végre San Andreas szerte (The Fleeca Job, The Prison Break, The Humane Labs Raid, Series-A Funding, The Pacific Standard Job, The Doomsday Heist). [6] 2015. december 15-től elérhető az úgynevezett Executives and Other Criminals nevű DLC (kizárólag Xbox One-ra, PlayStation 4-re és PC-re), ahol már saját bűnszervezeteket építhetünk fel, vehetünk luxusjachtokat, vagy különféle erősen páncélozott, illetve felfegyverkezett limuzinokat és SUV-okat. Kurucz Albert Kurucz Albert (Konyár, 1925. január 16. – Leányfalu, 2002. február 16.) kántor tanító, néprajzkutató, a debreceni Tanítóképző Főiskola helyettes igazgatója (1963–1975), a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója (1975–1986). Élete Bihari, református parasztcsaládban született. Édesanyja Berkesz Eszter, édesapja Kurucz Imre földműves. Két fiútestvérével Konyáron nevelkedett. A Konyári Református Elemi Iskolában, majd a Derecskei Magyar Királyi Polgári Fiú-és Leányiskolában tanult. 1946-ban szerzett kántortanítói oklevelet a Debreceni Református Kollégiumban. 1946-1950 között Konyáron és Mikepércsen tanítóskodott. 1947. május 7-én feleségül vette Gulyás Irmát és tanító évei alatt együtt éltek a egykori iskola szolgálati lakásában Konyáron, mely épület 2009-től a Kurucz Albert falumúzeumnak ad otthont. Tanulmányait folytatva 1960-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen néprajzos diplomát, 1963-ban pedig doktori címet szerzett. Disszertációja 1964-ben jelent meg Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás címmel. 1950–63 között Debrecenben a városi, majd a megyei művelődési osztályvezető helyettese volt. Sokoldalú közművelődési munkát végzett, a kulturális ügyeket jó szervezőkészséggel támogatta, többek között pl. a Debreceni Könyvtár működését, vagy a debreceni Néprajzi Tanszék Műveltség és Hagyomány című periodikájának megjelentetését. 1963–1975 között a debreceni Tanítóképző igazgatóhelyettese volt, itt tanított is. Közben a néprajz területét sem hagyta el, elnöke volt a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezete Néprajzi Szakosztályának. 1975. szeptember 1. – 1986. augusztus 27. között a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója volt. Cucalón, Aragon Cucalón, Aragon település Spanyolországban, Teruel tartományban. Cucalón, Aragon Bádenas, Loscos, Bea, Aragon, Lagueruela, Ferreruela de Huerva, Lechon, Villahermosa del Campo és Lanzuela községekkel határos. Lakosainak száma 91 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Burt Young Gerald Tommaso DeLouise (1940. április 30. –), ismertebb nevén Burt Young, amerikai színész, író és festőművész. Legismertebb alakítását az 1976-os Rocky című filmdrámában nyújtotta, mint Paulie Pennino, a címszereplő sógora és legjobb barátja. Young a szerepért Oscar-jelölést kapott legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Paulie-t öt további alkalommal formálta meg a Rocky folytatásaiban, 1979 és 2006 között. További fontosabb filmjei közé tartozik a Kínai negyed (1974), A szerencsejátékos (1974), a Konvoj (1978), a Volt egyszer egy Amerika (1984), Az alvilág pápája (1984) és a Vissza a suliba (1986). Fiatalkora és magánélete Queensben született, olasz származású szülők gyermekeként. Nem sokkal a tizenhatodik születésnapja előtt belépett a tengerészgyalogsághoz, bejárta Japánt és a Fülöp-szigeteket, mielőtt 1959-ben leszerelt. Az Államokba visszatérve különféle munkákból tartotta fenn magát, emellett egy ideig bokszolóként is tevékenykedett. 1974-ben elhunyt feleségétől, Gloriától egy lánya született, Anne. Színészi pályafutása Young egy véletlen folytán került be a szórakoztatóiparba. 1969-ben találkozott egy bárban dolgozó, Norma nevű nővel, aki színészi karrierre vágyott és ehhez Lee Strasberg színésztanodájába próbált bekerülni. A segítőkész Young találkozót kért Strasbergtől és erőteljes érzelmeket sugárzó színészi játékával felkeltette annak érdeklődését (később Norma is kapott egy lehetőséget, de erős lámpaláza miatt nem sikerült lenyűgöznie Strasberget). Miután Strasberg Actors Studio nevű tanodájában színészetet tanult, Young kisebb televíziós szerepekben tűnt fel. Közéjük tartozott a Baretta című bűnügyi sorozat is, melynek egy epizódjában forgatókönyvíróként is részt vett. 1976-ban jött el számára a kritikai elismerés, amikor Sylvester Stallone Rocky című filmjéért Oscar-díjra jelölték legjobb férfi mellékszereplőként. Young Paulie Pennino szerepében a későbbi Rocky-filmekben is játszott (kivéve a 2015-ös Creed: Apollo fia című folytatást – Stallone, Stu Nahan és Tony Burton mellett ő az egyedüli szereplő, aki az első hat Rocky-filmben látható). Stallone úgy jellemezte színésztársát, mint „...a reneszánsz ember élő megtestesülése, [aki] az élénk érzelmek feneketlen örvénye.” További filmjeiben is többnyire Paulie-hoz hasonló, a munkásosztályba tartozó, olasz-amerikai férfiakat, olykor bűnözőket alakított. Az 1970-es években feltűnt még a Kínai negyed és A szerencsejátékos című 1974-es filmekben és az 1978-as Konvojban. Az 1980-as években olyan filmekben láthatták a nézők, mint A démonok háza (1982) című horror, a Volt egyszer egy Amerika és Az alvilág pápája című 1984-es bűnügyi filmek, valamint a Vissza a suliba (1986) című vígjáték. A 2002-es Családi kaleidoszkóp című romantikus vígjáték érdekessége, hogy a Burt Young, illetve a Talia Shire által alakított szereplők házastársak – a Rocky-filmekben, egyik legismertebb szerepében Shire egy Adrian nevű szereplőt, Young filmbéli húgát játssza. Az 1970-es években több alkalommal forgatókönyvírói feladatkört is vállalt. Az említett Baretta-epizód mellett az 1978-as Daddy, I Don't Like It Like This című tévéfilm és a szintén ebben az évben megjelent Uncle Joe Shannon című filmdráma forgatókönyvét is ő írta. Vendégszereplőként színészkedett többek között az Esküdt ellenségek, a Columbo, a Walker, a texasi kopó, a M*A*S*H és a Miami Vice epizódjaiban. A Maffiózók egy 2001-es részében Bobby Baccalieri apjaként vállalt szereplést. 2017-ben – idősödő maffiafőnökként – Dave Varriale The Last Vig című darabjában lépett színpadra. Fontosabb díjak és kitüntetések 2013 májusában az Adelphi Egyetem a képzőművészetek doktora tiszteletbeli egyetemi fokozattal tüntette ki a színészt. AGM–88 HARM Az AGM–88 HARM (High-speed Anti-Radiation Missile, magyarul „nagysebességű radarromboló rakéta”) egy levegő-föld indítású harcászati rakéta, amit az aktív, elektromos kisugárzással működő légvédelmi radarrendszerek ellen kifejlesztett Shirke és Standard ARM rakéták leváltására készített a Texas Instruments (TI). Később a fejlesztést a Raytheon Corporation (RAYCO) vette át a TI védelmi részlegének megvétele után. Szerkezeti felépítés Harci rész Az A és B altípusok harci része 25 000 db acélrepeszből álló előformázott repesztestből, továbbá robbanóanyagból, gyutacsból és gyutacsgyorsítóból áll. A C altípusban az acél repesztest helyett 12 845 db-ra szakadó előformázott volfrám repesztestet építettek be, valamint növelték a robbanóanyag összetételét és hatásfokát. Típusváltozatok Több módosítást (szoftveres és hardveres) a különféle változatokon párhuzamosan hajtottak végre, így az egyes altípusok hasonló képességekkel rendelkeztek és rendelkezhetnek. E változat A legújabb altípus neve módosult AGM–88E AARGM-re (Advanced Anti-Radiation Guided Missile, magyarul „általános irányított radarromboló rakéta”). A fegyver fejlesztését az amerikai és az olasz védelmi minisztérium támogatja. Egy passzív radart és egy aktív, milliméteres hullámhossz-tartományban működő keresőt (EHF radart) is beépítettek, amikkel képes a kikapcsolt radarok nagy megbízhatósággal való megsemmisítésre is. Alkalmazó repülőgépek A rakéta optimális alkalmazására ún. SEAD-bevetéseket (Suppression of Enemy Air Defences, magyarul „ellenséges légvédelmet elnyomó”) dolgoztak ki. Az ilyen profilú bevetéseket speciálisan erre a feladatkörre felkészített repülőgépek hajtják végre. Ilyenek az A–6E, EA–6B, F–111B, F–4G, F–16CJ, F/A–18, F–15E, E–2C/D, P–3C, Tornado ECR, F–14B/D. Malvicino Malvicino település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 80 fő (2017. január 1.). Saint-Léger-Vauban Saint-Léger-Vauban település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 370 fő (2015). Saint-Léger-Vauban Bussières, Saint-Andeux, Saint-Germain-de-Modéon, Saint-Agnan, Beauvilliers és Quarré-les-Tombes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Valós analízis A valós analízis a matematika azon ága, amely a valós függvények analízisével foglalkozik. Ezen függvények analitikus tulajdonságait vizsgálja, mint például a konvergencia, határérték, folytonosság és egyéb tulajdonságok. Területei A valós számok konstrukciója A valós számokat többféleképpen is definiálhatjuk, mint rendezett test. A "mesterséges" módszer az axiómák megadása. Ugyanakkor bizonyos konstrukciók a racionális számok tulajdonságain alapulnak. Sorozatok A sorozatokat úgy definiálhatjuk, mint függvényeket, amelyek alaphalmaza egy megszámlálható és teljesen rendezett halmaz, például a természetes számok halmaza. A valós analízisben a sorozat olyan függvény, amely alaphalmaza a természetes számok egy részhalmaza a képhalmaza pedig a valós számok. Határérték Egy függvény vagy sorozat határértéke egy olyan érték, amelyet a függvény vagy sorozat "tetszőlegesen megközelít", ahogy a függvény argumentuma megfelelő mértékben megközelít egy megadott értéket. Folytonosság Egy valós függvény folytonos intuitív módon fogalmazva, ha a függvény egy Descartes koordináta rendszerben ábrázolva egyetlen összefüggő vonallal ábrázolható. Egy f függvény akkor folytonos az értelmezési tartományának elemét képező a pontban, ha Uniform folytonosság Ha X és Y a valós számok részhalmazai, akkor az f : X → Y függvény akkor uniform folytonos, ha bármely ε > 0-ra létezik δ > 0 úgy, hogy bármely x, y ∈ X, |x − y| < δ teljesül, hogy |f(x) − f(y)| < ε. A folytonosság és az uniform folytonosság között az a különbség, hogy az uniform folytonosság esetében a δ értéke csak ε-tól függ, magától az a ponttól nem. Abszolút folytonosság Legyen egy intervalluma a valós számoknak. Az függvény akkor abszolút folytonos az halmazon ha bármely pozitív -hoz, létezik egy pozitív úgy, hogy bármely véges sorozatára a páronként diszjunkt részintervallumoknak amelyekre teljesül, hogy: igaz Az alábbi állítások a valós f függvényre vonatkozóan az [a,b] kompakt intervallumon ekvivalensek: Ha a fentiek teljesülnek akkor g = f ′ majdnem mindenhol. Az (1) és a (3) ekvivalenciáját a Lebesgue integrálás alaptételének nevezik. Differenciálás Egy f függvény deriváltja az a pontban a következő határértékkel definiált: Ha a derivált mindenhol létezik akkor a függvény differenciálható. A magasabb deriváltak a deriváltak deriváltjaiként értelmezhetőek. A függvényeket csoportosíthatjuk a differenciálhatóságuk alapján. Legyen C0 az összes folytonos függvénynek az osztálya, C1 pedig az összes olyan differenciálható függvénynek a osztálya, amelyek deriváltjai folytonosak. Vagyis C1-beli függvények pontosan azok a függvények amelyek amelyek differenciálhatóak és a deriváltjuk eleme C0-nak. Általánosítva, legyen Ck rekurzió segítségével definiálva a következőképpen: Ck valamely pozitív egész k-ra, azon differenciálható függvények osztálya amelyek deriváltja eleme Ck-1-nek. Minden Ck részhalmaza Ck−1-nek. C∞ jelöli az összes Ck osztály metszetét. Cω részhalmaza C∞-nek. Integrálás Riemann integrálás A Riemann integrált a Riemann összegek segítségével definiáljuk. Legyen [a; b] egy zárt intervalluma a valós számoknak, ekkor ezen intervallum megcímkézett particionálása egy véges sorozat, Ez a partíció ossza n részintervallumra, [xi−1, xi]-ra az eredeti [a; b] intervallumot. Egy f függvény Riemann összege egy adott címkézett partíción: Vagyis azon téglalapok területeinek az összege, amelyek alapjai a particionálás által létrehozott részintervallumok és magasságuk a függvény részintervallumokhoz tartozó kijelölt pontokban vett értékei: . Δi pedig az i-edik részintervallum hossza:Δi = xi−xi−1. Egy f függvény Riemann integrájla az [a;b] intervallumon S, ha Ha a partíció címkéi a függvény adott intervallumon való maximum [vagy minimum] értékének helyei, akkor az ehhez a partícióhoz tartozó Riemann összeg, felső [illetve alsó] Darboux összeg, amely rámutat a Riemann integrál és a Darboux integrál szoros kapcsolatára. Lebesgue integrálás A Lebesgue integrálás a Riemann integrálás kiterjesztése nem Riemann-integrálható függvényekre, illetve kiterjeszti azt a halmazt is amelyeken az integrálható függvények definiálhatóak. Fontos tételek Az analízis fontos tételei például a Bolzano-Weierstrass és a Heine-Borel tétel; a Bolzano-tétel a középértéktételek, és az analízis alaptétele (Newton-Leibniz-tétel). A valós analízis számos fogalma általánosítható a valós térről általánosabb metrikus terekre vagy éppen mérték-terekre, Banach terekre, és Hilbert terekre. Alsómarác község Alsómarác község (szlovén nyelven Občina Moravske Toplice) a Muravidék szlovéniai magyarok által is lakott területén található, valamint a Pomurska statisztikai régió része. Gazdaság A község lakosságának fő gazdasági tevékenysége a termékeny földeken folytatott mezőgazdasági tevékenység. Emellett 1960-ban Moravske Toplice vidékén a kőolajkutatás melléktermékeként 1417 méter mélyen 72 fokos hőforrásokat tártak fel, amire jelentős fürdőkultúra épült, élénk idegenforgalommal. A község területén látható még néhány fontos kulturális emlék is, mint az Árpád-kori Szent Miklós-körtemplom Nagytótlak (Selo) faluban, valamint a Bagonya településen 1924-ben Jože Plečnik által épített templom. A község települései Alsómarác községhez székhelyén, Alsómarácon (Moravske Toplice) kívül a következő falvak tartoznak: (Zárójelben a szlovén név szerepel, de legtöbbször a helyi magyarok is ezeket a névváltozatokat használják, mivel a települések magyar nevüket jórészt csak a 19. század végi földrajzinév-magyarosítások idején kapták, és ezek azóta feledésbe merültek, a térképeken sem szerepelnek.) Alsójánosfa (Ivanjševci), Alsószentbenedek (Ivanovci), Andorhegy (Andrejci), Bakónak (Bukovnica), Berkeháza (Berkovci), Csekefa (Čikečka vas), Felsőszentbenedek (Kančevci), Filóc (Filovci), Gerőháza (Lončarovci), Kisfalu (Pordašinci), Kismálnás (Mlajtinci), Lendvakislak (Krnci), Lukácsfa (Lukačevci), Mártonhely (Martjanci), Mezővár (Tešanovci), Nagytótlak (Selo), Pártosfalva (Prosenjakovci), Rátkalak (Ratkovci), Szárazhegy (Suhi Vrh), Szécsiszentlászló (Motvarjevci), Szentbibor (Sebeborci), Szerdahely (Središče), Újtölgyes (Noršinci), Úrdomb (Fokovci), Zalabagonya (Bogojina), Zalaivánd (Ivanci) és Zsidahegy (Vučja Gomila). Tetrahidrokannabivarin A tetrahydrocannabivarin, (vagy tetrahydrocannabivarol, THCV, THV) egy pszichoaktív kannabinoid, amely a kendernövényben (Cannabis sativa) található. A tetrahydrocannabinol (THC) analógja, de oldallánca két CH2 csoporttal rövidebb. A THCV marker vegyületként arra használható, hogy különbséget tegyenek kenderszármazékok és szintetikus THC (Dronabinol, Marinol) fogyasztása között. A THCV legnagyobb mennyiségben az Indica fajokban található. Bizonyított CB1 antagonista hatása, azaz blokkolja a THC hatásait a receptoron. Palmetta A palmetta hét vagy több pálmalevélből álló, legyezőszerű dekoratív elem, a görög építészet kedvelt építménye. Valószínűleg az egyiptomi stilizált pálma-motívumból ered. Többnyire sorozatosan fordul elő, ilyenkor az egyes palmetták indákkal vannak egymással összekötve. Fő díszítő eleme az antefixnek, azonkívül főleg vázaképeken és terrakottákon maradt fenn. A rómaiak és a reneszánsz építészetében is gyakran felhasznált díszítő motívum. Forrás Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. Glen Moss Glen Robert Moss (Hastings, 1983. január 19.) új-Zélandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Wellington Phoenix játékosa. Sikerei, díjai Klub Dinamo București Román bajnok : 2006-07 Válogatott Új-Zéland OFC-nemzetek kupája : 2008 Ócsai prépostság Az Ócsai prépostság a fennmaradt okiratok szerint már 1234 előtt fennállt, ekkor Jászó, a későbbi monostorjegyzék szerint pedig Váradelőhegy filiája volt. Az Ócsai Boldogságos Szűz Mária premontrei prépostság saját filiája Körösmonostora és Gédermonostora volt. Egy 1454-ben kelt oklevélben elöljáróját apátnak nevezték. 1516-ban a nagykáptalan nevét nem említette a kijelölt 21 magyar prépostság között. 1541-ben a törökök pusztították. A templom leírása Temploma a 13. század eleje körül épült. 1560-ban a reformátusok vették birtokba és máig ők használják. A 3 hajós román kori műemlék templom nyugati oldalán két torony áll. Keresztboltozatos szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, kereszthajóiból egy-egy kápolna nyílik. A főhajót váltakozó, köteg- és nyolcszögű pillérek választják el a mellékhajóktól. Bélletes kapui az északi és a déli oldalon nyílnak. A templom falain a 13. századból való freskórészletek találhatók. A templom északi oldalán épült kolostorból mára már semmi sem maradt. Ibanez GAX Az Ibanez GAX elektromos gitárokat a japán Ibanez hangszercég készíti összesen négyféle változatban. A GAX modellek a cég belépő szintű hangszerei, melyekkel azonban sokkal jobb minőségűek, mint más cégek ilyen jellegű gitárjai, így akár profi zenészek számára is jelenthetnek alternatívát. Az Ibanez honlapja szerint a GAX modelleket azoknak szánják, akik hangzás tekintetében vissza akarnak térni a rock alapjaihoz. A GAX teste a klasszikus Les Paul formát követi, azzal a különbséggel, hogy a test oldala lekerekítettebb, illetve a doublecut Les Paul-okhoz hasonlóan két bevágással rendelkezik. A gitár két ikertekercses hangszedővel, és ehhez tartozó háromállású hangszedőváltóval, valamint – a GAX30-as modell kivételével – négy szabályzó potméterrel rendelkeznek: egy-egy hangerő, illetve hangszínszabályzó. A fej 3+3-as elrendezésű, azaz mindkét oldalon 3 hangolókulcs kapott helyet. A GAX30 (a képen) nem tremolós húrlábbal azaz fix húrlábbal, és csak két szabályzóval rendelkezik; A GAX70-es modell BR-EG híddal szerelt, és már négy szabályzót használ, csakúgy mint a GAX70L. A GAX75-ös egyedi '„Short Stop II w”, illetve „Downshifter” hangszedőkkel rendelkezik. MFK Ružomberok Az MFK Ružomberok egy 1906-ban alapított szlovák labdarúgóklub Rózsahegy városában. Története Fontosabb évszámok 1906 - Concordia SC (a szlovák névváltozat SK Konkordija volt). 1948 - Egyesült a SBZ Ruzomberok és a Sokola SBZ Ružomberok nevű csapatokkal 1953 - Átnevezve DSO Iskra Ružomberok névre 1955 - Az egyesülés visszavonása, az új név Iskra Ružomberok 1957 - Átnevezve TJ BZVIL Ružomberok névre 1989 - Átnevezve TJ BZ Ružomberok névre 1992 - Átnevezve ŠK Texicom Ružomberok névre 1995 - Átnevezve MŠK Ružomberok névre 1996 - Átnevezve MŠK SCP Ružomberok névre, szlovák másodosztályú bajnok 2001 - Első európai selejtező, 2001–2002-es UEFA-kupa 2003 - Átnevezve MFK Ružomberok névre 2006 - Szlovák bajnok, szlovák kupagyőztes 2006 - Bajnokok Ligája-selejtező, 3. selejtezőkör Sikerei Hazai Corgoň Liga (1993-tól) Győztes (1): 2006 Slovenský Pohár (szlovák kupa) Győztes (1): 2006 Európai UEFA Bajnokok Ligája Harmadik selejtezőkör, 2006–07 UEFA-kupa Első kör, 2001–02 , 2006–07 Játékosok Híres játékosok Jozef Vengloš Viliam Hýravý Marek Sapara Erik Jendrišek Igor Žofčák Jan Nezmar Robert Tomko Föníciai lépcsők A föníciai lépcsők (olaszul: La Scala Fenicia) hosszú, meredek lépcsősor, amely összeköti Caprit Anacaprival. Története Noha neve arra utal, hogy a föníciaiak építették, a régészek véleménye szerint azonban a szigeten, az ókorban megtelepedő görögök építhették. Más helyi hagyományok szerint Tiberius római császár építtette a 777 lépcsőt a mai Anacapri területén álló egykori villájához (ma Villa San Michele). Az autóút megépítése előtt ez volt az egyetlen közlekedési útvonal a két település között. A lépcsősor a capri nagy kikötő (Marina Grande) mellől indul és az anacapri Villa San Michele szomszédságában ér véget. Vivaro Vivaro település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Pordenone megyében. Lakosainak száma 1357 fő (2017. január 1.). Vivaro Arba, Cordenons, Maniago, San Giorgio della Richinvelda, San Quirino és Spilimbergo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Puebla de la Calzada Puebla de la Calzada település Spanyolországban, Badajoz tartományban. Puebla de la Calzada Lobón, Valdelacalzada, Badajoz és Montijo, Spain községekkel határos. Lakosainak száma 5914 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gérard Christophe Michel Duroc Gérard Christophe Michel Duroc (általánosan használt nevén Michel Duroc) (Pont-à-Mousson (Lotaringia), 1772. október 25. – Markersdorf mellett, 1813. május 23.) francia tábornok, Napóleon marsallja, friauli herceg. Életpályája Ősrégi nemesi családból született. Kiképzését a châlons-i tüzérségi iskolában nyerte. A francia forradalom idején Németországba menekült. Hazájába 1796-ban visszatérve, mint Bonaparte tábornok hadsegéde, az olasz hadsereghez került; az Isonzón való átkelésnél (1797 márciusában) súlyosan megsebesült, ugyanakkor zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Kitűnt az egyiptomi hadjáratban is, továbbá Szíriában, Jaffa előtt, amiért visszatértekor dandártábornokká nevezték ki. Brumaire 18-án közreműködött a Direktórium megbuktatásában, azután pedig mint követ sikeresen működött Berlinben, Szentpétervárott, Stockholmban és Koppenhágában az első konzul érdekében, amiért hadosztálytábornokká, majd Napóleon trónra lépésekor (1804) a császári palota főmarsalljává nevezték ki. A császár, aki ismerte Duroc nemes jellemét és hűségét, teljes bizalmával ajándékozta meg. Duroc állandóan ott volt Napóleon kíséretében és mérséklő, közvetítő befolyást gyakorolt reá. 1805-ben újra háborúba indult és Austerlitz mellett a gránátosok hadtestét vezérelte. A jénai csata után Duroc kötötte meg a békét Szászországgal, a friedlandi csata után pedig fegyverszünetet kötött a poroszokkal. Napóleon erre jutalmul friauli herceggé tette. Az asperni csata után a tartalék tüzérséget vezérelte Lobau szigetén, és a znaimi csata után fegyverszünetet hozott létre. A szerencsétlen kimenetelű orosz hadjárat után a Franciaországba visszasiető császár a gárdák újjászervezését bizta rá. A bautzeni csatából való visszavonulás közben, Markersdorf mellett, a császár közvetetlen közelében ágyúgolyó terítette le. Halála mélyen megindította a császárt, aki még Szent Ilona-szigetén sem feledkezett meg róla és végrendeletében tetemes összeget hagyott Duroc leányára. Emlékezete Duroc tetemét 1845-ben a párizsi invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra. Állomás viseli a nevét (Duroc) a párizsi metró 10-es és 13-as vonalán. Forrás data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 1101 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek Évek: 1096 – 1097 – 1098 – 1099 – 1100 – 1101 – 1102 – 1103 – 1104 – 1105 – 1106 Események A keresztesek második hullámának maradványa megérkezik az újonnan alapított Jeruzsálemi Királyságba , miután előzőleg Merzifon mellett vereséget szenvedtek I. Kilidzs Arszlán szeldzsuk szultán seregétől. Az altoni békében Robert Curthose a király bátyja lemond az angol trónról, ezzel I. Henrik angol király uralma megszilárdul. IV. Knut dán király szentté avatása. I. Henrik angol király bevezeti a yardot mint hosszmértéket. Cservenka Sándor Cservenka Sándor (? – ?) kétszeres magyar bajnok labdarúgó, csatár. Pályafutása 1901 és 1902 között a BTC-ben szerepelt. Kétszeres magyar bajnok volt a csapattal. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1901, 1902 War Pigs A War Pigs az angol Black Sabbath heavy metal stílusú dala. A dal az 1970-ben megjelentetett Paranoid nevű albumon található. Ez a szám a lemez nyitódala. Eredetileg ez a dal lett volna a lemez címadója is, azonban a vietnámi háború miatt ezt meg kellett változtatni. A dal neve eredetileg Walpurgis lett volna. A dal kiadatlan verziója megtalálható Ozzy Osbourne 1997-es válogatáslemezén, amely a The Ozzman Cometh nevet viseli. A Paranoid és az Iron Man után ez a Black Sabbath leghíresebb dala. Megtalálható rengeteg Sabbath-válogatáson. Zseleznogorszk Zseleznogorszk zárt város Oroszország területén, a Krasznojarszki határterületen belül. 2010-ben 84 795 lakosa volt. Elsősorban volt atomiparáról nevezetes. Története A város a szovjet időkben a Krasznojarszk-26 postafiók alatt volt elérhető a külvilág számára, neve ismeretlen volt, a térképeken nem tüntették fel. A többi titkos városhoz hasonlóan a városnak csak postafiók neve volt, ami azt sugallta, mintha Krasznojarszk város egyik kerülete lenne, azonban annak középpontjától 45 km-re északkeletre található. A várost 1950-ben alapították atomfegyverekhez való plutónium előállítása céljából. A védelmi tervek atomipari létesítményt tartalmaztak, amit a város északi szélén lévő gránitsziklákba vájt alagutakban valósítottak meg. Ugyanott űrkutatási létesítményt is létrehoztak. A város titkos volt 1992-ig, amikor Borisz Jelcin akkori orosz elnök elrendelte, hogy a titkos városok használhatják a történelmi nevüket. Azonban a város a lakosság döntése alapján zárt maradt, kívülállók csak külön engedéllyel látogathatják. A város utolsó atomreaktorát 2010 áprilisában kapcsolták ki véglegesen, azonban katonai célú atomipari feldolgozóegység továbbra is működik, és egy kereskedelmi alapokon működő atomhulladék-tároló üzem. Itt található a JSC Information Satellite Systems, Oroszország legnagyobb műholdgyártója, a GLONASZSZ (az orosz GPS) rendszer legnagyobb fejlesztője. Jongphjong síüdülő A Jongphjong síüdülő (�����) egy Dél-Koreában, a Kangvon tartományban, Phjongcshangban található sípálya. Ez a legnagyobb sí- és snowboard üdülőhely Koreában, a nyári időszakban golfversenyek otthona. Tulajdonosa az Egyesítő Egyház, amely a Tongil Group elnevezésű cégcsoporton keresztül tett szert tulajdonjogra. A síszezon novembertől április elejéig tart. A síüdülőben 31 sípálya helyezkedik el. Tizenöt különböző drótkötélpályás felvonó, köztük egy 3,7 km hosszú gondola található itt, amely ezzel Korea legnagyobb síközpontja. Elhelyezkedése a tengerszint felett 770 méter (2525 láb) magasan van, csúcspontja, a Dragon Zone pedig 1.458 méter (4.783 láb) magasan fekszik. Rendezvények Négy alkalommal (1998, 2000, 2003, 2006) adott otthont a alpesisí-világkupa versenyeinek óriás-műlesiklásban. Az 1999-es Ázsiai Téli Játékok alpesisí versenyeit is itt rendezték, csakúgy mint a 2009-es sílövő-világbajnokságot. Utóbbi rendezvény a zavaró időjárási körülményekről is emlékezetes maradt. Jongphjong volt a helyszíne a 2018-as téli olimpia és paralimpia alpesisí versenyeinek. A helyszín befogadóképessége 12 000 fő (4500 ülőhely/7500 állóhely). A médiában 2002-ben itt forgatták az Endless Love című, négy drámából álló sorozat második darabját, a Winter Sonátátés 2013-ban a Szöul Pangszong Gurup That Winter, The Wind Blows című drámáját is itt vették fel. A Goblin (2016-17) és a Sad Love Story (2005) című drámákban is feltűnik, mint helyszín. George Washington híd A George Washington híd (más néven: GW híd, a GWB, a GW, vagy a George ) a Hudson folyó felett átívelő függőhidak egyike, összekötve a Manhattan-i Washington Heights-t, a New Jersey-i Fort Lee-vel. A hídon a U.S. Route 1/9 és az Interstate 95-ös út halad át. Az U.S. Route 46, ami teljes egészében New Jersey-ben található, a híd közepén ér véget, New York állam határánál. A híd két szinten teszi lehetővé a közlekedést. A felső szint négy-négy, míg az alsó szint három-három sávon bonyolítja le a forgalmat. A sebesség korlátozás a hídon 70 km/h (45 mph), bár az állandósuló torlódások miatt általában nem lehet ennyivel közlekedni, főleg a reggeli és esti csúcsidőben. Ezenfelül a felső szint mindkét oldalon biztosít gyalogos és biciklis forgalmat is. 2007-től a legforgalmasabb híd a világon, évi közel 106 millió járművel (napi 290 000 db). Története New York és New Jersey kormányzói már az 1906-os évben tervbe vették a Hudson folyón egy új híd építésének lehetőségét, valahol a Manhattan-i 179. utca, és a New Jersey-i Fort Lee között. Még ebben az évben létrehoztak egy bizottságot azzal a szándékkal, hogy előkészítsék a Hudson felett egy, vagy akár több híd felépítését a költségek államok közötti megosztásával. Egy 1910-es jelentésben találkozhatunk Fort Lee-vel, mint lehetséges helyszínnel: Az új híd alapjának építése 1927 októberében kezdődött el, a PANYNJ finanszírozásával. Az építkezés főmérnöke Othmar Ammann volt, aki Cass Gilbert építészmérnökkel dolgozott. A hidat 1931. október 24-én szentelték fel, és másnap átadták a forgalomnak. Kezdetben Hudson folyó híd volt a neve, később az USA első elnökének tiszteletére nevezték el George Washington hídnak. A híd közel van az egykori Fort Washingtonhoz (ma New York része) és a New Jersey-i Fort Lee-hez, amik az Amerikai függetlenségi háború alatt megerősített táborok voltak George Washington tábornok és csapatai számára, hogy elriasszák a New Yorkban tartózkodó briteket. Washington evakuálta Manhattant, az emberek a két Fort (jelentése: erőd) között keltek át a folyón. 1910-ben az Amerikai függetlenségi háború lányai szervezet egy kő emlékművet emelt tiszteletére. Az emlékmű körülbelül 91 m-re van a híd lábánál lévő kis piros világítótoronytól északkeletre, a keleti horgonyzóhely felé. 1931-ben történt átadásakor a legnagyobb támaszközű függőhíd lett, felülmúlva a korábbi csúcstartó Ambassador hidat. 1100 méteres támaszközével közel megduplázta az 560 m-es korábbi rekordot, és egészen a Golden Gate híd átadásáig büszkélkedhetett ezzel a címmel. Eredetileg a híd hat sávosnak épült, de 1946-ban két további sáv lett hozzáadva, amik napjainkban a felső szinten vannak. A második, alsó szint, ami már Ammann eredeti terveiben is megjelent, Col. McCammon által lett megrendelve az USACE-tól. Az alsó szint végül 1962. augusztus 29-én vált elérhetővé a forgalom számára. Az alsó szint vicces beceneve Martha, mivel Martha volt Washington felesége. Ez a plusz szint 75 százalékkal növelte a híd kapacitását. Az alsó szinten további 6 sáv kapott helyet, összesen tehát 14 sávos, így napjainkban is a legtöbb sávval rendelkező híd a világon. Az eredeti tervek alapján híd tornyait betonból és gránitból képzelték el, a nagy gazdasági világválság, és az acélt illető kedvező kritika hatására azonban változtatni kényszerültek az eredeti konstrukción. Végül az acéltornyok, az egyedülálló, ,,keresztül-kasul" ívelő merevítő elemeikkel, a világon egyedülálló formát kölcsönöztek a hídnak. Le Corbusier a következőt mondta az egyszerű acélszerkezetről: A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően, a New York-i hatóságok megtiltották a lakosságnak, hogy képeket készítsenek az épületekről, mivel potenciális veszélyforrásnak tartottak minden képet, amit a terroristák tanulmányozni tudnak. Egy esetlegesen a híd ellen elkövetett merényletet sem zártak ki. A tilalmak többségét mára visszavonták. Ha az időjárás engedi, az amerikai nemzeti ünnepek alkalmával a híd ad helyet a világ legnagyobb amerikai zászlajának, a maga 27 m-es hosszával és 18 m-es szélességével; a zászló közel 200 kg-ot nyom. Úthálózat A hídon több amerikai főút is áthalad. Az I-95, az US-1, és az US-9 teljes egészében áthalad a hídon, az US-46 pedig a közepén ér véget. Az I-80 és az NJ-4 is részt vesz a híd forgalmának lebonyolításában, de ezek véget érnek mielőtt elérnék a hidat. A híd New Jersey-i oldalán a Palisades Interstate Parkway közvetlenül kapcsolódik a híd felső szintjéhez. Tervek szerint lesz közvetlen kapcsolat a híd alsó szintjével a jövőben, egyelőre azonban elhalasztották a kivitelezést. A New Jersey Turnpike közvetlenül kapcsolódik a híd mindkét szintjéhez. A csekélyebb jelentőségű utak, és a helyi utcák kollektív elnevezése a GWB Plaza. A híd New York-i oldalán a tizenkét sávos Trans-Manhattan autópálya halad kelet felé, keresztül Upper Manhattan szűk részén, a hídtól egészen a Harlem folyóig, elérést nyújtva a híd mindkét szintjéről a 178. utcára. Ezenfelül Manhattan nyugati részén a Henry Hudson Parkway-re és a Riverside Drive-ra, Manhattan keleti részén az Amsterdam sugárútra és a Harlem River Drive-ra is elérést biztosít. Az autópálya közvetlen haladást nyújt a GWB-től az Alexander Hamilton hídra, ami áthidalja a Harlem folyót a Cross Bronx autópálya (I-95) részeként, elérést biztosítva a Major Deegan autópályára (I-87). A George Washington híd busz terminálból közvetlen feljáró van a GWB-re. Vám A jelenlegi vám személyautóknak $8 készpénzes fizetés esetén, E-ZPass-szal csúcsidőben $8, E-ZPass-szal nem csúcsidőben $6. Van egy speciális kedvezmény személyautók részére három vagy több utassal bármilyen időpontban E-ZPass-szal $2. A jelenlegi vám motorkerékpárok részére $7 készpénzfizetés esetén, E-ZPass-szal csúcsidőben $7, E-ZPass-szal nem csúcsidőben $5. Kamionok számára tengelyenként $8, jelentős kedvezményekkel csúcsidőn kívül, és az éjszakai órákban. A híd összesen 31 fizető kapuval rendelkezik, 12 van az alsó szinten, 12 a felső szinten és 7 a Palisades Interstate Parkway-ben. Az alsó kapukban és a Palisades Interstate Parkway-ben a késő esti órákban nincs személyzet, így a fizetés csak E-ZPass-szal lehetséges. Biciklivel és gyalog ingyen lehet közlekedni a járdán. Bár a híd mindkét oldalán van járda, kerékpárral és gyalogosan csak a déli járdát lehet használni. Innen lenyűgöző kilátás tárul a Hudson folyóra, Manhattan-re és a Hudson Palisades-re. A híd megnyitásakor a gyalogosoknak is fizetniük kellett 10 centet az átkeléshez. 2007. januárjában New York és New Jersey kikötői hatósága kihirdetett egy megállapodást a Geicóval, az autó biztosítással foglalkozó óriáscéggel, melynek értelmében a fizetőkapuk fölé a következő feliratok kerültek óriás hirdetőtáblákon: Geico Drive Safety (Geicoval biztonságosabb), emellett Geico feliratokat helyeztek el a fizetőkapukon és a bekötőutakon, melyek tartalmazzák a cég hivatalos gekkós logóját. A megállapodásnak 3 200 000 dollár bevételt kellett volna hoznia 2 év alatt, egy héttel később azonban a hatóság visszalépett a megállapodástól, a következőkre hivatkozva: a feliratok rontják a híd összképét, a hatóságoknak nem sikerült megfelelő haszonnal járó üzletet kötni a Geicoval, és a feliratok kihelyezését tiltják a Fort Lee-ben érvényes rendeletek. Gyalogos forgalom A George Washington híd igen népszerű a turisták, a sétálni vágyók, a biciklisek és a gördeszkások körében is. A déli járda (egy hosszú meredek feljárón keresztül közelíthető meg a híd Manhattan-i oldaláról) a kerékpárosok és a gyalogosok részére van fenntartva, vízszintes felülettel az elejétől a végéig. A járdát a 178. utca felől lehet megközelíteni, a Cabrini Boulevard nyugati részéről. A New Jersey-i Hudson terasztól is megközelíthető, bár éjjel csak a gyalogosok és a biciklisták továbbhaladását teszi lehetővé. Szintén a Hudson terasztól, kevesebb mint 90 méterre az északi járdára való felhajtástól kezdődik a Hosszú ösvény gyalogút, ami pár igazán különleges helyről nyújt lehetőséget a híd megtekintésére, mielőtt folytatódna Albany felé. 2008-ban az északi járdát a hatóságok lezárták, ugyanis csak hosszadalmas lépcsőzés árán volt megközelíthető a híd mindkét oldaláról, ami túl sok kellemetlenséget okozott az idős, mozgássérült, gyenge fizikai állapotban lévő embereknek, különösen rossz időjárás esetén. Az Alternatív Közlekedés (New York-i non-profit szervezet), a közelmúltban indítványozta egy javított gyalogos úthálózat kiépítését, ami biztonságosabb közlekedést biztosítana a New Jersey-i Fort Lee-be a George Washington hídon. Öngyilkosságok A híd, az Empire State Buildinggel egyetemben, azok közé a helyek közé tartozik New Yorkban, ahol leggyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságokat. James Baldwin Más ország című regényében a főhős, a hídról veti magát a mélybe. Vonatkozások A híd feltűnik néhány jelenet erejéig a Fedőneve: Donnie Brasco , Cop Land és a Segítség, felnőttem! című filmekben. A híd megjelenik az A Keresztapa című filmben, az olasz éttermi lövöldözés előtt, amikor Michael Corleone sofőrje a híd közepén egy hirtelen U kanyarral próbálja meg lerázni a maffiavezér testőrségét, majd Manhattan felé veszi az irányt. Számos gyermekkönyvben is szerepel: a Little Red Lighthouse, a the Great Gray Bridge-ben. Stephen King A Setét Torony III: Puszta földek című regényében, a főhős egy düledező hidat ér el, ami úgy néz ki, mint a GWB. Megjelenik a 2001-es Metal Gear Solid 2: Szabadság fiai videojáték interjújában. Marisol Santacruz Marisol Santacruz (Mexikóváros, Mexikó, 1972. január 31. –) mexikói színésznő, műsorvezető és komikus. Élete Marisol Santacruz 1972. január 31-én született Mexikóvárosban. 1991-ben szerepelt az Alcanzar una estrella II című sorozatban. 1994-ben a Marimarban Mónica szerepét játszotta. 1996-ban Ginát alakította a Cañaveral de pasiones című telenovellában. 1999-ben az Esperanza és az Acapulco szépe című sorozatokban szerepelt. 2011-ben szerepet kapott a Kettős élet című telenovellában. Filmográfia Telenovellák Libre para amarte ( 2013 ) - Alicia Palacio Robles / Marcela Palacio Robles Kettős élet (Dos hogares) ( 2011 - 2012 ) - Mara Sandoval de Lagos A csábítás földjén , Riválisok (Soy tu dueña) ( 2010 ) - Cecilia Rangel de Villalba Camaleones ( 2009 - 2010 ) - Magdalena Orozco Kedves ellenség (Querida enemiga) ( 2008 ) - Candelaria "Candy" Junco Rebelde ( 2004 - 2006 ) - Lourdes "Lulú" de la Riva Nina amada mía ( 2003 ) - Isabela Rivera de Uriarte / de Soriano Carita de ángel ( 2000 - 2001 ) - Angélica Valle de Larios Acapulco szépe (Alma rebelde) ( 1999 ) - Laiza Montemayor Esperanza (Nunca te olvidaré) ( 1999 ) - Leticia Magaña de Moraima Cañaveral de pasiones ( 1996 ) - Georgina "Gina" Elizondo Lazos de amor ( 1995 - 1996 ) - Patricia Paz Marimar ( 1994 ) - Mónica de la Colina Carrusel de las Américas ( 1992 ) - Alejandra Palacios de De las Casas Mágica juventud ( 1992 - 1993 ) - Patricia Grimaldi Falconi Atrapada ( 1991 - 1992 ) - Sonia Montero Baeza Alcanzar una estrella II ( 1991 ) - Carola Velarde Sorozatok Estrella2 ( 2014 ) Mujer, casos de la vida real (11 epizód) ( 2002 - 2005 ) Big Brother VIP: México ( 2004 ) ¡Despierta América! ( 2004 ) El Gordo y la flaca ( 2003 ) La casa de la risa ( 2003 - 2005 ) - Marvine Filmek Mujeres de hierro ( 2009 ) - Amanda Rey Amores y pasiones ( 2007 ) - Marisa La banda del Antrax ( 2002 ) - Jimena Corazón de tequila ( 2000 ) - Fernanda El Corrido de Santa Amalia ( 1998 ) - Ashanty Aunque seas ajena ( 1998 ) - Dulce / Elisa Jóvenes amantes ( 1997 ) - Juliana Fontait Amor de diamante ( 1995 ) - Fatzy Cardenal Trampa infernal ( 1990 ) - Carlota Valencia Solamente solos ( 1982 ) - Sahily Hirt Ferenc Hirt Ferenc (Pincehely, 1967. szeptember 29. –) magyar vállalkozó, politikus. Autókereskedelemmel foglalkozik. 1988-ban autóbalesetet szenvedett, aminek következtében kerekesszékbe kényszerült. 2006-ban a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Ezzel a magyar Országgyűlés első mozgáskorlátozott képviselője lett. 2010-ben és 2014-ben ismét bekerült az Országgyűlésbe. Életpályája Iskoláit Tamásiban és Szekszárdon járta, 1985-ben szerzett szakmunkásoklevelet a szekszárdi 505. sz. Ipari és Szakmunkásképző Iskolában, s a Tamási Építőipari Ktsz. épületvillamossági szerelője lett. 1987-ben az Orion tamási gyáregységébe került, ahol erősáramú villamos-karbantartó lett. 1988-ban súlyos autóbalesetet szenvedett és kerekesszékbe kényszerült. Autókereskedelemmel és szervizeléssel kezdett el foglalkozni, 1991-ben alapította meg saját vállalkozását, egy műszaki kiskereskedést. 1993-ban gépjármű-kereskedést, később autószalont nyitott Tamásiban, majd a 2000-es évek elején terjeszkedni kezdett. 2003-ban Kaposvárott, majd 2004-ben Budapesten nyitott autókereskedést. Politikai pályafutása A politikába 2005-ben kapcsolódott be, amikor a tamási Fidesz-frakció megkereste azzal, hogy vállalja el a képviselő-jelöltséget. Ugyanebben az évben belépett a pártba. A 2006-os országgyűlési választáson a Tolna megyei 5. egyéni választókerületben (Tamási központtal) szerzett mandátumot. Ezzel az Országgyűlés első kerekesszékes képviselője lett. A 2010-ig tartó ciklusban az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja, valamint az esélyegyenlőségi és fogyatékosügyi albizottság elnöke volt. A 2010-es országgyűlési választáson az első fordulóban megvédte egyéni mandátumát. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság tagja lett. 2007-ben a Fidesz Tolna megyei választmányának elnökségi tagjává, a 2010-es önkormányzati választáson a tamási önkormányzat képviselő-testületének tagjává választották. A 2014-es országgyűlési választáson az átalakított, Paks központú Tolna megyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerületből szerzett mandátumot. Családja 1996-ban megnősült, majd 2003-ban elvált. Házasságából egy leánygyermek született. Cservári Ferenc Cservári Ferenc (Újpest, 1942. július 18. –) magyar kosárlabdázó, kézilabdázó, kézilabda edző, szakosztályvezető. Élete Rákospalotán lakott, és itt végezte iskolai tanulmányait. A Budapesti Honvéd kosárlabda csapatában kezdett aktívan sportolni. Egy évig a VM-Közért játékosa volt. Sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív sportolást. Időközben elvégezte a Testnevelési Főiskola edzői szakát. A Csepel Autógyárban dolgozott, később átment dolgozni a Malévhoz. Jelenleg Szigetszentmiklóson lakik. Két gyermeke van Csaba (1969) és Dóra (1981). Sportvezetőként 1971-1990 között a Malév SC, (később LRI-Malév SC) női kézilabdacsapatának edzője. 1990-1997-ig technikai vezetője. 1997-2003 között szakosztályvezetője. Elismerése Pestszentlőrinc-Pestszentimre Sportérdemrend (2006) Furnarius A Furnarius magyarul valódi fazekasmadarak a család névadó neme, a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nemet Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, jelenleg az alábbi 6 vagy 8 faj tartozik ide: sápadtlábú fazekasmadár (Furnarius leucopus) Furnarius leucopus cinnamomeus vagy Furnarius cinnamomeus Furnarius leucopus longirostris vagy Furnarius longirostris fehérszalagos fazekasmadár (Furnarius figulus) halványcsőrű fazekasmadár (Furnarius torridus) kis fazekasmadár (Furnarius minor) közönséges fazekasmadár (Furnarius rufus) bóbitás fazekasmadár (Furnarius cristatus) Előfordulásuk Dél-Amerika középső és déli részén honosak. A természetes élőhelyeik a szubtrópusi és trópusi esőerdők, mocsári erdők és cserjések, valamint víz közeli területek. Megjelenésük Testhosszuk 15-23 centiméter közötti. Tollazatuk általában barna. Viszonylag rövid farkuk és hosszú csőrük van. Szaporodásuk Sárból, fűvel és rostokkal megerősített, kandallóra hasonlító fészket építenek. Paul Karl Feyerabend Paul Karl Feyerabend (Bécs, 1924. január 13. – Zürich, 1994. február 11.) osztrák származású amerikai tudományfilozófus, egyetemi tanár. A marxizmushoz közelálló ún. "bécsi iskola" szellemében nevelkedett, később azonban a pozitivizmus irányzatát követte. Filozófiájában végül is a szigorú kritikus racionalizmus elmélete vált uralkodóvá: elvetette a formális értékek rideg sablonjait, emiatt sokan "az anarchia filozófusaként" emlegették. Mindvégig vallotta a tudomány és a művészet szerves kapcsolatát, 1984-ben megjelent fő művében, " A tudomány mint művészet" címűben is emellett tett hitet. 1958-tól a kaliforniai Berkeley egyetemen tanított, amelynek 1962-től professzora volt. Az 1970-es években visszatért Európába és 1979-től a zürichi egyetemen tanított filozófiát. Élete 1924. január 23-án született Bécsben, itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait, majd ugyanitt 1939-42 között a Konzervatórium hallgatója. A második világháborúban tisztként vett részt ("Hogy minél később kényszerüljek farkasszemet nézni a golyókkal, tiszti iskolába jelentkeztem."); 1945-ben bénulással járó sebesüléssel mentették ki a keleti frontról. A háborút és sebesülését kissé groteszk módon úgy élte meg, mint valami grandiózus színielőadást. A módszer ellen című művében így ír erről: "A káosznak ez az egész színpompás forgataga olybá tűnt számomra, mint valami nyüzsgő színpad, s egyszeriben megfeledkeztem az óvatosságról. (...) A kor felvetette morális problémák csak jóval később tudatosultak bennem. Ma úgy érzem, ezek a problémák még mindig kísértenek. Fölbukkannak, valahányszor egy egyén vagy csoport objektivizalja a helyes életről vallott elképzeléseit, és eszerint cselekszik. (562.o.)" 1946-tól visszatért Bécsbe, ahol sokirányú tanulmányokat folytatott: színháztudományt, színészetet, operaéneklést, s emellett szociológiát, történelmet, matematikát és fizikát is tanult. Bertolt Brecht erős hatással volt rá, s később élete egyik nagy hibájának tartja, hogy visszautasította az általa felkínált asszisztensi állást a berlini Operában. 1948-tól részt vett az Österreichisches College alpbachi rendezvényein, ahol megismerkedett a kor közép-európai értelmiségének legjavával, többek között Karl Popperrel, Arthur Koestlerrel, Erwin Schrödingerrel, Elisabeth Anscombe-bal, Kerényi Károllyal és Friedrich Hayekkel. Bécsben Wittgensteinnel és Felix Ehrenhafttal is megismerkedik, majd a rákövetkező években skandináviai tanulmányai során Niels Bohrral. 1951-ben filozófiából doktorált a Zur Theorie der Basissätze (A bázismondatok elméletéről) című írásával. Londoni ösztöndíjat is szerzett, hogy Wittgensteinnél tanulhasson, de ezt Wittgenstein éppen bekövetkező halála megakadályozta. Ebben az időszakban erős pozitív hatást gyakorolt rá Popper; az általa felajánlott asszisztensi állást mégis visszautasította, s a szemében a későbbiekben Popper megítélése a visszájára fordul. 1955-ben kapta meg első egyetemi állását Bristolban. Ekkorra már németre fordította Popper A nyitott társadalom és ellenségei című könyvét. A későbbiekben professzorai voltak a Berkeley-n, Hamburgban, Aucklandben, Sussexben, Kasselben, Brightonban, a Yale-en, Londonban, Berlinben, Zürichben is. 1958-tól amerikai állampolgár lett. Ekkorra alakult ki "anarchista", vagy más megközelítésben - önmaga által is kedvelt hasonlattal - "dadaista" tudományfilozófiája, mely jellegénél fogva, illetve kalandos sorsa miatt (leírt formája többször elvész, s lényegében újra kell írnia) végleges alakot sosem ölt, nem tud és nem is akar tézisjellegű metodológiává válni. Jelszószerűvé vált fő tézise az „anything goes” („bármi megteszi”), kifejtve: a módszeresség legalább olyan veszélyes a valódi tudományra és a társadalomra, mint a rendszertelenség. A tudományoknak sem mint kategóriának, sem mint időben létező dolognak, nincs egységes struktúrája (ezért egy egzakt tudományelmélet lehetetlen); sem állandónak tekinthető normái, a módszerességre épülő tudományos objektivitás pusztán a tudománytörténet elfogult, tényekkel cáfolható szemléletéből megalkotott mítosz, amely könnyen rossz értelemben vett ideológiává fajulhat. Sem az indukció, sem a deduktív módszerek, sem az elméletek konzisztenciájának megkövetelése, sem más szilárdnak hitt és magabiztosan hirdetett tudományos alapelvek, nem kivétel nélküliek, és nem is feltétlenül indokoltak: „egyetlen gondolat sem lehet olyan régi vagy olyan abszurd, hogy ne segítene tökéletesíteni tudásunkat ... soha egyetlen elmélet nem állt összhangban tárgyának összes tényével ... a tényeket a régebbi ideológiák konstruálják, és a tények és elméletek összeütközése akár a haladás jele is lehet.” A tudománynak, ha a társadalmat akarja szolgálni, leginkább pluralizmusra és a belső előírásoktól való szabadságra van szüksége. Hátralévő éveiben ingázott a különböző egyetemek között, késői éveiben leginkább Svájc és Kalifornia között. 1989-ben házasságot kötött Grazia Borrinivel. 1991-es nyugdíjazása után Időpocsékolás (Zeitverschwendung, Killing Time) című önéletrajzán dolgozott, melyet gyakorlatilag haláláig írt. 1994. február 11-én halt meg Svájcban agydaganatban. Munkássága Forrai Gábor szerint korai írásaiban három dologra irányítja a figyelmet: 1. A tudománytörténet tanúsága szerint bizonyos körülmények között meg kell sérteni egyes általánosan elfogadott és plauzibilisnek tűnő szabályokat. 2. A tudomány fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy egyszerre több, egymásnak ellentmondó elmélet is jelen legyen. "Proliferációra" van szükség. Nem csak akkor kellenek rivális elméletek, ha a domináns elmélet bajban van. Egy elméletről ugyanis csak akkor derül ki, hogy mit is ér valójában, ha más elméletekkel összevettetik. 3. Ez utóbbi cseppet sem triviális feladat, ugyanis az igazán átfogó elméletek bizonyos értelemben összemérhetetlenek, "inkommenzurábilisek". Röviden: arról van szó, hogy a tudományos kifejezések jelentését az elméletben elfoglalt helyük határozza meg. Amennyiben két elmélet egymástól radikálisan különbözik, akkor ugyanazok a kifejezések mindkettőben egészen más jelentéssel bírhatnak. Például az "erő" szó Newtonnál és Arisztotelésznél egészen más dolgot jelent. Ha pedig ez így van, akkor helytelen azt gondolnunk, hogy az arisztotelészi fizika és a newtoni fizika ugyanarról a dologról mást állít. Inkább arról van szó, hogy a két elmélet másról beszél—mintha az egyik a körtéről, a másik pedig az almáról szólna. A tapasztalat sem hívható mint döntőbíró segítségül, ugyanis a tapasztalat nem semleges. Hogy mit is tapasztalunk, elméleti meggyőződéseinktől függ. Newton és Arisztotelész követői más-más tapasztalatokkal rendelkeznek. Könnyű belátni, hogy az inkommenzurábilitás tézise alkalmas a tudományfejlődés racionalitásába vetett hit megkérdőjelezésére. Ha a newtoni fizika összemérhetetlen az arisztotelészi fizikával, milyen alapon mondhatjuk azt, hogy az előbbi jobb az utóbbinál? Ha pedig nem mondhatjuk ezt, akkor van-e egyáltalán értelme azt állítani, hogy a tudomány fejlődik? Feyerabend azonban ekkortájt még nem törekszik a tudomány tekintélyének megingatására. Ehelyett bonyolult konstrukciókat agyal ki annak igazolásául, hogy a tudományos elméletek mégiscsak összehasonlíthatók. Ezek az írások komoly szakmai elismerést hoznak számára. A hatvanas években—Kuhnnal, Hansonnal és Toulminnal együtt—a hagyományos tudományfilozófia egyik legerőteljesebb kritikusaként tartják számon. Gondolatait ugyan legtöbben elutasítják, de mégis kénytelenek szembenézni velük. Aztán a hatvanas évek vége felé bekövetkezik a fordulat. Írásainak stílusa és tartalma gyökeresen megváltozik. Az olvasó értelmére apelláló, észérveket használó értekező prózát színes, vibráló szóözön váltja fel. Feyerabend célja az olvasó meggyőzése—ha kell érvekkel, ha kell iróniával vagy személyeskedéssel. Fittyet hány az akadémiai jómodornak. Popper filozófiája azért halvány utánzata csak John Stuart Millének—írja --, mert Popper életében sosem volt egy Harriet Taylor. Kritikusait inkompetensnek, sőt, analfabétának bélyegzi. A szenvedő szerkezeteket egyes szám első személyű mondatok váltják fel: "Itt nem valami személytelen igazság nyilvánul meg, hanem itt én beszélek, én, én, én, Paul Feyerabend." Két könyvet jelentet meg. 1975-ben az Against Method (A módszer ellen) címűt, egy 1970-es tanulmány kibővített változatát, 1978-ban pedig a Science in a Free Society-t (Tudomány a szabad társadalomban). Ezekben már nem a hagyományos tudományfilozófiát bírálja, hanem magát a tudományt s a tudományban testet öltő racionális gondolkodást. A bírálat részben ismeretelméleti: a tudomány és a racionális módszerek távolról sem olyan kiválóak, mint azt az iskolában belénk súlykolják. De az ismeretelmélet mellett egyre nagyobb szerepet kap a politika. A tudomány—hirdeti --, amely korábban a vallás egyeduralmát megdöntő felszabadító erő volt, napjainkban maga is elnyomó erővé vált. Fel kell szabadítanunk a társadalmat a tudomány diktatúrája alól. Főbb művei Against Method. New Left Books, London 1975. Science in a Free Society. New Left Books, London 1978. Erkenntnis für freie Menschen. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1980. Wissenschaft als Kunst. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1984. Farewell to Reason. Verso, London 1987. Irrwege der Vernunft. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1989. Three dialogues on Knowledge. Blackwell, Oxford 1991. Die Torheit der Philosophen. Junius, Hamburg 1995. Briefe an einen Freund. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1995. Ambiguità e armonia. Laterza, Roma-Bari 1996. Zeitverschwndung. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1995. Conquest of Abundance: A Tale of Abstraction Versus the Richness of Being. Chicago University Press, Chicago 1999. Magyarul megjelent A relativizmus elemei (in: Medvetánc 1985.4-1986.1 41-46.o) Hogyan védjük meg a társadalmat a tudománytól? (in: Replika 1994. VI. 13-26.o) A tudomány egy szabad társadalomban (részlet). (in: Tudományfilozófia. Osiris-Láthatatlan Kollégium, Budapest 1998. 153-169.o.) Három dialógus a tudásról ; ford. Tarnóczi Gabriella; Osiris, Bp., 1999 ( Horror metaphysicae ) ISBN 963-379-513-3 A módszer ellen ; ford. Mesterházi Miklós, Miklós Tamás, Tarnóczy Gabriella, utószó, bibliográfia Miklós Tamás; Atlantisz, Bp., 2002 ( Kísértések ) ISBN 963-9165-56-5 Jan Laštůvka Jan Laštůvka (Havířov, Csehszlovákia, 1982. július 7. –) cseh labdarúgó, 2009–2016 között az FK Dnyiproóban játszott kapusként. Jelenleg a cseh MFK Karviná játékosa. A cseh válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Kezdeti évek Laštůvka az MFK Karvinában kezdte profi pályafutását 1999-ben. 2000 nyarán a Baník Ostravához került, ahol 2003-ban elnyerte a legnagyobb cseh felfedezettnek és a legjobb Csehországban játszó labdarúgónak járó díjakat. A 2003/04-es szezonban bajnok lett a csapattal. Sahtar Doneck 2004-ben Ukrajna egyik legerősebb csapatához, a Sahtar Doneckhez szerződött, ahol többek között a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában is bemutatkozhatott, de nem tudott állandó helyet szerezni magának a csapatban, így többször kölcsönadták. 2006. augusztus 31-én a Fulhamhez került, december 2-án, a Blackburn Rovers ellen debütált. 2007. január 1-jén, a Watford ellen csereként állt be a sérült Antti Niemi helyére. A szurkolók hangos tapssal és éljenzéssel jutalmazták minden sikeres labdába érését, mivel attól tartottak, a bemelegítés nélkül beálló kapus hibái miatt csapatuk kikap majd. A mérkőzés 0-0-val zárult. Kölcsönszerződést lejárta után a Fulham nem volt hajlandó kifizetni érte a Sahtar által kért vételárat, így visszatért Ukrajnába. Az ukrán élvonal szabályai szerint minden csapatnak minden mérkőzésen legalább négy ukrán játékost pályára kell küldenie, így Laštůvka kiszorult a kezdőből. A 2007/08-as idény végéig ismét kölcsönadták, ezúttal a VfL Bochumnak. Első számú kapusként kezdte a szezont, de elkövetett néhány hibát, ami miatt egy időre René Renno átvette a helyét. A téli szünet előtt Rennónak is voltak bizonytalan megmozdulásai, ezért a Bochum edzője, Marcel Koller úgy döntött, a tavaszi szezonban minden kapusa tiszta lappal indul. Laštůvka remek teljesítményt nyújtott a Werder Bremen ellen, a forduló álomcsapatába is beválasztották, ezzel visszaszerezte helyét a kezdőben. A Bochum szerette volna véglegesíteni a szerződését, de sokallták a 4 millió eurós vételárát, ezért inkább a portugál Daniel Fernandes megvétele mellett döntöttek. 2008. augusztus 3-án Laštůvka kölcsönben a West Ham Unitedhez került. Egyetlen mérkőzésen, a Watford ellen Ligakupa-találkozón lépett pályára, mielőtt 2009. május 26-án visszatért volna a Sahtarhoz. Dnyipro 2009. augusztus 4-én három évre szóló szerződést kötött a Dnyipro Dnyipropetrovszkkal. Új csapata 3 millió eurót fizetett érte. A válogatottban Laštůvka 2011. szeptember 3-án, egy Skócia elleni Eb-selejtezőn mutatkozott be a cseh válogatottban. Bekerült a csehek 2012-es Eb-n részt vevő keretébe, de a tornán nem játszott. Ward Leonard-hajtás A Ward Leonard-hajtás az egyik legáltalánosabban használt hajtás volt egyenáramú hajtómotorok számára. Az első Ward Leonard-hajtással üzemelő mozdonyt 1891-ben helyezték üzembe. Sokáig ez volt az egyetlen hajtástípus, ahol a motorok fordulatszámát széles tartományban, fokozatmentesen lehetett szabályozni. Mára az elektronikus hajtások szinte teljesen kiszorították. Működése A hajtás egy motor által hajtott egyenáramú generátorból és egy egyenáramú motorból áll. A generátort a motor állandó (vagy közel állandó) fordulatszámmal hajtja. A hajtás szabályozása a generátor gerjesztésének szabályozásával történik. A generátort meghajtó motor a rendelkezésre álló lehetőségeknek megfelelően lehet: Egyenáramú motor Szinkron motor Aszinkron motor Belső égésű motor Külső égésű motor, például gőzgép és Stirling-motor Hatásfokának minőségi elemzése A hajtás hatásfoka a részt vevő gépek hatásfokának szorzata: ή=ή1ή2ή4 (A gerjesztő gép teljesítménye jó közelítéssel elhanyagolható) Mivel a hajtást alkotó gépek teljesítménye közel azonos, ezért a hatásfokuk is nagy mértékben hasonló, ezért a ή=ή13 közelítéssel lehet élni. Névleges teljesítményű üzemnél gépenként 95% hatásfokot feltételezve a hajtás hatásfoka ή=0,953=0.857 Alacsony fordulaton névleges nyomatékkal terhelve a hajtást, a 2 generátor gerjesztése alacsony, tehát a vasvesztesége alacsony, azonban a névleges árammal van terhelve, tehát a rézvesztesége megegyezik a névleges üzemben jelentkező rézveszteséggel. A 4 motor gerjesztése állandó, tehát a vasvesztesége megegyezik a névleges üzemben mérttel, a névleges nyomaték miatt a motor árama névleges tehát a rézveszteségről ugyan ez mondható el, így a motor teljes vesztesége megegyezik a névleges üzemben mérttel. Az 1 generátor terhelése alacsony, ezért az árama is a névleges alatt marad, így a rézvesztesége alacsony, azonban mivel a táplálófeszültsége állandó a vasvesztesége megegyezik a névleges terhelésen mérttel. A fentiekből látszik, hogy részterheléskor a hajtás hatásfoka jelentősen romlik a névleges üzemhez képest. Összehasonlítása az elektronikus motorvezérléssel Az elektronikus hajtás előnyei Kisebb méret Kiegyensúlyozottabb hatásfok Nincsenek a forgógépes gépcsoportból adódó rezgések Kisebb melegedés (adódik a jobb hatásfokból) A Ward Leonard-hajtás előnyei A forgógépes üzemből adódóan érzéketlen a betápláló hálózat tranziens és rövid idejű zavaraira Szinkrongépes meghajtás esetén alkalmas a hálózaton fáziskompenzálásra Felhasználási területei Vasúti vontatás Síliftek Felvonók A Clark Ádám úszódaru Szerszámgépek Hengerművek Egyéb vezérelt/szabályzott hajtások Fújd szárazra, édes! A Fújd szárazra, édes! (Blow Dry) Paddy Breathnach 2001-ben bemutatott vígjátéka. A forgatókönyvet Simon Beaufoy írta. A film főszereplői Alan Rickman és Natasha Richardson. Történet Nagy nap virrad az angliai kisvárosra, Keighleyre, amikor kihirdetik, hogy a rangos nemzeti fodrászbajnokság ez évi versenyét itt fogják tartani. A város polgármestere, Tony (Warren Clarke), természetesen nagyon izgatott, és azt szeretné, ha a helyi hajművész, Phil Allen (Alan Rickman) képviselné a várost a bajnokságban. Azonban a volt fodrászbajnok, aki jelenleg egy kis szalon tulajdonosa, éppen ezt nem akarja, ugyanis még mindig nem heverte ki, hogy a tíz évvel ezelőtti verseny előtti estén felesége, Shelley (Natasha Richardson) megszökött a modelljével, Sandrával (Rachel Griffiths) , hogy közös üzletbe kezdjenek, és rá hagyta fiuk, Brian (Josh Hartnett) felnevelését is. Brian most apjával együtt tevékenykedik a fodrászszakmában. Amint a versenyzők megérkeznek a városkába, köztük a jelenlegi bajnokcsapat, Phil régi riválisa, Ray Roberts (Bill Nighy) vezetésével, a helybeliek különbözőképpen reagálnak. Ray modellje a lánya, Christine (Rachael Leigh Cook), és asszisztense, Louis (Hugh Bonneville) először kényelmetlenül érzik magukat a városkában, de aztán a lány találkozik Briannal és beleszeret. Shelley nemrégen szerzett tudomást arról, hogy a rákkal vívott csatában vesztésre áll, még egyszer utoljára be akar szállni a versenybe. Brian is szeretne nevezni, mivel reméli, hogy abbahagyhatja a helyi halottasházban a tetemek frizuráján való gyakorlást. A verseny kezdetén Shelley és Brian habozva bár, de egy csapatban indulnak, s az egymást követő fordulókon át Phil érzelmei is felbolydulnak, s végül a családtagok kibékülnek egymással és persze megnyerik a nagy versenyt is. Szereplők Phil ( Alan Rickman ) Shelley ( Natasha Richardson ) Christina ( Rachael Leigh Cook ) Brian ( Josh Hartnett ) Louis (Hugh Bonneville) Sandra (Rachel Griffiths) Jasmine ( Heidi Klum ) Ray ( Bill Nighy ) A Népművészet Mestere díj A Népművészet Mestere díj egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként azoknak a népművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk során a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el. A 1953-ban alapított díjat augusztus 20-án, évente 10 személy (2004 előtt évente 7 személy) kaphatja. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. Az érem Asszonyi Tamás szobrászművész alkotása, egyoldalas, középmezőben pásztorfaragásra utaló férfi és nő ábrázolással, köriratban NÉPMŰVÉSZET MESTERE-DÍJ felirattal van ellátva. 1953 Fülöp Ferenc néptáncos Kálmán István , fafaragó Kántor Sándor , karcagi fazekasmester Kapoli Antal ifj., fafaragó Kis Jankó Bori , hímzőasszony és mintaíró Kovács Jánosné Király Ilus , kalocsai népművész, hímzőasszony Lacza Mihály Szkircsák Bertalanné, fazekas Tendl Pál Zsíros Ferencné 1954 Ács György Boross Lajos , az Állami Népi Együttes zenekarának vezetője Breglovics Kálmán, fafaragó Fazekas István, fazekas Gábor Józsefné Peák Pöre, kalocsai pingáló Gerencsér Sebestyén, fazekas Kapoli Antal id., pásztor, fafaragó Kemény Henrik , bábos (Vitéz László) Lakatos Sándor , népzenész Palkó Józsefné, Toki Horváth Gyula, cigányprímás 1955 Bali Istvánné Pusztai Éva , decsi szövőasszony Jankovics Imre , somogyi dudás Járóka Sándor, id. , népi zenekarvezető Király Elekné Jenei Júlia, hímzőasszony Kozák J. Gábor népzenész, Fővárosi Népi Zenekar Maticsányesz Márkné, szövő Sztelek Dénes, fafaragó Szuromi Péter Werner Andrásné Tóth Katalin , decsi szövőasszony 1956 F. Szabó Mihály, fazekas Fülöp Ferenc Lévai Józsefné, népművész Molnár Gáborné Kővágó Maris, hímzőasszony Nagy István Nagy Ferenc , fafaragó Tamás Andrásné Tamás László , fazekas Tóth G. Mihályné, hímző Vankó Imréné Dudás Juli, festő Vékony Sándor, fazekas Vén Lajosné, pingáló 1957 Kiss Ernő K. Kovács János Markos Erzsébet Mészáros Anna Nagy István Szenyéri Dániel Tóth L. Mihályné 1958 András Lajosné Pirisi Julis, kalocsai hímzőasszony Dér Józsefné Stigler Teréz , bátai szövőasszony Döller József Herczeg Mihály Kádár Ferenc – 1891–1983 Dévaványai – pásztor – juhász , kanász ; nádsíp, furulya , klarinét , tárogató , hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra. Sára Józsefné, hímzőasszony Tamás József , fazekas Tóth Mihály, faragó 1959 Ámi Lajos , mesemondó Horváth Mária , hímző Káló Istvánné, hímző Mezei András , szűrkészítő Nagy Istvánné Rusói István, kályhatervező Tóth Lajos , szűrszabó 1960 Fehér Lajos, fafaragó Jakab Sándorné, szövő Jancsikity János, fafaragó Katona Jánosné Kovács Józsefné Kun Sára , decsi hímzőasszony Nagy János Perity Mihályné Kukucska Mária , decsi szövőasszony Steig István , fazekas Szaszkó József Varga László, fafaragó 1961 Bognár Károly, fafaragó Csuhai Józsefné, hímző Horváth János , fazekas Karsai Zsigmond , festő Kovács Kálmán , cimbalmos népművész Porkoláb Jánosné Orján Éva, szövő Sivák Barnabás Szalavári Imre, szövő-tervező 1962 Bárdos Sándorné Tóth Ilona, hímző Bóli János Jakucs Imre, fazekas Nagy István , szűcshímző Szabó Mihályné R. Tóth József Tóth Szőke Józsefné Horváth Julianna Ungvárszki Pál 1963 Csizmadia János Fehér Lászlóné Gregority Katalin, decsi szövőasszony Gáspár Simon Antal Gurzó László Hoffer János, faragó Molnár Lajos Szatmári Szatyi Sándor Tautner Ilona, hímzéstervező Tóthfalussy Géza, bőrdíszítő 1964 Balásy Gyula, fafaragó Czabai Istvánné Tapolcsányi Margit, kalocsai hímzőasszony Csombor Endre Demse Dávidné Jacsó Istvánné, hímző Papp János Tarjányi András Tendl Vilmos Tombácz János R. Tóth István, fafaragó 1965 Békás Jánosné Borbás Mihályné, szövő Borsos Géza Csejtei István Erdei Lajos, szűrszabó Jóni Ferenc, okleveles arany érmes, mesemondó Nyakas Miklósné, szövő Szebenyi Mária Varga László, fafaragó 1966 Balogh Sándorné Dobra Lajosné Fazekas Lajos, fazekas Heintz Henrikné Hódossy Lajos Kálmán Gyula Kerékgyártó Sándor, mézeskalácsos Krencsey Józsefné Pados Antal Varga Dezső, kulacskészítő 1967 Budai Sándor, citerakészítő Ivák Pál Kalkán Mátyás, maszkfaragó Nagy Gyula Sárosi Mihályné, hímző Szabó Sándorné, szűrrátétes Szappanos Lukács Tóth Sándorné Varga János, fafaragó Vass József 1968 Badár Erzsébet, fazekas Bársony Mihály Belovecz Józsefné Bognár István, fafaragó Burai Zsigmond id., népzenész Kada Istvánné, hímző Kolozsvári Mihályné Kovács Anna, pingáló Sereg István Simon Ferenc Józsefné Tompa Béláné 1969 Czomba Pál, szövő Elek Gyula , bocskorkészítő Keviczki Istvánné Józsa Margit Kovács Károly, mesemondó népművész Méry Vince Nagy István Oláh Istvánné Berekai Éva 1970 Benedek Péter , festő Czugh János, fazekas Gyovai Pál Kovács József , faragó Lőrinc Aladárné Molnár Vilma , szövőasszony Petróczi Andrásné Reitzer Mihályné Simon Józsefné, énekes Tarczali Ádám 1971 Ardai József Gyurka Mihályné Horváth Ernő, fafaragó Kardos István, táncos Kovács Józsefné, népviseleti babakészítő Szauer Ágoston Tóth Mária Völcsey Lajos, fazekas 1972 Czugh Dezső, fazekas Horváth Péterné Horváth Vince, fafaragó népművész Nyisztor György , Méhkerék , néptáncos Pápai Istvánné Petrovics Jánosné Szedlacsek Dara István, takácsmester Tóthfalussy Sándor, szíjgyártó 1973 Bán Józsefné Jancsó Borbála, hímző Bóta Józsefné Csuhai Borbála, hímző Bulyáki Gergely Gulyás Istvánné Kupai Sándor Márton János Dr. Szabó Imréné, hímző Teimel István, fazekas Tomasovszky Mihályné 1974 Ács Istvánné Kovács Erzsébet , decsi szövőasszony Dankovszky Lórántné, szűrhímző Gyurka Rafaelné Milkovics Mihály Perczel János, faragó Sánta Vendelné Soós Antal, dudakészítő Vass Kálmán 1975 Bálint Péterné Kondor Anna, szövő özv. Bacskai Andrásné Láda Zsófia, parasztfestő Bodnár Bálint Egri Károlyné Szőnyi Mária, kalocsai pingáló Fekti József Kispál Jánosné Tóth Anna Péntek Jánosné Szabó Ilona Pócza Margit, hímző Serényi László, fafaragó Tóth Jánosné Kovács Sára , babakészítő 1976 Boldog István Csikos Sándorné Szőllősi Ilona, szűrhímző Fodor Józsefné Molnár Erzsébet, cigándi szövőasszony Jakkel Sándor Kathy László, szíjgyártó Kovács Tivadar, népzenész, népművész Mónus Ferenc, fazekas Rideg Sándorné Csóti Borbála Tóth Imre 1977 Adamcsik Józsefné Megyesi Erzsébet Benke Jánosné Benedek Róza Bodrogi Sándor, ékszerkészítő Csizmadia István Király Anna, bajai hímzőasszony Tischlér Antalné Simon Terézia Virágh Béláné Török Terézia, szövő 1978 Bárácz György Barna István Csiszár József , fazekas Domak István Horpácsik János Horváth Antal, szalmafonó Hosszu Lázár Hosszu Lázárné Józsa Gergely Kada István Kádár Zsigmond Komsa Jánosné, hímző Kurtyán Györgyné Keczán Amália Lázár Mihályné Keczán Julianna Magasházi Mihály Mares György Nácsa János, fafaragó, citerakészítő Pünkösd István Sáfrány Géza, fazekas Simon Istvánné, hímző Sulyok Kopár Lászlóné Ulicza Jánosné 1979 Badacsonyi Lajos, faragó Gyenei Józsefné Himpelmann Péter, bútorfestő, Harta Horváth Vince, fafaragó Kálmán Endréné Antal Klára, tervező Patonai Ferenc Tőke Imre , szobrász 1980 Balázs Jánosné Egyed Mihályné Fehér Julianna, őcsényi hímzőasszony László László Mihalkó Zoltán, pásztorkalap készítő Somogyi Sándorné, hímző Varga Dánielné Juhász Erzsébet, furtai hímzőasszony Vén Ferenc 1981 Csobán György Fábián Ágostonné Mónus Sándor, fazekas Nyisztor Mártonné Papp Ferencné Váradi Margit Vass József, szűcs 1982 Ágfalvi Mihályné Bálint Ferenc Fazekas Lajos, fazekas Gusa Pál Horváth József, fafaragó Katona József , fafaragó Nyisztor Bertalanné 1983 Bíró Lajosné Gaál Kámánné, hímző Gubányiné Greksa Erzsébet, dunapataji festő Kádár Gyula, szíjgyártó Pápai Sándor, fafaragó Szabó Mihály , fazekas Tóth Jánosné 1984 Ancsa Pálné, hímző Busi Lajos, fazekas Dávid Illésné Doncsecz Károly , vendvidéki fazekas Gellért Dezső Sebestyén Ferenc Széles Józsefné Renkecz Erzsébet , decsi szövőasszony 1985 Darabos Ambrus Farkas Andrásné Gonda István , fazekas Kovács Miklós, kékfestő Pánczél Attila, bőrműves Soós Lajos, fafaragó Tóth Istvánné, énekes 1986 Földesi János Fülöp Pálné, szövő Horváth Béla , fafaragó Kertész Istvánné, tervező Sipos Anna, csuhéfonó Tóth Abonyi Balázs , szíjgyártó Varga Dánielné, hímző 1987 András Ferencné Morvai Julianna Mária, kalocsai hímző, pingáló Beszprémy Józsefné Bogdán Margit, hímző Csombor Endréné Hódos Gyula, kovács Orsós Kis János Pintér Jenő , fafaragó Polyák Ferenc , matkópusztai fafaragó Szűcs Imre, tiszafüredi fazekas Szvétek Antalné Vén Margit, kalocsai pingáló 1988 Erdélyi Tibor fafaragó Józsa Bálintné Tamás Julianna, bogyiszlói szövőasszony Dr. Nagy Györgyné, kecskeméti hímzőasszony Sárdi János, kékfestő Sz. Nagy István, fazekas Újvárosi Imre, bőrműves Varga József, szanyi néptáncos Varga Józsefné, szanyi néptáncos Végh Menyhértné 1989 Gál György Győri Mihályné Hegedűs Jánosné, szövő Holló László , bútorfestő Dr. Koltai Lászlóné, hímző Kósa Klára, keramikus Palátkás József, bútorkészítő 1990 Bereczky Kálmán, viseletkészítő Erdész Judit, hímző Gerencsér László, kecskeméti kovács Keszei Sándorné, hímző Szekérné Kiss Andrea, fazekas Szepesvári Lajosné, hímző Vattai Jánosné, szövő 1991 Császi Ferenc, fafaragó, bútorkészítő dr. Németh Pálné Parragh Julianna , szekszárdi hímzőasszony Rostás Mihály, nagyecsedi mesemondó Szondy Sándor, népi hangszerkészítő Varga Zoltánné, szövő 1992 Kovács László, fazekas Kupi Ferenc, szalmafonó Rátkai Sándor , papucsmester Szabó Kálmánné, hímző Tűhegyi Mihály, fafaragó 1993 Gáts Tibor, citerakészítő Gy. Kamarás Katalin, fazekas Nagy Béláné, szövő Szabó Józsefné, hímző Töttös Sándor, szövő 1994 Czár János, játékkészítő és szoborfaragó Kovács János, méhkeréki népzenész Kozák Éva, fazekas Pál István (1919, Kétbodony), dudás, furulyás, a Magyar Kultúra Lovagja, Madách-díjas Papp Lászlóné dr., szövő Szabó Józsefné, hímző Tóth Sándor, fafaragó V. Kozák Éva , gerjeni fazekas 1995 Balogh Irén, gyékényfonó Hánis János, gyékényfonó Nagy Béláné, szövő Skultéti Mihályné, hímző-szövő Szabó Kinga, fazekas 1996 Kocsor Imréné, kosárfonó Kovács András, bútorfestő Lukács Lajos, fafaragó Répás János, hetényegyházi szoborfaragó 1997 Galánfi András népművész, fafaragó iparművész Polyák Imre, kecskeméti késes Rostás Ferenc, nyírvasvári néptáncos Tóthné Nagy Amália, csipkeverő 1998 Bíró Annamária , szekszárdi fazekas Erdélyi Tibor , fafaragó Kiszely Jánosné, hímző Sós Pálné Kovács Margit, szövő 1999 Gosztonyi Zoltán, fafaragó Dr. Sági Lajosné, szövő Schneider Imréné, hímző Tímár Zsuzsanna, fazekas Csorba János, író, népdalénekes, 1925–2008, Szék, Szolnok-Doboka m. Holecz Istvánné Kanyó Margit, táncos Botás Pál, táncos 2000 Boros Magdolna, szövő Bozó Györgyné, hímző Fábián Mártonné Kásler Balbina, szövő Gosztonyi Zoltán, fa- és szarufaragó Gyifkó Gyula, szíjgyártó Szentkereszti István, fafaragó Vida Sándorné, csuhéfonó 2001 Chabracsek Andrásné, hímző Falusi Béla, fazekas – népi iparművész Kiss Lászlóné, gyékényszövő Szabó László Zoltán, bútorkészítő Tóth Sándor , szíjgyártó 2002 Demeter Antalné, Jánó Anna, lészpedi balladaénekes Farkasné Pál Erzsébet, népviselet- és babakészítés, bútor- és tojásfestés „Rákóczi” Kovács Gusztáv , nagyecsedi néptáncos Romsics Lászlóné Kerekes Erzsébet hímző 2003 Blága Károly, néptáncos Bordácsné Kishonti Erika, szövő Dr. Illés Károlyné, hímző, szövő Mihalkó Gyula, pásztorkalap készítő népi iparművész Orisek Ferenc, fafaragó Szatyor Győző, fafaragó 2004 Bereczky Csaba Kálmán, fafaragó Dr. Puskás Nándorné Oláh Júlia, hímző Radácsi Piroska, hímző Vajda László , kovács 2005 Bagossy Sándor , debreceni fazekasmester Balla Ferencné, erdélyi népdal- és balladaénekes Bércziné Szendrő Csilla, esztergomi tojásíró Czérna Miklós, vajdasági mesemondó Fodorné László Mária, decsi kéziszövő Hegedűs József, tószegi fafaragó Mátray Magdolna, bábolnai csipkekészítő és tervező Samuné Babos Rozália, vajdasági népdalénekes Szabó Ferenc, erdélyi néptáncos Tamás Menyhértné Lavrik Márta, csátaljai hímző 2006 Brath Margit, felvidéki népdalénekes Csótár Rezső, fazekas, népi iparművész Ésik István, mesemondó Farkas György , bocskoros, vörös-tímár Fehér Jánosné , viseletkészítő, hímző, népi iparművész Kasza Miklós fa-agancs-csont-szaru faragó, népi iparművész Kisláposi András, furulyás, mesemondó Lőrincz János, erdélyi néptáncos Luktorné Holló Éva, szövő, népi iparművész Marton Sándorné, hímző, tervező, népi iparművész 2007 Bágy György táncos, népdalénekes, román hagyományőrző, Illyés Gyula takács, népi iparművész, Kádár Gergelyné Papp Erzsi népdal- és balladaénekes, Ország László hímző, népi iparművész Pápai Józsefné Rózsa Ilona népdalénekes, Sibinger Miklós, a Népművészet Ifjú Mestere, fafaragó népi iparművész, Szőke István kaposvári fa-, csontfaragó népi iparművész, Tankó Fülöp erdélyi mesemondó, Tímár Viktor erdélyi népzenész, Zorkóczy Miklósné Lázi Éva népviseletes babakészítő. 2008 Antal Zoltán zenész, gyimesi prímás Bese László fazekas Eke Péterné Simon Mária „Csutkó” népdal- és balladaénekes Horváth Tibor bőrműves szakoktató Jófejű Emil fafaragó, népi bútorkészítő, szakoktató Kolumbán Zsuzsanna babakészítő Neszádeliné Kállai Mária vertcsipke- és viseletkészítő Pataki Miklósné Ludányi Margit hímző-szövő Szankovics Tibor késes 2009 Baji Imréné Kiss Julianna kosárfonó Bálint Erzsébet (Cochior Balan Elisabeta) csángó népdalénekes Kékedi László Vilmos fafaragó, kéregedény-készítő Németh Gyula csont- és fafaragó Pulika Jánosné Tankó Gizella gardonos, énekes Szabó Lajosné Czine Rozália táncos Szénási János fazekas Szőts Gézáné Csibi Margit szövő Dr. Varga Ferencné Kulik Ilona hímző 2010 Cselényi József néptáncos (Lökösháza, Szlovákia) Csepeli István faragó Népi Iparművész (Dunaföldvár) Cz. Tóth Hajnalka hímző Népi Iparművész ( Balatonalmádi) Hideg Istvánné énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes, Románia) Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek, a Népművészet Ifjú Mesterei megosztva (Kecskemét) Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Románia) Schneider Péterné bútorfestő Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere (Hartár) Tímár János népzenész (Gyimesközéplok, Románia) Toldi István mesemondó (Kupuszina-Bácskertes, Szerbia) Verseghy Ferenc fazekas Népi Iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere (Tolna) 2011 özv. András Jánosné (András Elizabeta) népdalénekes, mesemondó Anyalai Sándor népzenész, prímás Bodor Béla Péter és Bodor Erzsébet néptáncos páros (megosztva) Gadányi Pál dudás-dudakészítő Kovács József zenész, tanító Maneszes Józsefné (Tóth Mária) népdalénekes Párniczky Józsefné (Nunczás Ilona) hímző, népi iparművész özv. Szigethy Istvánné (Anda Erzsébet) csipkekészítő, varró népi iparművész Schmidt Sándor fafaragó Sütő Levente Lehel festő-bútorasztalos, fafaragó 2012 Debreczeni János szövő, népi iparművész Dugár János fazekasmester Géczi Hegedűs Sándor népi mesemondó Gönczi Antalné hímző, népi iparművész Halmos Béla népzenész, előadóművész Lőrincz Istvánné hímző, népi iparművész Nyulasi József fafaragó népművész Tankó Jánosné népdalénekes Vaszil Imre néptáncos 2014 Csiszár Aladár adatközlő, hegedűoktató Fodor János táncos, énekes és tanítómester Gaál János restaurátor, famennyezet-készítő. Holecz Ferencné Gyepes Ilona énekes Horváth Elek adatközlő, előadó Kanalas János kosárfonó Porkoláb Ferenc szűrrátét-készítő Reszeginé Nagy Mária szalmafonó Sebestyén István bukovinai székely mesemondó, népdalénekes Szabó Ferencné Balázs Róza néptánc- és népdalkincs ápoló 2016 Bartos Béla szűcs, a hagyományos népi szűcsmesterség, valamint a hímzés megőrzéséért, magas szintű műveléséért Bujdosó Sándorné szövő és hímző Gránátalma díjas Népi Iparművész, a bihari azsúrszövés, csipkeszövés, a bihari és partiumi göbös szőttes mintázás, úri hímzés, a debreceni női kisbunda és szűrhímzés hagyományainak megőrzéséért, ápolásáért és továbbadásáért Fazekas Ferenc fazekas, szakoktató négy évtizedes fazekasságban töltött munkásságáért, oktatói tevékenységéért Füstös János (Füstös Ioan) táncos, a Kallós Alapítvány nyári táborainak hagyományőrző tanára az erdélyi Mezőség néptánchagyományainak ápolásáért, a táncházmozgalom népszerűsítése érdekében végzett munkájáért Galánfiné Smidt Teréz szövő, a magyar szőtteshagyomány ápolásáért, az ősi és az új szövési technikák oktatásáért, a kézi szövés mesterségének továbbadásáért Kerekes Endréné Radó Mária hímző, a nyugat-dunántúli hímzések körében végzett kutatómunkája elismeréseként Mónus Béla fafaragó, magas színvonalú alkotóművészeti tevékenységéért, a fafaragás mesterségének ápolásáért, továbbadásáért Hodorog András (Hodorog Andrei) furulyás, a klézsei, moldvai csángó magyar furulyajáték, falusi hagyományok hiteles tolmácsolásáért és továbbadásáért, a régi Szászcsávási Zenekar nevében Jámbor István prímás, az erdélyi, Küküllő menti hangszeres népzene hiteles tolmácsolááért, továbbadásáért és átörökítéséért Szilágyi Ferenc énekes, a szilágyság népi kultúrájának szélesebb körű megismertetéséért Balogh Péter (tanácsos) Ócsai Balogh Péter (Bágyon, 1748. augusztus 14. – Bágyon, 1818. október 16.) császári és királyi belső titkos tanácsos, főispán Élete A késmárki és pozsonyi líceumban tanult és már 23 éves korában Nógrád megye szolgabírája, majd alispánja lett. 1785-ben a királyi táblai ülnökévé, 1787-ben udvari tanácsossá, majd a Hétszemélyes Tábla bírájává, azután a magyar udvari kancelláriánál előadóvá nevezték ki. Mivel élesen szembeszállt II. József abszolutisztikus törekvéseivel a szeptemviri hivatalról lemondani kényszerült. 1789-ban az evangélikus egyházak főinspektora lett. Kidolgozta a filium successionis interruptum elméletet, mely szerint II. József "törvénytelen uralmával" megszakadt a Habsburg-ház trónörökösödési joga. A Habsburgoktól való elszakadás reményében a porosz udvarral kapcsolatot kereső nemesi csoport egyik meghatározó személyisége volt. Az 1790–1791-es országgyűlésen, Nógrád vármegye követeként a főleg protestáns Habsburg-ellenes köznemesség egyik fő szószólója, akinek a protestánsok vallásszabadsága ügyében tartott beszédei feltűnést keltettek. A francia forradalom radikalizálódásával kapcsolatos hírek hatására 1791-től közeledett a Habsburg-házhoz. 1791-ben Torontál-, 1802-ben Zólyom vármegye főispánjává nevezték ki. Temetésekor Kolosváry István magyar, Walentiny János pedig szlovák nyelvű beszédet tartottak. A pesti evangélikus hitközség ünnepi istentisztelete alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet. Munkái Deductio ill. dni… de arctiori nexu principatus Transsilvaniae cum regno Hungariae. H. n. (1791.) Dictio qua St. et Ordines C. Zoliensis exc. d. Petrum Balogh de Ocsa etc. die 28. m. martii 1802. venerati sunt. Beszterczebánya, 1802. (Beszéde.) Projectum de extraneis civitate hungarica qua ratione donandis. (Posonii, 1826.) Projectum circa formulam juramenti palatinalis. (Posonii, 1826.) Mindkettő az 1790/1. országgyűlés megbízásából 1793-ban készült és az Opus excels. deputationis regnicolaris in publico politicis cz. gyűjteményben jelent meg. Bizonyítás kényszerének áthárítása A bizonyítás kényszerének áthárítása gyakori érvelési hiba. Egy álláspontot felvezető félnek kötelessége azt megvédeni, ha a vitapartnere arra igényt tart, azaz meg kell felelnie a „bizonyítás kötelezősége” szabálynak. Ha az egyik félnek meg kell védenie az álláspontját, de ehelyett ő egy másik személyre hárítja a felelősséget, és mondhatni kitér a kérdés alól, akkor a bizonyítás kényszerének áthárítása hibáját követi el. Pl. Juli azt állítja, hogy átláthatatlan a jegyzetem. Hogy lehetne átlátható, mikor a tanár összevissza magyarázott az órán, amiből semmit értettem, így nem is tudtam értelmesen leírni. Odpotovanja Az Odpotovanja Tomaž Pengov szlovén zeneszerző első nagylemeze, amely először 1973-ban jelent meg monoban, zöld borítóval (Helidon ŠZ-1). 1981-ben adták ki a stereo változatot, barna borítóval, 4000 példányban (ZKP RTVLJ LD 0741). Mindkettő kiadvány belső borítója tartalmazza a dalszövegeket is. Az album dalai A oldal Cesta 4:17 Danaja 3:15 V nasmehu nekega dneva 3:50 Potovanje nespečih 3:34 Matala 2:20 Čakajoč nase, brat 4:20 Nerodna pesem 3:00 Kretnje 3:10 B oldal Druga jesen 3:45 Oče 7:25 Sarkofagi 4:35 Ladje prostora 7:57 Epistola 5:30 Schmogrow-Fehrow Schmogrow-Fehrow település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Pozsonyboldogfa Pozsonyboldogfa (szlovákul Boldog, korábban Matka Božia, németül Frauendorf) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban. Fekvése Szenctől 2 km-re északkeletre fekszik. Története 1245-ben "Tulwej" alakban említik először. 1276-ban "Tholuoy", 1328-ban "Tuulway" néven szerepel az írott forrásokban. 1351-ben "Toluefalua" (vagyis Tolvajfalva) volt, mindezek alapján egykori birtokosa Tolvaj nevű lehetett. 1358-ban Nagy Lajos király a falut a klarisszáknak adta, ekkortól lett Boldogasszonyfalva a neve. Iskolájának legkorábbi említése 1778-ból származik. Vályi András szerint „BOLDOGFALVA. vagy Boldogaszszonyfalva. Elegyes magyar falu Posony Vármegyében, birtokosa a’ Religyiói Kintstár, totúl Matka Bozsi, deákul Villa Mariæ, lakosai katolikusok, fekszik Szentztöl 1/2. óránnyira: Réthe, ’s Sárfő között, 1787. új lelki gondviselőt nyert. Határja tágas, földgye termékeny, temploma Szűz MÁRIANAK szenteltetett, régi formára épitve, innen vette nevét is, a’ Posonyi Szent Klára Szűzeké volt, termékeny vóltához képest, első Osztálybéli.” Fényes Elek szerint „Boldogfalva, (Frauendorf, Mátka bozsi), magyar falu, Pozson vgyében, Szencztől 1 órányira: 262 kath., 3 evang., 91 ref., 7 zsidó lak. Van egy kath. paroch. egy régi elhagyatott temploma. Határja róna és termékeny; rétje, legelője sok és jó. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Hajdan a pozsonyi szent Klára apáczáké volt. Ut. p. Cseklész.” Pozsony vármegye monográfiája szerint „Boldogfa, magyar kisközség, 74 házzal és 398, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. A község helyén, a hagyomány szerint, hajdan erdő volt, a hol II. Endre leánya, Erzsébet kápolnát építtetett, mely később híres búcsújáró hely lett. A mai templom szentélye tényleg kápolnaszerű és ősrégi, ellenben előrésze XIV. századbeli. A község neve azelőtt Boldogasszonyfalva volt, később pedig német és tót neveivel is találkozunk Frauendorf és Mátka Bozsi alakban. Az 1553-iki portális összeírásban az óbudai apáczák szerepelnek birtokosaiként és 14 portájuk adózott. Később az Esterházyak lettek az urai, 1787-ben a kir. kamara, a mult század elején pedig a vedrődi Zichy grófok. Postája Réte, távírója és vasúti állomása pedig Szencz.” A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, 1938 és 1945 között ismét Magyarország, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt román kori római katolikus temploma a 13. század végén épült. Később barokk stílusban építették át. A hagyomány azt tartja, hogy a templomot maga Szent Erzsébet építtette, erről az 1781 . évi Batthyány-vizitáció is megemlékezik. A templom búcsújáróhely lett. Belsejében 13. századi szép román stílusú keresztelőmedence található, egyik oldalán áldást osztó Krisztus-dombormű. A templom falában beépítve található egy római kori, az 1. század végéről származó sírkő, Quintus Atilius Primus, a XV. Apollinaris legio centuriojának és egyben tolmácsának síremléke. Népessége Korábban színmagyar falu volt, a szlovák betelepülés hatására azonban folyamatosan csökken őshonos lakosságának számaránya. Lakosainak többsége római katolikus, a reformátusok a szomszédos Rétén tartják instentiszteleteiket. Magyar óvodáját 2011-ben 18-an látogatták, iskolája megszűnt. 1880-ban 381 lakosából 348 magyar, 12 szlovák, 4 német anyanyelvű és 17 csecsemő; ebből 269 római katolikus, 103 református és 9 zsidó vallású. 1910-ben 398 lakosából 394 magyar, 3 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt. 2011-ben 428 lakosából 247 magyar és 164 szlovák. Stazione di San Ponzo Semola Stazione di San Ponzo Semola 1966-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Ponte Nizza településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Voghera-Varzi-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bagnaria Stazione di Ponte Nizza Berthóti István Berthóti István (17. század közepe – Érsekújvár, 1709. október 15.) kuruc brigadéros, majd vicegenerális. Családja Előkelő Sáros vármegyei birtokos nemesi család sarja, Berthóti Gábor alispán és Lövey Mária fia, Berthóti Ferenc szenátor és vicegenerális féltestvére. Felesége Váradi Erzsébet, Váradi István (†1706) és Vay Erzsébet leánya volt, aki megözvegyülve előbb Kálmánczay Imréhez (†1710/1711), majd Palásthy Ferenchez (†1749 körül) ment nőül. Élete A török elleni harcokban szerzett magának tekintélyt. 1683-tól nyitrai, majd 1685 végétől szolnoki kapitány, császári lovas ezredes. A kurucok oldalán 1704 szeptemberétől ismét szolnoki főkapitány, a következő évben már brigadéros, egyúttal egy lovasezred parancsnoka. 1707. május 22-étől a kulcsfontosságú Érsekújvár főkapitánya. 1708. szeptember–október folyamán, éppen a katasztrofális trencséni vereség utáni válságos időszakban, elszántan védte a várat Sigbert Heister tábornagy ostromával szemben. Elismerésül II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1708. december 27-én érsekújvári kerületi vicegenerálissá nevezte ki. Baselice Baselice község (comune) Olaszország Campania régiójában, Benevento megyében. Fekvése A megye északkeleti részén fekszik, 90 km-re északkeletre Nápolytól, 35 km-re északkeletre a megyeszékhelytől. Határai: Castelvetere in Val Fortore, Colle Sannita, Foiano di Val Fortore, San Bartolomeo in Galdo és San Marco dei Cavoti. Története A települést valószínűleg az i. e. 296-ban a rómaiak által elpusztított szamnisz város, Murgantia lakosai alapították. Első írásos említése a 12. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Fő nevezetessége a Castello (más néven Palazzo Lambo), amely a középkori település védelmére épült, majd 1764-ben átalakították nemesi palotává a Caraffa család számára. A kastélyhoz egy 34 ár területű kert tartozik. Boutenac Boutenac település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 708 fő (2015). Boutenac Bizanet, Ferrals-les-Corbières, Lézignan-Corbières, Luc-sur-Orbieu, Montséret, Ornaisons, Saint-André-de-Roquelongue és Thézan-des-Corbières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Arató Andor Arató Andor (Körösbökény, 1887. december 9. – Lugos, 1964. március 31.) magyar lapszerkesztő, népművelő. Életútja Nagyváradon 1907-ben tanítói oklevelet, a budapesti Zeneakadémián 1917-ben énektanári diplomát szerzett. Zimándközön tanító, majd Zsombolyán a szerb gimnázium ének- és zenetanára. 1926-tól Lugoson katolikus egyházi karnagy, az 1852-től ott működő Magyar Dal- és Zeneegylet vezetője. Munkássága Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbség és a Temesvári Hírlap hasábjain; a Krassó-Szörényi Lapok felelős szerkesztője 1928-tól a lap 1939-ben bekövetkezett megszűnéséig. A lap az Országos Magyar Párt (OMP) Jakabffy Elemér vezette haladó szárnyának volt szócsöve, a kulturális hagyományok megőrzésére ösztönzött, s élesen bírálta a politikai vezető körök gazdaság- és nemzetiségpolitikai felfogását. Arató Andor sokoldalú közművelődési tevékenységet fejtett ki, kórusokat, színielőadásokat, irodalmi esteket, hangversenyeket szervezett. Már az 1920-as évek végén a Korunk irodalmi estjeinek rendezője, az 1940-es években az Magyar Népi Szövetség (MNSZ) kulturális mozgalmában tevékenykedett. 21402 Shanhuang A 21402 Shanhuang (ideiglenes jelöléssel 1998 FE58) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fell 1998. március 20-án. Boutencourt Boutencourt település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 233 fő (2015). Boutencourt Énencourt-Léage, Flavacourt, Jaméricourt, Labosse, Porcheux, Thibivillers és Le Vaumain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Basenji A basenji Afrikából származó kis termetű és kedves küllemű vadászkutya. Egyik sajátságos jelleme ennek az ősi fajnak, hogy nem tud ugatni. Története A basenjihez hasonló kutyák képei láthatók az egyiptomi sírkamrák falain. A 19. századi felfedezők a Kongó-medencében láttak ilyeneket terelőkutyaként, mivel ezek hajtották a vadakat csapdába. Ma a fajtagazda ország Nagy-Britannia. Jellegzetessége Egyike azon ritka kutyáknak, melyek nem tudnak ugatni, de ha felidegesítik őket, akkor úgy csaholnak, mint egy farkas, illetve jódlihoz hasonlóan vonyítanak. Nagyon intelligens, de független és érzelmes. Az idegenekkel többnyire távolságtartó. Kennelben való tartásra nem alkalmas. Külső megjelenése A koponyája lapos, fokozatosan szűkül az orra felé. Homloka ráncos. Gyűrű módjára a gerincre kunkorodó, magasan viselt farokkal rendelkezik. Színe vörös-fehér, fekete-fehér, fekete, cserszínű-fehér, tigriscsíkos-fehér. Marmagassága 41-43 centiméter, súlya 9,5-11 kilogramm. Élettartama várhatóan 12 év, de 17 évig is elélhet. Stazione di San Vitaliano Stazione di San Vitaliano vasútállomás Olaszországban, San Vitaliano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Nola–Baiano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Scisciano Stazione di Marigliano (Circumvesuviana) Kónya habszegfű A kónya habszegfű (Silene nutans) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A kónya habszegfű Európa legnagyobb részén előfordul, az Alpokban mintegy 2000 méter magasságig hatol fel. Alfajai Silene nutans subsp. dubia (Herbich) Zapal. Silene nutans subsp. livida (Willd.) Jeanm. & Bocquet Megjelenése A kónya habszegfű 30-60 centiméter magas, felálló, egyszerű szárú, évelő növény. Főleg alul szőrös, virágzata mirigyszőrös. Hosszú nyelű tőlevelei szálas lapát alakúak, a felső szárlevelek lándzsásak vagy szálasak. A száron 1-3 pár levél van. A virágok fehérek, néha rózsásak, mélyen kéthasábú szirmokkal, bókolók (a növény neve erre utal), bugaszerűen ágas, virágzás előtt egy oldalra hajló, állernyős virágzatban helyezkednek el. A csésze hengeres, 10 erű, legfeljebb 1,5 centiméter hosszú. Életmódja A kónya habszegfű sovány és félszáraz gyepek, homoki rétek, fenyérek, nyirkos, sziklás és száraz erdők (főleg tölgyesek), száraz cserjések és erdőszélek lakója. Mészkedvelő, a talaj tápanyagtartalmát illetően nem igényes. A virágzási ideje májustól július végéig tart. Virágait éjjeli lepkék porozzák meg. Jellegzetesen éjjel virágzó növény, amely csak este kezd illatozni. Hasonló fajok A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) jellegzetessége, hogy csészéje felfújt, megnyúlt gömbös, hálós, recés erezettel. Levelei lándzsásak vagy lándzsás tojásdadok. A zöldvirágú habszegfű (Silene viridiflora) szárain több pár levél van, a levelek elliptikus tojásdadok. A virágzat alig ágas, nem bókoló, a szirmok zöldesek. A kónya habszegfűnél jóval ritkább. MH Pápa Bázisrepülőtér A MH Pápa Bázisrepülőtér (becenevén a „Párduc”) Pápa város közelében található, Magyarország három, magyar üzemeltetésű aktív katonai reptereinek egyike a szolnoki és a kecskeméti mellett. Napjainkban Magyarország egyetlen Nyugat-magyarországi aktív katonai repülőtere. Története A repülőtér már a második világháborúban is üzemelt. 1945. április-májusában ide települt a szovjet 611. vadászrepülő-ezred Jak–1, Jak–3 és Jak–9 típusú repülőgépekkel. A 195. gárda-vadászrepülő-hadosztály és az 5. gárda-vadászrepülő-ezred (195. GvIAD és 5. gviap) 1949-ben érkezett meg Veszprémből, MiG–15, Jak–11 és La–5 típusú repülőgépekkel (1945. május-június között érkeztek Szentkirályszabadjára Prágából). Az 5. gviap 31-32 darab MiG–15/Jak–11-gyel rendelkezett, 1950-től már csak MiG–15bisz/UTI-kkal repült, a következő év márciusától pedig a Strasshof-ból áttelepült 22. GvIAD 689. gviap átképzését kezdték meg P–63-ról MiG–15-re. 1951. november 19-én az 5. gviap egyik főhadnagya, A. A. Kalugin MiG–15bisz gépével leszállásra kényszerítette az Amerikai Légierő egyik C–47 Skytrain szállítógépét (helyi idő szerint 17:55-kor fogta el), amely később a Malév állományába került át. 1951 végén a típusátképzést követően a 689. gviap visszatelepült Strasshof-ba. 1956-ban az 5. gviap már MiG–19SZ-ekkel repült, október 23–24-e éjszakáján a 195. GvIAD riadókészültségben volt. 1957-ben a 195. GvIAD főhadiszállását és törzsét a tököli repülőtérre telepítették át, majd az 5. gviap 1961. október 1-jéig a sármelléki repülőtérre települt (ekkor gépállománya: 10 db MiG–17F, 10 db MiG–17PF, 10 db MiG–19SZ). Az 5. gviap-pal helyet cserélő, 1958-ban a 47. Harcászati Repülőezred nevet felvevő magyar repülőalakulat került a pápai repülőtérre 1961 őszén. Az alakulat szeptember 21-ig teljesített szolgálatot ezzel a hadrendi névvel, közvetlenül az Országos Légierő Parancsnokság (OLÉP) alárendeltségben. Még ebben az évben megérkezett az első MiG–21F–13-sorozat az alakulathoz, ahol azonnal megkezdték a típusátképzést. Tizenhárom évvel később, 1974-ben az ezred befejezte az átfegyverzést MiG–21F–13-ról MF-re, majd négy évvel később, 1978-ban két századot MiG–21bisz-ekkel, majd 1979-ben egy századot MiG–23MF-ekkel szereltek fel. 1984-ben megkezdődött a futópálya teljes felújítása, ezért a teljes ezred (három század) áttelepült a mezőkövesdi és szentkirályszabadjai katonai repülőterekre. A rekonstrukciót befejezve a repülőtérre a gépek visszatelepültek, visszaállt a korábbi üzemre. Három évvel később, 1987-ben Kup falu mellett elkészült az Egyesített Harcálláspont, amely magában foglalta az ezred megfigyelői, repülésirányítói szolgálatát és a légtérellenőrző zászlóalj harcálláspontjait. A Légierő Vezérkar tartalék harcálláspontjául is szolgált. A rendszerváltozást követően 1992-ben az ezred felvette az MH 47. Pápa Harcászati Repülőezred nevet és így teljesít készültségi szolgálatot a repülőtéren. 1995. szeptember 1-jén Keleti György honvédelmi miniszter jelenlétében a kecskeméti katonai repülőtéren ünnepélyes keretek között is hadrendbe állt az 1. Harcászati Repülőszázad (a „Puma”) MiG–29-el és kivonták az állományból a MiG–21MF-eket, amiket aztán Pápára repültek. Két évvel később, több tragikus repülőeseményt követően 1997. március 1-jén a MiG–21MF, a MiG–23MF és a Szu–22-es gépeket kivonják a hadrendből (utóbbi típus a taszári repülőtér bezárása miatt került Pápára). Itt is raktározták őket, egy részüket fedett hangárokban. A haderőcsökkentés és átszervezés miatt 2000. augusztus 24-én ünnepélyes keretek között az MH 47. Harcászati Repülőezred gépállományát kivonták, a MiG–21bisz-ek utolsó, búcsúrepülését követően a teljes gépparkot leállították. Egy szűk évvel később, 2001. június 30-án az ezred is megszűnik, hogy július 1-jén megalakuljon belőlük az MH Pápa Bázisrepülőtér. A repülőteret az NSIP (NATO Security Investment Programme) segítségével kezdték el modernizálni. Négy évvel később, 2005. február 23-án befejeződött a Légiforgalmi Irányító Központ épületének teljes felújítása. Az átadásig kiépítették a BAK–12 típusú vészelfogó rendszert, kibővítették a futópálya végbiztonsági zónáit, felújították a pályaburkolatokat és felületi jelzésrendszereiket, folyékonyoxigén-töltő állomást, hajtóművező, átfegyverző és új repülőgéptároló zónákat építtek ki, valamint STANAG-szerinti fényrendszerekkel látták el a teljes repülőteret. Egy 2400 vasúti folyóméter hosszú vasúti vágányt is kiépítettek, illetve a híradás-közlő rendszerek is felújításra kerültek. Szeptember 26-án a „bázisrepülőteret” ünnepélyes keretek között átadták, megnyitották a katonai légiforgalom számára. A megnyitó ünnepségen a Magyar Légierő összes merevszárnyú repülőgéptípusa leszállt a pályára. A területén elhelyezett, kivont katonai repülőeszközöket napjainkig a reptér egyik gurulóútján tárolják, ponyvás takarás nélkül. A 2005-ben átadott könnyűszerkezetes légijármű-javító hangár épületében a Nyugat-magyarországi Légi Kutató-mentő szolgálat repülőeszközeit helyezték el, illetve adnak napi készültséget. 2006. szeptember 12-én tizenhárom NATO-tagország szándéknyilatkozatot (Letter of Intent, LOI) írt alá a szövetség légiszállító kapacitásának bővítésére, melyet később további tagországok is aláírtak (Magyarország és Norvégia, véglegesen tizenöt NATO-tagország és két partnerségi tag). A tervezet szerint 4 darab C–17 Globemaster III típusú nehéz teherszállító repülőgépet üzemeltettek volna közösen, az üzemeltető repülőtér későbbi kiválasztásával. A NATO Stratégiai Légiszállítási Képesség keretében végül 3 darab beszerzéséről döntöttek, a tenderező repülőterek a pápain kívül, a németországi Ramstein-i légibázis és a romániai Konstanca-i repülőtér voltak. A repülőtér képességeit demonstrálandó, 2007. augusztus 27-én az MH PRT 3. váltásának kb. 30 tonnányi eszközállományát erről a repülőtérről szállították ki Afganisztánba egy, az USAF által felajánlott C–17-es segítségével. A repülőgépek beszerzését és működtetését előkészítő munkacsoport 2007. november 16-án hirdette ki, hogy a nyertes pályázat a magyar MH Pápa Bázisrepülőtér lett. A NATO SAC keretében működő első gép 2009 őszén érkezik meg, az utolsó harmadik pedig 2010 tavaszán. A három teherszállító gép kiszolgálására egy 150 fős többnemzetiségű állomány fog a repülőtéren tartózkodni, a Honvédség 340 fősre emeli a repülőtéren szolgálatot teljesítők számát, illetve körülbelül 300-400 fős polgári lakos is munkát fog tudni vállalni a repülőtéren. Itt került megrendezésre 2008-ban a Cooperative Sarex 08 hadgyakorlat is. A repülőtér parancsnokai Bakó Ferenc ezredes Kositzky Attila ezredes Buczkó Imre ezredes Pető István László ezredes Lanecker József alezredes Domonkos Miklós, alezredes 2006. január Gangler László, ezredes Poděbrady Poděbrady település Csehországban, a Nymburki járásban. Poděbrady Pňov-Předhradí, Pátek, Vrbová Lhota, Oseček, Sokoleč, Písková Lhota, Křečkov, Kovanice, Libice nad Cidlinou, Budiměřice, Nymburk és Choťánky településekkel határos. Lakosainak száma 14 111 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Aratók (Bruegel festménye) Az Aratók Pieter Bruegel világhírű táblaképe az évszakokat ábrázoló sorozatából. A sorozatot Nicolaes Jonghelinck antwerpeni kereskedő rendelésére készítette a festő. Jongelinck lelkes pártolója volt, tizenhat képe volt a festőtől, amelyeket a városszéli házában helyezett el. A hat képből öt maradt fenn, közülük három: Egy borús nap, Vadászok a hóban, A csorda hazatérése a bécsi Kunsthistorisches Museumban, a negyedik, a Szénakaszálás, a prágai Sternberg-palotában, a Prágai Nemzeti Galéria gyűjteményében látható. Az itt látható kép a Rogers Fund révén, 1919-ben került a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum tulajdonába. A képsorozat fordulatot jelent a nyugati festészet történetében. A tájképfestészet addigi vallásos, ikonográfiai vonatkozásait háttérbe szorította az új humanizmus. Bruegel idealizmustól mentesen ábrázolta a tájat és a benne tevékenykedő embereket, tökéletesen megértve és alkalmazva az olasz reneszánsz kompozíciós elveit. Az Aratók valószínűleg az augusztusi és szeptemberi hónapokat ábrázolta a sorozatban. Az alkotás középpontjában itt is, mint Bruegel oly sok más művében, a parasztemberek és a munkájuk áll. A kép diakrón módon, folyamatában mutatja be a tevékenységüket: láthatjuk őket a munka közben és az azt követő pihenés, evés idején egyaránt. A sorozat képeit első tulajdonosától Antwerpen városa vásárolta meg, és Ernst főhercegnek, Hollandia kormányzójának ajándékozta 1595-ben, a városba történt diadalmas bevonulása alkalmából. Később II. Rudolf német-római császár híres prágai gyűjteményébe került. Forrás Metropolitan Museum of Art webpage about The Harvesters. Třebelovice Třebelovice település Csehországban, a Třebíči járásban. Třebelovice Mladoňovice, Rácovice, Kojatice, Hornice, Oponešice és Budkov településekkel határos. Lakosainak száma 424 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Óhira Maszajosi park Az Óhira Maszajosi park (spanyol nevén: Parque Masayoshi Ōhira, közkedvelt nevén Parque de la Pagoda) egy kis területű park Mexikóváros Coyoacán kerületében. A japán stílusú építményekkel berendezett park nevét Óhira Maszajosiról, Japán egykori miniszterelnökéről kapta. Története A Mexikóváros déli részén, Coyoacán kerületben levő parkot, mint azt a központjában elhelyezett emléktábla is leírja, 1942-ben avatta fel a város akkori vezetője, Javier Rojo Gómez. Neve ekkor még nem volt, de az emberek rögtön Parque de la Pagoda, vagyis a pagoda parkja néven kezdték emlegetni, köszönhetően a park és a környező utcák ázsiai stílusú építményeinek. Régebben egy növénylabirintus is volt benne, ez ma már nem létezik. Az Estudios Churubusco filmstúdiónak köszönhetően a környék utcái népszerű filmes helyszínné váltak, ebben a parkban forgatták például 1952-ben az El señor fotógrafo egyik jelenetét is. Az 1970-es évekre a terület gondozatlanná vált, és a benne található pagoda is leégett, maradványait le is bontották. 1980-ra a parkot felújították, újranyitották, és új nevet adtak neki: ekkor kapta mai nevét Óhira Maszajosi japán miniszterelnökről, aki ellátogatott Mexikóba is. De a gondozásra ezután sem fordítottak elég energiát, így állapota ismét romlani kezdett. A lakosság panaszainak hatására végül 2015-re 6 millió pesóból ismét felújították. Ennek során megújultak az utak, új lámpákat és padokat helyeztek el, kitisztították a tavat, valamint több új növényt is elültettek, köztük a japán közösség ajándékát, 15 cseresznyefát. Az ünnepélyes újraavatáson részt vett Óhira Maszajosi unokája, Óhira Tomonori, valamint a mexikói japán nagykövet, Jamada Akira is. 21447 Yungchieh A 21447 Yungchieh (ideiglenes jelöléssel 1998 HZ18) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 18-án. Monchy-Lagache Monchy-Lagache település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 669 fő (2015). Monchy-Lagache Lanchy, Devise, Estrées-Mons, Quivières, Tertry és Vraignes-en-Vermandois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: René Levasseur René Levasseur (Shawinigan Falls, Québec, 1952. augusztus 6. –) profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb junior karrierjét a Québec Major Junior Hockey League-ben, a Shawinigan Bruinsban kezdte 1969-ben. A csapatban 1972-ig volt csapattag. Az 1972-es NHL-amatőr drafton a New York Islanders választotta ki a 8. kör 117. helyen. Felnőtt pályafutását az American Hockey League-ben, a New Haven Nighthawksban kezdte 1972 végén. Ám mindösszesen 19 mérkőzést játszott és ezután lekerült a International Hockey League-be, a Muskegon Mohawks, ahol 37 mérkőzést játszott. A következő évben a Central Hockey League-ben, a Albuquerque Six-Gunsba került és játszott a Southern Hockey League-es Macon Whoopeesben, ami 1974. február 15-én szűnt meg. Ennek a bajnoki évnek a végén visszavonult. Szórócukor A szórócukor (esetenként díszítő cukor) a finomított fehér cukor egyik fajtája. A kristálycukorhoz képest nagyszemű, kemény, kevésbé átlátszó, és csak magasabb hőmérsékleten olvad, tehát sütésálló. Rendszerint a cukortömbök összetörésével készül – ekkor a megfelelő nagyságú darabokat átszitálással emelik ki a darából –, de extrudálással is gyártható. A skandináv konyhában elterjedten használják, és „gyöngycukor” (finnül: helmisokeri, svédül: pärlsocker, a többi nyelvben: perlesukker) néven illetik. Számos északi sütemény és édesség díszítő eleme, többek között a svéd bulle és chokladboll, a finn pulla, továbbá a fahéjas csiga, muffinok és egyes torták receptjében is helye van. Németországban Hagelzuckerként ismerik, és hagyományosan karácsonyi édességeken és a fahéjas csigán használják. A belga konyhában a Liège-gofri, míg Frízföldön a sûkerbôle (cukorkenyér) hozzávalójaként ismert. Monclassico Monclassico település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 913 fő (2015). Monclassico Croviana, Dimaro, Cles és Malè községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Schneller István (építész) Schneller István (Budapest, 1949 –) építész, Budapest volt főpolgármester-helyettese, majd főépítésze, a BCE Tájépítészeti Karának Településépítészeti Tanszékének egyetemi tanára. Életpályája 1973-ban szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1980 és 1982 között a Magyar Urbanisztikai Társaság mesteriskoláján posztgraduális urbanisztikai továbbképzésen vett részt. Záró szakdolgozata - a Magyar Építőművészek Szövetsége elméleti pályázatán díjat nyert. 1975 és 1990 között a VÁTI munkatársaként regionális területrendezési- és városrendezési terveket, valamint több városépítészeti tervpályázatot készített. 1983 és 1986 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Városépítési Tanszékén tanított. 1991-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett. (Disszertációjának címe: Az építészeti tér településszerkezeti értelmezésének egy lehetősége). 1998-ban habilitált doktori címet szerzett. 1991 és 1994 között a Fővárosi Önkormányzat városfejlesztés és városüzemeltetés ügyeiért felelős főpolgármester-helyettese volt. 1995-től volt Budapest főépítésze. Az ő szakmai irányításával készült el Budapest új Általános Rendezési Tervének programja, Budapest Településszerkezeti Terve, valamint Városrendezési és Építészeti Keretszabályzata. Ő volt a fővárosi tervtanács elnöke. Számos építészeti, építészetelméleti és irodalmi jellegű publikációja jelent meg, főként építészeti szaklapokban és irodalmi folyóiratokban (pl. Magyar Építőművészet, Vigilia, Polisz, Élet és Irodalom). A Fővárosi Önkormányzattól való távozása óta a SZIE Tájépítészeti Karának Településépítészeti Tanszékének egyetemi tanára. 2014-től tagja volt a Nemzeti Hauszmann Terv társadalmi bizottságának. 2016 márciusában - többekkel együtt lemondott és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterhez címzett nyílt levelet tett közzé. Publikációi Az építészeti tér minőségi dimenziói (Schneller István) Labirintus, 2002 Az építési tér településszintű értelmezésének egy lehetősége (1990) 2000-ben fordításkötete jelent meg Meister Eckhart: Tizenöt német beszéd címmel. Deltora Quest (anime) A Deltora Quest (���������; Derutora Kueszuto; Hepburn: Derutora Kuesuto) japán animesorozat, amely Emily Rodda ausztrál írónő azonos című gyermekkönyv-sorozatán alapszik. A Genco, az OLM, Inc. és a SKY Perfect Well Think gyártásában készült. Japánban a TV Aichi vetítette 64 epizódon keresztül 2007. január 6. és 2008. március 29. között. A sorozat 52 részes angol változatát számos országban bemutatták, Ausztráliában, Új-Zélandon és Pakisztánban is. Magyarországon is az 52 részes változat volt látható magyar szinkronnal az Animaxon. 3268 De Sanctis A 3268 De Sanctis (ideiglenes jelöléssel 1981 DD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne és Giovanni de Sanctis fedezte fel 1981. február 26-án. Rami Hamdallah Rami Hamdallah (arabul: ���� ������� Anabta, 1958. augusztus 10. –) palesztin politikus, egyetemi tanár, aki 2013. június 2. óta a Palesztin Nemzeti Hatóság miniszterelnöke, a Fatah tagjaként. A gázai övezetet uraló Hamász nem ismerte el Hamdallahot miniszterelnökként, helyette a szervezet egyik vezetőjét, Iszmáíl Hanijet tekinti a törvényes miniszterelnöknek. Élete Rami Hamdallah Anabtában született, a jordán megszállás alatt lévő Ciszjordániában. Egyetemi tanulmányait Ammánban végezte, majd a Manchesteri Egyetemen folytatta, ahol 1982-ben végzett. 1988-ban a Lancasteri Egyetemen doktorált. Ezt követően hazatért és a nábluszi egyetemen kapott tanári állást. 1998-ban az egyetem rektorává választották. 2002-ben kinevezték a Palesztin Központi Választási Bizottság főtitkárává, ezt a tisztséget 2013-ig töltötte be. Mikor Szalám Fajjád miniszterelnök 2013 júniusában lemondott, Mahmúd Abbász elnök őt bízta meg a kormányalakítással. Hamdallah és kormányának tagjai szeptember 19-én tették le az esküt. A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testtájjal, nyolc lábbal, csáprágóval (chelicera) rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük. Minden pók termel pókselymet, egy vékony, erős fehérjét, amit az utótestük végében lévő mirigyek választanak ki. Sok fajuk ebből szövi a zsákmány megfogására szolgáló hálót. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre és az áldozat becsomagolására Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást nem okoz. A pókok a világnak minden részén előfordulnak - leszámítva a sarkvidékeket. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban. Szőrözött testükkel és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény testpáncélja van. A pók szőre A póknak a szőre vízhatlan, és evvel védi magát. Valóban ez is a test páncélja. Pl.: a keresztespók, (Aranea Crucem)-nak vízhatlan a szőre, mert hosszú és sűrű. A kaszás póknak, (Aranea Messorem) nem olyan funkciós, mert nem annyira hosszú és sűrű a szőre, de több rövid szőrű pók is van. Az arachnológia Az arachnológia a pókfélék (Arachnoidea) osztályáról szóló tan; egyesek azonos értelemben használják az araneológiával, azaz a pókokról szóló tannal. Alaktanuk A rovaroktól eltérően három helyett mindössze két testtájuk van: az előtest, régebbi nevén fejtor (prosoma, cephalothorax) és az utótest, régebbi nevén potroh (opisthosoma, abdomen). Az Archaeidae családnál az előtest látszólag két önálló egységre különül. A félpókok (Liphistiidae család) kivételével az utótest kívülről nem szelvényezett. Előtest Minden póknak nyolc lába van. (Egyes hangyautánzó fajok az első lábpárral az a hangya csápját imitálják.) Szemük egyszerű (nem összetett), ezért a legtöbbjük csak a sötét/világos átmenetet képes megkülönböztetni. Tapogatóval is megáldotta őket a természet, amely a táplálék elfogyasztásában segíti őket. Ez több fajnál is módosuláson esik át, és az így a kialakuló fajspecifikus szerv a párzásban is fontos szerepet tölt be. Mivel nem rendelkeznek antennával, az ingerek felvételére a lábaikon lévő sörtéket használják. Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések, és a légmozgásból adódó apró nyomásingadozások is. A pókok az elejtett zsákmányt nem tudják megrágni. Ehelyett, mint a legtöbb pókszabású, a préda elfolyósított szöveteit szívják fel. Képesek elfogyasztani a saját selymüket is. Érzékszervek A legtöbb esetben nyolc szemmel rendelkeznek, amelyek jellegzetes elhelyezkedési mintázata a fajok azonosításában is jelentős. A Haplogynae alcsaládba tartozók hat, a Tetrablemma csoportba sorolhatók négy, míg a Caponiidae család tagjai csak kettővel rendelkeznek. Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is előfordul, hogy nem is rendelkeznek látószervvel, mint a barlanglakó fajok. Néhány család vadászó pókjai, mint az ugrópókok és a farkaspókok azonban kitűnő látással rendelkeznek. Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni. Légzés, keringés A pókoknak nyílt keringési rendszerük van. Nincs igazi vérük, sem pedig ereik, amiben az keringhetne. A vérnyirok (hemolimfa) a szerveiket körülölelő térben áramlik, és a szív mozgatja. A pókokban kétféle, anatómiailag különböző légzőrendszer alakult ki. Egyes fajoknak csak tracheatüdejük, másoknak tracheájuk van, bizonyos családokban pedig mindkettő előfordul. A Mygalomorphae és a Mesothelae csoportokban a légcserét tagjai két pár hemolimfával töltött tracheatüdő végzi. A tracheatüdő nem hasonlít a gerincesek tüdejére. A szervből csatornák vezetnek az elülső hasfalon lévő légzőnyílásokhoz. A trachearendszer esetében az oxigén közvetlenül a hemolimfába vagy a szövetekbe diffundál. Emésztés Az emésztés külső és belső is lehet. A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel. Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt. Szövőmirigy A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb függeléket. A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik. A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze. A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai tulajdonságait. A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak előállítására is. Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok, törpepókok és vitorláspókok is. Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt zsákmányt. Méret A pókok mérete széles skálán mozog. A legkisebbek a Micryphantinae család tagjai, hosszuk alig éri el az 1 mm-t. A legnagyobbak és legnehezebbek a madárpókok. Hosszuk a 11-13 centimétert, lábaik fesztávolsága pedig a 28-29 centimétert is elérheti. Mintázat Mindössze háromféle pigment osztályt (ommokrómot, bilint és guanint) sikerült a pókokban azonosítani, habár többet is felfedeztek, de a besorolásuk folyamatban van. A melaninok, karotinoidok és a pterinek nagyon elterjedtek a legtöbb élőlényben, de a pókokból hiányoznak. Bilineket azonosítottak a Micrommata virescensben is, ez okozza zöld színét. Guanin és származékai révén lesz a keresztespók keresztje fehér. Ugyanez a vegyület okozza a Tetragnatha, Leucauge, Argyrodes és a Theridiosoma nemzetség tagjainak ezüstös színét. A Lycosa és a Josa nemzetségbe tartozó fajok kutikulája képes a fény visszatükrözésére is. A fejlődésük három szakaszból tevődik össze: embrió , lárva , nimfa-imágó A póktojás megtermékenyülése és a nimfa-imágó alak kialakulása közötti stádiumot tekintik az embrionális szakasznak. Amikor a pók belép a lárva állapotba, egyre inkább elkezd majd egy kifejlett egyedre hasonlítani. Kezdetben több átalakuláson, vedlésen megy keresztül, és addig a tojásban lévő tartalékokon él. Néhány vedlés után testének szövetei megkezdik a differenciálódást. Nemsokára minden szervrendszere kialakul, egy új pók születik, amely elérte a nimfa-imágó stádiumot. Ez a fejlettségi szint kettő részre bontható: a nimfa és az imágó állapotra. Az élőlény nem képes a szaporodásra, amíg az utóbbi fejlettséget el nem éri. Ha ez bekövetkezik, többet már nem vedlik, ivarérett lesz (néhány nem araneomorph nőstény élete végéig vedlik). A legtöbb pók csupán egy évig él, de néhányuk két vagy akár több évet is áttelelhet. Nem véletlen, hogy ősszel jelenik meg a legtöbb pók a lakásban, ugyanis meleg helyet keresnek az átteleléshez. A madárpókok esetében elfogadott tény, hogy akár 12 évig is élhetnek. A pókok tojások útján szaporodnak, amiket selyembe csomagolnak. Ezeket nevezzük kokonnak. A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a nősténynek. Ezzel a hím elárulja a nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így annak közelébe férkőzhet. Ha a nőstény megérti a jelzéseket, és megtörténik a párzás, akkor a hímnek utána (a legtöbb esetben) gyorsan kell távoznia, mert a nőstény ragadozó viselkedése visszatér. A sperma átadása a nősténynek indirekt úton történik. Ha a hím kész a párzásra, akkor egy tasakot sző, amelybe a spermáját helyezi. Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt. A párzás során a hím pók beilleszti a tapogatóját (egyet, vagy mindkettőt) a nőstény ivarnyílásába, az epigynumba. A folyadékot a tapogató szinuszainak változtatásával fecskendezi ki. A nőstény a spermát egy testüregben eltárolja, és csak a tojásrakás idején használja azt fel, amikor is kapcsolatba kerülnek a hím spermájával, és megtermékenyülnek. A Tidarren nemzetség tagjainál különös viselkedés figyelhető meg. A hím a teljes kifejlődés előtt amputálja egyik tapogatóját, és a felnőtt létbe csak egy tapogatóval lép be. Az ide sorolható hím pókok testtömegének 20%-át a tapogató adja. Ez a tömegmennyiség korlátozza őket a gyors mozgásban. De miután a hím eltávolítja az egyik tapogatót, sokkal gyorsabban bír közlekedni. Az egyik ilyen, Jemenben élő faj meglévő tapogatóját maga a nőstény töri le: az körülbelül négy óra hosszáig hozzátapad a nőstény epigynumához, így a megtermékenyülés megtörténik. A hímet a nőstény felfalja. A pókok kannibalizmusa A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus. Több pókfaj nősténye nagyobb méretű a hímnél. Ezen fajok esetében előfordul, hogy a nőstény a párosodás előtt, alatt vagy azt követően megöli, és elfogyasztja a hímet. Még a fekete özvegy egyes fajai esetében is megesik, hogy a hím a nőstény hálójában él egy darabig, anélkül, hogy bármi bántódása esne. Habár a közeli rokon, ausztráliai vörös hátú pók hímjét a nőstény rituálisan megöli, miután második tapogatóját is behelyezi a nőstény ivarnyílásába. Néhány esetben valószínű, hogy a nőstény tévedésből nézi prédának a hímet. Ennek esélye nagyobb, ha a nőstény éhes. Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény őket fogyassza el. Életmód Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a kalózpókok, amelyek más pókokat fogyasztanak. A Bolas (labdás) pókok szexferomonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak. Viselkedés Vadászati technikák Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő. Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket, vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a pók marni fog. A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb. Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon keresztül. Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a szervezetben befolyásolja az életfunkciókat. Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához vezetnek. A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák degradálódását idézik elő. A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit: a nagyméretű léziós nyomokat. Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes fajok növényekkel is táplálkoznak, illetve némelyek, mint az Anyphaenidae, Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai, növényi nektárt is fogyasztanak. Pókhálók Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mint a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól. Testéhez képest jelentős fehérje anyagot használ a hálóhoz, de a korábbi használt hálót is meg tudja enni, hogy frisset készítsen. Ha kedvezőek a feltételek akár 1-2 naponta is új hálót csinál magának. Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli. Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle. Vadászó pókok Egyes pókok egyáltalán nem készítenek hálót a zsákmány elfogásához. Például: Brazil vándorpók Barna remetepók Ugrópókok Lynx pókok Farkaspókok Bérgyilkos pókok Lesből támadó pókok Néhányan becserkészik a prédát (Bolas pókok), és ragadós végű selyemfonállal ejtik azt el. Mások, mint például a karoló pókok egy rovarok által sűrűn látogatott helyen várakoznak, és közvetlenül csapnak le áldozatukra. Védekezés Minden pók marni fog, ha arra kényszerül, hogy megvédje magát. Különösen igaz ez akkor, ha sarokba szorítják. Egyes madárpókok másodlagos fegyverrel is rendelkeznek. Ezek irritáló szőrök, amelyek a hasukon találhatóak. Veszély esetén a hátsó lábukkal ledörzsölik ezeket, és a levegőbe jutva beleakadnak a támadóba, és égető, viszkető érzést váltanak ki. Néha allergiás reakciót is kiválthatnak. Néhány faj, mint a namíbiai arany kerekes pók érdekes menekülési módot alkalmaz: összegömbölyödik, és legurul a homokbuckáról. Így támadója szem elől téveszti. Társas pókok Néhány hálószövő pók faj tagjai együtt élnek, és hatalmas kolóniákat alkotnak, habár nem mutatnak akkora együttműködést, mint például a hangyakolóniák. A leginkább szocializált pók az Anelosimus eximius, amelynek kolóniája az 50000 egyedet is elérheti. Hálótípusok Kuszaháló A törpepókok (Theridiidae) családjába tartozó fajok szabálytalan, rendetlen megjelenésű háromdimenziós, nem ragadós hálót készítenek. Ezek általában talajhoz vagy falhoz rögzülnek, de bokrokhoz is. A pók rendszerint a háló közepén tartózkodik, fejjel lefelé. A zsákmány elsősorban földön közlekedő rovar, például hangya, vagy más ízeltlábú. Ilyen hálót sző a fekete özvegy is. Kerekháló Az Araneidae, Tetragnathidae, és a Nephilidae családba tartozók ilyen hálót szőnek. A legtöbb ember pókhálón ezt érti. Átlagosan 30-60 perc alatt szövi meg őket az állat. Nagyságuk a legtöbb esetben meghaladja a 6 cm-t. Ha megzavarják a pókot, a legtöbb esetben a földre ereszkedik, és menekülni próbál, nem pedig támad. Evolúció Trigonotarbidák, arachnoid felépítésűek az egyik legősibb ismert élőlények. A pókokhoz hasonlóan szárazföldi életmódot folytattak, redős tüdőn át lélegeztek, és nyolc lábuk volt. Ennek ellenére nem voltak igazi pókok, és még rokonságban sem állnak a mai pókokkal. Csupán az Arachnidák egyik sarjainak tekinthetők. A valódi pókok körülbelül 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, és az első szárazföldi élőlényekhez tartoznak. Elkülöníthetőek a már meglévő hasi szelvényezettség, és a szövőmirigyek által. A legtöbb korai szelvényezettségű pók fosszíliák a Mesothelae alrendbe tartozó élőlényekhez köthetőek. Ezen primitív élőlények szövőmirigye az alsó hasfal középső részén helyezkedett el, s nem pedig a has végén, ahogy az a modern pókoknál (Opisthothelae) megfigyelhető. Feltehetően más szárazföldi ízeltlábúra vadásztak. A selymet feltehetőleg a tojások bebugyolálására, védelmére használták. Ahogy a növény és rovarvilág változott, úgy változtak velük a pókok is: módosult a selyem felhasználása. Az első has végi szövőmirigyes pókok (Mygalomorphae és Araneomorphae) 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. A jura korra már tökéletesedtek, kialakul a kerek háló szövésének a módja. Erre egy borostyánba zárt pókháló a bizonyíték, ami megközelítőleg 110 millió éves. Rendszertan Megközelítőleg 40 000 pókfajt azonosítottak, és soroltak be 111 családba az arachnológusok. A begyűjtés nehézsége, és a jelenleg még nem besorolt pókok miatt azt feltételezik, hogy mintegy 200 000 fajuk él a Földön. A rend három alrendre osztható: Alsórendű pókok (Mesothelae) Négytüdős pókok (Mygalomorphae) Főpókok (Araneomorphae) A négytüdős pókokat és a főpókokat együtt gyakran felsőrendű pókoknak (Opisthothelae) nevezik. Alsórendű pókok (Mesothelae) Mérget nem használó kezdetleges pókok. Testük szegmentáltsága jól kivehető, ez bizonyíték az ízeltlábú ősökkel való rokonságukra. Az alrendbe egyetlen ma élő család, a Liphistiidae tartozik. Az ide tartozó fajok kizárólag Délkelet-Ázsiában honosak (Kína és Japán), körülbelül 90 fajjal és 5 nemzetséggel. Nagyon ritkák és a legősibbek. A másik két ide sorolható családot csak fosszíliákból ismerjük (Arthrolycosidae és Arthromygalidae). Négytüdős pókok (Mygalomorphae) A négytüdős pókok (Mygalomorphae, régebben Orthognatha) csáprágói nagyok és erősek, egyenesen lefelé néznek, és nem keresztezik egymást. Ebbe az alrendbe tartoznak a nehéz felépítésű, tömzsi lábú madárpókok, a csapóajtókészítő pókok vagy aknászpókok és a veszélyes ausztráliai tölcsérhálós pókok. Ezen pókok még a kisebb halakat és emlősöket is megölik. A legtöbb faj a trópusokon és a szubtrópusokon él. Főpókok (Araneomorphae) A főpókok (Araneomorphae, régebben Labidognatha) felismerhetőek átlós csáprágóikról, amelyek keresztezik egymást. Azok a pókok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ebbe az alrendbe tartoznak. A pókok 94% ide sorolható. Hozzávetőleg 95 család tartozik ebbe az alrendbe, kezdve a 0,37 mm nagyságú Patu diguá-tól a nagy Argiopé-ig. Egy élőlény, amit gyakran póknak néznek… A hétköznapi életben gyakran több olyan pókszabásút is póknak vélnek, amelyek valójában nem pókok. Ezek közül talán a legismertebbek a tevepókok vagy rovarpókok (Solifugae) rendjébe tartozó fajok (gyakran nevezik őket nappókoknak vagy szélskorpióknak is). Ezek az élőlények a városi legendák gyakori szereplői. Fura megjelenésük ellenére ártalmatlanok, nincs mérgük. A pókok és az ember Pókmarás A legtöbb pók nem marja meg az embert, mert nem tekinti zsákmánynak. Azonban még a legkisebbek is marnak, ha piszkálják őket. Az emberek életét is veszélyeztető, illetve halálukat is okozható mérges pókok a következők: brazil vándorpók ausztrál tölcsérhálós pók ausztrál vörös hátú pók hatszemű homoki pók özvegy pókok remete pók A pók mint emberi táplálék A pókokat (különösen a nagyokat) a világ egyes részein (például Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában, Óceániában) hétköznapi, máshol pedig ünnepi fogásként fogyasztják. Egyes trópusi erdőkben élő bennszülöttek finom csemegének tartják a madárpókokat. Lábukat a testük fölött összekötözve, levélbe csavarba kis tűzön megsütik őket. Arachnofóbia Az arachnofóbia a pókoktól való abnormális félelem. A leggyakoribb fóbiák egyike. A betegségben szenvedők reakciói egy pók láttán az egészséges embernek értelmetlennek tűnnek. A betegek kellemetlenül érzik magukat, ha úgy vélik, hogy egy pók rejtőzködhet valahol a szobában, vagy ha a pókháló révén megbizonyosodnak az állat jelenlétéről. Ha meglátnak valahol egy pókot, pánikrohamot kapnak, és igyekeznek a pók környékét elkerülni. Terápiával a betegség gyógyítható. Pókok az emberi kultúrában Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok között betöltött szerepéről. A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, mérgének hála pedig a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja. Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási vágyat testesíti meg. A görög mitológia a pókok megteremtését Athénének tulajdonítja. A szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó lányt, Arakhnét, és annak minden utódját változtatta pókká, mint azt Ovidius Átváltozásaiban olvashatjuk. A fantasy és horror műfajában gyakran szerepelnek óriás termetű pókok mint szörnyetegek. Legnevezetesebbek ezek közül A Gyűrűk Ura Banyapókja és a Harry Potter könyvekben szereplő Aragog. Magyar regényekben ritkán fordulnak elő pókok. Az egyik kivétel ez alól Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától című szatirikus-misztikus krimije. Itt a főhős kénytelen betörni egy házba, ahol a hiányos takarításnak köszönhetően szép számmal élnek nyolclábú ragadozók. Castelnuovo di Conza Castelnuovo di Conza község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A település egy, a Sele folyó völgyére néző domb tetején épült ki. A megye északkeleti részén fekszik. Határai: Caposele, Teora, Conza della Campania, Laviano, Pescopagano és Santomenna. Története Castelnuovo di Conza területe már i. e. 5 században lakott volt, mint azt régészeti leletek bizonyítják, de első írásos említése csak jóva későbbről 1140-ből származik, amikor a Conza család birtokát képezte. 1200 óta püspöki székhely. A település több alkalommal is földrengések áldozata volt (1466, 1694, 1980). Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria della Petrara-templom - a 11. században épült román stílusban La Baronia de Rialb La Baronia de Rialb település Spanyolországban, Lleida tartományban. La Baronia de Rialb Coll de Nargó, Peramola, Bassella, Tiurana, Ponts, Lleida, Artesa de Segre és Isona i Conca Dellà községekkel határos. Lakosainak száma 235 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Castelnuovo di Garfagnana Castelnuovo di Garfagnana település Olaszországban, Toszkána régióban, Lucca megyében. Lakosainak száma 6020 fő (2013. december 31.). Castelnuovo di Garfagnana Camporgiano, Careggine, Fosciandora, Gallicano, Molazzana és Pieve Fosciana községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Saalbach-Hinterglemm Saalbach-Hinterglemm település Ausztriában, Salzburg tartományban a Zell am See-i járásban található. Területe 125,46 km², lakosainak száma 2 858 fő, népsűrűsége pedig 23 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 1003 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Hinterglemm (1087 fő) és Saalbach (1780 fő, 2011. október 31-én). Třeštice Třeštice település Csehországban, a Jihlavai járásban. Třeštice Doupě, Hodice, Růžená, Telč és Sedlejov településekkel határos. Lakosainak száma 149 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Leptophryne cruentata A Leptophryne cruentata egy varangyfaj. Élőhelye kizárólag Indonézia. Az 1982-es Galunggung vulkán kitörésekor a faj egyedlétszáma drasztikusan csökkent és ezért veszélyeztetett faj lett. 1000 és 2000 méter tszf. között él a hegyvidéken. Eddig csak a Mount Pangrangon, a Mount Gedeh-en és Curug Luhuron, Jawa Baraton és Java szigetén találták meg. 1976-ban kis populációt írtak le, majd 1987-ben már szinte alig találtak példányokat a vulkánkitörés miatt. Az 1990-es években nem találták a fajt, egészen 2003-ig, amikor a Cibeureum-vízesés környékén újra fellelték egyedeit. Kaleb akszúmi király Kaleb (uralkodói nevén: Ella Atsbeha, egyházi nevén: Szent Elesbaan) az Akszúmi Királyság uralkodója volt a 6. század közepén. Kaleb a legjobban dokumentált akszúmi uralkodó: pénzérméi, feliratai, az etióp királylisták, valamint egykorú antik szerzők (Prokopiosz, Efézusi János) és későbbi arab történetírók (Ibn Isham, Ibn, Ishaq, Muhammad ibn Jarir al-Tabari) is megemlékeznek róla. Uralkodása Uralkodása alatt az Akszúmi Királyság második fénykorát élte. 518-ban vagy 523-ban a mai Jemen területén fekvő Himjarita királyság zsidó vallásra áttért uralkodója Yusuf Asar Yathar (más néven Dhu Nuwas) elfogta a Zafar városában élő keresztényeket, majd az akszúmiak kezén lévő Najran városa ellen indult, ahol egyes források szerint húszezer keresztényt mészárolt le. Büntetésül 520-ban vagy 525-ben Kaleb csapatai átkeltek a Vörös-tengeren, legyőzték Yusufot (aki vagy a csatában esett el, vagy menekülés közben lett öngyilkos), megdöntötték a hatszáz éve fennálló himjarita államot, majd Kaleb Sumuafa' Ashawa' személyében alkirályt nevezett ki a délarab területek élére. Néhány év múlva az alkirályt Abraha ('Abraha al-Ashram) elmozdította és önmagát tette meg a jemeni területek királyává. Kaleb többszöri próbálkozás után sem tudta visszaszerezni tengerentúli tartományát, csak utódainak sikerült Abrehával elismertetni az Akszúmi Királyság uralmát és adófizetésre kényszeríteniük. Lemondása Az etióp hagyományok szerint Kaleb lemondott a trónról és szerzetesként élt a jeruzsálemi Szent Sír Templomban. Sírja Feltételezett sírja Akszúmban található, mellette egyik fia Gabra Masqal sírjával (másik fia, Izrael vélhetően azonos az ezen a néven 590 körül uralkodó akszúmi királlyal). A sírt a 19. század elején Henry Salt kutatta, majd 1906-ban a Német Akszúm Expedíció tárta és térképezte fel. 1973-ban a Brit Kelet-Afrika Intézet végzett itt ásatásokat. Szentté avatás A keresztények védelméért harcoló Kalebet Cesare Baronio (1538–1607) a római katolikus szentek közé sorolta, annak ellenére hogy az akszúmi uralkodó és egész birodalma a kereszténységnek a Róma által eretnekségnek tekintett miafizita irányzatát vallotta. Ünnepe az Etióp Ortodox Egyházban október 24., ami a Gergely-naptár szerinti római katolikus egyházban november 8-ra esik. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaleb of Axum című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 3287 Olmstead A 3287 Olmstead (ideiglenes jelöléssel 1981 DK1) egy marsközeli kisbolygó. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. február 28-án. Uszty-isimi járás Az Uszty-isimi járás (oroszul Усть-Ишимский район) Oroszország egyik járása az Omszki területen. Székhelye Uszty-Isim. Népesség 1989-ben 21 670 lakosa volt. 2002-ben 16 479 lakosa volt, melynek 70,6%-a orosz, 25,3%-a tatár, 1,2%-a ukrán, 1,1%-a német, 0,6%-a csuvas. 2010-ben 13 480 lakosa volt, melynek 71,8%-a orosz, 24,3%-a tatár, 0,8%-a német, 0,7%-a ukrán, 0,1%-a kazah. Fehérfejű guán A fehérfejű guán vagy trinidadi guán (Aburria pipile) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a hokkófélék (Cracidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Nikolaus Joseph von Jacquin osztrák természettudós írta le 1784-ben, a Crax nembe Crax pipile néven. Besorolása vitatott, egyes szervezetek a Pipile nembe helyezik Pipile pipile néven. Előfordulása A Karib-térségben, Trinidad és Tobago északi részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint szántóföldek és ültetvények. Az erdők lombkoronájának felső és középső részén él. Megjelenése Testhossza 65–69 centiméter, testtömege 2500–3300 gramm. Karcsú testalkata, hosszú, nyaka, farka és lába van. Tollazatának nagy része sötétbarna. Feje fehér, kecses kis tollbóbitával. Torkán piros lebeny található. Életmódja Kisebb csapatokban gyümölcsöket, rügyeket, leveleket és kisebb állatokat fogyasztanak a fák ágai között. Szaporodása A fák sűrű lombja közé rakja gallyakból készített fészkét. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 28.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. június 6.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. június 6.) Avibase. (Hozzáférés: 2017. június 6.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 25.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. június 6.) Lophuromys A Lophuromys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 alnem és 21 faj tartozik: Kivumys Dieterlen, 1987 Lophuromys luteogaster Hatt, 1934 Lophuromys medicaudatus Dieterlen, 1975 Lophuromys woosnami Thomas, 1906 Lophuromys Peters, 1874 Lophuromys angolensis W. Verheyen, Dierckx, & Hulselmans, 2000 Lophuromys ansorgei De Winton, 1896 Lophuromys aquilus True, 1892 Lophuromys brevicaudus Osgood, 1936 Lophuromys brunneus Thomas, 1906 Lophuromys chrysopus Osgood, 1936 Lophuromys dieterleni W. Verheyen, Hulselmans, Colyn, & Hutterer, 1997 Lophuromys dudui W. Verheyen, Hulselmans, Dierckx, & E. Verheyen, 2002 Lophuromys eisentrauti Dieterlen, 1978 Lophuromys flavopunctatus Thomas, 1888 Lophuromys huttereri W. Verheyen, Colyn, & Hulselmans, 1996 Lophuromys melanonyx F. Petter, 1972 Lophuromys nudicaudus Heller, 1911 Lophuromys rahmi Verheyen, 1964 Lophuromys roseveari W. Verheyen, Hulselmans, Colyn, & Hutterer, 1997 Lophuromys sikapusi Temminck, 1853 - típusfaj Lophuromys verhageni W. Verheyen, Hulselmans, Dierckx, & E. Verheyen, 2002 Lophuromys zena Dollman, 1909 A Psych – Dilis detektívek epizódjainak listája Ez a lista az Psych – Dilis detektívek című amerikai sorozat epizódjait tartalmazza. Évadok Az itt látható epizódlista a Psych – Dilis detektívek epizódjainak rövid leírását és nézettségi adatait tartalmazza: Negyedik évad: 2009–2010 Forrás Universal Channel honlapja. Hetedik évad: 2013 Musicalszámokkal gazdagított televíziós különkiadás „Psych: The Musical”, amit 2013. decemberében mutatnak be. Nyolcadik évad: 2014 2012. december 19-én bejelentették, hogy a sorozat a nyolcadik évaddal tér vissza. Jan Vojtek Jan Vojtek (Brno, 1995. július 1. –) cseh zongoraművész. Pályafutása Zenei tehetségét anyjától örökölte, aki hozzásegítette fejlődéséhez, és korai sikereihez. Ötévesen ült le először a zongorához, de már akkor is elhivatottságot érzett a zene iránt. Első tanárai Milena Jandová és Jana Nováková voltak, kik felfedezték Jan tehetségét. Ebben az időszakban, 2002 és 2004 között az Amadeus Nemzetközi Zongoraversenyt egymásután megnyerte, Prague Junior Note 2003 nemzeti verseny abszolút győztese lett, a Litvániában, Kaunasban megrendezett Gradus ad Parnassum 2004 Nemzetközi Zongoraverseny abszolút győztesének hirdették ki. 2005-től Jiří Doležel, a brnói Janáček Zeneművészeti Akadémia professzora vette át taníttatását. Négyévnyi munkájuk során, sok munkával és áldozattal számos győzelmet aratott. Még 2005-ben sikerült még egyszer megnyernie az Amadeus Nemzetközi Zongoraversenyt. 2007-ben a kassai Nemzetközi Zongoraversenyen, és a csehországi Ústí nad Labemben rendezett Virtuosi per musica di pianofortén is diadalmaskodott. Valamint 2008-ban részt vehetett Salt Lake Cityben a Gina Bachauer nemzetközi ifjúsági zongoraversenyen, ami nagy hatással volt rá. Eddigi pályája során sikerült turnéznia a Brnói Szimfonikusokkal, az Olomuci Morva Filharmonikusokkal, illetve a litván Kaunasi Szimfonikusokkal. Felejthetetlen élmény volt számára, hogy szerepelhetett Japánban a Brnói Morva Nemzeti Színház zenekarával. Édesapja magyar gyökerei által középiskolai tanulmányait 2009-ben, Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban kezdte meg. A tanárai Eckhardt Gábor és Kecskés Balázs jelenleg is. 2011-ben ismét ellátogatott Litvániába, ahol Kaunas Solorum nemzetközi verseny abszolút győztese lett. Még ebben az évben megnyerte a Magyar Középiskolák Zenei Versenyét. A zenei világban nagy verseny van a zongoristák között is. Jan számára a zongorázás nemcsak egy szenvedély, hanem egy kihívás is. Célja eljuttatni mindenkihez a zenét. Maga szervez koncerteket ahol nemcsak ő, hanem barátai is részt vesznek. Kaledónok A kaledónok ókori nép, Britannia északi részét, a mai Skócia (Caledonia) területét lakták. Tacitus a „Iulius Agricola élete" című munkájában edzettebbnek és egyszerűbb életűnek írja le őket, mint déli társaikat. Ügyes vadászok és úszók voltak. Ugyanez a nép piktek és skótok név alatt is ismert, ez utóbbiak állítólag az ókori Hibernia (ma Írország) területéről költözött Britannia északi részére. Ammianus Marcellinus még említi őket. Villacid de Campos Villacid de Campos község Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 77 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Demeter Sándor Demeter Sándor (? – Kézdivásárhely, 1860-as évek vége) református segédlelkész. Élete Demeter Sámuel öccse volt. Kolozsvárt tanult (1855–1856.) és ugyanott tett papi vizsgát. Ezután Kézdivásárhelyre ment tanítónak és segédpapnak. Munkái Cikkei: Petőfi sirja (Vasárnapi Ujság, 1864. 27. sz.), Gábor Áron Rákosnál 1848. decz. 13. (U. ott, 1868. 53. sz.), A segesvári völgy (Magyarország Képekben, II. 1868. 257. l.); egy balladája is jelent meg a Koszorúban (1864.) Darkó Ágnes c.